MAGYARORSZÁG HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI GYAKORLATA AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ TEKINTETTEL A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉSRE

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Levelező tagozat Európai Üzleti tanulmányok szakirány

MAGYARORSZÁG HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI GYAKORLATA AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ CSATLAKOZÁSUNK KÜSZÖBÉN: KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉSRE

Készítette: Polyák Attila Budapest, 2003. 2

TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK ...................................................................................................3. BEVEZETÉS ..................................................................................................................5. 1. A HULLADÉK EREDETE ÉS TÖRTÉNETE ..................................................................7. 1.1.A HÁZTARTÁSI HULLADÉK......................................................................................... 10. 1.1.1. A HÁZTARTÁSI HULLADÉK. ÖSSZETÉTELE ...........................................................10.

2. HULLADÉK AZ EURÓPAI UNIÓBAN ......................................................................11. 2.1.HULLADÉKGAZDÁLKODÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN ................................................11. 2.1.1. A HULLADÉKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS .......................................................11. 2.1.2. HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZEREK AZ EURÓPAI UNIÓBAN................................... 18. 2.1.2.1. A NÉMET HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER ......................................................... 18. 2.1.2.2. A HULLADÉKRÓL SZÓLÓ EURÓPAI DIREKTÍVA ALKALMAZÁSA FRANCIAORSZÁGBAN. 20. 2.1.2.3. AUSZTRIA .................................................................................................................... 21. 2.1.2.4. DÁNIA ......................................................................................................................... 21. 2.1.2.5. HOLLANDIA ................................................................................................................. 21.

2.2. A TELEPÜLÉSI HULLADÉK MENNYISÉGE ORSZÁGONKÉNT ........................................ 22.

3. A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN ..................................22. 3.1. HULLADÉKFRAKCIÓK................................................................................................ 23.

4. MAGYARORSZÁGI HELYZET .................................................................................24. 4.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI KONCEPCIÓ ................................................................... 24. 4.2. A 2000. ÉVI XLIII. TÖRVÉNY A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSRÓL ................................ 26. 4.3. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ALAPELVEI ................................................................ 31. 4.4. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI ............................................ 32. 4.5. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK FELADATAI ...................................................32.

5. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS CÉLRENDSZERE ......................................................34. 6. A SZELEKTÍV HULLADÉKGYÛJTÉS MAGYARORSZÁGON .....................................37. 6.1. AZ EDDIGI KÍSÉRLETEK TANULSÁGAI ..................................................................42.

7. HULLADÉKHELYZET SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN ......................................44. 7.1.A LERAKÓK ÁLLAPOTA .......................................................................................44. 7.2. A KELETKEZETT HULLADÉK MENNYISÉGE ÉS ÖSSZETEVŐI ...................................45.

8. HULLADÉKDÍJAK NYÍREGYHÁZÁN .......................................................................46. 9. SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS NYÍREGYHÁZÁN ...............................................47. 9.1. SZEMLÉLETFORMÁLÁS A LAKOSSÁG KÖRÉBEN ....................................................53.

3

10. A SZELEKTÍVEN GYŰJTÖTT HULLADÉK MENNYISÉGE NYÍREGYHÁZÁN............54. 11. A PROGRAM EDDIGI EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE .........................................60. ÖSSZEGZÉS ................................................................................................................63. MELLÉKLETEK ..........................................................................................................65. FELHASZNÁLT IRODALOM ........................................................................................76.

4

BEVEZETÉS A társadalmi-technikai fejlődés egyik velejárója, hogy világszerte, de különösen a fejlett országokban fokozatosan növekszik az ipari, a települési, és ezen belül a háztartási hulladékok mennyisége. Az emelkedés üteme a napjainkban már olyan mértékű, a keletkezett hulladékok tömege már olyan nagy, hogy a problémát hagyományos eszközökkel és hagyományos módon kezelni már egyre kevésbé lehet. A jelenség mérete és szerteágazó behatásai teszik szükségessé a jelenség társadalmi szintű kezelését.1 Magyarországon évente, becsült adatok szerint körülbelül három Gellért-hegynyi hulladék termelődik, ez mintegy 70-75 millió tonna hulladék képződését jelenti, ami tartalmazza a termelés és elosztás, valamint a fogyasztás során keletkező összes hulladékot, beleértve a mezőgazdaságból származó, többnyire a mezőgazdaságban felhasznált, visszaforgatott növényi maradványokat is. E mennyiség közel 4,5%-a veszélyes hulladék, míg a 95,5%-nyi nem-veszélyes hulladékból közel 10%-ot tesz ki az inert hulladék (építési-bontási hulladék egy része, valamint az építőanyag célú kitermelés hulladéka). A növekedés üteme 2-3 % évente. „Az így keletkező hulladék 80-90 %-a lerakásra kerül az ország mintegy 2700 lerakójában. Sajnos azonban ezen lerakók nagy része nem felel meg az aktuális környezetvédelmi

és

közegészségügyi

előírásoknak:

azaz

a

legalapvetőbb

környezetvédelmi és környezet egészségügyi előírásokat sem elégítik ki. A hulladék gyakran nincs megfelelően elszigetelve, szivárog, légszennyező hatású, vagy nincs megfelelő módon elzárva, őrizve. Hazánkban sajnos jelentős az illegális hulladéklerakás is. Ebben az esetben a tájképi romboláson túl az időjárás viszontagságainak is maximálisan ki van téve a hulladék.”2

A lakossági fogyasztási szokások és az életmód változásával együtt növekszik az egy főre

jutó

hulladéktermelés.

A

városokban

a

társasházi

lakások

száma

megsokszorozódott, a kis lakásokban nincs hely a szelektív gyűjtésre.

1

Cserháti László, Gerely Péter, Szőke Mihály, Kertész Béla, Viszkei György: IX. Élelmiszeripar: Csatlakozás és az EU-konform szabályozás feltételei és hatásai Budapest, MTA stratégiai kutatások, 1997. november 2 E-Misszió: Mindennapi SZEMÉT-ségeink, avagy a háztartási hulladékok problémája, Nyíregyháza,1998.

5

Több településen tettek kísérleteket a szelektív hulladékgyűjtés bevezetésére, kevés sikerrel. Ennek okait a szakemberek a lakossági érdeknélküliségben, a feldolgozóipar hiányában, valamint a kialakulatlan jogi és gazdasági szabályozásban látják. Az utóbbi évek változási folyamatai az Európai Unióhoz való csatlakozással nem szűnnek meg, sőt erősödhetnek. Ez a tény, valamint az EU hulladékgazdálkodási normatívái alátámasztják azt, hogy a hazai hulladékgazdálkodásban új szemlélet szükséges. A fejlett hulladékgazdálkodási technikával rendelkező EU hulladékkezelési gyakorlata adja számunkra a követendő célt. Ez két szempontból is fontos. Egyfelől a fejlett országokban követett gyakorlat mutathatja számunkra az elérendő célt, másfelől a gazdasági integrációhoz való csatlakozási szándék a szükségszerű igazodás folyamatát segíti elő, amely gyakorlati tapasztalatok átvételét és jogharmonizációt egyaránt jelent.3

Célom, hogy a dolgozatomban ismertessem az Európai Unió hulladékkezelési gyakorlatát, valamint bemutassam Magyarország hulladékgazdálkodási szabályozását. Bemutassam a szűkebben vett lakóhelyemen Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében, valamint Nyíregyházán a lakosság bevonásának lehetőségeit a hulladékgazdálkodásba, a megelőzésbe, valamint a szelektív hulladékgyűjtés kialakításába.

6

1. A HULLADÉKOK EREDETE ÉS TÖRTÉNETE A természet körfolyamatai során nem termelődnek felesleges anyagok. A lehullott falevelek,

az

elpusztult

élőlények

mind-mind

visszakerülnek

a

természetes

folyamatokba, tápanyagul, nyersanyagul szolgálnak a többi élőlény számára. A természet hulladékmentesen „dolgozik”. A természetes körforgási folyamattal ellentétben azoknak a hulladékoknak, amelyeket mi, emberek termelünk, nincsen felvevőjük. Azoknak az anyagoknak egy része, melyeket a mindennapi életünk során hulladéknak tekintünk, s kidobunk a kukába, a természetes folyamatok révén hasznosulhatnának is (pl.: a szerves hulladékok: ételmaradékok, növényi részek, stb.). A szemét tehát alapvetően az ember hétköznapi tevékenysége során keletkezik, s ebben az értelemben olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a keletkezés helyén már nem hasznosíthatóak, ebből következően szennyezik a környezetet, természetet. A legrégebbi hulladéktárolók egyikét egy kőkorszaki településen találták Norvégiában: hatalmas szeméthalmot csontokból, cserepekből és hamuból állt, melynek hossza kb. 320 m, szélessége 65 m, magassága 8,5 m. Az archeológiai vizsgálatok kiderítették, hogy a halmot időnként felgyújtották - valószínűleg azért, hogy megszabaduljanak a legkellemetlenebb bűzöktől. Az ókorban az európai és ázsiai városokban "vázákban" gyűjtötték a hulladékokat, és meghatározott időnként elhordták. Más helyeken gödröket ástak és abban tartották a fekáliát, stb., melyeket időnként tisztítottak. A középkori várakból egyszerűen ledobálták a hegy lejtőjén az ételmaradékokat és a hulladékokat. A városokban az éjjeliedény tartalmát és az egyéb hulladékokat az ablakból az utcára öntötték. Sok utcán csak gólyalábakon lehetett közlekedni. Az utcákon nyüzsögtek a patkányok. Nem csoda, hogy Európa lakosságát rendszeresen tizedelték a járványok: a pestis, a kolera. 1348-ban Párizsban felismerték az összefüggést a higiéniai körülmények és járványok terjedése között. A felismerés következményeképpen magánvállalkozások alakultak a hulladék elszállítására a városból. Kísérleteztek más módszerekkel is: Londonban például védetté nyilvánították az összes hollót és sólymot, mert ezek ették fel a hulladékot.

3

Gentischer Péter, Hartman Mátyás, Kalas György, Tarnik Csilla: A lakossági fogyasztási szokások változásának összefüggése a hulladékgazdálkodással MTA stratégiai kutatások, 1997.

7

A hulladékeltakarítás csak későn vált általánossá. Csak a 19. században szánták rá magukat az emberek - az egész Európán végigsöprő kolerajárvány hatása alatt, és miután Robert Koch a betegség és a higiéniai viszonyok közötti kapcsolatot minden kétséget kizáróan igazolta - a probléma leküzdésére. Még a 19. század végén létrehozták az első szemétégetőt, sőt már beszélhetünk szelektív válogatásról is, melyet kézzel oldottak meg 1898-ban USA-ban.4 Napjainkban a hulladék összetétele drasztikusan megváltozott: míg a régebbi korok hulladéka főként szerves alapú volt, addig a jelené nagy mennyiségben tartalmaz az életre közvetlenül veszélyes anyagokat, természetidegen, nem lebomló maradékokat. Így a szakszerűtlenül tárolt hulladékok, illegális lerakók ugyanúgy veszélyeztetik az ivóvízbázisokat, ugyanúgy szennyezik a talajt, a levegőt, mint egykor. Az alapvető különbség azonban az, hogy manapság a szerves alapú, tehát biológiai úton lebomló (komposztálható) maradványok is haszontalannak minősülnek, azaz a kukában, lerakókon kötnek ki. Természetesen a mennyiségi jellemzők is gyökeresen megváltoztak.

A hulladékok csoportosítása eredet és halmazállapot szerint 1. Táblázat Szilárd Települési

háztartási és utcai szemét

Halmazállapot szerint Folyékony Iszapszerû kommunális kommunális szennyvíz-iszap, szennyvíz szippantott iszap

Gáznemû lakóházfûtések füstje

ipari melléktermékek ipari Terme- és hulladékok, szennyvizek, ipari ipari füstök és Eredet lési állati eredetû olajok, szennyvíziszapok gázok szerint hulladékok, hígtrágya almos trágya savak, lúgok, különféle ipari vegyipari, Veszéoldatok, törmelékek, galvániszapok petrokémiai lyes festékek, porok gázok és füstök trafóolajok E misszió: Mindennapi SZEMÉT-ségeink, avagy a háztartási hulladékok problémája, Nyíregyháza,1998.

4

THOMANETZ, E: Abfalltechnik/Abfallwirtschaft, Universitat Stuttgart, Lehrbeauftragter an der Universitat Hohenheim, p. 209. 1995

8

A hulladékokat, keletkezésük alapján, a következőképpen csoportosíthatjuk: 2. Táblázat

HULLADÉKOK A termelési folyamatban keletkező hulladékok A fogyasztásban keletkező hulladékok Ballasztanyagok Pl. kohósalak,

Megmunkálási

házi- és intézményi

hulladékok

szemét

folyékony települési hulladék

Pl. fémforgács, szabási Fajtánként gyűjtött

vörösiszap, hígtrágya hulladékselejt, stb.

ömlesztett

E misszió: Mindennapi SZEMÉT-ségeink, avagy a háztartási hulladékok problémája, Nyíregyháza,1998.

A termelésben a feldolgozás során értéktelennek minősülő ún. ballaszt anyagok, a termék végleges formájának kialakításakor a munkadarabról leválasztásra kerülő "forgács", valamint a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan termékek (selejt) válnak hulladékká. Igen jelentős mennyiségű áru veszíti el eredeti tulajdonságait - és kerül a hulladékba - a szakszerűtlen árukezelés miatt is. Míg a termelésben a hulladékok keletkezése általában káros kísérőjelenség, a fogyasztásban a termék törvényszerűen hulladékká alakul, miközben szükségletet elégít ki. Az anyagi szükségletek kielégítése közben a fogyasztás tárgyai átalakulnak, illetve elhasználódnak és eredeti használati értéküket fokozatosan (pl. tartós fogyasztási cikkek) vagy egyszeri használattal (pl. élelmiszerek) elvesztik. Aszerint, hogy a hulladék az újratermelés melyik szakaszában keletkezik, a hasznosítási lehetőségei nagyon eltérőek. A termelési folyamatban keletkező ún. technológiai hulladékok közös jellemzője, hogy rendszeresen, viszonylag nagyobb tömegben, koncentráltan jelentkeznek, anyagi összetételük homogén. Gyakori, hogy a technológiai hulladék feldolgozása a keletkezés helyén történik, más esetben

vállalatok

között

szerződéses

kapcsolatok

szabályozzák

a

hulladék

hasznosítását. A

megmunkálási

újrafeldolgozása

igen

hulladékok kis

a

legkiválóbb

energia-befektetéssel

9

jár.

másodnyersanyagok, Az

ezek

alumínium-hulladék

nyersanyagként történő felhasználása, pl. 95 %-os megtakarítást jelent a bauxittal szemben.

1.1. A HÁZTARTÁSI HULLADÉK

„Ez az a hulladék típus, amely általunk emberek által a háztartásunkban termelődik. Mennyiségét,

összetételét

valamennyiünk

befolyásolja

életmódján,

fogyasztási

szokásain keresztül. A fogyasztás, vásárlás mindennapos tevékenysége az önkifejezés egyik eszközévé vált. Az összefüggés világos: minél nagyobb mérvű a fogyasztás, annál több hulladék termelődik.”5

1.1.1. A HÁZTARTÁSI HULLADÉK ÖSSZETÉTELE

A választék széles. Érdemes mindenkinek végiggondolni, röviden áttekinteni, hogy egy átlag háztartás milyen hulladékokat termel, hogy mi mindent dobunk ki egy hét leforgása alatt… Kiolvasott újságok, kiürült üvegek, műanyagpalackok, kimerült elemek, gyógyszermaradékok, kiégett villanykörték, ételmaradék, kiürült fémdobozok (konzerv, üdítő), rossz ruhák, üres vegyszeres, illatszeres flakonok, mosó- és tisztítószerek csomagolásai, használt zsírok és olajok. Továbbá a sehova be nem sorolható, ún. társított csomagolóanyagok, a Tetra, Combi stb. dobozok, amelyek karton-műanyag-alumínium összepréselt kombinációi. Ebből a felsorolásból is látható, hogy a lakosságnál termelődő hulladék bőséggel tartalmaz veszélyes összetevőket is, amelyeknek nem szabadna a lerakókra kerülnie.6

5 6

E-Misszió: Mindennapi SZEMÉT-ségeink, avagy a háztartási hulladékok problémája, Nyíregyháza,1998. E-Misszió: Mindennapi SZEMÉT-ségeink, avagy a háztartási hulladékok problémája, Nyíregyháza,1998.

