A JAPÁN CSALÁD TEGNAP ÉS MA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi marketing és teljes körű minőségirányítás szak Nappali tagozat Távol-keleti interkulturális menedzsment szakirány

A JAPÁN CSALÁD TEGNAP ÉS MA

Készítette: Bíró Melinda

Budapest, 2009

1

Tartalomjegyzék:

1. Bevezető .......................................................................................................................5 2. Tradicionális japán család ............................................................................................6 2. 1. A férfiak szerepe a hagyományos japán családban...........................................6 2. 2. Nők szerepe a hagyományos japán családban...................................................7 2. 3. Gyermekek szerepe a hagyományos japán családban.......................................9 2. 3. 1. Oktatás..................................................................................................9 2. 4. Társas kapcsolatok ............................................................................................ 11 2. 4. 1.Fiatalok társas kapcsolatairól ................................................................ 11 2. 4. 2. Házasságközvetítés japán módra..........................................................11 3. Változások a japán családban...............................................................................................12 3. 1. Változások a férfiak szemszögéből ...................................................................12 3. 1. 1. Szexualitás ...........................................................................................13 3. 2. Változások a nők szemszögéből........................................................................15 3. 3. Változások a gyerekek szemszögéből ..............................................................18 3. 3. 1. Deviáns viselkedés ...............................................................................19 3. 4. Változások a társas kapcsolatokban ..................................................................20 4. A változás lehetséges okai: ..................................................................................................20 4. 1. Strukturális változások ......................................................................................21 4. 2. Gazdasági válság ..............................................................................................22 4. 3. A globalizáció szerepe a japán társadalomban, és a japán családokban ...........25 5. Lehetséges megoldások........................................................................................................28 5. 1. Oktatási reformok..............................................................................................28 5. 2. Kormányzati lépések .........................................................................................29 5. 3. Bevándorlás.......................................................................................................30 6. Riport Minejima Ichiroval...................................................................................................30 6. 1. A riport összegzése............................................................................................34 7. Összefoglalás........................................................................................................................35 8. Mellékletek...........................................................................................................................37 8. 1. A dolgozatban szereplő táblázatok, diagrammok .............................................37 8. 2. A dolgozatban szereplő riport angolul ..............................................................41 9. Irodalomjegyzék...................................................................................................................45

2

Táblázatok, és ábrák jegyzéke:

1. Házaspárok időbeosztása, amennyiben csak a férj dolgozik .......................................15 2. Házaspárok időbeosztása, amennyiben mindkét fél dolgozik......................................16 3. Nők arány a részmunkaidős foglalkoztatásban ...........................................................17 4. Az egyes szektorokban dolgozó nők aránya ................................................................17 5. Fiatalok véleménye a munkahely-változtatásról ..........................................................20 6. Foglalkoztatás hossza 2006 (%), valamint nemek és korcsoportok szerint (év)..........23 7. A munkanélküliség alakulása ......................................................................................24 8. Születési és elhalálozási ráta ........................................................................................26 9. Termékenységi ráta .....................................................................................................27 10. Japán népesség korcsoportonkénti alakulása ..............................................................27

3

„Milyennek kellene lennie annak a társadalomnak, amelyben öregkorára is ember marad az ember? A válasz egyszerű: egész életében emberszámba kellene venni.” Simone De Beauvoir: Az öregség.

4

1. Bevezető A japán családokban végbemenő változások megismerése olyan téma, amelyet előttem már sokan vizsgáltak. A japán kultúra illetve a japán családok élete, mér régóta érdekelt, de igazán csak a főiskolán a japán nyelv tanulásával eltöltött idő alatt bűvölt el ez a kultúra, amely nem kis meglepetéseket okozott számomra. Bevallom, ez, a miénktől teljesen eltérő kultúra sokszor megható, de ugyanakkor néha szorongó érzéseket váltott ki belőlem. Előtte igen keveset halottam a japán családok életéről. Emiatt is magamban kicsit elzárkóztam az ázsiai népektől, mint általában minden ember, aki még egy ismeretlen dologgal áll szemben. Bevallom a japán nyelvet is csak egy véletlen folytán kezdtem el tanulni, de azt hogy így alakult nem bántam meg, sőt ez a nyelv, ez a kultúra megszínesítette főiskolai napjaimat, ezen túlmenően pedig megtanultam kezelni ambivalens érzéseimet ezzel az országgal szemben, és a szorongás helyébe inkább az érdeklődés lépett. A téma kiválasztása egy távol- keleti szakirányos feladat elkészítése közben, illetve egy internetes szolgáltató által küldött levelek révén vetődött fel. Kíváncsivá tettek, mivel a japán családokban lezajló változásokról szóltak, és olyan momentumokat tartalmaztak, amelyeket egy európai kultúrában az ember természetesnek venne. Korábban már tanultunk a japán családok életéről, és ezek az információk összeegyeztethetetlennek tűntek a számomra a már ismert tényekkel. Ez adta az ötletet, miszerint meg lehetne vizsgálni, hogy most a japán családokban folyamatban lévő változások mennyiben egyeztethetők össze a hagyományos japán családmodell szigorúan kötött formáival, és hogy ezek a változások, milyen következményeket vonnak maguk után. Mielőtt belevetnénk magunkat a japán családok életének tanulmányozásába, ismerkedjünk meg egy kicsit a japán kultúrával. Először nem árt tisztázni a kultúra fogalmát. A Magyar Értelmező Kéziszótár a következőképpen fogalmaz: „Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége. A művelődésnek valamely területe, illetve valamely korszakban valamely népnél való megnyilvánulása.” Japánnak sajátos kultúrája van, nem fogható hozzá semelyik másik országé sem. Kialakulásában szerepet játszott az, hogy Japán szigetország, és így sok hatás elkerülte, mind katonai támadások, mind kulturális tekintetben. Másrészt történelmében többször az elzárkózás politikáját követte, egyik időszak, éppen az európai országok gyarmatosítási törekvéseivel egy időbe esett (17. század dereka), így sikerült megóvni magát attól, hogy nyugat-európai országok gyarmatává váljon. Ugyanakkor az elzárkózottság, egymásra utaltság, egy igen erős kollektívát, egy igen zárt rendszert hozott létre, amely az idegen elemeket nehezen fogadta be. Kivételt képeztek mindazok az elemek, amelyeket átalakítva, ideológiai háttér nélkül vettek át, ezzel segítve a felzárkózást a fejlettebb országokhoz képest. A legjelentősebb hatása japánban a konfucianizmusnak volt. Az iskola megalapítója Kung Fuce volt, aki Krisztus előtt 6-5 században élt. Az ideális társadalmat Konfucius a következőképpen képzelte el: „az ország élén a bölcs uralkodó áll, aki jobbára nem rendeletekkel, hanem példamutatással, erényes viselkedéssel vezeti a népet; az alattvalók hűségesen követik az uralkodót és feljebbvalóikat; a társadalomban mindenkinek megvan a saját rögzített helye, az azzal járó jogokkal és kötelességekkel, s ezt mindenki elfogadja, és tisztességesen végzi a maga dolgát;a hierarchikus felépítésű társadalomban mindenki a szertartások szerint viselkedik a többiekkel szemben.” (Salát Gergely:1999,17-18.) Konfucius szerint igen fontos a család, és a legfontosabb családi erény a szülők tisztelete. Ez feltétlen engedelmességet is jelent a szülőkkel szemben.

5

Ezek a tanítások nagyban meghatározták a japán társadalmat is, és a mai napig alakítják a családok életét. Mielőtt belekezdenénk az egyes családtagok szerepének részletesebb tárgyalásába, először szeretnék egy tradicionális japán családot bemutatni. 2. Tradicionális japán család Japánban a többgyermekes családmodell volt a jellemző. A családok úgynevezett háromgenerációs házakban éltek, ami azt jelenti, hogy egyszerre éltek együtt apa, anya, a gyerekekkel és a nagyszülőkkel. A japán családokban mindenkinek megvolt a maga feladata, amelyek megfelelnek a társadalmi elvárásoknak. A férj dolgozik, ő gondoskodik a család megélhetéséről. A feleség gondoskodik a háztartásról, ő neveli teljes mértékben a gyerekeket, és kezeli a család vagyonát. Így nézve igazságtalannak tarthatjuk a munkamegosztást kettejük között, de szükség van erre, hiszen a férj csak így tud teljes mértékben a munkájára koncentrálni. Mivel a nők nem dolgoztak a férj keresete adta a család megélhetésének alapját. Ezért is fontos a férj szakmai teljesítményének elismerése, és előrehaladása. A gyerekek feladata, a tanulás. Minden erejükkel arra kell koncentrálniuk, hogy a lehető legjobb eredményeket érjék el, és hogy a lehető legjobb iskolákba járhassanak. Egy igazi japán család életében a gyereknevelés a legfontosabb cél. Itt a házasság inkább csak erről szól nem pedig a férfi és a nő közötti kapcsolatról, mint Európában. A házasságot itt mindenki magától értetődőnek veszi, egy alappélda, ami az egyetlen normális és elfogadott életforma. 2. 1. A férfiak szerepe a hagyományos japán családban Mint már említettem a japán családokban a szerepek felosztása igen sajátos módon történt. Mi már megszoktuk, hogy a férj és a feleség egyenrangúan vesznek részt az életüket érintő feladatok elvégzésében, a fontos döntések meghozatalában. A gyerekek nevelésében mindkét fél egyenlően osztozik, valamint a feleség is végez pénzkereső tevékenységet, így biztosítva a család megélhetését valamint teret engedve a nők saját egzisztenciája fejlődésének. Japánban nők vezetik a háztartást, nevelik a gyerekeket, míg azok iskolába járnak, és megpróbálják a lehető legtöbbet kisajtolni magukból, hogy a lehető legjobb állást meg tudják szerezni. A férfiak pedig megkeresik a kenyeret, ezzel biztosítva a család megélhetését és kényelmét. Cserébe nem várnak el mást, mint feltétlen tiszteletet a család minden tagjától. A japán férfiak, ugyancsak a családfenntartó tevékenységük miatt igen keveset tartózkodnak otthon, ezért gyermekeikkel, sőt gyakran feleségükkel sem kerülnek közelebbi kapcsolatba- itt elsősorban érzelmi kapcsolatra gondolok. Ennek az oka, hogy munkájuk miatt igen keveset tartózkodnak otthon, gyakran túlóráznak, vagy csak távol családjuktól dolgoznak. Ennek az eredménye, hogy a gyerekek csak ritkán találkoznak az apjukkal, akivel így nem alakul ki az az apa-gyermek kapcsolat, amely nagyobb kötődést váltana ki a gyermekek részéről. A házasságok hagyományosan nem szerelmi házasságok, hanem érdekházasságok, így a férjek és asszonyaik közötti kapcsolatok sem az érzelmeken alapulnak. A Japánban férfiasság fogalma is egész máshogy értelmezendő, mint nálunk. Itt ugyanis a férfiasság régebben egyenlő volt a harci virtussal, tehát aki helyt tudott állni a csatmezőn, az

6

számított igazán férfiasnak. Nálunk inkább azokat a férfiket illeti meg ez a cím, akik érzékenyebben tudnak közeledni egy nő irányába. Ez Japánban nem igazán számít, csakúgy, mint a szerelmi házasság intézménye. (Farkas Ildikó, 2001.) Ennek ellenére a japán házasságok tartósság szempontjából verhetetlenek voltak, egészen mostanáig. Japán férfiközpontú társadalom, és ez a nőket több szempontból hátrányosan érintette. Ennek ellenére nem voltak jellemzők a válások, hiszen a nők nem dogoztak, és ezért függtek a férfiaktól. Ezen kívül a társadalmi normák és elvárások is jelentős szerepet töltenek be a házasságok tartósságának tekintetében. Így hát a férfiak biztonságban érezhették magukat. 2. 2. Nők szerepe a hagyományos japán családban Véleményem szerint a nők szerepe ennél jóval összetettebb. A férfiközpontú társadalomban a nő hagyományosan „3-féle engedelmességgel” tartozott: 1. fiatal korban az apának 2. férjhez menetel után a férjnek 3. idős korban pedig a fiának Csak a második világháború után 1947-ben fogalmazták meg az alkotmányban a nők egyenjogúságát. Koedukált iskolákat hoztak létre és megindult egy nőmozgalmi hullám, ám a társadalmon nem érződött ennek hatása, lényegében ez az egyenjogúság csak papíron volt érvényes, és elfogadott döntés. Szigorú társadalmi normák voltak és vannak érvényben, amelyek szétválasztották a férfi és a női társadalmat. Habár nem csak Japánban figyelhető ez meg, hanem több ázsiai és iszlám országban is, bár az ázsiai országokban új tendenciák figyelhetőek meg, míg az iszlám országokban ez közel sincs így. A japán nők háttérbe szorulásának legfőbb okaként talán a babonák hatását jelölhetjük meg. Ennek következtében nem engednek be nőket szumó mérkőzésekre, nehogy beszennyezzék a szent helyiséget, vagy éppen tiltják ki őket felavatási ceremóniákról. Itt ugyancsak meg lehet említeni a világ más tájairól vett példákat, ugyanis az európaiak – hasonló babonás okokból- nem szívesen engedtek fel nőket egy hajó fedélzetére, ugyanis attól tartottak, hogy emiatt a hajó el fog süllyedni a tengeren. Japánban a társadalom kettéválását ugyancsak jelzi az is, hogy külön nyelvet alakítottak ki a hölgyeknek és az uraknak egyaránt. A női nyelv alázatosabb, udvariasabb és körülményesebb lett, míg a férfiak nyelvezete keményebb, durvább kifejezéseket alkalmaz. (Hernádi- Székács, 2003.) Ma a nőkkel szembeni elvárások a következők: 1. gyermekkorban kyooku, tehát a tanulás 2. ifjúkorban kekkon, vagyis a házasság 3. később shusan, azaz a szülés 4. juutaku , lakásvásárlás 5. végül roogo, vagyis az öregség

7

A harmadik pont külön figyelmet érdemel, hiszen az sem mindegy, milyen gyermeket szül a feleség. A többgyermekes modell a jellemző ugyan, azonban legalább egy fiúgyermeket szülnie kellett az asszonynak, különben megbélyegezték. Nem jó feleség- mondták rá. Ezek a pontok nagyon leegyszerűsítik a valódi elvárásokat, ezeket szeretném kicsit jobban kibővíteni, hogy éreztessem mennyivel nagyobban az elvárások, mint mondjuk egy európai kultúrában. Három legjobb dolog van a világon: a kínai konyha, az európai lakás, és a japán feleség- tartja egy kínai eredetű japán mondás. (Hidasi, 2004.129.o.) Hogy miért ilyen tökéletesek a japán nő? Azért mert már egész kis gyermekkoruktól kezdve beléjük nevelték, azokat a tulajdonságokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy férfiközpontú társadalomban a lehető legjobb anyák, kiváló feleségek, háziasszonyok legyenek. Akárhogy is nézzük, egy nyugatias szellemben nevelkedett nő nem igazán tudná hosszú távon elviselni a férj véget nem érő kicsapongásait, figyelmetlenségét, azt a fajta lekezelést, amelyet a japán nőkkel szemben tanúsítanak. Vegyünk egy egyszerű példát, amelyet már oktatófilmen is, sőt egy műholdas tévécsatorna egyik adásában is láttam: A japán férj távol családjától dolgozik, és csak hétvégenként, sőt előfordul, hogy csak havonta tér haza családjához. A megbeszélt időpontban a feleség várja az urát a vasútállomáson. A férj megérkezvén nem omlik a rég nem látott asszony karjaiba, mint ami nálunk normálisnak számítana, még csak puszit sem ad. Sőt ha egy üzleti útról érkezik haza, a kollégák, beosztottak is az állomáson várják, és készségesen átveszik tőle a csomagokat, miközben a felesé a hátuk mögött kullog a kocsiig, ahol a férj először szól hozzá. Ezen azonban nem kell csodálkozni. A japánok ugyanis nem szeretik kimutatni érzelmeiket. A házasságok nagy része ugyanis érdekházasság, de erre a társas kapcsolatok tárgyalásánál bővebben ki fogok térni. Most lássuk, milyen tulajdonságokkal kell felruházni egy nőt ahhoz, hogy jó japán feleség váljon belőle. Először is elengedhetetlen hogy kedves legyen. Az egész napos munka után hazaérkező férjnek ugyanis ez az elvárása. A feleségnek akkor is ugrásra készen kell várnia a férjet, ha az a munka befejeztével még elmegy a kollégákkal (a csapatszellem erősítése érdekében) egy kis éjszakai ivászatra, és késő éjjel esetleg ittas állapotban ér haza. Gondoljunk bele, melyik magyar háziasszony tűrné ezt akár egy szó nélkül is egész életében. A japán nők esetében azonban nem kerül elő a nyújtófa. Mindig szófogadóak, hiszen a konfuciánus etika ezt követeli meg tőlük egész életükben. Ezen kívül a japán feleségek inkább anyák, mint úgymond partnerek, ezért fontos, hogy anyáskodóak legyenek. A férj ugyanis igen keveset van otthon, ezért a gyermeknevelés teljes egészében az anyára hárul. Emellett megbocsátás az a tulajdonság, amelyet nem csak a férjjel, hanem a gyermekekkel szemben is alkalmaznia kell. Van, azonban néhány olyan tulajdonság is, amelyet az európai férfiak azért megkövetelnek a partnerüktől. Ezek nem mások, mint a szellemi partner és szexpartner. Egy szerelmi kapcsolatra épülő házasság elképzelhetetlen a két fél között létrejövő, jó szexuális kapcsolat nélkül. A japánok esetében akkor miért nem kap hangsúlyt? Erre igen egyszerű a válasz. Mivel a japán házasságok nagy része a mai napig érdekházasság a szexuális együttlétek nem kapnak akkora hangsúlyt. A férfiaknak erre meg vannak a megfelelő helyek, szolgáltatók. Ebből következik a japán feleségek következő tulajdonsága, mégpedig az, ha nem féltékeny típusok. Szó nélkül el kell tűrniük, és el is tűrik a férjük ezen kicsapongásait, amelyet egyesek „üzleti útként” tüntetnek fel. Erre a témáról még egy későbbi pontban külön ki fogok térni. Külön ki kell a nők szerepénél térni a családi kassza kezeléséről. Egy átlagos japán családban

8

ugyanis a feleség kezeli a család vagyonát, ő hozza meg a háztartást érintő kérdéseket, valamint ő dönt arról is, hogy a gyerek hova járjon iskolába, tehát a gyermek taníttatásáért is ő felel. Ha ezt nézzük a férjnek tényleg csak annyi a tényleges feladata, hogy megteremtse a család boldogulása érdekében a megfelelő vagyoni hátteret, illetve feltételeket.

