Lukácsy György, Zanathy Gábor és Lőrincz András

Lukácsy György, Zanathy Gábor és Lőrincz András

TarTalomjegyzék 1 2 3

4

5

6 7 8

Előszó 4 Az alacsony és középmagas kordonművelés metszése és zöldmunkái az év során 6 Az alacsony és középmagas kordonművelések bemutatása 7 3.1 A tőke részei és a tőkeművelésmódok változatai 7 3.2 A kordonművelésű ültetvények szerkezete 9 A tőkeművelésmód kialakítása 14 4.1 1. év metszése és zöldmunkái 15 4.2 2. év metszése és zöldmunkái 15 4.3 3. év metszése és zöldmunkái 16 4.4 4. év metszése és zöldmunkái 18 Termőkorú ültetvények metszése és zöldmunkái 19 5.1 Metszés 19 5.2 Metszést kiegészítő műveletek 21 5.2.1 Venyigekezelés 21 5.2.2 Idős fás részek rögzítése 22 5.3 Zöldmunkák 23 5.3.1 Törzstisztítás 23 5.3.2 Hajtás-/rügyválogatás 24 5.3.3 Hajtások elhelyezése a támaszon 25 5.3.4 Csonkázás 27 5.3.5 Hónaljhajtások kezelése 28 5.3.6 Lelevelezés 29 5.3.7 Fürtválogatás 30 Összefoglalás 31 Irodalomjegyzék 32 Ábrajegyzék 33

ALACSONY ÉS KÖZÉPMAGAS KORDONMŰVELÉ S

3

1 előszó

A szőlőtermesztés, a szőlőtőkékkel való foglalatoskodás, a folyamatos gondoskodás az egyik legnemesebb és legnagyobb szakértelmet igénylő kertészeti szakág. Különösen igaz ez a Tokaji borvidéken, ahol az évszázadokon keresztül világhírű borok alapanyagának szüretelése a fő célkitűzésünk. Az összetett, évről évre előre nem látható kihívásokat és kockázatokat rejtő feladatot nehezíti, hogy a borvidék zászlósbora, az aszú készítésén kívül napjainkban a tokaji termőhelyek adottságait határozottan megjelenítő száraz fehérborok készítése is előtérbe került. A különböző végtermékekkel összefüggésben megállapított minőségi követelmények eltérnek egymástól, ezért a tudatos termőhelyválasztáson túl az éves termesztéstechnológia különböző lépései is komoly megfontolást igényelnek. A Tokaj Kereskedőház Zrt. jelentős átalakuláson megy keresztül. Egy borászati üzem fundamentumát azonban a szőlőtermés adja. A Társaság ezért kiemelten fontosnak tartja a szőlősgazdák számára is gazdaságos, hosszú távon fenntartható minőségi szőlőtermesztést.

4

A L A C S O NY ÉS KÖZÉPMAGAS KORDONMŰVELÉS

A hegyaljai szőlősgazdák, szőlőtermelők kiváló ismerőik termőhelyeiknek és a szőlőnövénynek, a tőkék művelésével még a nehéz időkben sem hagytak fel. A füzettel, amelyet most kezében tart, célunk, hogy segítséget nyújtsunk munkájához. Gondosan elkészített ábrákkal, és a szőlészet iránt elhivatott szakértők által készített részletes leírásokkal számos már jól ismert és begyakorolt, valamint részben újszerű szőlészeti fogást mutatunk be. A borvidék elismert szőlészei lektorálta füzet olvasásával felfrissíthetik régi tanulmányaikat, magyarázatot találhatnak a rutinszerűen alkalmazott műveletekre. Sőt abban bízunk, hogy a sorok között új gyakorlati megoldásokra is felfigyelhetnek, melyeket ki is próbálhatnak az éves szőlészeti munkák során. A rövid kiadványt nemcsak a Tokaj Kereskedőház Zrt. szőlészeti vezetőjeként, hanem mint helyi termelő is ajánlom. Forgassák sokszor, vegyék nagyító alá a sorok között megbúvó részleteket, és ha további kérdésük vetődik fel, keressék a Társaság szakembereit bizalommal. További jó munkát kívánva: Balassa István Tokaj Kereskedőház Zrt. szőlészeti igazgató


5

Az alacsony és középmagas kordonművelések bemutatása A tőkeművelésmód kialakítása

2 az alacsony és középmagas kordonművelés meTszése és zöldmunkái az év során

Műveletek/hónapok

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII. VIII.

Metszés Venyigekezelés Idős fás részek rögzítése Törzstisztítás Hajtás-/rügyválogatás Hajtások elhelyezése

metszése

Csonkázás Hónaljhajtások kezelése Lelevelezés Fürtválogatás

zöldmunkái

Termő korú ültetvények

a támaszon

6


IX.

X.

XI.

XII.

Közös jellemzők: Törzsmagasság:

a kordonművelések közös jellemzője a függőleges törzs és a vízszintes kar. a tőketörzs az alacsony kordon esetén 60 cm alatti, a középmagas kordon esetében pedig legfeljebb 80 cm (1. ábra). Termőalapok, metszési elemek: a kordonkarokon szabályos elrendezésben elágazódásokat, termőalapokat alakítunk ki. A metszési elemek a termőalapokon foglalnak helyet. Kialakíthatók egytörzses egykarú és egytörzses kétkarú tőkék is. Termőalapok

A tőkeművelésmód kialakítása

3.1 A tőke részei és a tőkeművelésmódok változatai

Az alacsony és középmagas kordonművelések bemutatása

3 az alacsony és középmagas kordonművelések bemuTaTása

Tőkenyak

1.

2.

