SZENT VINCE NAPI SZÕLÕJÁRÁS Pannonhalmi Apátsági Pincészet 2012. 1. állomás: Fõmonostori kereszt 2. állomás: Tavaszó 3. állomás: Packalló 4. állomás: Babszökõ 5. állomás: Széldomb, Orbán-kereszt
2
ITINERÁRIUM Pap: Vezéreljen minket a béke és az üdvösség útján a mindenható és irgalmas Úr és kísérjen minket Rafael arkangyal, hogy békében és örömben térhessünk vissza szeretteinkhez. Pap: Uram irgalmazz! Mindannyian: Uram irgalmazz! Pap: Krisztus kegyelmezz! Mindannyian: Krisztus kegyelmezz! Pap: Uram irgalmazz! Mindannyian: Uram irgalmazz! 1
Simuljon elõzékenyen lábunk alá az út, és támogassa meg szél a hátunkat! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket!
2
Arcunkat fürössze fényében s melegében a nap, és erõsítse tagjainkat! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket!
3
Amíg távol vagyunk, Isten tartsa meg óvó tenyerén szeretteinket! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket!
4
Ha pihenünk, hajoljon Isten hozzánk, és tartson gyöngéden óvó tenyerén! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket!
5
Fölfelé vezessenek utjaink, és barátságos idõ kísérje lépteinket! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket!
6
Az Úr legyen elõttünk, hogy jó utat mutasson nekünk! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket! 3
7
Az Úr legyen mellettünk, hogy karjaiba zárjon, és megvédjen a veszedelmektõl! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket!
8
Az Úr legyen mögöttünk, hogy oltalmazzon a gonosz cselvetéseitõl! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket!
9
Az Úr legyen mibennünk, hogy megvigasztaljon, ha szomorúak vagyunk! Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket!
10 Az Úr legyen fölöttünk, hogy megáldjon minket. Mindannyian: Urunk, segítsd lépteinket! Miatyánk… Pap: Istenünk, te Izrael fiait száraz lábban vezetted át a tengeren és a mágusoknak csillag vezetésével mutattad az utat önmagadhoz: kérünk, ajándékozz nekünk kedvezõ utat, és zavartalan idõjárást, hogy Szent Angyalaid kíséretében elérhessünk úticélunkhoz és végül boldogan érkezhessünk az örök üdvösség kikötõjébe. Mindannyian: Ámen! Pap: Ments meg minket, Urunk! Mindannyian: Akik tebenned bízunk! Pap: Küldd el segítségedet a Szentélybõl! Mindannyian: És hallgass meg minket Sionról! Pap: Hallgasd meg, Uram, könyörgésünket! Mindannyian: És kiáltásunk jusson eléd!
4
Pap: Figyelj, Urunk, könyörgésünk szavára, és szolgáid lépteit az üdvösség útjára igazítsad, hogy minden utunkon és ennek az életnek minden változandósága között a te segítséged védelmezzen minket! Így áldjon meg minket a jóságos Isten: az Atya, + a Fiú és a Szentlélek! Mindannyian: Ámen! Pap: Induljunk békében! Mindannyian: Az Úr nevében.
5
EKTÉNIA
)
Cbb fb b bgb b b hb b b bgb b b bf,b b b }b b b gb b bhb b b bjb bhb b gb b b f,b b b b}b fb gb b f,b b}b b b b b b b )