2. 3. Gyermekek szerepe a hagyományos japán családban Mint már korábban is írtam, a többgyermekes családmodell volt a jellemző a hagyományos japán családban. A legidősebb fiúgyermek maradt otthon, és ő vitte tovább a család generációkról generációkra öröklődő foglalkozását. A többi fiú elköltözött, és egyedül próbált boldogulni. A lányok férjhezmenetelükig otthon voltak, és próbálták segíteni a család boldogulását. A japán gyerekek születésüktől fogva szoros kapcsolatot alakítanak ki az édesanyjukkal, akik a szó szoros értelmében a hátukon hordják a csöppségeket, és mindenhová magokkal viszik őket. Mivel az édesapjuk soha nincs otthon a gyermekeknek nem nagyon van lehetőségük az édesapával érintkezni, és szorosabb kapcsolatot kialakítani vele. Kivéve persze azokat az órákat, amikor is az éjszakai dőzsölésből hazatérő apuka alkoholos állapotban az édesanya és a gyermek mellé fekszik, ugyanis a gyermekek kiskorukban a szüleikkel alszanak. Ez egyébként hasznos a gyermek lelki fejlődésének szempontjából. Még fürödni is az egyik szülővel szoktak. A japánok nem fogják rövidre fogni a gyeplőt, ami a gyermekeket illeti. Ez azt jelenti, hogy engedik a kicsiknek kiélni magukat, nem szólnak rájuk, kedvükre hancúrozhatnak. Mivel az édesanyák többsége hagyományosan nem dolgozik, ezért a gyermekek nevelésére, illetve megőrzésére nem alakultak ki bölcsődék illetve óvodák. A gyermekek rögtön az iskolába kerülnek, és itt fogják elsajátítani mindazokat a képességeket, melyek segíteni fogják őket a társadalomba történő beilleszkedésben. 2. 3. 1. Oktatás Ezzel át is tértünk az oktatásra. A japán gyermekek jóval vizuálisabb típusok, és inkább kreatívabbak, amikor az iskolát megkezdik, mint európai társaik. Ha belegondolunk, erre szükségük is van, hiszen a kínai írásjegyek elsajátítása nagyfokú vizuális készséget igényel. Persze ők sem ezzel a képességgel a kezükben születnek meg, akkor mégis hogyan kerül a birtokukba? Nos, az édesanyjuktól ellesett origami, azaz papírhajtogatás illetve a kreatívabbnál kreatívabb játékok révén, amelyekkel nap, mint nap játszanak. Sokan ennek tulajdonítják, azt is hogy a japán gyermekek többsége, még mielőtt elkezdene iskolába járni, már tud hiraganával és katakanával folyékonyan írni és olvasni, noha ez általános iskolai anyag lenne. A japán gyermekek már 6 éves korban elkezdik az iskolát. A mi oktatási rendszerünktől eltérően ők nem 8, hanem csak 6 évig járnak általános iskolába, ugyanis már a hetedik osztálytól megkezdődik a középiskola, amely ugyancsak 6 évig tart. Ez után következik a főiskola ugyanúgy, mint nálunk. 2006-ban volt szerencsém látogatást tenni a Magyarországon első, kifejezetten japán gyerekeknek megalapított általános iskolát, amely a Virányos Általános Iskola melléképületében kapott helyet. Ez a látogatás mély benyomást tett bennem, ami a japánok nevelési stílusát illeti.

9

Így szerencsém volt a japán módszereket, illetve a gyermekek viselkedését figyelemmel kísérni, illetve a saját bőrömön tapasztalni, hogy milyen is egy japán kisgyerekektől zsibongó általános iskola. Szeretném saját tapasztalataimat leírni, természetesen a rendelkezésemre álló forrásaimmal összehasonlítva, hiszen ez az iskola nem igazi japán környezetben működik, így lehetnek eltérések a Japánban működő iskolákhoz képest. Látogatásom során először a legkisebb, azaz az első osztályos tanulók olvasásóráját sikerült megnéznem. Ami a legszembetűnőbb volt, az a gyermekek tanórán tanúsított fegyelmezettsége volt. Hogyan lehetséges az, hogy ilyen csöpp gyerekek, akik még alig múltak hat évesek, ilyen nyugodtan, és egy mukk nélkül képesek végigülni az órákat? Bár ugyanazok a gesztusok, mint amelyek magyar társaiknál (pl.: végtagok illetve a test folyamatos mozgatása illetve tekergése) megfigyelhetőek voltak. Á ezek a gyerekek nem beszélgetnek órán egymással, nincs sustorgás és rendetlenkedés. Ha a tanár felszólítja őket, hangosan, és magabiztosan válaszolnak. Egyszerűen nincs bennük az az elfojtott stressz, amellyel nálunk a gyerekek küszködnek: jaj, csak ne kelljen szerepelnem. Azt is megtanulják, hogy a pad melyik oldalára kell kiállniuk. Nincs szükség fegyelmezésre. Maguk az órák roppant kreatívak, a tanárok türelmesek. Még az olyan nehezen érthető tantárgyak esetében is, mint a fizika, sikerült a legmegfelelőbb módszert kitalálni: az egyik órán a tanár kísérleteket mutat be a gyerekek aktív közreműködésével, majd a következő alkalommal megbeszélik a kísérletek elméleti hátterét. Az általános iskolában a számonkérés sem olyan szigorú, mint a középiskolában. Hogy mi történik az ebédidő alatt? A gyerekek a meghosszabbított ebédidő első felében megebédelnek, majd a másik felében aktívan részt vesznek az iskola kitakarításában, és ugyanez a helyzet délután az órák befejeztével is. Így sulykolják bele a gyerekekbe a tisztaság szeretetét. Mi mindent nevelnek még a gyerekekbe? - az életiránti szeretetet - szabályok elsajátítását, melyek a társas kapcsolatok kialakítását segítik. - helyes önértékelést - kapcsolatok kialakításának előmozdítását és segítését a csoporttal és a társadalommal Az elvárások, melyeket a gyerekekkel szemben támasztottak régebben nem jelentettek problémát, hiszen a családban több gyermek volt, így a beilleszkedés és alkalmazkodás sokkal könnyebben ment. A következő pontban a középiskolákat szeretném célkeresztbe venni. Itt már korántsem olyan egyszerű a helyzet. Ezekben az iskolákban ugyanis acél már az, hogy a gyerekek a lehető legjobb egyetemre kerüljenek be. A már általános iskolától megkezdődő, és a diákok uniformizálását megcélzó nevelés itt még erősebben jelen van. A fő cél hogy mindenki olyan legyen, mint a többi. Ha mégis kilóg valaki a sorból, akár azért mert nem olyan ügyes, vagy csak szimplán gyengébb képességű a többieknél, azt elég könnyen meghurcolják. Aki mégis jól teljesít, és megvannak benne azok a képességek, amelyeket egy adott egyetem elvár, annak megvan az esélye, hogy bekerül a legjobb helyre. A szülők ennek érdekében magániskolába járatják a csemetéiket, akik emiatt gyakran csak estére keverednek haza. Az ügyesebbek már jó előre átveszik az anyagot a magánórák alkalmával, és így a társaikkal szemben jóval nagyobb előnyre tesznek szert. (Hidasi, 2007) A középiskolát lezáró vizsgaidőszakot „vizsgapokolnak” is szokás emlegetni. Ha ez sikerül valakinek, és bekerül az egyetemre, az utána már fellélegezhet.

10

Hogy miért? Az egyetemi vizsgák Japánban nem olyan szigorúak. Egyszóval a japán oktatás elég szakaszosnak mondható: a kisgyermekek kedvükre „garázdálkodhatnak”, majd bekerülnek az általános iskolába, ahol megpróbálják őket egyformára nyirbálni (de még ez sem olyan vészes), majd következik a középiskola, ahol minden erejüket megfeszítve kell küzdeniük a legjobb egyetem megcélzásához, ahol viszont ismét élhetik az életüket. Az egyetem után pedig elérkezik a munkavállalás pillanata, amely ismételten telis-tele van kihívásokkal. Ezzel szemben a mi oktatási rendszerünk már olyan, hogy minden lehetséges szinten közel azonos a megterhelés függetlenül attól, hogy milyen iskoláról van szó. Itt azt is meg kell említeni, hogy azért nem lehet a magyar oktatási rendszert ilyen egyszerűen összehasonlítani a japánnal, hiszen nálunk a lexikális tudást fejlesztik, míg japánban inkább globálisan gondolkodnak. 2. 4. Társas kapcsolatok A hagyományos kapcsolatok kérdése régebben jóval egyszerűbb volt, mint ma. Először ismerkedjünk meg a japán fiatalok ismerkedési szokásaival. 2. 4. 1. Fiatalok társas kapcsolatairól Mivel Japánban a házasságok érdekházasságok voltak, a fiataloknak nem sok beleszólásuk volt a párválasztásba. Ha az európai mintát nézzük, azt láthatjuk, hogy az itteni fiatalok már rendelkeznek többkevesebb tapasztalattal, mielőtt megházasodnának. Számtalan lehetőségük akad az ismerkedésre, és ezt ki is használják. Így például házibulikon, vagy zsúrokon ismerkednek egymással, és ha szimpatikusak egymásnak, máris megindul egy udvarlási szakasz, amely alatt közelebbről is van idejük megismerni egymást. Ezt követheti egy másik kapcsolat, vagy akár a házasság is. Japánban a fiataloknak nincs annyi alkalmuk az ismerkedésre, és a próbálkozásra, mint európai társaiknak. Inkább csak az iskolában, egyetemen van lehetőségük erre. De itt sem alakulnak ki komolyabb kapcsolatok. Ha mégis közeledni próbálnak egymáshoz, akkor a környezetük máris egy párnak tekinti őket, és ettől kezdve úgy is kezelik őket. Ennek tulajdonítható az is, hogy a fiatalokat inkább csak csoportokban lehet látni, együtt mennek játéktermekbe, szórakozóhelyekre. Igyekeznek valódi érzelmeiket véka alá rejteni, nehogy a környezet a szájára vegye őket, mert akkor elkönyvelik őket egy párnak. Sajnos ennek következtében a fiatalok szerelmi tapasztalat híján maradnak, és máris odaérkeznek, hogy meg kell házasodniuk. (Hidasi, 1999.) 2. 4. 2. Házasságközvetítés japán módra Itt jön a képbe az úgynevezett házasságközvetítés rendszere, amely ma már egyre kevésbé, népszerű ismerkedési mód. Hogy miről is van szó? Valamelyik fél, legyen mondjuk a lány édesanyja, meg kér egy közvetítőt, aki ezzel foglalkozik, hogy keressen megfelelő partnert a lányának. A közvetítő információkat kezd gyűjteni a lehetséges partnerről, annak családjáról, anyagi helyzetéről. A pályázó fiatalember még kézzel írott önéletrajzát is mellékeli, amely nagyon fontos egy olyan országban, ahol az írásnak ilyen nagy szerepe van, mint Japánban. Ugyanez természetesen az ellenkező irányban is megtörténik, és ha mindkét fél meg van elégedve az egyes paraméterekkel, akkor létre is jöhet az első találkozó. Ekkor még jelen vannak a szülők, vagy csak az édesanya, és a

11

közvetítők, akik a megfelelő pillanatban valamilyen indokkal magukra hagyják a fiatalokat, akik a következő randevúra már csak ketten mennek. Ez lehet akár egy közös séta, vagy mozilátogatás. Ha megfelelnek egymásnak, akkor egyenes az út a házasság felé. Így könnyen jönnek létre házasságok. Igaz szerelmi házasságokról nem beszélhetünk. Nagyon ritka az, hogy mindkét fél érzelmileg is egymásra találjon. A japánok amúgy sem szeretik kimutatni érzelmeiket, meg hát idő sincs rá, hiszen a férj állandóan dolgozik, a feleséget pedig lekötik a gyerekek és a ház körüli teendők. (Hidasi, 1999.) Mivel a japán nők többsége még a ma sem dolgozik létkérdés számukra, hogy minél előbb férjhez menjenek, hiszen a férj fogja majd eltartani őket. A házasságközvetítés már egyre inkább háttérbe szorul. A nők ugyanis egyre inkább a függetlenedés pártján állnak, és eljárnak dolgozni, így nem függenek a férjüktől. A későbbiekben még bővebben fogok foglalkozni a témával. Most vizsgáljuk meg mi is a társ fogalma a japánok számára. Nos ez alatt a szó alatt nem érthetjük a feleséget, mint odaadó, türelmes partnert, ahogyan ezt Európában tennénk. Mivel a japán férfiak ténylegesen több időt töltenek el a kollégáikkal a munkahelyen, ezért velük szorosabb viszony alakul ki, mint a feleséggel. Mondhatjuk úgy is, hogy a kollégák jelentik az igazi szellemi partnert a férfiaknak. Nem csoda hát, ha a munka után akár egész éjszaka a kollégákkal dőzsölnek, hogy odahaza a családjukkal foglalkoznának.

