Máté Ágota - Muhi Béla - Samu Erika
A szakmai sikert segítő készségek (II.) 3. A csapatmunka A csoportformálás főbb szempontjai A csoport minden tagjának világosan kell látnia a kitűzött célt, valamint tudnia kell, hogy ezt a célt hogyan tervezik elérni, az egyénnek ebben mi a konkrét szerepe, feladata. A sikeres csapat titkai a következők: 1. Közös cél – közös vízió (A csapat akkor igazán sikeres, ha minden tagnak szívügye az kitűzött cél.) 2. Világos szereposztás (Ki, mit és miért tesz?) 3. Belső kommunikáció (A csapat tagjai megbeszélik egymás között a dolgaikat, megoldják a felmerülő problémákat.) 4. Bizalom, jó egymásközti emberi kapcsolatok (Csak az a csapat lehet hosszútávon sikeres, amelynek a tagjai tiszteletben tartják egymást, jó hangulatot tudnak kialakítani az együttes munka során) 5. Motiváció, munkakedv (A csoport tagjai önakaratukból, elhivatottságból, érdeklődésből vesznek részt a munkában.) 6. Kreativitás (Fontos, hogy a csapatnak legyenek „szellemi forrásai”, azaz jó ötletei.) 7. Külső kommunikáció (Fontos, hogy a csapat kommunikáljon a külvilággal információk gyűjtése, más csapatokkal, személyekkel való együttműködés.) A csapatok megkülönböztetése nagyság szerint tandem (pár) kis csapat (3-5 személy) nagy csapat (5-10 személy) Az első kettő a hosszú távra szóló feladatok megvalósítására alkalmasabb, a nagyobb csapat inkább a rövidebb, de nagyobb lélegzetvételű célok érdekében szerveződik. Csapatvezetés Egy csapat akkor működik igazán, ha jól szervezett. Ehhez természetesen a szerepeket világosan meg kell határozni. A szerepek közül nagyon fontos a vezető személyisége, hozzáállása, végtére is ő a csapat feje, a jelentős döntések tőle (is) függnek. Jó vezetőnek születni kell, de ehhez még sokat kell tanulni is. A jó hadvezér öt ismérve 1. Kimutatja törődését a serege iránt. 2. Pontosan azt mondja a katonáinak, amit hallani szeretnének 3. Megérteti a katonákkal, hogy ha jól harcolnak jutalmat, ha pedig nem harcolnak, büntetést kapnak.
4. Tudja, mikor kell támadni. 5. A katonáival együtt vállalja a kockázatot. A jó igazgató jellemzői: * kiváló kommunikációs készség * jó problémamegoldó készség * a diplomácia alapszabályainak ismerete * jó munkabíró készség * céltudatos hozzáállás * rugalmas hozzáállás * szakmai rátermettség (Aki korábban nem állt a szakma magaslatán, valószínűleg nem részesül nagy tiszteletben, mint igazgató sem.) * a jog jó ismerete * a menedzsment alapjainak az ismerete * kapcsolati tőke * türelem, hidegvér, türelem, hidegvér…
Ne vállalkozzon vezetőnek az, aki: * nincs tisztában azzal, hogy miért is akar vezető lenni * puszta hatalomvágyból lesz vezető * nincs jól működő kudarc- és konfliktuskezelő rendszere (sértődékeny, irigy, bosszúálló, lobbanékony, pesszimista) * nehezen viseli el a megterhelést * nem tudja pontosan, mivel is jár az intézmény (pl. az iskola) vezetése * tiszteletet és hálát vár el a munkájáért (ez a professzionalizmusban kivételes jelenség) * könnyen befolyásolható vagy ellenkezőleg: öntörvényű
