MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS
ÖNVALLOMÁSOK
33.
LŐRINCZE LAJOS (1915–1993)
ELTE Fonetikai Tanszék 1994
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő: Földi Éva
Munkatárs: Andó Éva
ISBN 963 462 940 7
©
Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett '98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.
LŐRINCZE LAJOS (1915–1993)
üres
LŐRINCZE LAJOS VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Kezdjük a kezdetekkel. 1915. november 24-én születtem a Veszprém megyei Szentgálon. Ez a falu a királyi vadászok faluja. Én ugyan nem tartoztam a királyi vadászok közé, azt hiszem, hogy életemben talán egyetlen vadászaton sem vettem részt úgy istenigazában. Az elemi iskolát ott végeztem, utána Pápára kerültem, a református kollégiumba. Igen jó iskola volt. Nem azért, mintha azok a tanárok, akik ott tanítottak, valahogy jobb tanárok lettek volna, mint más iskolában, de a fiatalság az szabadon tenyészett, ahogy a kollégium címerében lévő eperfa felirata mondja, illetőleg mondta, és kezdeményeztünk ön- állóan mindent, részt vettünk mindenben, ami az országot nagyban foglalkoztatta. Érdekes volt a képzőtársaság, Petőfi képzőtársasága, amelyben (bemutattak) bemutattunk mindent, bemutattuk kezdeményezéseinket, verseinket, novelláinkat, tudományos kísérletezéseinket; sőt ott próbáltam ki én is a folyóiratszerkesztést. A pápai kollégiumi lapoknak én is szerkesztője voltam és rendszeres cikkírója. Egészen jó az a lap, még ma is előveszek egy-két számát, látom, hogy milyen jó dolgokkal foglalkoztunk, és egész alapos, jó kis cikkecskéket írtunk bele. Azután a budapesti egyetemre kerültem magyar─német szakos tanárjelöltnek. Az egyetemet az Eötvös Kollégium tagjaként végeztem. Életem nagy ajándékának tartom ezt. Ebben a környezetben, ebben a társaságban, ezekkel a kollégákkal, akik ott voltak, igazán jól fel lehetett készülni a filosz-életre. Pais tanár úrnak a tanítványa voltam, ő irányított, buzdított a nyelvészet felé. Miután szakdolgozatomat a nyelvjárásokból írtam, illetőleg Szentgál földrajzi neveiből, ez megtetszett Pais tanár úrnak és ajánlott az akkor induló, akkor alapított Néptudományi Intézetbe egyetemi gyakornoknak. Utána néhány évre Pápára kerültem, visszamentem a régi iskolámba tanárnak, de a felszabadulás után újra Pestre kerültem a Néptudományi Intézetbe, ez a Kelet-európai Tudományos Intézetnek volt része. Tulajdonképpen, ha visszagondolok, a két pápai éven kívül én mindig ugyanazon a helyen voltam, mert a Néptudományi Intézet jórészt azonos volt a Magyarságtudományi Intézettel, a feladata is az volt, a munkatársak nagyobb része is azonos volt azokkal, akikkel ott dolgoztam együtt. S utána ebből alakult a Nyelvtudományi Munkaközösség, majd a Nyelvtudományi Intézet, még az íróasztalom is nagyon sokáig azonos volt, és hát a feladatköröm szintén. Először névtannal foglalkoztam, Földrajzi neveink élete címen jelent meg egy kis dolgozatom. Nyelvjáráskutatással, személynevekkel is foglalkoztam, a személynevek köréből is írtam néhány dolgozatot, azután a Nyelvatlasz, a Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésében és szervezésében vettem részt. Nagyon fontos éveknek tartom azokat, amelyeket a Nyelvatlasz munkálataival töltöttem el. Nem hi-
szem, hogy van még egy vagy lesz még egy generáció, amelyik annyira jól ismeri majd a magyar nyelvjárásokat, mint mi, akik ebben a munkában részt vettünk, hiszen ahol magyarul beszélnek, majdnem mindenhol megfordultunk és hát néhány napot, legalább néhány napot eltöltöttünk, és saját magunk ismerkedtünk meg a nyelvjárásokkal, nem pedig csak az irodalomból, mint ahogy szükségszerűen hát sokan a régebbi időben és valószínűleg ma is. Az 50-es években a nyelvművelés felé fordult a figyelmem részben azért, mert hajlamaim is erre vittek, részben pedig hát szükségszerűen is. Az Akadémia Nyelvművelő Bizottságának lettem a titkára, majd a Magyar Nyelvőrnek a szerkesztője. Erre az időre visszaemlékezve okvetlenül meg kell említenem a Kodály Zoltánnal való kapcsolatokat. Kodály Zoltán volt az elnöke akkor a Nyelvművelő Bizottságnak, részt vett a Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottságának a munkájában, és általában minden érdekelte, ami a magyar nyelvvel, nyelvműveléssel, nyelvi kultúrával kapcsolatban van. Támogatta törekvéseinket, segítette, ötletekkel állt elő, amelyeket vagy sikerült, vagy nem megvalósítani. Sok mindent sikerült. Az ő ötlete volt például az is, hogy rendszeresen tartsunk előadást a rádióban, tehát az Édes anyanyelvünknek most már hamarosan 25. évébe lépő sorozatnak is ő volt a megindítója tulajdonképpen. Ţ írt a rádióba, hogy valami ilyesmit kellene csinálni. De mondom, emellett tulajdonképpen minden munkánkban részt vett, erejét, idejét nem sajnálta. Néhány könyvmű is keletkezett ebből az időből. Azt mondhatnám, hogy tulajdonképpen életem leglényegesebb része a nyelvműveléssel való foglalkozás volt, hisz munkáim is ezt mutatják, A nyelv és élet című könyv, azután az Édes anyanyelvünk, Nyelvőrségen, amelyek a nyelvművelés elméleti, elvi és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. S azonfelül még több gyűjteményes kötetnek voltam részben munkatársa, részben szerkesztője. És hát életem további részében is tulajdonképpen az eddig tervezett munkákat szeretném tető alá hozni. Okvetlenül egy szép kötetet még (úgy) a nyelvművelés elvi kérdéseiről, de gondolok arra is ─ régóta dédelgetett tervem ─, hogy író és nyelvművelés viszonyáról, író és nyelvész viszonyáról is írjak egy könyvet. Valahogy ilyenféle elgondolásban: Nyelvész urak és a költő. Nyelvész urak jobban tudják, a költő jobban érzi. Két részből állana. Az egyik azt tartalmazza, amit valóban jobban tudnak a nyelvész urak, s a másik pedig, amit a költő érez jobban. Gondolok azután egy kedves kis népszerűnek szánt kötetre, egy ilyen Mosolygó Nyelvőrre, a nyelvművelés humorát mutatva be; még talán arra is, hogy egy ilyen hangos kötetet megszerkesszek, hogy hanglemezen az előadásoknak az anyagát, hát szintén adjuk, a rádióelőadásokból valamilyen válogatás anyagát. És hát ha még tervezni lehet ─ nem tudja az ember tulajdonképpen, hogy mennyire lehet tervezni ─ gondolok arra is, hogy az első szerelemnek is tartozom eggyel és mással, Szentgál helyneveivel kezdtem a pályámat, de tulajdonképpen Szentgál helyneveit még nem jelentettem meg, csak arról, azt felhasználva írtam azt az előbb említett elméleti munkát. De szeretném megjelentetni tehát az eddig összegyűjtött anyagot, annál is inkább, mert az ember és táj vi-
szonya azóta, hogy én azt az anyagot összegyűjtöttem, alapjában véve megváltozott. Más a mai szentgáli határ, mint akkor volt. Más a felosztása, beosztása és más a fontossága is az egyes helynek, elnevezés szempontjából az egyes helyeknek, mint akkor volt. Tehát nyilvánvaló, hogy egészen más a mai névanyag funkciója, mint ezelőtt harminc, ötven vagy száz évvel volt. Nagyon érdekes lenne ezt megvizsgálni, hogyan alakult ez, mi a mai tudatban a helynevek, a földrajzi nevek szerepe Szentgálon. De arra is gondolok, hogy volt nekem egy kis gyűjteményem a régi Szentgál tájnyelvéről, szentgáli XVII─XVIII. századi oklevelekből írtam ki szentgáli nyelvjárási anyagot és azt közöltem a Ma- gyar Nyelvben, de nem nagy anyagot tulajdonképpen, sok van még és sokat lehetne hozzá gyűjteni. Így gondolom, hogy érdekes lenne ezt egy könyvben kiadni, persze jól kiegészítve. Tervek lennének még. Ars longa, vita brevis ─ meglátjuk, hogy tíz év múlva miről lehet majd beszámolni. A videofelvétel 1975. október 7-én készült, szövegét Földi Éva jegyezte le.
