MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK
40.
Rácz Endre (1922–1992)
BUDAPEST 1994 1
Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán
Technikai szerkesztő Földi Éva
ISSN 963 462 939 3
© Bolla Kálmán
Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. 9421733 AKAPRINT Nyomdaipari Kft. Budapest. F.v.: Dr. Héczey Lászlóné.
2
RÁCZ ENDRE (1922–1992)
3
üres
4
RÁCZ ENDRE VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Ifjúságomnak három nagy élménye, amely egész életpályámat meghatározta, a magyar neveléstörténet három progresszív kollégiumtípusához fűződik. Az ősi pápai református kollégium ─ amelynek tízéves koromtól, 1932-től nyolc esztendőn át voltam a diákja ─ anyagi támogatásával lehetővé tette, hogy egyáltalán tanulhattam. Kiváló tanáraival a tudományos érdeklődésnek, demokratikus önkormányzati intézményeivel pedig a közéleti gondolkodásmódnak a csíráit ültette belém. Az Eötvös Kollégium ─ amelynek 1940-től 46-ig voltam a tagja ─ mindenekelőtt a tudományos kutatás szenvedélyére nevelt, de nevelt politikailag is: a polgári antifasizmustól elvezetett egészen a marxista világnézetig. 1946 után ─ miközben több vidéki és budapesti középiskolában és általános iskolában tanárkodtam ─ bekapcsolódtam a népi kollégium-mozgalomba, előbb vidéki középiskolás kollégium, majd budapesti bölcsészkollégium igazgatójaként és végül, a NÉKOSZ legfelsőbb vezetőségének a tagjaként. Itt kapcsolódott össze szakmai és ideológiai ismeretanyagom a gyakorlattal, edződött eleven nevelőmunkává, mindennapi politikai cselekvéssé. Így lett életem három elválaszthatatlan része a tudományos kutatás, az oktató─nevelőmunka és a közéleti tevékenység. A tudományos búvárkodás iránti vonzalmat persze mindenekelőtt az Eötvös Kollégium oltotta belém. Mint magyar─latin szakos tanárjelöltet itt kiváló nyelvészek oktattak, így például Bárczi Géza, Hadrovics László, Lakó György, aztán a fiatal Balázs János, s közéjük számítom az irodalomtörténész, nyelvészbarát Keresztury Dezsőt is. De mindenekelőtt Tosu tanár úr volt rám a legnagyobb hatással, azaz Pais Dezső professzor: ő vizsgáztatott a kollégiumi felvételin, az úgynevezett fejtapogatáson. Az egyetemen az ő tanítványai közé szegődtem, ő irányította szakdolgozatomat, disszertációm munkálatait. Mint a legtöbb Paistanítvány, magam is a névtudomány területéről indultam el. 1946-ban szereztem bölcsészdoktori fokozatot, értekezésem a XIV. századi magyar becézőneveket vizsgálta okleveles anyag alapján. Ezután már az említett általános és középiskolai munkás és hasznos tanári évek következtek. 1951-ben kineveztek a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolára adjunktusnak, majd később docensnek. A tudományos érdeklődésem ettől kezdve ─ a főiskolai oktatás kívánalmainak megfelelően ─ elsősorban a leíró nyelvészet és a nyelvművelés felé fordult. Tudományos és oktatói pályámon újabb fordulatot jelentett, hogy a budapesti főiskolának 1955-ben történt indokolatlan és érthetetlen megszüntetése után a szegedi József Attila Tudományegyetem docense lettem, s itt tanítottam egészen 1963-ig. S bár első szerelmemmel, a névtudománnyal továbbra is kacérkodtam (számos ilyen tárgyú publikációm jelent meg), hű feleségem azonban most már a grammatika
5
maradt, mindenekelőtt a leíró és a történeti mondattan. 1962-ben védtem meg kandidátusi értekezésemet, amelyben a magyar nyelv következményes mondatait vizsgáltam leíró és történeti szempontból. A Művelődésügyi Minisztérium 1963-ban Szegedről az Eötvös Loránd Tudományegyetemre helyezett át, ahol a legfőbb feladatom a leíró nyelvészeti oktatás és kutatás irányítása volt. Először az I. számú nyelvtudományi tanszéken dolgoztam (Pais Dezső egykori tanszékén), később, 1970-ben átkerültem az újonnan szervezett Mai Magyar Nyelvi Tanszékre. 1975-ben kineveztek egyetemi tanárnak. Szerkesztésemben készült el a leíró nyelvtannak az egyetemi oktatás történetében legelső tankönyve, A mai magyar nyelv c. könyv, amelynek nagyobb mondattani részét magam írtam. 1968-as megjelenése óta már három újabb kiadást ért meg. Szemere Gyulával együtt írtam a tantárgy második egyetemi tankönyvét, a Mondattani elemzések-et, ez 1972-ben jelent meg. A tanszéken tovább dolgozunk a leíró nyelvészeti kutatásnak és a leíró grammatikának a korszerűsítésén. Ennek a munkának az a célja, hogy kidolgozzunk egy új tudományos nyelvtant, s az előmunkálatok eredményei tanulmánykötetekben láttak már napvilágot. Ezeket együtt szerkesztem Szathmári Istvánnal. Már megjelent az alaktani és a szófajtani tanulmánykötet, valamint a mondattani kötet, sajtó alatt van a szójelentéstani és szókészlettani kötet, s végül az előkészület stádiumában van a szövegtani tanulmánygyűjte- mény. Említett tevékenységeimhez szervesen hozzátartozik az egyetemi nyelvészeti oktatás módszerére irányuló vizsgálódásom, amely elsősorban a kiscsoportos oktatás tantervi helyének és szerepének a megállapításával, valamint a számonkérés korszerű formáival foglalkozik. Fontos feladatköröm a tanári továbbképzés is. Vidéki középiskolai tanárok és a Nemzetközi Előkészítő Intézet tanárainak grammatikai továbbképzésében vettem részt egyetemi keretekben, s az egyetemi kereteken kívül továbbképzési előadásokat tartok rendszeresen fővárosi, sőt országos, illetőleg megyei továbbképző szervek rendezésében. Foglalkozom a leíró nyelvtan iskolai oktatásának a kérdéseivel is, részt vettem iskolai tankönyvek és módszertani segédletek írásában, lektorálásában, s részt veszek az akadémiai, Művelődésügyi Minisztériumnak az oktatás korszerűsítésére irányuló