KOZLEMENYEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2. SZERKESZTI: ROSKA MÁRTON < > I I. 2

•e

KOZLEMENYEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2.

SZERKESZTI: ROSKA MÁRTON <§>

M 1 T T E IL U N G E N

P U B LIC A T IO N S

D ÉR N UMISM ATISCH-ARCH AEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRG1SCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (U N G A R N ), BÁSTYA-U. 2, RED IG IERT V O N PROF. M Á RT O N V O N ROSKA

DE LA SECTION N U M ISM A T IQ U E ET A RC H ÉO LO G IQ U E D U MUSÉE N A T IO N A L DE T RA N SY LV A N IE Á K O LOZSV ÁR (H O N G RIEJ, BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. M Á R T O N DE ROSKA

II. 2.

1942.

a

AZ

ERDÉLYI

NEM ZETI

M ÚZEUM

É R E M - ÉS

R É G IS É G T Á R Á N A K

K IA D Á S A

HERAUSGEGEBEN V O N DÉR N U M ISM A TISCH-A RCH AEO LOG ISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS É D IT IO N DE LA SECTION N U M ISM A TIQU E ET A R C H É O L O G IQ U E D U MUSÉE N A T IO N A L DE T RA N SY LV A N IE

M INERVA R.-T. KOLOZSVÁR 1942.

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának ez a folyóirata régészeti, néprajzi és művészettörténeti dolgozatokat tar­ talmaz, lehetőleg gazdag magyarázó képanyaggal és német, francia, kívánatra angol és olasz fordításukkal vagy kivonatukkal. — Évenként 20 ívnyi terjedelemben, 2 füzetben jelenik meg;'

Előfizetési ára 20 Pengő, külföldön 22 Pengő. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagjainak és tudományos intézményeknek évi 12 Pengő. Megrendelhető az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában, Kolozsvár, Bástya-u. 2. ^

Minden megkeresés erre a címre küldendő. Ide kérjük a kéziratokat is.

Diese Zeitschrift dér Archaeologisch-Numismatischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums enthalt sowohl archaeologische, als auch volkskundliche und kunsthistorische Aufsátze mit möglichst reichem Abbildungsmaterial und deutscher, französischer, auf Wunsch auch englischer und italienischer Übersetzung oder mit fremdsprachigem Auszug. Es erscheinen jahrlich zwei Hefte in einem Umfang.von 20 Druckbogen.

Bezugspreis: 20 Pengő, im Ausland 22 Pengő. Zu beziehen bei dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung des Siebenbürgischen NationalMuseums, Kolozsvár (Ungarn), Bástya-u. 2. Ersuchen sind an diese Adresse zu richten, ebenso bitien wir die Manuskripte hieher zu schicken.

La revue de la

Section Numismatique et Archéologlque du Müsée National de Trafisylvanie contient des articles toujours richement illustrés sur des sujets d’archéologie, d’ethnographie et d’histoire des árts. Nous ajoutons aux articles une traduction ou un abrégé en allemand ou en franfais, s’il est nécessaire aussi en langue italienne ou anglaise. Chaque année nous publions deux fascicules contenants 20 feuilles d’impression. •

\

Prix d’abonnement 20 pengő, á l’étrariger 22 pengő. A commender chez la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie, Kolozsvár (Hongrie), Bástya-u. 2. Les demandes de renseignement et les manuseripts sont á diriger á la mérne ádresse.

Tiszteled

4.51.1.52

KÖZLEMÉNYEK

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2.

SZERKESZTI: R O S K A M Á R T O N

M IT T E IL U N G E N

P U B L IC A T IO N S

DÉR NUMISM ATISCH-ARCH AEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (UNGARN), BÁSTYA-U. 2. REDIGIERT VON PROF. MÁRTON VON ROSKA

DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE Á KOLOZSVÁR (HONGRIE), BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. MÁRTON DE ROSKA

II. 2.

1942.

AZ E RD É LYI N E M ZET I M Ú ZEU M

ÉREM- ÉS R É G ISÉG T Á R Á N A K K IA D Á SA

HERAUSGEGEBEN VON DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS ÉDITION DE LA. SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE

MINERVA R.-T. KOLOZSVÁR 1942.

Felelős k ia d ó: Roska M árton — M inerva R t K olozsvár 11811

ADATOK ERDÉLY PALAEOLITHIKUMÁHOZ A Tordai hasadék geomorfológiai kialakulásának kérdésével foglalkozva, a hasadék Oszlopos barlang-jának elülső részében, a régebbi ásatások által össze­ turkált rétegben — egy próbaásás alkalmával — találtam az 1. képen 1. sz. alatt bemutatott dárdahegyet. Anyaga kvarc-szarukő. Jellegzetes moustiéri. trianguláris dárdahegy. Bal­ pereme finoman retusált, jobb oldalán pattintott. Mély patinája van. '

Fig. 1. kép.

Moustiéri dárdahegy és vakaró a Tordai hasadékbóll. Pointe et racloir moustériens provenants de la crevasse de Torda.

Figyelemmel kísértem az Erdélyi Kárpát-Egyesület által 1934 tavaszán a hasadék mészkői nyílásánál a Hesdát-patak szintje felett 30 cm magasra emelkedő terraszon épülő, új menedékház alapozási munkálatait is. Innen főképen Herepei János gyűjtéséből nagyon szép csiszolt kőkori, aeneolit,. bronzkori és római anyag került a menedékház gyűjteményébe. Egy alkalommal az alapozásnál kihányt föld és a Hesdát-patakból hozott kavics keveréke közt találtam az 1. képen 2 sz. alatt látható, vakarót. Anyaga kovásodott porfir, benne keskeny jáspis érrel; az a kőzettípus, amely nagyon jól beleillik itt a hasadék déli nyílásánál elhúzódó eruptivus kőzetvonulatba. Innen való származása — mivel itt hasonló kőzet előfordul — biztosra vehető. Az eszköz egy ötszögű, vakaró-vágó eszköz. Alsó éle és jobboldali felfelé haladó éleinek különösen az alsó része van nagyobb pattintásokkal, retusálással kidolgozva.

196

4

Hasonló eszközt ír le Roska Márton a csoklovinai barlang moustiéri emlékei közt,1 és a fegyeri Coastea Vacii II. sz. fülkéjéből.2 Ezt a nagyjában félköridomú, pontosan ötszögű, sok esetben alsó élén, bevölgyelt élű vakarót a moustiéri ipar jellegzetes vakaró-vágó eszközének kell tartanunk. Mély patinája van. Rajta semmi friss törés nincs, tehát csak innen származhatik. E két lelet a Tordai hasadék-bán a pleistocén ember jelenlétét — mely eddig nem volt beigazolva — kétségtelenné teszi, és a hasadék barlangjainak kutatását eredményesnek igéri. E sorok írója a hasadék Kéményseprőbarlang-]&ban barlangi medve (Ursus spelaeus) állkapcsát lelte.3

Fig. 2. kép.

Moustiéri vakaró Maroshévízről. — Racloir moustérien de Maroshévíz.

A 2. képen bemutatott kőeszköz Maroshévízről való. Maroshévízen 1932. november 21-én átutazva, megtekintettem a Bánffy-fürdőt, amelynek 26 C°-os enyhén alkálikus meleg vize, a fürdőtelepből kifolyva, 15 méter magas terraszról szép vízeséssel zuhan le, és ömlik a Marosba. Ez a terrasz a forrás meleg vize által lerakott édesvízi mészkőből áll, melyben kisebb homokos lerakodások is váltakoznak. Abban a feltevésben, hogy ennek a melegforrásnak a környékén a pleistocén embere tanyázhatott, az édesvízi mészkő homokbetelepüléseiben kutattam, és a 2. képen bemutatott ovális vakarót találtam. A rajzon feltüntetett oldallal ellentétes, előlapi oldalon nagyon jól látszik a pattintás bulbája. I A hátlapja nagy pattintásokkal van megdolgozva, ahogy az anyag megengedte. Ez az egyoldali peremmegmunkálás a moustiéri korba utalja ezt az eszközt. 1 Roska Márton: Az ősrégészet kézikönyve, I. A régibb kőkor. 323. 1. 205. kép, 6. sz. 2 Ugyanott a 325. 1. 208. kép, 3. sz. és a Dacia I. 1924. kötetének 302. lapján az 5. rajzon, melynek anyaga kristályos mészkő. 3 Ezt a leletet az Erdélyi Múzeum-Egyesületben 1935. március 13-án a Kéményseprő' barlang-ról és 1940. március 30-án a Tordai hasadék keletkezéséről tartott előadásomban és az Erdély 1935. évfolyamának 53. lapján röviden ismertettem.

5

197

Anyaga kristályos mészkő, ami nem lep meg, mert mészköves vidéken az ősember gyakran készítette kőeszközeit ebből az anyagból. A terrasz, amelyben találtam, felső pleistocén városi terrasza. Roska Márton Hunyad vármegye ponorohábai Bordu. Maré barlangjából, a csoklovinai barlangból, a fegyeri Coastea Vacii II. fülkéjéből és vele szemben a Piatra Muntenilor nevű mészkővonulatban kikutatott folyosóból, az aradmegyei Menyháza Hoanca Coului nevű barlangjából írt le kristályos mészkőből készült moustiéri kőeszközöket. Ehhez a sorozathoz a maroshévízi lelet új adat, mely esetben az ősember valószínűleg a szárhegyi márványt használta fel a kőeszközei készítésére. Dr. Tulogdy János

DONNÉES SUR LE PALÉOLITHIQUE DE LA TRANSSYLVANIE La pointe moustérienne de fig. 1, 1 provient de la grotte Oszlopos de la crevasse de Torda d’une couche déjá dérangée. Són matériel est quartz-cornéenne. Sa patine est profonde. Mérne figure nous montre encore un racloir trouvé lors de la construction du hospice de tourisme sur la terrasse caillouteuse de la riviére Hesdát. Són matériel est porphyre siliceux. Sa patine est profonde. Le racloir de pierre calcaire cristalline de fig. 2 provient de Maroshévíz. Je l’ai trouvé sur une terrasse de pleistocéne supérieur. János Tulogdy

ÚJABB ADATOK JÓSZÁSHELY (ARAD VM.) SOLUTRÉI IPARÁHOZ A jószáshelyi Párául Cremino$i nevű patak medrében lelt solutréi dárda­ hegyek egy része évek óta ismeretes a szakkörök egy része előtt.1 Abban a helyzetben vagyok, hogy e patak medrében lelt újabb leletekkel gazdagíthatom az eddig közölt s három darabból álló sorozatot. Mellékelt képünkön 1. sz. alatt egy 11 cm. hosszú, közönséges opálból pat-, tintott, a vízben megkopott és sérült, 5.5 cm. széles dárdahegyet látunk, amelyet az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára IV. 6287. lelt. sz. alatt őriz. Leg­ nagyobb vastagsága 1.2— 1.5 cm. Babérlevélalakú, kidolgozása nagyolt. Képünk 2. sz. egy törött, mostani állapotában 5.1 cm. h. és 3.5 cm. széles, füzfalevélalakú dárdahegyet ábrázol, amely a fenntnevezett gyűjteményben van IV. 6289. Isz. alatt. Ennek is nagyolt a kidolgozása. Talonja elkerekített. Legnagyobb vastagsága 1.1 cm. Füzfalevélalakú a képünkön 3. sz. alatt ábrázolt chalcedon-dárdahegy is, melynek leltári.sz. IV. 6292. A fennti gyűjteményben van. Hegye letört. Jelenlegi hossza 5.6 cm. Legnagyobb szélessége 2.6 cm. Legnagyobb vastagsága 1 cm. Kidol­ gozása nagyolt. Már a képünkön 4. sz. alatt látható töredék (lelt. sz. IV. 6291., ugyanabban a gyűjt.-ben) egy kissé kihasasodó, babérlevélalakú, chalcedon-dárdahegytől származik, amelyet a patak medrének felső részén leltem, s így alig kopott. E töredék hossza 6 cm., legnagyobb szélessége 4.4 cm. Aprólékos, gondos megmunkáláson esett át, amit az is mutat, hogy vastagsága középütt 1 cm. Hasonló gondos megmunkáláson esett át az az opáldárdahegy is, amelynek töredékét képünk 5. sz. szemlélteti. Anyaga opál. Alakja babérlevél. Hossza 4.2 cm., legnagyobb szélessége 3.3 cm., legnagyobb vastagsága (középütt!) 1.1 cm. Kéthegyű lehetett, mert alsó vége is törési felületet mutat. Lelt. sz. I. 4459a. A m. kir. Ferenc József-Tudományegyetem Régészeti Intézetében van. Egy a 4. számúval egyező alakú chalcedon-dárdahegy alsó részét képünkön 6. sz. alatt látjuk. Jelenlegi hossza 6.4 cm., szélessége 6.3 cm., legnagyobb vastag­ sága 1.7 cm. Csak nagy vonásokban van kidolgozva. IV. 6290. Isz. alatt az említett múzeum őrzi. Ugyanott van a képünkön 7. sz. alatt ábrázolt s IV. 6293. lszámú, 6.5 cm. hosszú, 3.3 cm. széles kvarcit-dárdahegy is, melynek legnagyobb vastagsága 1.7 cm. 1 Roska des Sciences de Cluj, IV. la Transylvanie. Anuarul ábra. — V. ö. még Dacia

M. Recherches nouvelles sur le Solutréen de Transylvanie Bul, de la Soc. 1929 . 85 —86. 1. — U. a. Paleoliticul Ardealului. — Le Paléolithique de Institutului Qeologic al Romaniei XIV. 1931. 103.—126. 1. s 34.-35. V —VI. k. 95. 1.

199

7

Mint hosszmetszetéből is látjuk, alsó fele rendesebben van kidolgozva, háta kevésbbé, ezért domborúbb.

Solutréi dárdahegyek töredékei Jószáshelyről. — Fragments des pointes solutréennes de Jószáshely.

Mindenesetre jellemző, hogy bár jobb anyag (opál, chalcedon, jáspis) is állott rendelkezésére az egykori solutréi vadászoknak, kuriózumképpen a kvarcittal is megpróbálkoztak.

/

8

200

Nem mutatjuk be rajzban, csak megemlítjük a múzeum IV. 6288. lszámú, füzfalevélalakú, opáldárdahegyét, amely azonban csak elsődleges megmunkáláson esett át, s a vízben való ide-odadobálás rendjén is a legtöbbet szenvedett. * A jószáshelyi Párául Crem/no§i-patak medréből ismeretes volt úgy a fűzfa­ levél-, mint a szélesebben kezelt babérlevélalakú dárdahegy. A képünkön 1. sz. alatt bemutatott példány a rendes szélességű, babérlevélalakú dárdahegyek csoportjába tartozik. Valamennyi középső solutréi és az egykori vadászok veszítették el, vagy hajították ki, avagy a víz mosta ki a patak forrásvidéki terrászai valamelyikéből, amelyek, mint nyersanyagban bővelkedő helyek, önként kínálkoztak műhelyekül az acheuli periódustól kezdve a campignyi mesolithikus alperiódusig. Csak azt nem tudjuk, hogy mekkora megszakításokkal. Roska Márton

DONNÉES NOUVELLES SUR L’INDUSTRIE SOLUTRÉENNE DE JÓSZÁSHELY (COM. ARAD) (ABRÉGÉ)

J’ai publié déjá deux morceaux d’ici. Á cette occasion je donne encore quelques pointes solutréennes moyennes, trouvées de mérne dans le lit du ruisseau Párául Creminosi. Les numéros 1 et 2 sont d’opal commun, les nr. 3, 4, 6 de calcedon et la matiére de nr. 7 est quarzit. En ce qui concerne la forme, les feuilles du laurier et du saule sont caractéristiques. II y a aussi quelques piéces du premier type, mais sous une forme plus large. Tous sont des armes jetées ou perdues pár les chasseurs solutréens, ou des pierres érodées des terrasses des environs des sources. Márton de Roska

ADATOK A FATJANOVO-KULTÚRA MAGYARORSZÁGI ELTERJEDÉSÉHEZ 1. A z éradonyi (Bihar vm.) rézbalta. Az 1. képünkön látható példány dr. Aridrássy Ernő érmiháfyfalvi orvos gyűjteményében van. Hossza 17 cm., súlya 782 gr. Öntött.

1

z * Fig. 1. kép.

Az érsemlyéni rézbalta. — Die Kupferaxt von Érsemlyén.

A Szilassy Ottó szőlőjében lelték még 1900 táján, forgatás alkalmával. Ugyanakkor egy bronzkartekercset, egy aranyláncot s egy agyagedényt is vetett fel az ásó. A kartekercset is Andrássy dr. szerezte meg gyűjteménye részére, a lánc aranymíves kezébe került, s állítólag nyoma veszett, az agyagedényt összetörték a munkások.

10

202

Baltánk leletkörülményeiről mit sem tudunk. E rézbalta jellemző vonásai: foka egyenes, tetőszerű élbe fut, nyéllyuka kerek, ennek megfelelőleg a baltatest itt kétoldalt megduzzad, elül-hátul félholdas bemélyülésű, mindkét oldalon 2—2 bordát látunk rajta, foka befelé megnyúlik, hogy jobban ráfeküdjék a nyélre, s így azon szilárdabban álljon; — háta egyenes, tetőszerűen tagolt, nyaka ívesen bekap, befelé álló éle körszelvényes. Nevezzük éradonyi típus-nak. Vele édestestvér

Fig. 2. kép.

\ polgári rézbálta. — Die Kupferaxl von Polgár.

2. a polgári (Szabolcs vm.) rézbalta (2. kép). Polgár község Margitapuszta nevű tanyáján lelték. Hossza 17.7 cm., súlya 972 gr. Öntött. A Borsód-Miskolci Múzeumnak ajánlották fel megvételre, ott láttam meg 1939. őszén, s Leszih Andor igazgató úr megértő figyelme folytán lerajzoltathattam, s le is fényképezhettem. Leletkörülményei ismeretlenek. Foka enyhén ívelt, szintén tetőszerű élbe fut, befelé megnyúlik, s a végén kissé megvastagszik. Ez a fokrész ráfeküdvén a nyélre, ez szilárdabban állt a nyéllyukban, amely kerek, elülhátul ívesen bekap. A nyéllyuk szélén elől is, hátul is két-két enyhe borda emel­ kedik ki, amelyet tekinthetünk dísznek is, de úgy is foghatjuk fel a szerepüket, hogy a kétoldalt kidomborodó nyéllyuk falait erősítették meg; háta igen enyhe íve­ lést mutat, tetősen tagolt; nyaka belül ívesen bekap; éle, akárcsak az éradonyi baltán, befelé áll és körszelvényes. A fok közepe táján, kétoldalt kissé eltorzult

11

203

líraalakú bordadísz ékíti baltánkat, ez a jobbsó oldalon a hibás öntés miatt, két, egymásnak szembeállított S alakjában jelentkezik. 3. A sepsei (Baranya vm.) rézbaltát az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára őrzi I. 797. lelt. sz. alatt. Vétel útján szerezte 1901-ben, s leletkörül­ ményeiről csak annyit tudunk, hogy Ankaföldje nevű határrészben került felszínre. Hossza 15.5 cm. Súlya 620 gr. Öntött.

Fig. 3. kép.

A sepsei rézbalta. — Die Kupferaxt von Sepse.

Foka ívelt, de nem nyúlik meg befelé, fennt azonban hegybe fut, akárcsak az éradonyi és polgári példány. A nyéllyuka kerek, elül-hátul ívesen bekap, ezen a részen kétoldalt kidomborodik a szerszám teste; e kidomborodások szélén egy-egy borda erősíti, s díszíti is egyúttal baltánkat. Nyaka bekap ugyan, de nem tagolódik külön, hanem átmenet nélkül megy át a befelé ívesedő, körszelvényes élbe. Háta enyhén ívelődik, tetőszerűen esik kétoldalt, akárcsak a polgári és éradonyi baltáknál. Öntött példány. Éle egy helyütt sérült. 4. A tószegi öntőminta. Márton Lajos a tószegi ásatásai rendjén a B-rétegben lelte a 4. képen látható, kéttagú öntőmintát, mely egy kb. 18 cm. hosszú s a sepseivel édes testvér-balta öntésére szolgált. A restaurált, kiegészített mintába öntött balta gipszmását 5. képünk szemlélteti. Mint különösen jellemző dolgot megemlítjük Márton után, hogy az öntő­ minta mélyedéseit a maga idején ismételten bevonták kaolinnal.1 1 Márton l . : Dolchstabe in Ungarn PZ. XXII 1931 18.-40. 1. 4. és 5. sz. képünket Márton 13. és 14a ábrája után adjuk.

204

12

5. Egy magyarországi, közelebből ismeretlen lelőhelyről származó s a sepseivel és tószegivel egyező alakú rézbaltát őriz, mint azt Márton idézett cikkében olvassuk, a wieni Naturhistorisches Museum őskori osztálya 17873. leltári sz. alatt.2. 6. A Kúnszentmárton környékén lelt (állítólagos) bronzbalta képét szintén Márton után adjuk. Méreteit nem ismerjük. Kund E. gyűjteményét gazdagítja (6. kép). Valószínűleg rézből való. Nevezzük ezt a baltaformát kúnszentmártoni típusnak.3 * Hazánk területéről nem ismerünk több példányt, s külföldről sem idézhetünk olyan analógiákat, amelyek akár az éradonyival és polgárival egyező típussal, akár pedig az ezek változatát képviselő sepsei, tószegi, kúnszentmártoni baltával for­ mailag egyeznének.

Fig. 4. kép.

A tószegi öntőminta. — Die Gussform von Tószeg.

Közismert dolog, hogy a fatjanovo-kultúra csónakalakú kőbaltája4 a skan­ dináviai jütfélszigeti és sziléziai rokon balták hatása alatt született meg,6 s ez a rokonság olyan erős volt, hogy rézben nem is utánozták.6 2 PZ. XXII. k. 38. 1. 44. sz. jegyzet. 3 U. o. 37.1. 14b ábra. 4 Tallgren: L’ftge du cuivre danslaRussie centrale. SMYA. XXXII. 1922., v. ö. 2. ábra 7. sz. és Éberig Reallexikon III. k. 32. t. f. 6 Aberg: Das nordische Kulturgebiet in Mitteleuropa 196. ábra SalzderheldenrőJ (Hanno­ ver), 197. ábra Peissenről (Szász tart ), 204. ábra Owruczról (Wolhynia), 205. ábra Litvániából. V.

13

205

Az a kérdés, hogy hozzánk hogyan jutott el? Közvetlen északi hatást lássunk-e bennök, vagy pedig az Oroszországgal ebben az időben hatalmasan fel­ lendülő kulturális és minden valószínűség szerint ethnikai kapcsolatok révén még közvetlenebbül kaptuk?

A tószegi balta gipszmodelllje. Das Gipsmodell dér Tószegei' Axt.

A Kúnszentmárton környéki balta. Axt aus dér Umgebung von Kúnszentmárton.

A rézcsákányokról írt tanulmányunkban nyomatékosan mutattunk rá, hogy azok létrejöttében Északnak szerepe volt, de éppen így szerepe volt Oroszország­ nak is.7 Az Oroszországgal való kapcsolatok azonban sokkal élénkebbek: és erő­ sebbek voltak, ami nemcsak a rézcsákányokkal a fatjanovo-kultúra elemeivel, hanem más kulturális javakkal való egyezéssel is igazolható. Arra a sok szálra gondolunk, amely hazánkat a rézkorban Oroszországhoz fűzi, és pedig nemcsak a Tripolje és ő. még Áberg i. m. 105.—107.1. és Die nordischen Bootaxte, PZ. IX. k. 1917. 21.—49. 1., valamint u. a. Die Typologie dér nordischen StreitSxte, Mannus Bibliothek No. 17. Leipzig, 1918. c. művével. 6 Rokon élkezelést látunk az egyik borodinoi baltán (ESA II. 129.1. — Hbert: Reallexiko’n II. k. 61. t. s u. a. Südrussland im Altertum 68.1. 24. ábra), — egy Samara környéki kőbaltán (ESA. Vili. 77.1. 82. ábra), — valamint egy nyéllyuknyújtványos rézbaltán, amit a wolhyniai Stublo-n leltek (ESA. IV. 136. 1. 1. ábra, IX. 161. 1. 7. ábra. V. ö. u. o. 163. 1., ahol Childe mint ősi sumir baltát említi). 7 A rézcsákányok. Über die Herkunft dér kupfernen Hacken, Axthacken, Hammer3xte und Pickelbacken vöm ungarischen Typus. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából, II. Kolozsvár, 1942. 15.—77. 1.

14

206

fatjanovo-jellegű mívelődés elemei, hanem pl. a kubáni kultúra révén is. Ez utóbbi által kapcsolódunk aztán Mesopotámiához, amint azt a bányabükki rézbalták eseté­ ből is látjuk.8 Mindkét baltatípust Magyarországon öntötték, akárcsak a sumir eredetű, a kubáni s fatjanovo-kultúrában polgárjogot nyert bányabükki típusú baltákat, amelyek között szerepel egy hiányosan öntött példány is, ami elvitathatatlanul szól amellett, hogy azok öntése helyben történt. A polgári baltán levő líraalakú bordadísz sem áll magára. Elemeire bontva, S-alakú spirális formájában megtaláljuk egy kovásznai (Háromszék vm.) nyéllyuknyújtványos rézbaltán, amit a Nagyenyedí Bethlen-Kollégium Múzeuma őriz ;3 sze­ repel a Székely Mikó-Kollégium gyűjteményében őrzött sepsibessenyői rézbaltán,10 egy, u. onnét való, de magántulajdonban levő rézbaltán,11 — megvan egy Kolozsvárt lelt cinszegény-bronz példányon, amelynek nyéllyukkezelése ugyanolyan, mint a most tárgyalt érsemlyéni s kúnszentmártoni baltáké; — tehát négy esetben is találunk kapcsolatot ez utóbbiakhoz. E balták előfordulási helyei nem véletlenül szerepelnek az ilynemü leletek listáján. Érsemlyén annak a sóútnak a, vonalában fekszik, amely É.-ról D.-nek tar­ tott; — Polgár és Tószeg fontos átkelő pont a Tiszán az őskortól kezdve; — a baranyamegyei Sepse pedig a Duna jobb partján szintén fontos közlekedési vonal mentén fekszik. Az érsemlyéni típusú balták időbelileg a rézcsákányokkal mennek együtt, és nincs semmi okunk arra, hogy a kúnszentmártoni típusú rézpéldányokat későbbre datáljuk. Ha azonban a kúnszentmártoni példány tényleg bronzból való, fok- és nyéllyukkezelésénél fogva nyugodtan beleillik a korabronzkorba, miképpen a tószegi öntőminták sem okozhatnak feltűnést, hogy azokat Márton a B-rétegben lelte. Mindezt alátámasztják a rokon fok- és nyéllyukképzéssel bíró öntőminták, amiket a pécska— szemlaki határban levő Nagysánc XIII. és XIV. ásatási rétegében leltem,,amit Tószeg B-vel helyezhetünk párhuzamba.12 Mindenesetre várnunk kell a végső ítélet kimondásával, amíg a fejlett réz­ kor és Tószeg B közötti űrt biztosabb kúnszentmártoni típusú baltaleletekkel pon­ tosabban tudjuk áthidalni. Roska Márton

8 Roska M .: Le dépöt de haches en cuivre de Baniabic-Bányabükk. Dacia III.—IV. 352.-355. 1. — AÉ. 1930, 228.-229.1. 22. Bericht d. Röm.-Germ. Komin. 15. kép és 300. sz. jegyzet. — Roska M.: A Székelyföld őskora 19. kép. — Nesior : Dér Stand 15. kép. 9 Alsó-Fehér vm. monogr. II/l. k. VIII. t 68. sz. -Roska : A Székelyföld őskora 23. kép 2. sz. 10 AÉ. 1913. 314. 1. 35. sz — 11 U. o. 38 sz. 12 V. ö. Roska M : Ásatás a pécska—szemlaki határban levő Nagysáncon. Fouilles exécutées au Nagy-Sánc dans la commune de Pécska—Szemlak, Dolgozatok—Travaux, Kolozsvár. III. 1912. 1.—73. 1. — A szóban lévő öntőminták 56. és 67. kép alatt. — V. ö. Childe : The Danube in Prehistory 246. 259. 267. 268.1. — tsestor i. m. 82.-83. 1. — Childe e balták kormeghatározásában túlságosan leszáll, amiben talán a cófalvi aranybalták befolyásolhatták. V. ö. Roska: A Székely­ föld őskora 45. kép. — AÉ. 1913. 311. 1.

BEITRAGE ZŰR VERBREITUNG DÉR FATJANOVO-KULTUR IN UNGARN 1. Die kupferne Axt von Érodony (Kom. Bihar). Es befindet sich in dér Sammlung des Ernő v. Andrássy in Érmihályfalva die 17 cm. lange, kupferne Axt von Abb. 1. Sie wurde beim Rigolieren im Weingarten des Ottó Szilassy schon um 1900 gefunden. Mán hat damals noch einen bronzenen Armring, eine goldeneKette und ein Tongefüss gefunden. Den Armring hat v. Andrássy für seine Sammlung erworben, die Kette und das Gefass sind verloren gegangen. Für diese Áxt ist dér geradlinige Rücken, die beinahe halbkreisförmige Schneide, die Verlángerung des Axthelmes, ferner die Verjüngung des Nackenteiles charakteristisch. Das Schaftloch zeigt beiderseitig bogenförmige Verjüngung. Sie ist gegossen und wiegt 782 Gr. Wollen wir diese Axt Éradonyer Typus nennen. 2. Die kupferne Axt von Polgár (Kom. Szabolcs). Sie wurde in dér Gemarkung Margitapuszta gefunden und dem Museum von Miskolc zum Kauf angeboten. Dórt habé ich sie im Jahre 1939 gesehen und photographiert (Abb. 2). Sie ist 17.7 cm. láng und wiegt 972 Gr. Sie reprősentiert denselben Typus, wie das Exemplar von Éradony, ist aber unter dem Rücken beiderseitig mit einer lyraförmigen Rippe verziert, dér Guss ist aber auf dér rechten Seite nicht tadellos gelungen. 3. Die kupferne Axt von Sepse (Kom. Baranya). Sie wird in dér prahist. Abteilung des Siebenb. Nationalmuseums aufbewahrt (Abb. 3). Ihre Lange betragt 15.5 cm. Sie ist gegossen und wiegt 620 Gr. Ihr Rücken biegt sich sanft und lSuft in die nach innen gebogene Schneide ein. Die herunterhangende Schneide setzt sich gegen den Nacken ohne eine Gliederung fórt. Dér, Nacken verjüngt sich gleichmássig. Dér Axthelm ist gebogen. Das Schaftloch ist in dér Weise erzeugt, wie bei dem Exemplar von Éradony und Polgár. Ihre Schneide ist an einer Stelle schartig geworden. 4. L. v. Márton hat in dér zweiten Ansiedlungsstufe von Tószeg die beiden Halften eines steinernen Gussmodells (Abb. 4.) gefunden. Es reprasentiert denselben Axttypus mit herunterhangender Kiinge, wie das kupferne Exemplar von Sepse (Gipsabguss, Abb. 5). 5. Ein kupfernes Exemplar, angeblich in Ungarn gefunden, wird unter Inventarnummer 17873 in dér vorgesch. Sammlung des Naturhist. Museums in Wien aufbewahrt. 6. I. d. Sammlung des E. v. Kund wird eine Axt vöm Sepseer Typus auf­ bewahrt (Abb. 6). Sie wurde in dér Umgebung von Kúnszentmárton gefunden. Márton schreibt darüber, dass sie aus Bronze ware. Typologisch gehört sie zu den kupfernen Áxten und kann auch aus Kupfer gegossen werden. Wir nennen diese Áxte Kúnszentmártoner Typus. Weitere Exemplare hat Márton nicht erwahnt, und sind auch mir unbekannt. *

Die kupfernen Áxte gehen zeitlich mit den Hammeraxten, Axthacken usw. zusammen und wurden in Ungarn erzeugt. Ist das Exemplar von Kúnszentmárton aus Bronze und sind die Beobachtungen v. Márton’s richtig, dass die Gussformen von Tószeg in dér B-Schicht lagen, kann mán dagegen nichts anführen, da dieselbe Schaftlochbildung die von mir in den Ausgrabungsschichten XIII, XIV dér Ansiedlung Nagysánc zwischen Pécska und Szemlak (Kom. Arad) gefundenen Gussformen charakterisiert, mit dér Tószeg B-Schicht gleichzeitig sind. Márton v. Roska

ÚJABB HALLSTATTKORI LELETEK NAGYENYEDRŐL (ALSÓ-FEHÉR M.)* Nagyenyed a legjobb hangzású nevek egyike az ősrégészeti irodalomban. Erdély legfontosabb mívelődési és népvándorlási útja, a Maros mentén fekszik, nem messze a marosújvári sóbányáktól, amelyeknek érdekkörébe tartozik. Annak a fontos útvonalnak a délkeleti kapujában találjuk, mely a Felenyedi patak és Völgyi patak mentén haladva, a Maros völgyét összeköti az Aranyos völgyével. Valóságos hídfő jellege van. A terület, amelyen épült és közvetlen környéke is kiváló települési és védelmi lehetőségeket nyújtott minden időben, s így e külső körülmények világánál természe­ tesnek kell találnunk^ hogy leletekben annyira gazdag. Hogy ezalkalommal csak a vaskori emlékeket soroljuk fel, úgy a hazai, mint a külföldi irodalomból jól ismertek a Cinegetelek'TŐl,1 a sétatérre vezető serpentinút felső végének baloldaláról kikerült,2 a Fonyó József Gereperri szőlőjének tetején,3 a Kakasdomb végén levő Hellós-on,4 a Sombory Sándorénak a Kakasdomb-on levő telkén,5 a Winkler-iéle szőlőben6 és az Őrhegy-levélszín-en7 feltárt hallstatti, szkíta és kelta sírok mellékletei. * Ezt az ismertetést még 1935-ben irtam meg. Azóta megjelent Tompa Ferenc: 25 Jahre Urgeschichtsforschung in Ungarn 1912—1936. c. munkája (24./25. Bericht dér Römisch-Germanischen Kommission 1934/35), Galtus Sándor és Horoáth Tibor: Un peuple cavalier préscythique en Hongrie. A legrégibb lovasnép Magyarországon c. összefoglaló monográfiája (Budapest, 1939. Dissertationes Pannonicae, Ser. II. 9). Nincs semmi okom, hogy az öt év előtt írtakon lényegbe vágó változtatásokat eszközöljek, de a UaUuá—Horoáth-íéle hézagpótló munkának és egy pár folyóiratnak, cikknek amaz adatait, amelyekhez, mivel megszállt területen éltem, nem férhettem hozzá, ismertetésembe bepótoltam. Kár, hogy Oallas és Horoáth az erdélyi anyag tekintélyes részét figyelmen kívül hagyta, közte még azt is, ami különböző közlésekben már régebben meg­ jelent, üatlus pedig a zabla és a zablaoldaltag között nem tesz különbséget minden esetben. 1 Herepei Károly: A nagyenyedi múzeum némely régiségeiről. AÉ. 1897. 63.-68. 1. (és u. o. 18.1. Reinecke ismertetése). — Fettich N. Bestand dér skythischen Altertümer Ungarns. (Rostowzew: Skythien und dér Bosporus) 503. 1. 2 herepei Károly: Skytha leletek. AÉ. 1897. 325.-329. 1. — Alsófehér vm. monográfiája, II /1. k. Nagyenyed 1901. 93.-95. 1. és XVII. t. 152.-161. 169.-175. sz., XVIII. t. 179.—186. sz., XIX. t. 187.--190. sz. — Fettich i. m. 504.1. — Herepei Károly : A nagyenyedi skytha leletek és egyéb emlékek folytatásáról. AÉ. 1898. 267.-269.1. 3 Alsófehér vm. monogr. II. 1. k. XIX. t. 191.—213. sz. 4 Roska M árton: Újabb skytha leletek Nagyenyedről. Nouvelles trouvailles scythes de Nagyenyed. Dolgozatok—Travaux, V. Kolozsvár, 1914. 13.—16.1. (16 csontnyílhegy az OroszEnare gyűjteményében). — Fettich i. m. 504.—505.1. 5 Alsófehér vm. monogr. II., 1. k. 71., 94. 1., XVII. t. 162.—168. sz. — AÉ. 1897. 265.1. — Hoernes M. Urgeschichte d. bild. Kunst, 2. kiadás 24. 1. 4. 20. ábra.

209

17

Méltán csatlakoznak hozzájuk az alább ismertetendő hallstattkori leletek, amelyek a világháború folyamán a vincellériskola telkén kerültek felszínre. A sírokat, melyeknek mellékleteit képviselik, senki sem figyelte meg, s e holmik bizonyosan csak egy részét képezik az akkor felszínre került leleteknek. A többi tönkrement, a gondatlanság és tudatlanság áldozata lett, vagy másképpen kallódott el. Egy harmadik rész bizonyosan most is a földben van, s várja a szerencsés véletlent, mely napvilágra hozza. Jó szerencse, hogy legalább ezek az emlékek jutottak a nagyenyedi BethlenKollégium Múzeumába, ahol 5365.—5422. sz. alatt szerepelnek a leltárban.

Fig. 1. kép. HaMstattkori leletek Nagyenyedről. — Hallstáttische Funde von Nagyenyed.

6 Roska M árton: Kelta sír Nagyenyeden. Keltisches Grab bel Nagyenyed. Dolgozatok— Arbeiten, Szeged, V. 1929. 82.-89. 1.. 1934. 123. 160. 1. — Márton L ajos: A korai La Téne-kultúra Magyarországon Die Frühlatenzeit in Ungarn, Archaeologia Hungarica, XI. Budapest 1933. 13. 164. sz. — Fettich i. m. 505. I. 7 Alsófehér vm. monogr. II j\. k. 75.-76. 1. 97.-99. 1 , XX. t. 214.—221. sz., XXI. t. 222227. sz., XXII t. 235.-242. sz. A felsorolt nagyenyedi leletek egy részével foglalkozik még Reinecke : Skythische Graber von Nagyenyed, Ungarn. ZfE XXX. 1908. Verh. 230.—231. 1 , ahol a sétatér keleti oldalán feltárt egyik sírt adja (v. ö AÉ. 1898. 267.-269. 1.) és egy skytha nyílhegy a ZfE. XXXVI, 1904. 78. 1.101. ábra alatt. Páruan V. Getica, Bucure§ti, 1926. 201. 296. 319. 351.-356. 378.-380. 382. 396. 419. 433. 438. 440. 443. 448. 457. 458. 505. 544. 559. 566. 569. 576. 582. 583. 631. 682. 683. 692. 701. 712. 713. 720. 760. 762. 771. 781. 792. 800. 1. és 244 -248. 264. 397. 401. 405. ábra és XXXVIII. t. Ointers Waldemar: Das Schwert dér Skythen und Sarmaten. Vorgesch. Forschungen, Heft I./l. Berlin 1928. 30. 1. és 15. t. a) és c). Hoernes M .: Urgesch. d. bild. Kunst, 2. kiadás 24. 1 4. és 20. ábra.

2

211

19

A platenitzei (Csehország) két oldaltag is tömör gombban végződik, egyik végük enyhén meg is hajlik, de a megfelelő helyeken lyukakkal vannak átütve, aminek következtében az oldaltagok szára ezeken a helyeken megdúzzad.8 Tehát nem hasonlíthatók össze a nagyenyediekkel sem ezek, sem a velük testvér-, vagy rokonpéldányok.9

Fig. 2. kép.

Hallstattkori leletek Nagyenyedrőll. — Hallstáttische Funde von Nagyenyed.

A somlyói (Zala m., a Gallus—Horváth-féle munkában Séd víz mellőli) szintén csuklós tengelyű zablák oldaltagjai kétségtelenül rokonságban állanak a nagy­ enyediekkel: fennt-lennt azok is tömör gombban végződnek, egyik végük enyhén meghajlik, de csak az oidaltagok'közepe táján találunk a tengely odakapcsolására szolgáló karikát, különben ettől bizonyos távolságra az oldaltag lyukakkal van átütve, minek következtében éppen úgy megdúzzad, mint a platenitzei s vele rokon példányok.10 Ugyanazt a típusváltozatot képviseli a Nagysomló vidéki (a Gallus—Horváthféle munkában Dóba alatt) zabla két oldaltagja is, de ezek szebben tagoltak.11 Tanulságos a szandai (Nográd vm.) gyűjtelékes lelet is, amelyben négy bronzzablaoldaltag is szerepel. Ezek közül kettő fennt-lennt tömör gombban végződő 8 P ic : Urnengraber XXXIII. t. 1 sz. - AfA. XXXI. 269 1. XIX. t. 11. sz. s Rokonpéldányokat idézhetünk a biharmegyei Ugráról (Gallus—Horváth i m. XIII. t.), de a két oldaltag egybe van öntve a zablával, nem végződik gombban s egyenes — a szolnokdobokamegyei Ispánlakáról (Hampel: Bronzkor CXLVI. t. 9. 10. sz., Gallus—horoáth i. m. XLV. t. 7. sz ) , — Somlyóhegyről ( Gallus—Horoáth i. m. LIII t ), stb. 10 AÉ. 1904. 71.—76. 1., a zablák a 73. lapon 8.—10. ábra alatt. — Gallus—Horoáth i. m. LX. t. ; idetartozik a felsőújvári öntőműhely két töredéke az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában ; végül megemlítjük a sziléziai Karminen felszínre került bronz gyűjtelékes lelet zablaol dal tagját is (Schlesiens Vorzeit IV. k. 37. 1. 59. ábra) Vele pápaszemes fibulát is leltek. — Aberg: Bronzezeitlich u. früheisenzeitliche Chronologie, V. k. 245.1. — Ebért: Reallexikon XI. k. 85. t. i. 11 AÉ. 1895. 319. 1. — Múzeumi és Könyvtári Értesítő VI. k. 132.—133. 1. — Gallus—H ot' oáth i. m. LXI. t.

