Mary Silver
Húsz év múlva
KÖVETKEZMÉNYEK
Kalmár az ijedségtől sápadttá vált arccal, mozdulatlanul bámulta a remegő kezében tartott borítékot. Mikor egy kicsit már magához tért a döbbenettől, fél szemmel belesett a hálószoba ajtaján: úgy tűnt, Zsuzsanna nem ébredt fel. Idegesen a zsebébe gyűrte a levelet, és besietett a nappaliba, hátha rosszul olvasta a szöveget. Talán, valamit félre értett. Az ablakhoz lépett, hátha csak a lámpa fénye csalta meg az érzékeit, és talán természetes fénynél mást fog látni. Újra széthajtogatta a papírlapot, és még hunyorgott is hozzá, hogy jobban lásson. Az írás tartalma ugyanaz volt, csak az aggodalma növekedett: Tisztelt Asszonyom! Tudomásunk van arról, hogy Ön folyó hó 17. napján egy baráti összejövetelen szóban kísérletet tett dicsőséges szocialista államrendünk megdöntésére, ezért 1978. április 27. napjára kihallgatásra idézem. Kérem, fent jelzett napon 13 óra 00 perckor az Esztergomi Városi Népbíróságon jelenjen meg! Kárday Péter államtitkár-helyettes, belügyminisztérium
- Szentséges Ég! – suttogta maga elé remegő hangon. Most mihez kezdjen? A legjobb az lenne, ha elmenne Andihoz. Mit művelt már megint ez a lány? Nem lehetett ennyire felelőtlen!
662
Mary Silver
Húsz év múlva
Péter az órájára pillantott, délután négyet mutatott. A legközelebbi vonat este hatkor indul Esztergomba, és lesz kilenc óra, mire leér. Hiszen ez nem is jó megoldás! Nem hagyhatja itthon egyedül Zsuzsannát! Zsuzsanna… nem szabad megtudnia. Az orvos is azt mondta, hogy kímélni kell mindentől, még a széltől is óvni kell. - Drágám – hallotta meg a nő hangját, és ijedten pördült meg a tengelye körül. A felesége állt az ajtófélfának támaszkodva, aggódón rápillantva. – Történt valami? - Nem, csak a postás volt. Andinak hozott levelet – válaszolta a férfi, és próbált nyugalmat erőltetni magára. Zsuzsanna nem tudhatja meg, hogy baj van. - Hétvégén úgyis jön haza, majd elolvassa. - Igen, persze – bólintott Péter zavartan, és biztos, ami biztos, inkább a zsebébe gyűrte a borítékot. - Biztosan minden rendben? - Egészen biztosan. Azt hittem, már alszol? - Képtelenség ennyit aludni, te is tudod – mosolyodott el Zsuzsanna. – Jól érzem magam. - Délután még nem voltál olyan jól… - De most jól vagyok, és szükségem van a férjemre – nyújtotta ki karját az asszony Péter felé, mert ő maga már nem érzett elég erőt hozzá, hogy odamenjen. Kalmár megértette, feleségéhez lépett, és szorosan magához ölelte. - Miért vagy ilyen feszült? – kérdezte csendesen a nő, ahogyan belenézett férje égszínkék szemeibe. - Csak egy kicsit fáradt vagyok. Holnap be kell mennem az iskolába… - Menj csak! - Egész napra. Egy értekezlet lesz – hazudta Péter. Zsuzsanna jobb, ha nem tudja meg, milyen komoly bajba keveredett Andrea, így nem is lesz min felizgatnia magát. - Nem lesz baj, menj csak. - Semmiképp sem szeretnélek egyedül hagyni. Felhívom Ginát, jó? - Péter, ez igazán nem szükséges… - Drágám, kérlek, legalább az én lelkiismeretem miatt, ha már a saját egészséged miatt nem teszed! Zsuzsanna, bár egy cseppet sem füllőtt a foga ahhoz, hogy újabb napot töltsön el Gina közelében, főleg a vitájuk után, mégis beleegyezett Kalmár kérésébe. Túlságosan szerette, és tudta, hogy gyötri a lelkiismerete: Péter magát okolta azért, ami történt, holott neki semmi
663
Mary Silver
Húsz év múlva