4. A tárgyalásvezetés A tárgyalásvezetés a vezetők számára fontos szakmai ismeret, mivel a vezetők gyakran kerülnek tárgyalóhelyzetbe. De a tárgyalás többi résztvevője számára is hasznos, mivel belátásuk lehet az események alakulására, befolyásolhatják a tárgyalás menetét, kimenetelét. Az alapok Információszerzés. Az emberek szeretnek magukról beszélni, engedd őket! Ennek az a célja, hogy minél több információhoz jussunk! Tárgyközpontúság. „Hadd térjünk vissza a tárgyhoz!” „Mindkettőnk érdeke, hogy ne kalandozzunk el a megbeszélés céljától.” „Hol is hagytuk abba?” „A kitérőnk után visszatérhetünk a lényegre…” Erre akkor van szükség, ha a beszélgetőpartner tudatosan, vagy véletlenül, de nem a mi érdekeink szerint vezeti a beszélgetést. Egyértelműség. „Ha jól értettem, te ezt így gondolod…” – összefoglalod a beszélgetőtársad gondolatait. „Pontosan most akkor erről van szó…” – megismétled a beszélgetőtársad mondatát. Ez sokat segíthet a félreértések megelőzésében, kezelésében. Egalitás. Mindig, minden beszélgetés ezen az alapon kellene, hogy működjön: Ne engedd, hogy másodlagos szereplője legyél a párbeszédnek. Szoktasd rá az embereket, hogy válaszoljanak a kérdéseidre! Erre azért van szükség, hogy ne tűnj jelentéktelennek, másodsoron meg azért, hogy információhoz juss, választ kapj. „Mit is válaszoltál a kérdésemre?” „Várom a válaszod a kérdésemre.” „Még nem válaszoltál a feltett kérdésemre.” De meg lehet ismételni a kérdést más formában is, kicsit később, megvárva a kedvező alkalmat. (Ez inkább a gyakorlott, ravasz tárgyalópartnerek praktikája.)
Buktatók. Gyakran megesik, hogy szándékosan akar „buktatni” bennünket a tárgyalópartnerünk. Fontos meglátni a mögöttes szándékot. A buktatók másik fajtája az előre nem látott napirendi pontok, azok a helyzetek, amelyekre nem vagyunk felkészülve. Ha ebből kárunk származhat, térjünk ki előle: „Erre pillanatnyilag nem tudok válaszolni.” „Erről most nem beszélnék.” Beugratós, rázós kérdések: Előre megfogalmazzák, sugallják a választ, válaszút elé állítanak bennünket, leleplező kérdések, ahol valamit (hibát) be kell ismernünk. Leszerelési technikák: - A figyelem elterelése: Erre akkor van szükség, ha időt akarunk nyerni. „Nem ide tartozik, de most jut eszembe…” - A labda visszadobása: „Elsődlegesen érdekelne, hogy erről mi az ön véleménye?” - Meggyőzés: „Szerintem ebből Önnek is csak haszna származna… és egyebek közt még ezért is érdemes…” - Zsarolás, fenyegetés: „Önről azt hallottam, hogy: (valamilyen negatív vélemény), de ezt nem terjeszteném, ha…” - Menekülés (Ha ezzel veszteségtől, vereségtől kímélhetjük meg magunkat, nyugodtan lehet alkalmazni, így leszerelni, bénítani a támadó ellenfelet) - Támadás (végső esetben): A támadásnak számtalan formája van, viszont mindig ügyelni kell, hogy irányított legyen, megfelelő intenzitású (pókra nem lövünk vadászpuskával). A támadásnak nem érzelmi alapja van, hanem racionális, amely a célt tartja szem előtt. Az érzelmekre épülő támadás saját magunk lejáratásának a legegyszerűbb és leggyakoribb formája. Ezért el kell kerülni!
