Lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét Várszegi Asztrik főapát úr homíliája a pannonhalmi diákok bérmálásán 2009

XI. évfolyam 2. szám

A MAGYAR BENCÉS KONGREGÁCIÓ TÁJÉKOZTATÓ LAPJA

2009. nyár

„Lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét…” Várszegi Asztrik főapát úr homíliája a pannonhalmi diákok bérmálásán 2009. április 19-én Húsvét vigíliáján, azaz egy hete a pannonhalmi bazilika húsvét fényeivel telt meg, a hívek sokaságának kis gyertyái bevilágították az éj sötétjét. Most Ti álltok itt, kedves fiatalok, akiket részesíteni akarunk, és akik magatok is részesedni akartok Isten fényében. Talán tudjátok, hogy ennek a mai vasárnapnak a neve fehérvasárnap. Az elnevezés onnan ered, hogy az ókorban a húsvéti vigílián megkereszteltek e napon vetették le a keresztelésnél kapott fehér ruhájukat, keresztény méltóságuk jelét, és tértek vissza az ujjongó, húsvéti hittel teli fényes hétről a mindennapok, a hétköznapok küzdelmeibe. Ezek az akkori felnőttek megkeresztelve, a bérmálásban megerősítve és Krisztus testének és vérének titkaiban részesítve felvérteződtek a keresztény nagykorúságra, s később sokan nemcsak életstílusukkal, hanem vérükkel is tanúságot, mártíriumot tettek a győzedelmes Feltámadott Úr mellett. Kedves Testvéreim, akkoron ott ugyanaz történt, mint most veletek történik ebben az órában. Ti is kaptatok fehér ruhát – az kicsi volt, mára kinőttétek, és elnyúló gyermekségetekben, amelynek jelentős részét velünk töltöttétek az iskolában és a diákotthonban, esetleges gondatlanságotokban egy kicsit elszakítottátok, itt-ott foltok is kerültek rá. Éppen itt az ideje, hogy letegyétek ezt a „fehér” ruhát ezen a vasárnap, és hogy itt, most újat kapjatok. Egy életszakasz lezárult és egy új kezdődött. Igen, kérem, próbáljátok tudatosítani: valami lezárult, és valami új most kezdődik el. Gyermekkorotokban megkereszteltek benneteket, s ezt azt jelentette, hogy beléoltódtatok Jézus Krisztus életébe. Ezzel számotokra egy új élet, új életszakasz kezdődött el. Cseperedtetek, majd amikor hagyományaink szerint eljött iskolás korotokban annak az ideje, hogy Krisztus testét befogadhassátok, elsőáldozók lettetek. Ma pedig a bérmálásban, a keresztséget mintegy befeje-

ző, lezáró szentségben részesültök. Befejeződik a gyermekkorban elkezdődött folyamat, felnőtté lesztek a szentség erejében. A keresztény élet beavató szentségei a keresztség, bérmálás és az eukarisztia. Ma, ebben az ünnepi órában összefoglaló módon válik teljessé a múlt és a jelen. Emlékeztetlek benneteket keresztségetekre és megújítjátok keresztségi fogadalmatokat. Most anyuka és apuka, keresztmama és keresztpapa nélkül Ti vállaljátok a felelősséget, az akarati és hitbéli döntést. Majd imádságom, kézrátételem és a szent krizma által befogadjátok a Szentlelket, mert Isten úgy szeret, hogy saját lelkét adja nektek. Békességét, a teljes emberség esélyét, ahogy Jézus övéit köszönti és ti is övéi vagytok. Végül részesültök Krisztus Urunk testében és vérében. Elültették, öntözték, mostantól tiétek a felelősség. ,

Számunk tartalmából: n

Interjú Vajdovich Bélával

n

Dendro-botanikai rehabilitáció az Arborétumban

n

Eduard Benedek Brunschweiler a Világ Igaza

n

Ballagás Pannonhalmán és Gyõrött

n

Testvériskolai kapcsolatok

n

Nyári programok

n

Új kiadványok és termékek

n

Családnap Szent Márk ünnepén

n

Beszámoló Tihanyból és Tiszaújfaluból

2

BENCÉS HÍRLEVÉL

Három valóságot, három kérdést és három választ vigyetek magatokkal: A keresztségben Jézushoz kapcsolódtál: vállalod-e napi keresztedet? Tudnod kell naponta kis és nagyobb dolgokban meghalni régi énednek, és újjászületni új emberként, Jézus arcvonásait hordozván. Ő így, ezen az úton hív és vezet az életre. Ha te netán a széles úton jársz, ha kikerülöd kereszted elfogadását, megtagadod a Mestert és saját életedet is. A bérmálásban Isten lelkében részesülsz. Időnként tedd melledre a kezedet és kérdezd meg szívedet: test vagy lélek szerinti ember vagy-e? Ha nem lélek szerinti, térj vissza – ahhoz a Lélekhez, akit a keresztségben és bérmálásban megkaptál, hogy az vezessen és legyen világosságod, erőd és reményed. A mai ünnep harmadik eleme az eucharisztia, Krisztus áldozata. Ne a mise külső formáit tekintsd, hanem jegyezd meg a pap Jézust ismétlő kézmozdulatát a kenyértörésnél: vegyétek és egyétek, ez az én testem. Készséges vagy szeretteidért és sokakért életedet megtöretni? Ha igen, akkor követője vagy Jézusnak – a Mester is így tette. Akkor már nagykorú, Krisztus mértéke szerint felnőtt kezdesz lenni. Ha a három tesztkérdésre a válasz jó, akkor a téged körülvevő Tamások sokaságának életeddel tudod elmondani Isten szeretetének és meghívásának valóságát. Tanúságtevő leszel, ahogy Jézus ezt tanítványaitól kívánja.

Az igazán nagy dolgok csendben történnek, galambszárnyakon érkeznek. Életed a szokott mederben folytatódik, de érzékenyebb leszel Isten jelenlétére életedben. Jézus feltámadása is csendben történt, és akik szerették őt, azoknak egyszer csak ott volt: ott volt életükben, folytatódtak a bensőséges találkozások, olyannyira, hogy mi is ebből élünk, a hívők tapasztalatából, abból, hogy az Úr él. Tanúságtételünk néha nem tud más lenni, mint hogy a sok Tamásnak, akik körülvesznek bennünket, megmutatjuk saját sebzettségünknek, hogy aztán általunk higgyenek a szeretet, a gyógyulás és feltámadás erejében. A mi hitünk az, amely győzedelmes ebben a világban. Engedjétek meg, hogy befejezésül a szentmise könyörgését idézzem újra, amelyre már a bevezetőben is felhívtam figyelmeteket. Imádkozzunk ismét együtt: Örökké irgalmas Istenünk, te lángra lobbantod a neked szentelt nép hitét, amikor évről évre visszatér húsvét ünnepe. Növeld kegyelmedet, amelyet megadtál nekünk. Add, hogy méltóképpen megértsük, milyen csodálatos, hogy megtisztultunk a keresztvíz által, újjászülettünk a Szentlélekből, és elnyertük a megváltást Krisztus vére által. Aki veled él és uralkodik a szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

BENCÉS HÍRLEVÉL

3

Eduard Benedek Brunschweiler a Világ Igaza A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz Világ Igaza kitüntetésben részesítette Eduard Benedek Brunschweilert, aki 1944–45-ben sokak életét mentette a pannonhalmi bencés monostor falai között. Az elismerést 2009. március 31én Várszegi Asztrik főapát úr vette át Aliza Bin-Noun izraeli nagykövet asszonytól a Pannonhalmi Főapátságban. „Szent Márton monostora menedékként szolgált a vészkorszak idején gyermekeknek, nőknek, katonáknak, menekülteknek, köztük több száz zsidó honfitársunknak. Az ő mentésükre vállalkozott annak idején Eduard Benedek Brunschweiler, a Nemzetközi Vöröskereszt pannonhalmi munkatársa” – hangsúlyozta Asztrik főapát úr, aki a vendéglátók nevében köszöntötte az ünnepségen megjelent világi és egyházi méltóságokat, többek között Juliusz Janusz c. érsek, apostoli nunciust, Habsburg György főherceget, a Magyar Vöröskereszt elnökét, a svájci és az osztrák nagykövetet. A svájci embermentő pannonhalmi szolgálatáról Szita Szabolcs, a Holocaust Közalapítvány vezető történésze emlékezett meg. Az emlékünnepség zárásaként részletet vetítettek Siklósi Szilveszter Brunschweiler életét, pannonhalmi tevékenységét feldolgozó dokumentumfilmjéből, megkoszorúzták a két svájci vöröskeresztes megbízott, Eduard Benedek Brunschweiler és Friedrich Born emléktábláját, valamint tiszteletüket tették Kelemen Krizosztom főapát sírjánál, aki korábban a szintén megkapta a Világ Igaza kitüntetést. Arra a kérdésre, hogy mit mondhat Eduard Brunschweiler példája a mai embernek, Asztrik főapát úr elmondta: „Ha a mát, akár a világot, akár hazánk lelki békétlenségét és nyomorúságát nézzük, akkor az ő tette egyfajta keresztény tanúságtétel és bátorság. Az üldözöttek, a kisemmizettek, a megbélyegzettek védelmére ad nekünk példát Brunschweiler. Szegények, kirekesztettek, megpecsételtek mindig lesznek közöttetek, mondaná Jézus maga is, és erre az evangéliumi szabadságra és az isteni törvényre, a felebaráti szeretet mindig időszerű törvényére, és a keresztény ember belső szabadságára kitűnő példa Eduard Benedek Brunschweiler.” A fiatalon Magyarországra érkező svájci Eduard Brunschweilert jó kapcsolatokkal rendelkező, ambiciózus, sikeres textilgyárosként ismerték a

korabeli Budapesten. 1944-ben a Nemzetközi Vöröskereszt – Friedrich Born budapesti delegátus ajánlására – az akkor már a Vöröskereszt védelme alatt álló Pannonhalmi Apátság menhelyének vezetésével bízta meg. Ott tartózkodása alatt, a nyilas terror közepette mintegy háromezer menekült, főleg kisgyermekek talált oltalmat, táplálékot és orvosi ellátást a monostor falai között. A megbízottnak és a mindvégig kitartó szerzeteseknek meg kellett óvniuk a háború pusztításaitól az ősi monostor épületét, az itt lévő és a Budapestről ide szállított nemzeti műkincseket is. Brunschweiler határozottságával, ügyes diplomáciai érzékével – nemegyszer a kapunál, kerítésnél folyt erőszakos és hangos viták által is – rendre meghiúsította a Vöröskereszt nyújtotta védelem megszüntetésére irányuló akciókat. A Vöröskereszttel való összeköttetés megszakadása után, elszigeteltségében, kényszerűen sokszor egyedül határozott, ha kellett, habozás nélkül kockáztatott. Pannonhalmán protestáns keresztényből katolikussá lett, ekkor kapta a bencések alapító atyja után a Benedek nevet. Helytállására, rátermettségére egyre nagyobb szükség volt, mivel a Gestapo ügynököket küldött Pannonhalmára, a Wehrmacht pedig délkelet-európai főparancsnokságának főhadiszállását kívánta a kolostorba helyezni. 1945 tavaszára újabb menekülők százai érkeztek, hogy itt vészeljék át a front elvonulását. Az ellátási nehézségek a létszám gyarapodásával, az orosz csapatok közeledtével növekedtek, a helyzet egyre súlyosabbá vált. Életének elkövetkező hónapjairól keveset tudunk. 1945 nyarán az orosz hatóságok elhurcolták, majd kiszabadulva 1946-ban hagyta el Magyarországot. Néhány éves New York-i tartózkodás után DélAfrikában telepedett le. Újra a textiliparban tevékenykedett, ahol jelentős sikereket ért el. Humanista meggyőződését sértette a színesbőrű lakosság rasszista megkülönböztetése. Demokratikus magatartása miatt gyakran került konfliktusba a dél-afrikai apartheid rendszerrel. A bencésekkel egészen élete végéig ápolta a kapcsolatokat. Levelezésben állt velük, évente visszatért pihenni, feltöltődni a svájci uznachi bencés monostorba, közösségüket anyagiakkal is támogatta. 1987-ben 77 évesen Dél-Afrikában hunyt el. A szerkesztők

BENCÉS HÍRLEVÉL

4

PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG

A Főapátság lelkes munkatársa Interjú Vajdovich Bélával Hogyan ismerkedtél meg Pannonhalmával? Pannonhalmára Szennay András főapát úr által jutottam el, akit feleségem révén ismertem meg. Az 1970-es évek derekán vettünk részt először a húsvéti Szent Három Nap megünneplésében. Hatalmas lelki élményt jelentett. Attól kezdve sokszor, egyre többször jöttünk újra. Megismerkedtünk több bencés atyával, beszélgettünk. Kapcsolatunk igen sokat jelentett számunkra. Később, az évek során, a nyolcvanas évek végén és főleg a rendszerváltás után jött szóba, hogy a bencés közösségnek érdemes lenne felújítani hagyományos gazdasági tevékenységét az „ora et labora” szellemében, így ezzel is mutasson utat és példát az embereknek. Felmerültek gazdálkodási, munkaszervezési kérdések is. Közgazdász lévén ezek nagyon érdekeltek engem, és örömöt okozott, hogy néhány hasznosítható javaslatot tudtam adni. A kilencvenes évek közepén Asztrik főapát úr egyszer közös gondolkodásra hívott Pannonhalmára, hogy az ezeréves évfordulóhoz kapcsolódó rekonstrukciós munkálatokról beszélgessünk. Hát így kezdődött. Azóta a Főapátság lelkes munkatársa vagyok. Egyre többször vagyok Pannonhalmán, sokszor több napig, mert a feladatok természete megkívánja. Milyen feladatokat láttál el az apátságnál a sok-sok év alatt? Az első időszakban még pesti munkahelyemen is dolgoztam, de lehetőségem volt részmunkában Pannonhalmán is tevékenykedni, mint gazdasági tanácsadó. Sok kisebb és nagyobb munkában vettem részt, ezek közül szeretnék néhányat megemlíteni.

Első feladataim egyike volt, hogy közreműködtem abban a szervező munkában, amelynek eredményeképpen a Győri Bencés Rendház épületében működő patikát ismét a főapátság üzemelteti. Izgalmas és megtisztelő feladatot jelentett, amikor előtérbe került a bencés hagyományok felelevenítésével régi receptúrák alapján gyógynövény alapú termékek, mint apátsági termékek előállítása. A munka gyógynövényes teák készítésével kezdődött. A kivitelezés és forgalmazás megszervezésének feladatát láttam el. Rövidesen az apátsági termékek sora a likőrökkel bővült, az ezekkel kapcsolatos előkészítő, szervező és marketing munkában is részt kaptam. A termékek ismertetésének, megjelenítésének tervezése, a grafikai, a háromnyelvű leíró és nyomdai munkák megszervezése is a feladatom volt. Az apátsági termékeknél összefogtam a termékek gyártásával kapcsolatos, az apátságot érintő előkészítő feladatokat, előkészítettem a gyártó partnerek kiválasztását, az ezzel összefüggő tárgyalások szervezését végeztem, gondoztam a szerződéses kapcsolatokat, a marketing munkát, a partnerek és közreműködők közötti együttműködési feladatokat. Fontos feladatom volt a különböző pályázatok előkészítése. Ennek során közreműködtem a megalapozó koncepciók kialakításában. Örömmel vállaltam a pályázatok kidolgozásával kapcsolatos szervező munkát. Több pályázat elkészítésében és a megvalósítás munkálataiban is szerepet vállaltam. Újszerű vállalkozás volt közöttük a 2003. évi Szent István napi rendezvény. Ennek keretében minden korosztály, összesen 300 vendég számára nyújtottunk látványos programot a Várkör teljes területén.

