Magyar {llam- és jogtörténet 3.
A rendi mag{njog II. Dologi jog
dolog és vagyon Dolog: jogi értelemben minden testi t{rgy, amely jogviszonynak ön{lló t{rgya lehet. A korabeli magyar jogi terminológi{ban a dolog megfelelője a jósz{g volt, amely vagyont, jogot, fizikai t{rgyat egyar{nt jelentett - teh{t • a materi{lis értelemben vett testi t{rgyaktól, a dolgoktól (res) megkülönböztették • az immateri{lis értelemben vett testetlen t{rgyakat, azaz a jogokat. Ilyen péld{ul a haszonélvezeti jog, a vad{szati és a hal{szati jog. Ezek a jogok, nem tekinthetők testi t{rgynak, de a természetes személy sz{m{ra mégis meghat{rozó erővel bírnak vagyoni viszonyait illetően. A vagyon bizonyos közös cél szolg{lat{ra rendelt, gazdas{gi érdekű (dologi és kötelmi) jogok, illetve kötelezettségek összessége.
a dolgok fajai A szok{sjogi szab{lyok rendelkezéseinek és a törvényeknek megfelelően a dolgokat különbözőképpen lehet csoportosítani. A szok{sjog, a törvény, illetve a kir{lyi kiv{lts{glevelek egyes jósz{gokat kivettek azon dolgok köréből, amelyek jogügyletek t{rgyai (vagyis forgalomképesek) lehettek. Forgalmon kívüli dolgoknak tekintették • a k{nonjogi szab{lyok értelmében az ún. szentelt, azaz az egyh{z haszn{lat{ra rendelt dolgokat: templomok, k{poln{k, szertart{si kellékek stb. • az egyh{z sz{m{ra rendelt javakat is − e vonatkoz{sban érvényesült Magyarorsz{gon is a holtkézi jog (manus mortua) intézménye, amely azt jelentette, hogy ha egy dolog egyszer az egyh{z tulajdon{ba került, onnan nem kerülhetett ki, még hűtlenség esetében sem. • az ún. kincst{ri javak, amelyeket a kir{ly és az udvartart{sa sz{m{ra rendeltek • a v{rmegyékben, a közösség jav{ra rendelt v{rmegyeh{z, szabad kir{lyi v{rosokban a v{rosi fundus.
ingók A magyar rendi mag{n jog ingóés ingatlanfogalma nem egyezett a római jogi meghat{roz{ssal. Ingó dolognak minősült az a t{rgy, amely mozog, vagy {llagsérelem nélkül elmozdítható (pénz, ruh{k, barmok) !! Ingónak minősül a z{logba
adott ingatlan !! De ingatlannak minősült: – a legal{bb 50 lóból {lló ménes, – a könyvt{r, – ősi pénz (az az összeg, amely ősi birtok elad{s{ból sz{rmazott.)
ingatlan Ingatlan az a dolog, mely {llagsérelem nélkül nem mozdítható el (a föld, a rajta épült épület); de a 18. sz{zadi jogban ingatlannak minősült minden olyan vagyont{rgy is, amely az ingatlanhoz tartozott és annak rendes megműveléséhez szükséges volt (fundus instructus – gazdas{gi eszközök, illetve a föld megműveléséhez szükséges {llat{llom{ny). Középkori jogrendszerünk az ingatlan fogalm{n belül éles különbséget tett, paraszti, v{rosi és nemesi iningatlan között.
a paraszti földbirtok 1. a paraszti birtok a községi földközösségből fejlődött ki − a falu kollektív tulajdonosa volt a hozz{ tartozó ingatlanoknak, de a sz{ntó és a rét (évenkénti oszt{ssal) egyéni haszn{latba, azaz az egyes csal{dok birtok{ba ment {t, míg a legelő, az erdő és a vizek tov{bbra is közös haszn{latban maradtak. 2. később a faluközösséget alkotó csal{dok igyekeztek kikerülni az évenkénti földoszt{sból – tkp. a sz{ntó és a rét az egyes csal{dok tulajdon{ba ment {t, amely a faluközösség felboml{s{t eredményezte. 3. a földközösség felboml{sa egybeesett az előkelők földigény-növekedésével – a nemesek elvették a birtokaik szomszéds{g{ban lévő bomló faluközösségek földjeit – parasztok védelemért a legközelebbi földesúrhoz fordultak, felaj{nlva földjeiket - ezzel a paraszti tulajdon nemesi tulajdonn{ v{ltozott, és a paraszt gyakran ugyanazt a földet kapta vissza megművelésre. - a paraszt elvesztette tulajdonjog{t, csak az adott birtok haszn{lati joga volt az övé, amelynek haszn{lat{ért termény-, munka- és pénzj{radékkal tartozott földesur{nak – úrbéri szerződések.
a paraszti földbirtok (2) 4. a jogilag egységes jobb{gys{g kialakul{s{t (13. sz.) követően a paraszti birtok megítélése lényeges v{ltoz{sokon ment {t: a jobb{gy az {ltala megművelt urb{ri{lis teleknek csak (örök)haszn{lója volt, melyért meghat{rozott szolg{ltat{sokkal tartozott. 5. a török hódolts{got követően, illetve M{ria Terézi{nak 1767-ben kiadott urb{rium{t követően v{ltozott a helyzet: elfogadott{ v{lt, hogy meghat{rozott keretek között a jobb{gy korl{tozott (quasi)tulajdonnal is rendelkezhetett.
a polg{rok ingatlanai A v{rosok kollektíve nemeseknek voltak tekintendők, így nemesi jósz{gokkal rendelkezhettek – de a kir{ly főtulajdonjoga (fiscalitas) a v{rosokban nem érvényesült. Az egyes v{rosi polg{roknak lehet ingatlantulajdonuk, elsősorban a v{rosok területén – de voltak polg{rok nemesi jósz{ggal is. Több v{rosban az ingatlan-tulajdon léte (esetleg 1 évi békés birtokl{s) volt a v{rosi polg{rjog elnyerésének a feltétele. M{s v{rosokban a polg{rjog megszerzése előfeltétele volt az ingatlannal való rendelkezésnek. Többnyire szabad rendelkezés érvényesült, de esetleg a polg{r „ősi birtok{n{l” a csal{d jogai érvényesülhettek. A „szerzett javakkal” szabadon rendelkezhettek élők között és hal{l esetére. Sok helyen a szomszédoknak, polg{rt{rsaknak „elővételi joga” volt az ingatlan elidegenítése sor{n.
Örökös és végrendelet nélküli hal{l esetén az ingatlan a v{ros közösségére sz{llt.