vizsgálataiban, az ún. hatos kutatási főirányban. Tudománynépszerűsítő tevékenységem eredménye ─ egyebek között ─ a Takács Etellel közösen írt Kis magyar nyelvtan, amelynek a közelmúltban jelent meg az 5. kiadása. Leíró nyelvészeti kutatásaim középpontjában jelenleg a mondat- és szövegszerveződés egyik legfontosabb eszközének, a kongruenciának a vizsgálata áll. Ebből a témakörből egy könyvnyi terjedelmű dolgozatot kívánok készíteni, s már több kisebb cikkem is jelent meg, sőt egy nagyobb tanulmányom, A mondatbeli egyeztetés főbb kérdései a magyarban címmel, a Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványainak a sorozatában. Leíró nyelvtani búvárkodásaimhoz kapcsolódnak nyelvtörténeti, stilisztikai és nyelvművelő kutatásaim, munkásságom is. Részt vettem ez ideig az új történeti grammatika kidolgozásában, stilisztikai vizsgálódásaim pedig főleg a
6
grammatikai és stilisztikai kategóriák összefüggésének a vizsgálatára irányulnak. A nyelvművelő mozgalomba annak megújhodásától, 1950-től kezdve kapcsolódtam be. Idevágó publikációim a nyelvművelő folyóiratok, szakfolyóiratok és a napilapok és hetilapok nyelvművelő rovatain kívül megjelentek reprezentatív nyelvművelő kötetekben, s részt veszek mint munkatárs az új, nagyméretű Nyelvművelő Kézikönyvnek a munkálataiban, ez már a kiadás előtt (áll), jövő könyvnapra fog megjelenni az első kötete; szerkesztőségi bizottsági tagja vagyok a Magyar Nyelvőrnek, rovatvezetője az Édes Anyanyelvünk című folyóiratnak és szerkesztője a Magyar Nemzet nyelvművelő rovatának. Ami társadalmi munkásságomat illeti, tudománynépszerűsítő, továbbképző és nyelvművelő előadásaimon kívül ide számítható tudományszervező, tudomány- és oktatáspolitikai tevékenységem. Tagja vagyok több akadémiai, minisztériumi és egyetemi bizottságnak (többnek éveken át titkára is voltam), vezetőségi tagja vagyok a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti, illetőleg országos nyelvi szakosztályának. Ami pályám további alakulásának a vezérelveit illeti, arról a következőket mondhatom. Nem szeretnék ezután sem teljesen szakítani a névtudománnyal, ahol a legfőbb teendő napjainkban az országos méretekben megindult anyaggyűjtésnek a kiteljesítése és a névtudomány mint komplex tudomány önálló kutatási elveinek a kidolgozása. Ezen a területen több tanítványom is dolgozik. Közülük a legbüszkébb Ördög Ferencre vagyok, aki a magyar névtudomány egyik vezéralakjává nőtte ki magát. Nem nélkülözhetem tanítványaim és munkatársaim segítségét a fő feladatban, az új, korszerű leíró grammatika megteremtésében. Ez a gárda, amely ezen a területen dolgozik, úgy jellemezhető, hogy azt az iskolát követi, amelyet így nevezünk: a klasszikus grammatika megújítása. Így látjuk ugyanis, hogy az új grammatikaelméleti irányzatok számos, igen nagy horderejű eredményt értek el, s kitűnő módszereket honosítottak meg, de még egyikük sem volt ez ideig képes a teljes nyelvi rendszer leírására, tehát arra a feladatra, amelyet a klasszikus grammatika, ha fogyatékosan is, a maga módján már betöltött, amelyet már megoldott. A magyar leíró grammatikai kutatások, amelyekre eleinte az új- grammatikus iskola tanításai, később Saussure nézetei voltak nagy hatással, éppen e tudománytörténeti meghatározottságuk révén úgy fejlődtek, hogy alkalmassá váltak az új irányzatok számos eredményének és módszerének, például a transzformációnak a beolvasztására. Természetesen a jelenlegi helyzetben nagyon fontosnak tartom a többi modern grammatikaelméleti irány támogatását, irányzat segítését is. Az igazság szerint a követendő dolog, hogy ezen a téren egészséges verseny alakuljon ki a különböző tudományos iskolák között. Amit a leíró nyelvtanról mondtam, az ─ mutatis mutandis ─ áll a történeti nyelvtudományra is.
7
A feladatok mind a két területen igen nagyok: meg kell teremtenünk egy új magyar leíró és egy új magyar történeti nyelvtant. De a végső cél még ennél is ígéretesebb: egyre közelebb kell kerülni e két szemlélet, a rendszerében vizsgált állapot és az ugyancsak a rendszerében vizsgált mozgás ábrázolásának a szintéziséhez. Jövőbeli munkásságommal elsősorban ezt a célt kívánom szolgálni. A videofelvétel 1979. június 15-én készült, szövegét Földi Éva. Jegyezte le.
8
RÁCZ ENDRE PUBLIKÁCIÓINAK JEGYZÉKE 1946. A magyar nyelvi becézés a XVI. században. Bölcsészdoktori értekezés. Kézirat. Budapest. A -kó, (-kő) becéző képző első jelentkezései. MNy XLII, 51─3. 1951. Helyesírási tankönyv. Budapest. Társszerző: Benkő Loránd, Takács Etel. Tájékoztató az általános iskolai magyar nyelvtankönyvhöz. Budapest. Társszerző: Takács Etel. 1952. A magyar nyelv tanítása. Budapest. Társszerző: Fábián Pál, Kerékgyártó Imre. A magyar nyelv tankönyve. I. rész. Budapest. Társszerző: Takács Etel, Weber Mihály. Szeressük és ápoljuk anyanyelvünket. Íttörővezető VI/10. 12─3. 1953. A magyar nyelv tankönyve. II. rész. Budapest.Társszerző:Takács Etel, Weber Mihály. Ismertetés az újabban megjelent nyelvtudományi munkákról. Anyanyelvünk az iskolában I, 27─30. Felszólalás a II. Országos Nyelvészkongresszuson. I. OK IV, 398─400 = MNyTK 83. 398─400. 1954. Ady Csák Máté földjén című versének nyelvtani elemzéséhez. Anyanyelvünk az iskolában I, 146─50. A hasonlító mellékmondatokról. Anyanyelvünk az iskolában I, 188─90. Vitaindító beszámoló a "Nyelvművelésünk főbb kérdései" című tanulmánygyűjtemény vitáján. Nyr LXXVIII, 130─46. A gimnáziumi tankönyv nyelvhelyességi megjegyzéseinek margójára. Anyanyelvünk az iskolában II, 56─8. Hogyan lettek vezeték- és keresztnevekből közhasználatú szók? Élet és Tudomány IX/48. 1511─2.
