Kõszeghy Elemér
Üzenetünk Már megint egy újabb emléktábla, háborodik fel nyugdíjas ismerõsöm az errõl szóló hírt olvasva. Elköltenek rá egy csomó pénzt, ahelyett, hogy szétosztanák nekünk. Nem lepõdöm meg, nem elõször találkozom efféle vélekedéssel. Az emberiség, mióta világ a világ, különbözõ formában jeleket hagy maga után, rajzokkal, épületekkel jelzi otthonát, vadászterületét, magyarázom neki. Emléktábláinkkal, -jeleinkkel, -mûveinkkel mi is azt hozzuk a környezetünk tudomására: ez itt a mi hazánk, s ha nem az, akkor is a mi otthonunk. Ha nem tesszük ezt meg mi, akkor jobbik esetben nem csupán múltunk tûnik el nyomtalanul, de a jelenben is észrevétlenekké válunk. Rosszabbik esetben mások teszik meg helyettünk, túrnak ki kakukkfiókaként jogos jussunkból. Hogy megértettee ismerõsöm, s egyetértett-e velem, nem tudom. Tény, azóta nem feszegeti a kérdést. Jelekkel jelzünk, jelekkel üzenünk. A vereckei emlékmû által adjuk tudtára a nagyvilágnak, hogy több mint ezeregyszáz esztendõs jogviszony köt ehhez a tájhoz. A podheringi emléktábla révén, hogy ez a vidék is írt néhány bekezdést történelmünk napfényesebb lapjaira. Petõfi szobrával pedig azt, hogy a közel 90 éves elszakítottság ellenére szerves részei vagyunk nemzetünknek. Persze, nem csupán jó jelek vannak, hanem rosszak is. Ilyen rossz jeles üzeneteket kapott március folyamán a kárpátaljai magyarság is. Jelentem, az üzenetet vettük. Ám felõlünk nyugodtan alhatnak a velünk együtt élõ népek, nemzetek képviselõi. Szobraik nincsenek veszélyben, legfeljebb sajátjainkat óvjuk majd a mostaninál is nagyobb szeretettel. A festéket és a kalapácsot meg arra használjuk, amire való: házaink, portáink építésére, szépítésére. Ez lesz a mi jelünk, a mi üzenetünk!
ÉLET-JEL KÖZMÛVELÕDÉSI MAGAZIN
2009 március
A munkácsi „fejérház” (Rákóczi-kastély)
„A te kezedben van szívünk, Uram, Döfd át szereteted nyilával, Gyújtsd fel a lomhákat, Vezesd vissza az eltévelyedetteket, Világítsd meg a vakokat, Lágyítsd meg a hajthatatlanokat, Bátorítsd meg a habozókat, Tanítsd a tudatlanokat,
Szabadáras
ZUNKO BARNABÁS
FELVÉTELE
Gyarapítsd bennünk a hitet, Gyújtsd föl a kölcsönös szeretet lángját, S újra és újra kérlek, Add, hogy szereteted gyarapodjék, Hogy ez az isteni láng Eméssze föl viszálykodásainkat.” II. Rákóczi Ferenc
II.
Március Faller Jenõ Kárpátalján
Kijevi tárgyalásait követõen Kárpátaljára látogatott Faller Jenõ, a magyar külügyminisztérium szakállamtitkára. A Magyar Köztársaság Ungvári Fõkonzulátusán tárgyalásokat folytatott az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetõivel, a történelmi egyházak képviselõivel. A szakállamtitkár kiemelte az oktatási kérdés megkerülhetetlenségét. A magyar kormány minden tõle telhetõt megtesz, hogy a kialakult helyzeten változtasson, olyan formában, ami az itt élõ magyarság számára a legmegfelelõbb.
rült, hogy nem szerencsés az állami lobogó átültetése megyei szimbolikává. E kételyeinek akkor egyetlen képviselõ adott hangot. Utólag mégis akadtak heraldikával foglalkozó szakemberek, akik szerint mihamarabb le kell cserélni a megyei tanács által elfogadott zászlót, mert az ellenkezik az Alkotmánnyal. Alekszij Filippov, az Ukrán Heraldikai Akadémia tagja is ezen a véleményen van, aki szerint az ország egyetlen közigazgatási egységének sem áll jogában saját zászlaján az állami lobogót megjeleníteni.
Verecke a vandál hadak útjában
Felmentették a külügyminisztert
A nagyobbik kormánypárt negyvenkilenc képviselõje is támogatta Volodimir Ogrizko külügyminiszter felmentését, amit az ellenzék kezdeményezett. A Régiók Pártja azzal indokolta a külügyi tárca vezetõjének elmozdítása céljából benyújtott indítványát, hogy Ukrajna diplomáciai vereséget szenvedett a Kígyó-sziget kapcsán Romániával fennálló területi vitájában, valamint hogy a miniszter kiutasítással fenyegette meg Viktor Csernomirgyint, Oroszország kijevi nagykövetét.
A Bereg-vidéki bor dicsérete
Immár kilencedik alkalommal rendezik meg a Beregszászi Nemzetközi Borfesztivált. A Vérke-parti városba egész Kárpátaljáról jöttek vállalkozók, kereskedõk, hogy portékájukat kínálják a határon innen és túlról érkezett vendégeknek. Fából, vesszõbõl készített bútorok, különféle borászati eszközök, hamuban sült pogácsa, finom édességek, nem is beszélve több tucat féle borról – minden megvásárolható volt.
Alkotmányellenes a megye zászlaja?
Már a megye zászlajának elfogadását megelõzõen is felme-
ÉLET-JEL
március
Visszatekintõ rán nagykövetet. A magyar fél elvárja az ukrán hatóságoktól, hogy tegyenek meg mindent az elkövetõk kézre kerítése és példás megbüntetése érdekében, és szorgalmazza, hogy ukrán állami hozzájárulással haladéktalanul induljon meg az emlékmû eredeti állapotának helyreállítása. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség nyilatkozatban fejezte ki tiltakozását a Vereckeihágón történt gyalázattal kapcsolatban, kiemelve: a történtek sértõek a magyar közösség számára. Az országos szervezet ugyanakkor a nyugalom megõrzésére szólít fel mindenkit, nemzetiségtõl függetlenül arra kéri Kárpátalja lakosságát, hogy most sem és az elkövetkezendõkben sem engedjen az egyértelmûen káros provokációknak. Az eset miatt felháborodását fejezte ki a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is.
Verecke után Podhering...
Minden jel szerint elõre kitervelt volt a vereckei honfoglalási emlékmû ellen elkövetett újabb vandál támadás. A szörnyû pusztítást Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere fedezte fel, aki a magyarországi hadtörténeti intézet néhány munkatársát kísérte el a kárpátaljai zarándokhelyre. A kõlapokból készült emlékmû sarkait szétverték, kilátszik a vasszerkezet, ami az egész alkotást összetartja. A fekete márványlapból készült oltárkövet is szétzúzták, az emlékjelre ukrán nemzeti címert pingáltak. Magyarországot és a magyarokat becsmérlõ feliratokat mázoltak rá, ukrán nemzeti színû horogkeresztekkel csúfították el. Miután nyilvánosságra került a rongálás ténye, Budapesten Horváthné dr. Fekszi Márta külügyi államtitkár hivatalába kérette a budapesti uk-
Élet-Jel, havi közmûvelõdési magazin. Szerkeszti a szerkesztõbizottság. Lapengedélyszám/Ceрія ЗТ No: 472/ 64P від 21. 10. 2008. Készült a Meta magánnyomdában. Felelõs kiadó: Kõszeghy Elemér. Címünk: 88011, Ungvár, Gagarin u. 42/1. (88 000 Ужгород, Головпошта, а/с: 34/А). Az elõfizetés díja: egy hónapra 2,84, negyedévre 8,07, fél évre 14,84, egy évre 28,73 hrivnya. Index: 37559
Állítólag nincs semmilyen összefüggés a vereckei honfoglalási és az 1848–49-es magyar szabadságharc podheringi csatája emlékmûvének megrongálása között. Utóbbi sérülését is az oda kegyeleti célból érkezett látogatók fedezték fel és jelentették Munkács önkormányzatának. Lengyel Zoltán polgármester szerint feltehetõen gyerekcsínnyel, vagy a közelben gyakorta italozó és randalírozó huligánok cselekedetével állunk szemben. A vandálok ezúttal a ruszin nyelvû feliratot tartalmazó márványlapot dobálták meg kõvel, aminek következtében a tábla elrepedt és letört az egyik sarka. A
márványlap helyreállítása mintegy ötszáz hrivnyába kerül, ami a város költségén vagy támogatói forrásból a lehetõ legrövidebb idõn belül meg is történik.
ÉLET-JEL
március
Petõfi volt a harmadik…
III. tett Birta Mihály (Kijev) és Bíró Andor (Tiszapéterfalva) volt. A Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével ismerték el Pókhán Katalinnak, a kijevi magyar vasárnapi iskola vezetõjének az elmúlt másfél évtizedben kifejtett tevékenységét.
Gyûlöletkeltés az államfõ jelenlétében
Ukrajna-szerte megemlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Kárpátalja megyeszékhelyén március 15-ének reggelére a Petõfi téren ismeretlen tettesek fehér festékkel leöntötték Petõfi Sándornak, a forradalom és szabadságharc költõjének szobrát. A helyszínre küldött kommunális szolgálat munkásai két óra alatt – több liter szintetikus festékoldó felhasználásával – megtisztították a szobrot. A megye vezetõi – Oleg Havasi és Mihajlo Kicskovszkij – nyilatkozatban elítélték a magyar emlékmûvek elleni „vandál cselekedeteket”. Ugyanakkor továbbra sincs eredménye a Petõfi-szobor meggyalázói, a vereckei honfoglalási emlékmû megrongálói utáni nyomozásnak. Közben sikerült helyreállítani a podheringi obeliszk ruszin nyelvû márványtábláját.
Együtt a hágón túliakkal
Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség a forradalom és szabadságharc évfordulójának elõestéjén Kijevben tartotta elnökségi ülését, majd kiemelt ünnepi rendezvényét. Elsõ ízben adták át a Magyarok Kijevi Egyesülete által alapított Etelköz Díjat, amellyel az Ukrajnában élõ magyarság fennmaradása, identitásának, anyanyelvének, hagyományainak megõrzése terén végzett kiemelkedõ teljesítményeket kívánják elismerni. Az elsõ két kitünte-
Mintegy tizenötezer fõs tömeget csõdítettek össze parancsszóval a Huszt melletti Vörös Mezõn (Kraszne Pole) létesített emlékparkba, hogy meghallgassák Viktor Juscsenkónak a Karpatszka Ukrajina bábállam létrejötte hetvenedik évfordulóján tartott ünnepi beszédét. Az elnök szerint Szevasztopol védõivel azonos hõstettet hajtottak végre a szicsovikok. Ez valójában a területet törvényesen visszafoglaló magyar honvédség ellen lövészárkokba küldött, becsapott, csaknem fegyvertelen (gyerek)sereg volt. Az ünnepségen kevés visszafogott, hiteles szónoklatot lehetett hallani. Annál több volt a magyar fasisztázás, a nemzetünk elleni gyûlöletkeltõ kirohanás, melyekbõl a televízió képernyõjére is jutott. Az egyik televíziós csatorna tudósításában például Horthy Miklóst és katonáit magyar nemzeti szocialistáknak titulálták...
Riadalmat kelt az új nyelvtörvénytervezet
Hatóságilag felügyelt államnyelvhasználatot szorgalmaz a parlamentnek benyújtott új nyelvtörvénytervezet. A más nyelvû médiumokat ukránosítaná, a hadseregben más nyelven beszélõket pedig egyenesen büntetné. De visszatérhet a cenzúra is... Az államnyelvrõl és a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról rendelkezõ jogszabálytervezet leszögezi: az ország területén kizárólagosan az ukrán minõsül az egyetlen államnyelvnek. A tervezetet jegyzõ Jurij Hnatkevics BJUT-os képviselõ azzal érvel az új törvényterv mellett, hogy mindmáig nincs megfelelõ jogalkotási mederbe szorítva a nyelvkérdés, noha lassan két évtized telt el a függetlenség óta. A dokumentum fegyelmi büntetést helyez kilátásba azokkal
szemben, akik a seregben szolgálatot teljesítve valamilyen okból ignorálják az államnyelvet. Ám a legnagyobb ütés a ma még más nyelven megjelenõ vagy éppen sugárzó sajtón csattanna. A laphasábokon, a tévé képernyõjén és a rádióban kizárólag csak ukrán szó jelenhetne meg és hangozhatna el. Kivételt csupán azon médiumok esetében tennének, melyek “a nemzeti kisebbségek igényeit elégítik ki”. Az oroszt viszont nem számítja annak a tervezetet kidolgozó honatya.
