s Q t r W k XIV. évfolyam 3. szám
KÜRTÖS Közéleti havilap
2016. március
Ára 0,40 EUR 150,- Ft
M á rc i u s 1 5 - e h a g yaté k a é s ü z e n e te Ezen a napon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeire emlékezünk szerte a Kárpát-medencében. Ez a nap jelenti a modern parlamentáris Magyarország megszületését. A forradalom célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, mint hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyõzni, amelynek soha ekkora hadserege nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is. A szabadságharc elbukott, de a szabadság utáni vágy továbbra is megmaradt a nemzetben. A magyar szabadság eszménye bennünk van, szívünkben, lelkünkben, nemzeti önazonosságunk szerves része lett. Túlélt a nemzet két vesztes világháborút, több véres diktatúrát, de túléltük, megvagyunk, ha megfogyva is, de elegen még, hogy hazát teremtsünk itt, a szülõföldünkön is. A szabadság azt jelenti számunkra, hogy saját ügyeinkben - amelyek csak ránk tartoznak, hiszen közösségi identitásunkat érintik - mi magunk dönthessünk. És ezt törvény szavatolja, nem csupán az éppen hatalmon lévõ elit kénye-kedve, jóindulata vagy érdeke. Az elmúlt közel száz év tapasztalatából látjuk, hogy változás kell! Nem maradhatunk tétlenek, vállalni kell a változást. Le kell gyõzni a félelmet, vállalni a változás terhét, felelõsségét, vállalni a harcot, vállalni a szabadságot. A szabadság ma itt, a Felvidéken nekünk, magyaroknak az önigazgatás lehetõségét, a közösség építésének a jogát, gyermekeink jövõjének alakítását
jelenti. Védjük meg a szabadságot, mert minden szabadságharc önvédelem. Az értelem, a hit ösztönös lázadása az elnyomás ellen. A szabadság ott és akkor van, amikor mindenki ismeri, tudja az igazat, és nem háborodik fel azon. A szabadság ott és akkor van, ahol és amikor ápolhatjuk identitásunkat, és meg is védhetjük, ha kell. Szabadság ott és akkor van, amikor enyém az enyém, mert szabadság ott van, ahol jogállam van. A szabadság ott van, ahol tisztelik egymást az emberek, ahol szent az adott szó. A szabadság ott van, ahol megbecsülik a múlt emlékeit, mások múltjának emlékeit is, ahol nem pusztítják el, ahol nem bontják el, vagy nem csúfítják el azokat ízlés vagy jóérzés nélküli emberek. Szabadság ott van, ahol becsülete van a kultúrának, a másságnak, ahol nem pusztítanak és nem fenyegetnek, ahol nem a százalékokat nézik, hanem az értékeket, ahol a múltnak, a hagyományoknak, az egymás mellett élésnek, egymás megbecsülésének is becsülete van. Ez a szabadság, s ahol ez nincs, ott zsarnokság van. S hol zsarnokság van, ott zsarnokság van… mondta a költõ. És van, ahol már nincs kommunista diktatúra, legfeljebb etnikai demokrácia (így hívják néhol a nemzeti színû csomagolásban biztosított többségi akaratot). Szabadság ott van, ahol a bennünket érintõ kérdésekben mi, érdekeltek mondhatunk véleményt, és mi is dönthetünk. Sorsunkról, jogainkról, gyermekeink sorsáról, tanulmányairól, nevelésérõl, nemzeti tudatunk ápolásáról. És mindezt nem mások ellenében tesszük, nem a másét kívánjuk elvenni, csak azt kérjük, ami bennünket illet. Igen, a szabadság jegyében kívánjuk a tényleges egyenlõséget, az esélyegyenlõséget. Miért ünnepelünk? Mert 1848-ban nem csak a magyar szabadságért harcoltak, hanem a SZABADSÁGÉRT, mindenki szabadságáért. (Folytatás a 4. oldalon)
„Ne tagadd meg a fajt, amelyből eredtél, / A lángoló vért, amiből születtél, A földet, mely éltet s majd eltakar. / Ha magyarnak születtél, hát maradj magyar!" Kutasi József
2 Kürtös
Közélet
Köszönet a választóinknak A Magyar Közösség Pártja Nagykürtösi Járási Elnöksége és járásunk MKP-s parlamenti képviselõjelöltjeinek nevében is köszönöm mindazoknak a szavazatait, akik 2016. március 5-én az MKP-t, az összefogás pártját támogatták. Bár a járásunkban a Smer mögött a második helyen végeztünk 2995 szavazattal, ami az 52,79 százalékos részvételi arány mellett a voksok 16 százalékát jelenti, de ennél jóval jobb eredményt vártunk. Ennek ellenére mégsem szabad feladni, tovább kell menni, egyesíteni erõinket, és a végsõkig kitartani. Balík László, járási elnök
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának Nyilatkozata
Szlovákia március 5-én választott. A voksolás eredménye lesújtó: erõs magyar képviselet helyett a magyar szavazókat megszólító pártok válságba kerültek. Marian Kotleba gyûlöletkeltõ ideológiája olyan széles teret kapott, mint még soha, a semmit sem változó Szlovák Nemzeti Párt pedig megkerülhetetlen koalíciós partnerré lépett elõ - ha lesz egyáltalán új kormány. Azok a pártok és mozgalmak, amelyeknek kicsit sem fontos a mi jólétünk, és tönkretehetik a társadalmat, még soha nem rendelkeztek ennyire erõs képviselettel a parlamentben. Ilyen körülmények között kell megõrizni a hitet és a lelkesedést, fokozni cselekvõkészségünket. Hinnünk kell abban, hogy a boldogulásunk nem csak a képviselõi helyekkel való sakkjátszmától függ! Meg kell találnunk a megoldást arra, hogy a magyarság érdekérvényesítési mozgástere Szlovákiában tovább ne szûküljön. Kisiskoláink, kultúránk, régióink sorsa mind-mind megoldásra vár, a célokat egykor a politikai képviseletünk, a Híd és a Magyar Közösség Pártja is megfogalmazta a Kerekasztallal közösen a Szlovákiai Magyar Alapdokumentumban: szükség van iskoláink és kultúránk önkormányzatiságára, a gazdasági fejlesztésekre, a szlovák-magyar kapcsolatok jobbá tételére. Ezt figyelmen kívül hagyni felelõtlenség! A következõ hetekben politikusaink és vezetõink súlyos döntésekre kényszerülnek. Fontos, hogy ezeket a döntéseket alárendeljék a magyar választóik akaratának, hiszen elsõsorban õket képviselik a parlamentben és a közösség jövõjét szem elõtt tartva kell cselekedniük. Emellett nem szabad elhanyagolni a civil szféra felelõsségét és feladatait sem abban, ami következik. Felül kell kerekedni a szlovák társadalom, Európa és a közösségeink értékválságán, szükség van a sikerélményre, az öntudatosságra és az aktivitásra. Meg kell látni és fel kell karolni az értékes kezdeményezéseket. A sorsunk nem csak a politikusoktól függ - ne féljünk a jövõtõl, hanem tegyünk érte, hogy jobbá váljon a környezetünk! A Nyilatkozatot március 8-iki ülésén fogadta el a Kerekasztal Koordinációs Bizottsága. A Csemadok a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának tagszervezete.
2016. március
Választási eredmények a Nagykürtösi járásban A választóknak majdnem a fele otthon maradt Március 5-én, szombaton a rendszerváltás óta 9. parlamenti választást tartották Szlovákiában, ahol a 18. életévüket betöltõ polgárok összesen 23 politikai párt közül választhattak, eleget téve állampolgári kötelességüknek. Míg országos viszonylatban közel 60 százalékos volt a részvételi arány, addig szûkebb pátriánkban a 35 544 választásra jogosult polgár közül csak 18 764 élt választói jogával, ami járási viszonylatban 52,79 százalékos részvételi aránynak felelt meg. Vagyis a választóknak majdnem a fele otthon maradt. Kétségtelen, hogy hatalmas meglepetéseket hoztak a március 5-i választások, amelyekbõl, mármint a meglepetésekbõl „kijutott“ a járásunknak is. Bár itt hagyományosan elsõ helyen végzett a SMER, de a négy évvel ezelõtti eredményeihez viszonyítva bizony két és fél ezerrel kevesebb voksot gyûjtött be. A legutóbbi öt parlamenti választás történetében az örökös második helyen befutó Magyar Közösség Pártja szintén veszített, mintegy 240 szavazatot, viszont a Most-Híd több mint 480-nal kapott kevesebbet, mint az elõzõ választásokon, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség pedig, amely elsõ alkalommal mérettette meg magát parlamenti választásokon, mindössze 105 választót tudott az urnákhoz vinni. A törvényhozásba jutott pártok közül mind a Szlovák Nemzeti Párt /SNS/, mind Matoviè pártja, mind Sulík pártja /SaS/ több mint 400 szavazattal kapott többet, mint az elõzõ választásokon, míg Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártját 2054-en választották, és a járásunkban is nagy vesztesnek számító Kereszténydemokrata Mozgalom /KDH/ viszont elvesztette szavazóinak több mint a felét. -bgyAz alábbi táblázatban a járás vegyeslakta településein az általunk kiválasztott pártok választási eredményeit követhetik figyelemmel. Összeállította: B.Gy.
