Mándi Nikoletta Szakmai módszertani készségfejlesztés II. - a tananyagfejlesztés gyakorlatba való átültetésének eredményei -

Mándi Nikoletta Szakmai módszertani készségfejlesztés II. - a tananyagfejlesztés gyakorlatba való átültetésének eredményei -

TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008 „Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században”

2012

„Reflektív szociális képzési rendszer a 21. században” TÁMOP 5.4.4.-09/2-C-2009-0008

A kurzus célját, előzetes elvárásaink tekintetében, a következőkben fogalmaztuk meg: Segít a diákoknak a kritikai gondolkodás képességeinek kifejlesztésében, a tudományos attitűd kialakításában, az érvelésben. Elősegíti a nyíltságot az új élmények befogadására, az új paradigmák elfogadására, és hozzájárul az életen át tartó tanulás melletti elköteleződéshez. A kurzus a reflektív tudatosságot, az interpretatív készséget, a szimbolikus gondolkodást és a dialogikus jelenlétet hangsúlyozza az esetmunka során. Az általunk elképzelt célok nagy mértékben megvalósultak. A hallgatói visszajelzések legfontosabb tapasztalatai a következőkben nyilvánultak meg: - Az önmegértés valójában reflektív folyamat, az csak a másik megértésén keresztül történhet meg. A diákok többsége szerint a családok életébe való „belelátás” egyértelműen elősegítette ezt a folyamatot. Az „ismeretlen” családok működésbeli és strukturális sajátosságai értelmezési keretet jelentettek számukra ahhoz, hogy a felmerülő jelenségek kapcsán saját származási családjaikhoz „csatoljanak vissza”. - Annak megértése, hogy a szocio-kulturális egyenlőtlenségek, a diszkrimináció, a társadalmi, politikai, gazdasági igazságtalanságok alapvetően hatnak a családok életére, működőképességére és fejlődésére: szintén eredményesnek tekinthető. Több család bemutatása adott alkalmat ennek vizsgálatára, az adott életsorsokon keresztül több szempontú elemzés vált lehetővé. - A szociális környezet feltérképezése, minden esetben megvalósult, annak ellenére, hogy többen visszajelezték, a család egzisztenciális helyzetére irányuló kérdéseket nem volt egyszerű feltenni. Több család esetében tapasztalták a hallgatók, hogy az anyagi, vagyoni helyzetre vonatkozó kérdések ellenállásba ütköztek, azokról nem szívesen adtak tájékoztatást.

-

A családi hagyományok, kultúrák, hiedelmek, vallások és szokások megismerése általában

sikeresnek mondható. Azonban többen negatívan reflektáltak arra, hogy szükségessé vált a kérdések átfogalmazása, mert a feltett kérdések nem mindig voltak egyértelműek a család számára, pl. „kis” és „nagy” szabályok. A diákok egy része szerint túlságosan „szakmai”, „szaknyelvi” módon kerültek megfogalmazásra az interjú kérdései.


- A szociális jóléti politika, a családi ellátó rendszer megismerése. E kitételnek nem teljesen felelt meg a kurzus. Kizárólag az ebben érintett családok kapcsán beszéltünk az ellátó rendszerről.

- A személyes élettapasztalatok, - értékrendszer (első személyű perspektíva) és a szociális munka lehetőségei (harmadik személyű perspektíva) közötti kapcsolatok felismerése. A kurzus tekintetében talán a legsikeresebbnek tekinthető teljesülésről beszélhetünk. A diákok többsége ennek megvalósulását egyértelműen azonosította.

- Olyan szociális munkás képzése, aki képes fogalmat alkotni a különböző családrendszerek különféle kultúráiról, hagyományairól. E kritériumnak eleget tett a kurzus: az erre vonatkozó interjú kérdésekre általában kielégítő, részletes válaszok születtek. A gazdag anyag lehetőséget adott a kulturális mintázatok több szempontú elemzésére.

- A megfelelő gyakorlati készségek, ismeretek és értékek előhívása, fejlesztő, protektív, preventív vagy terápiás beavatkozások esetében is. Mindez a „mintha” alapú tanulási forma jegyében zajlott. Elméletben, „szimulált” helyzetek alapján kerestünk a felmerülő problémákra megoldásokat.

- A család interjú elkészítésével egy kutatási módszer megismerése, a releváns kutatási paradigmák etikus alkalmazását (pl. anonimitás). E célunk teljes mértékben megvalósult. A hallgatók többsége kihívásként tekintett a feladatra. Általánosságként fogalmazódott meg a felelősség, a kontextualitás hangsúlyozása és a „próba-hiba” alapú tanulási forma előnyei.

- Egy normális fejlődési életciklus során a várható élettartam és a krízisek adta feladatok megértése nyomán a szükséges problémamegoldás megvalósítása, figyelembe véve a szocio-kulturális hatásokat. E kritérium leginkább a saját származási családról készített genogramok bemutatása kapcsán valósult meg.


Az alábbiakban a 2011 - 2012. tanév tavaszi szemeszterében zajló „Szakmai módszertani készségfejlesztés” c. kurzus keretein belül megjelent tapasztalatok összegzését nyújtom, a kurzuson részt vett hallgatók visszajelzései alapján. A résztvevő diákok számára elektronikus formában küldtem el a kurzus értékelésére vonatkozó négy kérdést, a válaszaikat e-mailben, név nélkül, csoportos formában juttatták vissza számomra. Az anonimitás elsődleges célja az őszinteség, a hitelesség és a valós válaszok visszaérkezésének biztosítása volt. Az anyag végén egy hallgató által készített interjú átiratát mutatjuk be.

Az általam megfogalmazott négy kérdés: 1. A tematikát tekintve, mi érintette meg a leginkább a félév során és mi az, ami a legkevésbé keltette fel érdeklődését? 2. A családdal készített interjú milyen tapasztalatokkal tette gazdagabbá? 3. Milyen készségek, kompetenciák kerültek előtérbe, melyek tekintetében érez fejlődést? 4. Létrejött-e az "értelmező közösség", kapott-e hasznos reflexiókat a csoporttársak, vagy az oktató részéről?

A diákok által visszaküldött válaszokat az alábbiakban, kérdésekre bontva, változtatás nélkül közlöm.

1. A tematikát tekintve, mi érintette meg a leginkább a félév során és mi az, ami a legkevésbé keltette fel érdeklődését? Ami leginkább megérintett, a családi struktúra. Olyan nem volt, ami nem. Az év során számomra a genogram készítése volt a legemlékezetesebb, mert nagyon sok olyan információt tudtam meg a családomról, amit korábban nem. Ezelőtt is érdekeltek a felmenőim történetei, de sajnos már nincsenek nagyszüleim, így nem nagyon tudok érdeklődni.


A tematikában a saját genogram készítése tetszett meg először és egyben ijesztett is meg, mivel nem gondoltam, hogy sikerülni fog az egész családomról információkat gyűjtenem. A genogram elkészítése végül is sikerült, és ha csak név szinten is, de megismertem a családom egy eddig számomra is ismeretlen részét.

Az tetszett a legjobban, amikor a párkapcsolati szakaszokat elemeztük, illetve a családdal kapcsolatos témák. Leginkább a családdal készített interjú érintett meg. Nagyon vártam ezt a feladatot. Rendkívül érdekesnek találtam és kihívás is volt számomra. Jó érzéssel töltött el, hogy beleláttam a család dinamikájába és legfőképpen az, hogy bizalmat szavaztak nekem. A tematikát illetően a családi rítusok témakör tetszett a legjobban, hiszen ezen szokások, szabályok határozzák meg az alapvető viselkedésünket. Sokat lehet tanulni abból, ahogyan más családok élnek és mások számára is adódhat olyan általunk használt szabály, amit a család kedvezőbb működése érdekében átvesznek tőlünk. Nem igazán volt olyan téma, ami ne érdekelt volna, egyedül a saját családról készített genogram volt az, amiből nem sok újat tanultam.