10

2. A HULLADÉK AZ EURÓPAI UNIÓBAN

Az

Európai

Unió

országaiban

a

hulladéktermelés,

illetve

a

hulladékok

újrahasznosítása eltérő értékeket mutat, ami az egyes országokon belüli eltérő gazdasági tényezőkkel magyarázható. A második világháború óta jelentősen megnövekedett a termelés, és ez észrevehető növekedést okozott a hulladék mennyiségében is. Az energia árának zuhanásával a fogyasztási cikkek is olcsóbbak lettek, így megjelenhettek a piacon a rövid élettartalmú termékek. Az általános bőség átalakította az életstílust, és az emberek gyakrabban vásárolnak új ruhát, bútort, autót, stb. Az EU környezetvédelmi hivatala, a European Environment Agency (EEA) adatai szerint a hulladék keletkezése szoros összefüggést mutat az országok gazdasági fejlettségével, illetve a gazdasági növekedés ütemével.7

2.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS AZ EURÓPAI UNIÓBAN

A legtöbb nyugat-európai országot magában foglaló Európai Unió jogrendszere tartalmaz a hulladékgazdálkodásról szóló, minden tagországot érintő egységes szabályokat is. Azonban az egyes országok rendelkeznek saját hulladékkezelésre vonatkozó szabályozással.

2.1.1. A HULLADÉKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOZÁS

Az 1987-től hatályba lépő Egységes Európai Törvény a Római Szerződés módosításával beemelte a Közösség céljai közé a környezetvédelmet, így közvetlen jogalapot teremtett a közös környezetpolitikai intézkedések számára. A 130R-T

7


11

szakaszok rögzítik az Európai Közösség legfontosabb környezetvédelmi alapelveit. A közösségi törvényhozás jogkörébe utalják mindazon kérdések szabályozását, melyek: ♦ a környezet állapotának védelmét, fenntartását, javítását szolgálják, ♦ védik az emberek egészségét, ♦ biztosítják a természeti erőforrások ésszerű használatát. A törvény külön hangsúlyoz 8 környezetvédelmi alapelvet: !

megelőző védelem elve,

!

környezetvédelmi szempontok integrálásának elve,

!

környezetkárosítást kiváltó okok leküzdésének elve,

!

szennyező fizet elv,

!

állami felelősség- és kötelezettségvállalás elve,

!

egyéni és kollektív részvétel elve,

!

együttműködés elve,

!

távlati gondolkodás elve. Ezt a szabályozást és a vele egybefüggő gyakorlatot erősítheti a Maastrichtban

megkötött gazdasági együttműködési EU-szerződés is. Az 1993-ban ratifikált Maastrichti Szerződés további 4 környezetvédelmi alapelvet emelt azokba: ♦ fenntartható fejlődés elvét, ♦ a környezetvédelem tervszerű alakításának elvét, ♦ a maximális védelem elvét ♦ az elővigyázatosság elvét. A Maastrichti Szerződés megfogalmazza, hogy a környezetpolitika kidolgozásánál a Közösségnek számításba kell vennie a Közösség egészének gazdasági és társadalmi fejlődését, illetve régióinak kiegyensúlyozott fejlesztését. Az Európai Unió környezetvédelmi tevékenységét a jogszabályok és az akcióprogramok határozzák meg. A környezetvédelmi jogszabályok leggyakoribb típusai a direktívák - a jogszabályok több mint 80 %-a direktíva - melyek a tagállamok törvényei, vagy szabályozásai által – a direktívában meghatározott időn belül – hajtandók végre úgy, hogy a tagállamok maguk választják meg a módot, hogyan integrálják azokat. A direktívákban foglaltak betartatásának egyéni szankcióit

12

alakíthatják ki a tagállamok. Elfogadhatnak az abban előírtaknál magasabb szintű nemzeti környezetvédelmi követelményeket. A direktíva speciális típusa a keretdirektíva, amely általános alapelveket, követelményeket fogalmaz meg, és amely egy komplex környezeti probléma megoldására egyszerre több gazdasági szektor, társadalmi alrendszer számára tartalmaz előírásokat. Ilyen például a hulladék-keretdirektíva (75/442/EEC), 3. Táblázat Hulladék keretdirektíva (75/442/EEC)

Veszélyes hulladék direktíva (91/689/EEC)

Speciális hulladék

Titán-dioxid tartalmú hulladék (78/178/EEC) Csomagolóanyagok (94/62/EEC) Olajos hulladék (75/439/EEC) PCB és PCT (96/59/EC) Elemek (91/86/EEC) Szennyvíziszap (86/278/EEC) EURATOM(radioaktív hulladék) (80/836/EEC)

Szállítás, import, export

Hulladék szállítása (93/259/EEC)

Létesítmények létrehozása elhelyezése és működtetése Települési-hulladékégető (89/429/EEC és 89/369/EEC) Veszélyes-hulladékégető (94/67/EEC) Hulladéklerakók (tervezett) (COM(97)105)

Az Európai Közösség 1997-ig hozott fontosabb hulladékgazdálkodási jogszabályai

Az

Európai

Közösség

Bizottsága

először

1971-ben

lépett

fel

a

közös

környezetpolitika kialakításának igényével. Akkor a kérdést néhány tagállam időszerűtlennek érezte, s a közös intézkedések helyett a koordinációt is elégségesnek vélték. 1972-ben azonban már a Tanács foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a párizsi 13

ülésükön egy környezetvédelmi akcióprogram kidolgozását fogadták el. A közösségi akcióprogramok politikai szándéknyilatkozatokat, alapelveket, prioritásokat, szervezeti intézkedéseket is tartalmaznak a konkrét cselekvési programok mellett, azaz az akcióprogram idejére tervezett intézkedéseket szélesebb összefüggési körbe helyezik. Az 1. Akcióprogramot (1973-1976) államközi szinten szentesítették. Legfontosabb célja a legsúlyosabb környezeti károk, problémák felszámolása volt. Foglalkozni kezdtek a hulladékgazdálkodás kérdésével, benne hangsúlyosan a veszélyes hulladékokkal (olajos hulladék, titán-dioxid tartalmú hulladék). A továbbra is államközi szinten szentesített 2. Akcióprogram (1977-1981) az elsőhöz hasonlóan népszerű, a média által felkapott környezeti problémákkal foglalkozott a kárelhárítás szintjén. Folytatódott a légszennyezés, a vízszennyezés, a hulladékok által okozott környezetterhelés elleni módszerek kidolgozása. A 3. Akcióprogramban (1982-1986) – amelyet már hivatalos EK szervezet, a Tanács fogadott el – a feladatok a megelőzés irányába tolódtak el. A környezeti problémákat közvetlenül forrásuknál próbálták megelőzni, illetve elhárítani. A

4.

Akcióprogram

(1987-1992)

ideje

alatt

elsősorban

vízvédelemmel,

levegővédelemmel, zajterhelés elleni védekezéssel, a hulladékgazdálkodás

és

ártalmatlanítás kérdésével, ipari kockázatokkal és nukleáris biztonsággal, valamint a vegyi és genetikailag módosított anyagokkal kapcsolatos problémákkal foglalkoztak. Fontos lépések történtek a környezetpolitikával, környezeti állapottal kapcsolatos információk szabad áramlásának területén is. Az 5. Akcióprogram (1993-2000) egy bizottsági jelentés szerint fordulópontot jelentett az Európai Közösség eddigi környezetpolitikájához képest. Az akcióprogram céljait áthatotta a Maastrichti Szerződéssel a közösségi alkotmányba beemelt 4 új környezetvédelmi alapelv szemlélete. Az akcióprogram kijavította az előzőek hiányosságait az egyes környezeti problémák kezelése területén, az általános célkitűzések mellett konkrét célokat, intézkedéseket, eszközöket jelölt meg, teljesítésük pontos határidejével és a résztvevők megnevezésével. Jelentősen kiszélesítette a környezetpolitikai eszközök skáláját. A kísérő támogatási eszközök a tudományos kutatásra, technológiai fejlesztésre, ágazati és területi tervezésre, statisztikai adatgyűjtésre, lakossági-fogyasztói tájékoztatásra, információ-szolgáltatásra, az oktatásképzés fejlesztésére irányultak. A környezet javítását célzó akciók pénzügyi támogatására az Unió több alapja is lehetőséget nyújtott. Az 5. Akcióprogram folytatta a

14

– 4. Akcióprogram alatt megkezdett – hatékony környezetpolitikai intézményrendszer kiépítését, három stratégiai csoport létrehozásával: •

Általános Konzultatív Fórum, amely információcsere-lehetőséget nyújt a Bizottság főigazgatóságai és a megfelelő társadalmi alrendszerek szereplői (ipari termelők,

üzleti

világ,

regionális

és

helyi

hatóságok,

szakszervezetek,

környezetvédelmi és fogyasztói szervezetek) között. •

Megvalósítási Hálózat, mely a Bizottság képviselői és a megfelelő országos hatóságok között teremt állandó információ- és tapasztalatcsere-lehetőséget.

•

Környezetpolitikai Felülvizsgálati Csoport, amely a Bizottság és a tagállamok főigazgatói szintű képviselőiből álló fórum.8 A hulladékokkal foglalkozó (75/442/EEC) első jogszabály a hulladékot még olyan

árunak tekintette, amelynek tagállamok közötti forgalma nem korlátozható. A 4. és az 5. Akcióprogramok alatt elfogadott direktívák azonban azt célozzák, hogy a hulladékról a keletkezési helyükhöz minél közelebb – azaz a tagállamok saját maguk – gondoskodjanak. Az 5. Akcióprogram különösen nagy figyelmet fordított a hulladék keletkezésének megelőzésére, a problémák keletkezési helyükön való megoldására, az újrahasznosítás és az újrafelhasználás támogatására. Támogatta a hulladékgyűjtés, a -szelekció, az ártalmatlanítás infrastrukturális hátterének kiépítését. Általánossá kívánja tenni a szelektív hulladékgyűjtést. A hulladéklerakó létesítmények ésszerű hálózatának kialakítását ugyancsak ösztönte. Elkészült a csomagolóanyagokról szóló direktíva is, melynek célja azok újrahasználhatóságának vagy újrafeldolgozhatóságának biztosítása.

8

Offermann-Clas, Chr. : Das EG-Umwelt-Aktionsprogramm; Maastrichter Vertrag VDI Berichte 1994.

15

Az 5. Akcióprogram hulladékgazdálkodással kapcsolatos célkitűzései 4. Táblázat

Célok 1995-ig minden tagállam rendelkezzen hulladékgazdálkodási tervvel. A települési szilárd hulladék mennyisége nem haladhatja meg az 1985-ös (300 kg/fő) szintet. 2005-re a dioxin kibocsátások csökkentése az 1985-ös szintre. Papír-, üveg-, műanyaghulladék legalább 50%-os újrahasznosítása. Hulladék-feldolgozó ipar és piac az újrahasznosított anyagok számára. A hulladékgyűjtés, -szelekció, -ártalmatlanítás infrastrukturális hátterének kiépítése. 2000-ig a Közösségből származó hulladék EK-en kívül történő végleges lerakásának teljes megszüntetése. Fazekas István: A környezeti problémák megoldására tett lépések az Európai Közösségben (tanulmány) 1998.

A célkitűzések megvalósításának tervezett eszközei: 5. Táblázat

Alkalmazott eszközök, tervezett intézkedések Adatgyűjtés az Közösségben keletkezett, gyűjtött és lerakott hulladékról (mennyiség, összetétel, hatás). Integrált

hulladékgazdálkodási

rendszerek

(tervek,

hálózatok,

létesítmények)

kialakítása. A hulladékgazdálkodási alternatívák értékeléséhez ökológiai mérlegek figyelembe vétele. A hulladéklerakókról szóló direktíva betartatása. A csomagolásról szóló direktíva működővé tétele. A keletkező hulladék mennyiségének csökkentése „tiszta” technológia alkalmazásával. A hulladékégetőkből származó dioxin-emisszió határértékének meghatározása. A hulladékok mozgatásának minimalizálása (közelség elve). Gazdasági ösztönzők és eszközök használata. Fazekas István: A környezeti problémák megoldására tett lépések az Európai Közösségben (tanulmány 1998.

16

A hulladékokkal kapcsolatban három direktívát említhetünk. A két legfontosabb a hulladék keretdirektíva (75/442) és a veszélyes hulladék direktíva (91/689). A harmadik fogalomcsoport a hulladéklerakókra vonatkozó direktívatervezetet tartalmazza (COM (91) 102 - SYN 335). Az első két direktíva a hulladék, a termelő, a birtokos, a kezelés és a veszélyes hulladék fogalmakat elemzi. Az ide tartozó három melléklet a veszélyes hulladékok eredendő típusait sorolja fel, valamint meghatározza azon hulladék-összetevőket és tulajdonságokat, amelyek révén a hulladékok veszélyessé válnak. A lerakókról szóló tervezet az eredet szerint két kategóriát határoz meg: a települési és a termelési hulladékot. Egy másik osztályozás szerint - mely a hulladék jellemző tulajdonságait veszi figyelembe - veszélyes hulladék, nem veszélyes hulladék és semleges hulladék kategóriákat különböztet meg. Az 75/442. direktíva létrehozza az Európai Hulladék Katalógust. Alapvető prioritások: - megelőzés, - újrahasználat és újrafeldolgozás, - a végleges ártalmatlanítás

optimalizálása,

-

a

szállítás

szabályozása,

-

a

helyreállítási

cselekmények. A harmadik elv magában foglalja a lerakást, amely rendkívül szigorú feltételek mellett történhet:

- a helykiválasztás, - a helyek kialakítása, - a helyek

üzemeltetése, - a lerakásra kerülő hulladék előkezelése, - az elfogadásra kerülő hulladék típusa, - a bezárást követő ellenőrzés szabályainak betartásával. Az ártalmatlanítás másik, általánosan elterjedt formája az égetés. Az általános elvárások tartalmazzák azokat a követelményeket, melyek előírják a tagállamoknak a hulladékok ártalmatlanítását és felhasználását úgy, hogy azzal emberi egészséget ne veszélyeztessék és a környezetet ne károsítsák. Előirányozzák a környezeti

szempontból

leghatékonyabb

megoldásokat

indokolatlanul

nagy

költségvállalások nélkül és olyan termékek gyártását, amelyek kevésbé járulnak hozzá a hulladék növekedéséhez. Hulladékgazdálkodási tervek kialakítását követeli meg a keretdirektíva. A kötelező része a következőket tartalmazza: -

a visszanyerni, illetve ártalmatlanítani szándékozott hulladék típusa, mennyisége és eredete,

-

általános technikai elvárások, a különleges kezelést igénylő hulladékokra vonatkozó sajátosságok,

-

megfelelő ártalmatlanító helyek és létesítmények.

17

A visszaszorítására irányuló intézkedések ellenére a lerakás még mindig a legelterjedtebb ártalmatlanítási módszer az EU-ban. Az okok között a legfontosabb a folyamatosan növekvő hulladékmennyiség. A hulladéklerakást, mint ártalmatlanítási módszert csak néhány ország (Ausztria, Svájc, Hollandia, Svédország és Németország) szorította vissza sikeresen. Ez annak köszönhető, hogy ezekben a tagországokban a kilencvenes évek elején számos gazdasági és környezetpolitikai intézkedést vezettek be, amelyeknek eredményeként a hulladékgazdálkodásban a súlypont a gyűjtés és lerakás területéről áttevődött az integrált hulladékgazdálkodás felé - ebbe beleértve az újrafeldolgozás, a központi komposztálás valamint az égetés problémakörét is. Az említett országok általában valamilyen korlátozást vagy egyenesen tiltást vezettek be a lerakásra. Természetesen a nemzeti szabályozások kialakítására az EU direktívái is hatással voltak. Így megemlíthető, hogy a közösség előírásai között szerepel például a lerakással ártalmatlanított hulladékok esetében a szerves alkotórészekre bevezetett 5%-os mennyiségi korlátozás. Az EU tagországai közül azokban értek el sikereket a hulladéklerakás visszaszorítása terén, ahol komolyan vették az újrafeldolgozás, a komposztálás és az égetés infrastruktúrájának fejlesztését.9

2.1.2. HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZEREK AZ EURÓPAI UNIÓBAN 2.1.2.1. A NÉMET HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI RENDSZER

Németországban a hulladékkezelést a települések kommunális testületei és a magángazdálkodók által fenntartott hulladékgazdálkodási rendszer látja el. A magángazdálkodók bevonásával fokozzák a gazdaság érdekeit a hulladékok csökkentésében és újrahasznosításában. 9

Fazekas István A környezeti problémák megoldására tett lépések az Európai Közösségben (tanulmány 1998.

