A WESSELÉNYI MŰVELŐDÉSI EGYLET LAPJA
IV. évfolyam, 2007. augusztus
8. szám (44. szám)
Megjelenik havonta
Makfalva legújabb kincse a „A korszerű kiállítóhely bármely városnak is becsületére válna” – mondotta Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztő-helyettese, író, a Maros - megyei képzőművészeti élet elismert szakértője, 2007. július 21-én a falunapok alkalmából megnyíló Pincegaléria avató ünnepségén. Mi, akik dolgoztunk ezen, és nagyon sokan helyiek és elszármazottak, akik megtiszteltek jelenlétükkel, elégedetten, boldogan hallgattuk az elismerő szavakat. Bebizonyosodott ugyanis, hogy összefogással, közös akarattal szinte a semmiből csodát lehet alkotni. Nyilvánvalóvá vált, hogy falunk újabb kinccsel gazdagodott, amely még vonzóbbá teheti az idelátogatók előtt Makfalvát. Természetes, hogy ez a mostani megvalósítás nem előzmények nélküli. Még 1979-ben született az elhatározás néhai Fülöp Dénes makfalvi tanár, Nagy Pál képzőművész, Kusztos Endre képzőművész részvételével, hogy Makfalván is szervezzünk képzőművészeti alkotótábort. Az elsőre 1979. június 16-án került volna sor, de közbelépett a kegyetlen sors. A hozzánk igyekvő Nagy Pál, Kemény Zsuzsa, D. Varga Katalin közúti balesete és halála beárnyékolta, ellehetetlenítette a kezdeményezést. 1980-ban egy emlékkiállításra került sor csupán. A 80 -as években bekeményedő diktatúrában már nem is gondolhattunk a tábor megszervezésére. Hiszen a cél az erdélyi magyar kultúra gyarapítása lett volna, a Kis -Küküllő - völgyi és a lélekben ide vonzódó művészek bevonásával, kiállítási lehetőséggel, irodalmi estekkel összekötve. 1990-ben megalakult a Wesselényi Művelődési Egylet, mely felvállalta többek között a helyi Néprajzi Múzeum gondozását, a helytörténeti kutatás folytatását és közlését, az évente megszervezendő képzőművészeti alkotótáborokat, a hagyományok ápolását együttműködve a református egyházzal. Így 1992-től rendszeresen megszerveztük alkotótáborainkat. A meghívott művészek rendre megismerték és megszerették falunkat, azok embereit, történelmi múltját és jelenét. A táborokat rendszeresen kiállításokkal zártuk. A művészek egykét alkotást hagytak itt. Lassan gyarapodott a képállomány. Azért lassan, mert kezdetben nem kaptunk semmi támogatást, kénytelenek voltunk a képek eladásából fenntartani a tábort. 1998-ban sikerült megszerezni a Pénzügyi Minisztériumtól az
Pi n c e g a l é ri a
A Makfalvi Pincegaléria adószámot, így már pályázhattunk. Meg is tettük, sikeresen 2004-ig. Akkor lassan bedugultak a pályázati források, magyarországiak és itteniek is. Két év kihagyás után idén megint megszervezzük az alkotótábort, megyei és helyi támogatással. 1994-ben néhai Zsigmond Kálmán polgármester közreműködésével megalakult a Makfalvi Galéria, melyben otthonra lelt Kusztos Endre állandó tárlata és egy gyűjteményes kiállítás. 1996 sötét esztendő volt életünkben. Ekkor veszítettük el Zsigmond Kálmánt és Fülöp Dénest. De munkájuk arra kötelezett, Nagy Miklós Kund szavaival élve, hogy „főnixmadárként” önnön hamvainkból újraépítkezzünk. Néhai Molnár Dénes irányításával 1999-ben Iskola Galériát alapítottunk. Szinte nehéz újra leírni, de néhai Kutasi Zoltán polgármester támogatásával. Sok a halottunk, de annyira értékes emberek voltak, hogy emlékük kötelezett arra, hogy ökölbe szorított kézzel, fogcsikorgatva is továbblépjünk. Így 1999-ben az alkotótábor felvette Nagy Pál nevét, halálának 20. évfordulója tiszteletére. Időközben gyarapodott a képanyag. Mint köztudott, Makfalva összes iskolája hajdan felekezeti iskola volt. Hála érte adakozó kedvű, áldozatkész elődeinknek. Végre megértük, hogy egyházaink visszaigényelhették hajdani földjeiket, erdeiket, iskoláikat. Így természetesen az 1938-ban épült Dombi iskolát is, melyben a Makfalvi Galéria működött. Elvben egyet is értettem.
