Középpontban az ember és a közösség

KÖZÉLETI MAGAZIN

2. évfolyam 4. szám

2014/04

Középpontban az ember és a közösség 6–7. oldal

Szeged gazdasági fellendülése a kormány, az egyetem és a helyi kis- és középvállalkozások összefogásán múlik. Ezt a városvezetésnek eddig nem sikerült elérni. Hiányzott hozzá a másik irányába tanúsított tisztelet és az együttműködési készség. Én ezt az összefogást kívánom megteremteni – hangsúlyozta Kothencz János polgármesterjelölt.

8–9. oldal

Bár a lézeres kutatóközpont új lendületet adhat a térség fejlődésének, és az SZTE is óriási lehetőségekkel bír, a hagyományos iparágak fejlesztését sem szabad elhanyagolni. Egyértelműen beigazolódott sajnos, hogy teljesen téves elképzelés volt az ipart, a termelést visszaszorítani Szegeden.

Dépardieu Kothencz Jánosnak drukkol 15. oldal

A szabadtéri színpadon Napóleont alakító francia színész Kiss-Rigó László püspöknél találkozott Kothencz Jánossal. A kötetlen, jó hangulatú beszélgetésen Depardieu határozottan kijelentette, nagyon drukkol Kothencz János sikeréért az október 12-én esedékes választáson, és reméli, hogy polgármesterként lehetőséget kap tervei megvalósítására.

A felzárkózás nem vágyálom Interjú Dux László professzorral

ÁLLÁSPONT

A MAGYARORSZÁGI LIBERALIZMUS ALKONYA A liberális demokráciáról szóló, napjainkban zajló vitát indulatos megjegyzések vádaskodások kísérik. A miniszterelnök tusnádfürdői előadása a közbeszédbe emelte a liberális demokrácia, illetve a neoliberális szemléletű államirányítás problémáját. A liberalizmus valódi arcának bemutatására nekünk, magyar állampolgároknak sajnos nem kell külföldi példákat felhoznunk, hiszen volt részünk megtapasztalni a neoliberalizmus hazai híveinek az elmúlt 20 esztendőben „elkövetett” tevékenységét. Három kormányzati ciklusban kormányozták az országot a neoliberális eszmék kizárólagossága szerint. Mindezt a nép, a demokrácia nevében, ám valójában magánérdekeket szolgálva tették. Közben azt a látszatot keltették, hogy a demokrácia csak „liberális” jelzős szerkezetben létezhet, ami mellett minden más útkeresés törvénytelen és demokráciaellenes. Hayek után szabadon bevezették a minimális állam fogalmát. Erre való hivatkozással privatizálták, felszámolták az állami tulajdonban lévő ipart, kereskedelmet, szolgáltató cégeket és még lehetne sorolni a végtelenségig. A privatizáció nyomán megvásárolt gyárainkat aztán bezárták, mert a legtöbb multicégnek csak a piacra, és nem a magyar mérnökök, technikusok, szakmunkások munkájára volt szüksége. Ennek folyamodványa, hogy megszűnt közel másfél millió munkahely. Családok százezrei mentek tönkre, emberi sorsok kerültek reménytelen helyzetbe. A magyar nép jövőjét ellopták. Az államadóság az egekbe szökkent, és a lakosság jelentős része is adósságcsapdába került – lásd a devizahitelesek helyzetét. A toleranciára és a másság tiszteletére való hivatkozás jegyében a társadalmi normák működése leállt, a deviáns magatartások intézményesített magyarázatot nyertek, és mintává váltak. Felbomlottak az

2

emberek egymás közötti érintkezési, viselkedési normái. Senki nem érezhette magát nyugalomban és biztonságban sem az utcán, sem otthonában, és akinek volt, a munkahelyén sem. Az egyéni érdeket a közösség érdekei fölé helyezték, kitalálták a „megélhetési bűnözés” fogalmát, rendszeressé váltak a tanárverések az iskolákban, közben a rendőrséget és a honvédséget lezüllesztették… A liberális demokrácia nevében egy következmények nélküli országgá váltunk. A helyzet tarthatatlanná és elviselhetetlenné vált. Valamennyien éreztük, hogy a liberális ideológia az ország és az állampolgárok vesztét okozta. A magyar lakosság 2014-ben ugyanúgy, mint előtte négy évvel a változásra szavazott, és a változás egyben a neoliberális államirányítás végét hozta. Ezt készítette elő az Orbán-kormány lépésről lépésre 2010 és 2014 között, és ennek folytatását dekralálta a miniszterelnök. Egyesek – a „huhogók”, „jajveszékelők” – a demokrácia végéről, a jogállamiság megszűnéséről siránkoztak. Arra nem gondoltak, hogy amikor a hazafiságot a kozmopolitizmussal, a szabadságot a szabadossággal, a normalitást az abnormalitással váltották fel, akkor maguk mondtak ítéletet politikai credójuk felett. Ezért vált szükségessé, hogy az országépítő kormány visszahelyezze jogaiba a társadalmilag elfogadott normákat, az emberi méltóságot, a rendet. Ebben a szellemben történik az állami struktúra újjászervezésén túl a gazdaság fejlesztése, az ország felvirágoztatása. Ebben a szellemben hirdette meg a programját a szegedi polgárok képviselőjelöltje, Kothencz János. Elhihetjük neki – hisz erre eddigi életpályája garanciát jelent –, hogyha a szegediek bizalmából polgármester lesz, akkor Szeged is elindulhat az őt megillető fejlődés útján. Elfoglalhatja városaink között azt a helyet, melyre történelme, s a benne élő emberek méltán feljogosítják.

www.kothenczjanos.hu

ELSŐ KÉZBŐL

KOTHENCZ JÁNOS VÁLASZOL Több mint húsz éve hivatásom a gyermekek védelme, a szociálisan nehéz helyzetűek segítése. Amikor a kormánypárt elnöksége felkért a polgármesterjelöltségre, azért vállaltam el, mert kivételes lehetőségnek látom, hogy bizonyítsam: nincs fontosabb emberi küldetés, mint a másokkal való törődés, és magasztosabb cél, mint az itt élők boldogulásának szolgálata. 웇 Azt mondta egyik beszédében, hogy Szegednek is fel kell zárkóznia, mert a szegediek annál, ami most van valóban többet érdemelnek. Pontosabban mire gondolt? – Minden jel arra mutat, hogy a szegediek jövője nincs biztonságban. Az elmúlt másfél évtized hazai és regionális fejleményei azt bizonyítják, hogy szeretett városunk gazdaságilag és politikailag egyaránt elszigetelődött hazai és nemzetközi környezetétől. Éllovasból sereghajtóvá váltunk. Hiába áldozta annak idején az állam a Postabank eladásából származó összeget az M5-ös autópálya Szegedig való megépítésére, a város vezetése nem tudott élni a kínálkozó lehetőséggel. Sőt a régióban Kecskemét, Arad és Temesvár fejlődésben leelőzte Szegedet. Egyfajta kuriózum lettünk, amit fényesen bizonyít, hogy Szegedet már nem a legjelentősebb alföldi városként tartja számon a hazai közvélemény, hanem egy mediterrán attrakciónak látnak bennünket, ahol ugyan minden nagyon szép, de egyre kevésbé lehet tartósan élni. Ezt támasztja alá, hogy világhírű tudományegyetemünk is egy előkelő idegen elszigeteltségében él a városban anélkül, hogy a fejlesztéspolitikában a városvezetés komolyan számolna vele. Ezen felül azt a luxust is megengedi magának a jelenlegi városvezetés, hogy a kormányzattal tartósan szemben álljon, közben a hazai álbaloldal újjáépítésére áldozza fel Szegedet. Egyfajta torz végvárrá váltunk, ahol a vár parancsnoka túszul ejtette a várlakókat személyes politikai céljai érdekében. Szeged lakossága ennél valóban többet vár, valóban többet érdemel vezetésétől. Egy biztonságosabb jövőt. Mindenekelőtt azonban figyelmet, törődést, párbeszédet és összefogást. 웇 Hogyan tud ön a jelenlegi városvezetés alternatívája lenni? – Én az összefogásban látom a jövőt és nem az ellenségkép gyártásban. Civil identitásomnak az is része, hogy nem vetek be minden eszközt az ellenfeleimmel szemben. Amióta polgármesterjelöltként beszálltam

