A PANNONHALMI VILÁGÖRÖKSÉGI TERÜLET KOMPLEX

+

SZENT ISTVÁN EGYETEM

A PANNONHALMI VILÁGÖRÖKSÉGI TERÜLET KOMPLEX TERMÉSZETI FELTÁRÁSA ÉS TÁJHASZNOSÍTÁSI LEHETŐSÉGEI

DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS

POTTYONDY ÁKOS

GÖDÖLLŐ 2011

A DOKTORI ISKOLA MEGNEVEZÉSE: KÖRNYEZETTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA

TUDOMÁNYÁG: TÁJÖKOLÓGIA, TERMÉSZET- ÉS TÁJVÉDELEM

A DOKTORI ISKOLA VEZETŐJE: DR. HELTAI GYÖRGY EGYETEMI TANÁR, MTA DOKTORA, TANSZÉKVEZETŐ SZIE, MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR, KÖRNYEZETTUDOMÁNYI INTÉZET KÉMIA ÉS BIOKÉMIA TANSZÉK

TÉMAVEZETŐ: DR. PENKSZA KÁROLY HABILITÁLT EGYETEMI DOCENS, PHD, TANSZÉKVEZETŐ SZIE MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR, KÖRNYEZET- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁSI INTÉZET TERMÉSZETVÉDELMI ÉS TÁJÖKOLÓGIAI TANSZÉK

Az iskolavezető jóváhagyása

A témavezető jóváhagyása

2

TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés, célkitűzés .............................................................................................................. 5 2. Irodalmi áttekintés .................................................................................................................. 9 2.1 Tájökológiai kutatások ..................................................................................................... 9 2.2 Távérzékelés a tájkutatásban .......................................................................................... 12 2.3 Élőhely térképezés .......................................................................................................... 13 3. Anyag és módszer ................................................................................................................ 15 3.1 A vizsgált terület és térségének bemutatása ................................................................... 15 3.1.1 A terület fekvése...................................................................................................... 15 3.1.2 Talajtani adottságok ................................................................................................ 16 3.1.3 Éghajlati adottságok ................................................................................................ 18 3.1.4 Vegetáció ................................................................................................................. 19 3.1.5 A vizsgált terület állatvilága .................................................................................... 22 3.2 A Főapátság mint világörökség ...................................................................................... 22 3.3 Fotótár elemzés............................................................................................................... 26 3.4 térképtár elemzés ............................................................................................................ 28 3.5 Területhasználat-változás elemzés ................................................................................. 29 3.6 Talajtani kutatások ......................................................................................................... 29 3.7 Növénytani kutatások ..................................................................................................... 31 3.8 Madártani kutatások ....................................................................................................... 32 3.9 Élőhely térképezés .......................................................................................................... 33 3.10 Természetességi állapot vizsgálat ................................................................................ 36 4. Eredmények .......................................................................................................................... 37 4.1 Fotótár elemzés............................................................................................................... 37 Korai ábrázolások ............................................................................................................. 38 1896 előtt készült fotók .................................................................................................... 42 1896 és 1939 között készült fotók .................................................................................... 47 1940 és 2000 között készült fotók .................................................................................... 57 Légifotók .......................................................................................................................... 63 Különböző időpontokban, közel azonos helyről készített fotósorozatok ......................... 67 4.2 Térképek elemzése ......................................................................................................... 72 Első katonai felmérés térképe (1784) ............................................................................... 72 Második katonai felmérés térképe (1847) ........................................................................ 73 Harmadik katonai felmérés felújított térképe (1880 / 1922) ............................................ 74 1:25.000 léptékű térkép (1880 / 1950) ............................................................................. 76 1:10.000 léptékű felmérés (1981)..................................................................................... 77 Ortofotó (2000) ................................................................................................................ 79 Ortofotó (2005) ................................................................................................................ 81 4.3 Területhasználati változások vizsgálata ......................................................................... 82 A világörökségi helyszín területhasználata 1896-ban ...................................................... 82 A világörökségi helyszín területhasználata 1896 és 1939 között ..................................... 84 A világörökségi helyszín területhasználata 1940 és 2000 között ..................................... 85 3

A világörökségi helyszín területhasználata 2010-ben ...................................................... 87 4.4 Talajtani kutatások eredményei ...................................................................................... 90 4.5 Növénytani kutatások eredményei ................................................................................. 92 4.6 Madártani kutatások eredményei.................................................................................... 95 4.7 Élőhely térképezés eredményei ...................................................................................... 95 4.8 Természetességi állapot felmérés eredményei ............................................................... 97 5. Új tudományos eredmények ............................................................................................... 101 6. Következtetések, javaslatok ............................................................................................... 103 6.1 A területhasználati változások vizsgálataiból levont következtetések és javaslatok ... 103 6.2 A talajtani vizsgálatok eredményeiből levont következtetések és javaslatok .............. 103 6.3 A növénytani vizsgálatok eredményeiből levont következtetések és javaslatok ......... 103 6.4 A madártani vizsgálatok eredményeiből levont következtetések és javaslatok ........... 104 6.5 Az élőhelyek (természetességi állapot) vizsgálataiból levont következtetések és javaslatok ............................................................................................................................ 104 6.6 Kutatási eredményeim a Főapátság jelenkori fejlesztéseinek tükrében ....................... 104 7. Összefoglalás ...................................................................................................................... 106 8. English Summary ............................................................................................................... 108 9. Felhasznált irodalom .......................................................................................................... 114 Mellékletek ............................................................................................................................. 121 M.1 A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín és az azt övező Műemléki Környezet növénytani fajlistája ........................................................................................................... 121 M.2 A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín és az azt övező Műemléki Környezet madártani fajlistája ............................................................................................................. 165 M.3 Az alkalmazott élőhely típusok és GHC kategóriájukat jelző kódjuk ........................ 169 Bounce et al. 2008 alapján készítette Pottyondy Á. ............................................................... 169 M.4 A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája különböző időpontokban – Vektoros ábrázolás a térelemek kiterjedésével .................................................................. 171 M.5 A pannonhalmi világörökségi helyszín GHC élőhely-kategóriái ............................... 173 Köszönetnyilvánítás ............................................................................................................... 176

4

1. BEVEZETÉS, CÉLKITŰZÉS Milyen legyen a monostor gondozója? Házgondnoknak olyat kell kiválasztani a közösségből, aki bölcs, érett jellemű, józan, az evésben mértékletes, nem gőgös, nem heveskedő, nem igazságtalan, nem nehézkes, nem pazarló, hanem istenfélő, hogy mintegy atyja legyen az egész közösségnek. Mindennek gondját viselje. … A lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre, gyermekekre, vendégekre és szegényekre, abban a biztos meggyőződésben, hogy mindezekről az ítélet napján számot ad majd. A monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy tekintse, mint az oltár szent edényét. Semmit se tartson elhanyagolható csekélységnek. Ne legyen se fösvény, se pazarló, se a monostor vagyonának tékozlója, hanem mindent mértékkel tegyen, és az apát rendelkezése szerint. Mindenekelőtt legyen alázatos, és ha valakinek nem tud anyagit adni, nyújtson akkor legalább jó szóval feleletet, amint írva van: „A jó szó többet ér a legjobb adománynál” (Sir 18,17). Mindennek, amit az apát reábíz, maga viselje gondját; amitől azonban eltiltja, azt ne merészelje tenni. … Ha nagyobb a testület, adjanak melléje segítőket, hogy ezek támogatásával maga is nyugodt lélekkel teljesíthesse a reábízott feladatot. Mindent a maga idejében kell adni, ami adnivaló, és kérni, ami kérnivaló, hogy Isten házában senki ne nyugtalankodjék, és ne szomorkodjék. A monostor szerszámai és egyéb tárgyai A monostor minden vagyona fölé, legyen az szerszám, ruha vagy bármilyen tárgy, rendeljen az apát testvéreket, akiknek életében és jellemében megbízhat. És az egyes tárgyakat, amint jónak látja, adja át nekik, hogy őrizzék és tartsák számon őket. Ezekről legyen jegyzéke az apátnak, hogy midőn a testvérek a reájuk bízott dolgokban egymást fölváltják, tudja, hogy mit ad ki és mit kap vissza. Ha pedig valaki a monostor dolgait piszkosan vagy hanyagul kezeli, feddjék meg; ha nem javul meg, a Regula szerinti büntetéssel sújtsák. Szent Benedek regulája, 31-32. fejezet (Kr.u. 529.) Szent Benedek a szerzeteseknek írt szabályzatban – a Regulában – a lelki életre, a szerzetesi életforma lényegi elemeire vonatkozó előírások mellett részletesen kitér a kolostorok mindennapi életével kapcsolatos problémákra, feladatokra is. A kolostorok falain belüli teendőkön túlmenően a falakon kívüli, de a kolostorokhoz tartozó területek kezeléséről, fenntartásáról is rendelkezik. Benedek regulája egyedülálló abból a szempontból, hogy a feladatok és kötelességek meghatározása során nem csupán a fizikai szintekre korlátozódik, hanem részletekbe menően ír a különböző feladatokat ellátó emberek azon személyes, belső tulajdonságairól, melyek képessé teszik őket az adott feladat lehető legjobb minőségben történő teljesítésére. Mai szóhasználattal élve minden feladatkörhöz egyfajta személyiség képet, jellemrajzot is társít. Bármely feladatkörről is esik szó, mindenhol visszatérő elem a gondosság, a felelősségérzet, illetve a mértékletesség. A világhoz való efféle hozzáállás a napi munka minden szintjét át kell, hogy hassa, legyen bár szó a legkisebb szerszámok számontartásáról, vagy éppen a betegek számára ellátást biztosító ispotályról: „(A monostor gondozója) Semmit ne tartson elhanyagolható csekélységnek!” A Regula írásának időpontjában meghatározott szemléletmód a jelen idők kihívásait tekintve éppúgy elengedhetetlenül szükségesnek tekinthető, mint Szent Benedek idejében. A mai kor által támasztott feladatokra és problémákra ugyanúgy csakis a gondosság, a felelősségérzet és a mértékletesség adhat olyan választ, amely képessé tesz bennünket a feladatokat és a problémákat a maguk valóságában szemlélni, hogy azokra a legmegfelelőbb választ tudjuk adni. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszínen a területhasználati módok rendkívüli torlódása, egymásra rétegzettsége figyelhető meg. Az alább felsorolt hat területhasználati mód közül kiemelkedik az első három, melyek minden egyéb területhasználati rendszert, tervet, stratégiát át kell, hogy hassanak. Némileg paradox, hogy az átfogó, a mindennapi életben az átlagember számára a maguk

5

komplexitásában mégis kevésbé megtapasztalható funkciók helyett a legnyilvánvalóbb területhasználati módok a sorrendben hátra szorulnak. A világörökségi helyszínt ugyanakkor mégis a második három tölti meg élettel, ezek révén válik napjainkban is folyamatosan fejlődő egységgé. -

-

-

-

-

Szakrális központ: Ez a helyszín elsődleges és mindenek felett álló funkciója, melyet minden más kutatás, fejlesztés, tájhasználati cél fölé kell rendelni. A Magyarság történelmének kiemelt jelentőségű helyszíne: A műemlék épületek által uralt környezet a Magyarság, valamint egész Európa kiemelkedő jelentőségű történelmi helyszíne, számos világtörténelmi jelentőségű esemény színhelye. Történelmi szerepe több tekintetben jelentős hatással volt és van a tájkép, a természeti környezet alakulására is, melyet igazán csak akkor tudunk megérteni és következetesen fejleszteni, amennyiben tisztában vagyunk a hely pontos, ezredévre visszamenő történelmével. Természetvédelmi terület: A Főapátságot minden irányból körülölelő parkerdők, valamint az Apátsági Arborétum kivétel nélkül a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik. A világörökségi helyszín fejlesztésének és kezelési rendszereinek szükségszerűen összhangban kell lenniük a természetvédelmi területek fenntartási és kezelési terveivel, szabályzatával. A szakrális és történelmi funkciót követően harmadik helyen a védelmi funkciót kell említeni. Lakóhely: A szerzetesek mellett, akik tulajdonképpen a házigazdái a Főapátságnak, a tanév idején mintegy 360 diák él a Bencés Gimnázium Kollégiumában. Rajtuk kívül több tíz idős embert gondoznak a bentlakásos szociális otthonban. A kiemelkedő jelentőségű szakrális, történelmi és természeti helyszín tehát egyúttal mintegy 500 ember lakóhelyéül is szolgál. Munkahely: A 24 órában a Főapátság területén tartózkodó emberek mellett a világörökségi területeken található különféle intézmények számos környékbeli lakos számára munkahelyül is szolgál. Számukra a Gimnázium, a Szociális otthon vagy az Apátsági Pincészet csupán munkahely, ennek értelmében a világörökségi helyszín is egészen más szerepet tölt be életükben, mint azoknak, akik számára az lakóhelyet is jelent. Hazai és nemzetközi turisztikai célpont: A Főapátság világörökségi helyszínné nyilvánításának egyértelmű következménye a turizmus nagymértékű fellendülése, az ide érkező vendégek létszámának drasztikus megnövekedése. A területhasználati funkciók közül a turisztikai funkció kezelése és fejlesztése, a többi funkcióval történő fájdalommentes összeegyeztetése napjaink egyik legnagyobb kihívása.

A doktori kutatás során kitűzött legfőbb célok az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A világörökségi helyszín történeti tájhasználati struktúrájának megismerése; 2. A tájhasználatban bekövetkező változások idősoros elemzése, következtetések levonása a jelenkori állapotokra vonatkozóan; 3. A világörökségi helyszín természeti értékeinek komplex feltárása – különös tekintettel a talajtani értékekre, valamint a növény- és madár fajokra; 4. A világörökségi helyszín élőhelyeinek, valamint azok természetességi állapotának feltárása, dokumentálása; 5. A világörökségi helyszín természeti értékeire alapozott területhasználati rendszer kidolgozása a tájhasználati múlt és a fenntarthatóság függvényében; 6. Megoldási javaslatok megfogalmazása a világörökségi helyszín komplex területhasználatából fakadó funkciótorlódás okozta problémákra, a tájhasználat és a tájvédelem közt feszülő látszólagos ellentét feloldása; 7. A Főapátság területhasználati koncepcióihoz szükséges környezeti bázis adattár létrehozása; A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín átfogó, a lehető legrészletesebb bemutatásának alapfeltétele, hogy a rajta található élettelen és élő természeti elemeket is minél jobban megismerjük. A világörökségi helyszínen azonban napjainkra az élőhelyek rendkívül komplex struktúrája alakult ki. Annak érdekében, hogy ezt a néhol első látásra meglehetősen bonyolult rendszert a lehető legnagyobb mélységében átlássam, a természettudományos vizsgálatokat kiegészítettem a világörökségi helyszín közel 260 évre visszamenő terület- és tájhasználati struktúrájának idősoros vizsgálatával. Ezen

6

tájtörténeti vizsgálatok eredményei a legtöbb esetben egyértelmű választ adnak azokra a kérdésekre, melyek a terület jelenkori, komplex élőhely struktúrájában egymás mellett található, olykor teljesen eltérő élőhelyfoltok vizsgálata során merülnek fel. A gazdálkodás, valamint az elmúlt évszázadok emberi hatásainak nyomai egyértelműen megfigyelhetőek a jelenkori növényzeten. A különféle természettudományos vizsgálatokat gyakran egymással párhuzamosan végeztem, ezáltal számtalan kiegészítő információra tettem szert például a talaj – növény összefüggések vonatkozásában. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín komplex adottságainak, valamint a területre irányuló korábbi, a saját korukat olykor évtizedekkel megelőző vizsgálatoknak köszönhetően a területen olyan egyedülálló lehetőség áll a tudományos igényű tájkutatás számára, ami kétszáz évre visszamenően ad lehetőséget vizsgálatra. Az elmúlt közel kétszázhatvan év tájváltozásának értékelésében a különböző távérzékelési technikákkal készített felvételek értékes információkat szolgáltatnak. A főapátságról és közvetlen környezetéről a legkorábbi fellelhető fényképfelvétel az 1800-as évek első feléből származik. Táji léptékben ezek a felvételek önmagukban csupán statikus pillanatképnek tekinthetők, melyek kizárólag idősorba állítva válhatnak dinamikus, a tájat formáló beavatkozások miértjére-mikéntjére válaszokat szolgáltató „filmszalaggá”. A levél- és fotótári adatok felhasználásával, sorba rendezésével lehetőség nyílhat a különféle fotók által ábrázolt pillanatok megnyújtására, a tájváltoztatás összefüggéseinek, a tájalkotó tényezők kapcsolatrendszerének pontosabb feltérképezésére. Az apátsági gazdálkodás rendszere az elmúlt ezer év során egyértelműen meghatározta a Főapátság környezetének tájképi és természeti sajátosságait. A változatos klimatikus és talajtani viszonyok a termelési rendszerek nagymértékű diverzitását tették lehetővé. Mivel a vizsgált területen a növénytermesztés mellett az állattenyésztésnek is komoly múltja van, így a régi termelőterületek mellett az egykori legelők és kaszálók is megtalálhatók, melyek mára természetvédelmi szempontból is értékes élőhelyekké válhattak. A jelenlegi élőhely struktúra megértéséhez, fenntartható fejlesztéséhez elengedhetetlen a múltbeli állapotok ismerete. A terület botanikai vizsgálatainak eredményei alapján nem csak a terület fajlistáját állítottam össze, de emellett elkészítettem a világörökségi helyszín élőhelytérképét is, továbbá meghatároztam az egyes élőhelyfoltok természetességi állapotát is. Ezek együttes értékelésével a terület egészére vonatkozó eredményekhez is hozzájutottam. Az élőhelytérkép elkészítésének céljait az alábbi pontokban foglaltam össze -

-

-

Feltárjam és dokumentáljam a világörökségi helyszín botanikai értékeit; A jelenkori állapotok dokumentálásával elkészítsek egy olyan „nulla időpontbeli” állapotrajzot, melyhez viszonyítva a későbbi időszakokban nyomon lehet követni a területet borító vegetáció táji léptéjű változásait; A nemzetközi élőhelytérképezési rendszer szerint összeállított térkép segítségével lehetővé tegyem a világörökségi helyszínnek az egyéb hazai és külföldi tájrészletekkel való összehasonlítását; Rá tudjak mutatni a világörökségi helyszín azon területeire, ahol a jövőben tervezett fejlesztéseket a természeti környezet, a természeti értékek lehető legkisebb pusztításával, zavarásával lehet megvalósítani.

A világörökségi helyszín és az azt övező műemléki környezet átfogó vizsgálata meglehetősen sokrétű feladat. A térség komplex jellemzésének egyik alapvető fontosságú részét képezi a terület talajtani vizsgálata, hiszen a talajok magukon hordozzák a tájat kialakító természeti hatások nyomait, valamint a társadalmi környezet tájalakulást befolyásoló tevékenységének (pl. mezőgazdaság) is évszázadokra visszavezethetően emléket állítanak. A talajokon keresztül elemezhetővé válik a természeti és társadalmi környezet, amelyek egymásra hatása hozza létre a természeti- és gazdasági tájat egyaránt. A pannonhalmi gazdálkodás története egyidős a Főapátsággal. A monostort 996-ban alapította Géza fejedelem, aki Rómából és Prága mellől hívott bencés szerzeteseket. A korabeli Európában a

7

különféle szerzetesrendek kolostorai sok esetben az adott környék gazdasági központjaiként is funkcionáltak. A kolostor, mint a gazdaság legfontosabb irányító helyszíne, legtöbbször az összefüggő birtokrendszer közepén helyezkedett el. A különböző gazdálkodási helyszínek a központ körül, gyűrűkként helyezkedtek el – természetesen mindig az adott helyszín természeti és táji adottságainak figyelembe vételével. Az apátsághoz legközelebb eső, jelenleg a világörökségi helyszín, valamint a műemléki környezet részét képező területek rendeltetése a legkorábbi időktől fogva a mindennapi szükségletek kielégítése volt. Itt helyezkedett el többek között a gyógynövényes kert, a zöldségtermelő parcellák, a kisebb gyümölcsösök és szőlők, de az elsődlegesen termelő funkciókkal bíró területek mellett értelemszerűen jelen voltak (és vannak) az olyan helyszínek is, amelyek a meditációnak, imádságnak biztosítottak ideális helyszínt. Bár a központi épületektől – érthető okok miatt – távolabb helyezkedtek el azok a kisebb állattartó telepek, melyek a mindennapi fogyasztási igényeket kielégítették, a Főapátság közvetlen környezetében található területeket gyakran legelőként, kaszálóként hasznosították. A birtokméretek és a tagozódás tekintetében ideálisnak mondható térhasználati rendszer egészen az 1940-es évekig állt fenn. A kisparcellás földek határain fasorok, bozótosok húzódtak, melyek amellett, hogy élőhelyet jelentettek különféle állatok számára, az eróziós és deflációs folyamatoknak is gátat vetettek. A természeti és táji adottságokhoz tökéletesen illeszkedő birtokrendszert a II. Világháborút követően államosították, majd iparszerű művelés alá vonták. Az 1950-es évek elején a szőlőket kivágták, helyükön nagyüzemi művelésű szántókat hoztak létre. A dombság természetes adottságaiból fakadóan (meredek domboldalak, nagy erózió és defláció érzékenység, stb.) megehetősen nehézkes és veszteséges szántóművelést csupán az 1990-es évek elején fejezték be. A folyamat eredményeképp a Főapátság közvetlen környékén jelenleg 2-3 óriási táblát találhatunk, melyek körül romjaiban ugyan, de még helyenként felfedezhetőek a hajdani komplex birtokstruktúra nyomai. A tájhasználat történetének változatos alakulását a talajtani vizsgálatok eredményei hűen tükrözik vissza. A St. Galleni kolostortervnek részét képezi egy olyan kert is, melyben a szerzetesek számára szükséges gyógy-, fűszer- és haszonnövényeket termelték. Mivel Pannonhalmán már a legkorábbi időszakokban is működött ispotály, így minden valószínűség szerint itt is volt egy olyan kert, ahol a gyógyításhoz szükséges alapvető gyógynövényeket termesztették. Egyéb levéltári forrásokból az is kiderül, hogy a Rómából és Prága mellől érkező szerzetesek komoly kertészeti kultúrát is hoztak magukkal. Fentiek tükrében tehát azt kell mondanunk, hogy Pannonhalmán a növényekkel való tudatos foglalkozás igen komoly múltra tekinthet vissza. (Sólymos 2000) A világörökségi terület komplex természeti feltárásának keretében a tájtörténeti elemzések, talajtani és botanikai vizsgálatok mellett a terület állatvilágára is figyelmet kell fordítanunk, hiszen a terület természetességi állapotát, vagy akár a különféle fejlesztési folyamatok hatásait az állatvilág fajösszetétele, az egyes fajok egyedszáma kiválóan visszatükrözi. A Főapátság környékét az elmúlt évszázadok során fokozatosan művelés alá vonták, a természetes élőhelyek aránya a XX. század közepére minimálisra csökkent. A térség állatvilágának utolsó menedékét az 1963-óta természetvédelmi oltalom alatt álló Arborétum, valamint a Hármashalom domboldalain fokozatosan kialakuló erdők természetközeli élőhelyei jelentik. Kiemelt értéket képvisel a térség madárállománya, melynek vizsgálata komoly múltra tekint vissza. Számos egykori és jelenlegi bencés, illetve a Bencés Gimnázium oktatói, diákjai foglalkoztak és foglalkoznak a madárvilág megfigyelésével. A madarak számára a térség egyik legértékesebb élőhelye a közel 200 éve háborítatlan Apátsági Arborétum, ahol az odútelepítési program mellett folyamatos a madárgyűrűzés is.

8

2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS 2.1 TÁJÖKOLÓGIAI KUTATÁSOK Annak ellenére, hogy a „táj” szó egyike a leggyakrabban használt földrajzi fogalmaknak (Teleki 1937, Konkolyné és Pinto-Correira 2004), általánosan elfogadott jelentését, definícióját a számtalan próbálkozás ellenére talán a mai napig sem sikerült úgy megfogalmazni, hogy azt mindenki elfogadja. A tér- és olykor időbeli (!) struktúrákat, kapcsolati rendszereket, szubjektív (esztétikai) elemeket egyaránt tartalmazó meghatározások egy része összegző (Schmithmünsen 1964, 1976, Leser 1976, Nahev és Lieberman 1993, Kertész 1999, Tóth 2003), míg más része inkább kritikai (Ghimessy 1984, Csorba 2000, Lóczy 2002, Mezősi és Fejes 2005) megközelítéssel próbál – a nem ritkán heves vitában – egységes álláspontot kialakítani. Amiben a legtöbb szerző egyet ért, az az, hogy a táj fogalmának definiálására, a meghatározás pontosítására feltétlenül szükség van (Tóth 2003). A különféle lexikonokban a „táj” szóra vonatkozóan az alábbi fogalom meghatározásokat találhatjuk: -

A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, VI. kötet, 1966: a Föld felületének valamely szempontból jellegzetes része, vidéke, kisebb területi egysége. Akácos, dombos, erdős, fenyves, hegyes, lankás, mocsaras, szikes, sziklás táj; elhagyott, idegen, ismeretlen, kihalt, kietlen, kopár, sivár, vigasztalan táj; kedves, kies, otthonos táj; őszi, téli táj.

-

Kislexikon, 1968: a földfelszínnek több szempontból egységesen jellemezhető része (lehet természeti, gazdasági, illetve műtáj).

-

Magyar Értelmező Kéziszótár, 1972: földrajza, növényzete stb. alapján egységes vagy összefüggő (kisebb) terület. Dombos táj; a Duna tája. (A körülöttünk látható természet. Téli táj.)

-

Természettudományi Kislexikon, 1971: (földt.) a földfelszín önálló területegysége, amelyet földtani, domborzati, éghajlati, vízrajzi tényezők, állat- és növényvilág, talaj stb. határoznak meg.

-

Új Magyar Lexikon, 1962: a földfelszínnek több szempontból egységes, a környező területektől különböző része. A kialakításában részes „tájalkotó” tényezők részben természetiek: domborzat, éghajlat, növényzet stb.; részben társadalmiak: település, földművelés. Megkülönböztetnek természeti és gazdasági, ill. műtájat.

A tudományos körökben egyre nyíltabb és kiéleződőbb viták során egyes kutatók (az általánosan elfogadott tájdefiníció hiányában) a táj („landscape”) fogalmát az addig általánosnak mondható természetföldrajzi funkciók mellett társadalom-földrajzi funkciókkal is felruházták (Sauer 1925). Ezen meghatározások értelmében a táj egy olyan komplex rendszer, amely alapjában véve egyfajta speciális ökoszisztémához hasonlítható (Leser 1976). A német nyelvterület szakembereinek (az angolszászoktól eltérően) sikerült egy hozzávetőlegesen a többség által elfogadhatónak tartott definíciót meghatározni, mely szerint „A táj a földfelszín (geoszféra) része, amely alakja, külső megjelenése, jelenségeinek, folyamatainak kölcsönhatásai, valamint a fekvéséből adódó külső és belső kapcsolatok révén, egy konkrét földrajzi helyen jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező térbeli egységet alkot, határai természetesek, ill. az emberi tevékenység által némileg módosultak.” (Bastian és Schreiber 1999) A hazai szakemberek táj definíciói közül Hortobágyi meghatározása talán az egyik legkörültekintőbb, mely szerint „A táj a természet által kialakított és a társadalmi igényeknek megfelelően átalakított földfelszín, a talaj, a víz, a növényzet, az állatvilág, az ember és az ember által létrehozott létesítmények együttes megjelenése, amely az állandó egymásra hatás következtében állandóan fejlődik és változik.” (Hortobágyi 1975)

9

A táj fogalmának meghatározásában vitathatatlanul komoly szerepet játszik az Európai Táj Egyezmény (CXI. törvény 2007) megfogalmazása, amely szerint: „A táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki”. Az Európai Táj Egyezményt Magyarország 2005. szeptember 28-án írta alá. A törvény indoklásában a következőket találjuk: „Az Egyezmény elfogadásával biztosítható az egyének táji identitástudatának megőrzése, a tájvédelem, a tudatos tájformálás pedig megalapozza a táj lakosságmegtartó képességét, a gazdaság, a környezeti, a természetes és kulturális értékek fenntarthatóságát. Az Egyezmény hatályba léptetése új lehetőséget biztosít tájaink szélesebb körű megismeréséhez, számbavételéhez. A táji sokféleség, a kulturális és az ökológiai változatosság csak úgy tartható fenn, ha annak fontossága és értelmezése beépül a társadalom szervezeti rendszerébe. Az Egyezmény hatályba léptetése biztosítékot jelent Magyarország számára, hogy az európai értékeket hordozó jellegzetes hazai tájak nem tűnnek el, nem homogenizálódnak, hanem megőrizhetők az utókor számára.” Ahogyan a legtöbb táj-definíció, úgy az Európai Táj Egyezmény is elkülöníti egymástól a természeti-, valamint a kultúrtájakat: „Táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki” Kerényi definíciója szerint „Természeti tájnak nevezzük azt a tájat, melynek lényeges tulajdonságait és folyamatait az emberi tevékenységek nem változtatták meg, benne természetes folyamatok eredményeként kialakult ökoszisztémák működnek, és ezt a működést jelenleg is természeti törvényszerűségek határozzák meg.” (Kerényi 2007) Uhlig definíciója szerint a térnek az emberi közösségek által történő huzamos és látható befolyásolása és használata vezet a kultúrtáj kialakulásához. (Uhlig 1967) Az UNESCO Világörökség Egyezmény a kultúrtájakat 3 kategóriába sorolja: -

Ember kialakította, a környezetétől markánsan elhatárolható táj (Pl. parkok, kertek) Szerves fejlődésen átesett, antropogén elemekkel rendelkező táj (Pl. teraszos szőlők) Asszociatív – vallási, művészeti, irodalmi kötődéssel bíró táj (Pl. Machu Picchu)

A különféle definíciókat megvizsgálva kijelenthetjük, hogy a tudomány e területén igazán mértékadó táj meghatározási és tájértékelési irányzatok mindegyike a táj ökológiai szempontú megközelítésén alapul, azaz az élő és élettelen alkotó elemeket egyenrangú, egymást szükségszerűen kiegészítő alapegységekként határozza meg. (Ld.: Forman és Gordon 1986: „A táj ökológiai szempontból heterogén földfelszíni egység, hasonló szerkezetben ismétlődő, egymással kölcsönhatásban álló ökoszisztémák csoportosulása.”.) Amennyiben azonban a tájra – akár csak részleteiben is, de – mint az ökológiai rendszerre tekintünk, úgy rá vonatkozóan érvényesnek kell tekintenünk az ökoszisztémákra vonatkozó általános törvényszerűségeket is. A tájdefiníciók, tájkutatások során ezen ökológiai szemlélet megjelenése hozott fordulópontot. A természetföldrajzi megközelítést kiegészítette az ökológiai gondolkodás, melynek hatására Carl Troll – évtizedekkel megelőzve későbbi tudós társait – 1939-ben használja először a „Landschaftsökologie” (tájökológia) fogalmát. Konkrét meghatározást azonban ő is csupán több mint 30 évvel később, 1968-ban definiál: „az élőközösségek (biocönózisok) és azok környezeti feltételei között fennálló valamennyi, egy meghatározott tájrészletben uralkodó komplex hatásmechanizmus tanulmányozásával foglalkozó tudomány”. Az elmúlt 40 év alatt a tájökológia fogalmát, a tudományterületek közötti helyét számos szerző vizsgálta földrajzi és ökológiai szempontból egyaránt. A tájalkotók összefüggéseinek, kapcsolatrendszereinek bemutatására napjainkig számos tájökológiai modell született, melyek azonban a tökéletességre való törekvés miatt a legtöbb esetben vagy nagyon bonyolultak, vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan sematizáltak. Annak ellenére, hogy a tájökológiának esetenként még az önálló tudományként való elfogadása is vitatott, meghatározására számos definíció létezik. Troll 1968-as definíciója szerint „a tájökológia az a tudomány, amely az adott területre jellemző életközösségek (biocönózisok és

10

környezetük) közötti komplex ok-okozati viszonyt kutatja. A kapcsolat egy bizonyos térbeli elterjedésként, vagy a természeti környezet különböző nagyságrendű tagoltságokként jelenik meg”. A tájökológia térbeliségét hangsúlyozza Neff definíciója: „A tájökológia a térbeli elrendeződések sokszínűségének feltárása, az ember helyének, lehetőségeinek meghatározására hivatott tudomány” (Neff 1984), addig Nahev és Lieberman az ember szerepét emeli ki: „Tájökológia a természeti tényezők, illetve, az antropogén folyamatok funkcionális vizsgálatának szakterülete, a jelenlegi és a várható területhasználat keretében.” (Nahev és Lieberman 1993). Mint külön tudományágnak, a tájökológia történetének bemutatására, a definícióinak rendszerezésére mostanáig több szerző is vállalkozott (Leser 1976, Schaub 1999, Csorba 1997, Kertész 2003), azonban a tájökológia definícióit vizsgálva kitűnik, hogy a tájökológiai kutatás, vizsgálat kizárólag több tudományterület komplex együttműködése alapján valósítható csak meg. Ennek értelmében egy táj kutatása, megértése érdekében az egyes tudományterületeknek (diszciplínáknak) tevékenységeiket összehangoltan szükséges végezniük. Az ilyen összehangolt kutatásokat nevezzük interdiszciplináris kutatásoknak. (Tress et al. 2005). Mindezt alátámasztja, hogy a tájökológiai kutatásokat a legtöbb szerző az interdiszciplináris kutatások közé sorolja (Ehlers és Leser 2002, Mezősi 2005). Egyes értelmezések (Nahev és Lieberman 1993, Mittelstraß 1992, Höchtl et al. 2005) szerint a tájökológiának a problémák megoldása érdekében felül kell emelkednie az interdiszciplináris megközelítésen, azaz egy az alaptudományok fölé emelkedő, transz diszciplináris tudományágként definiálják. A transz diszciplináris kutatások kivitelezése nagymértékben hozzájárulhat a tájökológia önálló tudományterületként való elismeréséhez. Az igen szerteágazó tájökológiai kutatások 4 fő irányvonalát különíthetjük el (Nahev és Lieberman 1993, Mezősi és Fejes 2005): -

A táj szerkezetének, funkcióinak megismerése, amely elsősorban az igen jelentős német és orosz-szovjet tájökológiai kutatásokra volt jellemző. Céljuk a táj elsődleges funkciójának, alapvető alkotóelemeinek pontos megismerése volt. Az alapokra való koncentrálás okán ezek a kutatások csupán áttételesen alkalmasak a táj rezisztenciájának, pufferképességének megismerésére. Ezen modellek között egyszerű, de szemléletes (Takeuchi 1983), illetve a teljességre törekvő igen összetett modellek is megtalálhatóak (Zonneveld 1983).

-

A tájváltozás, illetve tájtörténeti vizsgálatok, melyek a táj pufferképességét, tájpotenciál feltárását pontosabban szolgálják, de az összefüggések levonására elsődlegesen tapasztalati úton nyílik lehetőség. Az ilyen típusú vizsgálatok kvantitatív tényezőket még nem tartalmaztak. (Troll 1968, Turner et al. 1994).

-

A táj kvantitatív elemzésének, méréseken alapuló tájjellemzések készítésének célja a táji funkciók, táji mintázat matematikai leírása, értékelése. A kvantitatív leíró jellegű tájökológiai kutatási módszer elsősorban Észak-Amerikában igen elterjedt. Wichham és Norton (1994) Tischendorf (2001) tájmodellező programokat fejlesztettek ki, melyek közül a legelismertebb, általánosan elfogadott modell a FRAGSTATS (McGarigal and Marks 1995). Európában (Kiviniemi és Eriksson 2002) és hazánkban meghonosítására kísérletek történnek. Turner et al. (2001) és Mezősi és Fejes (2005) közöl összefoglaló munkát ezen irányzatról.

-

A folyamatorientált tájjellemzések logikailag induktív módon, a működés oldaláról közelítik meg a tájat. Egzakt, mérésre és ökológiai térképezésre alapozott módszer együttesük leginkább a mikro-felszínek táji elemzésére alkalmas módszer, amely egyes területegységek energiafolyamatait, értékeli, értelmezi. Hazánkban és Európában (Konold 1998, Rusdea et al. 2005), is igen elterjedt ez az irányvonal.

11

2.2 TÁVÉRZÉKELÉS A TÁJKUTATÁSBAN A tájszerkezet alakulásának kutatása Európa-szerte ismert és elismert módja a tagolt domborzatú, változatos élőhelyeket kínáló, évezredes művelés és emberi hatás alatt álló területek megismerésében (Wiens 1995). Ennek értelmében a tájhasználat változásainak vizsgálata a Pannonhalmi Világörökségi Helyszín átfogó vizsgálatának is az egyik legfontosabb eleme volt. A jelenlegi tájhasználati struktúra megértéséhez, optimális fejlesztési irányainak kiválasztásához elengedhetetlen a múltbeli állapotok ismerete. Egy táj jelenkori képét eredményező folyamatokat a sokszor túlzottan általános, nagy léptékű tájökológiai kutatások önmagukban sok esetben nem képesek megfelelő módon bemutatni (Fekete et al. 2005). A tájökológiai térképezés és tájmintázat-elemzés az ökológiai elemek (foltok, folyosók, gátak, ökotonok, hálózatok, stb.) térbeli és funkcionális kapcsolatainak feltárása (Csorba 1997) jelentős segítséget nyújthat a tájat vizsgáló szakembereknek, hogy felismerjék ezen (mikro és makro) elemek tájban elfoglalt jelentőségét, kapcsolatrendszerét, hierarchiáját. (Melyik szorul védelemre, melyik meghatározóbb a táji folyamatokban, stb.) (Gustafson és Gardner 1996, Csorba 2003). Az utóbbi évtizedekben, mint a tudomány legtöbb területén, így a tájökológiában, tájértékelésben is egyre inkább a funkcionális megközelítés, azaz a gyakorlati alkalmazhatóság igénye került előtérbe (Lóczy 2002). Ennek egyik legérthetőbb, legáltalánosabban használható eredménye, a megfelelő adatbázisra támaszkodó tájfunkciók térképen való megjelenítése (Bastian 1997, Mezősi és Rakonczai 1997). A megjelenített elemek vonatkozásában azonban komoly eltérés tapasztalható az igen jelentős múlttal rendelkező német tájökológiai iskola (Bastian és Scheiber 1999), valamint az észak-amerikai tájökológiai szemlélet között. Míg előbbi elsősorban a tájfunkciók feltárására fókuszál, utóbbi ezzel szemben az inkább a tájmintázat geometriájának a kutatására („tájmetria”) összpontosít. Minden különbözőség ellenére mindkét tájökológiai irányzat elemzéseihez nélkülözhetetlen segédtudomány a térinformatika, illetve elengedhetetlen a térinformatikai adatbázisok használata (Sauchyn 1997). A távérzékelés és a földrajzi információs rendszerek alkalmazása a tájszerkezet kutatásában ráadásul lehetőséget nyújthat a kétféle (a funkcionális és a tájmetriai) megközelítés összekapcsolására (Kertész 1997). A táj fragmentáltságának valódi mértékének kimutatására (különösen nagy méretarányú tájökológiai kutatások esetén) azonban az automatizált térinformatikai módszerek jelenleg még csak korlátozott mértékben alkalmasak (Southworth et al. 2002). Annak ellenére, hogy a léptékből adódó problémák áthidalására megoldást nyújthat, amennyiben a táj ökológiai szerkezetét feltárni igyekvő vizsgálatok során olyan indikátorokat választunk ki, amelyek kombinálásával az igen bonyolult rendszerek minél teljesebb (holisztikus) megragadását is megkísérelhetjük (Haines-Young és Chopping 1996), mégis éppen az ilyen holisztikus tájmutatók alkalmazása utal ezen tájmetriai kutatási módszer korlátozott alkalmazhatóságára. A méretarány megválasztásának tehát döntő jelentősége van (Blaschke 2000). Az, hogy milyen mértékben sikerül feltárni a kisebb, de lényeges tájelemeket, gyakorta a felbontás függvénye. A tájszerkezeti felmérés legmegfelelőbb, legelterjedtebb térképi méretaránya hazánkban az 1:10 000 (Csorba 1995, Karancsi 1999, Makkai 2003, Tóth 2004, Szabó et al. 2004, Csima et al. 2005, Deák és Keveiné 2006, Tóth és Szalai 2007). A tájelemző földrajzi információs rendszernek is legalább ennek megfelelő, tehát legalább 0,1–0,25 hektáros felbontással kell rendelkeznie. A táj szerkezeti elemzését az a tény is megnehezíti, hogy számos ökológiai folt határvonala nem húzható meg úgy, hogy a felmérés megkívánta méretarányban vonalként jelenjen meg. A távérzékelés a tájökológiai vizsgálatok igen jelentős eszköze, ugyanakkor alkalmazásuk során a felbontásból, az adattartalomból adódó korlátait nem szabad figyelmen kívül hagynunk. (Tucker et al. 1986, Borak et al. 2000, Rogan et al. 2002). Az adatok elérhetősége és minősége kritikus fontosságú a tájökológiai kutatásokban (Burrough et. al. 1992, Chiles és Delfiner 1999). A távérzékelés területén manapság számos technikai lehetőség áll a tájökológusok rendelkezésére (Kerényi és Csorba 1991), melyek lehetővé teszik, hogy a kutató a vizsgálandó területekről folyamatos

12

digitális információval rendelkezzen, akár többféle spektrális, térbeli és időbeli felbontásban is (Mezősi 2001). A tájökológiai kutatásokhoz, tájváltozás vizsgálatokhoz igen értékes információkat szolgáltathatnak a történeti térképek, légi- és ortofotók, műholdról készített felvételek. A távérzékelés eszközei lehetőséget nyújtanak a vegetáció változásának felmérésére (Kovács – Láng et al. 1998, Szabó 2004, Fekete et al. 2005), az antropogén hatások értékelésére (Turner et al. 1991, Bouma et al. 1998, Feranec et al. 2000, Keveiné Bárány 2002), de a földtudományi és hidrológiai vizsgálatokhoz is egyaránt értékes információkat nyújthatnak (Bakacsi 2001, Kovács és Rakonczai 2001, Keveiné Bárány 2003, Kovács 2006). A felvételezési technológia fejlődésével párhuzamosan a felvételek feldolgozására alkalmas informatikai rendszerek is rohamos fejlődésnek indultak. A hatalmas méretű adatbázisok elemzése, értékelése, az összefüggés-rendszerek felismerése GIS nélkül aligha lehetne kivitelezhető. Míg Magyarországon csupán az 1930-as évektől kezdődően vált elterjedtté a környezet megfigyelésének ezen módja (Strömpl 1931), a Pannonhalmi Bencés Főapátságról már az 1880-as évek elején is készültek légi felvételek. Az Apátsági Fotótárban található mintegy 40.000 darab felvétel céltudatos átvizsgálása, a rendelkezésre álló földi-, légi-, illetve műhold felvételek vizsgálata kutatásomhoz egyaránt értékes adatokat szolgáltak. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín esetében a legkorábbi fellelhető távérzékelési adat (fényképfelvétel) az 1800-as évek első feléből származik. Az elmúlt közel kétszáz év tájváltozásának értékelésében a különböző felvételek értékes információkat szolgáltatnak. Táji léptékben, ugyanakkor ezek a felvételek önmagukban csupán statikus pillanatképnek tekinthetők, melyek kizárólag idősorba állítva válhatnak dinamikus, a tájat formáló beavatkozások miértjére-mikéntjére válaszokat szolgáltató „filmszalaggá”. A levél- és fotótári adatok felhasználásával, sorba rendezésével lehetőség nyílhat a különféle fotók által ábrázolt pillanatok megnyújtására, a tájváltoztatás összefüggéseinek, a tájalkotó tényezők kapcsolatrendszerének pontosabb feltérképezésére. 2.3 ÉLŐHELY TÉRKÉPEZÉS Az élőhely térkép elkészítésének módszerét a napjainkban rendelkezésre álló számos hazai és nemzetközi módszer közül választottam ki: A hazánkban az élőhelytérképezések során egyik legelterjedtebben használatos módszer az ÁNÉR (Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer) egyike a NÉR (Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer) alrendszereinek. Összesen 116 élőhely-kategóriát különböztet meg, melyek részletes jellemzését is megadja (Fekete et al. 1997). A természetközeli élőhelyek mellett a degradált (agrár, ipari), valamint a településeken és utak mentén kialakult élőhelyeket is ismerteti. A kategóriarendszer 2001-es módosítása révén jött létre az mÁ-NÉR. Amennyiben az ÁNÉR-nél részletesebb besorolásra van szükség, az 560 kategóriával dolgozó, növénycönológia szempontú C-NÉR használata ajánlott (Fekete et al. 1997). Ebben az osztályozási rendszerben a természetes élőhelyek a degradált élőhelyeknél jóval hangsúlyosabban vannak szerepeltetve. A T-NÉR a teljes ország területét lefedve a hazai élőhelyeket társulástani alapokon sorolja be, öt hierarchiaszinten összesen 647 élőhelytípust tartalmaz (Fekete et al. 1997). 2002-ben megkezdődött hazánk eddigi legátfogóbb élőhely-térképezése, mely az ország teljes területének felmérését tűzte ki célul. A 2005-ig tartó MÉTA-térképezéshez szükség volt az Á-NÉR átdolgozására, valamint a kategóriaszámok csökkentésére. Ennek érdekében megtörtént egyes Á-NÉR élőhelyek összevonása, illetve adott esetben meglévő kategóriák felosztása, újraértelmezése, továbbá új kategóriák bevezetése is (Bölöni et al. 2003). Mivel a program elsősorban a hazai természetes növényzeti örökség felmérését célozta meg, a féltermészetes élőhelyek összevontan, míg az agrár és

13

egyéb, nem természetes élőhelyek egyáltalán nem szerepelnek az új, mindössze 83 élőhelyet tartalmazó mmÁ-NÉR listában. Az Európai általános élőhely-osztályozó rendszer (GHC – General Habitat Category) egyrészt olyan kisebb, de meglehetősen összetett területek térképezésére is alkalmas, mint a tanyasi gazdaságoké, másrészt akár kontinensnyi méreteket is képes kezelni. (Ilyen például a teljes Európát átfogó BioBio nevet viselő élőhelytérképezési projekt.) A GHC rendszer élőhely kategóriáinak meghatározása alapvetően a BioHab Handbook (Project for Biodiversity and Habitat Monitoring) (Bunce et al 2005, Bunce et al 2008) alapján történt, de az alkotók több előzetes európai projekt eredményeit, valamint az EBONE (European Biodiversity Observation Handbook) kézikönyvbe foglaltakat is figyelembe vették. (Bunce et al. 2010)

14

3. ANYAG ÉS MÓDSZER 3.1 A VIZSGÁLT TERÜLET ÉS TÉRSÉGÉNEK BEMUTATÁSA 3.1.1 A TERÜLET FEKVÉSE A világörökségi helyszínt is magába foglaló Pannonhalma városa Magyarországon, a Nyugatdunántúli régióban, Győr-Moson-Sopron megyében, Győr városától délkeleti irányban 20 kilométerre található. A Kisalföldbe északnyugat-délkeleti irányban ujjszerűen benyúló, három fő dombvonulatból álló Pannonhalmi (más néven Sokorói) dombság a Bakony északnyugati előtere és a Győri-medence süllyedéke közt mind szerkezetét, mind pedig morfológiáját tekintve élesen elkülönül az őt ölelő szomszédos tájaktól. Annak ellenére, hogy a szakirodalom a dombságot leggyakrabban a Bakonyhoz csatolva említi, attól – és a Kisalföldtől is – jól körülhatárolhatóan elkülönül. Térszíne átlagosan 150 méterrel magasabb a környező területeknél, miáltal a Kisalföldből szigetszerűen emelkedik ki. Szigetszerűségét a 160-as és a 200-as szintvonal is jól szemlélteti: míg a 160 méteres szintvonal egyértelműen a Bakonyhoz kapcsolja, a 200 méteres a magasabban fekvő térelemek elszigeteltségét mutatja. (Hortobágyi 1988) A 250-300 méteres tengerszint feletti magassággal rendelkező, 22 kilométer hosszú, 15 kilométer széles dombságot mindenfelől alacsony hordalékkúp-síkságok keretezik: nyugat felől a Sokorói Bakony-ér választja el a pleisztocén és holocén rétegekkel borított Pápa-Devecseri-síktól, keleten a Vezseny- és a Pázmánd-ér határolja a pliocén, pleisztocén és holocén üledékekkel fedett Igmánd-Kisbéri-medencétől, délkeleten pedig a Bernát-patak tektonikus völgyének hordalékkúpjai választják el a Bakony hegylábfelszíneitől. A dombságot északról a legnyitottabb, a Győri-medence felé a Pándzsa patak kelet-nyugati irányú szakasza határolja. (Hortobágyi 1988) A dombság legmagasabb pontja a középső vonulaton található, 316,8 méter magasan található Szent Pál tető. A Pannonhalmi Főapátságot hordozó Szent Márton hegy 282 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A három vonulatból álló (Pannonhalmi, Csanaki, Szemerei) dombságot két északnyugatdélkelet irányú fővölgy (Pannonhalmi, Tényői) tagolja. (Marosi és Somogyi 1990) A dombvonulatok természetföldrajzi adottságai következtében a terület önálló egységként kezelhető, sajátos flórával és faunával, valamint egyedi klimatológiai és talajtani jellegzetességekkel bír. A vizsgált terület természetföldrajzi besorolása a következő (Stefanovits 1992): -

Nagytáj: Középtáj: Kistáj:

Dunántúli-középhegység Bakonyvidék Pannonhalmi-dombság

A dombság egy részét 1992-ben az akkor létrehozott, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz tartozó Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részévé nyilvánították, melynek részét képezik a világörökségi helyszínen belül található parkerdők, valamint az apátsági arborétum is. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín és az azt övező műemléki környezet a dombság keleti vonulatának legmagasabb pontján található, a Főapátság monumentális épületegyüttese szelíden uralja a tájképet. Elhelyezkedéséből adódóan a világörökségi terület bármilyen irányú és célú fejlesztése a konkrét helyszínek mellett az egész térségben érezteti hatását. A világörökségi területek fenntartható, történelmi és táji követelményeknek megfelelő fejlesztése érdekében minden esetben elengedhetetlen az adott kutatások eredményeinek és a fejlesztések térségre gyakorolt hatásainak vizsgálata is.

15

Az UNESCO Világörökségi Bizottsága 1996-ban az akkor ezer éves Pannonhalmi Bencés Főapátságot a világörökség részévé nyilvánította. A kulturális- és történelmi értékként számontartott épületegyüttes mellett a Főapátságot körülvevő természeti környezet is a világörökségi helyszín részévé vált. Pannonhalmán az épített műemlékekkel szorosan összekapcsolódik a természeti és tájképi örökség, a természetes és a művi környezet olyan egységet képez, melynek fenntartása és előremutató fejlesztése kizárólag komplex, mindenre kiterjedő szemlélettel lehetséges.

3.1.2 TALAJTANI ADOTTSÁGOK A terület természetföldrajzi besorolását illetően hosszú ideig kétségek merültek fel. Míg a Pannonhalmi dombságot a geográfusok egy része régebben is a Bakony nyúlványának tartotta, addig Cholnoky Jenő szerint a terület, melyet a Bakonytól egy harántmélyedés földrajzilag is elválaszt, mind tektonikai, mind földtörténeti szempontból lényegesen eltér a Bakonytól. (Cholnoky 1929) A Bakony felől északnyugati irányban a Kisalföldbe nyúló Pannonhalmi dombság a jelenleg is érvényben lévő természetföldrajzi besorolás szerint a Dunántúli-középhegység (nagytáj), Bakonyvidék (középtáj), Sokorói-dombság (kistáj) része. A Bakony északnyugati előtere és a Győri-medence süllyedéke között húzódó három dombvonulat élesen elkülönül a szomszédos tájtól, mindenfelől alacsony hordalékkúp-síkságok keretezi. A térszín körülbelül 150 méterrel magasabb a környéknél, szigetszerűen emelkedik ki a Kisalföldből, sajátos mikroklímával, talajtani és élővilági adottságokkal rendelkezik. Ezen okokból kifolyólag a térség önálló egységként vizsgálható, sajátos mikroklímával, talajtani és élővilági adottságokkal rendelkezik (Stefanovits et al 1999) A sík területek feltöltése mellett a vízfolyások a hegylábi felszínek felszabdalásával szelíden hullámzó dombsági tájakat alakítottak ki. (Kocsis 2002) Földtani felépítését tekintve a dombvonulat felsőpliocén középhegységi eredetű kavicsoshomokos összletekkel, lejtőüledékkel, valamint homokos lösszel borított, jórészt pannon üledékekből (agyag, agyagmárga, homokkő, homok) álló dombság. A különféle üledékek pontos rétegsorrendjét 210 méteres mélyégig egy 1912-ben végzett fúrás Vid Gyula Gábor osb által végzett részletes elemzése tartalmazza, valamint a vizsgált helyszín földtani felépítéséről további adatokkal szolgál a Paskesz-féle téglavető pannonhalmi agyagbányájának leírása is. (Vid 1918) Kialakulása fiatal, elsősorban újharmad- és negyedidőszaki, illetve holocén földtanigeomorfológiai folyamatok (üledékképződés, kéregmozgások) munkájának eredménye. A pannon végi kéregmozgások következményeként a két fővölgy besüllyedt, a három vonulat kiemelkedett, s összességében sakktáblaszerű szerkezetűvé vált. A dombság területére a Würmben jelentős mennyiségű lösz rakódott le, mely vastagsága az áthalmozódások miatt helyenként elérheti akár a 20 métert is. (Hortobágyi 1988) A dombvonulatok száma mellett maguk a dombok is hármas tagozódást mutatnak: a völgyi részeken egyfajta allúvium található, amit egy eróziónak erősen kitett lépcsős felszín követ, legfelül kiemelt dombhátakat találunk. (Juhász 1983) A Pannonhalmi dombság lejtőjén relatív kis távolságon belül is igen változatos tulajdonságú kőzetrétegek bukkannak elő (homok, homokkő, márga, agyag). Ahol az enyhe lejtésű völgyek agyagba mélyülnek, értelemszerűen nedvesebb termőhelyek alakulnak ki. (Stefanovits 1992) A Főapátsághoz vezető utak több helyen vízmosásokban, horgokban vezetnek, melyek lehetővé tették a Várhegy szelvényének elkészítését.

