KOZLEMENYEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2. 'SZERKESZT I: R O S K A M Á R T O N

• •

KOZLEMENYEK

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2. 'S Z E R K E S Z T I: R O S K A M Á R T O N

M IT T E IL U N G E N

P U B L IC A T IO N S

DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (UNGARN), BÁSTYA-U. 2 . REDIGIERT VON PROF. MÁRTON VON ROSKA

DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE A KOLOZSVÁR (HONGRIE,), BÁSTYA-U. 2 . RÉDIGÉES 1J AR PROF. MÁRTON DE ROSKA

II. 1.

1942.

A Z E R D É L Y I N E M Z E T I M Ü Z EU M

É R E M - ÉS R É G IS É G T Á R Á N A K

K IA D Á S A

HERAUSGEGEBEN VON DÉR NUMISMAT1SCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS ÉDITION DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGÍQUE DU MUSÉE NATIO NAL DE TRANSYLVANIE

MINERVA R.-T. KOLOZSVÁR 1942.

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának ez a folyóirata régészeti, néprajzi és művészettörténeti dolgozatokat tar­ talmaz, lehetőleg gazdag magyarázó képanyaggal és német, francia,kívánatra angol és olasz fordításukkal vagy kivonatukkal. — Évenként 20 ívnyi terjedelemben, 2 füzetben jelenik meg.

Előfizetési ára 20 Pengő, külföldön 22 Pengő. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tagjainak és tudományos intézményeknek évi 12 Pengő. Megrendelhető az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában, Kolozsvár, Bástya-u. 2. Minden megkeresés erre a címre küldendő. Ide kérjük a kéziratokat is.

Diese Zeitschrift dér Archaeologisch-Numismatischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums enthált sowohl archaeologische, als auch volkskundliche und kunsthistorische Aufsátze mit möglichst reichem Abbildungsmaterial und deutscher, französischer, auf Wunsch auch englischer und italienischer Übersetzung oder mit fremdsprachigem Auszug. Es erscheinen jáhrlich zwei Hefte in einem Umfang'von 20 Druckbogen.

Bezugspreis: 20 Pengő, im Ausland 22 Pengő. Zu beziehen bei dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung des Siebenbürgischen NationalMuseums, Kolozsvár (Ungarn), Bástya-u. 2. Ersuchen sind an diese Adresse zu richten, ebenso bitten wir die Manuskripte hieher zu schicken.

La revue de la

Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie contient des articles toujours richement illustrés sur des sujets d’archéologie, d’ethnographie et d’histoire des árts. Nous ajoutons aux articles une traduction ou un abrégé en allemand ou en franfais, s’il est nécessaire aussi en langue italienne ou anglaise. Chaque année nous publions deux fascicules contenans 20 feuilles d’impression.

Prix d’abonnement 20 pengő, á Pétranger 22 pengő. A commender chez la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie, Kolozsvár (Hongrie), Bástya-u. 2. Les demandes de renseignement et les manuscripts sont á diriger k la mérne adresse.

KÖZLEMÉNYEK

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2.

SZERKESZTI: R O S K A M Á R T O N

M IT T EILU N G EN

PU BLICATION S

DÉR N UMISM ATISCH-ARCH AEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (UNGARN), BÁSTYA-U. 2. REDIGIERT VON PROF. MÁRTON VON ROSKA

DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE A. KOLOZSVÁR (HONGRIE;, BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. MÁRTON DE ROSKA

II. 1.

1942.

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁNAK KIADÁSA HERAUSGEGEBEN VON DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS ÉDITION DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE MINERVA R-T. KOLOZSVÁR 1942.

F elelős k ia d ó . R osk a M á rto n — M in e rv a Rt. K o lo z s v ir 13;82 — Felelős v e z e tő : M a jo r Jó z s e f

ÖSEMBERI MARADVÁNYOK A BÁNSÁGI-HEGYVIDÉK KÉT BARLANGJÁBÓL (Vázlatosan előadva az EME Term -tud. Szakosztályának 1940. febr. 21-i szakülésén)