a helyi politikába záporoznak felém a személyes jellegű, hitelrontó támadások. Ezekre válaszoljon az eddigi életutam, melynek során először én magam is rászorulóként, majd a rászorulókat támogató szervezetekben munkatársként, később több ezer főt mozgató vezetőként tevékenykedtem. Közben megtanultam megköszönni és megszolgálni a bizalmat. Ennek része az is, hogy én az embereket kérdezem arról, hogy mit szeretnének, nem pedig azt tudakolom, hogy tetszik-e nekik amit én akarok. Szerencsére jóval több a pozitív visszhang, mint amire számítani lehetett. Magam is meglepődtem, milyen sokan remélik a változást Szeged élén. 웇 Mindenki azt mondja, hogy az épülő szegedi lézerközpont mekkora lehetőséget jelent. Ön szerint a város felkészült a lézerközpont befogadására? – A kérdés jogos és fontos, mert a lézerközpontban és a körülötte létesülő tudásparkban külföldi tudósok és szakemberek százai fognak dolgozni. Várhatóan sokan családostul költöznek majd Szegedre. Itt az ideje, hogy a város, illetve az önkormányzat megkezdje erre a felkészülést, mert úgy tűnik, az eddigiekben szinte semmi nem történt ezen a téren. A Mercedes-beruházással Kecskemétre települő német vezetők, munkavállalók példája is azt mutatja, hogy a külföldiek színvonalas lakhatási lehetőségeket keresnek, gyermekeiket óvodába, iskolába járatnák, és szeretnének többek között fogyasztani, szórakozni, kikapcsolódni. Ezeket a szolgáltatásokat pedig nyilvánvalóan nem magyar nyelven kívánják igénybe venni, hanem angolul vagy éppen németül. Fontos tehát, hogy Szeged városa végre feltérképezze a várható igényeket annak érdekében, hogy a szegedi intézmények, valamint a kis- és középvállalkozások az önkormányzat koordinálása mellett kihasználhassák lehetőségeiket az új, minőségi szolgáltatásokat igénylő helyzetben. Különben az a veszély fenyeget, hogy bár lesz egy szép lézerközpontunk, de az a szegediek számára ugyanolyan elzárt szigetként működik majd, mint az MTA Biológiai Kutatóközpontja.

www.facebook.com/Kothencz János legyen Szeged polgármestere

3

SZEMPONT

Egyetlen szegedi sem lehet eztán egy öntörvényű városvezetésnek kiszolgáltatva

A MOLNÁR CSALÁDNÁL Átlagos középosztálybeli família: negyvenes szülők, egy nagylány és egy nagykamasz fiú, kétszobás lakás, szerény életvitel, beosztáskényszer – tipikus család tipikus gondokkal. Egy kormány emberképének hű tükre az, hogy miként fordul a leginkább rászorulók, a kisjövedelműek, a nyugdíjasok, a nők és a gyerekek felé. Enélkül minden csak jelszóáradat marad. Hat éve történt: a nyugati bankok csődjével 2007-ben kezdődött világválság nyárra hozzánk is „begyűrűzött”. Gazdaságunk már két évvel azelőtt is vegetált, az akkori kormány csupán „trükkök százaival” és hatalmas külföldi hitelekkel tudta elkerülni a csődöt – és 2008 nyarán is tétlenkedett, semmilyen védőintézkedést nem tett. Csak jókora késéssel, október derekán jelentett be egy 12 pontos akciótervet. Az ellenzék vezetője – a mai miniszterelnök – viszont már júniusban fölhívta a figyelmet: az elszabaduló energia- és élelmiszerárak tönkre fogják tenni a csa-

És hét-nyolc éve a lánya szembesítette a valósággal. „Úgy emlékszem, még elsős szakközépiskolás volt, jön haza a suliból, sírva, hogy a gazdagék gyereke leszegényezte. Az, akinek az apja egy igazi ügyeskedő, hol erre, hol arra hajló. Mit mondhattam neki, csak azt, hogy mi a magunk becsülete szerint élünk. Nem tudom, ez mennyire ösztönözte, de mindvégig kitűnő volt, majd két szakképesítést szerzett. Ma gyártásellenőr.” A családi autó kerül szóba. Hitelből van. Előveszi az újságcikket, amiben az áll, a sok százezer lakáshiteles mellett az autósoknak is esélyt ad a most született törvény, ők is megszabadulhatnak a rájuk rótt kamatteher egy részétől. És ha már kisebb a havi részlet, nincs veszélyben a családi kocsi. Ami létkérdés, főleg hogy nemsokára jön az unoka.

A családanya

ládok mindennapjait. Intézkedéseket sürgetett. Nem tudhatta, hogy erre még két évet kell várni, s hogy majd rá és kormányára hárul a kárenyhítés feladata. A szociális óvintézkedések meghozatala. A Molnár család is megszenvedte a legnehezebb időket.

A családfő Egy ipari cég középvezetője. Nem könnyen lelkesedő ember. Inkább kritikusnak, kétkedőnek mondható. „Apám géplakatos volt. Arra tanított, hogy a munkásvilágban az emberek nyugtával dicsérik a napot. Nem volt egy hamari ember, no hát én sem.” Elmondja, tisztességre igyekezett nevelni a két utódot.

4

Háztartásbeli. Így nevezi magát. „Ma már szinte szégyellik ezt a szót az asszonyok – mondja –, pedig a család összetartása, a gyereknevelés nem szégyen.” Pár éve még ő is dolgozott, de 2009-ben a munkahelyét felszámolták. Három éve őstermelő is lett. „A tatáékkal Baktóban kisgazdaságot viszünk, piacozok, a gyümölcsből lekvárt is készítek, néha azzal vásározok. A kedvezményes adózás mellett sokat jelent, hogy ezzel megvan a nyugdíj- és egészségbiztosításom is. Ezévtől ráadásul jött egy új rendelet, hogy őstermelőknél a járulékkedvezmény egy gyerek után is megvan, így – bár a lánykám most munkába állt – a még tanuló fiam után ez kijár. Hogy a törvényhozók a kisemberre is figyelnek, az nagy segítség. Anyagilag is, lelkileg is.”

A nagylány Pályakezdő, minden tekintetben: munkában, házasságban, gyerekvállalásban. Kora télre várják a kicsit. Azt mondja, várandósként esélye se lett volna munkára, ha nem segít a vakvéletlen. „A Kaas Kft. egyik vezetője jó ismerősöm, hozzá fordultam, neki is volt egy jó ismerőse, aki munkahelyteremtő pályázaton sikeres volt, így alkalmazott. Iskolapadból a munkába, ez ennek az új munkahelyteremtő programnak a neve. Korábban nem is tudtam erről, és a mostani kormány idején elindított bértámogatási pályázatok lehetőségéről sem,


Képeink a Kothencz János által alapított lakótelepi érdekvédő egyesület családi napján készültek

pedig hát én ennek köszönhetem a munkámat. És az új rendelet szerint a gyes után is biztosítva lesz az állásom, de egyébként a gyermekgondozási mellett is dolgozhatok. Ez anyagilag biztonságot ad. Meg önbizalmat.” Az ifjú férj Halasra ingázik, Szegeden nem talált munkát. Reménykednek, hogy előbb-utóbb itt is lelnek valamit, várják a változást. „A párom azt mondja, nem külsőségekre kéne a pénznek mennie Szegeden, nem főtérfelújításra meg látványosságra, hanem munkahelyeket kellene abból teremteni. Ha lesz itt munkája, jöhet a második, a harmadik gyerek. Pályakezdők vagyunk, így a munkabérünk nem magas, de az, hogy a kis keresetűek a járulékok terhére is igénybe vehetik a családi kedvezményt plusz megtakarítást jelent. Így majd csak összejön annyi, hogy az anyósomék telkén be tudjuk fejezni a most még félkész házat. És együtt lesz végre a család!”

