2007. 04. 17.
9:37
Page 2
SZENTMISÉK TEMPLOMUNKBAN Vasárnap: 7, 1/2 10, 18 óra Hétköznap: 7, 18 óra Csütörtök, szombat: csak reggel 7 Kedden egész napos szentségimádás. Irodai szolgálat plébániánkon: hétfõ és péntek 16-18 kedd és szerda 9-11 MÁJUSI NAPTÁR Májusi litániák minden nap! Közös hittan Szentségimádás Elsõáldozók szülõi Kisgyermekek liturgiája Élõ rózsafüzér zarándoklat Tömegtájékoztatási világnap Eucharisztia Szövetség találkozója Nagymarosi ifj. találkozó Urunk mennybemenetele ü. Pünkösdvasárnap - Családok délutánja 28. Pünkösdhétfõ - Máriaremete, Karizmák Ünnepe 4. 6. 7. 9. 12. 13. 17. 19. 21. 27.
MÁJUSI ÉLETIGE “Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35)
ELED ÉS ELÉD
A SZENTATYA MÁJUSI IMASZÁNDÉKA Hogy Szûz Mária példája nyomán minden keresztény állandóan figyeljen az Úr jeleire a saját életében, és hagyja magát Isten szavától vezetni. KÖSZÖNJÜK, hogy adója 1%-ával is támogatja a Szent László Plébániatemplom Alapítványt! Adószámunk: 19702786-1-43 KÖSZÖNJÜK, hogy anyagilag is támogatja templomunkat, plébániánkat, közösségünket! Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással... Plébániánk számlaszáma: IEB 11100104-19819246-36000001 A KERESZTSÉG SZENTSÉGÉBEN RÉSZESÜLTEK: Wieszt György, Megyeri Diána, Daróczi Dorottya, Németh Bálint, Beck Tímea
VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 Honlapunk: www.szentlaszlo-havanna.hu Felelõs kiadó: Nagy Károly plébános (
[email protected]) Szerkesztõ: Daróczi Rita Nyomdai elõkészítés: Molics Ferenc Munkatársak: Laczovics Marika, Szõcs Éva
A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep XVII évfolyam, 4. (155.szám) - 2007. május
HÚSVÉTI VISSZATEKINTÉS
VefBor155.qxd
Köszöntjük az új életben járókat!
- A Szent Háromnap eseményei - Interjú frissen keresztelt testvéreinkkel - Gondolatok Anyák napjára A nagyszombati és a húsvétvasárnapi homília Vándorevangéliumos tapasztalatok - Életünk, örömeink
VEF155.qxd
4/17/2007
6:14 PM
Page 2
NAGYCSÜTÖRTÖK “Adni, adni, adni… hogy ez a kereszténységünk legfõbb célja, Nagycsütörtökön igazán egyértelmûvé vált bennem. Már az egész napom is adás volt: nem én alakítottam, csak úgy alakult… Isten a napi történésekben is üzenetet közvetített. Adhattam Neki az idõmet, figyelmemet ritkaság, hogy tavaszi szünetben az otthon lévõ családtagok "nyüzsgése" ellenére sikerül… Gyermekemnek adhattam idõt, megkülönböztetett figyelmet - a sok-sok tennivaló mellé hogy, hogy nem, belefért… Szüleimnek idõmet, munkámat, törõdése-met… Férjemnek egy olyan figyelmességet, amelyre máskor talán nem fektetek hangsúlyt… S íme, az esti szentmisén az adás "isteni" voltát hallhattam szavakban is. Az Úr adta nekem, nekünk ajándékait: Önmagát, szolgálatát, Testét, Vérét, szeretetét, jelenlétét. A mise minden apró részlete ajándékká vált: a csengõszó, a különös ünnepélyesség, a homília, mely mintha magának Jézusnak szájából hangzott volna. A lábmosás, kézzelfogható példa: íme, így szolgáljatok, a legkisebb, legmegalázóbb szolgálatot is az Õ nevében, az Õ Lelkével. A könyörgések, a testvéreim közbenjárás általi szolgálata. A Miatyánk, egymás kezét fogva, egyként mind… S késõbb együtt szolgálva a "kertben", együtt virrasztva Mesterünkkel… Köszönöm, köszönöm. Áldott légy, Uram, szent Istenem és szent Szolgálóm, ki értünk odaadtad Önmagadat!”
Veled és Feléd 2
Uram, te mindig jobban szerettél minket, mint saját magadat, s egyre ezt teszed ma is, amikor az Oltáriszentségben ételként adod magad nekünk. Te azt akarod, hogy bennünk is oly nagy legyen a kölcsönös szeretet, hogy a másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat. Taníts meg arra, hogy szeretetemet tettekkel bizonyítsam, hogy testvéremért megtegyem mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte, és minden kínálkozó alkalommal szolgáljam õt. Tégy felkészültté arra, hogy minden fenntartás nélkül elkötelezzem magam testvéreim szolgálatában, és életemet adjam értük. Add meg azt is, hogy mások elképzelése és akarata szerint is szolgálni tudjam õket szeretetbõl, mivel te, drága Üdvözítõm, a kereszten haldokolva erre tanítottál engem! Szalézi Szent Ferenc
Csíksomlyói Passió A passió elõtt az énekkarral énekeltünk keresztúton és már akkor is elég roszszul éreztem magam, de mivel a szereplõk között volt az egyik kedves ismerõsöm is, mindenképpen meg akartam nézni az elõadást .Nem bántam meg, annak ellenére, hogy végig nagyon fájt a hasam, mert annyi szépet kaptam az estétõl. Nagyon tetszett, hogy a passió Ádám és Évával kezdõdött. Számomra ez újdonság volt és elgondolkoztatott. Az énekek és táncjelenetek is annyira széppé és könnyebben átélhetõvé tették a történetet. A legjobban mégis Jézus keresztre szegezése érintett meg, ugyanis a darab végére teljesen egy tudtam lenni gondolatban a szereplõkkel és mikor hallottam , a kopácsolásokat teljesen olyan volt, mintha Jézust tényleg az én szemem láttára szögezték volna fel és , mikor inni kért kedvem lett volna berohanni a "színpadra" és a kezemben levõ ásványvizes üvegbõl megitatni. Egy szó, mint száz nekem sokat jelentett az a passió és azt hiszem megint sikerült valami többet megértenem Jézus szenvedésébõl. Remélem, lesz még ehhez hasonló, nagyméretû, minden járókelõhöz eljutó, ilyen sok embert megmozgató közös passiójáték az elkövetkezendõ évek során, hogy aki idén nem volt az is is láthasson egyszer egy ilyen csodát. D. Emese
