Ma van a tegnap holnapja … avagy a harmincas évek magyar szórakoztató tömegfilmjeinek társadalomábrázolása és létfilozófiája Nyugdíjasok Dr. Jászberényi József 2012. március 1. csütörtök
Óbudai Akadémiája, II. félév, IV. előadás
Pl. Dalidó-estek: Lisznyai, Vahot Imre és barátaik lejártak vidékre, s népes közönség előtt népies dalokat énekeltek, és verseltek Petőfi stílusában
Az elitkultúra és a tömegkultúra fogalma
• Nálunk az 1850-es években válik ketté: 1. Tömegkultúra: szórakoztatás, profit, nemzeti érzések aprópénzre-váltása 2. Elitkultúra: önreflexió, nemzeti tudat formálása, demokratikus gondolkodás kialakítása Lapok a Lovászat és a Vadászat köréből (1857), Pesti Hölgydivatlap (1859)
A harmincas években a Filmipari alap tudatosan támogatja a tömegkultúrát
Honnan meddig tart az előadás/ a vizsgálat? • A Hyppolit a lakájtól (bemutató: 1931. november 27.) a Kabos Gyula emigrációjával (1939. január 21.) záruló időszak erősen homogén létfilozófiát és társadalomábrázolást mutat.
I. Főnök-beosztott viszony • a munkahely világa legalább olyan főszereplő ezekben az alkotásokban, mint a kor sztárszínészei, Jávor Pál vagy Kabos Gyula • ezekben a főnök-beosztott viszony nemcsak merev és feudális, illetve a hatalmi szerkezet megkérdőjelezhetetlen, hanem a két világot szinte betonfal választja el egymástól
Példa 1. • Az 1937-es Lovagias ügyben (rendezte: Székely István) a nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező magánvállalatnál dolgozó hivatalnokok remegve tisztelik főnökeiket, és hajbókolva kommunikálnak velük, akik „cserébe” szinte bármit megtehetnek velük, hiszen a két csoportot egy világ választja el egymástól. • A film legfontosabb mozzanata az, hogy a főnök unokaöccse, Milkó Pál pofon üti a vállalat egyik legrégebbi hivatalnokát, Virág Andort – előbbit Ráday Imre, utóbbit Kabos Gyula alakítja. • Csak a hideg és tartózkodó, de alapvetően emberséges igazgatónak, illetve a véletlen szervezte szerelmi szálnak köszönhetően kerül sor a kibékülésre.
Példa 2. • Az 1938-as Pillanatnyi pénzzavarban (rendezte Martonffy Emil) az Acélművek adminisztratív dolgozóinak – sőt még a legfelsőbb vezetőknek sem – jut eszükbe leellenőrizni, hogy az Amerikából hazatérő új milliomos-tulajdonos, Balogh igazgató úr (Básti Lajos) azonos-e azzal az emberrel, aki megjelent, s akit egyébként Balogh maga helyett a vezérigazgatói székbe ültet (az illető valójában a saját sofőrje, Harry (Kabos Gyula). • Ugyanúgy hajbókolnak a kissé imbecil embernek, mint később egy másik, hasonló trükkel odaültetett szélhámosnak, hiszen a helyzetük abszolút kiszolgáltatott, bármikor kitehetik őket.
II. Az írott törvények szerepe – az ügyvédi világ „Úgyis olyan biciklista karaktere van (…) Lefelé tapos, fölfelé görnyed. Ezt már nem is kell tanulni Önnek, nagyságos asszonyom.” (Stangl (Kabos Gyula) a postafőnöknőnek A címzett ismeretlenben) „Ne haragudjon kedves Pál Éva, én csak a hivatásomat teljesítettem, meg kell értenie. Nagyon jól tudom, hogy amit magáról mondtam, abból egy szó sem igaz. De hát a pereket meg kell nyerni.” (Halmi ügyvéd (Jávor Pál) Pál Évának A csúnya lányban)
Példa 1. • az ügyvédek pedig valóságos istenek, előttük a leggazdagabbak és legbefolyásosabbak szűk csoportján kívül mindenki megalázkodik: az 1937-es A harapós férjben (rendezte Keleti Márton) a Zsengellér nevű ügyvédet játszó Kabos Gyula ki is fejti, hogy „a legtöbb, amit az ügyvéd az ügyfelének ad, az, hogy megváratja, ez bizalmat kelt. Ez azt jelenti, hogy az ügyvédnek sok dolga van, hogy tehetséges, keresett ember, ez kell az ügyfélnek”. • Majd amikor beosztottja rákérdez, hogy mi a helyzet az ősi céllal, az igazság keresésével, erre a következő választ kapja: „hagyjuk kérem ezeket a békebeli dolgokat”. • Az ügyvéd hivatásának lényege tehát nem más, mint a saját anyagi érdekeinek követése és a törvények közötti ügyes lavírozás.
