M E GJEGYZÉSEK A NÉPESSÉG I OPTIM UM KÉRDÉSÉHEZ

M E G JEG Y Z É S E K A N É P E S S É G I O P T I M U M KÉRDÉSÉHEZ DR. V U K O V I C H

GYÖRGY

A világ népességének különösen az elm últ m ásfél évszázad folyam án b e k ö v etk ezett n ag y m érték ű növekedése egyre inkább a népességi k é rd é ­ sekre — és ezen belül a népesség és a gazdasági élet közö tti összefüggésekre — terelte m ind a tudósok, m ind pedig a közönség figyelm ét. A vizsgálatok célja á lta lá b a n az vo lt, h ogy m ilyen m érték b en képes az egyre fejlődő term e­ lési tech n ik a a népesség növekvő tö m egeit elta rta n i. A különféle, részben pesszim ista és sokszor nem is kifejezetten jó in d u latú , részben pedig tö b b ékevésbé reális jóslato k és elm életek a m ú lt század közepe tá já n a fejlődő polgári közgazdaságtan — és ezen belül a term eléstan — elm életi tételeibe ágyazódtak bele és m eg te re m te tték a népesség és a közgazdaságtan kölcsön­ h atásaiv al foglalkozó speciális k u ta tá s o k a la p jait. E k u ta tá so k fő célja a népességi-gazdasági (ún. dem o-ökonóm iai) egyensúly vizsgálata, ezen belül pedig az a kérdés, hogy m ilyen körülm ények k ö z ö tt van n ak meg a feltételei egy ilyen egyensúly létrejö ttén ek . Az egyensúly felborulása (am it a k u ta tó k nagyrésze á lta lá b a n a népesség szaporodásának szám lájára igyekezett írni) szo lg áltat a z u tá n ala p o t a „tú ln ép esed és” kifejezetten polgári elm életének a k ialakításához. A dem o-ökonóm iai egyensúlyvizsgálatok közé tarto zik a népességi o p ti­ m um elm élete is. E bben az esetben lényegében arról van szó, hogy a népes­ ségnek m ekkora nagysága az, am ely leginkább b iz to s íth a tja a k ív á n ato s egyen­ súly fe n n ta rtá s á t. A népességi optim um elm élete (pontosabban elméletei) k ö zép p o n tjáb an m indig egy ideális népességszám áll, am elynek nagysága a társadalom kellő fejlődése szempontj ából a lehelő legkívánatosabb. A k é rd é st — m in t látn i fogjuk — többféleképpen k ö zelítették meg, a legnagyobb lökést és a legszilárdabb elm életi a la p o t azonban a term eléstan a d ta a népességi o p ti­ m um koncepciója szám ára. E z v o lt ugyanis az egyetlen, am ely az optim um szám szerűsítését logi­ kailag a leginkább meg tu d ta indokolni, és az e téren mégis ta p a sz ta lh a tó hiányok és k o rláto k éppen a term eléselm élet k o rlá ta ira vezeth ető k vissza. A népességi nézőpont — a népességtudom ánynak az optim um -elm élet k ia la­ k ítá sa idején ta p a sz ta lh a tó fejletlensége folytán — m ajdnem m indig h átté rb e szorult és a népességet teljesen a gazdasági folyam atok „gépezetébe” be­ ágyazva, m in t önm agával tu lajd o n k ép p en te h e te tle n töm eget fogták fel. E z a nézőpont éppen az optim um kérdésében még m áig sem m ódosult jelen­

A NÉPESSÉGI

OPTIMUMRÓL

275

tős m érték b en , akik pedig a népességi szem pont hangsúlyozására tö rekedtek, azok egy kissé az ellenkező végletbe estek, különösen am i a kauzális össze­ függések m a g y a rá z a tá t illeti. Az aláb b iak b an a népességi o p tim um elm életének m odern polgári felfogását k ív á n ju k v ázlato san b e m u ta tn i. Az elm élet rövid tö rté n e te u tá n az optim um fo g alm át, m a te m a tik a i értelm ezését, az optim um -fogalom d inam izálását tá rg y a lju k . Az utolsó fejezetben a népesség és a gazdasági élet k ö z ö tti b o n y o lu lt h atáso k ra hívjuk fel a figyelm et. AZ

ELMÉLET

TÖRTÉN E T I GYÖKE R E I

A népességi o p tim u m fogalm a — term észetesen nem a jelenlegi form á­ já b an — m á r igen k o rá n m egjelenik. N em szólva P la t onról, aki az em berek ideális szám áról beszélt, m eg em líth etjü k M achiavellitől kezdve egészen a legújabb korig m ajd n em az összes n agy gondolkodót, akik foglalkoztak valam ilyen m ódon azzal a kérdéssel, hogy a társad alo m b an m ennyi lehet az em berek ideális szám a. V élem ényünk szerin t tév es te h á t az az elképzelés, am ely teljes m érték b en M althus tan a in a k tu la jd o n ítja a népességi optim um kérdéseinek felvetését, sőt, egyenesen k eletkezését. Így m á r sokkal előbb, M orus T am ás Utópiájában találk o zu n k a „tú ln ép esed és” fogalm ával is, és u g y a n itt töb b u ta lá s t ta lá lu n k a rra nézve, hogy ebben az ideális állam ban a népesség szám át tu d a to s a n szabályozzák. R ousseau pedig így ír egy helyen a Contrat socialban: „E g y politikai te s tü le te t kétféleképpen lehet m egítélni: vagy a te rü le ti k ite rje d é sé t ism erjük meg, vagy a népesség szám át, és e k é t tényező k ö z ö tt v a n egy olyan megfelelő arán y , am ely m egadja az állam igazi n a g y sá g á t” . M orus T am ás és R ousseau term észetesen m ég nem foglalkoztak rész­ letesen a népesség szám a és a gazdasági erőforrások k ö z ö tti kapcsolatokkal, de lá ttá k m á r a z t — a polgári társad alo m k ialak u lásáv al párhuzam osan egyre nagyobb jelentőségre szert tevő jelenséget —, hogy a népesség szám á­ nak növekedését nem kíséri a gazdasági jó lét egyidejű emelkedése, és lá ttá k a korai kap italizm u s k ialak u lása idejének em bertelen m unkaviszonyait, az éppen születő m u n k áso sztály szörnyű anyagi h ely zetét, a még meglevő jobbágyok, v agy a földjeikről elüldözött p araszto k nyom orát. Az kétség­ telen, hogy a népességi o p tim um elm élete m ai fo rm ájáb an — legalábbis nagy részben —, gazdasági o ld alát te k in tv e a m arginalista ökonóm ia gondolat­ köréből sa rja d z o tt, népességi nézőpontból pedig a népesedési törvények is­ m e rt és so k a t v ita to tt elképzeléseivel kapcsolatos. M int tu d a to s elm életnek, első m egjelenési form ája és gyökere k étségkívül M althusnál keresendő, m in t go n dolat azonban, sokkal régebbi. M althus nézetei (1) a népesség és a létfenn­ ta rtá s i eszközök növekedésének különbözőségéről ism ertek. I t t csak a z t k ív á n ju k m egem líteni, hogy M althus a m aga népességi tö rvénye m egalkotá­ sakor feltehetőleg a föld csökkenő hozad ék án ak elm életéből indult ki. Ez az elm élet — különösen m erev fo rm ájáb an — tu lajd o n k éppen nem is vezethe­ t e t t m ás m eg állap ításra, m in t hogy a népesség növekedése során m inden­ képpen kevesebb ju t m a jd a lé tfe n n ta rtá s i eszközökből egy lakosra. Meg kell em lítenünk, hogy tö b b en , így Cannan (2) is, azon a vélem ényen vannak, hogy M althus nem a csökkenő földhozadék törvénye, hanem tö rté n e ti vizsgálódá­ sai alapján á llíto tta fel népesedési törvényét. E z u tó b b i beállítás nem tű n ik 18*

276

D R . V U K O V I CH GYÖRGY

valószínűnek, ann ál is inkább, m e rt M althus e tö rv é n y t m á r ism erhette, sőt, a m in t m űveiben u ta l is erre, ism erte is. John Stuart M i ll ezzel szem ben b ev allo ttan a csökkenő földhozadék alap ján á llítja , hogy a népesség növekedésének g á ta t kell v etn i, m ert k ü lön­ ben az em beriség elnyom orodik. V élem énye szerint van olyan h a tá r a népesség növekedése során, am ely et túllépni nem tanácsos, m e rt ez a tö b b ­ le t em berm ennyiség m ár kisebb m érték ben növeli a term elést (pontosab­ b an az egész gazdasági tevékenység eredm ényét) és ezáltal viszonylagos elszegényedéshez vezet. S tu a rt Mill nem foglalkozott részletekbe m enően ezzel a kérdéssel, vélem énye azonban eléggé h a tá ro z o tt. A népességi optim um g o n d o lata nála nem játszik közp o n ti szerepet és nem fo rd ít még semmiféle figyelm et e koncepció m eglehetősen inhom ogén jellegére. Az elm élet m odern m egalkotója és első k ife jtő je tulajd o n k ép p en E . Cannan (3) v o lt, aki az egyes gazdasági ág ak ban külön-külön vizsgálta az opti­ m u m -p ro b lém áját. M egállapítása szerint a m ezőgazdaságban az optim um sokkal h am arab b érhető el, m in t az ip arban. Ez azzal az elm élettel áll k a p ­ cso latb an , am ely szerint a csökkenő hozadék tö rvénye m ásképpen érvénye­ sül a m ezőgazdaságban és az ősterm elő ip arág ak b an (így pl. a b á n y ászatb an ), m in t a feldolgozó ip arág ak b an . C annan az optim um -problém a sta tik u s jelle­ g é t is h a n g o z ta tja és k ifejti, hogy a népesség változása esetén az optim um csak a ceteris parib u s feltétel segítségével közelíthető meg. Így Cannan — igaz, hogy csak k ö zv etv e — egyben rá m u ta t az egész koncepció vi­ szonylagos jellegére is. N ém eto rszág b an J u liu s W olf v o lt az optim um -elm élet első ú ttö rő je, aki eg y éb k én t m u n k ásság a során igyekezett m a g át M althustól is elhatárolni (4). W olf a z t írja, hogy a term elés h áro m tényezőjének (népesség — m unka, tő k e föld) az o p tim ális k o m b in áció ja a legszerencsésebb. H a ebben a kom ­ b in áció b an valam ely ik tényező, jelen esetben a népesség, növekszik, úgy ceteris paribus, egy bizonyos ideig az egy főre ju tó jövedelem növekszik ugyan, de a növekedés a d o tt h a tá ro n tú l m egáll, m ajd csökkenésbe m egy át. Az a p o n t, am elyen tú l a népesség növekedése m á r nem k ív á n ato s, term észetesen m indig e tén y ező k előzetes k o m b in áció játó l függ. A k ritik u s p o n t a technikai fejlődés h a tá s á ra m ódosul, a népességi optim um te h á t az idők folyam án n ag y m é rté k b e n v á lto z h a t. K . W icksell (5) v o lt az, aki a népességi optim um kifejezést először hasz­ n á lta . Az ő elm élete részben eltér C annanétől és W olfétől m égpedig abban, hogy nem k ifejezetten a term elés eredm ényére, ho zad ék ára ala p ítja . Véle­ m énye szerin t, am ikor a népesség növekszik, a m unka term elékenységére k é t tényező h a t. Az első k edvezőtlen, és ab b an áll, hogy a term észeti erőforrások összes m ennyisége k o rlá to z o tt, ezért a népesség növekedése során az egy főre ju to t t , eg y á lta lá n felh aszn álh ató m ennyiség csökken. De, a m ásik oldal­ ról nézve, a népesség növekedése egyben kedvez azoknak az erőknek, am e­ lyek a m u n k a term elék en y ség ét növelik, illetőleg a növelés irá n y á b a n h a tn a k . A k é t h a tá s term észetesen nem érvényesül m indig egyform a in te n ­ zitással. V an azonban egy olyan p o n t, ahol a k é t h a tá s kiegyenlítődik és az egy főre ju tó jövedelem a legnagyobb. E z a p o n t felel m eg a népességi op tim u m n ak . A felsoroltakon kív ü l term észetesen szám os neves szerző fo g lalkozott az o p tim um -kérdéssel érdem ben is, és tö b b iskola a la k u lt, am elyeknek felfogása