Hogy az ősemberre vonatkozó alábbi leletek eddigi ismeretlenségükből napfényre kerültek, tulaj­ donképpen Dr. Roska Márton egyet, tanár barátomnak köszönhető. Ő hivta fel ugyanis már régen a figyel­ memet együtt tett kirándulásaink alkalmával, amikor ősemberi teleppel a helyszínen is megismertetett, hogy geológiai célú útjaimon legyek lehetőleg tekintettel régészeti nyomokra is. Köszönöm akkori tanácsait, melyeket ime módomban volt értékesíteni, s köszönöm a most leírandó leletek közelebbi értelmezésének szíves közlését is. A Bánsági-hegyvidék mezozoos mészkő terü­ letén, mely Resicától kezdődőleg délre az Aldunáig megszakítatlanul húzódik mintegy 70 km. hosszan és 15—20 km. szélességben, annyi sok kisebb-nagyobb barlang van, hogy ez a vidék valósággal barlang­ országnak nevezhető. A sok közül azonban csak nehánynak híre jutott köztudatba. Nagy részük ezen az igen gyér népségű, sok helyen vad, sziklás, erdős vidéken annyira el van rejtve, hogy csak erdőkerülők, vadászok tudnak róluk, de valószínűleg ezek se mind­ ről. Legmegbízhatóbb „szakemberek" lennének e tekin­ tetben a kincskeresők, akik azonban már magukat is tartózkodnak felfedni, titkukat elárulni természetesen még kevésbbé. Ennek a vidéknek ilyen tekintetben való hiányos ismeretéhez nem kis mértékben járul hozzá, hogy a resicai uradalomhoz tartozik, ennek hatalmas területe pedig már régtől fogva annyira elzárt, hogy oda idegeneknek még belépni is csak külön írás­ beli engedéllyel lehet. A mellékelt térképvázlat (1. kép) csak a Karasfolyó környékének barlangjait tünteti fel. Ezt a terü­ letet ismerem ugyanis legjobban ama kutatásaim során, melyeket az itt levő barlangokban az 1933—39. évek között végeztem, s amelyeknek eredményeit

Fig. 1. kép. A Karas folyó melléki barlangok: I. K om árniki barlang. II. Popováci bar­ lang. III. Szarvas-barlang. IV. Disznókemence-barlang. V. Jabalcsai bar­ lang. VI. Denevér-barlang. V II. Bo. huj-barlang. Les grottes de la région du fleuve Karas: I. Grotte de Komárnik. II. Grotte de Popovác. III. Grotte Szarvas. IV. Grotte Disznókemence. V. Grotte de Jabalcsa. VI. Grotte Denevér. VII. Grotte de Bohuj.

4 részben már közzé is tettem.1 Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezen a terü­ leten a feltűntetteken kívül még többet is emlegetnek. Egyik-másikukat próbáltam is felkeresni olyan vezető segítségével, aki állítása szerint tudta a helyüket, de ő maga sem tudott reájuk akadni. A Karas-folyó jelzett barlangjai közül bennünket itt most csak a Popováci és a Szarvasbarlang érdekel.

