A MA GY A R B E N CÉ S KO N GRE GÁ CIÓ T Á J É KO ZT A TÓ LA P J A
VII. évfolyam 1. szám 2005. tavasz
II. JÁNOS PÁL PÁPA PANNONHALMI BESZÉDE 1996. szeptember 6-án
Tisztelendő Püspök Testvéreim, Kedves Főapát Úr, Szeretett Bencés Atyák, Kedves Testvérek!
II. János Pál pápa halálának híre milliókban a személyes találkozás élményét elevenítette fel. Mi is hálával és örömmel emlékezünk 1996 szeptemberére, amikor ellátogatott fennállásának ezredik évét ünneplő apátságunkba. A szentatya nálunk szállt meg, együtt étkezett a konventtel, felkereste szeretetotthonunk idős betegeit, fogadta diákjaink képviselőit, vezette hálaadó zsolozsmánkat, szavaival bátorított minket. A vesperáson elmondott beszéde közreadásával tisztelgünk az elhunyt pápa előtt. Fogadja be az Úr hűséges szolgáját az igazak országába. Aki egész élete során a hitben akarta erősíteni testvéreit, láthassa most az Urat színről színre az üdvözültek seregében.
1. Nagy örömmel zarándokoltam el ide, Szent Márton hegyére, Pannonhalma ősi monostorába. Együtt emlékezünk meg a lelki élet és a kultúra e történelmi központja alapításának ezredik évfordulójáról; ahol egy olyan hagyomány vette kezdetét, amely töretlenül fennmaradt mind a mai napig. Róma püspöke első alkalommal látogat hozzátok, akik kezdettől fogva nagyon szorosan kötődtök az Apostoli Szentszékhez. Egykor Rómából érkezett a szerzetesek kis csoportja – Szent Adalbert prágai püspök rendtársai és tanítványai – hogy előbb a Prága melletti Břevnovot, majd onnan a ti apátságotokat alapítsák meg. Szent Adalbert, az én hazám első vértanúja és védőszentje, a történelmi cseh, lengyel és magyar korona népeinek közös szentje. Szent Adalbert különös tisztelete így azokkal a népekkel egyesít benneteket, akik a szlávokkal együtt Közép-Európában éltek és élnek. A jövő év tavaszán, Szent Adalbert vértanúságának ezredik évfordulója alkalmából – ha Isten is úgy akarja – abban az örömben lesz részem, hogy meglátogathatom az ő egykori székhelyét. A hegy, amelyen éltek, Szent Márton nevét viseli. Annak a szentnek az oltalma alatt éltek tehát, aki ezen a vidéken született, amely egykor a római Pannónia tartományhoz tartozott. Európa sok országában tisztelték Szent Mártont az elmúlt ezerötszáz év alatt. Karizmatikus egyénisége lelkileg összekapcsol benneteket. Innen, az ő szülőföldjéről köszöntöm szeretettel a franciaországi Tours lakóit, ahová néhány nap múlva örömmel zarándokolok el. Történelmetek kezdetei abba a korba nyúlnak vissza, amelyben a keresztény Kelet és Nyugat még osztatlan volt. Amikor Pannonhalma alapításának ezredik évfordulóját megünnepeljük, akkor visszaemlékezünk a híveknek arra az egységére, amely az első évezredet jellemezte. A ti gyökereitek ebbe az áldott korszakba nyúlnak vissza. Olyan múlt ez, amely kötelez benneteket és feladatot ad, ugyanakkor azonban jövőtök biztosítéka is. 2. „Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai! Vajon ki látta az Úr gondolatait s tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetné tőle?” (Róm 11,33-35) Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének e szavai a mai ünnep összefüggésében különös jelentőséget kapnak. Nemrég ünnepeltük Magyarország megkeresztelkedésének millenniumát – majdnem egyidejűleg Len-
SZÁMUNK
TARTALMÁBÓL
• Szent helyek a térképeken – ez évi kiállításunkról • Emlékezés Gál Tiborra • Látogatás Karácsfalván
• A Bolyai Műhely pannonhalmi napjairól • Vanyó Tihamér atya 100 éves • Beszámoló a pannonhalmi Szent Három Napról 1 PANNO
• Chardonnay 2003 – termékismertető • Családnap Pannonhalmán • A 950 éves Tihanyi Apátság jubileumi programjairól
II. János Pál pápa 1996. szeptember 6-án a pannonhalmi bazilikába érkezik.
gyelországéval – és ma ebben az ősi bencés apátságban, az elmúlt ezer évért zengünk ünnepélyes hálaéneket az Úrnak. Ezek a fontos történelmi ünnepek Szent István király emlékével is összekapcsolnak bennünket. A liturgia azonban az események történeti dimenzióin túlra vezet minket, és arra ösztönöz, hogy azok legmélyebb gyökereit Isten bölcsességében és tudásában keressük, amely a teremtett rend és a történelem alapja. Még ha az évszázadok során az ember nagy műveket alkotott is, ha az államok és királyságok kezdetei egyes személyekhez kapcsolódnak is, a hívő ember ezekben az emberi történésekben az Isteni Gondviselés titokzatos és bölcs végzését ismeri fel. Azok az emberek, akik e történelmi események kezdeteinél szerepeltek, általában tudták, hogy alkotóerejük és kezdeményezéseik egyedül Istenben gyökereznek, az ő határtalan bölcsességében és örök szeretetében. És mivel minden – ahogyan az apostol mondja – „belőle és általa” van, minden „érte” is van (vö. Róm 11,36). Ut in omnibus glorificetur Deus (Hogy mindenben Isten dicsőíttessék) – amint Szent Benedek tanította. Minden érte van. Neki legyen tisztelet és dicsőség mindörökké!
3. „Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket, adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemetek hódolata” (Róm 12,1). E szavakkal az apostol az Úr szolgájára emlékeztet bennünket, amint azt Izajás próféta megjövendölte: a szolga feláldozza magát mint élő, szent és Istennek tetsző áldozat, aki „engedelmes mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Éppen engedelmessége által váltotta meg a világot. Ezzel nemcsak Szent Benedek Reguláját ihlette, hanem az összes szerzetesi közösség reguláját is, így az évszázadok során sok-sok férfinak és nőnek adott alkalmat arra, hogy – hűségesen válaszolva a meghívó Krisztus tökéletes, jegyesi szeretetére – Isten szent szolgálatának útjára lépjen. A megtestesülésben Isten Fia „kiüresítette magát és szolgai alakot öltött” (Fil 2,7). Így mutatta és mutatja meg ma is sokak számára a szerzetesi hivatás csodálatos útját. Így szól hozzájuk: „kövess engem”. De olyan szavakkal mondja ezt, amelyeket csak a szív foghat fel. Krisztus átütő erővel szól hozzánk halála és feltámadása titkáról. Az emberi lét olyan formáját nyilatkoztatja ki, amely lehetővé teszi számára, hogy megtalálja életének legmélyebb értelmét. A bencés hivatásban, mint egyébként minden keresztény hivatásban, és különösképpen a megszentelt életformában, az ember arra kap meghívást, hogy bemutassa a „lelki istentiszteletet” (Róm 12,1), hogy teljes mértékben megvalósítsa emberi létét, amelyet Isten az ő saját képére és hasonlatosságára alkotott (vö. Ter 1,27). Amint a II. vatikáni zsinat tanítja, az ember az egyetlen olyan földi lény, akit Isten saját magáért akart, és aki teljesen csak az őszinte önátadásban találhat magára (vö. Gaudium et spes 24). Azért vagytok itt mindannyian, szeretett testvéreim, mert Krisztus azon páratlan és ingyenes ajándéka által hívott meg benneteket, amivé önmagát tette; a kereszt oltárán az Atyának bemutatott áldozata által 2
hívott meg benneteket. Ily módon készséget teremt bennetek, hogy általa és benne ingyenes ajándékká váljatok a ti bencés közösségtek életében részesedő szent népe számára. Így íródik immár ezer éve ennek az apátságnak, Pannonhalmának a történelme. 4. Az Apostol folytatja és buzdít bennünket: „Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2). Talán Szent Benedek szemei előtt éppen e szavak lebegtek, amikor Reguláját írta. Nagy jelentőségű, hogy ugyan nem követte a korszellemet, ám Regulájában mégis olyan hatékony eszméket gyűjtött össze, amelyek a világ átalakítására irányultak. Ebben mindenki egyetért. Még a kereszténységgel szemben nem mindig objektív szerzők is elismerik azt, hogy Szent Benedek és fiai „megújították a föld színét” (vö. Zsolt 103,30), és hogy Európa nagyrészt nekik köszönheti – különösképpen az első évezredben – a kulturális és szociális élet soha nem látott megújulását. Az „ora et labora” egyszerű jelszava hatalmas célkitűzés kezdete lett, és a kontinensen ennek köszönhetően kezdtek kialakulni azok a kulturális formák – a nagy népvándorlás eseményei után – amelyek mind a mai napig jellemzik az európai népeket és különleges szerepüket a világban. Ebben a korban a gazdaság elsősorban a mezőgazdaságot jelentette, ezért a nép életszínvonalának javítása érdekében a legfőbb munka, amelyet Szent Benedek fiai végeztek, a hatalmas erdős vidékek feltörése, a földművelés bevezetése volt. Döntően ez jelentette a társadalmi és kulturális átalakulás kezdetét. E századokon át tartó előkészítő munka során alakulhattak ki a második évezredben az európai városok, a művészeteknek és az építészetnek olyan alkotásaival, amelyeket máig megcsodálhatunk. Amikor a pannonhalmi apátság alapításának ezredik évfordulóját ünnepeljük, bizonyos értelemben annak a bencés jelenlétnek ezer évére is emlékezünk, amely alapvetően hozzájárult az európai civilizáció és hazátok civilizációjának kialakulásához is. 5. Szent Pál így folytatja: „Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes” (Róm 12,2). A föld külső képének kialakítása az ember szívének átalakításából és belső megújulásából ered. Az összes gazdasági, kulturális és esztétikai érték, amely a nagy bencés munkából született, azoknak a ti régi elődeiteknek a lelkében gyökerezett, akik belső érettséget mutattak fel. Szent Benedek azt tanította, hogy Krisztus szeretetének semmit se tegyünk elébe: a megfeszített és feltámadt Krisztus szeretete az, amely apátságotokban uralkodott a múltban, és uralkodik mindmáig. Ez van jelen a kultúra és a civilizáció mindazon formájában, amellyel apátságotok hozzájárult a magyar nemzet és egész Európa történelméhez. Ezer év után ma mindezért köszönetet mondunk az isteni Gondviselésnek. Róma püspöke örül annak, hogy részt vehet Pannonhalma közösségének és a magyar népnek ünnepélyes Te Deum-án. 6. Adjunk hálát közösen Istennek az elmúlt ezer év során művelt csodálatos tetteiért. És te, pannonhalmi bencés közösség, légy továbbra is – mint hegyre épült város – fényforrás e vidék és az egész nemzet számára. Maradj hűséges ehhez a hivatásodhoz, amint azt az elmúlt évszázadok során is tetted. Vezesd továbbra is az új nemzedékeket az emberi és isteni bölcsesség útján, és hogy ebben változatlan eredményességgel sikeres legyél, Szent Benedek szavai szerint magad is válj tanítvánnyá „az Úr szolgálatának iskolájában" (Szent Benedek Regulája, Prol. 45). Ha szorgalmas tanulóként Isten szavára hallgattok, kedves Testvéreim, szívetek készségessé válik mindarra, amit az Úr mond nektek válaszként a történelem minden egyes korszakának elvárásaira. Legyetek éberek és figyelmesek „az idők jeleinek” a fürkészésében, az Úr iránti alázatos engedelmesség megtartásában, hogy az üdvösségnek helyesen értelmezett üzenetét eredményesen adjátok tovább. A harmadik évezred küszöbén az Egyház megújított apostoli lendületet vár tőletek. A megfeszített és feltámadt Krisztus világítsa meg küldetésetek útját. Ő legyen számotokra minden: az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Legyetek feltámadásának tanúi és szeretetének apostolai. A mindennapi szolgálat során mozdítsátok elő a keresztények egységét, párbeszédre lépve mindenkivel. Az ökumenikus mozgalom nagy hasznot meríthet abból, ha elkötelezitek magatokat a dialógusra, a másik fél meghallgatására és a közeledésre. Legyen a ti apátságotok mindig nyitott otthon a testvérek gondjai előtt. E mindennapi úton álljon előttetek védőszenteteknek, Szent Mártonnak a példája, aki azt adta, amije volt: köpenyének felét a szegénynek, valójában magának Krisztusnak. Védelmezzen benneteket Szent Adalbert püspök, aki életét adta Jézusért, és Szent István, első királyotok, Istennek és a népnek egy hosszú életen át önmegtagadásban és nagylelkűségben hűséges szolgája. Éljen mindnyájatokban Szent Benedek szelleme, hogy kolostoraitok testvéri lánca kösse össze Nyugat és Kelet nemzeteit és keresztényeit. Ragyogjon fel szolgálatotok által a béke és a kiengesztelődés szivárványa a Kárpát-medence fölött. Mária, delicia Benedictinorum kísérjen benneteket és vegyen oltalmába a jövőben is.