BENCÉS HÍRLEVÉL

Az utóbbi években meghatározó jelentőségűek a főapátság életében az Európai Unió által támogatott, a világörökségi helyszínhez méltó turisztikai fejlesztési projektek. Részt vettem annak a négy ütemre tagolt stratégia kimunkálásában, amelynek tárgya a főapátság vallási és kulturális turisztikai vonzerejének kibontakoztatása olyan fejlesztésekkel, amelyek a főapátság környezetében, a történelmi épületegyüttesen kívül kapnak helyet. A stratégiát 2002-2003-ban dolgoztuk ki, hosszabb távú folyamatban gondolkodva. A stratégia első ütemének megvalósítására, a közvetlen környezet rendezésére 2004-ben készítettünk és nyújtottunk be pályázatot. A pályázat jóváhagyását követően a munkálatok 2005-ben kezdődtek, és 2006 végén fejeződtek be. Ennek nyomán került sor a belső udvar és a főbejárat előtti tér rendezésére díszvilágítással, a Várkör felújítására növényzet telepítésével. A munkák menedzselési feladatait láttam el a pályázat előkészítéstől a megvalósítás befejezéséig. Az első ütem sikeres lebonyolítása után, a jelenlegi programidőszakban lehetőség nyílt a turisztikai fejlesztési stratégia többi három ütemének egy pályázat és összevont projekt keretében történő megvalósítására. Az pályázat, az előkészítés természetesen jóval bonyolultabb feladatot jelentett, mint az előző. Már a megvalósítási szakaszban vagyunk, ennek látható helyszíne a Kosaras-domb, ahol pontos ütemben halad a munka. Kiemelt jelentőségű az a csapatmunka, amely ennek a feladatnak az ellátását szolgálja. A csapat tevékeny és elköte-

5

lezett tagjai a beruházási és a gazdasági osztály munkatársai. Ilyen együttműködő, egymást segítő szakemberekből álló csoport hoz ismét sikeres végeredményt. Amikor nem Pannonhalmán vagy, hogyan telnek napjaid? A munkakapcsolatok rendszere Pannonhalmán túl is – így Budapestre is – kiterjed. A partnerek, közreműködők egy részével Budapesten tartom a kapcsolatot és folytatom a megbeszéléseket. Az írásos munkák egy részét is otthonomban végzem el, és az internet segítségével továbbítom az anyagokat. A család is fontos hátteret biztosít a feladataim ellátásához. Különösen sok örömet jelent négy unokám, két fiú és két kislány. Elég gyakran vagyunk együtt, visszük őket uszodába és más délutáni elfoglaltságra, vigyázunk rájuk, ha betegek, vagy más okból van erre szükség. Sokat beszélgetünk családról, vallásról, viselkedésről, a világ dolgairól, tanáraikról és osztálytársaikról. A nagyobb család összefogása is az én feladatom. Évente rendezzük meg az unokatestvérek találkozóját. Néhány éve Pannonhalmán egy „kibővített” Vajdovich-találkozót tartottunk, a gyerekeink gyerekeinek részvételével. Nyolcvanhatan voltunk. A család tagjai ismerik és segítik egymást, ez is példa lehet a fiatalabb korosztályok számára. Készítette: Cirill atya

A 2009. évi Műemléki Világnap alkalmából a Pannonhalmi Főapátság Forster Gyula emlékérmet kapott Ezen kitüntetést a műemlékvédelem területén kimagasló tevékenységet folytató magán-, illetve jogi személyek kaphatják meg az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal javaslata alapján. A méltatásban azt emelték ki, hogy a Főapátság épületállománya olymódon fejlődik folyamatosan, hogy az új létesítmények növelik a történelmi épületegyüttes értékét. Az átadás a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. épületében történt.

6

BENCÉS HÍRLEVÉL

2010-re tervezzük a Pannonhalmi Főapátsági Arborétum dendro-botanikai rehabilitációját Múlt Az Arborétum - mint kolostorkert – egy időben keletkezhetett az Apátsággal. Bár korai történetének sok részlete még kutatásra vár, mégis úgy gondoljuk, hogy az itt élő szerzetesközösség életében mindig fontos szerepe volt. Termeltek itt gyógynövényeket, egy részét zöldséges és gyümölcsös kertnek használták, de a Szeder Fábián által 1830 és 1843 között kialakított ún. angol-kert rész bizonyára mindig is pihenő, rekreációs park volt. Az Országos Természetvédelmi Hivatal – Jávorka Sándor akadémikus javaslatára – 1963-ban országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánította, majd 1992 óta a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet része lett.

Jelen Több száz fa- és cserjefaj található itt. Egy részük különleges, az országban csak kevés helyen előforduló faj és fajta. Ezek közé tartozik a glaciális reliktumként számon tartott tiszafa (Taxus

baccata), az Észak-Amerikából származó vasfa (Gymnocladus dioicus), vagy az igazi különlegességnek számító tövises vadcitrom (Poncirus trifoliata). Helyi ritkaság, és az élőhely átmenetiségének egyik bizonyítéka az alföldies jellegű területeken ritka barkócaberkenye (Sorbus torminalis). Az arborétumban több olyan növényt is láthatunk, melyeket az elmúlt 200 év során Európán kívüli területekről hoztak be a kertbe. Az eredeti növénytársulások főfajaiból már csak néhány idős kocsányos tölgy, kőris és cser maradt meg, az állományok zömét elegyfafajok alkotják. Az arborétum fő jellegét adó fásszárú növényeken túl több értékes, védett lágyszárú is található a kertben. Ezek többek között: téltemető (Eranthis hyemalis), nagyezerjófű (Dictamnus albus), sárgás sás (Carex michelii), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), tavaszi hérics (Adonis vernalis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), orchidea fajok, stb. A sok értékes látnivaló ellenére az arborétum állapota egyre kevésbé felel meg egy kiemelt, országos jelentőségű természetvédelmi területen elvárható szintnek. A közelmúltban készült állapot-felülvizsgálat több orvoslásra váró problémát

BENCÉS HÍRLEVÉL

sorol fel. Például: a korábban laza, ligetes állomány erdőszerűvé sűrűsödött. Az invazív fajok (különösen juhar, kőris) és néhány exóta (pl. ostorfa) felverődött magoncai sűrű cserjeszintet, helyenként valósággal alsó lombkoronaszintet képeznek. Nagy szükség lenne a fák gyógyító vagy esztétikai metszésére, stb.

7

rétumunk nemzetközi szinten is rangossá váljon. A terv szakmai szempontból legizgalmasabb része az „Állományalakítási és telepítési elvek” c. rész. A légifotóra rajzolva látjuk az öt regionális földrajzi egység kialakításnak határait.

Folyamat és költség Jövő Így valóban kapóra jött a „Gyűjteményes növénykertek és védett történeti kertek megőrzése és helyreállítása” (KEOP 3.1.3) c. pályázati lehetőség. Az állapotfelmérésre és a dendrobotanikairehabilitáció terveinek elkészítésre a Budakeszi Dendrológia Közhasznú Társaság szakemberei (Debreczy Zsolt, Dobolyi Konstantin és Rácz István) kaptak megbízást. A tervezés során dendrológiai gyűjteményünk növényrendszertani és növényföldrajzi szempontú fejlesztését oly módon álmodták meg, hogy arbo-

A kétfordulós pályázat első részén sikeresen túljutottunk. A bíráló bizottság a koncepciót elfogadta és a kiviteli tervezéshez szükséges forrásokat biztosította. Így a terveket engedélyezésre benyújtottuk az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőséghez. A pályázat második fordulóját június 30-ig nyújtjuk be, majd siker esetén szerződéskötés, és közbeszereztetés indul. A munkákat 2010 januárjában szeretnénk kezdeni és az ősz során lezárni. A projekt tervezett összköltsége 72 millió forint, melynek 85% -a az igényelt támogatás. Cirill atya

A tervezett rehabilitáció számszerűsítve: n

134 m2–es üvegház felújítás a növényanyag megőrzésére

n

620 db új faegyed ültetése

n

152 db új faj és változat telepítése

n

45 db foltszerű, növénytársulást bemutató élőhely kerül kialakítása

n

150 m falrézsű kiépítése

n

320 db faegyed „gyógyító” kezelése

n

200 db cserjefolt visszavágásos kezelése

n

240 m2 bozótos bontása

n

12.000 m2 terület aljnövényzetének megtisztítása

n

130 taxonba tartozó, 8600 db védő- ill. tömegcserje ültetése

n

350 m3 vágástéri hulladék helyben feldolgozása (pl. visszaforgatás, deponálás)

n

3 db kisemlős búvóhely kialakítása

n

15 db madárodú vagy fészek kialakítása

n

a nyilvántartott és bemutatott taxonok száma 308-ról 420-ra növekszik

n

2 db új, fokozottan védett növényfaj (tátorján – Crambe tataria; borzas macskamenta – Nepeta parviflora) „ex situ” védelme génmegőrzés céljából.

8

BENCÉS HÍRLEVÉL

Cultura Nostra történelmi verseny – 2009

A Pannonhalmi Bencés Főapátság és a Rákóczi Szövetség idén nyolcadik alkalommal szervezte meg a Kárpát-medence magyar középiskolásai számára a Cultura Nostra történelmi vetélkedőt. Az idei téma a Megújulási törekvések a megosztott Magyarországon – Magyarország művelődéstörténete 1526-1635 között címet viselte. A verseny először volt három fordulós: az internetes fordulót követően zajlott a hagyományos regionális forduló. Az induló 250 csapat közül a legjobban teljesítő tíz csapatot idén a Tihanyi Apátságba hívtuk be a verseny döntőjére, amelyet április 4–5-én rendeztünk. A döntőre Budapestről, Miskolcról, Pécsről, Pápáról, valamint Révkomáromból, Somorjáról és Marosvásárhelyről érkeztek a diákok. A szóbeli döntő zsűrijének elnöke R. Várkonyi Ágnes akadémikus volt, további tagjai pedig Molnár Antal (ELTE) és Borián Elréd OSB voltak. A verseny a színes feladatokat összeállító Csonka István tanár úrnak (Czuczor Gergely Bencés Gimnázium, Győr), a kiváló felkészültségükről tanúságot tevő diákoknak és a zsűri szakszerű és közvetlen munkájának köszönhetően idén is kiválóan sikerült. Az ünnepélyes eredményhirdetésen részt vett Várszegi Asztrik főapát úr, és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. A Herendi Porcelán-

manufaktúra Zrt. különdíját Simon Attila vezérigazgató felkérésére házigazdánk, Korzenszky Rihárd perjel adta át és köszöntötte a vendégeket. A vetélkedő helyezettjei: 1. Selye János Gimnázium, Révkomárom 2. Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma, Pécs 3. Türr István Gimnázium és Kollégium, Pápa A döntő résztvevői értékes könyvjutalomban részesültek. Az eseményt az ünnepi vacsora és a másnapi apátsági vezetés tette teljessé. Július elején a döntőben részt vett csapatok részére jutalomutazást szervezünk. Pannonhalma és együttműködő partnerei, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. és a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. által szervezett programokkal örvendeztetjük meg a döntőbe jutott diákokat. A versenyt a Nemzeti Civil Alapprogram pályázatából finanszíroztuk, további támogatóink a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet. A verseny megújult honlapját megtekinthetik a culturanostra.bences.hu oldalon. Bajnóczi Gábor

BENCÉS HÍRLEVÉL

9

Ballagás 2009 Iskolánk egyik kiemelkedő eseményére, a végzős diákok ballagására 2009. május 3-án 12.30-kor került sor. A diákok nevében Dávid János (11.A), a ballagók nevében Varga Benedek (12.B) mondott beszédet. Idén a 12.A-ban huszonnyolcan, a 12.B-ben harmincan végeznek. Az „A”osztály osztályfőnöke Boros Zoltán, prefektusa Pálffy-Józsa Kristóf; a „B”osztály osztályfőnöke Csertán Károly, prefektusa Czakó Tibor és Varga Mátyás OSB volt.

Dávid János (11.A) beszéde Kedves Ünneplők és Ünnepeltek! Igen, a mai nap mindnyájunknak ünnep. Ünnep a diákoknak, mert végzős barátaik a saját útjukra lépnek; ünnep a tanároknak, mert sokéves munkájuk eredményét látják bennetek; a szülőknek is ünnep, mert fiuk befejezte gimnáziumi tanulmányait; a ballagóknak pedig ünnep, hiszen mindenki őket ünnepli. Szokás ilyenkor azt mondani, hogy beléptek a nagybetűs életbe. Csakhogy ez nem igaz – már rég részesei vagytok ennek. Amikor szüleitek a pannonhalmi dombokra bíztak benneteket, még nem tudhattátok, hogy sorsotok így, vagy úgy, de összefonódik majd ezzel a hellyel. Ez a kötelék számotokra, kedves Ballagók, a legszorosabb. A középiskolás évek alatt, – melyek kétségtelenül a legmeghatározóbb évek egy ember életében – belétek ivódott Pannonhalma légköre, lelkisége és szokásvilága. Pannonhalma a részetekké vált! De vajon mi az, amit magatokkal visztek, mi az, ami megmarad bennetek – mi az a Pannonhalma? Egy iskola szerves része a diákság. Pontosabban fogalmazva: nélkülözhetetlen része, hiszen ha nincs diák, nincs az intézménynek célja sem, s mint tudjuk, cél nélkül pedig a lét maga válik feleslegessé. Mi pezsdítjük fel az itteni életet, a fiatalság ereje

költözik be e falak közé megannyi alkalommal, mikor átlépjük iskolánk küszöbét és belakjuk ezt az istenadta csodálatos teret. Miattunk van munkája megannyi embernek (tanárnak, nevelőnek, portásnak és felügyelőnek), értünk történnek az ünnepek, mi szerzünk iskolánknak elismerést, dicsőséget – meg évenkénti munkát azzal, hogy újabb két tablót kell kihelyezni a falakra. Mi magunk vagyunk az iskola, sőt, a gimnáziumi folyosókon sétálva beláthatjuk: mi vagyunk iskolánk építőkövei is. Előttetek megannyian voltak már itt ugyanebben a helyzetben, és a mosolygós, délceg férfiak tábora idén is újabb arcokkal bővül. Két osztály, szegfű a kézben, indulásra vár, hogy tagjaik később külön-külön, a saját útjaikat járva, saját célt találjanak. Úgy, mint eddig is kerestétek a célokat: hányas dogát kell írnom, hogy még erős négyes maradjak, hány gólt kell lőnünk, hogy ne essünk ki a Flórison, milyen gyorsan fussak, hogy pont meglegyen a Cooper? S mindezek az apró célok, az elmúlt négy vagy hat év hétköznapjainak építőkövei, most állnak össze egyetlen tanulsággá: sikerült. Jó cél volt, és ha a cél jó, az soha nem haladhatja meg képessége-

10

BENCÉS HÍRLEVÉL

inket, akkor szívós munkával és sok szorgalommal elérhetjük azt. Nem szabad hagynotok, hogy jó ötleteitek, céljaitok léhaság miatt pusztán múló képzetekké váljanak. Mint az ószövetségi történetben Józsefnek, Nektek is állhatatosan kell kitartanotok munkátok, hitetek, családotok mellett, hogy teljes életet élhessetek. Pannonhalma. Mi itt vagyunk eltemetve. Eltemetve lenni valahol annyit jelent, hogy biztos helyet találtunk magunknak, egy olyan helyet, amely bizalmasan befogad. Lehet, hogy erős ez a kép, de meggyőződésem, hogy mindent kifejez. Nem azt kérem, hogy térjetek vissza legalább egyszer hozzánk, hiszen tudom, hogy vissza fogtok térni. Nem egyszer és nem kétszer. Ez is a hely varázslata. Ahogy egy édesanya mondja mindenegyes alkalommal, amikor meglátogatja itt fiát: milyen jó neked, hogy ide jársz! Minden nap láthatod a csodálatos tájat, ahogy a falvak belesimulnak a domboldalba; hallgathatod a madarakat és érezheted ezt a friss levegőt… Ezek a dolgok ennyi idő után nekem már fel se tűnnek és szerintem nem egyedül vagyok ezzel így. De vannak olyan alkalmak, amikor kimenő közben a várkörön sétálva megállok és eltekintek Ravazd felé. Csak megállok és érzem: jó helyen vagyok.