ősi javak A nemesi jósz{gok eredete szerint különböztettek ősi és szerzett, ezen belül adom{nybirtok és v{s{rolt jósz{g között. Ősi, örökölt (bona avitica) az a kötött dolog, amely elidegeníthetetlen, megterhelhetetlen és felmenőről lemenőre legal{bb egyszer törvényes öröklés útj{n sz{llt {t, vagy oszt{lyra bocs{tott{k. Az ősi vagyonban nemcsak az első szerző, hanem az összes utód joga megtestesült. az ősi birtokot kezén tartó természetes személy saj{tos tulajdonos − rendelkezési joga az ősi birtokon rendkívül korl{tozott: • el nem idegeníthette, csak abban az esetben, ha az öröklésre jogosultak, az ún. oszt{lyos atyafiak ehhez hozz{j{rultak. • időlegesen sem idegeníthette el, z{logba sem adhatta az oszt{lyos atyafiak előzetes hozz{j{rul{sa nélkül.
ősi javak (2) E szigorú szab{ly alól csak két kivételt ismertek: • a végszükség esetét, amikor hal{los ítélettől vagy hadifogs{gból a birtokot kezén tartó csak úgy szabadulhatott, ha ősi birtok{t {ruba bocs{totta, s a megv{lt{shoz szükséges pénzt csak így tudta megszerezni. • ha az ősi birtok értékének növelése célj{ból a birtok egy részét azért idegenítették el, hogy az ezért kapott pénzt a maradék ősi birtokba fektessék be, így annak értékét jelentős mértékben megnöveljék.
szerzett vagyon Szerzett vagyonnak tekintették azt a jósz{got, melyet a tulajdonos saj{t maga v{s{rolt, adom{nyba kapott vagy elbirtokolt. Szerzett birtok felett tulajdonosa szabadon rendelkezett élők között és hal{la esetére egyar{nt (Tr. 1. 57.). Ha valaki életében nem rendelkezett, a szerzemény utódaira sz{llt, s ezzel a szerzett birtok ősivé alakult {t. Az apa végrendeleti úton gyermekeit csak azok rendkívül súlyos visszaélése esetén z{rhatta ki az öröklésből.
Nem lehetett szerzeménynek tekinteni azt a birtokot, amelyet ősi birtok elad{s{ból eredő pénzen v{s{roltak - az így v{s{rolt birtok ősi birtoknak sz{mított, függetlenül attól, hogy formailag új szerzemény volt (1723: 49. tc.).
adom{nybirtok Adom{nybirtok az, ami kir{lyi vagy n{dori adom{nyoz{sból eredt. Azért különböztették meg a nem adom{nyos, v{s{rolt birtoktól, mert az adom{nybirtokban benne rejlett a kir{ly, a Szent Korona (fiscus) joga (fiscalitas) is. Az adom{nylevél egyik nélkülözhetetlen z{radéka meghat{rozta, hogy az adom{nybirtokot kik örökölhették. Az adom{nylevélben meghat{rozott örökösök hi{ny{ban, az adom{nybirtok visszasz{llt a koron{ra. Tipikusan csak a fiúk sz{m{ra adom{nyozt{k kir{lyaink a birtokot. (De volt mindkét {gra kiterjedő adom{ny is.) Előbbi esetben, ha a fi{g kihalt, a birtok visszasz{llt a koron{ra (ius regium), hi{ba voltak nő{gi rokonok. A kir{ly abba nem szólt bele, hogy fiúk életében a le{nyok is örökölhessenek. Az első szerzőnek jog{ban {llt az adom{nybirtok öröklésében le{nyait is részesíteni (végrendeletében), de ez a jog csak addig élt, ameddig voltak fi{gi örökösök.
a nemesi jósz{g A nemesi jósz{g teh{t • ősi, vagy • adom{nyos, vagy • saj{t pénzen szerzett birtokból {llhatott, amelyet jobb{gyi szolg{ltat{sok nem terheltek, de amely több tekintetben korl{tozott volt. A nemesi jósz{ghoz az évsz{zadok sor{n meghat{rozott vagyoni jogok, ún. kir{lyi kisebb haszonvételek is j{rultak. (kocsmatart{s és a mész{rszéktart{s joga, malomjog, a p{linkafőzés joga, valamint a kir{lyi privilégiumokkal biztosított v{s{rtart{s joga) E jogok gyakorl{sa évsz{zadok alatt sokat v{ltozott. (többségüket 1848-ban eltörölték, de a malomtart{s jog{nak kiv{lts{ga még a polg{ri kor mag{njog{ban is fellelhető volt.)
a jósz{gok értéke - közbecsű A vagyont{rgyak fontoss{ga miatt minden dolognak valamilyen értéket tulajdonítottak, melyet Werbőczi a dolgok becsűjének nevezett. Rendi jogunk a dolog értékének h{rom fajt{j{t ismerte: a közbecsűt, az örökbecsűt és az igazbecsűt. A közbecsű érték (aestimatio communis) az ingóknak és ingatlanoknak a bírói gyakorlatban, a 16. sz{zad elejére kialakult {llandó értéke volt. A régebbi bírói gyakorlat szerint, ha ismerték a szóban forgó vagyont{rgy ({lt. ingatlan) évi hozadék{t, akkor ennek tízszeresét tartott{k a dolog közbecsű értékének. Később m{r nem {llapított{k meg az évi hozadékot, hanem a t{bl{zatokban foglalt közbecsű értékeket alkalmaztak. A közbecsű érték megmerevedését jól mutatja, hogy a Tripartitum (1. 133.). közzétett egy közbecsű értékt{bl{zatot. Nb. A 16. sz{zadtól kezdve a közbecsű érték a nagyar{nyú infl{ció következtében egyre t{volodott a szóban forgó vagyont{rgy valódi értékétől.
a közbecsű érték jelentősége A Tripartitumban megtal{lható közbecsű t{bla szerint pl. : • egy lakott, megművelt jobb{gytelek közbecsű értéke egy m{rka (négy aranyforint), • az elhagyott jobb{gytelek közbecsű értéke egy arany forint volt.
A közbecsű jelentősége: o a bírós{gok leggyakrabban ezt a közbecsű értéket alkalmazt{k a bírs{gok, a perköltségek, az adóss{g meghat{roz{sakor; o a közbecsű értékének megfelelően foglalt{k le és adt{k z{logba az elmarasztaltak vagyon{t; o fej- vagy jósz{gvesztő ítélet esetében a lefoglalt csal{di jósz{gok közbecsű értéken voltak visszav{lthatók; o közbecsű értékben adt{k ki a le{nyoknak a le{nynegyedet, az özvegyeknek a hitbért.