3
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
SZENT HELYEK A TÉRKÉPEKEN Térképtörténeti kiállítás a PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG és bécsi SCHOTTENSTIFT anyagából Pannonhalma, 2005 április 5-től november 11-ig
A Pannonhalmi Bencés Főapátság kiállítótermében különleges térképkiállítást tekinthet meg a látogató: szellemi zarándokútra hívjuk, térbeli és időbeli utazásra régi térképeken. A térképi ábrázolás sajátossága a képszerűség, amely a konkrét és absztrakt, a megtapasztalt, átélt és a tisztán elméleti között valahol félúton álló világi, profán ábrázolást valamiképpen alkalmassá teszi a szakrális tér ábrázolására: mind a szent helyek bemutatására, mind pedig a földrajzi ismeretek modellezésére. A térkép – a szent helyekhez hasonlóan – világok találkozása. Ezért alkalmas arra, hogy segítségével világok, terek és idők, emberek és világnézetek között kezdjünk egymás és saját magunk jobb megértését segítő párbeszédet. A szigorú értelemben vett térképanyag a pannonhalmi gyűjteményben viszonylag szerény, a néhány ezer nyomtatott és néhány száz kéziratos lap túlnyomó része pedig a XIX- XX. századból származik. A kiállításunkon bemutatott anyag nagyobb részét éppen ezért a korábbi évszázadokban nyomtatott könyvekben megőrzött térképek és metszetek alkotják. Ezt egészíti ki a bécsi bencés apátságból (Schottenstift) kölcsönzött anyag. A bécsi Schottenstift gyűjteményéből ugyanis nem hiányoznak a régi és ritka térképek: mintegy hatezer lap származik 1815 előttről, ezeket azonban itt is többnyire atlaszokba, könyvekbe kötve találjuk. Szellemi zarándokútján és kiállításunk végigjárásával az ide érkező felkeresi a régi térképeken megjelenő szent helyeket. A bemutatott térképeket egyetlen, valóságos és jelképesen is felfogható útvonal állomásaiként tekintheti meg a látogató. Az útvonal azonban nem egyenes, hanem a kiállítótérben kanyarogva, a térben és időben való összes utazáshoz hasonlóan, mindenki számára egyéni választásaitól függően alakul. Az anyag elrendezésével nem irányítani, csak segíteni szeretnénk a benne való tájékozódást. A pannonhalmi kiállítás térképei tehát öt témacsoportba rendezve egy képzeletbeli utazás folyamatává áll össze. I. Ég és Föld: a teremtett világ II. A Szentföld, Jeruzsálem III. Európa és Magyarország IV. Bencések és az Egyház V. Utak a Világban (az egyes témacsoportokról részletes leírás olvasható a http://www.osb.hu/hu/programok/kiallitasok webhelyen: terkeptemak.pdf) koncepció és rendezés: installáció: grafikai tervezés és kivitelezés:
DR. TÖRÖK ZSOLT (a földrajztudomány kandidátusa, egyetemi docens, ELTE) HÉJJAS PÁL AD REKLÁMSTÚDIÓ
A kiállítást 2005. április 5-én 11.30 órakor nyitotta meg Dr. Barna Gábor tanszékvezető egyetemi tanár (JATE, Néprajz Tanszék). 4 PANNO
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Szent helyek a térképeken Kiállítás megnyitó, Pannonhalma, 2005. április 5. Szent Benedek ünnepén Egy, témáját tekintve ritka kiállítás, egy sajátos térképtörténeti kiállítás megnyitójára gyűltünk össze itt a pannonhalmi bencés apátság kiállító termében. A kiállítás térképtörténeti ugyan, de a rendezők nem kronologikus sorrendben mutatják be kiállított anyagukat, hanem tematikusan elrendezve. A kronologikus rendet is lehetett volna választani, s egy térképtörténeti áttekintést adni, hiszen a régi római úti térképek, itineráriumok középkorban átírt változata mellett a kiállításban középkori keréktérkép éppúgy látható, mint a felfedezések révén az európai ember számára kitágult világ térképe, vagy missziós térkép, el egészen a közelmúlt századok atlaszaiig. A tematikus elrendezés azonban sajátos, elmélyültebb szemléletre utal, hiszen az ember alapvető tér- és időélménye felől közelít tárgyához. Térképekkel kapcsolatban időélményt emlegetni pedig csak az első pillanatban tűnik meghökkentőnek. Az Embernek alapvető élménye, hogy élete állandó változásnak van kitéve, azaz a gyermekkortól kezdve halad az idős kor felé. Ezt az időélményt azonnal térbeliként fogalmazzuk meg akkor, amikor életútról beszélünk, s amikor ábrázoljuk, egy félkörívvel, egy „Lebensbogen”-nel tesszük, amelynek az elején a gyermek, zenitjén a középkorú felnőtt, alján pedig a görbebotos öregember áll. A keresztény ember élete egy határozott cél felé halad. Ilyen élménye természetesen nem csak az egyénnek lehet, hanem a közösségeknek is. Hadd utaljak csupán az egyház ismert metaforájára, a zarándokúton lévő egyház kifejezésre. Az egyén és a közösség igyekszik az időben folyó életútja eseményeit, azaz az emlékezetét tárgyakhoz és térhez kötni. Ezért hozunk magunkkal szuvenírt kirándulásainkról, búcsúfiát zarándokútjainkról, de ezért állítunk emlékműveket és emléktáblákat jeles eseményeknek, egykor élt kiváló embereknek. A múltbeli emlékeket – eseményeket és személyiségeket – az elmúló időből ezáltal a tér mindenkori jelenidejébe helyezzük. Így emlékezünk, s lesz a múlt – s általa a tér is – önazonosságunk fontos építő elemévé. S mi más funkciója lehet alapvetően a térképeknek is, minthogy emlékezetünk eseményeit a térben kijelöljék és rögzítsék? Akár a kiállított térképeken a Teremtés történetének Szentírás rögzítette eseményeiről van szó, a Paradicsomról, Ábrahám, Izsák és Jákob Kánaánig tartó útjáról, akár a Megváltó eljöveteléről és működésének helyszíneiről, Péter és Pál apostolok utazásairól, akár Európa és Magyarország búcsújáró helyeiről, a bencés világ elterjedtségéről, vagy fontosabb zarándokutakról. Mindez nem más, mint az üdvtörténet idő- és térbeli eseményeinek rögzítése, a megfoghatatlan, múló időből a történelem és a tér valóságába emelése s szakralizálása is egyúttal. Mert ez a kiállítás is azt mutatja, hogy az a tér, amelyben élünk, nem homogén. A megélhetést szolgáló, a mindennapi térszintek mellett vannak kitüntetett pontjai. Ezek a szent helyek. De mitől lesz egy hely szent? Helyesen írja nagy vallástörténész elődök munkájára támaszkodva a kiállítást rendező Török Zsolt, hogy egy helyet nem az ember tesz szentté. Hanem a Transzcendens, a Természetfölötti. Hiszen a szent helyek a Szent, az Isten evilági megjelenésének, megnyilvánulásának helyei, ahol a Szent nemcsak megmutatkozik, hanem hitünk szerint könnyebben és gyorsabban siet a hozzáfordulók megsegítésére, ahol a hozzá intézett ima kedvesebb neki. Számomra ezt a nagy vallási élményt legszebben máig a csíksomlyói Szenvedő kápolna 18. századi chronosztikonos latin nyelvű felirata fejezi ki legszemléletesebben: „Sine intermissione orabitis Deo in loco isto et piae orationes vestrae atque suspiria non erunt inania.” (Szünet nélkül imádkozzatok az Úrhoz ezen a helyen, és kegyes könyörgéseitek és sóhajtásaitok nem lesznek hiábavalóak). A zarándokutak, amelyekre szintén kiállított térképek utalnak, pedig a felkészítést szolgálják térben és időben a Szenttel való találkozásra. A bencés Máriacellt hadd említsem csak: átgondoltuk-e egyszer is zarándokutunk során, hogy Josephsberg és Annaberg meglátogatása a Celli Szűzanyával való találkozásunkat készíti elő? A szent helyek azonban nemcsak a Szenttel, hanem az embernek önmagával és embertársaival való találkozásának színhelyei is. Ott, ebben a találkozásban döbbenhetünk rá saját esendőségünkre, másoktól való kulturális különbözőségünkre, de másokkal való hitbeli azonosságunkra is. Ezért lehettek a középkorban a nagy nemzetközi jelentőségű kegyhelyek, mint például Aachen, Santiago de Compostella, Częstochowa, Mariazell, Róma a keresztény európai identitás megszerkesztő helyei. Ezért tartom nagyon fontosnak a nemzetközi zarándoklatok újjászervezését Magyarországon, bekapcsolódásunkat az európai zarándokút-hálózatba, a Szent Jakab zarándokút hálózatba, hogy megerősödjünk keresztény európai értékeinkben, s hogy mások megerősödését is segítsük. Róma központi szerepe, a katolikus egyház egysége a különbözőségekben ezekben a napokban jól megmutatkozik, amikor a Péter-utód II. János Pál pápa halála és temetése alkalmából zarándokok százezrei, milliói utaznak a Szent Városba. Az itt látható kiállítás pedig valójában egy szellemi zarándokút, amelynek során középkori és újkori térképek segítségével utazást tehetünk a Szentföldre, a katolikus világ központjába, Rómába, a bencés világba, Pannonhalmára, a missziókba, vagy a Pócsi Szűzanyánk segítségével Magyarországra mint Mária országába. Ezt a ritka térképet különösen szeretem. Azaz sosem csak a térben utazunk, hanem mindig időutazást is teszünk, amelynek során a Szenttel, a szent megjelenésével találkozunk. 5