Makfalvi Tekintő
2. oldal
De végtelenül meglepett és elkeserített az átgondolatlan sietség meg az ún. „érvek”. Miszerint Makfalvának nincs szüksége galériára, hiszen gyakorlatilag alig ismerik, Kusztos Endre nem is idevaló, adjuk a képeit Hármasfalunak. Hadd ne soroljam! Nagyon fájt, hogy közel negyvenéves munkánkat, munkámat ezáltal megkérdőjelezték. Mit tesz ilyenkor egy fehérnép? Sír! Majd gondolkodik és csak azért is megmutatja. Ilyen az isteni gondviselés. Közeledett az 500 éves évfordulós ünnep, ahol természetesen legjobb énünket próbáltuk megmutatni, és kipattant az ötlet. Legyen Pincegalériánk! És lőn! A Művelődési Ház lomtárnak használt, egyébként impozáns méretű pincéjében kapott otthont a képtár, a Pincegaléria. Köszönet érte Dr. Zsigmond Venczel polgármester úrnak, Fülöp Zoltán mérnökvállalkozónak, Suba László, Péterfi György, Péterfi Levente, Dósa Endre, Sándor János, Oszvát István, Jakab Vencel, Bernád Béla, Dósa László, Varga Erzsébet alpolgármester, Huszár Vencel, Dósa Péter, Kádár Ilona, Mátyus Annamária, Dósa Katalin, Bányai Éva odaadó munkájának. Ma méltán mondhatjuk, hogy újabb kinccsel gazdagodott Makfalva. Hogy mit is jelent ez a szellemi kincs? Elsősorban Kusztos Endre képadományát szülőfalujának, Makfalvának. Ezen kívül kiállítottuk az alkotótáborokban megfordult összes művész egy-egy alkotását. Így: Nagy Pál, Kovács Sz. Géza, Fekete Zsolt, Moldován Gyula, Maszelka János, Kákonyi Csilla, Karzinczy Gábor, Kántor Zita, Kolumbán Gábor, Molnár Krisztina, Molnár D. Dénes, Szabó Zoltán, Fülöp Mária, Egyed Tibor, Károly Sándor
Áron, Nagy Dalma, Bálint Zsigmond, Károly Zöld Gyöngyi, Bantta Annamária, Hintea Marius, Fülöp Márta, Kuti Dénes, Barkos Bea, Kiss Eszter, Molnár Dénes, Zsigmond Attila, Simon Miklós, Suba László, Hunyadi László. Az előszobában Sándor János faragásaiból állandó kiállítást szerveztünk. Ozsvát István két gyökérszobra is helyet kapott a kiállításon. A bejáratot Ozsvát István és családja tette hangulatossá. Őszinte köszönet mindenkinek munkájáért és azért a nagyszerű érzésért, amit csapatmunkának nevezünk.
Tisztelt ünneplő közösség!
fejlődő országgal megtörténhetett. Újból romokban hever az ország, akárcsak a tatárjárás idején 1241 - 42 - ben, amikor a krónikaíró azt írja, hogy Magyarország 300 éves dicső fennállása után megszűnt létezni. De a második honalapító, IV. Béla intézkedéseivel rövid idő alatt emelkedik poraiból fényesen magasra a tönkretett ország. 1242-ben a tatárok elhagyták az országot a nagykán halálának hírére. 1526 után más helyzet alakult ki. Három részre szakadt az ország, ellentétek merültek fel a király személye körül is. Minden bizonytalan, a fizikai lét is veszélybe került, nem látott méreteket öltött a belső népvándorlás. Magyarok és nem magyarok az ország belsejében próbálnak nyugodtabb életet, biztonságot találni. Ennek a kényszerű helycserének a részesei a Wesselényi ősök, Farkas és Miklós, akik menekültként kerülnek Erdélybe. Fényes pályát fut be a család, tagjai hol a hatalom, hol az ellenzék oldalán tűnnek fel. A gonosz és a jóságos melléknevet is begyűjtik.