Közélet
2016. március
Település
Magyarok száma
Magyarok %
Választ. jogos. száma
Részt vett
Kürtös 3
Részvételi arány
MKP
Most
MKDSZ
Smer
Kotleba
394
54,8
510
280
54,91
57
20
1
20
67
59
16,3
202
158
52,31
8
24
0
46
7
Bussa
429
29,57
1 098
420
38,25
36
104
3
111
30
Csáb
704
66,23
864
480
55,55
158
89
4
46
56
Csalár
149
33,11
311
176
56,59
6
87
2
22
17
Dacsókeszi
162
26,73
464
213
45,9
32
47
0
36
29
Felsõzellõ
52
10,55
380
178
46,84
15
10
2
49
23
Galábocs
43
36,75
93
58
62,36
18
9
0
7
3
Gyürki
76
58,46
48,36
59
48,36
16
15
0
7
5
Haraszti
33
13,64
195
84
43,07
8
12
2
22
23
Inám
442
92,08
411
256
63,22
136
81
1
12
12
Ipolybalog
717
84,75
680
465
68,38
350
64
4
13
7
Ipolyhídvég
456
72,04
496
283
57,05
103
129
3
9
8
Ipolykér
176
57,14
252
164
65,07
15
85
1
15
15
Ipolykeszi
357
75,96
1020
517
50,68
125
26
4
16
3
Ipolynagyfalu
292
69,69
349
204
58,45
104
45
2
20
5
1577
84,33
1570
941
59,93
578
166
35
34
20
Ipolyszécsényke
287
74,55
311
171
54,98
112
28
5
8
9
Ipolyvarbó
304
83,75
313
181
57,82
103
32
8
15
4
Kelenye
270
90,91
243
141
58,02
95
21
0
8
3
Kóvár
190
69,85
220
143
65
81
23
2
7
8
Kõkeszi
241
68,08
277
195
70,39
67
41
0
8
21
Leszenye
56
10,73
438
252
57,53
16
48
1
75
58
1111
79,87
1099
679
61,78
241
123
10
74
74
Nagycsalomja
373
61,86
513
310
60,42
155
40
5
31
25
Nagykürtös
645
4,96
9658
4589
47,51
88
298
3
1413
626
Óvár
228
75,5
264
158
59,84
53
55
1
13
6
Rárósmúlyad
104
32,7
224
66
29,46
17
19
1
12
3
Sirak
141
65,28
181
107
59,11
35
15
0
13
18
Szécsénykovácsi
206
54,93
293
146
49,82
16
50
2
21
26
Szelény
92
45,1
164
83
50,6
15
12
0
22
6
Szlovákgyarmat
76
13,45
401
167
41,64
11
24
0
42
31
Terbegec
144
71,64
166
110
66,26
29
43
0
14
4
Zsély
175
13,15
1020
517
50,68
42
94
2
18
86
Apátújfalu Bátorfalu
Ipolynyék
Lukanénye
Közélet
4 Kürtös
Március 15-e hagyatéka és üzenete
2016. március
Petőfi Sándor
MAGYAR VAGYOK
(Folytatás az 1. oldalról)
Miért ünnepeljük március 15-ét? Mert a forradalmárok megfogalmazták a maguk - a Kárpát-medencei magyarok és nem magyarok - programját. Mertek gondolkodni Hazában, Nemzetben. Forradalmárainkat és szabadságharcosainkat ezért is ünnepeljük ezen a napon, mert merték vállalni sorsunkat, ki merték mondani azt, amit ki kellett mondani. És a nép megértette szavuk. Akkor ez volt a világ rendje. Ma sincs ez másként. Tegyük azt, ami kötelességünk, de akarjunk már végre igaz rendet. Érdekeinket képviselni kell, és nem ímmel-ámmal. Nem apró lépésekkel kell itt lépegetni, hanem óriási léptekkel, mert lemaradtunk kínosan súlyos feladatainktól. Nem lesunyt fejjel, hanem hangos szóval kell kimondani azt, hogy mi kell, mit kívánunk. A „Tizenkét pont“ mersze kell itt újra! Körömszakadtáig kell ragaszkodnunk nyelvünkhöz, ünnepeinkhez, javainkhoz, múltunkhoz, meglévõ és elorzott jogainkhoz és minden értékhez, amit létrehoztunk, mindenhez, egyszóval magyarságunkhoz. Ez a mi szabadságunk. Ez nem konfrontációs politika, hanem jogérvényesítés, a tényleges érdekvédelem. Akinek ez a tisztje, tegye…! Ha pedig nem, adja át helyét másnak! A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlõdésének alapfeltételei címmel 2012. szeptember 25-én egy alapdokumentumot fogadtak el és írtak alá közösen az MKP, a HÍD és a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. Ideje volna ezt leporolni, és ennek szellemében hatékonyabb lépéseket tenni. Igaz, ehhez szükséges a tömegek támogatása is, akiket a megfelelõ vezetõk kellõképpen tájékoztatnak és felkészítenek. Nem úgy, mint az idei parlamenti választások alkalmából, hogy aki elment választani, az tényleg választani kényszerült, de nem szavazni. Választottunk mi mindent, csak éppen nem szavaztunk magunkra, vagy nem elegen. A választások után olvasva a sajtóban a sok kommentárt azok tollából, akik elõtte is osztották az észt, meg utána is, meg keverték azt a bizonyost. Ha a mostani véleményüket és okos elõrelátásukat vagy meglátásaikat felcserélték volna a választások elõttivel, talán más eredmény születik. Az eredmény alakulásában õk is nyakig benne vannak. Vonatkozik ez a szlovákiai magyar értelmiségiek nyilatkozataira is. Miért nem nyilatkoztak a választások elõtt? Vagy úgy általában miért nem foglalnak állást kihívó kérdések esetében? Ez az õ felelõsségük is, vagy árulásnak is mondják, ha hallgatnak. Ne a népet hibáztassuk a balul sikeredett dolgokért, ha a vezetõi, az írástudói magukra hagyják. Remélni egy jobb jövõ eljöttét, mint láttuk, ma már nem elég. A reménykedésbõl nem élünk meg, tettekre, szívós munkára van szükség, elkötelezett, céltudatos munkára: jogainkért, népünkért. És ki-ki ne csak saját magára gondoljon, hanem a közre is, a szomszédjára is. Akarjunk végre közös magyar jövõt építeni! Tallózta és írta Balogh Gábor 2016. március 12.
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terûletén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedûink elsõ hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A multnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kõsziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Ugy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Magyar vagyok. Mi mostan a magyar? Holt dicsõség halvány kisértete; Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar Ha vert az óra odva mélyibe. Hogy hallgatunk! a második szomszédig Alig hogy küldjük életünk neszét. S saját testvérink, kik reánk készítik A gyász s gyalázat fekete mezét. Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok! Itt minálunk nem is hajnallik még, Holott máshol már a nap úgy ragyog. De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szûlõföldemet, Mert szeretem, hõn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet! (Pest, 1847. február.)
N y e lv é b e n é l a n e m z e t 2016. február 24-tõl 2016. február 29ig Ipolynyéken is megtekinthetõ volt a Nyelvében él a nemzet c. vándorkiállítás. A kiállítás bemutatója Orosz Örs kurátor volt, aki ugyancsak ismert a Kétnyelvû Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistájaként is. Az autentikus kiállítás a kisebbségekre vonatkozó nyelvhasználati törvé-
nyek történetét mutatta be. Ahogy azt Orosz Örstõl megtudhattuk, a tárlatanyagok 57. alkalommal kerültek bemutatásra Szlovákia magyarlakta településein túl szlovák régiókban, Erdélyben, Kárpátalján és Csehországban is. A tárlat darabjainak összegyûjtése rengeteg terepmunkával, számos irat és dokumentum áttanulmányozásával járt együtt.
Elismerve Orosz Örs törekvését, Hrubík Béla, Ipolynyék polgármestere a kiállítás keretében egy „HONT VÁRMEGYE KÓVÁR KÖZSÉG IPOLYNYÉKI JÁRÁS“ feliratú táblát ajándékozott az aktivistának, mely még az elsõ Csehszlovák Köztársaság idõszakából származik. Cs.E.
2016. március
Kultúra
Kürtös 5
Kulturális rendezvényekről
Nyugdíjas délután Ipolybalogon
Csaknem száz nyugdíjas töltötte vidáman az idõt Ipolybalogon február 7-én a helyi alapiskola folyosóján megrendezett Vidám farsangi délután címû rendezvényen. Bálint Péter polgármester köszöntötte az egybegyûlteket, majd Lenický Anett, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke üdvözölte a nyugdíjasokat, és elismerõen szólt a falu idõsebb generációjának aktív hétköznapjairól. A köszöntõ után az óvodások mûsora következett. A kicsiket követte Lenický Erik elõadása, aki jó hangulatot teremtett, s lelkesen, közösen énekelte mindenki a „Nem csak a húszéveseké a világ“ címû slágert. A vacsora elõtti utolsó mûsorszámban a drégelypalánki Jani bácsi vicces, frappáns verseivel, nótáival szórakoztatta a jelenlévõket. LA
Az elmúlt hónap folyamán számos kulturális, szórakoztató rendezvény zajlott a járásunkban. Külön is kiemelésre kívánkozik Ress Hajnalka elõadómûvész, a Madách Színház és a Sas-kabaré tagja Szív küldi szívnek szívesen címû zenés mûsora. Nagy sikerrel mutatkozott be Kelenyén, Apátújfaluban, Bussán, Ipolyvarbón, Ipolykeszin, Ipolybalogon, és olyannyira meghódította a közönséget, hogy több helyszínen a mûsor végén a közönség állva tapsolva díjazta a mûvésznõ nagyszerû elõadását. Csáky Pál a Pacsirta éneke címû kisregényébõl Boráros Imre Kossuth-díjas színmûvészünk állította színre a Hit és hûség címû színpadi játékot. A darabban a szerzõ egy öt generációra visszanyúló felvidéki családregény formájában mutatja be a szlovákiai magyarság történelmét 1889-tõl 1989-ig. A darab Nagykürtösön, Csábon, Lukanényén és Iplyhídvégen került bemutatásra. A Csemadok Ipolynyéki Alapszervezete Mics Károly Színjátszó Csoportja a Bohózat egy szállodában, avagy keresd a nõt! címû vígjátékkal Kõkesziben, míg a lévai Garamvölgyi Színpad Gárdonyi Géza „A bor“ címû népszínmûvével Inámban vendégszerepelt. /Br/ /Felvételeink az egyes rendezvényeken készültek/
Képszöveg a kulturális rendezvények fotóihoz Járásunkban a februárban zajlott kulturális rendezvények helyszíneinek túlnyomó részén nagy érdeklõdés kísérte a mûsorokat. Errõl tanúskodnak a szereplõkön kívül a közönséget is megörökítõ felvételek.