18

1991 óta van hatályban a csomagolóanyagokra és hulladékaikra vonatkozó német törvény, mely visszaváltási és hasznosítási kötelezettséget ír elő. A kötelezettség kiterjed a például a ládákra, a hordókra, a rakodólapokra és más szállító csomagolásokra. A csomagolási hulladékok csökkentéséről kiadott rendelet szerint a jövőben az áruk csak olyan csomagolásban hozhatók forgalomba, amely a használat után alkalmas az újabb azonos célú felhasználásra, vagy a hulladékkezelésen kívüli értékesítésre. A gazdasági körfolyamatba kerülő csomagolásokat az iparnak vagy a kereskedelemnek vissza kell vennie. E kötelezettség alól a gazdaság csak akkor mentesülhet, ha az adott területen gyűjtőrendszert létesít, amely térítésmentesen szállítja el a háztartásokból a csomagolóanyagot. 10 A német települési hulladékra vonatkozó törvény műszaki utasításokat is tartalmaz. Többek között magában foglalja a települési hulladékok értékesítését, a lerakók műszaki felszereltségét és a lerakó maradványhulladék tulajdonságait. Elsőrendű célként jelöli meg a lerakók tehermentesítését (például a jövőben lerakott hulladék maximum 5%-a lehet szerves anyag). A “műszaki utasítás” megfogalmazza a települési hulladék definícióját, gyűjtésének módját és utasítást ad ártalmatlanítására.

a hasznosítására vagy az

11

A gazdaság által kiépítendő rendszer eredményeként Németországban egymás mellett áll fenn a kommunális és a magán hulladékgazdálkodás. A gazdaság a duális rendszer megvalósítására társaságot alapított “Der Grüne Punkt Duales System Deutschland” (röviden: DSD) néven. A társasági szerződés bevezető része szerint a végső felhasználók közelében a közüzemekbe nem tartozó gyűjtőrendszert alakít ki a csomagolóanyagokra, szerződéseket köt, biztosítja az átvételt, a rendszer csomagolásain a “Zöld Pont” jelölést alkalmazza, ellátja a finanszírozás feladatait.12 A DSD “Zöld Pont”-ját csak olyan cég alkalmazhatja, aki a DSD-vel szerződést kötött. Az érdekelt kereskedelmi társaságok pedig csak a jelöléssel ellátott termékeket forgalmazzák. A DSD duális rendszere a megkülönböztető jelzés engedélyezéséért beszedett díjakra épül. A fő cél, hogy a csomagolóanyagokat hasznosításra alkalmassá 10 11

CASTRO, D., RÖSLER, C. :Hulladékgazdálkodás. Környezetvédelmi tanácsadás települések számára. Német Urbanisztikai Intézet (1995).

KÖTTER, U.: Der Abfallbegriff - gestern und heute - rechtliche Aspekte im europäischen Kontext. = VDI Berichte, 1995. 1254. sz. p. 5-25. HULLADÉKOK ÉS MÁSODNYERSANYAGOK HASZNOSÍTÁSA (OMIKK) 1996/7. (p. 3., 8.) 12 HECHT, D., WERBECK, N.: :ücknahmeverpflichtungen als Instrument der Abfallwirtschaft - eine ökonomische Analyse am Beispiel des Dualen Systems Deutschland. = Zeitschrift für Umweltpolitik und Umweltrecht, 18. k. 1. sz. p. 49-79. KÖRNYEZETVÉDELEM 1996/13-14. (OMIKK) p. 61-62. (1995.)

19

tegyék, vagy a mennyiségüket csökkentsék. A jel alkalmazását a licencdíj megfizetéséhez kötik

2.1.2.2. A HULLADÉKRÓL SZÓLÓ DIREKTÍVA ALKALMAZÁSA FRANCIAORSZÁGBAN

1992. április 1-én egy államilag elismert részvénytársaságot alapítottak, ami az ÉCOEMBALLAGES nevet kapta. Az Éco-Emballages célkitűzése: •

az illegális hulladéklerakók megszüntetése,

•

2002-ig a hulladék csomagolóanyag 75%-ának hasznosítása,

•

segítséget nyújtani a csomagolt termékeket gyártó, importáló és forgalmazó cégeknek a hulladék csomagolóanyag újrahasznosításában és megsemmisítésében.

1993. és 1996. között az Éco-Emballages beváltotta a hozzá fűzött reményeket: megalakult

és

technológiai

szempontból

kifejlesztett

egy

magas

színvonalú

hulladékgyűjtést és válogatást. Az Éco-Emballages a településeken fedezi: •

a hagyományos hulladékgyűjtéshez képest a szelektív gyűjtés többletköltségét,

•

finanszírozza a kutatások fejlesztését,

•

végzi a lakosság tudatformálását,

•

garanciát biztosít, hogy a hasznosítók a hulladékokat átveszik,

•

hulladék alapanyagonként hasznosító vállalatláncot hozott létre.

Jelenleg 5091 település az Éco-Emballages partnere. Globálisan a szelektív hulladékgyűjtés négy fázisban valósul meg: 1. a csomagolóanyagok összegyűjtése (a keletkezési helyen történő válogatás nagyon fontos) 2. kommunikáció (a lakosság érdeklődésének felkeltése, a “kukások” felkészítése, hogy segíthessék a lakosság szelektív gyűjtését)

20

3. koherens és hatékony gyűjtési séma kidolgozása műszaki megoldások megtalálása (optimális edényzet, gyűjtőautó, válogatómű).13

2.1.2.3. AUSZTRIA Néhány évvel ezelőtt változtatott hulladékpolitikáján, amikor törvényben korlátozta a lerakással ártalmatlanítható hulladék mennyiségét. A legutóbbi évek az újrafeldolgozás és komposztálás gyors előretörését hozták, míg a jövőben az égetéses ártalmatlanítás térnyerése várható. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy az osztrák hulladékdíj a legmagasabbak között van Európában.

2.1.2.4. DÁNIA Célja a lerakás teljes megszüntetése, amit az újrafeldolgozás jelentőségének 40-50%-ra emelésével valamint az égetés 50-60%-ra emelésével kívánnak elérni. Ez az ország rendelkezik a legnagyobb égetőmű-kapacitással az EU-ban.

2.1.2.5. HOLLANDIA Az elsők között vezette be az EU-nak azt a lerakással kapcsolatos direktíváját, amely a lerakón elhelyezett szerves anyag arányát 5%-ban korlátozta. Ennek köszönhetően ezen komponens szelektív gyűjtése igen széleskörűen valósult meg, de jelentőségének növekedése a jövőben minden bizonnyal tovább folytatódik. Érdekes, hogy az eredményes országok mindegyike kis népességű (lakosságuk kevesebb, mint 15 millió fő), az viszont talán nem meglepő, hogy ugyancsak a közös vonások közé tartozik a magas hulladékdíj. Ezekben az országokban már felismerték,

13

ÉCO-EMBALLAGES 09/1996 La solution francaise

21

hogy a gondok orvoslására a hulladék keletkezésének radikális visszaszorítása a legkézenfekvőbb megoldás.

2.2. A TELEPÜLÉSI HULLADÉK MENNYISÉGE ORSZÁGONKÉNT 6. Táblázat

A te le p ü lé s i h u lla d é k m e n n y is é g e ( k g \f ő ) 600 500 400 300 200 100 0 K G\F Ő HUN

A UT

B EL

CZE

DNK

F IN

D EU

GRC

IR L

IT A

LU X

N LD

POL

PRT

ES P

SW E

Engem is érint: Környezetvédelem az Európai Unióban, Bp 2000. 23.o.

Amint láthatjuk, a táblázat adataiból kitűnik, hogy az egyes országokban egy főre jutó hulladék mennyisége tág határok közt mozog (320 kg\fő – 560 kg\fő). Ez számos indokkal magyarázható: eltérő gazdasági tényezők, a megnövekedett, de nem egyforma fogyasztási szokások, az életstílus minősége,

3. A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN

A kommunális hulladékot össze kell gyűjteni, majd valamilyen eljárással kezelni – esetleg ártalmatlanítani – kell. A hagyományos eljárás a vegyes hulladék tárolása megfelelően

kialakított,

vagy

nem

megfelelő 22

szeméttelepeken.

Részben

hagyományosnak tekinthető a hulladék elégetése is, gondoljunk csak a kisebb települések ellenőrzés nélkül égő hulladéklerakóira. Korszerű ez az eljárás, ha az égetés a térfogatcsökkentés mellett a keletkező hőenergiát valamilyen célra hasznosítja. (Égetés égetőműben.) A hulladék azonban amellett, hogy térfogatával, összetevőinek egy részével alapvető elhelyezési és környezetszennyezési kérdéseket vet fel, igen értékes, kevert anyag, amely ömlesztett és kevert állapotában azonban nem hasznosítható. Gazdasági és környezeti szempontok egyaránt igénylik tehát, hogy ezt a kevert hulladékot megfelelően rendszerezve, válogatva és anyagcsoportonként elkülönítve legyen kezelve. A kevert hulladék szétválasztása két alapvető módszer szerint történhet: • Az egyik megoldás, amikor a hulladék a jelenlegi szokásoknak és gyűjtési módoknak megfelelően

keverten

kerül

a

feldolgozó-telepre.

Itt

központi

gépesített

válogatással frakcionálják a vegyes hulladékot, és e frakciókat további válogatás és tisztítás után elszállítják az újrahasznosító vállalatokhoz. E tisztított és válogatott frakciók már igen értékes ipari nyersanyagoknak tekintendők. • A másik megoldás, amikor a hulladékot a hulladék keletkezési helyén a lakosság még begyűjtés előtt szelektálja és e szelektált hulladékot gyűjtik be és hasznosítják a hulladékkezelő szervezetek. Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai is. Hogy melyik megoldás a megfelelőbb egy adott társadalomban és gazdasági egységben, azt mindig az adott társadalom felkészültsége, hagyományai, a gazdasági környezet adottságai és lehetőségei messzemenő figyelembe vételével kell meghatározni.

3.1. HULLADÉKFRAKCIÓK

A leggyakrabban különgyûjtött hulladékok ún. frakciókat alkotnak: !

papír (színes, újság)

!

üveg (zöld, barna, fehér)

!

műanyag

23

4. MAGYARORSZÁGI HELYZET

Mint azt már a bevezetőben is említettem Magyarországon évente, becsült adatok szerint körülbelül három Gellért-hegynyi hulladék termelődik. A hulladék nagy hányada lerakóra kerül. Azonban a hulladéklerakók csak igen csekély százaléka felel meg az előírásoknak, ráadásul a hazai nagyvárosok jelentős része ma már lerakási nehézségekkel küzd, a meglévő lerakók jó része a jelenlegi gyakorlat folytatása mellett néhány éven belül betelik, új lerakók nyitását pedig részben a megfelelő helyszín kiválasztásának gondja, részben a lakossági ellenállás akadályozzák. A lerakóknak csak 15 százaléka működik regionális jelleggel, és ezek a lerakók összesen 100 települést szolgálnak ki. A lerakók többsége műszaki védelem hiányában szennyezi, illetve már elszennyezte a talajvizet, nagyrészt hozzájárult a talajvizek elnitrátosodásához. Célszerű lenne tehát a majdani lezárt sok lerakó helyett regionális hulladéklerakókat létesíteni, amelyek megfelelnek a kor környezetvédelmi előírásainak és képesek befogadni több település hulladékát is.

4.1. HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI KONCEPCIÓ A hulladékgazdálkodási feladatok a magyar környezetpolitika jövőbeli kiemelt területei közé tartoznak. A prioritások meghatározásakor a hulladékgazdálkodás alapvető céljának azt kell tekinteni, hogy - figyelembe véve a fenntartható fejlődés szempontjait - a lehető legkisebb mértékűre csökkenjen a természeti erőforrások használatának mértéke, valamint a környezet hulladékok által történő szennyezésének potenciális illetve tényleges kockázata. E célok elérése érdekében rangsorolni kell az egyes hulladékgazdálkodási eljárásokat azok környezetvédelmi szempontú előnyeinek és hátrányainak mérlegelésével. Az így kialakított hierarchia illeszkedik az EU vonatkozó alapelveihez: 1.

a hulladék keletkezésének megelőzése és minimalizálás

2.

hasznosítás

3.

ártalmatlanítás

24

A hulladékgazdálkodás, valamint az ipari, kereskedelmi és szolgáltatási tevékenység között szoros kapcsolat áll fenn; a hulladékgazdálkodásra vonatkozó szabályozás és ellenőrzés hiányában a környezet károsodik. A hulladékgazdálkodási koncepciónak világos elveken kell alapulnia: teljesülését átfogó közép- és hosszú távú stratégiai elképzeléseknek kell segíteniük és irányítaniuk. Mivel az anyagi erőforrások korlátozottan állnak rendelkezésre, ki kell jelölni azokat a prioritásokat, amelyek megvalósításával az elkövetkező 10-15 évben optimális eredmény érhető el, valamint fel kell tárni a feladatok megoldásához szükséges forrásokat. Ezen célok megfelelő megvalósításának elősegítéséül 1997-ben az Országgyűlés megalkotta a Nemzeti Környezetvédelmi Programot. A Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) a következőket irányozza elő a települési szilárd hulladékokkal kapcsolatban: !

A hulladék mennyisége ne növekedjék a jelenlegi mértéken túl (4 millió t/év), a lerakott hulladék szervesanyag tartalmát fokozatosan csökkenteni szükséges 5% végső értékig.

!

A szervezett hulladékgyűjtés arányát legalább 90%-ra kell növelni, a veszélyes és hasznosítható komponensek szelektív gyűjtését elkell kezdeni az infrastruktúra megteremtésével. A szelektív hulladékgyűjtés arányát a program időszakának végéig

-

többek

között

az

újrahasznosító,

újrafeldolgozó,

újrahasználó

környezetvédelmi ipar, illetve szolgáltatás elterjedésének és fejlesztésének támogatásával - legalább 10%-os mértékre kell emelni. !

Évente legalább 10-15 regionális lerakót kell létesíteni átlagosan 2 millió m3 évi összkapacitással. Megfelelő műszaki védelemmel rendelkező regionális lerakókat kell telepíteni. Csökkenteni kell az illegális lerakást, bezárni a nem megfelelő műszaki védelemmel, illetve az engedély nélkül működő lerakókat. Meg kell kezdeni hasznosításon alapuló felszámolásukat.

!

A hulladékhasznosítás arányát növelni kell a keletkező hulladék mintegy 25-30%ának újrafeldolgozásával, vagy másodnyersanyagként való hasznosításával.14 Ezen tervek végrehajtását segítendő, a Nemzeti Környezetvédelmi Program

részeként megszületett a 2000. ÉVI XLIII. TÖRVÉNY A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSRÓL.

14

Nemzeti Környezetvédelmi Program (83/1997. (IX. 26.) OGY).

25

A hulladékgazdálkodás irányítása Magyarországon alapvetően a jogi szabályozáson keresztül

történik.

A

jogszabályok

határozzák

meg

a


tevékenységek műszaki követelményeit, az alkalmazható gazdasági ösztönzőket és szankciókat, a hulladékkal kapcsolatos termelői és kezelői kötelezettséget és a hatósági engedélyezési és ellenőrzési feladatokat egyaránt. A jogi szabályozás mellett elkülönített programok és támogatási keretek adnak lehetőséget a hulladékgazdálkodás fejlesztését szolgáló oktatási, szemléletformálási, kutatási

tevékenységek,

önkéntes

vállalások

teljesítéséhez,

valamint

hulladékgazdálkodási fejlesztési beruházások megvalósításához. Ezek mellett lehetőség van szakmai végrehajtási útmutatók kiadására az egyes hulladék típusok kezelésének elősegítése érdekében. A hulladékgazdálkodási jogi szabályozás kereteit – a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényre alapozva – a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény határozza meg. E törvény ad felhatalmazást az egyes hulladék típusokra,

valamint

hulladékkezelési

tevékenységekre,

illetve

hulladékkezelő

létesítményekre vonatkozó részletes szabályok megállapítására. Ennek megfelelően kerültek meghatározásra a veszélyes hulladék és a települési hulladék kezelésének szabályai, a hulladék országhatárokat átlépő szállításának szabályai, a hulladék égetésének, illetve lerakásának, a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásának szabályai, valamint az egyes, kiemelten kezelendő hulladékfajtákra vonatkozó speciális szabályok. Szintén a törvény végrehajtását szolgálják a hulladékgazdálkodási bírságra, a hulladékgazdálkodás

tervezésére,

valamint

a

hulladékok

nyilvántartási

és

adatszolgáltatási kötelezettségeire vonatkozó jogszabályok.

