Magyarország Nemzetközi Médiafigyelő Projekt 2010 Országjelentés

Magyarország Nemzetközi Médiafigyelő Projekt 2010 Országjelentés

Szerkesztő: Sáfrány Réka Fordító: Pap Szilvia Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség, Budapest, 2010

Köszönetnyilvánítás

A GMMP 2010 a creative commons alá tartozó, „Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd!” licenccel rendelkezik. A GMMP 2010 projektet egy nemzetközi civil szervezet, a Keresztény Kommunikációs Világszövetség (WACC) koordinálta, mely kommunikációs tevékenységeket támogat a társadalmi változás érdekében, az adatok elemzését végző dél-afrikai Media Monitoring Africa (MMA) közreműködésével. A GMMP 2005 adatait szervezetek százai, többek között gender és média-aktivisták, tömegkommunikációval foglalkozó társadalmi szervezetek, tudományos kutatók és média szakos egyetemisták, médiában dolgozó szakemberek, újságírói egyesületek, alternatív médiahálózatok és egyházi csoportok együttes önkéntes erőfeszítéssel gyűjtötték össze.

Kereskedelmi forgalomba nem hozható. Tilos a mű felhasználása kereskedelmi célokra! Eredeti mű. Megváltoztatni, átalakítani és felhasználni tilos! A mű bármilyen felhasználása vagy megosztása előtt adjon felvilágosítást az engedély feltételeiről! A felsoroltak nem érintik a tisztességes használatot és egyéb jogokat.

GMMP 2010: Magyarországi riport 2

Előszó Nemzetközi háttér és előzmények •

2009. november 10. egy átlagos nap volt a hírszerkesztőségek munkatársai számára a világ minden pontján. Ugyanakkor ez a nap különleges is volt azoknak a csoportoknak, akik több mint 100 országban a hírmédiumok megfigyelésére gyűltek össze. Több hónapos tervezés, előkészület és képzés után hívták életre a Negyedik Nemzetközi Médiafigyelő Projektet (GMMP).

•

A Nemzetközi Médiafigyelő Projekt (GMMP) a világ leghosszabb ideje működő és legkiterjedtebb kutatása a hírmédiumokról társadalmi nemi (más szóval gender-) szempontból. 1995-ben vette kezdetét, amikor önkéntesek a világ 71 országában kísérték figyelemmel a nők jelenlétét saját országaik rádiós, televíziós és nyomtatott híradásaiban. A kutatás feltárta, hogy a híralanyoknak – azaz a megkérdezetteknek vagy a tudósításban szereplőknek – mindössze 17%-a volt nő. Úgy találták, hogy a nemi egyenlőség „a világ bármely térségében csupán távoli cél. A nők gyakrabban szerepeltek inkább hírolvasóként, de maguk a hírek még ritkán szóltak a nőkről”.1

•

2000-ben hetven ország vett részt a Második GMMP-ben. Ezt és a rákövetkező projekteket a Keresztény Kommunikációs Világszövetség (WACC) koordinálta. A kutatás szerint viszonylag változatlan volt a kép: mindössze a híralanyok 18%-volt nő, ami statisztikailag nem jelentős változás az ötéves időszak alatt.2

•

A Harmadik GMMP-hez 2005-ben 76 országból csatlakoztak résztvevők. A nők híradásokban való jelenlétét illetően tapasztalható volt némi előrelépés. 21% volt a női híralanyok aránya. Ez az öt évvel korábbi eredményhez viszonyított 3%-os növekedés szignifikánsnak tekinthető. Az eredmények azonban döntően azt bizonyították, hogy a nők továbbra is szinte láthatatlanok voltak a tudósításokban. Nagyon kevés hír – csupán a cikkek kevesebb, mint 10%-a – összpontosított kifejezetten a nőkre. A nők ritkán szerepeltek központi helyen a híradások legfőbb hányadát kitevő tudósításokban. A férfi híralanyok száma minden főbb témakörben meghaladta a nőkét. A szakértői vélemények döntően férfiaktól származtak, a hírekben szereplő szakértőknek csupán 17%-a volt nő. Híralanyokként a nők a különböző magasabb végzettségű szakmák kategóriáiban is alulreprezentáltak voltak. A harmadik GMMP azt mutatta, hogy az újságíró neme hatással volt arra, hogy nőkről szóltak-e a hírek vagy sem: több női híralany szerepelt azokban a tudósításokban, melyeket női újságírók készítettek (25%), mint azokban, melyeket férfiak (20%).

•

Az Első GMMP, és mint látni fogjuk, a Negyedik Médiafigyelő Projekt is azt tanúsította, hogy a világ, amiről a hírek beszámolnak, többnyire férfivilág. Mindent összevetve a híradások kétszer akkora valószínűséggel inkább megerősítették, mintsem megkérdőjelezték a nemi sztereotípiákat. A nemek egyenlő(tlen)ségéről szóló hírek szinte nem is léteztek.

1

Global Media Monitoring Project, Women’s participation in the news. National Watch on Images of Women in the Media (MediaWatch) Inc. 1995 2 Spears, George and Kasia Seydegart, Erin Research Inc. with additional analysis by Margaret Gallagher. Who makes the news? Global Media Monitoring Project. 2000


Magyarországi előzmények •

A magyar média gender-szempontú megfigyelése azért fontos, mert különböző problémák pontos meghatározásában segít: ilyen a nők tényleges társadalmi szerepei és a médiában tapasztalható alulreprezentáltságuk és sztereotip ábrázolásuk közötti ellentmondás, vagy a női újságírók még mindig korlátozott befolyása a hírszerkesztőségekben. Magyarország ratifikálta a nemek közötti esélyegyenlőséget elősegítő nemzetközi egyezményeket, továbbá a 2003-as Egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény tiltja a nemi alapú diszkriminációt a munka világában és számos polgári jogi jogviszonyban. Ennek ellenére a nők és a férfiak között továbbra is jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatóak a köz- és a magánéletben egyaránt. Fontos, hogy ráébredjünk: a média nemcsak tükrözi ezeket a nemi egyenlőtlenségeket, hanem befolyással is bír rájuk, sőt hozzájárul fenntartásukhoz.

•

A hírmédia a legtöbb ember számára továbbra is a legfontosabb és legbefolyásosabb információ-, ismeret- és véleményforrás. Kulcseleme a köz- és magánszférának egyaránt, mely az emberek, nemzetek és társadalmak életének színtere. Egy olyan nemzet vagy társadalom, amely nem ismeri magát teljes mértékben, nem tud válaszolni a polgárok igényeire. Számít, hogy ki és mi jelenik meg a hírekben, illetve hogyan ábrázolják az embereket és az eseményeket. Ugyanilyen fontos az, hogy ki marad ki, és miről nem tudósítanak. Világszerte tapasztalható, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés kulturális beágyazottságát tovább erősíti maga a média.

•

Magyarország 2005 után másodjára vett részt a GMMP-ben, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Hungarian Women’s Lobby) koordinálásával, amely különböző női jogi civil szervezeteket tömörítő ernyőszervezet és az Európai Női Lobbi tagja. Mivel rendelkezésünkre álltak a 2005-ös GMMP tapasztalatai és eredményei, amelyet az akkoriban tevékeny IGEN Egyesület szervezett, szükségszerűnek éreztük, hogy Magyarország folytassa a Nemzetközi Médiafigyelő Projektben való részvételt. A 2005-ös GMMP magyarországi eredményei kifejezetten megdöbbentőek voltak: azt mutatták, hogy a híralanyoknak csak 12%-a volt nő, 88%-a férfi; a női riporterek aránya 43% volt, miközben a TV bemondók között a nők – különösen a fiatalabb, vonzó nők – 82%-os többségben voltak. A kérdés az volt, történt-e azóta mérhető változás a hírmédiában, például több nőt találunk-e a híralanyok között, visszább szorult-e a nők és férfiak sztereotip ábrázolása, vagy a híradások gender-szempontból körültekintőbben jelenítik-e meg az eseményeket.