Elismerés az egykori elnöknek Még az elõzõ rendszerben, a 70-80-as években többször is történt kezdeményezés Nagykürtösön, az újonnan létrehozott járási székhelyen a Csemadokszervezet megalakítására. Ebben élen járt Pölhös Árpád mérnök úr, aki elvállalta az 1986-ban megalakult szervezet elnöki tisztségét. A kezdeti, de még a rendszerváltást követõ néhány évben is meglehetõsen aktív tevékenységet fejtett ki a szervezet, ám a késõbbiek folyamán szinte észrevétlenül kiesett a nagykürtösi magyarok többségének tudatából. Ma egy kis csapat alkotja a tagságot Balog István elnök vezetésével, és próbál lelket lehelni a szervezet életébe, szem elõtt tartva a nagykürtösi magyarok összefogásának fontosságát. A szervezet idei évzáró taggyûlésének kedves színfoltja volt Pölhös Árpád alapító tag és egykori elnök köszöntése abból az alkalomból, hogy kereken 30 éve alakult meg Nagykürtösön a Csemadok alapszervezete. Balog István az alapszervezet elnöke elismerõ oklevél átadásával köszönte meg és ismerte el Pölhös Árpádnak a szervezetben végzett sokéves aktív munkáját. -ár
6 Kürtös
Közélet
2016. március
A z 1 8 4 8 / 4 9 - e s s za b a d s á g h a rc nyo m á b a n
Bussa és Csalár község történelme és jelene számos ponton találkozik. Nem is csoda, mert a két község csak 4 km távolságra van egymástól. A régebbi idõktõl közös a plébánia, posta, közjegyzõség, anyakönyvhivatal, jelenleg pedig az orvosi ellátás, iskola, óvoda stb. A leghíresebb történelmi személy, aki a két községet összekapcsolja, Zsélyi Aladár, kiváló konstruktõr és pilóta. De rajta kívül van még egy személy, aki a két községhez kapcsolódik, és sokak számára ismeretlen: Komjáthy Anzelm. Õróla szeretnénk megemlékezni egy pár sorban. Komjáthy Anzelm Pálfalván (Nógrád vármegye) született, régi nemes birtokos szülõktõl 1818. július 13-án. A bölcsészeti és jogi tanfolyamot elvégezve 1838ban patvarista, tiszteletbeli esküdt, majd kir. táblaügyvédi oklevelet nyervén, vármegyéje tiszti alügyészének neveztetett ki. A szabadságharc alatt, mint alszolgabíró, sokat tett a császári biztos törekvéseinek meghiúsítására, õáltala jutott Lenkey tábornok szerencsésen Komáromba. Ekkor Csalárban lakott. Visszaemlékezéseiben errõl a következõt írja: „Ezen seregnek itt idõzésekor mindenfelé õrszemek voltak felállítva, de ezek nagyon álmosak lehettek mert a Kossuth Lajos kormányzó rendeletébõl Komáromba utazott Lenkey János tábornok egy éjjel Laczay Károly barátom társaságában ezen õrszemeken keresztül jött hozzám Csalárba, és itt egy napot töltve, a fõhadiszálláson vett utasításához képest arra kért, hogy Blakovics Pál volt huszárkapitányhoz Nényére kísérjem. Én annak dacára, hogy az ellenség száguldozó katonái majd itt, majd ott feltûnve vigyáztak, és így az utazás veszélyes volt, nem a rendes, hanem a hegyi utakon saját kocsimon vittem, illetve kísértem el Lenkeyt, ki mint tudjuk, szerencsésen el is ért Komáromban. Ezen utazás veszélyéhez hasonló volt az is, midõn egyszer, 1849. április 10-e táján Csalárból Balas-
sagyarmatra menet bekapott hajdúm a petõi kocsma elõtt elvonuló országúton meglátván, hogy körülbelül 20 bakától kísért két szekéren osztrák tiszteket visznek, leugrott a bakról, és kivont karddal „megállj“-t kiáltott a bakákra, de ezek, szerencsére, nem tudván magyarul, csak bámulva néztek a kísért tisztekre, kik Branyiszlónál megsebesült betegek lévén, bágyadtan néztek körül, és hamar belátták, hogy itt csak egy részeg hajdúval van dolguk, és talán azt is, hogy én a kocsiról visszaintõleg rendelkezem a garázda hajdúval, szó nélkül továbbhajtottak. (…) A kriványi táborozást megelõzõleg szerveztetvén vármegyénkben a népfelkelés, én mint szolgabíró állásomnál fogva népfelkelõi kapitány voltam, és egy katonai képzettséggel bírt barátom, Fay Károly nemzetõri kapitány segédkezése mellett Bussán két vasárnapon hadi gyakorlatot tartottam, és ez alkalmakkal Franczenbech György bussai plébános mindég tábori misét mondott, és gyakorlatok után egy-egy hatakós (300l) hordó borral vendégelte meg a népfelkeltõket! Szabadságharcunk lezajlása után letiport hazánk sorsának fájdalmas érzetében elmerülve vonultan vissza a nagyvilágból, és Csalárban, volt lakásomon húztam meg magamat, és itt csakhamar egy híres eset ért. 1849. szept. hó végén egy vasárnapon estefelé mezei sétámból hazatérve a csalári szõlõkbõl egy csapat részeg ember jött felém, és hozzám hallatszott beszédjükbõl azt vettem észre, hogy meg akarnak támadni, de azon hitben, hogy embereimmel én mindég jól bántam, és községeimet átvonuló ellenség zsarolásától többször megmentettem, nem féltem, de midõn azt kezdték kiabálni „ez is Kossuth kutya, üssük agyon“, szívem elszorult, és kínos érzelem fogott el, s ezen szokatlan érzelem nyomása alatt elhatároztam, hogy zsebkésemet a hozzám elõször nyúló támadónak szívébe döföm, ezen elhatározás után teljes elszántsággal vártam a támadást, ami csakhamar be is következett, de midõn a hozzám közeledett részeg csapat vezérére reá kiáltottam: „mit akarsz?“, ez megrezzenve gyáva meghunyászkodással csak azt felelte: „vagy maga az, tekintetes uram!“, és az útparton állott társaihoz menve azt mondta nekik: „ne bántsuk, ez a mi volt szolgabíránk.“ Ezzel én szerencsésen
megmenekülve értem a faluba, és egyenesen a községházához mentem, s elbeszéltem az esetet, minek folytán a községi bíró támadóim elébe ment, és õket rögtön kérdõre vonta, másnap pedig a községi választmány elé terjesztvén az ügyet, a választmány határozatához képest megbotoztatta támadóimat.“ A világosi szomorú nap után birtokára vonult. Csalár községbõl 1850. szeptember hó végén tette át a lakását Szécsénybe - hol már elõbb, 1847-ben Pálházáról eljövet is lakott egy évig. 1849-ben megismerkedett Várady Celesztával, aki Várady János táblabíró egyik leánya volt, és Bussán született 1819-ben. Az esküvõ 1850. július 17-én volt Szécsényben. Sajnos felesége két év múlva szülés után meghalt kisgyermekükkel együtt. Sírját márványkereszt jelezte ezen felirattal: „A legjobb nõnek és kisdedének“. Elmondása szerint: A szeretet és a hûség jóságos angyala volt e nõ, nyugodjon békében. 1854-ben másodszor nõsült. 14 év ügyvédkedése után a közönség oly elismerésével találkozott, s nevét oly tiszteltté tette, hogy nála gyûlt össze a környékbeli intelligencia a hazafias gondolatok, érzelmek kicserélése végett. Érdemeit 1872-ben õfelsége a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, 1880-ban pedig a kir. tanácsosi címmel méltányolta, s ugyanakkor vármegyéje elismerését jegyzõkönyvben örökítette meg. Ily kitûnõ múlt után lett Komjáthy Anzelm 1880. augusztus 6-án Nógrád vármegye tanfelügyelõje. 1900. április 19-én 83 éves korában halt meg. A Nógrádi Lapok és Honti Híradóban található nekrológjából megtudhatjuk, hogy 1892-ben ment nyugdíjba. Utolsó éveit Szécsényben töltötte, és leginkább irodalommal foglalkozott. Megírta és kiadta a Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet monográfiáját a millenniumra, 1896-ra. Cikkei már elõbb is megjelentek a megyei lapokban, nyugdíjas korában több megemlékezéssel és megyetörténelemmel foglalkozó dolgozattal jelentkezett. Halála után leánya, Komjáthy Celesztina megjelentette apjának kéziratban talált munkáját Eszmetöredékek címen. Fia, Komjáthy Jenõ költõ volt, aki sajnos korábban halt meg, mint az édesapja (1895). Farkas Sándor
Március 15.
