MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
4.
BÁRCZI GÉZA (1894–1975)
EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1994
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatársak: Cserna Dorottya Nikléczy Péter Radványi Péter
ISBN 963 462 937 7
Copyright: Bolla Kálmán
Hozott anyagról sokszorosítva AKAPRINT Nyomdaipari Kft. Budapest. F.v. Dr. Héczey Lászlóné
üres lap
BÁRCZI GÉZA VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Ami a pályámat illeti, az bizony kanyarokkal és elvesztegetett idővel van tele. Már gimnazista koromban oszmán-törökül tanultam, turkológusnak készültem, s Eötvös-kollégista koromban, mikor már kicsit jobban megismerkedtem a nyelvtudománnyal, ugyancsak kitartottam e mellett a cél mellett. Azután az I. világháború alatt francia fogságba, illetve internáltságba kerültem, és ott bizony nem volt mód arra, hogy ezeket a tanulmányaimat folytassam. Ellenben hozzájutottam könyvekhez és megtanultam a francia nyelvtörténetet, megtanultam spanyolul meg olaszul, és így lassanként romanistává vedlettem át. Még a lausanne-i egyetemen is ez volt a fő szakom, francia főszak és olasz és spanyol a mellékszakom. Azután, amikor hazakerültem folytatni próbáltam ugyancsak a romanisztikai tanulmányaimat, azonban nagy nehézségekbe ütköztem. Egyrészt a magyarországi könyvtárviszonyok, másrészt a saját egyéni viszonyaim nagyon nehézzé tették azt, hogy megfelelő anyaghoz jussak és hát művelhessem valóban ezt a tudományterületet. Voltaképpen egyetlenegy témakör jutott a közelembe: ez a magyar-francia érintkezések, és miután megtanultam vallonul is többszöri belgiumi tartózkodásom során, főleg ezzel foglalkoztam és apróbb részlettanulmányokat, majd egy kis összegező tanulmányt is írtam. Akkor aztán, hát ez alatt az idő alatt természetesen már szükséges volt megismerkednem jobban, mélyebben a magyar nyelvtörténettel is, úgyhogy, amikor a harmincas évek vége felé Pintér egy magyar értelmező szótárt tervezett a Budapesti Középiskolai Tanárok Munkaközösségében, megkért engemet arra, hogy minden egyes szócikk után egy etimológiai megjegyzést tegyek, hogy az az illető szó török eredetű, finnugor eredetű stb., egészen rövid és minden fejtegetés nélkül. Én erre vállalkoztam, el is kezdtem dolgozni, gyűjtöttem az anyagot bőven, amikor az egész Pintérféle vállalkozás összeomlott. Azt gondoltam, hogy hát az eddig hiába veszett, vagy hiába végzett munka ne menjen teljesen veszendőbe, talán meg tudom én magam is csinálni egy kis etimológiai szótárnak a kidolgozását. Felajánlottam az akkori Egyetemi Nyomdának ezt a munkát, és miután egy betűt, egy kis betőt kidolgoztam próbaképpen, s azt megmutattam egypár befolyásos kollégának, Németh Gyulának például, akinek nagyon-nagyon tetszett, azután Paisnak és Melichnek és az ő ajánlatukra az Egyetemi Kiadó, az Egyetemi Nyomda kiadója elfogadta kiadásra, és így jelent meg a Szófejtő Szótár. Ezzel a szótárral én ezután már végleg eljegyeztem magamat a magyar nyelvtudománnyal, mert hiszen ehhez elsősorban arra volt szükségem.
Tudom, hogy ez a szótár nemcsak elavult, de már kezdetben is számos hiányosságot mutatott fel, mindazonáltal azonban úttörő munka volt, mert hiszen egy első szintézis volt a magyar szókincsről, olyan szintézis, amely be is fejeződött. Amikor aztán a debreceni egyetemre kerültem, ott természetesen a magyar nyelvészettel kellett elsősorban foglalkoznom, és az előadások előkészítésében a magyar nyelvészetnek, a magyar nyelvtörténetnek, de még a leíró nyelvtannak is úgyszólván minden egyes fejezete sorra került. És készítettem előadásokat magyar hangtörténet, bevezetés a nyelvtudományba, magyar hangtörténet, szókincs története, alaktan története stb., stb. S ezek az előadások azután később, ha kissé rövidített formában is, de megjelentek az Egyetemi Nyelvészeti Füzetekben. S akkoriban, azt hiszem, hogy valóban, hát fontos szerepet töltöttek be. Ettől kezdve már, mint mondottam, a magyar nyelvtudomány érdekelt engemet elsősorban, és ezzel is foglalkoztam főleg. Mégpedig valahogy mindig a nagy összefüggések, a szintézisek érdekeltek, sokkal inkább, mint az apró részletkutatások. Bár ilyeneket is természetesen kénytelen voltam végezni: etimológiákat, ragtörténetet stb. De alapjában véve mindig az egész, a teljes összefüggés érdekelt, mert észrevettem, hogy itten nagyon nagy hiányosságok vannak, tudniillik a különféle, egymástól függetlenül keletkezett apró részletteóriáknak az összeillesztése bizonyos nehézségekbe ütközött, és ezeket a nehézségeket próbáltam lecsiszolni. Ezért a munkásságom legnagyobb része hát mégiscsak ilyen egyes fejezeteknek az összefoglalásai voltak, amelyet természetesen sokat kellett pótolnom, részleteket is, és hát összeilleszteni a már meglévő ismereteket is. Ezeknek a végső - hogy is mondjam - eredménye volt, hogy úgy mondjam, a magyar nyelvnek az életrajza. Amellett természetesen folytatnom kellett oktatói, nevelői munkámat is, amely, azt hiszem, hogy különösen a debreceni egyetemen volt eredményes, mert a kis egyetemen minden egyes hallgatómat személyesen ismertem, a szemináriumban sikerült valamilyen olyan légkört teremtenem, amely a családiasság, a meghittség természetes atmoszféráját adta, és amely egyszersmind alkalmas volt arra is hogy, munkamorálra és hát tudományos lelkiismeretességre is nevelni lehessen a hallgatókat. Ezt, azt hiszem, vagy legalábbis úgy látom, hogy annyiban koronázta siker, hogy számos ott végzett hallgatóm ma előkelő helyet foglal el a magyar nyelvtudományban, annak szorgalmas, hasznos munkása; és azt hiszem, hogy ebben egy kicsi részem legalábbis nekem is volt. Körülbelül ennyiben tudtam beszámolni arról, amit megpróbáltam csinálni és hogy milyen sikerrel, azt természetesen nem én fogom megmondani, hanem majd mások, az utókor. Tehát egyelőre, ha nem is elégedetten, de azért mégis lelkiismeretfurdalás nélkül zárom le a pályámat.