Veled és Feléd 3
VEF155.qxd
4/17/2007
6:14 PM
Page 4
NAGYPÉNTEK
A Nagypéntek volt számomra az egész ünnepi hét csúcspontja. A fiatalok közül páran kitalálták, hogy meg kéne nézni a Passió címû filmet lent a plébánián délután 3 órakor. Elõször húzódoztam, mert eredetileg itthon akartam megnézni a Rikivel, de aztán a férjem rábeszélt, hogy menjek le, mert Õ úgysem tudná végignézni. Lementem. Összesen hatan voltunk. A film nagyon hatása alá vont, pedig már nem elõször láttam. Szinte fizikai fájdalmat okozott, mikor Jézust kínozták. Többször rajtakaptam magam, hogy Jézussal együtt imádkozom (pl mikor a sátán megjelent, ordítani tudtam volna, hogy "tûnj el, hagyd Õt békén!"). A film végén, mikor Jézus már a kereszten függött, az egyik lator megjegyezte, hogy "Nincs itt senki, mindenki elment, egyedül vagy Jézus!" és Jézus felkiáltott, hogy "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" , gondolataimban vigasztaltam Jézust (de úgy éreztem, hogy kiáltani tudnám szívem szerint), hogy "ne hidd el, nem vagy egyedül, az Atya Veled van, nem hagyott el! És én is itt vagyok..." Nagyon mély volt. A film után szinte mozdulni sem tudtunk, még pár percig ülve imádkoztunk. Ezek után kezdõdött a nagypénteki szertartás, ahol én olvashattam Izajás prófétától az olvasmányt. Mindig is ez a rész volt a szívem csücske
Veled és Feléd 4
a Szentírásból, de most - talán még a film hatása miatt - még jobban át tudtam élni, amit a próféta az Úr szenvedõ szolgájáról jövendölt. (pl. mikor azt olvastam, hogy "Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük Õt, a külsejére nézve nem volt vonzó" egybõl megjelent az összetört, vérrel, sebekkel borított arc, akire fájt ránéznem). Miközben énekeltük a János passiót, belülrõl a lelkem tiltakozott: "én nem akarom elítélni, én nem akarom azt énekelni, hogy keresztre vele, én nem akarom Barrabást, én Jézust akarom! Ne feszítsd meg!" Úgy éreztem, hogy áruló vagyok. Ezek után következett a prédikáció, ahol Gyula atya az ajtóról beszélt. Jézus megjelölte keresztjével a Mennyországba vezetõ ajtót és csak azon át tudunk az Atyához menni. Utalt az olvasmányban elhangzottakra is: "Merjünk felnézni az összetört Jézusra, akitõl azért borzadunk, mert az arcán a saját bûneinket látjuk." Ez volt az a pont, ahol ismét sírva fakadtam. Fájt hallanom e szavakat, fájt az igazság, de közben mélységes szeretet töltött el Jézus iránt, aki miattam is meghalt, miattam is szenvedett, hogy nekem is életem legyen...T-né K.
Nagy öröm számunkra, húsvéti ajándékaink: az elsõ gyónók! Csörgõ Borbála, Galicza Gábor, Köves Dóra, Molics Dorottya, Phommavong Júlia, Pintér Réka, Sisa Nikoletta Nagypénteken elkezdték gyónásaikat, részesülhettek a bûnbocsánat szentségében. Hozzájuk csatlakozik még Daróczi Dorottya - aki Húsvét éjszakáján részesült a keresztség szentségében és együtt készülnek az elsõáldozásra.
Veled és Feléd 5
VEF155.qxd
4/17/2007
6:14 PM
Page 6
NAGYSZOMBAT HÚSVÉTI VIGÍLIA, részlet az ünnepi szentbeszédbõl - 2007. április 7. A mai ünneplésünk címe a misekönyvben: VIRRASZTÁS A SZENT ÉJSZAKÁN. És mi az, ami ünneppé teszi éjszakánkat? - A virrasztás! Nem alhatunk, hiszen várjuk a "fejleményeket" = Jézus temetése után várjuk a folytatást, a feltámadást! Tanúi akarunk lenni, szeretnénk megtapasztalni a Feltámadottal való találkozás örömét… - Tüzet gyújtottunk, mert a virrasztás egyik szimbóluma a tûz… - Tüzet gyújtottunk, hogy bennünk is újra meggyulladjon Krisztus tüze, a szeretet tüze… Húsvét éjszakájának egyik fõ tartalma: a KIVONULÁS! - Emlékezünk a választott nép rabságból való kivonulására… - Emlékezünk Isten szeretetére, hogy hányszor és hányféleképpen - hányféle reménytelen helyzetbõl - kivezette népét… - És természetesen saját életünkre is gondolunk: életünk folyamán már mi is hányszor megtapasztalhattunk KIVONULÁSOKAT… - De ma is van mindnyájunknak mibõl KIVONULNI! - bûnökbõl, reménytelen helyzetekbõl, a depresszió sokféle változatából…
Veled és Feléd 6
- KIVONULÁS a szeretetlenségekbõl, megrögzött szokásainkból… Jöttünk HÁLÁT ADNI: a KERESZTSÉG SZENTSÉGÉÉRT és annak következményeiért, amit fel sem tudunk fogni, hogy mekkora ajándéka Istennek! HÁLÁT ADUNK - hogy Isten elkezdte mûködését bennünk… - hogy az Isten él bennünk és isteni életet élhetünk - hogy az Egyház közösségében élhetünk… - hogy a szentségeken keresztül táplál, erõsít bennünket… - hogy van értelme a szenvedésnek, a meghalásoknak, mert ezek által jutunk az igazi boldogságba - már itt a földön… és az örök boldogságba… HÁLÁT ADUNK Isten idei húsvéti ajándékaiért! - sokan a nagyböjti kegyelmekért… - megtérésekért, újrakezdésekért… - a megható szertartásokért (keresztutak, passiók, stb) - elsõ gyónóinkért - a most keresztelésre váró testvéreinkért… És folytassuk is velük, a keresztség liturgiájával! - örüljünk a most keresztelendõkkel, közösségünk új tagjaival - imádkozva értük! - örüljünk és éljük át újra saját keresztségünket is…
