M * Szerkesztőség és kiadóhivatal. TIL, al»ó-erdflsor 3

50487 •f/Á.**

m

J

ZERÍÍESZTJ

¿ § X

Í A P

RjSS J Ó ^ S E p £

/ f

r;

ALAPÍTTATOTT

s

i

i

/

r vd> i»

/ ?

f- •Vfí

0

f

/

1»? vx 07/ ^ / f//

f

s

£

fónagy

M * w/J?

Szerkesztőség és kiadóhivatal m

TIL, al»ó-Erdflsor 3. sz,

A

GYURKA

józsefné

FOXTERRIER-REL.

j

A

Q

mcbling

^ j e r m a n n

< m

csász. és királyi udvari

szállító

bőr é sbőrbutor g y á r a

Budapest VII-ik k e r ü l e t , Damjanich-u. 6.

Bőrszékek,támlányok,mappák, papírkosarak, kályhaellenzők itb. Régi nádszékek bőrrel bevonatnak.

tégy j ó é s szelíd. K i s g y e r m e k e m , t s akkor megáld a z i s t e n e m Ha c s ö n d e s l é s s z . Füledbe súgom. Hogy neked adom minden c z u k r o m S a legjobbal, mi e f ö l d ö n v a n m é g : Finom F i u m e i c s o k o l á d é t !

FÉNYKÉPÉSZET! 6 d a r a b Mignon-fénykép 50 k r a j c z á r . 3 „ Vizit „ 90 1 „ Kabinet „ 80 Minden m á s f o r m á t u m legfinomabb kivitelben, legolcsóbb áron. — Ünnep- é s v a s á r n a p egész n a p n y i t v a é s felvételek esős időben i s eszközöltetnek.

Rauch Ede fényképészeti műterme B u d a p e s t , VIII., J ó z s e f - k ö r u t 5 1 . , B a r o s s - u t c z a k ö z e l é b e n .

KAMFOROS ARCZKENŐC8

Ezen v i l á g h í r ű , s z á z é v e forgalomban lévó k a m f o r o s arczkenőcs, a hölgyek által a n n y i r a kedvelt é s h a s z n á l t kenőcs, mely igen rövid idő a l a t t szépíti é s i f j i t j a a z arczot, eltávolít a z arczból mindennemű t i s z t á t a l a n s á g o t , ú g y m i n t : s z e p l ő t , p ö r s e n é s e k e t , k i ü t é s e k e t f W i m e r l i ) , a t k á t (Mltesser), májf o l t o k a t s t b . Az a r c z b ő r t b á r s o n y - s i m á v á t e s z i é s a z arcz s z é p ü d e é s i f j ú szint nyer. Teljesen á r t a l m a t l a n a n y a g o k b ő i van ö s s z e á l l í t v a , a miért Is a h ö l g y k ö z ö n s é g egész nyugodtan h a s z n á l h a t j a a z arcz ápolására. Minden köcsöghöz h a s z n á l a t i u t a s i t á s v a n mellékelve. Fó és szétküldés! r a k t á r :

- =

l é d e r e r

i g n á c z

= -

a Magyar Király-hoz czimzett gyógyszertára BUDAPESTEN, V., Marokkói-utcza 2. Erzsébet-tér.

" »flrt «

m s s : m

szenved.

— Modern

fürdő-berendezések.

Prospektust küld

a

Villamos

világítás.

fürdőieazíratósátr

X "

XI. évfolyam.

1900.

AHET

HEBJELEK MIHBEH M l l l M . Előfizetési feltételek: Egész évre

kor. 20.—

Félévre

»

10.—

Negyedévre

»

5.—

P O L I T I K A I ÉS IRODALMI SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 40 1111.

SZEMLE.

JÓZSEF.

21/543. szám. teertesztőséj is Id&ióMvatal: BUDAPEST, VII. ker., Alsó-Erdősor 3. sz. Hirdetések felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

-TM§> Budapest, m á j u s hő 27. <§Mrakaratán és szándékain múlna, s jóságán vagy rosszaságán fordulna meg, hogy és mint éljen, hogy és mint házasodjon, szülessen-e és hány gyermeke, s e gyermekek hogy nevelődjenek? Az istenek térdein fekszik minden, nem az apáknak ringató térdén.

Krónika. Zsoldics Mihály. — Adatok

egy kegyelmi

kérvényhez.

— — máj.

24.

A halálra itélt testvérgyilkos Papp Bélának problémája tulajdonképpen nem probléma. Ez a Papp Béla nyilvánvalóan szomjas és önző állat, amilyen akad juhászok sőt juhászkutyák közt, de akad herczegek és fejedelmek közt is, amilyen ember, ha valami puszta szigeten él, csak magában lehet kárt/tehát nem lehet bűnös; ha bőségben, nem szorul rá, hogy valakiben kárt tegyen, tehát aligha válik belőle bűnös — s ha, végre, szűkösebb állapotban, melyben a körülmények nem felelnek meg az ő szomjuságának, bűnössé válik, hogy ezt az ellentétet megoldja. Ha a megoldás e kényszerűsége elől például egy fidei kommisszum eleve föloldotta volna Papp Bélát, ma, alkalmasint, nem volna halálra itélt testvérgyilkos, hanem volna közéletünk egy kiváló alakja, ki, mint erőskezű és meggyőződéses földbirtokos, a földmivelési miniszterségre is kombináczióba kerülne. így azonban, az uraság kifogyhatatlan olajos korsója nélkül születvén urnák, véletlenség és családi körülmények dolga, hogy éppen testvérgyilkos lett s nem árvapénztárnok, de : nem véletlenség, hogy bűnbe esett. d Ez az igazi hereditárius terheltség, s ebben van igaza a szoczialistáknak. A született bűnös csonka fogalom bűnre késztő társádalnii és gazdasági körülmények nélkül. Ezek a körülmények • uralkodnak azon is, amit nagyon homályosan és bizonytalanul •' neveltetésnek nevezünk, s ezért igazságtalanok, akik, : mint e héten egy színes és eleven toll irta, Ádámot is hibásnak Ítélik benne, ha Káin megölte Ábelt, mert Ádám ne nevelte volna Káint urnák, ha ama bizonyos olajos korsót: nem tudta melléje adni. Ugyan — hát aki de facto urnák születik, micsodának neveljék azt másnak, mint urnák ? Tegyük föl, hogy Papp Bélát az apja nem neveli oly módon, mint ahogy minálunk az ő társadalmi állapotukhoz képpest szokás — a következése alighanem az lett volna, hogy Papp Béla lelövi vagy lelöveti azt a »vén.gazembert« (ipsissima verba), ki a saját édes vérét rangján alul szorítja, s megdolgoztatja azt, aki urnák született:.De külomben is: szegény gyenge és gyarló emberek, alkalomadtán hogy beszélhetünk egymásról mégis ugy, mintha mindegyikünknek csak

A Papp Zoltán esete is egyszerű: ő a tipikus szegény rokon. Aki jó ember még soha vásott czipőt és nyűtt nadrágot dühösen utána nem hajított ilyennek, hogy menjen már a pokolba s ne élősködjön egyre a rokonai nyakán : az ne értse meg a bűnnek ezeket a misztikusait, kikből a megalázások kiölik az erkölcsi érzést, s a kenyerüknek fantomos és esetlegektől függő bizonytalansága az egész világ képét ily fantomossá és bizonytalanná teszi előttük, mely tehát végtelen térsége a reménykedésnek s a spekulácziónak, a csodáknak s a kombináczióknak, a kerülő utaknak s a zsákutczáknak. Mint az ugaron az éhes kutya, szimatolva sompotyognak át az életen, s ebbe a folytonos kapkodásba és kerengésbe beleszédül az eszméletük. A Papp Zoltán esete is az ur tragédiája. Lásd a kommunista manifesztumot, az urak elproletárosodásáról. Hanem hej, szegény Zsoldics Mihály, terólad ugyan keveset irt még a krajczáros újság is! Látszik, hogy manapság kevés nálunk a Kemény Zsigmond, meg az Eötvös József, ki még tudott a szegény paraszt lelkében olvasni, ha nem is tűzte ki a gatyája szárát nemzeti lobogónak. Könnyű azt mondani, hogy nem jó urakkal egy tálból enni cseresznyét — de mikor az ur kinálgatja, a szegény juhász ellökheti-e? Nagyon veled érzek, szegény Zsoldics Mihály, mikor azt mondod, hogy a tizenhárom vértanú keservét vállaltad a te rossz tekintetes uradért. Veled érzek, noha nem gondolom: se azt, hogy angyal vagy, se azt, hogy ha ugy kerül, valamikor az életed során á maga eszétől is ne válhattál volna gyilkossá vagy haramiává. Nem, Zsoldics Mihály; tudom, hogy a te együgyübb lelked előtt nem oly nagy sor —: sem az, hogy te gyilkolj, sem az, hogy téged akaszszanak, mint volna nékem vagy más megszaporodott redőjü lelkeknek. Más dolog, hogy a paraszt maga is elismeri-e, hogy aki gyilkolt, halált érdemel — s megint más, hogy ezt a gyilkosságot meg halált általában oly nagy dolognak itéli-e, mint mi. De nem is erről van szó, hanem arról, hogy ezt a gyilkosságot, ilyen okokon, Zsoldics Mihály a maga eszétől sohasem követte volna el. Hogy szabatosan beszéljünk: Zsoldics Mihálynak soha, még ha azért semmi bajtól nem kell tartania, eszébe nem jutott volna, hogy elmenjen a tekintetes úrhoz, s igy szóljon neki: tekintetes urám, mi volna, ha én az .Elemér úrfit eltenném láb alul, mennyit szánna oszt nékem a tekinr 1

326tetes ur az apai jussbu?! Ez egészen bizonyos; járjátok sorra — nem a mezei parasztokat, de az Illaván, meg a Munkácson, meg a Váczott levőket, azokat, kik, mint ők mondják, haláleset miatt kerültek oda, s akik közt akadhat olyan is, ki az apját vagy a testvérét verte agyon: mind azt feleli majd, hogy ez egészen bizonyos. Mert paraszt, ha tesz ilyet, az nem olyan nagy sor, mintha ur teszi; paraszt ilyen nagy bünt nem is követhet el, s ha mégis belesodródik és részesévé válik, bizony vállalja vele a tizenhárom vértanú minden keserveit. Zsoldics Mihályért, ha van bennünk emberi részvét, okvetetlen kegyelmet kell kérnünk, mert ő róla igaz az, amit Papp Béla önmagáról mondott: hogy ellenállhatatlan szuggesztió alatt cselekedett. Vagy mit tegyen a szegény jobbágy, mikor az ur ráparancsol? A szuggesztió nem abban áll, hogy a paraszt fél ellenkezni az urával, mert ez boszut állhat rajta és lelőheti. Azt csak hiszi Zsoldics Mihály, hogy ez hatott őrá; más valami volt az, amit az ő egyszerű, nyugodt és világos előadásából szépen ki lehet hámozni. A szuggesztió ott kezdődött, ahol az ur a szolgát a titka tudójává tette. Ez roppant nagy dolog, mert ez az az arhimédesi pont, ahonnan az uraság mágikus ereje legalkalmasabban hibbanthatja ki a szegény paraszt lelkét. Mert az ur, az igazi ur, csodálatos erővel hat a szegény emberre. Tudjuk ezt mindnyájan, kik fogcsikorgatva küzdünk az arisztokráczia ellen, s már e fogcsikorgatásunkkal meghajlunk, impliczite, az arisztrokráczia előtt. Tudjuk ezt mind, kik akár megvetéssel is nézünk az elszegényedett úrra, mert e megvetésünkkel elismerjük, impliczite, hogy az urnák joga van a gazdagságra s a hatalomra. Tudjuk ezt mind, atheisták, kik rajta kapjuk magunkat, hogy, mint Papp Béla tette, az Isten helyébe a Természetet tesszük, ami megint csak egy más isten, s amivel, impliczite, elismerjük, hogy az uraság valami formája nélkül képtelenek vagyunk elképzelni a világegyetemet. A paraszt • őszintébb, mint mi; belátja, hogy van arisztokráczia, s ehhez képpest viselkedik is. Zsoldics Mihály mindenben megérzi, micsoda óriási távolság van az ur meg a paraszt között. »Én csak görög katholikus vagyok, de azért hiszek istenben« — mondta egyszer a tárgyalás folyamán; tehát, ugylátszik, még a maga vallását is valamivel alsóbbrendünek, inkább paraszthoz valónak itéli, mint az urakét. Zsoldics Mihály azon bizonyára sohasem akadt fönn, hogy • ő vasárnaptól vasárnapig egyebet sem eszik, mint szalonnát. De hogy egyszer a nagyságát kisirt szemmel látta, megértette, hogy itt alighanem az adósság a baj, s megértette, hogy ez a legnagyobb baj, ami urat érhet. Eddig csak járt-kelt a kelletlen titokkal és sehogysem akaródzott neki elkövetni az érthetetlen gonosztettet — de most, mikor megértette, miért kell elpusztulni szegény Elemér úrfinak, s megértette hogy ez az . ok az uraság szempontjából a lehető legerősebb ok: ez az erős ok hatni kezdett az ő elhatározására js. Annál is inkább, mert, mint a tárgyaláson beszélte, szerette az ő tekintetes urát, mint ahogy a paraszt, még a Dózsa György is, titokban szereti az urat, aki tud ur lenni, és tud uralkodni és uraskodni. Akit pedig szeretünk, nem nézhetjük, mint vergődik magához nem méltó sorban. Átlátta, hogy itt valamit tenni kell, s átlátta, hogy annak

megtételére ő, a juhász, mégis csak a legalkalmasabb. Lelketlenség és gonoszság volt a tekintetes úrtól, hogy erre a lelketlen gonoszságra éppen őtet, a szegény juhászt, szemelte ki, de hát ki az ördögre bizza másra, s ha már őrá. bizta, meg még két ezressel is kecsegteti értté, mit tegyen a szegény ember ? Isten a tudója, milyen kelletlenül tette — pedig hát mitől kellett tartania, hiszen ott van a tekintetes ur, kinek, ahogy mondja, zsebében van még a törvény is, olyan hatalmas ember! És mégis kelletlenül tette, látja azt nemcsak az isten, látja azt mindenki, aki látni akar. Kétszer, háromszor nem birja s abbahagyja s az úrfi elmenekül — csak mikor a tekintetes ur leszidja a gyávaságáért, s fenyegeti, .hogy lelövi őt és saját magát is: akkor szánja rá magát végképpen az elkerülhetetlenre. Negyvenes paraszt, aki elfakad ríva: aki tudja, hogy ez micsoda, az tudja csak, riiilyen nehéz szivvel lőtte le Zsoldics Mihály juhász Papp Elemér úrfit.' Mikor a tett után hazament: megkövetem, hányt a csömörtől, fölindulástól és kelletlenségtől. Főképp a kelletlenségtől; a vérdíj sem kellett neki, nem is követelte... Hogy a paraszt tragédiája teljes legyen, az úristen nem kimélte meg a legnagyobb tragikai büntetéstől sem: a csalódástól. Hiszen hogy a tekintetes ur gonosz és lelketlen féreg: azzal Zsoldics Mihály körülbelül tisztában volt, mikor azt a dupla gonoszságát. látta, hogy a saját édes testvérére tör s egy szegény juhászt áldoz föl erre a czéljára. De hát az ur lehet gonosz, lehet lelketlen, csak aljas ne legyen. A Zsoldics Mihály lelkében is az a kép élhetett az úrról, amit Papp Béla festett önmagáról, hogy: lelövöm, aki utamban áll, de aljas módon nem pusztítom el! S ime, a törvény előtt azt kellett látnia Zsoldics Mihálynak, hogy a tekintetes ur nemcsak gonosz, hanem aljas is, s a szegény juhászra,' kit ő juttatott bajba, ugy ráken mindent, mint a legkomiszabb kapczabetyár. Mikor a paraszt rászól az úrra, hogy szégyelje magát, hogy a törvény előtt hazudik, akkor a paraszt erkölcs dolgában külömbnek látja magát az urnái, és sajnálja, amit értté tett. Szerettem magát — szólt Zsoldics Mihály Papp Bélának, ami azt teszi, hogy most már nem szereti. Verje meg az isten a gonoszt, ki a szegény embert kísértetbe viszi ! Ha Zsoldics Mihálynak az ő mostani tapasztalatai után kéne választania .abban, amit a törvény parancsol s amit. a tekintetes ur parancsol — és Zsoldics Mihály most is a tekintetes urat választaná: akkor volna csak arra az akasztófára való, amit a biróság szánt neki. De igy nem, mert majdnem egészen bizonyos, hogy nem született akasztófára az az ember, kinél negyven-negyvenöt esztendeig eltart, mig a tövébe kerül. Ha sem a törvény szavának, sem az esküdtek igazmondásának, sem a birák Ítéletének szövete nem elég hajlékony arra, hogy az ő esetéhez egészen hozzásimuljon, áldani kell a bölcsességet, mely minden főbenjáró Ítéletnek s igazmondásnak fölébe a legdicsőbb hajlékonyságot: az emberi sziv irgalmát helyezte urnák. Zsoldics Mihály pedig áldja a véletlent, hogy minálunk egy igazi ur szivének fejedelmi irgalmát. Ignotus.