Köszönöm. A felvétel 1975. október 12-én készült.
BÁRCZI GÉZA PUBLIKÁCIÓINAK JEGYZÉKE 1923. Autour d'une étymologie: Fr. clenche >> hongr. kilincs. Revue des Études Hongroises I, 184-7. Kilincs. MNy XIX, 89-90. 1926. A francia r hang történetéhez. Szeged. Francia nyelvkönyv a reáliskolák III. osztálya számára. Budapest. Francia nyelvkönyv a reálgimnáziumok V. osztálya számára. Budapest. 1927. Francia nyelvkönyv a reáliskolák IV. osztálya számára. Budapest. Francia nyelvkönyv a reálgimnáziumok VI. osztálya számára. Budapest. 1928. Francia irodalmi olvasókönyv reáliskolák, leányközépiskolák és leánykollégiumok VII. osztálya számára. Budapest. 1929. Francia irodalmi olvasókönyv reáliskolák, leányközépiskolák és leánykol-légiumok VIII. osztálya számára. Budapest. Quelques documents sur les premiŐres colonies françaises en Hongrie. Revue des Études Hongroises VII, 113-6. Két ó-francia jövevényszavunk hangtörténetéhez. MNy XXV, 181-4. Kny. Iszik. MNy XXV, 214 -6. Tálya. MNy XXV, 263-6. Kny. Furmint. MNy XXV, 338-43. Eckhardt Sándor: Íjfrancia leíró nyelvtan. EPhK LII, 120-2. 1930. Ó-francia jövevényszavaink problémái. MNy XXVI, 172-83. Kny. Mécs. MNy XXVI, 30-3. Kny. Címer. MNy XXVI, 302-3. Kny. Márc. MNy XXVI, 389-90. Kny. 1931. A "pesti nyelv". MNy XXVII, 228-42, 284-95.
Must. MNy XXVII, 122-4. Kny. Slendrián. MNy XXVII, 46-8. A verviers-i karácsonyi bábszínház. Élet XXII, 497-500. 1932. A "pesti nyelv". MNyTK 29. Budapest. A "pesti nyelv". MNy XXVIII, 85-96. Szekrény. MNy XXVIII, 199-205. A vallon karácsonyi énekek. Élet XXIII, 416-9. Népnyelvi feljegyzések 1838 tájáról. MNy XXVIII, 320-1. A Csillaghegy. Msn I, 69-70. Nyelvújítás a sportban. Msn I, 97-8. Dictionnaire français-hongrois de M. Sauvageot. Nouvelle Revue de Hongrie 1932. juil. 87-8. Les rapports franco-hongrois. La Hongrie d'hier et d'aujourd'hui. Paris, 33-41. Társszerző: Tábori Kornél. 1933. Ó-francia hang- és alaktan. Tudományos Gyűjtemény XXXIV, Pécs-Budapest. Une charte relative ů la campagne de Conrad II. contre la Hongrie. Revues des Études Hongroises VIII-IX, 317-8. Lakat. MNy XXIX, 91-4. Kny. Paraj. MNy XXIX, 264-9. Kny. Anyag. Msn II, 66-7. Státusz. Msn II, 87-8. Makáber, herb és társai. Msn II, 109-10. Aurélien Sauvageot, Dictionnaire français-hongrois et hongrois-français I. Revue des Études Hongroises VIII-IX, 73-6. C. J. Popp-Serboianu, Les Tsiganes. Revue des Études Hongroises VI II-IX, 76-8. 1934. "Gamásni príma filcből" és társai. Msn III, 12-4. A beállított költő. Nap mint nap. Lehúzta a kabátját. Szézsúr. Pité. Msn III, 60-1. A magyar nyelv a vádlottak padján. Msn III, 75-8. Magyar Zoltán, Magyarországi franciaság. EPhK LVIII, 24-5. Grammaire de l'Académie Française. - F. Brunot, Observations sur la Grammaire de l'Académie Française. EPhK LVIII, 35-7. 1935. Az ómagyar sc hangjelölés. MNy XXXI, 74-84 és 140-7. Kny. Bolt. MNy XXXI, 185-6. Kösze. MNy XXXI, 264-5.