Jó helyen vagyunk, jó helyen voltatok. És mindez örökké megmarad Nektek: Szent Márton, Mikulás, Advent, Farsang, a bajnokság, a Flóris, a séták, a dombok az atyák, a tanárok, az órák, az osztálytársakkal együtt eltöltött esték… ezek mind-mind a Tiétek! Senki sem veszi el Tőletek! Mi pedig köszönjük nektek ezeket az éveket! Az utolsót főleg, a rangidőshöz méltó példát. Pannonhalma Belőletek épült tovább. Ha valaki azt hiszi, eltűntök belőle, téved. Nem fogtok. És hogy mi, maradók mit tehetünk? Próbáljuk tovább rakni a megkezdett falakat, amiket hátrahagytatok nekünk, hogy mi is méltón lehessünk az iskola „öregjei”. Mert tetteink mutatják életünk értékét! Megfosztani a világot azoktól a dolgoktól, amit tehetnénk érte, önzőség. Társainkat megfosztani segítségünktől hiúság. Másoktól a segítséget a közös cél érdekében nem elfogadni: önfejűség és balgaság. Így vagyunk mindebben társai egymásnak, hogy a cél egyre közelebb kerüljön: hogy jobbá és szebbé alakítsuk ezt a már nagynak nem mondható világot. S ha ez sikerült, akkor bátran állhatunk a folyosón a büszke arcok tábora elé: Megcsináltuk! A Ti tablótok már ott van a falon, és mi büszkék vagyunk Rátok!

Varga Benedek (12.B) beszéde Kedves tanáraink, diáktársaink! Kedves szüleink! Azt gondolom, hogy mikor idejöttünk – ki saját elhatározásából, ki szülei biztatására – alighanem azzal a céllal érkeztünk Pannonhalmára, hogy átalakuljunk ebben a csodák palotájában, amit Bencés Gimnáziumnak hívnak. Itt akartuk megtalálni az örök barátságot, a biztonságot adó közösséget, egységet és szép eszméket. Itt majd belőlünk fogják varázsolni a jövő elitjét – gondoltuk. Megtanulunk néhány varázsigét és mindenkiből vezető értelmiségi válik majd egyik pillanatról a másikra, hiszen már az általános iskolában is mi voltunk a legjobbak. Aztán kiderült, hogy Pannonhalmán nincsenek varázsigék. Soha nem is voltak. Az iskola adta lehetőségek polcáról mindenki szabadon válogat, de a szolgáltató nem mindig alakítja a kínálatot a vevők igényei szerint. A túlzott várakozások után csalódások következtek. Az iskola nehéz vagy túl könnyű, a tanulásnál kudarcok érnek vagy kevés a kihívás. Nincs rögtön barátod, nem azokkal vagy egy szobában, akiket jó fejnek tartasz. Minden végtelenül tompa és szürke lett. A csoportból nehezen lesz közösség, ha lesz. Sok idő a közösséggé válás, és ez sokak számára egyedülléttel jár. A szürkeségben kezdtünk kibírhatatlanná válni egymás számára, elkezdtük üldözni egymást, csak hogy történjen valami. Aztán megsej-

tettük: ilyenek vagyunk: gyorsak – lassúak, erősek – gyengék, önérvényesítők és gyámoltalanok, lazák és érzékenyek. Te vagy, én vagyok, mi vagyunk, véletlenül összekerült gyerekek és egy ezer éves monostor másfélezer éves tradíciói. Ezzel kellett kezdenünk valamit. Sok mindent kaptunk itt. Elsősorban lehetőséget önmagunk alakítására. Egyik tanárunk azt szokta mondani, hogy Pannonhalmán csak formálódni és deformálódni lehet. Két külön minőségben tölthetjük el a 4–6 évet. Lehet unalomban és tompaságban itt élni. Lehet utálni az osztálytársaidat. Lehet elutasítani mindent, amit adnak, és elzárkózni attól, hogy érvényes kérdéseket tegyél fel magadról. Lehet mindenkivel harcolni, vezért játszani, lehet uszítani. Lehet szenvedni az ittléttől. De lehetett élvezni is az itt töltött időt. Amikor kicsit próbáltunk alakítani magunkon, megtanultuk elviselni saját magunkat és egymást. Ráébredtünk arra, hogy hol vannak a határaink, és ekkor furcsa módon kinyílt a világ. Észrevettük, hogy örülünk, amikor órán megértünk valamit. Örülünk egy jó beszélgetésnek, örülünk, hogy megértjük – egymást. Azt hiszem a 4 – 6 év alatt mindannyian a valóság sok arcával találkoztunk. Találkoztunk a saját valóságunkkal és a másik valóságával. Megismertük

BENCÉS HÍRLEVÉL

képességeinket és korlátainkat. Tudjuk, hogy miben vagyunk jók és miben gyengék. De talán a legfontosabb mégis az, hogy lettek igazi kapcsolataink. Kapcsolataink egymással és Pannonhalmával. Pannonhalmán nem a helyet értem, az épületet, hanem azokat, akik körülvettek bennünket: a tanárokat és a bencés közösséget. Azt a hihetetlen szellemi gazdagságot, kalandot, amit nekünk felkínáltak. Nem azt mondták: vedd el, mert ettől leszel elit, hanem csak annyit, hogy érdemes lenne elolvasnod, elmenned az előadásra, moziba, mert most megismerhetsz valami újat. Csak mirajtunk múlt, hogy elfogadjuk, vagy elutasítjuk a lehetőséget. 4 – 6 év alatt hétről hétre döntöttünk: kinyitunk-e egy új ablakot a világra vagy sem. Szabadok voltunk. Egy csendesórán Mátyás atya azt mondta nekünk: „Higgyétek el, hogy nincs érdekesebb, izgalmasabb, mint a valóság és a másik ember. Csak a valósággal érdemes foglalkozni!” Azt itt eltöltött

11

évek alatt megtudtuk, hogy a valóság riasztó, kaotikus, de sokféleségében mérhetetlenül gazdag. És ebben a sokféleségben meg tudjuk találni saját szabadságunkat. Kedves diáktársaink! Búcsúzóul azt szeretném kívánni nektek, hogy tudjátok örömötöket lelni abban, ha megismertek valami újat, és hogy legyenek igazi kapcsolataitok! A bencés közösségnek köszönjük, hogy vendégeik lehettünk a monostorban az elmúlt évek alatt. Köszönjük tanárainknak, hogy végig segítettek minket és olyankor is fordulhattunk hozzájuk, amikor ez szabadidejükbe került. És legfőképp köszönetet szeretnénk mondani prefektusainknak, akik utat mutattak nekünk, és problémáinkkal bármikor fordulhattunk hozzájuk. És köszönjük szüleinknek, hogy végig mellettünk álltak, és elég bátrak voltak ahhoz, hogy elengedjenek. Köszönjük!

Titusz igazgató atya beszéde Kedves Vendégeink! Kedves Szülők, Kollégák, diákok! Kedves Ballagók! Az elmúlt héten, ahogy közeledett ballagásotok napja, egyre többször jutott az eszembe Tamási Áron mondata: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Ma, amikor távoztok, ezzel a mondattal búcsúzom tőletek: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Pannonhalma az elmúlt években felkínálta nektek a lehetőséget, hogy otthon legyetek benne. Bár adminisztrációs okokból az iskola nevében a kollégium szót használjuk, mindig is diákotthonként tekintettünk és tekintünk rá. Otthonra, ahol jó elidőzni. Otthonra, ahol lehet élni. Otthonra, ahol rendezzük közös dolgainkat. Otthonra, ahonnan holnap hiányozni fogtok. Hiányozni fogtok a tantermekből, a foci pályáról, az előadásokról. De tudjuk, hogy most eljött az ideje annak, hogy elbocsássunk titeket. A mi otthonunknak, ahová meghívást nyertetek, világosan ki vannak tűzve a határai. A benne lakók érdekében. Mert a növekedéshez ismernünk kell határainkat, és ha szükséges, meg kell tudnunk védeni azokat. Tudták ezt az előttünk járók, amikor Pannonhalmának erős falakat építettek. Ide menekült a környék lakossága a tatárjárás idején, hogy védelmet kapjon, menedékre leljen. Ekkor kapta a hely a „vár” nevet. A szépen faragott kövekbe azonban nyílásokat vájtak az építők, így születtek az ablakok. Az ablak látszólag gyengíti a falat, mégis elengedhetetlenül szükséges az élethez, mert azon keresztül kapjuk a fényt és azon keresztül tudunk

kitekinteni Isten teremtett, szép világára. Amint nincs élet fény nélkül, úgy van szükségünk nekünk életünk során a világ világosságára, Krisztusra. Most, amikor elhagyod Pannonhalmát, azt kívánom számodra, hogy bárhova is kerülj a földkerekén, tudjál otthont teremteni magad és családod, tágabb értelemben környezeted számára. És amikor otthont fogsz építeni magad számára, gondolj vissza Alma Materedre. Legyen vonatkozási pont számodra. Ne nosztalgiával gondolj vissza rá, ne siránkozz az elmulasztott lehetőségek felett, ne kárhoztasd tökéletlenségei miatt, ne sirasd az elmúlt diákéveket. Inkább vidd magaddal a példát! Mert amint egyszerre adott neked Pannonhalma védelmet nyújtó, erős falakat és a messzeséget megmutató, a szépet feltáró ablakot, úgy építsd a saját otthonodat is! Mert fel kell építened az otthonodat! Legyenek világosak a te otthonod határai – és az Úr megáldja a te határaidat, szól az ószövetségi ígéret. Legyenek biztonságot nyújtó falaid, hogy viharok idején tudjál hová visszahúzódni. Legyenek szép, tágas, nagy ablakaid. Fogadd be a fényt, a világ világosságát, Jézus Krisztust a te otthonodba, mert az élet teljességét tőle kapod. Tudd azt is, hogy mikor kell becsuknod az ablakodat. Gonosz szeleket, szemetet hordó fergeteget zárj ki az otthonodból! De legyen szemed rá, hogy amint lehet, nyisd ki tágasra ablakaidat és kapuidat, hogy rácsodálkozhass a világ gazdagságára, hogy befogadhasd úton lévő társaidat. Most pedig indulj, mert menned kell! Menj, fedezd fel a világot és keresd meg azt a helyet, ahol otthont tudsz teremteni. Mert azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

12

BENCÉS HÍRLEVÉL

A pannonhalmi gimnázium testvériskolai kapcsolatairól Európa egységesülése, a munkaerőpiacon és az oktatásban megjelenő új elvárások miatt – ugyanakkor iskolánk hagyományainak megfelelően is – egyre nagyobb hangsúlyt kap az idegennyelvek színvonalas és modern oktatása a gimnáziumban. Abban, hogy az új elvárásoknak meg tudjunk felelni, s nyelvoktatásunkban egységes koncepcióval rendelkezzünk, kiemelkedő szerepet kaphatnak régi és új testvériskolai kapcsolataink. A németországi Meschedével, valamint az ausztriai Melkkel való kapcsolatunk több, mint húsz évre nyúlik vissza. Ezektől az iskoláktól, s a mögöttük álló monostoroktól már a szocializmus alatt is rendkívül sok segítséget kaptunk: a velük való kapcsolatok mind a szerzetesközösség, mint az iskola számára elősegítették a szabad,

modern és európai távlatokban történő gondolkodást, s ezen túlmenően jelentős anyagi támogatást is biztosítottak. Diákcsoportjaink számára évről évre lehetőség nyílt a külfölddel, az ottani kultúrával való ismerkedésre, nyelvgyakorlásra; illetőleg a Meschedében töltött egy-egy év során komoly nyelvtanulásra, s emberi fejlődésre, a szokatlan szituációban történő helytállás gyakorlására is. Az elmúlt évek során sok-sok diákunk gazdagodott, kötött akár életre szóló barátságokat is Meschede és Melk révén. Meschedébe Eberhard Borghoff tanár úr révén minden évben két érettségizett diákot küldhetünk ki, akik amellett, hogy a gimnáziumban részt vesznek az órákon, a monostor által működtetett Oase ifjúsági és lelkigyakorlatos központban dolgoznak.

