MÁRCIUS 31-ÁPRILIS 1 51. Zsoltár – Igaz bűnvallás: Izrael furcsán emlékezik hőseire 51,12 Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ez a költemény Dávid és Betsabé tisztátalan kapcsolatának szívbemarkoló örök emléke. Az egy dolog, hogy a király magánbeszélgetésben megvallja a prófétának erkölcsi botlását. Az azonban egész más, amikor erről a bűnvallásról részletes verset ír, amelyet azután énekelnek szerte az országban, végül pedig az egész világon! Minden nemzetnek vannak hősei. Izrael népe azonban, talán egyedülálló módon, egy elbeszélő költeményben örökíti meg legnagyobb hősének súlyos botlását. Izrael történelmének legnagyobb királya a legnagyobb gonoszságot követte el. Ez a gyönyörű zsoltár, amelyet valószínűleg az istentiszteleti bűnvalláshoz használtak, arra utal, hogy Izrael népe végül nem annyira katonai és politikai sikerei miatt emlékezik Dávidra, hanem inkább bukása feletti alázatos viselkedése miatt. A zsoltár lépésről-lépésre vezeti végig az olvasót (vagy az énekest) a bűnbánat lépcsőin. Leírja azt az állandó bánkódást, ahogy újra és újra felidézi gondolatában a történteket: az emésztő bűntudatot, a szégyent és végül a reményt, hogy a bűnbánatból egy új kezdet lehetősége nyílik. Mintha csak azt mondaná magában: „Bárcsak lenne esélyem mindent jóvá tenni!” Dávid hatalmas öröksége Dávid az ószövetségi törvények alatt élt, amelyek szigorú büntetést írtak elő az ilyen bűntettre: megkövezés általi halált. Figyelemre méltó azonban, hogy ez a zsoltár túlmegy a törvény merev előírásain, és leleplezi a bűn igazi természetét, amely megrontja az Istennel való kapcsolatot. „Egyedül ellened vétkeztem” – kiált fel Dávid. Semmiféle rituális áldozatbemutatás vagy vallásos ceremónia nem lesz képes eltörölni a bűntudatot; Isten „töredelmes és megtört szívet” akar látni. Ez megvan Dávidban. Jól tudta, hol a helye Isten előtt, és ez az alázat tette őt népe szemében kimagasló példaképpé. Izrael legnagyobb királya bukott a legnagyobbat. Azonban sem ő, sem más nem képes olyan mélyre zuhanni, hogy Isten megbocsátó szeretete ne érné el ott is.
’’ ’ a Bibliában FELFEDEZOUT
MÁRCIUS Philip Yancey & Tim Stafford szövegének fordítása. Saját használatra
Életkérdések Elveszítenéd-e vezetőd iránti tiszteletedet, ha az illető – mint Dávid – nyilvánosan beismerné bukását?
16
1
MÁRCIUS 29-30 2 Sámuel 12 – Tettenérve: Ki merné megkérdőjelezni a király hatalmát?
Március 12,5 Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette!
Egy nemzet születése Március 5-6:
Ruth 1: Állhatatos szeretet
Március 17-18: 1 Sámuel 3: 19-10: 1 Sámuel 16: 11-12: Zsoltárok 23: 13-14: 1 Sámuel 17: 15-16: Zsoltárok 19: 17-18: 1 Sámuel 20: 19-20: Zsoltárok 27: 21-22: 2 Sámuel 6: 23-24: 1 Krónikák 17: 25-26: Zsoltárok 103: 27-28: 2 Sámuel 11: 29-30: 2 Sámuel 12: 31- ápr. 1: Zsoltárok 51:
Az átmenet emberei Két király története A pásztor éneke Az óriásölő Szabadtéri oktatás Jonatán hűsége Fent és lent Szenvedélyes király Isten háza Isten jósága Házasságtörés és gyilkosság Tettenérve Igaz bűnbánat
