KOZLEMENYEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL SZERKESZTI: R O S K A M Á R TO N

••

KOZLEMENYEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL K O L O Z S V Á R , B Á S T Y A - U . 2.

SZER K ESZTI: R O S K A M Á R T O N /

❖

M IT T E IL U N G E N

P U B L IC A T IO N S

D ÉR N U M IS M A T IS C H -A R C H A E O L O G IS C H E N A B T E IL U N G DES SIEBENBÜRGISCHEN N A T IO N A L -M U S E U M S I N K O L O Z S V Á R (U N G A R N ), B Á S T Y A -U . 2. R E D IG IE R T V O N PROF. M Á R T O N V O N R O S K A

DE L A S E C T IO N N U M IS M A T IQ U E E T A R C H É O L O G IQ U E D U MUSÉE N A T I O N A L DE T R A N S Y L V A N IE A K O L O Z S V Á R (H O N G R IE ), B Á S T Y A -U . 2. RÉDIGÉES P Á R PR O F . M Á R T O N DE R O S K A

III. 2.

.

1943

AZ

ERD ÉLYI

NEM ZETI

M ÜZEUM

É R E M - ÉS

R É G IS É G T Á R Á N A K

K IA D Á S A

H E R A U S G E G E ^E N V Q N DÉR N U M IS M A T IS C H -A R C H A E O L O G IS C H E N A B T E IL U N G DES SIEB ENB ÜRG ISCH EN N A T IO N A L -M U S E U M S É D IT IO N DE L A S E C T IO N N U M IS M A T IQ U E E T A R C H É O L O G IQ U E D U MUSÉE N A T I O N A L DE T R A N S Y L V A N IE

M IN E R V A R .-T . K O L O Z S V Á R 1943.

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának ez a folyóirata régészeti, néprajzi és művészettörténeti dolgozatokat tar­ talmaz, lehetőleg gazdag m agyarázó képanyaggal és német, francia, kívánatra angol és olasz fordításukkal v a g y kivonatukkal. —

Évenként 20 ív n y i

terjedelemben, 2 füzetben jelenik meg.

Előfizetési ára 20 Pengő, külföldön 22 Pengő. A z E rdélyi Múzeum-Egyesület tagjainak

és tudományos

Megrendelhető az E rdélyi N em zeti Múzeum

intézm ényeknek évi 12 pengő.

Érem- és Régiségtárában,

K o lozsvár, Bástya-u. 2. t

M inden megkeresés erre a címre küldendő.

Ide kérjük a kéziratokat is.

Diese Zeitschrift dér Archaeologisch-Numismatischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums enthált sowohl archaeologische, als auch volkskundliche und kunsthistorische Aufsátze mit möglichst reichem Abbildungsm aterial

und

deutscher,

französischer,

au f W unsch

auch

englischer und italienischer Ubersetzung oder mit fremdsprachigem Auszug. Es erscheinen jáhrlich zw ei H e fte in einem U m fang von 20 Druckbogen.

Bezugspreis : 20 Pengő, im Ausland 22 Pengő. Zu beziehen bei dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung des Siebenbürgischen NationalMuseums, K o lo zsv á r (U ngarn), Bástya-u. 2.

Ersuchen

sind an diese Adresse zu richten,

ebenso búten w ir die Manuskripte hieher zu schicken.

La revue de la

Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie contient des articles toujours richement illustrés sur des sujets d ’archéologie, d ’ ethnographie et d ’histoire des árts. traduction

ou

un

N ou s

ajoutons aux articles

une

abrégé en allemand ou en fran?ais, s’ il est nécessaire

aussi en langue italienne ou anglaise. Chaque année nous publions deux fascicules contenants 20 feuilles d ’impression.

Prix d’abonnement 20 Pengő, a l’étranger 22 Pengő. A commender

chez la Section

Transylvanie, K o l o z s v á r

Num ism atique et A rchéologique

(H ongrie), Bástya-u. 2.

du

Musée

N a tio n a l de

Les demandes de renseignement et les

manuscripts sont ál diriger á la méme adresse.

A HÍDALMÁSI BRONZLELET (KOLOZS VM.) A m ellékelt képen ábrázolt bronz gyű jtelékés lelet az Erdélyi N em zeti Múzeum Érem- és

több darabon a díszítés a szerkezettel van össze­ függésben, mert addig terjed kívül a díszítés,

Régiségtárában van I. 3080— 3105. leltári számok alatt (1. k ép ). M ég 1903. márciusában szántás alkalm ával M i k l ó s i i s t v á n vonatkísérő e g y ekenyom nyira a földben, e g y edényben találta, m ely

am eddig belül a nyéllyuk. L egtöb b baltánknak testvérét v a g y rokonát

utóbb összetört. A lelő h ely Hídalm ás községtől északra, e g y dom boldalon fekszik, a pontosabb leletkörülm ények ism eretlenek.

Torda vm .) bronzlelet 5. sz. darabja,3 továbbá H a m p e l által közölt eg y ik balta (lelő h ely E rd ély),4 ámbár a mi példányunk testén szinte 1 mm-re kiugró felületet egyen esebb vonal határolja. A 2. sz.-hoz hasonlót ismerünk Erdély területén

A lele t a k ö vetk ező tárgyakból á l l : I — 10. sz. Kilenc darab tokos, füles bronzbalta és egyn ek a töredéke. I I — 19. sz. K ilenc darab m arkolatlem ezes bronzsarló, ebből három törött. A 14. sz. is sarló, de patkóalakra hajlították. 20— 22. sz. Három darab bronz csúcs.

lándzsa­

23. sz. M arkolatnyújtványos bronzkard két darab töredéke. 24. sz. Vaskés bronzm arkolata.

H AM PEL-nél,1 v a g y

1. sz.-val

rokon

RosKÁ-nál2 m egtaláljuk. A z az erd őszen tgyörgyi (M aros-

Celnáról (A lsó-F eh ér v m .),5 azzal a különbség­ gel, h o g y a mi példányunk kevésbb é finom ki­ dolgozású, éle erősebben kiugrik a szerszám testéből. U gyanezen balta díszítésének fe lép í­ tése e g y e z ő az ördöngösfűzesi (Szolnok-D oboka vm .) Szajkaszeg határrészben lelt bronzkincs baltáinak d íszítésével is.6 A 6. sz. teljesen síma, díszítésm entes darabnak m éltó párja a m agyar-

kettő sem egyform a, azonban mind a tiz a hazánkban előforduló típusokhoz tartozik. Nincs

köblösi (Szolnok-D oboka vm .) péld á n y.7 A 8. sz.-nak éd estestvérét K ézd ivásárhelyen (H árom ­ szék vm .) lelték 8 azzal a különbséggel, h ogy ennek nyaka körül három borda fut körbe a három szöges díszítésen kívül. U gyanennek a bronzleletnek a 3. sz. példányával a hídalmási

k ép viselve közöttük az erd élyi típusoknak egyik változata s e m ; valam ennyi m agyarországi. A

3. sz. van rokonságban, különbség csak a szer­ szám nyakára tett harmadik sor vonaldíszben

8. és 10. számúnak élrésze a szerszám testéből élesen kiugró egyen lőszárú trapézalak. E g y é b ­ ként a tíz baltából ez a kettő a legkarcsúbb, a többi n yolc vaskosabb, testesebb. Többékevésbbé m indegyik balta használt állapotban maradt ránk, csak a 8. sz. látszik használat­

van.

25— 26. sz. Bronzkard antennája két darab­ ban. A tokos, füles bronzbalták

között nincsen

lannak. V a lószín ű leg ez sem azért, mert d ís z ­ nek szánták, — ehhez ugyanis nem e lé g szép a kidolgozása s nagyobb is az ed dig dísztá rgy­ ként ism ereteseknél, — hanem azért, m ert m ég nem került rá sor. Több balta hibás öntésű (a 2., 3., 5. sz.), ami azonban nem okozott akadályt a használatnál. A 7., 9. és 10. sz. példányok k iv ételé vel valam ennyi díszített; le g ­

A 8. sz. darabot

párhuzamba

állíthatjuk

1 A bronzkor emlékei Magyarhonban. I —III. Buda­ pest, 1896. 2 Erdély régészeti repertóriuma. I. Őskor. Kolozs­ vár, 1942. 3 R o s k a M á r t o n : A Székelyföld őskora. Emlék­ könyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileu­ mára. Szerk. Csutak Vilmos. 295. 1. Sepsiszentgyörgy, 1929. — M o z s o l i c s A m á l i a : A z erdőszentgyörgyi bronz­ lelet. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Éremés Régiségtárából. I. 1941. 101. 1. 1. kép. 4 H a m p e l : i. m. XII. t. 9. sz. " R o s k a : i. m. 49. kép. 6 H a m p e l : i. m. III. CCXVIII. t. 13-23. sz. 7 R o s k a : i. m. 177. kép. 8 R o s k a : i. m. 147. kép 6. sz.

124 m ég e g y alsójárai (M aros-Torda vm .) baltával,11 a 10. sz.-t pedig e g y a n yaországival,10 bár ennek éle va la m ivel hosszabb körív, mint az elő b b ié­ nek ; ezenkívül m indkettő kevésbbé is van dí-

A

hídalm ási

bronzlelet.

—

Le

a m ásodikhoz a többi, a 15. sz. k ivételével. A z első csoportbeliek pen géje széles, az éllel ellentétes oldal és az él között e g y borda fut a szerszám on körbe, eleinte az élle l ellentett

de bronzé de H ídalm ás.

szítve. Egyébként, mint már említettük,^baltáink az Erdélyben gyakran előforduló anyaországi

oldallal párhuzamosan, a nyél tájékán p ed ig szétválik. A m ásodik típusváltozatot képviselők

típusokhoz tartoznak, a 4., 6., 7. és 9. sz. p él­ dányok p edig egészen k özön séges darabok. Sarlóink két típusváltozatot képviselnek.

pen géje keskenyebb s a nyéln yú jtványok m ind­ egyikén e g y -e g y csap van, am i a szilárdabb

A z eg yik h ez tartozik a 12. és 13. sz. példány, n H A M P E L : i. m . 10 H

am pel

: i. m .

I., XIII. t . 1. XIII. t. 4. s z .

sz.

nyélbe-alkalm azást szolgálta. Egyik-m ásiknak a nyélnyújtványa át van fúrva a fogantyú fe le rő ­ sítésére. A 15. sz. alakjánál fo g v a a második, de bordázatával az első csoporthoz csatlakozik.

125 Sarlóinkhoz hasonlókat ismerünk a felőri (Szolnok-D oboka vm .) b ron zleletből,11 azzal az

mért tompa h egy e és m agasanfekvő szárnyai miatt nem lehetett feg yvern ek h aszn á ln i; rendel­

eltéréssel, h ogy a mi példányaink öntőm estere elhagyta a markolat felesleges díszítését. Hason­ lók m ég az ispánlaki (A lsó-F eh ér vm .) bronz­

tetését nem ismerjük, hazánkból más hasonló példány nem ism eretes. Bronzkardunk két darabba törve s hiányosan maradt ránk. P en g éje vaskos, keresztm etszete

sarlók.12 A három lándzsacsúcs három típust k ép ­

rombikus, közepén erős gerinccel. A pengető és a markolat között kétoldalt eg y -e g y , magán a

visel. A 20. sz. a legkisebb, köpűjének fe le fő ­

Flg. 2. kép. A hídalm ási bron z antenna.

—

L'an ten n e

d'une

épéé

de H ídalm ás.

kozatosan, fele után hirtelen keskenyedik s innen

markolaton p edig

k ezd ve m élyen behatol a szárnyak közé. A köpű két oldalán lyukak vannak a nyél erősítése c é l­

lem ezek felerősítésére. A pengetőnél le v ő lyukak kis száma inkább hazánkra jellem ző, a németországiakon általában több v a n : H a m p e l szerint ez a típus az Európa közepén igen elterjedt,

jából. A 21. sz. lándzsacsúcs nagyobb, enyhén ívelt, szárnya kétharmada az egész lándzsának, a köpü m élyen behatol a szárnyak közé. A köpű k ét oldalán ezen is lyukak vannak a szegek ré ­ szére. A 22. sz. lándzsa a leghosszabb. H eg y e egészen tompa, köpűje m élyen behatol a testébe. N yílása ovális, két oldalán ez is lyukas. A lándzsa szárnyainak csak íve lt csök evén yei vannak a test felső harmadában. Inkább dárdahegynek m ond­ hatnék.

A 21. sz. lándzsához

hasonlót

közöl

H a m p e l ,13 de nem Erdélyből. Erdélyben az ispán­

laki lelet

tartalmaz a m ienkhez

hasonlókat.11 A

m eglehetősen

mi 22. sz. példányunkhoz

ha­

sonlót H a m p e l is leír és bemutat e g y hasonlót, közelebbi m agyarországi lelő h ely e ism eretlen.15 Szerinte a lig lehet lándzsát látnunk e darabban, 11

: i. ni. 106. kép. : i. m . II. CXLVIII. t. 17-18. s z . 13 I. m. I. CXV. t. 4 - 5 . s z . 11 H a m p e l : i. m. II. CXLIV. t. 13 I. m. III. 106. ]., I. XXV II. t. 8 a -b . sz. Ro ska

12 H

am pel

három lyuk van a m arkolat­

nyolcszögü átm etszettel bíró kard szárm azéka s attól a rendesen csak rombikus átm etszetében különbözik és abban, h ogy „a m arkolat k ö zé p ­ tagja fölül-alul erősebben keskenyül“ .ir' U gyanő mutat be a mienkkel rokon példányokat az ara­ nyosi (B orsod vm .) kin csből.17 Kardunk fe lé p í­ tésével m eglepően eg y ező k et látunk S p r o c k h o f f nál18 azzal az eltéréssel, h ogy az ő példányainak nem a penge két oldalán két, hanem a penge közepén fut eg y bordájuk. S p b o c k h o f f e kardokat a M oNTELius-ÁBERG -féle rendszer V . periódusába h elyezi s bizonyítékul e g y dániai, Sönder L y n g b y ről szárm azó pengét is fe lh o z ,19 am elynek k é ­ szítésm ódját egykorú m agyarországi kardok 16 I. m. III. 99. I. 17 I. m. III. CCVI. t. 2 - 3 . sz. 18 DiegermanischenGriffzungenschwerter. Berlin— Leipzig, 1931. 18. t. ln I. m. 17. t. 1. s z .

126 erősen befolyásolták.20 U gyanő ezen kardforma eredetét a keskenypengéjű kardokra viszi vissza s átmeneti példányra is rámutat.21 Hozzánk, M agyarországra, minden bizonnyal északnyugat­ ról jött, ahol ez a típus igen szép számban fordul elő. A vaskés-m arkolat leletünk egyik értékesebb darabja. Á tm etszete ovális, a m arkolat v é g e antennaszerű félköralakba fut össze, a két kar között tüskealakú nyúlvány található. Hazánkból e g y rokonpéldányt ismerünk V elem szen tvid rő l,22 távolabbi analógiák a hallstatti tem etőből kerül­ tek felszín re.2'' Fontosnak véljük kihangsúlyozni, h ogy

markolatának

antennaszerü

közli S p r o c k h o f f is ,57 ugyanő Szilágysom lyóról is bemutat két példányt.->N A mi antennánkat leginkább a

S

prockho ff

által bemutatott 1. sz.

szilágysom lyói kard k ö zelíti m eg, ami a M agyar N em zeti Múzeumban van, továbbá e g y példány a dániai Fünenről.20 A szilágysom lyói antennás kard, valam int a Fünenről va ló példány díszítése is spirálisokból és azoknak változa taib ól áll. A z antennás kardokat S p r o c k h o f f ném etországi eredetűeknek m ondja,30 v e le szem ben Á b e r g a m agyar eredet m ellett foglal állást azon érvvel, h ogy német területen a töm ör markolatú kardok

képzéséhez

mindhárom csoportja (A u vernier-i, M örigen-i és

hasonlókat a szkíta vastőrök között találhatunk. M egem lítjük a maroscsapói (Kis-Küküllő vm .)

antennás kardok) m egtalálható, M agyarországon azonban hiányzik az előbbi k e ttő ; ezt az érvet a stílusvizsgálat is alátám asztja.31 A m agyarországi antennás kardokon egy, ism eretlen lelőhelyű kard k iv é te lé v e l általános a spiráldísz. Egy dániai kard32 szintén m agyarországi gyártm án y­

szkíta tőrt,21 m ely koravaskori tem etőből került elő. A két tőr között azonban az a lén yeges különbség, h ogy a fiatalabb m aroscsapói tőrnél az antenna külön darabként van a n y élv ég re e rő ­ sítve, a hídalmásit p ed ig e g y darabban öntötték. Leletünkhöz tartozik vé g ü l a rajzon külön fe l­ tüntetett, a 2. k é p e n jobban látható két, spirál­ díszes, karikaalakú tárgy, am ely nem más, mint egyantennás kard kettétört és hiányos antennája:

nak látszik,33továbbá nincs kizárva az sem, h ogy az itáliai példányok m agyarországi eredetűek annál is inkább, mert az itáliai antennás kardok nagyrésze az A driai tenger kétoldalán került elő .31 Ez a különbség a m agyarországi és a szintén

t. i. abból a részből hiányzik e g y darab, am ely a kardhoz va ló rögzítésre szolgált. A két tagot összekötő rész koncentrikus körökkel, a külön­

fejlett, de zárt ném etországi kultúrkör között, írja Á b e r g ; a német kultúrkör csak kapott, fe lv e tt kultúrhatásokat, de nem adott.3fl

álló részek p ed ig rovátkákkal vannak díszítve. H asonló antennás kard van a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban Szászbudáról (N agy-K ü kü llő v m .)26 és M ezőszilvá sról (K o lozs vm .) a n agy-

A hídalmási lelet koráról szintén Á b e r g tesz em lítést s annak egyes darabjait a bronzkor IV .,

enyedi Bethlen-kollégium

múzeumában ;2fi

to ­

vábbá M agyarcsaholyról (S z ilá g y vm .) a M agyar N em zeti Múzeumban. A szászbudai példányt 2,1 I. m. 41. 1. ” I. m. 42. 1. 23 M iske K át,mán: A v e le m s z e n t v id i ő s te le p . X X X . t. 9. sz. 23 S a c k e n E . : Das Qrabfeld von Hallstatt in Oberösterreich. V. t. 11., 12., VI. t. 5., 7. sz. 21 R o .s k a ; i. m. 186. kép. 2' A. É. ú. f. VIII. 1888. 245. 1. 23 A. É. ú. f. VIII. 1888. 339. ].

igen

a lelet jelentősebb részét p edig a periódusába h e ly e zi.3,;

bronzkor V .

Szabó G y örgy

27 D ie germanischen V ollgriffsch w erterd er jüngeren Bronzezeit. B erlin—Leip zig, 1934. 24. t. 3. sz. 28 U. ott 1., 5., 7. sz. S p r o c k h o f f : i. m . 18. t. 1. s z . 30 I. m, 26. 1. 31 Á berg , N ils : Bronzezeitliche und früheisenzeitliche Chronologie. V . Stockholm, 1935. 124— 125. 1. 32 Á b e r g : i. m. V . 210. kép. 33 Á berg : i. m. V . 126. 1. 31 Á berg : i. m. V . 127. 1. 35 I. m. V . 128. 1. 33 I. m. V . 126. 1. 1. sz. jegyzet.

LE D E P O T DE B R O N ZE DE H ÍD A L M Á S (Résumé) Le dépőt de bronze trouvé á Hidalmás (dép. Kolo z s ; fig. 1) contient: 9 haches a douille et le fragment d’une hache, 9 faucilles á languette et 3 fragments, 3 pointes de lance, 2 fragments d’une épéé á soie plate avec bords relevés, la poignée en bronze munie de petites antennes d’ un poignard de ferre et enfin, l ’antenne du pommeau d’une épéé en deux fragments (fig. 2). Quelques objets appartiennent a la quatricme,

mais la plupart a la cinquieme période de l ’áge du bronze aprés le systéme chronologique de m o n t k l i u s - a b e r g . L ’antenne de l ’épée témoigne des relations culturelles et commercielles entre la Hongrie et l ’Italie pendant l ’áge du bronze. Le dépöt est conservé á la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie (Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régi­ ségtára) a Kolozsvár. György Szabó

A KOLOZSGYULAI (KOLOZS VM.) BRONZLELET és az

cint adott.- A lkotóelem eikb ől hiányzik tehát az arzén és az antimon, amit azért hangsúlyo­

1. k é p e n látható, több darabra tört, díszített b ron zövet; — 640. lsz. alatt e g y másik, de sima, diszítetlen, a múzeumba szintén több darabra

zunk ki, mert erdélyi rézérceink ném elyike arzént és antimont is tartalm az.8 M égsem az a n ya ­

törve bekerült b r o n z ö v e t; — 641— 769. lsz. alatt olyan bronz csüngődíszeket, mint a 2. képen 1— 4. sz. alatt ábrázoltak, am elyek e g y része ép, más része t ö r ö tt; — végü l 770— 903. lsz. alatt olyan bronzsodronyból készült, spirális

áruk. A lelő h ely B első-Erdély ama kereskedelm i útja m ellett fekszik, am ely a Szam os és Sebes Körös vö lgy ein ek k ö zv etíté sév el a nagy m agyar A lfö ld keleti szélén vég igh a la d ó kereskedelm i

csöveket, mint a 2. kép. 5. számú példánya. Ezeknek is e g y része épebb, más része törött, v a g y széthúzott s ez a széthúzás néha annyira ment, h ogy a cső visszan yerte sodronyszerű­ ségét.

úttal k ö zvetlen és szoros összeköttetésben állott.

A z Erdélyi N em zeti Múzeum ÉremR égiségtára 638— 39. lelt. sz. alatt őrzi

Ez a lelet m ég 1879-ben

került

felszínre.

E gy részét M eskó M ik ló s földbirtokos m ég akkor a múzeumnak ajándékozta, e g y kisebb rész a kolozsvári unitárius íőgim názium gyűjtem én yébe került, s h o g y a lelet egész m egm entett része a múzeumban legyen , az Erdélyi M územ -Egyesület más tárgyakkal kicserélte ezeket. Nem kell bővebben magyaráznunk,, h ogy ez a gyűjtelékes lelet íg y is hiányos. Először is, mitsem tudunk a lele t körülm ényeiről, aztán hiá­ nyoznak belőle olyan tárgyak, am elyek E rd ély­ ben az ilyen term észetű gyű jtelékes leleteket kísérni balták.

szokták, íg y pl. a tokos

M égis szerencséseknek

füles

bron z­

érezhetjük m agun­

kat, h ogy ebből a leletb ől legalább ennyink va n .1 A z 1. képen bemutatott ö v v e g y i v iz s g á ­ lata 94.85% rezet és 5.15% cint mutatott k i; — a sima, díszítetlen ö v é 84.44% rezet és 15.56%

országból,

a va g y

más

kultúrkörből

behozott

A csüngődíszek (2. k é p 1— 4. s z .) külön­ böző nagyságúak, de u gyan egy alakúak. H osszú­ ságuk 4.5— 6.5 cm közt váltakozik. K ét fő ré sz­ ből á lla n a k : felső részük hornyolással díszített cső, ennek alsó feléh ez a három egym ásba h elyezett, félholdas tagot öntötték, ezek h egye érinti e g y m á s t; közepükön folytatódik a csöves tag, a m ellyel különben is egybeöntötték. A cső term észetszerű leg fennt-lennt nyitott, lefelé azon­ ban kissé k esk en y ed ik ; több darabon oldalt, v a g y pedig lennt az egyik , v a g y két félholdas tag közepe táján külön lyuk is van rajta. E lyukak jó részén látszik, h ogy hibás öntés eredm ényei, miképpen a félholdas tagok sem m indig teljesek, v a g y hibátlanok éppen a hibás öntés k ö v e t­ keztében. Vannak azonban olyan szabályos, kerek lyukacskák is, mintha azokat szándékosan hozták volna ki így, viszont

több ilyen tagról

teljesen

kis

hiányoznak

ezek

a

lyukak,

ami

m egint a m ellett szól, h ogy eredetüket a hibás öntésben kell keresnünk. A csövön bronzsodronyt v a g y zsin eget húz­

tak át. A k ö rszelvén yes átm etszetű sodronyból oly 1 A z irodalomban szerepel ez a le le t : az Erdélyi tökéletesen kihozott spirális csövek (2. k é p 5. s z.) Múzeumban (Siebenbürger Museum) VI. k. 64. és 116. 1. , az AÉ. ú. f. XIX. k. 1899. 323. 1. jegyzetben. (Rkijórésze törött, a törési felületek patinásak, s n e c k e !) — A szegedi Dolgozatok IV. k. 248. és 254.1. mint utaltam rá, vannak a leletben olyan dara-

H a m p e l : Bronzkor II. k. 49. I. után tévesen szerepel lelőhelyként a békésmegyei Gyula. — V. ö. Mannus XXIV. k. 1932. 546. 1. — R o s k a : Repertórium 131. 1. 226. sz.

2 A vegyelemzésért P a n f i l G y ö r g y professzor úrnak mondok hálás köszönetét. 3 ZfE. XX V II. 1895. Verh. 762-764. 1.

128 bök, am elyek sodronyát annyira kihúzták, h ogy elveszítették cső-jellegüket s ha e g y pár csa va ­

a m ely idők

rodás nem mutatná bizonyosan, h ogy ezek a sodronyok is csövet form áltak valam ikor, e g y ­ szerűen sodronyként kellene tárgyalnunk őket.

összetűzték az eg y es részeket. M inden egyes darabon m eg lehet állapítani azokat a lyukakat,

konyább

jártával többször elszakadt

bronzsodronnyal ismét

s vé-

összevarrták,

am elyeket az összevarrás miatt ütöttek át raj-

Abb- 1- kép. A kolozsgyulai díszített bronzöv.

— Dér verzierte Bronzegürtel v. Kolozsgyula.

A rra gondolni sem szabad, h ogy a csövek J egy

tűk. Valószínű azonban, h ogy azoknak a lyukak­

részét azok húzták szét ennyire, akik a leletre bukkantak, mert a törési felületek patinásodása

nak, am elyek a törési szélektől távolabb esnek, semmi közük az összevarráshoz, v a g y össze­ tűzéshez, ezeknek inkább az leh etett a rendel­

arra mutat, h ogy azok ily en állapotban kerültek a földbe.

A kora bronzkortól k e zd ve

leleteinkben. A spirális

csövek

hossza,

előfordul

eltek in tve

az

egészen kisméretű töredékektől, 12.5, 14, 16.5, 17, 17.5, 18.5 és 19.5 cm. Mind a félholdas csüngök, mind a m ost tár­ g y a lt

spirális

m ányok. Ami len

az

csövek is hazai (e r d é ly i!) gy á rt­ ö v ek e t

illeti,

a

sima,

tetése, h ogy ezeken át erősítsék az övlem ezt valam i anyaghoz, mondjuk bőrhöz, v a g y p osztó­ hoz.

Ezek

a

lyukak

u. i.

aránylag

szélesek

(2, 2.5, 3 m m ) s íg y az övnek az alapanyaghoz v a ló erősítése valószín ű leg bronzsodrony, v a g y zsin eg s e g íts ég év el történhetett, bár ez utóbbi annál az egyszerű oknál fo g v a leh et kétséges, h o g y a fém lem ez lyu k szélei hamar elkoptatták,

díszítet-

elrágták s ez a használhatóság róvására ment.

példánnyal nincs m it foglalkoznunk, mert

A 3. sz. darab a 4. számúval lapos fejű, sza­ bálytalan n yitolószegek s e g íts ég év el van össze­

b előle csak töredékek s e g y övkam pó került a múzeumba. R észletesebben kell foglalkoznunk az 1. ké­

pen bemutatott, díszített ö v vel. H osszát már nem leh et pontosan m egálla­ pítani. É g y 17 cm széles bronzszalagból állott,

fű zve. A kettő között nincs m eg a díszítés fo ly ­ tonossága s íg y holtbizonyos, h o g y ezen a részen az ö v e g y része a m aga idejében v a g y elveszett, v a g y pedig hasznavehetetlenné vált. Mint

már em lítettem , ennek

az

övnek a

129 veg ye lem zése 94.85% rezet s csak 5.15% cint mutatott ki, tehát m eglehetősen puha s ez azért

Fehér v m .)5 és szenterzsébeti (Szeb en vm .)'; öntőm űhelyekből, valam int a m arosfelfalui (Maros-

van, h ogy annál könnyebben lehessen díszíteni. Övünk m egm aradt része egész felületén

Torda vm .) gyű jtelékes le le tb ő l,7továbbá a biharm eg y ei R obogányról és Sarkadról. A felsőú jvári öntőm űhely m aradványai közt

díszített. A

díszítés

módja

poncolás és pedig

keskeny vésőszerű és hegyes végű eszközölték azt.

több övdarab szerepel, am iket részben ki is leh et egészíteni. A zeg-zu gm inta, a félová lis

poncolóval

m otívum, a kacsszerűleg

A z ö v két szélén e g y -e g y szalag fut v é g ig ,

ívelt, e g y ­

szerű és kettős vonal, a 2, 5 és 6 fordulatból álló spirális körök, a kicsi, piskótaalakú, ú. n.

ez keretezi be a belső díszítést. Bár kevés maradt m eg ezek b ől a szalagokból, m égis e lé g

Abb.

képezett,

2.

kép.

Csüngődíszek és spirális cső a kolozsgyulai bronzleletből. HSngezierate u. Spiralrohr aus dem Depotfunde v. Kolozsgyula.

ahhoz, h ogy szabálytalanságukat m egállapíthas­ suk. A z eg y ik szalag külső szélén öt pontsort látunk, a másikon csak n é g y e t; a szalag belső felén

p ed ig

csak

három

pont-,

illetve

rövid

vonalkasort ütött be az egykori mester. Ehhez hasonló szabálytalanságokat látunk a belső teret kitöltő díszítésben is. Ezek a zo n ­ ban a barokkosán túlterhelt díszítéshalm azban elvesznek, s csak a figyelm es vizsg á ló veszi észre őket. A díszítő

m otívum ok

elrendezésében sem

találunk kényes pontosságot és szabályosságot, sőt itt-ott bizonyos önkényeskedéssel talá lk o­ zunk. A z összbenyom ás azonban, am elyet a

boeotiai típusú paizsok, a ferde vonalkákkal kitöltött és egyszerű vonalakkal határolt s e g y ­ m ástól bizonyos távolságra (tehát nem sűrűn egym ás m ellett) elh elyezett szalagok, aztán a kerék-m otivum is m egvan. A kerékagyat spirális kör alkotja, a küllők száma 4 ,6 , 8 s egym ásba h elyezett félkörökben végződ n ek . A z ispánlaki övm aradványokon a kolozs­ gyulai ö v díszítő m otívum ai közül csak három van m eg : a két vonalból álló zeg-zu g, a félová lis és a n égy fordulatból álló, kis méretű spirális, ez azonban e g y tangenciálisan haladó, tovább k épezett vonal révén S-alakúvá fejlődik.