4.2.

A

2000.

XLIII.

ÉVI

TÖRVÉNY

A

HULLADÉKGAZDÁLKODÁSRÓL

A hulladékgazdálkodás tervezése, szakmai és hatósági szervezete, a végrehajtás mechanizmusa, az információáramlás biztosítása, a döntési eljárás szabályai elengedhetetlen feltételei a törvény végrehajthatóságának.

26

A tervek és programok megvalósítása hatékony jogérvényesítő felépítmény nélkül nem

garantálható.

Ennek

hulladékgazdálkodás

megfelelően

engedélyezési

kell

és

a

törvénynek

ellenőrzési

meghatároznia

rendszerét,

a

a

hatósági

munkamegosztás kereteit. Az

általánosan

eljáró

hatóságnak

a


ügyekben

a

környezetvédelmi hatóságnak kell lennie, és rögzíteni szükséges a hatóság mindenkori ellenőrzési, kötelezési és szankcionálási jogát. Egyértelműen rögzíteni kell, hogy a hulladékgazdálkodási szakvállalkozói tevékenységek folytatásához környezetvédelmi hatósági engedély szükséges, amelynek feltétele a megfelelő szakképesítés, felszereltség és telephely megléte. Ez utóbbi magában

foglalja

a


létesítményekre

vonatkozó

-

a

hatásvizsgálaton alapuló környezetvédelmi engedélyen túlmenő - speciális létesítési, üzemeltetési, felhagyási jogosítványokat és azok feltételeit, az érintett lakosság ezen eljárásokban való részvételének biztosítását. A hulladék tároló-kezelő létesítmények megvalósítása, üzemeltetése és bezárása továbbra is az építésügyi eljárás alá tartozik, amelyben a környezetvédelmi és a természetvédelmi hatóság minden esetben szakhatóság. A hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységek

(és

létesítmények)

építésügyi

eljárása

természetesen

csak

a

környezetvédelmi engedélynek megfelelően folytatható le. A települési hulladékok terén sok a bizonytalanság; a települési önkormányzatok engedélyező, ellenőrző és üzemeltető (megbízói vagy végrehajtó) feladatokat is ellátnak. A települési hulladékkezelési rendszerben nem kezelt, nem veszélyes hulladékokkal kapcsolatos hatáskörök gyakorlatilag hiányoznak. Meg kell állapítani azokat a kereteket, amelyek alapján a települési önkormányzatok a helyi hulladékgyűjtési, begyűjtési és kezelési rendet - beleértve a szelekciót is - helyi rendeletben szabályozzák, a végrehajtást ellenőrzik, a be nem tartást szankcionálják. A környezet állapotán sokat javíthat, ha az önkormányzati irányítás a középszinten is megfelelő feladatokat és jogokat kap a környezetvédelem területén. A megyei önkormányzatok elsősorban a helyi önkormányzatok koordinálása, együttműködésének elősegítése érdekében kaphatnak szerepet, konkrét feladatként végeznék a megyei hulladékgazdálkodási tervek kidolgozását. A


jogosítványokat

(pl.

a

egyes

részterületein

megelőzés

terén

jelentkező a

termékek

speciális

hatósági

környezetvédelmi

(hulladékgazdálkodási) minősítését, engedélyezését-tiltását), valamint az országos vagy 27

regionális hulladékgazdálkodási tevékenységi engedélyeket egy központi, országos hatáskörű szervhez (célszerűen a Környezetvédelmi Főfelügyelőségre) kell telepíteni. A tevékenységi engedélyezésben és az engedélyek nyilvántartásában is szerepet kell biztosítani a szakmai kamaráknak. Fokozott hangsúlyt kell adni az ellenőrzésnek, amelyet elsősorban az engedélyező hatóságnak kell ellátnia. Az ellenőrzés nem merülhet ki a jogszabályi előírások betartásának betű szerinti számonkérésében és a be nem tartás automatikus szankcionálásában, hanem sokkal inkább a vizsgált tevékenység szakmai tartalmára kell figyelni. Ehhez a hatóságok folyamatos szakmai továbbképzésére, az esetek elbírálásában nagyobb szabadságra, a jogszabályokba beépített szakmai mérlegelési lehetőségre lenne szükség, amely azonban nem mehetne az egyöntetűség és kiszámíthatóság rovására. Biztosítani kell a hatóságoknak az eljárások gyors, szigorú és határozott lefolytatásához szükséges hatalmat és anyagi, létszám és eszköz feltételeket. Célszerű ellenőrzési

hatáskört

biztosítani

minden

tevékenységre

vonatkozóan

az

önkormányzatoknak, és a köztisztaság kérdésében a szankcionálás lehetőségét a természetvédelmi, az erdő- és vadőröknek és a rendőrségnek is. Természetesen az engedélyezésben szerepet játszó szakmai szervezeteknek az ellenőrzésből is ki kell venniük a részüket, elsősorban tagjaik szakszerű működése és a szakmai etikai szempontból. Mindehhez meg kell azonban határozni e részvétel feltételeit, amelyeknek a szervezetnek működése során eleget kell tennie. Ugyancsak biztosítani kell a hulladékkezelő létesítmények és tevékenységek lakossági ellenőrzésének lehetőségét. Az engedélyezési és ellenőrzési hatás- és feladatkörök meghatározását össze kell kötni a környezetvédelmi feltételek megadásával, különben a következetes és kiszámítható hatósági munka csak kívánalom marad. A részletes feltételrendszert természetesen a végrehajtási szabályokban kell megjeleníteni. „Az Országgyűlés a környezet védelme érdekében, különös tekintettel a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióval fennálló és más nemzetközi megállapodásokból adódó kötelezettségeire, !

a fenntartható fejlődés, a jövő generációk létfeltételeinek, lehetőségeinek biztosítása,

!

az energia- és nyersanyagfogyasztás mérséklése, a felhasználás hatékonyságának növelése, a hulladék mennyiségének csökkentése, 28

!

az emberi egészség, a természeti és épített környezet, hulladék okozta terhelésének mérséklése

érdekében - az Alkotmánnyal összhangban - a következő törvényt alkotja:…”

…„1. § E törvény célja a) az emberi egészség védelme, a természeti és az épített környezet megóvása, a fenntartható fejlődés biztosítása és a környezettudatos magatartás kialakítása a hulladékgazdálkodás eszközeivel; b) a természeti erőforrásokkal való takarékoskodás, a környezet hulladék által okozott terhelésének minimalizálása, szennyezésének elkerülése érdekében a hulladékkeletkezés megelőzése (a természettől elsajátított anyag minél teljesebb felhasználása, hosszú élettartamú

és

újrahasználható

termékek

kialakítása),

a

képződő

hulladék

mennyiségének és veszélyességének csökkentése, a keletkező hulladék minél nagyobb arányú hasznosítása, a fogyasztás-termelés körforgásban tartása, a nem hasznosuló, vissza nem forgatható hulladék környezetkímélő ártalmatlanítása.”… …„2. §. (1) A törvény hatálya kiterjed a) minden hulladékra; b) a hulladékgazdálkodási tevékenységekre és létesítményekre.”… A

törvény

megfogalmazza

azokat

az

alapfogalmakat

is,

amelyek

a

hulladékgazdálkodás során felmerülnek. Ezen dolgozathoz kapcsolódóan csak az ide tartozó fogalmakat idézem: „3. § E törvény alkalmazásában a) hulladék: bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles;”… …„ c) települési hulladék: a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetőleg a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék;” …” f) termelő: akinek a tevékenysége során a hulladék keletkezik vagy tevékenysége következtében a hulladék jellege és összetétele megváltozik;

29

g) hulladékkezelő: aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átveszi, kezeli; h) hulladékgazdálkodás: a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszere, beleértve a hulladék

keletkezésének

megelőzését,

mennyiségének

és

veszélyességének

csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelő berendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást;”… …” i) újrahasználat: a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása; a többször felhasználható, újra tölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká; j) hasznosítás: a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy a szolgáltatásban - a 4. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával - történő felhasználása; k) ártalmatlanítás: a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, környezetet veszélyeztető, szennyező, károsító hatásának megszüntetése, kizárása - a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával -, a 3. számú mellékletben felsorolt eljárások valamelyikének alkalmazásával; l) kezelés: a hulladék veszélyeztető hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kizárására, a termelésbe vagy a fogyasztásba történő visszavezetésére irányuló tevékenység, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazása, beleértve a kezelőlétesítmények utógondozását is; m) gyűjtés: a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítás érdekében; n) begyűjtés: a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a hulladék birtokosa vagy a begyűjtő telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen (gyűjtőpontokon, hulladékgyűjtő udvaron, tároló-, kezelőtelepen) és a további kezelés érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén; „…15

15

2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról 1. Fejezet

30

4.3. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ALAPELVEI

A hulladékgazdálkodás legfőbb alapelve az, hogy a hulladékért az felelős, akinél az keletkezik. Ez azt jelenti, hogy ő köteles a hulladék keletkezés helyén történő gyűjtését és ártalmatlanítását megoldani, vagy ennek hiányában arról megfelelő feljogosított szakszolgáltatónak való átadással gondoskodni. A szolgáltatás árát ennek fejében köteles megfizetni. A szolgáltatás lehet csak begyűjtés, csak ártalmatlanítás (vagy hasznosítás), és a kettő együtt. …„4. §. A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében a következő alapelveket kell érvényesíteni: a) a megelőzés, ezen belül az integrált szennyezésmegelőzés elve alapján legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét, a környezetterhelés csökkentése érdekében; b) az elővigyázatosság elve alapján a veszély, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehetséges legnagyobbak lennének; c) a gyártói felelősség elve alapján a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek

a


követelményei

szempontjából

kedvező

megválasztásáért, ideértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal

szembeni

ellenállóképességét,

a

termék

élettartamát

és

újrahasználhatóságát, a termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is;”… …” e) az elvárható felelős gondosság elve alapján a hulladék mindenkori birtokosa köteles a lehetőségeinek megfelelően mindent megtenni annak érdekében, hogy a hulladék környezetet terhelő hatása a legkisebb mértékű legyen;”… …” g) a szennyező fizet elv alapján a hulladék termelője, birtokosa vagy a hulladékká vált termék gyártója köteles a hulladékkezelési költségeit megfizetni, vagy a hulladékot ártalmatlanítani; a szennyezés okozója, illetőleg előidézője felel a hulladékkal okozott környezetszennyezés megszüntetéséért, a környezeti állapot helyreállításáért és az okozott kár megtérítéséért, beleértve a helyreállítás költségeit is;”…

31

…” l) a példamutatás elve alapján az állami és helyi önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit;”…16

4.4. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A törvény megfogalmazza a hulladékgazdálkodás általános szabályait is, amelyek közül e dolgozat szempontjából az egyik legfontosabb: …„5§(5) Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés).”…17

4.5. A TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK FELADATAI

Az

előbbi

kötelezettségek

teljesíthetőségének

érdekében

szükséges

az

önkormányzatok kötelezően ellátandó feladatává tenni a települési hulladékok begyűjtését és kezelését. E feladatokat az önkormányzat saját vállalatán keresztül maga látja el vagy szakvállalkozóval köt közszolgáltatói szerződést annak végzésére. Az önkormányzat a területén keletkező települési hulladékok környezetkímélő kezelésére köteles helyi közszolgáltatást szervezni, vagy annak ellátásáról más önkormányzattal

együttműködve

gondoskodni.

A

közszolgáltatást

vagy

az

önkormányzat saját vállalata látja el, vagy szakvállalkozót bíz meg vele. A közszolgáltatás ellátásához az önkormányzat köteles legalább egy megfelelő kezelőtelepet kijelölni, amely köteles az engedélyében meghatározott jellegű települési hulladékot - a hulladék mennyiségével és minőségével arányos díj ellenében - bárkitől átvenni és kezelni. A kezelőtelep kijelölése történhet úgy is, hogy már meglévő kezelőtelep tulajdonosával köt szerződést az önkormányzat.

16 17

2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról 1. Fejezet 2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról 2. Fejezet

32

A közszolgáltatásba tartozik a települési hulladék begyűjtése is, amely ellátható a kezelési közszolgáltatással egybevontan és attól elkülönítetten is. Ez utóbbi esetben a begyűjtőnek érvényes szerződéssel kell rendelkeznie a megfelelő kezelő(k)vel. Közszolgáltatást csak az önkormányzat vállalata vagy az annak ellátására az önkormányzattal szerződött vállalkozó láthat el. A helyi közszolgáltatás díját az önkormányzat határozza meg és szedi be a hulladék mennyiségével és minőségével arányosan. A közszolgáltató ellátási kötelezettséget vállal az önkormányzat által megállapított szolgáltatási díj fejében, a szerződés szerinti területen és hulladékokra. A közszolgáltatás igénybevétele az ellátási területen minden ingatlantulajdonosnak (használónak) kötelező, hacsak nem bizonyítja, hogy hulladékát megfelelő más módon kezeli (kezelteti). A kötelezően ellátandó közszolgáltatás csak a lakossági (kommunális) hulladékokra terjed ki, de arra teljes egészében. Az ellátási kötelezettség teljesítése érdekében az önkormányzat több begyűjtővel és kezelővel is köthet szerződést, ugyanazon hulladékokra vagy más-más hulladék anyagokra vonatkozóan is. A törvény részletesen rendelkezik azon feladatokról, amelyek az önkormányzatokra nézve kötelező érvényű: …”21. § (1) A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást (a továbbiakban: közszolgáltatás) szervez, és tart fenn.”… …”(3) A közszolgáltatás kiterjed a) a közszolgáltatás

ellátására feljogosított

hulladékkezelő

(a továbbiakban:

közszolgáltató) szállítóeszközéhez rendszeresített gyűjtőedényben, a közterületen vagy az ingatlanon összegyűjtött és a közszolgáltató rendelkezésére bocsátott települési szilárd hulladék elhelyezés céljából történő rendszeres elszállítására;”… …”(4) A közszolgáltatás kiterjedhet begyűjtőhelyek (hulladékgyűjtő udvarok, átrakóállomások, gyűjtőpontok), előkezelő és hasznosító (válogató, komposztáló stb.) telepek létesítésére és működtetésére is. (5) A települési önkormányzat a helyi feltételekhez igazodva, rendeletében előírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek szelektív gyűjtését, közszolgáltatás keretében történő begyűjtését, illetőleg meghatározhatja az erre vonatkozó részletes szabályokat.”…

33

A helyi közszolgáltatástól függetlenül bárki gyűjthet be és kezelhet települési hulladékot vagy annak bármely összetevőjét, ha arra - a végrehajtási szabályokban megállapított feltételek megléte alapján - a helyi önkormányzattól működési engedéllyel bír, és a környezetvédelmi hatóság az adott tevékenységre feljogosította. A közszolgáltatáson kívüli hulladék átvételi árat a vállalkozó határozza meg.18

5. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS CÉLRENDSZERE:

" Hulladékképződés megelőzése, keletkező hulladékok veszélyességének csökkentése "

Újrahasználat, hasznosítás

"

Biztonságos ártalmatlanítás

„A célok elérése érdekében a Hgt. 33.§-a – összhangban az Európai Közösség hulladékra vonatkozó irányelveivel – a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként

Országos Hulladékgazdálkodási Terv kidolgozását írja elő, amelyet az Országgyűlés fogad el. Az OHT elfogadását követően a Környezetvédelmi Felügyelőségek irányításával a területi tervezési statisztikai (nagy)régiókra kiterjedő területi


terveknek

kell

készülniük,

amelyeket

a

környezetvédelemért felelős miniszter rendeletben hirdet ki. A területi tervek kihirdetését

követően

a

települési

önkormányzatok

kötelesek

helyi

hulladékgazdálkodási tervet készíteni, és azt helyi rendeletben kihirdetni. Az átfogó tervezési rendszert megalapozó első Országos Hulladékgazdálkodási Terv a


célrendszerének

megfelelően

elemzi

a

magyarországi

hulladékképződés és kezelés mai helyzetét, meghatározza az NKP tervezési periódusához igazodóan a 2003-2008. között elérendő célokat, valamint a célok elérését biztosító intézkedéseket és programokat. Ezek keretében kijelöli a feladatokat mind a különböző hulladék típusokra, mind az egyes gazdasági szektorokra vonatkozóan,

