Leonardo da Vinci mobilitás projekt 2010. Záró beszámoló Lezárult a Leonardo da Vinci mobilitás projekt 2010. évi pályázati fordulója. A munkatervben rögzített feladatokat sikeresen megvalósítottuk. Azt, hogy milyen ütemben és hogy zajlott a külföldi szakmai gyakorlatra való felkészülés és maga a gyakorlat, arról maguk a résztvevők számolnak be. JASKU DÁVID „Lépcső a Szaktudáshoz” címmel ismét sikeresen pályázott – immár másodszor – iskolánk az asztalos és faipari technikus tanulók külföldi szakmai gyakorlatának támogatására. A Leonardo da Vinci mobilitás program keretében 2010. november 07.-én mi, 12-en indultunk Marseille-be, ahol 3 hetet töltöttünk a Les Compagnons du Devoir regionális szakképző iskola jóvoltából. A kiutazásunk előtt felkészítésben vettünk részt. A tanév végén 1 hetes felkészítő táborban kezdődött el csoportunk mentális felkészítése, csapatépítése. Itt sok új információval gazdagodtunk Franciaország kultúrájáról, történelméről is. Ezen kívül elkezdtünk ismerkedni a francia nyelvvel is, valamint a szakmai gyakorlatunk témájával, a falépcsők készítésének technológiájával. A nyári szünet után – tulajdonképpen a kiutazásunkig folytatódott ez a felkészítés heti két alkalommal (összesen 66 órán keresztül). Ezeken a foglalkozásokon szerzett ismereteknek nagy hasznát vettük Marseille-ben. VINCZE TAMÁS Az utazást vasárnap hajnali 1 órakor kezdtük meg. Az autópályán először mindenki jót aludt, de aztán a reptérhez közeledve egyre jobban izgultunk, hisz mindegyikünk most repült életében először. Jöttek a kérdések: Mit vihetek fel a gépre? Mit szabad mit nem? Nem nehéz-e túlságosan a csomagom? És hasonlók. Én nagyon féltem a repüléstől (kivéve, amíg csak köröztünk a pályán), mikor a gép elkezdett emelkedni nem volt valami jó érzés, de aztán 1
felszállás után már elég tűrhető lett a helyzet. A kiszolgálás a repülőn viszont már kezdett arra hasonlítani, amire számítottam. Nekem a legrosszabb élményem a repülőről az volt, amikor Bodnár tanár úr azt mondta nekem, hogy a pilóta ott sétálgat kinn a folyosón. Én ekkor nagyon megijedtem, és a biztonsági övet úgy meghúztam, hogy alig kaptam levegőt. De aztán megnyugtattak, hogy semmi gond nincsen. Aztán mikor leszálltunk Amsterdamban akkor várnunk kellett 5 és fél órát, amit többnyire alvással töltöttünk. És vártunk, vártunk… De megérte a hosszú várakozás, mert mikor megérkeztünk Marseille felé, nagyon szép látvány tárult elénk, és vendéglátóink is nagyon kedvesen fogadtak minket. TARCZA GÁBOR Hétfő reggel Elie Farigoule – a francia asztalos tanulók oktatójának - kíséretével elindultunk a workshop-ba, az iskola tanműhelyébe. Itt csoportokra osztottak minket. Első feladatunk a készítendő lépcső műszaki rajzának elkészítése volt. Az egyik csoport M 1:10 –es méretarányba, a mi csoportunk pedig M 1:1 – ben készítette el a műhelyrajzot egy natúr forgácslapra. A kötelező balesetvédelmi oktatás után a rendelkezésre álló faanyagot kiválogattuk vastagság szerint, és megkezdtük a darabolást. A szélezést, szeletelést lapszabász gépen végeztük el, majd egyengető gyalun kialakítottuk a bázisfelületet, és így került az anyag a vastagsági gyalugéphez. Anyagkidolgozás után asztalos marógépen bigéző szerszámmal alakítottuk ki a szélesbítő toldásokat a megfelelő méretek elérése érdekében.
KÁRPÁTI ZOLI Mint a képekből is látszik, mindenki keményen dolgozott, szépen haladtunk a munkálatokkal. A szerkezetek kialakítása következett: A pofapallók kialakítása, lépcsők helyének kimarása a technikusok feladata volt. Ez idő alatt a lépcsőlapok aljazása, élek lekerekítése is folyamatban volt. Az oszlopok, karfák is lassan kezdték elérni végleges formájukat. Az összeszerelések előtt elkészítettük a tartószerkezetet is, majd ezután összeraktuk a lépcsőt.