örökbecsű érték Az örökbecsű értéket (aestimatio perennalis) csak az ingatlanokn{l alkalmazt{k. Értéke pontosan tízszerese volt a közbecsűnek. Csak kivételesen, büntetőszankcióként ítélték meg: • a büntetőszankció jelleg érvényesült és ezért örökbecsűben marasztalt{k azt, aki hatalmaskodva szerzett mag{nak birtokot h{z{ra, jósz{g{ra vagy egyh{zi birtokra. • örökbecsűben marasztalt{k azt is, aki m{st el nem követett hűtlenséggel v{dolt, s ezen a címen akarta mag{nak megszerezni a bev{dolt birtok{t. Egy esetben nem büntetőszankcióként is megjelent: • ha a szerződő felek kölcsönösen örökbecsűben {llapodtak meg.
igazbecsű Az igazbecsű (aestimatio condignum) azaz a mélt{nyos érték (condignum praetium) a gyakorlatban nem volt m{s, mint a piaci {r. M{r Werbőczi is említi, de 18. sz{zad gyakorlat{ban, midőn a közbecsű érték lassanként jelentőségét veszítette, a bírói gyakorlat a közbecsű helyett egyre következetesebben az igazbecsűt alkalmazta ítéleteiben.
a birtok A birtok (possessio) a középkori jog felfog{s szerint egy jogilag védett tényleges {llapot valamilyen vagyont{rgy felett. A középkori jogrendszerekben {ltal{ban, így a magyarban sem alakult ki éles különbség a birtok és a tulajdon között, mint az a római jogban élt. Az ingatlanok egyéni tulajdonjoga nem volt korl{tlan, mert egyrészt a nemzetségi jog, m{srészt az {llam korl{tozta, bizonytalan volt a védelemre jogosult személye, s emiatt a korabeli jog elsődlegesen a birtokot védte, a birtokban ülő részesült fokozott (jog)védelemben, és ő alkalmazhatott önhatalmat is. Birtokos: aki valamely fekvő jósz{got részben jövedelmének beszedésére, részben a jobb{gyi szolg{ltat{sok teljesítésére nyilv{n, valós{gos és békés uralm{ban tart. (Tr. 1. 67.) A magyar jogrendszerben a birtok, a posessio kifejezést tov{bbi két értelemben haszn{lt{k: 1. „a birtok valamely ingó vagy ingatlan dolog uralma, haszn{lata és korm{nyz{sa”; 2. „a ius possessionarium alatt {ltal{ban a v{rakat, kastélyokat, erősségeket, v{rosokat, mezőv{rosokat, falvakat, birtokrészeket, földeket, réteket, erdőket és puszt{kat kell érteni.” (Tr. 1. 24.)
a birtokos jogai A birtokost megillető jogosults{gok: • a birtokosnak jog{ban {llt a t{madót, aki őt a birtok{ból ki akarta vetni, erőszakkal is elűzni − érvényesül a „vim vi repellere” elve. • ha a jogtalan t{madó a birtokost kivetette birtok{ból, a kivetés időpontj{tól sz{mított egy éven belül a birtokos erővel is visszaszerezhette birtok{t (Tr. 1. 68.). Tov{bbi előnyök: • a birtokosnak nem kellett igazolnia birtokl{s{nak jogcímét − a vélelem amellett szólt, hogy a birtokos jogosan tartja kezében a birtokot − vagyis a birtokban lévőt nem terhelte a bizonyít{si kötelezettség: a bizonyít{si teher mindig arra h{rult, aki kívül{lló volt, aki be akart jutni a birtokba. Ennek kellett az erősebb jogot bizonyítania. • A jóhiszemű birtokosnak joga volt a dolog gyümölcsére. Ezt tőle a tulajdonos sem perelhette vissza.
rosszhiszemű birtokosok Werbőczi szerint a magyar jogban h{rom esetben volt jelentősége a birtokos rosszhiszeműségének. • rosszhiszeműnek minősült a birtokos, aki nem akarta elfogadni a szerződéses vagy törvényes z{logjoggal biztosított tartoz{s teljesítését azért, hogy a z{logbirtokot tov{bbra is a kezében tarthassa, élvezze annak gyümölcseit. • rosszhiszemű volt tov{bb{ az az özvegy, aki megtagadta a hitbér elfogad{s{t, hogy tov{bbra is élvezze férje birtok{t.
(az ilyen rosszhiszemű birtokosok nemcsak a birtokot, de követelésüket is elveszítették.) • rosszhiszeműnek minősültek azok a birtokosok is, akik maguknak jogtalanul kincst{ri javadalmakat foglaltak el.
Ez a rosszhiszemű magatart{s sz{z évelteltével örököseiknek m{r nem {rtott. A sz{z év letelte előtt a kir{ly eladom{nyozhatta a jogtalanul bírt jósz{got.
az elévülés és elbirtokl{s Az elévülés és az elbirtokl{s két egym{st kiegészítő jogintézmény. Amíg az elévülés időmúl{shoz kötött jogvesztést jelent az egyik félnek, addig az elbirtokl{s időmúl{shoz kötött jogszerzés a m{sik félnél. A magyar rendi jogban az elévülés a kereseti jog elvesztését, míg az elbirtokl{s, az elbirtokl{s előnyeinek a megszerzését jelentette: az elbirtokló erősebb birtokl{st szerzett, ami jogcímmé v{lt a tulajdon megszerzésére: új adom{nyt kérhetett a tulajdonjog biztosít{s{ra. a magyar jogban az elbirtokló teh{t nem szerez tulajdont (!!), és a tulajdonos nem veszíti el tulajdon{t - így ha b{rmilyen úton-módon (ak{r kiűzéssel) a tulajdonoshoz visszakerült a tőle elbirtokolt dolog, akkor tulajdonjoga teljes egészében feléledt, az elbirtokló ezen a címen nem indíthatott pert.
az elbirtokl{s feltételei Ahhoz, hogy az elbirtokl{s megvalósuljon, meghat{rozott feltételeknek együttesen kellett teljesülniük: • elbirtokolhatónak kellett lenni a dolognak, • meghat{rozott időnek el kellett telnie, • zavartalanul kellett birtokolni a szóban forgó vagyont{rgyat. 1. Nem volt elbirtokolható rendi jogunkban • az oszt{lyos atyafiak között az oszt{lyrész (idegen elbirtokolhatott oszt{lyrészt) • a hitbér és a le{nynegyed, • a z{logbirtok, • a szomszédok közti telekhat{r.
az elbirtokl{s feltételei (2) 2. Az elbirtokl{shoz meghat{rozott időnek is el kellett telnie - különböző birtoktípusok elbirtokl{s{n{l különböző elbirtokl{si időt hat{rozott meg: •
• • • •
kir{lyi birtokok, koronajósz{gok csak 100 esztendő alatt voltak elbirtokolhatók, egyh{zi javak 40 év, nemesi jósz{gok 32 év, v{rosi birtokok 12 év alatt, (tal{n Werbőczi itt téves időt adott meg, mert v{rosi javakban egy év és egy nap volt az elbirtokl{si idő) a paraszti birtokban egy év és egy nap.
Az elbirtokl{si időben jogutódl{snak volt helye, ami azt jelentette, hogy az eltelt idő {tsz{llt az örökhagyóról az örökösre, az eladóról a vevőre, az elaj{ndékozóról a megaj{ndékozottra.