5 H a m p e l : Bronzkor CL. t.— N i l s Á b e r g i. m. V. k. 67. kép. 3 —4. sz. — Alsófehér vármegye monográfiája (Die Monographie des Komitates Alsófehér) II. 1. k. 118.— 125. sz. — P á r v a n : Qetica fig. 205. “ Archív d. Vereins f. Sieb. Landeskunde N . F . X. let díszített. Rajzunk annyira k ifejező, h ogy el kell tekintenünk attól, h ogy ezt a díszítést rés z­ k. 8. 1., X III. k. 489. 1. - AÉ. r. f. III. k. 269. ]., IV. k. 12.1. — AÉ. ú. f. VIII. k. 246. 1. — H a m p e l i. m. letesen leírjuk. II. k 143.-155. 1. - U. a. Trouvailles 56.-58. 1. — U. * a. Catalogue 152. 1. — G ooss: Chronik 26.— 27. 1. — B ron zövek s azok töredékei ism eretesek ZfE. Verh. 1883. 100. 1., 1898. 516. 1. - P á r v a n i. m. fig. 206. E rdélyből s a v e le szom szédos területekről a 7 F i l i m o n A u r é l : Le dépöt en bronze deSuseni — felsőú jvári (A lsó-F eh ér vm .),4 ispánlaki (A lsóMarosfelfalu. Bucarest. Dacia, I. k. 343.-358. 1. — 1 A z Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiség­ P á r v a n V . : L ’áge du dépót de bronzes de Suseni— Marosfelfalu. Dacia 1. 359—362.1. — N i l s Á b e r g i. m. tárában. — N i l s Á b e r g : Bronzezeitliche und irflheisenzeitliche Chronologie V. k. 67. kép 5.-9 . sz. V. k. 67. kép. 1. 2. sz.

m ester el akart érni, annak dacára is, h ogy ez a díszítés barokkosán túlterhelt, kellem es. A szélen le v ő szalagok közötti eg ész terü­

130 A jó fenntartású szenterzsébeti bron zöv szintén gazdagon díszített, rajta m egtaláljuk a kisméretű, n é gy fordulatból álló spirálist, a szin­ tén kisméretű, piskótaalakú, boeotiai paizsokat, a zeg-zu g-von alat, a hatküllős spirálisokból k é p e ­ zett kereket. Ezek a 2 és 3 von alb ól álló küllők kettős körből indulnak ki és ugyancsak kettős körben végződ n ek . Ezen az övön olyan kettős köröket is látunk, am elyek belsejét 4 egym ást keresztező küllő osztja. A nagyváradi múzeum a robogán yi leletből szerezte m eg e g y ö v v é g é t. A félo vá lis m otí­ vum ok, az egym ásba h elyezett körök s a sza ­ badon maradt m ezőknek ferdén

beütött vonal-

kákkal va ló kitöltése révén ez a töredék közeli rokona a kolozsgyulainak. Ugyancsak a nagyváradi

lelt övön ,10 stb. Ezáltal a m agyar kulturális k ö z ­ pontból va ló kisugárzás irányait is m eg jelö l­ tük. V elü k szoros összefü ggésben vannak pl. a drslavicei (M o rvao rszá g) övm arad ványok ,11 s különösen fontos, h o g y ez utóbbiak v a g y M agyarországból im portált darabok, v a g y legalább is m agyarországi példányok utánzatai lehetnek. A z ig a z i erd élyiek től azonban m essze állanak. A felsorolt példák különben csak annyit bizonyítanak m ég, h ogy az em lített díszítőelem ek hosszú életűek voltak. Ezt a gyű jtelékes leletet régeb ben az óitáliai importárukkal kapcsolatosan em lítettem . K étség ­ telen dolog, h ogy ez a régi felfogás javításra szorul.12 Övünk

múzeum

őrzi

a

s a v e le

együtt lelt e g y éb

bronz-

holmik az erd élyi koravaskor term ékei.

sarkadi gyű jtelékes lele te t (szárnyas és tokos füles balta, makkos sarló, m arkolatlem ezes sar­

A z aztán más kérdés, h ogy vájjon eredeti erd élyi term ékek, v a g y p edig a sajátos m agyar­

lók, kardmarkolat, kardtöredékek) s benne e g y bron zöv töredékét, am elynek díszítése m egleh ető­

anyaországi bronzkultúra hatása alatt keletkezett erd élyi holm ik ?

sen e g y s z e r ű : a széleken 1— 1 beütött vonal,

Senki sem tagadhatja u. i., h ogy az erdélyi bronz- és koravaskor sok tekintetben a m agyarországinak erős fü g g vén ye, e m ellett azonban

a középen kör, ettől jobbra- és balra e g y -e g y ovális m otívum h elyezk ed ik el, ennek v é g e it azonban nem leh et pontosan m egállapítani, mert

az is tény, h ogy ebben a tekintetben Erdélynek

a töredék folytatása hiányzik. *

m eg vo lt a maga külön, egyén i élete is. A z a n ya ­

A m in t ebből a felsorolásból, illetve leírásból kitűnik, ezeknek az öveknek s övtöredékeknek

ékszerek

díszítésében az egyén i különbségek m ellett m e g ­ lep ő hasonlóságok is vannak, ami elvitathatatlanul bizonyítja, h o g y ezek a díszítő m otívum ok

Egyáltalán nem tagadhatjuk, h ogy az anya­ országi bronzkor régebbi periódusainak le m e z ­ ipara (ö vék , kartekercsek),13 befolyásolta az

ugyanabból a

erdélyit, de az erdélyi koravaskori ö vlem ezek technikai, kulturális és stilisztikai eg y sé g et k é p e z­

gondolat-

és

országból

stíluskörből szár­

maznak. H a tágabb körben kutatunk analógiák után. a rendelkezésem re álló, e lé g sovány irodalom ból a k övetk ező példákat hozhatom fe l: a kerékm otivum egyszerű bb kivitelben m egvan e g y blankenburgi (U kerm ark)8 övön, e g y glasinaci lábszárvédő lem ezen ,9 a hallstatti sírm ezőben 8 Altertümer unserer heidnischen Vorzeit Bd. II, Heft. II. Tafel 3. Nr. 16. 9 Wiss. Mitt. aus Bosnien u. d. Herzegowina III. k. 7. 1. 8.9. ábra, 11. 1. 23. 24. ábra. — Ennek a fontos kultúrkörnek az emlékei merőben különböznek díszítés tekintetében az erdélyiektől és anyaországiaktól. Do­ minálnak a pontokból kihozott szalagok, négyzetes, rombikus, eltorzított svasztikát utánzó elemek. Wiss. Mitt. I. k. 144. 1. 40. ábra, II. k. 7. 1. 8. és 9. ábra, 15. 1. 39. ábra, 34. 1. 78. 79. ábra, IX. k. LVII. t. 4. sz. Mellettük az eltorzított svasztika (u. o. II. k. 22. I. 58.

sok

mindent

(fe g y v erek ,

eszközök,

form áit, gondolatokat) vett át, de a

m aga leikéből, a m aga erejéből is terem tett.

nek s amit különösen kell hangsúlyoznunk : az érintkezési pontok dacára az

erd élyiek

b iz o ­

nyos tekintetben (technika, díszítő elem ek) más díszítésbeli ízlést árulnak el, mint az anyaorszáábra), az X-motivum (u. o. I. k. 144. 1. 40. ábra, II. k. 22. 1. 57. ábra) érdemel említést. Ritka a fél, vagy ne­ gyedkörívet mutató s szintén beütött pontokkal kiho­ zott motívum is (pl. u. o. II. k. 7. I. 8. 9. ábra). 10 S a c k e n : Das Grabfeld von Hallstatt. W ien, 1869. Taf. IX. No. 6. 11 N i l s Á b e r g i. m. 67. kép 10.—13. sz. 12 V. ö. N i l s Á b e r g i. rn. V. k. 129. 1. 13 Pl. Rákospalota ( H a m p e l i. m. L X X X V Il. t.), Ercsi ( H a m p e l XCIII. t.), Komjáth ( H a m p e l CXXI. t. — Á b e r g i. m. V. k. 92. 1. 170 kép.), Dunapentele (Q. B e h r e n s . Frühbronzezeitliche GrSber aus Ungarn, PZ. X I.-X IJ . k. 117,-123. 1).

131 g ia k ;11 ennek alapján nyugodtan mondhatjuk ki, h ogy azok itt Erdélyben készültek s m iképpen a régebbi erdélyi típusú és a félholdas kávájú, tokos füles balták, a horgas markolatú sarlók m egbecsült s értékelt csereeszközök voltak E rdé­ lyen kívül is, — az itten gyártott ö vlem ezek is eljutottak R obogányra, Sarkadra s távolabb is. És Erdélyben hol gyártották őket ? A szen t­ erzsébeti, ispánlaki és felsőú jvári gyű jtelékes leletek, — valam ennyi sóbányák k ö z e lé b e n ! — kézzelfoghatóan bizonyítják, h ogy itten, a na­ g yob b bronzöntő m űhelyekben mindenütt tök é­ letesen értettek a bron z-övlem ezek gyártásához. “ V. ö. az alábbi gyűjtelékes leletek k el; Bozsok (Baranya vm., H y m p e l XCVII. t. 20. 21. sz.), Csabrendek (Zala v m , H a m p e l LX X X I. és CXXX1I. t. 5.-7 . sz., valamint AÉ. 1901. 434. 1.), Gyermely (Komárom vm., H a m p e l CL1X. t. 16. sz.), Kemecse (Szabolcs vm., H a m p e l CXCVI. t í. sz. és CCLIII. t. 11. sz ), Kéri (Som ogy vm., K a m p e l CXVIII. t. 29. sz.), Komját (Vas vm., H a m p e l XLIV. t. 3. sz.), Magyarpécska (Arad vm., A Magyar Nemzeti Múzeum Múltja és Jelene, Budapest, 1902.91. 1. — AÉ. 1909. 409. 1. Á b e u g i. m. V. k. 42. 1. G6. kép. — P á r v a n i. m. 217. ábra), Rinyaszentkirály (So­ m ogy vm., H a m p e l CCXV. t. 1. sz., — Á b e r g i. m. V. k. 91. 1. 168. kép), Tamásfalva (Torontál vm., H a m p e l CXXVII. t. — M i l l e r e k B. : Délmagyarország régiség­ leletei I. k. Temesvár, 1897. 106.—111. 1.), Tetétlen (Pest vm , ROlSKa M, : A tetétleni bronzkincs. — Dér bronzene Schatz von Tetétlen. Szegedi Dolgozatok IV. k. 1928 244.- 255. 1. — K i j u t W i l l v o n s e d e h : Zűr Datierung des Bronzegürtels von Tetétlen. U. o. XL k. 1935. 223.-226. 1. - AÉ. 1907. 434. 1. - Mannus XXIVk. 1932. 542.-545. I.) s még egy pár magyarországi eredetű öv, amelyek közelebbi lelőhelye ismeretlen (v. ö H a m p e l XLIV. t. 4. 5. sz. és L X X X V . t.).

Gyártásuk gondolata délnyugaton, azadriai kultúr­ körben keresendő. (Este, keletalpesi tartom ányok.) A robogányi, sarkadi, a kolozsgyu lai és m arosfelfalui stb. gyű jtelékes leletek az em lített öntőm űhelyekből vásárolt, távolabbi kereskede­ lem re szánt holmik, amik gazdagabb em bereknek a v e s z é ly elől a földbe rejtett vagyonaként kerültek felszínre. A kolozsgyu lai lelet korm eghatározására a m agyarpécskai gyű jtelékes lelet kínálkozik le g ­ alkalm asabbnak,13 am elyben a kartekercsek a hazai bronzkor Ií. periódusáig is visszanyúlnak ugyan, de az ö v és különösen a villanova-urna a félholdas vé g ű csüngőkkel együ tt a koravas­ korba utalja az egész leletet, és pedig ennek sem az elejére, a m ely párhuzamosan m eg y bronz­ korunk V. periódusaként szereplő átm eneti idővel, hanem az azután k övetk ező alkorszakba, amikor a fém ből va ló villanova-urnákat az a g y a g b ó l gyártottak kezdik kiszorítani a közhasználatból. Ennek az urnának hornyolatai, szarvszerűen kiugró, szintén hornyolt bütykei a bronzkorunk III. és IV . periódusának edényeit annyira je l­ lem ző hornyolatokból és a belülről kinyom ott s szintén hornyolatokkal díszített bütykeiből honi talajon fejlődtek ki. A kolozsgyu lai gyű jtelékes lele t a Hallstatt I. (-=- Este I. - a REiNECKE-féle Hallstatt B ) a lkor­ szakba sorolandó, a m ely az Á B E R G - f é l e régebbi Hallstattba ta rto zik "1 és a Kr. e. V III. sz. v é ­ gére esik.

Roska M á rton

lr‘ A M. N. Múzeum Múltja és Jelene 91. 1. 1,; I. m II. k. 10. 1.

DÉR B R O N Z E F U N D V O N K O L O Z S G Y U L A (K O M . K O L O Z S )* (Auszug) m dér Prahistorischen Abteilung des Siebenbür­ gischen National-Museums werden dér in mehreren Stücken gerettete Bronzegürtel (Abb. 1), ein glatter unverzierter, in zahlreichen Stücken ins Museum gelangter Bronzegürtel, teilweise ganze, teilweise zerbrochene Hangezierate aus Bronze (w ie Abb. 2, 1—4) und schliesslich aus Bronzedraht geformte Spiralröhrchen (Abb. 2, 5) aufbewahrt. Dieser Fund wurde im Jahre 1879 gemacht. Einen Teil schenkte dér Grundbesitzer M i k l ó s M e s k ó dem erwahnten Museum, ein anderer Teil gelangte in die * Siehe Schrifttum im ungarisclien Text.

Sammlung des Obergymnasiumsder Unitarier in Kolozs­ vár. Dieser Teil des Fundes wurde vöm Siebenbürgi­ schen National-Museum von dér erwahnten Sammlung durch Tausch erworben. Dér Fund ist nicht vollstSndig erhalten.' W ir wissen nichts über die Fundumstande, ausserdem fehlen auch Stücke, die in solchen siebenbürgischen Depotfunden selten fehlen, z. B. die bronzenen Tüllenaxte. Die chemische Analyse des Gürtels Abb. 1 hat 94.S5 % Kupfer und 5.15% Zinn nachgewiesen, dér unverzierte Gürtel enthalt 81.44 0 „ Kupfer und 15.56 % Zinn.2 Es fehlt alsó dér Arsen und dér Antimon als Beimengungsmaterial. Die siebenbürgischen Kupfererze

132 enthalten namlich manchtnal auch Arsen und Antimon.:: Trotzdem können die Gürtel nicht als Importstücke gelten. Dér Fundort KoJozsgyula liegt an einer altén Handelsstrasse im Inneren Siebenbürgens. Diese Strasse hatte durch die Taier und Fiüsse Szamos und SebesKörös mit dem Ostrande dér grossen ungarischen Tiefebene (A lfö ld ) direkte Handelsbeziehungen.

* Die Hangezierate, wenn auch von einheitlicher Form, sind nicht gleich gross (Abb. 2, 1—4). Ihre Lange variiert zwischen 4.5—6.5 cm. Sie habén einen kannelierten röhrenförmigen Stiel, wovon drei ineinandergesetzte, halbmondförmige Glieder, deren Enden sich bertihren, entspringen. Die beiden Teile wurden zusammen gegossen. Dér röhrenförmige Stiel ist an beiden Enden offen, ausserdem habén — infolge des Fehlgusses — die meisten Stiele oben oder untén ein Loch. Die aus Bronzedraht geformten Spiralröhrchen (salta leoni, sind meistens zerbrochen und auch die Bruchflache mit Patina überzogen. Es gibt auch DrShte, die ursprünglich Spiralröhrchen waren, deren Draht aber ausgezogen wurde, so dass die ursprüngliche Form oft kaum erkennbar ist. Und es ist nicht anzunehmen, dass diese Drahte von den Auffindern deformiert wurden. Sicher wurden diese Stücke schon in dieser Gestalt in die Erde gelegt. Die L&nge dieser Spiralröhrchen — abgesehen von den kleineren Bruchstücken — betragt 12.5, 14, 16.5, 17, 17.5, 18.5 und 19.5 cm. Auch diese zw ei Typen sind wohl einheimische siebenbürgische Erzeugnisse. Eine ausführliche Besprechung widmen wir dem verzierten Gürtel Seine LSnge kann nicht mehr mit Sichercheit festgestellt werden. Die Breite betragt 17 cm. Dieses Bronzeband ist ölters zerbrochen und dann mit Bronzedraht zusammengeheftet worden. Die Löcher — gemacht, um den Bronzedraht durchziehen zu können — können fást an jedem Bruchstück nach­ gewiesen werden. Es ist aber auch sehr wahrscheinlich, dass nicht sámtliche Löcher für Reparaturzwecke gemacht wurden, hauptsachlich solche, die nicht neben den Bruchrandern Hegen und dass mehrere Löcher gemacht wurden, um den Gürtel an einer Unterlage aus Stoff oder Leder befestigen zu können. Da diese Löcher verhaltnismassig breit sind (2, 2.5, 3 mm), konnte dér Gürtel auch mittels Nieten befestigt werden. Das Stück Nr. 3 ist mit dem Stück Nr. 4 mittels glattköpfiger Niete zusammengehalten. Da ist auch am Abbruch des Musters sichtbar, dass hier ein Teil des Gürtels herausgebrochen ist und bei dér Reparatur den Besonderheiten dér Verzierung keine Beachtung geschenkt wurde. Dieser Gürtel wurde aus einer ziemlich weichen Legierung hergestellt, um ihn leichter verzieren zu können. Die ganze Oberfláche des Gürtels ist mit eingepunzten Mustern, teilweise auch in Tremolierstichtechnik, verziert.

Abb. 2,5)

Abb. 1.

Unsere Zeichnung ist so genau und auch jede technische Einzelheit wurde getreu abgebildet, dass wir hier von einer genauen Beschreibung des Musters absehen wollen. In dér Anordnung dér Motive herrscht keine peinliche Pünktlichkeit, trotzdem ist dér Gesamteindruck — wenn auch die Muster allzu gehauft sind — recht anmutend. Bronzegürtel oder Bruchstücke von solchen sind aus mehreren Funden Siebenbürgens bekannt: erwahnen w ir die Giessereifunde von Felsőújvár (Kom. AlsóFehér),4Ispánlaka (Kom. Alsó-Fehér)5und Szenterzsébet (Kom. Szeben).0 ferner die Depotfunde von Marosfel­ falu (Kom. Maros-Torda),7 Robogány (Kom. Bihar) und Sarkad (Kom. Bihar). In dem grossen Giessereifund von Felsőújvár beinden sich mehrere Gürtelblechstücke, die teilweise ferganzbar sind. Das Zickzackmuster, das halbovale Motiv, die rankenartig ausgeführte, gebogene, einfache und doppelte Linie, dér aus 2, 5 und 6 Windungen bestehende Spiralkreis, die ganz kleinen bisquitförmigen, boeotischen Schilde, die mit schragen Linien ausgeüllten und durch einfache Linien begrenzten, von einander in einer gewissen Entfernung (alsó nicht dicht nebeneinander) angebrachten Bander, endlich auch das Randmotiv sind vorhanden. Die Radnabe besteht aber aus einem Spiralkreis, die Zahl dér Speichen ist 4, 6, 8 und sie laufen in ineinandergesetzte Halbkreise aus. Auf den Gürtelbruchstücken von Ispánlaka kommen von den Motiven, die w ir auf dem Gürtel von Kolozsgyula beobachten können, nur drei vor und zwar dér aus zw ei Linien bestehende Zickzackband, die halb­ ovale und die aus vier Windungen bestehende kleine Spirálé, diese aber durch eine tangential laufende weiter ausgebildete Linie in dér Form einer S-förmigen Spirálé. Auf dem gut erhaltenen Gürtelblech von Szent­ erzsébet, dér ebenfalls sehr reich verziert ist, beobachten w ir wieder die kleinen aus vier Windungen bestehenden Spirálén, die boeotischen Schilde, allerdings in kleinerer Ausgabe, Zickzacklinien, Spiralkreise in dér Form eines sechsspeichigen Rades. Diese aus zw ei und drei Liijien bestehenden Speichen laufen aus einem Doppelkreise aus und enden auch in einem Doppelkreise. Auf diesem Gürtel sind auch Doppelkreise, deren Inneres durch vier solche Speichen geteilt ist, dargestellt. Das Museum von Nagyvárad hat aus dem Depot­ funde von Robogány das Ende eines Gürtels erworben. Durch die halbovalen Motive, die konzentrischen Kreise und die Ausfüllung des frei gebliebenen Feldes mit schrag eingestochenen Linien ist dieses Bruchstück dem von Kolozsgyula nahe verwandt. In demselben Museum befindet sich dér Depotfund von Sarkad (Lappenaxt, Tüllenaxt, Knopfsichel, Sicheln mit bandförmigem Griff, Griffzunge eines Schwertes, Schwertbruchstücke), dér ebenfalls das Bruchstück eines Gürtels enthait. Dieser ist ziemlich einfach verziert: an den Randern je eine eingepunzte Linie, in dér Mitte ein Kreis, daraus entspringt rechts und links je ein ovales Motiv, dessen Abschluss, da hier die Fortsetzung fehlt, nicht mehr rekonstruierbar ist.

133 W ie aus dér Beschreibung dér verschiedenen Gürtel ersichtlich ist, kann mán hinsichtlich dér Verzierung grössere Verschiedenheiten nachweisen, die wohl den individuellen oder den lokálén Geschmack verraten, es ist aber unbestreitbar, dass sie trotzdem auf einen gemeinsamen Gedanken- und Stilkreis hinweisen. Das Radmotiv kommt in einfacherer Ausfíihrung auf einem Gürtelblech von Blankenburg (Ukermark)/ auf den Beinschienen von Glasinac,” auf einem Giirtel von Hallstatt10 usw. vor. Diese Funde bekunden zugleich, in welchen Richtungen wir die Ausstrahlungen des ungarischen Kulturzentrums suchen müssen. In engem Zusammenhange stehen mit diesen Erzeugnissen auch die Gürtelreste von Drslavice (Mahren)11 und allém Anschein nach sind letztere aus Ungarn importiert oder Nachahmungen von ungarischen Erzeugnissen. Von den echt siebenbürgischen unterscheiden sie sich schon mannigfach. Eine AnzahI dér angeführten Analogien beweist wiederum, dass die beschriebenen Motive lange Zeit ausgeführt wurden. In einer früheren Arbeit erwahnte ich den Depotfund von KoJozsgyula in Verbindung mit den sogenannten altitalischen Importwaren. Diese Meinung ist zu korrigieren.12 Unser Gürtel und die anderen damit gefundenen Bronzefunde sind Erzeugnisse dér siebenbürgischen Früheisenzeit. Es ist eine andere Frage, ob sie auch tatsachlich in Siebenbürgen hergestellt wurden, oder ob sie unter Einfluss dér ungarischen Bronzekultur entstanden sind Heute kann mán kaum in Abrede stellen, dass die bronzezeitliche Kultur Siebenbürgens von dér ungari­ schen stark beeinfJusst wurde, dabei darf mán aber die Tatsache nicht unberücksichtigt lassen, dass auch hier Formen entstanden, die mán als speziell siebenbürgisch bezeichnen muss. Siebenbürgen hat von Ungarn vieles (W affen-, GerSt-, Schmucktypen und auch Ideen über-

nommen, hat aber auch aus eigener Seele und eigener Kraft geschöpft. Es ist nicht zu leugnen, dass die altere bronze­ zeitliche Kultur Ungarns die Bronzeindustrie (Gürtel, Armbander) weitgehend beeinflusste , ':i die in Sieben­ bürgen gefundenen früheisenzeitlichen Gürtelbleche stellen aber eine kulturelle, stilistische und technische Einheit dar. Und es sei besonders hervorgehoben, dass trotz mancher Berührungspunkte, die siebenbürgischen in mancher Hinsicht (Verzierungsmotive, Technik) einen anderen Verzierungsgeschmack w ie die ungari­ schen darstellen.14 Und dies spricht auch für die Erzeugung dér Bronzegürtel in Siebenbürgen. Und w ie die Tüllenaxte mit halbmondförmiger Randbildung auch ausserhalb Siebenbürgens geschatzte Tauschmittel waren, so wurden auch die hier erzeugten Gürtel nach Robogány und Sarkad exportiert. Und w o wurden sie in Siebenbürgen erzeugt? Die grossen Giessereifunde von Szenterzsébet, Ispánlaka und Felsőújvár — allé in dér Nahe dér Salzbergwerke — beweisen, dass mán hier sehr wohl verstand, solche Gürtel zu erzeugen. Sie wurzeln in dem adriatischen Kulturkreise (Este, Ostalpeniander, usw.). Die Depotfunde von Robogány, Sarkad (beide in Kom. Bihar), Kolozsgyula und Marosfelfalu sind von solchen Erzeugungszentren gekaufte Metallwaren und für den weiteren Verkauf bestimmt; möglicherweise stellen sie auch das Vermögen wohlhabender Leute dar, die genötigt waren, sie vor einer Gefahr zu verstecken. Dér Fund von Magyarpécska bietet auch für die Zeitbestimmung des Depotfundes von Kolozsgyula die besten Anhaltspunkte.lr' Demnach ist er in die Periode Hallstatt 1 ( = Este I = Hallstatt B nach Reinecke) zu datieren, die Áberg als altere Hallstattzeit bezeichnet,10 stammt alsó aus dem Ende des VIII. Jahrhunderts. Márton von Roska

LELETEK A Z AMPELUMI (Z A L A T N A ) „FORTUNA SALUTARIS ÉS JUPITER SZENTÉLYÉBŐL A zalatnai kohótelep kibővítésekor a szom ­ szédságban lé v ő agyagbán yát íel kellett tárni téglaterm elés céljaira. A z a g y a g ré te g fe lszín é­

A z olajnyílás nincs pontosan közép en .3 A lá n g ­ nyílásnál égés nyom ai mutatják, h ogy haszná­ latban volt. A fenékrészen FO R TIS felírás jó

feltárt. E gyikb ől hat (illető leg öt, mert e g y v a g y

formájú, de kopott betűkkel. A lja m egrepedt. Hossza : 8.6, szélessége 5.9, m agassága 3.1 cm. B eszerzési napló sz. (a továbbiakban B. N. sz.)

elveszett, v a g y tévesen szerepel a leleteket kísérő jelentésben) bronzedény került elő .1 A másikból csak jelentéktelen a gyagedén y-töredékek jöttek

1. 5484. 1.: 8. kép. 2. Kis részlet vékon yfalú ed én y oldalából : közepesen kid olgozott, húsvörös bevonású, v ö ­

napvilágra. A további két foltot R oska M a r t o n tárta fel 1903-ban.2 A z egyik semmit sem tartalm azott és egészen sekély vo lt. A másik, „m ely felül 1.5 m 2 terim éjű v o lt s a m élységgel keskenyedett,

rös égetésű a gya g. B. N. sz. I. 5485.

hasonló anyaga van. A perem rész alatt 2 cm-re majdnem derékszögben hajlik vissza az oldalfal.

12 m éterre ve ze te tt l e “ . Ebből a 69— 70 cm-es sugarú köralakú, kútszerű gödörből kerültek elő

Form ájából íté lv e nem lehetett magas edény. B .N .sz. I. 5486. Á tm etszet (a továbbiakban: átm.)

nek letisztítása után n é gy fek ete folt tűnt elő. ezek közül kettőt

K u r o v s z k y Z sigm ond főm érnök

3. Perem részlet. Kb. 12 cm átm érőjű edény töred ék e.1 N a g y o n jól égetett, terra sigillatahoz

2. : 6. kép. 4. Szélesnyílású tál oldala a perem m el és kisebb római tárgyak. a fenék e g y részével. Szájátm érője kb. 29 cm. 1. Egykarú firmamécs. K özön séges forma A n y a g a kissé durván iszapolt a g y a g húsvörös jól iszapolt vörösessárga a gyagból, húsvörös bevonás nyom aival. A perem alatt barázda fut bevonás nyom aival. A discust körü lvevő gyűrű az alább leírandó cserepek, csontok, tűk és egyéb

magas, a három

bütyök

nem

degenerálódott.

' K ö zö lte: Téglás Gábor : Fortuna Salutaris és Jupiter szentélye Ampelumban vagyis a mai Zalatnán. A. É. ú. f. XXII., 1902. 7-12. lap. - B u d a y á rpád : Ampelumi vonatkozások. A z EME Gyulafehérvárt . . . tar­ tott hetedik vándorgyűlésének Emlékkönyve. Kolozs­ vár, 1912. 150 -161. Népszerűén ismerteti és jó képet acl a 160 lapon. — Novák József : A z ampelumi (Zalatna) Fortuna Salutaris és Jupiter szentély bronzedényei. — Közlemények, II. 1942. 232—45. — Gábor Téglás , For­ tuna Salutaris és Jupiter szentélye Ampelumban, va­ gyis a mai Zalatnán. A . É. n. F. XXII. 1902. S. 7— 12. — Árpád Buday : Ampelumi vonatkozások. Az EME Gyulafehérvárt . . . tartott hetedik vándorgyűlésének Emlékkönyve. Kolozsvár, 1912. S. 150—161. — Dér hier veröffentlichte Vortrag war für das breitere Publikum bestimmt. — J ó z s e f N o v a k : Die Bronzegefasse dér „Fortuna Salutaris und Jupiter Heiligtűmer" in Ampelum (Zalatna). Közlemények, II. 1942. S. 243—245. ■ R oska M á r t o n Professzor Úrnak ismételten há­ lás köszönetemet fejezem ki jegyzetei és az anyag közlésének átengedéséért.

körül. B. N. sz. I. 5487. Á tm . 2 .: 16. kép. 5. U. az. Szájátm érője kb. 20 cm. Szürkés­ barna, e lé g finom a g y a g barnás bevonattal, kívül a fül nyom ai látszanak rajta. O ldalát n é gy sekély, párhuzamos bekarcolás díszíti. B. N. sz. I. 5488. Átm . 2 .: 15. kép. 6. Fedőtöredék. Á tm érője kb. 25 cm. V ö r ö ­ sesbarna, középfm om a gya g. K ívü l is, belül is látszanak rajta a korongolás közben képződött ujj-barázdák. Külső részén füstnyom ok. B. N. sz. I. 5489. Á tm . 2. : 11. kép. 7. U. az, durvább, apró kavicsokkal soványított szürkésbarna a gyagból. Belső oldalának szélén füstnyom ok, am elyek szabályosan sötétítik 3 I v á n vi Dón a : A pannoniai mécsesek. Diss. Pann. II. : 2. 13. lap, XVII. típusának felel meg. ' A z átmérőket csak nagyobb edénytöredékeknél tudtam kiszámítani megközelítő pontossággal, ott, ahol az edény körívéhez két húrt húzhattam s ezekből a köz­ pontot és így a sugarat megszerkeszthettem.

el a fedő szélét. Ilyesm i csak akkor keletkezhetett

mos fü ggőleges vonalakkal töltött ki. Átm . 2. : 2.

rajta, ha ezt a n agy (átm érője kb. 25 cm ) fedőt kis edényre tették s a perem en túlérő rész íg y füstöt

kép. B. N. sz. I. 5493. 11. Terra sigillatat utánzó

jó agyagedény,

erős vörös bevonattal. Félkörös átm etszetű tál töredéke, vastag perem m el, m ely majdnem Terra sigillatat utánzó, vörös bevonású, egészen vízszintesben fekszik s rajta két baégetett a gya ged én y perem e. Formája

kaphatott. B. N. sz. I. 5490. Á tm .2 .: 10. kép. 8. vörösre

Abb. 1. kép.

után ítélve szélesszájú (kb. 21 cm) edény rés z­ lete. M etszete : 2. : 5 kép. A m etszet nem hozza ki elé g gé , h ogy a külső oldal perem szélénél az edény készítője kb. 2 cm -es csíkban körülhúzta az ujját és ez által a lig érződő, de jól látható bem élyítést képezett rajta. B. N. sz. I. 5491. 9. Fedőtöredék. Szürkésbarna, gyen gén isza ­ polt a gya g. Külső széle erősebb vö lgy ü lettel türemlik fel. Perem ének belső oldalán sűrű, párhuzamos barázdák, m elyek et valam i fésű ­ szerű eszk özzel húztak. Á tm érője kb. 18 cm. M etszete : 2 .: 7. kép. B. N. sz. I. 5492. 10. G yen ge terra sigillata edény töredéke. O m phaloscsésze volt. Fala vékon y, a perem fe lé azonban ajakosan m egvastagodik. Itt, a külső m elyet

oldalon m estere

8

mm

széles

eg ész sűrűn

csík húzott

fut

körül,

párhuza-

rázda húzódik. A külső ékalakú, a belső ferde eszk özzel készült. A kettő között enyhe ive lésű ék em elkedik ki a perem felületéből. A perem oldala kiszélesedik s a két szélén kidom borodó kiajakosodás között enyhe v ö l­ gyülés ív e l be. A z edény oldalán n é gy barázda f u t : a legfelső közvetlenü l a perem kiugrása alatt. Ennek a bem élyedése félkörös, a második ékalakú, a harmadik és a n egyedik ferde. A perem 2.5 cm széles, az ed én y szájátm érője kb. 22 cm. Átm . 2 .: 12. kép. B. N. sz. I. 5494. K ét darabra törve került elő. 12. Perem rész töredéke. Vörösm ázas vörös a gyag. Kisebb csésze v a g y tálacska része, o l­ dalán a testéből kiálló gallérszerű része vo lt a fogásra. Á tm . 2. : 3. kép. B. N. sz. I. 5495. 13. N agyon jól égetett, terra sigillata-szerű

edény perem része. Máza a perem körül fémesen fénylik és a perem alatt 1.5 cm-re jól láthatóan válik el az oldal és fenékrész jó v a l gyen géb b m ázától. Szája erősen profilált és rajta erős,

szélesedő edényből, valószínű leg díszes fedőből szárm azó töredék. l . : 1 1 . kép. B. N. sz. 5503. 21. Jó terra sigillata kis töredéke. kép. B. N . sz. I. 5504.

1.: 10.

keskeny barázda húzódik. Á tm . 2 .: 1. kép. B.

22. S zeanyesfeh ér a gy a g ed én y töredéke söté-

N. sz. I. 5496. 14.— 15. Szürke, durva iszapolású, nagyobb

tebb és világosabb s élénkebb máz nyom aival.

edények perem részei füst n yom aival. A z első szájperem e t a g o lt : előbb ferdén lefelé, kifelé halad, aztán fü ggőlegesb e m e g y át, élt alkotva (e z e n a részén k ét barázda húzódik), aztán kis

A n y a g a nagyon finom s erősen égetett. K ívül teljesen síma, belül a korongolás nyom ai hullá­ mossá teszik s e vonalak íve lés éb ő l arra k ö v e t­ keztethetünk, h ogy n agy és szárm azik. B. N. sz. I. 5505.

magas

edényből

íveléssel hajlik vissza. O ldalán két egészen sekély, de 3 mm széles, b efelé ív e lt barázda húzódik. Á tm érője kb. 25.5 cm, átm. 2 .: 8. kép.

23. Jól é g e te tt laposfenekű tál fen ék - és domború oldalrésze. Barnásvörös, finom a gy a g , kívül füstnyom okkal. B. N . sz. I. 5506.

B. N. sz. I. 5497. —

2 4 .-2 5 . Jó a gy a g b ó l vörösre égetett, vörös bevonású, laposfenekű tálak fenékrészei. A z első (I. 5507.) kisebb töredék, a m ásodik

A

másodiknak a szájrésze

m ég jobban kiajakosodik s lefelé dom borodó perem résszel m eg y át az alacsony nyakba, hol elválasztóként eg y , valószín ű leg nem szándé­ kosan, hanem form álás közben akaratlanul k e­ letk ezett egészen sek ély és széles barázda van, majd a síma nyak ív e lv e göm bölyödik bele a testbe. Á tm érő je mint az előbbié. Á tm . 2.: 13. kép. B. N. sz. I. 5498. 16.— 17. Tálak töredékei. A z első közepes finom ságú, szabályosan form ált, sárgásvörösre égetett laposfenekű a gya gtá l darabja. A vöröses bevonás külsején csak nyom okban, belsejében nagyobb foltokban maradt m eg. Erős használat nyom ai látszanak rajta. Oldalán csak az ujj­ nyom ok körei, fenekén azonban kb. köre suga­ rának a felezéséb en élesebb, bekarcolt kör. Á tm érője kb. 21.2, m agassága 4.8 cm. Átm . 2. : 15. B. N. sz. I. 5499. — U tóbbi finom szürke a g y a g b ó l jól égetett, fén yes fekete bevonású, kerekedő aljú tálból szárm azik. A jak osod ó p e­ rem része alatt kettős ékszerű eszk özzel szabá­

(I. 5508:) fenékátm érője kívül kb. 18 cm. A z oldala kívül szögben törve em elkedik fe lfe lé , belül azonban görbülettel s itt

egy

körbenfutó

barázda és e g y borda választja el a fenékrésztől. Á tm etszete 2 .: 14. kép. 26. Finom kidolgozású, vö rö s a gy a g b ó l k é ­ szült pohár v a g y gyerm ekjáték feneke az old al­ rész e g y darabjával. A z oldalrész valószínű leg erős kiszélesedéssel kerekedett fe lfe lé , de a talp kicsinysége miatt (átm érője 3.3 cm ) n a gy s z é ­ lességet és m agasságot nem bírhatott el. A talp alsó része homorú, közepén 1.5 cm átm é­ rőjű körlap em elkedik ki 0.4 cm-re. Ez magában is, de a lig észreveh etőleg, homorú. Átm . 2 .: 4. B. N . sz. I. 5509. 27. N a g y o b b átmérőjű, g y en g e kidolgozású szürke, alacsony tál lapos feneke. B. N. sz. I. 5510. 28.