Veled és Feléd 7
VEF155.qxd
4/17/2007
6:15 PM
Page 8
NAGYSZOMBAT “Nagy hála van bennem, végig magával ragadott a Feltámadási Mise minden perce. Ahogy gördültek az események, tûzszentelés, kivonulási ének, szentírási olvasmányok, könyörgések, prédikáció, keresztelõ, áldozás, folyton azt kérdeztem: Istenem, még mindig van ajándékod számunkra/ számomra? És igen, érkeztek egymás után az ajándékok, a öröm, az Alleluja: mert Isten végtelenül szeret bennünket! És tudom, hogy jönnek majd újra a keresztek, a fájdalom - és hála, hogy nem egyedül, hanem Vele mehetünk az úton, az örök Húsvét útján...” “Amikor megkeresztelkedtem, a Miatyánk alatt úgy éreztem, szólt hozzám az Úr. Azt mondta, hogy "mostantól a gyermekem lettél". És úgy éreztem, hogy teljesen újjászülettem. Nagyon boldog vagyok, hogy végre keresztény lehetek.” D. Dorottya
Veled és Feléd 8
Veled és Feléd 9
VEF155.qxd
4/17/2007
6:15 PM
Page 10
HÚSVÉTVASÁRNAP HÚSVÉTVASÁRNAPI HOMÍLIA - Lukács Evangéliuma 24,13-35 Jézus szenvedése, kereszthalála és temetése után két tanítvány "kimegy az utcára", elindulnak hazafelé - beszélgetnek, vitatkoznak, szomorkodnak (hallottuk az evangéliumban). - Nem tudnak róla, hogy Jézus feltámadt… - Nem ismerik föl - legalábbis jó ideig… Amikor felismerik: - lángol a szívük - visszatérnek a többiekhez, hogy vigyék az örömhírt - a többiek is elújságolják, hogy Jézus feltámadt - és "elindul a lavina" - a történet ismert, immár 2 ezer éve mozgásban tartja a világot, millió és millió ember élete változik meg, nyer értelmet… "Reményt és jövõt adok nektek"! kint van a hatalmas zászló templomunk tornyán… Most a Városmiszszió miatt, de egy életre is igaz! A Feltámadott hirdeti: reményt és jövõt adok nektek! Íme a húsvéti örömhír! Nemcsak Húsvétvasárnap, hanem minden szentmise találkozási lehetõség a Feltámadottal is! És ez már mai kérdés, Jézus mai tanítványaihoz, hozzánk: - hogyan megyünk az utcán, hogy járjuk hétköznapi életünket?
Veled és Feléd 10
- szomorkodva, reményt vesztve? "Ó, ti oktalanok" - mondja Jézus?! - mirõl beszélgetünk egymás között? - egyáltalán téma-e Jézus? - meddig jutunk? A szenvedésig, temetésig, vagy tovább, a feltámadásig is? - ha csatlakozik hozzánk valaki, felismerjük-e benne Jézust? - tovább tudjuk-e adni az örömhírt, a jó hírt? A szentmise végén nem egyedül, nem kettesével, hanem mindnyájan - körmenetben -kimegyünk a templomból, hogy hirdessük Jézus üzenetét: - Feltámadtam, élek, veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig… - Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és az élet terheit hordozzátok, én felüdítelek benneteket… - Van értelme a szeretetnek, a szenvedésnek, halálnak, mert a folytatás a feltámadás, az örök boldogság! - Reményt és jövõt adok nektek - vihetjük ki az örömhírt az utcára… vihetjük örömünket, Életünket… - Visszük Jézust az utcára, mindenki számára hírül adva: van megoldás, Jézus a megoldás! - Visszük Jézust az utcára és "bemutatjuk" neki környezetünket, lakótelepünket… imádkozva értük, "beimádkozva" õket az Egyházba, közösségünkbe, templomunkba… (Már sokakat sikerült!). - Visszük Jézust az utcára, missziózunk…
Veled és Feléd 11
VEF155.qxd
4/17/2007
6:15 PM
Page 12
HÚSVÉTHÉTFÕ
HÚSVÉTVASÁRNAP
Ilyenkor az ünnepek után - egy kegyelmi nagyböjt, szent három nap után sokan megkérdezik: most mi következik még? Mit tegyünk, hogy ugyanilyen odaadással folytatódjék életünk a feltámadás ünnepe után is? Az evangélium utat mutat: 1) Jézus velünk jön az úton... Az emmausziak nem veszik észre... Vegyem Õt észre - a Feltámadottat... Velem jön... S akkor is, ha nehéz, ha sötétség borít el: Õ az út - s az úton vezetõ... Õ a Feltámadott, mellettünk... Induljak minden nap ezzel a gondolattal imámban: Velem jön a Feltámadott... (Ne az én akaratom legyen, hanem a Tied) 2) Isten igéje vezet minket... Nem olvastátok az írásokat?.... Az írások vezethetnek el Jézushoz. Ezek tarthatnak meg Jézussal. Aki olvassa és éli Isten Igéjét - a Biblia isteni szavait.... Isten válaszait, útmutatásait találja életére... Milyen kegyelem, hogy sok keresztény már naponta olvas és elmélkedik legalább egy kicsit a Bibliából. Ha elfelejtkezünk róla - akkor életünk értelmetlen, halállal teli, szomorú, mint az emmauszi tanítványok. 3) S felismerték õt a kenyértörésben... Jézus - az Eukarisztia a táplálékunk az élet útján... Használjuk ki ezt a kincset. Sok keresztény törekszik minden szentmisében áldozni. MÁSOK felfedezték, hogy szentmise hétköznap is van... Van aki heti egyszer legalább eljön, mások többször... Jézus megmutatja magát a hívõnek az Eukarisztiában...