2*

212

20

pálcatagból áll, mely az egyik végén enyhén meghajlik, törzsükön azonban 3—3 hengeres tag pótolja a karikákat. A másik kettő ugyanolyan bronzpálcából áll, fennt-lennt ezek is tömör gombban végződnek, egyik végük éppen úgy meghajlik, de csak középütt látunk rajtuk hengeres tagot, a másik kettő helyett karikát öntött az oldaltaghoz az egykori bronzmíves.12 Ebben a tekintetben közeli rokonságban állanak a dályai zabla oldaltagokkal, . amelyek anyaga szintén bronz.13 Mint jellemző dolgot meg kell említenünk, hogy ugyanabban a dályai urna­ temetőben olyan bronzból való zablaoldaltagot is leltek, amely az előbbiekkel azonos pálcából áll, de ez három hengeres taggal van áttörve akárcsak a szandaiak. Többet nyújt a biharugrai gyűjtelékes lelet, amelynek egyik része a nagy­ váradi múzeumban, a másik a MNM.-ban van. A nagyváradi múzeumban lévők közt szerepel 2 oldaltag, amelyik egyenes pálcatagból áll, két vége tömör gombban végződik, az egyik meghajlik, oldalt 3—3 karikájuk van; — két másik ugyanolyan pálcatagból áll, enyhén meghajlik, végein nincs gomb, de oldalt ezeken is 3—3 karikatagot látunk; — két másik zablaoldaltag egyenes, egyik vége meghajlik, a végek tömör gombokban végződnek, de oldalkarikák helyett 3—3 hengeres taggal vannak áttörve.14 A MNM. példányai közt a már említetten kívül van 2 drb., amelyik egyenes pálcatagból áll s 3—3 karika van rajta ; — van 1 példány, amelyik ugyan­ olyan pálcatagból áll, de végein tömör gomb van s egyik vége a már ismertetett módon meghajlik, testéből fennt és lennt 1— 1 karika áll ki, középütt azonban hengeres taggal van áttörve; — végül az együtt való előfordulás szempontjából megemlítünk a MNM. példányai közül 2 olyan zablaoldaltagot is, amely hengeres pálcából áll, ez középütt enyhe szögben megtörik, végein gömbszelvényalakú gomb ül, középütt s a gombok alatt 1— 1 hengeres taggal van áttörve.15 Ismerünk Rappenauról (Baden) olyan csuklós tengelyű vaszablát, amelynek oldaltagjai kerek átmetszetű pálcatagok, amelyek végei tömör gombban végződnek, egyik végük meghajlik, középütt csak egy oldalkarikájuk van a zablatengely bekap­ csolására. Az így felszerelt zablával lelt s a nagyenyediekkel rokon formájú gomb különösen értékessé teszi ezt a Ieletegyüttest.16 * Kétségtelen dolog, hogy a bronzból öntött zablaoldaltagok részbeni, vagy egészben való hajlott volta onnét származik, hogy a szarvasagancsból faragott oldaltagokból fejlődtek, amik nem mentek ki a használatból későbben sem. Kézzel­ foghatóan igazolják ezt a törökbecseí (borjasi, Torontál vm.) bronz gyűjtelékes lelet 18 Tompa . 25 Jahre Urgeschichtsforschung 49. t 1.—4. sz — Gallus—Horoáth i. m X. t. 12.-15. sz. 13 AÉ. 1903. 35. 1. 9. ábra. - AfA. XXXI. k. 1995. 265. 1. XVII. t. 3. sz. — Gallus—Horoáth i. m. LV. t. és XXXVII. t. 4. 5. sz. 14 Saját jegyzeteim alapján. — V. ö. még Gallus—Horoáth i. m. XVIII. t. fennt 2.-4. és 8.—10. sz. 15 U. o. XII. t. 16 Nils Aberg i. m. II. k. 58. 1. 115. ábra

213

21

agancsoldaltagja',17 a vattinai, szépen faragott és díszített oldaltagok,18 valamint a tiszafüredi szintén díszített példányok.19 Ezt bizonyítják a gyulavarsándi20 és szék­ udvari félig, vagy egészen kész példányok is.20a Ezek, a törökbecseiek kivételével, amelyek az átmeneti periódus emlékei, a hazai bronzkor III. periódusából származnak. A karmieni bronzpéldány a bronzkor végéről való, az ispánlaki példány öntőműhelyből került ki, koravaskori A szarvasagancsból faragottak utánzatai az ívelt testű, bronzból öntött, külön­ böző zablaoldaltagok is. Ha leszedjük róluk az időben rájuk rakott sallangokat, szükség teremtette járulékos részeket, marad az ívelt test. Erre vezethetjük vissza az alpenquaii,21 mörigeni,22 stradonitzi,23 bansini,24 munkácsi (Gallishegy),25 osovoi,26 kobáni,27 stb. zablaoldaltagokat. A típusváltozat szerint való hovatartozásukat meg­ szabja a szárak végződése, valamint a lyukak helye, száma és alakja. Ez lesz a szkíta zablaoldaltagoknak egyik jellemző formája, amint azt a gyöngyösi,28 győrmegyei,2;> mezőnyéki,30 diósgyőri,30a Szentes—vékerzúgi30b példák bizonyítják s Kharkov kormányzósági esetekből látjuk.31 Ezeknek egy egyszerűbb kiadású, középen áttört változatát képviseli a bulgáriai Endschen lelt szkíta vas-zabla.32 Certosa di Bolognáról idézhetünk egy rokonformájú zablaoldaltagot,33 azzal a különbséggel, hogy középütt oválisán duzzad meg, az áttörése’ is szabályos ovális; — végein féloválissal áttört s ennek megfelelően szintén félovális fékszárkarikák vannak, amik természetesen egybe vannak öntve az oldaltag testével. 17 AÉ. 1899. 19D 1 és 189 1. III t 23 24. sz. — M illeker: Délmagyarország régiségleletei III k. 1906. 17.—19. ]. s az ábra a 18. 1. ls M illeker: A vattinai őstelep, küJönlenyomat a Délmagyarországi Történelmi és Régé­ szeti Értesítő 1905 évi 1 füzetéből, IX t. 1.—3. sz. 1!l AÉ. 1905 183 1 — Rokonpéldányokat Ma. fjlius is közöl Castioneról (Civ. prim. 14. t. 19. sz.), Montale-ról (u o 13 14 sz ), ezek a bronzkor III. periódusából származnak s Magyarországból kerültek Itáliába 20 Roska M. A gyulavarsándi Laposhalom rétegtani viszonyai. La stratigraphie de la colline Laposhalom de üyulavarsánd. Fólia Archaeologica III.—IV. k. 45.—61. 1. és 19. kép 3. sz. 20a Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában. 21 Childe: The Danube in Prehist. 203. ábra. 22 Déchelette : Manuel II. k. V. t, 40 sz. 23 Pia és Déchelette: Le Hradischt de Stradonitz X X X t 13. sz. 24 Ebért : Reallexikon XIII. k. 61. t d. (Usedom-szigeten, Pomeránia). 25 AÉ 1901. 209. I 11. ábra. 20 Wissenschaftliche Mitteilungen aus Bosnien u. d. Herzegovina, VI. k. 42. 1. 24. ábra. 27 Zschille u. Forrer: Die Pferdetrense, II. t. 5, sz. — V. ö. Matyeriali 1894. XIX. t. 28 Márton L. Skytha sírleletek Gyöngyösön AÉ. 1908. 37.-54.1. (V. ö 45. 1. II, t. 6.-9. sz.) — Pároan : Getica 322 358. 369. 757. I. 29 AÉ. 1909. 249. 1, 2. ábra. 30 Oallus— Horoáth i. m. LXVII. t 3.-6. sz. 30“ U. o. LXVI1I t. 1.-3 sz. - 3°b U. o. LXIX. t. 2. sz. 31 Zakharov A. A. I. A Zaretzkys Excavations ín the Government Kharkov. ESA. VII. 59.1. (V. ö 65.1 10. ábra ) — W. W. Arénát : Sur l ’apparition de l ’étrier chez les Skythes. ESA. IX. k. 1934 206.-208.1. 32 Bulletin Bulgare 1930.-1931. 101. 1. 33 Montelius i. m. 82. t. 7. sz.

22

214

Ebben az esetben jellemző az oldaltag alakja, fontos, hogy nincsenek a szó igazi értelmében vett zablatengelyt és fékszárakat fogó karikái, hanem maga az oldaltag teste van áttörve" a célnak megfelelő helyeken. Ennek a zablaoldaltag-típusnak igen értékes prototípusait szolgáltatta a nagylóznai (Szolnok-Doboka m.) gyűjtelékes lelet.34Maga az oldaltag teste azonosan kezelt, de végein 1— 1 bronzgomb ül, melynek felépítése: sima körszalagból gömbszelvény emelkedik ki; — lennt egyenes füle van, mely áthidalja az említett gömbszelvény mélyülését. A Gallus—Horváth-féle munka nem ismeri. Ez a gyűjtelékes lelet a legjobb esetben a későbronzkort a koravaskorral összekötő átmeneti időből való, s a következő tárgyakból áll: 1 régebbi erdélyi típusú, tokos füles balta, magyar típusú, tüskés korongos csákány, 2 lándzsa, 2 nyílt­ végű karperec, 4 karika, 1 duzzadt nyakú tű, melynek foka hiányzik, 2 gömbszélvényes füles gomb, 1 talpas vázaszerü bronztag, 3 ép s 1 fél zablaoldaltag. Egy pár durva mívű cserép is került múzeumunkba abból az edényből, amibe ez a lelet földbe került. Nem tartozik tárgyalási körünkbe az a zablaoldaltag-sorozat, amely .az át­ töréseknél kockaalakban, vagy hengeresen duzzad meg, valamint az sem, amelyik középütt megtörik, s amely sorozatokba tartozó példányok vége gömbszelvényben, kúpos gombban, vagy tömör gombban végződik. Annál inkább érdekelnek az ívelt zablaoldaltagokból azok a típusok, amelyek zablafogó és fékszárkarikákkal vannak ellátva. Ezek közül azok a régebbiek, amelyek még híven utánozzák a szarvasagancsprototípusaikat mind formában, mind az oldaltagot áttörő lyukak tekintetében. Úgy a legrégibb bronz-, mint a vaspéldányokon u. i. azt látjuk, hogy át vannak törve, mint ahogyan a szarvasagancsból faragottak lyukai is áttörik ezek testét, bár a bronzöntés technikája megengedte a karikát is. A Székely Nemzeti Múzeum őrzi a bölöni (Háromszék vm.) Ligetárnyékhatárrészben felszínre került bronz gyűjtelékes leletet.33 Van benne: 1 többszörösen tagolt, gömbszelvényalakú, füles bronzgomb, — karperectöredékek, markolatlemezes sarlók töredékei, szárnyas és tokos baltatöredékek, bronzedény maradványai és 3 zablaoldaltag (3. kép). Egy szellemesen képezett, csuklós tengelyű zabla két egyforma oldaltagja látszik képünkön 2. és 3. sz. alatt, amelyekkel egybeöntötték a csuklós zablatengely két tagját, amelyeket karika foghatott össze, s amelynek külső oldalán ott találjuk a vele egybeöntött egyik fékszárkarikát. A Gallus—Horváth-féle monográfia ezt sem említi. A bölöni lelet harmadik példánya (képünkön 5. sz.) az ívelt testű zablaoldaltagok csoportjába tartozik, jobb vége a szarvasagancsból faragott s állatfejet utánzó zablaoldaltagok mintájára képezett (v. ö. a törökbecsei és vattinai példányokkal), tehát itten régi emlékek továbbélésével van dolgunk; — a másik vég úgy mutat, 34 Roska M. Le dépőt de bronz de Lozna-Mare (Nagylózna). Dacia, Bucure§ti 111 —IV. k. 1932. 356.-358. 1. 3r> Roska: A Székelyföld őskora, különlenyomat az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára, Sepsiszentgyörgy 1928. c. művéből, 47. kép.

23

215

mint egy beróvott szarvasagancsvég. Közepének kiképzése eltér úgy az íves, mint a szögben megtört testű oldaltagoktól, bár ezekhez áll legközelebb, de az itt alkal­ mazott félovális lyuk tekintetében s azáltal, hogy itten ez a rész egyenes tagként iktatódik be az oldaltag testébe, eltér azoktól. Ez díszítetlen, a két előbbit egyenes és zegzugos rovátkák ékítik. Ennek a leletnek a kora a későbronzkor és koravaskor közötti átmeneti idő.

Fig. 3. kép.

A bölöni bronzlelet. — Dér Bronzedepotfund von Bölön.

Egy gyularemetei (Békés m.) bronzpéldány nem ilyen díszes, de 3 oldal­ karikája van.36 Olyan kifejlett típust képvisel ez, amelynek édes testvérei közül idézzük a magyarországi ismeretlen lelőhelyről származó példányt,37 a két gyulai oldaltagot,38 két déloroszországi példányt,39 Kőbán vidékéről a gyulaiaknál jobban ívelő két oldaltagot,40 a kaukázusi Kazbekről egy módosabbat.41 Kelet-Oroszország ú. n. késői bronzkorából Tallgren is közöl egy csonka példányt, amelyet szkíta tőr, tükör és nyílhegyek társaságában leltek.42 Ebbe a csoportba tartozik egy zablaoldaltag, amit a Bucure§ti melletti La-Tei-nél leltek volt.43 Egyenes tengelyű, oldalkarikás zablaoldaltagokat említettünk már Biharugráról. 36 Múzeumi és Könyvtári Értesítő IV. k. 49. 1. 2 ábra. 37 Gallus—Horoáth i. m. 1. kép 7 8. sz. 38 Múzeumi és Könyvtári Értesítő 1910 48 —50 1 — Gallus—Horoáth i m LXVI t. b alatt. :i“ Gallus—Horoáth i, m. LXX1II t 4 5. sz. 40 U o LXXXVIII. t. 41 U o LXXX. t 18. sz. 42 AÉ. 1914. 83. 1 6b ábra 15. sz. 43 Dinu V. Rosetti: Din preistoria Bucure§tilor I. Civiliza{ia tip Bucure§ti. Die Bukarester Kultur, Bucure§ti, 1936.

24

216

A Fehér vm.-i Csákberényről14 és Szentes-Gogányról45 is ismeretes két példány, a vácszentlászlói gyűjtelékes leletben is volt egy,46 a jekáterinoszlávi kormányzóság bachmuti kerületében levő Kamisevacháról két olyan példányt említünk, amelyek végei még tömör, kúpos gombban végződnek.47 Egy közelebről ismeretlen lelőhelyről származó bronzpéldány oldalán három karika van.48 A Barcasági Szász Múzeumban Brassóban az ■ottani Salamonsziklá'ról (Salamonfelsen) van egy két karikás vaspéldány. * Mint láttuk, a biharmegyei s erdélyi koravaskori zablaoldaltagok egy részé­ nek fontos szerkezeti eleme, hogy nincsenek áttörve, hanem oldalkarikákkal vannak ellátva. Olyan szerkezeti sajátság, mely minden valószínűség szerint a bronzkorból öröklődött át. Hogy aztán ebben a tekintetben az anyaország (Csákberény, Gyula­ remete), vagy pediglen Erdély adta-e az első impulzust, nem lehet vitás, hogy az elsőség az anyaországé lehetett egyebeken kívül annál az egyszerű oknál fogva is, hogy lovas nép részére alkalmasabb terület volt, mint Erdély jó része. Annyi tény, hogy a szorosabb értelemben vett Közép-Európában már a réz­ kortól kezdve komolyan kell számolnunk a zabla felléptével. A törökbecsei, vattinai, tiszafüredi, székudvari és gyulavarsándi leleteknek előzményei is voltak. Minden­ esetre súlyosan esik a latba az a körülmény, hogy a bronzból valók a késő bronz­ kort a koravaskorral összekötő átmeneti időben tűnnek fel, s tömegesebben a kora­ vaskor elejétől jelentkeznek. Nyugat felé a karika alkalmazása mintha alárendeltebb szerepet játszana. A Somlyói és Nagysomlyó vidéki (Dóba) oldaltagoknak csak a közepe táján vannak karikák, különben át vannak törve. A karika alkalmazását, mint láttuk, megtaláljuk Erdélytől keletre is Dél- és Kelet-Oroszországon át Szibériáig, ahol éppen úgy, mint Magyarországon, a szkíta zablaszárak középső részének egyik fontos szerkezeti eleme lesz. Ennek a nagy területnek kimondottan szkíta zablaoldaltagjai különben áttörtek, akárcsak a csont­ ból valók, amelyek rendesen állatfejesek.49 Erdély a déli és az északi kultúrkörök érintkezési vonalán őrzi ugyan a régi hagyományokat, de éppen úgy kedveli az ívelt, mint az egyenes testű zablaoldaltagokat — ha ugyan szabad ezeket kifejezetten északiaknak, azokat meg délieknek nevezni.50 44 AÉ. 1903. 434. 1. 45 Gallus—Horváth i. m. 1. kép 7. 8. sz. 46 U. o .X L III.t. l.sz. 47 U, o.LXXIV. t. 48 Zschille u. Forrer i. m. II. t. 13. sz. 49 V. ö. ColJ. Khanenko 2. XXXII. t. — Tanulságos összehasonlítást nyújt a közép­ európaiakkal a XIV. XV. XVII. XXJ. és XXII. táblán ábrázolt anyag. - V. ö. PZ. XVIII. 63.1. 22. ábra. 50 Pl a már idézett bansini zablaoldaltagok íveltek, nem áttörtek, hanem karikásak. V. ö. Ebért: Reallexikon XIII. k. 61 t. d.

25

217

A Kelettel állandó összeköttetésben van, s sok tekintetben közvetít az anya­ ország felől s viszont.

II. A keresztalakú, füles bronzveret mását nem ismerjük. Rokon vele a Debelo brd-on lelt egyenlő szárú kereszt, de ennek végei körívesek.51 Fontos azonban, hogy a keresztszárak találkozásánál gömbszelvényalakú dudor van ezen is. Ez a külön szalagszegély nincsen meg egy szalacskai gomb korongos felületéből kiemelkedő, gömbszelvény alakú dudor körül sem.52 Még közelebb áll a nagyenyedi verethez egy a bulgáriai Vratsa-n lelt, egyenlő­ szárú keresztalakú tag, amelyet oszlopocskák kötnek össze egy a nagyenyedi kereszthez hasonló, közbelső taggal, ebből pedig tutulusszerű, kúpos tetőrész emelkedik ki.53 A nagyenyedi keresztalakú veret tehát Bulgária, Bosznia és Hercegovina felé mutat szorosabb kapcsolatokat. Mint kereszt, nem véve tekintetbe annak sajátos alakját, szélesebb körben ismeretes, többnyire kombinálva más geometriai elemekkel, mint pl. a körrel. * A négy gomb analógiái nagyobb területről ismeretesek. A szalacsi gombnak a teteje nem fut tutulusszerű kúpba. A vasmegyei Nagyágról a MNM.-ban van egy figyelemre méltó bronzlelet: két tojásidomú, hosszában résekkel áttört, belül három vasgolyóval felszerelt, fennt ovális füllel bíró csörgő; — két zárt bronzkarika; — egy, a szóban forgó gom­ bokkal egy mívelődési körbe tartozó gomb, mely fenn-lenn egy-egy enyhén dom­ borodó gömbszelvényből s az azokat összekötő három pálcatagból á ll; végül egy kis kiadású, enyhén félholdas kávájú, fiatalabb erdélyi típusú, tokos füles balta.51 Gömbszelvény alakú az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának három gombja is, amelyek egyike (II. 1353. lelt. sz.) a kolozsmegyei Apahidáról, másika (I. 9176. Isz.) a marostordamegyei Szászrégenből, a harmadik pedig (5880. Isz.) Marosportusról való. Egy negyediknek (2550. Isz.) teteje már nem félgömb, hanem kucsmaszerűen nyúlik meg. Lelőhelye ismeretlen, de Erdélyben került felszínre. A szászrégeni példány szórványos lelet, ami egyéb római holmikkal vétel útján került a múzeumba; — az apahidai gombot magam ástam ki 1910. februáriusában egy a Filléres járás-bán levő római villa romjai közül, s vele nem leltem római eredetű holmikon kívül semmi mást; — a marosportusi példányt is minden valószínűség szerint azokkal a római holmikkal együtt lelték, amelyek társaságában bekerült a múzeumba. Ilyen formán tekintetbe véve azt a körülményt, hogy ez a 61 Wissenschaftlicbe Mitteilungen VI. k. 134 1 24 ábra. 52 AÉ. 1908.143, 1. 34. ábra. 53 Bulletin Bulgare 1923.—1924. 123. 1. 54. ábra. — Radu Vulpe: L’age du fér dans les régions thraces de la Péninsule Balcanique, Paris, 1930. 80 -81 1 és III t 27. sz. Vlasko Selo alatt. 54 Hampel: Bronzkor CCVI1I. t.

26

218

gombtipus Kiskőszegen több példányban koravaskori környezetben került felszínre,55 — a szászrégeni gombot esetleg még odasorolhatjuk a koravaskoriak közé, de semmiesstre sem szabad koravaskorinak keresztelnünk az apahidai és marosportusi testvéreit. Rómaiak ezek, akárcsak az ismeretlen erdélyi lelőhelyű, 2550. lelt. számú példány, amelynek a teteje kucsmaszerű,5B vagy psdig egy ezeknél is sajátosabb példány, amelyet Debelo brd-on leltek, s amelynek teteje kúposán felkap, akárcsak a nagyenyedi gomboké, de tagolt, alja négy bronzoszlopocskából áll, mely négy­ zetes fémszalaghoz van erősítve.57 Tehát bizonyos koravaskori jelenségekkel későbbi korok rendjén is kell számolnunk. Már Glasinac-on,58 Bologna-ban,511 a Dunántúl Győr msgyében,60 a Somlyóhegyen (Séd vize mellett),61 Nagybaráton61® olyan gombokat lelték, amelyek a nagyenyedieknek édes testvérei. A Fleissig-iéle gyűjteményben lévő kömlődi (Tolna vm.) lelet gombja két gömbszelvényből áll, amelyet pálcatagok fognak össze.62 Egy a nyitramegyei Ocskón lelt gomb teteje gömbszelvény, ezt pálcatagok kötik az alján lévő kerek fémszalaghoz.'53 Teljesen egyezik tehát a kiskőszegivel és egy a Sialk-i B-temetőben (Irán) lelt gombbal.111 Máskor meg csak a nagyenyedi gombok egyes részeire találunk analógiákat, így pl. a tutulusszerű felső részre Beratzhausen-en (Dél-Németország),65 de itt vele egy olyan példány is fordul elő, amelyet kereken négy ízben, egymás mellé öntött két-két, összesen nyolc kerek, lyukas dísz szegélyez. Az elébbivel a Sarajevo melletti Sobunaron lelt gomb azonos,60 az utóbbival pedig egy Corneton67 és egy Bylany-n (Csehország)68 felszínre került gomb egyezik teljesen. A karánsebesi gyűjtelékes bronzleletben, amelyet a verseci városi múzeum őriz, két ugyanilyen gomb van. A leletstatisztika azt mondja, hogy itt bronzöntő hagyatékával van dolgunk, amelyben a régebbi és a fiatalabb darabok s azok törer’’’ AÉ 1905. 190 1. B alatt. — Gallus—Horoáth i. m LIV. t. Nestor a W PZ. XXI k (1934 ) 117.1 60. sz jegyzetben gúnyosan jegyzi meg, hogy ezek a gombok múzeumunkban a római gyűjteményben vannak kiállítva. 57 Wissenschaftliche Mitteilungen IV. k 67 1 218 ábra. 58 U. o I. k. 103 1 202 ábra, - 315. 1 18. ábra. 6!l Montelius i m 76 t 22. sz 60 AÉ. 1909 249. 1. 2 ábra. 61 AÉ 1880. 322. 1. — Jaltus—Horváth i m LVI t. 5. cl> U. o LXV. t. 10. sz 62 Gallus—Horoáth i m. XXI t. 6. sz 6:1 Eisner : Slovensko v praveku XL. t 3 sz. — Gallus—Horváth i m L t 3. 64 Gallus—Horoáth i. m 7 kép 7. sz. li:> Altért unserer hetdn Vorzeit V. k. 39J. 1. — A leletben van két, középütt áttört, hegyes végekbe futó, enyhén ívelt vas-zablaoldaltag, egy csuklós tengelyű, futókarikákkal ellátott vaszabla, 6 drb bronz-szíjszorító, a már említett 2 tutulusszerű gomb és olyanszerű bronzgomb, mint a nagyenyedi leletben a 2 képen 4 sz. alatt bemutatott típus. “ V, ö. Fr. F iala. Praehist. Wohnstatten in Sobunar bei Sarajevo. Wiss. Mitteilungen I. k. 39.-54. 1. 07 Montelius : Vorklassische Chronologie X X X I t 5. sz és Civ. prim. 286. t, 1. sz. 68 Schranil: Vorgeschichte XLI t 23. sz.

27

219

dékei együtt fordulnak elő,6!l akárcsak az ispánlaki,10 szenterzsébeti71 és félsőújvári'2 öntőműhely-maradványokban. A biharugrai gyűjtelékes leletből a nagyváradi múzeumban levő gombok, amelyek korongjait 3 és 4 oszlopocska köti össze, szintén ugyanebbe a mivelődési körbe tartoznak, nemkülönben a leletnek egyéb, gömbszelvényes, füles gombjai is.73 * Nem áll magára rozettánk sem, ha mindjárt nem is idézhetünk hajszálnyira ugyanolyan analógiákat. Hallstatton egy 11 ágút leltek volt,74 Glasinacon egy hatágú került felszínre,73 de ez a közepén nincsen áttörve. A délboszniai Brankovic-on 9 ágú, át nem tört példány került elő.76 A kísérő leletek itt is, ott is annak a mivelődési körnek jel­ lemző emlékei, amelybe az egész nagyenyedi lelet is tartozik. * 80 Milleker : Délmagyarország Régiségleletei I k. 63.-65. 1 — U. a Délm őskori régiség­ leletei 28 —31.1. — U. a. Délm. az őskorban 44. 1. — Délm. Tört. Rég. Ért. IX. k, 176.—180. 1. 70 Innét két nagy bronzleletet ismerünk. Az egyik 1881-ben urnába rejtve került felszínre a La porfoc-határrészben (AÉ. 1888 10.—25, és 248.-337.1., 1896 281. 1 — EM. 1887. 331.), a másikra 1888. aug. 27.-én a Dudöu-határrészben 59 cm mély katlanban bukkantak, melynek szája 11 m. átm. volt, falai nem voltak kiégetve, fenekén hamut figyeltek meg A benne elrejtett bronzlelet súlya 8—10 mázsa lehetett. Alsófehér vm. monogr. II/l. k. 50.—55. 1. 14 mázsát mond. Jórészük Reiner Zsigmond gyűjteményébe került, de közgyűjteményekbe s más magánkézbe is jutott elég belőle. V. ö. MNM. 1906. évi Jelentése 34. 1. — Hampel: Bronzkor II. 61.1 , CXLIV.—CL. t. Póstu : Útmutató 15. 1. — Orvos- Természettudományi Értesítő XII. (2. r. IX.) 83. 1. 113. sz.,XIII, (2. r. X.) 73. 1. 42. sz. — Páruan : Getica 295. 313. 315. 316. 327. 328. 331. 378. 395. 399. 400. 409. 410. 414. 431 432. 433. 1. 2. jegyzet, 434. 435. I. 1. jegyzet, 447. 450. 550. 677. 690. 756. 761. 763 766. 770 1. és 204. 205. ábra. — Mannus XXIV. k. 545. 1 — Nestor: i. m. 123 1. 530, jegyzet. — Nils Aberg i. m. V. k. 44. 1. és 67. ábra 3. 4. sz. — ZfE. Verh 1895 762.-764. 1. — Hortensia Dumttrescu : Objets inédits du dépőt en bronze de §pálnaca, au Musée National des Antiquités de Bucarest, Dacia 5.-6. k. 195.—524.1 — Holslt-nak tehát igaza van, amikor két leletről beszél, V. ö. Gallus— Horoáth i. m, 124. 1. II. alatt. 11 Reissenberger L Dér neuste arch. Fund bei Hammersdorf, ASL. N. F. X. 8. s köv. II - AÉ. r f. III. 269. 242 , IV. 12. I, - AÉ. ú f. 1888. 246. 1. - Hampel : Catal 152. 1., Ant. XV. 1-7. sz., Trouv. 56.-58 Bronzkor II. 143 —155. 1 — Gooss 26.—27. 1. — MNM. 1870. évi besz. n. 206. és 235. sz — ASL. N. F. XIII. 489. I. és VIII t. 2. sz . X. k. IV. t 1. 2. 6.-8, sz, és 407. I. - ZfE. XV. Verh 100. 1 , XXV. Verh. 516.1. — Orvos-Természettudományi Értesítő XII. (2. r. IX.) 188 1.194. sz. tévesen Szenterzsébetfaloa alatt. — Pároan i m. 200. ábra 4, sz., 206 ábra, 243 ábra. V. ö. 291. 295. 309.312 . 314.315. I. 1. sz. jegyzet, 317. 321. 327. 328 . 331. 389. 400. 404. 410. 414.416.431.432441. 443. 456. 457. 511. 519, 555. 610. 677. 687. 689 702. 756 766. 770. 782. 1. — Mannus XXIV. 542. 546 1 — Nestor i. m. 532. sz. jegyzet — W PZ. 1914. 152, 1. és-1. ábra 5. sz. 72 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában még közületien. 73 V. ö. Gallus-Horoáth i. m X II.- X IX . t. 74 Sacken : Hallstatt XVIII. t 20. sz. 75 Wiss. Mitteilungen I. k 103. 1. 201. ábra. 76 U. o. VI. k. 36. 1. 6. ábra — Összefüggésbe lehet hozni ezeket a rozettákat pl. a moritzingi (Tirol) bronzcista trébelt rozettadíszeivel is. V. ö. Hoerne« : Urgesch d bild. Kunst 1. kiadás XXXIV. t. — Bertrand et Reinach : Les Celtes II. k. 119.1. 77. ábra

28

220

A 2. képünkön 4. sz. alatt ábrázolt gomb analógiáit idézhetjük Beratzhausenről,77 Hallstattról,78 Bilekről70 és a kisküküllőmegyei Kisekemezőről.80 Steinkirchen (Daggendorf kerület) egy égetett temetkezésében bronzcsésze, sodrott, csuklós, ovális végű bronzzabla, stb. társaságában fordul elő.81 Nem állíthatjuk határozottan, hogy az ilyen kisméretű gombok is hozzá­ járultak volna ahhoz, hogy a lengyel Wisocka-kultúrában az apró, lehajló szélű, gömbszelvényalakú, füles gombok létrejöjjenek.82Összefüggés van azonban közöttük és a magyarországi, meg erdélyi, kor,avaskori, gömbszelvényalakú, füles gombok között. * A most ismertetett nagyenyedi hallstattkori emlékek tipológiai tárgyalása rendjén felsorolt analógiák egyfelől azt bizonyították be, hogy nagyobb területek emlékeivel vannak szoros rokonságban, másfelől pedig megmutatták, hogy bizonyos helyi sajátságokat még igen élénken őriztek meg a múltból (zablaoldaltagok karikái, gömbszelvényalakú gombok), sőt hogy ebben a tekintetben Erdélynek s az anya­ országnak hangadó szerepe volt. Az a sok zablaoldaltag, amit az összehasonlítás céljából felsoroltunk, hogy lássuk, milyen körben is mozognak az újabb nagyenyedi leletek, kézzelfogható módon bizonyítják ezt. Bizonyítanak egyebet is : azt a szoros mivelődési kapcsolatot, amelyben Erdély az anyaországgal s ennek közvetítésével a szűkebb értelemben vett hallstatti és adriai kultúrkörrel fenntartott. Kétségtelenül lovas nép emlékeit mutattuk be, amelyek korát a Kr. e. VII. és VI. sz. fordulójánál nem tehetjük lennebb, s így a szkíta foglalást közvetlenül megelőző időből származnak. Kérdés azonban, hogy tisztán és kizárólagosan annak a népnek az emlékeit képviselik-e, amely a szkíták előtt nyugat—délnyugat felől Magyarország közvetítésével szállta meg Erdélyt s a szkíta uralommal sem szorult le teljesen a szereplés színpadáról: mint meghódított nép tovább is itt élt, folytat­ hatta a maga szűkebb körre szabott élethivatását, sőt, amit eleddig magában végzett el, most a skythákkal egyetemben vett részt az Erdélytől keletre és északkeletre eső területek mívelődésének új elemekkel való megtermékenyítésében. A ligha! Az a nép nem volt lovas s ha, mint az előzőkből látjuk, nem is tűnt le a szereplés színpadáról, a lószerszámok egy közibük beékelődött nép hagyatékai. 77 Altért, uns, heidn. Vorzeit V. k. 399. 1. g ábra. 78 Sncken i. m. XVIII t. 8. sz. 79 Wiss. Mitt IV. k. 34. 1. 3. és 4. ábra. 80 AÉ. 1897. 16. 1 5f ábra, 1908. 53. 1 1. sz. jegyzet. — Fettich. Bestand 501. 1. — Dolgo­ zatok—'Travaux IV. 438. 1. és 240.1, — Párvan : i. m. 355. 438.1.1. 2. sz jegyzet, 603. 762. 1. — ESA. XII. 172. 1. 81 W PZ. 27. 1940. 8, 1. és 2. kép 4. 5. ábra. • 82 Sulimirski T. Kultura Wisocka, Krakow, 1931. XXV. t.41.sz. 83 Sulimirski T. Scytowie na zachodniem Podolu. Die Skythen in Westpodolien. Prace Lwowskiego Towar. Praehist Nr. 2.1 — 138. 1. — Reichl Irena: Zwierziadla Podolskiej kultury scytyjskiej. Die Spiegel dér podolischen skythischen Kultur. U. o. 139 —162. 1,

%

221

29

Én az erdélyi leletek világánál úgy látom a dolgot, hogy a bronzkor végén a nyugat—délnyugat felől Erdély felé özönlő, várépítő népek elől kerültek a földbe a nagy gyűjtelékes leletek, a koravaskoriakat azonban minden valószínűség szerint a szkíták elől menekülő s nyugatra tartó kimmerektől való félelem miatt rej­ tették a földbe. Ez alkalommal kiesik feladatom köréből annak megvitatása, hogy a Kr. e. évezred elején Lengyelországban (Michalkowo), hazánkban (Dálya, Blatnicza, Isztebne) parádés leletekben milyen mértékben jelentkezik a kaukázusi, vagy a Kau­ kázus közvetítésével idáig jutott kisázsiai hatás, s hogy ez pusztán a kulturális beszüremkedés, vagy pedig népvándorlás számlája javára írandó-e, rá kell azonban mutatnom két körülményre, mégpedig: 1. a gyulavarsándi, székudvari, tiszafüredi és vattinai szarvasagancsból faragott zablaoldaltagok tanúsága szerint bronzkorunk III. periódusa mívelődésének hordozói ismerték a lovat; a törökbecsei és bölöni példák pedig arról beszélnek nekünk, hogy a késő bronzkort a koravaskorral összekötő, átmeneti időben is megülték azt; tehát számolnunk kell egy akármilyen vékony belföldi réteggel, mint lovas elemmel is ; 2. miért vagyunk mi, Magyarország, a hangadó tényező, amely a maga zabláit s azok oldaltagjait nemcsak a szomszédos területekre kölcsönzi, hanem kelet felé a Kaukázusig s ennek közvetítésével Szibériáig is eljuttatja azokat ? Ezekkel s más, velük kapcsolatos kérdésekkel egy következő alkalommal kívánunk foglalkozni. Roska Márton

NEUE HALLSTATTZEITLICHE GRABFUNDE VON NAGYENYED (AUSZUQ)

Nagyenyed (Kom. Alsó-Fehéc, Siebenbürgen) hat in dér praehistorischen Literatur einen gut klingenden Namen. Wáhrend des ersten Weltkrieges sind auf dem Grunde dér Winzerschule folgende Funde zum Vorschein gekommen: Abb. 1. Nr. 1, 2 Pferdetrensen aus Eisen, Nr. 3, 6 Seitenstangen von Pferdetrensen aus Eisen mit Ringen und Riemeneinfassungs-Platten aus Bronze, Nr. 4, 5 Eisenringe, Nr. 7 in Eisenschlinge eingehángte Riemeneinfassungs-Platte aus Bronze; Abb. 2. Nr. 1 kreisförmiger Beschlag, Nr. 2 Knopf (es wurden 4 gleíche Stücke gefunden), Nr. 3 Rosette, Nr. 4 Knopf (es wurden 42 gleiche Stücke gefunden), allé aus Bronze. Die hier abgebildeten Funde stammen sicher aus Brandgrabern und sind mit den gleichaltrigen Denkmalern des Mutterlandes und dér Nachbargebieten verwandt. Dass sie mit dem hallstáttischen und adriatischen Kreise in reziproker Beziehung stehen, brauchen wir nicht naher zu beweisen. Ihr Altér: Ende des VII., Anfang des VI. Jahrhunderts v. Chr. Ob wir berechtigt sind, diese Altertümer ausschliesslich als die Hinterlassenschaft jenes Volkes zu betrachten, welches vor den Skythen aus dem Mutterlande (Ungarn) kommend Siebenbürgen besiedelte und auch wahrend dér Skythischen Herrschaft als unterjochtes Volk, wenn auch in abgenommener Zahl, hier weiter lebte, das ist kaum zu glauben. Wir beschaftigen uns bei dieser Gelegenheit nicht mit den Einflüssen des Kaukasus und Kleinasiens (Michalkowo, Blatnicza, Dálya, Isztebne) und ob diese mit ethnischen Wanderungen im Zusammenhang stehen. An dieser Stelle müssen wir aber zwei Umstánde betonen: 1. die aus Hirschhorn geschnittenen Seitenstangen von Tiszafüred, Vattina, Székudvar und Gyulavarsánd, die aus dér III-ten bronzezeitlichen Periode stammen, sollten auch Vorganger habén, wir müssen alsó auch mit einer, wenn auch dünnen, heimischen, berittenen, ethnischen Schicht rechnen; — 2. warum ist Ungarn dér tongebende Faktor, welcher seine Pferdetrensen und Seitenstangen ausser den Nachbargebieten auch íiach Osten bis zum Kaukasus und durch die Vermittlung desselben bis nach Sibirien exportierte? Darüber ein andermal. Márton von Roska

ÚJABB SZKÍTA LELETEK NAGYENYED KÖRNYÉKÉRŐL A nagyenyedi (Alsófehér vm.) Cinegetelek,1 s a vele szomszédos és a séta­ térre vezető szerpentinút felső végén,2 a Fonyó József gerepeni szőlőjében,3 a Kakas­ domb tetején levő Hellós-on4 felszínre került szkitasírok mellék­ letei, valamint a Wínfe/er-féle szőlőben lelt keltasír szkíta tőre5régóta szerepel úgy a hazai, mint a külföldi irodalomban. Ez alkalommal két olyan leletről kívánok beszámolni, amely a szakkörök előtt még ismeretlen. 1. A nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeuma 4794. Isz. alatt őrzi az 1. képen látható, csonka, szkita vastőrt. Ennek a töredéknek a hossza 21.5 cm, a hiányzó rész kb. 19 cm-t tesz ki s így egy való­ színűleg 40.5 cm hosszúságú tőrnek (vagy még inkább rövid kard­ nak, ákinákés) a felső része maradt ránk. Tehát éppen olyan hosszú lehetett, mint az egyik marosgombási szkítasír tőre, vagy rövid kardja; amit egészben kiemelve a fennti múzeum őriz. A nevezett múzeum leltára csak annyit mond erről a töre­ dékről, hogy Nagyenyed környékén lelték. Hármas felépítésű: 1. a penge; — 2. a markolat, amely lennt szívidomban végződik, törzse két hornyolással kihozott három osz­ lopból tevődik össze ; — 3. a markolatzárótag, amely középütt oválisán van áttörve, hogy a markolat végén levő s az ennek a nyílásnak Fig. 1. kép. megfelelő, csapszerű nyúlványra ráhúzható legyen. Ez a zárótag S zkíta vascórtöredék nem szabályos téglány, mert két hosszanti oldalán enyhén megduzzad, ^ySch«kEifendokhami a most említett ovális nyilás áttörése alkalmával keletkezett. BrUTontUN^gyMyfdbuns Oldalt három enyhe hornyolás tagolja. Ez az egy sajátsága különbözteti meg a most említett marosgombási tőrtől, vagy rövid kardtól, különben tipológiailag pon­ tosan egyezik vele. Tőrünk még a nagyenyedi Wínfe/er-féle szőlőben feltárt kelta-sír tőrével mutat közeli rokonságot, azzal a különbséggel azonban, hogy ennek a markolatán 1 AÉ. 1897.63 —68. 1. és u. o. 18. 1. Reinecke ismertetése. Fettich-. Bestand 503. 1. 2 AÉ. 1897.; 325.-329. 1 1898. 267.-269. 1 Alsó-Fehér vm. monogr. II./I. k. 93.-95. 1 és XVII. t 152.-161. 169.-175. sz., XVIII t. 179.-186. sz., XIX. t. 187.-190. sz. - Fettichi. m. 504 1. 3 Alsó-Fehér vm. monogr II /l. k. XIX. t. 191.—213. sz. 4 Dolgozatok—Travaux, Kolozsvár, V. k. (1914.) 13.-16. 1. — Fettich i. m. 504.—505.1. r’ Dolgozatok—Arbeiten, Szeged, 1929 . 82,-89. 1. és 1933—1934. 123.—160. 1. — Márton L. A korai La Téne-kultúra Magyarországon. Die Frühlatenzeit in Ungarn. Arch. Hung. XI. 13. 1. 164. sz. — Fettich i m. 505.1.

32

224

nem kovácsolták ki a hármas oszlopszerű tagolódást. E tagolódás tekintetében a tordai,6 oláhzsákodi7 és makkfalvai8 szkíta bronztükrök markolatával van rokonságban, amelyeken szintén megvan ez a hár­ mas oszlopszerü tagolódás, míg pl. a pókafalvi" és fejérdi10 tükör markolata négyes oszlopszerű tagolódást mutat. Hármas oszlopszerű tagolású a szirmabesenyöi vastőr is. A moldovai Bureni-n lelt vastőr közel rokon a nagyenyedkörnyékivel és marosgombásival, de markolata felfelé szélesedik s a felépítése nem hornyolással tagolt oszlopszerű.11 A bureni-i, nagy­ enyedi, nagyenyedkörnyéki, marosgombási és szirmabesenyöi tőrök közeli rokonsága, tipológiai egyezése nemcsak abból a szempontból fontos, hogy a kultúra egyöntetűsége mellett szól, hanem a szkítaság derékhadának Ny.-ra való haladása irányára is erős bizonyíték. Tőrünk korát a Winklei -szőlőbeli analógiának a Reinecke sze­ rinti La Téne B-szakaszbeli kelta emlékekkel együtt való előfordu­ lása alapján a Kr. e. IV. sz.-ba tehetjük, nem vitás azonban, hogy korábbi időkből öröklődött át a IV.-be. A Kr. e. III. sz.-ig Erdélyben nem tudnók levinni.12 2. Magyarlapádon (Alsó-Fehér vm.) a Szőlők vége nevű határ­ részben szkítasírra bukkantak, amelynek mellékleteiből az alábbi tárgyak jutottak a nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumába: egy vaslándzsa (2. kép), egy csontnyílhegy (3. képi. sz.), egy vasnyílhegy (3. kép 3. sz.) és két drb. háromélű, tokos bronznyílhegy (3. kép 2, 4. sz.). Leltári számuk 5470.—73. A többi holmi elkallódott. A vaslándzsa tipikus hallstatti fegyver, rossz állapotban maradt ránk, jelenlegi hossza 31.5 cm, eredeti hossza kb. 40—41 cm lehetett. Vaskos, esetlen példány, amelyet erős gerince még nehézkesebbnek tüntet fel. Két hasonlót leltem a marosgombási ref. temető mellett v»siánd*M Magyar­ feltárt koravaskori sírokban. ' 3 Ei»m?Laíze von Magyarlapád. 6 Roska: A Székelyföld őskora 69. kép. - ESA. XI. k. 179. 1. 19. kép. I Hampel: Skitische Denkmaler 24 ] és 29. ábra. — ZFE. XXVIII. k. 15. 1. — /Dolgo­ zatok—Travaux, Kolozsvár, IV. 240 241. 1, V. 13. 1. — Fettich i. m. 502. 1 8. sz. — AÉ. 1894. 356.-357. 1 , 1913. 320. 321. 1. — ESA XI 179 1. 20. kép - Pároan: Getica 353. 356. 1. 8 AÉ. 1913. 318. 319. 323. 1, — Dolgozatok—Travaux, Kolozsvár, V. k. 13. 1. — Roska: A Székelyföld őskora 65. kép. — Feiticti i. m 505.1. — Pároan i. m. 356. 1. — ESA. XI. 175.—176. 1. és 179. 1. 18. kép. 9 Hampel i. m. 23. 1. és 25 kép. — AJsó-Fehér vm. monogr. II /l. k. 93.1. és XVII. t. 144. sz. - AÉ. 1888. 185.-186. 1 , 1893. 390.-391. 1., 1908 53 1. 1. jegyzet, 1913. 321.-322. 1. — ZfE. XXVIII. 15.1. és képe 1.1.12. sz. alatt. — Dolgozatok—Travaux, Kolozsvár, IV. 240. 1., V. 13. 1. — Fettich i. m.502.1. — Pároan i. m, 354 1.1. jegyzet és 356 1. — ESA. XI. 190.—191. 1. és 179. 1. 17. kép. 10 Hampel i m 24 1 és képe 30a 30b. ábra alatt — Fettich i. m 500.1. — Sacken— Kenner: Beschreibung, Br. 291 1 és 845 ábra - AÉ. 1893. 394. 1 és ábrája 397.1 15 ábra alatt, 1908. 53. 1. 1. jegyzet, — 1913 322 1 — ZfE XXVIII. 15 22. 1. és I. t. 13 sz — Dolgozatok—Travaux, Kolozs­ vár, IV. 240 —241. 1 , V. 13. 1. — Fettich i. m 500. 1. - ESA. XI. 170 1. és képe 176. 1 15. ábra alatt. II Dacia II. k. 41^.-419.1. — Sulimirski: Scytowie ne zachodniem Podolu, Lwów, 1936. 111. 1. és IX. t 2. sz. Sulimirski a Kr. e. V.—III. sz.-ra teszi a korát. 12 V. ö. u. o. 111. I. 13 Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régíségfárában.

225

33

A csontnyílhegy fennt szabályos négyszögű, kerek lyuk hatol bele, amibe a meghegyezett nyílvessző illett. A vasnyílhegy szárnyai szélesek, hüvelye erős gerincben folytatódik a hegye felé. A két bronznyílhegy közül a 2. sz.-nak hüvelye alacsony, élei a tövüknél alacsony szakaszerűleg ugranak k i; — a 4. sz.-nak hüvelye hosszabb, van szakája.

1 1

Fig. 3. kép.

Csont (1.), bronz (2, 4.) és vasnyíllhegyek Magyarlapádról. Pfeilspitzen aus Knochen (1), Bronze (2, 4) und Eisen (3.) von Magyarlapád.