16

1. ábra: A Szent Márton-hegy szelvénye (Vid Gy. 1918 alapján Pottyondy Á. 2011) 1 = homok; 2 = agyag; 3 = homok, homokkő (5º K-i dőlés); 4 = agyagrétegek; 5 = durva homokkő (20º K-i dőlés); 6 = sárga agyag; 7 = kékesszürke márga; 8 = sárga homok; 9 = kékesszürke márga; 10 = sárga homok homokkőkonkréciókkal; 11 = szürke laza homokkő (20º ÉK-i dőlés); 12 = sárga homok; 13 = agyag;V = vetődések

2001-től kezdődően a területen végzett terepi kutatásokat a botanikai és ornitológiai felvételezések mellett talajtani vizsgálatokkal is kiegészítettük, melyek jegyzőkönyvei és jelentései is rendelkezésünkre állnak. A térség az Agrotopográfiai térképen önálló egységként szerepel. Főbb adottságai a következők: -

A talaj típusa és altípusa: ABET Talajképző kőzet: löszös üledék Fizikai féleség: vályog Agyagásványi összetétel: domináns mennyiségben csillámszerű agyagásványok, valamint kevesebb vegyesrácsú ásvány Vízgazdálkodás: közepes víznyelésű és vízvezető képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talaj Kémhatás: gyengén savanyú Szervesanyag-készlet: 100-200 t/ha Termőréteg vastagság: 100 cm

A térkép által közölt adatokat a helyben végzett vizsgálatok csak részben igazolják. A gyengén savanyú kémhatás és a valóságban túl nagynak tűnő termőréteg vastagság ugyanis csak kis területre korlátozódik. (Hortobágyi 1988) Az egész területet évszázadokon keresztül nagyon intenzív antropogén behatások érték, ezáltal nem ritka, hogy a domboldalak felső részein 70-90%-os a talajpusztulás. A mezőgazdasági tevékenységek következtében az eredeti erdőtakaró már több száz évvel ezelőtt eltűnt, a talajok jó része az erdőtakaró hiánya miatt felgyorsuló erózió áldozatául esett. Pannonhalma és környéke híres történelmi borvidék, a nagy múltra visszatekintő szőlőtermesztés ugyanakkor kiemelkedő mértékben járult hozzá az eredeti talajok elpusztulásához. A nyílt, lejtő irányban művelt felszínek nagyon gyorsan erodálódtak, a lankásabb részeken pedig sok helyen forgatott talajok alakultak ki.

17

A dombságot több helyen barnaföld borítja, melynek az itteni tájnyelvben a „szőkeföld” a megfelelője. Az ilyen talajú területeken jelentős a szőlőültetvények aránya. 3.1.3 ÉGHAJLATI ADOTTSÁGOK Pannonhalma térsége a Bakony és a Kisalföld között éghajlatilag is átmenetet képez. Míg a Pannonhalmi-dombság mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, enyhe telű, addig a Bakony nála jóval hűvösebb, csapadékosabb, a Kisalföld pedig némileg melegebb, szárazabb éghajlattal bír. (Marosi és Somogyi 1990) Az évi napfénytartam összege a dombság területén 1950-2000 óra, aminek havi eloszlása relatív nagy ingadozásokat mutat: míg júliusban akár a 280 órát is meghaladhatja, addig decemberben és januárban csupán 50-60 órát süt a nap havonta. Az éves középhőmérséklet több év adatsora szerint Pannonhalmán 9,8 Celsius fok. körül alakul. Középhőmérsékletét tekintve a leghidegebb hónap a január (-1,9 °C), a legmelegebb pedig a július (+20,5 °C). Ezek az értékek a Bakony irányában értelemszerűen csökkennek, míg a Kisalföld felé haladva növekednek. A Pannonhalmához jelenleg legközelebb (Likócson) működő mérőállomás 30 év átlagos havi átlaghőmérséklet adatait mutatja az alábbi grafikon: Likócs (1979-2008)

Átlagos havi átlaghőmérséklet [Celsius]

25 20,8 19

20

20,3

16

15,8

15 10,8

10,7

10 5,8

4,9

5 1,4

1

0 -5

-0,4 Jan

Febr

Márc

Ápr

Máj

Jún

Júl

Aug

Szept

Okt

Nov

Dec

2. ábra Átlagos havi átlaghőmérséklet [C] (Likócs, 1979-2008) Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Éghajlati Osztály

A térségben a leggyakoribb szélirány a nyugati és az északnyugati, a legritkább a délkeleti irányból fújó. A szélviharos napok száma évente 50 körül alakul. A terület fentebb vázolt szigetszerűsége okán a különböző irányokból érkező szelek rendkívüli erősséggel tudnak rátörni a területre. A világörökségi helyszín egyike a térség legszelesebb területeinek. A dombságra egy évben átlagosan 600 mm csapadék hull, mely az északi részeken jellemzően 570-590 mm, a Bakonyhoz közeledve 620-630 mm között alakul. A csapadék éves eloszlása egyenlőtlennek mondható. A legtöbb csapadék júniusban és júliusban esik (átlagosan 70 mm), míg télen és kora tavasszal ennek mindössze fele (átlagosan 35 mm) jelentkezik. A legszárazabb hónap a január és a március. Érdekes, hogy a csapadékos napok száma augusztusban a legkevesebb, ugyanakkor ez a hónap az egyik legesősebb – az ilyenkor kialakuló heves záporok és zivatarok az erózió egyik legfőbb okozói.

18

Ravazd (1979-2008) 80 71

70

67

Átlagos havi csapadékátlag [mm]

63

60 52

50

47

45

44 41

40

43

36 33

32

Feb

Már

30 20 10 0 Jan

Ápr

Máj

Jún

Júl

Aug

Szept

Okt

Nov

Dec

3. ábra Átlagos havi csapadékátlag [mm] (Ravazd, 1979-2008) Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Éghajlati Osztály

A csapadékos napok száma a sokévi átlag szerint 95-100 körül alakul, azonban ebből csak 2022 nap olyan, amikor a csapadék meghaladja a 10 mm-t. Évente átlagosan 20-25 nap esik hó, mely vastagsága általában nem haladja meg a 30 cm-t. (Boda 2003) Az éghajlatra vonatkozó adatokat az 1800-as évek végétől rendszeresen feljegyezték Pannonhalmán, ahol a Kerengő udvarában naponta három alkalommal (7, 13, 21 órakor) mérték a hőmérsékletet, a légnyomást, a szél irányát és erősségét, valamint a felhőborultság mértékét. A meteorológiai vizsgálatok sajnos a legutóbbi évtizedekben ritkultak, illetve elmaradtak. Annak ellenére, hogy szerte a domboldalakon eróziós völgyekkel találkozunk, vízrajzát tekintve a terület felszíni és felszín alatti vizekben szegény. A dombság két fő vízgyűjtője a két fővölgy, melyekben a Sós-ér (Sásos-ér), illetve a Pándzsa patak gyűjti össze és vezeti el a vizeket északi irányba. Mindkét patak a Rábába torkollik. A Sós-ér vízhozama nagyjából fele a Pándzsáénak (0,7, illetve 1,55 m3/sec), mely a térség legjelentősebb vízfolyása. A dombság területén több forrás, illetve mesterségesen felduzzasztott halastavak is találhatóak. A világörökségi helyszínen, illetve annak szűkebb környezetében állandó vízfolyás nem található. A talajvíz mélysége átlagosan 2-5 méter, de a magasabban fekvő dombi részeken olykor csak 30-40 méteres mélységben található.

3.1.4 VEGETÁCIÓ A Pannonhalma a Pannonhalmi dombság keleti vonulatán, a Dunántúl északi részén, a Kisalföld közepén helyezkedik el. A Bakony irányából mintegy 30 kilométerre a Kisalföldbe nyúló dombság élesen elkülönül a szomszédos tájtól, mindenfelől alacsony hordalékkúp-síkságok keretezik. A szigetszerűen kiemelkedő térszín átlagosan 150 méterrel magasabb a kisalföldi környezetnél, sajátos mikroklímával, talajtani és élővilági adottságokkal rendelkezik. A terület a növényföldrajzi besorolás szerint az Alföldi flóravidék (Eupannonicum) Arrabonicum flórajárásának és a Dunántúli-középhegység (Bakonyicum) flóravidék Vesprimense flórajárásához tartozik, annak határán fekszik. (Soó 1960) A hegység és a síkság közti átmeneti dombvidék élővilága meglehetősen nagy diverzitású, heterogén: mind a hegységi (Carex montana,

19

Viola montana, stb.), mind a síksági, melegebb területeket kedvelő fajok (Adonis vernalis, Orchis purpurea, stb.) előfordulnak benne. Magyarország természetes növénytakaró térképe szerint a termőhely klímáját 50% relatív páratartalom és 6-800 mm-es évi csapadék jellemzi. Ennek megfelelően az eredeti (zonális) erdőtársulás minden valószínűség szerint cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) volt, melyben helyenként nyílt társulások (homokpusztagyepek (Festucetum vaginatae) és pusztagyepek (Festucion sulcatae)) is megjelenhettek. A területen tökéletesen háborítatlan erdő napjainkban már nem található. A ma mindenhol gyakori akácosok telepítése már az 1860-as években elkezdődött. A Pannonhalmi Főapátság erdeiben 1869 és 1872 között 843.000 akáccsemetét ültettek el a természetes erdőtársulások helyére (Boda L. 2003) Az elmúlt évszázadok alatt zajló emberi tevékenység folytán a területen tökéletesen háborítatlan természetes élőhely nem található, az egykori természetes növénytársulások helyét jórészt szántók, szőlők, gyümölcsösök, valamint különböző korú telepített erdők borítják. A diverz élőhelyi adottságoknak, valamint az ezredéves múltra visszatekintő változatos területhasználati módoknak köszönhetően a vizsgált terület az átlagosnál némileg változatosabb élővilágnak ad otthont. A dombság egészét tekintve mintegy ezer növényfaj jelenléte ismert, melyek jelentős része a műemléki környezetben és / vagy a világörökségi helyszínen is megtalálható. Kiemelkedő számban találkozhatunk a dombságban a különféle orchideákkal, melyek közül kiemelt értéket képvisel a pókbangó (Ophrys sphegodes). (Schmidt 2005) A meredek domboldalakon az erdőkben több helyen találkozhatunk homoki gyepekkel, illetve azok beerdősödött maradékaival. Ezekben a löszös-homokos talajon kialakult társulásokban sok olyan növény is előfordul, melyek a Duna menti meszes homokpusztákon is gyakoriak (Adonis vernalis, Pulsatilla grandis, stb.). (Schmidt, Lengyel 2008) A felhagyott kaszálók és legelők területét fokozatosan fás vegetáció borítja el, melynek terjedése a kutatásaim során vizsgált fényképfelvételeken jól nyomon követhető. A Pannonhalmi dombság lejtőjén relatív kis távolságon belül is igen változatos tulajdonságú kőzetrétegek bukkannak elő (homok, homokkő, márga, agyag). Ha egy enyhe lejtésű völgy agyagrétegbe mélyül, területe-értelemszerűen nedvesebb termőhellyé válik, ezért találkozhatunk gyakran ezen az általában száraz térszínen nedves rétek növényeivel is. (Hortobágyi 1988) A dombság két fővölgyének területén egykor nedvesebb élőhelyek társulásai (fűzesek, égeresek) voltak megtalálhatók, mára ezek helyét is szántók, vagy telepített erdők vették át. A vizsgált területet borító vegetációra vonatkozóan a legkorábbi időszakokból legnagyobbrészt közvetett módon nyerhetők információk. A különböző levelek, birtokösszeírások helyenként növénytani utalásokat is tartalmaznak. A jórészt helyhatározási céllal említett erdők, nagyobb fák, nádasok mellett a vadon élő növényzet pontosabb összetételére vonatkozóan alig találunk utalást. Jóval több adat áll rendelkezésünkre az úgynevezett „hasznos növényeket” illetően, melyekből a mindennapi élethez szükséges anyagokat állították elő, illetve melyeket gyógynövényként hasznosítottak. Az egyik legelső ilyen „fajlistát” a már említett, 820 körül keletkezett St. Galleni kolostorterv tartalmazza, mely ágyásonként feltűnteti a kolostor kertjében termesztett gyógynövények nevét is. Joggal feltételezhető, hogy a 996-ban alapított bencés apátság kertjében is ezek, vagy hasonló növények kaptak helyet. A nem gyógy- vagy haszonnövények tudatos telepítésére, vizsgálatára vonatkozóan szinte egészen a ma is létező arborétum 1802-ben történő alapításig alig találunk irodalmi adatokat. Ennek helyén az alapítást megelőzően kolostori gyógynövényes kert és gazdasági udvar volt. 1802 után a terület északi felén (ma ez a tulajdonképpeni Arborétum) a gazdasági funkciók egyre inkább háttérbe

20

szorultak, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb számban jelentek meg a különböző díszfák és cserjék, melyekre a szerzetesek utazásaik során, illetve cserék révén tettek szert. Bár az apátság környékének leírása több levéltári dokumentumban is megtalálható, a természeti környezet első részletes leírása csupán a XIX. század végén készült. A rend akkori kertésze, Szeder Fábián az arborétumban és a gazdasági területeken található növényekről, valamint ezek kártevőiről készített részletes jegyzeteket. Ezekből kiderül, hogy 1830-ban már 80 olyan fa- és cserjefaj volt a kertben, melyeket tudatosan ültettek, és számon tartották azokat. Néhány olyan egyed is van, melyeket a Főapátság híresebb vendégeihez, vagy jeles történelmi évfordulókhoz köthetünk. Ilyen például a Kazinczy Ferenc által ültetett platán (Platanus hybrida), vagy Magyarország millenniumán, 1896-ban ültetett lucfenyő csoport (Picea abies). (W. Nagy 2000) Az egyenként is értéket képviselő növények mellett az arborétum társulásai, egy növénycsaládot vagy egy faj változatait bemutató fajtagyűjteményei is egyedülállóak. (borbolyafélék – Berberidaceae, ciprusfélék – Cypressaceae, madárbirsfélék – Cotoneaster, loncfélék – Lonicera, stb.) Az Arborétum bizonyos pontokon közel 200 éve háborítatlan erdős területei kiemelkedően jó élőhelyet jelentenek a különféle növények és állatok számára, napjainkra a térség egyik legértékesebb élőhelyévé vált. Az Arborétum korai történetéről számos kertészeti napló, birtoklevél, valamint üzemi tervezet, sőt néhány szépirodalmi munka is tanúskodik (Szeder 1841, Szeder 1843, Kazinczy 1831). Az újabb kori (XX. századtól kezdődő) időszakban az arborétumban többször készítettek átfogó növény- és állattani felmérést. Ezek eredményeire alapozva több kezelési terv is készült (Varga 1969; Pilisi Állami Parkerdőgazdaság 1984; Pottyondy et al. – 2006) melyekben a természeti értékek részletes leírása is megtalálható. Herbáriumi lapok már 1843-as keltezéssel is találhatóak a pannonhalmi gyűjteményben, mely ettől kezdve folyamatosan gyarapodott. (A Főapátságban működő tanárképző főiskola számára készített, rendkívül gazdag, régisége ellenére is kiváló állapotban lévő herbáriumot az 1950-es években a bencés rend feloszlatása körüli bizonytalanságok miatt Pécsre menekítették, ahol a későbbiekben Vöröss László Zsigmond dolgozta fel és készített róla publikációkat. A több korból származó, saját gyűjtések, cserék és vásárlások révén összegyűlt herbáriumi anyag sajnálatos módon azóta sem került vissza Pannonhalmára.) Egy 1959-es felmérés jegyzőkönyveiben már 22 tűlevelű és 130 lombos fafaj listáját találjuk (Papp 1959) Az arborétumot az Országos Természetvédelmi Hivatal 1963-ban természetvédelmi területté nyilvánította, 1996-ban pedig a Főapátsággal együtt az arborétum is az UNESCO Világörökség Listájára került. A Pannonhalmi dombság legértékesebb élőhelyeit 1992-ben az akkor létrehozott Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részévé nyilvánították. Ezen területnek a világörökségi helyszín három nagyobb erdőfoltja is része: a Várhegy, illetve a Boldogasszony kápolna dombjának oldalát takaró parkerdők, valamint az Apátsági Arborétum. A világörökségi terület természeti értékeinek komplex vizsgálata már jóval az UNESCO 1996os döntése előtt megkezdődött. Az Apátsági Arborétumban, illetve a kolostor közvetlen környezetében végzett ornitológiai és botanikai felméréseinket később a műemléki környezet egészére kiterjesztettük (Rékási et al. 1993-2010, Hortobágyi et al. 1993-2010). Pannonhalma környékének botanikai értékeit Polgár Sándor is kiemelt helyen említi 1941-ben publikált munkájában (Polgár 1941). Hortobágyi Cirill a világörökségi helyszín és közvetlen környezetének részletes botanikai kutatásának eredményeit a korábbi irodalmi adatokkal fésülte össze (Hortobágyi 1988). A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet botanikai értékeiről Horváth Lajos készített összefoglaló tanulmányt (Horváth 1994), illetve ezzel egy időben adták ki Szűcs Mihály „A Sokoróihalomvidék” című, botanikai, faunisztikai és talajtani adatokat tartalmazó tanulmányát is (Szűcs 1994). Napjainkban a térségben Schmidt Dávid végzett botanikai kutatásokat, aki többek között a

21

Pannonhalmi dombság területén 2005-ben megtalálta a méhbangót (Ophrys apifera) is (Schmidt 2005; Schmidt 2008).

3.1.5 A VIZSGÁLT TERÜLET ÁLLATVILÁGA A tájhasználatban bekövetkező változások során élőhelyek keletkeztek és szűntek meg, ami a terület faunájára is nagy hatással volt. A korábban a vizsgált területen működő istállók és ólak, gyümölcsös kertek és szántók megszűntével például több, azelőtt rendszeresen jelen lévő faj tűnt el, vagy vált ritka vendéggé – pl.: füsti fecske (Hirundo rustica). (Rékási 2000) A művelés alól felhagyott területeken fokozatosan kialakuló természetközeli területek arányának ugrásszerű növekedése ugyanakkor a rejtettebb életmódot kedvelő fajok számának gyarapodásához vezetett. A hosszú idő óta bolygatatlan területeken olyan ritkaságok fészkelnek, mint a fekete harkály (Dryocopus martius) vagy a szürkebegy (Prunella modularis), de számos védett ízeltlábú (Pl.: szarvasbogár (Lucanus cervus), kardos lepke (Iphiclides podalirius), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo)) is egyre nagyobb számban figyelhető meg. (Horváth 1994) A terület gazdag rovarvilága – különös tekintettel a lepkékre – további részletes kutatásokra érdemes! A terület felszíni és felszín alatti vizekben szegény, ezért is kiemelkedő jelentőségű az Arborétumban a korábbi úszómedence helyén kialakított, mesterséges tavacska, amely a kert állatvilágának egyedüli itatóhelye. Ebből is fakad, hogy a kétéltűeket és a hüllőket elsősorban a kevésbé vízhez kötött fajok képviselik, mint az erdei béka (Rana dalmatina), vagy az erdei sikló (Elaphe longissima), a gyíkok közül a fürge gyík (Lacerta agilis) és a zöld gyík (Lacerta viridis) is. Országos viszonylatban is kiemelkedő értéket képez a vizsgált terület madárvilága. Olyan ritkaságokat is sikerült megfigyelni, mint a hajnalmadár (Trichodroma muraria), vagy a térségben ritka daru (Grus grus), de európai viszonylatban is gazdag populációt alkot a gyurgyalag (Merops apiaster) és a holló (Corvus corax) is. A terület madárvilágáról Dr. Rékási József és a Pannonhalmi Madarász Kör készített publikációkat, tudományos jelentéseket. (Rékási 1988, 1990, 2000) Míg az Arborétumban az emlősöket elsősorban a kisebb termetű fajok képviselik (mókus (Sciurus vulgaris), a korai denevér (Nyctalus noctula)), addig a világörökségi helyszín és a műemléki környezet egyéb területein a nagyobb testű vadak is rendszeresen előfordulnak (Pl.: őz (Capreolus capreolus), vaddisznó (Sus scrofa), borz (Meles meles)). A dombvonulatok gerinci részeit az elmúlt évtizedekben ismét összefüggő, kiemelkedő fontosságú ökológiai folyosót alkotó erdő borítja, mely a térség vadállománya számára a Bakony és a Kisalföld közötti egyik legfontosabb közlekedési útvonallá vált. (Boda 2003)

3.2 A FŐAPÁTSÁG MINT VILÁGÖRÖKSÉG Világ Kulturális és Természeti Örökségének Védelméről szóló UNESCO egyezmény az UNESCO 17. közgyűlésének keretében (Párizs), 1972. november 16-án jelent meg. Az egyezményt ez idáig 186 tagország ratifikálta. A csatlakozással a részes államok elismerik, hogy az országuk területén található, a Világörökség Jegyzékbe felvett helyek – a nemzeti szuverenitás és tulajdonjog megsértése nélkül – a világörökség részét képezik. Az Egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott és Törvényerejű rendelet formájában jogrendjébe építette. A Világörökség Egyezmény Budapesten, 2002-ben megfogalmazott 4 stratégiai célja (az úgynevezett 4C) a következő: -

A Világörökség Lista hitelessége (Credibility of World Heritage List) Megőrzés (Conservation) Kapacitás-építés (Capacity-building) Kommunikáció (Communication)

22

A világörökség védelme érdekében az egész nemzetközi közösségnek együtt kell munkálkodnia. A csatlakozó országok arra is kötelezettséget vállalnak, hogy az utókor számára megóvják saját nemzeti örökségüket, beleértve a Világörökség Jegyzékben nem szereplő javakat is. A Magyar UNESCO Bizottság a világörökséggel kapcsolatos tevékenységét a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságával (VMNB) együttműködve végzi. A VMNB dönt arról, hogy a hozzá beérkezett javaslatok alapján mely helyszíneket tartja esélyesnek és érdemesnek egy valamikori felvételre a Világörökségi Listára. Jelenleg többek között a Tihanyi félsziget a Tapolcai-medence tanúhegyeivel és a Hévízi tóval (Kultúrtáj), a Komáromi erődrendszer (Kulturális), és az Ipolytarnóci ős-élőhely (Természeti) is szerepel a Magyar Várományosi Listán. A természeti és kulturális épített értékek Világörökség Listára vételéről az UNESCO Világörökség Bizottsága éves kongresszusán dönt. A szigorú felvételnek ez idáig 890 helyszín felet meg 148 állam területén. Közülük 689 kulturális, 176 természeti kategóriában vált a Világörökség részévé. További 25 helyszín besorolása egy ún. „vegyes” kategóriába történt, mivel ezek mind a kulturális, mind a természeti kategória kritériumainak megfelelnek. A Veszélyeztetett Helyszínek Listán jelenleg 31 kulturális és természeti helyszín szerepel. Hazánk 2002 óta 8 világörökségi helyszínnel képviselteti magát a Világörökségi Listán: 1. táblázat: Világörökségi helyszínek Magyarországon Ssz. Helyszín Budapest Duna-parti látképe, a Budai Várnegyed, az 1. Andrássy út és történelmi környezete 2. Hollókő ófalu és táji környezete 3. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen 4. természeti környezete Hortobágyi Nemzeti Park – Puszta 5. 6. 7. 8.

Pécsi ókeresztény sírkamrák Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj

Besorolás éve

Kategória

1987

Kulturális

1987 1995

Kulturális Természeti

1996

Kulturális

1999 2000 2001

A tokaji történelmi borvidék

2002

Kulturális kultúrtáj Kulturális Kulturális kultúrtáj Kulturális kultúrtáj

A Pannonhalmi Főapátság (valamint a közvetlen szomszédságában található Millenniumi emlékmű és a Boldogasszony kápolna) 1949 óta áll műemléki védettség alatt. Törzsszáma 3555, azonosító száma 4640. A Főapátság világörökségi helyszínné való minősíttetésének szándéka szorosan összefügg a monostor 1000 éves millenniumával. Az évfordulóra való felkészülés során merült fel a gondolat, hogy a magyarság egyik legfontosabb történelmi és vallási központja méltán szerepelhetne az egész emberiség közös örökségét képező helyszínek rangos listáján. Az évfordulóra való felkészüléssel párhuzamosan a Főapátság, valamint az egyéb illetékes szervezetek (minisztériumok, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, stb.) által delegált szakemberekből álló munkacsoport elkészítette a jelöléshez szükséges hatalmas tanulmányt és annak mellékleteit. A világörökséggé való nyilvánításhoz a jelölt helyszínnek azon túl, hogy megfelel a hitelesség (történelmi autentikusság) kritériumának, kulturális kategóriába való jelölés esetén az alábbi hat kritérium közül legalább egynek meg kell felelnie: I.

Az emberi alkotószellem remekműve (pl. Tadzs Mahal, Akropolisz, gízai piramisok);

II.

Egy meghatározott időszakon vagy kulturális területen belül jelentős mértékben hatott az építészet / a technológia / a műemlékek / a várostervezés / a tájkialakítás fejlődésére (pl. Budapest Duna-parti látképe és a Budai Várnegyed);

23

III.

Egyedi (de legalábbis kivételes) megtestesítője egy élő vagy már letűnt civilizációnak (pl. Pécsi ókeresztény sírkamrák, Tokaji történelmi borvidék);

IV.

Egy építészeti stílus / együttes / technológia, vagy az emberiség történelme egy vagy több korszakát tükröző táj kiemelkedő példája (pl.: Budapest, Pannonhalmi Bencés Főapátság, Pécs, Hortobágy);

V.

Egy vagy több kultúrát képviselő, hagyományos emberi letelepedés vagy területfoglalás kiemelkedő példája (pl. Hollókő ófalu, Hortobágy, Fertő kultúrtáj);

VI.

Kapcsolódik kivételes, egyetemes jelentőségű eseményekhez vagy élő hagyományokhoz, ideákhoz vagy meggyőződésekhez, művészeti vagy irodalmi művekhez – ez a kritérium csak egy másik kritériummal együtt alkalmazható (pl. Pannonhalmi Bencés Főapátság).

A Főapátságot a Magyar Világörökség Bizottság kulturális örökségként a III. és a VI. kritériumba foglaltak teljesülésére való hivatkozással terjesztette elő a listára való felvételre. Mivel az épületegyüttes a természeti környezetével szoros egységet képez, felmerült még a helyszínnek kultúrtájként való jelölése is. A kulturális örökségek között az olyan történeti tájakat nevezzük kultúrtájnak, amelyek az ember és a természet kölcsönhatása révén alakultak ki – azaz emberkéz alkotta őket, de a természeti hatásokkal szervesen együttműködve. A kultúrtájaknak három típusát különböztetjük meg, melyek közül Pannonhalma esetében a második merült fel lehetséges alternatívaként: -

Az ember által tudatosan megtervezett és kialakított tájképek, beleértve az épületekhez vagy épületegyüttesekhez kapcsolódó kerteket és parkokat is (pl. a Versailles-i kastély kertje);

-

Olyan tájak, amelyek fejlődőképesek és egy fejlődési folyamatot tükröznek, amelyek jelenlegi formája természetes környezetükhöz való kapcsolódásuk vagy arra való reagálásuk révén alakult ki (pl. ide tartozik hazánk három kultúrtája, a Hortobágy, a Fertő kultúrtáj és a Tokaji történelmi borvidék is);

-

Ún. társult értékeket hordozó (asszociatív) kultúrtájak, amelyek vallási, művészeti vagy kulturális jelenségeikkel kötődnek a természeti elemekhez (pl. a Tongariroi hegyvidék ÚjZélandon, amelynek vallási jelentősége van a maorik számára).

Az 1995. október 16-án beküldött pályázati anyag részletes tanulmányozását követően 1996 februárjában az UNESCO Világörökség Bizottságának szakemberei egy helyszíni bejárás során személyesen is részletesen megismerhették a világörökségi rangra jelölt pannonhalmi helyszínt. Az UNESCO Világörökségi Bizottságának 10 hónappal később, 1996. december 2. és 7. között a mexikói Méridában tartott 20. ülésén, „Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és közvetlen természeti környezete” HU-758-as nyilvántartási számmal, kulturális örökségként felkerült a nemzetközi szervezet hivatalos világörökségi listájára. A Bizottság az eredeti előterjesztésben felterjesztett kritériumok között változtatást eszközölt. Mivel a III. kritériumot („Egyedi (de legalábbis kivételes) megtestesítője egy élő vagy már letűnt civilizációnak.”) nem tartotta megalapozottnak, a helyszín kultúrtájként való definiálását pedig a lehatárolt terület relatíve kicsi mérete miatt nem tudta támogatni, ezen kettő mintegy ötvözeteként a IV-es kritérium elfogadását javasolta. Ezzel a döntésével kívánta a Bizottság hangsúlyozni a Főapátság és környezetének ember alkotta, valamint a természeti-környezeti értékei közt fennálló harmónia egyedülállóságát („Egy építészeti stílus / együttes / technológia, vagy az emberiség történelme egy vagy több korszakát tükröző táj kiemelkedő példája”).

24

A Főapátságnak a természeti környezetével, valamint az őt körülvevő tájhoz való szoros kötődését, az azzal való szerves egységét a Bizottság a helyszín hivatalos elnevezésének megválasztásával is elismerte: komoly üzenettel bír, hogy a „Pannonhalmi Főapátság” mellett a hivatalos névben annak „közvetlen természeti környezete” is szerepel! A Bizottság az egyébként csak egy másik kritériummal együtt alkalmazható VI. kritériumban foglaltakat megalapozottnak tekintette („Kapcsolódik kivételes, egyetemes jelentőségű eseményekhez vagy élő hagyományokhoz, ideákhoz vagy meggyőződésekhez, művészeti vagy irodalmi művekhez”). A világörökségi listára való felvétel indoklásában a Bizottság kiemeli, hogy „a Pannonhalmi Bencés Főapátság mind építészeti struktúrájában, mind eszmevilágában az évezredes, folyamatos használat alatt fejlődött, a még ma is aktív keresztény monostorok egyik egyedülálló példája, melynek szerzetesközössége tágabb környezetében, azaz egész Közép-Európában hozzájárult a kultúra fejlesztéséhez és a kereszténység terjedéséhez.” A világörökségi helyszínek listára való bejegyzései között egyedülálló módon a tömör összefoglalót további egy mondattal egészítették ki, mely szerint „mivel a bencés szerzetesek mindenkor a térség országai és nemzetei közötti béke elérésére törekedtek, tulajdonképpen az UNESCO szellemisége korai harcosainak tekinthetők.” Ezek azok a kiemelkedő, egyetemes értékek, melyekkel a Főapátság 1996-ban (alapításának 1000. évfordulóján) kiérdemelte felvételét az UNESCO Világörökségi Listájára. A világörökségi helyszín területi lehatárolásának, egységes térképi megjelenítésének legutóbbi felülvizsgálatára 2007-ben került sor. (32COM 8D 2007) A jelenleg érvényben lévő lehatárolás szerint a világörökségi helyszín kiterjedése 47.4 hektár, melyet egy 310 hektár kiterjedésű, úgynevezett „műemléki környezet” veszi körül.

4. ábra A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín (piros) és a műemléki környezet (kék) határa

25

A világörökségi helyszín körül kijelölésre került műemléki környezet valójában nem más, mint a belső, legértékesebb területeket körülvevő pufferterület. Célja a bencés rend hagyományai szerint a tájból kiemelkedő dombra telepített és minden irányból messzire látható Pannonhalmi Főapátság nemzetközi jelentőségű műemlék-együttes tájképi látványának és kilátásának teljesebb védelme, valamint az épületegyütteshez méltó, minőségi épített környezet alakításának elősegítése, mind a sajátos szerkezetű és beépítésű történelmi településrészeken és bevezető utak mentén, mind pedig az új beépítésű területeken. Ahogyan a terület rendeltetésének meghatározásából is kitűnik, a műemléki környezetben meglehetősen változatos rendeltetésű helyszínek találhatók: települési belterület, tanyás környezet, mezőgazdasági földek, közutak. A világörökségi helyszíntől eltérően, melynek csekély számú, jól körülhatárolható tulajdonosi köre van, itt sok ezer tulajdonossal, ennek megfelelően hihetetlenül összetett területhasználati rendszerrel kell számolni. Annak ellenére, hogy a világörökségi helyszín csak töredéke a műemléki környezet területének, mégis közel ugyanannyi területhasználati funkció jelentkezik rajta, a terület rendeltetésének mibenlétére vonatkozóan nagymértékű funkciótorlódás alakult ki. Azzal, hogy egy adott helyszín felkerül a világörökségek listájára, a jelölő országnak, de különösen az adott helyszín menedzsmentjének korántsem érnek véget a feladatai. A helyszín fenntartása, fenntartható fejlesztése érdekében időről időre különböző – meghatározott formátummal és fókuszpontokkal rendelkező – jelentéseket kell küldeniük az UNESO Világörökség Bizottságának, valamint egy nagyon konkrét kezelési tervet és az adott helyszín egyedi értékeinek állapotát a lehetőségek szerint a legjobban tükröző monitoring rendszert kell kidolgozniuk. A Bizottság ezen jelentések alapján tudja felmérni az egyes helyszínek állapotát, ezek révén jut naprakész információkhoz, és tud adott esetben az átlagos fenntartási módoktól eltérő eszközöket foganatosítani. (Ennek egyik végső fázisa, mikor a helyszín felkerül a „Veszélyeztetett helyszínek listájára”.) A világörökségi helyszínek kezelési terveit 10 éves ciklusokban szükséges részletekbe menően felülvizsgálni (Pannonhalmán ez legutóbb 2005-ben történt meg.) Az időszaki jelentéseket 6 évente kell a Bizottságnak megküldeni, melyek lényege az alábbi négy pontban foglalható össze: -

Megmutatja, hogy az adott ország mennyire tudja saját területén az Egyezményben foglalt alapelveket érvényesíteni; Mérhetővé teszi, hogy az idő elmúltával mennyire sikerül a világörökségi helyszíneken található értékeket megőrizni, fejleszteni; Naprakész információkkal szolgál, melyek segítségével a külső körülmények változását, így az esetleges veszélyeztető tényezőket is figyelemmel lehet követni; Elősegíti a világörökség helyszínek regionális együttműködését, valamint az információcserét.

3.3 FOTÓTÁR ELEMZÉS A Főapátság fotóarchívumában őrzött mintegy 40.000 felvétel részletes átnézése során kiválogattam azon felvételeket, melyeket fel tudtam használni a világörökségi helyszín tájtörténeti elemzéséhez. A következőkben bemutatott ábrázolások vizsgálatakor kizárólag a természeti környezet, valamint a táj változásaira koncentráltam. Az épített elemekben bekövetkező átalakulások közül csak a tájképre jelentős hatással bíró változásokat jegyeztem fel. A tájtörténeti elemzések során csak a világörökségi helyszínre koncentráltam. A bemutatott felvételek mellett számos olyan fényképet találtam, melyek bár értékes információval bírnak a tájhasználatra vonatkozóan, azonban jelen dolgozat terjedelme nem engedi ezek bemutatását. Ennek értelmében csak azon 55 fényképfelvétel, valamint további 9 légifotó kerül bemutatásra, melyek segítségével a legjelentősebb tájváltozások jól szemléltethetők.

26

A digitalizált felvételeket időrend szerint csoportosítva mutatom be. Az egyes csoportok nyitó és záró időpontjául olyan éveket jelöltem meg, melyek során a Főapátság épületegyüttesén kiemelkedően jelentős, egyértelműen látható változtatásokat vittek végbe. Ezek az alábbiak: -

-

Korai ábrázolások (Nem fotótechnikával készült korai (1896. előtti) ábrázolások csoportja.) 1896. előtt készült fotók (1896. a Honfoglalás 1000., a Főapátság alapításának 900. évfordulója, a bástyák magasított mellvédjeinek, valamint a Millenniumi emlékmű megépítésének éve.) 1896 és 1939 között készült fotók (1939. a Pannonhalmi Bencés Gimnázium megépítésének éve.) 1940 és 2000 között készült fotók (Az államosítások, a történelmi bencés birtokrendszer feldarabolásának időszaka.) Légifotók (Különböző időszakokból származó különleges fényképek.)

A különböző csoportokba tartozó, de megközelítőleg egy helyről készített fotókból 5 önálló fotósort is összeállítottam. A világörökségi helyszín területét érintő, a 2000-es évet követő legutóbbi tájváltozásokra és jelentősebb eseményekre külön fejezetben térek ki. A bemutatott felvételek kiválogatása során az is célom volt, hogy a világörökségi helyszínt lehetőleg minden irányból bemutassam. A felvételek vizsgálatának első lépéseként azok készítésének helyét is a lehetőségekhez mért pontossággal beazonosítottam, majd az adott helyszínt felkeresve a felvételeket újrafotóztam, így lehetőség nyílt az archív fényképeken látott tájalkotó elemeknek a jelenlegi állapotokkal való összehasonlítása. A felvételek készítésének helyszíneit az alábbi ábra mutatja:

5. ábra: A vizsgált felvételek készítésének helyszínei (Piros: hagyományos felvételek; Kék: légi felvételek) (Googlemaps alapján Pottyondy Á.)

27

A világörökségi helyszín tájhasználatban, tájképben bekövetkező változásait, a változások tendenciáit az eltérő időpontokban készült felvételek összehasonlító elemzése segítségével állapítottam meg. Az archív és jelenkori fényképek elemzését kiegészítettem a területet ábrázoló, különböző korú és méretarányú térképek összehasonlító elemzésével. A térképek önálló és idősoros elemzésének eredményeit egy külön fejezetben mutatom be. A fényképek és a térképek párhuzamos elemzése számtalan többlet információval bírt, egymást nagymértékben kiegészítették. A különböző időből származó fényképek és térképek vizsgálata révén (meghatározott időtávlaton belül) lehetővé vált a tájképi és tájhasználati változások területalapú, idősoros elemzése is, melyet szintén külön fejezetben tárgyalok.

3.4 TÉRKÉPTÁR ELEMZÉS Egy terület tájalakulásának és tájhasználatának vizsgálatakor elengedhetetlen feladat az adott helyszínt ábrázoló térképek vizsgálata. A dolgozat egy korábbi fejezetében bemutatott archív és jelenkori fényképek elemzését kiegészítettem a területet ábrázoló, különböző korú és méretarányú térképek összehasonlító elemzésével. Az egymást követő időszakokban készült térképeket egymás mellé állítva – a fotósorokhoz hasonlóan – lehetővé vált a tájképi és tájhasználati változások (meghatározott időtávlaton belüli) idősoros elemzése is. A térképek és a fényképek párhuzamos elemzése révén számtalan olyan többlet információt tudtam megszerezni, melyeket csak a fotók, vagy csak a térképek elemzése esetén nem juthattam volna hozzá, a világörökségi helyszínt eltérő formában bemutató ábrázolások egymást nagymértékben kiegészítették. Ellentétben a fényképfelvételekkel, melyek egy bizonyos időponttól kezdődően szinte folyamatosan készültek, térképeket (főleg a korai időből) csak alkalomszerűen rajzoltak. Ennek értelmében a térképeket egyetlen idősorba rendeztem. Bár a bemutatott térképeken a világörökségi helyszínt övező műemléki környezet határa is fel van tűntetve, a tájtörténeti kutatások ezen fázisában is elsősorban a világörökségi helyszínre koncentráltam. A térképek elemzése során vizsgáltam a főbb vonalas létesítmények (utak, vasút, stb.) alakulását, fejlődését, valamint ahol csak lehetett, a világörökséghez tartozó területek felszínborítására vonatkozó információkat is összegyűjtöttem. A világörökségi helyszín tájhasználatban, tájképben bekövetkező változásait, a változások tendenciáit az eltérő időpontokban készült térképek, valamint a korábban bemutatott fotósorok területalapú, idősoros elemzése segítségével állapítottam meg. A tájalkotó elemeket alapvető rendeltetésük szerint az alábbi kategóriákba soroltam: -

Természetközeli élőhely Mezőgazdasági terület Beépített terület

Fenti szempontok szerint a következő fejezetben az alábbi 5 térkép, valamint 2 ortofotó kerül bemutatásra, melyek segítségével a legjelentősebb tájváltozások jól szemléltethetők: 2. táblázat: A kutatás során vizsgált térképek és ortofotók

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Név Első katonai felmérés térképe (1:28.800) Második katonai felmérés térképe (1:28.800) Harmadik katonai felmérés felújított térképe (1:25.000) 1:25.000 léptékű térkép 1:10.000 léptékű felmérés Ortofotó Ortofotó

28

Készítés ideje 1784 1847 1922 1950 1981 2000 2005

A különféle időszakokban készített térképek eredeti lapjai olykor eltérő méretarányban mutatják a világörökségi helyszínt. Az összehasonlíthatóság érdekében a digitalizált térképeket első lépésként torzításmentesen egységesen 1:10.000 méretarányúra alakítottam át. Ezt a méretarány választást indokolja, hogy a legutóbbi időszak térképei, valamint a szintén ebben a fejezetben bemutatott ortofotók is ebben a méretarányban készültek. (A térképekhez való nagymértékű hasonlóságuk miatt a világörökségi helyszínt is bemutató ortofotók vizsgálati eredményeit ebben a fejezetben mutatom be.) Mivel azonban jelen dolgozatban a térképeket nem eredeti nagyságukban jelenítem meg, elhelyeztem rajtuk egy 500 méter hosszúságnak megfelelő viszonyítási sávot. Minden térkép északi tájolású, azaz az északi irány a térképek felső oldala felé esik. A tájolást a térképeken az északi irányba mutató nyíl is jelzi. A térképeken piros sávval jelöltem a világörökségi helyszín, valamint kék sávval az azt övező műemléki környezet határvonalát.

3.5 TERÜLETHASZNÁLAT-VÁLTOZÁS ELEMZÉS A különböző korokban készített, a világörökségi helyszínt számtalan irányból megmutató fényképfelvételek, valamint az egymást követő időszakokban készült térképek és ortofotók elemzése alapján lehetővé vált a világörökségi helyszín területhasználati változásainak idősoros bemutatása. A területhasználat vizsgálatakor az egyes részleteket az alábbi három kategória valamelyikébe soroltam: -

Természetközeli élőhely (zöld szín) Mezőgazdasági terület (barna szín) Beépített terület (sárga szín)

A természetközeli élőhelyek közé soroltam mindazon területeket, melyek az adott időszakban semmilyen gondozás alá nem estek, fejlődésüket kizárólag a természeti folyamatok befolyásolták. Ebben az esetben nem tettem különbséget egy teljesen záródott erdő, illetve a jóval nyíltabb gyepterületek között. (Az élőhelyek pontos bemutatása céljából elkészítettem a világörökségi helyszín pontos élőhelytérképét, melyet egy későbbi fejezetben ismertetek.) A mezőgazdasági területek közé soroltam mindazon tájrészleteket, melyek valamiféle művelés alatt álltak, fejlődésüket elsősorban valamiféle emberi tevékenység határozta meg. A különféle művelési ágak között nem tettem különbséget. Ebbe a kategóriába soroltam a szőlőterületeket, valamint a házak közvetlen környezetében található konyhakerti részleteket is. A harmadik kategóriába soroltam mindazon helyszíneket, melyeken valamilyen ember alkotta épület áll, vagy a felületet burkolt vagy burkolat nélküli út takarja. Minthogy meghatározott időszakokat vizsgáltam, az egyes térkategóriák időbeli változását, egymásba történő átalakulását is jelezni kívántam. Ennek bemutatása érdekében az egyes kategóriák közti átmenetet sávozással jelöltem, ahol az alapszín az eredeti kategóriát, a sávozás színe pedig az új kategória fokozatos megjelenését jelenti. A különböző területhasználati kategóriákba tartozó részletek pontos határainak GPS koordinátáit terepbejárások során, GARMIN GPSmap60CSX készülékkel rögzítettem, kiterjedésüket ezt követően Garmin MapSource 6.12.4 program segítségével határoztam meg. A lehatárolt térelemeket, valamint területhasználati kategóriájukat térképen ábrázoltam-

3.6 TALAJTANI KUTATÁSOK

29

Talajtani vizsgálataim mintaterületéül a Pannonhalmi dombság egyik jellegzetes pontja, a Főapátságot hordozó Szent Márton hegy (Várhegy) és közvetlen környezete szolgált. A talajtani kutatásokat a világörökségi helyszínre koncentráltam, majd a későbbiekben az ezt övező műemléki környezetre is kiterjesztettem. A talajtani minták vételénél és a talajszelvények kijelölésénél elsősorban a talajtani térképezés alapelveit (Várallyay 1987, Baranyai et al. 1989), valamint a domborzati adottságokat és a botanikai szempontokat vettem figyelembe. A talajtani vizsgálatok helyszíni felvételezését mintegy 100 ponton végeztük el Pürckhauerféle szúróbotos technikával (Finnern 1994). Ez az eljárás lehetővé teszi a talajtípus, szint vastagság, szín, fizikai féleség, karbonát, kémhatás és nedvességvizsgálatokat anélkül, hogy a talajokat erősen bolygatná, és alkalmas a talajfoltok durva elkülönítésére is. A mintavétel helyét elsősorban a botanikai szempontból is vizsgált pontokon határoztuk meg, a talajtérképezés iránymutató elveinek figyelembevételével (Szabolcs 1966, Baranyai et al. 1989). A talajtípusok megállapításához és a fúrómagok leírásához Stefanovits (1992) és Szodfridt (1993) munkái szolgáltak útmutatóul. A talajminták fizikai-talajféleségét terepi vizsgálati módszerekkel, valamint az Arany-féle kötöttség segítségével határoztuk meg. (Stefanovits et al 1999) Az erózió és a talajmozgások vizsgálata céljából a keleti vonulat tóthegyi részén egy délkeleti kitettségű talajtani mintaterületet jelöltem ki, mely magán hordozza a dombság természetföldrajzi adottságait. A dombtetőtől a völgyig húzódó részlet a térképek tanúsága szerint hosszú évszázadokig szőlővel volt betelepítve. Az 1950-es évek elején a szőlőket kivágták, helyükön szántókat hoztak létre. A vizsgálatok idején parlagon hagyott szántó mellett jobbra és balra különböző időben felhagyott, eltérő mértékben beerdősödött egykori szántók találhatók. Ezek talajtani vizsgálatával az erózió és a terület borítottságának, valamint a területhasználat módjának összefüggéseire kerestünk válaszokat.

6. ábra: 1 éve parlagolt szántó a talajtani mintaterületen, Pannonhalma (Fotó: Pottyondy Á.)

7. ábra: 10 éve felhagyott parcella a talajtani mintaterületen, Pannonhalma (Fotó: Pottyondy Á.)

30

8. ábra: 40 éve felhagyott parcella a talajtani mintaterületen, Pannonhalma (Fotó: Pottyondy Á.)

A terület szúróbotos vizsgálata mellett a domb felső – középső – alsó harmadában vett talajmintákat laboratóriumban is elemeztem. A vett talajminták laboratóriumi elemzése az érvényben lévő szabványok alapján zajlott (Búzás 1988, 1993). A talajmintákat a Szent István Egyetem Tájökológiai Tanszékének laboratóriumában vizsgáltuk. A laborvizsgálatok a következő talajparaméterekre irányultak: -

pH (H2O, KCl) CaCO3 (%) Arany-féle kötöttségi szám (KA)

-

P2O5 (mg/kg) K2O (mg/kg) Összes szervesanyag (%)

A talajok kémiai paraméterei közül a pH-t elektrometriás módszerrel mértük, a CaCO3-ban kifejezett összes karbonát-tartalmat a Scheibler-módszerrel határoztuk meg. A talajok felvehető P2O5 tartalmát spektrofotométerrel határoztuk meg. A K 2O tartalom meghatározását lángfotométerrel végeztük el. A talajminták szervesanyag tartalmát az izzítási veszteség segítségével határoztuk meg. A pontok betájolásához és rögzítéséhez GPS (Global Position System) mérőműszert vettünk igénybe.

3.7 NÖVÉNYTANI KUTATÁSOK Botanikai kutatásaimat a rendelkezésre álló irodalmi források tanulmányozásával kezdtem, melyek segítségével össze tudtam állítani egy olyan kiinduló fajlistát, mely később a terepi vizsgálatok alapját jelentette. Ezek egy része már szintén korábbi irodalmi munkák összefésülését egészítette ki saját kutatási eredményeivel. (Polgár 1941., Ballay é.n., Varga 1969., Hortobágyi 1988., Schmidt 2005) A terepi bejárásokat egy éven belül több alkalommal is megismételtem, a területbejárások során minden növény faj feljegyzésre került. A fajokat Simon (1992, 2000) munkája alapján határoztam, a társulásneveket Borhidi és Sánta (1999) munkája alapján használtam. A terepi bejárások a világörökségi helyszín és az azt övező műemléki környezet mellett kiterjedtek a Pannonhalmi dombság keleti vonulatának, illetve a Pannonhalmi fővölgy egyéb közeli területeire is. Növénytani vizsgálatainknak kiemelt helyszínét jelentette a Főapátság arborétuma. A botanikai felvételezések megkezdése előtt az arborétumot mint élőhelyet vizsgáltuk, ennek alapját a földrajzi helyzet, éghajlati és talajtani adottságok, valamint a társulások alapvető típusainak vizsgálata

31

jelentette. Ennek a vizsgálatnak az eredményei szerint az Arborétumot 25 kisebb területi egységre osztottuk fel. A részterületek lehatárolásának alapját Dr. Rékási József 2000-ben készített területi felosztása jelentette. (Rékási 2000) Az egységek határvonalait Rékási eredetileg a sétautak, illetve az arborétum határa alkotta, azonban az élőhelyek kiterjedése miatt ezen néhány helyen változtattunk. Ez a területi felosztás jelentette alapját az Arborétum későbbiekben elkészített élőhely térképének is.

9. ábra: A Pannonhalmi Arborétum területegységei (Rékási J. 2000 alapján készítette Pottyondy Á.)

Ellentétben az egyéb helyszíneken végzett botanikai vizsgálatokkal, ahol elsősorban az ott élő növényfajok legteljesebb botanikai fajlistájának összeállítása volt a cél, az Arborétumban egy olyan listát is összeállítottunk, amely a kert fásszárú növényeit tartalmazza. Ez utóbbi lista célja volt, hogy az arborétum újbóli növény-kitáblázásának alapja lehessen. A védett, veszélyeztetett, illetve a lokálisan értékesnek minősített egyedek helyét pontosan leírtuk, térképen ábrázoltuk, valamint az előfordulási hely GPS koordinátáit is rögzítettük. Vízrajzát tekintve a terület felszíni és felszín alatti vizekben szegény. Az arborétumban állandó vízfolyás nem található. (Az 5. területegységben található kis tavat mesterségesen hozták létre a korábban ott lévő úszómedence helyén.) A talajvíz mélysége átlagosan 2-5 méter, de a magasabban fekvő dombi részeken olykor csak 30-40 méteres mélységben található. A mesterségesen kialakított vizes élőhely számos védett növényfaj lelőhelye, valamint az Arborétum országos viszonylatban is kiemelkedően gazdag madárvilágának létfontosságú ivóhelye. (Rékási 2000) A növényfajokat táblázatba rendeztem, melyből könnyedén megállapítható, hogy az adott fajt melyik irodalmi forrás említi, illetve melyik terepi felvételezés során találták meg. Ennek révén a faj jelenlétére vonatkozóan időbeli következtetéseket is levonhatunk.

3.8 MADÁRTANI KUTATÁSOK Mivel jelen kutatás célja a világörökségi terület átfogó, komplex természeti feltárása, az állatvilág egészének részletes vizsgálatára – a feladatra és az eredetileg kitűzött célokra való koncentrálás okán – ebben az esetben nem került sor. Fajgazdagsága, megfigyelhetősége alapján az

32

állatvilágra vonatkozó kutatásaimat a madárvilág vizsgálatára, megfigyelésére korlátoztam, amely a környezet változására való nagyfokú érzékenységének, valamint jó megfigyelhetőségének köszönhetően világszerte az egyik legtöbbet használt „indikátor-csoport” a természeti területek monitorozása, állapotfelmérése során. Ennek célszerűségét erősíti továbbá, hogy 1993-tól részt veszek a vizsgált terület és térségének nagy hagyománnyal bíró ornitológiai kutatásában, helyi és országos jelentőségű monitoring programok felvételezéseiben. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei kiváló alapját jelentették a doktori kutatás keretében elvégzett ornitológiai vizsgálatoknak. A madártani megfigyeléseket az év minden időszakában folytattunk, A területen előforduló fajokat terepi bejárások fajlistái, különböző méretű madárhálók és egyéb elve fogó madárcsapdák (pl. kalitka) befogási adatai, odútelepek foglalási statisztikái, valamint a téli időszakban kihelyezett etetők látogatási megfigyelései alapján állítottuk össze. A befogott madarakat a Dr. Rékási József vezetésével történő, a gyűrűzési szabályoknak és etikának megfelelő gyűrűzést követően minden esetben szabadon engedtük. A területen elvégeztük a Magyar Madártani Egyesület által koordinált, Mindennapi Madaraink Monitoringja c. program szabványosított felvételezéseit is. (Nagy 1998) A kutatások eredményei alapján összeállított fajlista kizárólag a vizsgált területen fészkelő, ott átvonuló, telelő, vagy a fölötte több-kevesebb rendszerességgel átrepülő madárfajokat tartalmazza, a Pannonhalmi dombság, illetve a tágabb térség egyéb területein megfigyelt fajok ebben az esetben nem kerültek feltűntetésre. Az egyes madárfajokat a Collins határozókönyv segítségével azonosítottuk. (Hermann et al. 2000) 3.9 ÉLŐHELY TÉRKÉPEZÉS Az élőhely-térképezést az Európai élőhely-osztályozó rendszert (GHC) szerint végeztem, a széleskörű használhatóságának és európai elterjedtségének okán – ami egy UNESCO világörökségi helyszín esetében korántsem elhanyagolható szempont! Mivel ennek az élőhely térképezési módszernek nincsen magyar nyelvű leírása, ezért azt, illetve alkalmazási lehetőségeit az alábbiakban részletesen mutatom be. A GHC térképezés első lépéseként a vizsgált helyszínt kisebb-nagyobb területi foltokra (térelemekre) osztottam, melyek kivétel nélkül besorolhatók a következő, nagyon egyszerűen meghatározható GHC tér-kategóriák valamelyikébe: -

Területi elemek (areal element), ahol a minimális ábrázolásra kerülő terület 400 m2, a részlet minimális szélessége pedig 5 m Vonalas elemek (linear element), melyek szélesebbek, mint 0,5 m és hosszabbak, mint 30 m Azon elemek, melyek egyik előbbi kategóriába sem besorolhatók, pont elemként kerültek ábrázolásra (pl. kis tavak)

A térképezés következő lépése a körülhatárolt térelemek 6 legmagasabb rendű GHC élőhelytípusba való besorolása. Ennek során elsőként maximum 6 eldöntendő kérdésre kell válaszokat adni, melyek alapján meghatározható az adott térelem általános élőhely-kategóriája – legyen szó bár egy 100%-ban beépített területről, vagy éppen egy fokozottan védett természeti területről. Az élőhely kategóriákba való besorolás alapját az egyes térelemekben található fajok Ranquier-féle életforma típusai adják. Egy adott terület élőhely kategóriái összeadódva alakítják ki a terület egység általános élőhely-kategória típusát (GHC), amelyek három nagybetűből álló kódjai az angol kifejezések

33

rövidítésével keletkeztek. Az összes többi alkategóriát magukba foglaló hat legmagasabb élőhelykategória a következő: -

-

URB: városi (falusi) területek (URBAN) o Épületek, utak, parkok, konyhakertek, stb. CUL: mezőgazdasági művelés alatt álló területek (CULTIVATED) o Szántók, gyümölcsösök, szőlők, stb. SPV: minimális növényzettel rendelkező területek (SPARSELY VEGETATED) o Tengerek, hómezők, sziklafalak, sivatagok, löszfalak, stb. TRS: fás és bokros területek (TREES / SHRUBS) o Különböző korú és méretű bozótosok, erdők, stb. HER: minimum 30%-ban vizes élőhelyek lágyszárú növényeivel borított területek (HERBACEOUS) o HER-SHY: egész életük során a vízfelszín alatt élő növényekkel borított vizes élőhelyek (SUBMERGED HYDROPHYTES) o HER-EHY: életük során legalább részben víz fölé emelkedő, vagy a víz felszínén úszó vízinövényekkel borított vizes élőhelyek (EMERGENT HYDROPHYTES) o HER-HEL: vízben gyökerező, de víz fölé emelkedő, évelő növényekkel borított élőhelyek (HELOPHYTES) Egyéb HER: a területet legalább 70%-ban nem vizes élőhelyek lágyszárú növényei borítják

10.ábra: A legmagasabb rendű (általános) GHC élőhely-kategóriák meghatározásának kérdés-rendszere (Bunce et al. 2008 alapján készítette Pottyondy Á.)