3. Zavartalannak kellett lennie a birtokl{snak a birtokl{st kétféle módon lehetett megzavarni: • ténylegesen (de facto), amikor a birtokost kivetették a birtok{ból; • jogilag (de iure), amelynek h{rom v{ltozat{t ismerték: a tiltakoz{st, a bírói megintést és a perindít{st.
az elbirtokl{s feltételei (3) a. Tiltakoz{s - a tulajdonos megjelent valamelyik hiteles hely előtt, s ott jegyzőkönyvbe mondta jogfenntartó nyilatkozat{t. b. Bírói megintés - a tulajdonos az orsz{g valamelyik nagybírój{hoz fordult, s tőle bírói parancsot eszközölt ki a birtokban ülőhöz címezve, amely bírói parancsban a nagybíró felszólította a birtokban ülőt, hogy adja {t a birtokot a parancsot kieszközlőnek – rendeltetése az, hogy ha el lehet kerülni a pert, akkor arra ne kerüljön sor. c. Perindít{s - a tulajdonos keresetlevelet nyújtott be a bírós{ghoz – a keresetlevél benyújt{sakor kellő gondoss{ggal kellett elj{rni, mert ha a perindítónak nem {lltak a rendelkezésére mindazon bizonyítékok, amelyekben saj{t igaz{t maradéktalanul al{ tudta t{masztani, akkor elveszítette a pert, be{llt a res iudicata, az ítélt dolog esete, ami azt jelenti, hogy még egyszer ugyanabban az ügyben pert indítani nem lehet.
(Utóbbi esetben a birtokos a kir{lyhoz fordulhatott adom{nylevélért, amivel tulajdonjog{t is bizonyítani tudta.)
az elbirtokl{s nyugv{sa és megszakad{sa A. A birtokl{s megzavar{s{nak mindegyik fenti esetében az elbirtokl{s megszakadt (az addig eltelt idő elveszett, s abban a pillanatban új elbirtokl{s kezdődött). B. Az elbirtokl{s nyugv{s{nak két fő típusa volt: 1. Szünetelt az elbirtokl{s orsz{gosan, ha azt időben később alkotott törvény visszaható hat{llyal rendelte el. Az orsz{gos nyugv{snak rendi jogunkban mindig konkrét rendelkezés volt az alapja. Ezek az orsz{gos nyugv{sok rendszerint külső vagy belső h{borúhoz tapadtak. 2. Nyugodott az elbirtokl{s egy adott birtokra vonatkozóan, • ha az apa hadifogs{gban vagy sz{műzetésben volt, és otthon nem volt a jog megvédésére alkalmas csal{dtag, • abban az esetben is, ha az {rva a 16. életévét még nem töltötte be.
(a nyugv{s kezdete előtti és a nyugv{s befejezése ut{ni időt össze kell adni.)
a tulajdon Rendi jogunk a tulajdont egy dolog felett fenn{lló jogi hatalomként fogta fel, ami elsősorban ingatlanok felett nem volt korl{tlan, hiszen gyakran előfordult, hogy a tulajdon részelemei nem feltétlenül egy kézben összpontosultak: a tulajdon tartalmi elemei, mint a birtokl{s, a haszn{lat és a hasznok szedésének a joga gyakran elv{lt az élők között és hal{l esetére szóló rendelkezési jogtól és ilyenkor különböző személyek jog{ban {llt ezek gyakorl{sa. A jogok gyakori megoszt{sa • eleinte a nemzetségi sz{ll{s birtok rendszeréből, • később pedig a kir{lyok birtokadom{nyozó gyakorlat{ból (a fiscalitasból) következett.
sz{ll{sbirtok 1. a letelepedéskor kialakult sz{ll{sbirtok a nemzetség közös tulajdon{t képezte, melyet a nemzetséghez tartozó csal{dok között osztottak szét, s ennek nyom{n létrejött az egyéni birtok rendszere is. a nemzetségi kötelék ereje az egész rendi korszakon keresztül képes volt megakad{lyozni, hogy a sz{ll{sbirtok vagy annak egy meghat{rozott része kikerüljön a nemzetség tulajdon{ból.
adom{nybirtok 2. az uralkodók az adom{nyozott földekre fenntartottak bizonyos kir{lyi jogokat, s így annak tulajdoni viszonyai alapjaiban tértek el a sz{ll{sbirtok tulajdoni helyzetétől. az adom{nybirtok főtulajdonosa mindig a kir{ly volt, akinek jog{ban {llt a tulajdon{t képező birtokot hat{rozott időre eladom{nyozni, azaz a birtok haszn{lati jog{t m{sra {truh{zni anélkül, hogy a tulajdonjogot is {tadta volna - a haszn{lati jog {tengedése meghat{rozott időre történhetett, de legfeljebb a megadom{nyozott élete végéig tarthatott. a későbbi fejlődésnek köszönhető, hogy a megadom{nyozottak igyekeztek az adom{nybirtokot lemenőik sz{m{ra tov{bbra is biztosítani, így lassan lehetővé v{lt az adom{nybirtok öröklése. Ezt az adom{nylevélben rögzítették, és pontosan meghat{rozt{k az öröklési rendet.
nemzetség vs. kir{ly amikor megjelent az adom{nybirtok, azonnal megindult a nemzetségek azon törekvése, hogy az adom{nybirtokot annak a nemzetségnek a sz{m{ra biztosíts{k, amelynek tagja azt a kir{lytól megnyerte hosszú küzdelem kezdődött az uralkodó és a nemzetségek között a két eltérő birtoktípus összevegyítésére. Végeredményként a 13. sz{zadra megfigyelhető, hogy élesen elkülönült egym{stól a nemzetségi jog és a kir{lyijog, ami a tulajdonjog szempontj{ból arra az eredményre vezetett, hogy • a sz{ll{sbirtok tulajdonosa mindig a nemzetség volt, a birtokos, illetve a haszn{lati jogjogosultja pedig az a férfi, aki a birtokot éppen a kezében tartotta. • az adom{nybirtok főtulajdonosa a kir{ly, és a megadom{nyozott lett a birtokos. Egy idő ut{n a nemzetség tagjai szerették volna az adom{nybirtokot is a saj{t nemzetségi hatalmukba vonni.
az ősi birtok Ugyanakkor a sz{ll{sbirtokokon érvényesülő nemzetségi tulajdon- és birtokjog nem tartalmazza a szabad rendelkezési jogot, hiszen ezzel a nemzetség tulajdon{ban lévő „ősi” sz{ll{sterület idegen kezére kerülhetett volna. Az adom{nybirtokokon a kir{ly előbb korl{tozta az oldal{gi rokonok (nemzetség) öröklését, majd szabad rendelkezést adott a kir{lyi servienseknek, ha nincs fiú utóduk. (I. Aranybulla) Mintegy m{sfél sz{zados küzdelem sor{n a nemzetségi érdekek képviselői kiharcolt{k azt a jogot, hogy lemenők hi{ny{ban, a birtok a nemzetség oldal{gi férfi rokonaira sz{llt meghat{rozott öröklési szab{lyok szerint. Ezt mondta ki az 1351. évi törvény, amely eltörölte – az első Aranybulla 4. cikkében biztosított – a szabad rendelkezési jogot, s biztosította a nemzetségek sz{m{ra az ősi birtokot, az ősiséget (1351: 11. tc.).
hűbéries adom{nybirtok Ugyanakkor ellentétes tendenciaként a nyugati hűbéri jog hat{s{ra lehetővé v{lt haz{nkban is, hogy a megadom{nyozott, amennyiben nagy földbirtokra tett szert, saj{t híveinek, katon{inak tov{bbi adom{nyt tegyen. Így jött létre a mag{nadom{ny. Ez azt jelentette, hogy a tulajdon a kir{lyé, a rendelkezési jog a megadom{nyozotté, a birtokl{si jog pedig azé, aki tényleges birtok{ban tartja az ingatlant. (Nyugat-Európ{ban ez a hűbéri l{ncolat kialakul{s{t eredményezte.)