A "magyar" konyha. Célkitűzés. Msn IV, 22-3. Ami - amely. Msn IV, 62-3. A lasso magyar neve. Msn IV, 101. p. Sportnyelvújítás. Msn IV, 157-60. Két új francia szótár: Birkás Géza, Francia-magyar és magyar-francia szótár és Újváry-Velledits, Francia-magyar és magyar-francia iskolai és kéziszótár.EPhK LIX, 207-10. Hans Rheinfelder, Kultursprache und Profansprache in den romanischen Ländern EPhK LIX, 331-3. 1936. Ó-provençal jövevényszavak a magyarban. NyK L, 18-29. Alistál, Felistál. MNy XXXII, 90-6. Kny. Francia zarándokok I. Endre idejében. MNy XXXII, 260-1. Bázsalamán. MNy XXXII, 262-3. Idegen csodabogarak. Siek. Msn V, 35-6. A spanyol polgárháború hírlapjainkban. Msn V, 150-2. Magyarosítás a sportnyelvben. Msn V, 154-5. Eckhardt Sándor, Magyar-francia szótár. EPhK LX, 84-8. 1937. A középkori vallon-magyar érintkezésekhez. Száz LXXI, 399-416. Kny. Balaven. MNy XXXIII, 333-6. Combiné és társai. Msn VI, 23-4. Formaruha. Wien és társai. Msn VI, 58-9. Menü. Msn VI, 113-4. A sportnyelv magyartalanságai. Msn VI, 114-5. Ornamens, naivus és társai. Msn VI, 146-7. Csevejde a torlaton. Msn VI, 170-3. E. Németh, Les colonies françaises de Hongrie. AECO III, 264-7. Kniezsa István, Pseudorumänen in Pannonien und in den Nordkarpathen. EPhK LXI, 119-22. Németh Etienne, Les colonies françaises de Hongrie. EPhK LXI, 275-6. Elise Richter, Beiträge zur Geschichte der Romanismen I. EPhK LXI, 293-8. Solymossy, Sándor, Contres et Légendes de Hongrie. A Néprajzi Múzeum Értesítője XXIX, 209-10. François Rabelais, Gargantua. Magyar Pedagógia XLVI, 87-9. 1938. A magyar nyelv francia jövevényszavai. A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve I. 12. f. Cepe. MNy XXXIV, 245-7. Dr. Petrich Béla, A modern nyelvek tanítása. EPhK LXII, 260-2. Kny.
Vladimir Buben, Influence de l'orthographe sur la prononciation du français moderne. EPhK LXII, 295-7. Kny. F. Rousseau, L'expansion wallonne et lorraine vers l'Est aux XIe et XIIe siŐcles. Les dialectes Belgo-Romans I. AECO IV, 542-6. Dr. Petrich Béla, A modern nyelvek tanítása. Magyar Pedagógia XLVII, 45-8. 1939. Francia nyelvkönyv gimnáziumok és leánygimnáziumok V. osztálya számára. (Újabb kiadásai: 1943, 1945, 1946.), Budapest. Karc. MNy XXXV, 18-22. Kny. Fóra! MNy XXXV, 42. p. A rádió csak tanít, de maga nem tanul? Msn VIII, 18-20. Kárpátorosz. Msn VIII, 26. p. Tallózás. Msn VIII, 121-2. Pintér Jenő, Magyar iparosok nyelvvédő könyve. Férfi iparágak I-II. Női parágak. MNy XXXV, 185-9. 1940. Francia nyelvkönyv gimnáziumok, leánygimnáziumok VI. osztálya számára (Újabb kiadása: 1946.), Budapest. Marius Valkhoff: Philologie et littérature wallones. Vademecum: Literaturblatt für germanische und romanische. Philologie LXI, 160-2. 1941. Magyar szófejtő szótár. Budapest. Francia nyelvkönyv gimnáziumok és leánygimnáziumok VII. osztálya számára. (Újabb kiadásai: 1943, 1944.), Budapest. A városi népnyelv kérdéséhez. Mny III, 70-85. Gocelinus. MNy XXXVII, 246-8. 1942. Francia nyelvkönyv gimnáziumok és leánygimnáziumok VIII. osztálya számára. (Újabb kiadásai: 1946, 1948.), Budapest. A nyelvtörténet felhasználása az élő nyelvek tanításában. A Kat. Tanügyi Főigazgatóság 1940-41. Évkönyve, 1-19. Kny. Az ărpád-kori magyar hangjelölés c, ch és sch jeleihez. Melich-Eml. 32-47. A Magyar Nyelvatlasz előkészítése. A Magyarságtudományi Intézet Évkönyve I, (1941-42.), 173-96. Csűry Bálint emlékezete. A Tisza István Tudományegyetem Évkönyve 1941-42., 1-7. Kny. Francia hangjelölési hatás a jésített hangok ărpád-kori jeleiben. MNy XXXVIII, 16-26. Kny.
Jegyzetek a budapesti népnyelvről. MNny IV, 71-89. 1943. Jegyzetek a budapesti népnyelvről. Dolgozatok a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Népnyelvkutatói Intézetéből XXIII, Debrecen. The Hungarian Language. A Companion to Hungarian Studies, 272-84. Magyar őstörténet. MNy XXXIX, 281-98. Az 1113. évi zobori oklevél o jelöléséhez. MNy XXXIX, 337-41. Kny. Puli. MNy XXXIX, 139. p. Puli. MNy XXXIX, 314-5. Levélszekrény. MNy XXXIX, 336. p. 1944. A Magyar Nyelvatlasz előkészítése. A Magyar Nyelvatlasz munkálatai I. (vö. a Magyarságtudományi Intézet Évkönyve 1941-42.) Kny. Nyelvünk magyarsága. In: Magyarságtudomány és nemzetnevelés. Debrecen, 87-108. A Tihanyi Alapítólevél hangjelölése. MNy XL, 313-30. Az ómagyar -u, -ü végű kettőshangzók kérdéséhez. MNy XL, 289-91. Az oláh nyelvatlasz magyar adatai. MNy XL, 88-97. Szekrény. MNy XL, 365-6. Kása nem étel, tót nem ember. MNy XL, 114-5. Jassznyelv és purizmus. Magyar Szemle 1944. febr. 102-9. 1945. mige zocoztia vola. MNy XLI, 79-81. 1946. Az ö-zés történetéhez. MNyXLII, 49-51. 1947. Régi magyar nyelvjárások. A Néptudományi Intézet kiadványa. (Kny. A magyar népkutatás kézikönyve.), Budapest. Francia könyv az általános iskolák V. osztálya számára. Budapest. Francia könyv az általános iskolák VI. osztálya számára. Budapest. A nyelvtudomány mai feladatai. In: Továbbképzés és demokrácia. Budapest, 146-58. Bevezetés. In: Mutatvány a Magyar Nyelvatlasz próbagyűjtéséből. V-IX. A történeti nyelvjáráskutatás. MNy XLIII, 81-91. A Leuveni Kódex történetének legújabb szakasza. MNy XLIII, 301-5. A magyar lativusrag kérdéséhez. MNy XLIII, 44-5. Persze. MNy XLIII, 204-5. Rá vonatkozó. Msn XVI, 42-5. Kételkedők és tagadók. Msn XVI, 26. p.