9
1955. A III. országos nyelvészkongresszus és a nyelvtudomány egyetemi-főiskolai oktatása. Felsőoktatási Szemle IV, 25─32. Megalkuvás vagy dialektikus szemlélet? (Nyelvművelő vitacikk.) Anyanyelvünk az iskolában II, 119─21. Mondattani kérdésekről. Anyanyelvünk az iskolában II, 126─8. A Magyar Nyelv jubileumára. Anyanyelvünk az iskolában II, 154─5. Helyesírási kiegészítő "A magyar nyelv tankönyve " I. és II.részének anyagához. Budapest. Társszerző: Takács Etel. (Újabb kiadása: 1956.) Vita a "Magyar Nyelvőr"-ről. Vitaindító referátum. I. OK VII, 473─80. 1956. A névadásról. A József Attila Szabadegyetem jegyzete. Soksz. kézirat. é.n. Budapest. A következményes mellékmondatok mondattani osztályozása. PaisEml. Budapest, 234─8. Az ikerítéssel alakult becéző nevek történetéhez. MNy LII, 48─52. ">>Megyek a Bánk bánba<<─ >>Megyek a Bánk bánra<<". Nyr LXXX, 193─5. A határozói-jelzői mellékmondatok. Nyr LXXX, 300─6. 1957. Hozzászólás az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának vitaülésén Tompa Józsefnek "Készülő leíró nyelvtanunk vitás kérdéseiről" című előadásához. I. OK IX, 366─8. A becéző nevek megkülönböztető szerepéről. AUS Nyelv és Irodalom II, 133─9. Az egyszerű mondat vizsgálata. I. rész. In: Magyar nyelvhelyesség. Budapest, 213─45. A határozók osztályozásának kérdéséhez. Nyr LXXXI, 227─32. Az értelmezői mellékmondat. MNy LIII, 403─12. A személybeli egyeztetés a vonatkozó mellékmondatokban. AUS Néprajz és Nyelvtudomány I, 87─103. 1958. Legyen ─ vagy ne legyen? Nyr LXXXII, 273─80. Az alárendelt mondatoknak egy sajátos csoportjáról. A magyar nyelv és irodalom tanítása I/6. 4─9. Lélekfa. Ujjbegy. Nyr LXXXII, 489─91. Műhold. Nyr LXXXII, 511. p. Ikerítéssel alakult becéző neveinkről. AUS Néprajz és Nyelvtudomány II, 43─8. = Nyelvészeti Dolgozatok 3. Szeged, 1959.
10
1959. A magyar megengedő és feltételes mellékmondatok kérdéséhez. MNy LV, 68─76. A tárgyas ragozás használatáról. In: Iskolai nyelvművelő. Budapest, 236─42. Kis magyar nyelvtan. Budapest. Társszerző: Takács Etel. (1991-ig 9 kiadásban) Beszámoló az új egyetemi magyar nyelvészeti tanterv vitájáról. MNy LV, 327─43. Társszerző: Benkő Loránd, Sulán Béla. 1960. Néhány szempont becéző keresztneveink vizsgálatához. In: Névtudományi vizsgálatok. Budapest, 146─9. Anyanyelvi műveltségünk konferenciája. Nyr LXXXIV, 3─15. Rövidüléssel alakult becéző nevek a XIV. században. AUS Néprajz és Nyelvtudomány III─IV, 69─84 = Nyelvészeti dolgozatok 11. Szeged. Vita a magyar nyelvtudomány egyetemi oktatásának megjavításáról. Felsőoktatási Szemle IX, 312─6. "Boldog új évet" vagy "Boldog újévet"? Nyr LXXXIV, 254─5. Nyelvtani elemzések II. Budapest. A következményes mondatok a mai magyar nyelvben. Nyelvészeti Dolgozatok 17. Szeged. Károly Sándor: Az értelmező és az értelmezői mondat a magyarban. Nyr LXXXIV, 488─98. Felszólalás a pécsi nyelvművelő konferencián. In: Anyanyelvi műveltségünk. Budapest, 45─8. 1961. Tanulókocsival a játszóutcán át. In: Édes Anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 21─2. ─ A kocsi a nyelv országútján. Uo. 261─2. ─ Mennyi is a harmadfél? Uo. 271─2. ─ Erdő, mező ázik. Uo. 325─6. ─ Az egri kávésnak két lányát ismérek. Uo. 372─3. ─ Még néhány szó a tárgyas ragozásról ─ más szempontból. Uo. 374─5. Az egyszerű mondat vizsgálata. I. rész. In: Magyar nyelvhelyesség. Szerk. Deme László─Köves Béla. 2., mód. kiadás. Budapest, 225─59. Csicsa és társai. AUS. In memoriam Gedeon Mészöly. 143─9 = Nyelvészeti Dolgozatok 20. Szeged. Az állítmány egyeztetése az értelmezős szerkezetekkel. Nyr LXXXV, 403─15. Az azért kötőszó használata régebbi kódexeink következtető mondataiban. MNy LVII, 435─42. 1962. A Dél-Magyarország c. napilap nyelvhasználatáról. Kiadja MUOSZ elnöksége mellett működő Nyelvművelő Bizottság. Soksz. kézirat. H., é. n.
11
Nyelvtani tanulmányok. Szerk. Sulán Béla. MTud LXIX, (új folyam: VII), 272─4. A következményes mondatok stilisztikai szerepe. AUS Néprajz és Nyelvtudomány V─VI, 21─7. = Nyelvészeti Dolgozatok 27. Szeged. B. Lőrinczy Éva: Képző- és névrendszertani vizsgálódások. Nyr LXXXVI, 339─44. Berrár Jolán: A magyar hasonlító mondatok története a XVI. század közepéig. NyK LXIV, 423─9. 1963. Hány kerület a három kerület? Élet és Tudomány XVIII/13. 406. p. A magyar nyelv következményes mondatai. NytudÉrt 39. Budapest. Az ismét "elfelejtett" hanem. Nyr LXXXVII, 162─9. Megjegyzések a Helyesírási Tanácsadó Szótárhoz. MNy LIX, 240─5. A magyar nyelv következtető mondatainak története a XVI. század elejéig. AUS Néprajz és Nyelvtudomány VII, 19─29. = Nyelvészeti Dolgozatok 35. Szeged. A Katalin név kalotaszegi Tata becézőjéről. MNy LIX, 474─5. 1964. A tehát (tahát) kötőszóvá fejlődésének kezdetei. NytudÉrt 40. 307─10. "A birtokos jelző és társának" alakja. Nyr LXXXVIII, 106─10. Nyelvtani elemzések III. Budapest. Hadd legyen per! Nyr LXXXVIII, 415─8. Két mondat elemzése. Magyartanítás VII, 234. p. Nyelvművelő jegyzetek a mondatszerkesztés köréből. AUS Néprajz és Nyelvtudomány VIII, 33─9. = Nyelvészeti Dolgozatok 48. Szeged. 1965. A többszörösen összetett mondat alaptípusai a magyar nyelvben. NytudÉrt 46. 85─92. 1966. Manci. MNyj XII, 81─93. A névrövidítéses becézés újabb előfordulásairól. MNy LXII, 408─20. 1967. Megjegyzések a magyar becézőnevek alakulásmódjairól. MNy LXIII, 292─7. Az alany és az állítmány egyeztetésének néhány kérdése a mai magyar nyelvben. NytudÉrt 58. 273─8. 1968. Az állítmányi mellékmondat és az általános iskolai nyelvtantanítás. Magyartanítás XI, 95─6.