34

Az élőhelytérképezés harmadik lépéseként a lehatárolt, a hat alapvető élőhely-kategória valamelyikébe besorolt térelemekhez az alábbiakban bemutatott szempontrendszer szerint hozzárendeljük az élőhely-kategóriáját jelző specifikus GHC kódo(ka)t: -

A térelemen belül minden olyan GHC élőhely-kategória feljegyzésre kerül, amelynek az összborítása eléri a 10%-ot. Az ennél kisebb borítási értéket mutató kategóriákat nem jelöljük.

-

Egy adott térelem fő életforma típusát a legnagyobb borítási értékkel jelentkező GHC élőhely-kategória jelenti. Amennyiben ez a borítási érték legalább 70%-ot elér, úgy a fő életforma típust ez az egy kategória határozza meg. Abban az esetben, ha két élőhely kategória 30-70, vagy 40-60%-os eloszlást mutat, az általános élőhely-kategóriát ebből a két csoportból képezzük. (Pl. egy tűlevelű fajokkal 40%-ban elegyes lombhullató erdőt a következőképp jelölünk: DEC / CON – ahol a DEC a többséget alkotó nyári lombhullatókat, CON a tűlevelű fajokat jelöli.)

-

Az adott térelemre vonatkozó GHC élőhely-kategóriák közül a kódban legfeljebb csak 2 alkalmazható.

-

A vegetáció összetételének megállapítása céljából mindegyik vizsgált térelemen 10*10 méteres, random módon kiválasztott kvadrátban cönológiai felvétel készül. Az egyes élőhely-kategóriákon belül csupán azokat a fajokat jegyezzük fel, amelyek borítása az adott élőhely-kategórián belül legalább 30%. Amennyiben egyetlen faj borítása sem éri el a 30%-ot, akkor a két legnagyobb borítási értékkel rendelkező fajt kell feltűntetni. (Ezzel a módszerrel tulajdonképpen az élőhelyek fajoktól független életforma-dominanciáját adjuk meg, ami lehetővé teszi, hogy akár egymástól komoly fizikai távolságra elhelyezkedő térségek is összehasonlíthatóak legyenek.)

-

A feltűntetett növényfajok kódját tudományos nevük három-három első betűjéből képezzük. (Pl.: kocsányos tölgy – Quercus robur – QUEROB) A termesztett növények (pl. búza, kukorica) esetében kód helyett a növény teljes nevét is ki lehet írni.

Fentiekre szolgál példaként az alábbi, egy elképzelt térelem besorolását ismertető táblázat: 3. táblázat: Egy elképzelt térelem GHC besorolása (Bunce et al. 2008 alapján készítette Pottyondy Á.) A térelemben Az adott GHC élőhelyben A térelem A térelem található GHC legalább 30%-os borítási általános GHCspecifikus GHCélőhelyek és értékkel rendelkező fajok kódja kódja borítási %-uk kódjai és borítási %-uk FESTPSD (30%) CHE (40%) POAANG (30%) SAN (10%) HER CHE/THE THE (30%) CERASEM (60%) ACHICOL (30%) LHE (20%) MELLOFF (30%) A lágyszárú vegetációval borított (HER) térelem specifikus GHC kódja azért a CHE/THE páros lett, mert benne alapvetően a gyepes formát mutató évelők fordulnak elő (40%), de meghatározó a nagy leveles kétszikű évelők aránya is (30%). Fásszárú vegetáció esetében a GHC kód két részből áll össze, melynek első része a térbeli kiterjedést, a második az élőhely típust jelöli. A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín élőhelyeinek feltérképezése során az alábbi részfeladatokat végeztem el:

35

-

A rendelkezésre álló térképek, fotók, irodalmi adatok beszerzése Előzetes terepbejárás Terepi munka, térképezés Adatfeldolgozás, grafikai ábrázolás Utólagos terepbejárás, korrekciók átvezetése

Az Európai általános élőhely-osztályozó rendszerben használatos élőhely-kategóriákat, valamint azok GHC kódjait bemutató táblázat a dolgozat 3. mellékletében található.

3.10 TERMÉSZETESSÉGI ÁLLAPOT VIZSGÁLAT Egy adott élőhely természetvédelmi értékét az azon található vegetáció fajösszetétele mellett a terület természetességi állapota is nagymértékben befolyásolja. A világörökségi helyszín természetességi állapotát az elkészített élőhelytérképen jelölt élőhelyfoltokra vonatkoztatva, a Seregélyes-féle értékelési rendszer alábbi kategóriái szerint határoztam meg (Seregélyes 1995). 1.

A természetes állapot teljesen leromlott, az eredeti vegetáció nem ismerhető fel, gyakorlatilag csak gyomok és jellegtelen fajok fordulnak elő (szántók, intenzív erdészeti és gyümölcskultúrák, bányaudvarok, meddőhányók, vizek betonparttal, stb.).

2.

A természetes állapot erősen leromlott, az eredeti társulás csak nyomokban van meg, domináns elemei szórványosan, nem jellemző arányban fordulnak elő, tömegesek a gyomjellegű növények (intenzív gyepkultúrák, fenyérfüves, csillagpázsitos leromlott legelők, szántó vagy gyep helyére telepített erdők, vizek mesterséges, szabályozott mederrel, stb.).

3.

A természetes állapot közepesen leromlott, az eredeti vegetáció elemei megfelelő arányban vannak jelen, de színező elemek alig fordulnak elő, jelentős a gyomok és a jellegtelen fajok aránya (túlhasznált legelők, intenzív turizmus által érintett területek, stb.).

4.

Az állapot természetközeli, az emberi beavatkozás nem jelentős, a fajszám a társulásra jellemző maximum közelében van, a színező elemek aránya jelentős, a gyomok és a jellegtelen fajok aránya nem jelentős (erdészeti kezelés alatt álló öreg erdők, természetes parti övezettel rendelkező vizek, régebben felhagyott hegylábi gyümölcsösök, stb.).

5.

Az állapot természetes, illetve annak tekinthető, a színező elemek (zömük védett faj) aránya kiemelkedő, köztük reliktum jellegű ritkaságok is fellelhetők. A gyomnak minősülő fajok közül kevés jellemző. (Őserdők, őslápok, hasznosítatlan szikla-gyepek, tőzegmohalápok gazdag lápi flórával, fajgazdag hegyi kaszálórétek, stb.)

Ebben a rendszerben az 1. kategória a nem-természetes; a 2. és 3. a természetközeli, a 4. és 5. kategória pedig a természetes élőhelyeket jelzi.

36

4. EREDMÉNYEK 4.1 FOTÓTÁR ELEMZÉS Az ebben a fejezetben található fényképfelvételek nagy száma miatt azok jelölését a csoportjuk sorszámához igazítva, a dolgozat egyéb részeiben található ábráktól független ábrakódokkal láttam el. Nulladik sorszámmal a területről készült áttekintő térképet jelöltem, amelyen feltűntetésre kerültek a vizsgálati helyszín fotótári és térképi elemzése során leggyakrabban használt hely- és településrész elnevezések.

0.: A vizsgált terület áttekintő térképe (2005. évi ortofotó [FÖMI archívum] alapján Pottyondy Á.)

A következőkben bemutatott fényképfelvételek pontos archívumi adatolása sajnálatos módon jelen kutatás keretein belül nem lehetséges, ugyanis a fotótárban gyakran ömlesztett formában tárolt felvételek készítőjének nevét, a készítés idejét a legtöbb esetben nem rögzítették a felvételek hátsó oldalán. Bár az archívumi adatolás feldolgozása a történeti-ökológia számára is páratlan kincset jelentene, jelen disszertációban azonban az eredeti célkitűzések szem előtt tartása okán nem került sor. A fotótár jövőbeli feldolgozását, archív adatolását azonban jelen munka eredményei nagymértékben megkönnyítik.

37

KORAI ÁBRÁZOLÁSOK

Sorsz.: 1.

1/1.: A Főapátság nyugat felől – Turco, 1569.

1/2.: A Főapátság nyugat felől – 2010.

A Főapátság első ismert ábrázolását (alaprajz és látkép) az 1560-as években zajló katonai térképezés idején Guilio Turco olasz hadmérnök készítette 1569-ben. A térképezés során Turco minden általa végigjárt erődítménynek elkészítette az alaprajzát, összesen 31-et. Az alaprajzok gyűjteményét 7 olyan látképpel is kiegészítette, melyek az általa legszebbnek ítélt várakat és közvetlen környezetüket mutatja. A Főapátságról tehát joggal feltételezhetjük, hogy már a XVI. században is jelentős tájképi értékkel bírt, ha még a sok várat és erődítményt bejárt mérnököt is a látkép megörökítésére késztette. Ezt támaszthatja alá az a tény is, hogy a képen a Főapátságot nyugati irányból láthatjuk, ahonnan ma is a legimpozánsabb látkép tárul a szemlélődő elé. A korai ábrázolások közül leginkább ennek a képnek a domborzat ábrázolása hasonlít leginkább a jelenkori állapotokra. A katonai célokra készített ábrázoláson elsősorban értelemszerűen az erődített épületek vannak részletesen ábrázolva, míg a táj egyéb elemei erősen sematizáltak. A hasonló ábrázolásokon ugyanakkor minden esetben feltűntették azokat a tájelemeket, melyek katonai szempontból fontosak lehetnek (utak, facsoportok, erdősávok, utak, álló- és folyóvizek, stb.). A vár déli oldalán látható a Főapátsághoz vezető út, amely egészen a XX. század közepéig a fő közlekedési útvonal volt: a ma is létező Gesztenyés horog. Turco ábrázolásán a Szent Márton hegy déli oldala látható, mely tökéletesen kopár, azaz a terület feltehetően mezőgazdasági művelés alatt állt (legelő, szőlő, stb.), illetve legelőként hasznosították. Amennyiben a területen lett volna erdő, vagy legalább egy jelentősebb facsoport, az bizonyára a rajzon is megjelent volna. Ennek megfelelően a Főapátság környékének élőhelyei minden valószínűség szerint jórészt gazdasági jellegűek lehettek, a mai állapotoktól eltérően természetközeli élőhelyfoltok csak kisebb arányban lehettek jelen. Az akkoriban Győrszentmártonnak nevezett település az ábrán nem jelenik meg.

Sorsz.: 2. Annak ellenére, hogy Turco rajzait már 1572-ben a Hadilevéltárban lajstromba vették, az első ábra nem vált széles körben ismertté, így nem jelenthette alapját a későbbi metszeteknek. A XVIXVII. századból származó ábrák jelentős része ugyanis Wilhelm Ditrich 1600-ban Kasselban megjelent metszete alapján készült. Ezek Turco rajzától eltérően már nem elsősorban katonai célra

38

készültek, így az erődítmény mellett a táj egyéb elemei is több-kevesebb részletességgel megjelennek rajtuk.

2/1.: XVI. század

2/2.: 1686. G. Bouttats – holland rézmetsző, vízimalom

2/3.: A Főapátság a Pándzsa patakkal – 2010. Mivel a képek egy része – köztük az alap képnek tekinthető Ditrich metszet is – az európai közönség számára összeállított gyűjteményes kötetek díszéül szolgált, számos olyan eltúlzott, vagy nem létező elem is felkerült rájuk, amely csupán a kép dekorációjaként értelmezhető. Erre legjobb példa a domborzat ábrázolása: bár a legtöbb képen (a legimpozánsabb) déli irányból láthatjuk a Főapátságot, a lankás dombság helyett egyes metszeteken sziklás hegyoldalakat láthatunk! A domboldalak növényzettel való borítása minden esetben kidolgozottabb, mint Turco tusrajzán, azonban a kisebb facsoportoknál nagyobb erdőket ezeken sem találunk. Ennek értelmében feltételezhetjük, hogy a területhasználat vonatkozásában ebben az időszakban is a gazdasági funkciók elsődlegessége lehetett domináns. Érdekesség, hogy bár minden valószínűség szerint az apátsági épületeket övező sétány (ösvény) már a legkorábbi időszakban is létezett, ennek, illetve az ezt kísérő fasornak nincsen nyoma a korai ábrázolásokon. A XVI-XVII. századi ábrázolások többségén látható egy vízfolyás, mely fölött híd ível át, mellette malomépület áll. A levéltári adatok, valamint az Apátsági Fotóarchívum anyagai is bizonyítják, hogy egészen az 1950-es évekig valóban működtek malmok a Pándzsa patak mentén, amely jelenleg is a Pannonhalmi dombság keleti fővölgyének vízfolyása. A malom egyértelműen a kalászosok termesztésére utal, melyek számára a termőhelyet feltehetően a közeli mezőgazdasági területek jelentették. Egyes metszeteken a vízfolyáson halastavakat is találunk, amik a térképi ábrázolásokon is fellelhetők, emellett helyenként legelő állatokat is felfedezhetünk, ami az állattartás jelenlétére szolgál bizonyítékul. Ezeken az ábrázolásokon templomával együtt megjelenik a település is, melytől alsó várként jól láthatóan elkülönül a jelenlegi Váralja településrész.

39

Sorsz.: 3.

3/1.: A Főapátság nyugat felől – 1824.

3/2.: A Főapátság nyugat felől – 2010.

A Főapátságról 1824-ben részletes rajz-dokumentáció készült, az épületegyüttes képét mind a négy égtáj felől mérnöki részletességgel megrajzolták. A rajzok elkészítésének célja egyértelműen a Főapátsági épületek minél hitelesebb ábrázolása volt, ezt bizonyítja az is, hogy minden egyéb részlet aránytalanul, erősen vázlatosan került a rajzokra. Míg a nyugati oldalt bemutató metszeten a várfal és a barokk épületek pontos méretaránnyal, ablak-szintű pontossággal vannak ábrázolva, addig a vár tövében egészen az 1930-as évek végéig jelenlévő parasztházak csak vázlat szintjén kaptak helyet a képen. A metszeten a domb egészét szőlő borítja, melyben szórt elhelyezkedésben komoly méretű fák és bokrok találhatók. Mindenképpen ki kell emelni a vár körüli sétány részletes és pontos ábrázolását. A sétány két oldalát végig nagyméretű fák szegélyezik, melyekről helyenként szerzetes ruhás emberek szednek, gyűjtenek valamit. Feltehetőleg a fasor mai fajösszetételéhez hasonlóan a korábbi időszakokban is olyan fákat telepítettek a vár közvetlen közelébe, melyek valamilyen hasznos, ugyanakkor tiszta terméssel, virággal szolgáltak az ott élőknek. (Hárs, vadgesztenye, stb.) Bár biológiai szempontból lehetséges lenne, hogy a képen látható növények közül egyik másik még a mai napig életben legyen, a közel kétszáz év alatt végbement építkezések, átalakítások során ebből a korból a sétány mellett nem maradt növény. A sétány mellett a legidősebb fák az északi oldalon, a barokk épületek tövében találhatók, melyek az épületegyüttes kívülről látható legidősebb részletei, tehát az épületek mellett azok közvetlen környezetét is ezen az oldalon érintették építésből adódó hatások.

Sorsz.: 4.

4/1.: A Főapátság dél felől – 1824.

4/2.: A Főapátság dél felől – 2010.

40

A világörökségi helyszínt déli irányból mutató felvételből relatíve keveset ismerünk. Ennek oka kettős. A domborzat alakulása egyrészt eleve nehézzé teszi a fotózást, másrészt maguk az épületek sem ebből az irányból mutatják legimpozánsabb formájukat. Ráadásul, míg a korább évszázadokban a területen található növényzet relatív alacsony volt, mára az egyetlen olyan dombgerincet, ahonnan megfelelő rálátás nyílna a déli oldalra, több tíz éves erdő és bozótos borítja, így a fényképet nem lehet arról a helyről elkészíteni, ahonnan az 1824-es metszetet készítették. 1824-ben minden égtáj felől egy teljes részletességre törekedő ábrát készítettek a Főapátságról. Az ábrázolások ugyanakkor bizonyos részletekben valótlanok. A déli irányú metszeten a Főapátság mögött jobb oldalt láthatjuk a kálváriadombot, illetve a Boldogasszony kápolnát, melyek a valóságban éppen a művész és a Főapátság között lennének. A domboldalt mindenhol szőlők borítják, valamint baloldalon láthatóak a legfelső présházak is. A Gesztenyés horog a metszeten valamilyen oknál fogva nem került feltűntetésre, helyette a szőlők fölött a mai lépcsősort láthatjuk. A többi domboldalon szőlőt, illetve elszórtan néhány fát látunk, minden valószínűség szerint ekkoriban zárt erdő nem, vagy csak elhanyagolható mértékben volt a területen. A Várkör mellett végig egykorú fákból álló fasor látható. 2010-ben a két előző kép készítésének helyéről már csak úgy lehetett fotót készíteni, hogy a vegetáció szinte teljesen kitakarta a korábbi látképet. A világörökségi helyszín többi felvételen is nyomon követhető fokozatos beerdősülése itt egészen kézzelfogható. Az erdők méretének és kiterjedésének növekedése mellett a legjelentősebb tájképi változás a Bencés Gimnázium megjelenése. A déli oldalt 1939-től egyértelműen uralja az olasz stílusban készült épülettömb. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 9. és a 13. képpárnál tárgyalom.

Sorsz.: 5.

5/1.: A Főapátság kelet felől – 1824.

5/2.: A Főapátság kelet felől – 2011.

A déli ábrázolásokhoz hasonlóan a keleti, délkeleti irányú ábrázolások is viszonylag ritkának nevezhetők. Az utazók döntő többsége máig az északnyugati irányból közelíti meg a Főapátságot, valamint a szintkülönbségek miatt ugyanebből az irányból tárul a szemlélődők elé a legimpozánsabb tájkép. Az ilyen irányú ábrázolások hiányának oka lehet továbbá az is, hogy ez a rész a barokk épületrészek építésétől fogva (1720-as évek) relatíve állandó képet mutat, a jelentősebb átalakítások nem érintették. A főapátsági épületek gyakorlatilag a mai napig ugyanolyan formában láthatók, mint az 1824es metszeten. Érdekesség, hogy az épületeken túlnyúló barokk torony helyét felváltotta a klasszicista torony, valamint az épületektől balra, a régi várkapu helyén ma a Gimnázium déli szárnyának vége látható.

41

A metszeten a domb északi oldalát szőlők borítják, melyek egészen a keleti oldal feléig húzódnak. Érdekesség, hogy a szőlő és az akkor 22 éves Arborétum határát jelentő út máig létezik, a kert egyik fő útvonalát képezi. Az Arborétumban ebben az időben még meglehetősen ritkás vegetációt láthatunk, a facsoportok, fasorok között kisebb-nagyobb tisztásokat látunk, illetve egy nagyobb foltban friss telepítésű erdő látszik. Érdekesség, hogy rákerült a metszetre a Barokk házikó, valamint mögötte az ún. „Páter kuglizó” is. Ez utóbbi az Arborétum 2010-ben befejezett rehabilitációja során ismét megépült. 2011-ben az Arborétumban teljesen záródott növényzetet láthatunk, valamint a domboldal északi oldalán az egykori szőlők helyét is teljes egészében erdő borítja. Új elemként jelentek meg a legutóbbi években erre a területre épület lakóházak, valamint hangsúlyos tájképi elem a timpanonos tetőtől a képen balra látható hatalmas lucfenyő, melyet az 1896os millenniumkor ültettek a Főapátság egy kisebb belső udvarába.

1896 ELŐTT KÉSZÜLT FOTÓK A világ első fényképét a francia tudós és feltaláló, Joseph Nicéphore Niépce készítette 1826 körül, 20 × 25 cm olajozott bitumenre, 8 órás expozíciós idővel. A fényképészet megszületését ugyanakkor csak 1939. augusztus 19-re teszik, amikor is a Francia Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertették a dagerrotípia készítését. A technológia leírása alig egy évvel a bemutató után, 1840-ben már több mint 20 nyelven jelent meg, többek között magyarul is. (Kolta és Tőry 2007) A Főapátságról az első felvételek az 1850-es években készültek, azaz alig 12-15 évvel az első fénykép elkészítését követően! Ettől az időtől kezdődően a különféle rajzi ábrázolásokat egyre inkább kiszorították az egyre javuló minőségű fényképfelvételek. A Főapátság mindig is élen járt a legújabb technikai vívmányok bevezetésében, a lakosság körében való elterjesztésében. Ez éppen úgy igaz a gazdasági, azaz a köznép számára is egyértelműen „hasznos” találmányokra (pl. gőzzel hajtott cséplőgép), mint a „haszontalan úriságokra” (pl. fényképezőgép). A rajzokkal és metszetekkel ellentétben – legyenek azok bár a legjobb minőségűek – a fotók teljességgel valósághű képet adnak az egykori épületekről, valamint a tájról, a Főapátságot ölelő vegetációról is maximális hitelességgel tanúskodnak.

Sorsz.: 6. Annak ellenére, hogy ebből az időszakból (relatíve) számos fotó áll rendelkezésünkre, egyedülálló helyszínválasztása okán ezt a ceruzarajzot mindenképpen elemzésre érdemesnek találtam. A rajzon a Boldogasszony kápolna mögötti kis völgy, illetve a jelenleg a Millenniumi emlékműnek helyt adó domb látható. A világörökségi helyszín délkeleti határát ebből az irányból egyetlen általam ismert korábbi fotó sem ábrázolja. A rajz feltételezhető készítési helyén jelenleg áthatolhatatlan bozót és erdő található, a ház még meglévő romjai, illetve a Főapátság épülete erről a helyről már nem látható.

42

6/1.: A Főapátság és a Boldogasszony kápolna délkelet felől – F. Krepp, 1869.

6/2.: A Főapátság és a Boldogasszony kápolna délkelet felől – 2011.

A rajzon látható vegetáció ritkás, a fás részek kivétel nélkül ma is létező utak, ösvények mentén találhatók. A rajzon látható völgyben kaszálót, rajta elszórtan gyümölcsfákat találunk, ez a terület jelenleg szántóföld. A rajz jobb alsó sarkában található ház (több másikkal együtt) az évek során eltűnt, a Tóthegynek hívott településrész ezen területén jelenleg csak házak romjait, régi beszakadt kutakat találhatunk. A két domb látható oldala szinte teljesen kopár, mind a kápolna, mind pedig a kálvária magasan kiemelkedik a környezetéből. A rajzon látható a Főapátság bazilikájának tornya, valamint a klasszicista épületszárny legfelső emelete és teteje is. Mint a fotózás során kiderült, a rajzoló a látvány érdekében a Főapátság épületegyüttesét kicsivel feljebb emelte, mint ahogyan azt a valóságban látni lehet! A kálvária helyén látható, kupolájától 1938-ban megfosztott Millenniumi emlékmű csak téli, lombtalan időszakban tűnik ki az őt körülvevő fák mögül, de a rajzon látható állapotokhoz képest a fényképen a Boldogasszony kápolna körül is jelentős magasságú erdőt találunk. A rajzon több helyen is eróziós kárképekhez hasonló részleteket találunk, melyek mai napig megfigyelhetők ezen a területen.

Sorsz.: 7.

7/1.: Nyugati domboldal – XIX. század második fele

7/2.: Nyugati domboldal – 2010.

A legkorábbi fotó, melyet munkám során alaposabb elemzésnek vetettem alá, a XIX. század második felében készült. A korábbi időszakból származó, akaratlanul is sematizáló rajzokon ábrázoltakhoz képest a domboldal a fényképfelvételen jóval tagoltabb, borítása korántsem egységes. A gazdasági területeken szőlőt, kaszálót, valamint helyenként gyümölcsfákat láthatunk. Az egyes

43

parcellák határvonalainak változásai jól nyomon követhető a későbbi felvételeken. Ezen a felvételen a déli oldal majdnem egésze művelés alatt áll, csupán a domb legfelsőbb részét borítja fiatal erdő, vegyes bozótos. Ellentétben a későbbi időszakokban készült felvételeken látottakkal, a gazdasági parcellák ekkoriban még lejtő irányban tagoltak, a szőlősorok ugyanilyen irányban húzódnak. Mindez megmagyarázza a talajtani vizsgálataink során tapasztaltakat, miszerint a domboldal Főapátság és a Váralja közti részén a talaj humuszos rétege szinte teljesen hiányzik. Ennek hiánya elsősorban a több évszázados művelésre vezethető vissza: a lejtő irányú művelés következtében a löszös talaj eróziója extrém módon felgyorsult. A jelenleg vizsgált fotók közül ez a legkorábbi, melyen a Főapátságot körülvevő sétány két oldalán ültetett, tájképi szempontból rendkívül hangsúlyos fasor is jól látható. A déli és nyugati oldalon alacsonyabb, ugyanakkor hasonló méretű, feltehetőleg egy időben telepített fákat láthatunk, míg az északi oldalon valamivel nagyobb egyedek is kiemelkednek a sorból. Érdekes, hogy a jelenlegi fasor mérete ma is hasonlóan alakul, ami feltehetőleg a korábban is említett okokra, azaz a Főapátsági épületek építési / átalakítási időpontjaira vezethető vissza. A kép alsó részébe belógnak a domboldalra felkúszó Váralja településrész nádfedeles parasztházainak nádtetői. Ezen a felvételen láthatóak legjobban az alacsony déli bástyák alatti részen egészen az 1896-os átépítésekig meglévő kicsi házikók és pincék, melyek több korábbi rajzon is feltűntetésre kerültek. Ezek a Váralja többi házától némileg fentebb, egy szintvonalra rendezve kapaszkodnak a domboldalba. Az 1896-ban lebontott épületek helyén ma egy (a domb méreteihez képest) kicsi terasz-szerű plató található, melyet az 1940-es években spontán fejlődésnek indult erdő borít.

Sorsz.: 8.

8/1.: Nyugati oldal a Piactérrel – 1890.

8/2.: Nyugati oldal a Piactérrel – 2010.

A település központi teréről készült fotó a 7. számúhoz képest annyi többlet információval szolgál, hogy a Várhegy legfelső részének nyugati oldala teljes egészében látható rajta. A fotó sajnos több helyen is megsérült, azonban még így is jól kivehető, hogy a dombot csupán a legfelső részeken, gyűrű-szerűen borítja erdő és bokros vegetáció. Ez alatt körben mindenhol gazdasági területek láthatók. A település központját jelentő Piactér nem része a világörökségi helyszínnek, ugyanakkor településképi szempontból kiemelt helyszín. Funkcióbővítő felújítására a település 2010-ben pályázatot nyújtott be. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 25. képpárnál tárgyalom.

44

Sorsz.: 9.

9/1.: Déli oldal a Gesztenyés horoggal és a Hospodárral – 1890 körül

9/2.: Déli oldal a Gesztenyés horoggal és a Hospodárral – 2010.

Ez a fotó, a korábban bemutatott, 1824-ben készült metszettel együtt (Ld.: Sorsz.: 4.) ritkaságnak számít, hiszen – a korábbiakban vázolt okok folytán – erről a helyről alig néhány olyan felvételt készítettek, melyen a Főapátság épületei és közvetlen környezetük látható. A kép készítésének helyszíne ebben az időben a Boldogasszony kápolna alatti gazdasági területek széle volt, ami viszont rövidesen felhagyásra került, beerdősödött. (Ez a folyamat a Főapátságból ebbe az irányba készített felvételeken jól nyomon követhető.) A fotó alján jól kivehetők azok a fenyők, melyek egy két idős maradéka még ma is megtalálható. Az 1890 körül készített felvételen az épületek még a millenniumi felújítások előtti állapotukban láthatóak, valamint a hospodári és a gesztenyés horgi szőlők is egységes területeket alkotnak. A jobb oldalon látható a szőlőkkel borított Hospodárkert, melyben éppen szőlőmunkások dolgoznak. A kép alsó harmadában középen egybefüggő szőlőterületet láthatunk. Itt ma már csak nyomokban találhatunk (jórészt felhagyott) szőlőket, a terület alsóbb részén máig megmaradt pincék környékét inkább elhagyott kiskertek, régi gyümölcsösök borítják. A két szőlőterület között markánsan jelenik meg az a bokros, erdős sáv, amely az egykori főutat két oldalról övező, helyenként extrémen meredek területet borítja. A terepadottságokból kifolyólag ez a terület soha nem volt komolyabb művelés alá vonva. Korábban az út mentén helyenként pincék voltak a löszfalba fúrva, melyek azonban egy kivételével mára teljesen beomlottak. Az előző felvételeken látható, dombtető-közeli erdős-bokros „gyűrű” a déli oldalon is végighúzódik, nagyjából egységes méretű (korú) fákból áll. Ez alatt egészen a Váraljáig húzódóan a déli oldalon is szőlővel, kaszálókkal borított terület látható. A domboldal ezen részének művelését egészen a gimnázium megépítéséig (1938-39) folytatták, mikor is a domb ezen oldalát földfeltöltéssel a mai formájára alakították. A Várkör mellett továbbra is végig markáns fasor húzódik. Meghatározó tájképi változás ugyanakkor a bazilika tornyának megjelenése, amelyet az 1820as évek végén építettek. A Főapátság mellett a fotón két kisebb épületcsoport is kivehető. A bal szélen láthatóak azok a parasztházak, melyek a nyugati oldalt mutató felvételeken is szerepelnek. Jól kivehető az az útvonal, mely ezeket a házaktól a felsőbb részek irányába vezet. Bár mára a parasztházak eltűntek, az útvonal ma is létezik: a Főapátságot a Váraljával összekötő lépcsős járda húzódik rajta. A kép közepén láthatóak azok a házak, melyek jelenleg a Főapátsági dolgozóinak szolgálati lakásai, korábban pedig apácák lakóhelyei voltak. Ez az épület a Főapátság mellett az egyik legrégebbi építmény, apró, de mindmáig állandó tájalkotó elem. (Ld. a 2010-es felvételen is!)

45

A 2010-es felvétel az 1824-ben ugyaninnen készített metszet kapcsán már elemzésre került. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 4. és a 13. képpárnál tárgyalom.

Sorsz.: 10.

10/1.: Főbejárat előtti tér – XIX. sz. második fele

10/2.: Főbejárat előtti tér – 2010.

A Főapátság bejárata előtti térről készült fotó azért egyedülálló, mert a fotós a többi hasonló fényképtől eltérően jóval távolabbról exponált, aminek következtében a tér és az azt borító vegetáció nagy része szerepel a képen. A kép a 2007-ben megvalósított felújítások során is szerepet kapott: a térelemek jelenlegi íves elrendezése a fotón látható bokorsor vonalát követi! A fotó a bizonyítéka, hogy a főbejárat előtti részt – 150 évre visszamenőleg egészen biztosan, de feltehetően azt megelőzően is – parkosított, illetve füves területek borították. A park és az épületek között jól látható a korábban említett dombtető-közeli erdő-gyűrű keleti része. Bár az egykorú fákról ez az egyik legközelebbről készített felvétel, növénytani meghatározásuk teljes biztonsággal ennek alapján sem lehetséges. A fennmaradt írott jegyzetek alapján ugyanakkor arra a következtetésre jutottunk, hogy a Várkört övező fasort valószínűleg hárs, illetve gesztenyefák alkották. Érdekesség a kép bal és jobb oldalán is belógó akác, ami a fotó tanúsága szerint ebben az időben még a Főapátság leginkább szem előtt lévő bejárata melletti parkban is helyet kapott. Ezzel szemben a ma is zajló tájrehabilitáció és arborétum rekonstrukció során a munkálatok egyik első fázisát éppen az akác kiirtása, a területről való eltűntetése jelenti!

Sorsz.: 11.

11/1.: Hospodár, Boldogasszony Kápolna – XIX. század második fele

11/2.: Hospodár, Boldogasszony Kápolna – 2010.

A Főapátságot kívülről mutató fotókhoz képest csekély számban ugyan, de készültek olyanok is, melyek „bentről kifelé” mutatják a Főapátságot és környékét. A Főapátság épületegyüttesének déli

46

oldalán egészen a gimnázium megépítéséig a barokk szárnyak voltak a legdominánsabb, legmagasabb részei. Ezt a felvételt 1896 előtt, az egyik emeleti ablakból déli irányba készítették. Jól látható, hogy bizonyos részeit utólag hangsúlyosabbá tették. Egy később bemutatott fotótól eltérően (Sorsz.: 32.) azonban ez teljes mértékben a valóságos állapotokat mutatja. A kép készítésének időpontjában a levegő különösen tiszta volt, hiszen a háttérben teljesen jól látható a Bakony legmagasabb csúcsa, a Kőris hegy, valamint a Cuha patak jellegzetes, W-formájú völgye is. Ezek a mai napig változatlan formában tárulnak a déli irányba tekintő szemlélődő elé. A fénykép nagy részét a Hospodár-kert tölti ki, mely teljes egészében szőlővel van beültetve. A Főapátság szőlészeti naplóiból kiderül, hogy a területet több parcellára osztották fel, melyekben különböző fajtájú szőlőket termesztettek. Ezek a parcellák ezen a fotón kiválóan láthatók, alakjuk, méretük szinte pontosan egyezik a hasonló korból származó parcella térképekkel. A szőlőben a kép készítésekor éppen 8-10 szőlőmunkás dolgozott A Boldogasszony kápolna körül alacsony, erdős-bokros vegetációt láthatunk, a növények közül magasan kiemelkedik a kápolna, mely előtt a hozzá felvezető lépcső is tökéletesen kivehető. A kápolna melletti domboldalon, valamint a Hospodár-kert alatti meredélyen látható az a fiatal erdő, melybe helyenként tűlevelű fák is vegyültek. A ritkásan álló, alacsony, fiatal fák közül ekkoriban még könnyedén el lehetett készíteni az egyik korábban bemutatott felvételt. A domboldalon jelenleg nagyméretű egyedekből álló, sűrű, elgyomosodott, tűlevelű fajokkal elegyes lombhullató erdő található. A kép bal oldalán látható a Hármashalom középső dombja, melynek csúcsán 1896-ig Krisztus és a két lator keresztjei, valamint kiegészítő szoborcsoportok foglaltak helyet. Ezeket a Millenniumi emlékmű építésekor helyezték át jelenlegi helyükre, a Boldogasszony kápolna nyugati oldalára. Az emlékmű megépítése előtt a középső domb nagy része erdővel, bokros vegetációval volt beborítva. Az akkori kálváriadomb tájképi jelentősége ebben a formában jóval kisebb volt, mint a jobb és bal oldalán található, csúcsaikon a Főapátságot, illetve a Boldogasszony kápolnát hordozó két másik dombnak. A Hospodár-kert és az erdők határán húzódik az az út, amely jelenleg is pontosan ugyanazon helyen vezet a Boldogasszony kápolna, illetve a pincészet felső bejárata irányába. A 2010-es felvételen a Hospodár-kertben elöregedett, kiritkult gyümölcsöst, illetve a 2010-ben átadott szabadtári színpadot találjuk. A színpaddal, valamint a kialakított beszélgető és tűzrakó helyekkel a kert új funkciókkal gyarapodott, találkozási ponttá vált. A Boldogasszony kápolna körül a korábbi gazdasági területek és fiatal erdők helyén záródott, idős erdőt látunk. 1896-ban a Hármashalom középső dombjára a kálvária helyére felépítették a Millenniumi emlékművet. Az első képen az ettől északra (a képen balra) található erdőben jelenleg a gazdasági épületek láthatóak. A két kép között alapvető különbség, hogy míg az elsőt a Főapátság barokk szárnyának egyik felső ablakából készítették, utóbbit már a gimnázium felső szintjéről kellett készítenem. Az első kép alján épphogy láthatóak a délnyugati bástya és gazdasági épületek tetői, melyek helyére 1939-ben felépítették a gimnáziumot. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 23. képpárnál tárgyalom.

1896 ÉS 1939 KÖZÖTT KÉSZÜLT FOTÓK A Főapátság 1896-ban, azaz pontosan 70 évvel a világ első fotójának elkészítését követően ünnepelte alapításának 900. évfordulóját, ami egybeesett az államalapítás millenniumával. A kettős

47

ünnep apropóján a Főapátságban jelentős építkezések, felújítások történtek, melyeket fotókon is dokumentáltak. A Főapátsági épületek a tájképi szinten leglátványosabb fejlesztését a várfalak és a bástyák átépítése, magasítása jelentette: a korábbi alacsony bástyák magasságát csaknem megkétszerezték, magas tetővel látták el. Ezek a magas bástyák a korábbiaknál sokkal erőteljesebben formálják a Főapátság uralta tájat. A másik alapvető tájkép-változást a Millenniumi emlékmű felépítése jelentette. A Főapátság és a Boldogasszony kápolna közti dombon a korábbi, távolról alig látható kálvária helyén felépülő emlékmű ettől az évtől kezdve a Főapátság környéki táj meghatározó elemévé vált.

Sorsz.: 12.

12/1.: Hármashalom – 1896.

12/2.: Hármashalom – 2010.

Az 1905. szeptember 19-i keltezéssel feladott képeslapon a pannonhalmi Hármashalom észak – déli irányú vonulatát teljes egészében láthatjuk. A kép előterében felszántott földek húzódnak, mögöttük a település főutcája, melyen hagyományos parasztházak sorakoznak. Ezek közül sajnos ma már egyetlen egy sem maradt épen. A ma is használt főút a műemléki környezet településen belül húzódó határa. A várhegyen jól látható, hogy a kaszálók és szőlők szinte a tetőig felkúsznak, természet közeli vegetáció még mindig csak a domb felső gyűrűjén található. A középső dombon, melyen a Gesztenyés horog évszázadokon keresztül fő útként vezetett fel a Főapátságba, világos foltként látható az a szőlő, mely az 1950-es években magánkézbe került, és mára gyakorlatilag teljesen eltűnt. A Boldogasszony kápolna dombján még nyoma sincsen a ma természetvédelmi oltalom alatt álló erdőnek, a művelt parcellák ezen is szinte a kápolnáig kúsznak fel.

Sorsz.: 13.

13/1.: Déli oldal a Horoggal és a Hospodárral – 1896.

13/2.: Déli oldal a Horoggal és a Hospodárral – 2010.

48

A fotó a Boldogasszony kápolna alatt található, a Gesztenyés horog völgye fölötti gerincről készült, a Főapátságot déli irányból, téli időszakban mutatja. Az út által körbeölelt - ekkoriban még apátsági tulajdonban lévő – szőlő ezen a fotón is egységes, gondozott képet mutat. A jobb alsó sarokban látható pince a mai napig létezik, magántulajdont képez, ugyanakkor a szőlő gyakorlatilag teljesen eltűnt. A Hospodári szőlő egységes tömbje szintén látható a képen, a terület művelés ág váltása (szőlő – gyümölcsös) még nem történt meg. A horogban található szőlő körül minden irányban bokros, erdős területeket láthatunk. A Főapátság közvetlen környezetében ebben az időszakban szinte kizárólag ezek voltak a természetközelinek nevezhető részek – eltekintve az ekkoriban közel 100 éves Arborétumtól, amely azonban mesterségesen kialakított élőhely. A Főapátságtól balra látható domboldal teljesen kopár, művelése a korábban ott található présházak 1896-os eltűnésével egy időben megszűnt. A korábbi gazdasági területeket nem telepítették be erdővel, a vegetáció spontán módon kezdett rajta megtelepedni. Az egykori házaktól felfelé vezető út vonala jól látható, továbbra is használatban van. A millenniumi építkezések során a Várkörön található fasort nem vágták ki, ugyanakkor a domboldal legfelsőbb sávját megtisztították a korábbi években spontán kifejlődött bozótostól, valamint a dombot magát is kisebb mértékben megváltoztatták (a korábbi présházak helyét részlegesen feltöltötték, a dombtető vonalában egyenletes koronát alakítottak ki). Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 4. és a 9. képpárnál tárgyalom.

Sorsz.: 14.

14/1.: Lestár – 1900 körül

14/2.: Lestár – 2010.

A helytörténeti szempontból is számtalan érdekességgel bíró, 1900 körül készült fotó azért bír különös jelentőséggel, mivel ez az egyetlen korai kép, melyen a Boldogasszony kápolna alatti délnyugati kitettségű domboldal szinte teljes egészében látható. A felvétel a település temetőjének is helyt adó dombról készült, a Főapátságtól déli irányban. A domb alsó harmadában elszórtan házak, pincék láthatók, melyeket kisebb-nagyobb kertek vesznek körül. A kertek fölött kezdődnek a szőlők és gyümölcsösök, melyek majdnem egészen a dombtetőig felérnek. A gerincet erdő borítja, mely körülveszi a Boldogasszony kápolnát. A domboldalak völgytől tetőig tartó jellegzetes területhasználati rendszere (ház – kert – szőlő / gyümölcsös – erdő) a Főapátsághoz tartozó birtokrendszer teljes területét egészen az államosítás idejéig jellemezte. Ez a területhasználati struktúra az első fotón kiválóan megfigyelhető, azonban a 2010-es felvételen már egyáltalán nem látható.

49

A művelt területek és a Főapátság között kivehető az az erdősáv, mely a Gesztenyés horog déli oldalán található partfal tetejénél található, és a vizsgált fotók alapján az egyik legállandóbb tájképi elemként jellemezhető. A kép jobb felső sarkában, az erdő fölött kilátszik a Millenniumi emlékmű Szent Koronát formázó bronz kupolája. Az épületeket megvizsgálva láthatjuk, hogy az idő előrehaladtával számuk rohamosan megnőtt, az eredeti épületeket kevés kivételtől eltekintve lebontották vagy átalakították.

Sorsz.: 15.

15/1.: Délnyugati oldal – 1920 körül

15/2.: Délnyugati oldal – 2010.

A Főapátságot délnyugati irányból mutató felvételek a településtől valamivel távolabbról, egy alacsonyabb dombról készültek. Az első képen a várhegy délnyugati oldala teljesen kopár, rajta kisebb-nagyobb eróziós foltok láthatóak, melyek kialakulása több okra is visszavezethető. Eredhetnek egyrészt a korábbi intenzív, lejtő irányú szőlőművelésből, másrészt a millenniumi építkezésekkel egy időben történt terepalakításból is. A Főapátsághoz legközelebb lévő présház és pincesort lebontották, helyét jól mutatja a domb középső sávjában, a magtár teteje fölött vízszintes irányban húzódó világos folt. Az egykori házhelyeket nem ültették be semmivel, a feltúrt területen a későbbi fotók tanúsága szerint évtizedekig nem tudott a növényzet megtelepedni. 2010-re azonban gyakorlatilag a teljes domboldalt valamiféle fásszárú vegetáció borította be. A korábban jól látható egységekben művelt domboldalon a gondozott területek aránya az előző bemutatott felvételhez képest is tovább csökken. A kép bal oldalán látható, a torony vonaláig benyúló sötét sáv az a fiatalon telepített erdei fenyves, melynek néhány maradék egyede még ma is megtalálható a területen. A fiatal fenyves alsó vonala lett a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet területének alsó határa. A kép előterében látható nagy magtár irányából több út is vezet felfelé, ezek közrefogják a Gesztenyés horog melletti szőlőt is, amely még ezen a képen is egységes területként látható. A várfalak és gazdasági melléképületek helyére 1939-ben felépült a gimnázium, mely ettől fogva domináns része lett a tájképnek. Míg a jelenlegi állapotokat mutató felvételen a magtár környékén számos új, nagyméretű ház látható, addig a Váralja szinte teljesen azonos arcát mutatja mindkét képen.

Sorsz.: 16. A Főapátság talán legismertebb látképe nyugat felől tárul a szemlélődő elé. Ebből az irányból pillantja meg a dombot és az épületeket az, aki Győr, vagy a Budapestet Béccsel összekötő főutak felől közelít a Főapátsághoz, illetve aki a völgyben vezető főúton halad. Az Apátsági Fotótár

50

gyűjteményében lévő fotók, valamint napjainkban megjelenő publikációk képanyaga is legtöbbször ebből az irányból mutatják a Főapátságot. Ez a tájkép egyike azon kevés magyarországi tájképnek, mely jogvédett, azaz a látkép ebben a formában történő megjelentetése engedélyhez és jogdíjhoz kötött!

16/1.: Nyugati oldal – 1900-as évek eleje

16/2.: Nyugati oldal – 2010.

A Főapátságtól balra, a domb északi oldalán egységes tömböt alkot az az erdő, mely a korábbi szőlők, illetve kaszálók helyén vált egyre inkább uralkodóvá. A teljesen nyílt terű kaszálórétet az évtizedek alatt fás legelő (!), majd erdő váltotta fel. A terület átalakulása jól nyomon követhető a bemutatott felvételeken: a 2010-ben készült fotón a korábbi kaszálók helyén szinte mindenütt különböző korú fás társulásokat láthatunk. A művelt területeket markáns határ választja el a magára hagyott, egyre jobban beerdősödő részektől. A korábbi ábrákon is látható lejtő irányú felosztás azonban még mindig megfigyelhető. A szőlő helyett egyre inkább kaszálóként hasznosítják a domboldalt, melyen elszórtan gyümölcsfák láthatók. A millennium alkalmából a bástya peremén nyírt koronájú fákból fasort telepítettek, mely a megmagasított bástyák mellett nagyon erőteljesen átformálta az addigi látképet. A Várkört övező fasorral ellentétben ez nem volt hosszú életű, a Gimnázium építésével egy időben, a bástya átépítésekor a fákat kivágták. Bár ma már a bástya ormán nem húzódik fasor, érdekes eleme a tájképnek a várfal jobb szélén látható fenyőfa, mely karácsonyi időszakban fehér színű izzókkal kivilágítva több tíz kilométerről is hirdeti az ünnepet. Ellentétben a Lestárral, itt nem figyelhető meg az épületek számának drasztikus növekedése, ami csak részben fakad a terep fizikai adottságaiból. A világörökségi helyszínen ugyanis a kezdetektől nagyon szigorú építési szabályozás vonatkozik, melynek legfőbb célja deklaráltan a tájkép minél érintetlenebb formában történő megőrzése. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 27. képpárnál tárgyalom.

Sorsz.: 17. Az előzőhöz hasonlóan ezeken a fotókon is nyugati irányból láthatjuk Főapátságot. A felvételeket a mai főút középső részén készültek. Míg a vár továbbra is kiemelkedik a tájból, a domboldal a megnövekedett vegetáció, illetve az épületek miatt ebből a pontból ma már nem látható teljes egészében. A korábbi felvételen az út mellett két oldalt végig egységes bokorsor látható, melyet jól láthatóan egy-két faj (orgona?) alkot. A domboldalon még tiszta foltként látható a korábban szőlővel,

51

ebben az időszakban kaszálókkal, elszórtan gyümölcsfákkal borított terület. Ez éles határral különül el a beerdősített részektől. Ezek a határok a későbbi évek során jóval lejjebb húzódtak, a jelenlegi telekhatárok vonalában csak kis mértékben jelentkeznek. A domb legtetején egységes sort alkotva látható a Várkör fasora, valamint a bástya ormán végighúzódó, a millennium idején oda ültetett, gömb koronájú fákból álló díszfasor. Az utat az akkoriban mindenhol használt, homokkal elegyes murva borította.

17/1.: Nyugati oldal – 1900-as évek eleje

17/2.: Nyugati oldal – 2010.

A 2010-es felvételen határozott tájképi elemként jelennek meg az új épületek, melyek bár részben meglévők helyére épültek, nagyobb tömegüknél fogva azoknál mégis hangsúlyosabbak. Markáns, és ahogyan az országban szinte mindenütt, úgy itt is gyakorlatilag kikerülhetetlen tájképi elemként vannak jelen az elektromos és telefonhálózat légkábel vezetékei. Az épületek és a vezetékek mögött a domboldalon magasra nőve látható a millenniumkor telepített fenyves mai maradéka, illetve a korábbi kaszálók helyén megtelepedett lombhullató erdő. Az út kiszélesítésével, leaszfaltozásával egy időben a korábbi bokorsort kiirtották, helyén jelenleg különféle nitrofil fajokból álló bozótos található.

Sorsz.: 18.

18/1.: Északi oldal a Cseider völggyel – 1900 körül

18/2.: Északi oldal a Cseider völggyel – 2010.

A Főapátságtól északi irányban húzódó Cseider völgy egészen vezetékes víz hálózatának kiépítéséig stratégiai fontossággal bírt, itt található ugyanis az a kút, melyből a Főapátsági épületek vízellátását egészen a legutóbbi időkig megoldották. A kút mellett mosoda épület állt, mely az 1900 körül készült fényképfelvétel jobb oldali harmadában is látható. A fénykép alapján színezett képeslap is készült, melyek egyikét 1903-as keltezéssel adták postára. Ennek alapján a fotó valamikor az 1900as évek legelején készülhetett.

52

A kép előterében látható völgyben szőlő, valamint kukoricával és egyéb kultúrákkal borított földek láthatóak. A földek mezsgyéin szétszórva, illetve az utak mellett számtalan gyümölcsfát láthatunk. Külön érdekesség az a szelídgesztenye (Castanea sativa), mely már ezidőtájt is jelentős méretű volt, és ma a környék kétségkívül legnagyobb, és talán a legidősebb fája. A fa a mosoda épületétől balra felfelé vezető úttól jobbra, az akkoriban még kaszálóval borított domboldalon sötétlik. A mezőgazdasági területek kialakítása változatos, lejtőirányú, illetve arra merőleges alakításokat is láthatunk. A mai kortól eltérően azonban sehol nem láthatunk nagy, összefüggő táblákat, kizárólag kisparcellás művelési módot alkalmaztak, melyek határain gyümölcs- és egyéb fák, bokorsorok húzódtak. A fotón jól látható, hogy a Szent Márton hegy északi oldalát még nem borítja erdő. Helyette kisebb parcellákat találunk, melyeket elszórva fák tarkítanak. A hasonló korban, de közelebbről készített felvételekről tudjuk, hogy a dombot ekkoriban gyümölcsfákkal szegélyezett kaszálók borították. A korábbi felvételekhez képest azonban kitűnik, hogy az évszázadokon keresztül csupán a domb legfelsőbb gyűrűjére korlátozódó erdő ezen a fotón északnyugati irányban már jóval kiterjedtebb, valamint a keleti oldalon is összeér az Arborétum telepített élőhelyeivel. A mosoda épületét átalakítva 2010-ben a Főapátság zarándokházat hozott létre, mely 67 ember számára biztosít a világ zajától távol eső szálláshelyet. A kép közepén jól látható az az út, mely a Főapátságtól a mosoda irányába vezet. Ez jelenleg is létezik, a zarándokházat köti össze a Főapátság épületeivel. 2010-ben a fényképet a terület beerdősülése miatt talajszintről már nem lehetett elkészíteni, a képet egy nagyobb fára felmászva, annak tetejéről készítettem. Az első kép alján belógó kukoricásnak már nyoma sincsen, helyén félig záródott, spontán eredt erőt találunk.

Sorsz.: 19.

19/1.: A Főapátság északkelet felől – 1900 körül

19/2.: A Főapátság északkelet felől – 2011.

Az északkeleti irány nem tartozik a Főapátság gyakran fotózott oldalai közé. Mivel azonban ebbe az irányba vezetett a Pannonhalmát Győrsággal összekötő út, alkalomadtán készült pár felvétel erről a dombhátról is. A korábbi kép jobb alsó sarkában látható a Kosaras domb, mely jelenleg a Főapátság turisztikai központjának ad helyet. A turisztikai infrastruktúra kialakításakor kiemelt szempont volt, hogy minél jobban igyekezzenek a tájat eredeti formájában visszaalakítani, az új épületeket oly módon kialakítani és elhelyezni, hogy azok a táj szerves részévé váljanak. A fejlesztések tervezésekor nagyjából azt az állapotot vették kiindulópontnak, ami az 1900 körül készült fotón is látható. A korábbi magas épületek helyére ebből a megfontolásból került a lapos étterem, melynek kiszolgáló helyiségei a teljes parkolóval együtt a föld alatt kaptak helyet. A 2011-es felvételen a zöldtető alatt határozott vonalként látszik a parkoló kijárata. Ebből az irányból csak az láthatja a

53

dombot, aki felmászik a szomszéd domb tetejére. A Pannonhalmán lakók, illetve a Főapátságba érkező turisták 98%-a a domb túlsó, teljes mértékben rehabilitált oldalát látja. Az étteremnél jóval kevésbé simul a tájba a 2003-ban épült turistafogadó épület fehér komplexuma. A meglehetősen puritán szerkezetű és formavilágú épület megvalósítása óta megosztja a szemlélőket. Az esztétikai kérdéseket félretéve a tájkép elemzésekor kétségtelenül kijelenthető, hogy megkerülhetetlen részévé vált a tájképnek. Az első fotón a Főapátság alatt a domboldal szinte teljesen tiszta, rajta fákkal ritkásan teleszórt kaszáló található, míg a második képen ugyanott záródott erdőt találunk. Az Arborétum a kép készítésének idejében volt nagyjából 100 éves. Az első időben telepített fák már jelentős méretűvé nőttek, ezek egyik csoportja ezen a képen is jól látható, zárt társulás borítja a domb keleti oldalát (a kép bal oldala). Az épületek már a millenniumot követő állapotukban láthatóak, az emlékmű még eredeti kupolájával látható. A régi kupola nélkül az emlékmű mára szinte teljesen eltűnik a megnőtt fák között. A fákon túl mindkét felvételen kilátszik a Boldogasszony kápolna tornya. Egyértelmű vonalként húzódik a kép közepén a „Szerpentin”, az új főút. A kép előterében két kisebb tanyabokor látható, mindkettő máig lakott.

Sorsz.: 20.

20/1.: Északkeleti oldal az Arborétummal – 1900 körül

20/2.: Északkeleti oldal az Arborétummal – 2010.