Gyurcsány Ferenc belefáradt, önként távozik
Csaknem három hónapja érlelte önnön menesztésének tervét Gyurcsány Ferenc kormányfõ, értesült megbízható körökre hivatkozva a Népszava. A kormányfõ ugyanakkor a Magyar Szocialista Párt (MSZP) legszûkebb vezetését is csak a hétvégi kongresszus kezdete elõtti órában avatta be a konstruktív bizalmatlansági indítvány keretében végrehajtandó kabinetcsere tervébe. A kormánypárt elnöksége közben úgy döntött, nincs más forgatókönyv, csak a „nyitott nemzeti kormányé”. Ezt pedig párton kívüli szakember vezetheti majd. Miközben Gyurcsány Ferenc közelgõ távozását a külföldi sajtó egyértelmûen a válsággal hozta összefüggésbe, addig a magyarországi média már a szóba jöhetõ utódok neveit találgatja.
Magyar lány Ukrajna királynõje
Kijevben a Diva Fashion Group és az Európai Divatközpont szervezésében rendezték meg az Ukrajna királynõje 2009 elneve-
zésû szépségversenyt. A megmérettetés gyõztese az ungvári Demes Eleonóra lett. A 17 éves lány ezzel jogot nyert arra, hogy részt vegyen a világ legszebb modelljeinek vetélkedõjén.
IV.
ÉLET-JEL
március
Horváth Sándor
Politika (nagyon) alulnézetbõl Azt olvastam a Podrobnosztyi internetes változatában, hogy Ukrajnában valójában nincs felkészült, profi, úgynevezett karrierpolitikus. Ezt egyébként a lap elemzõje egy politikusra (!) hivatkozva írja, hozzátéve: nagy gondot okoz, hogy az országban nem létezik megfelelõ képzés, így aztán a fiatal szakemberek megjelenésében sem reménykedhetünk. Jellemzõ, hogy a sirám Julija Timosenko moszkvai tárgyalása után látott napvilágot. Mint ismeretes, a miniszterelnök az orosz–ukrán gázvitát lezárandó – egyes kritikusai szerint – ugyancsak elõnytelen szerzõdést hagyott jóvá. Ezt figyelembe véve a bíráló megjegyzést akár pártpolitikai cselnek is minõsíthetjük. Viszont arról mégsem feledkezhetünk el, hogy a felszínt elemezve (mivel másként nem is járhatunk el) az utóbbi évtizedben aligha találunk olyan tényt, mely ukrán politikai bravúrra utalna. A kudarcok viszont igencsak könnyen tetten érhetõk. Elegendõ, ha a NATO-hoz, az Európai Unióhoz való csatlakozás akarása és annak fogadtatása közti ûrre utalunk, mely nem csupán a visszautasítás miatt tekinthetõ fiaskónak, hanem Moszkva rosszallását is kiváltotta, ami dollármilliókban mérhetõ veszteséget vont maga után. Ez aztán az igazi politikai öngól. Rakhatjuk lejjebb is a mércét. Szemezgethetünk, vizsgálódhatunk megyei, helyi szinten. Persze ez esetben óvatosnak kell lennünk, mert minél közelebb kerülünk szûkebb pátriánkhoz, annál érzékenyebben reagálnak az érintettek. Pedig az érzékenység helyett ajánlatosabb, mindannyiunk számára üdvösebb lenne az önértékelés (önbírálat?) és az ebbõl fakadó reálpolitizálás. Vajon hány sikeres, gyõztes (!) csatát vívtak meg megyei vezetõink Kijevben? Vajon hányszor sikerült elejét venniük a helyi bajok elburjánzásának? Vajon milyen eredménnyel ügyködtek
a költségvetés egyensúlyban tartásán? Természetesen ezek csak költõi kérdések, hisz – ha nem lenne demokrácia (mert ugye van) – már feltevésük is eretnekségnek minõsülne. Az ilyen felvetések esetén válasz nem várható. Igazából nincs is rá szükség, hisz a kérdés magában hordozza a probléma létét. Ám nem is a magyarázkodás hiánya a gond. Sokkal inkább az, hogy valójában már mindannyian (pártállásunk, szimpátiánk, saját érdekeink szintjén) eleve megfogalmaztuk a számunkra, a nekünk szimpatikus vezetõ számára megfelelõ választ. Tehát: már ki sem kell mondani. S nem igazságtartalma vagy naiv mivolta, esetleg hamissága a lényeg, hanem maga a kételyt erõsítõ gyanakvás. Ez pedig önmagában baj, görcsöket okozó rossz. A kárpátaljai (ukrajnai) politizálásnak magyar szempontból van még egy pokolaljai bugyra. Ez ter mészetesen a mi százhatvanezres, kétszázezres (vagy helyettesítse be mindenki a lelkének kedves számmal) közösségünk érdekében kifejtett politizálás. Magánvéleményem(!): a sorolható, lobogtatható részeredmények ellenére ez sem egyértelmû sikertörténet. Még annak ellenére sem, hogy Tóth Mihály, Kovács Miklós,
Ha rám hallgatsz...
Gajdos István személyében a helyi magyarság érdekeit felvállaló, lehetõség szerint megjelenítõ parlamenti képviselõink voltak. Még annak ellenére sem, hogy a megyei tanácsban érvényesül a magyar képviselet. Még annak ellenére sem, hogy néhány járásban, városban erõteljes a magyar képviselõk hatása. Még annak ellenére sem, hogy vagy félszáz településen magyar a polgármester, s az önkormányzatokban többségben vannak a magyar nemzetiségû képviselõk. Hogy miért? Mert most még csak a jelkép szintjén sincs a magyarságot képviselõ honatya az ukrán parlamentben. S ez nem csupán kudarc, hanem önmagunk kijátszása. Mert a megyei tanácsban a látható jelenlét ellenére is csak vészhelyzetben születnek ún. magyarbarát döntések. Mert önkormányzati szinten is legfeljebb a lehetõségeket használják ki. Kezdeményezésre csak ritkán jut erõ, hit, akarat… politikai bölcsesség. Mert megosztottságunk minden hátrányát elfogadjuk, ahelyett, hogy orvosolnánk…
ÉLET-JEL
március
V.
Deme Ibolya
Rög és élet összeforr „Onnan való vagyok én, hol a rög az élettel összeforr, …” (Sütõ Kálmán: Onnan való vagyok én. 1935)
Som Kárpátalja nyugati részén található, a Beregszászi járásban, 22 km-re a járási központtól, a magyar határ közelében. Határos Zápszony, Papi, Kaszony, Harangláb és Bótrágy községekkel. A magyarlakta településen áthalad a Csap–Nagydobrony– Beregszász közút. Lakossága 2007-ben 998 fõ volt. Van egy társközsége is: Somitanya. A falu öregjei úgy mesélik, hogy nevét Árpád és a honfoglaló magyarok adták. Az irattári adatok szerint az elsõ említés róla (Somy néven) 1270-bõl való. Som helynév az azonos növénynévbõl keletkezett. A monda szerint akkoriban a községet sûrû erdõ vette körül, melyben a honfoglaló magyarok bõven találtak somfát. Ezt a magyarázatot támasztják alá Sütõ Kálmán költõ és Ködöböcz Lilla történelemtanár kutatásai is, amelyek a helyi könyvtárban találhatók a szerzõk kéziratában. 1946-ban a hatósági úton megállapított ukrán Derenkovec nevet kapta. 1272-ben V. István magyar király a királyi udvarhoz tartozó Lónyay grófi családnak királyi adománybirtokként adta a községet, mindössze 131 lakóházzal és 4279 hold földdel. 1566-ban a tatárok a falut megsarcolták, népét elhurcolták, de
a helységet nem pusztították el. A határában lévõ Harka-domb legendájának tanúsága szerint a tatárok, illetve a törökök betörésekor, azon a helyen véres ütközet volt, s az elesett hõsök sírhelyére földbõl dombot hord-
tak össze. A gazdaság a halmot mára elegyengette. A XV. században megyei gyûléseket tartottak a községben, a Lónyay kastélyban. Az 1700as években alig néhány jobbágyházból állott, amelyek szalmával, náddal voltak fedve. A falu közepén állt a pompásan berendezett grófi lakhely. Több ezer hold területû földjei az erdõkkel és hegyekkel együtt szintén a Lónyayak tulajdonát képezték. A jelenlegi községháza volt a gróf lakosztálya. Ma ugyanebben az épületben kapott helyet a posta, az orvosi rendelõ és az óvoda. 2005-ben emlékmûvé nyilvánították. A Somi-hegy lábánál eredõ forrás vize mindig frissítõ hatású volt a hegyen dolgozó munkások számára. Közelében a község lakosai egy mesterségesen kialakított halastavat hoztak létre az 1960-as évek közepén. Ez a tó megközelítõleg 180 m2 területû. Mélysége egyenletes, 1,5–1,6 m. A kis tavat a forrás vize táplálja. A helybeli templom is a Lónyay grófi család tulajdona volt. A XV. századbeli – hajdani római katolikus – templomát a reformátussá vált gyülekezet átépítette. 1830-ban kezdték az új szentély építését. A tornya 1837-ben készült el, és 1990ben emlékmûvé nyilvánították. Harangját az elsõ világháború megkímélte, mivel nem volt alkalmas ágyúöntésre. A templom környéke parkosított, kovácsolt vaskerítés veszi körbe. A torony tüskés gombján egy széttárt szárnyú kakas látható. Az orgona neoklasszicista, aranyozott díszítésû. Az arannyal futtatott kehely, melyet most is használunk, 1668ban készült. 1920-ban a községet Csehszlovákiához csatolták. 1930ban megalakult a magyar kultúregylet Sütõ Kálmán vezetésével. A falunak saját színjátszó csoportja volt. Értékes darabokat is vittek színre, néhányat ezek közül maga Sütõ Kál-
Szülõhelyem – büszkeségem
mán írt. 1949-ben megalakult a községi könyvtár. Az elsõ világháborúban elhunytak elõtt tisztelegve 1927ben emlékmûvet építettek a templom kertjében, melyen feltüntették az áldozatok nevét. Az emlékmû mellett a helybeliek 1991. november 2-án emlékoszlopot állítottak a sztálinizmus és a második világháború áldozatainak tiszteletére. 1944 novemberében a sztálinisták 81 férfit hurcoltak el a községbõl, közülük 24-en nem tértek vissza. 2001. augusztus 31-én felavatták az új iskolaépületet. 2006. szeptember 20-án a könyvtár egyik helyiségében emlékmúzeum nyílt a somi irodalmárok emlékére. Ebben helyet kaptak Sütõ Kálmán, Kecskés Béla, Balogh Balázs és Somi Nagy Zoltán mûvei. Ezen a napon a MÉKK jóvoltából emléktábla került Sütõ Kálmán házára is. Büszkék vagyunk arra, hogy viszonylag kis lélekszámú községünk ennyi jeles embert adott a kárpátaljai magyarságnak. A falubeliek tisztelettel és szeretettel õrzik emléküket. A még élõket pedig mindig visszavárják.