Az értekezlet tipikus szereplői
Érdektelenek. Sem káruk, sem hasznuk nem származik az adott ügyből, ezért nem sokat tesznek érte. Tőlük valószínűleg nem fogunk támogatást kapni, de nem is igen fognak akadékoskodni. Az ilyen embereket érdemes valamilyen fortéllyal megnyerni, mivel lehet, hogy ők döntik el a meccset a mi javunkra. Szemlélődők. Ők nagyon hasonlítanak az előbbi típushoz, azzal, hogy nekik van céljuk: a szemlélődés. Felmérnek dolgokat (erőviszonyokat, célokat, stratégiákat, érdekeket stb.), belátást szeretnének kapni az események folyamatába, valószínűleg a későbbiekben szeretnék megvalósítani az érdekeiket. A szemlélődőket már nehezebb megnyerni, de azért érdemes megkörnyékezni őket. Beavatottak. Tárgyalásoknál általában vannak beavatottak, akik több információval rendelkeznek, mint a többiek. Gyakran az ő feladatuk a többiek befolyásolása. Könnyen felismerhetők, gyakran beleszólnak, helyeslik a javaslatokat, amelyek az adott érdeket szolgálják. Igyekeznek leszerelni a gáncsoskodókat. Destruktívak. Ők a harmadik „fél”. Mivel sem az adott ügy mellett, sem ellene nem szólnak, ők mindent le szeretnének rombolni, többnyire ok nélkül. Egyszerűen ilyen a hozzáállásuk. Az előterjesztett megoldásokat teljesen elvetik, de semmi alternatívájuk
nincs. Nehezen kezelhető embertípus az ilyen. Hatékony leszerelési technika: hagyni őket beszélni, és aztán megoldási javaslatot kérni tőlük. Itt többnyire csődöt mondanak. Kritikusok. Az értekezlet kellemetlen, de hasznos résztvevői. Átgondolják a hallottakat, és amivel nem egyeznek, szóvá teszik. Többnyire ütközik a véleményük az általános elképzelésekkel, viszont gyakran rámutatnak a hibákra. Érdemes figyelni rájuk. Meggyőzés módszerével, valamint véleményük elismerésével megnyerhetők az ügynek Átjátszók, besúgók. Ők az ellentábor beépített emberei. Legtöbbször azt hiszik, hogy ezt nem tudják róluk, és úgy is viselkednek. Látszólag helyeselnek, sőt igyekeznek megbízható szolgái lenni az ügynek, ezzel is minél több információhoz jutni. Nem érdemes feltárni, hogy ismerjük szándékaikat, ezzel kiszámíthatatlanná válnak. Nem kell számukra elérhetővé tenni a lényeges információkat, lényegtelennel pedig érdemes őket elhalmozni. Mártírok. Vonzza őket a hős szerepe, ezért szívesen vállalják a bűnbak szerepét. Magukra vállalják a kudarcot, úgymond „elviszik a balhét”. Meggyőződésük, hogy ezzel hősökké válnak, és szimpatikusak lesznek mások szemében. Ha kedvük van hozzá, hadd tegyék! Nyílt sisakkal küzdők. Nekik saját meggyőződésük van, érdekeik, amelyeket tisztességes eszközökkel igyekeznek megvédeni. Ellenfélnek számítanak, viszont kiszámíthatóak, ezért lehet rájuk alapozni. Ha figyelembe vesszük az érdekeiket, lehetséges velük az együttműködés. Többnyire jó szakemberek, lehet tőlük tanulni. Lelkesedők. Legtöbbször nem mesterei a szakterületüknek, gyakran nem is tudják, pontosan miről van szó, de minden intézkedést, feladatot lelkesedéssel és nagy helyesléssel fogadnak. Könnyen befolyásolhatók, nem kitartók. Egyszóval nem érdemes rájuk alapozni. Viszont a tárgyalás hangulatát befolyásolják, érdemes a lelkesedésüket kihasználni, támogatni őket, dicsérni, de eredményt ne várjunk tőlük. Szónokok. Az értekezlet tipikus, gyakran komikus részvevői. Nem érdekli őket az ügy, egyetlen céljuk, hogy szóhoz jussanak, bizonyítsák mások előtt rátermettségüket. Természetesen sosem lépnek a tettek mezejére, a szavak emberei. Így is kell őket kezelni. Viszont bizonyos mértékig