Összefoglaló •

A GMMP 2010 magyarországi eredményei értelmében a nők pontosan háromszor kisebb valószínűséggel szerepeltek a hírekben, mint a férfiak: az összes híralany közül csak 25% volt nő, 75% férfi. Különösen a legfontosabb témákban, mint például a "politika és kormányzás’ valamint a ’gazdaság’, túlnyomórészt férfi híralanyok szerepeltek (83% illetve 75%). A legfontosabb és legrangosabb szakmákkal rendelkező híralanyok (például a politikusok, az üzletemberek és a hírességek) között szintén nagy arányban meghaladta a férfiak száma a nőkét. Csak az olyan kategóriákban, mint a ’sportolók, atléták’ és a ’gyerekek, fiatalok’ voltak enyhe számbeli fölényben a nők a férfiakkal szemben. Híralanyokként a férfiakat sokkal gyakrabban ábrázolták hatalmi pozícióban – például szóvivőként vagy szakértőként – mint a nőket: utóbbiak sokszor csupán mint magánemberek vagy a többség véleményének képviselői jelentek meg. A női híralanyok esetében a híradás hatszor olyan gyakran tért ki a családi állapotra, mint a férfiak esetében, illetve a nyomtatott sajtóban a női híralanyok aránylag gyakrabban jelentek meg fényképeken, mint a férfiak – mindkettő olyan újságírói gyakorlat, amely hozzájárul a nemi sztereotípiák erősítéséhez. Ami a hírek ismertetését és tudósítását illeti, jóval kevesebb (38%) volt a női bemondók és riporterek, mint a férfiak (62%) által közölt hír. Fejlődést jelent, hogy néhány cikk erejéig a hírmédiában valóban megjelent a nemek közötti egyenlőség témája, illetve a nemi alapú egyenlőtlenség problémája – ugyanakkor a vizsgált napon négyszer több olyan hír jelent meg, amely erősítette a nemi GMMP 2010: Magyarországi riport 4

sztereotípiákat, mint olyan, amely megkérdőjelezte azokat. Mindent egybevetve a mostani eredmények azt jelzik, hogy a hírmédia lassanként növekvő érzékenységet mutat a társadalmi nemi szempontokra, miközben azonban a tudósítások között még mindig nagy számban találhatóak olyanok, amelyeket a társadalmi nemi sztereotípiák fenntartására alkalmas újságírói hozzáállás jellemez.

EGY NAP A HÍREKBEN MAGYARORSZÁGON •

2009. november 10. A nap híradásainak témái meglehetősen átlagosak voltak a magyarországi médiában. A nemzetközi események között a fő hír a Berlini Fal leomlásának 20. évfordulója volt. Az ugyanakkor már kevésbé tipikus elem ebben a tudósításban, hogy a német kancellár, aki számos, a cikkeket kísérő fényképen megjelent, egy nő, Angela Merkel. További nemzetközi hír volt a H1N1 járvány terjedése a szomszédos országokban, egy pakisztáni terrortámadás, magyar hegymászók eltűnése a Himalájában, az Egyesült Államok elnökének döntése arról, hogy még több csapatot küld Afganisztánba, és egy nagy lottónyeremény az Egyesült Királyságban.

•

Az országos hírek néhány közös témára összpontosítottak: a magyarországi H1N1 járványra, a hazai gyártású oltóanyag általános elérhetőségére és az ellenzéki párt azon követelésére, hogy hozzák nyilvánosságra a gyártó céggel kötött szerződést; a pénzügyi világválság okozta hazai problémákra, például a jelzáloghitel és a munkanélküliség kérdéseire, illetve azoknak az emberek mindennapi életére gyakorolt harásaira; két, külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi rádióadó elnémítása körüli vitára és egy fontos fővárosi villamos-beruházás meghiúsulásának okaira.

•

A különböző médiumokban azonban, attól függően, hogy azok inkább az akkor kormányzó szocialista párt vagy a konzervatív ellenzék támogatását élvezték, a riportok nagyon eltértek egymástól. A Népszabadság például – meglehetősen támogató hangnemben – egy szocialista politikus kinevezéséről tudósított „Budapesti kormánybiztos lesz Horváth Csaba” címmel. Ugyanakkor a jobboldali újságok különféle kritikus hangvételű cikket jelentettek meg a kormánypárthoz kötődő bizonyított, illetve állítólagos korrupciós ügyekről és bűncselekményekről, továbbá a konzervatív ellenzék cselekvési terveiről abban az esetben, ha a 2010-es választásokat követően hozzálátnak a kormányzáshoz, ami akkor valószínűnek tűnt.

•

Arra is érdemes kitérni, hogy az (igencsak szélsőséges) jobboldali Magyar Hírlap ezen a napon cikkeket és véleményeket közölt a Nobel-díjas Kertész Imréről, a Sorstalanság című, a holokausztot túlélő zsidó fiúról szóló regény írójáról. Ezek a cikkek meglehetősen intoleráns és antiszemita hangvételűek, ami egy igen nyugtalanító tendenciát jelez a magyar közéleti és médiadiskurzuson belül.

•

A kutatás ugyancsak jellegzetes és szembetűnő eredménye, hogy különösen a pletykalapok rengeteg olyan tudósítást tartalmaztak, melyek nőkre és férfiakra jellemző kliséket foglaltak magukba. A bulvárhírek között szerepelt például, hogy megölt egy nőt a volt barátja, az újságíró megfogalmazása szerint „szerelemféltésből”; hogy egy közismert férfizenész televíziós valóságshow-ban keres feleséget; hogy Angela Merkel és Hilary Clinton hasonló ruhát és frizurát viselt a Berlini Fal leomlásának évfordulóján; de címoldalon szerepelt egy félmeztelen nő fotója is – ami mindennapos gyakorlat ennél a bulvárlapnál (!). Mindemellett a pletykalapok néhány olyan hírt is közöltek, melyek tulajdonképpen inkább megkérdőjelezték a nőkkel kapcsolatos sztereotípiákat, mint például az a történet, mely egy nő küzdelméről számol be volt férjével, aki szexuálisan zaklatta közös lányukat, vagy az, amelyik egy pincérnőről szól, aki két embert mentett ki egy égő autóroncsból. A bulvársajtóban uralkodó sablonos gender-ábrázolás kontextusában az olyan, alkalmanként megjelenő hírek, melyek dacolnak a nemi sztereotípiákkal, valószínűleg kevésbé tűnnek hitelesnek és a nők megerősítésre alkalmasnak, sokkal inkább tűnnek úgy, mintha csak az érdekesség kedvéért kerültek volna oda.


HÁTTÉR •

Magyarországi kontextus: az országos magyar minőségi/politikai napilapokat világos párt-, illetve politikai preferencia jellemzi, és ez, különösen a jobboldali média esetében, gyakran felülír egyéb tényezőket, gyakran még a teljes körű tájékoztatás, a vélemények és emberek méltányos és kiegyensúlyozott reprezentációja, vagy a politikai korrektség szempontjait is. A politikai lapok forgalma különböző tényezők miatt csökkent: nő a bulvárlapok forgalma, az emberek jobban szeretnek helyi újságokat olvasni, és egyre jobban terjed az online tömegtájékoztatás.

•

Más országokhoz hasonlóan Magyarországon is növekszik az internetes média jelentősége, különösen a hírek terén. Bár a friss kutatások szerint Magyarországon a hírek fő forrásának még mindig a televíziós hírműsorok tekinthetők, növekszik azoknak az embereknek a száma, akik egyáltalán nem néznek TV-t, hanem főként online vagy egyéb forrásból értesülnek a hírekről. A kizárólag az interneten megjelenő médiát általában nem jellemzi egy bizonyos politikai párthoz vagy mozgalomhoz való erős kötődés, azonban a legnépszerűbbek „bulvárszerű” elemekkel rendelkeznek. A nők megjelenítését illetően ez a fajta pletykalapstílus azt jelenti, hogy a legnépszerűbb online hírforrások előszeretettel nagyon sablonos szerepben tüntetik fel a nőket. Példának okáért ezen médiumok női rovataiban sok genderalapú erőszakkal és szexuális kizsákmányolással kapcsolatos riport igen problematikus, olykor egyenesen nőgyűlölő volt.