A szerző a Kárpáti Igaz Szó helytörténeti pályázatának egyik résztvevője
VI. Novella
Szõllõsy Tibor
Katona-napló …Az ezred nonstop egészségügyi ügyeletese lettem: az egység száncsászty-ában kaptam egy kis szobát; benne egy ágy, éjjeliszekrény, rajta állólámpa, telefon, az ajtó melletti falon ruhaakasztó – itt fogok lakni, azaz: szolgálni, vagyis éjjel-nappal ügyeletben lenni rangban idõsebb kollégáim helyett is, ami azzal a vitathatatlan elõnnyel jár, hogy nem kell a laktanyában élnem, ahol ki lettem volna téve a fiatal tisztek: hadnagyok, alhadnagyok kényének-kedvének, amibõl begyûjtöttem némi tapasztalatot, mert berukkolásom utáni két hónapot laktanyalakóként húztam le, addig a napig – melyik is lett volna, ha nem november 7-e! –, mikor letettük – keserves testi-lelki „formálás” után – az esküt; ez alatt a majd’ hogy két hónap alatt a fiatal tisztek árgus szemei elõtt koptattam az ördögbõrt. Sehogysem fért katonaiszabályzat elõírásaira és viselkedési normáira idomított fejükbe: mi a fenét keresek én diplomás orvosként a hadseregben? Ám, ha már idevezényelt sorsom és a haza iránti szeretetem, úgy õk majd megtanítanak móresre: tisztíttattak velem húszlyukú klozetet, mosattak lépcsõket alulról felfelé, megpucoltatták velem a szomszédos kolhoz évi krumplitermését, lefuttatták velem az egyenlítõ negyedrészét. Elõzetes tájékozottságom alapján jobban kellett volna a tisztesektõl – õrmester, fõtörzs – tartanom, ám azok lojálisabbak voltak. Az egyik, aki közvetlen rajparancsnokom volt, szerzõdést kötött velem. Egy este, a takarodó után, azt mondta: „Doktor! Te úgyis elkerülsz innen, az egészségügyiben fogsz szolgálni. Beszéljük meg: én segítek neked mostan, te meg nekem majdan, mikor ott fogsz szolgálni”. Érdeklõdõ pillantásom után folytatta: „Reggelenként, mikor én vezényelem a sorakozót, megmondom neked, hányszor fogok „Felkelés!”, „Lefekvés!” parancsot adni. Te ne ugorj azonnal az ágyból, mert többször megismétlem, csak akkor, ha jelzek neked. Akkor kelj és öltözködj: te leszel a legügyesebb katona. Ezért te nekem, ha már ott leszel a száncsásztyban, adsz néhanapján egy-egy kis pihenõt, beutalsz a gyengélkedõbe. Megbeszéltük?!” Persze, hogy belementem! Ment is minden, mint a karikacsapás: mindig az elsõk között voltam a sorban: annyi dicséretet kaptam, hogy elég lett volna egy üdvhadseregnek. Egyszer aztán melléfogtunk: javában folyt az egzecéroztatás – én nyugodtan vártam fekve a jelt –, mikor bejött egy hadnagy és átvette az irányítástparancsosztogatást. Rajtakapott. Két
órán keresztül gyakoroltatta velem a felkelést-lefekvést. A vége felé már olyan vizes volt a zubbony, hogy rátapadt a testemre. Ráadásul tízszer kellett újra meg újra bevetnem az ágyamat és egy vég vásznat felvarrni gallérként. Hát ilyesmiktõl lettem mentesítve azáltal, hogy bent lakhattam a „kórházban”. Az ezred-alorvosi szolgálat nem mutatkozott – legalábbis elsõ napjaiban – nehéznek: négy-öt gyengélkedõ ellátását biztosítottam: torokhuruttal, kisebb-nagyobb sebekkel kerültek be a katonák, ami inkább afféle plusz-pihenés volt a bajtársaknak; nem is volt különösebb gondunk egymással. Én is lazítottam: övet nem viseltem, a zubbonyt nem gomboltam be, a köpenyt panyókára vetve hordtam, ha éppen tisztek látogattak meg. …Tegnap leckét kaptam. Dudorászgatva közlekedtem a folyosón, mikor nyílt az ajtó és belépett az ezredparancsnok. Úgy-ahogy fittbe vágtam magam és jelentettem: „Ezredes elvtársnak jelentem! Az egészségügyi…” stb. Leintett, majd jelezte, hogy kövessem. Mentem utána az ellátóba, ahol injekciózni, kötözni szoktunk. Az ajtóval szemközti falhoz ment, ahol egy kis vakablak volt függöny mögött. Félrehúzta a firhangot, majd – vissza. „Hány napja szolgálsz itt?” – nézett rám. „Az ezredes elvtársnak jelentem, egy hete!” „Az õrnagy nem mondott neked semmit?” Hallgattam, mert nem tudtam, mit kellett volna tudnom. „Na, ha bejön, kérdezd meg!” – azzal otthagyott. Szorongva vártam felettesem jöttét, azonnal rákérdeztem: mit kellett volna az õrnagy elvtárstól megkérdeznem, és elmondtam a kora reggeli sztorit. „A kurva életbe!” – fakadt ki a parancsnokom, majd félrehúzva a vakablak takaróját, kivett egy egydecis poharat. „Minden reggel ezt a poharat megtöltöd szesszel – megmutatta, hol áll a szeszespalack. Holnap megint csak fog jönni, és akkor azt mondod, hogy elnézést kérsz: én mondtam neked, amit kellett, de te elfelejtetted. Neked megbocsát, mert te kezdõ vagy, de nekem nem, vállald ezt a kis áldozatot.” Vállaltam. Már jóval az ezredes érkezése elõtt megtöltöttem a poharat, mi több: az éppen megérkezett hazai csomagból kivett konzervbõl szendvicset készítettem, odatettem a pohár mellé kísérõként. Jött az ezredes, jelentettem. Bekísértem az ellátóba. Rutinos mozdulattal kihúzta a függönyt, még rutinosabban kiürítette a pohár tartalmát. Meglátva a kikészített „zakuszkát”, felém fordult: „Doktor! Te nem tudod, hogy az elsõ után az orosz ember nem harap be?!” Azt is megtanultam.
ÉLET-JEL
március
Kõszeghy Elemér versei (ki jön) ki jön utánam, nem tudom, ki menti át a hangom, tüdõzihám ki írja meg, ki vár a túlsó parton. lesz-e part, azt sem tudhatom, ad-e majd bárki ennem, e barkóbából rég kihalt a kétszínû igen-nem. gödör, sötétség, sok szemét, dédelget Európa, sebet tép fel és újat vág, azt mondja, ez a dolga. lehet, én ezt nem tudhatom, (holdnak sem vagyok fénye) azt sem, ki ejti-dobja be lelkem a mindenségbe.
(felkel a nap) felkel a nap, hogy azt higgyük, új élet jön reánk, felkel a nap, hogy azt higgyük, tûzforró lesz teánk. felkel a nap, hogy azt higgyük, a kakas nekünk szól, felkel a nap, hogy azt higgyük, várnak ránk valahol. felkel a nap, hogy azt higgyük, dologra ébredünk felkel a nap, hogy azt higgyük, a mozgás kell nekünk. felkel a nap, hogy azt higgyük, mi fontosak vagyunk, felkel a nap, hogy azt higgyük, ez lesz a mi napunk. elmegy a nap, és azt hisszük, hogy végleg búcsút int. pedig csak azért fekszik le, hogy felkeljen megint.
ÉLET-JEL
március
VII. Kritika
Horváth Attila
Egy életfejezet summája
Balla László új regényének címe, a Szép, mert reménytelen egy életfejezet summája is. Kerüljön bármibe, az életnek mindig igaza van. Mehet-e egy emberi sors szembe az árral, lehete igazunk, akár csak egy napig, az élettel szemben? „A végtelenben találkoznak hetedik kötetében Gerlóczy Andor pályáját követheti nyomon az olvasó, de a fõhõs sorsának felvázolásán túl, mint az elõzõ könyvekben, a szerzõ itt is arra törekedett, hogy bepillantást nyújtson a kárpátaljai magyarság viharos, viszontagságos huszadik századi életébe is. Gerlóczy Andornak Kárpátaljáról, Ungvárról indult története a továbbiakban egy ukrajnai bányában és börtönben, majd egy közép-oroszországi faluban bonyolódik tovább, és Budapesten ér véget 1957-ben – a szovjet hadsereg kötelékében fordítóul kirendelve – a nemrégi magyar forradalom eseményeivel szembesül.” Nem ritka, hogy egy kárpátaljai író hazája eseménydús huszadik századát tárja fel írásaiban, beszéli el mindazt a veszteséget, ami végigkísérte életét. Mondhatjuk akár azt is, hogy ez szinte már bevett klisé. Barátaimmal beszélgetve rá kellett jönnöm, hogy nem lehet már érdekes a történelmi veszteségünk, nem érdeklik õket múltbeli események vázlatos meséi. És be kell vallanom, a kötelesség, hagyományos tisztelet és megértés, muszájemlékezés egy határon túl valóban fárasztóvá válhat. Pedig micsoda hagyaték maradt meg egyes emlékezetekben, mennyi fény, szín és ma már csak vágyott értékek voltak valaha, voltak a mieink. Ungvár sétálóutcáján végigmenve ugyan mikor pillantott fel utoljára, és gondolkodott el, hogy vajon miféle sorsok, miféle korban építették, lakták ezeket a pompás házakat. Honnan ezek a csodálatos homlokzatok? Miért, hogy a színes forgatagban mi csak egy poros, puszta kockában lakunk? Nem, nem, soha nem érdekelt engem Trianon. Nem vágyom el készakarva, reménytelenül. És pláne nem gondoltam, hogy Laci bácsi könyve képes valami olyanra, amiben már régen nem hittem: visszavezet mindahhoz,
ami történelem, ami a miénk volt egyszer, ami szép. Gerlóczy Andor meséje is az. Azt már az elején leszögezhetjük, hogy önéletrajzot olvasunk. Ezt bizonyítja az egyes szám elsõ személy, valamint a bizalmas közlés. A narrátor csak, mintegy saját könyvét újraolvasva elemzi, olykor magyarázza a történések miértjét. Író és szereplõ, szereplõ és történetmondó egyek itt, és ugyan minek kellene bekopogni Laci bácsihoz, hogy tessék mondani, így volt? Valóság a szöveg, és meggyõzõ elõadásban tárja fel Andor életét, aki ugyan annyira Balla László, mint amennyire a mesélõ és olvasott szöveg egyek lehetnek bennem. És ez fontos. Hogy nekem szól az írás, talált célpontnak érzem magam végre. A történet pedig kifejezetten érdekes, változatos. A forgatókönyvszerû írásmód jól láttat, közel engedi az olvasót az eseményekhez, tág teret ad a szemlélõdésre. Nincs sûrû képiség, ismert tájakon járunk, nem kalandozunk az érzelmességen túlra. Ugyanakkor ezek a tulajdonságok meg is szabják a mû értékhatárát. Gerlóczy Andor életét kettétöri a háború. A véglegesített határok otthontalanná teszik õt és családját. Rossz korban, rossz helyre jut, szükségbõl diplomázik, majd kényszerpályára kerül. Mint az értelmiség akkortájt. Szemével látjuk, mit veszítettünk, mi tûnt el néhány döntés alatt. Egy dolog van, ami miatt ez a látás más: mindeközben már látni tudja a szépet is. Kiskoromban nagyon szerettem a hatalmas kommunista rajzot a lépcsõsor mellett, a fizikai kutatólaboratórium falán. Aztán ahogy nõttem, már másképpen láttam. Egyre több negatívummal töltõdött, aminek a nagy részét én már csak örököltem. Ma újra megszelídült a rajz. Nem bánt már, és nem tud fenyegetni. Csak mesél. Olykor szépeket is. Kellenek az ilyen mesék. Amik nem erõlködnek, nem akarnak fenyegetni, bántani. Önmagukért valók, mint egy szép kép, egy régi képeslap Ungvár fõutcájáról, és igen, magyar feliratokkal. Én örülök, ha ilyet látok. Múltbéli lehetetlen jövõkép. Honvágyam támadt itthon.