LŐRINCZE LAJOS ÍRÁSAINAK VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIÁJA
Bérc ~ börc. MNy XLII, 22─6.
1946.
1947. Földrajzi neveink élete. Néptudományi Intézet, Budapest, 32 p. (A magyar táj és népismeret könyvtára 9.) Mál. MNy XLIII, 24─7. 1948. A tolna─baranyai (volt bukovinai) székelyek névadási szokásaihoz. Ethn. Népélet. 1948/1─4. 36─49. 1949. Földrajzinév-gyűjtésünk múltja, jelen állása és feladatai. Néptudományi Intézet, Budapest, 23 p. Klny. a Magyar Népkutatás Kézikönyvéből. A tolna─baranyai (volt bukovinai) székelyek névadási szokásaihoz. Néptudományi Intézet, Budapest, 16 p. (Néprajzi tanulmányok 3.) Kőbölcsőben ringatták. Nyr 73. 27─8. A veszprémmegyei Szentgál XVIII─XIX. századi nyelvéből. MNy XLV, 94─6., 214─7., 340─7. 1950. Helyesírási reformunk és az ly kérdése. Nyr 74. 88─100. Munkamódszerátadás a nyelvtudományban. MNy XLVI, 150─3. A seg térszínformanév. MNy XLVI, 53─60. A veszprémmegyei Szentgál XVIII─XIX. századi nyelvéből. MNy XLVI, 95─6., 189─92., 277─80., 389─93. 1951. Magyar nyelvjárási bibliográfia. 1807─1949. Szerk. Benkő Loránd─Lőrincze Lajos. AkK, Bp., 259 p. A magyar pedagógusok helyesírásunk nehézségeiről. Nyr 75. 91─6., 194─200. A veszprémmegyei Szentgál XVIII─XIX. századi nyelvéből. MNy XLVII, 110─1., 316─20. Nyelvjárási adatok: Szentgál. MNyj I, 181─91. Szempontok és adatok személyneveink újabbkori történetéhez. MNyj I, 64─94.
Vita a tájszavak használatáról. Nyr 75. 390─2. 1952. Szempontok és adatok személyneveink újabbkori történetéhez. Debrecen, 31 p. Klny. MNyj I. (A Debreceni KLTE Magyar Nyelvtud. Intézetének kiadványai 33.) A veszprémmegyei Szentgál XVIII─XIX. századi nyelvéből. MNy XLVIII, 228─32. "Frissen lött vadak" nyomában. Irodalmi Íjság 1952/18. 10. p. Megjegyzések Bárczi Géza cikkéhez: A nyelvművelés elvi kérdéseihez. MNy XLVIII, 19─21. Mi is a baj a "felé"-vel? Csillag 1952/8. 1010─1. Népdal ─ tájnyelv ─ nemzeti kultúra. Nyr 76. 430─40. Népdalszövegeink és a tájnyelv kérdése. Nyr 76. 107─11. A nyelvművelés elvi kérdései. (Nyelvművelő ankét az MTA-án 1951. dec. 12én.) I. OK 2. 402─20., 442─8. 1953. Nyelv és élet. Előszó: Kodály Zoltán. Bev. [és többségében] írta: Lőrincze Lajos. Művelt Nép, Bp., 173 p. Nyelvművelésünk főbb kérdései. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Lőrincze Lajos. AkK, Bp., 294 p. Beszámoló a nyelvtudományi munkákról. I. OK 4. 487─95. Beszámoló romániai utunkról. MNy XLIX, 220─9. A veszprémmegyei Szentgál XVIII─XIX. századi nyelvéből. MNy XLIX, 237─9, 534─44. Lőrincze Lajos hozzászólása Tompa József: Anyanyelvünk leíró nyelvtana c. előadásához. I. OK 4. 68─71. Az ikes igeragozás kérdéséről. Nyr 77. 208─12. Nyelvjáráskutató tapasztalatcsere Romániában. NyK 2. 333─7. Zárszó a népdal-vitához. Nyr 77. 252─3. 1954. A veszprémmegyei Szentgál XVIII─XIX. századi nyelvéből. MNy L, 209─12. 1955. A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere. AkK, Bp.,81 p. 6 t. + 1 térkép. ( MNyTK 90.) A Magyar Nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere. In: A Magyar Nyelvatlasz munkamódszere. Tanulmánygyűjtemény. Szerk. Bárczi Géza. AkK, Bp., 113─86. [A Magyar Nyelvatlasz kérdéseiről.] In: Bárczi Géza: A magyar nyelvjáráskutatás időszerű feladatai. I. OK 6. 88─91.
