Merevlemezek tegnap, ma, holnap. Tegnap

I. Beadandó feladat: Merevlemezek tegnap, ma, holnap Készítette: Kőszegi Dávid EHA: KODSAEI.ELTE Forrás: internet ☺

Merevlemezek tegnap, ma, holnap Tegnap

A ma winchester néven ismert mágneses merevlemezek megjelenése előtt az adatok beolvasása a háttértárolóról nem volt ennyire egyszerű feladat. Nyilván sokan emlékeznek még a mágnesszalag-olvasókra, néhányan talán még lyukkártya-olvasóval is találkoztak, amelyeket – valljuk be – nem volt egy öröm használni. Azon kívül, hogy nem volt öröm velük dolgozni, több ennél nagyobb hátrányuk is volt. Ezek közé tartozott például a processzor teljesítményéhez képesti rendkívül lassú beolvasási sebességük és a szalagok (vagy kártyák) kézi cseréje, mely a processzor feldolgozási sebességéhez képest szintén rengeteg időt vett igénybe. A központi egység jobb kihasználásának érdekében merült fel az igény egy nagyobb hatékonyságú háttértárolóra, amit kitartó munkával sikerült is megalkotniuk a mérnököknek. Ez a találmány lett a merevlemez. Nevét arról kapta, hogy az adatot egy szilárd alumíniumötvözetből készült lemezen tárolja, szemben az eddigi „képlékeny” megoldásokkal. A szilárd lemeznek köszönhetően az író-olvasó fejnek már nem kell fizikailag érintkeznie a lemezzel, így nem okoz felületén sérüléseket – nem úgy, mint azt a mágnesszalag-olvasók tették. Mindezek mellett a forradalminak számító áttörést a ma már természetesnek ható „véletlen hozzáférés” (Random Access) jelentette. Ez a kifejezés annyit jelent, hogy az olvasófej oda pozícionál, és onnan olvas adatot, ahonnan csak kedve tartja. Ez azért jelent nagy előnyt, mert így nem kell elejétől a végéig végigpásztáznia az adathordozó felületét

1


ahhoz, hogy a rajta levő információtöredékeket a memóriába csalja, mint ahogyan például a mágnesszalag-olvasónak kellett tennie. Ezt a forradalmi áttörést az IBM hajtotta végre 1956-ban, amikor a cég elkészítette az első véletlen hozzáférésű háttértárolót, az IBM 305 RAMAC-ot (Random Access Method of Accounting and Control), mely a mai merevlemezeink ősatyja. Ez a berendezés – ezt még bátran nevezhetjük annak, tekintélyes méretei miatt – ötven darab, egyenként 24 hüvelyk (közel 61 cm) átmérőjű lemezen volt képes tárolni 5 megabájt adatot. A tárhely ebben az időszakban még bérbeadásos rendszerrel működött (valamelyest hasonlatosan a mai web-tárhelyekhez, persze akkor még szó sem volt internetről), így óriási „merevlemez-farmok” létesültek, ahol tárolták a bérlők adatait. 5 MB bérlése egy évre 35 000 dollárba került, vagyis 7000 dollár megabájtonként egy évre. 1973-ban mutatták be azt a merevlemezt, amit bizonyára mindenki ismer, csak esetleg nem tudja, hogy honnan: az IBM 3340-et. Ennek a háttértárolónak köszönhetjük a ma oly nagy népszerűségnek örvendő „winchester” nevet, ugyanis a cég ezen a kódnéven fejlesztette a háttértárat. A leginkább kódnevéről híressé vált meghajtó technikai újítással is rendelkezik, az olvasófej és a lemez közötti távolság itt már csak tizennyolc-milliomoda egy hüvelyknek, ami körülbelül 0,0000014 mm. A méretek jelentősebb csökkentése és a komolyabb kapacitásnövekedés a 80-as években indult meg. 1980 júniusában mutatta be a Seagate az első 5,25 hüvelyk lemezátmérőjű (egy hüvelyk 2,54 cm) merevlemezét, amely méret terén már valamelyest megközelítette a maiakat – körülbelül akkora volt, mint egy cipősdoboz. Az 5,25 hüvelykes merevlemezek 5 és 10 MB közötti kapacitásra voltak képesek. Bár ez a méret már alkalmas lett volna otthoni számítógépekbe történő beépítésre, az akkori tárhelyhasználathoz mérten irreálisan sok lett volna 5 MB egy otthoni számítógépbe, arról nem is beszélve, hogy akkor még nem voltak mai értelemben vett otthoni számítógépek. Így maradt az ipari felhasználás. Amikor 1983-ban az IBM bemutatta az első személyi számítógépeket (PC), a merevlemezek állandó kellékké léptek elő, szemben az akkorra ezen a téren megszokottá vált hajlékonylemezes és mágnesszalagos megoldásokkal (például az 1982-ben piacra kerülő Commodore 64-ek is ezeket a megoldásokat támogatták elsősorban). A felvásárlópiac ilyen mértékű kibővülése a merevlemezek gyorsabb fejlődését hozta magával.

2


A mai merevlemez kialakulása

A 80-as évek közepén kezdték igazán csökkenteni a merevlemezes meghajtók méreteit. 1987ben megjelentek a 3,5 hüvelykes meghajtók, és szinte azonnal ez lett a szabvány azokon a felhasználási területeken, amelyek nem igényeltek nagyobb tárterültet 500 MB-nál. A méretcsökkenés természetesen a meghajtók magasságára is vonatkozott, előbb 1,9, majd 1 hüvelyk lett a merevlemezek szabványos magassága, ami már megfelel a mai winchesterek méretének.