327

Budapest.

Long Tom. Míg szólt, Ezer

szavától

harsogott

halál szakadt

Futott

ki

előle zsoldos

De most

Vén pórok

ástak

egg kopár

és i f j ú

leventék.

föl Tomot

S virággal,

földdel

azok

S egg i f j ú szólt, »111 nyugszik Egy

nem

Az ágguóriás

még,

mozdulatlanul, egymagába'.

ég már

angol

betölti.

rázzák

Vad fájdalomtól

zug a minden

Borzong Vihar

egy-két

. . . fülel... készül

Találgatják

tán,

a

hegyek,

ormok

Es jajja

reszket

földi, hangokon

zokogás

kőszirtek,

sánczokon,

nem

szivetrázó

Lombkoronájuk

kőkemény

elvonul

az éjszakát

.. . Álmábul

legény,

nyomába,

tűnődve,

Egg szörnyű

Daczos

szabadság!«

szemére.

a többi

Hatalmas,

köngeit: a

Arcza

csapat

S láborlüz

itt,

...

tüzére.

Ez ott marad Tovább,

pihenjen

. egy marczona

süvegéi

De amikor

Midőn

»Hadd

törülve

Olt áll, merően.

A bujdosó

hirtelen

Tómmal

beszél..

S lehúzza

hegyen

ne háborgassák«

nyögnek, rengeteg rögnek

angol

...

felriad.

A tábor vagy

néma.

valami

vad . . .

: sakál ? hiéna ?

Martos Ferenez.

Örök világosság. Elszáll a s z í v ö n á l t a t á s a , Az á b r á n d é d e s f é l h o m á l y a S hlu t u d á s k e g y e t l e n f é n y é n Szivem m a g á t á r v á n a k l á t j a . Az ö n t u d a t vakitó n a p j a E g y z u g o c s k á t sem h a g y

szivemnek,

H o g y o t t b á r e g y p á r kis v i r á g á t Ápolja h i t n e k / szerelemnek. Végetlen n a p p a l ez. L e l k e m b ő l Már-már minden virág^ kiégve. Egy kóró m a r a d A nyomorultak

K Ó B O R

T A M Á S .

(Folytatás.)

bétemették.

egg öreg pór:

Álmát

Irta:

busmogorván.

Oda húzták

Szólt

(Regény.)

csőcselék.

elnémult,

Mély gödröt

a lég,

torkán.

koldusbotnak : büszkesége. Bodor

Aladár.

21

A Duna partján, déli rekkenő hőségben nem jár senki. Minden és mindenki mintha olvadófélben volna. Budáról néhány ember átalvánszorog a hidon, mely maga is szikrázik a hőségtől. A lovak csuron vér és izzadság, a hid fejénél álló rendőr derekáról mintha leolvadna a kard, meg a ragyogó pléhszám. Lent a rakodón félig meztelen emberek dülöngenek, a propeller-állomáson néhány kiöltözködött, elernyedt nőalak, olyan rettenetes meleg v a n ! Csak a folyam szélességében hömpölyögnek a hűvös habok, u g y csábítanak: Jani azt gondolja, hogy a legkellemesebb nyáron halni meg, a Dunába fulladva. Czéltalanságában kezdett mindenre ügyelni. Az apró faházikókra, mikben a hajóstársaságok irodái vannak, a siestázó nagy hajókra, miken semmi sem mozog. Az egyik vontatón nyitott tűzön szalonnát pirított egy parasztforma ember. Janinak dupla melege lett: ilyenkor tüz mellett kuporogni! Nézte az egyik házikó fatornyán az órát: milyen nagy és pontos! E s végignézett a néptelen korzón, ahol a három krajczáros székek olvadoztak. Majd áttekintett Budára, a bizarr czitadellára, a királyi palota terraszára és azontúl a zöldelő ormokra, ahol rózsaszínűvé sűrűsödött a levegő. A Dunán keresztül sikló propellerekre, a Margit-szigeti hajóra, melynek födélzetéről katona-sipkák és rézkürtök csillámlottak felé. A Margit-szigeten katonabanda játszik, ő még sohasem volt a Margit-szigeten. Hirtelen megijedt. Valaki hátulról megbökte. E g y vöröshaju, vörösképü, tömzsi gyerek volt, a Weisz Tóni, az osztály legrosszabb tanulója. — Szervusz — vigyorgott rá — mit bámészkodol ? — Csak u g y — mondja Jani kurtán és ismét a Dunára néz. — Gyere az uszodába — mondja a Tóni — nagyon jó a viz. — Nem megyek. — Nem vagy abonálva — vigyorog a vörös Tóni — gyere, most én fizetek! Jani irigykedve sandit rá. Abonálva van az uszodában, tud úszni, van pénze. Hirtelen arra gondol, hogy kölcsön kér két krajczárt, de csak nem viszi rá a lélek. Zsidó fiu 1 — Ha nem akarsz, hát maradj — mondja a Tóni még mindig vigyorogva — azt gondoltam, hogy egyhamar nem akad, aki uszodát fizetne neked. Szervusz 1 Ezzel ott akarja hagyni, de csak elkiáltja m a g á t : — Valaki a vizbe ugrott! É s tátott szájjal bámult a lánczhid felé. Jani nem látta az ugrást, de a képe élt benne. Csak hallotta a nagy csattanást, aztán látta a viz örvénylését, végül fölbukkant egy fekete fej, nem nagyobb, mint egy kis kutyáé. A dunasoron végig csodálatos élet kerekedett. Kiáltottak egymásnak, minden mozgolódott s mintha a földből bukkantak volna ki, egyszerre óriási népcsődület támadt a néptelen parton. A Weisz Tóni ismételte kiáltását : a vizbe ugrott valaki, ismétli a legnagyobb boldogság hangján és macskaszerű szökkenéssel rohant le a rakodó partra, ahol sorra leoldoztak a csónakok s látszólag ólmos lassúsággal eveztek a vizbe. 1'

328Janinak elállt a szive verése. Megrémülve nézte a viz fodrát, ahol a fekete fej hol előbukkant, hol elmerült, közben csapkodta a vizet kapkodó karjaival. Nagysokára egy csónak a közelébe került, egy meztelen mellű ember odanyújtotta neki az evezőt, a fuldokló megragadta, aztán ismét eleresztette. A viz messzire vitte már, Jani alig látott már belőle valamit. Csak azt, hogy a fuldokló dulakodik a mentőivel, akik csak nagy nehezen tudták a csónakjukba vonszolni. Határtalan riadalom zúgott végig a parton. Weisz Tóni egy petroleumhordók gúláján állva lengette sapkáját, ugy ordította: — Éljen, éljen! Ki lehet ? témpereg magában Jani és hasztalan nyugtatgatja m a g á t : idegen, semmi köze hozzá. A gyáva fiún határtalan nyugtalanság vett erőt, előre törtetett, keresztülfurakodott a tömegen s isten csodájakép leérkezett oda, ahol a csónak a parti lépcsőnél kikötött. Hallotta, a meztelen mellű ember káromkodását, aki kimentette a vizbefulót és a többieknek össze-vissza gagyogását. Semmi részvét, semmi megdöbbenés' az emberekben, ha egy deszkát fognának ki a vizből, az sem hatotta volna .meg őket jobban. A csónak fenekén feküdt a csapzott hajú ember, fejét egy matróz tartotta a kezében, lefelé. Odakémlett és felsóhajtott: idegen. Daczos, fekete képű ember volt, egyre csurgott róla a viz, a keze meg ökölbe szorult. Teljesen idegen. Megfogták, fejtetőre állították, u g y húzták ki káromkodva a partra, ahol az első lépcsőn végigfektették és kezdték meggyömöszölni. Valamiképpen magához tért és felült. Szétnézett a bámész tömegen, aztán felugrott, hogy ismét a Dunába rohanjon. — Eresszetek — kiáltotta — úgyis felakasztanának. Aztán káromkodni kezdett és dulakodott azokkal, akik lefogták. Hitvány kutyáknak nevezte őket. Mi közük hozzá? Ha a Dunába akar fúlni, minek halászszák ki? Neki ugyan nem parancsol senki, ha meg akar halni, ahhoz joga van. Jani reszketve állt a csoport közvetetlen közelében és hallgatta a halni akaró ember dühöngését. Majd a csoporton áttörte magát egy rendőr. Mikor az öngyilkos meglátta, irtózatos erőfeszítéssel kiszabadította magát. Aztán rekedten, köhögve kaczagott: — Hát nem bánom, akaszszanak föl, élni még sem fogok. A rendőr előszedi a jegyzőkönyvet és ok nélkül félretol néhány körülötte állót. Már a vérében van. Aztán kihallgatná a lucskos embert, aki még egyre prüszköl és köhög és alig tud a lábán állni. A rendőr kérdésére, hogy hogy hivják, büszkén egyenesedik föl: — Én vagyok a Domokos Gáspár. É s u g y néz körül, mint egy király aki leveti az inkognitóját. Látván, hogy a névnek semmi hatása nincsen, hozzá teszi: — A többit majd megtudjátok holnap az újságból. Mert megöltem a csalfa szerelmemet. E z a beszéd már hat. Ketten, azok közül, kik kihúzták a vizből, erre a szóra megragadják a karjainál, a rendőr a mellénél ragadja meg. — Ereszszenek el — mondja Domokos villámló szemmel — magamtól megyek a kapitánysághoz, de megfogni nem engedem magam. Biztos ur, ne féljen, ha már meg nem halhattam, nem bánom én, akármi történik is velem. A szerencsétlen emberen meglátszott, hogy roppant büszke a cselekedetére. Különbnek érezte magát az egész tömegnél, hiszen ő az egyetlen, aki megölte csalfa szerelmét. A rendőr csak fogta és csititotta és oda szólt egy suhancznak, hogy hozzon kocsit. E z a megbizás miatt

boldogan rohant el, hogy a lába sem érte a földet. A tömeg pedig mind sürübb gyűrűbe szorult körülötte. Csúnya leányok, meg a propellerre készülő úriasszonyok egyaránt csillogó szemmel nézték a csurgó embert, aki asszonyt ölt. Domokos pedig megrészegedve a népszerűségtől, kezdett bőbeszédű lenni. — Megöltem — mondja újból — kétszer lőttem rá, egyet kiáltott, aztán vége volt. Ellopta a pénzemet, tönkretett. É n most igen gazdag ur volnék, voltam -Párizsban is és feleségül akartam venni a Gizit és mire vissza jöttem, az utczán csavargott. Tartott, ameddig lehetett, de a becsület nem engedte tovább. Délben, amikor ismét kipuczolta magát és el akart menni, megfogtam a hajánál fogva, a földre rántottam és kétszer rálőttem a revolveremből. Hatcsövű és öt forint negyven krajczár volt. — Majd a kapitányságnál — mondja a rendőr hivatalosan, pödörve egyet a bajuszán, de a mundér alatt csak nem tagadhatta meg a nép fiát, rögtön kiváncsian kérdezte: — Hol történt az? — A Wesselényi-utczában — mondja büszkén a legény — hónapos szobánk van ott, rendes lakásunk. — Együtt laktak? — Igen, és én fizettem. — Hogy hivják az asszonyt ? — Leány — igazítja helyre Domokos — Mészáros Gizella a neve, de nem tudott jóravalóságra szokni, mindig a szeretői után futkosott, kinyalt, kifalt léhűtő urinépség után. Éljen a szoczializmus! — kiáltotta el magát egyszerre s erre a szóra, mintha csak feudális nagy ur volna, a rendőr csak ráesett és kezdte az öklével megdolgozni. A tömeg hullámzott, mozgott, egy-egy hangos kifakadás is hallatszott a rendőri brutalitásról, de éppen jókor megérkezett a suhancz a kocsival. Domokost betuszkolták, a konflis megindult és csakhamar a sokadalom eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Jani végignézte ezt a jelenetet, lihegő szájjal, teljes bambán. A viztől csurgó ember, aki most asszonyt ölt és u g y beszélt, mint más közönséges ember, égetően hatott rá. Mikor azt m o n d t a : megöltem csalfa szerelmemet, a lélegzete elakadt és azt kérdezte m a g á b a n : Hátha Sári ? Szinte boldogan lélegzett föl, mikor aztán egy idegen nevet hallott. Mégis, ez az ember, ez a história fenekestől felforgatta lelkét. Szinte magát látta benne. Heteken át járt azzal a gondolattal, hogy ha ráakad czéda húgára, megöli. A becsület kivánja ezt, a családja becsülete. É s hogy azután ő maga sem élhet tovább, az természetes. — Én is a vizbe ugrom — gondolta bambán magában és végigtörülte piszkos zsebkendőjével verejtékes homlokát. Aztán iszonyodva nézett a hűvösen hömpölygő habokra és elment a kedve a dunai sétától. Lomhán, szomorúan tartott visszafelé és Weisz Tónira gondolt. Más fiuk az ő korában gondatlanul nevetnek, mulatnak, hanczuroznak. A Weisz Tóninak pénz csörög a zsebében és abonálva van az uszodában. Neki az ilyesmikből sohasem volt része. Voltaképpen nem is nevetett soha. É s elmúlik az ifjúsága — bárcsak elmúlt volna már — és nem tudja majd, milyen is egy igazi fiu élete. A szegénység, gondolja sóhajtva, majd belemerül a szegény emberek fantastikus állapotába. Az édes anyja sem olyan életet él, mint más asszony, a testvérei sem. Mindennek a szegénység az oka. Mindez pedig azért, mert az édes apja meghalt. Homályosan emlékszik csak a kopasz, apró arczu emberre, aki vőlegény korában magas, izmos ember volt, a végén pedig botra támaszkodva járt,

329iszonyúan összeesett és egyre köhögött. A nagy munkától tüdőbajt kapott. Tüdőbajra gondolván, Jani is köhögni kezd. Igen, őbenne megvan az apja baja, úgysem fog sokáig élni, az apja miatt, egészen más volna az életük, ha életben marad! Az édes anyja nem dolgozna, Sárika meg nem szökik, Éva pedig — Éva is boldog lenne. Ő maga pedig olyan fiu volna, mint a többi. Lenne, volna! Kantot bújva, akit sohasem értett meg, mégis belenevelődött a lelkébe a magasabb rendű gondolatokhoz való fogékonyság. A lenne, volna ugy kopogtatott az agya velejében, mint valami végzetes, óriási, ösmeretlen igazság, amelyet neki kellene kifejtenie. Szörnyűségesnek érezte, hogy van élet, amely máskép is lehetne, sőt mi minden, az egész világ máskép lehetne, ha nem kényszerítené épen erre az alakulásra valamely lenne, volna. Az apja. Az is csak ember, egy ember. És a családjának egészen más, idegen életet kell élnie, mert az meghalt. Honnan való, mire való ez a kegyetlen hozzákapcsolása az emberek sorsának más emberek sorsához? Rettenetes tülkölésre eszelt föl, a lóvasúti kocsi majd elgázolta. Körülnézett: a Kálvin-téren volt. Haza akart menni és idevetődött. Sebaj, otthon ugy sincs semmi keresni valója. Hirtelen megfájdult a szive, Bellágnéra gondolt. És ment, ment előre, anélkül, hogy akarta • volna, arra az asszonyra gondolva, aki isten tudja, hol mulat, bizonyára csalván az urát. A vér fejébe tódult, a térde majd megrogyott, amint hasadozó szívvel és végtelen kinos sóvárgással, csöndesen magába sirva most már szaladva tartott a Bellágék háza felé, hogy legalább fölnézzen az ablakára, s a lebocsátott redőkön keresztül lássa képzeletében a kis szobát a nagy kerek asztallal, melyben együtt volt vele, betűket vetve, hitszegő csókokban osztozkodva. A ház ott volt a szük józsefvárosi utczában teljes árnyékban mereven,' komoran, hihetetlenül ridegen. Ezt az állandóságot, változatosságot ismét szörnyen kegyetlennek érezte és kutatott a magasabb törvény után : hogyan lehetséges az ? Nézett föl az első emeletre, az összes ablakokat a szürke vászonredő takarta, itt, széltől a harmadik ablak, az volt a paradicsoma. A legutóbbi pedig csak félig volt beredőzve. A szive összefacsaródott. Ez a Bellágné hálószobája, a férje ott van, mert a férjének dolga van, nem mehet mulatni, dolgozik azért az asszonyért, aki megcsalta ő vele, elidegenedett gyermekeitől azért a nőért, aki most csalja mással és isten tudja, nem hiszi, vagy nem bánja. Istenem, istenem, ez is szerelem. Hát mi minden van még, amit a szerelem tesz meg! A kapun kilépett a házmesterné és széttekintett az utczán. Jani hirtelen háttal fordult felé és elloholt. Ugy érezte, ez a kövér asszony, aki ugy kivánt neki jó napot, mintha ki akarná dobni, meglátja rajta, hogy miért csatangol itt. Bemenekült egy szük utcza közre, hogy azon keresztül a soroksári-utczába érjen, mikor egyszerre csak fölkáltott: — Éva! Aztán zavartan dörzsölte a szemét és hitetlenül nézett a magas-földszint egy ablakára. Oly világosan látta ott Évát, az Éva erős szőke haját, még a széles vállát, még a ruhája derekát is megismerte, amelyben ma délben hazulról távozott. De most nincs ott, eltűnt. Lehetséges? Hogy kerülne Éva ide s ha itt van, mért bujt .volna el előle, ha meglátja ? Tétovázva haladt el az ablak mellett, gyáván, habozva visszafordult és belépett a kapu aljába. Kereste ott a lakók tábláját, vájjon ki lakik itten? De nem volt ilyen tábla. Határozatlanul ismét kilépett az utczára. Eh, bizonyára káprázott a szeme, mint annyiszor, amikor az utczán Sárit vélte fölismerni akárhány idegen leányban, aki még csak nem is hasonlított hozzá.