A NÉPESSÉGI OPTIMUMRÓL

277

több tek in te tb e n eltér egym ástól. L . B uquet k ön y v é b en ( 6 ) Cohnra hivatkozik, aki h é t isk o lát k ü lö n b ö z te t m eg .1 Jelentő s állom ása v o lt az o p tim um -elm élet fejlődésének és bizonyos m ér­ té k ű szintézist is h o z o tt e téren az 1927. évi genfi N épességi V ilágkongreszszus. Igaz, hogy a v itá k során tö b b en kétségbe v o n tá k az elm élet létjogosult­ ság át, mégis a kongresszus több te k in te tb e n tisz tá z ta a nézetek et és alap jáu l szolgált az ú jab b k u ta tá so k n a k . (7) A v itá k eg y éb k én t teljes m értékben fel­ színre hozták az o p tim um -elm életnek a z t a so k at h a n g o z ta to tt h ib á ját, hogy túlságosan teo retik u s, és g y ak o rlati alkalm azása m ajdnem (egyesek szerint teljességgel) lehetetlen. F airch ild beszám olója m ajdnem teljes egészében a g y ak o rlati alk alm azásra irányuló kísérletekkel foglalkozott. H a n g o z ta tta , hogy az a lk a lm a z o tt tá rsa d a lm i tu d o m án y o k n ak az a legfontosabb feladata, hogy olyan a d a to k a t szolgáltassanak, am elyek felhasználásával a népesség optim um a m egn y u g tató m ódon k iszám íth ató . F airchild úgy vélte, hogy a népességi o p tim u m n ak a gazdasági jólétre, te h á t az életszínvonalra kell k o rláto zó d n ia és figyelm en k ív ü l kell hagynia m inden olyan k u ltu rális, erkölcsi stb . tényezőt, am elyek nem szám szerűsít­ hetők. Az o p tim um nem az a szám , am ely a legnagyobb életszínvonalat b izto ­ sítja , m ert az életszínvonal m aga előre meg nem h a tá ro zh ató , m eglehető­ sen változék o n y és szubjektív. Az egyedüli tu d o m án yos állásp o n t szerinte az, ha a meglevő helyzetből in d u lu n k ki, és a jelenre alkalm azzuk a népes­ ségi optim um koncepcióját. F airch ild b eszám olóját nagy v ita k ö v e tte és ennek során a népességi o p tim um m eg h atáro zására — tö b b e k k ö z ö tt — a következő ja v a sla to k szü lettek : a népességnek az a m ennyisége, am ely a legtöbb em ber szám ára a legnagyobb boldogságot n y ú jtja , vagy: am elyik az em beri energia legnagyobb m é rté k ű k ife jté sé t segíti elő; am elyik az em be­ rek m axim ális szám a részére teszi lehetővé a teljes testi, szellemi és erkölcsi k ife jlő d é s t; am elyik a legnagyobb átlag o s é le tta rta m o t b izto sítja stb. A felfogások különbözősége m ellett a legtöbb felszólaló eg y e té rte tt azzal, hogy v an a népességnek optim ális szám a, csak éppen ab ban a lényeges p o n tb a n kü lönböztek egym ástól, hogy ez m ire v o n a tk o z ta th a tó . Igen érdekes és több te k in te tb e n em lítésre m éltó Gini vélem énye az optim um elm életéről. N em sokkal a genfi kongresszus u tá n m egjelent egyik m üvében ( 8 ) fe jte tte ki részletesen elm életét, am ely — röviden — a k ö v e t­ kező: az a tén y , hogy egyes tá rsa d a lm a k túln ép esed ettek, m ások ezzel szem­ ben kevésbé népesek, nem jelen ti okvetlenül, hogy v a n népességi optim um . Jelenleg csak arról b eszélhetünk, hogy optim ális zóna (zona di optim um ) létezik. Ez a zóna a gazdasági helyzet fü g g vényeként változik. A m ikor a népesség növekszik, a növekedés h atása a la tt a társad alom gazdasági ren d ­ szere is m egváltozik, nevezetesen m indig fejletteb b fo rm á t ölt. Az életszín­ vonal e z a la tt sinus-görbéhez hasonló m ozgást ír le, a népességi optim um te h á t hol nagyobb, hol pedig kisebb, de a gazdasági rendszer fejlődése kö v etk eztéb en végeredm ényben növekszik. A gazdasági átm en etek idején az optim um kétségtelenül kisebb, m in t később, am ik o r az új, fejletteb b g azd a­ sági rendszer k ialak u lt. Az életszínvonal ennek k ö v etk eztéb en szintén h u l­ lám zó, alacsonyabb az átm e n e te k idején. V égeredm ényben tö b b o p tim u m o t 1 E z e k : C annan isk o lá ja (R o b b in s, D a lto n , A iy a n g a r, R ö p k e), a b io ló g izm u s k ép v iselő i (C arr-Saunders, M ukerjee), a z am erikai isk o la (W olf, F a irch ild , R a n p a rd ), W ic k sell isk olája (S ilv e rstolp e, M yrdal, v o n M ises, L ösch), e g v k ü lö n á lló n é m e t isk o la (W olf, B u d g e, M om bert) ,az an gol K err, és vé g ü l a z e lm é le t ellen ző i (S a stri, B ev e r id g e , B o u r io n , D u p réel).

‘278

D R . V U K O V I CH G Y Ö R G Y

ta lá lu n k , am ely ek et szintén görbén á b rá zo lh a tu n k . A görbe legm agasabb p o n tjá t nevezi Gini az optim um optim orum -nak. Gini az optim um kérdésben a népesség v álto zásán ak a k o rá b b i szerzőkénél nagyobb h a tá s t tu lajd o n ít. Felfogása szerin t a népességváltozás h a tá sá ra változik meg a gazdasági ren d ­ szer is akkor, am ik o r a népesség szám a m á r m eghaladta az optim um ot. A genfi kongresszus u tán i id őszakot vizsgálva különösen Thompson (9), M . Sastri (10), A . L andry (11) és A . Sauvy (12) m u n k á it kell kiem elnünk. Thompson elism eri a népességi o p tim um fogalm át, de úgy véli, hogy a népe­ sedéspolitika nem alapozható egyedül erre a k ritériu m ra , hanem számos erkölcsi tén y ező t is figyelem be kell vennie. Sastri az elm élet ellenzői k ö z ö tt foglal helyet, a z t a m alth u si g o n d o lat fin o m íto tt v álto z a tá n ak ta rtja . Landry és Sauvy, a k é t nagy francia k u ta tó , elism eri a népességi optim um fogalm át. L andry az egész népességre v o n a tk o z ta to tt optim u m m ellett (am elyet az egy főre ju tó fogyasztás, te h á t az átlagos életszínvonal relációjában vizsgál) nagy figyel­ m et szentel az egyes társad alm i „c so p o rto k ” , sőt társad a lm i osztályok élet­ színvonala és az optim ális népesség k ap cso latain ak . Sauvy szintén a népes­ ségi o ptim um gazdasági v o n a tk o z á sa it hangsúlyozza, em ellett jelentős sze­ repe van a gazdasági halad ásn ak az optim ális népességre g y ak o ro lt h atása elm életének kidolgozásában. B evezeti a „népesség v áltozásának optim ális ritm u sa ” (ry th m e optim um de v a ria tion) fogalm át, és ezzel ú ttö rő m u n k á t végez a fogalom dinam izálása terén is. Az optim um -elm élet rövid és m ég csak vázlatosnak sem m ondható tör­ té n e ti á tte k in té se is m eggyőz arról, hogy gyökerei a m arginalista ökonó­ m iára nyúlnak vissza. Mindez term észetesen abból a szem pontból is h a tá s­ sal v o lt rá, hogy á lta lá b a n ökonóm iai nézőpontból tá rg y a ltá k . Ez alól csak elég ritk án , így például Gini, v alam in t a francia k u ta tó k esetében találu n k k iv é te lt. A N É P E S S É GI

OPTIMUM

FOGALMA

A népességi optim um koncepciója, a m in t a z t m á r a tö rtén eti á tte k in ­ tésből is lá th a ttu k , k é t kom ponensből áll. Az egyik a népesség, a m aga bioló­ giai és ösztönös — fejletteb b fokon tu d a to s — v áltozásával. A m ásik kom po­ nens gazdasági jellegű, és végső fokon igen sok gazdasági jelenség közül kell k iv álasztan i a v izsgálat céljára éppen m egfelelőt. E b b ő l term észetesen az is következik, hogy népességi optim um ról ön­ m ag áb an nem b eszélhetünk, hacsak nem viszonylagosan, m indig egy gazda­ sági jelenség relációjában. A különféle optim um -elm életek tu lajdonképpen éppen ebben térn ek el egym ástól: m indezideig nincs összhang abban, hogy a gazdasági jelenségek közül m ely ik et részesítsék előnyben a vizsgálat során. H angsúlyozzuk a gazdasági szót, hiszen lá ttu k , hogy egyéb társad alm i jelen­ ségekhez való viszo n y ítás lehetősége is felm erült. Az ilyesmi kétségtelenül tetszetősnek látszik, de nem so k at k e zd h etü n k vele, m e rt pl. az erkölcsi jelenségek nem ta rto z n a k ab b a a ta rto m á n y b a, am elyben szám okkal dolgoz­ h a tu n k , m árpedig a népességi o p tim um lényegéhez ta rto z ik , hogy szám szerű­ síteni kell. A vizsgálódások során felm erült m ásik problém a ab ban áll, hogy a népességi o ptim um elm életének tu lajd o n képpen te k in te tte l kell lennie arra is, hogy a népesség term észetes m ozgása nagyrészt biológiai törvényeknek

A NÉPESSÉGI

OPTIMUMRÓL

279

v an ugyan alávetve, de a fe jle tt tá rsa d a lm a k b an a term észetes környezet és a populáció k ö z ö tti kölcsönhatás k o rán tsem egyoldalú, az em ber ugyanis nagyon h a tá ro z o tt befolyást tu d gyakorolni környezetére. Ez a té n y sok szem­ pon tból felborítja az elm életet, különösen am i a m odelleket illeti. E nnek ellensúlyozására in d u lt meg — különösen az am erik ai iskola művelői k ö z ö tt — a m odellek d inam izálására irányuló törekvés. A m aga helyén erről m ajd részletesebben m egem lékezünk. A dinam izálás term észetesen nem o ld h atja fel teljesen ezt az ellen tm o n d ást, arról nem is szólva, hogy az idő függvényé­ ben vizsgált, te h á t potenciális népességi optim um jelentése lényegesen eltér a statik u sé tó l. A tökéletes dinam izálás eg y ébként eléggé nehéz, hiszen a teljes kölcsönhatás figyelem be vétele — a jelenségek rendkívül bonyolult v o lta k ö v etk eztéb en — m ajdnem m e g o ld h atatlan és végeredm ényben csak elm életben lehetséges. (A gazdasági életből v e tt példán látszik ez jól: a szektorok k ö z ö tti in terdependenciák, am elyek sta tik u sa n aránylag jól leír­ h ató k , dinam izálva, te h á t az idő függvényében, p o ntosabban az időnek m in t független v álto zó n ak a bevezetése u tán , sokkal bonyolultabbá és nehezebben kezelhetővé válnak.) E néhán y és a nehézségekről csak elöljáróban ízelítőt adó g o ndolat u tá n térjü n k rá az optim um -elm élet egyik — és szerintünk legfontosabb — tényezőjének, a népességnek a vizsg álatára, p o n to sab b an a népesség te rm é ­ szetes m ozgásának a leírására. A k ö v etkezőkben v ázo lt elképzelések a népes­ ségelm élet m odern polgári képviselői nagy részének felfogását tü k rö zik , ezért úgy hisszük, hogy a népességi optim um fogalm áról v a llo tt polgári néze­ tek m egközelítéséhez jó alapul szolgálnak (15., 29., 31.). A népesség növeke­ dése tisz tán és term észetes környezetében csak olyan populáción ta n u lm á ­ nyozható, am ely kis m érték b en tu d k örnyezetére befolyást gyakorolni, te h á t gy ak o rlatilag m ajd n em teljesen a k ö rn y ezet h atása a la tt áll. Szélső határesetei ennek az á lla ti populációk és — bizonyos m értékig — a p rim itív em beri népesség. T ételezzük te h á t fel, hogy ilyen populációval van dolgunk. I t t a kö rn y ezet h a tá sa állandó, a rendelkezésre álló term észetes (gazdasági) ja v ak m ennyisége a d o tt. E z a társad alo m — éppen p rim itív vo ltán ál fogva — tu d a to sa n sem a születési m ozgalom ra, sem pedig a halálozásra nem tu d h a tá s t gyakorolni. V izsgált populációnk növekszik, fiziológiai term é k en y ­ sége a lehető legnagyobb2. A növekedést m ost m ég csak biológiai tényezők irá n y ítjá k , a k ö rn y e z e t szerepe m ajd n em teljesen semleges, m e rt a jav ak egyelőre megfelelő bőségben állanak rendelkezésre. A növekedés a vizsgált népesség esetében csak addig z av a rta lan , am íg a népesség szám a el nem ér egy olyan p o n to t, am elynél a ja v a k m á r nem álla­ nak rendelkezésre a megfelelő m ennyiségben.