1. U-ram, ir-gal-mazz! 2. U-ram, ir- galmazz! Á- men.
Pap: Áldott az Atya és † Fiú és Szentléleknek országa most és mindenkor és örökkön-örökké! Mindenki: Ámen. Pap: Békességben könyörögjünk az Úrhoz! (1.) Mindenki: 1. Uram, irgalmazz! Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz! (2.) Mindenki: 2. Uram, irgalmazz! Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz! (1.) Mindenki: 1. Uram, irgalmazz! Pap: A levegõnek kedvezõ mérsékletéért, a föld terményeinek bõségéért könyörögjünk az Úrhoz! (2.) Mindenki: 2. Uram, irgalmazz! Pap: Az égnek és a földnek épségéért, a levegõ tisztaságáért és békességes idõkért könyörögjünk az Úrhoz! (1.) Mindenki: 1. Uram, irgalmazz! Pap: A vizek tisztaságáért, a források bõ folyásáért és a földet öntözõ csendes esõért könyörögjünk az Úrhoz! (2.) Mindenki: 2. Uram, irgalmazz! Pap: Az erdõk fáinak gyarapodásáért, a mezõk virágainak illatáért és nektárinak bõségéért könyörögjünk az Úrhoz! (1.) Mindenki: 1. Uram, irgalmazz! 6
Pap: Az ég madarainak gazdagságáért és az erdõk vadjainak szaporulatáért könyörögjünk az Úrhoz! (2.) Mindenki: 2. Uram, irgalmazz! Pap: A szántóföldek, kertek és gyümölcsösök termésének bõségért könyörögjünk az Úrhoz! (1.) Mindenki: 1. Uram, irgalmazz! Pap: A szõlõskertek gyarapodásáért, a termés épségéért és édességért könyörögjünk az Úrhoz! (2.) Mindenki: 2. Uram, irgalmazz! Pap: A fagy és jég pusztításának, a betegségek ártó rontásának elmaradásáért könyörögjünk az Úrhoz! (1.) Mindenki: 1. Uram, irgalmazz! Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtõl, könyörögjünk az Úrhoz! (2.) Mindenki: 2. Uram, irgalmazz! Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és õrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel! (2.) Mindenki: 2. Uram, irgalmazz! Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicsõ Királynénkat, az Istenszülõ és mindenkor szûz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk! (2.) Mindenki: Néked, Uram! Pap: Mert téged illet minden dicsõség, tisztelet és imádás, Atya és † Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkönörökké. Mindenki: Ámen.
7
1. antifóna
K Xbb db b b b gb b b àhb b b jb b jb b îjb b bjb b b âkb b bhb b b b ájb b hb b g,b b {b hb b b bájb bkb b jb b hb b b üldd el Szentlelke-det és minden megú-jul, és megú- jí- tod
Xbbfb bgb b b b bfb dmb b}b b b b b v v v v v v v v v v v v v v v v v v v v v b b b b b b b b b b b a föld színét!
103. zsoltár - A teremtés himnusza
I. Áldást mondj lelkem, az Urnak * Hatalmas vagy, Uram, Istenem! Fenségbe és szépségbe öltözöl, * fényesség borul rád köntösként. Kifeszítetted az eget mint egy sátrat, * a vizeken építetted lakóhelyed. Fogatoddá tetted a felhõket, * és tovaszállsz a szelek szárnyán. Követeiddé tetted a szeleket, * a tüzes villámot szolgáddá. A földet biztos alapra helyezted, * az idõk végéig meg nem inog. Az õstenger köntösként takarta, * vizek borították a hegyek ormait. Ám visszahúzódtak feddõ szavadra, * megremegtek mennydörgõ hangodra. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek mélybe szálltak, * arra a helyre, amelyet nekik rendeltél. Határt szabtál nekik és nem lépnek át rajta, * és nem öntik el többé a földet. 8
Patakokba gyûjtötted a források vizét, * ott csörgedeznek a hegyek között. Belõlük isznak a mezõ vadjai, * a vadszamarak ott oltják szomjukat. Partjukon fészkelnek az égi madarak, * a lombok között zengik énekük. Dicsõség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek, Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön-örökké. Ámen. II. A hegyeket hajlékod vizével öntözöd, * munkád gyümölcsével jól tartod földünket. Az állatoknak füvet sarjasztasz, * növényeket az ember hasznára, Hogy a föld kenyeret hozzon, * és bort, amely felvidítja az ember szívét, Hogy arcát az olajjal frissítse * szívét a kenyér erõsítse! Jóllaknak az Úrnak fái, * s a Libanonra ültetett cédrusok. A madarak ott fészket raknak * ott tanyázik a gólya is. A magas hegyek a zergék hazája, * a sziklák a borznak adnak menedéket. Te alkottad a holdat, hogy az idõt mérje, * a nap is tudja nyugtának idejét. Sötétséget támasztasz és leszáll az éjszaka, * az erdõ vadjai útrakelnek. Prédáért üvöltenek az oroszlánkölykök, * Istentõl várják étküket.
