Az idegen szavak kérdése nyelvesztétikai szempontból

Az idegen szavak kérdése nyelvesztétikai szempontból. Az idegen szavak kérdése a „nyelvesztétikában" — a nyelv érzelmi tényezőit vizsgáló történeti nyelvtanban — a hangulattan fejezetébe tartozik, abba a fejezetbe, a melynek megfelelője a történeti és leíró nyelvtanok j e l e n t é s t a n a . I. N y e l v e s z t é t i k a és n y e l v m ű v e l é s . Mindenekelőtt el kell határolnunk itt a nyelvesztétika állásp o n t j á t a nyelvművelés állásfoglalásától. A nyelvesztétika, mint a történeti nyelvtudomány egyik ága, tisztán a nyelvbeli tények megállapítására szorítkozik és s e m m i f é l e értékelő szempontból n e m foglal állást az idegen szavak használata mellett vagy ellen. A nyelvművelés azoubau — a mely itt ugyanazt a szeredet játszsza, mint a politika a történelemmel szemben, vagy a kritika az irodalomtörténettel szemben — határozott czélkitűzéssel nyúl bele a nyelv j e l e n életébe és a purismus v a g y „nyelvkeverés" (autipurismus) tudományos igazolásával hatni a k a r az élő nyelvhasználatra. A nyelvesztétika a történetírónak — egyébként a gyakorlatban soha meg nem valósítható — abszolút pártatlanságával megállapítja, hogy valamint a világtörténelemben harczban állanak egymással az eszmék (pl. a nemzetiesség és a nemzetköziség), ú g y a nyelvtörténet folyamán is m i n d u n t a l a n szembekerül egymással két

Az idegen szavak kérdése nyelvesztétikai

szempontból

203

n y e l v f e j l ő d é s i t é n y e z ő : az idegen szavak befogadására való készség é s az idegen szavak beözönlése elleni küzdelem. Ez a k é t n y e l v f e j l ő d é s i t é n y e z ő olyan n a g y f o n t o s s á g ú a n y e l v t ö r t é n e t b e n , h o g y külön t ö r t é n e l m ü k v a n — v. ö. B Á R D O S R é m i g , A magyar nyelvtisztító törekvések története (1896) és a j ö v e v é n y s z a v a k n a g y i r o d a l m a — é s i s m e r e t ü k nélkül egy o l y a n n y e l v f e j l ő d é s i m o z g a l o m , mint p é l d á u l a nyelvújítás, m e g sem é r t h e t ő (v. ö. T H I E N E MANN T i v a d a r : A német és magyar nyelvújító törekvések. E P h K . 1912. és kiilönny.). 2. N y e l v t i s z t a s á g é s n e m z e t i e s z m e . Az i d e g e n s z a v a k m e g h o n o s u l á s á n á l , illetve k i i r t á s á n á l s z e replő t é n y e z ő k m i n d e n e s e t r e s o k k a l bonyolultabb lelki életből s a r j a d n a k , mint p é l d á u l a h a n g v á l t o z á s o k , az a n a l ó g i a okai. A p h y s i o logiai és p s y c h o p h y s i k a i t é n y e z ő k ö n túl a lelki élet l e g e g y é n i b b . m o t í v u m a i — a különböző é r z e l m e k , az ízlés — f o g l a l n a k itt p r o és c o n t r a állást, ú g y hogy a n y e l v t ö r t é n e t f o l y a m á n az idegen szavak körüli liarcz sokszor világnézetek küzdelmévé mélyült. Az i d e g e n s z a v a k elleni h a r c z l e g é l e s e b b f o r m á j á b a n a s z é l s ő u e m z e t i e s s é g e t j e l e n t i , az i d e g e n s z a v a k túlzott k e d v e l é s e v i s z o n t n e m z e t k ö z i m e n t a l i t á s r a vall. L e o S P I T Z E R dolgozata (Fremdu-örterhatz und Fremdvölkerhass, Wien 1918) az utóbbi k a t e g ó r i á b a t a r t o z i k . Az is é r t h e t ő , h o g y a r a d i k á l i s - d e m o k r a t a és n e m z e t i e s s é g - e l l e n e s s a j t ó — pl. a Frankfurter Zeitung 1918. 123, s z á m á b a n — az i d e g e n s z a v a k h a s z n á l a t a m e l l e t t n y i l v á n í t j a elvi á l l á s p o n t j á t és r o k o n szenvét. A programmszerúen nemzetközi világnézetű expressionista i r o d a l o m r a j e l l e m z ő k az ilyen v e r s s o r o k : . . . gyűléseket és kongresszusokat szervezték az Emberi szolidaritás nevében, szónokaitokból extatikus patakokban hullámzik ki az igazság lelke. (KASSAK Lajos, Levél Kún Bélához a művészet nevében, 1919. 24. 1) A szavak érzelmi értékeivel foglalkozó nyelvészek megengedik, h o g y a n e m z e t i ö n t u d a t s z e m p o n t j á b ó l „ m e g s z é g y e n í t ő " l e h e t a sok i d e g e n szó. de s z ü k s é g van r á j u k és g a z d a g í t j á k a n y e l v e t (M. H A M B U R G E R , Vom Organismus der Sprache 1 9 2 0 . 4 7 . 1. é s K. 0 . E R D MANN, Die Nebenrverte der Worte, K u n s t w a r t I . , I I . köt. 1 7 1 . 1.) A v i l á g h á b o r ú alatt, f ő l e g N é m e t o r s z á g b a n , e r ő s m o z g a l o m i n d u l t m e g a b e t o l a k o d o t t i d e g e n s z a v a k ellen. ( V . ö. S P I T Z E R i. m. 4 6 . és 57. 1.) A n y e l v t i s z t í t ó k n e m c s a k az idegen s z a v a k k i k ü s z ö b ö l é s é t k ö v e t e l t é k , h a n e m a „ n é m e t " b e t ű k k i z á r ó l a g o s h a s z n á l a t á t is, a mi i g a z o l j a azt a n y e l v e s z t é t i k a i t é t e l t , h o g y - a z írás n e m k ö z ö m b ö s eleme a nyelvnek a hangulat, az érzelmi hatás szempontjából.* A háborús militarismus nyelvtisztogató hulláma mindenesetre megtört e g y szón, a l e g n a g y o b b n é m e t k a t o n a i k i t ü n t e t é s — a „Pour le Mériteu-Orden — s z a v á n , m e r t itt egy h a t a l m a s a b b erővel t a l á l t a m a g á t s z e m k ö z t : a hagyomány erejével, a mely a nyelv életében is m i n t megőrző e r ő s z e r e p e l . A Pour le Mérite szó m ö g ö t t a," X V I I I . század e l f r a n c z i á s o d o t t N é m e t o r s z á g a , N a g y F r i g y e s „civilis a t i o " - j á n a k e m l é k e harczol a v i l á g h á b o r ú „ a l l d e u t s c h " s z e l l e m é v e l . E g y é b k é n t v a n r á sok p é l d a a m ú l t b a n is, h o g y az i d e g e n s z a v a k elleni h a r c z a nemzeti v i s s z a h a t á s s z e l l e m i m o z g a l m á b ó l * V. ö. Esztétikai

szempontok

a nyelvtudományban.

MNy. 1920.

veszi e r e j é t . C A M P E és a n é m e t p u r i s t á k a f r a n c z i á k elleni szabads á g h a r c z o k i d e j é n n a g y n é p s z e r ű s é g n e k ö r v e n d t e k (v. ö. THIENEMANN i. m. E P H K . 1 9 1 2 . 8 8 . 1. és E . M . A R N D T , Über Volkshass and über den Gebrauch einer fremden Sprache, Leipzig 1 8 1 3 . ) . H a s o n l ó tudatos nyelvtisztító i r á n y z a t o t állapít m e g 0 . W E I S E (Ástheiik der deutschen Sprache 1915., 7 3 . 1.) 1 8 7 0 óta a n é m e t k ö z b e s z é d b e n . Az is érthető, hogy a n é m e t h a z a f i a s költészet t u d a t o s a n k e r ü l t e az i d e g e n s z a v a k a t (u. o. 218. 1.). U t a l h a t u n k a külföldieskedés kigúnyolásának nagy irodalmára is,* a m e l y n á l u n k é p p e n a XVIII. század v é g é r e és a XIX. század e l e j é r e , a n e m z e t i f ö l b u z d u l á s kordba esik. Az i d e g e n s z a v a k k a l kevert beszédre a nemzetietleuségbélyegét sütötte a magyar játékszín. 3. I d e g e n s z a v a k és s z e l l e m i

áramlatok.

Az i d e g e n s z a v a k k é r d é s e a z o n b a n n e m c s u p á n a n e m z e t i v i s s z a h a t á s n a k ü g y e , h a n e m — különösen m e g h o n o s u l t r é s z ü k e t , a jövevényszavakat v é v e t e k i n t e t b e — e g y ú t t a l a n e m z e t i m ű v e l t s é g gyar a p o d á s á v a l , m ó d o s u l á s á v a l is s z e r v e s e n ö s s z e f ü g g . G u s t a v R O E T H E az i d e g e n s z a v a k elleni túlzott h a j s z á t „vak és e l l e n s z e n v e s b a r b á r s á g á n a k nevezi ( P r e u s s i s c h e J a h r b ü c h e r 114: 157.). A porosz k u l t u s z m i n i s z t e r 1917 j ú u . 19-én r e n d e l e t e t adott ki a porosz á l l a m h i v a t a l o k b a u h a s z n á l a t o s i d e g e n s z a v a k kiküszöbölésére. A berlini T u d o m á n y o s A k a d é m i a a következő szakértői v é l e m é n y t m o n d o t t a a m i n i s z t e r r e n d e l e t é r ő l (olv. Zeitschr. des Alig. D e u t s c h e n S p r a c h v e r e i n s , 1918. 98. 1.): „. . . D a s s in T a g é n n a t i o n a l e r H o c h s t i i n m u n g sich das Gewissen des Volkes r e g t und m a n c h e n bis dahiu lássig g e d u l d e t e n F r e m d k ö r p e r ausstösst, ist eine g e s u n d e E r s c h e i n u n g . . . — F r e m d w o r t e sind nicht ein fiir allemal zu v e r w e r f e n . Sie sind wichtige Z e u g n i s s e d e s K u l t u r l e b e n s e i n e s Volkes, D e u k m á l e r s e i n e r B i l d u n g s g e s c h i c h t e , s e i n e r B e r ü h r u n g mit a n d e r e n Völkern, von deuen es w e r t v o l l e n g e i s t i g e n und t e c h n i s c h e n G e w i n n e m p f a n g e n hat. F r e m d w ö r t e r r e i c h t u m ist geradezu d a s K e u n z e i c h e n e i n e r e n t w i c k e l t e n K u l t u r s p r a c h e , es b e d e u t e t eine u n e n t b e h r l i c h e B e r e i c h e r u n g und s e l b s t V e r f e i n e r u n g i h r e r A u s d r u c k s m i t t e l . . . — . . . die A k a d e m i e b i t t e t b e s o n d e r s i h r e Bibliothek n a c h w i e vor „Bibliotheku n e n n e n zu d ü r f e u : „Bücherei" ist eine w e n i g g e g l ü c k t e Neubildung, die ein d e u t s c h e s G r u n d w o r t mit einer r o m a n i s c h b e t o n t e n , r o m a n i s c h e n E u d u n g v e r s i e h t . . . Wieviel w ü r d i g e r als diese b a r b a r i s c h e N e u s c h ö p f u n g wirkt da d e r f r e m d e E i n d r u c k , d e r uns e i n e n w e i t e n g e s c h i c h t l i c h e n Ausblick eröffnet!" A r i t k á n , e l s z i g e t e l t e n föllépő i d e g e n s z a v a k a n y e l v b e j u t v a , bizonyos időbeli r é t e g e k e t a l k o t n a k a n y e l v b e n — (alább lesz róluk az e s z t é t i k a i h a t á s - s z e m p o n t b ó l is szó) —, a m e l y e k n e k kiaknázhatóságát a művelődéstörténelem számára a nyelvtudomány régen f ö l i s m e r t e (v. ö. S Z I N N Y E I J ó z s e f , A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori műveltsége 1 9 1 9 ; F r . S E I L E R , Die Entwicklung der deutschen Euliur im Spiegel des deutschen Lehrvcorts, Halle 1895.). Hogy c s a k e g y p á r példát említsek, a XVI. s z á z a d b a n n á l u n k meghonosult sok n é m e t szó a h u m a u i s m u s é s a r e f o r m á c z i ó szellemi * V. ö. Szigligeti Szökött katonájának külföldi elemei. EPhK. 1914. és különny.; B Á R D O S Rémig i. m. 52. és 91. 1.