III. A legfontosabb cél: a biztos anyagi hátteret adó házasság „A család az mindig pénzről beszél meg birtokról. A gazdag család gazdag partyt akar, a szegény család még gazdagabbat.” (Koltay Kató (Turay Ida) a Kölcsönkért kastélyban)
„– Pardon… - Na mi kő’ lelkem? - Fizetni, Kassay bácsi! Egy indiáner meg egy krémes. - Harminchat… - Hát nem negyvennyolc? - Nem. 36 függőleges. Boldog nő, három betű… - Ara. Jó napot” (Egy hölgyvendég és a boltos (Gózon Gyula) beszélgetése a Budai cukrászdában)
Mi a fő cél? • a nagyvárosi, a kisvárosi és a vidéki elit családjainak egyaránt legfontosabb célja az úrilány vagy az úrifiú számára a minél jobb „party” megtalálása. A lányok számára leginkább olyan emberé, aki jól kereső férjként gondoskodik a fényűző (vagy fényűzőnek mutatott) anyagi biztonság megtartásáról.
Példa 1. •
•
•
•
•
•
A házasság kapcsán nemcsak a kapcsolatban kiteljesedő személyes boldogság mellékes, hanem az is, hogy a két ember értékrendje hasonló-e, mivel az esküvő alapvetően egy vagyoni szerződés. Erre példa az Azurexpress (1938 – rendezte: Balogh Béla), ahol a vidéki birtokos-lány, Erna (Szeleczky Zita) számára anyagilag jó partyt jelent a fővárosi gimnáziumi tanár, Rák Tamás (Páger Antal), bár egyáltalán nem vonzódik a tesze-tosza, ügyetlen, körülményeskedő emberhez. Szinte felszabadul, amikor férje vonaton induló olasz nászútjuk legelején, szerencsétlen véletlenek összejátszása miatt leszáll egy állomáson, s ott ragad. Eszébe sem jut, hogy a következő állomáson ő is leszálljon, inkább egy szimpatikus fiatalembert (Básti Lajos) vesz rá, hogy helyettesítse férjét. A zaklatott férj végül utánuk megy, s Erna akkor szeret igazán belé, amikor az a magyar dzsentrire oly jellemzően részegre issza magát és botrányt csinál a rokonság előtt. Ki is mondja a varázsszavakat: „iszik, csókolózik, duhajkodik: tökéletes férfi” – neki ez a habitus kell, ezt ismeri, erre vágyott, ezt tudja magához alakítani.
Példa 2. – a hazugságok • Minden társadalmi szinten a jó házasság megszerzése érdekében a kisebb vagy nagyobb hazugságok megengedhetők, a környezet szemet huny ezek felett. • A Maga lesz a férjem (1937 – rendezte Gaál Béla) főhősnője, akit Ágai Irén alakít, például azt hazudja, hogy egy neves földbirtokos neje, s ezzel egy Pesten időző gazdag amerikai férjet akar szerezni magának. • (A történet végül úgy alakul, hogy a Jávor Pál által megformált földbirtokos belészeret, s így elnyeri az itthoni szinten magas életnívót hozó házasságot, amely kapcsán viszont a hölgy előzetes trükkjei nem vetnek morális árnyékot a boldogságukra).