BENCÉS HÍRLEVÉL

A testvériskolákkal való kapcsolattartás hagyományos útja az egy hetet, vagy tíz napot átfogó utazás is. Évente váltakozva küldünk illetve fogadunk diákcsoportokat. Melkbe idén tavasszal Albin atya és Sztulik Balázs tanár úr vezetésével látogattak el diákjaink, Meschedéből ősszel fogunk diákcsoportot fogadni. Az olaszországi Albengában tavasszal jártak diákjaink, s egy ottani olasz diákcsoport május végén viszonozta a látogatást. A hagyományos utazások során azt tapasztaltuk, hogy diákjaink, illetve a hozzánk látogató külföldi fiatalok számára lehetőség nyílik a fogadó ország és környék látnivalóinak megismerésére, s arra, hogy valamelyest betekintsenek a vendéglátó iskola életébe is. Ugyanakkor azt is érezzük, hogy a nyelvtudás gyakorlására és elmélyítésére ezek az alkalmak nem igazán elegendőek, továbbá az európai helyzet megváltoztával a mai diákoknak sokkal több alkalma nyílik kultúr-kirándulásokon részt venni, mint korábban. A testvériskolai kapcsolatoknak tehát nem ez az elsődleges terepe. Új utakat kell keresni, amelyekben a közös, közvetítő nyelv használatának, az együttműködésnek, a személyes kapcsolatoknak sokkal nagyobb szerep jut. Ilyen út egyfelől a vendégdiák-kapcsolat (amikor egy vagy több diákunk rövidebb-hosszabb időt tölt egy testvériskolánkban), másfelől az iskolák közötti projektek. Az elmúlt időben kialakított kapcsolatok révén érettségiző diákjaink a németországi Ettal kolostori gimnáziumában, valamint az amerikai Saint Vincent College-ban tölthetnek egy-egy évet. Az idén ősszel kiküldendő diákok pályázatait épp mostanában értékeljük, Ettalból pedig jelenleg is kint tartózkodó diákunk vezetésével a tizenkettedikesek egy csoportja és prefektusa látogatott meg bennünket (vö. fotó). Idén ősszel egy újabb helyszínnel bővül a fogadóiskolák listája: az ausztriai Kremsmünster bencés gimnáziuma egy nyolcadik osztályos diákunkat fogadja a következő tanévre. Rövidebb időszakra a nyáron is ki tudunk küldeni diákokat külföldre. A németországi Metten, valamint az angliai Ealing Abbey gimnáziuma egy-egy hónapra fogad két-két pannonhalmi diákot. Akár hosszabb, akár rövidebb időt töltenek diákjaink ezekben a fogadó iskolákban, fontos, hogy ne pusztán „haszonélvezői” legyenek a kapcsolatnak. Ezért a személyes kísérés különbö-

13

ző módozatait dolgoztuk ki velük. A kiküldött diákok rendszeresen kapnak egy-egy feladatot (honlap, beszámoló készítése, diavetítés Pannonhalmáról), amelyet kint-tartózkodósuk alatt, illetőleg hazatérésük után be kell mutatniuk. Mindezek mellett több iskolát átfogó projektek megszervezésével is próbálkozunk. Igen sikeres tapasztalat volt a bécsi Skót Apátság gimnáziumával két éve közösen elkészített oklevél-projekt, amelyben a Skót Apátság és a Pannonhalmi Főapátság között 1509-ben kötött imaszövetséggel és annak okleveleivel foglalkoztak az osztrák és magyar diákok. Jelenleg egy több országot átfogó együttműködés lehetőségén gondolkodunk Pannonhalma, Kremsmünster, egy olaszországi és egy erdélyi iskola részvételével. Más korábban is fontos kérdés volt, hogy mivel tudjuk viszonozni, meghálálni mindazt a segítséget, amelyet nyugati testvériskoláinktól kapunk, hiszen arra, hogy hosszabb időre befogadjuk az ő diákjaikat, a nyelvi akadályok miatt kevés esély mutatkozik. Persze példa erre is van: idén tavasszal két hetet töltött nálunk a metteni gimnázium egyik diákja. Viszonzásként mindazonáltal megpróbálhatjuk továbbítani mindazt „kelet felé”, amit mi „nyugaton” kaptunk. Van két testvériskolánk Erdélyben, illetve Kárpátalján is: a csíkszeredai Segítő Mária Katolikus Líceum, illetve a karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum. Évről évre egy-egy hétre vendégül látjuk hozzánk érkező diákcsoportjaikat, illetve mi is rendszeresen kiutazunk, másfelől pedig a gimnázium egy éves pannonhalmi ösztöndíjat ajánlott fel egy vagy két tizedikes csíkszeredai diák számára. Elképzelhető, hogy az első két csíkszeredai fiú szeptembertől megkezdi tanulmányait az iskolánkban. Bencés tapasztalat, hogy bármilyen bencés monostorba látogat az ember, a nyelvi határoktól eltekintve mindig otthon érzi magát: otthonosságra, otthonos szokásokra és barátságos befogadásra talál. Ugyanígy vagyunk testvériskoláinkkal is: fontos tapasztalat a nyitottság, a pedagógiai munkáról való elmélyült gondolkodás élménye és lehetősége, s az együttműködésre való készség megtapasztalása. Remélem, hogy az együttműködésben részt vevő pannonhalmi és külföldi diákok is hasonló otthonosságra találhatnak a hétköznapi nyelvgyakorlatok határain túl. Konrád atya

BENCÉS HÍRLEVÉL

14

TUDOK konferencia Pannonhalmán A tudományos kutatómunkát végző középiskolás diákokat, tudományos diákköreiket, mentoraikat és korábbi kutató diákokat összefogó Kutató Diákok Országos Szövetsége (KutDiák) közel egy évtizede szervezi az ifjú magyar kutatók legjelentősebb hazai seregszemléjét, a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáját (TUDOK). Iskolánk örömmel fogadta a szervezők felkérését, hogy legyen házigazdája a 2009. évi, IX. TUDOK-nak. Ennek jegyében vettem át gimnáziumunkat képviselvén elmúlt év tavaszán Gödöllőn a stafétát. A 2009. április 3-án és 4-én megrendezésre került konferenciát több hónapos szervezőmunka előzte meg, melyet Barcza István igazgatóhelyettes úr és jómagam bonyolítottunk le. Miután véget értek a csütörtöki rövidített órák, s a diákság legnagyobb része hazautazott a hosszú húsvéti szünetre, harminc fiú – hetekdiktől egészen a tizenkettedik évfolyamig – önként vállalta a segítők szerepét, hisz háromszáz vendéget vártunk. Együtt készítettük elő a szekciók, a regisztráció és a büfék helyszíneit, majd pedig mindenki saját feladatot kapott. A forgalomirányítók a parkolásban segédkeztek, többen a regisztrációs pultnál fogadták és kísérték vendégeinket szobáikba vagy a szekcióülések helyszínére, néhányan a diák- ill. zsűribüfében valamint az ebédlőben gondoskodtak a vendéglátásról. A legnagyobb felelősség az informatikusok vállát nyomta, akik az egyes szekciókban ülve az előadásanyagok feltöltéséért és zökkenőmentes levetítéséért feleltek, sőt egy-egy előadó sajátos technikai kívánságát is teljesíteniük kellett. Mindkét nap kilenc szekcióban folytak az előadások: 160 kutató diák részéről összesen 123. Olyan tudományterületeken végzett kutatások érdekes eredményeit hallgathattuk meg, mint pl. biokémia, nyelvészet, zoológia, sejtbiológia, történelem, környezetbarát műszaki megoldások, pszichológia vagy szociológia. Az előadások címei közül néhány: Gyógynövényteák C-vitamin tartalma, Divatkalauz az udvarterekben, Schizofrénia hazánkban és külföldön, A férfi genetikai útja, Nyelvfilozófiai megjegyzések a közösségi tudat fogalmáról, A marihuána hatása a rövidtávú memóriára, A székely határőrség a második világháború-

ban, Napraforgó naperőmű, Lawrence Ciklotron, Az önértékelés a középiskolások körében, A reklámok vizsgálatának módjai. Nagy öröm volt számomra, hogy jóllehet, saját diákunk versenyzőként nem vett részt a konferencián, de segítőink be-be ültek egy-egy előadásra, s azokról nagyon pozitívan nyilatkoztak. Míg a konferencia előtt még soknak tűnt az önkéntesek száma, addig az előadások alatt sokszor keresni kellett őket, mert többségük valamely előadást hallgatta. Ott szerzett tapasztalataik, élményeik talán meghozzák a kedvet ahhoz, hogy ők maguk, vagy diáktársuk induljon az őszi regionális fordulón. A zsűri különböző tudományos fokozattal rendelkező kutatóból, egyetemi oktatóból és gimnáziumunk egy-egy szaktanárából állt. Kollégáink töltötték be a házigazda szerepét, aki az előadások értékelése mellett azokat felkonferálta, valamint az időkeretek betartására ügyelt. A megmérettetések okozta feszültség levezetésére négy fakultatív programot kínáltunk fel vendégeinknek: az idegenvezetést a TriCollis Apátsági Tárlatvezető Iroda egy munkatársa és egy diákunk vállalta, a Bazilikában Lukács atya adott orgonakoncertet, a főmonostor levéltári kincseit Dénesi Tamás tanár úr mutatta meg az érdeklődőknek, a Teleki-teremben pedig egy, az olvasás kultúrájáról szóló filmet vetítettünk. Mindnyájan nagy izgalommal vártuk a konferencia végi eredményhirdetést, amelyen a nagy-, első- és különdíjakat Asztrik főapát úr, Titusz atya és a KutDiák képviselői adták át a díszteremmé varázsolt tornateremben. A könyv- és pénzjutalmak valamint tudományos folyóirat előfizetések mellett a díjazottak felvételi pluszpontban is részesültek. A záróünnepség végén Titusz atya átadta a stafétát a jövő évi TUDOK házigazdájának, a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma igazgatónőjének. Köszönjük mindenkinek a munkáját, aki segítette a konferencia lebonyolítását! Sztulik Balázs

Nyári lelkigyakorlat Pannonhalmán — 2009 Lelkipásztori szolgálatot teljesítõ egyházmegyés paptestvéreink számára. Vezeti: Várszegi Asztrik fõapát „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt!” (Fil 2,5) Gondolkodjunk közösen Szent Pál apostol és a mi küldetésünkrõl! Idõpont: 2009. augusztus 10-13. Részletes információk a www.bences.hu honlapon olvashatók, vagy a Fõapátság címén kérhetõk: „Nyári lelkigyakorlat 2009”

Fõapáti Hivatal H-9090 Pannonhalma, Vár 1. e-mail: [email protected] Ezen a címen lehet jelentkezni is.

BENCÉS HÍRLEVÉL

15

AUGUSZTUS 20. a Pannonhalmi Főapátságban Ezen a napon reggel 9 órától délután 5 óráig a Szent István alapította monostor és – a két koncert kivételével – minden program ingyenesen látogatható. A Főapátság minden egész órakor vezetés keretében is megtekinthető, amelyhez bárki útközben is csatlakozhat. A kosaras-dombi Látogatóközpont épületében egész nap megtekinthető a „Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel… – Másfél évezredes életforma Pannonhalma monostorában” című film rövid változata. Hagyományainkhoz híven 2009. augusztus 20-án is kiállítjuk a Tihanyi Alapítólevelet.

Programjaink: 10.00

Ünnepi Szentmise a Bazilikában

11.00-tól

Programok gyermekeknek és családoknak: Kenyérsütés, szalmafonás, ügyességi játékok játékmesterrel (4 régi szekrényben), ráadásként jövendőmondás a Sorskerék segítségével

11.30 és 14.30

A Tihanyi Alapítólevél bemutatása a Könyvtárban

15.30

Orgonahangverseny a Bazilikában P. Jordi- Augustí Piqué montserrati bencés szerzetes koncertje (Felnőtt belépő 1.700,- Ft; diák, nyugdíjas belépő 800,- Ft)

17.00

Ünnepi Vesperás – a szerzetesközösség esti imádsága a Bazilikában

18.00

„Ritmusszenvedélyek”- a Gázsa zenekar népzenei koncertje a Pincészet Kóstolóteraszán (Felnőtt belépő 1.500,- Ft; diák és nyugdíjas belépő 1.000,- Ft)

20.00

„Hallgass, fiam, atyád intelmére…” Szent István király intelmei Imre herceghez

Pannonhalma monostora szeretné, ha az ünnep estéjén évről évre elhangozna az a minden bizonnyal középkori szöveg, amelyet a hagyomány Szent Istvánnak tulajdonít. Üzenete és ereje a középkori templom falai között egy-egy színművész és improvizatív zenész ihletett előadásában mutatkozhat meg.

A Főapátság nyári ünnepei Június Július

18. 8–11. 11.

11.00 Placid atya rubinmiséje, Godofréd és Gábor atya gyémántmiséje Oblátusok lelkigyakorlata Szent Benedek ünnepe – Szerzetesek zarándoklata 10.00 ünnepi konventmise, obláció 28–30. „Spirituális kísérés” – elmélet és gyakorlat (haladó csoport) Mátyás atya és Palotai Gabriella pszichiáter vezetésével Augusztus 4–5. Studia Monastica – a bencés közösség szerzetes-teológiai napjai. Vezeti: Richard Yeo OSB. az Angol Bencés Kongregáció prézese. 6. Urunk színeváltozásának ünnepe 6.45 a Laudes keretében beöltözés és egyszerű fogadalom 11.00 ünnepi konventmise, Jákó testvér pappá, Arnold testvér diakónussá szentelése. 10–13. Lelkigyakorlat egyházmegyés papok számára Asztrik főapát úr vezetésével 15. Nagyboldogasszony ünnepe 10.00 ünnepi konventmise 20. Szent István ünnepe – zarándoknap A sok éves hagyománynak megfelelően ünnepi liturgián és egész napos programon vehetnek részt a Pannonhalmára érkezők. 21–23. Arcus Temporum VI. Pannonhalmi Művészeti Fesztivál Szeptember 20. A Pannonhalmi Területi Apátság zarándoklata

BENCÉS HÍRLEVÉL

16

PANNONHALMI JAZZ-TERASZ Bor, természet és zene harmóniája Az Apátsági Pincészet a hagyományteremtő céllal először 2007 nyarán Pannonhalmi Jazz-Terasz néven megrendezett koncertsorozatával idén immár harmadik alkalommal csalogatja a bor, természet és zene harmóniájának egyedi élménye után vágyó közönséget. A Pincészet első kulturális rendezvénysorozatának eddigi eredményein felbuzdulva a 2009-ben a „Raiffeisen Jazz Klub” égisze alatt zajló folytatással ismét négy koncertnek ad otthont a hely, csodásan csengő akkordba rendezve a hűs borok, a gyönyörű természet és a szárnyaló jazz nyújtotta örömöket. Június 05. péntek 19.30 óra (Esőnap: Június 07. vasárnap) Super Trio (Vukán-Berkes-Kőszegi) Június 26. péntek 19.30 óra (Esőnap: Június 28. vasárnap) Harcsa Veronika Quartet Július 17. péntek 19.30 óra (Esőnap: Július 19. vasárnap) Fábián Juli Jazz Riff Augusztus 14. péntek 19.30 óra (Esőnap: Augusztus 16. vasárnap) Free Style Chamber Orchestra A belépőjegy ára a fenti koncertekre egységesen bruttó 2.000,- Ft/fő, amely tartalmaz egy pohár Pannonhalmi Tricollis Cuvée 2008 bort is. 96/570-171

pincé[email protected] www.aoatsagipinceszet.hu Illés Tamás marketing- és kereskedelmi vezető