Ami leginkább megérintett, az inkább az egyik csoporttársunk őszintesége volt. A tematikát illetően a család témája állt hozzám a legközelebb, a genogramra hangsúlyozva. Ami engem leginkább megérintett, az a saját családfánk elkészítése, illetve amikor a családunkat rajzoltuk le. Ami nem igazán érintett meg, de hasznos volt számunkra, az elméleti rész, abba nem tudtam teljesen beleélni magam. A családfa elkészítése volt, ami megérintett. Nem volt olyan, ami nem érdekelt. Az órán tárgyaltakat tekintve a leginkább elgondolkodtató téma az SDPR tárgyalása volt számomra. A párkapcsolatok különböző fázisairól történő sorozatos elmerengés azóta is sokszor jellemző rám, így ezt mindenféleképpen érdekesnek, de legalábbis mélyen elgondolkodtatónak tartom. Ami a fentebb írtaknál kevésbé volt részemről figyelemfelkeltő, az a családi rítusok témaköre volt. Ezen információk


is fontosak és relevánsak például egy interjú elkészítésekor, illetve egy család működésének részletesebb megismerésekor is, így tehát elképzelhető, hogy noha a jelen formájában nem tudott maradandó élményt nyújtani, ám a későbbiekben, akár munka során, hasznos ismereteknek bizonyulnak majd ezek is.

A családfa elkészítése és a párkapcsolati rendszerekről szóló óra volt a személyes kedvencem. Kifejezetten élvezetes volt vitatkozni az emberekkel, provokálni, előhozni az igazi énjüket és nem azt hallgatni, amit a „nagykönyvből” olvastak.

Különösebben nem érintett meg egyik téma sem, a párkapcsolatok szakaszainak elemzését és a családfaelemzést érdekesnek találtam.

Az interjú. Tapasztalatom volt már ilyen téren, nem okozott se csalódást/se meglepetést. Nem kaptam semmi újat a családinterjútól. Egy kellemes beszélgetés volt a családdal.

A tematikát tekintve a család témaköre volt az, ami a legjobban megérintett. Nagyon jó érzés volt számomra, hogy egyetemi szinten is foglalkozunk az elsődleges szocializációs terep jelentőségével, kicsit jobban kibontva, és professzionálisabban megközelítve. Framo: Az ideális családról alkotott 9 pontjából 8-al nagymértékben tudtam azonosulni, és jó volt viszontlátni, hogy a saját családomban megvalósul ez a fajta működés, amit Framo leír. A 9. ponttal viszont nem értettem egyet, és azóta sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért. A 9. pont így szól: A pár egymást helyezi mindenki más elé, még a gyerekek elé is. A kiindulópontom az volt, hogy a családom jól funkcionál, ideálisnak mondhatók a viszonyok az alrendszerek között is. Szüleim a kezdetektől fogva együttműködésre törekedtek velünk, az életkorunknak megfelelő feladatokban. Mindkét szülőm habitusa olyan, hogy a problémákat vitákkal oldják meg, érveket ütköztetve, nem mondom, hogy nem volt hangos szó közöttük, de vitakultúrájuknak hála, ezeket sikerült rendezni. Amikor rólunk, gyerekekről volt szó, sokszor összekülönböztek, de ha valamelyik fél úgy érezte, hogy a másik az adott helyzetet rosszul kezeli, tegyük fel, a mi kárunkra, akkor nem kelt a másik védelmére, csak azért, mert elénk helyezte.


És szerintem ez így is van jól. Ha ilyen hozzáállása lett volna a szüleimnek, akkor lehet, hogy most nem lenne ennyire harmonikus a viszony a családban. Én sem fogom minden esetben a gyermekeim elé helyezni a párom, természetesen mindenkivel szemben megvédem, de ha olyan helyzet adódik, akkor meg fogom mondani neki, ha nincs igaza. Ettől még nem őt, vagy a kapcsolatunkat szorítom háttérbe, és rendelem alá bárminek is, sokkal inkább olyan dolgokra hívom fel a figyelmét, amit hiányosságnak tartok, vagy rossz reakciónak. Ez pedig az őszinteség, ami minden kapcsolat alapja. Ami a leginkább megérintett és érdeklődéssel fogadtam az a párkapcsolati fázisok és gyermekrajz elemzések voltak. Külön érdeklődéssel figyeltem még a családi kapcsolatok problémamegoldó mechanizmusainak sokféleségét. A leginkább a genogram készítése tetszett, és az elméleti részek tetszettek kevésbé.

Nekem leginkább a gyermekrajzokkal foglalkozó óra tetszett. Nagyon érdekes volt számomra a sok új információ, amit a témával kapcsolatban megtudtunk. Olyat nem igazán tudok írni, ami nem, mert minden órán új ismeretekkel lettünk gazdagabbak.

Engem leginkább a párkapcsolati szakaszok, és a gyermekrajzok érintettek meg, de ezen kívül minden órán volt, ami érdekes volt.

Engem leginkább a kisgyermekes rajzértelmezős dolog érintett meg és érdekelt a leginkább. Valamint a párkapcsolatok szakaszait is érdekesnek találtam. Olyan, ami nem érdekelt egyáltalán, nem volt. Szerintem ez egy érdekes és hasznos kurzus. Olyan dolgokról is elgondolkodtatott, amik amúgy eszembe sem jutottak volna.

Leginkább a párkapcsolatról szóló rész érintett meg a leginkább. Olyanra nem emlékszem, ami nem tetszett volna.

Leginkább a családfakészítés, mert már régebben is meg szerettem volna csinálni, csak nem volt semmi és senki aki/ami rávegyen idáig. Leginkább a tananyag nem érintett meg.


A tematikához nem szervesen, de hozzám annál erősebben kapcsolódó információk.

A legjobb téma véleményem szerint, a párkapcsolati fejlődésről szóló és a genogram bemutató óra volt. Szerintem ezeken az órákon volt a legjobb a hangulat és a légkör, én nagyon élveztem. Talán az egyetlen, ami zavart, a kurzus helye, nem vagyok benne biztos, hogy egy ilyen szemináriumot a gépteremben kell tartani, de természetesen ez a véletlen műve lehetett.

Ami leginkább felkeltette az érdeklődésem, az a gyermekrajzok elemzésével foglalkozó óra volt. Örültem volna, ha nem csak egy óra keretében, hanem esetleg több alkalommal foglalkozunk a témával.

Legjobban a genogram készítés tetszett.

Az órákon a legérdekesebbnek ezeket az utolsó, konkrét családok eseteinek megbeszélését tartottam. Jó volt, hogy az elméletet, amit a félév során vettünk, konkrét példákra tudtuk alkalmazni, tetszett, ahogy az interjúkról beszélgettünk, érdekes, elgondolkodtató kérdések merültek fel. A legkevésbé talán a "szárazabb" elméleti rész fogott meg, de az ezekkel foglalkozó órák sem voltak unalmasak, az elméletekhez fűződő példák, magyarázatok mindig érdekesebbé tették az órákat. Ahogy már órán is többször hangoztattam, engem a genogram készítése varázsolt el a legjobban, ugyanis a családomat is bele tudtam vonni a másik életembe, ami Pécsett zajlik. Az interjú feladattal való foglalkozás. Leginkább a genogram készítés érintett meg, hiszen e feladat kapcsán a családomról is sokkal többet tudtam meg. Érdekes számomra ez a témakör, így mindent nagy érdeklődéssel hallgattam. Számomra a családfa elkészítése volt a legérdekesebb, hiszen elkészítése során volt lehetőségem kicsit jobban megismerni a „gyökereimet” és számos eddig nem ismert részletre, érdekes dologra


derült fény. Nagyon tetszett továbbá a gyermekrajzok értelmezése, erről szívesen hallottam volna bővebb információt.

