MINDENNEK VÉGE! ANDRÁSSY ILONA
GRÓFNÔ
ELSÔ VILÁGHÁBORÚS NAPLÓJA SZERKESZTETTE KOVÁCS LAJOS
ELŐSZÓ Mindennek vége! ANDRÁSSY ILONA GRÓFNŐ ELSŐ VILÁGHÁBORÚS NAPLÓJA
Andrássy Ilona vöröskeresztes egyenruhában, mentőkocsival. 250
Csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Ilona grófnő 1886. május 22-én született édesapja, gróf Andrássy Tivadar tőketerebesi (ma Szlovákia, Kassai járás) kastélyában, amit Tivadar apja, a „nagy” vagy idősebb Andrássy Gyula, a kiegyezés nemzedékének egyik legnagyobb formátumú politikusa építtetett újjá a Loire-völgyi kastélyok mintájára. Tivadar felesége a legendás szépségű zichi és vásonkeői Zichy Eleonóra grófnő volt, aki még három leányt szült gyors egymásutánban: Borbálát (Boyt), Katalint (Katust) és Klárát (Káját), pedig a lányok visszaemlékezése szerint borzadt mindentől, aminek a testiséghez köze van. A kislányok élete a család tőketerebesi és tiszadobi kastélya, a budapesti Margit rakparti Andrássy-palota és a dubrini vadászház között évszakonként ingázva zajlott, miközben talán előbb hallottak francia, német és angol szót a nevelőnőktől, mint magyart – s a fennmaradt levelezés tanúsága szerint talán előbb vetettek papírra francia szót, mint magyart. (Ám végül valamennyien kiváló magyar betűvetőkké váltak!) A lányok olyan környezetben cseperedtek, amit áthatott a politika és a művészet. Tivadar gróf inkább a művészetek felé hajlott, támogatta a képzőművészetet, maga is tehetséges tájképfestő hírében állt, és mindig volt egy-két művész protezsáltja a családi körben is. A politikában inkább öccse, ifjabb Andrássy Gyula jeleskedett, aki a 19. század végének, 20. század elejének egyik vezető ellenzéki politikusa volt. Legnagyobb ellenfelének Tisza István gróf bizonyult, s híveik a mai napig kölcsönösen egymást vádolják azért, hogy gyakran fölöslegesnek tűnő csatározásuk is ludas volt a Monarchia vesztében és a korabeli magyar politika kisiklásában, hiszen mindketten a dualista Monarchia fenntartásán munkálkodtak, de civakodásukkal éppen azt aknázták alá. Ifj. Andrássy Gyula grófot a család „Duci bácsi”-nak becézte, és bizalmas hívei is ekként emlegették később. 5
Tivadar vesztét is a családi összetartás okozta: cudar időben kampányolt öccse érdekében, megfázott, tüdőgyulladást kapott, és 1905. május 13-án elhunyt. A lányok életében csak azért nem okozott tragikus törést apjuk halála, mert hamarosan új apát nyertek Duci bácsi személyében, aki talán addig is legalább annyi időt töltött velük, mint szeretett édesapjuk; Duci bácsi 1909-ben feleségül vette édesanyjukat. A családtalan Duci bácsi volt ugyanis Tivadar után a nemzetségi hitbizomány örököse, s mivel korábban is szoros kötelékben éltek Tivadar családjával, minden ment tovább a régi kerékvágásban. A lányok szerető és gondos második apára leltek benne, s mindvégig szoros kapcsolatot tartottak fönn vele. Valójában valamennyien Duci bácsi politikai hitvallását követték egész addig, amíg