Ez az 1900 körül készített felvétel egyedülálló, az Apátsági Fotótárban ezt az egyetlen olyan korai fotót találtam, ami a Főapátságot ebből a szögből mutatja A képen a barokk épületszárnyak még eredeti állapotukban és formájukban láthatóak, a barokk ebédlőnek is helyt adó, az épületszárnyból keleti irányban kiugró rész jellegzetes formájú, timpanonos teteje csak 1914-re készült el. A kép előterében gyümölcsösök és szántók láthatók, valamint jobb oldalról belóg egy fiatal akác koronája is, ami már nagy valószínűséggel nem szándékos telepítés révén került az útszélre A máig meglévő parasztház környékén gyümölcsös található, mely szépen vezeti át a szemet az Arborétum parkosított területére. Az Arborétumot egy jól kialakított koncepció mentén ültették be a világ minden részéről összegyűjtött fásszárúakkal. A különböző fajokat fajtacsoportok szerint rendezték egységekbe. Ez a fajta telepítési mód ezen a fényképen is jól tetten érhető: a lombos és tűlevelű fák csoportja a szintvonalakat követve 3 sávban változik. A felvétel készítésének idejében a jelenleg is fennálló Arborétum nagyjából 100 éves múltra tekintett vissza, ennek megfelelően a mainál jóval fiatalabb, alacsonyabb erdős állományt láthatunk rajta. A tűlevelű fák sávjának jobb szélén egy háromszög alaprajzú területen egészen fiatal fenyőket láthatunk. Ezek azok a feketefenyők, melyek jelenleg az Arborétum legnagyobb összefüggő tűlevelű fákkal borított részét képezik. A fotón ettől

54

balra látható tűlevelű sáv nagy részének helyét mára lombhullató fák vették át. Látható, hogy az Arborétum és a várdomb felső részét borító erdők ebben az időben már teljesen összeértek, köztük csak az innen nem látható út jelenti a határt. A 2010-es felvételen a parasztház egyértelműen beazonosítható. Az épületet egy világszerte ismert és elismert üvegművész mester és családja felújította, valamint az udvaron egy műhelyt és galériát alakított ki. A tanya melletti földterületet továbbra is szántóként hasznosítják. Az Arborétum területén található erdő teljesen záródott, az eltérő időben telepített facsoportok lombkoronája egységes szintet alkot.

Sorsz.: 21.

21/1.: Hospodár – 1926.

22/2.: Hospodár – 2010.

Az 1896-os millenniumot követő évek egyik téli délutánján készült a fotó, melynek előterében a szőlővel sűrűn telepített Hospodár-kert látható. A szőlőben húzódó utak követik a terepviszonyokat, nyomvonaluk megegyezik a 2010-es felvételen látható jelenlegi utakéval. A szőlősorok szinte az egész kertet beborítják, kizárólag csak az egészen extrém meredekségű részeket borítja gyep. (A lejtőviszonyok valós alakulását ez a fotó nem adja vissza valósághűen!) A hóval borított domboldalak első ránézésre nem sokat mondanak el a tájhasználatról, azonban a bal oldali bástya alatti terület sávos színezettsége mégis árulkodó. A Várkör alatti sötétebb sáv minden bizonnyal alacsony bokrokkal, cserjékkel volt ekkoriban borítva, hiszen a kb. 10-15 centiméter mély hó nem borítja el. Alatta viszont fehér sávot látunk, ami az ekkoriban még létező kaszálók felső szegletét mutatja. A szőlők végénél, a kép bal oldali részén látható annak az épületnek a tűzfala és kéményei, mely jelenleg a Gimnáziumban oktató tanárok szolgálati lakása. Ettől balra, egészen a kép szélén látható a domboldalon egy kisebb plató. Ez az a rész, ahol 1896-ig parasztházak és pincék sorakoztak. Helyüket ekkoriban még nem nőtte be vegetáció. Érdekesség, hogy ezen a helyen rövid ideig egy kisebb kilátó pavilon állt, melynek teteje éppen kilátszik az 1. felvételen. A 2010-ben készült fotót nem lehetett pontosan az „eredeti” helyszínről elkészíteni, ugyanis a korábban kopár oldalt mára hatalmas, sűrű orgona bozót foglalja el, színes és illatos részét képezve a Hármashalomnak. A korábbi földút szilárd burkolatot kapott, a szőlők helyén pedig a korábbi képek kapcsán bemutatott, elöregedett gyümölcsös található. A kép bal alsó sarkában látszik az a szabadtéri rendezvényhelyszín, mely 2010-ben került kialakításra. A világörökségi helyszín térhasználatát mindenkor az adott kor igényei és elvárásai mentén alakították. Így válhatott a nyílt felszínű, sok porral járó szőlőkből gyümölcsös és legelő, majd az állattartás háttérbe szorulásával erdő, mely napjainkban egyre több közösségi funkciót lát el.

55

Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 22. képpárnál tárgyalom.

Sorsz.: 22.

22/1.: Hospodár – 1938.

22/2.: Hospodár – 2010.

A torony felújításával egy időben készített felvétel a Hospodár-kertet már gyümölcsösként tárja szemünk elé. Az évszázadokon keresztül szőlőparcellákkal borított domboldal ettől az időtől fogva gyümölcsöskertként funkcionál. A fákat a szintvonalaknak megfelelően sorokba telepítették, a fák alját, a fasorok közét kaszálták – és kaszálják ma is. A 2010-es felvételen helyenként még láthatjuk az eredeti gyümölcsfa telepítés idős egyedeit, illetve a korábbi időszakokkal teljesen megegyező úthálózatot. A Főapátság alatt húzódó domboldalon egykor jelenlévő kaszáló területek helyét fiatal, spontán eredő bozótos vette át, ami az egykori présházak platójára is ráhúzódott. Az első kép markáns tájeleme a Várkör két oldalán található fasor, amely ekkoriban még (az északi rész kivételével, ahol jóval idősebb fák sorakoztak) nagyjából hasonló korú fákból tevődött össze. A fasor ezen részletét a Gimnázium építésének idején teljesen kivágták, a 2010-es felvételen látható fákat csak az 1940-es évek elején ültették.

Sorsz.: 23.

23/1.: Kilátás a Főapátságból déli irányba – 1896.

23/2.: Kilátás a Főapátságból déli irányba – 2010.

A millenniumi évet követően készült ez a felvétel, a jelenlegi főapáti épületszárnyból déli irányba. Ma már innen egészen más látvány tárul a szemünk elé, hiszen az egykori gazdasági épületek és a várfal helyén felépítették a gimnáziumot, ami déli irányba meggátolja az innen való kilátást. Ebből fakadóan a 2010-es felvételt már a Gimnázium egyik ablakából készítettem.

56

A Főapátság falain belül a korábbi képen (Sorsz.: 11.) ezen a részen nem láthatunk jelentősebb parkosítást, ugyanakkor a gazdasági épületek mellett szabályos rendben fákat ültettek. Ez a gömb koronájú fasor folytatódott a bástya déli frontjának felső peremén is, mely több korábban bemutatott képen is látható. A Hospodár-kert Főapátság-felőli végében már kivágták a szőlőket, helyükön kaszálót találunk, még nem ültették be gyümölcsfákkal. A kert nagy részét azonban még szőlő borítja. A 896-os honfoglalás ezredik évfordulójának alkalmából a hét magyar törzs emlékére az akkori Magyarország területén hét emlékművet építettek. Ezek közül a jelenlegi határainkon belül mindössze kettő található, egyik Ópusztaszeren, a másik Pannonhalmán. Az egykori kálvária helyén felépített, kupolájával a Szent Koronát formázó emlékmű háta mögött erdős, fás vegetációt láthatunk, amely a mai napig megtalálható. Előtte ugyanakkor (feltehetőleg az építkezések következtében) eltűnt az erdő, helyette alacsonyabb bokrok láthatóak. A tájképi szempontból is meghatározó épület előtt a mai napig nem engedték magasabb vegetáció kialakulását: a területet sűrű, ugyanakkor alacsonyan tartott orgona borítja. A Boldogasszony kápolna környezetében mindkét képen erdőt láthatunk, amely azonban 1896-ban még jóval alatta marad a kápolna szintjének. Jelentősebb erdős növényzetet láthatunk ugyanakkor a szőlőktől jobbra, a Gesztenyés horogban felfelé vezető út melletti meredek domboldalon. Mint azt már korábban is említettem, ezen a területen a lejtőadottságok miatt a vizsgált időszak alatt soha nem is volt más társulás! Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 11. képpárnál tárgyalom.

1940 ÉS 2000 KÖZÖTT KÉSZÜLT FOTÓK Ebben az időszakban két olyan esemény is bekövetkezett, melyek a Főapátság történelme mellett a táj alakulására is alapvető hatással voltak. Az első jelentős változás az volt, mikor 1939-ben az egykori déli várfal és ennek bástyái helyén megkezdődött a Pannonhalmi Bencés Gimnázium olasz stílusú hatalmas épülettömbjének építése, ami ettől fogva a Főapátság mellett a tájkép szerves részévé, meghatározó elemévé is vált. Az építkezéssel egy időben a várhegyen is jelentős terepalakításokat végeztek, amiknek következtében az elnyerte a mai formáját. Mindez az akkori vegetáció nagymértékű átalakulását is eredményezte. A második meghatározó esemény az 1950-es években történt, mikor az akkor közel ezer éve fennálló apátsági birtokrendszert teljes egészében államosították, beleértve a Főapátság közvetlen szomszédságában található területeket is. A korábbi birtokstruktúra ennek következtében tökéletesen átalakult. A földek régi határai helyett a legtöbb helyen újakat húztak, ezáltal eltűntek a régi fasorok, dűlőutak, a területhasználati módot pedig az évszázados tapasztalatokon alapuló rendszer helyett az új tulajdonosok határozták meg. A politikai és gazdasági folyamatok napjainkra oda vezettek, hogy a korábban egy kisparcellás alapokra helyezett gazdálkodási rendszerben művelt területet majdnem teljes egészében erdő borítja. Ez az aktív, napi szintű tájhasználat szinte teljes mértékű háttérbe szorulását jelzi! Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy míg ma ezek az alig pár évtizede kialakult erdős területek a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik, országos jelentőségű természetvédelmi oltalom alatt állnak, addig az ezredéves tájhasználat foltokban megmaradt reliktumai közül egy sem tartozik a védett területek közé!

57

Sorsz.: 24.

24/1.: Délnyugati oldal – 1942.

24/2.: Délnyugati oldal – 2010.

A Gimnázium építésének legvégső időszakában készült ez a felvétel, mikor a kubikosok már a várhegy terepalakításain dolgoztak (ld. az 1942-es képen). Mivel az egykori várfalak mellett várárok húzódott, a helyükre épület iskola alapjait a stabilitás érdekében több emelet mélységbe le kellett vinni. A munkálatok során viszont hihetetlen mennyiségű föld került felszínre, melyet a legegyszerűbb volt a domboldalba hordani. Ennek következtében a domb délnyugati oldala teljesen átalakult, a korábbi lankákat meredek feltöltés váltotta fel. A Gimnáziummal egy időben a templom előtti bástya részt kibővítették egészen a Várkörig, ami az ottani vegetáció eltűnéséhez vezetett. Az építkezések miatt a Várkör mellett hosszú ideje állandó és egységes fasor jelentős részét is kivágták. Ennek következtében az épületek gyakorlatilag minden takarás nélkül, szinte alapjaiktól látszódva magasodtak a táj fölé. Míg a domboldal érintetlenül hagyott részein a vegetáció többé-kevésbé az ezt megelőző állapotoknak megfelelően fejlődött tovább, a feltöltött részeken gyakorlatilag a nyers töltésről kellett ismét kifejlődnie. Mivel rövidesen kitört a II. Világháború, a domboldalra fákat, vagy egyéb növényzetet nem telepítettek, ennek megfelelően az új felszíneken az erózió igen jelentős pusztítást végzett – és mint a légi felvételekből kiderült, végez mind a mai napig! A képek előterében a település Lestár nevű része látható, amely valójában nem más, mint a Boldogasszony kápolna dombjának alsó harmada. Jól látható, hogy a házakat és konyhakerteket követő gyümölcsösök és kaszálók eredetileg egészen a gerincen található fenyvesig felhúzódtak. Az államosítást követően a korábban egységes birtokokat felaprózták, az új tulajdonosok saját elképzeléseik szerint hasznosították őket, határaikra fákat, bokrokat ültettek. Ennek, valamint a háztáji gazdálkodás háttérbe szorulásának eredménye, hogy a 2010-es felvételen a domboldalt már jóval sűrűbb növényzet borítja.

Sorsz.: 25. A település főteréről készített felvétel amellett, hogy helytörténeti jelentőséggel is bír, a táj változásáról is számos részletet elárul. A tér jobb oldalán található pincészet épülete mellett látható gesztenyefák ekkoriban még alig érték el a tető magasságát, mára hatalmas fákká fejlődtek. A korábban készült képről hiányoznak a korábban is említett, ma már mindent behálózó villany- és telefon vezetékek is, amik korunk tájtérképezésének „vonalas létesítményekként” alkotják kikerülhetetlen részét. A Világörökségi Helyszín építési szabályzata új épületek létesítésénél, valamint meglévők átalakításánál nem véletlenül teszi kötelezővé földkábelek használatát! A domboldalt borító vegetáció részletei ezen a képen alig kivehetők, ugyanakkor ebből a távolságból is kiválóan látható, hogy az 1940-es években a domb mely részein történtek jelentős

58

átalakítások. A Gimnázium alatti rész, a domb jobb oldala gyakorlatilag teljesen kopár, ami a feltöltésnek köszönhető. A feltöltésen, illetve az 1896-ban lebontott présházak helyén messzire fehérlő eróziós foltok láthatóak. A kép bal oldali részen ezzel szemben jelentős mértékű erdőülést figyelhetünk meg, ami a gazdálkodás visszaszorulásáról árulkodik.

25/1.: Nyugati oldal a piactérrel – 1940-es évek

25/2.: Nyugati oldal a piactérrel – 2010.

Innen látható igazán, hogy a korábbi időszakokhoz képest mennyire üres a domb koronája, a Várkörön még nincsen eltelepítve az a hársfasor, ami mára ismét szelíden húzódik a domb és a Főapátság határán. A bástya kibővítésével ekkor tűnt el a millenniumkor telepített díszfasor is. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 8. képpárnál tárgyalom.

Sorsz.: 26.

26/1.: Nyugati oldal – 1950-es évek eleje

26/2.: Nyugati oldal – 2010.

A felvételt az egykori apátsági pincészet épületeivel szembeni emeletes magtárépület tetőablakából készítették. Az egyébként is hatalmas épület a pincékből kihordott mesterséges halmon áll, ezért volt lehetséges légifelvétel-szerű képet készíteni. Talán a szokatlanul jó rálátási szögnek is köszönhető, hogy a kép alapján több színezett képeslap is készült. A fotó előterében a Váralja településrész fákkal ölelt apró házai és zegzugos utcái láthatóak, melyek egy határozott vonalig húzódnak fel a domboldalon. Ez a vonal volt korábban a felső szőlők, majd a kaszálók és gyümölcsösök határa. Ezen felül csupán az 1896-ban elbontott házak voltak, amik helyét viszont a Gimnázium építésével egy időben történt feltöltés jórészt teljesen beborította.

59

A domboldalon jól látható a feltöltés és az eredeti terep találkozásának határa. A csaknem pontosan vízszintes vonal alatt (ahol korábban a présházak álltak), egészen a házakig húzódóan spontán cserjésedő, bokrokkal borított területet látunk. A feltöltött részen ezzel szemben továbbra is csak lágyszárúakat látunk, a feltöltés és a bal oldali erdők határán jól látható eróziós árok fehérlik – ami a terepet a helyszínen szemlélve máig megfigyelhető. A feltöltés felső peremén már láthatóak a frissen telepített hársfák, melyek mára termetes fává fejlődtek, illetve az a bokorsor, melyet közvetlenül a feltöltés peremére ültettek. A fasor bal oldali részén ugyanakkor néhány fa túlélte az építkezéseket, ezek ma a Várkör legnagyobb fái. A 2010-ben készült felvételen a domboldal egészét bokros-fás társulások borítják, a Várkör mellé telepített fasor hatalmas fákká fejlődött.

Sorsz.: 27.

27/1.: Nyugati oldal – 1950 körül

27/2.: Nyugati oldal – 2010.

Ahogyan azt egy (az 1900-as évek legelején készült) korábban bemutatott felvételnél is részleteztem, a legtöbb ábrázolás és fényképfelvétel a Főapátságot az északnyugati irányból mutatja. A korábbihoz képest látható, hogy az 1950-es évekre a korábban egységes területeket felaprózták, számos kisebb parcellára osztották. A kommunista rendszer egyházellenes intézkedései következtében a Főapátság, valamint a teljes bencés rend elsődleges feladata (gyakran a szó szoros értelmében) a túlélés volt, így a monostor épületeinek fejlesztésére, karbantartására alig volt lehetőség. A Gimnáziumot egy időre államosították, a kolostortól elfalazták. A Főapátság közvetlen közelében található erdőterületeket szintén államosították, a területileg illetékes erdészet kezelésébe kerültek. A domboldal spontán erdősülése tovább folytatódott, ugyanakkor a Gimnázium alatt található feltöltésen még mindig nem tudott jelentősebb növényzet megtelepedni. Az 1950 körül készült felvétel minőséges sajnos nem a legjobb, az alulexponált fotón a domboldal növényzetének számtalan részlete elveszett. A fotó ugyanakkor használható abból a szempontból, hogy a domboldal erdősültségének változásait nyomon követhessük. A délnyugati oldal nagy feltöltése még mindig fátlan, helyenként erodált ugyanakkor az északi és a déli oldalt (a megmaradt mezőgazdasági területet kivéve) gyakorlatilag teljes mértékben különböző korú fás vegetáció borítja. Mivel a kép lombtalan időszakban készült, ezért a Várkörön az egészen fiatal, frissen telepített hársfasor nem látható.

60

A kép hasznosságát jelenti továbbá, hogy készítési helyéről a történelem során több fotó is készült, így a fotósorokba kiválóan beilleszthető volt. Ugyanerről a helyről készült további felvételek elemzését a 16. képpárnál tárgyalom.

Sorsz.: 28.

28/1.: Nyugati oldal – 1950-es évek vége

28/2.: Nyugati oldal – 2010.

A település egyik új építésű szállodájának tetőszintjéről, ritkán látott perspektívából készült ez a felvétel, mely a vizsgált periódus talán leginformatívabb fotója. A Gimnázium falára felfutott vadszőlőből, illetve a Várkör új fasorának méretéből, valamint a domboldal nagy feltöltésének növényborítottságából ítélve a kép valamikor az 1950-es évek végén készülhetett. (A bemutatott felvételek közül ez az egyetlen, melyet nem sikerült pontosan az eredeti készítés helyéről reprodukálni. A jelenleg magántulajdonban lévő épületbe sajnos nem sikerült bejutnom, így kénytelen voltam a fotót egy közeli alternatív helyszínen elkészíteni.) A Váralja és a Főapátság között látható domboldal felszínborítása rendkívül mozaikos, az egyes területek határai szinte teljes egészében megegyeznek a mai területhatárokkal, azaz a mai struktúra megjelenése erre az időre tehető. A szőlőművelést követően mintegy száz éven keresztül egyeduralkodó kaszáló – gyümölcsös – szántó hasznosítás a korábban készült kép bal oldalán, a házak fölött látható, nagyjából másfél hektáros területre szorult vissza. A domboldalon ezt követően – ezen relatíve kis területet kivéve – az évszázados múltra visszatekintő mezőgazdasági művelés megszűnt, helyét folyamatos átalakulást követően erdőgazdasági művelés vette át. A megmaradt mezőgazdasági területeket a fotón is jól látható kerítéssel kerítették körül, mely romjaiban ma is megtalálható. A kaszálók kerítésen kívül eső részét befásították, a telepített növények jól kivehető „csomókban” tűnnek fel a képen. A domboldal feltöltött részét, valamint az ez alatt található sávot azonban még ebben az időben sem fásították be, a jelenleg itt található fás élőhelyek spontán módon, a szukcessziós folyamatok tipikus sorrendiségének megfelelően alakultak ki. Az ekkoriban jórészt lágyszárúakkal borított feltöltésen több helyen eróziós „sebhelyek” foltjai fehérlenek. Az erózió hatását tovább erősítette a legeltetés, ugyanis a Váralja lakosság erre, az állam tulajdonába került területre hajtotta legelő jószágait, melyek amellett, hogy némileg kitisztították a bozótosodó részeket, csapásaik kitaposásával az eróziós folyamatoknak is kedveztek. Az állatok koordinálatlan, változó intenzitású jelenléte azonban az házaknál található állatlétszám drasztikus csökkenése okán rövidesen megszűnt, a szukcessziós folyamatoknak ettől kezdve semmi sem vetett gátat. A feltöltéstől balra, a bástya alatti részen a korábban telepített feketefenyők kezdenek komolyabb méretű fává nőni, a Főapátság régi épületei alatt a domboldalon lassanként záródik az az erdő, mely ma az épített értékek mellett a tájkép kiemelt értékét jelenti. A Gimnázium építése idején

61

az idősebb fák sorába a feltöltések miatt foghíjat vágtak, így a Várkör fiatal fasorába a torony és a könyvtár között néhány megmaradt idősebb fa „beékelődött”.

Sorsz.: 29.

29/1.: A Főapátság a Váralja legfelső útjáról – 1950 körül

29/2.: A Főapátság a Váralja legfelső útjáról – 2011.

A fotó a Főapátsághoz egészen közeli helyen, a Váralja legmagasabban található házai mellől készült. A szekér valahol a még kaszálóként, gyümölcsösként használt terület határán, a Váralja legfelső útján áll. A különböző művelés alatt álló részletek határán kitűnően látszik az ebben a korban a domboldalon számtalan helyen mutatkozó, erózió okozta pusztítás, melyet nagymértékben fokozott a terület ebben az időben zajló legeltetése. Ez az a felvétel, melyen a legközelebbről meg tudjuk vizsgálni a feltöltésen, illetve a közvetlen alatta található vegetációt. Jól látszik, hogy az egykori szőlők, kaszálók helyét ebben az időben spontán sarjadt, elgyomosodott növényzet uralta, közvetlenül a Főapátság épületei alatt az 1900-as évek elején telepített feketefenyves ugyanakkor már egységes, zárt tömbként jelenik meg. A fotó jobb felső sarkánál akáclevelek lógnak be a képbe. A 2011-ben készített fényképen ugyanezen a területen már nagyjából egykorú, lombhullató fákból álló erdőt találunk, mely alatt viszont egyértelműen beazonosíthatók a terepalakulás korábbi formái.

Sorsz.: 30.

30/1.: A Főapátság északnyugat felől – 1950-es évek

30/2.: A Főapátság északnyugat felől – 2010.

„Egyéni gazda lóval szánt az egykori urasági földeken” – olvasható ennek a fotónak a hátoldalán. A képet propaganda célokra készítették valamikor az 1950-es években. A fotót vizsgálva a

62

jelenlegi világörökségi helyszín egykori területhasználati módjairól, növényborítási arányairól nem sokat tudhatunk meg. Szimbolikus értéke miatt ugyanakkor mindenképpen szót kell ejteni róla. Az 50-es évek durva államosítási folyamatainak sorában az ezredéven keresztül valóban fenntarthatóan működtetett, jól végiggondolt, tudatosan rendszerbe szervezett apátsági gazdaságot pár hónap alatt felszámolták. Az egykori földeket államosították, vagy a környék lakossága szerezte meg. A komplex rendszerben tervezett, a táj adottságainak a lehető legteljesebb mértékben megfelelő gazdaság helyét egyrészt az akkoriban szerveződő állami gazdaságok óriástáblái, másrészt a helyi lakosság apró telkei váltották fel. A nemegyszer tájidegen, a természeti adottságokat semmibe vevő gazdálkodás hatására a földterületek jelentős része komolyan károsodott, a csak nagy nehézségek árán művelhető, korábban sohasem szántott területeket is szántóföldi művelés alá vonták. A legmeredekebb domboldalak gazdaságtalan művelését azonban rövidesen abbahagyták, viszont a még valamilyen módon szántható területeken óriástáblákat alakítottak ki. Mindezen folyamatok eredménye, hogy jelen korunkban a Főapátság a minden irányban erdőkkel borított dombtetőn szigetként emelkedik ki a hatalmas, egybeszántott földek, illetve néhány kisebb parcellákból álló terület tengeréből. A világörökség részét képező területek élőhelyeinek alakulását az államosításoktól kezdődően egészen a rendszerváltozás időszakáig szinte kizárólag természeti folyamatok alakították. A táj tudatos alakítására, a Főapátság közvetlen környezetének rendbetételére, fejlesztésére csupán az 1990-es években került ismét sor. A legújabb kor történéseinek elemzése külön fejezetben kerül ismertetésre.

LÉGIFOTÓK A tájértékelésnek, valamint a tájtörténet vizsgálatának elengedhetetlen részét képezik a különböző korokban készített légi- és ortofotók elemzése. A Pannonhalmi Főapátságról már az 1900as évek elejétől kezdve készültek légi felvételek. Ezek döntő többsége a világörökségi helyszínre koncentrálnak, számos kiemelkedő értékű információval szolgálva a tájtörténet kutatói számára. A különféle fotóarchívumokban található felvételek összegyűjtése mellett két alkalommal, egy téli (2006. december 12.), valamint egy nyári (2007. június 25.) napon saját felvételeket is készítettem. A speciális technológiával készített ortofotók elemzését – hasonlóságuk és jobb értelmezhetőségük okán – a térképekkel egy fejezetben tárgyalom.

Sorsz.: 31. A Főapátságról az első ismert légifotó nagyjából 1930. környékén készült, amikor a hospodári szőlők helyén már gyümölcsöst telepítettek. A Főapátságról ezt megelőzően is készítettek madártávlati ábrázolásokat (főleg rajzokat, valamint néhány festményt), azonban azok részletessége a legprecízebb odafigyeléssel sem érhetik el a fényképfelvétel részletgazdagságát. A relatív korai időszakból származó felvétel a világörökségi helyszín korabeli területhasználatára vonatkozóan hihetetlen sok értékes adattal szolgál. A korai felvétel tavaszi aspektusban, északnyugati irányból, délutáni időpontban készült. A kép előterében látható a domboldal északi és nyugati része. A markáns vonalként húzódó északi főúttól jobbra majdnem teljesen záródott erdőt találunk, melyben helyenként feltűnik a fák alatt található kaszálók fátlan területe. A domb északi oldala volt az első, ahol a jelenleg is látható, teljesen záródott erdő kialakult. A déli oldal területhasználati rendszere ezzel szemben még évtizedeken

63

keresztül folyamatosan változott. A Várkör alatt közvetlenül egy nagyjából 15-20 méter széles, szintvonalakat követő, kitisztított sáv látható. Ez minden valószínűség szerint a Várkörről nyíló kilátás megőrzése okán maradt betelepítetlenül. Alatta ugyanis egy, az északi oldal erdejénél jóval fiatalabb, változó sűrűségű bozótos-erdős sáv található. Mára az irtás beerdősödött, a sűrű erdő kitakarja a völgyet. A sáv déli vége sűrűn telepített feketefenyőkből áll, ezek maradékai a mai napig megtalálhatók a területen.

31/1.: Légifotó északnyugatról – 1900-as évek eleje

31/2.: Légifotó északnyugatról – 2007.

A Várkör az első felvételen szinte teljes hosszában látható, az északi oldal kivételével bokrokkal vagy alacsony fákkal szegélyezett. 2007-ben sokkal jobban zárt fasor övezi a sétányt. A domboldalon már határozottan megjelennek azok a vonalas elemek, melyek a jelenlegi telekhatárolás alapjait jelentették. A kép jobb alsó sarkában látható, háromszög alakú területet rövidesen szintén erdővel lett betelepítve, jelenleg a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet része. A háromszög alatt épphogy látható, világos színű kaszáló az egyetlen olyan rész, mely a mai napig a kép készítésének idejében fennálló, az erdőnél intenzívebb használatot jelentő művelés alatt áll. A délnyugati saroktorony és a Váralja legfelsőbb házai között látható kopár területről már kivágták az évszázadokon keresztül ott művelt szőlőt, illetve a korábban ott álló parasztházak, pincék helyét is csak egy nagy eróziós folt mutatja. Ez a domboldal 1939-ig nem került művelés alá, valamint erdőt sem telepítettek rá. 1939-ben, a Gimnázium építésekor az alapok helyéről kikerülő, hatalmas mennyiségű földet erre az oldalra töltötték fel, ami az addigra kialakuló vegetációt teljesen beborította. Ezt követően rajta spontán módon bozótos, fiatal erdő alakult ki. Napjainkban a fent tárgyalt részletek egy helyrajzi számra összevonva, a Magyar Állam tulajdonaként a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik, és ahogy a 2007-es felvételen is látszik, vegyes korú, spontán sarjadt, illetve telepített erdő borítja. Az erdő besorolása szerint „parkerdő”, azonban karbantartása nem megoldott, erősen elgyomosodott. A felvételen kitűnően látszik a Gesztenyés horog (déli főút) kanyarulata által körbeölelt szőlőterület egységes foltja, közepén a présházzal. A szőlő alsó részein azonban már leválasztásra kerültek azok a kisebb parcellák, melyeken a település lakosságának voltak saját tulajdonú szőlői, gyümölcsösei, zöldséges kertjei. Ezek nyomaikban a mai napig felfedezhetők, rajtuk számos értékes, régi gyümölcsfajta található. A korábban tiszta terület mára felbokrosodott, beerdősödött, a művelt kiskertek „szigetként úsznak” az egyre inkább záródó vegetációjú területen. Az út túlsó (felfelé menve jobb) oldalán, a meredek löszfalon egészen a gerincig sűrű, zárt erdőt láthatunk, melyet a középső szakaszon ritkás folt szakít félbe. Ez a rész (meredeksége okán) az egyik legállandóbb tájrészlet, melyet már a legkorábbi ábrázolásokon is bokros-erdős vegetáció borít. A Hospodár-kert mindkét felvételen gyümölcsösként látszik, azonban míg az első fotón sűrűn telepített, gondozott állomány látható, 2007-ben már csupán ennek elöregedett, ritkult állománya figyelhető meg. A gyümölcsös egészen az 1950-es évekig karban volt tartva, az államosítást követően azonban a szakszerű művelés elmaradása miatt a terület romlásnak indult. Ismételt betelepítésére, felújítására napjainkban került sor, az elöregedett gyümölcsfák helyett és mellett helyi magyar fajtákat

64

telepítettek. A 2007-es felvételen még nem láthatóak azon szabadtéri közösségi terek, melyek 2010ben kerültek kialakításra. A Millenniumi emlékműtől északra (a képen balra) a 2007-es fotón már jóval nagyobb terjedelemben jelennek meg a gazdasági udvar épületei, melyek hatalmas, piros cseréppel fedett tetőszerkezetei a tájkép meghatározó elemét képezik. Az emlékművön a korai fotón még rajta van a Szent Koronát formázó kupola, melyet – erősen megromlott állapota miatt – 1938-ban távolítottak el róla. A Boldogasszony kápolnától nyugatra (a képen jobbra) található domboldal a korai képen szinte teljes egészben művelés alatt áll. A telkek határai követik a szintvonalakat, valamint egybeesnek a jelenlegi erdőrészletek határaival. A kápolna mellett látszik a kálvária, melyet a Millenniumi emlékmű építése idején helyeztek át oda. A képek bal oldalán látható Arborétum északi oldala nagyjából már a jelenlegi formáját mutatja, a déli része (a képen fent) ugyanakkor még egyértelműen gazdasági funkciókkal bír. A 2007es felvételen látható levendulás parcelláinak határai nagyjából az első kép készítésének idejében alakultak ki. Ez volt az az idő, amikor az arborétum területén a gazdasági tevékenység egyre inkább kezdett háttérbe szorulni, a gazdasági funkciók a jelenlegi levendulás területére kezdtek koncentrálódni. Apró, ugyanakkor érdekes részlete a képnek a Főapátság bejárata előtti kis park. Az első képen jól látszik, hogy 1900 körül egyfajta kör-alaprajzú téralakítás volt ezen a helyen. A Főapátság közvetlen környezetének 2006-7-ben történt felújításakor ezt az állapotot vették alapul, a mai kor igényeihez alakítva ezt rekonstruálták. Míg az első felvételen a világörökségi helyszínen kívül eső, a Műemléki Környezethez tartozó területek döntően valamilyen mezőgazdasági művelés alatt állnak, a 2007-es felvételen nagy arányban találunk különböző korú és összetételű bokros-erdős társulásokat. A táj aktív használata egyre inkább megszűnt, a tájképet korábban uraló gazdasági térelemeket az idő előrehaladásával fokozatosan erdők váltották fel.

Sorsz.: 32.

32/1.: Légifotó délnyugatról – 1930-as évek

32/2.: Látványterv – 1930-as évek (fotómontázs)

32/3.: Légifotó délnyugatról – 2007.

Fenti fotósorozat a vizsgáltak közül az egyik legérdekesebb. Az eredeti kép az 1930-as évek elején készült, a Bencés Gimnázium terveinek elkészítése idején. Légifotók készítése abban az időben egyáltalán nem volt rutinszerű, csak kiemelt esetekben került rá sor. A Gimnázium megépítése a Főapátság történetének egyik legnagyobb újkori változását jelentette: mind funkcióját, mind fizikai tömegét tekintve meghatározza a Főapátság ezt követő történelmét. A Gimnázium felépítésének ötletét követően a bencés rend számára korántsem volt mindegy, hogy a meglévő épületek közvetlen szomszédságában milyen épület kerül megépítésre. Az új épületrésznek mind formájában, mind tömegében illeszkedni kellett Magyarország egyik legősibb

65

műemlék együtteséhez. A korábbi korok stílusai (román, barokk, klasszicista) szerint épült épületszárnyakhoz egy olyan épületet kellett tervezni, mely harmonikusan illeszkedik mindezekhez. A tét olyan nagy volt, hogy a gimnázium tervrajzainak elkészítése mellett szükségét érezték, hogy egy látványtervet is elkészíttessenek, elsőként Magyarországon. Azonban míg ma egy ilyen látványtervet különféle számítástechnikai programok segítségéve teljesen élethű módon, viszonylag rövid időn belül el lehet készíteni, akkoriban még nem állt rendelkezésre ilyen kifinomult technológia, így a látványterv elkészítéséhez a hagyományos fotótechnikai eljárásokat alkalmazták. A tervezett állapotot mutató „felvételen” látható új épületrészt az eredeti felvétel elemeiből állították össze! Az alkotók ügyeltek a részletekre, a látványterven még a gimnázium tornatermét is feltűntették. Ennek az alkotásnak a segítségével még a nagy építkezést megelőzően modellezni tudták a tervezett állapotokat. A fotósor harmadik, 2007-ben készült felvételét összehasonlítva a modellel, jól látható annak pontossága. (Érdekesség, hogy mikor a modell képet olyan embereknek mutattam, akik naponta látják a Főapátságot, gyakran csak hosszas vizsgálódást követően értették meg, hogy „mi is volt olyan furcsa” a képen!) A megfontoltan előre gondolkodás, az adott korszakot megelőző technológia használata, illetve a táj harmóniájának megőrzése mindmáig jellemző a Főapátságra.

Sorsz.: 33.

33/1.: Légifotó délnyugatról – 1942.

33/2.: Légifotó délnyugatról – 2007.

A gimnázium felépítése a klasszicista időszak (XIX. század vége) építkezéseit követő legjelentősebb tájformáló tevékenység volt. A hatalmas földmunkával járó építkezés során nem csak egy új épületszárny készült el, de a kitermelt föld domboldalon történő elhelyezésével annak formáját is jelentősen megváltoztatták. A korábban lankás, szőlővel illetve gyümölcsösökkel és kaszálókkal borított délnyugati oldal a feltöltés következtében egységes meredekségű, mélyen lehúzódó, kopár oldallá változott. Ahogy az 1942-es felvételen is látszik, a feltöltés a korábbi présházak, illetve az oda vezető út vonaláig lehúzódik, több egykori pincét borított be. Mivel az építkezés befejezését követően rövidesen kitört a II. Világháború, a feltöltött terület növényekkel való betelepítésére sokáig nem került sor. A nyers töltést sokáig semmilyen növényzet nem borította be, aminek egyértelmű következménye volt, hogy a töltés sok helyen erodálódott. Az 1942-es felvételen jól látható, hogy a frissen kialakított plató fő vízlefolyási irányában már az építést követően nem sokkal újabb feltöltésre volt szükség (sötét sáv a feltöltés közepén). Ugyanebben a sávban a 2007-es felvételen is egy eróziós folt látható! Míg a terület döntő része az évek során spontán módon beerdősödött, ezen a sávon az erózió miatt máig nem tudott megtelepedni a növényzet.

Sorsz.: 34. A két fotón a világörökségi helyszín szinte teljes nyugati oldala látható. A felvételeken egyértelműen látszik, hogy a korábbi gazdasági területek használata egyre inkább megszűnt, a szántók / szőlők / kaszálók helyét bokros-fás társulások vették át.

66

34/1.: Légifotó nyugatról – 1950-es évek eleje

34/2.: Légifotó nyugatról – 2007.

A világörökségi helyszín északi határát jelentő „új” út (a Gesztenyés horogban vezető régi főúttal szemben) markáns elemként jelenik meg mindkét felvételen. Az 1950-es évek felvételének hasonlóan domináns tájalkotó eleme a Főapátságtól északnyugatra (a képen balra lefelé) látható erdőség. A korábbi szőlők és kaszálók helyét ezen a területen ekkora már zárt, vagy majdnem záródó erdőtársulások vették át. A domboldalra a millenniumkor telepített fenyves már jelentős méretűre nőtt. A Váralja és az erdő közti területek az államosítás során magántulajdonba kerültek, gazdasági célú használatuk azonban még sokáig megmaradt. Legtovább a torony vonalában található, a 2007-es felvételen is látható részen folyt gazdálkodás, ennek egy részét jelenleg is gyümölcsösként hasznosítják. Míg azonban az első felvételen a gimnázium alatti részeken kaszálókat, fátlan területeket látunk, a 2007-es felvételen a domboldalt – beleértve a gimnázium alatt található feltöltést is – szinte teljes egészében fás vegetáció borítja. A jelenleg a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képező területek mai formájukban tehát mindössze 50-60 éves múltra tekintenek vissza! Tájtörténeti és tájhasználati szempontból kiemelt jelentőségű az a tény, hogy ezek a területek a védettségüket sokkal inkább a tájképi értékük miatt, mintsem a rajtuk található növény- és állatvilág miatt kapták. A táj történetének kutatásakor számtalan kérdést vet fel az a tény, hogy a jelenleg látható, védettséget élvező tájkép csupán a legutolsó időszakban alakult ki. A korábbi évszázadokban ezen a tájrészleten egészen más típusú használat volt jellemző! A Gesztenyés horog környéke 1950 körül még jóval nyíltabb volt, mint jelenleg. Bár a korábbi egységes szőlőterületet már bokor- és fasorok tagolják, az első fotón még egy relatíve egységes, nyílt területet látunk. 2007-ben ugyanitt alig egy-két nyílt területet láthatunk, ezek is döntően épületek körül találhatók. A gazdasági használat háttérbe szorulása a várköpeny mellett itt is tetten érhető. A Boldogasszony kápolna körül mindkét felvételen egybefüggő erdőségeket láthatunk, ezek csak fejlettségükben térnek el egymástól. A Hospodár-kert az első felvételen még gondozott gyümölcsös képét mutatja, mely 2007-re már erősen kiritkult, elöregedett.

KÜLÖNBÖZŐ IDŐPONTOKBAN, KÖZEL AZONOS HELYRŐL KÉSZÍTETT FOTÓSOROZATOK Azon időrendben csoportosított felvételekből, melyeket megközelítőleg azonos helyszínről készítettek, lehetőségem nyílt olyan fotósorok összeállítására, melyek nagyjából azonos nézőpontból, de eltérő időpontban készült felvételekből állnak. A fotósorokban található felvételek részletes

67

elemzését az időrendi felsorolásoknál végeztem el (sorszámukat az alcímekben feltűntettem), a fotósorokhoz kapcsolódóan csupán a leglényegesebb tendenciákra világítok rá.

1.

fotósor: A Főapátság déli irányból (Részletes elemzés a 4., 9., 13. képpároknál)

1824.

1890 körül

1896.

2010.

A főapátsági és egyéb kisebb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A bazilika klasszicista tornyának felépítése a korábbi barokk tornyocska helyén (1820-as évek vége) A délkeleti és délnyugati bástyák magasított mellvéddel és tetővel való kiegészítése (1896.) A nyugati domboldalon található présházak lebontása, a terület feltöltése (1896.) A Pannonhalmi Bencés Gimnázium felépítése (1939.)

Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

Főapátság barokk épületszárnya Főapátság melletti apáca, majd szolgálati lakások Présház a Gesztenyés horogban A Várhegy oldalán, valamint a Gesztenyés horogban lefelé vezető utak vonalvezetése

A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A Várhegy szőlőként, majd kaszálóként hasznosított területeinek fokozatos beerdősülése A Gesztenyés horog által körbeölelt egységes szőlőterület felaprózódása, fokozatos művelési ág váltása, beerdősödése A Hospodár-kert szőlőterületeinek gyümölcsössé való alakítása A Boldogasszony kápolna dombjának a kép előterében is látható fokozatos beerdősülése, a gazdasági területek teljes visszaszorulása

Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

A Főapátságot övező Várkör két oldalán húzódó fasor (időről időre újratelepítették) A Gesztenyés horogban futó utat két oldalról határoló meredélyen kialakult bokros-fás vegetáció

-

A Gesztenyés horogban található szőlőterületet határoló bokros sáv

68

2.

fotósor: A Piactér és a Főapátság (Részletes elemzés a 8. és 25. képpároknál)

1890. körül

1940-es évek

2010.

A főapátsági és egyéb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A déli bástyák és a várfal helyén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, illetve a Hómanbástya felépítése (1939.) A Főapátság klasszicista épületszárnyának emelet magasítása (1914.) A nyugati domboldalon található présházak lebontása, a terület feltöltése (1896.) A Piactéren lévő kút betemetése, légkábelek megjelenése, szilárd burkolatú út építése

Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

Főapátsági könyvtár, valamint a klasszicista torony A Piacteret határoló épületek

A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A Várhegy szőlőként, majd kaszálóként hasznosított területeinek északnyugati irányból történő fokozatos beerdősülése A Várhegy délnyugati oldalának feltöltése (1939.) A második felvételen részben hiányzik a Várkört övező fasor

Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

3.

A Főapátságot övező Várkör két oldalán húzódó fasor északi részletei A Várhegy északi oldalát borító tűlevelű erődrészlet A Piactér jobb oldalán található gesztenyefék

fotósor: A Főapátság nyugat felől (Részletes elemzés a 16. és 27. képpároknál)

1900-as évek eleje

1950 körül

69

2010.

A főapátsági és egyéb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A déli bástyák és a várfal helyén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, illetve a Hómanbástya felépítése (1939.) A Főapátság klasszicista épületszárnyának emelet magasítása (1914.) A kép előterében látható régi parasztházak átalakítása Légkábelek megjelenése

Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

Főapátsági könyvtár, valamint a klasszicista torony A Várhegy északi oldalán felfelé vezető út melletti parasztházak A képeken látható utak nyomvonal vezetése

A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A Várhegy szőlőként, majd kaszálóként hasznosított területeinek északnyugati irányból történő fokozatos beerdősülése A Várhegy délnyugati oldalának feltöltése (1939.) A bástya oromvonalán ültetett díszfasor eltűnik, jelenleg a bástya sarkán nagy fenyő áll A kép bal előterében látható domboldal gazdasági területeinek részleges beerdősülése

Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

4.

A Főapátságot övező Várkör két oldalán húzódó fasor északi részletei A Várhegy északi oldalát borító tűlevelű erődrészlet

fotósor: Kilátás a Főapátságból déli irányba (Részletes elemzés a 11. és 23. képpároknál)

XIX. század második fele

1896.

2010.

A főapátsági és egyéb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

-

A déli bástyák és a várfal helyén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, illetve a Hómanbástya felépítése (1939. – maga az épület a fényképen nem látható, mivel a harmadik fotót annak egyik emeleti ablakából készítettem.) A Hármashalom középső dombján a kálvária helyén a Millenniumi emlékmű felépítése (1896.) A Millenniumi emlékmű Szent Koronát formázó kupolájának eltávolítása (1939.) Gazdasági épületek felépítése a Millenniumi emlékmű háta mögött (1950-es évek) Közösségi tér kialakítása a Hospodár-kert alsó részén (2010.)

70

Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

Boldogasszony kápolna A képeken látható utak nyomvonal vezetése, beleértve a Hospodár-kert gazdasági útjait is

A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A Hospodár-kert szőlőparcelláinak kivágása, majd gyümölcsfákkal való betelepítése (1930. körül) A Boldogasszony kápolna dombján található gazdasági területek fokozatos beerdősülése

Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

5.

A Millenniumi emlékmű dombjának keleti (emlékmű mögötti) oldalát borító kisebb erdő A Boldogasszony kápolna közvetlen szomszédságában lévő facsoport

fotósor: A Főapátság a Hospodár-kert felől (Részletes elemzés a 21. és 22. képpároknál)

1926.

1938.

2010.

A főapátsági és egyéb épületeket ebből az irányból szemlélve az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A déli bástyák és a várfal helyén a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, illetve a Hómanbástya felépítése (1939.) A barokk épületszárny magasított tetővel való ellátása (1914.) A Várhegy nyugati oldalán az 1926-ban készült első felvételen látható kis kilátó pavilon pár év után eltűnik A Boldogasszony kápolnához vezető út szilárd burkolattal való ellátása

Az ebből az irányból látható épített tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

A Bazilika klasszicista tornya, valamint a szintén klasszicista Főapáti épületszárny Főapátság melletti apáca, majd szolgálati lakások A képeken látható utak nyomvonal vezetése, beleértve a Hospodár-kert gazdasági útjait is

A világörökségi helyszín déli irányból látható természetes tájalkotó elemeit vizsgálva az alábbi fontosabb változások figyelhetők meg: -

A Hospodár-kert szőlőparcelláinak kivágása, majd gyümölcsfákkal való betelepítése (1930. körül)

71

-

A Várhegy délnyugati oldalának nagymértékű feltöltése (1939.) A Várhegy szőlőként, majd kaszálóként hasznosított területeinek fokozatos beerdősülése

Az ebből az irányból látható természetes tájelemek közül a vizsgált időtávon belül az alábbiak tekinthetők állandónak: -

A Millenniumi emlékmű dombjának nyugati (a képek jobb szélén látható) oldalát borító alacsony vegetáció fenntartása (gyep, majd orgona) A Főapátságot övező Várkör két oldalán húzódó fasor

4.2 TÉRKÉPEK ELEMZÉSE ELSŐ KATONAI FELMÉRÉS TÉRKÉPE (1784)

11. ábra: Az első katonai felmérés térképlapja – 1784. (Hadtörténeti Múzeum Térképtára alapján Pottyondy Á.)

Bár a Főapátságról és közvetlen környezetéről 1784-et megelőzően is készültek vázlatos helyszínrajzok, mégis az első katonai felvételezés 1:28.800 méretarányú térképe az első olyan, amely hitelt érdemlően, relatív pontossággal ábrázolja a világörökségi helyszínt. A kartográfia ebben az időben a domborzati formákat még relatíve egyszerűen, sávozással ábrázolta, és elsősorban a természeti formákat próbálta megjeleníteni. A területhasználatra vonatkozóan ez a fajta ábrázolásmód bizonyos értelemben több információval szolgál, mint a későbbiek, azonban pontossága nagyságrendekkel elmarad azokétól.

72

A térkép a települést Sankt Mártony-ként, a Várhegyet Martins Berg-ként említi, továbbá a Főapátságtól északra a Panonien Berg tövében egy malmot (Mühl) is jelöl. A térkép csupán a jelentősebb épületeket ábrázolja, a Főapátságot körülvevő várfal és várárok például nincsen jelölve. Felfedezhetjük rajta ugyanakkor a nyugati domboldal felső részén lévő présházak sorát, illetve az ekkoriban apácák szállásául szolgáló épületet is. A világörökségi helyszínen fentiek mellett a Boldogasszony kápolna, illetve néhány gazdasági épület került feltűntetésre. A várba ezen a térképen még csak kettő út vezet, a jelenlegi Gesztenyés horog, illetve a Váraljára vezető lépcsős sétány. Az északi oldalon vezető jelenlegi főutat még nem jelölték, ugyanakkor megjelenik rajta a Főapátságtól déli irányba, Pázmándfalu felé vezető jelenlegi út vonala. A térkép jelölései szerint a világörökségi helyszín domboldalait szinte mindenhol szőlők borították, beleértve a mai Arborétum teljes területét, illetve a Millenniumi emlékmű és a Boldogasszony kápolna dombjait is. Érdekesség, hogy a Gesztenyés horog által közrefogott területen sem a présházat, sem a későbbi térképeken és a fotókon is látott szőlőparcellákat nem jelölik. Mivel a térkép egyéb területein a szőlőt jelző jelet a dombokon mindenhol nagy részletességgel felfestették, joggal feltételezhető, hogy ebben a korban ezen a területen nem volt szőlő. A vizsgált térképek közül elsőként a1880-ban készült katonai térkép mutat ezen a területen szőlőt. Az általam ismert első fotó, mely ezen a részen egyértelműen szőlőt mutat, csupán 1890. körül készült.

MÁSODIK KATONAI FELMÉRÉS TÉRKÉPE (1847)

12. ábra: A második katonai felmérés térképlapja – 1847. (Hadtörténeti Múzeum Térképtára alapján Pottyondy Á.)

73

Annak ellenére, hogy a második katonai felmérés eredeti méretaránya megegyezik az elsőével (1:28.800), annál jóval részletgazdagabb és pontosabb. A kartográfia fejlődése során a térképészek a felszínborítás különböző típusait elkezdték különféle színekkel jelölni, amit ezen a térképen is megfigyelhetünk. A domborzati formákat ezen a térképen a szintvonalak helyett még hernyómintázattal jelölték, ami viszont sok helyen sajnos szinte teljesen kitakarta a felszínborításra és a különböző tereptárgyakra utaló jeleket. A térkép az előzőnél jóval több feliratot tartalmaz, a település neve Sankt Márton, a szőlőhegy Sz. Mártoni Szőlő hegy, valamint megjelenik a kolostor is (Kloster Martinsberg). Érdekesség, hogy a jelenleg Boldogasszony kápolnát Sz. Anna Kápolnaként említi. A részletgazdagság az épületek ábrázolásában is megmutatkozik, valamint megjelenik rajta a telkek alakulásának sematikus jelölése is. A Főapátság épületeinek alaprajza csaknem teljesen valósághű, jelöli a várfalat és a bástyákat is, továbbá egyértelműen megfigyelhető a Várkörön húzódó sétány is. A Hármashalom középső dombján nem jelöli az akkor ott álló kálváriát, a Boldogasszony kápolna és a kripta épülete viszont egyértelműen látható. Ezen a térképen még a szintvonalhoz igazodva szabályos sorban húzódnak a Várhegy nyugati oldalán a millenniumkor elbontott présházak, valamint a Váralja tetején több kisebb, ma már nem létező épületet (parasztházakat) is jelöl. A mai gazdasági udvar helyén számos, már abban a korban gazdasági funkciókat ellátó épület volt. Ez az első olyan térkép, mely egyértelműen a ma is használt utat jelöli főútként, a lépcsős sétány és a Gesztenyés horog útja csak vékony vonallal van jelezve. Látható a térképen a Hospodárkert fölötti út is, mely a Főapátságot a Boldogasszony kápolnával köti össze, illetve vázlatosan az Arborétum sétányait és gazdasági útjait is felfedezhetjük. Ez a térkép az előzőnél jóval több részletet árul el a területhasználati módokra vonatkozóan. Ahol a hernyóminta nem takarja ki, ott a gazdasági egységek (szántók, szőlők, kaszálók, stb.) határai is jól láthatóak. A Várhegy oldalán sajnos a domborzati jelölések nagyrészt kitakarják a területhasználati jelöléseket. A gazdasági egységeket, telkeket ezen a részen szinte csak a Váralja felső részén lehet elkülöníteni. Érdekes, ahogyan az 1802-ben alapított Arborétum területén jól láthatóan elkülönülnek a gazdasági hasznosítás alatt álló egységek a fásított részletektől, illetve szőlőparcellákat is találunk ugyanitt. Ezt a vizsgált metszetek és fényképek is megerősítik. A térképen felfedezhető a Hospodár-kert, melyben azonban nem jelöl szőlőt, holott fényképek és gazdasági kimutatások alapján tudjuk, hogy ekkoriban ez a rész szőlészeti művelés alatt állt. Bár a Gesztenyés horog területén a szintjelző sávok dominálnak, az alsó részén egy elkerített parcellát is láthatunk. Erről csak feltételezhetjük, hogy a később egyértelműen és hasonló formában jelölt présház első megjelenítése. A Boldogasszony kápolna dombjának oldalán a térkép alig láthatóan szőlőt jelöl.

HARMADIK KATONAI FELMÉRÉS FELÚJÍTOTT TÉRKÉPE (1880 / 1922)

74

13. ábra: A harmadik katonai felmérés felújított térképlapja – 1922. (Hadtörténeti Múzeum Térképtára alapján Pottyondy Á.)

Hasonlóan a két megelőző térképezéshez, a harmadik katonai felvételezés is hosszú éveken keresztül zajlott (1872-1884). A térképezést követően a térképeket rövidesen polgári használatra, színezve is közreadták. Az itt bemutatott, térképlapot a rajta szereplő dátum szerint 1922-ben, az eredeti, 1880-as térképlap alapján készítették. A felújítás során az eredeti térképlapot nem csak kiszínezték, de néhol pontosítottak is rajta, ezen már szerepel az 1896-ban felépített Millenniumi emlékmű is. Az eredetileg 1:25.000 méretarányú térkép a korábbiaktól eltérően a domborzati formákat már szintvonalakkal jelöli, ezzel jóval több térképészeti jel számára maradt hely a lapokon. A kartográfia jelrendszerének fejlődése együtt járt a különféle területhasználati módok saját jelrendszerének (színek és térképi karakterek) kialakulásával. Ennek következtében ezen a térképen már jóval könnyebben elkülöníthetőek egymástól a különféle felszínborítású területek. A térkép felirattal is jelöli Győrszentmártont, a Pannonhalmi Főapátságot, valamint a Millenniumi és a Boldogasszony kápolnát. Érdekes, hogy a második felmérés térképlapjához képest az épületek ezen a térképen jóval egyszerűbben kerültek feltűntetésre. Míg előbbi a Főapátság épületszárnyait, várfalait, belső udvarait teljes pontossággal mutatták, ez ugyanezeket teljességgel sematizálja. Az épületeknek sokkal inkább a helyét jelöli, semmint azok formájára utalna. A térképek közül elsőként ez ábrázolja az 1896-ban épített Millenniumi emlékművet, valamint megtaláljuk a Boldogasszony kápolnát, valamint az apácák szállását is. A korábban a domb gerincén jelölt gazdasági épületek ezen a térképen nem találhatóak, ugyanakkor ez az első olyan térkép, mely jelöli az Arborétum déli részén található gazdasági udvar épületeit. A Várhegy nyugati oldalából a millenniumi építkezésekkel egy időben tűntek el a présházak.