A kamasz fiú Gimnazista. Jövőre végez. Továbbmenni készül, ha sikerül, történelem szakon. „Mostanában még az is eszembe jutott, hogy politológiával kéne foglalkoznom.” Hja, jövőálmok… De ahogy a beszélgetés során mindinkább megismerem, rájövök, ennek a fiúnak van életterve, célprogramja. „Most arról olvasok, hogy a háború után a németek hogyan álltak talpra. Ennek sok részlete van, de engem különösen megfogott az úgynevezett Hilfe zur Selbsthilfe-elv, azaz: segíteni, hogy az emberek segíthessenek magukon. Ezt látom a mostani folyamatokban is. Erről beszélt a miniszterelnök Tusnádfürdőn, láttam a tévében. Aztán olvastam, hogy az ellenzék szerint nem liberális ez a felfogás. De miért lenne az? A liberálisok nézetét ismerjük a szabadpiacról, a kapitalista versenyről, ahol csak a haszon számít, az ember nem.”

Nem csak „éjjeliőr” Lehet, hogy ez a fiatalember végül mégiscsak politológus lesz? És ha nem? A közéletnek hasznára lesz,

bárhogy alakul. Lesz alkalma bővíteni a tudását. Megtanulhatja például, hogy a szabadelvű dogma így szól: az állam ne gyámkodjon az emberek felett, ne avatkozzon be a gazdasági folyamatokba, elégedjen meg – szóhasználatuk szerint – az „éjjeliőr szereppel”. Nos, akkor hát a kormánynak tétlenül kellett volna néznie a tömegeket nyomorgató, megfizethetetlen energiaárakat? Semmit se kellett volna tennie a pofátlan hasznot bezsebelő közszolgáltatókkal szemben? Hagynia kellett volna a pácban a hitelkárosultak tömegét? Belenyugvással kellett volna tudomásul vennie a 2010-ben tapasztalt munkanélküliséget? Magukra kellett volna hagynia a kis jövedelműeket, a családokat? Ismerjük az adatokat: az évtizedek óta nem látott alacsony inflációt, a munkaerőhelyzet javulását, a jó két évtizedes rekordot döntő foglalkoztatást, a végre megvalósult kedvező családi adózást – négy év eredményei közül csak néhányat említve. A legújabb terv a vízdíj mérséklése, igazságos és egységes szabályozása, a vízközművek működésének átláthatóvá tétele – vagyis az olcsó és jó vízellátás biztonságának megteremtése. Erre mit tudnak mondani a fogyasztókkal szemben a cégek hasznát védők? Siratják a kiesett profitot? Sajnálják majd az emberektől az olcsóbb ivóvizet? Egy kormány emberképének hű tükre – mondtuk az elején –, hogy miként fordul a leginkább rászorulók felé. Egy városvezetésnek is ez a legfőbb minőségmércéje. Ezért kell változás Szegeden. A Molnár családnál járva az őszi választásról is szót ejtünk. Konkrétumot persze nem kérdezek. A családfő azt mondja, ő a kiszámítható dolgok híve. A városlakó többséget kisemberek alkotják, az lenne tehát szerencsés, ha a kisembereket ismerő, közülük jött ember lenne az elöljáró. Hogy egyetlen szegedi se legyen eztán egy öntörvényű városvezetésnek kiszolgáltatva.


5

VÁROSI KÖRKÉP

A FELZÁRKÓZÁS NEM VÁGYÁLOM! A lézerközpont (ELI) remek példa arra, hogy Szeged legyőzheti a gazdasági sikertelenséget. Mindehhez azonban szükséges az egyetemi tudásbázis, a kis- és középvállalkozások, valamint a kormányzati háttér együttműködése. Ezt a városvezetésnek eddig nem sikerült elérni. Hiányzott hozzá a másik irányába tanúsított tisztelet és az együttműködési készség. Én ezt az összefogást kívánom megteremteni – hangsúlyozta Kothencz János polgármesterjelölt az ELI-beruházás megtekintése során. Kothencz János polgármesterjelölt jóvoltából először tekinthették meg újságírók a lézerközpont építését. A 68 milliárd forintból megvalósuló, kiemelt kormányzati beruházás csúszás nélkül halad, így várhatóan 2015 végéig készülhet el. Kothencz János kiemelte, hogy bár sokan a maguk érdemének tartják ezt a beruházást, azt voltaképpen a kormány valósítja meg, kormánybiztosa pedig B. Nagy László szegedi országgyűlési képviselő. Az építkezés a következő években tartós munkahelyeket teremthet, ami fontos abban a városban, ahol közel hétezer regisztrált

munkanélküli él. A lézerközpontban közvetlenül a tudományos munkatársak dolgoznak majd, nagyszámú munkahelyet valójában az ELI-hez kapcsolódó

6

tudáspark teremthet. – Itt legalább négyezer új munkahelyre számíthatunk, abban az esetben, ha a helyi kis- és középvállalkozások akár a lézerközpontban, akár a tudományos parkhoz rendelhető szolgáltatások megvalósításában teret kaphatnak. Családok ezrei járhatnak jobban, ha a helyi vállalkozók érdekeit tartjuk szem előtt – fejtette ki Kothencz János.

Együttműködés a tudományos élettel – Súlyos hibának tartom, hogy az egyetem kiváló kutatóiból, szakembereiből, a klinika kiváló orvosaiból álló humán erőforrás, amely képes befolyásolni a város jövőképét, mindmáig kimaradt a fejlesztéspolitikából – mondta a polgármesterjelölt. – A fejlődés akkor sikeres, ha az erőforrásainkat kihasználva, tudatosan építkezünk. Annál biztosabb az alap, minél jobban támaszkodik a helyi tudományos életre. Az egyetemen és a kutatóhelyeken közel nyolcezren dolgoznak, és harmincezren tanulnak, ezért a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés (K+F) támogatása érdekében új alapokra kell helyezni a Tudományegyetem és intézményei valamint az Önkormányzat kapcsolatát. Nincs kétségem afelől, hogy erre az új szemléletre fogadókészséget mutat majd szegedi tudományos élet. Kothencz János azt is elmondta, hogy a Professzorok Batthyány Köre anélkül biztosította polgármesteri jelöltségét a támogatásáról, hogy tudott volna róla.


Szeged gazdasági fellendülése a kormány, az egyetem és a helyi kis- és középvállalkozások összefogásán múlik „Ezúton is köszönöm a számomra igen megtisztelő nyilatkozatukat!”

Együttműködés a kormányzattal és a környező településekkel – Ahogyan azt az ELI példája is igazolja, legyen akármilyen nagyszerű elgondolásunk a gazdasági fejlesztésre, az nem oldható meg saját forrásból. Tisztán kell látni azt, hogy az elmúlt évek önkormányzati gazdálkodásának eredményeként a város minden saját beruházási forrását elveszítette, önerőből semmilyen számottevő építkezést nem tud megvalósítani. Ehhez szükséges a kormányzati együttműködés és támogatás. Az új városirányítási szemlélet ki kell, hogy terjedjen a kormányzattal történő közvetlen kapcsolattartásra is. Szeged nem mehet szembe tovább saját érdekével, mert még inkább leszakad. Szót kell érteni az országot irányító politikai erővel éppúgy, mint a környező településekkel, hogy a megoldásra váró városi, választókerületi, vagy akár az agglomerációt is érintő problémákra megoldásokat találjunk. Szegednek együtt kell végre működnie a térség településeivel is. Ne felejtsük el ugyanis, hogy az uniós források egy része közvetlenül a megyei önkormányzatok, illetve a térségi önkormányzatok fejlesztési terveinek biztosíthatnak anyagi hátteret. Az összefogás reményében találkoztam már a térség polgármestereivel, akik hasonlóképp gondolkodnak. Köztük számos barát is akad, akik – velem együtt – a saját településeik mellett Szeged igazi fejlődését is szívügyüknek tartják. Itt elsősorban a régen sok ezer embernek munkát adó feldolgozóipar újjáélesztésében, az élelmiszeripari és a zöldség, gyümölcs, valamint tej és állati eredetű termékek előállítása és értékesítése terén látunk mindannyian lehetőségeket.