3. Változások a japán családban Ebben a fejezetben szeretném megvizsgálni, hogy milyen változások következtek be a japán családok életében a hagyományos berendezkedéshez képest. Melyek azok a jegyek, amelyek meghatározzák a mai japán családok életét, és hogyan alakulnak a kapcsolatok az egyes családtagok között. Megvizsgálom továbbá, hogy milyen konfliktusok keletkeznek a megváltozott viszonyok következtében. A családban bekövetkező változások visszavezethetők a társadalomban bekövetkező strukturális változásokra. Ahogyan az első fejezetben, most is a férfiakkal kezdem a vizsgálódást. 3. 1. Változások a férfiak szemszögéből A japán családokban bekövetkező változások a férfiakat érintik a legérzékenyebben. Ennek az az oka, hogy a férfiak régebben sokkal nagyobb biztonságban voltak a családban, hiszen a feleségek lesték minden óhajukat, sőt a ház körüli teendők miatt sem kellett törniük a fejüket. A gyermekek neveléséről nem is beszélve. Hogy akkor mégis mi változott? Nos a változás okát nem a férfiaknál kell keresnünk, hanem a nőknél. Ugyanis a nők fogalmazzunk úgy, hogy függetlenedni szeretnének. A nyugati világ „szele” nem kerülte el japánt sem, és ez hölgyek viselkedésében nagy változásokat hozott. Röviden néhány pontban összefoglalnám, hogy mit is jelent ez: A nők egyre többen szeretnének munkát vállalni. Ez azért is zavarhatja a férfiakat, mert így megszűnik a nők anyagi függése a férjüktől. A válás is hamarabb szóba jöhet. Arról nem is beszélve, hogy ha a feleség dolgozik, nem tud annyi időt szánni a háztartásra, a gyermekeire,

12

sőt még a férjre sem, hiszen a munkából ők sem keverednek sokkal hamarabb haza, mint az uruk. Persze csak akkor, ha nem részmunkaidős tevékenységet végeznek. A hölgyek otthon ülve inkább a művelődés felé fordultak, tehát szabadidejüket olvasással, nyelvtanulással töltik, és az ez által szerzett szellemi fölény zavarja a férfiakat. Nem csoda, ha a férfiak megalázva érzik magukat, és inkább más felé fordulnak. Bár régebben sem volt jellemző, hogy a férj és a feleség több időt töltött volna kettesben. A családi kirándulások sem voltak jellemzőek, hiszen a férj állandóan dolgozik. Manapság előfordul, hogy a modern anyuka- hogy pihenhessen egy kicsit -átadja egy hétvégére a stafétabotot a férjnek. 3. 1. 2. Szexualitás Ezt a témát is tárgyalni kell, egyrészt a férfi- női kapcsolatok miatt, másrészt-és ezt majd látni fogjuk -a fiatalkorúak viselkedésbeli változása miatt is. A japánok szexuális szokásai igen sokrétűek, és a következő szavakkal remekül körülhatárolhatóak: változatosság, pajkosság, morbiditás, abszurditás és olykor perverzió. Hogy mégis mit takarnak ezek a szavak, azt hamarosan tárgylom, előbb viszont beszélnünk kell arról a kettősségről, amely a japánok szexuális szokásait jellemzi. Nos miben is rejlik ez a kettősség. Egyrészt az individuális emberi értékek, illetve vágyak háttérbe lettek szorulva, ami azt jelenti, hogy a japánok nem igazán szeretik kimutatni érzelmeiket. A szexualitás szigorúan a privát élet része. Egy 1997-es tanulmány ezt írja: A mai Japánban az az általános nézet, hogy a szex nem valami olyasmi, amiről beszélni illenék, így eltekintve a szélsőséges fájdalmat okozó helyzetektől, nem udvarias másokat szexuális problémáinkkal zaklatni. (Kelemen Attila: Domo-domo, hai-hai, A japánok szexualitásáról) Vagyis abszolút nem illik a magánéletről faggatni valakit, vagy például „disznó viccekkel” bombázni az alanyt, hiszen itt nem fog sikert aratni vele. A japán szexualitás másik arca ennél jóval felszabadultabb, és a maga keretein belül virágzik is ez a fajta örömkeresés. Most ezeket a forrásokat szeretném sorra venni. A férfi- női kapcsolatokról már beszéltem. Arról viszont még nem írtam, hogy hogyan is zajlik a japánok szexuális élete. Hiszen gondoljunk bele, hogy a hagyományosan a vékony falú lakások voltak a jellemzőek, az egyes szobákat gyakran csak egy papírréteg választotta el egymástól. Így jól áthallatszódtak a zajok az egyik szobából a másikba. Arról nem is beszélve, hogy a kisgyerekek a szüleikkel együtt aludtak, és így nem igen volt lehetőség a nemi együttlétek otthoni kivitelezésére. Erre az egyik lehetséges megoldás az úgynevezett love hotelek látogatása, amellyel főleg fiatal házas vagy alkalmi párok szoktak élni. Ezeknek a hoteleknek az a jellegzetessége, hogy a megjelenésüket tekintve igen feltűnőek, és egy európai ember számára nem igazán emlékeztet egy hotelre, inkább valami látványos momentumot ragadnak meg, mint például a Titanic, de televízióban láttam már börtönnek berendezett hotelt is. Ezek a hotelek teljesen anonimek, a tarifájuk óránkénti 40 dollártól több száz dollárig is terjedhet. A japán szexipar főleg a japán férfiakat célozza meg. A szolgáltatók nem állnak teljes mértékben a kuncsaftok szolgálatára, mivel a prostitúció tiltott Japánban. Az úgynevezett szappanországok adnak helyet az ilyesfajta szolgáltatásoknak. Itt elsősorban masszázsokat, erotikusan táncoló hölgyeket engedhetnek meg maguknak a férfiak. Ezen kívül vannak olyan helyek, ahol szexkabarékat nézhetnek, vagy akár szerepjátékokat játszhatnak hölgyekkel.

13

Az utóbbi időkben egyre elterjedtebbek az „üzleti” útként feltüntetett kiruccanások a japán férfiak részéről. Valójában a szexturizmusról van szó, tehát a környező országok (pl.: Thaiföld, Sri Lanka)valamelyikét meglátogatva igénybe veszik az ottani szolgáltatásokat. Gyakran keresnek fel gyermek prostituáltakat. Japánban a gyermekprostitúció jövedelmező iparág volt, egészen 1997 decemberéig, ugyanis ekkor hozták meg a pedofilia elleni törvényt, azaz nem lehetett pornográf felvételeket készíteni fiatalkorúakról (18 év alatt). Ennek ellenére a japánban igen nagy népszerűségnek örvendő mangákban (főleg a pornó változatában, amelyet hentainak neveznek) gyakori szereplők a fiatalkorúak, főleg kislányok, habár csak megrajzolt szereplőkről van szó. Csak egy adat hogy érzékeltessem mennyire népszerűek ezek az újságok: Japánban évente 2,3 milliárd fogy belőlük. Azonban nem csak Japánban örvendenek nagy sikernek, hanem külföldön is. (http://epa.oszk.hu/00400/00458/00044/domo.htm) Bár a gyermekprostitúció tilos, mégis megragadja a férfiak fantáziáját. Fiatal japán lányok egy csoportja pénzkereseti célból árúba bocsátja használt alsóneműiket, melyeket a perverzebb beállítottságú urak előszeretettel meg is vásárolnak. Természetesen ez is diszkréten megoldható, akár a pornóújság vásárlása, csak az erre a célra kiállított automatákat kell felkeresni, és máris hozzájuthatunk egy-egy darabhoz. Azonban a nagyobb probléma az, hogy a középiskolás lányok körében már elterjedt az úgynevezett enjo konsai jelenség, amelyet már akár prostitúciónak is vehetünk. Az említett leányzók nem is a pénzre, mint inkább a márkás ruhadarabokra illetve kellékekre hajtanak. A baj, hogy ezek a fiatalok nem érzik rossznak, amit tesznek. A kérdés az, hogy a japán férfiak miért érdeklődnek ennyire a fiatal lányok iránt? Vannak, akik a nyomást okolják, amit a munkahelyen kell a férfiaknak elviselni. Mivel a fiatal lányok igen felszabadultak, életerősek a férfiak vonzódnak hozzájuk, hiszen ők is ilyenekké szeretnének válni. Persze Japánban is kaphatók a nálunk klasszikus értelemben vett pornográf anyagok, amelyekhez bárki hozzájuthat. Külföldi vásárlók szemével nézve jóval szellemesebbek kreatívabbak, mint európai vagy tengerentúli társaik. (Kelemen Attila, http://epa.oszk.hu/00400/00458/00044/domo.htm) Annak ellenére, hogy ennyi lehetőség akad nemi vágyaik kielégítésére, mégis történnek meghökkentő szélsőséges esetek, amelyek már-már a morbiditás határát súrolják. Néhány éve felröppent a hír, hogy egy zsúfolt közlekedési eszközön egy japán nő ruhája alatt motoszkált egy férfi keze. Ami a megdöbbentő ebben, hogy mint később kiderült, nem csak egy nőt ért ilyenfajta inzultus, hanem már elég sokat, csak nem mertek szólni. Ez elég hihetetlen számunkra, hiszen nálunk, ha valakit ilyen inzultus ér, a legkevesebb, hogy azonnal jelezzük az illető felé tette helytelenségét, sőt a kissé temperamentumosabbak egy csattanós pofon kíséretében teszik ezt, Japánban viszont a nőkbe belenevelt alázatosság, és a tűrés nem engedett ilyesfajta reakciót, így az esetek többsége felderítetlen maradt. A japán kormányzat, hogy elejét vegye az ilyen inzultusoknak, olyan szerelvényeket helyezett forgalomba, amelyek végére csak hölgyeknek szóló kocsikat kötöttek. Ezekbe a vagonokba, mind a metrón mind pedig a vonaton csak és kizárólag nők ülhetnek be. Ugyanakkor már többször fölröppent a hír, hogy a japánok egyre kevesebbet szeretkeznek. Egy kutatás eredménye, amelyet Kitamuta Kumio a japán Családszervezési Szövetség vezetője készített, is erre világít rá. E szerint 2004-ben a japánok 32 százaléka vallotta be, hogy az elmúlt egy hónap során egyáltalán nem élt nemi életet - az arányuk azonban tavaly, tehát 2007-ben már 37 százalékra emelkedett. Ez a szám igen kevés, és bizony a reprodukciós adatokat figyelemben véve igen szomorúak a kilátások a japán társadalomban.

14

3. 2. Változások a nők szemszögéből Ebben a fejezetben fogom tárgyalni azokat a momentumokat, amelyek a nők részéről változásokat indíthattak, illetve indíthatnak el a japán családok életében. A női társadalomban kialakuló szellemi fölény Már az első részben utaltam a japán nők összetett feladatrendszerére. Ezek a feladatok azonban nem töltik ki teljesen az egész napjukat. Gondoljunk csak bele. A nők már hamarabb felkelnek, mint a férj és a gyerekek, hiszen gondoskodnia kell arról, hogy zökkenőmentesen el tudjanak indulni otthonról. Este sem fekszik le túl hamar, ugyanis a férj általában nem érkezik meg 22 óra előtt. Még ha a feleség elvégzi napi teendőit, akkor is marad még elég szabadideje, amelyet a japán nők igen hasznosan töltenek el. 1. ábra Házaspárok időbeosztása, amennyiben csak a férj dolgozik Feleség Férj 0:00

6:00

12:0 0

elsődleges tevékenységek pl: alvás,evés

18:0 0

0:00

másodlagos tevékenységek pl:munka másodlagos tevékenységek pl: házimunka, gyereknevelés harmadlagos tevékenységek

Forrás: http://www.gender.go.jp/english_contents/women2004/statistics/s02.html Az 1. ábrán egy felmérés adatait szeretném szemléltetni. A felmérésben megvizsgálták, hogy a japán házaspárok hogyan osztják be az idejüket. A házaspárok által végzett tevékenységeket négy csoportba sorolták, és megnézték, hogy az egyes tevékenységekre mennyi időt szentelnek átlagosan a párok. Elsőként a hagyományos felépítésű családokat vizsgáljuk, tehát azokat, ahol csak a férjek dolgoznak. A felmérés adataiból kitűnik, hogy a férj és a feleség átlagosan ugyanannyi időt szentelnek az elsődleges, elsősorban a létszükségleteket fedező tevékenységekre. Ez átlagosan 10 óra 15 perc. A másodlagos feladatok elvégzésénél is közelednek az adatok, a különbség csak az, hogy a férjek ezt az időt munkával (7ó 44p), míg a feleségek a ház és a gyerekek körüli tevékenységek (6ó 59p) elvégzésével töltik. Az igazi különbség a harmadlagos tevékenységekben van. Igaz, hogy a férjek naponta mintegy 5 óra 28 percet töltenek ilyen tevékenységekkel, ám ennek nagy részét a kollégákkal töltik, így ténylegesen nem marad szabadidejük. Szemben a feleségekkel, akik ezt az időt (6 órát és 39 percet) tökéletesen ki tudják használni valamilyen hasznosabb időtöltésre. A felmérésnek ez volt az egyik fele. A másik felében olyan családokat vizsgáltak meg, ahol mindkét fél dolgozik.

15

2. ábra Házaspárok időbeosztása, amennyiben mindkét fél dolgozik Feleség Férj 0:00

6:00

12:0 0 elsődleges tevékenységek pl: alvás,evés

18:0 0

0:00

másodlagos tevékenységek pl:munka másodlagos tevékenységek pl: házimunka, gyereknevelés harmadlagos tevékenységek

Forrás: http://www.gender.go.jp/english_contents/women2004/statistics/s02.html

A 2. ábrán jól látszik, hogy a férjek szempontjából nem sokat változik a helyzet. A feleségek szemszögéből viszont jelentős a változás. A munkában töltött idő, ami átlagosan 4 óra 12 perc, a házimunkából és a harmadlagos tevékenységektől is lefog valamennyi időt. Az érdekes az, hogy a háziasszonyok a felmérés tanulsága szerint nem irányítanak át a harmadlagos tevékenységüktől több időt a háztartás, és gyereknevelés irányába. Nos lássuk, hogy mivel töltik el a felszabaduló időt a nők! A második világháború után a japán gazdasági fejlődés idején megnövekedett a városokban letelepülő japán családok száma. A városba való költözés egyik vonzata az volt, hogy a japán feleségeknek több lehetőség adódott a művelődésre. í Ma a japán feleségek kihasználják az otthon felszabaduló időt, és inkább a barátnőkkel töltik a nap fennmaradó részét. Klubokba járnak, ahol gyakorolhatják a virágkötés művészetét, a kalligráfiát, vagy a papírhajtogatást. Vannak, akik könyvtárba járnak új ismereteket sajátítanak el. Akadnak, akik nyelveket tanulnak, és bizony gyakran jobban beszélik azokat, mint férfi társaik. A nők taníttatása amúgy is fontos japánban, hiszen ők a gyermekek szellemi fejlődésének elsődleges felelősei, és a tudásukat meg is kell osztani a gyermekekkel. A nők önképzése már túlmutat az iskolai tanulmányokon. A szellemi fejlődésre fordított idő meghozza gyümölcsét. Azok a nők ugyanis, akik rendszeresen időt fordítanak a saját fejlődésükre, szellemi fölénybe kerülnek e férfiakkal szemben, akik a munkájuk miatt időt sem tudnak ilyesmire szakítani, sőt a túlhajszolt életformájuk miatt erre erejük sem lenne. Azonban vannak hátrányai is ennek a szellemi fölénynek. A férfiak nem nézik jó szemmel, ha egy nő többet tud náluk, ez ugyanis riasztja őket. És a nők így öntudatosabbak lesznek, ami megint csak a függetlenedés felé tereli őket. Lehet ennek is az oka, hogy a válások száma megnövekedett az utóbbi években, pedig Japánban nem voltak jellemzők ez idáig a házasságmegszakítások. Most is inkább csak a gyerekek „kirepülése” után válnak el a feleségek, így még van idejük új életet kezdeni.(Hidasi, 2003) Persze nem lehet csak a szellemi fölényt okolni a házasságok felbontásánál. A nőknél egyfajta öntudatra ébredési folyamat indult el, amelyhez kapcsolódik az is, hogy egyre több nő gondolja úgy, hogy munkát vállal, így biztosítva egy kis függetlenséget. Főleg részmunkaidős foglalkozásokat vállalnak, és azt is inkább csak akkor, amikor a gyerekek már befejezték az iskolát, és saját életet kezdtek.