75

A jelölt úthálózat csaknem teljes egészében azonos a mai is használatban lévőkkel, még az Arborétum sétányai is meglehetős pontossággal kerültek ábrázolásra. A térképen feltűnnek az első elektromos légvezetékek is, melyek a Cseider völgyben lévő szivattyúháztól vezetnek a Főapátság felé, valamint a már ábrázolják rajta az 1896-ban átadott, Győrt Veszprémmel összekötő vasútvonalat is. Az egyre fejlődő térképészeti jelrendszer a korábbiaknál több információval szolgál. Kiderül belőle például, hogy a Várhegy északi oldalának a fotókon is látott erdőségei valóban tűlevelű és lombhullató fajokból álló elegyes erdők voltak, illetve hogy az erdősáv alatt húzódó gazdasági területeken gyümölcsösök és kaszálók egyaránt megtalálható voltak. A térkép készítésének idején nagyjából 120 éves Arborétumban ekkorra már jól elkülönül egymástól a tulajdonképpeni fagyűjteménynek helyt adó északi, és a gazdasági funkciókkal bíró déli rész. A Hospodár-kertben ebben az időben még szőlőültetvények voltak, amit a fotók mellett ez a térkép is megerősít. A Gesztenyés horogban több parcellában gyümölcsösöket, szőlőket találunk, az út melletti meredek partfal és a domboldal fás vegetációt jelző zöld színűre van festve. A Boldogasszony kápolna alatti domboldalnak csak a felső harmadára jelöl a térkép erdőt, alatta magasan a dombra húzódva gazdasági területeket találunk.

1:25.000 LÉPTÉKŰ TÉRKÉP (1880 / 1950)

14. ábra: A harmadik katonai felmérés felújított térképlapja – 1950. (Hadtörténeti Múzeum Térképtára alapján Pottyondy Á.)

76

Az 1880-ban készített harmadik katonai térképet 1950-ben ismételten felújították, pontosították. Képi világa az előzőekhez képest letisztult, jól értelmezhető. Jellemző, hogy különféle színkódok helyett már inkább jeleket használ, csupán a parkokat és erdős területeket színezték rajta zölddel. Térképi jelei segítségével viszont nagy pontossággal elkülöníthetőek egymástól a szőlők, gyümölcsösök, szántók, kaszálók, valamint a tű- vagy lomblevelű fajokkal borított erdős területek is. A térkép az épületeket sematizáltan jelöli, amivel – a kezdeti időktől eltérően – sokkal inkább a pontos helymeghatározás a cél, mintsem a forma sejtetése. A Főapátság épületegyüttesét vizsgálva ugyanakkor helyenként mégis felfedezhetünk némi valóság-közeli ábrázolást: a déli oldalon korábban ívesen húzódó várfal helyén feltűnik a Gimnázium egyenes épülettömbje. A Boldogasszony kápolna, valamint a Millenniumi emlékmű épületét a korábbi térképektől eltérően csak kereszttel jelöli, az épületeket külön nem tűnteti fel. Arborétum gazdasági épületei teljesen a mai állapotokkal megegyező (jobbra elfordított Ualak) elrendezésben láthatóak. A Gesztenyés horogban található présház, mely valószínűleg már a második felvételezés térképén jelölésre került, ezen egyértelműen, szőlővel körülvéve beazonosítható. A térképen látható utak a mai úthálózattal teljesen megegyeznek, főbb vonalaiban még az Arborétumban jelzett sétányok is beazonosíthatóak. A Várhegy déli oldalán lefelé vezető lépcsős sétány, valamint a mellette álló kereszt is fel van tűntetve. A színezésnek és térképi jelképeknek köszönhetően a területhasználatra vonatkozóan a korábbiaknál jóval részletesebb információkat nyerhetünk, melyeket az előzőekben bemutatott archív fényképfelvételek is megerősítenek. A térkép a Várhegy északi oldalában tűlevelűekkel vegyes lomberdőt jelöl, mely részben áthúzódik a nyugati oldal felső harmadára is, alatta nyugaton kaszálókat találunk. Ezeket az információkat teljes mértékben alátámasztják az ebből az időszakból származó fényképek is. Az erdős sáv előző térképen sokkal hosszabban kiterjedt déli irányba, ezen egy határozott vonal nagyjából a domb felénél lezárja azt. Ez a vonal pontosan megegyezik a Gimnázium építésekor oda hordott talajfeltöltés határával. A feltöltött területnek csupán a felső részén jelöl a térkép fákat, melyek valószínűleg a Várkör fasorának részét képezik. A fényképfelvételek tanúsága szerint a töltésen még hosszú éveken keresztül nem alakult ki jelentősebb fás szárú vegetáció. Az Arborétum területén a gazdasági tértől ezen a térképen színében is kiemelve, markánsan különül el a díszkert, melynek északkeleti sarkában egészen az 1980-as évekig jelen volt az kis szántó, mely ezen a térképlapon is látható. A kert déli, gazdasági részeinek egyik sarkában elkerítve megjelenik a ma is létező, füves sportpálya. A Hospodár-kert területén a térkép szőlő helyett gyümölcsfák sorait jelöli, a Gesztenyés horog által közrezárt területet szőlő borítja. A Boldogasszony kápolna dombjának csak a felső harmadát borítja erdő, alatta a térkép szőlőket és gyümölcsösöket jelöl. Összességében kijelenthetjük, hogy a térkép szinte teljes mértékben összhangban van az archív fényképeken látottakkal. A terület használatának, valamint a történelmi helyzet alakulásának ismeretében az ábrázolt térszerkezeti struktúrából egyértelműen levezethető a világörökségi helyszín jelenlegi térstruktúrája.

1:10.000 LÉPTÉKŰ FELMÉRÉS (1981) Az 1981-ben készített, 1:10.000 méretarányú térkép nem csak jelen kutatásaimnak, de a világörökséghez tartozó terület fejlesztéseinek is alaptérképéül szolgál. Részletes terepbejárásokat követően mind a világörökségi helyszín, mind pedig a műemléki környezet határai ennek alapján

77

lettek kijelölve. A térképet a napjainkban használt szín- és jelkulcs segítségével könnyedén értelmezni lehet, amit megkönnyít az ebből a relatív közeli időből származó számtalan fényképfelvétel, valamint további segítséget jelent, hogy a ma itt élő emberek közül sokan még emlékeznek a terület nem túl régi struktúrájára. A Főapátság hatalmas épületei ebben a méretarányban teljes alaprajzi pontossággal vannak ábrázolva, míg a kisebb épületek érelemszerűen sematizáltak, ugyanakkor helyük és darabszámuk tökéletesen pontos. A Millenniumi emlékmű és a Boldogasszony kápolna ezen a térképen is csak a megfelelő jellel van feltűntetve, alaprajzi utalás nem látható. Ellentétben az eddig bemutatott térképekkel, ezen a világörökségi helyszín teljes területén az összes épület feltűntetésre került, így az Arborétumban, vagy a Gesztenyés horogban található különféle építmények is (vízmű, présházak, stb.) A Millenniumi emlékműtől északra található gazdasági udvar a térképen már mai formájában látható.

15. ábra: 1:10 000 arányú EOTR térképlap – 1981. (EOTR 63-123 alapján Pottyondy Á.)

Az ábrázolt úthálózat – beleértve az Arborétum és a parkerdők sétányait – teljesen azonosak a ma is létező úthálózattal. A Kosaras dombon megtalálhatjuk az akkori parkoló helyét, ahol ma a turisztikai fogadóközpont épülete áll, valamint a Várhegy túloldalán az Apátsági Pincészet helyét korábban elfoglaló homokbányát is. A 30 évvel ezelőtti területhasználatra vonatkozóan a térkép pontos és részletes információkat szolgáltat. Az erdővel borított területek arányának jelentős megnövekedése első ránézésre szembetűnő. A Várhegy oldalát, valamint a Boldogasszony kápolna dombjának szinte teljes egészét beborító, tűlevelűekkel elegyes lomberdőket a térkép már természetvédelmi területként jelöli. Az erdők határa a legtöbb helyen egybeesik a világörökségi helyszín határával, azonban néhol még azon is túlnyúlik. A

78

korábban említett kis szántón kívül záródott erdő borítja az Arborétum teljes északi felét, valamint a főutat követve jelentős foltban benyúlik a gazdasági rész mellé is. Érdekesség, hogy bár a Gimnázium építésekor kialakított feltöltést a színkód szerint már fásszárú vegetáció, erdő borítja, még mindig láthatunk egy pontsort a feltöltés északi határán. Ez a két, fejlettségében teljesen eltérő erdőrészlet határát jelzi. Ellentétben az első katonai felmérés térképével, ami gyakorlatilag a teljes területen szőlőt jelzett, ezen a térképen a világörökségi helyszín mindössze egyetlen pontján találunk szőlőt! A két térkép készítése között eltelt csaknem pontosan 200 év alatt a szőlő szinte teljesen eltűnt a Főapátság közvetlen környezetéből. Azonban nem csak a szőlők aránya csökkent le drasztikusan. A korábbi térképeken, valamint az archív felvételeken is látott, a szőlők helyén kialakult legelők és kaszálók sem tudtak megmaradni. A legnagyobb jelölt, lágyszárúakkal borított terület nem más, mint a füvesített sportpálya, kisebb foltokat találunk még az Arborétum északi szegletében is, azonban ezek tervezett, díszkertek kialakítása során megtartott gyepterületek. A gyepterületeknél jóval nagyobb területet foglalnak el a gyümölcsösök, melyek legnagyobbika a Hospodár-kert. Emellett az Arborétumban, valamint a Gesztenyés horogban, illetve a világörökség helyszín északnyugati sarkában is találunk kisebb gyümölcsös foltokat. Fentiek mellett helyenként vegyes, kiskerti hasznosítás alatt álló területeket láthatunk, melyek helyén a legtöbb esetben korábban szintén szőlők voltak. (Ld. Gesztenyés horog öble.) Érdekes, eddig egyetlen térképen sem jelölt pont az Arborétumban található, egy korább úszómedence helyén kialakított mesterséges dísztó, valamint a levendulás is.

ORTOFOTÓ (2000) Az 1:10.000 méretarányban készített ortofotók tökéletesen illeszthetők abba a sorba, melynek utolsó „hagyományos” tagját az 1981-es 10.000-es térképlap jelentette. A technika segítségével a jelkulcsok értelmezése helyett a vizsgált helyszínt egy adott pillanatban a maga tökéletes valóságában ábrázoló fotó vizsgálatával tudok a már általam is megélt közelmúltról információkat gyűjteni. Mindhárom felvétel nyári időszakban készült. Mivel a fényképeken a különböző épületek és utak teljes egészükben jól láthatóak, az ortofotók esetében (a fényképfelvételek tárgyalásánál már alkalmazott módszer szerint) csupán a lényegesebb változásokra hívom fel a figyelmet, a hangsúlyt a területhasználatban, és az ezzel szorosan összefüggő felszínborításban bekövetkező folyamatok vizsgálatára helyezem. Az 1981-es térkép esetében már egyértelmű volt, hogy a megelőző évszázadokhoz képest a területet egyre nagyobb arányban borítja természetközeli vegetáció. A térképen erdővel borított területként jelölt helyeken a 2000-ben (azaz 20 évvel később) készült ortofotón továbbra is kivétel nélkül erdőt találunk. Az erdős területek aránya ráadásul a korábban kiskertként, vegyes használatú mezőgazdasági területként ábrázolt foltok rovására tovább növekedett. Ez a folyamat rendkívül jól megfigyelhető a Gesztenyés horog öblében. A Várhegy oldalában a vegetáció eltérő fejlettségének köszönhetően jól láthatóak azok a vonalak, amelyek a Gimnázium építésekor létrehozott feltöltés, illetve a korábbi házhelyek határait mutatják. A 2000-ben készített felvételen látható, „erdő nélkül” szabadon maradt területei tulajdonképpen a Főapátság jelenlegi zökkenőmentes működéséhez elengedhetetlenül szükséges tevékenységeinek adnak teret, beerdősödésük ennek okán nem megengedhető. Ez alól némileg kivételt

79

jelentett a Hospodár-kert, mely bár gyümölcsös funkcióját egyre kevésbé használták ki, a fák elöregedtek, beerdősödését időszakos kaszálással meggátolták.

16 ábra: Ortofotó – 2000. (FÖMI archívum alapján Pottyondy Á.)

Jól látható, hogy míg a Várhegy oldalán található erdő egységes szövetet alkot, az Arborétum fás társulásai némileg lazább, egyértelműen a tudatos telepítés nyomát hordozó élőhelyként jelennek meg. A Főapátság az államosítás során elveszítette birtokainak döntő többségét, napi szükségleteit kénytelen volt a megmaradt területeken megtermelni. Ez volt az oka, hogy az Arborétum déli része sokáig számtalan gazdasági tevékenységnek adott helyet. A gazdasági udvar körül 2000-ben is számtalan kisebb parcella sorakozott, melyeken részben különféle levendula fajtákat, másrészt zöldségeket, dísznövényeket termesztettek. A délkeleti sarokban látható nagyobb szántón ekkoriban a vetésforgónak éppen megfelelő növényeket termesztették. A terület északnyugati sarkában látható magánterületeken egykor messze földön híres gyümölcsös volt, mely azonban nagyjából ebben az időben hozzá nem értők kezébe került, majd a szakszerű kezelés hiányában fokozatosan elgazosodott, elöregedett. A fényképen számos olyan idegenforgalmi elem figyelhető meg, amely a korábban bemutatott térképeken még nem, vagy csak kezdeti állapotukban voltak jelen. Mindenekelőtt ide tartozik a világörökségi helyszín határával közvetlenül szomszédos Kosaras domb, rajta a felszíni parkolóval és étteremmel. A Főapátság bejáratához közel megtalálható az akkori jegypénztár épülete is. A világörökség helyszín legdélebbi csücskében a parkerdőket kezelő erdőgazdaság kilátótornyot épített. A korábbi homokbánya helyén már burkolt parkolót találunk, később itt fog felépülni az Apátsági Pincészet. A turisztikai funkciók ettől fogva egyre nagyobb mértékben jelentkeznek a területen.

80

ORTOFOTÓ (2005)

17 ábra: Ortofotó – 2005. (FÖMI archívum alapján Pottyondy Á.)

A 2000-ben készített ortofotón látottakhoz képest első ránézésre az öt évvel későbbi felvételen nem sok változás figyelhető meg. A felszínborítást vizsgálva valóban nem találunk jelentős különbségeket, ugyanakkor a relatív kis területen megjelenő létesítmények a teljes területre jelentős hatással voltak – és vannak azóta is. A változás tehát sokkal inkább funkcionális, mintsem fizikai. Ahogy az előbbiekben is részleteztem, az erdős területek közel elérték a jelenlegi funkciók engedte legnagyobb kiterjedésüket, minimális növekedésük továbbra is jórészt a Gesztenyés horog öblében található kiskertek rovására történt. A Várhegy oldalát borító erdő eltérő fejlettségű részleteinek határa még ezen a felvételen is pontosan kivehető. Az Arborétum, a Hospodár-kert, valamint a Boldogasszony kápolna alatt elterülő erdőségeket jelentős változások nem érintették. Figyelmesen megvizsgálva a 2005-ben készült felvételt, több olyan, alapterületét tekintve kicsiny pontot találunk, ahol a 2000-es fotón látottakhoz képest változások történtek. A világörökségi helyszín közvetlen szomszédságában 2003-ban megépült az új turistafogadó épület, mely ettől kezdve – a korábban is ott található étteremmel együtt – a Főapátság idegenforgalmának központjává vált. Ezzel egy időben a Hospodár-kert bejárata mellett elbontásra került a korábbi fogadóépület. A turizmus központja kikerült a világörökségi helyszínről, azon belül az évente ide látogató 100-150 ezer látogató már csak irányítottan, vagy korlátozott szabadsággal tud mozogni.

81

Az új fogadóépület megépülésével egy időben elkezdődött a Főapátság IV ütemből álló turisztikai fejlesztésének megvalósítása is, melynek első ütemét a Főapátság közvetlen környezetének és belső udvarainak felújítása jelentette 2007-ben. A másik jelentős fejlesztés az Apátsági Pincészet 2003-as megépítése volt. Mivel a Főapátság korábbi pincerendszere az államosítások idején a helyi TSZ tulajdonába került, és az a rendszerváltozást követően sem tudta a Főapátság visszaszerezni, egy teljesen új, korszerű technológiával felszerelt pincészet megépítése mellett döntöttek. Mivel ez a pincészet szinte teljes egészében a domb belsejében került megépítésre, az ortofotón alig néhány részlete fedezhető fel. A tájba tökéletesen illeszkedő épület a Főapátság újkori fejlesztéseinek talán legjelentősebbike, mely az államosításokat megelőző tájhasználati rendszer ismételt felélesztésére is kiemelkedő hatással volt. Az Arborétum délkeleti csücskét a pincészet építésekor használták először a kitermelt föld depóniájaként. Mivel a pincészetet az építést követően ismét földdel fedték be, a depó egészen 2009ig, a Kosaras dombon található étterem komplexum teljes átépítéséig üresen maradt. Ugyan az ekkor kitermelt föld egy részét visszaszállították az épület zöld tetejére, döntő többsége akkor itt maradt. Ez a föld az itt kialakított ex-situ gyógynövény megőrzési program során a termelési parcellák kialakításakor került felhasználásra. A világörökség fenntartható, felelős kezelése és fejlesztése nem lenne megoldható az ehhez hasonló komplex szemléletű tervezés nélkül! Előzőekhez képest jelentéktelen, de az ortofotókra tekintve mégis talán a leglátványosabb változás a Gimnázium melletti sportpálya aszfalt burkolatának korszerű, vörös színű rekortánra való cserélése, amivel egy időben a közvetlen környezetének rendbetétele, parkosítása is megtörtént.

4.3 TERÜLETHASZNÁLATI VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATA A területhasználat változásait bemutató térképeket (a 2010-es kivételével) a fényképfelvételek csoportosításakor meghatározott, a tájkép jelentős változását hozó évekhez rendeltem, minek alapján az alábbi 4 térképet készítettem el (a térképeket a 4. melléklet tartalmazza): -

Az 1896-os állapotokat bemutató térkép Az 1896 és 1939 közti változásokat bemutató térkép Az 1940 és 2000 közti változásokat bemutató térkép A 2010-es állapotokat bemutató térkép

A GPS-el történt területlehatárolást követően, a területegységek kiterjedésének ismeretében lehetőségem nyílt az egyes területhasználati kategóriák egymáshoz viszonyított arányának kiszámítására, valamint a különböző évekhez tartozó értékek sorba állításával a változás irányát és mértékét is meg tudtam határozni.

A VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATA 1896-BAN Bár a korábbi fejezetekben bemutatott fényképfelvételek és térképek részletes elemzése eredményeként a relatív korai (XVI-XVII. század) időszakra vonatkozóan is rendelkezésemre állnak a területhasználatra vonatkozó információk, azonban ezek az adatok a vizsgált helyszín egésze helyett csupán annak kisebb részleteire vonatkoznak. Az 1896-os millenniumi év közeledtével a Főapátság irányába egyre fokozódó érdeklődés együtt járt a különböző ábrázolások számának növekedésével. Ennek okán az 1896-os évre vonatkozóan már sikerült annyi információt összegyűjtenem, melyek segítségével a világörökségi helyszín területhasználati rendszerét teljes egészében, hitelesen, minden részletére kiterjedően be tudom mutatni. Fentiek értelmében a világörökségi helyszín területhasználati rendszerét bemutató idősor kiindulópontjául az 1896-os állapotokat választottam.

82

18. ábra: A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája – 1896. (Pottyondy Á.)

A vizsgált terület legnagyobb összefüggő, a természetközeli élőhelyek kategóriájába sorolt részletét az abban az évben 94 éves Apátsági Arborétum jelentette. A Várhegy keleti oldalának meredek részeit ekkorra már teljesen beborította, az alsó, lankásabb részeken viszont még szántóföldek húzódtak. A fényképfelvételek tanúsága szerint a közel száz éve telepített, komoly méretű fák erre az időre már helyenként teljesen záródott erdőt alkottak. Jóval kisebb zöld foltot alkot a Millenniumi kápolna és az út között húzódó részlet, melyet csak évekkel később, az államosításokat követően fog komolyabb mértékben felszabdalni az ide telepített gazdasági udvar. Az ebbe a kategóriába sorolt többi terület jórészt utak, vagy épületek közvetlen szomszédságában, valamint az extrém meredekségű területeken (Pl. Gesztenyés horog oldala) található. Ebben az időpontban a természetközeli élőhelyek kategóriájába sorolt részletek összességében a teljes terület 34%-át foglalták el. Kijelenthető, hogy ebben az időben – az Arborétumot kivéve – gyakorlatilag minden olyan terület valamilyen formában művelés alatt állt, melyet nem foglalt el épület vagy út, illetve melynek meredeksége ezt nem tette lehetetlenné. (Szigorúan szemlélve ugyanakkor akár az Arborétumot, mint mesterségesen kialakított társulást is az ember által művelt területek közé sorolhatnám, azonban ezt korára, valamint a tájstruktúrában betöltött, hosszú idő óta változatlan szerepe miatt nem tettem.) A jelenkori állapotoktól teljesen eltérően az akkori tájat a térképen barnával jelölt, művelés alatt álló területek uralták. A domboldalak többségét szőlők gyümölcsösök és kaszálók borították, míg a lankásabb részeken szántók és zöldségeskertek húzódtak. A művelés alatt álló területek nagysága a vizsgált perióduson belül ebben az évben a legmagasabb, a jelenlegi világörökségi helyszín 52,8%-a ebbe a kategóriába tartozott. A művelt területek aránya ezt követően fokozatosan csökkent.

83

A beépített területek legnagyobb foltját egyértelműen a Főapátság épületegyüttese, valamint a hozzá dél felől kapcsolódó apácalak jelenti. A Várhegy nyugati oldalán található nagyobb sárga terület az éppen ebben az évben elbontásra került présházakat és közvetlen környéküket jelöli. Ez a későbbi területhasználati térképeken már nem jelenik, viszont egyértelműen befolyásolja az itt fokozatosan megjelenő vegetáció típusát, valamint kialakulásának sebességét. Az 1714. és 1725. között épült Boldogasszony kápolnától északra ekkor építették fel a Millenniumi emlékművet, mindkét épület helye megjelenik a térképen. Az évszázadokon keresztül az Apátság irányába főútként használt Gesztenyés horog helyett ebben az időben már az északi irányból érkező „Szerpentint” használták, amit a második katonai felvételezés 1847-es térképe is ennek megfelelően jelöl. A Várhegy oldalában, valamint a terület délkeleti részén látható kisebb utak a mai napig léteznek, használatban vannak. A beépített területek aránya a vizsgált perióduson belül ebben az időpontban volt a legalacsonyabb, mindössze 13,2%.

A VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATA 1896 ÉS 1939 KÖZÖTT 1896-ot követően a következő fordulópontnak – ahogyan a fényképek csoportosítása esetében is – a Pannonhalmi Bencés Gimnázium építésének évét, 1939-et jelöltem meg.

19. ábra: A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája – 1896 – 1939. (Pottyondy Á.)

A természetközeli területek nagysága a második térkép által bemutatott 43 év során fokozatosan növekedett. Bár a vizsgált terület keleti sarkából eltűnt a korábban ott található facsoport, mégis egyértelműen nőtt az ebbe a kategóriába sorolt területek aránya. Ahogy a térképen is látható,

84

természetközeli élőhelyek a művelés alól fokozatosan kikerülő területeken tudtak spontán vagy emberi segítséggel (fatelepítés) kialakulni. A művelés alól kivont területeken ebben az időben még csak nyitottabb, lágy- és fásszárúakkal vegyesen borított élőhelyek tudtak kialakulni, viszont a korábbi fás társulások fokozatosan záródtak. Az ebbe a kategóriába sorolt területek aránya a második időszakban összességében 39%-ra növekedett, melyből 6,2%-ot a fokozatosan átalakuló területek jelentenek. Nagyon érdekes, hogy a gazdasági területek arányának csökkenése elsősorban a parkosításoknak köszönhető. Az évek során tovább bővült az Arborétum, valamint a 1896-os millennium évében a Várhegy északi részén „Millenniumi Fenyvest” ültettek. Szintén érdekes tény, hogy míg a nyugati oldal présházainak helyén legelők és kaszálók alakultak ki, addig a Gesztenyés horog öblében egyre nagyobb számban jelennek meg a kisebbnagyobb magán pincék és présházak. A gazdasági jellegű területek aránya 48,1%, ami az északi területvesztésekkel együtt is közel megegyezik az 1896-os értékkel, amit a nyugati oldal présházai helyén felszabaduló területek magyaráznak. A beépített területek aránya az előző időponthoz képest, a Gimnázium felépítése, valamint a présházak elbontása ellenére szinte alig változott. Ezt az magyarázza, hogy míg a Gimnázium tulajdonképpen „falon belül”, azaz pontosan az egykori várfal és a gazdasági épületek helyére épült, a nyugati oldali présházak eltűnését a Gesztenyés horog új kispincéi kompenzálták. A beépített területek aránya 1939-ben az előző értékhez képest összességében 0,5%-al csökkent, 12,7%-os értéket mutat. Az ebben az időszakban megfigyelhető folyamatok ugyan már előrevetítik a területhasználat alakulásának későbbi irányait, azonban változásuk korántsem olyan intenzív, mint az a későbbiekben tapasztalható.

A VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATA 1940 ÉS 2000 KÖZÖTT A világörökségi terület területhasználati struktúrájában a legnagyobb változások a vizsgálat harmadik időszakában következtek be, ami döntő részben történelmi, politikai okokra vezethető vissza. A II. Világháború idején a Főapátság a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt állt, így az mindkét háborús fél számára semleges területet jelentett, az épületeket és közvetlen környezetüket nem szabadott bombázni. Míg azonban a Főapátság a háborús éveket épségben átvészelte, az azt nem sokkal követő államosítások rendkívüli mértékben befolyásolták későbbi történelmét. A bencés rend gyakorlatilag a teljes korábbi birtokrendszerét elveszítette, beleértve a Főapátság közvetlen szomszédságában található földterületeket is. A rend tulajdonában mindössze a Főapátság épületei, az Arborétum és az ahhoz délről szervesen kapcsolódó kisebb gazdasági rész, a Hospodár-kert, valamint a Hármashalom gerincén található egyéb épületek (Boldogasszony kápolna, Millenniumi emlékmű, Apácaszállás) és az azokat szűken övező telkek maradtak. A jelenlegi világörökségi helyszín további területeinek döntő része az állam, kisebb része magánemberek tulajdonába került. A kommunizmus viharos évtizedeiben, az állami gazdaságok erőszakos létrehozásának árnyékában a világörökségi helyszín egykori, a táj adottságaihoz illeszkedő gazdálkodási rendszere szinte tökéletesen megsemmisült. A természetközeli területek aránya a felhagyott, gazdátlanul maradt területeken fokozatosan, spontán módon kialakuló társulások megjelenésével rohamosan növekedni kezdett, a vizsgált periódusok közül ebben nőtt legnagyobb mértékben, összesen kevés híján 7%-kal. A különböző korú és összetételű társulások a korszak végére a terület 45,9%-át borították. Fent vázolt okok folytán a gazdasági művelés alatt álló területek aránya ebben az időszakban drasztikus mértékben, közel 15%-kal lecsökkent. Az egykori szőlők, gyümölcsösök és kaszálók a

85

gondozás hiányában spontán módon erdősödésnek indultak, a terület művelése a kiskertekre, valamint az Arborétum déli részére korlátozódott.

20. ábra: A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája – 1940 – 2000. (Pottyondy Á.)

Minthogy a Főapátság gyakorlatilag minden egyéb birtokát elveszítette, a tér korlátai szabta határok között maradva számtalan feladatot az Arborétum mellett található gazdasági területeknek kellett ellátniuk. Ezek mellett sokáig az Arborétum északkeleti sarkában található lapos részletet is szántóként hasznosították, aminek helyén viszont a korszak végére díszkertet alakítottak ki. A gazdasági területek rovására került kialakításra a Gimnázium szabadtéri, nagyméretű sportpályája is, melyet a domborzat alakulása okán nem lehetett máshol elhelyezni. Mivel a Hospodár-kert a bencés rend tulajdonában maradt – ellentétben a domboldal többi részletével – továbbra is gazdasági művelés alatt maradt, sőt a többi terület elveszítésével az itt található gyümölcsös jelentősége nagymértékben megnőtt. A periódus végére a gazdasági művelés alatt álló területek a világörökségi helyszín mindössze 33,9%-át borították. A beépített területek arányának növekedése szintén a fent röviden bemutatott okokra vezethető vissza. A harmadik periódus során az ide tartozó részletek alapterülete csaknem megduplázódott! A hirtelen növekedést egyrészt az apátsági gazdálkodás belső területekre való koncentrálódása, másrészt a magántulajdonba került kisebb telkeken véghezvitt magán építkezések okozták. Miközben a Millenniumi emlékműtől keletre eső részen fokozatosan kialakult a Főapátság jelenlegi gazdasági központja, a Várhegy északi részén sosem látott magasságokban is lakóházak épültek. A 2000. évre a világörökségi helyszín beépített területeinek aránya 20,2%-ra növekedett.

86

A VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATA 2010-BEN A világörökségi helyszín területhasználati rendszerét bemutató idősoros elemzés záró dátumául a 2010. évet választottam. Erre az évre a következő éveket meghatározó térstruktúrák teljesen kialakultak, az ezt követően tervezett fejlesztések sokkal inkább a már meglévő értékek megújítását, karbantartását célozzák, mintsem új területhasználati funkcióval ruháznák fel a helyszín egyes részleteit. A természetközeli élőhelyek arányának növekedése bár határozottan lelassult az előző időszakhoz képest, csekély mértékben még mindig emelkedett. Az 1,7%-os növekedés szinte teljes egészében a tökéletesen felhagyott kiskertek, háztáji méretű szőlők és gyümölcsösök átalakulásából adódik, melyek döntő többségében a Gesztenyés horog öblében találhatóak. A Várhegy oldalán, valamint a Boldogasszony kápolna alatti részen található erdők 1992 óta a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik, az erdészeti tervekben parkerdőként vannak nyilvántartva. 2010-ben a természetközeli élőhelyek aránya 47,6% volt, ami a vizsgált időszak során soha nem volt ilyen magas.

21. ábra: A világörökségi helyszín területhasználati struktúrája – 2010. (Pottyondy Á.)

Ezzel szemben a gazdasági művelés alatt álló területek aránya 2010-ben elérte a vizsgált időszak során számított legalacsonyabb értéket. Az előző időszak rohamosan csökkenő tendenciája tovább folytatódott, viszont egészen más okokból kifolyólag. A gazdasági területek egyrészt olyan új térhasználati funkciók megjelenése miatt csökkentek, melyeket a rendszerváltozás ideje óta fokozatosan élénkülő turizmus indukált. Az Arborétum területén kialakításra került egy bemutató gyógynövényes kert, amely bár gazdálkodási tevékenységet ismertet meg a látogatókkal, mégis sokkal inkább turisztikai látványosság, mintsem valódi gazdálkodási egység. A Főapátságot és intézményeit meleg vízzel ellátó biomassza fűtőmű és kiszolgáló létesítményei a gazdasági térből további területeket vett el.

87

A gazdálkodási területek aránycsökkenésének másik oka a kiskertek átalakulása, melynek csökkenése a természetközeli élőhelyek arányát növeli. Itt kell külön megemlíteni az Apátsági Pincészetet, melynek elhelyezkedése és a beépített területek kategóriájába való sorolása egyértelműen következik a fentebb leírtakból. Az államosítások idején a Főapátság elveszítette több évszázados, hatalmas pincerendszerét is. Mivel a pincészet tervezésekor azt nem sikerült visszaszerezni, így az előző periódusban létesített gazdasági épületekhez hasonlóan ezt is a világörökségi helyszínen belüli, már ismét saját tulajdonban lévő területen alakították ki. Mivel a pincészet oly módon lett megépítve, hogy azt a Pannonhalmára érkező turisták is megtekinthessék, tulajdonképpen egy – világszínvonalú technológiával felszerelt – „látványpincészetről” beszélhetünk. Az itt folyó munka magas színvonalát mi sem igazolná jobban, mint a 2010-ben elnyert „Év Pincészete” díj! A beépített területek közé sorolását indokolja az is, hogy számos olyan tér kapcsolódik a pincészet épületeihez, melyek kizárólag turisztikai, vagy egyéb, nem gazdálkodási funkciókkal bírnak. (Kóstolóterasz, parkoló, raktárak, irodák, stb.) 2010-ben a világörökségi helyszín mindössze 23,2%-át borították, melyet adott esetben a Pincészet további 2,5%-al növelhet. A turisztikai és energetikai infrastruktúra fejlődésével párhuzamosan értelemszerűen nagymértékben megnőtt a beépített területek aránya. A biomassza fűtőmű már említésre került, de az arányt tovább növelték a turisták kulturált, ugyanakkor szabályozott keretek között történő fogadását és irányítását lehetővé tevő lépcsők és járdarendszerek is. Ezen kategória borítási értéke a vizsgált időszak során 2010-ben érte maximumát, 29,2%-ot. A következőkben az egyes térkategóriákba tartozó területek nagyságának alakulását, illetve a változások irányát és mértékét bemutató táblázatokban és grafikonokon összefoglalva láthatóak mindazon számadatok, melyek háttere a világörökségi helyszín adott időbeli térstruktúráját ábrázoló térképek mellett került bemutatásra. 4. táblázat: Területhasználati módok évek szerinti eloszlása a vizsgált helyszínre vonatkozóan (%)

Természetközeli élőhely (Z) Mezőgazdasági terület (B) Beépített terület (S)

1896 34,0 52,8 13,2

1939 33,0 48,1 11,7

2000 33 33,9 15,8

2010 47,6 23,2 26,6

Természetközeli élőhelyből beépített terület (ZS) Mezőgazdasági területből természetközeli élőhely (BZ) Mezőgazdasági területből beépített terület (BS) Beépített gazdasági terület (S+B)

-

6,2 1 -

1,5 12,9 2,8 -

2,5

100 %

100 %

100 %

Összesen:

100 %

A táblázat értékei, valamint a következő diagram vonalai egyértelműen igazolják mindazon eredményeket, melyekre a fényképfelvételek és térképek elemzése révén jutottam. A gazdálkodási művelés alatt álló területek méretének rohamos csökkenésével egy időben a természetközeli élőhelyek, valamint a beépített területek nagyságának növekedése zajlik. Az adott időintervallumokban az egyes területhasználati kategóriák közti átmenetet jelentő részletek kiterjedésének alakulása a táblázatban és a diagramon külön is feltűntetésre kerültek. Ezekből kiolvasható, hogy míg a kezdeti időszakban a gazdasági területek csökkenését elsősorban a természetes élőhelyekbe való átalakulás okozta, a jelenkorhoz közeledve ugyanez egyre inkább az egykori gazdasági területek beépítéséből fakad.

88

22. ábra: Területhasználati kategóriák alakulása a világörökségi helyszínen (1896 – 2010)

A döntő részben a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képező természetközeli élőhelyek beépítése a világörökségi területen nem megengedett. Az 1940-2000 közti periódusban jelentkező ilyen irányú átalakulást az új gazdasági udvar megjelenése okozta, de ez is csupán a teljes terület 1,5%-át érintette. A gazdasági területek természetközelivé való átalakulása az első három periódusban volt meghatározó, ezt követően az ilyen irányú átalakulás jelentéktelenné vált. Mezőgazdasági területek beépítésére elsősorban az 1940-2000 közötti időszakban, az államosítások idején került sor, amikor a Főapátság csupán a tulajdonában maradt területekkel tudott gazdálkodni, ami értelemszerűen együtt járt bizonyos részletek beépítésével. Az egyetlen, máig nehezen besorolható területrészt az Apátsági Pincészet jelenti, mely egy időben bír gazdálkodási és turisztikai funkciókkal, így első megközelítésben egy vegyes, a beépített és a gazdálkodási területek jellemzőit egyaránt magán hordozó kategóriába soroltam. A végeredmény tisztázása érdekében fenti adatsorokat összevonással egyszerűsítettem, azaz az egyes kategóriák közti átmenetet mutató területeket a célállapot szerinti területhasználati kategóriákhoz rendeltem. Az így kapott adatokat mutatja be az alábbi táblázat és az azt követő diagram. 5. táblázat: A területhasználati módok évek szerinti összesített eloszlása (%)

Természetközeli élőhely (Z +BZ) Mezőgazdasági terület (B) Beépített terület (S + ZS + BS + (S+B)) Összesen:

1896 34,0 52,8 13,2 100 %

1939 39,2 48,1 12,7 100 %

2000 45,9 33,9 20,2 100 %

2010 47,6 23,2 29,2 100 %

Az összesítés eredményét az előbbiekkel összehasonlítva megfigyelhető, hogy a természetközeli élőhelyek, valamint a beépített területek aránybeli növekedése némileg intenzívebb lett, ugyanakkor a gazdálkodás alatt álló területek csökkenésének üteme alig változott. A vizsgálati időszak kiindulási, 1896. évi értékeihez képest az egyes területhasználati kategóriákba tartozó területek mérete a záró évig (2010) az alábbi szorzók szerint változott: -

A természetközeli élőhelyek induló méretük 40%-val gyarapodtak, kiterjedésük a záró pillanatra közel másfélszeresére növekedett (*1,4).

89

-

A valamilyen gazdálkodási művelés alatt álló területek aránya ezzel szemben kevesebb, mint a kiindulási méret felére, 43,9%-ra csökkent (*0,439).

-

Arányaiban a legnagyobb változás a beépített területek kiterjedésében figyelhető meg, amely kiindulási érétkéhez képest 121,2%-al növekedett (*2,212).

23. ábra: Területhasználati kategóriák összesített alakulása a világörökségi helyszínen (1896 – 2010)

4.4 TALAJTANI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI A terepi felvételezések nagyrész igazolják a szakirodalmi adatsorokat, miszerint a vizsgált területen leginkább a homokos löszön dombsági viszonyok között kialakult erdőtalajok jellemzőek, ugyanakkor a világörökségi helyszín és a műemléki környezet domborzati tagoltságából következően a területen többféle talajtípust is meghatároztunk. Az uralkodó talajtípus a Ramann-féle barna erdőtalaj, melynek különböző mértékben erodált és egyes helyeken sztyeppesedő változataival is találkoztunk. Ahol a kitett felszíneken, meredek lejtőkön az eredeti talaj a talajképző kőzetig lepusztult, ott földes kopárok jellemzőek. A völgyek talpán, aljában, különböző vastagságban találhatunk barna erdőtalaj lejtőhordalékot. A vizsgált területen állandó vízfolyás vagy állóvíz jelenleg nem található, ugyanakkor a talajszelvények, a horgokban vezető utak partfalai helyenként különböző múltbéli időszakok vízjárásának nyomait hordozzák. A talajvíz mélysége átlagosan 2-5 méter, de a magasabban fekvő dombi részeken fúrt kutak tanúsága szerint olykor csak 30-40 méteres mélységben található. A területet a különböző térképi és levéltári források szerint évszázadokon keresztül szőlők borították. A szőlőművelés egyik velejárója a nagymértékű erózió, aminek nyomait a talajtani vizsgálatok hűen tükrözik. A vályog szövetű, löszön kialakult talajok a helytelen művelés következtében rendkívül könnyen esnek az erózió áldozatául. Az eróziót tovább fokozta a szőlők helyén kialakított, intenzív, nagyüzemi módszerekkel végzett szántóföldi művelés is. Az erózió a területen hatalmas pusztítást végzett, mely a kiválasztott talajtani mintaterületen a szúróbotos és laborvizsgálatok mellett szabad szemmel is kiválóan megfigyelhető. A mintaterület napjainkig tartó, folyamatos lejtő irányú szántóművelése következtében a térszín közel fél méterrel alacsonyabb, mint a szomszédos parcellán, melyet 40 év körüli akácos erdő borít.

90

24. ábra: Lejtő irányú szántóművelés következtében kialakult térszín különbség a talajtani mintaterület dombtetői részén (Fotó: Pottyondy Á.)

A dombtetőről hiányzó talaj a szántó völgyi részén akkumulálódott, ahol közel hasonló nagyságban magasabb a térszíne a mellette lévő parcellákénál. A terület művelése a nagymértékű erózió és a nagyüzemi mezőgazdaság számára nem megfelelő lejtőviszonyok következtében az 1990-es évekre erősen visszaszorult. Azokon a helyeken, ahol a karbonátos alapkőzet felszín-közelbe került, ott megszűnt a talajsavanyúság, ugyanakkor a gyakran 20%-nál is magasabb karbonát tartalom kissé sülevényessé teszi a talajt, ami szintén nem kedvez a gazdálkodásnak. Annak ellenére, hogy a vizsgált talajok vízgazdálkodása relatíve jónak tekinthető, a közepes vagy ennél is rosszabb tápanyag-gazdálkodásuk miatt a talajok újraképződéséhez évszázadokra lenne szükség. A talajvesztés szabad szemmel látható következményeit a mintaterületen vett talajminta laboratóriumi elemzésének eredményeiben is visszatükröződnek. 6. táblázat: a talajtani mintaterületen vett talajminták laboratóriumi vizsgálati eredményei LFH: lejtő felső harmada; LKH: lejtő középső harmada; LAH: lejtő alsó harmada Mintavételi hely

pH H2O

pH KCl

CaCO3 (%)

KA

LFH (szántó) LKH (szántó) LAH (szántó) LFH (gyep) 10 éve felhagyott LKH (akácos) szántó LAH (szántó) LFH (akácos) 40 éve felhagyott LKH (akácos) szántó LAH (szántó)

8,33 8,32 7,36 7,59 7,46 7,38 8 7,35 7,30

7,46 7,53 7,12 7,32 7,18 7,14 7,45 7,24 7,17

28,1 22,1 8,4 23,1 16,5 9,3 22,9 26,0 9,5

33 27 27 40 29 33 39 40 37

Szántóparlag

K2O P 2O 5 (mg/kg) (mg/kg) 85,6 65,9 139,0 131,2 111,1 221,8 66,8 187,9 718,0

98,7 74,5 208,3 37,1 198,4 255,5 159,7 56,7 537,2

Szerves anyag (%) 5,99 5,34 5,37 5,93 6,37 5,14 6,85 5,21 4,64

A napjainkig szántóként művelt terület vizes pH-ja az erózió miatt felszínre került, magas karbonát tartalmú alapkőzet miatt kimutathatóan magasabb (pH 8,33), mint a korábban felhagyott, kevésbé erodált területeké (pH 7,3-7,5 körül). A minták karbonát tartalmának alakulása szintén a terület nagymértékű erodáltságát jelzi: a szántó terület felső és alsó részén mért értékek között 3,5-szeres különbség van. Ugyanez

91

megfigyelhető a felhagyott területek talajmintáinak vizsgálati eredményeiben is, ellenben ott a különbség mindössze 2,5-szeres, azaz az erózió jóval kisebb mértékű volt.

25. ábra: Defláció Pannonhalmán (Fotó: Pottyondy Á.)

26. ábra: lezúduló csapadék eróziós kárképe Pannonhalmán (Fotó: Pottyondy Á.)

A talajminták terepen meghatározott fizikai-talajféleségét a laborvizsgálatok Arany-féle kötöttségi értékei is igazolták. A minták 33,3%-ának fizikai félesége homok, 33,3%-a homokos vályog, 33,3%-a vályog kategóriába sorolható. A talajminták K2O és a P2O5 tartalmának vizsgálata jól mutatja a tápanyag kimosódás mértékét. A szántó művelés alatt álló parcellában a középső, eróziónak leginkább részen találtam a legkevesebb tápanyagot, melyhez képest ugyan némileg több maradt a felső, lankásabb részen, de az alsó harmadban szignifikánsan nagyobb értékeket kaptam. A felhagyott területeken hasonló tendencia figyelhető meg. A 40 éve felhagyott parcella alsó harmadából származó, kiugróan magas eredmény feltehetően egy közelmúltban történt műtrágyázásnak köszönhető. A minták szervesanyag tartalmának vizsgálati eredményei az akácerdővel borított mintavételi pontokon mutatják a legmagasabb értékeket. A többi mintavételi ponton közel hasonló értékeket kaptunk.

4.5 NÖVÉNYTANI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI A kutatás során végzett terepi felvételezések, valamint az irodalmi források vizsgálata alapján összeállításra került egy olyan növénytani fajlista, mely tartalmazza mindazon növényeket, melyeket az általam vizsgált irodalmi források említenek, illetve melyeket terepi felméréseim során jegyeztem fel. A tájtörténeti vizsgálatokkal kiegészített botanikai felvételezés révén kiderült, hogy mivel a világörökségi helyszínen és a műemléki környezetben érintetlen természeti terület nem található, a jelenkori vegetáció-összetételét a domborzati adottságok mellett alapvetően a tájhasználat elmúlt évszázadokban bekövetkező változásai határozzák meg. A régebb óta felhagyott területeken a természeteshez sokkal inkább hasonlító társulások és élőhelyek alakulhattak ki, míg a csak nemrég felhagyott, vagy ma is aktívan használt területeken különféle mértékben degradálódott társulásokat találtunk. A botanikai felvételezések alapján a későbbiekben lehetővé vált a terület részletes élőhelytérképének elkészítése is. A Várhegy oldalát, illetve a Boldogasszony kápolna dombjának oldalát borító erdőségek botanikai vizsgálatainak eredménye alapján kijelenthető, hogy bár elvétve találhatunk bennük botanikai szempontból értékes, adott esetben természetvédelmi oltalom alatt álló növényfajokat, a

92

Pannonhalmi Tájvédelmi Körzethez való tartozásukat sokkal inkább térbeli elhelyezkedésük, tájképi szerepük indokolja. Érdekes tény ugyanakkor, hogy éppen ezek a területek azok, melyek területhasználata akár még a legutóbbi időkig is folyamatosan változott. 50-60, helyenként még 40 évvel ezelőtt is gazdasági művelés alatt álltak. Ezen területek kiválóan példázzák, hogy ésszerű területhasználat, felelős gazdálkodás révén egyúttal jelentős természeti értékek megmaradását, terjedését is szolgálhatjuk! Botanikai felvételezéseket a parkerdők mellett a Várhegy keleti oldalát borító Arborétumban is végeztem. A teljes vegetációs időszakra kiterjedő felvételezések, továbbá a kapcsolódó dokumentumok tanulmányozását követően az Arborétumban kijelölésre került az a 161 egyed, melyeket 2006 októberében új táblával láttam el. A táblákon feltűntetésre került az adott növény magyar és tudományos neve, a családnév latinul, valamint a növény származásának helye. (Kertészeti nemesítés esetén ez került feltűntetésre.) A 161 egyed valójában 123 fajt takar, ennek oka, hogy bizonyos egyedek – bár adott esetben már volt megjelölt fajtárs – kiemelt értéket képviselnek. (Méretük, koruk, ritkaságuk, történetük, stb. okán.) Az arborétum területén több száz fa és cserjefaj található. Ezek egy része különleges, az országban csak kevés helyen előforduló faj és fajta. Ezek közé tartozik a glaciális reliktumként számontartott tiszafa (Taxus baccata), az Észak-Amerikából származó vasfa (Gymnocladus dioicus), vagy az igazi különlegességnek számító tövises vadcitrom (Poncirus trifoliata). Helyi ritkaság, és az élőhely átmenetiségének egyik bizonyítéka az alföldies jellegű területeken ritka barkócaberkenye (Sorbus torminalis). Az arborétumban több olyan növény is megtalálható, melyeket az elmúlt 200 év során Európán kívüli területekről hoztak be a kertbe. Az eredeti növénytársulások főfajaiból már csak néhány idős kocsányos tölgy és cser maradt meg, az állományok zömét elegyfafajok alkotják. Az arborétum fő jellegét adó fásszárú növényeken túl több értékes, védett lágyszárú is található a kertben. (téltemető (Eranthis hyemalis), nagyezerjófű (Dictamnus albus), sárgás sás (Carex michelli), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), tavaszi hérics (Adonis vernalis), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), orchidea fajok, stb.) Ezek a fásszárúakkal ellentétben nem kerültek kitáblázásra, azonban természetesen szerepelnek a fajlistán. Jelen írásban részletezett munka során az arborétum fás szárú vegetációja csaknem teljes mértékben, lágyszárú vegetációja pedig a lehetőségek szerint teljes mértékben fel lett tárva, dokumentálva lett. Botanikai vizsgálataink alapján a terület fenntartója részére egy az Arborétum és a parkerdők kezelésére vonatkozó javaslatcsomagot is összeállítottam, mely a későbbiekben az Arborétum dendrobotanikai rehabilitációjának is egyik meghatározó alapdokumentumát jelentette. A javaslatok rövidített anyagát jelen dolgozat későbbi fejezetében mutatom be. Az irodalmi források elemzése, valamint terepi kutatásaink eredményei alapján összeállított fajlistában összesen 1261 növényfaj került feltűntetésre. A listán mindazon növény szerepel, melyet a világörökségi területen, illetve a műemléki környezetben megtaláltunk, illetve melyeket a vizsgált irodalmi források erre a területre vonatkozóan említenek. A lista tartalmazza az Arborétum betelepített, kertészeti fajait is. Ezen növényfajok tudományos nevei gyakran meghaladták volna a táblázat korlátait, így az átláthatóság és a következetesség érdekében az auctor neveket a fajlista jelen dolgozatban közölt verziója nem tartalmazza. A régebbi irodalmakban említett növényfajok tudományos nevei esetenként megváltoztak, ezek a jelenleg érvényben lévő tudományos nevükkel szerepelnek. A könnyebb értelmezhetőség és kezelhetőség érdekében a fajokat – tudományos nevüket alapul véve – ABC sorrendben közöljük.

93

A könnyebb kezelhetőség kedvéért a fajokat abc sorrendben közöljük, az auctor neveket helyhiány és az áttekinthetőség miatt maradtak el. A régi irodalmi adatok szinonim elnevezései a ma érvényes névvel szerepelnek a listában. A fajlistában szereplő növények közül 962-őt (76,3%) említenek az általunk elemzett irodalmi források, 299-et (23,7%) az 1969 óta végzett terepi kutatások valamelyike során sikerült ehhez a listához hozzáadni. („Irodalmi említés” oszlop) A terepi felmérések közül Varga Gábor 1969-ben végzett kutatásának fajlistája a legkorábbi, melyet közlünk. Ebben 166 növényfajt (13,2%) találunk, melyek között kiemelkedő számban vannak az 1969-es Arborétum felújítás során telepített különféle kertészeti és nemesített növények. Varga fajlistájában szinte kizárólag csak fásszárú növényfajokat említ. („Varga 1969” oszlop) Időben a második legrégebbi fajlistát Hortobágyi Cirill osb állította össze. A kiemelkedő részletességgel, 1988-ban végzett kutatás fajlistája az általunk vizsgált területen 549 fajt (43,5%) említ. („Hortobágyi 1988” oszlop) Saját kutatásaink közül elsőként a 2005-ben végzett felmérés 355 fajt (28,2%) tartalmazó listáját mutatom be. Ez a lista a világörökségi helyszín, valamint a műemléki környezet teljes területére vonatkozik. („Pottyondy 2005” oszlop) Ezt követi az Apátsági Arborétum 2006-ban történt átfogó, részletes botanikai felmérésének adatsora. A 363 fajt (28,8%) tartalmazó lista kizárólag az Arborétum területén található növényfajokat tartalmazza. („Arbo 2006” oszlop) A terepi felvételezések közül a 2005 és 2010 között terepen végzett botanikai vizsgálataink összegző fajlistája zárja a sort. A 691 növényfajt felsorakoztató lista a területen leírt vagy megtalált növényfajok 54,8%-át teszi ki. Tartalmazza mindazon növényeket, melyeket a jelzett időtávon belül legalább egy alkalommal megtaláltunk. („Penksza – Pottyondy 2005-2010” oszlop) A fajlistán szereplő növények közül 94 faj (7,5%) védett. Fokozottan védett fajt a vizsgált területen nem találtunk. A védett fajok közül 13 (13,8%) nem szerepelt a korábbi listákon (pl.: parti fűz (Salix elaeagnos), keleti gyertyán (Carpinus orientalis)), 4-et (4,3%) az irodalmi említéseket követően csak saját kutatásaink jelölnek újból (pl.: harangláb (Aquilegia vulgaris), erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens)). 39 védett fajt (41,5%) csupán az irodalmi forrásokban szerepel, egyik általunk elemzett, valamint saját kutatásaink során sem találtunk meg ismét. („Védett” oszlop) A listán 133 olyan faj szerepel (10,5%), melyeket sem a vizsgált irodalmi forrásokban, sem pedig az általunk elemzett korábbi fajlistákon nem szerepeltek. Ezekhez képest ez a 133 faj tehát új fajként értelmezhető. („Új faj” oszlop) A fajlistán szereplő 1261 növény közül 337 faj (26,7%) csak az irodalmi adatokban szerepel, a vizsgált területen való jelenkori meglétüket nem sikerült bizonyítani. A tágabb térségben ugyanakkor ezek közül többnek jelenléte bizonyított (pl. konkoly (Agrostemma githago)). („Csak irodalmi említés” oszlop) Az irodalomban említett növényfajok közül 26-ot (2,1%) csak a jelen dolgozatban bemutatott, saját kutatások fajlistái tartalmaznak. Ezen növényeket a vizsgált területen hosszú idő elteltével újra megtaláltuk, jelenlétüket ismét bizonytani tudtuk. („Irodalmi újra” oszlop) A fajlistán külön jelöltük azt a 100 fajt, melyet az Arborétum 2006-ban történt átfogó botanikai felmérését követően kitáblázásra jelöltünk ki. („Arbo 100” oszlop) Az irodalmi források, valamint saját kutatásaink alapján összeállított teljes fajlistát a doktori dolgozat mellékletében közlöm.