Katust Károlyi Mihály gróf át nem térítette a maga hitére, aztán meg Klára tért át Katus és Mihály hitére, de már csak a harmincas években. Az alábbi naplóból is kitűnik, hogy Duci bácsi volt a politikai beállítódás iránytűje minden családtag és egy ideig minden családba került vő számára is. A rendelkezésre álló források alapján egyelőre nem tudjuk, mikor találkozott egymással Ilona és galánthai Esterházy Pál gróf (Pápa, 1883. július 28. – Dziewietniki, 1915. június 26.) először (sem azt, hogy másodszor). Pál gróf azzal, hogy ő örökölte a pápa-ugodi hitbizományi birtok több tízezer holdját, közepén a pápai kastéllyal, igen jó partinak számított. Igaz, hogy sokat beszéltek gáláns kalandjairól és rakoncátlan tetteiről (melyek közül néhányat Katus idéz fel naplójában), de ezeket ellensúlyozta megnyerő egyénisége, daliás termete, alapvetően jó természete és persze hatalmas vagyona. Valószínű, hogy a zempléni rókavadászatok, vagy a budapesti bálok egyikén ismerkedtek össze. Pál gróf ugyanis szenvedélyes lótenyésztő és lovas volt, aki lovait is mindig magával vitte a hajtóvadászatokra, amit angol mintára épp az Andrássy család honosított meg hazánkban, akárcsak a lovaspólót. Hogy, hogy nem, a két fiatal szerelemre gyúlt egymás iránt, ami örökre meg is maradt – mert Pál magával vitte szerelmét a halálba, Iloncsi pedig haláláig őrizte a lelke mélyén. Mindenesetre az esküvőre Budapesten 1909. január 23-án sor került, s ezt követően az ifjú pár Pápára, új lakhelyükre utazott. A megérkezésről így tudósította anyját Iloncsi:1 1
27. Január 1909. Kedves Mama! Most jövök haza egy reggeli sétából. Az idő gyönyörű, verőfényes nap. Pál még lustálkodik. A megérkezés igazán nagyon megható volt. Az állomásnál számos küldöttség és nagy néptömeg fogadott. Óriás éljenzés volt, amikor kiléptünk a virágokkal díszített coupée-ból. A polgármester ott egy díszes beszédet mondott és Pál egypár rövid, de velős szóval felelt. Az egész út a kastélyig fáklyákkal és villanyossággal volt kivilágítva, mögöttünk és előttünk meg egy hullámzó, éljenző néptömeg. Egypáran a lépést haladó kocsit tolták, mindenki nevetett, tréfált, mi is. Igazán olyan közvetlen és szívből jövő volt az emberek öröme, mint ahogy én nem is hittem hogy a 20. században előfordulhat. „Éljen a kegyelmes asszonyunk és éljen Pál gróf” közé még ez is vegyült: „Éljen a sült ökör”. A kastély előtt két czigánybanda fogadott és a díszbe öltözött cselédség. Egy nő óriás virágcsokrot nyújtott át, azután besétáltunk a házba. Este vacsoránál egyszerre csak megszólalt a dalárda és egy igazán szép dalt énekelt. Így végződik: „Maradj velünk, légy jó hozzánk magyar nagyaszszonyunk.” (2 órával később) Pállal újra kimentünk sétálni, ezért folytatom levelemet. Az istállóban voltunk. A lovak gyönyörűek. Azután a kertben voltunk, megnéztünk mindent. Pál igazán egy angyal. Most jött meg a pesti varrónő, azért végzek. Kezeit csókolja Ilona A koch rettenetes rossz!