1948. Francia könyv az általános iskolák VII. osztálya számára. Budapest. (Társszerző: Makay Gusztáv.) Az igei átvételek kérdéséhez. MNy XLIV, 81-94. 1949. Népnyelv és irodalmi nyelv. Néprajzi Tanulmányok. A Pázmány Péter Tudományegyetem Néprajzi Intézetének Kiadványai 1. 93-105. A labializáció történetéhez. MNy XLV, 72-4. Gyanta. MNy XLV, 185-7. A nyelvi elkülönülés és egységesülés. MNy XLV, 231-44. Egy kezdődő magyar hangváltozás. MNny VI, 111-6. 1950. A magyar nyelvtörténet korszakai. MNy XLVI, 1-8. A magyar hangtörténet tárgyköréből. A török szóvégi -q, -k, -g, - megfelelései.MNy XLVI, 223-30. A felszólító mód jelének kérdéséhez. MNy XLVI, 359-61. Bitó. MNy XLVI, 166-8. Egy régi adat a magyar tolvajnyelvre. MNy XLVI, 276-7. 1951. A Tihanyi Apátság Alapítólevele mint nyelvi emlék. Nyelvészeti Tanulmá-nyok I, Budapest. Fonetika. Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek. Budapest. (Újabb kiadásai: 1957, 1960.) A magyar szókincs eredete. Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek. Budapest. Fonetika. Egyetemi jegyzet. Debrecen. Magyar történeti nyelvtan a III. évfolyam számára. Egyetemi jegyzet. Debrecen. Magyar történeti nyelvtan a IV. évesek számára. Egyetemi jegyzet. Debrecen. Magyar nyelvtörténet. Magyar történeti mondattan. Egyetemi jegyzet. Debrecen. A finnugor népek. Egyetemi jegyzet. Debrecen. Sztálin cikkei és az általános nyelvtudomány. I. OK I, 21-9. Nyelvtörténetünk korszakbeosztása. MNy XLVII, 125-35. A Magyar Nyelvatlasz munkálatai. MNyj I, 145-55. 1952. Influence française dans l'orthographe hongroise du moyen âge. ALingu I, -63.
Török jövevényszavaink legrégibb rétegének kérdéséhez. I. OK II, 347-59. A nyelvművelés elvi kérdései. (Hozzászólás). I. OK II, 420-6. A nyelvművelés elvi kérdéseihez. MNy XLVIII, 10-8. Bilabiális réshang a magyarban. MNy XLVIII, 199-200. Zsámfáter hordta! MNy XLVIII, 202-3. Kniezsa István, Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. NyK LIV, 285-93. 1953. Bevezetés a nyelvtudományba. Ideiglenes tankönyv. Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek. Budapest. (Újabb kiadásai: 1955, 1957.) A nyelvtudományi kritikáról. MNy XLIX, 4-13. A labiális utótagú kettőshangzók megmaradásának kérdéséhez. MNy XLIX, 35-43. A szóvégi -á, -é, -í megrövidülésének kérdéséhez. MNy XLIX, 324-35. A nyelvjárási hangjelölés kérdéséhez. MNyj II, 38-42. Elnöki megnyitó a II. Országos Nyelvészkongresszuson. I. OK IV, 301-5 és a II. Országos Nyelvészkongresszus. (Szeged, 1952. november 14-16.). MNyTK 83. 1-5. A magyar nyelvtudomány haladó hagyományai. Hozzászólás. I. OK IV, 321-4 és MNyTK 83. 21-4. Egyetemi nyelvészeti oktatásunk helyzetéről és feladatairól. Hozzászólás. I. OK IV, 400-4 és MNyTK 83. 100-4. Az irodalmi nyelv. Hozzászólás. I. OK IV, 472-5 és MNyTK 83. 172-5. Anyanyelvünk leíró nyelvtana. Hozzászólás. I. OK IV, 58-63. A nyelvfejlődés belső törvényeinek kérdéséhez. (Hozzászólás). In: Előadások Sztálin nyelvtudományi munkái megjelenésének második évfordulóján. 132-8. Csuka ~ csoka? Bozót. MNy XLIX, 219. p. Kopik. MNy XLIX, 387-92. Kniezsa István, Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. Nyr LXXVII, 278-9. Kniezsa István, A magyar helyesírás története. Nyr LXXVII, 279-80. Lőrincze Lajos, Nyelv és élet. MNy XLIX, 117-27. A százéves Simonyi Zsigmond. Nyr LXXVII, 9-10. 1954. Magyar hangtörténet. Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek. Budapest. A magyar nyelvjáráskutatás időszerű feladatai. Előadás és válasz a hozzászólásokra. I. OK VI, 59-87 és 107-11. Kny. A helyes magyar kiejtés versenye az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Nyr LXXVIII, 1-10. A magyar szókészlet szótári feldolgozásának kérdései. Elnöki zárószó. I. OK VI, 194-6.