2016. március
Kürtös 7
Kopjafa szentelése Ipolyhídvégen március idusán
Március 13-án vasárnap szentmisével egybekötött ünnepségre gyûltek össze Ipolyhídvég lakosai. Az esemény apropója nemcsak az 1848. március 15-i eseményekrõl való megemlékezés volt, hanem a templommal szemben felállított kopjafa ünnepélyes megszentelése is. A kopjafa szimbólumai között látható többek közt a község címere, jeles motívuma, a pelikánmadár, fontos egyházi szimbólumok, valamint az alapkövek, melyek jelképezik az anyaországtól elszakadt magyarságot. Az ünnepséget a falu polgármestere, Lestyánszky Viktor nyitotta meg, melynek színvonalát jelenlétükkel megtisztel-
ték a környezõ települések polgármesterei és képviselõi határon innen és túl. A magyar himnusz elhangzását követõen ünnepi beszédet mondott Balogh Gábor, a Csemadok járási elnöke, Tesmag község képviseletében Pál Gyula és Ipolyhídvég testvértelepülése, Bátonyterenye város alpolgármestere, Rákos Szabolcs is. A szónokok beszédeikben nemcsak a 1848-49-es eseményekrõl emlékeztek meg, hanem kiemelték õseink összefogását a magyar nép szabadsága érdekében, és szomorúan konstatálták a közelmúlt választás eredményeit a magyar közösség szempontjából. A község plébánosa, Gyönyör László atya gondolataiban szintén kihangsúlyozta, hogy napjainkban mennyire fontos a közösség összetartó ereje. Beszédét követõen ünnepélyesen megszentelte a templommal szemben felállított kopjafát. Ezt követõen az ipolyhídvégi Szivárvány énekkar tolmácsolásában felcsendült a „Ha én rózsa volnék“ címû dal,
Zsély Zsélyben már évek óta hagyománya van a március 15-i megemlékezésnek. Idén március 13-án, vasárnap késõ délután a Fontána étteremben tartottak ünnepi mûsoros megemlékezést az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 168. évfordulóján. Kajtor Tibor, a Zs. Nagy Lajos Polgári Társulás elnöke köszöntötte a résztvevõket a társszervezõk, vagyis a Magyar Közösség Pártja helyi szervezete, a Sósári Források Polgári Társulás és a Viktória kultúregyesület nevében is. A megnyitót követõ szavalatok elhangzása után Bodzsár Gyula, az MKP járási titkára, a Kürtös közéleti havilap fõszerkesztõje osztotta meg ünnepi gondolatait a nagyszámú hallgatósággal. Elöljáróban Orbán Viktor magyar minszterelnök 2013. március 15-én a határon túli honfitársaihoz intézett ünnepi üzenetébõl idézett néhány gondolatot, amely röviden úgy foglalható össze, hogy a szabadság azoké, akik elég bátrak, hogy kivívják. És a magyarok kivívták, bár „sokat küzdött a magyarság az elmúlt évszázadokban, hogy ez ma így lehessen.“ Beszédének végén Kondor Katalin újságíró, a Magyar Rádió egykori elnökének elgondolkodtató szavait tolmácsolta: „Jól tudják, ha a magyarok felismerik összetartozásukat, ha összefognak, hatalmas erõt lesznek képesek felmutatni.“ Ez is talán egyik élõ üzenete a 48-as szabadságharcnak. Az ünnepi rendezvény további részében a helyi iskola tanulóinak régi és mai táncokból összeállított mûsorát láthatta a közönség, majd befejezésül felcsendült a Székely Himnusz Bolgár Péter, Kalmár László és Kiskovács István közremûködésével Bõhm András gitárkísérete mellett. /Br/
melyet Juhász Gyula: Március idusán címû verse követett Trevalecz László elõadásában. Az ünnepélyes koszorúzás alatt az ipolyvecei Molnár Fanni szívhez szólóan énekelte el a Honfoglalás betétdalát, majd katonadalok csendültek fel az ipolyvecei férfikórus elõadásában. Az ünnepséghez nem is társulhatott volna méltóbb befejezés, mint az, hogy az egybegyûltek közösen, meghatódva énekelték el Vörösmarty Szózatát.
Az ipolyhídvégi közösség ismét megmutatta összetartó erejét, és tanúbizonyságot tett arról, mennyire szép és fontos a hagyományok ápolása és a nemzeti értékek továbbadása a következõ generációk számára. Krupèiak Katalin
Lukanénye Lukanénye község polgármestere és a Magyar Közösség Pártja képviselõi 2016. március 15-én közösen koszorúzták meg Gracza László sírját az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepén. Bc. Török Terézia és Mgr. Molnár Tamás ünnepi bevezetõje után alapiskolásaink kultúrmûsora következett. Az ünnepi beszédet Kuzma Zoltán, Lukanénye község polgármestere tartotta. A szervezõk frissítõvel és édességekkel kedveskedtek az egybegyûlteknek, megköszönvén a megemlékezésen való részvételt. B.Zs.
Inám
Inámban a március 15-i megemlékezést vasárnap délután tartották a helyi temetõkertben a község lakosai, az önkormányzat, az MKP és a Csemadok részvételével. A polgármester úr beszéde, két szavalat és a himnusz eléneklése után a tisztelet koszorúit és emlékezés mécsesét helyezték el az emléksírnál. Nagy Amália
8 Kürtös
Március 15.
2016. március
Különleges helyszínen emlékeztek a márciusi ifjakra a Nagykürtösi járásban Az esemény különleges vendégeként tárogatón játszott a nagykéri Száraz Márk és Dojcsán Krisztina. A citerát nagycsalomjai hozzáértõ mûvészek szólaltatták meg. A közönségtõl a legnagyobb tapsot a Hlavács Réka elõadásában elhangzó Ismerõs Arcok-szerzemény, a Nélküled kapta. nyos jogainkat, senki se vehesse el tõlünk iskoláinkat...“ Úgy hiszem, szavait nem szabad felednünk, s valamennyi felvidéki magyarnak át kell gondolnia mit tett és mit tehet közösségéért. Az áhított bátor kiállás és összefogás ismét új értelmet nyer
2016. március 15-én a nemzeti ünnepre hangolódás jegyében Nagycsalomján, a Szent István-i örökséget idézõ oltárkép elõtt, Hutár Márk atya a 48-as hõsökrõl megfogalmazott gondolatait hallhatták a résztvevõk. A hálaadó szentmisét követõen a kultúrház nagytermében a járás fiataljai kaptak fõszerepet, akik Az est második felében a fáklyákkal megvilágított út mellett, a Pusztatemplom melletti temetõben Bolgár Gábor alispán, a honti lovas nemzetõrség parancsnokának sírjánál ismét megszólalt a tárogató és az ipolyszécsénykei énekkar hangja. Ezen a különleges helyszínen hangzott el Pathó Marianna, a Petõfi Sándor Program ösztöndíjasának tolmákülönféle területeken tanúbizonyságot tehettek tehetségükrõl. Nagy Mihály polgármester úr ünnepi köszöntõje után, az Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola kamaraegyüttese Kiss Kristóf zenetanár veze-
tésével, az Ipolybalogi Alapiskola énekkara Hugyecz Zolcer Erika vezényletével csillogtatta meg elõadói képességeit. Az
Ipolyi Arnold Alapiskola irodalmi színpada az 1848-as eseményeket elevenítette fel a résztvevõk számára.
csolásában Orbán Viktor miniszterelnök úr külhoni magyarokhoz intézett üzenete, amelyben párhuzamot von a 48-as hõsök bátor kiállása és ma élõ magyarság jogvédelem területén tanúsított kitartó küzdelme között. „Ma is megragadunk minden lehetõséget, hogy elérjük: senki se vitathassa nemzeti szimbólumainkat, senki se kérdõjelezhesse meg alkotmá-
az aktuálpolitikai fejlemények függvényében. Az ünnepi megemlékezésen túl érdemes a hétköznapokban is emlékeznünk a márciusi ifjakat hevítõ tûzre.
Nehéz idõszak áll elõttünk. Vélhetõen sokat kell tennünk még iskoláink megmentéséért egy olyan idõszakban, amikor az oktatásügyi tárca a Szlovák Nemzeti Párt kezére került. De a küzdelmet nem adjuk fel! Pathó Marianna
2016. március
Március 15.
Rendhagyó ünneplés Csábon
A Csábi Szeder Fábián Dalegylet még a 2000-es évek elején indította útjára a kicsit rendhagyó ünnepi programját az 184849-es forradalom és szabadságharc tiszteletére, melynek keretében a megemlékezést kísérõ programokkal színesítik. Nem volt ez másképp idén sem. Az ünnepség elsõ részében a helyi alapiskola diákjainak mûsorán keresztül visszatekinthettünk a forradalmi eseményekre. Ezt követte a mára már rendszeresen közremûködõ Ipolybalogi Mûvészeti Alapiskola csábi tagozatának zenés összeállítása, akikhez Máth Bianka csatlakozott a nagykürtösi zenesikolából. Idén az elsõ vendégeink Olaszországból és Magyarországról érkeztek. Elisa Fusto és Baráz Ádám zongoraduót mutatott be Kossuth Induló címmel. Majd az elsõ részt Híves Mária éneke zárta, aki Erkel Ferenc Bánk bán operájából mutatta be az Álmodj szelíden címû áriát. A program keretében egy különleges elõadásnak is szem- és fültanúi lehettünk. Trajtler Dóra Ágnes történész, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképzõ Fõiskolai Karának oktatója Budapestrõl falunk szülötte, Szeder Fábián szemszögébõl mutatta be az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit. A mûsor vége felé ismét az olasz-magyar duót láthattuk a színpadon, akik Mozart D-dúr Szonátájával kápráztatták el a szépszámú közönséget. Természetesen nem hiányozhatott a Csábi Szeder Fábián Dalegylet sem az eseményrõl, akik nyitották és zárták a rendezvényt. A kórus és a zeneiskola énekkara közös elõadásában elhangzott egy õsbemutató is, egy forradalommal kapcsolatos népdalfeldolgozása (dr. Tóth Árpád szerzeménye). Ismét egy színvonalas rendezvénynek voltak tanúi mindazok, akik ellátogattak vasárnap délután Csábra. Za ko Ervin
Kürtös 9
