MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
26.
KÁLMÁN BÉLA (1913 –1997)
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1999 1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Módos Péter
ISBN 963 463 176 2 ISSN 1419–4481
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett '98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F. v.: Lajtai Ferenc. 2
KÁLMÁN BÉLA (1913-1997)
3
4
KÁLMÁN BÉLA VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL 1913-ban születtem az akkori Sopron megyében. Középiskoláimat a szombathelyi reáliskolában végeztem. Érettségi után bekerültem az Eötvös Kollégiumba és a budapesti egyetemen szereztem 1936-ban magyar-francia szakos diplomát. Közben 1 évig Észtországban voltam ösztöndíjas. 1938-ban doktoráltam finnugorból mint fő tárgyból. 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetébe kerültem, mint tudományos munkatárs. 1952-ben neveztek ki egyetemi tanárnak Debrecenbe és ugyanebben az évben kaptam meg a kandidátusi fokozatot. A debreceni egyetemen 1954-58-ig a bölcsészkar dékánja voltam. 1957-ben volt az akadémiai doktori védésem a vogul nyelv orosz jövevény szavaiból. 1973-ban lettem az MTA levelező tagja. Tíz évig voltam középiskolai tanár Érsekújváron annak idején az ottani gimnáziumban és mivel ott nem volt módom finnugor tudományokat vagy tanulmányokat végezni, így a nyelvjáráskutatás felé fordultam. A fölszabadulás után, mikor a Nyelvtudományi Intézetbe kerültem, akkor az egyik legnagyobb vállalkozása volt az Intézetnek a Magyar nyelvatlasz, hát ebből ugyancsak kivettem a részemet, mert körülbelül 10 éven át gyűjtöttem az anyagot és 120 kutatóponton szálltam ki, úgyhogy ha mindezt összevesszük, akkor több mint egy év az, amikor terepen jártam. Ezt a tevékenységemet azóta sem hagytam abba és ma is egyetemi tankönyvként a Nyelvjárásaink című egyetemi tankönyvből, kézikönyvből tanulnak. A finnugor tudományokban elsősorban az obi-ugor nyelvekkel foglalkoztam és erre nem csak az késztetett, hogy az egyetemi doktori disszertációm obi-ugor tárgyú volt, hanem a Tudományos Akadémia rám bízta Munkácsi Bernát vogul gyűjtésének kéziratban maradt anyagának a gondozását, úgyhogy a Vogul Népköltési Gyűjtemény 3. és 4. kötetét befejeztem, a jegyzeteket, Munkácsi jegyzeteit, földolgoztam és írtam ugyanott az obi-ugor medve-kultuszról és népköltészetről és így már át is mentem egy kicsit a finnugor folklór irányába. Volt alkalmam 1957-58-ban és 1966-ban, ha nem is vogul területen, de Leningrádban 13 vogul anyanyelvű közlőtől szövegeket fölvenni, 5
szövegeket, énekeket fölvenni, szótári anyagot gyűjteni, úgy hogy azt hiszem, hogy Munkácsi és Kannisto után ez a legnagyobb vogul nyelvű gyűjtés. Ezt sikerült többé-kevésbé sajtó alá rendezni, remélem hamarosan meg is jelenik. Észtországi ösztöndíjam folyományaként, ez ugyan nem nyelvtudományi munkásság, de ez is bizonyos fokig hozzátartozik a működésemhez, hogy észt prózát fordítok magyarra, természetesen alkalomszerűen és mellékesen. Továbbra is hát a finnugor tudományokban, elsősorban az obiugorral, illetőleg a vogullal foglakoztam, számos tanulmányom jelent meg, így a disszertációm is németül. Magyar nyelvtudomány köréből foglalkoztam nyelvtörténettel és leíró nyelvtannal is és szinte véletlenül bekerültem a névtudományba, mert a debreceni egyetemen évekig adtam elő névtudományt és az előadásaim alapján megszületett A nevek világa című könyvecském, ami nem is vártam, hogy ilyen, szinte könyvsiker lett, mert néhány év alatt 3 kiadást ért meg és tízezernél több példányban fogyott el. A névkutatást továbbra is folytatom. Amikor az Egyesült Államokban voltam egy évig, akkor foglalkoztam ott az Egyesült Államokban élő magyarok nyelvével. Ez a hatalmas anyaggyűjtés, hát kb. 70 embertől vettem föl anyagot és kb. 20 órányi anyag, még ennek a leírása sincs meg. Rendkívül érdekes, hogy olyan magyarok, akik 16-18 éves korukban kerültek ki az Egyesült Államokba, soha nem jártak azóta Magyarországon, mennyire megőrizték nemcsak magyar nyelvüket, hanem még nyelvjárásukat is. Sokkal archaikusabb nyelvjárásokat tudtam följegyezni az Egyesült Államokban, mint a nyelvatlasz-gyűjtés közben az 50-es években. Hát ezt a munkát is szeretném még folytatni. Éppen a sokoldalú érdeklődésem miatt azzal nem dicsekedhetem, hogy iskolát alapítottam, de talán összefoglalásul annyit, hogy nemcsak a részletek földerítésére törekedtem, hanem tanítványaimnak is mindig azt igyekeztem megmagyarázni, hogy a lelkiismeretes részletmunka mellett sose feledjék el azt, hogy a nagyobb összefüggésekre gondoljanak, hogy meglássák azt, hogy a tudomány egyes ágai egymás között és a különböző tudományágak is mennyire szervesen összekapcsolódnak az életben, tehát hogy a tudomány egészét mintegy madártávlatból lássák. A felvétel 1975. november 14-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.
6
KÁLMÁN BÉLA ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA 1934. A szül állatnév vogul megfelelője. MNy XXX, 103–4. 1935. Ungari keeleuuenduse põhimõtteid. Eesti Kirjandus 39. 319–23. 1937. Felsőőrvidéki növénynevek. MNy XXXII, 345–8. Jelentés a Felsőőrvidéken végzett nyelvjáráskutatásról. MNy XXXIII, 56–7. 1938. Obi-ugor állatnevek. MNyTK 43. Néhány szó a katonai nyelvről. Msn 7. 232–4. 1940. A finnugor őshaza kérdése. Az Érsekújvári M. Kir. Állami Pázmány Péter gimnázium XCVIII. tanévi évkönyve az 1939–40. tanévről. Érsekújvár, 9–14. Népi műveltséget. Érsekújvár és Vidéke, március 17. 1941. Megjegyzések a népnyelvi gyűjtés módjához. MNy XXXVII, 136–9. 1942. A bősárkányi gyékényszövés és szókincse. Magyar Nyelvjárási Tanulmányok 2. Budapest. A felsőőri földművelés. MNy XXXVIII, 211–20. 1943. Naszvad, Imely, Martos a népmozgalmi adatok tükrében. Érsekújvár. Reguly Antal emlékezete. SZMKE Évkönyve. 65–70. 1944. Hany. MNy XL, 110–3.
