MADÁR VÍRUSVAKCINÁK: VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE AZ OLTÓCSÍRA-TÉTELEKBEN

2.6.24. Madár vírusvakcinák: Vizsgálat idegen kórokozók jelenlétére oltócsíra-tételekben

Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.8.1. - 1

04/2014:20624 2.6.24. MADÁR VÍRUSVAKCINÁK: VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE AZ OLTÓCSÍRA-TÉTELEKBEN ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK a) A következő vizsgálatokban használt csirkék és/vagy csirkéktől származó anyagok, mint például tojások és sejttenyészetek meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) állományból (5.2.2) származzanak. b) Az idegen kórokozók jelenlétére vonatkozó vizsgálatban használt sejttenyészetek feleljenek meg az 5.2.4. Állatgyógyászati vakcinák előállítására szánt sejttenyészetek fejezet törzs-sejtbankra vonatkozó követelményeinek, kivéve a kariotípusra és a daganatkeltő tulajdonságra vonatkozó vizsgálatokat, melyeket nem kell elvégezni. c) A sejttenyészetek alkalmazásával végzett vizsgálatokban pontosan meg kell határozni a párhuzamos tenyészetek számát, az egyrétegű tenyészet felületnagyságát és a tenyészetek minimális túlélési arányát. Más párhuzamos tenyészetszámot és sejttenyészet felületnagyságot is lehet használni, ha legalább két párhuzamos tenyészetet alkalmaznak, és az alkalmazott vizsgálatban a vizsgált anyag teljes felületének nagysága és teljes térfogata nem kisebb, mint az itt előírt érték, és a túlélési arányra vonatkozó követelményeket megfelelően adaptálják. d) A fagyasztva szárított készítményeket megfelelő folyadékban reszuszpendáljuk. Amennyiben nincs más előírás, vagy másképp nem indokolt, a vizsgálathoz használt anyag 0,1 ml inokulumonként legalább tíz adaggal egyenértékű vírusmennyiséget tartalmazzon. e) Ha az oltócsírában lévő vírus a vizsgálat lefolytatását vagy érzékenységét befolyásolja, a vírust monospecifikus immunsavóval közömbösítjük. f) A felsorolt vizsgálatokban a sejttenyészetekhez, vagy más célra használt monospecifikus immunsavók és madár eredetű savók nem tartalmazhatnak ellenanyagokat a 7. „Az idegen kórokozók jelenlétére vonatkozó vizsgálatokban használt savók ellenanyagtartalmának jellemzői” pontban felsorolt organizmusok ellen, illetve nem fejthetnek ki gátló hatást ezekre. g) Ahol egy cikkely követelményei között szerepel, vagy más okból indokolt az oltócsíra-vírus közömbösítése, de ennek kivitelezése nehézségekbe ütközik, akkor az alábbiakban leírt vizsgálatokat kell szükség szerint úgy adaptálni, hogy kellő biztonsággal megállapítható legyen az idegen kórokozóktól való mentesség. h) A felsorolt vizsgálatokon kívül más vizsgálatok is alkalmazhatók, ha legalább azonos érzékenységűek és megfelelően specifikusak. A nukleinsav-amplifikációs módszerek (2.6.21) is lehetőséget adnak számos kórokozó specifikus kimutatására; alkalmazásuk az érzékenység és a szelektivitás validálása után válik lehetővé. 1. VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE ELŐKELTETETT TYÚKTOJÁSOK FELHASZNÁLÁSÁVAL Annyi vizsgálati anyagot használunk, szükség esetén megfelelően hígítva, amely legalább tíz adag vakcinával egyenértékű semlegesített vírust tartalmaz 0,2 ml inokulumban. A vakcinához megfelelő



antibiotikumok adhatók. Három, egyenként tíz előkeltetett tyúktojásból álló csoportot a vizsgálati anyaggal az alábbiak szerint oltunk: −

1. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 9-11 napos előkeltetett tyúktojás allantois-üregébe,

−

2. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 9-11 napos előkeltetett tyúktojás chorio-allantoishártyájára,

−

3. csoport: 0,2 ml-t oltunk minden egyes 5-6 napos előkeltetett tyúktojás szikzsákjába.