Számomra a leghasznosabb dolog a félév folyamán a gyermekrajzok elemzéséről szóló anyagrész volt, amelyet tudtam hasznosítani önkéntes munkám során is. Ezen kívül a családfa készítése is izgalmas volt számomra. A genogram készítése nagyon tetszett, szívesen foglalkoztam ezzel. De nem emlékszem annyira, hogy mi van a tematikában, úgyhogy erre nehéz válaszolni. Számomra minden érdekfeszítő volt, különösen a gyermekrajz elemzéses óra tetszett. Már középiskolában is foglalkoztunk gyermek és családrajz elemzéssel, úgyhogy egyáltalán nem volt idegen, mégis ez keltette fel legjobban az érdeklődésem. Másrészt a genogram készítés, mert összekovácsoló erő volt a családom számára. Ami a legtöbb tapasztalatot adta, az a család szerkezetének elemzésével volt kapcsolatos. A legjobb részek azok voltak, amit példákkal együtt szemléltettek. A száraz elmélet annyira nem volt számomra megragadó, persze az is fontos. Számomra az összes téma érdekes volt. Leginkább a gyermekrajz elemzéses óra tetszett. Nyáron el is szeretném olvasni azt a könyvet, amit a Tanárnő ehhez ajánlott. Nem emlékszem olyanra, hogy valami nem tetszett volna. Talán a fogalmak tanulása volt egy kicsit unalmasabb.

2. A családdal készített interjú milyen tapasztalatokkal tette gazdagabbá? Érdekes volt, mert olyan emberrel készítettem, akit már előzetesen ismertem, ezért előítélet is volt bennem. Azonban az interjú során sok új dolgot tudtam meg a családról.

A feladat teljesítése során sikerült közelebbről megismernem egy olyan családot, akit igazából már több éve ismerek, de mégis volt számtalan olyan információ, amit eddig nem is sejtettem volna róluk. Nagyon érdekes feladat volt, amely során sok új tapasztalatot lehetett gyűjteni.


Számomra nem okozott meglepetést a családdal készített interjú, hiszen már évek óta ismerem őket, talán az interjúzás adott némi tapasztalatot.

A családdal készített interjú azt a tapasztalatot hozta, hogy milyen nehéz belelátni egy másik család életébe és működésébe. Valamint, hogy sokszor az, amit kívülről látunk vagy gondolunk, egy családról mennyivel másabb tud lenni, mint az, ahogyan tényleg belülről működnek. Ilyenkor az ember akarva-akaratlanul is összehasonlítja a saját családjával.

Az interjú kapcsán rájöttem, hogy mennyire kedves és közvetlen lehet egy "idegen" családanya is. Készséges válaszokkal segítették a munkámat, amiért tisztelem őket.

Nagyon jók a tapasztalataim, imádom az interjúztatott családot, jó volt, hogy el tudtam magyarázni 11 kérdést, tehát értettem a saját kérdéseimet.

Megerősített az ösztöneimben. Hiába tartom magamat nyitott embernek, kicsit fura volt úgymond belemásznom mások intim szférájukba és számukra fontos dolgokat megkérdezni tőlük. A végére már belerázódtam, mondhatni kellemes lett.

A családdal készített interjú alapvetően pozitív tapasztalatokat nyújtott, az elsőre problémásnak tűnő kérdésekről is nyitottan, jó légkörben tudtunk beszélgetni.

Az általam megkérdezett családdal közeli rokonságban állok, ezért igazából semmi újat nem mondtak, és nem változott a róluk alkotott képem.

Azt, hogy az iskolázottsági szint nagyban befolyásolja az interjút menetét. Szerintem 2 alacsony iskolázottságú szülővel azért nehéz interjúzni, mert nem értik meg az anyag felhasználásának módját, ezért bizalmatlanok (legalábbis ezt éreztem ott, ahol én voltam).


Sok új tapasztalatot hozott, megtanultam, hogy a kényes kérdéseket finoman kell feltenni, és azt hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van. A családdal kapcsolatos interjú során azt tapasztaltam, hogy az emberek a személyes beszélgetések során nehezebben nyílnak meg egy „idegennek”, nehezebben beszélnek a problémáikról, és segíteni kell őket abban, hogy elinduljon a beszélgetés. A családdal készített interjú számomra nem hozott semmilyen különleges érzést magával, mivel az interjút készített családról már eddig is tudtam azokat az információkat, amiket a dolgozatban le kellett írnom, így nem érintettek váratlanul az elhangzott történetek. Leginkább azt tudnám megemlíteni, hogy az interjú során önmagamat is jobban megismertem. Nem könnyű feladat személyes kérdéseket feltenni, olyan embereknek, akikkel nincsen közeli kapcsolatom. Úgy érzem, hogy azzal, hogy felszabadult voltam és megtaláltam velük a közös hangot, nem volt nehéz dolgom, ez a kulcsa egy ilyen beszélgetésnek. Az interjú végén az édesanya nagyon személyes gondolatokat is megosztott velem és úgy érzem, hogy tudtam segíteni neki. A családdal készített interjút illetően azt volt a tapasztalatom, hogy a szempontok túl szakmaian vannak meghatározva egy átlagos műveltségű ember számára, így az összes kérdésemet át kellett fogalmaznom egy egyszerűbb „nyelvre” hogy az világosan érthető legyen. Ez a feladat a tekintetben okozott nehézséget – és szerintem nem csak nekem -, hogy nem tudtam hogyan készítsek el egy ilyen leiratot, talán egy, a tanárnő által hozott példával könnyebb lett volna - tudtuk volna, hogy milyen szintet kell megütni. De összességében hasznos és bevált szokásokat ismerhettünk meg, amik közül akár jó párat tudunk alkalmazni a családunkban.

Egyértelműen pozitív tapasztalataim voltak, egy másik család életébe való mélyebb belátás sok érdekességet hordozhat magával. A kurzus keretein belül készített interjú volt számomra a legelső, amelyet ilyen megközelítésben családdal készítettem. Ennek okán nyilván rengeteg új dolgot voltam kénytelen megtapasztalni a kérdések feltevésével, az azokra adott válaszok megbízhatóságával és a kényelmetlenségek nélküli


interjúkészítéssel kapcsolatban, s noha alapvetően viszonylagos sikerrel zárult az interjú, a kiderítendő adatok majdnem egészére sikerült kielemezhető válaszokat kapnom, az elkészítés módszereit és a kérdések helyes, tolakodás nélküli feltevését illetően van még hová fejlődni. Tapasztalatom továbbá, hogy minden kérdésre választ lehet kapni, ha annak feltevése a megfelelő kontextusban történik, s amilyen egyszerű ezen feltételezésem, a gyakorlatban ez lehet az egyik legnehezebb.

