Pannonhalmi Borvidék "Teremtett borvidék"
1. Története Az egyik elsı írásos emlékünk, a Szent Márton hegyén fekvı monostor (ma Pannonhalmi Fıapátság) alapítólevele már egyértelmően utal a vidék borkészítési hagyományára, hiszen a tized alá esı termények között az elsıként említi a szılıt. Egy apátsági összeírás alapján 1093-ban a szılımővesek a vidék lakosságának 17 százalékát tették ki. Egy 1198-ban kelt esztergomi vámszabályzat ugyancsak említi a sokorói borokat, tehát a tájegység már abban az idıben is komoly borkereskedelemmel bírt. A XIV századtól a XVIII. századig Európa legnagyobb bortermelıje Magyarország volt. Egy 1600-as évek elejérıl származó összeírás szerint az apátság kilenced, illetve tized utáni jövedelme 2100 akó bor volt – azaz a vidéken több mint 10 ezer akó bor termett, s voltak falvak, ahol egy-egy családra 100-120 akó termés jutott. Rendelkezünk egy 1712-bıl származó, a Szent Márton hegyéhez tartozó szılıbirtokok gazdáinak kiadott rendtartással is – így például büntetés járt annak, aki az uraság és a hegymester engedélye nélkül, korábban leszedte szılıjét. A borvidéken tehát nagyon szabályozott termesztés folyt. Egy a Pannonhalmi-dombságra kiterjedı 1874-es felmérés adatai szerint 4694 kh szılıt mőveltek - a leírás szerint a legtöbbet (1340 kh) Ménfın. Felpécen 1269, Nagy-Baráton 1094 kh-at jegyeztek. A filoxériavész (1875) a borvidéken 1500 kh. területet pusztított el, az összterület 30 százalékát, ami országos összehasonlításban nagyon jó arány. Ennek köszönhetı, hogy a direkttermı fajták – az Othello kivételével – elterjedése nagyon csekély mértékő lett. A borvidéken élıknek alapvetıen nem tetszettek ezek az új fajták, ezért nagy erıfeszítéseket tettek a filoxéria, majd az 1880-as években megjelent gombabetegség, a peronoszpóra legyızésére. Folyamatos volt a tıkepótlás, de már alkalmazták a szénkénegezést, valamint a bordói levet is annak érdekében, hogy a régi fajtákat megırizzék, a megszokott minıséget a piacon biztosítani tudják. Ennek ellenére a termıterület 1914-re 1000 kh-ra esett vissza. A II. világháború után elöregedtek a birtokok, majd a z 1959-ben végrehajtott tsz-esítés után a termıterületeket táblásították. Az akkori állami rendelet 14 borvidéket említ – köztük a pannonhalmit. A nagyüzemi telepítések 1963ban, Pannonhalmán indultak meg. Elterjedt a Lenz-Moser-féle magasmővelés. A nyolcvanas évek végén a borvidéken 958 hektáron folyt nagyüzemi és további 3-400 hektáron háztáji szılıtermesztés.
1
A rendszerváltás után alkotott, 1990-es FM-rendelet önálló borvidékké tette a tájegységet, amelyhez Écs, Felpéc, Gyır-Ménfıcsanak, Gyırság, Gyırszemere, Gyırújbarát, Kajárpéc, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd és Tényı települések I. és II. osztályú határrészeit sorolták. 1993 végéig a borvidék szılı kataszteri felmérése is befejezıdött. Abban az esztendıben 1080 hektár szılıültetvény volt a borvidéken, ami 1998-ra 750 hektárra csökkent. 1997 októberében a hegyközségek nyilvántartása szerint 630 hektárnyi terület volt az ellenırzésük alatt. A borvidéken akkor összesen 7 hegyközség mőködött – melyeknek Gyırszemerén, Gyırújbaráton, Nyúlon, Pannonhalmán, Pázmándfalun, Tényın és Kajárpécen voltak a központjaik. Ez a felosztás egészen 2008-ig állt fenn
2. Bemutatkozás A korábban fennálló hegyközségi szerkezetet a törvényváltozásnak megfelelıen át kellett alakítani, így a hét hegyközségbıl (Gyırszemere, Gyırújbarát, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalun-Gyırság, Tényı és Kajárpéc ) 2008. február 22-én új, egységes hegyközség jött létre. A Pannonhalmi Borvidék Hegyközségének központja Gyırújbaráton, a helyi önkormányzat egyik elsı emeleti irodájában kapott helyet. Az egyesülési szerzıdéssel a borvidék teljesítette azt a törvényi elıírást, amely szerint a hegyközségnek legalább az 500 hektáros nagyságot el kell érnie. A szerzıdı felek egyetértettek abban, hogy az egységes borvidéki szervezet hatékonyabb érdekképviseleti munkára lehet képes, ami megmutatkozhat a szabályozások érvényesítésében éppúgy, mint a pályázatok során, vagy akár a turisztika, s a marketing terén.