I. A Popováci barlang. Ez a barlang (2. kép) az Anina és Resica közötti műút mellett levő kormárniki erdészháztól részben a műúton, majd erdei ösvényen menve, 1 óra alatt kényelmesen elérhető. A barlangnak mesterségesen tágítva is szűk bejárata annak az iparvasútnak sziklába vágott pályatestére nyílik, mellyel Resicát Aninával akarták összekötni. Ennek az iparvasútnak építését azonban az 1900-as évek elején abbahagyták, s most a pályatestet — ahol megvan — bozótos növendékerdő borítja. A barlangnak ezt a bejáratát tulajdonképpen az iparvasút pályatestének éppen ez a bevágása nyitotta meg. Ebben az időben azonban még megvolt a barlangnak eredeti főbejárata is az iparvasút alatt levő meredek kőfolyásos lejtőn, de ezt azóta a leomló kőtörmelék egészen elzárta. Az iparvasút bevágásával megnyílt új bejárat is hamar megszűnt, mert ezt meg az uradalom befalaztatta. Volt tehát idő úgy az 1900—1920. évek táján, amikor ez a látványossági, de tudományos szempontból is érdekes barlang teljesen el volt zárva, s talán emléke is feledésbe menve, talán örökre ismeretlen maradt volna, ha valaki a befalazást az 1920-as évek táján ki nem bontja. A barlangban először 1936. nyarán jártam, de csak futólagosan. Látva akkor, hogy természeti szépség szempontjából is nagyon figyelemre méltó, ajánlatomra az uradalom a kényelmetlenül szűk bejáratot kissé kitágította, és erős vasajtóval zárta el, hogy a komárniki erdőőr felügyelete nélkül senki be ne mehessen. A barlang ekkor még teljesen érintetlen épségben volt, bár egyes jelek elárulták, hogy már jártak benne. A barlang mellékelt alaprajza szerint, melyet 1937— 1939. években készí­ tettem, a bejárattól egy 20 m. hosszúságú, különösen alacsonysága miatt nehezen járható kezdeti folyosó egy 50 m. hosszú tágas és magas terembe vezet, melynek déli vége sziklatuskókkal borított nagyon meredek lejtővel szakad le. Ebből a nagy teremből a déli részen három kiágazás nyílik. Egyik, a legtágasabb, a 17. fixponttól kezdődőleg délkeleti irányban halad és 70 m. után vakon végződik. Ezt a folyosót, minthogy innen kerültek elő az ősemberre vonatkozó alábbi leletek, „Ádámútjá"-nak neveztük el. A másik kiágazás a barlang alsó tágas részébe vezet a 11. fixpontnál egy nagyon nehezen járható szűk résen át. Ez az alsó rész volt a barlang hatalmas előcsarnoka, míg az itt levő eredeti bejárat el nem zárult. A harmadik, mely a 10. 1 Dr. Balogh Ernő : A Komárniki barlang. Erdélyi Múzeum. X X X IX . köt. 1934. évf. 1 6- füzet. U. a. frotokalcit. U. ott. XLII. k. 1937. évf. 2. f. — U. a. Fialal barlangi medve m arad­ ványok a Popováci barlangból. U. ott. X LIII. k. 1938. évf. 2. f. — U. a. A nyest m ini barlangi ragadozó. U. ott. XLIII. k. 1938. évf. 3. f. U .a . Újabb adatok a protokalcithoz. U. ott. X L III. k. 1938. évf. 4. f. U. a. Rendellenességek barlangi medve fogakon és c s o n to k o n U. ott. XLV. k. 1940 évf. 2. f. — U. a. A bánsági Szarvasbarlang. U. ott. XLV. k. 1940. évf. 4. f.

5

A POPOVÁCI BARLANG*DIEiUÜULLVON POPO/AOLA GROTTE DE POPOVAO FELVETTE-AUr&ENOMMCN VON-CARTOGRAPWICE PAR-:

KBaloqhEmű 193?-39

Jclmaqqarázat~Zeichenerklsirunq~Léq«nde~: r'.í-’ii 1

uby*njA}a«c\ i}ckküi

, . F in riu n W v m ^ iiD s o liü u r r to h tf l___^____ J P c m /v c fe r r u is u r t ih c n o i^ c c les h o u t e u r s ú t i d u l

midimnek Cwf ifikének "Cveroiko n^pj)teuiiaii»a1rC|Afihíúw DousimdcshiJcu}r»uÁr(TéttLrah^.$iakuJLh’. 'K’űnerhti-rönibck TroKrtwijlocXű Hloudetmycr+irt 6«fikói>eka (alakon.. 7noft^ta/w(jndtirftmur

& \ZL

S k iia f h te i t ú r les m u n

ííU^edetf alkotó «U«fnJejh5k

CcootK&cHun^. rCfuV4 á COrth-Cftölte Lajtök. BöscKíoxofijx

iticKzeVuCV' D fiünbncűS c h m t í d u r t h d u 1^ u / i k t e C u n / i $ (cu-fw fu ir lei fiom h C D

ftento

SzikJadarabck

11Uftzcfr 02 A éi B fiDrtícn i f kiinifrijuitlidüj?uíikk A unj

Cűu^ií [ui/’lcijioüiliAci-B

Asaíáy qóöOn *

,«

t \ i u : j c I tAiAiUitpr

■ ::' •, -Ariqi bcomTötf^<£|árar ,

tiei’cuu«iihizz>eHühlcncigann

AfcltA>c/t

i;un>usi> |\á)uaicvtt

C ,e |e i« de r Irtd w h ’ic b ü h ri cin ( W O b ír fta h e V b itf t k c t W í t lin d í fe/'iiU á sh ,Lgl<‘i In '.n rfn /g

L e n ir e * é u*o u iíe de la ^ q rd rs

Fig. 2. kép.