12
A mai magyar nyelv. Egyetemi tankönyv. Szerk. Rácz Endre. Budapest. Társszerzők: Bencédy József, Fábián Pál, Velcsov Mártonné. (1991-ig 8 kiadásban jelent meg.) 1969. Az anyanyelvi ismeretek oktatásának tervezetei a Magyar Tanácsköztársaság idejéből. NytudÉrt 65. 66─87. Mikorra érvényes az ifjúsági mozibérlet? Élet és Tudomány XXIV, 1462. p. Hozzászólás Telegdi Zsigmondnak "Általános nyelvészetünk helyzete" című előadásához. Általános nyelvészetünk helyzete. ─ Az alkalmazott nyelvészet helyzete Magyarországon. (A debreceni nyelvészaktíva ülésének előadásai és felszólalásai.) Szerk. Imre Samu. H. és é. n. , 92─4. Hozzászólás Herman Józsefnek "Az alkalmazott nyelvészet helyzete Magyarországon" című előadásához. Uo. 157─8. H. Molnár Ilona: Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben. Nyr XCIII, 495─504. 1970. Butik a Váci utcában? Élet és Tudomány XXV, 131. p. A rádió hírközlésének néhány sajátos nyelvhelyességi kérdése. Nyr XCIV, 150─9. Mondatelemzések. Nyr XCIV, 186─8. Adaptáció a becézőnév-képzésben. NytudÉrt 70. 125─9. A kiscsoportos oktatás a nyelvtudományban. FelsőoktSzemle XIX, 598─603. József Tompa: Ungarische Grammatik. Nouvelles Études Hongroises IV─V, 279─80. 1971. A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Szerkesztette: Papp Ferenc. Mtud LXXVIII, 56─8. Az állítmány számbeli egyeztetése több különböző számú alannyal a mai magyar nyelvben. MNy LXVII, 144─55, 228─96. A Sírius csillag Pila nevéről. Nyr XCV, 203─5. Rundó. Nyr XCV, 206. p. A Müncheni Kódex 1466-ból. Szerk. Nyíri Antal. Munkatársak: Bodnár Ferenc, Pálfalvi Etelka, Rácz Endre, Velcsov Mártonné, Végh József Mihály. Budapest. A kiscsoportos oktatás néhány kérdéséről. In: A magyar nyelv kutatásának és oktatásának módszertani kérdései. Szerk. Hajdú Mihály─Pusztai Ferenc. NytudDolg 6. Budapest, 175─82. 1972. Kutyaütő. Nyr XCVI, 81─3. Mondattani elemzések. Budapest, 179─369. Társszerző: Szemere Gyula. Újabb tanúvallomások az ami pörben. Nyr XCVI, 367─9.
13
1973. Ezerkilencszázhetvenhárom év? In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Szerk. Grétsy László. Budapest, 146. p. ─ Vigyáznók? Uo. 152. p. ─ Közlekedési és nyelvi balesetek. Uo. 179. p. ─ "Lakájos" kollégium. Uo. 201. p. "Zsu" és társai. Somogyi Néplap júl. 29. 8. p. Die Adaptation bei der Bildung von ungarischen Kosenamen. AUB SLingu IV, 29─36. Megjegyzések Hadrovics Lászlónak "A funkcionális magyar mondattan alapjai" című művéről. ÁltNyT IX, 147─63. Anyanyelvi nevelésünk korszerűsítéséről. Nyr XCVII, 443─54. Függelék Deme Lászlónak "Magyar nyelvészeti kutatómunkánkról" c. tanulmányához. I. OK XXVIII, 455─7. (Imre Samuval és Deme Lászlóval közösen.) 1974. Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. Zalai Tükör 1974/I. 184─98. Elnöki bevezető. In: Anyanyelvünk az általános iskolában. Szerk. Szathmári István. Budapest, 75─9. Rendbe hozott tudósok és egyéb furcsaságok. Magyar Nemzet ápr. 14. 13. p. A határozatlan névelőről. Somogyi Néplap ápr. 28. 7. p. Csöre. Magyar Nemzet júl. 14. 13. p. Az értelmi egyeztetés a magyar nyelvben. NytudÉrt 83. Budapest, 476─82. Fejenként száz üveg bor? Élet és Tudomány XXIX, 1596. p. A birtokos személyragozásnak a birtok többségét kifejező alakrendszere. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Szerk. Rácz Endre─Szathmári István. Budapest, 135─49. Tartózkodott munkások, alkotott művészek. Magyar Hírlap szept. 28. Hét vége c. melléklet III. p. Szerkesztői üzenetek helyett. Magyar Nemzet okt. 13. 13. p. József Attila: Eső. Nyr XCVIII, 290─8. Kerengő. Nyr XCVIII, 374. p. Magyar becenevek. A TIT kiadványa. Nyelvi Ismeretterjesztés 1974/2. Budapest. Intranzitív igék befejezett melléknévi igenevének jelzői használata. Nyr XCVIII, 385─98. Söprögetés saját házunk táján. Élet és Tudomány XXIX, 2084. p. A klasszikus grammatika megújítása és az iskolai nyelvtanoktatás. MNy LXX, 385─96. Őket vagy azokat? Nyelvünk és Kultúránk 17. 32─3. 1975.