Akik zsarnokság alatt élnek, gyakran felteszik a kérdést: „Ki számoltatja el az uralkodót?” Számos országban senki. Isten azonban már a kezdetektől arra hozta létre Izraelt, hogy választott népe legyen, amelynek uralkodója nem a végső tekintély, hanem Isten képviselője. Ezért Dávid hatalmas bűnesete után Isten elküldi Nátán prófétát, hogy feddje meg a királyt. Korábban Nátán közvetítette Dávid király számára Isten gazdag ígéretét, hogy „megépíti Dávid házát” (1Krónika 17). Ez alkalommal azonban a fortélyos próféta szaván fogja Dávidot egy megható történettel, amely egy gazdag emberről szól, aki visszaél hatalmával. Nátán az ügyet Dávid elé, Izrael legfelsőbb bírája elé tárja, hogy ítéletet mondjon. Dávid jól tudja, mi a megfelelő ítélet: ez a kegyetlen ember halált érdemel! Amint ezt kimondja, Nátán is közli súlyos ítéletét: „Te vagy az az ember!” Dávid legértékesebb pillanata Ebben a drámai jelenetben is megmutatkozik Dávid nagysága. Megölethette volna Nátánt. Esetleg kinevethette volna, és kidobathatta volna a prófétát a palotából. Dávid azonban tudja, hogy Nátán Isten nevében szól, ezért életének ebben a talán legértékesebb pillanatában elismeri: „Vétkeztem az ÚR ellen” (12,13). Ebben az azonnali bűnvallásban jól megmutatkozik, mi tette Dávidot Isten szíve szerinti emberré. Bár ő a király, megalázza magát a Királyok Királya előtt. Dávid bűnvallásának értékét jobban látjuk, ha arra gondolunk, hogy korunk vezetői miként reagáltak arra, amikor „tetten érték” őket: Richard Nixon vonakodva ismerte el, hogy „hibák történtek”. Vagy dohány cégek elnökei parádézva vonultak fel a szenátusi bizottság elé szemrebbenés nélkül állítva arcátlan hazugságokat. Bill Clinton mindent tagadott a szexuális visszaélés jól megalapozott vádjával szemben. Dávid király azonban rögtön belátja a probléma lényegét. Nem csupán Úriás és az ország ellen vétkezett, hanem az Úr ellen is. Dávid király nagysága abban is megmutatkozik, hogy nem viselkedik arrogánsan, mint általában a királyok. Szembenéz az igazsággal, és bűnbánatot tart. Jóllehet Isten bocsánata azonnali, de Dávid tettének következményei generációkon keresztül mételyezték meg uralkodását. Elvesztette erkölcsi hitelességét családja körében. A következő néhány évben Dávid egyik fia megerőszakolja a nővérét, egy másik fia megöli a testvérét, és csapatával Dávid ellen fordul. Dávid király a hatalommal való visszaélés rossz mintáját hagyományozza tovább, és utódai többnyire nem voltak olyan gyorsak és készek a bűnbánatra, mint ő.
Életkérdések: Hogyan reagáltál arra, amikor valaki szembesített valamilyen tévedéseddel, hibáddal, vagy nyilvánvaló helytelen cselekedeteddel?
2
15
MÁRCIUS 27-28
MÁRCIUS 5-6
2 Sámuel 11 – Házasságtörés és gyilkosság: A király mindent megtehet, amit csak akar?
Ruth 1 – Állhatatos szeretet: Két özvegyasszony, akik a végsőkig kitartanak
11,27 De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.
1,18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább.
Dávid és Betsabé története a világ leghétköznapibb sztorija: A férfi meglátja a nőt, a férfi lefekszik vele, a nő pedig teherbe esik. Eddig semmi szokatlan. A szenzációra éhes napilapok tele vannak ugyanennek a témának a modern változataival. A király helyére tegyünk egy politikai vagy vallási vezetőt, Betsabé helyére pedig egy modern szépséget, és… mi ebben az új? A botrány aligha lepi meg Dávid alattvalóit. Mint a legtöbb ember, ők is hozzászoktak már, hogy a vezetők, akik a törvényeket hozzák, legtöbbször meg sem próbálják betartani azokat. A történelem során számos vezető követte ezt a mintát, egyszerűen csak elvéve mindazt, ami kellett neki, pénzt, előjogokat, stb. (A rómaiak később találó kifejezést alkottak ebből a viselkedésből: rex lex, azaz „a király a törvény”, jóllehet inkább fordítva kellene, hogy legyen: lex rex, azaz „a törvény a király”). Ezért tehát senki sem kérdőjelezi meg, hogy Dávidnak jogában áll-e más feleségével hálni. Amennyire tudjuk, sem a király szolgái, sem maga Betsabé nem tiltakozik egy szóval sem. Probléma akkor adódik, amikor az asszonyról kiderül, hogy terhes.
„Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak…” Ezekkel a szavakkal kezdődik ez az magával ragadó történet a két nehéz sorsú özvegyasszonyról. Ruth könyve, amely a bírák korában játszódik, figyelmét egyetlen családra szűkíti, amely kaotikus, viharos időkben vívja küzdelmét a megmaradásért. Stílusát tekintve, az egyszerű falusi életet idéző történetekre emlékeztet, mint pl. a Hegedűs a háztetőn. A súlyos éhínség idején a helyzet annyira nehézzé válik Kánaán földjén, hogy az izraelita Naomi családja ellenséges nép területére vándorol, hogy életben maradjon. Mindkét fia pogány nőt vesz feleségül, és letelepednek. Évekkel később mindkét fia és a férje is meghal, Naomi pedig úgy dönt, hogy visszatér szülőföldjére. Ez a könyv elsősorban Naomi menyének, Ruthnak a rendíthetetlen hűségéről szól. A szerző különösen is hangsúlyozza, hogy Ruth móábi származású volt, ami igen nagy hatással lehetett a könyv eredeti olvasóira. Móáb és Izrael népe esküdt ellenségei egymásnak, ezért Ruth nagy kockázatot vállal, amikor egy olyan földre költözik, ahol esetleg megvetett idegenként bánnak majd vele. Menet közben azonban Ruth áttér az igaz Isten félelmére, és ragaszkodik ahhoz, hogy Naomival együtt térjen vissza Izrael földjére.
Amikor takargatni kell Napjainkban, ha egy vezető Dávid helyzetébe kerülne, talán abortusszal megsemmisítené a bizonyítékot. Dávidnak is megvan a saját terve, miként takarhatná el a történteket. Hazahívja Betsabé férjét, Úriást a hadseregből, remélve, hogy Úriás majd a feleségével hál, így később senki sem vitatná, hogy ki a gyermek apja. Úriás becsületes kötelességtudata azonban keresztülhúzza Dávid tervét. Ami ezután következik, klasszikus példája annak, ahogy az egyik bűntény hozza a másikat. A végén Dávid, az “Isten szíve szerint való férfi” megszegi a hatodik, hetedik, kilencedik és tizedik parancsolatot. Úriásnak meg kell halnia hűsége miatt, és vele együtt sok más izraelita harcos elesik. Ebben a történetben Dávid leginkább Machiavellire emlékeztet: hideg, mint a vas, és könyörtelenül visszaél hatalmával. Ennek ellenére, senki sem tiltakozik igazán. Amit a király akar, azt meg is kapja – vitának helye nincs. Ilyen az élet. A gyászidőszak letelte után, Betsabé beköltözik a palotába, és Dávid feleségül veszi. Dávid hűtlenségének története ezzel akár véget is érhetne, csakhogy a fejezet végén ott áll egy baljóslatú mondat, amely csupán annyit mond: „De az ÚRnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.”
Életkérdések: Voltál már életed során „tetten érve”, mint Dávid, és próbáltál már kiutat keresni a szorult helyzetből?
14
Az élet egy apró szelete Többféle olvasatban is értelmezhetjük ezt a könyvet: olvashatjuk úgy, mint részletesen kidolgozott életképet az ókori időkből, vagy mint ami Isten hűségéről tanúskodik a szükségben lévők iránt; de olvashatjuk úgy is, mint erőt adó történetet, amely az el nem múló szeretetnek állít emléket. A történet végén Ruth szerető férjet kap, és mindkét asszony megtalálja anyagi biztonságát egy férfiak által uralt társadalomban. A leghelyesebb azonban, ha úgy olvassuk, mint egy misszió történetét, amely Isten kegyelmes, elfogadó szeretetéről beszél azok felé, akik nem tartoznak ugyan Izrael törzseihez, de a szívük Isten után vágyik.
Életkérdések Volt már olyan barátod, aki hátrányos helyzetbe került?
3
MÁRCIUS 7-8
MÁRCIUS 25-26
1 Sámuel 3 – Az átmenet emberei: Bírák és királyok kora között
103. Zsoltár – Isten jósága: Történelmi leckék megzenésítve
3,19 Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.
103,8 Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
A bírák korára Isten legtöbb ígérete, amelyet Izrael népének adott, beteljesedett, beleértve azt is, hogy saját országuk lesz. Ennek ellenére, valami nyilvánvalóan hiányzik. A törzsi területeknek ezt az összefércelt halmazát senki sem nevezné egységes nemzetnek. A bírák korában az izraelita törzsek legalább annyiszor harcoltak egymás ellen, mint ahányszor ellenséges szomszédaikkal. A könyv azzal indul, hogy állandó ellenségük, a filiszteusok - kihasználva az izraeliták egységének hiányát - egyre beljebb nyomulnak az ország területére. Izrael katonai gyengeségének köszönhetően az ószövetségi történelem legsötétebb napjai következnek, amikor a filiszteusok zsákmányul ejtik a szövetség ládáját. Vannak, akik azt kérdezik: vajon Isten elhagyta választott népét?