Az 1. és a 2. csoportba tartozó tojásokat 7 napon keresztül, míg a 3. csoport tojásait 12 napon keresztül naponta lámpázzuk. Az első 24 órában elhalt embriókat mint nem specifikus elhullásokat a vizsgálat értékelésénél nem vesszük figyelembe: a vizsgálat csak akkor értékelhető, ha mindegyik csoportból legalább hat embrió túléli az oltás utáni első 24 órát. Minden embrión, amely az oltást követő 24. órán túl hullik el, vagy amelyik túléli az inkubálási időszakot, megvizsgáljuk a makroszkópos elváltozásokat. Azt is megvizsgáljuk, hogy ezeknek a tojásoknak a chorio-allantois-hártyáján megfigyelhető-e valamilyen elváltozás; vizsgáljuk továbbá, hogy az allantoisfolyadék tartalmaz-e hemagglutinációt kiváltó kórokozót. Az előző vizsgálat után egy újabb embrió-passzázst végzünk. A túlélő, az elhullott és a rendellenesen fejlődött embriókból származó anyagokat külön-külön összegyűjtjük. Az összegyűjtött elegyeket tíztíz tojásba oltjuk minden egyes, a fentiekben megadott módon, a chorio-allantois-hártyákból nyert anyagot a tojások chorio-allantois-hártyájára, az allantois-folyadékból nyert anyagot a tojások allantois-üregébe és az embriókból nyert anyagot a tojások szikzsákjaiba oltva. Az allantois-üregbe és a chorio-allantois-hártyákra oltott tojásokat hét napon át naponta lámpázzuk. A további eljárás és az anyagok vizsgálata azonos a fentiekben leírtakkal. A szikzsákba oltott tojásokat 12 napon át naponta lámpázzuk. A további eljárás és az anyagok vizsgálata itt is azonos a fentiekben leírtakkal. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egy embrió sem mutat makroszkópos rendellenességeket, vagy hullik el az oltócsírának tulajdonítható okokból, illetve a chorioallantoishártyák és az allantois-folyadékok vizsgálata nem utal idegen kórokozók jelenlétére. 2. CSIRKE VESESEJTEKEN VÉGZETT VIZSGÁLAT Hét darab egyrétegű, egyenként kb. 25 cm2 felületű tenyészetet készítünk csirke vesesejtekből. Két egyrétegű tenyészetet negatív kontrollnak hagyunk, és ezeket ugyanúgy kezeljük, mint a vizsgált anyaggal az alábbiak szerint beoltott öt egyrétegű tenyészetet. Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, a tápfolyadékot leöntjük. Az öt egyrétegű tenyészetre egyenként 0,1-0,1 ml vakcinát oltunk. Egy órán keresztül adszorbeálódni hagyjuk az anyagot, majd tápfolyadékot adunk hozzá. A tenyészeteket összességében legalább 21 napig inkubáljuk, olyan módon, hogy 4-7 napos időközönként továbboltásokat készítünk. Minden továbboltást az öt egyrétegű tenyészetről összegyűjtött sejtek és folyadékok elegyével végzünk egy fagyasztási-felolvasztási ciklust követően. Mindegyik átoltásnál az elegy 0,1 ml-ét 5 frissen készített, csirkeembrió fibroblaszt sejtekből álló, kb. 25 cm2 felületű egyrétegű tenyészetre oltjuk. Az „A” pontban leírt vizsgálathoz az utolsó továbboltásnál a sejteket egy olyan megfelelő hordozón is elszaporítjuk, hogy az egyes egyrétegű tenyészetek területe kb. 10 cm2 legyen. A vizsgálat nem értékelhető, ha az egyes átoltásoknál a túlélő vizsgálati egyrétegű tenyészetek aránya kisebb, mint 80%. A teljes inkubálási időszak alatt gyakori időközönként megvizsgálunk minden egyes sejttenyészetet mikroszkóp alatt, hogy mutatkozik-e sejtkárosító hatás vagy szennyező kórokozó jelenlétére utaló jel a vizsgálati anyagban. A teljes inkubálási idő végén a következő műveleteket végezzük el:



A. Mind az öt egyrétegű tenyészetből kb. 10 cm2-nyi összefüggő sejtréteget fixálunk és megfestünk (Giemsa vagy hematoxilin-eozin festéssel). A sejteket mikroszkóp alatt megvizsgáljuk, hogy van-e sejtkárosító hatás, vagy zárvány- illetve syncytium-képződés, vagy bármely más bizonyíték, amely a vizsgálati anyagban levő szennyező kórokozó jelenlétére utal. B. Mind az öt egyrétegű tenyészetből kb. 25 cm2-nyi összefüggő sejtrétegről leöntjük a tápfolyadékot és mossuk a tenyészetet. A sejtekre mosott csirke vörösvérsejtek 0,5%-os szuszpenzióját rétegezzük (a sejtréteg minden egyes 5 cm2-éhez legalább 1-1 ml szuszpenziót használunk). A sejteket 4 ºC-on 20 percig inkubáljuk, majd nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldattal (pH 7,4) óvatosan mossuk. A sejteket mikroszkóp alatt megvizsgáljuk a vizsgálati anyagban jelenlévő hemadszorpciót előidéző kórokozók által okozott hemadszorpció jelenlétére. C. A vizsgálati anyagban jelenlevő hemagglutináló kórokozók által okozott hemagglutinációt az egyes sejttenyészet-felülúszókon külön-külön, csirke vörösvérsejtek segítségével vizsgáljuk. A vizsgálat nem értékelhető, ha a negatív kontroll tenyészetekben idegen kórokozók mutathatók ki. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs idegen kórokozó jelenlétére utaló bizonyíték. 3. VIZSGÁLAT MADÁRLEUKÓZIS VÍRUSOK JELENLÉTÉRE DF-1 sejtekből vagy 9-11 napos embriók szöveteiből származó, a madárleukózis vírusok A, B és J alcsoportjaira genetikailag fogékony, az exogén madárleukózis vírusok szaporodását elősegítő, az endogén vírusokét nem támogató elsődleges (primer) vagy másodlagos (szekunder) csirkeembrió fibroblasztokból 13 darab egyrétegű, egyenként legalább 50 cm2 felületű tenyészetet készítünk (a C/E törzs csirkéiből származó sejtek megfelelőek). Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, leöntjük a tápfolyadékot. Öt egyrétegű tenyészetre 0,1-0,1 ml-t oltunk a vizsgálati anyagból. Az anyagot egy órán keresztül hagyjuk adszorbeálódni, majd tápfolyadékot adunk hozzá. A párhuzamos egyrétegű tenyészetek közül kettőt pozitív kontroll létrehozása céljából a madárleukózis vírus A alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID50), kettőt a madárleukózis vírus B alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID50), kettőt pedig a madárleukózis vírus J alcsoportjával (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID50) oltunk. Legalább két oltatlan egyrétegű tenyészetet meghagyunk negatív kontrollnak. A sejteket összesen legalább kilenc napon keresztül inkubáljuk, miközben három-négy napos időközönként továbboltásokat készítünk. A sejteket minden egyes átoltási lépésből megtartjuk, és a teljes inkubálási idő elteltével is learatjuk. Minden egyes átoltási lépés minden egyes párhuzamos tenyészetének sejtjeit mossuk, majd a Madárleukózis Komplementkötési Próbához (Complement Fixation for Avian Leucosis, COFAL) nátrium-klorid-tartalmú barbitál–tompítóoldattal, illetve az enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározáshoz (Enzyme-Linked Immunosorbent Assay, ELISA) nátrium-klorid-tartalmú foszfát–tompítóoldattal 107 sejtszám/ml-re reszuszpendáljuk. Ezután három fagyasztás-felolvasztási ciklust végzünk, hogy a csoportspecifikus antigének felszabadulhassanak, majd minden egyes extraktumon elvégezzük a COFAL vagy az ELISA vizsgálatot az esetlegesen jelenlevő csoportspecifikus madárleukózis antigén kimutatására. A vizsgálat nem értékelhető, ha a hat párhuzamos pozitív kontroll tenyészet közül ötnél kevesebb esetben mutatható ki csoportspecifikus ellenanyag, vagy ha bármely negatív kontroll egyrétegű tenyészetnél pozitív eredményt kapunk, illetve ha a két negatív kontroll egyrétegű tenyészetre kapott eredmény nem egyértelmű. Ha a vizsgálati mintával készült párhuzamos egyrétegű tenyészetek közül



