Március 15. (cikkünk a 5. oldalon) Városi Újság. Interjú Kiss Péter szocialista országgyűlési képviselővel

Z A

Szamárfül

(cikkünk a 5. oldalon)


S

Március 15.

(cikkünk az 4. oldalon)

Á R F Ü L

Hajdanoló

M

2013. március 28..

VÚ Bp

Városi Újság

Időszaki kiadvány

Budapest

Lapunk az interneten: www.vujsag.com

Az emberi erőforrás…

A hír: „Orbán Viktor és Tarlós István aláírta a Budapest 21 elnevezésű szerződést, amelyben a kormány jelentős szerepet vállal a tömegközlekedés finanszírozásában és fejlesztésében” És a valóság, hogy mindez tényleg igaz, az Emberi Erőforrás Minisztériuma már be is szállt a BKV megsegítésébe, némi „emberi erőforrással”, íme:

e-mail: [email protected]

Interjú Kiss Péter szocialista országgyűlési képviselővel

(interjú a 2. oldalon)

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke évértékelője.

A Holokauszt Emlékközpontban voltunk

A rendkívüli hó-helyzetben az ECHO Tv – miután leadta a megnyugtató hírt, hogy ti. már senki nincs veszélyben –, rátért a nap második legfontosabb hírére, idézzük: „A rendkívüli időjárási viszonyok miatt a Magyar Nemzet szombati előfizetői példányait a Magyar Posta nem vagy csak részben tudta kézbesíteni Komárom, Győr-MosonSopron, Zala, Vas, Veszprém, Fejér és Tolna megye egyes részein. Az érintett megyékben az elmaradt példányokat hétfőn kézbesíti a posta.” Még szerencse, hogy a Népszabadságot, a Népszavát, és a többi ballib újságot ki tudták kézbesíteni. Azt üzenjük nekik, amit a Belügyminisztérium az ország lakosságának: „Maradjanak a kocsiban! Ha kifogyott a benzin, üljenek át egy másikba.” Hátha ott van még friss Magyar Nemzet…

De ő legalább nem tárogatózik… Én nem láttam, hogy aláírta volna! Az előző köztársasági elnöknek használt személy bemutatta, hogy hogyan írja alá. Szép, peckes, kimért léptekkel odatalált az asztalához, leült, elővette a tollát, és egészen közeliben láttuk, hogy aláírta. Igaz azt is odaírta a neve elé, hogy „Dr.”, de ezt később le lehet ragasztani egy kis cetlivel.


Sólyom László: A hatalommegosztás vége Magyarországon

Szaniszló Ferenc, az ECHO TV máig egyetlen hivatalosan – és joggal! – megbüntetett műsorának vezetője Táncsics díjat kapott.


Virág és Pelikán (cikkünk a 4. oldalon)


A csapda

No, csak lassan a testtel! Semmi kétség, aláírta! Olyan elszánt tekintettel jelentette be e szándékát, hogy az aláíráshoz kétség sem férhet. Utoljára egy szovjet partizán nézhetett így, mikor testével rávetette magát a német géppuskafészekre. Úgy van ez, hogy az előző aláírás még nem zavart annyira. De most szeretném a nevemet megváltoztatni Jánosról Károlyra. Vagy mindegy mire, csak János ne…

Az emlékközpont belső udvarán egy üvegcsarnok található, mely az Elveszett Közösségek Tornya nevet viseli. A torony oldalán 1441 olyan település neve van, ahonnan 1944-ben hatósági erőszakkal deportáltak zsidókat, és zsidónak minősített magyar állampolgárokat. Ezúton is köszönjük a tárlatvezetők külön figyelmességét, akik – tudva, hogy a IV. kerületből jöttünk –, a látogatásunk során újpesti családok élettörténetén át is bemutatva mondták el, tették még érzékletesebbé a korszak megbocsáthatatlan bűneit, döbbenetes és megrendítő emlékeit, melyről mindenkinek tudnia kell azért is, hogy még egyszer ilyen gondolatok és tettek elő ne fordulhassanak!

komolyan!

Dr. Áder János Magyarország Köztársasági Elnöke aláírta az Alaptörvény negyedik módosítását.

De a szocialista kormány volt az is, amelyik tényleg csökkentette az élelmiszerek áfáját – ez a mostani kormány csak beszél róla. És ne feledjük el, hogy az a szocialista kormány volt az is amelyik 50 százalékkal emelte a közalkalmazottak bérét – ez a mostani kormány meg csak beszél róla.

Kirándulós csoportunkkal, közel 80-an voltunk nemrégiben a Holokauszt Emlékközpontban. Az Emlékközpontot 2004. április 16-án a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapján avatták fel, mely nemcsak kiemelkedő építészeti műalkotás, különlegessége abban is rejlik, hogy a modern épületegyüttesbe kapcsolódik a Páva utcai zsinagóga, mely az egykori Budapest második legnagyobb zsinagógája volt. Interaktív, állandó és különleges időszaki kiállításai a magyar holokauszt történetét, és az ehhez kapcsolódó művészeti alkotásokat mutatják be.

Ne vegye Vagy mégis…?

A kormány az elmúlt három évben kudarcot kudarcra halmozott ezen a téren. Választási ígéretük, az egymillió új munkahely időarányos teljesítésében egyértelműen vesztésre áll a kormány.

Az emberi erőforrás mindig kéznél van

IV. évfolyam 2. szám

értünk hozzá. Így aztán a most Sokszor leírtuk már; a külpoliti- következők is csak látszólag ka nem a mi asztalunk. Amúgy érintik a külpolitikát, valójában sem igazán érdekli az olvasók nagyon is belpolitikai kérdésről legnagyobb részét, és mi sem van szó.

Ez még mindig jobb, mintha Táncsicsra erőltettek volna egy Szaniszló-díjat! A miniszter azóta már megbánta, és kérte, hogy Szaniszló adná vissza. Szaniszló megsértődött, de visszaadta. Táncsics kissé megnyugodott… A katasztrofális havazásra való tekintettel a Belügyminisztérium SMSben hívta fel a lakosság figyelmét, hogy maradjanak a kocsijaikban, ha pedig elfogyott az üzemanyaguk, üljenek át egy másik kocsiba. Hol a boldogság mostanában? Barátságos, jó meleg Skodában… És ha a másik kocsinak is elfogy az üzemanyaga?

VÚ Bp


2

Interjú Kiss Péter szocialista országgyűlési képviselővel, volt szociális- és munkaügyi miniszterrel Ön néhány nappal ezelőtt megkapta a Radnóti Miklós antirasszista díjat, amit olyan személyeknek vagy intézményeknek ítélnek oda, akik megnyilatkozásaikkal, személyes példamutatásaikkal, tetteikkel fellépnek a kirekesztés bármely formája ellen. Korábban például Fischer Iván, Eszenyi Enikő vagy Presser Gábor is a díjazottak között volt, most pedig Ön is a díjazottak egyike. Meglepődött? Kiss Péter: Inkább azt mondanám, felelősséget kaptam ezzel a díjjal. Ezt a díjat ugyanis politikusnak viszonylag ritkán ítélik oda, talán azért, mert nekünk kiemelten kötelességünk fellépni a társadalomban meglévő rasszista, antifasiszta megnyilvánulásokkal szemben. Ma Magyarországon éppen az az egyre súlyosbodó probléma, hogy a közéleti-politikai szereplők egy része sajnos nem tesz meg mindent a kirekesztés elleni harcban. Sokan a hallgatásukkal, a fejük elfordításával, a probléma kisebbítésével adnak teret a kirekesztő megnyilatkozásoknak. Emlékezzünk arra, amikor Dávid Ibolya még igazságügy-miniszterként arra a problémára, hogy a focimeccseken egyre rasszistább bekiabálások hangzanak el, azt válaszolta, hogy „nem értek a focihoz”. Ez 2001-ben történt, és az azóta eltelt több, mint tíz évben már odáig fajult a helyzet, hogy idén egy nyíltan rasszista zenekar énekese kapott hivatalos állami kitüntetést. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán pedig zsidózó feliratokat ragasztottak ki. De a gyűlölködésnek voltak már erőszakos megnyilvánulásai is: tavaly nyáron például a kilencven éves Schweitzer József nyugalmazott főrabbit érte inzultus az utcán. Ezért azt gondolom, ennek a díjnak egyre

Lakner Zoltán volt a vendégünk!

nagyobb jelentősége van és ezzel párhuzamosan egyre nagyobb felelősség is hárul a díjazottakra, így rám is. Ma Magyarországon a foglalkoztatási problémák talán a legsúlyosabbak. Igaz ez éppúgy Budapest szinte bármely kerületére, mint az ország egészére, kiemelten az észak-magyarországi és észak-alföldi régiókat. Ön mint korábbi szociális- és munkaügyi miniszter miben látja a kormányzati politika legnagyobb hiányosságait? Kiss Péter: A kormány az elmúlt három évben kudarcot kudarcra halmozott ezen a téren. Választási ígéretük, az egymillió új munkahely időarányos teljesítésében egyértelműen vesztésre áll a kormány. A KSH legfrissebb adatai szerint is 11,2 százalékra ugrott a munkanélküliség, azon belül is a fiatalok között a legaggasztóbb a helyzet. Ha pedig valaki elveszíti a munkahelyét átlagosan több, mint 16 hónapig tart, amíg újra munkát talál. Ekkora tartaléka egy magyar családnak egész biztosan nincs. Hiszen a felmérések szerint a családok 75 százaléka nem rendelkezik érdemi megtakarítással, azaz nincs felkészülve arra, hogy egy rendkívüli helyzetet „átvészeljen”. A kormány természetesen megpróbálja kommunikációval elfedni a valóságot: sikerként állít be mindent, például a közmunkaprogramot is, ahol azokat is beleszámítják az éves foglalkoztatási statisztikába, akik egész évben összesen egyetlen napot dolgoztak közmunkásként. Beszédes és szomorú adat az is, hogy fél millió magyar dolgozik külföldön. Soha egyetlen korábbi kormány ideje alatt sem volt tapasztalható ekkora

elemző is. Lakner tanár úr véleménye a Fideszről évek óta nem változott. Szerinte a jelenlegi kormányfő politikáját leginkább az jellemzi, hogy nem elég számára a kétharmados hatalom. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy „Az én vendégem az Ön vendége” szinte minden intézmény vezetőjéelnevezésű közéleti beszélgetés nek fideszes vagy jobboldalhoz közeli márciusi vendége Lakner Zoltán po- embert választ, negyedik alkalommal módosította az Alaptörvényt, semmilitológus volt. Lakner Zoltán 1975-ben született Bu- lyen korlátot nem fogad el. „A tördapesten. 1998-ban végzett a miskol- vény ereje megszűnik és csak az erő ci egyetemen, mint politológus. Ezt marad”. A jelenlegi kormány korlátok követően szociálpolitikát tanult az nélküli hatalma végtelenül kiszolgáltaELTE Társadalomtudományi Karán, tottá teszi az országot. ahol 2003-ban végzett. Tanulmányai Lakner szerint a Fidesz kormányra jelvégeztével a már említett tanszéken lemző, hogy kilúgozta az ideológiát kezdett tanítani egyetemi oktatóként. a politikából, az a fajta centralizálás, 2000-től kezdett nyilvánosan szere- amit csinál az egész országra kihat, pelni, mint politikai elemző. Rend- megosztó pártpolitikájuk jellegzetesszeresen kap meghívást különböző sége a szabadságharc is. Azt azért választási műsorok vendégeként. Fő megjegyzi, hogy szerinte leváltható a kutatási témája politológusként a Ma- Fidesz, de ”adminisztratíve” mindent gyar Szocialista Párt. Első tudományos megtesz azért, hogy gyengítse az elpublikációja a pártról 1998-ban jelent lenzék esélyeit, például a választási meg, a Napvilág Kiadó 2011 tavaszán rendszer átalakításával. adta ki Utak és Útvesztők címmel az A beszélgetésen elhangzott kérdések MSZP első húsz évéről szóló könyvét. az emberek türelmetlenségét tükrözték. Mikor fognak A 2014-es válaszössze az ellenzéki tások előtt szűk pártok, a civil szermásfél évvel egyre vezetek? Mennyire türelmetlenebbek vehetőek komolyan az állampolgárok, a közvélemény kua kormány egyre tatások? Számolt-e inkább úgy érzi, a Fidesz az Alapbármit megtehet, törvény negyedik korlátok és követmódosítását követő kezmények nélkül. Lakner Zoltán politológus nemzetközi visszNap mint nap lehet hanggal? hallani, hogy emberek éheznek, nincs az országban A kérdésekre a házigazdák Kiss Péter, munka, családokat lakoltatnak ki ott- Trippon Norbert és meghívott vendéhonukból ellehetetlenült anyagi hely- gük Lakner Zoltán válaszoltak. A Fidesz támogatottsága lefeleződött, zetük miatt. A jelenlegi döbbenetes politikai de ez a csökkenés meg is állt. Fel kell helyzet – a Kádár rendszerben sem ismerni, hogy ez egy jelentős üzenet a volt ilyen – értékelésére Laknert Zol- társadalom részéről, ellenzéki és civil tán kértük fel, hiszen ő nemcsak a összefogás nélkül nagyon nehéz lesz politikához ért, hanem szókimondó választásokat nyerni. Azt is láthatjuk,