1956. Nyelvművelő. Szerk. [és részben] írta: Lőrincze Lajos. Művelt Nép, Bp., 412 p. Édes melléknevünk néhány "lappangó" jelentése. In: PaisEml AkK, Bp., 181─8. Magános ─ magányos. Nyr 80. 501. p. Lőrincze Lajos opponensi jelentése. In: Deme László: Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái. AkK, Bp., 328─35. Válasz [Urbán Ernő levelére]. Nyr 80. 203─4. 1957. Kodály Zoltán 75 éves. Nyr 81. 385─6. Nincstelen. Nyr 81. 253. p. Seregélyesi Ferenc. MNy LIII, 311─2. 1958. Hegedűs Lajos. 1908─1958. Nyr 82. 400─1. Rossz magyar szavak? Nyr 82. 414. p. Sárga, mint a kikirics. Nyr 82. 511. p. 1959. Iskolai nyelvművelő. Szerk. [és részben] írta: Lőrincze Lajos. TankK, Bp., 420 p. Az íráskép mint kifejezőeszköz. Nyr 83. 377─86. A Magyar Nyelvatlasz munkálatai. MTud 1959/6. 271─80. Társszerző: Benkő Loránd. Nemzetközi névtani kongresszus Münchenben. Nyr 83. 136. p. 1960. Nyelvművelésünk helyzete és feladatai. In: Anyanyelvi műveltségünk. A pécsi nyelvművelő konferencia anyaga. (1959. okt. 2─4.) Szerk. Benkő Loránd. AkK, Bp., 22─39., 71─4. 1961. Édes anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. ═rták: Benczédy József, Fábián Pál, Lőrincze Lajos et al. AkK, Bp., 507 p. 2. kiadás: 1961. 1962. Aki a nők párájában megparipásodik. Kortárs 1962/1. 151─2. Egy furcsa fokozásról. Kortárs 1962/9. 1430─2. Egyhamar vagy nem egyhamar? Kortárs 1962/4. 616 p. Einige "latente" Bedeutungen des ungarischen Adjektivs édes "süss". AlinguH 12. 53─66. Lipitor. Nyr 86. 122. p. Néhány szó a kettőshangzókról. MNy LVIII, 73─4. [Benkő Loránd, Lőrincze Lajos Penavin Olga írásához.]
Nyelvművelésünk egy esztendeje. Elnöki beszámoló az MTA Nyelvművelő Munkabizottságban az 1961. évi munkáról. Nyr 86. 129─43. 1963. Egy érdekes költői nyelvi sajátosságról. Kortárs 1963/1. 159─60. Ifjú vagy ifjabb Krúdy Gyula. Nyr 87. 500. p. Kodály Zoltán köszöntése. Nyr 87. 1─2. Néhány adat és megjegyzés a nők megnevezéséről való vitához. Nyr 87. 169─73. Nyakaszegett. In: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből. Bárczi Géza születésének 70. évfordulója alkalmából. AkK, Bp., 440─3. (NytudÉrt 40.) Nyelvelés mint rovatcím. Nyr 87. 496. p. 1964. Nyelvművelő levelek az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének levelesládájából. Lőrincze Lajos irányításával szerk. Ferenczy Géza─Ruzsiczky Éva. Bev. Lőrincze Lajos. Gondolat, Bp., XXVI, 407 p. Elvitték a szilasiak. Nyr 88. 476─7. Köszöntő és köszönő sorok a 80 éves Nagy J. Bélának. MNy LX, 249─50. 1965. Lengyelben, Olaszban, Japánban. Nyr 89. 333─5. 1966. Pais Dezső köszöntése. Nyr 90. 110─1. 1967. Földrajzi neveink élete. MNyj 13. Debrecen, 3─27. Földrajzi neveink élete. Alföldi nyomda, Debrecen, 3─27. (A Debreceni KLTE Magyar Nyelvtudományi Intézetének kiadványai 47.) Kodály Zoltán. 1882─1967. Nyr 91. 113─4. A páros testrészek nevének használatáról. In: A magyar nyelv története és rendszere. A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai (1966. aug. 24─28.). AkK, Bp., 490─5. (NytudÉrt 59.) Tájnyelv és kiejtés. In: Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Az egri kiejtési konferencia anyaga. TankK, Bp., 61─9. 1968. A Magyar Nyelvjárások Atlasza. Készült az MTA Nyelvtudományi Intézetében. Anyagát gyűjt. a Magyar Nyelvatlasz munkaközössége: Benkő Loránd, Lőrincze Lajos et al. AkK, Bp., 1. 1968; 2. 1970; 3. 1973; 4. 1974; 5. 1976; 6. 1977. Nyelvőrségen. AkK, Bp., 459 p. Aztán Jézus. Nyr 92. 468─9. A minősítő és a birtokos jelző sorrendje. Nyr 92. 175─7.
Névfejtés és művelődéstörténet. MNy LXIV, 47─51. Nyelvművelésünk elveiről és egy új "nyelvművelő" kiadványról. [Benkő: A magyar nyelv történeti etimológiai szótáráról.] Nyr 92. 365─79. 1969. Az 1967. évi anyakönyvi bejegyzések néhány tanulsága. Nyr 93. 33─42. Gondolatok a magyar utónévadás kérdéseiről. Állam és Igazgatás 1969/12. 1092─101. 1970. Feladataink az anyanyelvi konferencia után. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 1. 9─11. Nyelvművelő napok Adán. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 1. 18─21. 1971. Die Prinzipien der ungarischen Sprachpflege und das neue Etimologische Wörterbuch. ALinguH 21/3─4. 247─66. Élő igék ─ szállóigék. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 2. 18─9. Fogalmazási zavarok, képtelen képek. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 5. 14─5. Gondolatok a Magyar Nyelv Hete alkalmából. Ünnepi megnyitó [Győr]. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 3. 18─20. Kis női csukák. In: Anyanyelvi őrjárat. Gondolat, Bp., 98─100. Miért "édes" anyanyelvünk? A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 3. 23─4. Milyen hely a kies hely? In: Anyanyelvi őrjárat. Gondolat, Bp., 95─7. Néhány szó a nyelvérzékről. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 4. 11─2. Nyelvtudomány ─ nyelvművelés ─ nyelvtervezés. I. OK 27. 225─37. 1972. Édes anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. 3. jav. kiadás. AkK, Bp., 470 p. Édes anyanyelvünk. Megelevenedett szólások. Hogyan szemlélődik az, aki lát? Vigilia 4. 272─4. Jelentésváltozások. Élet és Irodalom 1972/37. 4. p. "Logikátlanságok". A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 8. 18─9. A nyelvészkedő Veres Péterről. Forrás 1972/6. 71─5. Nyelvjárás ─ köznyelv ─ irodalmi nyelv. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 6. 14─5. Nyelvművelésünk a viták tükrében. MTud 1972/10. 622─8. Újsága vagy újságja? A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 7. 14─5.