16

Az első táblázat a nők arányát mutatja a teljes részmunkaidős foglalkoztatásban. Eszerint 1995 és 2006 között a részmunkaidős foglalkozások átlagosan 68%-át nők végezték. Összehasonlításként feltüntettem még néhány ország hasonló adatait, amelyekből kitűnik, hogy az Egyesült Államokban a leghasonlatosabbak a számok, míg Németországban több nő dolgozik részmunkaidőben, viszont a szomszédos Dél- Koreában 10%-kal kevesebben vállal ilyen munkákat. Nők aránya a részmunkaidős foglalkoztatásban (%) 1995 Japán 70,2 USA 68,7 Németország 86,3 Dél-Koreai Köztársaság 61,6 Forrás: Japán Statisztikai Hivatal

2000 69,7 68,1 84,5 57,7

2002 71,3 68,3 83,7 58,3

2003 71,0 68,8 83,3 59,4

2004 71,4 68,3 82,8 59

2005 71,8 68,4 81,4 57,9

1. tábla 2006 2007 72,4 71,5 67,8 68,4 81,1 80,7 58,5 58.9

Ezek az adatok azonban nem tartalmazzák a teljes munkaidőben dolgozó nők arányát, illetve számát. Nos Japánban még mindig jóval kevesebb nő dolgozik teljes munkaidőben, mint a nyugati országokban, vagy mint részmunkaidőben. Arról nem is beszélve, igen kevés nő van ma Japánban vezető pozícióban, az üzleti morálnak ebben a tekintetben még sokat kell fejlődnie a nyugati országokhoz képest. A következő diagrammon feltüntettem néhány szektort, és ezekben a szektorokban dolgozó nők arányát: Az egyes szektorokban dolgozó nők aránya (%) 3. ábra Védelmi és más szolgáltatások Fizikai dolgozók Ipar Szállítmányozás, kommunikáció

2007

Mezőgazdaság, halászat

1997

Eladók Menedzserek, irodai alkalmazottak Tecnikai szakemberk 0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

A diagrammon 1997-es és 2007-es adatokat tüntettem fel. Ami elsőre látszik, hogy a nők jóval kevesebb szerepet kapnak az irodákban, illetve a szállítmányozás és a kommunikáció területén, mint a mezőgazdaságban illetve a fizikai munkák tekintetében. Jóllehet régebben is több nő dolgozott a mezőgazdaságban, mint férfi. Lényegében az összes megnevezett területen csökkent a női alkalmazottak aránya, kivéve a különböző szolgáltatásokat a technikai dolgozókat, illetve az eladókat.

17

A japán nők függetlenedési törekvései közepette egyre több probléma vetődik fel. Például egyre többet hallani a japánok házasságkötési szándékainak csökkenéséről. Arról van szó, hogy egyre több fiatal gondolja úgy, hogy a párkapcsolat fárasztó, rizikós, és inkább külön élnek. A férfiak is megrettennek az emancipálódó nőktől, akik már nem tartják annyira vonzónak a hagyományos női szerepeket. Sokan maradnak otthon a családi fészekben a szüleik nyakán, és inkább kollégákkal, barátokkal járnak el otthonról karaoke-bárokba, szórakozni. Ez abból a szempontból baj, hogy az otthon maradt fiatalokra ezután is a családnak illetve az anyának kell főzni, mosni, amely plusz terhet ró a háziasszonyra. Nem is beszélve arról, hogy a csemeték a szüleik halála után nem tudnak az életükkel szinte semmit kezdeni, hiszen állásuk, saját egzisztenciájuk nincs. Ez a probléma inkább csak a lányokat érinti, mivel a férfiak hamarabb elköltöznek otthonról. Azok a nők, akik elmennek otthonról, azok a karrierépítésre próbálnak koncentrálni, és egyre csak halogatják a házasságkötést. A családon belüli válság okainál ennek következményeire bővebben ki fogok térni. A nők karrierépítési törekvéséből felvetődik egy igen fontos probléma. A japán nők régebben átlagosan 25. életévük körül mentek férjhez. Ez a szám (sok európai országhoz hasonlóan) eltolódott a 30. életév irányába. Sokan viszont még ez után sem mennek férjhez, divatos szóval élve, szingli életmódot élnek. A japán szinglik aránya az 1990-es 14%-ról 2005-re 32%-ra duzzadt. (http://broker.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20040625parazita.html) Ennek oka az is lehet, hogy a vállalati életben sikereket elérő nő nem talál magának könnyen párt, hiszen a férfiak még mindig szeretnék, ha a párjuk alárendelt viszonyban lenne hozzájuk képest. A mások ok, amire Jamada Masahiro a tokiói Gakugei Egyetem szociológusa világított rá, hogy a szingli hölgyek már csak azért sem tudnak férjhez menni, mert olyan elvárásokat támasztanak a férfiakkal szemben, amilyeneket csak nagyon kevesen tudnak, vagy nem is akarnak teljesíteni. (http://broker.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20040625parazita.html) A másik dolog pedig, hogy a harmincas éveikben járó nők előszeretettel választanak maguknak fiatalabb párt. Haisi Kaori szerint, aki már két könyvet is írt a témáról, a házasságok korábban megélhetésért köttettek, ma pedig arról szól, hogy partnert választasz, akivel együtt sétálod végig az életed. (http://www.szaku.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2331&Itemid=196) Hogy miért választanak fiatalabb férfiakat? Egyszerűen csak vonzóbbnak találják az ilyen partnerek rugalmasabb hozzáállását a kapcsolathoz. 3. 3. Változások a gyerekek szemszögéből A gyermekekkel kapcsolatos változások sokkal több figyelmet igényelnek, hiszen a gyermekek neveltetése, az ő vágyaik, álmaik fogják megteremteni a következő generáció felnövésének feltételeit. Mindenképpen oda kell figyelni lelki fejlődésükre, és sikereik illetve kudarcaik tükrében kell egyengetni az útjukat, amíg saját családot nem alapítanak. Japánban a gyermekek mindig is égi áldást jelentettek a szülők a számára, viszont ez az áldás most a tapasztalatok szerint egyre később érkezik a szülők számára, hiszen egyre később házasodnak a fiatalok. Ez még nem volna akkora baj, csakhogy a gyermekek száma is csökkent, egyre többen gondolják úgy, hogy csak egyetlen gyermeket vállalnak, nem is beszélve azokról a szinglikről, akik nem is vállalnak egyáltalán gyereket. Ebből következően a mai japán családokban egy nőre körülbelül 1,3 gyermek jut, míg a reprodukcióhoz legalább 2 gyermeket kellene nevelniük a családoknak.

18

3. 3. 1. Deviáns viselkedés Az egyke gyermekek számának növekedésével párhuzamosan egyre több fiatalt érintenek azok a lelki problémák, amelyek különböző deviáns viselkedésekhez vezetnek. Milyen viselkedésre gondolok? A legkisebb gyermekeknél az iskolán belül megjelenő csúfolódásokról, kínzásokról, amelyeknek nehéz elejét venni. Persze nálunk is előfordulnak hasonló esetek, de nálunk főleg származásból illetve vagyoni helyzetből adódóan történnek ilyen esetek. Nos Japánban a származás igen keveset nyom a latba, hiszen a lakosság igen homogén, a vagyoni helyzetre sem igazán lehet fogni, a gyermekek többsége ugyanis viszonylag jól él, a szüleik mindent megadnak nekik. Igazából a teljesítmény az, ami alapján szelektálhatják a társaikat a diákok. A másik fontos jelenség az úgynevezett hikikomori, melynek lényege, hogy a serdülőkorban lévő gyermekek bezárkóznak a szobájukba, és onnan nem mozdulnak ki. Begubóznak a számítógép mellé, még a saját szüleikkel sem kommunikálnak, éppen csak annyit, amennyi éppen csak szükséges. A szülők ez ellen a passzív viselkedés ellen nem igazán tudnak semmit tenni, habár a probléma egyes becslések szerint legalább kétmillió fiatalt érint. (Hidasi, 2003) Más fiatalok az éretlenségükkel, felelőtlenségükkel tűnnek ki. Például azok lányok a fiatal, akik azt gondolják, hogy ha elmennek egy idősebb férfivel, és különböző szexuális szolgáltatásokat nyújtanak nekik, az csak „élelmes pénzkereseti mód”, vagy azok, akik egyegy szexuális együttlét után felelőtlenül szedik be a fogamzásgátló tablettákat. Fel sem fogják a jelentőségét a cselekedeteiknek. Arról, hogy mi lehet ennek az oka, lehetne vitatkozni. Lehetséges, hogy már kisebb korban kialakuló lelki probléma következtében jelentkeznek ezek a viselkedési zavarok. Milyen problémákra gondolok? Elsősorban az édesapa közelségének hiányára. Arról van szó, hogy az apák, mivel sokat dolgoznak csak keveset tartózkodnak otthon, így a gyermekkel nem kerülnek közelebbi kapcsolatba. Lelkileg ez bármely kisgyermeknek megterhelő lehet, hiszen a gyermek sikereiben, kudarcaiban történő részvétel, a megfelelő jutalmazásokkal és esetleges büntetésekkel épp úgy hozzátartoznak a gyerek neveléséhez az apa részéről, mint az anyáéról. A másik ok, az én véleményem szerint a nyomás, amely ezekre a gyerekekre nehezedik. Míg nálunk az iskolában minden szinten körülbelül ugyanolyanok az elvárások, Japánban középiskolában a legerőteljesebbek. Sok pszichológus szerint a gyermekek éppen serdülőkorban a legsebezhetőbbek, hiszen ekkor mennek át a hormonális változásokon, ezzel együtt érzékenyebbé, lázadóbbá, kezelhetetlenebbé válnak. Mindezek az iskolai elvárásokkal találkozva, nem beszélve az esetleges kínzásokkal, iskolakerülésre ösztönzi a gyermekeket. Azonban a japán fiatalok munkához való viszonya is megváltozott. Nagyon sokan gondolják úgy, hogy az iskola befejezése után inkább utazgatnak a nagyvilágban, hogy minél később kelljen szembenézniük az irodai munka okozta stresszel, illetve az ezzel járó kötöttségekkel. Egy 2004-ben készült nemzetközi felmérésben megvizsgálták a 18 és 24 év közötti fiatalság véleményét, vajon mit gondolnak a munkahelyváltásról. A 4. ábrán ennek a felmérésnek a japán fiatalokra vonatkozó 2004-es adatokat láthatjuk. Amint látjuk a megkérdezett fiatalok mindössze 10 %-a gondolja úgy, hogy az élethosszig tartó foglalkoztatás rendszere, amely jellemző volt a japán vállalatokra, a leghelyénvalóbb. Ezzel szemben több mint a fele a válaszadóknak úgy gondolja, hogy a munkahely-változtatás elkerülhetetlen. Nos az élethosszig tartó foglalkoztatás rendszere megszűnőben van, és ez a fiatalok hozzáállását nézve nem is meglep

19

4. ábra Japán fiatalok véleménye a munkahelyváltoztatásról

14,2%

4,6%

Egy munkahely egész életre

10,3%

17,9%

53,0%

Munkahelyváltoztatás elkerülhetetlen Ha nincs minden rendben a munkahelyen jobb odébbálni Jobb pozitiv irányban változtatni a munkahelyen Nincs vélemény

Forrás: Japán Statisztikai Hivatal

3. 4. Változások a társas kapcsolatokban A társas kapcsolatok tárgyalásánál már korábban utaltam a házasságközvetítés intézményére. Nos ez a fajta párkeresési módszer egyre inkább kezd a háttérbe szorulni. A fiatalok közül egyre többen hisznek a szerelmi kapcsolatokban, és a szerelmi házasságban. Persze a tradíciókhoz szokott szülők ezt nem mindig nézik jó szemmel, és bizony előfordul, hogy a szerelmes fiatalok inkább a közös öngyilkosságot választják, minthogy szembe kelljen nézniük a szülői akarattal. (Hidasi: 1999) Persze mindenki látja, hogy ezen a hozzáálláson sürgősen változtatni kell, hiszen egyre kevesebb gyermek születik Japánban. Éppen ezért a japán állam reménykedik, a már világszerte hódító új ismerkedési módszer beváljon, és a fiatalok kedvet kapjanak a házasságra. Japánban már nagy népszerűségnek örvend ez a fajta ismerkedés, ennek keretében mindkét nem részéről csoportokat szerveznek, és a tagokat egy helyiségbe terelik, ahol mindenki kap két percet arra, hogy beszélgessen valakivel, aztán a két perc leteltével, mindenkinek helyet kell cserélni, és valaki mással kell beszélgetni. Ez az ismerkedési módszer véleményem szerint azért is testhez álló módszer a japánok számára, mert ez így tökéletesen van megoldva, senki sem köteleződik el, senkit sem fog a környezete a szájára venni. A fiatalok is éppen ebből az okból járnak csoportosan. Ha valakinek megtetszik az egyik résztvevő, akkor utána még találkozhatnak. 4. A változás lehetséges okai: A változások okai igen sokrétűek, és összetettek. Együttes hatásukkal hosszútávon jelentősen befolyásolni fogják a családok, a gazdasági szereplők életét, illetve az egész társadalmat. Ebben a fejezetben három fő okot fogok megemlíteni, és az egyes hatásokat fogom elemezni.

20

4. 1. Strukturális változások A családban bekövetkező változások visszavezethetők a társadalomban bekövetkező strukturális változásokra. Vegyük először Európa vagy akár Észak-Amerika példáját. Az utóbbi évtizedekben rohamos fejlődésnek lehettünk tanúi. A fejlődés következtében egyre növekszik az életszínvonal, és ezzel párhuzamosan megjelennek olyan tendenciák, amelyek a társadalomra és a családra nézve hátrányos következményekkel járnak. Mire gondolok? Például a házasságok számának és a születések számának csökkenésére. Az emberek egyre később házasodnak meg és egyre kevesebb gyermeket vállalnak. Ezzel ellentétben a szegényebb országokban, vagy ahol magas a népességszám és sok a szegény ember megfigyelhető hogy a születések száma az elhalálozások számához képest jóval nagyobb. Vegyük példának Indiát. Néhány éven vannak akik még tíz évet sem jósolnak neki, már India lesz a világ legnépesebb országa, megelőzve ezzel Kínát, ahol ma körülbelül 2 milliárdan élnek. Japánhoz visszatérve a fejlődés szele ide is elért a második világháború után, és ezzel együtt megjelentek ugyanazok a trendek, amelyek a fejlett országokat jellemezték. Igaz Japánban jóval lassúbb és kisebb léptékű változásokról lehet beszámolni. Vannak, akik első jelnek az urbanizációt látták. A fiatal házaspárok a városokba költöztek, így megszakítva azt a trendet, miszerint a családok generációi ugyanabban a faluban telepednek le, és az elsőszülött fiú a szülői házban marad a saját családjával. Nos a második világháború után kezdett elterjedni a „nukleáris családmodell Japánban”. A tendenciák azt mutatták, hogy 1960-ban a lakások 28%-a tartozott a háromgenerációs típusba, míg 1990-ben már csak a 17,2%-a. (Ralph Lützeler, 1997.) Vannak, akik szerint ez még nem bizonyíték, hiszen az ilyen lakások relatív száma nem változott. Ugyancsak változatlan, illetve csaknem változatlan a háromgenerációs lakásokban felnövő gyermekek aránya. A 1975-ben született gyerekek 31˛2 %-a az 1995-ben születetteké pedig 30,3 %-a ilyen házakban nevelkedett fel. Ha ezeket az adatokat nézzük, akkor viszont úgy tűnik, hogy nem következett látványos változás a japánok lakásviszonyaiban.( Ralph Lützeler,1997.) http://www.uniduisburg.de/Institute/OAWISS/publikationen/arbeitspapiere/paper07.html) Azt azonban ne felejtsük el, hogy ezek az adatok relatíve vizsgálják a hagyományos családi fészkeket, hiszen ha egymáshoz viszonyítjuk az adatokat valóban nem látunk változást. A japán családok nagy része, legalábbis akik a nagyvárosokba költöztek, toronyházakban élnek, sokkal kisebb helyen, mint korábban. Ezek a szűk lakások viszont nem teszik lehetővé, hogy egyszerre kettőnél több generáció éljen egymás mellet. Tehát a nagyszülők már nem laknak ezekkel a fiatalokkal. Ez azért is fontos, mert korábban az elsőszülött fiú maradt otthon, és így a feleségének az anyós árnyékában kellett élnie. Ez a kérdés más kultúrákban is kényesnek bizonyult, hát még egy ilyen helyzetben. A városba való költözés ebből a szempontból is változást hozott a párok életébe. Nem is beszélve a már korábban említett előnyökről, amely főként a hölgyeket érinti. A városban ugyanis több lehetőség nyílt a művelődésre, amelyet a hölgyek ki is használnak. A kisebb háztartásoknak azonban megvan a hátrányos oldala. A szűk hely a vékony falakkal karöltve nem kedvez a párok nemi életének sem.