kivándorlás, mint most. Szinte nincs olyan család Magyarországon, amelyik külföldről ne várna haza például így Húsvét tájékán egy rokont vagy barátot. Ezek a munkavállalók sajnos nem itthon járulnak hozzá az ország gazdaságához, nem itthon adóznak, nem itthon fogyasztanak. Látni kell, hogy ez az óriási méretű kivándorlás nem csak foglalkoztatási probléma, hanem súlyos gazdasági kihatásai is vannak. Továbbá, ha egy családban nincs kereső, az minden családtag, így a gyermekek életminőségére és esélyeire is kihat. Másfél millió ember él ma mélyszegénységben, ami azt jelenti, hogy tartósan a létminimum alatt élnek, esélyük a felemelkedésre pedig egyáltalán nincs. A gyermekek 22 százalékát érinti ez a probléma. Összefoglalva, a kormány kudarca a foglalkoztatáspolitika területén kihat a gazdasági és szociális szférára is, tovább súlyosbítva az ott egyébként is meglévő gondokat. De számos területen, például a tíz százalékos rezsicsökkentéssel a kormány igyekszik mérsékelni az emberek terheit. Sokaknak ez is számít. Kiss Péter: Persze, hogy számít, még akkor is, ha csak néhány ezer forintról van szó. De a rezsicsökkentéssel alapvetően két probléma van. Az egyik, hogy igazságtalan. Hiszen mindenki, így a jómódúak is megkapják ugyanazt a mértékű csökkentést. Ráadásul az, aki nagyobb házat fűt be, nagyobb fűtésszámlából nagyobb összegű csökkentést kap. Tehát a tíz százalékos rezsicsökkentés egy gazdag család esetében nem néhány ezer, hanem akár néhány tízezer forintos hogy az Európai Unió nem fogja helyettünk leváltani Orbán Viktort. Jelenleg mind az MSZP, mind a többi ellenzéki párt szimpatizánsainak száma bizonytalan, hiszen az emberek félnek színt vallani politikai hovatartozásuk felől. Voksuk csak a szavazófülkében lesz egyértelmű. Az ellenzéki pártoknak és a civileknek az elkövetkezendő néhány hónapban össze kell fogniuk, tettekre van szükség, hogy Magyarország választópolgárai tudják: van más alternatíva a Fideszen kívül is.

Áprilisi „Ki Mit Tud?” A „Ki Mit Tud?” rendezvénysorozat következő előadása április 23-án, kedden 10.00 órától lesz az újpesti Polgár Centrumban (IV. Árpád út 66.).

Jöjjenek el, nézzék meg a műsort, hozzák el ismerőseiket, barátaikat is! (Belépődíj nincs) „Ki Mit Tud?” szervezői

„Az én vendégem az Ön vendége!” Tisztelettel meghívjuk Önöket „Az én vendégem az Ön vendége” rendezvénysorozat következő délutánjára, egy érdekes beszélgetésre április 10-én szerdán 17.00 órától Káposztásmegyeren a Közösségi Házba (Lóverseny tér 6.; a 14-es villamossal az Óceánárok utcai megállóig kell elmenni, ott át kell sétálni a panelházak felé és az üzletsoron a posta mellett található a Közösségi Ház - egy panelház aljában. A villamosmegállótól kb. 100 métert kell sétálni.) Kiss Péter országgyűlési képviselő, Dr. Trippon Norbert az MSZP Újpesti-Káposztásmegyeri szervezetének elnöke

csökkentést is jelenthet. Ez így társadalmilag nem igazságos. A másik probléma a rezsicsökkentéssel, hogy míg a kormány egyik kezével ad az embereknek néhány ezer forintot, addig a másikkal ezt többszörösen veszi vissza különböző sarcok formájában. Gondolok itt a sárgacsekk-adóra, a gépjármű különadóra, a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások elvételére. Arról nem is beszélve, hogy nem lehetünk abban biztosak, hogy a közműcégek nem fogják-e áthárítani más módon a veszteségüket, mint ahogy tették azt korábban például a bankok is. Ráadásul, ha veszteséges cégekké válnak ezek a társaságok, akkor kénytelenek lesznek embereket elbocsátani, fizetéseket csökkenteni, vagy felmondani a beszállítói szerződéseiket. Ez tovább fokozza a már említett gazdasági és foglalkoztatási problémákat. Az embereken segíteni kell, de nem így, nem ilyen eszközökkel. Hanem például egy olyan gazdaságpolitikával, ami a növekedést szolgálja. Matolcsy György ámokfutásának köszönhetően az elmúlt években vis�szaesett a növekedés, sőt, 2013-ban a legoptimistább számítások szerint is csak stagnálni fog a gazdaság. A kormány pedig a másik nagy választási ígéretét, az államadósság elleni harcot is elveszítette. Mostanra nemhogy csökkent volna, hanem soha nem látott magasságba emelkedett az államadósság. Jelenleg a GDP arányában magasabb szinten áll, mint 2009-ben a Bajnai-kormány idején! És ne felejtsük el, mindezt úgy, hogy közben 3000 milliárd forint magánynyugdíj-pénztári vagyont elvettek az emberektől. Februári kirándulásunkat, amikor meghirdettük, még nem gondoltuk, hogy a március végi időjárás így kifog rajtunk, és veszélybe kerülhet programunk. Nem is hiúsult meg, mert immár a két éves kirándulós múltunk összekovácsolt egy – focis nyelven szólva – kemény magot, akiket zord idő ide vagy oda, egy „kis szélfúvás” nem tántoríthat el a „bakancs felvételétől”. Ezért aztán, bár előző nap úgy beszéltünk a sétáról, hogy nem lesz, mégis lett. Igaz, most nem hatvanan voltunk, ahogy általában lenni szokott, hanem „csak” mintegy két tucatnyian. Egy kis csoport összejött, akiknél fel sem merült, hogy ne induljunk útra, bár módosítottunk a célállomáson, mert ahova készültünk, – a Hűvösvölgybe – nagy sár volt az egész heti esőzésnek köszönhetően. A Városmajorba mentünk végül, ahol körbe- és átjártuk a parkot kel-

Ha önök úgy látják, hogy az ország gödörbe került, a kormányzati politika kudarcot vallott, adja magát a kérdés: hogyan lehetséges kihúzni az országot ebből a gödörből az MSZP szerint? Kiss Péter: Ahogy az elején is mondtam, jól látszik, hogy egy elhibázott foglalkoztatáspolitika tetézi a gazdasági problémákat is, egy rossz gazdaságpolitika kihat az emberek szociális helyzetére is. Éppen ezért az MSZP ezt a két pillért együttesen kezeli. Felelős gazdaságpolitikára van szükség, amely nem ígérget, nem tesz teljesíthetetlen vállalásokat, nem beszél Kánaánról. De emellett igazságos társadalompolitikát hirdet, amely kiszámíthatóságot és biztonságot hoz az emberek életébe. Egyik napról a másikra nem lesz jobb az életünk, de minden évben egy picit jobb lehet, mint az azt megelőzőben. Mindehhez azonban még egy dologra feltétlenül szükség van: vissza kell állítani Magyarországon az erős demokráciát. Olyan alkotmányos alapokon álló jogállam kell, aminek az alapjait nem változtatgatják hetente, ahogy teszi ezt a Fidesz a mostani Alaptörvénnyel. És ez az, amiben minden demokratikus ellenzéki erő egyetért. Erre kell épülnie 2014-ben a demokratikus ös�szefogásnak. lemes napsütésben, jókedvünket még az időnként lecsapó viharos szél sem tudta elfújni. Sétánk végeztével a Fény utcai piacon kötöttünk ki, ahol egy finom lángossal és egy kis pohár borral zártuk a napot kora délután. Sokat nevettünk és beszélgettünk, így nekünk ez a nap tényleg elhozta a tavaszt! Mindenkit csak bátorítani tudok, hogy mozduljon ki otthonról, hiszen egy beszélgetős, vidám társaságba csöppenve, el lehet felejteni a hétköznapok szürkeségét! Ezért az áprilisi fóti kirándulásunkra várunk mindenkit, aki ki akarja próbálni magát és bennünket, sétáink kezdők számára is teljesíthetőek (a fürgébbek mindig bevárják a kényelmesebbeket), a 441-5555-ös számon várjuk az új érdeklődők kérdéseit. A kirándulók nevében, Kalina Éva

Szevasz Tavasz!

Áprilisi Kirándulás Fótra A Természetjáró Kör következő (pecsétgyűjtő) túrája április 19-én, pénteken lesz. Fótra megyünk, ahol idegenvezetővel megnézzük Ybl Miklóst tervei alapján készült római katolikus templomot, utána átsétálunk a Károlyi család kastélyához, mely a Gyermekváros területén található. Rendezvényünk fővédnökei: Kiss Péter országgyűlési képviselő és Dr. Trippon Norbert kerületi elnök.

Gyülekező 9.45-9.55 között Újpest Városkapunál (Metró megálló) lévő Volán buszpályaudvaron. (A busz 10.00-kor indul.) A templomba a belépőjegy 320 Ft, a buszjegy oda-vissza teljes áron 620 Ft. (A 65 éven felülieknek ingyenes az utazás). Vissza a kora délutáni órákban jövünk. Azokat is várjuk baráti közösségünkbe, akik eddig nem túráztak velünk, próbálják ki! MSZP Újpesti-Káposztásmegyeri Szervezete

2013. március 28.

3

VÚ Bp

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke évértékelője. (Részletek) Elhangzott 2013. 03. 10.-ikén, a Budapesti Sportarénában Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Találkoztam Pécsen egy idős hölg�gyel, ő 42 évet dolgozott az egészségügyben ápolóként. Ő egy azok közül a nyugdíjasok közül, akik szegénységben élnek. Ő azt mondta nekem: „elnök úr, képzelje el, általában a hónap második felében a közül kell, válasszak, hogy eszem, kifizetem a rezsiköltségeket, vagy kiváltom a gyógyszereket”. (…) Aztán találkoztam Miskolcon egy olyan hölggyel, aki egyedül neveli gyermekét, több mint 20 éve dolgozott a szalag mellett egy gyárban, de aztán, amikor bezárták a gyárat, közmunkára küldték. Azt mondta: „magán keresztül is azt üzenném a Fidesznek – mert ők azt mondták nekem, hogy 47 000 forintból meg lehet élni –, hogy ők éljenek meg 47 000 forintból”. (…) Szolnokon járva találkoztam egy közalkalmazott házaspárral. Két gyermekük van, mind a ketten tisztességgel dolgoznak, de azt mondják, hogy tartanak a jövőtől, tele vannak aggodalommal. (…) Aggódnak, mert érzik, folyamatosan csúsznak lefelé, és tartanak attól, hogy soha nem tudnak majd visszakapaszkodni oda, ahova tartoztak: a középosztályhoz. (…) Azt mondták, hogy ez a dolgozói szegénység: hiába dolgoznak, mégsem tudnak megélni. Azt mondták, hogy bizony ők is változást akarnak. (…) Szegeden fiatalokkal találkoztam. Ezek a fiatalok követni akarják azt az 500 000 embert, akik elhagyták az országot, mert azt mondják, hogy itthon a tandíj miatt még el sem tudják végezni az egyetemet. (…) Ők azt mondták nekem, hogy ha majd változás lesz, akkor visszajönnek. Szekszárdon és Székesfehérváron jó pár vállalkozóval találkoztam. Ők azt mondták nekem, hogy: „hát elnök úr, nem ezt ígértéték nekünk!” Nincsen hitelezés, nem jutnak hitelhez, nincs piac, és nem jutnak hozzá Európai Uniós forrásokhoz. (…) Azt mondták, hogy nem ezt ígérték nekik, és ők is változást akarnak. Ezek a példák mind-mind azt mutatják, hogy a mai Magyarország sokkal nyomorúságosabb, sokkal igazságtalanabb, sokkal kevésbé biztonságos, mint valaha is, amit megtapasztaltunk az elmúlt 20-22 évben. És arról is őszintén kell beszélnünk tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ki a felelős, ki a hibás ezért. Hát a Fidesz egyértelműen mondja, hogy mindenért vagy az ellenzék, vagy az Európai Unió, vagy éppen a világ a felelős. De kérem, három éve kormányoznak, kétharmaddal. Három éve! Hát kire akarják áthárítani még mindig ezt a felelősséget? Nem tudják áthárítani senkire! Mert ezekért az igazságtalanságokért, ezekért a kilátástalan élethelyzetekért Orbán Viktor a felelős! Orbán Viktor a hibás, és a Fidesz kormányzása. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem az ország teljesít rosszabbul, hanem a Fidesz-kormány teljesít ros�szabbul! Rosszabbul teljesítenek a saját ígéreteikhez képest. Hiszen hát mit ígértek önöknek? Egymillió munkahely, két hét alatt közbiztonság, növekvő fogyasztás, hét százalékos gazdasági növekedés, több pénz a pedagógusoknak, több pénz az egészségügyben dolgozóknak… Hát hol van ez? Hol vannak ezek az ígéretek, és hol van ezek teljesítése?! Hát hazudtak önöknek, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem reggel, délben és este, hanem folyamatosan! De nem csak az ígéreteikhez képest teljesítenek ők rosszabbul. Nem. Rosszabbul teljesítenek az azt megelőző nyolc évhez képest is. És ezt