Visszatekintés. Nyr 96. 1─2. 1973. Alkalmasint. In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 100. p. Amit Jancsi nem tanult... [Az utó- és becéző nevekről]. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 13. 26─8. Amit nem nagyon "szívlelünk". In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 90. p. Bibliai szólások. A Magyar Nyelv Baráti Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 12. 20─1. Búcsú O. Nagy Gábortól. Nyr 97. 251─2. Feketéné? In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 164. p. Illyés Gyula a magyar nyelvről. A Magyar Nyelv Barátai Köre Előkészítő Bizottságának Tájékoztatója 10. 3─5. Itt az alany, hol az alany. In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 150. p. Kezdet és vég. In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 168. p. "Kis " figyelmet kérek! In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 139. p. Mi születik? In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 120. p. Ne engedjünk a negyvennyolcból. In: Anyanyelvi kaleidoszkóp . Gondolat, Bp., 97. p. Sétál-e az utca? In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 194. p. Szagok és illatok. In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 251. p. Szeget szeggel. In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 93. p. Szimpozion. In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 73. p. "Viszontlátás". In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Gondolat, Bp., 217. p. Nyelvszokás és nyelvi norma. MNy LXIX, 266─75. Konferencia a tudományos kutatások igazgatási és jogi kérdéseiről. MTud 1973/2. 117─22. 1974. Búcsú O. Nagy Gábortól. In: O. Nagy Gábor emlékének. MTA, Bp., 15─6. Klny. Nyr 1973/2. (Nyelvőr füzetek 10.) Mókusföldrajz (tájszavak). Nyelvünk és Kultúránk 15. 26─7. Nyelvészet a Cinca parton. Nyelvünk és Kultúránk 17. 30─1. Nyelvszokás és nyelvi norma. In: Jelentéstan és stilisztika. AkK, Bp., 348─54. p. (NytudÉrt 83.) Nyelvünk "szegénysége". Nyelvünk és Kultúránk 14. 27─8. Sprache und Gesellschaft. (Hauptprobleme der heutigen Sprachpflege in Ungarn.) ALinguH 24. 379─94. Tudod-e, mit jelent? (Szavak jelentése.) Nyelvünk és Kultúránk 16. 41─2. 1975. Megnyitó beszéd a külföldi magyaroktatók első továbbképző tanfolyamán. Nyelvünk és Kultúránk 21. 30─1. Nyelvi játékok ─ írói szinten. Nyelvünk és Kultúránk 19. 29─31.
Nyelvvédelem, embervédelem. Látóhatár 1975/2. 186─9. Szólások, közmondások itt és ott. Nyelvünk és Kultúránk 18. 29─31. Szóragozás ─ szórakozás. Nyelvünk és Kultúránk 20. 38─41. 1976. Beszédkultúránk időszerű kérdései. Írta: Bárczi Géza, Lőrincze Lajos et al. AkK, Bp., 29 p. Klny. Nyr 1976/3. (Nyelvőr füzetek 12.) Beszédkultúránk időszerű kérdései. (Vita Péchy Blanka: Beszélni nehéz c. könyvéről). Vitavezető és összefoglaló: Lőrincze Lajos. Nyr 100. 353─75. Búcsú Bárczi Gézától. MNy LXXII, 7─8. Búcsú Böszörményi Istvántól. Nyelvünk és Kultúránk 25. 3. p. Hol tartunk, merre megyünk? [Elnöki beszámoló az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ülésén.] Nyelvünk és Kultúránk 22. 21─31. Kerülendő? [az igenevekről] Nyelvünk és Kultúránk 24. 35─6. Kövületek. [a szókészletről] Nyelvünk és Kultúránk 23. 40─2. A magyar nyelv hetéről. In: Anyanyelv, közélet, művelődés. TIT, Bp., 11─21. Meg vagyok én áldva! [a határozói igenevekről]. Nyelvünk és Kultúránk 25. 32─5. Szabó T. Attila köszöntése. Nyr 100. 119─25. Társszerző: Benkő Loránd. 1977. Az idegen szavakról. AkK, Bp., 15 p. Társszerző: Benkő Loránd. Klny. Nyr 1977/2. (Nyelvőr füzetek 13.) Szekcióvezetői beszámoló a középiskolai magyar nyelv tanításának problémáiról az 1974. jún. 23─25-én Nyíregyházán megtartott anyanyelvoktatási napok záróülésén. Nyíregyháza, 209─11. Klny. Acta Acad. Ped. Nyíregyháziensis Tom. 7. (A Bessenyei Tanárképző Főiskola füzetei 167.) Anyanyelvi Konferencia 77. Nyelvünk és Kultúránk 29. 12─7. Anyanyelvi konferenciára készülünk. Nyelvünk és Kultúránk 26. 7─9. A berúgásról. Nyelvünk és Kultúránk 27. 36─9. Beszéd Gombocz Zoltán emléktáblájának leleplezésekor. MNy LXXIII, 385─6. A forrásoknál. [az anyanyelvről] Nyelvünk és Kultúránk 26. 33─6. Harcos nyelvművelést?! Élet és Irodalom 1977/40. 5. p. Az idegen szavakról. MTud 1977/2. 84─95. Társszerző: Benkő Loránd. Az idegen szavakról. Nyr 101. 129─41. Társszerző: Benkő Loránd. Kéjnők, malacóvónő, ürge. Élet és Irodalom 1977/53. 10. p. Mekkora úr a nyelvszokás? Élet és Irodalom 1977/36. 3. p. Mekkora úr a nyelvszokás? In: Az anyanyelv az ember életében. TIT, Bp., 27─41. Mit művelnek a nyelvművelők? Élet és Irodalom 1977/32. 5. p. Mondottam, ember... Nyelvünk és Kultúránk 29. 12─7. Németh Gyula 1890─1976. MNy LXXIII, 129─30. Pótlás az útibeszámolóhoz. Nyelvünk és Kultúránk 27. 7─12.