6 fixponttól indul dél felé, a barlang belső' főjáratába vezet. Ez a főjárat itt most nem érdekel. Röviden csak az említhető meg róla, hogy ez csak kivételesen szerencsés körülmények között járható. Már mindjárt kezdeti keskeny és emellett rendkívül alacsony szakasza ugyanis még szifót is alkot, melyben már kisebb eső után is vízdugó képződik, s így ez a belső része a barlangnak legtöbbször tökéletesen el van zárva. Az „Á dám útja“ 3—5 m. széles és 5— 10 m. magas tágas folyosó, cseppkődíszei is a barlang egyik legszebb részévé teszik. Feneke általában összefüggő cseppkő­ kéreggel van borítva, mely azonban a folyosó kezdeti részén csak lazán cementezi össze a barlang laza talaját, mely mészkő- és csonttörmelékkel kevert sárgás barlangi agyagból áll. A 18. fixpont körül a barlang falánál egészen laza, finom, iszapos homok van. Ez utóbbiban találtam az ősember nyomának első figyelmeztető jelét: szándékosan széttört barlangi medve csövescsontjainak alakjában, melyek ebből az anyagból feltűnő nagy mennyiségben kerültek elő. Aprólékosan átkutatva a barlang fenekét, tűzhelynyomokra akadtam, melyek részint fedetlenül voltak a barlangnak cseppkőkéreggel nem fedett helyén, ahol pedig összefüggő vastagabb cseppkőbevonat volt, ott ez alatt, illetve ebbe ágyazva voltak találhatók apró széndarabocskák. Tűzhelynyomok majdnem a 17. fixponttól megállapíthatók voltak egészen addig, ahol a folyosó vége felé a térképen cseppkő­ medencék vannak jelölve, vagyis mintegy 40—50 m. hosszan. A felületen sok barlangi medve csont volt szétszórva, részben szabadon, részben cseppkőnek már néha 3—4 cm. vastag rétegével bevonva. Nagyobb részük csövescsont s majdnem valamennyi feltörve, némelyiken pörkölési nyomok is vannak, sőt a kisebbek között voltak majdnem szénné égettek is. Abban a reményben, hogy valami többetmondó leletre is akadok, a térképen feltűntetett helyen egy 2 m. hosszú, 1 m. széles és 75 cm. mély próbagödröt ásattam. Az ásás s a kikerült anyag aprólékos átvizsgálása meglehetősen nehézkes volt. A talaj ugyanis majdnem sárrá átázott volt, s a kiásott tömeget bent kellett gyenge világításnál átvizsgálni, mert annak a barlangból való kihurcolása a barlang bejárati folyosójának szűk és alacsony volta miatt nagyon lassú és körülményes ett volna. A próbagödör helyén a felületen 1 cm. vastagságnyi rétegben szenes sár volt. Ez alatt dió-gyermekfej nagyságú legömbölyödött mészkő-kavicsokat és a barlangi medvének sok különböző csontját tartalmazó sárgás barlangi agyag következett. A csöves csontok legnagyobb része fel volt törve, részint kopottak, részint éles szélűek. A gödör egész szelvényét ez az anyag alkotta, s csak abban volt különbség, hogy lefelé menőleg a csontok mennyisége csökkent. Tűzhelynyom a szelvényben az említett legfelsőn kívül nem volt több. A gyűjtött anyagnak jellegzetesebb képviselőit az alábbiakban mutatom be, m egjegyezve ismét, hogy a csonttárgyak valamennyien szándékosan hasítottak és valamennyien a barlangi medvének szár-, illetve csövescsontjai. 3. képünkön az 1., 2. sz. tőrszerűvé kopott vagy koptatott csonttöredékek; — a 3. sz. egyik végén lapiskaszerűleg, másik végén hegyesre kopott vagy koptatott csont; — a 4. sz. mindkét végén hegyesre van kopva vagy koptatva; — az 5. sz. egyik végén hegyesre van

7 kopva vagy koptatva; — a 6. sz. csontszilánk, jobb sarka szándékos formálási jelleget mutat; — a 7. sz. csontszilánk, kevéssé kopott vagy koptatott; — a 8. sz. csontlyukasztó, jobb széle lent faragással bemélyítve, hogy a jobbkéz hüvelykujját

Fig. 3. kép. Csonteszközök a popováci barlangból.