Együttműködés a helyi kisés középvállalkozásokkal – Néhány hete tanácskozásra hívtam több szegedi vállalkozót, akik azt kérték, hogy vonjuk be a kis- és középvállalkozások körét a beruházásokat érintő kérdésekbe, hallgassuk meg a véleményüket. Véleményem szerint a városnak nemcsak meg kell hallgatni, de meg is kell fogadni a tanácsaikat, hiszen komoly tudást és tapasztalati tőkét jelentenek. Az ELI ebből a szempontból is példa lehet. Hiszem, hogy az itt megvalósuló tudományos parkban helyük van a szegedieknek

is, az itteni vállalkozók és munkavállalók számára létkérdés, hogy a központ működtetésében, kiszolgálásában szerepük legyen. A jövőben pedig azon kell dolgozni, hogy az állami beruházások esetében a megfelelő felkészültséggel, kapacitással rendelkező helyi vállalkozás érdekeit tartsuk szem előtt. A helyi gazdasági környezet alakításában is az ő szempontjaik ra tekintettel kell döntéseket hozni, hiszen a foglalkoztatás-ösztönzéssel és az őket sújtó terhek csökkentésével mérföldeket léphetünk előre. Olyan, már most is adott lehetőségek kihasználását tervezzük, mint az önkormányzati többségi tulajdonú iparterületek, ipari illetve technológiai parkok, inkubátorházak logisztikai központok szolgáltatásfejlesztése, vagy a helyi adók és helyiségbérleti díjak csökkentése. Mint tudjuk, az uniós források másik nagy hányada, mintegy 60 százaléka szolgálja majd 2014 és 2020 között a gazdaságfejlesztést, amelyet kifejezetten a kis- és középvállalkozásokon keresztül képzel el megvalósítani a kormány – ezt a hatalmas pénzmennyiséget felhasználni azonban csak pályázni képes, stabilan gazdálkodó vállalkozói réteg tudja majd. Erre kell felkészülni – mondta a polgármesterjelölt.

A tisztelet és a megbecsülés mindenkinek jár – Szilárd meggyőződésem, hogy a szakmai, tudományos alapra a kizárólag a kormány koordinációja mellett elérhető pénzügyi forrásokból megvalósított, a helyi vállalkozásokat erősítő fejlesztési tervekkel sok legyet üthetünk egy csapásra. Jelentősen nőhet a tartós munkahelyek száma, több lesz a helyi adóbevétel és ezzel együtt az életminőség is javulni fog. Szeged következő önkormányzatának ezt az egymásra utaltságot kell együttműködéssé változtatnia, kellő alázattal és tisztelettel minden szereplő iránt. És akkor végre elindulhatunk a lejtőn felfelé – zárta gondolatait Kothencz János.


7

PÁRBESZÉD

TÉVES VOLT AZ IPAR ÉS A TERMELÉS VISSZASZORÍTÁSA Bár az ELI lézeres kutatóközpont új lendületet adhat a térség fejlődésének, illetve az SZTE is óriási lehetőségekkel bír, a hagyományos iparágak fejlesztését sem szabad elhanyagolni városunkban – mondta el Dux László biokémikus, tanszékvezető egyetemi tanár. A korábbi felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárt a régió kitörési lehetőségeiről kérdeztük. 웇 A napokban kiadott közleményében a Profeszszorok Batthyány Körének Szegedi Csoportja – melynek ön is a tagja – támogatásáról biztosította Kothencz János polgármesterjelöltet. Miért éppen mögé sorakoztak fel? – A Professzorok Batthyány Körének Szegedi Csoportja is figyelemmel kíséri Szeged és környékének társadalmi, gazdasági és szellemi életének alakulását. Ebből a szempontból nagyon lényeges, meghatározó

Kothencz János eddigi életútja példaértékűnek mondható kérdés, hogy milyen polgármesterjelölteket állítanak a politikai szervezetek, civilek. Nagyon kellemes hírként ért bennünket, amikor a kormánypártok választmányi ülése úgy döntött, hogy Kothencz Jánost fogja támogatni jelöltjeként. Az ő személyében, megszólalásai alapján – ahogy azt nyilatkozatunkban is közzétettük – egy kifejezetten konstruktív embert ismerhettünk meg. Eddigi életútja példaértékűnek mondható, valamint kiváló szervezési készségről tett tanúbizonyságot viszonylag fiatal kora ellenére is. Nagy öröm, hogy az őszi önkormányzati választásokon egy ilyen jelölt mögé sorakozhat fel Szeged konzervatív polgári oldalt támogató lakossága. 웇 A közlemény szerint a valós problémákkal való szembenézéssel lehet csak Szegedet újra emelkedő pályára állítani. Sok vád érte a jelenlegi városvezetést amiatt, hogy elsősorban a látványberuházásra fókuszált, de az utóbbi években nem sikerült a munkahelyek számát növelni. Ön hogyan látja mindezt? – Egyértelműen beigazolódott sajnos, hogy egy teljesen téves elképzelés volt az ipart, a termelést viszszaszorítani Szegeden, helyette csak a szolgáltatóipar, valamint az idegenforgalom ösztönzésére hagyatkozni. Pedig a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Az

8

elmúlt években olyan mértékű lemaradásba került Szeged – akár a határon túli településekhez, akár itt a dél-alföldi régió, vagy az egész ország kisebb településeihez képest is –, hogy ez már a kulturális és szórakoztatóiparra épülő szolgáltatások piacát is jelentősen korlátozza. Ha nincsenek megfelelő bevételek, nincsenek biztos állással rendelkező lakosok, akkor a kultúrát, kikapcsolódást igénylő vásárlóerő is jelentősen lecsökken. Így a városi igényekre épülő fejlesztések, beruházások sem tudják hosszú távon fenntartani magukat. 웇 A tudomány és az innováció terén is óriási ugrást hozhat a Szegeden épülő ELI lézeres kutatóközpont. Mit vár a beruházástól, ez fellendítheti a város gazdaságát? – Kétség sem férhet hozzá, hogy nagyon komoly, fontos döntése volt az Európai Uniónak a lézerközpont felépítése, ám ezt sem szabad csodaszerként kezelni. Hogyha teljes virágzásában kibontakozik, akkor sem tudja önmagában a városnak, a régiónak a nem

Az egyetemnek és Szegednek is fontos szerepe lesz a lézerkutató sikerében kimondottan speciális szakértelemmel rendelkező rétegeit megmozgatni. Nyilván a kutatóközpontba érkező szakemberek lakhatási és egyéb szolgáltatási igényeket is jelentenek majd, a közvetett úton jelentkező hasznokat nehéz kiszámítani. Tudni kell azt is, hogy ez az Európai Unió már nem ugyanaz EU, mint amelyik ezelőtt hat-nyolc évvel tervbe vette, hogy a legmagasabb technikai-innovációs szintet kell megvalósítani. Ma már az európai közösség prioritásai, tevékenysége egészen más dimenzióban zajlik, ezt is figyelembe kell venni a tervezésnél. Éppen ezért az egyetemnek és Szegednek is fontos szerepe lesz a lézerkutató sikerében. Talán az ELI-t a szegedi Bioló-