A Pannonhalmi Szemle nyári (2009/2.) számának témája:

labirintus A tartalomból: KOCSI GYÖRGY DEJCSICS KONRÁD KERÉNYI KÁROLY ÁRKOVITS AMARYL SZILÁGY KLÁRA BEREGI TAMÁS

A pusztai vándorlás mint az Ószövetség labirintusa „Virtutis iter agere volentibus…” – A szereplők, az elbeszélő és a befogadó útjai Historia monachorumban A labirünthosztól a szirtoszig – Gondolatok a görög táncról „Esti fényben le kell írnom nevemet” Labirintusjárás

SCHMAL RÓZA ERŐSS FERENC

A sötétség ösvényein – A labirintus a filmekben és a videojátékokban Ottlik labirintusai Az irodalom kultusza a pszichoanalízisben

BINZBERGER ÁKOS

Állhatatosan megmaradni

G. ISTVÁN LÁSZLÓ, ADONIS, FÜTJES GABRIELLA, JÁSZ ATTILA és DANYI ZOLTÁN versei A LAP MEGRENDELHETŐ: A SZERKESZTÕSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. ([email protected]) HONLAPUNK: www.phszemle.hu KORÁBBI ÍRÁSOK LETÖLTHETŐ (PDF) FORMÁTUMBAN:

Central and Eastrn European Online Library, Frankfurt am Main: www.ceeol.com

BENCÉS HÍRLEVÉL

17

HÍREK – ESEMÉNYEK MÁRCIUS 4. A Gimnázium tornatermében Csalog Gábor zongoraművész adott hangversenyt Haydn, Schubert, Debussy és Liszt műveiből. MÁRCIUS 7. A Pannonhalmi Területi Apátság plébánosai és hitoktatói Vágvölgyi Éva, az Országos Hitoktatási Bizottság munkatársának vezetésével továbbképzésen vettek részt. A hitoktatók megismerkedtek azokkal a módszerekkel, amelyek segítségével a Szentírás üzenetét hatékonyabban tudják átadni. MÁRCIUS 13. A Gimnázium Teleki-termében Hardi Titusz igazgató atya tartott előadást A pannonhalmi iskolák története címmel. MÁRCIUS 16–20. Iskolánk 25 diákja a testvériskolai programok keretében Melkbe utazott Albin atya és Sztulik Balázs tanár úr vezetésével. A közös iskolai programokon túl diákjaink megismerték a melki apátságot, valamint a környék nevezetességeit. MÁRCIUS 14–17. Philippe Brame fotókurzust és Sophie-Marie Bouts francia színésznő színjátszó kurzust vezetett érdeklődő pannonhalmi diákjaink számára. A kurzus végén a résztvevők bemutatót tartottak. MÁRCIUS 15. A Gimnázium tornatermében emlékeztünk meg az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról iskolai ünnepségünkön. Este pedig népzenei koncerten vehettünk részt, amelynek idei vendége a Tükrös zenekar volt, akik mezőségi zenét játszottak. MÁRCIUS 20–25. Iskolánk vendége volt kárpátaljai testvériskolánk, a Karácsfalvi Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum diákcsoportja. MÁRCIUS 21. Szent Benedek tavaszi ünnepét közös liturgiával ünnepeltük, amelynek főcelebránsa és igehirdetője Spányi Antal székesfehérvári

megyéspüspök volt. A liturgia végén Asztrik főapát úr átadta az idei Pro Pannonhalmi Díjat Martonné Szilas Katalinnak, aki másfél évtizeden át volt a Pannonhalmi Főapátság főépítésze. A díjhoz csatlakozott a Herendi Porcelánmanufaktúra is, Simon Attila vezérigazgató egy herendi porcelántállal lepte meg a kitüntetettet. A szentmise után Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora megnyitotta a Barokk-idő című új időszaki kiállítást. Ezzel párhuzamosan kamara-kiállítás is nyílt a könyvtárban XVI-XVIII. századi naptárak a bencés gyűjteményekben címmel. Az ünnepet megtisztelte jelenlétével a Magyar Ortodox Egyház főpapja, Hilarion püspök is. Az ünnep délutánján pedig jelenlegi és nemrég érettségizett diákjaink és tanáraik hangversenyére került sor Egy jó koncert címmel. MÁRCIUS 31. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz Világ Igaza kitüntetésben részesítette Eduard Benedek Brunschweilert, aki 1944–45ben sokak életét mentette a pannonhalmi bencés monostor falai között. Az elismerést Várszegi Asztrik főapát vette át Aliza BinNoun izraeli nagykövet asszonytól. A svájci embermentő pannonhalmi szolgálatáról Szita Szabolcs, a Holocaust Közalapítvány vezető történésze emlékezett meg. Az emlékünnepség zárásaként részletet vetítettek Siklósi Szilveszter Brunschweiler életét, pannonhalmi tevékenységét feldolgozó dokumentumfilmjéből, majd megkoszorúzták a két svájci vöröskeresztes megbízott, Eduard Benedek Brunschweiler és Friedrich Born emléktábláját, valamint tiszteletüket tették Kelemen Krizosztom főapát sírjánál, aki korábban a szintén megkapta a Világ Igaza kitüntetést. ÁPRILIS 3–4. A Kutató Diákok Országos Szövetsége és a Kutató Diákokért Alapítvány idén kilencedik alkalommal rendezte meg a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáját. A tudományos megmérettetéseknek a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium adott otthont. A résztvevők hazai és határon túli középiskolások voltak, akik a nyolc különböző helyszínen megrendezett regionális konferenciák egyikén már túljutottak. Összesen

18

BENCÉS HÍRLEVÉL

176 diák 17 szekcióban124 előadást tartott. A zsűriben neves kutatók és a pannonhalmi gimnázium tanárai értékelték az előadásokat. A konferenciát Hardi Titusz a gimnázium igazgatója és Erdélyi Lóránd, a Kutató Diákok Országos Szövetségének elnöke nyitotta meg. A záróünnepségen a díjakat Várszegi Asztrik főapát úr adta át. ÁPRILIS 4. A Pannonhalmi Főapátság és a Rákóczi Szövetség idén nyolcadik alkalommal hirdette meg Cultura Nostra címmel történelmi versenyét, amelynek döntőjére a Tihanyi Apátságban került sor. A vetélkedő küldetése a magyar fiatalság összetartozás-tudatának megerősítése és a magyar történelem egy fontos fejezetére vonatkozó ismeretek elmélyítése. A két szervező intézmény egyetértése alapján a vetélkedő a Kárpát-medence egész területéről szólította meg a középiskolákat. Az idei vetélkedő témája Megújulási törekvések a megosztott Magyarországon. - Magyarország művelődéstörténete 1526 és 1635 között. A vetélkedő több mint 250 csapatot mozgatott meg a decemberi első és a februári második fordulóban. A szóbeli döntő zsűrijének tagjai R. Várkonyi Ágnes akadémikus, Molnár Antal docens és Borián Elréd bencés tanár voltak. A Tihanyban megrendezett díjátadó ünnepségén részt vett Várszegi Asztrik főapát úr és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is. A vendégeket Korzenszky Richárd tihanyi perjel atya köszöntötte. A verseny döntőjének első helyezettje a Selye János Gimnázium csapata lett Rév-Komáromból. ÁPRILIS 9–11. Az idei húsvéti Szent Háromnapot is sokan ünnepelték a pannonhalmi bencés közösséggel. Asztrik főapát úr Jézus Krisztus „által kaptnk kegyelmet és apostoli küldetést minden néphez, hogy készségessé tegyük őket a benne való hitre. Ezek közé tartoztok ti is, Jézus Krisztus meghívottjai” (Róm 1,5b-6) címmel tartott előadást Szent Pál apostol és a mi küldetésünkről. Bánhegyi Miksa atya A passió képei Diethelm apát misekönyvében (St. Gallen, 1555) címmel tartott diameditációt. Hortobágyi Cirill perjel atya Fejlesztések a válság idején? címmel tartott beszámolót a Pannonhalmi Főapátság aktuális és tervezett beruházásairól. Sulyok Elemér atya biblikus elmélkedést tartott

Amit kaptam, azt hagytam nektek (1Kor 15,3) címmel. Borián Elréd atya A bencés oblátusság – A monostorhoz tartozók, de a világban élők társasága címmel tartott előadást. Varga Mátyás atya pedig Megváltozott-e mára a teológia feladata és olvasóköre? címmel a 20. századi katolikus teológiáról, a II.Vatikáni Zsinat jelentőségéről és ezek napjainkban megnyilvánuló hatásairól beszélt. Hardi Titusz atya A pannonhalmi iskolák rövid története címmel kapcsolta össze a gimnázium és diákotthon múltját és jelenét. Hirka Antal atya Húsvét: virrasztó emlékezés címmel segítette a felkészülést a húsvéti vigília ünneplésére. Nagycsütörtök éjjel és a húsvéti vigília után Áment Lukács atya orgonameditációit hallgathattuk. Húsvéthétfőn Kuzma Levente orgonahangversenyére került sor a bazilikában. ÁPRILIS 15–17. Asztrik főapát úr a Salzburgi Apát Konferencia tanulmányi napjain vett részt a németországi Trierben. A német nyelvterület bencés elöljáróinak összejövetele az egykori salzburgi bencések vezette egyetem örökségét vállalja nevében és szellemiségében. Az összejövetel alkalmat nyújt továbbképzésre, testvéri találkozóra és tapasztalatcserére. Az idei konferencián Várszegi Asztrik főapátot a Salzburgi Apát Konferencia teljes jogú tagjai közé vette fel. ÁPRILIS 17. A 2009. évi műemléki világnap alkalmából Forster Gyula-emlékérmet kapott a Pannonhalmi Főapátság. E kitüntetést a műemlékvédelem területén kimagasló tevékenységet folytató magán-, illetve jogi személyek kaphatják meg az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal javaslata alapján. A díjátadásra a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. épületében került sor. Az emlékérmet Hortobágyi Cirill perjel atya vette át. ÁPRILIS 22. A húsvéti szünetre való tekintettel e napon emlékeztünk a holokauszt áldozataira. A diákok több csoportban hallgatták meg Hosszú Gyula történelemtanár előadását a gimnázium Teleki-termében. ÁPRILIS 24. A gimnázium Tetőtéri Galériájában Danyi Zoltán költő nyitotta meg Krajcsovics Éva festőművész kiállítását.

BENCÉS HÍRLEVÉL

Ugyanezen a délutánon a Filharmónia idei bérletének utolsó hangversenyén, a tornateremben a Győri Szimfonikus Zenekar játszott Medveczky Ádám vezényletével. A Mendelhssohn születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett koncerten a IV. (Olasz) szimfónia és a Szentivánéji álom szvit csendült föl. A műsort Kelemen Áron atya ismertette. ÁPRILIS 25. Szent Márk ünnepén több mint 200 felnőtt és gyermek gyűlt össze a Pannonhalmi Területi Apátság családnapjára Győrszentivánban, hogy a meghívott előadók, Levente Péter és felesége, Döbrentey Ildikó segítségével megerősödjenek hitükben és a család iránti elkötelezettségükben. Várszegi Asztrik főapát úr bevezető gondolatait követően a játék titkát Levente Péter a közönséggel együtt derítette fel, nem csak lelki-szellemi összhangban, hanem a személyes, fizikai részvételt is felajánlva. A mese titkát Döbrentey Ildikó osztotta meg a közönséggel. Ebéd után a gyerekek korcsoportonként különböző foglalkozásokon vettek részt, a felnőttekkel pedig az előadók megosztották házasságuk titkait. A nap záró szentmiséjének főcelebránsa Szalóky Albert plébános atya volt, a homíliát pedig Nagy Lajos családreferens, állandó diakónus tartotta. ÁPRILIS 26. A balatonboglári Szent Kereszt felmagasztalása-templom új orgonáját Asztrik főapát úr áldotta meg. Délután Áment Lukács atya, az orgona tervező-szakértője adott hangversenyt. ÁPRILIS 29. Jáki Szaniszló atya életének 85. évében, április 7-én előadói útja közben egy madridi kórházban elhunyt. Temetése e napon volt Pannonhalmán, ahol tanulmányait megkezdte, de a világháború miatt külföldön kényszerült folytatni. Teológiai és bölcsész doktorátust Rómában szerzett, fizikából a Fordham University-n doktorált. Az Egyesült Államokban több helyen tanított (Fellow Princeton University, Seton Hall University), 1987-ben Templeton-díjjal tüntették ki a teológia és természettudományok határterületén végzett kutatásaiért, tagja volt (többek között) a Pápai Tudományos Akadémiának is. Kiemelkedő teológiai és természettudo-

19

mányos kutatásai, tudományos művei a hit és értelem elismert „tanítójává” avatták sokak szolgálatára. MÁJUS 3. Iskolánk végzős diákjainak ballagásán a fiatalabbak nevében Dávid János, a búcsúzók nevében Varga Benedek mondott beszédet, majd az iskola igazgatója, Hardi Titusz atya bocsátotta útjukra a végzősöket. MÁJUS 7–9. A gimnázium testvériskola-programja keretében vendégül láttuk a kremsmünsteri bencés apátság (Ausztria) igazgatóját és három kollégáját. A küldöttség megismerkedett iskolánk pedagógiai programjával, hetedik és nyolcadik osztály tanmeneteivel, valamint a kollégium működésével. A látogatáson megegyezés született arról, hogy a következő tanévtől egy-egy nyolcadik osztályos diákunk vendégdiákként egy évet tölthet a kolostor gimnáziumában. MÁJUS 8. A Gimnázium Asztrik-termében Giampaolo Salvi egyetemi tanár (ELTE BTK) tartott (magyar nyelvű) előadást Hol fészkel a nyelvi képesség? címmel. MÁJUS 14–15. A gimnázium Teleki-termében Jávor Benedek biológus, a Védegylet aktivistája Ökológiai fenntarthatóság – hogyan mentheti meg a világot egy magyar átlagember? címmel tartott előadást, ahol beszélt az ökológiai lábnyomról, és annak csökkentési lehetőségeiről. Ugyanő másnap a Pannonhalmi Területi Apátság lelkipásztorainak ismertette a Felelősségünk a teremtett világért című, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által kiadott, a teremtett világ védelméről szóló körlevelet. MÁJUS 14–16. Egyik testvériskolánk, a németországi Ettal gimnáziumának diákcsoportja látogatta meg iskolánkat Bruder Gregor, valamint egy évig náluk tanuló volt diákunk, Borsos Gergely vezetésével. A tizenöt 12. osztályos diák tanítási órákon vett részt, megismerkedett Pannonhalmával és környékével, majd kirándulásuk utolsó pontjaként Budapesten töltöttek másfél napot.