Az idegen szavak kérdése nyelv esztétikai

szempontból

205

m o z g a l m á n a k egyik t ü n e t e . A német galant szó t ö r t é n e t é b e n a franczia befolyás erősödő és hanyatló e r e j e tükröződik (M. von W A L D B E R G , Die galante Lyrik 1 8 8 5 . 8. 1.). Az idegen m ű v e l t s é g i környezetbe szakadt m a g y a r s á g nyelve t e r m é s z e t s z e r ű l e g jóval több idegen szót mutat föl, mint a tiszta m a g y a r területeken élő magyarságé (v. ö. S P I S S Á K Ferencz, Az amerikai magyarság nyelve MNy. 1906.). Az idegen s z a v a k b e h a t o l h a t n a k a divatos szavak stílusrétegébe (v. ö. MNy. 1920. 110. 1.), a melyeket egy-egy k o r s z a k szellemi á r a m l a t a vet fölszínre. A Reformatio, Renaissance ós Humanismus a XV. századi E u r ó p a szellemi életében egy ú j korszak jelszavai lesznek, mélyebb jelentőséget, h a t a l m a s érzelmi h a t á l y o s s á g o t és eleven é r t é k e t k a p n a k , a mint azt K. BURDACH érzelmi és értékbeli mozzanatokat kutató, szellemtörténetbe mélyedő j e l e n t é s t ö r t é netében ( R e f o r m a t i o n , Renaissance, Humanismus, Berlin 1918) nagy a d a t b ő s é g g e l kifejtette. A XVII. századi Németország divatos idegen szavainak (Mode, Cavalier, Compliment stb.) a barok-kultúra beözönlése ad érzelmi t a r t a l m a t és múló értéket (v. ö. Fr. SCHRAMM, Schlagworte der Alamodezeit, S t r a s s b u r g 1914.). Hasonló j e l e n s é g e t figyelhettünk meg a közelmúltnak i d e g e n eredetű j e l s z a v a i n á l (kommunizmus, demokráczia, liberalizmus, proletár stb.). Az idegen szavak milyensége • és előfordulásuk m e n n y i s é g e nyelvünk történetében korszakok szerint m á s és más. Minden műveltségi á r a m l a t n a k m e g v a n n a k a m a g a s a j á t o s idegen s z a v a i és az idegen szavak meghonosulási folyamata korszakonként csökken vagy erősbödik. A XVIII.. század végén, a n y e l v ú j í t á s előtt, a fogalmak j a v a r é s z e még latinul élt a művelt köztudatban. R É V A I Miklós FALUDI F e r e n c z „ k ö l t e m é n y e s m a r a d v á n y a i n a k " k i a d á s á b a n kénytelenságbői használ latin szavakat, m a g y a r megállapodott terminus híján : „. . . oskolalátó (nálok praefectus scholarum volt a neve) . . . k ö n y v h á z t a r t ó (deákul bibliothecarius)u. A meghonosult j ö v e v é n y s z a v a k ellen — legalább is a gyakorlatban — megszűnik a nyelvtisztító h a r c z : az idegen szó kiegészítő része lett a n e m z e t i műveltségnek. (Folytatjuk.) ZOLNAI B É L A .

Az idegen szavak kérdése nyelvesztétikai szempontból.* 4. Purizmus és nyelvfilozófia. Az idegen szavakkal szemben elfoglalt álláspontban a nyelvről való fölfogás is megnyilatkozik. A programmszerü purizmus a nyelvben thesis-1, mesterséges alkotást lát és rationalista fölfogása alapján műtőkéssel nyúl bele a nyelvbe. A nyelvújítás, mint nyelvtisztító és nyelvalkotó törekvés a rationalismus szellemi áramlatába tartozik (v. ö. R I E B L Fr., A m. irod. főirányai 129. 1 ).- A purista és rationalista CAMPI; az idegen szót fölösleges importnak tartja Wörterbuch Z'etr Erklarung und Verdeutschung der unseren Sprache aufgedrungenen fremden Ausdrüeke (Braunschweig, 1801) ez. munkájában. „Wenn uns ein Wort fehlt — írja (i. m. 18133 59. 1.) — so sind wir in der Lage der ersten Spracherfinder, daruin habén wir auch das selbe Recht — zu prágen." Továbbá: „Nicht er (der Sprachgebrauch) sondern die Vernunft ist die höehste Gesetzgeberin, wie in allén anderen menschlichen Dingen, so auch hier" (u. o. 79. 1.). * L. MNy. XVII, 202.

Ennek a rationalismusnak alapján áll az a nyelvfölí'ogás is, a melyet KAIBLINGER Fülöp f e j t e t t ki az Alkotó nyelvtudomány (1912) cz. könyvében. Kaiblinger a nyelvtudománynak egy olyan ágát akarja megvalósítani, a mely k u t a t j a a természetes nyelvfejlődésben az energetikai mozzanatokat és az így nyert tanulságokat értékesíti a nyelvmüvelésben, hogy mesterséges úton mozdítsa elő a — szerinte — lehető legtökéletesebb, de a legkevesebb energiával beszélt nyelv létrejöttét. Kaiblinger az állítólagos energia-megtakarítás érdekében a megértés lelki folyamatára akarja áthárítani a nagyobb tevékenységet és ilyen szempontból hasznosabbnak tartja a meglévő szavak helyi jelentésben való alkalmazását, mint a szókincs gyarapítását fölösleges idegen szavakkal (i. m. 75. 1.). Tagadhatatlan azonban, hogy a nyelvtörténet „természetes" folyamata nem zárja ki a nyelv „mesterséges" módosulásait: a magyar nyelvújítás meghonosult „mesterséges" szavai ma már beletartoznak a nyelv „természetes" szókincsébe. Másrészről viszont nemcsak a purista nyelvalkotás, hanem az idegen szavak importja is történhetik rationalista fölfogás alapján, „mesterséges" úton. Példa r á a XVI. században a franczia nyelv humanista nyelvújítása a latin és görög szavak „föltámasztása" utján („mots savants"). 5. A purizmus elméletének története. Nem lehet czélom itt arra a föladatra vállalkozni, hogy áttekintését a d j a m az idegen szavak körüli harczok és elméletek történetének. Csak azt az elvi tanulságot akarom, leszögezni, hogy a két álláspont harcza olyan régi, a milyen régi a nyelv használatának tudatossága. (Az idegen szavak befogadása, illetőleg ösztönszerű, tudattalan kerülése még régibb: egyidejű a népek közötti szellemi érintkezések megindulásával.) Egypár példa elégséges annak a megvilágítására, hogy a purizmus elvi kérdése a legrégibb idők óta foglalkoztatta a nyelvről gondolkozó szellemeket (v. ö. BÁRDOS i. m. 2 2 . 1 . ) . ARISTOPHANES a Békákban kigúnyolta a kevertnyelvű beszédet. QUINTILIANUS, MALHERBE puristák voltak és a XVII. századi német nyelvművelő társaságok nagy hadjáratot indítottak az a la mode stílus ellen (v. ö. H. W O L F , Der Purismus in der deutschen Litteratur des XVII. Jahrhunderts, Strassburg 1888.). De viszont G O E T H E , HERMANN és JÁKOB GRIMM, valamint Max MÜLLER elítélték a purizmust, a mélylyel szemben, mint ismeretes, KAZINCZY tisztán az esztéta álláspontjára helyezkedett. A magyar nyelvújítás ellenségei tulajdonképen a nyelvkeverés, az idegen szavak használatának hívei voltak. Az idegen szavak körüli harcz nemcsak a szépirodalom, hanem a tudomány nyelvére is kiterjed (v. ö. pl.: KORNIS Gyula, A magyar bölcseleti műnyelv fejlődése, MNy. 3:97. és ZOLNAI Gyula, A tudományos előadásmód és a nyelvtudományi műnyelv, Nyr. 4 7 : 2 0 4 ; A nyelvtudományi műnyelv és az idegen szók, Nyr. 4 9 : 108.). A költők gyakorlata — mint tudatos állásfoglalás ebben a kérdésben — szintén idetartoznék, de alább, a részletkérdéseknél, fog példákban szerepelni. Meg kell azonban említenem a költő ZRÍNYI iMiklósnak elvi kijelentését az idegen szavakra vonatkozólag, a melyet a Syrena

(1651) bevezetésében t e t t : „Török, horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek is gondoltam úgy, osztán szegény az magyar nyelv: az ki históriát ír, elhiszi szómat". 6. Az idegenszerűség fogalma. Nemcsak az idegen szavak használatáról való fölfogás, hanem maga az idegenszerűség fogalma is vita tárgyát alkotta és változásnak volt alávetve a nyelvtörténet folyamán. GARVE ós KAZINCZY korában az idegenszerű összetétel és szófűzés használatára nem terjesztették ki a purizmus fogalmát (v. ö. THIENEMANN i. in. E P H K . 1912. 126. 1.). CAMPE az idegen szavak kiküszöbölésére azt a módszert ajánlotta, hogy szorul szóra („wörtlich", „buchstáblich") le kell fordítani az idegennyelvű kifejezéseket, A mai stilisztika éppen az idegen szerkezetekben látja a legnagyobb veszedelmet ( N É G Y E S Y , Stilisztika, 1897, 193; ZLINSZKY Aladár, Stilisztika, 1914. 185. 1.) Neologia és orthologia megegyeznek az idegenszerű szófűzések üldözésében (SIMONYI, A nyelvújítás és az idegenszerűségek 1891. 3. 1.). A nyelv érzelmi mozzanatainak vizsgálata azonban legújabban más irányban szűkítette az idegenszerűség fogalmát. Ha az idegen szóhoz bizonyos „stilisztikai" ( = érzelmeket kifejező) szerep tapad — gúnyos, megbélyegző mellékjelentés, euphemismus stb. — a szó jogosultságot nyer a nyelvben (HORGER Antal, A nyelvtudomány alapelvei 1917, 187. 1.). Ezt az álláspontot fejtegeti — bő példatárral — KULCSÁR Gyula is (A magyaros írásművészet fökérdései, NyF. 5 4 . 1 9 0 9 . ) . De a k a d olyan elméleti nyelvművelő is, a ki éppen a stílusszépség elve alapján tiltakozik az exotikus, barbár szavak használata ellen (R. de GOURMONT, Esthétique de la langue frangaise, Paris 1905. 7. 1.), a ki a nyelv szépségét az idegen befolyástól független, belső fejlődésben látja (u. o. 147. 1.) és — a franczia nyelvben — az idegenszerűség ódiumát a latinból fölelevenített, meghonosult tudós szavakra ?s (pl.: actualité, habitation) ki akarná terjeszteni. A stilisztika szempontjából kiindulva, Charles BALLY (Traité de stylistique frangaise 1.909. 23. és 48. 1.) képviseli a legszélsőbb álláspontot az idegenszerűség fogalmának körülhatárolásában. Bally előtt leomlanak az idegenszerűségek korlátai és az idegen szavak átvételében, szóösszetételek, kifejezések szolgai lefordításában* az ú. n, „európai mentalitás", az európai kultúrközösségen alapuló nyelvközösség kialakulását látja, a mely lehetővé teszi például egyegy művelt nyelvnek világnyelvként való használatát vagy pláne mesterséges, de európai nyelvkincsre fölépített világnyelvek (eszperantó) megteremtését. Az európai nyelvek közötti „közösséget" talán „kulturális rokonságiak nevezhetnők, hogy elkülönítsük a nyelvek elemi, lélektaui és eredetbeli, történeti rokonságának (Elementar- és Urverwandtschaft) fogalmától.

* Bally műszava ezekre a „szó fordítások"-ra.: calque. A német nyelvtudományban : Lehnübersetzung ( K . SANDFELD-JENSEN Die Sprachwissenscliaft 1915, 69. 1.). Ilyenek minden nyelvben a biblikus kifejezések, vagy: supprimere unterdriicken; a magyarban: matéria <x> anyag; Weltanschauung oo világnézlet stb.

7. Az idegenszerűség mértéke. Az esztétikai nyelvvizsgálatnak legelőször is azt kell megállapítania, hogy az idegen szavak és kifejezések között nagy különbségek vannak az idegenszerűség fokát (quantitását) és milyenségét (qualitását) illetőleg és hogy ez a mennyiségbúi és milyenségbéli idegenszerűség maga is változásnak van alávetve. 1. Az idegenszerűség mennyiségi foka sok körülménytől függ. A két véglet: az idegen helyesírással írt, idézőjelben közölt, kiejtve teljesen idegennek érzett, szokatlan hangösszetételű és idegen hangsűlyozású szó — (pl. a francziában: le stimmung; a magyarban: „Vart pour Vart"-művészet; PÁZMÁNY Kalauzaban [ 1 6 1 3 . , 1. könyv, 1. rész): „az részszerént múlandó és folyó dolgokhoz, mellyeket az deákok .mceemtwm-oknak hívnak") —• és a teljesen, fölismerhetleniil meghonosult jövevényszó (pl.: ökör) között végtelen skálája helyezkedik el az idegen és idegen eredetű szavaknak. Ilyen közbülső fokon áll például egy idegen helyesírással írt latin szó a Zrinyiász magyar verseinek szövegében (IV. 2.): „Valaha őrá is nagy usurával dül". " ' A történeti nyelvesztétika és a nyelvtörténeti szótárak föladata végigkísérni egy-egy idegen szót a meghonosulás fokozatain. A fejlődésnek van azonban megfordított útja is a nyelv érzelmi történetében : egy már-már meghonosult idegen szót — a szavak „létért való küzdelmében" — visszaszorít az idegen szavak közé egy sikeres nyelvújítási szó, mint a literatúra és az irodalom szavak története mutatja. Az idegenszerűség mennyiségi fokának mérlegelésében természetesen nagy szerepe van az egyéni ízlésnek, a melyet viszont sokféle tényező (korszak, műveltség, társadalmi helyzet, érzelmek stb.) határoz meg. KAZINCZY például a latinos és görögös szavakat idegenebbnek érezte, mint a francziákat: „ha mi a' görög és a' deák szókat franczia terminátiókkal vettük volna fel (tón, triompf, theáter), ezek az idegenek kevésbbé bánthatták és bántották volna füleinket" (Báróczi életr. [ 1 8 1 4 ] Nemzeti Könyvtár 3 6 : 8 0 . ) . A mai nyelvhasználat és ízlés inkább arra hajlik, hogy a németes-francziás latin szavakat visszalatinosítsa [tónus, stílus, filozófus-, „a textus ma is Jézus": A D Y ENDRE, Illés szekerén 1 9 0 9 . , 1 4 . t ) . Csak tudatos archaismussal használják préeieux, nyelvfaragó költők az ilyen alakokat, m i n t : „Qvid-nak szomorúsága" (JUHÁSZ GYULA, V. Ö. Irodalomtört. 1 9 1 9 . 278. 1.); „. . . még vidám, játszó gyermek és máris egy kis komoly filozófu (BABITS, A gólyakalifa 7 . 1 . ) ; „irodalom-pszichológ" (AMBRUS Z., Vezető elmék 199. 1.). Az idegenszerűség mennyiségi foka fordított arányban áll a meghonosodás mértékével. Minden jövevényszót valamikor idegen szónak éreztek. Bekövetkezhetik az az eset is, hogy az idegen szó a gyakori használat, kiejtésbeli hasonulás folytán annyira gyökeret ver a nyelvben, hogy mellette a nyelv valamely régebbi keletű .vagy belső alkotás útján létrejött szava idegenszerűleg hat. A nyelvújítás ellenségei idegenszerűnek ítélték a neologismusokat a használatos idegen szavak mellett. A Mondolat (40. 1.) gúnyosan írta 1813-ban : „Minek nékünk az idegen hangozatú Secretarius, Negotiator, Chemicus, Apotheca, Nótárius, Guillotin 's a' t. ? mikor ajjkink' mozdulattyával eggyezóbb hangú Titoknok, Alkúnyok, Titkács, Szered,