Cipősarok

alakú

a gyagedén ytöredék.

lyosan m eghúzott barázdák. A barázdák széle teljesen síma : ü gyeskezű m ester k ezéb ől kerül­ hetett ki, valószín ű leg más tartományban. Á t ­ m érője 21 cm. Á tm . 2 .: 9. kép. B. N. sz. 1. 5500.

A n y a g a nagyon finom, rózsaszínű a gy a g . Enyhe hajlása és az egyik oldalán látható korongolási nyom ok után ítélve nagyobb edény oldalrésze

18.— 19. Durvább, egészen apró kaviccsal kevert a gy a g b ól készült edények oldaltöredékei.

lással nyerte, de íg y nem egész, mert egyik részén (a képen alul) törés nyom ai látszanak.

volt. Mostani alakját köröskörül va ló

lecsiszo-

Színük szürke, ille tő le g kissé pirosas-sárgába játszó szürke. B. N. sz. I. 5501— 02.

M in thogy az edény nagyobb vo lt, hogysem ilyen vé k o n y leh etett volna, bizonyos, h ogy csiszolásra 20. Vastagfalú vörösm ázas edénytöredék jól használták s ezért vék on yo d ott el a külső oldalán k id o lg o z o tta g y a g b ó l: m áza terra sigillatat utánoz. va ló koptatással.5 1. :9.— 9. a. kép. B. N. sz. 1.5511. D íszítéseprim itivü l kanyargó, kidom borodó v o n a ­ lakból áll. A belsejében húzódó széles barázdák, am elyek hullámossá teszik, a korongolásból szár­ maztak. ívelésük egészen lapos, tehát hirtelen

5 Megjegyezni kívánom, hogy az ilyen töredékek, amelyek agyagedény-cserepek másodlagos felhaszná­ lására mutatnak, elég gyakoriak. A marosvásárhelyi Kultúrpalota gyűjteményében van kerekre csiszolt edény

ugyanolyan színű zom ánca — eredetileg nagyobb 29. Emberi arc vörösesre égetett agyagból. lehetett és mai állapotában csak töredéke a A z arc kom ikus: nagy, széles orr, lefittyenő réginek. 1.: 12. kép. B. N. sz. I. 5513— 14. száj, kiálló pofák, elkerekedett szem, kiugró szem öldökcsontokon haragosan felhúzott szem öl­ dök s erősen, m ély barázdával ráncolt homlok. A fejet csuklya borítja, m ely felül phrygiai sapka­

32.— 33, Égett csontok. Alakjuk és szivacsos belsőrészük alapján állati m edencecsont rés ze i­ nek vélem . B. N. sz. 1. 5515— 16.

Abb. 2. kép.

szerűen csúcsosodik s közepén, a hossztengely m entén barázda osztja k étfelé. N em tömör, hanem belül üres, tehát nem e g y e s szobrocska töredéke, hanem formában, töm egesebben készí­ tett tárgy része. 1.: 2.— 2. a. kép, B. N. sz. 1.5512. 30.— 31. Barnászöld zom ánccal bevon t csésze oldalfala és füle. A csésze fü g g őleg es falú leh e­ tett, alakra és nagyságra n ézve olyasm i, mint a mai söröskorsók. Rajta Zeus m eztelen fe ls ő ­ testtel, csupán bal vállára hajlik előre e g y kissé bőven red őzött köpenye, amint bal karját a magasba em elve göm bben v é g ző d ő botot tart a kezében. Zeus arca, de különösen a teste jó munkára vall. A háttér hullámos, mintha s z ö v e ­ tet akarna utánozni, valam i kárpitfélét. A fül nagyon kicsi arra, h ogy ennek a csészének a része legyen , v a g y ha m égis az — erre mutat oldal- és fenékrész a közepén lyukkal. Ezeket esetleg pereszleneknek használták. De ugyanott s az idei porolissumi ásatásban is volt kerekre csiszolt edénytöredék lyuk nélkül. Feltehető, hogy esetleg súlynak használták, vagy — mint K o v á c s I s t v á n ny. múzeumi igazgató-őr úr említette eg y beszélgetésünk alkalmával — vala­ milyen játékhoz tartozhattak.

34.— 35. Vakolatm aradványok pom peji-vörös festés nyom aival. Mind a kettő a fal felső ré s zé ­ ből származik, onnan, ahol a fal átm egy fü g g ő ­ legesb ől a m ennyezet vízszin tesébe. M inthogy az egész szen télyből csak ennyi építészeti anyag maradt és oszlopnak m ég töredékei sem kerültek elő, valószínű, h ogy kisebb, egyszerű bb szen tély v o lt a zalatnai a gyagbán ya helyén. 36. Talpas üvegpohár alja és oldalának töredéke. Felső része göm bölyded, talpa lapos és harangszerűen szélesedik

ki, szélén

perem.

H a felülről nézünk a belsejébe, ú gy látszik, mintha test és talp külön készültek volna, mert az összehajtó oldalfal éles szögben vá lik el a talprésztől. Ennek azonban ellen e mond, h ogy a felfelé d o m b o ro d ó , fenék (átm érője 1.75 cm ) olyan vékon y, h ogy nem készülhetett kettősen, m árpedig ha a két részt külön készítik és ú gy rakják össze, ez el nem kerülhető. A külső oldalán sem látszik összeillesztés és forrasztás semmi nyom a. Külön húzták azonban körül a talp perem én kiem elkedő bordát. A talp átm é­ rője 3.25 cm, 1.: 1. kép. B. N. sz. I. 5519.

138 37. Laposfenekű, kb. 8.5 cm átmérőjű, z ö l­ des ü vegb ől készült edény fenékrészlete. M íg az előbbin a törési él éles, itt síma ugyan, de nagyon kicsit göm bölyöd ő is, mint az olyan ü vegcserepeknél, am elyek v a g y tűzön törtek el

tizedeitől a III. századig előfordul. Ez a le g ­ gyakoribb form a.1’ íg y időm eghatározó jelen tő­ sége nincs, m ert előfordulása m agában fogla lja jóformán D ácia provincia eg ész fennállásának

középen a legvékon yab b, onnan kiindulva a szélé ig kétszeresére vastagszik, de az oldalrész

idejét. A 38. sz. alatt leírt ü vegfü l is g y a k o ri.7 A terrasigillata-, ille tő le g az azt utánzó töredékek g y e n g e anyagukkal és g y e n g e mázukkal szintén a K. u. III. századra utalnak.

kezdete előtt ism ét m egvékon yodik e g y kissé. A z oldalfal 90°-nál nem sokkal nagyobb tom pa­

A lele t legérték esebb darabja kétségtelenül a zom áncos edénytöredék, mert legbiztosabban

v a g y törésük után kerültek tűzbe. A

fenékrész

szögben, ív e lv e em elkedik felfelé. B. N. sz. 1.5520. 38. Kancsó, v a g y pohár füle üvegből. A n yaga zöldes. A törés után ítélve a kancsó kerekszájú v o lt s a fül közvetlenü l a szájnyílásnál k e zd ő ­ dött. Onnan vízszintesen ugrott ki, majd 3.5 cmre kb. 60°-os szögben visszatörve haladt lefelé. Belső oldala síma, külső oldalán párhuzamosan haladó és a szájrész fe lé vastagodó bordák hú­ zódnak. A szájrész előtt e g y kissé kiszélesedik a fül, itt a bordák divergálnak és végü k cseppszerűen m egvastagodik. B. N. sz. I. 5521. is

39. Csonttű, törésénél fok nyom ai. H eg y e letört. Hossza íg y 9 cm. 1.: 6. kép. B. N.

sz. I. 5522. 40. Csonthajtű. Mindkét v é g e hegyes, a v é ­ konyabbik jobban, a vastagabbik kevésbbé. H ossza : 7.45 cm. 1.: 4. kép. B. N. sz. I. 5523. 41; Bronz hajtű, h egy e törött. 10.6 cm hoszszú, kissé m eggörbült. E gyen letesen vastagszik, vastagabb v é g é n két párhuzamos barázda van, v é g ző d é s e kúpalakú. 1.: 5. kép. B. N. sz. I. 5524. 42. Vastű töredékei. E gyik v é g én lyukas. H ossza kb. 10.3 cm, nagysága miatt valószínű leg nem varrásra, hanem fűzésre v a g y esetleg bőrök összeöltésére használták.

1.: 7. kép. B. N. sz.

I. 5525. 43. Bronzpánt. B. N. sz. I. 5526. 44. Intagliós bronz lábbujjgyűrű. O vális köve élveszett. A gyűrű a fején él 0.9 cm széles és erősen keskenyedik. N em köralakú, hanem kissé ellaposodik: átm érője a fejtől m érve 1.6, k ereszt­ ben 2 cm. A két v é g e nem ér össze : nem teljes kör^ kb. 2 mm köz választja el a két elh egyesedő végződ ést. 1.: 3.— 3. b. kép. B. N. sz. I. 5527. 44. M eghatározhatatlanul elkopott bronzérem két darabban. Ét. 80— 1905. sz. Ha végigtekintünk ezek en a leleteken, azt látjuk, h o g y nem jellegzeteseb b, hanem nagy területeken, nagy számban előforduló darabok. A mécses Pannóniában az I. század utolsó é v ­

ez mutat a késői korra, másrészt pedig számos — bár más anyagban előforduló — analógiája révén eredetére is fényt vet. A korsón lev ő Iuppiter-. ille tő le g Zeus-ábrázolás őse az akropolisi Zeus-szobor, P h e i d i a s rem eke. Ez a b al­ karját felem elő, m eztelen, csak a bal vállára boruló és a balkaron kissé leb u ggyan ó lep elle l borított istenábrázolás aztán a hellenizm ussal m essze vid ék re elterjed t.8 D om borm űves ábrá­ zolásában gyakran találkozunk v e le s különösen a Balkánon fordulnak elő nagyszám ban az ülő Zeust ábrázoló kőfaragások.9 A z E rdélyi N em zeti Múzeum Történ eti Tárában van e g y em b ern agy­ ságnál valam ivel nagyobb, hasonló Iuppiterszobor K o lozsvárról (B. N. sz. I. 1715) s kisebb c I v á n y i i, m. 13—15. A z a körülmény, hogy a bütykök eléggé fejlettek, inkább korábbi időre mutat. 7 A n t o n K i s a : Das Glas im Altertume. II. 319. 1. Abb. 157: 45. Színben és alakban m egegyezik a dunapentelei üvegekkel, melyek III. századiak. P a u l o v i c s I s t v á n : A dunapentelei római telep (Intercisa). A. H. II. 40., 44-45. kép, 55—56 és 58. lap. Kormeghatározó jelentő­ sége azonban csak akkor lehetne, ha — mint Intercisában — teljes egészében került volna elő az üveg és minden másban is megegyeznék az említett darabokkal. — A n t o n K i s a : Das Glas im Altertume. II. S. 319, Abb. 157, 45. — Die hier beschriebenen Bruchstücke stimmen in Farbe und Gestalt mit den Glasern des III. Jahrhunderts von Dunapentele überein. I s t v á n P a u l o ­ v ic s : Die römische Ansiedlung von Dunapentele (lntercisa). Arch Hung. II. S. 119—120, Abb. 44—45. Chronologische Bedeutung hatten die Funde aber nur dann, wenn, w ie dies in Intercisa dér Fali war, ganze Stücke erhalten geblieben waren und sie in jeder Hinsicht gleich waren. 8 Hosszas idézgetések helyett csak R e i n a c h , S a l o m o n : Répertoire de la statutaire grecque et romaine c. művére utalok, hol egész sorozatot ad a hasonló Zeus-ábrázolásokból. II. tóm. 6—11 és 13— 15 lapokon. (Irodalmat lásd ott). :I Bulletin de la Société Archéologique Bulgare. II. — 1911. 183. lap. 8. kép. IV. - 1914. Táv. V II I- X I V . — Bulletin de Société Archélogique Bulgare. II. 1911. S. 183, Abb. 8. — IV. 1914. Taf. V I I I —XIV.

139 (kb. 1/2 életn agyságú ) került elő á llítólag Porolissum ból is.10 M indez arra mutat, h ogy a Pheidias-szobor hatása — a hellenizm us keletről kiáradó k ö zvetítésével — kiterjedt Dácia provincia területére is, s h o g y ked velt vo lt, mutatja leírt cserepünk, am ely bizonyára nem áll magában,

találunk eg y etlen darabot sem, ♦ am ely használ­

hanem gyárilag, form ával, nagyobb m enn yiség­

néhány kavics

ben gyártották. A szentély bron zedén yei szabályosan és g o n ­

volt, mert kőrakás nem v o lt benne. D e term é­ szetes repedés v a g y víz n y e lő sem lehetett, m ert

dosan elh e ly e zv e kerültek be a feltárt gödörbe. E gészen term észetes tehát, h o g y ott em észtő v a g y szem étgödörre nem gondolhatunk, már csak a bronzanyagok értéke miatt sem. Ha a zon ­ ban a most ism ertetett leletek et nézzük, nem

ható lenne. S előkerülésekben sem v o lt sem mi olyan szabályosság, mint a bronzedényeknél, hanem össze-vissza voltak a ren g eteg római agyagedénytöredéket, faszenet, ég ett és égetetlen csontokat tartalm azó k evert földben, m elybe

az a gya grétegen

is

került.11 A gödör nem

áthatolva

kút

bele v o lt m ély ítve

a kavicsrétegb e is. Különben sem leh etséges az, h o g y a tem plom területén m egtűrjenek e g y

ilyen n agy term észetes repedést (m int már em lí­ tettem, sugara 70 cm és szabályos kör (I)-alakja van). íg y csak arra gondolhatunk, h o g y m es­ 10 A z említett szobor a Magyar Nemzeti Múzeum­ terségesen készített em észtőgöd ör v o lt s a tem ­ ban van. Oda szállította fel — eladás végett — egy nagyváradi kereskedő. Dr. R a d n ó t i A l a d á r múzeumi plom i szertartásoknál elhasználódott, eltörött

segédőr úrnak köszönhetem, hogy figyelm emet fel­ hívta rá. — In dér Historischen Abteilung des Sieben­ bürgischen National-Museums befindet sich eine ahnliche lebensgrosse Zeus-Statue (Inv. Nr. 1. 1715) von Kolozsvár, im Magyar Nemzeti Múzeum wird eine kleinere Statue aufbewahrt. Letztere soll angeblich aus Porolissum stammen.

v a g y más úton tönkrem ent tárgyak, valam int az áldozatoknál visszam aradt csontok, szén stb. számára használták.

11 R o s k a M

árton

« r, <• D r. N o v a k József Professzor úr jegyzeteiből.

FU N D E A U S DEM „F O R T U N A S A L U T A R IS - U N D JU PPIT E R -H E IL IG T U M “ V O N A M P E L U M (Z A L A T N A , KOM . A L S Ó -F E H É R )* B ei dér Exploitation dér Lehm grube neben dér H üttenlage vo n Zalatna zeigten sich an dér Oberflache des Lehm es vie r regelm ássige, runde, schw arze Flecken. Ing. Zs. K urovszky hat z w e i von diesen im Jahre 1900 ausgegraben. D ie eine Grube w a r fundleer, aus dér anderen kam en fünf B ronzegefásse zum V orschein .1 D ie z w e i anderen untersuchte M arton v . R oska im Jahre 1903. D ie eine hatte nur eine gerin ge T ie fe und w a r eb en ­ falls fundleer. Dér Um fang dér anderen Grube betrug 1.5 m, ihre T ie fe 12 m. D ie Funde g e langten in die Historische A bteilu ng des Sieben­ bürgischen National-Museums, w o sie unter Inv.-Num m er I. 5484— 1. 5527 aufbew ahrt w e r ­ den. Eine unbestimmbare Münze befindet sich ebendort in dér Numismatischen A b teilu n g (Inv.Nummer : Ét. 80— 1905). Im Fundinventar überw ie g e n die Gefássbruchstücke (siehe die P rofile auf A bb. 2). F olgen d e Funde verdienen noch erw ahnt zu w e r d e n : kiéin es Terra sigillataBruchstück (A b b . 1,10), untere T eil eines Bechers (A b b . 1, 1), eine Lam pe mit FO R TIS-Stem pel (A b b . 1,8), Bruchstück einer Tonstatuette, einen komischen K o p f darstellend (A b b . 1, 2), kleiner Zehenring m it Intaglio (A bb. 1, 3 — 3a), B ronzeKnochen- und Eisennadeln (A b b . 1, 4 — 7), rundherum abgeschliffener Gefassscherben, als Glátter benützt (A bb. 1,9— 9a), Gefassbruchstück mit roter * Siehe Schrifttym im ungarischen Text.

(Auszug)

Glasur überzogen, darauf Spiralmuster in R elief (A b b . 1,11), Mörtelbruchstück mit pompeianisch rőten Farbspuren (A b b . 1, 13— 14), schliesslich Glasscherben7und Tierknochen. Das bedeutendste Stück des Fundes ist das Bruchstück einer Schale m it einer Juppiter-Darstellung. D iese Darstellung hat ihren Ursprung in dér Zeus-Statue des Pheidias, die besonders im hellenistischen Z eitalter vielfa ch nachgebildet w u rde.8 V ie le balkanische R eliefen 9 und Statuen in E rd ély (S ieb en ­ bürgen) habén diese klassische D arstellung zum V orb ild .10 D ieses mit grünlichbrauner Glasur ü berzogene Bruchstück deutet auf das dritte Jahrhundert n. Chr., die anderen Stücke sind vöm chronologischen Standpunkt ohne Bedeutung. D ér hier beschriebene Fund kam aus einem Erdreichzum V orschein, das stark m it verschiedenen Scherben, Knochen und auch Kiesein durchsetzt w ar. D a die Grube nicht nur in den Lehm , sondern auch in d ie darunter befindliche Kiesschichte ein getieft w a r, sie aber nicht ausgepflastert w ar, ist es kaum anzunehmen, dass sie ein Brunnen w ar, vielm eh r w ird es sich um eine Senkgrube handeln. D ie bei den O pfern zurückgebliebenen Knochen, d ie A sch e und andere im Tem pel von Zalatna zugrunde g egangenen Gegenstünde w urden in diese Grube gew o rfe n . József N ová k

PERJÁMOSI LELETEK 1. A z 1. sz. képen látható két honfoglaláskori va sk en gyelt az E rdélyi N em zeti Múzeum Érem- és R égiségtára II. 6250.-51. lelt. sz. alatt őrzi, mint H e l f r i c h t M i k s a perjám osi (Torontál

M agyari-tanyai kengyeleken;2két Székesfehérvárdem kóhegyi ken gyelen ,8 tehát m eglehetősen ritka tagolási mód, m ég ha hozzávesszü k azt a ve retet, v a g y fogantyút is, am elyet Kiskunhalason

m .) főállatorvos ajándékát, aki azokat m ég 1909.

a Puszta-B odoglár-határrészben leltek .4 U gyan ilyen ritkaság számba m e g y a ken ­

novem ber hó 8-án juttatta a fen tn evezett

mú­

zeumnak. — Bem ondása szerint a Régi Postautcában lelték, sírban s á llítóla g bronzkarika is v o lt velük. Ennyi az egész, amit ken gyelein k keresztlev elé rő l tudunk. íg y is különösen értékes darabjai m úzeu­ munknak, mert száraiknak simára kovácsolt e lő ­

gyelek n ek idegen anyaggal, ezüsttel, v a g y arany­ nyal va ló töm ítése, díszítése. M é g az avarok hagyatékából, a baranyam egyei Vörösm artról ismerünk két kengyelt, am elyeket másfél m illi­ m éteres, bekalapált ezüstszálak díszítenek, de term észetesen itt is csak a k en gyelek elülső

lapját annak idején keresztben m enő rovátkák­

fe lé n .5 — A z aradm egyei M uszkáról két olyan k en gyelt idézünk, am elyeknek szárát elül a per-

kal vágták be s ezek b e vék on y aranyrudacská­

jám osiakéhoz hasonló

kat, v a g y szálakat kalapáltak. Jórészük a rozs­

a rovátkák 1 mm távolságra követik egym ást s h o g y azok kiterjednek a szárak eg ész hosszára,

pált ezüstszálak ékítik.15 — D íszítés és fig y e ­ lem keltés vo lt a célja annak a kovácsnak is, aki a n ógrádm egyei pusztaselypi két ken gyel szárának elülső részét vé k o n y bron zlem ezzel borította be s azt keresztben alkalm azott és áttört

tehát azok felső részére is, am elyből a ken gyelszíjtartó, n égyzetesen áttört alakjára körded tag kiem elkedik. A szárak hátsó felén sem mi nyom a e ze k ­

párhuzamosokkal, három szögekkel és rhombusokkal tette változatosabbá.7 — K ét battai (F e ­ jér m .) honfoglaláskori ken gyel szárára elül nyújtott arany-szívidom ot préselt egyk o ri k észí­

nek a rovátkáknak s íg y term észetesen arany­ berakás sem v o lt itten.

tője.8 — B eregszászon két olyan honfoglalás­ kori kengyelt leltek, am elyek szárát elül spirá­

d á va l kiesett, de m ég maradt annyi, h o g y az aranyberakást s azt is megállapíthassuk, h ogy

K en gyelein k alakjáról képünk

híven

tájé­

koztat, m eg kell azonban említenünk, h ogy tal­ puk fen t lapos-egyenes, alul homorú s ez a hom orúság a m ég m eg fig y elh ető részeken anynyira kihangsúlyozott, h o g y a szélek bordaszerüekké lesznek. E g y a talp közepén húzódó borda erősíti kengyelein ket. Ez azonban csak helyenként m aradt m eg. Rajzunk nem tünteti fel. — Ott, ahol a szárak a talpból k iem elked­ nek, elül-hátul három szögalakú kiugrást látunk. Ezt a három szöges tagolást látjuk a Szentes-naphegyi kengyelek egyikén ;x a Kecskem ét1 h a m p e l : Aítertüm er I. I. és 399. t. 3. sz.

k. 565. kép. II. k. 587-88.

keresztrovátkákba

kala­

lis ezüstberakás díszíti.'* 2 U. ott II. k. 636. I. és az I. sír 421. t. 1. 2. sz., a II. sír 422, t. 1. 2. sz. 3 Hampel: Újabb tanulmányok 83. t. A. 2. 4 U. a .: Aítertümer II. k, 646.-48. 1. és 426. t. B. 5. sz. — U. a . : Újabb tanulmányok 16. t. 5. sz. 5 U. a. : Aítertümer II. k. 844. 1. és 499. t. 1. 2. sz. 6 U. ott. I. k. 517. ábra, II. k. 651. 1. és 499. t. 1. 2. sz. 7 U. ott. II. k. 571. 1. és 390. t. 10. 11. sz. 8 A MNM.-ban 9 H a m p e l : I. k. 569. kép, II. k. 624—26. 1. és 416. t. 1. 2. sz. — F e t t i c h : A honfoglaló magyarság fémművessége. Arch. Hung. XXI. k. LXXII. t. 2, 3. szám.

1.

141

N em leh et a vé letlen munkája, h ogy ú gy a kengyelszárak három szöges tagolása, mint azok

utánozza a szíjból hasított, v a g y k ötélből font ken g y elt.12 Keskenyek, fennt hegyesebben k e ze l­ tek, mint honfoglaláskori m agyar társaik, felső kengyelszíjtartó részük a fonást utánozza. E gy

inkrustálása jellem ző honfoglaláskori k en gyele-

harmadik va sk en gyel oválisabb formájú, szárai

K o vács I s t v á n a K olozsvár, Zápolya-utcai 1. sír ken gyelén állapított m eg ezüstberakást.10

Abb. 1. kép.

Honfoglaláskori kengyelek Perjámosról. ‘/a term nagyság. Landnahmezeitliche Steigbügel von Perjámos. '/a nat. Gr.

ken fordul elő, tehát azokon a típusokon, am elyeknek szára nem m erőlegesen em elkedik ki a talpból, hanem azok ten gelyvon ala hegyes szögben találkozik a talp ten gelyvon alával. K evésb b é értékes fém tárgyak felületének értékesebb fém ekkel va ló berakási m ódja m é­ lyen belenyúlik az őskorba (M y k e n a i!), m egvan a róm aiaknál (P o m p e i!) s kiterjedt m ű gyakor­ latként jelentkezik a népvándorlások korában pl. a frankoknál, alamannoknál, vik in gek n él stb.11 A datot hoztunk fe l az avarok m agyarországi hagyatékából s mint a felem lített analógiák ig a ­ zolják, számolnunk kell v e le a honfoglalás k o ­ rában is. A berakásnak igen értékes példáira bukkan­ tak Immenstadton (Ditm arschen), és p edig két olyan IX. sz.-beli va sk en gyelre a m ely fém ben 10 Közlemények II. k. 91. 1. 11 V. ö. N e u b u r g e r A . : DieTechnik des Altertums 68.1. — R e i n e r t h : Vorgeschichte derdeutschen Stamme 11 k. 5280. 1.

fennt

fonásutánzatba mennek át.

Mindhármat

bronzberakás díszíti. 12 Aítertümer unserer heidnlschen Vorzeit IV. 23. t. l. 2. 8. 9. sz.

k.

FU N D E V O N PERJÁM O S (K O M . T O R O N T Á L ) (Auszug)

I. Die hier abgebildeten 2 Steigbügel wurden in einem Grab in dér altén Postgasse gefunden und sie gelangten in die ArchSologische Abteilung des Siebenbürgi­ schen National-Museums als Geschenk des Obertierarztes Max Helfricht. Ihre Fundverhöltnisse sind sonst unbekannt, nur so viel wlssen w ir noch, dass mit ihnen auch ein bronzeiíer Ring gefunden wurde. Sie reprasentieren den gut bekannten Typus dér ungarischen Landnahmezeit, die Bügelarme zeigen aber dórt, w o sie aus dem Bügeltritt herauswachsen, rechts und links, je ein Dreieck und sie sind vorne mit quer eingehammerten Goldfaden inkrustiert. Die diesbezüglichen Analogien und die Literatur habé ich im ungarischen Text a u f gezahlt.

142 II. A

Sánchalmon

v é g z e tt

ásatások

term észete olyan, h ogy valam ennyi e g y

rendjén1

sírból

unos-untalan tapasztaltam, h ogy az árokkal és földhányással m egerősített, félköralakú őskori

kerülhetett ki. A 3. sz. alatt bemutatott tűtartó m egszokott

telep et N a g y Lajos és Hunyadi Mátyás korában em elt építkezésekkel m egbontották. U gyanakkor olyan term észetű leletek is kerültek felszínre a b olygatott földből, am elyek arról tanúskodnak, h o g y népvándorlás- és honfoglaláskori sírokat

m elléklete avarkori sírjainknak. E lég, ha

itt a

sziráki (N ógrád m .),3 pásztói (H ev es m .),4 mártély i (Csongrád m .),5 S zeged környéki (Csongrád m .),fi zá vod i (Tolna m .),7 donáti (Csongrád m .),s

is bolygattak m eg s azok tartalma v a g y a b o ly ­ gatok k e zé b e került, v a g y a leg job b esetben a

abonyi (P e st m .)9 és győri (G y ő r m .)10 m ód o­ sabban k id olgozott példákra hivatkozunk, am e­ lyek h ez az egyszerű bb ösküi (V eszprém m .)

telep fö ld jév el elkeveredett.

csatlakozik.

Abb-

2.

kép -

Leletek a perjámosi SánchaloraróJ. Funde vöm Perjámoser Sánchalom.

Ez utóbbiakból mutatok be a m ellékelt képen öt darabot. Valam ennyi a tem esvári m úzeum ­ ban van. 2.

kép ü n k

Erdélyből m ég nem ismerünk analógiát. A képünkön 4. sz. alatt látható fésű a jobb fenntartásúakhoz tartozik. K étold a li fogazású,

1. sz. ábrája e g y a felületén három­ akárcsak a bezen yei (M oson m .),11 keszthelyi (Z ala m .),12 fenéki (Zala m .),13 ízlésesebb kivi-

bordás bronzgyűrűt s z e m lé lte t; — a 2. sz. bronz-

ö v v e re t szívidom ú felsőrészét á b rá z o lja ; — a 3. sz. alatt H a m p e l-íő I tévesen késfogantyúnak értel­ m ezett, de R hé G yula által helyesen felism ert, rovátkolt felületű, csont-tűtartót2 látu n k; — a 4. sz. kettős fogazású csontfésű ; — az 5. sz. erő ­ sen használt fenőkő fele. A 3.— 5. sz. alatt bemutatott em lékek avar sírból származnak. Sírt mondunk, mert a leletek 1R o s k a M .: Ásatás a perjámosi Sánchalmon. Földr. Közi. 1911. évi 1. füzet. — Múzeumi és Könyvt. Ért. 1913. 81-122. 1., 1914. 73-104. 1. 2 G y . R h é u. N. F e t t i c h : Jutás und Öskü. Seminarium Kondakovianum. Prag, 1931. 48. 1., az 53. sír leírása rendjén. — A X V I. t. 10. sz. alatt adják az ösküi tütartót. - V. ö. AÉ. 1941. 175. 1. 1. sz. jegyzet.

a m p e l ■ Aítertümer 68. t. 1. sz. és II. k. 84—86.1. ' U. az u. ott 73. t. 23. sz. és II. k. 94—95. 1. U. az u. ott 86. t. 13. sz., 88. t. 1. sz. és 91. t. 10. sír 5. sz., valamint II. k. 108—115. 1. (i U. az u. ott 94 t. 11. sz. és II. k. 137— 138. 1. hibásan késfogantyúnak alkalmazva. 7 U. az.u. ott 251. t. 72. sír 1. sz. és II, k. 325 — 327. 1. s U. az u. ott 447. t. 2. sz. és II. k. 755—756. 1. szintén, tévesen, késnyélnek rajzolva. 8 U. az u. ott 469. t. 97. sír 4. sz. és II. k. 794 — 795. 1. 10 U. az u. ott 491. t. 361. sír 1. sz. és II. k. 833834. 1. " U. az u. ott 61. t. 33. sír 1. sz. és II. k. 74-75.1. 12 U. az u. ott 145. t. és II. k. 177. 1. 19 U. az u. ott 177. t. 5. sz. és II. k. 221-223.1.

3 H

143 telű,

de töredékesebben

ránk

maradt

A Szentes-berekháti a legépebben

fésűk.

fennmaradt

fésűnk az a vark orból.11 E rdély ilyen kétoldali fogazású fésűt sem szolgáltatott m ég. Egysoros, fennt félkörös fo ga n ­ tyú val bíró csontfésűt többet is lelt K ovács I s t v á n a marosszentannai tem etőben, de ezek korban

eltér a perjám osiétól. V alószínű leg hon foglalás­ kori. — K étségtelenül a honfoglalók hagyatéka a képünkön 2. sz. alatt bemutatott bron zövveret am elyet leegyszerű sített palm etta díszít. A ve le form ailag s díszítés tekintetében rokon em lé­ kektől eltek in tve,22 a hozzá leg k ö zeleb b álló

m egelőzik a szóban forgó fésű ket.15 A jutasiak

szekszárdi (Tolna m .)23 és Kiskunhalas pusztabalotai21 példányokra hívjuk fel a figyelm et.

is egysorosak, de sokkal díszesebbek.10 A fenőkőre már E rdélyből is idézhetünk

kell különösebben rámutatnunk.

analógiákat. íg y a m ezőbándi X X . sírból, a m ely ­ ben három darabot is lelt K o v á c s I s t v á n , ' 7 aztán a

m arosveresm arti (Tord a-A ran yos m .) gepida

tem etőből.18 A bronzgyűrű tökéletes mását nem ismerjük. Bordái huzalfordulatok em lékét őrzik. Huzalból form ált avargyűrűket idézünk Csornáról (Sopron v m .),"1 de ezek a lig hozhatók kapcsolatba a perjám osival. Sokkal közelebb állanak hozzá a

A z avarkoriakkal

va ló

rokonságukra

nem

A z irodalom ból ism ert perjám osi gót e m lé ­ kek a községtől K.-re elterülő (Zenescheuer) szárm azhatnak.23

T ízed szérű-ről R oska M á rto n

■ - V . ö. F e t t i c h : A honfoglaló magyarság fém­ művessége. — Die Metallkunst dér landnehmenden Ungarn. Arch. Hung. XXI. k. — H a m p e l i. m. — P o s t a B. Régészeti tanulmányok az Oroszföldön. — R h é — F e t -

t i c i i í. m .