Magyarorsz{gon a hűbéri hierarchia kialakul{s{t a nemzetségek erős joga megakad{lyozta, hisz meg tudt{k g{tolni azt, hogy mag{nadom{ny révén a birtok nemzetségen kívüli idegen kezére kerüljön.
magyar tulajdonviszony-rendszer A Nyugat-Európ{ban érvényesülő hűbériség egyes elemei teh{t Magyarorsz{gon elegyedtek az ősi, nemzetségi öröklési szab{lyokkal, amiből kialakult az a SAJ[TOS MAGYAR TULAJDONVISZONY-RENDSZER, amely egy csal{don belül egyesítette a (1) hűbéries adom{nyrendszer és a (2) nagycsal{di-nemzetségi kötöttségi rendszer meghat{rozó elemeit. + mindezt tov{bb bonyolította a földesúri hatalomból folyó (3) urb{ri{lis kötöttség, amelynek értelmében a földesúr tulajdon{t képezte a jobb{gyoknak művelésre {tadott urb{ri{lis telek: ezt a jobb{gyok haszn{latba kapt{k, uruk beleegyezése nélkül nem idegeníthették el, nem örökíthették, nem oszthatt{k fel egym{s között. – a valós{gban azonban a jobb{gyok ugyanúgy magukénak tekintették a földet, mint a földesuruk. –
h{rmas kötöttség Magyarorsz{gon is élt teh{t az osztott tulajdoni rendszer egy saj{tos v{ltozata, de a nyugati hűbéries jellegre r{épült a magyar nemzetségi és urb{ri{lis kötöttségi rendszer. A magyar tulajdont h{rmas kötöttség terhelte (az avicitas, a ius regium és az urbari{lis rendszer), amelyet még színesítettek az osztott tulajdoni viszonyok is.
ősiség - avicitas A rendi jog szerint a korl{tlan jogú rendelkezés csak az ingókra és a szerzett ingatlanokra terjedt ki. Az ősi ingatlanokat a csal{d tagjai közösen haszn{lt{k. A csal{d feje csak t{rstulajdonos az öröklésre jogosultak mellett, mivel az ősi vagyon az élők és az elődök vér- és jogközösségét jelentette, de az ősi vagyont éppen kezén tartó csal{d fejét bizonyos előjogok illették meg. Ez a csal{di osztatlans{g rendszerint az aty{ból és fiaiból {llott, de előfordult, hogy közösen tartott{k a kezükön az ősi birtokot még a közeli oldal{gi rokonok is. Az osztatlan jósz{got egy egészet alkotó vagyontömegnek kellett tekinteni, melyről sem egészben sem részben egyetlen egy oszt{lyos t{rs (oszt{lyra jogosult, l{sd al{bb) sem rendelkezhetett ön{llóan.
osztatlan vagyonközösség Gyakran az apa hal{la ut{n sem osztott{k fel a testvérek a közös vagyont. Ekkor a csal{di osztatlans{ggal szemben testvéri osztatlans{gról beszéltek. Ilyenkor is fennmaradt az egész csal{d kollektív tulajdona. A legidősebb fiú lett a csal{d feje és a közös vagyon kezelője. Az csal{di vagy testvéri osztatlan vagyonközösség szab{lyai: • a közös vagyon haszna közös volt, így a közös vagyont ért k{rt is közösen kellett viselni. • ha a közös vagyont veszteség fenyegette, az osztatlans{g többi tagj{t, szükség esetén ismételt figyelmeztetés ut{n bíróilag kellett meginteni, hogy a közös jósz{got fenyegető k{rt közös teherviseléssel h{ríts{k el - ha a bírói megintés sem segített, perrel lehetett kikényszeríteni a bírói megintés elh{rít{s{hoz szükséges anyagiak biztosít{s{t. • ha k{r érte a vagyont, a tagok részük ar{ny{ban viselték a terheket. Az önhib{ból eredő k{rért egyedül az elkövető volt felelős. • az oszt{lyos atyafi az osztatlan közös vagyon feloszt{sa előtt is megterhelhette saj{t oszt{lyrészét, a többiekét azonban csak akkor, ha azok hozz{j{rultak, és csak a közös vagyon haszn{ra, azaz kiz{rólag a hasznos beruh{z{sok célj{ra szolg{lt.
oszt{ly (divisio) Az osztatlan birtokközösség megszüntetésére • az ún. oszt{lyra kényszerítéssel, vagy • az érdekeltek, atya és fiai békés megegyezésével vagy • meghat{rozott esetekben bírói úton kerülhetett sor. A közös vagyon feloszt{s{t kikényszeríthette az atya, de kikényszeríthették a fiúk is. Az atya oszt{lyra kényszeríthette fiait: 1. ha a fiú kezet emelt apj{ra; 2. ha a hűtlenség kivételével, m{s bűncselekménnyel v{dolta a fiú a szüleit, 3. ha a fiai hadifogs{gba esett atyjukat nem igyekeztek kiv{ltani; 4. ha a fiú a szülei élete ellen leselkedett; 5. ha a fiú gonosz cimbor{k t{rsas{g{ban pazarló életet folytatott.
Ezekben az esetekben sem z{rhatta ki az apa az ősi vagyonból a fi{t, csup{n arról volt szó, hogy az ősi vagyont fel kellett osztani, és a fiúnak ki kellett adni az őt megillető részt.
oszt{ly (divisio) (2) A fiúk kényszeríthették oszt{lyra apjukat: 1. ha az atya az ősi vagyont pazarolta, el akarta idegeníteni; 2. ha az apa elhanyagolta a birtok{t; 3. ha kegyetlenül vagy ok nélkül gyakorolta fenyítő jog{t; 4. ha bűntett elkövetésére akarta kényszeríteni a fi{t; 5. ha teljes korú fi{t h{zass{gkötésében megakad{lyozta.
