OLASZ LAJOS
Az utolsó kortanú HORTHY ISTVÁNNÉ EDELSHEIM-GYULAI ILONA [1918–2013] 2013. április 18-án, 95 éves korában elhunyt Horthy Istvánné Edelsheim-Gyulai Ilona, aki Horthy Miklós kormányzó menyeként fontos kortanúja, cselekvő részese, haszonélvezője s egyben robotosa volt egy vitatott korszaknak, amelyről bárhogyan is vélekedjünk, az ő egykori szerepvállalása és háború utáni tevékenysége – kötelezettségei becsülettel való teljesítése – vitathatatlan elismerést és tiszteletet érdemel.
74∞&£∞§™
ván gyors elhatározással megkérte a grófkisasszony kezét. Az eljegyzést február 28-án tartották. A váratlanul bejelentett kézfogó társasági körökben nagy meglepetést keltett, és a kormányzó fiáról lévén szó, élénk sajtóérdeklődést váltott ki. A pol gári esküvő re április 26-án került sor. Ezt április 27-én követte az egyházi szertartás zső téri rea Szilágyi Dezs formátus templomban. Az ifjú párt Ravasz László, a Duna-melléki református egyházkerület püspöke eskette. A menyasszony ruháját, amelyhez a nagymama díszmagyarja szolgált alapul, az egyik legismertebb divattervező, Rotschild Klára készítette. Az esküvő jelentős közéleti eseménynek számított. A Horthy család életének alakulása ekkor már szétválaszthatatlanul összekap csoló dott a fennálló rendszer és az egész ország helyzetének, kilátásainak megítélésével. A széles nyilvánosság révén a fé nyes esküvőről szóló híradások, a bizakodó nyilatkozatok az egyre feszültebb európai háborús helyzetben Magyarországot a béke, a biztonság, a gyarapodás szigeteként mutatták be, nyugalmat és reményt, pozitív jövőképet sugározva a magyar családok számára. A házasság sokat változtatott Horthy István megítélésén is. A közvéleményben jelentős mértékben enyhültek a szabados magánélete miatt korábban érzett fenntartások. A családalapítás az addigi bohém magatartással ellentétben már konszolidált magánéletről, komoly, felelősségteljes gondolkodásról tanúskodott, s ez alapján Horthy István akár jelentősebb pozíciók betöltésére is alkalmasnak mutatkozott. A tradíciók szellemében lezajló, fényes esküvő után a fiatalok meglehetősen szokatlan, de mindkettőjükre jellemző módját választották a nászútnak: Horthy István maga vezette repülőgépével, egy gyengén felműszerezett Arado Ar–79-essel – a kiszámítható kényelem helyett a kalandot, az utazás izgalmát választva – utazták körül a Földkö- Esküvôi kép vitéz zi-tenger partvidékét. nagybányai Az ifjú pár a királyi várba Horthy Miklóssal, költözött. A kormányzói 1940. április 27. lakrész felett, Horthy Ist-
Esküvôi kép szüleivel és nŒvéreivel. Balról jobbra: EdelsheimGyulai Éva, Edelsheim-Gyulai Marietta, apja, Edelsheim-Gyulai Lipót, EdelsheimGyulai Ilona, nevelôanyja, Ella és Rudnay Alexia, 1940. április 27.
74∞&£∞§™
G
róf Edelsheim-Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes későbbi felesége 1918. január 14-én született Budapesten. Apja, gróf Edelsheim-Gyulai Lipót evangélikus főnemesi családból származott. A nagyapa dr. Edelsheim-Gyulai Lipót jogi doktor, akit a király 1882-ben bárói, majd 1906-ban grófi rangra emelt. Aktívan közreműködött 1918-ig a főrendi ház, majd 1927-től a felsőház munkájában. Országos jelentőségű karitatív tevékenységet folytatott mint az Országos Gyermekvédő Liga megalapítója, a Vöröskereszt Egyesület egyik vezetője és több más szociális szervezet megteremtője, támogatója. Felesége herceg Odescalchi Irma volt.
FELSŐELEFÁNTTÓL A BUDAI VÁRIG A család a Felvidéken, a Nyitra vármegyei Felsőelefánton rendelkezett 5000 holdas birtokkal. A trianoni békeszerződés után Csehszlovákiában marad-
6
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
tak, így birtokaik nagy részét – mintegy 4000 holdat – megőrizhették. Ilona a harmadik leánygyermekként született, Éva és Maritta nővére után. Édesanyjuk, gróf Pejacsevich Gabriella 1919ben elhagyta családját, és a következő évben hivatalosan is elvált férjétől. Edelsheim-Gyulai Lipót 1920-ban újranősült, elvette a szintén elvált Rothkugel Rollershausen Ellát, aki egy kislányt (Alexia) hozott a házasságba. Edels heim-Gyulai Lipót széles körű társadalmi kapcsolatokkal rendelkezett, és a Johannita Rend kommendátoraként jelentős közéleti szerepet játszott. 1940. február 1-jén az operaházban a kormányzó feleségének védnöksége mellett díszestélyt rendeztek, ahol neves művészek (Bernáth Aurél, Pátzay Pál és mások) által színpadra állított élőkép-bemutatóra került sor, amelyet bál követett. Ezen a rendezvényen ismerkedett meg Edelsheim-Gyulai Ilona későbbi férjével, vitéz nagybányai Horthy Istvánnal, a kormányzó idősebb fiával. Az első találkozást közös programok követték, majd a már 36 éves Horthy Ist-
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
7
ván korábbi lakását kibővítve alakítottak ki számukra új otthont. A feleség egyik első feladata az volt, hogy a négyszobás lakrészt berendezze és ottho-
A VEGYES HÁZASSÁG PROBLÉMÁI Edelsheim-Gyulai Ilona katolikus vallású volt, és a katolikus egyház csak akkor fogadta volna el a vegyes házasságot, ha Horthy István reverzálist ad, azaz nyilatkozatot tesz, hogy születendŒ gyermekei katolikusok lesznek. Ilona lánytestvérei, akik szintén protestáns férfival kötöttek házasságot, Csehszlovákiában tartották az egyházi esküvŒjüket. A férjektŒl itt csak elŒzetes szóbeli nyilatkozatot kértek, melyet késŒbb megváltoztathattak. Horthy István esetében, aki a magyar kormányzó fia, egyben a református egyház aktív tagja, presbiter volt, ilyen megoldás természetesen szóba sem került. Ezért felesége vállalta, hogy megszegi a katolikus egyház vonatkozó elŒírásait, ami miatt a házasságát egyházi szempontból nem tekintették törvényesnek, és a késŒbbiekben (egész a férje haláláig) nem gyakorolhatta nyilvánosan a vallását.