7
1947. A Nyitra-Zsitva vidéke. In: Mutatvány a Magyar Nyelvatlasz próbagyűjtéseiből. Szerk. Bárczi Géza. Budapest. (MNyA Munkálatai 2.) Lódarázs. MNy XLIII, 215–6. 1948. A finn és észt nyelvújítás. MNy XLIV, 11–7. Egy ugor-szamojéd szóösszefüggés. NyK 52. 60–2. Madárnevek a Győr megyei Rábcakapiról. Nyr 72. 223–4. 1949. Nyelvjárási gyűjtésünk múltja, mai állapota és feladatai. Budapest. Ordít, mint a fába szorult féreg. MNy XLV, 137–40. Latinos szavaink s-ezése. MNy XLV, 280–5. Néhány obi-ugor madárnév. NyK 52. 146–7. Pipölle. Nyr 73. 248. p. 1950. Párhuzamos szóátvételek a magyarban. Nyr 74. 24–7. A magyar nyelvatlasz. Nyr 74. 158–64. A Magyar Nyelvtudományi Társaság debreceni vándorgyűlése. Nyr 74. 457–60. Babos. MNy XLVI, 179–80. A szovjet nyelvtudomány kérdései. Szikra Híradó 12. 22–3. A magyar nyelvtudósok debreceni vándorgyűlése elé. Néplap, október 22. 1951. A mai magyar nyelvjárások. Budapest. Magyar nyelvtan az általános gimnáziumok I–IV. osztálya számára. Budapest. Társszerző: Benkő Loránd. (Több kiadásban) Tökéletlenül képzett magánhangzók a magyar nyelvjárásokban. MNy XLVII, 414–6. A történeti összehasonlító módszer. NyIK II/6. 64–76. 1952. Manysi (Vogul) Népköltési Gyűjtemény III/2. Budapest. Kötelet ver. MNy XLVIII, 150–4. Obi-ugor elemek az orosz nyelvben. NyK 53. 153–71. Russkie zaimstvovanija iz ob-ugorskih jazykov. ALH 1. 249–72. 1953. A magyar nyelv tankönyve. II. rész az általános iskolák VII–VIII. osztálya számára. Budapest. Társszerzők: Rácz Endre–Takács Etel–Weber Antal. 8
Nyelvatlaszgyűjtő úton Csehszlovákiában. MNy IXL, 229–31. Társszerző: Imre Samu. A szlovákiai nyelvatlaszgyűjtő út néhány nyelvészeti tanulsága. MNy IXL, 514– 23. Társszerző: Imre Samu. A Magyar Nyelvjárások Atlasza. NyIOK 4. 497–9. A szókezdő mássalhangzócsoport egyik föloldási módja a magyarban. MNyj II, 59–70. Obi-ugor szófejtések. NyK 54. 254–8. Budenz József. Nyr 77. 321–3. A magyar nyelvjárásokról. Fáklya 3. Pozsony, 150–2. Tájnyelv és iskola. AnyIsk 1. 81. p. 1954. A szlovákiai nyelvatlaszgyűjtés tájszóanyaga. MNy L, 212–21.; 501–6. Társszerző: Imre Samu. A szókezdő mássalhangzótorlódás föloldása a manysiban. NyK 55. 262–5. Hozzászólás az őstörténeti vitához. NytudÉrt 5. 23–7. Opponensi vélemény Erdődi József, "Az alany és az állítmány egyeztetése, valamint a pluralitás kérdése a mari nyelv történeti mondattanában" című kandidátusi értekezéséről. NyIOK 6. 433–8. Kizsákmányolás. Nyr 78. 416–7. 1955. Újabb szlovákiai nyelvatlaszgyűjtő útjaink nyelvészeti tanulságai. MNy LII, 503–11. Társszerző: Imre Samu. Manysi nyelvkönyv. Budapest. A hangjelölés. In: A magyar nyelvatlasz munkamódszere. Szerk. Bárczi Géza. Budapest, 93–112. Munkácsi manysi hagyatéka. NyK 56. 295–7. Lábatlankodik. Nyr 79. 447–48. 1956. Az I. Finnugor Nyelvészeti Konferencia határozati javaslatai. NyK 58. 209–11. Társszerzők: Lakó György–Hajdú Péter. Die Auslautsvokale der russischen Lehnwörter im Wogulischen. UAJb 28. 254– 8. Nordgroßrussische Dialektale Eigenenheiten in den russischen Lehnwörtern des Wogulischen. Slavica 2. 418–21. Hangmegfelelések a manysi nyelv orosz jövevényszavaiban. NyK 57. 112–23. Hozzászólás Lakó György "A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai" című előadásához. NyK 18. 36–9. Tájszómagyarázatok. PaisEml, 318–24. 9
Hozzászólás Petrovici Emil "Egy magyar hangtani sajátság tükröződése a román nyelv magyar kölcsönszavaiban" című előadásához. MNy LII, 21–3. Adalékok a magyar mássalhangzók újabb történetéhez. MNyj III, 123–30. A magyar nyelv eredete. In: Nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 11– 7. Párhuzamos átvételek. In: Nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 51– 7. 1957. A szlovákiai nyelvatlaszgyűjtés tájszóanyaga. MNyj IV, 173–99. Társszerző: Imre Samu. Szinnyei József és a magyar nyelvjáráskutatás. MNy LIII, 330–5. Gyermeknyelv és nyelvjárások. MNyj IV, 96–100. A VIII. nemzetközi nyelvészkongresszus. Nyr 81. 511–2. Forró üdvözlet. HBN, április 7. 1958. A VIII. nemzetközi nyelvészkongresszus. NyK 60. 192–209. Társszerzők: Lakó György–Hegedűs Lajos. Szinnyei József és a magyar nyelvjáráskutatás. MNyTK 96. 16–21. L'histoire des voyelles finales des langues finno-ougriennes. ALH 8. 99–104. Remarques sur quelques isoglosses dialectales. Cercetâri de Lingvisticâ 3. Kolozsvár, 239–45. A finnugor szóvégi mássalhangzók történetéből. NyK 60. 409–13. Pallas manysi adatainak hangtörténeti használhatósága. NyK 60. 69–72. Opponensi vélemény Imre Samu "A Szabács viadala" c. kandidátusi értekezéséről. In: A Szabács viadala. Szerk. Imre Samu. Budapest, 309–13. Amely vagy amelyik? Nyr 82. 23–7. Reguly emlékünnepség Zircen. MNy LIV, 594–5. Rövid beszámoló a Szovjetunióban tett tanulmányutamról. NyIOK 13. 453–6. 1959. Unkarin murreatlas. In: Verba docent. SKS 263. Helsinki, 68–76. Etymologisches aus dem Gebiet der obugrischen Sprachen. UAJb 31. 140–8. Obi-ugor szófejtések. NyK 61. 350–8. Keres. Nyr 83. 483–4. A magyar nyelv eredete. In: Iskolai nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 13–7. Párhuzamos átvételek. In: Iskolai nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 62–8.