1. ábra: A kordonművelés változatai (1. egytörzses kétkarú; 2. egytörzses egykarú) és a tőkék részei



Törzs

zöldmunkái

metszése

Kordonkar

7

Az alacsony kordonművelés jellemzője az alacsony (30-60 cm-es) tőketörzs. Egy- és kétkarú változata is ismert. A kordonkaron lévő termőalapokon (1-2 rügyes) rövidcsapos metszést folytatunk. A rövidcsapok száma fajtától, termőhelytől és a tőtávolságtól függően változhat (3-8 db). A hajtásokat a kar fölött elhelyezett huzalpárok között helyezzük el vékony, szellős lombfal formájában.

metszése

Középmagas kordonművelés: A középmagas kordonművelésre általában az egy törzs (70-80 cm) és az egy kar a jellemző. A termőalapokon rövidcsapos metszést végzünk; a rövidcsapok száma ezúttal is változó lehet. A hajtások elhelyezése szintén vékony lombfal alakban történik.

zöldmunkái




Alacsony (Royat-) kordon:

8


3.2 A kordonművelésű ültetvények szerkezete

m

8

0,

m

2. ábra: Példa a kordonművelésű ültetvény szerkezetére (a= alacsony kordonművelés: 30-60 cm; középmagas kordonművelés:70-80cm)


zöldmunkái

a


2,2

metszése


1,4 m


A kordonművelésű ültetvény szerkezeti elemeit a 2. ábra szemlélteti.

9


Sor- és tőtávolság: Az ajánlott sor- és tőtávolság alacsony kordonművelések esetén 1,5-2,2 m x 0,81,2 m, míg középmagas kordonművelések esetén1,8-2,5 m x 0,8-1,2 m. Az ajánlott sor- és tőtávolságok hektáronkénti tőkeszámértékeit az 1–2. táblázat foglalja össze. 1. táblázat: Alacsony kordonművelésű ültetvény hektáronkénti tőkeszáma a sor- és tőtávolság függvényében Sortávolság (m)

Tőtávolság (m) 1,5

1,6

1,7

1,8

1,9

2,0

2,1

2,2

0,8

8333

7813

7353

6944

6579

6250

5952

5682

0,9

7407

6944

6536

6173

5848

5556

5291

5051

1

6667

6250

5882

5556

5263

5000

4762

4545

1,1

6061

5682

5348

5051

4785

4545

4329

4132

1,2

5556

5208

4902

4630

4386

4167

n.a.*

n.a.

*nem ajánlott

metszése zöldmunkái


2. táblázat: Középmagas kordonművelésű ültetvény hektáronkénti tőkeszáma a sor- és tőtávolság függvényében

10

Sortávolság (m)

Tőtávolság (m) 1,8

1,9

2,0

2,1

2,2

2,3

2,4

2,5

0,8

6944

6579

6250

5952

5682

5435

5208

5000

0,9

6173

5848

5556

5291

5051

4831

4630

4444

1

5556

5263

5000

4762

4545

4348

4167

4000

1,1

5051

4785

4545

4329

4132

n.a.*

n.a.

n.a.

1,2

4630

4386

4167

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

n.a.

*nem ajánlott



Az alacsony és középmagas kordonművelések bemutatása Termő korú ültetvények

A tőkeművelésmód kialakítása metszése

30 cm 30 cm

3. ábra: Az alacsony kordonművelésű tőke támaszrendszere

zöldmunkái

Kartartó huzal

60 cm

60 cm

Hajtástartó huzalok

40 cm 30 cm 30 cm

40 cm

Sorirány megválasztása: A szőlősorok tájolásakor az É–D-i vagy az ÉNy–DK-i irányt célszerű választani. A sorok égtáji tájolását módosíthatják a terület terepviszonyai. Lejtős területen makro- és mikroteraszoknál a sorok szükségszerűen a teraszok kialakítását követik. Lejtő irányú sorvezetésnél a sorok irányát a lejtő kitettsége határozza meg. Kisebb parcellák esetében a sorok irányát a sorok lehetséges hossza is meghatározza; szabálytalan vagy elnyújtott területeken olyan sorvezetést célszerű alkalmazni, amely a lehető legnagyobb sorhosszúságot eredményezi. Támaszrendszer: Az alacsony és középmagas kordonművelés támaszrendszerét a 3. ábra szemlélteti.

11

Lombfalmagasság (cm) / Sortávolság (cm) = 0,5-0,7

Lombfal magasság (cm)

Az alacsony és középmagas kordonművelések bemutatása A tőkeművelésmód kialakítása metszése


zöldmunkái

12

Az alkalmazott közös támaszrendszer egysíkú függőleges kialakítású. A tőke karját, karjait a törzsmagasságnak megfelelő magasságban kifeszített kartartó huzalhoz rögzítjük. A tenyészidőszakban a hajtásokat a kartartó huzal fölött kifeszített hajtástartó huzalpárok támasztják meg, amelyek javasolt száma 1,7 m sortávolság alatt 2 pár, 1,7 m-es sortávolság fölött 3 pár. A hajtástartó huzalpárok száma csökkenthető, amennyiben a huzalok emelhetők. A huzalpárok kiosztásánál célszerű figyelembe venni, hogy az első huzalpár és a kartartó huzal közötti távolság ne haladja meg a 30 cm-t. A tőkék törzsét törzstámasz, azaz karó mellett neveljük, mely legalább a kartartó huzal magasságáig érjen, de legfeljebb 10 cm-rel haladja meg azt. Különösen fontos ez előmetsző gép alkalmazásakor. Alacsony kordonművelés esetén a törzstámasz a tőkék 5. éves kora után elhagyható, a középmagas kordonművelésnél a törzstámaszt az ültetvény teljes élete során megtartjuk. Az ökológiai adottságok optimális kihasználásához és az önárnyékolás elkerüléséhez a támaszrendszer méretezésekor célszerű figyelembe venni, hogy a lombfalmagasság és a sortávolság aránya 0,5 és 0,7 között legyen (4. ábra). A lombfalmagasságon a kartartó huzal és a tervezett csonkázási magasság közötti távolságot értjük. A sortávolság és a kialakítható lombfalmagasság értékeit a 3–4. táblázat szemlélteti.