Ez a sírlelet különös fontosságra tarthat számot a vasnyílhegy, s főképpen a vaslándzsa együttes előfordulása által egy kifejezetten szkítasírban. A szkíta és hallstatti leleteknek ez az együttes előfordulása régebbi meg­ állapításomat támasztja alá, hogy t. i. a hódító szkíták nem irtották ki a villanova— hallstatti kultúra erdélyi képviselőit, hanem azokkal együtt éltek, együtt temet­ keztek, amire szükségük volt (kerámika!) átvették tőlük, viszonzásul a maguk fejlettebb kultúrájának kincseiből juttattak nekik.14 Ennek a sírnak a korát a Kr. e. V. sz.-ba tehetjük. Roska Márton 11 ESA. XI. 201. 1.

3

NEUERE SKYTHISCHE FUNDE AUS DÉR UMGEBUNG VON NAGYENYED (AUSZUG)

lm Museum des Kollégium Bethlen von Nagyenyed werden folgende, noch unveröffentlichte skythische Denkmüler aufbewahrt: 1. Bruchstück eines Eisendolches (Abb. 1). Dér Dolch mag ursprünglich ungefahr 40.5 cm láng gewesen sein und steht typologisch dem skythischen Eisendolche aus dem Winklerschen Weingarten nahe. Fundort: Umgebung von Nagy­ enyed. Ein Eisendolch von derselben Lange und vöm gleichen Typus, gefunden in einem skythischen Grabe von Marosgombás (Komitat Alsó-Fehér) wird in demselben Museum aufbewahrt. 2. In Magyarlapád (Komitat Alsó-Fehér) endeckte mán in dér Flur Szőlők vége ein skythisches Grab, dessen Beigaben teilweise verloren gegangen sind.teilweise wurden sie in das oben genannte Museum eingeliefert, so eine plumpe, hallstáttische Lanzenspitze (Abb. 2); sie ist ziemlich verrostet und infolge dessen schlecht erhalten, die Lángé mag 40—41 cm betragen habén. Weiter stammen aus diesem Grab Pfeilspitzen aus Knochen (Abb. 3, 1), aus Eisen (Abb. 3, 3) und zwei bronzene von dreikantiger, mit Tülle versehener Form (Abb. 3, 2, 4). Márton von Roska

ÚJABB KELTA LELETEK ÉRKÖRTVÉLYESRÖL (SZATMÁR VM.) I Folyóiratunk idei I. füzetének 81.—84. 1.-án bemutattam az érkörtvélyesi Égetőhegyen lelt kelta szekértemetkezés maradványait. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy az itteni leletstatisztikát kiegészíthetem két fontos lelettel, amelyeket Kovács Lajos érkörtvélyesi ref. lelkész úr mentett meg a pusztulástól, s közlésre készségesen engedett át nekünk, amiért neki a tudomány nevében e helyütt is hálás köszönetét mondok.

Abb. 1. kép.

1.,

2.

Négykarajú hólyagos bronz karperecek, 3. övkapocs az érkörtvélyesi Égetőhegyről, %. 1, 2. Bronzearmbander, 3. Giirtelhaken vöm Égető-hegv in Érkörtvélyes. Y< nat. Gr.

1. Az Égetőhegy-ről szerezte a tiszteletes úr azt a két, négykarajú, hólyagos bronzkarperecet, amelyet 1. képünk 1. és 2. sz. ábrázol. Ismert típust képviselnek: két-két tagból állanak, amelyek közül három egybe volt öntve, a negyedik csuklósán kapcsolódott hozzájuk s egy ékalakú kampó s a csuklón áthúzott zsineg, vagy sodrony segítségével lehetett megrögzíteni. Helyenkint megmaradtak a vasmagnak nyomai is, amelyre öntötték. Mindkettő díszítetlen, sima példány s az egyes tagokat összekötő párnás tagok sem különülnek el élesen egymástól, akárcsak az apahidai két rokonkarperecen,1 1 Dolgozatok, Kolozsvár, II. k. 34. 1. 37. kép. — Déchelette: Manuel II./3. 1223. 1. 518. kép. — Hunyady: Die Kelten XXXI. t. 5. sz. — Roska: Bihar vm. múltja 19. 1. — U. a. Reper­ tórium 24—26. 1.

3*

36

228

vagy a két bihardiószegi példányon.2 Már a két érmihályfalvi hólyagos karperecen a szomszédos féltojás idomú dudorokat összekötő párnás tag kifejezettebben válik el egymástól.8

Abb. 2. kép.

1., 2., 6. Pajzsdudorok, 3. ásóvasalás, 4. abroncs. 5. kézvonó, 7. pajzsfogantyú az érkörtvélyesi Ligetdombról. Valamennyi vas. 'A. 1, 2. 6 Schildbuckelln, 3 Spatenfassung, 4 Reif, 5 Ziehmesser, 7 Schildgriff, gefunden i. d. Gemarkung Ligetdomb von Érkörtvélyes. Allé aus Eisen. % nat. Gr.

Mindakét példány alaposan megsérült s ezt azzal magyarázhatjuk, hogy egykori tulajdonosuk elégetésekor rongálódtak meg ennyire. Ezzel azt is megmon­ dottuk, hogy égetett temetkezés maradványai a La Téne-II. periódusból s az sincs kizárva, hogy a folyóiratunk említett 81.—84. l.-on közölt szekértemetkezésű sírból származnak, akárcsak az a bronz övkampó, amelyet ugyanezen a képen 3. sz. alatt 2 AÉ. 1903. 433. 1. 1. 2. sz. — Közlemények, Kolozsvár, II. k. 83. 1. 3 Roska: Bihar vm. múltja 12. 1. 6. kép. — U. a. Repertórium 82. 1. és 101. kép. — Közlemények, Kolozsvár, II. 83. 1. — Hunyady i. m. LXXI. t. 18. sz.

229

37

mutatunk be, s amelyhez tartozott az a kis lánctöredék is, amelyet melléje rajzol­ tattunk. Karikatagból áll, melynek nyúlványából emelkedik ki az alsó harmadában két kerek lappal közrefogott, elül rovátkolt, fennt gombosán ellapuló kampó. A karikatag nyúlványa lennt homorú, fennt négy-körbe helyezett pont díszíti. Az övkampó karikatagjához rozsdázva találjuk az egykori övlánc maradványait. A La Téne-II-nek emléke ez is, akárcsak a karperecek.

Abb. 3. kép.

1., 2., 3. Bronzgombok, 4. agyagedény az érkörtvélyesi Ligetdonibról, ü . 1., 2., 3. Bronzene Knöpfe, 4. Tongeiáss, gefuiid en j. d. Gemarkuiig Ligeldomb v. Érkörtvclyes. 'A nat. Gr.

2. Az alább ismertetendő tárgyakat a községtől nyugatra fekvő Ligetdomb nevű halomban lelték még 1933-ban. Leletkörülményekről mit sem tudunk.4 Leírásuk: 2. kép. 1- sz. pajzsdudor, vas, áll egy menedékes, 6 cm széles szalagból, melyet három helyen 2—2 lyuk tör át (az ezeken át ütött szegek fogták a dudort a fapajzshoz), ebből egy 2 cm magas csonka kúp nő ki s ebből emelkedik ki a jórészt tönkrement, gömbszelvény alakú dudortető; — 2. sz. ugyanolyan felépítésű vas-pajzsdudor, széle 5.7—5.8 cm széles, szintén menedékes szalag, valószínűleg 4 helyen 3—3 lyuk töri át, a belőle kinövő csonka kúp itt is 2 cm magas, a gömb­ szelvény alakú tető itt is erősen rongált; — 3. sz. ásóvasalás, 16.8 cm magas, 3.2 cm széles, fennt 12 cm átmérőjű; — 4. sz. 27—27.4 cm átmérőjű, 1.3 cm széles vasabroncs, vastagsága 3 m m ; — 5. sz. kézvonó, vas, az egyes karok 4 Kovács tiszteletes úrnak köszönhetem, hogy rövidre szabott leírásukat adhattam a Szatmár vm. múltjáról írt ismertetésem 19. 1. és u. o. a 12. és 13. képen be is mutathattam a Ligetdomb leleteit (Magyar városok és vármegyék monográfiája XXVIII. k.).

38

230

hossza 14 cm, a késpenge szélessége 2.2 cm, átfogója 12.6 cm ; — 6. sz. vasból kovácsolt pajzsdudor, u. olyan formájú, mint az 1. és 2. sz., de kisebb: a szélszalag átmérője 2.7 cm, a belőle kiemelkedő csonka kúp magassága 1.2 cm, a gömb­ szelvény alakú tető jó része tönkre ment, a szélszalagot kb. 4 helyen 1— 1 lyuk törte át, az egyikben még benne van a lapos fejű, négyzetes testű vasszeg, amivel a fapajzshoz erősítették; — 7. sz. pajzsfogantyúrész, vas, egyenes, teknős hajlású, két vége kiszélesedik (az egyik meghajlott) s 2—2 lyukkal van áttörve. Valamennyi kovácsolt munka. 3. kép 1. sz. 5.7 cm. átmérőjű, 1.9 cm magas, kúpalakú vékonyfalú bronz­ gomb, melynek mélyülésében ólom van s ebben vasfül nyomai, felületén kereken halvány körök nyomai látszanak; — 2. sz. ugyanolyan gomb, átmérője 6.2 cm, magassága 2.3 cm, felületén u. olyan karikák; — 3. sz. u. olyan gomb, de csak 5.7 cm átmérőjű s majdnem 2 cm magas, felületén hasonló, körbe futó karikák gyengén látszó nyomai; — 4. sz. tompa téglav^res színű agyagedény, korongon készült, magassága 8.2 cm, profilált fenékátmérője 6.6 cm, legnagyobb hasasodása 11.7 cm szájátmérője 4.1 cm. Felépítése: a profilált fenék 1.4 mm széles szalag, ebből nő ki egy erősen ellaposodó csonkakúp, a legnagyobb hasasodás voltaképpen alacsony henger, amelyet a korong segítségével kihozott, kereken futó hornyolatok és urmók tagolnak; — belőle egy csonkakúpos rész emelkedik ki, melyet egy kereken futó borda köt össze a hengeres nyakkal. Finoman iszapolt agyagból készült, egyenletes és jó égetésű munka. Rajta vasrozsdanyomok látszanak. Nem kell bővebben indokolnunk, hogy a Ligetdomb-ról minden valószínűség szerint három sír mellékletei keveredtek s jutottak Kovács tiszteletes úr birtokába. A három pajzsdudor legkézzelfoghatóbban igazolja ezt. Kerekded alakjuk, gömbszelvényes kidudorodásuk különösen jellemzővé teszi mindhármat. Ez a forma a La Téne-n keresztül átöröklődik a római korba és ezen át a népvándorlások korába is. A La Téne-II.-re különösen jellemző.'1 A pajzsfogantyú már nem félhengeres alakú, hanem szalagszerűen megkeskenyedik. Ezen az alapon inkább a La Téne-III. ba teendő, mint a II.-be. A III.-ban u. i. már kimegy divatból a félhengeres.0 A kézvonó és ásóbélés nem korhatározó jelentőségű. Úgyszintén az abroncs sem. A három bronzgomb analógiáit nem ismerjük és a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok nem nyújtanak mindenben megegyező analógiát az agyagedénykére sem. Kétségtelen azonban, hogy az edények aljának aránytalan kiszélesedése már a La Téne-I.-ben megvan,7 az érkörtvélyesi edényke azonban fiatalabb emlék. A Ligetdomb~ró\ megmentett emlékek tehát részben a La Téne-II.-nek, rész­ ben pedig a III.-nak az emlékei. Roska Márton " V. ö. Déchelette i. m. 11,3. k. 1173.-1174. 1. B U. o. 1172.-1173. 1. 7 V. ö. Altertümer unserer heidn. Vorzeit V. k. 181. 1. és 50. t. — Hunyady i. m. LXII. t. 1. sz. (Szirmabesenyő). — Déchelette i. m. 1475. 1. — Dolgozatok, Szeged, IX .—X. k. Márton L. cikke XXXV. t. 1. sz. (Sopron).

NEUERE KELTISCHE FUNDE VON ÉRKÖRTVÉLYES (KOM. SZATMÁR)* Mit Bezug auf die diesjáhrigen im Heft 1 unserer Zeitschrift, S. 81—84 publizierten Funde, bin ich in dér günstigen Lage das dortige Material zu ergánzen. 1. Dér kalvinische Geistliche Lajos Kovács hat zwei Hohlbuckel-Charníerarmbánder und einen Gürtelhaken erworben (Abb. 1), die in dem Hügel Égetőhegy geíunden wurden. Sie reprásentieren den einfachen, unverzierten, vierbuckeligen Typus, wie die Exemplare von Apahida,1 Bihardiószeg,2 Érmihályfalva." Sie sind Erzeugnisse dér La Téne Periode I. 2. Aus dér Gemarkung Ligetdomb hat Lajos Kovács folgende Gegenstánde geborgen: Abb. 2, No. 1, 2, 6 Schildbuckeln, No. 4 Reif, No. 5 Ziehmesser, No. 7* Schildgriff, allé aus Eisen, — weiter: Abb.3, No. 1, 2, 3 Knöpfe aus Bronze, No. 4 Tongef&ss. Diese Funde gehören teilweise in die Periode La Téne-II., teilweise in die Unterphase III. Márton von Roska

\

S. Schrifttum im ungarischen Text.

I

AZ AMPELUMl (ZALATNA) „FORTUNA SALUTARIS ÉS JUPITER SZENTÉLY11 BRONZEDÉNYEI Dolgozatom címe örökségként maradt rám. -A leközlendő bronzedényeket ugyanis Téglás Gábor már egyszer közölte három feliratos emlékkel együtt.1 Azonban inkább csak a feliratos kövekről 1,5 értekezett részletesebben, míg az edényeket csak VTL. egész röviden és nem elég részletesen írta le, s az értekezéséhez mellékelt kép sem mutatja meg kellően formájukat és szerkezetüket. Úgy láttam tehát, hogy nem lesz fölösleges dolog újból és részletesebben foglalkoznom velük, annál is inkább, mert a pannoniai bronzedényekről már jelent meg egy alapos és értékes munka,3 s e mellett feltétlenül érdeklődésre tarthat számot minden olyan közlés, mely a dáciai hasonló anyagot teszi hozzáférhetővé. Az egyes edé­ nyek közlésénél tehát mindig elsősorban Radnóti munkájához fogok alkalmazkodni és főleg arra leszek tekintettel, hogy a tárgyalandó anyaggal van-e vagy nincs párhuzam Pannóniában, illetőleg milyen eltéréseket figyelhetünk meg. A lelet körülményeiről csak egész röviden Jpülci-iórmaLák. aebaujdelrűmjnar. emlékezhetem meg. A zalatnai kohótelep közvet­ len szomszédságában agyagbánya terült el. Ez az agyagbánya a kohó telepszintjétől 3 méterre emel­ kedő agyagoszlopból és e felett mintegy egy méternyi vastagságú épület-törmelékekből állott. Abb. 1. kép. 1900-ban, mikor a Pénzügyminisztérium a szénkéneggyár kibővítését rendelte el, téglatermelés 1 céljaira fel kellett tárni ezt a bányát. A romok eltakarítása alkalmával egy kisebb és egy nagyobb római feliratos kőre bukkantak, továbbá az agyag felületén „több 1 Téglás G ábor: Fortuna Salutaris és Jupiter szentélye Ampelumban, vagyis a mai Zalatnán. AÉ. ú. í. XXIII. 1902. 7-12. lap. 2 Radnóti Aladár: A pannoniai római bronzedények. — Die römischen Bronzegefásse von Pannonién. Budapest, 1938. Diss. Pann. II. : 6. A további hivatkozásoknál csak : Radnóti.

233

41

mélyedésre, melyek arra engednek következtetni, hogy e területen valaha a rómaiak temetkezési helye volt“ . E mélyedések közül a legfeltűnőbbet Kurovszku Zsigmond kir. főmérnök kiásatta. Benne „alig 1 m-nyi mélységben szájával lefelé fordítva és egy­ másba helyezve 2 darab, egy nagyobb és egy kisebb, fogantyúval ellátott bográcsot; — lejjebb 1/2 méternyire ismét 2 darab, egy nagyobb és egy kisebb korsót; — majd

Abb. 2. kép.

ismét V-2 méternyire egy kisebb fajtájú edényt, mely valaha talán ivó eszközül hasz­ náltatott, — talált. Mind a három darab edény éppúgy, mint a bográcsok, szájukkal lefelé fordítva volt.“ (1. kép. A rajz a leírás alapján készült.) ,,A kútszerű, kör alapmetszetű gödörben talált régiségek mindannyia valami sárgaréz ötvözetből áll és patinával erősen be van vonva." A leletek a M. Kir. Pénzügyminisztérium örök lététéként az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába kerültek. A lelet­ körülmények leírását a küldeményhez csatolt irat alapján adom.3 1903-ban a nevezett területre kiszállott Roska Márton,4 Mint jelentéséből kitűnik, az agyag felszínén négy kerek, feketés folt volt, s ezek párjával közel egymáshoz feküdtek. A föld felszínétől 1.5 m mélységben jelentkeztek. Közülök 3 E. M. E. Érem- és Régiségtára 275—1902. irattári sz., 1902. XI. 17. 4 Roska Márton Professzor Úrnak ez úton is hálás köszönetemet fejezem ki ásatási jegyzőkönyvének s a feltárt anyag rajzainak átadásáért. Itt most csak a bronzedényekre tartozó részleteket használom fel belőlük, a további anyagot más alkalommal fogom adni.

42

234

kettőt ásatott fel Kurooszky Zsigmondi. Egyik alig fél méterre ment le és pár jelen­ téktelen agyagedény töredékén kívül semmit sem tartalmazott. A másik kb. 4 m mélységre vezetett és itt rómaikori agyagedénytöredékek között találták a fent említett bronzedényeket. A másik két foltot aztán Roska Márton bontotta ki. Egyik csak 17 cm mély volt, és semmit sem tartalmazott. A másik 1.5 m- tériméjű volt, lefelé keskenyedett s 12 méterre vezetett le. Tartalma : rengeteg agyagedény töredék, faszén, égett és égetetlen csont s néhány kavicsdarab kevert földben. Mint meg­ jegyzi, kút nem lehetett, mert kőrakásnak nem talált nyomára, de mert agyagba és ezt követő kavicsrétegbe volt mélyítve, vízgyűjtőnek megfelelhetett. Emésztő vagy szemétgödör benyomását keltette. S most lássuk a leleteket. Előkerülési sorrendjükben így következnek: 1. B r o n z ü s t . Leltári száma I. 2042. TégIds-nál: 3. Öblös üst, szintén emelő füllel. Magassága 0.2, öböl szélessége 0.27 m. Erősen meg van rongálva. Az edény magassága 17 cm, szájátmérője 27.3, legnagyobb kiöblösödésénél 22, fenekén 10.5 cm. Az egész üst egy darab bronzlemezből van kikalapálva. Feneke ugyan vastagabb, mint a többi része és úgy látszik, mintha egy vastagabb karika lenne reáforrasztva, de egyrészt semmi nyoma nem látszik a forrasztásnak, másrészt az edény belsejében ugyanolyan bemélyedés van, mint a kívül levő kiemelkedés. Ez és a fenekén látszó körös bemélyedések és kiemelkedések, melyek nem szagga­ tottak és nem is bemetszettek, hanem benyomottak, azt mutatják, hogy a fenék­ részt préseléssel alakították ilyenre, s csak a további részt kalapálták. A fenékrész 0.5 cm magasságig merőlegesen emelkedik, innen gömbalakot vesz fel, s így emel­ kedik 6.4 cm magasságig. Itt éri el legnagyobb kiöblösödését s ettől kezdve homorúan halad a megvastagodó szájrészig. Falán kívül néhány körbefutó barázda elmosódott rajzát, a kiajakosodó peremén kb. 0.5 cm távolságban húzódó függőleges bemélyítéseket találunk. Az üst füle egy darabból van öntve és gondos munkával kidol­ gozva. Két szára közt a legnagyobb távolság 24.7, a visszahajló részt is számítva 28.4 cm. A fül teste legvastagabb a közepén s onnan kétfelé keskenyedik. Átmetszete köralakú. 0.9 cm-es szélességű, gyöngyszemen kidomborodó közökkel elvá­ lasztva, három-három kissé kiemelkedő borda van rajta, összesen 15-ször ismétlődve. Ezt követőleg kb. 5.5 cm hosszúságban sűrűn egymásután jönnek a bordák, mintha sodronyt csavartak volna a fülre. A további rész már nem tartja meg az eddigi szabályos köralakú ívelést, hanem befelé elhajlik és majdnem egyenesben fut tovább. Hengerességét is elveszti és majdnem szögletes lesz. Visszahajló része ismét hen­ geres átmetszetű, közepén kissé kiszélesedik s a vége előtt két borda díszíti. Ezt azonban csak az egyik fül ön lehet így megfigyelni, a másik egészen elkopott. Az edény testére való felerősítése két, nagyjából szívalakú bronzlemezzel történik, melyeknek a felső részéből, követve az edény szájának kihajlását, majd azon túl újból visszagörbülve, átlyukasztott tartórész nő ki. Bronzüstünk állapota nagyon rossz, több, mint egyharmadrésze hiányzik. Viszont minden valószínűség szerint hozzá tartoznak az I. 2047—53. sz. alatt beleltározott bronzlemeztöredékek (7 drb), melyeknek vastagsága megegyezik az edény falának vastagságával. Ilyen formájú üstöt Radnóti nem ismer Pannóniából.

235

43

2. B r o n z v e d e r . Leltári száma I. 2043. Téglás-ná 1: 2. Kehelyalakú kisebb rézüst, emelő füllel. Magassága 0.15, felső szélessége 0.16 m. Az emelő fogantyút két oldalt benoszlán (Syringa) alakra kivert pánttal erősítették az üst széléhez. Az egésznek kinézése emlékeztet a ma használatban lévő pezsgő- vagy borhűtőkére. Ezt is erős patina fedi.

Abb. 3. kép.

Mint a leletkörülményekből láttuk, ez és az előbb tárgyalt üst együtt kerültek elő, illetve egymásba voltak téve. De nemcsak lelőhelyük, hanem kivitelük alapján [is együvé tartoznak. Méretei: magasság 13.8, fenékszélesség 7.4, szájszélesség: 16.7 cm. Egy darabból kalapálták ki, illetve a fenékrészt, mely vastagabb is, külön préselték s mint a rajta húzódó körökből s azok mélyedéséből sejteni lehet, utólag esztergályozták is. Az előző edényen ez, nagyobb romlottsága és patinásodása miatt, nem volt ilyen feltűnő, de a két edény rokon felépítése alapján a bronzüstnél is valószínű az utó­ lagos esztergályozás. A fenékrész közepe feljebb emelkedik, mint a széle, s rajta a rajzon látható módon körök futnak. A legbelső kiemelkedik: ez az a rész, ahol esztergályozáskor levágták. A legkülső ugyanolyan kiemelkedő peremet ad, mint a bronzüstnél s itt is megvan a veder belsejében a neki megfelelő bemélyedés. Az oldalfal enyhe befelé íveléssel emslkedik fel s majdnem vízszintesbe hajló, kissé megvastagodó szájrészben végződik. Oldalát három, két bemélyített vonallal határolt, s igy domborúvá tett, de az edény testéből ki nem álló borda, s a fenéknél két csík díszíti. Talán a régi abroncsra való visszaemlékezés vezette a készítője kezét, mikor ilyen díszítést alkalmazott. Hasonló két borda vonul végig a veder belső falán is, nem egymagasságban a külsőkkel, hanem feljebb s nem is olyan biztos vonalvezetéssel, mint azok. A fül átmetszete kör, egy darabból van készítve, végei felé fokozatosan és egyenletesen keskenyedik s közvetlenül a visszahajló része előtt ez is befelé törik egy kissé eddigi ívéhez képest. A visszahajló rész vége 1.4 cm hosszúságban káka­

44

236

buzogány alakban kiszélesedik. A fül díszítése alig látszik, csak nagyon halványan lehet kivenni párhuzamos köröket. Ezek hasonlóak lehettek az előbbi üst fülén látot­ takhoz, csakhogy ritkábban húzódtak. A visszaható rész végén két bemélyített párhuzamos kört vehetünk észre. A fül felerősítése ugyanúgy történt, mint a réztistnél: a fogantyútartóveret szivalakú. A veder állapota: egyik oldala kb. a veder Vi részében ki van törve, másutt azonban szép és jó fenntartású. Egyes helyeken erősebben patinásodott. _ Hasonló vedret Radnóti csak egyet ismer Pannóniából, de a fogantyútartó verete annak háromszögű.5 3. B r o n z - l e m e z k a n c s ó öntött füllel. Leltári száma: I. 2045. Téglás­ nál: 1. Rézkancsó kiöntő csurtartóval, díszes füllel s gondosan kialakított talapzat­ tal. Magassága 0.26, alapátmérője 0.16 m. Kissé nehézkes, erősen kiszélesedő alakja dacára ügyes kézre valló munka. A szájazat és a fül különösen jó ízléssel készült. Erős patinaréteg fedi. A leletben ez és a következő kancsó együtt, egy mélységben voltak. Fel­ építésük is hasonló, bár némi szerkezeti különbség észlelhető rajtuk a fenékrész beforrasztásánál. Az elsőnek palackalakú nyaka lefelé szélesedik, s a 26 cm magas edény legnagyobb szélességét: 21.5 cm-t az aljától számított 5.5 cm magasságban éri el. Innen hirtelen bekap s 1.3 cm magasságig ível befelé, majd ott tompa szögben, egyenesen behajlik egy kis talppal, melynek az alján még további, egészen kicsiny visszahajlás van. A felső rész az edény fenekénél 0.7 cm széles vízszintesen visszahajló peremben végződik. Ehhez forrasztottak hozzá egy 15.5 cm átmérőjű, felfelé enyhén domborodó bronzlapot. A két rész összeforrasztása az élen történt, tehát nem elég erős, a mostani állapotukban majdnem a kör felerészén elválnak egy­ mástól a lemezek. A kancsó nyakán fent körül kis kidomborodás látszik s a lemezt ezen túl­ menően elkalapálták. Erre a túlnyúló részre húzták rá a füllel egybeöntött, 3 cm széles homorú kiöntővel, ezzel szemben pedig a hiányzó csapófedő tartójával ellá­ tott, gyűrűsen alkotott, 4.2 cm átmérőjű szájrészt. A nyaknak a szájrészen túlnyúló xészét aztán visszakalapálták. A fül lefelé a szájon túl is folytatódik, s a kancsó teste mellett haladva a kancsó tengelyével párhuzamosan, 2 cm hosszúságú, élben végződő tagot alkot, mely az él felett át van fúrva. E felett a csapófedőt tartó kettős bütyök egészen elöl van átfúrva (a furat ferdén halad), de belőle a szeg s róla a fedő elveszett. Ettől a kettős bütyöktől hátrafelé haladva a hengeres átmetszetű fül felső része majdnem egyenes s rajta 3 cm távolságban hátraálló egyes bütyök van a fogás megkönnyítésére. Innen enyhe, fordított S-alakú íveléssel s lefelé lassan vékonyodva 10.6 cm-t halad lefelé, majd kissé ellapul s a kancsó oldalán kiemelkedő, középen élbe futó kettős körívben végződik. Ebből indul ki a levélalakú befejező rész. A levél azonban nem olyan, mint a sommereini,6 mert nem 6 Radnóti: i- m. 99—100, X. tábla 53. — Radnóti: a. a. O. S. 119, Taf. X. 53. Carnuntum. " Radnóti i. m. 127. lap, U I. tábla 2. Hasonlók ehhez a LI. tábla 4 és 5. számú kancsói. — Radnóti: a. a. O. Taf. III, 2.

237

45

simaszélű levelet utánoz, mint az, hanem tölgylevelet. Az erezések nyomai azt mutatják, hogy három vagy több levélből van összetéve. Á két szélső levél erezésétől befelé egy-egy 0.6 cm átmérőjű lyukat láthatunk. Ez a két lyuk nem a fel­ erősítést szolgálta, mert nitolásnak semmi nyoma, nincs. Da még forrasztásra sem mutat semmi, bár esetleg lehetséges, hogy csak az erős patina takarja el a forrasz­ tási nyomokat. Ha volt is forrasztás, nem lehetett nagyon szilárd. Az edény készí­ tője azt gondolhatta, hogy az edényre ráhúzott szájrész megbírja a kancsó súlyát.

Számítása azonban nem vált be, mert a túlságos megterheléstől a nyakrész meg­ repedt s egy vastagabb vaslemezzel kellett körülvenni, hogy használható legyenEz a vaslemez nagyrészben elpusztult, de egy-egy darabja megmaradt a fül alatt s ezzel szemben a kiöntő alatt is. Hasonló hiba történt az egyik brigetioi kancsóval is, ott a nyakat és a fület kötötték össze vaspánttal.7 A kancsó testét sűrűbbenritkábban párhuzamos bemélyítések díszítették egészen kb. a fül levélvégződésén levő két lyuk magasságáig. A patina miatt ezek csak itt-ott láthatók. A kancsó a fül alatti részen erősen behorpadt és ki is lyukadt. A horpadás is, a lyuk is régi. 4. B r o n z - l e m e z k a n c s ó , öntött füllel. Leltári száma: I. 2046. Téglás­ nál : 4. Díszesebb rézkancsó füllel, csinos csurtartóval. Az első számúnál jóval kisebb, de sokkal tetszetősebb is. Majdnem ugyanaz, mint az előbbi. Hasonló körtealakú, de 7 Radnóti i. m. LII. 3.

46

238

különbözik attól méreteiben és arányaiban. Méretei: magasság 22.4 cm, legnagyobb szélesség 17 cm a fenéktől felfelé számított 5.5 cm magasságban. A talp befelé hajlik s nem egy lemezt forrasztottak rá, mint az előbbinél, hanem egy kereken 1.2 cm magas­ ságban felhajló peremű, alul 13 cm átmérőjű (ebből 7.7 cm átm. rész homorú) fémlapot. Tehát lapot forrasztottak a laphoz s ez által nagyobb szilárdságot adtak az edénynek. A nyak karcsúbb, mint a másiknál, de egyébként ugyanúgy készült, mint az. Ugyan­ úgy van felszerelve a szájrész is (kiöntője 2.5, a szájnyílás átm. 3.8 cm), de a fül ívelése erősebb s a csapófedelet tartó bütykökön átvonuló szeg megvan. (A csapó­ fedél itt is hiányzik.) A szeg T-alakú s erősen elgörbítve tudták csak beleerősíteni a két, nem egy vonalba eső nyílásba. A fül alsó részét kissé megcsiszolták: lefelé erősebben, felfelé beleolvadva a hengerdedségbe. A levélvégződés csipkézete erősebb, tarajosabb és hegyesebb s az erezetből nem lehet megállapítani: hány levélből tevődött össze. Ügy látom, hogy az erezés nem is akarta követni a tenyészetet, hanem csak a kancsó elkészítéséhez tartozó hagyományos díszítés volt, minden jelentőség nélkül. A levélcsomón három lyuk v a n : kettő fent, egy lent, középen. Nitolásnak itt sincs semmi nyoma s forrasztásra is csak nagy jóakarattal gondolhatunk. A kancsó, mint előző társa is, erősen patinásodott, eléggé ép, a fül alatt nagyobb, ezzel szemben kisebb lyuk van, fenekének felhajló részén az él kikopott. Lyukak és kopások régiek. Pannóniában nagy számban fordulnak elő hasonló kancsók. Közülök a kálozi került csak elő zárt leletből, „ez sem mond többet, mint hogy a kancsó a II. századból származik11.8Dunapenteléről került elő két hasonló típusú korsó, egyik Philippus iunior, a másik Constantinuséremmel együtt.^ Radnóti szerint Pannóniától keletre csak kevés adatunk van e kancsók előfordulására.10 Nem is hivatkozik másra, csak a Téglás Gábor közlésére. S részben ezért is tartottam szükségesnek, hogy újból, részlete­ sebben leközöljem a zalatnai edényeket. 5. Ö n t ö t t br o n z k a n c s ó . (Oinochoe, olpe.) Leltári száma: 2044. Téglás­ nál : 5. Csinos rézköcsög, egy levélalakzattal, gondosan odapántolt füllel. Magassága 0.2 m. Patinája mindannyi közt legszebb, haragos zöld. Öntött s öntés után csiszolt kancsó. Magassága 19.3 cm, a kiemelkedő füllel együtt 23.1 cm. Szájának átmérője 7.2, a fenékrészé 5.7, legnagyobb kiöblösödésénél 10.2 cm. A legcsinosabb formájú s a legszebb kidolgozású darab. Feneke függőlegeséh kezd emelkedni, 0.5 cm magas­ ságban tompa töréssel dpmborodó ívben szélesedik s a legnagyobb szélességét 9 cm magasságban éri el. Ettől kezdve egy kis darabon még megtartja domború ívelését, majd átmegy homorú hajlásba s a szájrész előtt kifelé szélesedik. Testét a szájrésztől két, kijebbugró, egészen vékony borda választja el, ezt követi egy szélesebb, kifelé hajló, de magában véve homorú perem (0.6 cm széles) s a száj széle keskenyebb, domború bordával fejeződik be. A fenékrész egészen kis hajtással s nem élesen hajlik * Radnóti i. m. 127. — Radnóti: a. a. O. S. 152. !l Radnóti i. m. 128. — Paulouics István: A dunapentelei római telep (Intercisa). Arch. Hung. II. — Budapest, 1927. 45. lap, kép : 45. 1.; és 52.1., kép : 51. I. — I. Paulouics: Die römische Ansiedlung von Dunapentele (Intercisa). Arch. Hung. II. S. 110. f. Abb. 20 und S. 115, Abb. 31. 10 Radnóti i. m. 128. lap s u. ott. 25. jegyzet.

239

47

vízszintesbe a testtől. Közepén látszik az esztergapad tartójának a helye, ezt 8 mm átm. homorú kiemelkedés veszi körül és rá sorban következnek: 6 mm bemélyedés, 3 mm széles, két egészen sekély bemélyedéssel három részre tagolt kiemelkedés újabb 5 mm-es bemélyedés, végül pedig 10 mm széles kiemelkedés. A fül a szájrész ’/s'ára ráfekvő, félellipszis átmetszetű s a yégei felé kissé elvékonyodó résszel kezdődik. Ebből emelkedik ki enyhe íveléssel, a szájra fekvő taggal 90°-nál alig nagyobb szöget alkotva a fül. Előbb a kancsó szája felé behajlik

s ezen a részén a száj felé erős, levélszerű kiemelkedés van. 2.8 cm magasan fel­ hajló, levélszerű hüvelykujjtámasztó emelkedik ki. Levélszerűségét fokozza a közepén húzódó bemélyítés, mely a két kidomborodó oldal íveléséből adódik. A másik oldalon, a fül külső részén ugyanilyen bemélyedés, mondjuk ér halad lefelé, s közben meg­ szakítja egy V-alakú s lejjebb egy vízszintes kettős bemetszés. A fül felépítése hasonló a hildesheimi kincs egyik ezüstfogantyújához,11 csakhogy a mi edényünké egyik oldalon, ott, ahol a szájrészre fekszik rá, letörött. A fül alsó része ott fek­ szik rá az edényre, ahol az legnagyobb domborúságát éri el. Itt kettős spirálisba lapul el s ebből emberi arc emelkedik ki. Hajviselete után ítélve valószínűleg nőt ábrázol. Hullámos fürtjei hátra vannak fésülve, míg kétoldalt befelé csavart csigákban takarják a fület. Az arc kidolgozása elég j ó : bemélyitett, ívelt szemöldök, jól meg­ rajzolt szem; az orr ütést kaphatott, mert be van horpadva, a száj kicsi, s körülötte levő kiemelkedések és behorpadások révén fiatal, kerekded arcot mutat. Nyaka kissé 11 Arch. Anzeiger, 1899. S. 128, Abb. 8. F. Wintei— E. Pernica, Zum Hildesheimer Silberschatz II.

48

240

túl vastag. Ruhája nem római ruha, hanem a nyakkivágásnál mintha pántot (esetleg szalagot), lejjebb szalagokat akart volna ábrázolni mestere, tehát keleti ruhát.12 A mell oválisán fejeződik ba és még egy kissé ellapulva fekszik rá az edény oldal­ falára. Nem volt azonban ráforrasztva, hanem csak a fül rugalmassága szorította hozzá. A kancsó belsejében, a szájrész alatt 2.4 cm-től lefelé vékony bélelés van. Hasonló oinochoét Radnóti nem ismer Pannóniából. Téglás Gábor még egy hatodik edényt is említ: „6. Még egy kisebb üstszerű edény is volt a leletben, mely azonban a fényképen feltüntetve nincs. A 3. szám alattihoz hasonló. Magassága 0.2, felső öblönyszélessége 0.25 m.“ Ez az üst, mely hasonló az 1. sz. alatt (Téglásnál 3. sz.) közölthöz, sem a zalatnai átiratban, sem az EME. Érem- és Régiségtára beszerzési naplójában nem szerepel. Elveszett-e vagy tévedésből említették meg Téglás Gábornak, nem tudjuk megmondani. Az edények származási helyére vonatkozólag az 1. sz. üst nem sokat mond.' Analógiát nem találtam hozzá, csak egy valamennyire hasonlót Starigrad-ról (Argyruntum), Északdalmáciából.13 A hasonlóság az üstök alakjában jelentkezik, nagyságuk nagyon különbözik (a starigrádi csak 10 cm magas), a fogantyú felerősítési módja majdnem pontosan ugyanaz. Könnyebb a dolgunk az üstben talált vederrel. Radnóti H. Willers után azt mondja, hogy ez a típus galliai és kevéssé terjedt el a birodalomban. Skandináviában ismert ez a vederförma és itt a Kr. u. III. századra datálható.11 Hasonlóalakú vedrek azonban már jóval régebbi időből is ismeretesek. Csak az alakról beszélek most, az anyag és a fül felerősítése lehet más. Ilyen formájú, de fogantyúnélküli vedrek szerepelnek Egyptomban egy képen, amelyen rabok téglát vetnek, s ilyen edényből önti egyik a vizet vagy a homokot.15 Ugyanezt a vederformát találjuk meg egy görög vázaképen10 magasabb, szintén fogantyúnélküli alakban, s egy etruszk bronzveder is hasonló alakú, csak domborveretekkel díszített és a fogantyúja másképpen van felszerelve.17 Mindezeknek az adatoknak a felsorolásával nem azt akarom mondani, hogy vedrünk egyiptomi, görög vagy etruszk eredetű, hanem csak azt, hogy ez a cilindrikus vederforma nagyon régi eredetű és több különböző helyen találhatjuk meg, de minden lelőhely keletre mutat. Az irodalomból ismerünk ugyanilyen vedret Balcik-ról (35 km-re ÉK.-re Vár­ nától), melynek felépítése és fenékrészének kiképzése szinte pontosan egyezik a zalatnai vederével. Nagysága azonban kétszerese a mi példányunkénak.18 Joachim Werner 12 V. ö. Rosenberg: Geschichte des Kostüms. — Berlin. I. Bd. 21./II. Amazoné, nach einem griechischen Vasenbilde, das ihr phrygische Mütze und Bekleidung gibt. 13 Jahreshefte des Őst. Arch. Inst. XII. 1909. Beiblatt (Kolumne) 61—62. hasáb, (Abb.) 22 kép.

11 Radnóti í. m. 99-100. lap — Radnóti: a. a. O. S. 119. ,r' Girard, Paul : La peinture antique. — Paris, 1892. (Seite) 35. lap, 19. fig. 10 Jahreshefte des Őst. Arch. Inst XII., 1909.1. Taf. Itt lábmosó vederként szerepel. n Pfister, K urt: Die Etrusker. — München, 1940. (Seite) 33. lap. A VI. évszázad végéről származó bronzveder a bolognai múzeumban van. 1(1 Jahreshefte d. Őst. Arch. Inst. XV. 1912. (Kolumne) 116. hasáb, (Abb.) 90. kép.

241

49

ír le néhány bronzvedret Neuburg a. d. Donátiból.10 Ezeknek, valamint a mellette leközölt további három vedernek az alakja nagyjából megegyezik a zalatnai és a balcik-i vedrekével. És mégis nagy köztük a különbség. A neuburgi vedrek fenékrésze külön van készítve és kereken felhajló peremmel van a veder testéhez for­ rasztva. Szájrészük nem olyan erősen profilált, mint a miénké s a fül, mint az álta­ lában a galliai és germániai darabokon szokásos, nem háromszögű, vagy szívalakú, hanem szőlőlevélalakú (rajta női fej) tartótagra van erősítve. Nagyságuk is más,

majdnem kétszer akkorák, mint a zalatnai példány. Még legjobban emlékeztet a mi vedrünkre a Garonne-du-Roi-ból közölt darab, de ennek vastagabb peremen három láb van a fenekére erősítve.20 A további két veder, egyik Vángegaard, Möen-ről, a másik Girbelsrath-ból (Kr. Düren) való s — mint a fénykép mutatja, — egy darabból készültek. Az elsőnek a fogantyútartója a szokásos, a másodiké hiányzik.21 Volker Toepfer is közöl egy ilyen, galliai típusú vedret Angelhofból (Speyer am Rhein mellett). Ez a hasonló vedrek két csoportja közül a másodikhoz, a három­ szögű fogantyútartóval (Attache) ellátotthoz tartozik.22 Fenekén három láb van, fogantyútartója háromszögű, egyébként kezdve a fenékrész körös bemélyítéseitől egészen a profilált szájrészig nagyon hasonlít a zalatnai példányhoz. Összefoglalva az elmondottakat: a karcsú, cilindrikus formájú vedrek meg­ voltak már a Kr. előtti VII—VI. század előtt is, bár nem tudjuk megállapítani, hogy 19 Werner, Joachim Zwei römische Bronzeeimer von Neuburg a. d. Donau. — Qermania, XX. 1936. 258—261. 1, 55. tábla 1—2, A köngeni, iriedbergi, himlingöie-i és borsteli leletek alapján a II. század második és a III. század első felére datálja. U. ott, 261. 1. 2J U. ott, 259. 1., 1. kép. 21 U. ott, 55. tábla 3—4. 22 Toepfer, Volker : Antiké Ausbesserung an einem römischen Bronzeeimer aus dem Rhein bei Speyer. — Germánig, XXIV. 1940. 29—31. 1., 1. kép 4

50

242

mi volt az anyaguk, kivéve az említett etruszk vedret. Tehát feltehető, hogy ugyanaz a forma előállhatott bronzból is különböző területeken. Olyan sok különbség van a galliai vedrek és a zalatnai, illetőleg balciki és carnuntumi példányok között, hogy feltehető: Gallián és Germánián kívül valahol Keleten is készítettek ilyenfajta, de nem egészen azonos vedreket. Hogy aztán a galliai hatás mennyire érvényesül keleten, azt csak esetleges további leletekből tudnók megállapítani. A lemezkancsók azonosak a Galliától Pannóniáig széliében elterjedt kancsókkal. Fölösleges felsorolnom a hasonló példányokat, mert ismeretesek. Csak egyet kívánok megjegyezni: azok között a kancsók között, amelyeket láttam, vagy amelyekről olvastam, három eljárást lehet megkülönböztetni a fenékrész felerősítése szempont­ jából. Az első és legelterjedtebb az a módszer, amelyet a 4. sz. alatt közöltnél látunk: kereken felhajló peremű fenékrészt forrasztanak rá a kancsó testére. A második a 3. sz. kancsónál látható: köralakú lapot élével forrasztanak rá a test vízszintesbe visszahajló részére. A harmadikat csak egy esetben láttam: a kancsó két részből áll s az alsó és felső rész a legnagyobb kiöblösödésnél van összeforrasztva.2:! Azt hiszem, hogy ha ezt a különbséget is számításba vennénk a kutatásoknál, kőnynyebben tudnánk meghatározni az egyes edények származási helyét. Ami végül az oinochoe-t illeti, első pillantásra láthatjuk, hogy görögös forma.24 Görögösnek, illetve hellenisztikusnak mutatja a fogantyún ábrázolt női fej is. Hasonlót Pannóniából nem ismerünk. Édestestvérét Strassburgban találhatjuk meg. Egyedüli különbség, hogy a fogantyúvégződés itt férfifejnek látszik.2S A kancsótest felépítésében azonos a Taman-i olpe, csak ellapuló fenék- és szélesebb szájrésze különböztetik meg tőle, azonkívül anyaga is más: agyag.2,: De nagyon szépen bizo­ nyítja a zalatnai oinochoe görög eredetét. Téglás Gábor dolgozatának címében feltételezi az előkerült két oltárkő alapján, hogy a lelőhelyen Fortuna Salutaris és Juppiter szentélye állott valamikor. Ezek alapján a fentebb közölt bronzedények ennek a szentélynek (vagy szenté­ lyeknek) az áldozati edényei voltak. De akkor hogyan kerültek a földbe, miért részben épen, részben törötten és miért ilyen különleges sorrendben ? Mind olyan kérdés, melyre legfeljebb csak feltevésekkel lehet válaszolnunk. Roska Márton ásatásai alapján azt gyanítja, hogy az agyagban talált gödrök emésztő- vagy sze­ métgödrök lehettek (ld. fennebb). Az edények nem eshettek beléjük véletlenségből, mert egy 4 m mély gödörből mindenképpen ki lehetett volna venni a drága oinochoét s nem került volna egymás mellé a két bronzlemezkorsó, vagy éppen egymásba a veder és bogrács s nem lettek volna mind gondosan szájukkal lefelé elhelyezve (ld. feljebb a leletkörülményeket). Csak két lehetőségre gondolhatunk: vagy így áldoztak, kedves ércedényüknek a földbeásott gödörbe való dobásával Fortuna Salutarisnak, a földből ércet adó istennőnek az aranyvidék lakosai, vagy pedig rituális jelentősége volt tettüknek : mondjuk elvetették maguktól a megszentségtelenített vagy valami módon 23 Paulooics István: A dunapentelei római telep (Intercisa). Arch. Hung. II. — Budapest, 1927. 52. lap, 31. kép az 51. lapon. 24 Daremberg—Saglio: Dictionnaire, Fig. 5381. Oenochoé attique á figures noires. 2r' VIII. Bericht dér Röm.-Germ. Komm. 1912. Abb. 107. g. a“ Arch Anzeigcr 1914 222. hasáb, 32 -34. kép.