Az utak olykor összefutnak, néha a legnagyobb akadályok is csak erõsítik a vágyat. A szerelem is ilyen, és ennek a mesének is a legfontosabb eleme. A szabadságharc árnyékában egymásra talál két ember, két magyar, hatalmas távolságban egymástól. A szovjet hadsereg egyenruháját viselõ kárpátaljai fiú ugyan miféle reményekkel lehet a szabadságharcban részt vevõ ellenállóval szemben? Hogyan is lehetne jövõjük ebben a helyzetben. És valóban pont azért szép, mert már az elsõ pillanattól kezdve reménytelen. Ennél talán nem is lehet fonákabb, kiagyaltabb szerelmi történetet elképzelni. Jelképes utazása a vonaton ott ér véget, ahol sorsának mesélése kezdõdött. Ahogy haladt a szerelvény, úgy ismerhettük meg õt, lépésrõl lépésre, állomásról állomásra. Hosszú utat tett meg, míg a reménytelenség újra körbefonhatta. De nem csoda-e mindeközben a szerelem, a karrirer, a tiszavirágnyi boldogság is? Ahogyan a falak színes foltjaiból kirajzolódni látszik egy remekmû az arra fogékony elõtt, eszébe jut-e, hogy üldözõi miatt láthatja most ezt a csodát? Szép írás a Szép, mert reménytelen. Nem tör a fellegekbe, talán kissé ponyvaszerû is, de szép. Mondanivalójával ilyen formában szerintem szerencsés is. Több ingert ad, mint egy tényregény, információi ugyanakkor jól érzékelhetõk. Ezek után valahogy másként gondolok ezekre az emberekre, történelmemre, magamra.
VIII. Ottlik Géza Augusztus végén nyílt meg a kiállításom a Váci utca sarkán, s noha a lapok általában elismeréssel írtak a képekrõl, melyeket huszonöt évi munkásságom anyagából magam válogathattam össze, az egyik nagyobb vásznamat majdnem valamennyien kifogásolták. Vitatható értékû kép, elismerem. Félig-meddig tréfából festettem egyszer. Ülõ férfit ábrázol, aki hegedül a mellette ülõ ruhátlan, szõke lánynak, bal lábánál pedig egy felöltözött nõ ül a földön, és hallgatja a hegedûszót. A hegedûs is csodálatosan szép fiú, a szõke lány is tündökletes, mégis a kritikusok egybehangzóan azt panaszolták, hogy valami „nyugtalanító diszharmónia” árad róluk, „hibásan fogtam fel a témát”, ahogyan egyikük írta, s kivált azt nem értik, miért adtam a képnek azt a címet, hogy „Hajnali háztetõk”. Az igazság az, hogy én egyáltalán nem ezt a címet adtam neki. Amikor megkaptam a katalógus kefelevonatát, a titkár rámutatott egy piros ceruzával megjelölt sorra: „77. Hegedülõ férfi, ülõ akt és egy titkos prostituált képmása. 1943. Olaj, 170x137.” – Lõcs elvtárs azt üzeni – mondta –, hogy ezt a címet meg kell változtatni. Pedig ez már a harmadik cím volt. Úgy kezdõdött a dolog, hogy még augusztus elején, egy pénteki napon rám telefonáltak a szövetségbõl, azonnal menjek be, fontos ügyben. Meg akarják venni az egyik képemet. Csöndesen letettem a kagylót. Egy perc múlva újra csengett a telefon.
Budapest, 1956
1956 – Halló? Both Benedek lakása? Szétkapcsoltak. Halló? Both elvtárs? – Én vagyok – mondtam óvatosan. Ugyanaz a nõi hang beszélt. Üzenetet adott át. Úgy tudják, van egy portrém Halász Péterrõl, s szeretnék megvenni a szövetség székháza számára. Halász Péter halálhírét aznap reggel olvastam az újságban. Múlt héten utazott ki Párizsba a képeivel, ahol kiállítása nyílt volna meg, de már a repülõgéprõl agyvérzéssel vitték be egy szanatóriumba, s tegnap délután meghalt. Bizonyos voltam benne, hogy csak ugratás ez a telefon, mégis elmentem. Ha ugratás, legfeljebb beugrottam – gondoltam. De nem volt ugratás. Csakugyan volt egy régi képem Péterrõl, még 1943-ból. Csakugyan meg akarták venni. Hogy kifüggesszék a díszteremben. – Sajnos – mondtam –, az nem jó nektek. Formalista kép. – Jó. – Mondtak valami gorombaságot. – Jó, megvesszük. – Nem eladó – mondtam. – Gyönge. Nincs is kész. – Ne okoskodj. Csak kéreted magad. – Én nem. Mondom, hogy hibás. Idealista. Naturalista. Túlságosan élethû: nagyon ronda rajta Péter. Lõcs László erre diadallal lecsapott. Jobb kezével a feje fölött megfogta a bal fülét, így mutatta, hogy milyen nyakatekert ez az én székely góbé érvelésem. Ha élethû, akkor nem lehet ronda, mert Halász Péter igazán nagyon szép ember volt.
ÉLET-JEL
március
A magyar irodalom gyöngyszemei Az õ mûvészi hitvallása szerint ugyanis a festészet abból áll, hogy szép dolgokat kell lefesteni szépnek, nem pedig a szépet csúnyának vagy a csúnyát szépnek. Én azt tartom – magyaráztam neki –, hogy a valóság se nem szép, se nem csúf, se nem rossz, se nem jó, sõt, értelme sincs semmi, amíg mi, mûvészek értelmet nem adunk neki, s ihlettel, látomással, lelkünk teremtõ erejével szépséget, igazságot és jóságot nem lehelünk belé. A téma, a modell lehet rút is: a kép legyen szép. Néhai öreg barátom, B., szerette ravasz képpel mutogatni azt a remek vásznát, amely egy trágyadombon kapirgáló tyúkot ábrázol. „Lefejtettem a ganéjt”, mondogatta, de nem ezzel a szóval, hanem közönségesebb nevén nevezve a barnássárga matériát. – Nem, nem – rázogattam a fejem. – Hidd el, hogy nem használhatjátok. Nem elég pozitív. Különben is, több figura van rajta. Egy gyönyörû, dúsgazdag kapitalista lány aktban… – Mi? He? – Azonkívül Lili is. – He? Mi? Az baj. Az baj. Elgondolkozva dobolgatott ujjaival az asztalon. – Hát vakard le a képrõl a nõket – mondta végül. Egy milliomos kisasszonyt is ráfestettem annak idején. Egy karcsú, szõke lányt, akibe olyan szerelmes voltam egyszer, hogy vonítani tudtam volna kínomban. Emlékszem, nem volt se éjjelem, se nappalom. Jártam föl-alá a szobámban egész éjszaka, lementem a partra, és hajnalig bolyongtam eszeveszett, sietõs léptekkel, mint az ámokfutó. Soha, egy percig sem tudtam volna elképzelni, hogy ezt túlélhetem. Azután ugyanilyen gyorsan kigyógyultam belõle; de még késõbb is, akárhogyan is fordultak a dolgok, akármi is történt, hiába, ha megláttam valahol, ha találkoztunk véletlenül és ránéztem, hát kloppklopp! rögtön kalapálni kezdett a szívem. Megigézett a szépségével. Halász Péter pedig a legszebb férfi volt, akit életemben ismertem. Talán ezért festettem le õket. Mert hiába küszködünk ecsettel-olajjal, mindennel, éveken át, hiába festünk össze tücsköt-bogarat, hogy megértessük az emberekkel a közömbösnek vagy egyenesen csúfnak vélt dolgok szépségét, a szívünk mélyén talán mindnyájunkban lakik egy Lõcs elvtárs, aki néha szeretne lefesteni egy istenigazában szép embert.
ÉLET-JEL
március
– Hát vakard le a nõket – mondta végleges hangon. – Megvesszük a képet tízezer forintért. – Felállt. Én is felálltam. – Minek kell nektek ennyire ez a csirkefogó? – kérdeztem. Megbotránkozva nézett rám. A többiek nevettek, és nyomban szidni kezdték Pétert. Így meg úgy. Kedves fiú volt, de nagy kontár. – Dilettáns – mondtam. Ügyes gazember, de jellemtelen – mondták. Igaz, nem ártott senkinek, de ennyit meg ennyit keresett. Ó, sokkal többet! Az egyik is tudott róla egy történetet, a másik is. Aztán rátértek arra, hogy mi is a festészet lényege. Otthagytam õket. Untam ezt. Ilyenek vagyunk mi mind, filozofálni szeretünk és ócsárolni a többi festõt. Persze, nem kell nagyon komolyan venni a dolgot, de most untam ezt. Valami kábulat fogott el lassan. Valami meghatottság, révület, alkotókedv, lírai hangulat. Mindig így hat rám, ha sok pénzt emlegetnek. Vaktában ide-oda kóboroltam a városban. Talán Péter halála is felkavart. A gyerekkorunk. A régi szerelmes lányok. Budapesti éjszakák és hajnalok emléke. Elpusztult barátságunk. Tízezer forint. Még aznap délután felmentem Lilihez – ahhoz, akit le kellett volna kaparnom a képrõl. Elmeséltem neki a dolgot. Csomagolt. A nagy lakás tele volt bõröndökkel, kirámolt fiókokkal, asztalokon, székeken, hencsereken szanaszét a rengeteg holmi, Péter holmija is. – Ide figyeljen, Bébé. Ne kaparja le – mondta Lili komoly hangon, s még a rakodást is abbahagyta egy pillanatra. – Ne nyúljon hozzá. Ne rontsa el. Meglepõdtem. Nem akartam én lekaparni, újat akartam festeni, de mégis meglepõdtem Lili határozott tiltakozásán. Nem viselt gyászruhát, s ahogy most szembefordult velem, néztem az arcát, a szeme alját, hogy sírt-e vajon. Nem sírt. Egyenesen tartotta a derekát, és olyan önfegyelem sugárzott róla, hogy szerettem volna megfogni a kezét és megcsókolni. Ilyen volt Lili. Ilyen tudott lenni. – Semmi esetre se rontsa el a képet – mondta. – Kár volna. Jó, hogy feljött hozzám, Bébé. – Hiszen nem is… Eszembe sem volt. Újat festek róla – mondtam. – Azért is jöttem… – Nem érdemes – mondta az asszony kurtán, s azzal máris elfordult, és csomagolt tovább. Mit nem érdemes? Nem értettem egészen, hogy ezt mire mondja. Már elõbb észrevettem az íróasztalon egy nagy, nyitott, fekete dobozt, tele fényképekkel. Beszélgetés közben lapozgattam bennük; javarészük Péter festményeirõl készült
IX. felvétel volt, alattuk azonban lassacskán ráakadtam néhány amatõr fényképre, sõt egy-két lapkivágást is találtam az egykori Színházi Életekbõl, A Társaságból, Péter díszmagyaros esküvõjérõl közölt fényképekkel. Az egyik elsárgult, amatõr felvételen pedig egy nyolcéves fiúcska dédelgetett egy kölyökkutyát. Elszorult a szívem, mert nekem ismerõsöm volt ez a kiskutya. Kárónak hívták. A gazdája csíkos trikót viselt és szalmakalapot. Letettem a fényképet, Lili egy kis szobalányfélét szapult. – Látod, elgatyáztad az egész napot. – Megveregette a lány arcát, aztán dolgára küldte. Csinos, lófark-frizurás, tizenkilenc-húsz éves kis jószág volt, kisírt szemmel. Ahogy utánanéztem, arra gondoltam, hogy éppen ekkora-forma lánya lehetne Lilinek, ha Péterrel való szerelme nem lett volna olyan, amilyen volt. Az asszony cigarettára gyújtott, tüzet adtam neki. – Lili, kedves – kezdtem. – No? – Szeretnék elvinni néhány régi fényképet Péterrõl. Vigyázok rájuk, és visszahozom majd. Le akarom festeni, tudja. – Nem érdemes! Kicsit meghökkentem a hangjától. – Nézze csak – magyaráztam akadozva –, azon a képen, amit most meg akarnak venni tõlem, elég könyörtelenül rajta van az õ régi… züllött életmódja… léhasága… meg minden, holott ugye, az utolsó tíz évben egészen más ember lett, szinte csodát tett vele ez a… megváltozott világ, meg talán… talán maga is… Elhallgattam. Lili nem szólt semmit, várta, hogy mondjam tovább. – Egyszóval, ma mindenképpen másként festeném õt – folytattam határozottabb hangon –, s ha egyszer ilyen nagy becsületet szerzett magának a világban, már csak ezért is szeretnék egy tisztességes képet csinálni róla. – Nem érdemes – mondta az asszony. Ránéztem. – Miért nem érdemes? – Mit tudom én – vállat vont. – Mit tudom én. Kár a fáradságért, Bébé. Mit tudom én, ki fog derülni róla utólag valami disznóság, aztán hiába dolgozott, nem veszik meg a képet. Hallgasson rám. Bele se fogjon, Bébé. Nem nagyon értettem akkor, és csak félig hallgattam rá. Nem kezdtem új képet Halász Péterrõl, de a régit megpróbáltam kijavítani. Hamarosan kiderült, hogy igaza volt Lilinek. Nem kellett a kép mégsem. Mérgemben kiakasztottam a készülõ kiállításomon, s azt írtam alája: „Hegedülõ férfi, ülõ akt és
egy titkos prostituált képmása”. Aztán Lõcs elvtárs azt üzente, változtassam meg a címet. Pedig ez már a harmadik cím volt, mert az elsõt, „H. P. arcképe, két feleségével”, s a másodikat, „Égi és földi szerelem”, szintén meg kellett változtatni. – Lõcs elvtársnak ganéjt a fejire – mondtam a titkárnak, de nem ezzel a szóval, aztán dühösen kihúztam a sort a korrektúraíven, és odafirkantottam: „Hajnali háztetõk!” A titkár csak szelíden mosolygott, mert nagy behemót ember vagyok, s ha méregbe jövök, mindenki így szokott rám mosolyogni. Nem bántok azért soha senkit, de persze ezt nem lehet biztosra tudni rólam. No, de hát nem errõl akarok beszélni.