kifejezésre lehet őket juttatni (ha erre van idő és lehetőség), mivel, ha beléjük fojtják a szót, elégedetlenekké válnak, és ellenségesen viselkednek. Ha beszélhetnek, elégedettek lesznek, és támogatóra lelhetünk bennük. Az ördög ügyvédei. A tárgyalások legnehezebben kezelhető részvevői. Jól tájékozottak, felkészültek, nagy tapasztalatuk van az ügyek megnyerésében. A legkeményebb ellenfelek. Számukra a saját érdekük mindenek fölött álló, nem válogatnak az eszközökben. A célért bárkivel hajlandók együttműködni, és bárkit cserben is hagynak, ha így látják jónak. Őket nem lehet megnyerni humánus argumentumokkal. Legtöbb, ami tehető, hogy megtanuljuk őket kezelni. Nem érdemes velük kötözködni, konfrontálódni. Ha egy mód van rá, ne hívjuk meg őket az értekezletekre. Valószínűleg maguktól is eljönnek, ha érdekeik ezt kívánják. Politikusok. Ravasz, tapasztalt tárgyalók. Hasonlóan az ördög ügyvédeihez, ők is a saját érdekeiket védik, viszont valamivel emberibb eszközökkel harcolnak. Kemény ellenfélnek számítanak. A politikusoknál igazából sosincs tisztában az ember, hogy kinek az oldalán
állnak. Gyakran cserélnek mezt. A diplomatikus hozzáállás a legcélszerűbb: kevés lényeges információ szolgáltatása, hidegvér, de mindenképp számba kell őket venni. Eltájolódottak. Mintha tévedésből lennének jelen, nem sok közük van az ügyhöz. Nem rendelkeznek az alapvető információkkal, nincsenek folyamatban. Akkor okoznak problémát, ha beleszólnak, sőt megpróbálják befolyásolni az egész megbeszélést. Diplomatikusan kell őket kezelni. Ha elég értelmesek, felmérik, hogy nem itt a helyük, ha nem, akkor sem kell velük konfrontálódni, mivel nekik van a legkevesebb veszítenivalójuk.
Alapséma a tárgyalásvezetéshez 1. Mindig legyünk tisztában a céljainkkal 2. Tisztában kell lenni a tárgyalópartner érdekeivel, céljaival 3. Érdemes ismerni a módszereit 4. Legyen tervünk az érdekek egyeztetésére (kompromisszumok) 5. A stressz kezelése A stressz a környezetből eredő szellemi, érzelmi megterhelést jelenti. Többé-kevésbé minden ember életében jelentkezik, mivel a felgyorsult életmód természetes velejárója. Meg kell tanulni kezelni, mivel a rosszul kezelt stresszhelyzetek komoly problémákat okozhatnak az egyénnek. Konfliktusba keveredhet a környezetével, később pedig saját magával. Mindkettő veszélyes, mert óriási erőket von el, negatív érzelmeket gerjeszt. A rosszul kezelt stressz megtorpanást, visszaesést okoz a személyiségfejlődésben, lecsökkenti a teljesítőképességet, egyszóval a biztos kudarcot jelenti. Hogyan felismerni a stresszt? Stresszre utaló jelek: - időzavar, kapkodás - feszültség, szorongás - általános elégedetlenség - fáradság, kimerültség A nem megfelelően kezelt stressz következményei: - teljesítmény csökkenése - konfliktusok a környezettel - kudarcélmény - kilátástalanság, letargia, depresszió Hogyan kezelni a stresszt? o megfogalmazni, azonosítani a problémá(ka)t o összegezni a teendőinket o felmérni a rájuk fordítandó erőt és időt o fontossági sorrend kialakítása
o a sorrend hozzáigazítása az idő- és erőigényekhez o mielőtt bármibe is kezdenénk, teremtsünk néhány percnyi (órányi) nyugalmat magunknak o tartsuk magunkat a felállított menettervhez Rosszul kezeli a stresszt, aki: * * * * * * *
Nem azonosítja, nem ismeri fel Nem keresi meg a konkrét kiváltó okot Nem módszeresen próbálja megoldani, kezelni Destruktív módon közelíti meg a problémát Átengedi magát a depressziónak, negatív érzelmeknek Másokat tesz felelőssé az előállt helyzetért Külső segítséget vár, anélkül, hogy ennek bármi jelét is mutatná