21

4. 2. Gazdasági válság A japán gazdaságot vizsgálva megállapíthatjuk, hogy igazából sosem sikerült a középmezőnybe tartozniuk, hiszen a második világháború utáni gyors fejlődés következtében Japán minden fő gazdasági mutató tekintetében bőven lekörözte a OECD országokat. Azonban ugyanez a gazdaság jó példa arra, hogy még egy ilyen erős országot sem kerülik el a gazdasági válságok. Mielőtt részletesebben rátérnék a japán gazdaságot hosszan érintő gazdasági válságra, szeretném a gazdasági előzményekkel kezdeni. Egészen a Meiji-restaurációig vissza kell mennünk az időben, ugyanis ekkor kezdődtek meg mindazok a reformfolyamatok, amelyek későbbiekben lehetővé tették a gyors gazdasági fejlődést. Ekkor szüntették meg a sógunátus, és a feudalizmus évszázadok óta működő rendszerét, és ezzel egy modernizációs folyamat indult el. A császár ismét visszaállította hatalmát, átalakították a közigazgatási rendszert, nyugati mintára új alkotmányt fogadtak el. Ebben az időben vettek át és alakítottak át több külföldi vívmányt, és megindult egy iparosodási folyamat. A hadsereget is megreformálták. Összegezve ezt az időszakot: nagy fejlődésen ment keresztül a gazdaság, ám ez eltörpült a második világháborút követő robbanásszerű növekedése mellett. A második világháborús vereség után az Egyesült Államok jelentős támogatást adott Japánnak a gazdaság helyreállítása érdekében, arról nem is beszélve, hogy fegyverkezésre nem költhetett az ország. Az eredmény az lett, hogy hatalmas változásokon ment át Japán gazdasága, a GDP nem egyszer 10 % körüli növekedést mutatott. Az életszínvonal is nőtt, aminek következtében egyre többen utaztak külföldre, viszont a munkaerő bevándorlását jelentősen korlátozta a szigetország. (Bassa- Buzás- Ludvig- Majoros- Székely-DobySzigervári, 2004) A második világháborút követő gazdasági fellendülés, és tündöklés utolsó szakasza a Plaza egyezménnyel kezdődött. Ennek az egyezménynek a hatására ugyanis a jen a dollárral szemben jelentősen felértékelődött. Megindult egy óriási beruházási hullám, amelynek következményeként az ingatlan illetve a részvényárak az egekbe szöktek. Ugyanakkor pénzintézetek nem jártak el kellő óvatossággal a hitelnyújtási ügyletek tekintetében. A japán központi bank csak1989-ben kapott észbe, és ekkor kezdte el restrikciós lépéssorozatát. Ennek keretében jelentősen megemelte a kamatlábat, minek hatására a pénzügyi buborék kipukkadt. A Nikkei index jelentősen visszaesett, az ingatlanok árai pedig alacsonyabbak lettek, mint a 1985 előtti utolsó évben voltak. A felvett hiteleket persze sokan nem tudták törleszteni. Innen kezdődött a japán gazdaságot érintő recesszió és stagnálás. Az állam ugyan megpróbálta a gazdaságot különböző fiskális és nem fiskális eszközökkel élénkíteni, bár ezekkel az sem tudott jelentősen változtatni a gazdasági helyzeten. Igaz, hogy 2006-2007-es években némi javulást lehetett felfedezni, de az idei világméretű gazdasági válság ismételten gyengén érintette a japán gazdaságot. A gazdaságban bekövetkezett mélyrepülés a családok életét is jelentősen befolyásolta. Az emberek egyre pesszimistábbak, bizonytalanabbak lettek. Arról nem is beszélve, hogy a már évtizedek óta kiválóan működő élethosszig tartó foglalkoztatás rendszere is megszűnni látszik, amelyben nem kis szerepe volt a gazdasági recessziónak. Ez is fokozza a családok létbizonytalanságát. A következő táblázatban százalékos adatok találhatók a foglalkoztatás hosszáról két országot alapul véve. A baloldali táblázat adataiból leszűrhetjük, hogy míg az Egyesült Államokban a mérleg inkább az 1 évnél rövidebb és a középtávú foglalkoztatás irányába billen a mérleg, addig Japánban még mindig a közép- és a hosszú távúéba. Habár mint látszik már Japánban is csak

22

22 %-os azoknak az aránya, akik már több mint 20 éve dolgoznak ugyanannál a vállaltnál. A jobb oldali táblázatban szereplő adatok az átlagos foglalkoztatást mutatják nemek és korcsoportok szerinti bontásban. Nos ami a nők foglalkoztatását illeti, az Egyesült Államokban a nőket átlagosan körülbelül ugyanannyi ideig foglalkoztatják a cégek, mint a férfiakat. Japánban ez az arány inkább a férfiak javára tolódik el körülbelül négy évvel. Ha a korcsoport szerinti csoportosítást figyeljük, szembetűnik a nagy kontraszt a fiatalabbak és az idősebbek foglalkoztatási adatai között. Foglalkoztatás hossza 2006 (%), valamint nemek és korcsoportok szerint (év) 2. táblázat

Kevesebb, mint 1 év

Japán USA 8,9 24,4

Japán USA Nem

1-2 év 2-5 év 5-10 év 10-20 év

15,1 7,0 10,7 22,1 18,7 20,9 24,9 16,2

Férfiak és nők Férfiak Nők Kor

12,0 13,5 8,8

4,0 4,1 3,9

20 év felett

22,0

15-24 25-44 45-

2,0 9,2 18,5

1,1 3,9 8,1

9,4

Forrás: Japán Statisztikai Hivatal Mint láthatjuk az iskola befejezése után a fiatalok átlagosan 2 évet töltenek ugyanazon a munkahelyen. A 45 év felettiek átlagosan 18 és fél évet, amely mutatja a generációk közti különbséget. Nyilvánvaló, hogy az idősebb generációk, még az élethosszig tartó foglalkoztatás szellemében élnek, amíg a fiatalok már hamarabb választanak maguknak másik munkahelyet, amennyiben a feltételek jobbak a másik helyen. Itt szeretnék hivatkozni 4. ábra adataira, amely a fiatalok munkahely-változtatásról elképzeléseit szemlélteti. Ma már a vállalatok többsége is rugalmasabban kezeli a helyzetet. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyzet most jobb lenne, mint régen. A cégek ugyanis a megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodva az elbocsátásokat is ugyanezzel a rugalmassággal kezelik. Ez azt jelenti, hogy a munkahely ma már nem olyan biztos pont a japánok életében, mint korábban volt. „Az oly megnyugtató, szinte automatikus előmenetellel szemben előtérbe került a teljesítménycentrikus bérezés és általában minden olyan munkaszervezési módszer, amely az ország, a vállalat érdekeire hivatkozva nagyobb erőfeszítésekre, szükség esetén akár radikális változásokra kényszerítette az alkalmazottakat.”(Hernádi-Székács,2003:20.o.) Ez a munkahelyi biztonság teremtette meg a családalapításhoz a feltételeket. Ezek a feltételek most megszűnőben vannak, a japán nők pedig úgy gondolják, hogy egyelőre nem mennek férjhez, és nem vállalnak gyereket, mert bizonytalannak érzik a kapcsolatukat. A válság hatására a fiatal diplomások is nehezebben kapnak állást, ezért inkábba külföldre mennek dolgozni, vagy részmunkaidőben vállalnak munkát. Persze ebben benne van az is hogy a japán fiatalok most már nem igazán szeretnének a vállalatok szigorú, a maga nemében

23

stresszes közegében dolgozni. A gazdasági válság hatása a munkanélküliek számának növekedésében is érezhető volt. A gazdasági válság után Japánban megnőtt a munkanélküliek száma, ami európai viszonylatban nem egy jelentős változás, ám Japánban a nyolcvanas évek 2% körüli értékéhez képest duplájára nőtt a munkanélküliség. Bár a nyolcvanas évek adatai sem tükrözték a valóságot, hiszen sokan éppen csak azért ültek az irodában, hogy javítsák a statisztikákat, ezt hívjuk rejtett munkanélküliségnek. A legrosszabb 2002-ben volt a helyzet ekkor 5,4 %-os volt a munkanélküliek aránya. Bár azóta csökkent valamelyest a számuk, azonban még nem sikerült visszaállítani a korábbi állapotot. Mi okozhatta a változást? Egyik ok lehet a gazdasági válság hatása, az élethosszig tartó foglalkoztatás rendszerének lazulása. De lehetséges, hogy annak az oka, hogy a fiatalok már nem szívesen vetik bele magukat azonnal a munka sűrűjébe, és inkább elmennek világot látni. A másik ok lehet, azoknak a fiatalok számának megnövekedése, akik teljesen elzárkózna a külvilágtól, és inaktívnak számítanak a gazdaság szempontjából. A munkanélküliség alakulása (%) 5. ábra 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006

Munkanélküliségi ráta

Forrás: Japán Statisztikai Hivatal Az OECD statisztikái szerint 2006-ban Japánban a 14-24 év közötti fiatalok 8%-a munkanélküli volt, miközben ez az arány a 25-54 évesek és a 55-64 évesek körében mindössze 3,9% volt. Hasonló tendenciákat láthatunk több fejlett országban is, azonban ezekben az országokban egész más okok húzódnak a háttérben. Nálunk például a társadalmi mobilitás hiánya illetve a friss diplomások szakmai tapasztalatának hiánya magyarázhatja ezeket az adatokat. Japánban viszont mindezek nem jelentenek problémát, hiszen a munkaerő kiválasztásakor, inkább a készségeket, mintsem a tényleges tudást veszik figyelembe. Persze ez nem azt jelenti, hogy a tudás nem fontos, csak egyszerre több tényezőt vizsgálnak meg, és ez alapján választják ki a cég új munkatársát.

24

4. 3. A globalizáció szerepe a japán társadalomban, és a japán családokban A globalizáció mindenkinek ismerős fogalom, hiszen nap mint nap találkozunk vele a híradásokban, könyvekben, szaklapokban. Hallunk róla jó és kevésbé jó híreket. Azt azonban kevesen tudják, hogy mit is takar valójában ez a fogalom. Sokan sokféleképpen próbálták megfogalmazni. Az OECD megfogalmazása a következőképp szól: „ A globalizáció olyan folyamat, amelynek során a különböző országok piacai és termelése az áru és szolgáltatáskereskedelem dinamikus növekedésének, valamint a tőke és tecnológia áramlásának köszönhetően, egyre inkább egymástól függővé válnak.”(Ferkelt Balázs ,Nemzetközi gazdaság és országelemzés, 2006 szept.22.) Egy másik megfogalmazás, amely Kiss Endrétől származik: „Egy széles körben osztott értelmezés szerint a globalizáció olyan átfogó, mindenkit érintő problémák tudománya, amelyek az egész emberiséget új módon, kvalitatívan, tendenciájában egzisztenciálisan is érintik. Ennek szellemében a globalizáció legitim területe például az ökológiai problematika, a nyersanyaghelyzet, a migráció, a világ közös, mert határok közé már nem szorítható egészségügyi problémái, a népesedés pozitív vagy negatív világtendenciái, az energiahelyzet, a fegyverkereskedelem és a kábítószerkrízis, az integráció és a világgazdaság dilemmái.” Az első megfogalmazás inkább csak a gazdasági részét érinti a globalizáció fogalmának, a második definíció pedig megpróbálja pontosabban leírni, hogy valójában miről is van szó. A globalizáció ugyanis elsősorban valóban gazdasági folyamat, amelynek kialakulása egészen a 19. század végéig a második ipari forradalomig nyúlik vissza. 1990-es években az innovációk, a szállítási költségek csökkenése, valamint a szabványosítás felgyorsították ezt a folyamatot. Arra a kérdésre, hogy a japán társadalomban kialakult feszültségekhez mi köze van a globalizációnak, azonnal kiderül. A globalizáció hatására a világgazdaságban résztvevő országok száma nőtt, és ezek az országok kénytelenek a feladni szuverenitásukból, a nemzetgazdaságok szerepe leértékelődik. (Ferkelt, 2006. szept. 12.) A nemzetnek alá kell rendelni a gazdaságpolitikai döntéseit a világgazdaság uralkodó tendenciáinak. A másik dolog, hogy a tőkepiacok rendkívül érzékenyek lettek, a tőkepiaci mozgások felgyorsultak, amelynek következtében létrejött egyfajta virtuális gazdaság, amelyben a jó illetve rosz hírek iszonyatos gyorsasággal terjednek, és ezek az információk akár szélsőséges változásokat eredményezhetnek az egész világon. Gondoljunk csak az idei világgazdasági válságra. Amerikából indult el, és napok alatt átgyűrűzött az egész világra. A válság azonban nem múlt el, és Japán különösen megviselte, hiszen alig lábalt ki a ’90-es évek alatti mélyrepüléséből, máris szembe kellet néznie az újabb problémákkal. (Kiss Endre :A globakizációtársadalomfilozófiájához,http://www.freeweb.hu/aranymalinko/visios/globalisati o.htm,) Azonban globalizáció nem csak gazdasági szinten befolyásolja a nemzeteket. Ez a folyamat ugyan elsősorban a gazdaságokat érinti, azonban a kultúrákra is hatással van. A globalizáció lehetővé tette, hogy először valamennyi kultúra először találkozzék, és olyan országok működjenek együtt, amelyeknek előtte nem lett volna valamilyen okból lehetőségük. Ennek következtében megindult a kultúrák egymás közötti párbeszéde, amely lehetővé tette, hogy az egyes kultúrák megosszák egymással gondolataikat véleményüket. (Dr. Salvatore Puledda, 2000.) Az információtechnológia robbanásszerű fejlődése is hozzájárult ehhez a folyamathoz. Például Japán nagyon sokáig el volt zárkózva a nagyvilágtól, mind a kereskedelmet, mind pedig az idegen civilizációt tekintetbe véve. Maga a lakosság is homogénnek tekinthető, és a hagyományok is erősen ellenálltak „nyugati behatásoknak”. Habár tanulmányozták ezeket a rendszereket és át is vettek belőle elemeket, mégis a saját környezetbe átalakítva alkalmazták

25

azokat. Hogyan tudták ezt megtenni? Egész egyszerűen úgy, hogy figyelmen kívül hagaták a mögötte húzódó ideológiát. Most az információk gyors áramlása és a nyugati szellem terjedése következtében a japánok életében is megjelentek a nyugati kultúrára jellemző vonások, amelyek az itteni családokra kedvezőtlenebb hatással vannak. Gondoljunk csak a nők helyzetére. A japán nők nagy valószínűséggel nem próbáltak volna maguknak saját egzisztenciát teremteni, ha nem látták volna a nyugati példát, mindenhol az Interneten vagy az amerikai filmekben. Ez a helyzet Észak- Koreában is a kormány nem enged olyan információkat, embereket, filmeket az országba, amely a jelenlegi rendszert megkérdőjelezné. A nép pedig, amely nem ismer más formát ezt rendben is találja, és nem próbál meg rajta változtatni. Az én véleményem szerint a japánoknál ez is okoz gondokat. A gyermekek is látják az amerikai példát, amely a maga nemében biztosan csábítónak tűnhet, ám egy olyan országban, ahol a nemzeti értékek ennyire merev rendszert alkotnak, valamint a közösségi rendszerek ennyire meghatározzák egymást, nem biztos, hogy jól fog elsülni, ha idegen elemeket transzformáció nélkül, hirtelen felvesznek a kultúrába. Ez is az egyik oka, hogy sokan vitatják a globalizáció hasznosságát, sokan ugyanis a nemzeti értékek elvesztését, megsemmisülését látják benne. A nyugati szellemiség egyik káros hatása a már korábban is tárgyalt szinglidivat, amelynek a japán családokra igen jelentős a hatása. Már csak azért is, mert sok fejlődő országhoz hasonlóan Japánban is visszaesett a születések száma. A párok egyre később vállalnak gyermeket, és a hagyományos többgyermekes családmodellel szemben általában csak egyet. Ez azért probléma mert, mint például Magyarországon, Japánban is elöregedik a társadalom, hiszen kevesebben születnek, mint akik elhaláloznak.