A hagyományos termelőtevékenységek felélesztése hozhat előrelépést

NÉVJEGY Dr. Dux László orvos, biokémikus, az orvostudományok doktora. Számos hazai és nemzetközi tudományos testület vezetője, illetve tagja, a Professzorok Batthyány Körének tagja Születési hely, idő: Szeged, 1954. május 11. Tanulmányok: 1972–1978 Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Kar 1987 Biokémikus 1982 és 1992 között amerikai, brit és német tudományos központokban tölt több évet. Főbb munkahelyek: 1993-tól a SZOTE Biokémiai Intézetének tanszékvezetője és a SZOTE Biokémia, Biofizika, Molekuláris és Sejtbiológia PhD program vezetője 2006-tól az SZTE Multidiszciplináris Orvostudományok Doktori Iskola vezetője Társadalmi tisztségek: 1998–2002 Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottságának tagja 2003–2010 Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégium elnöke 2007–2009 Professzorok Batthyány Köre országos elnöke 2010–2012 NEFMI Felsőoktatásért és Tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár

giai Kutatóközponthoz lehet hasonlítani, amely egy világszinten is kiemelkedő csúcsintézmény. Ha azonban ehhez nem kapcsolódnak gazdasági, innovatív vállalkozási tevékenységek, nem települ köré egy versenyképes ipar, akkor csak egy kis létszámú zárványként maradhat fenn, nagyrészt külföldi munkatársakkal. Fontos, hogy egy erős vállalkozói kör települjön ide, amelyik érti, hogy mit tud nyújtani az ELI, és hasznosítani is tudja a többletlehetőségeket. Ez a világon mindenhol így működik, ahol jól működik.

웇 Ez a tudáspark park feladata lenne… – Így van, illetve annak egy tágabb volta, ahol már kis-közepes vállalkozások a piac igényeire konvertálva tudják hasznosítani a szellemi terméket. Egy nagyon értékes marketinglehetőséget jelent egyébként, hogy a cégek, vállalkozások itt a szegedi ELI régiójából fejlesztenek és törnek be a hazai, vagy akár a világpiacra. 웇 Ha már szóba került a Szegedi Tudományegyetem: ön szerint mennyire jó a város és az egyetem együttműködése? – Pillanatnyilag talán a Szegedi Tudományegyetem a legnagyobb és legsértetlenebb egysége a város gazdasági életének. Nyilvánvalóan azért itt is felismerhetők komoly döntéshozatali, strukturális problémák, ahogy az egész magyar felsőoktatásban is. Valószínűleg a kancellári rendszer szeptembertől történő bevezetése az eddigieknél gyorsabban, hatékonyabban tudja a közérdeket és a nemzetstratégiai érdekeket érvényre juttatni. 웇 Az őszi választások eredményétől függetlenül ön milyen irányban látja Szeged fejlődésének, előrelépésének a jövőjét? – Ahogy már említettem, biztosan nem elegendő csak a legmagasabb csúcstechnológiát jelentő iparágak, fejlesztések becsábítása. Sajnos Szegeden és környékén nagy számban vannak olyanok, akiknek nem jelent ez feltétlenül megoldást, hiszen hiányos a képzettségük, nyelvtudásuk, mobilitásuk. Nem lehet eltekinteni a hagyományos iparágak, termelőtevékenységek felélesztésétől, de azt a 21. századnak megfelelően kell visszaépíteni. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a különféle hungarikumok nemzetközileg is versenyképes előállítása a kulcs, erre jó példát mutatnak egyes olasz, svájci vagy német tartomá-

Az oktatáshoz kapcsolódó ipari fejlesztések komoly erőt képviselnek Szegeden nyok, melyek teljes egészében meg tudnak élni ebből. Másfelől látnunk kell azt is, hogy az oktatáshoz, képzéshez kapcsolódó ipari fejlesztések nagyon komoly erőt képviselnek Szegeden. Ez az ELI-vel, vagy anélkül is egy komoly elrugaszkodási pont lesz a jövőben.


9

KÖRNYEZETÜNK

SZEGED MÉG MINDIG A FELHALMOZOTT ADÓSSÁG SZORÍTÁSÁBAN VERGŐDIK A Civil Városi Unió közleményében arra emlékezteti a szegedieket, hogy a jelenlegi álbaloldali városvezetés egyetlen komolyabb beruházása sem zárult határidőre. Botrányok, garanciális vagy pótmunkák, kifizetetlen alvállalkozók és többletköltségek voltak kísérő jelenségei tevékenységüknek. A Civil Városi Unió évek óta igyekszik valósághű képhez juttatni a szegedi lakosságot mind az önkormányzat, mind pedig annak cégei vonatkozásában. Ennek szellemében nyújtanak betekintést az elmúlt évekről, a teljesség igénye nélkül. Mint írják, tizenkét éve irányítja a jelenlegi polgármester Szeged vá rosát. A ciklus végéhez közeledve érdemes megvizsgálni, hogy e hosszú időszak elteltével milyen mérleget vonhatunk meg. Mindezt nem a szokásos sikerpropaganda jegyében, hanem a szegedi lakosság szemüvegén keresztül érdekes és érdemes megtenni.

Adósságállomány A jelenlegi polgármester 2002-ben mintegy 6 milliárd forint hitellel vette át az önkormányzat vezetését. Ebből 10 év alatt közel 30 milliárd nagyságrendű adósság halmozódott fel. A kamatokkal együtt az összhitelállomány eléri a 40 milliárdot. Ennek a hitelmennyiségnek a törlesztése évi 1,5 milliárdos adósságszolgálattal terheli meg városunk gazdálkodását. Szeged csak a kormány közvetlen beavatkozásának, az adósságkonszolidációnak köszönheti, hogy nem jutott csődbe. A kormányzat nélkül öszszeomlott volna a város teljes szociális, oktatási és egészségügyi rendszere. Arról már az új önkormányzati törvény rendelkezik, hogy ez még egyszer Szegeden se fordulhasson elő. A visszamaradt adósság

Szeged csak a kormány közvetlen beavatkozásának köszönheti, hogy nem jutott csődbe még így is nagymértékben leszűkíti az önkormányzat mozgásterét, és jelentősen megnehezíti az európai projekttámogatások igénybevételét, mivel azok megvalósítása szükségessé teszi a 15 százalék önerőt, melyet az önkormányzatnak kell biztosítania.

10

Szeged általános pénzügyi, gazdasági helyzete szembesít bennünket a városvezetés elmúlt 12 évének szakszerűtlen, átgondolatlan tevékenységével. Ennek eredményeként, nem jöttek létre olyan objektumok, melyek elősegítették volna a foglalkoztatás javítását és működésük által a város pénzügyi bevételekhez való juttatását. Nap mint nap megtapasztalhatjuk a tények ismeretében a változás indokoltságát.

Lakosságszám 2013. február 22-én a polgármester azt nyilatkozta, hogy Szeged lakossága 5000 fővel nőtt az elmúlt évek során. A Központi Statisztikai Hivatal adatai viszont

Egy év alatt 8215 fővel csökkent Szeged lakossága mást mutatnak. Ezen adatok szerint Szeged lakossága míg 2010-ben 169 713, 2011-ben 170 285, 2012-ben pedig 170 052 fő volt, addig 2013-ra 161 837 főre apadt. Az egy év alatt elszenvedett 8215 fős veszteség önmagában bizonyítja Szeged gazdasági helyzetével kapcsolatos megállapításainkat. Sajnálatos tény, hogy ide süllyedt Szeged városa. A jelenlegi helyzet valószínűleg még ennél is rosszabb, mivel a huszonötezer egyetemi hallgató közül azok, akik Szegeden lakcímmel rendelkeztek, távozásuk után sokszor nem jelentkeznek ki. Így a statisztikai gyakorlat szerint további öt évig szegedi lakosnak számítanak. A lakosságszám drasztikus csökkenéséhez minden bizonnyal jelentősen hozzájárul az a tény, hogy a városvezetés hosszú évek óta képtelen volt termelő beruházások Szegedre hozatalára – elég csak a Mercedesre, a Richterre, a Siemensre vagy a BP Solarra gondolni –, sőt a két legnagyobb adózó cég, a Kész és a Szilánk is elmenekült városunkból… Folytatjuk!