*
Már látom, hogy szót szóba öltök, és belegabalyodok a mesémbe, holott még el sem kezdtem. Összekuszálom az idõrendet, belekeverek kívülálló személyeket, ide nem tartozó dolgokról bölcselkedem, és nem oda lyukadok ki, ahová szeretnék. Pedig el akarom mondani ennek a képnek a történetét úgy, ahogy volt. Panaszkodtam Szebek Miklósnak. Nevetett. – Nem baj az – mondta. – Csak zagyváld össze jól. Így csinálják a modern regényírók is. Höhöhö. – Ne röhögj – mondtam –, hanem adjál tanácsot. Azt sem tudom, hogy fogjak hozzá. – Hát kezdd el valahol. – De hol? – Az elején – nevetett megint. Aztán, úgy látszik, megsajnált, hogy olyan tanácstalanul néztem rá. – Hát egy bizonyos idõpontban, valamelyik szereplõddel. Például Lilivel. Mikor ismerkedtél meg vele? – Van vagy húsz éve… Körülbelül… – Semmi körülbelül. Pontosan, napra, órára. Hol, milyen körülmények között. Írd le a dátumot, írd le, hogy elsõ fejezet, és csak arra vigyázz, hogy Lilirõl legyen benne szó. Megfogadom hát a barátom tanácsát, akirõl sokan mondják, hogy jó regényeket ír; noha ez semmi esetre sem regény vagy kitalált történet; se nem mûalkotás: csupán a nyers valóság. Afféle dokumentumgyûjtemény egy képhez. Ha a Giocondáról, vagy teszem azt, Tiziano Kesztyûs férfijáról ránk maradhatott volna egy skatulyára való amatõr fénykép vagy a hangjuk magnetofonszalagon vagy egyenesen néhány tekercsnyi színes hangosfilm-felvétel, a mesterek vászna mellett bizonyára volna némi érdekessége annak is, hogy levetíthetünk egy-két ilyen töredékes, a modellek valóságos életébõl vaktában megõrzött Technicolor 3 D hangosfilm-kockát.
ÉLET-JEL
X. Dr. Tóth Mihály
március
Tanulmány
Jelentés az ukrajnai magyarságról Amikor a magyarságnak Ukrajnán belüli helyzetét vizsgáljuk, mindenekelõtt figyelembe kell venni, hogy Ukrajna Európa legnagyobb területû országa – szárazföldi-kontinentális területe (603 700 m2) nagyobb, mint Franciaországé. Népességét tekintve (46,4 millió lakos) ötödik a rangsorban. A legutóbbi, 2001. évi népszámlálás adatai szerint Ukrajnában 156,6 ezer fõ vallotta magát magyar nemzetiségûnek, ami az ország lakosságának mindössze 0,3%. Az alábbi két táblázatból kiderül, hogy számát tekintve, az ország nemzetiségei között a magyarság a 6. helyet foglalja el. Valamint az is, hogy az utóbbi két népszámlálás közötti idõszakban (1989–2001) az ország lakossága számának csökkenése mellett a magyarság arányában is (0,4%-ról 0,3%-ra, azaz 0,1%-kal) és abszolút számában is (164,2 ezerrõl 156,6 ezerre) csökkent. A 2. sz. táblázatból kiderül még, hogy az ukrajnai magyarság zömében (több mint 97%)
Kárpátalján él, hogy a Kárpátalján kívül élõ magyarok lélekszáma Ukrajnában 1989 és 2001 között (164,2–155,7)–(156,6– 151,5)=3,4 ezer fõvel, azaz 40%kal csökkent, valamint, hogy a Kárpátalján élõ magyarok lélekszáma 1989 és 2001 között: 156,6–151,5=5,1 ezer fõvel, azaz 3,1%-kal csökkent.
1. sz. táblázat A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Ukrajna lakossága 48,2 millió fõ, melynek alábbi a nemzetiségek szerinti összetétele % 2001 1989-hez Szám szerint jelen- Ezer fõ viszonyítva % tõsebb nemzetiségek 1989 2001 100,3 72,7 77,8 37541,7 ukrán 73,4 22,1 17,3 8334,1 orosz 62,7 0,9 0,6 275,8 belarusz 79,7 0,6 0,5 258,6 moldován 5,3 x több 0,0 0,5 248,2 krími tatár 87,5 0,5 0,4 204,6 bolgár 96,0 0,4 0,3 156,6 magyar 112,0 0,3 0,3 151,0 román 65,8 0,4 0,3 144,1 lengyel 21,3 0,9 0,2 103,6 zsidó 1,8 x több 0,1 0,2 99,9 örmény 92,9 0,2 0,2 91,5 görög 84,4 0,2 0,2 73,3 tatár 99,3 0,1 0,1 47,6 cigány Tehát megállapíthatjuk, hogy a magyar kisebbség ukrajnai viszonylatban egy nem jelentõs számú, ugyanakkor hangsúlyozott regionális jelleggel bíró nemzeti közösséget alkot, melynek földrajzi elhelyezkedése Kárpátalján belül is regionálisnak tekinthetõ. Hiszen, mint
ahogy az az alábbi ábrán (térképen) látható, a magyarság zömében a szlovák, magyar, román államhatárok mentén elhelyezkedõ településeken él. A nagyarányú betelepítések ellenére még ma is határozottan érzékelhetõ az Ungvár–Munkács–Beregszász–Nagyszõlõs– Királyháza vonal mentén létezõ nyelvhatár, mely ebben a tömbmagyarság lakterületét is behatárolja. Kárpátalján kívüli területeken magyarok jelentõsebb számban (több száz fõ) a fõvárosban – Kijevben, nagyvárosokban – jelentõsebb ipari, kulturális, kereskedelmi központokban vannak jelen (például a Kárpátaljához közeli Lembergben (Lvivben). Kilenc ilyen városban (megyeszékhelyen) vannak bejegyzett magyar szervezetek, klubok. Bár ukrán viszonylatban nem jelentõs, ugyanakkor Kárpátalja tekintetében a magyarság domináns kisebbség. Mint az alábbi (3. sz.) táblázatból kide-
2. sz. táblázat Magyar nemzetiségû állampolgárok Kárpátalján Népszám- Ukrajnában % az összlalálás éve ezer fõ kosság számához – 1979 – 1989 164,2 0,4 2001 156,6 0,3
száma Ukrajnában és Kárpátalján ezer fõ 158,4 155,7 151,5
% az összlakos. viszonyítva 13,7 12,5 12,1
ÉLET-JEL
március
XI.
3. sz. táblázat Lakosság módosulás %-ban 2001 %-ban 1989hez viszonyítva (ezer fõ) 2001 1989 A megye lakos- 1254,6 100,7 100,0 100,0 sága összesen Ebbõl nemzetiség szerint: 103,4 1010,1 80,5 78,4 ukrán 97,3 151,5 12,1 12,5 magyar 109,0 32,1 2,4 2,6 román 62,7 31,0 4,0 2,5 orosz 115,4 14,0 1,0 1,1 cigány 77,7 5,6 0,6 0,5 szlovák 103,0 3,5 0,3 0,3 német Nemzetiség
rül, a magyarok a megye lakosságának több mint 12%-át alkotják. A megyében, a két népszámlálás közötti idõszakban, a magyarság körében bekövetkezett 2,7%-os népességcsökkenést akár jelentéktelennek is tekinthetnénk, amennyiben a részletesebb bontású statisztika nem hívná fel figyelmünket egynéhány figyelemre méltó adatra. Az alábbi (4. sz.) táblázatból kiderül, hogy a 2001. évi népszámlálás adatai szerint Kárpátalja 13 járásából 9-nek, és a 4 megyei alárendeltségû városnak, volt statisztikailag kimutatható magyar nemzetiségû lakossága. A táblázat adataiból következik, hogy: – Egyetlen város sem magyar többségû. A két népszámlálás között Beregszászban is kisebbségbe kerültünk. – Két kivételtõl eltekintve minden közigazgatási egység területén, úgy abszolút számokban, mint az összlakossághoz mért arányában, a magyar nemzetiségû lakosság csökkenõ tendenciát mutat. – Az egyik kivétel – Munkács
magát magyarnak valló lakosai számának növekedése. Ennek hiteles magyarázata külön kutatás tárgyát képezhetné. Véleményem szerint Kárpátalja „legruszinabb” városában, számosan, akik nem vallhatták magukat ruszinnak (hiszen ilyen lehetõséget nem biztosított számukra a népszámlálási ûrlap), inkább magyarnak vallották magukat, mint ukránnak. De az is lehet, hogy a megnövekedett számú cigányság adta a számszerû gyarapodást. – A másik kivétel a Nagyszõlõsi járás (a történelmi Ugocsa megye) – itt minden jel szerint valóban a magyarság természetes gyarapodását regisztrálta a statisztika. – Egyetlen magyar többségû közigazgatási egység a Beregszászi járás – csökkenõ számú és arányú magyarsággal. A kárpátaljai magyarság számszerûen elfoglalt helye a megye településszerkezetében az alábbi adatokkal jellemezhetõ: – A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a megye 609 lakott településébõl 326-nak volt magát magyar nemzetiségûnek
valló lakosa, melyekbõl: – 82 településen többséget alkot (2 nagyközség, 80 község), melyekben 93,8 ezer magyar nemzetiségû személy volt jegyezve, a megye magyarságának 61,9%-a. – 42 településen, melyen összesen 55,9 ezer magyar él (a megye magyarságának 30,8%-a) alkot több száz, vagy több ezer fõs közösséget (jelentõsebbek: Beregszász – 12,9, Ungvár – 7,9, Munkács – 7,0, Nagydobrony – 5,1, Nagyszõlõs – 3,1 ezer fõ). – 8 településen jegyeztek 50 és 100 fõ között – összesen 0,6 ezer fõt. – 39 településen jegyeztek 10 és 50 fõ között – összesen 0,3 ezer fõt. – 155 településen jegyeztek 10 fõnél kevesebbet, összesen 0,5 ezer fõt. A fentebbi adatok és a térképvázlat is egyértelmûem jelzik, hogy a kárpátaljai magyarság zömében a saját etnikai tömbjén belül, illetve olyan településeken él, amelyekben jelentõs (több száz, illetve ezer fõ) számban van jelen. Ugyanakkor ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy ne lennének szórványvidékek, szórványtelepülések. Közösségünk is a szórványvidékeken, településeken szenvedi el a legjelentõsebb számbeli fogyatkozást, egyre erõteljesebben jelentkeznek a szórványosodás jelei a városokban, nagyobb városok vonzáskörzetében lévõ, illetve a nyelvhatáron elterülõ vegyes lakosságú településeken. (A tanulmány befejezését az Élet-Jel következõ számában közöljük)
4. sz. táblázat Magyar nemzetiségû Módosulás Magyar nemzeLakosok száKözigazgatási 2001 1989egység megneve- ma összesen tiségû lakosok lakosok aránya % hez (%) száma (ezer fõ) zése (ezer fõ) 1989 2001 86,9 8,0 115,6 Ungvár 7,9 6,9 84,5 12,8 26,6 Beregszász 48,1 50,8 103,9 7,0 81,6 Munkács 8,5 8,5 98,1 31,6 1,7 Huszt 5,2 5,4 98,4 41,2 54,0 Beregszászi j. 75,6 76,1 110,7 30,9 118,0 Nagyszõlõsi j. 24,8 26,2 43,0 0,1 100,9 Ilosvai j. 0,1 0,3 99,8 101,4 12,9 Munkácsi j. 12,3 12,7 83,4 2,9 90,9 Rahói j. 4,0 3,2 88,5 0,4 54,9 Szolyvai j. 0,7 0,8 81,8 171,9 5,0 Técsõi j. 3,7 2,6 97,2 24,8 74,4 Ungvári j. 34,8 33,4 94,7 3,8 96,9 Huszti j. 3,9 4,3
XII. Nigriny Szabolcs
ÉLET-JEL
március
Mûhely
Tervezés és akarat kérdése
Hidi Endre