Tábirász, Nyaktiló 's több hasonló helyes szóval élhetünk". A nyelvújítás makacs ellensége, RÁKOSI J E N Ő , a neologus GYULAI PÁmak czímezte ezeket a verssorokat: . . . Mert a magyarságot a hordár hogy állja, Mutatja a régi Pestből egy czégtábla, A melyen kiírva, olvashatni, ott áll: „Kocsma a Trágerhó' — „Brantweinschank zum Hordár*. (Nyr. 43:431.) A mennyiben itt nem tréfás nyelvkeverésről van szó, a czégtábla tervezője nyilván magyarabbnak érezte az idegen eredetű szót az újítottnál. A meghonosodás valamely nyelvnek egy bizonyos földrajzi körzetére is szorítkozhatik. Egy bécsi embernek a franczia eredetű Sav.ce hangulata teljesen német, ellenben a Berlinben használatos Tunke szót idegennek érzi. ( S P I T Z E R i. m. 9—10. 1.) Hasonló „beuszülött" bécsi szavak: Melange, Komfortabel, J?iaker; Droschke Bécsben. idegen szó, Berlinben (oroszból meghonosult) J ö v e v é n y s z ó ; Fiáker viszont Berlinben idegen szó, Bécsben pedig franczia jövevényszó. Az idegenszerűség foka f ü g g attól is, hogy az idegen szó hangsúlya és hangcsoportja mennyiben Illeszkedik bele a nyelvbe. Ez a kérdés azonban a nyelvesztétika hangtani részébe tartozik. 2. Az idegenszerűség milyenségét az átvett nyelvbeli anyag nyelvtani szerepe és az átadó vagy közvetítő stílusréteg milyensége határozza meg. Legkönnyebben a főnevek honosulnak meg, legnehezebben a képzők. A főnevek átvételének ugyanis semmi logikai vagy lélektani akadálya nincsen : a magyar nyelvtani kategóriák képzetsoraiba beilleszthetők (pl. automobil, automobilod, automobilos, fontos, fonto/ stb.). A képzők viszont közvetlenül csak úgy vehetők át, ha egy magyar szó valakinek a tudatában belekapcsolódik egy idegen nyelv valamelyik képzetsorába — (pl. romanesque, arabesque <x> nyomoreszk, v. ö. LACZKÓ GÉZA, Játszi szóképzés 51. 1.); Wilhelmine, Regina CC Matuzsálémína ( P E T Ő F I Bolond Istók) — ós az így képzett szó analógiájára esetleg más magyar szókat is képeznek. Leginkább azonban közvetve kerül át az idegen képző: egy meghonosult idegen szóból elvonás útján nyert képzőt alkalmaz másutt a nyelvhasználat (pl. purifikál, identifikál co sétifikál [Petőfi]). A nyelvesztétikát mindez csak annyiban érdekli, hogy az idegenszerűség befolyással van valamely szó érzelmi hatására és hangulatbéli értékére. Az idegen eredetű képzők például a tréfás, humoros nyelvhasználatban fordulnak elő (olv. LACZKÓ G . i. m.). Az idegen szavak között milyenség tekintetében nagy hangulati különbségek vannak a szerint is, hogy milyen átadó nyelvből vagy átvevő nyelvrétegből kerül az irodalmi nyelvbe az idegen szó. Ugyanaz a szó más-más nyelvben más- és másfajta szóhangulattal bír. Érdekes ilyen szempontból összehasonlítani BAUDELAIRE egyik versszakát a megfelelő magyar fordítással: Ces malédictions, ces blasphémes, ces plaintes, Ces extases, ces cris, ces pleurs, ces Te deuw, Sont un écho redit par mille labyrinthes ; C'est poar les coeurs mortels un divin ópium. (Les phares.)

És mind-mind e szitok, káromlás, e kínból Szőtt ujjongó sikoly és könny és le deum: Visszhang, mely visszazeng millió labirintból! Halandó szívre szent, isteni ópium ! (SZABÓ LÖRINCZ ford.) Eltekintve a kiejtósbeli kiilönlségtől (a f r a n c z i á b a n : tedeom, labire~t, opioni), mind a három idegen szó meghonosulási foka és idegenszerűségének milyensége m á s és más a franczia és a m a g y a r nyelvben és mind a három idegen szónak egyenként más és más a története, „előélete" az átvevő nyelvekben (v. ö. MNy. 16 : 109). A labirint szó a m a g y a r olvasó lelkében talán BERZSENYI sorát idézi föl — „Nincs rózsás labyrinth . . — ; az ópium szóra pedig származékai (ópiumos, ópiumszívó, opiumbarlang) révén különleges hangulat tapadt. Az egyes idegen s z a v a k n a k a helyi hangulata is — más szókörnyezetről, szöveghangulatról lévén szó a franczia és magyar versszakbau — különböző. Példának fölemlíthetjük itt a német Schwung szót is, a mely franczia szövegben pathetikus, erkölcsi értéket éreztető kifejezés is lehet és teljesen idegen elemként hat — „c'était trés fin, trés fin, mais cela manquait de Schwung (d'élan).. RÓMAIN ROLLAND, Jean-Christophe V . köt. 4 4 . kiad. 9 6 . 1.) — a magyarban ellenben meghonosult, familiáris, sportkörökre jellemző és az irodalomból többé-kevésbbé száműzött szó a svung. A latin szavak „fölújítása" a francia nyelvben kevésbbé idegenül hat, mint a magyarban a latin szavak. Viszont latinos műveltségünk könnyebben magába olvasztja a latin szavakat (templom, almáriom, virtus), mint például a német szavakat, ami a n é m e t e s végzetű szók visszalatinosításában (filozóf ^ filozófus) is megnyilvánul. Ebben az utóbbi nyelvfejlődési irányzatban már a m a g y a r nyelvérzék ösztönszerű megnyilvánulását kell látnunk, amint azt TOLNAI VILMOS példái (Szily-Album 8 4 . 1.) igazolják. Az idegen szó nemcsak az átadó nyelv hangulati bélyegét hordja magán, h a n e m közelebbről annak a stílusrétegét is, amelyből származik. A link, niemand, stramm, strici stb. szavak nemcsak németességükkel tűnnek föl, h a n e m egyúttal magukon hordják szűkebb származásuk, a pesti népies-zsidó németség bélyegét is. A csoportnyelvek szóhasználata, amelyből MEILLET ( L ' a n n é e sociologique, IX. köt.) a jelentésváltozások egy részét magyarázza(vö. BARANYAI ZOLTÁN Nyr. 38 : 61.) a szavak hangulati változásaiban is sokszor eligazít. Az idegenszerűség milyenségét végül az átvétel időpontja is meghatározza. Nemcsak a társadalmi csoportoknak, hanem egész koroknak megvan a maguk stílusrétege. Az ilyen szó magán hordh a t j a egy korszak bélyegét is és egy későbbi kor nyelvében az archaismusok közé tartozliatik. Az archaismusoknak pedig nagy szerepük van a nyelv érzelmi hatása szempontjából. Az archaismus stilisztikai fogalmát az esztétikai nyelvtudomány szóhangulat-változásnak nevezi (vö. MNy. 16 : 107. 1.) PETŐFinél tudatos régiességként hatnak olyan idegen szavak, amelyek GVADÁNYI korában az élő nyelvhasználatba t a r t o z t a k : Magyar constructio végkép elenyészett . . . Hívságtól üldözve a calamust fogják, S édes anyánk nyelvét szörnyen megrongálják. (A régi jó

Gvadányi.)

Előfordulhat az az eset is, hogy egy idegen szó a nyelvtörténet folyamán kétszer kerül át egyik nyelvből a másikba. A nótárius egy bizonyos szöveg-összefüggésben és speciális jelentésben (Peleskei nótárius stb.) meghonosult, sőt népiessé vált jövevényszó. Más összefüggésben és jelentésben viszont — p l . : apostoli nótárius — friss idegenszerűséggel hat m a ugyanannak a szónak az átvétele. Ezt a jelenséget, amelyre más alkalommal bővebben szeretnék egyéb példák alapján kitérni, hangulati megoszlásnak nevezhetnék. (Folytatjuk) ZOLNAI B É L A .

Az idegen szavak kérdése nyelvesztétikai szempontból.* 8. Az idegen szavak hangulata. A fölsorolt elvi szempontok tisztázása után rátérhetünk az idegen szavak hangulatának egyes adott esetekben való megvizsgálására. Ha ki akarnók meríteni az idevonatkozó mondanivalókat, elő kellene vennünk az Etymologiai Szótárt, vagy a Magyarító Szótárt és minden egyes idegen szót végig kellene kísérnünk hangulati változásainak útján. Ez azonban az új Nagy Szótár szerkesztőjének föladata és évek munkája volna. Itt csak azokra az irányokra akarok rámutatni, a melyekben az idegen szavak hangulata mozog. Két főiránya lehet a szavak hangulatváltozásának. Az egyik az amelioratív, a másik a pejoratív irány. Amelioratív hangulatváltozás áll elő, ha az idegen szó az átvevő nyelvben éppen idegenségénél fogva komolyabb, pathetikusabb jelentőségre tesz szert; mikor az átvevő nyelv az idegen szó hangulati színezetével magasabb erkölcsi, ízlésbeli értéket akar kifejezni, mint a milyent az idegen szó az átadó nyelvben kifejezett, vagy — ha nem szükségátvételről (Bedürfnislehnrvort <x> Luxuslelinicort) van szó — a milyent az átvevő nyelv megfelelő eredeti szava kifejez. Ennek a hangulatváltozásnak ellenkezője a pejoratív hangulatváltozás, mikor valamely fogalom az idegen hangcsoporttal való megjelölés miatt lekicsinylő, családias, mosolyra derítő színezetet kap. Szükségesnek tartom újból (vö. MNy. XVI, 110) hangsúlyozni, hogy távol áll az ú. n. nyelvesztétikától, hogy önkényes értékeléseket vigyen bele a nyelvbe, vagy állást foglaljon egy-egy szó * L. MNy. XVII, 202, XVIII, 18.

hangulati értébe tekintetében. A nyelvtudomány előtt egyforma értékkel bír minden nyelvi tény, de objektív kritériumok — a szó stílusrétege, környezete a szövegben, nyelvművelők stb. nyilatkozatai — alapján megállapítja az idegen szó hangulati fejlődését és k u t a t j a mindenütt a hangulatváltozás okát. A mi az idegen szavak hangulatváltozásának két főirányát, az amelioratív és pejoratív irányt illeti, ezekre nézve is m e g kell mondanunk, hogy — mint minden szóhangulati értéknél — sokszor itt is csak egyéni értékelésről van szó, a mi azonban szélesebb nyelvterületen elterjedhet. Ugyanegy időben u g y a n a n n a k az idegen szónak különböző társadalmi rétegekben más és más hangulata lehet. Vannak hangulatilag többé-kevésbbé közömbös („gefülskalil") idegen szavak is. A lényeg az, „hogy két nyelv megfelelő szavai tartalmilag nem fedik egymást. Nem fedik e g y m á s t legelőször is jelentésárnyalataikban, a mint SCHOPENHAUER találóan m o n d j a : „Akárhányszor az idegen nyelv valamely fogaimat oly árnyalattal fejez ki, a melyet a saját nyelvünk nem ad meg neki, holott pedig most éppen ezzel áz árnyalattal gondoljuk e l : ilyenkor mindazok, a kik súlyt fektetnek gondolataik pontos kifejezésére, az idegen szót fogják használni" (Nyelv és szók. Parerga I I . , 2 5 . fej., ford. VARRÓ ISTVÁN, 66. 1.; vö. 0. ERDMANN Die Bedeutung des Wortes 1910® 126). RIEDL FRIGYES (SziLY-Album 5 8 . 1.) rámutatott arra, hogy az idegen szavak és a megfelelő m a g y a r szavak között a logikai értelemnek sok árnyalati különbsége van. Ehhez a tényhez ezt az igazságot fűzhetjük, hogy m é g abban az esetben is, ha két nyelv megfelelő szavai jelentésben tökéletesen fednék egymást, h a n g alakjuknálfogva és a hozzájuk fűződő lehetséges kapcsolódások révén a két szó h a n g u l a t a különböző lesz. DARMESTETER (La vie des mots 1 8 8 7 . 2 3 . ) szembeállítja a német Apfelbaum és a franczia pommier szót. Ugyanazon jelentés mellett az Apfelbaum összetett szó, a pommier képzett szó: mind a kettő más és más gyökerekkel kapcsolódik a maga nyelvébe. Nincs két valóban azonos szó a világ nyelvei között (B. CROCE Esztétika, ford. Kiss ERNŐ, 1 9 0 7 , 1 4 8 . 1.). Tálán etymologikus hangulatnak nevezhetnők azt a különbözőséget, a mi különböző nyelvek egyjelentésű szavai között fönnáll (vö. menuisier <x> Tischler oo asztalos-, empereur oo Kaiser oo császár). Bennünket az alábbiakban az idegen szavaknál észlelhető érzelmi különbségek, hangulati árnyalatok és értékbeli eltérések érdekelnek. a) Ameliorativ

hangulatváltozás.