Helyi kezdeményezésre egészségházak létrehozását tervezi a lakótelepi negyedekben Kothencz János

KÖZÉPPONTBAN AZ EMBER ÉS A KÖZÖSSÉG A polgármesterjelölt termálfürdőket is magába foglaló egészségházak létrehozását tervezi, amelyek nem csak gyógyászati céllal, hanem közösségi tér formájában is szolgálnák az idős embereket. Négy nyugdíjasklubjában összesen több mint négyszáz idős lakóval ápol rendszeres kapcsolatot Kothencz János, aki a L.É.T. – Lakótelepi Emberek Érdekképviseleti Társulása megálmodójaként kiemelten kezeli az idősek ügyét. Ennek szellemében a Kálvária sugárúti Idősek Otthonába is ellátogatott. A jelenlévők előtt megerősítette, hogy ahogyan eddig, úgy ezután is azért kíván dolgozni, hogy az idős lakosok ne maradjanak egyedül.

A polgármesterjelölt rendszeres látogatója a nyugdíjaskluboknak. Meghallgatja az idős lakosok vágyait, panaszait. Éppen egyikük az ötletgazdája annak a tervnek, mely szerint a város alatt található termálvizet a helyi közösségek érdekében is kihasználhatnák. – A gyógyvizek, gyógyászati beruházások – miközben az emberek egészségét, komfortérzetét javítanák – egyfajta közösségi teret is jelentenének a számukra, ahol találkozhatnak, beszélgethetnek egymással. Terveink szerint a szegedi kerületekben, Európai Uniós források bevonásával termálvizes fürdőket is magukba foglaló egészségházakat hozunk létre, amelyek az idős embereket egyre inkább érintő elmagányosodás ellen is hatékony megoldást jelenthetnek – fejtette ki Kothencz János. Hozzátette továbbá, hogy az egyes helyi termálfürdők kiépítéséhez ráadásul semmiféle lakossági önerőre nem lesz szükség.

A civilek példaértékűnek tartják az egészségházak tervét

– Azt szeretném, hogy minden szegedi polgár megismerje azt általunk képviselt szemléletmódot és jövőképet, aminek központjában az ember áll. Különösen nagy figyelmet és megbecsülést érdemelnek a nagy tudást és tapasztalatot felhalmozott szépkorúak – fogalmazott Kothencz János. – A városvezetésnek partneri kezet kell nyújtania az idősek felé is, és az érintettek bevonásával kell jobb körülményeket teremteni számukra. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy nem a harminc-negyvenéves közéleti szereplőknek, mint például nekem, vagy más politikusoknak kell megmondanunk, mitől lesz jobb a nyugdíjasok élete, hanem őket személyesen kell megkérdezni – mondta.

A Civil Városi Unió (CVU) legutóbbi, lapunkhoz eljutatott közleményében üdvözli Kothencz János termálvizes egészségházaira vonatkozó terveit. Mint írják a polgármesterjelölt ember- és közösségközpontú gondolkozásmódjának negatív ellenpéldája a városvezetés által építtetett újszegedi gigafürdő. A civil szervezet szerint ez a szegedi beruházás az, amelyik a legjobban tükrözi az elmúlt 12 évet. A közkedvelt SZUE helyén épült gigaberuházás már a kezdet kezdetén is az egyéni üzleti érdekről szólt. Mindenki, aki egy kicsit is józanul gondolkodik, pontosan tisztában lehetett vele, hogy ennek a fürdőprojektnek nem a szegedi lakosság a célközönsége. Az üzleti érdekek oltárán áldozták fel Szeged nagy múltú uszodáját, és a konstrukciónak köszönhetően ebbe rokkant bele a népszerű, kispénzűek számára hozzáférhető Partfürdő is – írta közleményében a CVU.


11

KÖRNYEZETÜNK

A SZŐREGI CSATA EMLÉKEZETE Augusztus első vasárnapján emlékoszlopot avattak Szeged folyón túli szegletében: a városrész lakói az ünnepségen a 165 esztendeje itt zajlott csata hőseire emlékeztek. A főúti kereszteződésben oszlop magasodik, rajta történelmi emlékeztető: a négy égtáj felé tekintő, négyes tagolású szépséges bronz plasztika, Máté István és Lantos Györgyi szobrászművészek alkotása. A főalak egy ifjú hajadont mintáz, bármily különös: lovon, huszárként. Ő lenne „Gál Lajos”, legalábbis a honvédlajstrom szerint. Ám, amiként Szőreg önkormányzati képviselője, Rózsavölgyi József a történetet köszöntőjében felidézte, az egykori huszár valójában egy tizennyolc éves hajdúszováti leány volt, Szalóki Zsuzsánna. Az egykorú elbeszélés szerint a „szép, fiatal barna hajdú lyány” férfinevet vett föl, hogy harcolhasson a szabadságért, csak így léphetett a Bocskai-huszárok közé. 1849. már-

cius 29-én avatták az 52-es hadosztály tisztjévé. A sors nem adott neki hosszú életet; az avatása utáni százhuszonkilencedik napon a szőregi csatamezőn halt hősi halált. Rá és a hozzá hasonló honvéd lányokra, asszonyokra, szabadságharcunk kivételes bátorságú katonáira emlékeztetett beszédében Kothencz János is. A polgármesterjelölt tisztelettel szólt azokról, akik nőként nem küzdhettek, hát férfiazonosságuk mögé bújva lettek vitéz harcosok. Szólt a sebesültgondozó nőkről, a hátországban tevékenykedőkről is, meg a csatákban részt vett és elesett sokaságról. A példaadókról. Biblikus idézettel utalt a szívük parancsa szerint cselekvőkre, akiknek küzdelme erőt mutatott, haláluk a nemzetnek méltóságot adott. Ma nem életáldozat kell, de a szívünket ma is oda kell tenni azért, amit az országban, városunkban közösen építünk – mondta. A szőreg-újszegedi csata – idézte fel a történelmi tényt dr. Kedves Gyula alezredes – véres, vesztes ütközet volt, de csak katonai értelemben; az egységbe forrt nemzeti gondolatot ugyanis a veszteségek is erősítették. A honvédnők szerepéről szólva az egykori erdélyi kormánybiztos, Beöthy Ödön szavait idézte, aki nem várta, hogy „a női kézben szablya csillogjon”, de aki tisztelettel adózott előttük. Őket, a hősöket idézte meg az ünnepségen a Szívós László színművész tolmácsolta Polner Zoltán-vers, és nekik szólt dr. Thorday Attila plébános áldása. Előttük tisztelegtek Bolgár József tüzér parancsok és hagyományőrző honvédei, valamint a Krcsméri János vezényelte tótkomlósi fúvós koncertzenekar fiataljai, és a nemzeti imádságunkat együtt éneklő emlékezők.

A „Huszárlány-szobor” megálmodója a városrész képviselője, Rózsavölgyi József. Városi támogatás nélkül, az ő képviselői alapjából és a részönkormányzat keretéből létesült az emlékmű. Józsefet minden Szőreghez köti. Itteni barátom mondja róla, hogy tisztességével és figyelmével vívta ki a népszerűséget, a jobboldal jelölte, de mások is bizalommal vannak iránta. Telefonszáma nyilvános, a helyi újság is közli. Mindig elérhető. Mindenki kérését-ötletét jó szívvel fogadja. Sétánk alatt is lépten-nyomon szót váltanak vele az emberek, szűkebb lakóhelyük ügyeiről beszélnek. „Ismerem az itteniek örömét-gondjait egyaránt. Sok még a pótolandó, de lépésről lépésre haladunk.”