Melyek azok a helyzetek, amelyek mindig stresszel járnak? Döntéshozatal. A legkisebb döntés éppúgy stresszel jár, mint a magunkat, szeretteinket érintő, éveket átölelő, veszteséggel járó döntés. Természetesen a stressz intenzitása normális esetben követi a döntés fontosságát, súlyát. Minden esetben ugyanaz a lényeg: a döntés halogatásával növeljük, hosszabbítjuk a stresszhelyzetet, amely nem jelenti azt, hogy jobb döntést fogunk hozni. Ezért érdemes gyorsan, de legfőképp jól dönteni. A döntést mindig megnyugvás követi. Ha ez nem következik be, akkor még nem született meg a döntés. Csak az számít döntésnek, amit nem bírálunk felül, nem vonunk vissza. A felülbírálás, bizonytalanság annak a jele, hogy csak döntési kísérleteink voltak. Segíthetsz magadon, ha a következők szerint hozol döntést: * Fogalmazd meg pontosan miben, és miért kell döntened! * Határozd meg, hogy kétesélyes (igen vagy nem), vagy többesélyes (több alternatívás) a probléma megoldása! * Ha több lehetőség közül is választhatsz, minden lehetőséget vegyél számba, fogalmazd meg őket! * Pontosan mérlegelj: mit veszíthetsz, és mit nyerhetsz az egyes döntési lehetőségekkel * Ha lehetőséged van, kérdezz meg másokat is, akár több személyt is! * Ha meghoztad a döntést, ünnepeld meg (örülj egy keveset), mivel a döntéshozatal az élet legnehezebb és legbonyolultabb része, bármiről is legyen szó! * Mindvégig tartsd szem előtt: nem lehet véglegesen rossz döntést hozni! Ha úgy érzed, hogy rosszul döntöttél, ne ess kétségbe, mivel hamarosan vár rád egy újabb döntés, amellyel változtathatsz valamennyit a régin.
Ne feledjük: az élet folyamatos döntéshozatalból áll!
Tehetetlenség. Azok a helyzetek, amelyeknek részesei vagyunk, de nem tudunk kihatni az események alakulására, úgymond kiszolgáltatottak vagyunk, stresszel járnak. Ezért törekedni kell, hogy minden helyzetben valamennyi befolyásunk legyen a dolgok alakulására. Ha többre nincs lehetőségünk, bár próbáljuk megérteni, hogy mi történik körülöttünk, ez is valamennyire könnyíti a helyzetünket.
Kímélheted magad (és környezeted), ha nem próbálsz megváltoztatni olyan dolgokat, amelyekhez kevés vagy: * Nem tudsz senkit megváltoztatni a jellemében, erre csak egyedül ők képesek, tehát maguk az érintettek! * Hatáskörödön kívül esik még az időjárás, a politika, a gazdasági helyzet, a sportmérkőzések, a közlekedés, a szomszéd bankszámlája, az áram- és vízszolgáltatás, a törvényhozás, valamint a kamaszkorú gyereked is! Ne terheld magad feleslegesen olyan gondokkal, melyeket nem tudsz megoldani, mert később a megoldható problémákra sem jut majd erőd!
Felelősség. Minden felelősség, amelyet magunkra vállalunk, egyben stressz forrása is. A felelősség az élet egyik legnagyobb terhe. Mi számít felelősségnek? Minden ígéret, feladat, amelyet magunkra vállalunk, minden helyzet, amelynek kimenetele tőlünk (is) függ.
Mielőtt felelősséget vállalnánk, gondoljuk át: o Mekkora erőfeszítésünkbe telik ez nekünk? o Mennyi időre szól? o Függ-e mástól is, kitől, és mennyire? o Pontosan mi is az, amiért felelősséget vállaltunk? o Kinek tartozunk felelőséggel? Ne vállalj magadra olyan feladatokat, amelyeket nem tudsz teljesíteni, vagy nem gondoltad át!
Megmérettetés. Ez is egy tipikus stresszhelyzet. Minden olyan helyzet, ahol teljesítményt várnak el tőlünk, versenyhelyzetbe kerülünk, minősítenek bennünket, munkánkat, mindmind megterheléssel járnak.