Veled és Feléd 12
Veled és Feléd 13
VEF155.qxd
4/17/2007
6:15 PM
Page 14
INTERJÚ FRISSEN KERESZTELT TESTVÉREINKKEL Az idei Húsvéton három testvérünk részesült a keresztség szentségében. Közülük Megyeri Diával, és Wieszt Gyurival beszélgettünk. Szeretnénk kicsit többet megtudni rólatok. Kik vagytok a hétköznapi életben? Gyuri: Mindketten a MALÉV-nál dolgozunk a földi kiszolgálásban. Dia irodai munkát végez, én az ún. 'frontline'-ban, a földi kiszolgálásnak az utolsó fázisában, a repülõgép indítás elõtti, vagy megérkezés utáni fázisokban veszek részt a munkában. Hogy kerültetek ide a Szent László Plébániára? Gyuri: Ez úgy volt, hogy én már évekkel ezelõtt meg szerettem volna keresztelkedni. Anyukám meghalt, valahogy úgy éreztem, hogy meg kellene keresztelkedni, de nem volt bátorságom elindulni. Sok minden közrejátszott, a családi hagyományok is - nálunk mindenki katolikus, igaz nem gyakorló katolikusok. Amikor a sors Diát mellém küldte, akkor õ volt olyan bátor és lejött Károly atyához, és megbeszélte vele, hogy mi meg szeretnénk keresztelkedni. Eleinte csak a keresztelkedés szertartásában gondolkodtunk, de annyira megszerettünk itt mindent, hogy most már itt szeretnénk maradni. Dia: Isteni sugallat volt. Egyszer vásárlásból hazafelé itt kötöttem ki Károly atyánál. Milyenek voltak az elsõ benyomásaitok?
Dia: Elég furcsa volt ahhoz a világhoz képest, ahonnan jöttünk. Sokáig nem is hittem, hogy ilyen emberek vannak, akikkel itt közösséget találtunk. Az elején furcsa volt. Már egy éve idejárunk, teljesen más, nagyon jó. Mikor kezdtétek úgy érezni, hogy véglegesen dönteni akartok Isten mellett? Gyuri: Ezt nehéz megmondani. Amikor elõször Károly atyánál jártunk, meghívott, hogy jöjjünk el szentmisére, hittanra aztán döntsük el, hogy komolyan gondoljuk-e szándékunkat. Nagyon tetszett nekünk az elsõ szentmise, megható volt a szertartás, nagyon megragadott. Aztán részt vettünk a kezdõk hittanán, nagyon pozitív tapasztalataink voltak, úgy éreztük, hogy itt a helyünk. Senki nem ismert, mégis mindenki úgy fogadott mintha mindig ide tartoztunk volna. Ez az önzetlen szeretet a nagyvilágban nem éreztük. Idejöttünk, mint 'pogányok' és minket úgy fogadtak, mintha mindig ide tartoztunk volna. Ez nekünk nagyon jól esett. Nem ismertem a Bibliát - bár mindig érdekelt a vallás, de csak, mint érdeklõdõ. A hittanok által volt lehetõségünk ismerkedni a keresztény vallással, és megragadott bennünket az Isten szeretete. Sok minden megváltozott bennem. Nyugodtabb lettem. Amit világi fejjel gondoltam a világ dolgairól, ma már másképp gondolom. Itt hallhattam azokról a dolgokról, melyekrõl máshol nem hallhattam. Szeretem a hittanokat. Amit a hittanok által kaptam, azt az életben nem volt, aki elmagyarázza, soha nem hallhattam. Ez a szeretet, ami körülvesz bennünket ez egy magasabb rendû dolog, mint a hétköznapok szeretetlensége - az emberek, ahogy tapossák el egymás, akár az anyagi javakért, akár bármiért. Ez itt a plébánián nekünk egy kis sziget. Dia: Szerintem mindig az aktuális dolgokról van szó a hittanokon. Pont azt kapjuk, amire szükségünk van. Mindig hallunk új dolgokat. Mindig megragadunk valamit belõle. Mindent próbálunk befogadni. Otthon is átgondoljuk, olvasgatjuk a Bibliát, próbáljuk összerakni magunkban a dolgokat, minél tökéletesebben elsajátítani az Evangéliumot, és az életet, hogy így is lehet élni. Milyen volt átélni a keresztséget?
Gyuri: Nagyon jók voltak az elsõ benyomások. Ha nem így lett volna, nem lennénk itt, nem tartanánk itt, ahol most tartunk. Nagyon kedvesen fogadott mindenki. Ezelõtt nem jártunk templomba, nem tartoztunk közösséghez. Számunkra meglepõ volt az itt tapasztalt önzetlen szeretet. Köszönjük az öszszes kedves testvérnek, a közösségnek, hogy így álltak hozzánk. A nagyvilággal teljesen ellentétes dolog, ami itt folyik. Mindig éreztem, hogy a világ nem az én világom, most úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem.
Veled és Feléd 14
Gyuri: Nagyon jó volt. Alig vártuk már, hogy megkereszteljenek minket. Dia: Nem nagyon lehet szavakba önteni ezeket a dolgokat. Megtisztelõ volt, hogy Húsvét keretében kaphattuk meg ezeket a szentségeket. A kereszténység legnagyobb ünnepén, Húsvét éjszakáján kaphattuk meg a keresztség szentségét, és az Oltáriszentséget. Húsvét hétfõn pedig a házasság szentségében részesülhettünk.
Veled és Feléd 15
VEF155.qxd
4/17/2007
6:15 PM
Page 16
INTERJÚ FRISSEN KERESZTELT TESTVÉREINKKEL Gyuri: Felfoghatatlan érzés volt. Azt hittem, hogy nagyon izgulni fogok, mert nagyon izgulós típus vagyok. De tényleg elfelejtettünk mindent. Jó volt, hogy mindenki körülöttünk, mellettünk volt, de mindenrõl megfeledkezve úgy éreztem, hogy Istennel egyedül vagyok. Tényleg ki tudtunk kapcsolni, csak a szertartásra koncentráltam. Mi volt a legmaradandóbb élmény a felkészülés alatt? Gyuri: Egyrészt hittanórákon is sokat kaptam, és sok szeretetet kaptam a hívektõl, akik még ismeretlenül is mellettünk voltak. Másrészt Diával a közös imák, fõleg az esti közös imák, a közös Bibliaolvasás is sok erõt, szépséget adott, új életformát, hogy így is lehet élni. Dia: Bennem minden megmarad! Az összes, ami a felkészüléshez tartozik. Mindenegyes megnyilatkozás, akár a templomban, vagy minden, ami a felkészülésünkhöz tartozott, számomra maradandó. Mi szerepel jövõbeni terveitek között? Dia: Ebben az évben minden csodálatos dolgot megkaptunk, amit Isten eltervezett. Gyuri: Továbbra is szeretnénk a közösséghez tartozni, Jézus útján járni. Több gyereket is szeretnénk, ha a Jó Isten adja. Mindenféleképp szeretném, hogy megkapják a vallásos nevelést. Ha már én késve, de eljutottam idáig, szeretném, hogy õk már megkapják azt a vallásos neveltetést, ami szerintem az élethez kell, és ebben a világban, amiben most élünk ez nagyon fontos. Ha mindenki betartaná Jézus tanítását, szerintem nem ott tartana a világ, ahol most tart. Szeretném, ha gyermekem, és az õ gyermekei is megkapnák ezt a neveltetést, amiben biztos, hogy minden segítséget megkapunk, és mi is megteszünk mindent érte, hogy ez így legyen. Köszönjük, hogy itt lehetünk a közösségben.