280

DR. V U K O V I C H

GYÖRGY

Ez az a po n t, ahol a népesség összeütközésbe k erül a term észetes kö rn y e­ z ettel és e ttő l kezdve a k ö rn y ezet ellenhatása érvényesül. Az ellenhatás ab b an áll, hogy a rendelkezésre álló és a populáció egy egyede á lta l felhasz­ n álható ja v a k m ennyisége m á r nem elegendő. A v izsg ált népesség term észete­ sen nem tu d h a tá s t gyakorolni k ö rnyezetére, és m o st teljes egészében ki van an n ak szolgáltatva. A k ö rn y ezet ellenhatása k ö v e tk e zté b en csökkenni kezd a fiziológiai term ékenység (a rosszabb táplálkozás h a tá sá ra növekszik a sp o n tán abortuszok, a halvaszületések szám a, még ak k o r is, ha a rossz táplálkozásnak a fogam zóképességre nincs is különösebb h a tá s a , a m in t ezt J . de Castro (14) k im u ta tta ), növekszik a halandóság, különösen a g y e rm e k e k ­ nél és az öregeknél. Mindez a rra vezet, hogy a populáció növekedésének ütem e meglassul, a term észetes szaporodás csökken, m ajd m egáll. A népesség szám a a vizsgált populáció esetében nem h alad ja tú l ezt a m axim ális szin tet, m e rt a k ö rn y ezet ellenhatása — m integy biológiai fo rm á t öltve — ennek ú tjá b a n áll. L á tju k te h á t, hogy egy prim itív — k ö rn y e z e té t tu d a to sa n nem befolyásoló — népesség szám beli növekedésének is v a n n a k a k ö rn y ezettő l függő biológiai h atárai. N ézzünk meg ezek u tá n egy olyan népességet, am ely m á r tu d a to sa n h a tá s t gyakorol k örnyezetére. E b b en az esetben is, a m axim ális népességszám elérése esetén előtérbe lépnek a k örnyezeti, gazdasági hatások és — különö­ sen a halálozások m egnövekedése k ö v etk eztéb en — egyre in k áb b k o rlá to z ­ zák a népesség szám ának to v áb b i növekedését. A jelenség n ag y ré sz t hasonló a teljesen p rim itív populációban lezajló folyam athoz, azzal a különbséggel, hogy i t t bizonyos törekvés indul m eg a születési m ozgalom csökkentésére — például a rossz gazdasági viszonyok k ö v etk eztéb en csökken a házasságköté­ sek szám a vagy idősebb k o rb an k ö tik meg a zo k at —, v ala m in t tö rek v és indul m eg a k ö rn y ezeti — gazdasági, társad alm i — viszonyok m e g v á lto z ta tá sára . F e jle tte b b k u ltú rfo k o n álló populáció esetében sem em elkedhetik te h á t a népességszám a gazdasági helyzet á lta l befolyásolt biológiai m axim um fölé. A m axim um term észetesen különböző populációk esetében m ás és m ás, szám szerűsíteni m eglehetősen nehéz. E gyelőre tisztán teo retik u s fogalom. H a a m axim u m o t elért népesség (m indegy, hogy m ilyen okból) az eddi­ ginél tö b b e t term el, fejletteb b gazdasági te ch n ik á t alkalm az, úgy a bioló­ giai m axim um alsó h a tá ra is növekszik. A technikai haladás h a tá sá ra eltoló­ dik te h á t a biológiai m axim um is és a népesség to v áb b n ö v ek ed h et, az új h a tá r felé. H a a technikai haladás folyam atos, a népesség életszínvonala á lta ­ lában növekszik, m e rt a népességszám emelkedése a legtöbb esetben a la tta m arad a gazdasági ja v a k é n a k , és az új m axim um ot, te h á t a z t a p o n to t, ahol a term észetes szaporodás m egszűnik, csak ak k o r éri el, ha a gazdasági h alad ás ü tem e jelentős m érték b en m eglassul, vagy megáll. U grásszerű gaz­ dasági változások esetében a m ár vázo lt dem o-ökonóm iai egyensúly term észe­ tesen h am aráb b helyreáll, az életszínvonal te h á t, végső fokon nem növek­ szik. A m axim um kérdéssel k ap cso latb an meg kell em lítenünk a z t is, hogy a népesség és a körny ezet, te h á t a gazdasági tényezők viszonyának vizsgálata­ k o r a biológiai v á lto záso k at is te k in th e tjü k elsődlegeseknek. E z t különösen olyan népesség esetében te h e tjü k meg, am elyik a biológiai tényezőkre tu d a to s h a tá s t tu d gyakorolni, például az egészségügyi viszonyok m egjavítása által a h alandóságot csökkenti. Így v álto z a tlan gazdasági körülm ények m ellett

A N É PE SS É G I OPTIMUMRÓL

281

a halandóság csökkenése az életszínvonal csökkenésére is v ezethet, külö­ nösen akkor, ha m eggondoljuk, hogy ezáltal a k o n stru k tú ra a p ro d u k tív k o rb a n levők h á trá n y á ra eltolódik, az in ak tív ak szám a növekszik. Ism eretes, hogy a gazdasági és á lta lá b a n a társad alm i életben az em be­ rek kölcsönösen egym ásra v an n ak u talv a. E b b ő l következik, hogy fejletteb b civilizációjú populációkban szükséges az em b erek n ek egy olyan m inim ális szám a, am ely a ja v a k term elését még b izto sítja. E z a népességi m inim um , gazdasági értelem ben véve. N yilvánvaló azonban, hogy biológiai értelem ­ ben v e tt m inim um is van, hiszen a faj fe n n ta rtá sá h o z egy a d o tt zá rt, tá rsa ­ dalm on belül, szükség v an az em berek egy m inim ális szám ára. A biológiai m inim um alá sü lly ed t populáció á lta lá b a n elpusztul. Á ltalán o sítv a az eddig e lm o n d o tta k a t, m e g á lla p íth atju k , hogy a népes­ ség szám a m indig a biológiai m inim um és m axim um k ö z ö tt ingadozik, és hogy a m inim um és a m axim um m érték ére a gazdasági k ö rnyezetnek döntő ha­ tása van. A népességi m axim um term észetesen nem azonosítható a népességi optim um m al. A m odern polgári elm életben ugyanis a népességi optim um nak többé-kevésbé k v a lita tív jelentése v an és a legtágabb értelem ben véve egy a d o tt népességnek a z t a szám át jelenti, am ely a legkielégítőbb m ódon b iz to ­ sítja egy m eg h a tá ro z o tt (gazdasági, szociális stb .) eredm ény lé tre jö tté t. A m á r e m líte tt genfi kongresszuson az az általán o s vélem ény a la k u lt ki, hogy az optim um az egyének olyan legnagyobb szám át jelenti, am elynek segítségével a társad alo m lehető legnagyobb erkölcsi, szellemi, fizikai fejlő­ dését érheti el, vagy am ely a leginkább b izto sitja a legnagyobb átlagos élet­ ta rta m , a legnagyobb gazdasági jó lét stb. elérését. M indegyik elgondolás — ha közvetve is — azon a feltételezésen alapul, hogy a népesség optim um á­ nak te k in te tt egyének töm ege egyben minőségileg is a legjobb kom bináció. E nnek statisztik ai m ódszerekkel tö rté n ő szám szerűsítése persze nehéz és csak néhány, a minőséggel k ö z v e te tt k a p cso latb an álló tényező (k o rstru k tú ra , a k tív népesség arán y a, ági foglalkozás stb .) figyelem be vételével végezhető el. A népességi o p tim um fogalm ának m inőségi jellegét a következő példán érzék elteth etjü k . G ondoljunk egy olyan m u n k ásra, akinek az a célja, hogy a lehető legm agasabb m u n k a b é rt érje el, te h á t nem az optim ális, hanem a m axim ális b ér u tá n törekszik. H a felvilágosítjuk ő t arról (darabbérről van szó, term észetesen), hogy bizonyos h a tá ro n tú l a m agasabb bérre való törekv és n ag y m érték b en veszélyezteti a m u n k a — ill. a m unkás egész­ ségének vagy testi épségének — bizto n ság át, ak k o r ennél a h a tá rn á l a m unkás optim ális b é rt élvez, m e rt ennél tö b b e t az a d o tt körülm ények k ö ­ z ö tt egészségének, v ag y te sti épségének veszélyeztetése nélkül nem kereshet. A m axim ális b é rt m unkaerejének olyan m egfeszítésével éri el, am ely szám á­ ra még gazdaságos. Az optim ális b ér elérése m ár ennél előbb bekövetkezik, m ert ebben az esetben m inőségi tényezőkre is figyelemmel van. A népességi o p tim um m érték e — a m in t az eddig elm o n d o ttak b ó l is következik — változó, aszerint, hogy m ely gazdasági, társad alm i vagy egyéb jelenségre v o n a tk o z ta tju k . Sőt, változó lehet a népességi tényező oldaláról nézve is, m e rt beszélhetünk optim ális a k tív népességről, m unkabíró korú népességről, v agy éppen össznépességről. A következő, igen egyszerű áb rán b e m u ta tju k a népességi optim um és m axim um te o re tik u s jelen tését.

282

D R . V U K O V I C H GYÖRGY

í}

Az abszcisszára a népességet, az o rd in átára egy a d o tt gazdasági tev ékeny­ ség eredm ényét v ezettü k rá. A népesség optim um a o tt van, ahol nagysága PO. E b b en a p o n tb an az egy főre ju tó ered­ m ény a legnagyobb. H a a gazdasági ered­ m ény a létfen n tartásh o z szükséges m ini­ m um alá esik, a népesség — m in t m ár 7 !° p----------------e m líte ttü k — biológiai okokból nem kéHepesség pes to v á b b szaporodni, te h á t eléri a i . A népesség optim um a és m a x im u m a m axim um ot. Ez a P M po n tb an k ö v e t­ kezik be. A fogalom eg yébként, a k ö rü lö tte dúló nagy v itá k ellenére — a polgári szerzők nagy része szerin t is — egyelőre csak teoretikus, a népesség o p tim u ­ m á t kiszám ítani — bárm ely tényezőre v o n a tk o z ta tv a is - eléggé nehéz és te k in te tte l a társad alm i, gazdasági élet területén jelentkező b o n yolult össze­ függésekre, a rra a m eggondolásra kell ju tn u n k , hogy az optim um kérdésével csak ak k o r foglalkozhatunk, ha a gazdasági jelenségek közül valam elyiket előnyben részesítjük a többivel szem ben. V álasszunk m ost k i egyet a gazdasági tényezők közül és kíséreljük meg ennek segítségével a népességi optim um jelentésének levezetését. A zt hiszszü k, legcélszerűbb, ha a tá rsa d a lm i term elékenységre alkalm azzuk az o p ti­ m um fogalm át, m e rt a m ateriális jav ak term elésének eredm ényessége, leg­ alábbis első m egközelítésben, sok polgári közgazdász szerint kifejezi az á lta ­ lános gazdasági h alad ás m é rté k é t .3 M indenekelőtt meg kell á lla p íta n u n k , hogy a népesség optim um áról egyelőre csak egy a d o tt id ő p o n tb an b eszélhetünk, vizsgálódásunk te h á t sta ­ tik u s jellegű. T ovábbi feltétel, hogy el kell te k in ten ü n k a társad alm i term e­ lés és a népesség szám ának v áltozása k ö z ö tt m indenképpen fellépő kölcsön­ h atáso k tó l, azaz a társad alm i term elés m ennyiségét a népesség szám a v á lto ­ zásának függvényében kell kifejeznünk. E szerint a népesség a független, a term elés pedig a függő változó. A megfelelő összefüggéseket a II. ábrán m u ta tju k be. A függvényben Q a term elés m ennyisége, p pedig a népesség szám a, v ag y a népsűrűség, tetszés szerint. T erm észetesen, ha a népsűrűséggel dol­ gozunk, úgy ez a függv én y fo rm át m ódosítja, de teljesen elm életi modell ese­ tében nem zavaró, ann ál is inkább, m e rt a népsűrűség dinam ikája m indig a népesség szám ának a v álto zásátó l függ, lévén a te rü le t a d o tt. A népesség a la tt — példánk esetében célszerűségi okokból — az össznépességet értjü k . A II. á b rá n egyszerű függvény fo rm ájáb an tü n te ttü k fel a társad a lm i te r­ m elést és a népességet. V izsgálódásainkban a h atárterm elék en y ség fo g alm á t4 is belevonva m eg állap íth atju k , hogy a népesség optim um a p 0-nál, te h á t o tt van, ahol az átlagos és a határterm elék en ység egybeesik. E bben a po n tb an a h atárterm elék en y ség kisebb ugyan, m in t a p i pon tb an , de az átlagos te r ­ m elékenység i t t éri el a m axim um ot. M atem atikailag kifejezve te h á t a 3 E z t eg y k orább i d o lg o za tu n k b a n fe jte ttü k ki, a polgári term elék en y ség -elm életek v iz sg á ­ latak or. Lásd : Stat is zti kai Szemle 19 5 8 . é v i 8 — 9. szám , 803 — 821. old. 4 A h a tá rterm elék en y ség a Q = f ( p ) fü g g v én y első d ifferen ciálh án yad osa, te h á t dQ/dp . K ifejezi a te rm ék tö b b let és a m eg felelő (eg y ség n y i) n ép ességn övek ed és egym ásh oz való v iszo n y á t.