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
S itt hadd utaljak az itinerarium kifejezésre. Ez nem elsősorban úti térképet jelent, hanem inkább útleírást, amelyek időben meg is előzték a térképeket. Egy ilyen német itinerarium nevezi meg a Szent István király uralkodása alatt biztonságossá tett, s ezért ismét megnyitott, a Szentföldre vezető szárazföldi zarándokút hazai állomáshelyeit. Az itinerarium scriptum tehát megelőzte az itinerarium pictumot. A szó harmadsorban jelenti még a szerzeteseknek útnak indulás előtti imádságát is. Amikor ma az atlasz kifejezést használjuk, elsősorban térképgyűjteményre gondolunk. De az atlaszoknak is van szöveges formája. Hadd utaljak csak a 16. századtól népszerűvé váló, s több nyelven is megjelenő Atlas Marianus-okra, amelyekre a kiállításon is láthatunk példát. S ilyen máriás atlaszaink, illetve útikönyveink nekünk is vannak. Említhetem Esterházy Pál 17. század végi munkáit, majd Szentiványi Márton 17-18. századfordulós, Jordánszky Elek 19. századi, vagy a boldog emlékű Bálint Sándor 1944-ben Boldogasszony vendégségében címmel megjelentetett máriás útikönyvét, s akár néhány közelmúltban kiadott munkát. A kiállított térképek azonban nemcsak a tájékozódás praktikus igényét szolgálják. Többek annál: grafikus műalkotások, könyveket illusztrálnak, fametszetek, rézmetszetek. Bár a kiállítást magát én is csak most látom, a korábban megkapott katalógus segítségével egy-két, számomra kedves vagy érdekes térképet hadd emeljek ki! Biztosan sokunkat megragad majd az egyébként nagyon régies keréktérkép, vagy TO-térkép mellett a Peutinger-térkép, amely egy régi római itinerarium 11-13. századi átdolgozott változata, amelyen a keresztény szent helyek mellett Pannónia, a mai Magyarország néhány fontosabb városa is helyet kapott. Sok híres térképet láthatunk itt részben a pannonhalmi könyvtár, részben pedig a bécsi Schottenstift gyűjteményéből. Még a közismertebb térképlapokat, például Schedel világtérképét, Scherer Atlas Marianus-át is jó viszontlátni. S jogos büszkeséggel szemlélhetjük Honterus János bibliai földrajzát, vagy a magyar jezsuita Éder Xavér Ferenc perui földleírását, vagy a kiállításnak helyet adó, s a 19. század eleje óta oktatással, neveléssel foglalkozó Pannonhalma ábrázolásait. A pannonhalmi bencés gyűjteményben lévő térképek elsősorban a tanárok és a növendékek felkészülését szolgálták. Végezetül köszönetet szeretnék mondani e ritka kiállítás megvalósítóinak, a rendező Török Zsolt tanár úrnak, a két együttműködő bencés kolostornak, a bécsi Schottenstift-nek és Pannonhalmának. Remélhetőleg sokan eljönnek ez év novemberéig ide és megnézik a térképeket, megveszik a tartalmas katalógust, s tanulnak, tanulunk belőle. Elsősorban azt, hogy bár kiűzettünk a Paradicsomból, Isten mégsem hagyott magunkra minket. S ezt nemcsak most, húsvét ünnepkörében érezzük, amikor értünk szenvedett, meghalt, majd feltámadt az Istenfia, hanem szinte bárhol és bármikor a világban, hiszen Isten kegyelme és szeretete sokszor és sokhelyütt lehajolt az Őt kereső emberhez. A kiállítás anyaga ezt is mutatja. Barna Gábor
A PANNONHALMI SZEMLE tavaszi (2005/1.) számának témája: ünnep — elmozdulás PETRUS VENERABILIS: A csodákról GEORG BRAULIK: Nép, ünnep, szeretet (Ószövetségi lelkiség) VLADÁR GÁBOR: „Az Úr pászkája ez” (Kiv 12,11) – Egy ünnep változásai NÉMETH ATTILA: Az ünnep pszichológiai jelentősége DOLINSZKY MIKLÓS: Régi zene – új zene BÍRÓ BÉLA: Dráma és játéktér BLAUMANN EDIT: Extázis (A technoünnep) BORBÉLY SZILÁRD: Az igazi nevem nem ismerem (Lucie Szymanowska és Kiss Szemán Róbert interjúja) MIKOLA GYÖNGYI: Borbély Szilárd kötetéről CSERTÁN KÁROLY: Hudi László Ibsen-rendezéséről („Isten éltessen, Hedvig Ekdal!”) VÁSÁRHELYI ANZELM Regula-meditációja (Ünnep: az elmozdulás misztériuma) BORBÉLY SZILÁRD, KRULIK ZOLTÁN, PATZ NIKÉ, GYÖRE GABRIELLa és LORAND GASPAR versei FRISS SZÁMAINK MINDIG MEGTALÁLHATÓK a nagyobb budapesti és vidéki könyvesboltokban. MEGRENDELHETŐ A SZERKESZTŐSÉG CÍMÉN: 9090 Pannonhalma, Vár 1. (e-mail:
[email protected]), OLVASHATÓ AZ INTERNETEN: www.bences.hu/Szemle; www.ceeol.com
6
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Kedves Gyászoló Család! Kedves Testvéreim és Barátaim! „Az emberi lét a halál színe előtt válik a legnagyobb talánnyá.” (Gaudium et spes 18.) Személyes vesztesként állunk itt, szemben Tibor halálának talányával, szembesítve egyúttal saját halálunk talányával is. Gál Tibor váratlan halálának egyik „talánya” az volt, hogy Tibor léte, kisugárzása olyanfajta erőtérrel, széles derűvel ajándékozta meg családját, baráti és munkatársi körét, hogy az kinek-kinek bátorítás, a biztonság megtapasztalása volt. És a szomorú hír vétele után mindez, egyik pillanatról a másikra megszűnt, valóságos űr támadt, és ez mindannyiunkat lesújtott, mélyen érintett. Mi itt most mind olyanok jöttünk össze, akik elsősorban nem a világhírű egri borászt, nem a bor prófétáját, vagy a bor diplomatáját gyászoljuk, hanem olyanok, akiket Gál Tibor egyénisége, szolgálata és csendes szeretete személyesen is megérintett. Ismertük, szerettük, mindannyian magunkénak éreztük ezt az embert. Ezért olyan nehéz az ő halálával szembenézni, azt elfogadni. Talán csak a mai nap tudatosítja bennünk, hogy Tibor már többé nem úgy van velünk, ahogy eddig, mostantól másként él közöttünk és szívünkben. Ez a másként most fájdalmasan távoli létezésmód. Keresztény hitünk vigasztal: Tibor élete és halála Krisztusban van elrejtve és így van velünk és közöttünk a továbbiakban is. Ebben a mi emberi szomorúságunkban, akik szívünkben gyászolunk, milyen csodálatos és vigasztaló, hogy körülvehetjük az Úr Krisztus oltárát, az Úrét, aki nekünk, benne hívőknek „feltámadás és élet”. Körülvehetjük Jézus Krisztus oltárát, aki számunkra az Istentől adott örök szőlőtő, mi pedig belőle fakadó szőlővesszők vagyunk, akik tudjuk, hogy egyrészt nélküle semmit nem tehetünk, másrészt ha élünk, neki élünk, ha pedig meghalunk, neki halunk meg. Ma itt a még tél öltöztette egri domboktól közrefogott székesegyházban egy olyan testvérünkre, hozzátartozónkra és barátunkra emlékezünk, aki Jézusnak, az igazi szőlőtőnek míves és termékeny ága volt, akit fiatalon a halál elragadott közülünk, de nem ragadhatta el a halál az igaz szőlőtőtől, Jézus Krisztustól, akibe a keresztség révén beleoltódott.
GÁL TIBOR (1958-2005) A Pannonhalmi Apátsági Pincészet főborásza február 10-én Dél-Afrikában autóbaleset következtében elhunyt. Főborászunk alkotta meg újraindított szőlő- és borgazdaságunk szakmai koncepcióját, és váratlan haláláig irányította a pincészet munkáját. Személyében nem csak munkatársunkat, hanem barátunkat is gyászoljuk és hisszük, hogy a földi életében oly sok feladatot vállaló borásznak az Úr örök békességében lehet része. A Bencés Hírlevél szerkesztősége Asztrik főapát úrnak a február 25-i gyászmise keretében elmondott gondolatai közreadásával búcsúzik Gál Tibortól.