Sortávolság (cm)

4. ábra: A lombfalmagasság és a sortávolság arányának meghatározása kordonművelés esetén


1,6

1,7

1,8

1,9

2,0

2,1

2,2

legalább (cm):

75

80

85

90

95

100

105

110

legfeljebb (cm):

105

112

119

126

133

140

147

154

2

2

3

3

3

3

3

3

Ajánlott lombfalmagasság:

Hajtástartó huzalpárok száma (db):

4. táblázat: A lombfalmagasság, a hajtástartó huzalpárok száma és a sortávolság közötti összefüggés középmagas-kordonművelésnél 1,8

1,9

2,0

2,1

2,2

2,3

2,4

2,5

legalább (cm):

90

95

100

105

110

115

120

125

legfeljebb (cm):

126

133

140

147

154

161

168

175

3

3

3

3

3

3

3

3

Sortávolság (m)


1,5

Sortávolság (m)


3. táblázat: A lombfalmagasság, a hajtástartó huzalpárok száma és a sortávolság közötti összefüggés alacsony kordonművelésnél

Ajánlott

Javasolt fajták: Elsősorban a Furmint, a Hárslevelű és a Kövérszőlő, de valamennyi, a Tokaji borvidéken engedélyezett szőlőfajtával kialakítható. Az alacsonyabb tőkénkénti rügyszám miatt ez a metszésmód elsősorban az alsó rügyeiben is termékeny, nagyobb fürtátlagtömegű fajták számára alkalmas.



párok száma (db):

zöldmunkái

Hajtástartó huzal-

metszése

lombfalmagasság:

13

A különböző kordonművelésű tőkék nevelésének alapelvei teljesen azonosak (5. ábra). Az alacsonyabb kordonművelések kialakítása a méretkülönbségek okán valamivel gyorsabb lehet, mint a magasabbaké, de ez nem törvényszerű.





4 a Tőkeművelésmód kialakíTása

14

1. év

2. év

3. év

5. ábra: A kordonművelésű tőkék alakító metszése


4. év

Őszi ültetés esetén: a szaporítóanyag vesszőjét nem vágjuk vissza, csak a tavaszi metszés idején. A fiatal tőkéket befedjük olyan magasságig, hogy az oltásforradás helye és a beérett vesszők alsó 1-2 rügye védve legyen a téli hidegektől. Tavaszi ültetéskor: a szaporítóanyag vesszőjének visszavágása jelenti az első éves metszést. Akár őszi, akár tavaszi ültetést végzünk, a vessző visszametszési hosszúsága 1-2 világos rügy. Első évben a fiatal tőkék lombfelületét hajtásválogatással és a hajtások visszavágásával lehetőleg ne korlátozzuk. Aggató kötések: a fakadó hajtásokat célszerű aggató kötözéssel a támaszhoz rögzíteni. Ennek előfeltétele, hogy (nyár elejéig) a támaszokat – vagy legalábbis a karókat – a telepítés első évben kihelyezzük. Az első év őszén: a fiatal tőkéket ismét befedjük. Minden tevékenységünk arra irányul, hogy a törzsnevelést már a második évben megkezdhessük.

2. év metszése és zöldmunkái


zöldmunkái

a második évben a metszést megelőzően ki kell nyitni a befedett tőkéket. Ezután a vesszők közül egyet kiválasztva azt két rügyre metsszük azért, hogy erős hajtások fejlődjenek. A feleslegessé vált vesszőket tőből csonkmentesen eltávolítjuk. Törzs- és karnevelés: már hajtás korban, zölden megkezdhetjük. Ilyenkor két hajtást hagyunk a tőkén, és az egyikükről – lehetőleg az alsóról – folyamatosan eltávolítjuk a hónaljhajtásokat. A legjobb megoldás, ha azokat még zsenge állapotukban kézzel kicsipkedjük. Gondoskodni kell a hajtás egyenes vezetéséről is, amit szükség szerinti kötözéssel (25-ször 25-30 cm-ként) érünk el. Korai hónaljhajtások eltávolítása: a törzsnek szánt hajtás korai hónaljazásával, a törzs lehetőleg egy menetben történő kialakításával az a célunk, hogy minél kevesebb sebzés és csonk maradjon a törzsön.

metszése

Nyitás:


4.2




4.1

15





Kötözőanyag:

16

Hajtásvisszavágás: 4.3

a hajtásnevelés időszakában a hajtások kötözésére bármilyen rugalmatlan és olcsó kötözőanyag megfelel. A művelet hatékonyabb elvégzésére javasolt a speciális rugalmatlan kötözőanyag kihelyezésére alkalmas kötözőgép használata. a hajtások növekedését visszavágással, csonkázással lehetőleg ne korlátozzuk.


Előnevelt vessző:

a két vessző egyikét – lehetőleg a gondosan előneveltet – a kialakítandó magasságban törzsként és karként lekötve meghagyjuk. Az előző évben az alsó hajtásról távolítjuk el a hónaljhajtásokat, és vessző korban is ezt igyekszünk meghagyni, mert így a törzsön nem marad sebhely. Ha a felső vesszőt hagyjuk meg és az alsót távolítjuk el, akkor nagy sebet ejtünk a törzsön. A vágás nyoma éveken át megmarad, ez pedig kórtani következményekkel járhat. A másik vesszőt tőből eltávolítjuk. A törzsnek meghagyott vesszőről feltétlenül le kell vágni a kacsokat és az esetleges hónaljvesszőket. A karnak a vízszintesen lekötött vesszőrész hossza lehetőleg ne haladja meg a 6-10 rügyet, amelyek szinte teljes biztonsággal kifakadnak. A kart jó kondíciójú erős vessző esetén kialakíthatjuk egyszerre is; ha azonban nem ez a helyzet, a nevelést két részletben végezzük. A törzsnek és karnak meghagyott vesszőt rugalmas, hosszabb élettartamú (5-7 év) műanyag kötözőanyaggal szorosan a támaszhoz rögzítjük. A rögzítésnél célszerű arra törekedni, hogy a törzs támasztását szolgáló karó a kar lehajtásának irányával ellentétes oldalon helyezkedjen el. Könyök: a kar kinevelésére szánt vesszőt úgy kell a kartartó huzalra fektetni és azon rögzíteni, hogy annak kis könyöke legyen. Szakszerű, szoros kötözéssel és a vessző rögzítés előtti megropogtatásával elérhetjük, hogy a kar már a törzstámasz végén ráfeküdjön a huzalra. Hiba, ha a kart a kartartó huzalhoz túl közel indítjuk. Ugyanis a túl közelről indított vesszőt nehéz vízszintesen a huzalra fektetni és szorosan rögzíteni. A kar eleje ilyenkor gyakran púposodik, görbe. Szintén helytelen, ha a törzs