A családdal készített interjúban a legnagyobb tapasztalat, amit szereztem, hogy minél kevésbé legyek ilyen helyzetekben gátlásos. De ezek mellett fejlődött a kérdést feltevő képességem is. Részemről azt tapasztaltam, hogy nagyon fontos az egyértelmű, egyszerű megfogalmazás az interjú kérdéseinek tekintetében, mert sokszor nem tudja az interjúalany, hogy mit jelentenek a szakszavak, vagy külföldi nyelvből átvett kifejezések. Illetve, hogy ha elkalandoznak a kérdésre való válaszadás közben, akkor fontos, hogy a kérdező vegye át a kontrollt és irányítsa a beszélgetést, illetve, hogy kiszűrje a lényeges tartalmakat az információáradatból.

Rendkívül sok türelemre volt szükségem az interjú készítése során, mivel a gyerekek végig körülöttünk rohangáltak, „produkálták” magukat, valamint 1-2 esetben úgy érzem, hogy jobb volt, hogy nem kérdeztem rá a miért-re.

A családdal készített interjú rendkívül érdekes és tanulságos volt. Bár az anyagiakról nehéz volt kérdezni, mert tolakodónak éreztem magam, a család nyitott volt és őszinte. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szívesen beszélnek az emberek a problémáikról és érzéseikről és jó érzéssel töltött el, hogy azzal, hogy meghallgattam őket, talán segítettem is egy keveset.

A gyakorlatba átültetve hasznosíthattam az eddig tanultakat, érdekes és izgalmas új élmény volt.

Nagyon fontosnak tartottam ezt a részt, mivel gyakorlati tapasztalatokkal gazdagodtam. Kis ízelítőt kaptam abból, hogyan kell interjút készíteni egy családdal, akik akár a jövőbeli klienseim is lehetnének.


Az interjú elkészítése segített rájönni arra, hogy bátran merjek kérdezni emberektől, mert sokan szívesen mesélnek az életükről, és akár azzal is segítséget tudok nyújtani, hogy kimesélik problémáikat. Talán az interjú elkészítése során a pozitív tapasztalatok segítettek nekem abban, hogy idegenekkel beszélgessek, akár személyesebb dolgokról, hogy lehetne a jövőbeni kliensektől megfelelő kérdezési technikákkal elegendő információt nyerni.

A családdal készített interjútól az félév eleje óta tartottam, főleg, mert nem jutott hirtelen eszembe, hogy kivel is tudnám elkészíteni. Amikor mégiscsak sikerült alanyt találnom a feladatra, akkor is izgultam, mert nem igazán ismertem a családot, nem tudtam, hogy mire számítsak. Maga az interjú elkészítése pozitív csalódás volt, könnyen oldódott a hangulat, közvetlen válaszokat kaptam, többet tudtam meg, mint amire számítottam. Tapasztalatot nyertem a „kérdező” szemszögéből. Érdekes volt irányítani a beszélgetés menetét az interjú alatt, valamint a másik személy helyzetébe való belehelyezkedés is új irányt mutatott. A családdal készített interjúm során a legértékesebb tapasztalatszerzés, ami a megfigyelésnek, és ottlétnek volt köszönhető, az a mélyben meghúzódó vonalak, és érzelmek burkolt felszínre kerülése. Az édesanya ugyanis annyiszor mondta el, hogy semmilyen kapcsolata sem volt a szüleivel, és korán elkerült, és önálló volt, hogy számomra ez egyértelmű jelzése volt egyfajta hiánynak. Érdekes volt hallani ezeknek az információknak a kommunikálását, és a reakciókat is közben. Úgy gondolom, érzékenyebbé váltam az ilyesfajta információk befogadása kapcsán, amit más területen, akár a családomon belül is képes vagyok kamatoztatni. Véleményem szerint és az elhangzottak alapján a családok mind készségesek voltak, persze voltak olyan témák, amikről nem szívesen beszéltek. Igazán sok tapasztalat szerintem akkor nyerhető, ha valaki egy teljesen idegen családdal készíti el az interjút. Szerintem a legtöbben azért voltak ilyen segítőkészek, mert nem feltétlenül az igazat mondták. A dolgozatomban is leírtam, hogy nekem nem volt pozitív élmény, de semmiképp sem tántorított el. Talán a család bizonytalansága és bizalmatlansága, valamint a saját tapasztalataim hiánya volt a fő


elrontója az interjúkészítésnek. Nem egy családnál próbálkoztam. Úgy gondolom ez a helyzet megtanított arra, hogy hogyan kezeljem az elutasítást. Rájöttem, hogy szeretek beszélgetni, kérdezni, pedig először kicsit idegenkedtem attól, hogy egy nem túl közeli ismerőst a családi életükről faggassak, úgy gondoltam, ezt egy nagyon közeli baráttal, vagy egy idegennel könnyebb lenne, de így sem volt probléma. Viszont azt is megtapasztaltam, hogy a kényesebb kérdéseket elég nehéz feltenni. Még soha nem készítettem interjút senkivel, így mindenképp hasznos feladat volt számomra. Interjú közben megtanultam, hogy nehéz órákig odafigyelni a másikra, koncentrálni kellett és értelmezni, amit mondott. Először nem tetszett ez a feladat, de jól éreztem magam a készítése közben és rájöttem, hogy sokat lehet belőle tanulni.

3. Milyen készségek, kompetenciák kerültek előtérbe, melyek tekintetében érez fejlődést?

A családokkal, közösségekkel való munkába jobban beleláttam, tehát mindenképpen jobban tudok foglalkozni több ember közös problémájával, mint korábban. Amiben fejlődésre lenne még szükségem, az a türelem.

Az a kompetencia került előtérbe, hogy merjünk megszólalni, vállaljuk a véleményünket, és álljunk is ki érte. Úgy gondolom, ebben az előző félévhez képest kicsit sikerült fejlődnöm, bár még bőven lehetne.

Fejlődés:

Sokkal

jobban

figyelek

a

részletekre,

és

próbálom

azokat

összekapcsolni.

Hiányosság: Minél többet tudok valamiről, akkor jövök rá, mennyi mindent nem tudok még.

Sok- sok személyes példát és tapasztalatot hallottam, ezek sokat fognak segíteni a jövőben, ha éppen tanácstalan leszek egy-egy esettel kapcsolatban.


A gyermekvédelemmel kapcsolatos órán rávilágítást kaptam arra, hogy a gyermekbántalmazás hatalmas probléma Magyarországon, és hogy szükség van a segítő emberek munkájára. Az idősellátással kapcsolatban még mindig fenntartásaim vannak, de remélem a további tanulmányaim során ez változni fog. Mikor elkezdtem a szakot, egyáltalán nem szerettem sem szerepelni, kiállni emberek elé, vagy véleményt nyilvánítani. Ez mára jelentősen megváltozott, már egyáltalán nem ódzkodom ettől, sőt! A kommunikációban tehát biztosan fejlődtem, emellett a kérdezésben is biztosan fejlődtem. Kommunikációs készség fejlődött, a rendszerszemléletben vannak hiányosságok. Tisztában vagyok azzal, hogy ha beszélnem kell egy csoport előtt, zavarban vagyok. Dolgozom ezen a problémámon, de nehéz. Mivel már régóta ez a problémám, látom a fejlődést, de lassú a folyamat. A kommunikációs készségemmel tehát bajban vagyok.

A kommunikációs készségem fejlődésében érzek leginkább változást, ami pozitív irányú.

Régebben zárkózottabb voltam, úgy érzem, hogy már közösségben is egyre könnyebben tudok megnyílni, vagy kinyilvánítani az érzéseimet, gondolataimat, bár még van min dolgoznom ez ügyben.