Példa 3. • Az sem baj persze, ha a férj nem gazdag, de a kapcsolati hálójában van egy-két befolyásos ember: egy miniszter, egy államtitkár, egy tanácsos vagy egy arisztokrata rokon főnyeremény, hiszen ő mindenhová oda tud telefonálni. • Lásd a Hyppolit a lakájt, a Miniszter barátját, a Papucshőst, A hölgy egy kissé bogarast, vagy a Perczel Zita főszereplésével futó Budai cukrászdát (1935 – rendezte Gaál Béla)
Példák 4. – Már a gyerekek is „fertőzöttek” • A jó házasságok keresése egyértelműen anyagi alapú. Fel sem merül például az a gondolat, hogy a közös gyermek felnevelése és öröme is ok (vagy legalább egy ok) lehet a házasságkötésre. • Sőt: a gyerekek világa ezekben a hangosfilmekben gyakorlatilag meg sem jelenik. Gyerekszínészekkel is csak egy filmben lehet találkozni a kor nagy mennyiségű, szórakoztató magyar film-kínálatából. • Ebben a filmben a városi proletárgyerekeket játszó kis színészpalánták között Ádám Klári gyerekszínész játssza a vezérszerepet, aki a szegény proletár-kislányt, Mosodás Sutyit alakítja – ez a 300000 pengő az utcán című 1937-es film (rendezte: Balogh Béla)
300.000 pengő az utcán • az anyagi tekintetben megfelelő házasság-centrikus gondolkodást a gyerekek is látják és elfogadják: Sutyi (kb. 5-6 éves kislány) például mindent megtesz azért, hogy az általa nagyon szeretett varrónő, Klárika (Bárczy Kató) hozományhoz jusson, s így partyképes legyen -> már ő is tudja, hogy mindennek alapja a jó anyagi helyzet ebben a társadalomban. • (Klárika kapcsán megjegyzendő, hogy bár a film elején többször is határozottan jelzi, hogy ő nem anyagi alapon kíván férjet találni, amikor találkozik Baráth bankárral, akkor azonnal az a kérdése Baráth régi iskolatársához, hogy: „Micsoda a barátja, Fücsök úr?”)
IV. A társadalmi hierarchia • Mindegyik korabeli filmre általánosan jellemző az, hogy a gazdagok-vagyonosok lefelé zárt világát a szegényebbek kénytelenek rajongva tisztelni és ajnározni. • „Cserébe” ők időnként egy-egy „morzsát” hullatnak a bő asztalról (lásd például a Karosszék c. 1939-es filmet (rendezte Balogh Béla), ahol az unásig ide-oda hordozott karosszék szállítómunkásai mindig kapnak egy-egy pengőt, miközben csak maga a szék egy árverésen 450 pengőjébe került az unatkozó, gazdag szépasszonynak – akit a gyönyörű Szeleczky Zita meggyőzően alakít).
Példa 1. • Egészen extrém példát mutat a szegények és a gazdagok közötti betonfal létére az Ez a villa eladó (1935 – rendezte: Cziffra Géza). • Hódy György gazdag földesúr elhagyja pesti villáját három hétre, s addig inasára bízza a házat. Az inas azonban továbbadja a megbízást egy szegény barátjának, Buckó Józsefnek (Kabos Gyula), aki saját barátját (Rizling – Gózon Gyula) és testvére szegény lányát (Terit – Berky Lili) is maga mellé veszi. • A villatulajdonos elutazásáról értesül két bűnöző is, akik megragadják az alkalmat, hogy mindent elvigyenek, sőt még a villát is eladják Hódy nevében.
„Csak egy nap a világ” • Természetesen a korszak szórakoztató tömegfilmjeinek szabályai szerint végül minden jóra fordul, s a pénz a valódi tulajdonos, majd a vásárló kezébe kerül, azonban a happy endet látva sem lehet feledni a három ember (Buckó, barátja és Teri) teljes kiszolgáltatottságát, akik pontosan tudják, hogy három hetük van boldogan élni, s ezt a maguk módján igyekeznek is kihasználni. Teri végre kényelmes ágyban alszik, Buckó és barátja isznak-esznek, és egyfolytában kártyáznak. A „csak egy nap a világ” érzést erősíti a film slágere is, amelynek az első sorai így hangzanak: „a pénzemet én máma mind elmulatom, kalapom-pom-pom a fejembe borítom”. • Nyilvánvaló, hogy ezen film is egy olyan társadalmat mutat, ahol az eliten kívüliek számára a nyomor és a nélkülözés az egyetlen lehetőség, illetve a csodavárás, sorsuk legalább ideiglenes jobbra fordulását illetően.
V. A filmek és az aktuálpolitika világa • A filmeket alaposan megtekintve és elemezve ugyanis az ember azt is érzékeli, hogy az aktuálpolitika-mentes mondanivalóval a filmek azt is „sugallják”, hogy a mindenkori hatalommal az embernek nem kell (nem érdemes) foglalkoznia, mert az ember életét meghatározó fő események nem a „makrovilágok”, hanem a „mikrovilágok” színterén esnek meg – ezekre kell koncentrálni, a császár pedig hadd pomádézzon, ha kedve tartja..