Hisszük, hogy Istennek élt. Szerte a világon, és ez nem túlzás, mert szerte a világon – Franciaországban, Dél-Afrikában, Japánban, Közép-Európa országaiban, a Partiumban és itthon is – ismerték Gál Tibort. Valóban „olyan volt, mint egy népmesei hős. Elindult a világba és meghódította. Otthon volt a világban és itthon is itthon tudott lenni.” (Esterházy Pétertől) Igen, mindig így képzeltem magamnak a korszerű embert: tudatos magyarnak, tágszívű európainak és hívő, Isten és a teremtést megrendült és csodálkozó alázattal szemlélő kereszténynek, a közösséget önzetlenül szolgáló embernek. Élete kincseit családjának, barátainak, egy nemzet ügyének, a magyar borászat újjászületésének szentelte. Magát nem kímélte. Úgy élt és dolgozott, hogy ezzel másokat is ihletett és segített. Nem tudott a jóra, a segítségkérésre nem-et mondani. Élete odaszánásával, áldozatával sokakat szolgált, sokakat gazdagított, és mindezt csendes, biztonságos derűvel, szerénységben és alázatos okosságban tette. Hisszük, hogy Istennek halt. Isten tüzes szekéren ragadja el azokat, akiket szeret. Tüzes szekéren ragadta magához Tibort, hogy a szív békéjét és nyugalmát megadhassa neki. Igen, a pályát, a neki adatott pályát végigfutotta, sőt többet futott ugyanannyi idő alatt, mint sokan mások, halála figyelmeztet mindannyiunkat, akik az élet sürgetésében élünk. A Krisztus Jézus oltára köré gyűltünk, hogy hittel Istennek, az élet, emberlétünk Titkának ajánljuk Tibort, akitől most búcsúzunk. Krisztus megváltói cselekedete egykoron, az utolsó vacsora termében is és most is egyszerű jelek, és imádság kíséretében valósul meg. Jézus mondja a kenyérre: ez az én testem, a borra: ez az én vérem kelyhe. Tibort, testvérünket és barátunkat Jézus megváltói életébe ajánljuk imáinkkal, hogy amint egykor Krisztussal meghalt a keresztségben és most a földi halállal is, együtt legyen vele feltámadásában is. Ott majd reményünk szerint vele és velük együtt mi is dicsőségedben örökre részesülünk, amikor letörölsz szemünkről minden könnyet, és színről színre látunk téged, Istenünk. Amikor majd a szentmisében halljuk a felszólítást: imádkozzatok testvérek, legyen tudatos a válaszunk és kérjük: fogadja el az Úr az ő élete áldozatát is mindannyiunk, a magyar nép és Krisztus egyetlen egyháza javára. Ámen. 7
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
HÁROM FÉNYLŐ, BOLDOG NAP A BOLYAI MŰHELY DIÁKJAI PANNONHALMÁN
Április első hétvégéjén, a Fényes Hét utolsó napjain mi, Bolyai műhelyes diákok ellátogattunk Pannonhalmára. Már jó ideje tervezgettük ez az utat. Nem csak azért, mert Szent Márton hegye egy olyan szeglete Magyarországnak, ahova legalább egyszer mindenkinek el kell zarándokolnia, hanem azért is, mert kedves ismerősünkkel is találkozhattunk itt: Várszegi Asztrik főapát úrral, a Bolyai Műhely programbizottságának elnökével. Az ő meghívására érkeztünk ide április elsején. A látogatásunk célja elsősorban az volt, hogy megismerkedjünk az 1009 éve itt élő szerzetesközösséggel, az apátsággal: kóstolóért jöttünk szellemi és tárgyi értékből, amelyek itt honosak. Nem egy szokványos turistalátogatás lehetősége vonzott minket, hanem az, hogy hiteles szemszögből ismerhessük meg ezt a világot. Sokan vannak olyanok, akik meglátogatják a monostort, idegenvezetővel körbejárják az épületet, készítenek egy-két képet, majd továbbállnak. Aztán vannak olyan emberek is, akik a lelki feltöltődés reményében érkeznek ide, hogy csendességbe vonulva töltsék el az időt. Mi valahol a kettő között voltunk. Megnézhettük mindazt, amit a több ezer idelátogató is megismer, ugyanakkor mind a közösség életének, mind az apátságnak egy mélyebb rétegébe is beleláthattunk, ami olykor már az elmélyülés, a továbbgondolás (elmélkedés) határát nyitotta ki. Annak ellenére, hogy ez a társaság alapvetően nem vallási alapokon szerveződött, mélyen megérintette a szerzetesség lényege. Mire gondolok itt? Azokra a beszélgetésekre, amelyek az itteni életfelfogásról és világnézetről szóltak; vagy azokra, amelyek közelebb hozták egymáshoz az embereket. Azokra a pillanatokra, amikor néhányan elindultunk, hogy egyedül, vagy szűk körben fedezzük fel az apátságot: fizikai és szellemilelki valóságában is. Magam is számos pillanatra emlékszem vissza, amikor a spirituális légkör érintett meg, és nem az épületek nagyszerűsége, szépsége; ekkor a vesperás dallamai, az emberek arcvonásai, a lelkek rezdülései kerültek a középpontba. Amikor a szervezés időszakában a program összeállítására került sor, a cél az volt, hogy egy átfogó képet kapjunk az itt folyó életről. Inkább az áttekintés, mintsem a minél pontosabb megismerés volt a cél. Épp ezért a hétvége programja három pillérre támaszkodott: a szerzetességre, a tárgyi és szellemi örökségre, illetve a mindennapi életre. Péntek délután Főapát úr a szerzetesség lényegéről, értelméről és céljáról beszélt. Egy ember miért vállalja a szerzetesek hivatását, hogyan él, és egyáltalán hogyan születik a szerzetesközösség? És maga a bencés rend hogyan alakult ki, hogyan maradt fenn az évszázadok során napjainkig? A beszélgetést a vesperás és az esti film („Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel…”) egészítette ki, tette árnyaltabbá és megfoghatóbbá. Nem csoda hát, ha éjszakába nyúló beszélgetések alakultak ki erről a témáról… A szombat délelőtt középpontjában az „örökség” állt. A könyvtár és a levéltár anyaga mellett az épületek és a barokk ebédlő került bemutatásra. Építészhallgatóink a stílusok találkozásán, a különleges művészeti megoldásokon merengtek el, a régészek, történészek a levéltár dokumentumai között találták meg a számukra legértékesebb kincseket. De kinek ne lett volna élmény a tihanyi apátság alapítólevele, vagy a régi pecsétek, az ősnyomtatványok, középkori iratok, vagy a bazilika szent istváni légköre? Hiszen az emberekben van valami ösztönös érdeklődés az értékes hagyomány iránt. Az oklevelek ezt teszik megragadhatóvá, a művészi kidolgozottságon pedig elmereng a 21. század embere, aki most számítógépen ír mindent, az ékes írás pedig mind tartalmi, mind formai értelemben egyre inkább ritkasággá válik. Délután képet kaptunk az apátság mindennapi életéről: a gimnázium, a kulturális és gazdasági élet titkaiba pillanthattunk be Tamás atya, Mátyás atya és Cirill atya előadásain keresztül. Egy organikus egység rajzolódott ki, egy életképes közösség, egy önálló „város(állam)” képe, amelyben lüktető élet és állandó megújulás van. Láthattuk, mennyire igaz a montecassinoi jelmondat, „Megnyesve mindig újrazöldül!”. Külön öröm volt számunkra, hogy ezt a mindig újjáéledő közösséget a húsvéti örömben ismerhettük meg, a fényes napokon, ugyanakkor megrendítettek minket is a nagy gyász első órái.
8
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Azért is volt számunkra fontos és értékes ez a hétvége, mert egy olyan közösségépítő tevékenység eredményét és működését láthattuk, ami példaképül szolgálhat mindannyiunk számára. A Bolyai Műhely hivatása, hogy felkészítsen bennünket az országépítésre, melynek – véleményem szerint – szinonimája a közösségépítés. De ennek a hétvégének volt még egy hasonló, kiemelt célja is, legalábbis számunkra, bolyaisok számára. Itt ugyanis alkalom adódott arra, hogy jobban megismerkedhessünk egymással, a személyes kapcsolatok erősödjenek, illetve újak alakulhassanak ki. Társaimmal együtt örömmel vettük ezt a lehetőséget. Megismerkedtünk az apátsággal, egy képet, pillanatfelvételt kaptunk róla, amiben ott van a dinamika, a mozgás és a megújulás is. Keresztmetszetet kaptunk egy monostor életéből, a szerzetesek életéből. És ez volt az a többlet, amiért érdemes volt nekünk, diákoknak a Bolyai Műhely közösségében, nem pedig családi vagy baráti körben idelátogatni. Ugyanakkor talán épp ehhez kapcsolódott az egyetlen „negatívum”: a sűrű program nem tudott több lehetőséget biztosítani a személyes kapcsolatok számára, az élmények feldolgozásához szükséges meditációra. Ha röviden jellemeznem kellene a bencéseket, három szó biztosan benne lenne a leírásomban: közvetlenség, derű és mélység, amit mindig éreztünk a közösség tagjain. És jellemző volt a hétvége során a nyugodtság is, ami olykor megérintette az embert, amikor igazán odafigyelt a lényegre. Bepillantásra kaptunk lehetőséget az itteni életbe, és megéreztünk valamit a minőségéből, értékeiből, szépségeiből és történelmi hangulatából. Ez volt a reményünk, ezt szerettük volna megérezni, megtapasztalni, amikor elindultunk. Ezúton is szeretnénk megköszönni Asztrik atyának, Bánhegyi Miksa atyának, Dénesi Tamás tanár úrnak, Fehérváry Jákó testvérnek, Hortobágyi Cirill perjel atyának, Horváth Dori Tamás atyának, Varga Mátyás atyának, Drozdík Attilának és Liptai Zsoltnak azt, hogy megismertették velünk ezt a bencés világot, és külön köszönet Rábai László tanár úrnak és Ontko Xavér atyának a szervezéshez adott segítségért! Bokros Balázs a Bolyai Önképző Műhely diákja
MI IS AZ A BOLYAI MŰHELY? „A Bolyai Műhely hivatása a fiatal magyar nemzedék legtehetségesebb tagjait segíteni, hogy közös munkában tárják fel egyéni tehetségüket, emeljék erkölcsi normáikat, fejlesszék szellemi értékeiket és mélyítsék el a minőség iránti elkötelezettségüket. Továbbá erősítsék alkotó- és kommunikációs készségüket, nyelvi kultúrájukat, és így a 21. században hazánk országépítő egyéniségévé válhassanak.” Ha valaki rákattint a www.bolyaimuhely.hu honlapra, talán ez az első olyan rövidke szöveg, ami a szemébe ötlik. Ez amolyan hitvallás, a Műhely céljának tömör összefoglalása. Persze ez a megfogalmazás nem árul el túl sokat a Műhely konkrét valóságáról. Mégis, ha a lényegét akarjuk megfogni, ez a hivatást összegző mondat talán a legalkalmasabb rá. Azonban érdemes kicsit a Bolyairól gyakorlati szinten is beszélni, mi is ez valójában. Egyrészt egy olyan közösség, amelynek tagjai tehetségüket már eddig is bizonyító diákok. Diákok, akiket kezdetben többnyire nem fűz egybe személyes kapcsolat, közös érdeklődési kör. Az ország minden tájáról vagyunk, és a legkülönfélébb szakokon tanulunk: a bölcsésztől a vegyészig, a jogásztól a mérnökig. A Bolyai Műhelynek van egy folyamatosan találkozó diákközössége is, az Önképző Műhely. Az intranetesek közül sikeres felvételi után összeálló csoportok már havi rendszerességgel jönnek össze, hogy művészeti alkotásokon keresztül ismerjék meg a világot és az életet, értelmezzék és megvitassák saját valóságukat. A hároméves együttlét során igazi közösségé formálódik a csoport, mely a későbbiekben is összetart. Erre is szolgálnak az évek során szervezett nyári tantúrák, évközi közös programok. A többiek számára elsősorban az Intranet jelenti a kapcsolattartás lehetőségét. Fórumokon osztjuk meg gondolatainkat, véleményeinket. A közösen szervezett programok segítségével pedig egyre több lehetőség nyílik arra, hogy a kissé rideg, virtuális kapcsolatot közvetlen, személyes kontaktus váltsa fel.