A készségek, amik előkerültek a részemről, azok voltak, hogy igyekezzek jobban reagálni másokra, ne csak fejben, hanem szóban is. Ez néha meg is valósult.

Az interjú során előtérbe kellett helyeznem azt, hogy én irányítok és én vezetem a beszélgetést.

Leginkább az adatok és válaszok konkrét átadása fejlődött, tehát a nélkül is teljes lett a dolgozatom, hogy úgynevezetten "rizsáztam volna".

Ösztönökre hagyatkozás, rendszerszemlélet.


Türelmesebb lettem egy kicsit és nyugodtabb kicsit. Nem teljesen ide kapcsolódik, de kicsit hiányzik a pszichoszociális készségfejlesztés. Ott volt hasonló a hangulat, de ez már természetesen sokkal szakmaibb.

Mindenképpen a kommunikációs készségek kerültek előtérbe, ezen a területen éreztem hiányosságokat, de azt gondolom, a „fejlődés útjára” léptem, e tekintetben. Nem érzek jelentős fejlődést semmilyen téren, hiányosságaim pedig még mindig a kommunikáció terén vannak.

A készségeket tekintve az egyes családi viszonyok értelmezése területén érzem, hogy bizonyos jártasságot szereztem, például, hogy a családon belüli viszonyokat miként írhatjuk le, illetve, hogy ezek milyen hatással lehetnek a családok belső működésére. A csoport közössége szerintem segítőkész és figyelmes, mivel mindenkit végighallgattak és csak azután mondták el véleményüket az adott témával kapcsolatban, de ezek inkább csak a saját álláspontjuk kinyilvánítása volt, nem pedig az elhangzottakra adott érdemi hozzászólás. A tanárnő részéről azonban mindenki részletes és szakmai reflexiót kapott a genogramot és az elkészített interjút tekintve.

Áttekintő képesség, elemző készség, problémaelemző képesség, kezdeményező készség, szakmai ismeret, szóbeli kommunikációs készség, improvizáció, önismeret, önkritika, alkalmazkodó képesség, empátia, konfliktuskezelő képesség. Úgy gondolom, hogy a kapcsolatteremtés az első pillanattól kezdve sikerült. Az oksági és kritikus gondolkodást tekintve még szükséges a fejlődés. Viszont összességében úgy gondolom, hogy az értelmező és magyarázó készségem is mindenképpen fejlődött. A vitákba, érvelésekbe még mindig nehezen megyek bele, inkább szeretek kimaradni ezekből, mert csak feszültséget keltenek, esetleg meg is bántanak, ha nem a számomra elfogadott hangnemben és stílusban közlik a véleményüket, amin viszont képes vagyok napokig őrlődni.

Kommunikációs készség erősödése, interakciókba való mélyebb bekapcsolódás.


Ami területén még hiányosságot érzek, hogy még mindig gátlásos vagyok és visszahúzódó, ez nem minden esetben jó. Az órán sokat beszéltünk mindenről, leginkább magunkról és családunkról. A visszahúzódással ellentétben mégis úgy érzem, hogy már elég jól fejlődött a kommunikációs készségem. Empátia, kommunikáció, önállóság, közvetlenség. Mindegyiknél érzek fejlődést. Hiányosság talán az önállóságnál akad, hogy egyedül felkeressek valakit. Készségek, kompetenciák terén elég jól állok, talán ami fejlesztésre szorul még, az a szakmai tudásom illetve a vérmérsékletem. Szeretek elmenni a végsőkig az igazamért, ez napi szinten sok konfliktust eredményez. Sokan már nem is állnak le velem vitatkozni, ami eléggé zavar, mert engem is „meg lehet fogni” csak kell hozzá logika, ismeretanyag és jó kommunikáció.

Úgy érzem, a tematikában ismertetett témák jelentősen növelték az aktivitásom, ez részben egy-két csoporton belüli hevesebb kollégának is köszönhető. De örülök neki, hogy végre sikerült hozzászólnom bizonyos témákhoz. Ha konkrét kompetenciákat kéne felsorolni, akkor a kommunikációm, a szakmai gondolkodásom és érzelmeim összehangolása szerintem radikálisan változott pozitív irányba. A problémamegoldások során is egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy az esetek többségében nem egy, hanem akár három megoldás is "bevillan" az adott gond megoldására, márpedig szerintem nagyon fontos a kreativitás ebben a szakmában, és hogy minél több utat lássunk meg magunk, és a kliens előtt is.

Még sok hiányosságot érzek magamban. Nem vagyok elégedett a komplex ismeretanyagaimat tekintve, ami szükséges és elengedhetetlen a szociális munkához. Valamint határozott és makacs személyiségemből kiindulva, néha nehezen küzdöm le a saját véleményem kinyilvánítását akár szóban, akár mimikával, és ez nem igazán pozitív, ha a kliens rosszul értelmezi a megnyilvánulásom, vagy jól értelmezi, de ez rontja a kapcsolatot köztünk.

Empátia, megértés készségének fejlődése, kapcsolati hálók könnyen kezelt áttekintése volt jellemző.


Készségek, kompetenciák szintjén az imént említettek említhetők, ahol hiányosságot érzek, az a tapasztalatok színtere. Több gyakorlata van szükségem, ezek által tudok csak előrelépni. Saját problémamegoldó kompetenciáim fejlődtek. Például az interjúhoz nekünk kellett megtalálni az alanyokat, ami nekem egyáltalán nem volt könnyű, hisz többszöri próbálkozás után sikerült alanyokat szereznem. Gyakorlat oldalában érzek hiányosságot, például szívesen megnéztem volna, hogy hogyan működik „élesben” az interjúkészítés, vagy családterápia. Kommunikációs készség, illetve továbbra is úgy gondolom, hogy azért volt számomra hasznos ez a kurzus, mert megtanít több szempontból vizsgálni a dolgokat, tehát arra, hogy nem minden az, aminek elsőre tűnik. A kommunikációs készségem biztosan sokat fejlődött, és ehhez hozzá tartozik a kapcsolatteremtési készség is. Az interjú elkészítése elősegíti a jobb megfigyelőképesség kialakulását is. Szerintem abban mindenképp fejlődtem, hogy jobban oda tudok figyelni a másikra. Az egyéni feladat, esetleg problémamegoldó készségeink is fejlődtek, mert egyedül kellett családot keresnünk az interjúhoz, és közben sem volt mellettünk senki, aki irányítana, vagy kiegészítene. Nem érzek hiányosságot, de azt szívesen megnéztem volna, hogy hogyan is zajlik egy valódi családterápiás beszélgetés.

4. Létrejött-e az "értelmező közösség", kapott-e hasznos reflexiókat a csoporttársak, vagy az oktató részéről? Igen, szerintem minden órán hangzott el olyan, amit hasznos reflexiónak könyvelhetek el, ha nem is konkrétan nekem célozva, de fel tudtam venni a címzett szerepét. Az értelmező közösség abszolút létrejött, tetszett, hogy az interjúk elmesélésénél kérdezhettünk a másiktól, és együtt is átgondoltuk, hogy vajon abban a családban mi- miért történik.


Igen, a családdal készített interjúk csoport elé tárása során lehetőségem nyílt bepillantani mások 'életébe', a csoporttársak gondolkodásmódjára, nézőpontjára, melyeket összevethettem a saját gondolataimmal, melyek továbbgondolásra késztettek.