ma már mindenki láthatja, és aki nem vak, az tapasztalja is. (…) Mert tisztelt Hölgyeim és Uraim, abban a nyolc évben nagyobb volt a létbiztonság Magyarországon. Hadd mondjak csak egy-két konkrét példát, mert már olyan régen volt, hogy hajlamosak vagyunk mi magunk is elfelejteni, mi minden történt abban a nyolc évben. Mennyire ment előre az ország abban a nyolc évben. Megduplázódott az átlagbér – ma az átlagbér csökken. Megduplázódott akkor a családi pótlék összege – ma egyetlen egy fillérrel sem emelkedik. Abban a nyolc évben tíz százalékkal csökkent a jövedelmi különbség a leggazdagabbak és a legszegényebbek között – ma ez nemhogy csökkenne, de jelentős mértékben nőtt az elmúlt három évben. Arról nem is beszélve, hogy abban a nyolc évben a nyugdíjasok visszakapták a 19 000 forintot, amit a Fidesz elvett tőlük. De a szocialista kormány volt az is, amelyik tényleg csökkentette az élelmiszerek áfáját – ez a mostani kormány csak beszél róla. És ne feledjük el, hogy az a szocialista kormány volt az is amelyik 50 százalékkal emelte a közalkalmazottak bérét – ez a mostani kormány meg csak beszél róla. (…) De abban a nyolc évben – hogy mondjak még egy-két példát – a fejlesztések a beruházások területén is sokkal előrébb jártunk. Gyorsabban használtuk fel az uniós forrásokat, utak, kórházak, iskolák, hidak, autópályák épültek, és voltak beruházások. Hát kérem, azokban a beruházásokban, amiket most Orbán Viktor átad, csak annyi része van, hogy átvágja a szalagot. Ezeket a beruházásokat, legyen szó a Mercedesről, Audiról vagy az Opelről, hogy csak az autóipart említsem, ezt mind-mind az előtte lévő szocialista kormány hozták tető alá. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezekből a példákból látható és értékelhető, hogy az a három szocialista kormány mennyivel jobban teljesített, mint ez a mostani. (…) Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az emberek nem 20 év múlva akarnak jó élni! Hanem ma, holnap, és következő 40 évben. És ez az igény, teljesen rendben van. De nekünk felelős politikusoknak viszont azt is meg kell, tudnunk mondani, hogy ezt hogyan lehet elérni. Mennyi idő alatt, milyen ütemezéssel, milyen áldozatok árán. Éppen ezért erről is nagyon őszintén kell beszélni. (…) Azt lehet ígérni, hogy jobban fogunk élni évről-évre. Vannak olyan változtatási területek, ahol ez nem vesz igénybe húsz évet, hanem nagyon gyorsan lehet előre haladni. És fontos, hogy ezek az ígéretek reálisak, megvalósíthatóak legyenek. Én három pillér köré építettem fel a beszédemet, és a politikai programunkat is ezek köré csoportosítottuk. Az első az erős demokrácia, a második a felelős gazdaságpolitika, a harmadik pedig az igazságos társadalom. (…) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az erős demokráciához öt dolog biztosan kell. Az első: egy erős jogállam. Egy olyan erős jogállam, amelynek kereteit egy új, össznemzeti alkotmány fogja meghatározni. Amelynek a szövegébe az lesz beleírva, hogy hazánk neve Magyar Köztársaság! Ami még az erős államhoz kell, az a független igazságszolgáltatás. Egy olyan igazságszolgáltatás, (…) ahol az ügyészség nem kap folyamatosan politikai megrendeléseket Orbán Viktortól és a jelenlegi hatalomtól. (…)

Aztán az erős demokrácia második feltétele az erős jogállamon túl: az erős civil szer vezetek. Azt fogjuk ígérni, és azt fogjuk teljesíteni, hogy Magyarországon megint lesz párbeszéd a civil szervezetekkel, megint érezhetik az erőt, a hatalmukat, hogy tudják befolyásolni a közpolitikát és a kormányzati politikát. És beleszólhatnak a saját működésüket segítő források elosztásába. (…) Erős sajtó és erős média: itt azt vállalja a Magyar Szocialista párt, hogy egy új médiaszabályozást alkot, amely európai módon szabályozza a média működését. (…) Aztán a negyedik az erős önkormányzatok:. Mert vissza fogjuk adni az önkormányzatoknak azt a döntési jogot és felelősséget, hogy a helyi közösség saját maga hozhassa meg a számára fontos ügyekben a döntéseket. Mert ettől erős egy önkormányzat, és ettől működik jól a demokrácia Magyarországon. És az ötödik feltétel, ami ugyanolyan fontos, mint a többi: az erős önrendelkezés. Mert a politika nem szólhat bele a családok magánéletébe! A magánélet az szent! (…) És igen, minden családnak magának kell eldöntenie, hogy egyházi vagy állami iskolába akarja-e járatni a gyerekét. Ezt a választást meg kell hagyni a családoknak. De természetesen abba se szóljon bele a politika, hogy ki mit gondol, hogy kinek milyen véleménye van. Mint ahogy abba se, hogy mi Magyarországon a művészet és mi Magyarországon az értékes kultúra. Mert ebben a politikának semmi dolga nincsen! Tehát az erős demokrácia az erős jogállamból, erős civil szervezetekből, erős sajtóból, erős önrendelkezésből és erős önkormányzatiságból áll össze! Hölgyeim és Uraim! Ahogy beszéltünk róla, felelős gazdaságpolitikára is szükség van! Mert, ahogy idéztük korábban, Matolcsy mágustól ugye, ezt nem nagyon várhattuk. Őt nem közgazdásznak hívnám, inkább sarlatánnak. A korábbi törvények alapján kontárkodásért egészen biztosan már elítélték volna. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akkora nagy a baj a gazdaságban, hogy legalább 2 év kell ahhoz, hogy rendbe tudjuk tenni a gazdaság dolgait! Ahhoz, hogy ezt rendbe tudjuk tenni, két nagyon sürgető feladatot kell célul tűzzünk: az egyik az a növekedés beindítása, a másik pedig a munkahelyteremtés. Ahhoz, hogy ezt a két célt el tudjuk érni, legelőször egyértelműen – és ebben mindenki egyetért – a bizalom helyreállítására van szükség. Mert ha van bizalom, akkor van beruházás. Ha van beruházás, akkor van munkahely. Ha van munkahely, akkor van tisztes bér. (…) Ennek a helyreállításához egyébként három dolog egészen biztosan kell: az első az állam részéről, tiszta szabályok, átlátható viszonyok és kiszámítható politikai cselekvés, kormányzás. Ma egyik sincsen meg. A második, ami a bizalom helyreállításához kell, az nem az állam, hanem a piaci szereplők részéről szükséges. Igenis mi baloldaliak, mi szocialisták több felelősséget várunk a piaci szereplők-

től. Azt mondjuk, új egyensúlyra van szükség az állam, a piaci szereplők és a fogyasztók között. Éppen ezért a Magyar Szocialista Párt meg fogja erősíteni a fogyasztók védelmét, meg fogja erősíteni az állam szabályozó szerepét, és meg fogja erősíteni az állam szabályokat kikényszerítő erejét! Mert ettől lesz több felelősség a magyar gazdaságban. És még egy dolog, ami kell a bizalom helyreállításához, erről is beszélnünk kell, hangosan. Ez pedig a korrupció visszaszorítása. Igen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a Magyar Szocialista Párt véget fog vetni a Fideszes gazdasági oligarchák hatalmának. (…) A piacok megteremtéséhez a versenyképességet kell segíteni. Az EUforrásoknál pedig el kell érni, hogy célzottabban és átláthatóbban használják fel ezeket a forrásokat. Ez azt jelenti, hogy be fogjuk vonni a civil szervezeteket, érdekképviseleteket és a szakszervezeteket ezeknek a pénzeknek az elosztásába. Mert ettől lesz átlátható a rendszer, arról nem is beszélve, hogy gyorsítani is kell ezeknek a forrásoknak a felhasználását, mert ahogy ezt a mai kormány csinálja, a csiga az biztos leelőzi őket. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nekünk, szocialistáknak a felelős gazdaságpolitika nem cél, hanem eszköz. A felelős gazdaságpolitika annak az eszköze, hogy az emberek napról-napra jobban éljenek. (…) Elsőként azt szeretnénk, hogy minden gyermek tanulhasson, hogy elérhesse az álmait. Másodikként azt szeretnénk, hogy amikor felnőtt, akkor dolgozhasson, és ebből legyen biztos megélhetése. És ne adj’ isten, ha megbetegszik, akkor minél gyorsabban meggyógyulhasson. Ha pedig idős lesz, akkor békés, nyugodt, biztonságos öregkora legyen. Erről szól a Szocialista Párt igazságos társadalompolitikája. (…) Ezért a szocialista párt kormányra kerülve bölcsőde- és óvodaépítési programba kezd. Felemeljük a tankötelezettség korhatárt tizenhatról tizennyolc évre. Minden gyermeknek biztosítjuk a lehetőséget, hogy legalább egy idegen nyelvet megtanuljon, hogy kinyíljon számára a világ. Rendezni fogjuk a pedagógusok bérezését. Visszaadjuk az egyetemek autonómiáját. A tanároknak pedig a tanszabadságot. (…) Új munka törvénykönyvet fogalmazunk, de nem mi egyedül, hanem közösen a szakszervezetekkel. Ebben az új munkatörvénykönyvben a dolgozónak, a munkavállalónak lesz nagyobb biztonsága. A szakszervezetek visszakapják a jogosítványaikat, lesz újra tisztességes sztrájkjog. Helyre fogjuk állítani a társadalmi párbeszédet, és az érdekegyeztetést Magyarországon. Megállítjuk a minimálbér csökkenését. Megduplázzuk az álláskeresési támogatás idejét három hónapról hat hónapra. Növelni fogjuk a közmunka idejét, és értelmes, értékes munkát fogunk adni ezeknek az em-

bereknek. Megerősítjük a szakképzését is. (…) Meg kell erősítenünk az egészségügyi alapellátást. Fejlesztenünk kell a korházakat és rendelőket. Rendeznünk kell az egészségügyben dolgozók bérét. Konszolidálni kell valamilyen formában a korházak helyzetét és adósságát. A szocialisták e mellett kötelezik el magukat 2014. után. És az utolsó, de nagyon fontos pont: az idősek helyzete. (..) Erről a generációról nem lehet tiszteletlenül beszélni, vagy tőlük jogokat elvenni. Ők tiszteletet, megbecsülést, biztonságot érdemelnek. A baloldalnak erkölcsi kötelessége, hogy ezt megtegye. Ezért a szocialista párt újra garantálni fogja, mint a történelemben mindig, hogy a nyugdíjak folyamatosan növekedjenek. (…) Folytatni fogjuk a nyugdíjkorrekciós programot. És újra lesz méltányossági nyugdíj. Ez a program a Fejlődés és szabadság programja, amely igazságosabbá, biztonságosabbá teszi az életet az emberek számára, és kiszámíthatóbbá a politikát mindannyiunknak. Hogy az emberek végre tényleg úgy éljenek, ahogy élhetnének! Mert a magyar emberek ennél sokkal többre képesek, mint ez a kormány tud adni és hozni nekik. (…) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ma a Magyar Szocialista Párt a legerősebb, legszervezettebb, legfelkészültebb és legnagyobb ellenzéki párt. És erre büszkék lehetünk! (…) Az elmúlt időszakban három olyan esemény is volt Magyarországon, amelyik bizonyította, hogy a magyar emberek bölcsek és nem félnek cselekedni ott és akkor, ahol és amikor kell: Dunaföldvár, Sopron, Szolnok. Egyetlen egy közvéleménykutatás sem mutatott szocialista győzelmet! Egyetlen egy sem! És mi lett a vége? Győztünk Dunaföldváron, győztünk Sopronban és győztünk Szolnokon! Hölgyeim és Uraim! (…) Nem hagyjuk, hogy megosszák az ellenzéket! Nem hagyjuk, hogy egyetlen demokratikus politikust is a Fidesz az ügyészséggel vagy bármilyen más eszközzel levadásszon! Ott fogunk állni mindenki mellett, akinek segítségre és szolidaritásra van szüksége! Egy erős párttal – és a szocialista párt keményen vissza fog vágni! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahogy megerősítettük a szocialista pártot, úgy fogjuk erősíteni az ellenzéket – hogy aztán közösen, együtt, erőssé tudjuk tenni az országot is. (…) Ha pedig önök is segítenek nekünk, ha bekopogtatnak mindenhová, ha elmondják mindenkinek mindenhol, hogy mit akar a baloldal, és hogyan fogja jobbá tenni az önök életét, akkor meg tudjuk teremteni azt a többséget, amelyik 455 nap múlva legyőzi a Fideszt, és leváltja ezt a kormányt.

VÚ Bp


4 .