Nyelvművelésünk főbb kérdései. Elnöki megnyitó és zárószó. Nyr LXXVIII, 129-30 és 163-5. Az -i birtokos személyrag. MNy L, 287-301. Tevel. MNy L, 375-9. -íroz. MNy L, 451-2. Hozzászólás Némedi Lajos "Anyanyelvünk ápolása az egyetemen és főiskolákon" című cikkéhez. FelsSz III, 504-9. 1955. Bevezetés. In: A Magyar Nyelvatlasz munkamódszere, 5-9. A magyar nyelvatlaszkutatás története. In: A Magyar Nyelvatlasz munkamódszere, 11-44. Megjegyzések a magyar ly hang kérdéséhez. NytudÉrt 6. 17-25 és I. OK VII, 116-24. Az elválasztás. In: Helyesírásunk időszerű kérdései. NytudÉrt 4. 99-103. Új félszázad küszöbén. MNy LI, 1-3. Az o >> a nyíltabbá válása legrégibb példája. MNy LI, 211-3. Pajtás. MNy LI, 363. p. A Tihanyi Alapítólevél. Vigilia XX, 177-80. Fogalmazási, kiejtési és szavaló verseny az Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán. FelsSz IV, 232-7. Régi magyar szövegek új kiadásai. MNy LI, 377-86. Zrínyi Miklós levelei. Bevezetéssel és jegyzetekkel ellátva közzéteszi Markó Árpád. MNy LI, 263-5. A magyar helyesírás szabályainak tizedik kiadása. FelsSz IV, 10-9. Hozzászólás az osztálytitkár jelentéséhez. I. OK VII, 213-4. Elnöki zárószó Iorgu Iordan előadásához. I. OK VII, 402. p. Mészöly Gedeon hetvenöt éves. Nyr LXXIX, 373-4. 1956. Anyanyelvünk magyarsága. Nyr LXXX, 1-14. A magyar nyelv magyarsága. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Évkönyve 1955. 157-67. A magyar történeti nyelvjáráskutatás. In: ăltalános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. (A III. Országos Magyar Nyelvészkongresszus előadásai), 339-42. A tárgyas igeragozás használata Zrínyi műveiben. In: Pais-Eml., 206-14. A magyar személynevek XVI. századi történetéhez. MNy LII, 144-57. Nyelvjárás és nyelv. MNy LII, 393-401. Opponensi vélemény Deme László "Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái" című kandidátusi értekezéséről. In: Deme hasonló c. könyvében, 317-28. A 900 éves Tihanyi Alapítólevél. In: Nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. 18-28. A Tihanyi Alapítólevél. Élet és Tudomány XI, 1261-4.
Kisfaludy Sándor, A boldog szerelem. 35. dal. In: Nyelvművelő. Szerk. Lórincze Lajos. 350-3. Legrégibb tolvajnyelvi szójegyzékünk. MNy LII, 228-40. Hozzászólás a "Helyesírásunk időszerű kérdései" vitájához. I. OK IX, 138-42 és NytudÉrt 9. 50-4. Hozzászólás a leíró nyelvtan vitás kérdéseihez. I. OK IX, 345-5. Hozzászólás Balázs János "A stílus kérdései" című előadásához. In: Általános nyelvészet, stilisztika, nyelvjárástörténet. (A III. Országos Magyar Nyelvészkongresszus előadásai). 197. p. Hozzászólás Lakó György "A magyarországi finnugor nyelvtudomány jelene és jövő feladatai" című előadásához. NyK LVIII, 33. p. Hozzászólás Fokos Dávid "A névragozás történetéből" című előadásához. NyK LVIII, 114-5. Hozzászólás Petrovici Emil "Egy magyar hangtani sajátság tükröződése a román nyelv magyar kölcsönszavaiban" című előadásához. MNy LII,11-2 és A magyar bilabiális v hang kérdése. MNyTK 93. 7-9. Petrovici Emil akadémikus magyarországi látogatása és a Magyar Nyelvatlasz.MNy III, 191-3. Pais Dezső. In: Pais-Eml., 9-22. 1957. Les travaux de l'Atlas Linguistique de la Hongrie. ALingu VI, 1-52. A magyar fölszólító mód kérdéséhez. MNy LIII, 117-27. Makaronikus versek. MNy LIII, 187-8. Jár. MNy LIII, 189-91. Kék. MNy LIII, 191-2. Adalékok a "Gallicus"-ok nemzeti hovatartozásának kérdéséhez. MNy LIII, 450-2. Fagyhó. MNy LIII, 462. p. Opponensi vélemény Fónagy Iván "A hangváltozások lefolyásáról" című kandidátusi disszertációjáról. NyK LIX, 284-8. Opponensi vélemény Gáldi László "A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban" című doktori értekezéséről. In: Gáldi hasonló című könyvében, 515-22. Laziczius Gyula. MNy LIII, 534-5. 1958. A szótövek. Magyar történeti szóalaktan I. Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek, Budapest. Magyar hangtörténet. 2. bőv. kiadás. Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek, Budapest. A magyar szókincs eredete. 2. bőv. kiadás. Egyetemi Magyar Nyelvészeti Füzetek, Budapest.
Les mots d'emrunt vieux français en hongrois et l'histoire de l'amuissement des -s préconsonantiques et finals du français. Cercetari de Lingvistica III, Supl. 71-9. A Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák. MNy LIV, 13-7 és Szabó T. Attila, A marosvásárhelyi Sorok és Glosszák. MNyTK 97. 19-22. A szótári homonimia kérdéséhez. MNy LIV, 43-52. A tárgyas igeragozás használatának történetéből. MNy LIV, 257-70. Hozzászólás az osztálytitkári jelentéshez. I. OK XII, 23-4. Búcsú Hegedűs Lajostól. MNy LIV, 593-4. 1959. Néhány módszertani elv a magyar nyelvtörténettel kapcsolatban. NyIrK III, 19-32. A 900 éves Tihanyi Alapítólevél. In: Iskolai Nyelvművelő. Szerk. Lőrincze Lajos. 18-28. Anyanyelvünk magyarsága. Uo. 171-86. Kisfaludy Sándor, A boldog szerelem. 35. dal. Uo. 392-5. Hozzászólás a -nok, -nök képző tárgyában. MNy LV, 170-4. Comenius a magyarországi s-ező latin ejtésről. MNy LV, 517-8. Stíluselemzés. Nyr LXXXIII, 429-39. A VI. Nemzetközi Névtudományi Kongresszusról. MTud IV, 47-8. Előszó. (A tájnyelvi atlaszok). In: Végh József: Ţrségi és hetési nyelvatlasz, 3-8. Hozzászólás az osztálytitkári jelentéshez. I. OK XIV, 221-3. 1960. La toponymie hongroise de moyen âge. AUB S II, 25-43. Szótáraink. MNy LVI, 4-11. Örmény jövevényszavaink kérdéséhez. MNy LVI, 304-10. A finnugor szókezdő *p különféle magyar megfeleléséhez. MNy LVI, 240-2. Én. MNy LVI, 104-8. A magyar nyelv értelmező szótára I. Nyr LXXXIV, 129-36. Eltérések Verancsics Faustus szótára 1595-i kiadásának különféle példányai között. MKsz LXXVI, 29-32. Elnöki megnyitó a Magyar Nyelvtudományi Társaság névtudományi konferenciáján. In: Névtudományi vizsgálatok. Pais Dezső közreműködésével szerk.Mikesy Sándor. 5-16. Elnöki zárszó. In: Anyanyelvi műveltségünk. A pécsi nyelvművelő konferencia anyaga. 329-31. 1961. Nyelvjárási és irodalmi stílus. In: Stilisztikai tanulmányok. 62-115. Unkarin murteiden kartoitustyön nykyinen vaihe. Virittäjä. 396-407. Hozzászólás a történeti forráskiadások kérdéséhez. MNy LVII, 413-8.