1. Komolyhangú, szónoki stílusú és emelkedett tartalmú költeményekben g y a k r a n találunk idegen, különösen latin szavakat. A X V I . századi humanista költészet és a X V I I I . század-végi neoklaszszicizmus lírája BALLASHitól BERzsENYiig és KAziNTczYÍg követendő eszmény gyanánt lebegett a m a g y a r költők előtt. Ugyanezt mondh a t j u k a német költészetről is GoETHÉig és ScHiLLERig, a mi a latinos szavak kedvelését illeti (vö. 0 . W E I S E i. m, 219. 1.). Nyilvánvaló — az előfordulások szövegösszefüggéséből, „mondathangulatából" következik — hogy itt a latin vagy latinos költészet szókészlete, mint átadó stílusréteg, komoly, emelkedett hangulatot kölcsönöz a magyar vagy német költészetbe átvett szónak.

A Zrinyiász invocatiójában, tehát az eposz legemelkedettebb h a n g ú helyén, szerepelnek idegen s z a v a k : 'Musa! te ki nem rothadó zöld laurusbul Viseled koszorúdat . . . imádod fiadat^ Ugy mint Istenedet és nagy monárchádat stb. BERZSENYI egyik hazafias költeményében idegen szót találunk:

négy

sorban

uégy

Honnom Flaccusa, ó Virág, Itt szegdelsz te dicső delphusi ágakat. Itt kent fel Polyliymniád S eddig nem töretett hellai szirtokon Nyitsz útat . . . . (Virág Benedekhez.) Ide tartozik a jelmondatok, fölírások, műszavak stb. kérdése is. latin és görög nyelv tekintélye a skolasztika és a humanizmus óta lényegesen befolyásolja a modern nyelveket. A latin név a l k a l m a s arra, hogy egy régi, évezredes közműveltség hagyományába kapcsoljon bele valami modern dolgot. A legforradalmibb anarchia is szeret valamely latin jelszó előkelő köntösében m e g j e l e n n i (Spartacus, futurismus). Természetesen konzervatív testületek (Akadémia) elsősorban élnek a latin nyelvnek ezzel a külső tekintély szerző erejével. ROMÁIN ROLLAND (Jeán-Cristophe 4 4 . kiad. 8 6 . 1.) í r j a egy konzervatív irodalmi cenaculumról, a mely a művészi anarchia ellensúlyozására a l a k u l t : „Pour commencer, il avait pris un nom latin, évoquant le souvenir d'une institution cléricale, qui avait fleuri, il y avait quelque treize ou quatorze cents ans, au t e m p s de la grandé Invasion des Goths et des Vandales". (ROMÁIN ROLLANDnak ez a megjegyzése egyúttal arra is példa, hogy mennyire tudatosan átérzik az írók egy-egy szó, idegen szó érzelmi ós képzetkapcsolási hátterét.) Jelmondatok (sors hona nihil aliud), czímerfölírások (indivisibiliter ac inseparabiliter), elnevezések (Pannónia-klub, Tökölianum) stb. latin nyelven vagy latinos végzettel készülnek, mert a tömeg előtt nagyobb, titokzatosabb hatóerővel bírnak. A technikai eszközök, orvosszerek, betegségek pseudo-klasszikus nevei (automobil, paralysis) tudós jellegüknél és idegenszerűségüknél fogva komoly szövegben amelioratív hangulatváltozást mutatnak. A kereskedelmi élet reklámnevei nagyképű és sokszor nevetséges tudákossággal utánozzák ezeket a komoly terminusokat (pl. tojolin = tojáspótló) : nyilván a nyelvi szuggesztiót is igénybe a k a r j á k venni a jámbor közönség vásárlókedvének fokozására, Latin és szláv jövevényszavaink egy része a liturgikus nyelvből került a magyarba. Ezek a szavak kezdettől fogva szent és sérthetetlen kifejezések voltak a purista nyelvösztön előtt. A magyar zsidó vallásos élet nyelvében ma is lefordítatlanul élnek a héber vallás szavai (pl.: jomkipur, tóra, samesz; „A pályázó bal tefiló, sócliet ubódek vekoré képesítéssel rendelkezzék és m a g y a r honos legyen". Egyenlőség 1921. 27. sz. 15. 1). Kódexeink stílusán a latin nyelv tekintélye előtt való föltótlen meghajlás lépten-nyomon észlelhető. Hogy csak egy példát említsek, az Erdy-kódex fordítója következetesen ragaszkodik az epistola szóhoz, különösen a czímekben. Hogy ez a ragaszkodás és különbségtevés idegen szó és magyar szó között mennyire eleven stilisztikai ösztön m u n k á j a , mutatja a következő

hely: „Adventban harmad vasarnapnak epistolaya. Ez may zent Epistolaat yrtta meg zent Paal Apostol elssew Coryntombelyeknek yrt leiveleenek Neegyed rezeeben". (Nyelvemléktár IV, 19. 1.) A kódexíró az epistola-1 nyilván magasabbrendű megjelölésnek, egyházi műszónak érezte a levél mellett. Valószínű, hogy az epistola szó esak r ebben az egy különleges jelentésben volt ismeretes előtte. Az Erdy-kódex idézett helye mellett olvassuk még a következő latin s z a v a k a t : confessorokat (i. h. 17. 1.), penitenciat (i. h. 18. 1.) stb. Az idegen szót használja a kódexíró, pedig kétségtelenül idegennek érzi, mert latinosan meg is rövidíti: pdicallany (i. h. 304. 1.). BALASSI BÁLiNTuak igen sok verse — pl. Ad spiritum sanctum pro felici conjugio, In somnium etc., Deo, vitae mortisque arbitro stb: — latin czímet visel, hiszen abban az időben a magyarnyelvű versírás is még renaissance-újitás volt. Még manapság is, egy olyan mesterkéletlen hangú, népies dalhangulatokat kereső költőnél, mint SZABOLCSRA MIHÁLY, A „költőiség" fogalma szeret klasszikus névvel m e g j e l e n n i : „Örök-mindenkor poézist kerestem" (Hangulatok 1894. 131. 1.). A nyelvújítás-alkotta költészet nyilván nem elég „költői" a meghittebb, melegebb és nagyobb hagyományra visszatekintő ynézis mellett. Pictor Ignotus: BABITS MIHÁLY egyik versének ez a és a refrainje, a mely a hangalak, jelentés és hangulat harmonikus egyesülésével erősíti a középkori tárgy misztikumát. Az elmondottakból következik, hogy az idegen szavak átvétele g y a k r a n hangulati eltolódással j á r és pedig sokszor amelioratív irányban. K. BRUCHMANN idéz erre egy német p é l d á t : a latinból átvett Pferd (-= paraveredus) egy ideig rangban és hangulati értékben fölébe kerekedett a régi német Ross szónak (Psychologisclie Studien zur Sprachgeschiclite Leipzig 1888. 306. 1.). A német Burger hangulata a magyarban megoszlott két i r á n y b a n : a magyar hangtörvények medrében (=- polgár) körülbelül közömbös s/.ó maradt, az eredetibb burger pejoratív hangulatú. A tudomány nyelvéből vett idegen szó olyan költői szövegben fordul elő, a hol az idegen szó éppen műnyelvi jellegénél fogva szerepel, mint hatáseszköz. Az intellektualista élmények, sőt a — látszólag — élménytelen abstrakcziók költője és a logikai formák platóni rajongója, B A B I T S MIHÁLY írja ezeket a verssorokat: „ . . . n e m a seiend, hanem a geltend, a mi mindörökre gilt . . . " , „ . . . élmény: mezteleu darab élet, multad színei, logisch nackt ..." (Nyugtalanság völgye 1920. 20. ós 24. 1.). A kommün racionalista-ideologus expreszszionistái keresve-keresték az absztrakt idegen s z a v a k a t : kapillaritás, vonal-divergencia, glóbusz, kozmosz, individuum, plasztika, relativitás, szintézis, mikroszkópia, homogenitás, kommunizmus, burzsoá, abszolút (KOMJÁT ALADÁR verseskönyve: Új internationale 1 9 1 9 ) . 2. Az idegen személynevek közkedveltsége is az idegen nyelv tekintélyének és szuggesztív hatásának alapján magyarázható. Az irodalomban előforduló személynevek hangulatának vizsgálata egy külön tanulmányt igényelne. Tudjuk, hogy a régi magyarok szívesen vették föl az uralkodó néposztály török személyneveit (Árpád, Ákos, Turul, Bese stb., vö. GOMBOCZ Z . , Árpád,kori török személyneveink 1 7 . ' 1.). A humanizmus idején a latin nevek jelentették a divatos, tudós előkelőséget (Erasmus, Melius, Schidlerus, Sylvester, Scliaeseus, Faustus stb.). A L I V I U S és BoNFiNius-utánzó ISTVÁNFFY MIKLÓS Históriájában teljesen önkénye-

s e n önti át latinos alakba a m a g y a r s z e m é l y n e v e k e t : Vicesius (Vitéz), Absthemius (Bornemisza), Nagius (! — Nagy ; vö. PINTÉR J E N Ő , A m. irod. tört. 1772-ig I I . köt. 1 6 0 . 1.). SHAKESPEARE az olasz renaissance-dráma h a t á s a alatt O m l ó n a k , Laertesnek nevezi a dán i f j a k a t (vö. RADÓ ANTAL, A nevek Shakespearenél, Magyar Sh.-tár 1 9 1 0 . 184. 1.), kétségkívül nem nevettető hatáskeltés ezéljából. A X V I I . századi f r a n c z i a klasszikus d r á m a és a X V 1 I 1 . századi német neoklasszicizmus valóságos kultuszt üz a latin-görög személy nevekből (Clitandre, Harpagon MOLIÉREIIÓI, Mirtil, Thyrsis GESSNER „Idillium"aiban). A m a g y a r irodalomban ugyanezt a j e l e n s é g e t látjuk a X V I I L század végén és a X I X . század elején — CSOKONAI Lillája• SZENTJÓBI SZABÓ LÁszLónál: Phyllishez; Béda, Elda : KISFALUDY KÁROLY balladahősei — azzal a különbséggel, hogy nálunk sokszor a német nyelv páthosza lép a latin-görög nevek helyébe (Gibárt balladahős KAZINCZYn á l ; Fanni hagyományai KÁLMÁNnál, Fanni KÖLCSEY Minden órám cz. versében*). JÓSII#A MIKLÓS a német r o m a n t i k u s irodalomból vette át a német-latin-görögös, romantikus h ő s n e v e k e t : Iréné, Izidora, Azála, Idali, Leóna, Goelesta, Aminha, Violetta, Octavia, Linda, Zaide, Theodóra, Adolfine, Manuéla (vö. SZINNYEI FERENCZ, Jósika Miklós 1 9 1 5 . 49. 1.). Az idegen személynevek a mai nyelvhasználatban is p.itfíe^ tikus, amelioratív hangulatra mutatnak. í m e egy személynévnek különböző a l a k j a i : Mádi <x> Magda oo Magdolna oo Magdaléna. Ebben a sorban fokozatosan emelkedik a név pathetikus értéke, a mint a családias alaktól a legidegenebb alak felé haladunk (vö. Magdaléna éneke: VÁRNAY ZSENI, Gracchusok anyja 1917.). A beteges szókultuszt űző SZOMORY DEZSŐ í r j a : „Az előkelő disztinkció kedvéért Margarétának nevezték az imádott nőt" (Az isteni kert, 3. kiad. 49. 1.). Ugyancsak SzoMORYnak b u j a stílusú, bárok színmüvében, a Nagyasszonyban (1910. 56. 1.), felséges rokonai Josephus néven szólítják József főherceget, a későbbi II. Józsefet. A darab précieux légkörében „József" túlságosan pongyolán hangzana. ADY E N D R E szimbolikus világszemlélete az idegeu Léda névben találta meg a misztikus takarót a nő megjelölésére (Lédával a bálban). R. M . MEYER egyenesen az író „hangszimbolikai" érzékének finomsági fokát látja a nevek megválasztásában. VICTOR HUGÓ művészi hangulatérzékkel alkotott fiktív idegen szavakat, földrajzi neveket, a mik hangfestésükkel színezik a Légendes des siécles keleti látomásait: Tout se repoaaít dans Ur et dans Jérimadeth; et Ruth se demandait... (Booz Endormi) Az idegen név minden nyelvben fokozott hangulati értékkel bír, vagy pedig komikus hatást kelt, a miről alább lesz szó. CFIATEAUBRIAND az Atalában a Mississipi helyett az amerikai bennszülöttek nyelvéből vett, harmonikusabb és idegenszerűbb Meschacebé nevet használja. WEDEKIND Fr ü h Un g serif a c h ei Tj á n a k egyik főhőse idegen, magyar nevet visel (Melchior Gábor), nyilván a bizarr és tragikus hatás fokozása kedvéért. Egyik hősének, Tonio Krögernek nevéről maga THOMAS MANN így nyilatkozik: „ . . . schon sein Name das Symbol f i i r jederlei Mischlingsproblematik abgeben inusste, * A költői nevek irodalmi hagyományára vonatkozólag olv.: Szigligeti Szökött katonájának külföldi elemei cz. dolgozatomat (1914. 17. 1.).