Holtra fáradtan, elernyedve telepedett meg a soroksári-utczai templom előtt levő kis kertben a padon és pihentette agyonsanyargatott lábait. Aztán hetet ütött az óra és Jani sóhajtva czihelődött föl: menjünk haza. 2.

Éva nagyon későn jött haza. Egy szót sem szólt, csak izgatottan vetkőzött és lefeküdt. Dermákné settenkedett körülötte, hogy nincs-e baja, tán a feje fáj, vagy történt valami. Éva soká szó nélkül tűrte, aztán durván rátámadt: — Látod, hogy aludni akarok ! E g y párszor fölriadt. Fölült az ágyában és fülelt. — Nem jött valaki? — kérdi Janitól, aki az ablakon keresztül benézett, aztán visszadül és mormogja: — Azt hittem, jött valaki. Az éjszaka szörnyű meleg volt, nem lehetett aludni. A hosszú gang egymásután népesült be öltözetlen férfiakkal, alsószoknyás asszonyokkal, leányokkal. Dermákné is, aki iszonyú nyögéssel és robajjal, nagyokat fújva fordult egyik oldaláról a másikra, mikor hallotta, hogy odakint beszélgetnek, felczihelődött. Éva lámpát gyújtott és olvasni akart, de csakhamar" becsapta a könyvet és elfújta a lámpát. Jani mindent látott, hallott, de mozdulni nem tudott. A fáradtság elkábította, aludt és azt hitte, ébren van. Az Éva szavára ébredt föl. — Jani — szólt ez halkan és remegve — alszol ? Jani most fölriadt. — Mi az? — Nem tudok aludni — szólt Éva — nagyon meleg van, azt hittem, te se.alszol. Gyere ide, csöndben, hogy a mama ne hallja, valamit akarok neked mondani. Jani óvatosan, hogy a szalmazsákja nagyot ne ropogjon, fölemelkedett és a földön kúszva ért nénje ágyához. — Mit akarsz? — kérdezte és megfeszítette a sötétben a látását, hogy Éva arczát megláthassa. Ez a kezével tapogatódzott utána és megfogta a karját. — Azt akarom, hogy eredj át holnap a minisztériumba és adj át Deméndynek egy üzenetet. Jani szive hevesen dobogott. Nem tudta, miről van szó, csak valami gonosz előérzete támadt. — Én ? — morogta — a minisztériumba ? — Nem kell félni — suttogja Éva — a szolgának megmondod a nevedet, meg azt, hogy a méltóságos ur rendelt oda, akkor rögtön beeresztenek. — Mit mondjak neki? — Csak annyit, hogy mondja meg neked, hogy megkapta* e a levelemet s ha nem, mondd meg neki, hogy okvetetlenül jöjjön ma át, mert beszélni akarok vele. — Ide jöjjön? — Ő már tudja, hogy hova. Jani összeszorította a fogait, hogy ne kiáltson. Eszébe jutott a ferenczvárosi ablak, melyben Évát megpillantotta. Rettenetes gyanú czikkázott át a lelkén. Egy pillanatra mintha világosan értett volna mindent, de csakhamar ismét nem értett semmit, »ő már tudja, hogy hova«. Csak azt értette, hogy oda, de miért, minek, ki lakik ott: már nem sejtette. — Mi lelt? — szól Éva, aki érezte a fiu karjának a reszketését. — Ő már tudja — dadogja Jani — hova? — Mondtam, hogy tudja már, nem értesz? — De igen. — Elmész ? — El. — Várjál, add ide a szoknyámat, adok neked pénzt, mig a mama kint van, mert neki nem szabad erről tudni.

330A szoknya zsebéből kikotorászta a bugyellárisát és a sötétségben kihalászott belőle néhány hatost. Jani egy keményebb papiros ropogását is hallotta és azt gondolta: ez a Deméndy levele, vajon mi van benne ? — Fogd — súgja Éva — és biztosan menj el, ugy, hogy negyed tizenegyre ott légy. A szolgától ne hagyd magad elutasítani, különben lehet, hogy az lesz ott, aki ma levelet hozott, akkor meg fog ismerni. És ha Deméndy azt mondja, hogy ma nem ér rá, kérdezd, hogy mikor fog ráérni és ha azt se tudja megmondani, akkor mondd meg neki, hogy ebben az esetben én fogom fölkeresni, még pedig a lakásán. Eredj, mert jön a mama! Ellökte magától a fiút és ez kábultan bujt vissza a szalmazsákjára. A mama hangos nyögéssel, ásitással biztatta a szomszédot, hogy ezentúl sem tud majd aludni és csoszogva kereste föl a divánt, melyre nagy recsegéssel rátelepedett. Jani most már be sem tudta hunyni a szemét. Egyre bámult a sötétben az ágy felé, lesett minden hangot, mozdulatot. Olyan különös, haragosan fájdalmas volt az Éva beszéde, inkább fenyegetés volt, mint üzenet. És különösen furcsa volt a hangja, mikor azt mondta, hogy a lakásán fogja felkeresni. Ugy látszik, valami történt, az a levél az Éva bugyellárisában megmagyarázna mindent. A pillanatra föllobbanó gyanú ismét éledt benne, de nem merte végiggondolni. Jó volna ellopni azt a levelet és megtudni a valóságot. Az éjszakai sötétségben ismét kezdett nagyzolni. Nem lopja el, hanem reggel egyszerűen követeli Évától, hogy mutassa meg. Ha pedig nem akarja, akkor nyiltan, erőszakkal elveszi. Mert ő fiatalabb ugyan, de fiu, mint ilyen voltaképpen ő a család védelmezője s különösen a család becsületének hivatott őre. A hajnal derengett már, mikor ilyen fogadkozások közben végre elaludt. Reggelre valamennyien későre ébredtek, a tejes asszony kopogtatta föl őket álmukból. Jani ugy érezte, mintha minden csontja össze volna törve, azóta, hogy Évával Sári után ment, nem érezte még magát annyira összetörve. Eszébe jutott, ami éjjel történt és bizonytalanul nézett Évára, aki felült ágyában. A nénje arcza szederjes volt az álmatlanságtól, de különben ugyanolyan mogorva, közömbös, mint máskor. Az öcscsére egészen nyiltan, szabadon nézett, ugy hogy Jani már kérdezte magában: nem álmodta-e az egészet ? A vánkos alá nyúlt, ott volt a pénz, amit Évá adott neki. Tehát mégis igazság. A szive hangosan dobogott. Tehát át kell mennie a minisztériumba és beszélnie Deméndyvel, aki, ugy lehet, megrontója a nénjének, Évának! Nézte azt az erős fejedelmi leányt,. a telt karjait, a domború mellét, széles, gömbölyű, fejedelmi vállát: lehetséges, hogy az is gyönge legyen, mint más, csak olyan, mint . Sári, mint Bellágné, mint az a' többi, akiket messziről látott s a lelke mélyében megvetett ? — Tán fölkeczmeregnél már ? — mordul rá Dermákné — délig akarsz lustálkodni? Sohase bántotta annyira az édesanyja durva szava, mint most. Amikor ő a család becsületén godolkodik! Szó nélkül fölkelt, öltözködött. A Dermák-család nem szokott együtt reggelizni, ki, amikor elkészül, magába dönti a konyhában a bögre kávéját. Jani ezúttal undorodott tőle. Olyan érzése volt, mint vizsga idején. Eszébe jutott a levél, melyet nénjétől el akar követelni. — Dehogy követelem — gondolta magában keseregve — gyáva, haszontalan, pipogya vagyok, de nem leszek mindig — gondolta tovább és ökölbe szorította a kezét, férfival szemben férfi leszek. Éva mintha vizért menne a konyhába, hidegen rászegezte a szemét s súgta: — Várj meg lent, együtt megyünk.

Fél kilencz volt, mikor a kalapját fejébe nyomva, távozott. Végig a házon a gang tele volt rakva ágynemükkel, itt-ott egy-egy foszladozó pokrócz, melyet szinte kérkedve porolt a boldog tulajdonosa. Az ágynemű piszkos, kék csikós, vagy vörös koczkás bevonatával valóságos bűzt árasztott. De Jani nem érezte, benne élt ebben a légkörben. Félszegen nyúlt a kalapjához, amint a szomszédasszonyoknak köszöngetett és lesietett a lépcsőn. A legközelebbi sarkon megállt és várt Évára. Vagy egy negyed óra múlva jött is, pompázva, előkelően, mint mindig és Janinak összeszorult a szive, csak most kérdezte magában: honnan telik a drága ruhára, kocsira, meg minden egyébre, amije Évának van? — Gyere — szólt ez — mert mindjárt tudni akarom, hogy mit végeztél. Én átmegyek a Lukács-fürdőbe, ott a kertben majd megtalálsz. Velem jösz a lóvasuton, azon mehetsz a János-kórházig, onnan csak néhány perez a vár, meg a belügyminisztérium. A szolgától ne utasíttasd magacl el, egyáltalán embereid meg magadat és ne légy pipogya. Aztán ismét lóvasuton gyere a Lukács-fürdőbe, a dolog sürgős. Értetted ? Jani nem szólt, csak a fejével bólintott. így mentek együtt, Éva egy féllépésnyire előtte, a váczi-köruton, ahol jó soká vártak a budai kocsira. Jani emberemlékezet óta nem ült rajta s végignézett a nénjén, aki egészen otthonosnak érezte magát s oly hanyagul fizetett, hogy a konduktor szalutált neki. A budai hídfőnél Éva leszállt és a fejével biczczentett neki: — Csak bátran és gyorsan — szólt — ne várass sokáig. Jani dobogó szívvel nézett szét az ösmeretlen budai tájékon, ugy érezte magát, mintha idegen világrészbe szakadt volna és napok alatt sem érne haza. A tülkölés, az örökös csilingelés elkábította és alig hallotta, hogy a Jánoskórháznál vannak. Sietve ugrott le és nézett széjjel, merre is kell a várba menni. Aztán neki indult, hol lassan, hol gyorsan és imádkozott magában: bár sohase érne föl. Mégis csak fölért. A csöndes budai utczákon, tereken áthaladt, mint az álomkóros és valósággal megijedt, mikor a belügyminisztérium hosszú, szürke épületét meglátta, a sipkás kapussal, az uton veszteglő uri fogatokkal. Ide menjen ő be? Egy párszor el is haladt a kapu mellett, mig végre mégis rászánta magát és lihegő ajakkal, kalapjához nyúlva, belépett a hűvös kapun, ahol a kapus menten elébe toppant és kérdezte, kit keres. — Deméndy méltóságos urat — hebegte — ide rendelt. — Nincs ifi, nem is jön ma — mondja kurtán a kapus. — Köszönöm — hebegi Jani és szinte ujjong magában, hogy ily könnyű szerrel, túlesett e nehéz dolgon. Csak mikor már kint volt az utczán és haladt visszafelé az uton, a melyen jött, döbbent meg. Mi lesz? Mit szól majd Éva? Meg kellett volna kérdeznie, hogy holnap eljön-e az államtitkár ur, vagy hogy nem utazott e el. Magára boszankodva rázta a fejét és unszolta magát: jó lesz visszamenni és kikérdezni a kapust, de nem volt hozzá bátorsága. Nagyot sóhajtott és megvetette magát gyávaságáért, aztán dobogó szivvel várta a kocsit, amely vissza viszi a Margit hídjához. A Lukács-fürdő parkjában sürü emberraj kavarodott. Friss arczu fiatal lányok lenge szines ruhácskákban, viaszkos sipkával a karjukon, formátlan, totyogó kövér asszonyok, akikről csak ugyj áradt a fürdőillat, mintha mosókonyhából jöttek volna. (Folytatjuk.)

331-

Krónika II. Kutyákról.

— máj.

26.

Az első kutya a farkas és a sakál házasságából született. Kétségtelen, hogy ez a fenevad az állati perverzitás förtelmes, ravasz és embergyűlölő gyümölcse volt. A mai eb kezes, mint a bárány és gyors, mint az evet. Pár ezer esztendős pályafutása világosan mutatja : oktatás, kitartás és élelmesség hogy tud még a taplóból is szikrát kicsiholni, érthetőbben mondva: a sakál-farkasból mint lehetett kihámozni mind azt az értékes tulajdonságot, ami az eb orrában és szervezetében rejlik, és hogyan lehetett kiküszöbölni a fajta alattomosságát, vadságát és csúnyaságát. Az egész állatvilágban nincs lény, amely hasonló proczedurán esett volna á t ; az emberiség csodálatosképen beérte ezzel az egy kísérlettel. A majom ügyessége, az elefánt okossága, a madarak időjóslási képessége, a macska ravaszsága és a többi, és a többi, mind olyan momentumok, amelyek megvannak, de, mint a hegyi források erőösszegei, fel nem használtatnak. A kutyával szemben az emberiség más álláspontra helyezkedett és kipréselte belőle mindazt, amit kipréselni lehetett. Maga a vizsla-faj egy lélektani momentum kijegeczesedése. Az eb, h a vadra talál, egy pillanatra meghökken, nyilván, hogy az ugrás nagyságát és erejét kiszámitsa. A vizslának tulajdonképen ez a megfigyelés volt az igazi apja. Évszázadok tenyésztése ezt a motivumot megdagasztották és a kutyát; akár egy számtani egyenletet, átalakították Az állat tehát élő gép, amelyet javitani, tökéletesíteni lehet. A bátorság, az ész és az erő, mint látszik, nem individuális tényezők, hanem fejlesztettek, aminthogy akarattal a kutyát idővel gyávának, butának és gyöngének lehetne megtenni. Az állati tehetség megdöbbentően világos tényező, amelylyel szorozni, osztani, kivonni lehet és az eredmény helyes lesz. Tulajdonképen el kell csodálkoznunk az állat ez átlátszó szervezetén, amely felülmúlja a miénket, és látnunk kell, hogy évezredeken át csakugyan kincsek porladoztak azokban a két- és négylábuakban, amelyek az erdőkben és mezőkön felhasználatlanul csatangoltak. A jövő egy csodálatos képe az, mikor az anyaföld erői kifogynak és az ember áttér az élő lényekre, hogy belőlük csalja ki azt, amire szüksége van. E z idő szerint kétségtelenül a kutya a legokosabb állat. Melléje állítani hármat lehetne: a majmot, az elefántot és á lovat. A majom tehetségei ma még parlagon hevernek, s hogy minő lelki momentumai azok, amelyekre az emberiségnek szüksége van, talán csak századok múlva derül ki. Az elefánttal való kísérletezést eleve meggátolja a tenyésztés nehézsége, ellenben a ló már szintén bizonyos értelmi fokra jutott. A lónál legbámulatosabb a szervezet minden egyes részének szoros összefüggése, az idegek csodálatos érzékenysége, amely a mai lóidómitásnak és lovas művészetnek gyökere. E g y feszitő zabla elégséges ahhoz, hogy a ló egész testét kormányozza, egy ostor arra, hogy az állat szemén keresztül az összes izmok bámulatos működésbe