20

BENCÉS HÍRLEVÉL

PROF. DR. JÁKI LÁSZLÓ SZANISZLÓ O.S.B. életének 85., szerzetességének 67. évében, a betegek szentségével megerősítve, 2009. április 7-én hazatért Mennyei Atyjához. Temetése április 29-én volt Pannonhalmán. Elhunyt rendtársunk Győrből származik, két fiútestvérével – Zénó és Teodóz atyával – együtt a bencés rendbe lépett. Elöljárói 1947-ben teológiai tanulmányai folytatására a római Szent Anzelm Egyetemre küldték. Itt szerezte meg teológiai és bölcsész doktorátusát. 1950-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol természettudományos tanulmányokat végzett. A New York-i Fordham Egyetemen fizikából doktorált. Szaniszló atya egész munkásságát a tanításnak szentelte: 1950–54 dogmatika tanár a Szent Vince Főapátságban (USA), 1957–60 a Woodside-i Perjelségben dolgozott, 1960–62 tanár a Fellow Princeton University-n, 1965–68 előadó a Seton Hall University-n, 1968–73 ugyanott rendes tanár, majd 1973 óta kitüntetett tanár. 1970-ben Lecomte du Nouy-díjban részesült, 1987-ben Templeton-díjjal tüntették ki a teológia és természettudományok határterületén végzett kutatásaiért, 1997-ben Széchenyi-díjat kapott, 2000-ben Győr Megyei Jogú Város díszpolgára lett. Több egyetem tiszteletbeli és levelező tagja: Pápai Tudományos Akadémia, Académie Nationale des Sciences - Bordeaux, Belles-Lettres et Arts. Szaniszló atya életét a hit-, és hivatásbeli elkötelezettség, Krisztus Jézus egyházához, Péter sziklája iránti hűség jellemezte. Kiemelkedő teológiai és természettudományos kutatásai, tudományos művei és munkássága a hit és értelem elismert „tanítójává” avatta sokak szolgálatára. Súlyos betegsége és halála is előadóútján érte. „Íme, a tanítók ragyognak, mint az égboltozat fénye; mint a csillagok tündökölnek, kik igazságra oktattak sokakat.” (Dán 12,3)

KÜLFÖLDI HÍREK 2009. április 3-án a bécsi Skót Apátság 19 szerzetese apáttá választotta az 56 éves Johannes Jung atyát. Az 1155-ben alapított monostornak ő a hetvenkettedik apátja. Johannes apát úr 1982ben tette le első fogadalmát és 1988-ban szentelték pappá. 2006 óta a monostor adminisztrátora volt. Notker prímás apát úr új perjelt nevezett ki a római Szent Anzelm Apátság közösségének élére. A jelenlegi perjelt, Michael Naughton atyát 2009 szeptemberétől Elias R. Lorenzo atya követi. Elias atya a New Jersey állambeli Saint Mary Apátság tagja. Monostorának hét évig perjele volt és különböző egyéb szolgálatai is voltak. Alapító tagja a „Bencés Oktatásért” nemzetközi bizottságnak. 2009. április 13-án 93 éves korában elhunyt Ambros Ruess apát úr. Ambros atyát 1963-ban választották Schäftlarn apátjává. Ezt a szolgálatát 10 évig végezte, majd tanárként tevékenykedett. 2009. április 29-én 108 éves korában elhunyt a világ legidősebb bencés szerzetese, Theodore

Heck atya az Indiana állambeli Saint Meinrad Főapátságban. Theodore atya 1901-ben született és 1923-ban tette le első fogadalmát. Tanulmányai végeztével több, mint 50 éven át dolgozott az apátság kis és nagyszemináriumában. Alapító tagja volt az Amerikai Bencés Akadémiának, majd 10 évig elnöke is. 70 éves korában lett plébános, ahol még 17 évig szolgált. Élete végéig megőrizte szellemi frissességét, 100. születésnapja után minden évben más és más témában fejlesztette magát, sor került az új kánonjogra, az internet és számítógép használatára és a spanyol nyelvre is. 2009. április 27-én Admontban újraválasztották Bruno Hubl apát urat, aki még márciusban lemondott hivataláról. 2009. május 3-án Augsburgban a Sankt Stephan Apátságban apáttá választották Theodor Hausmann atyát, aki három éve már adminisztrátor perjele volt a közösségnek. Theodor atya 45 éves, 1985-ben tette első fogadalmát, 1991-ben szentelték pappá, majd tanárként dolgozott az apátság gimnáziumában. Ő a monostor tizedik apátja.

BENCÉS HÍRLEVÉL

21

KIADVÁNYAINK Borbély Kamill OSB

A keresztény életalakítás elmélete (Pannonhalmi Főapátság 2009, 323 oldal, ISBN: 978-963-9053-80-9) A több mint ötven éve keletkezett mű neveléstörténeti és pedagógiai gyöngyszem, amelynek „modernitása”, időszerűsége ma is vitathatatlan. Szerzője határozott világnézeti alapra építkezett, és munkájába szervesen beledolgozta a korabeli szaktudomány, pszichológia és pedagógia eredményeit. Ezt a pedagógiai szemléletet korszerű módon átitatja a keresztény lelkiség, anélkül azonban, hogy annak – a saját korában elutasított – terminusait alkalmazná. E könyv kiadásával, e pedagógiatörténeti „igazgyönggyel” szolgálni kívánjuk az életüket keresztény módon alakítani kívánó fiatalokat, az őket támogató nevelőket, továbbá a szakma kortárs kutatóit, és tisztelegni akarunk rendtársunk, Borbély Kamill bencés tanár előtt, aki a méltatlanul elfeledett és mellőzött nemzedék egyik kiváló tudós tanáregyénisége volt.

Anselm Grün OSB

Út a szabadsághoz A lelki élet mint a belső szabadság begyakorlása (Lelkiségi Füzetek 39, 3. javított és átdolgozott kiadás, Bencés Kiadó 2009, 144 oldal, ISBN: 978-963-9226-61-6, ára: 1750 Ft) A szabadság az emberiséget ősidők óta izgató, vágyait kifejező fogalmak egyike. Lelke mélyén minden ember vágyik a szabadságra. A „szabadság” fogalmát napjainkban sokan a francia forradalom óta létező szabadságmozgalmakkal azonosítják, az Egyházzal azonban nem, holott a szabadság a Biblia központi kifejezése, a lelki életet pedig az ősegyház ideje óta a szabadság begyakorlásának tekintjük. Ebben a könyvben nem a szabadság nagy teológiáját fejti ki a szerző, hanem a szabadság spritiuális dimenziója iránt érdeklődik. Mondanivalóját az Újszövetség üzenetére s annak néhány egyházatyánál és a szerzetességben fellelhető értelmezésére korlátozza. A teológiában valamitől és valamire való szabadságot különböztetünk meg. Ez a könyv főleg az első szemponttal foglalkozik. A lelki út a függőségekből és kényszerekből a szabadsághoz vezet, a megszabadulás célja pedig: odaadni magunkat Istennek és az embereknek. Már Angelus Silesius úgy fogalmaz: „Aki szereti a szabadságot, szereti Istent”. A könyv végére azonban megvilágosodik, hogy fordítva is igaz: „Aki Istent szereti, az a szabadságot is szereti”.

BENCÉS HÍRLEVÉL

22

Dreska Gábor

A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára I. (1244-1398) (Győri Egyházmegyei Levéltár 2007, 370 oldal, ISBN: 978-963-86775-4-9)

A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára II. (1399-1438) (Győri Egyházmegyei Levéltár 2008, 430 oldal, ISBN: 978-963-86775-6-3)

A három kötetesre tervezett sorozat első két kötete a közhitelű intézmény működéséhez köthető valamennyi dokumentumot igyekszik eredeti szövegében publikálni, bemutatva a vidéki írásbeliség egyik szereplőjének feladatait, és a központi bíróságok által is igénybe vett egyházi testület tevékenységét. A pannonhalmi kiadványok közlésén túl a kiadványsorozat az azonos ügyben párhuzamosan eljáró szomszédos hiteleshelyek és megyei bíróságok okleveleit is igyekszik felkutatni, lehetővé téve a hiteleshelyi gyakorlatot folytató egyházakkal sűrűn tűzdelt Észak-Dunántúl intézményeinek átfogóbb vizsgálatát.

KÉT ÚJ APÁTSÁGI BORECET Gasztronómiai kuriózum salátakedvelőknek 2006. év végén álltunk elő a BUSZESZ Zrt-vel kötött együttműködés keretében érlelt két bencés ecettel. Keller Bálint bencés pincefelügyelő 1763ra datált pincekönyvéből vettük a recepteket, az illatosítás és fűszerezés „titkát”. Ő az alapanyagot tartja a legfontosabbnak: „Gondoskodni kell egészséges, erős és tüzes alapanyagról (ecetágyról), amely nemes fajtájú borból készítendő. Az a bor pedig ne legyen idei termés, hanem harmadik, vagy negyedik évjáratú. Tehát vegyünk tiszta és nemes fajtájú bort, minél magasabb szesztartalommal. Semmiből ugyanis nem lesz semmi, a rosszból csak rossz lesz, a jóból viszont jó, az erősből erős.” Most két új ecetre hívjuk fel olvasóink figyelmét. A balzsamecet készítéséhez szüretelt szőlő mustját főzéssel betöményítették. Ezt követően kezdték meg az erjesztést, érlelést több fokozatban. Az eredmény egy hihetetlenül lágy ízű ecet,

melynek színe szinte már fekete. Sokrétű ízének titka az, hogy fahordóban érlelték. A biológiai úton előállított vörösborecet teljes egészében megőrizte az alapanyag vörösborban meglévő élettanilag hasznos alkotóelemeket (pl. aminosavak, a B-vitamin, nyomelemek, stb.) A népi gyógyászat mindig is úgy tartotta, hogy a borecetek használata elősegíti az emésztést, megakadályozza a szervezetben a zsírlerakódást, javítja az ember ellenálló képességét, általános erőnlétét. Új eceteink alapanyaga a bor, természetesen a Pannonhalmi Apátsági Pincészetből származik. A különleges érlelésű két új fűszerezett bencés ecetek igazi értéke, a gyógynövények és a pannonhalmi apátsági borok természetes ízének és beltartalmának gazdagsága. Örömmel ajánlom olvasóink figyelmébe új eceteinket! Cirill atya

BENCÉS HÍRLEVÉL

23

Hemina 2007

Pinot Noir 2007

Útkeresésből célegyenesbe

Kerekebb, színesebb, izgalmasabb

A 2007-es évjáratra Hemina nevű burgundi fehér házasításunk fajtaszerkezete kiteljesedett: a chardonnay és pinot blanc már klasszikusnak mondható párosa mellé két új fajta, az olaszrizling és a viognier csatlakozott. Maga az évjárat is színesítette borunkat. 2007 kiegyenlített hűvös nyara megtartotta boraink savszerkezetét, ami jelentős segítség volt az érlelés során. A feldolgozott alapanyagot egyöntetűen technológiai érésben szedtük. Válogatott fürtjeinkből egészfürtből préselve nyertünk mustot, amit a pinot blanc kivételével 500 liter űrtartalmú fahordóba fejtettünk, fehérburgundinkat pedig acéltartályban erjesztettük. Kierjedt boraink mindkét esetben almasav-bontáson estek át, míg az érlelés 8 hónapon keresztül tartott az erjedés helyén. Házasításunk chardonnay-dominanciája (50%) a pinot blanc jelentős befolyásával (40%) alkot burgundi típusú fehérbor-alapot. Ezt egészíti ki az olaszrizling és a viognier sajátos jegyeivel. Borunkban a korábbi évjáratokhoz képest jelentősen csökkent az újfahordó aránya, így ízben, zamatban is nagyobb hangsúly kerül a bor érlelt gyümölcsaromáira és meszes ásványosságára, ugyanakkor krémességét, vajasságát a finomseprőn történő hosszú érlelése adja. Komplexitásával válik jól érlelhetővé illetve grillételek és erdei gombás köretek tökéletes kísérőjévé.

2007-es évjáratú borunk immár a negyedik alkalommal készült. Az alapanyagul szolgáló ültetvények legfiatalabbjai is termőre fordultak s termőegyensúlyba kerültek. A szőlőtőkék gyökérzetének mélyrehatolásával három dűlőnk (Széldomb-Tavaszó-Babszökő) lassan-lassan lehetőséget kap arra, hogy karakterüket kifejezésre juttathassák az alapborokban is. Az ezt követő házasítás ettől válik teljessé, színesebbé és izgalmasabbá. A legújabb évjáratot megjelenésében érett bíbor szín jellemzi, sokrétű illatában pedig a pirosgyümölcsök a cseresznyével kezdődnek és meggyen át fordulnak az éréssel a finom bőr irányába. Kóstoláskor megjelenik az ízben a fajta minden szépsége! Az évjárat adta szép fajtajelleges savak kiválóan szolgálják a gyümölcskomponensek szilárd alapját. Pirosbogyós gyümölcsízei komplex fűszervilággal társulnak, finom tanninjai ötvöződnek az elegáns hordóhasználattal. Összhatásában a meszes talajkarakter által biztosított sima, krémes testtel találkozunk. A bor ízlelésével mindezen alkotók mélyülnek majd tovább s alkotnak gazdag, tipikus, mégis jellemzően pannonhalmi formát. Liptai Zsolt borász

24

BENCÉS HÍRLEVÉL

PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG

Beszámoló Családnapról 2009. április 25. – Szent Márk ünnepe Játszunk együtt! Szent Márk hiteles hirdetője volt az Örömhírnek. Levente Péter és Döbrentey Ildikó szintén. Egy művész házaspár, aki a „fent és lent harmóniájában él és azok dimenziójában gondolkodik. Olyan világban élünk, amely a cselekvést hangsúlyozza. Cél, hogy az ember minél többet alkosson, dolgozzon, formálja a világot. A cselekvésnek csak akkor lesz jó gyümölcse, ha van mögötte spirituális tartalom.”