Születési és elhalálozási ráta/1000fő 3. táblázat Születési ráta 1950 - 197019951955 1975 2000 Japán USA

23,7 24,3

19,9 15,7

9,6 14,4

20202025

19501955

6,9 12,5

9,4 9,5

Elhalálozási ráta 197019951975 2000 6,5 9,2

7,6 8,3

20202025 12,0 8,5

Forrás: Japán statisztikai Hivatal A 3. táblázat az 1950 és 2025 közötti tényleges és várható születési és elhalálozási rátát mutatja Japán és az Egyesült államok viszonylatában . Az adatok tanulsága szerint Japánban az ezer főre jutó születések száma 1950 óta folyamatosan és drasztikusan csökken. A Japán Statisztikai hivatal prognózisaik szerint 2020-ra már 7 gyermekre csökken az ezer főre jutó születések száma. A helyzet az USA-ban sem alakult másként azzal a különbséggel, hogy a születések száma a halálozások számánál mindig magasabb, míg Japánban 2020-2025 között 5 csecsemővel kevesebb fog születni, mint ahányan meghalnak. A termékenységi ráta tekintetében sem túl fényes a helyzet. A hatvanas évek óta ugyanis több országban (Nyugat –Európa országaiban, USA, Japán) a termékenységi ráta évről évre kevesebb lett. Ugyancsak a Japán Statisztikai Hivatal által összeállított adatokra hivatkozva (amelyekhez az ENSZ tanulmányait használták fel) elkészítettem egy táblázatot, melyben szemléltetni szeretném néhány ország termékenységi rátáit az utóbbi években:

26

Termékenységi ráta 4.táblázat Japán USA Németország Olaszország

1990 1,54 2,08 1,45 1,36

1995 1,42 2,02 1,25 1,19

2000 1,36 2,06 1,38 1,26

2001 1,33 2,03 1,35 1,25

2002 2003 2004 1,32 1,29 1,29 2,01 2,04 2,05 1,34 1,34 1,36 1,27 1,29 1,33

2005 2006 1,26 1,32 2,05 1,36 1,32

Forrás: Japán Statisztikai Hivatal A táblázat adatai hasonló képet mutatnak, mint az előzőé. Az USA-ban stabilizálódni látszik az egy főre jutó születések száma, szemben Japánnal, ahol évről-évre egyre kevesebb gyermek születik. Kitamura Kunio a Japán Családszervezési Szövetség elnöke is végzett kutatásokat a japánok szexuális életével és a gyermekvállalási kedvvel kapcsolatban. Az ő eredményei is hasonló képet mutatnak. Az bizonyos, hogy ez a 1,32% körüli érték semmiképp sem tartható, hiszen a stabil népesség fenntartásához az kellene, hogy minden nő 2,08 gyermeket hozzon a világra. A végeredmény mindenképp elszomorító. Ha nem változik a helyzet, akkor egyes becslések szerint 2050-re a japán népesség 127 millióról 100 millióra csökkenhet, ami még csak a kisebbik baj. (http://www.tankonyvtar.hu/gazdasagtudomany/metodologia-tarsadalom080905-105) A nagyobbik gond az, hogy a társadalom elöregedik, és így a fiatalokra sokkal nagyobb teher fog hárulni, mint eddig. Az idősek nyugdíjának biztosítása is veszélybe kerül, akárcsak a nyugat-európai országok egy részében. Japán népesség korcsoportonkénti alakulása 5. táblázat 1980

1990

2000

2005

2010

2025

14 év és annál fiatalabb

27 513 23,6

22 730 18,4

18 598 14,6

17 758 13,9

17 071 13,4

13 451 11 547 Ezer fő 11,1 11,3 %

65 év és annál idősebb

10 560

14 809

21 862

25 255

28 748

35 835 38 632 Ezer fő

9,0

12,0

17,2

19,7

22,5

29,5

2050

37,7 %

Forrás:Japán Statisztikai Hivatal A fenti táblázatban szereplő adatok mutatják jól a 14 évnél fiatalabb, és a 65 évnél idősebb emberek számának alakulását a nyolcvanas évektől előrevetítve egészen 2050-ig. A számok magukért beszélnek. A fiatalok száma folyamatos csökkenést mutat, 1980-tól 2005-ig csaknem 10 millióval csökkent a 14 évnél fiatalabb gyermekek száma, és az előrejelzések szerint ez a tendencia továbbra is folytatódni fog, hacsak valamit ki nem találnak, ami meghozza a családok gyermekvállalási kedvét. Az idősek számának alakulásában viszont egy fordított tendenciát vehetünk észre. Az idősek száma ugyanis évéről évre növekszik. Míg 1980-ban még csak 10 millióan voltak, addig a 2005-re másfélszeresére növekedett a számuk, és várhatóan 2050-re még további 13 millióval fog emelkedni. Továbbá azt is láthatjuk, hogy a lakosság teljes számához viszonyítva a gyermekek illetve az idősek esetében is közel azonos mértékű változást láthatunk 1980 és 2005 között, ez közel

27

10% mindkét részről, csak az egyik pozitív irányú a másik pedig negatív. Viszont ami a prognózisokat illeti, az idősek számának növekedése a közeljövőben jelentősebb lesz. Ami a legnagyobb baj, hogy a gyermekek számának csökkenése miatt a közeljövőben csökkeni fog a dolgozó korú lakosság száma is. Ma még ugyan az1980-as évekhez képest (67%) nem sokat változott a helyzet, de 2025-re már csak a népesség 59,6%-a, 2050-re pedig 51,1%-a fog beletartozni ebbe a kategóriába. Ez azt jelenti, hogy a népesség közel 50%-ának kell majd eltartani ugyanennyi embert. Arról nem is beszélve, hogy még nem tudni, hogy a fiatalok közül ki az akire lehet majd mint munkaerő számítani, ugyanis a már korábban említett, főleg a tiniket érintő probléma nem látszik megoldódni. Az OECD statisztikai adatai szerint Japánban azoknak a fiataloknak a száma, akik inaktívnak tekinthetők mind tanulás, mind pedig munka szempontjából, évről évre nő. Ez a szám 1995 még csak 5%-os volt 2005-ben már 7,6%. Igaz volt ennél rosszabb is az eredmény 2003-ban ekkor 9% volt az arány. Az adatok nem bíztatóak, és a tendencia csak folytatódik. A következőkben a problémák lehetséges megoldásait tárgyalom. 5. Lehetséges megoldások Az előző fejezetben említett problémák, ahogy láttuk gyakran nemzetközi szinten is gondot jelentenek, és sok ország jövőjét fogják súlyosan érinteni, és már most gyors orvosolására lenne szükség. A baj az, hogy a lehetséges megoldások nem alkalmazhatók automatikusan minden országra, hiszen a különböző kultúrák különbözőképp reagálhatnak az egyes elemekre. Most azt szeretném megvizsgálni, hogy Japánban milyen változtatások jöhetnének szóba. 5. 1. Oktatási reformok Kezdjük a nevelésnél. Egyre inkább nyilvánvalóbbá válik, hogy változtatásokra lesz szükség a gyermekek oktatása terén, merthogy a megnövekedett elvárások okozta feszültség következtében sokan inkább kibújnak a felelősség terhe alól, minthogy szembenézzenek a kihívásokkal. Már Japánban is felismerték, hogy a versenyképesség fenntartása érdekében változtatásokra lesz szükség. Ez nem jelenti, hogy kevesebbet kell majd tanulni, vagy kevesebb pénzt fognak az oktatásra fordítani, ez a változás inkább csak szemléletbeli módosításokat jelent. A gazdasági lemaradástól félve, már többen felvetették, hogy az oktatásban több figyelmet kellene szánni az individualizmusnak, és a kreativitásnak. A mostani oktatási rendszer nem ad általános és középiskolás korban teret a gyorsabban fejlődő tehetségesebb diákok fejlődésének. Ezen szeretnének változtatni, az iskolahét napjai számának megnyirbálásával is, ami nem okozott osztatlan sikert a reformokat ellenzők körében. (Hernádi- Székács, 2003) A hagyományokhoz ragaszkodók hisznek abban, hogy a rendszer, amelyben ők nevelkedtek, az elkövetkező időszakban is sikeres lehet, ám a hatások elől, amelyek a japán fiatalokat érik nem tudnak elrejtőzni, és ezek jelentősen befolyásolják a fiatalkorúak viselkedését. A fiatalok egyre több teret engednek az individualizmusnak, ennek ellenére a csoport még mindig fontos szerepet tölt be az életükben.

28

5. 2. Kormányzati lépések Azonban nem csak az oktatás szorul megreformálásra. A kormányzat működésében egyre több pozitívum is megjelenik, amely elsősorban a kormányzati szintű, illetve felsőszintű beavatkozások mértékét illeti, ugyanis ebben Japán kezd a nyugati országokhoz hasonlítani. Itt elsősorban a beavatkozások mértékének csökkenésére gondolok. 1999-ben készült egy jelentés, amely az „Ideális társadalomgazdaság és a gazdasági újjászületés politikája” címet viselte. A jelentés megfogalmazta, hogy melyek azok a területek, amelyeken jelentős előrelépést kell tenni a problémák kiküszöbölése érdekében. Három területet jelölt meg: Az egyik ilyen pont egy gazdaságilag vonzóbb áttekinthetőbb, és biztonságosabb társadalmat képzel el. A másik egy hatékonyabb társadalombiztosítási rendszer létrehozását sürgeti, míg a harmadik egy környezeti harmónia megteremtését tűzi ki célul. Mégis mi az, amit a jelentés készítői szerettek volna elérni? Nem mást, mint a japánok életminőségét javítani. Itt arra kell gondolni, hogy nagyon sokan dolgoznak a mai napig reggeltől-estig a munkahelyen, és ez az idegeket igencsak megviseli, arról nem is beszélve, hogy a szabadnapok száma sincs arányba a munka mennyiségével. Ennek következtében sokan váltak meg önként az életüktől:1998-ban és 1999-ben évente több mint 30 ezer japán dobta el az életét, és ezeknek mintegy harmada 40 és 50 év közötti személy volt.(Hernádi,2003) Nos most már érthető, hogy a jelentés miért szorgalmazza a reformokat, hiszen ez a tendencia csak erősödött a 90-es évek eleje óta. A jelentés záró részében foglaltak az egyéniségnek engednek nagy teret: „A fő szereplők az egyének. Az egyének fogják megváltoztatni a társadalmat és a világot. Így alakul majd ki az új társadalom, az új Japán.” A célok elérésére persze még sokat kell várni, ezek a folyamatok több generációt érinteni fognak. A másik előrejelzés, amelyet az Iparszerkezeti Tanács szerkesztett, a következő iparágakat jelölte meg a reformok legfontosabb összetevőinek: I. Az elöregedő társadalmat kiszolgáló iparágak -az idősek igényeit kielégítő tevékenységek, egészségügyi- és gyógyellátás valamint jóléti gondoskodás II. III.

A környezetvédelmet szolgáló iparágak -Környezetteremtés és –helyreállítás, környezetvédelem és környezetszennyezés megelőzés Pihenő és szórakoztató iparágak

Ezen kívül Taichi Sakaiya (a Gazdaságszervezési Hivatal egykori államminisztere) még felhívta a figyelmet arra, hogy az embereknek mások azon értékeit, amelyekkel esetleg kitűnnek a többiek közül, nem elutasítással kellene fogadni, hanem inkább megértéssel, és megbecsüléssel. (Hernádi, 2003.) Nos igen egyfajta szemléletváltásra lenne szükség Japánban, mégpedig azért is, mert egyre kevesebben vállalnak gyermeket, vagy egynél több gyereket. Az ENSZ szerint: „Legjobb lenne meggyőzni az embereket, hogy korábban legyenek gyermekeik.” Csak az a baj, hogy a

29

fejlődő országok legtöbbjében a karrier előrébbvaló a gyermeknevelésnél, így nem marad más, mint kitalálni, mivel lehetne megakadályozni a népesség elöregedését. 5.3. Bevándorlás 2001-ben az ENSZ népesedéssel foglalkozó részlege tanulmánykötetet adott közre, amely azt a kérdést vizsgálta, hogy a fejlett országok népességcsökkenésére és elöregedésére megoldás lehet-e a „helyettesítő bevándorlás”.(Replacement…,2001) Nyolc országot vizsgáltak meg köztük Japánt is, mivel itt a lakosság átlagéletkora várhatóan 41 évről 49 évre fog növekedni. Azt azonban nem tudja senki, hogy az esetleges bevándorlás milyen feszültségeket váltana ki az egyes országok lakosságából, főleg, ha egy olyan országot vizsgálunk, mint Japán. Itt ugyanis az évszázadokig tartó elzárkózás, a háborús vereség rengeteg ellenérzést keltett a japánok szívében, és lehet, hogy a külföldiek számának hirtelen megnövekedése nem segítene a helyzeten. Nem hiába Japán a világ egyik leghomogénebb országa. Eddig a bevándorlást szigorúan korlátozta az ország, viszont a munkaerőhiány növekedése, illetve nyomása alatt kénytelen lesz az ország több vendégmunkást beengedni. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy az ország problémáira főleg országon belül lehetne gyorsabb megoldásokat találni, a bevándorlás csak növelné a belső feszültségeket. 6. Riport Minejima Ichiroval A forrásaim alapján könnyű következtetéseket levonni, és saját véleményt alkotni. Én azonban szerettem volna kikérni egy japánban élő fiatalember véleményét is. Minejima Ichiro személyében megtaláltam a tökéletes riportalanyt. Minejima 33 éves, nőtlen férfi, és egy gépeket gyártó cég tengerentúli kereskedelmi részlegén dolgozik. Azért gondolom, hogy tökéletes alany, mert pontosan azt a generációt testesíti meg, amelyikben már jól érzékelhetők a változás jelei. Mivel nem a téma nagy szaktekintélyéről van szó, nem igazán akartam belefolyni a részletekbe. Arról nem is beszélve, hogy nagyon elfoglalt volt, amikor a kérdéseimre válaszolt. Engem csak az érdekelt, hogy ő mit gondol, és hogy hogyan reagál az én kérdéseimre. A következőkben szeretném a kérdéseimet, és az azokra adott válaszokat leírni, és utána azokat elemezni.

1.Úgy hallottam, hogy többek között járt már Magyarországon is. Milyen országokat látogatott már meg? USA-tól egészen Panamáig. Jártam Dél-Amerikában kivéve Venezuelát, és Új-Guineát, Kelet- és Dél-Afrikában, Egyiptomban. Jemenben, Jordániában, Szíriában, Izraelben, Libanonban, Törökországban, Európában Észak-Európa kivételével, Lichtensteinben, Svájcban, Magyarországon, Iránban Pakisztánban, Indiában Kínában, Thaiföldön, Laoszon, Vietnámban, Koreában.Stb. Összesen körülbelül 80 országban. 2. Milyen jellegű utazások voltak ezek? Üzleti utak, vagy magán utak?

30

Csak azért utaztam, mert ez volt a gyermekkori álmom. Szerettem volna megismerni különböző embereket. Szerettem volna tisztázni a saját kérdéseimet. Ami nem más, minthogy melyek azok a pontok, amelyekben különbözünk, és melyek azok, amelyekben hasonlóak vagyunk? 3.Úgy értesültem, hogy sok japán fiatal dönt úgy, hogy a főiskola befejezése után, nem megy el azonnal dolgozni, hanem utazik egyet, megismerkedik más kultúrákkal. Igaz ez? Ismer olyan embereket, akik így tettek? Én nem így gondolom. Manapság a legtöbb japán fiatal mihamarabb szeretne állást találni. De azért vannak emberek, akik szeretnének különbözni a többiektől. Igen , ismerek néhányat (több mint tízet). 4.Mit érez, mi lehet ennek a hátterében? Úgy értem, hogy ezek az utazások csupán a világ megismerésére irányulnak? Azt hiszem, hogy ez lehet az egyik oka. Azonban vannak akik csak szeretnének elmenekülni a valós élet elől. 5.Ön több országban is járt már. Előfordult, hogy sikerült európai családokkal kapcsolatba kerülnie? Igen, megismerkedtem 2 német, 1 holland, 1 magyar családdal, néhány spanyollal… 6.Milyennek látja az európai családokat? Milyen negatívumokat, és pozitívumokat tud japán szemmel ezekről a családokról mondani? Japánban már egész fiatal koruktól gondolják a gyerekek, hogy gondoskodniuk kell a szüleikről. Az európai fiatalok, különösen Nyugat-Európában individuálisak, ezt magamról is elmondhatom. Érdekesnek találom továbbá az egyedülálló szülők nagy arányát. Japánban is egyre nagyobb ez az arány, de még mindig kisebb, mint Európában. 7.Mint már korábban írtam, a szakdolgozatom témája a japán családmodell és annak átalakulása. Szeretném, ha pár szóban jellemezné a hagyományos japán családot. Nagy családok. 3 generáció él együtt, előfordul, hogy akár 4 vagy 5 is. 8.Az ön családjában mennyire jellemzőek a hagyományok. Vannak olyan momentumok, amelyek már a változás jeleit mutatják? Úgy gondolom, hogy sok hagyományunk van. Nálunk a közvetített házasság volt a jellemző. Most már a fiatalok saját maguk választanak párt. Úgy gondolom, hogy a partneremet én is saját magam fogom kiválasztani. A házak is különböznek, ez az amiért az életstílusunk is megváltozott. A szüleim háza a hagyományos japán és a nyugati házak keveréke. Vannak tradicionális japán szobák. Ezekben a szobákban mezítláb járunk, és a padlón ülünk. A nyugati stílusú szobákban vannak székek van kanapé, és papucsban járunk. Minden évszakban sok szertartás van, és úgy gondolom, hogy az én családom ezekből sokat meg is tart.