•

Általában véve a nemek közötti egyenlőség témája és a nők méltányosabb médiabeli reprezentációja nem kezdett el általánosabban elfogadott gyakorlattá válni az elmúlt években. Az a néhány téma, amelynek sikerült bekerülnie a mérvadó médiatermékekbe, és amelyek tudósítása során gender-szempontokat is figyelembe vettek, általában kevésbé ellentmondásosak és inkább általánosabbak voltak, vagy olyan célt szolgálnak, mint például az arról folyó vita alátámasztása, hogy miként növelhető legjobban a megszületendő gyermekek száma. Nagyon nyugtalanító, hogy a nőkkel (és gyerekkel) szembeni erőszak kérdésével kapcsolatban nem volt nagyobb áttörés a jelenség valódi okainak és hatásainak megnevezését illetően; az erről szóló tudósítások nagy része továbbra is áldozathibáztató álláspontot jelenít meg a nemi alapú erőszak témájával kapcsolatban, és továbbra is a tévhitet erősíti, hogy azt nem lehet megakadályozni megfelelő társadalmi és jogi intézkedésekkel.

•

A megfigyelt médiumok: a következő tömegtájékoztatási eszközöket választottuk ki a 2010. november 10-i megfigyelésre. Televíziós csatornák: négy adó, két közszolgálati és két kereskedelmi, mely az országban a legtöbb néző számára elérhető. MTV1: A legfontosabb országos magyar televíziós csatorna. Mivel állami tulajdonban van, általában a legjelentősebb közszolgálati információ-forrásnak tekinthető, ezért híradói arra törekszenek, hogy tájékoztassanak a legfontosabb országos és nemzetközi eseményekről. Mindazonáltal, mivel állami kézben van, kétségtelenül olyan médium, amelyben a kormányzó párt véleménye kerül előtérbe. (A legfontosabb esti híradót kísértük figyelemmel 19:30-kor.) Duna TV: Egy országos, állami tulajdonban lévő televíziós csatorna, amelyet műholdon keresztül nemzetközileg is fogható; célja, hogy az országban és külföldön, elsősorban a szomszédos országokban élő, magyar nemzetiségűeket ellássa hírekkel. Tudósításainak hangvétele gyakran hagyományosabb, középpontjukban a nemzeti értékek állnak. (A fő 18:00 órás híradó került elemzésre.) RTL Klub: Az egyik legnépszerűbb, magánkézben lévő kereskedelmi TV állomás. Bár hírműsorai tudósítanak a legfontosabb politikai és társadalmi eseményekről, melyek Budapesten, Magyarországon és külföldön történtek, ezek hangvétele gyakran túlzó, feltűnést GMMP 2010: Magyarországi riport 6

keltő. Rendszeresen beszámolnak gyilkosságokról, katasztrófákról, hírességekkel kapcsolatos újdonságokról. (A 18:30-as esti híradót figyeltük.) TV2: A másik fő kereskedelmi csatorna. Híradói általában nagyon hasonlóak az előbbi kereskedelmi adóéihoz, tartalomban és stílusban egyaránt. (A legfontosabb, 18:30-kor kezdődő híradó került elemzésre.) Rádióállomások: Egy állami és egy másik, inkább jobboldali adót választottunk. MR1 Kossuth Rádió: Állami tulajdonban lévő, közszolgálati, országszerte fogható rádióállomás. A hírműsoroknak fontos szerepe van ezen az adón, mivel a témák széles spektrumáról próbálja információval ellátni a hallgatókat. (Egy krónikát kísértünk figyelemmel 16:30-kor.) Info Rádió: Jobboldali, magánkézben lévő rádióállomás, amely a híradásra összpontosít. Különböző tematikus műsorai is vannak, melyekben elsősorban jobboldali szempontok a meghatározóak. (Kér híradást figyeltünk, 13:00-kor és 20:00-kor.) Nyomtatott sajtó: Népszabadság: A legnépszerűbb országos minőségi/politikai napilap. Inkább baloldali szempontokat jelenít meg. A legszélesebb körű és legváltozatosabb híreket összefoglaló újságnak tekinthető a minőségi napilapok között. Magyar Hírlap: Ez a lap korábban liberális beállítottságú volt, egy szerkesztőbizottság élén történ váltás után azonban jobboldali újsággá vált. Bár részben még minőségi lapnak tekinthető, gyakran intoleráns, antiszemita nézetei kérdésessé teszik ezt a megjelölést. Magyar Nemzet: Újabb országos minőségi/politikai napilap, a legrégebbi jobboldali hagyománnyal. Blikk: A legszélesebb körben forgalmazott napilap. Bulvárújság, amely minden hírt szenzációhajhász stílusban közöl. Bors: Egy másik nagy példányszámú bulvárlap. Leginkább botrányokat és bűncselekményeket tárgyal, melyeknek szereplői ismert személyek vagy mindennapi emberek. Metropol: Széles körben terjesztett, ingyenes minőségi napilap, mely az ország legnagyobb városaiban érhető el, és amelynek kiadásai régiónként népiképp eltérnek. Sokféle hírről számol be rövid formában. •

A kutatók: A médiafigyelés résztvevői 2005-höz hasonlóan leginkább női jogi aktivisták voltak, akik közül néhányan olyan civil szervezettek tagjai, melyek a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség tagszervezetei (például FIONA – Fiatal Nők Egyesülete, LABRISZ – Leszbikus Nők Szövetsége, MONA – Magyarországi Nőkért Alapítvány és a PATENT Egyesület). A többiek gender tanulmányokat és annak rokontudományait tanuló egyetemisták és PHD hallgatók voltak.

•

Összegzésképpen: 9 ember (8 nő és 1 férfi) vett részt a médiafigyelésben, összesen körülbelül 32 órát fordítva az elemzésre. 163 hírt figyeltek meg, és 441 embert azonosítottak a tudósítások alanyaként.


A HÍRADÁSOK TÉMÁI

1. ábra: A hírek témái az összes megfigyelt médiumban

•

A hírek témái: Mint azt az eredmények mutatják, a különböző típusú médiumok – a televízió, a rádió és a nyomtatott sajtó – leginkább az alábbi néhány témakörbe tartozó hírről tudósítottak: ’politika és kormányzás’ (38 hír), ’gazdaság’ (35), ’tudomány és egészség” (25), ’bűnözés és erőszak’, valamint ’hírességek, művészetek és média, sport’ (23-23). A fenti ábra szerint, míg a nyomtatott sajtóban a legnépszerűbb téma a ’politika és kormányzás’ volt, a televízióban a ’tudomány és egészség’ témájába tartozó hírek jelentek meg leghangsúlyosabban, különös tekintettel a H1N1 járványról szóló információkra. A rádióban ugyanakkor a gazdaság volt a legtöbb tudósítás fő témája.

TÉMA

Nők aránya (%)

Férfiak száma

aránya (%)

Száma

Politika és kormányzás

36%

15

64%

24

Gazdaság

30%

14

70%

31

Tudomány és egészség

39%

16

61%

24

Társadalom és jog

46%

7

54%

8

Bűnözés és erőszak

31%

7

69%

16

Hírességek, művészet és média, sport

66%

10

34%

5

A lány-gyerek

0%

0

0%

0

Egyéb

25%

1

75%

3

Összesen

70

111

1. táblázat: A hírek témái a riporter neme szerint


A riporter neme (amikor az meghatározható volt) és a hír tárgya közötti összefüggésre vonatkozó adatok egyértelmű, nemek szerinti részrehajlást mutatnak a tudósítói feladat elosztása terén. A legjelentősebb kérdésekről, mint amilyen a ’politika és kormányzás’, valamint a ’gazdaság’, férfiak tudósítottak, míg a női riporterek csak a kevésbé fontos ’hírességek, művészetek és média, sport’ témában voltak jelen nagyobb arányban a férfiaknál, 66% százalékkal. A ’társadalom és jog’ rovatban az eloszlás csaknem azonos volt, de ehhez az adathoz érdemes figyelembe venni, hogy a nőkről mindig nagyobb szociális érzékenységet feltételeznek.

2. ábra: A női riporterek százalékos aránya az egyes témákban

A HÍREK •

A nők és férfiak mint hírszereplők aránya a hírekben Magyarországon: A nők pontosan háromszor kisebb eséllyel kerültek a tudósítások középpontjába, mint a férfiak. Az összes híralanynak csupán 25%-a volt nő, míg 75%-a férfi. Bár ez némi fejlődést mutat 2005-höz képest, amikor az megoszlás 12%, illetve 88% volt, ez még mindig meg sem közelíti a lakosság azonos nő/férfi arányát, és nem tükrözi a nők társadalomban betöltött valódi szerepeinek a jelentőségét. Ha tovább vizsgáljuk a nők és a férfiak arányát a különböző hír-témakörökön belül (lásd az alábbi ábrát), azt látjuk, hogy a legfontosabb témákban, mint amilyen a ’politika és kormányzás’, továbbá a ’gazdaság’, a szereplők zöme (83%, illetve 75%) férfi volt. A ’társadalom és jog’ valamint ’hírességek, művészet és média, sport’ kategóriákban ugyancsak sokkal nagyobb számban jelentek meg főszereplőként a férfiak, mint a nők. A ’tudomány és egészség’ rovatban kicsit nagyobb arányban szerepeltek nők: ebben a kategóriában az összes hír 40%-ának voltak ők az alanyai.