Sikeresebb leszel a megmérettetéseken, ha: * A saját átgondolt döntésed alapján lépsz ringbe * Tisztában vagy a céloddal * Felkészülten szállsz versenybe * Pontosan tudod, mi a feladatod, van elképzelésed annak megvalósításáról * Számolsz az esetleges sikertelenséggel is * Figyelsz az ellenfeleidre * Bízol magadban
6. Konfliktuskezelés Mi a konfliktus? A konfliktus latin eredetű szó, fegyveres összetűzést jelent, de a mindennapi szóhasználatban az emberek közötti összeütközés szinonimája. Hogyan keletkeznek a konfliktusok? A konfliktus alapvető forrási: érdekek ütközése, félreértések, jellembeli összeférhetetlenség. Igazán foglalkozni az érdekek ütközéséből, valamint a félreértésekből eredő konfliktusokkal érdemes. A jellembeli összeférhetetlenségből eredőnek nincs tétje, nincs célja, és többnyire oka sincs. A legkisebb apró ürügy is elegendő a kirobbanásához, a felek egyetlen mozgatója a másik lesöprése a porondról. Úgy bizonyítani a saját rátermettséget, hogy az ellenfelet egyszerűen eltávolítjuk. Ezt a fajta konfliktust elég felismerni, és azonmód felszámolni. Ebből senkinek sem származik haszna, csak vesztesége: felesleges erőpazarolás. A konfliktushelyzet jellemzői: feszültség negatív érzelmek (félelem, csalódottság, sérelmek, elutasítottság, magány, harag stb.) bizonytalanság, kilátástalanság (Ki fog győztesen kikerülni?) tehetetlenség (Hogyan tovább? Függök az ellenfelemtől!) veszélyeztetettség, kockázat (A konfliktusban veszíthetek: eddigi pozícióm, önbizalmam, egyéb eszmei, anyagi, erkölcsi értékeket.) Konfliktusmegoldási stratégiák: Versengés Alkalmazkodás Kompromisszum Elkerülés
Együttműködés
A konfliktuskezelés leggyakoribb módszerei, eszközei: Hatalom, közvetlen fenyegetés Meggyőzés, érvelés Megnyerés, hízelgés Erődemonstráció (közvetett fenyegetés) Menekülés Párbeszéd A Gordon-féle vereségmentes konfliktuskezelő módszer lépései 1. A probléma (konfliktus) meghatározása 2. A lehetséges megoldások megkeresése 3. A megoldások értékelése 4. A legjobb megoldás kiválasztása (döntéshozatal) 5. A döntés végrehajtási módjának a meghatározása 6. A megoldás sikerességének utólagos értékelése Ennél a megoldásnál az érintett felek közösen keresik meg a számukra elfogadható megoldást, amely egyikük vereségét sem jelenti. Ennél a módszernél nincs helye a hatalomnak.
Így segíthetsz magadon és társadon, ha konfliktusba keveredsz: * Ne nyújtsd a kínos szituációt! * Kíméld az ártatlan jelenlévőket! * Tartsd vissza az indulataid! * Ha egy mód van rá, engedd ki a másikat a kutyaszorítóból! * Ne ásd mélyre magad a lövészárokban, nem látsz ki! * Ne harcolj csak elvekért! * Ne engedd, hogy mások irányítsák a helyzetet, legyen saját koncepciód! * Ne a pillanatnyi helyzetből ítélj! * Mindig legyél tudatában annak, hogy mi váltotta ki a konfliktust, mi a tétje! * Pontosan körvonalazd a céljaid mások előtt is, könnyebben megértenek! * Vállalj felelősséget, ismerd el a tévedéseid!