Az oszt{ly alkalm{ból az ingókat és az ingatlanokat lelt{rba foglalt{k, melybe csak a közös vagyon került. A csal{d tagjait esküre is lehetett kötelezni, hogy a közös vagyonból nem titkoltak el semmit. • Az ingókat, így a z{logbirtokot is a férfiak és nők között, egyenlő részben osztott{k meg. A fegyvereket és hadifelszerelést azonban a fiúk m{r az oszt{ly előtt kivették a maguk részére. • Az ingatlanokból {ltal{nos szab{lyként csak a férfiak részesültek az ingatlanokat annyi részre osztott{k, ah{ny oszt{lyos volt (azonos mennyiség és minőség) Az oszt{lyrészeket ezut{n kisorsolt{k – Vagy: „az egyik oszt, a m{sik v{laszt.”
az oszt{ly jogkövetkezményei 1. az oszt{lyon, törvényes öröklésen {tment birtok ősi birtokk{ v{lt, 2. az oszt{lyosok kölcsönös öröklési jogot szereztek egym{s örökrészére úgy, hogy ha valamelyiknek az {ga kihalt a többi testvér {gai örökölték az oszt{lyrészt. 3. az oszt{lyrész az oszt{lyosok között elbirtokolhatatlan volt, 4. az oszt{lyosok egym{s ir{nt szavatoss{ggal tartoztak. (Kötelesek voltak együttesen védeni azt a testvért, akivel szemben pert indítottak a közös vagyonból eredő oszt{lyrészre vonatkozóan.) 5. a szab{lyosan végrehajtott oszt{ly, egy év eltelte ut{n m{r csak per útj{n volt megv{ltoztatható. Az oszt{lyn{l elkövetett hib{k orvosl{s{ra két lehetőség alakult ki: • Oszt{lyigazít{st kérhetett az, akit az oszt{lyn{l mellékes, kisebb jelentőségű dologban megrövidítettek vagy az oszt{ly sor{n kapott jósz{g{nak egy részét önhib{j{n kívül perben elveszítette. • Új oszt{ly: ha valamelyik oszt{lyost lényeges dolgokban sz{ndékosan rövidítettek meg, ha az oszt{lyosok hib{j{ból vagy csal{rds{g{ból lényegesen kisebb értékűt, kevesebbet vagy semmit sem kapott valamelyik utód, vagy valamelyik oszt{lyos önhib{j{n kívül h{borúban vagy perben oszt{lyrészét, illetve annak jelentős részét elveszítette.
adom{nyrendszer A ius regium, a kir{lyi h{raml{si jog érvényesülésének alapj{t az adom{nyrendszer képezte. A 11-12. sz{zadban az adom{nyrendszer szempontj{ból két fő birtoktípust különböztettek meg (l{sd fenn): • a kir{lytól sz{rmazó adom{nybirtokot, • a honfoglaló nemzetségek sz{ll{sbirtok{t. A kir{lyok a birtokadom{nyoz{st m{r igen kor{n adom{nylevéllel eszközölték, amellyel a megadom{nyozott − per esetén − tulajdonjog{t bizonyítani tudta. A sz{ll{sbirtokokra vonatkozóan nem {llott ír{sos dokumentum a birtokosok rendelkezésére, ezért ilyet kezdtek kérni a kir{lytól. A 13. sz{zadra alakulhatott ki az az elv, hogy minden földesúri birtok végeredményben a kir{lytól sz{rmazó adom{nybirtok.
adom{nyrendszer (2) Az adom{nyoz{s rendszerét évsz{zadok alatt többször is igyekeztek szab{lyozni, s ezen törekvések hat{s{ra, de szok{sjogi úton alakult ki Werbőczi kor{ra az adom{nyoz{s és tov{bbörökítés érvényes rendje. A Tripartitum szerint: „az adom{ny a Szent Korona joghatós{g{ba törvényesen visszasz{llt kir{lyi jogoknak örökös eladom{nyoz{sa, melyet az uralkodó szolg{latokért vagy kiv{ló érdemeiért tesz.” Az adom{nyozó személye szerint különbséget tettek – kir{lyi, – n{dori és – mag{nadom{ny között.
adom{nyozók szerint 1. Kir{lyi adom{ny: az uralkodó az orsz{gnak vagy a kir{lynak jószolg{latokat tett személyt birtokadom{nyban részesítette. A kir{ly b{rkinek adhatott birtokot, melynek nagys{ga csak a kir{ly akarat{tól függött − az uralkodó egy személynek többször is adhatott birtokot.
2. Mag{nadom{ny: egy nagyúr famili{ris{nak adom{nyozott birtokot, a kir{ly hozz{j{rul{s{val. A mag{nadom{ny teh{t a kir{lyi adom{nyhoz kapcsolódik, csak az uralkodó jóv{hagy{s{val érvényes.
3. N{dori adom{ny: korl{tozott lehetőség, mert a n{dor maximum 32 jobb{gytelket adom{nyozhatott. Tilos volt nagyobb birtokot csak azért megosztania, hogy a 32 jobb{gytelki maximumot tarthassa. A n{dor egy személynek csak egyszer adom{nyozhatott, mégpedig csak olyan birtokot, amely nemcsak jogilag, de ténylegesen is visszasz{llt a koron{ra: ún. saj{tkézből történő adom{nyoz{st kezdeményezhetett. A n{dor csak nemesnek adom{nyozhatott.
az adom{ny jogcímei A kir{ly és a n{dor minden adom{nyt valamilyen jogcímre hivatkoz{sra tett. Ez az a jog, amelynél fogva a jósz{g visszasz{llt a koron{ra és így újból eladom{nyozhatóv{ v{lt. A magyar joggyakorlat a következő adom{nyoz{si jogcímeket ismerte: • magszakad{s (defectus seminis), • hűtlenség (nota infidelitatis), • kir{lyi jog (ius regium), • új adom{ny (nova donatio), • kir{lyi hozz{j{rul{s különböző esetei (consensus regius), • fegyverjog (ius armorum).
magszakad{s A magszakad{s akkor {llt elő, ha az adom{nybirtokos, az adom{nylevélben meghat{rozott öröklésre jogosult utód nélkül halt el, azaz a fi{g (vagy mindkét {g) sz{m{ra adom{nyozott birtok esetében az utolsó fiú (le{ny) hal{l{val. A magszakad{s nem az egész csal{d kihal{s{t jelenti, csak az öröklésre jogosultak sorrendjének megv{ltoz{s{t. (Ha valaki magszakad{sra hivatkozva kért a kir{lytól birtokot, s ez a magszakad{s nem bizonyosodott be a perben, a magszakad{sra hivatkozó adom{nyost nem büntették meg, hiszen csak a kir{ly jog{t akarta tiszt{zni, m{s becsületébe nem g{zolt.)
hűtlenség A H{rmaskönyv (1. 14.) és törvények (1715:7. tc., 1723:9. tc.) meghat{rozt{k azokat a bűncselekményeket, melyeknek büntetési tétele fej- és jósz{gvesztés volt. Ide tartoztak péld{ul: felségsértés, hamis okirat készítése, hamis pénz verése.