Veled és Feléd 16
A “72 ÓRA” TAPASZTALATAIBÓL Amikor még én is aktív tagja voltam a karitász csoportnak, minden összejövetel elõtt elénekeltük egy pár sorból álló éneket. Ezt a szeretetet tapasztaltam meg, és szeretném mindenkivel megosztani. Napokban felhívott Ági, majd Gyula atya, hogy jönnek hozzám a fiatalok... akár ablakot tisztítani, akár takarítani, vagy csak beszélgetni... mire van éppen nagyobb szükségem. Megrémültem!! Mit fogok velük kezdeni?? Ha az ablaktisztítás közben kiesnek, mit csinálok? Mi lesz, Mit adjak nekik? Hogyan adok nekik tisztító szereket, hisz nehezen mászkálok a lakásban is? Hányan lesznek? Le sem tudom ültetni Õket?! És csak úgy hemzsegtek a fejemben egymás után a gondolatok. Aztán másnap megérkezett két kislány. Kedvesek voltak, ablakot tisztítottak, ami nagyon szép lett, és még amit merni sem reméltem a függönyöm is leszedték, kimostam, és szép tisztán várja a Húsvétot, mert vissza is tették. Minden a legnagyobb nyugalommal, zökkenõ nélkül történt. Még egy kis krumplis pogácsát is sikerült sütnöm, így meg is kínálhattam Õket. És még a Károly atya is átjött! Nagyon boldog voltam, még sírtam is örömömben. Hála legyen! Nagyon szép napot szereztek nekem. Kívánok nekik is örömet, boldogságot, sok-sok szeretetet, nem csak az ünnepekre, hanem egész életükre! Köszönöm: K. Joli néni A szép kornak többször vannak szeretetbõl fakadó örömei. Ilyen kedves örömnapom volt nemrég… Gyula atya telefonált, hogy pár fiú a plébániánkról (melynek 63 éve hûséges tagja vagyok) szeretetlátogatásra, kis segítésre jönnek az idõsekhez. Örömmel és lelkesedéssel vártam a fiúkat. Jött is kettõ. Mivel õk cserkészek is - (András cs. tiszt és Gábor fiatal cserkész), s jómagam is 1936-tól cserkész vagyok, ez mai napig szívügyem - kedves érdeklõdésük jólesett… Beszéltem is cserkészéletemrõl, amely még Csehszlovákiában kezdõdött. Emlékezetes táborokról… közös zarándoklatokról… Fényképekkel próbáltam minden szép, mai napig is tartó élményemet felidézni. Közben kicsit talán tanácsokat is adni, õrsi foglalkozásokról, mi teheti vonzóvá a csodálatos mozgalmat. (Amely éppen ebben az évben 100 éves…) A 10 cserkész törvényt, ha sikerül türelemmel átadni és megtarttatni is! (Idõnként bizony fárasztó.) A mai ifjúságot megszelídíteni… De a cél "magyarosabb magyart, becsületes, hazáját szeretõ és ismerõ, hitét megtartó embert nevelni!!! Ez egy nemes életcél, egész embert kíván! A beszélgetéssel elszaladt a két és fél óra, ebbe még kis kerti munka is belefért… ez egy öregkori szép napom kedves élménye volt… Köszönöm, fiúk! Meghatódva plébániánk figyelmességén, így köszönöm meg írásban - és soksok imával! A nagyböjti jócselekedet öröme adjon további erõt munkátokhoz, Isten nagyobb dicsõségére és a cserkészek neveléséhez. Özv. Árvay Jánosné Edit
Veled és Feléd 17
VEF155.qxd
4/17/2007
6:15 PM
Page 18
KÉRTEM ISTENT...
TAPASZTALAT Mindig szerettem volna megtanulni gitározni, de igazán sose jött össze. Többször nekiálltam autodidakta módon, de a könyveimnek mindig az azonos oldalánál akadtam el. Egyszerûen nem ment az 56 oldal után. Pedig én úgy szerettem volna dicsõíteni az Urat! Kezdtem beletörõdni, nekem ehhez semmi tehetségem. Aztán idén, az év elején a lõrinci fõplébánia honlapján olvastam, hogy gitáros képzés indul. Úgy gondoltam, ha korábban lett volna ez a hirdetés, örömmel jelentkeztem volna, de akkorra már kiábrándultam a zenélésbõl. Aztán az utolsó pillanatban meggondoltam magam, elküldtem a jelentkezésem és vártam. Semmi. Nem érkezett válasz. Hát, jó, én megtettem a magamét. Tényleg nem kell erõltetnem ezt a dolgot. Az égiek sem akarják, hogy én megtanuljak zenélni. 3 hétre rá jött a mail: rossz volt a szerver, csak utóbb kapták meg a jelentkezésem, feltétlenül menjek. Mentem. Óra után kicsit beszélgettem a tanárral (= Riki), elejtettem, nem járok közösségbe, jó lenne találni valamit. Hát kérjetek és kaptok! Mire észbe kaptam, máris egy telefont nyomtak a kezembe, a vonal túlfelén Károly atya személyesen. Még azon a héten elnéztem a havannai ifihittanra. Gitározni még most sem tudok, de már rendszeresen tanulok. Emellett részese lehetek egy aranyos közösségnek, tele csupa angyali "testvérrel". Jó köztetek! Németh Ildikó
Kértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Õ azt mondta: Nem. Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem Õ veszi el, hanem nekem kell feladnom azt. Kértem Istentõl, hogy a fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Õ azt mondta: Nem. Azt mondta, a lelke egészséges, a teste csak átmenet. Kértem Istentõl, hogy adjon nekem türelmet, de Õ azt mondta: Nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke, nem kapni, megszerezni kell. Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Õ azt mondta: Nem. Azt mondta, csak áldását adhatja, a boldogság rajtam múlik. Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Õ azt mondta: Nem. Azt mondta, a szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz Hozzá. Kértem Istent, adjon lelki fejlõdést, de Õ azt mondta: Nem. Azt mondta, hogy a fejlõdés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak. Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Õ szeret engem. Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni. Kértem erõt… És Isten adott nehézségeket, amelyek erõssé tesznek. Kértem bölcsességet… És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat. Kértem bátorságot… És Isten adott veszélyeket, hogy legyõzzem azokat. Kértem, adjon szeretetet… És isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. Kértem kegyelmeket… És Isten adott lehetõségeket. Semmit sem kaptam, amit akartam. Megkaptam mindent, amire szükségem volt. És imáim meghallgatásra leltek. (ismeretlen szerzõ)
Veled és Feléd 18
Veled és Feléd 19
VEF155.qxd
4/17/2007
6:15 PM
Page 20
ANYÁK NAPJÁRA...