243

51

isteni használatra alkalmatlannak nyilvánult, de profán célokra fel nem használható edényeket. Utóbbira mutat az a körülmény, hogy valamennyi edény hibás: törött vagy lyukas és hibáik régiek, nem a kiásáskor keletkeztek. Az oinochoénak nagyon kis hibája v a n : kerülhetett tehát az első feltevés alapján is a lelőhelyére. Ami az edények ilyen különös egymásra következését illeti, ebből két dolgot láthatunk. Egyrészt azt, hogy ez az agyagba mélyedő gödör nem kút vagy víztartó volt, mert akkor az edények egymagasságban vagy közel egymás mellett kerültek volna elő. Az a körülmény azonban, hogy a három csoportban elhelyezkedett leletek között Va— Va m-es földréteg volt, azt bizonyítja, hogy a gödör tartalma nem folyadék, hanem szilárd anyag, vagyis : emésztőgödörről van szó. A másik dolog, amire gon­ dolhatunk, az, hogy az edények különböző korban kerültek a gödörbe. Ez időbelileg nem jelenthet nagy távolságot. A legfelül talált veder, — ha egykorúnak mondjuk a galliai és germániai darabokkal, a Kr. u. II. század végére és a III. század elejére tehető. Ugyancsak erre az időre mutatnak a következő rétegben előkerült lemezkancsók is. A legalul talált oinochoe tehát szintén közelesen ebből a korból származhatik. Dr. Novák József

DIE BRONZEGEFÁSSE DÉR „FORTUNA SALUTARIS UND JUPITER HEILIGTÜMER“ IN AMPELUM (ZALATNA)* Die hier zu beschreibenden Gefasse wurden im Zusammenhang mit drei römischen Inschriften von Gábor Téglás schon erwáhnt.1 Dér Bericht ist so kurz gefasst, dass es notwendig erscheint, diese Bronzegefasse nSher zu beschreiben. Dér Fund kam in dér Nühe dér staatlichen Hüttenlage von Zalatna, in einer Lehmgrube, zum Vorschein. Über dem Lehm war eine grössere Schuttschichte; nach ihrer Entfernung konnte mán vier, nebeneinander je zwei, schwarze Erdflecken beobachten. Zs. Kurovszky, königl. Ingenieur, liess von diesen zwei ausgraben; die eine Stelle war 17 cm tief und war fundleer, die andere hatte eine Tiefe bis zu 4 m. und enthielt 5 mit dem Rand nach untén gekehrte Bronzegefasse (Abb. 1). 1. Bronzekessel (Abb. 2). H. 17 cm, Mw. 27.3 cm, Bauchdm. 22 cm, Bdm. 15.5 cm. Das Gefüss wurde durch Hámmern aus einem Blech geformt, dér Bodenteil ist gepresst und wahrscheinlich nachtiáglich gedrechselt. Die Spannweite des Henkels, dér geperlt und gerippt ist, betragt 24.7 cm. Zwischen den Rippen ist dér Henkel perlenartig ausgebildet, an beiden Enden sind nur mehr Rippen zu sehen. Dér Henkel wurde mittels einer herzförmigen Attache mit durchbrochenem Glied befestigt. Dér Erhaltungszustand des Kessels ist sehr schlecht. Die Bronzeblechstücke Inv.-Nummer I. 2047-53 mögen zu diesem Gefáss gehören. A. Radnóti erwahnt keine solche Késsél aus Pannonién. * Die Funde werden unter Inv.-Nummer I. 2042-46 als Eigentum des königl. ung> Finanzministeriums in dér Num.-Arch. Abteiiung des Siebenbiirgischen National-Museums aufbewahrt. — Siehe Schrifttum im ungarischen Text. — Abkürzungen: H — Höhe, Mw — Mündungsweite, Beim — Bodendurchmesser, Dm — Durchmesser.

4*

52

244

2. Bronzeeimer (Abb. 3). H. 13.8 cm, Bdm. 7.4 cm, Mw. 16.7 cm. Er war aus einem Bronzeblech gehámmert, die Bodenpartie ist aber gepresst und gedrechselt. Dér Rand ist stark profiliert. An dér Aussenseite sind 3, an dér Innenseite 2 seichte herumlaufende, kaum bemerkbare Leisten. Die Henkelattache ist herzförmig: ihre Konstruktion stimmt mit dér des Kessels überein. Vöm Eimer fehlt ein grösseres Stück dér Seitenwand. Radnóti beschreibt nur ein áhnliches Stück aus Pannonién, dessen Attache aber dreieckig ist.5 3. Blechkanne mit gegossenem Henkel (Abb. 4). H. 26, grösster Bm. 21.5. Die Kanne vertritt eine Form, die von Gallien bis Pannonién allgemein gebrüuchlich war. Das blattförmige Ende des Henkels ist nicht glattrandig wie z. B. an dér für diese Gruppé charakteristischen Kanne von Sommerein,0 sondern eichenblattförmig und dieser Teil des Henkels ist eigentlich aus drei Blattern zusammengestellt. Die zwei áusseren sind durchlocht. Trotzdem war dér Henkel nicht geníetet, selbst die Spuren des Lötens sieht mán nicht. So war natürlich dér Henkel zu schwach, um die ganze Last tragen zu können und das verursachte auch den Sprung beim Hals. Deshalb wurde dieser Teil des Gefásses durch ein Eisenblech verstörkt. Teile dieses Eisenbleches sind an zwei Stellen unter dem Rand gut zu sehen. Die seichte Kannelierung an dér Schulter ist wegen dér Patina kaum bemerkbar. Technische Ausführung. Über dem durch Hámmern gebogenen Halsteil wurde dér Rand mit dem daran befestigten Henkel gezogen. Das Blech, das über den Rand hinausragte, wurde flachgehammert. Das Blech an dér unteren Partié des Gefásses wurde in einer Breite von 0.7 cm umgebogen und an diese Scheibe lötete mán die runde Scheibe des Bodens. Dass diese Art dér Befestigung nicht sehr haltbar war, da nur die Rander dér Bronzebleche zusammengelötet wurden, beweist unter anderem dér Umstand, dass sich ein Teil dér Rundscheibe des Bodens lostrennte. Die Kanne ist unter dem Henkel stark eingedrückt und beschadigt. Das Gefáss gelangte schon in diesem Zustand in die Erde. 4. Dasselbe (Abb. 5). H. 22.4 cm, grösster Dm. 17 cm. Das Gefáss ist dem unter 3 beschriebenen gleich, nur wurde dér Bodenteil anders befestigt. Über den zylindrischen Bodenring (1.2 cm) wurde dér Boden, dessen Rander umgebogen waren, gestülpt, áhnlich wie ein Schachteldeckel. Hier wurden alsó zwei Blechstreifen zusammengelötet. Das blattartige Ende des Henkels ist gezackter und weist 3 Löcher a u f: zwei rechts und links, eines in dér Mitte weiter untén. Das Gefass ist ebenfalls beschadigt, so unter dem Henkel, an dér entgegengesetzten Seite und dér Rand des Bodens ist ebenfalls stark abgenützt. Alles deutet darauf hin, dass auch dieses Gefass in beschadigtem Zustand in die Erde gelegt wurde. Solche Kannen sind aus Pannonién in grösserer Anzahl bekannt; die von Kálóz kam aus einem geschlossenen Fund zum Vorschein, „woraus wir nur soviel erfahren, dass die Kanne ins 2. Jh. gehört." 8 In Dunapentele wurden 2 ahnliche Kannen geborgen; die eine mit einer Münze des Philippus iunior, die andere mit einer Constantinus-Münze.ft

245

53

5. Oenochoe (olpe) (Abb. 6). Das Gefáss ist in Gusstechnik hergestellt, nachtráglich gedrechselt und geschliffen. H. 19.3, H. des Gefásses mit Henkel: 23.1, Mw. 7.2, Bnuchdm. 10.2, Bdm. 5.7 cm. Aus dem Hildesheimer Schatz ist ein Silberhenkel bekannt,11 dér eine gute Entsprechung zu unserem Henkel darstellt, nur íehlt bei diesem das auf den Rind aufliegende Glied. Dér untere Teil des Henkels stellt einen Frauenkopf dar, die Kleidung scheint orientalisch zu sein.12 Aus Pannonién sind solche Gefasse unbekannt. Zu Késsél 1 kenne ich keine Analogie. Ein áhnliches Stück ist áus Starigrad, NorddaImatienl:! bekannt. Dér Eimer ist ein bekannter gallischer Typus.14 Wenn wir von dem Material und den Henkeln des Eimers absehen, finden wir schon aus sehr altér Zeit gute Entsprechungen und zwar aus Ágypten, 15 Griechenlandlu und Etrurien.17 Aus Balcik wird ein ahnlicher Eimer in zweifacher Grösse beschrieben.18 Die germanischen Eimer, wie z. B. dér aus Neuburg111 habén eine andere Gestalt. Von den Eimern von Zalatna und Balcik unterscheiden sie sich lediglich durch die rebenblattförmige Gestalt dér Henkelattache, durch die Befestigungsart des Henkels und durch die oft zu beobachtenden 3 Füsse. Ein anderer gallischer Typus hat dagegen eine dreieckige Henkelattache und ebenfalls 3 Füsse.22 Zusammenfassung. Die schlanken zylindrischen Eimer gehen au! Formen des VI—VII. Jahrhunderts v. Ch. zurück. Die Ausbildung dieser Form kann mán sich an verschiedenen Orten denken und es ist nicht sicher, dass die ostmitteleuropüischen Formen (Zalatna, Balcik, Carnuntum) und dér gallische Typus desselben Ursprung seien, da sie vielleicht eine von einander unabhangige Entwicklung durchgemacht habén. Die Blechkannen stellen eine von Gallien bis Pannonién allgemein bekannte Form dar. Die Oenochoe ist eine griechiche Form; ihre Vorformen aus Tón sind hinreichend bekannt.24 211 Eine Oenochoe aus Bronze wurde in Strassburg gefunden.25 G. Téglás vermutet auf Grund dér zwei römischen Inschriften (Altare), dass an dieser Stelle ein Fortuna Salutaris- und ein Jupiter-Heiligtum stand. Danach waren diese Gegenstande Opfer- oder Weihegefásse des Tempels (oder dér Tempel). Wie gelangten sie in die Erde ? M. Roska, dem ich an dieser Stelle für das Überlassen seiner Aufzeichnungen und seines Materiales zűr Publikation danke, vermutet auf Grund seiner Grabungsergebnisse des Jahres 1903, dass die fraglichen Gruben Abfallgruben waren. Brunnen können sie nicht gewesen sein, denn dann hátte mán die Gefasse nicht in dieser Anordnung, mit dem Rand nach untén gekehrt, hineingelegt. Mán kann zwei Möglichkeiten in Betracht ziehen: sie stellen Opfergaben an Fortuna Salutaris dar, ein Opfer in die Erde, dér Spenderin des Erzes in dieser Gegend dér Goidbergwerke, oder auch die entweihten Gefasse, da mán sie nicht zu profánén Zwecken verwenden wollte und sie so dem weiteren Gebrauch entzog. Da d'e Gefasse nicht nebeneinander, sondern in gewissen Abstanden angetroffen wurden, ist die Annahme berechtigt, dass sie nicht gleichzeitig vergraben wurden. József Novák

EGY BIZÁNCI BRONZ-AMULETT Bihar, Szilágy és Szatmár vármegyék összeszögellő határától nem messze, a biharmegyei Érmellék északi csücskében fekszik Szalacs község. A határában lévő Szállásdombon Tőkés József földműves 1935. május 14-én szántás közben egy kis domborművel díszített bronztárgyat talált, mely dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi orvos gyűjteményébe került. Az ő megértő szívessége folytán számolhatunk be róla. A teljesen sértetlen állapotban előkerült bronz­ lapocska (1. kép) alakja felfelé kissé keskenyedő, álló téglalap, felső részén félköríves végződéssel, mely nem folyamatosan, hanem sarkokat alkotó zökkenővel emelkedik ki az alsó részből. Legfelül a bronzlappal egy tömeget alkotó karika foglal helyet, mely kétség­ telenül zsinór vagy lánc befűzésére szolgál s egyben világosságot vet a lelet rendeltetésére: a maga idejé­ ben nyakban hordható talizmán vagy amulett volt. Erre vall apró mérete is. Hossza karikával együtt 8, karika nélkül 7 cm, szélessége az alsó részén, ahol a legszélesebb, 5 cm. Vastagsága legnagyobb kidomborodásánál 0.5 cm, de helyenkint a 0.2 cm-t is alig éri el. Egész felületét a nemes bronzok szép zöld patinája borítja. Öntés útján készült. Mellső felületét 2 mm széles, kidomborodó keretbe foglalt dombormű díszíti: szemben álló glóriás szent, jobbjában dárdá­ val, baljában pajzzsal. Öltözete a római imperatorokéra emlékeztet, jobbkezével a fejtető magas­ Abb. 1. kép. ságában fogja dárdája végét, balkeze pedig elég A Szulacson talált bronz-iimulcll, valószerűtlen tartásban pajzsán nyugszik. A lapos XI. század. — Bronzeainulell von Szalacs, 11. Jalirhundcrl. — kúpalakú pajzsot a dombormű mestere elég sikerült módon rövidülésben ábrázolta, felületét domborművű ékítmények díszítik. Ilyeneknek nyomai láthatók a páncélon is, amely alatt térdigérő ruházat fedi a testet, barok­ kosán nyugtalan, de nem természethű redőzéssel. A köpeny megjelenítése elég esetlen, a dárdanyél mellett balról előtűnő sarka valószerűségre való törekvést mutat, ugyanez látszik a ruhaujjak aprólékos, gondos megmunkálásán is. Sajátságos ellentétet alkot e törekvéssel a fejnek, különösen pedig a hajnak ábrázolása. A bajusztalan-szakálltalan ifjút megjelenítő arcfelület meglehetősen kopott, de eredetileg sem lehetett kifejező, a stilizált csigákba szedett haj pedig modoros kezelésével nem is törekszik valószerűségre. A lábfejek és kezek az egyes részletek gondos kivitele

247

55

mellett primitíven elnagyoltak. írásnak vagy egyéb jelzésnek a domborművűn nincs nyoma. A hátlap teljesen síma. Az imperatori öltözetű, glóriás ifjú szent csak Szent György lehet, a har­ cosok védőszentje, s valószínű, hogy az amulett tulajdonosa katona volt, aki azt

Abb. 2. kép. Zsívköböl faragott bizánci ikon Szt. György dom borművű képével, X. század. Paris, Coll. Hautcs Iítudes. Byzanlinisches lkon aus Speckstcin m it dem Relief des lil. Geoig, 10. Jahrliundert. Paris, Coll. Hautcs Étudcs.

mint védőtalizmánt nyakába akasztva viselte. A kopások egyenletességéből követ­ keztetve meglehetősen hosszú ideig, talán nemzedékeken keresztül is viselték, azután kerülhetett a földbe. Megtalálásakor emberi maradványok nem kerültek fel­ színre, nem sírleletről van tehát szó, ezt igazolja a csekély mélység is, amelyből előkerült. Időbeli meghatározására a Szent György-dombormű félreismerhetetlen bizánci jellege ad kiindulópontot. Ennek alapján sikerült megtalálni egy úgyszólván teljesen azonos megjelenésű, de nagyobb méretű zsírkő-ikont, mely a X. században készült és az Athos-hegyi vatopédi-kolostorból került elő (2. kép). A zsírkő-ikon belső,

56

248

fülkeszerűen kiképzett része pontosan a mi bronz-amulettünk alakjának felel meg a benne szemközti nézetben ábrázolt Szent György laposdombormüvű alakjával együtt.1 Eltérést csak a pajzs mutat: a vatopédi ikonon a szent egy lefelé keskenyedő, címer-alakú pajzson nyugtatja balkezét, meglehetősen valószerűtlenül, akárcsak a bronz-reliefen. Aprólékosabb a zsírkő-ikon Szent Györgyének ruha­ díszítése is, de ezt a nagyobb méret eléggé indokolja. E lényegtelen különbségeknél döntőbb a két domborművön az alakmegjelenítés felfogásának teljes egyezése, mely biztos alapot ad a bronz-amulett korának meghatározására is. Keletkezési ideje a X.—XI. századra tehető. A két Szent György-relief lelőhelyének nagy földrajzi távolságából egyéb következtetést is vonhatunk. E nagy távolság folytán nem valószínű, hogy a szalacsi bronz-amulettnek közvetlenül a vatopédi zsírkő-ikon szolgált mintául. Az ikonográfiái egyezés arra vall, hogy mind a kettő egy hosszú idők folyamán kialakult t í p u s n a k különböző anyagokban való alkalmazása. Szent Györgynek és az Egyház más harcos-szentjeinek imperatorszerű ábrázolása a római művészetből veszi eredetét, de fokozatos kialakulása nyomon követhető egészen a Kr. e. III. századig. Ekkor keletkeznek a hellenizmus művészetére annyira jellemző hellenisztikus uralkodó­ szobrok, melyek kitűnően megfigyelt vonásokkal adják a diadochok korának erő­ teljes, egyéni öntudattal telt jellemportréit. Ugyanekkor bontakozott ki teljes virág­ zásában a köztársaság korának római portrészobrászata, kétségkívül a reális római lélek eredőjeként, de formai megoldásban a hellenisztikus portréművészet hatása alatt, hiszen a Rómában működő szobrászok úgyszólván kivétel nélkül görögök voltak még Caesar idejében is. Az így kialakult imperator-típus legérettebb és leg­ tökéletesebb megfogalmazása a prima portai Augustus, melyet hosszú sorban követtek a császárok hasonló jól-rosszul sikerült képmásai. A késő-római művészet fokozatos formai elmsrevedését tanulságosan mutatja be az ú. n. „barlettai koloszszus“, I. Valentinianus császárnak kolosszális méretű bronz-szobra, mely már szinte készen adja a keresztény művészet szent harcosainak típusát.2 Egyidejűleg gyakran szerepelnek hasonló alakok az ókeresztény szarkofágok domborművű jelenetein is, s így a császárság lehanyatlása után az imperator- vagy egyszerűsített alakjában katona-típus törés nélkül válik a keresztény művészet formakincsének részévé. E folyamatnak fenn vázolt-simaságát tanúsítják az V. századi diptichonok és elefántcsont-reliefek, így Félix consul diptichonja 428-ból és Areobindusé 506-ból (Paris, Nat. Bibi.).3 Itáliai előképekre vezethető vissza a mi Szent György-amulet­ tünk keretelő formája is : Carpagnanoban a Santa Maria delle Grazie-templom egyik freskójának Krisztus-alakját a mi amulettünkhöz hasonló keret veszi körül. Kelet­ kezési idejük is egyezik.4 1 G. Schlumbertjer: L ’épopée Byzantine á la fin du dixiim e siécle. II. Basile II, leT ueur des Bulgares. 1900. 273. lap. Charles Diehl: Manuel d ’art Byzantin, I.—II. 1926. II. kötet 670. lap. 2 A. Springer: Die Kunst des Altertums. Nach Adolf Michaelis bearbeitet von Paul Wolters. 1923. 572. lap. 3 Kari Woermann: Geschichte dér Kunst. 1926. III. kötet 79. lap. 4 Woermann i. m. ugyanott.

249

57

A fejlődés további vonala, mivel a Szent György-kultusz különösen a keleti kereszténységben vált kedveltté és általánossá, keletre mutat. Az imperator-típus megmarad, de a bizánci művészetre jellemző módon fokozatosan megmerevedik s néhány évszázad múlva ebben a merevült formájában enyészik el. Jellemző a

Abb. 3. kép. Sardonyx-kamea Szt. Demeter és Szí. György alakjával, X. század. Cabinet de Francé. Sardonyxkamea mit dér Gestalt des hl. Demeter und des hl. Georg, 10. Jahrhundert. Cabinet de Francé.

bizánci formaképzésre az emberi testnek elnagyolt, anatómiai valószerűségre nem törekvő kezelése, ami a rom inkori művészetben nyugaton is tovább élt, továbbá mint jellegzetes bizánci vonás, a díszítések túlságos hangsúlyozása. Ezt tanúsítja a vatopédi relief és ezt látjuk provinciálisabb kivitelben, a kis méret folytán szeré­ nyebb mértékben, a mi Szent György-amulettünkön is. Nincs hiány egyéb példákban sem. Egy X. századbeli sardonyx-kamea Krisztust ábrázoló két testőrével, Szent Demeterrel és Györggyel.5 Utóbbinak felfogása, megjelenítése teljesen egyezik a mi Szent Györgyünkkel, a dárdanyéltől balra megtaláljuk még a köpeny leomló 5 O. Schlumberger: Un Empereur Byzantin au dtxiéme siécle. Nicéphore Phocas. 1890. 91. lap. Ugyané mű 287. lapján lásd Dávid és Góliát miniatúra-ábrázolását (Velence, Szent Márktemplom könyvtára) a X . századból, melyen Góliát bizánci harcosöltözetben szerepel.

58

250

sarkát is (3. kép). Lényegesebb eltérést csak a haj és a pajzs mutat. A haj formai képzése nem olyan valószerűtlenül stilizált, mint a mi reliefünkön, hanem homlokbafésült alakjával természethűségre törekszik. A pajzs nem kerek, hanem hegyes címeralakjával a vatopédi dombormű pajzsához áll közelebb. Érdekes össze­ hasonlításra nyújt alkalmat a sardonyx-kamea két harcosalakja. Szent György (a jobboldali alak) statikus megjelenése, nyugodt tartása, kiérlelt és formailag szép­ hatású sziluettje egy nagymultú, hosszú fejlődés során kialakult típust tár elénk. Szent Demeter alakja bizonytalanul ingadozó, kéztartása merev, körvonala szögletekbetört, egész lényéből hiányzik az a magabiztos méltóság, ami a másik alakban a kicsiny méret ellenére is hiánytalanul megvan. Mindez bizonyossá teszi, hogy a

Abb. 4. kép. Bizánci bronz bas-relief, X.— XI. század. Paris, Collection Michelli. Kyzuntinisches Has-Relief aus Uronze, 10.— 11. Jalrr hundert. Paris, Collection Michelli.

kamea vésnöke Szent György alakját változatlanul vette át valamely mintaképről, éppen úgy, mint a vatopédi relief mestere vagy a mi Szent György-amulettünk készítője. A három mű körülbelül egyidős: a X.—XI. században keletkeztek. A sardonyx-kamea zománccal díszített aranykerete XVII. századi barokk munka. A szent harcosok három változatát mutatja be egy, a fentiekkel egykorú bizánci bronz laposdombormű is.,; Hat alakja közül a felső három Krisztust, Szűz Máriát és Szent Jánost ábrázolja, az alsó három pedig szent harcosokat (4. kép). Ez utóbbiak meglehetősen egyformák és kétségtelenül azonos mintaképre vezet­ 6 Schlumberger: I. kötet, 173. lap. L ’Epopée Byzantine . . .

59

251

hetők vissza. Különösen jellemző a három alak hajkezelésének egyformasága, — ugyanezt látjuk a mi Szent Györgyünkön is. A hat-alakos bronzlap alsó jobboldali alakja Szent Györgyöt ábrázolja, mégpedig a fenn felsorolt példáktól eltérőleg és a mi Szent Györgyünkhöz hasonlóan rövidülésben ábrázolt domború felületű kerek pajzzsal. Ez a merész távlati ábrázolásmód meglehetősen ritka, — két változata jól megfigyelhető az említett két művön.

Abb. 5. kép. Szí. Demeter és Szí. György. Bronz relief Sebastopolból. Szentpétervár, Eiemitage. Bronzerelief aus Sebastopol m it dér Darstellung des hl. Demeter und des hl. Georg. Hanlctpetersburg, Eremitage.

Érdekes összevetésre ad alkalmat e dombormű alsó alakjainak ruhameg­ oldása a felső sor alakjainak formai kiképzésével. Ez utóbbiakon a ruhakezelés gazdag változatosságot mutat, mindegyik alak öltözete más és más, a drapéria­ kezelés ötletes és a körülményekhez képest anyagszerű. Az alsó sor három szent harcosának egyhangú en face-megállása, ruházatuknak szinte kínos egyformasága és mozdulatuk azonossága világosan hirdeti, hogy egy, szinte nyomasztóan uralkodó közös mintakép után keletkeztek. Ez a mintakép a fennmaradt emlékek tanúsága szerint rányomta bélyegét a kor kőfaragóinak, elefántcsontműveseinek, bronzöntői­ nek, gemmavésőinek és ikonfestőinek minden ilyentírgyú munkájára egészen a XII. század végéig.

252

60

Elterjedt ez a típus keleten is és magába olvasztotta a helyi mügyakorlat nem egy jellegzetes keleti elemét. Az ókori keleti művészetből jól ismert hosszú, szinte zsákszerű ruházat ad sajátságosán felemás megjelenést egy Szent Demeter- és Szent György-alakkal díszített bizánci stílusú laposdomborműnek (5. kép). A szembe­ tűnő keleti vonásokat indokolja a keletkezés helye : a dombormű a Krim-félszigeten, Sebastopolban készült.7 Merev testtartás, anyagszerűtlenül kemény drapériakezelés

Abb. 6. kép. Zsírkö-domborniű Szt. Demetrios alakjával, XI.— X II. század. Paris, Louvre. Relief aus Speckstein m it dér Gestalt des hl. Demeter, 11.— 12. Jahrliundert. Paris, Louvre.

és a formák sajátságos elstilizálása mutatja az utat e domborművön a pravoszláv egyház megdermedt ikonjai felé. De egyébről is tanúságot tesz: bizonyossá teszi, hogy a mi Szent György-amulettünk nem a keleti kereszténység valamelyik távo­ labbi centrumában készült, hanem görög vagy itáliai földön. A sebastopoli relief a keleti átfogalmazás ellenére is a fenn leírt Szent György-típusból való eredetét árulja el: a hajviselet formai megoldása megegyezik a vatopédi reliefen és a mi amulettünkön lévővel. Egészen más a baloldalon álló Szent Demeter hajának meg­ oldása, ami szintén azt bizonyítja, hogy a Szent György-ábrázolásban egy évszáza­ dok óta beidegzett és megváltozhatatlannak tartott séma uralkodott. 1 Schlumbergcr ■ . I. kötet, 13. lap. L ’Epopée Byzantine . . .

253

61

Ennek az ábrázolásmódnak hanyatló szakából, a XII. századból való egy Szent Demetriost ábrázoló zsirkő-dombormű. (6. kép.) Az alak állása merevvé, lendületnélkülivé vált, a test arányai megromlottak s az alsó lábszár valószerűségre törekvő tagozása az emberi test meg nem értésének szánalmas képét mutatja/ Annál nagyobb hangsúlyt kap — minden művészet hanyatló korszakának megfelelően — a díszítések túlzott részletezése. Milyen kezdetleges a cikcakos díszítés ellenére

Abb. 7. kép. Zsirkő-dombormű Szt. György alakjával, XI. század. Musée archéologiqu« d’Angers. Relief aus Speckstcin m it dér Gestalt des hl. Georg, 11. Jahrhundert. Musée archéologique d’ Angers.

is a kerek pajzs ábrázolása. Ez a dombormű már kiesik abból a sorból, amelybe az előbb tárgyaltak zökkenés nélkül beilleszthetők s ezzel biztosabbá teszi amulet­ tünk keletkezési idejének meghatározását is: a Szent György-amulett minden bizonnyal még a hanyatló korszak előtt, a XII. századot megelőzően keletkezett. Végül mint távolabbi analógiát, egy lovas Szent György-reliefet említünk meg.9 A XI. században készült zsírkőlap külső alakja hasonló a mi amulettünkéhez, de magának a szentnek alakja is közös mintaképre utal (7. kép). A profilban lépegető ló hátán teljesen en face-felsőtesttel ül Szent György, kétségtelenül tanúsítva, * Schtumberger; L ’Epopée Byzantine. . . II. kötet,- 57. lap. * Schlumberger: L ’Epopée Byzantine. . . II. kötet, 132. lap.

62

254

hogy a dombormű készítője nem tudott vagy talán nem is akart az ismert sémától eltérni, hiszen így készen kapta az alakot, melynek profil-ábrázolása számára szo­ katlan és nehéz feladat lett volna. A hajviselet eredetileg teljesen azonos volt a mi amulettünkön lévővel, mai alakját későbbi kopások és töredezések útján nyerte. A felsorolt művek egyike sem nyakban viselhető talizmán vagy amulett, hanem legtöbbjük a keleti keresztény rítusban ma is használatos csók-tábla vagy előtte való imádkozásra készült szent ikon. Nagy a száma azonban a bizánci korból reánk maradt amuletteknek is. Legtöbbjük Krisztust ábrázolja, de gyakori az egyes szentek képével díszített, sőt szent ereklyéket tartalmazó szent amulett is. Alakjuk változatos, de gyakran visszatér a mi amulettünkhöz hasonló formai kiképzés. A reliquiariumokhoz kapcsolódnak a bizánci kultúrterületen széliében viselt mellkeresztek (pectoralisok) és egyéb talizmínok is. Méretben és formában legközelebb áll a mi amulettünkhöz egy X. századi, nyakba akasztható bronzamulett Szent Panteleimonnak, Bizánc népszerű szent orvosának domborművű képével, hátlapján pártfogást kérő görög felirattal.10

Oákar Wulff ismertet egy XIV.—XV. századból való bronzplakettet, melynek mérete és alakja hajszálnyira egyezik a mienkkel. Domborműve Ábrahám áldozatát ábrázolja X. századi előkép nyomán.11 Hasonló ehhez egy Salonikiből származó, felfüggeszthető ikon is, melynek magas domborműve valószínűleg Szent Demetert ábrázolja.12 Nyakban viselhető bronzplakettre egykorú magyar példát is találunk; I. Endre király törvénybe idéző ércbilloga Szent Mihály arkangyalt ábrázolja rövid ruhában (!), jobbjában dárdával, melyet a talpa alatt lévő sárkány torkába döf. Ha a szárnyaktól eltekintünk, könnyen megállapíthatjuk a Szent Mihály arkangyal és a Szent György-ábrázolás közti kétségtelen rokonságot.13 A fenti példák meglehetősen biztos alapot nyújtanak az amulett korának és hovatartozóságának megállapítására,14 de nem világosítanak fel arról, hogy hogyan került Szalacsra. Ebben a tekintetben csak bizonytalan feltevésekre vagyunk utalva. Szent György a harcosok védőszentje, tehát a bronzamulett valószínűleg katona tulajdonában volt, aki a keleti egyháznak lehetett híve. Az anyag nemessége, a megmunkálás finomsága és az öntés fejlett technikája arra enged következtetni, hogy az amulett valamely nagymultú művészeti gócpontban készült, talán éppen Bizáncban. Mindenesetre külföldről került hazánk területére. Feltehető az is, hogy sok példányban, iparszerűleg készült valamely elefáncsont-vagy zsírkő-relief után s a hábo­ rúba induló katonák egyházi megszentelés után talizmánként vásárolták és viselték. Bizánccal a magyarságnak már a vezérek korában élénk kapcsolata volt. Gyula vezér Konstantinápolyban kereszténnyé lett és patriciusi címmel tért haza. 10 Schlumberger : L ’Epopée B y z a n tin e ... II. kötet, 247. lap. 11 Oskar W ulff; Altchristliche und mittelalterliche byzantinische und italienische Bildwerke. Berlin, 1909—11. Teil II. Tafel X. 1962. 12 Wulff i. m. Tafel X. 1946. 13 Gereoich: Magyarország művészeti emlékei. I. kötet, CC X XIX . tábla, 7. kép. 1J A példák sorában említést érdemel még egy harbavillei elefántcsonttriptichon, felső részén Szt. György domborművű alakjával (Max Hautmann : Die Kunst des frühen Mittelalters Propyiaen-Kunstgeschichte, VI. Tafe] IX.). A középbizánci érett stílus főpéldája.

255

63

Bulcs vezér is hosszabb időt töltött a keleti fővárosban mint kezes.15 A királyság megalakulása után még élénkebb lett a bizánci kapcsolat. Királyaink gyakran érint­ keztek a görög császársággal és a Balkán-félsziget apróbb államaival. Szent István remekművű templomot s mellé szálló házat építtetett Bizáncban a Szentföldre zarándokoló magyarok számára, sőt létesített ilyet Jeruzsálemben is. Évszázadokon át tart a keleti zarándoklás, a keresztes háborúkat is a Szentföldre való vágyódás indította meg s Bizáncnak e korszak folyamán mindvégig vezető szerepe volt. Szent István kortársa, a makedóniai dinasztiából származó II. Basilios ( f 1025) bizánci császár győzelmes háborúkat viselt az oroszokkal, arabokkal, németekkel, bolgárokkal s az utóbbiak hatalmának összezúzásával egészen a Szerémségig ter­ jesztette ki hatalmát.115 A szláv fejedelmek Bizánc hatalma elől szívesen húzódtak a magyar király védelme alá egészen a XIII. század elejéig, a bizánci birodalom lehanyatlásáig. Mozgalmas volt tehát a hadi élet ezekben az időkben, messze országokba eljutottak a zsoldos katonák. A magyar hadsereg átszervezése is erre az időre esik. A nomád fegyver­ zetet a XI. század második felében a nyugati mintájú páncélzat váltja fel, a magyar király i^gazi derékhadát páncélos, nehéz fegyverzetű »lovagok« alkotják, akik között so k a z i d e g e n , hivatásos katona.17 Nagyon valószínű, hogy ezek az egész éle­ tüket harcban töltő lovagok szívesen viseltek páncéljuk alatt nyakukban függő szent talizmánokat, különösen a katonák kedvelt szentjének, Szent Györgynek képét. Ezt a célt szolgálták a díszes kivitelű mellkeresztek (pectoralisok) is, melyek szép számban kerültek elő hazánk területén. Királyaink külföldi hadjáratai folyamán is sok bizánci műkincs cserélt zsák­ mányolás vagy vásárlás útján gazdát. A XIII. század első negyede táján II. István magyar király hadat indított Bizánc ellen, amiért az befogadta a lázadó Álmos herceget s győzelmes csatákban egészen Filippopoliszig jutott el. E majdnem két évig tartó háborúban a magyar vitézek sok zsákmányra tettek szert és sok érték­ tárgyat hoztak hazájukba. Maga a királyi hadsereg is sok idegen elemet vett fel a hosszú háborúskodások folyamán. A királyi aula csapatjának magvát az udvar vitézei alkották, kik közt sok volt az idegen hospes elem, mint már fennebb láttuk. A had másik felét meg éppen az idegen zsoldosok alkották, ezekhez kapcsolódtak a székely és bessenyő könnyű lovascsapatok.18 Joggal tehető fel tehát az is, hogy az amulettet bizánci területről zsákmányként hozta magával a királyi hadsereg valamely magyar vagy idegen harcosa. Az erdélyi részek a XI.—XII. század fordulóján, Kálmán kiráiy alatt nyerték el tartományi különválásukat: vajdát kaptak. E rendezés során a határőrvidékeket és a gyepün túli területeket fokozatosan benépesítették és megszervezték. Sok vete­ rán harcos lelt itt állandó lakhelyre, magával hozva katonaéletének emlékeit. Oly nagy volt a népesség szaporodásának mértéke, hogy a XII. század elején a megyék száma 45-iől 72-re szökött fel. 15 Márki Sándor: Magyar középkor. 1914. 260. Jap. 10 Schlumberger: Basile II. le Tueur des Bulgares. 1900. 17 Domanooszky. Magyar Művelődéstörténet, I. Váczy Péter: A magyarság a román és gót stílus korában, 98, és a kővetkező lapok. 18 Domanooszky i. m. 118. lap.

64

256

Bár valószínűbb az a feltevés, hogy a Szent György-amulett hazánkbakerülésének útja a hadviseléssel kapcsolatos, de fennáll annak lehetősége is, hogy keres­ kedelmi úton jutott hozzánk. Az egykorú világkereskedelem Konstantinápolyon keresztül a Morava folyó völgyében vagy az Alsóduna mentén tartott Magyarországnak s hazánk területén ágazott többfelé- A nyugati országok Velence mellett Magyarországon szerezték be szükségleteiket keleti és bizánci árukban, valamint magyar prémekben. Hazánk a X. század utolsó tizedeitől kezdve döntő fontosságú szerepet töltött be a levantei kereskedelemben s kiváltságos helyzetét egészen a XII. század végéig megőrizte. E két boldog évszázad alatt gazdaságilag megerő­ södött, kultúrában mélyült és sok hatást fogadott be Lombardia, Németország és Franciaország mellett különösen Bizánc felől. A fentiek folytán nem lehetetlen tehát az sem, hogy az amulett kereskedelmi úton jutott hazánk területére. Nyugat és Kelet között mindenesetre hazánkon keresztül vezetett a világforgalom útja egészen a XIII. századig, amikor Velence vette át a vezetőszerepet a levantei kereskedelem közvetítésében. Bármilyen úton került is hazánkba, a szalacsi lelet arról tesz tanúságot, hogy Bizánc nagyszerű kultúrája a XI.—XIII. század folyamán Magyarországot is hatás­ körébe vonta. E hatás elsősorban a művészetben mutatható ki, különösen az ötvös­ ségben, miniatúrafestésben és a textilművészetben. Szent György-amulettünk e kultúrkapcsolatoknak mindenképen értékes emléke.

Bíró Béla

EIN BYZANTINISCHES BRONZEAMULETT In Szalacs (Kom. Bihar) fand beim Ackern im Frühjahr 1935 József Tőkés einen kleinen Bronzegegenstand mit Reliefdarstellung; er gelangte in die Sammlung Ernő v. Andrássy in Érmihályfalva. Das Amulett kam als Streufund ohne Begleitfunde zum Vorschein. Die unbeschadigte Bronzeplatte verengt sich etwas nach oben (Abb. 1). Am oberen Teil ist dér Abschluss halbkreisförmig und weist eine Őse auf, die mit dér "Platté zusammen gegossen wurde. Dies beweist, dass dér Gegenstand als Amulett oder Talisman auf einer Schnur am Hals getragen wurde. Darauf deutet auch die Grösse dér Platté, da sie mit dér őse eine Lange von 8 cm hat, die grösste Dicke betrágt 0.5 cm, an manchen Stellen misst mán aber kaum 0.2 cm. Dér Vorderteil weist einen Leistenrand auf, dér zugleich den Rahmen des Reliefs bildet. Dies stellt einen Heiligen mit Glorienschein dar, in dér Rechten mit einer Lanze, mit dér Linken stützt er sich auf einen Schild. Die Kleidung erinnert an die dér römischen Imperatoren. Auf dem Amulett ist sonst kein Zeichen, auch keine Aufschrift zu finden. Die Rückseite ist flach. Die Gestalt in dér Kleidung dér Imperatoren mit dem Glorienschein kann nur-der heilige Georg sein, dér Schutzpatron dér Krieger. Es ist wahrscheinlich, dass dér Besitzer des Amulettes ein Soldat war, dér es als Talisman trug. Nach den Benützungsspuren geurteilt, wurde das Amulett sehr lange, vielleicht Generationen hindurch getragen. Die zeitliche Stellung des Amulettes wird durch die ohne Zweifel byzantinische Darstellungsart bestimmt. Ein Specksteinikon mit fást identischer Darstellung aus dem 10. Jahrhundert ist aus dem Vatopédi-Kloster am Berge Athos bekannt (Abb. 2). Die geringfügigen Abweichungen in dér Darstellung sprechen nicht gegen diese Datierung. Die Entstehungszeit des Amulettes können wir mit dem 10.-1 1 . Jahrhundert fixieren. Es ist kaum anzunehmen, dass die beiden Darstellungen unmittelbar zusammenhangen, viel wahrscheinlicher ist es, dass diese Darstellungsart des hl. Georg allmühlich schematisiert wurde und dass wir es in diesem Fali mit einem durch lange Zeit hindurch entwickelten Typus zu tun habén. Manche Abweichungen dér Darstellung kann mán auf die Verschiedenheit des Materials zurückführen. Dieses Amulett ist ein Beweis dafür, dass die byzantinische Kultur im 11.-13. Jahrhundert in Ungarn einen gewissen Einfluss hatte. Dies lásst sich besonders in dér Kilnst, in den Goldschmiedearbeiten, in dér Miniaturmalerei und dér Textilweberei nachweisen.