-’3 U. az : Aítertümer 514. t. B. és II. k. 862.1. -l U. az u. ott 426. t. A. és II. k. 646. 1. 21 H a m p e l -. A régibb középkor emlékei I. k. 12 — 13. 1. és Ví., VII. t. — U. a. Aítertümer II. k. 5—6. 1. '* U. az u. ott 451. t. 1. sír és II. k. 772—773. 1. és 6., 7. t. — V. ö. AÉ. 1886. 28-31. 1. 13 Dolgozatok, Kolozsvár, II. k. 1912. 263. 1. 12. kép 3. sz., 272.1. 26. kép, 280. 1. 37. kép 3. sz., 282.1. 40. kép II. 3. sz., 284. 1. 42. kép, 290.1. 52. kép 5. sz., 293. 1. 56. kép 3. sz., 2^5. 1.59. kép 5. sz., 315. 1. 88. kép 1. sz., 317. 1. Anl&sslich dér Ausgrabungen auf dem Hügel SancS-2. kép 1. sz., 321. 1. 100. kép 1. sz., 323. 1. 103. kép halom (Schanzhügel), wo eine Ansiedlung dér KupferI. sz., 325. 1. 105. kép 6. sz., 32a. 1. 107. kép 1. sz. und Bronzezeit entdeckt wurde, kamen auch die hier " ! R h é — F e t t i c h i. m . 35 -36. 1. és X. t. 5., 6. sz. unter Abb. 2 veröffentlichten Gegenstande zum V or­ 17 Dolgozatok, Kolozsvár, IV. 1913. 303. 1. 25. kép schein. Sie gehörten zu den Ausstattungen dér Grftber, 1—3. sz. die wahrend dér Regierung Ludwigs des Grossen und R o s k a M.: Das gepidische Grabfeld von MarosMatthias Hunyadi (Corvinus) zerstört wurden. Dér aus veresmart. Germania XVIII. k. 1934. 124. 1. A. ábra. Knochen geschnitzte Nadelhalter (Nr. 3), dér Kamm 10 H a m p e l : Aítertümer 137. t. 1, sír 7 , 8. sz. és (Nr. 4) und dér Schleifstein (Nr. 5) sind sicher avariII. k. 164-165. 1. schen Ursprungs. Dér Bronzerlng (Nr. 1) und dér GürtelU. az u. ott 529. t. 37. sír 2. sz. és II. k. 884 — beschlag (Nr. 2) staipmen aus dér ungarischen Land885. 1. — U. a z .: Újabb tanulmányok 70. t. 2. sz. nahmezeit. 21 U. az Újabb tanulmányok 64. t. 2., 3. sz. Márton v. Roska

pilini (N ógrád m .)20 és lip ta gergei (N ógrád m .)21 példányok, bár ezek nyitottak s bordázatuk is

A NAGYESKÜLLŐI „ESKÜHALOM“

F o ly ó é v szeptem ber 9-én voltam abban a szerencsés helyzetben, h ogy Roska Márton e g y e ­

v ité z e iv e l fölkészü le és . . . m egindula az erdőn

tem i tanár úr irányítása m ellett részt vehettem egyik történeti hagyom ányunk ellen őrző munká­ jában, amikor mint régészek m egvallattuk a nagyesküllői (K olozs v á r m e g y e ) Eskühalmot.

p ed ig m eghallván jövetelét, seregét összegyüjté és sebes nyargalvást elébe lo va g oln i kezde, h ogy őt a m eszesi kapunál föltartsa. D e Tuhutum

M it mond a történeti hagyom ány ? P. m ester (A n on ym u s) Gesta Hungarorum át1 idézzük, m elyről ma m ár tudjuk, h ogy ez az 1200 táján keletkezett mű a X I. sz.-i Gesta Ungarorum-ot és az Á rpád-házi és a m agyar nem ­ zetségi hagyom ányokat (különösen a felső-tiszavid ék iek et) használta elsősorban a honfoglalás és letelepü lés leírásának forrásául: „Tuhutum pedig és fia Horka, a nyíri részen lova g olva , nagy népséget h ód itá n a k . . . M egindulva, a

túl kelet fe lé G elou oláh2 v e z é r ellen. G elou . . .

e g y nap az erdőn átkelvén, az A lm ás vizé h e z érkezett. A k k o r m indkét sereg összetalálkozott, csak a fo ly ó feküdvén közöttük. S G elou ve zé r azt akarja vala, h ogy itt tartóztassa fe l őket ijjászaival. (X X V I.) R e g g e lre k elve, Tuhutum két részre osztá seregét s az e g y ik részt kissé feljeb b küldé, h ogy a folyón vitézein ek tudta nélkül átkelve, kezdjék m eg a csatát, mi úgy is történt. . . . Erősen viván ak egym ással, de m eg g y ő ze ién e k G elou v e z é r v ité z e i. . . . Midőn

m eszesi részekre m enének Zobolsuhoz és Thosuhoz . . . Tanácsot tartva elv é g e z té k , h o g y Árpád

vezérük G elou ezt látta, akkor élte védelm e v é g e tt futásnak erede, kit is futtában, amint a Zom us m ellett épült vára felé sietett, Tuhutum

v e z é r országának határa a m eszesi kapunál legyen . (X X II. fej.). És midőn tovább időztek,

v ité z e i m erész nyargalvást üldözvén, a Kopus Tolyó m ellett m egölének. A kkor a föld lakói

akkor Tuhutum . . .

hallani a

urok halálát látván, tulajdon m agok jószántából

lakosoktól az erd őelvi föld jóságát, hol bizonyos G elou oláh uralkodik vala, arra kezde áhítani, h o g y . . . urának Á rp ád vezérn ek k egyelm éből az erd őelvi fö ld et magának és maradékainak m egszerezné. (X X IV . fe j.) Tuhutum, mint

kezet adva, Tuhutumot, Horka atyját urokká választák s azon helyen, m elyet Eskuleunek

m időn

k ezd ette

nagyon okos férfiú, külde e g y nagyon ravasz fé rfiú t. . . Ogm ándot, h ogy loppal járva kém lelje ki neki az erd őelvi föld m ivoltát, s m ilyenek annak la k ó i. . . O gm ánd a p a . . . midőn m e g ­ érkezett, azon föld jóságáról urának sokat beszéle, h ogy azon fö ld et igen jó folyók öntözik . . . , h ogy azok fö vén yéb en aranyat szednek és h o g y ott kősót és sós kutakat ásnak és azon föld lakosai az eg é sz vilá gon a le g ­ hitványabb em berek. (X X V . fe j.) A kkor Tuhutum k ö vetek et

külde

Á rp ád

vezérh ez,

h ogy

neki

adjon szabadságot az erdőn túl m enetelre Gelou v e zé r ellen harcolni. Á rpád v e z é r p ed ig tanácsot tartván, Tuhutum szándékát dicséré . . . Tuhutum 1 Szabó K á r o l y fordítása.

hívnak, hitöket esküvel erősíték s az naptól fo g v a azon h elyet Eskuleunek n evezték, m ivel h ogy ott esküdtek m eg. Tuhutum pedig az naptól fo g v a azon földet b ékével és boldogan bírta, sőt m aradéka is a szent király István id ejéig bírta. Tuhutum p ed ig nem zette Horkát, Horka nem zette Geulát és Zumbort, Geula nem zett két leányt, kiknek eg y ik é t Karoldunak, a másikat Saroltunak hívják vala és Sarolt vo lt István szent király anyja. Zum bor p e d ig nem ­ zette a kisebbik Geulát, Bua és Bukna atyját, kinek idejében a szent király István m eg ­ hódította az erd őelvi fö ld e t . . .“ (X X V II.) Tehát Töhötöm a M eszes Kapun jött be a hagyom ány szerint és a csata G elou val a mai Hídalmás tájékán lehetett, ahol a blachok 2 A z eredeti latin szövegben vlach, azaz pásztor és nem olá h = rom á n népnév az értelme.

145 táborozását a ma is látható sáncok tanúsítják.3 G elou v e zé r v é g ze te s bukása után a m ai Kisés N agyeskü llő közti kis kerek h egyen vonatta fe l sátrát Töhötöm , — mint a hagyom ány tudni akarja — és fogadá el az oláh ( = V lach) nép hódolati es k ü it; és m iképp P. mester m e g je g y z i,

helyb eli rom ánoktól „R á zd á m b “ -nak n evezett kis kiem elkedés, m elynek rétegtani viszon yát kutatásunk eredm ényeképen az alábbiakban közölhetem (lásd a m ellékelt á brát!). Mit mond a fö ld ?

innen a falu n eve Esk — ülő lett.4 L É P T tk :

A z újabb kutatások is m eg eg y ezn e k az előbbiekkel abban, h ogy a Szam os m entén a N y ék törzs vonult előre Erdély felé,5 csak az nem bizonyos, h o g y a M eszesi Kapun inneni, v a g y is erd élyi területeket, m ikor és ki hódította m eg. M indenesetre Töhötöm a hét v e zé r egyik e, Kund ( = K e n d e : a lebediai idők fejed elm i m éltó­ ság n eve) v a g y annak leszárm azottja. Töhötöm erd élyi exped íciója azonban, — P. m ester á llí­ tásával szem ben — eg y én i vállalkozás lehetett, a fejed elem h on foglaló tervein kívül esve, tisztán „m agának és m aradékainak" szándéko­ zott e v o lt fejedelm i törzs Erdély fö ld jét m e g ­ szerezni. Kund v e z é r népének tehát a mai

Szatm ár

m eg y e v o lt első szállás-területe, itt g y ö k e re d ­ zett m eg a K aplyon -nem zetség. A z ugyancsak K ende-nem zetségbeli G yula-Zsom bor (M aglód)nem belső Szolnok és D oboka m egyét szállottá m eg, m íg az Agm ánd-nem

B első-Szolnokot és

K o lo zs m egyét. Tehát e két erd élyi Kende-nem zetség szállásterületének nyugati kapuja csak­ ugyan a M eszesi Kapu, hadászati kiinduló pontja Hídalmás és főútvonala a róm aiaktól használt Zilah— K o lozsvá ri út. A Töhötöm től szárm azta­ tott nem ek n eveit sorban találjuk az A lm á s— Borsa-patak mentén le v ő falvaink n e v é b e n : M agyarzsom bor, Ördögkeresztúr, Ördögkút, B erend, Doboka, K olozsgyu la, Kendilóna, K olozsborsa, ma már nagyrészt elrom ánosodott falvak n evei tanúskodnak arról, h ogy épen ez a vidék, az A lm á s- és B orsa-vidéke az első m egszállók góca, m ég ha e falvakban nagyrészt el is pusz­ tultak a honfoglalók ivadékai. E terület mértani középpontjában, a Borsapatak felső vö lgy é b en találjuk (K is-

és

N agyeskü llő)

és

e

a

két

két falu

Esküllőt között,

N agyeskü llőtől nyugati irányban 1.5 km-re van az „E skü llő-kő“ -nek, „Eskühalom “ -nak, v a g y a Erdély története I 40. J. Erdély régiségei 315-316. 1. 1 K a r á c s o n y i : Magyar nemzetségek I.—III. i: K ő v á r y : Erdély régiségei 316. 1.

:l K

őváry

:

1K

őváry

:

A NAGYE1SKÜLLÖI “ESKÜ HALOM* A z O ati§u-h egy aljában, a R itu l m o rii ( = malom rétje) nevű rétben (a Borsa-patak rétje) félszigetk én t benyúlva D.-i irányban fekszik az a kis

m éretei

m ellett

is

szem betűnő

halom,

a m ellyel foglalkozunk. A K .— N y.-i irányban m enő országút a m aga 14 m éteres szélesség é­ v e l eg y ik felét, az É.-it

majdnem

teljesen le ­

m etszette és csak a déli fe le maradt épségben, szabályos 28 m-es sugarú fé l g öm b szeletével és

3.37 m-es

m agasságával élesen

k iválva a

körülötte elterülő patakrét lapályából. E fél göm bszelet mértani pontosságát és — mint alább látni fogjuk — rétegtani összhangját is csak a K.-i irányban le v ő nyelvszerű gerinc rontja el, m ely az

úttesttől D .-re

húzódik, az

146 útárok mentén, m íg a halom elm életi szélétől 25 —30 m -re elen yészik annyira, h o g y csak mint közön séges útsánc folytatódik tovább. A z úttól É.-ra m ég m eg kellen e maradnia a túloldalon o ly szabályos köralakúnak m utat­ k o zó rajzú sága kozik

dom bból e g y 14 m széles körszelet alap­ dom brésznek, de ez a m érések b izo n y ­ szerint csak igen torz form ában mutat­ (lásd az ábrán az É . - D . - i irányú kereszt­

m etszetet). A halom körül sehol nem látható az az árok, homorú rész, am elyet minden m esterséges

és ennek

folytatásaként a N y .-i

v é g é tő l

5 m

hosszú, rá m erőleges árkot. A halom zavartalan tulajdonképeni rétegtani képét itt állapíthattuk m eg: 1. 10 cm te rm ő ta la j; 2. 40

cm-es

vastagságú

forgatott

sötét­

barna réteg, m ely a domb elm életi k ö zép p o n t­ útól (a k ereszttől) tá volod va mind sek é lye b b lesz, m ígnem ettől 10— 11 m -re majdnem teljesen e le n y é s z ik ; 3. ez alatt a sárga réteg k övetk ezik már.

agyagú

bolygatatlan

földhányás közelében elvárunk. A 28 m-es sugarú körön kívül, déli felén a vizen yő s rét k övetkezik, É.-i szabálytalan részén az Oati$uh e gy fe lé va ló lassú em elkedés. V á jjon m égsem em ber munkája az Eskühalom ?

A z É.— D .-i kutató-árok É.-i felében 48 cm m élységben néhány faszén-darabot és kevés hamut találtunk, ami ismét bizon yság a mellett,

A halom elm életi m értani középpontjában

fö ld vallom ására vagyunk utalva. Mit va ll hát a fö ld ?

kereszt és m ellette vadkörtefa áll a m eredek útpart fölött. A z itt készített rétegm etszés a k ö vetk ező t m utatja: 1. a felszíntől 10— 15 cm m ély sé g ig szerves te rm ő fö ld ; 2. a kereszttől keletre 1.10 m, N y.-ra 1.34 m szélességben és 1.17 m m élységben fo rg a ­ tott föld, m ely a kereszt felállításakor a gödör ásása révén k e le tk e z e tt; 3. ez alatt 40 cm vastagságú sárgás a g y a g ré te g ; 4. alatta a valam ikori

forgatatlan

patakm eder k a vics­

hordalékának rétege. A z úttól É.-ra az árok fala egyöntetű bolygatatlan sárgás a gy a g , fö lötte csak az egészen vék on y humuszréteg. A halom N y.-i feléb en az úttól délre em lí­ tett nyelvszerű nyúlvány teljes m élységig, azaz a z út szin tjéig egyöntetű , forgatott föld, ami a zt jelenti, h o g y a tökéletes fél göm bszeletün­ kön e

szépséghibát az út

m ély

bevágásának

idehozott töltelék e okozza. A kereszttől D .-re 2.5 m -re 2 m széles és 10 m hosszú K.— N y . irányú kutató árkot ástunk

h ogy a felette lé v ő réteg bolygatott. Mint látjuk, e g y éb leletek híján,

tisztán a

A N agyeskü llői E sk ü h a lom tulajdonképpen nem eg y éb , mint a tőle É.-ra le v ő Oati§u-h egy agya gos részének e g y lecsuszam lása. Tetején azonban 10— 11 m -es sugarú területen és éppen legtetején 0.5 m vastagságban em beri kéztől felhordott föld réteg van. M ivel ez semmi mással nem m agyarázható, a hagyom ányt kell igaznak elfogadnunk, h ogy a hon foglaló v e zé r sátrát vonták fel itt a közeli út m entén, amit m esterségesen is m agasabbá és szabályosabbá akartak tenni. A m agyar v e z é ri sátrat m indig m agaslaton állították fel. H a nem v o lt m eg ­ fe lelő term észetes halom, m esterségesen segítet­ tek rajta. A z út akkoriban m ég a dom bot m egkerü lve északabbra m ehetett és csak id ő vel koptatta ki a dom b É.-i oldalát annyira, hogy ma a domborulatnak csak épp nyom a maradt m eg. M ígnem aztán a

múlt század

útépítői a

halomnak szinte felét a széles országút számára le nem szelték. Ú g y gondoljuk, ez z e l eg y ik neti hagyom ányunk igazolódott.

értékes törté­ lfj. K ó s K á ro ly

147

L A C O LLÍN É E SK Ü D O M B

A N A G Y E S K Ü L L Ő (C O M T É DE K O L O Z S ) (Resumé)

A prés

la

bataille

perdue

et la

mórt du

prince bulgare Gelou ou Gyalu prés du ruisseau Kapus són peuple a fait serment de fidelité selori la

chronique du

mattre P.

(Anonym us)

au prince conquérant hongrois Töhötöm . En com m ém oration á cet événem ent ils ont érigé une petite collíné. L e peuple a conservé cette tradition jusqu’á nos jours. Au cours des excavation s nous avons constaté, qu’ il s’agit ici d ’ une collíné naturelle surmonté d’ un transport de terre du temps de

la conquéte. II en est resté une couche d’environs 50 cm. La partié supérieure fut détruite pár le labourage. A u fond nous avons trou vé du cendre et du charbon. La chronique a conservé donc, selon les résultats des excavations, un événem ent historique. Dans le text latin le m aitre P. (Anonym us) mén ionne Gelu com m e prince vlach. Les recherches scientifiques ont constaté, que ce nőm signifie pasteur balcanique et qu’on ne peut l’ identifier avec le nőm du peuple roumain.

Károly K ós junior.

DÉR E S K Ü H A L O M IN N A G Y E S K Ü L L Ő

(K O M . K O L O Z S )

(Auszug)

Nach dér Kronik des M eisters P. (A n on ym u s) schw ur am Esküdomb (E id h ü gel) das V o lk des

dieser

Schicht

stark

beschádigt.

Am

Grunde

bulgarischen H erzogs Gelou oder Gyalu dem landnehm enden Fürsten Töhötöm Treue. D ie

dieser Schicht konnten w ir an einer Stelle Kohlenreste und A sch e feststellen. D ie Kronik hat somit eine geschichtliche Tatsache über­

Bulgaren verlor en die Schlacht und Gelu w u rde neben dem Fluss Kapus getötet. Das V olk hat das A ndenken an dieses Ereignis bis zum heu-

liefert. M eister P. nennt in dér lateinisch abgefassten Kronik Gelu einen walachischen Fürsten.

tigen T a g überliefert. D ie Ausgrabungen habén

D ie

nachgew iesen, dass hier ein natürlicher Hügel m it Erde aufgeschüttet w urde, w o v o n noch heute eine cca 50 cm dicke Schicht erhalten ist. Durch den A ckerbau w u rde dér obere T eil

dass dieser N am e (vla ch ) ursprünglich die Bedeutung von balkanischen Hirten hatte und

W issenschaft

hat

langst

nachgew iesen,

nicht dér Volksnam e dér RumSnen war.

K ároly Kós iun.

KERESZTÖLTÉSES SZÉKELY HÍMZÉSEK

A következőkben a szék ely sé g keresztöltéssel készült hím zéseiből mutatunk be e g y soro­ zatot.1 A z t gondolhatnók, h ogy a S zék elyföld fö ld ­ rajzi h elyzete, részben m agas h egyek által va ló elzártsága nem k ed vez a m ásfelől érk ező m ű velt­ ségjavak beáramlásának és szétterjedésének. A té • nyék e v v e l ellenkezőt bizonyítanak, azt, h ogy hím ­ zéseink eg y ik csoportjában: a keresztöltéses mun­ kákéban is m ilyen sokféle eredetű minták, sok­ felöl érkező hatások érvényesülnek. Keleti és déli

szomszédaitól a székely nép hímzések dolgában teljesen független, s e gazdag hím zőgyakorlatú területekkel munkái nem mutatnak semminemű kapcsolatot, legfen n ebb itt-ott a szászokéval. A n ­ nál több rokonságot fedezhetünk fe l — mintázat, szerkezet, színezés és k ivitel dolgában egyaránt — más erd élyi m agyar tájak h ím zéseivel, de távolabbi hazai him zéstípusokkal is. Különösen a régi kalotaszegi keresztöltéses varrottasokkal, s m éginkább a M ező ség és a Felső-M arosm ente hasonló kivitelű munkáival közösek egyes mintái. D e ha m intabeli eg y ezés ek et találunk is az előbb em lítettekkel, a szék ely munka sajátos m egfogalm azása, külön hím zéstipus-voltát b izo ­ nyító je lle g ze tes sé g ei m égis m egkülönböztetik ezek től. A h ím zéselem zéssel fo gla lk o zó korábbi kutatások tudvalévőén inkább a minták d íszít­ m ényeinek form ai elem zését tartották szem előtt. M inthogy azonban ugyanaz az elem sok hím zés­ fajtában s aránylag n agy területen közös, a vidékenkint elkülönülő típusok sajátosságait nem ezek

mutatják

m eg,

hanem

egyéb

tényezők,

am elyekre ma m indjobban ráterelődík a kutatók figyelm e. A közös*elem ek alkalm azási módjának helyi mikéntje, elrendezése, egym áshoz va ló v i ­ szonya, a hím zésrészek egym ásközötti aránya, a sűrű v a g y laza, aprólékosan gondos v a g y el' E mintákat D a j a s z á s z y n é D i e t z össze é s rajzoíta, a bevezető szöveget P írta.

V

il m a

u ,o t a y

gyűjtötte G

k r t iu d

n agyolt kivitelezés, a változatok eg y b e ve té séb ő l k ivilágló alakulásm enet törvén yszerű ségei, az öltéstechnika, színezés, stb. azok a tényezők, am elyek e g y -e g y hím zésfajta típu sjellegét sokkal inkább m eghatározzák, mint maguk a minták, díszítm ények. Ilyen szem pontok fig y e le m b e v é te lé v e l szán­ dékunk az alábbiakban szék ely hím zéseink n é ­ m ely jelleg zetesség ére rámutatni. A z itt k özölt párna- és derékaljvégekről, lep ed ő- és rúdravalószélekről m ásolt k e re s z t­ öltéses him zésm inták m egválogatásánál eg y fe lő l arra voltunk figyelem m el, h ogy leh etőleg a S z é ­ kelyföld minden részéből — valam ennyi „ s z é f ­ éb ől — állítsuk össze sorozatunkat, már am enynyiben ezt a hozzáférhető anyag m egen ged te3 m ásfelől azon igyekeztü nk, h ogy leh etőleg is­ m eretlen mintákat, v a g y az ism erteknek ezid e ig nem közölt vá ltoza tait mutassuk be. A keresztöltéses szék ely varrottasok szá r­ mazási adatai azt bizonyítják, h ogy ú gyszólván az eg é sz Szék elyföld ön ugyanazokat a mustrákat kedvelték — legalább is erre leh et következtetni azokból a m intaváltozatokból, am elyeknek ered et­ h elyét ismerjük.

Ezekkel

szem ben az „írá sos"

szék ely hím zések — am elyekkel szakirodalmunk m indezideig nem fo gla lk o zo tt3 — egym ástól jól elkülöníthető és vidékekh ez rögzíth ető típusokra 2 Mintáink a Néprajzi Múzeum, a Székely Nem­ zeti Múzeum, a Csiksomlyói Múzeum és a székelyudvar­ helyi ref. kollégium múzeuma, valamint magángyűj­ temények eredeti hímzésdarabjainak másolásával (le­ számolásával) készültek. :i Sok keresztöltéses és „írásos“ székely hímzést mutat be M a l o n y a y D e z s ő ; A magyar nép művészete II. kötete, sajnos, magyarázó szöveg, sőt a származás­ hely feltüntetése nélkül. A székely hímzésről rövid összefoglalást R o e d i g e r L a j o s adott a Székely Nemzeti Múzeum Emlékkönyvében (Sepsiszentgyörgy, 1929.452460. 1.) A Néprajzi Múzeum keresztöltéses székely hím­ zései közül a csíkmegyeieket Viski mutatta be Magyar Népművészet VII. Székely hímzésak. I Csíkmegyeiek Összeállította Vistu k a r o l y . Budapest, 1924 2.1. v 32. t.

149 oszlanak. Evvel e tárgycsoportra nézve is beigazolódik a néprajztudománynak az a megállapítása, hogy a régibb díszítmények mindig sokkal

A

öltéses darabokat kell korábbiaknak tekintenünk, Technikai kivitel dolgában a székely keresztöltéses hímzések mind háziszőtt vászonra dol-

18. táblán bemutatott minta hímzésének fényképe. — Lichtbild dér Stickerei von Taf. 18.

n agyobb területen közösek, mint az újabbak. S bár a székely hímzések koráról, é v szám o s d a ­ rabok híján, közelebbit nem tudunk, m ás hímző­ területek alakulástörténetének e g y b ev eté se a l a p ­ ján bizonyosra ve sszü k , hogy itt is a kereszt-

gozódtak, m égpedig szálánvarrott öltéssel és — ahol a minta azt m egkívánta — k eresztszem m el.4 E gy „a k a sz ta la t“ ( = négyzet) oldalára három 4 L . e h h e z : F e r e n c z K o r n é l i a és P a l o t a y G e r t r u d Himzőmesterség. I. kiadás. Budapest 1932. 58 1.

:

150 v a g y n égy szálat vesz fel tűjére a hím ző az alapból, a vászon vastagsága szerint, m eg a szerint is, h ogy m ennyire aprólékos munkát óhajt v é ­ gezni. A z öltéssorok iránya a nagyobb ö ssze­ fü ggő felületeken többnyire a díszítm ény hoszszabb oldalával halad, de ez m ég egya zon hím ­ zésen sem következetes. H ím zőfonálul gyári pamutot használnak, legtöb b n yire pirosat (ennek külön-külön többféle színárnyalatát is), ritkábban kéket, v a g y e két színt k e v e rv e .5 A hím zések eg észét tekintve, már a felületes szem lélőnek is szem ébe ötlik az aprólékos k i­

(25. t.), a v a g y egészen el is marad (22, 24. t.), ami azonban csak a lep ed őszélek, rúdravalóvégek díszítésére szánt hím zéseken fordul elő. M e g ­ történik ném ely esetben, h o g y a m esterkét e l­ hagyják, de az elválasztó sáv m egm arad és ez zárja le a középm intát (3. t.), másutt a m esterke* minta beleolvad a középm intába s ennek szer­ ves folytatásává válik (19. t.). A m esterke viszo n ylagos

keskenysége

is

egyik jellem zője a keresztöltéses szék ely varrottasnak. Mint képeink is bizonyítják, a m es­

szerkezet, am ely a minta gerincét adja, a nagyobb

terke jobbára csak eg y n e gy e d e, v a g y egyharmada a középm inta szélességének. K ivétel, am i­ kor a m esterke csaknem fe le a középmintának, mint a 15. és 16. táblán.

egyöntetű felületek kerülése és tagolással való m egbontása, valam int a részletekben va ló g a z ­

A hímzés leg lé n y eg es eb b része a k ö zé p ­ minta, am elynek díszítm ényeiről a nép a m in­

dagság. Más vid ék ek keresztöltéses hím zéseivel hasonlítva össze a szék elyföldiek et, sohasem találjuk rajtuk nyomát a másutt szokásos zsú­

tát e ln e v e z i.7 Ha csak fu tólag lapozunk is v é g ig az itt bemutatott hímzésmintákon, észreveh et­ jük, h ogy azok között mértanias díszítm én yek­

folásnak, sem az elnagyolásnak, de az elapró­ zódásnak, szétesésnek, s az értelm etlen ségig m enő elrajzolódásnak sem .0

től k ezd ve, egyszerűbb és bonyolultabb növén yi mustrákon át az alakos ábrázolásig sokféle elem van k ép viselve. Ez nemcsak azt bizonyítja, — mint fennebb már rámutattunk, — h o g y a

dolgozás (különösen a csíki példányokon), a leveg ős, ritkás rajz, az átlátszó, jól áttekinthető

Valam ennyi hímzésminta szerkezete eg y ezik abban, h o g y hosszirányban a v é g te len s ég ig fo ly ­

szék elység sokféle forrásból m erítette h ím zései­

tatható. K evés kivételtől eltekintve, e g y széles közép-m intacsíkot két oldalán, fenn és lenn,

nek mintakincsét, hanem azt is, h ogy e kü lön­ böző eredetű hozom ányt a fenti elvek szerint

e g y -e g y azonos mintájú szeg élysá v — közkeletű n evén „m esterk e“ — határol. A középm intát a sz e g é ly e ző m esterkétől e g y -e g y keskeny vonal, v a g y sáv választja el. Ez az esetek többségében

egységesítette, beolvasztotta a m aga

egyen es v a g y tört vonal, csak ritkán szélesedik el m integy ujjnyi mintás csíkká (tapasztalataink szerint leginkább Három székben). A z olyanféle

stílusába

és sajátos ízléstörvén yei szerint alkalmazta, k iv itelezte őket. A keresztöltéses szék ely hím zések m inta­ kincsében a legn a gyob b szám ot a mértanias minták

teszik

(1, 2, 8, 9— 12, 15, 20,

Minden valószínű ség

szerint

ezek

28. t.).

képviselik

hangsúlyosabb, bonyolultabb m intaszalag, mint am ilyent a 11. t.-n láthatunk, k ivétel. Hasonló széles, mintás elválasztócsíkokat az erdélyi szászság szeret hím zésein alkalmazni, m agyar n yelvterü leten csak Torockón szokásos, de m e g ­

azokat az elem eket, am elyeket

van

hím ző képzelőerején ek eleven ségét dicséri, h o g y m ég ezeknek az eg y én i elgondolások m egva lósítá ­

a

közelm últban

Bukovinából a Bácskába

telep ített szék elyek keresztöltéses hím zésein isN éha előfordul, h o g y a mesterke csak e g y ­ old ali — alul — sz e g é ly e zi a széles mintát " A z itt bemutatott hímzésminták az eredeti dara­ bokon használt színezést tüntetik fel. e A hímzések összhatásának érzékeltetésére — amit a rajzm ásolat term észetszerűleg nem adhat vissza — be­ mutatjuk a 18 t. hímzésének fényképét is. 14. táblánk fényképét — v a g y e g y egészen hasonló darabét — M a l o n y a y idézett könyvének M. 65. sz. képén, 17. táblánkét M. 50,21. táblánkét pedig M. 53. sz. képén közli.

m ég a szőttes

gyakorlatából ve tt át a szövés utódja, a hímzés. S ha ezek az elem ek igen általánosak másutt is, jellem zően h elyi m egfogalm azásukat az em lí­ tett szék ely sajátosságok adják m eg. A szék ely

sának o ly kevéssé k ed vező, ötleteket kizáró m ér­ tanias elem eknek is több vá ltozatát hozta létre. Kiseb b-n agyobb eltérések az e g y e s részek m ére­ teiben, s az apró, térkitöltő elem ek kü lönböző­ ségében mutatkoznak. íg y pl. a 15. t. sóváradi mintájának kék pamuttal d olgozott hasonmását V iski mutatta be Csíkszentsim onból.8 28. táblánk 7A minták elnevezéséhez 1. R oediger id. munkáját. s I. m. 2 9 -3 0 t.

151 mintájának p edig e g y egyszínű, kékkel hímzett változatát láthatjuk Csíkszentsim onból,11 am ely utóbbin a hím ző a va la m iv el nagyobbra sikerült csillagok szárait szükségesnek látta m egbontani. N a g y számmal fordulnak azonban elő olyan szék ely keresztöltéses hím zések is, am elyeknek szerkezete mértanias, viszon t díszítőelem ei n ö v é ­ nyiek. Ebből arra következtethetünk — a v á l­ tozatok alapján, — h ogy valam ikor ezek is m ér­ tanias

díszítm ények

voltak, am elyek

a lassú

fejlődés folyam án változtak át — részleteikben — n övényiekké. íg y pl. a 3, 4, 5. minta m érta­ nias beosztása m ellett az átlók leveles-bim bós

elkülönül. G erince eg y a minta hosszában v é g ig ­ v e ze te tt középten gely, am ely egyúttal virágos ág, s b előle nőnek ki, szabályos közökben, az azonos n övén yi elem ek .10 Ezek a növén yi minták — ú gy látszik — nagy kedveltségnek örvendtek az egész S zék ely ­ földön (de más erdélyi m agyar területen is), amit ennek különböző tájairól va ló változatok nagy száma bizonyít. íg y pl. a 14. t. lepedőszélmintájához hasonló hímzésű párnát a N éprajzi Múzeum

őriz

(81,098. lt. sz.), de

ez

érdekes

módon piros és zöld gyapjúfonállal készült. A 30. mintának p ed ig nemcsak e g y három széki

ágakká alakultak. V ilágosan látszik tehát a növén yi ornamentika fe lé va ló törekvés, am ely — érdekes m ódon — nemcsak a mértanias

m entéről11 és a szolnokdobokam egyei M a g y a r­ láposról va ló testvérét is.12

elem eket változtatja át növényiekké, hanem, mint alább látni fogjuk, az alakos ábrázoláso­

Term észetesen az m ények kialakításában

kat is. Ezen alakulásmenet lefolyását ú gy kell elképzelnünk, h o g y a hím ző elsőben apró járu­ lékos elem ekkel gazdagította a mintát, majd

érvényesülhet

id ő vel

A m agasabb társadalmi osztályok m inta­ kincséből átvett mustrák között vannak azonban olyanok is, am elyek nem nyugat fe lő l kerültek

ezek

s e g íts ég év el

hasonította át v a la ­

m ely általa ismert, a va g y képzeletbeli növényi elem m é. A szék ely hím zések o ly ked velt „fe n y ő ­

változatát ismerjük, hanem két, a Felső-M aros-

a

ilyen már

hím ző

n övén yi d íszít­ sokkal inkább

változtató

(va riá ló )

készsége, m inthogy itt a m egkötöttségek cseké­ lyebbek.

á ga s" díszítm énye is íg y jött létre az átlóknak ágakká va ló átalakulásával.

hozzánk, hanem

A zo k a mustrák, am elyek k ezd ettől fo g v a stilizált n övén yi díszítm ényüek voltak, arról

hím zésm intakészletében ma is m egtaláljuk.18 Ezek a mustrák és díszítm ények a hódoltság

ism erhetők fel, h ogy szerkezetük sem m ér­ tani, hanem egym ásm ellé h elyezett virágbokrok

idején váltak nálunk

ism étlődéséből

áll (22.

t.), v a g y

pedig,

m ég

gyakrabban, füzér

(13, 14, 21, 23, 30, 31. t.).