A kárpátaljai kerámiamûvészet, illetve fazekasmesterség – ez esetben a két szó jelentéstartalma egy és ugyanaz, tetszése és ízlése szerint ki így, ki úgy használja – egyik élõ legendáját, a Nagydobronyban született és ma is ott élõ Hidi Endrét nemigen kell különösképpen bemutatni szûkebb pátriánk mûvészetkedvelõ olvasótáborának. A mindennapi „sarazás” – ahogy az agyagmunkát nevezi – mellett szabad óráiban szívesen vesz kezébe ecsetet, amit édesapja, a festõ Hidi Ferenc és természetszeretete ihlet. Amikor arról faggatom, hány kiállítása volt, hány díjat és elismerést „gyûjtött be” pályafutása során, bizony gondban van. Kénytelen „jegyzetfüzetéhez” nyúlni. Az asztalra pillanatok alatt egy halmaznyi dicsérõ oklevél, kiállításszervezõk és képzõmûvészeti szervezetek keményfedelû igazolványa kerül. Olvassa: az elsõ pénzdíjas elismerés 1988-ban Daniel Scserbakov-díj Kijevben. 1990 óta a Kárpátaljai Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Révész Imre Társaságának, 1996-tól pedig az Ukrán Képzõ- és Iparmûvészeti Szövetségnek vagyok a tagja. 1994-ben Karcagon megkaptam a VI. Alföldi Fazekas Triennálé különdíját. A felsorolást azzal szakítja meg, hogy nem a díjak és kitüntetések a fontosak, hanem maga a termék, a kancsó, a tányér, a szoborfej vagy bármely más elkészült darab, s minde-
nekelõtt az, hogy azokból miként köszön vissza alkotója szíve-lelke, gondolatvilága. Egy ilyen életpályaszerû, bemutató beszélgetés közben óhatatlanul is szóba kerülnek a kezdetek, az elsõ lépések. Engem is érdekelt, vajon mi „ûzte” Hidi Endrét erre a pályára. – A dolog kétesélyes: máig nem tudom eldönteni, hogy nagyapám házának fundamentumában, illetve az alatta talált kétszáz vagy talán még annál is régebben odakerült régi cserépdarabok, amelyek korát még a mai napig sem tudja senki meghatározni, vagy gyermekkorunk egyik kedvenc játéka, idõtöltése, a „bikatöke taposás” volt-e a bûnös. Az elõbbi nemigen, utóbbi viszont némi magyarázatra szorul. Véletlenül se gondoljon valamiféle pajzánkodásra a kedves olvasó. A mûvelet lényege: esõs napokon a gyerekek addig taposták mezítláb az agyagos nagydobronyi földet, míg két bokájuk között föl nem türemkedett egy furábbnál furább alakzatú méretes sárgolyó. A taposó lábakat késõbb a kezek váltották fel. Bár egy fazekasmester esetében a korong forgatásánál a lábak is nélkülözhetetlenek, ma már nem így mûködik a dolog, hiszen ott a villany, forgatja az a korongot kellõ sebességgel.
Tányérrajz
– Azt mondják, kétszer nem csap a mennykõ egy helyre. Nagyapám háza helyén mégis fazekasmûhely lett. Kézügyességemre iskoláskoromban figyeltek fel tanáraim, szüleim, de ennek még semmi köze nem volt a „sarazáshoz”. Imádtam a sportot és szinte minden válfajába belekóstoltam. Kedvencem a kerékpár volt. Elõfordult, hogy vasárnap reggelenként klubtársaimmal együtt elkerekeztünk Nagybereznára. Az onnan Ungvárra induló autóbusz utasai azt ajánlották, csatoljuk a vasparipákat a buszra, és velük jöjjünk vissza. De mi nyeregbe pattantunk és hamarabb itthon voltunk, mint õk. Az átlagosnál alacsonyabb termetem ellenére jól kosárlabdáztam. Volt úgy, hogy tízbõl tízszer betaláltam a gyûrûbe. Ez már a kézügyességem csalhatatlan jele volt. A kárpátaljai mûvészemberek többségéhez hasonlóan Hidi Endre is öt éven át az ungvári képzõmûvészeti szakközépiskola növendéke volt. Mint „sorstársainak” nagy része, õ is festészetre jelentkezett, amit az apai hagyaték is ösztökélt. Ám mivel ott már betelt a létszám, átnyergelt az általa legközelebbinek vélt keramikus szakra, amit szintén változatosnak tartott.
ÉLET-JEL
március
XIII.
A legfrissebb alkotás
Ott is tanítottak festészetet és szobrászatot. Elsõ osztályfõnöke Balla Pál volt, akire ma is meleg szavakkal emlékezik. Ám, ha nincs Bendik János, saját bevallása szerint ma a pályaelhagyók táborát bõvíti. – Bendik János korongos mester volt, az egyik ungvári fazekasdinasztia sarja. Hetente egyszer tartott gyakorlati foglalkozásokat a szakközépiskolában. De nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy a szakma és a zománckészítés fortélyait ellessem és megtanuljam tõle. Annyira megkedvelt az öreg, hogy még a korongját is nekem adta el. Sõt, én örököltem az agyagdarálóját. Ma is megvan és viszem magammal minden nyári táborba. Amellett, hogy munkahelyét, fazekasmûhelyét nagyapja házának helyén építette fel, Hidi Endre azt is sorsszerûnek tartja, hogy elsõ önálló kiállítását 1995-ben anyai nagyanyja szülõvárosában, Sárospatakon rendezhette. Miként azt is, hogy a magyarok nemzeti ünnepén, 2002. március 15-én kapta meg az Ukrajna Érdemes Népmûvésze címet.
– Tudom, hogy az olvasók a fazekasmesterség sajátosságaira és furcsaságaira kíváncsiak, arra, hogy én miket és hogyan készítek. De errõl én már nagyon sokat beszéltem kiállításaim, bemutatóim alkalmával, s olvashattak is rengeteget róla. Nincs ebben semmi ördö-
„Mindkettõ én vagyok”
gi, csak tervezés és akarat kérdése az egész. Néha hetekig, hónapokig hordom magamban a gondolatot, amíg kialakul bennem a végleges kép. Amikor már tisztán látom, hogy mit akarok, hozzákezdek, és akár hetekig csinálom, ameddig tökéletes nem lesz, ameddig az én tetszésemet is el nem nyeri. S ha elég volt az agyagból, lazításként kézbe veszem az ecsetet, járom a természetet, élményeket gyûjtök és vászonra viszem. – E frappáns ars poetica után kikívánkozik-e még önbõl valami, amitõl még teljesebbé válna az eddig megrajzolt kép? – Igen, de az már nem az alkotással kapcsolatos. Inkább kívánság, vágy. Jó nyugdíjam van, és nem vagyok garasos ember. Mondtam a fiamnak, házat nem tudok neki építeni, de… Mint Ukrajna érdemes népmûvésze annyit azért elvárnék, hogy valaki legalább a kiállításaim szállítási költségeit fedezze. Amikor egyszer ezt valahol szóvá tettem, másnap úgy hallottam vissza: Hidi Endre többet nem akar kiállításokon részt venni. Ami természetesen nem igaz! Számos hírforrással ellentétben Hidi Endre nem március, hanem augusztus 7-én lesz 65 éves. Az évfordulóra kiállítással készül…
A
SZERZÕ FELVÉTELEI
XIV.
ÉLET-JEL
március
Matúz István
Aki „paládinak” született, az is marad Nagypalád felé haladtában az újságíró már kilométerekre a falutól Pegazusnak, a tollforgatók szárnyas lovának nyergébe kívánkozik. No, nem mintha parnasszusi babérokra pályázna, sokkal inkább a bekötõút állapota teszi indokolttá óhaját. Az útpadkától útpadkáig terjedõ, tengelyakasztó kátyúk már sejtetik: az út végén igazi „világvége” következik. – Dehogy világvége – legyint Botos Csaba polgármester a tapasztaltakat hallva – csak egy kicsit kiesünk a forgalomból. Ide csak az jön, akinek dolga akad Ugocsa valamelyik zsáktelepülésén, Fertõsalmáson vagy Nagypaládon. Ami meg Nagypaládot illeti, korántsem olyan keserû a falu helyzete, mint ahogy azt a katasztrofális bekötõút miatt gondolná az utazó. Persze, nem rózsás, de a paládiak megszokták, hogy ne nyavalyogjanak, hanem megfogják a munka végét. – Az igazán nagy kitörést az jelenthetné – fûzte tovább gondolatait a polgármester –, ha végre megnyílhatna a lassan hat esztendeje tervbe vett Nagypalád–Nagyhodos határátkelõ. A szelmenci példát látva azt hiszem, a zsákfalu állapot megszûnése igencsak felpörgetné errefelé az eseményeket. A dolog persze nem reménytelen, hiszen évek óta kész a határátkelõ megvalósíthatósági tanulmánya, és információim szerint a határnyitás érdekében a Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása beadványt intézett a magyar parla-
Paládra úttalan utakon jut el az utazó
A helyi református templom tornyában híres harang szólítja istentiszteletre a híveket
ment megfelelõ bizottságaihoz. Remélem, elõbb-utóbb foganatja lesz próbálkozásainknak. Ami azt illeti, „a munka végének megfogására” bõséges alkalmuk van az itt élõknek. A településen igen fejlett könnyûipart találhatunk. Kissé vicces is, hogy például a divatos fehérnemût és jégeralsót is gyártó nagypaládi Tisza-Tex szuperszexi, Triumph márkanevû nõi melltartói és bugyijai a párizsi
butikokban találnak majd gazdára. No, de ilyen a globalizálódott világ, a helybelieket meg a francia fehérnemû-trendeknél sokkal jobban érdekli, hogy lesz-e munka a varrógépek mellett. Kissé távolabb a flexibilis konténereket (magyarán zsákokat) gyártó Kárpát-Pack Kft. udvarán László József igazgató hasonló gondok miatt vakargatja a fejebúbját. – Zsákjainkba kávét, kakaót, gumiport, kormot, alumíniumoxid port meg sok egyebet csomagolnak – tájékoztat. – Megrendelõink tehát egyrészt a nagy nemzetközi élelmiszeripari cégek és az ipar. Dolgoztunk már a Borsod-Chemnek, a Taurus Gumigyárnak, a Magyar Alumínium Vállalatnak. Ennek fényében pedig bárki beláthatja, hogy teljes mértékben megrendelõinktõl függünk. Õk meg egyre kisebb kapacitással termelnek, hiszen világszerte csökken a fizetõképes kereslet. A megrendelõk legfeljebb egy hónapra gondolkodnak elõre, mert nemhogy mi, de még az óriásvállalat Nestlé legnagyobb koponyái sem tudják, hogy milyen szelek fújdogálnak majd a világpiacon egy év múlva. Ennek okán bizony folyamatosan a fejünk felett érezzük Damoklész kardját, de egyelõre nincs komoly baj. Igaz, a megnövekedett közüzemi díjak miatt át kellett szerveznünk a termelést és most csak egy mûszak dolgozik, a „légvár” (felfújható gyermekjátszótér) varró kapacitásunk is elköltözött Kínába, de leépítés miatt nem bocsátottunk el embereket. Márciusra van munkánk, és úgy néz ki, áprilist is zökkenõmentesen végigdolgozhatjuk. Hogy utána mi lesz?... Kérdezze meg valamelyik parafenomént. A textiliparban foglalkoztatott mintegy 150 nagypaládi tehát igencsak bizonytalan a holnapot illetõen, de nincsenek jobb helyzetben a mezõgazdák sem, bár, ami azt illeti, Nagypalád egy kissé e téren is kilóg a Nagyszõlõsi járás egyéb magyarlakta településeinek sorából.