Instruments d'os provenants de la grotte de Popovác.

ne sértse; — a 9. sz. csontszilánk, kevéssé kopott vagy koptatott, rajta szilánkolási nyomok is láthatók; — végül a 10. sz. csontszilánk, kevésbbé kopott vagy koptatott. 4. képünkön az 1. sz. barlangi medve metszőfoga. A korona felületén termé­ szetes, rágási kopás. A fognyak egyik helyén V átmetszetű mély becsiszolás, ami való-

8 színűvé teszi, hogy felakasztva ékszerül használták. Hasonló becsiszolás egy másik metszőfogon is van; — a 2 sz. kiskevélyi típusú penge barlangi medve szemfogából (agyarából); 2— a 3. sz. ugyanaz, de nagyobb és épebb példány; — a 4. sz. barlangi medve tejszemfoga látszólagos fúrás nyomával a fognyak alatt a lapos gyökéren. Hasonló leleteken ezt a fogpulpáig beérő furásszerű bemélyülést fogbetegséggel magyarázzák. b

%

V ffi/A

f f

Fig. 4. kép. Barlangi medvefogak és kiskevélyi típusú vakarok a popováci barlangból. Dents d'Ursus spelaeus et des lames du type Kiskevélv provenantes de la grotte de Popovác.

A barlangnak legalsó szintjén, ahol a 12— 16. fixpontok vannak, feltűnő meglepetésként tűnnek szembe lábszárvastagságú levert cövekeknek 10—30 cm.-re kiálló korhadt csonkjai. Éppen a beomlott régi bejárat torkánál vannak. Kétség­ telenül csak a közelmúlt emberi tanyahelyének maradványai, amit a közelükben talált zománcos pléhedény, literes üveg- és petróleumlámpa-töredékeken kívül nehány felirat is igazol. A felírott évszámok egy kivételével abból az időből szár­ maznak, amikor itt az iparvasút pályateste készült. Bizonyosan az akkor dolgozó munkások vertek itt tanyát, akik a levert cövekekre fekvőhelyet készítettek. A fekvő­ helyet így készíteni el, már azért is szükséges volt, mert a barlangnak ezt a részét esőzések alkalmával huzamosabban víz borítja. Az előzőkből is világos, hogy az alsó főbejárat csak az 1900-as évek után zárulhatott el, mert semmiképpen sem tételezhető fel, hogy az itt tanyázó emberek a mostani szűk bejáraton át jutottak volna ide. Ha ugyanis itt jártak volna be, bizonyosan mindjárt a nagy terem elején ütöttek volna tanyát, ahol ilyen célra alkalmas hely bőven van, és semmi értelme nem lett volna, hogy innen nyaktörő helyeken át a barlang legalsó szintjére kínlódtak volna le, amely egyébként is gyakran áll víz alatt. 2 Az első ilyen penge a csoklovinai barlangban került felszínre még 1911-ben. V. ö. Roska Vf. A diluviális ember nyomai a csoklovinai Cholnoky-barlangban. Traces de l ’homme diluvien dans la caverne Cholnoky á Csoklovina. Dolgozatok — Travaux, Kolozsvár, III. 1912. 201.—249. 1. a jelzett penge a 232. 1 36 kép 2. sz. alatt. — Mint kiskevélyi pengét Hiilebrand Jenő viszi be az irodalomba: A kiskevélyi barlangban 1912. évben végzett ásatások eredményei. Ergebnisse dér in dér Kiskevélyhöhle im Jahre 1912 vorgenommenen Grabungen. Barlangkutatás I. 1913. 153.—193., 1. a kérdéses pengék a 161. 1. 7. ábrája alatt. — U. olyan pengéket ásott ki Roska M. a körösbarlangi Ignc-barlangban is.

9 Az ősember is töltetlen ezen a már elzárult alsó főbejáraton át jutott a barlangba. Innen feljutni az Ádámútjában levő tanyahelyére, nem volt ugyan könnyű, de megérte a fáradságot, mert ez a hely az egész barlangnak legfelső, így legmelegebb része, e mellett benne léghuzam sincs. 1938. jan. 1-én, mikor kint a szabadban — 5° C volt a hőmérséklet, a próbaásás helyén -f-10°, míg a barlang legalsó részén, a 13. fixpontnál már csak -f 8 0 fok volt, sőt a régi bejárat kőomladékán jégcsapok is voltak. Szinte kizárt, hogy a barlangnak ebben a régi hatalmas előcsarnokában is ne tartózkodott volna az ősember, legalább a nyári időszakban. Ebben az irányban esetleg később teendő kutatásoknál előzetes tájékoztatásul nem lesz felesleges meg­ említeni, hogy ez a régi előcsarnok annyira fel van töltődve, hogy a mai felszín alatt lent a sziklatalaj csak 8— 10 m. mélységben várható. Számolni kell továbbá azzal a kellemetlenséggel, hogy nagyobb csapadék alkalmával ez az előcsarnoki alsó rész majdnem egészen víz alá kerül, mely onnan csak igen lassan távozik. Sajnálattal kell végül megemlítenem, hogy 1938-ban a mostani bejárat említett vaskapuját kifeszítve találtam, s bent a próbagödör környéke nagy területen Össze­ vissza volt turkálva. Ásatásom hírére ugyanis a kincskeresők valószínűleg felfigyeltek, s ők végeztek ott busás zsákmány reményében a ráfordított munkát tekintve minden­ esetre dicséretreméltó teljesítményt.