9
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
A KARÁCSFALVAI (KÁRPÁTALJA) SZTOJKA SÁNDOR GÖRÖG KATOLIKUS LÍCEUMBAN 2005. 03. 11-én, pénteken indult el „kis csapatunk” a kárpátaljai Karácsfalvára, a Görög Katolikus Líceumba. Fél tizenkettőkor indultunk, és este nyolcra értünk oda. Finom vacsorával – krumplifőzelékkel, és egy pohár borral – vártak minket. Az étel elfogyasztása után jó szokásainkhoz révén ismerkedtünk, majd tizenegy órakor takarodót fújtak, és mentünk aludni. Szép kis, háromágyas szobákban kaptunk szállást. Összesen kilencen mentünk, Horváth Dori Tamás igazgató atya, Rábai László és Dénesi Tamás tanár urak, és a Szent Márton-napi vásáron a három „legpénzesebb osztály” (10.A, 12.B, 9.A) kiválasztottjai. 2005. 03. 12-én, szombaton reggel az Líceum rádiójára ébredtünk, majd „villámgyorsan” felvéve az öltönyt, mentünk reggelizni. Nagyon finom volt a tea. Mindezek végeztével, egy kis várakozás után elkezdődött az 1848-49-es szabadságharcra való megemlékezés: Az ünnepséget Benki Károly, a KMPSZ képviselője nyitotta meg: „Vannak események, amelyekre az ember büszkén emlékezik meg, tisztelettel, főhajtással. És ezekben az eseményekben mindig van valami felemelő, ami a sok megpróbáltatás mellett rengeteg erőt ad. Hogy mi ez? Az összefogás, amire mindig is szükség volt, van és lesz. 1940. június 4-én falat húztak a magyarság közé, de ettől még magyarok maradunk. Túl kell élnünk, egymást támogatva, mert összetartozunk. Határon innen, határon túl az egység megteremtésén, megtartásán kell munkálkodnunk!” Ezután következett Bendász Dániel atya beszéde, aki a munkácsi görög katolikus egyházmegye részvételéről beszélt: „A munkácsi egyházmegye szerepéről, Popovics Bazil püspök szerepéről, akit hazaárulással is vádoltak. 1848-ban a kispapok közül sokan (82-en) álltak be huszárnak. A szabadságharc leverése után azonban, Popovics Kisrákóczon bujdokolt, mert az oroszok – talán az osztrákok utasítására – keresték, aztán később le is váltották püspöki székéből, és 13 hónapig nem tevékenykedhetett ezen a területen. A szabadságharcban résztvevő kispapok közül csak egy-ketten tanulhattak tovább, akik ügyeskedve bejutottak, a többiek nem… Rákóczi a leghűségesebb népének nevezte a ruszin lakosságot. Nem hiába, ugyanis csak a ruszinok nem lázadtak fel a magyarok ellen, nem árulták el őket. Csak két árulót találtak, azonban ők sem voltak ruszinok. A szabadságharc miatt 259 kispapot ítéltek el…” - tudtuk meg mindezt Bendász Dániel atyától. A következő „beszámolót” Csatári György történelemtanár tartotta az 1848-as szabadságharcban részt vevő Kárpátaljáról: „A 12 pont 5. pontja a Nemzetőrség szervezése. Na, de ki állhatott nemzetőrnek? 1848-ban úgy döntöttek: azok, akik módosabbak, akiknek van lovuk, fegyverük. Mindezek után kiképzőhelyre volt szükség. Így lett Munkács a nemzetőrök kiképzésének központja. Karácsfalva 313 főt számoló lakosságából 57-en álltak először be 1848 nyarán nemzetőrnek, majd később még sokan csatlakoztak. Feladatuk a határ védelme volt… Amikor meghallották az osztrák sereg közeledtét, eltorlaszolták a hágókat, utakat; viszont ezt az osztrákok 1849-ben áttörték, és Munkács felé vonultak. A görög katolikus szeminárium tüzérei, és a nemzetőrök 6000 emberrel megütköztek a Barkó tábornok által vezetett osztrák sereggel 1849. április 22-én Potheringnél, és visszaverték őket… Berényi Zsigmond, a hétszemélyes tábla alelnökének, majd elnökének feladata volt, hogy a szabadságharccal szembenállókat felkutassa. Ké10
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
Megkérdeztük Marosi István István atyát, a Líceum igazgatóját, az intézmény alapításáról és arról, hogy mi mikor kezkezdődött a kapcsolat Karácsfalva és Pannonhalma között: • Honnan jött a görög katolikus iskola létrehozásának ötlete? „A gondolat már régen, néhány évvel 2001 előtt megfogalmazódott, igény támadt arra, hogy a kárpátaljai magyar fiatalokat egy iskola fogja össze. Azonban az akkori anyagi helyzet miatt ez nem valósulhatott meg. 2001-ben viszont már megkezdődhetett az építkezés előkészítése.” • Hogyan jött létre a már több éve tartó barátság a két iskola között? „A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban a minden évben megrendezésre kerülő Szent Márton-napi jótékonysági vásárból és a különböző programokból befolyt összeget 2002-ben a Líceum építésére ajánlotta fel. Így 2003 nyarán két csoportban lezajlott Karácsfalván egy építőtábor, melyen többek között részt vettek pannonhalmi tanárok és diákok is. A 2004es Szent Márton-napi gyűjtés összegét ismét mi kaptuk, melyet tankönyvek vásárlására fordítottunk.”
sőbb ezért kivégezték… 1849. július 2-án alakult Kazinczy Lajos vezetésével Munkácson a Kazinczy hadosztály (1000 lovas). Parancsot kaptak, segítsék a déli hadsereget, viszont mire odaértek, a csata odaveszett. Ekkor már Görgey is letette a fegyvert, és a szabadságharc megbukott. Kazinczy elbocsátotta katonáit, majd tisztjeivel együtt megadták magukat az osztrákoknak. Kazinczyt kivégezték (a 15. aradi vértanú). Az 1848-as hősökről és Kossuthról csak 1867-től lehetett nyilvánosan megemlékezni.” – fejezte be előadását Csatári György, majd egy kis szünet után, Vári Fábián László, József Attila-díjas költő beszélt a kárpátaljai magyar irodalomban vett szabadságeszméről, több verset is felolvasott, felidézett: Utasi József: ’Zúg a március’; Kovács Vilmos: ’Verecke’; Tárci Andor: ’Ungnak és Tiszának’; S. Benedek András: ’Munkács’. Megmutatott egy 1941-44-ből való ruszin hírlapot, amelyben a „Nemzeti dal” ruszin fordítása szerepelt, majd két maga írott verset mondott el: ’Kikericsek’; ’Várad felől’… Mindezek után a Líceum tanulóinak nagyon szép március 15-i műsora következett, majd a magyar konzul megtartotta köszöntő beszédét. Miután Tamás atya és a konzul leleplezte az iskola fafaragótanára és a diákok által elkészített emléktáblát, megáldották. A rendhagyó történelemóra és az emléktábla felavatása után finom húsleves és székelykáposzta várt mindenkit. Az ebéd végeztével pedig betekintést nyerhettünk a magyar honfoglalás- és lovagkori hadászat rejtelmeibe, majd egy rövid bemutatóban részesültünk, ami után lehetett íjászkodni is. Négy óra környékén, a búcsúzkodások után indultunk el, és kifejezetten hamar (körülbelül hét óra alatt) visszaértünk. Baranyi Gergő, Zagyvai Dániel, Kondora Zoltán, Zagyvai Bence, Oláh András, Ribiánszki Péter, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium és Kollégium diákjai
ORGONAHANGVERSENYEK PANNONHALMÁN május 16. Pünkösdhétfő 15.30 Nyírő Gábor augusztus 20. Szent István napja 15.30 Mali Katalin szeptember 10. Szűz Mária nevenapja 15.30 Bartl Erzsébet közreműködik a Magyar Hárfaduó: Bélyei Adél és B. Gogolyák Mária október 23. Nemzeti ünnep 15.30 Dominikus Trautner OSB december 26. Karácsony 13.30 és 15.30 Áment Lukács OSB közreműködik a Szent Márton Kamarakórus
11
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
HÍREK december 26. A karácsonyi orgonakoncertet Szamosi Szabolcs orgonaművész adta a bazilikában.
december 2. A gimnázium Tetőtéri Galériájában Eifert János fotóművész Képnovellák című kiállítása nyílt meg. A művész munkásságát Varga Mátyás atya mutatta be. A megnyitót követően láthattuk Kálmán János rendező, Bayer Ilona szerkesztő-riporter és Sibalin György operatőr Első könyvem… című portréfilmjét Eifert Jánosról, amelyben bepillanthattunk a tánc-, az akt-, a természetés reklámfotózás műhelyébe.
december 27. 59 éves szünet után a Szent János napi boráldás hagyománya folytatódott, amikor Asztrik főapát úr megáldotta a környékbeli bortermelők borait a bazilikában. január 7. Életének 77. évében meghalt Ugron Bánffy István bencés testvér.
december 3. A gimnázium Asztrik termében Ferenczi Attila klasszika-filológus, egyetemi adjunktus tartott előadást A hanyatlás élménye – Virtus Romana az ezüstkori epikában címmel.
E napon a gimnázium Asztrik termében Orosz Magdolna tanszékvezető egyetemi tanár tartott előadást „Nyelvkrízis” – A nyelv és az én problematikája a századfordulón címmel arról, hogy alkalmas-e a nyelv a külső és a belső világ megragadására. Másnap rendhagyó irodalomórán Arthur Schnitzler rövid írásait elemezte.
december 9. A Pannónia szőlőskertje – monostori szőlőés borkultúra című kiállítást a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter és Asztrik főapát úr nyitotta meg. A kiállítást Dénesi Tamás rendezte.
január 12. A Pannonhalmi Bencés Főapátság, Pér község és a mezőörsi Magyar Műhely Alapítvány együttműködési megállapodást kötött a kistérség beruházásösztönző arculatának kialakítására, a közös fejlesztések végrehajtására.
december 10. A gimnázium Teleki termében Ronczik Levente tartott előadást hazánk környezeti állapotáról Ki nyer? Ki veszít? Ki dönt? címmel. Az előadó arra a kérdésre kereste a választ, hogy fenntartható-e a gazdasági növekedés visszafordíthatatlan következmények nélkül.
január 15. A Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját idén Markó Iván balettművész mellett Asztrik főapát úr vehette át. Főapát úr „kiemelkedő közéleti tevékenységéért és az egyház társadalmi kapcsolatainak erősítése terén végzett eredményes munkájáért” részesült az alapítványi fődíjban.
december 13. A gimnázium tornatermében került sor a MAKÁM Együttes koncertjére. A hangszeres kamarazenét játszó csoport muzsikáját az archaikus kultúrák, a kortárs zene, a jazz progresszív ágai inspirálták.
január 14. A gimnáziumi „szerdai filmklub” előadásai során januárban Janisch Attila filmjeit vetítette (Árnyék a havon, Hosszú alkony, Másnap). A vetítésekhez kapcsolódott Gelencsér Gábor filmesztéta beszélgetése a filmszemle-díjas rendezővel.
december 18. A Pannonhalmi Főapátság Magyar Örökség-díjban részesült „a magyarországi művelődés kialakításáért, felvirágoztatásáért végzett évezredes munkásságáért” az evangelizációval, a lelkipásztori szolgálattal, a kultúra, a nevelés-oktatás szolgálatával. A díjat Asztrik főapát úr vette át a Magyar Tudományos Akadémián.
január 17. A dobogókői Manréza Konferenciaközpontban, a Keresztényként az üzleti életben című konferencián Cirill perjel atya tartott előadást „Egy keresztény ’nagyüzem’ stratégiája és hétköznapjai” címmel. 12 PANNO
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
február 16. Az Oktatási Minisztérium épületében az Oktatási Jogok Biztosa irodáiban „Próbarepülés” címmel kiállítás nyílt gimnáziumunk diákjainak munkáiból. A kiállítást Csordás Zoltán tanár úr nyitotta meg, köszöntőt mondott Aáry-Tamás Lajos, az Oktatási Jogok Biztosa.
január 19. A krisztushívők egységéért imádkoztunk január harmadik hetében. Az ökumenikus vesperás keretében Szabó István református püspök úr hirdetett igét a bazilikában. január 20. A Füst Milán Páholy meghívására Schweitzer József ny. országos főrabbi és Asztrik főapát úr folytatott beszélgetést a keresztény-zsidó párbeszéd kérdéseiről.