„Egy vérből valók vagyunk!“ A soka/un/knak ismerõsen hangzó sor és egyben dallam nem egy DAC-meccs nyitányaként vagy az Ismerõs Arcok koncertjén hangzott fel, hanem Ipolybalogon, az Ipolyi Arnold Alapiskola március 15-i megemlékezésének részeként. Már hagyományosan ezt a napot ünnepi mûsorral és programokkal töltik meg az iskolások, tanáraik és a közremûködõ vendégek. Így volt ez az idei évben is. Az ünnepi öltözetben érkezett, kokárdát vagy nemzeti színû szalagot viselõ tanulók elõször az iskola igazgatójának, Molnár Barnabásnak az ünnepi beszédét hallgathatták meg, majd az énekkar fellépése következett. Ezt követõen a március 15-i eseményekkel kapcsolatos irodalmi összeállítást láthattuk, majd a tanulók számára meghirdetett prezentációkészítõ pályázat kiértékelése következett, melynek témája az 1848/49-es forradalom és szabadságharc volt, így az ünnepnapon a legjobbak elõ is adhatták vetítettképes bemutatójukat. A mûvészeti iskola növendéke, Hlavács Réka Kiss Kristóf tanár úr kíséretével adta elõ a címben említett dalt, amelyet a diákok többsége vele együtt énekelt. A Balassagyarmatról érkezett Paramisi Társulat elõadásában tekinthettük meg a Kiskakas gyémánt félkrajcárja c. népmesefeldolgozást - sok tánccal és zenével fûszerezve. Ezt táncház követte, valamint a temetõben található kopjafa megkoszorúzása, amelyen a rossz idõ ellenére minden felsõ tagozatos diák részt vett. Nemzeti ünnepünkön a diákok, nevelõik és vendégeink: Bálint Péter, falunk polgármestere, Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke és György Ferenc lelkiatya emlékezve, tanulva és szórakozva tisztelegtek a szabadságharc hõsei elõtt. -ná-
Kõkeszi
Ipolyszécsénykén március 13-án, a szentmise után a templomkertben lévõ kopjafánál emlékeztek a
szabadságharc hõseire. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével kezdõdött, majd az ünnepi beszédet a helyi szervezet elnöke tartotta. Ferenc Bernadett és Oroszlány Natália szavalata és a Csemadok helyi alapszervezete mellett mûködõ asszonykórus Kossuth-nótái után az MKP és a Csemadok képviselõi megkoszorúzták az 1848/49-es események emlékére állított emlékoszlopot, majd a hõsi halottakért mondott imával ért véget az ünnepi megemlékezés. -ke-
Kõkesziben 2016. március 13-án, vasárnap emlékeztek meg az 1848/49-es eseményekrõl a szentmise után, a templom melletti kopjafánál. A megemlékezést a templomi énekkar nyitotta meg Petrezsél Péter vezetésével - Kossuth toborzójával, majd Molnár Csaba, a Csemadok helyi elnöke köszöntötte a jelenlévõket. Néhány szóban összefoglalta az ünnep történelmi jelentõségét. A rövid beszédet két szavalat követte: Donè Bojtos Katalin Vörösmarty Mihály Honszeretet, Molnár Csaba pedig Ady Endre Magyar jakobinus dala c. versét adta elõ. Ezt követõen Molnár Csaba, a Csemadok helyi elnöke, Pixiadesz László, Kõkeszi polgár-mestere és Pixiadesz Piroska, az MKP képviseletében megkoszorúzták a kopjafát. A megemlékezést az énekkar zárta Kossuth-nótákkal. DBK
10 Kürtös
Bussa Március 15-e a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepe, amikor 1848-ban felemelte szavát a nemzet, s a korhadt rend, mint kártyavár omlott össze. Ezért,
amíg Bussán van egy maroknyi magyar érzelmû ember, a Csemadok helyi szervezete megemlékezési ünnepséggel eleveníti fel, és közösen átéljük újra a szabadságharc eseményeit. Ilyenkor feltûzzük a kokárdát, és ezt nemcsak büszkeséggel tesszük, hanem erõs reménysugárral szívünkben. Jó érzés volt látni, hogy azért Bussán is vannak még magyar emberek, akik a hideg, zord idõ ellenére is eljöttek a kopjafához, hogy ünnepeljünk ... hiszen van mit ... az élet célja, küzdés önmaga. Szép és meghitt ünnep volt. Ünnepi beszédet Bombor Ivett mondott, verset szavalt Nagy Katalin, és a bussai aszszonykórus elõadását is meghallgathattuk. Az ünnepen részt vett a polgármester úr, Végh Zoltán is és sokan mások. A koszorúk elhelyezése után közösen énekeltük el a magyar himnuszt, majd a gyertyagyújtás következett. Így legalább bennünk is égni fog a forradalomból megmaradt gyertya lángja. Ezért legyen számunkra március idusa a remény, hogy nem kell félnünk a jövõtõl..... Bombor Ivett
Ipolyvarbó A március sok ember számára a tavasz eljövetelét, a kikeletet jelenti. Hosszú téli álmából éledezik a természet, kibontja szirmait az ibolya, dalra fakadnak énekesmadaraink, hogy a fagyos napok után egy kis melegséget varázsoljanak az emberi szívekbe. A magyar nemzetnek március többet jelent a tavasz eljövetelénél. 168 évvel ezelõtt, 1848. március 15-én elkezdõdött egy harc, forradalom, melynek kitûzött célja a szabadság kivívása volt egy egész nemzet számára. 2016. március 15-én kis községünkben, Ipolyvarbón került megrendezésre a kistérségi nemzeti ünnepségünk, hogy méltóképpen, tiszta szívvel emlékezzünk a márciusi ifjakra, és fejet hajtsunk a szabadságharc hõseinek nagysága elõtt. Az ünnepély, immár hagyományosan, az ipolyvarbói r.k. templomban, ünnepi szentmise bemutatásával kezdõdött, amelyet Mgr. Zolcer György lelkiatya celebrált, és a magyar nemzetért ajánlott fel. Az istentisztelet után 1848-49-es katona-
Március 15. dalok hívták az ünneplõ sereget a helyi mûvelõdési ház nagytermébe, ahol „S a honra, mely soká tûrt veletek, derût, vigaszt és áldást hozzatok“ címmel ünnepi kultúrmûsor vette kezdetét. A mûsor Agócs Sándor tárogatómûvész kíséretével a Himnusz eléneklésével kezdõdött. A megnyitó beszédet Fagyas Marcel, Ipolyvarbó község pol-
gármestere tartotta, amelyben üdvözölte a vendégeket, megemlékezett a 48-as eseményekrõl, és kiemelte az ünnep, ill. a megemlékezés fontosságát. A kultúrmûsor tartalmas, színvonalas és nem utolsó sorban megható volt, méltó a hazafiak emlékéhez. Közremûködtek az ipolyvarbói Mikszáth Kálmán Alapiskola diákjai, Agócs Sándor tárogatómûvész, a romhányi dalárda, a Fölszállott a pávából jól ismert Iglice táncegyüttes, Farkas Sándor helytörténész és a Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság. Ünnepi beszédet mondott Stayer László, Szécsény város polgármestere, amelyben rámutatott a 1848-49-es szabadságharc eszméinek, követelményeinek ma is aktuális pontjaira és az összetartás, összetartozás fontosságára. Mûsorunkat a Szózat jól ismert dallamaival zártuk, majd kezdetét vette a fáklyás felvonulás a helyi temetõbe, ahol megemlékezést tartottunk az 1995-ben állított 1848-49-es emlékmûnél, ill. Erdélyi János honvéd sírjánál. A megemlékezés végén elhelyezésre kerültek a kegyelet koszorúi, majd a Kossuthnóta eléneklésével zártuk ünnepünket. „Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket.“ A márciusi ifjak bátorsága nekünk, felvidéki magyaroknak és a többi, anyaországon kívül rekedt nemzettársainknak is üzenetet hordoz: merjük vállalni hitünket és keresztény hitünk mellett legfõbb mivoltunkat, a MAGYARSÁGUNKAT! F. M.
Óvár Rendhagyó módon ünnepi szentmisével kezdõdött a 168. évfordulóra való megemlékezés Óvárban. Szép idõ, hazafias légkör fogadta a határon innen és határon túlról érkezett vendégeket. Ritmusos indulók toborozták a falu lakosságát emlékmûvünkhöz, a faluapraját-nagyját. A köszöntõ és a Szózat hangjai után a helyi Szivárvány csoport, ezt követõen pedig a
2016. március Szt. Erzsébet Egyházi Alapiskola kisdiákjai, PaedDr. Mgr. Kulcsár Magdolna vezetésével, adták elõ ünnepi mûsorukat. Ismét községünkbe látogatott Simon Zsolt parlamenti képviselõ, aki ünnepi beszédében a szabadságharc és napjaink összefüggéseirõl, valamint az elmúlt napok tanulságáról tartott ünnepi beszédet. Ezt követõen a megemlékezés koszorújával tisztelgett. Tiszteletét rótták le magyarországi testvértelepülésünkrõl, Dorogházáról Kõvári Lászlóné polgármester és
küldöttsége, Kovács Imre, Ludányhalászi polgármestere, Csalár község polgármestere, Ádám Béla, Galábocs polgármestere, Chudý István, Ipolykér polgármestere, Suchánsky Pál, Ipolyvarbó polgármestere, Fagyas Marcel, a Csemadok járási választmánya nevében Pathó Marianna, a Híd párt járási vezetõsége, a Híd, illetve MKP helyi szervezetei és községünk önkormányzata és képviselõ-testülete. Az ünnepség végén az összegyûlt tömeg együtt énekelve nemzeti himnuszunkat tett tanúbizonyságot érzéseirõl, hovatartozásáról és nem utolsó sorban elkötelezettségérõl. Vízi József
Ipolynyék Nemzeti ünnepünk alkalmából Ipolynyéken március 13-án vasárnap tartottak megemlékezést az új temetõben Sáska Sándor huszárhadnagy sírjánál. A kissé
szomorkás idõben szép számban vettek részt az emlékezni vágyók. Az ünnepséget Greòo Linda, a helyi alapiskola 6. osztályos tanulója nyitotta meg egy szép szavalattal, majd Hrubík Béla, a község polgármestere beszédében az összetartozásra, összefogásra, nemzetünkhöz való hûségre biztatta az ünneplõket. A koszorúzások után a himnusz és a Kossuth-nóta eléneklésével fejezõdött be az ünnepség. Nagy Teréz
2016. március
Közélet - Hitélet
Megemlékezés Ipolyhídvégen
Úgy gondolom, felbecsülhetetlen eszmei értéke van annak, amikor valamire emlékezünk, valamirõl megemlékezünk a régmúlt idõkbõl. Természetesen még nagyobb értékkel bír, amikor egy település múltjának eseményei kapcsán tesszük ezt. Azok, akik még átélték a történteket, próbálják magukban feleleveníteni és hûen átadni a következõ generációnak.
Így történt ez 2016. február 28-án Ipolyhídvégen is, amikor is az 1939 és 1944 között itt állomásozó lengyel tiszti tábor emlékére elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg a helyiek immár negyedik alkalommal. A megemlékezés kezdetén Gyönyör László lelkiatyával együtt imádkoztak az egybegyûltek az ezen a helyen elesett katonákért, majd polgármesterünk, Lestyánszky Viktor beszédében kihangsúlyozta: Szolgáljon e megemlékezés megerõsítésül a lengyel-magyar barátságnak és emlékeztetõül a következõ nemzedék számára, hogy a felebaráti szeretet gyakorlását politikai érdekek elé helyezzük.