18

2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról 4. Fejezet

34

illetve meghatározza a feladatok megosztását a hatósági, közigazgatási szervezetek, az önkormányzatok, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság és a szolgáltatások területén működők között. Az OHT célkitűzéseinek és intézkedéseinek meghatározásánál fokozott figyelemmel van az Európai Unióhoz történő csatlakozásból adódó kötelezettségekre, az Európai Közösség integrált hulladékgazdálkodási politikájához történő igazodásra, a már harmonizált vagy később harmonizálandó, közel hatvan hulladékgazdálkodási rendelet, irányelv, határozat, állásfoglalás és ajánlás tartalmára, illetőleg a „Környezet 2010: A jövőnk a mi választásunk” című, az Európai Közösség 6. Környezetvédelmi Akcióprogramjára. Az OHT megvalósításával megoldandó, illetve kezelendő főbb problémák: !

csökkenteni kell a mind abszolút mértékben, mind a termelési értékhez viszonyítottan magas hulladékképződési arányt;

!

emelni kell a legtöbb hulladékfajtánál alacsony hasznosítási arányt, ösztönözni kell a takarékos anyag- és energiagazdálkodást;

!

minimalizálni kell a lerakással történő ártalmatlanítás igen magas arányát;

!

növelni kell a számos esetben nem megfelelő hulladékkezelés színvonalát és biztonságát, mérsékelni kell az egészségügyi és környezeti veszélyeztetés, illetve kockázat mértékét;

!

növelni kell az elvek és szabályok betartásának, a környezettudatos és jogkövető magatartásnak a mértékét;

!

teljessé kell tenni a szabályozási rendszer, növelni kell a hatékony szemléletformálási és szakmai útmutatási eszközök alkalmazását;

!

erősíteni kell a hatósági jogérvényesítés személyi, szakmai és intézményi feltételrendszerét;

!

fejleszteni kell a hulladék monitoring (nyilvántartás, statisztikai adatszolgáltatás, mérés-ellenőrzés) eszköz-rendszerét;

!

piackonform gazdasági szabályozókkal kell ösztönözni a korszerű, komplex hulladékgazdálkodási rendszerek kiépülését;

!

erősíteni kell az állami és a magánszféra közötti együttműködést;

35

!

fokozatosan fel kell számolni az elmúlt évtizedekben kialakult, nem megfelelő hulladék-elhelyezésből

származó

veszélyeztető

forrásokat

és

szennyezett

területeket.” A hatékony hulladékgazdálkodás kialakulásának egyik alapfeltétele a megfelelő adatokkal alátámasztott tervezés, a tények és igények összevetése, a szükséges kapacitások elhelyezése, gazdaságos kialakítása és üzemeltetése. A hulladékgazdálkodás egyéni, helyi, területi és országos feladatainak hatékony végzése csakis összehangoltan, egymásra épülve, az elvégzendő feladatok megfelelő szintre helyezésével történhet. A feladatok meghatározását, végrehajtásuk módját és az egyes szintek szerepét, tevékenységét hulladékgazdálkodási tervek rendszerébe kell foglalni. A hulladékgazdálkodási szakterületi tervezési rendszernek természetesen be kell épülnie a már meglévő, átfogó tervezési rendszerekbe, de bizonyos mértékben azoktól függetlenül is működnie kell. A hulladékgazdálkodási tervnek, mint hierarchikus intézménynek elsődleges feladata a

Nemzeti

Környezetvédelmi

Program


célkitűzései

megvalósításának megtervezése. Ennek értelmében kell kialakítani az országos hulladékgazdálkodási tervet, amely a vállalati, helyi-települési, regionális-megyei, illetve az ágazati tervekre kell, hogy épüljön. Természetesen mindegyik szint elsősorban a saját hulladékgazdálkodási feladatainak végzését tervezi meg, figyelembe véve a törvény előírásait és céljait, valamint az NKP kívánalmait. A tervek természetes részei az ugyanazon szintek környezetvédelmi terveinek, amelyeknek viszont be kell épülnie a területrendezési és területfejlesztési tervek rendszerébe úgy, hogy önállóan is végrehajthatók legyenek. A terveknek kell - a törvény előírásainak szem előtt tartásával - tartalmaznia a környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási szakmapolitikai célkitűzések elérési módját, amelyek konkrét megvalósulását a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként végrehajtandó hulladékgazdálkodási program szolgálja. A tervek végrehajtását segíthetik - az NKP-hoz hasonlóan - a különböző szintű végrehajtási programok, amelyek megvalósításához szükséges eszközök biztosítását szintén a törvénynek kell megalapoznia.19 19

Országos Hulladékgazdálkodási Terv 2003 – 2008. 2002. július

36

6. SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS MAGYARORSZÁGON

A jelenlegi gyakorlat általában a hulladék vegyes gyűjtésére, szállítására és lerakására terjed ki, míg a korszerű rendszernek tartalmaznia kell a szelektív gyűjtés különböző formáit, a hulladék előkezelését, utóválogatását, a szerves hulladékok komposztálását,

a

hulladékok

hasznosítását,

korszerű

kezelőművek,

lerakók

üzemeltetését. Mindehhez kapcsolódnia kell egy megfelelő jogi szabályozásnak országos, térségi és helyi szinten. Egy olyan együttműködésnek kell kialakulnia a különböző szereplők között, amely az egész hulladékgazdálkodási rendszert átszövi a megelőzéstől a lerakásig. A társadalom szereplőinek feladatát és szerepét pontosan meg kell határozni, csak így kerülhetők el azok a félreértések, amelyek az elmúlt években számos beruházás létesítésekor felléptek és azokat meghiúsították. Az újrahasznosítást, komposztálást csak úgy lehet megvalósítani, ha a hulladékot külön gyűjtjük vagy válogatjuk. Az utólagos válogatásnak számos hátránya van: szennyeződnek, keverednek a különböző anyagok, ezért célszerű már a keletkezés helyén szétválasztani a hulladékot. Ez csak odafigyeléssel, többletmunkával valósítható meg. A szelektív hulladékgyûjtés feladata, hogy a keletkezõ hulladékokból elkülönítsük a másodnyersanyagokat. Ez a folyamat két részre bontható, a termelõi és a lakossági részre. A termelõi rész a veszélyes és nem veszélyes hulladék fajtánkénti elkülönített gyûjtését jelenti. Ezt a folyamatot a termelés helyén megfelelõ körülmények között kell végezni. A lakossági szelektív hulladékgyûjtés alapja, hogy a szilárd kommunális hulladék nagy

arányban

tartalmaz

olyan

anyagokat,

amelyek

újrahasznosítható,

másodnyersanyagként értékesíthetõek. Ezért fontos ezek elkülönítése a lakosság bevonásával. Ennek nagy szerepe van a hellyel való takarékoskodásban is, ugyanis a másodnyersanyagok már nem kerülnek lerakásra. Sok szakember véleménye, hogy hazánkban a szelektív gyűjtés általánosan kiépítettnek és jól működőnek mondható a hulladékfeldolgozás helyzetéhez képest. Ez azonnal kiderült, amint az elkülönítetten gyűjtött hulladékokat értékesíteni próbálták, ez szinte minden eddigi kísérletnél nehézségekbe ütközött.

37

Szelektív gyűjtés szervezésének keretében több lényeges feladatot kell elvégezni, de talán legfontosabb a gyűjtés sikerének, eredményességének és népszerűségének megalapozása. Ennek legfőbb eleme a lakosság alapos felkészítése, majd folyamatos tájékoztatása, és ezzel párhuzamosan a gyűjtésben résztvevők anyagi érdekeltségének kialakítása. A szelektív gyűjtés gyakorlati megvalósítására hazánkban három jellemző példa volt megfigyelhető. Közös vonásuk, hogy a hulladék válogatását már a keletezés helyszínén, a háztartásokban meg kell kezdeni, vagy el kell végezni. Különbség a háztartásokból kikerülő összetevők közös edényben történő tárolásában és az elszállítás módjában van. !

Az első a járdaszéli gyűjtés (többkukás módszer), melynél a lakosság az előre meghatározott hulladéktípusokat az e célra szolgáló rekeszbe, edénybe vagy zsákba gyűjti, amit gyűjtési naptár szerint megjelölt napon a ház elé kikészít. A másodnyersanyagok esetleges további válogatását a gyűjtőjármű személyzete vagy az erre a célra létrehozott üzem végzi. A jármű sok esetben speciálisan kialakított osztott rakterű. Az érdekeltség megteremtése miatt a különválogatott, hasznosítható hulladék elszállításáért általában nem kell fizetni. Az újrahasznosításra alkalmatlan, maradék szemétként gyűjtött hulladék elszállítása a hagyományos módon, díjfizetés ellenében történik. Előnye, hogy nem igényel különösebb lakossági felkészítést, szinte azonnal bevezethető illetve, hogy nagy tisztaságú a begyűjtött anyag. Hátránya, hogy ezt csak nagy munkaerő-ráfordítással lehet elérni, illetve, hogy kedvezőtlen időjárás esetén esetleg a kirakott hulladékot szétfújja a szél. A nagyobb mennyiségben rendszeresen keletkező papírt, komposztálható szerves hulladékot, esetleg műanyagot szoktak járdaszéli módszerrel gyűjteni.

!

A másik, úgynevezett. konténerszigetes gyűjtés jellemzője, hogy a település kitüntetett pontjain elhelyezett nagyméretű konténerekbe kell a szelektíven gyűjtött hulladékot behordani. A már említett gyűjtőpontok rendszerint áruházak, bevásárlóközpontok közelében vannak, amelyeket a lakosok mindenképpen kénytelenek

felkeresni.

Az

edények

állhatnak

még

nagyobb

tereken,

útkereszteződésekben, amelyek könnyen megközelíthetők, esetleg közel esnek a lakóterületekhez. A gyűjtőedény a nap minden szakában a lakosság rendelkezésére áll, de ellenszolgáltatást nem kapnak a különválogatott hulladékért. A motivációt úgy lehet megteremteni, hogy a háztartás maradék hulladékának elszállítását

38

mennyiségarányos díjfizetés ellenében végzik. Előnye, hogy viszonylag kevés munkaráfordítást igényel. Hátránya, hogy csak olyan helyen vezethető be, ahol a lakosságot arra felkészítették. Ennek hiányában a válogatás nem lehet hatékony, a másodnyersanyag nem lehet tiszta. További hátrány, hogy a speciális kialakítású konténerek a legtöbb esetben az esztétikai szempontok figyelmen kívül hagyásával készülnek, rontják a település képét. A színekre válogatott üveggyűjtés jellemző módszere ez. !

A harmadik, az állandóan működő rendszer hulladékudvarokra támaszkodik. A hulladékudvar a település egy vagy több pontján kialakított, rendezett, bekerített telep, ahová a lakosság meghatározott hulladéktípusokat a nyitvatartási idő alatt beszállíthat. A másodnyersanyagért esetleg valamilyen ellenszolgáltatást is kaphat (pénz, sorsjegy). A telepen a kihelyezett konténerek helyes használatát alkalmazott segíti. A hulladékudvarokban történő gyűjtés a szelektív hulladékgyűjtés legegyszerűbb módja, ugyanakkor egy időben a legtöbb hulladékfajta (papír, vas, fém, műanyag, gumi, akkumulátor, egyéb veszélyes hulladék, stb.) ezzel a módszerrel gyűjthető. A rendszer hibája, hogy a hulladékudvarok sűrűségüktől függően sokszor távol eshetnek a bizonyos lakóterülettől. Telepítésük a nem megfelelően tájékoztatott lakosság ellenállásába ütközik, a hulladékudvar gyakran szeméttelepnek minősül. Végül az időszakosan, kampányszerűen működő rendszer azon a településeink

körében

alkalmazható,

amelyek

még

nem

rendelkeznek

állandóan

üzemelő

átvevőhellyel, de mégis tenni szeretnének valamit e probléma megoldása érdekében. Az egyre jobban terjedő módszer lényege, hogy ideiglenesen működő gyűjtőhelyet vagy gyűjtőhelyeket alakítanak ki az év meghatározott időszakában. Ennek különösen a veszélyes hulladékalkotók begyűjtése terén van igen nagy jelentősége, különösen akkor, ha ez egyfajta rendszerességgel ismétlődik, és a lakosság számít az akció folytatására. A módszer előnye, hogy nem igényel beruházást, s állandó létesítmények híján fenntartási költségekkel sem kell számolni, hátránya, hogy gondos előkészítést, alapos meghirdetést igényel. Kampányszerűen gyűjtik a legtöbb veszélyes hulladékot.20

20

KukaBúvár IV.évf. 4.szám 1998 tél

39

A szelektíven gyűjtött hulladék ún. frakciókat alkot, amelyek (figyelembe véve azt, hogy háztartási hulladékról beszélünk, ezért csak a leggyakrabban szelektíven gyűjtött fajtákat említem) a következők: •

Papírhulladékok: A háztartásokban a papírhulladék döntő többségét az újságok, magazinok, prospektusok, reklámanyagok, könyvek (más anyagú bekötés nélkül), csomagolóanyagok, kartonok alkotják. Az összhulladék mennyiségének mintegy 15%-a papírhulladék. Sok papírt is tartalmazó kombinált, vagy többkomponensű, illetve társított (csomagoló) anyag létezik, melyek külön kezelést igényelnek. Alapvetően három papírfajtát különböztetünk meg: a feketefehér, a színes újságot és a hullámkartont. (!!Fontos megemlíteni, hogy az üdítőitalok, ivólevek, tejtermékek csomagolásánál mostanában elterjedt dobozok összepréselt karton-műanyag-alumínium kombinációból állnak. Ezek az ún. társított csomagolóanyagok. Alkotóik nem választhatók külön, így a doboz újrahasznosítása nem kerülhet szóba!!). A hulladékpapír tiszta állapotban feldolgozható, értékes másodnyersanyag. Nem kerülhet azonban közéjük idegen anyag (indigó, műanyag, fém, sav, szerves anyag). Pl. a gyorsétkezdékben termelődő, zsiradékkal szennyezett papírokat hiába gyűjtik „szelektíven”, az már újrahasznosításra alkalmatlan, s így más megoldás nem lévén a hulladéklerakóra kerül. Az újrahasznosított papírból készített termékek használatával energiát, pénzt takarítunk meg, nem beszélve arról, hogy nem kell újabb fákat kivágni, és nem keletkezik nagy mennyiségű szennyvíz (ugyanis a cellulóz fehérítéséhez mérgező klórvegyületeket használnak) sem.

•

Műanyaghulladékok: Napjainkban a műanyagok térhódítása a háztartásokban is érezteti hatását. Fokozatosan növekszik mennyiségük és részarányuk, jelenleg az össztömegből közel 10%-os részesedésük a jellemző. Alapvető problémát jelent a különféle műanyagfajták keveredése, a hulladékok szennyezettsége. Szállításukat alacsony térfogati súlyuk teszi gazdaságtalanná. A háztartásokban a legtöbb műanyaghulladék a csomagolóanyagok révén keletkezik, gondoljuk csak a fóliákra, nylon zacskókra, a sok flakonra, nem visszaváltható italos palackra, a vagy joghurtos dobozokra. A műanyagipar rengeteg pénzt költött a fejlesztésre, a termékek elterjesztésére, a reklámra, azonban senki sem foglalkozott azzal, hogy a műanyagok előbb-utóbb hulladékként fognak jelentkezni. Az egykor jól 40

működő betétes rendszerek (visszaváltható üveg) helyett az utóbbi években terjedtek el a műanyagok. Ezen kívül egyéb élelmiszerek, vegyszerek, a mosó- és tisztítószerek is műanyagban kerülnek forgalmazásra. Noha mindennapi életünkben kikerülhetetlenül jelen lévő anyagokról van szó, kívánatos lenne használatuk mérséklése, ugyanis nem lebomlóak, mérgező adalékanyagokat is tartalmaznak, amelyek gyakran kioldódnak a műanyagból, szennyezve a bennük tárolt élelmiszert, később - ha lerakóra kerülnek – a vizeket, a levegőt és a talajt is. A háztartásokban előforduló műanyagok összetétele, tulajdonságai jelentősen különbözőek, így hulladékként is másként „viselkednek”: •

A polietilén (PE) és polipropilén (PP) felhasználási területe széles: kannák, hordók, nem átlátszó palackok, kozmetikumok csomagolóanyaga.