Igen szerintem abszolút létrejött az értelmező közösség. Mindenkinek volt mindig valamilyen véleménye, amit készségesen meghallgatott a közösség és a tanár egyaránt. A tanár ilyenkor reflektált a véleményünkre, mint egy szociális munkás szakember, tehát nem úgy, hogy ez a vélemény abszolút nem jó vagy jó. Meghallgatott minket, aztán pontosított minket kérdésekkel még és elfogadta a véleményünket, ha meg szakmailag nagyon nem helytálló, akkor természetesen kijavított minket. Nagyon effektívek és élvezetesek voltak az órák számomra. A szakmai készségemet mindenképpen fejlesztették bőven.

Változó volt az értelmező közeg létrejötte, hol kialakult, néhány órán pedig egyáltalán nem. Ez talán sok esetben a csoportösszetétellel magyarázható.

Értelmező közösség létrejött, hasznos reflexióra nem emlékszem sem a csoporttársaim, sem a tanár felől.

Az órákat összességében nagyon élveztem, tetszett, hogy minden új információt logikus magyarázat, példa kísér. Ez egy olyan kurzus volt, ahol mindenki elmondhatta a véleményét, gondolatait, nézőpontját, nem voltak kőbe vésett abszolút igazságok, rossz válaszok. A Tanárnőn is látszott, hogy érdekli a véleményünk, soha nem torkolt le senkit, aki valamivel kapcsolatban hozzá akart fűzni valamit a témához. Úgy gondolom, hogy létrejött a csoporton belül egy értelmező közösség, és olyan reflexiókat kaptam leginkább, hogy nyilvánuljak meg többet az órákon. Igen. Úgy vélem, hogy az órán mindenki aktív volt. A Tanárnőtől pedig mindenképpen hasznos és kiegészítő reflexiókat kaptunk.


Úgy gondolom létrejött, hasznos reflexiók voltak, mind a csoporttársaktól, mind a tanártól. Főként azt tartottam érdekesnek, ahogy egy adott témáról beszélgettünk, hogy mennyire más és más véleményeket formálhat.

Mindenképp létrejött az értelmező közösség és egyaránt kaptam és kaptunk a tanártól és a csoporttól is nagyon hasznos reflexiókat. Nem igazán. Az előzőleg írt válaszok tekintetében nem túlságosan meglepő, hogy meglátásom szerint sikerült értelmező közösséget alkotnunk, a hasznos reflexiók pedig nagy százalékban az oktatótól, de némileg kisebb részében a csoporttársaktól is származtak.

Létrejött. Kaptam hideget és meleget is. Tetszett az, hogy volt 1-2 olyan ember, aki egyetértett velem. Sokan már a „csakazértisnem” elv alapján elutasítanak minden olyan gondolatot, ami tőlem származik. Kiemelném még azt is, hogy a Tanárnő sok esetben „velem volt” gondolok itt a szülőkgyerekek vitára.

Szerintem teljes mértékben létrejött az értelmező közösség a legtöbb órán. Sokat vitatkoztunk egymással, a csoporttársakkal és mindig elgondolkodtat mások véleménye, előfordult olyan is órán, hogy valakinek az érvelése után átértékeltem magamban az álláspontom, és megváltozott, vagy kiegészült a véleményem az adott témában. Ez a Tanárnő reflexióira is vonatkozik. Sok ismeretet halmoztam fel - az engem foglalkoztató témákban - és valószínűleg hasznosítani is fogom ezeket mind a saját életemben, mind a kapcsolataimban. Konkrét példát nem tudok felhozni rá, szinte minden órán volt olyan ismeret, vagy akár vita, amiből tudtam profitálni.

Kevésbé éreztem, hogy létrejött volna az „értelmező közösség”. csoporttársaktól kapott reflexió. Tanári megerősítés általánosnak tekinthető.


Minimálisra tehető a

Az értelmező közösség, úgy gondolom létrejött, pontosabban annak egy jó fundamentuma. A tanártól kaptam hasznos reflexiókat, az órákon alkalom nyílt beszélgetésre, és nem csak az adott témával kapcsolatban, sokfelé ágaztunk el, ami hasznos volt számomra. Örülök, hogy ilyen hangulatú órákon vehettem részt, nem csak a kommunikációs képességem fejlődött, de a vitakultúrám is. Szerintem létrejött. Tetszett, hogy az elméleti részeknél nem a definíciókat körmöltük, hanem úgymond „megfejtettük” a fogalmakat.

Szerintem kétségtelenül létrejött, több hasznos információt is kaptam az oktatótól és a csoporttársaktól egyaránt.

Létre is jött, meg volt, amikor nem, bár ez talán azért van, mert sokszor kevesen voltunk, és így kevesebb nézőpontot ismertem meg, ennek ellenére kaptam hasznos információkat, mind a csoporttársaktól, bár sokan nem beszéltek, mind a tanárnőtől.

Az értelmező közösség mondhatni létrejött, igaz ez mindenkinek az aktuális fáradtságától, kedvétől függött, hogy mennyire reflektált másokra. A tanárnőben mindig benne volt ez a készség.

Igen. Nem tudok példát.

Értelmező közösség? Amennyiben ez a megfelelő kifejezés, mi a közelében sem voltunk. Mindenki ült, mint egy kuka. Mondjuk kaptam visszajelzéseket, azonban a csoporttársaktól igen keveset, nem annyit, amennyit vártam volna.

Nem jött létre, csoporttársaktól nem, tanártól inkább.

Direkt módon is kaptam reflexiót, de a legtöbbet, az elmondott anyag közben, amikor átgondoltam, vajon mi miért történt a kis életemben.


Igen, létrejött és különösen saját családfánk elkészítésénél, és ennek bemutatásánál tapasztaltam ezt.

Emlékeim szerint nem kaptam hasznos reflexiót.

Interaktívak voltak az órák, sokan megszólaltak és véleményt formáltak, közösen gondolkodtunk, úgy gondolom létrejött az értelmező közösség. Igen. A tanár részéről számos hasznos dolgot tanulhattunk, úgy gondolom mindannyian. A beszámolók után olyan pontokra világított rá, illetve összefüggésekre, melyekre magunktól nem biztos, hogy felfigyeltünk volna. Az interjúk megbeszélése során mindenképp közösen gondolkodunk, beszélgettünk, így szerintem létrejött az értelmező közösség. Igen (példát sajnos nem tudok most mondani). Viszont nagyon nem szeretem, hogy ilyen visszajelzéseket kell írni, szívesebben tenném ezt szóban, az óra keretein belül. Az egész kurzus során olyan témával foglalkoztunk, ami engem személy szerint nagyon érdekel. Kimondottan foglalkoztat a családsegítés, gyermekvédelem, így a téma közel állt hozzám. Ami a leginkább megérintett, az a kapcsolati fázisok leírása volt, mert ebben a dologban saját tapasztalatom is van, így könnyen tudtam saját magamra vonatkoztatni az elhangzottakat. De a többi óra témája is érdekes volt számomra, a családi rendszerei, és a rituálék, szokások leírása is különösen tetszett. Ami mégis a legjobban tetszett, az a családdal készített interjú volt, amitől ugyan tartottam az elején, de nagyon is meghatározó élmény volt. Élveztem azt a helyzetet, hogy egy kis ízelítőt kaphatok abból, hogy milyen lesz majd élesben szociális munkásként dolgozni. Szerencsére jó interjúalanynak bizonyult a személy, akivel megcsináltam a feladatot, bár az elején kicsit zárkózott volt, de ez hamar feloldódott, így teljes mértékben pozitív élményként könyvelhettem el. Véleményem szerint, ami igen fontos volt a kurzus során, hogy behatóbb képet kaptunk a családok működéséről, és az interjú során tapasztalhattuk azt is, hogy nem olyan egyszerű feladat annyi időn keresztül aktívan figyelni valakire, főleg az esetleges zavaró környezeti hatások mellett. Az órán is az interjú alatt is


meghatározó volt a jó kommunikációs készség. Szerintem teljes mértékben létrejött a csoportban az értelmező közösség a kurzus során, és majdnem mindannyian kaphattunk hasznos reflexiókat.