10
1960. Beszámoló szlovákiai nyelvatlaszgyűjtésünkről. MNyj VI, 124–46. Társszerző: Imre Samu. Manysi szövegmutatványok. NyK 62. 23–32. A Szovjetunióban lakó finnugor és szamojéd népek lélekszáma. NyK 62. 360. p. Hunfalvy Pál és Munkácsi Bernát emlékezete. Nyr 84. 264–8. 1961. Die russischen Lehnwörter im Wogulischen. Budapest. XVI. századi jobbágyneveinkhez. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai 39. Unkarilaisten sukunimien synty. Virittäjä 65. 294–303. Az igeragozás néhány kérdése a XX. század középiskolai nyelvtanaiban. In: Nyelvtani Tanulmányok. Szerk. Sulán Béla. Budapest, 203–12. Fölmegyek Budapestre. In: Édes Anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 283–4. XVI. századi jobbágyneveinkhez. MNyj VII, 23–43. Béla. MNy LVII, 86–8. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkája. Felsőoktatási Szemle 10. 469–71. Az obi-ugor sorsénekek. Alföld XII/1. 131–41. 1962. Tanárképzés a finn egyetemeken. Felsőoktatási Szemle 11. 110–4. Társszerző: Hajdú Péter. Über die Rolle der Füllworte und Füllsilben in den wogulischen Liedern. MSFOu 25. 177–93. Über die wogulische Schriftsprache. UAJb 34. 128–33. Finnugor szófejtések. NyK 64. 347–51. Megjegyzések a nyelvjárási izoglosszákról. MNyj VIII, 3–9. Szavajárási neveinkhez. MNyj VIII, 139–42. Az álnév. Alföld 13/1. 141–5. Egy ültő helyében. MNy LVIII, 361–3. Egy kis lengyel olvasási lecke. HBN, szeptember 9. 1963. Manysi (Vogul) Népköltési Gyűjtemény IV/2. Budapest. Chrestomathia Vogulica. Budapest. (Több kiadásban) Semantisches und Stilistisches bei den russischen Lehnwörtern der wogulischen Sprache. CIFU I. 181–3. Zwei Reinigungsriten im Bärenkult der Obugrier. In: Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker. Budapest, 93–100. 11
Häälikustatistilisi vaatlusi mansi keele alalt. Emakeele Seltsi Toimetised 6. 123– 7. L'origine et l'évolution des noms de famille hongrois. Analele Stiintifice ale Universitatii Al. Cuza din Iasi Sekt. III (Stiinte sociale) a Istorie, filologie, Tom IX, 89–100. Hongrois rossz 'mauvais', 'méchant'. ALH 13. 59–64. Konokul, konokan vagy konokon. Nyr 87. 174–81. A IX. Nemzetközi Nyelvészkongresszus. MNy LIX, 1–7. Rossz. NytudÉrt 38. 7–11. A lévén és létére. HBN, február 10. 1964. Remarques sur quelques isoglosses dialectales. Proceedings of the Ninth International Congress of Linguists. Hága, 130–4. Unkarin kieliuudistuksen periaatteet. Suomalainen Suomi. 210–4. Tájszómagyarázatok. NytudÉrt 40. 158–65. Bárczi Géza 70 éves. MNyj X, 3–6. A köszöntésmódok eredete. HBN, augusztus 2. 1965. Vogul Chrestomathy. Uralic and Altaic Series 46. kötet. Hága. Die bejahende Antwort in den obugrischen Sprachen. FUF 35. 189–217. Das reduzierte Vokal-Phonem im Wogulischen. In: Proceedings of the Fifth International Congress of Phonetic Sciences. Basel–New York, 378–80. Etymologisches aus dem Gebiete der ugrischen Sprachen. In: Beiträge zur Sprachwissenschaft. Berlin, 190–6. Vogulica. NyK 67. 320–3. A 2. személy -d ragja. MNy LXI, 165–70. A magyar mássalhangzó-rendszer kialakulása. MNy LXI, 385–98. Az igenlő válasz. Nyr 89. 6–22. A finn keresztnevekről. HBN, január 17. 1966. Nyelvjárásaink. Budapest. (Több kiadásban) Ortsnamenerklärungen. Studia Slavica 12. 207–14. Spectacles cultuels des Vogouls et des Ostiaks. Miscellanea di studi dedicati a Emerico Várady. Modena, 1–13. Megjegyzések az irodalmi helynévadáshoz. Nyr 90. 150–1. Az első magyar nyelvészeti kongresszus Debrecenben. Alföld 10. 88–90. Cégtáblák. HBN, július 31.