Ezt követõen a helyi Szivárvány éneklõcsoport tette énekével még ünnepélyesebbé a koszorúzást. Az ünnepséget jelenlétével tisztelte meg Balogh Gábor, a Csemadok járási elnöke, aki pár mondatban szólt az egybegyûltekhez. Elmondta, mennyire örül, hogy Szlovákiában egyre több helyen tartanak hasonló megemlékezéseket, és helyeznek el emléktáblát. Fontosnak és szívügyé-
nek tartja, hogy ne merüljenek feledésbe a régmúlt idõk eseményei, hiszen a múlt erõs alapköveibõl épülhet csak biztos jövõ az emberek, a magyarok számára. Megemlítette még, hogy csak nemrég olvasta, milyen gazdag múltja van Ipolyhídvégnek, és hogy méltán lehetünk büszkék erre.
Végül mindenkit megkért arra, hogy tudatosítsuk magunkban, milyen fontos békében élni egymás mellett, és tolerálni egymást, jó példát mutatva így az utánunk jövõknek. Az emlékmû ünnepélyes megkoszorúzását és megáldását követõen a polgármester megköszönte mindenkinek a közös megemlékezést. Z.Zs.
Kürtös 11
Húsvét ereje Klaus Hemmerle zseniálisan fogalmazza meg a húsvét lényegét: „Legyenek húsvéti szemeink, amelyek képesek a halálban is egészen az Életig látni, a bûnben a megbocsátásig, a megosztottságban egészen az egységig. A sötétségben egészen a ragyogásig, az emberekben egészen az Istenig, Istenben egészen az emberig, az „én“-ben egészen „te“-ig. Ebben áll húsvét ereje.“ Valóban, Krisztus feltámadásának ünnepe az igazság diadalmas ünnepe, amely évrõl évre, vasárnapról vasárnapra arra emlékeztet bennünket, hogy az igazság mindig diadalmaskodik a hamisság felett - a ragyogás úrrá tud lenni a sötétség felett. Gyakran tapasztaljuk, sõt, személyes életünkben is sokszor átélni kényszerülünk, hogy az igazság és a hamisság folytonos küzdelemben vannak egymással. Sajnos a gyarló ember legtöbbször letéved az igazság ösvényérõl, és a hamisságnak hódol. Nem tud a bûn és a sötétség kötelékébõl szabadulni. Nem egyszer komoly árakat fizetünk a hamissághoz való „érdek-ragaszkodás“ miatt, ismételtem csalódni kényszerülünk, és mégis nehezen tanulunk a leckébõl - ha egyáltalán akarunk még tanulni belõle… A hamisság lelke még soha nem látott mérteket öltve próbál létjogosultságot szerezni az emberi szívben. Korunkban a saját szemünk elõtt játszódik le, miként válik egyik ember a másik tiprójává, hogyan tesszük egymást padlóra. Az „ember embernek farkasa“ mindnyájunkat húsba metszõ valóságként érint. Ebbõl a „farkaslétbõl“ akar kiragadni bennünket húsvét ereje. Az üres sír ténye a világba kiáltja „azt a varázsszót, százezerek várta lélegzetadó szent, embermegváltó, visszaadó, nemzetmegmentõ, kapunyitó, szabadító drága szót, hogy elég! hogy elég! elég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! Legyen vége már!“ (Babits: Húsvét elõtt) Legyen vége már… húsvéti szemeinkkel meg kell látni az újrakezdés lehetõségét. A feltámadás öröme velünk - 21. századi emberekkel - is láttatni akarja a megbocsátást, hogy mindig van új nap, hogy nem szabad feladni, hogy van újrakezdés. Krisztus legyõzte a halált, gyõzni tudott a sötétség felett. Ez a mi reményünk, ez növeli bennünk húsvét erejét! Merjünk mi is gyõzni, akarjuk legyõzni a bennünk lévõ megosztottságot. Szent Pál apostol szavaival élve mondjuk: „felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami elõttem van. Így futok a cél felé annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülrõl adott Jézus Krisztusban“ (Fil 3, 13-15). „Krisztus feltámadása legyen a reménység forrása a világ számára“- XVI. Benedek pápa 2008 húsvéthétfõjén e szavakkal köszöntötte a híveket. Számunkra is ez adjon erõt a hétköznapokban, nekünk is a feltámadás ténye legyen az erõ forrása! Balga Zoltán, ipolyviski plébános
12 Kürtös
Évfordulónaptár - Ajánló
K é r y J á n o s (Ipolykér, Nógrád vármegye, 1637. szeptember 4. Nagyszombat, 1685. március 3.) teológiai s bölcseleti doktor, váci püspök. Kéry János gróf koronaõr és Czobor Orsolya protestáns szülõk fia. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban, a bölcseletet pedig Bécsben végezte, ugyanitt doktorált 1655-ben. 1656-ban pálos szerzetes lett, július 23-án tett szerzetesi fogadalmat Lepoglaván. 1658. október 9-tõl 1662. szeptember 4-ig a Collegium Germanicum Hungaricum növendéke volt, 1663-tól a lepoglavai zárdában a filológia tanára, 1666-ban spirituális Nagyszombatban, egyszersmind a teológiát tanította, és a rendfõnök titkára volt. 1669. június 3-tól 1675-ig a pálos szerzetesek fõnöke volt. 1676. március 29-én szerémi címzetes püspök lett, majd április 22én a Szent Istvánról nevezett prépost székét nyerte az esztergomi fõszékesegyházi káptalanban. 1678. március 31-én csanádi címzetes püspök, 1679-ben Szelepcsényi prímás helynöke volt. 1681. december 28-tõl váci püspökké neveztetett ki. 1684 júniusában kivette részét a török elleni gyõzelmes visegrádi csatából. Június 24-én bevonult Vácra a sereggel együtt, ide helyezte vissza a püspöki székhelyet. A protestánsoktól visszavette az egyetlen épen maradt templomot. 1684 novemberében Vácot a török miatt futva kellett elhagynia, Nagyszombatba már betegen érkezett meg. Megírta a Zrínyiek hadjáratait, õ tartotta Zrínyi Miklós fölött a gyászbeszédet. Emlék- és gyászbeszédei élvonalbeli teljesítmények, könyvet írt az 1663-1664. évi török háborúról, 1673ben a logikát, fizikát és metafizikát összegzõ mûvet tett közzé. Lestár István (Gyerk, 1899. augusztus 17. - Óvár, 1973. március 5.) Római katolikus pap. Tanulmányait Nagyszombatban és Esztergomban végezte, majd a bécsi Pázmáneumban fejezte be. 1922ben szentelték pappá. Komáromban a Marianum kisszeminárium prefektusa, majd igazgatója volt. 1937-tõl komáromi plébános; jelentõs szerepet játszott a város életében is: tagja volt a városi törvényhatóságnak, társelnöke a Jókai Kultúregyletnek, alelnöke az Egyesült Keresztényszociális és Magyar Nemzeti Párt helyi szervezetének, felelõs szerkesztõje a Katolikus Értesítõnek. 1939-ben a Boldogságos Szûzrõl elnevezett ipolysági prépostság címzetes prépostja lett. 1949 februárjában letartóztatták azzal a váddal, hogy Mindszenty József érseknek adatokat szolgáltatott a felvidéki magyarok kitelepítésérõl. December 20-án 2 év munkatáborra ítélték, ahonnan 1950-ben betegen szabadult. Augusztusban ismét letartóztatták, Mocsonokon egy papi internálótáborban tartották fogva. Kétévi kényszermunka után 1953-ban Óvárra helyezték, ahol két évtizedig, egészen haláláig volt plébános. Az óvári temetõben található sírján a következõ felirat látható: „Itt várja az örök feltámadást/ Fõtisztelendõ/ ThDr. LESTÁR ISTVÁN/ sági c. prépost, komáromi/ és óvári plébános/ 18991973/ Míg éltél, szerettünk,/ Míg élünk, el nem felejtünk./ Nyugodjál békében,/ Jézus szent nevében!“ Internetes források alapján: szerk.