14
Munkafüzetek az anyanyelvi nevelés szolgálatában. Pedagógiai Szemle XXV, 192─5. Melyiket kedveli? Magyar Nemzet jan. 12. 13. p. Anyanyelvi nevelésünk korszerűsítéséről. MNyTK 142. Budapest. Tranzitív igék befejezett melléknévi igenevének jelzői használata. Nyr XCIX, 3─11. Mai magyar nyelvi gyakorlatok I. Szerk. Szemere Gyula. Budapest. Összegyűjtötték Tolna megye földrajzi neveit. Hétfői Magyar Hírlap május 19. 4. p. Huszonéves. Nyr XCIX, 243. p. A befejezett melléknévi igenév jelzői használatáról. MNyTK 140. Budapest, 87─95. = Zalai Tükör 1975/II, 87─95. Über einige Fragen der Kongruenz zwischen Subjekt und Prädikat in der ungarischen Sprache. Congressus Tertius Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars I, Tallinn, 661─5. "Borozgatánk apámmal". Magyar Nemzet szept. 14. 13. p. Nem mind arany, amely fénylik? Magyar Hírlap szept. 20. 6. p. 1976. Kongruencia és redundancia. MNy LXXII, 53─9. Tréfás és komoly kétértelműségek. Magyar Nemzet jún. 13. 13. p. A jugoszláviai magyar sportsajtó nyelvéről. In: Nyelvhasználati szintek és stilisztikai vétségek közéleti nyelvünkben. Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Ada, 1976, 50─71. Íjra közölve (rövidítésekkel): Nyelvművelő. Az újvidéki Magyar Szó melléklete. dec. 4. 1. p., 1977. jan. 8. 1. p., febr. 5. 1. p., márc. 5. 1. p., ápr. 2. 2. p. Anyanyelvünk új szófűzése, mondatszerkezeti jelenségeinek bemutatása, értékelése. In: Mai magyar nyelvünk. Szerk. Grétsy László. Budapest, 45─73. 1977. Nagyobb az apjától? Magyar Nemzet febr. 13. 13. p. A nyelvtudomány jövőjéről. In: Vita a nyelvtudomány jövőjéről. Szerk. I. Gallasy Magdolna. ELTE NyelvtDolg 21. Budapest, 60─1. Anyanyelvi nevelésünk grammatikai alapjáról. Acta Academiae Pedagogicae Nyíregyháziensis Tomus 7/C, 169─76. Magasság és mélység. (Emlékezés Gombocz Zoltánra.) Magyar Nemzet jún. 12. 13. p. Az egyeztetés főbb kérdései a magyar nyelvben. Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből. Szerk. Rácz Endre─Szathmári István. Budapest, 35─77. = MNyTK 149. Budapest. Gombocz Zoltán magyar grammatikai munkássága. MNy LXXIII, 444─58. Az állítmány egyeztetése a gyűjtőnévi alannyal. Nyr CI, 385─402.
15
Csapdák a mondatszerkesztésben. In: Az anyanyelv az ember életében. Szerk. Bachát László. Budapest, 77─88. 1978. A történeti nyelvtudomány kérdéséhez. MNy LXXIV, 66─8. Kongruenz und Redundanz. AUB SLingu VIII, 19─27. Felszólalás az MTA Anyanyelvi és Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságának "A nyelvi-nyelvészeti ismeretterjesztés helyzete, feladata és lehetőségei" c. együttes ülésén. Nyr CII, 76─7. Mai magyar nyelvi gyakorlatok II. Szerk. Szemere Gyula. Budapest. "Látványos" szürkeség. In: Nyelvünk világa. Szerk. Kovalovszky Miklós. Budapest, 112─4. Orvoslásra szorul-e a fog? Uo. 211─3. Hová váltsunk jegyet? Uo. 225─7. Miután. Magyar Nemzet aug. 13. 13. p. Ferenc Ördög, Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. [Untersuchungen über Personennamen in den Landschaften Göcsej und Hetés.] Onoma XXI, 682─4. A jugoszláviai magyar nyelvű kémiatankönyvek nyelvhasználatáról. Oktatás és nevelés VI/26. (Szarvas Gábos Nyelvművelő Napok. Ada, 1978). Szabadka, 57─71. = Nyr CIII, 173─6. Éppen ellenkezőleg! Népszabadság nov. 26. 14. p. 1979. Édes Anyanyelvünk. Magyar Nemzet febr. 11. 13. p. Farkasszem. Édes Anyanyelvünk 1. 5─6. Dobostorta a mackóból. Édes Anyanyelvünk 2. 5. p. Házfelügyelő meg a Gondnok. Élet és Tudomány XXXIV, 554. p. Hiba van a kréta körül. Nyr CIII, 228─9. Móra Ferenc meg az ami. Édes Anyanyelvünk 3. 6. p. Rekontra. Magyar Nemzet okt. 14. 13. p. Das Schaffen von Zoltán Gombocz auf dem Gebiet der ungarischen Grammatik. AUB SLingu IX, 91─111. A gólt jelentő találat. Nyr CIII, 426─9. Névészeti terminológiai megjegyzések. Névtani Értesítő 2. 28─31. 1980. Korszerűbben. Magyar Nemzet febr. 10. 13. p. A homonimák szépirodalmi előfordulásairól. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből. Szerk. Rácz Endre─Szathmári István. Budapest, 157─206. Juhász Gyula: Szerelem? Édes Anyanyelvünk 1. 7. p.
16
"Információ"-özön. In: Új anyanyelvi kaleidoszkóp. Szerk. Felde Györgyi─Grétsy László. Budapest, 113. p. Találat? Uo. 160. p. Rövid-i-tsünk! Uo. 253. p. Nyelvművelés és grammatika. Magyar Nemzet jún. 1. 14. p. Grammatika és nyelvművelés. Magyar Nemzet jún. 6. 9. p. Mindent megvalósíthatunk? Édes Anyanyelvünk 2. 2. p. Nyelvművelő Kézikönyv I. Budapest. (Munkatárs.) Az állítmány egyeztetése a mennyiségjelzős alannyal a mondategységen belül. Nyr CIV, 257─73. Az anyanyelvi nevelés korszerűsítésének grammatikai megalapozásáról. Nyr CIV, 456─69. A magyar leíró nyelvtani kutatások helyzete és feladatai. NytudÉrt 104. Budapest, 61─75. Stand und Aufgaben der ungarischen deskriptiven grammatischen Forschungen. AUB SLingu XI, 11─30. 1981. Tolerancia? Magyar Nemzet márc. 8. 13. p. Töményebb lett a "feles"? Édes Anyanyelvünk 1. 4. p. Az állítmány egyeztetése a mennyiségjelzős alannyal a mondategység határán túl. Nyr CV, 134─45. Alkotott és kiállított személyiségek. Édes Anyanyelvünk 2. 1─2. Egy új összegzés nyelvművelésünk történetéről és főbb kérdéseiről. Nyr CV, 396─405. Számbeli egyeztetés halmozott jelzőjű főnevek mellett. In: Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Szerk. Hajdú Mihály─Kiss Jenő. Budapest, 211─8. A tulajdonnevek grammatikájáról. Névtani Értesítő 6. 55─60. 1982. Mondattani elemzések. 2., bőv. kiadás. Budapest, 179─369. Társszerző: Szemere Gyula. Barla Gyula: Nyelvtan, stílus, iskola. Édes Anyanyelvünk 2. 16. p. A nyelvtudós Arany. Édes Anyanyelvünk 3. 4. p. Előszó. In: Dolgozatok a magyar leíró nyelvtan köréből. ELTE NyelvtDolg 33. Budapest, 3─5. "Fáj a lábaim". (Az állítmány egyeztetése a többes számú birtokszóval). In: Hagyományápolás és megújulás. Debreceni Magyar Nyelvészeti Napok. Szerk. Sebestyén Árpád. Debrecen, 141─61. A tulajdonnevek és az egyeztetés. In: Név és társadalom. Szerk. Hajdú Mihály─Rácz Endre. MNyTK 160. 231─3. = Honismereti Tanulmányok VII, 231─3.