94

4.6 MADÁRTANI KUTATÁSOK EREDMÉNYEI A Kisalföld (Arrabonicum) faunajáráshoz tartozó Sokoró-dombvidék két nagytáj közötti összekötő szerepe az állatvilág szempontjából is meghatározó. A dombvidék madárvilága a növényzethez hasonlóan meglehetősen heterogén, hegységi fajok (Pl. hajnalmadár (Tichodroma muraria), hegyi fakusz (Certhia familiaris)) éppúgy előfordulnak, mint jellemzőbben inkább a síkságokon élők (búbos banka (Upupa epops), hantmadár (Oenanthe oenanthe)). A világörökségi helyszínen és közvetlen környezetében megfigyelt madarak fajgazdagságát tovább növeli, hogy a terület a madárvonulás szempontjából kiemelt fontossággal bír. A Kisalföld óriástáblákkal borított mezőgazdasági területei közé mélyen benyúló Pannonhalmi dombság természetvédelmi oltalom alatt álló élőhelyei, a gerinceken húzódó erőségek, a völgyekben található halastavak ideális pihenő és táplálkozó helyeit jelentik a különféle vonuló madárfajoknak. A madárfajok számát tekintve a térség egyik leggazdagabb élőhelye az egyes helyeken közel 200 éve háborítatlan fás vegetációval borított Főapátsági Arborétum, mely leggyakrabban adott helyet madárbefogással egybekötött megfigyeléseinknek. A Pannonhalmán folytatott madárgyűrűzés részletekbe menő adatsorait és statisztikáit jelen dolgozatban nem ismertem. A gyűrűzés sikerességét jelzik ugyanakkor azok a visszafogási adatok, melyek a Pannonhalmán gyűrűzött egyedek olykor egészen távoli visszafogását tanúsítják: egy Pannonhalmán gyűrűzött énekes rigó (Turdus philomenos) Korzikán, egy ugyanitt gyűrűzött csíz (Carduelis spinus) Pozsonyban került újra a madarászok hálójába. A saját visszafogások adataiból az adott egyedek életkora mellett az egyes fajok területhűségére vonatkozóan is értékes tanulságokat vonhatunk le. Az Arborétumban és a környező erdők kevésbé zavart területein olyan ritkaságok tartós fészkelését, újbóli megjelenését sikerült bizonyítani, mint a holló (Corvus corax), a feketeharkály (Dryocopus martius), vagy a feketególya (Ciconia nigra). Az Arborétum mellett a vizsgált terület kiemelt jelentőségű madárélőhelyeit jelentik a különféle mélyutak, löszfalak, vízmosások, melyek partfalában ideális fészkelőhelyet talál a Pannonhalmán országos viszonylatban is gazdag populációt alkotó gyurgyalag (Merops apiaster), vagy az egyre kevesebb helyen megtalálható partifecske (Riparia riparia). A megfigyelt átvonuló, átrepülő fajok közül említést érdemel a daru (Grus grus), amelynek 2011 márciusában egy közel 600 egyedet számláló csoportját figyeltük meg, vagy az egyre nagyobb rendszerességgel feltűnő rétisas (Haliaeetus albicilla). Vízi vagy vízhez kötött életmódot folytató madarak jórészt a Pannonhalmától 5-8 kilométerre található halastavaknak köszönhetően jelennek meg a fajlistánkon. A madarak a tavak felé, vagy onnan távolodó röptük során rendszeresen jelennek meg a világörökségi területen. Madártani kutatásaink során Egy az ezredfordulón publikált fajlista 99 fajt említ (Rékási 2000). A világörökségi helyszín, valamint a műemléki környezet területére kiterjedő madártani kutatásaink során, 2011 márciusáig bezárólag összesen 137 madárfaj jelenlétét sikerült bizonyítani. Ez a szám a vizsgált terület kiterjedéséhez viszonyítva kiemelkedően magas, a Magyarországon eddig megfigyelt 403 faj 34%-át jelenti. A kis területen megtalált fajok magas száma is alátámasztja a terület síkság és középhegység közti összekötő szerepét. A megtalált fajok száma különösen magasnak tekinthető, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a területen nincsen jelentősebb vízfolyás vagy tó, így a vízhez kötődő életformájú madárfajok csupán minimális számban szerepelnek a listán. A madártani vizsgálataink alapján összeállított fajlista a dolgozat mellékletében található. 4.7 ÉLŐHELY TÉRKÉPEZÉS EREDMÉNYEI A vizsgált területet a terepi bejárások alapján 46 élőhelyfoltra osztottam, melyek összesen 26 kategóriába sorolhatók be. Az élőhelyek 30,4%-a (14 db) tartozik a valamilyen mértékben beépített

95

területekhez (URB). 8,7%-uk (4 db) tartozik a valamilyen művelés alatt álló területekhez (CUL). 17,4% (8 db) tartozik a lágyszárú vegetációval borított területekhez (HER). 32,6%-uk (15 db) fáscserjés vegetációval borított. A lineáris elemek közé az élőhelyek 10,9%-a (5 db) tartozik. 7. táblázat: A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín élőhelyeinek általános GHC kategóriák szerinti eloszlása

DB

%

URB

14

30,4

CUL

4

8,7

HER

8

17,4

TRE

15

32,6

LINEAR

5

10,9

Összesen

46

100,0

A pannonhalmi világörökségi helyszín élőhelyeinek általános GHC kód szerinti eloszlása

11%

URB

30%

CUL

33% 9% 17%

HER TRE LINEAR

27. ábra

A következő táblázat és ábra a korábbakban bemutatott GHC élőhely térképezési rendszer szerint elkészített élőhely térképet mutatja: 8. táblázat: A vizsgált területen található élőhelyek és GHC kódjaik

GHC kód ART CHE / THE FPH / CON / DEC FPH / DEC HEL LTR MPH / DEC / FPH / DEC MPH / DEC TRE VEG / TRE WAL WOC WOC / CRO

A GHC kód jelentése beépített területek (épületek, utak, szilárd burkolattal ellátott egyéb területek) évelő és egyéves lágyszárú fajokkal borított élőhely (gyep, rét) téli lombhullató fajokkal elegyes tűlevelű erdő téli lombhullató fajokból álló erdő részben víz alatt álló vizes élőhelyek, vízpartok, mocsaras területek fasor téli lombhullatókból álló, 0,6-2 méter magas, illetve erdős élőhely 2-5 méter magas, télen lombhullató fákkal borított élőhely park díszfákkal, díszbokrokkal gyümölcsfákkal elegyes háztáji zöldségeskertek, díszkertek növényzet nélküli, meredek lösz- és homokfal gyümölcsösök, szőlők gyümölcsösök, levendula ültetvények, szántók

96

28. ábra: A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín élőhely térképe (Pottyondy Á.)

Az egyes részletek élőhely-kategóriáját, továbbá a (GHC térképezés szabályai szerint külön kezelt) lineáris elemeket összefoglaló és bemutató táblázatok a dolgozat 5. mellékletében találhatóak.

4.8 TERMÉSZETESSÉGI ÁLLAPOT FELMÉRÉS EREDMÉNYEI Az alábbi táblázat a világörökségi helyszín élőhelyeinek természetességi állapot-indexeit mutatja. 9. táblázat: A világörökség helyszín élőhelyeinek természetességi állapot-indexei

Élőhely Term. Élőhely sorsz. Kateg. sorsz. 1. 1 / n.r. 11. 2. 3 12. 3. 4 13. 4. 2 14. 5. 2 15. 6. 2 16. 7. 2 17. 8. 3 18. 9. 3 19. 10. 4 20.

Term. kateg. 2 2 4 3 1 / n.r. 2 2 4 2 3

Élőhely sorsz. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30.

97

Term. kateg. 1 / n.r. 1 / n.r. 1 3 4 1 / n.r. 3 4 4 1 / n.r.

Élőhely sorsz. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40.

Term. kateg. 1 / n.r. 4 3 3 1 / n.r. 1 / n.r. 4 4 3 3

Élőhely sorsz. 41. 42. 43. 44. 45. 46.

Term. kateg. 1 / n.r. 3 4 1 / n.r. 2 3

29. ábra: A világörökségi helyszín természetességi állapot térképe (Pottyondy Á.)

A beépített területeket is (1-es kategóriában) számolva a világörökségi helyszín átlagos természetességi értéke 2,5. Amennyiben az összes élőhely darabszámának (46) majdnem pontosan egynegyedét (11) jelentő beépített területeket kihagyom az átlagos természetességi érték számításából, úgy a végső érték 2,97. Háborítatlan, teljesen természetes élőhely (5. kategória) a világörökségi helyszín területén nem található.

A különféle természetességi kategóriákba sorolt területek darabszámának arányai

24%

26% 22%

28%

1

2 30. ábra

98

3

4

Amennyiben az egyes természetességi kategóriákba sorolt élőhelyfoltok darabszámát hasonlítom össze, nagyjából kiegyensúlyozott eloszlást láthatunk. Amennyiben a nem természetes (1. kategória), illetve a természet-közeli (2-3. kategória) és a természetes (4. kategória) csoportosítás szerint vizsgáljuk a foltokat, egyértelműen a természet-közeli területek dominanciája figyelhető meg (50%). Amennyiben az egyes kategóriák darabszáma helyett az adott élőhelyek (korábban már meghatározott) térbeli kiterjedését vesszük számításaink alapjául, előbbiektől eltérő, a valós állapotokat sokkal jobban tükröző diagramot kapunk eredményül.

A különféle természetességi kategóriákba tartozó területek össz-kiterjedésének arányai

21%

32%

26%

21%

1

2

3

4

31. ábra

A teljesen leromlott területek aránya 26%-ról mindössze 21%-ra csökken, ami 1% híján megegyezik az – ebben az esetben 26%-ot elérő – s erősen leromlott területek arányának növekedésével. Ezen számítás szerint a közepesen leromlott állapotú területek aránya csökken a legtöbbet, 28 helyett mindössze 21%-ot ér el, ami azonos a teljesen leromlott területek értékével. A legnagyobb változás (8%-os növekedés) a természet-közeli kategóriába sorolt területek esetében figyelhető meg, ami ezen számítás szerint a teljes terület csaknem harmadát, 32%-át borítja. Amennyiben a természetességi állapot alakulását a világörökségi helyszín teljes területére vonatkozóan szeretnénk feltűntetni, úgy a második számítás eredményeit tekinthetjük mértékadónak. Ha azonban a világörökségi helyszínnek kizárólag csak a valamilyen növényzettel takart, beépítetlen területeinek természetességi állapotára vagyunk kíváncsiak, úgy a teljes területből ki kell vonnunk a beépített részletek alapterületét. Az 1. kategóriában így csupán egyetlen elem (egy idegenhonos fajból telepített fasor) marad. Ebben az eloszlásban a korábbiaktól teljesen eltérő, a természetesség szempontjából jóval kedvezőbb eredményekhez jutunk. Az ilyen módon végzett számítás szerint a természet-közeli (2-3. kat.) és a természetes állapotban lévő (4. kat.) területek aránya eléri a 99%-ot! Nem véletlen tehát, hogy az UNESCO világörökség bizottsága a Főapátság épületei mellett annak közvetlen környezetét is a világörökség részének deklarálta. Különösen fontos, hogy a természetes területek (4-5. kat.) ez esetben a korábbiaknál jóval magasabb, 40%-os értéket mutatnak, azaz a kijelenthetjük, hogy a világörökségi helyszín növényzettel borított területeinek majdnem fele kiemelt értéket képvisel.

99

A különféle természetességi kategóriákba tartozó területek össz-kiterjedésének arányai a beépített területek nélkül

1%

33%

40% 26%

1

2 32. ábra

100

3

4

5. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK A doktori kutatás új tudományos eredményei – a dolgozat elején bemutatott fő célokkal összevetésben – az alábbiak szerint foglalhatók össze: Cél (1):A világörökségi helyszín történeti tájhasználati struktúrájának megismerése; Cél (2): A tájhasználatban bekövetkező változások idősoros elemzése, következtetések levonása a jelenkori állapotokra vonatkozóan; Célokhoz kapcsolódó új tudományos eredmények: 1. Elvégeztem a Pannonhalmi Főapátság mintegy 40.000 darabból álló fotóarchívumának tájtörténeti szempontú elemzését. Kiválogattam, digitalizáltam és retusáltam, restauráltam azon felvételeket, melyek a világörökségi terület, illetve az ezt övező műemléki környezet területhasználatára, valamint a Főapátság uralta tájkép alakulására vonatkozóan adatokkal szolgálnak. A kiválogatott felvételeket időrendbe állítva összerendeztem. 2. Elvégeztem a vizsgált területet ábrázoló, különböző korokból származó térképek és ortofotók idősoros, tájtörténeti és területhasználati szempontú elemzését. A térképeken és ortofotókon megfigyelhető, a területhasználatban és/vagy a tájképben jelentős változásokat okozó térképi eltéréseket időrendbe állítva összefoglaltam és értékeltem. 3. A kiválasztott fotók, térképek és ortofotók elemzésének eredményei alapján leírtam és értékeltem a vizsgált területen az 1780-as évektől napjainkig bekövetkező területhasználati változásokat. Az idősoros elemzés eredményeit térképeken, a területhasználati kategóriák területborításában bekövetkező változásokat grafikonokon is megjelenítettem, rendszerbe foglaltam. Cél (3):

A világörökségi helyszín természeti értékeinek komplex feltárása – különös tekintettel a talajtani értékekre, valamint a növény- és madár fajokra;

Célhoz kapcsolódó új tudományos eredmények: 4. Közel 100 vizsgálati pont, valamint egy szigorú szempontrendszer alapján kiválasztott mintaterület talajtani vizsgálata alapján elkészítettem a vizsgált terület átfogó talajtani jellemzését, meghatároztam a területen található fő talajtípusokat, valamint a mintaterületen vett talajminták laboratóriumi vizsgálatainak eredményei segítségével a különféle felszínborítottságú területek eltérő erózióérzékenységét is bebizonyítottam. 5. Elkészítettem a vizsgált területen különböző időpontokban, eltérő célokkal végzett botanikai kutatások összesített fajlistáját. Az irodalmi forrásokban említett növények listáját kiegészítettem a saját kutatásaim során megtalált fajokkal. A fajlistában az egyes fajok nevén túl azoknak a vizsgált területen való jelenlétében bekövetkező változásait (eltűnését, újbóli megtalálását) is feltűntettem. A fajlistán szereplő 1261 növény közül 94 védett, 133 általunk megtalált növényt sem a vizsgált irodalmi források, sem az elemzett korábbi fajlisták nem említenek.

101

6. Összeállítottam a világörökségi helyszín, valamint a műemléki környezet madártani fajlistáját. A listán szereplő 137 faj az országban ezeddig megfigyelt madárfajok 34%-át teszik ki, ami a vizsgálati helyszín relatív kis kiterjedését figyelembe véve rendkívüli eredménynek tekinthető. Cél (4):

A világörökségi helyszín élőhelyeinek, valamint azok természetességi állapotának feltárása, dokumentálása;

Célhoz kapcsolódó új tudományos eredmények: 7. A Magyarországon eddig ritkán alkalmazott, újszerű GHC élőhelytérképezés előírásainak megfelelően elkészítettem a Pannonhalmi Világörökségi Helyszín teljes területét bemutató élőhelytérképet. 8. Elkészítettem a vizsgált terület élőhelyeinek természetességi állapot-térképét, mely alapján a teljes világörökségi helyszín természetességi állapotára vonatkozó következtetéseket, a megfigyelhető tendenciákat is rendszerbe foglaltam. Cél (5): Cél (6):

A világörökségi helyszín természeti értékeire alapozott területhasználati rendszer kidolgozása a tájhasználati múlt és a fenntarthatóság függvényében; Megoldási javaslatok megfogalmazása a világörökségi helyszín komplex területhasználatából fakadó funkciótorlódás okozta problémákra, a tájhasználat és a tájvédelem közt feszülő látszólagos ellentét feloldása;

Célokhoz kapcsolódó új tudományos eredmények: 9. Természettudományos és tájtörténeti vizsgálataim eredményei alapján összeállítottam a Pannonhalmi Világörökség UNESCO által is elfogadott Kezelési Tervének természeti környezetre vonatkozó fejezeteit. 10. Természettudományos és tájtörténeti vizsgálataim eredményei alapján megterveztem és megvalósítottam egy a világörökségi helyszín természeti és tájtörténeti értékeit ismertető, 12 állomásból álló bemutató útvonalat (Eranthis ösvény), továbbá a növénytani kutatásokon alapulva kijelöltem és információs táblákkal láttam az Apátsági Arborétum 100 kiemelt jelentőségű növényegyedét. Cél (7):

A Főapátság területhasználati koncepcióihoz szükséges környezeti bázis adattár létrehozása

Célhoz kapcsolódó új tudományos eredmény: 11. A vizsgált terület talajviszonyaira, növény- és állatvilágára koncentráló átfogó természettudományos és tájtörténeti vizsgálataiból származó eredmények (térképek, fajlisták, stb.) segítségével létrehoztam és hozzáférhetővé tettem a Pannonhalmi Világörökségi Helyszín, valamint az azt övező Műemléki Környezet aktuális és naprakész környezeti bázis adattárát, amely a Főapátság jövőbeli területhasználati koncepcióinak alapját jelentheti – különös tekintettel a Világörökség Törvényben is előírt új Kezelési Tervnek.

102

6. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 6.1 A TERÜLETHASZNÁLATI VÁLTOZÁSOK VIZSGÁLATAIBÓL LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK

A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín és az azt övező műemléki környezet történeti és jelenkori területhasználatának elemzése során megállapítottuk, hogy a táj aktív használata, gazdasági vagy jóléti funkcióinak kihasználása az évszázadok során jelentős mértékben csökkent, a felhagyott (mező)gazdasági területek döntő többsége fokozatosan természet-közeli élőhelyekké alakult át. A jelenleg a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzethez tartozó területek bizonyos részletei ugyanakkor akár még 50-60 évvel ezelőtt is művelés alatt voltak. A védett területek megfelelő módon történő tervezésénél tehát még ebben a viszonylag belátható időtávon is kiemelkedő eredményekre számíthatunk. A vidéki térségek elnéptelenedéséből, a földterületek művelés alól történő felhagyásából eredeztethető bizonytalan állapotok természeti-környezeti szempontból akár tehát kifejezetten hasznosak is lehetnek, számos rég eltűnt, kihaltnak hitt érték kerülhet ismét elő. Egy adott térség fenntartható területhasználatának tervezésekor ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Megállapítottuk továbbá, hogy kellő mennyiségű háttérdokumentum (fényképek, térképek, stb.) rendelkezésre állása esetén történeti korok területhasználati struktúrái is nagy pontossággal bemutathatók. A különböző időpontokban készült fényképfelvételek nagyon hasznos módon kiegészítik a hasonló korokból származó térképeket, miáltal számos többletinformációhoz juthatunk hozzá.

6.2 A TALAJTANI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEIBŐL LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Talajtani vizsgálataink eredményei alapján kijelenthető, hogy a világörökségi helyszín relatív kis területe talajtani szempontból is rendkívül változatos. A vizsgálatok eredményei a legtöbb esetben korreláltak az irodalmi közlésekkel, azonban a részletes kutatásaink több esetben azoknál jóval árnyaltabb, pontosabb eredményekhez vezettek. Joggal feltételezhető, hogy a vizsgált területen tapasztalt kiemelkedő talajtani változatosság nagy valószínűséggel a Pannonhalmi dombság teljes területén megfigyelhető, ami a dombság rendkívül változatos élőhelyeinek kialakulásának is egyik magyarázatául szolgálhat. A talajtani viszonyok egyértelműen meghatározó szerepet játszanak egy adott térelem ideális területhasználati funkciójának kialakulásában. Az eróziós folyamatok területen tapasztalt intenzitásából következően a világörökségi helyszín mindennemű fejlesztésének tervezésekor és fenntartásakor fokozottan ügyelni kell arra, hogy azok ne vezessenek további talajvesztéshez. A termőtalaj elvesztése a pannonhalmi világörökség helyszín talajtani és földtani adottságainak ismeretében reális veszély, melyet folyamatosan szem előtt kell tartani.

6.3 A NÖVÉNYTANI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEIBŐL LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK A relatív kis kiterjedésű terület 1262 fajt felsorakoztató növénytani fajlistája a vizsgált térség rendkívüli botanikai potenciálját jelzi. A középhegységi és az alföldi területek határán található dombság mindkét tájtípus növényeinek optimális életfeltételeket kínál. A terület degradációját jelzi ugyanakkor, hogy a korai irodalmi adatsorokban felbukkant védett növényfajok közül 39-et azóta nem sikerült ismét megtalálni. A hajdani komplex és változatos tájhasználati rendszer felszámolása a növénytani értékek számának csökkenésével járt. A hosszú idő után viszont ismételten megtalált 4 védett növényfaj jelenléte ugyanakkor a tájhoz illő területhasználati rendszer újbóli kialakítását célzó törekvések sikereként is értékelhető. A közel 210 éves Apátsági Arborétumban található különféle kertészeti- és dísznövények listája a térség kert- és tájtervezői számára is fontos adatbankot jelenthetnek. Ilyen hosszú idő alatt

103

ugyanis rendkívüli módon kiszelektálódtak azon fajok és fajták, melyek sikerrel telepíthetők a dombság és szűkebb környezetének területén.

6.4 A MADÁRTANI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEIBŐL LEVONT KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Madártani kutatásaink bebizonyították, hogy egy változatos, gazdagon strukturált táj nagyságrendekkel gazdagabb élővilágnak adhat otthont, mint a kizárólag nagy léptékekben kezelhető területhasználati formákkal rendelkező térségek. A fajlistánkon egyszerre szereplő hegységi és síksági fajok bizonyítják, hogy a Pannonhalmi dombság a növényvilág mellett az állatvilág szempontjából is valóban átmeneti területet jelent. Bár az állatvilág különféle osztályai közül jelen kutatás során egyedül a madárvilág vizsgálatára koncentráltunk, a vizsgálati eredmények számtalan olyan információval bírnak, melyek a térség teljes állatvilágára, valamint a terület egészének ökológiai állapotára utalnak. A madártani listán szereplő 137 faj rendkívül változatos életformákat, táplálkozási szokásokat sorakoztat fel. A világörökségi helyszín és a műemléki környezet madárvilágának fajgazdagságából ennek értelmében a térség egyéb állatcsoportjainak nagyfokú diverzitására is következtethetünk. A vizsgált térségben megfigyelt átvonuló madárfajok nagy száma, illetve az országban csak néhány helyszínen áttelelő fajok jelenléte alátámasztja és egyúttal meghatározza a terület tágabb környezetének ökológiai hálózatában betöltött kiemelt szerepét. A Kisalföld agrársivatagában a Pannonhalmán található, olykor több száz éve változatlan élőhelyek oázisként vonzzák a különböző madárfajokat. A madárgyűrűzések tapasztalatai, a visszafogási eredmények bebizonyították, hogy a pannonhalmi élőhelyek kontinens-léptékben is kimutatható jelentőséggel bírnak. Mindennek értelmében elengedhetetlen, hogy a területet érintő különféle fejlesztési elképzelések, kezelési tervek kiemelt figyelmet fordítsanak a legváltozatosabb fajoknak otthont vagy átmeneti pihenőhelyet jelentő élőhelyekre, azokat megőrizzék, fejlődésüket elősegítsék.

ÉLŐHELYEK (TERMÉSZETESSÉGI KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK

6.5

AZ

ÁLLAPOT)

VIZSGÁLATAIBÓL

LEVONT

Az élőhelyekre koncentráló kutatásaink eredményei bebizonyították, hogy egy az adott terület természeti és táji adottságaihoz illeszkedő, annak korlátait és lehetőségeit ismerő területhasználati rendszer hosszú időn át való működése valóban az élőhelyek rendkívül változatos kialakulásához vezet. Az eredményeinkből fakadó egyik legfontosabb következtetés, miszerint ennek a diverz struktúrának az elpusztulását követően akár évtizedekkel később is van még lehetőség és esély az egykori, ideálisnak tekinthető természeti és ember alkotta élőhelyekből álló rendszer ismételt kialakítására. Ehhez viszont elengedhetetlen a területhasználat szakszerű, a történelmi múltat ismerő és elemző rendszer mentén kialakítani. Az élőhelyek természetességi állapotára vonatkozó kutatásaink rámutattak, hogy még a szinte teljes egészében ember alkotta élőhelyek (pl. a mesterségesen létrehozott tó az Arborétumban) is létfontosságú szerepet tölthetnek be az élővilág szempontjából, adott esetekben ezek szinte pontosan ugyanazt a szerepet tudják betölteni, mint a természetes folyamatok nyomán kialakult „eredeti” élőhelyek. A tájhasználat és a tájvédelem következtetéseink szerint egy megfelelő odafigyeléssel tervezett rendszerben nemhogy nincsen egymással antagonisztikus ellentétben, de még erősítik, gazdagítják is egymást.

6.6 KUTATÁSI EREDMÉNYEIM A FŐAPÁTSÁG JELENKORI FEJLESZTÉSEINEK TÜKRÉBEN Kutatásaim eredményei a Főapátság számos jelenkori fejlesztésébe beépültek. A turisták természeti területeken való irányítását szolgálja az Eranthis ösvény nevet viselő bemutató útvonal, mely a terület komplex feltárása során megismert természeti és tájtörténeti értékeit mutatja be.

104

Az Apátsági Arborétum teljes botanikai feltárásának eredményei az Arborétum dendrobotanikai felújításának, illetve turisztikai fejlesztésének is alapját szolgálta, valamint fajlistánk alapján került kitáblázásra az Arborétum 100 növényegyede. Madártani kutatásaink révén a Főapátság kiemelt jelentőségű turisztikai fejlesztésének az Arborétumot érintő munkarészeinek időzítését a költési időszakhoz igazították. A munkálatok során élőhely-fenntartási céllal számos öreg, odvas fát hagytak meg az Arborétum területén. A tájkép védelmét szorgalmazó javaslataim és észrevételeim összhangban vannak a fenntartó elképzeléseivel. Ennek kiváló példája a biomassza fűtőmű új épülete, melynek alapjait kizárólag tájképvédelmi okokból 2-3 méterrel a felszín alatt építették meg, ezáltal az épület nem magasodik ki zavaró módon a környezetéből. Ugyanezen gondolat vezérelte az építtetőt, mikor az új turistafogadó komplexum tervezésekor a Kosaras-domb tájképi rehabilitációja meghatározó szempontként szerepelt. A főapátsági épületeket ölelő természeti környezet értékeinek bemutatására a Főapátság természettudományos programok indítását tervezi, melyek alapját jelen kutatás eredményei jelentik. A tájhasználatra, valamint a természeti területekre vonatkozó javaslataink jelentős része a Pannonhalmi Világörökségi Helyszín hivatalos kezelési tervében is megjelenik, annak meghatározó részét képezik.

105

7. ÖSSZEFOGLALÁS A Pannonhalmi Bencés Főapátságot ölelő természeti környezet komplex természettudományos és tájtörténeti vizsgálatának eredményei nyilvánvalóvá tették, hogy a világörökségi helyszín és az azt övező műemléki környezet ideális állapotban való fenntartása nem képzelhető el a térség történelmi múltjának, valamint természeti és táji értékeinek mélyreható ismerete nélkül. A rendkívül heterogén természetföldrajzi környezetben kialakult dombság természeti adottságaihoz szinte tökéletesen alkalmazkodó évszázados tájhasználat olyan élőhelyek rendszerét alakította ki, melyek még romjaikban is számtalan értékes növény- és állatfaj számára jelentenek létfontosságú életteret. Az alig 50 hektár kiterjedésű, természeti és tájképi értékekben kiemelkedően gazdag világörökségi helyszín területén számos olyan területhasználati igény jelentkezik, melyek egyidejű teljesülése első megközelítésben lehetetlennek tűnhet. A tájhasználat és a tájvédelem látszólagos ellentéte kizárólag a különféle területhasználati funkciók komplex kezelése, tervezése révén oldható fel. Egy a térség természeti adottságaihoz a lehető legteljesebben alkalmazkodó területhasználat ugyanis éppen a táj fenntartását, a kultúrtáj természeti értékeinek megőrzését segíti elő. Az ideális tájhasználati mód kiválasztása ugyanakkor rendkívül összetett, nagy szakértelmet igénylő feladat. A pannonhalmi helyszínen kutatásaink során három elsődleges és további három másodlagos funkciót állapítottunk meg. A terület elsődlegesen mindig is szakrális központ volt és jelenleg is az, ami alapjaiban meghatározza a hely lakóinak a világhoz való hozzáállását, a teremtett világ értékei iránt érzett felelősségtudatát. Pannonhalma egyúttal a Magyarság történelmének kiemelt jelentőségű helyszíne is. Területhasználati rendszerének pontos megértése érdekében elengedhetetlen a helyszín pontos, ezredévre visszamenő történelmének ismerete. A Főapátságot minden irányból körülölelő parkerdők, valamint az Apátsági Arborétum kivétel nélkül a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet részét képezik. A világörökségi helyszín fejlesztésének és kezelési rendszereinek szükségszerűen összhangban kell lenniük a természetvédelmi érdekekkel. A három fő funkció és területhasználati szempont mellett a világörökségi helyszínnek lakóhelyként, munkahelyként, valamint turisztikai célpontként is meg kell felelni a kor kihívásainak. A területhasználati funkciók közül a turisztikai funkció kezelése és fejlesztése, a többi funkcióval történő fájdalommentes összeegyeztetése napjaink egyik legnagyobb kihívása. A világörökségi helyszínen és közvetlen környezetében elvégzett komplex természettudományos és tájtörténeti vizsgálataink eredményei segítségével hitelt érdemlően meghatározható minden egyes területegység tájhasználati rendszerben betöltött szerepe, valamint az is, hogy alapvetően természeti, gazdasági, vagy használati prioritású területről van e szó. A doktori kutatás eredményei, melyek az alábbiakban foglalhatók össze, a kitűzött célokkal összhangban vannak: 1. Elvégeztem a Pannonhalmi Főapátság mintegy 40.000 darabból álló fotóarchívumának tájtörténeti szempontú elemzését. 2. Elvégeztem a vizsgált területet ábrázoló, különböző korokból származó térképek és ortofotók idősoros, tájtörténeti és területhasználati szempontú elemzését. 3. A fotók, térképek és ortofotók elemzésének eredményei alapján leírtam és értékeltem a vizsgált területen az 1780-as évektől napjainkig bekövetkező területhasználati változásokat, melyeket térképeken és grafikonokon is megjelenítettem.

106

4. Elkészítettem a vizsgált terület átfogó talajtani jellemzését, meghatároztam a területen található fő talajtípusokat, talajminták laboratóriumi vizsgálatával bizonyítottam a terület erózióérzékenységét. 5. Elkészítettem a vizsgált terület összesített botanikai fajlistáját, melyben az egyes fajok nevén túl azoknak a vizsgált területen való jelenlétében bekövetkező változásait (eltűnését, újbóli megtalálását) is feltűntettem. A listán szereplő 1261 növény közül 94 védett, 133 általunk megtalált növényt sem a vizsgált irodalmi források, sem az elemzett korábbi fajlisták nem említenek. 6. Összeállítottam a vizsgált terület madártani fajlistáját. A listán szereplő 137 faj az országban ezeddig megfigyelt madárfajok 34%-át teszik ki. 7. A GHC élőhelytérképezés előírásainak megfelelően elkészítettem Világörökségi Helyszín teljes területét bemutató élőhelytérképet.

a

Pannonhalmi

8. Elkészítettem a vizsgált terület élőhelyeinek természetességi állapot-térképét. 9. Természettudományos és tájtörténeti vizsgálataim eredményei alapján összeállítottam a Világörökségi Kezelési Terv természeti környezetre vonatkozó fejezeteit. 10. Vizsgálataim alapján megvalósítottam egy a világörökségi helyszín természeti és tájtörténeti értékeit ismertető bemutató útvonalat (Eranthis ösvény), információs táblákkal jelöltem Arborétum 100 kiemelt jelentőségű növényegyedét. 11. A vizsgált terület átfogó vizsgálataiból származó eredmények segítségével létrehoztam és hozzáférhetővé tettem a Pannonhalmi Világörökségi Helyszín, valamint az azt övező Műemléki Környezet aktuális és naprakész környezeti bázis adattárát. Természettudományos és tájtörténeti kutatásaim számtalan eredménnyel gazdagították Pannonhalmát. A kutatások jelen doktori tanulmányok befejeztével ugyanakkor nem érnek véget. Ahogyan a monostor ezer évvel ezelőtti alapítása óta mindig, úgy a jövőben is lesznek olyan szerzetesek, civil kutatók, akik majd talán jelen kutatás eredményeit is egy hajdan volt időszak pontos és alapos kordokumentumaként tudják majd használni. Ehhez azonban nem feledhetjük Szent Benedek Regulájának a teremtett világhoz való viszonyulásról szóló részletét: „A (házgondnok a) monostor minden fölszerelését és minden vagyonát úgy tekintse, mint az oltár szent edényét. Semmit se tartson elhanyagolható csekélységnek. Ne legyen se fösvény, se pazarló, se a monostor vagyonának tékozlója, hanem mindent mértékkel tegyen, és az apát rendelkezése szerint. Mindenekelőtt legyen alázatos, és ha valakinek nem tud anyagit adni, nyújtson akkor legalább jó szóval feleletet, amint írva van: „A jó szó többet ér a legjobb adománynál” (Sir 18,17). Mindennek, amit az apát reábíz, maga viselje gondját; amitől azonban eltiltja, azt ne merészelje tenni. … Ha nagyobb a testület, adjanak melléje segítőket, hogy ezek támogatásával maga is nyugodt lélekkel teljesíthesse a reábízott feladatot. Mindent a maga idejében kell adni, ami adnivaló, és kérni, ami kérnivaló, hogy Isten házában senki ne nyugtalankodjék, és ne szomorkodjék. Szent Benedek regulája, 31. fejezet (Kr.u. 529.)

107

8. ENGLISH SUMMARY THE COMPLEX ENVIRONMENTAL SURVEY AND THE RESEARCH OF POTENTIAL LAND-USE POSSIBILITIES OF THE PANNONHALMA WORLD HERITAGE SITE PH.D. DISSERTATION ÁKOS POTTYONDY

PH.D. SCHOOL OF ENVIRONMENTAL SCIENCES LANDSCAPE ECOLOGY, NATURE AND LANDSCAPE PROTECTION

BACKGROUND AND OBJECTIVES

The World Heritage Site in Pannonhalma is affected by many different land-use methods, which are detailed and multifaceted. The first 3 complex roles must be considered in all plans, strategies and cultivation schemes, whilst the 3 minor functions can help the site to develop as a living entity. The main land cultivation tasks are the following: -

Sacral Center Significant historical location of Hungarian culture Protected Conservation Area Residential Site Work place Touristic attaction

The habitat structure of the World Heritage Site is very complex. In the interest of understanding this complicated structure, my goal was not only to make environmental surveys, but also to analyze the historical land-use methods and spatial structures of the area. The results provided by these historical studies give us clear answers to many of the questions presented by the present habitat and land-use structures that sit side by side. The evaluation process of changes to the landscape can be based on the results of different remote sensing technologies. The static visuals captured in the photographs can be ordered in a timeline, in which the topographical changes are made visible as in a cinematic film, which helps us to understand the past changes leading to its present structure. To understand and develop the site in a sustainable way it is absolutely necessary to have a firm knowledge about the past. In the last 1000 years it was the Monastery’s farming system which dominated the façade of the surrounding lands. One of the most important goals was to become acquainted with the site’s pedological characteristics.

108

The goals of our botanical surveys were to create an extensive list of the local species, an overview of the surrounding natural habitat (GHC mapping), and to map the naturalness of the Site as well. During the complex surveying of the natural environment it is necessary to focus on the fauna of the Site as well. Because of the affluent variety and excellent monitoring systems I chose to focus on the birds out of the available fauna for my studies. The main goals of the dissertation are the following: 1. To describe the historical structure of the land-use methods employed at the World Heritage Site; 2. To understand and describe the effects of the former land-use changes on the present structures; 3. To create a complex description of the World Heritage Site’s natural worth – especially focusing on soil, botanical and ornithological abundance. 4. To document and create a data-map of the habitat’s - and their natural state, found in the World Heritage Site; 5. To develop a sustainable and detailed land cultivation system for the World Heritage Site – based on former cultivation structures and natural worth; 6. To provide solutions on how to handle the different coexisting land-use functions and to solve the virtual antagonism of landscape protection and land-use; 7. To create a virtual base databank for future landscape conceptions of the Monastery.

MATERIALS AND METHODS The observed area and its surroundings The surveys and observations were made on the world heritage site of Pannonhalma city. The northwest-southeast located hilly micro-region of Pannonhalma sharply stands apart from its surroundings; its composition and morphology are also unique. Between the mountains and the lowlands the flora is heterogenic: both mountain and lowland species can be found here. Up until now appr. 1500 plant species have been found in the Pannonhalma hills. The transition characteristics of the region are noticeable in its fauna as well. The Archabbey of Pannonhalma has been a protected monument since 1949. It is part of the UNESCO World Heritage List since 1996. The World Heritage Site is 47,4 hectares, and is surrounded by a 310 hectare large Monumental Area. Analysis of the Photo and Map Archives One part of my landscape-history research was the analysis of the entire photo archives of the Monastery. 55 normal and 9 aerial photos were selected from the approximate 40.000 pictures, which are informative in landscape-history. The first step of the photo analysis was to appoint the geographic location of where the photo was captured and to retake the photo from the same place. The changes and trends of land-use were described after the comparative analysis of the pictures.

109

Beside the photos I observed and made comparative analysis of archive and up-to-date maps and ortophotos. From the time-line of the studied maps it is possible to follow and detect the landscape changes. The analysis of photos and maps made it possible to show the land-use changes over time. The separated items of the World Heritage Site were classified in Natural / Cultivated / Built categories. The transformations between categories were also marked. Surveys on pedology The in situ soil examinations were done by the Pürckhauer type soil core sampler mostly on the examined botanical squares. To examine the relationship of erosion, land-cover and land-use I designated a pedological sample area. I gained soil samples which were examined in laboratory. Botanical surveys Based on former literary works I compiled the very first list of species, which was used as a base during our on-site examinations. The on-site examinations were made throughout the whole year; all the found plants were recorded. Ornithological surveys The zoological surveys were confined to the observation of birds. We researched throughout the whole year, the list of species is constructed from the records of on-site observations, netting and lair programs. The list of bird species contains only those birds, which are nesting, migrating, wintering, or through flying above the World Heritage Site. Habitat mapping During the habitat mapping I followed the methodology of the General European Habitat Monitoring Concept (GHC). Analysis of natural state The natural value of a habitat is influenced not only by the number of species, but by its natural state as well. The natural state categories of the habitats were defined following the classifying system of Seregélyes: totally perished / heavily perished / perished / close-tonatural / natural (Seregélyes 1995).

RESULTS The new scientific results of the Ph.D. dissertation (comparing with the main goals) are the following: Goal (1): Goal (2):

To describe the historical structure of the land-use methods employed at the World Heritage Site; To understand and describe the effects of the former land-use changes on the present structures; 110

New scientific results – connected to the goals: 1. I analyzed all the 40.000 photos of the Monastery Photo Archives according to the historical changes over time visible on the landscape. I separated, digitalized, retouched and renovated those photos, which give us important data about the landscape or the land-use of the World Heritage Site or the Monumental Area. The chosen photos are ordered in timeline. 2. I analyzed the different photos, maps and ortophotos according to the history of the landscape and land-use. I concluded their value based upon the differences, which were caused by significant landscape changes. 3. Based on the chosen photos and maps I described and determined the value of the land-use changes of the observed area from the 1780’s until the present day. The results of the timeline analysis are showed on maps I created. The changes of the landuse categories were also systemized and depicted on maps and diagrams.

Goal (3):

To create a complex description of the World Heritage Site’s natural worth – especially focusing on soil, botanical and ornithological abundance.

New scientific results – connected to the goal: 4. Based on nearly 100 sampling spots and a pedological model site I described the soil characteristics of the studied area. With the laboratory analysis of soil samples gathered on-site, I was able to ascertain the sensitivity to erosion of the different sites with variant vegetation cover. 5. Based on the records of botanical surveys – made in different times and with different aims – I compiled a complex list of plant life. The lists found in various literary sources mentioning plants are complemented with the list of the plants of my own surveys. Besides the names of the plant species I recorded the changes of their presence (appearance, vanishing) as well. The list contains 1261 species, 94 are protected, 133 of them are neither mentioned in the documented literature, nor by the previously compiled plant lists. 6. I compiled a list of birds that were recorded on the World Heritage Site and on the Monumental Area. The 137 species, which are on the list, expand the 34% of the total bird fauna of Hungary. Considering the relatively small extent of the observed area this is more than impressive.

Goal (4):

To document and create a data-map of the habitat’s - and their natural state, found in the World Heritage Site;

New scientific results – connected to the goal: 7. Using the novel GHC methodology, which had previously been used only sparsely in Hungary, I prepared a habitat map of the whole World Heritage Site in Pannonhalma. 8. I prepared a natural-state map of the observed area. The conclusions and tendencies of this mapping are systemized and recorded. 111

Goal (5): Goal (6):

To develop a sustainable and detailed land cultivation system for the World Heritage Site – based on former cultivation structures and natural worth; To provide solutions on how to handle the different coexisting land-use functions and to solve the virtual antagonism of landscape protection and landuse;

New scientific results – connected to the goals: 9. Based on the results of my environmental and landscape history surveys I compiled the environment-related chapters of the Development Plan of the Pannonhalma World Heritage Site. 10. Using the results of my environmental and landscape history surveys I developed and constructed a demonstration path (Eranthis Path), which introduces the natural and topographical worth of the World Heritage Site. Based on the results of my botanical surveys I placed 100 information tables under the most valuable plants within the Botanic Garden.

Goal (7):

To create a virtual base databank for future landscape conceptions of the Monastery.

New scientific results – connected to the goal: 11. Summarizing the results of the pedological, botanical, ornithological and land-use research I compiled and published an up-to-date data-base environmental databank of the Pannonhalma World Heritage Site and its Monumental surroundings. This databank can be the base for development plans and land-use conceptions in the future – especially for the new development plan of the Site.

CONCLUSIONS AND SUGGESTIONS The surveys on former and present land-use systems showed that the active use of the landscape decreased during the centuries, then the cultivated and grazed areas slowly transformed into natural habitats. The fact, that some parts of the Pannonhalma Landscape Protection Area were under intensive cultivation 50-60 years before, proves that it is possible to make decisions on the development of protected areas in this time period as well. From an environmental aspect the conditions, which originated from the abandonment and dis-use of rural areas, can be expressly useful: lots of lost natural riches can be rediscovered. This possibility must be kept in mind during all kinds of rural development works. We established that with a good amount of background documentation (photos, maps, etc.) it is possible to describe former land-use systems accurately. The photos, taken throughout different time periods can piece together the maps from the same era, so that the researcher can gain lots of additional information. Our pedological surveys mostly correlated with the available literature data, but our detailed studies concluded with more accurate results. With regards to the high intensity of the 112

effects of erosion it is more than important to keep this in mind in all kinds of developmental plans, which focus on the World Heritage Site. The plant list of the relatively small area contains 1262 species, which underlines the outstanding botanical potential of the region. The fact, that 39 of the literary documents mentioned protected species that could not be found during our investigations shows the degradation of the site. The elimination of the former sustainable and diverse land-use system led to the decrease of botanical worth. The fact, that after a long time we were able to find 4 protected plant species, can be estimated as the success of the land-use system’s restoration. Our ornithological surveys proved that a landscape with diverse structure can provide a home for a far richer flora and fauna, like the big-scale cultivated landscapes. The 137 species have wide diversity of lifestyles. The richness of bird species proves the richness of other animal groups as well. The high number of the recorded migrating and wintering species proves the importance of the site in the wider regional habitat network. The results of the habitat surveys proved that the long existence of a sustainable, landscape-compatible land-use system will lead to a diverse and high number of habitats. One of the most important conclusions of our work is that it is possible to renovate and re-establish the former sustainable habitat structure even decades after it was destroyed. The results of the natural state mapping showed that even 100% human-made habitats can play an extremely important role for local flora and fauna. In a well constructed and accurately sustained land-use system, the uses and protection processes are not antagonists, but strengthen each other. The results of my surveys are appearing in the present developments of the Monastery. Most of my results and suggestions are appearing in the environmental chapters of the official Development Plan of the Pannonhalma World Heritage Site.

113

9. FELHASZNÁLT IRODALOM 1972. évi UNESCO egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről 1985. évi 21. törvényerejű rendelet a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának ülésszakán Párizsban, 1972. november 16-án elfogadott egyezmény kihirdetéséről 2007. évi CXI. törvény a Firenzében, 2000. október 20-án kelt, az Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről Magyar Közlöny 2007/131 (X. 3.) 27COM 8C.2 - Changes to Names of Existing Properties in Austria, Hungary and Slovakia (2003) 32COM 8D - Clarifications of Property Boundaries and Sizes by States Parties in Response to the Retrospective Inventory; (2007) Ábrahám, I. (2003): Pannonhalma néprajzi értékei. Pannonhalma, magánkiadás. Ángyán J., Menyhért Z. (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest. Anonim (1984): A Pannonhalmi Arborétum kezelési – fejlesztési terve. Pilisi Állami Parkerdőgazdaság Zöldövezettervező Iroda Anonim (2003): A Fertő-táj Kultúrtáj – Világörökség Kezelési Terve. Váti Kht. / Stadtland – AVL. pp. 178 Anonim (2003): A Tokaji Borvidék Kultúrtáj Világörökség Kezelési Terve. Váti Kht. pp. 60 Anonim (2003): Hollókő Településrendezési Terve Anonim (2006): Periodic Report. State of Conservation of World Heritage Properties in Europe SECTION II. Bakacsi Zs. (2001): Kiskunsági alluviális síkság talajtani-domborzati sajátosságainak térinformatikai alapú vizsgálata, különös tekintettel a feltételezett talajvízszint változásokra. Agrokémia és Talajtan. 50 (3–4) 371-382 p. Ballay V. (é.n.): Pannonhegy s vidéke némely helyeinek növényzete. Varia II. kéziratgyűjtemény 9-29 p. Baranyai F., Izsó I., Jassó F., Király L., Parászka L., Szabóné Kele G. (1989): Útmutató a nagyméretarányú országos talajtérképezés végrehajtásához. Agroinform, Budapest. Barczi A., Centeri Cs. (1999): A mezőgazdálkodás, a természetvédelem és a talajok használatának kapcsolatrendszere. ÖKO. 10(1-2): 41-48. p. Barczi A., Lóczy D., Penksza K. (2002) Dunántúli-középhegység Bakonyvidék. Környezetvédelmi és Környezetgazdálkodási Felsőoktatásért Alapítvány, Gödöllő. Bastian O. (1997): Gedanken zur Bewertung von Landschaftsfunkzionen- unter besonderer Berücksichtigung der Habitatfunktion. – NNA Berichte Nr. 10. 106–125 p. Bastian O., Schreiber, K.-F. (1999): Analyse und ökologische Bewertung der Landschaft. 2., neubearbeitete Auflage, Spektrum Akademischer Verlag,Heidelberg-Berlin 564 p. Bauer N. (2004): A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet Győr környéki területeinek élőhelytérképezése. FHNPI Adattár, Sarród, Kézirat Blaske T. (2000): Landscape metrics: Konzepte eines jungen Ansatzes der Landschaftsökologie und Anwendung in Naturschutz und Landschaftsforschung. Archiv für Naturschutz und Landschaftsforschung 39. 267-299 p. Boda L. (szerk.) (2003): A Pannonhalmi-dombság - Kalauz turistáknak és természetbarátoknak. B.K.L. Kiadó, Szombathely. pp. 180 Borak J. S., Lambin E. F., Strahler A. H. (2000) The use of temporal metrics for land cover change detection at coarse spatial scales. Int. J. Remote Sensing 21, n 6 & 7, 1415–1432. p. Borhidi A., Sánta A. (1999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól II. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 404

114

Bouma J. – Várallyay, Gy. – Batjes, N. H. (1998). Principal land use changes anticipated in Europe. – Agriculture, Ecosystems and Environment, Vol.67. 103–119. p. Bölöni J., Kun A., Molnár Zs. (szerk.) 2003: Élőhelyismereti Útmutató. Kézirat. MTA ÖBKI, Vácrátót. Bunce R.G.H., Roche P., Bogers M.M. B., Walczak M., DeBlust G., Geijzendorffer I.R., VandenBorre J. (2010): European Biodiversity Observation Field Handbook. pp 102 Bunce, R.G.H., Groom, G.B., Jongman R.H.G., Padoa Schioppa, E.(Eds) (2005): Handbook for Surveillance and Monitoring of European Habitats. Alterra Report 1219, EU FP project EVK CT-2002-20018, pp 107 Bunce, R.H.G., M.J. Metzger, R.H.G. Jongman, J. Brandt, G. de Blust, R. Elena Rossello, G. B. Groom, L. Halada, G. Hofer, D.C. Howard, P. Kovář, C. A. Mücher, E. Padoa-Schioppa, D. Paelinx, A. Palo, M. Perez-Soba, I. L. Ramos, P. Roche, H. Skånes, T. Wrbka (2008): A Standardized Procedure for Surveillance and Monitoring European Habitats and provision of spatial data. Landscape Ecology, 23: 11-25 p. Burrough P. A., MacMillan R.A., and W. Van Deursen. (1992): Fuzzy classification methods for determining land suitability from soil profile observations. J. Soil Sci. 43: 193–210. p. Búzás I. (szerk.) (1988): Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv II. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, pp. 243 Búzás I. (szerk.) (1993): Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv I. INDA 4231 Kiadó, Budapest, pp. 357 Centeri Cs. (2002a): Importance of local soil erodibility measurements in soil loss prediction – Acta Agronomica Hungarica vol. 50 no. 1 43-51 p. Chiles J. P., Delfiner P. (1999): Geostatistics. Modeling Spatial Uncertainty, Wiley Series in Probability and Statistics, John Wiley and Sons, Inc. Cholnoky J. (1929): Magyarország földrajza. Kráter Kiadó, Budapest Csima P., Gergely A., Kiss G. (2005): Tájhasznosítás és értékvédelem Hollókő világörökség területén és környezetében. Tájökológiai Lapok 3(1) 37–51 p. Csorba P (2003): Lehetőségek a tájképi érték monetáris kifejezésére Tájökológiai Lapok 1. 1 7–17. p. Csorba P. (1995): Tokaj-Hegyalja tájökológiai szerkezetének és geomorfológiai adottságainak összehasonlítása. Földrajzi Értesítő 44: 39–51 p. Csorba P. (1997): Tájökológia. Kossuth Egyetemi Kiadó Debrecen, pp. 113 Csorba P. (2000): A tájökológiai szemlélet érvényesülése a tájvédelemben 25–35 p. in Schweizer F. – Tiner T. 2000 Tájkutatási Irányzatok Magyarországon Deák J. Á., Keveiné Bárány I. (2006): A talaj és a növényzet kapcsolata, tájváltozás antropogén veszélyeztetettség a Dorozsma-Majsai homokhát keleti részén. Tájökológiai Lapok 4(1) 195– 209 p. Ehlers E., Leser, H. (2002): Geographie heute- für die Welt für morgen. Klett Peters, Stuttgart Első katonai felmérés térképe (1784) Hadtörténeti Múzeum Térképtára, Budapest, M 1:28.800 EOTR 63-123 (1:10 000). Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1981. Fekete G., Altbäcker V., Kertész M., Kovácsné Láng E., Körmöczi L., Margóczi K., Samu F., Török K. (2005): Klímaváltozás, tájhasználat, ökoszisztéma-válaszok – ökológiai kutatási projekt a Kiskunsági Nemzeti Park területén. In: 30 éves a Kiskunsági Nemzeti Park. Két víz köze, Időszaki Kiadvány, Kecskemét. Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. (szerk.) (1997): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási rendszer. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. pp. 220 Feranec J., Súri M., Otahel J., Cebecauerl T., Kollár J. (2000):. Inventory of major landscape changes in the Czech Republic, Hungary, Romania and Slovak Republic 1970s- 1990s. – International Journal of Applied Earth Observation and Geoinformation, Vol. 2, Issue 2. 129–139. p.

115

Finnern, H. (ed.), 1994. Bodenkundliche Kartieranleitung. 4. verbesserte und erweiterte Auflage. Hannover, pp. 392 Forman R. T. T. , Gordon M. (1986): Landscape Ecology. New York: John Wiley and Sons. Ghimessy L. (1984): A tájpotenciál. Mezőgazda Kiadó, Budapest Gortner E., Harrach T. 1994: Modellhafte Erarbeitung eines ökologisch begründeten Sanierungskonzeptes für kleine Fließgewässer am Beispiel der Lahn. Bodenkundliche Inventur, Institut für Bodenkunde und Bodenerhaltung der JLU, Gießen Gustafson E. J., Gardner R.H. (1996): The effect of landscape heterogenity on the probability of patch colonization. Ecology 77(1): 94-107. p. Haines-Young R., Chopping M. (1996): Quantifying landscape structure: a review of landscape indices and their application to forested landscapes. Progress in Physical Geography 20:418– 445. p. Harmadik katonai felmérés felújított térképe (1922): Hadtörténeti Múzeum Térképtára Budapest, M 1:25.000 Harmadik katonai felmérés felújított térképe (1950): Hadtörténeti Múzeum Térképtára Budapest, M 1:25.000 Hermann H., Richard F., John P. (2000): Európa madarai. Panem Könyvkiadó Kft., Budapest, pp. 384 Hortobágyi T. C. (1988): Adatok Pannonhalma flórájához. Szakdolgozat, pp 75 Hortobágyi T. C. et al. (1993-2010): botanikai kutatások Pannonhalmán és környékén. Terepi jegyzőkönyv Hortobágyi T.(1975): Agrobotanika. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Horváth L. (1994): A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet leírása. Szóbeli közlés Höchtl F., Lerhringer S., Konold W. (2005): Kulturlandschaft oder Wildnis in den Alpen? BristolSchriftenreihe, Band 14, Haupt Zürich pp. 628 Juhász Á. (1983) Az Északi-Bakony előtere és a Pannonhalmi-dombság domborzata. Földrajzi Értesítő 32. p. 421-432. Karancsi Z. (1999): A mezőgazdasági táj tájváltozása a Medves-hegységben, 241–247 p. in szerk: Füleky Gy. 1999: A táj változásai a Kárpát-medencében, Gödöllő, pp. 430 Kárpáti L. (1994): A Fertő-Hanság Nemzeti Park. Természet Világa, 1994/4. Kazinczy F. (1831): Magyarországi utak. Orpheus Kerényi A. (2007): Tájvédelem. Pedellus Kiadó, Debrecen, 184 p. Kerényi A., Csorba P. (1991): Assessment of the Sensitivity of the Landscape in a Sample Area in Hungary for Climatic Variability. Earth Surface Processes and Landforms 16(7): 663–673. p. Kertész Á. (1997): A térinformatika és alkalmazásai. Budapest, Holnap Kiadó, pp. 240 Kertész Á. (1999): Tájkutatás elméleti és gyakorlati kérdései. 259–261 p. in: Füleky (szerk.) A táj változásai a Kárpát-medencében, Gödöllő, pp. 431 Kertész Á. (2003): Tájökológia. Holnap Kiadó, Budapest, pp. 166 Keveiné Bárány I. (2002): Tájszerkezeti vizsgálatok a tájökológiában. In.: A magyar társadalomföldrajzi kutatás gondolatvilága (Szerk.: Abonyiné Palotás J. – Becsei J. – Kovács Cs.) Ipszilon Kiadó és Ped. Szolg. Kft. 85–94. p. Keveiné Bárány I. (2003): Tájszerkezet és tájváltozás vizsgálatok karsztos mintaterületen. Tájökológiai Lapok 1/2. 145–151. p. Kiviniemi K., Eriksson O. (2002): Size-relatad deterioration of semi-natural grassland fragments is Sweden Diversity and Distributions 8. 21–29 p. Kocsis Zs. (2002): A régió történelme, földrajza, történeti földrajza. MTA Regionális Fejlődés és Mikrointegráció Kutatócsoport tanulmánya, Szombathely. Kolostorterv – St. Gallen (820) Kolta M., Tőry K. (2007): A fotográfia története. Digitálfotó Kft.