Az 1990-es évek elején készítettek néhány típust 1,8, sőt, még 1,3 hüvelykes lemezekkel is, amik mindössze 40 MB tárolására voltak képesek, méretük pedig kisebb volt egy gyufásdobozénál. A legkisebb életképes szabványnak a 2,5 hüvelykes lemezméret bizonyult, ám költséghatékonyság terén a 3,5-es volt a legjobb. A gyártás tehát kettéágazott, a hordozható egységek számára tervezett merevlemezek 2,5 hüvelykes lemezzel készültek, míg az asztali verziókba tervezettek maradtak a 3,5-es szabványnál. A technikai fejlődéssel nem csak óriási méret, hanem óriási árcsökkenés is járt. A 90-es évek

3


elejére egy 200 MB kapacitású winchesterért már kevesebbet kértek 200 dollárnál, vagy másképpen fogalmazva kevesebbet, mint egy dollárt megabájtonként. Ez a kezdeti 7000 dollárhoz képest már mindenképpen barátinak mondható. Ettől kezdve a merevlemezek fejlődése még jobban felgyorsult, amit mi sem mutat jobban, mint az, hogy a legnagyobb kapacitású merevlemez 1997-ben az IBM Giant Magnetoresistive volt, a maga 16,8 GB-jával; 1998-ban az IBM Deskstar 25GP, mely 25 GB-os kapacitással rendelkezett; 1999re pedig az IBM Ultrastar 72ZX, amely már 73 GB adat tárolására volt képes. A merevlemezek kapacitása mellett még egy jelentős faktor játszik szerepet a meghajtó életében: az írás-olvasás sebessége. Ezen a gyártók többféle módon tudtak gyorsítani, ilyen a jobb író-olvasó algoritmus fejlesztése és a lemez fordulatszámának emelése. Az író-olvasó algoritmus fejlesztésével az olvasófej intelligensebben tud olvasni a lemezről, vagyis jobb hatékonysággal használja ki pillanatnyi pozícióját, ezzel amennyire csak lehet minimalizálva a fejmozgást. Azonban az igazán lényegi sebességnövekedést sokkal inkább a lemez-fordulatszám emelése jelenti. Mivel a lemez gyorsabban forog, a megfelelő pontja gyorsabban fordul az olvasófej alá, így gyakorlatilag a sebességgel egyenes arányban nőhet az olvasás sebessége is. A ma legmodernebb merevlemezek 15 000-es fordulatszámon képesek pörögni, és kapacitásuk több mint 300 GB.

Ma Leginkább az elmúlt néhány évben merült fel a zajszint problémája a számítógépeknél, így a ventilátorokkal és egyéb mozgó alkatrészekkel együtt a merevlemezeket is igyekeznek egyre halkabbá tenni. A technikában – talán kimondhatjuk – a Seagate az élenjáró, amely az utóbbi években teljesen megújult, és a régebbi gyenge minőségű és megbízhatatlan termékek helyett ma nagyon jó minőségű meghajtókat gyárt. A SoftSonic fedőnevű hajtómotor és az SBT (Sound Barrier Technology – Hangszigetelő Technológia) segítségével a gyár állítása szerint merevlemezük pörgés közben 2, keresés közben pedig 2,4 bel hangerőt bocsát ki (1 bel = 10 decibel), amelyet az emberi fül már nem képes érzékelni.

4


5


Holnap Az áttörés lehetőségét az úgynevezett bitmintázattal (bit-pattern) készült mágneses adattároló felület hozza el, a Toshiba szerint erre épülnek majd a jövő merevlemezei. A mai meghajtókban a mágneses emulzió egyenletesen oszlik el a tányérok felületén, az adatok bitenkén néhány száz mágneses szemcsét foglalnak el - jelenlegi állásában a technológia máris elérte fizikai határait. A bitmitázattal készült adathordozó felület számos mágneses bitre oszlik, ezek mindegyike csupán néhány szemcsét foglal magában. Mikroszkóp alatt a mágnesezhető bitekből álló felület úgy fest, mintha több ezer fényes golyócskát zsúfoltak volna össze. Az adatok ezekben az egységekben tárolódnak bitenként, néhány száz helyett csak néhány szemcsét foglalva el.

Eddig is készültek már az új technológiával prototípusok, de a Toshiba újabb előrelépést jelentett be. Mérnökeinek sikerült a cellákat sorokba szervezni, ami az adatok címzése szempontjából fontos, a sorok és a köztes szünetek szolgálnak eligazítóul a gyors pozicionáláshoz. A fejlesztés jelenlegi fázisában sikerült használható jeleket kinyerni a felület fölött elhaladó fejből. A prototípus jelenleg 2,5 terabitet képes tárolni négyzet-hüvelykenként, miközben a jelenlegi kereskedelmi forgalomban kapható meghajtók adatsűrűsége mintegy egy ötöde ennek, négyzet-hüvelykenként csupán 541 gigabit. A technológiát bővebben a mai napon, a The Magnetic Recording Conference eseményen mutatják be San Diego-ban. Az első bit-patterned meghajtók 2013 körül jelenhetnek meg a piacon.

6


7


Tartalomjegyzék Tegnap ......................................................................................................................................................1 Ma ............................................................................................................................................................4 Holnap ......................................................................................................................................................6

8

Merevlemezek tegnap, ma, holnap. Tegnap

Recommend Documents