12
1967. A nevek világa. Budapest. (Több kiadásban) Debreceni keresztnevek a XVIII–XX. században. MNyj XIII, 91–104. Társszerzők: Balogh Éva–Takács Ibolya. Helynévkutatás és szóföldrajz. NytudÉrt 58. 344–50. Opponensi vélemény László Gyula, "Őstörténetünk legkorábbi korszakai" című doktori értekezéséről. MNy LXIII, 111–6. A népetimológia helységneveinkben. Nyr 91. 1–11. Alpok vagy Alpesek? HBN, április 16. 1968. A Magyar Nyelvjárások Atlasza. I. kötet. Gyűjtötte a Magyar Nyelvatlasz munkaközössége. A munkaközösség elnöke Bárczi Géza. Budapest. Zur Entstehung des ungarischen Konsonantensystems. CIFU II. 1. rész. Helsinki, 227–34. Système phonologique et changement phonétiques en Hongrois. ÉFOu 5. 107– 18. Hangrendszer és hangváltozások. MNy LXIV, 5–8. Két szigvai vogul elbeszélés. NyK 70. 139–53. Két finn névről. ÉT, július 19. Foltoz, foldoz. HBN, március 3. 1969. Collaboration russo-hongroise dans la linguistique finno-ougrienne au cours du dix-neuvième siècle. Slavica 9. 83–90. Személynévből keletkezett helynevek. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei 2. 249–52. 1970. A Magyar Nyelvjárások Atlasza. II. kötet. Gyűjtötte a Magyar Nyelvatlasz mun- kaközössége. A munkaközösség elnöke Bárczi Géza. Budapest. Budenz József. In: Tanulmányok a magyar és a finnugor nyelvtudomány történe- téből (1850-1920). Budapest, 137–45. Amerikai magyarok. Nyr 94. 377–86. Az Egyesült Államok államneveinek kiejtése. Nyr 94. 44–6. Amerikai magyar helynevek. NytudÉrt 70. 42–5. David R. Fokos-Fuchs zum 85. Geburstag. ALH 20. 403–5. A tallinni Finnugor Kongresszus. Szolnok Megyei Néplap, szeptember 4. Szóhasználat és stílus. HBN, július 26.
13
1971. Debrecen. In: Suomea ulkomailla. Helsinki, 122–5. Társszerző: Kövesi Magda. Jövő idejű igealakok Az Ember Tragédiájában. MNyj XVII. 41–9. Nyelvek egymás között. In: A magyar nyelvért és kultúráért. Szerk. Imre Samu. Budapest, 47–9. Évfordulók a Finnugor Nyelvtudományban. NyK 73. 445–8. Mowa dziecka a gwary. Logopaedia 10. 94–9. Az Ember Tragédiája észtül. Kortárs 15. 1173–6. A magyar helységnévtípusok. Hevesi Művelődés 2–3. 94–6. 1972. Hungarian Historical Phonology. In: The Hungarian Language. Budapest, 49– 83. Un chapitre de l'histoire des temps verbaux hongrois. ÉFOu 9. 109–13. L'expression du futur en hongrois. In: Mélanges Offerts à Aurélien Sauvageot pour son soixante-quinzième anniversaire. Budapest, 125–9. A jövő idő kifejezései a magyarban. Nyr 96. 392–404. Papp István búcsúztatása. MNyj XVIII, 3–5. 1973. A Magyar Nyelvjárások Atlasza. III. kötet. Gyűjtötte a Magyar Nyelvatlasz munkaközössége. A munkaközösség elnöke Bárczi Géza. Budapest. Vorschlag für die phonetische Transkription der ungarischen Dialekte. In: Castrenianumin Toimitteita 7. Helsinki, 119–23. Eine Kongruenz-Erscheinung im Wogulischen. FUF 40. 66–73. Ein Beitrag zur Kongruenz im Wogulischen. MSFOu 150. 144–50. Az amerikai magyarok nyelve. Zborník Filozofickej fakulty univerzity Koménského. Philologica. Ročník 25. Pozsony, 199–205. Bicske, Előszállás. MNy LXIX, 478–9. Pais Dezső (1886-1973). NyK 75. 435–7. Megjegyzések néhány dunántúli tájszóhoz. MNyj XIX, 38–9. "Az elmélyedés mellett szükség van..." Magyar Tudomány 18. 584–7. A Debreceni Nyári Egyetem. Tájékoztató 10. 6–37. Ragjaink védelmében. HBN, április 22. 1974. Északi vogul szövegek. NyK 76. 119–34. Társszerző: Je. I. Rombandeeva. Értelmi és alaki egyeztetés. NyIOK 29. 33–46. Une isoglosse phonémique européenne. ALH 24. 197–203. A jövő idő nyelvi kifejezései a magyarban. NytudÉrt 83. 234–6. Kabosd, Lomb, Sismánd. MNy LXX, 205–6. Sajnovics János emlékezete. MNyTK 131. 135–6. 14
1975. A Magyar Nyelvjárások Atlasza. IV. kötet. Gyűjtötte a Magyar Nyelvatlasz munkaközössége. A munkaközösség elnöke Bárczi Géza. Budapest. A Magyar Nyelvjárások Atlaszának kutatópontjai. In: A Magyar Nyelvjárások Atlaszának elméleti-módszertani kérdései. Szerk. Deme László–Imre Samu. Budapest, 51–65. 150 éves a Magyar Tudományos Akadémia. Nyelvünk és Kultúránk 20. 6–10. Finnországi svédek. In: Szép Szó Antológia. 229–36. Some Linguistic Features of Hungarian as Spoken in the USA. CIFU III. 1. rész. Tallinn, 608–11. Puszta helynevek családnévként. MNy LXXI, 453–6. A magyar múlt idejű igealakok történetéből. MNyTK 140. 117–24. Zur Phonologie der ungarischen Dialekte. Linguistische Studien 122. Berlin, 155–66. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem finnugor tanszékének centenáriuma. MNy LXXI, 483–5. Matti Liimola (1903-1974). NyK 77. 224–6. Eltévedt kötőszók. HBN, április 13. 1976. Wogulische Texte mit einem Glossar. Budapest. A Magyar Nyelvjárások Atlasza. V. kötet. Gyűjtötte a Magyar Nyelvatlasz munkaközössége. A munkaközösség elnöke Bárczi Géza. Budapest. Aus der Geschichte des Futurs im Ungarischen. In: Tractata Altaica Denis Sinor Festschrift. Wiesbaden, 337–44. A népetimológia. NytudÉrt 89. 