A Családnap egy mozaik volt a „Hogyan”ból. „Játsszunk együtt” a jelszó! Szülő es gyermek közös tevékenységében csodálatosan jelentek meg a „Miértek”, és a lelkileg gazdag tevékenységben oldódtak meg a „Hogyanok”! Levente Péter művészetében harmonikus a körülöttük lévő világ. A gyermek örül és gondolkodik. A megszemélyesített tárgyak életre kelnek. A szék táncol, az ajtó nyikorog. A

BENCÉS HÍRLEVÉL

szülő boldog, mikor látja gyermeke nyiladozó értelmét, bátorságát. Péter gyermekekkel való játékában kirajzolódott a szülői felelősség fontossága, a generációk felelőssége. Ajándékként éltem át a két előadó művészetét, mint dédnagymama, mint óvodapedagógus. A 80-as évek elején léleképítő munka volt, mert vallom, Isten és a belőle fakadó művészet nélkül nem lehet gyermeket nevelni, mert ahol a gyermek, ott az Isten. A házaspár művészete tiszta forrásból me-

25

rít. Őszinte, igaz. Kapcsolatuk harmóniája miatt szeretetet áraszt, amely átszövi az őket körülvevő gyermekek, felnőttek világát. Mindenki kap egy érintést, amelynek gyümölcse ezen a napon a felelősség, a bátorság lelkiségének erősítése volt. Úgy gondolom, lelkünkben mindez elraktározódott. Ez a fent dimenziója. A lent dimenziója: Mindenkitől tenyérérintéssel búcsúzott, amely lepecsételte találkozásunkat. Kocsis Lajosné dédnagymama

Hagyomány és modernitás Délelőtt Levente Péter és Döbrentey Ildikó műsorában tükröződött a mesében a család és az ősök tisztelete, szeretete. Hagyomány és a modernitás egyaránt jellemezte a produkciót, no és nem maradhatott ki belőle az Istenben vetett hit sem. Délután a gyermekeket játszóház várta. Énekeltek, kézműveskedtek, szép ajándékokat készítettek anyák napjára. A felnőtteknek a művészházaspár tartott előadást a „Házasságunk titkai” címmel. Személyes élmények elmondásával vallották meg hitüket. Ne legyen bennünk aggodalom. Merjük az Úr segítségét kérni. Ne hiányozzon

belőlünk az alázat. A házasságban legyünk egymásnak hű társai. A bizalom fontosságot említették. Az értékfelismerést emelték ki, ami a pozitív tulajdonságokra fókuszál. Elvetették az ítéletalkotást, amikor a gyenge pontokat keressük a másik emberben. Ép lélektől gyarapodik a szellem, majd gyógyul a test – vallották. Szentmisével zárult a program. A nap tartalmas volt: lelkileg feltöltődtünk, hitünkben erősödtünk. Köszönet érte! Tóthné Samu Teréz hitoktató

Egy kis földi mennyország Április 25-én Szent Márk evangélista ünnepén Szentivánon a családnapon, amelyet Levente Péter és Döbrentey Ildikó tartott, csoda történt. Ezt a délelőttöt szülők, nagyszülők, gyermekek és szerzetesek együtt töltöttük. Ahogy körbe néztem, láttam, hogy tovareppentek a hétköznap minden gondjai, eltűntek a mobiltelefonok, az arcokról elsimultak a gondok, bánatok. Megállt a mindig rohanó idő. Minden felnőttből gyermek lett és a ház apraja nagyja kacagott, göcögött. Levente Péter és felesége, Döbrentey Ildikó közénk hoztak egy kis földi mennyországot. Vidám kacagó előadásuknak mély erkölcsi és társadalmi mondani valója volt, mely meg-

érintette szíveinket. Gyermekeink megtanulhatták, hogy szüleiket tisztelni és szeretni kell, hogy mitől család egy család és kik tartoznak ehhez a családhoz. Mi felnőttek is tele tarisznyával térhettünk haza, melyben ott lapult az is, hogy gyermeki tiszta lelkülettel tudjunk élni mindennapjainkban és mindig legyen időnk egymásra és gyermekeinkre. Kérjük a Szentlelket, hogy Isten szeretetét tudjuk mindig sugározni, hogy családjaink földi mennyországgá válhassanak. Lendvai Gyuláné Marika

26

BENCÉS HÍRLEVÉL

TIHANYI APÁTSÁG

2009. nyár A húsvéti idő talán a legszebb időszaka az évnek. Sok vendégünk volt a Szent Három Napra (de kevesebb, mint tavaly). A templom tele volt hívekkel, közelről és távolról érkezettekkel egyaránt. Számunkra, akik több helyen is kell, hogy helytálljunk, a szokásosnál mindig nehezebbek ezek a napok, de mindig szépek. Ebben az évben a Mária Rádió közvetítette a liturgiánkat már virágvasárnaptól kezdve. Csupán nagyszerdán nem tőlünk volt a szentmise közvetítése: a mi szentmisénk idejében Budapesten Hilarion Alfejev püspök úr nagyszabású passióját mutatták be a Szent István Bazilikában, akkor ezt közvetítették. Jeromos testvérrel együtt részesei lehettünk ennek a szép eseménynek. Megtartottuk ebben az évben is a nagyböjti lelki napot: örülünk, hogy az érdeklődés egyre nő az ilyen felkínált lehetőségeink iránt. Aprilis 2-án Herenden a Herendi Porcelánmanufaktúra vezetőinek felkérésére kiállíthattam a „Fény és víz” című fotóanyagomat. Bennünket is, de a herendieket különösen is meglepte, mennyien eljöttek ismerőseink, barátaink közül Herendre a kiállítás megnyitójára. Udvardi Erzsébet festőművész és Szelényi Károly fotóművész mondott bevezetőt a kiállításhoz. Örülünk, hogy a Cultura Nostra verseny döntője ismét Tihanyban lehetett. Reméljük, hogy a résztvevőknek élmény volt itt lenni ezen a történelmi helyen. Húsvéttól látogathatók a kiállításaink. Thuronyi István Lourdes-ban élő festőművész szép kiállítását húsvét után szombaton nyitottuk meg ünnepélyesen. Közben a Rege kávézóban már láthatók voltak a bencés diá-

kok fotói: fontosnak tartom és tartjuk, hogy nyilvánosságot kapjanak a még nem kiérett, de reményt keltő próbálkozások is. Ezt a kiállítást Novák László természetfotós elbűvölő képei váltották: segítenek rácsodálkozni a természet csodáira. Június közepétől július végéig Diner Tamás fotóművész alkotásai lesznek láthatók a Galériában, majd Kecskés Ágnes textilművész munkáit mutatjuk be szeptember közepéig. Külön érdekessége kiállításainknak, hogy a Rege kávézóban a seitenstetteni bencés, P. Martin festményeiből, grafikáiból rendezünk tárlatot. Berthold apát úr nyitja meg a kiállítást szeptember 4-én. A Tetőtéri esték sorozatban április 24-én Keresztes Szilárd püspök úr mély és szép előadását hallgathatták meg az érdeklődők „Az én Bibliám” címmel. Május 22-én Skultéty Csaba előadásával találkozhatunk: „Fiumei magyarok egykor és most”. Az évad utolsó előadása június 22-én lesz, a címe: „Termő ékes ág…”. Magam leszek az előadó. A közelmúltban rendezték a Balaton-hetet: Balatonfüred és Tihany közösen. Ennek keretében volt a Novák László természetfotós kiállításának megnyitója, Mali Katalin orgonaművész és Ilia Zsolt közös hangversenye. Különleges színfoltja volt a hét rendezvényeinek „A tihanyi faágyú, avagy a háborúk igaz története” című színdarab előadása: Csizmazia Zsolt sekrestyésünk, ministránsvezetőnk állította össze és rendezte, a szereplők az apátság munkatársai voltak, kiegészítve Ágoston és Jeromos testvérrel. A hatást – fergeteges volt a szatíra sikere – leírni aligha lehet.

BENCÉS HÍRLEVÉL

Május 31-én, Pünkösdvasárnap a Veszprémi Liszt Ferenc Kórustársaság hagyományos pünkösdi áhítata kerlt sor 17.00 órakor. Hangversenysorozatunk június 26-ával kezdődik, immár hagyományosan a „Fiatal Orgonisták” találkozójával. Ők valamennyien Ruppert István orgonaművésznek, a Zeneművészeti Egyetem tanárának tanítványai. (Ruppert István győri diákunk volt.) Ezt követően a nyáron egészen augusztus 27-ével bezárólag csütörtökönként orgonahangverseny lesz a templomban este ½ 8-kor. Hagyománya van, hogy augusztus vége felé a Kaláka együttes szerepel a Rege kávézó udvarában, a gyerekek és szülők nem kis örömére. Az idén ez a koncert augusztus 21-én lesz, 18.00 órakor kezdődik. Röviden az ünnepekről: Szent Benedek Atyánk nyári ünnepe (július 10.) ebben az évben szombatra esik. Az ünnepi liturgia: vesperás, szentmise az ünnep előestéjén lesz, július 10-én, pénteken este 6 órakor. Főcelebráns és igehirdető: Ternyák Csaba egri érsek atya, győri bencés öregdiák. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit közös ünneplésünkre. Szeptember második szombatján az idén is lesz „Könyörgés a magyarságért”. Stein-

27

bach József református püspök úr, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke lesz az igehirdető. Ugyanezen a napon lesz a Bencés Diákszövetség szervezésében a családi nap: a programban a hajózás után szerepel az ökumenikus könyörgésen való részvétel is. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit. Közben folyik a házban a felvonó építése. Nem egyszerű feladat áttörni a majdnem két méteres falakat, hogy a toronyban elhelyezendő lift és az apátság épületének összeköttetése megvalósuljon. Reméljük, hogy a nyár közepére-végére a munkálatok befejeződnek. Itt a nyár, s bár mindenki a turistaforgalom csökkenésével számol, feladataink semmivel sem csökkennek. Köszönet civil munkatársainknak, akik hűségesen helytállnak. Minden tisztelet megilleti a kis közösség idősebb tagjait, akik nemcsak a minden napi zsolozsma hűséges végzői, hanem a lelkipásztori szolgálat nélkülözhetetlen közreműködői. A Hírlevél olvasóinak szép nyarat kívánva azt kérem, imádkozzanak értünk, hogy meg tudjunk felelni azoknak a kihívásoknak, amelyekkel hétköznap és ünnepnap egyaránt szembe kell néznünk. Richárd atya

28

BENCÉS HÍRLEVÉL

SZENT MÓR BENCÉS PERJELSÉG, GYŐR

A Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium életének egyik kiemelkedő ünnepére, a végzős diákok ballagására 2009. május 2-án került sor. Az idén Kelemen Áron, Máthé Romuáld atyák és Németh Ottó tanár úr osztálya ballagott el. Az ünnepély első része hagyományosan a gimnázium és a Lloyd épülete közötti területen zajlott, majd innen vonultak be a diákok és a vendégek a templomba hálaadásra.

Tóth András (XI.C) beszéde Főtisztelendő Főapát úr, kedves Tamás atya, bencés atyák, tanárok, szülők, vendégek, lányok! Kedves fiúk! Ma elballagtok és ez a sok ember, akiket igyekeztem mind köszönteni, azért öltözött fel ilyen szépen, hogy előttetek tisztelegjen. Gyakorlatilag most rájuk érvényes az „osztályvigyázzköszönj”... Ezt valószínűleg már nem halljátok és „laudéturral” sem köszöntök többé a márványfolyosókon szembejövő atyáknak. Más emberekkel, más arcokkal lesztek körülvéve, mások lesznek a szabályok. Az alapokról viszont soha ne felejtkezzetek el!

A fejetekben már biztos tervek kavarognak és a tervek mellett az örök kérdés: Mi lesz ezután? Csak Isten tudja mi lesz, nekünk az a dolgunk, hogy felkészüljünk az eljövendőre. A tanáraitok is azért járnak be a suliba tizenvalahány éve, hogy megpróbáljanak segíteni ebben. Elröpülnek a gimnazista évek, emlékek maradnak csupán, amik az ilyen szándékosan összesűrített pillanatokban az arcotokon tükröződnek. Amikor először láttam ilyen tekinteteket, sírnom kellet, pedig nem is ismertem a ballagókat, egyszerűen nem tudtam hová tenni ezt az érzést. Egyet viszont

BENCÉS HÍRLEVÉL

tudok: elvánszorog egy év és mi is ugyanígy fogunk állni és a búcsúbeszédek aláfestésével gondolunk a következő lépésre. Ijesztő hogy így elsiet minden, a napok múlása elmosódik életünk monoton rendszerében. Hétvégék és hétköznapok váltakozása. Ezután más lesz talán? Meg tudjátok teremteni a saját életeteket? Akarjátok, hogy legyen? Minden ettől függ, akarod-e vagy nem... Tanulni, vizsgázni, érettségizni, szeretni és szórakozni. Sodródhattok ezekkel, de irányíthatjátok is. Ragadjátok meg az összes alkalmat a teremtésre és a fejlődésre. Most már felnőttek vagytok, és nem foghatjátok másra a hibát és az örömöt. Tudnotok kell, hogy hová tartozok és hová akartok eljutni. Végül el kell fogadtatni, hogy tényleg felnőttek vagytok. Afrikában a felnőtté válás kemény fizikai próbatétel, a mi világunkban ilyenkor a szellemet versenyeztetik, szinte elfelejtkezve az előzőről. Az igazság valószínűleg az, hogy a fizikai, szellemi és érzelmi erőfeszítés egyaránt kell az éréshez. Jézus azt mondja: „Aki követni akar, vegye magára keresztjét...” Hát mindenki hurcolja ezt a keresztet, ne tegyétek le életetek végéig, még ha nem is becsülnek meg mindig érte... Most a búcsúzáson a sor és utána indulás... Akár hol vagytok örüljetek annak, amit éppen csináltok, a múltra, erre az iskolára pedig jó szívvel gondoljatok, a keserűségnek nincs értelme. Gondolj bele! Hány jó

29

barátot találtál, hány új életet ismertél meg, hány közös élményetek volt (osztálykirándulások, közös hétvégék, kollégiumi esték), hányszor mondtad azt, hogy ez hihetetlen jó volt. A rossz dolgokkal egyébként sem értek rá foglalkozni. Mindig keresni kell: tudást, munkát, szerelmet, nyugalmat. Bízzatok az alapokban, bízzatok abban, hogy nem vesztek el, még ha sokan válságról beszélnek is. Ti vagytok az új nemzedék, ha válság van, nektek kell megoldanotok, illetve nekünk is, mert jövőre követünk... Hát jó sok mindent meg kell még tenni, meg kell menteni a világot, mint egy amerikai akciófilmben. Ha nem hagyjátok el az itt szerzett kapcsolatokat és barátokat, együtt minden könnyebb. Sok mindent mondanék még, mert ilyenkor én is lelkesedek a változásért, de most nem én vagyok a főszereplő, csak egy szokás vagyok az emelvényen. Ti vagytok a lényeg ma! A végén hadd osszam meg veletek az egyik kedvenc idézetemet: „Valamiben hinni kell Akkor is, ha nem felel. Melléd ül és koccint veled az Isten.” Köszönöm, sok szerencsét és Hajrá fiúk!