Rokonok. Nyelvünk és Kultúránk 28. 26─9. "Romol"-e igeragozásunk? Élet és Irodalom 1977/43. 4. p. 1978. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökség tagjainak látogatása Amerikában. Nyelvünk és Kultúránk 32. 81. p. Csak pontosan, szépen. Élet és Irodalom 1978/14. 6. p. Egy intő példa. Élet és Irodalom 1978/43. 5. p. Egy magyar nyelv van. Élet és Irodalom 1978/3. 4. p. Ferde képek, rikító színek. Nyelvünk és Kultúránk 32. 30─2. Játszani is engedd! Élet és Irodalom 1978/16. 6. p. Lektorálás. Élet és Irodalom 1978/37. 4. p. Meg vagyon írva. Élet és Irodalom 1978/9. 6. p. Megemlékezés Gombocz Zoltánról. Nyelvünk és Kultúránk 30. 10─2. Nemzetben él a nyelv. Élet és Irodalom 1978/21. 4. p. A nyelvérzékről. In: Nyelvünk világa. Gondolat, Bp., 22─5. Rejtély. Élet és Irodalom 1978/22. 15. p. Tejfelvásárlás avagy ismét: játszani is engedd! Élet és Irodalom 1978/17. 4. p. Így tűnik. Élet és Irodalom 1978/47. 6. p. Visszhang a "Visszhangról". Nyelvünk és Kultúránk 30. 79─81. Záró megjegyzések az idegen szavakról szóló vitában. MTud 1978/3. 197─202. Társszerző: Benkő Loránd. 1979. Anyanyelv félidőben. (Az Anyanyelvi Konferncia-mozgalom első évtizede.) Élet és Irodalom 1979/31. 6. p. A Biblia és édes anyanyelvünk. Confessio 1979/1. 80─1. Emberközpontú nyelvművelés. Élet és Irodalom 1979/8. 6. p. A Földrajzi nevek etimológiai szótárának hasznáról. Nyr 103. 13─9. Köszöntjük az olvasót. Édes Anyanyelvünk 1979/1. 1. p. Kossa János könyve elé. In: Kossa János: Nyelvünk fűszerszámai. Gondolat, Bp., 5─9. Legény létemre. Élet és Irodalom 1979/1. 4. p. Majd ─ majdnem. Édes Anyanyelvünk 1979/4. 1. p. A nyelvérzék és vidéke, avagy: Lehet egy kerékkel több? Élet és Irodalom 1979/50. 6. p. Nyelvi hitelesség ─ időben. Élet és Irodalom 1979/14. 6─7. Nyelvi hitelesség ─ térben. Élet és Irodalom 1979/21. 6. p. Szótárt olvasni jó. Élet és Irodalom 1979/27. 4. p. Természetesség vagy ízléstelenség. Édes Anyanyelvünk 1979/3. 2. p. Valahol. Édes Anyanyelvünk 1979/2. 2. p. Védnökségi ülésre készülünk. Nyelvünk és Kultúránk 35. 7─10. 1980.
Emberközpontú nyelvművelés. Tanulmányok. Magvető, Bp., 253 p. (Gyorsuló idő) Mai magyar nyelvi gyakorlatok IV. Nyelvművelés. TankK, Bp., 212 p. Társszerző: Fábián Pál. (ELTE Bölcsészettudományi Kar) Nyelvművelő kézikönyv. Főszerk. Grétsy László, Kovalovszky Miklós. Írta és szerk. Elekfi László, Grétsy László, Lőrincze Lajos et al. AkK, Bp., 1. 1980, 1294 p.; 2. 1985, 1291 p. Nyelvünk a világban. In: 75 éves a Magyar Nyelvtudományi Társaság. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 32─45. (MNyTK 157.) Alázatos helyesírás. In: Dávid András: Nyelv és varázs. TankK, Bp., 278─9. Arról vagy attól koldulunk? Édes Anyanyelvünk 1980/3. [címlap belső]. A betűejtésről. In: Dávid András: Nyelv és varázs. TankK, Bp., 152─4. Bűnök, erények, gondok. Kritika 1980/2. 22─3. Egy régi, modern nyelvművelőről. Élet és Irodalom. 1980/27. 6. p. Gondolta a fene. (Egy mondás eredetéről.) Élet és Irodalom 1980/8. 5. p. Időben ─ idejében. Élet és Irodalom 1980/49. 4. p. Jelentésváltozások. In: Dávid András: Nyelv és varázs. TankK, Bp., 177─8. Kinek a "nyelvszokása"? Édes Anyanyelvünk 1980/4. 3. p. Kovalovszky Miklós köszöntése. Nyr 104. 503─4. Mi legyen a windsurf magyarul? Édes Anyanyelvünk 1980/2. 9. p. Mit mondanák az olyan férfinek, aki így beszél? In: Dávid András: Nyelv és varázs. TankK, Bp., 146─8. Nevessünk? Édes Anyanyelvünk 1980/2. [belső címlap]. Nyelvjáráskutató úton a Vajdaságban. In: Dávid András: Nyelv és varázs. TankK, Bp., 119─21. Nyelvművelésünk a tévében. Édes Anyanyelvünk 1980/4. 4. p. Nyelvünk a világban. MNy LXXVI, 286─99. Nyelvünk szép hangzásáról. In: Dávid András: Nyelv és varázs. TankK, Bp., 152─4. A személynevek előtti névelőről. In: Dávid András: Nyelv és varázs. TankK, Bp., 226─7. Találkozások, tűnő árnyak. Nyelvünk és Kultúránk 40. 7─8. Tévedések küszöbén. ("El innen, engem illet e hely itt" Madách mondatának "germanizmusa" és más kiigazítások.) Élet és Irodalom 1980/39. 7. p. 1981. Anyanyelv és hazafiság. Édes Anyanyelvünk 1981/3. 1. p. Anyanyelvi Konferencia 81. Nyelvünk és Kultúránk 45. 20─32., 45─50. Az érzékelésről, de pontosabban. Édes Anyanyelvünk 1981/1. 2. p. Határkőnél [Elnöki beszámoló az anyanyelvi mozgalom tíz évéről]. Nyelvünk és Kultúránk 45. 6─19. Ua. Látóhatár 1987/9. 105─27. Horvátországban jártam. Nyelvünk és Kultúránk 43. 51─7. Az ízléstükrözéstől az ízlésformálásig. (Gondolatok irodalmi és köznyelvünk stílusáról.) In: Társadalmi fejlődés és nyelvi magatartás. TIT, Bp., 50─65. Orr ─ száj ─ csőr. Édes Anyanyelvünk 1981/1. [Címlap]
Új anyanyelvi kaleidoszkóp. Édes Anyanyelvünk 1981/1. 11. p. 1982. Édesanya ─ nyelvünk. Édes Anyanyelvünk 1982/1. 5. p. Hangsúlyozási gondok. Édes Anyanyelvünk 1982/1. 10. p. A kollégium és a magyar nyelv. Nyelvünk és Kultúránk 48. 16─25. A nyelvművelő Arany János időszerűsége. Nyelvünk és Kultúránk 47. 12─9. Százesztendős időszerű üzenetek. Édes Anyanyelvünk 1982/4. [Címlap belső] Szúpataktól a Zimréig. Édes Anyanyelvünk 1982/3. 6. p. 1983. Arany és a szállóigék. Édes Anyanyelvünk 1983/1. 5. p. Arany János egy szavának hangsúlyozásáról. Nyr 107. 253. p. Társszerző: Pásztor Emil. Beke Ödön és a magyar nyelvtudomány. NyK 1983/2. 257─65. Életünk és a kenyér. Édes Anyanyelvünk 1983/4. 2. p. Kodály Zoltán és a magyar nyelv. MNy LXXIX, 257─65. Megnyitó beszéd [az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ülésén]. Nyelvünk és Kultúránk 53. 8─12. A nyelvművelő közönségszolgálatról. Édes Anyanyelvünk 1983/3. 2. p. A nyelvművelő Zsirai Miklós. Édes Anyanyelvünk 1983/2. 1. p. Szabó T. Attila: Nyelv és irodalom [tanulmánykötetéről]. Édes Anyanyelvünk 1983/3. 16. p. Záróbeszéd [az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ülésén]. Nyelvünk és Kultúránk 53. 32─7. Vidám sarok: kérdések és feleletek. Édes Anyanyelvünk 1983/4. 1. p. 1984. Bibliai történet ─ "mai" nyelven. Édes Anyanyelvünk 1984/2. 15. p. Derüs szivvel szállok az Urnak... Fejér Megyei Szemle 1984/2. 45─8. Hamza András. 1920─1983. Nyelvünk és Kultúránk 54. 3. p. Hogyan vitázunk, hogyan vitázzunk? Nyr 108. 35─48., 273─88., 407─22. Illyés Gyula és a magyar nyelvművelés. In: "Bátrabb igazságokért!" ELTE, Bp., 1982, [1984!], 120─37. Az ízléstükrözéstől az ízlésformálásig. (Gondolatok irodalmi és köznyelvünk stílusáról.) In: Az ifjúság beszédkultúrájáról. TIT, Bp., 72─87. Nagy J. Bélára emlékezünk. Édes Anyanyelvünk 1984/2. 1. p. Vidám sarok: Kanászok, madarak, óvónők. Édes Anyanyelvünk 1984/1. 6. p. Téves kapcsolás. Édes Anyanyelvünk 1984/4. 2. p. 1985. Hogyan vitázunk, hogyan vitázzunk? Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp., 54 p. (MNyTK 162. [175!].) Hogyan vitázunk, hogyan vitázzunk? Nyr 109. 16─23.