Ezt a fajta

nyugati

mintát

jövevén yn ek

kell

tekintenünk, am ely nálunk országszerte általá­ nos, de Európa más népeinek keresztöltéses mintakincsében is szerepel. H ozzánk ném et és olasz X V I.— X V II. századi nyom tatott hím zésm intakönyvek révén kerülhetett és terjedt el idők folyam án. Renaissancekori mustráik e lle ­ nére sem mondhatjuk azonban e szék ely hím­ zéseket többszáz éveseknek. A nép kezére úri közvetítéssel juthattak. Jellem ző, h ogy ezek a minták is ugyanabban a stílusban dolgozódtak, mint az imént tárgyalt mértanias mustrák. Itt is finom részletek, le v e g ő s elrendezés juttatja érvén yre a díszítm ények alakját, a m ely soha­ sem olvad össze szom szédjával, mint más hím ­ zésfajtában. N ö v é n y i mustráink között szerepel e g y (24. t.), am ely az ismert szék ely mintáktól !l U. ott 20. t.

am elyeknek

am elyek

testvéreit

keleti az

eredetűek,

s

oszm án-törökség

kedveitek k é s az a tény,

h ogy nemcsak az előkelőek otthonába, hanem Erdélyben, kicsiny falusi eklézsiák birtokába is jutott belőlük annakidején, érthetővé teszi a nép körében va ló elterjedésüket. A z itt bemuta­ tottak közül ilyen minta a 17., am elyet Erdély más vid ék eiről is ismerünk, s am ely voltaképpen a törökség forgórózsaszerű díszítőelem ének át­ v é te le .11 A népi elváltozta tás nyom ait m indenek10 L. ehhez: P a l o t a y G e r t r u d és S z a b ó T. A t t i l a : Ismeretlenebb erdélyi magyar hímzéstípusok. Népr. Érte­ sítő, 1940. 22 —23. 1. és 69. á. n Holtmarosról u. o. 99. á. és Dísznajóról, a Nép­ rajzi Múzeum tulajdonából (84.333. lt. sz.). 12 A székelyudvarhelyi ref. kollégium gyűjtemé­ nyében 1832. lt. sz. 13 A székely hímzések török kapcsolataira V i s k i mutatott rá : A székely népművészetről. Kny. a Székely Nemzeti Múzeum Emlékkönyvéből. 23. 1. “ Nálunk fennmaradt tőrök hímzéseken szereplő változatait 1.: P a l o t a y G e r t r u d : Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Bibliotheca Humanitatis Historica VI. Budapest, 1940. 9, J7, 67. á., magyar úrihimzéseken való alkalmazását u. o. 113-116. á., népi előfordulását

előtt a szerkezetben látjuk,

amennyiben itt is,

a többi párnavéghím zésen is, a szokásos módon, sorjában egym ásm ellé h e ly e zv e alkal­ m azza szék ely telenül törökös ban —

ezek et az idegen díszítm ényeket. A keresztöltéses hím zéseknek k étség­ egyik legérd ek esebb ike az az erősen mustra, am elyet — kétszínű vá ltoza tá ­ a 25. táblán mutatunk be. E munkának

közelebb i szárm azáshelyét,

kapcsolatát

és

nyugateurópai

szárm azását.lfi

Érdekes, hogy ennek az egyetlen alakos m intá­ zatú szék ely hím zésnek ezidőszerint nem k e v e ­ sebb mint n é g y vá ltozatát ismerjük. A z itt közölt udvarhelyszéki

példányon

kívül

a

által

V is k i

tárgyalt két csíki darabról tudunk, s R o e d i g e r másolatában e g y három széki mintát tartunk n y ilv á n .17 V alam en nyi vá ltoza t hasonló m odor­

sajnos, nem ism er­

ban változtatja, torzítja el az elem eket és — a

jük, de szék elyföldi eredetét kétségtelenné teszi a fennebb leírt s itt is kimutatható szék ely jellegeken kívül az a körülm ény is, h ogy hozzá egészen hasonló egyszínű (piros) változatát

három széki munka k iv é te lé v e l — hármon a fellegek ben m egjelen ő angyal egészen eltűnt, átadva h elyét va lam i n övén yi elem nek. Ezen

K ézdiszentlélekről ismerjük a N éprajzi Múzeum

szék ely keresztöltéses hím zések jólism ert „m ak­ k o s" elem ének részét látjuk od aillesztve Izsák fe je fölé. E példányunk külön érdekessége két­

a n y a g á b ó l13 és a budapesti W olfn er-g y ű jtem ényből, ahol eg y ugyancsak piros hímzésű, a S zék elyföld ről szárm azó példány van. Török kendők szeg élyén láthatjuk u gyan ezt a mintát, keresztöltéses kivitelben, többszínű selyem m el és aranyszállal d o lgo zva . A szék ely hím zést e török munkákkal összevetve, azt látjuk, hogy a török kendőn a ciprusfa tetején m ég m adár­ alak ül, a szék ely vá ltozatokon p edig a hím ző ebből mindenütt valam i lev ele s szív-idom ot alakított. A fa aljában, kétoldalt látható madarak

u d va rh elym egyei

változatunkon

színűsége. Itt is rá kell mutatnunk

például

a

arra, h ogy

a szék elyföldi munkákban m erőben szokatlan alakos ábrázolás k iv ite lezés e ezúttal is a székely hím zések stílustörvényeinek szem m eltartásával történt. A z elm ondottakban a középcsík m intázatát taglaltuk, szóljunk m ég néhány szót a m esterke díszítm ényeiről. A m esterkem inta csaknem m indig fü ggetlen

m ég felism erhetők ugyan, de már m eglehetősen eltorzultak. Különös, h ogy ennek a mintának m indezideig sem Erdélyben, sem m ásfelé nem

a középm intától, am ennyiben díszítm ényei m á­ sok és elhelyezésük sem áll kapcsolatban am avval. A z eddig ism eretes vá ltozatok azt bizonyítják,

bukkant fe l m agyar úri változata, s ez a tény fe lv e ti azt a gondolatot, h ogy a szék elység mintakincsébe talán közvetlenü l a török hím ­

h ogy eg y a zo n középm intához más-más m esterke is járulhat, va g y is, h ogy a m esterke m eg vá la sz­ tása a hím ző kedve, ízlése szerint történt és

zésekből is került át e g y -e g y minta. N em h a gy­ ható figyelm en kívül az sem, hogy bár a török hím zés színei egészen mások, a szék ely mun­ káknak egyetlen színnel készült változataiban

h ogy az sohasem tartozott szervesen hozzá a középm intához. A m esterke díszítm ényei jobbára részarányos, ism étlődő virágbokrocskák, am elyek az el választóvon alból nőnek ki. A m aga nem é­

ugyanazt a tagolást látjuk az alap hím ezetlenül hagyásával, amit ott a színek váltakoztatásával értek el.

ben egyed ü lálló

Utolsónak

egy

olyan,

biblikus

tárgyú

a 29.

tábla

m esterkem intája,

am ely e g y ik e az igen ritkán előforduló, aszim ­ metrikus díszítm ényekből összerakott s z e g é ly ­ mintáknak.

D íszítm ényei,

az

eg y o ld a lt

hajló

hímzésmintát mutatunk be (32. t.), am elynek alakos mintája eg y ik e azon keveseknek, am ely

virágágak, X V II.— X V III. századi úrihímzéseink

a m agyarság hím zésein szerepelnek. Ennek az Izsák feláldozását bemutató mintának ered et­

10 V i s k i K á r o l y . Népművészeti alkotásaink törté­ netéhez. Népr. Ért. 1926. 31-32. 1. E hímzésmintának a Felföldön való előfordulásáról W . P r a z á k értekezett, ottani változatok alapján a Príspévky k pravéku, déjinám a národopisu Slovenska (Bratislava 1932) 135 — 152. lapján. ,? R o e d i g e r LAjos-nak a Néprajzi Múzeumban F68,342. lt. sz-on őrzött székely hímzésmintarajzgyűjteményében szerepel e változat, valamint több más itt bemutatott mustrának rokona i s ; sajnos, vala­ mennyi közelebbi eredethely-megjelölés nélkül.

kérdésével és szék elyföld i előfordulásával V is k i foglalkozott, kim utatva úri recemunkákkal va ló u. o. 161. á., valamint: Ismeretlenebb erdélyi stb 32. á. és P a l o t a y G e r t r u d — S z a b ó T. A t t i l a : Mezőségi magyar hímzések. Erdélyi Tudományos Füzetek 159. sz. VIII. t. 16. á.. XX II. t 45. á. Oszmán-török elemek stb. 153. á

153 * törökös rétegéh ez tartoznak és annakidején or­ szágszerte általánosak voltak. Mint fennebb már említettük, néha egészen elhagyják a mesterkét, másutt m eg az elválasztó von al m egm aradt és ez zárja le kétoldalt a középm intát. K étségtelen , h ogy ezek az elváltoztatások is utólagosak. Mint e g y alakulásm enet eredm ényét, érdem es szem ü gyre

venni azokat

a hím zéspéldányokat, am elyekn ek m esterkéje b eleolvad t a középm intába (18, 19 t.), s annak szerves részévé vált. Ennek a folyam atnak egyes állom ásait jelzik azok a hímzésminták, a m e ly ek ­ nek m esterkéjében már a középm inta e g y -e g y díszítm énye szerepel ism étlődő elem ként (16, 17, 18. t.). D e a m esterke a középh ez nemcsak m intázatában igazodhatik, hanem — ettől fü g g e t' lenül — elrendezésében is, am ennyiben d íszít­ m ényei egyvo n alb a esnek a középm inta elem ei­ nek ten g ely é vel (pl. 4, 6, 25, 29. t.). A m es­ terkének a középm intával va ló egybeolvadásához, term észetesen elengedhetetlen, h o g y az mind elrendezésben, nuljon hozzá.

mind

p edig mintázatban haso­

A z itt kék-piros változatukban bem utatott m in­ ták nagyrészét (25, 26, 28, 30, 31, 32. t.) jól ismerjük egyszínű kivitelben is, mind pirossal, mind p edig kékkel d o lgo zva . A két színnel együttesen hím zett mustrákon feltűnő a színek gondos m egoszlása, illető leg a formáknak, e le ­ meknek a színek váltakoztatásával va ló hangsúlyozása. Jellem ző, h ogy m ég a m esterke díszítm ényeire is átvitték e z t a színekkel va ló tagolást, sőt m ég az elválasztócsík kétszínű­ ségére is figyelem m el voltak. E gyébként e két­ színű szék ely varrottasok sok tekintetben ha­ sonlóak a Felső-M arosm ente ugyancsak kékkel és pirossal kivarrt hím zéseinek ném elyikéhez, am elyeket azonban a szász hatást eláruló s z é ­ lesebb mesterke kölönböztet m eg a szék ely ség hím zéseitől. A z itt bemutatott keresztöltéses szék ely hím zések napjainkban már nem készülnek, sőt a használatból is csaknem kikoptak. Emiatt nem tehettünk helyszíni m egfigyelések et arra n ézve, h ogy mi v o lt életük, jelentőségük annak a népi társadalomnak az otthonában, a m elyet díszíteni

A hím zések színezése tekintetében nem látunk sem m iféle olyan szabályt, v a g y indíté­ kot, am ely m egm agyarázná, h ogy m iért hím ezik ugyanazt a mintát e g y szer pirossal, m ásszor kékkel, néha m eg e két színnel együttesen.

hivatva voltak. Halálukról annyi bizon yosságot tudunk, h ogy fő le g a nők ravatalára került h ím ­ zett holm it (lepedőt, párnát), a halottal rend­ szerint eltem ették.

Dajaszászyné D ielz Vilm a és Palotay Gertrud

SZÉK LER KREU ZST1CH-STICKEREIEN Die Siebenbürger Székler zieren ihre Polsterenden und Leintuchrftnder mit Stickerei. Diese Leinenstikkereien lassen sich in zw ei Gruppén teilen : es gibt solche, die mit Zahlung dér Grundfaden in Zopf - und Kreuzstich gearbeitet wurden, andere hinwieder wur. den mit íreier Hand vorgezeichnet und dann flach bestickt. Von dér ersteren Gruppé wird hier eine Reihe von Mustéra veröffentlicht. Die Stickereien sind zumeist mit rőtem, seltener mit blauem Stickgarn ausgefiihrt, es gibt jedoch auch zweifarbige. Das Muster besteht aus einem breiten Mittelstreifen, an dessen beiden Seiten je ein schmaler, abschliessender Randstreifen entlang führt. An den Lelntuchrandern werden die Randstreifen oft fortgelassen, oder es bleibt nur dér untere Randstreifen bestehen. Die Musterung des Mittelteiles ergibt sich aus sich wiederholenden, aneinandergereihten Motiven. Diese sind sehr oft rein geometrische Ornamente, die

aller Wahrscheinlichkeit nach gestickte Nachahmungen ehemaliger Webemuster sind, welche einstmals <_benfalls als Polster-u n d Bettuchzierde verwendet wurden. Viele Muster zeigen pflanzliche Ornamentik in geometrischem Aufbau Es scheint, dass die geometrischen Motive sich mit dér Zeit zu Pflanzenornamenten umbildeten, dadurch, dass die Stickerinnen kleine Ánderungen an den Mustéra vornahmen So wurden z. B. aus den Sternen Rosetten, aus den Diagonalen Tannenzw eige, usw., es gibt aber auch zahlreiche Pfianzenmuster, die auf westeuropftische Stickmuster zurückgehen. Die deutschen und italienischen Stickmusterbücher des XVI. und XV II. Jahrhunderts fanden auch in Ungarn Verbreitung und vermittelten diese Motive. Das Volk übernahm sie dann von den Arbeiten dér Herrschaftsklasse. Ein Teil dér Székler Stickereien hat orientalische Motive zum Vorbild. Zűr Zeit dér Tíirkenherrschaft

154 waren in Ungarn und besonders in Siebenbürgen tűrkische Stickereien sehr beliebt, viele ungarische Herrschaftsstickereien entstanden damals als Nachempfindungen dieser Arbeiten. Ara W e g e über die Dorfkirchen wurden sie auch beim Volke bekannt und beliebt. W enn mán diese aus dér Fremde übernommenen Muster dér Székler Stickereien mit jenen vergleicht, von denen sie eigentlich herstammen, so kann mán den W e g übersehen, den sie zurückgelegt habén und die Ánderungen sehen, die, dér Qeschmacksrichtung dér Székler entsprechend, an ihnen durchgeführt wurden. W ir können einige bezeichnende Beispiele dér Umformung feststellen. So z. B. sieht mán auf dem Muster Taf. 25 ein bebiattertes Herzm otiv auf dér Spitze einer Zypresse, statt dessen auf türkischen Originalarbeiten ein V ogel sitzt. lnteressant ist das biblische Thema dér Opferung Isaks auf Taf. 32. Die Székler kennen sonst keine figuralen Muster, aber dieses eine

AZ

ÁBRÁK

M otiv ist uns aus diesem Gebiet in vier Varianten öekannt. Es sind — laut V is k i ’ s Ausführungen - Kopien einstiger Netzstickereien des ungarischen Adels. Ihr Vorhandensein — mit dieser Musterung — ist vöm Ende des XVI. Jahrhunderts urkundlich belegt. Bezeichnend für die Kreuzstich-Stickereien dér Székler ist, dass sie, obwohl recht verschieden in dér Musterung, doch allé in ein- und demselben Stil gearbeitet sin d . allé weisen eine klare Zeichnung, unverbildete Formen, eine luftige Komposition auf, sie sind reich an Einzelheiten und gliedern immer die grősseren Fláchen. Die Ausführung ist immer sorgfaitig, oft minuziös. Diese Stickereien dürften im Laufe dér letzten 100— 150 Jahre entstanden sein und werden derzeit nicht mehr hergestellt. Die hier abgebildeten Muster sind Zeichnungen nach Stickereien, die sich in Museen und Privatsammlungen befinden.

M AG YARÁZATA

1. Párnavég. Jásfalva, Udvarhely m. Székely­ udvarhelyi Ref. Kollégium Néprajzi Gyűjteménye, 1579. lt. sz. 2. Lepedő. Ismeretlen eredetű.CsiksomlyóiMúzeum. 3. Ismeretlen rendeltetésű. Csíkbánkfalva, Csík m. Székely Nemzeti Múzeum, 1918. lt. sz. 4. Rúdravaló. Kászonújfalu, Csík m. Néprajzi Mű. zeum, 81,187. lt. sz. 5. Párnavég. Ismeretlen eredetű. Csiksomlyói Múz. 6. Rúdravaló. Kézdiszentlélek, Háromszék m. Nép­ rajzi Múzeum, 81,075. lt. sz. 7. Párnavég. Parajd, Udvarhely m. Székelyudvarh elyiRef. Kollégium Néprajzi Gyűjteménye, 1541.lt. sz. 8. Rúdravaló. Kézdiszentlélek, Háromszék m. Nép­ rajzi Múzeum, 81,067. lt. sz. 9. Pámaaég. Sándortelke, Udvarhely ni. Székely Nemzeti Múzeum, 887. lt. sz. 10. Párnaoég. Kézdiszentlélek, Háromszék m. Nép­ rajzi Múzeum, 81,091. lt. sz. 11. Rúdravaló. Kézdiszentlélek, Háromszék m. Nép­ rajzi Múzeum, 81,076. lt. sz. 12. Rúdravaló. Kézdiszentlélek, Háromszék m. Nép­ rajzi Múzeum, 81,068. lt. sz. 13. Kúdravaló. Kézdiszentlélek, Háromszék m. Nép­ rajzi Múzeum, 81,065. lt. sz. 14. Lepedőszél. Ismeretlen eredetű. Székely Nem ­ zeti Múzeum. 15. Párnaoég. Sóvárad. Maros-Torda m. Néprajzi Múzeum, 126,268. lt. sz. 16. Párnavég. Hodgya, Udvarhely m. Székely­ udvarhelyi Ref. Kollégium Néprajzi Gyűjteménye, 1527. lt. sz. 17. Ismeretlen rendeltetésű. Sándortelke. Udvar­ hely m. Székely Nemzeti Múzeum, 908. lt. sz.

18. Párnavég. Csíkrákos, Csík m. Budapest IX. Mester-utcai Nöipariskola Gyűjteménye. 19. Ismeretlen rendeltetésű. Ismeretlen származású. Székely Nemzeti Múzeum. 20. Derekaljvég. Szentegyházasfalu, Udvarhely m. Székelyudvarhelyi Ref. Kollégium Néprajzi Gyűjte­ ménye, 1653. lt. sz. 21. Ismeretlen rendeltetésű. Szentegyházasfalu, Udvarhely m. Székely Nemzeti Múzeum, 903. lt. sz. 22. Lepedőszél.Csíkbánkfalva, Csík m. Székely Nem­ zeti Múzeum, 1931. lt. sz. 23. Ismeretlen rendeltetésű. Ismeretlen eredetű. Barabás Gizella gyűjteménye. 24. Lepedőszél. Székelykocsárd, Torda-Aranyos m. Néprajzi Múzeum, 93,646. lt. sz. 25. Rúdravaló. Ismeretlen eredetű. Szidon Gáborné gyűjteménye. 26. Párnavég. Homoródszentmárton, Udvarhely m. Székelyudvarhelyi Ref. Kollégium Gyűjteménye, 1588. It. sz. 27. Párnaoég. Sóvárad, Maros-Torda m. Székely­ udvarhelyi Ref. Kollégium Néprajzi Gyűjteménye, 1626. lt. sz. 28. Párnavég. Kézdiszentlélek, Háromszék m. Nép­ rajzi Múzeum, 81,093. lt. sz. 29. Rúdravaló- Kézdiszentlélek, Háromszék m. Néprajzi Múzeum, 81,087. lt. sz. 30. Ismeretlen rendeltetésű. Ismeretlen eredetű. Székely Nemzeti Múzeum, 117/a. lt. sz. 31. Párnavég. Kézdiszentlélek. Háromszék m. Nép­ rajzi Múzeum, 81,095. lt. sz. 32. Párnavég. Szentegyházasfalu, Udvarhely m. Székelyudvarhelyi Ref. Kollégium Néprajzi Gyűjteménye, 1644. lt. sz.

157

ül CD

091

161

7

162

163

01

f9\

165

168

OLl

172

173

II11ti Ili:

177

178

179

9Z

081

181

27

tn tff

186

ADATOK ERDÉLY SZIGONYOS HALÁSZATÁHOZ Ennek a kis közlem énynek megírására G

önyey

barátom kitűnő tanulm ánya1 szolgá l­ tatott alkalmat s nincsen e g y éb célja, mint h ogy az itt közölt pár adattal a nyakló szigonyok erd élyi elterjedésének részletesebb m egism erését elősegítse. S ándor

Már a N agyszam os m entéről, Kuduról va ló képünk 2. sz., szilárd forrasztású, köpűs szigonya. Ötágú, szakái, h ogy G ö n y e y k ifeje zé sév el éljek, bem etszetten fogazottak. Falusi kovácsmunka, akárcsak az összes ism ertetésre kerülő példányok. L elt sz. D. 2763.

A b b . 1. kép. N yaklószigon yok : 1. Csöm ényről, 2. Kuduról, 3. Felőrről. 4. A lsóilosváról. F isch gab eln : 1. Csőmény, 2. Kudu, 3. Felőr, 4. A lsóilosva.

V alam en n yi a m agam gyűjtése. Sajnos a román m egszállás alatt jeg yzeteim , néprajzi k i­ szállásaim je g y z ő k ö n y v e i v a g y elvesztek, v a g y pedig a legjob b esetben ú gy eltevödtek, h ogy csak a szerencsés vé letlen juttathatja m egint a kezeim közé. A z 1. képünkön 1. sz. alatt látható, eredetileg négyágú, makkos szigonyt Csöm ény községben szereztem (Szolnok-D obokavm .,nagyilondai járás, lelt. sz. D. 3079), tehát már az Egyesült-Szám os m entéről való, ami feltűnő jelen ség, ha arra gon ­ dolunk, h ogy valam ennyi nyakló szigony, amit itt bemutatok, sekélyebb v iz e k halászó szerszáma. — Jellem zők az egyes szárak, v a g y ágak kettős szakái. 1 OM TM

Az

1. kép. 3. sz. szigon ya Felőrről való,

tehát a N agyszam os jobboldali m ellékvize, az Ilosva patak m ellől. — Leltári sz. D. 2767. — Köpűje szilárd forrasztású.

U gyancsak e patak

m ellől, A lsóilosvá ról szereztem a képünkön 4. sz. alatt bemutatott, ered etileg hétágú szigon yf. Lelt. sz. D. 2764. Á g a i karcsúbbak, mint az eddig ism ertetett példányoké. V alószín ű leg azok n agy száma miatt. Szakái bem etszetten fogazottak, m e g ­ lehetősen hegyesek. Köpűje szilárd forrasztású. 2. képünk összes szigonyait a szolnokdobok am egyei Kócs községben, tehát a N agyszam os m entéről szereztem . A z 1. sz. (lelt. sz. D. 3441) háromágú, köpűs, szakáibem etszettenfogazottak. — A 2. sz. ötágú, szárnyújtványos, szakái nin­

(lelt. sz. D. 2766). — A 3. sz. is szár­ A N éprajzi Múzeum szigon ygyű jtem én ye. Acsenek z nyújtványos, négyágú, (lelt. sz. D. 3440), szakái Népr. Tára Ért. 29. k. 171—18^!. 1.

188 a lig vannak sejtetve, az ágak hegyük felé lapo­ sodnak. — A 4. sz. hatágú (lelt. sz. D. 2765), köpűs, e lé g g é hegyes szakái bem etszetten fo ga zottak. — A z 5. sz. (lelt. sz. D. 3439) hatágú, szárnyújtványos, szakái a lig vannak sejtetve. — A 2., 3. és 5. sz.-nak n yelét zárt vaskarika fo gja

köpű — bute, a szeg lyuka — gaurá, a szigony nyaka = tárime ( = erősség), v a g y grosime ( = vastagság), az ága, v a g y szára colt ( = agyar), a szakák n e ve m d/á (== macska). Mindkettőnek szilárd forrasztású köpűje van.

össze. — Valam ennyinek szilárd forrasztású k ö­ pű je van.

Abb. 3. kép. N yak lószigon yokV árórjáról. — Fischgabeln von Várórja,

K özism ert d olog, de e szigon yok alakja, ki­ v ite le is elárulja, h ogy azok nem m é ly v izi ha­ lászatra készültek, hanem sekélyebb v iz e k ha­ lászó szerszám ai, am elyek m edre sokszor ro p ­ pant kavicsos, ahol a gondosabb kivitelű és hosszabb ágú szigon yok ágai hamar eltörnének.

A b b . 2. kép. N yaklószigonyok

A

Kócsról. —

Fischgabeln

besztercen aszódm egyei

von

Kócs.

Várórján

nem

tudtam használatban le v ő szigonyokat szerezni s íg y kénytelen voltam az addig használt fo r ­ mákat azzal a cigánykováccsal utáncsináltatni, aki annak idején a várórjai halászok részére is készített v o lt szigonyokat.

N yaklószigonyok Bosoródról. Fischgabeln van Bosoród.

A 3. k é p 1. sz. (le lt sz. N. 1546), ötágú, szár­ nyújtványos, vaskarika fo gta biztosabban a

Durva, lélektelen halászat ez, am elynek rendjén

nyélbe. M árnaszigonynak mondják (ostie de mreaná), s ha nagyobb kiadású, paducszigonynak n evezik (ostie de podut)-

az a cél, h ogy a kiszem elt hal az elejtés rend­ jén beszoruljon az ágak k ö zé s összeroncsolás árán se szabadulhasson o n n é t.2

A 2. (lelt. sz. N. 1547) és- 3. sz. (lelt sz. N. 1548) köpűs, az öt-, ez négyágú, kettős szakáik bem etszetten fogazottak. P o n ty s zig o ­

És m ilyen halakra halásznak v e lü k ? N a ­ szódon pl. a k övetk ezők et jeg y eztem f e l : boacö

nyoknak (ostie de clean) hívják. N em lesz érd ek ­ telen ideiktatni az eg y es részek n eveit is. A

Abb. 4. kép.

3 A n t i p a G r . : PescSria

§i pescuitul in Románia

c. müve 95. 1. ostie de páráu, vagyis a patak szigonya néven írja le.

189 (m agyar és latin n evét nem sikerült m egállap í­ tanom), — boere§teni ( = fürge cselle, Phoxinus

levis A g .), — clean ( = dévérp on ty, Abram is Brama. L.), — látu§ (== küsz, Alburnus lucidus Heck.). — lipan ( = lepényhal, Thymallus vexillifer A g .), — pástráv ( = pisztráng, Salar Ausonii V a l ), — piscar (— csík, Cobitis fossilis L.),— podut paduc, Chondrostoma nasus L.), — porcul (— fenékjáró küllő, Gobts fluuiatilis C u v ) — somn, va§y midhai. v. harcé ( = harcsa, Silurus glanis L.), - umbrianá ( ~ rózsás márna, Barbus Huviatilis A g.). Alkalm am v o lt a S ztrigy egyik m ellék vize, a Lunkányi patak m ellett fek vő B osoród

(H u-

nyad vm .) községben ottlétem (1921) előtt hasz­

nált szigonyokat azzal az ö reg cigánykováccsal utáncsináltatni, aki addig is készített a bosoródiak részére halászó szerszám okat, éspedig nemcsak szigonyokat, hanem horgokat is. 4 képünk szem ­ lélteti azt a két szilárd forrasztású,3 köpűs szi­ gonyt, amit íg y szereztem . A z 1. sz. (lelt. sz. N. 1544) öt-, a 2. sz. (lelt. sz. N. 1545) p ed ig hétágú. A z ágak fogazottan (fű részszerű leg) bevágottak, éspedig m ajdnem eg ész hosszúságuk­ ban. E m ellett díszítettek s díszített a nyakuk is. A köpű n eve bute, az ágaké furcá ( = villa ), a szakáké craci (eg y es b e n crac = ág. ágasfa, v a g y szár).

Ro s ia M árlon

3 A kifejezést J a n k ó J.-tóJ vesszük. ( A halászat eredete 498. 1.)

m agyar

B E ITR ÁG E Z Ű R FISCH EREI M IT F1SCHGABELN IN E R D É LY (SIE B E N B Ü R G E N ) (A u szu g) D ie hier in 4 Abbildungen gegebenen Fischgabeln sind fást ausschliesslich nicht für Tiefw asser bestimmt, (m it Ausnahme von Abb. 1. Nr. 1), sondern sie werden im Oberlauf dér Fiüsse und in den BSchen benützt, deren Becken sehr kieseiig ist, w o alsó die feiner ausgeführten, langarm igen Fischgabeln schnell und sicher zerbrechen. — D ie mit diesen Fischgabeln g e -

triebene Fischerei ist ziem lich grob und se e le n lo s ; sie sind übrigens so geform t, dass die Fische zwischen den Arm en dér Gabeln stecken bleiben, oder sie w er­ den mit diesen groben GerSten zerschmettert. — V erfasser gibt im ungarischen Text auch die Nam en dér Fische, die in Naszód (Kom . Beszterce-Naszód) gefangen werden.

ADATOK A Z IZA H ALÁSZAT Á H O Z (F E L V E T T E M A M Á R A M A R O S M E G Y E I K O N Y H Á N , 1923. A U G U S Z T U S Á B A N

1. A cége- A fo ly ó sekélyebb részét V-alakberei, társai ban kirakott k övek kel elrekesztik, leh etőleg olyan (2. kép.)

ROM ÁN

szabályszerűen

H ALÁSZO KTÓ L)

állították-e

be?

helyen, ahol a V szárainak találkozásánál v a la ­ m elyes esése van a víznek. Ezt a konyhai ha­

Ha minden rendben van, az eg y bokorba tartozó 6-8 halász zurboló rudakkal felülről le ­

lászok hait de piaira- nak hívják. Szárai rendesen egyen esek, néha az egyik ívelt. A két szárny találkozásánál le v ő kapuba bocskorvarsát (leasá,

felé jő v e verdesni kezdi a v izet, a m egriadt halak

v. ö. a szláv /íesu-val) állítanak, ezt zöld gallyal be is fedik s ezáltal lep lezik (1. kép.)

kénytelenek a bocskorvarsába futni s ebben m egfogódnak (3. kép). Ezt a bocskorvarsát látjuk 4. képünkön 3.

legyen

sz. alatt. R é s z e i: a pánzá ( = vászon, v. ö. a latin p a n d ia -v al), ennek hossza 1 m, szélessége

beállítva, h ogy a víz sodra el ne kapja s h ogy orra e g y kissé kiálljon a vízb ől. A v e ze tő halász külön m eg is szokta vizsgálni, h ogy vájjon em -

70 c m ; — b = c o iíi ; sisak), m elynek szárai 80 cm hosszúak, átm érője 40 c m ; — c bátcá ( = gúzsfogantyú, v. ö. az orosz b a tík a -v al).

Fontos, h ogy a bocskorvarsa

úgy

1 S u l i c a S z il á h d kedves kollégám nak köszönöm hatása érdekében feldúzzasztják a vizet, majd hirtelen azokat az adatokat, am elyek szerint pl. a Román Aka­ m egnyitják a zsilipeket s a tutajok bizonyos id eig s démia szótára sem ismeri a hail-szót a halászattal kap­ távolságra tovább úszhatnak. A rutén halj-, hafi-ból ered. csolatosan, de m alomárok-, töltés-, csatorna-, rekesz-, Ugyanazt fejezi ki, mint a román n yelvbe a szerbből zsilip- értelemben Bukovinában, M oldovában k ö zism ert, átment s Észak-Erdélyben is használatos zágaz = töltés, pl. az alacsony vízben m egrekedt tutajok tovább usztatgát szó.

A b b . 1. kép. A konyhai cége. — Die W eh re von Konyha.

191

A b b . 2. kép. A varsát felü lvizsgálja e g y halász. — Ein Fischer kontrolliert die Reuse.

A b b . 3. kép. A halászok felállnak a hajtásra. — Die Fischer fangen an zu treiben

192 Nem szorul

bővebb m agyarázatra, hogy a

4.

Furcá ( = villa). Ez voltaképpen e g y kb.

konyhai hait de piatrá a szék ely cégé-nek édes

1 m

testvé re.2 Ezt a halászási m ódot Kis- és N a g y b o ld og asszony közt szokták űzni.

ellátott, roppant egyszerű szigon y (5. képj, am ely lyel télen szoktak halászni o ly módon, h ogy a

2. Sac ( = farkasháló, 4. kép 2. sz.), átmé-

hosszú

léc alsó

v é g é b e vert szegekkel

part m ellett léket vágnak a jégb e s a lev eg ő re odatóduló halakat a partról felnyársalják.

A b b . 4. kép. Halászszerszám ok: 1. leső^háló (lisjeteu), 2. farkasháló (sac), 3. bocskorvarsa (leasa). Die F isch ereigera te: 1. Schöpfnetz, 2. Sack, 3. Babuschen-Reuse.

rője 85 cm, félová lis szájának m agassága 70 cm. A szem ek 1 cm 3 nagyságúak. V izen fe lfe lé m enve bal kezében tartja a halász a villás rúdjánál fo g v a , leh etőleg úgy, h ogy a farka a lába között, v a g y m ellett fusson s íg y és zre v e g y e , hogy a jobb kezében tartott zurbolórúddal m egzavart

Itt em lítem m eg, h ogy 1921-ben az Izamenti D ragom érfalván láttam a bocskorvarsának e g y olyan változatát, mint a dom okosi (SzolnokDoboka vm .) szelep ( = bocskorvarsa), amit a dragom érfalvi románok udr§oc-nak hívnak. U gyanazon évben Izaszacsalon is láttam a V-alakú cégét és láttam farkashálóval (sac) az

halak befutottak-e a hálóba. 3. Li§eteu (= merítőhálő, lesőháló, 4. kép 1. sz.)Izában halászó em bereket, akik egyik kezükben a hálót, a másikban pedig a zurboló rúdnak 1'4 m hosszú és 80 cm széles. M é ly vízben halásznak vele, állva, a v izen felfelé lé p e g e tv e .8 használt farudat tartották. 2 V . ö. H e r m á n O t t ó : A m agyar halászat könyve 1. k. 150— 151. 1. é s 34.ábra. — Ja n k ó J á n o s : A m agyar halászat eredete 162. 1. és 101. ábra, am elyet Hermantól vesz át. Olyan egyszerű szerszámnak mondja, am ely az egész em beriség közkincsét képezi s nem lehet ethnikai származását m egállapítani. — A n t i p a G r .: Pescária si pescuitul in Románia c. munkájában gördvs néven írja le, 38. és 39, ábra alatt mutat is be két cégét, mint a

székelyeké, de ezek kapujában négyzetes szájú varsa van. — A Zernest-vidéki románok cfig-nek (== töltés) nevezik, a Bánátban scoc de bolovani ( = kőcsatorna) a neve. V . ö. A n t i p a i. m. 103. 1. 3 A szolnokdobokam egyei Árpástón leső háló -nak mondják, az alsókosályi, bacai (valam ennyi SzolnokDoboka várm egyében) románok le§iteu-t csináltak be­ lőle. Erről más alkalom m al.

193 Rövid ism ertetésem hez m ég csak azt kell hozzáfűznöm , h ogy az Iza-m enti román halászok a maguk szerszám ai közül a m erítőhálót a m a­ gyarságtól vették át. Magukkal hozták-e, v a g y itt

ponty, A n ram is Brama L. Hermán O.-nál Squa-

lis dobula L. és a szláv K le n - bői szárm azik), — grindeie ( = grindel = k ö vi ponty, Cabitis barbatula L.), — mreaná ( - márna, Barbus fluvia-

Abb. 5. kép. S zigon y Konyháról. — Fischgabel von Konyha.

ism erték m eg a szék ely cég ét és a farkashálót, nem tudjuk eldönteni. U gyan ez áll az 5. képen bemutatott,

gyerekesen

egyszerű szigonyra is.