csapjanak át. De a kutyával,. amely eszével fogja fel a külső világ képeit, egyik, se tud versenyezni. Ennek oka kétségtelenül első sorban az a szuggesztív erő, mely a vele szünetlenül foglalkozó emberről rája verődik. Hogy á kutya szereti és érti környezetét, mutatja a hűsége, hogy idegrendszere működik, bizonyítja a nervozitása. Minden vadászember legfőbb gyönyörűsége természetesen a vizsla. Jóbarát, czimbora, patrónus és cliens egy személyben, mikrokozmusa a nagy kutyatársadalomnak, amelynek egyes erényeit magába gyűjtötte. A bernáthegyi hűsége, a kopó kitartása, az agár fürgesége és a véreb ereje találkoznak össze vérében, bölcsen egyesíti a foxterrier vakmerőségét és az uszkár eszét. E z az ideális katona, helyesebben egy ebbe oltott őrmester, aki a praxis minden csalafintaságával tisztában van, érti mi a szübordináczió, sőt annyira megy, hogy azt is t u d j a : a följebbvalónak hibáit észrevenni nem' szabad. Ha a vadász elveszti hidegvérét, a kutya találja meg 1 — mondja a jágerbiblia. Minden vizslának különös ösmertetőjele különben, hogy ő az ország legjobb vizslája;. én legalább még nem beszéltem vadászemberrel, aki azt ne mondta volna, hogy az ő kutyája a legjobb ..széles Magyarországon. Mind ahány pedig van, gyönyörű szine a bugó erdőnek, a végtelen tarlónak, a rengő kalásztengernek, amely egyszerre felelevenedik, élni kezd, mikor a vadászembléma végigsiklik rajta. A többi kutya egy-egy kiváló tehetség kifejlesztése, de a vizsla egyetemes tudása nélkül. Hajdan'valami fehér rattler szemtelen volt: nosza rajta, a vadász erénynyé tette a hepcziáskodását és foxterriert csinált belőle. E g y másik magas polczról is le tudta kapni a disznóczombot: ő lett az agár üke. A harmadik erős és vad volt, belőle faragták a vérebet. Csupa gonosz tulajdonság, amely a vadász-biróság előtt tisztázódott, és világosan mutatta, hogy ezen a világon nincs abszolút bün és nincs abszolút erény: az emberek felfogása teszi ezzé vagy amazzá. A kutyakultura lapjait -forgatva, vizsgáljuk még azt az eredményt, amely az eb és az ember érintkezéséből kifolyólag a kutyára esik. Az ember észt adott az állatnak, az állat a vérével kénytelen azt megfizetni. A mai kutya u g y hozzáidomult fölényes társához, hogy annak nyomorúságait, a korai halált, az idegességet és a betegségeket is magáévá tette. Psyhicüm és physicum szorosan összefüggő tényezők, amit az egyikhez hozzá adsz, a másiktól veszed el. Megbolygatván a pihenő idegeket, azzal is számolni kell, hogy a mi egyszer a használat tárgya lett, az idővel el is pusztul. Mi hát - a kultura tulajdonképpen? Felemelkedés vagy sirásás, tökéletesség vagy törpeség? A hogyan ma már nincs meg az abszolút emberi egészség, u g y nincs meg az abszolút állati s e m ; a kutya puhább, nervózusab és rövidebb életű, mint ősei, a melyek bölcsen titkolták el, hogy eszük van! E z is azt mutatja, hogy a természet nem véletlenül mérte ki u g y a halandó lényeket, hogy abból 9 9 % az állat és csak l°/ 0 az ember, a világ kifejezett rendje az erő és nem az ész. Ám ezek az okoskodások túllépik a Kennel határait, fejezzük be elmélkedésünket a kutya legfőbb erényének, a hűségnek definicziójával. A kutya nemcsak kötelesség-

332bői, de szeretetből is vadász, azt tudja mindenki, a ki látta, mit szól a vizsla, ha gazdája leveszi a szegről Lancasterét. Az ilyenkor a legjobb erejével és elhatározottságával szalad az erdőbe, a melynek egykor szintén honfia volt, s a kikkel ősapái barátkoztak, ma kimélet nélkül teperi le a fenevadakat. íme,, ez a hűség pedigreeje, ez a kutyapsyhologizálásnak a legjelentősebb eredménye. Vájjon milyen lehet az emberi hűség, ha ugy áll a dolog, hogy ma a hivség a legnagyobb jutalma, ha azt mondják r á : olyan odaadó, mint Odysseus Argos-a? Hutchinson.

Hangulatok. I. Napról-napra hiteget a Ilogg eggkor szerelemről De amíg várom, hogg Tova szállnak lassanként

reméngség, dalolok, beteljesedjék, a napok.

Nem olg színesek ma már a virágok, Bár még rám mosolgg egg-egg szép leáng, Közlük többé már egget sem találok, Akit szeretni tudnék igazán. Fel-felpezsdül egg pillanatra vérem S ajkam néha még csók ulán eped, De nincs, ki soká boldoggá, vagg éppen Boldogtalanná lenne engemet. Pedig olg könngedén perdül az ének, Ha szerelemtől ujjong vagg zokog, Ráfiggelnek a lángok és legéngek, S a szerelmes i f j ú asszongok. Szerelemben van a köllő hatalma, Leggen dala vidám vagg szomorú, Ki annak szárngán siáilhat a magasba, Könnyen ölébe hull a koszorú . . .

II. Ha ujabb jön a régi hangulatra, Az elhangzott dalt többé nem hiszem . . . Most megérint a tavasz halk fuvalma, S ggöngör vonaglik át a szivemen. Egg bűvös dallam rezgő, halk akkordja Száll az átlátszó, liszla légen át, S újra érzem csodásan elfogódva A május minden üdvét, mámorát. Elhiltélek, hogg szeretni örökké Kiolthatatlan vággggal nem tudok? Hiszitek, hogg e lanton soha többé Szerelemről nem zengnek a hurok ? Hiszen

olg csordultig

S fölöttem Enngi

érzésből,

A szerelemre

van most

olg raggogó

kék az

— ó, miért

is könngen

ne

a

lelkem

ég, teljen

elég ?

Veszelel Károly.

A zongorás. Irta: GABRIELA

ZAPOLSZKA.

Az egész társaság átment az ebédlőbe. Julián a zongoránál magára maradt. Csevegés, nevetés, poharak csengése, bóditó hangzavar hullámzott az ebédlő felől, s a levegőben orrcsiklandozóan terjengett a pompás fogások finom illata. Julián fölkelt, odább tolta a széket, s megtörölte verejtékes, sápadt homlokát. Nem mert elmozdulni a zongora közeléből, mintha maga is belátná, hogy őt az egész teremből csak ez a kis terület illeti meg. Idegesen egyenesítgette fáradt ujjait, hogy meg-megroppantak bele, s bágyadt pillantását tétován járatta végig az üres szalonon. A padlózaton, a táncz e csatasikján, itt-ott egy-egy csipkefoszlány, egy-egy szines legyező-toll hevert; egy fellökött szék mellett valamelyik hölgy tánczrendje pihent. Julián mindezt kábultan, önfeledten nézte, ajka megmegrándult, melléből nehéz és forró lélekzet tört elő. Fiatal ember volt még, alig harmincz éves, de az élet már nagyon megviselte. Szeme alján, beesett arczán ott sötétlett mindamaz éjek árnya, amiket tánczoló párok kedveért kellett átvirrasztania a zongora mellett, amelynek fehér billentyü-sora most is, mint valami vérszopó fenevad fogazata, villogott reá. Tizenötödik éje zongorázik immár, kezét is -alig érzi, s időnkint dermesztő bágyadás borzongatja meg. De hát mit csináljon? Otthon a felesége, Anikó, a szegény, dédelgetésre és kíméletre szoruló, kis teremtés; elvégre is meg kell keresni számára a kis fészket, az ennivalót és a ruhát. Hiszen az asszony nem tud keresni. Én édes istenem, mivel is kereshetne ? Hivatalnok-család gyermeke, intézetben nevelkedett, hogyan is végezhetne közönséges munkát! Elég már az is, ha valami csinos óravánkoskát himez, vagy ágytakarót horgol. É s Julián ezt nem is veszi zokon, isten ments! Nagyon szereti, önfeláldozón dédelgeti asszonykáját s örömest zongoráznék még akár husz éjszakán is egymás után, de ma oly különösen roszszul érzi magát, ujjai oly merevek, karja oly zsibbadt, mintha megbénult volna, s milliónyi apró, tüzes pont rajzik, tánczol káprázó szeme előtt. S a feje: mintha zsarátnok izzanék a homloka mögött . . . É s perzselő szomjúság gyötri szüntelen. A szalon sarkában nagy legyezős pálma áll. Julián szórakozottan tör a leveléből egy darabkát, szájába veszi s idegesen rágja a kesernyés zöldséget, amely mintha kissé hűtené az ajkát. Odabenn az ebédlőben mind vígabban Vannak. Lelkesen éltetik a »bájos hölgy-koszorut«, s a bájos hölgy-koszoru csengő nevetéssel köszöni meg. Julián nyugtalankodva nézeget az ajtó felé. E házban tán nem volna szokás a zongorás-embert is megvacsoráltatni ? Óh, Julián nem önmaga miatt aggodalmaskodik... Nem. Hiszen ő nem is éhes . . . de hát odahaza a kis feleség. Mert Anikó bizonyára számot tart egy kis tortaszeletre, egy mandarin-narancsra . . . Julián kopott frakkja zsebében még minden reggel hozott neki ilyes valamit. Anikó ilyenkor fölül az ágyában, arcza rózsás az álomtól, finom, fehér kezecskéjét odanyújtja Julián elé s u g y kérdezi: — Nos, mit lakomáztatok?

333 A tányért méltóságteljes mozdulattal teszi á zonÉs pompás élvezettel habzsolja a tortát, vagy hámozza a sárga héjú gyümölcsöt, jóformán föl sem gorára, foglalatoskodni kezd a lámpák körül és helyükre nyitván a szemét, miközben Julián fáradtan veti le magá- igazitja a székeket. Julián csak néz a tányérra. ról az estély-öltözéket s halk hangon felelget felesége Észreveszi a tortaszeletet és bonbonokat, és kissé kérdéseire. S mekkorákat kell ilyenkor füllentenie! Avagy meg- megnyugszik. Az ő kis zsarnoknője nem tudná megbocsávallhatná-e az ő kényes nőcskéjének, hogy a fölbérelt tani neki, ha üres kézzel jönne haza, egész nap kedvetlen zongorás-embernek az uraságok asztalánál csak vajmi volna és szótalan. Anikó ugyanis azt hiszi, hogy az ő Juliánja őt a ritka esetben jut helye? S hogy ő bizony vajmi ritkán tudja, mit lakomáztak azok? Hiszen többnyire csak hideg bál légkörében egészen elfelejti — sőt, ami még gonoszabb maradékokat kap — mindent egy tányéron — a zongo- dolog - még aztán is mindig valami más, szebb nőre rára. Holmi sütemény-törmelék az egész s néha egy gondol. pohárka bor . . . Villát, kést dehogy is hoz az inas, az — Ugy-e tetszettek neked azok a dekolletált hölgyek?! ilyen étkezés mellé a czivilizáczió emez eszközei merőben Óh csak ne is mentegetőzzél, kérlek . . . Bizonyára pompáfölöslegesek. Olykor fagylalt is jut sőt egy kis vadmártásos san mulattál, különösen lakomázás közben . . . hus is. Máskor azonban csak egy csésze tea meg egy Én édes istenem! darabka kétszersült, semmi egyéb se érkezik. Tudná csak Anikó! . . . Ezt csak mégsem mondhatia^el az ő Anikójának. Julián közelebb hajol a tányérkához; érzi, hogy Anikó különben is igen nehezen egyezett bele, hogy ennie kellene valamit, hiszen oly erőtlen, s az éjszaka még Julián a farsangi estélyekre zongorázni járjon. Félig büszke- oly hosszú, oly végtelenül hosszú. ség, félig féltékenység volt az, ami az ilyesmivel szemben Megizleli a hust, de ettől a hideg, ragadós vagdalékidegenkedéssel töltötte el. tól, amely a tortától még édes izt is kapott, egyszeriben — Muzsikálnod kell, mint valami kintornás ember- megundorodik. Alig birja lenyelni az első falatot . . . nek — mondogatta s félrebigygyesztette ajkát. Most különben az a legfőbb gondja, hogy a tortaJulián váltig magyarázgatta neki, hogy hiszen ez szeletet s a bonbonokat becsomagolhassa. Zsebében minelvégre nem szégyen, mások is vállalkoznak rá, akik pedig dig akad e czélra papiros. szintén vele együtt végezték a konzervatóriumot. Meggyőző Anikó sohasem mulasztja el a frakk zsebébe beleerővel bizonyítgatta ezt, bár hangja erősen remegett, maga csusztatni a gondosan összehajtogatott tiszta ivet. is érezvén, hogy nehezére esik meghozni ezt az áldoz'atot. — Anikó tortájának — súgja hízelkedő hangon. De a szükség, a nyomor immár ott állt a küszöbön . . . Naivságában ugy vélekedik, hogy torta nélkül bál A zongora-órák ijesztő mértékben fogytak, mivel a zenét nem is eshetik. tanuló csemetéknek a napról-napra lezajló gyerek-bálok Julián óvatosan tekintget körül s pillantása a székeután inkább az alvás,, mintsem a billentyű verés művésze- ket rendezgető inas gőgös pillantásával találkozik. tét kellett gyakorolniok. Ez az erős, pirospozsgás, jól táplált ficzkó gúnyos Julián ilyenkor szinte kerüli nőcskéje tekintetét; sietve mosolygással nézi a szegény zongorást. tisztogatja a benzines posztódarabbal fakulékony frakkját, és Farkas szemet néz egymással ez a két ember, ez' a csöndes rezignáczióval nézi, forgatja sárguló nyakkendőjét. mások kényelme s mulatsága czéljából egy éjszaka tartaAnikó pedig kegyetlenkedő durczássággal fordul el tőle: mára egyformán szerződtetett s megfizetett két egyén. — Persze! Udvarolni fogsz a hölgyeknek! Tudom Az egyik bérbe adta lelke tehetségét, dévaj keringők s már . . . Érzem, mire fog ez vezetni . . . egyéb tánczok tüzét élesztvén amaz »isteni szikrával«, Mert elfogultságában Anikó vakon hiszi, hogy ez az estétől hajnalig, hogy homlokát hideg verejték lepi el . . . ő szikár, köhögős, szegény Juliánja az összes » hölgyek «- A másik rendelkezésre bocsájtja széles vállát, impozáns nek el fogja csavarni a fejét, hogy azok hálójukba fogják alakját, "szemtelen arrogancziáját s durva testi erejét. keríteni őt . . . Pár pillanatig nézik egymást és Julián irigyelni kezdi A hölgyek pedig csak mosolyognak, nevetgélnek, ezt az állatias külsejü ficzkót,- akinek a legpompásabb mulatnak, szórakozottan ringatják gyönyörűen fésült fejecs- egészségtől csak ugy duzzadoznak az izmai. kéjüket a legújabb keringő melódiájára, amely éppen a — Ha én oly erős volnék — gondolja — két hétig fülükbe csendül, s eszükbe sem jut, hogy amott a szalon is birnám a zongorázást egyfolytában . . . És Anikó szép hátterében magára hagyottan ül egy ember, akinek lesová- kis tavaszi kabátot vehetne magának s a házbér is le nyodott, fáradt keze alig birja már a munkát. volna fizetve . . . Dé gondolkodásának fonala hirtelen megszakad. * Mit is mondok majd ma neki ? . . . Miféle fogásokat is eszeljek ki? . . . Vagdalt hus . . . Torta . . . Ennyit Pelagia kisasszony, aki a háztartást vezeti, végül már tudok . . . De hát még valamit, még valamit . . . sietve ad a fölbérelt inas kezébe egy tányérkát, amin Idegesen kap a homlokához. valami vagdalt húsféle, egy szelet torta s egy kis czuk— Még valamit! — mondja félhangosan. Az inas rozott gyümölcs foglal egymás hegyiben helyet. megütközötten kapja föl fejét: — Vidd oda annak az izének. — Még valamit ? . . . Ugyan mit ? — dörmögi kifelé A szalon felé mutat. menet. — Ami kijárt, behoztam . . . Van ugyan még Az inas megy már, de Pelagia kisasszony vissza- mayonnaise és őzpecsenye, de csak az uraságok számára. szólítja : • Julián kimeredő szemmel néz utána. — Ne! Még ezt is . . . — Mayonnaise . . . vagdalt hus . . . őzpecsenye — Két bonbont tesz a tányérkara. suttogja bágyadtan — jó, hogy megtudtam, csak el ne — Bizonyára éhes a szegény! — mondja jólelkűen. feledném . . . oly különösen zavarodik ma össze minden a Pelagia kisasszony igen jószivü teremtés, aztán meg fejemben . . . maga is szeret jót és sokat enni. Visszaül a zongorához és nagyot lélekzik. Az inas vállat von.- Ő persze csöppet sem éhes, Arcza halott-halvány s halántéka gyötrelmesen tüzel; mivel már eleve jól megtömte magát odakünn, s kaviárt — Különös! -Valóban különös — gondolja — ugyan is vagy fél bödönnyit evett. mi lelt engem? . . . istenem, mi bajom? 2