nossá tegye. A szülők közelsége ellenére önálló életet éltek, külön háztartást vezettek. Noha a lakásukból egy belső lépcsőn le lehetett jutni a kormányzó lakosztályába, csak akkor mentek le, ha családi megbeszélnivaló akadt vagy meghívást kaptak közös étkezésre. A házaspárnak 1941. január 17-én fia született, aki a Horthy család több generációra visszamenő hagyományait követve – Szent István király tiszteletére – az István nevet kapta. Ő volt a kormányzó első fiúunokája. Az eseményt nagy médiaérdeklődés kísérte. Az újságokban cikkek, fényképes riportok jelentek meg a fiatal párról, bemutatták lakásuEdelsheim-Gyulai kat, mindennapi életük számos részletét. HorIlona a Rotschild thy István és felesége Klára által azonban nem örült entervezett nek a túlzott érdeklőmenyasszonyi désnek, és bár közszeruhában, 1940. rep llőként tudomásul április 27. gű vették az ilyen jelleg
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
kötelezettségeket, magánéletükről keveset beszéltek, és kisfiukról sem készültek újabb sajtófotók közel egy évig.
A KORMÁNYZÓHELYETTES OLDALÁN A házassá got követően Horthy Istvánnéra – részben mint a MÁV elnökének feleségére, részben mint a kormányzói család tagjára – egyre több közéleti feladat hárult. Részt vett a kormányzó által rendezett különböző fogadásokon. Megjelent az államfő kíséretében szinte valamennyi fontos társadalmi eseményen. Közreműködött a kormányzó feleségének karitatív tevékenységében. Horthy Miklós kísérőjeként 1941. március 15-én jelen volt a cserkészek ünnepélyes zászlószentelésén. A kormányzó által külö-
nösen nagy becsben tartott 1. páncéloshadosztály kérésére zászlóanyaságot vállalt. Férje oldalán megjelent az ungvári 5. gépkocsizó zászlóalj zászlóavatásán. Ott volt a kormányzó felesége kíséretében a front ról ha za té rő he gyi dandár katonáinak fogadásán a Vigadóban megrendezett karácsonyi segély akció so rán. 1941 májusában pedig ő képvisel te a Hor thy csa lá dot Bárdos sy Lász ló mi nisz terel nök társa sá gá ban a Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitásán. Hamarosan önálló szerepkört is A Horthy család kapott. Bekapcsoló- legifjabb tagjával, dott a Magyar Asszo- 1941. január nyok Nemzeti Szövetsé-
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
9
74∞&£∞§™
gének munkájába, ahol a MÁV elnökének felesége Az ifjú pár az ként a Vasúti Szakosztály egyházi vezetői feladatait látta el, szertartás után majd a szervezet társelnönászútra indul, kévé választották. Részt 1940. április 27. vett a szatmárnémeti MÁVnevellőintézet újbóli megnyitása alkalmából rendezett ünnepségeken. Ünnepi beszédet mondott a MANSZ által a Gamma-gyárban rendezett díszünnepélyen. Feladatokat vállalt a Vöröskereszt Egyesület munkájában is, gyűjtőakciókban vett részt a harcoló honvédek családtagjainak támogatására. Családja társadalmi helyzete és vagyona révén Edelsheim-Gyulai Ilona korábban is sokat utazott, számos társasági eseményen volt jelen vendégként, idejének na gyobb részét azonban a közélettől távol, vidéki környezetben töltötte. A hivatalos kötelezettségek, a nyilvános szereplések és a közvéle mény állandó érdeklődése teljesen új volt számára. A kezdeti lámpaláz legyőzése után viszonylag gyorsan alkalmazkodott ehhez a helyzethez. Elkötele -
74∞&£∞§™
10
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
„
zettsége, figyelme és közérthető, lényegre törő megnyilatkozásai révén személye, tevékenysége általános elismerést váltott ki.
Miklóspapával a Jugoszláviával kapcsolatos helyzetrŒl beszélgetve láttam, az volt a meggyŒzŒdése, hogyha Hitlernek elutasító választ ad, azt Magyarország megszállása követné. Ezt Teleki miniszterelnök is tudta. […] Ki tudná utólag megmondani, mi lett volna, ha ennek az ultimátumnak ellenállunk? Mint történelmünk folyamán olyan sokszor, most is világos volt, hogy a magyarság földrajzi helyzete igen kényes Európában – életben maradhat-e Magyarország a kommunizmus és a nácizmus között valahogyan, maradéktalan tisztességgel?