ÉLET-JEL
március
Kossuth Lajos 1999-ben szobrot kapott Nagypaládon
Történelmi tény ugyanis, hogy míg a járás valamennyi települése a történelmi Ugocsa vármegyéhez tartozott, Nagypalád Szatmár vármegye közigazgatásának volt alárendelve. Szõrszálhasogatásnak tûnik, de bizony a történelmi múlt valahol tudat alatt igencsak erõsen befolyásolja az itt élõk mindennapjait. A juhtenyésztés például Kárpátalja sík vidékein mára szinte teljesen elsorvadt, de a nagypaládi juhászok – kiknek ük- és szépapjai még Angyal Bandival, Kis Víg Miskával meg a többi híres szatmári betyárral komáztak – még ma is ragaszkodnak a pásztorbothoz. Mint ahogy azt Bagó Vince helyi pásztorember elmondta, a juhászatból megélni ma nem egyszerû, hiszen a gyapjú évek óta eladhatatlan, de azért a húsvéti bárányok elég jól szoktak fizetni.
XV. A juhászat mellett Szatmárnak van egy másik öröksége is e tájon: az almatermesztés. Néhány éve Weisz Ferenc és Veres Attila – két élelmes vállalkozó – almáskerteket telepített. Mára a csemeték termõre fordultak, a Renet és a Wella Kft.-k gyümölcsei pedig minden tekintetben felveszik a versenyt a kárpátaljai piacokat elárasztó import almával, de az értékesítés itt is problematikus. Nagypaládon persze nem csak és kizárólag a megélhetés körül forog a világ. A település mûvészeti iskolájának története jól példázza, hogy aki „paládinak” született, az is marad, míg egy lélegzetvételre futja az erejébõl. Történt ugyanis, hogy a Cholnoky família egyik USA-ban élõ sarja, Cholnoky Tamás erõt és fõképp pénzt nem kímélve finanszírozta régi családi kúriájuk felújítását azzal a feltétellel, hogy az egykori nemesi udvarháznak a köz javát kell szolgálnia. A nyugalmazott amerikai mérnök és az önkormányzat tehát összefogott és az életveszélyes épületbõl modern és szép mûvészeti iskolát emeltek. Ma ez az intézmény a Nagypaládon született, Magyarországon diplomázott, majd karrierjét az USA-ban felépítõ Cholnoky Tamás édesapjának, Cholnoky Imrének a nevét viseli. A településen járva szinte azonnal a község 1913-ban
épült református temploma tûnik az utazó szemébe. A harangtorony pedig igencsak érdekes titkokat rejt, hiszen a helyi reformátusok közül sokan vallják, hogy Nagypalád harangjának „testvére”, vagyis azonos anyagból azonos öntõformával készült párja, a debreceni református nagytemplom egyik tornyában szolgál. – Hogy a politikusok szavajárását idézzem – mosolyodik el a legendán Mecséri Károly helyi református tiszteletes –, az állítást sem megerõsíteni, sem cáfolni nem tudom. Az viszont tény, hogy harangunk 1926ban Egry Ferenc kisgejõci harangöntõ mester keze alatt született meg. Egry mester pedig korának legjobb harangöntõje volt és bizony a debreceni református nagytemplom több harangja is az õ keze munkáját dicséri. Érdekes tény továbbá, hogy a Debrecenben megkonduló harangok hangja rendkívül hasonlít a miénkhez. Ez azért van, mert Egry Ferenc minden harangjához ugyanolyan ötvözetet használt és a test kiképzését is hasonlóan oldotta meg. Aki pedig kételkedik mindebben, látogasson el egy istentiszteletre Debrecenbe, majd utána hozzánk. Ha van zenei érzéke és jó füllel áldotta meg a teremtõ, lehet, hogy hinni fog ebben a legendában.
Szatmári hatást mutat a ma is elõszeretettel alkalmazott fedett utcai kapu
ÉLET-JEL
XVI.
március
Nõk a mitológiában A mitológia nõalakjai – éppen úgy, mint az életben – szépek, csúnyák, jók és rosszak, hûségesek és hûtlenek. Valamennyiük közös vonása, hogy céljaikat soha nem fizikai erejükkel, hanem szépségükkel, nõiességükkel, furfanggal érték el. A bibliai Évát a görög mitológiabeli Pandórával a kíváncsiság köti össze. Ádámnak és Évának az Úr megtiltja, hogy a tudás fájáról egyenek. Éva – a kígyó tanácsára – mégis szakít a tiltott gyümölcsbõl. Ezért a tettéért Isten kiûzi az elsõ emberpárt a Paradicsomból. Pandóra története így szól: Zeusz féltékenyen látta, hogy az istenek tüze az emberek kezébe került. A fõisten parancsára az istenek egy gyönyörû, szemérmes szüzet formáltak, akit Her mész Pandórának, „mindenki által megajándékozottnak” nevezett el. Hermész Prométheusz testvéréhez, Epimétheuszhoz vitte ajándékba a nõt. Epimétheusz háza körül számos agyaghombár állt. Pandóra mindegyikbe belenézhetett, kivéve egyet. A tiltás ellenére az asszony mégis leemelte a hombár tetejét, amibõl kirepült a Fáradtság, a Be-
tegség, az Öregség. Mire Pandóra ijedten becsukta, már csak a Remény maradt benne. A házastársi hûséget jelképezõ Pénelopé ellentéte a csalárd szeretõ, Delila. A húszévi bolyongás után visszatérõ Odüsszeuszt kitartóan várja felesége, Pénelopé. Delila bizony furfanggal tudja meg, hogy Sámson ereje a hajában rejlik, visszaél a titokkal, s a filiszteusok ösztönzésére levágja a férfi haját, és ezzel a vesztét okozza. Héra a görög mitológiában Zeuszt kisajátító, féltékeny feleség volt, aki bosszút forralt férje szeretõi ellen. A korai mítoszokban eredetileg nagyhatalmú földi istennõ volt, a nõi fenség és öntudat megtestesülése. Aphroditét úgy ismerjük, mint a szerelem istennõjét, aki minden élõnek örömöt ad. A görögök gyakran ábrázolták alattomosnak és hiúnak, a korábbi mitológiában azonban független és örökszép asszony. Folyton úton van, és boldogságot, szerelmet oszt. Alakja sok kreatív nõ vágyát fejezi ki, akik a világot szépséggel és szeretettel gazdagítanák. Aphrodité is a nõ társas képességeinek a letéteményese. Démétér és Perszephoné – anya és lánya földistennõk,
Hol található?
akik szorosan kötõdnek a természethez. Az elsõ az életadó anyaföld, míg a másik tavaszistennõ, ugyanakkor az alvilág királynéja. A görögök szemében õ komolytalan teremtés, akit Hádész, az alvilág ura könnyedén foglyul ejt és az alvilágba hurcol. Hádész végül hajlandó elengedni Perszephonét, de elõbb rábeszéli, hogy nyeljen le egy gránátalmamagot. Ez a cselekedete az alvilághoz láncolja. Athéné alakját mindenki jól ismeri. A görögök a védelmi háborúval azonosították. Zeusz fejébõl pattant ki teljes vértezetben. De ezt a változatot megelõzõen számos békés feladat hárult rá. A mûvészetek és a mesterségek védnöke volt, fonni, szõni, agyagedényt korongozni tanított. Artemiszt a görögök nem formálták át olyan könyörtelenül, mint a többi istennõt. A korábbi mítoszokban a zabolátlan természet istennõje volt. A görögök megtették a vadászok patrónájának. Bonyolult, ellentmondásokkal teli nõiesség Artemiszé. Az erdõkhöz, a vadászathoz és a holdhoz kötõdik. A hold a nõiesség ciklikus változékonyságát jelképezi.
Kvíz-parti
1. Melyik Ukrajna legmagasabb hegycsúcsa? a) Iker havas (Bliznica) b) Hó-vár (Hoverla) c) Bölény havas (Turkul) 2. Hogy nevezi a népnyelv a Szinevéri tavat? a) Kék tó b) Könnycsepp c) Tengerszem 3. Hol született Fedák Sári, az egyik legismertebb magyar primadonna? a) Budapesten b) Beregszászban c) Bukarestben 4. Mikor épült az ungvári filharmónia, az egykori Zsinagóga? a) 1904 b) 1910 c) 1932
ZUNKO BARNABÁS
FELVÉTELE
5. Kik birtokolták 350 évig az ungvári fejedelemséget és a várat? a) Rákóczi család b) Drugeth család c) Lónyai család
ÉLET-JEL
március
XVII.
Keresztrejtvény MEGFEJTÉS Az elõzõ számunkban közölt rejtvények megfejtése: Kvíz-parti: Hány évig védte Zrínyi Ilona Munkács várát? a) 3 Kinek a nevéhez fûzõdik az elsõ óvoda létrehozása Magyarországon? b) Brunszvik Teréz Melyik kárpátaljai vár nevének jelentése „menyasszony”? a) nevickei Mióta Ungvár Kárpátalja megyeszékhelye? b) 1946 Melyik járásunkban található a nárciszok völgye? b) huszti Hol található? – A munkácsi várban Keresztrejtvény: – Remélem, Béla, nem õt rendelted meg ráadásként? Nyertesünk: Szidor László (Salánk) A három rejtvény helyes megfejtõi között könyvcsomagot sorsolunk ki. Beküldési határidõ: április 20. Címünk: Ungvár, Fõposta, pf. 34/A
Vízszintes: 1. A kép poénja, elsõ rész (zárt betûk: Á, T, I, É, G). 12. L. U. Á 13. Remeg a végén! 14. Darált hús ukránul. 15. O.L.R. 16. Filmet egy másik nyelven tolmácsolnál. 19. Afrika leggyorsabb antilopja. 20. Hófehérke egyik törpéje. 21. Befon párosai! 22. Vészhírt elõidézni egyik madár nyelvén. 23. Portugál és spanyol autók jelzése. 24. Három oroszul. 25. Kugli. 26. Duplán: idõs bácsi. 27. Boldog az elején. 28. A. D. T. 30. Segélykérõ jel. 31. Kavics. 32. Duplán: gyermekjáték. 33. Némán szúrok! 34. Az egyik oldal. 36. Edit beceneve.