II. Szarvasbarlang. A Popováci barlangtól délkeleti irányban esik, légvonalban mintegy 0.5 km.-re ez a Szarvasbarlang (5. kép). Részletes ismertetése már megjelent (lásd az 1. sz. jegyzetet), s ebben már érintve is voltak az itteni ősemberi nyomok. Ennek a barlangnak a bejárata sziklás, erdős, bozótos hegyoldalon van a Karasnak szintén jobb oldalán, a Karas szintje fölött mintegy 115 m. magasságban. Fekvése tehát mintegy 70 m.-rel magasabb, mint a Popovácié. Csak a hellyel jól ismerős vezetővel juthatni hozzá. Ez is egyike az itt levő azon barlangoknak, melyekről alig volt valakinek tudomása. Eddig tulajdonképen még neve sem volt. Csak most ragadt rá a Szarvasbarlang név a benne talált szarvaslábnyomokról. Háromszög alakú tágas (5 m.) nyílása éppen nyugatra néz, úgyhogy a délutáni nap kezdeti részébe be is süt. Egyszerű kisebb barlang, járatainak összhosszúsága mindössze 220 m. Alaprajzát és hosszmetszetét a mellékelt rajz mutatja. E szerint a bejárat küszöbén a barlang fenekétől számítva egy 3 m. magas gát van, mely a bejárat fölött levő sziklafal és meredek lejtő leomlott törmelékéből képződött. A barlang belsejében rögtön feltűnnek a térképen is jelzett mélyedések, mesterségesen vájt lapos gödrök. Hogy ezek azonban nem szakemberek munkái, elárulta az, hogy a gödrök anyagában már a felületen akadtak olyan tárgyak, melyeket szakember nem hagyott volna ott. Bizonyos, hogy itt is kincskeresők próbáltak szerencsét. Az egész barlang feltűnően száraz. Az a denevérguánó, mely a barlang fenekét a 3. és 5. pontok között 15 cm.-nyi vastagságban borítja, egészen porszerű, s nyugodt egyenletes rétegét lerakodása óta vízfolyása nem bolygatta. Ezen a guánórétegen a barlang belső részébe emberi járás nyoma sem volt, ellenben szarvaslábnyomok egészen a 6. pontig követhetők voltak (innen a barlang neve).

SZARVAS-BARLANG~HIRSCH-HÖMLE~L^ GROTTE DE CER.F Tx!>wU«-Au|^aiiomiiuni>oit~Cai4c^ra{ilwl pop

TTBalogh Enno

■"P9H O SSZ M ET SZ ET ACZ 1-8 PONTOKON AT— L A N G U C H N IT T Ü B E R DIEl P U N KT E 1 -8 — SECTION LO NÜ ITU DINALE PÁR LES POINTS 1-8.

|Ktiyuiíiak — Beüwt~S(UiÜU Lejtők—BoítJum^an—fet/ti

trikóból—BoicJiutiyzn
$2£ h íó rtk ö i*L k —jU n fatu it- Jehb óckt—H t r r a ifuxrstt.

& j NouMobb cszfLfikcuuU— íjt'ön< i.m 7r*ofifefusic — fhzlachJvi t | «/■ sb ja^truj^s fiLs- (ji'an.des.

j' J j bfafiobb aöjxfiko^tk (ifuhzkoti C stfifikJm tcLíncák. ftűMttrn\>cn \f t ^ I gróntrtuíIrofihkinm Q íízn. űbtPzoqtn. Irctiftfu/Uuckoii. TfoUufite

*c--' tt’ihüűqrmtticUiniur’ícUlaqroHo.BaismicUstzii&ymite. Fig. 5. kép.