A gimnáziumi „szerdai filmklub” előadásai során februárban a kamaszkor vágyait, kalandjait és viszontagságait felidéző filmeket vetítettünk (A Pál utcai fiúk, Négyszáz csapás, Apa, Magatartásból elégtelen).
január 23-26. A bencés atyák és testvérek lelkigyakorlatát Benno Malfèr Muri-Gries-i apát úr tartotta Pannonhalmán.
február 18. E napon ülésezett a Pannonhalmi Főapátság konvent-káptalanja. A téma: a monostor és vendégei.
január 29. A Pannonhalma Barátainak Köre tartott találkozót a svájci Mariasteinben, ahol Asztrik főapát úr tájékoztatta az egyesület tagjait a monostor aktuális helyzetéről és feladatairól.
Czvikovszky Tibor, a Budapesti Műszaki Egyetem professzora tartott előadást a gimnázium Teleki termében a mesterséges műszaki anyagokról, a polimertechnika fejlődéséről.
február 3. A gimnázium Tetőtéri Galériájában nyitotta meg Kovács Péter Munkácsy-díjas festőművész kiállítását Varga Mátyás atya.
február 22. Csalog Gábor zongoraművész adott hangversenyt a gimnázium tornatermében. A St. Pölteni Egyházmegye papjai számára szervezett teológiai napokon a váratlanul megbetegedett Asztrik főapát úr előadását Cirill perjel atya mondta el.
február 4. Arató Gergely, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára látogatott Pannonhalmára, ahol Asztrik főapát úr és Horváth Dori Tamás igazgató atya tájékoztatta a bencés oktatás és nevelés aktuális kérdéseiről.
február 24. Polányi Sándor, a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. vezérigazgatója és Rombauer Tamás, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. ügyvezető igazgatója látogatott Pannonhalmára és megbeszélést folytattak Asztrik főapát úrral és munkatársaival az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről.
február 7. Az Agárdi Pálinkafőzde és a Pannonhalmi Főapátság együttműködési keretmegállapodást kötött. Az együttműködés keretében a pannonhalmi gyógynövényes receptek alapján többféle likőr készül.
március 4. A gimnázium tornatermében Klukon Edit és Ránki Dezső négykezes Schubert-estjét hallgathattuk meg.
február 8. A Filharmónia ifjúsági bérleti sorozata keretében a gimnázium tornatermében Beethoven szonátákat adott elő Szabadi Vilmos hegedűművész és Gulyás Márta zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárai. február 10. Gál Tibor, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet főborásza Dél-Afrikában autóbaleset következtében elhunyt.
március 5. A Pannonhalmi Területi Apátság családnapjának idén a monostor adott otthont. A házaspárok Az otthon melege témáról gondolkodhattak el a Családakadémia munkatársainak, Csermák Kálmánnak és Aliznak a segítségével.
február 11. A gimnázium Teleki termében Vajdovich Péter, az Állatorvostudományi Egyetem docense tartott előadást a daganatos megbetegedésekről és azok gyógyításáról.
március 11. A gimnázium Teleki-termében Prószéky Gábor, a Morpho-Logic igazgatója, egyetemi docens (PPKE, ITK) tartott előadást a gépi fordítás lehetetlenségéről és megvalósításáról. 13
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
április 5. Szent Benedek ünnepén Asztrik főapát úr volt az ünnepi szentmise főcelebránsa és igehirdetője. A szentmise után Barna Gábor professzor nyitotta meg a Szent helyek a térképeken című új időszaki kiállításunkat.
március 16. A gimnázium tornatermében tartottuk az 1848/49-es forradalomra emlékező ünnepségünket, melynek keretében ünnepi beszédet mondott Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese. március 19. Hajdú András, a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára látogatott monostorunkba és megbeszélést folytatott Asztrik főapát úrral a Pannonhalmi Főapátság külkapcsolatinak segítéséről.
NYÁRI LELKIGYAKORLATOK PANNONHALMÁN — 2005 Mindazoknak, akiket keresztény életük alakítása szempontjából segítséget és bátorítást jelenthet a szerzetesek spirituális tapasztalata, lehetőséget kínálunk monostorunkban, hogy néhány napra bekapcsolódjanak életünkbe. Az erre vállalkozók a megadott témákban elmélkedéseken vehetnek részt, beszélgetési és gyónási lehetőséget is kínálunk számukra.
március 21. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége Radnóti Miklós antirasszista díjat adományozott a Pannonhalmi Főapátságnak az 1944-45-ben tanúsított magtartásáért. A díjat Asztrik főapát úr vette át a Radnóti Színházban rendezett ünnepség keretében.
Az eucharisztia ünneplése Jézussal vállalt sorsközösségünk – „Menjünk mi is Vele!” (Jn 11,16) időpont: 2005. július 8-11. ajánljuk: elsősorban keresőknek, Jézust megismerni kívánóknak ajánljuk (életkori megkötöttség nélkül) vezeti: Várszegi Asztrik főapát úr
március 24-27. Az idei Szent Három Napot is sokan ünnepelték a bencés közösséggel. A résztvevők különböző előadásokat hallgathattak, és részt vehettek a szerzetesközösség liturgiáin. Asztrik főapát úr az idei eukarisztikus évben az eukarisztia és keresztény életünk kapcsolatát vizsgálta. Miksa atya „Aranynyal szőtt Passió” címmel a trentói faliszőnyegek képeiről vetített. Elemér atya az „Úgy távozott, hogy köztünk maradt” mottóval biblikus elmélkedést tartott, Mátyás atya előadásában a kultúráról mint spirituális feladatról beszélt, Cirill atya pedig a gazdaságetika néhány kérdését elemezte a „Management by Jesus” című előadásában. Antal atya „Húsvét: virrasztó emlékezés” és Jákó testvér „Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk” című meditációi a húsvéti liturgia és a keresztség misztériumaiba vezettek be. Gergely atya L. Wittgenstein gondolatainak tükrében beszélt az eukarisztiáról. Nagycsütörtök éjjel és a húsvéti vigília után Lukács atya orgonameditációit hallgathattuk. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik munkájukkal, gondoskodó segítségükkel hozzájárultak, hogy az idei húsvéton is békében, örvendezve ünnepelhettük Krisztus halálának és feltámadásának misztériumát.
Mit tanulhatunk a szerzetesek imatapasztalatából? – „Nyissuk meg szemünket a megistenítő fénynek!” (Szent Benedek Regulája) időpont: 2005. július 25-28. ajánljuk: elsősorban 16 és 45 év közötti jelentkezőknek vezetik: Binzberger Ákos és Fehérváry Jákó bencés szerzetesek A csend forrásai – „Minden időben csendre kell törekedniük.” (Szent Benedek Regulája) időpont: 2005. július 25-28. ajánljuk: elsősorban közösségeknek, imacsoportoknak vezetik: Varga Mátyás bencés szerzetes JELENTKEZNI LEHET: „Nyári lelkigyakorlat 2005” H-9090 Pannonhalma, Vár 1. e-mail:
[email protected] A résztvevőket arra kérjük, hogy a megadott első napon délig érkezzenek meg a monostorba, és a megadott utolsó napon ebéd utánig maradjanak. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2005. június 30. Jelentkezéskor, kérjük, hogy adja meg: nevét, korát, postai (ill. e-mail) címét és telefonját, valamint nagyon örülnénk, ha néhány sorban megfogalmazná, miért választja ezt a lelkigyakorlatot? Mivel korlátozott létszámban tudjuk fogadni a lelkigyakorlatozókat, ezért jelentkezésének elfogadásáról viszszajelzést adunk. RÉSZVÉTELI DÍJ: 6700 Ft, amiből 4000 Ft-ot csekken, előre kérünk befizetni. (Csekket az elfogadás visszaigazolásakor küldünk.) Ha valaki kedvezményt kér, a megadott postai és elektronikus címen tudja jelezni.
április 1-3. A Bolyai Műhely diákjai és tanárai tanulmányi hétvégén vettek részt Pannonhalmán Asztrik főapát úr meghívására. (A látogatásról külön írásban számolunk be.) 14
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
CHARDONNAY 2003
ÚJ KIADVÁNYOK
A 2003-as évjárat a megszokottnál korábbi érést eredményezett a legtöbb szőlőfajtánál. Chardonnay szőlőnket így biológiai érésben szedhettük le, ami magas cukorfokot, koncentrált beltartalmi értékeket jelentett a mustban.
ANSELM GRÜN OSB: Böjt – Test és lélek imája Bencés lelkiségi füzetek 5 (második, javított és átdolgozott kiadás)
A préselt, majd tisztított mustot kisméretű, új tölgyfahordóban erjesztettük, majd itt történt meg a biológiai almasavbontás is. Ennek hatására, valamint a 9 hónapos kisfahordós érlelésnek köszönhetően egy nagytestű, hosszú életű bort tölthettünk decemberben palackba.
ANSELM GRÜN OSB: Életet fakasztó vezetés A vezetés elvei Szent Benedek Regulájában
A bor kedves érett gyümölcsös illataival előlegezi meg számunkra az ízben megtalálható gazdagságot. A pohárban szinte olajosan mozgó bor krémes ízjegyeket hordoz, kiegészülve a pörkölt tölgyfahordó karamelles illatával.