165–9. Van-e labio-palatoveláris mássalhangzó-fonéma a vogulban? NyK 78. 359–63. Bárczi Géza (1894-1975). NyK 78. 149–52. Az anyanyelv szerepe az ember életében. Szabolcs-Szatmári Szemle 11. 61–6. Névtani kongresszus Bernben. HBN, március 7. Az észt nyelvújítás. Alföld 11. 52–4. Aliga, Somosma. MNy LXXII, 215–6. 1977. A Magyar Nyelvjárások Atlasza. VI. kötet. Gyűjtötte a Magyar Nyelvatlasz munkaközössége. A munkaközösség elnöke Bárczi Géza. Budapest. Zur Geschichte der Tempora im Ungarischen. In: Studies in Finno-Ugric Linguistics (Indiana University). Bloomington, 101–14. Parallele Ortsnamen in mehrsprachigen Gebieten. Onoma 21. Leuven, 502–6. Az anyanyelv szerepe az ember életében. In: Az anyanyelv az ember életében. Szerk. Bachát László. Budapest, 5–14. Sauvageot a fölösleges idegen szavakról a magyarban. Nyr 101. 142–3. Üdvözlőbeszéd a Gombocz-emlékünnepségen. MNy LXXIII, 426–7. 15
Idegen nevek kiejtése. Magyar Tudomány 22. 595–6. 1978. The World of Names. Budapest. Personennamen aus Redensarten. UAJb 50. 66–7. Kongruenzerscheinungen. In: Proceedings of the Twelfth International Congress of Linguists. Innsbruck, 682–4. Hogyan keletkeztek a helységnevek? NyIOK 30. 171–4. Abbahagy, abbamarad. Nyr 102. 224–5. Megjegyzések három jugoszláviai magyar nyelvű földrajzkönyv nyelvezetéről. Oktatás és Nevelés VI/26. Szabadka, 85–92. Magyar szó – Amerikában. In: Nyelvünk világa. Szerk. Kovalovszky Miklós. Budapest, 32–4. Vazs megye? In: Nyelvünk világa. Szerk. Kovalovszky Miklós. Budapest, 74– 6. Rangos utcák. In: Arkadia. Szerk. Dankó Imre. Debrecen, 190–1. 1979. Vogulien kohtalolaulut. Virittäjä 83. 110–9. Das wogulische Schicksalslied. In: Explantationes et Tractationes FennoUgricae in honorem Hans Fromm. München, 87–98. Vezetéknevek és történelem. Névtani Értesítő 1. 9–13. Buda vidéki helynevek a 18-19. századból. MNyj XXII, 51–70. Munkácsi Bernát vogul szótára. MNyj XXII, 123–6. Szarvas Gábor nyelvművelő napok Adán. I. A nyelvművelő napok eseményei. Nyr 103. 169–71. Magyar nyelvű iskolai oktatás Svédországban. HBN, szeptember 30. 1980. Leszállt a medve az égből. (Vogul népköltési antológia). Budapest. Mutatvány Munkácsi Bernát vogul szótárából. NyK 82. 297–302. Der ALE und der Ungarische Sprachatlas. CIFU V. 3. kötet. Turku, 239–46. Semantische und formale Kongruenz. JSFOu 76. 43–60. Szenvedő szerkezet és tárgyjelölés. NytudÉrt 104. 449–51. Anyanyelv, idegen nyelv, kétnyelvűség. MNy LXXVI, 33–9. Fejér megyei helynevek a 18–19. századból. MNyj XXIII, 58–95. Eger és Hatvan 1684-ben. Hevesi Szemle 4. 22–4. Vas megyei várak és városok 1684-ben. Vas Népe, február 16. Szabolcs és Szatmár megyei várak 1684-ben. Kelet-Magyarország, március 16. Békés megyei várak 1684-ben. Békés Megyei Népújság, március 16. Zala megyei várak és városok 1684-ben. Zalai Hírlap, augusztus 31. Uráli népköltészet és irodalom. Alföld 31. 3–4. Vogulok (manysik). Alföld 31. 5. p. 16
Szibériai emberek. Szovjet Irodalom 8. 156. p. A magyar filológia külföldön. HBN, július 6. 1981. Munkácsi Bernát. Budapest. (A magyar múlt tudósai sorozatban) Tatár jövevényszavak a vogulban. NyK 83. 43–55. Társszerző: Berta Árpád. A magyar nyelv európaisága. MNy LXXVII, 129–36. Rokon nyelvi alapismeretek a középiskolában. Nyr 105. 69–75. Lakó György 70 éves. LakóEml, 1–6. Madárnévi eredetű helységnév-e a Lúdvég? Névtani Értesítő 6. 47–8. Anyanyelvi konferencia Pécsett. HBN, szeptember 6. 1982. A nyelvjárástudomány eredményeinek felhasználása az iskolában. Nyr 106. 191– 9. Hozzászólás "A korszerű nyelvjárási monográfiák alapelveihez" című tárgykörhöz. VEAB Értesítő 2. Veszprém, 29–34. Hozzászólás a szókincs gyűjtéséhez. VEAB Értesítő 2. Veszprém, 183–4. Pápay József munkássága. NyK 84. 414–8. Nyelvrokonság, fajrokonság. Forrás 6. 77–82. A nyelvművelő. Alföld 12. 79–83. Das Ungarische; eine europäische Sprache. In: Language and Function. Szerk. Rot Sándor. Budapest, 145–51. Szótár-nevek. HBN, augusztus 28. 1983. A szerves és szervetlen kapcsolat egyik nyelvi kifejezése az ugor nyelvekben. In: Uralisztikai tanulmányok 1. Szerk. Bereczki Gábor–Domokos Péter. Budapest, 193–205. Jövevényszavak a vogul népköltészetben. MSFOu 185. Helsinki, 129–33. Fennougristiikan opetuksesta Debrecenin yliopistossa. Castrenianumin Toimitteita 25. Helsinki, 126–9. Obinugrilaisten kielten tutkimuksesta Unkarissa. Castrenianumin Toimitteita 25. Helsinki, 130–4. A vogul irodalom kezdetei. FilKözl 28. 540–6. A csángók. Alföld 31. 91–2. Sumer-magyarológia a névtanban. Névtani Értesítő 8. 167–70. Idegen helynevek hangrendje. HBN, augusztus 27.