Leltári szám: XJM.2011.1.9.2.1–3. 7
A rossz szakács ellenére a fiatal pár szépen berendezkedett a pápai kastélyban, ahol gyakran fogadtak vendégeket, s ahonnan rendszeresen ruccantak ki Bécsbe, netán az Alpokba zergére vadászni, a budapesti „világ”-ba vagy éppen Olaszországba. Pál grófot nem igazán kötötték le a gazdasági ügyek, így adósságai az évek során annyira felhalmozódtak, hogy 1911-ben unokatestvére, gróf Esterházy Móric tanácsára, aki hitbizományi gondnoka lehetett, ki kellett költözniük a kastélyból a pápateszéri kúriába, hogy szerényebb költségvetésből éljenek. Itt tartotta ugyanis Pál gróf szeretett telivér lovait. Iloncsi számára „Teszér” lett a boldogság szimbóluma, ahol kiélhette bukolikus hajlamait: baromfit tartott, sertést tenyésztett, kertet művelt. Egyvalami árnyékolta csupán be boldogságukat: elmaradt a gyermekáldás. Először Iloncsit vetették alá kúráknak, fürdőhelyi kezeléseknek, mígnem kiderült, hogy Pál grófnak nem lehet gyermeke. Ez a hír nagy megrázkódtatást jelentett számukra, de egymás iránti szerelmükön nem változtatott. Mégis, az embernek az az érzése, hogy Pál saját élete elől menekült a háborúba. Mint a hitbizomány urának, törvényesen be sem kellett volna vonulnia, de ő azonnal jelentkezett. Tartalékos huszár főhadnagyként a cs. és kir. 7. számú II. Vilmos német császár és porosz királyról elnevezett huszárezredbe vonult be, ahol 1915 júniusáig ordonánc (parancsőr) tisztként a frontvonal mögött szolgált, ám a napló tanúsága szerint is gyakran részt vett vakmerő felderítő vagy mentő akciókban. Lelkiismerete azt követelte tőle, hogy az első vonalban harcoljon, így átkérette magát a tábori ezredhez, ahol lövészszázad parancsnokságával bízták meg. Mindössze néhány napja maradt. 1915. június 26-án az oroszokkal vívott ütközetben a galíciai Dziewietniki község temploma közelében géppuskatalálat érte, és azonnal meghalt. Iloncsi a háború elején sok más arisztokrata fiatalasszonnyal együtt a vöröskeresztbe jelentekezett, hogy ily módon vegyék ki részüket a szentként tisztelt haza szolgálatából. A napló tanúsága szerint Iloncsinak jelentős szerepe volt abban, hogy a nők is betölthessenek frontszolgálatot a szanitécek mellett. Egy ízben, titokban Pál ezredéhez utazott, és illegálisan ápolónői szolgálatot látott el, hogy a férje közelében lehessen. Ekkor még visszaparancsolták, de a hozzá hasonló hölgyek összefogása
eredményeként hamarosan lehetővé vált a nők számára is a frontszolgálat. Abban reménykedett, hogy Pál frontszakaszára kerül. Nem így történt: 1915 júniusában éppen a kijelölt olaszországi frontszakaszra készült, amikor férje halálhíre megérkezett… Az alábbiakban közölt napló Andrássy Ilona grófnő beszámolója és vallomása. Egy szenvedélyes nő vallomása a férje és a haza iránti szerelméről, beszámolója az egyre súlyosabb kiábrándulásról, csalódásról és céltalanságról. Végül gróf Cziráky József, aki férje legjobb barátja és az ő meghitt bizalmasa is volt, mentette meg a reménytelenségtől és céltalanságtól: Cziráky József a barátjának tett ígérete szerint, hogy gondját viseli Iloncsinak, ha ő a harctéren maradna, 1917. február 17-én feleségül vette. Nem esett nehezére: már régóta szerelmes volt belé. Iloncsi egy ceruzával írt feljegyzéséből tudhatjuk ezt, amit 1914 karácsonyán vetett papírra. Ez az írás nagyszerű kordokumentum és megható emberi tanúságtétel.