334Hirtelen fölugrik. — Ah, a torta . . . A tortáról már csaknem megfeledkezett. Előhúzza zsebéből a papirost, a puha, málékony szeletet gyorsan belegöngyöli, s kopott czilindere alá rejtvén a csomagot, megint helyére ül. S u g y ül ott jó sokáig mozdulatlanul. Egyszerre összerezzen, mert parancsoló kiáltás hangzik az ajtó felől: — Valami rnazurt! É s szikár ujjai alatt fölzendül a mazur-melódia; tánczos párokkal telik meg a szalon, uszályok suhogása, dévaj nevetgélés, zsongó terefere, púder- és ibolya-illat bóditó összevisszaságban hullámzik mindenfelé. Csupa vígság, frisseség, féktelenkedés. Sziláján forognak a párok, összekeverednek s újra szerteválnak. A nők fején a szalagés a tolldisz lepkeszárny módjára libben-csappan, amint szökve, suhanva keringnek köröskörül. A mazur immár keringőbe ment át s érzékies mámor ragadja magával a boldog tánczolókat. Valami spanyol hevességű keringő-zene ez, mely csodás tüzü fekete szemekről s kasztagnettát pörgető lágy kezekről regél . . . Julián lázas önkívületben játsza ezt a dalt; szeme lehunyva, válla olykor-olykor görcsösen rándul egyet . . . Igen, igen 1 Az ő kompozicziója ez, u g y szülemlett lelkéből egykor, akkor, midőn még boldogságról, dicsőségről s függetlenségről álmodott. S ez a bűvös melódia, melyen ő egykor szivének egész hevével csüggött, most csak arra való, hogy ütemes mozgásba, ostoba keringésbe sodorjon néhány mulatozó párt, akik előtte most nem is embereknek, hanem csak ide-oda ránczigált báboknak rémlenek. Hirtelen két nagy könnycsepp buggyan ki szeméből s amint pilláit összeszoritja s a forró nedvesség alászivárog sápadt arczán, lassan-lassan valami szelid bágyadás árad végig testén. A zongora egyre halkabban, egyre lassúbb ütemben szól remegő ujjai alatt . . . E g y fiatal ur, a maitre de plaisir, izgatottan rohan hozzá: — De hiszen ön elalszik itt! — mondja dühösen — rajta hát, vigabban, szaporábban! A két könycsepp a sápadt arczról leperren a fehér billentyü-sorra. — Igen, uram . . . Vigabban, szaporábban . . . — ismétli Julián keserűn mosolyogva; és minden erejét összeszedve ismét játszani kezd.É s a suhanó párok szinte eszelősen tánczolnak tovább. . . . Már reggel van, mikor Julián hazavetődik s a hálószobába lép. Szürke téli világosság van a kis szobában, az egyszerű bútorzat oly fakónak látszik. Az ágyak fölött aranyrámás szentképek; az egyik almáriomon horgolt takaró és apró csecsebecsék. A sarokban kis toilett-asztalka áll; hajporos doboz, kis szelencze cold-cream és egy üveg eau de Cologne hivalkodik rajta. Az ablak deszkáján lilaszinü jáczint s egy szomorú, magányos kanári madár . . . Julián alig birt már hazavánszorogni. Egész testében reszket és hideg verejték ütközik ki rajta. Benyitván az ajtón, majdnem összeroskadt; ugy érezte, hogy ájulás környékezi. Mégis szerencsésen beért a szobába s most ott áll kis feleségének az ágya mellett; baljával jó erősen meg kell kapaszkodnia az á g y fejében, mig jobbjával előhúzza zsebéből a tortás csomagocskát és a kotillon-csillagot, amit a bál után az előszobában talált. Anikó már nem alszik.

Arcza oly rózsás, aranyhaja dus hullámokban hull alá halántékán, ugy ül ágyában, szétnyitó inge fodrát fogván. Kissé elbiggyeszti ajkát, mint a gyermek, ha álmából hirtelen fölriad. — Nos, hogy mulattál ? — kérdi, csak félig nyitván föl szemét. Julián nem felel. Arcza halotthalvány, ajka görcsösen szorul össze. Mellében s fejében — u g y érzi — valami különös üresség tátong . . . É s lába alól mintha kiesnék a palló. — Tortát Anikónak! . . . — kényeskedik a nőcske és hátradőlvén az ágyon kinyújtott karral, kapkodó kézzel nyul a levegőbe. A kis csomag kihull Julián kezéből s az ágytakaróra esik. Anikó ösztönszerűen nyul utána s megtapogatja. Ajkára elégedett mosoly ül. •• ' — Helyes, köszönöm — mondja örvendezve — no és aztán még mit lakomáz . . i Torkán akadt a szó; Julián e pillanatban előrebukott, elterült a földön s a téli reggel sápadt világosságában mozdulatlanul, mereven feküdt. Verejtékes haja rácsapzott homlokára, melyen zöldessárga sávok húzódnak végig, mint a halottakén. Anikó rémülten ugrik ki az ágyból, félredobja a tortaszeletet s megdöbbenve mereszti szemét az urára, akinek arcza oly fehér mint a fal. — Julián, Julián! — kiáltja, — ugy-e látod, megárt a nagy mulatozás, mért is ittál annyit ?! . . . Kelj föl! . . . Kelj föl hát . . . Óh, te én könnyelműségem! . . . De Julián mozdulatlan marad. Félig lehunyt pillái alól ijesztőén csillog elő s mered a semmiségbe megüvegesedett szeme.

Krónika III. Az e l e f á n t

dalaiból.

1. Szülőföldem a m a Sziám, Melynek nagyszerű királya, " A kiváló Chulalongkorn Összejárta Európát. S a helybéli fejedelmek Barátságát megtalálva, Egy-egy elefántot küldött Ennek is, meg annak is. Némelyiknek igazándit, Másoknak csak rendjelecskét — í g y sodort Schönbrunnba engem Végzetem rideg szele. S onnan — oh, a sors szeszélye! Ismét Budapestre jöttem, Budapesti állatkertbe U j a b b adomány gyanánt. Oh, az élet szörnyű furcsa, Sohse hittem volna kérem, Hogy Sziám és Budapest közt A kapocs majd én leszek.

—

335 S szürke bőrömön keresztül Két nagy ország büszke népe Nagyszerű és törhetetlen Barátságban egyesül. Államférfi hogyha volnék, Megbecsülném: horderőre Mennyit ér e nagy barátság ? — De csak elefánt vagyok. Elefánt, akit a végzet Ugy sodor a Sziam-SchönbrunnBudapesti vonalon, mint Őszi szél a levelet.

4. Én nem tudom, miért, miért nem, (Beismerem, bolond dolog) A honvágy elfog néha-néha S a nagy Sziámra gondolok. Az állatőr, ki felügyel rám Gyanítja, hogy min jár eszem, Amig a nyájas napsugárban Pompás ebédem étkezem. S vigasztalón fülembe s ú g j a : »Hogy idejöttél sohse bánd, Itt megtalálod Ázsiádat Te szomorú kis elefánt!«

Incubus. 2.

Hogy megérkeztem Budapestre, Meg is bámultak módfelett, Tolongás volt az utczasarkon És körülöttem csődület.

Krónika IV. A szegény bosnyákokról. — máj. 25.

A polgármesterek fogadtak Megérkezésem reggelén S az ablakokból büszke delnők Kendőt lobogtattak felém. S azt irta rólam minden újság ' Vezérczikkébe, melegen: »Világváros lesz Budapestünk, Megjött az első idegen!«

3.

S mert jelenlétem oly nagy port ver, Hát eljött hozzám egy reporter. Egy interjúval állt elé, Hogy szinte szédültem belé. Legelső sorban azt kérdezte: »Örömmel jött-e Budapestre?« • S mert nincs miköztünk egy se bamba, Én csak feleltem egy huzamba. Hogy édes itten a bilincs S hogy a Dunának párja nincs. Hogy kitűnő a kövezet S itt élni, halni élvezet. Hogy a magyar bor elsőrangú S hogy Fedák Sári bájos hangú. Beszéltem néki errül-arrul, Az oly lovagias magyarrul, Ahogy beszélni tudniillik Egy müveit elefántnak illik, Aki, mint külföldi jeles •Egy interjúra érdemes.

Midőn az irredentista oláhokat nem fogadta az udvar, mert a magyar kormány megkerülésével akartak panaszkodni : akkor azt igen igazságos visszautasításnak mondta a sajtó. Midőn a herczegovinai mohamedánok nem kapnak audiencziát, mert a szerajevói kormány megkerülésével akarnak panaszkodni: akkor ennek az igazságosságába már nem tud belenyugodni a sajtó. Az okkupált tartományok mohamedánjai, e valóságos műtörökök, akikben egy csepp thuráni vér nélkül, csak a véletlenül felvett iszlám s a fekete kávé szeretete, s egy sötét meggyszinü fez mutatja az igazhivüséget, — két hét óta a magyar fővárosban járnak, meghajolnak a VIII-ik rangosztályu udvari fullajtárok előtt, s jelenlétük vezérczikk-théma. Csudálatos érdeklődés ! Ezek a boszniai herczegovinai mohamedánok, akiknek ősei a kulturális hitehagyás súlyos nemét követték el, mert vallást, fajt, nemzetet és hazát megtagadni, nem nagyobb hitelhagyás, mint levetni a failturképességet: ezek a latin eszszencziával kevert pezsgő jugoszlávok, akiknek szellemi gyarapodását és európai hivatását folytonos rabságban tartja a magoktól felvett békó, a mohamedánus vallás: Magyarország szimpátiáihoz fordultak, hogy ez az ország most segitsen nekik egy kissé szorosabbra kovácsolni a csuklópereczet, amelyet tágitani szeretne — kicsoda ? Természetesen Kállay Bénjámin. Mert világos, hogy akire csak valóságos vagy tiszteletbeli törökök panaszkodnak ma, az mindig Kállay Béni. Ezelőtt szerettük, most egyszerre nem szeretjük többé, hogy micsoda intrikák következtében, — azt a jó Isten tudja. S a panaszos mohamedánok baja végigviharzott újságon, szemlén, hetilapon, és Kállayt merész lovaglásában megállítani szeretnők, mert zöld-csizma van a lábán, vagyis a próféta szent szinében gázol, mint Zülfikár a »Törökvilág Magyarországon«-ban. Az kétségkívül egyik legszomorúbb hivatása volna a magyar nemzetnek, ha a saját lelkesedését komolyan arra használná fel, hogy Ázsiának Európában való állandó fenmaradását segitse elő. E g y e s publiczistáinkról, akik tűzzel hirdették, hogy fogjunk kezet a bosniai törökkel, 2*

336nem is tudjuk, hogy honnan meritik ezt a nagy tüzelést; de általában reméljük, hogy az egész u j külpolitikai viszonylat nem is komolyabb, mintha Magyar László vette volna kombináczióba. A törököt szeretni s közjogi fúziót csinálni vele, ez nem is lehet más, csak lappália. E z eszmének anynyi a maradandósága, mint mikor 1877-ben egy őzbég dervisfőnök megáldotta a magyar nemzetet a Kálvin-téri templom küszöbéről. De maradandó benne az, hogy Kállay Béni és rendszere megtámadható a révén, miután neki bűne, hogy mindazon aktiv államférfiatok között, akik a trón körül élnek, ő a legnagyobb kaliberű. Holott, valamint a Metternich Ausztriáját csak a Metternich rendszerével lehetett föntartani, u g y a Kállay Boszniáját is csak az ő szisztémája mentheti meg a jövőnek. Ez a Bosznia ugyanis nem pusztán ama zöld várfokokban, selymes dohányban és olcsó pulykákban bővelkedő ország, amelyet érdemes gazdasági és világforgalmi okokból megszerezni; s Szerajevo városnak nemcsak azért adnak az osztrák és a magyar bankok milliónyi kölcsönöket, hogy a mórstilü u j konakok körül béke honoljon. A szerzett tartományba fektetett tőke és vasúti sin, a ter.melőknek adott kedvezmények s némely analfabéta bégek mellén a harmadosztályú vaskoronarend, tartalmasabb czélt követ, mint amenynyit maga a béke eszméje foglalhat magában, e szép, de lassan produkáló fogalom. Bosznia és Herczegovinának a katholikus . délszláv tartományok szomszédságában, Horvátország, Dalmáezia és Isztria közelében, ezekhez az országokhoz kell hozzáaszszimilálódnia. S midőn én a világ leglustább vándorkereskedőjénék, Salajbég Izmailovicsnak, aki itt rezes csibukot és meggyfapipaszárat árul az utczán, csúfondárosan azt mondom, h o g y : komsia, titeket már divatositottak, akkor bizonyára nem arra gondolok, hogy odelenn beretvált hófrátok terjesztik a szent jozefinizmust, — hanem mondani akarom azt, hogy a boszniai szlávok közt becsületesen felütötte, a fejét a katholikus ellenreformáczió. Bosznia tudniillik, mint az imént jeleztük, nem a közgazdasági mustármag, amelyből a szaloniki-i világforgalom terebélyfája fog kinőni, hanem igenis, a szent római mustármag, amely, ha kinő, széles koronáját oda fogja dugni, ahol az orthodox pánszláv bokrok már majdnem összeértek. E z a királyság .magva és gyökere a monarchia harmadik testvértársának, a katholikus délszláv királyságnak, amelynek első lélegzetvételére hanyatt fog esni az orosz birodalmi kanczellár s földhöz vágja az ötös kubáját a montenegrói külügyminiszter. E z az ország tehát nem válhatik sem orthodox-keletivé sem törökké, s mivel a politikai eszmék harczában nem szabad fegyverszünetnek lenni, világos, hogy ott, ahol nem lehet portálni a törököt és orthodoxot, ott az okos államférfi nyomást fog gyakorolni a törökre és orthodoxra. Kállay nak persze nem épp ebből világlik ki a genialitása, hiszen ugyanezt cselekedték már Bismarck is s az angolszász államférfiak nyolczszáz év óta,. — de aztán semmiféle bűne sem világlik ki ebből Kállaynak. Mert ami nála nem éppen eredeti, az érdemnek még mindig megmarad s megmarad bölcsességmérőnek. S ha ő valamely meszszeeső, de fontos politikai czél érdekében bizonyos fokig elvközösségben van Stadlerrel ..és

Stroszmayerrel: ezt ő először is nem mint magyar ember teszi s nem a magyar nemzeti politika szempontjából teszi s másodszor csak azért van elvközösségben Stadlerrel és Stroszmayerrel, mert különben elvközösségben kellene lennie Nikitával s a szerajevói orosz konzullal, vagy a nagyvezérrel. S végre, aki egy nem alkotmányos idegen országot kormányoz s ezt Bécsből teszi, s aki ezt oly alapos szlávonómiával cselekszi, mint módjában van a legjobb délszláv história szerzőjének, az tudja, miért kell előbb katholikussá tenni Boszniát, hogy aztán más valami legyen belőle. Az ilyen Bosznia minden liberális magyarnak is kedvesebb szomszédság volna, mint az a másik, amely a Kállay-féle politikai rendszer nélkül okvetlenül megnő odalenn: tudniillik az orthodox délszláv császárság szive középpontja. Minek szeretjük hát a törököt s általában minden deputácziót, mohamedánt vagy orthodoxot, aki panaszkodni jő Boszniából; s minek nevezzük Kállayt dalai lámának és főbasának? Azért, mert az izlám vagy a keleti egyház közelebb áll hozzánk, mint egy minket nem érintő katholizálás ? Vagy azért, mert nem tetszik a Kállay polit i k á j a ? ! . . Dehogy. Az izlám és az orosz czár messze van tőlünk s a mi Kállayn nem tetszik, az nem a politika, hanem a politikus. Ennek a politikusnak az alkotmányos érzékét kell illő sötétséggel bemutatni, innen a nagy nyilazás a nemes v a d r a : hasonló hajtóvadászatokra két esztendő óta igén alkalmas a haza^ pagony. A török deputáczió tehát nyugodtan haza vonulhat s szent mosakodásai közepette elgondolhatja, hogy itt nem magukért szerették őket, hanem Kállayért. Jó különben, hogy mindig két különböző dolog marad a heczcz és a közvélemény. Tetétlen.

Pillangó. Irta:

CSEHOV.