3. ábra: Nők mint harszereplők aránya a különböző témákban

•

Női és férfi szereplők jelenléte Magyarországon médiumonként – rádió, TV és újságok: Ha a médiumok különböző fajtáit összehasonlítjuk, a nyomtatott sajtó, az összátlaghoz hasonlóan, 23%-ban női híralanyokat szerepeltet. Ugyanakkor nagyobb valószínűséggel találunk női alanyokat a TV hírekben (33%), és sokkal kisebb eséllyel a rádióban (18%). NYOMTATOTT SAJTÓ

RÁDIÓ

TELEVÍZIÓ

Nem

2010

Szám

2010

Szám

2010

Szám

Nő

23%

62

18%

6

33%

45

Férfi

77%

211

82%

27

67%

90

2. táblázat: A szereplők neme az újság-, rádió és televízió hírekben

•

Hírforrások: Az egyik módszer a nők hírekben való ábrázolásának értékelésére az, ha szemügyre vesszük, milyen arányban jelennek meg híralanyaként (forrásként) a különböző hatókörű tudósításokban. Az eredmények szerint a nők legnagyobb eséllyel az országos és egyéb ügyekről (35%), valamivel kisebb valószínűséggel a helyi (32%) vagy nemzetközi (32%) ügyekről, legkisebb eséllyel pedig a csak helyi ügyekről szóló hírekben jelennek meg. Egy másik, még fontosabb kérdés és a probléma körüljárásának következő módja annak vizsgálata, hogy melyek voltak azok az egyes témák, amelyekben több nő, mint férfi jelent meg, vagy fordítva. Legmagasabb arányban azokban a hírekben szerepeltek nők, amelyek kifejezetten gender nézőpontot tükröztek, mint például a ’nők a politikai hatalomban és döntéshozatalban’ (100%), a ’nők részvétele a gazdasági folyamatokban’ (100%), ugyanakkor, érdekes módon, a ’női képviselőjelöltek’ témája nem tartozott ebbe a körbe (29%). A további témakörök, melyekben a férfiaknál több női híralany szerepelt, a ’fogyasztói GMMP 2010: Magyarországi riport 10

kérdések’ (79%), a ’katasztrófa, baleset, éhínség’ (64%) és a ’gazdasági válság’ (59%) voltak. Csak férfiak jelentek meg a legtöbb politikai és gazdasági témakörbe tartozó, különböző altémában, mint amilyen a ’béke, tárgyalások, szerződések’, vagy a ’gazdasági ösztönzők, statisztikák, üzlet’, továbbá a legtöbb jogi kérdésekkel és bűnözéssel kapcsolatos altémában. A rovatok közül néhány, amelyből teljesen hiányoznak a női híralanyok, a legfontosabbak közé tartozik, és társadalmunk kormányzásának és a pénzügyi élet igazgatásának központi jelenségeivel foglalkozik. •

Kik formálják a híreket?

Foglalkozások és társadalmi szerepek - Top 10

Nők aránya (%)

Férfiak száma

Aránya (%)

száma

Kormánypolitikus, miniszter, szóvivő

15%

28

85%

158

Kormányhivatalnok, köztisztviselő/közalkalmazott

14%

3

86%

15

Rendőr, katona

33%

5

67%

12

Akadémiai szakértő, tanár vagy egyetemi oktató, óvodapedagógus

42%

11

58%

13

Egészségügyi és szociális szakember, orvos, ápoló

25%

6

75%

17

Üzletember

34%

11

66%

21

Híresség, művész, színész, író

16%

4

84%

20

Sportoló, atléta

52%

9

48%

9

Gyermek, fiatal

52%

6

48%

5

Bűnöző, gyanúsított

14%

1

86%

7

25%

106

75%

321

…… Összesen

3. táblázat: A hírforrások foglalkozása és társadalmi szerepe, nemek szerint

A 3. táblázat arra derít fényt, hogy milyen a női és férfi híralanyok foglalkozás- és pozícióbeli megoszlása – szem előtt tartva azt, hogy ezekhez eltérő társadalmi státusz járul. A legfontosabb és legtekintélyesebb foglalkozásokat képviselő híralanyok (például a politikusok, üzletemberek és hírességek) zömében még mindig férfiak. A női híralanyok aránya csupán a ’sportolók, atléták’ valamint ’gyerekek, fiatalok’ kategóriában haladta meg kis mértékben a férfiakét. •

A női és férfi szereplők hírekben betöltött funkciója: A következő táblázat egy másik tényező, a hírekben betöltött szerep szerint csoportosítja a híralanyokat. Az eredmények tanúsága szerint a férfiak a nőknél sokkal nagyobb eséllyel szerepeltek ’híralany’, ’szóvivő’, ’szakértő’ vagy ’szemtanú’ szerepben a hírekben, miközben a nők csak a ’közvélemény’ képviselőiként szerepeltek nagyobb arányban a férfiaknál. Ezek az adatok azt is világosan jelzik, hogy a férfiakat gyakrabban ábrázolják hatalmi pozícióban, mint a nőket; az utóbbiak nagyobb eséllyel magánemberként vagy a közvélemény képviselőiként, vagyis sokkal alacsonyabb presztízsű szerepekben jelennek meg. Amikor arról beszélünk, mennyi a nők összaránya a tudósításokban, illetve mekkora számban tűnnek fel különböző szerepekben, mindig felmerül a kérdés: a nők alacsony aránya a hírekben annak tudható-e be, hogy kisebb számban vannak jelen a közélet különböző területein – vagy a média hajlamos a társadalmat egy gender szempontból torz tükrön keresztül ábrázolni? Véleményünk szerint a média nem képes közvetlenül befolyásolni a társadalmi valóságot, mint például a nők számát a vezető politikusok és üzletasszonyok között. A tömegtájékoztatásban dolgozóknak és a szerkesztőknek azonban megvan a lehetőségük és felelősségük azt illetően, hogy társadalmi nemi szempontokat is figyelembe véve közelítsék meg a különböző témákat, illetve női és férfi szakértőket is bevonjanak a fontos kérdések megvitatásába vagy kommentálásába – amivel azután hozzájárulhatnának a GMMP 2010: Magyarországi riport 11

nők számának emelkedéséhez a hírekben, illetve a nemek közötti egyenlőtlenségekkel kapcsolatos tudatosság mértékének az növeléséhez. Híralanyok szerepe a tudósításokban

Nők aránya (%)

Férfiak aránya (%)

2010

száma

2010

Híralany: a hír erről a személyről szól Szóvivő: a személy egy másik ember, csoport vagy szervezet nevében jelenik meg vagy beszél Szakértő vagy kommentátor: a személy további információt, véleményt vagy magyarázatot fűz az adott eseményhez Személyes tapasztalat: az illető személyes tapasztalatain alapuló véleményét vagy észrevételét tolmácsolja

24%

59

76%

192

17%

9

83%

46

24%

15

76%

46

50%

21

50%

22

Szemtanú: a személy tanúsítja vagy kommentálja, ami történt Közvélemény: a személy álláspontja vélhetően a 'mindennapi ember' véleményét tükrözi

68%

7

32%

3

13%

2

87%

12

Egyéb

0%

0

100%

1

Nem meghatározható

0%

0

0%

0

25%

113

75%

322

Összesen

száma

4. táblázat: A híralanyok funkciója a tudósításban, nemek szerint

•

Áldozatképzés a hírekben: 19 nő és 18 férfi, azaz körülbelül az összes hírforrás 8%-a, áldozat szerepben jelent meg a tudósításokban. A nőket leginkább családon belüli erőszak, családon kívüli szexuális erőszak, illetve nemi alapú diszkrimináció áldozataként ábrázolták. A férfiak többnyire mint a háború és terrorizmus áldozatai jelentek meg, míg a természeti katasztrófák és erőszakos bűncselekmények áldozatai között mindkét nem képviselői megjelentek.