O

11 A barlang térképének elkészítése és egyéb megfigyelések után a 3. és 5. pontok között levő legnagyobb gödröt tovább ásattam úgy, hogy oldalra is kiszéle­ sítve zavartalan szelvényt kapjak. A kiásott, illetve már megbolygatott anyag a barlang elé könnyen kivihető volt, s azt itt a napfényen aprólékosan át lehetett vizsgálni. Az ásással körülbelül 0.5 m.-re mentem le, s az ezzel kapott szelvény a következő volt:

Fig. 6. kép. Csontholmik a Szarvas-barlangból. — Instrumenls cTos provenants de la grotte Szarvas.

A felszínt 15 cm. vastagságban hamuszerűen laza száraz denevérguánóréteg fedte. Ez alatt 6—8 cm. vastag sárgásbarna, porszerű, széndarabocskákat bőven tartalmazó réteg következett, melyben alaktalan, szürke színű, kemény tárgyak kerültek elő, melyek azt a benyomást teszik, mintha tűzben megkeményedett sárdarabok lennének. Ez alatt a tűzhely-réteg alatt sárgásbarna színű, finom porrá könnyen széthulló barlangi iszapos agyag következett, s tartott a barlang említett mélységéig. Ez az anyag keverve van főként mészkő-, ritkábban kvarcitkavicsokkal és a barlangi medvének főként csövescsont töredékeivel. Feltűnően sok a bar­ langi íjiedvének a szemfoga (agyara), míg más medve foga csak ritkán került elő. A szemfogak valamennyien feketefoltosak, legnagyobbrészt töredezettek, néha vékony szilánkokká szétesők. A csontok és fogak lefelé menőleg fogytak. A legfelső szenes réteg alatt más ilyen nem volt a szelvényben, de itt-ott szénmorzsalékok szórványosan itt is fordultak elő. A már kihányva talált és most kiásott anyagból a következő figyelemre érdemes tárgyak kerültek elő (6. kép): az 1. sz. szárcsontszilánk; hasadási élei nem kopottak, retusokkal formált hegye azonban kopott; — a 2. sz. ütésekkkel hegyesre formált szárcsonttöredék,

12 melynek élei kissé kopottak; — a 3. sz. szárcsonttöredék ütési, pattintási nyomokkal, oldaléléi kissé kopottak; — a 4. sz. szárcsonttöredék, balsó élén retusok nyomaival, jobb fele hiányzik. 7. képünk kisebb emlős borda-(?) csontdarabját ábrázolja, amelyen bevágott díszítés van. 8. képünkön trianguláris kvarcitkavics-töredéket látunk. Nagyobb részében eredeti kopott felületű, de jobb szélén és felületén pattintások nyomai láthatók, balsó szélén pedig egymást sorban követő moustiéri jellegű retusok vannak. Egy kristályos mészkőből való ütőkő egésziti ki barlangunk palaeolithikus leleteinek sorát.

Fig. 7. kép. Díszített csont a Szarvas-barlangból. Os avec ornamentation incisée.

Fig. 8. kép. Trianguláris kvarcittörcdck

a Szarvas-barlangból.

I’ointc moustérienne provenante de la grotte Szarvas.

9. képünkön az 1. sz. durva mívű, piszkos téglaveres színű edényperemtöredék mélyített díszítéssel; — a 2. sz. u. olyan technikájú és színű edénytöredék, mélyített vonaldíszítéssel. Mindkettő az erdélyi aeneolithikumnak kolozskorpádi I. jellegű csoportjába tartozik.3 Előkerült továbbá egy bronzkori edénytöredék és a barlang első baloldali gödörhányásáról egy XIII.—XIV. sz.-beli edényfenék-töredék. Megemlítendő még, hogy a próbaásás közelében, a szemközti barlangfalon 1.5 m.-nyi magasságban egy hosszú, zsebszerü bemélyedés van. Az ennek alján levő laza porszerű, barnás anyagban széndarabocskákat találtam. A rés fölött a falat ! V. ö. Rosha M. Az aeneolithikum kolozskorpádi I. jellegű emlékei Erdélyben. Die aeneolithischen Funde von dér Gattung Kolozskorpád I. in Erdély (Siebenbiirgen). Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. I. Kolozsvár, 1941. 44.-99. 1.

13 bevonó cseppkőrétegből egy darabot leütve, ebben egy vékony fekete sáv mutatta a régi koromlerakodást. Itt tehát huzamosabban tűz égett, ami talán világítási célt szolgált.