2016. március
Könyvajánló Kovács László - Görföl Jenõ
Biblia pauperum Középkori faliképek A szerzõpárostól már a lapunk múlt év áprilisi számában bemutattunk egy könyvet „A magyar szentek ábrázolása Szlovákia középkori templomaiban“ címmel. E kiváló könyvnek mintegy folytatása is lehetne ez a mû, melyet most ajánlunk olvasóinknak, hiszen ugyanúgy Szlovákia középkori templomaiból veszi a témát, mégpedig a falfestményeket. Mint a szerzõk írják, ezeket a templomokat általában teljes egészében kifestették, azzal a céllal, hogy a hívõ „a hit titkait ne csak szívével és eszével, de mint mûvészi kompozíciót és szimbólumot: érzékeivel is megragadja.“ Ezekrõl a képekrõl ismerték meg a hit titkait, az Ó- és Újszövetség történeteit, Szûz Mária, Jézus Krisztus és a szentek életét. Ezek a falfestmények egyfajta teológiai program szerint készültek. A szentélyben a faliképek általában az Újszövetségbõl vették témájukat; a szentélyt a hajótól elválasztó diadalíven az Ószövetség prófétáit és történeteit ábrázolták; a templom hajójában általában az utolsó ítéletet és az egyes szenteket bemutató képsorok kaptak helyet. Szlovákia több mint száz templomában láthatók ma román és gótikus stílusú falfestmények, általában freskók. Ezek közül ebben a könyvben az alábbi témakörbe tartozó képsorokat mutatják be: A Maiestas Domini képkompozíció, A karácsonyi ünnepkör képei, A szenvedéstörténet képei, Az önálló Kálvária képek, Az Utolsó ítélet képsora, Szent Mihálykép, Vir dolorum kép, Veronika-kendõ, Köpönyeges Mária, Ábrahám kebele kép. Az összes témakörben találhatók képsorok a romantika és a gótika korából is. Ezeknek a képeknek a mûvészi értéke szinte felbecsülhetetlen. A szerzõk ezért úgy gondolják, hogy az ilyen elrendezésben való bemutatásuk, mely ennek a könyvnek a célja, egyfajta kulturális misszió is. Balogh Gábor
2016. március
Közélet
Gondolatébresztő 2014-ben indítottuk el azt a sorozatot, melyben egy-egy „gondolatébresztõ“ témával foglalkozunk. Mostani témakörünk:
Az ember a természet része, törvényei számára i s m e g h a t á ro z ó k A korallfán egymás után nyílnak ki a virágok. Egy-egy lehulló helyett új nyílik. Minden virág megvárja a maga idejét, a virágzó rész egyenletesen halad felfelé. Nem lehet elõzni, várni kell. Fokozatok és sorrendek foglya mindenki. Akár a boltba megy, akár a vonatjegyet vásárolja meg. Rangsorolják az embert, nem marad semmi értékelés nélkül. Úgy érezhetjük, hogy nem lehet kitörni abból, aminek átmeneti jelleget tulajdonítunk, és úgy érezhetjük, hogy mások véleménye sablonok közé szorít. Kivárni a sorunkat, türelemmel élni a többiek érdekében, nélkülözhetetlen. Úgy gondolhatjuk, itt lenne az ideje, és mégsem lehet megvalósítani álmainkat, vágyaink nem teljesülnek be. Ami másoknak sikerül, nekünk még nem. Ne feledjük, mindennek megvan a maga ideje. Törekvéseink nem okozhatják mások kárát. Nem lehetünk „önmegvalósítók“ másokon átgázolva. Türelmes szorgalmas tetteink meghozzák az eredményt, kinyílik a virág. Amikor elérünk valamit, csak akkor lesz számunkra értelmes, ha örömünkre szolgál. Örömünk nem lehet teljes, ha a várva várt eredményt mások kárára értük el. A szabadság adta lehetõség a maga idejében szolgál javadra. Amit elõbb akarunk elérni, mint ahogy annak ideje van, éretlen élmény marad, amit késve pótolunk be, elmulasztott lehetõségek sereghajtója lesz. Nagy dolog a maga idejében átélni valamit, a maga helyén örülni és szomorkodni, ahogyan az emberi élet azt magával hozza. Minden alkotókedv és minden lemondás csak akkor szolgálja az életet, ha jó célt szolgál. Vissza lehet élni mindennel, de minden értékes dologért lehet tenni valamit. Ha a virágok egyetlen hajtáson sorakoznak, mindegyik a maga helye szerint képes teljesen kinyílni és kifejlõdni. Akkor értékes a szorgalom és a törekvés, ha a maga idejében, a felkészültségnek megfelelõen érvényesül. Az szolgálja egy család kibontakozását és minden virág további sorsát, aki a maga idejében, a maga helyén tölti be feladatát. Az élet rendjének megértése olykor nehéz, de nem jelent lehetetlenséget, vagy nem tartalmaz szükségszerû ellentmondást. Többnek akarsz-e látszani, mint amilyen valójában vagy? Erõdön felüli szabadságot akarsz? Nehezebb feladatokra vállalkozol, mint amit jól képes vagy megoldani? Butaság vagy gyávaság foglya az, aki utolsónak áll a sorba? Mit gondolsz arról, aki elrejti szándékait, ha azzal másokat megzavar? Segítesz-e mások érvényesülésében úgy, ahogy azt te másoktól elvárod? Engeded-e, hogy aki gyenge, eléd lépjen, vagy megmutatod erõdet? Szoktál-e az erõsek között gyáván, megalkuvón visszahúzódni, és a gyengék között erõddel visszaélni?
Kürtös 13
Régi nóta, híres nóta Járásunkban az idén 17. alkalommal fogjuk megrendezni a magyarnóta-énekesek országos versenyét Õszirózsa címmel. Úgy gondoltuk, hogy a magyar nóta népszerûsítését havilapunkban is vállaljuk azzal, hogy minden számunkban leközlünk majd egy-két nótát, melyek közt lesznek örökzöldek, népszerûek, de kevésbé ismertek vagy ismeretlenek is. Akik ismerik majd a közreadott nótákat, azok énekeljék vagy dalolják, akik nem, azok igyekezzenek ezt másoktól megtanulni és eldalolni. Széles az Isonzó vize, keskeny a híd rajta, Ne menj arra kisangyalom, mert leesel róla, Ne bánd kedves kisangyalom, hagy essek a vízbe, Úgy se lesz már sosem vége, ennek a rongy életnek. Elrabolta az Isonzó tõlem a kedvesemet, Éjjel-nappal siratom a kedves szeretõmet. Azt kérdezem a haboktól, merre van õ meghalva, De a habok azt suttogják, lent van az Isonzóba.
Nem látlak én téged többé, többé sohasem, Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem. Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod, Harcok mezején, valahol tetõled távol, Ott, ahol senki sem gyászol, ott halok meg én. Nem lesz egy tenyérnyi föld sem puszta síromon, Elesett katonák teste lesz a vánkosom. Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki, Senki, aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet, Elhordja rólam a földet, majd az õszi szél. Szeretnék még egyszer lenni, lenni még veled, Szeretném öledbe tenni, õszülõ fejem. Szeretnék ajkadon égni, szeretnék tevéled lenni, Csak egy éjszakát, Azután akármi érhet, boldogan halok meg érted, Hitvesem, Hazám. Szeretném, hogyha még egyszer Itt lennél velem, Öledbe ringatnám lágyan Õszülõ fejem. Szeretnék ajkadon égni Könnyezve boldogan élni Csak egy éjszakát. Azután akármi érhet Örömmel halok meg érted, Kedvesem s hazám.
14 Kürtös
Életmód - Kultúra
Tavaszi bőrmegújítás A téli idõszak végén mindenkinek szárazabb a bõre, hiszen kevesebbet vagyunk a szabadban, annál többet a fûtött szobában. A száraz, páratartalom nélküli levegõ alaposan elvonja a bõrbõl a nedvességet, sõt a faggyút is. Mindkettõt tanácsos folyamatosan pótolni, mert csak így kerülhetõ el a bõr repedezettsége, sérülékenysége. Az elegendõ folyadékbevitel sem védi meg a bõrt a kiszáradástól. Az optimális páratartalom 3040 százalék, ez központi fûtés esetén 10 százalék alá csökkenhet. Ennek hatására a ráncok látványosan megszaporodnak, elmélyülnek, bõrünk feszül, húzódik. Sokat segít ilyenkor az olajjal készített arcpakolás, de csakis olyannal, ami nem tömíti el a pórusokat. Nagyon jó hatást érhetünk el, ha zabkorpához keverünk például avokádó-, kókusz- vagy mandulaolajat. A banánnal, tojássárgájával készült olajos arcpakolás valóságos vitaminbomba a fáradt bõrnek. Kerülendõ az erõteljes bõrradírozás, az agyagos maszk, az alkoholtartalmú tonik és tisztító. Házi szerek, fortélyok bõrtápláláshoz A mandulaolaj kiváló antioxidáns, gazdag E-vitaminban, gyorsan felszívódik. Már fürdés elõtt fél órával érdemes a bõrbe masszírozni, lefekvés elõtt pedig meginni egy pohár meleg tejet, amelybe egy kávéskanálnyi mandulaolajat kevertünk. Ez az ital nemcsak a bõrt táplálja, hanem nyugodt álmot is hoz. A kókuszolaj pótolja a bõr zsírtartalmát, segíti a hidratálást. Fürdés után naponta használhatjuk. A zabpehely fehérjében gazdag, antioxidáns hatású és gyulladáscsökkentõ. Táplálja a bõrt, megakadályozza a nedvesség távozását. Hetente egyszer a fürdõvizünkbe önthetünk csészényi zabpelyhet, amit dúsíthatunk néhány csepp levendulaolajjal - negyed-fél óráig maradjunk a kádban. A kalciumban gazdag tej gyulladáscsökkentõ és nyugtató hatású. Csökkenti a bõrszárazságot és viszketést. A benne levõ tejsav helyreállítja a bõr pH-értékét, gyengéden eltávolítja az elhalt hámsejteket, fokozza a bõr nedvességmegtartását, halványítja a nemkívánatos elszínezõdéseket.Tehetjük a fürdõvízbe vagy az erõsen száraz bõrfelületekre, 5-10 perces borogatást készíthetünk tejben áztatott fürdõkendõvel. Az avokádó antioxidánsokban, zsírsavakban és vitaminokban gazdag. Javítja a bõr mélyebb rétegeinek minõségét, hidratáltságát. A benne található A-vitamin segíti a bõr védelmét, simává és selymessé teszi. A pépesített avokádóból bõrtápláló pakolás is lehet, az érintett bõrfelületen 10 percig hagyjuk hatni. A hidratáló arcmaszkhoz egy érett avokádó felét keverjünk el félcsészényi mézzel, negyed óráig hagyjuk a bõrön. Hetente legfeljebb kétszer alkalmazzuk! Az olivaolaj egészséges zsírsavakban, nyugtatja és kondicionálja a bõrt. Vékony rétegben kenjük az általános hidratáló krém alá, vagy fürdés elõtt fél órával masszírozzuk be a túl száraz bõrfelületbe. Az aloé fertõtlenítõ, gombaölõ, gyulladáscsökkentõ és hidratáló hatású. Felveszi a harcot a bõr szárazságával és viszketésével, megelõzi a hámlást, szinte védõréteggel vonja be a bõrünket. A gélt negyed óra múlva langyos vízzel leöblíthetjük. Készíthetünk természetes testápolót 4-6 evõkanálnyi tejbõl, néhány csepp rózsavízbõl. Tíz percig hagyhatjuk a bõrön, majd hideg vízzel le kell öblíteni. Néhány perces pakolást keverhetünk kezünkre és lábunkra 1 teáskanálnyi tejbõl, 2 teáskanálnyi tejszínbõl és néhány csepp citromlébõl. Arc-, kéz- és lábmaszkot állíthatunk elõ, ha 3-4 evõkanálnyi lisztet annyi tejjel öntünk fel, hogy sûrû pépet kapjunk. Negyedóráig hagyjuk hatni. A fürdõvízbe keverhetünk zabpelyhet, szódabikarbónát, mandula- vagy avokádóolajat. Puha, bársonyos lesz tõle a bõr. -ber-