A csapda Sokszor leírtuk már; a külpolitika nem a mi asztalunk. Amúgy sem igazán érdekli az olvasók legnagyobb részét, és mi sem értünk hozzá. Így aztán a most következők is csak látszólag érintik a külpolitikát, valójában nagyon is belpolitikai kérdésről van szó. Hogy dr. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke március 15-ikén Brüsszelben járt, és nem vett részt az itthoni ünnepségeken, azt lassan megszokjuk, hiszen a tavalyi október 23-ikai ünnepségen sem volt itthon. (Ráadásul az idei márciusi ünnepség még el is maradt a rendkívüli időjárás miatt.) Brüsszelben Orbán Magyarországért lobbizott, legalábbis ő így állítja be azt a tényt, hogy az EU egyre élesebb hangon kéri számon Magyarországon az európai demokratikus rend betartását, illetőleg magát a demokráciát. E számonkérés ügyében járt Orbán az Unióban, voltaképp magát és tetteit védve, magyarázva, nem Magyarország érdekében. Orbán nem volt egyedül. Igaz, hogy nem vele, nem mellette, de ezekben az időkben két másik jelentős hazai politikus is járt kint, Bajnai Gordon is, és Mesterházy Attila is. Tény, hogy mindketten Magyarország érdekeit védték odakint. Éppen ebben a kérdésben található a címben is jelzett csapda. Mielőtt erre rátérnénk, engedjenek meg egy kis történeti visszapillantást, hiszen a helyzet meglehetősen ismerős, volt már olyan, hogy Magyarország miniszterelnöke az Unióban érvelt hazánk mellett, miközben egy ellenzéki politikus is megjelent a színen. Akkor, 2006 őszén még Orbán Viktor volt ellenzékben, ő állt az előtt a

kérdés előtt, hogy mit is kellene tenni: védeni az országot, vagy támadni a kormányt, – ezáltal rossz helyzetbe hozva Magyarországot –, és erősíteni saját politikai pozícióját. Nos, Orbán Viktor egy pillanatra sem habozott, számára nem volt kérdés, hogy neki mi a fontosabb, Magyarország érdeke-e, vagy saját politikai helyzete. Ő, Orbán, így érvelt akkor: „Az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.” (Strasbourg, 2006 október.) Tehát arra hívta fel az Uniót, hogy ne segítsen Magyarországnak, a magyar kormánynak! Hogy ezzel nem csak a kormány helyzetét nehezíti, hanem az itt élő emberekét is, azzal egy pillanatra sem törődött, számára fontosabb volt a kormány ellen harcolni –saját politikai céljai érdekében –, mint hazánk érdekei mellett törni lándzsát. Ezzel szemben mind Bajnai, mind Mesterházy amellett érvelt odakint, hogy a kormányzat durva, antidemokratikus dolgai ellenére se büntessék Magyarországot, mert egy ilyen büntetés az itt élő embereket sújtaná elsősorban. (Pontosan úgy, ahogy 2006-ban is, csak ma mások vannak ellenzékben.) Mesterházy pontosan fogalmazott: „Egyetlen euró centet sem lehet Magyarországtól elvenni azért, mert a kormány téves politikai döntéseket hoz. Nem lehet a magyar embereket, Magyarországot büntetni azért, ha egy kormány és egy miniszterelnök rosszul cselekszik, és állandóan harcolni akar a szövetségeseinkkel és a barátainkkal.” Íme a különbség – írhatnánk, és igazunk lenne. De ennél fontosabb dologról van itt szó! Az Európai Unió egész politikája világos, érthető, nyílt rendszert alkot és követel meg minden tagjától: a demokrácia értékrendjének tiszteletét,

Hajdanoló 41.

Egyről a kettőre – Na, ki akar egyről a kettőre jutni? – kérdezte Kocsis tanárnő, az osztályfőnökünk egy reggelen. Mindenki lelkesen égnek lendítette a kezét. Mindenki, kivéve engem. – Hát veled mi történt, kisfiacskám? – fordult felém közepesen fenyegető hangon a tanárnő. – Talán nem értetted, mit kérdeztem? Mire én illemtudóan kiálltam a padom mellé, és udvariasan azt válaszoltam a Kocsis tanárnőnek, hogy a kérdését megértettem, és azért nem jelentkeztem, mert én bizony egyáltalán nem akarok egyről a kettőre jutni, jó nekem itt, az egyen. Az osztály persze a hasát fogta, Kocsis tanárnő pedig nagyot csapott vonalzójával (melyet mindig a keze ügyében tartott) a tanári asztalra, és éles fejhangon kiabálva úgy vélekedett, majd ő megtanít arra, hova fogok jutni. Az általam javasolt egyet rögtön egyesre javította, ez lett a havi magatartásjegyem, és még egy intőt is mellékelt hozzá, „közösségellenes magatartással zavarja az órát, ezért megintem”. Nagyanyám sopánkodva csapta össze a kezét, „szegény anyád, jó hogy ezt nem érte meg”, mondta, ahogy szokta, hogy lelkiismeret-furdalást ébresszen bennem, aztán hozzátette, kijelentve inkább, mintsem kérdezve: – Mi lesz belőled, utcagyerek? Pedig ezúttal eszembe sem volt feleselni vagy ujjat húzni a felnőttekkel. Én tényleg jól éreztem magam a bőrömben, nem akartam másik bőrt magamnak: és azt hittem, hogy ez irányú nézeteimet bátran vállalhatom. Nem akarom teljesen elveszíteni irántam való kitüntető jóindulatukat, de ezen a ponton be kell vallanom, hogy én bizony így gondolkodtam egész életemben – és nem hiszem, hogy a hátralévő időben e tekintetben jelentősen megváltozhatnék. Ebben nyílván

annak betartását. Az is egyre világosabb, hogy Orbán Viktor a maga autokratikus világával egyenesen szembe megy ezzel az értékrenddel, mondani ugyan mást mond, de törvényeivel, kétharmados többségével lépésről lépésre leépíti hazánk demokratikus rendjét, és egészen durva diktatórikus berendezkedést épít. Az is világos, hogy egy demokratikus nemzetközi szövetség, az EU nem támogathat ilyen zsarnoki rendszert, hiszen – többek között – éppen ennek kialakulása ellen született meg, tehát nem nézheti tétlenül, hogy saját rendszerén belül jöjjön létre egy demokrácia-ellenes autoriter kormányzat. (Talán emlékeznek még, annak idején, mikor Haider szélsőséges, nacionalista pártja került hatalomra Ausztriában, ugyanilyen kérdés előtt állt az Unió. Az akkori hezitálása elég tanulsággal szolgálhatott ahhoz, hogy mára már keményebb lépésekre is elszánhassa magát.) Mit tehet ilyen esetben egy hazáját féltő, az itteni emberek érdekeit képviselő demokratikus ellenzéki párt? Hiszen ha arra bíztatja az Uniót, hogy szankcionálja a magyar kormány demokráciát leépítő törvényeit, tetteit, akkor – látszólag! – hazája ellen (is) fordul, és ahogy a Fideszt ismerjük, szépen tele is harsogná ezzel az országot. Ugyanakkor támogatni sem lehet a diktatúra kiépítését, ez ellen is szólni kell, méghozzá minden szinten, és minden fórumon. Szép kis csapda. Úgy gondolom, legelőbb azt kellene világossá tenni – méghozzá leginkább itthon, hiszen Európában tudják az ilyesmit –, hogy Orbán Viktor, valamint kormánya és parlamentje nem maga az ország, nem ez Magyarország! Éppen Orbán mondta: „Az ország nem lehet ellenzékben!” Talán ideje lenen felhívni rá a figyelmet! Világossá kellene tenni, hogy a NER – a „Nemzeti Együttműködés Rendszere” – igen messze van a tényleges

valami orvosolhatatlan génhiba is közrejátszik – semmi bírvágy nem volt bennem soha, a tulajdon gondolata is nyomasztott, élményeken, ismereteken és női szíveken kívül soha semmit nem akartam magamnak tudni. Ráadásul megvan az a képességem, hogy igyekszem minden körülmények között jól érezni magam. Hogy megpróbálom a lehetőségekből a legtöbbet kihozni, de sosem kesergek a lehetőségek szűkössége miatt. (Mondok egy példát. Hat évig éltem két kisgyerekemmel meg a feleségemmel anyósom kisszobájában. Akkor értesítettek a tanácstól, hogy lakáskiutalást kapok. Bementem, kiderült, hogy egy világvégi panelra vagyok jogosult. –Meg van elégedve? – kérdezte a lakásosztály munkatársa. – Hogyne! – feleltem. Ezen aztán úgy elcsodálkozott – kiderült, hogy mindenki jajgatott, panaszkodott, jobbat akart,– hogy ott helyben egy nagyobbra javította a kiutalásomat. Mondtam neki, ha ez itt így megy, lelkesednék még egy kicsit, hátha talál nekem egy üres villát a Rózsadombon.) Mondom, ez a kóros nemtörődömség egyéni probléma nálam, de azért a gyerekkoromban e felfogás belesimult a korszellembe. Akkoriban az ember még nem annyit ért, amennyije volt. A jelszavak szintjén legalábbis: és egy kisgyerek bizony fogékony az effajta jelszavakra. Akkoriban, az általános szegénység közösségformáló évtizedeiben nem játszott szerepet, kinek van autója (senkinek se volt ), kinek van nyaralója (mi a Tungsram pünkösdfürdői telepén béreltünk fillérekért egy faházat, másnak Gárdonyban volt apró telkecskéje egy emeltszintű sufnival, de nyaralni mindannyian Velencére meg Fonyódra jártunk, az ujpesti táborokba), és ki jár külföldre társasutazni. (Senki.) Jelentős anyagi különbség nem volt az osztályban, vagy ha volt is, nem látszott. Jó, én az unokabátyáim levetett ruháiban jártam, a Cser Iván meg minden szeptemberben kapott két új nadrágot, a Tóth Áginak téliszalámis zsömle volt az uzsonnájában, nekem zsírosdeszka, de a nadrágok nemigen látszottak az iskolaköpeny alatt, a téliszalámi meg gyakran átvándorolt az én bendőmbe egykét jó házifeladatért cserébe. (Vagy csak úgy, a két szép szememért.) Minálunk – mindenféle itt nem részletezendő okokból – nem volt egyetlen kereső sem a családban, mi aztán tényleg olyan szegények voltunk, mint a templom egere, de ez egyrészt nem gátolt meg sem abban, hogy moziba meg könyvtár-

nemzeti egységtől, és egyre mes�szebb kerül tőle! Hogy megosztja a nemzetet, és nem egyesíti. Hogy a látszólagos egység ma már nem egyéb, mint a hatalom durva erőszakával és megfélemlítéssel létrehozott hallgatás, a félelem csendje, mellyel szemben csak kevesen mernek nyíltan fellépni. Természetesen ilyen helyzetben sem járható az Orbáni út, ilyenkor sem lehet nyíltan fellépni Magyarország ellen egy nemzetközi fórumon, de mellé állni sem kell. Nem lehet azt a látszatot kelteni, mintha az ország valóban egységes lenne, mintha a demokrácia védelme tisztán belügy lenne, mintha nem lenne itthon alapvető baj, mintha a problémákat egyedül is meg tudnánk oldani, és az EU-nak nincs is más dolga, mint kivárni az itthoni fejleményeket. Nem igaz, ennél sokkal többről van szó! Az európai demokrácia nem egyegy ország belügye. Olyan közös ügyünk, melyet csak közös erőfeszítéssel, minden ellene irányuló támadással, manipulációval szemben közösen fellépve tudunk megvédeni. Olyan érték, melyet egyetlen nemzeti erő, egyetlen nemzeti parlamenti többség sem írhat felül. Tudomásul kéne venni, hogy a demokrácia nem belügy! Egyetlen nemzetnek sem belügye az Európai Unióban! Ezért aztán, ha semmi mást nem, legalább hallgatni kéne ilyenkor. Mert lehet, hogy az országot sújtja egy-egy Uniós szankció, de ez még mindig kisebb baj, mintha végleg lemondanánk demokratikus vívmányainkról, hagynánk a mostani hatalom gátlástalan törtetését. Látni kellene, hogy ennek útnak nincs más folytatása, mint az előbbutóbb mégis csak elkerülhetetlen Uniós szankció, és az a haladék, amit az ilyen „ország-védő” gesztusokkal nyer a hatalom, sokkal súlyosabb helyzetbe hozza magát az egész országot annál, mintha időben jönne a figyelmeztetés. Esti János

ba járjak, sem abban, hogy focizzak reggeltől estig, és tévét is tudtam nézni, ha akartam, a szomszédoknál. Másrészt meg nem tudtam olyan szegény lenni, hogy nálam ne lenne szegényebb még az osztályban is. Nem lógtam ki semmilyen irányban, belesimultam szépen az átlagba. Ott volt aztán az ideológia a közösségi társadalomról, amelyet építünk. Rövidnadrágos kisfiú voltam még, amikor Hruscsov bemondta a nyolcvanas évek elejére a kommunizmus megérkeztét: addig csak kihúzom, gondoltam, aztán úgyis szükségleteim szerint részesülök. S habár a Kánaán a Kossuth utcában a következő évtizedekben se látszott közeledni, az anyagi gyarapodás önmagában negatív megítélés alá esett. A maszek (ez a magánszektor szó rövidítése, Kellér Dezsőtől, a jó nevű konferansziétól származik) ellen hetente olvashattunk dörgedelmeket a központi lapban, a bűnügyi rovatok lelkesen leplezték le a körkötőgépet csempésző kisiparost, a megvesztegethető áruházi dolgozót és persze a meggymagost. (Aki megvette a konzervgyárból a kidobásra ítélt meggymagot, és eladta a gyógyszergyáraknak drágán.) Az irodalmi lapokban komoly viták voltak a fridzsiderszocializmusról, a kabarékban kritikai élű kuplék születtek a „kicsi vagy kocsi” témakörében. Mi lesz ezzel az országgal, tették fel a kérdést a publicisták, ha mindenki önző módon a maga érdekét nézi csak. Ezek az érvek aztán valahogy leszivárogtak a mi mélyvilágunkba is, s ha másra nem is voltak jók, arra igen, hogy büszkébben viseljük héthatárra szóló nincstelenségünket. De térjünk vissza Kocsis tanárnőhöz. Aki voltaképpen nem azt kérdezte, amit, hanem azt, akarunk-e iskolai takarékkönyvet váltani: s minthogy ő volt az iskolában az OTP-összekötő, ajánlatos volt igent mondanunk. Én is beadtam a derekamat, a fenti incidens után, ettől kezdve minden osztályfőnöki óra a takarékosság jegyében kezdődött. Mindenki kapott egy négylapos fehér füzetet, az első oldalon a delikvens adatai, az utolsón az elérhető tárgyak rajza (bicikli, ha hetente húsz forintot takarékoskodol, focilabda, ha ötöt, társasjáték, ha kettőt), a középső páros oldalon pedig a beragasztható bélyegek helye. Óra elején Kocsis tanárnő mindenkit megkérdezett, hány forintért kér bélyeget (tízfilléres bélyeg is volt, húszfilléres is, s mintha kétforintos lett volna a legjelentősebb címlet), a pénzt gondosan egy erre a célra rendsze-