A jósz{gvesztő hat{ly az elkövető egész vagyon{ra, ingókra és ingatlanokra, adom{nyos és v{s{rolt birtok{ra egyar{nt kiterjedt. DE! Nem veszítették el vagyonrészüket a hűtlenségbe esett személlyel közösen birtoklók, a csal{di osztatlans{g esetén gyermekei, testvéri osztatlans{g esetén testvérei. Ezek oszt{lyrészét a vagyonelkobz{s előtt ki kellett adni, ezért szab{lyos oszt{lyra került sor. Vagyis m{s vétlenek jogait nem sérthette a hűtlenség jogkövetkezményeként be{lló vagyonvesztés (a 13. sz{zad előtt ez még m{sként volt.)
hűtlenség (2) A hűtlenség elv{gta az öröklés jog{t az elkövető és rokonai között, és ez akkor sem {llt vissza, ha a kir{ly megkegyelmezett a hűtlenségbe esett személynek. Ez a birtok szerzett birtoknak minősült, amire az oszt{lyos atyafiaknak nem volt joga. Ezért az ősi birtokból a hűtlenségbe esett gyermekei közül csak azok kapt{k meg oszt{lyrészüket, akik a hűtlenség elkövetése előtt születtek. A hűtlenség jogi hal{lt eredményezett, azaz a vagyonvesztő hat{ly de facto a cselekmény elkövetésének a pillanat{ban be{llt, nem pedig de iure, amikor a bírós{g azt jogerős ítéletében meg{llapította. Ha valaki hűtlenségre hivatkoz{ssal kért a kir{lytól birtokot és nem tudta bebizonyítani a hűtlenséget, mivel így {rtatlan személyt az egyik legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésével v{dolt meg, az {ltala felkért birtok örökbecsű értékében marasztalt{k.
kir{lyi jog A kir{lyi jog (ius regium) alatt {ltal{ban a visszah{raml{si jogot értették, amikor hűtlenség vagy magszakad{s címén sz{llt vissza a jósz{g, de azóta m{r eltelt 32 év. Emellett ún. rejtett kir{lyi jognak nevezték azt, ha egy birtok jogilag visszasz{llt a kir{lyra, ténylegesen azonban még nem volt a korona kezén. A rejtett kir{lyi jogra az adom{nykérők m{sodlagosan hivatkoztak. Kérelmükben első helyen említették a magszakad{st vagy a hűtlenséget, de ehhez hozz{tették a rejtett kir{lyi jogot is. A megold{snak gyakorlati jelentősége volt. Ha csak magszakad{sra vagy csak hűtlenségre hivatkoztak, a nemesi birtokra vonatkozó 32 évi elbirtokl{si idő csak arra adott lehetőséget, hogy 32 évre visszamenően bizonyíts{k a magszakad{s, illetve a hűtlenség tényét. Ha ezeken az alapjogcímeken túl a rejtett kir{lyi jogra is hivatkoztak, akkor 100 évre visszamenően bizonyíthatt{k, hogy magszakad{s vagy hűtlenség történt. Pervesztés esetén a kérelmezőt örökbecsűben marasztalt{k.
új adom{ny Ekkor olyan személy kért a kir{lytól adom{nyt, aki ténylegesen benne ült a birtokban, csak nem tudta jogait bizonyítani. Valamelyik őse kapott adom{nylevelet, de az vagy megsemmisült, vagy megrong{lódott, így nem volt bizonyítóeszköze, s a kir{lytól kért új adom{ny ezt volt hivatva pótolni. 1. Abban az esetben, ha a birtokos egyben m{r tulajdonosa volt a birtoknak, az új adom{nynak az volt a feltétele, hogy csak a jósz{ghoz kötődő eredeti öröklési rend megerősítését kérhette a birtokos. 2. Az új adom{ny m{sik esete, amikor a birtokban ülő sohasem volt tulajdonos. Ez az eset az elbirtokl{ssal következhetett be. Nem rendelkezett soha adom{nylevéllel, megszerezte az elbirtokl{s előnyeit, s erre hivatkozva kérte a kir{lyt, hogy tegye tulajdonoss{. Ezért olyan öröklési rendet kérhetett, amelyet ő szeretett volna, vagy amilyet a kir{ly akart adni.
kir{lyi hozz{j{rul{s A kir{lyi hozz{j{rul{s a kir{ly lemond{sa arról, hogy az adom{nybirtok visszasz{lljon a koron{ra és beleegyezés abba, hogy a magszakad{s előtt {lló kérelmező rendelkezzen azzal. A kir{lyi jóv{hagy{snak két fő típusa alakult ki: 1. Jövőbeli hat{lyú kir{lyi hozz{j{rul{st kellett kérni • örökbefogad{sn{l (fiúv{ és testvérré fogad{s esetében), • fiúsít{skor, valamint • szabad végrendelkezési jog kérésénél az adom{nybirtokn{l. (Itt a kir{ly leendő jog{t ruh{zza {t az adom{nyt felkérő személyre.)
2. Azonnali hat{lyú kir{lyi hozz{j{rul{s kellett: • adom{nybirtok örökbevall{s{hoz, elad{s{hoz, • adom{nybirtoknak közbecsű értéknél magasabb összegért történő z{logba ad{s{hoz, • az időleges bevall{shoz és • a mag{nadom{nyhoz.
fegyverjog A török kiűzése ut{ni időkben, a Habsburg uralkodók gyakorlat{nak köszönhetően alakult ki egy új adom{nyoz{si jogcím, a fegyverjog. Ezt kor{bbi joggyakorlatunk egy{ltal{n nem ismerte. Bevezetésének az volt a magyar{zata, hogy fegyverjogra, azaz a török elleni harcokban való részvételre hivatkozva a Habsburg uralkodók idegeneknek, azaz saj{t híveiknek adom{nyozt{k a magyar nemesség birtokait. Különösen I. Lipót és III. K{roly élt ezzel a lehetőséggel. A magyar nemesség gyakran tiltakozott e joggyakorlat ellen.
tiszta és vegyes adom{ny Különbséget tettek az adom{nyoz{s jogcímei között aszerint is, hogy a megadom{nyozott mennyiben ellenszolg{ltat{s nélkül s mennyiben valamiféle ellenszolg{ltat{s fejében kapta az adom{nyt. 1. A tiszta adom{ny saj{toss{ga, hogy az adom{nyos a birtokot kiz{rólag kor{bban szerzett érdemek jutalmaként, minden tov{bbi ellenszolg{ltat{s nélkül kapta. 2. A vegyes adom{nyn{l a megadom{nyozott a kir{lynak és az orsz{gnak tett jószolg{latokon kívül fizetni is tartozott a fiscusnak. Ez nem volt m{s, mint az adom{nyrendszer keretei közé illesztett ad{svételi szerződés. (Az adom{nybirtokért fizetett pénzből a nő{g is részesült abban az esetben, ha a fi{gnak magva szakadt, a birtok visszasz{llt a kir{lyra és a fiscusnak fizetett pénzt ekkor vissza kellett adni a le{ny{gnak.)
teljes és peres adom{ny Megkülönböztették az adom{nyokat az alapj{n is, hogy az eladom{nyozandó birtok ténylegesen is a korona vagy a kir{ly kezén van-e, vagy csak jogilag sz{llt vissza? 1. A teljes adom{ny azt jelentette, hogy az adom{nyoz{sra felkért birtok ténylegesen és jogilag is visszasz{llt a kir{lyra.