f ü r die romanisch-deutsche Blutmischung nicht nur, sondern aueti f ü r die Mittelstelluug zwischen Gesundheit und Raffinement, Anstándigkeit und Abenteuertum, Gemiit und Artistik . . ." (Betrachtungen eines Unpolitischen 1 9 1 8 . 5 6 . 1.). OSCAK W E I S E (Ásthetik der deutschen Sprache 1 9 1 5 . 2 1 , 1.) utal GOTTFRIED K E L L E R Die Leute von Seldtryla cz. novellájára, a melyben á nyárspolgár Johann Klabis úrhatnámságból John Kabys-Oliva-nak nevezi magát. D E N I S Ossianforditása ( 1 7 6 8 ) óta divatba jöttek Németországban az Oskar, Selma, Malwine nevek, a melyeket hozzánk BATSÁNYI (Oszkár halála) és KAZINCZY (Szelmai dalok 1 7 9 5 ) is közvetítettek. (Vö. még T H . K L A I B E R : Literariches Echo 1903. 19. sz. és Von bürgerlicher uncl dichterisclier Namengebung, Westermanns Monatshefte 1918. febr.) Az idegen nevek lefordíthatatlansága is a mellett bizonyít, hogy az idegen hangcsoport hangulatával nem egyenlő érzelmi qualitású a vele logikailag egyértékű magyar név. A mai műfordításban az az elv uralkodik, hogy az idegen neveket lehetőleg nem szabad lefordítani, mert a magyar név túlságosan magyaros ízt adna az idegen milieunek, a melyről az illető műalkotás szól. Jean-Jaques Rousseau érzelmileg nem egyértékű név Rousseau János-Jakab-bal; Goethe János Farkas, Shakespeare Vilmos, Poquelin Keresztelő János, Chénier András, Császár Gyula (Julius Caesar) Hugó Győző (Victor Hugó), Manó Győző (Victor Emánuel), Férfi Tamás (Thomas Mann), tAngyal Mihály (Michelangelo): egyenesen komikus hatást keltenek. Érdekes azonban, hogy a régi magyar nyelvszokás nem érezte f u r c s á n a k az idegen nevek lefordítását: pl. Roterodámi Rézmán [Erasmus], Nyúl Konrád [Konrád Haase] stb. BOILEAU „klasszikus" stílusérzéke tiltakozott az iyenf'ajta névátültetés ellen (Art poétique II.): On dirait que Ronsard, sur ses pipeaux rustiques, Vient encor . . . . . . changer, sans respect de l'oreille et du son, Lycidas en Fierrot, et Philis en Toinon. Mikor Magyarországon hivatalos úton nekiláttak az idegen helységnevek magyarosításához, a magyarosításnak több hagyományos történelmi név is áldozatul esett. (Folytatjuk.) ZOLNAI B É L A .

, k

Az idegen szavak kérdése nyelvesztétikai szempontból.* 3. Az említett esetek is mutatják, hogy nemcsak az átadó nyelv vagy stílusréteg emelkedettsége, pathetikusnak érzett hangulata emeli az idegen szó hangulati értékét komoly irányban. Az idegen szó hangcsoportja idegenszerüleg hat és a szó nem illeszkedik bele az átvevő nyelvnek valamelyik szócsaládjába. Származékszavak, összetételek és állandó együttlét folytán nem tapad hozzá semmi társulás, mellékértelem az átvevő nyelvből. Ezért az általa fölidézett képzet is homályosabb, tehát szabad teret enged a bele* érzésnek. A logikai homályosság, a fogalmi világosság hiánya kétségkívül kedvező talaj az érzelmek kibontakozására. A sejtetésben több ' L. MNy. XVII, 202. XVIII, 18.

a művészet, mint a pontos fogalmi körülhatárolásban. J O H . V O L K E L T (System der Ásthetik I. 1905. 179. 1.) joggal hivatkozik a fölvilágosodás és a WoLFF-iskola e s z t é t i k á j á n a k a r r a a — L E I B N I Z I ® visszavezethető — gondolatára, hogy „a Szép homályos, kusza k é p z e t e k e n alapul".* Ezt a homályosságot egy radikális modern nyelvfilozófus, F R I T Z M A U T H N E R (Beitráge zu einer Kritik der Sprache I . 1 9 0 6 . 9 1 — 9 4 . 1.) az egész nyelvre kiterjeszti. Szerinte a szó csupán emlékeztető jel „lebegő, vele nem egyenlő, csak szomszédos* képzetekre. A nyelv nagyszerű eszköze a művészetnek, de nyomorúságos megisinerőeszköz. A költő mindig csak hangulatot a k a r közölni. Ködfelhő borítja a szavakat. A hangok és szavak zavaros viszonya váltja ki az olvasó lelkéből a „reszkető hangulatokat".** Hogy az idegen szavak homályos értelme g y a k r a n a szóhangulat javára írható, a r r a a legkézenfekvőbb bizonyítékot azok az e s e t e k szolgáltatják, mikor a költők az é r t e l e m r e való tekintet néikül pusztán hangulati hatáskeltés czéljából alkalmaznak exotikus szavakat vagy pláne önkényesen alkotnak idegenszerű szavakat, mint például R E N É G H I L vagy S T E F A N G E O R G E . Klilönöseu a vers kiemelkedő helyén, a rímben fordulnak elő ilyen ismeretlen jelentésű idegen s z a v a k : „ . . . extase OO . . . thyase" ( S . C H . L E C O N T E Le dernier chant d' Orphée).*** Az „értelmetlen" szavaknak nagy hangulati fontosságuk lehet a stílusban. Az EtSz. PÁzMÁNYból idézi ezt a raczionalista gondolkozásra jellemző k i j e l e n t é s t : „Voces . . . si nulli rei sunt impositae, nihil significabunt, ut blictri nihil significat". Maga a familiáris, pejoratív értékkel használt bliktri szó is mutatja, hogy a logikai értelem megjelölése mennyire n e m meríti ki a szavak kifejező tartalmának ismeretét. J. V O L K E L T (System der Ásthetik I. 1 9 0 5 . 167—9. 1.) a tárgyak jelentési képzetének (Bedeutungsvorstellung) és jelentési hangulatának (Bedeutuugsgefühl) viszonyát vizsgálva különböző típusokat állít föl, amelyek közül a másodikba azokat az eseteket sorolja, ahol az érzéki szemlélethez jelentési képzet nélkül rögtön a jelentési hangulat kapcsolódik és a képzet hiányzik. Ilyen — relatíve — logikai j e l e n t é s nélkül h a t n a k érzelmi életünkre a zene, az ornamentika és a ritmus. Ide kell sorolnunk az é r t e l m e t l e n vagy homályos értelmű idegen szavak hatását is. R I C H E P I N egyik novellájában szerepel a clown szó, a mely bűvös homályosságával megtermékenyíti egy franczia gyermek képzeletét (v. ö. K. N Y R O P , Gramm. hist. IV. 3 . 1.). Normatív költői szabálylyá és programmá a modern syinbolista * Vö. még V O L K E L T alábbi nyilatkozatával (uo. 387.1.): „Für Verstand und logisches Begreifenwollen enthált jedes ásthetisclie Gebilde einen dunklen Úberschuss, eine unausschöpfbare Tiefe, etwas Ratselhaftes und Unaussprechbares". * r A nyelvbeli „homályosság" kérdése a magyar kritikában is fölvetődött. (Vö. LUKÁCS G Y Ö E O Y , Arról a bizonyos homályosságról [Előszó az Esztétikai kultúra cz. füzethez]; IGNOTUS, A fekete zongora (Kísérletek 1 9 1 0 . 1 3 8 . 1.]; H O H V Á T H J Á N O S , Ady és a legújabb magyar líra 1 9 L 0 . 3 3 . 1.) Ehhez a kérdó.-hez az idegen szavakon kívüli vonatkozásban is, más alkalommal, hozzá kívánok szólani. *** G. Frauscher érdekes kimutatást közölt Ottokár verses krónikájáról : a legtöbb idegen szó a sorok végén fordul elő, a mit a rímszükséglet magyaráz (Brauné, Beitráge 43. köt. 1917. 169. 1.).

költők között m a g a VERLAINE emelte a homályosság keresését (Uart poétique): „De la musique a v a n t toute chose . . . Rien de plus cher que la chanson grise Oü Vindécis au précis se joint . . . Car nous vonlons la nuance encore,, . . rien que la n u a n c e " . A prózájukban — írja GUYAU ( U a r t au point de vue sociologique 1901. 373. 1.) — ugyanezt a homályosságot keresik a symbolisták és ezért használnak latin és görög szavakat, sőt olyanokat is, amelyek egy nyelvbe sem tartoznak. REMY DE GÖURMONT — aki egyébként, mint föntebb emiitettem, elvi ellensége az idegen szavak használatának — Hieroglyphes czímü versében a franczia olvasó előtt teljesen ismeretlen és csak hangulatukban élvezhető „egyptomi" szavakat vegyít: Viens, le kupi embaume les secrets de mon corps, Le hesteb teint mes ongles, mes yeux ont le kohol . . . . . . Car ta voix rafraichit et grise comme Elei. R E N É GHIL, a „tudományos költészet" liirhedt elméletírója és a nyelvbeli hangok akusztikai és esztétikai értékének „fölfedezője", „jávai" szavakkal kevert helyzetdalban énekli meg egy „jávai kisleány" szomorúságát, szövegalatti jegyzetekkel kísérve a v e r s e t :

Mon repos est pareil au lent germe diaWtoun'g d'oii nait la grappe des pissang' * á lunes d'or.

(Fragment)

Ezek azok az esetek, a melyekről BOILEAU mondja (Art poé1.), h o g y : „ . . . c h e r c h e r trop loin quelque mot éclatant". ROMÁIN ROLLAND írja egy hypermodern franczia költőről, hogy a legkülönbözőbb nyelvekből vett szavakat kever a verseinek szövegébe (Jean Cristophe IV, 74.). Az idegen szó ezekben az esetekben mint exotikum szerepel, a mivel a „stílromantikus" költő a nyelv suggestív' hatóerejét fűszerezi. Függetlenül a latin g ö r ö g klassziczizmus hagyományától az újabb magyar költészetben is — főleg a franczia symbolizmus hatása alatt és a raffinált szókultusz megnyilvánulásaképen — rengeteg idegen szót találunk amelioratív, pathetikus szóhangulati értékkel. Az őserejű ADvnál t e r m é s z e t e s e n ritkábban, mint a poéta cfodws-oknál: „ . . . a sok régi, fu.lt párisi nyárra j Úgy gondolok, mint áldott, lelki | Barrikádra, | Ki megvédett az ú j harcokig" — írta ADY (Halottak élén 31. 1.) és itt a vonatkozó névmás népies magyarsága, (,ki\ : ,amely' helyett) szelídebb, bensőbb fordulatot ad a nemzetközi ízű, forradalmi páthoszú barrikád szónak. A világítótorony prózai, túlságosan raczionális világosságú neve szimbolikus jelentőséget kap azzal, hogy a világítótorony modern f r a n c z i a szavának (phare) homályos értelmű ^örög eredetijét használja ADY: „Egy Fárosz lángol messze valahol" (Egyedül a tengerrel). Különösen TÓTH Á R P Á D szereti az exotikus, modern idegen szavakat. Csak meg kell nézni a költeményeinek czímét, hogy az idegen szavak legváltozatosabb hangulatskáláját lássuk magunk előtt. Philoklet: ez az archaizáló czím a világirodalomban koronként ú j r a meg ú j r a visszatérő görögös hangulatkeresésnek, klassziczizáló romantikának szülötte (vö. BABiTsnál: Levelek írisz koszorújából; tique

* — banán'?