ELKÉSZÜLTÜNK!
2
A 2. héten hárman a tanműhelyben maradtunk és elvégeztük a lépcsőn a finomításokat. A korlátoszlopokat és korlátfákat. Így mikor igazgatónőnk meglátogatott minket, szinte már csak a végső simításokat végeztük. SZILÁGYI SANYI A második héttől a szakmai program vendéglátóink által kiválasztott sikeres vállalkozásoknál folytatódott. Itt párban vagy egyedül kellett boldogulni, illetve mindenki magára és az alkalmi munkatársaira számíthatott. Volt, aki bútorgyárba került ahol irodabútorokat gyártanak híres szállodák megrendelései alapján. (Ajtókat, ablakokat, ágyakat készítenek, egzóta fafajokból.) Élmény volt az utazás a munkahelyre, a külső szerelések, a barátságos munkatársak és az, hogy minden nap valami újat hozott. A megbecsülésük és a velünk szemben tanúsított bizalmuk jó érzéssel töltött el mindenkit. A segítségnyújtás soha nem volt tolakodó, ugyanakkor mindig rendelkezésünkre álltak.
Voltam dolgozni a marseille-i Palm Beach-en is. Szebbnél szebb házak, gyönyörű kilátással. Készítettünk konyha- és irodabútort, beépített szekrényt, szalagparkettáztunk, fémlépcsőt cseréltünk falépcsőre. Emeletet készítettünk fából a munkatársakkal. Élfurnéroztam, felületkezeltem és festettem. Összefoglalva, szinte minden területen fejleszthettem gyakorlati ismereteimet, ezt a többiek nevében is mondhatom. HALÁSZ ATTILA Én egy fafaragó-restaurátorhoz kerültem. A főnökömmel angol nyelven értettük meg egymást. Ez a kis műhely Marseille belvárosában volt. Többek között itt ismerkedtem meg a restaurálással. Egy 300 éves széket újítottam fel. Elemeit kicseréltem, újakat készítettem 3
helyettük. Egy antik asztalt csiszoltam meg, hogy utána a főnököm lefesse. A mesteremnek készítettem egy szekrényt MDF-ből. Ezt összeépítés után hengerrel festettem kék-fehér színűre. Készítettem egy irattartó dobozt is, amelyet ugyanilyen módszerrel kezeltem le. A második hét közepén végre első kézből kaptunk információkat az itthoniakról, hisz igazgatónőnk monitoring látogatásra érkezett hozzánk. Meglátogatta azt a céget is, ahol én dolgoztam. Este mi is tartottunk élménybeszámolókat az eddig eltelt napokról, az 1. hét gyakorlatáról, a hétvége színes programjairól (erről Dankó Norbi mindjárt beszámol külön is), valamint a legfrissebb benyomásokról, hisz ekkor már mindegyikünk valamilyen vállalkozónál volt szakmai gyakorlaton.
Volt a csapatban egy kárpitos tanuló is. Neki nagyon jó dolga volt, de ezt ő mondja el. KATÓ GYÖRGY Én a bőrdíszműves tanműhelyben voltam, ami az iskola udvarán volt, így nem kellett korán kelnem, illetve sokat autóznom. Az első napon bemutatkoztunk egymásnak a tanárral, majd az ott tanuló diákokkal. Mindannyian lányok voltak. (Ezért persze irigyeltek is a többiek) ☺ Az első munkám az volt, hogy a varrógép előtti székeket kellett nekem behúzni bőrrel.