köze nem volt hozzá! Gina és az ő vitájából alakult ki az a helyzet, ami kórházba jutatta, nem pedig Péter! Kalmár hívására Gina másnap reggel megérkezett hozzájuk, és aggódva látta, hogy a férfi mennyire feszült. Tudta, hogy történt valami, de nem mert rákérdezni, főleg úgy, hogy Zsuzsanna minden szavukat hallja a szomszéd szobából, aminek ajtaja tárva nyitva állt. - Baj van? – kérdezte suttogva Gina, Kalmár pedig, miközben magára öltötte kabátját, sokat mondón felpillantott rá, majd a zsebébe nyúlt, és elővette a borítékot. A nő kivette a levelet, és odébb húzódott úgy, hogy Zsuzsanna ne lássa meg, mit csinál. Ahogyan haladt előre az olvasásban, úgy ültek ki arcára az érzelmei, a végén pedig már olyan rémülten tekintett Kalmárra, mintha legalábbis a világ végéről kapott volna információkat. - Most mi lesz? - Lemegyek Andihoz – válaszolta Péter halkan. – Muszáj tudnom, hogy biztonságban van-e. Igyekszem haza, de kérem, addig figyeljen Zsuzsannára! - Ez csak természetes. - Történt valami kettejük közt? - kérdezte Péter, ahogyan begombolta a kabátját. – Zsuzsanna valamiért nagyon ellenezte, hogy segítsen nekünk, Gina. - Nem – vágta rá az asszony hirtelen. Talán túl hirtelen is, mert a férfi felé kapta a fejét, és mintha egy pillanatig gyanakvón nézett volna rá. – Nem történt semmi. Gondolom, csak nem akart senkit sem terhelni. - Igen, ez rá vallana. Nagyon köszönöm, hogy segít! Esztert nem kérhetem meg, hogy figyeljen az anyjára, mert rá is figyelni kell most, Zoli pedig dolgozik… - Ugyan, Péter, igazán nem kell szabadkoznia. Szívesen teszem. - Köszönöm! – mosolyodott el Kalmár kedvesen. Évek óta először tette mindezt úgy, hogy a nő szíve szinte beleremegett. – Igyekezni fogok vissza. Ha Zsuzsanna esetleg fel akarna kelni, és mindenféle partizánakciókkal házimunkába kezdene, nyugodtan parancsoljon rá, hogy ne tegye! - Hallottam! – kiáltott ki a hálóból az asszony, mire Péter bedugta a fejét az ajtón, és tekintete összetalálkozott felesége mogyoróbarna és most kissé számon kérő pillantásával. – Szerinted nem tudok megmaradni egy helyben? - Drágám, ez nem titok – lépett hozzá Kalmár, és leült az ágya szélére. – Ez az értekezlet lehet, hogy egy kicsit elnyúlik majd, de jövök, amint tudok. - Jól van. Dolgozz csak! - Kérlek, maradj nyugton jó? – simogatta meg Péter felesége arcát. – Inkább Gina fusson kettővel több kört, minthogy neked valami bajod legyen. 664
Mary Silver
Húsz év múlva
A fiatalabb nő az ajtófélfának támaszkodva figyelte a jelenetet. Néha elmosolyodott, néha pedig úgy érezte, a szíve szakad meg a fájdalomtól. Hiszen ő okozta a bajt, ami miatt Zsuzsanna most ágyhoz van kötve. Miatta nem tudhat arról, hogy a lánya bajban van, pedig ilyen helyzetekben a gyermeknek mindkét szülőjére szükség van, nem csak az egyikre. - Fogadj szót, Ginának, jó? – hallotta meg Péter hangját, és biztos volt benne, hogy a férfi mosolyog, hiába ült neki háttal. Látta, hogy Kalmár a kezébe veszi felesége kezét, és belecsókol a tenyerébe, majd előre hajol, és egy finom csókot lehelt a sápadt asszony ajkaira. – Igyekszem haza! Péter még mentében hálásan pillantott Ginára, aki bíztatóan rámosolygott, hogy nem lesz semmi baj, foglalkozzék csak azzal, hogy Andreával minden rendben legyen. Ő itthon kézben tartja a dolgokat. Andreát aznap folyamatos meglepetések érték. Hiába készült a Fazekassal megbeszélt utolsó konzultációs időpontra, a férfi erre sem jött el. A lány joggal hihette azt, hogy ez már nem puszta véletlen, a tanár kerüli őt. Hiszen ő maga mondta előző nap, hogy valami megváltozott kettejük közt. Meglehet, észrevette, hogy Andi más szemmel néz