31

9.Nálunk elterjedt az az információ, hogy a japán nők, mindamellett, hogy nagyon csinosak, még alázatosak, megértők, és nagyon jó anyák is. Azonban ebben is változások tapasztalhatók. A nők nagyobb függetlenségre vágynak. Ezt ön hogyan látja? Igen ez tipikus európai imázs, de én különböző véleménnyel vagyok. A japán nők erősek a saját házukban, erősebbek, mint a férjeik. A japán hagyományok szerint a férj hazaadja az összes fizetését a feleségnek, és hagyja, hogy a feleség felügyelje a ház kiadásait. Ezért gondolom, hogy a nők az erősebbek. Egyet értek azzal a véleménnyel, hogy a feleségek szófogadóak, és megértők, de úgy gondolom, hogy a japán férfiak is ugyanolyanok. És hogy a japán feleségek jó anyák-e? Tudom, hogy megpróbálnak jó anyák lenni, és természetesen van, akinek sikerül, és van, akinek nem. 10.Sokat hallani arról is, hogy vannak férfiak, akik ezt a helyzetet elfogadják, és vannak, akik, nehezen viselik. Ichiro san inkább a hagyományos, vagy inkább a modern női szerep mellett foglal állást? A mai szituációban a japán férjek nem adják át az összes fizetésüket a feleségüknek. A feleség is dolgozik, és együtt próbálják megteremteni a pénzt a megélhetésükhöz. Én úgy hiszem, hogy ez jó forradalom a nők szemszögéből! Így a japán férfiak is erősebbek lesznek a saját házukban. Én egyetértek ezekkel a változásokkal. 11. A másik fontos kérdés a házasságközvetítés rendszere. Jellemző ez az ismerkedési módszer még, vagy már annyira nem? Önnek is próbáltak már ilyen módon partnert találni? Nos igen. Ezelőtt már próbáltak közvetítéssel párt találni nekem. A barátaim között is vannak olyanok, akik így találtak párt. A nagy különbség az, hogy korábban nem tudták megtagadni a fiatalok ezt a módszert, ma már megtagadhatják. Úgy gondolom, hogy a közvetítetés csak egy módszer többi között. 12. Gondolja, hogy ön másmilyen elfogadott módszert fog választani? Igen úgy gondolom, és a fiatalok többsége is így házasodik. 13. Gondolom a válság jelei fokozottan jelen vannak Japánban, hiszen a ’90-es évek válságos időszakát még alig heverte ki, és mát itt van a következő. Mennyire érzékelhető a japán embereken ez? A japán családokban okoz-e a válság valamilyen problémát? Azt hiszem, hogy sok mentális változáson mentünk keresztül a ’90-es évek folyamán. Ebben az időszakban sok ember kezdte hinni, hogy a „pénz minden”. De a válság után ismét a tradicionális gondolkodás nyert teret. 14. Gondolom a munkanélküliek száma is nőtt. Ez is feszültségeket teremt. Sokat hallani arról, hogy régen is rengeteget kellet a japán dolgozóknak túlórázni, ez a helyzet változott mostanra valamit? A tradicionális japán gondolkodás szerint „ A munka becses és nemes dolog” és „A munka ajándék”. Ez az amiért a japánok megpróbálnak a lehető legjobb munkát végezni. Még most

32

is ez a jellemző. Hogy mi lesz a jövőben? A fiatal generációk már máshogy gondolkodnak. A fiatalok sokkal inkább próbálják megtartani privát idejüket, mint az idősebbek. 15. A következőkben szeretnék a japán fiatalokról kérdezni… Elsősorban az ön tapasztalataira lenne szükségem. Szeretném, ha elmesélné néhány mondatban, hogy milyen az általános iskola Japánban. Hogyan tanítják a gyermekeket? Milyen arányban áll a női és a férfi tanárok száma? Úgy gondolom, hogy elég sok a női tanár, körülbelül a tanárok fele nő. Régebben ők tanították az alapvető társadalmi normákat. Most is ők tanítják, de kevesebben, mint korábban. 16. A japán középiskolák legendás szigora, és a tanulmányokat lezáró vizsgapokol néven emlegetett időszak nálunk misztikus ködbe burkolózik. Tényleg ennyire kemény a helyzet, tényleg ennyire harcolnak a legjobb főiskolai helyekért? Ez így igaz. Sokan gondolják, hogy ha sikerül egy jobb egyetemen diplomát szerezni, akkor jobb állás kapnak, és így jobb életük lesz. A fiatalabb generációknál változás tapasztalható. A szülők viszont szeretnék, ha a gyermekeik jobb egyetemre járnának, így a tinédzserek megpróbálnak bejutni ezekre az egyetemekre. 17. A főiskolai évekről az a hír járja, hogy ott már sokkal jobb a helyzet. Önnek is ilyen tapasztalatai vannak? Igen könnyebb egy kicsit, és az is igaz, hogy könnyebb jobb állást találni, ha az ember egyetemet végzett. 18. Sokat olvasni a japán fiatalok deviáns viselkedéséről, amelyet a túlfeszített tempónak is szoktak tulajdonítani. Egyik ilyen a hikikomori, amelyről nem tudok sokat. Ön talán tudna róla többet mondani. Esetleg van az ön környezetében olyan személy aki ilyen helyzetben van? Igen van egy barátom, aki ilyen helyzetben van. Megszakítja a kommunikációt a saját világán kívüli emberekkel. Csak azt teszi, amit a legjobban szeret. A probléma az, hogy a szülei nem törődnek vele, és így nem is tud kilépni ebből az állapotból. 19. Utoljára hagytam a vegyes házasságok kérdését. Van önnek olyan japán ismerőse, aki külföldivel kötött házasságot? Igen ismerek néhányat. Régebben inkább csak kínaiakkal, vagy koreaiakkal házasodtak, újabban a nyugatiakkal kötött házasságok nőnek. 20. Mit gondol milyen előnyei lehetnek egy külföldi személlyel kötött házasságnak a férfiak és a nők szemszögéből? Nagy előny ha annak a személynek, aki külföldivel szeretne házasodni, van külföldön háza. Így bármikor hazalátogathatnak a szülőkhöz. Véleményem szerint alapvetően az emberek egyformák. Nincsenek nagy különbségek egy japán vagy egy külföldi partner között. Még Japánban is, egyes családok között is vannak

33

eltérő szokások, vagy eltérő gondolkodás. Házasság után a férj és feleség úgyis megoldja ezeket valahogy. 6. 1. A riport összegzése Mint már korábban írtam Minejima Ichiro egy átlagos japán fiatalt testesít meg. Ami a különleges benne és családjában, hogy szüleivel már nem zárkóznak el a nyugati kultúra szelleme elől. Mondhatni modernizálódtak. Persze nem arról van szó, hogy a tradicionális szokásokat nem tartották meg. Megtalálták a az arany középutat a kettő között. Amit Minejima válaszaiban megfigyeltem, az a japánokra oly jellemző tömör stílus. Nem vitte túlzásba a magyarázkodást, de ennek ellenére én úgy érzem, hogy nyitott volt a kérdéseimre, még akkor is, hogyha némileg személyesek is voltak. Az is meglepett, hogy mennyire nyíltan vállalja a változásokról alkotott véleményét. Gondolok itt elsősorban a hagyományos női- férfi szerepek megcserélődésére. Minejima elsősorban csak a pozitív oldalát említette meg ezeknek a változásoknak, és én úgy érzem, hogy ő ténylegesen örül ezeknek a változásoknak. Hasonlóan meglepett az ahogyan a külföldiekkel kötött házasságok kérdését kezeli. Nagyon lazának mondható a felfogása egy olyan országban, ahol a népcsoport az egyik leghomogénebb a világon. Igaz azt is megemlíti, hogy régebben inkább csak koreaiakkal és kínaiakkal házasodtak, és csak újabban jellemzőek a nyugati emberekkel kötött házasságok. Erre is meg lehet a magyarázat. Gondoljunk csak bele, hogy ezek az országok milyen sokáig voltak elzárva a külvilágtól. Rengeteg szokást, technológiát stb. vettek át egymástól, a vallásról nem is beszélve. Például a konfucianizmust is amely az említett három ország mindegyikére jellemző. Ennek következtében ezek az emberek nem különböztek olyan nagy mértékben egymástól, legalább is az alapvető viselkedési normákban nem. A nyugati társadalmak, viszont igencsak eltérő kultúrával rendelkeznek, és nehéz áthidalni ezeket a különbségeket. Az, hogy most mégis köttetnek ilyen házasságok, az a hagyományok némi lazulására utal. Kitűnik továbbá, hogy a riportalanyom sok esetben jegyzi meg, hogy a fiatal generációkra már nem igazán jellemző. Például a már korábban tárgyalt házasságközvetítés rendszere. A fiatalok ma már szívesebben választanak párt saját maguknak, és a házasságközvetítéses módszert gyakran megtagadják, és a szülők mit is tehetnének. Nem ugyanazok az elsőszámú házassági szempontok, mint régen. A másik ami ide tartozik, hogy a fiatalok munkafelfogásában is változások álltak be. Sokan közülük már nem szeretné egész napját a munkahelyen tölteni, hiszen gondoljunk csak bele. Az érdekházasságok esetében a férjek nem igen töltöttek otthon sok időt, hiszen az individuális érzések, a szerelem nem játszottak nagy szerepet az életükben. Most a fiatalabb generációk olyan párt választanak maguknak, amilyet akarnak, és lássuk be, olyat fognak választani maguknak, akit szeretnek. Ha szeretik, akkor szívesebben töltenének vele több időt, így a munkájukat szeretnék inkább háttérben hagyni. Főleg, ha olyan modern gondolkodású férfiről van szó, mint Minejima, aki igenis támogatja a férfiak otthoni „megerősödését”, azt, hogy ne csak „hétvégi apukák” legyenek. Ez sokat segíthetne a gyermekek fejlődése, és a családalapítás szempontjából. Ha férfiak véleménye ilyen irányba fejlődne, talán több baba születhetne a szigetországban.

34

7. Összefoglalás: Dolgozatomban bemutattam mindazokat a jellegzetességeket bemutatni, amelyek a japán családokat, a japán társadalmat jellemezték, jellemzik, és jellemezni fogják. Megismerkedhettünk egy olyan országgal, ahol a közösségi érdek, a csoportszellem mindenek előtt van, mégis ezek az emberek saját közösségükön kívül egészen elutasítóan viselkednek, és csak egy felsőbb érdek kovácsolja össze őket. Ez az összetartó erő azonban az egyik legerősebb a világon, és a sikerességük alapfeltétele is egyben. Az első részben megismerkedhettünk a hagyományos japán családok életével, amely európai szemmel nézve idegennek tűnhet. Mitől ennyire furcsa a mi szemünkben ez a forma? Nem vagyunk hozzászokva az érdekházasság intézményéhez, nálunk ma már nem jellemző, sőt már elég régóta nem jellemző, míg Japánban ma is sokan élnek ilyen házasságban. Az is idegennek tűnhet, ahogyan a családi szerepeket felosztják a japánok. Igazából nagy ellenszenvet váltanak ki nálunk, ha a feleségnek otthon kellene maradni gyermeknevelés céljából, és a háztartás minden gondja-baja rá hárulna. Ezt érthető is, mivel nálunk egyfajta kiegyenlítettség jellemzi a családok életét. A gyermekek nevelése is szigorú keretek közé van szorítva, a többiek közül valamilyen útonmódon kiemelkedő fiatalokat visszaszorítják a „normális” irányba. Nem engednek senkit kiemelkedni a többiek közül, és ezzel együtt az egyéniségnek, és az individuális értékeknek sem engednek teret. Mindezek ellenére a családok harmóniában éltek, nem voltak jellemzők a válások, a deviáns viselkedések, alacsony volt a bűnözési ráta. Valami mégis megváltozott. Egyre több a válások száma, és ezek nagy részét nők kezdeményezik. Egyre később házasodnak a japán fiatalok, egyre később vállalnak gyermeket és egyre később. Egyre többen gondolják úgy, hogy nem vállalják a házassággal járó rizikót, és inkább nem házasodnak meg. Sok nő gondolja úgy, hogy a karriert előbbre helyezi a családnak, és inkább önálló életre törekszik. Ezek a változások a mai japán társadalomban még jelentős változást nem okoztak, azonban ha a tendenciák folytatódni fognak, akkor igenis jelentős változások következnek, és ezek orvoslására máris fel kell készülni. A legjelentősebb probléma, amely több fejlett országot is fenyeget, az a népesség elöregedése. A gyermekszületések száma ugyanis a reprodukciós szint alatt marad, és ezzel a népesség is csökkenni fog. Az elkövetkező 40 évben mintegy 30 millió emberrel fognak kevesebben élni Japánban, mint ma. Ezt csak súlyosbítja, hogy a 65 évnél idősebbek száma erre az időre már az ország lakosságának több mint egyharmadát fogja kitenni. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok hozzáállásában is viselkedésében is változások következtek be, amelyek a válságot súlyosbíthatják. Mindezekre nincs felkészülve a japán társadalom, sokan a hagyományos értékek válságáról beszélnek. A harmadik részben kerestem az okokat, amelyek a családokban és a társadalomban bekövetkezett változásokért felelősek lehetnek. Első okként a második világháború után a japán családok életében bekövetkező strukturális változásokat jelöltem meg. A városiasodás ugyanis egy nukleáris családmodell kialakulását eredményezte, vagyis egyre több lett azoknak a lakásoknak a száma, amelyekben már csak egy vagy két generáció fért el, szemben a hagyományos háromgenerációs otthonokkal. A városba költözés jelentős változásokat hozott az emberi kapcsolatokban. Például a falvakban megszokott közösségi tudat, a biztonság, melyet ezek a csoportok nyújtottak, a városban értelmét vesztették, hiszen itt nem ismerhetnek mindenkit. Nem csak Japánban van

35

ez így. Nálunk is ugyanez a helyzet A kisebb településeken, szinte mindenki ismer mindenkit, de a városban szinte a szomszédokat sem ismerik az emberek. A másik dolog, amely változást hozott a japán családok életébe, az a város nőknek nyújtotta lehetőségekben gyökerezik. Itt ugyanis a szellemi fejlődésre több lehetőség adódott, mint vidéken, és a nők ezeket ki is használták. Ezek az okok önmagukban még nem indítottak el jelentős változásokat, csak előfutárai voltak a később a családokban érzékelhető válságnak. Következő oknak a 90-es évek elejétől érezhető gazdasági válságot tekintettem. Bár vannak, akik nem beszélnek igazi válsághelyzetről, legalább is ami a gazdaságot illeti, azonban a társadalomban igenis változásokat hozott ez az időszak. Sokan pesszimistábban látták a valós helyzetet, mint amilyen volt, és ezzel egy időben megrendült a bizalmuk a mindenkori kormányban. Sokkal reménytelenebbnek látták a jövőt, és sokan féltették a munkahelyüket is. Ennek realizálódni látszik az oka, hiszen a korábban fennálló élethosszig tartó foglalkoztatás rendszere a lazulni látszik, ezen kívül a fiatalok sem érzik úgy, hogy életük végéig ugyanott szeretnének dolgozni. A helyzetet súlyosbítja, hogy emiatt a nők már nem érzik úgy, hogy egy házasság biztonságot tudna nyújtani a számukra, ezért inkább a saját boldogulásukra koncentrálnak. A fejezet harmadik pontjában a globalizáció kérdésével foglalkoztam. Vajon ez a világméretű folyamat mennyiben volt képes az emberek gondolkodására hatni, és mennyibe változtatta meg a japánok életét? Ennél a kérdésnél először általánosságban foglalkoztam a globalizáció hatásaival, majd Japánra koncentrálva leírtam, milyen tendenciák figyelhetők meg az országban, amelyeket egyébként a világ több országában a globalizációnak tulajdonítanak. Megvizsgáltam a születési, elhalálozási rátákat, népesedési adatokat, a népesség koronkénti megoszlását az elkövetkezendő 40 évben. Az adatok alapján nem nehéz belátni, hogy több fejlődő és országgal együtt Japán is bajban lesz az elkövetkezendő 40 évben. A statisztikák alapján elmondható, hogy a népesség csökkenése mellett a lakosság gyors elöregedése figyelhető meg. Egyre kevesebb gyermek születik, és 2050-re a lakosság mintegy fele lesz munkaképes korban, ám nem tudni, hogy a gazdaság hány emberre számíthat majd ebből, mint aktív szereplő. A problémák nyilvánvalóak, a megoldások már nem annyira. Vannak, akik az oktatás megreformálását, az individuális értékek előtérbe helyezését látják megoldásnak. Vannak, akik a kormányzat megreformálásában bíznak. Egy biztos, egyfajta szemléletváltásra mindenképpen szükség lesz, hiszen a most fennálló merev kapcsolatrendszerek, amelyek eddig hozzájárultak az ország sikereihez, a jövőben biztos, hogy előnyt fognak jelenteni. Persze addig hosszú út vár még az országra, ám úgy gondolom, hogy meg fogják találni a problémákra a megoldásokat.