Amikor Izrael népe Istent dicsérte, gondolataikban természetes módon felelevenítették Isten tetteit, amikor megszabadította őket a rabszolgaságból, és bevezette őket saját földjükre. Tanulmányozták a Tórából (a Biblia első öt könyvéből) az erről szóló beszámolókat, és énekeket írtak ezen események emlékére. Ezek az énekek, mint történelmi leckék, arra szolgáltak, hogy a múlt részleteit összegyűjtsék, különösen Mózes vezetése alatt átélt hatalmas szabadítás emlékeit. Ezek az emlékek azonban nem mindig pozitívak voltak. Izrael népe időnként nyers őszinteséggel beszélt az ősök lázadásairól, zúgolódásáról és hálátlanságáról. Ennek ellenére, nyomós okuk volt a boldog örvendezésre: Isten megtartotta ígéretét, miszerint örökké szeretni fogja őket. A zsoltárírók Izrael történelmének eseményeiben Isten kegyelmének egyértelmű jeleit látták. Bár semmivel sem érdemelték meg, Isten kiárasztotta rájuk szeretetét.
Hírek, amelyekbe belecsendül az ember füle „Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás” (3,1). A fejezet további részében azt látjuk, amint Isten közvetlenül beavatkozik, ahogy Ábrahám, vagy Mózes esetében is, hogy új vezetőt hívjon el magának. „Akkor az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül a két füle” (11. vers). Sámuel már kisfiú korában meghallja az Úr szavát. Továbbítja Isten üzenetét, még akkor is, ha az megfeddi Éli főpapot, aki kiskora óta nevelte őt. Ez már korán jelzi, hogy Sámuelből valódi próféta lesz, mivel a hamis próféták rendszerint csak kellemes híreket adnak át. Sámuel végül az egész nép szolgálatába áll, mint a bírák korából a királyság korába való átmeneti időszak vezetője. Képzettsége szerint pap volt, így a nép istentiszteleti életének is a vezetője lesz. Amikor pedig a szükség úgy hozza, a katonai vezetésben is a nép élére áll, és győzelmes hadjáratot vezet, visszafoglalva az elvitatott területeket. Végül pedig, Isten útmutatása alapján Sámuel felkeni Izrael első két királyát. Azzal, hogy ilyen sokféle szerepet töltött be, Sámuel fontos örökséget hagyott maga után: neki sikerül egy évszázad óta először egyesíteni Izrael törzseit. Vezetése alatt az ország elérkezett az államiság határához. Isten mégsem feledkezett meg az ő szövetségéről.
A megértő Isten A 103. Zsoltárnak akár az „Isten jósága” címet is adhatnánk. Áttekintést ad a betegség és elnyomás, bűn és lázadás sötét időszakairól, majd bámulattal mutat rá, milyen csodálatosan változtatta meg Isten ezeket a sötét időszakokat. Isten megérti az emberi gyengeséget, és nem sújt le haraggal, mivel „tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” Bukásaink ellenére, kifogyhatatlan, örök szeretettel fordul felénk. Ennek a zsoltárnak ujjongásra okot adó üzenete van: Nem azt kapjuk, amit megérdemeltünk. Sokkal többet kapunk. A költemény az Isten dicséretének szimfóniájával ér véget, ami azzal indul, hogy végigpásztázza az egész világegyetemet, majd leereszkedik arra a személyes szintre, ahol az első vers indul: az ember teljes szívéből Istent dicséri.
Életkérdések Érezted már úgy, hogy Isten valamilyen konkrét feladatra hív el? Miként válaszoltál?
Életkérdések: Amikor visszatekintesz a múltadra, inkább a győzelmekre, vagy a kudarcokra nézel?
4
13
MÁRCIUS 23-24
MÁRCIUS 9-10
1 Krónikák 17 – Isten háza: Dávid kimarad egy nagy munkából
1 Sámuel 16 – Két király története: Isten választásából Dávid áll Saul helyére
17,8 Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön.
16,12 Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az!
Dávid, miután a frigyládát Jeruzsálembe hozta, arról kezd álmodni, hogy egy pazar házat, Izrael Istenének szentelt templomot épít. Abban az időben, amikor a pogány templomépületek a világ csodái közé tartoznak, Dávid úgy gondolja, hogy királysága összegyűlt vagyonának legméltóbb elköltése az lenne, ha az egy igaz Istennek egy „házat” építene. Isten hamarosan világossá teszi Dávid számára, hogy nem ő fogja felépíteni a templomot. Harcosként Dávid sok vért ontott, és Isten nem akarja, hogy az ő házát egy véreskezű ember építse fel (22,8). Ehelyett Dávid fia, Salamon kapja a feladatot. Bár Isten megvétózta Dávid templomépítési tervét, sokkal többet ígér neki. Visszautalva az Izrael népével kötött szövetségre, azt ígéri — az eredeti nyelvben egy kedves szójátékkal — hogy ő épít Dávid utódainak olyan házat, amely örökre megmarad. Jellemzően alázatos válaszában Dávid a megdöbbenés és a hálaadás hangján fakad fel imádságban.