Béla Bíró

CSALFA PONTOZÁS A PÉNZROMLÁS IDEJÉBŐL SZÁRMAZÓ EZÜSTÉRMEKEN A pénzromlás idején a harmincéves háború korát értjük. Az 1618-tól 1648-ig tartó vallásháború alatt a hadseregek fizetésére szükségelt töméntelen mennyiségű pénz előteremtése úgy a hozzá szükséges anyagbeszerzés, mint annak pénzzé veretése terén hova-tovább mind nagyobb és nagyobb feladat elé állította a háborúban résztvevő államokat. A kényszer hatása alatt, de olykor a haszonlesés rejtett cél­ zatával, mind több és több nemtelen fémmel vegyítették a nemesfémet és így itt korábban, ott későbben beállott a pénzromlás időszaka, amelyet a német nyelv Kipper-Wipperzeit kifejezéssel jelöl. A pénzromlástól hazánk sem volt mentes. Mind a királyság, mind az erdélyi fejedelemség pénzei, egy bizonyos időn át megérezték az idők viszontagságos járását. Olyan mértéket azonban a pénzromlás nálunk nem öltött, mint az északi államok, főleg Lengyelország, Svédország és a háborúban résztvevő német államok területén. Bethlen Gábor széles garasai pl. még mindig eléggé jó ezüstből készültek. Ami kívánni valót hagynak fenn, az a jó és észszerű pénzpolitikára vezethető vissza : kibocsátójuk, a nagy fejedelem, igyekezett lehetőleg az ország határain belül tartani a külföldinél jobb minőségű és a szokottnál jobban ötvözött pénzeit. Uralkodásának első éveiben úgyszólván csak arany pénzeket veretett. Ha a nagyobb névértékű ezüstök kibocsátásakor a szokásos finomságú anyaggal folytatta volna a pénzkibo­ csátást, nem tarthatta volna azokat az ország határain belül, ami gazdasági romlást idézhetett volna elő. Ezt elkerülendő mérsékelten ötvöztette azokat. Ugyancsak a helyes pénzpolitika cseréli fel napjainkban az ezüstpengőst aluminiumpengőssel. A pénz történetének 2600 éves folyama alatt igen sok alkalommal, más formában is találkozunk a pénzromlással. Ide sorolható a súlyveszteséggel párosult azonos névérték és a túlbőség okozta elértéktelenedés is. Ezek a jelenségek azon­ ban, ércpénzekről lévén szó, még valutafém esetében sem olyan veszedelmesek az államháztartásra, mint a szándékolt, vagy kényszerű anyagromlásból származó pénzromlás, ha nem őszinte formában, hanem finom anyagot színlelve jelenik meg. A római köztársaság pénzverésének legrégibb szakaszában ismételten találkozunk a valutafémből álló bronzpénz súlyának tetemes csökkentésével katasztrofális ered­ mények nélkül. Etruriában is hasonlóan őszinte formában jelentkezik a súlycsökke­ néses pénzromlás a Rómával folytatott küzdelem eredményeként. Lényegében maga a Solon-féle Seisachteia sem volna más, mint a pénz súlyának csökkentése. Amíg tehát a súlycsökkenéses pénzromlás, amint a hivatkozott példák mutatják, bizonyos körülmények között végeredményben épitő tendenciájú is lehet, addig a hamis kül­ szín mögé elbújt (vékony ezüst réteg alatt bronz mag), nem őszinte, intézményes

259

67

pénzromlás, — amilyet a római császárkor mutat fel, amelynél az állam hosszú évtizedeken át azt hitette el polgáraival, hogy jó anyagú, tényleges névértékű ezüst pénzt hoz forgalomba, holott rövidesen kiviláglott, hogy a polgárság magas név­ értékű váltópénzt kapott, — csak általános gazdasági romlást eredményezhet, mint ahogy ez a tény, Róma esetében, sokban hozzájárult a birodalom nyugati részének politikai, gazdasági likvidálásához. Ami a csalfa pontozást illeti, figyelmeztetés akar lenni főleg azok számára, akik kénytelenek köz- és magángyűjtemények számára a XVII. század első feléből származó nagyobb tömegű éremleleteket a körirat (felirat) pontozása alapján is elbírálni és gyűjteménybe sorozni. Lehetséges, hogy a pénzkibocsátó területek (országok, városok) más korból is mutatnak fel hasonló jelenséget, ott és akkor t. i., ahol és amikor megvannak ahhoz az alább tárgyalandó feltételek, alapokok. Magam csak az alábbi csoportnál észleltem. Azok a pénzdarabok, melyeken a csalfa pontozást megfigyeltem, az álta­ lános európai pénzromlás, a 30 éves háború idejéből származnak. A romlás oka anyagromlás, mely ötvözet alakjában azzal a sajátossággal jelentkezik, hogy a pénz­ lapka hajlamos a rétegeződésre: arról parányibb, nagyobb felületi részek leválnak. Ez utóbbi jelenséget egyelőre az ötvözés, anyagkeverés tökéletlenségével magya­ rázom, mivel vegyelemzési eredmények nem állanak rendelkezésemre. Nagyobb leletből származó, egy-ugyanazon névértékű (másfél garas) és év­ számú (1624) több, mint 500 drb. érem előlapjának interpunctio szerinti osztályo­ zásánál észleltem aránylag sok darabon olyan köriratközi pontozást, mely lágyságá­ val, nem eléggé éles körvonalaival tűnt fel. A pontoknak olykor az elhelyezése is szokatlan volt: a betűk alatt és felett is előfordultak. Az osztályozásnál zavart, bosszantó bizonytalanságot okozott ez a jelenség. Csakhamar rájöttem azonban arra, hogy végeredményében kémiai folyamat eredménye a zavaró jelenség. Ha tollheggyel az ilyen pontokat érintettem, vékony ezüstréteg válott le az interpunctio anyagából. Ezzel egyidőben a pseudo-pont is eltűnt és a leváló vékony réteg alatt rozsdásbarna foltocska maradt vissza. Azonnal világossá vált előttem, hogy az anyag tisztátalansága okozta a jelenséget. Egyrészt a nagy mennyiségű szükségletből származó ezüstmegtakarítás, másrészt a „hajrá" gyors munka okozta azt, hogy az ezüstöt rondító anyagok apró szemcsékben itt is, ott is jelen voltak és jelen vannak a pénzdarab anyagában. A pénz felületéről, használat közben, a kéz izzadsága stb. a nemtelen anyagot el­ távolította, a mélyebben fekvő rétegekben azonban, főleg ott, ahol a kiemelkedő betűk védték a felszínt, a rondító anyagok megmaradtak. Később aztán részint a földben, a patinásodás folyamata alatt, részben a lelet tisztítása során, a savas oldattal való kezelés következtében, a betűk közén, a vékony ezüstréteg alatt lappangó, parányi, nemtelen rész kémiai átalakuláson ment át és az ennek folyamán fejlődött gázok feszítő ereje következtében a felette levő vékony ezüstréteg feldomborodott és okozójává vált a pseudo-interpunctionak. Az éremleletnek savas oldattal való tisztítása után, a megtörlés során, több ilyen dudorocska tűnhetett el a pénzek felületéről, de megmaradtak a betűk közein, a mélyebben ülő felületeken.

260

68

A pseudo-interpunclio okozója végső fokon tehát az ezüstérmeken az anyag tisztáfalansága következtében előálló kémiai átalakulás. Védekezés ellene: a leletnek savoldattal való takarítása és tiszta vízben való ismételt mosása után egyenkénti kefélés, tiszta vízben újbóli mosás és szárítás. Dr. Kovács István

PSEUDOINTERPUNKTION AUF POLNISCHEN MÜNZEN DÉR KIPPER-WIPPERZEIT (Auszug)

Autor untersuchte mehrere Hundert polnische Silbermünzen im Werte von lVü Groschen von dér Pragung des Jahres 1624, worauf er Pseudointerpunktionen feststellen konnte. Als Grund dafür gibt er das schlechte Material und die unvollkommene Legierung an. Durch den Gebrauch und in dér Erde, durch Oxidation, weiter durch Reinigung mit saurehaltiger Flüssigkeit habén die sich unter dér Oberflöche befindlichen unedlen Metallkörnchen eine chemische Reaktion erfahren und die Kraft dér sich dabei bildenden Gase hat eine Pseudointerpunktion gezeitigt. Nur an jenen Stellen, die durch die Buchstaben geschützt waren, sind die kleinen erhabenen Punkte erhalten geblieben, wahrend an den anderen Stellen durch den Gebrauch und durch die Reinigung diese verschwunden sind. Wenn mán in diese kleinen erhabenen Punkte mit einer Nadel hineinsticht, verschwinden sie und darunter wird ein kleines rostiges Fleckchen sichtbar.

TÖRÖKÖS HÍMZÉSŰ BÖRTÁSKÁK ERDÉLYBEN Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltárában hét olyan bőrtáska maradt fenn, amelynek fémfonalas hírazésdisze már első rápillantásra is törökös jellegűnek lát­ szik.' E táskák közül hat (a 4., 5., 6., 8., 9. és 10. képen bemutatott) a báró Hentercsalád levéltárával, egy pedig (7. kép) a báró Jósika-család hitbizományi levéltárával

Börláskák erszényeinek vázlata: a) az 5., b) a 10. képen látható táskáé; c) cifrázott lappaues széle a 6. kép táskájáról. Croquis de bourses de quelques portefeuilles: a) bourse du portcfeuille fig. 5, b) cellc Uu portofeuille fig. 10; c) découpure du bord de la patté du portefeuille fig. 6.

került a múzeum tulajdonába olymódon, hogy azok a bennük őrzött iratok (oklevelek) őrzésére szolgáltak, s velük együtt adományoztattak a múzeumnak. Kétségtelen, hogy ezek a bőrtáskák irattartónak kiválóan alkalmasak voltak, mégis felvetődik az a kérdés — éppen törökös hímzésdíszük kapcsán, — hogy vájjon eredetileg is hasonló rendeltetésre, Magyarországon készültek-e és mikor ? E kérdések tisztázására a táskákban őrzött okmányok semmiféle adatot nem szolgáltatnak, mert hiszen ezeket az írásokat az idők folyamán sűrűn cserélgethették. A báró Henter-család mindenik táskájában más-más helyről (különböző birtokaikról) származó okiratok voltak egybegyűjtve, azaz hely szerint rendezve. Magukon a tás­ kákon semmiféle felirat vagy jel nincsen. 1 Ezekre a bőrtáskákra Kelemen Lajos volt szíves figyelmemet útbaigazításaival támogatni, amiért itt mondok hálás köszönetét.

felhívni és munkámat

70

262

Valamennyi — csaknem azonos méretű — táska tehénbőrből készült, egyetlen darabból, színén vörösre, barnásvörösre vagy barnára festve. A táskák alakja a ma is használatos ú. n. levélboriték-forma, amelyet egy hosszúkás bőrdarabnak olyan módon való hajtogatásával kapnak, hogy egy-egy azonos nagyságú téglalapból lesz a táska elő- és hátlapja, fedele pedig, — mely emezeknél jóval rövidebb, — ráborul az előlapra. Az elő- és hátlapot oldalt összevarrták s az így adódó rekeszt még egy vagy több beléerősített bőrlappal fel is osztották. Az 5., 7., 8. képünkön bemutatott táska kétrekeszes, a 4., 6. és 10. képen látható pedig háromrekeszes. Néha e reke­ szeknek még külön lappancsuk (fülük) is van, így pl. a 6. képen láthatónak, amelynek

Fig. 2. kép.

A K. képen bemutatott táska átkötő zsinórjának technikai nór fonásmódja, jobbról: keresztmetszete.

ábrája-

Halról

a

zsi­

Keproduction technique du cordon du portefeuille fig. 8. A gauche: Iressage du cordon, á droite: represente en coupe

széle cifrázott (1. képen c. ábra). A táskák használatával, rendeltetésével kapcsola­ tosan figyelemreméltó az a körülmény, hogy egyiken-másikon pénztartó erszény is van. Az 5. és 10. képen közölt táskának van ilyen erszénye, az utóbbinak kettő is (az erszények ábráját 1. az 1. képen). A táskák belső rekeszei a külsőnél puhább és vékonyabb, világos, valószínűleg szarvasbőrből valók. A fedél közepén, a szélhez közel, a bőrt egy helyen kilyukasztották, s ebbe erősítették a fonákján azt a sodrott selyemzsinórt, mellyel aztán a táskákat áttekerték, hogy ki ne nyíljanak. Némelyik táskán még megvan az eredeti selyemzsinórnak egy citromzöld, kékeszöld színű töredéke, így a 8. képen közölt táskán is, amely négy ágból, sodratlan selyemből van fonva (technikai ábráját 1. a 2. képen'. A táskáknak bennünket közelebbről érdeklő hímzésdíszére térve, azt látjuk, hogy ez, sajnos, a legtöbbön igen megviselt állapotban van, mert a fémfonál, melyet a hímzéshez használtak, sokhelyütt kikopott, kihullott. Szerencsére a hímzett díszít­ mények körvonalát még ez esetben is megállapíthatjuk, azaz a mintát rekonstruál­ hatjuk, mert a kihullott hímzés szélét a bőrön tűszúrások jelzik.2 De pontosan kive­ hető a minták körvonala azért is, mert azt a hímzés előtt valami kemény és tompahegyű szerszámmal előrajzolták, valószínűleg hasonló eljárással, mint ahogy azt a török könyvkötési táblák aranynyomísos bőrdiszítményein szokták." Az épségben maradt hímzésrészek mind a fonál anyagáról, mind pedig a hímzés technikájáról

2 A hét táska közül, a hitelesség okáért, négyet fényképben is bemutatunk, mind ezeke m ind a többi hármat Debreczeni László rajzmásolatában is. Ugyanis a kikopott hímzésrészek pontozással jelölt szélei is láthatók a rajzon, a fényképen pedig nem. Leírását 1. Arseven, Celal Esad : L ’Art Turc. Istanbul, 1939. 275. 1.

71

263

(öltésmódjáról) kellően tájékoztatnak. Hímzőfonálul fémszálat: aranyat, ezüstöt, vagy pedig mindkettőt használtak, hogy a kettő közül melyiket, vagy pedig a kettőt keverten-e, régi szóval „elegyesenazt ma már legtöbb esetben alig lehet meg­ állapítani, minthogy a fémfonál erősen oxidálódott (megfeketedett vagy színjátszóvá vált). Ebből a hímzőfonálból három vagy négy szálat fűztek a tűbe, egy másik tűbe pedig egy selyem- vagy cérnaszálat. Ez utóbbival a bőr fonákjáról felszúrtak, áthur­ kolták a fémfonalat, s ismét visszaböktek a bőr alá, melynek fonákján áthaladva

Fig. 3. kép.

Az 5. kúpén bemutatott táska hímzésének technikája: a) egy rozetta szirmának hímzésmódja, b) ugyan­ annak sematikus ábrázolása, c) e hímzésniód a bőr fonákján, d) a táska szélen levő sáv hímzésmódja. Techniquc de la broderie du portcfeuille fig. 5: a) fa^on de broder les pétales d'une rosace, b) rcproduction schématique de cette mérne broderie, c) le revers de cette broderie, d) fa«;on de broder la raie du bord de ce mérne portcfeuille.

a díszítmény szembenlévő szélére öltöttek, itt ugyanezt az eljárást megismételték (3. kép). A színen átfektetett fémszálak is, a fonákon haladó selyem- vagy cérnaszál is zeg-zúgvonalban, nyolcasalakban halad, de minthogy az öltések igen sűrűn következnek egymás mellett, a laposhímzés látszatát keltik. Nyilván ez is volt a hímző szándéka, aki a fémfonallal való takarékoskodás, de meg a nehezen hajló fémfonál könnyebb kezelhetősége miatt is választhatta ezt a módot. így a bőr színén csak fémfonalas, a fonákján pedig selyem (cérna) hímzés látszik. Meg­ jegyezzük, hogy ugyanezt a himzéstechnikát hódoltságkori úri öltözékeink selyem-, vagy bársonyalapra dolgozott aranyhímzéseinél is használták. Hímzésdísz valamennyi táskán csak az elülső (csukási) oldalon van, a hátlap diszitetlen. Rendszerint ugyanaz a hímzésminta ismétlődik a táska fedelén, mint amilyen az elülső oldal alján is van. A hét táska himzésdísze közül kétségtelenül legérdekesebb az, amely a középső virágdíszítmény két oldalán arab írásjeleket láttat (4. kép). Tudjuk, hogy

72

264

az oszmánkori török iparművészet szinte valamennyi tárgycsoporton előszeretettel alkalmazta díszként a feliratokat, különösen vallási jelmondatokat, a korán-surékat. Egy a hódoltság korából származó, tehénbörből való tölténytartó táska aranyhimzéses díszítményei között arab szövegű, ezüsttel hímzett vallásos jelmondat olvas-

Börtáska,

belehímzelt

arabbetűs felirattal,

l ’orlefcuille avec une inscriplion brodée en flettres arabes. 27X10 cm

ható ki.4 Vászonteritő hímzésdíszeként pedig a dányáni református egyház török eredetű úrasztalterítőjének díszeként látunk belehímzett korán-idézeteket. 1 Az arab írásjeles táska feliratának olvasatát illetően, amely felirat némi világot vethetne a táska származáshelyére és készültének időpontjára, a szakértők véleménye eltérő. 4

Szendrei János Magyar hadtörténeti emlékek stb. Budapest, 1896. 375.-376. 1. ü Közöltem : Oszmán-török elemek a magyar],hímzésben (Bibliotheca Humanitatis Historica VI. Budapest, 1940.) c. m unkám 11. és 11/a. ábrájaként.

265

73

Fekete Lajos szerint az írásjelek nem olvashatók ki világosan, összefüggő szöveget nem alkotnak, s a hímzés valószínűleg olyan, esetleg örmény hímző munkája, aki

Fig. 5. kép.

Kőrtásksi hímzett virágdiszítménnyel. — Portefeuille ű ornement

de

fleiirs

biudccs.

30X18 cm.

megértetlenül másolta le a szöveget. Ezzel kapcsolatosan megjegyezzük, hogy ere­ deti XVII. századi török vászonhímzésen, mely ugyancsak hazánkban maradt fenn, szintén értelmetlenné torzult arab írásjelekből alkotott feliratot látunk.'1 Kelemen U. o. 10 ábra

74

266

Lajos a feliratos táskát néhány évvel ezelőtt megmutatta egy Kolozsvárt időző arab úrnak, aki a szöveget elolvasta, illetőleg egy korán-idézetet olvasott ki belőle. A két vélemény közötti ellentét csak látszólagos,7 amennyiben az, aki alapos isme­ rője a Koránnak, még a rosszul másolt, értelmetlenné torzult szövegnek egy-egy szavából vagy néhány szótöredékéből is ráismer az idézetre. S ha ilymódon mindkét vélemény helytálló is, egyik sem visz közelebb annak a kérdésnek megoldásához, hogy vajjoa török eredetű munka-e a feliratos táska, vagy esetleg hazai földön készült másolat. Az a virágminta, mely a felirat közé ékelődik, szintén nem mond egyebet annál, hogy erősen törökös jellegű, s hogy e stíluskörön belül meglehetősen szabványos díszítmény. Mint alább látni fogjuk, a többi erdélyi táska hímzésmintája között is szerepel hasonló díszítmény, a középső (nagyobb) és az oldalsó (kisebb) rozetta változatával ezeken is találkozunk. Ezek a rozetták, csillaggá stilizálódott virágok, nemcsak e táskákon ismétlődnek, hanem más, hódoltságkori török bőrholmi hímzett díszeként is szerepelnek. így pl. szinte elmaradhatatlan díszítőelemei, gyakran jóval nagyobb és bonyolultabb mintázatban, az ugyancsak tehénbőrből készült, hitelesen török eredetű tegezeknek, amelyek Buda visszafoglalásakor zsákmányoltattak és jelenleg a Magyar Történeti Múzeum (Magyar Nemzeti Múzeum) fegyver­ tárában őriztetnek. Azok is arannyal elegyesen hímzettek, mint amilyen a mi tás­ káink hímzésdísze lehetett a sok használattól való elkopás, s a fémszálak elszín­ telenedése előtt. Hímzésdíszét tekintve, a báró Henfer-család bőrtáskái közül leggazdagabb az, amelyet az 5. képen mutatunk be, s amelynek technikáját (kidolgozását) a 3-ik képen szemléltettük. A középső virágdíszítmény jellemzően törökös mintázatú; hasonlót az oszmánkori török, bőrből való könyvtáblákon s e kor falicsempéin is látunk. E díszítménynek nemcsak alakja és megépítése, de részletei is merőben idegenek az európai díszítőmódtól, s a Közelkelet művészi iparának jellemző bélyegeit viselik magukon. Hogy csak egy ilyen vonásra mutassunk rá, említsük meg, hogy a minta vonala mentén mindig csak egyik oldalán rakódik le a díszítmény testes­ ségét adó, hangsúlyosabb felület, a minta rajzát, vázát mintegy kiegészítendő. (Hasonló díszítőmódot figyelhetünk meg a 14. képen bemutatott tölténytartó öv hímzésén is. Erről alább bővebben szólunk.) Ugyanezt a díszítőmódot már egy 1447-ből való brusszai falicsempén is látjuk.8 A négy oldalsó, azonos rozettát (ahogy az épségben maradt baloldali felsőn láthatjuk) úgy hímezték, hogy csak a közepét (magvát) s a külső szirmokat varrták ki, s a belső, hímezetlenül hagyott csillagidőm ilyen módon kiválik. A 6. képen bemutatott táska díszitésmódja két okból is figyelemreméltó: egyfelől maga a mintázat különbözik a többitől és még ezeknél is törökösebb jel­ legeket láttat, másfelől a technikai kidolgozás is más, mint a többi táskán. A hím­ zéskor ugyanis valamilyen vékony hártyát (irhát vagy pergainentet) alkalmaztak alátétül, vagyis a hímzendő díszítmény formáit ebből a hártyából vágták ki és rögzítették a bőralapra, majd vele együtt hímezték. A fényképen meglátszanak ezek ' Rásonyi N. László szíves közlése szerint. s Raymund, Alexander : Alttürkische Keramik in Kleinasien und Konstantinopel. München, 1922. 16. tábla.

267

75

az (épen maradt) világos hártyarészek, s rajtuk a kikopott, ritkás hímzés nyomai. Az ilyenféle technikai gyakorlat hódoltságkori török bőrtárgyakon, melyek a harci felszerelés részeiként maradtak ránk, nem lehetett ritka. Szendrei egy, a sáromberki

F ig. 6. kép. Hörtáska, hartya-alátétes hímzéssel.

P orte fcuille avec p a ic h c in in piacé sous la bro de rii1. 27X 15 cm

kastélyban lévő, török eredetű, erős tehénbőrből készült buzogánytartót mutat be," amelynek előlapja piros bársonnyal borított és „pergamentre arany szálakkal hímzett díszítéssel ékített". Pergamentszerű, vékony, világos hártyára hímzettek a 14. képen ld . m . 492. 1.

76

268

látható erdélyi tölténytartó öv díszítményei is, olyan módon, hogy a hímzés körül mintegy félmilliméternyi rész szabadon marad. E táskánk mintája, mely, mint mon­ dottuk, valamennyi közül a „legtörökösebb", olyan általános XVI.—XVII. századi kisázsiai mohamedán díszítőelemeket használ, melyet újra számos tárgycsoporton fellelünk. A középső díszítmény, melynek alsó végződése nyilván hely hiányában maradt el, kisázsiai csomózott török szőnyegek középrészén is szerepel, valamint a bőrből való könyvkötési táblákon is. De ott látjuk egy török zsákmányként hozzánk került XVII. századi török sátor lapjainak középmezejében,10 rátétmintaként, s egy XV. századi török falicsempén is.11 Török fegyverek fémműves díszeként szintén gyakori. Klasszikúsan török megfogalmazásban ez a díszítmény, a csúcsok felé hegyesedő tojásdadalak, melynek két végén kunkorodó nyúlványai is vannak, inkább a tásk i szélső elemein és alul a középsőn látszik. Jellemző, hogy az említett hasonló eredeti török emlékeken részleteiben is hasonló tagolást mutat ez a díszítmény. A megbontatlan körvonal mintegy burokként veszi körül a belsejében elhelyezett, tagolt, bonyolult rajzú díszítményeket. Máshelyütt már szóltam arról, hogy több kisebb díszítménynek egy nagy óbba való helyezése jellemzően török elrendezésmód.12 Egykorú török vászonhímzéseken is számos példáját látjuk ennek az európai szemnek merőben szokatlan díszítőmódnak.13 E táskán még egy másik török díszítményt is látunk: a karcsú ciprusfát, mely szintén régi ismerősünk, s mely XVII. századi török falicsempéken is ugyanebben a leegyszerűsödött formában jelentkezik. Előszeretettel alkalmazták a török hímzéseken,11 s még a múlt században készült példányokon is szerepel nemcsak Törökországban, hanem a Balkán török hatású népi hímzőmunkáin is. Annak ellenére, hogy, mint mondottuk, e táska díszítményei tisztára törökök, még­ sem fogadhatjuk el ezt a tényt bizonyítékként a táska török ered .téré nézve. Ezek a díszítmények ugyanis, éppen török hatásra, nálunk is meghonosodtak a hódoltság idején, s a magyar díszítőkedv át is vette őket. Az elsőben tárgyalt díszítőelemet, jellemzően törökös belső kiképzésével együtt, de sok tekintetben megmagyarítva, két felföldi magyar úrasztali térítőn látjuk viszont,15 a ciprusfát pedig, török modorban ismétlődő díszítményként egymás mellé helyezve, egy múltszázadi erdélyi magyar paraszthímzésen.10 Ez utóbbi, feltehetően, egy ma már veszendőbe ment úri hímzés nyomán használta fel a ciprusfás mustrát. Aránylag gazdag a hímzésdísze a báró Jósika-család táskájának is (7. kép). Középdíszítménye az 5. képen látható táskáéval tart rokonságot annyiban, hogy egyes részleteknek, mint pl. a kunkorodó szárvégeknek a megformálása szinte azonos, de abban is, hogy itt is egy-egy hangsúlyos középdíszítmény mellett két kisebb szélső ismétlődik a táska alsó és felső részén. A középdíszítmény egyébként ugyanaz a közös tőből fakadó, három azonos virágú díszítmény, amely hódoltságkori magyar U .o

905 1.

" R i y m u n d id . 111.

14.

tá b la

13 Id. ni. 53.-54. 1. és 10., 30., 45. és 76. ábra. 13 Ilyen hímzéseket közöl Celál, Melek: Türk islenieJeri c. könyvének (Istanbul, 1939.) több helyén. 14 L. ehhez : Dietrich Bernhard: Kleinasiatische Stickereien. Plauen i. V. 1911. V. tábla lr' Bemutattam id. m. 125. és 132 ábrájaként U. o. 364 ábra

269

77

úri hímzéseinken, sarokmintaként elég gyakori. Csakhogy nálunk, nyilván a hosszas gyakorlat következtében, inkább elcsökevényesedett változatával találkozunk, amikor a virágszirmokat^nem hímezik ki, hanem csak körvonalaikat, s így a díszít­ mény inkább szőlőfürthöz válik hasonlóvá, mintsem virághoz. Református úrasztali

Fig. 7. kép. Bőrtáska, virágdíszítményes hímzéssel. — Portefeuille brodé avec ornement á fleurs. 27X15 cm.

térítőink hímzésdíszeként országszerte kedvelt volt ez a változata. S ugyané ken­ dőkön látjuk annak az egymást keresztező szárú virágfélének hazai földben termett változatait, amelyek itt a táska sarkait díszítik. Részarányos virágbokor van a 8. képen bemutatott táska fedelének közepén is, de az előbbinél egyszerűbb rajzú és annál kisebb is. Az egész táska szerényebb díszítésű, minthogy ezenkívül csupán öt kis rozetta élénkíti. Hasonló, de valamivel nagyobb rozetták vannak a 9. képen látható táska sarkain. Érdekes ennek a táskának tisztára törökös jellegű középdíszítménye, melyet itt tükörképszerűen helyeztek el.

78

270

Végül a 10. képen lévő táska hímzésdísze mindössze egyetlen elemre korlá­ tozódik : a fedél közepén a már fennebb említett, kedvelt török díszítmény, az alsó és felső végén csúcsosodó tojásdadalak foglal helyet. Ma már csak a közepébe

Fig. 8. kép. Bőrtáska vázlata. — Croquis d ‘un porlcf'eiiiHe. 25X16 cm.

helyezett gazdag, bonyolult rajzú rozetta látszik belőle. Itt említjük meg, hogy hasonlóan gazdag, részarányos rozetták XVI. századi török aranybrokát szövetek mintázatában is előfordulnak.17

Fig. 9. kép. Bőrtáska vázlata. — Croquis d'uii portefeuilie. 25X14 cm.

Mielőtt más, az eddig tárgyaltakhoz hasonló alakú és hímzésdíszű magyarorizági és külföldi bőrtáskák ismertetésére térnénk, egy más alakú és díszítésű, de 17 Arseven id. m. 14. és 15. t.

271

79

bizonyára hasonló rendeltetésű bőrtáskáról kell még szólanunk. Ez a táska gróf Bánffy Miklós letétjeként került az Iparművészeti Múzeumba, ahol ma őrzik. Minden valószínűség szerint erdélyi származású, de^kétségkívül Erdélyben használtatott.

B ő r lá s k a v á zla ti). —

C ro q u is oilefeuillo.

'27/' 1C> cm .

Az eddig bemutatottaktól abban tér el, hogy nem két egymásra boruló és egy fedél által összefogott lapból áll, hanem két, azonosan hímzett lapja (11. kép) van, s e kettő között, belső oldalán, egy rekesz, mely a középből nyílik. A két külső lapot

I ’ig. 11. kép. liőiláskii.

—

23X13

P o rtcfe uille . cm.

egymásra is hajthatták, de úgy látszik, hogy kiterítve, nyitva is tarthatták. A hím­ zésnek a bőrlapon való elrendezése első pillanatra a gazdag és becses török, s ezeknek elődjét, a perzsa könyvkötéseket juttatja eszünkbe. Azokon is ugyanezt

80

272

az elrendezést (térelosztást) látjuk: középütt a hosszúkás tojásdadalakú, két végén hegyesedő díszítményt, amelynek körvonalai jellemzően mohamedán ízlésű hajla­ tokkal tagoltak, s négy sarkában e sarkokat kitöltő, háromszögalakú felületekét.!s A tulajdonképpeni minta mindig csak ezeken a felületeken belül helyezkedik el, ahogy a mohamedán iparművészet valamennyi ágában láthatjuk. Közelfekvő az a feltevés, hogy a nagymultú és magas művészi fokra emelkedett könyvkötőmunka hatással volt az ugyancsak bőrből készült táskák hasonló alakú és méretű felület kitöltési módjára, díszítésére. E táskán azonban csak az elrendezés rokon a könyv­ táblákéval, a díszítésmód maga nem, amennyiben hasonló hímzésmintákat a t'örökség kezén nem ismerünk. Annál nagyobb kedveltségnek örvendett azonban ez a hímzés­ féle a Balkánon (talán török emlékként ?). Katrincákon ma is láthatjuk ezt a tömör, zeg-zugvonalban haladó arany- és ezüsthímzést. Az elmondottak alapján tehát e táska hovatartozása, eredetkérdése az előbbieknél is bonyolultabb. A fentebb leírt hét erdélyi táska csoportjához visszatérve, lássuk, vájjon magukban állanak-e ezek, vagy fordulnak-e elő másutt is, Erdélyen kívül is hasonlók. A Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában, ma az Országos Levéltárban, mindössze egyetlen ilyen bőrtáskának akadtam nyomára, bár bizonyosra vehető, hogy valamikor több ilyen is került oda.111 Ez Beregszászról jutott a múzeumba, a Pálóczi Horváth-család levéltárával. Ugyanolyan bőrből van, mint a többi, mérete is hasonló ezekéhez (22.5 x 11 cm). Csupán fedelén van az említettekhez teljesen hasonló modorú és kivitelű fémszálas hímzés, melynek rendkívül egyszerű, szegényes mintázatát a közlés szempontjából mellőzhetőnek véltük. A fedél szélén egy-egy kis rozetta van a sarkokban, közepén pedig egy ezeknél valamivel nagyobb virág­ díszítmény látható. Evvel a táskával kapcsolatosan sem maradt fenn semmiféle írásos feljegyzés, s így eredethelyét éppoly kevéssé ismerjük közelebbről, mint erdélyi társaiét. Egy másik, ugyancsak a Felföldön használt bőrtáska a kassai múzeum gyűjteményében van (12. kép). Anyaga, alakja és mérete ebbe a csoportba tarto­ zónak mutatja, rendkívül gazdag hímzésdísze alapján pedig az eddig ismeretes táskák egyik legkiválóbbikának mondhatjuk. Fedelén és előlapjának alsó részén itt is azonos a hímzésminta: a dús virágfüzér, melynek középső, legnagyobb virágát szépen ívelő leveles inda kapcsolja össze a két oldalsóval. A nagyobb és kisebb díszítmények kellemes váltakoztatása, s a kerekded, jól megrajzolt formák, valamint a részletező tagolás a fejlett művészi érzékű s nagy gyakorlattal rendelkező hímzőt dicsérik. A felületnek nem zsúfolt, s mégis arányosan dús kitöltése, s a lendületes vonalvezetés kiváló formaérzékről tanúskodik. De egyben arról is, hogy ez az eredetileg feltehetően török mustra erős európai befolyás alá kerülhetett. A virá­ goknak ilyen módon való tagolása inkább nyugati, mint keleti díszítőmód, annak ellenére, hogy a minta maga keleti. Nem lesz érdektelen rámutatni arra, hogy az elemek némelyike hódoltságkori törökös úrihímzéseinken is előfordul, még a XVIII.

15 L. ehhez : Kühnel, E rn s t: Islamische Kleinkunst. Berlin. 1925. 67.-68. 1. és Arseuen id m. 13. táblájának alsó képét. 13 A levéltári tisztviselők közlése szerint az ilyenféle bőrtáskákat régebben nem méltatták figyelemre, s nem is őrizték meg őket.

273

81

század folyamán készülteken is. így pl. a fogazottszélű, kunkorodóvégű levél is, melyet két úrasztali terítő selyemhímzéses mustráján is látunk.20 A megformálásnak ilyen sajátosságaiban már a nyugati, barokk befolyásnak a török mintakincsre gya­ korolt átalakító hatására ismerünk. Minden valószínűség a mellett szól, hogy ez’ a

F ig. 12. kép.

Bőrtáska. — Portefeuilie. 2(5X15 cm.

táska erdélyi testvéreinél későbbi időpontban, véleményünk szerint a XVIII. század folyamán készült. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt a feltűnő hasonlatosságot, mely e táska hímzésdísze és egyes szűrhímzéseink ornamentikája között fennáll, bár e rokonság bonyolult szálait nyomon követni nem tudjuk. Azt a véleményünket, hogy a kassai táska csak a XVIII. század folyamán készülhetett, egy hasonló mintázatú, belehímzett évszámmal bíró táska is alá­ támasztja. E táska mintázata (13. kép) a kassaiénál korábbinak és törökösebbnek látszik. Egy másik, ugyancsak évszámos társával együtt került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, Procopfus Béla ajándékaként. Az ilyen táskák elterjedt­ ségére jellemző, hogy az adományozó ezeket a világháború után egy gráci mű­ kereskedőnél vásárolta. Méginkább rávilágít e táskák hosszú vándorútjára az a bele­ hímzett felirat, amelyet előlapjuk felső részébe hímeztek, arra a helyre, amelyet a fedél eltakar. Az egyik táskába ezt látjuk belehímezve (13. kép): „Johann Fridrich v. Schratt 1673. Constantinopl", míg a másiknak (14. kép) ugyanezen részén ezt a szöveget hímezték, ugyancsak fémfonállal, a bőralapba: „Són Excellence le Comte de Wraíislau Constantinople 1778.“ Mindkét hímzett felirat kétségkívül egykorú a 90 Közöltem id. m unkám 61. és 125. ábrájaként.

82

274

táska többi hímzésdíszével. A két sötétvöröses, arany- és ezüstszálas hímzésű bőrtáska készülte között száz esztendő telt el, s e datálás alapján nyomon követ­ hetjük hímzésdíszeiknek alakulását, változását. A korábbinak (13. kép), mint már említettük, ugyanaz a füzérmintája, mint a kassai táskának, csakhogy itt a virágok,

Fig. 13. kép. Hfirtáska. {Fent csukva; lent felemelt fedéllel.) — Portel'euille. fermé; en bas: avec Qa palte relevée.) 21X11

(En haul:

cin-

szembenézetben ábrázolt szegfűk, még a jellemzően török formát mutatják, azt, amellyel lépten-nyomon találkozunk a zsákmányként hozzánk került, bőrből való török harcfelszerelési tárgyak között. A levelek, virágok ezen a táskán természet­ szerűbbek, mint a kassain, s a díszítendő felület még nincs olyan céltudatosan, hosszas gyakorlat folytán szinte megmerevedett modorban kitöltve, mint amazon. A virágfüzér itt lazább, levegősebb, s igen közel áll, újra, néhány hódoltságkori törökös magyar úrihímzésünk mintájához. A török díszítőművészetnek még egy

275

83

szívesen alkalmazott sajátosságát is megfigyelhetjük itt: a virágok végéből kinövő kis levelet, mely szinte elmaradhatatlan az oszmánkori ornamentikában. Feltűnő e Konstantinápolyban készült, Grácban felbukkant táskának, mely felirata szerint osztrák megrendelő számára készült, mintabeli rokonsága egy erdélyi bőrhímzéssel. Ez (14. kép) egy minden valószínűség szerint inkább magyar mint török tölténytartó öv fedőlapját díszíti.21 Minden bizonnyal a XVII. század második feléből való (tehát egyidős a gráci táskával), mert ilyen tölténytartó öveket csak ebben az időben használtak. Hímzésdíszéről fennebb már megemlékeztünk, itt csak

F ig. 14. kép.

Tölténytartó öv fedelének hímzésdísze. — Broderie du couvercle d‘une ceinture a cartouches. 28X10 cm.

annyit szeretnénk az elmondottakhoz kiegészítésképpen hozzáfűzni, hogy a bőrből való fedelet piros bársonnyal vonták be, s erre erősítették, bizonyára ragasztással, a díszítést. Ez valamilyen vékony és megkeményedett hártya (talán pergament), melyre a hímzést dolgozták s azután kivágták a hímzés mentén olymódon, hogy körülötte egy keskeny sáv meglátszik a hártyából. E tölténytartó övfedélnek és a gráci táskának annyira hasonló mintája nemcsak az elrendezés tekintetében, de a részletekben is sok egyezést mutat. így pl. a kissé tömött, foltszerű szegfűket avval igyekeztek mindkettőn tagolni, hogy a szirmokat különböző irányú öltésekkel hímezték át, miáltal a fény és árny változó játéka megbontja a túlnagy felületet. Némileg hasonló virágfüzért látunk Szilvássy Bálint tarsolyán is, bár ezen sokkal „magya­ rosabb" megfogalmazásban szerepel ez a minta.22 Megjegyezzük, hogy a töltény­ tartó öv hímzése sokkal több török jelleget tüntet fel, mint a gráci táska mintázata, ami elsősorban a finom hajlatú arabeszkeknek tulajdonítható. Talán különösnek tetszik, hogy a Konstantinápolyban osztrák megrendelő számára készült bőrtáska hímzése egy erdélyi törökös magyar emlék hímzésével ily közeli rokon. De nem meglepő ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a XVII. században törökös díszű tárgyak itt is, ott is kedveltek voltak. S talán nem lesz 21 Ez is gróf Bánffy Miklós letétje az Iparművészeti Múzeumban. 52 Közli Szendrei id. m. 687. 1.

84

276

érdektelen ezzel kapcsolatosan megemlíteni, hogy a török hímzésfélének nyugat felé sok esetben Magyarország volt a közvetítője. Egy ugyané korból, éppen Stájerországból való adatunk, mely egy 1649-i leltári összeírásban maradt fenn, egy zöld posztó cafragot említ, s megjegyzi róla, hogy az „sehr auf hungrische Manier gestickht“, 23 vagyis kétségtelenül törökös magyar mintázatú. Arról is tudunk, hogy közvetlenül az erdélyi fejedelmi udvarból is kerültek török hímzések Ausztriába: Báthory Zsigmond fejedelem felesége, Mária Krisztina főhercegnő 1598-ban Erdély­ ből küld édesanyjának török hímzéseket, melyeket „az ő törökjei hímeztek", mivel tudja azt, hogy édesanyja kedveli a török holmit.34 A másik gráci táska abban különbözik eddig ismertetett társaitól, hogy nem­ csak elején, hanem hátlapján is hímzett (15. kép). A minta itt már nagyon eltávolodott a klasszikus oszmántörök díszítőmustráktól és európai stilusáramlatok befolyását tükrözi. Ismeretes, hogy a török díszítőművészet, különösen az építészetben, s lég­ ióként a XVIII. század eleje óta, csaknem valamennyi európai stílusból merített, s az átvett elemeket a maga ízlése szerint átalakítva, azokat saját díszítménykincsébe olvasztotta. Ennek a felemás török stílusnak képviselője W ratislau gróf táskája is, mely a későbarokk és rokokó díszítőmód törökbe oltott változata. Ez a barokk és rokokó hatás a török vászonhímzéseken valósággal új stílust hozott létre,35 s e táskán a vibráló, mozgalmas ágas-bogas szárak vonalvezetésében s a töröktől idegen virágok alakjában jut kifejezésre. Különösen a táska hátlapjának hímzése igazodik a nyugati formákhoz, illetve az ezek másolatából táplálkozó török stílushoz. A hímzés erősen nyugatias jellegét talán az is befolyásolta, hogy európai megrendelő számára készült, akinek ízléséhez nyilván igazodni is igyekezett a hímző. Ez a táska ezüst zsinórral szegett és zöld taftselyemmel bélelt. Az erdélyi táskák kérdéseivel kapcsolatosan egyedül a hímzésdísz szolgálhat némi tájékozódással, viszont az utóbbi két táska belehímzett felirata alapján nem­ csak készítésének helyét és időpontját ismerjük, hanem rendeltetését is könnyen kitalálhatjuk. Bizonyosra vehető, hogy futártáskák voltak, serre a célra készülhettek. Az a két előkelő külföldi úr, aki nyilván diplomáciai megbizatásból járta a magas portát, nemcsak emlékül csináltathatta magának a szépen hímzett bőrtáskákat, hanem gyakorlati célra is, mégpedig a sokféle okmány, irat és a pénz eltevésére. A két gráci táska alapján joggal következtethetnénk arra, hogy erdélyi tás­ káink is Törökországban s ugyanilyen rendeltetéssel készültek, vagyis, hogy ere­ detileg futártáskák lehettek, s csak később váltak, otthoni használatban, irattartókká. Jól tudjuk, hogy a XVI. századtól fogva, de még a XVIII. század folyamán is milyen sűrűn jártak erdélyi urak követségben a portán, s hogy majdnem két évszázad leforgása alatt aligha volt olyan időpont, mikor erdélyi kiilönmegbizott ne időzött volna a szultáni udvarban. A sokféle kötelező szolgáltatás és elvárt vagy meg­ követelt ajándék átadásakor, diplomáciai tárgyalások, alkudozások alkalmával pedig sokszor nem is egy megbízott fáradozott a császár palotájában. Sok adatunk bizo­ nyítja, hogy a követségben járó urak nemcsak a fejedelem számára hoztak haza 2‘ Geramb, Viktor — Maatner, Konrad : Steirisches Trachtenbuch I. Graz, 1932. 401. 1. Jahrbuch dér Kunstsammlungen des Allerhöchsten Kaiserhauses, XIX/2. Nr. 1669. 25 Melek Celál több ilyen hímzést is mutat be id. müvében.

277

85

török portékát, hanem pl. Teleki Mihály kancellár részére is. Bizonyos, hogy a maguk használatára is vásároltak egyet-mást, s igen kézenfekvő, hogy éppen az utas ember számára oly jól használható bőrtáskák ilyen úton-módon kerülhettek Erdélybe.

Fig. 15. kcp. Bőrtáska. (l'ent eleje; lent hátlapja.) — Portefeuillc. (En haut: la pariié du devanl; en bas: lelle du revers-) 22X12.5 cm.

Bizonyos azonban, hogy az ilyenféle bőrtáskák semmiesetre sem kizárólag külföldi használatra vagy megrendelésre készültek Törökországban. Az istanbuli bazárban még egy évtizeddel ezelőtt is szép számmal kínáltak hasonló hímzésdíszüeket eladásra „?anta“ néven a kereskedők.26 így tehát feltételezhetjük, hogy ilyen táskák hosszú időn át készültek és használtattak s nagyszámmal maradtak fenn. Hasonló táskák egyébként Turkesztánból és Perzsiából is ismeretesek,27 ami 26 S. Finger (W ien) szíves közlése. Dr. Wölfl (W ien, Völkerkundeinuseum) értesítése szerint.

86

278

viszont nagy térbeli elterjedtségüket bizonyítja. Sajnos, a török iparművészet termé­ keivel foglalkozó bőséges irodalom mindeddig egy szóval sem emlékezett meg róluk, talán, mert nem annyira művészi, mint inkább művelődéstörténeti értékkel bírnak. Mindezek alapján a magyarországi, illetve az erdélyi bőrtáskákat török eredetűeknek kellene tartanunk, ha hímzéseiknek erősen magyaros jellege, s némely okleveles adatunk is nem utalna arra a lehetőségre, hogy ezek nálunk is készül­ hettek. Az utóbbiak közül említsük meg azt, hogy a török bőrfeldolgozó ipar virágzó volt a hódoltsági területen, Budán az erszénygyártóknak külön mecsetjük volt, a szattyángyártás pedig oly nagy hírnévnek örvendett, hogy mikor Buda visszafog­ lalása után az udvari kamarillának tudomására jutott, hogy a foglyok között kitűnő budai, részben Drinápolyban tanult szattyánosok vannak, elrendelte ezeknek Bécsbe küldését, s kiosztatta őket a bécsi szíjgyártók között, hogy ezeket finom bőrmun­ kára tanítsák.28, Méginkább érdekelhet bennünket az az 1675-ben kelt feljegyzés, melyet Bornemisza Anna fejedelemasszony gazdasági naplójában találunk. Ebben ezt írja a fejedelemasszony: ....... fogarasi számtarlónk . . . ezeket administrálta Egy leveles táskának szattyánt nro. 2.“2!) Bár az itt bemutatott bőrtáskák mind tehénbőrből valók, s nem az annál sokkal finomabb és lágyabb szattyánból (kecske­ bőrből), nem tartjuk kizártnak, hogy tehénbőrből valók is ne készülhettek volna nálunk. Az elmondottakat összefoglalva, megállapíthatjuk azt, hogy az erdélyi bőr­ táskák ' hímzésdísze a XVII. század folyamán készülhetett. Hogy Törökországból hozzánk került török munkát lássunk-e bennük, avagy ilyeneknek nálunk, esetleg magyar mester kezemunkájaként készült másolatait, egyelőre eldönteni nem tudjuk. Táskáink eredetkérdésének végleges tisztázása majd csak akkor válik lehetővé, ha közlésre kerültek a Törökországban fennmaradt, eredeti török táskák, s az így adódó összehasonlító anyag alapján eldönthetjük a mieink származáskérdését.