36

8. Mellékletek 8.1.A dolgozatban szereplő táblázatok, és diagrammok:

Nők aránya a részmunkaidős foglalkoztatásban (%) 1995 70,2 68,7 86,3 61,6

2000 69,7 68,1 84,5 57,7

2002 2003 2004 2005 Japán 71,3 71,0 71,4 71,8 USA 68,3 68,8 68,3 68,4 Németország 83,7 83,3 82,8 81,4 Dél-Koreai Köztársaság 58,3 59,4 59 57,9 1.tábla Forrás: Japán Statisztikai Hivatal http://www.jil.go.jp/english/estatis/databook/2009/03.htm

2006 72,4 67,8 81,1 58,5

2007 71,5 68,4 80,7 58.9

Foglalkoztatás hossza 2006 (%), valamint nemek és korcsoportok szerint (év)

Kevesebb, mint 1 év

Japán USA 8,9 24,4

Japán USA Nem

1-2 év 2-5 év 5-10 év 10-20 év

15,1 7,0 10,7 22,1 18,7 20,9 24,9 16,2

Férfiak és nők Férfiak Nők Kor

12,0 13,5 8,8

4,0 4,1 3,9

20 év felett

22,0

15-24 25-44 45-

2,0 9,2 18,5

1,1 3,9 8,1

9,4

2. táblázat Forrás: Japán Statisztikai Hivatal http://www.jil.go.jp/english/estatis/databook/2009/03.htm

Születési és elhalálozási ráta/1000fő

1950 1955 Japán USA

23,7 24,3

Születési ráta 197019951975 2000 19,9 15,7

9,6 14,4

20202025

19501955

6,9 12,5

9,4 9,5

Elhalálozási ráta 197019951975 2000 6,5 9,2

7,6 8,3

3. táblázat Forrás: Japán Statisztikai Hivatal http://www.jil.go.jp/english/estatis/databook/2009/02.htm

37

20202025 12,0 8,5

Termékenységi ráták

Japán USA Németország Olaszország

1990 1,54 2,08 1,45 1,36

1995 1,42 2,02 1,25 1,19

2000 1,36 2,06 1,38 1,26

2001 1,33 2,03 1,35 1,25

2002 2003 2004 1,32 1,29 1,29 2,01 2,04 2,05 1,34 1,34 1,36 1,27 1,29 1,33

2005 2006 1,26 1,32 2,05 1,36 1,32

4. tábla Forrás: Japán Statisztikai Hivatal http://www.jil.go.jp/english/estatis/databook/2009/02.htm Japán népesség korcsoportonkénti alakulása 1980

1990

2000

2005

2010

2025

14 év és annál fiatalabb

27 513 23,6

22 730 18,4

18 598 14,6

17 758 13,9

17 071 13,4

13 451 11 547 Ezer fő 11,1 11,3 %

65 év és annál idősebb

10 560

14 809

21 862

25 255

28 748

35 835 38 632 Ezer fő

9,0

12,0

17,2

19,7

22,5

29,5

2050

37,7 %

5. táblázat Forrás:Japán Statisztikai Hivatal http://www.jil.go.jp/english/estatis/databook/2009/02.htm

Házaspárok időbeosztása, amennyiben csak a férj dolgozik Feleség Férj 0:00

6:00

12:0 0

elsődleges tevékenységek pl: alvás,evés

18:0 0

0:00

másodlagos tevékenységek pl:munka másodlagos tevékenységek pl: házimunka, gyereknevelés harmadlagos tevékenységek

1.ábra Forrás: http://www.gender.go.jp/english_contents/women2004/statistics/s02.html

38

Házaspárok időbeosztása, amennyiben mindkét fél dolgozik Feleség Férj 0:00

6:00

12:0

0 elsődleges tevékenységek pl: alvás,evés

18:0 0

0:00

másodlagos tevékenységek pl:munka másodlagos tevékenységek pl: házimunka, gyereknevelés harmadlagos tevékenységek

2. ábra Forrás: http://www.gender.go.jp/english_contents/women2004/statistics/s02.html A különböző szektorokban dolgozó japán nők aránya (1997,2007)

Védelmi és más szolgáltatások Fizikai dolgozók Ipar Szállítmányozás, kommunikáció

2007

Mezőgazdaság, halászat

1997

Eladók Menedzserek, irodai alkalmazottak Tecnikai szakemberk 0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

3. ábra http://www.stat.go.jp/english/data/handbook/c12cont.htm Japán fiatalok véleménye a munkahelyváltoztatásról

14,2%

17,9%

4,6%

Egy munkahely egész életre

10,3%

53,0%

Munkahelyváltoztatás elkerülhetetlen Ha nincs minden rendben a munkahelyen jobb odébbálni Jobb pozitiv irányban változtatni a munkahelyen Nincs vélemény

4. ábra http://www.jil.go.jp/english/estatis/databook/2009/03.htm

39

A munkanélküliség alakulása (%) 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006

Munkanélküliségi ráta

5.ábra Forrás: Japán Statisztikai Hivatal http://www.jil.go.jp/english/estatis/databook/2009/03.htm

40

8.2. A dogozatban szereplő riport angolul 1. First of all, could you please write a bit about yourself, for example: what you do for a living, are you married? I haven’t married yet. I’m working in a overseas sales section of machine maker in Japan. 2. I heard from Marta that you have travelled to many countries. Which countries, besides Hungary have you been to? From U.S.A. to Panama on land. South America without Venezuera and 3 Guianas. East side of Africa. From South Africa to Egypt on land. Yemen, Jordan, Syria, Israel, Rebanon, Turkey Europe without North europe, Lichtenshtain and Switzerland. Hungary, Iran, Pakistan, India, China, Thai, Laos, Vietnum, Korea Total about 80countries. 3. What was the purpose for those trips? Were they for business or pleasure? Just because of my dream from childwhood. I’d like to see various people on the planet. And I’d like to make clear my quiestion. That is which point is different between they and I, or which point is same?? 4. I have heard that many Japanese youth decide that after completing their studies at university, they prefer not to find a job right away, but instead would rather travel and get to know other cultures. I don’t think so. Actually, most of Japanese youth prefer to find a job right away. But some amount of people prefer to do different from others. 5. Is this true? Do you know anyone who did this? Yes, I know some(more than 10). 6. What do you think is behind this? I mean, are this trips only for the purpose of getting to know more about our world? I guess many of them’ s purpose is to know the world. But some of them just want to escape from real life. 7. You have been to many countries. Have you ever had the chance to meet any european familes? Yes, I’ve met 2 german families, 1 Dutch family, 1 Hungarian family, many spanish

41

family....etc. Yes, I’ve met many. 8. How do you perceive european families? From a Japanese point of view, what positive and negative things about these families have you seen? In Japan, still young age think children should take care for their own parents. Comrare to this idea, Europian youth, specially in western Europe, is very indivisualism.......ummmm, I can say selfish. And it’s interesting about the big percentage of single parents. In japan, the percentage is getting bigger and bigger. But it’s still less percentage than Europe. 9. As I mentioned before, the subject of my thesis is the Japanese family model and it’s transformation. Could you please in a few words describe the traditional Japanese family. Large family (3 generations together is general. Sometimes 4 or 5 genelations). 10. How much does your own family follow these traditions? Are there any signs that your family traditions are changing? I think we have a many traditions. Arranged marriage was normal. Now, young people find their partner by themselves. House is different from now, that’s why life style is completely changed. There were a lot of ceremonies in each seasons. For my family, I think I’ll choose my partner by myself. My parents house is a mix style of Japanese and Western. Then, there are some japanese traditional rooms. In those room, we are bare foots and sit on a floor. But in a western style room, we put slipper and sit on a chair or a sofa. About many selemonies, our family keeps a lot, I think. 11. In my first question I inquired about your marital status. In Hungary, we’ve heard that Japanese women are not only attractive, but also obedient, sympathetic, and very good mothers as well. But this too seems to be changing. Women wish for more independance. What is your opinion on this matter? Ah, that’s tipical europian image. I have a different opinion. Japanese woman is strong in their house. They are stronger than husband normaly. In japanese tradition, husband put his all salary to his wife, and ask wife to control household economy. I think that’s why Wife is stronger than Husband. And I agree with the opinion about japanese women are obedient, sympathetic. But I think also japanese man is same. I think obedient and sympathetic are japanese, both male and female, calacters. And I dout japanese wife is a good mother...........I know they try to be a good mother, but ofcource some will success it and some will fail it. 12. We’ve heard a lot about men who accept this situation, and about those that don’t agree with it. Ichiro san, do you prefer the traditional or the modern woman’s role? In recent situation, japanese husband doesn’t put their all salary to his wife. Now, both husband and wife work for their living. We have different accounts in these days. I

42

think it’s a great rebolution for japanese male’s economy!! Then japanese husband is getting stronger in thir house. I agree with these change! 13. Another important question is about arranged marriages. Is this practice still widespread in Japan, or not so much anymore? Did anyone ever try to arrange a marriage for you? Yes, before, my relatives try to make a arranged marriage. And also I have some friends did arraged marriage. The big difference is that young person couldn’t deny before, now we can deny about a arrage. Now we think arraged marriage is just one of choices. 14. Are you familiar with other accepted dating methods? Yes, I think I am. In Japan, normally young persons are familiar with it. 15. I think the signs of a financial crisis are showing already in Japan. The country hasn’t completeley recovered from the crisis of the 90’s and already the next one is here. How much of an effect is this having on the japanese people? Is the crisis causing any problems for japanese families? I think we had a lot of mental change in before 90’s that we call „Bubble ara”. In that time, many people started to believe „Money is everything.”. But after that crisis, traditional thinking way has took a better opinion. 16. I imagine the number of unemployed has increased as well. This too causes stress. Much is said about how in the past japanese workers had to work a lot of overtime. Has this changed at all today? In traditional japanese idea, „Working is precious or noble thing” and „Job is a gift”. That’s why japanese people do their best for working. Still many people do same. But un fortunately?, young generation started thinking in different way. Younger age try to keep their own time more than elder age. a. The next questions will deal with japanese youth… b. First of all I would like to learn about your experiences. Could you please tell me in a few sentences what elementary school is like in Japan. How are they teaching the children? How many teacher are men and how many are female? I think female teachers are a lot. I think there are almost half. And before they teach basic social manner in elementally school. Now still they teach, but less than before. 17. The strictness of japanese elementary schools is legendary, and the final knowledge exam, termed ’exam hell’, is clouded in mystery for us. Is the situation really that difficult, are students really fighting for the best university spots? This is cmpletely true. Many japanese believe if they can graduate a good University, they can get a good job, and then thay can have a better life. But this is

43

also change in young genelations(20-40’s), but still parents want their kids to go to good Univ. And then teenagers try to enter a good Univ. 18. They say that life is much easier once you get into university. Is that your experience as well? I can say, to get better job is easier once we get into univ.. But where does easy life exists?? a. One reads a lot about the behavior of deviant japanese youth, caused by being overwhelmed by the fast-paced life. One example is the ’hikikomori’, which I personally don’t know much about. Could you tell me more about them? Perhaps there is someone in your community who is in this situation? Yes, I have a friend who is doing Hikikomori. He shut communications wtih outside of his world. Just he is doing his favorite thing. Problem is that parents or relatives take care him, that’s why he can survive, then he can keep Hikikomori life anyway. 19. I left the subject of mixed-race marriages until the end. Do you know anyone who married a foriegner? Yes, I know some. In traditionally, there are mixed mariige with chinese or Koreans. Recently with western people are increasing. 20. What do you think are the benefits of marrying a foriegner – from the men’s point of view and also from the women’s. The best benefit is that the person who marriged with foreigner could have another house in abroad!! They can go to a pertner’s country anytime!! In my opinion, humanbeing is basically same. There are no big difference between japanese partner and foreign partner. Even in Japan, each family has different tradition and thinking way, after marriage, husband and wife have to confirm them, any way.

44

Irodalomjegyzék: 1. Bassa- Buzás- Ludvig- Majoros- Székely-Doby- Szigervári: Világgazdasági régiók.

Perfekt Kiadó, 2004. 2. Dr. Salvatore Puledda- Globalizáció: fenyegetés a kulturális sokszínűségre? Az előadás helyszíne: Hunter College, a szociális munka iskolája, New York City 2000.01.27. 3. Engel Pál: Világtörténelem évszámokban, Gondolat, Budapest, 1988. 4. Farkas Ildikó: Az ellentmondások földje: Japán, 2001. http://www.historia.hu/archivum/2001/0102farkas.htm 2007. május. 13. 15:30 5. Ferkelt Balázs ,Nemzetközi gazdaság és országelemzés, 2006 szept.22. 6. Hernádi András – Székács Anna: A japán gazdaság, társadalom és kommunikáció átalakulása az évezredfordulón. BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar, 2003. 7. Hidasi Judit: Na és, hogy tetszik Japán? Terebess Kiadó, Budapest, 1999. 8. Hidasi Judit: Vissza Japánba. Terebess Kiadó, Budapest, 2003. 9. Hidasi Judit: Japán a XXI. Század első évtizedeiben. (Eu Working Paper 2007) 10. Hidasi Judit: Interkulturális kommunikáció. Scolar Kiadó, 2004. 11. J-Life, Tabunkakyoosei Magajin: Internationale Marriage (Nemzetközi Házasságok), 2006 okt., nov.,dec., 2007 márc., máj 12. Kelemen Attila: Domo-domo, hai-hai, A japánok szexualitásáról http://epa.oszk.hu/00400/00458/00044/domo.htm 2007.május. 13. 15:06 13. Kiss Endre: A globalizáció társadalomfilozófiájához http://www.freeweb.hu/aranymalinko/visios/globalisatio.htm 2008.január. 15. 10:05 14. Mécs Alajos: Az ismeretlen Japán. Terebess Kiadó, Budapest, 1996. 15. Pásztor Aurél: Halasztott házasság. HVG, XXVI. Évfolyam, 46. szám. 46-48. 16. Pásztor Aurél: Szóimportkorlátok. HVG, XXVI. Évfolyam, 4. szám. 25. 17. Ralph Lützeler :Die japanische Familie der Gegenwart -Wandel und Beharrung aus demographischer Sicht.( A jelenkori japán család: Változás és hagyomány demográfiai tekintetben.) Institut für Ostasienwissenschaften der Universität Duisburg. 1997. http://www.uniduisburg.de/Institute/OAWISS/publikationen/arbeitspapiere/paper07. html 2008. január. 15. 10:40 18. Salát Gergely: Kínai Országismeret Külkereskedelmi Főiskola, 1999. 19. Szerdahelyi István- Wintermantel Péter: Japanológiai körkép Eötvös Kiadó, 2007. 45

20. Traditionen, Probleme und Tendenzen im Kulturvergleich. (Tradíciók, problémák és tendenciák kulturális összehasonlításban.) Herausgegeben von Michael Mitterauer und Norbert Ortmayr. Frankfurt am Main: Brandes & Apsel; Wien: Südwind; 1997. S. 87 104. ; http://wirtges.univie.ac.at/VGS/VGS_alt/HSK9lp.htmlhttp://vgs.univie.ac.at/VGS_alt/ HSK9lp.html 2007.december.29. 16:25 21. Torrente del Bosque: Japán shógunok titokzatos élete, Vagabund Kiadó, Kecskemét, 2005. 22. http://broker.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20040625parazita.html 2007. május. 13. 14:25 23. http://www.karpatinfo.net/article49351.html

2007.május.13.,14:28

24. http://www.betegszoba.hu/?r=1869 2007. május.13., 14:35 25. http://www.epa.oszk.hu/00800/00804/00356/47471.html 2007.május.20., 10:31

46