A Magyar Nyelvtudományi Társaság debreceni csoportjának üdvözlése. Mny LVII, 383-5. 1962. Zur Gerschichte der finnisch-ugrischen Verschlußlaute in urungarischer Zeit. Commentationes Finn-Ugricae in honorem Paavo Ravila. MSFOu CXXV, 11-26. A finnugor zárhangok ősmagyar kori történetéhez. MNy LVIII, 1-10. Ligeti Lajos hatvanadik születési évfordulójához. MNy LVIII, 526-7. 1963. A magyar nyelv életrajza. Budapest. (Íjabb kiadásai: 1966, 1975.) Zum Sprachgeschehen der urungarischen Zeit. In: Congressus Internationalis Fenno- Ugristarum Budapestini habitus, 27-47. The Hungarian Language. The New Hungarian Quarterly IV, 52-62. Levélszekrény. MNy LIX, 123-4. Les recherches dialectologiques en Hongrie. Orbis XII, 141-56. L'anthroponymie hongroise du moyen âge. "Atti e memorie del VII. Congresso Internaz. di Scienze Onomastiche." Firenze-Pisa, 1961. III, 109-24. Kny. 1964. A magyar nyelv története I. Kézirat gyanánt. Budapest. Társszerzők: Benkő Loránd és Berrár Jolán. Les origines de la langue littéraire hongroise. Langue et orthographe au XVI siŐcle. ALingu XIV, 1-22. A nyelvjáráskutatás újabb eredményei és feladatai. MNy LX, 3-16. A Leuveni Kódex történetének legújabb szakaszához. MNy LX, 86-9. Hol tart a magyar nyelvtudomány? Valóság VII, 16-30. 1965. A propos des vieux mots d'emprunt turcs en hongrois. AOr XVIII, 47-54. Sechzig Jahre Ungarischer Gesellschaft für Sprachwissenschaft. ALingu XV, 213-26. A Magyar Nyelvtudományi Társaság hatvan éve. MNy LXI, 4-12. Kniezsa István. MNy LXI, 129-32. Társszerző: Ligeti Lajos. A tárgyrag eredetének kérdéséhez. MNy LXI, 276-81. A Rozsdatemető stílusáról. Nyr LXXXIX, 336-9. 1966. A magyar szófejtő szótár lexikográfiai elvei. In: Szótártani tanulmányok. Szerk.Országh László. Budapest, 9-29. A nyelvi változások értékelése. MNy LXII, 129-34. A magyar irodalmi nyelv kialakulása. MNyj XII, 3-31.
Notices étymologiques. 1. Hongrois hajó `bateau'. Studia Slavica XII, 35-41. Pais Dezső nyolcvanadik születésnapjára. MNy LXII, 116-9. Dezső Pais zum 80 Geburtstag. ALingu XVI, 215-24. Megemlékezés Kresznerics Ferencről. MNy LXII, 373-9. Társszerző: Szathmári István. Szabó T. Attila hatvanéves. Nyr XC, 111-3. A XX. század magyar nyelve. Látóhatár XVI, 1107-17. A köznevelés fórumán. Köznevelés XXII, 891-2. Világnyelvvé válhat-e az eszperantó? Magyar Nemzet 22/114. 11. p. 1967. A magyar nyelv története. Budapest. Társszerzők: Benkő Loránd, Berrár Jolán. Les éléments lexicaux de création interne de la language hongroise. ALingu XVII, 1-19. Megjegyzések a finnugor szókezdő zárhangok magyar nyelvi fejlődéséhez. MNy LXIII, 8-14. A magyar szókincsre vonatkozó etimológiai kutatások jelenlegi állása. Mny LXIII, 285-92. Szovremennoje szosztojanyije iszledovanyii leksziki vengerszkovo jazika. Voproszi jazikoznanyija 4. 60-6. A debreceni Nemzetközi Nyelvészkongresszus elnöki zárószava. NytudÉrt 58. 58-63. Elnöki megnyitó. - A norma kialakításának és a zárt ë-zésnek néhány kérdése. - Elnöki zárószó. In: MNyTK 120. 16-9, 180-3, 261-2. 1968. Hongrois korc << vfr. cors. Slavica VIII, 25-8. Hasan Eren tiszteleti tag üdvözlése. MNy LXIV, 380-1. 1969. Contributions ů l'histoire de l'Atlas des Dialectes Hongrois. ALingu XIX, 261-91. A -nak, -nek rag eredetéhez. MNy LXV, 417-21. Simonyi Zsigmond. Nyr XCIII, 313-7. Nyelvművelés és nyelvtudomány. In: A kassai Batsányi-kör évkönyve. 1965-1968. Bratislava-Budapest, 238-53. 1970. Fiatal. MNy LXVI, 80. p. Vajon Himfy verseinek három felét akarta Kazinczy tűzbe vettetni? MNy LXVI, 207-8. Fa. Fiú. MNy LXVI, 326-7. Elnöki zárószó. NytudÉrt 70. 393-6.