„
(Edelsheim-Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség)
Horthy Istvánt az országgyűlés 1942. február 19-én kormányzóhelyettessé választotta. Ezzel még hangsúlyosabbá váltak és tovább bővültek Horthy Istvánné közéleti feladatai. Férje pozíciójából következően minden testületi tagságáról, egyesületi pozíciójáról lemondott. A karitatív tevékenységet és a Vöröskereszt keretében végzett munkát azonban a kormányzóhelyettes feleségeként megszaporodó protokolláris kötelezettségei mellett is folytatta. 1942. március 15-én már az államfőt képviselő kormányzóhelyettes férje oldalán vett részt az ifjúság országos díszünnepélyén. Elkísérte őt a nagyváradi tüzér hadapródiskola vagy a szolnoki VI. utászzászlóalj zászló szentelésére, a Nagyváradon rendezett jótékonysági segélykoncertre és szá mos más, hasonló társadalmi eseményre. Május 15-én részt vett az otrantói ütközet 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, amelyen a kor mányzói családdal együtt a Zsófia termesgőzös fedélzetéről tekintette meg a folyami parádét. 1942 tavaszán három hónap leforgása alatt mintegy 25
különböző közéleti eseményen, zászlószentelésen, intézményavatáson, testületi ülésen, ünnepségen vett részt.
VÖRÖSKERESZTES MISSZIÓ 1942. március 4. és május 28. között három hónapos ápolási tanfolyamot végzett a Vöröskereszt szervezésében. A tanfolyam nem az előkelő társasági hölgyek időtöltését szolgálta, hanem komoly szakmai felkészülést nyújtó, a résztvevőktől fegyelmezett és elkötelezett munkát követelő képzés volt, amelynek keretében a kórtermek felmosásától és az orvosi eszközök fertőtlenítésétől a sebkötözésig vagy az ambuláns beavatkozásoknál való asszisztálásig számos feladatot el kellett látni. A gyakorlati oktatásra a Jurányi úti hadikórházban került sor, ahol a növendékek egyúttal segédápolónői szolgálatot is teljesítettek. A sikeres vizsga után Horthy Istvánné továbbra is rendszeres szolgálatot vállalt a Jurányi úti kórházban.
„
A viszontlátás öröme ellenére Pista hangulata nagyon borús, szinte kétségbeesett volt. Azt a meggyŒzŒdését, hogy ez vesztes háború, itteni élményei csak még inkább megerŒsítették. Sokat tépelŒdött azon, miként lehetne Magyarországot megmenteni, ahogyan mondta, »a két ellenség közötti helyzetbŒl«. Elhatározta: hazatérése után errŒl behatóan tanácskozik majd apjával. […] Világosan látta, nem tud már itthon az ország helyzetén változtatni. Ezért úgy döntött, hogy hazatérése után a legrövi debb idŒn belül kirepül Angliába vagy az Egyesült Államokba – ahol szükség volna valakire, aki a té nyekrŒl hatásosan tudná tájékoztatni a szövetségeseket – és megpróbálna ott valamit tenni hazája érdekében.
„
(Edelsheim-Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség)
A kormányzóhelyettes 1942 májusától repülőkiképzésen vett részt Szolnokon, majd július elején az 1. vadászrepülő-osztály pilótájaként kivonult a frontra. Ebben az időszakban reprezentációs szerepét bizonyos mértékben a felesége vette át, aki mind gyakrabban jelent meg a nyilvánosság előtt különböző társadalmi rendezvényeken a Horthy család képviseletében, de most már önállóan. Részt vett a kiskunhalasi vöröskeresztes otthon vagy a keszthelyi vasutas-internátus avatásán, a MANSZ szabadkai szervezetének alakuló közgyű lésén és a szervezet debreceni országos tanácskozásán, az Országos Gyermekvédelmi Liga gyűjtőakcióján, valamint a sebesült honvédek számára szervezett véradáson. Egyre többet foglalkozott személyével a sajtó is. Habitusa, maga tar tá sa, nyil vá nos meg nyilat ko zá sai min den ben Találkozás a kijevi megfeleltek az államfő csa- magyar katonai ládjával szembeni jogos el- táborban, 1942. várásoknak. Fegyelmezett augusztus 18. kötelességtudással, mérték-
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
11
74∞&£∞§™
te a vitorlázó B és C vizsga követelményeit. A róla szóló híradások természetesen politikai célokat is szol gáltak. Részben általános társadalmi érté kekre, az összefogás, a szolidaritás, a nehéz helyzetben lévők támogatásának fontosságára hívták fel a figyelmet. Másrészt ezáltal is erősítették a rend szer melletti propa gandát, a kormányzó és a Horthy család körül kiépülő kultuszt. Augusztusban Horthy Istvánné önkéntes ápolónői n szolgálatra jelentkezett a frontra. Ezt senki sem várta el tő t le, de kormányzóhelyettes férjéhez hasonlóan természetesnek tartotta, hogy ha magyar katonák harcolnak a fronton, és hivatásos ápolónőket is kiküldenek egészségügyi szolgálatra, akkor az ország vezető családjainak is részt kell ebből vállalniuk. Önkéntes ápolónőket korábban nem engedtek ki a hadműveleti területre. A kormányzóhelyettes feleségének kezdeményezése döntő szerepe játszott abban, hogy ez a helyzet megváltozott, és a jelentkező önkéntesek is a frontra kerülhettek. A szükséges engedély megérkezése után Horthy Istvánné augusztus 11-én indult el egy kórházvonattal új szolgálati helyére, és augusztus 15-én érkezett meg Kijevbe, ahol az V/2. számú katonakórházban kapott beosztást. A kormányzóhelyettes feleségeként a hadműveleti területen is voltak protokolláris feladatai, helyi ünnepségeken való részvétel, hazatérők búcsúztatása stb., és a hazai sajtó, illetve a frontújságok nagy publicitást adtak jelenlétének. Az ápolónői szol gálat mégsem csupán formális beosztás volt számára, hanem komoly és megterhelő feladat, amelyben a háború minden nehézsége megmutatkozott.