A bűbájos Vanda, vagy igazolványa szerint Nasztaszszia Kanavkina hajadon, kikerülvén a kórházból, oly kegyetlenül kedvezőtlen helyzetben vala, amilyenben még -sohasem leledzett: hajléktalanul, egy árva kopek nélkül, u g y állt az utczán s azon töprengett, hogy most már mit is lehessen kezdeni. Első utja a zálogházba vitte, egyetlen ékszerét, türkiszköves gyűrűjét minden tétovázás nélkül zálogosította el. E g y rubelt kapott rá, de hát — édes istenem — mit vehessen magának az ember egy rubelért? Ily hitvány összegen se divatos zsakett, se magas kalap, se pillangós czipellő nem kapható, már pedig e dolgok nélkül nem élet az élet. Ugy rémlett neki, hogy nemcsak az emberek, de a lovak és a kutyák is inind csak őt nézik, szörnyen csodálkozván, hogy ime, az ő ruhája most oly egyszerű, sőt majdnem ütött-kopott. Folyton csak toalettjére gondolt, mig ellenben az a kérdés, hogy mit fog enni s hol fogja fejét álomra hajtani, legkevésbbé sem nyugtalanította. — Találkoznám csak valami ismerős úrral —• gondolta — hogy egy kis pénzt kérhetnék tőle, hiszen egyik sem tagadná meg, annyi bizonyos . . . De egyetlen ismerős úrral sem találkozott. Este könnyű volna összeakadni velők. a »Renaissance«-ban,

337•csakhogy oda őt ily egyszerű ruhában s kalap nélkül be sem eresztenék. Mit lehessen kezdeni? Hosszas töprengés után, amikor a sétálásba, üldögélésbe és fejtörésbe már teljesen belefáradt, rászánta magát Vanda az utolsó kisérletre: elhatározta, hogy valamelyik ismerős urat egyszerűen a lakásán fogja fölkeresni, hogy tőle pénzt kérjen. — Vájjon melyikhez is menjek? — fontolgatta — a Nikihez nem lehet. . . Házasember . . . A . vörös kis öreg most a hivatalában ül . . . Finkel fogorvos jutott az eszébe, valami kikeresztelkedett zsidó, akitől ugy három hónap előtt eléggé csinos karkötőt kapott, s akit akkoriban a »Német Club« egyik agglegényestélyén egy pohár borral csupa kedélyeskedésből fejen öntött. Vanda szörnyen örült, hogy ez a Finkel most az eszébe jutott. — .Bizonyos, hogy.adni fog — gondolta, az orvos lakása felé sietve — csak otthon találjam . . . És ha nem akarna adni, hát leverem az összes lámpáit . . . Az orvos háza elé érvén már el is készült tervével: kaczagva fog fölröppenni a lépcsőn, be, egyenest az orvos szobájába, ott majd egy karosszékbe; veti magát s minden bővebb indokolás nélkül kér tőle huszonöt rubelt . . . . De amint a csengettyű után nyúlt, ugy érezte, hogy ez a terv egyszerre semmivé zsugorodik. Hirtelen — ami eddig sohasem esett meg vele — különös félelem fogta el. Merész és szemtelen csak duhajkodó társaságban tudott lenni, most, ily egyszerű ruhában s közönséges kéregető szerepre kárhoztatva, amikor még az is megeshetik, hogy fogadni sem fogják, fölötte bátortalannak és alázatosnak érezte magát. — El is felejtett már talán — gondolta, s nem mert becsöngetni. — S hogyan is lépek majd eléje ily szörnyű ruhában ? Mint valami koldusnő, vagy kézművesasszony . . . Némi tétovázás után mégis csöngetett. Belülről léptek koezogása hallatszott. Jött a kapus. — Itthon van a doktor ur? .— kérdezte s legjobban szerette volna, ha a kapus nem-mel felel. De az szó nélkül vezette az előszobába s lesegítette köpenyegét. Vanda ámulva nézte a diszes lépcsőházat, de a nagy fényűzés közepett első sorban egy nagy tükrön akadt meg a szeme; ijedten nézett bele, — hát valóban ő volna ott az az elzüllött alak, akin se divatos zsakett, se magas kalap, se pillangós czipellő . . . Oly különösnek rémlett neki, hogy most e szegényes ruházatban, amikor olyan a külseje, mint valami mosónőé vagy varróleányé, . szégyenkezni tud, s nincs benne se merészség, se szemtelenség, sőt gondolatában már nem is Vandának, hanem egyszerűen ugy, mint valamikor régen, csak -Nasztja Kanavkinának nevezi magát . . . — Tessék — szólt a szobaleány, az orvos műtermébe vezetvén őt, — a doktor ur azonnal itt lesz, tessék helyet foglalni. . Vanda fáradtan roskadt egy puha karosszékbe. — Eh, azt fogom neki mondani, hogy csak ugy kölcsönképpen — gondolta — elvégre ez egészen tisztességes dolog, hisz jó ismerősök vagyunk. Csak ez a szobalány ne maradna itt. A szobalány előtt mégis kellemetlen . v o l n a . . . . Mi az ördögnek is áll itt ez a lány! Néhány perez multán nyílt az ajtó, s belépett Finkel ur, egy magas, fekete zsidó, pirospozsgás és szürke szemű. Orczája, hasa, vastag ezombja mind csupa jóllakottság és visszataszító önteltség vala. A »Renaissance«-ban és a »Német-Klub«-ban rendszerint már csak mámorosan fordult meg a doktor u r ; sokat költött ilyenkor a »hölgyekre« s eltűrte, minden tréfájukat; igy például amikor Vanda egy

pohár borral fejenöntötte volt, ő csak mosolygott s ujjával csak ugy hamiskásan fenyegette meg. Most azonban rosszkedvűnek és álmosnak látszott, fontoskodón rideg tekintettel nézett maga elé, akárcsak valami hivatalos közeg és nagy buzgalommal rágott valamit. — Mivel lehetek szolgálatára? — kérdezte, anélkül, hogy vendégére rátekintene. Vanda zavarodottan nézett hol a szobaleányra, hol Finkel úrra, aki nyilván nem ismeri már, és mélyen elpirult. — Mivel lehetek szolgálatára ? — ismételte a fogorvos, ezúttal már kissé ingerülten. — A . . . a fogam . . . fáj — dadogta Vanda. — Persze hogy persze . . . Melyik ? Hol ? Vandának hirtelen eszébe jutott, hogy az egyik foga csakugyan hibás. — Alul, a jobb oldalon — mondta bágyadt hangon. — Hm, nyissa föl a száját . . . Finkel ur összeránczolta a homlokát s lélekzetét • megtartóztatva vizsgálni kezdte az odvas fogat. — Fáj-e most ? — kérdezte valami hegyes vassal kotorászva a fogüregben ide-oda. — Fáj — füllentett Vanda. — Szólhatnék csak neki arról a szupéról — gondolta — bizonyára megösmerne rögtön . .'. De hát ez a szobaleány! Mit is akar ez itt! Finkel ur most hirtelen szuszogni kezdett, csaknem beleszuszogott a szájába Vandának s fontoskodva szólt: — Nem tanácsolom, hogy plombáltassa, ez a fog már igy is ugy is hasznavehetetlen. Miután a fogat újból megpiszkálta s a foghust dohányos ujjaival megtapogatta, ismét megtartóztatván lélekzetét, valami hideg eszközzel nyúlt Vandának a szájába. Vanda hirtelen iszonyú fájdalmat érzett, fölsikoltott, s karon ragadta Finkelt. — Semmi, semmi — szólt az egykedvűen — mit ijedezik ugy, ennek a fognak már ugy sem vette volna hasznát, egy kis hősiesség sohsem árt. S dohányos ujjaival odatartotta Vandának a szeme elé a kihúzott fogat; a szobaleány fürgén nyújtotta a csészét. — Odahaza majd tessék hideg vizzel öblögetni, — mondta Finkel — s a vérzés teljesen eláll. Oly módon állt ott Vanda előtt, mint aki türelmesen várja, hogy végre kotródjék előle az ember s' hagyja őt jól megérdemelt, békés nyugalmában. — Adjő — szólt Vanda az ajtónak tartva. — Hm! . . . Hát a fizetség ? — kérdezte Finkel ur elmosolyodva. — Ah, csakugyan — sóhajtott föl Vanda. Fülig pirult és sietve oda adta a vastag doktornak a rubelt, amit türkiszes gyűrűjéért kapott. Az utczára érve most még inkább röstelkedett mint előbb, de most már nem a szegénységét szégyelte. Eszébe sem jutott, hogy nincs magas kalapja, divatos zsakettje. Csak ' ment, ment előre az utczák során, köpte a vért, s minden egyes vérfolt az életéről beszélt neki, az ő nehéz és. rossz életéről, a gyalázatokról s keserűségekről, amik érték s amik holnap is, a jövő héten is, és igy évről-évre egész életén, mindhalálig fogják érni még. — Óh, beh iszonyú ez! — suttogta — istenem, beh iszonyú! Egyébként másnap már ott volt a »Renaissance«ban és kiváló jókedvvel ropta a tánezot. Óriási piros kalap volt a fején; divatos zsakettje, pillangós czipellője közfeltünést keltettek, s vacsorára valami fiatal kazáni kereskedőnek a vendége volt.

338-

INNEN-ONNAN. F ó n a g y Józsefné. Az ebkiállitásról lapunk egy másik czikke emlékezik meg, itt ösmertessük néhány szóval Fónagy Józsefnét, Magyarországnak kétségtelenül legelső kutyabarát aszszonyát. Mint tetszik tudni, a kiállításban ő is részt vett, mi több Gyurka, amelyet mai képünk szintén reprodukál, foxterrier társai között az első dijat kapta. A vadászat férfias passzió: erős lélek, jó idegek és temperamentum kellenek hozzá. Fónagy Józsefné erről tett tanúbizonyságot, mikor fehér k u t y á j a a koszorút hazaapportirozta. A serlegnél vagy ezüst pálczánál bizonynyal ennek örülhet leginkább, mert ha az ember idegei kapnak prémiumot, annak a bizottságnak nem lehet eléggé hálát mondani. Fónagy Józsefné a társadalomnak egyik ösmert, bájos és igen szimpatikus tagja, akit nem az ebkiállitás ötlete tett népszerűvé. Igazi m a g y a r úriasszony, a természetnek és az erdőnek barátja, aki mintául szolgálhat asszonyainknak e bölcs élet utain. Ha sok uri hölgy kapna prémiumot a maga foxterrierjével, akkor az idegorvosok és szanatóriumok hamarosan csődöt mondhatnának. Az asszonyaink csupa kemény idegzetű, egészséges Dianák volnának.

választanák m e g ? ! Lesz az olasz parlamentben a k á r h á n y Paprika Jancsi, aki se intelligencziára, se komolyságra, se tekintélyre nem igen vetekedhetik Novellivel. Szóval, m a g á b a n a dologban, nem lesz semmi rendkívüli; megesett már efféle másutt is, nálunk is. Coquelin, Gambetta barátja, egy időben komolyan gondolt rá, hogy megválasztatja m a g á t ; a mi Egressy Gáborunk pedig valósággal föllépett ebben a szerepben. A Novelli esetében csak az az érdekes, hogy vajon kinek és mért jutott eszébe ez a jelöltség? Olyan szegény már a szép Itália, hogy ha valaki egy kis pénzt játszik össze az idegenben,, ez a vagyon már szemet szúr az éhező korteseknek ?! V a g y a Banca Romana óta nincs többé, aki nem inkompatibilis, s nem tagja semmiféle felügyelő-bizottságnak — csak éppen a szinészek között ?! A k u t y a alighanem itt valahöl van eltemetve-; vagy az egyik, vagy a másik, talán mind a ' kettő igaz. Majd megtudjuk, ha halljuk, hogy a másik hires Ermete: Zacconi is forgalomba hozott egy kis pénzt valamelyik szegény kerületben, v a g y ha Novelli képviselő ur újra ellátogat hozzánk s ilyen névjegygyei jelenik meg vendégszerető körünkben:

ERMETE NOVELLI képviselő,

¿S A r t i s t á k . Szombaton, vasárnap az artisták zászlót avattak. Innen tudta meg a világ, hogy van egy Budapesti Artista Egyesület. Csodálatos egy jelenség ez. Artista azt jelenti, hogy nem művész és össze nem tévesztendő vele. Külföldön az artisták alatt tornászokat, czirkuszosokat, halembereket, tüzkirálynőkot, műlovasokat, equllibristákat és egyebeket értenek, minálunk chanteuse-öket. És ez éppen nevezetes ebben a budapesti artista egyesületben. Jó egynehány éve, hogy a sajtó irtóháborút indított a zengerájok ellen, a legmegrögzöttebb etablissementok bele is buktak. Megbukott a Kék macska, az Imperiál, az Oroszi mulató, a Párizsi mulató, bukófélben volt a Somossy orfeum is. Ezek mind immorális, germanizáló fészkek s a sajtó diadalmaskodott, hogy megtörte az erkölcstelenséget és a germán mételyt. Az erkölcs és m a g y a r s á g ez irtó h a d j á r a t a közepette pedig megalakult a Budapesti Artisták Egyesülete, mely egyre gyarapodott és bizonyos tekintélyre is tett szert. Denique mégsem győzött az erkölcs és nem hódított a magyarság, mert hogy a kávéházi muzsa-tanyákon az eddiginél többet izetlenkednek' magyarul, ez csak szomorú eredmény. Nem az artista lett magyarrá, hanem a m a g y a r lett erkölcstelenebbé. Az artisták pedig egyesületükben osztálylyá szervezkedtek és érdekeiken 'őrködnek. Feltétlen joguk van hozzá, mert csak a kegyetlen közérdek vetheti őket meg és törekedhetik a kipusztitásukra, m a g u k b a n ők is az életért küzködő szegény emberek, akik a helyzetükön lendíteni akarnak.

S Novelli k é p v i s e l ő lesz. Ermete Novellit, a kitűnő olasz színművészt, valahol délen, hol a nép szegény s a kerület olcsó, fölléptették képviselő-jelöltnek, s ha hihetünk az odavaló újságok tipelésének, meg is fogják választani. Mért ne választanák m e g ! ? V a n n a k képviselők, akik nagyobb komédiások Novellinél, s ott, ahol mindenkiben van egy pár csepp pojácza-vér, a színész is bátran képviselhet egy-egy szerényebb kerületet. Elvégre a többi képviselőt is csak azért választják, h o g y : szavaljanak, s kétségtelen, hogy Novelli jobban fog szavalni a kliens nélkül maradt ügyvédnél, meg az előfizető nélkül való újságkiadónál. Bizonyosak lehetünk benne, hogy Novelli, ha ki tudott tűnni a szinészek között, be fog válni képviselőnek is, amint hogy még sohase találkozott ember, aki erre az életpá-' lyára alkalmatlannak bizonyult volna. A mandátum különben se összeférhetetlen a színjátszással. Este az ember eljátszsza Don Pietro Carusot, s megfogja a sziveket; délelőtt az értelemhez szól, s beszédet mond a szeszadó-javaslat mellett. Miért ne

a palermói patkógyár

igazgatósági

nöke, a messzinai kő-olaj felügyelő-bizottsági tagja gőzmalom

r.-t.

finomitó s

az

elr.-t.

Ofélia-

igazgató-jogtanácsosa.

© Adams. Élt-e valaha angol, aki több éljen-1 hallott volna, mint Adams, a derék Bob, aki ha pihen, Újpesten üdül ? Nem, angol még nem hallott több éljen-1, gyakoribb és kövérebb éljen-eket, se a ravasz Smith, se Coates, a vaskezü, nem Martin, a róka, s nem Busby, a hű. Ahányszor a derék Bob elsőnek haladt el a birói páholy előtt — és több év folyamán igen sokszor cselekedte ezt — olyan éljenek hangzottak fel a városligetben, hogy • a levegő reszketett bele, s a ló verseny tér mellett elszáguldó lokomotivok majdnem megbokrosodtak. A derék Bob egykor olyan népszerűségnek örvendett, mint ma Széli K á l m á n ; neve jogot, törvényt és igazságot jelentett, mert lóversenyen a jog, törvény és igazság az, hogy az a ló jöjjön be, amelyikre tettünk. S a derék Bob oly sürün, oly művészi ügyességgel kormányozta be azokat az állatokat, amelyek reményeinket vittek m a g u k k a l ! De nagy is volt a tekintélye; kedvencze vala kicsinek és nagynak, nemcsak a férfiaknak, hanem az aggoknak, a nőknek és a gyermekeknek is. Mit m o n d j u n k ? Ő volt az egyetlen angol, akinek Budapest még a búrokat is megbocsátotta. Éd a derék Bob melegen viszonozta érzelmeinket. Téli pihenő idején Újpesten telepedett le, vasárnaponkínt magyar nadrágban járt, belépett a függetlenségikörbe, s fiát Bendegúznak kereszteltette. Már azt hittük, hogy mindenha ez marad az ő második hazája, s élénkebb képzeletű lóbarátok azt tipelték, hogy a derék Bob, mint nyugalomba vonult trainer, tagja lesz Újpest képviselő-testületének, ha csak fel nem lép függetlenségi és negyvennyolczas követjelöltnek, amely esetben megválasztatása több, mint bizonyos . . . De mi volt megirva a sors könyvében ? A sors könyvében az volt megírva, hogy egy pár ló elkezdjen köhögni, s ez a kis kehesség egy hét alatt megölte a tiz éves népszerűséget. A versenyek megkezdődtek, Metcalf, az ellenséges trainer, turf-nyelven szólva: »készen hozta ki lovait« (bizonyára az ölében), harangjelzés, finish . . . és Adams, a nagy Adams sehol se volt köhögős lovaival! Mért ecseteinők hosszan az utolsó felvonást ? A harmadik versenynapon Bobot, a derék Bobot háromszor kifütyülték, a negyediktől fogva abczugolták és pisszegték mihelyt megjelent, az utolsón meg a k a r t á k linchelni.