rá? Istenem, de kínos, hiszen csak egy pillanatnyi gyengeség volt! Igazán nem kell többet képzelni a dolog mögé, mint ami valójában… Ezzel azonban még saját meg sem tudta meggyőzni. Hiába nyúlt vissza kétségbeesetten a Karcsival közös emlékeik felé, valahogy Fazekas arcképe mindig betolakodott közéjük. Andi idegesen összecsapta a könyvét. Úgy készült, hogy most, hogy egyik szobatársa sincsen otthon, egész délután tanulni fog, de odakintről ideges szaladgálás és egy-egy hangos szóváltás is behallatszott. Valaki lenyomta a kilincset is, de nem jött be, hanem inkább továbbsietett a folyosón. Mi történhetett? Sok ideje nem volt az elmélkedésre, mert pár pillanattal később valaki kopogtatott. - Bújj be! – kiáltott ki anélkül, hogy akár egy mozdulatot is tett volna. Biztos volt benne, hogy valamelyik lakótársa lesz az, így alaposan elcsodálkozott, mikor az apja lépett be az ajtón. Andinak egyetlen pillanatba telt csupán, és máris Péter előtt termett, aki szorosan magához ölelte a lányát, és a haját simogatta. Saját magát is próbálta ezzel nyugtatni, nem vitás, hiszen látszik rajta, mennyire ideges! - Mi történt, apa? Anyával van baj? – kérdezte ijedten a lány. Barna szemeiben komoly aggodalom játszott. - Nem, anya jól van. 665
Mary Silver
Húsz év múlva
- Akkor mi történt? Nem szoktál eljönni, csak, ha baj van. - Baj az van, csak nem anyáddal. - Hát akkor kivel? - Veled. - Velem? – kapta szája elé a kezét Andi, és mikor az apja átadta a levelet, és meglátta rajta a címzést, egy pillanat alatt elsápadt, és segítségkérőn nézett apjára. - Ez tegnap érkezett, a te nevedre. - Idézés? – olvasta végig a hivatalos sorokat Andi. – Én nem tettem semmi rosszat! Csak beszélgettünk… - Ezek szerint valaki meghallotta. - Nem volt ott senki. Apa, apa, hinned kell nekem, hogy én nem… Nem is értem… - aztán Andi egy pillanatra gondolkodóba esett, és most már sokkal nyugodtabb hangon folytatta. – Hiszen nem történt semmi. Csak néhány szót váltottunk. Azt sem tudnám megmondani, miről. Kutya és Kati összekaptak valami apróságon, volt egy kis nézeteltérésük a politikai dolgokkal kapcsolatban, de annyira jellegtelen volt az egész… Ezért csak nem jár büntetés? - Hát még mindig nem tanultad meg, micsoda világ van itt, kislányom? – sóhajtott fel Péter fáradtan, és leült lánya íróasztalához, mert a lába már igen csak sajgott a sok álldogálástól. – Ez itt a szocializmus. Itt még a falnak is füle van. Sokkal kevesebbért is elítéltek már embereket. - Ugyan, apa! – legyintett a lány hitetlenkedve, és még egy jókedvű mosoly is átsuhant az arcán. Csak akkor komolyodott meg kissé, mikor látta, hogy apja ugyanolyan fájdalmas szomorúsággal a tekintetében néz rá, mint eddig. Kalmár közelebb lépett Andihoz, és alig láthatóan megrázta a fejét. - Még mindig nem érted, igaz? –kérdezte csendesen a férfi. – Azt hiszem, elérkezett az ideje, hogy megismerd a történetem egyik felét. - Miről beszélsz? - 1956 őszén ott voltam azokon a helyszíneken, amikről eddig még csak elejtve hallhattál az anyáddal való beszélgetéseink során – kezdte halvány mosollyal az arcán, nosztalgiától csillogó szemekkel Péter. – Édesanyád akkor volt veled várandós, én még nem tudtam, hogy meg fogsz érkezni hozzánk. Botor módon, az utcán rám ragadt lelkesedéstől vezérelve, rábeszéltem anyádat, hogy menjünk ki a Parlament elé, és hallgassuk meg Nagy Imre beszédét. Ha tudtam volna, hogy az lesz a vége, ami, sosem kérem anyádtól, hogy kísérjen el. Mivel azonban nem tudhattam, mi vár ránk, így karomon Eszterrel, másik oldalamon édesanyád és Zoli kezét fogva, elindultunk a térre, ahol soha nem látott embertömeg volt. Sem 666