Horthy Istvánnét széles körrı elismerés és tisztelet övezte, amely jelentŒs mértékben saját személyiségének szólt. Egyéniségét, tevékenységét olyanok is elismeréssel illették, akik a Horthy család más tagjaival vagy a kormányzó által képviselt politikával nem szimpatizáltak.
74∞&£∞§™
tar tó visszafogottsággal, de mindig nagy energiával, kitartással végezte társadalmi feladatait. A különböző ünnepségeken, társadalmi eseményeken, jótékonysá gi akciókban való részvétel szorosan hozzátartozott a kormányzóhelyettes feleségének hivatali kötelezettségeihez, Horthy Istvánné azonban ennél sokkal többet vállalt, ideje döntő részét a közéleti tevékenységnek és az ápolónői szolgálatnak szentelte. Személyét, tevékenységét a média, a sajtó egyre nagyobb figyelemmel kísérte. A nehezedő háborús viszonyok közepette alakja bizonyos értelemben példaként jelent meg a lapokban. Egyszerre testesítette meg a társadalmi pozíciójából fakadó kötelezettségeit lelkiismeretesen ellátó politikusfeleséget, a szociá-
12
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
lis érzékenységgel megáldott, a karitatív tevékenységben élen járó úriasszonyt, valamint a családi értékeket következetesen képviselő feleséget és anyát. Önállóságával, közvetlen magatartásával, sokoldalú érdeklődésével, sportszeretetével egyben az öntudatos, modern nő alakját is példázta. Különösen sokat foglalkozott a sajtó az ápolónői munkájával, a műtéteknél való asszisztálással, az éjszakai kórházi ügyelet ellátásával. Több újságban is megjelentek vöröskeresztes egyenruhás képei, a legtöbben talán így ismerték. A lapok gyakran hírt adtak a repülés iránti érdeklődéséről is, arról, hogy rendszeres vitorlázórepülő-képzésben vett részt a Hármashatárhegyen, s 1942. június 15-én sikeresen teljesítet-
A SZÖRNYŰ ÉLMÉNY Felesége frontra érkezésének hírére Horthy István néhány nap eltávozást kapott az egységétől, így találkozhattak Kijevben. A kormányzóhelyettes meglehetősen sötéten látta a fronton harcoló hadsereg és az egész ország kilátá-
sait. Biztos volt benne, hogy Hitler el fogja veszíteni a háborút, és menthetetlenül magával rántja Magyarországot is. Úgy gondolta, mindenképpen tennie kell valamit a közelgő katasztrófa elkerüléséért. Még a Nyugatra emigrálás és egy független magyar képviselet létrehozásának gondolata is megfordult a fejében. Ilona, bár nyilvánosan sosem politizált, osztotta férje nézeteit, és mindenben támogatta őt. Utóbb kiderült, hogy szállásukon, Ukrajna német katonai parancsnokának villájában a beszélgetéseiket a német titkosszolgálat lehallgatta. A fronton uralkodó körülmények ismeretében Horthy Istvánné komolyan aggódott férje biztonságáért. Ezért megnyugtatta a tudat, hogy a minisztertanács határozata alapján a kormányzóhelyettest hamarosan hazarendelik közjogi feladatai ellátására. Miután a kormányzóhelyettes visszatért az egységéhez, Horthy Istvánné folytatta ápolónői tevékenységét. Augusztus 20-án délelőtt a kórházban értesült arról, hogy férje repülőbalesetet szenvedett és életét vesztette. Az első megdöbbenés és sokk után azonnal a helyszínre akart sietni, ezt azonban a
magyar katonai hatóságok nem engedélyezték a számára. Erre azt kérte, hogy mielőbb hazatérhessen, hogy ott lehessen férje családja, a gyászoló szülők mellett. Fia halála után Horthy Miklós ra gaszkodott ahhoz, hogy a kormányzóhelyettes emlékét az országgyűlés külön törvényben örökítse meg, amely egyben unokája megfelelő neveltetésének feltételeit is garantálja. A kormányzóhelyettesi szék megüresedése és az emléktörvény körül kibontakozó politikai viták nyomán olyan híresztelések keletkeztek, hogy a Horthy család esetleg a másfél éves kisfiú királlyá koronázására készül. Egyesek az „asszonyi kamarilla” számlájára írták az ötletet, úgy vélték, hogy Horthy Miklósné, Horthy Istvánné és Edelsheim-Gyulai Lipótné szorgalmazza a kormányzó unokájának trónra emelését. 1942 őszén több olyan kiadvány, plakát jelent meg Budapest utcáin, amelyek a kormányzóhelyettes özvegyét és árváját ábrázolták. Az egyébként Horthy István emlékét erősítő kiadványok mögött egyesek a koronázást előkészítő kampányt sejtettek.