A NÉPESSÉGI

OPTIMUMRÓL

283

Q = I (P ) függvény esetében a p független v álto zó t úgy kell m egválasztanunk, hogy a Q = dQ

P

dp

egyenlőség teljesüljön.

H a ez m egtö rtén ik , ak k o r tu lajd o n k ép p en k isz á m íto ttu k az opti­ m ális népességet. E z így elm ondva term észetesen igen egyszerű, kiszá­ m ítása talá n m ég egyszerűbbnek tű n ik , a g y a k o rla tb a n azonban nagy nehéz­ ségekbe ütközik. F üggetlenül a ttó l, hogy a népesség és a term elés volum ene k ö z ö tti füg gvénykapcsolat létjogosultsága is v ita th a tó , a rra is te k in te tte l kell lennünk, hogy a társad alm i term elés volum enének sta tik u s m egálla­ p ítása ren d k ív ü l nehéz, különösen a polgári elm életben. A kérdés gazdasági v o n atkozásaiv al i t t term észetesen nem foglalkozunk, m e rt úgy gondoljuk, a népességi oldalról felm erülő problém ák úgyis eléggé jelentősek. Az első m in d já rt az, hogy nyilv án v aló an nem az egész népesség term eli meg a tá rs a ­ dalm i term ék v o lu m en t, hanem an n ak csak egy — b á r kétségtelenül nagyob­ bik — része. Így az optim um -problém a — term eléselm életi szem pontból, — végső fokon a gazdaságilag a k tív népességre korlátozódik, te h á t ab ban a for­ m áb an m erül fel, hogy m ennyi legyen a gazdaságilag a k tív népesség op tim á­ lis szám a. Az optim ális szám — k v a lita tív fogalom ról lévén szó — olyan egyé­ nek m ennyiségét jelenti, akik a társad alo m szem pontjából m u n k ab írás te k in ­ te té b e n is a legkiválóbbak. Így te h á t a k o rs tr u k tú r á t is be kell vonni a vizs­ gálódás körébe és tu lajd o n k ép p en a z t is m eg kell állapítani, hogy a gazdasá­ gilag ak tív népességnek nem csak m ekkora szám a, hanem m ilyen k o rstru k ­ tú rá ja a legkedvezőbb. E z u tá n a kérdés m á r csak b o nyolódhat, nyilvánvaló

284

DR. V U K O V I C H

GYÖRGY

ugyanis, hogy a m unkaképes k o rú népesség k o rs tru k tú rá ja a lehető legszo­ rosabb k ö lcsönhatásban v an az ennél fia talab b és az öregebb k o rcsoportok­ kal. I t t még az is szerepet játszik , hogy a m unkaképes korú népesség m ekkora h án y ad a a k tív is eg y ú ttal. A fogyasztás oldaláról te k in tv e az optim um koncepciót, figyelem be kell v ennünk a z t a k ö rü lm én y t, hogy a lakosság nem csak term el, hanem fogyaszt is, és m inél kevesebb a term elő, an n ál nagyobb a csak fogyasztó népesség arán y a. É s m ég egy. A civilizáltabb tá rsa d a lm a k b an az ösztönösséget — még a k a p ita lista társad alm i rendszerben is — a gazdasági és a társad alm i élet tu d a to s szabályozására való tö rek v és v á ltja fel. E gy példa : a csökkenő liozadék törvénye kétségkívül igaz addig, am íg a term elésben résztvevő tényezők egyikét — ceteris paribus — növeljük. E bben az esetben a függvény képe v alóban a telítettség i görbe. De növeljük meg a term elési tényezők közül valam elyik m ásiknak a m ennyiségét is (építsünk például új g y á ra k a t, azaz : terem tsü n k új m u n k a a lk a lm a k a t és egyben te rm eljü n k is tö b b et), a csök­ kenő hozadék törvénye m ár nem érvényesül, illetőleg m agasabb szinten h a t újra. N yilvánvaló, hogy ebben az esetben a népesség (m ondjuk a gazdasági­ lag a k tív népesség) optim ális szám a is nagyobb lesz. T érjü n k m ost vissza a k o rs tru k tú ra , ezen belül pedig az a k tív népesség szerepére. Ez m ár csak a z é rt is fontos, m e rt szigorúan véve, az a népesség, am ely a lehető legm agasabb életszín v o n alat élvezi, tulajd o n k ép p en csak Lee­ melő egyénekből, te h á t gazdaságilag ak tív ak b ó l állh atn a. A gazdasági o p ti­ m um szem pontjából ezek szerin t egy term elő lakosnak nem term elővel tör­ ténő h elyettesítése eg y általán nem előnyös. A valóság azonban az, hogy a népesség jelen ték en y része gazdaságilag in a k tív , részben k o ra, részben pedig egyéb okok m ia tt. A polgári elm életben á lta lá b a n a z t a k é t esetet k ü lön­ böztetik meg, am ikor az in a k tív a k a rá n y a a népességben állandó, vagy éppen ellenkezőleg, változó. N ézzük meg, m ilyen h a tá s t tu la jd o n íta n a k a k é t k ö rü l­ m énynek a népességi optim u m szem pontjából. Az első eset az, am ikor az in a k tív a k a rá n y a a népességen belül állandó. Az ilyen népességek vizsgálata m ár csak a z é rt is jogosnak tűnik, m ert az európai országok legtöbbjében ez a feltételezés többé-kevésbé teljesül. A példához szükséges az is, hogy egy olyan népességgel p árhuzam osan vizsgáljuk az előbbit, am elyben m indenki term elő. A k é t népesség eg y ü ttes vizsg álata a z t m u ta tja , hogy ha az in a k tív a k a rá n y a állandó, úgy ez nem befolyásolja a term elők optim ális szám át. U g y an ak k o r érvényesnek látszik az a tétel is, hogy az egész népességre v o n a tk o z ta to tt optim um az in a k tív a k a rá n y á tó l fü g g .5 5 M indez m a tem a tik a ila g is ig a zo lh a tó : leg y en a — az a k tív szem ély ek szám a, q — a z in a k tív a k n a k a z a k tív a k h o z v is z o n y íto tt álla n d ó arán ya, r — eg y in a k tív s ze m é ly fo g y a sz tá sa e g y a k tív sze m é ly fo g y a sz tá sá h o z v is z o n y ítv a , n — a z a k tív a k és a z in a k tív a k szá m á n a k összege. A z első fü g g v én y , a m e ly a te r m e lé s-fo g y a sz tá s és a n ép esség szá m á n a k a k a p cso la tá t fejezi ki. csa k term elő nép esség e setéb en :

A m ásodik fü g g vén y u g y a n ezen ta r ta lo m m a l, de q a rán yb an in a k tív a k is van n ak a n ép ességb en :

b — F(aJ

a f 1 + qr)

_ J_ial

1 -f- qr

A NÉPESSÉGI

OPTIMUMRÓL

285

Az egész népességre sz á m íto tt o p tim um te h á t az in ak tív a k a rán y áb a n növekszik, de a term elő népesség optim u m a közben v álto z a tla n m arad. A m ásik oldalról nézve, az életszínvonal term észetesen csökken. Az in ak tív ak a rá n y a term észetesen csak stacio n er népességben állandó (am enynyiben a m unkaképes k o rú ak k al azon o sítju k ezt a csoportot). A gya­ k o rla tb a n ez az a rá n y — ha a n y u g at-eu ró p ai népesség esetében á ltaláb an csak kis m érték b en is — állandóan változik. Melyek m ár m ost azok a tén y e­ zők, am elyek az in ak tív ak a rá n y á t növelhetik. Az egyik a term észetes szapo­ rodásnak főleg a halandóság csökkenése, te h á t az átlagos életk o r m egnöve­ kedése álta l bekövetkező növekedése. Ezzel e g y ü tt h a t a m ásik tényező is, m égpedig a tan u lm án y i idő m eghosszabbodása. A m odern, civilizált tá rs a ­ dalm akra ez a k é t h a tá s a jellem ző. A k é t tényező - különösen az előbbi — okozza a zu tá n az in a k tív népesség szám ának és a rá n y án a k a m egváltozását. De előző levezetésünkből ism eretes, hogy az in a k tív a k szám ának a növeke­ dése — csökkenő életszínvonal és v á lto z a tla n term elés m ellett — e g y ú tta l az egész népességre sz á m íto tt o p t im u m o t is megnöveli. A k o rs tru k tú ra v álto ­ zásának a jelentősége te h á t éppen i t t lá th a tó a legjobban. Ezzel k ap c so la tb a n kell m egem lékeznünk a túlnépesedésre vonatkozó nézetekről is. (E lm életileg — ebben az esetben — közöm bös, hogy abszolút, vagy relatív túlnépesedésről van-e szó.) Ezek közül i t t csak D alton (16) elm életét m u ta tju k be, m e rt m integy összefoglalóan jellem zi az optim um -kérdéssel kapcsolatos túlnépesedési elmé­ le te t. D alto n vélem énye szerin t egy a d o tt társad alo m ún. „dem o-ökonóm iai egyen sú ly án ak ” a m eghatáro zása (a túlnépesedés éppen az egyensúly felb o ru lását jelen ti) a népességi o ptim um ism eretében képzelhető el. H a ism erjük az o p tim u m o t, úgy a túlnépesedés könnyen k iszám íth ató az összes népesség és az optim ális népesség k ö z ö tti eltérés (degree of m alad ju stm en t) segitségével, m égpedig a k ö vetkezőképpen :

ahol A — a népesség tényleges nagysága, O — az optim ális népesség, M — az eltérés (degree of m a la d ju stm e n t). D alto n úgy véli, hogy az eltérés an n ál k ö n nyebben k iszám íth ató , minél nagyobb, m e rt a népesség-term elés függvényben (m int m inden függ­ vényben) a függvény értékének egy a d o tt változó szerinti változása a m axi­ m um körzetéb en igen kicsiny, m íg hosszabb szakaszokban a változás nagyobb. A népesség optim u m a D alton sz e rin t a m axim ális egy főre ju tó jövedelem ­ nél v a n , ennélfogva az egy főre ju tó jövedelem ben bekövetkező változások A harm adik fü g g v én y az első k e ttő e g y ü tte s a la k u lá sá t fejezi k i :

286

DR. V U K O V I C H GY ÖRGY

jelentősége an n ál nagyobb, m inél nagyobb a különbség a tényleges és az optim ális népesség szám a k ö z ö tt .6 A túlnépesedésnek különösen az o ptim um -elm élettel k ap cso latb an g y ak ran h a n g o z ta to tt nézeteiről később m ég szólunk. Term észetesen, a túlnépesedés h an g o ztatása n ag y részt M althus fellépése óta divatos, sokszor azonban a legsúlyosabban elítélendő form ában is. A túlnépesedés fogalm a tip ik u san k a p ita lista , és éppen a népességnek a környezetre g y akorolt h a tá s á t becsüli le. Más lapra tarto zik , hogy az ilyen h atáso k m értéke a tá r­ sadalm i és ezáltal a gazdasági rendszertől is n ag ym értékben függ. A népességi o p tim um elm életének egyik legnehezebb kérdése an nak az eldöntése, hogy az egyes tá rsa d a lm i és gazdasági jelenségek közül m elyik­ kel hozzuk k ap cso latb a a népességet, am ikor an n ak optim ális nag y ság át m e g k ív á n ju k h atározni. E m líte ttü k m ár: erre vonatkozólag az irodalom ban igen eltérő állásp o n to k at ta lá lh a tu n k . A k övetkezőkben — igen röviden — m egem lékezünk a különféle vélem ényekről, nagyrészt Sauvy nyom án (15). Az első m in d já rt a gazdagság, vagyis az egyének gazdasági jóléte és élet­ színvonala. E z a legnehezebben m egh atározható, eléggé kom plex, de talán a legreálisabb gazdasági kateg ó ria. Az életszínvonalat ebben az esetben az egy főre ju tó (esetleg az egy p ro d u k tív k o rb a n levő lakosra ju tó stb.) nem zeti jövedelem m el, n ettó tá rsa d a lm i term ékkel, n ettó v. b ru ttó term elé­ kenységgel stb . m érik. A m ásik kateg ó ria az ún. „g azd ag o d ás” , te h á t az életszínvonal növeke­ désének ütem e. E bben az esetben feltételezzük, hogy a népesség jóléte nem an n y ira az életszínvonal nagyságától, hanem növekedésének gyorsaságától függ. Az a népességszám , am ely a legnagyobb növekedési ü tem et biztosítja, a népességi optim um . E gy m ásik — szintén gazdasági — viszonyítási alap a fo g lalk o z tato ttsá g foka. A polgári gazdaságelm életek k ö z ö tt ugyanis több olyan ak ad , am ely a népesség m axim ális fo g la lk o z ta to ttsá g á t a gazdaságpolitika fontos céljának tek in ti. E bből k övetkezik, hogy a népességi op tim u m n ak biztosítania kell a m unk ak épes k orú (és erre fizikailag is képes) szem élyek m indegyike szám ára a norm ális fo g lalk o ztato ttság o t. N yilvánvaló, hogy ez a koncepció csak a polgári, te h á t a m ag án tu lajd o n o n alapuló tá rsa d alm i rendszerre v o n a t­ k o z ta th a tó . Igen érdekes — és különösen a francia elm életben többször visszatérő — koncepció: a hatalom , rendszerint a k a to n a i hatalom nag y ság át biztosító népességi optim um . Ez term észetesen m indig k o rstru k tú ra o p tim u m o t is jelen t, te h á t a k a to n a i szolgálat szem pontjából a legalkalm asabb ko ro sztá­ lyokba tarto zó egyének szám ának o p tim u m át. Csekély kapcsolata term észe­ tesen a gazdasági o p tim um elm életekkel is van. Biológiai jellegű optim um koncepció az, am elyik a népesség olyan o p ti­ m ális n ag y ság át k ív án ja m eghatározni, am ely a leghosszabb életet, a leg­ jobb egészséget b izto sítja a lehető legtöbb em ber szám ára. Még ennél is elvo n tab b és nehezebben vizsgálható a tu d ásh o z, a k u ltú ­ rához v isz o n y íto tt népességi optim um . 6 Dalt onéhoz hasonló a rá n y szá m k iszá m ítá sá t ja v a so lja a b io ló g ista M . M u k erj ee is. K é p ­ le te : E ltérés = ( P — A ) P • 100, ahol A a té n y le g e s nép esség. P a z o p tim á lis nép esség.