Balogh Adrienn (szociális munka, BA 2011/2012 tanév, tavaszi szemeszter) által készített családi interjú alapján megszülető szöveg

Az általam vizsgált család Kiss Gábor családja, ő a családfő. Az interjút feleségével, Máriával készítettem, az ő beszámolója alapján írom ezt a dolgozatot. Együtt él feleségével, Kissné Máriával. Van egy serdülőkorú lány gyermekük, Kiss Beáta. A családdal egy háztartásban él még Gábor édesanyja, Wald Ilona is. Gábor 43 éves, szakmáját tekintve autófényező és alkohol problémákkal küzd. Mária 42 éves, legmagasabb iskolai végzettsége érettségi; jelenleg egy helyi vállalkozásnál dolgozik, mint műanyag alkatrészt összeszerelő. Beáta 17 éves és gimnáziumban tanul. Gábor édesanyja, Ilona, 73 éves, nyugdíjas, szakmáját tekintve varrónő. A vizsgált család családi házban él és van egy autójuk. Havi összjövedelmük 250.000 Ft, azaz az egy főre jutó havi átlagkereset 62.500 Ft. A tárgyi környezetet tekintve a család ellátottsága megfelelő. Rendelkeznek a szükséges technikai eszközökkel, nem szenvednek hiányt a mindennapi élet kényelmét biztosító eszközökből. Három tévé és egy számítógép is van a családban. A ház elrendezése a következőkben foglalható össze. Ha az utcáról bemegyünk egy nagy udvarba érkezünk meg, ahol a család kutyája, Apolló vár bennünket. Az udvar bal felén található a nyári konyha, mely egy különálló épület. A jobb oldalon helyezkedik el a család ház, melynek az alsó felén, kicsit süllyesztve van kiépítve Gábor műhelye. A családi ház L-alakban helyezkedik el. Az ajtón belépve egy előszobába jutunk, ahonnan balra fordulva mehetünk Ilona lakrészéhez. Van egy hálószobája és egy számára kialakított varrószoba is. A bejárati ajtóval szemben helyezkedik el a mosdó és a külön WC. Az előszobából jobbra fordulva mehetünk be a konyhába, melyhez tartozik egy spájz is. A konyhából továbbhaladva érkezünk meg Beáta szobájába, azután pedig a szülők (Gábor, Mária) szobájába. Tehát ahhoz, hogy Gáborék szobájába jussunk, át kell mennünk Beáta szobáján. Ezen kellemetlen helyzetből adódóan a szülők szobája máshogy is megközelíthető: a bejárati ajtót és


Gáborék szobáját kívülről egy gang köti össze. Ez fontos része a háznak, hiszen így a gyereknek is biztosíthatnak egy kis magánszférát, ami szükséges, főleg ebben a korban. Beáta szobája nagyon színes, rengeteg apró dekorációs tárgy van kihelyezve. A lány sokáig gyűjtötte a táskákat és az öveket, ezért a szobában szinte mindenhol ezekbe botlunk. Új hobbija a napszemüveg gyűjtése. A szobájában található a számítógép és egy tévé is, szemben az ággyal. Mária és Beáta gyakran járnak színházba ketten, Gábor általában nem megy velük. A családnak nincsenek kifejezett tévé nézési szokásai, talán annyi, hogy a szülők napi rendszerességgel néznek híradót, de nincs olyan műsor, amit az egész család együtt nézne. Mária és Beáta sokat olvasnak, és azt mindketten fontosnak is tartják. Beáta az a személy a családból, aki több hobbival is rendelkezik, és különféle sportokat űz, leginkább azt is csak hobbi szinten. Mint már említettem táskákat és öveket gyűjtött, most pedig a napszemüveg van soron. Szokott görkorcsolyázni, biciklizni, futni, és egy általa összeállított tornagyakorlatot végez otthon. Ami legjobban érdekli és vonzza az pedig a lovaglás. Egy éve heti rendszerességgel jár lovagolni, ahova édesanyja is mindig elkíséri és figyeli. Ez még jobban megerősíti az ő viszonyukat, mert nagyon sokat beszélnek otthon is a lovaglásról, bár Mária elmondása szerint mindig is jó viszony volt közötte és a lánya között. Beáta mindig is jó tanuló volt, négyese alig, inkább ötösei voltak/vannak, bár a szülők nem követelték meg ezt a szintet. Máriai elmondása szerint a problémát az jelenti inkább, hogy a lányuk maximalista, és túlhajszolja magát. Nagyon aggódnak, hogy egyszer összeomlik. Ezért a szülők nem azt mondják gyermeküknek, hogy „mindenképp 5-t hozz”, hanem hogy „nagyon jó a négyes is, akkor is nagyon büszkék leszünk rád”. A család szabályrendszerét tekintve az mondható el, hogy nem igazán vannak szabályok. A házimunka részben fel van osztva, és nem jelent problémát, hogy ki mit csinál. A gyermeket tekintve a szülők egyet értenek abban, hogy nem kellett szabályokat hozni illetve sosem büntették a lányukat, mert nem volt rá szükség. Beáta kifejezetten jó gyerek, nem jellemző rá, hogy konfliktusban kerüljön a családdal, nem az a tipikus tini. Mária egy példát említett, mely szerintem eléggé meghatározó. A lány 17 éves, most kezd eljárni bulizni, de leginkább a bálokat szereti. Mikor megkérdeztem az anyukát, hogy meddig mehet el esténként, van-e valami határidő, amire haza kell érni, az volt a válasza, hogy nincs. Mielőtt Beáta elmegy szórakozni - hozzá kell tenni, hogy ezt nem gyakran teszi -, Mária megkérdezi, hogy mikor jön, és általában egy órával azelőtt ér haza, mint amit mondott. Tehát