Mary Silver
Húsz év múlva
addig, sem pedig azóta nem láttam még annyi embert egy helyen. A részletekkel nem untatnálak, legyen elég annyi, hogy nem sokkal később hazaindultunk. - A Rádió – suttogta maga elé elhűlve Andrea, és segélykérőn nézett fel apjára, mintha azt várná tőle, cáfolja meg a szavait. Azonban tagadás helyett, csak egy mély sóhajt, és egy halvány bólintást kapott. - A bolond apád akaratán kívül belevezette a családját a legújabb kori magyar történelem legnagyobb fegyveres összecsapásába magyar és magyar között. Csakhogy itt az egyik oldalon állóknak egyáltalán nem volt fegyverük… Menekültünk. Előttem édesanyáddal és Zolival, a karomban Eszterrel rohantunk végig az utcán, menedéket keresve a körülöttünk pattogó lövedékek elől. Követtek bennünket. Befutottunk egy házba, hogy elbújjunk, de utánunk jöttek, ránk találtak. Alkut kötöttem az egyik ÁVO-ssal, hogyha engem elvisznek, édesanyádat és a gyerekeket szabadon elengedik. Furcsamód tartották a szavukat. Börtönbe kerültem, kínoztak, és a végén rám fogták, hogy részt vettem a Forradalomban. Mert az volt, bárki bármit is mond, az forradalom volt. A nemzet a sarkára állt, és felemelte a hangját az elnyomás ellen. Nem csak a saját, hanem más, a szocializmus rabigái közt senyvedő nemzetekért is fegyvert ragadott. - Hogy szabadultál ki? – kérdezte Andrea csendesen. - Gina férje, András hozott ki valami ürüggyel. Szerencsém volt, nem kellett bíróság elé állnom, és letölteni azt a büntetést, amit a hozzám hasonlókra kiszabtak. - De hiszen nem tettél semmi rosszat! Csak haza akartál menni. - Istenem – mosolyodott el Péter szeretetteljesen a lányára -, ha rád nézek, mindig azt kívánom, bár visszakaphatnám a fiatalságom, hogy ismét olyan gondtalan legyek és naiv, mint te és a barátaid! De a háború, és a Forradalom utáni évek örökre kiöltek belőlem mindent, ami azt a fiatalembert jellemezte, aki egykor voltam. - Hiszen megúsztad, szerencsés vagy! - Nem, drágám, nem úsztam meg. Ami akkor történt, máig kísért, pedig már több mint húsz év telt el azóta. - Megbüntettek? - Mivel reakciósnak, a nemzet ellenségének számítottam, hiszen részt vettem a Forradalomban, és ez bele is került az aktámba, elbocsájtottak az állásomból. A diplomám, amiért olyan keményen dolgoztam, és a tanítás, amiért éltem, egy pillanat alatt semmivé vált. Az akkori főnököm azt mondta, felesleges próbálkoznom más iskoláknál, mert tanárként már nincs jövőm. Egy máig hatályos rendelet szerint, azokat, akik részt vettek az ’56-os eseményekben, immáron csak kétkezi, fizikai munkákra lehetett alkalmazni. Karbantartó 667
Mary Silver
Húsz év múlva
lettem egy iskolában. Az egyik volt kollegám ajánlott be a sógorának, aki azt a gimnáziumot vezette, ahol most is dolgozom. - De most is tanítasz… - Ezt csak a vak szerencsének köszönhetem, és annak, hogy mindig volt mellettem egy őrangyal, aki kihúzott a bajból. Hol András, hol pedig Barna igazgató, aki nem tudom, milyen módon, de elérte, hogy ismét a szakmámban dolgozzam. Volt valami rokona a Minisztériumban. Nekem nincsenek ismerőseim, Andrea. Bármennyire is szeretnék neked segíteni, ha bajba kerülsz, azt csak a saját erőmből tudom megtenni, mert semmiféle kapcsolatom nincsen a fentiekkel. Érted, mit akarok mondani, ugye? - Szerinted bajban vagyok? – lehelte sápadtan a fiatal lány, és