Közben néztem, hogy mit csináltak a többiek meg mutogatták nekem a szerszámokat és azt, hogy mit mire használnak. Ki is próbáltam különböző 4
késeket, szerszámokat. Az utolsó pár nap hozzáláttam egy táska elkészítéséhez tanárnő segítségével. Nagyon jól sikerült, és az elkészült táskát haza is hozhattam. (Persze hogy ezt is irigyelték…) ☺ SOLTÉSZ PETI A hétköznapokon a munkába menetelt mindenki másképp oldotta meg a mellénk kiosztott tanulók segítségével. A munkahelyekre villamossal, autóval és akadtak olyanok is, akik csak gyalog jártak. Az ottani tömegközlekedés modernsége számunkra fura volt az elején, de az elektronikus jegyváltás és érvényesítést hamar megszoktuk, és akár itthon is szívesen el tudnánk képzelni ugyanezt a rendszert. A kocsival való közlekedésük időnként hagyott kívánnivalót maga után gyakori és megszokott dolognak számított az autókon a karcolás, horpadás és még a kisebb törések sem jelentettek gondot. Az ott töltött 3 hét alatt megismertük a szokatlan vezetésű stílusukat, szabálytalankodás tömkelegét és a legfontosabbat, hogy ott a piros lámpa se jelent akadályt a a zebrán való gyalogos átkelésnél. RÉVÉSZ LÁSZLÓ A közlekedésben tapasztalt viszonylagos KÁOSZ- szal ellentétben vendéglátóink iskolájában szigorú rend és szabályok szerint folyik az oktatás. Az iskola neve egyben képzésük mottója is: „Les Compagnons du Devoir” = társ a feladatban Az iskolában tanuló diákoknak egy 5 pontból álló szabályzat szerint kell élniük, tanulniuk, melyeket a vizsgák után kiállított oklevélben is értékelnek. Nyersfordításban ezek a következők: • • • • •
Tiszteletben tartani az élet szabályait Tiszteletben tartani másokat Törekedni a fejlődésre Tisztelni az eszközöket Folyamatos érdeklődés, tervezés, elkötelezettség
Ezek a szempontok is szerepelnek a vizsga után kapott oklevélen.
5
A napi munka után legtöbbször csak arra volt erőnk, hogy vacsora után az internet szobában felvegyük a kapcsolatot az itthoniakkal. Azért volt lehetőségünk lejátszani egy barátságos mérkőzést a francia diákokkal. FRANCIA - MAGYAR 2:3
A francia tanulókkal együtt töltött napok után az iskola szellemiségét meghatározó családias, ugyanakkor az önállóságot és a segítőkészséget hangsúlyozó közösségi életnek is részesei lehettünk. Az iskola egyik kiemelkedő, vacsorával egybekötött ünnepi rendezvényén együtt élhettük át az összetartozás élményét. Mindannyian megérezhettük, hogy mit jelent és milyen felemelő tartozni egy közösséghez. Sajnos itt nem készíthettünk képeket. Amikor először láttuk meg a tengert nem hagyhattuk ki, hogy ne fürödjünk. MÁRTON ATTILA Ha már a közös ünnepi vacsoráról volt szó, hadd beszéljünk egy kicsit az étkezésről. A világhírű francia konyha rendkívül sajátságos és sokszínű, hagyott bennünk nyomokat. Felsorolni sem könnyű mi volt az, ami a magyar gyomornak kihívást jelentett. Az íz világuk különleges, nem az, amit itthon megszoktunk. A reggeli eléggé szerény volt nem az itthon megszokott mennyiséget ettük. Tej, müzli, narancslé, „zsömle” és DZSEM. El kellett telnie pár napnak mire kiderült, hogy az ebéd és a vacsorák több fogásból állnak, mint azt gondoltuk volna. Az ebédnél előételként hidegtál (szalámik sajtok), saláták, amiben néha felismertük a rákot és a kagylót, de ki tudja mi minden volt még benne.