Izrael első királya hatalmas ígéretet kap uralkodása elején. Hamarosan azonban elhagyják vezetői képességei. Kudarcának egyszerű oka, hogy engedetlenné vált Istennel szemben, és nem volt hajlandó elismerni, hogy Izrael népének igazi uralkodója maga Isten. Isten sem késlekedett véget vetni a királyi dinasztiának, és máshol keresett utánpótlást. Utódjának kevés közös vonása volt Saullal. Senki — még saját édesapja sem — látja Dávidban, a fiatal pásztorfiúban a királyi képességeket. Isten azonban egészen másfajta mércével mér: „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van” (16,7). A szerény kezdetek és sok hiányossága ellenére Dávid Izrael történelmének legnagyobb királya lesz. Mi tette őt alkalmassá a királyságra? Bár első ránézésre nem tett lehengerlő benyomást, Dávid szíve olyan volt, amit Isten fel tudott használni. Egész élete azt bizonyítja, hogy szereti Istent, és teljes szívéből bízik benne, amint azt Isten törvénye megköveteli (5Mózes 6,4–5).
Híres családfa Ez az ígéret, amelyet Isten egy meghitt beszélgetésben adott Dávidnak, elhinti a magvát annak a reménységnek, amely hosszútávon ott él majd a zsidó nép szívében: a királyi Messiás, a Felkent eljöveteléről. Saul, Izrael első királyának dinasztiája szinte még el sem kezdődött, máris véget ért. Dávid dinasztiájából királyok hosszú sora származik majd, amelynek csúcsa az lesz, amikor Betlehemben, a „Dávid városában” megszületik Isten Fia, a királyok Királya. Beteljesedett vajon Isten ígérete? Maga a tény, hogy az emberek ma is Dávid életét és a kicsinyke Izrael királyainak életét tanulmányozzák (akik mellett a történelem sokkal hatalmasabb királyai is elhalványulnak), és akinek egyik leszármazottját tekintik az igaz Messiásnak, önmagáért beszél. (Fontos tudni, hogy Sámuel, a Királyok és a Krónikák könyvei, különböző nézőpontból ugyan, de gyakran ugyanazt a történetet beszélik el egymással átfedésben. Ez a fejezet a Krónikák első könyvéből csaknem szóról szóra idézi Sámuel második könyvének 7. fejezetét.)
Életkérdések: Mit szeretnél tenni Istenért?
12
Életkérdések Vajon azok a vezetői képességek, amelyek Isten szerint fontosak, előnyére, vagy hátrányára lennének annak, akik vállalati vagy politikai vezetői tisztségére pályáznak?
5
MÁRCIUS 11-12
MÁRCIUS 21-22
23. Zsoltár – A pásztor éneke: Bátor harcos, aki verseket is írt
2 Sámuel 6 – A szenvedélyes király: Dávid nyilvános örömtánca
23,4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
6,21–22 Az ÚR színe előtt jártam szent táncot. És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt, akkor is tisztelni fognak a szolgálók.
Dávid sokoldalú személyiség volt. Bár elég bátor volt ahhoz, hogy kiálljon egy olyan óriással szemben, mint a két és fél méteres filiszteus Góliát, mégsem illett rá semmiféle macsó harcos sablon. Dávid igazából zenészi, és nem katonai képességeivel hívta fel magára először Saul király figyelmét. Azért hozták a katonai táborba, mert hárfajátékával megnyugtatta a király zaklatott idegeit. Költő is volt, és a 150 zsoltár több mint felét neki tulajdonítják. Ebben a híres zsoltárban azonnal kiderül, mi volt Dávid költői képességeinek és hitének titka. Emberek milliói találtak már vigaszra és bátorításra azáltal, hogy saját imádságukká tették a 23. Zsoltár ékesszóló szavait, amelyeket egy pásztorfiú írt, kiből később király lett. A költemény természeti képpel indul (sziklák, barlangok, csillagok, harcmezők, juhok), és Dávid ebből a fizikai világból kiindulva Istennel kapcsolatban fejez ki mélységes gondolatokat. Ez a zsoltár, például, valószínűleg gyermekkori pásztorélményeiből táplálkozik. A metaforák a pásztorélet feladataiból emelkednek ki, amelyekből Dávid a vallásos költészet gyönyörű strófáit fűzte össze.