A

tiszta

polietilén

fólia

anyagában

újrahasznosítható (pl. tejeszacskók), ám a szennyezett arra már nem alkalmas. •

A polietilén-tereftaláttal (PET) Magyarországon visszaváltható műanyag palackként találkozhatunk a leggyakrabban. Ez a termék kedvező tulajdonságait – ütésálló, UV-álló, szilárd, hőálló – a belekevert

adalékanyagoknak

köszönheti.

Az

üdítőitalok

csomagolására használt PET-palack hamar elöregszik, 4-5 újratöltés után selejtezésre kerül. •

A polisztirol (PS) kemény, átlátszóműanyag, ám vegyszerállósága gyenge. Ebből készülnek a tejes-, tejfölöspoharak, a mélyhűtött élelmiszerek

csomagolásai

és

a

hungarocell

termékek.

Betonadalékként újrahasznosítható, ám jórészt szerves anyagokkal szennyezetten a szemétlerakóra kerül. Üveghulladékok: Az egyetlen olyan hulladékfajta, amely külső behatásokra nem változtatja meg a tulajdonságait. Az üveghulladékokat alapvetően színük alapján kell elkülöníteni, de feldolgozás szempontjából legalább a fehéret és a színes üvegeket. A legtöbb üveghulladék a nem betétdíjas italos üvegekből, eltört, használhatatlan üvegtárgyak révén válik feleslegessé. Több típusa van: az öblös-üveg (fehér és színes) és a síküveg. Előbbiek a hagyományos befőttes, italos üvegek, az utóbbiak az ablaküvegek. Anyagában könnyen újrahasznosítható, könnyen tisztítható, mivel a műanyag palackkal ellentétben nem veszi át a benne tárolt termékek szag-, és 41

illatanyagait (aromasemleges). A folyékony élelmiszerek tárolására különösen alkalmas, mert azokkal nem lép reakcióba, minősége sem változik meg a benne tárolt anyagok miatt. Egy-egy üvegpalack 50-60 újratöltést is kibír, majd azután anyagában újrahasznosítható. A jövőre nézve döntő fontosságú a meg lévő visszaváltható rendszerek támogatása és előnyben részesítése a műanyaggal szemben.21

6.1. AZ EDDIGI KÍSÉRLETEK TANULSÁGAI

A mai napig sok városban folyt vagy folyik (több-kevesebb sikerrel) szelektív hulladékgyűjtés: !

Balatonfüred (PHARE-program)

!

Gödöllő (PHARE-program)

!

Sopron (PHARE-program)

!

Körmend

!

Esztergom

!

Pécs

!

Dunaújváros

!

Szeged

!

Székesfehérvár

!

Sátoraljaújhely stb.

A szelektív hulladékgyűjtésnek vannak sikertelen pontjai, illetve még megoldás előtt álló problémák, melyeket négy főcsoportra oszthatók. Az egyik ok a lakosság fegyelmezetlensége,

illetve

viszonya

a

hulladékhoz.

A

második,

hogy

a

gyűjtőkonténerek nem megfelelőek. A harmadik, hogy a program a gyűjtésnél abbamarad. Negyedik ok az anyagi érdekeltségben, illetve a fajlagosan magasabb költségekben keresendők.22

21 22

E-Misszió: Mindennapi SZEMÉT-ségeink, avagy a háztartási hulladékok problémája, Nyíregyháza,1998.


42

Nem közvetlenül a kihelyezett konténerekhez tartozik, de a lakásokban sem megoldott a külön gyűjtés. A jelenlegi helyiségek, konyhák nem alkalmasak arra, hogy négy-öt ki kukát elhelyezzenek, amelyek nem is telnek meg minden nap, hanem hosszabb idő kell. További gondot jelent a szállítás. Minden komponensért külön kell kimenni. Ez a fajlagos fuvarköltséget növeli. A módszer megtévesztő is, mivel ugyanazokkal a kocsikkal történik, mint a kommunális vegyes hulladék elszállítása. A kocsi belsejébe pedig nem lehet belátni. Ez demoralizáló hatással lehet azokra, akik nem ismerik a program minden részletét. A

lakosság

jelenleg

nincs

anyagilag

érdekelve

a

kísérleti

szelektív

hulladékgyűjtésben. Egyetlen ok amiért részt vesz benne az igényességre való törekvés. A megfelelő propaganda elhiteti velük, hogy ez a jó megoldás. A későbbiekben, ha a rendszer jobban kiépül, láthatóvá válik az elejétől a végéig, anyagi háttér meg lesz az egész városban való elterjesztéséhez, akkor már lehet alkalmazni differenciált hulladékdíjat, vagy bírságolást, illetve a kettőt együtt. Így rövid távon érdekelté lehet tenni őket. A jogi szabályozás hiányos. A szankcionálás lehetetlen, vagy teljesen formális, következmények nélküli. A megfelelő anyagi hátteret megteremtő gazdasági szabályozók és ösztönzők hiánya. A szelektív gyűjtés önmagában nem lehet gazdaságos, erre a területre máshonnét kell forrásokat biztosítani. Vállalkozni e téren csak akkor lehet, ha ezek a feltételek teljesülnek. Az újrahasznosításnak nálunk nincs meg az ipari infrastrukturális háttere. Ezért a szelektáltan gyűjtött frakciók nagy része nyersanyagként nem hasznosul. A gazdasági ösztönzők hiánya mellett ez a másik alapvető oka annak, hogy a piac is nagyon szélsőségesen reagál. Hiányok és túlkínálat váltják egymást igen rövid idő alatt. Természetesen az mindenki előtt világos, hogy az anyagi források és az infrastruktúra megteremtése hosszú időt vesz igénybe. Ez nyugaton is legalább egy-két évtizedig tartott. Nálunk sajnos még a kezdeti lépéseket sem igazán sikerült ehhez megtenni az elmúlt években. A környezeti, környezetvédelmi érdekek az országos és helyi politikában szinte mindig háttérbe szorulnak. Igen gyenge a politikai érdekérvényesítés, sem a pártokban, sem a parlamentben, sem a kormányban nincs megfelelő súllyal képviselve ez a terület. 43

A lakosság környezeti kultúráját, pontosabban a környezet iránti ér érzéketlenségét, közömbösségét a kísérlet minden résztvevője igen kritikusnak tartja. A tudatformálás, a környezet iránt érzett egyéni felelősség felkeltése, elmélyítése nélkül minden próbálkozás kudarcra van ítélve. E téren összehangolt stratégiára lenne szükség, amelynek azonban még a körvonalait sem látják a program résztvevői. Az ezért való felelősség áthárítása kölcsönös egymásra tologatása a kísérlet során is jellemző volt annak résztvevőire. A kísérletek fedezetére az önkormányzat általában PHARE pályázatból nyert forrást. Onnan azonban csak kísérletre lehetett támogatást szerezni, folyamatos gyűjtésre már nem. Az önkormányzatok maguk sem gondolták komolyan, hogy a kísérletet továbbvigyék,

hiszen

anyagilag

nem

érdekeltek

a

szelektív

hulladékgyűjtés

finanszírozásában (műszaki fejlesztéséhez azonban jól jött a pályázati pénz), Az önkormányzatok rendszeresen megspórolták előzetes lakossági ismeretterjesztést és az akció alatt sem partnerként kezelték a lakosságot. Ez azért is fontos lett volna, mert egyrészt a felnőtt lakosság környezettudatosságával még nem számíthattak másrészt az akcióban anyagilag sem tették őket érdekelté. Gyakran volt baj az alkalmazott gyűjtési technikával (átgondolatlanul elhelyezett gyűjtőhelyek, nem megfelelő konténerek, helytelen szállítási ütemezés), Az önkormányzatok nem tájékozódtak előre a másodnyersanyag piacon (értékesítési lehetőségek, minőségi követelmények). A szennyezett, kevert hulladék így gyakran a hulladéklerakóra került.

7. HULLADÉKHELYZET SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉBEN 7.1. A LERAKÓK ÁLLAPOTA

A lerakók állapota finoman szólva is katasztrofális. A vizsgált kistérségben egyedül Nyíregyháza rendelkezik műszaki védelemmel ellátott, szigetelt hulladéklerakóval. Hét település 35900 m3/évi hulladéka viszont szigeteletlen lerakókra kerül. Ezek közül 4 volt homokbánya, kettő természetes mélyedés, egy pedig erdős, dombokkal körülvett

44

terület (gyakran alkalmazzák a lerakásánál az ún. Területfeltöltés módszerét: a hulladék lerakóhelyen történő elhelyezését (téglagyári agyag-, kavicsgödrök, elhagyott homokbányák, vízfolyás nélküli völgyek, esetleg dombok képzése stb.). A lerakott szemetet földdel naponta letakarják, időnként fertőtlenítik, majd a terepet a feltöltés után

füvesítik,

fásítják,

rendezik.

A

feltöltés

alkalmazása

esetén

szigorú

közegészségügyi rendszabályokat kell érvényesíteni. A levegő, a talaj és a talajvíz szennyeződésére számítani kell. Különösen ellenőrizni kell a bomlástermékeknek az ivóvízre gyakorolt hatását. A szigeteletlen lerakók pont Nyíregyházán és közvetlen környékén jelentik a legnagyobb veszélyt mind a talaj- mind a rétegvizekre. Öt helyen nincs körülkerítve a terület, állandó (éjjel-nappali) őrzés pedig csak Nyíregyházán van.

7.2. A KELETKEZETT HULLADÉK MENNYISÉGE ÉS ÖSSZETEVŐI

A hulladék mennyiségének tekintetében Nyíregyháza és Újfehértó kiemelkedik a maga 131500 és 16700 m3/év-es produktumával. A többi, jórészt néhány ezres kistelepülés termelése 5000 m3/év körül mozog. Átlagban minden polgár kb. 1,2 m3-rel veszi ki a részét az éves hulladéktermelésből. A szemét összetételének meghatározásához hulladékanalízisra került sor. Ezt a munkát három jellemző településen végezte el az E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület. A mintavételeket összesen 21 alkalommal végezték el. A született adatok, a kevés mintavételi hely és alkalom miatt sajnos inkább csak tájékoztató jellegűek: Az összetevők %- ban

7. Táblázat

Üveg Szerves Műanyag Papír Fém

Társított Egyéb csomagolás

Nyíregyháza

2,62

62,90

9,25

9,89

2,21

10,13

1,96

Települések

0,43

78,01

7,10

6,00

0,86

6,81

0,77

E-Misszió:

Mindennapi

SZEMÉT-ségeink,

Nyíregyháza,1998.

45

avagy

a

háztartási

hulladékok

problémája,

Az adatokból kiderül, hogy a legjelentősebb tétel mind a városi, mind a falusi háztartásokban a szerves hulladék, ám figyelemre méltó a társított csomagolóanyagok magas aránya, amely egyértelműen a hazánkba települt multinacionális cégek tevékenységére vezethető vissza. Az újrahasznosítás szempontjából ezek a kombinált csomagolóanyagok szóba sem kerülhetnek, így ezek megelőzésére fokozottan törekednie kellene az önkormányzatoknak, akár jogi eszközökkel is.

8. HULLADÉKDÍJAK NYÍREGYHÁZÁN

Nyíregyházán a lakosság - az Önkormányzat testületi határozata alapján – a szobaszám alapján fizet, a mennyiségi alapon kivetett díjfizetés helyett. A fizetendő díj megállapításában nehéz logikát találni, a lélekszám-lakásszám és a keletkezett hulladék mennyisége nem igazán aránylik a hulladékdíjhoz: A lakossági hulladékszállítási díjak (12% áfá-val növelt): 8. Táblázat

SZOBASZÁM

FT/HÓ

FT/ÉV

Minigarzon

388 Ft

4 656 Ft

1 szoba

446 Ft

5 352 Ft

1.5 szoba

523 Ft

6 276 Ft

2 szoba

591 Ft

7 092 Ft

2.5 szoba

618 Ft

7 416 Ft

3 szoba

618 Ft

7 416 Ft

3.5 szoba

642 Ft

7 704 Ft

4 szoba

642 Ft

7 704 Ft

Városüzemeltetési Kht. 2003.

46

9. SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉS NYÍREGYHÁZÁN A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium pályázatot írt ki szelektív hulladékgyűjtésre, melynek regionális nyertese a nyíregyházi Városüzemeltetési Kht. lett. Elnyerte a programgazdai feladatok ellátásának jogát a megyében történő szelektív gyűjtésének koordinálására, illetve a gyűjtés megszervezésére saját működési területén. E cég kapta a szabolcsi rendszergazda szerepét, az ő feladatuk lett a szelektív hulladékgyűjtés megszervezése. Megállapodások születtek papír- és üveggyárakkal, majd a Kht. "alvállalkozókat" keresett a program tényleges irányítására. Ezt a pályázatot az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság nyerte meg, így a Társaság tagjai közé tartozó 15 község területén elkezdődhetett a program. A szakemberek a kommunális hulladék jelentős csökkenését remélték a program beindulásától. Az 1996-ban indult gyűjtés, azonban még csak kísérleti jelleggel. Többnyire kereskedelmi egységekhez helyeztek ki gyűjtőedényeket, a színes-, illetve fehér üveghulladék számára. Nem történtek rendszeres ürítések, csak akkor, ha a gyűjtőharangok tele voltak. Tehát akár eltelhetett több hét is az ürítések között. Az ehhez szükséges forrásokat pályázati pénzekből fedezte a város. A 2002. július 1.-én újraindult gyűjtés azonban már más volt. Az Önkormányzat és a Nyíregyházi Városüzemeltetési Kht. (a gyűjtés szervezője és fenntartója) részben saját 1. Ábra forrásból, részben pedig pályázati pénzekből megvalósított szelektív hulladékgyűjtési

programja

folyamán kialakított mintegy 120, ún. „zöld szigetet”. Az alkalmazott módszer a konténerszigetes gyűjtési mód.

A

szigeteken

hulladékgyűjtés történik: Városüzemeltetési Kht. 2003.

!

PET-palack,

!

Papír,

!

Fehér üveg,

!

Színes üveg.

47

4

frakciós

A szigetek kialakítását, a szükséges és megfelelő edényzet beszerzését az Önkormányzat és a Városüzemeltetési Kht. közösen vállalta. Az előző oldalon látható egy olyan zöld sziget, amelyhez hasonlókat alakítottak ki a város több pontján. A város lakótelepi övezetiben forgalmas csomópontjain gyűjtőpontokat alakítottak ki, melyeken négy; zöld, sárga, kék és fehér edény található. Az üveg, műanyag és papír gyűjtésére alkalmas speciális konténerek, kukák, amelyek elsősorban bedobónyílásaik szűk méretével térnek el hagyományos társaiktól, a felületükön elhelyezett részletes tájékoztatókon túlmenően, fizikai kényszerrel is orientálják a lakosságot, hogy ne ezekbe helyezze el a vegyes szemetet. 2. Ábra A szigetek mellett egy tábla található, melyen

megtalálható

a

gyűjtőszigeten

gyűjtött hulladékfajták neve és jelölése, valamint a Városüzemeltetési Kht. címe, telefonszáma, arra az esetre, ha valamilyen kérdés vagy probléma merülne fel a lakosság körében a szigettel kapcsolatban. A Városüzemeltetési Kht. 2003.

következőkben

konténerszigeteken

bemutatom található

kifejezetten a szelektív gyűjtésre alkalmas gyűjtőedényeket: !

A papír gyűjtése 1100 literes billenőfedeles gyűjtőedényekben történik:

3. Ábra


48

a

speciális,

Az edény színe kék, és az oldalán található egy rövid útmutató azzal kapcsolatban, hogyan kell használni, mit szabad, illetve mit nem szabad a tárolóba dobni. 4. Ábra Az

edénybe

csak

a

következő

papírhulladék fajták kerülhetnek: !

újság,

!

folyóirat,

!

prospektus

!

katalógus,

!

füzet,

!

könyv,

!

írógéppapír,

!

kartondobozok (összelapítva)


Ami nem kerülhet a gyűjtőedénybe:

!

!

zsíros, olajos papírok

!

tejes-, italosdoboz,

!

indigós-, átütős-, egészségügyi papírt

!

ismeretlen eredetű anyag

!

szemét

A műanyagok szintén billenőfedeles edényben (űrtartalma szintén 1100 liter) kerülnek begyűjtésre: 5. Ábra


49

Az edény színe sárga, a tetején kialakított két gumibillentyűvel ellátott bedobó nyíláson lehet a műanyaghulladékot a konténerbe dobni. Ennek az edénynek az oldalán is található egy információkat közlő, telefonszámokkal ellátott útmutató, 6. Ábra amely egyrészt közli a lakossággal, hogy ebbe a konténerbe csak a következő fajta műanyagok kerülhetnek, !