kérlelőn nézett apja égszínkék szemeibe. - Isten adja, hogy ne történjen semmi, és befejezhesd a főiskolát! - Lehet, hogy kirúgnak? - Ne is gondoljunk erre! Most a legfontosabb, hogy kitaláljunk valamit, amivel előbbre juthatunk. - Apa… - Igen? - Félek. - Nincs miért – ölelte át a most már kétségbeesett lányát Péter. - Hiszek benne, hogy minden rendben lesz. Majd meglátod – mosolygott rá Andira, akinek sikerült egy mosolyt erőltetnie az arcára, hiszen most már valahol legbelül ő is érezte, milyen komoly bajba került. Szüksége volt az apjára, hogy megnyugtassa, holott láthatóan neki is nyugtatásra lett volna szüksége. Ám Péter, jó szülőhöz mérten a lánya lelkére beszélt, és ellátta őt különféle tanácsokkal, mit mondjon, és mit ne mondjon, ha valóban kihallgatásra kerül majd a sor. Kettejük csendes, inkább elmélkedő beszélgetését újabb kopogás zavarta meg, és most Péter volt az, aki ajtót nyitott. Képtelen volt elrejtenie a döbbenetét, mikor a túl oldalon Fazekas állt, aki láthatóan éppen annyira meg volt lepődve, mint őmaga. - Uram – köszöntötte kimértem a fiatal férfi Kalmárt. – A lányához jöttem, de örülök, hogy itt találom. Megengedi, hogy…? Péter félre állt az útból, és megnyugodva látta, hogy Fazekas felbukkanását Andi is éppolyan meglepődve fogadja, akárcsak ő. Ezek szerint nem számított a férfi meglátogatja. Vajon miért jött?
668
Mary Silver
Húsz év múlva
- Gondolom, azért van itt, amiért a másik három diákom szülei is, és amiért jómagam is aggódom – fordult Fazekas Kalmár felé, és átadta neki a papírt. Ugyanaz a szöveg állt rajta, mint az Andinak írt táviratban. - Mind kaptunk ilyet? – kérdezte meglepetten a lány. - Igen, kivéve Katit. - Katit? Gondolja, hogy…? - Nem gyanúsítok senkit, főleg azok után, hogy az, akiben én gondolkodtam, úgy tűnik ártatlan. Andrea gyanakodva összehúzta szemöldökét, és hiába várt választ kimondatlan kérdésére, Fazekas már Kalmár felé fordult. - Nagyon jól tette, hogy eljött, uram. Kell egy higgadtan gondolkodó ember is közénk, mert félő, hogy az ifjúság, akikkel szemben olyan nagyok az elvárások, most képtelen józan fejjel gondolkodni. - Megtudhatnám, hogy mi történt? Mert a lányom képtelen összeszedetten nyilatkozni. - Ez nem meglepő, uram. Magam is mélységesen meg vagyok döbbenve – válaszolta hideg hangon, minden féle érzelem nélkül Fazekas. – Minden az én hibám, hiszen botor módon azt hittem, ha nyilvános helyen beszélünk meg találkozót, akkor kisebb a veszélye annak, hogy lehallgatnak bennünket. Arra viszont nem számítottam, hogy áruló van köztünk. - Tehát? - A szakdolgozatvédés előtti utolsó egyeztetésre hívtam őket. Két tanítványom összekapott a politikán: Kutya és Kati. Kalmár sokat mondón bólintott. - Mire leállítottam őket, már késő volt. - És arra következtet, hogy a kisasszony lehetett az, aki… - Egyedül ő nem kapott idézést közülünk. - Azt mondta, vannak még itt szülők rajtam kívül is – szólalt meg Péter néhány pillanatnyi kínos csend után, mire Fazekas bólintott. - Igen. Odalent találkoztam Fecske és Mária szüleivel. Kalmár elfojtott egy apró mosolyt: Kutya, Fecske… mintha egy állatkertben lenne, nem pedig egy kollégiumban. - Megkeresem őket, hátha együtt okosabbak leszünk – válaszolta, és ha szájával nem is, szemével rámosolygott a lányára. – Rögtön jövök – azzal fogta magát, és kifordult az ajtón. Fazekas és Andi kettesben maradtak. A férfi zavartan beletúrt a hajába, a lány pedig idegesen tördelte az ujjait, és mindenhova nézett, csak a tanárra nem. 669