Palotay Gertrud

“ Károlyi Á rpád; Buda és Pest visszavívása 1686-ban. Budapest, 1886. 199. 1. 2:1 /. Apafi Mihálu fejedelem udvartartása. L kötet- Bornemisza Anna gazdasági nt p lói. Szerk. Szádaczky Béla. Budapest, 1911. 135. 1.

PORTEFEUILLES TRANSYLVAINS EN CUIR BRODÉS Á LA TURQUE (Abrégé)

Dans quelques archivese hongroises se trouvent des portefeuilles, quijont servis pour garder des documents de famille et sont conservés avec ceux-ci. Les porte­ feuilles représentés pár fig. 4— 10 se trouvent aux archives du Musée National de Transylvanie. C’est dommage que nous ne tenons pás de dates concernant l’origine, le lieu et le temps de fabrication de ces objets. Sur un fond de cuir brun ou rouge nous voyons une broderie en fii d’or et d’argent de caractére turc. Ces motifs de broderie sont bien caractéristiques pour l’art décoratif turc-ottoman du 17e siécle et se retrouvent sur des tapis, des carreaux de faíence et des tentes. Ils sont probablement en relation avec les reliures de cuir, mais leurs motifs ressemblent aussi beaucoup au décor des broderies seigneuriales hongroises travaillées sur toile. Celles-ci ont adapté ces motifs pendant la domination turque (1526— 1686). Sur le portefeuilie fig. 4 nous voyons un texte en lettres arabes. II páráit, qu’il s’agit d’un passage du Coran, mais cette inscription á force d’avoir été souvent copiée’ est devenue incomprehensible. Au-dessous de la broderie du portefeuilie fig. 6 on a piacé un parchemin, dönt la forme correspond aux motifs executés. Fig. 11 montre de méme un portefeuilie provenant de la Transylvanie, sa broderie rapelle plutőt les broderies du Balcan que celles de la Turquie. Un autre portefeuilie pro­ venant de la Haute-Hongrie accuse l’influence européenne du temps de Louis XV. (Fig. 12) Le portefeuilie fig. 13 avec l’inscription brodée „JohannFridrichv. Schratt, 1673 Constantinopl“ a été trouvé a Graz. Une analogie de ce dernier dessin se trouve sur le couvercle brodé d’une ceinture á cartouches transylvaine (hongroise ou turque), conservée jusqu’á nos jours (Fig. 14). Un autre portefeuilie (fig. 15) acquis a Graz, maintenant au Musée des Árts Décoratifs á Budapest, est brodé non seulement sur la partié du devant, mais aussi au revers. Són inscription „Són Excellence le Comte de Wratislau Constantinople 1778“ est brodée. Són décor montre bien, qu’il s’agít de la période de la transformation de l’ornementation turque sous l’influence du style baroque. Ces deux portefeuilles á inscription étaient vraisemblablement des porte­ feuilles de courier diplomatique et ceux de Transylvanie ont servi peut étre le méme bút et parvenaient de la Turquie en Transylvanie. Au cours du 16e au 18e siécles beaucoup de seigneurs nobles hongrois étaient en mission diplomatique au cour du sultan et nombreuses données d’archive prouvent, que des objets d’art et des objets de l’usage quotidien ont été souvent importés de la Turquie. Mais des portefeuilles ont été fabriqués en grand nombre aussi en Turquie pour l’usage du pays. Nous avons des données littéraires, que d’excellents ouvriers de cuir travaillaient en Hongrie pendant la domination turque. On mentionne pár exemple en 1675, que dans la cour princiére de Transylvanie on fait fairé des „bourses á lettres11 en cuir. U n’est pás douteux, que les portefeuilles de Transylvanie proviennent du 17e siécle, mais il est indécis, s’ils ont été faits en Turquie, ou bien pár des ouv­ riers turcs en Hongrie, ou s’ils sont des copies faites pár das ouvriers hongrois. II serait nécessaire de connaitre les ouvrages originaux de la Turquie pour pouvoir comparer les portefeuilles des deux pays et pour trancher la question de leur origine.

Gertrud Palotay

A BATIZI KÖEDÉNYGYÁR TÖRTÉNETÉHEZ Félszázaddal ezelőtt falusi úri és városi jobb polgárházaknál Erdélyszerte jó híre volt még a már rég megszűnt batizi (Hunyad vm.) kőedénygyár készítinényeinek. Az akkori idősebb nemzedék ezt tartotta a legszebb és legjobb kőedénynek. Azóta a családok itt-ott megvolt készletei legnagyobbrészt elpusztultak, s ma Erdélyben a hajdan annyira kedvelt és elterjedt batizi kőedények régi űri házaknál is a legnagyobb ritkaságok közé tartoznak.1 A batizi kőedénygyárral az irodalom se sokat foglalkozott. De nem is volt forrása hozzá, mert a gyáralapító br. Naláczi-család birtokát és levéltárát Hunyadmegyében 1848-ban feldúlták és nagyrészben el is pusztították. Ami pedig meg­ maradt belőle, az az utolsó br. Naláczi-leány második férjének könnyelműsége mellett elkallódott. Hasonló sorsa lett a gyár utolsó vezetője, D ’Andre Ferenc ira­ tainak is, akinek szintén könnyelmű emléke maradt hátra utódainál.így még a gyár alapításának és megszűntének pontos idejét sem ismerjük. Épen ezért örömmel kell fogadnunk minden legkisebb adatot, mely az erdélyi kerámia e kiváló műhelye történetére bármily kevés új világosságot vet. 1 Kolozsvárt néhai özv. br. Jósika Samunénak volt néhány szép darabja, melyek halála után gr. Bethlen Györgynére szállottak. Ezeknek képeit is közöljük. Színük fehér, díszítményük kobaltkék színű. Bélyegük nagybetűs | BATIZ 1. A másik ismert batizi bélyeg, amelyet a Magyar Iparművészet I. évfolyama a 29. lapon közöl, a Naláczi bárók címerével azonos. — Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Régiségtára kerámiai gyűjteményében egy egészen egyszerű, szennyes-fehér m ázú és kék díszítésű kis kanna alján kisbetűs | Batiz | gyárbélyeg van. Más ilyen kisbetűs bélyegzésű darabot nem ismerek. — Néhai légid. Oidófaloy István ny. miniszteri osztálytanácsos — D ’Andre Ferenc veje — családjánál láttam egy nagyméretű, szép empire fekete vázát, mely kissé meg­ sérülve utóbb unokája, br. Perényi Petemé birtokába jutott. Ezen az aranyozás utólagos. Gidófaloy István dobokai földbirtokosnál is van egy sötét csokoládébarna színű, három lábú, kolbászsütő lábas, melyet dersi Ballok Károlyné szentmiklósi és óvári Pongrác Klárától szerzett, aki 70 év előtt még szüleitől kapta a szolnokdobokamegyei Kuduból. — Az Érd. Nemzeti Múzeum Régi­ ségtára keramikus gyűjteményének legnagyobb és legszebb darabja egy fehér váza, kobaltkék díszítéssel és tájképpel. Ennek ajaka valaha letörött és akkor csiszolták mai alakjára. A csinos darabot a Régiségtár 1917-ben, Kolozsvárról, Sárdi Lőrinc unitárius pénztári ellenőrtől szerezte. Ezenkívül van még itt az EKE. Múzeumától vásárolt darabok között is egy jobb és egy durvább fehér színű, kékkel díszített, csipkézett szélű csonka tányér, mindkettő alján a BATIZ bélyeggel, s végül a már említett kisbetűs Batiz-bélyeges kis kanna. A legszebb általam látott batizi edény­ gyűjteménye a budapesti Iparművészeti Múzeumnak van. Szép anyaga van a Székely Nemzeti Múzeumnak is. 2 Em lítik, hogy esküvőjére ezüst patkós négyessel hajtatott, s egy-egy színdarab élvezhetéséért hosszú utakat tett, mialatt üzleti dolgait otthagyta. Végre, nem nézve teljes anyagi tönkre jutását, idős korában újra nősült.

281

89

Néhány ilyen adat van épen a gyár indulása idejéből az alapító id. br. Naláczi Józsefnek kissolymosi Augustinooits Pálhoz3 írott leveleiben, s a gyár megszűnése idejéből D'Andire Ferencnek, a gyár utolsó igazgatójának gr. Mikó Imré­ hez, az erdélyi magyarság vezéréhez és a levél kelte idején Erdély kormányzójához intézett, hosszú levelében, melyeket alább olvashatunk. Id. br. Naláczi József hunyadmegyei ősrégi és férfiágon már több mint száz éve kihalt főúri család sarja volt. Ez az irodalomtörténetből ismert, neves és tevékeny erdélyi főúr 1748-ban, Hunyad megyében, Hátszeg közelében, Naláczvádon született.4 Már 1755-ben, hét éves korában a nagyenyedi Bethlen-kollégiumba vitték tanulni, s 1764-ben végezte azt. Azalatt, 12 éves korában, elveszítette atyját s azóta édesanyja, gr. Toldalaghi Zsuzsa intézte neveltetését. Tizenhét éves korában ment Marosvásárhelyre, kancel­ láriára, gr. Nemes Ádám mellé s ennek halálával br. Domokos Antal ítélőmesterhez. Két év múlva, Szebenben járva, megnyerte Hadik András gróf tábornok, erdélyi katonai parancsnok támogatását s Bécsbe, a magyar testőrséghez került, és ott szolgált 1766. november 10-től 1773. szeptetnber 25-ig.5 Innen II. osztályú kapitányi rangban a 1 1 . székely határőrezredhez ment ki, de nemsokára otthagyta a katonai pályát, s 1788-ban a kolozsvári kerületi Tábla első bírája lett, s az maradt 1789-ben is.(i Utóbb újra folytatta a katonai szolgálatot, s 1791-ben ismét kapitány a 2. toscanai huszárezredben. A következő évben azonban a zarándi főispáni székben találjuk, s csak 1805-ben távozik onnan.7 Közben 1796-tól főgondnoka a nagyenyedi kollé­ giumnak is. Később 1816-ban szerette volna elnyerni Hunyad megye adminisztrátorságát, de e'.től szerencsésebb pártfogolt elütötte.8 Időközben azonban megszerezte családja másik ágából egyik rokonának adósságokkal terhelt szép birtokát, úgy, hogy megyéje egyik legvagyonosabb nagybirtokosa lett. Ezalatt beköszöntött az 1811 -i :l Kissolymosi Augustinooits Pál Lengyelországból 1660-ban kiüldözött és Erdélyben új hazát nyert család egy unitárius pap tagjának fia volt. Született 1763-ban Szentábrahámon, Udvar­ helyszéken. Kolozsvárt tanult. Bécsbe 1795-ben költözött fel s ügyvédi vizsgáját letéve, ott nagyon kiváló és keresett ágens, ügyvivő lett, egészen 1828-ig. Ekkor februárius 25-én erdélyi itélőmesterré s 1832-ben főkormányszéki tanácsossá nevezték ki. A z 1837-i szebeni országgyűlésen a főszámvevőség elnökévé választották, de e tisztségét már nem foglalhatta el, mert azon év okt. 6-án meghalt. Nagy szegénységgel küzdő egyházára hagyta keresetéből vásárolt több mint ezerkétszáz holdas alamori birtokát s levéltárát, mely nagyobb részben az általa vitt ügyek pörös aktáiból s levelezéséből áll. Id. Naláczi József br. 1806-tól 1820-ig folytatott vele levelezést. 4 Br. Naláczi József Emlékirata. Erdély Öröksége V III. 123—135. 1. és Napkelet I. 480—483. Itt felsorolva a Naláczira vonatkozó addigi források is. Az emlékirat egyike a leg­ becsesebbeknek. Külön érdeme, hogy Újfalvy Sándor, a legszebb erdélyi emlékirat szerzője, ennek hatása alatt írta meg a maga pompás emlékiratát. 5 Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve 1760—1918. 270. 1. u Schematismus Dicasteriorum etc. Transylvaniae 1789. 120.1. Primarius assessor. A többi assessor előtt, külön cím alatt jelezve. 1 Érd. Schematismus 1804. 80. 1. 1806-ban már Hollaky István az administrator. s Lehetséges, hogy ide 68 éves korára való tekintettel nem nevezték ki. Pedig még 64 éves korában, 1812 végén, oly jól bírta magát, hogy Hunyad megyéből Marosvásárhelyre s onnan vissza Naláczra télen, lóháton, kétszer tette meg a több m int 300 kilométeres utat, s onnan újra Tordára lovagolt. 1815-ben pedig még megmászta a Ciblest, Mellőztetését többször keserűséggel említi Augustinovitshoz írott leveleiben.

90

282

pénzelértéktelenedés. Rossz termőévek következtek, s a mindig tettekre vágyó, mozgékony öreg úr 1813 végén vagy 1814 elején új vállalkozásba kezdett. Hunyad megyében, Batizon, egyik 1200 holdas szép birtokán, kőedénygyárat alapított. Erről a gyárról Sigerus Emil, a nagyszebeni szász Kárpát-Múzeum néhai őre, 1897-ben úgy tudta, s utána a gyár ismertetője, Petrik Lajos Kecs St. Bécsben 1822-ben kiadott összeállítása alapján megállapította, hogy 1822-ben már megvolt."

Abb. 1. kép. Batizi kék színezésű, fehér kőedények. 1— 2. Áttört gyiimölcsöstálak (egyiknek fedele nincs meg). 3. Háromlábú fedeles lábas. __ Gr. Bethlen Györgyné tulajdonában, Kolozsvárt. Weisso Steingutgeíasse m it blauem Muster. Erzeugnisse dér Batizer Fabrik. 1— 2. Fruchtschüsseln /Abb. 1,1 ohne Deckel). 3. Píanne m it drei Füssen und üeckel. . . im Besitz dér Frau Grafin György Bethlen, Kolozsvár.

A most közlendő adatok azonban kétségtelenül igazolják, hogy az alapítás majd­ nem egy évtizeddel korábban történt. Id. Naláczi József bárónak Augustinovits Pálhoz 1814. április 6-án Batizról írott leveléből kitűnik, hogy a kőedénygyár akkor már működött, s egyetlen baja az volt, hogy az akkori általános pénzválságban készít­ ményeit nem vásárolták eléggé.10 Első vezetője se D’Andre volt, mert Naláczi 1815. december 23-án kelt levele szerint a batizi gyárat egy trieszti olasz és egy cseh­ országi gyáros vezette, munkásai pedig batizi román legénykék voltak. Az akkori szállítási és pénzviszonyok ellenére is a gyár virágzásnak indult, s Naláczi már 1816 februárius 27-én Augustinovitstól nyomtatott árjegyzéket kért Bécsből, hogy áruit a bécsi, prágai és saint-pölteni gyárak áraihoz alkalmazza. A batizi kőedé­ nyeket akkor már Magyarországon és Erdélyben a legjobbaknak tartotta és ebben valószínűleg az erdélyi közfelfogást is kifejezte. Az elfoglalt Augustinovits nem tudta mindjárt teljesíteni a kívánságot, s ezért Naláczi az árjegyzék-kérést negyedév múlva megismételte.11 Valószínűleg az árjegyzékeket aztán megkaphatta, mert az 0 Petrik Lajos: A batizi kőedénygyár. Magyar Iparművészet I. 1897—98. évf. 293.—95. 1. 10 A rossz pénzviszonyokról Naláczi akkoriban minden levelében panaszol. 11 L. a közölt I. 1—4. számú Naláczi-levél részleteket.

91

283

Augustinovitscsal 1820-ig folytatott levelezésben erről és a gyár ügyeiről többé nem esik szó. Arról se tudunk, hogy a fcatizi gyár tervezett árjegyzéke megjelent-e. Mindenesetre érdekes képét nyújthatná a gyár készítményeinek és árainak.12

■ a

/- /--'k Abb. 3. kép.

A batizi nagybetűs gyárbélyeg gróf Bethlen Györgyné darabjain. Kb. négy­ szeres nagyítás. Batizeir Fabriksmairke m^t Majuskeln auf den Stücken in dér Sammlung dér Frau Gi'afin György Bethlen. Cca. vierfache Vergrösserung.

Abb. 2. kép. (Vttört müvű, kékkel színezett, ú. n. csipkés, fehér, batizi tányér J I névbetükkel (A megtámasztására használt lábasfedő a másik képen rendeltetési he­ lyéin (látható). — Gr. Bethlen Györgyné tulajdoná­ ban, Kolozsvárt. Weisser Steingutteller m it blauem Mustéi' und durch. brochenem Rand, m it dem Monogramul J I (Dér D. 1,3). — lm Bi'sitz dér Frau Grfifin György Bethlen, Kolozsvár.

Abb. 4. kép. Batizi kőedény-kanna az Erdélyi Nem­ zeti Múzeum Krém- és Régiségtől ráhan. Batizer Steingutkanne in dér Num.Arcli. Abteilung des Siebenbiirgischen Nationalmuscums.

A gyár első igazi fellendítője és hírnevének megalapítója, D'Andre György, a családi hagyomány szerint a nagy francia forradalom következtében Franciaországból Erdélybe menekült, kitűnő szakember volt. Nem tudjuk, hogy mikor került Batizra, de úgy látszik, hogy még az öreg br. Naláczi József életében. 12 Ha valóban megjelent, akkor még Hunyad megye hatósági és családi levéltárai vala­ melyikéből előkerülhet. Az Erdélyi Múzeum őrizetében levő kevés hunyadmegyei családi levél­ tárban nincsen.

92

284

A gyáralapító, sokoldalú és tevékeny öreg báró azonban nem érte meg azt a dicső­ séget, hogy a gyár készítményeivel 1823-ban Bécsben már kitüntetést nyert.1’ Id. br. Naláczi József után hasonló nevű fia lépett atyja örökségébe. Ez a különben tehetséges ember azonban furcsa különc is volt. Felesége halála után egy ideig Hunyad megyében, Bábolnán főleg könyvei között, visszavonultan élte napjait, gúny verseket írt,11 s aligha törődött sokat a batizi gyárral. De ez tán még szerencse volt. Csakhamar, 1827-ben, Hunyad megye adminisztrátorává nevezték ki, ami még inkább lefoglalta, 1829-ben pedig főkormányszéki tanácsos lett. Ettől fogva az év nagyrészét Kolozsvárt töltötte egészen 1834-ig, amikor az Erdélyi Kancellária elő­ adójának Bécsbe költözött,15 hol aztán 1836. februárius 22-én meghalt.1” D'Andre György és fia Ferenc így mind több önállóságra jutottak a gyár igazgatásában, mely a Naláczi József halálakor már virágzó vállalat volt. A jelek és a rülmények arra engednek következtetni, hogy a két D’Andre 1836-tól, az ifj. Naláczi József halála után, vagy még előbb, bérlőkként élhetett már Batizon, s teljesen urai voltak a gyárnak. Gyulafejérvári Farkas Sándor alsófehérmegyei követnek egy 1836 folyamán Hunyad megyében tett utazásáról a Nemzeti Társalkodóban kiadott leírásából érte­ sülünk, hogy a gyár 60 batizi román munkást foglalkoztatott, kik 20-tól 35 rajnai forint havi fizetéssel dolgoztak. Az edények festését, — bizonyára megadott minták szerint és a tucatmunkáknál, — román gyerekek végezték. A gyár készítette akkor a gyulafehérvári pénzverde részére az ott szükséges téglákat s a szép veres és fehér és ezenkívül azokat a fekete edényeket, melyeket Farkas még a bécsi készítmé­ nyeknél is szebbnek és jobbnak ítélt. Akkor már a gyárnak Bukarestben és Temes­ váron áruraktárai voltak, melyek útján szép összeg folyt be Erdélybe.17 Nem csoda, ha a gyár ismertetője becsüléssel említi a gyáros D’Andre nevét. Hunyad megye követei pedig 1837. március 27-én a szebeni országgyűlésen a vár­ megyétől nyert utasításuk szerint a Karok és Rendek elé terjesztették többek közt a megye közönségének azt a kérését is, hogy „batizi porcellán-gyáros Dandre

Györgyét és fiát Ferencet a hazai művészet és kereskedés körületti ügyékezetekért hazafiusitásra ajánlják “. Az országgyűlés aztán pár nap múlva, március 30-án kimondotta D’Andre György és Ferenc honfiúsítását.w Ez az idő a batizi kőedénygyár és a D’Andre név fénykora volt. Az öreg D’Andre méltó utódjának kívánta nevelni fiát. Külföldre is kikül­ dötte, s ez ott állítólag Wedgewood gyárában is dolgozott19 mielőtt 3 batizi gyár, 1! L. D'Andre Ferencnek Mikó Imre grófhoz 1865-ben írott levelét. “ Kőoári László: A m illenium századában Erdélyben kihalt főúri családok és azok utolsó tagjainak szereplése. 70—72. 1. l:’ Erdélyi Schematismusok 1827—36-ig. 1827—32-ig a 6., 1833-ban az 5., 1834-ben a 25. lapokon. Közben a nagyenyedi ref. egyházmegye és a szászvárosi ref. algim názium főgond­ noka is volt. lü Nagy Iván: Magyarország családai V III. 98. 1. 17 Nemzeti Társalkodó 1837. jan. 3-i szám 4. 1. 18 Az erdélyi nagyfejedelemség 1837-i országgyűlésének jegyzőkönyve 700. és 715. 1. L. a III. sz. levelet. 1!* Peirik id. cikke Magyar Iparművészet I. 294. 1.

285

93

atyjának az 1840-es években bekövetkezett halálával, egészen az ő kezére került volna. Eleinte, amint látszik, D’Andre Ferenc szép sikerekkel indult. Készítményei 1844-ben és 1846-ban a pesti kiállításon nagyezüst érdemjelt nyertek. A különc ifj. br. Naláczi József 1836 elején történt halálával — amint D ’Andre Ferencnek Mikó Imre grófhoz 1865-ben írott leveléből következtethető — a gyár ennek Jozéfa leányára szállhatott, aki gr. Csáky Györgyhöz ment feleségül. Ennek, mint D ’Andre leveléből látszik, még érzéke volt a gyárhoz és készítményeihez. Azonban az 1850-es évek legelején felesége elvált tőle, s 1851-ben gr. Bethlen Olivérhez ment férjhez.20 A nejével egyidős fiatal gróf, aki az 1848—49-i szabadságharcban honvédőrnagyként vett részt, tapasztalatlan, felületes és könnyelmű ember volt, akit D ’Andre rosszhiszeműséggel is vádol, hogy az ő részére gróf Mikó Imre által 1854-ben úgy látszik a gyár érdekében kilátásban volt támogatás ügyét elrontotta.31 A gyár forgalmára, munkalehetőségére és ezzel anyagi helyzetére két­ ségtelenül bénítólag hatottak az 1848—49-i erdélyi forradalmi és háborús események s az osztrák abszolutizmus erdélyi uralmának első évei is. Mindezek közrejátszottak közvetve arra is, hogy gr. Bethlen Olivér csődbe jutott, s a batizi birtok 1865-ben árverés előtt állott.32 A Bethlen Olivér gróffal hosszú pörökbe bonyolódott és elszegényedett D’Andre Ferenc 1865. június 6-án írott levelében arra akarta rávenni a gazdag és befolyásos gr. Mikó Imrét, hogy szerezze meg az árverésre kerülő batizi birtokot, s valósítsa meg a gyár fölkarolására 1854-ben megvolt jószándékát. Ez a levél visszapillantá­ saiért nagybecsű adatemlék a batizi kőedénygyár történetéhez. Mikó gróf válaszát nem ismerjük. Abból azonban, hogy D’Andre Ferencnek Mikó Imre levelezésében utóbb nincs többé levele, s a gróf a birtokot nem vette meg, arra lehet következtetni, hogy ez nem ment belé érdemleges tárgyalásba, így D ’Andre a nagyobb befektetést igénylő gyárat többé nem tudta talpraállítani. A Mikó Imre gróf által 1854-ben kilátásba helyezett segítséggel megismétlődött vele Aesopus meséje az emberrel szembe rohanó időről, — és itt a szerencséről, — melynek elől bozontos üstöké van, de hátul kopasz. Ő nem ismerte fel idejében a kínálkozó szerencsét, nem kapaszkodott az idő üstökébe, s ezzel végleg el is esett tőle, s a jóhírű gyártól is, mely aztán teljesen elpusztult.23

Kelemen Lajos 20 Nagy ludn : i. m. 98. 21 Dr. Lukinich Imre : A bethleni gr. Bethlen-család története. 486. 1. 22 L. a IV . sz. levelet. 21 Midőn 1925. május végén átutazóban a bérautónk elromlott, az egy óráig tartó javítás alatt több arra járó falusi embertől kérdezősködtem az egykori gyárról és helyéről. Egyik se tudott róla semmit. — Maga D ’Andre Ferenc egyre nehezebb anyagi körülmények közé jutott, vejéhez, Gidófalvy Istvánhoz költözött s az 1860-as évek végén nála lakott, Kolozsvárt, körül­ belül 1870-ig. Ekkor megvált vejétől és ennek családjától, akik 1872-ben Budapestre költöztek. Utóbb, öregségére, újra megházasodott s második házasságából is több gyermeke született, kik közül egyik m int minorita szerzetes — Moldvába szakadva — ma is él. (Özv. dr. Nagykéri Vol Oábomé egy. tanárné, gidófalvi Gidófalvy Matild ~ D ’Andre Ferenc egyik unokájának - szíves szóbeli közlése.)

94

286 II. ADATOK 1.

Részletek br. Naláczi Józsefnek kissolymosi Augustinovits Pálhoz írott leveleiből: 1. Batiz, 1814. április 6. . . . „Innen írhatom, hogy1a’ kis industricum a’ Stein Gut fabricaval minden delicatusabb crisís superalásával a legkivánatosabban folyhat a dolog, s foly is már, de nincs mivel vegyék" . . .

2.

Szászváros, 1815. december 23. . . . „Az én Stein Gut Fabricam Batiz nevű falutskámban, vagyis Asztali Kő Edény Műhelyem Istennek hálá egy Triesti Olasz s egy Cseh Országi Fabricans alatt csupa Batizi Olá Legénykékkel annyira ment, hogy a’ Magyar Korona1 annál jobb, de még ahoz hasonló sints. Éppen most készíttetek az Err Comendirozónak egy 24 személyre való Servicet mit Confect Desertel együtt Uj esztendő ajándékába s ezt irom neki: Nicht dér Werth Excelle sondern meine Eitelkeit beehte gut m ich: wafi belebten Leuthen eigen ist, dafi ich unternehme etc von meiner Fabrique--Ha a Muszka meg nem ijeszt vala, s azután a többi, ma forogna Nalátzon a papiros Malmam, de ha Isten engedi még ezt s'Bábolnán egy meleg feredőt fel állítok éppen a gyógyi viz van a Határunkban." 3. Szászváros, 1816. febr. 27. . . . „Isten segedelmével az Stein Gut (Kő Edény) Fabricam (Műhely) annyira ment, hogy a Hazánkban mind a két Hazába a legelső, még a Prágait is Superalya az állandó Glasur vagy Mázzával az [olvashatatlan] szinte utol érem, a Verz(ei)chnisba2 semmi hiba, tsak győzzük. Szükségem van egy nyomtatott Tariffára melyben a’ Speciesek Taxaja is meg legyen. Kérem az Urat küldjön nekem ha Diligencen is Sanct Peldeni, Bétsi, Prágai s ha más volna is, hogy ezen formalyuk magunkat hozza. Echt porcellan nem kell, csak Stein Gut. Ide dugtam egy Tzédulát1 post-portora, talán postán is el jöhet a paqueta." 4. Szászváros, 1816. május 23. . . . .„Két Levelembe Banco Tzédulát is zártam volt, valami kevés költségre s posta pénzre (Talán éppen az is volt az oka hogy valahol az utón ki lyukat az Levél s ott maradott Levelestől együtt). Az egyikben kértem hogy a’ Fabricám Számára küldene Barátom Uram a Stein Gut Fabricakbol egy-két nyomtatott Tariffát, hogy annak a Formájára készíttetnék s nyomtattnék én is itt egy Tarifát Magyarul is Németül is az enyimhez szabva, mely Istennek hálá a’ Hazának szolgálatyára, ugyan jól indult. Erre zártam volt a’ Levélbe 15 frtot vagy 10zet“ . . . 1 TolJban maradt: országaiban. 2 ei toliban maradt (Verzeichnis). Bankócédulát.

287

95 II.

1836. Gyulafejérvári Farkas Sándor a baiizi kőedénygyárról. . . . „Más nap a Sztrigy kies mellékén keresztül folytattam utamat. Egy órai menés után a jó dohányáról és jeles kőedény gyáráról nevezetes Batizra értem s itten midőn egyfelől örömmel láttam mely iparral tökéletesítik a veres, fejér s bécsinél is talán szebb és jobb fekete edényeket s a fejérvári pénzverőház számára készített olyan téglákat, melyek az elemek és idő viszontagságait talán a római téglánál is jobban kiállják; midőn láttam, hogy az edényekeni meglehetős rajzolatok helybeli oláh gyermekek míve; midőn értésemre esett, hogy azon gyárban csakugyan helybeli hatvan oláhok 20, 25, 30, 35 rforint egész hónapi fizetéssel dolgoznak, a köz jólétet emelik s annál fogva azon kaján vádat, miszerint az oláh szorgalomra nem való, oly szépen s egyszersmind hasznosan cáfolják meg; midőn megbizonyosodtam arról is, miszerint ezen gyárnak már Bukarestben s Temesvárit rakhelyei vagynak, és ezekből Erdélybe szép summa pénz szivárog bé, kéntelen vagyok a gyár tulajdo­ nosát d’Andre urat becsülni; de másfelől boszankodva kérdém magamban hazámfiaitól: ennyi anyaggal áldott országunkban miért nem tetszik a tehetősebbeknek egyenként, a szegényebbeknek társaságban ilyen s másféle gyárakat alapitni s annál fogva hazánk szegényitése rendalkotjának segítségül nem lenni ? Boszankodva kér­ dem magyar lelkű asszonyainktól, miért nem elégedhetik meg a honban készített edé­ nyekkel s idegen edények vásárlásával is miért nevelik a nemzet erőtlenedésit ?“ stb. Egy utas sétája Felgyógytól Vulkánig. Irta Gyulafejérvári Farkas Sándor. Nemzeti Tár­ salkodó, 1837. januárius 3. sz. 4. lap. A cikket irója kétségtelenül 1836-ban tett utazásáról írta, s igy a jelzett évnél, mely csak megjelenése idejét jelzi, jóval korábban kelt.

III.

Nagyszeben, 1838. március 30. Az erdélyi országgyűlés határozata D’Andre György és Ferenc honfiúsítása ügyében: 153. ülés. 603. pont. 3. D ’André Györgynek és Ferencnek mint a’kik Nemes Hunyad Vármegyé­ ben, Batizon felállított cserépgyárak által magokat e’ hazában, mely a’ gyárakra nézve általánosan oly igen szükibe vagyon, érdemesítették, fél díj fizetése mellett a’ hazafiak közzé vétetését, meghatározták. Erdély nagyfejedelemség 1837-ik esztendőben április 17 én N.Szeben sz. kir. hirdetett országgyűlésének jegyzőkönyve. 715. 1.

városban

IV.

Baliz, 1865. június 4. D’Andre Ferenc levele Mikó Imre grófhoz. Nagyméltoságu Groff U r ! Nints a ie folyt életembe tény a’melyet elkövetve valaha megbántam volna; de azt, hogy az Excellentiad reális pártfogó magos kegyét 1854be meg nyerve Groff

96

288

Bethlen Olivér szándékomról le beszéllő-, hízelgő-, álartzaskodo-, kibékülést igérőés factispapiron meg ejtet-, minden más kezeimen lévő hasonló hazug contractusérthivén Gavalléri Grófi szavainak-, aláírásának — meg hiúsítottam — akkoriba elej­ tettem — ezt szivemből lelkemből fájlalom! Mert elveszettem a drága idött, s külö­ nösen azon bizodalmat és reális vállalkozások iránti magos pártfogást— ; a’melyet néhai Atyám ezen portzellán Gyár alapításakor a’ néhai Idősb Báró Nalátzy Josefbe — s folytatólag én is az Ifiabba és Gróf Csáky György ő méltóságokba találni szerentsések voltunk! és pedig; mert a könnyelmű Groff irigyelve azt; hogy én reális képességemet mint gradualt Technicus-, és practicus Gyáros Excellentiadnál folytatólag ki tüntessem — tervemet meg hiúsította — ; s végtére következőleg Contractus szegőleg nem csak engemet, de a tulajdon Batizi a két Magyarhazába lég ki terjedettebb Gyárát, ennek üzletét tönkre téve, több hasonló tényeivel magát és családját is tönkre tette —! s ezen tény által az azonkivülis sokat szenvedett hazának 1853tol fogva 150.000 ftnál több activ kárt okozva, jelenleg a Ronda Épületekbe csak az 1850-elötti Eldödök! és Alapítok ditső Korát! az azon inneninek — Intriquáknak, és hazafiatlan könnyelműségnek — Csőd massa rósz kezelésnek szégyenfoltját lehet felmutatni — ! Méltoztat Excellentiad kegyesen megengedni, ha ezen előre botsátot múltnak s az alább meg irando körülményekkel ezeknek le Írásával fárasztani bátorkodva; nagy lelkű kegyes pártfogásáért — tervem elfogadásáért esdeni bátor vagyok! Groff Bethlen Olivér Csőd alá jutót — Joszágok— elárvereztetnek. Batiz ehó 22-én először 100.000 fton Julius 22-én pedig véglegesen 80.000 fton — egész complexbe — s ha igy el nem kelne, partellankénti betsáron alól el adatik! A feltételek kedvezők — mert fél évenkint 10.000 ft. lesz fizetendő, az elmaradandó rész pedig 6%-al kamatandó. Nékem mint hitelezőnek (ez által tönkre téve) ezen Batizi Jószág el adattásába materiális érdekem semmi —, mert a kártérítési és haszonvesztési követlé­ semet a Nalatzy, Bautzári és Bábolnai Joszágok árrábol — végleges és Dézma kár­ pótlásból reméllem megkaphatni! De vagyon mind gradualt Technicusnak, practicus Gyárosnak morális érdekem igen nagy abba — ; hogy ki lesz földes Ura és tulaj­ donosa Batiznak és méltó követője a néhai Nalátzyaknak a ki a hon jóllétét szem előtt tartva, a saját érdekét is tekintve — , hasznával egybe kötve — , méltányolni tudja a reális tudományt —, jellemet és vállalkozást; ennek rugonyát — mind veze­ tőjét ; valamint a Gyári üzlet honfibol teremtett Gyári munkás személyzetéit — is — morális testületnek tekintve, minden önykényes megyei és udvari Tisztek testi bünte­ téstől közterü hordozástól ujjoncz állítástól mentesítsen — , oda hasson —: hogy a vállalkozás sikerüljen—; s ha a vállalkozó Szorgalma betstiletessége — és képessége után érdemet nyer, mind ezen Gyár 1823ba Bétsbe 1844be és 1846ba Pesten a nagy ezüst érdem jelét 1837be személyünk az Indiginát — egy kis vagyont — és betsületet nyertük; hogy ezeket ne irigy szemmel nézze— , hanem pártfogása által még magassabbra patentirozza — ! a haza! saját és Gyáros hasznát elé mozdítva ; azon félszegü balfelfogást miszerént mezei Gazdaság mellett Ipar fenn ne álhatna, megczáfóltassék a mint az Erdély Statiszticájába 1853 előtt bé is bizonyittatik —! Sajnos, de igaz 1853tól fogva a midőn a keresztül sugárlo Portzellánt kellet

289

97

volna nagyobb kísérletekbe elé állítani — nem hogy ezt elé nem állíthattam, de még a rendes Üzlet is 26.000 frol — 12.000 fra szállót — a mit a gr. Bethlen Olivér könyelmüségének — s nem nagy hazafias pártfogásának — indulatyának lehet egyedül tulajdonítani, a’ki a holnaponként változo inassa Kotsissa — s ezekből vált titkos tanatsossai közöt és közöttem csak azt a külömbséget tette, hogy al pari — állítva ugyan azonositot! — ’s igy a gyári dolgosok ökörhajtó parasztokká tétettek; s ezen a hazának többet 1V2 milliónál többet meg tartott, és szerzet gyári üzlet hal­ dokló Lethargiaba sülyesztitve — várva várja egy méltóbb földes Ura támadását a ki véllem az üzletet ujbol megkezdetve fel tudja fogni, hogy mi az igazság! hon­ szeretett — és valódi hazafiság! Azt hiszem nem vétkezem, ha mind vezetője és teremtöje ezen Batizi gyár­ nak és személyzetnek magam is óhajtanám az előítéletes világnak meg mutatni azt; hogy ha a gr. Bethlen Olivér el szalasztott élet gyeplőjét más Birtokossá Batiznak fel karolva megragadja a’ szánszándékosan Léthargiaba döntött reális vállalkozás ujbol meg inditattva lehető Iparkiállitásokon még nyerhet érdem jutalmakat a’ mire magamat Excellentiád részére kötelezem is. Excellentiadnak irányomba már tanúsított általam elejtet kegyes pártfogását akarom meghálálni ; és a'm ár szándékolt ezen vállalkozásba mind szak embere magamat ki tüntetni! s igy a világnak megmutatni azt; hogy gr. Bethlen Olivér soha az ily reális Birtokokra — valamint művelt kiképezel reális jellemü tudományos emberre méltó nem vo lt; s hogy az a mi alatta öszve ment helyes pártfogo alatt; úgy mint az alapító Néh. B. Nalátzyak alatt, állandóan fenn fog állani! Ezen Batizi Jószág bir — a) 300 Hold szántó, kaszállo, szöllő belső és kerti földet. — b) 900 hold erdővel — , amely ha a B. Nalátzyak szerént kezeltetik s a Gyár és Udvar szükségére tartatik, biztosítja az állandó Jövedelmet. — e) Kortsmárlási joggal jó fogadóval — d) 3 kerekű kő malommal. — e) Udvar és Gyári ronda épü­ letekkel amelyek jó karba hozhatók a Jószág erején és erdőből vezetésem alatt jutányos áron B. várandó posta állomással! A tiszta jövedelme — mind prédára jutót, el hanyagolt, csőd alatti vagyon nem irányt adó; mert egy nem hitelező tömeg gondnok ’s csak a magány érdekét kép­ viselő nagyon rósz Választmány pártoltatva a törvényszék által is szánszándékosan mindent romlásnak enged— , hogy a Jószág érvénytelenitettve egy nehány pártoló hitelezőknek kezekre játzodtassék, s a többiek ki játzodtassanak, de mégis az Erdőn kívül 2.000 ftot béhajt, s ha a Gyár is megindulna a 3.600 fton s ha teremtő eszem el nem hagy s az administratioval meg bízatom más vállalkozásokkal egybekötve a jövedelme több is lehet — amire magamat kötelezem! A titkok titkait ezen Jószágnak magamba tartva senkinek fel nem fedezem! Excellentiád magos rendelését el várva fel is fogom fedezni! Alázatos joslo kérésem az lenne: miszerint Excellentiád ezen Birtokot meg­ vegye — , s ha lehet az 1854ben szándékolt pártfogolt vállalkozást itten folytatólag fel karolni és létesíteni anyival is inkább mivel a körülmények is kedvezőbbek! Meg lévén sok a’mit ujbol kéne Építeni és felszerelni — a mikre költség nem szüksé­ geltetik. — Biztositom Excellentiádat, hogy a Jószág is önkéntesen szépen fog jöve­ delmezni !

98

290

Ha pedig Excellentiád hozzá nem szollana — magos béfoiyása által oda hatni kérem —, miszerént az Excellentiád — érdekébe egy vevője és ügy pártolója akadjon ! Magamat az Excellentiád kegyes pártfogásába mély tisztelettel ajánlót ma­ radva vagyok Excellentiadnak Batiz ,;/i 1865. alázatos szolgája d’Andre Fereniz.

ZIJR GESCHICHTE DÉR STEINGUTFABRIK IN BATIZ In Batiz (Kom. Hunyad) war schon 1814 eine Steingutfabrik, die in diesem Jahr oder 1813 von dem Erdélyer Grossgrundbesitzer Báron József von Naláczi gegründet wurde. Dér Báron József v. Naláczi hat ein interessantes und abwechselungsreiches Leben gehabt. Als Abkömmling einer altén ungarischen Grossgrundbesitzerfamilie wurde er 1748 in Naláczvád im Kom. Hunyad geboren; er diente mehrere Jahre bei dér ungarischen Leibgarde in Wien, dann bei zwei Regimentem als Soldat. Von 1792 bis 1805 war er Obergespan von Zaránd und arbeitete wáhrend dieser Zeit auch literarisch. Von seinen Werken verdienen besonders seine nicht beendeten Memoiren Beachtung, da sie einen wichtigen Beitrag zu dér Erdélyer Memoirenliteratur darstellen. Als er sich auf seine Giiter zurückzog, fühlte er sich durch die Devalvation von 1811 und die schlechten wirtschaftlichen Jahre zu derkGründung einer Fabrik angeregt und so stellte er die erste Steingutfabrik in Batiz auf, die erste und auch die beste in Siebenbürgen. Aus einem Brief des Báron v. Naláczi vöm 6. April 1814 an den Wiener Ágens (Advokat) Pál Augustinovits ersehen wir, dass damals in dér Fabrik schon gearbeitét wurde. Die Leiter waren ein Italiener aus Triest und ein tschechischer Fabrikant, als Arbeiter wurden die Rumanen dér Ortschaft geworben. Dér Aufschwung und die Begriindung des Rufes ist aber dem ausgezeichneten Fachmann György D’Andre zu verdanken, dér nach den Traditionen dér Familie zűr Zeit dér französischen Revolution aus Frankreich nach Erdély flüchtete, und dér mit seinen Erzeugnissen in Wien schon im Jahre 1823, spater in den Jahren 1844 und 1846 auch in Budapest Auszeichnungen erwarb. 1822 starb dér Báron v. Naláczi Vater, die Fabrik ging in den Besitz seines Sohnes über, dér im Rufe eines Sonderlings stand. Teilweise deshalb, teilweise auch wegen seiner amtlichen Inanspruchnahme kümmerte er sich wenig um die Fabrik und mán kann sogar von Glück sprechen, da in dieser Zeit György D ’Andre und sein Sohn Ferenc die Fabrik zűr hohen Blüte fíihrten. Die ungarischc Zeitsehrift Nemzed Társalkodó bringt 1836 einen Artikel

291

99

über die Fabrik von dem spateren Stuhlrichter und Landtagsabgeordneten Sándor Farkas von Gyulafehérvár; er spricht mit grosser Anerkennung von den schönen weissen, rőten und schwarzen Steingutgefássen dér Fabrik. Damals hatte die Fabrik schon in Bukarest und Temesvár Warendepots. Die Verdienste dér Leiter wurden auch vöm siebenbürgischen Landtag anerkannt, und den beiden D’Andre am 30. Márz 1837 das Indigenatus verliehen. Damals stand die Fabrik in ihrer Blütezeit und auch dér Name D’Andre hatte einen guten Klang. Dér jüngere Naláczi starb 1836 und seine Tochter Josefa erbte nach ihm die Fabrik. Sie war die Gattin des Gráfén György v. Csáky, dér sich noch für die Fabrik und ihre Erzeugnisse interessierte. Aber die Éhe wurde getrennt und 1851 heiratete sie in zweiter Éhe dér leichtsinnige Gráf Olivér v. Bethlen, dér für die Fabrik keinen Sinn hatte und auch die Verdienste des damaligen Leiters Ferenc D’Andre nicht würdigte. Auf die Arbeit dér Fabrik, den Warenabsatz und somit auch die wirtschaftliche Lage wirkte dér Freiheitskrieg von 1848—49 hemmend, im spateren Verlauf auch dér Absolutismus dér österreichischen Herrschaft in Erdély. Allé diese Ereignisse habén dazu beigetragen, dass dér Gráf Olivér v. Bethlen fallierte und 1865 dér Landbesitz in Batiz versteigert werden musste. In einem Brief vöm 6. Juni 1865 wandte sich Ferenc D ’Andre — dér selbst den Ruf eines leichtsinnigen Mannes hinterliess und in langwierige Prözesse mit Gráf Olivér v. Bethlen verwickelt war — an Gráf Imre v. Mikó, worin er diesen einflussreichen Erdélyer Magnaten, gewesenen Schatzmeister und auch kurze Zeit Gouverneur von Siebenbürgen, bewegen will, er möchte das zűr Versteigerung gelangende Landgut ankaufen und auch die Fabrik retten. In diesem interessanten Brief spricht er ausführlich über die Gründe des Rückganges und bittet den Gráfén v. Mikó, er möge jetzt sein schon 1854 dér Fabrik gezeigtes Wohlwollen auf diese Weise realisieren. Wir kennen die Antwort des Gráfén v. Mikó nicht, aber aus dem Umstand, dass er das Landgut nicht erwarb und auch in seiner Korrespondenz weitere diesbezügliche Briefe nicht erhalten sind, kann mán schliessen, dass er in dieser Sache nicht wesentiich verhandelte. So konnte D’Andre die Fabrik, die grössere ínvestierungen gebraucht hatte, nicht mehr retten und sie ging vollkommen zugrunde.