Az ám, lépések… számos dolog köthető a nevéhez – az általa elindított Szőregi Napoktól a falu búcsúünnepének kulturális gazdagításáig, a Regélő havi megjelenésétől a nagyhírű néprajztudósra, Kálmány Lajosra való évenkénti megemlékezésig; és akkor még nem esett szó a bölcsőde fejlesztéséről, gyalogátkelőépítésről, a sportpálya korszerűsítéséről, a téglagyáriak vagy a rászoruló többgyermekesek segítéséről… Októberben ismét megméretésre készül. „Mindig a jövő feladatai foglalkoztatnak. Például itt ötven éve nem épültek olyan járdák, ahol egy gyerekkocsit könynyen el lehet tolni. Tennünk kell a gyermekintézményekért vagy a közbiztonság javításáért is. Van még dolog!”

12


ÚJSZEGEDEN KEZDŐDÖTT A PROBLÉMALELTÁR Szeged mindegyik választókörzetét bejárja Kothencz János annak érdekében, hogy pontos képet kapjon a város állapotáról, és megismerje az lakosság valódi szükségleteit. A polgármesterjelölt először újszegedi lakosokkal találkozott, ahol a járhatatlan utak mellett az Erzsébet-liget problémáit is sorra vették. Személyesen tájékozódik az emberek között, kéréseiket és panaszaikat is meghallgatja Kothencz János, aki Újszegeden kezdte bejárássorozatát, helybéliekkel beszélve meg, mely területeken szükséges intézkedéseket hozni, fejlesztéseket megvalósítani. Szeged egyik legértékesebb területe az Újszegedi Partfürdő, ahol egykor több mint hatvanezer ember pihent hétvégente. Ma üres medencék fogadják a betérőt. Sashegyi Zsolt üdülőtulajdonostól megtudtuk, hogy az elmúlt években még az elérhető turisztikai célú uniós forrásokra sem pályázott a város, sem a területet kezelő cég. Pedig akár 85 százalékos vissza nem térítendő támogatást is el lehetett volna elnyerni az EU-s előírásoknak megfelelő vízfogatós medencékre. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar lakosság 60 százaléka nem tud elmenni nyaralni. Szegeden sincs ez máskép. A kevéspénzű hazai és városi lakosságnak a partfürdő kiváló helyszínt biztosíthatna a kikapcsolódásra. Kothencz János is azt szorgalmazza, hogy a többség számára megfizethető áron legyenek elérhetőek a fürdőszolgáltatások. „Üzenetértékű, hogy a nem messze lévő Napfényfürdő Aquapolisban minden harmadik szó, amit hallunk, külföldi. Ezzel önmagában nem is lenne baj, ám esetünkben azt jelzi, hogy a fejlesztésnek nem tudnak haszonélvezői lenni a szegediek, hiába dicsekszik a megvalósítással a városvezetés” – szögezte le. Pár száz méterre van a partfürdőtől, az újszegedi Erzsébet-liget, a szegedi közösségi élet egyik korábbi központja. Kothencz János egyetértett az összegyűlt környékbeliekkel abban, hogy a majálist leszámítva már szinte semmilyen rendezvénynek nem ad otthont a terület. Ezért szorgalmazza a kertmozi felújítását, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy több ember látogasson el a ligetbe, mely értékes, de kihasználatlan területe a városnak.

A polgármesterjelölt a közelmúltban felújított Gregor József Általános Iskolát is felkereste. Kothencz János biztosította a jelen lévőket, hogy megválasztása esetén minden segítséget megad ahhoz, hogy új tornaterme legyen az intézménynek. Pocsai Blanka, a körzet Fidesz–KDNP-s önkormányzati képviselője a területbejáráson folyamatosan felhívta a figyelmet az Újszeged-szerte általános problémákra. Rossz állapotú járdák, kátyús aszfaltburkolat,

továbbépítésre váró kerékpárút jellemzi a korábban szép Újszeged csúf hétköznapjait. A környékbeliek régi vágya a kerékpárút továbbépítése. Jelenleg egyedül a Fő fasoron a Thököly utcáig lehet biztonságosan, külön sávban kerekezni. A marostői városrészben a Fidesz–KDNP-s Rózsavölgyi József is csatlakozott a városbejáráshoz, aki a Gulácsi parkban egy – Szeged helyzetét általában is jelképező – problémára hívta fel a figyelmet. A terület egyik oldalán ugyanis a közvilágítás kiépült, de nincs járda, ezzel szemben a másik oldalon járda van, de világítás nincs, így sötétben botorkálhatnak az emberek.


13

HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK

Kiválasztották a Szeged–Szabadka vasút szentmihályi megállójának helyét Szentmihályon a Gárdonyi utcánál lehet majd felszállni a Szeged–Szabadka– Baja között tervezett vonalon közlekedő vonatra. A három lehetséges megállóhely közül ezt támogatták a városrészben tartott lakossági fórum résztvevői. – Terveink szerint Szentmihályról közvetlenül el lehet utazni Szabadka érintésével egészen Bajáig vasúton, átszállás nélkül. Jelenleg Szegedről Szabadkára több mint kétórás vonatozással juthatunk el, de amennyiben megépül az új vasútvonal, akkor a határátkelőhelyen történő várakozást nem számítva 36 percre csökken a menetidő a mintegy 40 kilométeres távon – összegezte a 180 millió euró értékű projekt gyakorlati hasznát Csókási Eszter, a Duna– Körös–Maros–Tisza Eurorégiós Fejlesztési Ügynökség Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője a körzet önkormányzati képviselője, Nógrádi Tibor által szer-

vezett lakossági fórumon, ahol a résztvevők három lehetséges megállóhely közül választhatták ki, hol álljon majd meg a vonat. Már 2011-ben elkészült a Szeged–Szabadka–Bácsalmás–Baja vasútra vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány. Ebből az derült ki, hogy fenntartható lenne a vonal, és utas is akadna, ezért a DKMT a Vajdaság Autonóm Tartománnyal közösen engedélyeztetési tervet készíttetett magyar–szerb uniós forrásokból. Az engedélyes tervek idén novemberre készülnek el,

14

ezután a beruházáshoz szükséges forrásokat kell előteremteni. Csókási Eszter bízik abban, hogy lesz pénz a fejlesztésre, a belgrádi magyar–szerb kormányülésen is támogatták a tervet, vagyis elkötelezettek a felek a vasútvonat megépítésében. Trianon óta nem nyúltak a vasútvonalhoz. Az egész pályaszakaszt újjá kell építeni, ahhoz, hogy 120 kilométeres sebességgel közlekedhessen személyvonat az érintett szakaszon – tájékoztatott Vincze Tibor tervező. Elmondta, hogy az Új Élet, a Harcos út végénél és a Gárdonyi utcánál lehet kialakítani megállóhelyet. Ez utóbbinál már korábban is volt megálló, ezért ezt javasolta a tervező, amit a lakosság is támogatott. Nógrádi Tibortól megtudtuk, hogy kerékpártárolót is kialakítanak, míg a gépjárművek számára parkolót építenek. Állomásépületet és jegypénztárt nem terveztek Szentmihályra, így a vonatra felszálló utasok a kalauznál válthatják meg menetjegyüket. A körzet Fidesz–KDNP-s önkormányzati képviselője arra számít, hogy a vasútvonal megépítése fellendíti a szerb–magyar turizmust is, többen fognak vonattal érkezni Szegedre, s így Szentmihályra is.