VI. Etikett és a klikken kívüliek • a gazdagok világát szigorúan szabályozott viselkedési normák és dress-code határozzák meg, aki ezeket nem ismeri, vagy nem akarja tudomásul venni, azonnal kiesik a társaságból, anélkül, hogy akár megszólalt volna.
VI. 1. A városi hölgyek • Teljesen természetes, hogy a városi gazdag fiatal hölgyek szinte folyamatosan dohányoznak, nagyon gyakran szeszes italt fogyasztanak és jól menő autókkal száguldoznak az utcákon (ld. pl. a 120-as tempót, az Elnökkisasszonyt vagy a Dunaparti randevút) – azaz szokásaik egy részében igazodnak a nyugati trendekhez, miközben a cél egészen más: nem a boldog és szabad élet, hanem mindent megelőzően az előnyös házasság. Ezzel együtt szintén a nyugati mintáknak hódolva a legújabb párizsi, londoni és amerikai ruhákat viselik, míg társaik vagy leendő társaik a legelegánsabb frakkokban és szmokingokban feszítenek, s pontosan tudják, hogy a nap mely szakában mit kell, pontosabban mit illik felvenni
VI. 2. A táplálkozás • Ugyanez a helyzet a táplálkozással is. A városi úri réteg tudja, hogy egy vacsorán mi az ételek sorrendje, mit illik és mit nem illik megenni egy fogadáson, egy bálban, egy étteremben vagy egy bárban – s ha néha elcsábulnak egy-egy hagymás rostélyosra, lelkiismeret-furdalást éreznek. • Az úri élet vidéki szegmense másképp él: itt az élet fontos része ünnepnapokon a hajnalig tartó lakomázás és mulatozás, s közben a magyar nóták éneklése, és végül a szerenád a cigányokkal. • A vidéki Magyarországról szólva elmondható még, hogy az alapvető viselkedési és dress-code szabályok sokkal szigorúbbak, mint a városban.
VI. 3. Egymás megszólítása • teljesen mást jelent a kegyelmes, a tekintetes, a méltóságos, a nagyságos, avagy a nemzetes úr, s teljesen mást a magázás, a maximum üzleti levelezésben használt önözés és a szolgálók felé irányított tegező formula. Ugyanez a helyzet a házasságon belüli tegezéssel, amely csak a legmodernebb embereknél jelenik meg, többnyire minden házasságban magázódnak az emberek. A családban pedig a gyermekek mindig magázzák szüleiket, akik mindig tegezik őket, csak az após és a vej tegeződnek, amit mindig az após ajánl fel akkor, amikor a leendő vej megkéri a leány kezét.
VI. 3. Egymás megszólítása 2. •
•
•
Az úri réteg tagjai természetesen tegezik a szolgáikat, és a náluk sokkal „lejjebb” élő embereket. Ez fájdalmas szépséggel jelenik meg a Lila akác (1934 – rendezte: Székely István) című filmben. A tizenhét éves kis táncoslány, Manci (Ágai Irén) megismerkedik az elit alján található banktisztviselővel, Palival (Nagy György), s első látásra belészeret. Pali nem veszi komolyan a kislányt, megalázóan, lenézően, cinikusan és tegezve beszél vele – az ő szíve fölfelé tör, egy méltóságos asszonyért eped, akinek rajta kívül még három férfi csapja a szelet. Manci csak akkor lesz fontos neki Palinak, amikor a méltóságosnál kiderül, hogy esélytelen – éppen annak névnapján meg akarná kérni a kezét, de észreveszi, hogy már ketten voltak előtte látogatók, s az ő érkezése után toppan be a harmadik hódoló, mesés ajándékkal. Ezután lesz érdekes számára Manci, aki őszintén, rajongással szereti őt. A film happy endes zárlata ellenére jól látható, hogy ebben a világban ez a boldog egymásra találás csak a szerencse műve, s valójában a film vissza-visszatérő slágerszövege tekinthető dominánsnak: „minek a kis kerti pad, minek a nyár alkonyat, amikor egymást szeretni nem szabad” – azaz a társadalmi korlátok, falak átléphetetlenek: aki lenn van, lenn is marad, aki fenn van, fenn is marad.