A tőkeművelésmód kialakítása metszése zöldmunkái

folytatásaként meghagyott vesszőt nagy ívben kötjük le, mivel ekkor a kartartó huzalon nagy kihasználatlan rész marad. A kordonkar lehajtásakor arra törekedjünk, hogy a karnak szánt vesszőt a kartartó huzal karó felőli oldalán fektessük a huzalra. Kerüljük a vessző huzalra csavarását. A kart rugalmas kötözőanyaggal legalább 3 helyen rögzítsük. Gyenge tőkék: a fejlődésben elmaradt, a ceruzavastagságot el nem érő vesszőket nevelő tőkéket – hogy megerősödjenek – újra rövidre metsszük. Ezzel elkerüljük a törzs és a kar sok szakaszból álló kinevelését, egyúttal csökkentjük a sebfelületek számát is. A törzsön fakadó hajtásokat korán, 3-5 cm-es állapotukban ledörzsöljük. Ha elkésünk a munkával, csonkok, rajtuk pedig kihajtásra alkalmas rügyek, valamint sebek maradnak vissza. A törzstisztítást szükség szerint a következő években ismételjük meg. Hajtásigazítás, csonkázás: a hajtások támaszon való elhelyezését és a csonkázás műveletét a termő tőkéknél leírtak szerint végezzük. Hónaljhajtások kezelése: a gyengén fejlődött, erősen visszametszett tőkék törzsnevelésekor a 2. év során leírtak az irányadók. A lehajtott karról fakadó hajtások hónaljazásáról a tőkék kondíciója és az alvamaradási % alapján célszerű dönteni. Erős hajtásnövekedés, esetleg nagy alvamaradási % esetén a hónaljakat célszerű meghagyni és a támaszrendszerbe fűzni. Gyenge hajtásnövekedésnél, illetve hiánytalan fakadásnál a célszerű a hónaljhajtásokat kitörni fürtzónából. Virágfürt eltávolítása: minthogy a törzs és a kar kialakításához a vesszők felsőbb, több fürtkezdeményt tartalmazó rügytartományát használjuk fel, a harmadik évben már jelentős, esetenként nemkívánatosan bő terméssel számolhatunk. A nagy termékenység miatt a karkialakítást hajtásválogatással és lehetőleg a virágfürt-eltávolítással kell kiegészíteni.

17

metszése


Termőalapok kialakítása: az alakítás utolsó évében befejeződik a karnevelés, és egymástól kb. 20 cm-es távolságra kialakítjuk a termőalapokat. A kordonkaroknak nem kell összeérniük, a termőalapok közti távolság megmaradhat közöttük. A termőalapok kialakítása abból áll, hogy a kívánt távolságúra ritkított vesszőket 2 rügyre visszametsszük. Kétkarú kordon kialakítása Kétkarú kordon kialakítása két lépésben: ha kétkarú kordont akarunk kialakítani, akkor a második kart az első kar könyöki részén fejlődött vesszőből neveljük ki. A törzs végén célszerű két vesszőt nevelni, s közülük az alkalmasabbat lekötni. Sikeres lekötés után a másik vesszőt vágjuk le. A másik kar nevelését már hajtás korban, zölden elkezdhetjük. Kétkarú kordon kialakítása egy lépésben: nevelhetjük a két kart egy időben is. Ekkor a törzsnek meghagyott részről a duzzadó rügyeket ledörzsöljük, vagy a hajtásokat korán néhány cm-esen eltávolítjuk a felső kettő (biztonsági okokból esetleg három) hajtás kivételével. A következő év tavaszán a három vessző közül két megfelelőt – egyet jobbra, egyet balra – a kartartó huzalon vízszintesen rögzítünk. Ha ezt a műveletet sikerült úgy elvégeznünk, hogy közben egyik vessző sem tört le, a harmadik (tartalék) vesszőt tőből eltávolíthatjuk. A karok nevelését ebben az esetben is megkezdhetjük már hajtás korban. A továbbiakban az egykarú kordonművelésű tőke alakításával leírtak szerint járunk el, mivel másban az egy- és a kétkarú kordon nevelése nem tér el. Zöldmunkák: a 4. év zöldmunkáit a termő tőkéknél leírtak szerint végezzük.

zöldmunkái




4.4

18


5.1 Metszés

Termőalap

Kordon kar

Második világos rügy Első világos rügy Sárrügy rügy Alapi rügyek

1.

2.

3.

7. ábra: Kordonművelésű tőkék metszése (1. szabályos két világos rügyes metszés, 2. felmagasodott termőalap leváltása egyrügyes biztosítócsap meghagyásával, 3. szabálytalan két világos rügyes metszés)

6. ábra: A szőlővessző rügyei



Cser

metszése


Nyugalmi időszakban. Rövidcsapos metszés alkalmazása esetén kizárólag egy vagy kétrügyes elemeket hagyunk a tőkéken. Termőalaponként természetesen ez mindössze egy-egy rövidcsapot jelent. Kétrügyes metszési elemek esetén a felső vesszőt a hozzá tartozó cserrésszel együtt eltávolítjuk, az alsót pedig kétrügyes csapra metsszük (6–8. ábra).

zöldmunkái

Mikor? Hogyan?


5 Termőkorú ülTeTvények meTszése és zöldmunkái

19


Miért?

Karok leváltása:

Mivel?