MENEKÜLÉS A MUNKÁBA A családi tragédia elviselését ezek a politikai felhangok tovább nehezítették. Edelsheim-Gyulai Lipótné (akit társasági körökben csak a „nemzet anyósa”ként emlegettek) úrhatnám megnyilvánulásai, alig leplezett feltörekvési vágya alapul szolgálhatott bizonyos feltételezésekhez, Horthy Istvánné vagy Horthy Miklósné azonban sosem adta jelét ilyen szándéknak, és a kormányzó is határozottan elutasította, hogy unokája bármilyen politikai kombinációban szóba kerüljön. A kormányzóhelyettes halálát követően Horthy Istvánné közéleti tevé kenysége tovább bővült. A kormányzó felesége szinte teljesen visszavonult a nyilvános szerepléstől, az ő feladatait is fokozatosan a menye vette át. 1943-ban Társadalmi már a Horthy család elsső ő szerepvállalás: számú reprezentánsának látogatás a számított, aki a kormányzó Magyar Katonai állandó kísérője volt a kü- Akadémia lönböző társadalmi rendez- tisztavatási vényeken, de egyre gyak - szertartásán rabban jelent meg önállóan
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
13
A FÜHRER-AFFÉR Hazautazása során a magyar és német illetékesek – tudtán kívül – igyekeztek megszervezni szemé lyes találkozását a hadmıveleti területen tartózkodó Adolf Hitlerrel. Úgy vélték, politikai szempontból fontos lenne, ha a Führer az elsŒk között fejezné ki részvétét az özvegynek az egész országot lesújtó tragikus veszteség miatt. Ezt Horthy Istvánné csak a Vinnyica melletti német fŒhadiszállásra érkezve tudta meg. A Hitlerrel való személyes találkozó elŒl azonban határozottan elzárkózott, mert egyértelmıen a németeket tartotta felelŒsnek általában az ország háborúba sodródásáért és konkrétan a férje haláláért is. A „fegyverbarátság” demonstrálása végül csak annyiban nyilvánult meg, hogy Hitler az özvegy rendelkezésére bocsátotta saját repülŒgépét, aki így néhány órán belül visszatérhetett Budapestre.
74∞&£∞§™
is közéleti eseményeken, szociális, karitatív akciók alkalmával. Hivatalos felkérésre elvállalta a leánylevente-mozgalom ffővédnöki tisztét. A Vöröskereszt keretében rendszeresen eljárt vizsgáztatni a betegápoló-tanfolyam növendékeit, akik bizonyos értelemben az ő nyomdokaiban jártak. Szervező je és személyes résztvevője volt az országos vöröske-
Horthy István temetési szertartásán, 1942. augusztus
74∞&£∞§™
„
resztes gyűjtőakcióknak. Szerepet vállalt a légi fenyegetettség miatt elrendelt kórház-kitelepítés megszervezésének előkészítésében. Közreműködött a Várban létesített segélyhely felállításában. Kapcsolatot tartott a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőivel a lengyel menekült családok ügyeire vonatkozóan. Rádiós nyilatkozataiban a nehéz sorsú katonacsaládok támogatására hívta fel az embereket, illetve az ifjúsághoz,
A legfontosabb: azáltal, hogy a kormányzó a helyén maradt, a németek nem tudták céljaikat teljes mértékben elérni, jelenlétével és ellenállásával lehetetlenné tette a teljes átállást egy német vagy nyilas rendszerre. A német hadiipar szükségletének Magyarország 2 százalékát szállította, míg a cseh ipar 40%-kal járult hozzá a nácik háborús ipari teljesítményéhez. Benesˇ, azzal, hogy otthagyta Csehországot, és Hácha került az ország élére, az egész cseh erŒt Németország rendelkezésére bocsátotta. […] Sokan azzal érveltek, hogy a
14
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
a leventelányokhoz szólt, hogy feladataikat a háborús időkhöz illő komolysággal lássák el. 1944. március 15-én a magyar ifjúság szokásos országos ünnepén ő köszöntötte az eskütételen részt vevő leventelányokat. A Magyarország elleni szövetséges légitámadások megindulása után ruhát gyűjtött és osztott a bombakárosultaknak. Számos más nőhöz hasonlóan sálat, sapkát, érmelegítőt kötött a fronton harcoló honvédeknek. Egy kötőgépet is beszerzett, hogy minél több ruhadarabot tudjon készíteni. Mindez persze a hadsereg súlyos ellátási hiányosságait aligha tudta pótolni, az otthon ilyen módon megnyilvánuló figyelme, gondoskodása azonban nagy jelentőséggel
„
kormányzó visszavonulásával, lemondásával maradandó jó pontot szerezhetett volna nekünk a békeszerzŒdések megkötésekor. Most már tudjuk, hogy ez fikció. […] [A kormányzó] váltig abban reménykedett, hogy a szövetségesek nem fogják a Szovjetuniónak átengedni ezeket az országokat, de bebizonyosodott, hogy félelme a szovjet megszállástól teljesen indokolt volt.