PET,

PE,

PP

alapanyagú

hulladék

üdítőspalack !

fólia

!

reklámtáska


másrészt felhívja az emberek figyelmét, hogy sohase tegyenek az edénybe szennyezett vagy ás jellegű hulladékot: !

zsíros,

!

olajos,

!

tejes,

!

vegyszeres

vagy

más

mérgező

anyaggal

szennyezett

műanyaghulladékot, !

!

valamint ismeretlen anyagokat, illetve szemetet.

Az üveghulladék gyűjtése már külön csoportosítva és más edényzettel történik. Egyrészt elkülönítve kerül begyűjtésre a fehér és a színes üveg, másrészt a konténer formája is más: 1500 – 2000 literes ún. „harangkonténerekben” történik a hulladék szelektálása. A lakosság ezeket az edényeket, harangokat a formájuk után sokszor nemes egyszerűséggel csak „UFÓ” – nak hívja. Az üvegek szín szerinti különgyűjtését elősegíti a harangok színe is. A fehér üveg számára a fehér színű harang, míg a színes üveg számára a zöld harang van rendszeresítve. A harangok 50

gumibillentyűvel ellátott bedobónyílásokkal rendelkeznek, amelyek megnehezítik más hulladék bedobását. A fehér üveg a fehér harangba kerülhet. A tetején található nyíláson kell a már nem használt üvegeket a harangba dobni. 7. Ábra

8. Ábra



Az edénybe csak színének megfelelő üveg kerülhet, mégpedig zárófedél mentesen. A harangba nem kerülhet zsíros, olajos, tejes, vegyszeres vagy más mérgező anyaggal szennyezett sík vagy fémszálas üveg, ismeretlen eredetű anyag, valamint szemét. A színes üveg számára rendszeresített gyűjtőedény zöldszínű, szintén gumibillentyűkkel ellátott bedobónyílásokkal rendelkezik: 9. Ábra Fontos,

hogy

az

üveghulladék

további

felhasználásának érdekében ne kerüljön más jellegű hulladék a gyűjtőharangba. Mert az utólagos válogatás pénzbe és energiába kerül.


51

Az így, a lakosság által szelektíven begyűjtött hulladékokat rendszeresen ürítik és a megfelelő helyre – a városi hulladéklerakóra – szállítják. A különböző edényzetet másmás időpontokban az erre rendszeresített járművekkel szállítják a lerakóra. A papír és a PET-palackos konténerekben lévő hulladékot kukás autókkal, az üvegharangokban lévőt pedig darus autóval gyűjtik be. A „szelektív gyűjtőjáratok” a hét minden napján működnek. A műanyagpalackot keddenként, a papírt szerdánként, az üveget a színétől függően csütörtökön (fehér) és pénteken (színes) ürítik. Azonban azt is meg kell említeni, hogy ez az ürítési rend nem feltétlenül merev, ami azt jelenti, hogy az ürítés áthúzódhat más napokra is, ha például még nincs tele az adott gyűjtőedény. Általános tapasztalat, hogy a begyűjtött anyagnak nagyon változik a mennyisége, néha sűrűbb elszállítást igényel, máskor nem gyűlik össze megfelelő mennyiség a rendszeresített járatnál. A hulladéklerakóra került papír- és műanyaghulladékot először válogatják, majd bálázzák. Az üvegek elkülönített tárolókba kerülnek: típus és fajta szerint válogatva. A cégeknél a szelektivitás még csak kezdetleges ráadásul nem is teljes. Nem minden frakciót gyűjtenek, többnyire csak a papírt és a csomagolóanyagokat gyűjtik. Ezeket az anyagokat 5m3 – 30m3–es ún. „tömörítős konténerekbe” helyezik. Sajnos e konténereknek jelentős a bérleti díja, ezért a cégek meggondolják, hogy alkalmazzák-e. Ezeket a tömörítős konténereket speciális „csápos autókkal” szállítják. Már az oktatási intézmények is bekapcsolódtak a programba, sok helyen – óvodákban, iskolákban – kezdték meg a szelektív hulladékgyűjtést. Egyelőre csak a papír-, illetve a PET-palackokat gyűjtik. Nagyon fontos, hogy a felnövő generáció hozzászokjon a szelektív gyűjtéshez. A városban hulladékudvarok is működnek, ahol a lakosok ellenőrzött körülmények között helyezhetik el a hasznosítható hulladékot. A közterületeken papír, üveg és műanyag gyűjtése folyik, a hulladékudvarokban az előbbieken túl fém, gumi, növényi hulladék, törmelék adható le. A Városüzemeltetési Kht. tervezi még az idén bevezetni az inert hulladék (építési, bontási törmelék) begyűjtését és a bomló szerves anyag elhelyezésére szolgáló komposzttelepek kialakítását. 52

9.1. SZEMLÉLETFORMÁLÁS A LAKOSSÁG KÖRÉBEN

Bár a Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei és a Nyíregyházi kezdeményezés számos pontjában biztosítja a szelektált gyűjtés hosszú távú sikerességét, a szemléletformálás terén a kezdetektől fogva messze elmaradt a kívánatos szinttől. Azt már korábban számos példa bizonyította, hogy megfelelő lakossági tudatformálás nélkül, pusztán a technikai feltételek megteremtése még nem garantálja a szelektív hulladékgyűjtés sikerét. Az E-Misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület és az Első Nyírségi Fejlesztési Társaság felismerve a problémát, a Városüzemeltetési Kht. segítségével olyan széles körű, minden társadalmi réteget érintő programot dolgozott ki az érintett kistérségre, amely hosszú távon is segíthet elérni a szelektív hulladékgyűjtés általános alapcéljait, melyek a következők: !

a lerakásra kerülő kommunális hulladék mennyiségének csökkentése

!

a hasznosítható nyersanyagok keletkezés helyén történő, szennyezéstől mentes különgyűjtése, s visszajuttatása a gazdasági folyamatokba

!

a veszélyes anyagok kiszűrése a kommunális hulladékból.

Természetesen, ezenkívül cél egy olyan szemléletmód kialakítása, amely a hulladék keletkezésének megelőzésével ad választ a jelenlegi hulladékkatasztrófa-helyzetről. A program a következő elemekből tevődött össze: !

Szemléletformáló előadások, tanórák, foglalkozások tartása a kistérség általános iskoláiban.

!

Több fordulós környezetvédelmi vetélkedő a kistérség általános iskolái számára.

!

A kistérség lakosai számára folyamatos tájékoztatás a szelektív hulladékgyűjtési program helyzetéről, a kommunális hulladék problémájáról és megoldási lehetőségeiről, a fogyasztói szemlélet és a hulladékképződés közötti kapcsolatról.

53

10. A SZELEKTÍVEN GYŰJTÖTT HULLADÉK MENNYISÉGE NYÍREGYHÁZÁN A szelektíven begyűjtött hulladékot a hulladéklerakón lerakják, ha kell fajta és típus szerint osztályozzák, majd értékesítik azt. A következő diagrammok bemutatják három évre visszamenőleg a szelektíven begyűjtött és továbbértékesített hulladékok megoszlását és mennyiségét: 10. Ábra

Szelektív hulladék begyűjtés 2000. év ( %) 60% Hullámpapír Vegyespapír PE fólia Fehér üveg 29%

0% 5%

6%


A begyűjtött hulladék mennyisége: Hullámpapír: 1.921.581 kg Vegyes papír: 948.302 kg PE fólia:

188.950 kg

Fehér üveg:

170.240 kg

Zöld üveg:

8.790 kg

ÖSSZESEN: 3.237.863 kg

54

Zöld üveg

11. Ábra

Szelektív hulladék értékesítés 2000. év ( %) 61% Hullámpapír Vegyespapír PE fólia Fehér üveg 0%

29% 5% 5%


A begyűjtött hulladék értékesítése:

Hullámpapír: 1.902.676 kg Vegyes papír: 916.485 kg PE fólia:

172.950 kg

Fehér üveg:

170.240 kg

Zöld üveg:

8.790 kg


55

Zöld üveg

12. Ábra

Szelektív hulladék begyűjtés 2001.év ( % ) 54%

3% 5% Hullámpapír

30%

8%

Vegyespapír

PE fólia


A begyűjtött hulladék mennyisége:


243.211 kg

Fehér üveg:

137.770 kg

Zöld üveg:

87.250 kg


56

Fehér üveg

Zöld üveg

13. Ábra

Szelektív hulladék értékesítés 2001. év ( % ) 58%

3% 5% Hullámpapír

25%

9%

Vegyespapír

PE fólia

Fehér üveg

Zöld üveg


A begyűjtött hulladék értékesítése:


255.081 kg

Fehér üveg:

137.770 kg

Zöld üveg:

87.250 kg

ÖSSZESEN: 2.828.333 kg Ebben az évben azért volt több a hullámpapír és a PE fólia értékesített mennyisége, mert az előző évi mennyiségből maradt. Ezt a többletet ebben az évben értékesítették.

57

14. Ábra

Szelektív hulladék begyűjtés 2002. év (kg) 2 483 208 kg

680 279 kg 49 950 kg Hullámpapír

185 230 kg

Vegyespapír

PE fólia

347 420 kg Fehér üveg

Zöld üveg



Hullámpapír:

2.483.208 kg - (67 %)

Vegyes papír:

680.279 kg - (18 %)

PE fólia:

347.420 kg - ( 9 %)

Fehér üveg:

185.230 kg - ( 5 %)

Zöld üveg:

ÖSSZESEN:

49.950 kg - ( 1 %)

3.746.787 kg - (100%)

A begyűjtött hulladék mennyisége ebben az évben volt a legnagyobb. Az értékesítés szintén ebben az évben érte el a csúcspontot:

58

15. Ábra

Szelektív hulladék értékesítése 2002. év (kg) 2 477 718 kg


179 800 kg Vegyespapír

PE fólia



Hullámpapír:

2.477.718 kg - (63 %)

Vegyes papír:

861.766 kg - (22 %)

PE fólia:

333.624 kg - ( 9 %)

Fehér üveg:

179.800 kg - ( 5 %)

Zöld üveg:

ÖSSZESEN:

48.140 kg - ( 1 %)

3.901.048 kg - (100%)

59


Zöld üveg

11. A PROGRAM EDDIGI EREDMÉNYEINEK ÉRTÉKELÉSE

A szelektív kommunális hulladékgyűjtés megalapozásának igénye helyi törekvés volt. A város hulladékproblémáit részben a helyi hulladékkezelési gondok miatt akarták megoldani, részben a modernizációs problémák enyhítési igénye miatt, a városi kultúra és a lakossági hagyományok, a nyugati kultúrához való felzárkózás motivációi szerint. A lakosság hozzáállását illetően csak pozitívan tudnak nyilatkozni a gyűjtés szervezői, de itt kell megjegyezni, hogy a helyi média bevonásával, szórólapok, kiadványok terjesztésével lefolytatott elő- és felkészítés rendkívül alapos volt. A lakossággal kapcsolatban jó tapasztalatokkal rendelkeznek a szervezők, az érintettek 85-90% készségesen együttműködik. A város lakossága nagyon szívesen vállalt szerepet a programban.

A

kezdeti

fegyelmezetlenség,

vagy

csak

egyszerű

tudatlanság

eredményezte frakciószennyezettség a későbbiek során jelentősen csökkent. Értékes kezdeményezés volt több általános iskola diákjaitól az, hogy kimentek családi házakhoz, és ahol öregek laktak, az összegyűjtött frakciókat elvitték a gyűjtőhelyig, hogy ne az öregeknek kelljen elsétálni vele. A zöld szigetek helyének kijelölésekor arra törekedtek a szakemberek, hogy a kiválasztott terület reprezentálja a város egészét, legyenek benne családi házak, lakótelep, sorházak, óvoda-iskola, ABC, stb. Szempont volt az is, hogy olyan legyen a lakosság, amelyik viszonylag könnyen megérti és elfogadja a szelektív gyűjtés elvét. A töretlenül

fejlődő

gyűjtés

irányítóinak

lelkesedését

tükrözik

a

közeljövőben

megvalósítani kívánt tervek is. Ezek között szerepel egy komposzttelep létesítése után a komposztálható hulladék gyűjtésbe való bevonása, valamint az inert hulladék gyűjtésének beindítása. A kezdeti hulladék-elhelyezési, értékesítési nehézségek ellenére a gyűjtés talpon tudott maradni, tehát végre valami megmozdult. Szándék és igény bőven van, forrás kevésbé. Remélhetőleg a szelektíven gyűjtött hulladékfrakciók listája hamarosan tovább bővül. Tervezik a lerakandó szemét további csökkentését a gyűjtés teljes körű kiszélesítését. Sokak véleménye hogy, a saját korosztályunkat már nem tudjuk lényegesen megváltoztatni, ezért érdemes teljes figyelemmel a gyerekekre koncentrálni. A felnőtteket is elsősorban a gyerekeken keresztül tudjuk nevelni. A pedagógusokra hárul

60

a legnagyobb feladat ebben, és ehhez pénz sem kell. A megfelelő környezettudat kialakításához kellene egy megfelelő jogi háttér, de ezen kívül megfelelő anyagi biztonság is. Ahol megélhetési gondok vannak a családban, ott a gyerek közösségi tudata is eléggé labilis. Ha az embereknek majd nem kell a holnaptól rettegniük, akkor a tudatukat ilyesmivel is tudjuk terhelni. Akkor lesz befogadó kapacitásuk az olyan elvontabb gondolatokra is, mint a környezetvédelem, szelektív hulladékgyűjtés stb. A program sikerességében elsődleges tényező az, hogy a lakosság mennyire képes azonosulni annak céljaival. Ahhoz, hogy azonosulni tudjon, szükséges, hogy sajátjának érezze a környezeti (adott esetben a hulladékkezelési) problémát és megértse a javasolt akciók (adott esetben a szelektív gyűjtés) jelentőségét a probléma megoldásában, hitelesnek fogadja el azokat, akik többletmunkát kérnek tőle, és úgy érezze, hogy a befektetett munka megtérül, pl. abban, hogy a környezete tisztább, kulturáltabb lesz. Mindennek eléréséhez nem egyszerűen “propagandára” van szükség, hanem !

Be kell vonni a lakosságot a programok tervezésébe, beleértve az esetleges későbbi változtatásokat is,

!

Intenzív ismeretterjesztést kell folytatni a médián keresztül és más módszerek segítségével

a

prioritást

kapott

problémák

jelentőségéről

és

megoldási

lehetőségeiről, !

A programok előkészítésével foglalkozó szervezetnek támaszkodnia kell a leginkább köztiszteletben álló polgárokra (véleményvezérekre),

!

Olyan módszert kell bevezetni, amely a lakosságtól viszonylag kis idő- és energiaráfordítást igényel,

!

A program eredményeiről rendszeresen be kell számolni a lakosságnak. (Például be kell mutatni, hogy hová kerül a hulladék és milyen környezeti, illetve gazdasági hatásai vannak az újrahasznosításnak).

61

Kritikus tényezője a sikernek az önkormányzat folyamatos támogatása. Ahhoz, hogy a lakosság motivált legyen, látnia kell, hogy: !

Az önkormányzat elkötelezett a program fenntartása, illetve kiterjesztése mellett,

!

Az önkormányzat komolyan veszi a programot (pl. újrahasznosíttatja az összegyűjtött hulladékot, illetve minden tőle telhetőt elkövet a még nem hasznosított hulladék feldolgozása érdekében),

!

Az önkormányzat gazdasági eszközökkel ösztönzi a program végrehajtását.

Továbbá vizsgálódásaim alapján megállapítottam, hogy az EU-ba való belépésünk várható hatásaival kapcsolatban a lakosság körében jelenleg nagyfokú bizonytalanság uralkodik. Az interjúk során a csatlakozás környezeti és tudati hatásairól egymással sokszor ellenkező nézetek sokaságát hallottam. Például sokan üdvözlik az EU szigorúbb környezetvédelmi normáit, de olyanok is vannak, akik szerint a mi szabályozásunk elég szigorú, csak be kéne tartatni. Egyesek félnek attól, hogy a környezetszennyező termelés és hulladék a csatlakozás után könnyebben fog bejutni az országba, mások éppen ellenkezőleg, abban bíznak, hogy ez az Unión belül lehetetlen lesz. Vannak, akik a környezetvédelem területén modellnek tekintik az EU-országokat, mások szerint viszont az EU-nak lenne tőlünk tanulnivalója. A legtöbb megkérdezett előnyöket és hátrányokat egyaránt valószínűsít, de a csatlakozás elé óvatos optimizmussal tekintők vannak többségben.