KÖSZÖNTJÜK AZ ÉDESANYÁKAT! ÁLDOZATOS ÉLETÜKRE, MUNKÁJUKRA ISTEN ÁLDÁSÁT KÍVÁNJUK! Égi Édesanyánkra tekintve Jézus nemcsak azt mondotta: "Asszony, íme a te fiad" hanem Jánoshoz fordulva azt is: "Íme a te anyád". Tehát ahogyan az emberiséget Máriára bízta, éppúgy megmutatta minden halandó embernek az Anyát. És nekünk úgy kell viselkednünk vele szemben, mint a gyermekeknek. Nemcsak abban, hogy megcsodáljuk és utánozzuk, hanem segítünk neki, megosztjuk munkáját és közremûködünk benne, szenvedünk, engedelmeskedünk és diadalmaskodunk vele. Együtt vívjuk vele a gyõzelmes csatákat, amelyeket az egész történelem során vezérelnie kell a földön. Hiszen Isten azt ígérte errõl az Asszonyról a világnak, hogy eltiporja a kígyó fejét. Méltó gyermekeinek kell lennünk, méltónak - amennyire telik tõlünk - fönséges feladatunkhoz, egészen odáig, hogy magunkévá tesszük gondjait sok gyermekéért, hogy szinte az õ anyai karjai leszünk ezen a földön, hogy mirólunk is elmondhassák: "És János magához vette õt". Chiara Lubich Jocit mi örökbefogadtuk. Nagy elhatározás volt részünkrõl, hiszen nem tudjuk, hogy mit hoz magával a vér szerinti szüleitõl. Több évig kellett várni az örökbefogadásra, ez alatt többször imádkoztunk érte hittestvéreimmel. Sokáig nagyon irigykedtem a gyermekes családokra, nagy boldogságukért. Isten ajándékának tekintem Jocit, mely által mutatja meg az Úr a szeretetét. Nagyon szép, de egyben nehéz feladat is a gyermek jóra való nevelése, és elfogadása. Sokszor érzem, fõleg most, kamaszkorban lévõ gyermekemen, hogy ez Isten nélkül szinte lehetetlen. Sokat imádkozom a családunkért, és nem hívõ férjemért is. Köszönet és hála Istennek Jociért! V. Zs.
Veled és Feléd 20
Nagyon hálás vagyok a Sorsnak, hogy édesanya lehetek, hogy három fiúgyermekkel ajándékozott meg az Isten. Az Anyaság számomra csodálatos dolog. Sokféle érzéssel jár ez a feladat, ami egy életre szól. Öröm, fájdalom, gondoskodás, segítés, tanítás, támogatás, kiengesztelés, bocsánat, nézeteltérések és sok-sok SZERETET. Mikor megtudja az ember, hogy Babát vár, akkor az öröm mellé rögtön odaférkõzik az aggodalom, félelem is. Egészséges lesz, minden rendben lesz? Hittel ezt is könnyebb megélni. Amikor megszületik a Kisbabánk, akkor ismét jönnek az érzések (jók és rosszak is). Amikor pedig már nagyobbak, akkor többször el kell fogadni helyzeteket, hogy saját akaratuk szerint cselekedhessenek (persze, ha ezt helyesnek ítéljük meg). Az elsõ önálló szárnypróbálgatásaikat támogatni, a továbbtanulásnál tanácsot adni, egyre "messzebb" engedni magunk mellõl, mind nehéz feladat egy szülõ számára. De bármilyen is a Gyermekem, a HIT sokat segít az elfogadásban, a nevelésben és a feltétel nélküli szeretet gyakorlásában. Valamint a sok-sok kegyelem és öröm, amit a Gyermekeim által kapok, ez mindenért kárpótol. Mennyei Atyám! Köszönet és hála, hogy édesanya lehetek. Kérlek, segíts a jövõben is, hogy a Te segítségeddel, egyre elmélyülõ hittel, türelemmel és nagy szeretettel nevelhessük férjemmel Gyermekeinket! Amen. Marika Húsvét vigíliáján elengedtem azt, aki eddig az enyém volt, és odaajándékoztam Istennek. Örökre és végérvényesen. Kis kezét áttettem az Övébe, én pedig csak mint nevelõ, segítõ maradok mellette - addig, amíg az Úr jónak látja... Mária már Jézus születése elõtt tudta, hogy Fia csak ideig-óráig lesz vele. Én most találtam szembe magam ezzel a ténnyel. Bár mindez - tudom - csodálatos, meg örömteli, meg nagyszerû, mégis ijedtséget és tanácstalanságot érzek. S valami olyan késztetést, hogy életemet, gyermekemmel való kapcsolatomat teljesen át kell rendezni, elvetni a régit, megszokottat, kinyitni a kapukat az Úr elõtt, hogy Õ vehesse kezébe a dolgok irányítását... Tehát ez volna az anyaság? Megszülni, nevelgetni valakit, aztán Jézushoz vezetni, elengedni a kezét, és odaadni õt az Úrnak? Tanítani, irányítani, eljuttatni oda, amikor már önálló kapcsolata lesz Jézussal, s nem lesz szüksége rá, hogy engem megkérdezzen... Eljuttatni oda, amikor majd ezt válaszolja a kérdésemre: hát nem tudod, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom? Átélni, hogy már nem az anyja, hanem a mennyei Atya az elsõ számára... háttérbe vonulni... és ha Isten úgy vezeti õt, akkor felengedni a keresztre...? Igen... azt hiszem, ez az anyaság értelme. Ha mindezt meg tudjuk tenni, akkor teljesítettük küldetésünket, mi, anyák. Isten segítsen ebben mindnyájunkat. D.Rita
Veled és Feléd 21
VEF155.qxd
4/17/2007
6:16 PM
Page 22
NYUGDÍJAS DÉLUTÁN
GYERMEKÁLDÁS