Virág és Pelikán – Jó, hogy jön Pelikán! Ezúttal egy valóban testhezálló feladatot fog kapni! Tessék? – Nem szóltam egy szót se, Virág elvtárs. Csak várok, hogy mi fog ebből kisülni. – Nyugodjon meg, Pelikán! Tudhatná, hogy mi sosem adunk olyan feladatot magának, amit ne tudna megoldani! – Biztos ez, Virág elvtárs? – Olyan biztos, mint ahogy itt állok maga előtt! – Ülni tetszik, Virág elvtárs… – Erről most nem nyitok vitát, elvtársam! Maga lesz a Nemzeti Katasztrófavédelmi Központ új vezetője! – Én?! Virág elvtárs, ebből katasztrófa lesz! – Majd maga elhárítja. – De hát éppen az lesz a katasztrófa, ha én kerülök oda! – Miért lenne ebből katasztrófa, Pelikán? – Mert nem értek hozzá, Virág elvtárs! – Na és? Ez mióta szempont? – De hát aki ott van, annak tudnia kéne, hogy mi a teendő katasztrófa esetén. Nem? – Ne fújja fel ennyire ezt a dolgot, Pelikán! Maga például mit tenne, ha valami katasztrófa rázná meg az országot? – Én? Ész nélkül menekülnék… – Na látja! Most annyi lesz csak a dolga, hogy ezt ajánlja az embereknek is. – De hát nem kéne ilyen esetekben valami mentést is csinálni? – Miféle mentést, Pelikán? – Mit tudom én… – Nézze. Ha jön a hó, az majd elolvad. Ha jön az árvíz, hát az is visszahúzódik, idővel. Nem igaz? – Hát, ez speciel igaz… – Na ugye! A földrengések nálunk egészen enyhék, tájfun sincs, legfeljebb néha egy-egy kisebb nagyobb vihar. Ezzel sem lesz semmi dolga. – És a tűzvész? – Az meg úgyis a tűzoltók feladata lesz, legjobb, ha abba bele se szól. – És ha jön a vörösiszap…? – Nem jön! Vörösiszap nem jön többet. Érti? – Értem. De nem kéne ezt a vörös iszapnak is megmondani? – Ezt bízza ránk Pelikán, maga csak koncentráljon a leendő dolgára. – Virág elvtárs, én valamit nem értek. – Mi van már megint, Pelikán? – Hogy van az Virág elvtárs, hogyha semmit se kell érteni ehhez a feladathoz, akkor engem küldenek oda ahelyett, hogy hagynák a helyén azt az elvtársat, aki eddig végezte ezt a munkát? – Bakondi elvtársra gondol? – Rá! Miért nem maradhat a helyén ő? Őt legalább már ismerik az emberek. – Éppen ezért Pelikán, éppen ezért. – És mi lesz majd Bakondi elvtárssal? – Egyszer majd kérünk tőle valamit…

resített nejlonzacskóba söpörte, majd kiosztotta a bélyegeket – lehetett nyalni. Szép, színes bélyegek voltak egyébként, mindig kedvtelve nézegettem őket. De mivel a takarékkönyvemet jobbára otthon hagytam, előbb-utóbb elvesztettem a bélyegeket is. Pedig volt osztályok közötti takarékossági verseny , kiírhattak volna bennünket a faliújságra. Lehet, hogy rajtam buktunk el. Jolsvai András

2013. március 28.

5

Tűzoltók nyílt levele Orbán Viktor Úr, Magyarország Miniszterelnöke és Dr. Pintér Sándor Úr, Magyarország Belügyminisztere részére Tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Belügyminiszter Úr! Mi, Magyarország készenléti szolgálatot ellátó és hivatali munkarendben dolgozó hivatásos állományú tűzoltói ezúton kívánjuk jelezni, hogy Dr. Bakondi György altábornagy Úrral, az Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság Főigazgatójával, – mivel szakmailag és emberileg egyaránt alkalmatlannak tartjuk e tisztség betöltésére – a továbbiakban nem kívánunk együtt dolgozni, illetve nem kívánunk az alárendeltségébe tartozni. Indokaink a teljesség igénye nélkül a következők: Szakmai alkalmatlanságához nyilván az Önök számára sem fér kétség, mivel közismert tény, hogy Bakondi Tábornok Úr semmilyen tűzoltósághoz, polgári védelemhez illetve katasztrófavédelemhez köthető szakirányú végzettséggel nem rendelkezik. A tűzoltók meglátása szerint, – beleértve az „egyszerű”, vonulós tűzoltót és a legmagasabb szintű szakmai képesítéssel bíró főtisztet egyaránt – az általa irányított átalakítások kifejezetten károsak, szakmaiatlanok, esetenként a teljes dilettantizmust feltételezik. Míg a beavatkozói állomány (a tűzoltásban, műszaki mentésben és egyéb kárelhárításban aktívan résztvevő beosztottak) létszámát megközelítőleg 20%-kal csökkentették – veszélyeztetve ezzel az állampolgárok alaptörvényben rögzített biztonsághoz való jogát –, addig a különböző hatósági osztályok aktív, vagy adminisztratív feladatokat ellátó személyzetét közel a kétszeresére duzzasztották. Az úgy nevezett „PAJZS” rendszer – mely egy riasztást segítő, döntésirányító rendszer – bevezetésével, annak hiányosságai miatt, a káresethez történő vonulások megkezdése esetenként több percet késik, az irányítás pontatlan, szakmaiatlan, aminek az állampolgárok élet és vagyonvédelme látja kárát. Az Önöké és családjaiké is, tisztelt Miniszterelnök úr, Belügyminiszter Úr. Konkrét példa a fent említett problémára a pomázi eset, mely elég nagy média visszhangot kapott, aztán Isten tudja miért, egyik napról a másikra „elfelejtődött” az eset. Pedig ott, sajnálatos módon haláleset is történt. Számos, olyan beosztást hoztak létre,

Mi van a zsákban? A kormány a rezsicsökkentő akciójáról harsog, ettől hangos a közélet. Bizony, jó is az, ha kevesebbet kell fizetnünk a gázért, a villanyért, ez még akkor is jó, ha a mostani árakat ez a kormány tornászta fel ilyen magasra, jóval többel emelve a energia-árakat az elmúlt három évben, mint amennyivel most csökkentik. Csakhogy ezzel a csökkentéssel már megint jól eltalálták szarva közt a tőgyét! Mert hát a villany árában úgy benne van a központi költségvetés, hogy még! Az ELMŰ és az ÉMÁSZ – a két legnagyobb áramszolgáltató – nyílt levélben ismerteti az áram árának összetevőit. Érdemes belenézni néhány részlet erejéig annál is inkább, mert a kormányzat lakossági aláírásokat gyűjt arra vonatkozóan, hogy ugyan akar-e az ember kevesebbet fizetni az energiáért? Hát persze, hogy akar, de azért nézzük már meg azt is, hogy milyen ára lesz ennek a csökkentésnek? Idézet a fent említett tájékoztatóból:

melyet aztán hetek, hónapok múlva megszüntettek, vagy átalakítottak, felismervén, hogy ezen beosztásokhoz nem, vagy csak alig tudnak érdemi munkát hozzárendelni. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy az ezen beosztásokba felvett, szinte kivétel nélkül civil végzettséggel rendelkező munkavállalók tűzoltó tiszti kinevezéssel kerülnek állományba. Felháborítónak tartjuk, hogy egy 12 éves múltra visszatekintő, tapasztalatlan, részben kontraszelektált „műintézmény” (OKF) irányíthat egy közel 150(!) éves múlttal és gyakorlattal rendelkező, kipróbált, kifejezetten hatékony, és a társadalom által megbecsült szervezetet, úgy, hogy az az adófizető állampolgárok számára jóval többe kerül, mint korábban. Sajnálatos tény, hogy ezen átalakítások hatására az eddig szinte nem létező fluktuáció egyes térségekben megközelíti a 30%-ot, és ami még rosszabb, hogy a legtapasztaltabb kollégák hagyják el a pályát, mondván: „Én nem erre esküdtem fel”. És sajnos, a leszerelési hullámnak előreláthatóan még nincs vége. Bakondi Tábornok Úr valamilyen mélyről jövő, számunkra érthetetlen gyűlölettől vezérelve a TŰZOLTÓ szót minden áron ki akarja törölni a köztudatból. Nagyon jó példa erre a Tűzoltóság Központi Zenekara és a Tűzoltó Múzeum elnevezés megváltoztatása, Katasztrófavédelem Központi Zenekara és Katasztrófavédelmi Múzeum névre. Említhetnénk még az egyenruháink és gépjárműveink feliratozásának hasonló módon történő megváltoztatását is. Ezt Bakondi Tábornok Úr átnevezésnek hívja, mi egyszerűen lopásnak. Szerényen megjegyeznénk, hogy minket már jóval azelőtt is tűzoltónak hívtak, hogy a katasztrófavédelem „megszületett” volna, és valószínűleg akkor is annak fognak hívni, amikor a „katasztrófavédelem” szóra már senki sem fog emlékezni. Bakondi Tábornok Úrral szembeni másik kifogásunkról, miszerint emberileg is alkalmatlan a pozíció betöltésére, annyit szeretnénk megjegyezni, hogy alárendeltjeivel szemben a legalapvetőbb emberi normákat sem tartja be. Tudomásunk és esetenként tapasztalatunk szerint számára teljesen normális dolog, az alaki szabályzatnak egyébként teljesen ellentmondó, úgynevezett „csendőr-pertu”, (egyoldalú tegeződés), az alárendeltjeivel történő megalázó, lekezelő, káromkodó stílusú hangvétel. Az is jellemző „Az állam határozza meg a magyar háztartások által fizetendő villamosenergia árát. A szolgáltató pontosan ezeket az árakat számlázza Önnek. Az áramszolgáltatók működése állami felügyelet alatt áll, a törvényi előírásoktól való bármely eltérés lehetetlen. Az áram árának több mint háromnegyede adó és egyéb, állami és más vállalatokhoz befolyó díjtétel. A lakossági áramszolgáltatás évek óta veszteséges. Az egyetemes szolgáltatóknál 1 kWh villamosenergia árából mindössze 1,32 Ft marad. Ez nem fedezi a szolgáltatás költségeit. Magyarországon a villamos energia ára alacsonyabb, mint Európa legtöbb országában. Sajnos azonban a magyar átlagfizetés csak töredéke az európai béreknek. Ezért vesz el nagyobb részt a rezsiköltség a hazai családok költségvetéséből, mint külföldön. Amíg a szabályozó hatóság a háztartások számláját csökkentette, a nagyobb vállalkozásoknál áremelést hajtott végre. Számolni lehet

rá, hogy jelentések fogadásakor és egyéb hivatalos fórumokon nem csak az előbb említett alaki szabályzattal, de a Nemdohányzók védelméről szóló törvénnyel sem különösebben foglalkozva, szinte állandóan ott lóg a cigaretta a szája sarkában. Bővebben a szakmai kifogásainkat terjedelmüknél fogva most nem kívánjuk ismertetni (a médiában azért már több helyen fellelhetőek), de őszintén reméljük, hogy a több ezer aláírás meggyőzi Miniszterelnök Urat és Belügyminiszter Urat arról, hogy a probléma kizárólag szakmai alapon történő megvitatása az állampolgárok biztonsága és a tűzoltó társadalom megnyugtatása érdekében feltétlen szükséges. Előre bocsájtjuk, hogy számunkra – mint azt fentebb jeleztük – a hívatásos tűzoltók szakmai becsülete nem képezi, nem képezheti vita tárgyát. A Kormány intézkedésének záros határidőn belüli elmulasztása esetén kénytelenek leszünk az orvos rezidensekhez hasonlóan közjegyzőnél letétbe helyezni szolgálati viszonyunk megszüntetése iránti kérelmünket. Tisztelt Miniszterelnök Úr, Belügyminiszter Úr! Ne gondolják, hogy ez üres fenyegetés. Ez nem fenyegetés, ez ígéret! Mi tűzoltók az orvos rezidensekhez képest sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk azáltal, hogy mindannyian rendelkezünk legalább egy civil szakmával, de a legtöbbünk 2-3, esetenként még ennél is több képesítéssel bír. Mi ha kell, a civil életben is megálljuk a helyünket. Ez idáig, a megalázóan alacsony fizetés ellenére is pályán maradtunk pusztán hivatástudatból, de ha műkedvelő amatőrök (elnézést a kifejezésért) az önbecsülésünktől is megfosztanak minket, akkor rákényszerítenek bennünket, hogy tovább álljunk. Sajnos ennek azok fogják kárát látni, akik eddig bíztak bennünk, de meggyőződésünk, hogy ők is megértenek bennünket, és hasonló helyzetben ők is ugyanezt tennék. Mi szeretnénk továbbra is tűzoltók maradni, de eljutottunk (eljuttattak minket) arra a szintre, hogy már nem minden áron. Tisztelt Miniszterelnök Úr, Belügyminiszter Úr! Várjuk megtisztelő válaszukat! Tisztelettel: Magyarország (egyelőre még lojális) TŰZOLTÓI és velük egyetértő magyar polgárok azzal, hogy ezen vállalatok jelentős része emelni fogja termékei, szolgáltatásai árát a megemelkedett energiaköltségei miatt. Az elmúlt évek során nagyon sok pénzt költöttünk a hálózatok felújítására. Ezért van ma fele annyi áramszünet, mint tíz éve. Az árcsökkentés után erre kevesebbet fogunk tudni fordítani. Több mint 3 000 magyar vállalkozás dolgozik nekünk. A bevételeink lecsökkenése miatt lényegesen kevesebb munkát tudunk adni nekik. Ez nehéz helyzetbe hozhatja őket, munkahelyek szűnhetnek meg. Büszkék vagyunk arra, hogy az ELMŰ és az ÉMÁSZ több mint száz éves, a mai napig magyar vállalatok. Tőzsdei társaságként részvényeseink között kis és nagybefektetők, külföldiek és magyarok egyaránt vannak, köztük a magyar állam is.” Úgy vélem, hogy a fentiek fényében joggal félhetünk attól, hogy ez a fajta árcsökkentés még nagyon sokba fog nekünk kerülni!