116

Konkolyné Gyúró É., Pinto-Corriera T. (2004): Hogyan és mivégre értékeljük vagy térképezzük a tájakat – Portugália és Magyarország példája. ÖKO Budapest, 12.(1–2) 3–22 p. Konold W. (1998): Raum-zeitliche Dinamik von Kulturlandschaften und Kulturlandschaftselementen Naturschutz und Landschaftsplanung 8–9 279–284 p. Kovács F. (2006): Tájváltozások értékelése geoinformatikai módszerekkel a Duna-Tisza közén, különös tekintettel a szárazodás problémájára. PhD értekezés, Szeged, pp. 106 Kovács F., Rakonczai J. (2001): Geoinformatikai módszerek alkalmazása a tájváltozások értékelésében a Kiskunsági Nemzeti Park területén. – in.: A földrajz eredményei az új évezred küszöbén. Az I. Magyar Földrajzi Konferencia CD kötete Kovács-Láng E., Fekete G., Molnár Zs. (1998): Mintázat, folyamat, skála: hosszú távú ökológiai kutatások a Kiskunságban. – in.: Fekete G. (szerk.) A közösségi ökológia frontvonalai. Scientia, 209–224. p. Leser H. (1976): Landschaftsökologie. Stuttgart, Ulmer. pp. 432 Liszkai J. (2010): Pannonhalma és Tokaj, mint két világörökségi helyszín összehasonlítása, különös tekintettel a turizmus fejlődésére. Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet, Szakdolgozat, pp. 88 Lóczy D. (2002): Tájértékelés, földértékelés. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, pp. 301 M. Szilas K., Szölőssy Á. (1996): Pannonhalma 996-1996. F. Szelényi Ház, Veszprém Magyar Földmérési Intézet 1970. Agrotopográfiai Térkép. Budapest Makkai G. (2003):Az erdélyi Mezőség tájökológiája Mentor Kiadó, Marosvásárhely, pp. 128 Marosi S., Somogyi S. (1990): Magyarország kistájainak katasztere I-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest. Második katonai felmérés térképe (1847): Hadtörténeti Múzeum Térképtára Budapest, M 1:28.800 McGarigal K., Marks B. (1995): FRAGSTATS: Spital analysis program for quantifying landscape structure. USDA Forest Service Gen. Tech. Rep. PNW-GTR-351 Mezősi G. (2001): A magyar természeti földrajz – Helyzet- és jövőkép. Magyar Tudomány. 2. Mezősi G. (2005): Gondolatok a környezettudomány és a geográfia kapcsolatáról. Debreceni Földrajzi Disputa, Debrecen, 32–42 p. Mezősi G., Fejes Cs. (2005): A tájmetria. 229–242 p. in.: Dövényi Z., Schweitzer F. (szerk.) Táj és a Környezet, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest Mezősi G., Rakonczai J. (1997): A geoökológiai térképezés elmélete és gyakorlata JATE Természetföldrajzi Tanszék, Szeged, pp. 131 Mittelstraß J. (1992): Auf dem Wege zur Transdisziplinarität. GAIA, 1, (5), pp. 250 Nagy K. (1998): Módszertani útmutató – Mindennapi Madaraink Monitoringja. Kézirat Nahev Z., Lieberman S. (1993): Landscape Ecology: Theory and Application Springer; 2 edition 360 p. Neff E. (1984): Applied landscape research First International Conference of IALE Roskilde University Centre pp. 8 Nursiai B. (529): Regula Ortofotó (2000): Földmérési és Távérzékelési Intézet, Budapest Ortofotó (2005): Földmérési és Távérzékelési Intézet, Budapest Papp J. (1959): A Pannonhalmi Arborétum növénykatasztere. Kézirat 1-4 p Polgár S. (1941): Győr Megye Flórája. Flora Comitatus Jauriensis – Bot. Közlem. 38: 201-352. Pottyondy Á. et al (2005): Talajtani vizsgálatok a Pannonhalmi Világörökségi Helyszín területén – terepi jegyzőkönyv Pottyondy Á., M. Szilas K., Illés T. (2005) A Pannonhalmi Világörökségi Helyszín kezelési terve. Pannonhalma, pp. 92 Pottyondy Á., Nagy I. (1993/1999): Madárgyűrűzési és megfigyelési jegyzőkönyvek – kézirat

117

Pottyondy Á., Penksza K. (2006): A Pannonhalmi Arborétum botanikai felmérése. Kézirat Pottyondy, Á. – Centeri, Cs. – Vona, M. –Penksza, K. (2006): Felhagyott szántók növényzetének és talajainak vizsgálata Pannonhalmán és környékén. Magyar Biológiai Társaság XXVI. Vándorgyűlés – előadások összefoglalói (ISBN-10: 963-87343-0-2; ISBN-13: 978-96387343-03), 265-271. p. Rékási J. (1988): Ökológiai vizsgálatok a pannonhalmi természetvédelmi területen. Főiskolai Évkönyv, Pannonhalma, 1985/1986 és 1986/1987., X. p. 1-58. Rékási J. (1990): Madárfaunisztikai (Aves) vizsgálatok a pannonhalmi természetvédelmi területen. Az Úr szolgálatának iskolája. A Bencés Gimnázium tanárainak tanulmányaiból 1939-1989., Pannonhalmi könyvek, p. 169-194. Rékási J. (2000): Tanulmányok a madártan (ornitológia) területéről. Szent Gellért Főiskola, Pannonhalma. pp. 271 Rékási J. et al (1993-2010): Madártani kutatások Pannonhalmán. Terepi jegyzőkönyv Rékási J., Pottyondy Á. (1998/2004): A Magyar Madártani Egyesület Mindennapi Madaraink Monitoring programjának jegyzőkönyvei. Kézirat Rogan J., Franklin J., Roberts D. (2002): A comparison of methods for monitoring multitemporal vegetation change using Thematic Mapper imagery, Remote Sensing of Environment, 80(1):143–156. p. Rusdea E, Reif A., Povara I, Konold W. (hrsg.) (2005): Perspectiven für eine traditionelle Kulturlandschaft in Osteuropa, Culterra 34. pp. 401 Sauchyn D J. (1997): Practical and theoretical basis for mapping landscape sensitivity in the Southern Canadian Interior Plains Transactions of the Kansas Academy of Science, vol. 100, no. 1/2, 61– 72 p. Sauer Carl O. (1925): The morphology of landscape. University of California Publications in Geography 2: 19–54. p. Schaub D. (1999): Hartmut Leser: Ein Meilenstein in der Landschaftsökologie Regio Basiliensis 40/3 179–186 p. Schmidt D. (2005): A Pannonhalmi-dombság új fokozottan védett növénye, a méhbangó (Ophrys apifera Huds.). Kitaibelia 10: 198. p. Schmidt D., Lengyel A. (2008): Adatok a Pannonhalmi-dombság flórájának ismeretéhez. – Flora Pannonica 6: 25-57. Schmithmünsen J. (1964): Was ist eine Landschaft?- Universität des Saarlandes, Saarbrücker Universitätsreden 10. Saarbrücken. pp. 26 Schmithmünsen J. (1976): Allgemeine Geosynergetik. Walter de Gruyter Lehrbücher Allgemeiner Geographie 12., Berlin, pp. 349 Seregélyes T., S. Csomós Á. (1995): Hogyan készítsünk vegetációtérképeket. Tilia 1: 158-169. Simon T. (1992): A magyarországi edényes flóra határozója. Harasztok virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest Simon T. (2000): Magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest. Sólymos Sz. (2000): Pannonhalma település élete egy közel kétszáz éves napló tükrében. eFo Kiadó és Nyomda, Pannonhalma Soó R. (1960) Magyarország új florisztikai növényföldrajzi felosztása. MTA Biológiai Tudományos Osztály Közleménye, 19-38. p. Southworth J.; Nagendra H.; Tucker C. (2002) Fragmentation of a Landscape: incorporating landscape metrics into satellite analyses of land-cover change Landscape Research 27(3) 253–269 p. Stefanovits P. (1992): Talajtan. Harmadik kiadás, Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 380 Stefanovits P., Filep Gy., Füleky Gy. (1999): Talajtan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 470 Strömpl G. (1931): A szik geomorfológiája. – Földrajzi Közlemények 4–5. 62–74. p. Szabó M. (2004): Természetközeli élőhelyek változása a Szigetközben a Duna elterelését követően:

118

állapotfelmérés és előrejelzés – in.: Dövényi Z. – Schweitzer F. (szerk.) Táj és Környezet. MTA FKI. 45–63. p. Szabó M., Tímár G., Győri H. (2004): A Csicsói-holtág (Alsó-Csallóköz) kialakulása és fejlődése – a tájhasználat és a vizes élőhelyek változásai. Tájökológiai Lapok 2(2) 267–287 p. Szabolcs I. (1966): A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest. Szabolcs I. (szerk.) 1966: A genetikus üzemi talajtérképezés módszerkönyve. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest. Szeder F. (1841): Kertészeti napló 1831-1841. Kézirat Szeder F. (1843): Jegyzőkönyvek 1831-1843. Kézirat Szodtfridt I. (1993): Erdészeti termőhelyismerettan. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 317 Szűcs M. (1994): A sokorói halomvidék. Tanulmány Takács G. (szerk.) (2003): A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet komplex botanikai állapotfelmérése. FHNPI Adattár, Sarród, Kézirat Takács G., Molnár Zs. (szerk.) (2007): Nemzeti biodiverzitás-monitorozó rendszer XI. Élőhelytérképezés Második átdolgozott kiadás. - Sarród, Vácrátót Takács I., Szovák K., Monostori M. (1996): Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve I-III.. Várszegi Asztrik, Pannonhalma Takeuchi K. (1983): Landscape planning methodology based on geoecological land evaluation. GeoJournal 7(2): 167–183. p. Teleki P. (1937): A tájfogalom jelentőségéről. Rektori tanévnyitó beszéd a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Budapesti Szemle 1937. november Tischendorf L. (2001): Can landscape indices predict ecologocal processes consistently? Landscape Ecology 16: 235–254 p. Tóth A. (2003): A tájfogalom jelentőségéről, Tájökológiai Lapok 1(2) 125–134 p. Tóth A., Szalai Z. (2007): Tájökológiai vizsgálatok a Tetves-patak vízgyűjtőjén. Tájökológiai Lapok 5(1) 131–143 p. Tóth Z. (2004): a Kerca-patak melléki rétek (Kercaszomor, Belső-Őrség) jelene és múltja, esettanulmány természetvédelmi célú kezelések megalapozásához) Tájökológiai Lapok 2(2) 313–33 p. Tress G. B., Fry G. (2005): Clarifying Integrative Research Concepts in Landscape Ecology, Landscape Ecology, 20(4), 479–493 p. Troll C. (1939): Luftbildplan und Ökologische Bodenforschung Z. Ges. Erdkunde 241–298.p. Troll C. (1968): Pflanzensoziologie und Landschaftsökologie. In Ber. Int. Symp. Ver. Vegetationskunde, Stolzenau/Weser 1963, 1–21. p. Edited by R. Tüxen. Den Haag, The Netherlands. Tucker, C. J., Justice, C.O., and Prince, S.D. (1986): Monitoring the grassland of the Sahel 1984– 1985. Int. J. Remote Sens. 7:1571–1581. p. Turner B. L., Meyer W. B. (1991): Land Use and Land Cover in Global Environmental Change: Considerations for Study. Int. Social Science Journal 130. 669–680. p. Turner M. G, Gardner R. H., O’Neil R. V. (2001): Landscape Ecology in Theory and Practice Springer Verlag, pp. 389 Turner M. G, Hargrove W. H., Gardner R. H., Romme W. H., (1994): Effects of fire on landscape heterogeneity in Yellowstone National Park, Wyoming. Journal of Vegetation Science 5:731– 742. p. Uhlig H. (1967): Methodische Begriffe der Geographie, besonders der Landschaftskunde. Braunschweig Várallyay Gy. (szerk.) (1987): A nagyméretarányú talajtérképezés módszerkönyve. AGROINFORM, Budapest

119

Varga G. (1969): A pannonhalmi Szt. Benedekrendi Főapátság arborétumának leírása és fejlesztési javaslata. Vid Gy. G. (1918) Pannonhalma földtani viszonyai. Földtani Közlöny, XLVII. 7-9. füzet, 235-261. p. Vona M. (2008): A galgahévízi láprét tájökológiai értékelése és a tájalkotók összefüggés vizsgálata. PhD értekezés, pp. 146 W. Nagy Á. (2000): „…Az időt okosan használni…” Szeder Fábián osb 1784-1859. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, pp. 128 Wichham J. D., Norton D. J. (1994): Mapping and analyzing landscape patterns. Landscape Ecology 9: 7–23 p. Wiens J. A. (1995): Landscape mosaics and ecological theory. In Mosaic Landscapes and Ecological Processes. 1–26. p. Edited by L. Hansson, L. Fahrig and G. Merriam. Chapman and Hall, London. Zonneveld J. I. S. (1983): Some basic notions in geographical synthesis GeoJournal 7(2) 121–129 p. http://www.vilagorokseg.hu/portal/helyszin.php?idt=20070131184149 http://www.vilagorokseg.hu/portal/helyszin.php?idt=20070131184149 http://whc.unesco.org/en/list/758/documents/ http://www.vilagorokseg.hu/menu1-3.html

120

MELLÉKLETEK M.1 A PANNONHALMI VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN ÉS AZ AZT ÖVEZŐ MŰEMLÉKI KÖRNYEZET NÖVÉNYTANI FAJLISTÁJA

Tudományos név

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

Abies alba Abies cephalonica Abies cilicica Abies concolor Hoopes Abies grandis Abies homolepis Abies nordmaniana Abies numidica Abies orientalis Abies pinsapo Abies procera Abies veitschii Acer campestre Acer gimnala Acer negundo Acer opalus Obtusatum Acer platanoides Acer platanoides Drumondii Acer platanoides Faasens black Acer platanoides Palmatifidum Acer platanoides Schwedleri Acer plseudoplatanus Worleei

Magyar név

Jegenyefenyő Görög jegenyefenyő Kisázsiai jegenyefenyő Kolorádófenyő Óriás jegenyefenyő Nikkói jegenyefenyő Kaukázusi jegenyefenyő Numídiai jegenyefenyő Keleti luc Andalúziai jegenyefenyő Nemes jegenyefenyő Veitch jegenyefenyő Mezei juhar Tűzvörös juhar Zöld juhar Balkáni juhar Korai juhar Tarka levelű juhar Vöröslevelű juhar Palmatifidum juhar Schwedleri vérjuhar Worleei juhar

Penksza Csak Irodalmi Varga Hortobágyi Pottyondy Arbo Új Irodalmi Arbo Pottyondy Védett irodalmi említés 1969 1988 2005 2006 faj újra 100 2005-10 említés

+ + + +

+

+

+ + + +

+ + + +

Ú

A

Ú

A A

+

+

Ú

+ + + + + + +

+ + + + + + +

+

+

+ +

+

+

+ + + + +

+ + + + + +

121

+

+

+

+

A Ú Ú

A A

23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 47. 46. 48. 49. 50. 51.

Acer pseudoplatanus Acer pseudoplatanus atropurpureum Acer pseudoplatanus Leopoldii Acer saccharinum Acer tataricum Achillea asplenifolia Achillea collina Achillea distans Achillea millefolium Achillea setacea Acinos arvensis Adonis aestivalis Adonis flammea Adonis vernalis Aegopodium podagraria Aesculus carnea Aesculus hippocastanum Aethusa cynapium Agrimonia eupatoria Agropyron caninum Agropyron intermedium Agropyron repens Agrostemma githago Agrostis canina Agrostis stolonifera Agrostis tenuis Ailanthus altissima Aira caryophyllea Aira elegans

Hegyi juhar Japán hegyi juhar Tarka hegyi juhar Ezüstjuhar Tatárjuhar Sziki cickafark Mezei cickafark Nagy cickafark Cickafark Pusztai cickafark Parlagi pereszlény Nyári hérics Lángszínű hérics Tavaszi hérics Podagrafű Hússzínű vadgesztenye Vadgesztenye Ádáz Közönséges párlófű Szálkás tarackbúza Deres tarackbúza Tarackbúza Konkoly Ebtippan Tarackos tippan Cérnatippan Bálványfa Pusztai lengefű Csinos lengefű

+

+

+

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

+

+

A

+ +

+ +

A A I

+

+

+ I

+

+

+ I

+ + + +

+

+ + + +

+

+ + + +

+ + + + + + +

V IÚ Ú A I

+

+

+ I

+ +

+ +

+

+ + V

I

+ I I +

+

+

+ I I

122

52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79.

Ajuga chamaepitys Ajuga genevensis Ajuga reptans Alliaria petiolata Allium carinatum Allium cepa Allium flavum Allium oleraceum Allium rotundum Allium sativum Allium scorodoprasum Allium sphaerocephalum Allium ursinum Allium vineale Alnus glutinosa Alopecurus geniculatus Alopecurus myosuroides Alopecurus pratensis Althea officinalis Althea pallida Alyssum alyssoides Alyssum desertorum Alyssum montanum Amaranthus albus Amaranthus blitoides Amaranthus chlorostachys Amaranthus retroflexus Ambrosia artemisifolia

Kalinca ínfű Közönséges ínfű Indás ínfű Hagymaszagú kányazsombor Szarvas hagyma Vöröshagyma Sárga hagyma Érdes hagyma Mandulaillatú hagyma Fokhagyma Kígyóhagyma Bunkós hagyma Medvehegyma Bajuszos hagyma Enyves éger Gombos ecsetpázsit Parlagi ecsetpázsit Réti ecsetpázsit Orvosi ziliz Halovány ziliz Közönséges ternye Pusztai ternye Hegyi ternye Fehér disznóparéj Henye disznóparéj Karcsú disznóparéj Szőrös disznóparéj Parlagfű

+ + +

+ + +

+

+

+

+

+ + +

+ +

+

+

I

V

+ + +

+

Ú

Ú

+

+ +

+

+

+

+

+ + +

+ + + +

+ +

+

V IÚ

+

+ + + + + + + + +

+ + + +

+ +

+ +

Ú

+ I

+ +

+

+ I

+

123

+ + + + +

+

+ + + + +

80. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108.

Amygdalus nana Anacamptis pyramidalis Anagallis arvensis Anagallis coerulea Anchusa italica Anchusa officinalis Androsace maxima Anemone ranunculoides Anemone silvestris Anethum graveolens Antennaria dioica Anthemis arvensis Anthemis austriaca Anthemis cotula Anthemis ruthenica Anthemis tinctoria Anthericum ramosum Anthoxanthum odoratum Anthriscus caucalis Anthriscus cerefolium Anthriscus silvestris Anthyllis macrocephala Anthyllis vulneraria Antirrhium orontium Apera spica-venti Aphanes arvensis Apium graveolens Aquilegia vulgaris Arabidopsis thaliana

Törpemandula Vitézvirág Mezei tikszem Kék tikszem Olasz atracél Orvosi atracél Nagy gombafű Bogláros szellőrózsa Erdei angyalgyökér Kapor Macskatalp Parlagi pipitér Szöszös pipitér Nehézszagú pipitér Homoki pipitér Festő pipitér Ágas homokliliom Illatos borjúpázsit Borzas turbolya Zamatos turbolya Erdei turbolya Magyar nyúlszapuka Réti nyúlszapuka Kerti oroszlánszáj Nagy széltippan Nagy ugarpalástfű Zeller Harangláb Lúdfű

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

+ +

+

+

+

+

+

V V

Ú I

I V +

+

+

I

+ I IÚ

+ I + +

+ + +

+ +

I + + + + +

+

+

+

+

+ I

+ +

+

+ + +

+

IÚ I

+ + +

124

+ + +

V

IÚ

109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125. 126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137.

Arabis auriculata Arabis glabra Arabis hirsuta Arabis turrita Arctium lappa Arctium minus Arctium tomentosum Arenaria leptoclados Arenaria serpyllifolia Aristolochia clematitis Arrhenatherum elatius Artemisia absinthium Artemisia annua Artemisia campestris Artemisia pontica Artemisia scoparia Artemisia vulgaris Arum maculatum Aruncus silvester Asclepias syriaca Asparagus officinalis Asperugo procumbens Asperula arvensis Asperula cynanchica Asperula glauca Asperula odorata Asperula taurina Asperula tinctoria Asplenium ruta muraria

Egyenes ikravirág Konya ikravirág Borzas ikravirág Tornyos ikravirág Közönséges bojtorján Kis bojtorján Pókhálós bojtorján Puha homokhúr Kakukk homokhúr Farkasalma Franciaperje Fehér üröm Egynyári üröm Mezei üröm Bárányüröm Seprőüröm Fekete üröm Kontyvirág Erdei tündérfürt Selyemkóró Közönséges spárga Magiszák Vetési müge Ebfojtó müge Galajképű müge Szagos müge Olasz müge Festő müge Kövi fodorka

+

+ +

+ + + + +

+ I I

+ + +

+ + + + + + + + +

+ + + + + +

+

+ +

+ +

+

+

+ +

+ + + + +

+

+ I I

+

+ + + + + + +

+ +

+ +

+ + I

+ + +

+

+ + +

+

I + +

+

+ +

+ + +

Ú

+ V

I

+ +

125

IÚ

138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146. 147. 148. 149. 150. 151. 152. 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 166.

Asplenium scolopendrium Asplenium trichomanes Aster amellus Aster linosyris Aster tradescantii Astragalus austriacus Astragalus cicer Astragalus glycyphyllos Astragalus onobrychis Astragalus varius Athyrum filix-femina Atriplex hastata Atriplex nitens Atriplex oblongifolia Atriplex patula Atriplex rosea Atriplex tatarica Atropa belladonna Aucuba japonica Avena fatua Avenula pratensis Ballota nigra Barbarea vulgaris Bellis perennis Berberis julianae Berberis vulgaris Berteroa incana Betonica officinalis Betula pendula

Gímpáfrány Aranyos fodorka Csillagőszirózsa Aranyfürt Kisvirágú őszirózsa Kisvirágú csüdfű Hólyagos csüdfű Édeslevelű csüdfű Zászlós csüdfű Homoki csüdfű Hölgypáfrány Dárdás laboda Fényes laboda Hosszúlevelű laboda Terebélyes laboda Fehér laboda Tatárlaboda Nadragulya Japán babérsom Héla zab Réti zabfű Peszterce Közönséges borbálafű Százszorszép Júlia borbolya Közönséges borbolya Fehér hamuka Orvosi tisztesfű Közönséges nyír

+ + + +

+

I + + +

+ + + + + + + + + + + + +

+

+ + +

V

I + + + +

+ +

+ V I I I

+

+ +

+

I + +

+ +

+ + + + + + + + +

V

+

+ + + +

Ú I

+ +

+

126

+ + +

+

+

+

+

+ + + +

+ +

+ + +

+ + + + + +

+ +

A

167. 168. 169. 170. 171. 172. 173. 174. 175. 176. 177. 178. 179. 180. 181. 182. 183. 184. 185. 186. 187. 188. 189. 190. 191. 192. 193. 194. 195.

Betula pendula delacarlica Betula pendula purpurea Bidens cernuus Bidens tripartitus Bifora radians Botriochloa ischaemum Brachypodium pinnatum Brachypodium sylvaticum Brassica elongata Brassica napus Brassica nigra Brassica rapa Briza media Bromus arvensis Bromus commutatus Bromus erectus Bromus inermis Bromus japonicus Bromus mollis Bromus racemosus Bromus ramosus Bromus secalinus Bromus squarrosus Bromus sterilis Bromus tectorum Broussonetia papyrifera Brunnera machrophilla Bryonia alba Bryonia dioica

Delacarlica nyír Vörös levelű nyírfa Bókoló farkasfog Subás farkasfog Poloskagyom Fenyérfű Tollas szá‡lkaperje Erdei szálkaperje Káposzta Repce Fekete mustár Tarlórépa Közepes rezgőfű Mezei rozsnok Bókoló rozsnok Sudár rozsnok Árva rozsnok Parlagi rozsnok Puha rozsnok Fürtös rozsnok Ágas rozsnok Gabonarozsnok Berzedt rozsnok Meddő rozsnok Fedélrozsnok Papíreper Kaukázusi nefelejcs Fekete földitök Piros földitök

+ + + + + + + + + + +

+

+

A

+ I + + +

+ + +

+

+ +

+

+

+ + + + + + + + + + +

+ + +

+ + + + + + + + +

IÚ

I +

+ +

+ +

+ + I

+

+

+ I I

+ I + +

+ +

+ +

+ + + +

+ + + +

Ú Ú

A I

+

127

196. 197. 198. 199. 200. 201. 202. 203. 204. 205. 206. 207. 208. 209. 210. 211. 212. 213. 214. 215. 216. 217. 218. 219. 220. 221. 222. 223. 224.

Buddleia alternifolia Buddleja davidii Buglossoides purpureo-coerulea Buphthalum salicifolium Bupleurum falcatum Bupleurum longifolium Bupleurum rotundifolium Buxus sempervirens Buxus sempervirens Suffruticosa Calamagrostis epigeios Calamintha clinopodium Calamintha officinalis Callicarpa bodinieri Calocedrus decurens Caltha palustris Calystegia sepium Camelina microcarpa Camelina sativa Campanula bononiensis Campanula cervicaria Campanula glomerata Campanula patula Campanula persicifolia Campanula rapunculoides Campanula rapunculus Campanula rotundifolia Campanula sibirica Campanula trachelium Cannabis sativa

Korai nyáriorgona Nyári orgona Erdei gyöngyköles Ökörszem Sarlós buvákfű Hosszúlevelű buvákfű Kereklevelű buvákfű Örökzöld puszpáng Sárga szegélyű puszpáng Siska nádtippan Pereszlény Erdei pereszlény Kínai lilabogyó Kaliforniai gyantásciprus Mocsári gólyahír Sövényszulák Kis gomborka Sárgarepce Olasz harangvirág Halvány harangvirág Csomós harangvirág Terebélyes harangvirág Baracklevelű harangvirág Kányaharangvirág Raponcharangvirág Kereklevelű harangvirág Pongyola harangvirág Csalánlevelű harangvirág Vadkender

+ + + + + +

+ + +

+

+ + +

Ú

A

V

I

V

I I

+

+ + + + +

+ +

+

+ + +

Ú Ú

A

I + +

+ + + + + + + + + + + + + +

+ + +

+ + +

+

+ +

A Ú

+ + +

+

IÚ I

+ +

+

+

+

+ I

+ + + + +

128

+

+

+

+

225. 226. 227. 228. 229. 230. 231. 232. 233. 234. 235. 236. 237. 238. 239. 240. 241. 242. 243. 244. 245. 246. 247. 248. 249. 250. 251. 252. 253.

Capsella bursa-pastoris Caragana arborescens Caragana frutex Cardamine amara Cardamine hirsuta Cardamine impatiens Carduus acanthoides Carduus hamulosus Carduus nutans Carex acuta Carex caryophyllea Carex digitata Carex distans Carex divisa Carex divulsa Carex elata Carex flacca Carex hirta Carex michelii Carex montana Carex muricata Carex pallescens Carex pilosa Carex pilulifera Carex praecox Carex pseudocyperus Carex spicata Carex stenophylla Carex sylvatica

Pásztortáska Borsófa Négylevelű borsófa Keserű kakukktorma Borzas kakukktorma Virágrúgó kakukktorma Útszéli bogáncs Horgas bogáncs Bókoló bogáncs Éles sás Tavaszi sás Ujjas sás Réti sás Csátés sás Zöldes sás Zsombéksás Deres sás Borzas sás Sárgás sás Hegyi sás Berzedt sás Sápadt sás Bükkös sás Eperjes sás Korai sás Villás sás Sulymos sás Keskenylevelű sás Erdei sás

+

+

+ + + + + + + + + + + +

+

+ + +

+ + +

Ú Ú

A I IÚ

+ I +

+

+ I

V + + +

+ I I I I

+ + + + + + + + +

+ +

+ + +

+ +

+ + + +

Ú

I +

+

+ I I I

+ +

+ + +

+

Ú I I

+

129

+

IÚ

254. 255. 256. 257. 258. 259. 260. 261. 262. 263. 264. 265. 266. 267. 268. 269. 270. 271. 272. 273. 274. 275. 276. 277. 278. 279. 280. 281. 282.

Carex tomentosa Carlina acaulis Carlina intermedia Carlina vulgaris Carpinus betulus Carpinus betulus fastigiata Carpinus betulus pendula Carpinus orientalis Carum carvi Castanea sativa Catabrosa aquatica Catalpa bignonioides Caucalis platycarpos Cedrus atlantica Celtis caucasica Celtis occidentalis Centaurea banatica Centaurea bieberstenii Centaurea calcitrapa Centaurea cyanus Centaurea jacea Centaurea pannonica Centaurea rhenana Centaurea sadleriana Centaurea solstitialis Centaurea spinulosa Centaurea triumfettii Centaurium minus Centaurium pulchellum

Molyhos sás Szártalan bábakalács Rövidgalléros bábakalács Közönséges bábakalács Közönséges gyertyán Oszlopos gyertyán Szomorú gyertyán Keleti gyertyán Kömény Szelídgesztenye Forrásperje Szivarfa Tüskés ördögbocskor Kék atlaszcédrus Kaukázusi ostorfa Nyugati ostorfa Bánsági imola Útszéli imola Úti imola Kék búzavirág Réti imola Magyar imola Nyugati imola Sadler imola Sáfrányos imola Töviskés imola Tarka imola Kis ezerjófű Csinos ezerjófű

+ + + + +

I I

V

+ + +

+ + +

+ +

+ + +

+ + +

+ +

+

+ + + + + +

A

V

Ú

A A I

+ +

+

+

+

+ + +

+

Ú

+ + + + +

A A A

Ú

+ + + +

+

+ I

+ +

+ + + + + + + +

+ +

+ I + + +

+

+

+

+

V V I

+ I

130

283. 284. 285. 286. 287. 288. 289. 290. 291. 292. 293. 294. 295. 296. 297. 298. 299. 300. 301. 302. 303. 304. 305. 306. 307. 308. 309. 310. 311.

Centaurium uliginosum Centunculus minimus Cephalanthera damasonium Cephalanthera longifolia Cephalanthera rubra Cephalaria transsilvanica Cephalotaxus fortunei Cerastium arvense Cerastium brachypetalum Cerastium pumilum Cerastium semidecandrum Cerastium tomentosum Cerastium viscosum Ceratocephala testiculata Ceratophyllum submersum Cercis siliquastrum Cerinthe minor Chaenorhinum minus Chaerophyllum aureum Chaerophyllum bulbosum Chaerophyllum temulum Chamaecyparis lawsoniana Chamaecyparis nootkaensis Chamaecyparis pisifera Chamaecystius hirsutus Chamaecytisus austriacus Chamaecytisus ratisbonensis Chamecyparis lawsoniana Elwoodi Chamenaerion angustifolium

Lápi ezerjófű Centike Fehér madársisak Kardos madársisak Piros madársisak Mezei fejvirág Hosszúlevelű áltiszafa Parlagi madárhúr Kisszirmú madárhúr Törpe madárhúr Békamadárhúr Molyhos madárhúr Vízi madárhúr Tarajos sarlóboglárka Sima tócsagaz Júdásfa Szeplőlapu Tátos Aranyos baraboly Csemegebaraboly Bódító baraboly Oregoni hamisciprus Nutka álciprus Szavára álciprus Borzas zanót Buglyos zanót Selymes zanót Elwoodi hamisciprus Erdei deréce

+ + + + + +

+ + +

+

+ + + + + + + +

V V V

I I I Ú

+

A

+ +

+

+ I +

IÚ

+

+ I + +

+ + + + + +

+

+ +

Ú

+ + + +

A

I I

V +

+ +

+ + + + + +

+ +

A

I +

+ + +

+

+ + +

Ú I

131

312. 313. 314. 315. 316. 317. 318. 319. 320. 321. 322. 323. 324. 325. 326. 327. 328. 329. 330. 331. 332. 333. 334. 335. 336. 337. 338. 339. 340.

Chamomelis japonica Chelidonium maius Chenopodium album Chenopodium ficifolium Chenopodium hybridum Chenopodium opulifolium Chenopodium polyspermum Chenopodium strictum Chenopodium vulvaia Chimonanthus praecox Chondrilla jucea Chrysanthemum corymbosum Chrysanthemum vulgare Chrysopogon gryllus Cichorium intybus Circaea lutetiana Circea lutetiana Cirsium arvense Cirsium brachycephalum Cirsium eriophorum Cirsium oleraceum Cirsium vulgare Citrus trifoliata Clematis integrifolium Clematis recta Clematis vitalba Clinopodium vulgare Coelreuteria paniculata Colchicum autumnale

Japánbirs Vérehulló fecskefű Fehér libatop Fügelevelű libatop Pokolvarlibatop Bangitalevelű libatop Hegyeslevelű libatop Csíkos libatop Büdös libatop Illatos tündérfa Nyúlparéj Sátoros margitvirág Gilisztaűző varádics Élesmosófű Mezei katáng Erdei varázslófű Varázslófű Mezei aszat Kisfészkű aszat Gyapjas aszat Halovány aszat Közönséges aszat Vadcitrom Réti iszalag Egyenes iszalag Erdei iszalag Borsfű Csörgőfa (Szappanfa) Őszi kikerics

+ + + + + + + +

+ +

+ +

+ +

I +

+

+ I I I I

+ + + + + + +

+ + + + + +

+ + + +

+

+ + + + + + I

+ + + + + +

+

+

Ú

+ +

I

V +

I +

+ +

+ + +

Ú

+ + +

+ +

Ú I

V +

+ +

+ +

+ +

+

+

132

+

+ + + + +

A

Ú

341. 342. 343. 344. 345. 346. 347. 348. 349. 350. 351. 352. 353. 354. 355. 356. 357. 358. 359. 360. 361. 362. 363. 364. 365. 366. 367. 368. 369.

Colutea arborescens Conium maculatum Consolida regalis Convallaria majalis Convolvulus arvensis Corispermum nitidum Cornus alba Cornus mas Cornus sanguinea Coronilla emerus Coronilla varia Corydalis cava Corydalis pumila Corydalis solida Corylopsis willmottiae Corylus avellana Corylus avellana purpurea Corylus colurna Cotinus coggygria Cotoneaster horizontalis Cotoneaster tomentosus Crataegus crus-galli Crataegus laevigata Crataegus monogyna Crataegus oxyacantha Crepis biennis Crepis capillaris Crepis praemorsa Crepis pulchra

Pukkanó dudafürt Foltos bürök Mezei szarkaláb Gyöngyvirág Apró szulák Fényes poloskamag Fehér som Húsos som Vörösgyűrű som Bokros koronafürt Tarka koronafürt Odvas keltike Törpe keltike Ujjas keltike Wilmotti díszmogyoró Közönséges mogyoró Vérmogyoró Törökmogyoró Cserszömörce Kerti madárbirs Nagylevelű madárbirs Sarkantyús galagonya Kétbibés galagonya Egybibés galagonya Piros galagonya Réti zörgőfű Vékony zörgőfű Fürtös zörgőfű Szép zörgőfű

+ + + + + + + +

+ + + + +

+ + +

+

+ +

+ + + + +

A

I

V + +

+

+ + +

+ +

+ +

+ + + + + +

+ + + + + + +

+ + + + + +

+ + + + + +

+ + + +

+ + + +

+

A A V

Ú Ú

+ +

+

+

+

+ + + +

A A A A V

Ú

+ + + + + + +

+ +

+

Ú A IÚ I

+ I

133

396.

Crepis rhoeadifolia Crepis setosa Crepis tectorum Cruciata laevipes Cruciata pedemontana Cryptomeria japonica Cucubalus baccifer Cupressocyparis leylandii Cuscuta epilinum Cuscuta trifolii Cyclamen purpurascens Cydonia oblonga Cynanchum vincetoxicum Cynodon dacytlon Cynoglossum officinale Cystius supinus Cystopteris filix-fragilis Dactylis glomerata Dactylis poligama Datura stramonium Daucus carota Dentaria bulbifera Dentaria enneaphyllos Deschampsia caespitosa Deschampsia flexuosa Descurainia sophia Deutia gracilis

397.

Deutzia magnifica

370. 371. 372. 373. 374. 375. 376. 377. 378. 379. 380. 381. 382. 383. 384. 385. 386. 387. 388. 389. 390. 391. 392. 393. 394. 395.

Pipacslevelű zörgőfű Serteszőrös zörgőfű Hamvas zörgőfű Mezei keresztfű Apró keresztfű Japánciprus Szegfűbogyó Leilandciprus Lenfojtó aranka Herefojtó aranka Erdei ciklámen Birs Orvosi méregölő Csillagpázsit Közönséges ebnyelvfű Gombos zanót Hólyagpáfrány Csomós ebír Erdei ebír Csattanó maszlag Vadmurok Hagymás fogas-ír Bókoló fogas-ír Gyepes sédbúza Erdei sédbúza Sebforrasztófű Karcsú gyöngyvirágcserje Teltvirágú gyöngyvirágcserje

+ + + + +

+ + + + +

+

+

+

+

+

+

+

A

+

I +

+ + +

Ú

+

I + +

+ + + + + + + + + + + + + +

+ + +

+

+ + +

IÚ IÚ

V Ú

+ I I

+ + + + +

+

+ +

+ +

+ + + + + I I I

+ + +

134

+

+ +

398. 399. 400. 401. 402. 403. 404. 405. 406. 407. 408. 409. 410. 411. 412. 413. 414. 415. 416. 417. 418. 419. 420. 421. 422. 423. 424. 425. 426.

Dianthus armeria Dianthus pontederae Dianthus serotinus Dictamnus albus Digitalis grandiflora Digitaria ciliaris Digitaria ischaermum Digitaria sanguinalis Diplotaxis muralis Diplotaxis tenuifolia Dipsacus laciniatus Dipsacus silvester Doronicum hungaricum Dorycnium germanicum Dorycnium herbaceum Draba nemorosa Dryopteris carthusiana Dryopteris filix-mas Duchesnea indica Echinochloa crus-galli Echinocystis lobata Echinops sphaerocephalus Echium russicum Echium vulgare Elaeagnus angustifolia Elaeagnus umbellata Epilobium collinum Epilobium hirsutum Epilobium lanceolatum

Szeplős szegfű Magyar szegfű Kései szegfű Nagyezerjófű Sárga gyűszűvirág Pillás ujjasmuhar Apró ujjasmuhar Pirók-ujjasmuhar Fali kányazsázsa Szabdalt kányazsázsa Héjakútmácsonya Erdei mácsonya Magyar zergevirág Selymes dárdahere Zöld dárdahere Ligeti daravirág Szálkás pajzsika Erdei pajzsika Indiai eper Közönséges kakaslábfű Süntök Fehér szamárkenyér Piros kígyószisz Terjőke kígyószisz Keskenylevelű ezüstfa Pirostermésű ezüstfa Dombi füzike Borzas füzike Lándzsás füzike

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

+ +

+

+

+ + +

+

I

V V

I +

+

+ I

+ +

+

+ + I

+ +

V +

+ I I

V + + + +

+ + +

+ + +

+

+

Ú

V + +

+ + +

+

+ +

+ +

I

+ + I

+ I

135

427. 428. 429. 430. 431. 432. 433. 434. 435. 436. 437. 438. 439. 440. 441. 442. 443. 444. 445. 446. 447. 448. 449. 450. 451. 452. 453. 454. 455.

Epilobium montanum Epilobium parviflorum Epilobium roseum Epilobium tetragonum Epipactis microphylla Equisetum arvense Equisetum ramosissimum Eragrostis megastachya Eragrostis minor Eragrostis pilosa Eranthis hyemalis Erechthites hieracifolia Erigeron acer Erigeron canadensis Erigeron candensis Erodium cicutarium Erophila verna Erucastrum nasturciifolium Eryngium campestre Erysimum cheiranthoides Erysimum diffusum Erysimum odoratum Erysimum repandum Euclidium syriacum Eucommia ulmoides Euonymus alatus Euonymus europaeus Euonymus verrucosus Euphorbia amygdaloides

Erdei füzike Kisvirágú füzike Rózsás füzike Négyélű füzike Kislevelű nőszőfű Mezei zsurló Hosszú zsurló Nagy tőtippan Kis tőtippan Szőrös tőtippan Téltemető Keresztlapu Bóbitás küllőrojt Kanadai betyárkóró Betyárkóró Bürökgémorr Tavaszi ködvirág Ártéri nyurgaszál Mezei iringó Violás repcsény Szürke repcsény Magyar repcsény Fürtös repcsény Táskazár Szillevelű gumifa Parás kecskerágó Csíkos kecskerágó Bibircses kecskerágó Erdei kutyatej

+ + + + + + + + + + + + + +

+

+ + + + + + + + +

+

I I +

+ I

V

IÚ

+ I I + + +

+

+ +

+

V I I

+

+ + +

+

+ + + I

+ +

+

+ I

+ + + +

+ + +

+ +

+ +

+ +

+ +

+ + + +

+ + + +

V

Ú Ú

A

I

136

456. 457. 458. 459. 460. 461. 462. 463. 464. 465. 466. 467. 468. 469. 470. 471. 472. 473. 474. 475. 476. 477. 478. 479. 480. 481. 482. 483. 484.

Euphorbia angulata Euphorbia cyparissias Euphorbia epithymoides Euphorbia esula Euphorbia exigua Euphorbia falcata Euphorbia helioscopia Euphorbia pannonica Euphorbia platyphyllos Euphorbia salicifolia Euphorbia seguieriana Euphorbia virgata Euphrasia kerneri Euphrasia rostkoviana Euphrasia stricta Euphrasia tatarica Fagus sylvatica Fagus sylvatica fastigiata Fagus sylvatica laciniata Fagus sylvatica quercifolia Fagus sylvatica ssp. Atropurpurea Fagus sylvatica Zlatia Falcaria vulgaris Festuca arundinacea Festuca gaigantea Festuca heterophylla Festuca pratensis Festuca pseudvina Festuca rubra

Szögletes kutyatej Farkas kutyatej Színeváltó kutyatej Sárkutyatej Apró kutyatej Tarlókutyatej Napraforgó-kutyatej Magyar kutyatej Nagylevelű kutyatej Fűzlevelű kutyatej Pusztai kutyatej Vesszős kutyatej Réti szemvidítófű Orvosi szemvidító Közönséges szemvidító Tatár szemvidítófű Közönséges bükk Tornyos bükk Szeldelt levelű bükk Tölgylevelű bükk Vérbükk Aranybükk Sarlófű Nádképű csenkesz Óriás csenkesz Felemáslevelű csenkesz Réti csenkesz Sziki csenkesz Vörös csenkesz

+ + + + + + + + + + + + + + + +

I + + + + + + + +

+

+

+

+

+

+ +

+ +

+

+ I

+ I I + I + + + + + + +

+ + + + + + +

+ +

+

+

+

+

+

A

I + +

+

+ +

137

+

485. 486. 487. 488. 489. 490. 491. 492. 493. 494. 495. 496. 497. 498. 499. 500. 501. 502. 503. 504. 505. 506. 507. 508. 509. 510. 511. 512.

Festuca rupicola Festuca vaginata Festuca valesiaca Ficaria verna Ficus carica Filago arvensis Filago germanica Filago minima Filipendula ulmaria Filipendula vulgaris Forsythia intermedia Forsythia suspensa Fragaria moschata Fragaria vesca Fragaria viridis Fraxinus angustifolia subsp. Pannonica Fraxinus excelsior Fraxinus ornus Fumaria officinalis Fumaria schleicheri Fumaria vaillantii Gagea arvensis Gagea lutea Gagea pratensis Gagea pusilla Galanthus nivalis Galega officinalis Galeopsis ladanum

Pusztai csenkesz Homoki csenkesz Vékony csenkesz Salátaboglárka Füge Gyapjas penészvirág Német penészvirág Hegyi penészvirág Réti legyezőfű Koloncos legyezőfű Aranyfa Bókoló aranyfa Fahéjillatú szamóca Erdei szamóca Csattogó szamóca

+ + + +

+

+

I + +

+ + + + +

+ +

+

+

+ + + + +

+ + + + + + + + + + + +

+

+ + +

Ú I I I I

+ + + + +

+ +

Magyar kőris Magaskőris Virágos kőris Orvosi füstike Közönséges füstike Szürke füstike Vetési tyúktaréj Sárga tyúktaréj Mezei tyúktaréj Kis tyúktaréj Hóvirág Kecskeruta Piros kenderkefű

+

+ +

+ +

+ +

+ + +

+

+ +

+

+

+ +

+ +

A

Ú A A I

+

+

+ I

+ + + + +

+

+

+

+

+

V I I

138

513. 514. 515. 516. 517. 518. 519. 520. 521. 522. 523. 524. 525. 526. 527. 528. 529. 530. 531. 532. 533. 534. 535. 536. 537. 538. 539. 540. 541.

Galeopsis pubescens Galeopsis speciosa Galeopsis tetrachit Galinsoga parviflora Galium aparine Galium boreale Galium mollugo Galium odoratum Galium parisiense Galium schultesii Galium sylvaticum Galium tricornutum Galium verum Genista tinctoria Geranium columbinum Geranium divaricatum Geranium molle Geranium pratense Geranium pusillum Geranium pyrenaicum Geranium robertianum Geranium sanguineum Geranium sylvaticum Geum urbanum Ginkgo biloba Glaucium corniculatum Glechoma hederacea Glechoma hirsuta Gledichia triacanthos

Pelyhes kenderkefű Szőrös kenderkefű Tarka kenderkefű Kicsiny gombvirág Ragadós galaj Északi galaj Közönséges galaj Szagos müge Párizsi galaj Fénytelen galaj Erdei galaj Háromszarvú galaj Tejoltó galaj Festő rekettye Galambláb-gólyaorr Berzedt gólyaorr Puha gályaorr Mezei gólyaorr Apró gólyaorr Pireneusi gólyaorr Nehézszagú gólyaorr Piros gólyaorr Erdei gólyaorr Erdei gyömbérgyökér Páfrányfenyő Vörös szarumák Kerek repkény Borzas repkény Lepényfa

+ + + + + + + + +

+ I I + +

+ +

+

+ + I

+

+

+

+ +

IÚ I

+ + + + + + + + + + + +

+ + + +

+

+

+

+ I I

+

+

+ I

+ + +

+

+

+ + +

+ + + + +

+

+

+ + + + +

+ + + + +

V

Ú A I

+

+

+

+ I

+

139

+

+

A

542. 543. 544. 545. 546. 547. 548. 549. 550. 551. 552. 553. 554. 555. 556. 557. 558. 559. 560. 561. 562. 563. 564. 565. 566. 567. 568. 569. 570.

Globularia punctata Glyceria fluitans Glyceria plicata Gnaphalium sylvaticum Gratiola officinalis Gymnocarpium dryopteris Gymnocladus dioicus Gypsophyla muralis Hamamelis japonica Hamamelis vernalis Hedera helix Helianthemum ovatum Helianthus annuus Helichrysum arenarium Helictrotrichon pubescens Heliotropium europaeum Helleborus niger Helleborus purpurascens Hemerocallis lilio-asphodelus Herachleum spondilium Herniaria hirsuta Hesperis tristis Hibiscus syriacus Hibiscus trionum Hieracium auricula Hieracium auriculoides Hieracium bauhini Hieracium brachiatum Hieracium echioides

Magas gubóvirág Réti harmatkása Fodros harmatkása Erdei gyopár Csikorgófű Tölgyespáfrány Vasfa Mezei fátyolvirág Japán varázsmogyoró Varázsmogyoró Borostyán Közönséges napvirág Napraforgó Homoki szalmagyopár Pelyhes zabfű Európai kunkor Fekete hunyor Pirosló hunyor Sárgaliliom Medvetalp Borzas porcika Szomorú estike Mályvacserje Varjúmák Egérfülhölgymál Füles hölgymál Magas hölgymál Kétágú hölgymál Szúrós hölgymál

+ + + + + +

+

I +

IÚ

+ I I I

V

+

+ + + + + +

+

+

+

Ú

A

+ + +

+ + +

Ú

A

+ + +

+ + +

+

+ I I

V +

+ + +

+ + + +

+

+ + + +

V V

Ú Ú Ú I I

+ + + + + + +

+ +

+ + I I

+

+ I I

140

571. 572. 573. 574. 575. 576. 577. 578. 579. 580. 581. 582. 583. 584. 585. 586. 587. 588. 589. 590. 591. 592. 593. 594. 595. 596. 597. 598. 599.

Hieracium glaucinum Hieracium lachenalii Hieracium latifolium Hieracium maculatum Hieracium pilosella Hieracium racemosum Hieracium sabaudum Hieracium sylvaticum Hieracium umbellatum Hierochloe australis Hippocrepis comosa Hippophae rhamnoides Holcus lanatus Holcus mollis Holosteum umbellatum Hordeum murinum Humulus lupulus Hyosciamus niger Hypericum hirsutum Hypericum montanum Hypericum patulum Hypericum perforatum Hypericum tetrapterum Hypochoeris maculata Ilex aquifolium Impatiens parviflora Inula britannica Inula conyza Inula ensifolia

Korai hölgymál Közönséges hölgymál Rövidlevelű hölgymál Foltos hölgymál Ezüstös hölgymál Fürtös hölgymál Olasz hölgymál Erdei hölgymál Ernyős hölgymál Déli szentperje Patkófű Homoktövis Pelyhes selyemperje Lágy selyemperje Olocsán Egérárpa (kódistetű) Komló Beléndek Borzas orbáncfű Hegyi orbáncfű Japán orbáncfű Közönséges orbáncfű Mocsári orbáncfű Foltos véreslapu Közönséges magyal Kisvirágú nenyúljhozzám Réti peremizs Erdei peremizs Kardos peremizs

+ + + + + + + + + + +

I I I I +

+

+ I I I I I

+ +

+ + + + + + + + + + +

V +

IÚ

+ I

+ +

+ + + + + +

+ +

+

+

+ +

+ + + +

+

+

+

I I + +

+ + +

+ +

141

+ +

+ +

+ + + +

A

600. 601. 602. 603. 604. 605. 606. 607. 608. 609. 610. 611. 612. 613. 614. 615. 616. 617. 618. 619. 620. 621. 622. 623. 624. 625. 626. 627. 628.

Inula germanica Inula hirta Inula oculus-christi Inula salicina Iris germanica Iris pseudacorus Iris pumila Iris variegata Jasione montana Jasminum beesianum Jasminum nudiflorum Juglans nigra Juglans regia Juncus articulatus Juncus bufonius Juncus compressus Juncus inflexus Juniperus chinensis Juniperus communis Juniperus communis hibernica Juniperus drupacea Juniperus excelsa Juniperus foetidissima Juniperus macrocarpa Juniperus sabina Juniperus virginiana Juniperus virginiana pseudocupressus Jurinea mollis Kerria japonica

Hengeresfészkű peremizs Borzas peremizs Selymes peremizs Fűzlevelű peremizs Kerti nőszirom Mocsári nőszirom Apró nőszirom Tarka nőszirom Kékcsillag Piros jázmin Téli jázmin Feketedió Közönséges dió Fülemüleszittyó Varangyszittyó Réti szittyó Deres szittyó Kínai boróka Közönséges boróka Ír oszlopboróka Szír boróka Görög boróka Nehézszagú boróka Nagytermésű boróka Szagos boróka Virginiai boróka Virginiai álciprus boróka Kisfészkű hangyabogáncs Boglárkacserje

+ + + + +

I

V + +

V I

+

+ + +

+ +

+

+ +

+

+ + + +

Ú V V I

+ +

+

+

+ +

+ +

Ú Ú

+ + + + +

A I I I I

+ + + + + + + + + +

+

+

+

+ +

+

+

+

+

+

+

V +

142

A

+

Ú

629. 630. 631. 632. 633. 634. 635. 636. 637. 638. 639. 640. 641. 642. 643. 644. 645. 646. 647. 648. 649. 650. 651. 652. 653. 654. 655. 656. 657.

Kickxia elatine Kickxia spuria Kitaibelia vitifolia Knautia arvensis Knautia drymeia Kochia laniflora Koeleria glauca Laburnum anagyroides Lactuca quercina Lactuca saligna Lactuca serriola Lamium amplexicaule Lamium galeobdolon Lamium maculatum Lamium purpureum Lappula squarrosa Lapsana communis Larix decidua Larix sibirica Lathyrus hirsutus Lathyrus niger Lathyrus pannonicus Lathyrus pratensis Lathyrus tuberosus Lathyrus vernus Laurocerasus officinalis Lavandula angustifolia Lavanthera thuringiaca Lembotropis nigricans

Cseplesz tátika Kétszínű tátika Kitaibel-mályva Mezei varfű Magyar varfű Homoki seprűfű Deres fényperje Közönséges aranyeső Cserlevelű saláta Szálaslevelű saláta Keszegsaláta Bársonyos árvacsalán Sárga árvacsalán Foltos árvacsalán Piros árvacsalán Bojtorjános koldustetű Bojtorjánsaláta Vörösfenyő Szibériai vörösfenyő Borzas lednek Fekete lednek Magyar lednek Réti lednek Gumós lednek Tavaszi lednek Babérmeggy Levendula Parlagi madármályva Fürtös zanót

+ + + + + + + + + + + + + + + + +

+ I I +

+

+ I I I

+

+ + + + +

+ +

+

+ + + + +

+

+ + + + + +

+

+

+ + + + + +

+

A

+ + + + + + + + +

IÚ

Ú

A I

+

+ I

V + + +

+

+ +

+ + + +

+ +

143

+

+ + +

Ú

658. 659. 660. 661. 662. 663. 664. 665. 666. 667. 668. 669. 670. 671. 672. 673. 674. 675. 676. 677. 678. 679. 680. 681. 682. 683. 684. 685.

Leontodon autumnalis Leontodon hispidus Leonurus cardiaca Lepidium campestre Lepidium draba Lepidium perfoliatum Lepidium ruderale Leucanthemum vulgare Leucojum vernum Libanotis pyrenaica Libocedrus decurrens Heyderia Licopus exaltatus Ligustrum vulgare Lilium martagon Limodorum abortivum Linaria genistifolia Linaria vulgaris Linum austriacum Linum catharticum Linum flavum Linum hirsutum Linum perenne Linum tenuifolium Liriodendron tulipifera Listera ovata Lithospermum arvense Lithospermum officinale Lolium perenne

Őszi oroszlánfog Közönséges oroszlánfog Szúrós gyöngyajak Mezei zsázsa Útszéli zsázsa Felemás zsázsa Büdös zsázsa Réti margitvirág Tavaszi tőzike Homoki hajperje Gyantáscédrus Magas peszérce Fagyal Turbánliliom Gérbics Rekettyelevelű gyújtoványfű Közönséges gyújtoványfű Hegyi len Békalen Sárga len Borzas len Évelő len Árlevelű len Tulipánfa Békakonty Mezei gyöngyköles Kőmagvú gyöngyköles Angolperje

+ + + + + + + + + +

+ + + + +

+ +

+ + +

+

+ I

+ + + +

+ +

+ +

V

+ + + +

+

+ +

+

+ +

+ + +

+

+

+

+

+ + + + + + +

+ +

+ +

+ +

+

+

Ú V V

V V

I

I I I

+ +

+ + + +

+ + + +

144

+ + +

+

+ + + + +

V A V

686. 687. 688. 689. 690. 691. 692. 693. 694. 695. 696. 697. 698. 699. 700. 701. 702. 703. 704. 705. 706. 707. 708. 709. 710. 711. 712. 713. 714.