Köszönjük! 2007. március 2-án megszületett harmadik kisgyermekünk, Boglárka. Öttagú család lettünk. Ez már önmagában is olyan tény, ami mellett nem lehet hálaadás nélkül elmennünk. És azzal, hogy igent mondtunk az új kis Életre, úgy érezzük, hogy Isten gondoskodó szeretete még jobban körülvesz minket. Mindez már abban is megnyilvánult, hogy a várakozás hónapjaiban gyermekeink milyen õszinte kíváncsisággal és örömmel fogadták az új kistestvér jövetelének hírét. Ez napi szinten közös esti babasimogatást jelentett a pocakon keresztül, ezen túl pedig néhány szavas "beszélgetést" is összehoztunk néha-néha. Hála azért, hogy egy-két estét leszámítva, mindig sikerült közös gyertyagyújtással és imával zárni napjainkat, ami az utolsó néhány hétben különösen is sokat jelentett mindannyiunknak. Hálát adtunk minden családtagért (már Bogiért is) és kértük, hogy majd mama is, baba is épségben hazakerüljön. Március 2-a péntekre esett. Elsõ péntek, nagyböjtben… Már napokkal elõtte tudtuk, hogy ha terv szerint alakul minden, ezen a napon fogunk szülni, így volt idõnk felkészülni lélekben, szentgyónással is… Köszönjük! Igyekeztünk lelki olvasmányokkal is erõsíteni magunkat, de ami még fontosabb, megélni a jelen pillanatot, és az öröm elõtt várni a szenvedést, nem tudva, hogy most éppen milyen lesz és meddig tart… Köszönjük, hogy ezekben az órákban is végig együtt lehettünk, nagyon szép Isten-élmény volt. Hála és köszönet közösségünkért is, ahonnan a folyamatosan mindig érkezik az imákon kívül is valamilyen ajándék. Nagyböjt harmadik vasárnapján plébániánk egyik családjától (mellesleg õk is öten vannak…) kaptunk ajándékba egy fantasztikus ebédet (annyit, hogy vacsorára is jutott), amit személyesen hoztak el nekünk Károly és Gyula atyával együtt, közvetítve az egész közösségünk szeretetét. Húsvétkor ajándékcsomagokat kaptunk több helyrõl, sõt volt aki konkrétan nekünk sütött süteményt és hozott játékokat. Nagyon köszönjük! Legfõképp azonban Istennek szeretnénk megköszönni, hogy napról-napra kézzelfoghatóan is érezhetjük szeretetét! Kovács család
Veled és Feléd 22
"Elszaladtak az Øvek felett nk, Csendes sz vvel nyugd jasok lett nk, Felnevelve gyermeket, csalÆdot, Nyugd jaskØnt Ølj k a vilÆgot Mi lehet a nyugd jas dal vØge? Legyen k zt nk, s a vilÆgon bØke! Adjon Isten mØg sok boldog Øvet, BØkessØget, erıt, egØszsØget." Közel ötvenen jöttek össze plébániánk hittantermébe a nyugdíjasok - húsvét utáni "allelujára", teadélutánra Karitász csoportunk jóvoltából. Szép mûsor is volt: a Kovács ikrek zongorával, Horváthné Simongáti Éva kislányával (gitár és ének), filmes összeállítás a városmisszióról, versek, (Fazekas Lívia és István, Székely Irénke néni) nóták…finom falatok, jó hangulat (még tánc is!). Isten tartsa meg korábban született testvéreinket és mindnyájunkat. Ámen.
Veled és Feléd 23
VEF155.qxd
4/17/2007
6:16 PM
Page 24
ÉLETIGÉS GONDOLATOK
VÁNDOREVANGÉLIUM Öröm, hogy Plébániánkon már 50 lakásban, családban (5 csoportban) vevõk a Vándorevangéliumra! Plébániánk papjai sem akartak kimaradni belõle! Szoktunk máskor is (Gyula a.+ Károly a.) közösen imádkozni, elmélkedni, de most új színt hozott életünkbe, kapcsolatunkba a Vándorevangélium! Annak rendje módja szerint nekiültünk és "elvégeztük" az elõírt szertartást, három egymás utáni napon! Még lehet csatlakozni, új csoportokat létrehozni! - pl -
“Amikor hozzánk került a Vándorevangélium, úgy tûnt, hogy egyik este nem fogunk idõt találni a közös imára. Egyetlen lehetõség maradt, kora délután volt egy szabad óránk, amelyet viszont arra akartunk szánni, hogy lányommal még egyszer átvegyük az elõadandó hegedûdarabjait az esti koncertre. Nagyon izgultunk emiatt mindketten, mert elõször történt, hogy beválogatták a "jobbak" közé, és hát persze mind jó produkciót vártunk tõle. Töprengtem, hogy mi legyen, mert azt tudtam, hogy a koncertrõl hazaérve már biztos nem lesz idõ imára - még leckéi is voltak. Végül mégis arra jutottam, hogy "jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni", vagyis hogy inkább az imádkozást választjuk a kis idõnkben, és a koncertet Istenre bízzuk. Így is tettünk. Az Úr üzenete egyértelmû volt a vérfolyásos asszony történetébõl: nem emberekben, hanem Jézusban kell bízni. Jót beszélgettünk és imádkoztunk e gondolatok kapcsán. Miután végeztünk, javasoltam Dórinak, hogy legalább egyszer játssza el a darabjait, annyi idõnk még van. Õ azonban felháborodottan tiltakozott: "De anyu, az Úr épp most mondta nekünk, hogy bízzuk Õrá magunkat! Biztosan megsegít." Elfogadtam a hitét, és gyakorlás nélkül indultunk útnak. Mondanom sem kell, hogy nagyon jól sikerült a fellépés! Isten kegyelmébõl.” D.Rita
Veled és Feléd 24
"Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." Hogyan éljük ezt az igét? Úgy, hogy élõn tartjuk magunk között a kölcsönös szeretetet, és "élõ sejteket" hozunk létre mindenütt. Chiara Lubich írja: "Ha egy város legtávolabbi részein kigyulladna az a tûz, melyet Jézus hozott a földre, s ez a tûz, hála a lakosok jóakaratának, ellenállna a világ fagyának: hamarosan az egész várost elborítaná az isteni szeretet lángja. Az a tûz, amelyet Jézus e földre hozott, Õ maga, a szeretet. Olyan szeretet, amely nemcsak Istennel egyesíti a lelkeket, hanem egymással is. (…) Ha ketten vagy hárman egyesülnek Krisztus nevében, és meg merik vallani egymásnak - szégyenkezés nélkül, határozottan -, hogy Istent akarják szeretni, s eszményükké a Krisztusban megélt egységet teszik, akkor ez hatalmas isteni erõ a világban. Minden városban lesznek ilyen lelkek: a családokban férj és feleség, fiú és apa, anyós és meny. Megtalálhatjuk õket a plébániákon, az iskolákban, az irodákban s bármely más közösségben. Nem szükséges, hogy már szentek legyenek, mert Jézus akkor azt mondta volna. Elég csak Krisztus nevében egyesülniük, és soha nem engedni ebbõl az egységbõl. Természetesen nem maradnak sokáig ketten vagy hárman, mert a szeretet magától terjed, mégpedig hihetetlen méretekben. Minden kis sejt - a föld bármely pontján is éleszti fel Isten - szükségképpen elszaporodik, és a Gondviselés szétosztja ezeket a lángokat, ezeket a lánglelkeket oda, ahova akarja, hogy több helyen melengesse a világot az isteni szeretet, és feléledjen a remény." C.L. Látható az Isten Fûben, virágban, dalban és fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben õ benne nincsen. Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten…. (Wass Albert)
Veled és Feléd 25
VEF155.qxd
4/17/2007
6:16 PM
Page 26
TUDNIVALÓK SZENTSÉGEKRÕL: - Húsvét a bûnbocsánat (a gyónás) szentségének is az ünnepe, a Feltámadt Jézus ajándéka (Jn 20,19-23)! - Mikor van gyóntatás? Általában minden szentmise elõtt! - Öröm, hogy vannak többen, akik 1-2 havonként, rendszeresen végzik gyónásukat. - Kérés: szánjunk rá idõt! - Akik pl. hétköznapokon is járnak misére, jó, ha hétköznap gyónnak… Akik vasárnap szeretnének, korábban jöjjenek, ne mise elõtt pár perccel, mert nem biztos, hogy sor kerül rájuk! Mise alatt pedig már nem lehet, hiszen akkor nem lesz szentmiséd! - Készüljünk fel komolyan (pl. nézzünk át lelkitükröket), már otthon össze lehet írni… - Keresztelési felkészülésre minél elõbb jelentkezzünk a plébánosnál! - Ki lehet keresztszülõ? - Katolikus, megbérmált, gyakorolja a vallását, járul a szentségekhez… (egyházi házasság!) - Szentáldozáshoz az járulhat, aki minden vasárnap részt vesz a szentmisén, rendszeresen szokott gyónni… - Naponta hányszor áldozhatom? - Ha a reggeli szentmisén már áldoztál, akkor az esti Igeliturgián, misén kívüli áldozáskor már nem lehet! Egyébként vannak alkalmak, amikor két szentmisén is lehet… A SZENTMISE: a keresztény élet középpontja. A vasárnapi szentmise a hét fénypontja, a Feltámadt Jézus ünneplése. Fõleg, akik hétköznapokon nem tudnak részt venni szentmisén, egész héten arra készülnek, hogy a vasárnapi mise igazi ünnep, egyedülálló találkozás legyen Jézussal. Már csak ezért sem kések el! Már a mise elõtti "öt percnek" is nagy jelentõsége van! Belehelyezkedés az isteni miliõbe, Isten jelenlétébe… Minél többet kések, annál több mindenbõl kimaradok… Sõt, csak templomlátogató lesz belõlem, szentmisém nem lesz! És persze, ha vasárnap saját hibámból kések, nem is járulhatok a szentáldozáshoz! Korán van? Ha pl. ha egy órával elõbb kezdõdne a szentmise, akkor nem is járnál misére? Úgy tûnik, hogy nem a mise idõpontjával van baj, mert minden misérõl késnek, a reggelirõl, a délelõttirõl, az estirõl is (és sajnos ugyanazok!). - Természetesen ezek a sorok nem azoknak íródtak, akik évente egyszer saját hibájukon kívül elkésnek… ("Akinek nem inge…"). Húsvét, feltámadás, ebben is lehet új életet kezdeni! - Bérmálkozni szeretnél? Fontos, hogy rendszeresen járj hittanra, ott történik a felkészülés!
Veled és Feléd 26
- Házasságkötés elõtt legalább 3 hónappal kérjük a jelentkezést! - Akinek valamilyen oknál fogva elmaradt a templomi esküvõ, utólag is lehet pótolni! Azért is fontos, mert aki nem egyházi házasságban él, nem járulhat szentségekhez (gyónás, áldozás!). - Pap szeretnél lenni!? Jelentkezz plébánosodnál, gyóntatódnál! - Beteg valaki köztetek? Hívassa az Egyház papjait! - olvashatjuk a Szentírásban. Ne várjuk meg a kórházba költözést, hiszen otthon nyugodtabbak a körülmények… De a kórházba is elmegyünk, ha hívnak. A Délpesti Kórházban minden vasárnap du. fél 5-kor van szentmise, ott is lehet "találni" papot, szentmisét! Kórházlelkészi szolgálat is van! Telefonszáma: 213-9620 Katolikus Alkoholistamentõ Szolgálat: 242-2330 Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítõ Szolgálat: 361-4252 "Atya! Nagyon köszönöm ezeket a napokat, a liturgiákat, a prédikációkat! Mondja meg a segédkezõknek is, asszisztenciának, énekeseknek…" Sok ilyen és hasonló köszönet érkezett ezekben a napokban! Hála érte Istennek! Öröm, valóban szép napjaink voltak, áradt a kegyelem. Köszönet és öröm, hogy már Nagycsütörtökön sokan voltunk, és így folytatódott a "szentháromnap". Valóban köszönet mindazoknak is, akik sokat fáradoztak azért, hogy szép legyen az ünnepünk. Nagyon sok munka, befektetett idõ elõzte meg az ünnepet! Isten fizesse meg kinek-kinek fáradozását! - pl "Kedves Atya! Újra megmentettél! Most láttalak a kábelen (TV18). Végig sírtam és újra meggyógyult az én lelkem. Köszönöm."
Veled és Feléd 27