VÚ Bp

Március 15.

(Részletek Petőfi álnaplójából) Óh Szabadság! Várnod kell még egy kicsit ébredéseddel! A mai napra tervezett forradalmunk a rendkívüli időjárás miatt elmarad!

laljuk végre, vagy nem? Azt mondja, sokáig nem tudja visszatartani a munkát, döntsük el. Szerintem a szabad sajtó a legfontosabb, de amíg az ilyen Szaniszlók kapnak sajtó-díjat, addig inkább maradjon a nyomda úgy, ahogy van! Állítólag jönnek a bécsiek, pucolják a havat az utakról. Ez is csak az udvar

Jókai üzenetet kapott: „Segítünk! Maradjon a postakocsiban. Ha elfogyott az abrak, egyék meg a lovat, és üljenek át egy másik kocsiba. Metternich” Nem tudtuk Gazdátlanul „kolbászoló” lengyelek a Múzeumnál mire vélni. Lengyel barátaink ugyan megérkeztek a váci gyorssal, de mivel senki nem ment ki eléjük, tétován kolbászoltak kis csoportokban a Múzeum körül. Aztán nem tudom, mi lett velük. Az utcák üresek, ami érthető is. Hol a boldogság mostanában? Hát itt bent, ármánya lehet, ilyen népszerűséga jól befűtött szobánkban. (Ezen ki- hajhászással akarják kifogni a szelet szabadságvágyunk vitorlájából. Szecsit még csiszolni fogok…) Este nagy központi ünnepség. Sza- rencsére a hős Bakondi tábornok haniszló Stancsics-díjat kapott… Vajon zazavarta őket. A Dunántúl így már a meddig mer még elmenni az udvar miénk, csak még járhatatlan. Vajh’ meddig tart még az Úr haragja? nyílt hatalmi gőgjében? Meddig tartja vissza dicső forradalSzaniszló és Stancsics! Botrány. munkat ez a pokoli idő? Valaki megölte magát, az hozta ránk ezt a rút időt. No, előbb-utóbb csak összeáll ez a kis vers is. Mindjárt üzenek a Vahotnak, hogy tartson fent egy kis helyet a Honderűben. Addig is, míg kitör Balogh: „De aztán add vissza...” végre az a 15-ikei forradalom. Ha erre sem kel fel a nép, akkor sem- Talán majd huszadikán… mire! Jókai először teljesen összeomlott, de aztán Laborfalvi Róza jól megvigasztalta. Vajon odaért Gábor Áronhoz az ifjú Semjén? Lovon ment, hiába könyörögtem neki, hogy ilyen időben ne induljon útnak. Heckenast üzent, hogy mi legyen a Dafke See groß II. nyomdával. Lefog-

Esemes Biztosan mások is vannak így vele, én rettenetesen utálok takarítani. (Igaz, még nem is találkoztam olyan emberrel, aki szeretett volna.) Pedig, most elkerülhetetlennek látszott, jön a hosszú hétvége, nem készülünk sehová, hozzánk sem jönnek, itt a tavasz – vagy majdnem –, nosza, mondta az asszony, szépen kitakarítunk. Nem volt kibúvó. Éppen nekiláttam volna, mikor megcsörrent a telefonom, jelezte, hogy üzenetem érkezett. Már ugrottam is – „Csak idő, miért az ember küzd, s haladék” mondta Brutus –, szóval seprű eldob, telefon felkap, és boldogan olvasom: „Segítünk!” Jaj de jó! Ilyen helyzetben minden segítséget szívesen fogadok, de olvassuk csak, van még tovább is. Azt írják: „Ne hagyja el a gépjárművét. Ha elfogyott az üzemanyaga, üljön át másik gépjárműbe.” Aláírás: „BELÜGYMINISZTÉRIUM” – No, asszony – kiáltok vígan – elmarad a takarítás! – Mi van? – kérdi oldalbordám kissé ingerülten. (Általában nem szereti, ha ellógom a dolgot.) – Most kaptam egy üzenetet a belügytől. – Na ne hülyéskedj… – Itt van ni, olvasd! Nézi, nézi az asszony a telefont, olvassa az üzenetet.

– Mi ez a marhaság? – kérdi végül. – Nem marhaság ez! Most szépen beülünk a kocsinkba, és megvárjuk, míg a belügy idejön takarítani. – Minek üljünk be, egy hete nincs benne egy csepp benzin se… – Akkor átülünk a szomszéd kocsijába. Ide van írva ni, olvastad te is. – Egy francot ülök én ki egy hideg autóba ilyen marha fagyban. Ezeknek elment az eszük, vagy valaki telefonbetyárkodik itten. – Figyelj! Gondolkozz egy kicsit! Azért a Belügyminisztérium mégis csak egy államhatalmi szerv, nem írogat csak úgy fölöslegesen mindenféle marhaságot az embernek. Hátha volt valami sorsolás, és minket húztak ki, hogy innentől a belügy végzi nálunk a takarítást. – Mosogatnak is? – Azt nem tudom, nem írták ilyen konkrétan, csak annyit, hogy segítenek. Szerintem ebbe belefér a mosogatás is… – És meddig kell kint ülni a kocsiban? – Hát, azt nem írták. De gondolom, nem tarthat sokáig, míg ideér egy takarítóbrigád. – De hát odafagy a seggünk! Mínusz tíz fok van kint. – Majd járatjuk a motort, és azzal fűtünk. – Te hülye vagy! Tudod mibe kerül ma a benzin? Ezért a pénzért egy hétig takarítana nálunk bármilyen takarító cég! Na, fogd azt a söprűt és láss hozzá!

VÚ Bp


6

Sólyom László: A hatalommegosztás vége Magyarországon 1. Ezeknek a napoknak a politikai napirendjét a negyedik alaptörvénymódosítás uralja. Hullámverése, főleg a nemzetközi szervezetekben, még sokáig el fog tartani. Érthetően a jogszabály szövegéről, a módosítással az Alaptörvénybe felveendő egyes rendelkezésekről van szó. Ezekre korlátozódnak a kifogások és az önigazoló magyarázatok is. Ennek az írásnak azonban nem ez a tárgya. Legyen elég, hogy az Alaptörvénybe szánt szabályok szinte mindegyikét az Alkotmánybíróság korábban alapos vizsgálat alapján az Alaptörvénnyel ellentétesnek minősítette és megsemmisítette. A jelen alaptörvény-módosítás csak elvétve, és akkor is csak részben van tekintettel az Alkotmánybíróság kifogásaira. Nem mondható tehát, hogy most, amikor egyes szabályokat az átmeneti rendelkezések helyett az alkotmány szövegébe illesztenek, csupán az Alkotmánybíróság határozatait követő, a formai hibákat orvosoló „kijavításról” van szó. A probléma gyökere ugyanis éppen az, ahogyan és amiért ezek a szabályok az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe kerültek. Ebből is látszik, hogy az alkotmányosságot nem lehet csak az alkotmány szövege alapján megítélni. Az alkotmányossághoz hozzátartozik az Alaptörvény élete: követése, kikényszeríthetősége, elfogadottsága, tekintélye, és főleg a szilárdsága. Hosszú, és párbeszédben alakuló folyamat vezet odáig, hogy az alkotmány a nemzeti identitás részét képezze. Bármilyen indokolt is a kérdés, hogy a mostani alkotmánymódosítás mennyiben korlátoz egyes alapjogokat és intézmények függetlenségét, fontosabb megérteni, hogy a jelen helyzet sokkal átfogóbb és súlyosabb problémákat vet fel nemcsak az alkotmány érvényre juttatása, hanem önazonosságának fennmaradása és az alkotmánymódosításra jogosult többség működési módja szempontjából is. 2. „Hazánk új demokráciája és alkotmányos rendje” kezdettől fogva, vagyis az Alaptörvény szerint 1990. május másodika óta a hatalom megosztásán, a hatalmi ágak elválasztásán, azok egyensúlyán és együttműködésén alapul. Ezt rögzítette Magyarország rendszerváltó új alkotmánya, majd a 2011-ben elfogadott Alaptörvény is. Ebben a rendszerben az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve; az Országgyűlés pedig Magyarország legfőbb népképviseleti szerve. Mindegyikük „legfőbb” a maga területén. Fontos, hogy az Alaptörvény nem minősíti az Országgyűlést – népképviseleti funkciója mellett még általában is – az „államhatalom” legfőbb szervének. A parlament mindenek fölötti jogállása Magyarországon a kommunista egypártrendszer jellemzője volt. Természetesen vannak demokratikus rendszerek, amelyekben a parlament valóban egyedüli főhatalmat gyakorol. Itt azonban más, tradicionális és politikai ellensúlyok érvényesülnek, mint például Nagy-Britanniában vagy Svájcban. Magyarország történelmében azonban úgy jött létre először alkotmányos demokrácia, hogy abban az alkotmánybíráskodás lényeges szerepet játszott. A korlátlan parlamenti uralom rendszerei nálunk, éppúgy, mint általában Közép-Európában, sosem voltak demokratikusak, s igen rossz történelmi emlékeket idéznek. 3. A 2010-es választások a FIDESZnek kétharmadot meghaladó parlamenti többséget hoztak. Ez egyben az alkotmányozáshoz illetve

alkotmányellenességet állapított meg; hiszen ennek lehetősége általánosan elfogadott. A legutóbbi erre vonatkozó határozatában jutott a legtovább, amelyben az Átmeneti rendelkezéseket vizsgálta. Itt az Alkotmánybíróság már tartalmi követelményeket is megállapított az a l kot m á ny m ó d o s í t á s o k alkotmányosságára. Kimondta, hogy vannak a demokratikus jogállamban állandó és csökkenthetetlen tartalmi kritériumok, s ezek érvényesülését az Alkotmánybíróság alkotmánymódosításkor is vizsgálhatja; leszögezte, hogy az alkotmánymódosítások nem eredményezhetnek feloldhatatlan ellentmondást az Alaptörvényben. Fellépett továbbá az Alkotmánybíróság hatáskörét elvonó alkotmánymódosító gyakorlattal szemben.

az alkotmánymódosításhoz is elegendő többség. A választások után rögtön tapasztalható volt a törekvés az országgyűlési többség hatalmának kiterjesztésére főleg a bírói hatalmi ág és az alkotmánybíráskodás kárára. Ez az alkotmányban először személyi intézkedések szabályozásaként jelent meg. Ilyen volt a bírák kényszernyugdíjazása, a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolítása a kúriai elnök választási szabálya révén. Az alkotmánybíróság korlátozása is először (és a választások után azonnal) mint a bíróság létszámának felemelése, továbbá mint az alkotmánybírák és az elnök választásának megváltoztatása került be az alkotmányba, s biztosította a parlamenti többség befolyását a bíróság összetételére. Az alkotmányban meghatározott politikai és jogi rendszer betűje és gyakorlata távolodni kezdett egymástól. Megkezdődött az alkotmány eszközként való használata a napi politikai célok szolgálatában: az alkotmányt gyakran módosították, egyéni képviselői indítványra, gyakorlatilag érdemi vita nélkül. Az Alaptörvény hatálybalépéséig (2012. január 1.) 13 alkotmánymódosító törvény kétszer ennyi változtatást hajtott végre. Ez rombolta az alkotmány szilárdságát és tekintélyét; de a változások az alkotmány rendszerének alapjait még nem írták át. Súlyos – és figyelmeztető – kivétel volt mégis az alkotmánybíróság hatáskörének megcsonkítása, amely 2010 őszétől kezdve megszüntette az alkotmányos kontrollt az állami pénzügyeket érintő törvények fölött. Az alkotmányellenes törvények lehetővé tétele már az alkotmány rendszerén ejtett súlyos seb. Hasonlóan súlyos, hogy itt nem személyi kérdésről, hanem magának az alkotmánybíróság intézménynek korlátozásáról volt szó. A hatáskör elvételével a kormánytöbbség egy számára propagandisztikus okból fontos törvény megsemmisítését torolta meg. Egyben gazdaságpolitikája számára az alkotmány korlátaitól szabad kezet adott magának. Az ügy konkrét mellékszála ti., hogy a végkielégítés visszamenőleges megadóztatását kétszer is beírták az alkotmányba, ugyanezt a hozzáállást mutatja: egy rendelkezés alkotmányba emelésével kizárni annak alkotmánybírósági vizsgálatát és esetleges megsemmisítését. Más konkrét ügyben is történt ilyesmi: a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés alkotmányba emelése. Ez megelőző jelleggel történt, ugyanis az ilyen büntetés alkotmányossága az Alkotmánybíróságon várta elbírálását. Ez volt az alkotmányos korlátoktól és az alkotmánybírósági kontrolltól való szabadulás nyitánya. 4. A 2011 áprilisában meghozott Alaptörvény eredeti szövege fenntartotta a korábbi alkotmány államszervezeti és alapjogi rendszerét. Az alkotmányosság védelme továbbra is az Alkotmánybíróság feladata maradt. (Az állami pénzügyeket érintő hatásköri korlátozás fennmaradt.) Ám éppen ettől kezdve – főleg az új Alaptörvény által előírt kétharmados törvények kapcsán – elszabadult az a gyakorlat, hogy a parlament az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított törvényi rendelkezéseket beír-