A tápanyagtorlódás következtében ezek a részek gyorsabban növekednének, túlzottan megerősödnének a többi karrész rovására, ami előbb-utóbb egy középen felkopaszodott „ablakos tőkéhez” vezetne. a metszésmóddal együtt járó nagy sebzési felületek miatt időközönként szükségessé válhat a karok leváltása. Ezt lehetőleg ne egy menetben végezzük, hanem termőalaponként, vagyis nagyjából 20-20 cm-enként. Karhosszabbításkor is hasonlóképpen járjunk el. Kézi metszőollóval, ágvágó ollóval, kézifűrésszel, pneumatikus vagy elektromos metszőberendezésekkel, előmetsző gépekkel.

20

10 cm



A tőkéken rövidcsapos metszést végzünk, vagyis termőalaponként (kb. 20 cm-enként) egy-két rügyes elemet hagyunk meg tőkénként. Ez a tőtávolságtól, vagyis a kar hosszától függően 3-6 × 1-2 rügyet jelent (6. ábra). Az egy világos rügyes rövidcsapoknál a sárszem kifakadására is feltétlenül számíthatunk. Ezzel a hajtásszám tehát nem változik, de a kartól való eltávolodás folyamata lassul. Fontos, hogy sem a törzs és a kar találkozásánál (a kanyarban), sem a kar legvégén ne hagyjunk rövidcsapot.

20 cm 20 cm

20 cm 20 cm


8. ábra: Az egy- és kétkarú kordonművelésű tőkék metszés előtt és metszés után




Hogyan? Aprítás, talajba való bedolgozás: a venyigét a szőlősorok közt hagyni, felaprítani, majd a talajba dolgozni a növény-egészségügyi aggályoktól (vírusok, baktériumos golyvásodás és egyéb gombás betegségek terjesztése) eltekintve jótékony hatású a szőlőtalajok tápanyagtartalmára, gyarapszik általa a humusztartalom, javul a talajszerkezet. A téli időszakban az eróziós károkat csökkentő hatásával is számolni lehet a helyben hagyott, aprított vagy aprítatlan venyigének. Az aprítás ideális időszaka fagyos napokra tehető. Egyrészt kevésbé tömörödik, jól járható a talaj, másrészt a venyige is jobban törik. Bálázás, brikettezés: amennyiben a venyigét nem akarjuk az ültetvény sorai közt hagyni, eljárhatunk úgy is, hogy a sorközben bálázzuk, brikettezzük az aprított venyigét, amit az erre alkalmas kazánokban a használati meleg víz előállítására vagy fűtés céljára égethetünk el. Helyben égetés: környezetvédelmi szempontból a helyben égetés a legrosszabb megoldás. Igaz, egyszerűsége (aprítást nem igényel a levágott vesszőtömeg, nem kell tárolni, mint a bálákat stb.), olcsósága, kórokozó-, kártevőgyérítő hatása miatt elterjedt. Az Európai Unió jelenleg érvényes rendtartása szerint az integrált szőlőtermesztést folytató gazdák csak akkor kaphatnak támogatást, ha a venyigét nem égetik el, hanem a szőlősorok közt bedolgozzák. Mivel? Előmetsző gépekkel, venyigezúzókkal, venyigetolókkal, bálázó-, brikettezőgépekkel.

metszése

Mikor? Nyugalmi időszakban.

zöldmunkái

5.2.1 Venyigekezelés


5.2 Metszést kiegészítő műveletek

21

Metszést kiegészítő művelet még az idős fás részek rugalmas, több évet kibíró kötözőanyaggal való rögzítése. Minőségtől függően a rugalmas kötözőanyag 5-7 év alatt „elfárad”, ezért gondolni kell a kötések megújítására. A rugalmatlanságát elveszítő kötözőanyag a tőke fás részeiben bevágást okoz, ami tápanyagtorlódáshoz vezethet. Ennek jele a kötözőanyag eltávolítása után a törzsön, karon maradt gyűrűszerű bevágás. Mikor?

Nyugalmi időszakban

Hogyan?

Méretétől függően a tőke törzsét 2, illetve 3 helyen rögzítjük. A kordonkarokat kb. 25-30 cm-enként kötjük a kartartó huzalhoz. Ekkor rögzítjük a karleváltásoknak meghagyott veszszőket is. Az idősebb tőkerészek rögzítésére rugalmas kötözőanyagot alkalmazunk.

metszése

Mivel?

zöldmunkái




5.2.2 Idős fás részek rögzítése

22




20 cm-es hajtáshosszúságnál, de a műveletet virágzás után célszerű megismételni. A rejtett rügyekből előtörő fattyúhajtásokra általában nincs Hogyan? szükség, a feladat ezért a hajtások válogatás nélküli leszedése. Nagy kondíciójú, alacsony terhelésben részesített, illetve elemi kárt szenvedett ültetvények esetén a tőkék aljának tisztán tartása az átlagosnál több odafigyelést igényel. A törzstisztítás lehet törzsdörzsölés vagy a fiatal hajtások leválogatása, leperzselése. Végezhetjük kézzel, de ezt a munkát kiválthatjuk törzstisztító gépek, illetőleg speciális vegyMivel? szerek alkalmazásával is. A vegyszeres törzstisztítás sok szempontból előnyösnek ígérkezik. A vegyszer kijuttatása a gépi törzstisztításnál viszonylag nagyobb menetsebességgel végezhető, jóllehet kizárólag magas gyomoktól mentes soralján, s legfeljebb 20 cm-es hajtáshosszúságig eredményes. A leválasztott, leperzselt hajtásokat rendszerint újabbak követik, ezét nem érdemes túlságosan korán munkához látni, s a műveletet rendszerint még egy-két alkalommal meg kell ismételni. Engedélyezett vegyszer: Spotlight Plus; hatóanyag: karfentrazon-etil; dózis: 0,3-0,4/100 l víz/ha

zöldmunkái

Mikor?