egynél több eredménye nem egyértelmű, akkor a fibroblaszt egyrétegű tenyészetek megmaradt részéből újabb továbboltásokat készítünk, és vizsgálatokat végzünk mindaddig, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk. Ha a vizsgálati mintával készült bármelyik egyrétegű tenyészet esetében pozitív eredményt kapunk, az a madárleukózis vírus jelenlétét bizonyítja a vizsgálati anyagban. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs madárleukózis vírus jelenlétére utaló bizonyíték. 4. VIZSGÁLAT A MADÁR RETIKULOENDOTELIÓZIS VÍRUSÁNAK JELENLÉTÉRE 11 darab egyrétegű, egyenként kb. 25 cm2 felületű tenyészetet készítünk 9-11 napos embriók szöveteiből származó, elsődleges vagy másodlagos csirkeembrió fibroblasztból vagy 13-14 napos embriók szöveteiből származó kacsaembrió fibroblasztból. Amint a sejtek összefüggő tenyészetet képeznek, leöntjük a tápfolyadékot. A vizsgálati anyagból öt egyrétegű tenyészetre 0,1-0,1 ml-t oltunk. Az anyagot egy órán keresztül adszorbeálódni hagyjuk, majd tápfolyadékot adunk hozzá. Négy egyrétegű tenyészetet pozitív kontrollként a madár retikuloendoteliózis vírusával oltunk (0,1 ml-ben legfeljebb 10 CCID50). Két oltatlan egyrétegű tenyészetet negatív kontrollnak hagyunk. Összesen legalább tíz napon keresztül inkubáljuk a sejteket, miközben három-négy napos időközzel két továbboltást végzünk. A vizsgálat nem értékelhető, ha bármelyik továbboltást követően a négy pozitív kontrollból háromnál kevesebb, vagy az öt egyrétegű, a vizsgálati mintát tartalmazó tenyészetből négynél kevesebb, illetve a két negatív kontroll egyike sem éli túl az átoltásokat. A következő vizsgálathoz mind a 11 eredeti egyrétegű sejttenyészet utolsó továbboltásánál a fibroblasztokat olyan megfelelő edényzetben tenyésztjük, hogy az összefüggő egyrétegű tenyészetek felülete egyenként kb. 10 cm2 legyen: a 11 eredeti egyrétegű tenyészetből származó összefüggő fibroblasztok kb. 10-10 cm2-ét immunfestéses módszerrel vizsgáljuk a madár retikuloendoteliózis vírus jelenlétére. A vizsgálat nem értékelhető, ha a madár retikuloendoteliózis vírust a négy pozitív kontroll egyrétegű tenyészetből háromnál kevesebbnél lehet kimuatatni, ha a negatív kontroll egyrétegű tenyészetek bármelyikénél pozitív eredményt kapunk, illetve amennyiben a két negatív kontroll egyrétegű tenyészet eredménye nem egyértelmű. Ha egynél több, a vizsgálati mintát tartalmazó egyrétegű tenyészet eredménye nem egyértelmű, akkor a megmaradt fibroblaszt egyrétegű tenyészetekből addig készítünk újabb továbboltásokat, és végzünk vizsgálatokat, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs bizonyíték a madár retikuloendoteliózis vírus jelenlétére. 5. VIZSGÁLAT CSIRKE ANÉMIA VÍRUS JELENLÉTÉRE 11×20 ml, milliliterenként kb. 5×105 sejtet tartalmazó szuszpenziót készítünk az MDCC-MSBI sejtvonalból vagy egy másik, ugyanolyan érzékenységű sejtvonalból 25 cm2-es lombikokban. Öt lombikba egyenként 0,1 ml vizsgálati vakcinát oltunk. Négy másik szuszpenziót pozitív kontrollként 10 CCID50 csirke anémia vírussal oltunk. Legalább két szuszpenziót oltatlanul hagyunk. A sejttenyészeteket összesen legalább 24 napig tartjuk fenn, miközben 3-4 napos időközökben nyolcszor továbboltjuk azokat. A továbboltások készítése során a csirke anémia vírus jelenlétére utalhat a fertőzött tenyészeteknek a metabolizmus következtében fellépő színváltozása, melynek során a