Dávid életét nyomon követve kikerülhetetlenül adódik a kérdés: Egy ennyire szenvedélyes érzelmi kitörésekkel bíró ember hogyan kaphatott olyan jellemzést, hogy „Isten szíve szerint való embernek” nevezzék (ApCsel 13,22)? A hatodik fejezetben leírt jelenet talán választ ad a kérdésre. Első hivatalos intézkedéseként, Dávid a frigyládáért küld, amelyet fél évszázaddal azelőtt a filiszteusok raboltak el. Azt tervezi, hogy Jeruzsálemben, az új, épülőfélben lévő fővárosban helyezi el. Ezzel a jelképes mozzanattal is Dávid azt akarja kifejezni, hogy Izrael igazi uralkodója nem a király, hanem maga Isten. A láda Jeruzsálembe vitelét néhány sikertelen próbálkozás előzi meg. Figyelmen kívül hagyva Isten kifejezett utasításait, az izraeliták ökrös szekéren próbálják szállítani a ládát. Ezt a módszert a filiszteusoktól látták, akik így vonultatják fel isteneiket. Isten azonban azt parancsolta a lévitáknak, hogy vállukon vigyék. Emiatt valaki meghal, Dávid dühbe gurul, és a láda három hónapig egy család házánál pihen.
Rendíthetetlen bizalom Dávid Isten iránti bizalmának lényegét örökíti meg ez a zsoltár. A juhok vakon bíznak vezetőjükben. Ha a vezérjuh lezuhan egy szikláról, az egész nyáj követni fogja. Ilyen rendíthetetlen bizalomra törekedett Dávid az Istennel való kapcsolatában. Senki sem vetheti azonban Dávid szemére, hogy rózsás, romantikus életszemlélete volt. Az előző (22.) zsoltár éppen azt mutatja, mennyire kemény, nyers és könyörtelenül őszinte tudott lenni. Dávid képes volt arra, hogy a körülményektől függetlenül Istent tegye meg az élete központjának, akkor is, ha úgy érezte, Isten megvigasztalta őt, és akkor is, ha kegyetlenül elhagyatva érezte magát. „Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi pedig Istenünknek, az ÚRnak a nevét” – írta az a katona, aki élete nagy részét azzal töltötte, hogy harci szekerek és lovak elől menekült (20,7).
Életkérdések: Melyikre emlékeztet inkább a te hited jelenleg? A 23. Zsoltárban megjelenő, rendíthetetlen bizalommal telt hitre, vagy inkább arra a cérnaszálon lógó hitre, ami a 22. Zsoltárból kitűnik?
6
Elszabadult érzések Amikor végre a láda fúvószenekar és a tömeg hangos kiáltozásának kíséretében Jeruzsálembe érkezik, Dávid király teljesen megfeledkezik magáról. Örömében táncol és cigánykerekeket hány az utcán. A jelenet, amelyben a felséges király a laza ruhájában hátra szaltókat csinál, a királyi etikett minden szabályát megsérti. Felesége megbotránkozva tesz szemrehányást neki. Dávid azonban helyreigazítja: ő csakis Isten előtt táncolt, senki más előtt. Az számára másodlagos, hogy ki mit gondol, mindaddig, míg az ő igazi, egyszemélyes „nézőközönsége” előtt ez hitelesen fejezi ki szívének örömujjongását. Röviden tehát, Dávid, ez a szenvedélyekkel teli ember, Izrael Istene iránt sokkal forróbb érzésekkel bír, mint a világon bármi más iránt. Ennek híre eljut az egész néphez.
Életkérdések: Érezted már úgy Isten színe előtt, hogy nem tudsz parancsolni érzéseidnek? Miként reagálnál arra, ha valaki mással történne ilyen?
11
MÁRCIUS 19-20
MÁRCIUS 13-14
27. Zsoltár – Fent és lent: A zsoltárok őszinte bepillantást engednek a lélek mélységeibe
1 Sámuel 17 – Az óriásölő: Dávid első nagy győzelme
27,5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján.
17,37 Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is.