A művelet a tőkenyak és a törzs tisztítása, az itt fakadó nemes, illetve alanyhajtások eltávolítása.

metszése

5.3.1 Törzstisztítás


5.3 Zöldmunkák

23





5.3.2 Hajtás-/rügyválogatás

24

Hajtásválogatással eltávolítjuk a szükségtelen fattyúhajtásokat, ikerhajtásokat, meddő hajtásokat, valamint az egymáshoz túl közel álló, illetve a gyengén növő termőhajtásokat. Mikor?

Miért?

Hogyan?

A válogatást már a rügyek duzzadásakor vagy néhány centiméteres hajtáshossz elérésekor is elvégezhetjük. Ekkor rügyválogatásról beszélünk. Általában érdemes kivárni a 15–25 (30) cm-es hajtáshosszúságot, amikor a fürtkezdemények, a meddő hajtásoknál az első kacsok már egyértelműen felismerhetők. A 60-70 cm-es átlagos hajtásméret elérése után a beavatkozás több szempontból is hátrányos. A felesleges hajtások hosszú ideig vonják el a tőkétől a vizet és a tápanyagot. A hajtások tövi része fásodni kezd, ezért már nem pattannak le könnyen. Az elkésett válogatás után viszonylag nagy sebek maradnak. Az idő múlásával a hajtásszerkezet mind áttekinthetetlenebbé válik, ezért a munkavégzés üteme lelassul. Ráadásul a megkésett válogatással számos hajtást szándékunk ellenére is kitörhetünk. A 20–40 cm-es hajtások könnyűszerrel lepattinthatók, illetve csavaró mozdulattal viszonylag egyszerűen eltávolíthatók, az ennél hosszabb hajtások levágása azonban nehézkesen, csak késsel vagy metszőollóval végezhető. A szükségtelen hajtásokat – a meghagyottak sérülését kerülve – mindig tőből távolítsuk el. Folyóméterenként átlagosan 8-12 hajtás legyen. Kis kondíció, gyenge növekedés esetén legfeljebb 6-8, erős növekedés esetén pedig 12-15 hajtást indokolt meghagyni.

A termőalapok kialakításakor rendszerint eltávolítjuk az elágazások közti karrészből eredő hajtásokat. A felkopaszodott karszakaszból előtörő normális fejlettségű meddő hajtásokat azonban feltétlenül kíméljük meg! Meghagyásuk nem kizárólag a művelésmód fenntartása miatt fontos; szénhidráttermelésük a szomszédos hajtások fürtjeinek beérését is segíti.


zöldmunkái




A hajtásigazítást, -bújtatást, illetve -befűzést a körülményektől függően 2-4 alkalommal végezzük el. A hajtásokat nem kell kötözni, csupán egymástól elválasztani, elHogyan? rendezni, és a páros huzalok közé igazítva a támasz síkjában továbbvezetni. A beavatkozásokat akkor végezzük, amikor a szőlő hajtásai kb. 30 cm-rel túlnőtték a huzal magasságát (9. ábra). a huzalpárok közt elhelyezett távtartók segítségével megkönnyítHuzaltartók használata: hetjük a hajtásigazítás munkáját. A huzaltartók szétfeszítik a két huzalt, a hajtások könnyen közéjük nőhetnek. A kellő hajtáshoszszúság elérése után a huzalrögzítőket kialakításuktól függően elfordítjuk vagy felcsapjuk. Huzalösszefogó szemek használata: a szélmozgás és az érdes felületű rozsdás huzalok könnyen horzsolási károkat okozhatnak. A hajtások kidörzsölését mérsékelhetjük, ha a huzalpárokat rögzítő szemekkel ezeket összefogjuk. Kézzel, emelhető huzalpárokkal, hajtásterelő és -rögzítő gépekkel. Mivel?

Mikor?

metszése

A kordonművelésű tőkék hajtásait függőlegesen felfelé, egy síkba rendezve vezetjük. Lehetőleg olyan lombozatot hozzunk létre, amely nem hézagos, de nem is zsúfolt, a levelek egyenletesen, legfeljebb három rétegben helyezkednek el.


5.3.3 Hajtások elhelyezése a támaszon

25


140 cm

140 cm

A tőkeművelésmód kialakítása metszése zöldmunkái


30 cm

30 cm

26

9. ábra: Az egy- és kétkarú kordonművelésű tőkék hajtásbefűzés és csonkázás után


Milyen mértékben?

Mivel?


A tőkeművelésmód kialakítása Termő korú ültetvények

Hogyan?

A csonkázást általában július elején-közepén kezdjük el. A korai csonkázás – a termőhajtás bekurtításához hasonlóan – növeli a terméshozamot, viszont gyengébb minőségű beérést eredményez. A hajtásnövekedés alakulásától függően a virágzás után mintegy 20-30 nappal végzett csonkázás többnyire nem jár kiugróan magas hozammal, de kedvező hatású a termés minőségére. Erős növekedésű ültetvényben gyakran előfordul, hogy néhány hosszúra megnyúlt hajtás akadályozza a sorok bejárását. Célszerű ezeket viszonylag korán visszavágni. A bekurtítást azonban ne vigyük túlzásba, minél több hajtást hagyjunk érintetlenül. A csonkázást a nyáron egy vagy két alkalommal megismételjük. A visszavágás magassága a legfelső huzal, illetve huzalpár fölött mintegy 20-30 cm legyen. Első alkalommal a felső huzalpárhoz viszonylag közel csonkázzunk, de másodjára hagyjuk valamivel hosszabbra a hajtásokat. Így technikailag könynyebb a munka kivitelezése, és nem mennek veszendőbe a fő hajtásban időközben felhalmozódott tápanyagok sem. A csonkázás mértékének a megállapítása ugyanolyan fontos, mint a megfelelő időzítés. Fő hajtásonként átlagosan mintegy 12-16 levél szükséges. A felső fürt fölött a csonkázás után kis fürtű fajtáknál legalább 8, a nagy fürtűeknél pedig legkevesebb 10 levél maradjon meg. Késsel, metszőollóval, sarlóval, rövid nyelű és pengéjű kaszával, sövénynyíró ollóval, egyoldalas, kétoldalas, sort áthidaló vagy sétapálca elrendezésű csonkázógépekkel

metszése

Mikor?

zöldmunkái

A csonkázás vagy tetejezés a tőkén lévő összes hajtás visszavágását jelenti. A művelet alapvető célja a hosszanti növekedés megakadályozása. Ezzel elsősorban azt kívánjuk elérni, hogy a szőlő az asszimilációs termékeket ne további hajtásnövekedésre, hanem a termés és a vesszők jobb beérésére, valamint a tartalékok képzésére fordítsa.