Makfalva méltó ünnepi rendezvényekkel tiszteleg első írásos emlékének 500. évfordulóján. Megfogalmazni a gondolatot, az érzést, mely melengeti a lelkeket, serkenti a képzelőerőt, erőt ad a további tevékenységhez, reményt a megmaradáshoz, az újrakezdéshez, és ne kergessünk délibábot, és mindezt 10 percben, nem könnyű feladat. A XVI. századra a közép-európai nagyhatalom, a Magyar Királyság történelmi versenyfutása az európai nemzetek sorában a gazdasági, katonai politikai, erkölcsi, vallási irányzatok terhe alatt kifulladni látszik. A belső ellentétek felerősödése, a külső ellenség nyomasztó fenyegetettsége mellett felgyorsítja az összeomlás felé rohanó királyság szétesését az 1526os csatavesztés, ahol másfél óra alatt elveszett csaknem az egész gyalogság, a magyar püspöki kar, a kormányzat java része, és menekülés közben a király, II. Lajos is. Minden rossz megtörtént Magyarországgal, ami egy addig szuverén, békésen
Két év kihagyás után ismét megszervezzük az alkotótábort 2007. augusztus 20 - 26. között. Most már remélhetőleg nem leszünk a „legszegényebb”, „legszerényebb” tábor, mint hajdanán. Hiszen felépült az impozáns Vendégház, és a XXI. századi követelményeknek megfelelő kényelmet nyújt lakóinak lakhatási és étkeztetési feltételeivel. „Haza se mennek a vendégek, ha meglátják!” – szoktuk mondani magunk között az eredmények láttán, örömünkben. Idén 20 művészt hívtunk meg, augusztus 1-ig 18-an jelezték részvételi szándékukat. Nagy szeretettel várjuk őket, nemcsak mi, a szervezők, hanem érzésem szerint minden jóravaló makfalvi, akinek nem közömbös falujának élete, hírneve. Mindenki, aki velem együtt hiszi, érzi és vallja, hogy jó makfalvinak lenni!
Fülöp Irén
Makfalvi Tekintő
Az 1750-ben született id. Wesselényi Miklós indulatos, lobbanékony, engedetlen, kultúrapártoló, gondot fordít a Nemzeti Színház ügyeire, haláláig, 1809. október 25-ig 20.000 forintnál is többet áldoz a színház támogatására. Maga is írt drámákat, drámafordítással is próbálkozik. Jut energiája és pénze iskolatámogatásra is. 1796. december 30-án Zsibón született fia, a család tizedik gyermekeként volt, kire hasonlítson, és volt, kitől tanuljon. A magyar reformkor egyik legnagyobb alakja. Benső barátságban áll Széchenyi Istvánnal, részt vállal az Akadémia munkájában, a Nemzeti Kaszinó létrehozásában, a liberális ellenzék vezéralakja, szószólója a magyar nyelv ügyének. Politikai programot ír Balítéletek címen, mely 1834-ben Lipcsében jelenik meg. Radikális a jobbágykérdésben, a megoldás kizárólag az örökváltság kivívásával lehetséges. Nem csak írásában állt ki mellette, hanem birtokain gyakorlatba is ültette. A politikust, a népszerű f ér f i t t e k i n t et t e a titkosrendőrség az egyik legveszedelmesebb magyar politikusnak. Megfélemlítés céljával indítottak politikai pereket ellene, az egyik az 1834. december 9-i szatmári vár megyegyűlésen az örökváltság mellett tartott beszédéért, hűtlenség vádjával indult eljárás ellene, 4 év múlva, 1839ben fejeződött be a per, és három év börtönre ítélték. Járta a vármegyéket, és beszédeivel modernizációs törekvéseit, Béccsel szembeni nemzeti sérelmeit, a egyenlőség eszméit terjesztette. „Vannak jussok, melyekre ember mindég meg van érve, azért, mert ember, s melyeket tőle csak vad önkény vonhat meg, ilyen jussok: hogy senki más önkényétől ne függjön, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő legyen, hogy iparkodása után boldoguljon, hogy vagyont bírhasson, s annak birtokával bátorságban s bizonyosságban éljen.” - Wesselényi Miklós, 1831. A szólás szabadságáról írja: „Hol szabadon szólni nem lehet, nincs szabadság ott, polgári élet és nemzeti léttel nem csak elhal, de a megholtnak utolsó temetési tisztességét sem lehet megadni.” - Wesselényi Miklós, 1831. Az ország fejlődését, modernizációját tűzi célul, különben elszegényedik a nemzet. „A szegényedés az elnyomottság csíráját hordja magában, s az elszegényedést rabság követi”. - Wesselényi Miklós, 1831.