A z Iza h a la i: beírnia ( = belnifá =

sujtásos

küsz, A lbu m u s bipunctatus H eck.), — cártá (e g y egészen kicsi hal, m agyar és latin n evét m ég nem sikerült m egfejtenem ), — clean ( — dévér-

tilis A g .),— pástrav ( pastrav == pisztráng, Salar A usonii V al.), — podut ( paduc, Chondrostoma nasus L.), — porcean ( — fenékjáró küllő, Gobis fluvia’ilis A g ., v a g y Cyprinus alburnus ?). Fontosnak ítélem annak kihangsúlyozását is, hogy e szókincsükben latin, m agyar és szlá v e le ­ meket találunk.

Roska M árton

B E ITR Á G E ZŰR FISCHERE1 A U F DEM FLUSSE IZ A , K O M . M Á R A M A R O S (A U S Z U G ) Verfasser schildert die Fischereijm it W eh re, die dér S ek lerW eh re ganz Shnlich ist, und gibt in Photographien und Zeichnung die verschiedenen Fischereigeráte. Diese rumSnischen Fischer habén das Schöpfnetz von den^ M agyarén übernommen, — ob sie die Sekler

W eh re, und den Sack mit sich gebracht habén, oder habén sie auch diese hier übernommen, ist zűr Z eit unentschieden. — Die Tatsache ist hervorzuheben, dass im W ortschatz lateinische, ungarische und slavische W ü rter vorhanden sind.

BÁNFFYHUNYADI KORSÓ MESTERNÉVVEL 1842-BOL F oly ó é v júliusában D eák D énes bánífyhunyadi adótiszt közölte velem , h ogy egyik bánffyhunyadi ház padlásán félred ob va e g y zöld mázas, nagy korsót talált, m elynek oldalán és alján n e ­ v e k vannak bekarcolva. K érésem re behozta a korsót, s én azt — jelen tőségét

felism erve —

az Erdélyi N em zeti Múzeum Érem- és R é g i­ ségtára igazgatójának, dr. Roska Márton profeszszor úrnak mutattam m eg, aki azt a múzeum részére m egvásárolta. A m in t a m ellékelt kép mutatja,

a

bánffy-

Ezekből n yilván való, h ogy Betlendi Ferenc­ h o g y az alján

nek készült és valószínű volt,

le v ő n év a fazekas m ester n evét s a a készítés idejét tünteti fel.

keltezés

Kéréssel fordultam B okor M árton bánffyhunyadi református lelkész úrhoz, h o g y a bánffyhunyadi református egyh áz anyakönyvében erre a két n évre esetleg található anyak ön yvi tokat kiírni szíves legyen .

ada­

Jó nyom on jártam. A Bokor M ártontól ka­ pott le v é lb ő l —

szíves

en g e d é ly e

alapján

—

hunyadi korsó a népi fazekasság azon je lle g ­ zetes darabja, m elyet felhasználása után boros korsónak, boros kancsónak v a g y csatlónak, le g ­

közlöm a k övetk ező részeket. „S zá z é v v e l ezelőtt a kulacsok, kancsók nászajándékok lehettek. G ondolatom szerint B et­

jellem zőb b tulajdonsága : bő szájának kicsúcsosodása, töltője után „o rro s “ -nak is neveznek.

lendi Ferenc is ilyen alkalom ból kaphatta, mint nősülő ifjú. A z adatok erre vallan ak .“ „B etlen d i Ferenc született 1820. II. 26-án, szülei B etlendi Pál és C sőregí Anna voltak. H ázasságra lépett 1841. március 24-én Kiis A n n á va l."

A z ilyen boros korsók hazánkban mindenütt m egtalálhatók a népi fazekasság term ékei között, de kevésbb é gyakoriak, mint a többi jellegzetes formák. M é r e t e i: fenekének átm érője 10 cm, a le g ­ nagyobb hasasodásnál kerülete 54 cm, m agas­ sága 21'5 cm, kiöntős szájának hosszúsága 15 cm.

„Jó nyom on jársz, mert a kancsó

m estere

valóban leh et Nagy Istuán. N a g y Istvánt éppen hármat találtam ." Születési a d a ta ik : „1821. III. 22. szülők : N a g y János — O kos Erzsók ; 1814.

Zöld m ázzal van b e v o n v a ; felületén e g y ­ szerű díszítések ' vannak. Szájának peremén,

IX. 3. s z ü lő k :

nyakán, oldalának közepén körülfutó szalagok, „u rm ó“ -k domborodnak k i; közöttük körülfutó

Susánna." „M indhárom veh ető fazekas család­ nak, mert am ennyi N a g y ról tudok, jő száz évre

rovátkák láthatók. Füle is egyszerű.

visszam enőleg, mind azok valán ak ." „H unyadon két család is élt gyerm ekkorom ban,* m elynek

Különös

jelen tőséget

ad

a korsónak

az,

N a g y M ih ály — S zék ely K a t a ;

1806. XI. 30. s z ü lő k : N a g y Ferentz — Tarnótzi

h ogy készítője a m ázzal va ló bekenés után, az égetés előtt, oldalára és aljára n evet és k elte­

n eve „ N a g y " v o lt s mind a kettő fazekas m es­

zést karcolt be.

az ipari foglalkozás családok szerint apáról fiúra szállott s ez a „ N a g y " családok m esterségére is

A z oldalán le v ő

bekarcolt

szöveg:

1842 16 Februárius Betlendi Ferencnek B irja B ék ével. A z alján lev ő bekarcolt s z ö v e g : N a g y Istvá (n) 1842 16 Fe Bu (

Február)

terséget folytatott. A z is való, h ogy

régebben

von atkozott." „M esterségváltoztatás csak utóbb történt náluk." „M é g ma is van belőle, bár a pléh- és e g y éb edények a cserépedény gyártását háttérbe szorították." íg y a korsón szereplő mindkét szem ély e g y ­ kori bánffyhunyadi lakos vo ltá t anyakönyvi ada­ tokkal igazoln i lehetett, aminek N a g y István * A z 1880— 1890-es évek.

195 fazekasm ester szem élyét illetőleg van nagy je ­ len tősége. Eddig ugyanis K alotaszegről — tudomásom szerint — az irodalomban régi fazekas-m ester

egyáltalában központja.

a

népi

fazekasságnak

nagyobb

n evét nem közölték, sőt arra von atk ozóla g is kételyek merültek fel, hogy Kalotaszegen volt-e

lent kitűnő könyvében a 24. lapon ezek et ír ja :

D om anovszky G y ö r g y : „N é p i fazekasság" című, az Officina kiadásában 1942-ben m eg je­

„A z A lföld felől Erdély irányába

Korsó Bánffyhunyadról. — Krug mit Meisternamen von Bánffyhunyad.

haladva a k e ­

196 Fel kell tételezzük ^azt is, h ogy N a g y István

rámiában első gazdag állom ás K alotaszeg, Kolozs m egyéb en . K a lo ta s ze g harminc egyn eh án y k ö zség et fo g la l magában. Nincs tudomásunk arról, h ogy e k özségek bárm elyikében jelentős fazekasgóc, helyesebben több, v a g y em lítésre m éltó m ester d o lgo zott volna. A kalotaszegi edények tehát im port útján kerültek ide, fő leg T ord a-A ran yos és S zilá g y m eg y e

fazekas mű­

h e ly e ib ő l." A 23-ik lapon E rdélyről írva m e g ­ állapítja, h ogy „ e z id e ig k evés m űhelyt tudunk itt pontosan m eghatározni, p e d ig számuk fe le t­ tébb n a g y v o lt". A leírt szerencsés le le t e g y ilyen műhely, valószínű leg m űhelycsoport, fazekasközpont h e­ ly é t és a fazekas m ester n evét feltétlen b iz o ­ nyossággal állapítja m eg.* H ozzávehetjü k ennek bizonyítására m ég azt

—

és

társai — egyúttal

kályhacsem pekészítő

mesterek is voltak. A rég i „cs erep es n ek , m e ­ lyek et m ég sok helyen látunk K alotaszegen — tőlük, a

bánffyhunyadi

fazekas-kályhacsem pe­

készítő m esterektől kell szárm azzanak. Hazánkban a n é g y n a gy tá je g y s ég szerint — annak teljesen m egfelelően — dunántúli, felföld i, alföldi és erd ély i kerám iai eg y ség es n a gy területről beszélhetünk. Erdélyben S zilágy m eg y e, Torda, A ra n y o s­ szék és közelében A lsójá ra (a ré g i híres „h ó ly a ­ g o s " e d é n y e k !), Szék elyföld sok községe, Brassó, a KiS'Küküllő m ente voltak a népi fazekasság n evezetes helyei. E zekhez csatlakozik tehát K alotaszegen Bánffyhunyad központ fazekas-kályhacsem pegyártó m űhelyekkel, m esterekkel, akik közül az 1800-as é v e k első felében d o lg o zó N a g y fa z e ­

is, h o g y Bánffyhunyad környékének jelle g ze tes kerám iai tárgyai a sötét alapon tarka díszítésű bokályok, m elyek et Kós K á r o l y — K alotaszeg leg k ivá ló b b ism erője — szerint Bánffyhunyadon

a boros korsón m egállapítani.

gyártottak és innen terjedtek

X V III. században és a X IX . század elején, b iz­

el a

környékre.

kasm ester családból N a g y István n evét sikerült Bánffyhunyad a

tosan több m esterrel és m űhellyel, e g y nagyobb * Barbu Slátineanu : Ceramica romaneascá című fazekasközpont lehetett, m elyet a k ö zeli K o ­ 1938-ban m egjelent könyvében Bánffyhunyadon n égy lozsvár az újszerű olcsó edényekkel, kályhákkal fazekas-kályhacsem pekészítő mestert állapít m eg, de lassú sorvadásra ítélt.

nevet nem em lít.

Dr. Tulogdy János

E IN K R U G M IT M E IS TE R N A M E N V O N B Á N F F Y H U N Y A D A u f Abb. S. 195 zeigen w ir einen Krug mit

tum (16. Febr. 1842) noch vo r dér Glasur ein.

grüner Glasur, dér in Bánffyhunyad, dem M ittel-

D ér H ersteller stammt aus einer altén Töpferfam ilie, deren M itglieder nur auf Grund dér Matrikeln bekannt sin d ; über ihr W irk en w issen

punkt von K alotaszeg (K om . K olozs) hergestellt wurde. Seine Masse : B d m : 21.5, H : 21.5, Münd u n g s w e ite : 15 cm. A n dér Schulter lesen w ir ein e Aufschrift m it dem Nam en des A u ftraggebers, auf die Standfláche des Kruges ritzte dér T ö p fer Ferenc N a g y seinen Nam en und das D á­

w ir sehr w e n ig . Auch die Erzeugnisse dér an ­ deren K alotaszeger Töpfer sind kaum bekannt und so besitzt dér hier beschriebene Krug auch in volkskundlicher Hinsicht Bedeutung.

János Tulogdy

A DOBOKAI VÁR Ez utóbbi lehetett

D oboka — legendás emlékű, sejtelm es hang­ zású ősm agyar név. D om b - ot, pufók- ot jelen t és a március 26-án ünnepelt, latinos Monfanus-nak m agyar szinonim ája.1 E gyes szerzők — teljesen helytelenül — az ó-szláv dluboku, duboka szóból származtatják, a m ely magas h egyek k özt le v ő m ély v ö lg y e t jelen t.2 Valójában az ó-m agyar D ob (v a g y D ob ó) szem élyn évb ől szárm azott, az -ffea kicsinyífcőképző

alkalm azásával.

F e jlő d é s e : *Dubika

,

Dobokának, Szt. István

rokonának szállása, m ely első ispánjától vette n e v é t.10 E helyn evek valószín ű leg mind a z Á rpád-ivadékok őseiről n evezett

nem zetség-szál-

lások em lékei,11 ami annál inkább is feltehető, m ivel őseinknél a D oboka n év m eglehetősen elterjedt v o lt.8 Cikkünkben most azonban csak az 1. pont­ ban em lített D obokával foglalkozunk. Ez a KisSzamosba öm lő Lónai patak mentén fekszik.

Dubuka > Dobka ~ Dobuka mai m agyar Doboka .3 Doboka, mint szem élyn év, már a X — X I. sz.

K ö ziga zga tá sila g 1876-ig a

határán jelentkezik történelmünkben (v . ö. A n o ­

mosújvári járásához ta r to z o tt;12 később K olozs vá rm eg y e kolozsborsai járásához csatolták. Kendilónától M agyarderzse fe lé haladva, a v ö lg y s

Dobika

nymus 11.§.: „Sunad.filius Doboca).*Doboka Szt. István királyunk kortársa és rokona volt,"1kinek b ir­ tokai Kalocsa és Érsekcsanád területén feküdtek.6 A Doboka szem élyn év em lékét hazánkban az alább felsorolt h elységn evek ő r z ik : 1. Doboka, egyk o r vár, város (?), ma falu

régi

D oboka

v á r­

m egyéh ez, az első világháborút k övető össze­ om lásig p edig Szolnok-D oboka vá rm eg y e sza-

v e le az országút D oboka községben e g y helyen balkézre által

éles kanyart

bezárt

területen

v e t (1. k ép ). feküdt

a

E kanyar

hajdani

vár,

4. Cseledoboka (m ost Görcsönydoboka), falu (B aran ya v m .).8

am elyet már K ö n y ö k i is az elpusztult várak so­ rában em lít.13 A kö zségtő l D N y-ra fe k v ő Nagy­ hegy (529 A ) eg y ik oldalháta a Lónai-patak v ö lg y é b e lefutva, itt pihenőt képez és annyira összeszűkíti a v ö lg y e t, h o g y az íg y keletkezett szorosnak önként kulcspontjául kínálkozik. Ily en ­

5. Doboka, egyk o ri lakott h ely (Szabolcs vm .). * 6. Doboka, egyk ori lakott h e ly a Duna m o-

formán szinte k ézen fekvő, h o g y — mint telepü ­ lésre alkalmas h ely — már az ősem bernek is

(K o lo zs v m .).7 2. Kis-Doboka, falu (Szolnok-D oboka v m .).7 3. Doboka, falu (Hunyad v m .).8

rotvái k özt (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm .).9

m enedéket nyújtott.

1 M e s k ó L a jo s : Ös m agyar keresztneveket keresz­ tény szellem ben. II. bőv. kiadás. Budapest, 1936. 8. 1. 2 T a g á n y i K á ro ly — DR- R é t h y L á s l ó — K ádár J ó z s e f : Szolnok-D obokavárm egye monographiája. (a k övetk ezők b en : Sz-D. M on.) Deés, 1900. III. k. 320. 1. 3 G ombocz Z o l t á n — M elich János : M agyar Etym ologiai Szótár. Budapest, 1914-től (a k ö vetk ező k b en : M. Etym . S z.) 1374. hasáb. 4 U. ott. r’ H ó m a n - S z e k f ü ; M agyar T ö r t é n e t , II. b ö v . te lje s kiad. Budapest, 1935. I. k. 211. I. " U. ott 179. 1. T M. Etym . Sz. 1373. hasáb és Jo a n n k s L ip s z k y

de Szedlicsna : Repertórium locorum objectorumque in X II. Tabulis mappae regnorum Hungáriáé, Slavoniae, Croatiae et Confiniorum M ilitarium M agni item principatus Transylvaniae occurentium. Budae, 1808. s U. ott 1374. hasáb és Lipszky. 11 H óman -S zekfű : i. m. I. k. 144. 1. (térkép). 10 U. ott 211. 1. " U. ott 1 2. 1. 15 T h i r r i n g G u s z t á v : „Doboka“ címszó alatt írt cikke a Pallas N a g y Lexikonában.-áV . k. 386. 1. 11 K ö n y ö k i J ó z s e f : A középkori várak, különös tekintettel M agyarországra. Sajtó alá rendezte N a g y G é z a . Budapest, 1906. 292. 1.

198 A vár, települése szem pontjából, jelleg zetes átvágottnyakú prom ontor, am elyet — a sepsibükszádi V á pavár után, — az erdélyi szakirodalom ­ ban általában uápavár-iípus- nak szoktak nevezni. A vár alapját televén y föld d el

fedett,

v íz ­

szintes rétegeződésü, durva szem cséjű és ezért

m ég most is jól kivehető, h ogy az alsó, puhább rétegek et kivájva, a felső kem ényebb táblák, saját súlyuknál fo gva , nagy lépcsőket alkotva, leszakadtak. A z íg y keletkezett pinceszerűlíiregek valam elyikében sejti az ottani m ány „M ária Terézia pincéjét".

n éph agyo­

A b li. 1. kép.

Doboka (k ivá ga t az 1 25.000-es katonai térkép 5271 2. sz. felvételi szelvényből). Doboka (Ausschnitt aus dér MilitSrkarte 1:25.003, Sektion 5271 2).

likacsos — alighanem harmadkori olígocén — hom okkő képezi, am elyet az ered etileg b o ly g a ­

A vár alakja nagyjából lekerekített csúcsú, h egyesszögű körcikkhez hasonlítható, am ely

tatlan táblás vid ék ből a prom ontor tövében fo lyó patak eróziós hatása m osott ki. A helyenként íg y kiszabadult m eredek hom okkőfalakat később

csúcsával ÉÉK felé mutat (2. k é p ). E körcikk csúcsfelőli két oldala kitűnően védhető, 25-45°-os lejtőt képez a Lónai-patak v ö lg y e felé, m íg a

aztán a szél majdnem

harmadik oldalát, am ely a Nagy-hegy lankái felé

fü ggőlegesre marta, sőt

199

Abb, 2- kép. Doboka várának alaprajza. M. 1:2000. (A . = legkülsőbb vár, B. — külső vár, C. = belső vár. A D. jelzésű kocsiutat csak később, 1913-ban vágták a vár oldalába). — Grundriss dér Burg Doboka. Masstab 1:2000. (A . = ausserste Burg, B. = aussere Burg, C. -= innere'Burg. Dér F ahrw eg D. wurde erst im Jahre 1913 über den Abhang dér Burg gebaut.) e

tekint, védtelen lévén, a vár eg y k o ri lakói köríven futó 3 átvágással (3. k é p : I— III. átvágás)

A vár egyébként mind form ájánál, mind szerkezeti felépítésénél fo g v a szinte m egtévesztő

és 3 földtöltéssel (3. k é p : I— III. voltak kénytelenek m egerősíteni.

hasonlatosságot

11

földtöltés)

mutat a pákozduári ősteleppel és hihetőleg a zzal egykorú is.14

M a k o s i A b n o l d . A z ősember lakóh elye hazánkban. M agyar Földrajzi

1927. 234-248. 1.

É vk ön yv az 1927. évre. Budapest,

200 Tekin tve, h ogy a dobokai vár klasszikus értelem ben m indenben m eg fe lel N a g y G é z á n a k az ú. n. pogány várakról ( földvárakról) adott d e ­ finíciójának, nem lesz teljesen érdektelen, ha azt ehelyütt szószerint is id é zzü k : „E zen várak nagyon különböző időkből erednek, alakjuk és nagyságuk is nagyon különbözik, abban azonban m egegyezn ek , h ogy nem kő- v a g y téglafal ve tte körül, hanem földből készült töltéssel és árokkal védek eztek . W o s i n s z k y szerint a földvárak fe k ­ vési helyének kiválasztása körül általános sza ­ bálynak tekinthető, h o g y

az

őskor

lakói v íz -

m entén a v ö lg y e k lejtőit s az a fölötti fensíkokat választották településükre, s azért közvetlenül a v ö lg y e k fö lötti m agaslatokon találjuk a le g ­ több praehistoricus erődítm ényt. A tágas v ö l­ gyek n él s nagyobb fo lyó k m elletti h egyekn él jobban k edvelték a szűkebb v ö lg y e k és forrás­ v iz e k fölötti, ezek nél inkább elrejtett m agasla­ tokat, isolált hegykúpokat, v a g y a h egygerincek v é g é n le v ő fensíkokat, m elyek et m ély árkokkal és földtöltéssel választottak el a fensik többi ré s z é tő l; ha a vá r a fensik közepén volt, a h egy

vá r környékéről, am ely ugyancsak a bronzkori em ber jelen létét b izon yítja.17 Várunk védőárkai,

illetve

földből

készült

véd őtöltései is teljesen m egfeleln ek az őskori földvárak eg y ik csoportja követelm ényeinek. M indhárom sáncnál, a vár fe lő l tekintve, az árkok vannak a külső oldalon, a földtöltések a belsőn és b efelé az árkok m élysége, ille tv e a töltések m agassága fokozatosan nagyobbodik. A legkülső sánc azonban néhol már a lig külön­ böztethető m eg a körn yező tereptől, az eke vasa annyira elszántotta. A középső sánc m ost a le g ­ jellegzeteseb b , de itt á földtöltés koronája már valószínű leg későbbi (k ö zép k o ri) építm ény. Erre a továbbiakban m ég vissza fogunk térni. A belső sánc tartotta m eg leginkább eredeti alakját. A földtöltések anyaga televén y fö ld , patakhorda­ lékkal k e v e r v e ; minden bizonn yal a z árkok ásása alkalm ával kiem elt fö ld töm eg anyagából került ki. A települési h ely is m indenben m egfelel az általános szabályoknak. V íz m entén, v ö lg y feletti m agaslaton fekszik és a vá r tövében , az országút mentén, valam int a K -re fe k v ő g y ü ­

m ély árkok és m agas tö l­

m ölcsösökben forrásokat is találunk. E g y szó v a l várunk esetében, e g y — az ő s ­

tések, m eredek lejtők et h a gyva a kettős, hár­ mas v a g y m ég többszörös sáncgyűrük k ö z ö tt."15

kori várak iránt tám asztott minden k ö v e te l­ m énynek m eg fe lelő — klasszikus m intapéldával

Mint látjuk, várunk is k ifejezetten ilyen ő s ­

állunk szemben. A vá r története a múlt hom ályába vész. H o d o r ugyan a dákok n egy ven s egynehán y várának eg y ik é t séjti e helyen, Ptolem aeus id e ­

lejtőjén is vo lta k lép csőzetesen alkalm azott s a vá rh egyet körülfutó

kori fö ld vá r je lle g é v e l bír.

O rosz E. gyű jtem én yében innen szárm azó obszidiánszilánkok vannak.1®A Szolnok-D obokavárm egyeM onographiájának337. oldalán em lített, ugyanitt talált kőbaltának m ilyen ségére és h o l­ létére vo n a tk o zóla g nincsen biztos adatunk. A z aeneolithikum és a bronzkor idejében azonban már egész biztosan lakott h ely vo lt, am it 1943. június 25-én, a vá r h elyszín i bejárása rendjén a szántásban talált cserépedény-m aradványokból

jéb ő l,18 de erre m ég csak k ö zv etett bizonyíték sem áll ed dig rendelkezésünkre, sőt a dák v á ­ rakkal kapcsolatban ed dig szerzett tapasztala­ taink egyen esen valószínűtlenné teszik, h ogy itt valaha dák vá r létezett volna. A róm ai ura­ lom idején D oboka k ö zség környéke lakott volt, e z a település azonban m agára a várra nem terjedt ki.

levéltári fő iga zga tó úr

eg y etem i tanár úr m egállapított. Később e sorok írója által a várnak 1943. au­ gusztus 11— 16. k ö zt eszk özölt felm érése a lkal­

szíves szób eli közléséb ől tudjuk, h o g y a v ö lg y szorulatnál (a vá r alatt) gátelzárással létesített,

m ával, ugyancsak a felszíni gyű jtésből e lő ­ került olyan köröm díszes ed énym aradvány is, am ely — va lószín ű leg va soxid d al — vö rö sre van

m esterséges tó vo lt. A k ö zs ég alatt le v ő malom gátjánál valóban leltek is néhány a gy a g b ó l é g e ­ tett őskori hálósúlyt és róm ai bronzfibulát. Ezek

festve. E lőbbiekhez hozzáfűzhetjük m ég , h o g y m a­

gidófalvi

gánkézben va n e g y bronz tokos fülesbalta is a

n agy p ed ig a vártól nem m essze róm ai feliratos

15 K ö NYö KI : i. m. 221. 1. 16 R o ska M ár to n . E rd ély és a Bánát őskori v o ­ natkozású várai, erődítései. Kézirat. O.'1, pont.

18 H odor K á r o l y : Ooboka vármegye természeti és polgári esmórtetése. Kolozsvár, 1837. 616. 1.

R oska M árton

K elem en

L ajo s

G i d ó f a l v y I s t v á n dobokai földbirtokos úr birtokában m ost is m egvannak. O r n s t e i n ő r­

” U. ott.

201

A bb. 3. kép.

Doboka várának hosszanti szelvén ye és a középső földtöltés m etszetei. ( A c —d metszet az 5. képen látható. A hosszelvénynél — a jobb érzékelhetőség kedvéért — a magasságadatok 2:1 arányban torzítva vannak a hosszú­ ságadatok rovására ) — Langsprofil dér Burg Doboka und P rofile des m ittleren Erdwalles. (S ieh e P ro fil c —d auf Abb. 5. — D ie Höhenmasse sind — zw ecks besserer Übersicht — vergrössert gezeichnet. Masstabverhflltnis 2:1).

téglát

talált. M indezek

élénk róm ai

kultúrára

és virá g zó halgazdálkodásra engednek k ö v e t­ keztetni. A k örn yező h egyek valam elyikén á llí­ tó la g róm ai specula (v a g y speculák ?) m arad­ ván yai is fellelhetők.

valószínű, h ogy a X I. század elejére, Szt. István király uralkodásának Idejére tehető. Ekkor te r­ m észetesen m ég nem szabad itt holm i kőfalakkal m egerősített várra gondolnunk, hanem talán csupán cövekkerítéssel m egerősített, földsán­

N épvándorláskori leletről sem a sem a k ö zség környékén nem tudunk.

várban,

cokkal ö v e z e tt földvárra.80 A z sincs kizárva, h o g y ebben az időben várunk m ég csak ú. n.

fogalm azásban

„cserép vá r" vo lt, amit a vá r felm érése alkal­ m ával a helyszínen n agy töm egben talált pa-

R oska

M árton

igen

helyes

adja a vár-települések történelm i folytonosságát, u. i. „a zok a pontok, am elyek az őskor rendjén véd elem re alkalmasak voltak, ezt a tulajdonsá­ gukat m egtartották a történelm i korban is. Ezért van aztán az, h ogy sok őskori erődített helyen a középkorban fejletteb b várak ép ü ltek ".19 Ez teljes egészéb en fennáll a dobokai várra is, t. i. az őskori földvárra valóban települt középkori vár is, m ég hozzá minden bizonnyal a m agyarok b e jö ve te le után. Mármost kíséreljük

m eg

e

középkori vár

történetének kronológiáját összeállítani. A vá r keletkezésén ek időpontja ma pontosan nem

m ég

tics-darabok tesznek igen valószínű vé, bár ezek lehetnek őskori eredetűek is. A m en n yiben a zon ­ ban középkoriak, a vá r falai ú gy készülhettek, h ogy a vesszőfonatból em elt palánkot a g y a g g a l vastagon be tapasztották, (e z az ú. n. opus erraticum), m elyet aztán a falon kívül-belül rakott hatalmas tű zzel kiégettek. H o d o r — B f.n k ö nyom án — 1002-ben már mint a Dabauk nem zetség újított építm ényét em líti,21 holott az is lehet, h o g y az A jto n y t le v e rő Csanád — ki az előbbinek birtokaiba lép — tette m eg eg y ik szállásává és atyja em lék eze-

állapítható m eg, annyi azonban 5(1Vahjü E l e m é r : M agyar várak. Budapest, 1933.208,1.

19 R o s k a : i. m. Előszó.

HODOR: i. m. fill. 1.

202 téré n e v e zte azt el Dobokának.'-13 Szt. István h a­ lálakor királyi várbirtok székvára,22 sőt talán é p ­ pen a határispánság székvára, ahová Szt. István a hagyom ány szerint

„e r d ő e lv i“ Szoltánt Er­

képzelések, am elyeket azonban eg y elő re , sajnos, sem m ivel sem tudunk bizonyítani. P e s t i F r i g y e s

em lítik mint várat, Dubukai néven .30 II. Endre keresztes hadjáratát m eg elő ző évben, 1216-ban

azonban a 82 várispánság között

királyi vár, amit az is mutat, h ogy vá rjobb ágyai vo lta k .3' Ugyancsak II. Endre idejében, 1219-ben

felem líti D obokát is.24 Krónikásaink először a kerlési (az irodalom ban inkább „cserhalm i csata" néven ism ert) csatával

kapcsolatban

említik

Dobokát. A z éppen Pécsett időző Salamon király hírét v é v é n a

K özépkori vas lándzsacsúcs Dobokáról. — M ittelalterliche eiserne Lanzenspitze von Doboka.

a velü k rokon kún törzsek („fe h é r kú n ok ") k én y ­ szerítő nyom ására voltak k én ytelen ek hazánkba betörni.27 Ebben az időben krónikásaink Dobokát már „u rb s“ -ként (város, v a g y fe lle g v á r ? ) em lítik.28 Doboka vá rm eg y éje III. Béla és Anonym us idejéből, 1173-96 közt em líttetik elő ször.21' II. Endre idejében, 1205— 35 között először

d é ly korm ányzatára rendelte.28 E zek term észetesen mind csak a leh etőség határán m ozgó e l­

Abb- 4. kép.

általában kún betörésről beszélnek, holott Osul v e zé rlete alatt az úzok („fe k e te ku n ok ") éppen

már mint várispánságot is em lítik.82 A tatárjárást k ö vető időkben, 1243-ban, I V . Béla

hazatérte utáni esztendőben a vá rh oz tar­

to zó C zegét két másik k ö zs ég g el együ tt elaján ­ d ék ozza.33 IV . Bélának fiával, István erd élyi va jd á va l

folytatott

harcai idején,

1265

táján

kúnok betörésének és fo szto g a ­

Dobka (castri) n éven

tásának, se re g e iv e l 1070-ben D obokára siet. A z Osul v e z e ­ tése alatt álló kúnok zsákm á­

m ányozza. Ettől k e zd ve szűnik m eg királyi vá r lenni. 1279-ben IV . v a g y Kún L á szló M ikudot

nyukkal a Szam os v ö lg y é n sietve k ifelé ig y e k e zte k hazánkból, de

m egerősíti V . Istvántól nyert birtokában.35 U gyanekkor tétetik először em lítés a faluról,

Salam on

Dobokawarfalva n éven .36

az

abaújvárm egyei

Fancsika által kikém lelteti viszs za vezető utóléri

útjokat,

Kerlésnél

őket és Géza, valam int

László hercegek segítségével, a

kúnokat tön k reveri.25 H óman a csata időpontját két é v v e l korábbra, 1068-ra teszi.26 M e g je g y e z n i kívánjuk, h o g y krónikásaink

tétetik róla em lítés/* 1271— 72 táján V . István M ikud bánnak a d o­

1306-ban, — e g y eszten dővel azelőtt, h ogy Bajor

O ttó

B álványosvárában a Szt.

szerette vo ln a

visszakönyörögni,

—

Koronát várunkat

Dubucha néven em lítik.37 Nagy

Lajos boszniai, szerbiai és bulgáriai

hadjáratai idején,

1363— 66 közt

D obokai

fia

21/a. A Duna m orotvái közt fek vő hajdani és a jelen dolgozatunkban tárgyalt Doboka h elyn evek kongruen­ ciája m ellett szól két másik hasonlóan egyb evá gó h elységn év is, éspedig a k olozsm egyei Dobokától Ny-ra fek vő niskalocsa és a Duna mentén fek vő Kalocsáé. M ive] a Duna mentén fek vő egyk ori D obok i és Kalocsa egyaránt Csanád birtoka volt, teljes jo g g a l tételezh et­ jük fel, h ogy a kolozsm egyei Doboka. valam int a közelé­ ben fek vő szilá gym egyeí Khkalocsa h elyn evek minden bizonnyal az A jto n y birtokaiba beiktatott < soriadtól erednek. 22 H ó m a n - S z e k f j : Í. rn. I. k. 208. 1. (térkép). 3 U. ott 213. 1. 21 K ö n y ö k i . i m. 208. 1.

2li HómAN-SZEK.Fü : i. m. I. k. 6 6 6 . 1. — Krónikásaink egybehangzóan ú gy írják le, h ogy Salamon k irály se­ re g e iv e l Kerlésnél utólérte a kunokat. K e le m e n L a jo s viszont valószínűbbnek tartja, h o g y éppen elébük kerül’, m égp ed ig azon a kereskedelm i úton, a m ely A lparét felől a C egei-tó irányában haladt. E z tén y leg kézen­ fekvőbbnek is tetszik, mert hisz íg y könnyűszerrel e l­ vághatta visszavonulásuk útját, és íg y biztosabban sze­ rezhette vissza az összerabolt zsákmányt és a fo glyu lejtett lakosságot. 2T U. ott 269. és 271. 1. R K ő v á r i : i. m . 85. 1. n Sz-D. Mon. III. k. 320. 1. 30 U. ott 319. 1. “ K ő v á r i : i. m. 86. 1. a- T h i r r i n g : i. h.

25 K ő v a r i L á s z l ó E rdély építészeti em lékei. A z E rdély R égiségei II. bőv. kiadása. Kolozsvár, 1866. 86.1. — H o r v á t h M i h á l y : M agyarország történelm e. Ú jon­ nan átdolg. H a t v a n i M i h á l y . II. kiadás. I. k. 182.1. — H ó m a n - S z e k f j : i. m. I. k. 270. 1

m K ő vári i. m. 86. 1. — Sz-D. Mon. III. k. 336.1. 14 Sz-D. Mon. III. k. 319. 1. T h i r r i n g : i. h10 Sz-D. Mon. III, k. 319.1. " U. ott.

203

CriHitr K.

M. 1100

A b b . 5. k ép

A II. sz. földtöltés koronájának keresztmetszete a kutatóárok mentén, a középkori várfal alapzatával. — P rofil des Erdwalles Nr. II. lflngs des Suchgrabens mit dér m ittelalterlichen Grundmauer dér Burg.