5.3.4 Csonkázás

27





5.3.5 Hónaljhajtások kezelése

28

A hónaljhajtások kezelésén a másod-, esetleg harmadrendű hajtások eltávolítását vagy visszavágását értjük. Mikor?

Hogyan?

Miért?

Mivel?

A hajtásigazítással egy menetben is elvégezhető. Erős növekedésű ültetvényben a másodrendű hajtások már a virágnyílás előtt jelentkeznek, gyengébb növekedésű szőlőben csak az elvirágzást, illetve a csonkázást követően nőnek meg annyira, hogy kezelésük szükségessé válik. A kezelést addig célszerű elvégezni, míg a hónaljhajtások nem nőttek meg túlságosan hosszúra. A zsenge hónaljhajtásokat könnyen ki is törhetjük. Megerősödött állapotukban azonban már ne próbálkozzunk ezzel, mert nagy sebet ejtenénk; inkább késsel vagy metszőollóval dolgozzunk. A fürtzónában képződött hónaljhajtások nagymértékben árnyékolnak, kedvezőtlenné teszik a mikroklímát, ezért tőből távolításuk el őket. A másodrendű hajtások teljes eltávolítása akkor is javasolt, ha elegendő nagyságú lombfelület áll rendelkezésre, és ha az oldalhajtások kifejlődése túlságosan zsúfolt hajtásszerkezetet idézne elő. A fürtzóna fölött képződött hónaljhajtásokat ideális esetben 5-6 leveles hosszúság elérésekor 2-3 vagy 3-4 levélre vágjuk vissza. A hónaljhajtások alsó leveleik kifejlődése után nagymértékben hozzájárulnak a tőke szénhidráttermeléséhez. Levélzetük fotoszintetikus aktivitása a nyár végi, őszi időszakban többszörösen felülmúlja a fő hajtásokét. A másodtermést nem nevelő oldalhajtások termelte asszimiláták nagy része a fő hajtások fürtjeibe kerül. A hónaljhajtások nemcsak a termés minőségét javíthatják, de elősegítik a téli rügyek virágzatkezdeményeinek kifejlődését, a tartalék tápanyagok képződését, javítják a vesszők beérését. Kézzel, késsel, metszőollóval.


Milyen mértékben?



Mikor?


Kockázata:

A kezelés hatása a fürtzóna mikroklímájának módosításával, a légsebesség, a hőmérséklet, a páratartalom és a levélnedvesség értékeinek kedvező változásával magyarázható. A lelevelezés a szürkerothadás ellen a leghatásosabb, de mérsékli a lisztharmat, a peronoszpóra és a szőlőmolyok káros hatását is. A kezelés után a fürtökhöz jobban hozzá lehet férni, ezért megnő a növényvédelem és a szüret hatékonysága. Aszú alapanyag készítésekor a művelet elvégzését nem javasoljuk. a szakszerűtlen levélritkítás napperzselést okozhat, és a szabadon maradt fürtöket a jégverés is nagyobb mértékben károsíthatja. A levélritkítás hátrányai elsősorban túlzott mértékű lelevelezéskor jelentkeznek. A sor mindkét oldalán elvégzett levélritkítás növényvédelmi szempontból kedvezőbb, ugyanakkor fokozza a napperzselés veszélyét. A virágzás után kb. három héttel, a bogyók zöldborsó nagyságának elérésekor végzett kezelés hatására vastag, a betegségekkel szemben ellenálló héjszerkezet alakul ki. Sokan csak zsendüléskor tartják időszerűnek a fürtök körüli levelek leszedését. A kevéssel a szüret előtt történő lelevelezéstől azonban már nem várhatunk jelentős minőségi javulást, sőt a fürtzóna funkcióképes leveleinek leszedésével lassíthatjuk a beérés folyamatát. Ne csupaszítsuk le teljesen a fürtzónát; a lombozat zsúfoltságától függően hajtásonként 1-2, legfeljebb 2-3 levelet távolítsunk el, és a lombozat belső részét sűrűsítő leveleket. A lombfal keleti oldala többnyire szélárnyékos, ezért itt szükség szerint nagyobb mértékben is beavatkozhatunk. Levélritkítást elsősorban

metszése

Miért?

zöldmunkái

A fürtzóna lelevelezése a fürtök körüli levelek egy részének az eltávolítását jelenti. A nedvesség (eső, harmat) a levélritkításnak köszönhetően gyorsabban felszárad, ezáltal csökken a szürkerothadás kialakulásának gyakorisága és mértéke.


5.3.6 Lelevelezés

29

Az alacsony és középmagas kordonművelések bemutatása A tőkeművelésmód kialakítása metszése


zöldmunkái

30

Mivel?

az erőteljesen növekedő zsúfolt hajtásrendszerű szőlőkben végezzünk. Hibát követünk el, ha a lelevelezés módszerét túlterhelt, gyenge növekedési erélyű, eredetileg is csekély lombfelülettel rendelkező ültetvényben alkalmazzuk. Kézzel, nyomó- vagy szívólevegős, bordás tépőhengeres vagy forgódobos lelevelező gépekkel.

5.3.7 Fürtválogatás Fürtritkítással a tőkéken képződött fürtök számát csökkentjük, ezzel a művelettel pontosan beállítható a tőkék fürtterhelése. A fürtválogatással csökkenthető az egységnyi levélfelületre jutó termésmennyiség nagysága, tehát a tőke egyes részeinek (pl. fürtök) szénhidrát-ellátottsága növekszik. A fürttermés csökkentésével jelentős és kedvező változást lehet előidézni a must és a bor jellemzőiben. Mikor?