Oixela xai zaípiu). Esti szonett, Intérieur, Retraite, Hajnali szerenád: a franczia kultúra hanyatlására mutatnak, a melyben bizarrul olvad össze öt világrész és három évezred nőiessége. Orfeumi elégia : a modern világváros prózájának és sentimentalizmusának viszásságát érezteti. BABITS MmÁLYnak néhány versczíme — 0 lyric love, Beloved, o beloved, Gretna Green, Paysages intimes — világosan a modern angol és franczia líra sugallatára és könyvélményekre, utal. Állítsuk ezek mellé a XVIII. századi neoklassziczizmus versczímeit: An Luna (GOETHE), Alagya (RÁJNIS), A Kupidóról (RÉVAI), Phylissliez (CSOKONAI). Mind a két helyen idegen szavak és mégis egészen más érzelmi és gondolati világ van mögöttük. Phalanx, praetexta, ambrosia (KAZINCZY) helyett a modern élet idegen-exotikus szavait szövi a verseibe TÓTH ÁRPÁD. „A hajnal, a nagy impresszionista" (Hajnali szerenád)-, itt egy tudományos, elvont, modern fogalom j á r u l szokatlan és új attributum gyanánt a Hajnal mellé, az érzéki szemlélet primitív képzeletén alapuló „rózsaujjú" helyébe. „Mély dsungel. . „Debrecen magány-prm'jén hús farmer" (Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz): ezek az idegen szavak lehetnek prózaiak, ha semleges szövegben, tudományos értekezésben fordulnak elő, de ebben a versben az a „stílusbeli" rendeltetésük, hogy a XVIII. századi m a g y a r alföld és Debreczen képzeteinek hangulatát nagy földrajzi és időbeli ellentétekkel éreztessék, exotikus idegenszerűségükkel pedig kidomborító hátterül szolgáljanak CSOKONAI magyarságához és modern képekkel elevenítsék föl a külső világ kultúrátlanságának és a belső kultúrának dissonantiáját. Minderre a pozitív nyelvtudomány rámondhatja, hogy „szubjektív megállapítás", a melynek helyébe egy másik szubjektív megállapítás is léphet. Ez kétségtelen és magától értetődik, mihelyt bonyolultabb nyelvi tényekkel állunk szemközt, de a pozitív nyelvtudomány sem kételkedhetik a szubjektív megállapítások létezésében és abban, hogy a szavak (jelen esetben az idegen szavak) a m e g é r t é s e n és gondolatközlésen kívül szubjektív, érzelmi hatással is bírnak. A szubjektív megállapításba foglalt érzelmi hatás olyan lelki jelenség, a melylyel, mint pozitív ténynyel, a nyelvtudománynak számolnia kell. 4. Az i d e g e n szót értelmének relatív h o m á l y o s s á g a alkalmassá teszi az euphemisticus megjelölésekre. Az ilyen leplező, enyhítő, szépítő czélra használt i d e g e n szó — mivel 'ritkábban használatos és rend e s e n v a l a m e l y emelkedettebb, e l ő k e l ő körök stílusrétegéből v a g y a tudomány nyelvéből v a n v é v e — v á l a s z t é k o s a b b a n hat, mint a közbeszéd, vagy a pórias nyelv m e g f e l e l ő s z a v a : lues, excrementum, mésalliance stb. (ZLINSZKY, A kifejezés stílusa 1 9 1 3 . 3 1 . 1 . ; KULCSÁR G Y . N y F . LIV, 7.) Az e u p h e m i s m u s n a k ezt a formáját minden európai

nyelvben megtaláljuk (Honorar co Lohn, Kompliment, Idiot stb.; vö. L . SPITZER, Fremdwörtérschatz 1918. 25. 1.; WACKERNAGEL Poetiíc 1906 3 533. 1.; 0 . tésére is alkalmas

milliom

WEISE i. m. 82. 1.). Káromkodások enyhíaz idegen szó; pl. BAKSAYnál: „kuttya láncos

scliu-arzzburg-sondershausen,

sigmaringen,

heckingen-terem-

tette !" ( D E Á K MARGIT, Baksay S. nyelve NyF. L X X V I I I , 48.). Az udvariasság n y e l v e szintén gyakran él i d e g e n szóval (SIMONYI Z S . AZ udvarias-

ság nyelvéről Nyr. L, 3.). A műveltebb, több nyelvet beszélő társadalmi rétegek nyelvé-

bői vett idegen szavak finomabb vagy finomkodó érzelmi árnyalatot fejeznek ki. Az angol nyelvbe a franezia szakácsművészet nyelvéből jutott a beef boeuf) szó, a mely ,sült ökörhús' értelemben kiszorította az ,élő ökör' jelentésre speczializálódott ox szót (vö. BALLY, Le langage et la vie 1913. l ü l . 1.). A nemzetközi udvariasság nyelvéből való a m a g y a r nyelv bocsánatkérő pardon-ja, a mely nem tévesztendő össze a „kegyelem" jelentésű, ma már elavult és népies jövevényszóval. Az alsóbbrendű erkölcsi értékkel bíró fogalmi körök szavai idegen szóval kifejezve előkelőbb, nemesebb színezetet nyernek (Diner CC Mittagessen, szupé-csárdás, vö. 0 . ERDMANN, Die Bedeutung des Wortes 1910. 135. 1. és 0 . GILDEMEISTER, Der Kampf gegen die Fremdioörter, Deutsche Rundschau 1886.). Az idegen szavakat és általában az ú j a b b és újabb kifejezéseket k e r e s ő euphemismusnsLk mélyebb gyökerei vannak. Itt egy örökös szóhullámzásról van szó, a mely a szavak értékét lefelé sűlyeszti vagy fölfelé emeli. Az euphemistikus jelentésű idegen szó a használat folytán h a m a r fölveszi a leplezett szó hangulatát (árnyékszék ^ W. C. ^ toilette) és ú j e u p h e m i s m u s r a van szükség (vő. SANDFELD-JENSEN, Dic Sprachwissenschaft 1915. 4 9 . 1.). A szavak kifejező e r e j e elhalványul és fölkelti a szükséget új kifejezés keresésére (DARMESTETER, La vie des mots 1 8 8 7 . 3 5 . 1.). Az idegen szó i m p o r t j á t — a m e n n y i b e n nem szükségszóról, hanem ú j fogalomról van szó, mint például egy találmány megjelöléséről (telefon) — ugyanaz a lelki szükséglet, stílusösztön okozza, a mely mindenféle stílusújítást és esztétikai neologizmust létrehoz. Minden író, a ki nagyobb hatóerőt a k a r adui a gondolatainak, „újjáteremti" a nyelvet, szavakat, kifejezéseket, mondatfűzéseket alkot és keresi az ú j eszközöket a nyelv hangulati színességének gazdagítására. „Űjulva-újuló" nyelven íruak a jeles poéták, m o n d j a ' BACSÁNYI FALUDI FERENCzről (F. F. versei. Pest, 1 8 2 4 . 2 1 1 . 1.)* Ilyen „nyelvújítás" („Sprachschöpfuug") az ar^oí-kifejezések gyors elterjedése és irodalmi approbálása is (pl. mozi), hogy aztán megint átadják a helyüket ú j és új, stílusbeli szükségletet kielégítő szavaknak (vö. BALLY, Précis de stilistique 1 9 0 5 . 7 9 . 1.). Az idegen szavak társalgási és irodalmi divatja, e l t e r j e d é s e és kihalása szintén a nyelvteremtő ösztön örökös vitalitásából magyarázható. Nem véletlen az sem, hogy a nagyvárosi argót különös előszeretettel éppen az idegen s z a v a k a t népszerűsíti (link, dumál, stb.). A nyelvteremtés ösztöne mutatkozik az úrhatnám beszédmodorban is. A fentiek után biztosra v e h e t j ü k , hogy az ú r h a t n á m s á g nyelvében sok lesz az idegen szó. A „ m a g y a r paraszt . . . nagyon szereti idegen, főleg latin szavakkal czifrázni** mondásait" — í r j a R. P R I K K E L MARIÁN (AZ úrhatnámság a magyar nyelvben. M N Y . I I , 2 5 2 . 1 ), a ki egyúttal meg is rója a paraszt n é p e t : „az idegen szavakkal való emez úri páváskodás szintén csak egyik finomabb faja a nagy* Erről a költői nyelvteremtésről más alkalommal és összefüggésben remélek bővebben szólani, most csak SZABÓ ÜEzsőnek egyik jellemző nyilatkozatát idézem : „ . . . a z abszolút egyénnek a kifejezésére keresik [a zsenik] . . . a híven megmondó bizarr új szavakat. . . . tárgygyal, formákkal, szavakkal, új borzongásokkal gazdagítja az irodalmat . . (A forradalmas Ady 1919. 15. 1.) ** cziíra cifra lat. (EtSz.).

képűsködö persóniás beszédnek. Ennek is az üres mutatni vágyás a czélja!" A czikkiró ezekkel a dorgáló szavakkal elismeri, hogy az idegen szavak használatának érzelmi alapja van. Quod erat demons t r a u d u m ! Jellemző különben, hogy a nép latin szóval „persóniás", „personátus", „perszouátus" névvel (MTsz.) jelöli a tekintélyeskedő, úrhatnám beszédű embert.* A paraszt kifejezéskereső ösztöne nem elégszik m e g az egyszerű, közkeletű szóval, h a n e m megtoldja egy latinos végzettel, a melyről úgy érzi, hogy előkelőbb, jelentőségteljesebb formát ad a szónak. így lesz a nótából nótura (MTsz.), pedig a művelt nyelv a latinos -ura végződést inkább komikus, pejoratív mellékízzel alkalmazhatná (a németből átvett szekatúra hangulati a n a l ó g i á j á r a ; LACZKÓ Játszi szóképzése nem említ rá példát). 5. A stilisztika számára a szó a m a g a izoláltságában nem egyéb fictiónál. (Vö. BALLY, Précis de stilistique 1 9 0 5 , 3 1 . 1.) A szó csak a szövegben nyeri igazi lelki t a r t a l m á t . Ugyanez áll az idegen s z a v a k r a is. Vannak irodalmi szövegek, a hol az idegen szó mint stíluskövetelmény szerepel. A szöveg t a r t a l m á b a illesztve az idegen szó erősíti a jellemzés eszközeit. Az idegen szó m a g a is jellemez. Elfogadhatjuk a stilisztika régi m ű s z a v á t : az idegen szó helyi színezetet (couleur locale) adhat bizonyos szövegeknek. Ennek a helyi színezetnek a hangulata lehet komoly és lehet nevettető hatású. Mikor az alföldi, népies m a g y a r költő, SZABOLCSKA MIHÁLY azt írta a salzburgi csapszék sváb legényeiről, hogy „vidám verkli-szónál csak úgy veszekednek", — a magyarországi német jövevényszóval (talán öntudatlanul) jobban k i f e j e z t e a „helyi hangulatot", mint a nyelvújítás alkalmával elavultságából fölújított, bár szintén idegen eredetű kintornával (NyÚSz.) tehette volna.** JÓKAI latinosan beszélő alakjai, a BESSENYEI Philosophusá,nak zugprókátora, a Kérők Perföldyje nem képzelhetők el idegen szavak nélkül, mert az idegen szó itt jellemet, számunkra pedig ezenfölül egy letűnt kort ábrázol. Mikor H E I N E azt mondja a Sabbat herczegnőről (Prinzessin Sabbat), hogy : . . . Durch Esprit brillieren wollte, Und mit ihren klugen Rátseln Auf die Lángé fatigant ward — akkor a francziás galantéria szavaival találóan jellemez. B E C K . LENAU és H E I N E m a g y a r t á r g y ú verseit olvasva, RIEDL F R I G Y E S stílusérzékével teljesen azonosíthatjuk m a g u n k a t : „a n é m e t művelt olvasóra nézve jóval színesebb a Puszta szó a Haide-nól, a betyár, csárda a ' Ráuber vagy Schenke szónál" (Szily-Alb. 1918, 60. 1.) Ezek a szavak az úgynevezett mot propre-ok, a „találó szavak", a melyek keresésére aggoskodó stiliszták (például FLAUBERT) oly nagy gondot fordítanak. P E T Ő F I egyik .műfordításában (Béranger legújabb dala) szándékosan nem fordít le egy franczia mondatot, — Es elkiáltanánk : „ Vive la Bépublique !" . . . (2. vsz. 7. sor) — mert a kifejezés jellegzetes színnel bír. A helyi színezet körébe tartozik • Ugyanez az idegen szó a köznyelvben pejoratív irányban fejlődött (perszóna). Vö. azonban: grata persona. ** A nyelvújítás szavaitól mai napig idegenkedik a költői nyelv. Igen sok újított szó pejoratív hangulati irányba fejlődött. Ezekről a jelenségekről érdemes volna behatóbb vizsgálatokat kezdeni.

az a m e g á l l a p í t á s ' i s , hogy a bölcselő költeményekben több az idegen szó, mint másutt (pl. a Faustban: 266, a Tassoban: 15; vö. 0 . W E I S E i. m. 219. 1.). Ha a helyi színezetként alkalmazott idegen szóval az író egy régebbi kort akar jellemezni és az i d e g e n szóban egy régebben divatos szót újít f ö l : a tudatos régiesség ismert jelenségével állunk szemközt. G O E T H E m é g a maga kora nyelvén írt, mikor ilyen idegen szavakat h a s z n á l t : „. . . an uns selbst waren einige Cavaliere empfohlen und a n d e r e introduziert•" (Wilhelm Meisters LehrjaJire 6. Buch). G O T T F R I E D K E L L E R azonban már archaizál, mikor a Der grüne Heinrich-ben (5. fej.) „idéz" egy XVIII. század eleji diariumból : „Ist ein höchst lamentables Schreiben arriviret von Madame . . . Diese g a n z e Woche habe ich einen Mahler im Hause tractiret... stb." A regényíró a személynevek megválasztásával is adhat ódon helyi színezetet a m u n k á j á n a k . Ha egy német író m a Selinde, Belinde, Melinde, Philinde, Eosalinde n é v r e kereszteli a hősnőit, akkor c s a k a XVIII. századi rokokóba helyezheti a cselekményét, mert ezek a nevek máskiilönbeu nevetségesen h a t n a k ( 0 . W E I S E i. m. 146. 1.). Magyar példát is rengeteget idézhetnénk az idegen szavak régieskedő jellemzés czéljából való h a s z n á l a t á r a . Elég, ha PETŐFinek már említett A régi jó Gvadányi czímű klasszikus stílus-utánzatára utalunk, vagy ARANY J Á N O S Egri leányává: „Az enyém damasz volt — az e n y é m skárlát —", a hol néhány versszakkal alább m é g erősíti az (egyébként pejoratív czélzattal használt) idegen szó h a t á s á t a rím is: . . . elérik a pribéket — No hiszen, cseh, jaj most néked! Kétségtelen, hogy egy ilyen sorban, m i n t : Víg tavasz(SZABÓ küldteLÖRINCZ egyetlenShakespeare Herold! szonettjei o. 1.) — az idegen szónak régiesítő, korfestő szerepe is van. A régiesség — a k á r eredeti, a k á r idegen a szó — stílusbeli szükségletet elégít ki. A hagyomány p a t i n á j a övezi az archaikus idegen szavakat, a melyekhez a történeti érzékkel bíró irodalom és a közbeszéd j o b b a n ragaszkodik, mint sok ú j o n n a n alkotott, gyökértelen, szóhoz. Ilyen szavak, m i n t : donátor, kurátor, rektor, pedellus, legátus stb., régi idők emlékét idézik föl és a velük j á r ó gondolati társítások, érzelmek és hangulatok folytán értékes, hagyományos kincsei a nyelvnek. Másrészről viszont az idegen szavaknak jellemzésül való használata sok esetben a pejoratív hangulatok t e r ü l e t é r e nyúlik át. De hangulattal telítettségük itt is k é t s é g e n fölül áll. 6. Bizonyos akusztikai mozzanatok is ameliorativ irányban színezhetik az idegen szavak hangulatát. Az idegen szó hangzásbeli h a t á s a kellemesebb lehet a megfelelő eredeti szónál, vagy legalább is a váltakozó használat folytán változatosságot visz a stílusba. Egyéni megállapítások helyett F R I E D R I C H S E I L E R R E hivatkozom, a ki Die EnUricklung der deutschen Kultur im Spiegel des d. Lehnicorts cz. könyvének 2. kiadásában (I. Halle 1913. Vorrede) kifejti