A zsoltárokon, mint valami ablakon keresztül bepillanthatunk szerzőik életébe. Az ablakon át azonban meglepő dolgokat is láthatunk. A hagyomány például, bár egyáltalán nem tekinti őt szentnek, Dávid királynak tulajdonítja a zsoltárok nagy részét. Ezekben a zsoltárokban azonban aligha találkozunk azzal a békességgel és nyugalommal, amit általában a „lelki” emberekről feltételeznek. A szerzők valójában gyakorta kifakadnak Istennel szemben, és őt vádolják, amikor a dolgok rosszra fordulnak, és enyhülésért könyörögnek. Néhány kivételével, a zsoltárok nem kegyes, lelki elmélkedések. Dohognak az ellenség miatt, aki cselszövésben mesterkedik, pletykálkodik, erőszakot tervez. A zsoltárírók számára az Istenbe vetett hit egyben állandó küzdelmet is jelent ezekkel a hatalmas erőkkel szemben, amelyek olykor sokkal valóságosabbnak tűnnek, mint maga Isten. A szerzők gyakran elhagyatottnak, kihasználtnak, elárultnak érzik magukat. A menekült és a Szikla Figyeljük meg, hogy a 27. Zsoltár minden egyes strófája hangnemet vált. Az első versszak az Istenbe vetett bizalom bátor megvallásával kezdődik. A második strófa azonban már a szerző igazi lelki állapotáról árulkodik: belefáradva a menekülésbe, arra a napra áhítozik, amikor végre biztonságban pihenhet Istennél. Mire a harmadik strófához érünk, minden magabiztosság elolvad, és az író segítségért könyörög. A zsoltár valamivel nyugodtabb hangnemben ér véget, olyan gyakorlati tanáccsal, amit Dávidnak gyakran volt lehetősége a valóságban gyakorolni: „Várj az Úrra!” Ezekben a megpróbáltatásokban azonban megerősödik, megszilárdul az Istenbe vetett hit. Azokban az években, amikor Dávid Saul király elől bujkált, mint valami kivetett törvényen kívüli, búvóhelye volt a „szikla” a pusztában ahol el tudott rejtőzni. Dávid, mint tapasztalt harcos, tisztában volt vele, hogy milyen értékes az ilyen védelem, a sziklából álló erődítmény. Amikor azonban ezekről az időkről beszél — mint ebben a zsoltárban is —, kősziklájának és erős várának Istent nevezi. Kész volt elismerni, hogy az ő igazi védelmezője maga Isten.
Életkérdések: Érzelmi életed egyenletes, vagy inkább tele van hullámhegyekkel és völgyekkel? És hogyan jellemeznéd az Istennel való kapcsolatodat?
10
Dávid gyermekkorából való ez a színes, izgalmas, a szemtanú részletességével leírt történet. Talán az egyik legismertebb bibliai történet, amely a remény fénysugarát jelenti mindazoknak, akik elnyomott helyzetben vannak bárhol a világon. Dávid élete során több mint fél évtizedet tölt azzal, hogy Saul király haragja elől bujkál. A király ellenséges indulata nagy valószínűséggel erre a jelenetre vezethető vissza. Saul, a hatalmas sereg vezére, sátorában ül, megrettenve az óriás Góliát gúnyolódásától. Az általa kiváltott rettegés az egész izraeli hadsereget demoralizálja. Eközben Dávid, akinek nehéz a páncél öltözet, bátran előáll, hogy szembenézzen Góliát kihívásával. Nem csoda, hogy Saul megneheztel Dávidra és félni kezd tőle. Az itt leírt jelenet nem olyan képtelenség, mint talán első olvasatra tűnhet. A párbaj, vagy a két szembenálló hadsereg képviselőjének bajvívása az ókorban elfogadott módja volt a vitás kérdések rendezésének. Mindkét sereg legkitűnőbb harcosa vívott egymással, és kettejük párharca döntötte el a csata sorsát. „Ennek eredetileg mágikus jelentése volt. Úgy hitték, hogy az istenek döntik el a párharc eredményét, a vesztesnek tehát értelmetlen volna belebocsátkozni a totális összecsapásba” – írja Tom Wolfe az Igazak című könyvében. Dávid erejének titka Pásztorfiúként Dávid rengeteg magányos órát töltött a szabadban, ahol a tökéletességre vitte a parittyával való lövést. Győzelméhez azonban nem saját képességeiben bízik. „Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál” – kiáltja oda az óriásnak (17,45). Istenbe vetett bizalma nem hátrál meg Góliát gúnyolódásától. Józsué és Gedeon példáját követve, Dávid teljes bizalmát Istenbe veti. Saul király legnagyobb tragédiája az, hogy ő sohasem tanulta meg ezt a leckét. Amikor Góliát elesik, a filiszteus sereg is hamar vereséget szenved. Nem sokkal később Izrael népe az utcákon táncolva énekli: „Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!” (18,7). A nép kezdi felismerni Dávidban azokat a képességeket, amelyek alkalmassá tehetik őt a királyságra. Saul azonban nem hajlandó harc nélkül átadni a trónt.