A NÉPESSÉGI

OPTIMUMRÓL

287

E lképzelhető az is, am ikor a lakosság sz á m á t m axim ális módon b izto ­ sító népességi optim um ról beszélünk. Az o p tim um ebben az esetben term é­ szetesen egybeesik a m axim um m al. A felsoroltak m ellett számos egyéb viszonyítás is elképzelhető, m in t például a társad alm i harm ónia, vagy a politikai hatalom és célszerűség (P la ton), sőt az esztétikai is (D upréel). B árm i is legyen azonban a válasz­ to tt viszonyítási alap, m inden esetben azzal az alap v ető feltételezéssel kell dolgoznunk, hogy a vizsgált k a p c so la tb a n csak a népesség szám a változik, a többi tényező v á lto z a tla n m arad (ceteris paribus-elv). A g y ak o rlatb a n a népesség szám ának a m egváltozása á lta lá b a n m e g v á lto z ta tja a gazdasági tényezők valam ely ik ét, sőt többség ét. Így bárm elyik tényező változásától tö rténő e lv o n a tk o z ta tá s csupán ab sztrak ció és bizonyos m értékig tá v o lab b v e zet az esetleges m egoldástól. A

N É P E S S É G I

OPTIMUM

FOGALMÁNAK

DINAMIZÁLÁSA

A statik u s o p tim um fogalom bizonyos körülm ények k ö z ö tt hasznos lehet ugyan, de a jelenséget m eglehetősen egyoldalúan szemléli, nem csak az egyes tényezők v álto zatlan ság án ak a feltételezése m ia tt, hanem azé rt is, m e rt a társadalm i jelenségek egyik legfontosabb jellem zőjétől, a dinam ikától te k in t el. Az újabb polgári elm életek (Sauvy, N otestein, Bowen, L eibenstein stb.) e felismerés alap ján m egkülönböztetik a s ta tik u s o p tim um fogalm at a p o ten ­ ciális optim um fogalom tól, am ely a figy elem b ev ett gazdasági-társadalm i lehetőségek á lta l a jövőben elérhető o p tim u m o t fejezi ki. A potenciális o p ti­ m um ot sok tényező befolyása a la k íth a tja ki, elsősorban a term észeti erő­ források és a technikai lehetőségek. Ilyen alapon vizsgálva a k é rd ést, s ta ti­ k u san tulajd o n k ép p en sok olyan népességről m o n d h atju k el, hogy tú l­ h a lad ta az o p tim u m o t, am ely potenciálisan még k o rán tsem közelíti meg ezt a h a tá rt. A népesség fejlődésének h a tá r a it ezek szerint pro fu tu ro é rték e lh etjü k a legjobban, m ind elm életi, m ind pedig gazdaságpolitikai szem pontból. H a egy a d o tt népesség nagysága a potenciális optim um fele tt van, te h á t „ tú ln é p e se d e tt” országról van szó, ak k o r a népesség, az optim um meg­ közelítése céljából, tu d ato san h a tá s t g y ak o ro lh at a népességi optim um ra. E nnek többféle m ódja lehet. Így például fejletteb b term elési tec h n ik á t alkalm az és ez m egnöveli a népesség optim u m án ak az életszínvonalát. E gy m ásik m ódja az optim u m ra való h a tá sn a k (az előzőhöz kép est fo rd íto tt cél­ lal) a gazdaságilag in ak tív ak szám ának a m egnövelése. E z csökkenti az élet­ szín v o n alat és ezáltal tu lajd o n k ép p en az új, c sö k k e n tett életszínvonalhoz v isz o n y íto tt o p tim u m o t is. A k a p ita lista társadalm i rendben a válságok ide­ jén ilyenféle fo ly am at m egy végbe, az optim um redukálódik. Végső fokon azonban, b árm ely lehetőséget vizsgálják is, a népességi o p tim u m ra tö rtén ő h a tá s alapvetően a term elési technikával kapcsolatos. H a tá s t gy ak o ro lh at a népesség — az optim um m egközelítése céljából — önm agára is. Ezzel k ap cso latb an szólnunk kell a népesség v álto zásán ak o p ti­ m ális ütem éről, am ely éppen a népesedéspolitikával szoros k ap cso latb an álló kérdés. N yilvánvaló, hogy ha egy a d o tt népesség egy bizonyos optim ális szám ot meg k ív án közelíteni (te h á t a jövőben el k ív án érni), úgy ezt k ü lö n ­ böző ü tem ű növekedéssel, vagy csökkenéssel érh eti el, a ttó l függően, hogy az optim um fö lö tt vagy a la tt van-e. H a m árm o st a növekedés (vagy csök k e-

288

D K . V U K O V I CH G Y Ö R G Y

nés) ütem e túlságosan lassú, ak k o r a népesség még igen hosszú ideig nem él­ ei az o p tim u m o t. A növekedés (vagy csökkenés) term észetesen túlságosan gyors sem leh et, hiszen ennek biológiai k o rláta i is v an nak, am elyek sem m i­ k ép p en nem léphetők tú l, a term ékenységet például nem em elhetjük az a d o tt fiziológiai h a tá ro k fölé. H a a növekedés olyan gyors ü tem ű, m in t a m ily e t a fiziológiai term ékenység m egenged, ak k o r ennek h átrá n y o s gazda­ sági h a tá sa i tá m a d n a k , különösen az életszínvonal tek in teté b en . Kell te h á t lennie egy olyan optim ális növekedési ütem nek, am ely ilyen esetben a leg­ m egfelelőbb. Mihez viszonyítja a polgári elm élet ezt az optim ális ü te m e t? L á ttu k , hogy a sta tik u s o p tim um koncepció leginkább az életszínvonalhoz igazodott. Az életszínvonalhoz tö rtén ő — sta tik u s jellegű — viszonyítás sem egyértel­ m űen helyes, de eléggé általán o s. Ezzel szem ben az optim ális ütem eseté­ ben nagyon nehéz bárm ilyen gazdasági tén y ező t is te k in te tb e vennünk, m e rt a jelenségek ebben az esetben még összetettebbek, m in t a statik u s v izsg álatn ál. Ez különben k ö nnyen b e lá th a tó , ha m eggondoljuk, hogy a népgazdaság­ n a k ahhoz, hogy a jövőben a m egn ö v ek edett népesség igényeit kielégíthesse, nagyobb m é rté k ű b eru h ázáso k at kell eszközölnie, te h á t a nem zeti jövede­ lem nek jó v al nagyobb h á n y a d á t kell beruházásokra fordítania. A b eruhá­ záso k ra fo rd íth a tó nem zeti jövedelem hányad azonban k o rlá to z o tt és éppen ez a h á n y a d az, am elyik az optim ális növekedési ü te m e t m eghatározza. I tt term észetesen még azt is figyelem be kell venni, hogy az optim um felé köze­ led v e a növekedés ü tem e ösztönösen lelassul. L opin (17) érdekes tá b lá t közöl ezzel kap cso latb an . M egállapítja, hogy a népesség évi növekedési ütem e m ennyiben befolyásolja az ún. „dem ográ­ fiai b e ru h ázáso k ” m é rté k é t. S zá m ítá sa it állandó halálozási arán y szám o t fel­ tételezve, növekvő születési arányszám (te h á t em elkedő ütem ű term észetes szaporodás) esetére végezte el. Az aláb b i tá b lá n b e m u ta tju k a gazdaságilag a k tív népesség különböző cso p o rtjain ak (a beruházások és a fogyasztási cikkek term elői) a la k u lá sá t, változó évi növekedési ü te m et feltételezve.

A tá b la a d a ta i jól m u ta tjá k a növekvő ü tem ű szaporodás m ellett szük­ ségessé váló dem ográfiai b e ru h á z á so k at term elők a rá n y á n ak növekedését A leggazdaságosabb b eruházási ütem nél ta lá lh a tó a népesség növekedés ü te m é n e k az optim um a is. Az ily en fajta felfogás term észetesen kissé eg y o ld alú , m ert a k é t tényező kölcsönhatásából in k áb b a gazdasági em eli ki.

A NÉPESSÉGI

OPTIMUMRÓL

289

A polgári elm életben ta lá lk o z h a tu n k olyan elképzelésekkel is, hogy a népesség növekedési ü tem e az egyik oka a m unkanélküliség növekedésének, Így W oytinsky (18) m ate m a tik a ila g is igazolni p ró b á lta ezirányú elképzelé­ seit, m ondván, hogy a m unkanélküliség okai k ö z ö tt n agyrészt a dem ográfiai tényezők szerepelnek .7 E lm életét a m unkaerő k ereslet és k ín á la t k a p ita lista viszonyok k ö z ö tt való b an meglevő összefüggésére a la p íto tta . A népességi optim um fogalm ának dinam izálása — m in t lá ttu k — igen sok nehézséget re jte g e t. Az elm életi nehézségek m ellett b o n yolultabbá válik a m ate m a tik a i a p p a rá tu s is, hiszen a sta tik u s álla p o to t leíró term e­ lési függvény egyes p o n tja it a dinam ikai szem léletben v ek to ro k k á kell á t­ ala k ítan u n k . A k iinduló állap o to t, a jelenlegi népesség-gazdasági kapcsola­ to k a t ebben az esetben egy m á trix fejezi ki. A m á trix b a n az oszlopvektorok egy-egy gazdasági tén y e ző t jelentenek, a sorok pedig az egy-egy idősorban meglevő álla p o to t, p o n to sab b an összefüggést. A m átrix szal szem ben tám asz­ to tt követelm ények közül a legfontosabb az, hogy az egyes változók érték ei­ nek sora konzisztens kell hogy legyen a kiinduló kezdő á lla p o tta l (param éte­ rekkel), v a la m in t a m á trix töb b i v álto zó ján ak sorrendjével. Így pl. te k in t­ sünk a d o ttn a k egy gazdasági á lla p o to t tn id ő p o n tb an . A m á trix tö b b i osz­ lopa a t 1 , , . . . . . t i , . . . tn id ő p o n to k a t jelképezi, ennélfogva a ti és a ti+1 állaállap o to k n ak egym ással konzisztenseknek kell lenniük, azaz a ti+1 álla­ p o tn ak a ti állap o tb ó l kell kiindulnia, és ezáltal a k é t időpont nagyságrend­ jei k ö z ö tt k a p cso latn ak kell lennie. A ti+1 id ő p o n tb an te h á t például a beru­ házások és a fogyasztás eg y ü ttes növekedése nem lehet nagyobb, m in ta nem ­ zeti jövedelem é. A dinam ikus elemzés az idő függvényében fejezi ki m a g á t a term elés-népességi függvényt. A dinam ikus o p tim um -szem léleteket többek k ö z ö tt az a felfogás hozta létre, am ely az a d o tt és a jövőben felhasználható gazdasági erőforrások irá ­ ny ítása alap ján a k a rja a népesség életszín v o n alát emelni. A dinam ikus o p ti­ m um te h á t szociálpolitikai törekvések elm életi m egalapozására is alkalm as. E z t a tu la jd o n sá g á t — igaz, hogy csak elm életi síkon — igyekeznek is fel­ használni. NÉHÁNY

TOVÁBBI

MEGJEGYZÉS

A népesség és a gazdasági tényezők k ö zö tti összefüggések, kölcsönha­ tások vizsgálata — úgy gondoljuk — m inden k ép p en nagy jelentőségű. Azok a kapcsolatok, am elyek a népesség fejlődése, növekedése, átrétegződése, és a gazdasági jelenségek k ö z ö tt fellelhetők, végső fokon az egész társadalom to v á b b i so rsát d eterm in álják , és b árm ely ik et vizsgáljuk is e tényezők közül, sohasem te h e tjü k ezt úgy, hogy közben e lv o n a tk o ztatu n k a többitől. K étségtelen, hogy a népesség fejlődésének m egvannak a m aga biológiai tö rv é­ nyei is, am elyektől függetleníteni nem tu d ja m ag át. De az is igaz, hogy éppen a társad alo m fejlődése k ö v etk eztéb en az em ber egyre in kább képessé válik arra, hogy tu d a to sa n befolyásolja részben önm aga szaporodását, részben pedig k ö rn y ezetét. A népességi o p tim u m kérdése szorosan összefügg a népesség és a gazda­ sági élet k ö z ö tti b o n y o lu lt kapcsolato k k al, hiszen még a polgári elm élet szerint is, ezeknek egy részét fejezi ki. A hhoz, hogy ebben a kérdésben vala7 (18) 12., 14 ., és 15. o ld a lo n .