37. Zeusz tehene! 39. Kovács Dénes szignója. 40. Baleset (ékf.). 43. Tanító. 45. Észt, portugál és uruguayi autók jelzése. 46. Vissza: összevissza vág. 48. Nagyon megfázik (ékf.). 49. A Ludolfféle szám. 50. Fafajta. 52. Az elején tanyasi! 53. Éneklõ szócska. 54. Ritka nõi név. 55. A kép poénja, második, befejezõ rész (zárt betûk: M, K, R, I). Függõleges: 1. Meggondolatlanul cselekedett. 2. Téli csapadék. 3. Vissza: italom (szleng). 4. A választások idején válik aktuálissá. 5. Mezõgazdasággal kapcsolatos. 6. Vissza: sváj-
ci városban él. 7. Félig zairei! 8. Erzsébet beceneve. 9. Szád betûi keverve! 10. ...or (kapcsolóhüvely). 11. Fiatal szlovákul. 17. Rag, a -nek párja. 18. Ágynemû része. 25. Játékos fogalom. 27. Tornateremben áll. 29. Agonizál, a végét járja. 30. Kedvelte. 32. A Beregszászi járás egyik településérõl származik. 35. Hordómérték. 38. Vissza: város ukránul. 41. Nõi alsónemû. 42. Azonos betûk. 43. A kimonó öve. 44. Gyümölcsöt szárít. 47. Drágakõ. 51. Feltéve. 53. Alulra. 54. Paripa. Fedák Anita
Méhek és robotok a környezetvédelemért Az állatok és a technika ötvözésével tennék hatékonyabbá a környezetvédelmet a Würzburgi Egyetem kutatói. A német szakemberek a méhekbõl és a robotokból hoznának létre egy hatékony, megbízható, pontos és olcsó környezetvédelmi bioszenzorhálózatot. A program hivatalos neve Nagy felületû környezetvédelmi ellenõrzéseket biztosító bioszenzor-hálózat, és az Európai Unió összesen 500 000 euróval támogatja. A tudóscsoportot Jürgen Tautz professzor, méhkutató és Klaus Schilling professzor, robotspecialista vezeti, akik további 500 000 eurót gyûjtöttek össze más forrásokból. A célok között szerepel egy kiválasz-
tott terület gyors átvizsgálása káros anyagok után. Ebben a munkában a szakemberek egyaránt szerepet szánnak a méheknek és a robotoknak. Egy méhraj 20x20 kilométer kiterjedésû területen minden egyes virágot felkeres. De még ennél is fontosabb, hogy nemcsak a virágport szedik össze, hanem minden anyagot, amit találnak. Amennyiben a környezetvédõk tudni akarják, hogy egy mezõ fertõzött-e káros anyagokkal, akkor elég csak a méhekre támaszkodniuk. A robotspecialisták feladata, hogy olyan szenzorokat helyezzünk el a méhkaptárban, amelyek összeszedik ezekrõl az anyagokról a kívánt információkat.
XVIII.
Az Aranykert neve: Csallóköz Ipolyi Arnold, a csallóközi születésû katolikus pap és történész, aki könyvet írt a magyar nép õshitérõl, mítoszairól, az 1800-as évek közepén kiadott Magyar Mithologia címû mûvében így ír a Csallóközrõl: „A Csallóköz tája a régi idõkben olyan csodaszép volt, hogy Aranykertnek nevezték. A Duna megszámlálhatatlan szigeteit tündérek lakták, kiknek királynéjuk: Tündér Ilona, hófehér hattyú képében úszkált a Dunán, hogy megtalálja szíve párját, Árgyílust, a csodaszép királyfit. A tündérek palotáiban földi halandók által sohasem látott fény, pompa uralkodott. Aranytól-gyémánttól ragyogott minden. Kertjeikben aranyalmák csüngtek az ágakon. A fûszálakon harmat helyett gyémántcseppek csillogtak. Asztalaik roskadoztak a világ minden tájáról hozott ínyencfalatoktól, és alkonyattól hajnali kakasszóig minden éjszakán messzire hangzó zene verte föl a tájék csendjét. Hogy mikor hagyták el a tündérek a Csallóközt, nem tudja senki, de emlékük él a magyar nép meséiben. Élt abban a tömérdek árvalányhajban is, amely valósággal ellepte a fenyéres helyeket, mert a rege szerint nem egyebek azok, mint az egykor itt élt tündérek aranyszõke hajszálai, és hajdani itt lakásuk bizonyítékai azok az
aranyporok is, amelyeket nemzedékek mostak ki a Dunából. Az arany szemcsék egykor a tündérek ruháiból hullottak a vizekbe...” Az Aranykert a Kisalföld részét képezi. A Dunától északra, a Felvidék délnyugati részén terül el, a Duna és a KisDuna, illetve Vág-Duna között. Pozsonytól (amelynek egy kis része a Csallóközben fekszik) Komáromig húzódik. Legnépesebb települése Komárom. A Csallóköz 1920-ig Magyarország szerves részét képezte. A honfoglaláskor Lél törzse telepedett le a Csallóközben. Mátyás királynak Nagymegyer környéke volt a legkedvesebb vadászterülete, Komáromban pedig kedvenc hajója állomásozott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményei csallóközi vonatkozásai közé tartozik a Somorja melletti Pipagyújtónál történt kisebb ütközet. Az elsõ világháborút követõen, amikor Csehszlovákia határainak kijelölése folyt, éppen Csallóköz hovatartozásában volt a legtöbb vita. A békediktátum a régiót színmagyar volta ellenére idegen fennhatóság alá rendelte. Ezt követõen földreformot hajtottak végre, melynek következményeként ide özönlöttek a csehek, a morvák és a szlovákok, és úgynevezett kolóniákat hoztak létre. 1938ban visszacsatolták Magyaror-
Az Esztergomot Párkánnyal összekötõ Mária Valéria-híd
ÉLET-JEL
március
Haza a magasban
szághoz, majd a II. világháború után ismét a megaláztatás és kegyetlenség évei következtek. A hírhedt, sokat emlegetett és átkozott kassai kormányprogram életbe lépésével a magyarokra és németekre jogfosztottság, kitelepítés és üldöztetés várt. A deportálások és a lakosságcsere-egyezmény keretében több ezer magyar család volt kénytelen elhagyni szülõföldjét. Házukba idegen telepesek költöztek. Ennek ellenére a vidék döntõ többségében ma is magyar. Kevesen tudják, hogy Csallóköz Európa legnagyobb szárazföldi szigete. A folyók övezte síkság Szlovákia legtermékenyebb területei közé tartozik. Itt található Szlovákia legnagyobb föld alatti vízkészlete. A terület termálvizeinek ásványianyag-tartalma igen kedvezõ. Az itt élõk õsfoglalkozása elsõsorban a halászat, s egykoron a térség egyik legértékesebb halfaja a viza volt. A halakat a piacokon árulták, a bécsin például külön standjuk volt a csallóközi vizásoknak. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum néprajzi gyûjteményében láthatók a dunai aranymosók szerszámai is. A régió egyik nevezetes tevékenysége volt az aranymosás, melynek mûvelõi féltve õrizték titkaikat. Romantikus, de fárasztó foglalkozás volt ez, meggazdagodni nem nagyon lehetett belõle. Csallóköz népviseletében szerepet kapott a kékfestéssel készült öltözet is. Az õsi kékfestõ mûhelyek azonban napjainkra sajnos megszûntek. Észak-Csallóköz fõ látnivalója a szentantali ferences kolostor, amely a vidék fontos búcsújáróhelye immár három évszázada. A legenda szerint 1715ben a kegyképen Szûz Mária szemébõl elõször víz, azután vér tört elõ. Még több könnyezés és csodás gyógyulások történtek a buzgó imádság hatására. Szent Antal-zarándokhellyé vált és mind a mai napig búcsút tartanak a kolostorban. Sok látnivaló található még, számos kastély, múzeum. A legnagyobb turisztikai helyet viszont a bõsi vízierõmû jelenti.
ÉLET-JEL
március
XIX.
Nigriny Szabolcs
Vasba kovácsolt izgalmas valóság Bizonyára nem mondok újat azzal, hogy a tiszaháti Péterfalván színes egyéniségek élnek. Ám van közöttük egy „színtelen” is, aki szürke nyersvasba kovácsolja mások álmait. Zsombor Péter ötvösmester. Aki beleszületett a vasas világba. Apja munkaruhájának-bõrének olajos-kulimászos illata lelkét már gyermekkorában megérintette, világra csodálkozó tekintetét késõbb vasvirágokká formázta. Az ötvösmunkák, a kovácsoltvas használati és dísztárgyak, elkészítésük hagyományos módja szerint elõbb tûzbe, majd a szélesebb publikum elé kerülnek. Elõfordul, hogy olykor háttérbe húzódnak, de mindig ott vannak mellettünk, szinte számûzhetetlenek otthonainkból, környezetünkbõl. Mert formájuk idõtálló, s nemcsak a korról, hanem alkotójukról, az emberrõl is sok mindent elmondanak. Olykor lírai, másszor a legtermészetesebb gyakorlati módon. Korábban csak kiegészítõként használták a kovácsoltvasat. Ma már nem, mert hihetetlenül hálás anyag, úgy hajlik, úgy for mázható, ahogy az ötvösmester óhajtja. Készíthetõ belõle a kisebb gyertya- és virágtartóktól kezdve, csilláro-
kon és függönytartókon keresztül, betörõket és más rossz szellemeket elriasztó, áthatolhatatlan magas vaskapu és -kerítés. A bereg szá szi sz ül eté sû Zsom bor Pé ter pé terfal vai
pompás kis mûhelye a széprõl, a mûvészirõl és az eleganciáról tanúskodik, ahol minden megformázható, amit az oda betérõ megrendelõ megálmodik.
ÉLET-JEL
XX. Magyar Tímea
Dr. Ljáh Erzsébet
Ami reményt ad Másodikos kisiskolás voltam, amikor édesanyám pajzsmirigytúltengés miatt nagyon beteg lett. Élet-halál között lebegett. Fedinec Sándor professzor mûtötte meg. Sosem felejtem el, ahogy megsimogatta a fejemet, és azt mondta: „Ne félj, élni fog az édesanyád.” Ekkor ébredt fel bennem a tudat, hogy nekem gyógyítanom kell. Mert az igazi
A SZERZÕ FELVÉTELE boldogság az egészségét viszszaadni valakinek. Miért pont gyerekeket? Mindig úgy gondoltam, õket meg lehet gyógyítani. Az élet még nem nyomta rájuk a bélyegét. Belgyógyász férjem mindig mondta, jó neked, találkozol ugyan a betegséggel, de látod mosolyogni a gyógyultan távozó pácienst is. …A boldogság kék madara a gyermekkel jelenik meg a csa-
március
Arcképcsarnok
ládban. Kimondhatatlan öröm számomra, hogy két saját csemetém felnevelése után most négy unokám felett bábáskodhatok. Máig fiatal nagymama vagyok, hisz a hatvanadik születésnapomat is a szülõotthonban töltöttem. Akkor jött a világra Viktor Sándor unokám... Édesapám mindig azt mondta, nem tudna a Kárpátok nélkül élni. Én sem tudtam elmenni. Pedig hívtak… Édesapámnak köszönhetõen, nagydobronyi létemre, megtanultam az államnyelvet, mert az érvényesüléshez ez elengedhetetlen. Szigorú volt, magas elvárásokat támasztott elém. Máig hálás vagyok érte. Mindig neki akartam bizonyítani. Remélem, most elégedetten figyel odafentrõl. …Beregszászban kezdtem a szakmát. Az ungvári gyerekeket 1984-ben bízták rám, 1993tól pedig a városi gyermekpoliklinika vezetését is. Ám a papírmunka soha nem szorította háttérbe a pártfogoltjaimmal való közvetlen kapcsolatot. Egykori pácienseim ma már saját gyerekeikkel jönnek hozzám, hogy pirosra festett „csodaszékembe” ültessék õket. UMDSZ, Magyar Egészségügyi Dolgozók Társasága, anyaországi egészségügyi ellátás, jótékonysági koncertek, továbbképzõ konferenciák… Mi hajt? Mi motivál? Engem ez a hely, ahol születtem, kötelez. A szüleimtõl kapott örökség, magyarságom segít bizonyítani, hogy Kárpátalján itthon vagyunk, és megteszek mindent – gyógyítok, írok, mesélek, tanítok, nevelek, amiben tudok, segítek –, tanúsítom, hogy mindnyájan egyenértékû gyermekei vagyunk, ennek a Földnek. Bizonyítani – ez feladat, mely nekem (nekünk) jutott, azoknak, akiknek sikerült felülkerekedni a történelmi igazságtalanságokon. Hiszem, hogy – a költõ szavaival élve – „…lesz még ünnep a világon…” Ezt a reményt nem lehet kitörölni a lelkembõl. S a legcsodálatosabb feladat gyermeket szülni, nevelni, gyógyítani, értük élni – hisz ez jelenti a családot, a jövõt, a nemzetet.