17
1983. Komitativitáció és kongruencia. (Az állítmány egyeztetése a társhatározós alannyal). MNy LXXIX, 129─37. Egyeztetés és szöveggrammatika. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből. Szerk. Rácz Endre─Szathmári István. Budapest, 249─95. Garmada. Magyar Nemzet aug. 14. 8. p. Változó nyelvünk a változó világban. Édes Anyanyelvünk 3. 4─5. Egy nyelvjárási inkongruencia beütései a köznyelvbe. MNy LXXIX, 416─20. A szenvedő jelentés felé? Nyr CVII, 394─7. A tapolcai járás földrajzi nevei c. kötetről. Horizont XI/2. 42─5. 1984. Sziszifuszi tolerancia. Magyar Nemzet febr. 3. 12. p. Szavak ─ sajtóhibából. Édes Anyanyelvünk 2. 5. p. Tájékoztató "A magyar nyelv történeti nyelvtana" munkálatairól: III. Tájékoztató a mondattani részhez. IV. Tájékoztató a szöveggrammatikai részhez. MNy LXXX, 142─4. Előszó "A szövegnyelvészet eredményei" című előadáshoz. In: Az új tantervek alapjai és tendenciái. Szerk. Bachát László─Fülöp Lajos─Szathmári István. OPI, Budapest, 101─2. Utószó Nagy Ferenc szövegtani előadásához. Uo. 21─3. Diáknyelvünk történetéből: A szecska. Édes Anyanyelvünk 3. 5. p. Diáknyelvünk múltjából: A szekunda. Édes Anyanyelvünk 4. 6. p. Az igei állítmány egyeztetése az és/s kötőszóval kapcsolt két alany után. In: Studia in honorem J. Balázs offerta a collegis et discipulis. Szerk. Szathmári István─Bencze Lóránt. Budapest, 229─41. Die Kongruenz des nachstehenden verbalen Prädikats mit zwei durch die Konjunktion és/s gekoppelten Subjekten. AUB SLingu XV, 189─98. 1985. Költői kétértelműségek. Édes Anyanyelvünk 1. 1. p. A gyes meg a gyed. Édes Anyanyelvünk 3. 5. p. A grammatika szerepe az anyanyelvi nevelésben. MNy LXXXI, 257─66. Beszámoló az "Adalékok a magyar, illetőleg a magyarországi nyelvtudomány történetéhez" című pályázat eredményéről. MNy LXXXI, 506─10. Az állítmány egyeztetése két vagy több egyes számú, halmozott alannyal a mondategység határán túl. Nyr CIX, 391─401. Nyelvművelő Kézikönyv II. Budapest. (Munkatárs.) A magyar nyelvtudomány helyzete, eredményei és tervei, különös tekintettel az egyetemi oktatásra. In: Magyar nyelv külföldieknek. A VI. magyar lektori konferencia anyaga. Szerk. Giay Béla. Budapest, 17─30.
18
1986. A csép, a maca meg a TESz. Névtani Értesítő 11. 14─8. A grammatika szerepe az anyanyelvi nevelésben. (Újraközlés). In: Az anyanyelvi nevelés korszerűsítésének áramában. Szerk. Bachát László─Fülöp Lajos─Szathmári István. Budapest, 103─27. Az anyanyelvi nevelés korszerűsítésének grammatikai megalapozásáról. In: Program az anyanyelvi nevelés továbbfejlesztésére. Szerk. Szende Aladár. Budapest, 112─29. Diáknyelvünk történetéből. A kicsapás. Édes Anyanyelvünk 4. 5. p. Tompa József köszöntése. MNy LXXXII, 494─7. 1987. Egy képző karrierje. Édes Anyanyelvünk. 1. 7. p. Aki színész. Édes Anyanyelvünk. 2. 5. p. A mai magyar nyelv változásai. MNy LXXXIII, 1─7. Diáknyelv Pápán a harmincas években. MNy LXXXIII, 145─56. "Jelenjél meg világosan." In: Nagy magyar nevelők. Rab István emlékezete. Veszprém, 135─9. Kis magyar nyelvtan. 7. átdolg. kiadás. Budapest. Társszerző: Takács Etel. Redundáns formák a magyar nyelv grammatikai rendszerében. MNy LXXXIII, 274─84. Számbeli egyeztetés a halmozott (mellérendelt) egyes számú főnevek névmásításában. Nyr CXI, 137─47. A magyar nyelvbeli egyeztetés főbb sajátságai. MNy LXXXIII, 500─7. Ki porából nőttél... Édes Anyanyelvünk 3. 5. p. Arany János különös egyeztetéséhez. Édes Anyanyelvünk 3. 6. p. 1988. Kálmán Béla hetvenöt éves. Magyar Nemzet febr. 29. 4. p. A pápai járás földrajzi nevei c. kötetről. Horizont XVI, 1. 29─35. Tárgyas vagy alanyi ragozás? Édes Anyanyelvünk 2. 4─5. Stílus és egyeztetés. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk. Kiss Jenő─Szűts László. Budapest, 797─802. Valóban remek rímek. Édes Anyanyelvünk 3. 8. p. Mit is mond a cinkeszó? Édes Anyanyelvünk 4. 5─6. Wortfolge und Kongruenz im Ungarischen. AUB SLingu XIX, 265─8. 1989. Eredő: eredet vagy eredmény? Népszava márc. 13. 6. p. "Életét vesztette, amikor..." (A baleseti híreknek egy újabb típusáról.) Édes Anyanyelvünk 1. 4─5. Meghalt Balázs János, a magyar és általános nyelvészet nagy tudósa. Magyar Nemzet márc. 23. 6. p.