Anyanyelvi konferencia ─ Veszprémben. Édes Anyanyelvünk 1985/4. 5. Beszámoló az V. Anyanyelvi Konferencián. Nyelvünk és Kultúránk 61. 14─27. Hite és hitele volt! Búcsú Gosztonyi Jánostól. Nyelvünk és Kultúránk 58. 3─4. Megjegyzések, gondolatok, tanulságok. Nyelvünk és Kultúránk 61. 39─47. 1986. Fontos és "fontatlan". Édes Anyanyelvünk 1986/2. 3─4. Húsz év: tapasztalatok, tanulságok a nyelvi ismeretterjesztésben. Nyr 110. 385─401. 1987. Amerikai magyarok között. Világ és Nyelv 1987/2. 7─8. "Engem az erdő véd s szeret" [ăprily Lajosról]. Édes Anyanyelvünk 1987/4. 4─5. Erotic show a night clubban. Édes Anyanyelvünk 1987/2. 3─4. Lassan haladunk. Édes Anyanyelvünk 1987/3. 2─3. Megjegyzések, gondolatok, tanulságok. In: Anyanyelvi Konferencia 85. Múzsák, Bp., 125─33. Találkozásaim Áprily Lajossal. Confessio 1987/3. 27─37. 1988. A befejezett melléknévi igenév állítmányi használatáról. In: A magyar nyelv rétegződése. AkK, Bp., 637─50. Ember, nyelv, táj. II. A kis Gyöngyöstől a nagy Tiszáig. Nyr 112. 260─70. Fűzfák és szilfák. Édes Anyanyelvünk 1988/1. 5. p. Hogy unokáink is hallhassák... Édes Anyanyelvünk 1988/2. 4─5. Az MTA helyesírási bizottságának állásfoglalása az orvosi helyesírás ügyében. Orvosi Hetilap 1988/25. 1325─6. Társszerzők: Halász Béla, Keresztury Dezső. A nyelvi normáról ─ a nyelvjárások felől. Édes Anyanyelvünk 1988/3. 6. p. 1989. Bilingérezés. Szógyűjtemény Szentgál XVIII─XIX. századi nyelvéből. Szerk. Balogh Ferencné. Eötvös Károly Megyei Könyvtár, Veszprém, 78 p. + 15 t. Állásfoglalás az orvosi helyesírás ügyében. Nyr 113. 16─8. Társszerzők: Halász Béla, Keresztury Dezső. Balázs János. 1914─1989. Nyr 113. 366─8. Bundatörténet. Édes Anyanyelvünk 1989/3. 6. p. Itt a körömvers ideje... [Kányádi Sándor verseiről]. Édes Anyanyelvünk 1989/4. 6. p. A latin nyelv nyomai városunkban. In: Pápai kollégiumi történetek. A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei, Pápa, 38─40. A magyar nyelv hete 1989-ben [Egerben]. Elnöki köszöntő. Nyr 113. 257─60. Megújulás felé. Lőrincze Lajos köszöntő szavai a kecskeméti konferencián. Édes Anyanyelvünk 1989/4. 4. p. Nyelvünk sorsa a világban. Nyr 113. 129─31.
Okos, mint a turdai kos. Édes Anyanyelvünk 1989/2. 2. p. 1990. Állati. Édes Anyanyelvünk 1990/3. 9. p. Amerikázunk? Édes Anyanyelvünk 1990/1. 6. p. A kollégium és a magyar nyelv. Új Horizont 1990/6. 42─50. Ua. Látóhatár 1991/5. 41–55. Merre tart az Anyanyelvi Konferencia? Édes Anyanyelvünk 1990/4. 3. p. A szegényekről és a szegénységről. Édes Anyanyelvünk 1990/2. 5. p. Találkozásom a Bibliával. Confessio 1990/3. 46─8. 1991. Hazamegyek a falumba. Önéletrajzi elmélkedések a nyelvhasználatról. Újhold Évkönyv 1991/1. 70─84. Megvan a magyarázat? Édes Anyanyelvünk 1991/3. 10. p. A "Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok" újjászületése. Nyelvünk és Kultúránk 81. 59─62. Zágon felé. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. ELTE Bölcsészettudományi Kar, Bp., 415─9. Zágonban ─ másodszor. Édes Anyanyelvünk 1991/1. 1─2. 1992. Böngészés a Biblia "tájszavai" között. Jó Hír 1992/2. 139─42. Eperfa ─ szederfa. Édes Anyanyelvünk 1992/1. 7. p. Kedves Barátaim. [Levél] Édes Anyanyelvünk 1992/4. 1. p. Kórházi jegyzetek, gondolatok. Édes Anyanyelvünk 1992/3. 6. p. 1993. Megnől az ember szíve. Barátok ─ emlékek ─ találkozások. Szerk. Balogh Ferencné─Kolczonay Katalin─Raffai István. Íj Horizont, Veszprém, 253 p. Fotók: 236─53. Üzenet a kórházból, betegágyából. Édes Anyanyelvünk 1993/1. 1. p. 1994. Megnől az ember szíve. Barátok ─ emlékek ─ találkozások. Szerk. Balogh Ferencné─Kolczonay Katalin─Raffai István. 2. kiadás, Új Horizont, Veszprém, 254 p. Fotók: 236─54. A válogatott bibliográfia anyagát Balogh Ferencnétől, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár (Veszprém) igazgatóhelyettesétől kaptuk. (a szerk. megjegyzése)
SZENDE ALADÁR LŐRINCZE LAJOSRÓL 1993. október 11-én, 78 éves korában hunyt el, súlyos és hosszú betegség után a magyar nyelvtudomány kiváló kutatója és a nyelvművelés elméletének és gyakorlatának korszakalkotó újítója, címzetes egyetemi tanár, több akadémiai bizottság és társaság elnöke, a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője. A róla készült rövid felvétel óta, azaz tizenhat éven át fejtette ki mind egyre kiterjedő, mind hatékonyabb munkásságát, s betegágyán, szinte élete utolsó hónapjaiig küldte a rádió számára ötperceit, s készítette elő életművét cikkekben, tanulmányokban, interjúkban végigkísérő könyvét Megnől az ember szíve címmel, Barátok ─ emlékek ─ találkozások alcímmel. (Szerkesztették: Balogh Ferencné, Kolczonay Katalin és Raffai István felelős szerkesztő. Kiadta az Íj Horizont Folyóirat és Könyvkiadó Alapítvány; Veszprém, 1993. 