(Edelsheim-Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség)
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
15
AHOGYAN ÃT LÁTTÁK… „MidŒn a fiatal István elvette gróf Edelsheim Gyulai Ilyt, ennek mostohaanyja, Edelsheim Gyulai Lipót gróf második felesége, született Rothkugel Ella oly hangos ízléstelenséggel és parvenü feltınéssel adta a kormányzóhelyettes anyósának szerepét, ami pedig nem is volt, hogy efelett minden jó ízlésı ember joggal megbotránkozott. […] A fiatal Horthy Istvánné ebben az ízléstelen szereplésben sohasem vett részt, kisfiának és a jótékonyságnak élt, és mindenki elŒtt rokonszenves volt.” (Barcza György: Diplomataemlékeim)
bírt a távoli hadmű veleti területen szolgáló katonák számára. Az ápolónői munkát sem hagyta abba. 1944. február 1. és március 30. között két hónapos műtősnői tanfolyamon vett részt, és egészen októberig rendszeres műtős asszisztensi szolgálatot teljesített, előbb a Jurányi utcai hadikórházban, majd a Várhegy gyomrában újonnan kialakított Sziklakórházban. Ebben az időszakban a médiában még a korábbinál is fontosabb szerepet kapott. Az ország egyre súlyosabb külpolitikai helyzete, a lakosság életkörülményeinek nehezedése és a növekvő háborús veszteségek nyomán felértékelődött a társadalmi összetartás, a fegyelmezett kötelességteljesítés, az orszá gért való áldozathozatal gondolata és mindebben az elit személyes példamutatásának szerepe. A hősi halált halt kormányzóhelyettes felesége – szándékaitól függetlenül – az államfői család körül kialakult kultusz mind fontosabb szereplője lett. A politikai propaganda szempontjából is egyre nagyobb jelentő őséget kapott a Horthy család személyes sorsa, mindennapi élete. Az Magdamamával özvegy és az árva veszés Istvánkával tesége őszinte együttér-
74∞&£∞§™
74∞&£∞§™
„Két ember cselekedett most energikusan. Az egyik Ilona asszony volt, aki a legerélyesebben azt szorgalmazta, hogy Hlatkyt [Hlatky Endre sajtófŒnököt] legalább engedjék elmenni, és Œ készítsen mindent elŒ a telefonon át történŒ végsŒ utasításig. Ambrózy ezzel egyetértett és átadta a proklamációt tartalmazó borítékot. […] Akkor Ilona asszony kétségbeesett bátorsággal odament a termen keresztül az apósá-
„Karcsú, törékeny, mégis feszes tartású asszony, akin alig fogott a kor: ma is csinos. […] 1974-ben írtam az elsŒ filminterjúra invitáló levelet Horthy Ilonának. 1985ben ültünk a kamera elé a délszaki villa széles, szellŒs, tarkavirágú teraszán. Négy napon át beszélgettünk arról a rövid, alig öt esz ten dŒs idŒ szak ról, ami kor Ilo na asszony tanú, sŒt koronatanú lett. Horthy
zést váltott ki a társadalom többségéből, egy közös sors részesévé tette őket valamennyi apát, férjet vagy fiút elvesztő magyar családdal. Ezzel párhuzamosan átalakult a Horthy Istvánnéról a médiában közvetített kép is. A korábban közérdeklődést keltő hírek, a társasági eseményeken való részvétel, a sport, a divat, az emancipált ma gatartás különböző megnyilvánulásai háttérbe szorultak. Ezeket a híradásokban inkább a dolgos hétköznapok, a lelkiismeretes kötelességteljesítés, a szo ciális feladatok, a kórházi munka, illetve a sebesültek, az özvegyek és árvák érdekében végzett tevékenység bemutatása váltotta fel. Mindez – a propagandaszándékoktól függetlenül – a valóságnak megfelelően tükrözte Horthy Istvánné gondolkodását, megváltozott életét.
A KORMÁNYZÓ JÓ SZELLEME Horthy István halálát követően a családon belüli szerepe is változott, még szorosabbá vált a kapcsolata apósával és anyósával. Ennek révén politikai tekintetben is fokozatosan bizalmi viszony alakult ki a kormányzóval. Horthy Ist-
hoz, és így szólt: Papa, ez az egyetlen lehetséges pillanat, nem akarod, hogy a proklamációt beolvassák? A kormányzó csodálkozva felnézett és így szólt: Miért? Természetes, hogy akarom. Azt hittem, már be is olvasták. MielŒtt Lakatos közbeszólhatott volna, Ilona asszony eltınt a terembŒl, és megadta Ambrózynak a jelet.” (C. A. Macartney: October Fifteenth)
Ilona természetesen nem „objektív”. Abból a pozícióból látja és kívánja látni az eseményeket, amelyben átélte Œket. Ma sem tagadja meg a múltját. Éppen ez ad jelentŒséget (szubjektív) visszaemlékezésének.” (Bokor Péter: Történelem felülnézetbŒl)