Bencés lelkiségi füzetek 38 (második, javított és átdolgozott kiadás)
Magas alkoholtartalmával és testességével biztosítja, hogy az illat-, íz- és zamatjegyek elegáns egyensúlya hosszú évekre megtartható legyen. A bort füstölt húsos előételek, krémlevesek, főételek mellé ajánlhatjuk. Kiváltképp gomba alapanyagú, roston vagy grillen készült szárnyashúsok, zöldségek mellé. Ajánlott fogyasztási hőmérséklete magasabb a fehérboroknál megszokottaknál: 15-16 ºC. A palackba zárt bor értékjegyei teljesebben élvezhetők nagykelyhű kóstolópohárból. Liptai Zsolt borász
DR. TÖRÖK ZSOLT (szerk.): Szent helyek a térképeken Térképtörténeti kiállítás a Pannonhalmi Főapátság és a Schottenstift (Bécs) anyagából
Az érdeklődők szakszerű vezetéssel betekintést nyerhetnek a Pannonhalmi Apátsági Pincészet munkájába, és megkóstolhatják a pincészet borait. A pincelátogatásra a Pannonhalmi Főapátság TriCollis Tárlatvezető Irodájában lehet jelentkezni. Telefon: 96/570-191, Fax: 96/570-192 E-mail:
[email protected] 15
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
DR. VANYÓ ALADÁR TIHAMÉR TIH AMÉR
100
ÉVES
Vanyó Tihamér atya, magyar bencés közösségünk nesztora, március 8-án Isten jóságából betöltötte életének 100. esztendejét. Fegyelemmel és vágyakozással törekedett megérni ezt a napot. Feljegyzéseink és nemzedékekre visszanyúló emlékezetünk nem tud százesztendős magyar rendtársról. Vanyó Aladár 1905. március 8-án született Szomolnokon, egy szepességi bányavároskában. Az elemi iskola után a kassai premontrei gimnázium diákja lett. Az 1918-ban bekövetkező történelmi kataklizma a Vanyó családot is elsodorta a Felvidékről, a tisztviselő apa feleségével és két fiával együtt Budapestre települt át. Aladár a pesti piaristákhoz, Sík Sándor osztályába került. A tehetséges fiatalember hivatását, belső késztetésből fakadó szellemi munkában találta meg, és úgy lépett be 1923-ban a bencés noviciátusba, hogy korábban soha nem találkozott bencés szerzetessel. 1928-ban végzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-földrajz szakán, és még ebben az évben megírta doktori értekezését. Professzora Szekfű Gyula volt. Húsz éven át tanította a bencés főiskola növendékeit, majd 1950-től nyugdíjba vonulásáig a pannonhalmi gimnazistákat. Igazi területe azonban a történettudomány, azon belül is az egyháztörténelem lett. Tihamér atya egyike volt azoknak a pályakezdő egyháztörténészeknek, akikre építve a professzor újra akarta írni a magyar barokk történetét. Tagja lett a Szekfű köré szerveződő munkaközösségnek, a Regnumnak, amelynek tudományos tevékenysége, illetve az általuk kiadott évkönyv a magyar katolikus egyháztörténet-írás egyik csúcspontjának tekinthető. A fiatal szerzetes szellemi fejlődését azonban elsősorban a hazai, pannonhalmi közeg formálta és tágította. Ma már eléggé nehéz magunk elé képzelni azt a két háború közötti kolostort, amelyben számos európai látókörű és nagy műveltségű szerzetes élt, sokukat (Radó Polikárp, Karsai Géza, Csóka Lajos) ma is számon tartja a tudomány. Ennek az intellektuális pezsgésnek az emléke a Pannonhalmi Szemle húsz évfolyama, amelynek rendszeres írója lett. Vanyó Tihamér igazi értelmiségihez méltóan igen széles látókörrel tájékozódott a világban: szívesen olvasott és ismertetett földrajzi vagy filozófiai könyveket, feltűnő bátorsággal szólt hozzá kora égető politikai kérdéseihez, beledolgozta magát a pszichológia tudományába. Doktori értekezését Sopron megye egyházi és művelődési viszonyairól írta az egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján. Három alkalommal járt Rómában, ahol a Vatikáni Titkos Levéltárban kutatott. Az 1933-ban megjelent fő művének forrásközlésében a magyar püspököknek Rómába küldött jelentéseit adta ki. 1935-ben és 1986ban a bécsi nunciusok magyarországi vonatkozású levelezéséből adott ki bőséges válogatást. 1941-ben összefoglalta a plébániatörténet-írás módszertanát. Az egyháztörténész szemhatára címmel egy évvel később megjelent írásában pedig a tudományág olyan távlatait érzékeltette, amelyhez hasonlóra máig kísérletet sem tettek. Az ő pályája is jellegzetesen 20. századi magyar sors. 1949-től 1969-ig egyetlen sora sem látott napvilágot, ezt követően pedig lassan került vissza a szakma vérkeringésébe. A Történettudományi Intézetben tartott előadásai igazi szakmai szenzációknak minősültek, az 1970-es évektől az országos folyóiratokban jelentek meg ismét tanulmányai. Vanyó Tihamér atya születésnapját szűk bencés családi körben ünnepeltük. II. János Pál pápa ezen alkalommal külön áldásban részesítette jubilánsunkat és a Vatikáni Rádióban is megemlékeztek róla. Pannonhalma város önkormányzata nevében is köszöntötték. Március 5-én a Magyar Nemzetben Molnár Antal fiatal történész cikke jelent meg, amelyben Tihamér atya tudományos működését méltatta. Mádl Ferenc köztársasági elnök úr levélben köszöntötte az ünnepeltet. Glatz Ferenc akadémikus, az MTA volt elnöke, Tihamér atya barátja, a történészek nevében szintén levélben köszöntötte őt. Asztrik főapát úr 16 PANNO
PANNONHALMI FŐAPÁTSÁG
HÚSVÉT
PANNONHALMÁN
Idestova 14 éve, hogy több-kevesebb rendszerességgel megfordulok Pannonhalmán. A fizikai elhelyezkedésből származó nyugalom mellett, az első látogatástól kezdve megnyerő volt az a csendes derű, amivel látogató „idegenként” találkoztam. Ahogy múltak az évek, már házasként és gyermekeinkkel is egyre többet vettük célba a „kupacot”, már nem éreztük magunkat idegennek, inkább hazalátogatónak. Számunkra is meglepő volt, hogy alig néhány éves gyermekeink is, mennyire szeretnek Pannonhalmára jönni, s mennyire meg voltak sértődve, ha néha mégsem hoztuk őket magunkkal. A nyugalom, ami óhatatlanul beköltözött a szívünkbe a látogatások alkalmával, tulajdonképpen minden látszólagos ok nélkül, fontos erőforrásává vált a mindennapi küzdelmeinkben. Egyik alapélményem – az ajándékokba kapott a személyes odafigyelésről – egy régebbi Húsvéthoz kapcsolódik. A tetőtérben ültünk a teázó előtt egy atyával beszélgetve. Egy sérült kisfiú futott körbe-körbe, és amikor elfutott a falnál sorakozó ruhás szekrények előtt, mindegyikre rácsapott egy óriásit a tenyerével. A szekrény, mint egy dob, nagyot csattant, a rendelkezésre álló tér a csattanást felnagyította. Hihetetlenül zavart, minden csattanásra összerezzentem, képtelen voltam koncentrálni a beszélgetésre. Aztán kíváncsiságtól vezérelve elkezdtem figyelni az atyát, vajon őt mennyire zavarja. Az eredmény igazi felfedezés volt számomra. Az atya kiegyensúlyozott hangsúllyal, halkan beszélt hozzánk, figyelmesen hallgatott bennünket, nem nézett oldalt az ismétlődő csattogásra, még a szeme sem rebbent. A végére meg voltam győződve róla, osztatlan figyelme olyan mértékben ránk irányult, hogy talán nem is hallotta, ami körülöttünk történt a csattanásokat is beleértve. Ott, a beszélgetés talán negyedórájában, csak hárman léteztünk számára, a külvilág megszűnt, de legalább is messzire költözött. Óriási ajándékképpen érintett meg a figyelemnek, a személyes odafigyelésnek ez a foka. Húsvétkor, amint minden évben felolvassák az emmauszi tanítványokról szóló részt az újszövetségből, Jézusnak ez a személyre szóló figyelme ragad meg legerősebben, újra és újra. Két fáradt, reményvesztett tanítvány bandukol visszafelé a régi, az elhívás előtti életéhez. Nem tudunk róluk érdemben semmit, legfeljebb csak azt, hogy nem voltak apostolok, nem tartoztak Jézus legszűkebb tanítványi köréhez. Jézus pedig, aki értük is meghalt, és nekik meghozta feltámadásával a megváltást, nem elégszik meg azzal, hogy ez megtörtént. Csatlakozik hozzájuk, és velük vándorol egész nap. Beszél hozzájuk és magyarázza az Írásokat. Osztatlan, személyes figyelme az övék, csak az övék volt, nyitogatja a fájdalomtól bezáródott szívüket és a csalódottságtól bezáródott értelmüket. Jézus nem elégedett meg azzal, hogy megváltotta őket az örök életre. Azt akarta, hogy személyesen ők ketten is felismerjék ezt, fel akarta őket emelni, hogy a szívükbe visszaköltözzön az öröm. Ezért együtt rótta velük az utat és betért hozzájuk. A Pannonhalmán töltött Húsvét, amely mindig különbözik a többi látogatástól – két vagy háromévente, ahogy el tudunk jönni –, mindig különleges esemény. Nemcsak azért, mert sokan gyűlünk össze, mindenki barátságos és készséges, az ismeretlenek is olyanok, mintha már sokszor lettünk volna együtt. Nem is csak a szertartás ünnepélyessége, bensőségessége, vonz Pannonhalmára húsvétkor. Ami a leginkább megragadó, az annak a szinte tapintható, kézzelfogható és megélt valósága, ami az emmauszi tanítványok történetében és a többi nagyszombat éjszakai olvasmánynak is összekötő eleme. Isten és Jézus személyes, osztatlan, rám irányuló figyelmének a megtapasztalása. Amivel személyválogatás nélkül ajándékoz meg mindenkit, kicsiket, névteleneket is. Ennek személyes megtapasztalási lehetősége, amelyet a Pannonhalmi Közösség meg tud csillantani mindem alkalommal, ez teszi lelkivé és átélhetővé a „nagy napokat” és Húsvét ünnepét. Ami ennek kapcsán különösen megmelegíti a szívemet minden alkalommal, az a gyerekeim szemének a csillogása. Ahogy belenövekszenek ennek a személyes, osztatlan figyelemnek a megélésébe, megtapasztalásába. Ezért tud az én szívem is időről-időre mégis résnyire kinyílni, és az értelmem készségesebbé válni a feltámadás örömének a megélésére, hogy valódi – szívből jövő – legyen a felkiáltás: Krisztus feltámadt ! Valóban feltámadt! Bíró László
17
PANNONHALMI TERÜLETI APÁTSÁG