1971. Tilt. MNy LXVII, 70-3. A hangközi zárhangok szórványos geminációja az előmagyarban. MNy LXVII, 129-34. Kritika? MNy LXVII, 257-63. Le traitement de <212> et de c dans les mots d'emprunt turcs du proto hongrois. Studia Turcica. Ed. L. Ligeti. Budapest, 39-46. A propos de mind. Études Finno-Ougriennes VIII, 9-14 és in: Mélanges offerts ů Aurélien Sauvageot pour son soixante-quinziŐme anniversaire. Budapest, 1972, 9-14. Nyelvművelésink. MTud XVI, 607-15. Bevezető. - Elnöki megnyitó. - Anyanyelvünk magyarsága. - Záróbeszéd. In: A magyar nyelvért és kultúráért. Tájékoztató az 1970. aug. 1-15e között megrendezett anyanyelvi konferenciáról. 5-6, 11, 13-26, 175-9. 1972. Magyar nyelvtörténet az egyetemen. MNy LXVIII, 129-38. A Magyar Nyelvőr és a nyelvtörténet. Nyr XCVI, 257-66. Quelques conclusions tirées de l'étude des plus anciens mots d'emprunt turcs du hongrois. AOr XXV, 383-90. "Jelentékeny mértékben Szarvas Gábor érdeme, hogy most magyarul úgy írhatunk és beszélhetünk, ahogy írunk és beszélünk." Nyelvművelő 2/11. Újvidék, 1. p. (Elhangzott Adán 1972. X. 13-án, Szarvas Gábor mellszobrának leleplezése alkalmából.) Magyar nyelv, magyar nyelvtudomány. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem története 1945-1970. Szerk. Sinkovics István. Budapest, 466-73. A Minta emlékkönyvébe. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Iskolájának Centenáriumi Emlékalbuma. 1872-1972. Budapest, 61. p. A nyelvrokonság. Eötvös-diák, 25-7. 1973. Contribution ů l'histoire de l'impératif-subjonctif en hongrois. SuomalaisUgrilaisen Seuran Aikakauskirja LXXII, 28-41. A magyar föltételes mód jelének eredetéhez. MNy LXIX, 210-2. Pais Dezső búcsúztatása. MNy LXIX, 129-31. Pais Dezső és a nyelvművelés. Nyr XCVII, 129-30. Dezső Pais 1866-1973. ALingu XXIII, 275-7. Hozzászólás Szabolcsi Miklós "Tudományos feladatok és társadalmi igény" c. előadásához. I. OK XXVIII, 376-7. Búcsú Pais Dezső akadémikustól (1886-1973). Uo, 363-5.
Elnöki megnyitó. - Gondolatok anyanyelvünkről. In: Nyelvünk és Kultúránk '73. (A II. Anyanyelvi Konferencia tanácskozásainak összefoglalója.) Szerk.Imre Samu. Budapest, 21-2, 31-5 és in: Tájékoztató a második anyanyelvi konferencia anyagából. Budapest, 5, 6-8. Elnöki megnyitó. MNyTK 133. 5-6. (A hódmezővásárhelyi nyelvtudományi vándorgyűlés.) 1974. Nyelvművelésünk. Budapest. Bárczi Géza válasza a születésnapi köszöntésekre. MNy LXX, 252-4. A nyelvtudomány-történet elvi kérdései. MNyTK 131. 29-35. (Sajnovics János emlékünnepség és tudománytörténeti szimpozion. Székesfehérvár-Tordas.) Köszöntő. MNyTK 138. 19-22. (A nyíregyházi anyanyelvi vándorgyűlés.) A zárt ë kérdéséhez. Magyar Nemzet, 1974. dec. 8. 13. p. és Látóhatár 1975 február, 190-3. A sumír-magyar nyelvrokonság kérdése. Nyelvünk és Kultúránk 16. 28-35 és Látóhatár 1975 január, 188-97. Anyanyelvünk. Magyar Nemzet 1974. 287. sz. 13. p. 1975. A magyar nyelvatlaszkutatás története. In: A magyar nyelvjárások atlaszának elméleti-módszertani kérdései. Szerk. Deme László-Imre Samu. Budapest, 13-49. Ücsörög ~ őcsörög. MNy LXXI, 67-8. A tárgyas -ja ~ -i személyrag. MNy LXXI, 129-32. A magyar nyelv jelleme. MNy LXXI, 257-68. Bárczi Géza avató beszéde. - Bárczi Géza megnyitja a tudományos ülésszakot. - Bárczi Géza elnöki zárószava. MNyTK 140. 15-6, 18-20, 194-9. (Pais Dezső tudományos emlékülés Zalaegerszegen.) Jókai és a nyelvi realizmus. Magyar Hírlap 1975/46. Hét vége III. Egész nemzeti műveltségünk anyanyelvünkön alapszik. Beszélgetés Bárczi Gézával. Köznevelés XXX/2. 3-5. (Riporter: Győri György.) 1976. Emlékek egy könyv olvasása közben. It 1976/1. 88-100. Lesz-e egységes világnyelv? Eszperantó Magazin 9. 5. p.