9
Felkel a nap és hazatérnek, * elrejtõznek tanyájuk mélyén. Az ember munkába indul, * és dolgozik napestig. Dicsõség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek, Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön-örökké. Ámen. III. Milyen számosak mûveid, Uram, † bölcsességgel alkottál mindent, * betöltik a földet kezed mûvei. Nézd, mily nagy és széles a tenger, * számtalan kisebb és nagyobb állat él benne. Rajta hajók járnak, * s benne a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játsszál vele. Mindezek tõled várják, * hogy idejében adj nekik eledelt. Megadod nekik és õk összegyûjtik, * kitárod kezed és eltelnek minden jóval. Ha elrejted arcodat, félelem szállja meg õket, † ha az élet leheletét megvonod tõlük, * elpusztulnak és a porba térnek. Ha kiárasztod lelkedet, újra élnek, * és megújítod a földnek színét. Dicsõség legyen az Úrnak örökké! * Örvendjen az Úr minden mûvének! Letekint a földre, és az beléremeg, * füstölnek a hegyek, ha érinti õket. 10
Egész életemben az Úrnak éneklek, * zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. Kedves legyen elõtte énekem, * örömömet az Úrban lelem. Tûnjenek el a földrõl a bûnösök, † és ne legyenek többé gonoszok! * Áldjad, lelkem, az Urat! Dicsõség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek, Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön-örökké. Ámen. 2. antifóna
Zsolt 102,2
Bf v g v b à h v b f v b ß g b b f c b Ü s v b a N c b { v b Þ f v b g v b h b v b h c â k v b h c v ß g v b f v b g b b b f , b } b b Á VI.F
ldd az U-rat, áldjad, lelkem, * jó-tette- it ne hagyd el-fe-lednem!
32. zsoltár - A gondviselõ Isten dicsérete
Örvendjetek az Úrban, igazak, * jókhoz illik a dicséret. Dicsõítsétek citerával az Urat, * tízhúrú hárfán zengjetek néki! Énekeljetek új dalt az Úrnak, * daloljatok néki ujjongás szavával! Mert az Úr igéje igaz, * hûség vezeti minden tettében. Az igazságot és a törvényt szereti, * telve a föld az Úr irgalmával. Az Úr igéje alkotta az eget,* szája lehelete az ég minden seregét. 11
Tömlõbe gyûjti a tengerek vizét, * örvényeit kamrába zárja. Az egész föld félje az Urat, * remegjen elõtte minden földlakó! Mert amit õ mondott, meglett, * és létrejött, amit parancsolt. Semmivé teszi az Úr a nemzetek terveit, * meghiúsítja a népek minden szándékát. De az Úr akarata örökké megmarad, * szívének gondolata nemzedékrõl nemzedékre. Boldog az a nép, melynek az Úr az Istene, * a nemzet, melyet örökségül választott magának. Az Úr letekint a mennybõl, * látja az emberek fiait. Rátekint hajlékából azokra, * akik a földön élnek. Õ alkotta mindnyájuk szívét, * ismeri minden tettüket. A királyt nem menti meg erõs serege, * hatalmas ereje a hõsön nem segít. Csalódik, aki lovától vár gyõzelmet, * nem menti meg, bármily erõs is. De az Úr szeme az õt félõkön nyugszik, * azokon, akik bíznak irgalmában. Mert megszabadítja õket a haláltól, * és táplálja õket éhínség idején. Lelkünk bízik az Úrban, * õ a mi pajzsunk és oltalmunk. Benne örvend a szívünk, * szent nevében bízva bízunk. 12
Irgalmad õrködjék fölöttünk, Uram, * mert tebenned remélünk! Dicsõség az Atyának és Fiúnak * és Szentlélek Istennek. Miképpen kezdetben, most és mindenkor * és mindörökkön-örökké. Ámen. 3. antifóna
B Vbfb b b fb b b Ýdb b sb b b b Þfb bhb b b ájb b jb b íhb b [b bájb b hb b b b Þfb bdb b bfb b b smb b smb }b b b b b b b V.a
enned bí-zom, Uram, Istenem, sorsom kezedben tartod.