tápfolyadék a kontroll tenyészetekkel szemben vörösre színeződik. A sejtkárosító hatás kimutatására a sejteket mikroszkóp alatt vizsgáljuk. Ekkor, vagy az inkubációs időszak végén a sejteket lombikonként külön-külön kis fordulatszámmal centrifugáljuk, majd milliliterenként kb. 106 sejtszámra reszuszpendáljuk, majd soklyukú lemez tíz mélyedésébe 25-25 μl-t mérünk belőlük. A sejteket immunfestéssel vizsgáljuk. A vizsgálat nem értékelhető, ha a csirke anémia vírus a négy pozitív kontroll közül háromnál kevesebből mutatható ki, vagy ha bármelyik oltatlan kontrollból kimutatható. Ha a vizsgált szuszpenzióra kapott eredmények közül egynél több nem egyértelmű, akkor a vizsgált szuszpenziók visszamaradt részéből mindaddig újabb továbboltásokat készítünk és vizsgálunk, amíg egyértelmű eredményre nem jutunk. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha nincs a csirke anémia vírus jelenlétére utaló bizonyíték. 6. VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE CSIBÉK FELHASZNÁLÁSÁVAL Legalább tíz csibét intramuszkulárisan száz, illetve szembe cseppentéssel tíz adag vakcinával oltunk. A vizsgálathoz kéthetes csibéket használunk, kivéve, ha az oltócsíra vírus patogén az ilyen korú madarakra, ilyenkor, amennyiben szükséges és indokolt, idősebb madarakat lehet használni. Ha az oltócsíra vírus az oltás időpontjában patogén az adott korcsoportra, kivételes esetekben az inaktivált vakcináknál a vírust fajlagos immunsavóval közömbösíthetjük. Az oltásokat két hét múlva megismételjük. Az állatokat az első oltás napjától számított öt héten át megfigyelés alatt tartjuk. A csirkéket a megfigyelési idő alatt nem szabad antimikrobás szerekkel kezelni. A vizsgálat csak akkor értékelhető, ha azt a csirkék legalább 80%-a túléli. A vizsgálat végén minden egyes csibéből vért veszünk. Minden egyes savómintát megvizsgálunk valamennyi, az alábbiakban felsorolt kórokozó elleni ellenanyagra (kivéve az oltócsíra vírusát), az illető kórokozó vizsgálatára feltüntetett valamelyik vizsgálati módszerrel. A vizsgálat ideje alatt a csibéken fellépő, betegségre utaló klinikai tünetek (az oltócsíra-tétel vírusának tulajdoníthatókat leszámítva), és az oltás után a csibék szervezetében kimutatott ellenanyagok (az oltócsíra-tétel vírusa elleni ellenanyagok kivételével) az oltócsíra-tételben idegen kórokozók jelenlétét bizonyítják. Ajánlatos megőrizni az ezekből a madarakból származó savókat, hogy a követelmények megváltozása esetén további vizsgálatok elvégzése lehetséges legyen. A. Standard vizsgálatok Kórokozó

A vizsgálat típusa

Madár adenovírusok, 1. csoport

SN, EIA, AGP

Madár enkefalomielitisz vírus

AGP, EIA

Fertőző madár bronchitis vírus

EIA, HI

Fertőző madár laryngotracheitis vírus

SN, EIA, IS

Madárleukózis vírusok

SN, EIA

Madár nefritisz vírus

IS

Madár ortoreovírusok

IS, EIA



Madár retikuloendoteliózis vírus

AGP, IS, EIA

Csirke anémia vírusa

IS, EIA, SN

Egg drop syndrome (EDS) vírus

HI, EIA

Fertőző madár bursitis vírus

1. szerotípus: AGP, EIA, SN 2. szerotípus: SN

Influenza A vírus

AGP, EIA, HI

Marek betegség vírusa

AGP

Newcastle betegség vírusa

HI, EIA

Pulyka rhinotracheitis vírusa

EIA

Salmonella pullorum

Agg

Agg: agglutináció AGP: agargél precipitáció EIA: enzim-immun meghatározás, pl. ELISA, azaz enzimhez kapcsolt immunszorbens meghatározás HI: hemagglutináció gátlás IS: immunfestés, pl. fluoreszcens ellenanyaggal SN: savóközömbösítés

B. Kiegészítő vizsgálatok pulyka-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus pulyka-eredetű vagy pulykából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni. Kórokozó


Chlamydia spp.

EIA

Fertőző madár haemorrhagiás enteritis vírus

AGP

Madár paramyxovírus 3

HI

Fertőző madár bursitis vírus, 2. típus

SN

A pulykák limfoproliferatív betegség vírusától való mentesség vizsgálatát húsz, négyhetes pulykapipe intraperitoneális oltásával végezzük. Negyven napon keresztül megfigyelés alatt tartjuk a pulykapipéket. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pulykapipék között a nemspecifikus elhullás 20%-nál magasabb. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha két héttel az oltás után tíz pulykapipe lépe és thymusa közül egyik sem mutat sem makroszkópos, sem mikroszkópos károsodást (az oltócsíra-tétel vírusa által okozotton kívül) és egy pulykapipe sem hullik el az oltócsírának tulajdonítható okok miatt. C. Kiegészítő vizsgálatok kacsa-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus kacsa-eredetű vagy kacsából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni. Kórokozó


Chlamydia spp.