SZATHMÁRI ISTVÁN BÁRCZI GÉZÁRÓL Bárczi Géza 1894-ben Zomborban született. A szülővárosában letett érettségi után a budapesti tudományegyetem Bölcsészeti Karának és egyben a méltán nagy hírű Eötvös Collegiumnak lett a hallgatója. Az első világháború mint ösztöndíjast Franciaországban érte, így az internálás nehéz évei következtek számára - amint a szépirodalom eszközeivel beszámol róla az erdélyi Kuncz Aladár Fekete kolostor c. sajátos könyvében. 1917 elejétől négy félévet a lausanne-i egyetemen töltött, és egy életre elkötelezte magát a francia nyelvnek és kultúrának. Hazatérve 1920ban magyar-francia szakos tanári diplomát szerzett, majd csaknem két évtizeden át tanított középiskolában. Hogy milyen eredménnyel, azt mutatják akkor és még a második világháború után is kiadott tankönyvei. A harmincas években fokozatosan bekapcsolódott az egyetemi oktatásba: előbb a szegedi, utána a budapesti egyetemen lett magántanár. 1941-ben Csűry Bálint halála után kinevezték nyilvános rendes tanárnak a debreceni egyetem magyar nyelvészeti tanszékére, majd 1952-ben áthelyezték Budapestre, az Eötvös Loránd Tudományegyetem újonnan létrehozott II. sz. magyar nyelvészeti tanszékének az élére. A Debrecenben eltöltött időt ű maga nevezte - teljes joggal - élete legtermékenyebb évtizedének. Az akkor tartott előadásaiból nőttek ki - mint szerencsémre én is tanúja lehettem - későbbi szintézisei, kézikönyvei. 1947-ben választották meg a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává. Az ötvenes, hatvanas években Budapesten tovább gazdagodott Bárczi Géza oktatói, tudományos és közéleti tevékenysége. 1952-ben A Tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék című munkájáért Kossuth-díjjal, A magyar nyelv életrajza c. szintéziséért pedig (ez három kiadásban látott napvilágot: 1963ban, 1966-ban és 1975-ben) ăllami Díjjal tüntették ki. Egyébként még halála előtt egy évvel, 1974-ben is új munkával lepett meg bennünket: a Nyelvművelésünk c. nagyon időszerű kis könyvvel. A tudósokat, a kiemelkedő egyéniségeket nemcsak az jellemzi, hogy szakterületükön új utakra törnek, hanem az is, hogy univerzális érdeklődésűek: gonolataikkal szinte átfogják a mikro- és makrokozmoszt, továbbá emberségesek és optimisták, bíznak az emberekben, s az élet legnehezebb körülményei között is emberek tudnak maradni... Röviden: maradandót alkotnak a tudományban, és példát adnak az emberségre. Ilyen egyéniség volt Bárczi professzor is. Jellemvonásai közül ezúttal a nyitottságot emelem ki. Ez mindenekelőtt abban nyilvánult meg, hogy szerette az életet a maga teljességében. Érdekelték az emberek, a természet, a társadalom. Szava volt minden rendű és rangú emberhez, de nem ment el szó nélkül egy szép vagy jellegzetes növény, egy ízletes vagy sajátos étel, egy-egy új szakácskönyv mellett sem. Szinte élete végéig részt vett az
egyetemi nyelvjárásgyűjtő tanulmányutakon: a fáradságos gyaloglásban csakúgy, mint a vidám népdalozásban, tréfás játékokban. Kedvelte a társaságot: a "Kruzsok"-nak, a nyelvészek több mint százéves asztaltársaságának az összejöveteleiről sohase maradt el. Közel állt hozzá a szépirodalom is: szinte lépést tartott a megjelenő magyar, francia és más nyelvű regényekkel, novellás- és verseskötetekkel. Legjobban természetesen az emberi nyelvhez és annak tudományához vonzódott. Valósággal ódai stílusban szól róla: "... a tagolt, hajlékony emberi nyelv az emberiség legnagyszerűbb vívmánya, melyet mai változataiban a nemzedékek végeláthatatlan sorainak állandó erőfeszítése teremtett meg; olyan eszköz, melyet sohasem tudunk nélkülözni, s mely az embert attól fogva, hogy zsenge korában eszmélni kezd, egész életén át kíséri és szolgálja. S a »nyelv Hiba! A hivatkozási forrás nem található.-gy értehető, hogy Bárczi Géza a nyelvtudománynak csaknem minden ágát művelte: a történeti és a leíró hangtantól a lexikológián, az alak- és mondattanon át a névtudományig, illetve a stilisztikáig. A nagyvárosi nyelv és az argó jellemző sajátságait is már 1932-ben leírta; vállalta továbbá új tudományágak megalapozását, például a nyelvjárástörténetét és a lexikográfiáét. Minden bizonnyal az említett nyitottság és az anyanyelv szeretete késztette Bárczi Gézát arra, hogy figyelme kiterjedjen a nyelvnek teljes, a nyelvtudományon túli életére is. Mint elnök a Magyar Nyelvtudományi Társaságban például arra törekedett, hogy az embereknek ez a társulása minél inkább segítse a nyelvtudományt és minél jobban járuljon hozzá a nyelvi műveltség általános emeléséhez. De - Kodály Zoltánnal, Illyés Gyulával és Váci Mihállyal - ott bábáskodott 1970-ben az anyanyelvi konferenciák megindításánál is, amelyeknek az volt a céljuk, hogy segítsék megőrizni, illetve fejleszteni a világban szétszórt magyarság anyanyelvi kultúráját és nemzeti tudatát. Ezt a rövid megemlékezést - tanulságként is - azzal zárom, amit Bárczi Géza nem sokkal halála előtt egy interjúban mintegy örökül hagyott ránk: "... egész nemzeti műveltségünk anyanyelvünkön alapszik... Anyanyelvünk bennünk él, eggyé forrva személyiségünkkel... Anyanyelvünk tehát megérdemli, hogy tiszteljük és szeressük, hogy különös gonddal ápoljuk, és igyekezzünk olyan tisztán átadni utódainknak, ahogyan elődeinktől kaptuk."
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán
folytatás a hátsó borítóról
53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 55. GADÁNYI KÁROLY 57. SUBOSITS ISTVÁN 59. BÉKÉSI IMRE 61. BÜKY LÁSZLÓ 63. SZÉPE GYÖRGY 65. SZABÓ GÉZA 67. 69.
54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 56. PUSZTAY JÁNOS 58. H. TÓTH IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 62. RÉDEI KÁROLY 64. BENCÉDY JÓZSEF 66. SZABÓ JÓZSEF 68. 70. BOLLA KÁLMÁN
Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 11., 12., 15., 17., 19., 24., 26., 27., 28., 31., 33., 34., 35., 37., 39., 40., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 59., 62.
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY ***