15. zsoltár - Az Úr az örökségem
Oltalmazz engem, Istenem, * mert én benned bízom. Így szólok az Úrhoz: „Uram vagy nékem, * nincs más javam rajtad kívül!“ A szentekhez, kik a földön élnek, * s az igazakhoz vonzódom egész szívemmel. Sok lesz a fájdalmuk azoknak, * akik más istent követnek. Véres áldozataikban nincsen részem, * még csak nevüket sem veszem ajkamra. Az Úr az én kelyhem és osztályrészem, * sorsom kezedben tartod. Gazdag földre esett mérõláncom, * valóban értékes az örökrészem. Áldom az Urat, mert értelmet adott nékem, * még éjszaka is erre int szívem. Az Úr mindenkor szemem elõtt, * nem ingok meg, mert õ áll jobbomon. 13
Ezért örvend a szívem és ujjong a lelkem, * sõt testem is reményben nyugszik el. Mert nem hagyod lelkem a holtak honában, * és nem engeded, hogy szented pusztulást lásson. Az élet útját mutatod meg nékem, † az öröm teljességét színed elõtt, * és a gyönyörûséget jobbodon, mely örökké megmarad. Dicsõség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek, Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön-örökké. Ámen. 26. zsoltár - Az Úr az én fényességem
Az Úr fényességem, üdvösségem: kitõl félnék? * Az Úr életem oltalma: kitõl remegnék? Ha vesztemre törnek a gonoszok, hogy gyötörjék testemet, * szorongatóim és ellenségeim meginognak és földre hullanak. Ha egész tábor áll is szemben velem, * nem fél akkor sem szívem; Ha harcra kelnek is ellenem, * én akkor is remélek. Egyért könyörgök az Úrhoz, csak egyet kérek: * hogy lakhassam az Úr hajlékában, amíg csak élek; Hogy élvezhessem az Úrnak jóságát, * és láthassam ékes templomát. Mert sátorába rejt el engem a csapások napján, * megvéd hajlékában és sziklára állít engem. Ezért magasra emelem fejem * ellenségeim fölé, kik körülvesznek. Ujjongva mutatom be áldozatomat az Úrnak sátrában, * zsoltározok és éneket zengek. 14
Halld meg, Uram, kiáltó hangom, * könyörülj rajtam, halld meg szavam! Szívem a szavadra gondol: † „Keressétek az én arcomat!“ * Uram, én arcodat keresem! Ne rejtsd el elõlem arcod, * haragodban ne vesd el szolgádat! Ne taszíts el, hisz te vagy oltalmam, * Istenem, megmentõm, el ne hagyj engem! Elhagyna bár apám, anyám, * az Úr magához fogad engem. Uram, mutasd meg utadat nékem, * ellenségeim miatt vezess sima ösvényen! Ne szolgáltass ki ellenségeim kezébe, † mert hamis tanúk lépnek föl ellenem, * és olyanok, akik bosszút lihegnek. Hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát * az élõk országában. Hagyatkozz az Úrra és erõs légy, * szíved legyen szilárd és bízzál az Úrban! Dicsõség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek Istennek, Miképpen kezdetben, most és mindenkor, * és mindörökkön-örökké. Ámen.
15
Az imádság menete a 2-5. állomáson: 1. Bevezetõ ima: Pap: Istenem hallgass hívásomra! Mindenki. Uram siess segítségemre! Mennyei király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytõl, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket! Ámen! 2. Antifona, zsoltár 3. Áldó ima, szenteltvíz hintés 4. Ekténia
16