8
9
Az itt közölt napló regényes módon került elő. 1971. június 21-én a korábban Cziráky József tulajdonában álló dénesfai kastélyon végzett tatarozási munkák során az ott dolgozó munkások egy lépcső alatti elfalazott rekeszben 4 darab, ezüst evőeszközöket, porcelánokat és dokumentumokat tartalmazó ládára bukkantak. Mivel a Cziráky-hagyaték nagy része korábban már a győri Xántus János (ma Rómer Flóris) Múzeumba került, az ekkor megtalált leleteket is ide irányították. A tárgyak egy részét 1948-as újságpapírokba csomagolták, ezért okkal feltételezhetjük, hogy azokat az államosítástól joggal tartó gróf Cziráky József rejtette el, aki ebben az évben még – mielőtt bebörtönözték volna – a kastély lakója volt. Andrássy Ilona grófnőnek az egykori Xántus János Múzeumban lévő kéziratos hagyatéka nagyrészt erősen sérült állapotú leveleket, naplórészleteket, irodalmi művek töredékes kéziratait és fényképeket tartalmaz, melyek leltározását és számítógépre mentését a jelen sorok írójának volt szerencséje elvégezni. Kovács Lajos
I. RÉSZ (1914 júliusa – 1915 júniusa) 2
Egy naplótöredék fekszik előttem plajbásszal írva, rendetlenül, kusza papírosokon. Az én saját élettörténetem, nap-nap után odadobva a papírosra. Szédületes gyorsaságú események: Szerelem, gyűlölet, öröm és fájdalom, heroizmus és gyávaság, bizalom, remény, elbizakodottság és halálos levertség kaleidoszkópszerű képekben a háború első napjától kezdve egy dátumig: 1915. június 26-áig. Azután pár heti csend, mintha valami megszakadt volna, a felhúzott óra lejárt, …a megszűnés… a semmi. Csak később, jóval később állítottam össze újra naplószerűen az eseményeket. Fronti helyzetjelentés alig van, a stílus rosszabb, nőiesebb, az idegek is rosszabbak. Valami igazán megszakadt, mintha más ember írta volna. De lassan újra kezd visszatérni a lelki vitalitás, csak a torz test mondja fel a szolgálatot. Hosszúra húzódik a szenvedés, és fly-er lévén nem stay-er, belecsúszik az életembe sok gyengeség. Fiaim miatt tartottam szükségesnek, hogy egy bizonyos összefüggést teremtsek ezen nagy időkben szerzett tapasztalataimból. Ismerjenek meg engem olyannak, amilyen vagyok, minden szépítés nélkül. Hasznukra lesz, hiszen egy vérből valók vagyunk! És ismerjék meg azt is, hogy a háború az emberiség legsötétebb bűne, a rossz szellem legnagyobb diadala!
2
A négy változatban fennmaradt gépírásos kézirat leltári száma: XJM.2011.1.2.1–4. a győri Xántus János (jelenleg Rómer Flóris) Múzeum helytörténeti gyűjteményének nyilvántartásában. 11
Pápa-teszér,3 1914. július 24. Nagyon meleg van; különösen tikkasztó, forró nyár. Az égen egy felhő nincs, a kaszálatlan fűben ezer bogár lármázik, fehér lepkék röpködnek a piros muskátlik között. Lusta, álmos délután a fűben; … Sok minden történt az elmúlt napokban, a trónörököst és feleségét meggyilkolták és a világon kezd forrni valami; az újságokat napok óta lázban olvastuk, mi lesz? Tovább is gyáva meghunyászkodás, ezek után is, vagy háború? Pál4 egy napja Pesten van, ma estére várom őt haza, bizonyára híreket fog hozni. A fejem fáj, a levegő olyan, mintha zivatar előtt volna. Kutyáim is idegesek, morognak egymásra, szőrük az égnek áll, legjobban szeretnének marakodni. Három óra felé erős szél kerekedik, porfergeteg van a levegőben és a nap mintha elsötétedne, pedig felhő nincs. A Bakony felől erős búgás, a fák bolondul hajlonganak, szemem-szám csupa homok, az állatok bőgnek a faluban. Hirtelen beborul és nagy cseppekben esik. Idegeim az utóbbi napokban egészen felmondták a szolgálatot. Oka ennek a bolond bécsi season, ahol minden éjjel reggelig mulattunk, táncoltunk, nappal a concours hyppique,5 kirándulások és jóformán megszakítás és pihenés nélküli együttlét sok-sok emberrel. Valóságos mulatási láz fogott el mindenkit. Talán soha olyan kerge módra, olyan könnyelműen nem élvezte a társaság a nyári seasont. Most 10 nap óta falun vagyunk, kifáradva, némi fanyar szájízzel és telve komoly tervekkel, hogy most egész nyáron ki sem mozdulunk innen. Csendben, békében falun leszünk, ket3 Veszprém megyei község. Gróf Esterházy Pál egyik majorságának és kúri-