•

Identitás és családi állapot a hírekben: Az eredmények szerint a média még mindig nagyon gyakran megemlíti a nők családi állapotát, amikor bemutatja őket a hírekben. A nemi sztereotipizálás eme szokása világosan látható abból a tényből is, hogy a nők 19%-át családi állapotuk alapján határozták meg, miközben a férfi szereplőknek csak 3%-át ábrázolták ilyen módon. Ha az újságíró nemét is számításba vesszük, megfigyelhető, hogy a riporternők nagyobb valószínűséggel (14%) említették a hírek szereplőinek családi állapotát, mint férfi kollégáik (4%), ezzel is fenntartva ezt az egyenlőség elve ellen ható gyakorlatot.

•

Képek a hírekben: Végül, de nem utolsó sorban azt is megvizsgáltuk, van-e kapcsolat a hírek szereplőinek neme és fényképen való megjelenése között. Ebben az adatok egyértelmű gender-irányultságot mutattak: a hírben szereplő nők közel fele, 45%-a, fényképen is megjelent az újságokban, ellenben a férfiaknak csak 15%-a. Tekintettel arra, hogy a női híralanyoknak csak kisebb része volt híres ember, többségük pedig átlagpolgárként csak azért jelent meg a tudósításokban, hogy egy szemtanú vallomását vagy egy népszerű véleményt tolmácsoljon, a nők fotózása, főként ilyen szerepekben, inkább fenntartani, nem pedig felszámolni segít a nemekkel kapcsolatos sztereotípiákat.

KI MONDJA A HÍREKET? •

A vizsgálódás másik nagy területe a GMMP-n belül a ’Kiről formálják a híreket?’ általános kérdésének másik nézőpontja: a nők aránya a tudósítók, műsorvezetők és hírolvasó-bemondók között. Egy ezen a téren végzett kutatás azt mutatta, hogy más munkaterületekhez hasonlóan, a nők újságíróként is olyan foglalkozási követelményekkel néznek szembe, mint a hosszú munkaidő és olyan fajta ’rugalmas’ munkakörülmények, amelyeket nehéz összehangolni magán- vagy családi életükkel; az életkor miatti diszkrimináció, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb bemondókat részesítik előnyben, különösen a televízióban; az üvegplafon-jelenség, GMMP 2010: Magyarországi riport 12

melynek értelmében férfiak töltik be a legmagasabb pozíciókat az adott területen, illetve a nők nehézségekkel szembesülnek, amikor befolyásosabb tisztségeket szeretnének elérni. •

Bemondók és műsorvezetők együttvéve: A GMMP az egyes hírek tudósítóinak (bemondójának és riporterének) a nemét, nem pedig a nők és férfiak szerkesztőségbeli arányát vette számításba. Azt találtuk, hogy, mindent egybevetve, több hírről tudósítottak férfiak, mint nők. A televízióban, a rádióban és az újságokban (ahol meg lehetett határozni az újságíró nemét), 70 nő (38%) és 111 férfi (62%) tudósított a friss történésekről. A riporter- és bemondónők eloszlása azonban eltért az egyes médiumokban; arányaiban több TV (44%), mint rádió- (38%) és nyomtatott sajtóban megjelent (24%) hírt mondtak el vagy tudósítottak nők.

4. ábra: A nők által bemutatott hírek aránya a média különböző fajtáiban

•

Bemondók: Összességében mind a TV-ben (58%), mind a rádióban (69%) több hírt olvastak fel férfi, mint női bemondók. Az ’országos és egyéb’ híreket nagyobb valószínűséggel tolmácsolták bemondónők, miközben minden további fajta hírt (’helyi’, ’országos’, külföldi’) kétszer akkora eséllyel kaptak meg férfi kollégáik. Nők aránya (%)

Férfiak aránya (%)

A tudósítás tárgya

2010

száma

2010

Politika és kormányzás

34%

5

66%

10

Gazdaság

37%

9

63%

15

Tudomány és egészség

41%

9

59%

13

Társadalom és jog

40%

4

60%

6

Bűnözés és erőszak Hírességek, művészet és média, sport

28%

4

72%

10

68%

4

32%

2

0%

0

0%

0

Összesen 38% 35 62% 5. táblázat: TV és rádióbemondók a főbb témakörökben, nemek szerint

56

A lány-gyerek

Száma

Ha megnézzük, milyen összetételben jelennek meg a nők és férfiak a bemondók között a főbb témákban, megállapíthatjuk, hogy a legtöbb, nő által beolvasott hír a ’hírességek, művészet és média, sport’ témakörből került ki (68%), míg az összes többi, jelentős témakörben kétszer akkora valószínűséggel jutottak szóhoz a férfiak, mint a nők. GMMP 2010: Magyarországi riport 13

•

Tudósítók: A hírek riportereit illetően a nők és a férfiak aránya a különböző típusú médiumok mentén meglehetősen nagy változatosságot mutat. A nők által tudósított hírek aránya alacsonyabb volt a nyomtatott sajtóban (24%), mint a televízióban (49%) vagy a rádióban (60%) megjelenő tudósítások körében. Miközben a rádióadóknál összességében alacsony volt a riporterek száma, a televízióban és az újságokban érdemes összehasonlítanunk a két nem által közvetített hírek arányát. Általános pozitív tendenciának tűnik, hogy hogy a televízióban, ahol a női újságírók személyesen is megjelenhetnek a hivatásos riporter szerepében, a nők és a férfiak által készített tudósítások aránya egyenlő. Nem mondható el viszont ugyanez az újságok cikkeiről, ahol háromszor nagyobb valószínűséggel találkozhatunk férfi tudósítókkal, mint nőkkel – legalábbis azokban az esetekben, ahol meg tudtuk határozni a riporter nemét. Ha figyelemmel kísérjük ezeknek a híreknek a „hatósugarát”, láthatjuk, hogy a nemzetköziekről kissé nagyobb eséllyel (51%) nők tudósítanak, míg a helyi vagy országos ügyeket kétszer-háromszor akkora valószínűséggel férfiak közvetítik. Ha a fő hírtémákat vesszük szemügyre férfi-női bontásban (5. ábra), azt találjuk, hogy a politikával, gazdasággal, tudománnyal és egészséggel, továbbá bűnözéssel kapcsolatos jelentősebb hírek többségét (63% és 79% között) férfiak tolmácsolták a lakosságnak, a nők pedig csak a ’hírességek, művészet és média, sport’ (52%) valamint ’társadalom és jog’ (55%) rovatban tudósíthattak kissé nagyobb valószínűséggel.

5. ábra: A tudósítónők aránya a fontosabb témákban

GENDER ÉS HÍREK •

A tudósító neme azokban a hírekben, melyekben nők álltak a középpontban: A férfiak által készített 49 riport közül csak 2 középpontjában álltak nők. Női újságírók csak alig valamivel gyakrabban tudósítottak olyan hírekről, amelyek a nőkre összpontosítottak: 30-ból 4 esetben. A nőket középpontba állító tudósítások részben a sztereotip ’szépségversenyek, modellek, divat’ témakört fedték le; ugyanakkor pozitív irányt jelez az, hogy a vizsgált napon megjelent egy-egy cikk a következő, nőkre fókuszáló témában: ’női képviselőjelöltek’, ’a társadalmi nemi kapcsolatok és szerepek változása’ továbbá ’jog- és bírói rendszer’.