17
1984. Szövegtan és tipológia. Akadémiai székfoglaló 1983. február 21-én. Értekezések, Emlékezések. Budapest. Beiträge zum Konsonantismus der wogulischen Sprache. In: Linguistica et Philologia. Bécs, 269–88. Textologische Fragen des Obugrischen. NyK 86. 354–6. Rendhagyó mássalhangzó-megfelelések a vogul és az osztják között. NyK 86. 155–9. Das nordwogulische Phonemsystem. In: Bibliotheca Uralica 7. Szerk. Hajdú Péter–Honti László. Budapest, 73–9. 100 éves a Finnugor Társaság. HBN, január 10. 1985. Die Dialekte des Wogulischen. In: Dialectologia Uralica. Wiesbaden, 251–6. Csernyecov vogul szövegei. Ethnographia 96. 572–7. Metathese in den Ob-ugrischen Sprachen. In: Läänemere soomlastest neenetsineni. Tallinn, 51–5. Régi magyar glosszárium. HBN, augusztus 24. 1986. Wogulisches Wörterbuch. Budapest. Lautnachahmung, Lautmalerei und Sprachverwandtschaft. In: Lyökämme käsi kätehen. Amsterdam, 77–84. Über das obugrische Verb 'habeo'. FUM 10. 165–70. Átvétel, fordítás, új név. Névtani Értesítő 11. 48–53. Rokon nyelvi alapismeretek a középiskolában. Program az anyanyelvi oktatás továbbfejlesztésére. Szerk. Szende Aladár. Budapest, 85–93. A nyelvjárástudomány eredményeinek felhasználása az iskolában. Program az anyanyelvi oktatás továbbfejlesztésére. Szerk. Szende Aladár. Budapest, 145–57. Carte I. 26 Question 059 'poire'. Carte onomasiologique (in: Atlas Linguarium Europae). I. kötet, 2. füzet. Assen, 115–9. Az Európai Nyelvatlasz. Nyr 110. 111–7. Lauri Hakulinen (1899-1985). NyK 88. 299–300. A Kalevipoeg új fordítása. Nagyvilág 31. 169–70. Év, hó, hét, nap, óra. HBN, szeptember 27.
18
1987. Analitikus és szintetikus fejlődés a magyar nyelv történetében. MNy LXXXIII, 461–6. Zum wogulischen Konsonantismus. In: Studien zur Phonologie und Morphonologie der uralischen Sprachen. Studia Uralica 4. Bécs, 197– 203. Zur Geschichte einiger ungarischer Präfixe. In: Forschungen über Siebenbürgen und seine Nachbarn. München, 197–203. Népnevek. HBN, március 21. 1988. Szabó T. Attila (1906-1987). MNy LXXXIV, 3–7. Obinugrilaisten aineistojen julkaiseminen. Virittäjä 92. 179–83. A nyelvhasonlítás és a magyar nyelv. ÉT 43. 934–5. Adalékok a "fölösleges" jövevényszavak kérdéséhez. In: Uralisztikai Tanulmá nyok 2. Budapest, 197–202. Materialiensammlung und Aufarbeitung in der Forschung der wogulischen Sprache. AnnBp 19. 161–5. A beszélt és az írott nyelv. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk. Kiss Jenő– Szűts László. Budapest, 499–504. The History of Ob-Ugric Languages. In: The Uralic Languages. Leiden, 396– 412. Le hongrois, langue européenne. EFOu 21. 141–53. Nemzetközi szóláskincs. HBN, április 23. 1989. Geschichte der Transkription des Wogulischen. In: Mitteilungen der Societas Uralo-Altaica 8. 90–4. Vértes Edit 70 éves. FUD 1. 5–7. Munkácsi Bernát anyaggyűjtő munkája. FUD 1. 29–31. A Baranya megye földrajzi nevei című kiadvány névtudományi értékei. Baranyai Művelődés 3. 11–4. Helynév és személynév. In: Parasztság és Magyarság. Szerk. Rácz I. Debrecen, 136–8. Sprachwissenschaft und Nationalbewustsein an der Wende vom 18. zum 19. Jahrhundert. im Donaubecken. Budapest–Bécs, 410–2. Párhuzamos helységnevek. In: Névtudomány és Művelődéstörténet. Szerk. Balogh L–Ördögh F. Zalaegerszeg, 120–3. Debrecen utcaneveiről. HBN, március 8.
19
1990. Wogulischen Pflanzennamen aus dem Vocabularium von Pallas. In: Gedenkschrift für Irene N. Sebestyén. Specimina Sibirica 3. 390–2. A magyar nyelvföldrajzi kutatások századunkban. MNyj XXVIII-XXIX, 27–35. Az élő nyelv területisége. VEAB. Veszprém, 23–7. Semantische Parallele in den finnisch-ugrischen Sprachen. NyK 91. 107–11. Dunántúl, Tiszántúl. HBN, július 7. 1991. P. S. Pallas soknyelvű szótárának magyar adatai. MNy LXXXVII, 499–509. Adalékok néhány igekötő történetéhez. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály–Kiss Jenő. Budapest, 316–20. A magyar és a külföldi finnugor nyelvészek kapcsolata századunkban. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének témaköréből. Szerk. Kiss Jenő–Szűts László. Budapest, 325–8. Aki. FUD 2. 63–5. Köznyelv és nyelvjárások. HBN, augusztus 17. 1992. Nordwogulische Postpositionen. In: Rédei-Festschrift. Studia Uralica 6. Bécs– Budapest, 245–50. Zsirai Miklós, a magyar nyelvész és nyelvművelő. ZsiraiEml, 35–7. Nehéz-e a magyar? Magyar Nemzet, február 22. A válogatott bibliográfiát Béla Kálmán Bibliographie (Szerk. Kiss Antal. Bloomington, 1993.) felhasználásával Módos Péter állította össze.