3. oldal
A marosszéki vármegyegyűlésen a hatalom urai megvonják a szót Wesselényitől, mert nem birtokos Marosszéken. Dósa Elek vezetésével néhány makfalvi székely hazasiet, és Wesselényi nevére a faluban telket vásárol, és azt Wesselényinek ajándékozzák. „Adták a székelyek Wesselényinek hazafiságáért” Wesselényi a telket a makfalviaknak visszaajándékozza, és egy alapítványt létesít iskola építésére és a fenntartására. „Szenteli Hazafiság ki fejtéséért A székely nemzetnek Wesselényi” Népiskola, adventi iskola, népfőiskola, nem lehet beskatulyázni a szokványos tanintézetek közé, ezért félnek tőle. Az új hatalom is gyanakvóan nézi tevékenységét. Előtérbe kerül Sándor Lipót főherceg 1795-ös emlékirata, amely szerint „a tanítók és tanárok az államrend első számú ellenségei, a népiskolák pedig a tömegek egészséges gondolkodásának megrontói”, és pláne ha a tanítási nyelv nem az állam nyelve. Ezen is segítettek. Elfogadták a hírhedt Anghelescu törvényt, melynek alapján állami iskolává alakították, és tanítási nyelvét románra változtatták 1935-ben. Az anyanyelv védelme és a székely nemzeti kultúra megóvása érdekében Makfalva református közössége rövid 2 év alatt két iskolát épített. A dombi iskolát 1938-ban, a gálkertit 1939-ben. 1942-ben újraindul a Wesselényi népiskola, a „polgári”, majd 1948-ban az új oktatási törvény értelmében megszüntették. A Wesselényi iskola fáklyaként ragyogta be Tündérkert, szűkebb értelemben vett Makfalva iskolafalu egét. Rövid 100 éves fennállása alatt hirdette a székely nemzet nemzeti megmaradásának eszméjét. Tudós ifjak százainak kiművelésével emelte a magyar nyelv és kultúra színvonalát. Egy olyan tudós nemzedéket indított útjára, melynek munkája által tudott megmaradni honként, hazaként ez a szülőföld. Általa, a Wesselényi iskola által lett Makfalva e vidék kulturális, művelődési központja. A tudásszomjat, a mind többrevágyást itatta hallgatói és általuk az egész vidék dolgos lakóinak szívébe. Az a szó, hogy Wesselényi, már nem csak a sze-
Makfalvi Tekintő
4. oldal
mélyt, hanem a kultúrát, a tudást, a kitartó munkát is jelentette. A hálás utókor már a XX. század elején méltóan tisztelgett a lánglelkű hazafi előtt. Tiszteletére Zilahon 1902. december 18-án felavatták egész alakos szobrát, amelyet rövid krisztusi élet után 1935. április 25-én leromboltatott a hatalom. A történelem bűneit jóvá teszi az idő, a dühöngő nacionalizmus vak rombolását, gyűlölködését feloldja a tisztesség. Kiszabadítjuk szobrainkat, újjáépítjük a zilahi Wesselényi-szobrot, és emléket állítunk Makfalván a férfinak, akinek nemzete felemelkedése előbbre való saját személye érdekeinél. Makfalva polgárai 2007. július 21-én egy szoborral tisztelegnek Wesselényi szelleme előtt. A szobrot megálmodó és kivitelező művész Suba László Makfalva szülötte. Több alkotása áll már köztereken, állít méltán emléket a magyar történelem és kultúra jeles személyeinek.