253 oldalon.) Mint a felvételből is kiderül, voltak akkor további könyvtervei. Hogy ezek nem teljesültek, annak oka az, hogy újabb és újabb feladatokra kellett fordítania erejét, amelyet nemegyszer betegség gyengített. De még ilyenkor is dolgozott a kórházban, szanatóriumban is mindhalálig, változatlan hittel és meggyőződéssel ─ és változatlan hatékonysággal. A Veszprém megyei munkatársak folytatják feltáró munkájukat, elkészítették már Lőrincze Lajos munkáinak bibliográfiáját. Ha nem érkezett is el annak az ideje, hogy kellő szakértelem, társadalomismeret és biográfia birtokában rajzoljuk meg Lőrincze Lajos pályáját, nem mulaszthatjuk el ─ persze csak tájékoztató, mintegy lexikoni szócikk rövidre fogott terjedelmében ─, hogy képet ne adjunk egyedülálló tevékenységének forrásairól, alakulásáról, területeiről és sikerességéről. Szellemi és lelki bölcsője szülőfalujában ringott: családja körében, játszótársaságában, táguló környezetében. Nyelvjárás volt az anyanyelve. Pannóniának ez a Cinca-parti Athénje ─ ahogy később emlegette ─ nemcsak az élet kezdő iskolája volt szá- mára, hanem nyelvészeti iskola is, hiszen ─ mint később írta: "akkori nyelvi megfigyeléseim, tapasztalataim ma is szerves részei nyelvtudományi munkámnak." Maradandó módon ragadt emlékezetébe az a sok sajátos szó, szép és ízes szólás, bölcs rigmusos tanító versike, találós kérdés, játékszó, mondóka annak a hangzásvilágnak a varázsával, amely megőrizte a nyílt [ ] és zárt [e] különbségét. Mesékkel és hiedelmekkel ismerkedett meg otthon és a fonóban (ahová nagyanyja, akit nyanyának hívott, vitte magával). Mezőn járva télutón szegett virágot (hóvirágot), tavasszal pimpállót (gyermekláncfüvet), kertben szelencét (orgonát) szedett. Vadásszal erdőn járva, vízparton őgyelegve állatok nevét tanulta meg, néha egynek több nevét is. Az iskolában másfajta hatások érték, hiszen ott "urasan" kellett beszélni, így aztán alapos leckét kapott a nyelv társadalmi változatairól. A Bibliával ismerkedve pedig a régiség érdekességei iránt szerzett érzéket, hiszen élményként hatott rá, hogy
azt, amit a mindennapokon ezt mondta formában hallott, az a szentírásban imigyen szólt-nak olvastatott és hangzott. A pápai kollégiumban mint asztalterítő szegény gyerek beletanult a társas élet hierarchikus rendjébe, s ezzel együtt a diáknyelvbe. Az olvasásra rákapott fiút pedig megérintette az írásművészet változatos szépsége, a képző társaság Petőfi és Jókai emléke nyomán alkotásra is bírta, s lett az iskolai újság cikkírója és szerkesztője. Érettségi után teológiára készült, el is kezdte tanulmányait, de bölcs tanárai tanácsára és saját belátására felhagyott tervével, és ─ magával vive a Biblia szövegeiben rejlő nyelvi értéket ─ magyar─német szakra jelentkezett az egyetemen. Magával vitte volt tanárai iránt érzett tiszteletét, s újabbakat megismerve öregbedett irántuk való megbecsülése. Az Eötvös Kollégium tagjaként a tudományos munka légkörében, a kollégium könyvtárában, Pais Dezső professzor fejtapogató nyelvészeti óráin, Keresztury Dezső friss szellemű irodalomóráin megtanulta ─ mint mesterektől ─ a problémák felismerésének és megoldásának szellemi, felfedező módszereit. Szakdolgozatát ─ lokálpatriótai és kutatói hajlamainak együttes sugallatát is követve ─ Szentgál helyneveiről írta, s lett belőle doktori disszertáció. Ugyancsak a kollégiumban került kapcsolatba Kodály Zoltánnal. Először csak úgy, mint valamikori kollégistával fényképeken, majd a kollégium 1937. évi közgyűlésén elhangzott Riadóját megismerve a magyar kiejtés romlásának megakadályozása ügyében. Keresztury Dezső elküldte őt az 1939-ben első ízben megrendezett egyetemi szépkiejtési versenyre, meg is nyerte egy Móraszöveg felolvasásával. Később, első rádiós szereplését is Kodálynak köszönhette, s 1952-től indult meg az Édes anyanyelvünk című sorozat, ezt az ötperceké követte, s vált állandó műsorrá. Még egyetemi tanulmányai idején kapcsolódott be a falukutató mozgalomba. Győrffy István professzorral járta az országot, s diplomájának megszerzése után az Egyetemi Magyarságtudományi Intézet munkatársaként népnyelvi anyaggyűjtést végzett. Rövid pápai tanárkodás után a Néptudományi Intézet munkatársa lett, ennek címe Nyelvtudományi Munkaközösség, majd Nyelvtudományi Intézet. Mivel akkor kezdődött a magyar nyelvjárások atlaszának anyaggyűjtése, "szép, színes másfél évtized" kezdődött életében, s az ország változatos nyelvi gazdagságát ismerhette meg. Mint később egy bukovinai gazdaember szavait idézte: "szép dolog, jó dolog sokfelé járni, szép vidékeket látni, emberekkel találkozni... Megnől az ember szíve!" Eközben érlelődött meg elhatározása: a nyelvművelés munkáját választja. 1951-ben jelent meg Nyelv és élet című könyve, 1952-ben pedig egy akadémiai ülésen elhangzott előadássorozat anyagából megjelent kötet (Nyelvművelésünk főbb kérdései) előszavában is megfogalmazza a nyelvművelés elveit. Elhatárolódva mind a konzervativizmus, mind a puritanizmus szélsőségeitől, azt vallja, hogy a nyelvművelés ─ mint maga a nyelv is ─ az emberért, a társadalomért van, ezért ─ a nemzeti műveltségnek, az emberek érintkezésének, a gondolatok és érzések minél gazdagabb árnyalásának eszközéül tekintve ─ végezze munkáját; a nyelvi változások helyességét nem szabad a puszta nyelvérzék alapján megítélni (ehhez ugyanis mélyenjáró ismeretek szükségesek a nyelv törvé-nyeiről, történetéről, jelen ál-