•

Hírek, melyek kiemelt ügyként foglalkoznak a nemek közötti egyenlőség vagy egyenlőtlenség problémájával: Némileg megnövekedett figyelmet jelez a hírek társadalmi nemi szempontjait illetően az, hogy az egyenlőtlenség kérdése több témakörbe tartozó hírben GMMP 2010: Magyarországi riport 14

is felmerült, mint például a ’nők részvétele a gazdasági folyamatokban’, a ’gyerekkel való rossz bánásmód, gyermekek elleni szexuális erőszak’ vagy az ’erőszakos bűncselekmények’ címűekben. •

Megkérdőjelezik vagy alátámasztják a sztereotípiákat? Ezt a kérdést valamennyi hír esetében feltettük, azért, hogy megállapítsuk, hogy az általuk használt nyelvezet, képanyag és jelzők inkább erősítették vagy gyengítették a nemi sztereotípiákat az egyes hírszereplők vonatkozásában, ami által egyúttal a szélesebb társadalmat illető hozzáállásra is következtethettünk. E tekintetben úgy találtuk, hogy a tudósítások 13%-a kifejezetten erősítette a szterotípiákat, csupán 3%-a kérdőjelezte meg azokat, 84%-uk pedig se nem erősítette, se meg nem cáfolta azokat. Amikor ezekhez az adatokhoz hozzárendeltük a riporter nemét, az eredmények azt mutatták, hogy a sztereotip tudósítások többségét valójában női újságírók írták, és az összes olyan riportot, amely inkább az előítéletek ellen hatott, férfiak készítették. Mindent egybevetve, ezek az eredmények arra utalnak, hogy a média még mindig nagyobb valószínűséggel erősíti, nem pedig igyekszik felszámolni a nemi sztereotípiákat a hírekben, melyek pedig képesek befolyásolni az emberek gondolkodását és a közbeszédet a társadalmi nemekkel kapcsolatos témákat illetően.

GENDER ÉS ÚJSÁGÍRÓI GYAKORLAT •

A következő néhány esettanulmány a GMMP-n belül végzett kvalitatív hírelemzés eredménye, és azt próbálja szemléltetni, milyen eltérő – érzékeny, gender-vak vagy sztereotip – álláspontokat képviselhetnek az újságírók a rendes napi hírek vagy a kifejezetten nőkre, illetve nemi egyenlőtlenségekre összpontosító tudósítások társadalmi nemi aspektusait illetően.

• Egy erőteljesen sztereotip tudósítás: „Agyonlőtte Szilviát börtönőr társa – Szerelmi dráma Székesfehérvárott, a rácsok mögött” – cikk a Blikk című bulvárlapban. A cikk főcíme megalapozza a tudósítás szenzációhajhász hangnemét; „szerelmi drámáról”szól a „rácsok mögött”. Rögtön egy leegyszerűsített és sablonos magyarázatot ad a történtekre, bár a cikk írása idején ezekről még csak feltételezések léteztek. A női áldozatot név szerint említi, a férfi elkövetőnek viszont csak a foglalkozására utal. A cikk nyelvezete teljes mértékben az események egyoldalú, leegyszerűsítő, sztereotip és szenzációhajhász bemutatását erősíti. Olyan szavakat használ, mint „szívbemarkoló tragédia” és „szerelemféltés” (féltékenység helyett). A cikk meglehetősen részletes beszámolót nyújt arról, mi történt azelőtt, hogy a férfi börtönőr lelőtte kolléganőjét, majd önmagával is végzett. A magyarázatul szolgáló rész változatos forrásokra támaszkodik: egy katonai szóvivőre, egy internetes oldal fórumának résztvevőire, egy volt férfi elítéltre és egy férfi pszichológusra, vagyis főként férfiakra. Ennélfogva semmi esetre sincs egyensúly a férfi és női források között: a nők hangja hiányzik. Egyetlen ismert, a nőket érő erőszak ellen küzdő feminista szervezetet sem kérdeztek meg. A pszichológus eseménnyel kapcsolatban idézett véleménye nagyon sztereotip, mivel azt feltételezi, hogy amikor a férfi rádöbbent, hogy megölte a nőt, azért végzett önmagával is, mert „nem akart szerelme nélkül élni”. Pszichológiai teszteket említ, melyeket a börtönfelügyelőknek el kell végezniük. Összességében szavai arra szolgálnak, hogy egyszerre nyújtsanak sztereotip véleményt a történésről és pszichológizáló keretet annak értelmezéséhez. A gender-alapú erőszak áldozataival és túlélőivel foglalkozó női szervezetek nézőpontjának hiánya azt vonja maga után, hogy a cikk csak azokat a sztereotípiákat és tévhiteket mutatja be, amelyek azt állítják, hogy az ilyen típusú erőszak elkerülhetetlen tragédia, amely két ember között négyszemközt történik, illetve amelybe a környezetükből senki nem képes és nem is kell, hogy beavatkozzon. Az ilyen nézetek arra szolgálnak, hogy elhallgattassák a társadalom felelősségét a hasonló bűncselekmények elkerülhetőségében, és továbbra is csend övezze a férfi elkövetők büntetlenségét. Ez a cikk is példa arra, hogy a médiából nagyrészt hiányzik a törekvés, hogy helyes módon ábrázolja a gender-alapú erőszakot, pedig ez egy olyan terület, ahol a médiumok – GMMP 2010: Magyarországi riport 15

ha úgy döntenének, hogy az eseteket sokkal méltányosabb módon, a valósághoz hűbben és az áldozat szemszögéből is bemutatják, továbbá a társadalmi szempontokra is reflektálnak – komoly változásokat érhetnének el az emberek nők elleni erőszakkal kapcsolatos vélekedésében, szemléletmódjában és értelmezésében. • Egy másik kirívóan sztereotip történet: „Darabolós Klára. Szellőzőbe dobta áldozata fejét” – egy cikk a Bors című bulvárlapból. A kiemelt cikk egy könyvből idéz, amelyet a lap egyik újságírónője írt. A cikk fölött röviden utalnak az „Ördögök ügyvédei 3. Gyilkos nők” című könyvre. A reklámban a kötet borítója és az újságírónő szerepel, aki egy „sztárügyvéddel”, egy idős férfival látható a fényképen. A cikk szerint a szerzőt megérintette, hogy az interjút adók egyike, egy nő, aki megölte erőszakos apját, elment a könyv bemutatójára. Mindazonáltal az aktuális történet bevezetője világossá teszi, hogy ez csak hirdetés, aminek az a célja, hogy növelje a kötet eladását. A hír maga egy rövid beszámoló arról, hogyan erőszakolt meg csoportosan egy droghasználó nőt a dílere és annak több férfibarátja, illetve később a nő – még mindig a kábítószerek hatása alatt – hogyan ölte és csonkította meg a férfit. Az ő nézőpontjából ismerjük meg történetet, amely rövid és csak a két tettet írja le. A nő – aki jelenleg a cselekmény miatt kiszabott fegyházbüntetését tölti – azzal fejezi be, hogy újra ezt tenné bárkivel, aki megerőszakolná, még kábítószerek hatása nélkül is. A kísérőképen a nő arca látható. Nevét az írás főcíme és a cikket kísérő képaláírás is ismerteti. A nő fotója mellett egy véres kést ábrázoló kivágást is közölnek. Ezek a sokkhatás és az undor növelését hivatottak szolgálni. Miközben a hír megcáfolja a nőkről alkotott sztereotípiákat, miszerint a nők életet adnak és nem ölnek, a nő büntethetőségét enyhíti az a tény, hogy kábítószeres befolyásoltság alatt állt. A történet úgy mutatja be a nőt, mint egy irracionális lényt, aki nem tud uralkodni a szenvedélyein. Bár úgy is bemutathatná a történteket, hogy megvilágítja a szexuális erőszak tágabb problémáját és nem korlátozza azt az egyénre, ez az irányt teljesen háttérbe szorul azért, hogy a figyelem középpontja Klárára irányuljon. A történet szenzációhajhász előadásmódja kizárja azt, hogy segítségével az olvasó megértse a jelenség összetettségét, vagy gyengüljenek az esetleg általa is vallott nemi alapú sztereotip vélekedések. Női szervezetek különféle kutatásokat végeztek Magyarországon, hogy rávilágítsanak a nők erőszakos bűncselekmények miatti bebörtönzése és a férfipartnerüktől elszenvedett erőszak közötti összefüggésekre. Kérdőíves felmérések, mélyinterjúk és önsegítő csoportokban folytatott beszélgetések rámutattak a probléma összetettségére: a férfiak jóformán semmilyen büntetéssel és korlátozással nem szembesülnek, amennyiben partnerüket bántalmazzák, miközben a hatóságok és a társadalom sokszor még mindig úgy tesznek, mintha nem létezne az erőszak, és a nők nem kapnak segítséget a hatóságoktól. Azok, akik megölik bántalmazójukat, kemény ítéletben részesülnek, mivel a büntető igazságszolgáltatási rendszer elismeri és bünteti a gyilkosságot, de nem ismeri fel és nem is bünteti komolyan a szexuális és egyéb gender-alapú erőszakot. • Egy hír, amely kevésbé nyilvánvaló módon sztereotip: „28 év rabság a Berlini Fal árnyékában” – hírcsokor egy jobboldali politikai újságból, a Magyar Hírlapból. A cím kisebb cikkek gyűjteményét jelöli, melyek a Berlini Fal leomlásáról emlékeznek meg. A figyelmet a történelmi nézőpontra irányítja, amit alább tovább részletez, grafikonokon, illetve illusztrációkkal és történetekkel. A történelmi események, a Fal leírása, az átlépési kísérletek mind tényszerűen jelennek meg, de mégis oly módon, hogy tiszteletet ébresszen azok iránt, akik megpróbáltak rajta áttörni, de nem sikerült. A cikkek nyelvezete arra törekszik, hogy kiemelje a kommunizmussal való szembeszállás és a Falon való átjutási kísérletek hősies mivoltát, amelyek tényleg nagyon emberfelettiek voltak, azonban nem kizárólag a férfiakat jellemezték, hanem a hasonló nézeteket valló nőket is. A képek megpróbálják rögzíteni és értelmező jegyzetekkel bemutatni a bonyolult ellenőrző eljárásokat, amelyeket az NDK alkalmazott a Berlini Fal mentén. GMMP 2010: Magyarországi riport 16