Lajos v. Kelemen

KALOTASZEGI KERESZTÖLTÉSES GALLÉR- ÉS KÉZELÖMINTÁK A következőkben a kalotaszegi női ingvállak hímzésdíszének keresztszemes technikával készült gallér- és kézelőmintáiból mutatunk be egy sorozatot.1 Az a tekintélyes irodalom, mely a kalotaszegi hímzéssel foglalkozik, ezeket a gallér- és kézelőhímzéseket mindeddig csak futólag említette, ilyen mintát pedig

Abb. 1- kép. A 77. ábrán bemutatott m inta fényképe. Eredeti nagyságPhotograpliie des Musteis von Abb- 77. Nat- Gr.

mindössze Bátky közölt négyet,2 s a jelen gyűjteményből került tn.tr korábban bemutatásra néhány.’1 Pedig ez a megjelenésében, mintázatában más kalotaszegi varrottasnál talán szerényebb hímzésfajta tekintélyes száma és néprajzi szempontból jellegzetesen egységes volta miatt is megérdemli a közlést. Az itt közölt rajzminták, — egynek kivételével,1 — az eredeti hímzések nyomán, pontos másolatukként, a keresztöltések számolásával készültek. A rajzmásolat az eredetinél világosabban láttatja a mustra rajzát, a díszítmény alakját, körvonalát, de természetesen nem 1 E mintákat Dajaszászyné Dietz Vilma gyűjtötte össze és rajzolta, a bevezető szöveget

Palutay Gertrud írta. 2 Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére. Budapest, 1906. 86. tábla. A Muskátli Magyar Kézimunkaújság 1934. évi 9. és 1941. évi 11. számában. 1 Ezt Bátky i. h. közölt fényképéről másoltuk.

293

101

érzékeltetheti a tömöttségnek, zsúfoltságnak, de különösen a dombormüszerűségnek azt a hatását, amelyet e minták a valóságban keltenek. Ennek a különbségnek érzékeltetésére két mintának, a 77. és a 82 b. ábrán közöltnek fényképét is bemutatjuk. A többi hímzésminta is hasonló hatású, vagyis a rajzon látható, a díszítőelemek között lévő hímezetlenül hagyott vászonrészek a valóságban eltűnnek és csak arra szolgálnak, hogy a különben teljesen egybefolyó minta egyes elemei elkülönüljenek egymástól. Mint a többi kalotaszegi varrottasmintában, de egyéb népi hímzésfajtánk legtöbbjében is, itt is nyilvánvaló a minta zsúfolására való törekvés, vagyis a díszítendő felületnek lehetőleg teljes betöltése. A kalotaszegi női ing, mint ismeretes, nyakban köröskörül ráncolt,' s ezeket a sűrű apró ráncokat sima pántba varrva fogják össze. E keskeny (rendszerint 2—4 cm szélességű) vászonsávot díszítik hímzéssel. Az ingujjak ugyancsak dús ráncait a gallér­ nál mindig sokkal szélesebb, néha 10—12 cm-ig kiszélesedő vászoncsík, a kézelő rögzíti, amely a gallérnál gazdagabb hímzésű szokott lenni.

Abb- 2. képA 82b. ábrán bemulatott m inta fényképe. K m le li nagyság. Photographic des Muslers von 82 b- Xat- Gr.

A gallér- és kézelőhímzések közül ezúttal csak a keresztöltéssel, vagyis szálánvarrottal (fonottassal) és keresztszemmel varrottakat mutatjuk be. Ez a hímzésmód a leggyakoribb, de sokszor látni „írásos" hímzéssel készülteket is, újabban pedig mindjobban tért hódit a „sujta“ (— laposöltés), vagy a „szedés" ( = átcsavarás11) a jelzett ruharészek felületének kitöltésében. Az sem ritka, hogy a gallér az egyik, a kézelő a másik technikával hímzett, így pl. a 46. sz. minta olyan ing gallérja, amelynek kézelője „írásos" hímzésű, a 68. ábrán bemutatott gallérhoz pedig „sujtás“ kézelőt varrtak. Sokkal gyakoribb, hogy a gallér továbbra is keresztszemes hímzésű, ' L. ehhez: Palotay Oertrud: A magyarországi női ingek egy szabástípusa. Népr. Ért. 1931. évf. 161. 1. és II. tábla 13 a. és 13 b. ábra. " L. ehhez: Ferencz Kornélia és Palotay Gertrud: Hímzőmesterség. Budapest, 1932. (1. kiadás) 51. 1.

102

294

s a kézelő készül szabadrajzú hímzéssel. Általában azt mondhatjuk, hogy napjainkban csaknem mindenütt tért hódít a két könnyebb és szaporább kivitelező mód, (a „sujta“ és a „szedés"), amely lassan nemcsak a keresztöltést, hanem az „írásos" varrást is kiszorítja. A kézelők felső szélén, ahogy egyik fényképünkön is látható, néha szegély is van, melyet Mérán a nép „csipkehegy“-nek nevez, de ilyent itt csak elvétve közlünk, mert részint, vagy egészen más technikával dolgozták, nem keresztszemmel. Az itt bemutatott hímzések öltésmódja, a mintázat felületének kitöltésében, a „szálánvarott" (fonottas) öltés, az egyes kereszteknél meg a rézsűt soroknál pedig a keresztszem, mint ahogy ezt, technikai okokból, minden más így készült hímzés­ félén is látjuk. A szálánvarrottal hímzett felületeken, néhány ritka kivétellel, a hímző nem fordul meg a sorvégen és nem folytatja a munkát ellenkező irányban haladva, (mint ahogy egyébként látjuk), hanem a sor végére érve, a fonákon egy hosszú öltéssel visszaölt a sorkezdet mellé, s újra innen indul. Ily módon a sorok munka­ meneté mindig ugyanazon irányban halad, s emiatt hiányzik az ilyen hímzésen inás szálánvarrott munka csíkozott hatása, ami a sorok váltakozó irányú dolgozásából adódik. Ugyancsak szinte szabályként követik e minták dolgozásában azt a hiinzötnódot, hogy a felületeket magukat is végig egy irányban, vízszintesen haladó sorokkal hímezik. Az öltés mindig az alap szálainak számolásával varrott, jóval nagyobb részt minden „akasztalat“ (azaz egy-egy négyzetnyi terület) mindenik oldala két-két szál. A hímzéscsík szélessége tehát nemcsak a minta méretétől függ, hanem attól is, hogy hány szálat vesznek tűre az alapból, s hogy a legtöbbször házi, ritkán gyári vászon szála milyen vastagságú. Hímzőfonálul házilag font gyapjúfonalat vagy bolt­ ban vásárolt „fejtőt“ (pamutot) használnak. A díszítmények domború hatását az okozza, hogy a hímzőfonál igen vastag s ehhez viszonyítva az öltések igen aprók. A hímzőfonál színe fekete vagy, gyakrabban, piros, csak egy Magyarvalkóról való, s a Néprajzi Múzeum tulajdonában lévő, igen réginek látszó ingvállon találtunk kék hímzésű gallért és kézelőt, valamint néhány tordaszentlászlói (tehát már nem is kolozs-, hanem tordaaranyosmegyei) ingen; ezekről alább részletesebben szólunk. Meg kell jegyeznünk, hogy a piros színnek igen széles skálájával találkozunk e gallérés kézelőhímzéseken. Ez nemcsak a különböző mértékű fakulás eredménye, hanem főként abból adódik, hogy a régebbi darabokon a fonál növényi festése igen válto­ zatos színű pirosat ad. Ezeknek a színeknek az eredetihez hű bemutatását nyomdatechnikai okokból nem tehettük meg, csak egységes piros színnel nyomtathattukMegjegyezzük azonban, hogy e hímzéseink között is sűrűn akad olyan, amely a Kalotaszegen különösen kedvelt két piros színnel: a sárgába játszó téglavörössel és a lilás eperpirossal, tehát mind cinóberrel, mind karminnal készült. A fekete fonállal kivarrt hímzéseket feketével nyomtattuk, s ugyanevvel a színnel7 azt a Tordaszentlászlóról való néhány mintát is, amelyet, minthogy már nem kalota­ szegiek, függelékként mutatunk b;j a feketével nyomott ábrák után, s amelyeknek legtöbbje kék színű. ; Ha valamely hímzést az eredetitől eltérő színbe]) közlünk, azt az ábraniagyarázatban jelezzük.

295 Már említettük, hogy egyazon ing gallérjának és kézelőjének mintája gyakran különböző technikával hímzett, s ebből önként következik, hogy mintázatuk egy­ mástól eltérő. A kézelő és gallér mintája nemcsak egymástól független, hanem az ingek egyéb himzésdíszétöl, a vállföm intáktól vagy a „kötésekétől is, legalább mai ismereteink szerint nem látunk ezek között szabályszerűségeket. Még az egyformán keresztöltéssel hímzett gallér és kézelő mintája is, egyazon ingen, különböző, ahogy az itt együttesen közölt minták legtöbbjén látjuk. Azonos m intájú gallér- és kézelőhím (mely egy inget díszít) e rajzgyüjteményben mindössze kettő akadt: a 81a— b és a 82a—b számú. Bizonyosra vehetjük, hogy régebben, vagy két emberöltővel ezelőtt, e minták sokkal egyszerűbbek, keskenyebbek voltak és csak utóbb szélesedtek el annyira, különösen az ú. n. „cifravidéken“, azaz a Kolozsvárhoz közeli, átmeneti vidéken. Ilyen s hasonló néprajzi tanulságok adódtak volna, ha m intáink származáshelyét és korát közelebbről ismernek (különösen Kalotaszeg három vidékének mintabeli különbözősége, egyes falvak egymásközti kapcsolata, vagy elkülönülése, s főként a minták változása, alakulásmenetc érdemelt volna figyelmet). Sajnos, a minták nagyrészének közelebbi származáshelyét nem sikerült megtudnunk, minthogy a magángyüjtők és a kalotaszegi árusok, akiknek tulajdonából legtöbbjük való, de még némely múzeum sem jegyzett fel róluk egyebet, mint kalotaszegi eredetüket. M int­ hogy ily módon a minták származáshelye és ideje rajtunk kívül álló okokból a leg­ több esetben nem volt közelebbről m egállapítható, csupán helyszíni tapasztalataink alapján mondhatjuk, nagy általánosságban, hogy Körösfőn, Zentelkén, s e faluk közvetlen környékén a minták egyszerűbbek, nyugodtabbak, m int az ú. n. „cifravidéken“ , ahol (Mérán, Vistán, Bogártelkén, Darócon, stb.) a m intázat bonyolul­ tabb, sokféle díszítőelemből tevődik össze, gazdagabb. A mintákon végigtekintve, első rápillantásra is látjuk, hogy többségük, de különösen a keskenyebb gallérhímek, mértanias elemekből tevődnek össze, olyanokból amelyek minden más kalotaszegi hímzésfajtánál, s a vállfőm intánál is régebbi típusúak. Ilyen jellemzően ősi-egyszerű minta pl. az l a — b, 2, 27, 71, 85a, 86, 90. Evvel ennél a tárgycsoportnál is igazolódik Viskinek az a megállapítása," hogy az ősi jellegű minták mindig a tárgyak szélei felé húzódnak vissza s itt, mintegy megrekedve, élnek tovább. A m inták legnagyobb része szőttesszerü, s nyilvánvaló, hogy legtöbbjüknek szőttesmustra szolgálhatott m intaképül. A 27. ábra m intáját pl. egy bogártelki asszony állítása szerint édesanyja még szövéssel készítette. Feltűnő, hogy a gallér- és kézelődíszítmények semmiféle kapcsolatot nem tartanak a régebbi, keresztöltéses kalota­ szegi vőfélykendők, párnavégek, lepedőszélek mintáival, vagy akár ezek mintabeli elemeivel. Egyetlenegyszer sem látjuk itt pl. az amazokon oly kedvelt ismétlődő virágbokrot, vagy más, egy alsó vízszintes tengelyből kiinduló díszítményt. E mustrák hímzésbeli társait még leginkább a régi kalotaszegi férfiingek hasonló szélességű vagdalásos ingujjszélein kereshetjük. így pl. a 65a. és a 76. ábra „eses“ mustrájához nagyon hasonló vagdalásos mintát Malonyay mutat be,!l s ugyanitt egy s más olyan

ről

' Vishí Károly: Díszítőművészet. A Magyarság Néprajza, II kötet (2. kiadás) 278. és 331. 1. '' Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. I. kötet. Budapest, 1907. 380. ábra, Jelűi­ az 5. minta.

104

29(5

m intát közöl, amelynek változatait gallér- és kézelőhímzések között is felleljük. A 81a— b. ábra egy országszerte ismert és használt szálhúzásos (subrika) mintának keresztöltéses változata. A 13b. m intához hasonlót pedig kalotaszegi lepedőbetétek rececsíkjain és horgolásm intáin is láthattunk. Nem hasonlítható másféle hímzéshez az olyan, nyilvánvalóan újfajta minta, m int amilyen a 13a és a 85b. Úgy látszik, hogy a szigorú technikai megkötöttség és a megszabott terjedelem ellenére is elég sok változat létrehozására nyílik m ódja a hímzőnek, az elemek variálása, egym ás­ hoz kapcsolása, sokszorosítása vagy osztódása révén. Utóbbira példa, hogy a 47. minta vízszintesen felébevágva a Néprajzi Múzeum 137.205. It. sz. ingének kézelő­ jén szerepel. Tordaszentlászlóról az összehasonlítás kedvéért mutatunk be néhány mintát (21— 26. á.). Ezeknek a kalotaszegiekkel való stílusbeli, sőt m intabeli kapcsolata nyilvánvaló. Legtöbbjük, m int mondottuk, kék színnel hímzett, egy közülük piros, egy meg fekete. (Ottani szokás szerint ugyanis konfirmációkor és ünnep első napián fekete, ünnep m ásodnapján piros, vasárnaponkint pedig kék hímzésű inget illik viselni.) Az itt bemutatott minták elnevezésének legtöbbje Méráról való, soknak bogártelki és zentelki neve is ismeretes,10 néhánynak pedig lelőhelyén használatos elnevezése. Ebből kiderül, hogy legtöbbször három faluban háromféleképpen nevezik ugyanazt a mintát, aminek néha helyi okai is vannak. Egyébként valamennyi jobbára szemlélet útján létrejött elnevezés, aminek a néprajztudom ány megállapítása szerint történeti értéke nincsen. Figyelemreméltónak mondható talán az, hogy „tótos“ -nak azt a mintát nevezik, amelyet régebben szőttek.

Dajaszászyné Dietz Vilma és Palotay Gerirud

KRAGEN- UND

ÁRMELBESATZMUSTER IN KREUZST1CH (Auszug)

AUS

KALOTASZEG

In Kalotaszeg (einem ethnographisch einheitlichen Gebiet im Komitat Kolozs) besticken die Frauen und Mádchen ihre Hemdkragen, sowie Ármelbesatze (Manschetten) meistens mit Kreuzstichstickereien (Zopfstich und Kreuzstich). Infolge dér gebundenen Technik sind die Muster zumeist geometrisch und den Webemustern sehr ahnlich. Die alteren Muster waren schmaler und einfacher, die neueren sind breiter und weisen Motive auf, die auch in anderen Handarbeitstechniken vorkommen. A llm ahlich schwinden diese Kreuzstichmuster und machen Flachstich- und ahnlichen Stickerein, auch den freihandgezeichneten Doppelschlingstichmustern Platz. Kragen- und Ármelbesatzmuster sind auf ein und demselben Hemde nur selten gleich, dies bezieht sich sogar manchm al auf die technische Ausführung. Die Kragen sind immer schmaler als die Ármelbesatze. Mán führt die Stickerein auj weisser Leinw and, mit roter oder schwarzer W olle aus. Auf unseren Abbildungen sind die zum gleichen Hemd gehörigen Muster mit derselben Nummer, dér Kragen (oben) mit a), dér Ármelbesatz (untén) mit b) bezeichnet. 10 Az ismert és ismeretlen eredetű minták elnevezéseit — a rajzok alapján — Mórán, Bogártelkén és Zentelkén összegyűjtöttük, s az ábramagyarázatban közöljük. — A mérai és bogártelki elnevezések egy részét Oönyey Sándor gyűjtötte.

AZ ÁBRÁK M A G Y A R Á ZA T A A rajzminták szélén látható rézsútos vonaJkázású szegély laposöltéssel hímzett csíkot jelez, a kereszteződő vonalkázású pedig két akasztalat szélességű és egy akasztalat hosszúságú szálánvarrottas öltéssort. A némelyik mintán csillaggal rajzolt felületkitöltések pókolásszerű átcsavarással dolgozottak. Az egy ingről való mintákat közös számmal jelöltük, a felsőt, a gallérmintát a-val, az alsót, a kézelömintát b-vel. Rövidítések: túl. — tulajdonában, M. = a minta neve Mérán, B. = a minta neve BogárteJkén, Z. = a minta neve Zentelkén -- Ha az elnevezés előtt nincsen semmiféle megjelölés, úgy ez azt jelenti, hogy a minta neve szárinazáshelyéről való. 1. a) Gallér, b) kézelő. (Kék hímzésű) Magyarvalkó. — Néprajzi Múzeum túl. 31.405 lelt. sz. 2. Gallér. (Kézelője hasonló a 62. á. mintájához.) Inaktelke. — Néprajzi Múzeum túl. 139.583 lelt. sz. 3. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg M a) „kisrózsás". b) „recerózsás". — Wiener Tiborné túl. 4. Gallér. Kalotaszeg. M .: „asztallábas". — Bogdán Gáspár túl. 5. Kézelő. Kalotaszeg. B. : „csillagos rózsás11. — Holló Valéria túl. 6. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg M . a) „hegyes rózsás asztalláb ntellékivel“, b) „bogár­ telki forma". Z. : a) „nagycsillagos", b) „kerekrózsás". — Tulipántos Láda Háziipar túl. 7. Kézelő. Kalotaszeg. M. : „foglalós asztallábas". — Wiener Tiborné túl. 8. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „vetöllős", Z. : „tótos". — Holló Valéria túl. 9. Kézelő. Kalotaszeg M. : „ritka rózsás". B. : „tótos kézelő", Z . : „két kockás". — Palotay (iertrud túl. 10. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „tölgyfaleveles rózsás". — Wiener Tiborné túl. 11- Gallér. Kalotaszeg M. : „csipke". B. : „inas gallér". — Bogdán Gáspár túl. 12. Kézelő. Kalotaszeg. M. : „kajántói forma", B. . „rózsás szálán varrott idegen forma". Z.: „nagycsillagos". — Holló Valéria túl. 13. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg. M. : a) „gerezdes rózsás", b) „nagygerezdes rózsás". — Református Kollégium, Székelyudvarhely, túl. 14. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg M. : a) „hosszú rózsás", b) „négy cikkű", B. a) „ölelő rózsás gallér", Z. : b) „négy csillagos". — Holló Valéria túl. 15. Gallér. Kalotaszeg. M : „rózsás asztallábas". — Wiener Tiborné túl. 16. Kézelő. Kalotaszeg. M. . „inaktelki forma", B. : „tótos forma". — Érchegyi Irén túl. 17. Kézelő. Kalotaszeg. M. : „öt csillagos rózsás", B. : u. az, Z. : „kanisztos rózsás". — Bogdán Gáspár túl. 18. Kézelő. Kalotaszeg. M. : „mérai forma", B „idegen forma". — Kalotaszegi Múzeum, Bánffyhunyad túl. 19. Kézelő. Körösfő. „Mézespogácsa". — Néprajzi Múzeum túl. 137.396 lelt. sz. 20. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg. M. ; a —b „torockói formák", B. : „asztallábas", Z. a) „kiscsillagos", b) „májasos". — Barta Istvánné túl. 21. a) Gallér, b) kézelő. Tordaszentlászló. M. : a) „kisrózsás", b) „kis türei forma". — Szidon Gáborné túl. 22. a) Gallér, b) kézelő (pirossal hímzett). Tordaszentlászló. M .: a) „kettős gerezdes rózsás", b) „négy cikkű rózsás". — Óvári Zoltán túl.

106

298

23. a) Gallér, b) kézelő (kékkel hímzett). Tordaszentlászló. M .: a) „gerezdes", b) „csil­ lagos rózsás". — Szidon Gáborné túl. 24. Gallér (kékkel hímzett). Tordaszentlászló. M .. „gerezdes rózsás11. — Szidon Gáborné túl. 25. Gallér és kézelő (azonos, kékkel hímzett). Tordaszentlászló. M.: „szentlászlói formák". — A volt kolozsvári román néprajzi múzeum túl. 26. Kézelő, (kékkel hímzett). Tordaszentlászló. M . : „kisrózsás asztaJlábas". — Óvári Zoltán túl. 27. Gallér. Kalotaszeg. M .: „kétszer menő rózsás", B. : „inas rózsás gallér". — Bogdán Gáspár túl. 28. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „gerezdes keresztes rózsás", B .: „inas rózsás", Z. ■„horgasos" — Bogdán Gáspár túl. 29. Gallér. Kalotaszeg. M .: „keresztes kisrózsás", B .: „inas rózsás gallér". — Érchegyi Irén tulajdona. 30. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „gerezdes kisrózsás", B. : „inas rózsás", Z. : „vizfoJyásos", — Palotay Gertrud túl. 31. Gallér Kalotaszeg. M. : „két rend asztailábas", B. : „asztallábas". — Palotay Gertrud túl. 32. a) Gallér, b) kézelő. Körösfö. M .: a) gerendás rózsás", b) „négyrózsás", Z. : a) „egy sor kisós". — Néprajzi Múzeum túl. 105.797 lelt. sz 33. Kézelő Körösfő. M. . „négyrózsás". B. : „barackmagos", Z. : „kisós". — Balázs Zsuzsánna túl. (Azonos mintájú a Néprajzi Múzeum 137.199 és 137.201 lelt. sz. kézelőmintája, Körösfő. 34. Gallér. Kalotaszeg. M .. „vistai rózsás". — Herkner Anna túl. 35. a) Gallér, b) kézeő. Kalotaszeg. M. : a) „ölelő rózsás", b) „két rózsás", B. : a—b) „négy csillagos", Z. : a) „egy sor rózsás", b) „kisós". — Holló Valéria túl. 36. Kézelő. Kalotaszeg. M. . „kétféle rózsás". — Dajaszászyné Dietz Vilma túl. 37. a) Gallér, b) kézelő Méra. a) „vetöllős", b) „aprórózsás". B. . b) „ölelős rózsás", Z. : a) „kiscsillagos", b) „kétrózsás". — Özv. Szabó Györgyné Muszka Erzsébet túl. 38. Kézelő. Kalotaszeg. M : „rózsás", B. : „kétféle rózsás", Z : „kisós". — Péntek István túl. 39. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg. M. : a) „csillagos gerezdes", b) „szilvamagos", B .: a) „gallérforma", b) „ölelő csillagos rózsás", Z . : a) „három puci mákos", b) „tíz puci mákos". — Breuer Mária túl. 40. a) Gallér, b) kézelő. Zentelke. M. : a) „gallérforma", b) „nagy bokrétás", B. : a) „akasztalatos rózsás", Z. : a) „egy sor puci rózsás", b) „ritka csillagos". — Néprajzi Múzeum túl. 28.976 lelt. sz. 41. a) Gallér, b) kézelő Kalotaszeg. M .: a) „gerezdes rózsás", b) „bokrétás rózsás", Z. : a) „két kis csillagos", b) „egy sor csillagos". — Bogdán János Banduc túl. 42. Gallér. Kalotaszeg. M .: „hét csillagos", B. „asztallábas", Z. : „kis bagolyfüles". Balázs István túl. (Azonos mintájú a Néprajzi Múzeum 137.217 lelt. sz. gallérja, Körösfő.) 43. Kézelő Kalotaszeg. M .: „türei forma", Z . : „nagy bagolyfüles". — Péntek János Dobos túl. (Azonos mintájú a Néprajzi Múzeum 137.216 lelt. sz. kézelője, Körösfő.) 44. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg. M. : a) „négy csillagos", b) „négy rózsás", B .: b) „csereleveles“• — Tulipántos Láda Háziipar túl. 45. Kézelő. Méra. „kis kigyós, közepe tótos forma", B .: „két széle foglalós, közepe tótos Sorma, Z . : „négy asztallábas". — Palotay Gertrud túl. 46. Gallér Kalotaszeg. M. : „barackmagos". B .: „szálánvarrottas rózsás", Z . : „csillagos forma". — Tulipántos Láda Háziipar túl. 47. Kézelő. Kalotaszeg. M „csillagos rózsás", Z. : „négy puci rózsás". — Kalotaszegi Múzeum, Bánffyhunyad túl. 48. Kézelő. Méra. „gerezdes rózsás", Z. : „tótos". — Özv. Szabó Györgyné Muszka Er­ zsébet túl. 49. a) Gallér. b) kézelő. Kalotaszeg. M .: a) „négy kicsi rózsás", b) „két kis rózsás", B .: a) „tótos", Z . : b) „nagy kisós". — Kis Barta István túl (Változata a Néprajzi Múzeum 100.779 lelt. sz. gallérmintája, Körösfő.)

299

107

50. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg. M .: a) „nagykigyós", b) „vistai forma", B. : a") „kigyós foglalós", Z. : a) „foglalós", b) „tótos“. — Holló Valéria túl. 51. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg. M .: a) „tótos“. b) „tótos forma", B. : b) „tótos“,Z . : a) „kis csillagos", b) „tótos". — Szidon Qáborné túl. 52. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg. M .: a) „körösföi ölelős", b) „körösfői forma", B .; a) „tótos", Z . : b) „tótos forma". — Dajaszászyné Dietz Vilma túl. 53. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „keresztszemes rózsás", B .: „két rend rózsás", Z. : „kisós" — Csepreghy Horváth Lilian túl. 54. Kézelő. Kalotaszeg. M. • „horgas", B. : „bagazia hányás", Z. : „félcsillagos". — Dajaszászyné Dietz Vilma túl. 55. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „szarufás rózsás". — Szidon Gáborné túl. (Evvel a mintával azonos a Néprajzi Múzeum 102.159 lelt. sz. kézelője, Nyárszó, és 137.206 lelt. sz. kézelője, Körösfő.) 56. a) Gallér, b) kézelő. (Gyermeking). Kalotaszeg. M .: a) „kis gerezdes", b) „vetöllős rózsás". — Dr. Óvári Zoltán túl. 57. Kézelő. Kalotaszeg. M. : „bokrétás", B. : „csillagos", Z. : „nagycsillagos", Z . : „nagycsillagos". — Péntek István túl. 58. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „asztallábas bokrétás", B . : „tótos forma", Z. : „tótos". — Herkner Anna túl. 59. Gallér. Kalotaszeg. M. : „három kis rózsás", B .: „cserelapis asztalláb". — Bogdán Ferenc túl. 60. Gallér. Kalotaszeg. M .: „vetöllős. — Holló Valéria túl. 61. a) Gallér, b) kézelő. (Gyermeking). Zentelke. M.: a) „öielős rózsás", b) „négycikkű rózsás", B. : a) „asztallábas", b) „négy rózsás", Z . ; a) „kanisztos rózsás". — Néprajzi Múzeum túl. 28.978 lelt. sz. 62. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „kétféle rózsás", Z. : „ritka kisrózsás". — Holló Valéria túl63. a) Gallér, b) kézelő Kalotaszeg. M. ; a) „tizenhárom akasztalatos rózsás", b) „keresztes tótos", B .. a) „szöllőgerezdes", Z . : a) „düllős“, b) „akasztófás". — Holló Valéria túl. 64. Kézelő. Kalotaszeg. M. : „nagy foglalós rózsás". — Wiener Tiborné túl. 65. a) Gallér, b) kézelő. Méra. a) „kigyós", b) „tulipántos szives", B .. a) „foglalós", b) „mérai forma", Z . : a) „foglalós", b) „nyolcszemes". — Szabó Györgyné Muszka Erzsébet túl66. Gallér és kételő. (Mintája azonos.) Kalotaszeg. M .. „gerezdes rózsás", B. : „szöllő­ gerezdes", Z. : „fenyőágas". — Bogdán János Banduc túl. 67. Kézelő Kalotaszeg. M. . „tizenhárom akasztalatos", B .: „szálánvarrott rózsás". — Bogdán Jánosné túl. 68. Gallér. Körösfő. M. : „kerek rózsás", B. : „kétféle rózsás". — Néprajzi Múzeum túl. 105.800 lelt. sz. 69. Gallér. Kalotaszeg. M. : „keresztes rózsás", B. „fecskefarkos rózsás", Z . : „asztallábas". — Holló Valéria túl. 70. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „nyolc cikkü rózsás", B. : „rózsás". — Palotay Gertrud túl. 71. Gallér. Kalotaszeg. M .: „keresztes kisrózsás", B : „hegyes rózsás". — Holló Valéria túl. 72. Gallér. Méra. „kétszíves pókkal". — Özv. Szabó Györgyné Muszka Erzsébet túl. 73. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg M. . a) „akasztalat rózsás", b) „koszorús rózsás", B .; b) „idegen forma", Z . : a) „kiscsillagos", b) „négylevelü lóherés". — Kis Barta István túl. 74. Gallér. Magyarfenes.M.: „macskanyomos rózsás". — Néprajzi Múzeum túl 128.050lelt.sz. 75. Gallér. Méra. „gerezdes". B. . „szöllőgerezdes", Z . : „kisdíillős". — Palotay Gertrud túl. 76. Gallér. Kalotaszeg M .: „kigyós asztallábas". — Szidon Gáborné túl. 77. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „négy rózsás", B. : „két rend rózsás", Z . : „két rend rózsás". — Dajaszászyné Dietz Vilma túl. 78. Gallér. Kalotaszeg. M. : „szénvonós rózsás". — Szidon Gáborné túl. 79. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „tölgyfaleveles". — Szidon Gáborné túl. 80. Kézelő. Kalotaszeg. M .: „összefordított tölgyfaleveles". — Szidon Gáborné túl. 81. a) Gallér, b) kézelő. Kalotaszeg. M .: „két rend keresztszemes rózsás", B .: „asztallábas",

108

300

Z . : „barázdás". — Péntek István túl. (A 81. a] mintával azonos a Néprajzi Múzeum 137.212 lelt sz. gallérja, a 81. bl mintával pedig a 137.194 lelt. sz. kézelő, Körösfőről.) 82. a) Gallér, b) kézelő. Zentelke. M. : „kettős foglalós“, Z . : „kulacsos". — Dajaszászyné Dietz Vilma túl. 83. Gallér. Kalotaszeg. M. : „összefordított szénvonós". — Dr. Óvári Zoltán túl. 84. Gallér vagy kézelő. Kalotaszeg. M. : „tulipános", B .; „sujtásos". (Közölte . Bátky Zs. : Útmutató stb. 86. tábla ) 85. a) Gallér, b) kézelő Kalotaszeg. M. : a) „kisrózsás", b) „négy rózsás". — Wiener Tiborné túl. 86. Gallér. Kalotaszeg M. : „macskanyomos". — Csepreghy Horváth Anna túl. 87. Gallér. Kalotaszeg. M. : „makkos". — Péntek István túl. 88. Kézelő (gyermekingről) Kalotaszeg. M. : „rózsás gerezdes". — Loschdorfer János túl. 89. Kézelő. Kalotaszeg. — Dajaszászyné Dietz Vilma túl. 90. Gallér. Kalotaszeg. M. : „félrózsás", B : „keresztes gallér". — Payer Gizella túl. 91. Gallér. Körösfő. „pukétos". — Néprajzi Múzeum túl. 137.223 lelt. sz. 92. Gallér. Körösfő. — Néprajzi Múzeum túl. 105.798 lelt. sz. 93. Kézelő. Nyárszó — Néprajzi Múzeum túl. 102.163 lelt. sz. 94. Gallér. Kalotaszeg. M : „kígyós". — Szidon Gáborné túl. 95. Gallér. Körösfő „ablakos". — Néprajzi Múzeum túl. 137.195 lelt. sz. 9íi. Gallér. Körösfő „nagytőtíses rózsa". — Néprajzi Múzeum túl. 137.211 lelt. sz 97. Kézelő. Körösfő. „kicsi pogácsás." — Néprajzi Múzeum túl. 137.210 lelt. sz.

109

110

m

m

302

m

11 11

11 m t \ m

H i 1 M 1111 H 111I I I n 11 M I I I H I M

\111111 m \ 11 1111111111111 1H

M

11 I I I H

M M IM

n itt m

m

1111111 i 11 i M 11 n 1 n

n11111 m IN

111111111 r

'

303

111

44

iummumi

*

=1 — m m ==■ == ■ ■ VvwV. \Va

l i n i P l P P ^ ^■ -vV n w n sxxs n Vs "Ba B « U & B a ^SE B B l xv ■ ' \ < ' ? 8 ! 5 ! IE xx s nxxs xxnxnn

S - V v ív V v V v ? ^

wfH-im1111111111! ií+ i- h f t m i m m

t i iw r i t i

H l I II 1111I ti 111I 1111 hH-H li l I I 1I I 111 11111 14 H H 11 11 1H-H-H1 1111141111 11I I I I I I I i I 111

! 111111 |-H II H II |M H H j-H11 l'l'l"H ^\ \ \ \ v\ \ \ V\ \ AV\ vV\ \ \ \ \ \ V\ \ Vv\ \ \ W \ V^v\ ^w ^'T.V^\ \ \ 'W iV\ \ \ V\ ’\ i v:> .'WAWWv'»nv\ \ \ \ \ v .\Nv ■ ■ ■ iv'.\'\ ■ • ■ ■ w ■■

\ \\gvvi 1'. ir • ■ ■

■"

S

■

111 i 111

+14-11 11 i n I' 11 11 í f f l r K iflit S"** \\S*S*S"\ "X^NXu\ \ \

w\Vv»m-v\\vw v - s \ \ ' í\ \ \ vn$ m »m ■" ■ "■ "■ ■" ■" 8 "■

v\ ww\ \ v\ j «v,%^\vyuxv\v'\«^v\.^y-? vv\ 'avYU.vu\ v .\ .'v'.\ vaa^ a\ \ \ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■— ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

en

307

115

116

308

L ll

60£

311

119

313

121

■ ■' " ■

h e

■ ■ ■

Mi' “A■ ■'

m

é' m

■ ■ ■ i■ ■ ■■ ■■■■■

^WV.\|\\"VV ■ a m m

\

zz\

315

123

316

124

■t n \|i-H i |i |h i h I I I I 1I I I I í+l H l I1 I 11I I I I I i I 11 I H M M I I I N -l 111 1I I 111i H H + H -H i i l l H

mmmmmmmmfímmmmmmmmmmmmmmmmmummmmmmmmmmmmmnmmum

V.

'• v . . . ' ' v- \: .\w \vn > .N W S W n v X nxW 'X '. ís’C ^ S ' N ' \ \ V \ \ \ \ V \ V A ’A V A 'A *

■

■

■

■

m

m m

m

m

m ■■■■■ ■ ■■■■■ ■ n i a m m m i ■ ■■ ■■ ■■■■ ■ ■ ■■ ■■ ■■ i ■ =; m mu ■ . \\A \\\V\.Y W A A V \ ' \\W\\V\\A\\ \\\VV W W V A ; : :

■ ■

■

■

V o :a \ n\V\VC V a V\VA\\} AV.X ’A ;

A\ \ \ V\ \ W :\ ^\ VV\ VVVW VV\ \ \ ' ••

■ I ■ ■■■ ■ ■■a a■ b ■ ■■■ m ■___ •a ■ a a a ■

%-

a

■ ■■ ■

a

a

s »■

.a a

-

v

■

r

■

m» m .J ■ ■ ■ ■

■

:

■■ ■ ■ ■■_■ ■■ _■ ■-_■■ ■

U 'V . V . V . 'V A V \ . '> \ \ Y . \ . X N V \ V . % A \ 'A \ \ . " . w c u v ’ . w w o a v , ■•. a :

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■fűi

-H+HH l I I I 111111I I 111I I 1111M44 i n m ) n 11 PH tt n m 111 it h 111111 ii 11111111 h 111 n 1111 ■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■iBBaaaaaaaa-aaaaaaaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaíaaaa— aíiiíiiiiiiiiii»

^ \ W

/

^

a

M

a v

V

-

y - v . v . y . . . v . ----- -;-- ■ ------- . ■--- ----- ---- - -r- B-B« B- -B a- -B -b-b ■ b»b- b- -B »b- - «b ■ ^a^a b- ■ XXV. . ' .V'V.'X'v■•^XXyxW'A--'^xXxxx'V.x.xVAXxXXftxXxX'.XXXXxXx'X'XVAVXxX'.'.x'AViWXA''\ \ xVX\ ,V'',x1V\ \ >\ i\ \ v\ 'VAxXXX\ \ \ \ Vx\ V>\ \ X\ xXXU'AWV'\ .*^A^^£*J^'X\\X'VA\YXV*\\V\X\X£ .\ W.V«VA\ XX'X'VAXWXW-\ V\ VV\ \ X\ XVV—-— .VV.VVV.V\ .VA1>-.VX\ >\ WXVVAX M V1\ -nAW XXW.XVXVVXX\ V' —— ■ — iV ———i-rr ■■■■■■■-----■--SS-—1 —■— — i■■■— — t w^aaa———————————■— — ■na—— >i

rB :■■■ . v í! - . ' . V - ■ ■■

zm

■ ■

■

v s

v .

a " . ----- m*m ■ ■ v ■ ■ ■

■

■

■

■

— : v mm

--1 P - "

a a

m m m mm

.-.■ Z .1

mm

■ ■

a

■

-.-s s-.a

■

■

W

■

a

■

\ ' ■ < u \ W V W \ N Y \ \ x V \ \ W n \ x \ v \ \ \ \ \ x \ V V v \ \ A ' v v w \ ^ V * \ V \ V W V ' . Y O x W ^ W W W x\ x \ V \ v \ N ' A w m w v m X X X v* V AY \Y > V \\\\tt.V V \VV\N v' ’ \ : ' \ v x x V \ \ \ vX A ' - x v V ' - V v v \ \ \ \ \ V \ ' ^ ' ' ' " ' V . W x ' \ \ vV \ > W W \ \ » V V V V

illlH É É I IIlilliB lia illlllllllllllllM

IIV IIIIlB IIM

IIIIIM

M

■ v ■ s■ — — ■ s

v . ■ v

m w

V a . %

a

mm a

a

? !'. ■ ■■ a

a

>\v.\\ ^ . x N V W V . W V A A A V.

\ V V V \ v v - \ \ y v ''W \ V \ Y ' kv .v y .

a illlllliilllB IB Iia if lIIII

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ •v. • •■»■.'.v.W'vWí'í »wavv\ *w .\ w''.v a' .wv-v \ .\ \ \ '.v>' i ' .'W '" ■ x:,\ ao.vav' v 'a s .;>■v>. ■■ v«\\mw "v asw.\ a'v.\ ■ ■ a ■ : ■ ■ ■ ■a a■ ■ ■■■ ■ ■a ■ a■■a a ■■■ ■ B B ■ Ba --B ■ ■■■ ■ ■ ■ ■ B B ■ ■ ■ ■ ■ ■ B a ■ aa aa n a■■a ■ m■■ ■ a■■a a ■■■ a ■ B ”■ m m m ■ ■ ■a ■ M■■ a ■ — m■m mmm m m ■a ■ m a ma m a VA ■\A\ a a aa aa a ■a a a ■ m■■ a ■ a■■m ■ aa : . \ V.. '\'.\\vWW'.w'AÍ . W.. NX\\V»x'v; ,\"7'\ ''' WWW ; c*A\l VXAsXV*VX'WWWVY X ■vV.\\>'’ NAVWWWXA\V\\\:,WV. . ~aaBBaaaaBBaaBBBBaaaaaaaa*.aaaaaaaaaaÉaa*paaaaaBaaBaaaBBaaBBaaaaaaaaaaiaaaaaaaaBBBaaaa BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBKBBBBBBBBBBBBB*■BT«BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB I I I I I s\I IV \I\IwI: I*U I H I \I I I \I I'\\\\ I I I \\^. t l U\' yI vM' V ^IvI.M I I I I I I I I I i p i l l■l "l>l l>l^i\p>.N N IIU IIIIIIIIII sV:x\ % w v >:v S v ~ ' rv v'C T ^> s \ v\\N” " \ T N > ^ V'AxNVAttvSvNv' v \'\\ v\ \ v^ V* V N * ■■ m m mm m é á é m h m m mm ma m a mm m • \ ■■■ v

f -a

■

V■ m

a

■ •.

v “y y * /

n w

vn

v

3

a

s

a a a ■. /

mm

y \

!

\ ay m\ a b b a \ a y .a' \ ■ ■ a ■ _a ■* . ", V \ ■■ a- a a mm a a a_ B a_ a_a _a a a

\

\ \

v

<

.■* \

\

\ \

= a- mmm ' / ! % 1 a\ a“ / . * J \ \ ' v . * . \ ■■ : y ■v V y .% y : S ■ ;-aa "a a“■*aa* "a■ a aa aa a aa aaa ■a a aa aa «B aa aaf a a ^ BBBB«B«BBBaBBBBBBBB«BBBBBBBBaBBBÉBBBM BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBS^B»aBBBBBBBÉBaaBiBlBéBÉBBBBBBBaBiBBBBBBBBBB*«B B*■B• PBBBBBBBBBBBBBBBBBSBBBBBBBBBBBBBBBBBBB£' <

-f f-H-HH f t H II I I I H 'III 111H 111 H HU 1111H I I II H f l-B 11) h -H U l 111111111111II 1H 1H I H BBaaaaBBBBBaaBaaaaBBaBBaaaaaaaaaaaaeaBaBBaaaBaaaBaaaaaBBBai ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a >' • ' ' A ’ A \' V V> > A s \ ’ A'.\«\XX\XW>X\Xx\XXX\s\ANXA\'\v\\\v\v>»v.\\vXv\',X\VSxXVVfT>\V>'.XVx\\\\vyV'^\ )iXX\\t\\\".X"V.'N«\WVS\'A'.-'X

- - a a a aa aa a a a a a a a a a aa a aa a a a a '“ a a a a a a B a a a a a

: ■■ .■ *. W

aa

aa

■■ \ “a ■ -- a- V

a

w

aa

a a

a

aa a

a

■■B.

t-t-f t ; t r t rr-H H rrt-t ft-H H rrt- H

-[1111 ||||♦) ||'||j 1)'H 11| 111 <1111 11111I I s\^^\\v\ ^\\Svx\ v\ \ vw \ \ xx^\a\ v< w\ \ x^v3^'V v^ v^ ^ x\ \ \ ^x^ £ v ------- ------ ^ — — ------- - ■■ mm m m

■■ m m mm

-r h n 11 f 11 H

vx\ vx\ XxS^\v::a\S^^x\ w ,n\ \ \ x

m

■■■■ ■ mumm

m

m -

m

mm mm m m ■ ■i i ■ ■ ■■■ ■ ■■■■■ ■■

■ ■ ■ ■■ mm

-

321

129

111! 111]! i 11 i i 1H4t i HI í H11i 1H11! 1111fTttíl 11111111111II11IH l- ti#

''2üffl&£Y&w'/'/Kw!siYs.*///////M/s//''mm'///y//SA7.zvs///ow//y//v/s/'/ rfcfctt M-H

'/?;////////

■B flB B B B B B t t B B B B B B B B B S B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B l* B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B IB*'

W w , .\ * W W '.'u \ \ l 'A \ x .\ \ V \ 'N 'V \ \ ,,\\\\\\\\\'\^\\V\\x\'x\V\\\^\\NA\\\S\\\\\\\\S\WV\\\\\N\\\N\\V\\NS\,V\\V\\\S\\\\\\\\\\\\Wr,x'\W,\\WVO^vA\V

■

■ ■

B mm -J»

B

V

B

■

■ .■ B

■

V

B

B

B

B

\ ’ t A v A \* X \W \\ * ' \ \ \ \ W ^ \ \ \ W \W

44 h-44 4-4-44-

i

■ ■

, . . B --

•

■

v B

■ ■

■

■

■ . / . "■ ■

.

■ .