2. A peres adom{nyn{l a kir{ly tulajdonképpen csak felperesi jogosults{got adom{nyozott, attól tette függővé az adom{ny tényleges {tad{s{t, hogy megnyerte-e a pert vagy sem az adom{nyt kérő a birtokban ülővel szemben. A két adom{nyoz{si v{ltozat különböző fajt{jú oklevéllel történt: • a teljes adom{ny esetén a tulajdonjog igazol{s{ra egyedül alkalmas függőpecsétes oklevelet {llíttatott ki a kir{ly. • a peres adom{ny p{tenssel, azaz r{nyomott pecsétű oklevéllel történt, melyet a per megnyerése ut{n függőpecsétes okiratt{ alakítottak {t.
beiktat{s A nemesi birtok tulajdonjog{nak a megszerzéséhez elengedhetetlen feltétel volt a bevezetésnek vagy beiktat{snak nevezett elj{r{s. Célja, hogy az adom{nyos a jósz{g kétségtelen tulajdonos{v{, egyben birtokos{v{ v{ljék, mert a bevezetéssel tiszt{zódott, hogy a kir{ly az adom{nnyal nem sértette-e meg m{sok jog{t. Minden adom{ny érvényét veszítette, ha az adom{nyoz{st nem követte szab{lyszerű beiktat{s.
beiktató parancs A beiktat{shoz a kérelmezőnek beiktat{st elrendelő parancsot, mandatumot kellett kieszközölnie, aminek két v{lfaja volt: 1. Az egyik teljes terjedelmében mag{ban foglalta az adom{nylevelet is, felsorolv{n az adom{nyos érdemeit. Ilyen parancsot csak a kir{ly adhatott ki - egy évig volt érvényes 2. A m{sik nem tartalmazta az adom{nylevelet, csak utasít{st adott a hiteles helynek, hogy a parancsban megjelölt kir{lyi emberrel együtt foganatosítsa a beiktat{st. Ezt a nagybír{k is kiadhatt{k – csak 60 napig volt érvényes A beiktat{si cselekményeket mindig kir{lyi ember foganatosította.
a beiktat{s menete • a beiktat{sra a helyszínen vagy a megyegyűlésen lehetett foganatosítani. • a birtok fekvése szerint illetékes hiteles hely volt jogosítva a beiktat{si elj{r{s lebonyolít{s{ra • mindig a szomszédok és hat{rosok jelenlétében kellett sort keríteni • ezek jelenlétében a kir{lyi ember a hiteles helyi ember t{rsas{g{ban, vagy mag{t a megadom{nyozottat, vagy annak megbízottj{t iktatta be a birtokba • a kir{lyi ember olvasta fel az adom{nylevelet és a beiktat{si parancsot • a kir{lyi ember kézen fogta az adom{nyost vagy megbízottj{t, néh{ny lépést tett vele, a földről egy rögöt vett fel és adott {t az adom{nyosnak, s fennhangon kijelentette, hogy a megnevezett adom{nyost a jósz{g birtok{ba bevezeti, és az adom{nyozó nevében elrendeli, hogy azt minden jövedelmével és haszn{val együtt örökjogon bírhassa.
ellentmond{s • a beiktat{s alkalm{val b{rki ellentmondhatott (contradictio) a beiktat{snak - ha ez bekövetkezett, a beiktat{st kérő személyt tilos volt a birtokba bevezetni. • a beiktat{st követően a kir{lyi ember és a hiteles helyi ember h{rom napig a birtokon maradt, majd visszatérve az illetékes hiteles helyre tov{bbi 12 napig együtt maradtak, mert ez idő alatt még történhetett ellentmond{s. • az ellentmondó személynek nem kellett indokolnia az ellentmond{s{t • akinek a beiktat{s{t az ellentmond{ssal megakad{lyozt{k, annak ellentmond{st indokló pert kellett kezdeményeznie. • az ellentmond{s értelme a jogfenntart{s és a birtok védelme • történhetett személyesen vagy meghatalmazott útj{n • ha 15 nap alatt senki sem mondott ellent, a bevezetés épen maradt - az adom{nyos birtokba vehette a jósz{got.
eredeti szerzésmódok A tulajdonszerzés eseteit a gyakorlati élet alakította ki. A rendi magyar mag{njogban is különbséget tettek az eredeti és a sz{rmazékos szerzésmód között. A. Eredeti szerzésmódnak minősült • a foglal{s, amely csak uratlan dolog megszerzésére szolg{lt, melyet vad{szat, hal{szat és madar{szat útj{n lehetett foganatosítani • az egyesülés, – ha ingó dolog ingatlannal egyesült, akkor a dolog az ingatlan tulajdonos{é lett. – ha több tulajdonos ingó dolgai egyesültek és szét nem v{laszthatók, akkor, • ha az ingó dolgok egyneműek, az egyesülés ar{ny{ban szerezték meg a tulajdonjogot, • ha különneműek, a jelentősebb értékű dolog mag{hoz vonta a csekélyebb értékű dolog tulajdonjog{t. • a kincslelet, amelynek szab{lyoz{s{ra az 1795. évi tervezetben tettek először kísérletet, b{r a joggyakorlat ismerte a kincslelet útj{n való tulajdonszerzést. A kincs olyan értékes és rejtett ingó dolog, melynek tulajdonosa régiségénél fogva nem {llapítható meg.
sz{rmazékos szerzésmódok Sz{rmazékos szerzésmódnak minősült • az {tad{s, ha az tulajdon{truh{z{si sz{ndékkal történt, s az {tad{s minden kelléke megvolt. – a birtokot ténylegesen {t kellett adni, és {t kellett venni. – az {tadó félnek a birtok tényleges ur{nak kellett lenni, és szabad rendelkezése alatt kellett {llnia. – az {tvevőnek a dolgot saj{tként kellett megszereznie.
• az adom{ny útj{n is, mert az adom{nylevélben meghat{rozott személy szerezte meg a dolog tulajdonjog{t, • az elbirtokl{s – de ezzel csak az elbirtokl{s előnyeit lehetett megszerezni a magyar rendi jog értelmében. • az öröklés, amikor az örökös tulajdonjogot szerzett mindazon dolgok felett, melyek az örökhagyó hal{l{nak pillanat{ban az örökhagyó tulajdon{ban voltak és az örökséghez tartoztak. (Ugyancsak tulajdonjogot szerzett a hagyom{nyos, ha a hagyom{ny t{rgya az örökhagyó tulajdon{ban volt a hal{l bekövetkezésekor.)
idegen dologbeli jogok ? A magyar rendi mag{njog dogmatik{ja messze elmaradt a római jogétól, ezért a kissz{mú jogtudom{nyi irodalom az ún. idegen dologbeli jog kategóri{j{ról sem tesz említést. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen ismeretlenek lettek volna az ennek megfelelő megold{sok rendi mag{njogunk rendszerében, csak m{s form{ban jelentek meg, m{s rendszerben helyezkedtek el. • a z{log mint szerződési biztosíték ismeretes volt a magyar rendi mag{njogban, de elsődlegesen z{logszerződés form{j{ban volt érdekes. • a szolgalmi jog rendszerbeli elhelyezését az befoly{solja, hogy döntő súlya a személyes szolgalomnak volt, azon belül is a haszonélvezeti jog j{tszott jelentős szerepet, amit a mindennapi életben özvegyi jog illetve hajadoni jog néven ismertek. Ezért e jogintézményt a női különjogok körében t{rgyalhatók.