Beszédes adat, hogy minden, a cikk által említett ember férfi (4 férfit és családjaikat hozzák szóba, akit megpróbáltak átjutni a Falon, hármat közülük megöltek), ami azt a látszatot kelti, hogy csak férfiak harcoltak a kommunizmus ellen és estek áldozatául. A cikkben még egy forrás szerepel, egy jobboldali magyar férfipolitikus, aki jelen volt a Fal leomlását övező eseményeknél. Habár azt is említik, összesen hányan próbálkoztak a Falon való átjutással, az adatok nem nemi bontásban szerepelnek, és a nők nézőpontja teljesen mértékben hiányzik. • Egy elszalasztott alkalom avagy gender-vak tudósítás: „Szászberek pénze” – egy cikk a Népszabadságban. Ez a hír egy elmulasztott lehetőség. Az egyoldalas cikk egy politikusnőről szól – egy magyar falu polgármesteréről. Azért lett hírértéke a sajtóban, mert úgy döntött, nem veszi fel a polgármesterségért járó illetményét, hogy javítsa a falu pénzügyi helyzetét – másra költhetik a fizetésén megtakarított összeget. A cikk részletesen bemutatja a nő karrierjét, kezdetben rendőrként, később polgármesterként, és a magánéletéről is közöl néhány információt (gyerekek, válás és az egyedülálló, dolgozó anyaként tett erőfeszítései a válás után). A szöveg felett egy féloldalas fénykép, amely a polgármesternőt a falu utcáján mutatja elegáns kosztümben és magabiztos mosollyal. Ez az ábrázolás a polgármestert inkább magánemberként, mint politikusként láttatja. A cikk egy elszalasztott lehetőség, mert bár részletezi a polgármester munkáját és eredményeit, ábrázolásmódja a szterotípiák szintjén marad. Végsősoron azáltal, hogy a faluért hozott „áldozatát” és a gyermekeire való büszkeséget hangsúlyozza, a cikk háttérbe szorítja, illetve trivializálja a nő szakmai teljesítményét. • Egy gender-tudatos híradás: „Nem találnak munkát a fiatal anyák”- egy tudósítás a kereskedelmi televíziós csatornán, az RTL Klubon. A tudósítás egy közvélemény-kutatás eredményét ismerteti, amelynek tárgya a nők GYES utáni munkaerő-piaci visszatérésének nehézsége volt. A rövid riport, melyet egy fiatal férfi újságíró készített, egy álláskereső fiatal anyával, illetve egy nagy cég női HR menedzserével készült interjút is tartalmaz; a vállalat fele részben női munkaerőt alkalmaz, és számos jó gyakorlatot vezetett be, hogy alkalmazkodjon a fiatal anyák különböző körülményeihez és szükségleteihez. A tudósítás beszámol arról a problémáról, hogy azoknak a fiatal anyáknak, akik GYES után vissza akarnak térni a munkába, 70%-a nem talál állást, és arra kényszerül, hogy otthon maradjon, még akkor is, ha korábbi munkaadójukat törvény kötelezi a visszavételükre. Főként a nők szempontjából elemzi a problémát, mint olyat, ahol hiányoznak a megfelelő jogi feltételek, illetve az elegendően rugalmas megoldások a munkáltatók részéről. Ez azért szokatlan megközelítés, mert a legfontosabb kutatások vagy nem tárgyalják külön a fiatal anyák munkanélküliségének arányszámait, vagy pedig úgy állítják be, mintha az állástalanság a nők saját választása lenne, nem pedig annak következménye, hogy hiába próbáltak munkát találni. A tudósítás a problémát, meglehetősen innovatív módon, a foglalkoztatók, illetve egy bizonyos cég oldaláról is megközelíti, amelyik valami pozítívat tett, és több rugalmasságot kínált azon dolgozóinak, akik éppenséggel anyák, de még mindig értékes munkaerőt jelentenek számukra. Az ilyen pozitív példák felmutatása nem csak a problémával szembesít, hanem annak egy kedvező megoldását is a néző elé tárja. A riport képein elsősorban nők láthatók mint anyák, gyermekgondozók, munkavállalók és -adók – a hivatások és szerepek aránylag széles palettáján. Mindazonáltal a férfiak hiánya (a családon belül vagy az irodában) egyfajta űrt hagy maga után, hiszen – mint apáknak, munkaadóknak vagy kollégáknak – nekik is közük van a kérdéshez, és annak megoldásához az ő odafigyelésük és együttműködésük is elengedhetetlen lenne.


• Egy másik gender-tudatos híradás: „Meddig kell bujkálni a kislányommal? Az édesanya nem adja fel a küzdelmet a Fiónát molesztáló ír apa férfi ellen” – egy cikk a Blikk című bulvárlapból. A hír egy magyar anya és az apja által szexuálisan zaklatott ír-magyar lánya viszontagságairól számol be. A francia hatóságok elől rejtőzködnek, akik figyelmen kívül hagyták a szexuális visszaélést bizonyító szakértői véleményeket és a gyerekfelügyelet jogát az apának ítélték. A nő azért hozta nyilvánosságra a történetüket, hogy az ügy igazságos elrendezéséért folyamodjon. A cikkhez tartozó fényképen az asszony és a lánya átölelik egymást, arcukat – hogy ne ismerjenek rájuk – kitakarták. A történetet az anya nézőpontjából ismerhetjük meg; a helyzetet a nő ügyvédje is összefoglalja szabatos jogi nyelven. Ebből a megvilágításból az olvasó bepillanthat egy nő és lánya kálváriájába, ahogyan egyrészt az apa ellen szexuális visszaélések miatt benyújtott kereseteket sorozatosan elutasító hatóságokkal, másrészt a következményekkel harcolnak: miközben az anya ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben, a bántalmazó apa békésen éli az életét. Az asszony fellebbezett az elsőfokú bíróság döntése ellen, ám, az ügyvéd szavaival élve, „hallatlan”, hogy egy gyermekmolesztálási ügyben a másodfokú bíróság nem jár el gyorsabban. Azt sem értik, miért utasította el a bíróság a korábbi szakértői véleményeket, amelyek a lány elleni szexuális zaklatást igazolták. A nőszervezetek tapasztalata a gyermekek elleni szexuális visszaélés bármely fajtájával kapcsolatos esetekben eljáró bíróságokról nagyon hasonlít ehhez a történethez. Két magyar női jogokkal foglalkozó egyesület – a NANE és a PATENT – megjelentetett egy tanulmányt („Rendszerbe zárva”) arról, hogyan kezeli az igazságszolgáltatási a nők és gyerekek elleni erőszakot Magyarországon; és bár ebben az esetben más országok hatóságai is érintettek, teljes mértékben elképzelhető, hogy azok a magyarországiakhoz hasonló ítéleteket hoznak. Általában, mint arról emberi jogi jogászok beszámolnak, azokban az esetekben, melyekben feljelentés születik az apával szemben szexuális zaklatás vádjával, általános a törvényszéki szakértők és a pszichológusok bevonása, de általában nem oktatják őket a probléma gender-érzékeny megközelítésére, többségében részrehajlók, és megkérdőjelezik az áldozatok szavahihetőségét – akik gyakran nehézségekbe ütköznek, ha az erőszakot a saját tapasztalataikon kívül más bizonyítékkal is alá kell támasztaniuk. Egy másik általános probléma az, hogy – még ha a szakértői vélemény meg is erősíti a szexuális erőszak megtörténtét – a bírók gyakorta egyszerűen nem vesznek tudomást ezekről a véleményekről, és híján vannak a gender-érzékenységnek: valójában az anya ellen hoznak ítéletet, aki „egy másik országba vitte a gyermeket az apa elől”, miként ebben az esetben. Sajnos igen ritka, hogy hasonló ügyekben az áldozat szempontjából kedvező döntés születik Magyarországon – ami a gender-érzékeny törvényalkotás és jogi gyakorlat hiányából ered. Emiatt az ehhez hasonló cikkek képesek ráirányítani a figyelmet azokra a nehézségre, amelyekkel a hasonló helyzetben lévő nők és gyermekek kénytelenek szembenézni, és ily módon képesek növelni a gender-érzékenységet az olvasók körében.