19
Rejtett idézetek. Édes Anyanyelvünk 2. 4─5. Előttem szólott képviselőtársam. Népszabadság júl. 22. 9. p. Olvassák-e az olvasott embert? Népszabadság aug. 25. 9. p. Bánréti Zoltán: A megengedő kötőszók szintaktikájáról és szemantikájáról. ÁltNyT XVII, 380─4. Idézetek versekben. Édes Anyanyelvünk 3. 5. p. A hetési Piku és társai. (Személynevek mint táj- és típusjelölők.) In: Névtudomány és művelődéstörténet. A IV. magyar névtudományi konferencia előadásai. Szerk. Balogh Lajos─Ördögh Ferenc. Zalaegerszeg. = MNyTK 183. 259─63. A belehallás jelenségéről. Bevezetés. I. A harangok szava. Nyr CXIII, 426─35. Egy örökzöld téma új hajtásai. Édes Anyanyelvünk 4. 8─9. Az állítmány egyeztetése két vagy több (halmozott) egyes számú alannyal. In: Fejezetek a magyar leíró nyelvtan köréből. Szerk. Rácz Endre. Budapest, 9─55. 1990. Meghalt Tompa József. Magyar Nemzet ápr. 7. 10. p. Ismét jelentkezünk. Magyar Nemzet máj. 5. 8. p. A "Széchenyi emlékezeté"-nek két soráról. Édes Anyanyelvünk 2. 8. p. Tompa József 1905─1990. Édes Anyanyelvünk 2. 8. p. Anaforikus névmásaink számbeli egyeztetése. In: Emlékkönyv Zsilka János professzor hatvanadik születésnapjára. Szerk. Havas Ferenc─Horváth Katalin─Ladányi Mária. Budapest, 199─203. Megjegyzések az ún. kötőhangzó vitához. In: Studia in honorem K. Bolla oblata a collegis et discipulis. (EFF 3.) Szerk. Földi Éva. Budapest, 133─7. A belehallás jelenségéről II. A vonat, a kerekek zakatolása. Nyr CXIV, 143─50. 1991. Az egyeztetés a magyar nyelvben. Budapest. P. Balázs János (1910─1990). MNy LXXXVII, 116─8. Az újgrammatikától az új grammatikáig, avagy az analógia szerepe a nyelvésszé válásban. In: A nyelvészetről egyes szám első személyben. Szerk. BakróNagy Marianne─Kontra Miklós. Budapest, 225─30. A belehallás jelenségéről. III. Házi és vadállatok, tücskök, békák beszéde. Nyr CXV, 16─27. Kölcsey Ferenc: Huszt. Édes Anyanyelvünk 3. 9. p. Modális mellékmondatok. In: Hagyomány és újítás a mai magyar nyelv kutatásában. Szerk. Balázs Géza. ELTE NyelvtDolg 38. Budapest, 85─91. A belehallás jelenségéről. IV. A madarak éneke. Nyr CXV, 172─89. Valvád, valvátok. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály─Kiss Jenő. Budapest, 546─50.
20
Berrár Jolán mondattani munkássága. In: Tanulmányok a magyar nyelvtudomány történetének tárgyköréből. Szerk. Kiss Jenő─Szűts László. Budapest, 530─6. Szerkesztői munkásság A mai magyar nyelv. Budapest, 1968. Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Budapest, 1974. Társszerk. Szathmári István. Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből. Budapest, 1977. Társszerk. Szathmári István. Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből. Budapest, 1980. Társszerk. Szathmári István. Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből. Budapest, 1983. Társszerk. Szathmári István. Név és társadalom. A III. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai. MNyTK 160. Budapest, 1983. Társszerk. Hajdú Mihály. Fejezetek a magyar leíró nyelvtan köréből. Budapest, 1989. A magyar nyelv történeti nyelvtana. I. kötet. A korai ómagyar kor és előzményei. Főszerk. Benkő Loránd. Budapest, 1991. Társszerk. E. Abaffy Erzsébet. A Magyar Nemzet c. napilap Anyanyelvünk rovata. 1974─86, 1989. Szerkesztőbizottsági tevékenység Anyanyelvünk az iskolában I─III. 1953─56. Magyar Nyelvőr, 1960─92. Édes Anyanyelvünk, 1978─92. (A publikációs jegyzék az Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára [Bp., 1992, 281─99.] c. kötetben megjelent bibliográfia alapján készült.)
21
FÁBIÁN PÁL RÁCZ ENDRÉRŐL 1992 köd-gubában járó novemberének egy szomorú délutánján búcsúztunk el tanártársunktól és barátunktól, Rácz Endrétől. Felemelő és vigasztaló érzés azonban az, hogy a videotechnikának köszönhetően mégis látjuk őt a képernyőn, halljuk a hangját, amint életéről, munkásságáról vall. Amit mond, mind igaz, de talán nem lesz haszontalan az utókor számára, ha néhány részlet kiemelésével, egy-két mozzanat hangsúlyozásával árnyalni próbálom azt a képet, amely róla bennünk most él. A nyelvtudomány asztalára Rácz Endre bemutatkozó névjegyét, a XVl. századi magyar nyelvi becézésről írt bölcsészdoktori értekezését 1946-ban tette le, alig egy évvel a háborúból való kalandos hazakeveredése után. Maga a dolgozat nem jelent ugyan meg, de a nevek világához Rácz tanár úr egész életében hű maradt. Ezt mutatja kereken egy tucat névtani cikke. (L. őket a csatolt tüzetes bibliográfiában.) Névtani tárgykörű doktori értekezések munkálatait is nagy kedvvel irányította. A Rácz tanár úrral kapcsolatban leginkább számon tartott tudományterület azonban a leíró grammatika, ezen belül pedig a mondattan volt. Érdeklődésének ilyetén alakulásáról ő maga azt írja A nyelvészetről ─ egyes szám, első személyben című vallomáskötetében (Bp., 1991, 227─8), hogy budapesti főiskolai tanárságának évei (1950─1955) voltak rá döntő hatással: a főiskolán ugyanis leíró nyelvtant kellett tanítania. A kellett szót Rácz tanár úr használta említett visszaemlékezésében, én azonban (mint akkor is tanártársa) tanúsíthatom, hogy ez a munka a legkevésbé sem volt a számára kényszer: már akkor is az a tudományos probléma izgatta, hogy miképpen lehet a történeti és a leíró látásmódot egységes nyelvszemléletté ötvözni. Erről ő maga a következőket írta: "a nyelv állapotának minél egzaktabb, minél rendszerszerűbb ábrázolására törekedvén nem tévesztettem szem elől, hogy a szinkrón leírás nem lehet merev, nem áll éles ellentétben a diakróniával, hiszen a nyelvnek bármely adott állapota egyúttal egy állomás a nyelv fejlődésében, tele van keletkezőben lévő, illetőleg kiavuló elemekkel, átmeneti kategóriákkal, amelyek nemegyszer korábbi változásokat reprodukálnak" (i. m. 228). Ezt a felfogást nevezték később találóan "dinamikus szinkróniának". Ennek a jegyében születtek Rácz Endrének leíró grammatikai tanulmányai (tételesen l. őket a már említett bibliográfiában), és ez a szemlélet hatja át nagyszabású, Az egyeztetés a magyar nyelvben című monográfiáját is (Akadémiai Kiadó, 1991.). A dinamikus szinkrónia talaján áll a Rácz Endrétől szerkesztett A mai magyar nyelv című egyetemi tankönyv is, melynek mondattani fejezetét (az egész műnek csaknem a felét) ő írta (Tankönyvkiadó, 1968.). Gyorsan vál-
22