nem a szülő mondja meg, hogy meddig mehet el. Ezt az édesanya azzal indokolta, hogy lánya nagyon érett gondolkodású, és még nem csinált olyat, ami bajhoz vezetett volna, és teljes mértékben megbízik a lányában. Véleményem szerint ezzel az a probléma, hogy bár Beáta „jó kislány” típusba tartozik, de előbb-utóbb elkezd „lázadni”, ahogy mindenki, és az nagyon meglepően fogja érni a szülőket, ezért nem biztos, hogy megfelelően tudják majd kezelni. A következőkben a családban fellelhető alrendszereket és a család struktúráját foglalom össze. A családban négy alrendszer található: szülői alrendszer, házastársi alrendszer, gyermeki alrendszer és nagyszülői alrendszer. A házastársi alrendszerbe tartozik Gábor ás Mária, ez az alrendszer egy lehetséges példát ad a gyermek számára a követendő párkapcsolatok tekintetében. Gábor és Mária szimmetrikus kapcsolatban élnek, ahol mindkét fél egyenrangú, részvételük hasonló. A szülői alrendszerbe szintén ők tartoznak, csak itt már más funkciójuk van. Itt a funkciójuk, hogy neveljék a gyereküket, hasznos tanácsokkal lássák el, és kialakítsák a viselkedését. Ebben a kapcsolatban a gyermek megtanulja, hogyan érhet el valamit, hogyan fejezheti ki igényeit, és hogy hogyan alakítsa ki az életét. Annak ellenére, hogy Gábor alkoholista, mindkét alrendszeri szerepét megfelelően ellátja. Gábor és Mária kapcsolata megfelelőnek mondható, és mindketten jó kapcsolatban vannak lányukkal, Beátával. A gyermeki alrendszerbe tartozik Beáta, a nagyszülői alrendszer pedig Ilona. Mondhatjuk, hogy mindketten eleget tesznek a szerepüknek. A család tagjai közötti kapcsolatot a későbbiekben fogom részletezni. A család alapvetően jól strukturált, ha vannak is problémáik, képesek együttműködni és közösen megoldani azokat. Elmondhatjuk, hogy ez egy nyitott család, nem zárkóznak el. Gyakran kommunikálnak a környezetükkel, jó társas kapcsolatokkal rendelkeznek, könnyen barátkoznak. Gábor és Mária az ilyen társas kapcsolatok kialakítására ösztönzik gyermeküket. A vizsgált család az életciklusok szerinti beosztás alapján a „család serdülőkkel” típusba tartozik. A hallottak és a fentebb már leírt állítások alapján azt mondhatnám, hogy bár a családban serdülőkorú a gyermek, igazából még nem „serdül”. Ugyan kezdődik már az eljárás otthonról, egyre több baráti kapcsolat kialakítása, és megkezdődött a felnőtté válás folyamata is, ám ennek jelei még nem igazán tapasztalhatók, vagy nem okoznak problémát. Az, hogy a család ezzel a problémával - ha ugyan kialakul ez a krízis, illetve, hogy a kialakult krízisnek vannak-e olyan jelei, melyek megoldásra szorulnak - hogyan birkózik meg, az csak akkor fog kiderülni, ha kialakul ez a helyzet. Az ebben az


időszakban létező szükséges másodrendű változások, mint, hogy hagyni, hogy a serdülő ki-be mozoghasson a rendszerből a szülő gyermek kapcsolatban, igazából a család számára nem okoz nehézséget a fentebb említett okok miatt. Mária a család önmagáról alkotott képével kapcsolatban azt mondta, hogy a családjuk egy normális, teljesen átlagos család. Semmiféle egyedi jellemzőt illetve tulajdonságot nem tudott mondani. A következő részben a családi rituálékat elemzem. A rituáléknak három nagy csoportját lehet megkülönböztetni: családi ünnepek, családi tradíciók és ritualizált napi események. A családi ünnepek körébe tartozik a karácsony, a húsvét, ballagás, keresztelő, házasságkötés, szilveszter. Mária elmondása szerint a karácsonyt és a húsvétot szűk családi körben ünneplik. Vannak ünnepi ételek, melyek minden évben ugyanazok. Így például karácsonykor jellemzően halászlevet és kocsonyát készítenek, húsvétkor pedig a sonka és a főtt tojás dominál. Az Újévet néha otthon ünneplik, néha pedig elmennek valahova a barátaikkal. Lányuk, Beáta mindig velük ünnepel. A jellegzetes újévi menü a lencse. A család vallását tekintve katolikus, de nincsenek szigorú vallási szabályok. Nem járnak rendszeresen templomba, csak a nagymama, és ő is csak nem régóta, hogy Máriát idézzem: „mióta nyugdíjas, ráér elmenni”. Annak ellenére, hogy nem gyakorolják rendszeresen a vallásukat, bizonyos hagyományokhoz ragaszkodnak. Mária édesapja ragaszkodott Beáta megkereszteléséhez, a családban a nagypapa az, aki igazán vallásos. Mária pedig úgy döntött, hogy lánya legyen elsőáldozó és bérmálkozó, mer ez jó emlék lesz a számára. A családi tradíciókhoz sorolhatjuk a névnapokat, szülinapokat, a vakációk eltöltését, a nemzetközi ünnepeket. Mária azt mondta, hogy tartják a szülinapokat és a névnapokat is, általában szűkebb családi körben, és inkább az ő családja felé, mint Gábor családja felé. Ennek oka a későbbiekben derül majd ki. A nőnapot természetesnek tartják, ám a Valentin napot nem ünneplik, mert „nem magyar”. Minden évben elmennek együtt (hárman: Gábor, Mária, Beáta) nyaralni legalább három napra. Míg a lányuk kicsi volt, addig Dávodra jártak kempingezni, strandolni, ma már inkább túrázni vagy csak strandolni járnak. Az is előfordul, hogy ezt a három napot nem egyszerre töltik el, hanem egy napra elmennek mondjuk túrázni, és később, egy másik napon valamilyen másik programot terveznek maguknak. Az utolsó részben elemzem a családon belüli viszonyokat, a Mária által elmondottak és a családfarajz alapján, mely a mellékletben található. A családfát 3 generációig visszamenőleg készítettük el közösen Máriával, ennek leginkább az az oka, hogy egy elég nagy családról van szó. Az elemzés


alapját képezi Gábor, Mária és Beáta, illetve a velük egy háztartásban élő nagymama, aki Gábor édesanyja. Először a négyük kapcsolatát elemzem. A szülők jó kapcsolatot ápolnak a lányukkal, a gyermek megbízik bennük, és sokat is mesél a napjairól nekik. A problémásam kapcsolat a nagymamával kezdődik. Beáta (gyermek) és Ilona (nagymama) kapcsolata nem mondható egy szokványos mama-unoka kapcsolatnak. Sokat veszekednek, nem jó a kapcsolatuk. Ilonának a fiával, Gáborral való kapcsolata inkább semlegesnek mondható. Ilona és Mária kapcsolata annyiban merül ki, hogy Mária a közvetítő Ilona és Gábor között. Egy-egy veszekedés alkalmával ő próbál békét teremteni. Ahogy az a családfán látható Gábor szülei elváltak. Ezután Ilona újra férjhez ment, majd ismét elvált. Gábor kapcsolata az édesapjával szinte teljesen megszakadt, annak ellenére, hogy csak pár faluval lakik odébb. Beáta szinte nem is ismeri az apai ágú nagypapáját. Mondhatjuk ebből kifolyólag az „alap családunk” nem igazán tartja a kapcsolatot Gábor családja felé, kivéve Ilonával. Mária családja felé viszont már más a helyzet. Máriának két bátyja, egy nővére és egy húga van. Velük nagyon jó kapcsolatot tartanak fenn, és gyakran látogatják egymást. Egyik bátyjának, nevezetesen Andrásnak van két lánya, egy 23 és egy 9 éves. Máriának a gyerekekkel annyira jó kapcsolata van, hogy a nagyobbik lányt gyerekkora óta minimum heti rendszerességgel látogatja, és ez által Beátának is nagyon jó a kapcsolata velük. Mária húgának 3 gyermeke van, akikkel szintén rendszeresen találkoznak. A hallottak alapján azt mondhatom, hogy van egy szűk család (Gábor, Mária, Beáta, Ilona), és egy tágabb család, mely Mária családjára irányul. Gábor családját, testvéreit és azok családjait inkább csak ismerősnek tekintik. Összegezve azt mondhatom el a vizsgált családról, hogy a hallottak alapján egy teljesen átlagos családról beszélünk, akiknek ugyanúgy vannak problémáik, mint bárki másnak, viszont ezeket együttesen kívánják megoldani. Az apa részről ugyan a család „felbomlott”, de anyai részről nagyon támogató közösséget alkotnak.


Mándi Nikoletta Szakmai módszertani készségfejlesztés II. - a tananyagfejlesztés gyakorlatba való átültetésének eredményei -

Recommend Documents