László bírja.38 1382 táján,

N a g y Lajos halála idejében, H óman (a M agy. Tört. II. köt. 270. o l­ dalán) a 8— 18 h e lys ég g el rendelkező köznem esi családok közt, a K ök én yes— Rénold-nem beli D o ­ bokai család birtokában em líti Dobokát. Mátyás király uralkodásának elején, 1459ben,

É der

már nem em líti Erdély főbb erősségei

közt.39 1467-ben Dobokai Mátyás részt ve sz a M átyás király elleni S zen tg y ö rgy i-féle lázadás­ ban, am iért aztán a várra szóló donatioját m eg ­ torlásként elv es zti.40 ben,

A D ózsa -féle parasztlázadást m eg elő ző é v ­ 1513-ban, II. U lászló uralkodása idején

„Oppidum D oboka “ néven, városként em lítik.41 A

mohácsi

vé sz

után,

1540—59

A vár a B ásta-féle zavarok idején, 1601— 4 közötti időben elpusztul45 és fö ld ig lerontják.40 Ú g y 1660 táján, II. Rákóczi G yörgyn ek a tö ­ rökökkel v ív o tt tragikus kim enetelű s?ászfenesi csatája, v a g y m ég inkább, talán I. A p a fi M ihály fejed elem

uralkodása

idejének

elején,

Bánffy

Dénes a vár köveit elhordatja és azokból építteti fe l bonchidai kastélyát.47 Eddig szól D oboka története. Szolnok-D oboka vá rm eg y e m onographiájában a várról adott leírás a múlt század v é g én m ég részben látható alapfalakról szól.4S Ma sajnos ezeknek már nyom a sem látszik, csupán az ős­ kori földsáncok vehetők ki. A vár területe — a

között,

belsővárét k iv é v e — most szántóföld. Jelenlegi

Izabella idejében ném elyek szerint m ég m indig mint várat és várost ism erik,43 másutt viszont

tulajdonosai B ot János és M ora r M ihály d o ­ bokai gazdálkodók, tudomásunk szerint az első világháború előtt az államkincstártól vásárolták meg.

1545-ben Doboka néven már csak mint possessiofalu em líttetik.48 U tolsó — és egyetlen — ismert várnagya Bádoki Mátyás, Izabella alatt.44 88 U. ott. 33*5. 1. i:i H o d o r : i. m. 617. 1. 10 K ő v á r i : i. m. 86. 1. — Sz-D. Mon. III. k. 336.1. — K e l e m e n L ajo s nem tartja kizártnak, h o g y esetleg Doboka vára is ekkor pusztult el, hisz tudvalevő, h ogy Mátyás király ugyanekkor romboltatta Je pl. a kolozsmonostori apátság védm ü veit is. Itt m egjegyezzü k m ég, h ogy 1470-ben k eg y elem levél folytán a Dobokaiakat ismét beiktatják javaikba (v . ö. Sz-D. Mon. III. k. 323.1.). 41 Sz-D. Mon. III. k. 319.1. ^ T h i r r i n g : i. h.

Az boboka

elm ondottakból már tudjuk, h o g y D ovára a hajdani D oboka várm egyén ek

43 Sz-D. Mon. 111. k. 319. 1. 41 H o d o r : i. m. 61 ’. 1. — K ő v á r i : i. m. 86. 1. — Sz-D. Mon. III. k. 337. 1. '' K ő v á r i ; i. m . 86. 1. — Sz-D. Mon. III. k. 337.1. 1,1 H o d o r : i. m. 618. 1. 17 H o d o r . i. m . u. ott. — B ír ó J ó z s e f : A bonczhidai B ánffy-kastély. Kolozsvár, 1935. Érd. Tud. Fűz. 14. 1. — R a d o s J e n ő : M agyar kastélyok. Budapest, 1939. 38. 1. Sz-D. Mon. III. k. 333. 1.

204 székhelye, sőt főispáni székhelye, mint H o d o r mondja, a m e g y e „k o lcsosvára" vo lt.49 A bban az időben, amikor m ég királyi birtok volt, C zege, (? ) Bádok, K idé és Csomafája községek is a várhoz tartoztak, ezeknek nem esei voltak a vá r őrei,

nem em elkedett a városok sorába, csupán k i­ váltságokkal látja el V . István (1270). A X IV . század folyam án, 1312-ben K olozsvá rt m ég m indig csak faluként említik és csak 1316-ban em eli

alól m entességet

K ároly Róbert a városok (civ ita s) sorába. D oboka ekkor már nem is királyi birtok, hanem m agán­

élv ezte k .611 H o d o r szerint ezen nem esek k iv á lt­ kép a vajdák idején voltak őrszolgálatra id e ­

kézen van, tehát jelentőségbeni hanyatlása — éppen K o lo zs vá r roham os fejlőd ése k ö v e tk e zté ­

ren d elve ; majd valahányszor Izabella itt tartóz­ kodott, ugyanezek teljesítettek szolgálatot körü­ lötte is, am iért aztán kiváltságuk szerint, „dona-

ben — már

miértis a királyi

tizedfizetés

taria" cím en a dézsm afizetés alól a királyné is felm entette ők et." Kérdéses

azonban, h ogy

Doboka az idők

folyam án tén y leg várossá fejlődött-e, v a g y sem ? Szám os ok levél, — mint már az előbbiekben ismertettük, — k ifejezetten városnak említi, viszont olyan ok levelek is akadnak, am elyek faluként em lítik. K ő v á r i egyen esen k étségbe­ vonja, hogy valaha is város lett volna, sőt k i­ emeli, h ogy „vá rm egyéin k hajdani középpontjai közt Doboka az egyedü li hely, m ely várossá

folyam atban

van.

A XV.

század

elején aztán már roham léptekkel halad K o lo zs ­ vár fe jlő d é s e : 1405-ben hatalmas kőfalakkal kezdik körülvenni a várost a török elleni v é d e ­ kezésül (ezeknek a falaknak kis része m ég ma is épségben fennáll), u gyanezen esztendőben Zsigm ond királyi várossá teszi, 1409-ben p edig a kulcsos városok sorába em eli. K o lozsvá r fe jlő ­ dését aztán betetőzi a század második felében a Hunyadiak ille tv e M átyás király uralma. Tu d va ­ levő, h ogy már Hunyadi János idejében hatalmas és maradandó építkezések indulnak m eg K o lo zs ­ várott és közism ert az a ragaszkodó szeretet is,

nem fe jlő d ö tt" és Tharóczi-ná\ error factinak tartja, h ogy urbs-nak, kerített városnak n e vezi.12 H a azonban alaposan széjjelnézünk Dobokán,

am ellyel M átyás szülővárosa iránt viseltetett. U gyanekkor — mint em lítettük is — É d e r szerint Doboka már nem tartozik Erdély szám ottevő erősségei közé. A h h oz a körülm ényhez, hogy

ezen a mai szerény kisközségen, ahol a vélt hajdani városnak m ég csak legk iseb b nyomát

a lig 5 évszázad alatt K o lozsvá r teljesen elra­ gadta D oboka elől a hegem óniát, n agym érték­

sem

ben hozzájárult az a körülm ény is, h ogy K o lo zs ­ vár földrajzi fek vése és közlekedési viszonyai lén yegesen előnyösebbek voltak, mint Dobokáé.

tudjuk

felfedezni, azt kell hinnünk, hogy

talán m égis inkább K ővÁ R Y-nak van igaza. (Itt ugyan — K e l e m e n L a j o s szerint — nem szabad a mai fogalm aink szerinti városra gondolnunk, mert akkoriban ez inkább k ö zigazgatási formula volt, amit vásárjoggal és e g y é b kiváltságokkal akár község is eln yerhetett.) Érdekes viszon t párhuzamba állítanunk K o ­ lozsvár fejlődését D obokáéval. O lyan viszonyban vannak egym áshoz, mint a m érleg egyik serpe­ n yője a másikhoz : ah ogy em elkedik az egyik je ­ lentőségben, úgy süllyed a másik. A XI. században

M indenesetre leszögezhetjük, h ogy D oboka kul­ túrtörténeti érdekessége éppen jelentőségének kuriózum számba m enő elvesztéséb en áll. Talán nem egészen érdektelen m ég m eg ­ jegyeznünk, h ogy sűrűn tesznek em lítést arról, h ogy Izabella királyné gyakorta „m ulatott” D ob o­ kán. A m időn ezt olvassuk, önkéntelenül a várra kellene gondolnunk, holott ez n yilván való tévedés, t. i. itt tartózkodása idején nem a várban, hanem

D oboka a keleti országrész legjelen tősebb helye, amikor m ég K olozsvárról mit sem tudunk. Fenn­ maradt okleveleink csak a X II. század végén , III. Béla idején, 1173— 75 közt em lítik először

Ennek m aradványai m ég ma is e lé g jól k iv e ­ hetők a dobokai református tem plom közelében, s ezeket az om ladványokat mint a Telek iek kas­

az árpádkori Klusvárt, „Castrum Clus“ néven, am ely az egykori római N apoca helyén k elet­ kezett. A XIII. században K olozsvá r m ég m indig

télyának rom jait em legetik. Állításunkat H o d o r teljes egészében alátámasztja, amidőn azt írja, h ogy „fenn hagyattak ném ely izm os falak Isa-

l!l H o d o r : i. 111. 611. I. Sz-D. Mon. III. k. 33f\ 1. H o d o r : i. m . 618— 19. 1. ",s K ővári : i. ni. 85. I.

attól D K-re

fek vő

palotájában tartózkodhatott.

bella tulajdon külön v ó lt lak-helyéből, m elyeken a Telek i grófok háza n y u g s zik ."33 A tévedés tehát nem

H odoh-íó I

ered,

, ; H » d o r . i. ni. (i'8. 1.

hanem

K ő v á r i- í ó I

;

205

A b b . 6. kép.

A II. sz. földtöltés kutatóárkának perspektivikus szelvénye. Perspektivischer Einschnitt durch den E rdw all Nr. II.

ő ugyanis azt írja e g y h e ly e n : „M in t regélik, [sabella királyné igen szívesen mulatott e várban, s h o g y a gr. T elek iek éppen az általa lakott szobák fölé em eltették voln a la k u k a t."54 A v a ló ­ ság az, h o g y a mai református tem plom k ö ze lé ­ ben v o lt Izabella palotája, tehát a váron kiívül, m elyre aztán később a Telek i grófok újabb lakot em eltettek, de az idők viharaiban ez is elpusztult, hihetőleg e g y hatalmas tűzvész következtében, u. i. a hagyom ány ma is tud erről és valóban ma is lehet m ég találni elszenesedett geren d a ­ m aradványokat az om ladékok között. A k i a zon ­ ban alaposabban áttanulm ányozza Izabella király­ né élettörténetét, annak azonnal fel fo g tűnni, h ogy m ozgalm as életfolyása m ellett ugyan nem sok ideje maradhatott arra, h ogy dobokai kas. télyában o ly sokat „m ulasson". A z t is szeretik m ég hinni Dobokáról, h ogy Izabellának itt külön p én zverd éje is létezett.65 Ezt azonban dr. K o v á c s I s t v á n vélem én ye szerint ezid e ig sem m iféle lelet v a g y adat m ég nem tám asztotta alá. Soroljuk most fe l m ég a k ö z é p te * ! le le t­ anyagot is. K e l e m e n L a j o s - í ó I hallottuk, h ogy a vá r közelében a X IV . századból szárm azó sar­ kantyú és e g y lándzsa került elő. Ez utóbbit valóban m eg is találtuk Gidófalvy István tulaj­ donában (4. k é p ). Csúcsának különleges kikép54 K ő vári : i. m. 86. 1. “ Sz-D. Mon. III. k. 336 -3 7 . 1.

zése arra enged következtetni, h ogy az páncél­ ingek

könnyebb

átszakítása céljáb ól készült s

mint ilyen, a X IV . század előtti időkből való. Ugyancsak G id ó fa lvy tulajdonában van e g y régi kapukulcs is, m ely a hagyom ány szerint a vár egyk ori kulcsa (? ) volt. A M agyaros- dűlőben k o vá s-feg yvert is leltek, de ez v a g y elkallódott, v a g y p edig Temesváry János eg y k o ri szám osújvári gim názium i tanár k ezéb e került.86 A X IX . század első éveib en előkerült II. Rákóczi Ferenc­ nek 1705-ben vert, X -es értékjelzésű számos ú. n. Libertasa is.57 A falubeliek m ég ma is gyakran lelnek — különösen a patak közelében —

réz-polturákat,

am elyeket

Mária

T e rézia

1763-ban veretett. Ez a m agyarázata aztán annak, h ogy a köznép ma nem — mint kellen e — Izabella királyné, hanem Mária T e rézia pincéit sejti a már em lített és a vár tövében található sziklaom ladványok alatt, holott Mária Teréziának D obokával sem m iféle kapcsolata sem volt. A vár felm érésével eg y id ejű leg , a II. sz. sánc koronájának próbaátvágása alkalm ával sikerült megtalálnunk a hajdani falak alapzatát ( 5 — 7. k é p ). E próbaásatásból m egállapítható egyrészt az, h o g y a falak minden szokásos m éretnél vastagabbak voltak, m ásrészt az, h o g y azok az

emplekton falazási rendszernek (a z ú. n. opus 66 U. ott 337. 1. ST H o d o r : i. m. 619. 1. — Sz-D. Mon. III. k.3 3 7 .1.

206 em plectum - nak), e g y a középkorban

kialakult

sajátos k iv ite lezés éve l készültek.

kőfalakkal kerített vár korát m egállapítani. Első pillanatra kézen fekvő volna az, h ogy — mint álta­ lában hazánk kővárainak m integy 70— 8 0 % -a — ez is IV . B éla serkentésére, a tatárjárást követő időkben létesült. A z alapfalakat összehasonlítva a X III. század m ásodik feléb en készült várak alapfalaival, azonnal be kell látnunk, h ogy várunk alapfala ebből az időből nem származhat. Ezek után — tek in tetb evéve az egyk o ri falak roppant vastagságát — arra kell gondolnunk, h ogy a z o ­ kat abban az időben építették, amikor már a tű zfegyverek , nevezetesen a falbontó ágyúk tetem es hatásával is szám olni kellett. Mint. tud­ juk, lőport az európaiak először a X IV . század közepén, 1346-ban Crécy-nél, a szá zéves a n g o l francia háborúban használtak,58 abban az id ő­

A b b . 7- kép.

A középkori várfal alapzata homloknézetben. — Grundmauern dér m ittelalterlichen Burg.

A z alapfalak 3.40 m-es vastagsága m ini­ málisan 3 m vastag falazatra engednek k ö vet­ keztetni. Már előbb említettük, hogy a m ásodik (középső) sáncvonulat koronája mény. Ez minden valószínű ség

későbbi ép ít­ szerint akkor

keletkezett, am ikor az árpádkori gát-várat é p í­ tették a z őskori vár helyére. Ez a vár kisebb is v o lt az őskori várnál, m ert annak első (legk ü l­ sőbb) sáncvonulatát már nem foglalta magába. Ellenben a m ásodik sáncvonulat az akkori v is z o ­ nyoknak m e g fe le lő le g már nem nyújtott elein k ­ nek k ellő védelm et, ezért azt m egm agasitották és valószín ű leg a sáncnak ebbe a m egm agasí­ tott koronájába ágyazták bele aztán a fatörzsek­ ből faragott cövek ek et, v a g y pedig a vesszőfonatos

cserépfalat. A töltésnek

ez a

később

reáhordott része m ég ma is szem m elláthatólag jól m egkülönböztethető a történelem előtti id ők ­ ben készült sánctól. A n y a g a sem azonos az elő b b iével, mert a községtől É N y-ra fe k v ő k ő fej­ tőkből szárm azó, kékeszöld színű hom okkőből és földből hordták össze. A z árpádkori gátvár helyén aztán m ég k é­ sőbb e g y harmadik, erős kőfalakkal öv ezett vár épült. Ez a vá r v o lt az, am ely a X V II. század elején elpusztulván, Bánffy Dénes bonchidai kas­ télyáh oz szolgáltatta az építőanyagot. A z árpádkori gátvár keletkezési id e jével már foglalkoztunk, most m ég kíséreljük m eg a

ben, am ikor N a g y Lajos királyunk a nápolyi hadjáratokkal vo lt elfogla lva . A z ágyúk hasz­ nálata aztán rohamosan el is terjedt szerte Európában. A tű zfegyverek alkalmazásának igazi jelen tőségét azonban csak I. Miksa ném et-róm ai császár — M átyás és II. U lászló királyaink kor­ társa — ism erte fe l először és ő fejlesztette a tüzérséget önálló fegyvern em m é, eladd ig ugyanis a céhek, n evezetesen a harangöntő céh k e b e­ lébe tartozott. Ilyen tetem es vastagságú falak, mint am ilyenek D oboka falai voltak, feltétlenül fejlettebb technikájú tüzérség ellen kellett h ogy véd elm et nyújtsanak s íg y azoknak keletkezési idejét a X IV . század második felére, v a g y a X V . század elejére kell tennünk. Ha arra g o n ­ dolunk, h ogy K olozsvá r m egerősítése is csak 1405 táján v e s z i kezdetét, ez egész valószínű ­ nek fo g tetszeni. A vastag falak azonban m égis csak hiába készültek, m ert az ágyútűz ellen vajm i k evés véd elm et nyújthattak, u. i. a vár lén yegesen alacsonyabban feküdvén, mint a körn yező hegyek, azoknak m agaslatairól a várba könnyűszerrel be lehetett lőni. Ez leh etett tulaj­ donképen e g y ik főoka annak, h ogy D oboka, mint erősség, teljesen* elvesztette jelentőségét. A z előbb elm ondottak term észetesen csak elm é­ leti fejtegetések, am elyeket ma m ég semmi bizonyító adattal sem tudunk m egcáfolhatatlanul alátámasztani. •w E zzel szemben J o s e p h T o u s s a i n t R e in a u d francia orientalista és I l d e p h o n s e F a v é francia tábornok úgy vélik, h o g y nem Crécy-nél, hanem valahol M agyarország és a Fekete-tenger közti vidéken használták először a puskaport Európában.

207 A tulajdonképeni em plekton-falazatot már a rómaiak is alkalm azták vastag falaknál olyként, h ogy faragott quader-kövekből falazat külső és belső síkját és hézagot kötőanyagba á gyazott egyéb törm elékkel töltötték ki.

m egépítették a a kettő közötti kaviccsal, v a g y Ennek ném ileg

módosult válfaja volt a középkori

vá rép ítészet

em plektonja. Ez ú gy készült, h ogy a vastag fal külső és belső síkját nem faragott, hanem csak válogatott term éskövekből húzták fel, a közötte lev ő h éza got híg m észhabarccsal kitöltötték és ebbe válogatás nélkül

különféle nagyságú ter­

m ésköveket dobáltak bele. Miután a híg m és z­ habarcs ném ileg m egszikkadt, ezt az eljárást m indaddig folytatták, m ig a fal a kellő m agas­ ságot el nem érte. Ezt a falazási m ódszert azért kedvelték, mert az á gyú golyók rom boló hatásá­ val szem ben sokkal ellentállóbbnak bizonyult, mint az ugyanolyan vastagságú, de faragott k ö ­ vekb ől készült és teljes m élységében rétegesen sorbarakott falazat. Doboka várfalának m egtalált alapzata is ilyen középkori em plektonfalazat. Doboka várának történetében tehát három korszakot különböztethetünk m eg, é s p e d ig : 1. őskori földvár, 2. árpádkori gátvár, esetleg cserépvár (X I.

bolygatták, a ddig a külső területen, az I. és II. sz. földtöltés között, a csek ély m élységű szántás­ tól a lig-a lig bolygatott őskori rétegekre lehet számítani. A z sem voln a éppen m eglep ő, ha a vár területén kívül (a 2. képen „U . t. ? “ je l­ zéssel ellátott helyen), az I. sz. földtöltés keleti v é g é tő l D -re eső területen is lehetne őskori telep et (e s e tle g urnatem etőt) m egállapítani, u. i. ez, bár kívül esik a tulajdonképeni őskori vár határán, m égis az eke sűrűn forgat ki a föld alól cserépedény-töredékeket. B efejezésül szeretnénk m egem lékezni H odor KAROLY-ról. Egész Erdélyországban jól ismerik a n e v é t: jónevű történész és genealógus volt. F őérdem e azonban abban áll, h ogy D oboka várm egyéről írott m onográfiájával ő indította m eg a hazai m onográfia-irodalm at. Úttörő volt, a tudományt új műfajjal ajándékozta m eg. Szolnok - D ob okavárm egye M onograpinájá­ ban azt olvashatjuk,59 h ogy Dobokán, v o lt kertjé­ ben ültetett almafája alatt alussza örök álmát. A vár felm érése alkalm ával szerettük volna fe l­ keresni nyughelyét, h ogy k e g yelettel adózhas­ sunk dicső em lékének. Sajnos azonban sírhelyét nem sikerült megtalálnunk a hajdani H odorkúria

(m a je g y z ő i hivatal

épülete)

kertjében,

szd. első felétől a X IV . szd. v é g é ig ), 3. kőfallal kerített vár (kb. a X V . szd. e le jé ­

mert a sírem lék több darabra széttöredezve, eredeti helyétől távol, szerteszét h ever a kert

től a X V II. szd. elejéig). V ég e ze tü l vegyü k fontolóra, h ogy mit v á r­ hatnánk a Doboka várában végrehajtandó ren d ­

fái a la t t . . . Csak hosszas keresés után sikerült

szeres ásatástól? A középkori

várral

kapcsolatban,

sajnos,

vajm i .keveset. L eg feljeb b csak annyit, h ogy — ha szerencse kíséri munkánkat — a föld alatt itt-ott m ég m eghúzódó alapfal-m aradványokból esetleg rekonstruálhatnék a hajdani vár alap ­ rajzát, bár ez is kérdéses, mert Bánffy Dénes jobbágyai a vár falainak elhordása alkalm ával bizony derekas munkát vé g ezte k . . . B izonyára előkerülne m ég néhány középkori fe g y v e r, szer­ szám v a g y eszk öz is földalatti rejtekéböl. A kiem elt k övek h elye azonban értékes ú tb aigazí­ tásokat szolgáltathat. Annál

biztatóbb

eredm ényeket várhatunk

azonban ősrégészeti szem pontból. M íg a b első­ vár területének, valam int a II. és III. sz. fö ld ­ töltések közti területnek (m ely kettő e g y ü ttvé ve alkotta a középkori vár területét) őskori rétegeit a középkor folyam án valószín ű leg alaposan m e g ­

m egtalálnunk a síremléknek azt a részét, a m e ly ­ nek e g y ik oldalára m agyarul, a másikra pedig latin n yelven van fe lv é s v e H od or K ároly sír­ felirata, m elynek s zö v e g é t itt adjuk teljes e g é s z é ­ ben, m ég m ielőtt az idő va sfoga el nem e m é s z ti: IT T N Y U G S Z IK K É Z D I-S Z E N T LÉ LE K I HODOR K Á R O L Y A T Ö R TÉ N E TÍR Ó K LEGK1SEBBIKE S Z Ü L E T E T T T O R D Á N A „F IS K U S “ BAN 1796 É V I M ÁJUS 22-ÉN M E G H A LT D O BO KÁN 1881 JUNIUS 9-ÉN. HIC R E C U B A T CARO LUS HODOR SICULUS DE KÉZD 1SZENTLÉLEK HISTORICORUM M INIM US N A T U S TO R D AE IN AED IBU S FISC ALIB U S A N N O 1796-22-DA M AJI D E N A T U S IN P A G O D O B O KA A N N 1881-9-A JUN1I. " Sz-D. Mon. III. k. 339. 1.

208 E helyen fordulunk tiszteletteljes kérésünk­ kel dr. g ró f Bethlen Béla úr Öm éltóságá­ hoz, Szolnok-D oboka vá rm eg y e főispánjához és

egyáltalán nem m éltó állapoton. Hisszük és b íz ­ vást rem éljük, h ogy szerény indítványunk m eg-

dr. Szász Ferenc úrhoz, K o lozs vá rm egye alispán­ jához, h ogy valam i m ódon saját hatáskörük­

hallgattatásra fo g találni, mert elv ég re is önmagát gy a lá zza m eg az a nemzet, am ely nagyjainak dicső em lékét nem tudja k eg yelettel ápolni.

ben javítsanak ezen a H odor K ároly em lékéhez

Crettier Károly

Abb. 8- kép.

Doboka község cím ere, a vár fokán m agyarországi Szt. Erzsébet alakjával. (K . Sebestyén József r a jz a )60 W appen dér Gem eínde Doboka (Gezeichnet von József Sebestyén v. K.)

69 L ek ö zö lve S z a b ó T. A t t il a eg y . ny. rk. tanár úr szives en ged élyével.

NÉV-

ÉS T Á R G Y M U T A T Ó

N A M E N - UND S A C H R E üISTE R -

Á b erg 125-126, 131. Abroncs, fa 116. Abrudbánya 94. Ácsmunka, a székelyudvarhelyi kát. plébániatemplomban 107. Adriai kultúrkör 131. Aegei „ 77. Aeneolithikus kerámikai em lé­ kek 61 , a ponorohábai barlangban 47. Ágoston falva 63. A gyagm íivesség, őskori, festett 61— . Akol 115. A lá 1 (m illia ria ) Bosporanorum 92. 1 (Hispanorum )Cam pagonum 92. I Augusta Ituraeorum 92. II Pannoniorum 89—90. I Siliana 94. Thracum 94. I.Tu n groru m Frontoniana 90. Alaprajzok, barokk 103 — . Alapkőletétel i04. Albastrá 117. AlbS 117. M aior, castellum 94. Alces cf. machlis Og. f. diluvia1is 2, 21.

Alburnus Alisar

T A B L E DE M ATIE R E S

Antilop, tatár 18. Apostolok küldetése 109-110. Ár, csont, aurignaci 47. Arany, Erősdön 78. Aranyberakás honfoglaláskori kengyelen 101— . (Borsod m.) 125. 63. Arc, agyag, róm ai 137. Árpádkori gát (cserép) vár D obo­ kán 197, 207. Átépítés, barokk 103. Attika 104, 103. Aurignaci leletek 47. A va r sírleletek 142.

Aranyos Arapatak

Bittel Kurt 80. Blankenburg 130.

64. Bádogüst 119.

63. Bödön 116. 119.

Bács

Bádoki Mátyás

Bodok

Bodrogkeresztúr

dobokai vár­

79. Boere§teni 189. Boetiai típusú paizsok 129— 130. Bölény, ős-, 17— 18. Boltozat, szentély 102. kastély 63. Bordu-Mare barlang 1— , 47—.

n agy 203. Bálán 118.

Balázsháza

63. Bálmos 117. Balták, tokos füles 81, 123—. 203. 194— .

Bánffy Dénes Bánffyhunyad Bánlaka, barlang Barcaújfalu 63.

Bonchidai Borberek

Bartucz Lajos 1.

Aludttej 117.

Barzá 117.

Batthyány Ignác

—

—

102 103, 106 107, 109. 100, 103, 10S. 117. Belnita 193. B élyeges téglák, római 89— . Berakás, arany, ezüst, honfoglalás­ kori kengyelen 140— .

Bécs Belezna

110.

Borgia Szt. Ferenc 110. Borsa patak 145.

86.

Almás Alaócsernáton Alsóegregy Alsóilosva Alsóiára 121. Alsókosóly 95. Alsótatárlaka 63.

lásról 144— .

Biharszentandrás Bíró

Babonák !18.

Barlang : Bánlaka 86. Kaca 67, 71. Ponorohába, Bordu-Mare 1—. Barlangi hiéna 11—, m edve 13, oroszlán 13—. Barokk építőm űvészet, erdélyi 99-. falusi 99. székelyföldi 100.

Antenna, bronz kardé 123, 125— 126.

Berkeszi János Berzovia (Zsidovin) Beszterce Betlendi Ferenc

Boacá 183. Bocskor.-szíj 119. Bocskorvarsa 190.

80. Állatalakú edény 74. Állatalakok, festett 80. patak vidéke 145. 62. 95. 95, 178.

Ampelum, római leletek 134 - . Anatólia 80. Anau 79. András&y Ernő dr. 85. Anonymus, az erdélyi h on fogla­

Berbece de aretej 118. Berbence-berbintá 116— 117, 119. 107. 90. 100, 104, 106. 194. Biblikus tárgyú hímzésminta 152. 63. József 104, 10?, 110— 111. Bison priscus Boj. f. w eim arienensis 2, 17 —18.

Bős (prim igenius B oj.?) 2, 17. 189. Botá 119. 64. Bou e 7, 8. Bronzbalták 123— 124, 127, 131. Bronzlelet, penészleki 84— 85. hídalmási 123 . kolozsgyulai 127 Bronzöv, díszített, díszítetlen 127— 130.

Bosoród

Botfalu

Brzesc

79. Bucálae 117. Budacá 113, 115, 119. BudelarS§ 119. Budescu-Mare román juhászata 113—. Bugnár 119. Buhaiu 119.

210 Bükki festett kerámika 62, 78. kultúra 80.

Bulcs 90—91. Bulgária 79. Buzári 114.

Cal 116-117. Cálbeazá 117. Cáldare de urdit 119. Cáldáru§á de cole§á 119. Cáme§á 119. Caná 113, 119. Canis lupus var. spelaea Goldf. 2, 15— 16. Capchie 117. Capra ibex 20. S ew ertzovi Menzb. f. diiuvialis 2, 19 -20. Caramb 113, 119. Cartá 193. Castellani (m ilites ) 94. Castelluxn 90— . Ca§ dulce 116. Ceaon 119. C ége 190— ,

Celna 123.

Cerc 116, 119. Certia (Romlott) 96. Cervus elaphus L. f. w eim arienensis 2, 20— 21. Cetiná 119. Cheag 116. Childe 78. Cifrá§ag 119. Cimbru 117. Cínterem 102. Cioareci 119. Cioban 120. Cisme 119. Ciutá 117. Clean 189, 193. Clop U9. Clopot 119. C lopotel de stige li9 . Coardá 115. Cocioarvá 118. C ó fa lia 64. Cofa 118. Cofitá 119. Cohors I. Batavorum 95. „ m illiaria pia fidelis 96. I Britannica 94. II Brittann(ica ? -orum ?, Brittonum ?) m illiaria civium Romanorumpia fidelis equitata 96. I Ulpia Brittonum m illiaria equi­ tata torquata pia fidelis civium Romanorum 95. II Flavia Commagenorum92 -A.

I Cretum 89. I Cypria (C yren aica) 97. I A eliaG aesatoru m (m illiaria) 94. I A e lia Gallorum 94. Hispanorum II s6. Hispanorum III 96. I Hispanorum D ( = quingenaria) T ? pia fidelis 1BC 95—96. II Hispanorum scutata Cyrenaica equitata -90, 91. I Ituraeorum sagittariorum 96. V Lingonum 96. II Flavia Num idarum m illiaria95. I Palm yrenorum Sagittariorum 97. V III Raetorum 89, 92. Sagittariorum 9 6 - 97. I Thracum Sagittariorum 96. V I Thracum 98. I Vindelicorum (m illiaria civium Romanorum) 90. Cole§á 117. Colibá la strungá 115. Comarnic 113— 114. Corn 114. Crac 189. Cucuteni 79—80. Cuiu 118. Cumpáná 116. Curea 119.

Dárdahegy, moustléri 47. csont 57. szakócaszerű 47, 49. egylapú 50. középeurópai típusú 49—50. D aróc 64. D erékaljvégek, székely keresztöltéses hím zéssel 143— . D éva 58, 64. Díszítés, barokk 100. Doboka vára 197— . a szó etim ológiája 197. kőfalainak kora 206. története 200— , cím ere 208. viszonya K olozsvárhoz 201. Dobokai Mátyás 203. Dohányos zacskó 119. Domonkos L. 78. D ragom érfalva 192. Dránic 115. D reser K ristóf lakatos 106. Drslanice 130. Dudorfül 68, 69. Dumitrescu V I. 78. Edények, őskori 61— . Edénytöredékek, róm ai 134—. Egerpatak 64— . Egyházm űvészet, barokk 99—.

Csákány, bronz, harci 85. Csáklya 64. Cseber 115, 116, 119. Cserepek, bronzkori 85. Cserm ely 119 Csík 9?, 111. Csíkkozmási plébános 100. Csíksomlyó 109— 110. Csíkszentmárton 109— 110. Csoklovina 55. Csombord 64. Csombord, vad 117. Csonteszközök 47, 49, 57, 67, 80. Cső, spirális, bronz sodronyból 127— 128.

Egyiptom 80. Elefánt, ős 28—29. Elephas prim igenius Blb. f. w eimarienensis 28—29. Emberalakok, festett 80. Em beri kézujjperc 4 —. Em észtőgödör, benne római leletek 134—. Em lősm aradványok, barlangban 9 -. Em pire m otívum ok 109. Enlz G éza 112. Építkezés, székelyudvarhelyi tem plom 106. Építőm esterek 104— .

Csömény 187. Csöves edénytalp 78. Csüngő, füles, réz 80. „ pápaszemes 78. Csuprok, a gya g 63 Csüngődísz, bronz, 85,121, 127-128. Csűrös Antal 110. Csűrös József 110.

Equus A b e li Anton. 2, 24. Equus cf ferus Pali. 2, 26. Equus onager Briss. f. diluvialis 2, 27-28. Erdélyi barokk 99—.

Dácia nyugati határának első v é ­ delm i vonala 88 -.

Erdőcsinádi egyh áz 108—. Erdőszentgyörgy 123. Erhá 119. Erheluit 119. Erősdi festett kerámia 63—64, 70, 78-79.

kiterjedésének kérdése 88. 3. j. D aicoviciu 95. Dáltuiturá 110.

Erősd-Cucuteni 80. ErzsébetvároM örm ény főtem plom

Dámvad, óriási 21.

Eskühalom N agyesküllőn 141.

110 - 111 .

211 Este 131. Esztena 113— 116, 119. Ételek, juhászoké 117. É tfalva 66. Evőkanál, fa 119. Fogarasi Zsigm ond asztalos 10j— 107. Fajkos 118. Fajnevek, diluvium i 1 0 - . Fancsika 202. Faragás 107—. Farkas, barlangi 15— 16. Farkasháló 192. Fármat 116. Fazekasság, népi, Kalotaszegen 194— . Fedő, fa 115— 116. Fegyer 55. Fehértemplom 90. Fejsze 119. „ aeneolithikus, ferdefokú 63. Félholdas csüngök 128. Felis leo var. spelaea G oldf. 2,13— . F előr 125, 187. Felsőújvár 129, 131. Fenőkő 142. Fény 89. Fenyőcseber 113. Fen yők éreg 114 — 115. F erdider F erenc 107. Ferentzl G yörgy 100, 102, 106— . Festett keramikás telep 62—63, 66— 67, 70. 78. Festm ények 107. Fésű, csont 80. avar 142. Fet§er 118. Fiatorony 102. Fischer 10— 11. Flutur 118. Fokos, bronz 85. Fortuna Salutaris és Jupiter szen­ tély Ampelumban 134—. Főkorm ányszék, erd élyi 102— . Földhordó h ely (d ű lő) 84. F öld vár 66. Főoltár, csiksom lyói 109. gyulafehérvári 110. F ranz L . 78. Fugád 66. Fund 116. Fünen 126. Furca 113, 118, 192. Fúrók, kvarc, jáspis 55. Füstölés, feketére 79. G aól István 47, 60. Galascáu 119. Galáta, galeatü 113, 115, 119.