Az
egyesülési
szerzıdés
részvevıi:
- a Baráti Hegyközség részérıl (elnök: Babarczi László, hegybíró: Szebényi Gábor) 69 fı - a Gyırszemerei Hegyközségbıl (elnök: Nagy Géza, hegybíró: Szakonyi Gyula) 108 fı - a Nyúli Hegyközség részérıl (elnök: Soós Lajos, hegybíró: Hangyál Balázs) 185 fı - a Pannonhalma és Vidéke Hegyközség részérıl (elnök: dr. Vaszari László, hegybíró: Balogh Mihály) 126
fı
- a Gyırság-Pázmándfalu Hegyközség részérıl (elnök: Horváth László, hegybíró: Balogh Mihály) 275
fı
- a Tényıi Hegyközség részérıl (elnök: Pécsinger János, hegybíró: Gruber János) 22 fı - a Kajárpéc-Törésvár Hegyközségbıl pedig (elnök: Barthalos István, hegybíró: Szebényi Gábor) 178
fı
A megállapodás értelmében a hegyközségi tagok az új hegyközségnek automatikusan tagjai lettek. Az új hegyközség vezetésébe minden résztvevı hegyközség, illetve a tagtelepülések 1-1 tagot delegálhattak
és
delegálhatnak.
2
3. A borvidék geológiája, talaja, éghajlata A borvidék Gyır-Moson-Sopron megye déli részén helyezkedik el. A Bakonyhoz sorolják, de attól a Bernát-patak tektonikus völgye elválasztja. A pannóniai rétegekbıl a kéregmozgások hatására a Pannonhalmi-vonulat, a Ravazd-csanaki vonulat és a Sokoró kiemelkedett. Legmagasabb pontja - ami egyben az egész borvidéké is - a Nyúli-hegy 317 méter magas. A Pannonhalmi-vonulat (keleti vonulat) kiemelkedı magaslatokkal és közbeesı völgyekkel tarkított, különféle fekvésekben gazdag, hullámzó láncolat. A borvidék legjellemzıbb talajképzı alapkızete a lösz. A DK-ÉNY-i vonulatokat mély vízmosások szabdalják. A borvidék talajadottságai változatosak. Az alapkızeteken barna erdıtalajok, illetve kisebb arányban barnaföldek alakultak ki. A borvidék klímája kedvezı. Az évi középhımérséklet 10 C°. A fényellátottság közepes, az évi napfénytartam 2000 óra körül alakul. Az évi csapadékösszeg sokéves adatok alapján 600-650 mm között várható. A csapadékeloszlás viszonylag szerencsésnek mondható.
4. Szılı és Bor A borvidék hagyományosan fehérbort termelı terület, bár az 1900-as évek elején még csaknem azonos volt a fehér és a vörös fajták aránya. Az elmúlt évek telepítéseinek köszönhetıen a domináns fehér fölény csökkenésérıl számolhatunk be.
Fehér szılık: Olaszrizling A borvidék legnagyobb részesdéssel bíró fajtája. A termıterület csaknem 30 százalékát
az
olaszrizling
és
klónjai
foglalják
el.
Az olaszrizling francia fajta. Tıkéje középerıs, vagy gyenge, sőrő vesszejő. Hajtásrendszere csüngı, ezért függönymővelésre is alkalmas. Ellenálló képessége a peronoszpórával, a lisztharmattal, a szürkerothadással szemben gyenge, sok gondozást igényel. Fagytőrı képessége jó. Október második felében szüretelhetı. Bora tüzes, lágy karakterő, fajtajelleges.