EIA

Kacsa és liba parvovírusok

SN, EIA



Kacsa enteritis vírus

SN

I. típusú kacsa hepatitis vírus

SN

Az oltócsíra megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha idegen kórokozó jelenléte nem mutatható ki. D. Kiegészítő vizsgálatok liba-eredetű idegen kórokozók jelenlétére Ha az oltócsíra vírus liba-eredetű vagy libából származó szubsztrátumban szaporították, akkor a következő kórokozók elleni ellenanyagokra vonatkozó vizsgálatokat is el kell végezni. Kórokozó


Kacsa és liba parvovírusok

SN, EIA

Kacsa enteritis vírus

SN

Liba haemorrhagiás polyomavírus

az alábbiakban leírt, pipéken végzett vizsgálat vagy más megfelelő vizsgálat

Tíz, 1 napos életkorú, fogékony libapipe mindegyikét legalább 10 adag vakcinával szubkután oltjuk. A pipéket 28 napon keresztül megfigyeljük. A vizsgálat nem értékelhető, ha a pipék között a nemspecifikus elhullás 20%-nál magasabb. Az oltócsíra-tétel megfelel a vizsgálat követelményeinek, ha egy pipe sem hullik el az oltócsírának tulajdonítható okok miatt. 7. AZ IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE VONATKOZÓ VIZSGÁLATOKBAN HASZNÁLT SAVÓK ELLENANYAGTARTALMÁNAK JELLEMZŐI Az idegen kórokozók kimutatására szolgáló savók minden egyes tételének, akár a vakcinavírus közömbösítéséhez használjuk (az oltócsírában vagy a késztermék gyártási tételében), akár kiegészítésként adjuk a sejt szövettenyészetekhez, megfelelően érzékeny vizsgálatokkal igazoltan mentesnek kell lenniük az alábbi mikroorganizmusok elleni ellenanyagoktól, kivéve azon típust, amely feltételezhetően közömbösíti a virus ellenei ellenanyagokat.

Madár adenovírusok Madár enkefalomielitisz vírus Fertőző madár bronchitis vírus Fertőző madár bursitis 1. és 2. típusú vírusa Fertőző madár haemorrhagiás enteritis vírusa Fertőző madár laryngotracheitis vírus Madár leukózis vírusok Madár nephritis vírus Madár paramyxovírus 1-9 Madár ortoreovírusok Madár reticuloendotheliosis vírus Csirke anémia vírusa Kacsa enteritis vírus I. típusú kacsa hepatitisz vírus



Egg drop syndrome (EDS) vírus Baromfihimlő vírusa Influenza vírusok Marek betegség vírusa Pulyka herpeszvírus Pulyka rhinotracheitis vírusa A táptalajhoz adott nem-immun savó a fenti vírusok ellenanyagától mentesnek fogadható el, ha az adott kórokozóról ismert, hogy nem fertőzi meg azt a fajt, amelyből a savó származik; ekkor nem szükséges a savót ezen ellenanyagokra megvizsgálni. A vírusközömbösítéshez használt monospecifikus immunsavót a fenti vírusok ellenanyagaitól mentesnek fogadjuk el, ha az immunizáló antigénről igazolható, hogy nem szennyeződött az adott vírus antigénjével, és ha a vírusról ismert, hogy nem fertőzi meg azt a fajt, amelyből a savó származik; ilyen esetben nem szükséges a savót ezen ellenanyagokra vizsgálni. A meghatározott kórokozóktól mentes (SPF) csirkeállományból (5.2.2) származó madarakból származó savót nem szükséges újra vizsgálni. A vakcinavírus semlegesítéséhez előállított savók gyártási tételeit nem szabad sem az oltócsíra törzstétel elkészítéséhez használt vírusizolátum bármely átoltásával (passzázs), sem pedig egy ugyanazon sejtvonalon tenyésztett izolátumból előállítani.

MADÁR VÍRUSVAKCINÁK: VIZSGÁLAT IDEGEN KÓROKOZÓK JELENLÉTÉRE AZ OLTÓCSÍRA-TÉTELEKBEN

Recommend Documents