tozó világunkban szinte példátlan siker, hogy a 9. kiadás most (1994-ben) jelent meg. A Mai Magyar Nyelvi Tanszék grammatikai kutatócsoportját Rácz Endre az egyetemi leíró magyar nyelvészeti oktatás megújítása érdekében hozta létre. Az volt az elképzelése, hogy a csoportban megvitatott előterjesztések és felkérésre írt egyéb tanulmányok alapját képezhetik egy új egyetemi tankönyvnek. A másfél évtizedig tartó tervszerű munkának öt értékes (Szathmári Istvánnal együtt szerkesztett) kötet lett az eredménye: szófajtan és alaktan (1974), mondattan (1977), szókészlettan és jelentéstan (1980), szövegtan (1983), leíró nyelvtani fejezetek (1989). Nem hiányzott már sok egy új, teljes leíró magyar nyelvtan megalkotásához! Hogy annak mik lettek volna a vezérelvei, azt Rácz tanár úr többször részletesen kifejtette (pl.: MNy LXX, 380─96; NytudÉrt 104. 66─9). Ezek a megnyilatkozásai arra mutatnak, hogy idő jártával közel került hozzá a strukturalista iskolának a nyelv rendszerszerű vonásai kimutatására való törekvése, továbbá a generatív grammatikának transzformációs módszere. Annak az iskolának lett tehát a híve, amelyet a "klasszikus grammatika megújítása" névvel szokás illetni. Az egyeztetés kérdéseivel való foglalkozás ébresztette rá arra, hogy vizsgálódásai már túlmutatnak a mondatgrammatika keretein, ezért fokozatosan a szöveggrammatika kérdései felé fordult. Ez irányú vonzódásának az eredménye volt a már említett szövegtani tanulmánykötet megszerkesztése (1983). Már az 1950-es évek elején bekapcsolódott az akkoriban megújuló nyelvművelő mozgalmakba. Nyelvművelői tevékenységéről ─ hely híján ─ nem szólhatok részletesebben annál, mint amit ő maga mondott pályája emlékezetében. Csak azt teszem hozzá a szavaihoz, hogy nagyon fájlalta a Magyar Nemzetben éveken át vezetett rovatának elsorvasztását; nem maga miatt, hanem az ügy károsodásáért. Vigasztalhatta viszont az a siker, amelyet a Takács Etellel közösen írt Kis magyar nyelvtan hozott számára: 1959-ben jelent meg az első kiadás, aztán többször is felfrissítették, 1986-os, jelentősen korszerűsített változata pedig a mai napig forgalomban van. Lelkesen vett részt a 70-es évek második felében zajló tantervi reformmozgalmakban; az ún. egyetemközi kutatócsoportnak egyik irányító szelleme volt. Az egész mostanáig használt általános iskolai és középiskolai tankönyvek sikere jó részben neki köszönhető. Munkásságában fontos témaváltásnak tartotta Rácz Endre azt, hogy a Nyelvtudományi Intézet kérésére a 70-es évek végétől vállalta a magyar történeti nyelvtan munkálataiban való részvételt: az ő feladata lett a mondattani és a szöveggrammatikai fejezetek kidolgozásának az irányítása. A maga szempontjából ő ezt nyilván másképp látta és érezte, én azonban (valószínűleg másokkal együtt) egy pillanatig se tartottam a részéről ezt valamiféle pályamódosításnak, hiszen kiváló nyelvtörténeti iskolázottsága, párosulva széles körű grammatikai tájékozottságával, mintegy predestinálta őt erre a feladatra.
23
Tévedés lenne, ha azt hinné bárki is, hogy Bandi bátyánk csak a grammatika hűvös rendszerét értékelte a nyelvben. Mi, akik kollégái voltunk, s tanítványai, akik hallgathatták előadásait, részt vehettek szemináriumain, tudjuk, hogy gyönyörűségét is lelte a nyelv ezerarcúságában. Ezért foglalkozott oly szívesen a becézőnevekkel, az ikerítéssel; ezért lett kedves témája a homonímia, melynek szépirodalmi vonatkozásait nála alaposabban senki sem tárta föl még eddig; és ezért írt négy szebbnél szebb tanulmányt A belehallás jelenségéről (vö. Nyr.113., 114. és 115. évf.). Tömérdek verset tudott, kedves költőit (pl. József Attilát) gyakran idézte előadásain. Soha sem elégedett meg semmitmondó, sablonos, csinált példaanyaggal, hanem képes volt napokig keresgélni a magyar irodalomban, hogy onnan vett találó és szép példával szemléltethesse a vizsgált nyelvi jelenséget. Szerteágazó közéleti szereplésében mindig az őszinte segíteni akarás vezette. Utolsó pályaképében, amelyet valamilyen hivatalos célra készített, kitüntetései és elismerései közül csak kettőt említett meg: a Pais Dezső-díjat és a Pro Universitate emlékérmet, megvallva ezzel azt, hogy a tudomány művelését és az ifjúság nevelését ítélte élete értelmének. Budapest, 1994. november
24
Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a múlt század 70-es éveiben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a folytatásra, a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatcím megváltoztatását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de e hiteles forrásanyag segítheti a jövő szakembereit, hogy reálisabb képet alkossanak. Szakmai és emberi indíttatásból az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával 1975-ben kezdtem pályatársaimról felvételeket készíteni. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük 1986 és 2000 között. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik kedves tanítványi visszaemlékezéssekkel, szakmai értékeléssel, méltatással járultak hozzá a nemes cél és szándék megvalósításához. Sajnálom, hogy pályatársaim közül többen nemet mondtak felkérésemnek, különböző okok miatt nem vállalták a felvételt. A videofelvételen megörökített “külsőből”, a lélek tükreként ismert arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból ránk sugárzó emberi habitus hatása lenyűgözőbb minden írott szövegnél. Látva, hallgatva és olvasva a XX. század utolsó negyedének nyelvészeit még nagyobb időtávolban is emberi közelségbe kerülnek. Egy történelmileg “rázós”, emberpróbáló korszaknak, lényegében az elmúlt század második felének voltak (voltunk) szellemi munkásai. A Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások nemcsak érdekes látvány, “hallvány” és olvasmány, hanem fontos kortörténeti dokumentum is az utánunk jövő értelmiségiek számára. Budapest, 1994. nov. 15. – 1998. jan. 27. – 2001. nov. 15. – 2004. jan. 29. Bolla Kálmán
25
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK (Újabb felvételek) folytatás a hátsó borítóról 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS 57. SUBOSITS ISTVÁN 58. H. TÓTH IMRE 59. BÉKÉSI IMRE 60. ÉDER ZOLTÁN 61. BÜKY LÁSZLÓ 62. RÉDEI KÁROLY 63. SZÉPE GYÖRGY 64. SZABÓ JÓZSEF 65. RÓNA-TAS ANDRÁS 66. SZENDE TAMÁS 67. ADAMIK TAMÁS 68. BENCÉDY JÓZSEF 69. WACHA IMRE 70. BOLLA KÁLMÁN Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 15., 17., 19., 23., 24., 26., 27., 28., 29., 31., 33., 34., 35., 37., 38., 39., 40., 42., 43., 44., 48., 49., 51., 52., 53., 54., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 67., 70.
26
MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA
27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY ***
folytatás a belső borítón
27
28