Rajnai rizling A Rajna mellékérıl származó szılıfajta tıkéje erıs növekedéső, közepes számú, mereven álló vesszıt nevel. Jó a téltőrı képessége, a talajra kevésbé igényes. Október közepén szedhetı, a közepes termés eléréséhez 10-12 rügy/m2 terhelés szükséges. Bora finom illatú és savú, testes, gazdag zamatú. Kiegyenlítetten jó minıséget ad, ezért kedvelt a borvidéken. Részesedése mintegy 4 százalék.
3
Rizlingszilváni A Rajnai és a Zöldszilváni keresztezıdésébıl jött létre. A tıkéje erıs növekedéső, kevés számú, mereven álló vesszıt növeszt. Optimális terhelése 6-8 rügy/m2. Szeptember második felében már szüretelhetı. Bora finom illatú és zamatokban gazdag. A tájegységen a részesedése mintegy 14 százalék.
Tramini A dél-tiroli Tramin községbıl eredeztetik és borvidékünkön a múlt század közepén jelent meg. Kis tıkeformájú, keveset termı fajta, de szálvesszıs mővelésben kielégítı mennyiségre képes. Szeptember második felétıl október elejéig szedhetı. Cukortermelése kiváló. Bora lágy karakterő, de főszeres zamatú. Részesedése megközelítıen 8 százalék.
Chardonay A világ legismertebb, a borvidéken is kedvelt fajtája. Tıkéje erıs, aránylag nagyszámú, félmerev vesszıt nevel. Javasolt terhelése 10-12 rügy/m2. Korán fakad és szeptember végén - október elején érik. Nagyon jól palackozható bort ad, amely kemény karakterő, főszeres és "hosszú" illatú.
Királyleányka A Kövérszılı és a Leányka természetes keresztezıdésébıl keletkezett. Erıs tıkéjő, nagy lombozatot nevel. Megfelelı minıséget 7-8 rügy/m2 mellet lehet elérni vele. Szeptember második felében szüretelhetı. A borvidéken Nyúl, Pannonhalma és Tényı gazdái termesztik elıszeretettel. A borvidéken mintegy 7 százalékos arányban van jelen.
Szürkebarát A francia eredető fajta középerıs tıkével rendelkezik, amelyen viszonylag vékony, ritkás vesszızet fejlıdik. Fürtje kicsi, hengeres, nagyon tömött. Korán fakad és megfelelı (10-12 rügy/n2) mellett szeptember végén – október elején kiváló minıségő, testes, harmonikus bort adó fürtöket szüretelhetünk róla.
4
Cserszegi főszeres Magyar borszılı. Bakonyi Károly állította elı az Irsai Olivér és a Piros tramini keresztezésével. Fürtje középesen nagy, kúpos, gyengén vállas, közepesen tömött vagy laza. Bogyói húspirosak, héjuk vékony. Érési ideje: szeptember vége. Tıkéje közepes növekedéső, jó termıképességő. Cukortermelése közepes vagy jó. Fagytőrése kiemelkedıen jó. Peronoszpóra-érzékenysége számos vinifer-alfajtáénál kisebb, rothadás-ellenállósága is jelentıs. Bora illatos, jellegzetesen főszeres zamatú, kemény.
Leányka Az erdélyi eredető szılıfajta tıkéje erıteljes fejlıdéső. Nagyszámú vastag és világosbarna vesszıt nevel. Fürtje: kicsi, vállas, tömött. Érése szeptember közepén esedékes. Bora fajtajelleges illatú és zamatú, alkoholban gazdag, tüzes, de lágy.
Zefír A Zefír két ısi magyar fajta, a Hárslevelő és Leányka keresztezésébıl jött létre, amelyekhez jól társul a fehérboroknak kedvezı pannonhalmi termıtáj. Bora jellegzetes, intenzíven muskotályos, feketeribiszkére emlékeztetı illatú, finom zamatú, lágy karakterő .
Irsai Olivér 1930-ban nemesítette Kocsis Pál Magyarországon a Csabagyöngye és a Pozsonyi fehér
fajtákból. Tıkéje erıs
növekedéső, vesszıje sima. Fürtjei közepes
nagyságúak, kúp alakúak. Nehezen rothad. Korán érik, már augusztus közepétıl szüretelik. Íze kitőnı, muskotályos zamatú. Bora zöldes-sárgás színő, erısen muskotályos íző, lágy savakkal.