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK •

Mindent egybevetve az eredmények azt mutatják, hogy a magyar média nőkre és férfiakra vonatkozó ábrázolásmódja kis mértékben javult, ám nem értek el kellő tudatosságot a nők valódi társadalmi helyzetével és a hírek társadalmi nemi aspektusaival kapcsolatban. A 2005 óta javulást mutató tényezők közé tartozik a hírekben szereplő nők arányának 12-ről 25%-ra való emelkedése, illetve a nőkre és a nemek közötti egyenlőtlenségre összpontosító híek bekerülése a tudósításokba. Néhány jelenség ugyanakkor nem változott kedvezően 2005-höz képest, így például még mindig magas azoknak a híreknek az aránya, amelyek nyíltan megerősítik a nemi sztereotípiákat, és továbbra is gyakran ábrázolják a nőket a férfiakénál alacsonyabb presztízsű foglalkozási körökben és szerepekben. A hírek gyártására vonatkozó GMMP 2010: Magyarországi riport 18

adatok szerint még mindig többségben vannak azok a tudósítások, melyeket férfiak készítettek, különösen az újságokban (ahol 24% a női, és 76% a férfi riporterek aránya), de kisebb mértékben a televízióban és a rádióban is. Miközben elmondhatjuk, hogy enyhe javulás figyelhető meg a nemek médiában való megjelenésében, és a hírek előállításában is kissé jobban érvényesülnek a gender szempontok, fontos lenne megvizsgálni az elkövetkező években, hogy tartósak maradnak-e ezek az irányzatok.

A KÖVETKEZŐ ÖT ÉV •

Szervezetünk, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Hungarian Women’s Lobby) egy ernyőszervezet, amely különböző női civil szervezeteket egyesít, amelyek mindegyike egy nemek szempontjából egyenlőbb társadalom mellett száll síkra – némelyik kifejezetten a médián keresztül (például a Nők a Médiában Egyesület). Szervezetünk, mint az Európai Női Lobbi (EWL) hazai képviselője, kutatási eredményeivel hozzájárulhat a nemek igazságosabb média-ábrázolásáról folyó, európai szintű vitához, illetve lehetővé teheti, hogy ezek a szélesebb körű viták áthassák országos szinten végzett munkánkat is. A következő öt évben a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség törekedni fog arra, hogy előmozdítsa a nők és a férfiak igazságosabb és kiegyensúlyozottabb megjelenítését a magyarországi hírekben – annak érdekében, hogy elérje a kívánt átalakulást –, az alábbi módokon: o a média-fogyasztó lakosság körében a nemek média-ábrázolásával kapcsolatos problémák iránti tudatosságot növelő tevékenységgel, o viták kezdeményezésével az újságírók és a médiaszerkesztők körében arról, mekkora jelentősége van a gender-érzékeny tudósításnak az egyenlőtlenségi problémákkal kapcsolatos közvélemény és nyilvános diskurzus befolyásolásában, o képzések szervezésével újságíróknak – médiaszakemberek és támogató csoportok együttműködésével – a gender-érzékeny nyelvezet használatáról és a tudósítások lehetséges nemi szempontjairól, o lobbimunkánkban és kampányainkban annak hangsúlyozásával, hogy miként járulhat hozzá a média a tudatosság növeléséhez a különböző társadalmi nemi egyenlőtlenségeket illetően – különösen a legkomolyabb problémák, mint amilyen a nők elleni erőszak, esetében, o a média segítségével a jövőben is nyilvános viták kezdeményezésével – az Európai Női Lobbi támogatásával – napjaink nemek közötti egyenlőtlenséget érintő problémáiról.


1. melléklet: Módszertan A kutatás koordinátorai minden részt vevő ország számára meghatározott számú napilapot, illetve rádió- és televízióállomást jelöltek ki megfigyelésre, az országos média „sűrűségét” alapul véve. Ez annak érdekében történt, hogy a nemzetközileg összesített eredmények hűen tükrözzék a világ hírszolgáltatóinak megoszlását, miközben az is cél volt, hogy a kisebb és a nagyobb országokból érkező eredmények is kiegyensúlyozzák egymást. A vizsgált médiatermékek száma és kiválasztása minden államban tükrözi az ország médiumainak súlyát és – hallgatóságban, tulajdonosi viszonyokban és nyelvben kifejeződő – változatosságát. Arra törekedtünk, hogy a módszertannak egy világszerte egységes értelmezési és alkalmazási keretet biztosítsunk. Egyértelműen rögzítettük a kódolás szabályait. Néhány regionális és országos koordinátornak szemtől szembeni vagy virtuális tréninggel voltunk segítségére, miközben mások és az önkéntesek többségét kitevő, egész világot behálózó csoportjai saját szervezésű online órákon fejlesztették képességeiket. Egy régióban a regionális koordinátor telekonferencia útján tartott felkészítő tréninget a nemzeti koordinátoroknak. Néhány államban az önkéntes megfigyelő csoportok előzetes képzéséről az országos koordinátorok gondoskodtak. A megfigyelők minden országban a nap legfontosabb televíziós és rádiós híradásait kódolták. Az újságok esetében 12-14, – definíció szerint az országos, nemzetközi és néhány esetben regionális híreknek szentelt oldalakként meghatározott – fő híroldalakon megjelenő cikket vizsgálták. Idén első alkalommal az internetes híreket is bevonták a nemzetközi megfigyelésbe néhány országban, melyeket az alapján választottak ki, hogy hol jelentős a helyi hírfogyasztók számára az internet mint a hírek forrása. A kvantitatív kutatás a hírek tárgyára, a tudósításokban szereplő nőkre és a férfiakra, az őket megjelenítő hírek típusára és az abban betöltött szerepükre vonatkozó adatokat rögzítette. A kvantitatív elemzésért a dél-afrikai MMA – Media Monitoring Africa volt felelős. A kiválasztott tudósítások alaposabb és árnyaltabb analízise vizsgálta a társadalmi nemre (gender) vonatkozó tudósítói eszközöket, témákat és mintákat. Ez a kvantitatív elemzés azt is számításba vette, milyen szerepet játszott a hír szemszöge, nyelvezete és képi reprezentációja a nemi sztereotípiák létrehozásában, fenntartásában vagy megváltoztatásában. A módszertan teljes leírását, beleértve a megbízhatósággal, hitelességgel és korlátokkal kapcsolatos megfontolásokat is, a ’Who Makes the News? Nemzetközi Médiafigyelő Projekt 2010’ globális jelentése tartalmazza.


2. melléklet: A megfigyelők névsora 1. Borbíró Fanni 2. Kispéter Erika 3. Péter Boldizsár 4. Rédai Dorottya 5. Sáfrány Réka (koordinátor) 6. Seregély Ágnes 7. Varga Borbála 8. Szabó Vera 9. Vida Júlia


WACC

Magyar koordinátor: Sáfrány Réka

308 Main Street

Hungarian Women’s Lobby /

Toronto

Női Érdekérvényesítő Szövetség

ON M4C 4X7

Dohány utca 71.

Canada

Budapest 1074

Tel: Fax:

+1 416 691 1999 +1 416 691 1997

Email: [email protected] Web:

www.waccglobal.org

Magyarország Email: [email protected] Web: www.noierdek.hu

www.whomakesthenews.org


Magyarország Nemzetközi Médiafigyelő Projekt 2010 Országjelentés

Recommend Documents