Életkérdések: Vannak-e olyan veszélyek vagy félelmek az életedben, amelyekkel kapcsolatban Isten arra kér, hogy őrá bízd magad teljesen?
7
MÁRCIUS 15-16
MÁRCIUS 17-18
19. Zsoltár – Szabadtéri oktatás: Isten nevei adják a kulcsot
1 Sámuel 20 – Jónátán hűsége: Barátság, amelynek a trón az ára
19,15 Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!
20,32 Jónátán azonban így válaszolt apjának, Saulnak: Miért kell meghalnia? Mit követett el?
Mivel Dávid élete nagy részét a szabad ég alatt töltötte, nem meglepő, hogy zsoltáraiból kicsendül a teremtett világ iránti szeretete. A 19. Zsoltárban Dávid két legkedvesebb témája szólal meg: Isten gondot visel a világról, és gondoskodik választott népéről. Természeti képekkel kezdődik, amelyben rácsodálkozik a csillagos égboltra, mely az egész földet betakarja. Pogány szomszédaikkal ellentétben, Dávid valamint Izrael népe nem tisztelte istenekként a csillagokat és az égitesteket; inkább a hatalmas Isten keze munkáját látta bennük, aki gondot visel minden teremtményére. Amiről a teremtett világ beszél A Biblia következetesen úgy mutat a teremtett világra, mint ami Istenről ad számunkra kinyilatkoztatást, még ha korlátozott mértékben is. Az égitestek nem istenségek (lásd 5Mózes 4,19), ezért nem befolyásolják az ember sorsát sem (lásd Ézsaiás 47,13). Ugyanakkor, mint Isten kezének munkái, az ő hatalmas erejét és dicsőségét tükrözik. Pál apostol is hasonlóan érvel a Róma 1,18-20-ban G.K. Chesterton találó megfogalmazása szerint a természet inkább a nővérünk, és nem anyánk. Velünk párhuzamos, másik alkotása Istennek, amelyet vizsgálva és csodálva elárul nekünk valamit magáról a művészről is.
Életkérdések: A teremtett világot vizsgálva, mire következtethetünk az alkotóját illetően? Isten törvénye (útmutatása az élethez) mit árul el az ő jelleméről?
8
Könnyű megérezni, micsoda erő volt Dávid személyiségében, ha megfigyeljük, milyen hatással volt az őt körülvevő emberekre. Ebben a fejezetben halhatatlan barátságról olvashatunk Dávid életének korai szakaszából, mielőtt még radikálisan szakított volna Saul királlyal. Jónátán királyfi oly nagyra értékeli Dáviddal való barátságát, hogy a trónról is hajlandó érte lemondani. Miután a vacsoraasztalnál történt drámai jelenetben Saul felfedi igazi, gyilkos szándékát, Jónátán figyelmezteti Dávidot. Ezzel ádáz harc veszi kezdetét a bukott király és a leendő király között. Saul, az Istentől elvetett király, foggal-körömmel ragaszkodik hatalmához, és üldözni kezdi Dávidot, valamint híveinek csapatát. A következő néhány év eseményei híven tükrözik a két ember jellemének különbözőségét. Saul, bár jól tudja, hogy Isten akarata szerint kit illet Izrael trónja, életének hátralévő részét azzal tölti, hogy ellenáll Isten akaratának. Ezzel ellentétben, Dávid csodálatos hosszútűrésről tesz tanúságot. Arra vár, hogy a prófécia anélkül teljesedjen be, hogy saját kezébe venné az események irányítását. Jónátán két tűz közé kerül, ám apjával szemben barátja, Dávid mellé áll. Mint a Shakespeare-drámákban A könyv további részében az események úgy bonyolódnak, mint egy Shakespeare-drámában. Saul király, az ókori Macbeth, elveszíti minden önuralmát, és a teljes romlás útjára lép. Fia szövetséget köt Dáviddal; leánya, aki közben már Dávid felesége lett, szintén elpártol apjától. A haragtól elborult elméjű Saul mindent lángba borít. Képes lesz-e Dávid olyan sokáig várni, hogy túlélje őt? Dávid kétségbeejtő helyzetben van. Egyetlen támasza Isten ígérete, hogy egy napon ő lesz a király. Bár a körülmények alaposan próbára teszik az ígéretbe vetett hitét, Dávid megtanulja kivárni, hogy Isten hozza el a megfelelő pillanatot. A végén, drámába illő módon, Saul saját maga dobja el életét. Végre Dávid örökölheti Izrael trónját.
Életkérdések: Éltél már át olyan barátságot, mint amilyen Dávid és Jónátán barátsága volt? Milyen barátnak bizonyultál a nehézségek idején?
9