– Ez az épület arra alkalmas, hogy befogadó ház legyen, egyfajta inkubátorházként működik. Kilenc különböző csoportunk van, három néptáncegyüttes és a nyugdíjasklub tagjai is itt gyűlnek össze. Ezt az épületet annak idején 1000-1500 fős közösség számára építették, vagyis kinőttük, de megoldjuk a problémáinkat – mondta Kollár József, a művelődési ház igazgatója, aki szerint az a legfontosabb, hogy jó közösségei vannak a településnek, akik elfogadják egymást. A rendezvényen a Pro Commiunione Kecskesesienis díjat Szil Elemérné vehette át, mellyel a telepért végzett munkáját köszönték meg. Egykori tanítványa, Papp Zoltán az igazgató munkáját méltatva elmondta, igaz nem Kecskéstelepen él a tanárnő, mégis a település részévé vált. Az ünnepségen a körzet Fidesz–KDNP-s önkormányzati képviselője, Nógrádi Tibor köszönetet mondott mindazoknak, akik tovább ápolták Kecskés István örökségét. Gondozták, ébren tartották


Dépardieu Kothencz Jánosnak drukkol A szabadtéri színpad Háry Jánosában Napóleont alakító világhírű francia színész Kiss-Rigó László püspöknél találkozott Kothencz Jánossal. Nem sokkal a Háry János augusztus 2-ki Dóm téri előadása előtt Kiss-Rigó Lászlónál, a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökénél vendégeskedett a darab sztárja, Gérard Depardieu. A francia színész együtt kávézott a püspökkel, illetve Kothencz Jánossal, a polgári oldal szegedi polgármesterjelöltjével. Kötetlen, jó hangulatú beszélgetés zajlott emberekről, politikáról, közéletről, Franciaországról, Magyarországról, Szegedről, egyházról, sportról, művészetről. Depardieu határozottan kijelentette, nagyon drukkol Kothencz János sikeréért az október 12-én esedékes helyhatósági választáson, és reméli, hogy polgármesterként lehetőséget kap tervei megvalósítására. A polgármesterjelölt a következő szavakkal kommentálta a találkozást: Életem egyik legnagyszerűbb élménye volt. Az köztudott, hogy hasonlóan nehéz sorsban volt részünk gyerekként, fiatalként. Mindketten tudjuk, milyen mélyről indulni, és milyen segítséget adhat ebben a vallás. Gerard Depardieu hívő emberként éli az életét, kiváló művész, aki sokat köszönhet a hitének, a kitartásának. Azt is sokan tudják róla, hogy szenvedélyesen érdekli a politika, és határozott véleménye van róla. Megtisztelő

volt a számomra, hogy ezekről a témákról szót válthattunk, hogy kezet szoríthattam vele, és a támoga-

tásáról biztosított. Szó szerint azt mondta, drukkol nekem. Óriási lendületet adott a folytatáshoz, amit innen is köszönök neki!

Jubileumot ünnepelt a Kecskési Művelődési Ház Hetvenöt éve nyitotta meg kapuit a Kecskési Művelődési Ház. A jubileumot koncertekkel, kiállítással és a település első két évtizedének történelmét feldolgozó kötettel ünnepelték. az 1924-ben alapított telep humánumát, erkölcsét és gondolatkörét. – Erről Markos Gyöngyi Egy városrész születése című könyvében is olvashatnak. A kezdetek arról szóltak, hogy a tehetősebb emberek önzetlenül megalkottak a hadirokkantaknak egy lakótelepet, ami fejlődésnek indult. Húsz év alatt megteremtettek egy óvodát, egy iskolát és egy kultúrházat. Ezek az intézmények a mai napig meghatározzák a Kecskés

mindennapjait – fogalmazott a képviselő, aki úgy látja, a művelődési ház az itt élőknek sokat jelent, mert abban az időben készült, amikor Kecskéstelep erkölcsi alapjait rakták le. – Mivel mély közösségi alapokra épülhetett ez a telep, a jövője is biztos. Fontosak az kikezdhetetlen erkölcsi alapok, úgy látom, hogy a gyökerekhez visszatérve a közösségi életnek, az alkotásnak van esélye – mondta Nógrádi Tibor.

Kiadja a Domus Partium Kft. • Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója • Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Készült a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. nyomdaüzemében


15

A SZEGEDIEK HANGJA

Bartos Tibor, közgazdászhallgató: Ha végzek, itt, a szülővárosomban szeretnék dolgozni. A gazdasági híreket mindig követem, Szegedre nagyon figyelek. Nemrég a napi.hu az ország legnagyobb pénznyelő városairól írt. És hol látom Szegedet a listán? Az „előkelő” negyedik helyen. Tehát a legrosszabbak között. Az eddigi városvezetés két ciklus alatt majdnem harmincmilliárdos adósságot hozott össze. Ennek többségét a mostani kormány átvállalta, de miért fizessen más a vétkes helyett? Új városvezető kell, aki nem eladósít, hanem gyarapít.

Ezért szavazok arra, aki munkahelyet akar teremteni. Aki eddig is a fiatalokért dolgozott.

H. D., kereskedő: A dorozsmai „nagybani” piacot kívül-belül jól ismerem, látom, mi zajlik ott. A menők pöffeszkednek, a kicsik kiszorulnak, az árakat nem a kereslet meg a kínálat szabja meg, hanem a „nagyok” egymás között. A vásárló meg rosszul jár. A tehetetlen városvezetés hosszú évek óta képtelen rendet tenni. Talán majd az újak…

N. Csilla, szakasszisztens:

L. Zsolt, kézbesítő:

Két gyermek mellett a segítségemre szoruló mamát is támogatom. Neki tizenhatezer a havi gyógyszerpénze, filléreskedik, de így se jön ki a kevés nyugdíjából. Műtöttek, sokáig nem dolgozhattam, így őt se tudtam segíteni. Telefonáltam a polgármesteri hivatalba, de azt mondták, szociális segély a mamának nem jár, kétezer forinttal meghaladja a jogosultságot. Egy hivatalnok ismerősömtől megkérdeztem, ilyenkor nincs belátás, nincs valamiféle méltányosság? Ő azt mondta: viccelsz? Ezektől méltányosság? No, hát én nem akarom azt hallani többé, hogy „viccelsz”. Én se fogok viccelni a szavazáskor.

Intézetis voltam a kilencvenes években. Elég rideg világ volt az. Tavaly egy családi napon megismertem a főszervezőt, Kothencz Jánost, aki olyan sorsú volt, mint én. Olvastam róla az interneten. Látom, hogy mennyire más a mai gyermekvédelem, és ennek ő az egyik „lelke”. Hallom, hogy indul a polgármesteri választáson. Tudja mit? Én neki drukkolok. Sok nehézséget megélt, de soha nem adta föl. Mindig másokért tett. Aki a gyerekei vagy az unokái boldogulását akarja, nézze meg ezt az embert. Aztán döntsön.

Viktória, szakközépiskolás:

A fiataloknak drukkolok. Látom, hogy milyen nehezen jutnak egyről a kettőre. Az unokámék babát várnak, de azt mondják, egy keresetből csak egy gyereket! Hát így hogy marad meg a népesség? Az unokamenyemnek príma szakmája van, programozó, de nem kap állást. Tervezőmérnök barátom volt itt Kecskemétről, a Kárász utcán sétáltunk, szép, szép, mondta, de mutassak egy korszerű ipartelepet. Melyiket? – kérdeztem –, melyiket a sok nem teljesült ígéret közül? Azt mondta, türelmes nép a szegedi. Szerintem viszont már betelt a pohár…

Régebben sajnáltam, hogy szeptemberi vagyok, vagyis évvesztes, de most az osztálytársaim közül én szavazhatok októberben. Az osztályban nem politizálok, mert ott mindenki azt szajkózza, amit a szülőktől hall, nekem meg van önálló véleményem. Engem nem hat meg az, hogy füves pályán fut a villamos, ha az apukám nem talál munkát két éve. Jövőre végzek, és nem Bécsben akarok mosogatni, hanem itthon dolgozni. És nem Pesten, hanem a városomban, Szegeden.

Gera István, nyugdíjas


Középpontban az ember és a közösség

Recommend Documents