19 Demográfia

4

290

DR. V U K O V I C H

GYÖRGY

m elyest tovább jussunk, ta lá n nem szükségtelen néhány olyan összefüggésre felhívni a figyelm et, am ely a gazdasági élet és a népesség fejlődése k ö z ö tt fennáll. E kérdésben a felfogások term észetesen különbözők lehetnek, és ezért m indaz, a m it a to v á b b ia k b a n elm ondunk, nem an n y ira tö rvényszerű­ ségek rögzítése, m in t in k áb b csak problém ák felvetése. F elteh e tő , hogy a tá rg y a lt k ö rü lm én y ek , legyenek a k á r gazdasági, a k á r pedig népességi jelle­ gűek, h atással v an n a k valam elyik tényező válto zására, de az m á r nem bizo­ nyos, sőt, nem is valószínű, hogy h a tá su k teljesen egyoldalú és kizárólagos. E zen a te rü le te n a k u ta tá s o k k o rán tsem te k in th e tő k még lezártn ak , a pol­ gári elm életben a népesség és a gazdasági fejlődés terü lete állandó v itá k szín­ tere. M indenekelőtt a biológiai törvényszerűségekről szólunk néhány szót. H a egy p rim itív p opulációt veszünk szem ügyre, az első, a m it term észetes népm ozgalm áról elm o n d h atu n k az, hogy szaporodása m eglehetősen lassú. E z elsősorban azzal függ össze, hogy a m agas születési arán y szám m agas halálozási arán y szám m al párosul. M inden alacsony k u ltú rszínvonalon álló és kezdetleges tech n ik áv al term elő em beri népesség születési arányszám a m agas, m e rt a népesség feltehetően ösztönösen ellensúlyozza a m agas halá­ lozási — különösen a csecsemő- és gyerm ekhalálozási — arán y szám o k at. A term ékenység ilyen populációkban valószínűleg közel van a biológiailag lehetséges m axim um hoz. A term észetes szaporodás alacsony, a k é t a rá n y ­ szám (a születési és a halálozási) csaknem kiegyenlítik egym ást. A szaporo­ dás — b á r m in t később m ég m eg látju k , nem m inden esetben — ak k o r indul m eg nagyobb ütem ben, am ikor a gazdasági körülm ények m egváltozása a halálozási arán y szám o t csökkenti. (F o rd íto tt esetben a népesség lassú te r­ m észetes fogyása indul meg.) P rim itív populációk esetében valóban úgy néz ki, hogy v a n olyan bio­ lógiai m inim um , am ely alá a népesség az elpusztulás veszélye nélkül nem süllyedhet. A biológiai m axim um te k in te té b e n több olyan elm élet akad, am ely a m axim um felső h a tá r á t o tt véli m egtalálni, ahol a népesség szaporo­ dása — a k ö rn y ezet által k iv á lto tt biológiai okokból — m egáll. E m beri popu­ lációk esetében m eglehetősen nehéz ilyen vizsg álato k at végezni, m ert ehhez teljesen izolált — a v ándorm ozgalm aktól nem befolyásolt — népesség meg­ figyelésére lenne szükség. H a m o st a gazdasági fejlődésnek a népességre, v a la m in t a népesség növekedésének a gazdasági fejlődésre g y akorolt h a tá s á t vesszük szem ügyre, lá th a tó , hogy a polgári elm életek e k ö lcsö n h atást — nyilván célszerűségi szem pontból — külön-külön vizsgálják. Leibenstein (29), v a la m in t Coale és Hoover (30) szerint a gazdasági fejlődés a népesség növekedését befolyásoló m in d h áro m tényezőre — a születési m ozgalom ra, a halálozásra és a v án d o r­ lásra — e g y a rá n t h a t, az egyikre erősebb, a m ásikra esetleg gyengébb m ér­ tékben. A v án d o rláso k ra g y ak o ro lt h a tá s m egítélése eléggé nehéz, m e rt ez á lta lá b a n az egyes állam okban m indenkor érvényben levő ki- és b evándor­ lási tö rv én y ek tő l is függ. E g y a d o tt társad alm o n — országon — belül azonban nagyon szépen m egfigyelhető, kisebb gazdasági, illetőleg terü leti egységek népességének a vizsgálatakor. Am i a term észetes népm ozgalom k é t alapvető tényezőjére, a születé­ sekre és a halálozásokra g y ak o ro lt h a tá s t illeti, a klasszikus népességelm élet (am elynek első képviselője M althus volt) a z t á llíto tta , hogy a jövedelem

A NÉPESSÉGI

OPTIMUMRÓL

291

növekedése — különösen a szegény néposztályok k ö z ö tt — m egnöveli a szü­ letési és - kisebb m érték b en — csökkenti a halálozási arányszám ot. A klaszszikus népességelm életnek ez a tétele — m ég a legtöbb polgári szerző szerint is — m eglehetősen szim plifikálja az éppen i t t fellelhető b o nyolult kölcsön­ h atáso k szerepét. A gazdasági fejlődésnek a népesség term észetes m ozgal­ m ára való h a tá sa ugyanis jóval ö sszetettebb, m in t az az első p illa n atra lá t­ szik. Az agrárnépességek (ezt te k in tik ebben az esetben a viszonylag legala­ csonyabb gazdasági nívón álló népességnek) halálozási arán y szám a á ltalá ­ ban m agas. Az agrárnépesség m esszem enőleg önellátó, nem csak az egyes települések, hanem m ég az egyes családok te k in te té b e n is. A piacgazdaság ennélfogva nem nagyon ism ert, a term elési technika pedig kezdetleges. Az e m líte tt m agas halálozási arán y szám term észetesen hullám zik, nagy befo­ ly á st gyakorolnak rá a term éseredm ények, az ism ételten fellépő járv án y o k s tb .8 A halálozási arán y szám m agas v o lta a szegényes életkörülm ényekkel és a táplálkozással, a gyenge egészségügyi helyzettel, a megelőző orvosi ellá­ tá s hiányával függ össze. A m agas halálozási arányszám okozza a zu tá n azt, hogy a születési arán y szám is m agas, m e rt a m agas halandóságú népesség csak úgy képes fe n n ta rta n i önm ag át, ha ösztönösen m agas születési a rá n y ­ szám m al ellensúlyozza a h á trá n y o s halálozást. A m agas születési arányszá­ m ok közvetlen oka term észetesen nem ez a felismerés, hanem a különféle erkölcsi norm ák, tá rsa d a lm i szokások, am elyek — feltehetőleg — ebben az esetben a sokgyerm ekes családok fo k o zo ttab b gazdasági boldogulásának a h a tá sá ra alakulnak ki. A gyerm ek az önellátó p araszti gazdaság szám ára ugyanis m u n k a e rő t je le n t, em ellett nevelési költségei a p rim itív igények és életszínvonal m ia tt nem nagyok és h am ar visszatérülnek. A m agas csecsemőés gyerm ekhalandóság k ö v etk eztéb en a gyerm ekm unkaerő kív án ato s szám a csak m agas születési arán y szám m ellett bizto síth ató . Az alacsony életszínvonalú p araszti gazdaságban te h á t — Coale és H oover szerin t — valóban ta p a sz ta lh a tó az a folyam at, am elyet M althus általán o s érv én y ű v é ig y ek ezett kiszélesíteni. A gazdasági fejlődés — többek vélem énye szerin t — először a halálozási arán y szám ra h a t. A gazdasági fejlődés ab b an fejeződik ki, hogy a m unkam eg­ osztás növekszik, tö b b szerszám ot használnak fel a term elési folyam atban, a piacgazdaság m ind nagyobb jelentőségre tesz szert. Ezzel p árhuzam osan egyre gyorsabb ü tem ű urbanizálódási folyam at is tap asztalh ató . Az európai és a gazdaságilag e lm a ra d o tt ázsiai, dél-am erikai népesség példája jól m u ta tja ezt a fejlődést. A halálozási a rán y szám o t a gazdasági fejlődés úgy csökkenti, hogy a fejlődés folyam a során rendszere­ sebbé válik az élelm iszerellátás, csökken a m unkaidő, az életkörülm ények jav u ln a k , fejletteb b é v álik a közigazgatás. K iépül (elsősorban a betegségm eg­ előzés céljait szolgáló) orvosi hálózat. A gazdasági fejlődés — tö rtén elm i tá v ­ la tb a n — kedvező h atással v a n az orvostu d o m án y fejlődésére, a betegségek g yógyításának hatáso sság ára. Az o rv o stu d o m án y eredm ényeinek szélesebb k ö rö k re tö rté n ő kiszélesítése egyben a z t is feltételezi, hogy a társad alo m el5 A h a lálozá si a rá n y szá m o k és a m ező g a zd a sá g term elési ered m én yei k ö z ö tt szám os érd ek es ö sszefü g g ést ta lá lh a tu n k . T öbbek k ö z ö tt S a uvy m u ta t be eg y érd ek es p é ld á t a z éh ín ségek és a h a lan d óság k ö z ö tti összefü g g ésrő l, a z 1684 — 1710 k ö z ö tti idő sza k b a n Gien és Rozoy k örzetére (1 5 ), 41. old.

19*

292

DK. V U K O V I C H G Y Ö R G Y

m a ra d o tta b b rétegeiben is, m ár jóval kisebb m értékben élnek a sokszor hely­ telen és k áro s szokások. A halálozás csökkenésének közvetlen o k a it k u ta tv a á lta lá b a n nagyon nehéz m egállapítani, hogy végül is mi in d íto tta meg a csökkenés fo ly a m a tá t. H a E u ró p á t te k in tjü k , meg kell álla p íta n u n k , hogy az 1800 e lő tt b e k ö v e tk e z ett egészségügyi, orvosi eredm ényeknek valóban h a tá su k v o lt a halandóság szintjére. Mégis, a z t kell m ondanunk, hogy a h alandósági viszonyok jav u lása, am ely m ár m integy kétszáz éve ta r t, végső fokon az általán o s gazdasági fejlődésnek tu la jd o n íth ató . E n n ek közvetlen oka v o lt a z u tá n az o rv o stu d o m án y és a közegészségügy n ag y arán y ú fejlő­ dése is, am i különösen a m ú lt század végén és a jelen század első felében, alap­ v etően befolyásolta a halandósági szint alak u lását. Az EN SZ szociális fő­ osztály án ak népességi osztálya szintén hasonló vélem ényen van a népesség fejlődésének m eghatározóiról és a fejlődés következm ényeiről szóló egyik k ia d v á n y á b a n (19). A p araszti, feudális gazdaság m agas születési és halálozási a rán y szám át a gazdasági fejlődés te h á t valószínűleg befolyásolja. A m eg v álto zo tt term elési technika, a családnak m in t gazdasági egységnek csökkenő jelentősége, a női b érm u n k a növekvő ará n y a stb . m ind olyan tényező, am elynek a h a tá sá ra egy-egy család szám ára egyre előnytelenebb, ha sok gyerm ekkel rendelke­ zik. A kisebb családok gazdasági m ozgékonysága jóval nagyobb, m in t a nagyoké, az egy családra nehezedő teh er pedig, am elyet a k a p ita lista bér­ m u n k a-rendszer m ég csak növel, jóval nehezebb, ha nagy családról van szó, m in t a kisebb családok esetében. Ez nagyrészt az urbanizálódással is összefügg, m e rt egy városias településform ában a gyerm ekek ellátása jóval k o m p lik áltab b , a gyerm ek pedig kevésbé hasznos, m in t a falusi települése­ ken. M indez a rra vezet, hogy a régi szokások és hiedelm ek lassan m egvál­ toznak, ú jak v á ltjá k fel ő k et, am elyeknek a ta rta lm a álta lá b a n a rra irányul, hogy a gyerm ekek szám át egy családon belül k o rlátozzák. Az ilyesfajta szo­ kások először term észetesen a gazdasági helyzet által leginkább é rin te tt, és a legnagyobb kultú rszü k ség letek k el bíró rétegeknél, á ltaláb a n a városokban, sőt, a nagyobb váro so k b an k a p n a k láb ra és onnan terjednek el vidéken is. H a az európai k u ltú rk ö rb e n vizsgáljuk ezt a k e ttő s h a tá st, lá th a tó , hogy a halandóság csökkenése — legalábbis k ezdeti szakaszaiban — m egelőzte a nagyobb a rá n y ú orvosi felfedezéseket, am iből azt k ö v e tk e z te th e tjü k , hogy a gazdasági fejlődés önm agában is hatással van a halandóság szintjére. A szü­ letési a rán y szám o t vizsgálva pedig szem beötlő, hogy a term ékenységben b e k ö v e tk e z ett, egyre fokozódó csökkenés jóval m egelőzte a m odern fogam ­ zásgátló szerek feltalálásának és k ite rje d t h a sz n ála tán ak időszakát. A leg­ tö b b európai állam ban a term ékenység csökkenése — legalábbis nagyrész­ ben — az ősi, m á r évszázadok óta ism ert fogam zásgátló m ódszerek haszná­ latán ak köszönhető. A term ékenység csökkenése á lta lá b a n a legtöbb helyen jóval később indul meg, m in t a halandóságé. Mi lehet az oka an n ak , hogy a gazdasági fej­ lődés nagyobb h atással van a halandóságra, m in t a születési m ozgalom ra? E rre egyértelm ű v á la sz t adni m eglehetősen nehéz. Valószínű, hogy a szüle­ tési m ozgalom , p o n to sab b an a term ékenység, késői reagálása részben arra v ezeth ető vissza, hogy ezt nagy m érték b en ősi, a társad a lo m b an m ár évszáza­ dok óta élő és h ató szokások befolyásolják, am elyeknek m egváltozására hosszú időre v an szükség. A halandóság és a term ékenység csökkenése k ö zö tt