Sauvignon Blanc A Sauvignon Blanc egy nagyon elterjedt és közkedvelt szılıfajta, a világ szinte valamennyi bortermelı országában fellelhetı. Száramazási helye Franciaország, a Loire-völgye. Tıkéje erıs növekedéső, nagyszámú, erıs vesszıt nevel. Fürtjei kicsik, tömöttek. Bora bár könnyő, zamatos, fajtajelleges, illatos, kemény karakterő.
5
Kékszılık: Pinot Noir Burgundiából származó kék szılı, melynek bora nagy népszerőségnek örvend az igényes borok kedvelıinek körében. Magyarországon kékburgundiként is ismerik. A borvidéken
elsısorban
a
fıapátság
pincészete
jeleskedik
elterjesztésében.
Szeptember végén, október elején szüretelhetı, közepes termılépességő. Bora szép rubinvörös színő, finom zamatú, gazdag csersavtartalmú, kissé kemény.
Zweigelt Származási helye: Ausztria. Tıkéje közepes növekedéső, ritka vesszızető. Fürtjei általában nagyok, vállasak, nagyon tömöttek. Kissé rothad, fagytőrése viszont jó. Szeptember második felében érik. Ausztriában ma reneszánszát éli, de nálunk is egyre népszerőbb, hiszen megfelelı terméskorlátozással, gondozással bora nagyon jó minıségő, csersavban gazdag, harmonikus lehet.
Kékfrankos Közép-Európa és hazánk elterjedt borszılıfajtája. Minden vonatkozásában a legmegbízhatóbb fajták egyike. Tıkéje gyors növéső. Fürtje közepes nagyságú, közepesen tömött, rövid nyelő. Bogyói közepesek, vastag héjúak, kissé hamvasak. Jól termı, szeptemberben szüretelhetı, de leszedésével nem kell sietni, mert nehezen rothad. Bora tanninban gazdag, testes, színanyagokban gazdag, kissé fanyar ( sav- és csersavdús ), főszeres karakterő.
Merlot A francia származású kékszılı tıkéje középerıs, mereven álló vesszızető. Magyarországon az 1960-as évektıl kezdték termeszteni. Rothadásra érzékeny és fagyérzékeny, ezért sík vidéken termesztése nem ajánlott. A fürtök többnyire kicsik, vállasak, laza szerkezetőek. A termés szeptember végére érik be, akkor szüretelhetı. A bora általában mélyvörös színő, telt, bársonyos íző. Jellegzetes aromájú, száraz, minıségi bort ad.
Cabernet Sauvignon Franciaországi eredető, világszerte ismert fajta. Tıkéje gyenge növekedéső, mereven álló vesszızető. Fürtje általában kicsik, vállasak, közepesen tömöttek vagy lazák. Idınként rosszul termékenyül, fürtjeiben olykor apró, fejletlen zöld bogyók maradnak.
Zamatokban
gazdag,
mély-rubinvörös,
telt,
fajtajelleges,
6
cserzıanyagokban gazdag, fanyarkás bora a borversenyek egyik legelismertebb, sikereket halmozó fajtája. Alkoholtartalma a testesség követelménye miatt 12% alatt nem lehet. A jó évjáratok nagyon hosszú idı alatt fejlıdnek ki.
Cabernet Franc Az egyik legkiválóbb vörösbort adó szılıfajta. Ugyancsak franciaországi eredető, a bordeaux-i borvidékrıl származik, annak egyik fı fajtája, világszerte ismert. Középéréső, október elején átlagosan 18 cukorfokkal szüretelhetı. A fagyot viszonylag jól tőri. Termése nem rothad, így a szüretet késıbbre is lehet halasztani és akár 20-21 cukorfokkal is be lehet takarítani. Terméshozama közepes. A bora kiváló minıségő, mély rubinvörös színő, telt, extraktdús, kellemes fanyarsággal és finom zamattal. Cserzıanyagokban gazdag, kifejezetten fajtajelleges és könnyen felismerhetı.
Turán Magyar fajta, mely többszörös keresztezés eredményeként jött létre. Évjárattól függetlenül nagyon mély színő, csersavtartalma magas, tanninja finoman bársonyos. Még késıi szüret esetén is jól érezhetı benne a Kékmedoctól származó virág- vagy mézillat. Érezhetıen finom zamatát a Csaba gyöngyétıl és a Kékmedoctól örökölte. Harmonikus vagy lágy, gyors éréső, javítja a házasított vörösborok minıségét.
7