Kívánjuk és reméljük, hogy e szobor méltóan képviseli azt a felhalmozott nyelvi, szellemi, kulturális, anyagi örökséget, melyet a Wesselényi iskola teremtett meg. Álljon évszázadokon át, és büszkén hirdesse e méltón jobb sorsra érdemes székely nemzet nyelvi, kulturális önazonosulását, a szabadsághoz, az autonómiához való jogát. Gondolatomat Wesselényi Miklós 1835. október 6 -i leveléből vett idézettel fejezem be: „Éljen a Dicső Székely Nemzet…” Éljen Wesselényi Miklós szelleme.
Péterfi György Elhangzott 2007. július 21-én, Wesselényi Miklós szobrának leleplező ünnepségén.
Kedves Makfalviak! Ezúton is szeretnék gratulálni Makfalva település első írásos emléke 500 éves évfordulójának színvonalas, méltóságteljes megünnepléséhez. Magam először 1995-ben Püspökladány testvértelepülés delegációjával jutottam el Makfalvára. Azóta szinte minden évben volt szerencsém vendégszerető fogadtatásukat élvezni. Az utóbbi években látványosan és örvendetesen bővülnek és erősödnek a településeink közötti civil kapcsolatok is. Szakmai, kulturális, civil szervezetek tagjai, képviselői családtagjaikkal, barátaikkal együtt minden évben egyre nagyobb létszámmal látogatnak Püspökladány képviselői Dózsa György e csodás vidékre. A mindig szeretetteljes fogadtatás szobrának koszorúzásánál eredményeként családok, magánszemélyek között mély, őszinte baráti kapcsolatok alakultak ki. Diákcsoportjaink látogatásai nagyban hozzájárulnak fiataljaink értékközpontú, egészséges nemzettudaton alapuló neveléséhez. A helyi közösség erőfeszítéseinek látványos megnyilvánulásai a települési infrastruktúra gyors fejlődése, épület- és intézmény-felújítások, illetve bővítések, egyéb fejlesztések. Kiemelkedő példa az összefogás, a közös akarat eredményeként felépült, megújult vendégház. Az idegenforgalomban rejlő kecsegtető lehetőségek kiaknázásához nagyban hozzájárulhat a kor színvonalának megfelelően kialakított létesítmény. Hagyományosan magas színvonalú településük kulturális élete. Csak néhány példát kiragadva a teljesség igénye nélkül: a Makfalvi Irodalmi Színpad több évtizedes működése és tevékenysége messze földön híres, a Wesselényi Egylet, a képzőművészeti alkotótáborokban született alkotások, a Makfalvi Galéria és a napokban felavatott Pincegaléria szép példái ezen folyamatnak. Kiemelt figyelemre méltó hagyományőrző tevékenységük is. A gazdag néprajzi hagyományok méltó tárháza az immár Fülöp Dénes nevét viselő Falumúzeum. Az 500 éves évforduló bensőséges hangulatú megünneplése kitűnő lehetőséget adott a szülőföldön élők, valamint az elszármazottak, a rendszeresen vagy időnként idelátogatók egymásra találásának. Az ünnepi beszédekben, köszöntőkben elhangzott szép gondolatok valamennyi résztvevő lelkében mélyen elraktározódnak. Ezen gondolatok is további erőt, hitet adnak a ránk váró, magunk elé kitűzött feladataink hagyományainkhoz méltó megvalósításához. Köszönöm, hogy sokakkal együtt Én is …hazajöhettem! Baráti üdvözlettel: Tóth Lajos Püspökladány város alpolgármestere
Makfalvi Tekintő
Elmékedések múltról, jelenről s a remélhető jövőről Előrebocsátanám, hogy eme írásom igaz ugyan, hogy egy, az előző számban megjelent cikk olvasása közben fogalmazódott meg bennem, de nem azért, mintha nem értenék egyet az abban leírtakkal. Sőt teljes mértékben minden egyes mondatával egyetértek. Csak talán természetemből kifolyólag nem látom ilyen komoran a helyzetünket. Mert igaz ugyan, hogy a trianoni békeszerződés következtében talán mi magyarok húztuk a legrövidebbet, de majdnem egy évszázad elteltével állítom, hogy sikerült jobban átvészelnünk ezt az időszakot, mint azt rosszakaróink eltervezték számunkra. Na