ájának a helyszíne. Ide költöztek ki, amikor a gróf eladósodottsága miatt a pápai kastélyban való élet túl költségesnek bizonyult. A kúria épülete ma községi óvoda. 4 Galánthai Esterházy Pál gróf (Pápa, 1883. júl. 28. – hősi halált halt: Dziewietniki, Galícia, 1915. jún. 26.) cs. és kir. kamarás, huszár főhadnagy, Andrássy Ilona első férje, házasságot kötöttek Budapesten, 1909. jan. 23-án, gyermekük nem született. (Gudenus 1990 I., 360.) 5 Lóverseny. 12
ten, csak ketten. Ma egyedül voltam egész nap; nyomott, zivatar előtti hangulat, és amikor esni kezdett és bömbölt a vihar, cikáztak a villámok, úgy éreztem, hogy ennek jönni kellett! Ernyő nélkül, kalap nélkül kimentem a Bakonyba. Zúgott, recsegett, ropogott az erdő, fülsiketítően dörgött az ég és én teli tüdővel szívtam magamba az eső szagát. Mintha az idegesség is megszűnt volna, s olyan csodálatos érzésem volt, mintha az a ciklon végét jelenti valaminek, nem csak befejezését egy fülledt nyárnak –, de a kezdetét valami újnak, valaminek, ami megváltoztat, felforgat mindent. Beálltát egy új korszaknak, melyben nincs helye az ideges semmittevésnek, de minden emberből kiváltja azt az erőt, amit az élet még meghagyott benne. Bőrig ázva jöttem haza és mire átöltözködtem és megszárítottam a hajamat, már újra sütött a nap. Este 6 órakor megjött Pál Pestről. Őt a vonatban érte a ciklon. Mesélte, hogy a vonatot is majd elvitte a szél, búza kereszteket forgatott a levegőben, az útszélen felfordult szekereket látott. Pesten háborúról beszélnek az emberek, az éjjeli mulatókban háborúról énekelnek. Kint vacsoráztunk az ambituson, a fű- és a földszag szinte kábítóan erős. Nagyon csendes este. Kifáradtunk a vihartól és mindegyikünket annyira elfoglalnak gondolataink, hogy alig beszéltünk. Július 25. Az újságok tele vannak a ciklon rombolásaival. Főleg Erdélyben volt iszonyú; gyerekeket csapott oda a ház falához, számos haláleset, kar- és lábtörés. Állítólag egy tehenet emelt fel és vitt egy darabig a levegőben. Az aztán világfelfordulás, ha már a tehenek is repülnek! Július 26. Vacsoránál ültünk, mikor bejött Gyenes komornyik egész ostoba arccal, megállt az ajtóban és ránk bámult. Pál türelmetlenül rászólt: – Na mi van, nem hozza az ételt? – Gyenes becsületes, buldog szemei olyan ijedtek, hogy mindjárt észrevesszük, hogy valami nincs rendjén.
– Most telefonáltak Pestről, hogy (nagyot nyel) Giesl nagykövetünk elhagyta Belgrádot, mert a szerbek nem adtak kielégítő választ az ultimátumra – mondja a komornyik. Pál gyorsan rám néz, azután az üres tányérra. – Na… és… a vacsorát azért csak hozhatja! Mikor Gyenes kifordul: – Végre megadjuk nekik! Én nem szólok semmit. Csak később, vacsora után kezdünk beszélgetni. De csak a percnyi teendőkről; mit is kell vinni a háborúba. Persze csak könnyű dolgokat, hiszen nyár van és őszig úgyis vége lesz a háborúnak. Úgy beszélünk róla, mint egy vadászkirándulásról. Ez átsegít az első perceken, legyőzi a buta remegést a belsőmben, agyonbeszélem azt a fojtogató érzést a torkomban. Számítani kell esős éjjelekre és orvosságot kell vinni. Előveszek egy papírost, és írom, mi mindent kell vásárolni. Pál a pipáját szívja az öreg bőrszékben, a boglyakemence