Molnár Máté (XII.B) beszéde Főtisztelendő Főapát úr, kedves atyák, tisztelt tanáraink, Drága szüleink és hozzátartozóink, kedves itt maradó diáktársaink! Azt hiszem, a végzős diákok közül sokan várták már ezt a pillanatot. A pillanatot, hogy szegfűvel a kézben álljunk az iskola előtt, szívünkben köszönettel, hálával, sok-sok emlékkel. Hálatelt szívvel állunk itt, hisz rengeteget köszönhetünk mindazoknak, akik végig kísértek minket ezen a négy, illetve hat éven. Azoknak, akik tanácsokkal, ötletekkel láttak el bennünket, a tanárainknak, diáktársainknak, de legfőképpen a szüleinknek. Drága Szüleink! Ti nem csak mellettünk álltatok gimnáziumi éveink alatt, de folyamatosan törődtetek velünk és aggódtatok értünk. Ezért is hadd mondjam most már érett fejjel, hogy köszönjük a rengeteg szeretet, aggódást és törődést. A mai nap igazi ünnep, tanárok és diákok, szülők és gyerekek közös ünnepe. Az ünnep lényegéről a XX. század egyik nagy magyar írója, Márai Sándor, ezeket mondja: „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Ölts fekete ruhát. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a

naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen föltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, válogatott étkek. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.” Mi erre az ünnepre négy, illetve hat évet készültünk. Sokunk szívében jó érzés lehet, hisz sok mindennel gazdagodtunk gimnáziumi éveink során. Olyasvalamit kaptunk ettől az iskolától, amit máshol keresve sem talál az ember. Természetesen rengeteg tudással gazdagodtunk, sok olyasmit tanultunk, aminek a fontosságát most még nem is foghatjuk fel. Tanáraink lelkiismeretes munkája megérintett bennünk, és hisszük, hogy elég alap lesz a biztos továbbtanuláshoz. De kaptunk olyasvalamit ettől a gimnáziumtól, amit más iskola sohasem adhatott volna meg nekünk: a bencés szellemiséget, ami a közös misék, lelkigyakorlatok, gyertyagyújtások lelki élménye által alakította személyiségünket. Ezeknek az élményeknek is köszönhetjük, hogy a pár évvel ezelőtt egymásnak is ismeretlen kölykökből egy

BENCÉS HÍRLEVÉL

30

valódi közösség alakult. A közösséggé formálódást győri bencés diákként éltük meg, amire büszkék vagyunk. Tehetünk bármit, ezen nem tudunk változtatni és azt hiszem, nem is kell. Az itt eltöltött éveink során rengeteg közös élményben volt részünk, amit csak mi tudunk és mi értünk. És ez miért jó nekünk? Mert, tudjuk például, hogy míg a magyarok ötösre énekelnek, addig a csángók huszonötösre. Sok izzadás árán megtudtuk, hogy a töltés melyik pontján van a 2000. méterkő, a ketrec pedig sokszor a szabadságot jelentette számunkra, nem pedig a bezártságot. Azt is megtanultuk, hogy korlátok között is lehet szabadságban élni. Kedves portásunktól megtanulhattuk, hogy melyik az a fiatal lány, akivel érdemes ismerkedni. Hosszas és roppant érdekes előadások során javult a kollégisták pecázási tudása is. Az évek során megismerkedhettünk Jedlik Ányos egyik híres találmányával, a fröccsel. Nem is gondolnánk, hogy közülünk hányan jártak önkéntesen magyar faktra, hogy ismereteiket gyarapítsák. Ez egy-két élmény a sok közül, ami megkülönböztet minket a többi iskola végzős diákjaitól. De bármennyire különbözőek vagyunk, ezek a közös emlékek, kalandok kapcsolnak össze minket, és ez a kapocs hosszú ideig, talán egész életünkben megmarad. De nem csak egymással, hanem az itt maradó diáktársakkal is összekötnek bennünket ezek az élmények. Feltehetőleg bennetek is sok-sok kérdés fogalmazódik meg: mi lesz a következő tanévben? milyen faktot válasszatok?, mi lesz érettségi

után? melyik egyetemre érdemes jelentkezni? Azt hiszem, erre most senki nem tud válaszolni, ami lehet, hogy nem is baj. Közhelynek tűnik, de azt hiszem, az idő mindent megold. Merjetek önállóan dönteni, de természetesen hallgassátok meg mások tanácsait is. Babits ezt mondja: „Légy hű és légy szabad! Gondolj a madarakra, kik hívek a fához, mely fészküket adja, s mégis kilátnak, kiszállnak a légi magasba! Két hazában otthonosok: polgárai a fáknak s együtt polgárai mind az égnek és szabadságnak.”

Ezért kívánom Nektek, hogy Babits Mihály szavait megfogadva használjátok ki az itt eltöltendő időszak minden lehetőségét, lelki és közösségépítő élményeit egyaránt. Hadd foglaljam össze köszönetemet és jókívánságaimat – búcsúzó társaim nevében is – a családunk, iskolánk iránt Kosztolányi Dezső néhány sorával: „Légy áldott, régi hely, légy áldott, régi ház, légy áldott, régi tej, légy áldott, régi láz. Légy áldott, régi hó, légy áldott, régi hő, te szívemet nyitó, te lelkem építő.” Búcsúzunk! Isten Veletek!

Tamás igazgató atya beszéde Menned kell? Elérkezett távozásod ideje? Menned kell, utas? Nem fonjuk esedező karunkat lábaidra. Az ajtód nyitva. Felnyergelt lovad a kapuban áll. Ha meg is próbáltuk, csak dalainkkal álltuk utadat. Ha meg is próbáltuk, csak a szemünk kért, hogy maradj. Gyengék vagyunk, utas, hogy visszatartsunk. Csak könnyeink vannak. (R. Tagore)

nénk visszatartani Benneteket, hogy még mélyüljön emberségetek, erősödjön – gyökeret verjen hitetek, és gazdagodjék tudásotok. De nem tehetjük, mert „mennetek kell? Elérkezett távozásotok ideje”. De nem tudunk magunkhoz láncolni és magunknál tartani Benneteket, hiszen csak ideiglenes látogatók, hozzánk érkező utasok vagytok, akik életetek egy szakaszán – talán azt is mondhatnám: legjelentősebb szakaszán – betértetek hozzánk. És amíg nálunk voltatok, rendelkezésetekre álltunk a keresésben, segíteni próbáltunk, hogy kicsit világosabban lássátok lelketek és szívetek sok rezdülését és felfedezzétek azokat a gondolkozásmódokat és viszonyulásokat, amelyekre aztán életeteket felépíthetitek.

Kedves Ballagó Fiúk! Gyakran esünk szülők és tanárok egyaránt abba a kísértésbe, hogy a ránk bízott gyermekeket saját tulajdonunknak tekintsük. Szomorúak és levertek vagyunk, boldogtalannak, olykor hibásnak érezzük magunkat, és szenvedünk az elégtelenség érzésétől, ha a diák nem fogadja el tanácsainkat és javaslatainkat. Most is – mint mindig – így vagyunk, szeret-

Kedves Fiúk, ebben az építkezésben szeretnék segíteni az utolsó szó jogán, és búcsúzóul néhány útmutató szót mondani. Szent Máté evangéliumának húsvéti elbeszéléséből három mondatot emeltem ki, a búcsúzó Jézus utolsó szavait a tanítványaihoz. Jézus búcsúszavai - ma és itt - hozzátok szólnak, amikor iskolánkból hivatalosan eltávoztok.

BENCÉS HÍRLEVÉL

„Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön.” – mondja Jézus. Ez az ő első szava ma hozzátok. Ha csak egy felületes pillantást is vetünk világunkra, az egészen mást mond: a bankok és a nagy gazdasági központok birtokolják a hatalmat, és ezeknek háttérből manipuláló személyei irányítanak és döntenek az emberiség sorsáról, - a te sorsodról. Jézus viszont azt mondja, hogy minden hatalom az övé. Az ő hatalma persze más. Ott válik láthatóvá, ahol egyik ember a másiknak megbocsát, ahol az állva maradó felemeli az elesettet, ahol a bűnösöket is tárt karral fogadják, ahol a könnyek felszáradnak, ahol az idegeneket vendégszeretően befogadják, ahol valaki kész, hogy földig hajoljon és barátnak – ellenségnek egyaránt megmossa a lábát. Jézus hatalma nem látványos, – a szolgálatkész, a mindennapi szeretetben, az emberért való létben mutatkozik meg. Ezt Názáreti Jézust utánozzátok tanulmányaitok hétköznapjaiban, majd leendő családotokban és a munkahelyeteken, és törekedjetek arra az egyszerű szeretetre, amely megbocsát, amely tud egy jó szót ajándékozni a rászorulónak, amely felszárítja a könynyeket és időt szán a beszélgetésre, a segítésre. Rá kell döbbennetek, Fiúk, hogy nem élhettek magatoknak. A krisztusi élet sohasem lehet önmagunknak való élet, hanem a másokért való élet. „Menjetek el minden néphez és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek.” – hangzik a második mondat. Jézus megbíz Benneteket, hogy amit az evangéliumból megértettetek – bármily kevés is az –, tovább kell adnotok. Nagyon jól tudom, hogy lesznek idők, talán hosszú idők is, amikor valamelyiketek jelentős távolságra kerül ettől a Jézustól. Azonban, azt kérem Tőletek, ne felejtsétek el Őt egészen, ne engedjétek, hogy valamilyen pótlék-istenek kiszorítsák, mert hosszú távon nem állják meg helyüket, nincsenek kéznél, ha elmerülés fenyeget benneteket. Amikor lábatok alól kicsúszik a talaj, akkor csak Ő lesz képes arra, hogy kézen fogjon bennetek és megmutassa az utat. Lehetséges, hogy először egyáltalán nem ismeritek fel, hogy egy olyan valakiben találkozik veletek, aki időt szakít rátok; aki veletek sír, ha arra van szükségetek; aki oda figyel rátok és megteszi veletek az újraéledő remény első lépéseit. Csak sokkal később fogjátok felismerni, hogy Jézus állt mellétek abban a valakiben, aki megvigasztalt, aki megbocsátott, aki lehetőséget adott az újrakezdésre. És amit megtapasztaltatok, tovább kell adnotok családotokban, barátaitok között, munkahelyeteken. A szeretetet meg kell élnetek, és így kell tovább adnotok, mert az evangélium csak ebben a megélt szeretetben mutatkozik meg, nem pedig a jól hangzó, de üres szólamokban. A szeretetet nem könnyű megélni, sok fáradsággal jár és nehéz, gyakran vér és izzadság szaga van. A

31

szeretet a legnehezebb dolog, amit meg kell tanulnunk. Korlátainkba ütközünk, amikor újra és újra meg kell bocsátanunk, ha ismét abban kell bíznunk, aki már gyakran becsapott bennünket. De ekkor, és csak ekkor, áll ránk, áll rátok, Jézusnak az utolsó bíztató mondata is: „Tudjátok meg: én veletek vagyok minden nap, a világ végéig.” Ez a mi legnagyobb örömhírünk: Isten Jézus Krisztusban számunkra mindig jelen van, minden nap és minden utunkon. Istennek velünk emberekkel való hosszú története csak arról szól, hogy Ő értünk van. Így mutatkozott be egykor Mózesnek, így vezette át népét a Vörös-tenger hullámain, így menti meg Pétert, akit megfulladás fenyeget: „Bízzál, ne félj! Veled vagyok!” Így lesz Veletek is, Fiuk, bárhová is sodródtok a világban: Veletek van. Nem tudjátok kikerülni őt, másrészt tudnotok kell, hogy közelségére, támogató jelenlétére iskolánkon kívül is mindig számíthattok. Kedves Szülők, a köszönettel együtt, hogy iskolánkat választották és gyermeküket ránk bízták, egy bátorító szót is szeretnék Önöknek mondani Ha gyermekeik olyan utat fognak járni, amely sok aggodalmat, keserűséget és könnyet okoz Önöknek, amelyet nehezen tudnak elviselni, és úgy érzik nagyon el is távolodott, biztos reménnyel higgyék: Isten eltávolodott gyermekükhöz is nagyon közel marad, mert bárhová is irányítja élete hajóját: Ő már ott van. Kedves Fiúk, mások búcsúzását nézhetjük kívülről, nézhetjük mosolyogva és közömbösen: amikor mi búcsúzunk, az már élesebben, sorsunkban érint bennünket. Minden búcsúzás a múlt és a jövő határán áll: ami volt – az a bizonyosság, a konkrét, fogható valóság, ami hozzám nőtt, amiért megszenvedtem. Ami azonban jönni fog, az homályban van – bizonytalan. Az előretekintés mindig a homályba tekintést is jelenti. A továbbhaladás a tudás bizonyosságával szemben a hit, a bizalom kockázatvállalását is hordozza magával. Ezért megyünk most a templomba, mert bizonytalanságaink közepette könyörgésre is szükségünk. Ha életünk végső urai nem mi vagyunk, akkor rá kell döbbennünk arra, hogy mennyi ajándékot kaptunk – és ezért az imádságotokban legyen ott a hála. És az indulás pillanatában föl kell fakadnia mindnyájatok szívéből a könyörgésnek is: Légy velünk, Urunk! Ne fogyatkozzék meg bennünk a hit, sose hiányozzék belőlünk a bölcsesség, s legyen meg bennünk az őszinte töredelem. Kedves Ballagó Fiúk, legyetek jók, Isten Veletek!

32

BENCÉS HÍRLEVÉL

SZENT BENEDEK LEÁNYAI TÁRSASÁG, TISZAÚJFALU Eseménynaptár Április 9.

Április 9-11. Április 12.

Április 20. Május 3.

Május 11. Május 25. Június 6.

A Szent Három Nap nyitányaként Benedikta, Mária, Ágota testvérek Vencel plébános atyával és ministránsokkal együtt részt vettek a nagycsütörtöki olajszentelési szentmisén Kalocsán. A Szent Három Nap liturgiáját az egyházközség híveivel az alpári és újfalusi templomokban ünnepelte közösségünk, főként a zárdatemplomi felújítások miatt. A húsvéti ünnepi szentmiséket – igaz még állványok társaságában – a zárdatemplomban ünnepeltük. Hétköznapokon a reggeli miséket még „az alapítók korát idéző” piros folyosón tartjuk. Obláták lelkinapja A környékbeli búcsúk sorát nyitó alpári búcsút az idén Dr. Stella Leontin balassagyarmati plébános atya vezette, lélekmelengetően szólva a Jótanács Anyjáról és az édesanyákról. Obláták lelkinapja Richárd atya előadása kolostorunkban. Témája Weöres Sándor nyomán: „Termő ékes ág, te, jó anya…” Megújult templomunk megáldásának nagy ünnepe Asztrik főapát úr vezetésével. Összeállította: Ágota testvér

A templomfelújításról A tavaszi jó idő kezdetével új lendületet vettek a felújítási munkák. Elkészült a belső festés, meszelés; ajtók; világítás, riasztóberendezés. A freskó restaurálása a végéhez közeledik. Miletics Janka testvér gyönyörű samott keresztúti stációit virágvasárnap vigíliáján ferences kéz áldotta meg. Némi asztalos munka van még hátra, ambó, papi szék. A hangosítás rendszere utolsó simításokra vár. Elkészült az épület külső vakolatának felújítása, nemes vakolattal való borítása is. Ezen kívül a szentély feletti terem tetőcseréje, a tornyok keresztjeinek újragyártása saválló acélból, a keresztek gömbjeinek nikkelezése. Reméljük, a templom előtti térrendezés is időben meglesz.

Örömmel hirdetjük, hogy a felújított Zárdatemplomot

Várszegi Asztrik főapát úr 2009. június 6-án a 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisében megáldja. Szeretettel várunk minden érdeklődőt ezen alkalomra, hogy együtt adhassunk hálát az Úrnak jóságáért!

BENCÉS HÍRLEVÉL n A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja n Megjelenik negyedévenként n Kiadó: Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátság n Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát n Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill n Gondozta a Bencés Kiadó n Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. n E-mail: [email protected] n Megrendelhető a szerkesztőség címén. n Nyomdai munka: Palatia Nyomda és Kiadó Kft., Győr