A N É P E SSÉGI

OPTIMUMRÓL

293

a legtöbb népesség esetében tap a sz ta lh a tó rövidebb-hosszabb időszak m in­ denesetre a z t eredm ényezi, hogy az é rin te tt országok term észetes szaporodása a gazdasági fejlődés k ezd eti szakaszában rendkívüli m értékben megnő. Ez lá th a tó m ind az európai országok esetében a m ú ltb an , m ind pedig jelenleg, a gazdaságilag e lm a ra d o tt országok népességének a v izsgálatakor. A gazda­ sági haladás, fejlődés későbbi szakaszaiban a k é t arán y szám — m ost m ár ala­ csonyabb szinten — ism ét közel kerül egym áshoz és a term észetes szaporodás arányszám a á lta lá b a n csökken, m ajd ta rtó s a n alacsony szinten stagnál. K ivételek term észetesen van n ak , ezeket különböző gazdasági, politikai, vagy egyéb, a társad alo m é le té t m egrázó esem ények hozzák létre, de az általános tendencia k étségkívül ez. Coale és H oover m ég egy érdekes m eg állap ítást tesz a gazdasági fejlő­ dés népességi h a tá sa in a k vizsgálatakor. V élem ényük szerint, ha a gazdasá­ gilag e lm a ra d o tt országok jelenlegi népességét figyeljük, lá th a tju k , hogy a halálozási arányszám m á r hosszabb idő ó ta erőteljesen esik, a születési a rá n y ­ szám pedig v á lto z a tla n , v agy csökkenése eléggé k ism érték ű . Ezzel szem ben ezek az országok á lta lá b a n nem m entek m ég á t olyan gazdasági fejlődésen, am ely okvetlenül indokolná a halandóság n ag y m érték ű csökkenését. Ü gy tűnik, hogy a m odern o rv o stu d o m án y eredm ényei, am elyeket a gazdaságilag elm a ra d t országokban is egyre nagyobb m érték b en alk alm aznak — különö­ sen a járv á n y o k megelőzése, az egyszerű és olcsó egészségügyi rendszabá­ lyok te k in te té b e n —, erőteljesen m e g ja v íto ttá k ezeknek az országoknak a halálozási viszonyait. N agyon jól lá th a tó ez a fo ly am at például Indiában. A halandósági viszonyokra az o rv o stu d o m án y fejlődése, az olcsó, megelőző m ódszerek (fertő tlen ítés, védőoltások stb .) h aszn álata önm agában is h a tá s­ sal van. A n ag y arán y ú gazdasági változások lényeges feltételei lehetnek a halálozási arán y szám csökkenésének, de ma m á r ez nem okv etlen ü l szüksé­ ges. A gazdaságilag e lm a ra d o tt országok nagy pro b lém ája szerintük éppen ebben rejlik: a h alandóság erősen csökkent, a születési arányszám v á lto z a t­ lan m a ra d t, a term észetes szaporodás ezáltal nagyon m agas, és m indezt egy­ előre még nem k ö v e tte a gazdasági s tru k tú ra kedvező változása. Ez az oka an n ak , hogy a túlnépesedési elm életek olyan n ag y m értékben virágzanak. A gazdasági v á lto z á so k a t éppen a n ag y arán y ú term észetes szaporodás nehe­ zíti, m e rt az in a k tív a k ará n y a az u tóbbi években ezekben az országokban h ih etetlen m érték b en m eg n ő tt. E nehézségek ellensúlyozására lá th a tó k ugyan dicséretes erőfeszítések, m in t pl. In d iáb an , mi azonban úgy gondoljuk, hogy a kedvező v á lto zá st csak a társad alm i rendszer gyökeres és forrad alm i á ta la k ítá sa h o zhatja meg, am in t ezt K ína esetében ta p a s z ta lh a ttu k . A következőkben a népességi v á ltozások gazdasági h a tá sa it kell meg­ vizsgálnunk. A h a tá s t — a m á r id é z e tt szerzők szerint — a népességnek három féle válto zása o k o z z a : a népesség nagyságában, növekedésének ütem é­ ben, végül pedig k o rs tru k tú rá já b a n bekövetkező változás. A népesség nag y ság áb an bekövetkező válto záso k és ennek a gazdasági helyzetre, különösen az egy főre ju tó jövedelem re g y ak o ro lt h a tá sa a népes­ ségi optim um elm életének tu la jd o n k é p p e n i tá rg y a . T a n u lm á n y u n k első részé­ ben e m líte ttü k e h a tá so k b o n y o lu lt te rm é sz e tét, v a la m in t az t, hogy m inden esetben arról, a való ság n ak éppen megfelelő feltételezésről kell lem onda­ nunk, hogy a népesség n ag y ság án ak a v álto zása m e lle tt a gazdasági technika

294

D R . V U K OV I CH G Y Ö R G Y

is fejlődik, esetleg visszafejlődik, de m indenképpen változik. S zó lottunk arról is, hogy az elm élet ebben a fo rm ájáb an a csökkenő hozadék tö rv én y ére épül, am ely különösképpen a m ezőgazdaságban (általáb an az ősterm elő gazdasági ág ak b an ) érvényesül a m aga klasszikus fo rm ájában, de o tt is csak akkor, ha a term elési tec h n ik a fejlődésétől eltek in tü n k . M indezeket figyelem bevéve, valószínűleg h ely énvalónak látszik az a m egállapítás, hogy a népesség­ szám növekedése, nem fejlődő gazdasági rendszerben, v alóban a rra vezet, hogy az egy főre ju tó term elési és fogyasztási ja v a k m ennyisége csökken és ez h á trá n y o sa n a la k ítja a gazdasági stru k tú ra p illa n atn y i h elyzetét. A népesség növekedésének ütem e szintén nagy m érték b en befolyásolja a gazdasági s tru k tú rá t. A hhoz ugyanis, hogy az egy főre ju tó term elés a jövő­ b en ne csökkenjen, növekvő a rá n y ú beruházás szükséges, m ég ak kor is, ha pillan atn y ilag a gazdasági helyzet nem igényel tö b b le t-b e ru h á záso k a t. I tt v an különös jelentősége a n ép ességtudom ány és a gazd aság tu d o m án y o k k ö z ö tti k ap cso latn ak . Tőkés gazdasági rendben a népesség növekedési ü te ­ m ének és a b eru h ázás-p o litik án ak az összehangolása m eglehetősen nehéz, m e rt a piac csak jóval később reagál — a m eg növekedett népesség tényleges kereslete alap ján — a fogyasztási ja v a k hián y ára. A beru h ázási ja v a k elasztic itá sa ugyanis á ta lá b a n kisebb. A terv g azd álk o d ásb an viszont, ahol a beru­ h ázásp o litik a nem a piac függvénye, tu d a to sa n fel leh et készülni a m egnöve­ k e d e tt igények kielégítésére, persze csak akkor, ha a népesség m ozgását gon­ dosan figyelem m el kísérjü k . A népesség és a gazdasági fejlődés közötti k a p ­ cso lato k n ak n álu n k éppen e te rü le te n lenne nagy jelentősége. A gyors népes­ ségnövekedés b eruházási h a t ása — különösen fejlettebb körülm ények k ö z ö tt — ab b a n áll, hogy csökkenti a m unkaterm elékenység növelése érdeké­ ben eszközölt — és ezzel egyidejűleg növeli a m eg n ö v ek ed ett népessség egy főjére s z á m íto tt fogyasztási ja v a k m ennyiségének fe n n ta rtá sá ra irányuló — beru h ázáso k a rá n y á t. T öbb szerző szerint a k o rs tru k tú ra m egváltozásának alap v ető oka (zárt, a külső v án d o rlástó l csak kis m érték b en é rin te tt népesség esetében) a te r­ m ékenység szintje. H a a term ék en y ség állandóan m agas, a k o rs tru k tú ra a fia ta la b b koro sztály o k felé tolódik el, ha alacsony, úgy a m unkaképes korú népesség a rá n y a nagyobb. Ú gy tű n ik , hogy a halandóság — legalábbis az eddig m egfigyelt halálozási arán y szám o k m ellett — csak kism érték b en be­ folyásolja a k o rs tru k tú rá t, a születési m ozgalom hoz képest. A term ékenység­ ben — te h á t a születési m ozgalom ban — bekövetkező növekedés a korm eg­ oszlásra, és ezáltal az a k tív népesség a rá n y á ra nagy hatással v an , míg abban az esetben, ha a népesség szám a a halálozási arányszám csökkenése m ia tt nő meg, a k o rs tru k tú ra m ódosulása az előbbinél kisebb ará n y ú . Am i az a k tív népesség a rá n y á t illeti: a m agas születési arán y szám o k felteh ető en az in a k tív a k , különösen 15 éven alu liak a rá n y á t növelik meg erősen, az ala­ csony születési arán y szám o k ezzel szem ben a 65 éven felüliek a rá n y á t befo­ lyáso lják kedvező m érték b en , de a 15 éven aluliak a rá n y á b a n bekövetke­ z e tt csökkenés ellensúlyozza az előbbit. A korm egoszlás gazdasági h a tá sa m á r m ost abb an jelentkezik, hogy a m agas in a k tív a rá n n y a l bíró népesség a k tív ta g ja ira nehezedő teh er m egnö­ vekszik. E z a gazdaságilag h á trá n y o s helyzet ném ileg jav u l, ha a gyerm ek­ h alan d ó ság csökken, m e rt ilym ódon az im p ro d u k tív k iad áso k m ennyisége csökken. (A tá rsa d a lo m szám ára ugyanis — csak m ateriális szemszögből