meg aztán nem is csak a trianoni békeszerződéssel kezdődött el a magyarság küzdelme a fennmaradásért. Addig sem volt túl rózsás az elődeink sorsa sem. Kezdve Attila, a hunok fejedelme halálával. Abban a korban a hunok uralták Európának csaknem a felét, ám amikor Attila rejtélyes körülmények között meghalt, vezérei két pártra szakadtak Attila két fia közt, és az így kialakult belharcok következtében széthullott a nagy hun birodalom. A megmaradt hunok nagyobb r észe visszavándorolt Ázsiába, és csak egy pár ezren maradtak itt a Kárpát-medencében. A monda szerint ezektől a hunoktól származunk mi, székelyek. Aztán Árpád apánk vezetésével az ősmagyarok újra visszajöttek ide a Kárpátok árnyékába, s talán még az itt maradott hunok leszármazottaival is találkoztak. Miután letelepedtek, egy jó pár évig aránylag elég jól ment soruk, és újra terjeszkedni kezdtek Európa déli, délnyugati felében, s mivel így nőtt a birodalmuk, egyre kevésbé tudták uralmuk alatt tartani a leigázott népeket, ezért szövetségesek után kellett nézniük, s mivel ebben a korban Európa legnagyobb része már keresztény volt, ezért a keresztények köréből kerültek ki a szövetségeseik is. És jöttek velük papjaik és hittérítőik is, akik előbb csak a vezetőiket kezdték tanítani és áttéríteni a keresztény hitre, aztán szépen lassan a köznépet is. Végül aztán Géza fejedelem halála után megint két pártra szakadt a nép fia, István és Koppány között. Az ősi szokás szerint Koppánynak kellett volna örökölnie Géza trónját, ő tovább akarta vinni a régi magyar rendet és hitet. Ám Vajk, Géza fejedelem fia, akit már a keresztény papok neveltek és tanítottak a krisztusi hit szellemében, anyja, Sarolt erős sugallatára és támogatásával rájött arra, hogy a magyarság csak akkor tud fenmaradni, ha átáll a keresztény hitre. Így aztán apja halála után ő is magának követelte a trónt, s mivel ekkor még a magyarok több mint fele pogány volt, idegen, már keresztény királyoktól kért segítséget, akik segítségével aztán leverte Koppány ellene készülő seregét. A harcok után megkeresztelkedett, felvette az
5. oldal
István nevet, királlyá koronázták, és halála után 1083ban szentté avatta a katolikus egyház, így lett belőle a mi Szent István királyunk. Aztán 1526-ban megint ott van nekünk Mohács, amikor a törökökkel való hadakozás közben nagyon sok bátor magyar vitéz elesett, és elesett még a magyarok akkori királya is. Ennek következtében szinte megint széthullott a magyar birodalom. Azóta azt a háborút és azt az időszakot csak úgy emlegetjük: mohácsi vész. Az 1848-as forradalomkor is és a rá következő megtorlásokban is nagyon sok ember vesztette életét, és az is elég nagy érvágás volt a magyarság számára. Aztán végezetül bekövetkezett a trianoni békediktátum, ami talán az itt említettek közül a legtöbbet ártott az itt élő magyarságnak. Na meg persze közben is voltak kisebb-nagyobb harcok és háborúk a magyarság történelmében, de talán ezek a legjelentősebbek, és mi mégis még mindig itt élünk. Én nem tartom egészségesnek a múltunk miatti örökös bánkódást sem, mert ez mindig az amerikai rézbőrű indiánok sorsát juttatja az eszembe, akik addig emlegették, hogy milyen jól ment soruk, amikor még nem voltak sápadtarcúak, hogy csaknem mind elpusztultak a harcok közben, hogy visszaszerezzék azt. Igaz ugyan, hogy a megmaradt leszármazottaiknak most már sokkal jobban megy soruk, mint nekünk idehaza. De én mégis bizakodva nézek a jövőbe, mert a minap ott voltam kis óvodások évzáró műsorán, és nagyon élveztem az előadásukat. Persze, hogy voltak benne félrelépések táncolás közben vagy megakadások szavalás közben, de ezekkel együtt volt nagyon