a német nyelvre vonatkozólag, hogy az idegen szavak kellemes hangzást, sok magánhangzót, zenei csengést, erőteljesebb ritmust visznek bele a stílus fárasztó egyhangúságába. „Unsere Dichter wussten wohl, was ihnen die Fremdwörter an Schmuck und Schwung, an Farbe und Klang, an Reim und Rhytmus botén" (XX. 1.). Egyébként a valóságban az akusztikai mozzanatokat nehéz elválasztani az idegen szavakhoz fűződő egyéb hangulatoktól, ú g y hogy az akusztikai hatás ameliorativ eredménye már az elózá pontokban tárgyalt példákon megfigyelhető. ZOLNAI B É L A .

Az idegen szavak kérdése nyelvesztétikai szempontból. 1 b) Pejoratív

hangulatváltozás.

É r z e l m i á r n y a l a t o k b a n s o k k a l t a g a z d a g a b b az i d e g e n s z a v a k p e j o r a t í v a l k a l m a z á s a és p e j o r a t í v h a n g u l a t v á l t o z á s a . 1. L e g e g y s z e r ű b b és l e g á l t a l á n o s a b b h a t á s a az i d e g e n s z e r ű s é g n e k a komikum, ami e g y ú t t a l é r z e l m i e l h á r í t ó k é n t és v é d ő eszköz g y a n á n t is s z e r e p e l az i d e g e n h a t á s e l l e n . Az i d e g e n n y e l v k o m i k u m á v a l SZIGETVÁRI IVÁN f o g l a l k o z o t t a Komikum elmélete (1911) c í m ű m u n k á j á b a n (286—298. L). Az i d e g e n s z e r ű b e s z é d és k i e j t é s r é g i k o m i k a i eszköz a v í g j á t é k i r o d a l o m b a n (vö. pl. SHAKESPEARE Windsori víg asszonyok). Komikus a l a k KAZINCZY g e n r e - k é p é n e k h ő s e : A német fiú. Az i d e g e n n é v is l e h e t k o m i k u s : VÖRÖSMARTY a Hívatlan dalosok költői l e á n y n e v e i t — Lina, L a u r a , Nelli, Phyllis, D a p h n e — g ú n y o s a n említi. A két n y e l v b ő l k o n t a m i n á l t m e s t e r s é g e s i d e g e n szók, a makaróniszavak (vö. TOLNAI VILMOS : MNy. 1920. 142. 1.), a r e n e s z á n s z óta k e d v e l t j á t é k a i a n y e l v n e k . A külföldieskedésiiek, az i d e g e u s z a v a k h a s z n á latának kigúnyolása — amit a nacionalizmus kapcsán föntebb e m l í t e t t ü n k — r é s z b e n a k o m i k a i ösztön r e a k c i ó j a is a m e g s z o k o t t nyelvtől eltérő, f u r c s a s z a v a k k a l s z e m b e n . A n y e l v k e v e r é s e z e r f é l e h u m o r o s v á l t o z a t á r a ezúttal n e m k í v á n o k k i t e r j e s z k e d n i . A stilisztikai m u n k á k b e h a t ó a n t á r g y a l j á k a h u m o r o s b e s z é d m o d o r n a k ezt a f a j t á j á t . K . WACKERNAGEL ( P o e t i k , Bhetorik und Stilistik Hal le 1906. 493—495. 1.) AUSONIUS, DANTE, L O P E DE VEGA é s FISCHART (Gargantua, cap. 24.) p é l d á i r a hivatkozik. PETŐFinek i s m e r e t e s v e r s é t i d é z h e t j ü k : Diligenter frequentáltam Iskoláim stb. — ahol az i d e g e n szó n e m c s a k helyi s z í n e z e t k é n t , h a n e m a n e v e t t e t ő h a t á s f o k o z á s a v é g e t t is s z e r e p e l . K o m i k u s stíluseszköz az idegen képző a l k a l m a z á s a is : Sétifikáltam így én is Valaha stb. ( P E T Ő F I Nézek, nézek kifelé

...)

Itt az kelt k o m i k u s h a t á s t , h o g y d i s p a r a t (idegen és m a g y a r ) e l e m e k k e r ü l n e k össze e g y s z ó b a n . Már J E A N PAUL m e g m o n d o t t a (Vorschule der Aesthetik), h o g y az idegen szó szükséges eleme a komikus költészetnek. Megint P E T Ő F I Í kell i d é z n ü n k , a ki m e s t e r i példát mutatott rá, miképen fokozza a humoros hatást a verssor 1

L. MNy. XVII, 202, XVIII, 18, 114, 148.

végén — pláne hármasával — mazott idegen szó:

föltűnő, f u r c s a

csattanónak

alkal-

Kebled fejérlö, mint az alabastrom, De búm sötét, mint holmi ócska klastrom, S csak a halál lesz dúlt szivemre flastrom. (.Freseo-ritornell.) Meg kell a z o n b a n á l l a p í t a n u n k , hogy u g y a n e z e k s z a v a k — a f a m i l i á r i s , n é p i e s flastrom kivételével — k ö r n y e z e t b e n é s s z ö v e g ö s s z e f ü g g é s b e n komoly h a t á s t Az i d e g e n s z a v a k p e j o r a t i v - k o m i k u s h a t á s á n a k a l a p j á r a m á r BOILEAU r á m u t a t o t t :

az i d e g e n m á s szókelthetnek. akusztikai

D'un seul nom quelquefois le son dur, ou bizarre, Rend un poeme eutier, ou burlesque, ou barbare. (Art poétique 111.) 2. Költői n y e l v b e n g y a k r a n prózai h a t á s t k e l t az i d e g e n szó, é p p e n a n n á l f o g v a , hogy hiányzik belőle a k o n k r é t s z e m l é l e t e s s é g é s m e r t a b s z t r a k t f o g a l m a t ad é r z é k i k é p h e l y e t t . (Ez az é r z é k i homályosság, mint föntebb említettük, megfelelő szókörnyezetben a l k a l m a s p a t h e t i k u s é r z e l m e k és h a n g u l a t o k f ö l k e l t é s é r e is.) Az idegen terminus technicusok pontos fogalmi körülhatároltsága nem a költői g o n d o l k o z á s szülötte. A k o m i k u s és h u m o r o s k ö l t é s z e t , v a l a m i n t a s z a t í r a , a m e l y e k p r ó z a i d i s s z o n a n c i á k k a l dolgoznak, é p p e n e z é r t k e d v e l i k a t u d ó s i d e g e n s z a v a k a t . P ó t l á s r a szorul egy régi s t i l i s z t i k a í r ó n k m e g j e g y z é s e : „a k ö l t é s és é k e s s z ó l á s nyelve m á r t e r m é s z e t é n é l f o g v a r i t k á b b a n s z e n v e d i m e g az idegen s z ó t " . (BITNITZ L A J O S , Magyar Nyelvtudomány 1 8 3 7 , I I . 1 4 . 1 . ; hasonló t é v e d é s WAcKERNAGELnál is, Poetik 1906, 489. 1.) í m e e g y p á r prózai i d e g e n szó

ARANYIIál:

Több volt ugyan a „schlagwort",

mint a szó. (Bolond Istók II, 70.)

. . . minden írást szélyelíúr is : Ilyen ügyről, Madárfüttyről Mit sem tud a eorpus juris.

(A

fülemile).

E z e k e n a h e l y e k e n é p p e n a z á l t a l h a t az i d e g e n szó, h o g y v a l a m i é r t e l m i dolgot jelöl m e g a j ó z a n és k ö z n a p i é r t e l m e s s é g s z a v á v a l , a melyből h i á n y z i k a hangulati telítettség (vö. MNy. 1920, 1 0 7 . 1.). E z e k azok a s z a v a k , a m e l y e k r e BALLY (Traité de stilistique frangaise 1909) az intellectuel jelzőt használja, szemben a z affectif, expressif, impressif s z a v a k k a l . A t u d o m á n y o s szó o b j e k t í v é s t ö m ö r : h u m o r o s s z ö v e g b e n ú g y hat, m i n t a h o m é r o s z i j e l z ő a Béka-egérharcban. Találóbb a VOLKELT (System der Aesth. I . 1 7 0 . 1.) meghatározása az i l y e n f a j t a s e m l e g e s , k ö z ö m b ö s képzetekre: gefühlskahl (érzelemnélkiili). Az i d e g e n s z a v a k e g y r é s z é n e k é p p e n ez az érzelemnélkülisége, h i d e g s é g e kelt é r z e l m e k e t a stílusbeli ellentétes hangulatok hullámzásában, érzelmi apály-dagályában. É r t h e t ő — e g y é n i ízlésről l é v é u szó —, hogy az i d e g e n s z a v a k prózai, k e l l e m e t l e n h a t á s t k e l t h e t n e k n é m e l y o l v a s ó b a n Magyar Nyelv. XIX. 1—4. sz.

3

m é g a k k o r is, h a a költő, a k i h a s z n á l j a ő k e t , nem érzi a prózais á g u k a t . V A J D A JÁNOS (Magyarság és nemzeti önérzet 1896) m e g r ó j a ENDRŐDI S Á N D O R Í a k ö v e t k e z ő v e r s s o r o k é r t : Miféle náczióhoz tartozott ? Vagy épen ez a hömpölygő khaosz, Ez a harmóniátlan zűrzavar. Egy régi név, egy farttóm, mely kisért. P e d i g ENDRŐDI s t í l u s é r z é k e b i z o n y á r a a szöveg g o n d o l a t i és érzelmi t a r t a l m á v a l m e g e g y e z ő n e k é r e z t e a h a s z n á l t i d e g e n s z a v a k h a n g u l a t á t é s az i d e g e n s z a v a k a t , mint k i f e j e z ő eszközt, t u d a t o s a n és s z á n t s z á n d é k k a l a l k a l m a z t a . A khaosz, harmóniátlan és fantóm szavak a m e l i o r a t i v h a n g u l a t u k k a l , a náció p e d i g e r k ö l c s i l e g m e g bélyegző, p e j o r a t í v é r t é k é v e l (vö. erről a l á b b ) i l l e s z k e d n e k be a költői s z ö v e g b e . 3. E r ő s é r z e l m i m o z z a n a t o k f ű z ő d n e k a p e j o r a t í v é r t é k ű i d e g e n s z a v a k azon csoportjához, a m i k o r az i d e g e n szó é p p e n köznapiságával, népies, családias jellegével, a választékosság hiányával kelt h a t á s t . M i n t h o g y m i n d e n szó m a g á n h o r d j a a n n a k a t á r s a d a l m i és stílusbeli r é t e g n e k a b é l y e g é t , a melyből s z á r m a z i k (vö. MNy. 1920. 110—11. 1.), az i d e g e n szó is n é p i e s m a r a d , ha népi ú t o n k e r ü l t a k ö z n y e l v b e é s e g y é b okok f o l y t á n h a n g u l a t a n e m módosult. A n é m e t n y e l v r e v o n a t k o z ó l a g R. M. M E Y E R több p é l d á t idéz, a hol az i d e g e n s z ó n á l v á l a s z t é k o s a b b a n h a t az e r e d e t i szó (.Deutsche Stüistik 1906, 21. 1.). I g e n s o k népi á t v é t e l ú t j á n hozzánk k e r ü l t k ö l c s ö n s z ó n érzik v a l a m i a l s ó b b r e n d ű s t í l u s r é t e g íze. Áll ez k ü l ö n ö s e n a h a z a i n é m e t ségtől és s z l á v s á g t ó l k a p o t t s z a v a k r a , a m e l y e k n é p i e s e n h a t n a k és é p p e n e z é r t m a g y a r o s a b b a k , m i n t a k á r h á n y csinált v a g y i r o d a l m i szó. A Wáchter a n é m e t b e n i r o d a l m i szó, n á l u n k a f a m i l i á r i s ízű Wachter-ból k e l e t k e z e t t bakter: köznapi ós a h i v a t a l o s nyelvből s z á m ű z ö t t m e g j e l ö l é s e a „ v a s ú t i ő r " - n e k . Ilyenek a bódé, biléta (vö. e z z e l s z e m b e n a f r a n c i a biliét doux szentimentális-gáláns h a n g u l a t á t ) , obsit, puceráj, cupringer, tróger, ispotály stb. és a pesti a r g ó t s z á m o s k i f e j e z é s e (niemand), sőt bizonyos fokig m é g a muzsika (vö. ,zene') is. Talán a l e g a l a c s o n y a b b f a m i l i á r i s r é t e g b e j u t o t t , sok tót s z a v u n k — talicska, flaska (vö. ü v e g ) , klapec, povedál, pucovál .pucovát') stb. —, a m i n e k k é t s é g k í v ü l t á r s a dalmi o k a i v a n n a k . A m a g y a r o r s z á g i l a t i n s á g sok k ö z h a s z n á l a t ú , e g y k o r k l a s s z i k u s szava m a m á r a n é p s t í l u s r é t e g é b e t a r t o z i k — civis (vö. „civis R o m a n u s s u m " ) , virtus, almárium stb. —, v a g y legalább is e g y f o k k a l f a m i l i á r i s a b b a m e g f e l e l ő m a g y a r szónál (,szentbeszéd' co prédikáció-, család oo família; gyógyít co kúrál; paplak co parókia stb.). A k ö l c s ö n s z ó f a m i l i á r i s , n é p i e s j e l l e g e n e m j e l e n t i azt, m i n t h a a k ö z b e s z é d i d e g e n k e d n e e z e k t ő l a s z a v a k t ó l . Sőt i n k á b b a z t mondh a t j u k , h o g y e z e k n e k a s z a v a k n a k v a n a l e g n a g y o b b f o r g a l m u k és az irodalmi nyelvnek is ezek a szók adnak végtelenül sokféle zamatot és színt. A közbeszéd s z í v e s e b b e n h a s z n á l j a a népies n é m e t - s z l á v puska szót, m i n t a h i v a t a l o s fegyver t. (A n é p i e s k a t o n a n y e l v p l á n e i d e g e n s z ó v a l nevezi a , g e v e r ' - t . ) Parádé é s díszszemle, dísz között nagy s t í l u s r é t e g b e l i k ü l ö n b s é g e k v a n n a k é s éppen ez a hangulati