ta az Alaptörvénybe azzal a céllal, hogy azokat az Alkotmánybíróság többé ne vizsgálhassa, és ne semmisíthesse meg. Az Alaptörvénybe ütköző rendelkezéseket az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe vette fel a parlament. Amikor az ombudsman indítványozta az Alkotmánybíróságnak az átmeneti rendelkezések vizsgálatát, az Országgyűlés külön kimondta, hogy azok az Alaptörvény részét képezik – így akarta annak vizsgálatát bizonyosan kizárni. 5. Ezzel a rutinná vált eljárással az Országgyűlés kormánytöbbsége az Alaptörvénnyel ellenkező módon átalakította az alkotmányos rendszert. Az Alkotmánybíróság mindenkire kötelező határozatát nem fogadta el, hanem felülbírálta, s magának tartotta fenn a jogot, hogy az alkotmányosság kérdésében a végső szót kimondja. Ez a rendszer ismerős az alkotmánybíráskodás korai szocialista előképeiből, ahol – a parlament minden más szerv fölött álló voltának szocialista doktrínájából következően – az alkotmányjogi tanácsok vagy akár alkotmánybíróságnak nevezett szervek a törvényeket nem semmisíthették meg, hanem végső soron a parlament döntött. Azonban a magyar demokrácia alkotmánya éppen ezzel a rendszerrel szemben hozta létre a valódi alkotmánybíróságot, amelynek az alkotmányosságot a törvényhozóval szemben is garantáló szerepét és jogállását az Alaptörvény kifejezetten fönntartotta. 6. Abban a rendkívülivé vált helyzetben, amikor az Országgyűlés gyakorlata az alkotmányellenesnek bizonyult rendelkezések alaptörvénybe foglalása révén szembefordult az Alaptörvénnyel, az Alkotmánybíróság erőfeszítéseket tett, hogy elláthassa alkotmányos feladatát, és megvédje az Alaptörvényt. Több határozatában kifogásolta az egyéni képviselői indítványokra, rövid eljárásban meghozott alkotmánymódosítások gyakorlatát, és fejtette ki ennek veszélyeit a jogállamiságra. Végső soron az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes alkotmánymódosítás problémájával szembesült. Hogy a kialakult rendkívüli helyzetben feladatát elláthassa, el kellett mozdulnia arról a korábbi – normális viszonyokra szabott – álláspontjáról, hogy az alkotmánymódosító törvényt nem vizsgálja. Ennek a felismerésnek az állomásait nyomon követhetjük a határozatokban. Érthető, hogy ahol lehetett, az Alkotmánybíróság formai

7. Az Alaptörvény az Országgyűlés jogköreit felsorolva nem különbözteti meg az alkotmányozó és az alkotmánymódosító hatalmat. Az alkotmánymódosításokat az Országgyűlés magát alkotmányozó hatalomnak nevezve hozza meg. A kétféle hatalom ös�szemosása arra a felfogásra vezethet, hogy a kettő ugyanaz, s főleg, hogy így az alkotmánymódosító hatalom is korlátlan, jóllehet ezek természete és terjedelme is más. Sok alkotmány egyértelművé teszi, hogy az alkotmánymódosító hatalomnak korlátai vannak. Ezért meghatározza, hogy mely rendelkezéseit nem lehet alkotmánymódosítással megváltoztatni („megváltoztathatatlansági”, „örökkévalósági” klauzulák). Ez biztosítja az Alkotmány önazonosságát. Sok példát ismerünk azonban arra is, hogy ha maga az alkotmány nem tartalmaz ilyen rendelkezést, alkotmányos válság idején, amikor az alkotmánymódosítás az alkotmány identitásának megváltozásával fenyeget, az alkotmánybíróság vette magára az alkotmány azonossága megőrzésének feladatát, és kimondta az alkotmánymódosítás alkotmányellenességét. Ehhez természetesen azonosítani kell az alkotmány azonosságát adó rendelkezéseket, azaz világos hierarchiát felállítani az alkotmány rendelkezései között. Az Alkotmánybíróság mindig is rangsorolta például az alapjogokat (az emberi méltóság és élet sérthetetlenségével az élen, de meghatározott más „anyajogokat”is). Most pedig az Alkotmánybíróság a helyzet és alkotmányos kötelessége kényszere alatt megindult arrafelé, hogy a módosítások felülvizsgálatával megőrizze az Alaptörvény önazonosságát. 8. A negyedik alaptörvény-módosítás éppen ezt az utat zárja el. Kifejezetten kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvényt és az Alaptörvény módosítását csak a megalkotására és kihirdetésére vonatkozó eljárási követelmények tekintetében vizsgálhatja felül. Ennek megfelelően kizárólag az eljárási követelményekre korlátozza a köztársasági elnök alkotmánybírósághoz fordulásának jogát is. Ezzel lehetősége van a kétharmados többségnek arra, hogy alaptörvény-módosításnak nevezve bármely rendelkezést meghozzon, legyen az akár szöges ellentétben az Alaptörvény más rendelkezéseivel. Az Alaptörvény negyedik módosítása szentesíti azt az állapotot, amikor az Alkotmány-

bíróság alkotmányvédő tevékenységét az Országgyűlés felülbírálja, s ezzel együtt a szakadékot az Alaptörvényben írt alkotmányos rendszer, és a tényleges helyzet között: ugyanis így – az Alaptörvényben lefektetett államszervezeti struktúrával ellentétesen – az Alkotmánybíróság már nem a legfőbb szerve az Alaptörvény védelmének. Az alkotmány identitásának megváltoztatása a pillanatnyi hatalmi pozíció kihasználása érdekében azonban magában hordja büntetését: ezt az állapotot minden jövőbeli kétharmados többség örökölni fogja. Az Alaptörvénnyel ellentétes rendszer bebetonozása tehát csakis tiltó hatásköri szabályokkal történik. Az alkotmányszöveg nem mondja ki a változás lényegét, az Alkotmánybíróság papíron továbbra is az Alkotmány legfőbb őre. E tekintetben tehát a rendszer megváltozása láthatatlan marad. Ez a kétharmados többség láthatatlan alkotmánya, amely a kormánypártok magatartásában él. Csupán a korrekciót kizáró, az alkotmány szerinti állapothoz visszatérést lehetetlenné tévő hatásköri szabályok jelennek meg az írott Alaptörvényben. Értelmüket csak az tudhatja, aki az alkotmány életét egészében, gyakorlati alkalmazásával együtt nézi. 9. Ehhez a veszteséghez képest kicsinek tűnik, hogy a módosítás hatályon kívül helyezi az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott alkotmánybírósági határozatokat. Természetesen a hatályon kívül helyezett jogszabályok ettől nem élednek fel. Azonban a határozatok nemcsak a megsemmisítéseket tartalmazták, annál sokkal többet és az alkotmányos rend szempontjából fontosabbat foglaltak magukba: alkotmányos követelményeket a jövendő törvényhozással szemben, elvi tételeket, fogalmak értelmezését és tisztázását, egy elvi alapon nyugvó rendszert. Több mint szimbolikus csapás ez „hazánk új demokráciája” két évtizedes alkotmányfejlődésére. Ezzel az alkotmánybírósági határozatokba foglalt hatályos magyar alkotmányjog nagy része elveszti kötelező erejét. Ahhoz, hogy formailag ismét hatályos legyen, újra fel kell fedezni, ismét ki kell mondania az Alkotmánybíróságnak. Csak abban bízhatunk, hogy az egyszer elgondolt gondolat elpusztíthatatlan. Hogy alkotmányos kultúránk folyamatossága még sokáig kitart. 10. Mielőtt a kapu bezárulna, és gyakorlatilag visszavonhatatlanul rögzülne az eredeti Alaptörvénynek ellentmondó állapot, egy lehetőség maradt: a köztársasági elnök vétója. Az Alaptörvény pozitivista értelmezésével lehet érvelni amellett, hogy ez a lehetőség az alkotmánymódosításra nem áll fenn. Szólnak érvek azonban amellett is, hogy az alkotmány identitásának gyakorlati megváltoztatását, az alkotmányszöveg és a parlamenti többség gyakorlata közötti ellentmondást és ennek orvosolhatatlanná tételét a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság elé vigye. Hiszen ami történik, valójában nem alkotmánymódosítás, hanem egy más identitású, új alkotmány lopakodó bevezetésével ér fel. A köztársasági elnök olyan döntés előtt áll, amelyben értelmeznie kell hivatalát és a hivatását: az államszervezet demokratikus működése feletti őrködést. A végső döntés, az Alaptörvény kötelező értelmezése pedig ma még az Alkotmánybíróság lehetősége és kötelessége, mind a köztársasági elnök hatásköréről, mind pedig az adott alkotmánymódosítás alkotmányosságáról.

2013. március 28.

7

VÚ Bp

A porladó gránit Hát igen, ha egy gránittömböt állandóan újrafaragnak, az előbb utóbb szétesik, szétmállik, még akkor is, ha alkotmányt – pardon, „Alaptörvényt” – faragnak bele. Stumpf alkotmánybíró esete a tüntető diákokkal

A „garázda horda” egy tagja...

...és társa

Útban Világos felé Erősen bukásra áll az állam-

adósság ügyében vívott „szabadságharcunk”. Bár a kormány – pontosabban az Orbán-Matolcsy tandem – három éve arról beszél éjjel és nappal, hogy az ország számára legfontosabb dolog az államadósság drasztikus csökkentése, hogy ezen áll vagy bukik minden, a helyzet az, hogy – eltekintve néhány ideiglenes sikertől – nemigen sikerült elmozdítani Magyarország adósság-állományát a megörökölt szintről.

Három éve folyamatosan szorítja lefelé a kormány a lakosság életszínvonalát abból a célból, hogy csökkentse az államadósságot. Három éve folyamatosan egyre rosszabbul élünk, évről évre romlik a helyzet csak azért, hogy az ország – pontosabban Orbán Viktor miniszterelnök – megszabaduljon minden gazdasági „gyámkodás” alól, hogy e várt, vélt sikerre hivatkozva tehessen, amit akar. E célból az elmúlt három év alatt gyakorlatilag nyomorba döntötték a lakosság kétharmadát, az „unortodox” gazdaságpolitika olyan mélyre sül�lyesztette a hazai gazdaság teljesítőképességét, ahol még a világválság mélypontján sem állt, a belső fogyasztás nem hogy nőtt volna – ahogy azt Matolcsy remélte, jósolta –, hanem évről évre csökkent, növekedni a megélhetési költségek növekedtek csupán. (Még a mostani „rezsicsökkentéssel együtt is!) Az Index internetes portál a kormány

Fotó: Index - Huszti



Alig egy éve lépett érvénybe Magyarország új alkotmánya, és már a negyedik módosítást szenvedi el. Ilyen alkotmányos bohóckodást egyetlen nemzet sem művelt még saját alaptörvényével, mióta Hammurabbi agyagtáblába karcolta törvényeit. (Pedig az sem tegnap volt ám!) És még ha csak arról lenne szó, hogy módosítgatnak. Ám a módosítások tartalma is megrettentő, mert miközben a kormányzat azt sulykolja az emberek felé, hogy az alkotmányos demokráciánk egyre védettebb és bővülő, a valóság ezzel szemben az, hogy a szabadságjogok, maga a demokrácia egyre szűkebb, egyre kevesebb! Olyan törvényeket emeltek be legutóbb az Alaptörvénybe, melyeket nem csak formai, hanem tartalmi okokból is elutasított az Alkotmánybíróság! Ilyenek voltak például a hajléktalanok közterület-használatának kriminalizálása, az egyetemet végzettek „röghöz kötése”, a politikai kampányok idején a szólásszabadság korlátozása, és sorolhatnánk még. Aki pedig szólni mer ezek ellen, azt rögtön ellenségnek, hazaárulónak kiáltják ki, akár békésen tüntető diákok, akár európai demokraták. Ha itthoniak demonstrálnak, a rendőrséget küldik rájuk, ha külföldről szólnak, rögtön „kettős mércét” emlegetnek, hivatkozva arra, hogy a mi alkotmánypontjaink megtalálhatók más alkotmányokban is. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy az egyik vitatott pontunk az egyik külföldi alkotmányban található, a másik egy másikban, és mindkét hivatkozott helyen ott vannak az ellensúlyok is, míg nálunk ilyesmi már egyáltalán nincs! Pedig leírtuk már: a gulyáslevesbe zsír kell és só, a császármorzsába lekvár és porcukor. Mindkettő étel, és külön-külön ízletes, ehető, finom. De ha összeöntik őket egy tálba, már ehetetlen moslék lesz belőle, és ezen semmilyen hivatkozás, mutogatás nem segít. Épp gyomor kihányja az ilyen tákolmányt.