339Ha a versenyek még egy hétig tartanak, a főkapitány nem állhatott volna jót a derék Bob életéért! íme, á népkegy! Miltiades és Coriolanus után Róbert Adams is szomorúan "tapasztalhatta, hogy homokra épit, aki a nép kegyében bizik, de mivel nem dőlhetett kardjába, a derék Bob beérte azzal, hogy keserűen mosolygott. Fel Bécsbe! Most ott szól a harang. E g y legendának vége, s a tiz esztendős dicsőségből nem maradt egyéb emlékeztető, csak egy fél esztendős angol fiúcska, aki majdan, h a megnő, szép o lábaival ezt a különös nevet fogja körülhordozni a n a g y v i l á g b a n : Adams Bendegúz. * *

*

• Az a n y a i sziv. A Népszínház kulisszái mögött több anya beszélget. 1. anya: Azt mondják, hogy Küry-mama tudja öltöztetni a leányát. Micsoda ráfogás! Én bizony nem engedem meg a kicsikémnek, hogy a kosztümje alatt egyebet is hordjon egy puszta trikónál. 2. anya: Ujabban az igazgató ki a k a r j a üldözni a szivecskémet. Megtiltotta, hogy, amikor a leányom öltözködik és vetkőzik, idegenek bemenjenek ' a garderobejába. Ha ez az intrika még sokáig tart, fölmondunk. 3. anya: Annak a Makainak is még megmosom a fejét. Miért akar ő a leányom szerepeiben minden franczia pikantériát finoman kifejezni? A leányom azért is kimondja a legerősebb szót. A színház végre sem kolostor. 4. anya: Valaki fölbujthatta a kritikusokat. írnak a leányom csinos bokájáról, lábikrájáról és harisnyakötőjéről, de azután nem mennek tovább és a szegény madaram többi formáit elhallgatják. A d j á k a szemérmeseket. Oh, mennyit is kell szenvednie a Népszínházban egy a n y á n a k !• *

*

*

6 K n e i p - k u r a . Ami egészséges, az embernek hasznos és. más embernek nem árt, az tilos nem lehet. A Knéipolásról sokan tartják, hogy az egészségre hasznos, bizonyos; hogy senkinek se árt vele az ember, sokan javasolják, semmi se tiltja, mégis konfliktus támadt miatta a beszterczei városházán. A beszterczei városi ügyész ugyanis lelkes hive a Kneip Sebestyén kúrájának. Kneip-kávét iszik, Kneip-féle diéta szerint étkezik ' é s Kneip-czipőkben jár. A Kneip-kávéról nem szólok, mert nem ismerem, de a Kneip-czipőről tudvalevő, hogy -egészen • olyan, mint a Trylbié az első felvonásban. Magyarul — mezitlábnak hivják. Miután pedig á beszterczei ügyész nem olyan Schöberl-ember aki nappal más és este más, hanem talpig férfiú és talpig Kneipista, a hivatalában is igy jelent m e g : fekete gérokkban, de mezítláb. Ebből támadt a konfliktus: mert a polgármester sokallta a Kneipizmust a hivatalban, illetve keveselte a czipőt az ügyész uron. Érthető kíváncsisággal várjuk az illetékes hatóságok döntését ebben az ügyben, mert egy elvi kérdést lesz hivatva megoldani. A szolgálati pragmatikának ugyanis egy olyan paragrafusa sincs, amely a tisztviselőnek a Kneipolást megtiltaná, amint nem" tiltja a terpeszugrást, a gugolást és egyéb testedző tornákat sem, de viszont az is igaz, hogy a Kneip-féle czipőtlenség megengedése bizonyos forradalmat jelentene a tisztviselők hivatali megjelenésében. Mert tudvalevőleg nem a Kneip-kura az egyetlen egészséges kura, hasznos dolog a székfürdő, a felfüggesztés, a ledörzsölés és a napfűrdő is. És ha szabad a Kneipolás a hivatalban, mi czimen tilthatják el a ledörzsölést, a napfürdőzést vágy a gyomormassaget ? * *

. *

O H e l y r e i g a z í t á s . Most jelenik meg a Pesti Hírlapban Mikszáth legújabb m u n k á j a : a Különös Házasság, egy végtelenül kedves, érdekes »krónika«. A század eleje t á j á n játszik, Olasz-Liszkán, azaz hogy csak mostanáig játszott ottan, mert a huszonhatodik folytatásnál hirtelen megváltozott a szintér. Ekkor tudni-

illik k a p t a magát "a" szerző és fölvilágosította a közönséget, hogy eddig csak tréfált. Nem Olasz-Liszkán történt a dolog, hanem igenis Bodrog-Olasziban, Lónyai Stefániáék puha fészkében. Hm, nagy róka ez a Mikszáth! Ha eddig is érdekelte a történet az olvasóit, most kétszeres a hatás. Hogyisne, amikor váratlan kiderül, hogy ugyanott esett meg a história, ahol a mi napjaink legnevezetesebb" szerelmesei lelnek nyugodalmat. Ezek után el lehetünk rá készülve, hogy nemsokára tömegesen fognak megjelenni hasonló helyreigazítások. Rákosi Viktor az Uj Magyar Szemle juniusi számában töredelmesen meg fogja vallani, hogy az Elnémult Harangok hőseinek bölcsője tulajdonképen nem Osdolán rengett, hanem azon a tejjel-mézzel folyó, zabbal lengő tájon, ahol . . . A többit méltóztassanak kitalálni. Amint visszatér a párizsi világkiállításról, Jókai is meg fogja irni a Magyar Hírlapban, hogy a debreczeni lunátikus ott lakott az ő felesége n a g y a p j á n a k tőszomszédságában. Legközelebb arról is fogunk hallani, hogy A r a n y János szelleme megjelent egy spiritiszta széanszon (melynek hitelességéhez kételkedés g y a n ú j a nem férhet) s ott fontos nyilatkozatokat tett. Elárulta egyebek közt, hogy néhai Bárczy Benő ur, akit köztudomás szerint halva találtak a radványi sötét erdőben, h á n y a t o t t életét nem ott fejezte be. A radványi erdő: csak költői szabadság. Bárczy igazában Szatmár mellett halt meg, szakasztott azon a helyen, ahol néhány év múlva Papp Elemért találták, puskagolyóval ifjú szivében. Kezdetben kissé furcsállani fogjuk a dolgot, de hát ugyan mit nem tart az ember különösnek eleinte ? Utóvégre azt is megszokja, ha a folytatásos regények g y a k r a b b a n váltják majd fel a szinterüket, mint a közönséges polgárember a fehérneműjét.

Színházi krónika. Göndör Sándor a Nemzetiben. — máj. 25.

A hetvenes években nagy vala az öröm a Nemzeti Színházban. Ekkor nyilt meg a Népszínház és levette túlterhelt vállairól a népszínművet. Azóta szabadabban és intenzivebbül művelhette a kűlturdrámát és a kulturmuzsikát. A nyolczvanas években ismét nagy volt az öröm; akkor leszakadt a nyakáról az opera és a Nemzeti Színház most már minden ballaszt nélkül élhetett a drámának. A kilenczvenes években pedig teljesedett az utolsó kívánsága is: megnyílt a Vígszínház és levette válláról a .könnyű genret, ugy, hogy a Nemzeti Színháznak tisztán és egyedül megmaradt' az igazi missziója, a magasabb fajta dráma és a magasabb fajta színjátszás mottója. Mikor pedig minden tehertől fölszabadult, akkor kez : dett korhadni, romlani, mint a • meghámozott narancs. Megmaradt a feladata, de nem teljesítette. Mentől könynyebb lett a dolga, annál kevésbé végezte. A túlterhelt Nemzeti Szinház első intézete volt az országnak, a felszabadult Nemzeti Szinház sinekurája lett pár tuczat tehetségnek, akik tudnának, de nem akarnak. • E z az állapot most. É s ha egy német professzor az orrára tenné az ujját, okoskodván: ha pedig a Nemzéti Szinház annál mélyebbre sülyedt, mennél kevesebb genre-je maradt, akkor ugy kell ismét talpra állítani, ha ismét mentől több genre-t sóznának r á : akkor a Beöthy László tervének, a népszínmű visszaplántálásának egy képtelen, de legalább formálisan logikus magyarázatát adná. Akkor az csak a kezdet elejét jelentené s a Nemzeti Szinház amolyan megfordított kis gömböcz volna, aki sorba visszanyelné mindazokat, akiket' annak előtte magá-

340

ból kieresztett. Megindulna az eddigi művészeti deczentralizáczió ellenében a reczentralizáczió s talán boldogult Paulay is föltámadna, aki a Nemzeti Színház fénykorának a direktora volt. Csakhogy a Beöthy László projektuma másképp van megkonczipiálva. Paulay másod utóda kifejti, hogy a népszínmű hanyatlik s bizonyára azért, mert a Népszínház nem áll feladata magaslatán. Hát ebben sem akarjuk czáfolni a fiatal direktort. De mégis csak furcsa, mikor egy agyonkompromittált, hitelvesztett szinház lóhátra kap s mintha a maga háza tájékán minden rendben volna, lekritizálja a szomszédot. S mégis furcsább, hogy mikor ez a szinház drámát van hivatva ápolni és azt a lehetetlenségig rosszul ápolja, akkor van benne annyi önmegtagadás, hogy részvéttel néz a szomszéd népszínműre: szegényke, hogy sorvad, mert nem én etetem! Hát mondom, igazi komikum, mikor a Nemzeti Szinház azt hiszi magáról, hogy ő valamit jobban tud, mint más. Tán azt hiszi, hogy énekelni is tud ? Meglehet. Hiszen azt is hiszi, hogy beszélni tud ! Nem, az egész egy rossz viccz, vagy hamis kártya-keverés. Ez amolyan külvárosi ötlet, melyet nem szívesen látunk a Beöthy László szerzősége alatt. A Nemzeti Szinház nem ugy állitható talpra, ha még több dolgot adunk neki, amit meg ne oldjon, hanem ha lehetőleg egy feladatra konczentrálja magát s azt jól megcsinálja. Nincs annak semmi értelme, különösen ha arra is nézünk, hogy a szinház nemcsak a publikumnak, nemcsak az irodalomnak, hanem a színészetnek is tartozik valamiviel. A sokféle játék jó gyakorlat vidéken a kezdőnek, a magasabb kiművelése azonban a tehetségnek konczentrácziót kiván meg. Ez a konczentráczió tette, hogy a Vígszínházban ma perfektül kifejlett a bohózat stílusa, ezzel a konczentráczióval kell elérni, hogy a Nemzetiben kifejlődjék a drámai stilus. Erre a színészet még erősebben tarthat számot, mint a publikum. Aki ma Shakespearet adja és holnap Göndör Sándorkodik, az egy többhelyü és drágább helyáru vidékre kerül vissza s bizony De Simrosenénak nem válik előnyére, ha olykor-olykor Feledi Boriskává kénytelen ál vedleni. Erről a tervről vagy le kell mondani, vagy pedig nyiltan beszélni, hogy legalább megértsük. Az igazság pedig az, hogy Beöthy László nem a népszínművet akarná megmenteni a Nemzeti Színházban, hanem a Nemzeti Színházat némi érdekességhez segíteni exotikus vállalkozással. Ez a czél époly tiszteletre méltó, mint minden tisztességes üzleti spekuláczió. Beöthy László is tudja, hogy a kit a saját otthonában senki sem keres föl, az után a publikum töri magát idegenben. Ugy gondolja, ha Újházi zsúfolt házat csinál Budán, holott Pesten konganak a padsorok, a mikor ő játszik, akkor a népszínmű is jobban ingerli a közönséget a Nemzetiben, mint a Népszínházban. Ebben van valami, de csak üzleti jogosság. Beöthy igy a Népszínház publikumára spekulál s lehet, hogy hasonló módon, a bohózat reaktiválásával spekulál majd a Vígszínház publikumára. Csakhogy a Nemzeti Színháznak csak egy jogos üzleti taktikája lehet, az, hogy a

maga portékájával teremtse meg a maga publikumát. Ehhez azonban portéka kell, még pedig jó, de Beöthy László, ugy látszik, nem igen bizik a maga portékájában, azért néz az idegen után. Pedig amikor a kalapos bolt átalakul galanterie-waren handlunggá, a tulajdonos nem minden röstelkedés nélkül néz a vevői szemébe. Simplex.

KÖZGAZDASÁG. A kőbányai gőztéglagyár Pesten e hó 24-én tartotta évi rendes közgyűlését Geiger Zsigmond elnöklete alatt Az igazgatóság jelentésében kiemeli a lefolyt év súlyos válságát, mely az építőipart érte, mely természetszerűleg a téglaipart is súlyosan érintette. A téglaárak rohamos hanyatlása, a kereslet nagymérvű csökkenése és az árukészlet nagy felhalmozódása a társulatot érzékenyen érintette. Az évi mérlegben kitüntetett 52,306 forint 61 krajczárnyl veszteség magában foglalja a 15.813 forint 03 krajczarnyi kétes követelésekre leirt összeget is. Az igazgatóság indítványozza, hogy a veszteségből 37.306 forint 61 krajczár az osztaléktartalékalapból fedeztessék, mig a fenmaradó 15.000 forint a rendes tartalékalapból nyerjen fedezetet. Az osztalék tartalékalapból 31,500 frt fizettessék ki osztalékul, részvényenkint 15 forintjával s igy az osztalék-tartalékalap állaga, mely 100,000 frt volt, 31,193 frt 39 kr. lesz. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag tudomásul vette, a felmentvényt minden irányban megadta s elhatározta, hogy az osztalékot a jövő hónap elsejétől a Pesti magyar kereskedelmi bank fizeti ki. Végre az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjait újra egyhangúlag megválasztották, mely utóbbinak uj tagja dr. Kraemer József lett. Kriván János előnyösen ismert világosi gyógyszerész kitűnő és teljesen ártalmatlan szépítő szereket készit: Benzöe tej-crémet, hattyu-poudret, benzóe tejszappant. Az előkelő hölgy világ ezeket már is sok elismeréssel tüntette ki és használatukat terjeszti. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS JÓZSEF. Főmunkatárs: KÓBOR TAMÁS.

Selyem-menyasszonyi-ruha 10 frt

50

kr.-wi

feljebb — 14 méter 1 postabér és vámmentesen szállitva 1 Minták postafordultával küldetnek; nemkülönben fekete, fehér és színes »Henneberg-selyem« 45 krtól 14 frt 65 krlg méterenkint. 5

H e n n e b e r g G. s e l y e m g y á r a i (cs. és k. udv. szállító) Z ü r i c h b e n .

Jítichslsfadfsr S . 8 . és ¿K. Yáczi-utcza 3. sz.

Budapest

. . . ¡legnagyobb

Erzsébet - körút 15. sz.

czipőratyár . . .

Czipők csak a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsóbb árban. Egyedüli készitője a gomb , fűzés és czugnélküli

Triumpl? - czipöneft mely egy érintéssel fel- és lehúzható. Vidéki rendelések pontosan eszközöltetnek. Rendelésnél elég egy jól illő ócska czipő beküldése.

Budapest, 1900. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-t. betűivel

ww

OSZTÁLY-SORSJEGYEK

b e v á s á r l á s á n á l , t e s sïélc é k fe elllk cere essrni i

osztály sorsj egy ^árúdámat,

melyben

már számtalan

£ggnagyobb

kisebb-nagyobb

nyereményt

f i z e t t e m ki.

clisfrrécgiól figyelmes

kiszolgálás! GseKéfy

Nyereményjegyzéket,

játéktervezetet

bárkinek magyar

F R I E D M A N N HENRIK JA u >» G •u

ff ín N

re*

ho vi •tj

ÍJ

wi

JA tj ö

a HÉT

ff-t ff

Alsó-Erdősor

csász. és kir. udvari fényképész. Ujvilág-utcza

....

vitelben....

2.

» Kossuth Lajos-utcza sarkán.

Külön külső,

oentály: hitonklvüli «fr -JU A

. fényképfelvételekre.

^-ff-'-Tf-y

. . FIÓK MŰTEREM : . . V . , E r z s é b e t - t é r 18. s z .

PÁRISI S Z É P I T Ő S Z E R E K . Ártalmatlanok. Világhírűek. „Viola"-créme lan. Nappal is kiváló eredménynyel használható, mert a bór azt rögtön magába szivja. 1 tégely ára 1 kor.

„Viola"-szappan latban kitűnő s a bőrt nem eszi. 1 darab ara 60 fillér. Vinla"-ni!ílpr

abszolúte ártal-

„ vioia és puaer Fehér-, maUan. rózsaszínekben, 1 do-

L O H R

M Á R I A

ezelőtti T r n

l i .

Az

vt

KRONFUSZ t t

elárúsitója

Kérjük

V T

|

a

féle

Blaha-Serail-Pouder-t.

3. sz.

«

Blaha Lujza (Splényi báróné) művésznőnk kedvelt arczporát, mely ugy nappal, mint éjjel használva, minden arczpor között a legjobb; Uráli szakemberek által megrlzagálra, vegyileg tisztának és teljesen ártalmatlannak találtatott. .Mint pipereszer nélkülőzhetlen, az arczbőrnek a legszebb fehér szint, üdeséget, szépséget és pirt kölcsönzi. E g y d o b o z 6 0 kr, nagyobb I frt.

Crème

Pompadour,

ez azon szer, melylyel a hires Pompadour asszony csodás szépségét megőrizhette anélkül, hogy az egészségére ártalmas lett volna. A .Crémc Pompadour. az arcz é s kéz bedörzsölésére használtatik reggel é s este, azután .serail pouderrel. lesz behintve.