6
Majd a fő fogás valamilyen főtt étel. A polip az egyszerűbb ételek között szerepelt. Az arcokon volt a hatása a frissen alig sült steaknek, aminek az eredeti tulajdonosa tulajdonképpen akkor múlt ki, amikor beleszúrtuk a villát. Ők így szeretik! (Mi kevésbé.) Végül a desszert és az elmaradhatatlan SAJT-tál, a különleges sajtjaikkal, ami nem hiányozhatott egyetlen étkezésről sem. (NEKÜNK SEM hiányzott. ☺) Az ebédnek külön figyelmet szenteltek. Az ebédnél és vacsoránál nem lehetett munkásruhában megjelenni, tehát mindig át kellett öltözni. A telefonokat le kellett némítani, mert náluk az étkezés nyugalma szent és sérthetetlen. Az ebédet maga a séf adagolta. Sokszor volt, hogy a franciákkal egy asztalnál étkeztünk, így kezdtük meg az ismerkedést velük. És hogy hogyan is néz ki egy szombati piac Franciaországban? Azt a második hétvégén Arles-ban meg is tapasztalhattuk. DANKÓ NORBI- 1.hétvége A fantasztikus hétvégi kirándulások is felejthetetlenek. Biztosan a szép emlékek egyike az a látvány, amit a város kiemelkedő pontján épült gigantikus méretű Notre Dame de La Garde katedrális, és annak teraszáról az egymásba olvadt tenger és város nyújtott. Nincs a városnak olyan pontja, ahonnan ne látszódna a város szimbóluma. Áthajózva, a szomszédos tekintélyes méretű szigeteken gyalogtúráztunk. A szigeten egy második világháborús katonai laktanyát látogathatunk meg. A hajóút sok kacagást hozott mivel a kissé viharos tengeren a hullámok átcsaptak a hajó fedélzetén, és mi a jó kilátás 7
érdekében a nyitott részen utaztunk. Ennek meg is lett az eredménye mindenki jól elázott, azonban ez a kis affér senkinek nem szegte a jókedvét, hanem még fokozta is. Felfokozott hangulatban érkeztünk meg a szigetre, ahol ismét nagyon szép látványban volt részünk minden tekintetben. A gyönyörű napsütésben jólesett a sziklás hegyoldal meredek lejtőin az ebéd, és - mivel a part közelében voltunk - a bátrabbak még a számtalan csendes öböl egyikének kristály tiszta vizébe is bemerészkedtek. (Rettentően hideg volt a víz, állítólag nem volt több 12 foknál.) PETRÓ ATTILA A második hétvégén is számos feledhetetlen élményben volt részünk. Metrón majd vonattal utaztunk el Arles városába, ahol annak idején Van Gogh is sokat alkotott. Már a pályaudvar épülete és környéke szép látványt nyújtott.
Arles nevezetes számos ókorból fenn maradt, illetve ásatásokból előkerült régészeti leleteiről is. Bikaviadal arénát, ókori színház maradványait, és egy kiállítás keretében Julius Caesar ókori mellszobrát is megcsodálhattuk.
8
Ha szombat- PIAC Olyan igazi franciás. Ennyi finomság után a mi étvágyunk is megjött, így kipróbáltuk, hogy milyen a bikakolbász olajbogyóval! Sikere változó volt. ☺ Másnap Cassis-ba, egy tengerparti kisvárosba látogattunk el. Ismét fantasztikus látványban volt részünk. És ha tengerpart, akkor nem maradhatott ki a fürdés sem!
A francia kísérőink már csak nevetve mondták, hogy „Crazy boys!”, és még jobban összehúzták kabátjukat a kissé szeles időben magukon. ☺
9
Ezzel a csapatképpel szeretnénk befejezni élménybeszámolónkat, és egyben szeretnék köszönetet mondani mindenki nevében elsősorban az iskolánk igazgatójának, Gurbánné Papp Máriának, és vezetőinek, a felkészítő tanárainknak: Schmiedtné Vaskó Kinga Hammel Józsefné Kléninger Józsefné Miléné Varga Andrea tanárnőknek és Pappné Szikszai Valériának. Végül, de nem utolsósorban a projekt vezetőjének és szervezőjének Hidas Éva tanárnőnek, a kísérő tanárainknak Hudák Zsolt tanár úrnak a nyelvi segítségért és Bodnár Zsolt tanár úrnak a szakmai segítségért és Mindenkinek, aki lehetővé tette számunkra a külföldi szakmai gyakorlaton való sikeres részvételünket. Köszönjük a lehetőséget! BODNÁR ZSOLT kísérő tanár Végezetül bátran kijelenthetjük, hogy a program célja megvalósult. A résztvevők szakmai újdonságokkal gazdagodtak, kapcsolatokat építettek, belekóstoltak abba, hogy milyen az, ha a kihívásokban többnyire önállóan kell helytállni. Nem utolsó sorban pedig mindannyian többek lettünk azáltal, hogy ezt a sokszínű kultúrát megismertük és miközben ehhez alkalmazkodtunk, magunkból is adtunk egy keveset. Résztvevők és kísérők egyaránt jó érzéssel és szép emlékekkel gondolunk a Marseille-ben töltött hetekre. Kíváncsian várjuk és reménykedünk a folytatásban, hisz az újabb pályázatunk már elbírálás alatt van.
10