G álickő 119. G allipoli félsziget 80. Gatya 119. Gánj 114. Gávan 116, 119. Gávána§ 119. G eges 84. G idófalvy István 200, 205. G ieseler 7. Gímszarvas 20—21. Glasinac 130. G olgota 111. Gomb, bronz 86. Gombaalakú edénytalp 63,67,75,7t>. G onzagai Szt. A la jo s 111. Gorbó 66. G orjan ovic—K ram b erger 7—. Gótikus m otívum ok H l. GönyeV Sándor 187. Grindeie 193. Guba 119. Gubernium 106. Gúzs 114. Gyalu 66, 94. Gyóntatószék 102. G yön gy, mészkő 86. pászta 86. réz 79. G yöngym inta 86. G yőrffyn é Mottl M ária 13—. Szt. G y ö rg y nap 113. G yörk e Sámuel 107. G yulafehérvári székesegyház 109 -. H adad 110. Hait de piatrá 190. Halászat, szigonyos Erdélyben 187— . az Izában 190—. Halfajták 188— , 193. Hallstatt 86, 126, 130, 131. H álóboltozat 102. H álóhely 115. Halom , Töhötöm -, I 4 1 - . H alottak feltámadása (kép) 109. H am pel 123, 125, 1 4 0 -. H a n gfo gó 109. Harang 102. H árom szék m. barokk művészete 99 -100, 111. Határ, Dacia nyugati 8 8 - . Háztörténet, piarista 104. H erep ei János 68. Hídalm ás 123-126. Hiéna, barlangi 11 — . Hím zések, székely, keresztöltéses 148—. H linzi 114. H odor K á ro ly 200, 201, 234. sírem lékének felirata 207.

Hofbau Direkzion 103, 105. H offm ayer József 110. Simon 110, 111, Hóman B. 202. Hom lokzat, tem plom 102—, 108. Hom o prim igenius Schwalbe 2, 4— . H onfoglaláskori övveret, bronz 142. vasken gyel Perjám osról 140 H on foglaló törzsek 145. Holdalakú edény 78. H öltövén y 66. Húsvörös bevonás edényeken 64, 68, 71— 80. Huzal, ezüst 86. Hyaena crocuta var. spelaea Goldf.

2 , 11 — Idolum, anyag 69, 74. Ily e fa lv a 67. Im ecsfalva 67. Im re József 107. In cze János 107. Ipar, moustiéri 47. írásos hímzések 148—. Irha 119. készítése 119. írő 116. Ispánlaka 125, 129, 131. Szt. Jstván 111. István pap 100. Itália 126. Izabella királyné Dobokán 204-205. Izaszacsal 192. Izm ene 119. Izvarnitá 116. Izv o r 119. Izsák feláldozása, hímzésen 152. Jávoiszarvas, ős-, 21— 22. Jazigok földjén átvezető római út 89. Jenny 78. Jézustársaság 102. Jezsuita szentek 110-111. Jintaláu 116, 119. Jintitá 116. Jintuit 116-117. Jó pásztor 109. Szt. József halála 111. Juhakol 115. Juhász, román, a máramarosmeg y e i Budescu—Marén 113 . edényei, eszközei 11?. ételei 117. ruházata 119. ünnepei 118. Juhbetegségek 117. Juhok, fejős 113, 115, 119- 120. Juhnevek U7.

Juppi'er

ábrázolás ken 138.

edénytöredé­

K aca 67. K a d ic 47, 60. Kalán, fa 116. Kalap 119. Kaliba 115. Kalotaszeg, népi fazekassága 194 —. Kanál, a g y g 68. Kanálnyél, festett 63. Kancellária, bécsi udvari 103, Kanna 119. Kanonoki székek, gyulafehérvári 109—. Kaparó, félkörös, kerek, késpenge­ szerű, ovális, trapezoid 47. Kapca 119. Kapukeret 103. Kard, bronz, m arkolatnyújtványos 123, 125-126, 130. Karibu, ős-, 22 - 25. Karika, bronz 86. ezüst 86. lószerszámhoz tartozó 86. Karperec bronz 85, 130. réz 67. Kártyus 119. Karzat 107— 108. Kecskék, fejős 113. K ecskenevek 117. K eh ely H l . K elem en Lajos 200—. K eln ek 67. K elta Jeletek 86. K en gyel, honfoglaláskori 140—. Kerámika, barázdás tüzdelésű 74. bükki festett 62, 78. erősdi „ 63, 70. keleteurópai 61-62. kim etszett díszű 80. Kolozskorpád I 63 —64, 66—67. 79. középerdélyi festett 77. középeurópai „ 61. római festett 74, 134— . tiszai 62— . T rip o lje 78. vesszős díszíi 74. Keresztboltozat 102— 103. Keresztelőkút 111. K eresztelő Szt. János 109. Keresztöltéses székely hímzések 143— . K e rg e 117. Későbarokk, erd élyi 107— 108, 111. K everő bot 116, 119.

Kézdivásárhely 12J. K isbács 67.

Kisborosnyó 67.

Kiskörös 79. Ki8-Küküllő vm. 110. Kism agyar-barlang 86. K isselyk 68. Klasszicizmus, erdélyi építészet­ ben 99, 107— 108, 111. K niezsa István 120. K ócs 187 188. K olom p 119. Kolozsg>ula 127— . K olozskorpád 1. kerámika 63-64, 6 6 -6 7 , 79. K olo zsvá r 61, 63, 100, 110, 112, 127, 204. K om olló 68. Kompona 117. Konyha (Máramaros m.) 190—. Korabronzkor 128—. Koravaskor 130. Korinthusi oszlop, em pire 108. Korm os 14. Korsó, a gya g 194 — . Kórus, kő 102. K o vá cs István 141, 205. K o vá cs János 107. K ová cs József 107. K őfal, tem plom oké 102, 107. K ön yöki József 197. K öröslóró 68. Kőszál i kecske 19- 20. K ővá ri L ászló 197, 204—205. K rapina 1 —. K retzoi M iklós 10 — . Krisztus m egkeresztelése 111. Kudu 187. K u jaw sk i 79. Kutyanevek 118. Kvarckavics 49. Lakatos István 100, 102, 111. Lándzsa, bronz 85. Lándzsacsúcs, bronz 123, 125. Lapte acru 117. Szt. László 111. L á szló Ferenc 78—79. Látunoiu 117. Látu? 189. Leasá 190. L é c fa lv a 69, 77. Lecrec 119. Lederata 90. L egio II A diu trix 97. V II Claudia pia fidelis 89—90, 97. I lii F lavia 90, 92. V II Gemina fe lix 97. X III Gemina 90-92, 07. V Macedonica 94. Lejtő 114. Lékri 119.

Len gyel 62. Lengyel Félix 104. Leopold, üveges 106. Lepedőszélek, székely, téses 148.

keresztöl­

Lim bá 114. Lim es, daciai 88—. Lim itanei 94. Lipan 189. Li§eteu 192. Liszn yó 69. Ló, ős-, 24-26. Lódba 114. L oyola Szt. Ignác 110. Lunkányi patak 189. Luzuri 114. M agkő “iO, 59. Magtár, Gernyeszegen 104. A M agvető 109. M agyarcsahol y 126. M agyaregregy 95. M agyargorbó 69. M agyarköblös 123. M agyarpécska 131. M agyarpeterd 94. M agyarsárd 69. M agyarvista 69, 94. M ailász József 47. Málnás 70. M qlonyay D ezső 148. Mannaszedés 109. Máramarosi románság 120. M ária T e ré z ia H l . Markolat, bronz, vaskésé 123, 126. M arosbretye 70. M aroscsapó 126. Marosdécsei tem ető 79. M arosfelfalu 129, 131. M arostorok 89. M arosvásárhely 70, 100, 104, 108, 112. Martes martes L f. diluvialis 2,16. Márton M ihály 107. Másáláu 115. Másura stánii 113. M ayerh offer A ndrás 104. Mánzári 119. Matá 188. Mécses, római 134. Meddő juhok 113, 115, 119-120. kecskék 113. Medve, barlangi 13. M egaceros giganteus Blb. 2, 21. M ellékoltárok 107, 110 -111. Menghin Í8. Mennyezet, templomban 102, 107 108. kazettás 102.

213 M éra 71. Merítőkanál 70, 119. M érleg 116. Mérővessző 113, 119. Mértanias minták székely keresztöltéses h ím z ő ik e n 150. M eskó M iklós 127. M esopotam ia 77 —78, 80. Mesterke 150—. Mesternév, bánffyhunyadi korsón 194—.

Meszes

hegységen húzódó limes

9 5 -. M eszesi kapu 145. M étely 117. M ezőszilvá < 126. M icia (V e c e l) 89, 92. Szt. M ihály tem plom 110. M ikes 94. Szt. templom, S zékelyudvarhelyen 102. M iklósi István 123.

Miklós

Mikud bán 202.

Minták, keresztöltéses székely hím ­ zéseken 148— . M ior, — oará 119. M ojgrád 95—97. Montelius 125— 126. 130. Moustiéri leletek Ponorohábán 1- . a m agyar tagozódása 3 0 - . kőeszközök 47— . M ózes vizet fakaszt a sziklából 109. Mucoasa 117. Murex 86.

Morvaország

Mussian 80. Mussolini-barlang álla tvilá ga 34 - . Múzeumok, gyűjtem ények E. dr. 84—85. G izella 154. Barcasági Szász M. — Burz.

Andrássy Barabás

Sachs. Mus. 63, 65 -6 6 , 75. Bethlen K ollégiu m M. N a gyenyed 66, 72 - 74, 77, 126. Biharm egyei és N agyváradi Múzeum Egyesület M. 47, 130. Fehértem plom 89. N agyszeben 126. Budapest IX., Mester-utcai N ő ­ ipariskola 154. Budapesti rendi levéltár 104. Csíksom lyói 154. D évai 64, 70. Erdélyi Guberniumi Levéltár 103. E rdélyi N em zeti Múzeum Éremés R égiségtára 2 47— , 62 84, 86, 9 5 - 96, 123-126, 127, 129, 134— , 140—, 1 8 7 -. Erdélyi N em zeti Múzeum Főldt. Intézete 47.

Böhnt, Brukenlhal,

Horthy M. Tud. E gy. Régészeti Intézete 47. H unyadm egyei 47, 49. Kolozsvári Barlangtani Intézet 86. Kolozsvári E gyetem Régészeti Intézete 47, 49, 57. Kolozsvári Gör. Kát. T eo ló gia 66, 69, 71. M agyar N em zeti Múzeum 64—. N agyváradi 71, 75. Néprajzi Múzeum 154. 75—76. 200. Román Földtani Intézet 47. Román N em zeti Múzeum 47. S zék ely N em zeti Múzeum 47, 03—65, 67-70, 74-75. Székelyudvarhelyi Ref. K oli. néprajzi g y. 151. 154. g y . Zsibón 95-96. 77, 205. Művészet, barokk egyházi 99— .

Orosz Endre

Szidon Gáborné Teleki Temesváry János

Náciad 114.

Nádasdaróc 71. Nagyesküllő 144. Nagy Géza 200. N agy István fazekas mester N agy János 103, 106. Nagyszeben 126.

194— .

Nagyszentm iklós 89. 71. 72. 72. N ea n d ervölgyi em ber 1— , 4 —. 4 —. 89. N épm űvészet 99, 1 4 8 -.

Nagyvárad Nándor Nándorválya

Nemeskéri János Németcsanád Nesselhauf 96. Nestor Ion 78.

Neolithikus em lékek 47, 61— . N ö vén yi díszítés 111, 148— . Numerus Brittonum 89, 92. Campestror(um ?) 94. Mauretanorum Miciensium 94. M(auretanorum) Tib(iscensium) 89. Palm yrenorum 94. Palm yrenorum Porolissensium 96. Nyúlvány, tüskealakú 126. Nyuszt diluvium i 16. Oachi§a 117. Obiatö 119. Obszidián 78. Ocol 119, lángá stána 113. S- 7, 15.

Ognev Oláhbogát 72.

Oláhlapád

73. Oltárok, barokk templomokban 102- . 72, 79. Opincá 119. Opus erraticum 201. emplectum 205—205. Orda 114, 116-117. Orgonakarzat 108.

Oltszem

Ornstein 200.

Ó-Románia 79. Oroszlán, barlangi 13—. h onfoglaláskori ujj­ percek 4— . Orros (.korsó) 194 - . Orrszarvú, ős-, 29—30. Ostie de clean, mreaná, podut 188. Osul kún vezér 202. Osztás 116. Ótó 116. Ovis (argaloid es? N rh g.) 3.

Oroszvár,

Ördöngösfüzes

73, 123. Ő sbölény 17— 18. embercsontok 4 —. elefánt 28—29. jávor 21—22. karibu 22—25. ló 24-26. taki 26. tulok 17. Őskori festett agyagm űvesség Erdélyben 61— . Öv, bronz 127— 130.

Pacalka 73. Pákozdvári őstelep Szt. Pál 109.

199.

Palaeolithikum 47—. Paiánka 89—90. Pálcika 115. 127. Pápai tized jegyzék 100. sóhivatal 103, 106. Párnavégek, székely 148 - . Pástráv 189, 193. 100. 74. Pene 119.

Panfil György Parajdi

Páter István Pécska-Szemlak Penészlek

84. Pénzügyi hatóság, szebeni 106. 140—. Pe§terea Napigtilei 86. Pestritü 117.

Perjámos

Péterfalva 74. P< treny 80.

Piaristák 104. P illérfők 104, 107. Pi§car 189. Pistrue 117.

214 Plébánia, udvarhelyi 103. Podut (paduc) 189, 193. Pohár, róm ai 137. P ók a fa lva 74. Politá 114. Pom peji vörös festés zalatnai faltöredéken 137. Ponorohába, diluvium i em lősmaradványok 1 . moustiéri em lékei 47— . Porcean 193. Porcut 193. 95—97, 13:*. Porumbá 117. 94. Potricalá 118. Pottier 80. Povárnealá 114. Protesilaos-halom 80. Puliszka 117.

Poroli88um

Potaissa

Pusztaistvánháza

79.

Putiná 115. Radnóti A la d á r 96— 97. R angifer arcticus Rich- f. w eimarienensis 2, 22— 25. Ráslog 115. Rftva§ 119. R ein eck e 77, 86, 131. Renaissance 111. Renaissancekori mustrák székely hímzéseken 151— .

Resculum 94—. Rétegek, diluviális, a ponorohábai barlangban 47— . R éfy 74— . R é v 74, 79. Rézcsákány 79. csüngő 79. üst 116, 119. Rézkor 64 - .

Ruptul sterpelor 113. • Rutén családnevek, elrománosodott 120. Sac 192. Sáhelbe 119. Saiga tatarica L. f. diluviális 2, 18. Sáineanu L á zá r 120. Sajt, édes 114, 116-117. Sajtár 113. Sajtkimérés 116. Sajtszáritó 113-116. Sakcegözü 80. Sámbár M átyás 100. Sánchalom (Perjám os) 142. Sárd 74. Sarkad 129, 131. Sarló, bronz, horgas markolatú 131. m arkolatlemezes 123 -125. makkos 130. Savanyú savó 119. tej 117. Savó 116, 119. Schmidt H. 77 —78. Schmidt P ál 101, 105-10S. Schrolier 61, 64, 78. Schuchardt 77. Scoartá de arin 119. m olizi 114. Sebeskörös 127. Sebesvár 94. Secure 119. Sekrestye 1C7. Sepsibükszád 74. Sepsiszentgyörgy 75. Sepsiszentivány /5. Sesklo 78. Sforac 119. Sírok, népvándorlás- és h on fog­ laláskori 142. Smid Paulus 104. Sm olenci 119. Sodrony, bronz 127— 128. Sóhivatal, parajdi 103, 105. Somn (m idhai, harcé) 189. íjorbancá 119.

Rhinoceros antiquitatis Blb. fi w eim arienensis 2—4, 29 —30. R obogán y 129-131. R oedlger Lajos 148, 152. Róka, diluvium i 14— . Róm ai em lékek a ponorohábai barlangban 47—. Dácia nyugati határa 89 em lékek Zalatnáról 134—. Romlott 95—96. Roska Márton 1— , 6 1 -6 2 , 120, 123, 132, 200-201. Rovásos pálcika 116, 119. Rozetta 109, m . Rózsafüzérek 109.

Sprockhoff 125 Stáná 113. Starpar 115. §team p 114. §tercuealá 116. §tercuit 116. Sterpe 119.

Rúdravaló, székely keresztöltéses 148—. Rupicapra rupicapra L. f. diluvialis 2, 18-19.

§tert 116, 119. Strecurátor 115—116. Strungá 115. Strunga§ 120.

Sönder Lyngby 125. Spiráldisz 126. Spirális körök 129. 126.

Sulá 119.

Suiica Szilárd

190. Sus scrofa L. f. weimarienensis 2, IS— 17.

Szabó György l^f). Szalag, bronz 128. Szamos, halászat 187. Szam osújvári örm ény főtem plom 108-110. Szárnyas balta 130. Szaru 114. Szarvasagancs 67. 126. 75. Székely keresztöltéses hímzések 148—. 100. S zékelyföldi barokk 100. plébáni t tem plom 99—. Szelép 192. Szem lak 74. 75. Szentelés 113. Szentély, székelyudvarhelyi 102,

Szászbuda Szászhermány

Székelyföld

Székelyudvarhelyi

Szentandrás 111.

Szenterzsébet

129 — 131. Szentírásból vett jelenetek 109. Szentségházajtó 109. Szeplőtelen fogantatás 111. Szénvonó 118. S zigon y makkos 187. márna 188. nyakló, paduc, ponty 188. * Szigonyos halászat Erdélyben 187. S zíj 119.

Szíjgyártó Mihály 100. Szilágysomlyó 126.

Szilánk, csont 49. jáspis 47. kvarc 47. Szobrok, fa, aranyozott 110. Szószék 102, 104, 110. püspök 109. Szudeták 77. (B ánság) 90. Szűrőruha 115.

Sztojka

Szurduk

T a go ló pillérfejezetek 108. Taki, ős-, 26. Tál, csonkakúpalakú 78. róm ai 136. Talpas pohár 78. Talpcsöves tálak 71, 80. Talpcsőtöredékek 64, 67. Tárim e 188. Tarisnya 119. Tárkonyos bárány 117.

Tasnád

75.

215 Tasnádbalázsháza 75. T ata diluviális állatvilága 35. T a va lyi bárány, gidó, kos 119. Tarlá 115. Teascá 114. T e j 116. T e le k i József 101. Teleki-kastély, G ernyeszegen 104. T elek i Sámuel 108. Teleki-téka 108. Teleki-udvarház, sorostélyi 104. Telep, festett kerámikás 64. Tem plom , erdélyi barokk besztercei 104. kolozsvári unitárius 108. székelyudvarhelyi 99. szőkefalvi 110. tordai 103. T en geri kagyló 86. T e re lő 120. Terra sigillata töredékek Ampelumból 135. Tervrajzok, egykorúak, barokk tem plom oké 103. Te§ita 118. Thuróczi krónikás 204. Tibód Ferenc 102. T ih ó 95, 97. Tiszai festett kerámika 62. kultúra 78.

Toartá 116. Tokos füles balta 130. félholdas kávájú 131. Toldalaghi-ház, marosvásárhelyi 104. Tolo§ 118. Tom pa F. 78. T ord a 76. Tordai hasadék 76. tem plom 103. Tord os 76, 78— 80. Tordosi jellegű tiszai kultúra 68. Torm a Zs. gyű jtem én ye 76— 79. Toron y, barokk tem plom oké 102. Töhötöm vezér 145. Töm ör markolatú bronz kardok 126. Tőr, réz 78. T örök Ferenc 103—104, 107. T örök minták hímzéseken 152. T ö v is 77. Traistrá 119.

Tripolje

jellegű kerámika 78. kultúrkör 79 - 80. T ró ja II. 80. Tulajdon jegyek , juhoké 117. Tulok, ős, 17. Túró 117. Túrós puliszka 116. Tű, csont, római 138. Tükörboltozat 107. Türk Antonius 104— 108. Tűtartó, csont, avar 142. Tűtöredék, réz 80, Tűzhely 114. Tűzhelym ag 55. Tűzkő, -kaparó 78. U grai L á szló 108. (Jjarad 89—. Újfalu 77. Ujjas 119. Ujjperc, mutató, ősemberi 4— . Umbrianá 189. U n io-k agyló 79. Unt 116. Urdft 116. Ursus spelaeus Rosenm. 2, 13U tóvirágzás, renaissance 100. Üst, vas 119. Üsttartó 114. Ü tőkő 49. Vadsertés, ős-, 16—17. Vadszamár, perzsa 27—28. V ágóeszközök 47. V a j 116-117. Vakaró aurignaci 47. moustiéri 47—57. Vallásalap, erdélyi 103. Vápavár típus 198. Vár, dobokai 198— . pogány- 200. V a ra d ia 90. Várghiná 113, 117. V á rh egy 77. V é rm e ző 95. V á ró rja 188. Varo§e 117. Varrottasok, székely 148— . Vártem plom , marosvásárhelyi 108. Vasabroncs 116.

Vasár 119.

Vasasszentegyed

77. Vastőr, szkíta 126. Vászonszűrő 116. V átaf 117, 120 Vatra focului 114. Vátue 119. Var§oc 192. V artej 114. 89.

Vecel

V egyelem zés, bronz eszközöké 127, 129.

Velemszentvid 126. Verespatak 94. Versec 90.

Véső, kaptafaalakú 75. Vesszősdíszü cserepek 74. Vezérjuhok 117. V idra 79. V illa 118. V illa n ova urna 131. V illás fa 113— 114. Virágcserépalakú edény 78. 148, 150, 152. 77. Vizesbarlang 79.

Viski Károly Vízakna Vlédháza 79. Vulpe R. 80.

Vulpes a ff. vulpes crucigera Bechst. 2, 14-15.

Wesselényi kastély, Wiegers 1—. W ilke G. 77. Wosinsky 200.

zsibói 108.

X a v é ri Szt. Ferenc 102, 110. Zacicáu 119. Zalatna, róm ai leletek 134—, Zamá 117. Zár 116. Záródisz, szentélyé 104. Zászlók 102. Z erg e 18-19. Z ile de dulce 117. Z sá k fa lva 95. Zsentice 116— 117.

Zsidovin

90. Zsintaló 116, 119*

TA R TA LO M JE G YZÉ K ÍNH ALT -

Dr. Andrássy E rn ő:

Penészleki bronzlelet

SOMMAIRE

..........................................................................

84

Dér Bronzefund von Penészlek (Kom. S z a tm á r )................................

85

Crettier K ároly :

A dobokai vár

......................................................................................

197

Dnjaszászyné Dietz

Keresztöltéses székely hímzések •........................................................

148

Vilma— Pálotay Gertruá:

Székiéi* Kreuzstich-Stickereien

153

D r. Entz Géza:

D r. Gaál István:

A székelyudvarhelyi római katolikus plébániatemplom .....................

99

Die römisch-katholische Pfarrkirehe in Székelyudvarhely ...............

112

Újabb ember- és emlőscsontleletek Erdély moustiériéből ...............

1

Neuere

Ifh Kos K ároly:

Dr. Mozsolie« Am ália:

M. A . :

D r. Novák József:

Menschen-

und

Sáugetierknochen

aus

dem

Moustérien

Siebenbürgens

......................................................................................

42

A

..Eskühalom" ..............................................................

144

La colline Esküdöm]) a Nagyesküllö (Comitat de Kolozs) ...............

147

Dér Eskühalom in Nagyesküllö (Kom. Kolozs) ................................

147

nagyesküllői

Leletek a bánlakai Kismagyar-barlangból

...............

86

Fundo aus dér Hölile Kismagyar bei Bánlaka (Kom. Bihar) .........

87

....................

Kútban talált őskori bronzbalta..............................................................

84

Ein urzeitlicher Brunnenfund

84

..................................................

.......

Leletek az ampelumi (Zalatna) ..Fortuna Salutaris és Jupiter szen­ té ly é b ő l

..................................................................................................

Funde aus dem

Dr. Roska M árton:

.........................................................

..Fortuna

134

Salutaris- und Jupiter-Heiligtum" von

Ampelum (Zalatna) ................................................................................

139

Adatok

190

az

Iza

halászatához ............... ............................................

Beitráge zűr Fischerei auf dem Flusse Iza (Kom. Máramaros) Adatok Erdély szigonyos halászatához

...

193

............................................

187

Beitrage zűr Fischerei mit Fischgabeln in Erdély (Siebenbürgen) ...

189

Az erdélyi őskori festett agyaginűvesség

......................................

61

Die praehistorische bemalte Keramik ín Erdély (Siebenbürgen) ...

81

A kolozsgyulai (Kolozs vm.) bronzlelet Dér Bronzefund von Kolozsgyula

............................................

127

(Kom. Kolozs) ..........................

131

217 Dr.

Mártott:

I ’erjáinosi leletek

................................................................................

140

..........................................................................

141

A ponorohábai Bordu-Mare barlangjának palaeolithikuma ...............

47

Funde von Perjámos

Das Paláolithikuni dér Höhle im Bordu-Mare von Ponorohába (Kom. Hunyad)

Szabó György:

Dr. Szilágyi János:

..................................................................................................

*:»0

Román juhászat a máramarosmegyei Budescu-Mare-n ....................

113

Rumánisehe Schaferei im Gebirge Budeseu-Mare (Kom. Máramai-os)

121

A hídalmási bronzlelet (Kolozs v m . ) ..................................................

123

Le dépöt de bronze de Hídalmás

..................................................

126

Dácia nyugati határúnak első védelmi vonala és helyőrségei .........

88

Die erste Verteidigungslinie an dér W estgrenze Daciens und ihre Garnisonen

Dr. Tulogdy János:

............................................................................................

97

Bánffyhunyadi korsó mesternévvel 1 8 4 2 -b ől......................................

194

Kin Krug mit Meisternarnen von Bánffyhunyad ................................

196

F e le lő s k ia d ó : R oska M árton. M in erva R. T , K o lo z s v á r. 3911. N yo m d a i f. v e z e tő : M a jo r József*

K Ö Z L E M É N Y E K

1943

E R R A TA

1. lap

1. hasáb, alulról 2. sorban „gondnal“ — h e ly esen : gonddal.

1.

2.

2.

1.

3.

„értékű" után tett vessző törlendő.

1.

n

az 1. kép m agyarázó szövegében három ízben „u jjp erec" -

2.

»

felülről 14— 15. sorban a számok mellől a zárójel törlendő.

„

1. 1. sorban „n egyed ik " után vessző teendő. V a táblázat 1. oszlopában „Pohonorába" — h e ly esen : Ponorohába.

6. 6.

„

7. fajnév h e ly esen : M artes martes L . f. diluviális.

r

5. 5.

„

6.

„

6.

„

)f ■ „

1.

„

„X X ." m ajd „X X I." -

2.

„

„g y ö rü su jj" — helyesen : „g y ű rü su jj“.

helyesen : u jjp e rc 11.

helyesen: X I X .

7.

„

1. hasáb utolsó bekezdése 2. sora végén „túltesz.1” — h e ly esen : túltesz.13

7.

„

2.

14. sz. jegyzete a következő oldal 1. hasábja alá tartozik.

„

a táblázat 1. oszlopa 3. sorában „p. d.“ — h e ly esen : ped.

9. 9.

„

1. hasáb

10.

n

2.

11.

n

1.

15.

„

a táblázat 1. oszlopában „aff.“ — h e ly esen : var.

22.

„

25.

„

3. sorában „különbözteti" — helyesen : különböztetik. 2. bekezdése — törlendő. alulról 20. sorban „tichorchinus“ — helyesen : „tichorhinus“.

1. hasáb,

alulról 18. sorában „nem hogy" — h e ly esen : semhogy.

2.

felülről 9.

32. sz. jegyzete törlendő.

„

(,.t. ...á)

—

„

: ( I I . t. 10. á.j.

27.

„

1.

27.

»

2.

27.

n

2.

28.

alulról 2. sorában „hazai" — h e ly esen : barlangi. 1. » „ az 1. hasáb fauna-jegyzékében „Coleodonta“ — h e ly e s e n : Coelodonta. „ „Felis les" — „ F e lis leo; „Martes f. weimarienensis martes „ a 2.

34. 34.

» „

„

Equus onager fogméretei 19’8 X 2 2 és 20‘3X16.9 mm-re helyesbítendők. 7. szövegrajzában a második „A “ — h e ly esen : B .

„

—

h e ly esen : M . martes L . f. weimarienensis;

„Hyaena

crucuta" — h e ly esen : H .

crocuta;

„Rangifer

f. weim arienensis arcticus Rich.“ — helyesen : B . arcticus Bich. f. weimarienensis; „Bison weimarienensis priscus B oj.“ — helyesen : B . priscus B o j. f. weimarienensis; „Equus aff. A reli A n t.“ — helyesen : E . Abeli A n t.; „E. aff. onager" — helyesen: E . onager f diluviális; „Elephas aff. prim igenius" — helyesen: E . p rim i­ „Homo

genius B lb. f. weimarienensis; 35.

primigenius

Schwalre" —

h e ly esen : H . prim igenius

Schwalbe.

„ táblázatának 1. oszlopában „Cervus canadensis“ egy sorral lejebb helyezendő.

■35. „ 2. hasáb, alulról 6. sorban „Tata és“ törlendő. 36.

„ 1.

„

37.

„ 2.

„

felülről 3. bekezdésében „megmondhatja-é" — h e ly esen : mondhatja-e. „ 2 .

sorában „talán" — h e ly e s e n : talált.

A III. tábla m agyarázó szövegében „Equus ferus" (két íz b e n !) — h e ly esen : E quus cf. ferus. 42. lap 1. hasáb — jegyzetében, (alulról 5. sorban) „antiquitatis“ után beszúrandó: und Elephas primigenius. Ezeken kívül minden fajleírás elején — a f a j n é v a l a t t — hiányos vagy egészen elmaradt a megfelelő tábla ábrájára való utalás. Ezek az utalások következőkép helyesbítendők vagy egészítendők k i : 4.

„ Homo primigenius (I. t. 2— 4. és 8. á.)

11.

„ H yaena crocuta (III. t. 16. á.)

13.

„ Ursus spelaeus (I. t. 14. á.)

13.

„ Felis leo (III. t. 9., 11. á.)

14.

„ Vulpes v. crucigera (III. t. 1. á.)

15.

„ Canis lupus (II. t. 1. á., III. t. 2

16.

„ Sus scrofa (III. t. 4— 5. á.)

17.

„ Bison priscus (II. t. 9. á., III. t. 13. és 17. á.)

3. á.)

18.

„ Rupicapra r. (II. t. 2. és 8. á.)

19.

„ Capra Sewertzovi (II. t. 5. és 7. á., III. t. 10. á.)

21.

„ Megaceros giganteus (II. t. 6. á., III. t. 8. á.)

21.

„ Alces machlis (II. t. 11. á.)

24.

„ Equus Abeli (I. t. 12. á., II. t. 10. á.)

26.

„ Equus cf. ferus (III. t. 7. és 12. á.)

27.

„ Equus onager (I. t. 10. á., II. t. 3. és 4. á., III. t. 14. és 15. á.)

28.

„ Elephas primigenius (I. t. 13. és 16. á.) A táblák alatt hiányzik a fényképek elkészítőjének, R o t a r i d e s M ih á ly DR.-nak a neve.

90.„ 1. hasáb, alulról a 92.

„1.

197.„ 1. 207.

„2.

„ „„

a „

7.

sorban „és m ég“ — h e ly esen : mégpedig.

felülről a 26. 15. alulról

„ a

„

„erdő”

„Doboca" — „ 2.

,,

—

„

: erőd.

: Dobm a.

„Dodoka“ —

„

: Doboka.

>

TA R TA LO M JE G YZÉ K INH ALT -

SOMMAIRE

Crettier K ároly :

A dobokai vár

Dajaszászyné Dietz

Keresztöltéses székely hímzések ... .........'........................................ ..... 148

Vilma— Palotay Gertrud:

Székler Kreuzstich-Stickereien

.................................... .................... ......153

Ifj^ K ó s K ároly:

A nagyesküllői „Eskühalom"

....................... ................. ............ ...... 144

....... . ............................................................. . .............. 197

La collíné Esküdomb a Nagyesküllő (Comitat de Kolozs) .................... 147 Dér Eskühalom in Nagyesküllő (Kom. Kolozs) ......... .......................... 147

D r. Novak József:

Leletek az ampelumi (Zalatna) „Fortuna Salutaris és Jupiter szen­ té ly é b ő l ... . . . .................. ...................................... ..................... ...

u

Funde aus dem „Fortuna

Salutaris- und Jupiter-Heiligtum“ von

Ampelum (Zalatna) ........................ .

D r. RosTca M árton:

Adatok

az

Iza

. . . . . . ...

........... .................... ..... 139

halászatához .............................................................. ..... 190

Beitráge zűr Fischere.i auf dem Flusse- Iza (Kom. Máramaros)

...

193

.. ...

187

Beitráge zűr Fischerei mit Fischgabeln in Erdély (Siebenbürgen) ...

189

Adatok Erdély szigonyos halászatához

'

,

134

A kolozsgyulai (Kolozs vm.) bronzlelet

................................

................................. .............. 127

Dér Bronzefund von Kolozsgyula (Kom. Kolozs) ......... .....................131 Perjámosi leletek Funde von Perjámos

Szabó György:

....... . ... ..................................... . ... ... .............. 140 ... ..........................

A hídalmási bróíizlelet (Kolozs vm.) L e dépőt de bronze de Hí dalmás

D r. Tulogdy János:

... . ........................

...

141

........................ . ......... ...

123

... ... ...................... .........

Bánffyhunyadi korsó mesternévvel 1 8 4 2 -b ől....................

...

126

............... ..... 194

Ein Krug mit Méisternamen von B án ffyh u n yad................................ ..... 196