mellett. Úgy tesz, mintha hallgatná, hogy mit mondok, de a szemei messze elnéznek a falakon keresztül, és látom, hogy másra gondol. Hirtelen felugrik és kimegy. Pár perc múlva visszajön, és boldogan, megelégedetten nevet. Milyen gyerek arca van! Kardot hoz magával, megáll, lassan, áhítatosan kihúzza és az ujja végig szalad az élén. Velem forogni kezd a szoba, a kardon rozsda van, de nekem úgy tetszik, hogy véres... Most, csak most fogom fel, hogy ezzel a karddal embert fog ölni; nem kirándulás, nem katonásdiról van szó, de életről vagy halálról. És az ellenségnek is éppoly éles a kardja! Ordítani szerettem volna ebben a percben; szerencse, hogy újra bejött Gyenes. Pestről telefonáltak, hogy az uccán katonazene játszik és óriási néptömegek tüntetnek a háború mellett. Móric (Esterházy),6
6
Gróf Esterházy Móric (Oroszlány-Majkpuszta, 1881 – Bécs, 1960) cs. és k. kamarás, a m. főrendiház örökös tagja, m. királyi miniszterelnök: 1917. jún. 15.–augusztus 20.; népjóléti és munkaügyi miniszter: 1918. jan. 25.–május 8.). 1944 októberében a nyilasok letartóztatták, Sopronkőhidán raboskodott, 1945 februárjában a mauthauseni koncentrációs táborba vitték, szeptemberben szabadult. 1951-ben Hontra telepítették, ahol 1956-ig, emigrálásáig sírásóként dolgozott. 14
Gyuri sógor (Pallavicini),7 Zichy Aladár8 a kaszinó ablakából lelkesítő beszédeket mondanak; fáklyás menetek járnak az uccákon. Éjfélkor lefeküdtünk. Pál már alszik, én az ablaknál a gyertya mellett írok. Az éjtszakának a lehelete nehéz a sok virágtól. Magamban búcsúzom Teszértől, a békétől, minden bokortól, minden fától … Hogy égnek a szemeim a ki nem sírt könnyektől!… Mert nem szabad most sírni! Erőre, ember feletti erőre van szükség, nemcsak a férfiaknak, de még inkább nekünk. Most jön a nagy vihar, meg kell állni benne, meg fogunk állni benne! Július 27. Korán reggel keltünk, mert sok intézkedni való van. Kilenc órakor beállít Jankovich Endre9 lóháton, uniformisban. Tréfálok azon, hogy a néppel el akarja hitetni, hogy ő maga a hadisten, aki a véres kardot viszi a falvakon keresztül. Délután jött Cziráky Józsi10 autón és Esterházy Ferenc11 Tatáról kocsin. Józsi autóját Gyuri sógornak viszi Pestre, ki autós ordonánctiszt egy gyalogos divíziónál. 7 Őrgróf Pallavicini György (Budapest, 1881 – Budapest, 1946): a Somogy vármegyei törvényhatósági bizottság tagja, országgyűlési képviselő, huszárkapitány. Az Országos Földműves és Kisgazdapárt egyik vezetője, élete végéig aktív politikus. A második világháború idején németellenes. 1919 tavaszán a bécsi Antibolsevista Comité, majd az ún. grazi csoport egyik vezetője. Felesége Andrássy Borbála, Ilona húga, innét a sógorság Cziráky Józseffel. 8 Gróf Zichy Aladár (Nagyláng, 1864 – Budapest, 1937) legitimista politikus, miniszter, a Katolikus Néppárt vezére, Zichy Nándor fia. 1906. április 8-tól 1910. január 17-ig a második Wekerle-kormányban, illetve 1917. augusztus 18-tól 1918. október 23-ig a harmadik Wekerle-kormányban a király személye körüli, valamint 1917. június 15-től augusztus 18-ig horvát–szlavón–dalmát tárca nélküli miniszter volt. 9 Gróf Jankovich Endre (Szuhamlaka, 1884. szept. 24. – Budapest, 1936. febr. 13.), a Pápateszérrel szomszédos Gic községben fekvő uradalom és kastély birtokosa, gr. Esterházy Pál barátja, gyakori vendége. 10 Gróf Cziráky József (Sárosd, 1883. június 11. – Dénesfa, 1960. augusztus 10.): nagybirtokos, politikus. A bécsi Teréziánumban, a bécsi és a budapesti tudományegyetemen végezte jogi tanulmányait. Ezután a Nádasdy-huszárezred tisztje, majd kilépett a hadseregből, visszavonult birtokaira. Sopron vármegye törvényhatósági bizottságának tagja (1907).