differenciálódás — a m e l y legtöbbször j e l e n t é s - s z é t á g a z á s r a is vezet — a d j a meg a nyelvnek a szükséges sokféleséget, a kifejezési e s z k ö z ö k g a z d a g s á g á t . Az i d e g e n s z a v a k h a n g u l a t i v á l t o z á s a i r a n é z v e é r d e k e s m e g figyelni a trucc szót, a m e l y m a a k ö z n a p i n y e l v b ő l is kirí, BESSENYEI a z o n b a n , m i n t f r i s s i d e g e n szót, i r o d a l m i p á t h o s s z a l h a s z n á l j a : „Ti é r d e m e s h a m v a k , I s t e n i n k trutztzkxa . . ." (Agiaris keserve). L e h e t , hogy é p p e n a g y a k o r i h a s z n á l a t fokozza le p e j o r a t í v i r á n y b a n a szó h a n g u l a t á t . Ha ö s s z e h a s o n l í t u n k h á r o m e r e d e t i m a g y a r szót A h e l y ü k b e á t v e t t szláv s z a v a k k a l (vö. SIMONYI: A nyelv és a társadalom, Nyr. XLIII, 5. 1.): verő co kalapács tökélés cc csinálás kietlen <x> puszta — l e h e t e t l e n é s z r e n e m v e n n ü n k , h o g y a szláv j ö v e v é o y s z ó k k e v é s b b é költőiek, m i n t a r i t k á b b a n h a s z n á l a t o s e r e d e t i m e g f e l e l ő j ü k . 4. Az i d e g e n szó j e l e n t é s t a r t a l m a i g e n g y a k r a n erkölcsi értékben f e j l ő d i k p e j o r a t í v szóvá. Az i d e g e n szó i l y e n k o r n e m e u p h e mistieus, leplező, e n y h í t ő h a t á s ú , h a n e m é p p e n ellenkezőleg: n a g y o b b erkölcsi n y o m a t é k k a l bélyegzi m e g a f o g a l m a t , m i n t a m e g f e l e l ő e r e d e t i szó. A m o l d v a i c s á n g ó árgyilán „ k o r c s m a g y a r " j e l e n t é s e a r o m á n ardelean (erdélyi) szóból f e j l ő d ö t t (EtSz.). E r k ö l c s i l e g m e g b é l y e g z ő színezetű, vagy gúnyos értelemben használt kölcsönszavaink: beamter, paktál, perszóna, spiller, rumuny, fáta stb., a m e l y e k az á t a d ó n y e l v b e n n e m b í r t a k hasonló é r z e l m i t a r t a l o m m a l . A komédia a m e l i o r a t i v h a n g u l a t t a l jött át a m a g y a r b a (vö. a NySz. a d a t a i t és E P h i l K . 1921. 42. 1.), d e a XIX. s z á z a d b a n m á r a játékszín és a színház f o g l a l j a el a h e l y é t és p e j o r a t í v m e l l é k í z t kap (vö. komédiás co s z í n é s z ) : No csak hitvány egy élet Az a komédia! . . . (PETŐFI,

Egy estém otthon.)

Maga a p u r i s t a á l l á s p o n t is elismeri, hogy n y e l v ü n k „a g ú n y és l e n é z é s k i f e j e z é s e i r e " h a s z n á l bizonyos i d e g e n s z a v a k a t (KALMÁR E L E K , A nyelvtisztaságról: Nyr. X X I X . 386.). IMRE SÁNDOR írta A dal nyelvéről (írod. T a n . I. 1897. 14. 1.): „ I d e g e n s z ó k n a k c s a k g ú n y o s d a l o k b a n v a n helyök, k i v á l t a hol korcs viseletről és e r k ö l c s ö k r ő l v a n szó." Hasonló eseteket figyelhetünk m e g a n é m e t és a f r a n c i a n y e l v b e n is. Pöbel a n é m e t b e n e r ő s e n p e j o r a t í v j e l e n t é s t v e t t föl a peuple és a populus s z a v a k h o z v i s z o n y í t v a (vö. R . BECHBTEIN, Ein pessimistischer Zug in der Entwicklung der Wortbedeutungen, Germania, VIII. 1863, 344. I.). 1 Az e r e d e t i g e r m á n Haupt szó n e m e s e b b színezetű, m i n t a j ö v e v é n y Kopf (-= cuppa; vö. L . TOBLER, Aesthetisches und ethisches im Sprachgebrauch, Zschr. f. VÖlkerpsych. 1869. VI. 1

A peuple a XVIII. század végéig a franciában is pejoratív hangulatú volt, de távolról sem olyan mértékben, mint a német Pöbel (vö. W . MEYER-LÜBKE, Einf. in das Studium der román. Sprwiss. 1 9 0 9 , 8 5 . 1 ) .

391. 1.). A n é m e t Boss (ló, p a r i p a ) a f r a n c i á b a n m i n t rosse az „ é r t é k t e l e n " , „ g o n o s z " ( „ c h a n s o n rosse") j e l e n t é s t v e t t e föl (vö. E . DESCHANEL, Les déformations de la langue frangaise, Paris, 1 8 9 8 , 4 1 . 1. és K . JABERG, Pejorative Bedeutungsentuicklwig im Französisclien. Z s c h r . f. román. Philol. XXV. 1901 : 6 0 0 . 1.). Az olasz banda m á r a XVII. század f r a n c i a n y e l v é b e n (bande) p e j o r a t í v á r n y a l a t o t v e s z föl (NYROP, Gramm. hist. IV. 1 9 1 3 , 1 1 8 . 1 . ; hasonló s o r s r a j u t o t t a szó a m a g y a r b a n is). Vö. m é g a n é m e t b e n a Plaisirchen, Ranküne stb. s z a v a k a t . Előfordul, h o g y u g y a n a z az i d e g e n szó, a m e l y r e n d e s körülm é n y e k között v á l a s z t é k o s k i f e j e z é s k é n t h a s z n á l a t o s , bizonyos e s e t e k b e n erkölcsi d e v a l v á c i ó t é r e z t e t . 0 . GILDEMEISTER m u t a t o t t rá (Der Kampf gegen die Fremdwörter, D e u t s c h e R u n d s c h a u 1 8 8 6 . ; vö. O . ERDMANNÍ. m. 1 3 5 . 1 . ) , h o g y a n é m e t n y e l v é r z é k az a l a c s o n y a b b erkölcsi j e l e n t ő s é g ű f o g a l m i k ö r ö k b e n az i d e g e n szót érzi előkelőbb k i f e j e zésnek, a magasabb körökben azonban mélyebb erkölcsi tartalommal bír előtte az e r e d e t i szó. Souper v á l a s z t é k o s a b b , m o d e r n e b b és n a g y v i l á g i a s a b b k i f e j e z é s , mint Abendbrot, de rikító s t í l u s t a l a n s á g volna a bibliai das heilige Abendbrot h e l y e t t a das heilige Souper (vö. s^Mjpé-csárdás és ú r vacsora). Ez is csak bizonyság a r r a a m á r e m l í t e t t t é t e l ü n k r e , hogy a szó h a n g u l a t á t legtöbb e s e t b e n a szó k ö r n y e z e t e , a b e s z é d b e n való e l ő f o r d u l á s i m i l i e u h a t á r o z z a m e g . Ez a milieu egyik f ő o k a az i d e g e n s z a v a k p e j o r a t í v h a n g u l a t v á l t o z á s á n a k is. kperszóna ( „ s c h l e c h t e P e r s o n " ) p e j o r a t í v f e j l ő d é s é t hangulati és jelentés.-tapadás hozta létre. Erkölcsi d e v a l v á c i ó t é r e z t e t h e t n e k idegenből á t v e t t képzők is. I l y e n képző a n é m e t b e u a f r a n c i a e r e d e t ű -ei: Spielerei, Singerei stb. (vö. W . WILMANNS, Deutsche Grammatikll. 1 8 9 9 . 3 8 2 . 1.). A m a g y a r b a n g y a k r a n p e j o r a t í v asszociációk kísérik az -izmus v é g z e t ü n e o l a t i n s z ó k a t : a képző önálló szóvá is lett p e j o r a t í v é r t e l e m m e l („izmus"). c) Kettős

hangulatváltozás.

Az i m é n t e m l í t e t t p é l d á k k a p c s á n végül m e g kell e m l é k e z n ü n k azokról az e s e t e k r ő l is, a mikor az i d e g e n szó h a n g u l a t a e g y s z e r r e kettős i r á n y b a n változik m e g . A házsártos szó (-== fr. hasard) pejoratív jelentésváltozáson m e n t k e r e s z t ü l ( C z F . : ,bájvívó' ,kapeáskodó'), d e n e m vált közh a s z n á l a t ú , m i n d e n n a p i s z ó v á , ú g y hogy az e r e d e t i a m e l i o r a t i v j e l e n t é s e l v e s z t é s e u t á n is m e g t a r t o t t a v á l a s z t é k o s s á g á t , a m e l y b i z o n y o s fokig e m e l k e d e t t e b b s t í l u s r é t e g b e sorolja. M é g irodalmibb szó a kaján (vö. A D Y ENDRE, AZ ős Kaján), a m e l y -tulajdonnévből l e t t p e j o r a t í v e r k ö l c s i t a r t a l m ú v á . Tisztán l á t h a t ó a k e t t ő s i r á n y ú v á l t o z á s a kufár Kaufer) szónál. A n é m e t szó e r k ö l c s i l e g közömbös asszociáció-tartalma — a l e h e t ő s é g m á r itt m e g v o l t a változásra, m e r t e r e d e t i l e g i n k á b b a „ K l e i n h á n d l e r " m e g j e l ö l é s é r e s z o l g á l t (GRIMM) — a m a g y a r b a n m e g b é l y e g z ő j e l e n t é s t kapott, d e m a g a a szó f ö l e m e l k e d e t t a k ö z h a s z n á l a t ú s z a v a k rétegéből a költészet speciális nyelvébe.1 *

1

*

*

Későn kaptam kézhez és igy dolgozatomhoz föl nem használhattam E. Richter könyvét: Fremdivortkunde Leipzig, 1919.

Az i d e g e n s z a v a k h a n g u l a t v á l t o z á s á n a k o k a i r a m á r a í o n t e b b i e k s o r á n t ö b b h e l y ü t t r á m u t a t t u n k . Á l t a l á b a n azt m o n d h a t j u k , h o g y az idegen szavak hangulatváltozását a szóhangulatváltozás rendes okain kívül e g y é b t é n y e z ő k is e l ő m o z d í t h a t j á k . Ezek a t é n y e z ő k : az i d e g e n s z e r ű s é g m é r t é k e és m i l y e n s é g e és az i d e g e n szónak eredeti hangulattartalma. Az i d e g e n s z a v a k k é t s é g k í v ü l g a z d a g a n y a g o t s z o l g á l t a t n a k a nyelv é r z e l m i m o z z a n a t a i n a k k u t a t á s á h o z . N y e l v e s z t é t i k a i szempontból az i d e g e n s z a v a k folytonos b e ö z ö n l é s e és b e o l v a d á s a e r ő s h a n g u l a t i és é r z e l m i s o k f é l e s é g e t visz a n y e l v b e . A t ö r t é n e t i nyelvt u d o m á n y megfigyeli, l e í r j a és m a g y a r á z z a e z e k e t a j e l e n s é g e k e t , az i d e g e n s z a v a k fölötti v i t á b a n a z o n b a n — újból h a n g s ú l y o z z u k — n e m vesz r é s z t . ZOLNAI BÉLA.