vánné korábban sem nyilvánosan, sem családi körben nem politizált. A kormányzó azonban ebben az időszakban már mind gyakrabban avatta be politikai ügyekbe, így egyre határozottabb és megalapozottabb álláspont alakult ki benne a fennálló helyzettel, a kiútkeresés alternatíváival kapcsolatban. 1943-tól sógorával, ifj. Horthy Miklóssal együtt átvette azt a közvetítő szerepet, amelyet korábban a férje töltött be a kormányzó mellett. Információkat gyűjtött, bizalmas üzeneteket közvetített, találkozókat készített elő olyan ügyekben, amelyekben az államfő hivatalosan, nyíltan nem léphetett fel. Tevékeny résztvevője volt a háborúból való kilépés lehetőségeit kereső, később „kiugrási irodának” nevezett intézmény munkájának. Ifj. Horthy Miklós már 1943-ban hivatalos megbízást kapott Kállay Miklóstól a külhoni magyarság ügyeinek intézésére, a velük való kapcsolattartásra. Ez a névleges feladatkör azonban csak fedőtevékenység volt, amely lehetőséget adott adatok gyűjtésére az ország tényleges helyzetéről, a közhangulat alakulásáról, az ellenzéki erőkkel való együttműködés lehetőségeiről, bizonyos külföldi kapcsolatok fenntartására, fontos dokumentumok, RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
17
74∞&£∞§™
memorandumok eljuttaÖzvegy Horthy tására a kormányzóhoz, Istvánné a illetve magánkihallgatás Sziklakórházhoz kieszközlésére olyan szeérkezŒ mélyeknek, akik a nyilvámentŒautónál, nos protokoll betartásá1944 val aligha juthattak volna az államfő elé. A szervezet kapcsolatot tartott liberális és baloldali pártokkal, csoportokkal, és összeköttetésben állt a magyarországi zsidó közösség szervezeteivel is. A német megszállást követően az üldözöttek segítését, menekítését tekintette fő feladatának. A különböző karitatív szervezetekkel, a Nemzetközi Vöröskereszttel és a pápai nunciatúrával kiépült kapcsolatai révén fontos hírekhez jutott, melyeket aztán továbbított a só gorának vagy közvetlenül a kormányzónak. Rendszeres kapcsolatot tartott Török Sándorral, a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetségének alelnökével, akitől 1944 nyarán a zsidósággal szembeni atrocitásokról, a deportálás embertelen körülményeiről szerzett értesüléseket. Kísérletet tett arra is, hogy a kapott híreket személyesen ellenőrizze. Kérvényt nyújtott be a miniszterelnökhöz, hogy a hivatalos közlések szerint németországi munkára összegyűjtött zsidó lakosokat elszállító szerelvényeken az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat a Vöröskereszt biztosíthassa. Ezzel magát a deportálást is nagyobb nyilvánosság kísérhette volna. A kérvényre azonban nem kapott választ. Az országban uralkodó valós helyzet bemutatása, a német érdekeket szolgáló kormányzati tevékenység le leplezése és a zsidóság tarthatatlan helyzetére való figyelemfelhívás érdekében Török Sándor és segítői vidéken élő tekintélyes családok nevében leveleket írtak a kormányzónak. A csalásra azért volt szükség, hogy a beszámo- lességéről, és ezt később a kormányzó lók tényleg eljussanak Horthy Miklós előtt is kijelentette. Ez a lépés is hozkezébe, és hitelüket a kormányzó ne zájárult – más hazai körök egyre sürvonja kétségbe. Horthy Istvánné köz- getőbb ösztönzése, valamint a pápa és reműködött az írások tartalmi és for- több külföldi államfő határozott fellémai ellenőrzésében, és vállalta, hogy pése mellett –, hogy július 6-án a kormányzó leállította a deportálásokat, és továbbítja azokat az apósának. Török Sándor adta át Horthy István- elmozdíttatta pozíciójukból az ennek nénak az ún. „Auschwitz-jegyzőkönyv” szervezését végző kormánytagokat. Október elején a Várban működő, egy példányát. A koncentrációs táborok tényleges világáról és a zsidóságra eredetileg a kormányzóság vidéki komváró tragikus sorsról szóló dokumen- munikációját szolgáló rádióállomás setum mélyen megrendítette. Azonnal gítségével Horthy Miklós felvette a kapátvitte anyósának is, és kérte, hogy csolatot a Moszkvába küldött fegyvermielőbb adja a kormányzó kezébe. szüneti delegációval. A rejtjelezést HorMeg volt győződve az ott leírtak hite- thy Istvánné, ifj. Horthy Miklós és a
74∞&£∞§™
18
RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
kormányzó néhány közvetlen beosztottja végezte, mert nem lehetett tudni, hogy az ilyen feladatokra kiképzett katonai személyzet tagjai közül kiben bízhatnak. Ebben az időszakban Horthy Istvánné nagy körültekintéssel és a kötelező tisztelet határait mindenkor betartva, de egyértelműen támogatta, hogy a kormányzó cselekvésre szánja el magát, és szakítson a németekkel. Október 15-én nyíltan állást foglalt a Horthy Miklós által megfogalmazott és eredeti változatában a később elhangzottnál határozottabb hangú kiáltvány közzététele mellett. C. A. Macartney szerint Lakatos miniszter-
elnök óvatos magatartásával szemben arra ösztönözte a kormányzót, hogy a németekkel való további egyeztetések helyett a kiáltványt mielőbb olvastassa be a rádióban.