élvezetes és jó ez az előadás, aminek nézése közben az járt a fejemben, hogy ameddig ilyen tehetséges gyerekeink és ilyen odaadó pedagógusaink vannak, akik fáradságot nem ismerve betanítottak egy ilyen színvolnalas előadást, annak hibáival együtt én nem látom olyan sötétnek a jövőt. Itt szeretnék én is gratulálni az óvónőknek, és megköszönni áldozatos munkájukat, kívánok nekik kitartást és erőt, egészséget. Most, amikor készülünk a falunapokra, mindennapi sétáim közben észlelem, napról napra miként épül az új gyalogos járda, és borulnak virágba parkjaink szorgalmas kezek munkája következtében. Na, és még repülőtér is épül Makfalva határában! Nem tudom, más hogy van vele, de én úgy érzem, hogy lesz mivel büszkélkedjünk a meghívottak előtt. Ebből látszik, hogy mindent lehet, csak egy kis akarat kell hozzá. Na meg jó sok pénz, de ez már egészen más kérdés. Tehát kívánok minden falunkbelinek és minden hazaérkező falunk szülöttének nagyon kellemes ünneplést és minden jót minden Makfalvinak, bárhol éljen is. ifj. Kovács Árpád (BraveHeart) - 2007. július 15 -
Makfalvi Tekintő
6. oldal
MEGHÍVÓ Tisztelettel meghívjuk a 14. alkalommal megszervezett Szent István - napi ünnepségre 2007. augusztus 18-án Csókfalva, Székelyszentistván, Atosfalva (Hármasfalu) 1332 - 2007 Az ünnepség programja: 09.00 – 12.00 - Útkeresés a fenntartható vidékfejlesztésben című konferencia Helyszín: székelyszentistváni gyülekezeti otthon 14.00 – 16.00 - Boldog Gizella márványszobrának avatása Atosfalván a református templom előtt - Simorka Sándor szobrászművészt, Boldog Gizella szobrának alkotóját Nagy Júlia mutatja be - Beszédet mond: Markó Béla RMDSZ elnök - Megáldják a szobrot és az egybegyűlteket Dr. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, D. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Ötvös József, az Erdélyi Egyházkerület Generális Direktora - Koszorúzás 16.00 – 17.00 – Székelyszentistváni református templom: - Köszöntés: Csalóka Zoltán, a Küköllői Egyházmegye Esperese - Istentisztelet: Dr. Tőkés László, D. Dr. Szabó Árpád, Ötvös József Fellép a Hármasfalusi Református Nőszövetség Kórusa és a Bárándi Citerazenekar 17.00 – 17.15 - A székelyszentistváni Szent István szobornál beszédet mond Dr. Tőkés László 17.30 - Hármasfalu és Báránd község közötti testvértelepülési szerződés aláírása BESZÁMOLÓ A FALUNAPOK KÖLTSÉGEIRŐL A múlt havi számunk lapzárta utáni szponzoraink: SC Szoban SRL - Hármasfalu Zöld Ella – Csíkszereda Molnár József – Erdőszentgyörgy Nagy Endre – Székelyudvarhely Vass Lukács – Makfalva Püspökladány Polgármesteri Hivatala A begyűlt összeg, azaz 37.390 lej elszámolása: - étkeztetés – 5.035 lej - protokoll költségek – 13.012 lej - különböző javítások – 2.274 lej - koncert és tűzijáték – 12.572 lej
Fontos telefonszámok: Központosított ügyelet: (SMURD, RENDŐRSÉG, TŰZOLTÓSÁG): 112, 955, 956, 961 Gázszolgáltató vállalat: 570.629 Áramszolgáltató vállalat: 570. 232 Makfalvi orvosi rendelő: 584.161
- adomány a vendégházhoz (bútorok) – 2.070 lej _______________ Összkiadás: 34.963 lej Megmaradt 2.427 lej, melynek elköltésére a szervezőbizottság a következőképpen döntött : - 1.000 lej hozzájárulás a Wesselényi-szobor költségeihez - 1.000 lej az idéni alkotótábor megszervezésére - 427 lej Vass Áron népművész sírjának rendbetételére Köszönet minden támogatónak és résztvevőnek . Szervezőbizottság Szerkesztették: Barabás Zoltán, Bányai József, Bernád Barna Attila, Fábián Kinga, Fülöp Irén, ifj. Kovács Árpád, Péterfi Levente, Péter Ödön, Seprődi István, Vass Katalin, Zsigmond Zsuzsánna Internet: www.makfalva.eu, www. ghindari.eu Támogatónk: a Makfalvi Polgármesteri Hivatal