Mary Silver
Húsz év múlva
- Az, hogy az édesapja itt van, igazán nagy könnyebbség – szólalt meg udvariasan a férfi, de még ezzel sem sikerült feloldania azt a jeges hangulatot, ami körül vette őket. - Miért jött ide? - Parancsol? - Miért jött el ide, hozzám? – emelte fel végre a fejét Andi, és barna szemei találkoztak Fazekas fekete pillantásával. – Másokkal is beszélt? - Nem tudtam, hogy az édesapja itt van. Gondoltam, talán… Nem számít. Újabb súlyos csend telepedett rájuk. Magukban már azért rimánkodtak, hogy Kalmár minél hamarabb visszatérjen, és véget vessen ennek a kínos helyzetnek. Csakhogy Péter nem sietett vissza, bármerre is járt, így még el kellett viselniük egymás társaságát. - Kirúghatnak? – tette fel hirtelen Andi az őt leginkább foglalkoztató kérdést. - Hogyan? - Ha bebizonyosodik, mit tettünk, kirúghatnak a főiskoláról? Lehetséges, hogy nem tudok lediplomázni? - Nos, erre jobb, ha nem is gondolunk… - Lehetséges? - Andrea… - Lehetséges? - Igen. Bármi lehetséges. Kiszámíthatatlan – vallotta be a férfi, majd mikor látta, hogy a lány bájos arca elkomorul, gyorsan hozzá tette. – De ezt nem hagyhatjuk. Vétek lenne veszni hagyni egy ilyen tehetséget, mint Ön. - Hiszen, a múltkor azt mondta, semmi tehetségem nincs a tanításhoz. - Meglehet, hogy tévedtem. Sok minden megváltozott azóta. Ön is, én is… A körülmények, amik bennünket körülvesznek, állandó változásra kényszerítenek bennünket, és néha az érzéseinket is. Andi egy pillanatra felkapta a fejét. Azt hitte, Fazekas majd elkapja róla a tekintetét, de a férfi éppolyan áthatóan nézte őt, mint mikor kimondta azokat a szavakat. Lehetséges lenne, hogy…? Ugyan, hiszen a férfi a tanára. Menyasszonya van! Csak többet képzel a szavak mögé, mint amit azok valójában jelentenek. Talán éppen az utolsó pillanatban, még mielőtt vadabbnál vadabb gondolatok kezdtek volna kergetőzni a lány fejében, visszatért az apja. Fazekas automatikusan hátralépett Péter felé, és olyan várakozón nézett rá, hogy csak a vak nem vette, valami történt ebben a szobában. Kalmár azonban nem tette szóvá a dolgot, volt neki éppen elég baja anélkül is, hogy ezzel a kettővel itt előtte foglalkozzon. 670
Mary Silver
Húsz év múlva
- Beszéltél velük, apa? - Váltottunk pár szót, de nem jutottunk előrébb – válaszolta Péter. – Jobban kétségbe vannak esve, mint én. Igaza volt, tanár úr, elkél ide egy higgadt ember, de attól tartok, az nem én leszek. Muszáj hazamennem a feleségemhez, azt sem tudja, hogy eljöttem. Nem szerettem volna felizgatni. - Megértem – bólintott Fazekas együtt érzőn. – De már jobban van a neje, ugye? - Igen, köszönöm. Válthatnánk pár szót odakint, kérem? Fazekas bólintott, és követte Kalmár a folyosóra, aki megvárta, míg a fiatalember becsukja maga mögött az ajtót, és csak akkor szólalt meg, mikor már meggyőződött róla, hogy senki nem hallja őket. - Félek, hogy a lányom nem igazán fogja fel a történtek súlyát. Hiába mondtam el a saját történetem, talán nem értett meg egészen. - Tudom, mire gondol, uram. Azért választottuk Önt arra az állásra az egyetemen. - Van valami, amit azonban nem tudhat. Senki sem, még Andrea sem. Nem sokkal a születése előtt, meghalt Zsuzsanna és az én egykori főnököm, az árkodi gimnázium igazgatója, Torma Gedeon. Elmentünk a temetésére, és mivel akkor már megfigyelt személy voltam, két rendőr állandóan a nyomomban volt. A temetés után odajöttek hozzám, és arra kértek, hogy kövessem őket. Megtettem. - Igen, emlékszem…
671