2016. március
Itt vagyunk
Az 1980-ban íródott visszaemlékezések címszava alatt tartotta ünnepi évzáró taggyûlését február 20-án, szombaton a Csemadok Ipolyvarbói Alapszervezete megalakulásának 65. évfordulója alkalmából. Az alapítótagokra és a megalakulás mozzanataira való visszapillantást a helyi községi hivatal bejáratánál található Csemadok-emléktábla megkoszorúzása követte versek és dalok kíséretében, melyek igazságtartalma teljes mértékben felölelte mindennapjaink gondjait, s rátapintva a kissebségi létben eltelt múlt legfájóbb emlékeire, az esti gyertyalángok fényénél bizony néhány jelenlevõ rangidõs tagtársunk szemében a meghatottság könnyei is megjelentek. Az évzáró taggyûlés napirendi pontjai szerint haladva a két részre osztott kultúrmûsor keretén belül emléklapok és ifjúsági kártyák kerültek kiosztásra, majd az elhangzott beszámolókat követõen a jelenlevõ tagság továbbra is bizalmat szavazott az eddigi vezetõség számára. A vita folyamán próbáltunk megoldást keresni néhány, szervezetünket érintõ fontos kérdésre, majd a vendégként jelenlevõ Filip József, a CSNTV elnökségi tagja felszólalásában rámutatott a helyi értékek, a hagyományok és a népviselet megtartásának fontosságára, mely sajnos már egyre ritkábban kerül felöltésre - errõl tanúbizonyságot adott az alapszervezet életét átfogó fényképkiállítás is, melynek anyaga inkább szemléltethette a múltban megtörtént eseményeket, mint napjainkat. Mindezek ellenére tetteink jelzik még, hogy itt vagyunk, s ha eget rengetõ eredmények nem is születnek, de tiszteletet parancsoló maga a lét, az alapszervezeti tagság és azon személyek iránt, akik a felmerülõ gondok ellenére még ma is támogatják a régi elképzeléseket, a megörökölt hagyományok évenkénti megtartását. Az esti mûsorban szereplõ helyi diákok és fiatal felnõttek mellett a Tormay Cécile Társaság megszokott tagjainak elõadását a társulatukat bõvítõ csángó származású „Kazi bácsi“ tette színesebbé, aki életkorát meghazudtoló humoros elõadásával és különleges hangszereinek bemutatásával képes volt mindnyájunk arcára igazi mosolyt csalni. KSz
2016. március
Kultúra - Oktatás
Kürtös 15
Vers és próza Ipolynyéken A XXV. Tompa Mihály Országos Verseny járási fordulójának ebben az évben az ipolynyéki Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvû Alapiskola adott otthont, ahová a járás négy oktatási intézményébõl is érkeztek résztvevõk. A dobogós helyezések jelentõs részét a kiváló felkészültségrõl tanúságot tévõ Ipolyi Arnold Alapiskola diákjai vihették haza. Az immár hagyományosan Balassagyarmatról érkezõ zsûri - Bacskó
Lászlóné, Dr. Balázs Jánosné, Balláné Simon Mária, Engelberth Katalin, Majdán Béláné, Vas Ágnes - értékelésében kiemelte, fontosnak tartja, hogy a versenyzõk a klasszikusok mellett mertek kortárs alkotásokat is választani. A versenyzõk három-három kategóriában mérhették össze tudásukat vers és próza esetében is. Az elsõ helyezést elérõ diákok hamarosan az országos elõdöntõben mérettetnek meg. Pathó Marianna
I. kategória - próza:
I. kategória - vers:
1. Baráth Viktória - Balassi Bálint AI Ipolynyék 2. Péter Tamás - Ipolyi Arnold AI Ipolybalog 3. Buris Csilla - Balassi Bálint AI Ipolynyék II. kategória - vers:
1. Balázs Réka Mária - Ipolyi Arnold AI Ipolybalog 2. Pásztor Lili - Ipolyi Arnold AI Ipolybalog 3. Gyurász Ágnes - Balassi Bálint AI Ipolynyék III. kategória - vers:
1. Kuzma Dávid - Lukanényei AI 2. Ivanics Nikolett - Ipolyi Arnold AI Ipolybalog 3. Ku ka Laura - Balassi Bálint AI Ipolynyék
1. Bakos Csenge - Ipolyi Arnold AI Ipolybalog 2. Balga Erik - Csábi AI 3. Vass Dominika - Balassi Bálint AI Ipolynyék II. kategória - próza:
1. Csáky Katinka - Ipolyi Arnold AI Ipolybalog 2. Gömöry Rozina - Balassi Bálint AI Ipolynyék 3. Hamerlik Enikõ - Balassi Bálint AI Ipolynyék III. kategória - próza:
1. Csáky Máté - Ipolyi Arnold AI Ipolybalog 2. Kováè Bettina - Ipolyi Arnold AI Ipolybalog 3. Bolgár Karolina - Balassi Bálint AI Ipolynyék
Programajánló - Hirdetés
16 Kürtös
VII. Ipolyi Arnold Népmesemondó Verseny 2016 A Csemadok Országos Tanácsa megbízásából a Szlovákiai Magyar Mûvelõdési Intézet hetedik alkalommal hirdeti meg az Ipolyi Arnold Szlovákiai Magyar Népmesemondó Versenyt. A jelentkezõk a következõ korosztály szerinti kategóriákban versenyezhetnek: 1. kategória óvodások (5-6 évesek) 2. kategória alapiskolák tanulói (1-3. évf.) 3. kategória alapiskolák tanulói (4-6. évf.) 4. kategória alapiskolák tanulói (7-9. évf.) 5. kategória középiskolák tanulói 6. kategória felnõttek Iskolai fordulók, elõdöntõk, döntõ: A verseny döntõjét iskolai fordulók és területi elõdöntõk elõzik meg. A kisiskolák maximum 5, a teljes szervezettségû iskolák maximum 10 versenyzõt indíthatnak. A területi elõdöntõk pontos helyszínérõl és idõpontjáról minden jelentkezõt értesítünk. Nevezési határidõ: 2016. március 31. A verseny döntõjének helyszíne és idõpontja: Rozsnyó, 2016. június 5-6. A versenybe a magyar prózai népköltészeti mûfajok közül választott népmesével, népmondával, egyéb történettel lehet benevezni. Ajánlott - a versenyzõ lakhelyéhez, szûkebb régiójához (néprajzi csoport, tájegység), tájnyelvi dialektusterületéhez kötõdõ meseválasztás - a szabad, rögtönzött elõadásmódon alapuló hagyományos mesemondói stílus követése - az elõadó lakóhelyéhez, régiójához kötõdõ népviselet használata. Jelentkezni elektronikus úton, a www.intezet.sk weboldalon megtalálható jelentkezési ûrlapokon keresztül lehet: Bõvebb információ szakmai kérdések tekintetében: Mgr. Varga Norbert: 0908 041 947 Szervezési kérdések tekintetében: Mgr. Huszár László: 0905 358 529, 031 552 24 78
A kanadai Rákóczi Alapítvány pályázatot hirdet a 23. Magyarságismereti Mozgótábor programjain való részvételre 2016-ban Tanulmányaikban eredményes, tehetséges, kreatív, talpraesett 15-19 éves középiskolai, gimnáziumi, szakközépiskolai tanulói jogviszonnyal rendelkezõ fiatalok jelentkezését várjuk, akik érdeklõdnek népünk történelme, hagyományai, irodalma és mûemlékei iránt. helyszínei: Pécs, Miskolc, Budapest idõpontja: 2016. 06. 30. - 2016. 07. 11. Pályázhatnak: - azok a magyar fiatalok, akik a Kárpát-
medencében határon túli magyar területen élnek; - 15. életévüket 2016. június 30-ig betöltötték és még nem töltötték be a 19-et; - elkötelezetten érdeklõdnek a magyar történelem és kultúra iránt; - a megadott pályatételek egyikét kidolgozzák és benyújtják a területileg illetékes referensnek; - korábban nem vettek részt Magyarságismereti Mozgótáborban;
2016. március
IFJÚ TEHETSÉGEK FESZTIVÁLJA Az idén ismét megrendezésre kerül a járás magyar ajkú diákjai részére az IFJÚ TEHETSÉGEK FESZTIVÁLJA /ITEFESZT/ címet viselõ járási tehetségkutató verseny. A versenyre azon alap- és középiskolás tanulók jelentkezését várják, akik szólóban szeretnék megcsillogtatni tehetségüket szabadon választott magyar produkcióval. Jelentkezéskor kérjük feltüntetni a nevet, életkort, lakcímet, elérhetõséget /telefon, e-mail/ és a bemutatandó produkciót. Egy-egy versenyzõ több kategóriában is indulhat. Mûsoridõ mûfajonként: max. 3 perc Nevezési határidõ: 2016. április 25. A fesztivál idõpontja: 2016. május 15., vasárnap, Csáb Jelentkezni a
[email protected] e-mail címen vagy a 0907-856-296-os telefonszámon lehet.
„Borban az igazság!“ Eladásra kínálunk minõségi szõlõoltványokat. Borszõlõfajták fehér- és vörösbor készítésére. Csemegeszõlõfajták, hagyományosak és rezisztensek. Elérhetõség: Száraz Márk, Nagykér, Érsekújvári járás, mobil: 0911 472 687. - vallásukat gyakorló fiatalok, felekezeti hozzátartozástól függetlenül. A pályázat benyújtásának határideje: 2016. április 15. A pályázati anyagot az alábbi referensekhez kérjük elküldeni: Felvidék: Bartusz Réka, Both Hedvig E-mail:
[email protected] Školska 41, Šamorin, 931 01 Részletesebb információk: http://www.rakoczialapitvany.hu/node/1247
E lapszám megjelenését a Bethlen Gábor Alap támogatta. havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula, telefon: 0905/71 77 76. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Nekyjská 397/27. E-mail: c se
[email protected]: 0907/85 62 96. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 1336-3972. IÈO 00 419 621. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