A N É PE SSÉGI

O P T I M U M R ÓL

295

nézve — a gyerm ekek n eveltetése im p ro d u k tív kiadás, ha az később, am i­ k o r a gyerm ekek a k tív korb a ju tn a k , nem té rü l meg.) E z t a ja v u lá st azonban ellensúlyozza, hogy a nagy term ékenység m e llett nem csak az a k tív a k szám a növekszik, hanem ezek az em berek m aguk is szülőkké válván, a születések v á rh a tó szám át növelik. A zt hisszük, hogy a polgári elm életből v e tt példák ala p ján m egvizsgált három dem ográfiai tényező nem független egym ástól. É p p en ezért h a tásaik szétválasztása is önkényes lehet és legalábbis csak eléggé m egközelítő ered­ m én y t biztosít. R á m u ta t ellenben a rra , hogy m ennyire óvatosan kell kezel­ n ü n k a népességi optim u m elm életét, hiszen a népesség és a gazdaság közötti összefüggések közül tu lajd o n k ép p en egyiket sem em elhetjük ki teljes joggal ak kor, am ik o r az optim ális népességet k ív á n ju k m eghatározni. Még a leg­ á ltalán o sab b an h aszn ált viszonyítás, a népesség és a társad a lm i term elés relációja is, m eglehetősen elto rzítja a valóságot. K a p ita lista gazdasági rend­ szerben pedig, ahol az átlagos életszínvonal teljesen elm ossa az egyes tá rs a ­ dalm i osztályok közötti különbségeket, az életszínvonalhoz (fogyasztási ja v a k term elése, forgalm a stb .) történ ő op tim u m viszonyítás m ár csak az é rt is nehézkes, m e rt az életszínvonal értékeinek szóródása az egyes osztályok k ö z ö tt rendkívül nagy, és így a népesség tu la jd o n k é p p en h am aráb b eléri az op tim u m o t, m in t ahogy a z t a gazdasági helyzet indokolná. * A népességi o p tim um polgári elm életének vázlatos á tte k in té se u tán , az e kérdés k ö rü l felm erült p ro b lém ák at az aláb b iak b a n összegezhetjük : A tá rsa d a lm i term elés és a népesség (az a k tív népesség) közötti függ­ vén y k ap cso lat feltételezése esetén valószínűleg beszélhetünk népességi opti­ m um ról, de azzal a fe n n ta rtá ssa l, hogy m in t m inden függvénykapcsolat, úgy ez is to rz ítja a valóságot, különösen akkor, ha m eggondoljuk, hogy az össze­ függéseknek csak kis részét, vagy egyikét v o n ju k bele a megfigyelésbe. Népességi o p tim u m o t a tá rsa d a lm i term elés relációjában a legcélszerűbb vizsgálni, m e rt ha nem is a legm eggyőzőbben, m égis feltehetőleg ez m u ta tja a legjobban a gazdasági h alad ást, a gazdasági tec h n ik a fejlődését. Az o p ti­ m um sta tik u s koncepciója jóval egyoldalúbb, m in t a dinam ikus, ezért helyesebb, ha a népesség optim ális növekedési ü te m é t vesszük szem ügyre, azzal, hogy kiindu lásk ép p en hasznos lehet a jelenlegi népességszám , subv ag y superoptim ális n ag y ságának a m eg állap ítása is. A népességi o p tim um o tt a d h a t a v alóságnak inkább megfelelő képet, ahol az életszínvonal k ieg y en lítetteb b , ahol az életszín v o n al-m u tató k értékeinek az á tla g körüli szórása nem nagyon nagy. (Ez éppen a szocialista országokban v an így.) A népesség és a gazdasági helyzet k ö zö tti egyensúllyal foglalkozva sohasem szabad szem elől téveszteni, hogy a g azd aságpolitikának elsősorban a növekvő népesség igényeinek kielégítésére kell irányulnia. Az optim um szám ítása is főleg ezzel a céllal indokolt. M inden tö bbé-kevésbé z á rt népesség sta tik u s (vagy dinam ikus) o p ti­ m um a nag y m érték b en különböző. A szám ítások csak egy-egy népességre v o n a tk o z h a tn a k , általán o s érvényű optim um ról nem beszélhetünk. Az o p ti­ m um nagysága a vizsgált népesség esetében — tö b b ek k ö zö tt — a gazdasági fejlettség fokától, az igényektől, a népesség összetételétől függ.

296

DR. VUKOVICH GYÖRGY

Meg kell jegyeznünk végül, hogy a népességi optim um tulajd o n k ép p en csak egyike a népesség és a gazdasági h elyzet közötti kapcsolatoknak. L á t ­ tu k , hogy e kapcsolatok m ennyire m élyek és sokrétűek. M indenesetre a z optim um elm élet — sok h ián y a ellenére — arra alkalm as lehet, hogy az a d ó t t gazdasági helyzet, vagy a te rv e z e tt fejlődés népességi v o n atk o zásait k ie m e lje .

A NÉPESSÉGI

OPTIMUMRÓL

297

298

DR. VU KOV ICH

ON

TH E

T H E O R Y

OF

AN

GYÖ RGY

OPTIMUM

PO PU L A T IO N

Sum m ary In th e fir s t p a r t o f h is a r tic le t h e a u t h o r g iv e s th e s h o r t h is t o r y a n d g e n e r a l c h a r a c ­ t e r is t ic s o f t h e o p t im u m p o p u la tio n th e o r y , t h e n h e t r e a t s th e c o n c e p ts o f t h e s t a t i c a n d d y n a m ic o p t im a a n d fu r t h e r a c c o u n ts o f th e d e m o - e c o n o m ic c o n n e c tio n s in r e la tio n to th e p o p u la tio n o p t im u m . In th e in t r o d u c tio n t h e a u t h o r e x p o u n d s t h a t th e t h e o r y o f o p t im u m , b e in g o n e o f t h e a s p e c t s o f o b s e r v in g r e la tio n s b e tw e e n p o p u la tio n a n d e c o n o m ic p h e n o m e n a , d e v e ­ lo p e d in it s m o r e or le s s m o d e r n fo r m w h e n th e c la s s ic p o p u la t io n th e o r ie s m e t w it h t h e c o n c e p ts o f t h e d e v e lo p in g th e o r y o f p r o d u c t io n . T h is la t t e r g a v e th e b a s is t o t h e t h e o r y o f an o p t im u m p o p u la tio n a n d it s fir s t r e p r e s e n t a t iv e s w e r e m a in ly e c o n o m is t s . T h is g a v e r ise t o th e o n e -s id e d v ie w t h a t t h e p o p u la tio n is n o t h in g b u t o n e o f th e fa c t o r s of p r o d u c t io n . T h e p o p u la tio n a s p e c t r a th e r h a s b e e n p u s h e d in t o th e b a c k g r o u n d . H a v in g r e n d e r e d a c c o u n t o f th e r e la t iv e th e o r ie s o f t h e f ir s t a n d a c c o r d in g t o th e a u t h o r th e m o s t im p o r t a n t r e p r e s e n t a t iv e s o f th e th e o r y , h e d e a ls in d e t a il w it h t h e W o r ld P o p u la ­ t io n C o n g r e ss h e ld a t G e n e v a in 1 9 2 7 w h ic h g a v e a s tr o n g im p e t u s t o r e s e a r c h a b o u t th e o p t im u m p o p u la tio n . H e m e n t io n s th e e v e n t s a ft e r th e G e n e v a c o n g r e s s , to o . In t h e fo llo w in g th e a u t h o r d e a ls w it h th e b io lo g ic d e v e lo p m e n t o f t h e p o p u la tio n , b e in g th e m o s t im p o r t a n t fa c t o r o f th e c o n c e p t o f o p t im u m p o p u la t io n . H e d e s c r ib e s w h a t is m e a n t b y a m in im u m a n d m a x im u m p o p u la t io n , th e b io lo g ic a l la w s u n d e r th e e f f e c t o f w h ic h th e p o p u la tio n is s it u a t e d b e tw e e n t h e b io lo g ic a l m in im u m a n d m a x im u m . B y p r e s e n t in g th e r o le p la y e d b y t h e e x o g e n e (e c o n o m ic ) fa c to r s on t h e n u m b e r a n d th e in c r e a se o f th e p o p u la tio n , th e a u t h o r p a s s e s o v e r to p r e s e n t in g t h e s t a t ic la w o f an o p t im u m p o p u la t io n . In t h e p r o d u c t io n fu n c t io n g iv e n a s a n e x a m p le (Q = f ( p ) ) w e c a n f in d th e o p t im u m p o p u la tio n w h e r e a v e r a g e p r o d u c t iv it y c o in c id e s w it h m a r g in a l p r o d u c t iv it y ( F ig . 2 .). S p e a k in g a b o u t th e s t a t ic t h e o r y o f p o p u la tio n th e a u t h o r e x p o u n d s h is v ie w t h a t th e t h e o r y is, to th is d a y , o f a r a th e r t h e o r e t ic a l c h a r a c te r . S t u d y in g t h e m a t t e r fr o m th e p o p u la tio n s id e i t m u s t b e r e m a r k e d t h a t t h e o p t im u m is r a th e r a q u a lit a t i v e c o n c e p t a n d th u s i t w o u ld m e a n a ls o q u a lit a t i v e ly t h e m o s t a d v a n t a g e o u s c o m p o s it io n o f t h e p o p u la tio n (a g e d is t r ib u t io n ) . F r o m th e p o in t o f v ie w o f p r o d u c t io n t h e o r y th e o p t im u m p o p u la tio n c o v e r s r e a lly t h e a c t iv e p o p u la tio n . T h e a u t h o r t e lls a b o u t t h e i m p a c t o f th e n u m e r ic a l c h a n g e o f th e a c t iv e p o p u la t io n o n th e o p t im u m o f th e p o p u la tio n a s a w h o le . T h e n h e p a s s e s o n t o th e b o u r g e o is t h e o r y o f o v e r p o p u la t io n , e s p e c ia lly a s p u t fo r t h b y D a lt o n . T h e c o n c e p t o f an o p t im u m p o p u la tio n c a n , o f c o u r s e , b e e x p r e s s e d o n ly in r e la tio n to s o m e e c o n o m ic o r s o c ia l fa c to r s , h e n c e t h e a u th o r d e s c r ib e s th e p o s s i­ b ilit ie s w h ic h c a n a r ise w h e n a n a ly s in g th e p o p u la tio n o p t im u m . T h e b o u r g e o is t h e o r y r e la t e s , g e n e r a lly , t h e n o t io n o f th e p o p u la tio n o p t im u m to th e liv in g s ta n d a r d , or, w h a t is v e r y n e a r to i t , t o t h e s o c ia l p r o d u c t iv it y . A f t e r th e s t a t ic a n a ly s is o f th e o p t im u m p o p u la tio n t h e a u t h o r p r e s e n t s th e d y n a m ic c o n c e p t . T h e d y n a m is in g o f th e o p t im u m n o t io n is r e q u ir e d b e c a u s e t h e s t a t ic v ie w a n a ly s e s t h e p h e n o m e n a r a th e r o n e - s id e d ly n o t o n ly b e c a u s e i t a s s u m e s th e u n c h a n g e a ­

A N ÉPESSÉGI OPTIMUMRÓL

299

b i l i t y o f th e v a r io u s fa c to r s b u t b e c a u s e it d is r e g a r d s o n e o f th e m o s t im p o r t a n t c h a r a c ­ t e r is t ic s o f s o c ia l p h e n o m e n a , i. e . d y n a m ic s . T h e c o n c e p t o f a d y n a m ic o p t im u m is d e r iv e d fro m th e in f lu e n c e o f m a n y fa c to r s , p r im a r ily fro m n a t u r a l r e s o u r c e s a n d t e c h ­ n ic a l p o s s ib ilit ie s . S t u d y in g th e q u e s tio n o n th is b a s is s t a t ic a lly i t c a n b e to ld a b o u t m a n y p o p u la tio n s w h ic h , p o t e n t ia lly , h a v e b y fa r n o t r e a c h e d th is lim it , t h a t t h e y h a v e s u r p a s s e d th e ir s t a t ic o p t im u m . T h e o p t im u m r a te o f g r o w th o f th e p o p u la tio n is to b e fo u n d w h e r e th e r a te o f s u r p lu s d e m o g r a p h ic in v e s t m e n t s is th e m o s t e c o n o m ic a l. In th e c o n c lu d in g p a r t o f t h e p a p e r th e a u t h o r s t u d ie s in d e t a il t h e in t e r d e p e n d e n c e o f p o p u la tio n a n d e c o n o m ic fa c to r s . T h e a n a ly s is t a k e s p la c e in tw o p h a s e s : f ir s t it d e m o n s t r a t e s t h e i m p a c t o f e c o n o m ic fa c t o r s o n tw o fa c to r s o f th e n a t u r a l p o p u la tio n m o v e m e n t ( b ir t h s a n d d e a t h s ) , th e n it d e a ls w it h th e e c o n o m ic e f f e c t s o f a c h a n g e in th e s iz e , t h e r a te o f g r o w th a n d t h e a g e d is t r ib u t io n o f th e p o p u la tio n . H e c a lls th e a t t e n t io n to t h e c o m p le x it y o f m u t u a l e f f e c t s w h ic h p r e c lu d e to th e ir s e p a r a t io n . T h is a ls o r efer s t o m o d e ls ; t h e m a t t e r w i t h th e m is, a s a r u le , t h a t t h e y p r e s e n t n o t h in g b u t c o n n e c tio n s t a k e n fr o m t h e ir r e g u la r c o n t e x t s . F in a lly th e a u t h o r v o ic e s h is v ie w t h a t e c o n o m ic p o lic y h a s p r im a r ily th e ta s k o f s a t is f y in g th e r e q u ir e m e n ts o f th e g r o w in g p o p u la tio n . T h e p o p u la tio n o p t im u m , e v e n if w e a d o p t th e t h e o r y , c a n g iv e m o r e t r u t h fu l a p ic tu r e o n ly w h e r e th e liv in g s t a n d a r d is m o r e e q u a liz e d , w h e r e th e v a lu e s o f th e liv in g s ta n d a r d h a v e a s m a ll d is ­ p e r s io n a r o u n d th e a v e r a g e . T h e s t a t i c (o r d y n a m ic ) o p t im u m o f e a c h m o r e or le s s c lo s e d p o p u la tio n is v e r y d if f e r e n t . C a lc u la tio n s c a n r efer to b u t o n e p o p u la t io n , a n d w e c a n n o t s p e a k a b o u t a n o p t im u m o f g e n e r a l v a lid it y . T h e s iz e o f th e o p t im u m d e p e n d s in t h e c a se o f th e a n a ly s e d p o p u la t io n s a m o n g o th e r s on th e d e g r e e o f e c o n o m ic d e v e lo p m e n t , th e d e m a n d fo r g o o d s a n d th e c o m p o s it io n o n th e p o p u la tio n .