20
KI VOLT KÁLMÁN BÉLA? "Tudom, hogy hull a nap, örömök szállanak, kedves fők hullanak, sírdombok mállanak. Egy-egy kéz, drága kéz, mindegyre elereszt, mindennap vereség, mindennap új kereszt..." (Áprily Lajos)
Kálmán Béla életútja, pályája rendkívűl változatos, küzdelmes, egyre emelkedő volt. A Sopron megyei Lakompak (ma Ausztriához tartozik) indította útjára. 1913. február 28-án született népes értelmiségi család harmadik gyermekeként. Édesapja halála után testvéreivel együtt a szombathelyi árvaházba került. Középiskolai tanulmányait is ebben a városban végezte. Érettségi után (1930) a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemre iratkozott be és az Eötvös-kollégium tagja lett. Az egyetemen Gombocz Zoltán és Zsirai Miklós tanítványa volt, az ő hatásukra kezdett magyar és finnugor nyelvészettel foglalkozni. 1936-ban szerezte meg magyar-francia szakos tanári oklevelét, 1938-ban pedig a bölcsészdoktori címet. Ezután pár évig az érsekújvári gimnáziumban tanított, a család áttelepülése (1947) után pedig az ELTE dékáni hivatalában, majd az MTA Nyelvtudományi Intézetében dolgozott. Az utóbbi munkahelyén két fontosabb feladatot vállalt: a Munkácsi-féle vogul hagyaték sajtó alá rendezését és a magyar nyelvatlasz-munkálatok (gyűjtés, feldolgozás) segítését. 1952-ben nevezték ki a KLTE professzorává, egyben a Finnugor Nyelvtudományi Tanszék vezetőjévé. 1954-től 58-ig a BTK dékánja, 1959-től 78-ig pedig a Debreceni Nyári Egyetem igazgatója volt. Pályája az 50-es évek elejétől kezdett erőteljesebben felfelé ívelni. 1952-ben nyerte el a kandidátusi, 1957-ben a nagydoktori címet, majd az Akadémia levelező (1973), később rendes tagjává (1981) választotta. Számos hazai és külföldi tudományos egyesület megtisztelte tagságával, így a Magyar Nyelvtudományi Társaság, a Nyelvtudományi Bizottság, az Uralisztikai Bizottság, a Finn Tudományos Akadémia, a helsinki Finnugor Társaság, a Kalevala Társaság és a Finn Irodalmi Társaság. Elsősorban a finnugor összehasonlító nyelvészetet és a folklórt, a magyar nyelvjárástudományt és a névtant művelte. Rendkívül termékeny alkotó volt. Több mint harminc könyve, kétszáz terjedelmesebb tanulmánya, négyszáz bel- és külföldi folyóiratokban publikált cikke, nyelvművelő írása és legalább kétszáz könyvismertetése jelent meg. Műveinek bibliográfiáját (1934-1982) Kiss Antal állította össze (MNyj. XXV, 27–45). Indulása a 30-as évek végére, a 40-es évek elejére esik, s érdeklődési körének két legjelentősebb területét (az obi-ugor nyelvek vizsgálatát, valamint a magyar nyelvjáráskutatást) mutatja (Obi-ugor állatnevek, MNyTK 43.; A bősárkányi gyékényszövés és szókincse, MNyjT 2.). 21
A finnugor nyelvész Munkácsi Bernát vogul népköltési gyűjtését gondozta, tette közzé, és az eközben írott saját munkáit (nyelvkönyveit, kresztomátiáit) jelentette meg (Manysi /vogul/ népköltési gyűjtemény III/2., 1952; Medveénekek 1952, 1962; Manysi nyelvkönyv, 1955; Die russischen Lehrwörter im Wogulischen, 1961; Chrestomathia Vogulica, 1963, 1976; Vogul népköltési gyűjtemény IV/2. Sorsénekek, 1964; Vogul Chrestomathy, 1965; Wogulische Texte mit einem Glossar, 1976; Leszállt a medve az égből /Vogul népköltési antológia/ szerk., 1980; Munkácsi Bernát, 1981; Wogulisches Wörterbuch, 1986). Véleménye szerint a finnugrisztikai és a hungarológiai kutatások kiegészítik egymást. Ezért irányult a figyelme a magyar népnyelvre és a nyelvtörténetre. A dialektológus kitűnő érzékkel sáfárkodott Csűry Bálint örökségével; egyetemi tankönyveket írt, a magyar nyelvatlaszkutatás terén pedig aktív gyűjtőmunkát végzett (Nyelvjárási gyűjtésünk múltja, mai állása és feladatai, 1949; A mai magyar nyelvjárások, 1951, 1953; Nyelvjárásaink, 1966, 1971, 1975, 1977; A Magyar Nyelvjárások Atlasza /munkaközösség tagjaként/ I, 1968; II, 1970; III, 1973; IV, 1974; V, 1976; VI, 1977). Debrecenbe kerülése (1952) óta szerkesztette a Magyar Nyelvjárásokat, amelyben maga is gyakran publikált; az évkönyv időközben a magyar nyelvjáráskutatás egyik legjelentősebb orgánumává vált. Névtudományi műveiben összefoglalta és továbbfejlesztette a magyar névtani kutatásokat. Legnépszerűbb munkája, A nevek világa több kiadásban is megjelent (1967, 1969, 1973, 1989; angol nyelven: The World of Names /A Study in Hungarian Onomatology/, 1978). Nemcsak helynévkutatással, etimológiával, hanem a vezetéknevek vizsgálatával is foglalkozott (Helynévkutatás és szóföldrajz, NytudÉrt 58. 344–50; A népetimológia helységneveinkben, Nyr 91. 1–11; Hogyan keletkeztek a helységnevek? NyIOK 30. 171–4; Vezetéknevek és történelem. Névtani Értesítő 1. 9–13. stb.). Korábbi középiskolai tanári gyakorlata (Benkő Loránd és Deme László társszerzői vállalkozásával) gimnáziumi tankönyv megírására ösztönözte (Magyar nyelvtan, 1951–1960 /11 kiadás/). De ebben a tárgykörben más írásaira is hivatkozhatunk (Gyermeknyelv és nyelvjárások. MNyj 4. 96–100; Rokon nyelvi alapismeretek a középiskolában. Nyr 105. 69–75; A nyelvjárástudomány eredményeinek felhasználása az iskolában. Nyr 106. 191–9. stb.). Akik hosszabb vagy rövidebb ideig a közelében élhettünk, őszintén csodáltuk. Csodáltuk emberségét, hagyománytiszteletét, az új iránti fogékonyságát, derűjét, finom humorát, közvetlenségét és segítőkészségét, szorgalmát és felkészültségét. Sokat vállalt, sokat cselekedett. Sokunk számára volt egy kézfogása, egy-egy órácskája, biztatása és korholása, – mikor mire volt szükség. Az ő nemzedéke csaknem egyidős a századdal; történelmi tragédiákat, pusztító háborúkat, levert forradalmakat, kevés jót és sok rosszat élt át. Korán megszokta, hogy szükség van rá a fedélzeten, és ez a fárasztó, természetellenes készenlét vált az életelemévé... 22