adataira hivatkozva tényeket közöl! Íme: „A napokban ismét 80 százalék fölé emelkedett a GDP-arányos magyar államadósság. A Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján 2011 ősze óta látható – egy ideig hibás működés miatt levett, majd visszaállított – Adósságnyomás-mérő legfrissebb adatai szerint az államadósság 80,38 százalékon áll. A helyzet valószínűleg ennél is ros�szabb. Hétfőn már 308 forint fölött is volt az euró ára, és az MNB legutóbbi középárfolyama is egy százalékkal magasabb, 305,52 forint volt. Ha ezzel az értékkel korrigáljuk a 80,38 százalékból 35,52 százalékkal részesedő devizaalapú adósságot, akkor 35,87 körüli értéket kapunk, ami azt jelenti, hogy az adósság a valós, napi árfolyamon ténylegesen már 80,7 százalék körüli adósságszinten van. Mindez elég súlyos kudarc annak fényében, hogy az elmúlt bő két év gazdaságpolitikájának homlokterében az adósságcsökkentés állt. Matolcsy György azt vázolta fel, hogy 2011-2014 között Magyarországon lesz „a leggyorsabb adósságcsökkentés”, amely során 82 százalékról 65-70 százalék közé csökken az államadósság. Azóta az állam einstandolt 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári megtakarítást, amiből mára csak néhány százmilliárd forint maradt. Az adósság GDP-arányos szintje ennek ellenére szinte semmit nem változott az elmúlt négy évben. Sőt, az adósság magasabban van most, mint a Bajnai-kabinet kormányzása idején: 2009 végén 79,8 százalékos volt az adósságszint, vagyis majdnem egy százalékponttal kisebb a

mostaninál. Az adósság az Orbán-kormány első, nem teljes évének végére 81,8 százalékra nőtt, majd 2011 végére csak nagyon enyhén, 81,4 százalékra csökkent. És noha a 2012-es év végén az MNB adatai szerint 2008 óta nem látott mélységbe csökkent, így is csak 79 százalékra sikerült lefaragni. Innen kellene – Matolcsy mestertervének értelmében – két év alatt 9-14 százalékponttal lejjebb vinni, ezzel szemben azonban most ismét emelkedő pályán van az adósság. Annyira, hogy az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint január végére a valaha volt második legnagyobb értékére nőtt a központi költségvetés adóssága. Az adósság összege 21.187,8 milliárd forint volt, ami hatalmas mértékű, 467,7 milliárdos növekedést jelent a tavaly januárihoz képest. A mostani rekordot 21.426,1 milliárd forinttal 2011 novemberében érte el a költségvetés adóssága – ha a januári szinttel összevetjük a mostani euró árfolyamot, nem lehetetlen, hogy ezt az értéket hamarosan új rekord váltja.” Itt tartunk most. Három éve tűrjük – fogat és nadrágszíjat összeszorító daccal – az Orbán-Matolcsy kettős értelmetlen „szabadságharcát”, három éve etetnek minket azzal, hogy csak még egy picit kell várni, a siker a kapuban áll, három éve várjuk, hogy enyhüljön végre a szorítás – a kormánykommunikáció szerint ez a szorítás nem „megszorítás”, de hogy akkor micsoda, arról már nem szólnak –, három éve hallgatjuk a „zelmúltnyócév”-eket, de a várt eredmény sehol! Lássák be, hogy ez az esztelen „szabadságharcuk” nem vezet sehová, és kezdjék meg a tárgyalásokat egy tisztességes „fegyverletételről”.

Fotó: internet

Fotó: internet

Gólya viszi a fiát...


VÚ Bp


8

Azért itt valami nem kerek igazán Dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés Elnöke beszélt a közszolgálati M1 TV-ben, a „Lényeg” c. műsorban. Szóba került a Fidesz székháznál lezajlott alkotmánymódosítás elleni tüntetés is. Kövér úr így fogalmazott a tüntetőkről szólva: „A Fidesz-székház előtti tüntetésről szólva Kövér László úgy fogalmazott, az ott elhangzott kritikákkal szemben nem felejtette el fiatalkori önmagát, amikor – mondta – a most tüntető fiatal baloldaliak „apukái” ellen követelt demokráciát.” Kicsit később azonban már ő is egyetértett azzal, hogy ezek ellen a fiatalok ellen feljelentést tett a Fidesz. No lám, Kövér úr emlékszik. Hm… Tény, hogy annak idején, az 1980-as évek végén Kövér László is részt vett néhány tüntetésen. Tüntettek az egypárti diktatúra ellen, az ellen a párt-hatalom ellen, mely nem tűrt meg más véleményt, mely még saját keretein belül is azt követelte tagjaitól, hogy – akár saját meggyőződésük ellenére – azonosuljanak a párt döntéseivel, irányvonalával. Aztán teltek-múltak az évek, s mára már Kövér László úr tagja – méghozzá oszlopos tagja – annak a pártnak, mely nem tűr meg más véleményt, mely még saját keretein belül is azt követeli tagjaitól, hogy – akár saját meggyőződésük ellenére – azonosuljanak a párt döntéseivel, irányvonalával. Mert a Fidesz ilyen párttá lett, és nem is tegnap óta. Ezt is maga Kövér László úr demonstrálta, mikor a HÍR TV március 20-iki esti Híradójában így szólt az alkotmány-módosításról: „Én nem értettem egyet sosem ezekkel a módosításokkal, én azt gondolom, hogy a szólásszabadságot nem érdemes és nem lehet, főleg nem hatékonyan és eredménnyel korlátozni ilyen típusú paragrafusokkal – fogalmazott Kövér László. – Természetesen eddig mindig megszavaztam, mert a frakció többségének más volt az álláspontja, és a következőkben is meg fogom szavaz-

S

Á R

F ÜL

Z A

M

ni.” (Kiemelés tőlünk, forrás: http://mno. hu/ahirtvhirei/kover-maskepp-kuzdene-aszelsosegek-ellen-1146006) Szóval ezeknek a Fidesz ellen tüntető fiataloknak egyetlen bűnük, hogy még nem lettek olyan párt-csinovnyikok, mint dr. Kövér László, hogy ma még ugyanúgy lázadozó ifjak, mint amilyen egykor ő maga volt. Hogy dr. Kövér László – bevallott jobb meggyőződése ellenére – védi a módosított Alaptörvényt, csak mert a PÁRT ezt követeli, az az ő magánügye! (Mert éppen abban a Lényeg c. adásban erre is kitért.) De hogy ez a mostani, megcsontosodott, megmerevedett és kiüresedett ember mostani saját magát kérje számon a mai fiatalokon, az már tényleg szédült dolog! Kedves házelnök úr! Ugyan mihez kezdene egy ország olyan fiatalokkal, mint amilyen most Ön? Mihez kezdett volna Magyarország, ha akkor, a nyolcvanas évek végén olyanok lettek volna önök, mint amit most kérnek számon a maiaktól? Talán még a rendszerváltás is elmaradt volna…

...lett belőle házelnök

Egyre több, egyre szemérmetlenebb hazugság áraszt el minket kormányzati oldalról. Azt hiszem, ideje végre szembesíteni ezeket a hazugságokat a valós tényekkel. Új rovatunkban erre teszünk kísérletet.

„Magyarország jobban teljesít az emberek mindennapi terheinek könnyítésében, mint az elmúlt húsz évben.” (Orbán Viktor: Évértékelő, 2013.) Hát, az ország talán igen – bár nem egészen világos: mit is? – de a kormány biztosan nem! Három éve hallgatjuk ezt a süketelést, és közben egyre rosszabbul élünk, egyre nehezebben. A lakosság lassan a totális nyomorba dől, ám ha a kormányt hallgatja az ember, könnyen hiszi, hogy csak vele van baj, minden egyéb rendben van. Hét akkor lássuk – méghozzá a KSH adatai alapján! – hogyan is élünk manapság.

Szó, szó, szó… Orbán Viktor mondta: „Ha egy politikus nem tartja magát korábban kimondott gondolataihoz, s mindig csak a pillanatnyi népszerűségre gondol, eltávolodik egykori önmagától, akkor előbbutóbb erkölcsileg megsemmisül, kiürül, és zörögni kezd, mint a mákgubó ősszel, ha fújja a szél.” (Észak-

Idén januárban a burgonya 88,7 százalékkal lett drágább, mint egy évvel ezelőtt! A gabonafélék árai 32,5 százalékkal emelkedtek az előző év januárjához képest. A tojás felvásárlási ára 2,9 százalékkal maradt el a 2012. januári szinttől, miközben a termelői piacokon 17 százalékos árnövekedés volt. Így összességében az étkezési tyúktojás termelői árszintje (a termelőktől való felvásárlás és a termelői piacokon történő értékesítés figyelembevételével) 14,5 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. És ezek még csak az alapvető élelmiszerek! Vagy az élelmiszerek ára nem tartozik bele mindennapi terheinkbe? Magyarország, 1994 március) „Pay no attention to what I say to get elected” („Ne figyeljenek arra, amit a megválasztásomért mondok” – 2006, diplomatákkal való beszélgetés során) „Magyarországon az emberek megtanulták, hogy – bár nem könnyű az élet a nyugat-európai és általában a nyugati államok közösségében, mindenért meg kell harcolni, de – Nyugaton van keresnivalónk. Ke-

Egy születésnap margójára Olvasom a HÍR TV tudósításában, hogy Bayer Zsolt 50-ik születésnapjára rendezett bulin „Kövér László, az Országgyűlés elnöke rövid beszédében megköszönte az ünnepeltnek az elmúlt huszonöt évet, amelyet „jóban-rosszban, bajban és örömben együtt éltünk végig. Egyetlen esetben sem tagadtuk meg egymást, és nem is fogjuk” – hangsúlyozta a házelnök.” Ez szép! Ahogy a politikai memória játszik a nagyhatalmú emberekkel. Akik úgy emlékeznek, ahogy akarnak. Most erre emlékszem, amarra nem, aztán meg fordítva, ha a pillanat, vagy a pillanatnyi érdek éppen azt kívánja. Bayer, mint egyetlen egy esetben sem megtagadó! Huh! No akkor idézzük a hűséges Bayer egyik kis cikkét a Népszabadságból – bizony kérem, onnan! – amint éppen a Fidesznek tesz „hűségnyilatkozatot”: „Most biztosan nem kéne megszólalni. Mert hát kit érdekel az egész? Kaptak öt százalékot, éppen hogy becsúsztak a parlamentbe fideszék.

leten semmi keresnivalónk sincs.” (2007 november, Magyar Hírlap) „A kínai Népköztársaság és Magyarország szövetségesei lettek egymásnak. Ehhez erős alapokra van szükség, de ezek az alapok már léteznek a két ország közt. Az elmúlt hatvan év és az, hogy hasonlóan gondolkodunk a jövőről, csak megerősítette ezeket.” (Budapest, 2011 július 25.)

Fidesz? Ugyan kérem! Aztán meg én igazán jókor váltottam. Éppen jókor. Botrányok voltak már, de még potenciális esélyes volt a párt, sötét ló, akármi is lehetett volna belőle, így nem érhetett az a vád, hogy a végső bukás után menekültem el. Hja kérem, fontos a jó ritmusérzék. Arról nem is beszélve, hogy milyen elegánsan tudtam hallgatni. Az igazi okokról. Semmi árulás, semmi fecsegés, diszkréció, pókerarc. Mindjárt csókos gyerek lettem. Most itt az idő az árulásra: igen, én az alapító atyák egyike, dr. Simicska Lajos és Tóth Béla miatt hagytam el a pártot. Ugyanis nem szerettem őket. Nagyon nem. Dr. Simicska körül egyre több lett a fegyveres őr, s lassan kezdtünk úgy kinézni, mint valami kokainbáró rezidenciája Kolumbia-alsón. Meg a titok is egyre több lett, s a titkok számának emelkedésével párhuzamosan sűrűsödtek a fontos arcú fószerek, akikkel nem lehetett emberi szavakat váltani nőről, kajáról, piáról. Na, a Tóth Bélát pedig a Bécsi Kávézóban mutatták be nekem, rizsfelfújtat evett a

„Az a miniszterelnök, akinek a kormányzása idején 300 Ft fölé emelkedik az euró árfolyama, nem tud kormányozni, és le kell mondania!” (2008. április.) Lapzártakor az euró árfolyama 307308 Ft, lassan kúszik fölfelé… És egy mondat a végére: „Én nem hazudtam soha az embereknek.” (CNN interjú, 2006 szeptember 23.)

picim, málnaöntettel, aztán kért egy leveseskanalat, hogy rendesen ki tudja hörpölni a jó szaftját neki. Na most, én igazán nem vagyok megjátszós, de ez mégiscsak zsenánt volt kicsinység. Hát így.” (Népszabadság, 1994. október 21.) Hát ennyi…

VÚ Bp

Városi Újság ISSN 2061-604X Városi Újság, e-mail: [email protected] www.vujsag.com Kiadja: EX2 Kft. Telefon: (06-1) 2857-994 Főszerkesztő: Esti János Hirdetésfelvétel: e-mail: [email protected] Nyomda: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Nagy Attila Cím: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Megrendelés sorszáma: 2013/2 Sokszorosítás dátuma: 2013. 03. 27.

Március 15. (cikkünk a 5. oldalon) Városi Újság. Interjú Kiss Péter szocialista országgyűlési képviselővel

Recommend Documents