Kapható a gyárosnál

MÜLLER J. L.

császári

és királyi

udvari

Egy tégely 1 f r t 60 kr,

szállitó

p p P

illatszer- é s pipereszappan gyári raktára

Bndapest, IV., Koronaherczeg-atcza 2. sz. alatt. Nagy raktár rendkívül j ó minőségű

fog-, haj-, ruhakefékben és fésűkben.

igazgatóság.

Utánzásoktól

óvatik.

iiMl

p

P p

F

P

M M T O N L Ü S S i P B

|Ujrtabo fövenye«

nem dijaztatik.)

Csipke-,vegyészetitisztító- ésfestészeti-intézetej Gyár: VIII., Baross-utcza 85-ik szám.

a a

£

Müler J. L-

Ezen jegyek az I. osztályban 60, a II. osztályban 40 korona áron a szab. osztrák-magyar allamvasuttársaság é s a Ferdinánd császár északi vasút bécsi állomásán, továbbá ugyancsak Bécsben a Thom. Cook & Sohn, Schenker é s Társa és Nagel & Wortmann magán jegyárusító irodáiban, valamint a m. kir. államvasutak bécsi menetjegy-irodájában (Kárntnerr.) kaphatók, a hol a szükséges egyéb felvilágosítások i s megadatnak.

(Utánnyomás

.

arczport?

Budapest, 1900. május hó.

Kapható a GEML-féle gyógyszertárban T e m e s v á r , Belváros, Losonczy-tér.

.

a leoiobb

A magyar kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint a z 1900. évi május hó 1-től szeptember 30-ig Bécsből a magas Tátrába és onnan Budapesten át Bécsbe való utazásra kiadandó külön körutazási jegyek érvénytartama az eddigi 30 napról 4 5 napra hosszabbittatik meg é s megengedtetik, hogy ezen körutazási jegyekkel az utazás Poprád-Felkáról Dobsinán át vagy viszont — a vasúton való utazás megszakítása mellett — folytatható legyen.

boz ára 1 korona.

.

Hol keressük p

VII.,

1Mérsékelt á r u körutaIzási j e g y e k Bécsből a magas Tátrába.

léses, művészies ki-

.

Budapest, VII., Király-utcza 29. sz.

Magy. kir. államvasutak.

Fényképfelvételek Íz-

.

kiadóhivatalá-

ban B u d a p e s t ,

r-t-

ERDELYI

.

beküldése után, porto• mentesen kaphatók •

O: -t ff tt

'O re)

.

osztálysorsjegyek

t e i h e z (egy évfolyam két kötet) kőtetenkint 2 kor. 6o fii. előleges

<

*>o

küld:

kir. szabad,

A H É T eddig megjelent ö s s z e s k ö t e -

OVI M ff 1 ff

JA <J u

szívesen

Köttség-felszánrifás!

Bekötési m táblák

W

IV.,

— —

Teréz-körút

39.;

VI..

Andrássy

ú t 16.;

VIII.,

József-körút

Pécsi tejcsarnok. Uzletmegnyitási jelentés! Tisztelettel értesítjük budapesti fogyasztóinkat • közönséget, hogy Budapesten,

VII., E r z s é b e t - k ö r u t

és a n. é.

32-ik sz. alatt

elárusitási telepet nyitottunk, hol naponta frissen érkező teavaj és k ü l ö n l e g e s sajttermékeink kicsinyben is árusittatnak.

frissen érkező

Többszörösen kitüntetett pécsi

t eav aj

csemege-sajt

kilója

ezüst c s o magolásban drbja 3 0 f.

Naponta

3 kor. 2 0 lill.

? « <* 5 U

.2 p

o

sej2/ *v h -

Vörös Pikáns-sajt czimkéjü ezüst csomaImperial-sajt golásban, drbja 3 0 ül., kék cimkéjü drbja 12 fillér. 20 fillér. Kiváló j ó lzü.

E I P I K

fürdő

SZLAVÓNIÁBAN.

M a g y a r királyi

A magyar kir. államvasutak igazgatóságától vett értesítés szerint fentemiitett forgalomban f. évi május 1-én uj személydíjszabás lépett életbe, meiy szerint azonban a budapestiondoni forgalomban ez idő szerint érvényes közvetlen menet- és podgyász-viteldijak változatlanul fennmaradnak. Ezen díjszabás a magy. kir. államvasutak díjszabás elárusító irodájában Budapesten (VI. ker., Csengery-utcza 33., II. emelet) 1 márka 50 fillérért kapható.

RÉTHY-FÉLE

EPE SZAPPAN

RÉTHY-FÉLE

BÖRLÁGYÍTÓ

alkalmazásával bármi érdes és durva bőrt pár nap alatt bársonysimává tehetünk.

1 darab szappan 30 kr. * 1 üveg bőrlágyító 50 kr. Szétküldés:

R É T H Y B É L A gyógyszerész Békés-Csaba. Kapható minden gyógyszertárban é s Ulatszertárban. =

= Villámhárítókat =

kitűnő

szerkezettel,

szakszerű,

szolid

kivitelben

kezesség mellett; távírda- ós telefonvezetékeket minden czélra, villamos világítások és erőátviteli =

t e l e p e k berendezését olcsón e s z k ö z l i k

=

D E C K E R T ÉS H O M O L K A BUDAPEST G y á r : VI., I z a b e l l a - u . 8 8 . R a k t á r : V., D o r o t t y a - u . 8 . Prospektusok, képes árjegyzékek é s költségvetések díjmentesen.

Bilítanect

1 9F>FT M V N M . ^ I I

BENZ0É TEJ-CRÉME és H a t t y u - p o u d e r használata által lehet elérni. H a t á s a b á m u l a t o s , már 2 - 3 nap alatt szépit, fehérít. Eltüntet minden areztisztátlanságot é s bőrbetegséget. Az arezbőrnek f r i s s ü d e s é g e t é s e l r a g a d ó bájt kölcsönöz. T e l j e s e n á r t a l m a t l a n , n e m z s í r o s .

Felelősség mellett ajánltatik. 1 tégely Ben oé tej-créme 1 korona, 1 doboz Hattyu-pouder, á r t a l m a t l a n , ó l o m m e n t e s arezpor, ( f e h é r , r ó z s a v a g y créme) 1 k o r o n a . 1 drb B e n z o é t e j - s z a p p a n 7 0 f i l l é r = 3 5 k r . Mindennemű f o g f á j á s t azonnal megszüntetnek a Kriván-féle U n i v e r z á l f o g c s e p p e k , 1 ü v e g 7 0 fillér h a s z n á l a t i u t a s í t á s s a l e g y ü t t .

Számtalan elismerő és köszőnő levél, Fenti készítmények törvényesen védve vannak. :

Utánzatoktól óvakodjunk !!

:

Mindig friss minőségben megrendelhetők a készítő

KRIVÁN

JÁNOS

gyógyszerésztől,

Világos (Aradmegye).

Budapest, 1900. május hó.

Az igazgatóság.

Egyetlen jódtartalmú alkalikus hőforrás (64° C.) a Kontinensen.

H i v a t a l o s f U r d ó o r v o s D r . SZEMEREY BERTALAN. J ó d h é v v l z s z é t k ü l d é s e egyenesen a forrástól. Magyarországi főraktár: É d e s k u t y L., M a t t o n ! é s W i l l e , Budapesten. Bővebb felvilágosítások, valamint fürdőleirásokkal szolgál a Filrdőlgazgatóság Lipiken.

csak egyedül a kőzkedveltségü K r l v á n - f é l e

Osztrák - magyar - németalföldi - angol személyforgalom.

(Utánnyomás

Kitüntetve: Budapest 1885. é s 1896. L o n d o n 1893. Bécs, Róma 1894. é s BrUszel 1 8 9 7 . az e l s ó d i j a k k a l . 1898 ó t a a L o n j a v ö l g y i v a s ú t á l l o m á s a . (Dugosellon át.) Indulás Budapest fiumei gyorsvonattal 7 óra 15 perez reggel; érkezés Llpikre 5•/• órakor d. u. Romániából, Bulgáriából, Szerbiából, Boszniából, Bród-Novskán át. Azonkívül a D é l i v a s p á l y a á l l o m á s a P a k r a c Liplk K a n i z s á n é s B a r c s o n át. ( 1 8 9 8 ó t a z ó n a t a r i f a . ) V i s s z a u t a z á s minden irányba nappali gyorsvonatokkal. A llpiki hóforrások természetes 64« C. magas hőmérsékletüknél, gazdag nátrium tartalmuknál (magyar Ems), továbbá azoknak jóddal való összeköttetésüknél fogva I v ó - é s f ü r d é s i c é l o k r a , kitünó hatásúak mindennemű hurutos bántalmaknál (gége, gyomor, bél- és hólyaghurut). köszvényes és csúzos bajoknál, íschiásnál, csontbajoknal valam i n t a m i r i g y e k , bór- é s v é r b e t e g s é g c k n é l , g ö r v é l y k ó r , stb. Modern tttrdőhely, pompásan kiállított p o r c z e l l ú n - , m á r v á n y f ü r d ó k stb., i z z a s z t ó f ü r d ő k (tepidaria), basszinfürdók, fényesen berendezett szállodák, uj gyógyterem, zongora- é s tarsalgótermek, éttermek é s kávéház, remek, szellős, fedett sétány, bazárokkal, a helyiségekben é s a nagyszabású parkban villamos világítás. Kitünó fürdózenekar.

Szép, ü d e é s b á j o s a r e z o t

államvasutak.

Főraktár Budapesten: T Ö R Ö K J Ó Z S E F gyógyszertára. 6 korona rendelésnél franko szállítás. 'BV

nem dijaztatik.)

MAGYAR

KIRÁLYI

ÁLLAMVASUTAK.

Háló-, é t k e z ő - é s b u f f e t - k o e s i k k ö z l e k e d é s e a magyar kir. államvasutak vonalain. Érvényes

1900. é v i május h ó 1 - t ő l kezdve. Háló-kocsik.

Budapest k e l . p . - u d v . : Bécsbe indul L/m. Bruckon át éjjel 10 óra 45 p.-kor, Bécsbe érk. reg. 6 ó. 20 p.-kor. Bécsből ind. éjjel 10 órakor, Budapestre érk. reg. 6 ó. 40 p. — Brassóba ind. este 9 ó. 15 p., Brassóba érk. d. u. 2 ó. 9 p. Brassóból ind. d. u. 2 ó. 45 p , Budapestre érk. reg. 7 ó. 50 p. — Bukarestbe Arad, Piski, Predeálon át ind. d. u. 2 ó. 15 p., Prcdeálra érkezik reg. 6 ó. 26 p., Bukarestbe d. e. 11 óra 10 p.-kor. Bukarestről ind d. u. 5 óra 40 p., Predeálról este 9 óra 12 p.-kor, Budapestre érk. d. u. 1 ó. 10 p. — Piskire ind. éjjel 10 órakor, Piskire érk. d. e. 10 óra 56 p.-kor. Piskiről ind. d. u. 4 ó. 12 p.-kor, Budapestre érkezik reggel 6 ó. 10 p.-kor. — Fiúméba Dombovár, Zágrábon át indul d. u. 3 órakor, Fiúméba érkezik reg. 6 ó. 20 p., Fiúméból ind. este 6 órakor, Budapestre érk. reg. 8 ó. 40 p. — Zágrábba Dombóváron át ind. este 8 ó. 30 p., Zágrábba érk. d. e. 9 ó. 19 p. Zágrábból indul este 7 ó. 39 p., Budapestre érkezik reggel 8 óra 20 p.-kor. — Iglóra Kassán át indul este 8 órakor, Kassáról reg. 6 óra 22 p.-kor, Iglóra érkezik reggel 8 óra 31 perczkor. Iglóról indul este 8 ó. 4 p.-kor, Kassáról éjjel 10 óra 40 perczkor, Budapestre érkezik reggel 8 óra 15 perczkor. — Csorbára Kassán át indul éjjel 10 ó. 40 p., Kassáról éjjel 4 ó. 34 p., Csorbára érkezik reggel 7 ó. 40 p. Csorbáról indul éjjel 9 órakor, Kassáról éjjel 12 ó. 35 p., Budapestre érkezik reg. 6 ó. 55 p. — Máram.-Szigetrc Szolnok, Debreczenen át indul este 7 óra 5 perczkor, Máram.-Szigetre érkezik d. e. 9 óra 50 perczkor. Máram.-Szigctről indul d. u. 3 ó. 39 p.-kor, Budapestre érkezik reggel 5 ó. 45 perczkor. — Konstantinápolyba indul d. u. 2 óra 40 p.-kor, Konstantinápolyba érkezik reg. 6 óra 32 p., Konstantinápolyból indul este 8 ó. 15 p., Budapestre érk. d. u. 1 ó. 5 p.-kor. Budapest n y u g . p . - u d v . : Bécsbe indul Marcheggen át éjjel 9 óra 35 perczkor, Bécsbe érkezik reggel (1 óra 35 perczkor. Bécsből indul éjjel 10 óra 45 perczkor, Budapestre érk. reg, 6 óra 50 perczkor. — Bukarestbe Temesvár, Verciorován át indul d. u. 2 óra 30 perczkor. Verciorovára érkezik éjjel 1 óra 20 p.-kor, Bukarestbe d. e. 11 óra 40 perczkor. Bukarestről indul d."u. 5 ora 55 perczkor, Verciorováról éjjel 2 óra 18 perczkor, Budapestre érkezik d. u. 1. óra 25 perczkor. — Temesvárra indul éjjel 10 óra 10 p.-kor, Szegedről éjjel 1 óra 47 p.-kor, Temesvárra érkezik reg. 5 óra 28 perczkor. Temesvárról indul éjjel 9 óra 25 perczkor, Budapestre érk. reggel 7 óra 15 perczkor.

A háló-kocsi pótjegyek árai. Budapest k e l . p.-udv.: Bécs vagy viszont I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fill. — Brassó vagy viszont I. oszt. 14 kor. 40 fill., II. oszt. 10 kor. 80 fillér. Kolozsvár vagy viszont I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 korona 20 fillér. Kolozsvár-Brassó v. viszont nappal I. oszt. 4 kor. 80 fill., II. oszt. 3 kor. 60 fill. — Bukarest v. viszont I. oszt. 17 kor. 40 fillér. Predeál v. visz. I. oszt. 14 kor. 40 fill., Brassó v. visz. I. oszt. 14 kor. 40 fill., II. oszt. 10 kor. 80 fill. Arad v. viszont nappal I. oszt. 4 kor. 80 fill., II. oszt. 3 kor. 60 fillér. Piski v. viszont I. oszt. 9 korona 60 fill., II. oszt. 7 korona 20 fillér. Arad-Bukarest v. viszont I. oszt. 13 kor. 60 fillér. Arad-Predeá! v. viszont 1. oszt. 9 kor. 60 fillér. Arad-Brassó v. viszont I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fillér. — Fiume v. viszont 1. oszt. 12 korona, II. oszt. 9 korona. Zágráb vagy viszont 1. oszt. 9 kor. 60 fillér, II. oszt. 7 kor. 20 fillér. Zágráb vagy viszont nappal I. oszt. 4 kor. 80 fill., II. oszt. 3 kor. 60 fillér. Zágráb-Fiume v. viszont I. oszt. 9 kor. 60 fill , II. oszt. 7 kor. 20 fillér. — Igló v. visz. I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fill., Kassa v. visz. I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fillér. — Poprádfelka v. visz. I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fillér. — M.-Sziget v. viszont I. oszt. 12 kor., II. oszt. 9 korona. Királyháza v. visz. I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fillér. M.-Sziget-Szolnok vagy viszont I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fill. — Belgrád v. visz. I. oszt. 6 kor., II. oszt. 4 kor. 50 fill. Konstantinápoly v. viszont I. oszt. 29 kor., II. oszt. 21 kor. 25 fill. Budapest n y u g . p . - u d v . : Bécs vagy visz. I. oszt. 9 kor. 60 fill., 11. oszt. 7 kor. 20 fill. Bukarest v. viszont I. oszt. 16 kor. 60 fillér. Orsova v. viszont I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fillér. Temesvár v. visz. I. oszt. 9 kor. 60 fill., II. oszt. 7 kor. 20 fillér. Temesvár v. viszont nappal I. oszt. 4 kor. 80 fill., II. oszt. 3 kor. 60 fillér. Orsova v. viszont I. oszt. 4 kor. 80 fillér, II. oszt. 3 kor. 60 fillér. Bukarest v. visz. I. oszt. 12 kor. 80 fillér. A hálókocsik csak I. vagy II. oszt. menetjegyekkel biró utasok által — megfelelő pótjegy váltása mellett — használhatók. Brassón túlra csak I. oszt. menetjegygyei vehető igénybe. — A hálókocsik a budapest-iglói vonalon csak junius 15-ig és szeptember hó 15-től, a budapestcsorbai vonalon csak junius hó 15-től szeptember hó 15-ig közlekednek. (Folytafása következik.) . A»U