B

■

■

■

■

V

B

* ■

■_

. . 1

. ■

a ■ _■ _■ ■_ ■■ ■ ■ •• _■ ■ ■ ■ a ■ . . . . ■ \ "

■

■

B^

J*

^B

> X X v ft \ " \ \ W W * \W \W \V \ * w \ \ \ \ * w v w w w f s w W W W * \ ^ \ \ \ ~ y A \? \ \ V W W W W W w \ \ \ W \ \ \ \ W \ \ \ W V \v \ \ vV

l u x ).4-i-i-14444 ITXj-14 4 4 J W * * > ! # . ............................................

.1 1 I —II I X X j 4 t t t I * 1 i i l ' i ' i l 11 j i 1 * 4-T » 4 +*4 ~f 4.44XUinTf4-fX444T^+-H4^4.f44-^4-U-;-4-^ — ■4444 444-4 ■ +Hf í F 44 . .

-»T ^

4

...................................

* I + *••’•{ T '- ^ T -f ^ ’f f t-f ■ : *j fl iMm+j H-

|f

1I * i r

4444+444+

v , v iV .V '•* • j W X X 'W X W W X S W X v W ' \A\\W\\WV\\\\\W\ V\NN\\\\\\'. V A X X M X W W X X X X W nN W A W X ^ V nXNV vX X X ^ X W W V\\\NXX W \\\\\W\\\\\W\\\\\x\w

• B

B

B

B

B

B

B

BÉ

B

■■

B _B

B

■ _B

B_

B

B

BB

B

BB

mm

B

BB

323

131

+-H-1\ J H I ] I H 11111III I I I I111111H H +H+H-H-H+H-J-H-+-Hl I

■ ■■■■■ ■ ■ ■■■ m m mm ■

■ ■

■

■

■ m■■ ■ ■■■ ■ ■ mm ■ ■■ ■ ■■ ■ ■ ■ ■ ■

i*tT. V.y*T,J.W. W.J.% ‘ .Ki',' á' * VVTO V V V W ' á V J V W V t f w W

w ’a? '^k

rjf m

rAi

j

v

<

^ m w v w *w«^

H II 11II I I I 111 H i I I I MI I f

■■■ ■■■■ ■ ■ ■■ tAx

^

■■ ■ ■ ■■■mm rm mrm■v< j

v w **>''**■'r*sv

v. f j\\\f’.v .iy * á' *'•»■£

v w

v>'***'<*»* -•

?rj ;'/ ^ * * J ' . f f . f , * . ? * ▼. ▼, ▼,?.▼. V jfc V U t« frj. * i A A *,▼* wi W t * é ? . J . * . . * l7i.wi>''t ^ T i T i ^ T i T i V * V j T j & A A V t j W j Y % ri.* .T T < . V ^ . Y * * 7 j \ * T i * i f . . fj * i T V , * /\’/i,V V’/ ,.V/'.V\,,:^V^’*’VVá,V'4,ViW.V^'.vAv4v4vA'W4V4V*v*,*V4v4\»4v1v4V4v4v4vtv|v4-4v4^4.4i4v4.-4v4iv-4VV;vvjVVVV, J*VVV:;. »■■■■•■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■!V«.1•*■■■■■»•»■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■*:*!■ i »i I I i i i

ssssssss::sssssssassssssss:sss::ssi V. W.\\\\\\\\\

' . WWW A\V \ , ' ' ,.'i" \V .W " . ',V »Uv' V\\ . '.U\ A< *• '"•V\\.VWvWV * ’ v*A W\ \ W x \a^ “\ \ \ v ' \ vN V\\\\\V\^\s\V'\*!'\\' v^\V\\V>\ \ \ 0 \ v A \VV\V\\v\V>V \ \V ' \w vVw*'•. AY>:A \\\ ’.\W A' V*'V-'■'•\ ' .V . \\ V ^ \ \\ A \ \ ‘.\v-y\Y ,\'V V A m -.':' '.V i^ W '.'V V . '^ .v W ^ V ü V '^ A ^ > V W W m \\\w ^ \S \V V .Ü ttv A - ’.W W V W .W V i'.A V ' . 'iJ 'A t V .'\fc \ AXXv.'jVW''' \V\fcV ".V.V YAVANVA' W iU . : . >\ v \ ■■••

í v t

\n^\yvJtavSr\\\\\^\\wwS\w\\\'f\'w\\\\\5\\^^^^^ ' ' ' V v V ' V \\V N' v " \ \ \ A \\\ \ \ \ \ \ \ \ \ \ v\NvV \\V Y \ \. Y \ vY \ \ \ \ \ W W W W V V \ \ . \ W \ \ 1\ ' u A ' \ \ \ \ V i \ \ v..' a\ vM ^ \ W i\ A ' \ \ \ \ . ' V ■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■B»BBBBB*B"BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBÍ

vva '‘

132

324

aaa

aaa

■ ■■ aaaaaaaaaaaaBaBBaaaaaaaaaBaaaaaáaaaaiiatBaBBaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaBaaaaaaaBaaaB» aiaaaBaaaaaaBBBaBBiaaBaBaaBBaaaaaaBBaaaaaBaaaaiaaaaaaaaaBaaaaBaaiBaaaaiiaaaaaaBaaaaa ■BaaaaaBBaaaaaaBaaBaaaBaBBaBaaaBaBBaaaaaaBBBkiiBaaaaBaBBaaBaBaaaBaBBaaBBBaaa*aBaaBaB> a

a

■

a

a

H

■ ■

B

a

■ ■

B

a

mm

a

a

a

mm

B

B

a

a

mm

a

mm

a

a

a

■ ■

a

a

mm

a

a

a

mm

a

B

a

mm

m

m m m m m m m m m r n m m m m m 9 m m m V>.V^\V\\\\\V^''NS'^^\\\\^\^\\\VÍVVSV'NV\\V'Í^ < > : S \ \ ^ ^ \ \ ' ^ \ v\'.Vv\^vsvN\ Vs\\V^'WvV \ \ vv ' "V.s. _

4+444444

H I f i H 11H44444 H4B44444H444W4 fH t1 B B B B B t B 4 B B B 4 4 B 1I M I B44+

y +444+B -B H l I I l i I H B B + 4444 fi 1111111141

1 .a

V a A ■ ■

. \ ■■ ■ ■■

I H II H 111H H tf t l i t 1i B 44I44

s’ .■% Y a "s A ■ “ ■■■ . ■■ ■

a ' .■■. ■■ ■■

Y a A ■_ ■

"s . \ a 1. _aa

■b a a b ■■■ ■ a a a a a a a a a ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ _a= a a a ■ ■ ■ ■ ■ a ■ ■ a a a a a a ■ ■ ■■ ■c ■ ■■ ■ ■ ■ ■ ■■ ■ ■ ■ ■ a ■ ■ a c ■■ ■ ■■ ■ ■ BB ■ BB ■ ■ ■■ ■ ■■ B Bk 'a ■ a. '-a ■ ■ ■ ■••'-a a a> '-a ■ b a r-a a a> r a ■ a:, a-, . a ■ a^.'B a ■a a mr. .'a a W . s m a a a ■ a’» * a >a a a_= aa a aa a a a a a aa a aa a a a a a aa a aa a ■ ae ■ aa a aa ■ a aa aa ■ aa a a ► b a a a a ■ a a a a a a a a at. ■BaaaaaaaaaiiaagaaBaBaaaaaaBaaaaBaaaaaaaBaaBBaBaaaaaaaaaaBaaaaaaaaaaaaMaaaaaaBaaa ------------ — aaaaaBBaBaaaaBaaBBBaaaaaaBBaaaaaaaBaaBaaaaaaaaaaaaaBaaaaaaBi

t f 144+444444

1i 11t't 11}i f i 1I I |t't f f H ) I l't'H'f H't'H 1)

tI I

íUVnXXVX^'xXAWNVXXXVW.XVxXV^xxxxXXXWVXxVxVXVxvVV^X VV\^XX\VNxyx\\\\\\x^

AXX\Vvx\\X\X^XN' X\-yA 1

M i f H'H '

vWWWNsN A xxxy.x\x\\\x'v\v

mm ■m ■ ■ irs;>; ■■ ■ ■■■■■ ■ -tsít* >-x-m ■■ ■ ■ ■■ B-rs-r ■ ■■■■■ ■ ■■

■*

■

■■ c r'--

■■ M i * ? - « ? ■■

■

■■

■■

;%■»

iVAW^sWNVWVlWV.'.WWW'VNvNW'WV.'.WW^WSVv^VW'N^V.WW.W'.^WVO.WWV.Sv.V.V.'.AVw.'.OVV 111 ; M n j i r . t f i m i i k ? h i n u n i i n u h i h u -m u u r H f f l m f f F

11 I I I I I I 1 1 1 I I 1 1 I I I 1 1 II 1 I I I I I I r U \ S a v v !v 5\ \\ S W A v A A A ' A 0 \\Xx\ v W X W X \\V\\X\\\\\\\^\XV \\XAvX\\\' \\\\\\\\\X\\\\\\\\ \ \\\\X\\\\\\X V\\\V\\X‘ ' ' X\V. V .\ ' \'\V.\\\v V-’ V.'\'\Vv\\'.0.\V \ V \ V \'Y WXX\\V\XXX\X\\X \\S\X\XV\W\X\A\\\\N vV \\\X\\W>'YA\X\ a A ))\'\\\\viV > A >^\ \AV X X > vv ’ '

% s .■■■■■■ : ■■■■■■. s «■ v

w ■ ■■■■ ■■■■

mmm

■

■» ■ ■■■■ ■ ■■■■

■■■■ ■ *■■■

■■■■ ■ ■ ■ » ■

■■■■ ■ mmurn_ ■

■■ ■

■■ ■ w ■■■■■■■■■___■■■ ■■■■■■___ ■■■■ ■ ■■■■ ■■■■ *"■■■■

■

fi. I B I

sX\ »S.Y\'' WÍXS' ■//////////////z/V // ‘ r'///////////)v V*////!”'///////'/ *’/////'////// ///>////7//"//''///////////////'////// 7//V/////AV'//// ///////// ///'///

A \NAA \\ AA \ ,* «Vv\V . X \W \v. A V ’» W v í í \ x \ ^ x \ V ^ \ v \ 5 ' N ' f c ^ ,f' 5 x \ * ‘ \ \ x x '^ ''A ^ x ^ W W ^ ^ Á v s '. V ^ , \ X A \ \ 'X X 'X V > M * X ^ X X V ^ X X ’ í v W N p . v f » v N v \.‘A v XV'Y

r i/ i/ fiZ / tu v v ' ' ú i 'J..’/ ///O'///á h

u

h

:*///*/;/**

/ . / ✓ < / / / ' / / / / / ✓ / / v //,_/..'/./ U í i J i L ' í i<J‘ L L

I 1 I 11 I | I 1 I 1 I I I I [ I I II' I I 1 1 11 f f I H 1.1 I I i M 111 H l't m

t t t I I 1 1 I t-t-t r r r t t"‘ IT V )-

328

136

' ■\ \ \ W " V\v v ' v,m\\\\\\ A\\\W\\\\vN'\A\\\^\S

W\ W \ \\ W '\ v\'W\'\\VAWn\\\Y n W W V Y .W W 'V 'Y ■ ■ ■

AV^WvW'Y.

^ \ \ A X v\ \ \ A vV \ ^ \ vV> v v \ V \\ V \ \ \\ \^ \\ V \ 'v W V V . „ W \\\\W V \V ' " \ \ \ ‘ v \ \ \ \ \ x\V \\\v W V V X v\ \ \ \ \ V \ w \\\

is- V í 3 /

V

jL v

■■ • : . ? ■■ \a* .■ _■ ■ ■ _■ •_ ■!_■■ _• ■_ ■

ttt tttttt+ria-rrr ........ ■W ■■ ■ ■H ■htT+mrrrr ■■■■ ■■■■■■ ■H Tw xvvüxv' v■■■■■■■■■■v '■■■■ W W 8A » w ^ v v .v jjv v A w \ k \ ^ A V v í ^ s i ’y W v i N ■

■

V

■■ ■■

V ■■ ■■

^ v A a \\\j\ \ \ \ V ^\ v w v w j c W

■■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

■

■

a

.

I■ ■ ■ ■

B

■■

«■ ■■

^V v \ \ \ \ \ \ W \ ^V ' v \\\ \ >\ 0^\ \ v v\ ^ \ 'x. v . n »\ ■•

■

■*■

■

mm

W\'\V\\\"\V\\m\W\VWixVA\VV*<'\V'N\\\VN“x\ \ X\ %M\ \ \ W»VxWVrvV^nV.\V.,.\v''V'

ti

níTTiNHiiiwiiH^

331

139

140

332

NÉV- ÉS T Á R G Y M U T A T Ó NAMEN- UND SACHREGISTER - TABLE DE MATIÉRES

Aberg 60, 79. Abroncs, kelta, vas 229. Abroncsozó 156. Adony (Dunaadony, Rácadony?) 25. Agmánd nemzetség 109. Agyag-gyermekjátékok 62. Agyagfejsze-miniatür 63. Ajak 25. Albertfalva 25. Albis 25. Algyógy 63. Alsóilosva 17, 25. Alsójára 26. Alsótorja 26. Alvinc 26. Ampelum (Zalatna) 232 s köv Amulett, bronz, bizánci 246 s köv. Anonymus 174. Apagy 26, 60. Apátkeresztúr 17, 26 Arab írásjelek bőrtáskán 263 -266. Arad 26. Ardos Frigyes 83. Arendt V. 113. Aspelin 19. Aszód 26. Aszubeszterce 28. Asszonyfalva 26. Asszonyvására 26. Augustinovits Pál 281 s köv. Aurignaci leletek 6 s köv. Ágtelek 28. Árnyékalja 180. Árucikk-szabályzat, Bethlen Gáboré, 1627-ből 181-182. Árva megye 28. Ásóvasalás, kelta, vas 229.

Bakk 168. Bakkszán 138 s köv Özv. Balási Józsefné 81. Balogh Ernő 4, 13. Balta, bronz, tokos, füles 78—79. réz, a Fatjanovo-kultúra kö­ rébe tartozó 201 s köv. éradonyi típus 202. Baltakalapács (Hammerbeil) 19. Baranya megye 16, 28. Barcaújfalu 63. Barlangok, ősemberi maradvá­ nyokkal 3 s köv. Batizi kőedénygyár 280 s köv. Bócsaranyos 28. Bács-Bodrog megye 28. Bálványosváralja 28. Gr. Bánffy Miklós 271. Bánság-hegyvidék barlangjai 3 s köv. Bányabükki rézbalták 60, 62, 66, 206. Báthori Gábor 181. Bátky Zsigmond 120, 122, 292. Befeneklés 155. Belényes 28—29. Berakás, ezüst, honfoglaláskori vaskengyelen 91. Berciu D. 22. Beregdéda 29. Berettyófarnos 29. Berettyóújfalu 83. Berkesz 29. Beszterce 29. Besztercebánya 29. Betét (székelykapun) 167—168. Bethlen Gábor árucikk-szabály­ zata, 181 s köv., garasai 258. Gr. Bethlen Györgyné 280. Gr. Bethlen Olivér 285. Békásmegyer 29.

Bihar megye 30, 83. Bihardiószeg 30, 83. Biharfélegyháza 30. Biharugra 80, 84, 212, 219. Bíró Béla 256. Bizánci amulettek 246 s. köv. Bogártelke 295 s köv. Boglár, honfoglaláskori bronz 104, ezüst, öntött 88, fém­ boglárok történetéhez 110. Boj 30. Boldogasszony-levelek 169. Bordadísz (líraalakú) baltán 203 206. Bornemisza Anna 278. Boroffka 111. Bölön 214—215. Bőrtáskák, törökös hímzésüek Erdélyben 261 s köv. Bonchida 30. Botfalu 30. Brassó 30. Bronzlelet Korondról 78 s köv. Budapest 30. Budvár 20, 52. Bukovec 24, 62. Bűzd 30. Buzogány, négykarajos gránit, 43. Bütü 162. Bütülés 158. Childe, V. Gordon 15, 59, 66-67. Chwoika 62. Cin, rézcsákányokon 67. Ciprusfa, díszítmény bőrtáskákan 263. Cirkálom (körző) 158. Cók, cókozás 142. CoJofenii-de-Jos 22.

336

144 Coborhegy 18, 30. Cucuteni 18. agyagminiatürök 24, 60, 63, 65. Csallány Dezső 113. Csallány Gábor 52. Csalogovits József 64. Csap ( = ág) 127. Csapás ( = lefaragás) 156. Csaptatódecka 162. Csat, honfoglaláskori, bronz 90, vas 94, 96, 102, 104. Csák (Csákóvá) 30, 41, 58. Csáklya 31. Gr. Csáky György 285. Csátófalva 31. Csepel 31. Cserefa 127. Csetér ( = hasáb) 149, 162. Csíkbánkfalva 15, 16, 31, (S2, 78. Csíkszentkirály 31. Csíptél ő 150. Csóka 17, 31. Csóktábla 254 Csont, állati, honfoglaláskor! sírokban 91 -92, 97. Csonteszközök, barlangokból 6 s köv., 11 s köv. díszített 12. Csöbér 159. Csutak 128, 153. -fa 166. Csiiknyerózsa 124. Dabas 32. Dajaszászyné Dietz Vilma 292, 296. L’Andre Ferenc 280 s köv. D’Andre György 283. Dálya 212. Dárdahegy, moustiéri, trianguláris 195, solutréi 198 s köv. Dávid Mózes 165 s köv. Debrecen 32. Debreczeni László 262. Deífo taines 175. Demecser 32. Szt. Demeter ábrázolások 249 s köv. Dengelőfa 156. Dezső Lóránd 107. Désánfalva 32.

Dézna 32. Diptichonok 248. Díszítés, székely kapun 169. törökös hímzésű erdélyi bőr­ táskákon 261 s köv. Dísztag, hallstatti, bronz, ke­ resztalakú 210. Doboz 32. Donga, tisztítása 153. Dránica 131. Dumitrescu Hortensia 78-79. Edények, kelta anyag 83, 230. római bronz, Ampelumból 232 s köv., honfoglaláskori 92, 98. Edénytöredékek, mélyített vo­ naldísszel 12, bronzkoriak, barlangból 12. Elman 96, 103. Előarasz 141. Elremökölni 128. Eplény 137. Erdei csoda 119. lány 119. Erdélyi típusú tokos, füles, bronz balták 78. Erősd 20, 33, 60, 63. Eziist érmek 258. Égetett temetkezés, hallstatti 210 s köv. kelta 83 s köv., 228 s köv. Égetőhegy 227. Élesd 34. Élet ( = udvar) 180. Éradony 201—202. Éradonyí baltatípus 202. Érd 34. Érkört'élyes 81 s köv., 227 s köv. Érmihályfatva 83. Érselind 83. Értarcsa 34. Facettált rézcsákányok 18, 53, 57, 59. Faedény 153 s köv. Famesterségek, Udvarhely megyében 119 s köv. Famag, vaslemezzel burkolt, honfoglaláskori sírban 88, 96, 102.

Faragófejsze 127. Faragószín 180. Farkasmező 34. Gyulafejérvári Farkas Sándor útleírása 284. Fatjanovo-kultúra 201 s köv. Favilla készítése 141 s köv. Fazék, kelta, fiiles 83. Fánc (^- hornyolás) 128. Fehértemplom 34—35. Fejbisző 38. Fejér megye 35. Fejsze, bárdoló 162. faragó 137, 162, 166. ródaló 137, i6fi. Fekete Lajos 265. Feketelak 21, 36. Felsőcsernáton 36. Felső-Magyaror.
337 Gergelyfája 36. Geszteréd 110. Gidófalvy István 280. Gilvánfa 36. Glimbóka 36 Goga 162. Gomb, hallstatti, bronz 210, 217, 220. kelta, bronz 230. honfoglaláskori, aranyozott ezüst, bőrtősmívű 98, ezüst 103, ólom 96. Gyalu, kádározó v. eresztő 155. Gyártási jegyek rézcsákányokon I. jegyek alatt. Gyergyószentmiklós 34, 36. Gyöngyszem, honfoglaláskori 100. Győr vidéke 36. Szt. György amulett, bizánci, bronz 247 s köv. ábrázolások 247 s köv. Gyula 37. Gyulafehérvár 37. Gyulavarsánd 83. Gyűjtemények 1. Múzeumok alatt. Gyűrű, honfoglaláskori, ezüst 103—104. Haáz Ferenc 78, 188. Hajkarikák 109. Halk, halkot venni 127. Hampel 68, 78-80. Hajduhadház 37, 65. Hajdusámson 37. Halásztelek puszta 37. Hallstatt-kori leletek 208 s köv. Harina 38. Harmincéves háború ideje, mint a pénzromlás korszaka 258 s köv. Hasítóvas 153. Háromszék megye 38. Hásság 38. Háziipar, fél háziipar 122. Házimunka 122. Hegy ( = egymásra rakott zsin­ dely csomók) 130. Hegyközcsatár 38. Heine-Geldern Róbert 59. Hencida 38, 65.

145 Herelevél 169.

Herepei János 195. Hesdát-patak 195. Heveder 162. Heves megye 38. Hillebrand JenS 8, 64. Hímzés, törökös, erdélyi bőr­ táskákon 261 s köv. Hirics 38. Holdsarlószerű jegyek réz­ csákányon 46 —47. Holics 38. Honfoglaláskori temető 85 s köv. Hordó 159. Hornyolás 128—129, 162. Hornyolópad 129—130. Hornyolócövek 130. Horváth Tibor 208. Hőgyész 38. Hunyad megye 23 —24, 38, 62-63. Hunyady Ilona 82—83. Huszka József 121. íj visszacsapó húrtartó lemeze, honfoglaláskori 96. Ikon, bizánci 247 s köv. Ilódpuszta 83. Imperator típus kialakulása 248. Implom József 33. Ing, női, kalotaszegi gallér- és kézelőmintái 292 s köv. Ipp 38. Irattartó bőrtáskák 261 s köv. írásos kalotaszegi hímzések 293 s köv. Ispánlaka 78 —79. Iszkala, iszkola 131. Jakab Elek 85. Jankovich József 29. Jászladány 39, 65. Jegyek, gyártási v. tulajdon, rézcsákányokon 18 s k ö v , bennük cin 67. Jelzőkalapács, bronz 80. Jósa András 110. Jószáshely 198 s köv. Juhász László 28. Kalapács, jelző, bronz 78, 80. Kaláka 180.

Kalotaszegi keresztöltéses gal­ lér- és kézelőminták 292 s köv. Kamea, sardonyx 249. Kancsó, római, bronz 236—238. Kankó ( = kampó) 125. Kapa, réz 49. Kapocs 157. Kapu, faragása 165 s köv. koronája 167. oszlop, zábé 166 s köv. kötött-, 167. Karas-folyó melléki barlangok 3 s köv. Karácsonyi János 174. Kard, kelta, vas 81, 83. honfoglaláskori 114. Karika, hallstattkori, zabla­ oldal tag, 210 s köv. honfoglaláskori, ezüst 88, 96, 98, 102-103, vas 88, 94, 104, hajkarika 109. Karperec, kelta, bronz, hólya­ gos 83, négykarajú 227, dudoros 83. Kád 159. Kádározás 153 s köv. Kászu készítése 123 s köv. Káva 143—144, 156. pattintott-, 124. Kecs St. 282. Kelemen Lajos 261, 265—266. Kelta szekértemetkezés 81 sköv. leletek 81 s köv., 227 s köv. Kende törzs 109. Kengyel, honfoglaláskori, vas 91, 102-103. Kerámika, bodrogkeresztúri 65, 87. Cucuteni-A 60. kolozskorpádi 12, 63. tiszai 63. Tripolje 61—63. Kerepes 39. Keresztfa 138. Keresztöltéses gallér-és kézelő­ minták Kalotaszegről 292 s köv. Kéményseprőbarlang, a Tordai hasadékban 196. Kéregvéka készítése 149 s köv. Késelés 129. Késelőpad 128, 154, 156.

146 Kézelőminták, keresztöltéses, kalotaszegi 292 s köv. Kézvonó, kelta, vas 229. Kézvonó pad 141. Kisbér 39. Kisefa, kisefa-kankó 138. Kiskevélyi típusú penge 8 s köv. Kisköre 39. Kiss Lajos 45, 110. Kisnyék 39. Kissink 39, 62. Ki>soda 39. Kisvárda 39. Knéz 39. Kolozskorpád I. jellegű kerámika 12, 63. Kolozsvár, honfoglaláskori te­ mető 85 s köv. Komárom 39. Kondorfa (Vas m.) 40. Konstantinápoly 275. Kontyfa 162, 163, 167. Korán-idézetek, bőrtás'kákon 264 s köv. Kormos Béla 32. Korona (kapun) 168. Korond 78 s köv. Kotyiklet 40. Kovács István 115. Kovács Lajos 227. Kő, kova, honfoglaláskori sír­ ban 88, 96. Köbölkút 40. Kőedénygyár 289. Kőhalom 40, 65. Körösfő 295 s köv. Körösszeg 83. Kötés (kapun) 167. Krajnikfalva 40. Krasznamihályfalva 40. Kréta 63. Krizba 22, 40, 63. Krylos 110. Kubán 206. Kudsir 40. Kúnszentmárton 204. Kurovszky Zsigmond 233 234. Küküllő vár 40. Kvarcittöredék 12. Lánc. arany 201. Lándzsa, szkíta 224. kelta 81.

338 László Ferenc 63, 65. László Gyula 88,92,106-107,115. La Tene 2^8 s köv. Lemez, honfoglaláskori, ezüsttöredék 92. csont 9fj, 104. markolat 97, ezüst lemezek viselettörté­ neti szerepe 110. Leszih Andor 202. Levállazott csap 167. Levéltárak, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Levéltára 261 s köv. br. Henter-család 261 s köv. br. Jósika-család hitbizo­ mányi levélt. 261, 263. Pálótzi-Horváth-család le­ vélt. 272. Országos Levéltár 272. Létay Balá/s 87—88, 91. Ligetdomb 229—230. Likanztó 1E0. Lippa 40, 6'. Lisó 41. Lissiuer 60. Lócsontok honfoglaláskori sírokban 103. Losonc 41. Lószerszámok, hallstattkori 208 s köv kelta 81 s köv. honfoglaláskori 88 s köv. Lucska 64. Lükő Gábor 22. Magyarkecel 41. Magyarlapád 224 Magyarországi, közelebbi lelő­ hely nélküli rézcsákányok 41 s köv. , Magyavista 17, 43. Malony iy Dezső 295. Margitapuszta 202. Marosdécsc 43, 65. Marosgombás 108, 223. Maroshéviz 196. Marosludas 44. Maros-Torda megye 44. Marosvásárhely 44. Mágja ( = zsindely csomó), felmágjázni 130. Mária Krisztina, Báthori Zsigmond felesége 276.

Márton Lajos 67, 203—204, 206. Máta-puszta 21—22, 44. Medve, barlangi, csontok 6 s köv. állkapcsa 196. Megkondorodni 131. Megpotyolni 171. Megrökönyödik (a fa) 136. Menghin 60. Mezopotámia 60 s köv. Mesterember, mesterség a múlt­ ban 178 s köv. Mezőcikud 79. Mezőkeresztes 21, 44. — L. a rézcsákányok cím alatt. Mezősas 44. Mezősámsond 20, 113. Mezőtúr 44. Méra 295 s köv. Mézgén vágott fa 127. Micske 83. Miklóslaka 44. Gr. Mikó Imre 281 s köv. Minuizinszki lelet 111. Mirhógát 44. Mirkvásár U . Mócs 45. Mocsolya 45. Mohenjo-daro 59—60. Monostorpályi 45. Moustiéri dárdahegy 12, 195. vakaró 196. Mramorák 45. Múzeumok és gyűjtemények: Ackner 51. Andrássy Ernő (Érmihályfalva) 34, 81, 83, 201, 246. Aradi kir. kát. főgimn. 32, 56 Barcasági Szász M. (Brassó) 30, 40, 63, 216. Berlin : Museum für Völkerkunde 52. Besztercei ev. gimn. 28—29, 38, 58. Bőd Péter 30. Borsod—Miskolci M. 44, 52,

.

202

Bukaresti Városi M. 17, 33, 46. Csongrád vm. M. 52. Debreceni Déri M. 21—22, 32 —33, 37, 39,42, 45 -46, 48, 50 -51, 57—58, 60, 66—67. Debreceni ref. koll. 46, 48.

339 Debreceni Tisza István Tud. Egyetem Régészeti Inté­ zete 38, 54. Dési Városi M. 33. Dévai M. 23, 38, 40, 54. Dókus Gyula (Sátoraljaúj­ hely) 30, 42, 45. Drezda : Zwinger 26, 37. Egri érseki líceum 38, 40. Erdélyi Múzeum-Egyesület Ásványtára 32. Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára (Emer.) 17—18, 20, 25, 28, 32-33, 36, 40, 44, 51-53, 55—57, 67, 78, 80. 85, 198, 203, 217, 233, 280. Fleissig 218. Gyulai M. 32, 37. Hamburgi Naturliistorisclies Museum 56. Iparművészeti M. (Budapest) 271, 273, 280. Kassai M. 272. Kecskeméti Városi M. Ki, 49. Gr, Kemény 55. Kolozsvári Ferenc József Tud. Egyetem Régészeti Intézete 198. gör. kát. teológia 43. Kovács Ferenc (Marosvásár­ hely) 51-52. Kőhalmi ev. népiskola 40, 41. Kund Elemér 52, 204 Magyar Nemzeti Múzeum (MNM.) 25-26, 28- 30, 33 -34,33,38-42,44 40, 48 -53, 55 -56, 58 59, C4, 66, 212, 217. Marosvásárhelyi róni. kát főgimn. 44 Medgyesi ev. gimn. 38. Mezőtúri ref. főgimn. 44. Munkácsi Lehóczky M. 28— 29, 33, 42, 48—49, 5.-57. Nagy Domokos 41. Nagy Géza 51. Nagy Jenő (Csíkszentmárton) 31. Nagyenyedi Bethlen-Kollégiunr M. 2o, 31, 33, 33, 43, 44, 48, 63, 206, 209 s köv. 223 -224.

147 Nagyszebeni Brukenthal M. 26, 33, 33, 51. Nagyváradi (egykori) Gojdu főgimn. 29, 51. Nagyváradi M. 28, 30, 38, 40, 44, 56, 80, 212. Nyíregyházai Jósa M 25—26, 28-29, 32, 37, 39, 45, 47, 50-51, 54. Pataky Viktor 50—51. Penkert Mihályné (Székelyhíd) 26, 52. Pécsi Majorossy Imre M. 48. Piánk Ferenc (Eger) 38, 40J Román Nemzeti M. 18. Rütti ger Ede 43. Segesváii ev. gimn. 29, 31, 58 - 59. Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-kollégium 23, 203. Steinberg 4C. Szabadkai főgimn. 30. Szamosújvári áll. gimn 46. Szászsebesi ev. gimn. o0. Szegedi Kultúrpalota 31,42,51 Székely Nemzeti Múz um (SzNM.) 20, 25-2 3, 36, 38, 50, 52, 57, 214, 2?0. Székesfehérvári M. 25, 35. Szikszay 34, 45. Tardy György 59. Temesvári M. 30, 39, 46, 53 -r>4 ÍVmesváry János 46. Tiszafüredi M. 49. Tolna vm. M. 42. Torma Zsófia 55. Vas vm. M. 53, 58. Vámszer Géza 31. Verseci Városi M. 45, 58. Wagner Kéroly 56. W ieni Naturhistorisches M. 28, 33, 36, 38-41, 43, 47, 49, 51, 53, 55, 57, 60, 64, 204 Zürich . Landesmuseum 22, 43. Myres 59. Nagyág 217. Nagyekemező 45. Nagyenyed 208 s köv., 22 s köv.

Nagyerdőpuszta 45. Nagygáj 45. Nagy Géza 15, 59. Nagyhalász 45. Nagyi.ilód 46. Nagylózna 214. Nagyszeben 17, 46—47. Nagyszredislye 46. Br. Nalóczi-család 280 s kövId. br. Naláczi József 281 s köv. lfj. br. Naláczi József 284 s köv. Napkerék 171. Nádudvar 46. Nestor Ion 64, 66. Nesztor, krónikás 114. Németbencsek 46. Németpróna 46. Nischer-Falkenhof, l eonore von 60, 67-68. Novák József 243. Növényvilág a honfoglalás korában 111. Nyereg, honfoglaláskori 102. Nyílhegy, szkíta 224—225. honfoglaláskori 92, 94, 112. Nyírgelse 47. Nyír.ugos 47. Nyírtura 47. Nyitrabánya 47. Nyoszojás szán 139. Óbars 47. Óbuda 48. Odordecka 162. Oinochoe 238. Oláhlap td 63. Ónnyomok rézcsákányokon 67. Ontora (= perem) 151. vágó 158. Orbán Balázs 120— 121, 149, 188. Orosz Endre 125 Oroszfája 48. Oroszhegyi Mihály Deák 134. 184 s köv. Ostrovul Corbului 24, 62—63. Oszlopos-barlang 195. Ottomány 48, 83. Öntőminták, balta, 203—204, 206 Ösemberi nyomok barlangok­ ban 3 s köv.

340

148 Övkampó, kelta 228. Pajzs, dudor és fogantyú, kelta 229 -230. Palaeolithikus leletek 6sköv., 195 s köv. Palotay Gertrud 278, 292, 296. Szt. Panteleimon 254. Párául Cretnino§i 188, 200. Penge, kiskevélyi típusú 8 s köv. Br. Perényi Petemé 280. Petrik Lajos 282. Pécs 48. Pécska—Szemlaki Nagysá2ic83. Pénzromlás idejéből való érmek 258 s köv. Platenitze 211. Pocsaj 48. Polgár 202. Pomáz 48. Pontozás, csalfa, érmeken 258 s köv. Popováci barlang 4 s köv. Poroszló 49. Posta Béla 85, 113. Pozsony vidéke 49. Prccopius B*la 273. Pseudo-interpunctio a harminc­ éves háború korabeli érmeken 258 s köv. Puculópad 157. Puhó 4P. Pulszky 26 s köv., 68. Pusztaszentjános 83. Pusztaszer 16, 49, 60. Radnóti Aladár 232 s köv. Radvánc 49. Rappenau 212. Rácmecske 49. Rákláb 155, 170. Rásonyi N. László 266. Regöly 49. Reinecke 224. Remete 63. Remök ( negyedhasáb) 128. Rézcsákányok 15 s köv. eredete 59 s köv. gyártási központjai 61 s köv. kora 66 s köv. rendeltetése 67—68. rétegtani helyzetük megálla­ pítása 65 s köv.

típusai: egyélű 16 s köv. galyhó 15—16,24,28,38,62,64. hortobágyi 22, 24, 43—44, 64. kettős, ellentett élű 19 s köv. krizbai (tővágó) 22, 25, 38, 40, 62 -64. mezőkeresztesi 21, 24,26,30, 39 -40, 44, 50, 56, 58 - 59, 61-65, 68. vegyelemzése 62. típusok számszerinti csopor­ tosítása 64. Rókonca 138. Római bronzedények 40 s köv. Romlott 49—50, 62. Roska Márton 3, 8, 68, 78, 80, 84 -85, 106, 108, 196-197, 200, 206, 221, 233, 234, 242. Rozetta, hallstatti bronz 210. 219 s köv. törökös hímzésű bőrtáskák díszítménye 269 s köv. Sarló, horgasnyelű bronz 78—79, Ságh 50. Sárospatak 50. Schmidt Hubert 59, 62, 66, 80. Schratt, Johann Fridrich 273. Sebastopol 252. Sepsibesenyő 26. Sepsibodok 50. Sepsiszenliván 50 Sényő 50. Sigerus Emil 282. Siklód 149 s köv., 161 s köv. Simonffy Ákos 85. Sinfalva 51. Sírleletek, hallstatti ?09 s köv. kelta 81 s köv. honfoglaláskori 83 s köv. Skandináviai harci balták 60. Solutréi dárdahegyek 198 s köv. ipar 198 s köv. Somlyó 211. Somlyógyőrtelek 51. Somlyóújlak 51. Somogyom 51. Sopronbánfalva 51. Sóvárad 164. Sujta, kalotaszegi hímzésen 293. Súlymegállapitás, vastárgyak földbekerülésekori eredeti 102-103.

Sükő 123 s köv. Szablya, honfoglaláskori 90, 94, 96, 102. használata 112. hüvely és szíjszorító sejtje 91, 100. Szabó György 83. Szabó Kélmán 16. Szabolcs 51. Szalacs 83, 246. Szalag, ezüst 96, 103. Szalárd 51. Szanda 211. Szarvas barlang 9 s köv. Szádolás 162. Szán készítése 135 s köv. szánáil 136. bakkszán 136. elő „ 139. négyes „ 140. nyoszoJyás „ 139. Szászugra 51. Szeg, honfoglaláskori vas 91. Szeged 51-52, 65. Szekértemetkezés, kelta 81, köv. Szendrei János 264. Szendrő 52. Szenterzsébet 78—79. Szentes 52. Szenfjobb 52, 83. Szent Margit-puszta 52. Székelyföld 52. Székelyhíd 52, 83. Székelykapu 165 s köv. Székelyszentistván 52. Székelyudvarh ly 52, 60, 64. Székelyvaja 52. Székesfehér* ár 53. Szigethy Gyula Mihály 187. Szíjszorító sejt, szablyahüvely, honfoglaláskori 91, 100. Szíjvég, bronz, honfoglaláskori 104. Szilassy Ottó 201. Szilágysomlyó 53. Sziléziai rézgalyhó 15 -16, 01 Szilvás 53 Szilvássy Bálint tarsolya 275. Szinalja 180. Szkíta leletek 223 s köv. és hallstatti leletek együttes előfordulása 224—225.

341 Szolnok 53. Szolnok-Doboka megye 53. Szombathely 53. Szuszék készítése 161 s köv. Taksony 53. Tallgren 59, 79, 215. Tasnádszilvás 53. Tata 53. Tatárfalva 53. Tápió (megszemélyesített sza­ kállas zuzmó) 119. Tápiószfcső 53. Tápiószentmárton 53. Tegez, honfoglaláskori 88, 92, 100, 104, Telekfalva 141 s köv. Gr. Teleki Domokos 80. Teleki Mihály kancellár 277. Temeshidegkút 53. Temesmurány 53. Temesvár 54. Temetéj, honfoglaláskori, ide­ jének meghatározása 107 Temetkezés, őskori égetett 87. honfoglaláskori lovasharcos 83 s köv., csoportos 106 Tergenye 54. Teulsch Gyula 23. Téglás Gábor 232, 242. Tirnavia 54. Tiszamogyorós 54. Tiszapolgár 54. Toepfer Volker 241, Tokaj 169. Told £4 -55. Tolna 5_>. Torda 55. Tordai hasa (lék 195- 196. Tordaszentlászló 296 s köv.

149 Tordos 55. Tótgyörk 56. Tólh Zoltán 113. Tóti 17, 56. Tószeg 203. Tőkés József 246. Törökös hímzésű bőrtáskák 261 s köv. Törökkanizsa 56. Tőr, szkíta, vas 223. Törzsek, magyar megkülönböz­ tetése emlékcsoportjaik alap­ ján 108. Tövis 96. Tulajdonjegyek 1. jegy alatt. Tulipánszárak 169. Tulogdy János 197. Tuskó 168. Tükör ( = kapu koronája v be­ tét) 16/. Tűzszerszám <6.

Vájókés 154. Vámospércs 57. Várhegy 20, 57. Várköz 57. Várkudu 57—58. Várvíz 58. Veder, római bronz 235, 240 Velem 58. Veremie 61—62. Veret, keresztalakú, bronz 210, 217. fogantyútartó-, bronz edé­ nyeken 234. Vermes £8. Versec 58. Vérd 58-5). Véső 168-169. Vésztő 5 ). Vidra 18, C0, 65. Vinga 59. Viski Károly 120, 2-5.

Udvarhely megye 78, 119 s köv. Ugróc 56. Ujszentanna 5j. Újszőny 56, Ung megye 56. Ungvár vidéke 57. Ursus spelaeus 196. Üst, római bronz 2 34, 240.

Wedgewood 284. Werner Joachim 240. Willers 240 Wratislau 273, 27(5. Wulff Oscar 254.

Vadleány 119. Vajdaháza 57. Vakaró, moustiéri 195 -196. Varság 127 s köv., 153 s köv. 161 s köv. Vastárgyak földbekerülésekori eredeti súlyának megállapí­ tása 102—103. Vatopédi kolostor 247. s kőv.

Zabla, hallstatti 210 s köv. honfoglaláskori 103 s köv. kelta 81 s köv. Zacharov 113. Zagyvapálfalva 59. Zalatna 232 s köv. Zádok-fa 119, 145. Zentelke 295 s köv. Zombor 59. Zsáka 59. Zsiberk 59. Zsindely 127 s köv.

TART ALOM J E G Y Z E K INHALT — SOMMAIRE

Dr. Bíró Béla :

Egy bizánci bronz-amulett.............................. ...... 246—54 Ein byzantinisches Bronzeamulett ............. ...... 257—65 Dajaszászyné Dietz Kalotaszegi keresztöltéses gallér- és kezelőVilma—Palotay Gertrud: minták .......................................................... ...... 292— 100 Kragen- und Ármelbesatzmuster in Kreuzstich aus Kalotaszeg (Auszug) .............................. ...... 296—104 Dr. Roska Márton: Újabb adatok Jószáshely (Arad vm.) solutréi iparához ................................................................ 198—6 Données nouvelles sur l’industrie solutréenne de Jószáshely (Com. Arad) (Abrégé) ................ 200—8 Adatok a Fatjanovo-kultúra magyarországi el­ terjedéséhez .................................................... ...... 201—9 Beitrage zűr Verbreitung dér Fatjanovo-Kultur in Ungarn ........ ................................... ...... 207— 15 Újabb hallstattkori leletek Nagyenyedről (AlsóFehér m.) .................................................... ...... 208— 16 Neue hallstattzeitliche Grabiunde von Nagyenyed (Auszug) ..................................................... 222—30 Újabb szkíta leletek Nagyenyed környékéről 223—31 Neuere skythische Funde aus dér Umgebung von Nagyenyed (Auszug) .................................... 226—34 Újabb kelta leletek Érkörtvélyesről (Szatmár vm.) .................................................................... 227—35 Neuere keltische Funde von Érkörtvélyes (Kom. Szatmár) ................................................................ 231— 39 Kelemen Lajos : A batizi kőedénygyár történetéhez .................... 280—88 Zűr Geschichte dér Steingutíabrik in Batiz .........290—98 Dr. Kovács Isloán : Csalfa pontozás a pénzromlás idejéből szár­ mazó ezüstérmeken......................................... ...... 258—66 Pseudointerpunktionen auf polnischen Münzen dér Kipper-Wipperzeit.......................................... 260—68 Dr. Novák József: Az ampelumi (Zalatna) „Fortuna Salutaris és Jupiter szentély" bronzedényei ................... ...... 232—40 Die Bronzegefasse dér „Fortuna Salutaris und Jupiter Heiligtümer" in Ampelum(Zalatna) ... 243—51

Palotay Gertrud:

Dr. lulogdy János:

Törökös hímzésű bőrtáskák Erdélyben ........ ......261—69 Portefeuilles transylvains en cuir brodés á la turque (Abrégé) .....................................................279—87 Adatok Erdély palaeolithikumához ............. ......195—3 Données sur le paléolithique de la Transylvanie ............................................................... ......197—5 Név- és tárgymutató — Namen- und Sachregister — Table de matiéres........................ ......335— 143 Errata............................................................... ......344— 152

ERRATA 39.

lap 37. kép aláírásában rh.isáh'inv helyett rb.csákányok.

te 39 unter Abb. 37 statt Axihach• ]ies Axthacken. 73 Zeile 14 von oben statt i'uijanova lies i'uijumn-o. „ 74

„

„

19

„

„

9

untén

„

„

K u J 'c r e r ie n

„

K u p fererten .

nach a h n l i c h e füge ein (tus S tein .

76 „ 14 „ oben nach M o l d a u füge ein u n d in d é r N áfie von Buk arest. 87. lap 2. térképGll ÜZ /. sírhoz, pótlandó a lovastemetki'zés 153. „ 9. sor felülről (49. h ép ) helyett (ö'i. kép). (4.0. kép). „ ( ö;í . kép) 155. „ 1. 157. „

187. 23^.

„

4.

, 1. „ 20. „ 17.

j) „

„

alulról

(00. k ép ) (02. kép)

felülről lHöO. „

„

„

(62. kép). (00. kép). km

>.

alulról helyesen Leltári sy.áma ; I. 2044.