KÉNYSZERŰ EMIGRÁCIÓ A sikertelen kiugrási kísérlet és a nyilas hatalomátvétel után a kormányzói családot a németek a bajororszá gi Hirschbergbe, a waldbichli kastélyba internálták. A házi őrizet, bár bizonyos komfortot biztosított, a külvilágtól gyakorlatilag elvágta őket, és még az alapvető élelmiszer-ellátásuk is gyakran akadozott. A család több mint fél év után, 1945. április 30-án nyerte vissza szabadságát, amikor megérkeztek az amerikai csapatok. A háború befejezése után a kormányzó hosszabb időre amerikai hadifogságba került. A többieket 1945 júniusában átköltöztették Weilheimbe, egy jóval szerényebb szállásra. Itt csatlakozott hozzájuk ismét Horthy Miklós, akit a győztes hatalmak nem tekintettek háborús bűnösnek, a nürnbergi perben is csak tanúként hallgatták ki. Az idősödő kormányzói párról Horthy Istvánné gondosko dott, ha kellett, munkát vállalt vagy másokhoz hasonlóan cserekereskedelmet folytatott. Időnként ismerősöktől vagy ismeretlen tisztelőktől kaptak némi támogatást. A család – elsősorban Horthy Miklósné megromló egészségi állapota miatt – 1949-ben kivándorolt Portugáliába, és Estorilban telepedett le. Szerény körülmények között éltek, a családi ügyeket továbbra is Horthy Istvánné intézte. Fontos szerepet játszott a kormányzó emlékiratainak elkészítésében és kiadásában is. Nemcsak gépírónő, nyelvi lektor és közvetítő volt ebben az ügyben, hanem Horthy Miklós az egykor történt eseményeket is gyakran megbeszélte vele, így bizonyos mértékig az ő nézőpontja, emlékei is hatást gyakoroltak az először 1953-ban Buenos Airesben kiadott emlékiratok szövegének alakulására. Horthy Istvánné odaadóan gondoskodott apósáról és anyósáról, akik úgy kezelték, mintha saját édeslányuk lett volna. Még 1951-ben megismerkedett Guy Bowden brit repülőezredessel, akivel fokozatosan elmélyült a kapcsolata. A következő évben már az esküvő lehetősége is szóba került köztük. Kapcsolatukat a Horthy szülők is támogatták. Edelsheim-Gyulai Ilona azonban
semmiképp sem akarta magára hagyni a kormányzói párt, és tízévnyi özvegység után csak nehezen határozta el magát az új házasságra. Az esküvőre végül 1954. július 8-án került sor, de az új élet ellenére továbbra is gondját viselte apósának és anyósának, egészen Horthy Miklósné 1959. január 8-án bekövetkezett haláláig. Az emigrációban Edelsheim-Gyulai Ilona kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn a nyugati magyarság számos szereplőjével, de politikai tevékenységet nem folytatott. Először 1985-ben látogatott haza Magyarországra brit férjével, megőrizve inkognitóját. Mint a ma gyar történelem egyik fontos kortanújával 1985-ben készült vele először interjú. Bokor Péter újságíró, a népszerű Századok történelmi ismeretterjesztő televíziós sorozat rendezője már 1974 óta próbált lehetőséget találni, hogy Horthy Miklós menyét megszólaltassa. A Portugáliában készült filmes interjú szövegének egy része 1988-ban az Élet és Irodalom hasábjain is megjelent. Ebben az évben vállalta el először Edelsheim-Gyulai Ilona, hogy nyilvános előadás keretében beszéljen az átélt történelmi korszakról. Amerikai magyar kulturális szervezetek meghívására New Yorkban a német megszállás időszakát idézte fel.
A KORMÁNYZÓI PÁR ÚJRATEMETÉSE Az 1980-as évek második felétől szinte minden évben néhány hetet Magyarországon töltött, de szigorúan magánemberként. 1989-ben fiával együtt érkezett, aki 1944 óta először járt itthon. A rendszerváltást, majd a szovjet csapatok kivonulását követően tervezgetni kezdte utolsó kötelességének teljesítését, azon elhatározásának beváltását, hogy a kormányzói pár földi maradványait Magyarországon, a kenderesi családi sírboltban helyezi örök nyugalomra. Az ezzel kapcsolatos tájékozódás, a különböző társadalmi egyesületekkel való egyeztetés, illetve a kormányzó emlékiratainak hazai kiadására vonatkozó megállapodás megkötése már bizonyos mértékig közéleti jelentőséget adott itthoni tevékenységének. A temetésre vonatkozó tervei kapcsán fogadta Göncz Árpád köztársasági elnök is. A kormányzói pár újratemetésével kapcsolatban Horthy Istvánné igyekezett elhárítani a különböző körökből érkező túlzó vagy direkt politikai meg-
nyilvánulásokat, a díszes fővárosi ünnepség vagy a hivatalos búcsúztatás gondolatát. A felfokozott érdeklődés, a tisztelet önzetlen vagy valamilyen érdektől motivált megnyilvánulásai azonban természetesen őt is élénken foglalkoztatták. A kormányzó újratemetése körül már 1991-től széles körű közéleti vita bontakozott ki, amely nyilvánvalóan nem egy családi eseményről, hanem a Horthy-korszakhoz való viszonyról, illetve – közvetve – az új magyar demokrácia értékpreferenciáiról szólt. A temetésre végül 1993. szeptember 4-én került sor, formálisan magánrendezvényként, amely azonban a mintegy 70 000 résztvevő, számos kormánytag és politikus megjelenése, valamint a rádiós és a televíziós közvetítés révén komoly közéleti jelentőséget kapott. 1993 októberében Horthy Istvánnét – a második világháború során tanúsított ellenállási tevékenységéért, a háborúból való kiválási politika aktív támogatásáért és a háború után a portugáliai magyarok között kifejtett munkája elismeréseként – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A következő években Horthy Istvánné a világháborús időszak magyar történelmével kapcsolatban számos interjút adott a Horthy-korszakkal foglalkozó történészeknek és különböző újságoknak, valamint több rádiós és televíziós szereplése is volt. 2008-ban Kepes András készített vele egy hosszabb filmes interjút a Magyar Televízió számára. 1992-ben Horthy István kormányzóhelyettes halálával kapcsolatban állított össze egy könyvet, majd 2001-ben Becsület és kötelesség címmel kiadta a visszaemlékezéseit. Meggyőződéssel vallotta, hogy a magyar vezetés a szovjet és német fenyegetés kettős nyomása alatt megpróbált mindent megtenni a megszállás, azaz az ország teljes leigázásának elkerülésére, mint ahogy kitartott amellett is, hogy a kormányzóhelyettes haláláért minden bizonnyal a németek a felelősek. Nyilatkozatai, írásai a magyar közelmúlttörténet fontos forrásai. Bár helyzetértékeléseit, következtetéseit a történettudomány gyakran vitathatónak tekinti, számos részlettel és főként a korszak hangulatának, miliőjének felidézésével sok tekintetben segítette a múlt feltárását. Szereplései során bevallottan elfogult módon, de mindig kulturált visszafogottsággal nyilatko zott a két világháború közötti korszakról és a második világháború éveiről. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
19