lapotáról). A nyelvtudomány eredményeivel élve pozitív nyelvművelést kell folytatnunk. Ez pedig legyen kétarcú: egyrészt magára a nyelvre, másrészt az emberre irányuljon, akit kellő nevelésben kell részesíteni gyermekkorától kezdve. Ezért nevezi emberközpontúnak is a nyelvművelést, egyben kommunikációs központúnak is, mivel az emberközpontúság nem a személyes elkülönülést szolgálja, éppen ellenkezőleg: a személyiség-közeliséget. Ebből az elgondolásból következik kritikája mind a sajtónak, mind a hivatalnak, amikor magyarázatokat, rendelkezéseket bonyolultan közvetít, s ezzel nyelve (stílusa) elidegenít, holott éppen közelednie és közelítenie kellene. A nyelvművelésnek demokratikus igénye az, hogy a nyelvhasználat legfőbb jellemvonása a világosság, az érthetőség legyen. Ez a koncepció igazolódik minden művében: az általa szerkesztett Édes anyanyelvünk (1972-ben harmadik kiadásban), előadásainak Nyelvőrségen című kötetének cikkei (1968), tanulmányai az Emberközpontú nyelvművelés című kötetben (1980), valamint már említett, saját válogatású írásainak gyűjteménye: Megnől az ember szíve (1993). Köteteinek valamennyi darabja és valamennyi még kiadatlan ötperce nemcsak tudományosan helytálló dokumentumai nyelvművelő munkásságának, hanem írói, sőt művészi alkotások a kifejezés szépségével, vonzó derűjével, személyes hangvételével. Nem csodálkozhatunk ezen, ha tudjuk, milyen bensőséges kapcsolatot tartott fönn a szépirodalommal, mégpedig a régmúlttal és a jelennel. Példaképe Arany János volt, mert ─ mint írja ─ "Arany nem egyik legnagyobb magyar író, hanem a legnagyobb magyar író. Az a magyar író, aki a legmagyarabban ír magyarul, akinek műveiben a magyar költői nyelv addig legmagasabbra emelkedett, akinek műveihez ─ ha a tiszta, szép magyar nyelv üdítő vizében fel akarjuk frissíteni elsatnyult nyelvérzékünket ─ újra meg újra visszatérünk". Mestereinek Illyés Gyulát és Veres Pétert, korunk nagy problémáinak drámaírójaként pedig Sütő Andrást említi. Hódolt Déry Tibor előtt is, akinek szobránál felavató beszédet mondott. Személyes kapcsolatot tartott fenn Illyés Gyulával közéleti szerepvállalása miatt is, Áprily Lajossal pedig lírájának varázslatos ritmikája és zengése miatt. Számos írói alkotást elemzett is. Végül ─ de nem utolsósorban ─ méltatnunk kell őt mint a magyar nyelvnek összmagyarságot átfogó, gondozó működése miatt. Elnöke volt ugyanis a Magyarok Világszövetsége keretében működő Anyanyelvi Konferencia védnökségének; irányította munkáját, szerkesztette Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratát. Vállalt fárasztó utazásokat a Kárpátoktól Amerikáig. És mindenütt otthon volt, ahol magyarok éltek. Igen sok előadást tartott körükben, varázsa volt humorban is bővelkedő, ízes stílusának. Nyílt, baráti beszélgetéseivel, megnyerő modorával számos barátot szerzett a magyar nyelvnek és kultúrának. A szétszórtságban élőkben tartotta a lelket, buzdította őket arra, hogy tanítsáktaníttassák gyermekeiket bármilyen formában, küldjék őket a magyarországi nyári táborokba, tartsák fönn egyesületeiket, klubjaikat, őrizzék magyar kulturális hagyományaikat bennük. Átformálta a "nyelvében él a nemzet" szállóigét egyik megnyilatkozásában: "A nyelv, magyar nyelvünk közösségszervező, öszszetartó erő. Összetartozásunknak, magyarságunknak nemcsak legfőbb szimbó-
luma, hanem tényezője is, ...nemzetben él a nyelv." A kicsinyhitűeket cselekvő magatartásra serkentette, mondván: mindnyájan tudjuk, hogy meg fogunk halni, mégis úgy tevékenykedünk ─ s kell tevékenykednünk ─, mintha örökké élnénk. Lőrincze Lajos volt korunkban az a köztiszteletben álló szakember, aki hittel és meggyőződéssel végzett nyelvmegőrző, nyelvművelő, nyelvfejlesztő munkásságával anyanyelvünk ügyét a nemzeti közvélemény tudatformáló tényezőjévé emelte határokon innen és határokon túl. Példásan nagyszerű életművével tett szolgálatot kultúránknak.
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a múlt század 70-es éveiben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a folytatásra, a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatcím megváltoztatását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy reálisabb képet alkossanak. Szakmai és emberi indíttatásból az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával 1975-ben kezdtem pályatársaimról felvételeket készíteni. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük 1986 és 2000 között. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik kedves tanítványi visszaemlékezéssekkel, szakmai értékeléssel, méltatással járultak hozzá a nemes cél és szándék megvalósításához. Sajnálom, hogy pályatársaim közül többen nemet mondtak felkérésemnek, különböző okok miatt nem vállalták a felvételt. A videofelvételen megörökített “külsőből”, a lélek tükreként ismert arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk sugárzó emberi habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hallgatva és olvasva a XX. század utolsó negyedének nyelvészeit még nagyobb időtávolban is emberi közelségbe kerülnek. Egy történelmileg “rázós”, emberpróbáló korszaknak, lényegében az elmúlt század második felének voltak (voltunk) szellemi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások nemcsak érdekes látvány, “hallvány” és olvasmány, hanem fontos kortörténeti dokumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára. Budapest, 1994. nov. 15. – 1998. jan. 27. – 2001. nov. 15. – 2004. jan. 29. Bolla Kálmán
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS 57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE 59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 61. BÜKY LÁSZLÓ 62. RÉDEI KÁROLY 63. SZÉPE GYÖRGY 64. SZABÓ JÓZSEF 65. RÓNA-TAS ANDRÁS 66. SZENDE TAMÁS 67. ADAMIK TAMÁS 68. BENCÉDY JÓZSEF 69. WACHA IMRE 70. BOLLA KÁLMÁN Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19., 23., 24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 42., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 67., 70.
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA folytatás a belső borítón
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY ***