VI. 4. A szalonképtelenség • Általánosságban elmondható, hogy aki nem érti a kommunikáció ezen, kőbe vésett rendjét, az azonnal, az első megszólalás után szalonképtelen lehet. Erre példa a Hyppolit a lakáj (rendezte: Székely István), ahol az uborkafára felkapaszkodott, úrhatnám Schneider-család még nem ismeri eléggé ezeket a szokásokat, s bár illeszkedni akar a felső tízezerhez, arra szegényebb származása, és az azzal járó teljesen más, a személyiség alapjaiba vésődött szokások okán képtelen. • A ház asszonya (Haraszti Mici) minden törekvése ellenére nem képes tartani a fogyókúrát, a ház ura (Kabos Gyula) pedig nem kíván a francia reformétkezésnek hódolni, s bár el akarja játszani az urat, s szeretne szeretőt (egy kis táncosnőt, Mimit) tartani, de az egész terv rutintalansága miatt a fejére omlik. Így Schneiderék végül nem jutnak úri kapcsolatokhoz, hiába törekednek id. Makács képviselő családba hozására, aki biztosítaná a gazdasági érvényesülést is a számukra. • Külön érdekes, hogy az idős Makács nem unokaöccsét rója meg, hogy a kis táncosnőt ő is ismeri, hanem felháborodottan hagyja ott a Schneider-villát, az erkölcsökre hivatkozva).
VII. A legendás dalbetétek – a populáris és az ironikus olvasat lehetősége „Meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán. Arany országút csillogó gyémánt porán, repülünk a mesék kocsiján. Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk, és a sors fogja tán a volánt, Csupa boldogság vár ezután rád és rám: a mesék meseszép kocsiján.
Csak álom ez talán. S a boldogság után már holnap mostohán mered rám a valóság. Nem ébredek fel még, könyörgöm, ó nagy ég! Hadd álmodjam tovább ezt a szép nagy csodát. Meseautóban színezüst erdők során repülünk a szívünk tavaszán. Arany országút csillogó gyémánt porán repülünk a mesék kocsiján. Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk, és a sors fogja tán a volánt. Csupa boldogság vár ezután rád és rám a mesék meseszép kocsiján.
Fenn az égben az angyalok vigyáznak ránk És a sors fogja tán a volánt. Csupa boldogság vár ezután rád és rám A mesék meseszép kocsiján.” http://www.youtube.com/watch?v=hS-m-YGOzVs
VIII. A felszínességről „Aki azonban ma sorra végignézi, a monoton ismétlődéseknek, az elképesztően fantáziátlan kommersz-árunak olyan sorát kapja, mint valami egyetlen árufajtával dugi rakott üzletház kirakatában. Csak a színekben különbözik a sok azonos szabású ruha, és talán a méretben: de a szabás, a szövet, a konfekció ugyanaz. Néha még a szóban elmondott viccek is azonosak; a beállítások; a reakciók; a mozdulatok … Nem filmeket látunk, hanem másfél órányi időt kitevő jelenetsorokat, kabarétréfák lazán összefüggő sorát, melyeket nem lélektani vagy akár meseszövésbeli igény, hanem csupán két, időnként felbukkanó szerelmes sorsa fűz össze (…) A zárt testület, mely az iparágat monopolizálja, az első, balkezes próbálkozások után kialakította a maga műfaj-típusát – Elnökkisasszony, Budai cukrászda – most már többé-kevésbé biztos siker reményében gyártja a típus változatait. A művészethez ennek alig van köze, ez standardizált termelés, nálunk is, mindenütt” (Nemeskürty István)
VIII. A válasz – kétféle olvasat • a „komolyabb mondanivaló” igenis helyet kap ezekben a munkákban, hiszen a munkahelyi kiszolgáltatottság, a feudális társadalmi és családi hierarchia, a házasság-centrikus gondolkodás, a politikához való neutrális hozzáállás, a „kéhem-alássan”-dzsentroid-világ üressége minden filmben nagyon részletesen megjelenik. • Ennek tragikumát kissé árnyalja, „vidámítja” a filmek happy endes szerkezete, amely nagyon gyakran azonban a teljes irracionalitásba tolja át az eseményeket – így valóban csak árnyalásról van szó. • Az értő néző ugyanis látja és tudja, hogy ezek a zárlatok köszönő viszonyban sincsenek az egyébként megmutatott társadalmi valósággal, így pontosan érzi, hogy a filmek valójában mennyire tragikus társadalomés létfilozófiai képet nyújtanak nézőiknek, s egy nagyon halvány, selyemszálnyi reményt – de nem többet.