7. Kockázatvállalás A kockázat a kétesélyes vállalkozás, azaz a győzelem és nyereség mellett magában hordozza a vereség, veszteség lehetőségét is. Sőt, az igazi kockázat az, amikor csak ez a kettő a lehetséges végkimenetel. Tehát, ha valaki kockáztat, a biztosat teszi fel arra, hogy gyarapítsa értékeit. Viszont, ha nem a tervei szerint alakulnak a dolgok, elvesztheti a már megszerzett értékeket is. A kockázatvállalás és az emberi természet A kockázatvállalás leginkább a vérmérséklettől, az egyén természetétől függ. Vannak emberek, akiket a kockázat, a tét, a veszély éltet. Keresik a lehetőséget a kockázatra, szinte minden helyzetet úgy intéznek, hogy abban legyen némi veszély. A győzelmet, sikert nem tekintik teljes értékűnek, ha nem veszteség tükrében érték el. Mivel gyakran kockáztatnak, nagyobb az esélyük a sikerre is. Viszont gyakran veszítenek is, és ebből kifolyólag megtanulják kezelni a kudarcot. A kockázatkedvelőket ritkán tántorítja el a vereség, sőt gyakran motiváló erő, hogy újra bizonyítsanak. Ha a kockázatvállaló szenvedélyük mellett kellő tudással és tapasztalattal rendelkeznek, valószínűleg összességében sikeres emberekké válnak, kiemelkedő egyéniségei lesznek az adott területnek, melyen tevékenykednek. Az előző típusú emberből van a kevesebb, mivel az átlagember nem szereti a kockázatokat. Az emberek többsége a biztonságot tartja élete egyik legfontosabb elemének. Az átlagember a kockázatnál nem a sikerre való esélyt látja, hanem a veszteséget, ezért messzire elkerüli a kockázattal járó helyzeteket. Márpedig kockázat nélkül csak a lottón lehet nagy sikert aratni. A kockázatvállalás és a társadalmi viszonyok A kockázatvállalási kedv függ a társadalom viszonyaitól is. A szocializmus nem kedvelte, sőt elítélte a kockázatot. Ennek egyik oka az volt, hogy kockázatvállalással kialakult volna egy nem pártvonalon emelkedő, sikereket elérő réteg, csoport, amely a párttól függetlenül is sikeres lett volna. Így előbb vagy utóbb összeütközésre került volna sor közöttük, ami kockázattal járt volna, és akinek több a tapasztalata a kockázatvállalásban, annak nagyobb lett volna az esélye a győzelemre is. A másik döntő érv a kockázat ellen az, hogy nem is volt rá szükség, mivel kockázatok nélkül is meg lehetett valósítani a terveket, a szocializmus alapeszméje a biztonság volt. A tőkés országok viszonyai pedig egyenesen a kockázatvállaláson alapulnak. Aki nem mer, nem tud kockáztatni, az ne is reménykedjen nagy sikerekben. Ezért, aki sikeres szeretne lenni, meg kell tanulnia kockáztatni.
Miért és hogyan érdemes vállalni a kockázatot?
Kockázatot csak akkor érdemes vállalni, ha rólunk, vagy számunkra nagyon kedves személyről van szó. Passzióból kockáztatni nagy luxus és nem vall megfontolt, kiegyensúlyozott, érett személyiségre. Kockázatba csak megfontoltan, átgondoltan érdemes belemenni! A megfontolás alapja a mérlegelés: mit veszíthetsz, mit nyerhetsz?
Ügyelj erre: Ha kockáztatsz, ne ránts bele másokat, főleg ne a szeretteidet! Mindig legyél tisztában a téttel! A kockázat a saját döntésed legyen, ne engedd, hogy mások kényszerítsenek bele! Ha kirajzolódik a biztos veszteség és teheted, szállj ki, mentsd a menthetőt! Ha nincs tapasztalatod, nem érzed rátermettnek magad a kockázatvállalás terén, kezd azzal, hogy figyelsz másokat, akik kockáztatnak! Az okos mások hibáiból tanul! o Végül a lényeg: kockázat nélkül nincs siker!
o o o o o
-------------------MEGJEGYZÉS: Az itt közölt részlet a KAT - KARRIER A TANÜGYBEN, A személyi menedzsment alapjai című kiadványból származik, melynek szerzői Máté Ágota, Muhi Béla és Samu Erika. A kiadvány a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács szervezésében, a magyarországi Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya támogatásával jelent meg Újvidéken 2005-ben a Free Media kiadásában. Szerkesztők Dr. Ribár Béla és Muhi Béla.