Fülöp Lajos
KORTÁRSAK KÁLMÁN BÉLÁRÓL (Szemelvények) "Kálmán Béla a mai magyarországi nyelvtudomány egyik legszínesebb, legsokoldalúbb egyéniségévé fejlődött. Megjelent írásainak száma meghaladja a hétszázat. S ha a kisebb nyelvművelő, ismeretterjesztő munkákat elhagyjuk is, tucatnyi önálló könyv és több száz tanulmány, cikk, könyvismertetés jelzi rendkívüli termékenységét." (Sebestyén Árpád: Kálmán Béla hetvenéves. NyK 85. 1983, 4.) Gulya János így méltatja Kálmán Béla vogul nyelvi szöveggyűjtését (Wogulische Texte mit einem Glossar): "A szövegek jelentősége messze túlnő nyelvészeti felhasználhatóságuk keretén. Még azon is, hogy egyes darabjai unikumok, egyes vogul nyelvjárások egyetlen reprezentánsai. Legalább ilyen értékes az a sajátságuk, hogy bemutatják és szinte átfogják az egész, mai, élő vogul kultúrát, a mitologikus meséktől a modern hétköznapok világának a sokszor egyszerű formákba öntött tükrén keresztül egészen a magas rangú irodalomig (...) s ezzel új, bő anyagot szolgáltatnak számos tudományágnak." (NyK 81. 1979, 404.) "Kálmán Béla 31 éve (1952 óta) egyfolytában vezeti a KLTE Finnugor Nyelvészeti Tanszékét. Keze alól régebbi és mai tanárnemzedékek népes tábora került ki. A tanítványok – dolgozzanak a kulturális és oktatási élet központi helyein, vagy akár perifériáin – magukkal vitték az Alma Materből a magyar nyelv igényes használatának, megóvásának gyakorlati tudnivalóit, a finnugor kultúrák ismeretének a nemzeti műveltséget is formáló szerepét, bárhová állították is őket a mindennapi élet kiszámíthatatlan fordulatai." (Hajdú Péter: Kálmán Béla üdvözlése 70. születésnapján. MNy LXXX, 1984, 105.) "Mint egyetemi oktató tanárnemzedékek sorát készítette fel az iskolai munkára és a tudomány művelésére. (...) Külön területet képviselnek Kálmán Béla munkásságában a névtannal foglalkozó művei. Rövidebb tanulmányok és névfejtések után 1967-ben átütő sikert aratott a Gondolat Kiadónál megjelent könyve: 'A nevek világa'. A tudománynépszerűsítőnek szánt összefoglalás gyorsan kézikönyvévé vált a kutatóknak, egyetemi hallgatóknak is. Újabb kiadások után angolra fordítva már az Akadémiai Kiadónál jelent meg: 'The World of Names' (...). Külföldi ismertetői is nagy elismeréssel írtak róla." (Sebestyén Árpád i. m. 7.) "Kiemelkedő jelentőségű a Magyar Nyelvjárások Atlaszának munkálataiban való közreműködése. Ennek adatgyűjtése során 120 kutatóponton végezte el a szóföldrajzi kérdőív kikérdezését, bejárva nemcsak az egész országot, hanem a szomszéd államok magyarlakta területeit is. (...) a nyelvföldrajzi szem23
lélet, a jelenségek területhez, társadalmi rétegekhez kötődése minden vizsgálatát áthatja." (Sebestyén Árpád i. m. 6.) "Kálmán Béla egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy az általa észlelt nyelvi vétségek ellen – akárcsak egy glossza erejéig – szót ne emeljen. Vállalja tehát a legteljesebb nyilvánosságot a nyelvi műveltség terjesztéséért, de az ismeretterjesztés egyéb területeitől sem rettent vissza soha. (...) A magyar nyelv ismeretére és megbecsülésére nevelt sok-sok külföldi diákot, részben mint a debreceni Nyári Egyetemnek 20 éven keresztüli igazgatója, részben számos külországbeli vendégprofesszorsága, előadói körútjai alkalmával." (Hajdú Péter i. m. 105.) "Aligha tekinthetjük egyszerűen hobbinak, kikapcsolódásnak azt a fordítói tevékenységet, amelyet Kálmán Béla folyamatosan végez. A nyelvtudományi célú szövegfordításokat nem tekintve is igen jelentős mennyiségű és fontosságú a vogul népköltészetből való nyersfordítása. Észt szépirodalmi fordításaival a legjobb műfordítók sorába tartozik (...)". (Sebestyén Árpád i. m. 5.) "Rendszerint koraeste jelent meg a nyelvészkönyvtárban vagy a kapcsolódó szemináriumi teremben, ahol az intézeti (a KLTE Nyelvtudományi Intézete – a szerk.) tagok tartózkodtak. Csendesen, feltűnés nélkül érkezett, és kötetlen beszélgetésbe elegyedett velünk tanulmányi, szakdolgozati témákról, személyes dolgainkról, vagy beszámolt budapesti, esetleg külföldi útjának tapasztalatairól, élményeiről." (Fülöp Lajos: Kálmán Béla 80 éves. Nyr 117. 1993, 261–3.) "Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy Magyarországon ma aligha van népszerűbb, mindenki által szeretettel emlegett nyelvészprofesszor Kálmán Bélánál. Egyéniségéből adódóan nevének említésekor egy közvetlen modorú, halk szavú, szerény tudós alakja elevenedik meg előttünk, aki rangtól, titulustól függetlenül egyformán nyílt természetességgel érintkezik embertársaival, legyen az diák avagy magas beosztású személyiség. E mély demokratizmus mellett az önteltségnek nyomát sem találjuk jellemében, melynek egyik kedves kiegészítő vonása az eredetien kálmánbélai derűs kedély és humor. Egész lénye nyugodalmat, egyfajta családias atmoszférát áraszt, s mindezen körülmények nyilván közrejátszottak abban, hogy Kálmán Béla a szélesebb szakmai körökben is általánosan közkedvelt egyéniséggé vált s maradt pályafutása során mindig. (...) A tudományos etikának példaképül szolgálhat Kálmán Béla munkássága, mert nézetei sosem ragadták el szenvedélyes támadásokra egy másik felfogás képviselőivel szemben, s a szélsőséges álláspontok között mindig iparkodott az egyeztető, a békéltető megoldásokra." (Hajdú Péter i. m. 103.) Összeállította: Módos Péter
24
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán
25
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** folytatás a belső borítón
26
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN 59. BÉKÉSI IMRE 61. BÜKY LÁSZLÓ
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 12., 15., 17., 19., 24., 26., 27., 28., 31., 33., 34., 35., 37., 39., 40., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 59.
27