AZ OTTHON MELEGE CSALÁDNAP PANNONHALMÁN A házasság, mint az Isten és ember közötti szövetség képe – ezzel a gondolattal nyitotta meg Dr.Várszegi Asztrik főapát úr köszöntőjét a Pannonhalmi Területi Apátság hagyományosan tavasszal megrendezésre kerülő családnapján, amelynek idén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium adott otthont március5-én. A társadalomnak, az emberi közösségeknek egyre nagyobb szüksége van a házasságokra és családokra. Mint egyének kellő érzelmi tartalékkal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy életpályánkat isteni rendeltetésünk szerint végigfussuk. Ehhez gyerekként majd felnőttként egyaránt elsősorban az otthon melegére van szükségünk. Családnapjainkon immár hagyomány, hogy lelki töltekezésünkhöz a Magyarországon örvendetesen szaporodó családmozgalmak képviselői közül hívnak előadót. Idén Csermák Kálmánt és Alizt, a magyar Schönstatt Mozgalom munkatársait ismerhettük meg. A köztudatban talán jobban ismert Családakadémia célja a házassági és családi kapcsolatok elmélyítése, hogy azok a modern világ kihívásaival szemben ellenállók legyenek. Egyúttal módszereket is kínálnak, hogy hogyan tudjuk ugyanennek a modern világnak az emberét megszólítani. Csermák Kálmán és Aliz a családot mint egy bárkát ábrázolták, ami a család tagjai számára más-más értelemben jelenti azt a védettséget és biztonságot, ahol lelkileg mindannyian növekedhetünk. A házastársak számára az otthon az a hely, ahová mindig jó hazatérni, és ahol az időt nem más osztja be. Háztartási feladataink mellett az otthon a pihenés és a szabadidő színtere is. Feltehetjük magunknak a kérdést: tudunk-e otthon pihenni? Gyermekeink számára az otthon a biztos háttér, a jó értelemben vett állandóság, ahová mindig vissza lehet térni. Az otthon a gyermek számára ott van, ahol anya és apa van. És mindannyiunk számára az otthon, a család az a hely, ahol kibeszélhetjük magunkat, mert meghallgatnak, és ahol őszinte viszszajelzéseket kapunk, mert magunkért és nem érdekből szeretnek. Az ebéd utáni csoportbeszélgetésekhez kérdéseket kaptunk az előadóktól, amelyek visszavezettek saját gyerekkorunk pozitív élményeihez. Ezeket viszont jelenlegi családunk életébe is be tudjuk építeni, megvalósítva az „otthon
A Családnap előadói: Csermák Kálmán és Aliz, a Schönstatt Mozgalom és a Családakadémia munkatársai
18 PANNO
melegét”. A kiscsoportban érdekes volt megtapasztalni az otthon melegének egyéni sokféleségét, a különböző generációk gyakorlatának különbözőségeit. Ötleteket kaptunk és adtunk egymásnak: például közös ünnepek, játékok, beszélgetések. Így az előadás passzív hallgatóságából aktív előadókká léptünk elő feltárva egymásnak a kiscsoportban gondolatainkat. A kimondott szó elhatározásokat szült bennünk, hogy miben tudnánk családi életünket jobbá tenni. A csoportbeszélgetés után jó volt „visszakapni” csillogó szemű gyermekeinket, akik az előző évek családnapjain már megismert gyerektársaságban biztonságban érezték magukat. Ebben természetesen nagy szerepe volt a gyermekek programjáról aktívan gondoskodó „profi” csapatnak. Itt kell megemlíteni a szervezők gondos, minden részletre kiterjedő munkáját a meghívástól kezdve, a vendégfogadáson át, a teljes program lebonyolításáig. Külön öröm volt számunkra, hogy évről-évre a Területi Apátság számos településéről egyre több család van jelen, akiket plébánosaik is elkísérnek. A családnap a Főapát úr által celebrált misével zárult, ahol Nagy Lajos diakónus homíliájában Tóbiás könyvének történetét a mai, modern világ viszonyaira vetítve, családjaink legfontosabb feladatait összegezte. Az ilyen közösségi találkozásokon, mint a családnap is, a hallott tanításokon túl mindig van egy mélyebb üzenet: nem vagy egyedül. Házastársadon, családtagjaidon túl tágabb környeztedben élnek hozzád hasonló emberek, családok. Gondjaik vagy örömeik lehetnek ugyan mások, de hitünket és reményünket ugyanabba az Úrba helyezzük. És ettől öröm az együttlét. Foltányi Bence
TIHANYI APÁTSÁG
V
éget értek az „áthelyezett” ünnepek: április 5-én megünnepeltük Szent Benedek Atyánkat. Vesperás, szentmise, a veszprémi teológusok voltak a vendégeink. Ragyogó, igazi tavaszi napsütés, testvéri együttlét: tömegre nem számítottunk, így is igazi ünnep volt. A húsvéti Szent Három Nap igazi erősítést jelentett vendégeknek és szolgálattevőknek egyaránt. A nagyszombati feltámadási liturgián kb. 650 hívő, többnyire fiatal, szorongott a templomban. 450 gyertyát osztottunk szét, sokaknak a kezébe nem jutott. Voltak, akik nem fértek be a templomba. Várták a liturgia végén szokásos körmenetet, de idén is elmaradt, nem kedvezett az időjárás. Már nagycsütörtökön tele volt a templom, nagypénteken pedig zsúfolásig megtelt. Más a Szent Három Nap Tihanyban, mint Pannonhalmán, de a lényeg ugyanaz: imádság, elcsendesedés, elmélyülés. Sok vendéget magánházaknál tudtunk elhelyezni. Úgy érezzük, ezzel a megoldással nemcsak több vendég jöhetett hozzánk, hanem közelebb kerültek a község lakóihoz is az „idegenből” érkezők. Szép, már hagyományosnak mondható esemény a nagypénteki keresztút az újjáépülő Kálváriánál: sokan vesznek részt rajta, vannak, akik külön ezért jönnek el idegenből. A nagyböjti lelki felkészülést a Tihanyból származó két atya, Csizmazia Sándor révfülöpi és Kovács Jenő balatonlellei plébános segítette: egy-egy szombat esti szentmisét és elmélkedést tartottak. A virágvasárnap előtti szombatnak szép eseménye volt a gyerekek passiójátéka, sok résztvevővel, s természetesen a hozzátartozók érdeklődésétől kísérve. A környékbeli lelkipásztorok szívesen kérnek bennünket nagyböjti beszédekre. Nem kis megterhelést jelentett ez többünk számára, de nagyon szívesen teszünk eleget a kéréseknek. Hosszú hónapok előkészítő munkája, tárgyalásai, szervezései után március 19-én megnyílt jubileumi kiállításunk: „950 éves a Tihanyi Bencés Apátság. A monostor és népei. Töredékek.” Ezt a címet viseli a sokszínű, viszonylag kis alapterületen, de mégis a történelmünket átfogni képes kiállítás. Úgy látszik, minden látogató talál valamit, ami számára érdekes. Van, aki hosszan elidőzik a Tihanyi Alapítólevelet bemutató tábláknál, melyeken elektronikus program vezérlésével külön felvillannak az Alapítólevél magyar szavai. Vannak, akik a szerzetesi életet megjelenítő „diorámánál”, figurális életképnél állnak meg. Sokak számára nagyon érdekesnek tűnik a mesterségeket, a halászatot, méhészetet, egyéb foglalatosságokat bemutató, a népi élethez kapcsolódó terem. Egy másik egység a barokk kori és újkori bencés élet tudományosságát, az apátság plébániáihoz kötődő népi vallásosságát stb. mutatja be. Hálás köszönet illeti a kiállítás két lelkes és szívós tervezőjét, S.Laczkovits Emőkét és Rajner Pált: mindketten a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársai. Külön öröm, hogy a veszprémi múzeummal közösen hozhattuk létre ezt a kiállítást. Természetesen a pannon19 PANNO
TIHANYI APÁTSÁG
halmi rendtársak és munkatársak segítsége is nagyon lényeges volt. A kiállítást Bodó Sándor, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg. Ezzel a kiállítással párhuzamosan az új galériában képzőművészeti tárlatot rendeztünk, Nagy T. Katalin művészettörténész és Nagy Károly kiállítás-rendező volt a segítségünk. Kodolányi Gyula mondott a megnyitón felejthetetlenül szép beszédet. A következő nagy feladat a május 21-én, szombaton sorra kerülő jubileumi ünnepség, melyen köszöntőt mond Mádl Ferenc köztársasági elnök úr. Szeretnénk, ha eljönnének erre az eseményre a Tihannyal a történelem során kapcsolatban állt települések képviselői, a Balaton-régió községeinek képviselői, s mindazok, akik számára fontosak keresztény, magyar és európai gyökereink. A Hírlevélen keresztül is szeretettel hívjuk rendtársainkat, pannonhalmi munkatársainkat, az egyházközségeket, a Pannonhalmi Területi Apátság egyházközségeit különösen is, a Bencés Diákszövetséget, egykori tanítványainkat, s minden érdeklődőt. A május 21-i jubileumi nap programja: 10.30-kor ünnepség a templom mellett, majd koszorúzás I. András és Anasztázia szobránál, ezt követően tisztelgés az altemplomban I. András király sírjánál. (Aki teheti, hozzon magával egy szál virágot I. András király sírjára!) Délután 3-kor a templomban hangverseny, illetve ezzel párhuzamosan a Kálváriánál keresztút. 16.30-kor szentmisével fejezzük be az ünnepi napot. Közben lehetőség nyílik a kiállítások megtekintésére is. Kérjük: aki teheti, jöjjön el erre az alkalomra! Adjuk tovább a hírt, hogy legyünk minél többen együtt: ez a jubileum nem csak Tihany ünnepe, nem csak a bencés rendé, hanem mindazoké, akik számára fontos a magyarság és a kereszténység. Július 11-én 18.00 órakor, Szent Benedek Atyánk nyári ünnepén Asztrik főapát úr vezeti ünnepi vesperásunkat és szentmisénket. Templomunk búcsúnapján, augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén Márfi Gyula veszprémi érsek atya lesz a főcelebráns. Szeptember 10-én, szombaton délután 15.00 órakor Erdő Péter bíboros, prímás, érsek úr vezetésével adunk hálát keresztény és magyar őseinkért, s könyörgünk azért, hogy az utánunk következő nemzedékek is hűek lehessenek keresztény és magyar gyökereinkhez. Szeretettel hívunk és várunk mindenkit ünnepi alkalmainkra! A „Tetőtéri esték” előadássorozatban bencés atyákkal találkozhatott a népes hallgatóság. Januárban Placid atya beszélt elbűvölő lendülettel és derűvel a Gulagról, februárban Miksa atya foglalta össze értő, részletes előadásban a bencések szerepét a kultúrában (nem is hinnénk, sokak számára mennyire ismeretlen terület ez!), márciusban Farkas atya tartott bőséges kortörténeti adalékokkal színezett előadást Jedlik Ányosról. Egyöntetű volt a látogatók véleménye: örültek, hogy bencés előadókkal találkozhattak. A sor folytatódik: április 29-én, pénteken este 6-kor Félix atya előadását várjuk: „Bencés, tanár”, május 27-én Teodóz atya beszél majd a csángókról, június 10-én Szervác testvér a magyar bencések brazíliai missziójáról. Fohászt is kérünk: hétköznapi munkánk sem csökken, s a nyári időszak komolyabb próbatétel mindannyiunk számára. Szeretnénk hűségesen helytállni azon a helyen, amelyet „supra lacum Balatin” – a Balaton tó fölött – 950 évvel ezelőtt alapított Szűz Mária és Szent Ányos püspök tiszteletére az altemplomunkban eltemetett I. András király. Richárd atya
BENCÉS HÍRLEVÉL • A Magyar Bencés Kongregáció tájékoztató lapja • Megjelenik negyedéveként • Kiadó: Pannonhalmi Főapátság • Felelős kiadó: Dr. Várszegi Asztrik főapát • Szerkeszti a Főapáti Hivatal, főszerkesztő: Hortobágyi T. Cirill • Levélcím: Főapáti Hivatal 9090 Pannonhalma, Vár 1. • E-mail:
[email protected] • Megrendelhető a szerkesztőség címén. • Nyomdai munka: Pénzes Nyomda, Győr.
20 PANNO