Lolium temulentum Lonicera caprifolium Lonicera edebourii Lonicera fragrantissima Lonicera japonica Lonicera obovata Lonicera pileata Lonicera purpusii Lonicera standishii Lonicera xilosteum Loranthus europeus Lotus corniculatus Luzula campestris Luzula forsteri Luzula luzuloides Lychnis coronaria Lycium barbarum Lycopsis arvensis Lycopus europaeus Lysimachia nummularia Lysimachia punctata Lysimachia vulgaris Lythrum salicaria Lythrum virgatum Magnolia acuminata Magnolia liliflora Magnolia soulangeana Mahonia aquifolium Mahonia bealii

Szédítő vadóc Jerikói lonc Kaliforniai lonc Illatos lonc Japán lonc Kisvirágú lonc Télizöld lonc Korai illatos lonc Standishi lonc Ükörkelonc Sárgafagyöngy Szarvas kerep Mezei perjeszittyó Délvidéki perjeszittyó Fehér perjeszittyó Bársonyos kakukkszegfű Közönséges ördögcérna Farkasszem Vízi peszérce Pénzlevelű lizinka Pettyegetett lizinka Közönséges lizinka Füzény Vesszős füzény Liliomfa Bíborvörös liliomfa Nagyvirágú liliomfa Közönséges mahónia Törzses mahónia

+

I + + + + + + +

+ +

+ + + + + + +

V

Ú Ú

A

Ú Ú Ú

+ + + + + + +

I + +

+ +

+

I I I

+ + + + + + + +

+

+ +

+ +

V I I

+

+

+

+ I I

+ + + + + + +

145

+

+

+ +

+ +

+

+

A

715. 716. 717. 718. 719. 720. 721. 722. 723. 724. 725. 726. 727. 728. 729. 730. 731. 732. 733. 734. 735. 736. 737. 738. 739. 740. 741. 742. 743.

Malus adstringens Wabiskaw Malus sylvestris Malva neglecta Malva pusilla Malva sylvestris Marrubium peregrinum Marrubium vulgare Matricaria chamomilla Matricaria maritima Medicago falcata Medicago lupulina Medicago minima Medicago orbicularis Medicago sativa Medicago varia Melampyrum arvense Melampyrum barbatum Melampyrum cristatum Melampyrum nemorosum Melampyrum pratense Melandrium album Melandrium viscosum Melica nutans Melica transsilvanica Melica uniflora Melilotus albus Melilotus officinalis Melissa officinalis Mellitis melissophyllum

Díszalma Vadalma Papsajtmályva Apró mályva Erdei mályva Fekete pemetefű Orvosi pemetefű Kamilla Ebszékfű Sárkereplucerna Komlós lucerna Apró lucerna Korongos lucerna Takarmánylucerna Tarka virágú lucerna Mezei csormolya Szakállas csormolya Taréjos csormolya Kéküstökű csormolya Réti csormolya Fehér mécsvirág Ragadós mécsvirág Bókoló gyöngyperje Erdélyi gyöngyperje Egyvirágú gyöngyperje Fehér somkóró Orvosi somkóró Citromfű Déli méhfű

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

Ú

+

A I

+ + + + + + + + + +

+ +

+

+ + +

+ + + +

+

I

V + +

+

+ I

+ +

+

+ I I

+ +

+ + + + + +

+

+

+

+

+

Ú I

+ + + +

146

+ + +

+ + + +

744. 745. 746. 747. 748. 749. 750. 751. 752. 753. 754. 755. 756. 757. 758. 759. 760. 761. 762. 763. 764. 765. 766. 767. 768. 769. 770. 771. 772.

Mentha crispa Mentha longifolia Mentha pulegium Menyanthes trifoliata Mercurialis annua Mercurialis perennis Mespilus germanica Metasequoia glyptostroboides Minuartia fastigiata Minuartia glomerata Moehringia trinervia Molinia coerulea Monotropa hypopitys Morus alba Morus alba pendula Morus nigra Muscari botryoides Muscari comosum Muscari racemosum Muscari tenuiflorum Mycellis muralis Myosorus minimus Myosotis arvensis Myosotis ramosissima Myosotis sparsiflora Myosotis stricta Myosotis sylvatica Narcissus poeticus Neottia nidus-avis

Fodormenta Lómenta Csombormenta Vidrafű Egynyári szélfű Erdei szélfű Naspolya Kínai mamutfenyő Nyalábos kőhúr Gomolyos kőhúr Erdei csitri Magyar kékperje Szőrös fenyőspárga Eperfa Szomorú eper Fekete eperfa Epergyöngyike Üstökös gyöngyike Fürtös gyöngyike Karcsú gyöngyike Kakicsvirág Egérfarkfű Parlagi nefelejcs Borzas nefelejcs Lazavirágú nefelejcs Apró nefelejcs Erdei nefelejcs Fehér nárcisz Madárfészek

Ú

+ + + +

+ +

+ I

V +

+

+

+

I +

+ + + + +

+

Ú

+ +

I + I I I + +

+ +

+

+ + + + + + + + + +

+ +

+ +

+

+ + + + + +

Ú

V

Ú

I I I +

+

+ I I

+

+

+ I

+ +

+ V

147

I

773. 774. 775. 776. 777. 778. 779. 780. 781. 782. 783. 784. 785. 786. 787. 788. 789. 790. 791. 792. 793. 794. 795. 796. 797. 798. 799. 800. 801.

Nepeta cataria Nepeta pannonica Neslea paniculata Nigella arvensis Nonea pulla Nymphaea alba Nymphea rosea Nymphoides peltata Odontites lutea Odontites rubra Oenanthe fistulosa Oenothera biennis Onobrychis arenaria Onobrychis viciifolia Ononis arvensis Ononis spinosa Onopordum acanthium Onosma arenaria Orchis coriophora Orchis militaris Orchis morio Orchis purpurea Orchis tridentata Origanum vulgare Ornithogalum boucheanum Ornithogalum gussonei Ornithogalum umbellatum Orobanche alba Orobanche arenaria

Illatos macskamenta Bugás macskamenta Sömörje Kandilla Apácavirág Fehér tündérrózsa Rózsaszín tavirózsa Tündérfátyol Fogfű Vörös fogfű Bördös borgyökér Parlagi ligetszépe Homoki baltacím Takarmánybaltacim Mezei iglice Tövises iglice Szamárbogáncs Homoki vértő Poloskaszagú kosbor Vitéz kosbor Agárkosbor Bíboros kosbor Tarka kosbor Szurokfű Kónya madártej Pusztai sárma Ernyős madártej Fehér vajvirág Homoki vajvirág

+ + + + +

+ +

+ I

+ +

+ + + +

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

+ + + + +

V V

Ú Ú Ú I

+

+

+ I

+ +

+

+

+

+ I

+ +

+ + + +

+ + +

+ +

+ +

+ + + + +

+

+

V V V V V V

I

I + + +

148

+ + +

+ + +

802. 803. 804. 805. 806. 807. 808. 809. 810. 811. 812. 813. 814. 815. 816. 817. 818. 819. 820. 821. 822. 823. 824. 825. 826. 827. 828. 829. 830.

Orobanche lutea Orobanche major Orobanche purpurea Orobanche ramosa Ostrya carpinifolia Oxalis corniculata Oxalis europaea Oxalis stricta Oxytropis pilosa Panicum miliaceum Papaver dubium Papaver rhoeas Parietaria erecta Parthenocissus tricuspidata Pastinaca sativa Paulownia tomentosa Peonia arborea Peonia subfruticosa Petunia calibrachoa Peucedanum alsaticum Peucedanum arenarium Peucedanum cervaria Phaseolus vulgaris Phellodendron amurense Philadelphus coronarius Phleum phleoides Phleum pratense Phlomis tuberosa Phragmites communis

Sárga vajvirág Nagy szádor Bíboros vajvirág Dohányfojtó vajvirág Komlógyertyán Szürke madársóska Sárga madársóska Felálló madársóska Csajkavirág Termesztett köles Bujdosó mák Pipacs Falgyom Vadszőlő Pasztinák Császárfa Bazsarózsa Fás bazsarózsa Dúsvirágú petúnia Buglyos kocsord Homoki kocsord Szarvas kocsord Bab Amúri parásfa Illatos jezsámen Sima komócsin Mezei komócsin Macskahere Nád

+ + + +

I I +

+ I +

+

+ +

Ú

+ +

A

+

+ + + +

+ + + +

+

+ + + + + +

+ + +

+ + + + +

+ + +

+ + + + + + + + + + + +

+ +

V

Ú Ú Ú Ú Ú

A A

V I + +

+ + + + +

Ú Ú Ú

+ + +

A I

+

+ V

+

149

+

I

831. 832. 833. 834. 835. 836. 837. 838. 839. 840. 841. 842. 843. 844. 845. 846. 847. 848. 849. 850. 851. 852. 853. 854. 855. 856. 857. 858. 859.

Phyllostachys viridiglaucescens Physalis alkekengi Physocarpus opuliflorius Phytolacca americana Picea abies Picea glauca Conica Picea mariana Picea omorica Picea orientalis Picea polita Picea pungens Picris hieracioides Pimpinella major Pimpinella saxifraga Pinus ajacahuite Pinus armandii Pinus bungeana Pinus cembra Pinus contorta Pinus flexilis Pinus halepensis Pinus jeffrey Pinus lambertiana Pinus leucodermis Pinus mugo Pinus nigra Pinus peuce Pinus ponderosa Pinus pungens Glauca

Zöld botnád (Bambusz) Zsidócseresznye Hólyagvessző Alkörmös Lucfenyő Cukorsüveg fenyő Kanadai fekete luc Szerb lucfenyő Kaukázusi luc Japán luc Ezüstfenyő Keserűgyökér Nagy földitömjén Hasznos földitömjén Mexikói selyemfenyő Kínai selyemfenyő Platánkérgű fenyő Havasi cirbolya Csavarttűjű fenyő Nevadai cirbolya Aleppófenyő Nagytobozú sárgafenyő Cukorfenyő Páncélfenyő Törpefenyő Feketefenyő Balkáni selyemfenyő Nyugati sárgafenyő Szúrós luc

+

+

+

+

+

+

+ + + + + + + +

+ + + + + +

+ + + + + +

+ +

+ +

+

+

+

+

+

+

Ú

A

Ú Ú A A

Ú

A

I + +

+

Ú

Ú

+

+ +

+

+

Ú

A

+ + + + + + + + +

+ + +

150

+

+

A

860. 861. 862. 863. 864. 865. 866. 867. 868. 869. 870. 871. 872. 873. 874. 875. 876. 877. 878. 879. 880. 881. 882. 883. 884. 885. 886. 887. 888.

Pinus rigida Pinus strobus Pinus sylvestris Pinus wallichiana Pisum sativum Plantago arenaria Plantago lanceolata Plantago maior Plantago maritima Plantago media Platanthera bifolia Platanus hybrida Poa angustifolia Poa annua Poa bulbosa Poa compressa Poa nemoralis Poa pratensis Poa trivialis Podospermum canum Poligonatum latifolium Poligonum aviculare Polycnemum heuffelii Polygala comosa Polygala major Polygonatum latifolium Polygonatum multiflorum Polygonatum odoratum Polygonum amphybium

Szurkosfenyő Sima fenyő Erdei fenyő Himalájai selyemfenyő Zöldborsó Homoki útifű Lándzsás útifű Széleslevelű útifű Sziki útifű Réti útifű Kétlevelű sarkvirág Közönséges platán Keskenylevelű réti perje Egynyári perje Gumós perje Laposszárú perje Ligeti perje Réti perje Sovány perje Közönséges szikipozdor Salamonpecsét Madárkeserűfű Heuffel-torzon Üstökös pacsirtafű Nagy pacsirtafű Széleslevelű salamonpecsét Sokvirágú salamonpecsét Soktérdű salamonpecsét Vidrakeserűfű

+ + + + + + + + +

+ + + +

+

+

+ + + +

+

+ + + + +

A A I

+ +

+ +

+ +

+ + I

+

+

+ I

V +

+ + + + + +

+ + + + +

+ + + + + +

+ + +

+ +

+ + + + + + + + +

+ + + + + + + + + + +

A

IÚ Ú Ú I

+ + + + +

+ + + + +

151

+ + + + +

V

Ú

889. 890. 891. 892. 893. 894. 895. 896. 897. 898. 899. 900. 901. 902. 903. 904. 905. 906. 907. 908. 909. 910. 911. 912. 913. 914. 915. 916. 917.

Polygonum arenarium Polygonum aviculare Polygonum convolvulus Polygonum dumetorum Polygonum japonicum Polygonum persicaria Polypodium vulgare Polystichum lobatum Populus alba Populus canadensis Populus canescens Populus nigra Populus tremula Portulaca oleracea Potentilla alba Potentilla anserina Potentilla arenaria Potentilla argentea Potentilla collina Potentilla erecta Potentilla heptaphylla Potentilla inclinata Potentilla micrantha Potentilla recta Potentilla reptans Potentilla supina Primula vera Primula vulgaris Prunella grandiflora

Homoki keserűfű Madárkeserűfű Szulákkeserűfű Sövénykeserűfű Japánkeserűfű Baracklevelű keserűfű Édesgyökerű-páfrány Karéjos vesepáfrány Fehérnyár Kanadai nyár Szürke nyár Fekete nyár Rezgő nyár Kövér porcsin Fehér pimpó Libapimpó Homoki pimpó Ezüstös pimpó Terpedt pimpó Vérontófű Vörösszárú pimpó Szürke pimpó Kisvirágú pimpó Egyenes pimpó Indás pimpó Henye pimpó Tavaszi kankalin Szártalan kankalin Nagyvirágú gyíkfű

+ + + +

I + + + +

+ + +

+ + + +

+ +

+ + + +

+ I I

V +

+ + + + + + + + + + + + + + + +

+ + + +

+ + + +

+

+

Ú Ú

A I I

+ + +

+ + +

+ +

I + + I I +

+

+ I

+ + +

+

152

+ +

IÚ V V

Ú I

918. 919. 920. 921. 922. 923. 924. 925. 926. 927. 928. 929. 930. 931. 932. 933. 934. 935. 936. 937. 938. 939. 940. 941. 942. 943. 944. 945. 946.

Prunella laciniata Prunella vulgaris Prunus amygdalus Prunus armeniaca Prunus avium Prunus cerasii Atropurpurea Prunus cerasus Prunus domestica Prunus fruticosa Prunus glandulosa Alboplena Prunus laurocerasus Prunus laurocerasus schipkaensis Prunus mahaleb Prunus padus Prunus persica Prunus sangue Prunus serrulata Prunus spinosa Prunus triloba Pseudotsuga menziesii Pseudotsuga taxifolia Ptelea trifoliata Pterocaria fraxinifolia Puccinellia distans Pulicaria dysenterica Pulicaria vulgaris Pulmonaria mollis Pulmonaria officinalis Pulsatilla grandis

Fehér gyíkfű Közönséges gyíkfű Édes mandula Kajszibarack Vadcseresznye Vérszilva Meggy Közönséges szilva Csepleszmeggy Japán törpemeggy Balkáni babérmeggy Schipka babérmeggy Sajmeggy Zselnicemeggy Őszibarack Ringlószilva Csüngő díszcseresznye Kökény Babarózsa Közönséges duglászfenyő Kék duglászfenyő Alásfa Szárnyasdió Közönséges mézpázsit Réti bolhafű Parlagi bolhafű Bársonyos tüdőfű Pettyegetett tüdőfű Leánykökörcsin

+ +

+ +

+ +

+ +

+

+

+

+ +

+ + +

+ + + + + + + +

Ú Ú A A

Ú Ú

+

+

+

+

+

+

+ + +

+ + + + + +

Ú Ú

+

+ + + + + + + + + +

+ +

+ +

Ú Ú

+ + + + + + + +

A A A

Ú Ú Ú Ú

A

A I I I

+ +

153

+ + +

+ + +

V

IÚ

947. 948. 949. 950. 951. 952. 953. 954. 955. 956. 957. 958. 959. 960. 961. 962. 963. 964. 965. 966. 967. 968. 969. 970. 971. 972. 973. 974. 975.

Pulsatilla nigricans Pyracantha coccinea Pyrus communis Pyrus pyraster Pyrus salicifolia Quercus cerris Quercus lanuginosa Quercus petraea Quercus pubescens Quercus pyramidalis Quercus robur Quercus robur fastigiata Quercus rubra Ranunculus acris Ranunculus arvensis Ranunculus auricomus Ranunculus bulbosus Ranunculus illyricus Ranunculus lanuginosus Ranunculus polyanthemos Ranunculus repens Raphanus raphanistrum Rapistrum perenne Reseda lutea Reseda luteola Reseda phyteuma Rhamnus cathartica Rhinanthus alectorolophus Rhinanthus angustifolius

Fekete kökörcsin Tűztövis Körte Vadkörte Fűzlevelű díszkörte Csertölgy Pelyhes tölgy Kocsánytalan tölgy Molyhostölgy Jegenyetölgy Kocsányostölgy Jegenyetölgy Vöröstölgy Réti boglárka Vetési boglárka Változó boglárka Gumós boglárka Selymes boglárka Gyapjas boglárka Sokvirágú boglárka Kúszó boglárka Repcsényretek Rekenyő Vad rezeda Sárga rezeda Terpedt rezeda Varjútövisbenge Borzas kakascímer Nagyvirágú kakascímer

+ + + + + + +

+ + + + + + +

+ + + + + + +

+ + + +

+ + + +

+

+

+

+

+ +

+ +

+

+ +

+

+

+ + + +

+

+ +

+

+ + + +

+ +

+

+

IÚ

V

A Ú IÚ A

A Ú Ú

A

V I

+

+ + + + +

+

+ +

+ + +

+

+

+

+

+ + + + +

+ +

+ +

154

+

+

Ú

Ú

976. 977. 978. 979. 980. 981. 982. 983. 984. 985. 986. 987. 988. 989. 990. 991. 992. 993. 994. 995. 996. 997. 998. 999. 1000. 1001. 1002. 1003. 1004.

Rhinanthus minor Rhodotypos scandens Rhus typhina Ribes nigrum Ribes rubrum Ribes uva-crispa Robinia pseudo-acacia Rorippa austriaca Rorippa x astylis Rosa agrestis Rosa arvensis Rosa canina Rosa dumetorum Rosa gallica Rosa micranhta Rosa rubuginosa Rosa rugosa Rosa spinosissima Rubus caesius Rubus canescens Rubus fruticosus Rubus idaeus Rubus procerus Rumex acetosa Rumex acetosella Rumex crispus Rumex maritimus Rumex obtusifolius Rumex sanguineus

Csörgő kakascímer Hószirom Ecetfa Feketeribizli Ribizli Egres Fehér akác Osztrák kányafű Lantos kányafű Mezei rózsa Erdei rózsa Gyepűrózsa Rózsa Parlagi rózsa Kisvirágú rózsa Rozsdás rózsa Japán rózsa Molyhos rózsa Hamvas szeder Molyhos szeder Vad szeder Málna Magas szeder Mezei sóska Juhsóska Bodros lórom Tengeri lórom Réti lórom Erdei lórom

+

+ + +

+ + +

+

+

+ + +

Ú Ú Ú

A A IÚ

Ú I

+ + + + + + + +

+ + + + + + +

I I +

+ +

+

+

+ + I I I

+ + + +

+

Ú I

+ +

+

+

+

+

+ +

+ + + +

I + + +

+ + + +

+ +

+ I I I

155

1005. 1006. 1007. 1008. 1009. 1010. 1011. 1012. 1013. 1014. 1015. 1016. 1017. 1018. 1019. 1020. 1021. 1022. 1023. 1024. 1025. 1026. 1027. 1028. 1029. 1030. 1031. 1032. 1033.

Sagina apetala Sagina procumbens Sagina subulata Salicornia prostrata Salix alba Salix babylonica Salix caprea Salix elaeagnos Salsola kali Salvia aethiopis Salvia austriaca Salvia glutinosa Salvia nemorosa Salvia pratensis Salvia verticillata Sambucus ebulus Sambucus nigra Sanguisorba minor Sanicula europaea Saponaria officinalis Sarothamnus scoparius Saxifraga bulbifera Scabiosa canescens Scabiosa ochroleuca Scilla bifolia Scleranthus annuus Scleranthus polycarpus Sclerochloa dura Scorzonera austriaca

Pillás zöldhúr Heverő zöldhúr Szálkás zöldhúr Sziksófű Fehérfűz Szomorúfűz Kecskefűz Parti fűz Homoki ballagófű Magyar zsálya Osztrák zsálya Enyves zsálya Ligeti zsálya Mezei zsálya Lózsálya Földi bodza Fekete bodza Csabaíre vérfű Gombernyő Szappanfű Seprűzanót Gumós kőtörőfű Szürkés ördögszem Vajszínű ördögszem Kétlevelű csillagvirág Egynyári szikárka Füzére szikárka Kőperje Osztrák pozdor

+ + + +

I I I I + +

+

+ +

+ +

+

+ +

A

+ +

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

V

Ú I

+ + + + + + + +

+ + + + + + +

+

+

+ + + + + + I

+ +

+

V + +

+

I I

+ + I I I I

156

1034. 1035. 1036. 1037. 1038. 1039. 1040. 1041. 1042. 1043. 1044. 1045. 1046. 1047. 1048. 1049. 1050. 1051. 1052. 1053. 1054. 1055. 1056. 1057. 1058. 1059. 1060. 1061. 1062.

Scorzonera purpurea Scrophularia nodosa Scrophularia umbrosa Scutellaria columnae Scutellaria galericulata Sedum acre Sedum maximum Sedum reflexum Sedum sexangulare Sedum spurium Sempervivum tectorum Senecio doria Senecio erucifolius Senecio integrifolius Senecio jacobaea Senecio nemorensis Senecio sylvaticus Senecio vulgaris Sequoia sempervirens Serratula tinctoria Seseli annuum Seseli hippomarathrum Seseli osseum Seseli varium Setaria glauca Setaria verticillata Setaria viridis Sherardia arvensis Sideritis montana

Piros pozdor Göcsös görvélyfű Szárnyas görvélyfű Bozontos csukóka Vízmelléki csukóka Borsos varjúháj Bablevelű varjúháj Kövi varjúháj Hatsoros varjúháj Kaukázusi varjúháj Kövirózsa Kövér aggófű Keskenylevelű aggófű Narancsszínű aggófű Jakabnapi aggófű Berki aggófű Erdei aggófű Közönséges aggófű Örökzöld mamutfenyő Festő zsoltina Homoki gurgolya Szilkés gurgolya Szürke gurgolya Változó gurgolya Fakó muhar Ragadós muhar Zöldes muhar Csillagfű Sármányvirág

+ + + + + + + + + +

I I I

V

+

V I

+ + +

+ +

+

+ + I I

+ + + + + + + +

Ú

+

V

I I I

+ I I +

+

+

+ + + + + + + + + + +

+ I I + + + + +

+

+

+ + +

+ + + I

+

157

+

+

1063. 1064. 1065. 1066. 1067. 1068. 1069. 1070. 1071. 1072. 1073. 1074. 1075. 1076. 1077. 1078. 1079. 1080. 1081. 1082. 1083. 1084. 1085. 1086. 1087. 1088. 1089. 1090. 1091.

Silaum silaus Silene armeria Silene dichotoma Silene multiflora Silene noctiflora Silene nutans Silene otites Silene vulgaris Sinapis arvensis Sisymbrium altissimum Sisymbrium loeselii Sisymbrium officinale Sisymbrium orientale Sium erectum Smyrnium perfoliatum Solanum dulcamara Solanum nigrum Solanum tuberosum Solidago gigantea Solidago virga-aurea Sonchus arvensis Sonchus asper Sonchus oleraceus Sophora japonica Sorbaria sorbifolia Sorbus aucuparia Sorbus borbásii Sorbus dacica Sorbus domestica

Sárga kígyókapor Kerti habszegfű Villás habszegfű Sokvirágú habszegfű Habszegfű Kónya habszegfű Szikár habszegfű Hólyagos habszegfű Vadrepce Magyar zsombor Parlagi zsombor Szapora zsombor Hamvas zsombor Keskenylevelű békakorsó Őzsaláta Ebszőlő csucsor Fekete csucsor Burgonya Magas aranyvessző Közönséges aranyvessző Mezei csorbóka Szúrós csorbóka Szelíd csorbóka Japánakác Tollas gyöngyvessző Madárberkenye Borbási berkenye Erdélyi berkenye Kerti berkenye

+ + + + + + + + + + + + + +

I I I I I + + + + +

+ +

+ + + +

+

I + +

+

+ I

+ +

+ +

+ + + + +

+ + + + +

+

+

+

+

+ + + + +

+ + + + +

+ + + + +

+ + +

+

Ú

Ú

Ú IÚ Ú

+ +

V

158

I

A A

1092. 1093. 1094. 1095. 1096. 1097. 1098. 1099. 1100. 1101. 1102. 1103. 1104. 1105. 1106. 1107. 1108. 1109. 1110. 1111. 1112. 1113. 1114. 1115. 1116. 1117. 1118. 1119. 1120.

Sorbus intermedia Sorbus torminalis Spergula arvensis Spirea vanhouttei Stachys annua Stachys germanica Stachys recta Stachys sylvatica Staphylea pinnata Stellaria graminea Stellaria holostea Stellaria media Stenactis annua Stenactis strigosa Sterachtis annua Stipa capillata Stipa pennata Stipa pulcherrima Stratoides aloides Succisa pratensis Symphoricarpus albus Symphoricarpus orbiculatus Symphytum officinale Symphytum tuberosum Syringa josikaea Syringa vulgaris Tagetes patula Tagetes patulus Tamarix odessana

Svéd berkenye Barkócaberkenye Mezei csibehúr Kerti gyöngyvessző Tarlóvirág Fehér tisztesfű Hasznos tisztesfű Erdei tisztesfű Mogyorós hólyagfa Pázsitos csillaghúr Olocsáncsillaghúr Közönséges tyúkhúr Seprence Ligeti seprence Egynyári seprence Kunkorgó árvalányhaj Pusztai árvalányhaj Csinos árvalányhaj Kolokán Ördögharaptafű Hóbogyó Piros hóbogyó Fekete nadálytő Gumós nadálytő Józsika orgona Közönséges orgona Büdöske Kis büdöske Tamariska

+ +

+ +

+

A I

+ + + + + + + + + + +

+ + + + +

+

+ +

+ + + + +

A I I

+ + +

+ +

+

+

+

+ +

+

+ +

+ + +

+

+ + +

+ + +

+

+ + +

+

+ +

+ + + + +

+ + +

+ + + + + + + + + +

Ú I

V V Ú

A

Ú

I +

159

1121. 1122. 1123. 1124. 1125. 1126. 1127. 1128. 1129. 1130. 1131. 1132. 1133. 1134. 1135. 1136. 1137. 1138. 1139. 1140. 1141. 1142. 1143. 1144. 1145. 1146. 1147. 1148. 1149.

Tamarix tetrandra Taraxacum levigatum Taraxacum officinale Taraxacum serotinum Taxodium distichum Taxus baccata Taxus cuspidata Telekia speciosa Tetragonolobus maritimus Teucrium chamaedrys Thalictrum minus Thalictrum simplex Thesium dollineri Thesium linophyllon Thesium ramosum Thladiantha dubia Thlaspi arvense Thlaspi perfoliatum Thrincia nudicaulis ssp. taraxacoides Thuja occidentalis Thuja occidentalis Malonyana Thuja occidentalis Spiralis Thuja orientalis Thuja plicata Thymelea passerina Thymus montanus Thymus praecox Thymus vulgaris Tilia argentea

Kerti tamariska Szarvacskás pitypang Gyermekláncfű Kései pitypang Mocsárciprus Tiszafa Japán tiszafa Teleki-virág Bársonykerep Sarlós gamandor Közönséges borkóró Egyszerű borkóró Vetési zsellérke Lenlevelű zsellérke Homoki zsellérke Kabakpityóka Mezei tarsóka Galléros tarsóka Békapitypang Nyugati tuja (életfa) Malonyai tuja Csavartágú nyugati tuja Keleti tuja Óriás életfa Cicó Hegyi kakukkfű Korai kakukkfű Közönséges kakukkfű Ezüsthárs

+ + + +

+

+ I

+ + + +

+

+

+ V

+

+ + +

+ + +

+ + + + + + + + + + + +

Ú V

+ + +

+ + +

+ + + I

+ + +

+

+

I + +

+ +

+

I + + + + +

+ + + + + + + +

A A A

+ + + + +

Ú

A

Ú A A I I

+

160

+ + +

+

+ +

+ +

A

1150. 1151. 1152. 1153. 1154. 1155. 1156. 1157. 1158. 1159. 1160. 1161. 1162. 1163. 1164. 1165. 1166. 1167. 1168. 1169. 1170. 1171. 1172. 1173. 1174. 1175. 1176. 1177. 1178.

Tilia cordata Tilia platiphyllos Tordylium maximum Torilis arvensis Torilis japonica Tragopogon dubius Tragopogon pratensis Tragus racemosus Tribulus terrestris Trifolium alpestre Trifolium arvense Trifolium campestre Trifolium dubium Trifolium fragiferum Trifolium hybridum Trifolium incarnatum Trifolium medium Trifolium montanum Trifolium ochroleucum Trifolium pratense Trifolium repens Trifolium rubens Trinia glauca Trinia ramosissima Trisetum flavescens Tsuga canadensis Tunica prolifera Tunica saxifraga Turritis glabra

Kislevelű hárs Nagylevelű hárs Szarvasgyökér Vetési tüskemag Bojtorjános tüskemag Nagy bakszakáll Közönséges bakszakáll Bojtorján pázsit Királydinnye Bérci here Tarlóhere Mezei here Apró here Eperhere Korcs here Bíbor here Erdei here Hegyi here Vajszínű here Réti here Fehér here Pirosló here Szürke nyúlkapor Nagy nyúlkapor Aranyzab Kanadai hemlokfenyő Aszúszegfű Kőtörő aszúszegfű Toronyszál

+ + + + + + + + + + + + + + +

+

+ +

+

+ +

+ +

A A I I

+ + +

+ +

+ + I I

+ + + +

+

+ I I

+ + + + + + + + + +

+

+ + I + + +

+ +

+

+ + I I I

+ + + +

+

+ I I

+

161

1179. 1180. 1181. 1182. 1183. 1184. 1185. 1186. 1187. 1188. 1189. 1190. 1191. 1192. 1193. 1194. 1195. 1196. 1197. 1198. 1199. 1200. 1201. 1202. 1203. 1204. 1205. 1206. 1207.

Tussilago farfara Typha angustifolia Typha latifolia Ulmus campestris Ulmus glabra Urtica dioica Urtica urens Vaccaria pyramidata Valeriana dioica Valeriana officinalis Valerianella carinata Valerianella dentata Valerianella locusta Ventenata dubia Veratrum nigrum Verbascum austriacum Verbascum blattaria Verbascum densiflorum Verbascum lychnitis Verbascum nigrum Verbascum phlomoides Verbascum phoeniceum Verbascum thapsus Verbena officinalis Veronica arvensis Veronica austriaca Veronica austriaca ssp. dentata Veronica beccabunga Veronica chamaedrys

Martilapu Keskenylevelű gyékény Széleslevelű gyékény Mezei szil Hegyi szil Nagy csalán Kis csalán Tinóöröm Kétlaki macskagyökér Orvosi macskagyökér Hasábos galambbegy Fogas galambbegy Saláta galambbegy Vékonyzab Fekete zászpa Osztrák ökörfarkkóró Molyűző ökörfarkkóró Dúsvirágú ökörfarkkóró Csilláros ökörfarkkóró Fekete ökörfarkkóró Szöszös ökörfarkkóró Lila ökörfarkkóró Molyhos ökörfarkkóró Közönséges vasfű Mezei veronika Osztrák veronika Fogaslevelű veronika Deréceveronika Ösztörűs veronika

+

+

+

+

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

+ + + +

+ +

+ + + + +

+ + + + + + +

Ú Ú A

I I I I I +

+

+ I I

+ +

+

+ I

+ + +

+ + I I

+ +

+ +

+ + I

+ + +

+ I

+

162

+

+

+

1208. 1209. 1210. 1211. 1212. 1213. 1214. 1215. 1216. 1217. 1218. 1219. 1220. 1221. 1222. 1223. 1224. 1225. 1226. 1227. 1228. 1229. 1230. 1231. 1232. 1233. 1234. 1235. 1236.

Veronica hederifolia Veronica officinalis Veronica orciydea Veronica paniculata Veronica polita Veronica praecox Veronica prostrata Veronica serpyllifolia Veronica spicata Veronica teucrium Veronica triphyllos Veronica verna Viburnum lantana Viburnum opulus Viburnum pragense Viburnum rhytidophyllum Vicia angustifolia Vicia cracca Vicia dumetorum Vicia grandiflora Vicia hirsuta Vicia lathyroides Vicia lutea Vicia pannonica Vicia pisiformis Vicia sepium Vicia sparsiflora Vicia tetrasperma Vicia villosa

Borostyánlevelű veronika Orvosi veronika Kosborképű veronika Bugás veronika Fényes veronika Korai veronika Lecsepült veronika Perzsa veronika Macskafarkú veronika Gamandor veronika Ujjaslevelű veronika Tavaszi veronika Ostorménfa Kányabangita Prágai bangita Ráncos levelű bangita Keskenylevelű bükköny Kaszanyűgbükköny Cserebükköny Szennyes bükköny Borzas bükköny Pici bükköny Sárga bükköny Pannon bükköny Borsókabükköny Gyepűbükköny Pilisi bükköny Négymagvú bükköny Szöszös bükköny

+ + + + + + + + + + + + + +

+

+ +

+

+ + I I

V + + +

+

+

+

+

+ +

+ +

I I +

+ + + + + + + + + + + + +

+ +

+ +

+

+ +

+ + + +

+ + + + + +

A A Ú Ú

A

I + + I I +

+

+

V +

I I I

+ I

163

1237. 1238. 1239. 1240. 1241. 1242. 1243. 1244. 1245. 1246. 1247. 1248. 1249. 1250. 1251. 1252. 1253. 1254. 1255. 1256. 1257. 1258. 1259. 1260. 1261.

Vinca maior Vinca minor Vincetoxicum officinale Viola alba Viola ambigua Viola arvensis Viola canina Viola cyanea Viola hirta Viola kitaibeliana Viola mirabilis Viola montana Viola odorata Viola riviniana Viola rupestris Viola sylvestris Viscaria vulgaris Viscum album Vitex agnus-castus Vitis vinifera Vulpia myuros Weigela florida Xanthium strumarium Xeranthemum annuum Zea mays

Nagy télizöld meténg Télizöld meténg Közönséges méreggyilok Fehér ibolya Csuklyás ibolya Mezei árvácska Sovány ibolya Kék ibolya Borzas ibolya Törpe árvácska Csodás ibolya Hegyi ibolya Illatos ibolya Nagyvirágú ibolya Homoki ibolya Erdei ibolya Szurokszegfű Fehér fagyöngy Illatos barátcserje Bortermő szőlő Vékony egércsenkesz Rózsalonc Bojtorjánszerbtövis Ékes vasvirág Kukorica Összesen:

+

+

+ + + + + + + + + + + + + + +

+ +

+ + +

+ + + +

I + + +

+ +

+ + I

+ +

+

+

+ I

+ I +

+ +

+ +

+ + +

+

+ + + +

+

Ú I

+ + + 962

Ú

+ + + + + +

+ + 166

164

549

+ 355

363

691

Ú 94

133

337

26

100

M.2 A PANNONHALMI VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN KÖRNYEZET MADÁRTANI FAJLISTÁJA

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36.

Magyar név Bakcsó

Tudományos név Nycticorax nycticorax

Balkáni fakopáncs Balkáni gerle Barátcinege Barátposzáta Barátréce Barázdabillegető Barna kánya Barna rétihéja Bíbic

Dendrocopos syriacus Streptopelia decaocto Parus palustris Sylvia atricapilla Aythya ferina Motacilla alba Milvus migrans Circus aeruginosus Vanellus vanellus

Böjti réce Búbosbanka Búbospacsirta Bütykös hattyú Cigánycsuk Citromsármány Cserregő nádiposzáta Csicsörke Csilpcsalpfüzike Csíz Csóka Csonttollú Csuszka Dankasirály Daru Dolmányos varjú Egerészölyv Énekes nádiposzáta Énekes rigó Erdei fülesbagoly Erdei pinty Erdei pityer Erdei szalonka Erdei szürkebegy Ezüstsirály Fácán Fehér gólya

Anas querquedula Upupa epops Galerida cristata Cygnus olor Saxicola torquata Emberiza citrinella

Fekete gólya

Ciconia nigra

Acrocephalus scirpaceus Serinus serinus Phylloscopus collybita Carduelis spinus Corvus monedula Bombycilla garrulus Sitta europaea Larus ridibundus Grus grus Corvus cornix Buteo buteo Acrocephalus palustris Turdus philomelos Asio otus Fringilla coelebs Anthus trivialis Scolopax rusticola Prunella modularis Larus argentatus Phasianus colchicus Ciconia ciconia

37. 38.

165

ÉS AZ AZT ÖVEZŐ

MŰEMLÉKI

Státusz Alkalmanként átrepülő, a térségben rendszeresen fészkelő Állandó, a térségben fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő Alkalmanként átrepülő Alkalmanként átrepülő, feltételezhetően fészkelő Alkalmanként átrepülő Állandó, alkalmanként fészkelő Állandó Alkalmanként átrepülő Állandó, alkalmanként fészkelő Állandó Alkalmanként átrepülő, a térségben rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Állandó Állandó, alkalmanként fészkelő Téli vendég Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő Alkalmanként átrepülő Állandó vendég, alkalmanként fészkelő Rendszeresen fészkelő Ritka vendég, a térségben fészkelő Rendszeresen fészkelő Állandó, alkalmanként fészkelő Rendszeresen fészkelő Alkalmanként Rendszeres vonuló Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő, a térségben rendszeresen fészkelő Ritkán átrepülő, a térségben rendszeresen fészkelő

39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73. 74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82.

Fekete harkály Fekete rigó Fenyőpinty Fenyőrigó Fenyőszajkó Fenyvescinege Fitiszfüzike Fogoly Fülemüle Fürj Füsti fecske Gatyás ölyv Gyöngybagoly Gyurgyalag Hajnalmadár Halászsas Hamvas rétihéja

Dryocopus martius Turdus merula Fringilla montifringilla Turdus pilaris Nucifraga caryocatactes Parus ater Phylloscopus trochilus Perdix perdix Luscinia megarhynchos Coturnix coturnix Hirundo rustica Buteo lagopus Tyto alba Merops apiaster Tichodroma muraria Pandion haliaetus Circus pygargus

Hantmadár Házi rozsdafarkú Házi veréb Házigalamb Hegyi fakusz Héja Holló Kabasólyom Kakukk

Oenanthe oenanthe Phoenicurus ochruros Passer domesticus Columba domestica Certhia familiaris Accipiter gentilis Corvus corax Falco subbuteo Cuculus canorus

Állandó, alkalmanként fészkelő Rendszeresen fészkelő Téli vendég Rendszeres átvonuló, telelő Ritka vendég, telelő Állandó Rendszeresen fészkelő Állandó Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Ritkán átrepül Ritka vendég Rendszeresen fészkelő Ritka vendég Ritkán átrepülő Ritkán átrepülő, a térségben rendszeresen fészkelő Ritka vendég Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Állandó Állandó, a térségben fészkelő Ritka vendég Állandó, alkalmanként tojást rak

Kanalasgém Karvaly Karvalyposzáta Kék cinege Kék galamb Kenderike Kerecsensólyom Keresztcsőrű Kerti geze Kerti poszáta Kerti rozsdafarkú Kis fakopáncs Kis kócsag Kis őrgébics Kis poszáta Kis sólyom Kormos légykapó Közép fakopáncs

Platalea leucorodia Accipiter nisus Sylvia nisoria Parus caeruleus Columba oenas Carduelis cannabina Falco cherrug Loxia curvirostra Hippolais icterina Sylvia borin Phoenicurus phoenicurus Dendrocopos minor Egretta garzetta Lanius minor Sylvia curruca Falco columbarius Ficedula hypoleuca Dendrocopos medius

Alkalmanként átrepülő Állandó Ritka vendég Rendszeresen fészkelő Ritka vendég Rendszeresen fészkelő Ritka vendég Ritka vendég, telelő Állandó vendég, alkalmanként fészkel Állandó, a térségben fészkelő Rendszeresen fészkelő Ritka vendég, költése valószínű Alkalmanként átrepülő Ritka vendég Állandó, alkalmanként fészkelő Ritka vendég Alkalmanként Rendszeresen fészkelő

166

83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 90. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 100. 101. 102. 103. 104. 105. 106. 107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116. 117. 118. 119. 120. 121. 122. 123. 124. 125.

Kuvik Lappantyú Léprigó Macskabagoly Meggyvágó Mezei pacsirta Mezei poszáta Mezei veréb Molnárfecske Nádrigó

Athene noctua Caprimulgus europaeus Turdus viscivorus Strix aluco Coccothraustes coccothraustes Alauda arvensis Sylvia communis Passer montanus Delichon urbica Acrocephalus arundinaceus

Nagy fakopáncs Nagy kárókatona Nagy kócsag Nagy őrgébics Nyaktekercs Nyári lúd Ökörszem Örvös galamb Örvös légykapó Örvös rigó Őszapó Partifecske Réti tücsökmadár Rétisas

Dendrocopos major Phalacrocorax carbo Egretta alba Lanius excubitor Jynx torquilla Anser anser Troglodytes troglodytes Columba palumbus Ficedula albicollis Turdus torquatus Aegithalos caudatus Riparia riparia Locustella naevia Haliaeetus albicilla

Rozsdás csuk Rozsdástorkú pityer Rövidkarmú fakusz Sárga billegető Sárgafejű királyka Sárgarigó Sarlósfecske Seregély Sisegő füzike Sordély Süvöltő Szajkó Szárcsa

Saxicola rubetra Anthus cervinus Certhia brachydactyla Motacilla flava Regulus regulus Oriolus oriolus Apus apus Sturnus vulgaris Phylloscopus sibilatrix Miliaria calandra Pyrrhula pyrrhula Garrulus glandarius Fulica atra

Szarka Széncinege Szőlőrigó Szürke gém Szürke légykapó Tengelic

Pica pica Parus major Turdus iliacus Ardea cinerea Muscicapa striata Carduelis carduelis

167

Ritka vendég, a térségben költ Ritka vendég Ritka vendég Ritka vendég Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Alkalmanként, a térségben rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő Alkalmanként átrepülő Téli vendég Ritka vendég, a térségben fészkelő Alkalmanként átrepülő Rendszeresen fészkelő Állandó, alkalmanként fészkelő Állandó, a térségben fészkelő Rendszeres átvonuló Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Alkalmanként Alkalmanként átrepülő, a térségben rendszeresen fészkelő Állandó, alkalmanként fészkelő Ritka vendég Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő Rendszeres átvonuló, telelő Rendszeresen fészkelő Állandó Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Állandó Téli vendég Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő, a térségben rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeres átvonuló Alkalmanként átrepülő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő

126. 127. 128. 129. 130. 131. 132. 133. 134. 135. 136. 137.

Tőkés réce

Anas platyrhynchos

Tövisszúró gébics Tüzesfejű királyka Vadgerle Vándorsólyom Vetési lúd Vetési varjú Vörös vércse Vörösbegy Zöld küllő Zöldike Zsezse

Lanius collurio Regulus ignicapillus Streptopelia turtur Falco peregrinus Anser fabalis Corvus frugilegus Falco tinnunculus Erithacus rubecula Picus viridis Carduelis chloris Carduelis flammea

Alkalmanként átrepülő, a térségben rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Rendszeresen fészkelő Alkalmanként átrepülő Rendszeres átvonuló Állandó Állandó, alkalmanként fészkelő Rendszeres fészkelő Állandó, alkalmanként fészkelő Rendszeresen fészkelő Téli vendég

168

M.3 AZ ALKALMAZOTT ÉLŐHELY TÍPUSOK ÉS GHC KATEGÓRIÁJUKAT JELZŐ KÓDJUK Bounce et al. 2008 alapján készítette Pottyondy Á.

Legmagasabb rendű (általános) GHC élőhelykategóriák

Specifikus GHC élőhely-kategóriák ART (beépített) NON (növényzet nélküli területek)

URB (városi / falusi beépített terület)

VEG (zöldségeskertek) GRA (kertek, parkok) TRE (kertek, parkok fás területei) Variációk SPA (szántók és parlagok) CRO (kalászosok)

CUL (mezőgazdasági terület)

WOC (gyümölcsösök, szőlők, olivaligetek) Variációk SEA (tenger) TID (kitett tengerparti szirtek) AQU (édes és brakkvíz) ICE (jég és hómezők, gleccserek) ROC (csupasz sziklák)

SPV (növényzettel gyéren fedett terület)

BOU (sziklafalak) STO (köves területek) GRV (kavicsos területek) SAN (homokos területek) EAR (földes, saras területek) Variációk SHY (alámerült vízi évelők)

HER (lágyszárú vegetáció vizes élőhelyeken)

EHY (kiemelkedő, úszó évelők) HEL (mocsári növények) Variációk LHE (leveles évelők) CHE (gyepes évelők) THE (egyévesek)

HER (lágyszárú vegetáció)

GEO (gumósok, rizómások) HCH (lágyszárú félcserjék) CRY (mohák, zuzmók) Variációk

169

TRS (fás/cserjés vegetáció)

DCH (kúszó cserjék, <0.05m)

DEC (téli lombhullatók)

SCH (törpecserjék, 0.05-0.30m)

EVR (örökzöldek)

LPH (alacsony fásszárúak, 0.30-0.6m)

CON (tűlevelűek)

MPH (közepes termetű fásszárúak, 0.6–2m) NLE örökzöldek)

(levéltelen

TPH (magas fásszárúak, 2-5m)

SUM (nyári lombhullatók)

FPH (erdő termetű fásszárúak, >5m)

Variációk

GPH (óriás fák, >40m) Variációk

170

VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN TERÜLETHASZNÁLATI STRUKTÚRÁJA KÜLÖNBÖZŐ IDŐPONTOKBAN – VEKTOROS ÁBRÁZOLÁS A TÉRELEMEK KITERJEDÉSÉVEL

M.4 A

GPS-es mérés alapján a térképeket készítette Pottyondy Á.

4M/1.: Területhasználati struktúra (1896)

4M/2.: Területhasználati struktúra (1939)

4M/3.: Területhasználati struktúra (2000)

171

4M/4.: Területhasználati struktúra (2010)

172

M.5 A PANNONHALMI VILÁGÖRÖKSÉGI HELYSZÍN GHC ÉLŐHELY-KATEGÓRIÁI

Az Az adott területen Az élőhely Az élőhely található GHC Betű specifikus élőhely általános élőhelyek és kód GHCsorszáma GHCborítási értékük kódja kódja (%)

A GHC élőhelyeken legalább 30%-os borítási értékkel rendelkező fajok kódjai és borítási értékei (%)

1.

URB

ART

ART (100%)

–

15.

URB

ART

ART (100%)

–

22.

URB

ART

ART (100%)

–

26.

URB

ART

ART (100%)

–

30.

URB

ART

ART (100%)

–

31.

URB

ART

ART (100%)

–

36.

URB

ART

ART (100%)

–

41.

URB

ART

ART (90%)

–

NON (10%)

–

44.

URB

ART

ART (90%)

–

NON (10%)

–

21.

URB

ART

ART (80%)

–

VEG (20%)

–

35.

URB

ART

ART (80%)

–

VEG (20%)

–

D

34.

URB

VEG / GRA

VEG (60%)

–

TRE (40%)

E

6.

URB

TRE

TRE (100%)

F

39.

URB

TRE

TRE (80%)

– nemesített dísznövények, idegenhonos fajok 100% kislevelű hárs (TILCOR 80)

GRA (20%)

angolperje (LOLPER 70)

G

19.

CUL

WOC / CRO

WOC (60%)

levendula (LAVANG 100)

CRO (40%)

szántóparlag

32.

CUL

WOC

WOC (100%)

–

38.

CUL

WOC

WOC (100%)

–

42.

CUL

WOC

WOC (100%)

– nád (PHRAUS 30), zsombéksás (CARELA 30) angolperje (LOLPER 60), csomós ebír (DACGLO 20) – angolperje (LOLPER 60), csomós ebír (DACGLO 20), nádképű csenkesz (FESARU 20) pásztortáska (CAPBUR 20), tyúkhúr (STEMED 20), piros

A

B

C

H

HEL (60%) I

7.

HER

HEL

CHE (20%) WAT (20%)

J

4

HER

CHE / THE

CHE (70%) THE (30%)

173

árvacsalán (LAMPUR 20)

CON (10%)

angolperje (LOLPER 60), csomós ebír (DACGLO 20), nádképű csenkesz (FESARU 20) pásztortáska (CAPBUR 20), tyúkhúr (STEMED 20), piros árvacsalán (LAMPUR 20) angolperje (LOLPER 60), csomós ebír (DACGLO 20), nádképű csenkesz (FESARU 20) pásztortáska (CAPBUR 20), tyúkhúr (STEMED 20), piros árvacsalán (LAMPUR 20) angolperje (LOLPER 60), csomós ebír (DACGLO 20), nádképű csenkesz (FESARU 20) pásztortáska (CAPBUR 20), tyúkhúr (STEMED 20), piros árvacsalán (LAMPUR 20) angolperje (LOLPER 60), csomós ebír (DACGLO 20), nádképű csenkesz (FESARU 20) pásztortáska (CAPBUR 20), tyúkhúr (STEMED 20), piros árvacsalán (LAMPUR 20) angolperje (LOLPER 90) pásztortáska (CAPBUR 40), piros árvacsalán (LAMPUR 20) angolperje (LOLPER 90) pásztortáska (CAPBUR 40), piros árvacsalán (LAMPUR 20) korai juhar (ACEPLA 50) virágos kőris (FRAORN 40) korai juhar (ACEPLA 40), közönséges gyertyán (CARBET 40) korai juhar (ACEPLA 40), magas kőris (FRAEXC 40) fekete fenyő (PINNIG 80)

MPH / DEC

orgona (SYRVUL 100)

FPH / DEC

korai juhar (ACEPLA 80)

CHE (70%) 5

HER

CHE / THE THE (30%)

CHE (70%) 8.

HER

CHE / THE THE (30%)

CHE (70%) 11.

HER

CHE / THE THE (30%)

CHE (70%) 45.

HER

CHE / THE THE (30%) CHE (90%)

16.

HER

CHE / THE

24.

HER

CHE / THE

L

20.

TRS

MPH / DEC

DEC (100%)

M

40.

TRS

MPH / DEC

DEC (100%)

N

33.

TRS

MPH / DEC

K

O

27.

TRS

MPH / DEC / FPH / DEC

THE (10%) CHE (90%) THE (10%)

DEC (90%)

DEC (80%) P

3

TRS

FPH / DEC

EVR (10%) CON (10%)

Q

13.

TRS

FPH / DEC

DEC (80%) EVR (10%)

174

kocsányos tölgy (QUEROB 30), korai juhar (ACEPLA 30) virágos kőris (FRAORN 30) buxus (BUXSEM 80) feketefenyő (PINNIG 40), tiszafa (TAXBAC 40) vadgesztenye (AESHIP 30), csertölgy (QUECER 40) buxus (BUXSEM 70)

CON (10%) R

18.

TRS

FPH / DEC

DEC (100%)

S

25.

TRS

FPH / DEC

DEC (100%)

T

29.

TRS

FPH / DEC

DEC (100%)

U

46.

TRS

FPH / DEC

V

W

X

Y

Z

10.

12.

28.

43.

2.

TRS

TRS

TRS

TRS

TRS

9.

LINEAR

CON (10%)

FPH / CON / DEC

CON (70%)

FPH / CON / DEC

CON (70%)

FPH / CON / DEC

CON (70%)

FPH / CON / DEC

CON (70%)

FPH / CON

Az Az élőhely Az élőhely Betű élőhely általános specifikus kód sorszáma GHC- GHC-kódja kódja LA

DEC (90%)

DEC (30%)

DEC (30%)

DEC (30%)

DEC (30%)

tuja (THUOCC 30), tiszafa (TAXBAC 30) kislevelű hárs (TILCOR 30), korai juhar (ACEPLA 30), magas kőris (FRAEXC 30) kocsánytalan tölgy (QUEPET 30), csertölgy (QUECER 30) korai juhar (ACEPLA 30) virágos kőris (FRAORN 40), korai juhar (ACEPLA 40) virágos kőris (FRAORN 80), vadgesztenye (AESHIP 20) erdei fenyő (PINSYL 80) lucfenyő (PICABI 40), tuja (THUOCC 40) magas kőris (FRAEXC 40) tiszafa (TAXBACC 30), jegenyefenyő (ABIALB 40) korai juhar (ACEPLA 40) erdei fenyő (PINSYL 40) feketefenyő (PINNIG 50) korai juhar (ACEPLA 60) erdei fenyő (PINSYL 60), tiszafa (TAXBAC 30) korai juhar (ACEPLA 30) virágos kőris (FRAORN 30)

CON (100%)

feketefenyő (PINNIG 80)

Az adott területen található GHC élőhelyek és borítási értékük (%)

A GHC élőhelyeken legalább 30%-os borítási értékkel rendelkező fajok kódjai és borítási értékei (%)

TRE (90%)

fagyal (LIGVUL 90)

ART (10%)

–

LTR

LB

14.

LINEAR

LTR

LTR (100%)

kislevelű hárs (TILCOR 100)

LC

17.

LINEAR

LTR

LTR (100%)

jegenyenyár (POPNIG 100)

LD

23.

LINEAR

LTR

LTR (100%)

tuja (THUOCC 100)

LE

37.

LINEAR

WAL

WAL (100%)

–

175

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindenekelőtt köszönöm feleségemnek, Varga Ágnesnek és Családom minden többi tagjának mindazt az erkölcsi és anyagi támogatást, folyamatos bíztatást, mely nélkül nem tudtam volna elkészíteni ezt a dolgozatot. Köszönöm konzulensem, Dr. Penksza Károly odaadó segítőkészségét, folyamatos kritikai észrevételeit, valamint a konzultációk és a terepi kutatások során nyújtott nélkülözhetetlen szakmai segítségét, végtelen türelmét és optimzmusát. Kiemelt köszönettel tartozok Hortobágyi Cirill atyának, aki lehetővé tette, hogy hozzáférjek a Pannonhalmi Főapátság különféle archívumaihoz, valamint számos egyéb irodalmi forrást is rendelkezésemre bocsájtott, és a kutatás során mindvégig segítségemre volt. Szeretném megköszönni Dr. Rékási József Tanár Úrnak, hogy megszerettette velem Pannonhalma élővilágát, és szakértői felügyeletével mindvégig támogatta madártani kutatásaimat. Köszönetemet fejezem ki Dr. Ónodi Gábornak, aki addig nem hagyott békén, míg be nem adtam a jelentkezésemet a doktori iskolába. Köszönöm Dr. Vona Mártonnak, hogy az „idősebb diák rutinjával”, tapasztalataival és javaslataival, valamint a terepi kutatásokban való részvételével a doktori képzés idején mindvégig segítségemre volt. Köszönöm a Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék minden volt és jelenlegi munkatársának és hallgatójának a terepi és egyéb munkálatok során nyújtott nélkülözhetetlen segítségét. Végezetül köszönetem fejezem ki a Pannonhalmi Főapátság azon munkatársainak, akik olykor bíztattak és segítettek, máskor bátorítólag korholtak a dolgozat elkészítése érdekében.

176