62

ÖSSZEGZÉS A bemutatott példa alapján is látható, hogy a szelektív gyűjtés szervezésénél elsődleges annak felismerése és elfogadása, hogy a lakosság minden társadalmi rétege megfelelő felvilágosítást, tájékoztatást, figyelemfelkeltést kell, hogy kapjon és az anyagi érdekeltség megteremtését követően a gyűjtés értelmét és gazdasági hasznát látva, hajlandó abba bekapcsolódni és végezni azt. Egy mai átlagfogyasztótól reálisan nemigen várható el, hogy az évtizedeken át gyakorolt szemetelési szokásait - anyagi érdekeltség nélkül - hónapok alatt megváltoztassa, vagy hogy a sosem látott kielégítési lehetőségek közepette fogyasztásának ökológiai következményeit helyezze előtérbe. Az állampolgár alapvetően pozitív hozzáállása és környezeti tudatának kialakítása kevés, - ha nem hozzuk meg egyidejűleg azokat a jogi és szakmai intézkedéseket, melyek segítségével közvetlenül (anyagilag) is érdekeltté tudjuk őket tenni az együttműködésben. Súlyos hiba a lakosság félretájékoztatása, valamint a gyűjtés sikertelenségeinek okát a gyűjtésben résztvevők hozzáállásában és magatartásában keresni. Hazánkban korábban más városokban indult szelektív hulladékgyűjtési program sikertelensége kapcsán sajnos több esetben előfordult, a szervezés hiányosságaiból és hibáiból következő kudarcokért nagyon helytelenül a lakosságot tették felelőssé. A lakosságot be kell vonni a programok előkészítésébe, tervezésébe, végrehajtásába. Legyen joga követni a hulladék útját, belépni a hulladéklerakóba. Kapjon folyamatos információt, iratbetekintési jogot, vehessen mintát, kezdeményezhessen vizsgálatot. A

szelektív

hulladékgyűjtés

másik

fontos

összetevője,

az

összegyűjtött

másodnyersanyagokat ésszerű elhelyezése, értékesítése. Érdekes, hogy e problémakört illetően a szakmai közvélemény hazánkban még mindig megosztott. A szakemberek egy része ugyanis úgy véli, hogy a gyűjtést meg lehet kezdeni akkor is, ha nincs konkrét terv az értékesítésre, fontosabbnak tartják a lakosság helyes szemléletének kialakítását, egy jövőbeni gyűjtési akció sikere érdekében. A másik - sokkal logikusabb - vélemény szerint csak akkor és csak azokra az összetevőkre szabad a gyűjtést megkezdeni, amikor és amelyekre már megvan a feldolgozó kapacitás.

63

További fontos szempont a másodnyersanyag-hasznosító cég technológiájával összefüggő igények figyelembe vétele, mellyel elkerülhető az az igen káros gyakorlat, amely során a nem megfelelően szelektált anyagot - az átvétel megtagadása miatt - a többi hulladékkal együtt a lerakóra szállítják. Ez pedig - mint ahogy erre számos településünkön (Budapest, Gödöllő, stb.) már akadt példa - az érintett lakosságot is demoralizálja,

és

a

gyűjtés

sem

éri

el

az

egyik

legfontosabb

célját:

a

másodnyersanyagok termelésbe való visszajuttatása révén a fogyatkozó elsődleges nyersanyagkészleteink megóvását. A módszer másik igen komoly, bár szintén csak hosszabb távon megtérülő haszna az, hogy segítségével a működő lerakó élettartama akár duplájára is növelhető. Ez a mai viszonyok között pedig felbecsülhetetlen előnyöket rejt. Egyfelől a már említett lakossági tiltakozás és az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások miatt egyre nehezebb új lerakóhelyet találni, másfelől az új lerakók telepítésével járó horribilis költségeket lehet megspórolni - legalábbis egy ideig. Annak ismeretében, hogy napjainkban egy lerakó kialakítása több 100 millió Ft, sőt néha milliárd forint nagyságrendű beruházás, a szelektív hulladékgyűjtés valamely hatékony formájának bevezetése mindenképp elgondolkoztató. Végül fontos, hogy a gyűjtés beindulása előtt és után is megfelelő figyelmet szenteljenek az edények állapotának. Mert ha a gyűjtésben résztvevő lakos nem látja a szervezők gondoskodásának jeleit, akkor ő sem fog odafigyelni az edények állapotára. Mindaddig, amíg az illetékes szakmai és önkormányzati szervek személyes példamutatásukkal, technikai és hulladékpolitikai intézkedéseikkel nem teszik hihetővé a hulladékcsökkentési és megelőzési szándékaik komolyságát - addig nehéz lesz a lakossággal a probléma lényegét megértetni, és őket változtatásra bírni: ez a példamutatás elve. Magyarország az EU-követelmények teljesítése kapcsán a hulladékkezelésben nagy feladatokkal kell szembenéznie, melynek fontos eleme a lakosság által termelt hulladék szelektív gyűjtésének kialakítása. Az említett módszereket, illetve azok kombinációját az országban található különböző települések jellegzetességeihez igazítottan kell alkalmazni, hogy a gyűjtés beruházási költségekhez mérten megfelelő hatékonysággal működjön. Legsürgetőbb feladat a veszélyes hulladék és a komposztálható hulladék mielőbbi kivétele a legtöbb helyen még jelenleg vegyesen gyűjtött szemétből.

64

MELLÉKLETEK TÁBLÁZATOK

A hulladékok csoportosítása eredet és halmazállapot szerint 1. Táblázat 8.old. Szilárd Települési

háztartási és utcai szemét

Halmazállapot szerint Folyékony Iszapszerû kommunális kommunális szennyvíz-iszap, szennyvíz szippantott iszap

Gáznemû lakóházfûtések füstje

ipari melléktermékek ipari Terme- és hulladékok, szennyvizek, ipari ipari füstök és Eredet lési állati eredetû olajok, szennyvíziszapok gázok szerint hulladékok, hígtrágya almos trágya savak, lúgok, különféle ipari vegyipari, Veszéoldatok, törmelékek, galvániszapok petrokémiai lyes festékek, porok gázok és füstök trafóolajok E misszió: Mindennapi SZEMÉT-ségeink, avagy a háztartási hulladékok problémája, Nyíregyháza,1998.

A hulladékok keletkezése 2. Táblázat 9.old.

HULLADÉKOK A termelési folyamatban keletkező hulladékok A fogyasztásban keletkező hulladékok Ballasztanyagok Pl. kohósalak,

Megmunkálási

házi- és intézményi

hulladékok

szemét

folyékony települési hulladék

Pl. fémforgács, szabási Fajtánként gyűjtött

vörösiszap, hígtrágya hulladékselejt, stb.

ömlesztett

E misszió: Mindennapi SZEMÉT-ségeink, avagy a háztartási hulladékok problémája, Nyíregyháza,1998.

65

Az Európai Közösség 1997-ig hozott fontosabb hulladékgazdálkodási jogszabályai 3. Táblázat 13.old. Hulladék keretdirektíva (75/442/EEC)

Veszélyes hulladék direktíva (91/689/EEC)

Speciális hulladék

Titán-dioxid tartalmú hulladék (78/178/EEC) Csomagolóanyagok (94/62/EEC) Olajos hulladék (75/439/EEC) PCB és PCT (96/59/EC) Elemek (91/86/EEC) Szennyvíziszap (86/278/EEC) EURATOM(radioaktív hulladék) (80/836/EEC)

Szállítás, import, export

Hulladék szállítása (93/259/EEC)

66

Létesítmények létrehozása elhelyezése és működtetése Települési-hulladékégető (89/429/EEC és 89/369/EEC) Veszélyes-hulladékégető (94/67/EEC) Hulladéklerakók (tervezett) (COM(97)105)

Az 5. Akcióprogram hulladékgazdálkodással kapcsolatos célkitűzései 4. Táblázat 16.old.

Célok 1995-ig minden tagállam rendelkezzen hulladékgazdálkodási tervvel. A települési szilárd hulladék mennyisége nem haladhatja meg az 1985-ös (300 kg/fő) szintet. 2005-re a dioxin kibocsátások csökkentése az 1985-ös szintre. Papír-, üveg-, műanyaghulladék legalább 50%-os újrahasznosítása. Hulladék-feldolgozó ipar és piac az újrahasznosított anyagok számára. A hulladékgyűjtés, -szelekció, -ártalmatlanítás infrastrukturális hátterének kiépítése. 2000-ig a Közösségből származó hulladék EK-en kívül történő végleges lerakásának teljes megszüntetése. Fazekas István A környezeti problémák megoldására tett lépések az Európai Közösségben (tanulmány) 1998.

A célkitűzések megvalósításának tervezett eszközei: 5. Táblázat 16.old.

Alkalmazott eszközök, tervezett intézkedések Adatgyűjtés az Közösségben keletkezett, gyűjtött és lerakott hulladékról (mennyiség, összetétel, hatás). Integrált


rendszerek

(tervek,

hálózatok,

létesítmények)

kialakítása. A hulladékgazdálkodási alternatívák értékeléséhez ökológiai mérlegek figyelembe vétele. A hulladéklerakókról szóló direktíva betartatása. A csomagolásról szóló direktíva működővé tétele. A keletkező hulladék mennyiségének csökkentése „tiszta” technológia alkalmazásával. A hulladékégetőkből származó dioxin-emisszió határértékének meghatározása. A hulladékok mozgatásának minimalizálása (közelség elve). Gazdasági ösztönzők és eszközök használata. Fazekas István A környezeti problémák megoldására tett lépések az Európai Közösségben (tanulmány 1998.

67

6. Táblázat 22.old.

A te le p ü lé s i h u lla d é k m e n n y is é g e ( k g \f ő ) 600 500 400 300 200 100 0 K G\F Ő HUN

A UT

B EL

CZE

DNK

F IN

D EU

GRC

IR L

IT A

LU X

N LD

POL

PRT

ES P

SW E

Engem is érint: Környezetvédelem az Európai Unióban, Bp 2000. 23.o.

Az összetevők %- ban

7. Táblázat 45.old.

Üveg Szerves Műanyag Papír Fém

Társított Egyéb csomagolás

Nyíregyháza

2,62

62,90

9,25

9,89

2,21

10,13

1,96

Települések

0,43

78,01

7,10

6,00

0,86

6,81

0,77


68

A lakossági hulladékszállítási díjak (12% áfá-val növelt): 8. Táblázat 46.old.

SZOBASZÁM

FT/HÓ

FT/ÉV

Minigarzon

388 Ft

4 656 Ft

1 szoba

446 Ft

5 352 Ft

1.5 szoba

523 Ft

6 276 Ft

2 szoba

591 Ft

7 092 Ft

2.5 szoba

618 Ft

7 416 Ft

3 szoba

618 Ft

7 416 Ft

3.5 szoba

642 Ft

7 704 Ft

4 szoba

642 Ft

7 704 Ft


69

ÁBRÁK 1. Ábra ................................................. 47.old


2. Ábra ............................................ 48.old.


3. Ábra ............................................ 48.old.


70

4. Ábra .................................49.old.


5. Ábra ............................................ 49.old.


71

6. Ábra....................... 50.old.

7. Ábra…………………….51.old.

Városüzemeltetési Kht. 2003. Városüzemeltetési Kht. 2003.

8. Ábra……………………..51.old.

9. Ábra ......................... 51.old.



72

10. Ábra......................................................................................................54.old.

Szelektív hulladék begyűjtés 2000. év ( %) 60% Hullámpapír Vegyespapír PE fólia Fehér üveg 29%

0% 5%

Zöld üveg

6%


11. Ábra......................................................................................................55.old.

Szelektív hulladék értékesítés 2000. év ( %) 61% Hullámpapír Vegyespapír PE fólia Fehér üveg 0%

29% 5% 5%


73

Zöld üveg

12. Ábra ...................................................................................................56.old.

Szelektív hulladék begyűjtés 2001.év ( % ) 54%

3% 5% Hullámpapír

30%

8%

Vegyespapír

PE fólia

Fehér üveg

Zöld üveg


13. Ábra......................................................................................................57.old.

Szelektív hulladék értékesítés 2001. év ( % ) 58%

3% 5% Hullámpapír

25%

9%

Vegyespapír

PE fólia


74

Fehér üveg

Zöld üveg

14. Ábra ...................................................................................................58.old.

Szelektív hulladék begyűjtés 2002. év (kg) 2 483 208 kg


185 230 kg

Vegyespapír

PE fólia


Zöld üveg


15. Ábra................................................................................................... 59.old.

Szelektív hulladék értékesítése 2002. év (kg) 2 477 718 kg


179 800 kg Vegyespapír

PE fólia


75


Zöld üveg

FELHASZNÁLT IRODALOM

•

2000. évi XLIII. Törvény a hulladékgazdálkodásról

•

A hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerződésről. 241/2000. (XII. 23.) korm. rendelet

•

A Tanács 91/156/EGK irányelvével módosított 75/442/EGK irányelve a hulladékról;

•

A települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről. 213/2001. (XI. 14.) korm. rendelet

•

A települési szilárd és folyékony hulladékkal kapcsolatos közegészségügyi követelményekről. 16/2002. (IV. 10.) EÜM. Rendelet

•

Bándi Gy.: Környezetvédelmi kézikönyv, KJK, 1995.

•

Castro, D., Rösler, C.: Hulladékgazdálkodás. Környezetvédelmi tanácsadás települések számára. Német Urbanisztikai Intézet (1995).

•

Cserháti László, Gerely Péter, Szőke Mihály, Kertész Béla, Viszkei György: IX. Élelmiszeripar: Csatlakozás és az EU-konform szabályozás feltételei és hatásai Budapest, MTA stratégiai kutatások, 1997. november

•

ÉCO-EMBALLAGES: La solution francaise 09/1996

•


•

Engem is érint: Környezetvédelem az Európai Unióban, Bp 2000.

•

Fazekas István: A környezeti problémák megoldására tett lépések az Európai Közösségben (tanulmány) Debrecen, 1998.

•

Fazekas István: Az Európai Unió környezetvédelmi politikája és a magyar integráció. Kossuth Egyetemi Kiadó Debrecen, 2001.

•

Gentischer Péter, Hartman Mátyás, Kalas György, Tarnik Csilla: A lakossági fogyasztási szokások változásának összefüggése a hulladékgazdálkodással MTA stratégiai kutatások, Bp. 1997.

•

HECHT, D., WERBECK, N.: Rücknahmeverpflichtungen als Instrument der Abfallwirtschaft - eine ökonomische Analyse am Beispiel des Dualen Systems Deutschland. = Zeitschrift für Umweltpolitik und Umweltrecht, 18. k. 1. sz. p. 49-79. KÖRNYEZETVÉDELEM 1996/13-14. (OMIKK) p. 61-62. (1995.)

76

•

KÖTTER, U.: Der Abfallbegriff - gestern und heute - rechtliche Aspekte im europäischen Kontext. = VDI Berichte, 1995. 1254. sz. p. 5-25. HULLADÉKOK ÉS MÁSODNYERSANYAGOK HASZNOSÍTÁSA (OMIKK) 1996/7. (p. 3., 8.)

•

KukaBúvár: IV.évf. 4.szám 1998. tél

•

Móser M., Pálmai Gy.: A környezetvédelem alapjai, Tankönyvkiadó, 1992.

•

Nemzeti Környezetvédelmi Program: (83/1997. (IX. 26.) OGY).

•

Offermann-Clas, Chr.: Das EG-Umwelt-Aktionsprogramm; Maastrichter Vertrag VDI Berichte 1994.

•

Országos Hulladékgazdálkodási Terv: 2003 – 2008. 2002. július

•

Dr. Pomázi István: Az európai unió környezetpolitikája és a szabályozás várható tendenciái. Bp. 1997.

•

Thomanetz, E: Abfalltechnik/Abfallwirtschaft, Universitat Stuttgart, Lehrbeauftragter an der Universitat Hohenheim, p. 209. 1995.

77

MAGYARORSZÁG HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI GYAKORLATA AZ EURÓPAI UNIÓHOZ VALÓ TEKINTETTEL A SZELEKTÍV HULLADÉKGYŰJTÉSRE

Recommend Documents