Milyen mértékben?

Hogyan?

A fürtritkítást legtöbbször a kötődést követően, a nyári hónapokban „zöldszüret” formájában hajtjuk végre. A kötődés és a fürtzáródás időszakában beállított fürtterhelés a must cukortartalmának szempontjából a legkedvezőbbnek ítélhető. Ekkor azonban nagyobb bogyómérettel, illetve kisebb bogyóhéj/bogyóhús aránnyal kell számolni. A fürtritkítás mértékét a legtöbb gazdaságban hajtásonként egy fürtös terhelésben határozzák meg. Olykor meddő hajtásokat is kialakítunk, ekkor a gyengén fejlődő hajtásokról az összes fürtöt eltávolítjuk. Általában az első fürtöt hagyjuk meg. A hajtásokon képződött alsó fürt ugyanis hamarabb érik, és előnyösebbek a beltartalmi mutatói, mint ugyanazon hajtás 2. vagy 3. fürtjének. A hosszú fürtű fajtáknál a fürtvég visszacsípését is alkalmazhatjuk. A fürtfelezést a kötődést követően érdemes végrehajtani, a műveletet azonban a fürtzáródásig el kell végezni, ugyanis a tömött fürtű fajtáknál a vágással a bogyók megsérülhetnek.


6 összefoglalás A kordonművelések Előnyei:

• A metszés gyorsan végrehajtható, melyhez előmetsző gépek is felhasználhatók. • Egyszerűen elvégezhető a soraljaművelés. • A bakműveléssel szemben nem szükséges a hajtások kötözése. • Viszonylag nagy a tápanyagokat raktározó idős fás részek aránya.

Hátrányai:

• Csak olyan fajtáknál alkalmazható, amelyeknél az alsó helyzetű rügyek is termékenyek. • A tőke kialakítása az ívelt szálvesszős, illetve Guyot-műveléshez képest több időt vesz igénybe. • Idővel szükségessé válhat a kordonkarok ifjítása. • A fürtök beérése egyenlőtlen lehet.

Az alacsony kordon magyarországi elterjedése hegy- és dombvidéki termőhelyeken várható, ha megvan a szükséges feltételekkel rendelkező ültetvényháttér. Előnye a jó gépesíthetőség, az egyszerű metszés. Hátránya a sok sebfelület, ami a tőkeelhalásos betegségek elterjedésével egyre komolyabb problémákat jelenthet. A kis egyedi tőketerhelés kifejezetten alkalmassá teszi ezt a művelésmódot a minőségi termelésre. Magyarországon ez a nagy hozamú, késői érésű fajtáknál különösen figyelemre méltó.


31

7 irodalomjegyzék BAUER, K. 2002. Szőlősgazdák könyve, integrált szőlőtermesztés. Budapest, Mezőgazda Kiadó és a Szent István Egyetem Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Kara közös kiadása. BÉNYEI F.–LŐRINCZ A. (szerk.) 2005. Borszőlőfajták, csemegeszőlő-fajták és -alanyok. Budapest, Mezőgazda Kiadó. BÉNYEI F.–LŐRINCZ A.–SZ. NAGY L. 1999. Szőlőtermesztés. Budapest, Mezőgazda Kiadó. CSEPREGI P. 1968. A szőlő metszése. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. CSEPREGI P. 1982. A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. CSEPREGI P. 1997. Szőlőtermesztési ismeretek. Budapest, Mezőgazda Kiadó. KOZMA P. 2000. A szőlő és termesztése I. A szőlőtermesztés történeti, biológiai és ökológiai alapjai. Budapest, Akadémiai Kiadó. KOZMA P. 2001. A szőlő és termesztése II. A szőlő szaporítása és termesztéstechnológiája. Budapest, Akadémiai Kiadó. KRISZTEN GY. 1979. Tavasztól tavaszig a szőlőben. A termő szőlő gondozása. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. KRISZTEN GY. 1991. A szőlő metszése. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó. LŐRINCZ A.–BARÓCSI Z. (szerk.) 2010. A szőlő metszése és zöldmunkái. Budapest, Mezőgazda Kiadó. PROHÁSZKA F. 2003. Szőlő és bor. Budapest, Mezőgazda Kiadó.

32


8 ábrajegyzék 1. ábra: A kordonművelés változatai és a tőkék részei 2. ábra: Példa a kordonművelésű ültetvény szerkezetére 3. ábra: Az alacsony kordonművelésű tőke támaszrendszere 4. ábra: A lombfalmagasság : sortávolság arányának meghatározása kordonművelés esetén 5. ábra: A kordonművelésű tőkék alakító metszése 6. ábra: A szőlővessző rügyei 7. ábra: Kordonművelésű tőkék metszése 8. ábra: Az egy- és kétkarú kordonművelésű tőkék metszés előtt és metszés után 9. ábra: Az egy- és kétkarú kordonművelésű tőkék hajtásbefűzés és csonkázás után


33

jegyzeTek

34


Írta: • Lukácsy György egyetemi adjunktus • Zanathy Gábor egyetemi docens • Lőrincz András egyetemi adjunktus Lektorálta: • Butella László • Id. Szepsy István A rajzokat készítette: • Eplényi Anna Vivien egyetemi tanársegéd Borító fotó – Tarcal, Szarvas dűlő: • Miklóska Zoltán Az előszó: • Balassa István szőlészeti igazgató Összefoglalás: • Bisztray György Dénes egyetemi tanár Layout: • Posztós János Kiadja: • Tokaj Kereskedőház Zrt.

Tokaj Kereskedőház Zrt. 3934 Tolcsva, Petőfi Sándor u. 36-40. Tel: 47/384-164 Fax: 47/384-816 e-mail: [email protected] honlap: www.tokajwinetrade.com

Lukácsy György, Zanathy Gábor és Lőrincz András

Recommend Documents