Edénytöredékek a Szarvas-barlangból. — Tessons provenants de la grotte Szarvas.

A két barlang palaeolithikus leletei, a 8. képen bemutatott moustiéri jellegű dárdahegy kivételével, az aurignaci periódusba sorolandók. Ide utalják őket a kiskevélyi jellegű pengék is. A moustiéri jellegű dárdahegy pedig azt sejteti velünk, hogy ezt a barlangot első ízben e korszak embere szállta meg.

Dr. Balogh Ernő

RESTES D E L ’H O M M E FOSSIL DANS D E U X G R O T T E S D E L A C O N T R É E M ONTAGNEUSE D E BÁNSÁG La fig. 1 montre le plán des grottes des environs du tleuve Karas dans le Bánát. Dans deux grottes j’ai fait exécuter un sondage: dans la grotte de Popovác et celle de Komárnik. I. La iosse du sondage de la grotte de Popovác (fig. 2) était d’une longueur de 12 m., 1 m. de largeur et avait une profondeur de 75 cm.; sous une couche de boue charbonneuse (1 cm.) j’ai trouvé de l’argile jaunátre. Dans cette couche j’ai rencontré des pierres de cliaux arrondies, des os d’ Ursits spelaeus. Les

14 tibias de l’ours étaient en partié cassées, en partié abímées, mais il y en avaient aussi, qui avaient les bords tranchants. Les résultats provenants du sondage fait dans la grotte de Popovác: Fig. 3, 1, 2 des os travaillés en forme de poignard; — nr. 3 os avec un bout aplati, l’autre est pointu; — nr. 4 os dönt les deux bouts sont pointus; — nr. 5 os travaillé, les deux bouts sont pointus; — nr. 6 éclat d’os, la cőté droite est travaillée; — nr. 7 éclat d’os avec les traces de roulement; — nr. 8 pointjonneuse en os, la cőté droite est taillée, avec des traces de percussion pour ne pás blesser le pouce; — nr. 9 éclat d’os, avec les traces de roulement et de percussion; — nr. 10 éclat d’os avec des traces de roulement. — Fig. 4, 1 incisive d’ Ursus spelaeus. La couronne de dent montre de l’usure de mastication. La partié supérieure est pourvue d’un trou. La dent servait probablement de bijou. Un trou semblable est sur une autre incisive; — nr. 2 lame de type de Kiskevély du croc d’ Ursus spelaeus; — nr. 3 lame de type de Kiskevély, mais moins abímée; — nr. 4 croc d’ Ursus spelaeus avec la trace de percement. Des percements semblables sont décrits comme des maladies de dent. II. La grotte Szarvas de Komárnik (fig. 5) est trés séche. La surface est couverte de guanó de chauve-souris (15 cm.). Sous cette couche il y a une couche brune-jaunátre pleine d’une íine poussiére de charbon. Lá-dessus se trouve une couche d’argile limoneuse. J’ai fait creuser la fosse du sondage jusqu’á une profondeur de 50 cm. Dans cette couche j’ai rencontré des pierres de chaux et de quarcit, des os d’ Ursus spelaeus, dönt la plus grande partié était fracturée. II se trouvaient de mérne ici beaucoup d’incisives d’ours. Avant moi des chercheurs de trésor ont fouillé ici. Dans la terre remuée pár ces gens et dans la terre de la fosse j’ai rencontré les fouilles suivantes: Fig. 6, 1 éclat de tibia; les cőtés ne sont pás roulées^ mais la pointe formée pár quelques retouches est abímée; — nr. 2 fragment de tibia percuté, un peu abimé; — nr. 3 íragment de tibia avec des traces de percussion un peu abím é; — nr. 4 fragment de tibia avec des traces de retouche. Fig. 7 fragment de cőte brisée avec ornamentation incisée. J’ai trouvé encore une pointe moustérienne de quarcit avec quelques retouches typiques. Nous devons encore mentionner un percuteur de pierre de chaux cristalisée. Toutes les trouvailles á l’exception de fig. 8 appartiennent á I ’époque aurignacienne. Fig. 9 deux tessons énéolithiques, qui appartiennent á la culture de Kolozskorpád I de Transylvanie. J’ai trouvé de mérne un tesson de 1’ ágé de bronze et un autre tesson du X I I I — ^QV. siécle aprés J.—Chr. Ernő Balogh

A RÉZCSÁ K ÁN YOK A magyar régészeti irodalom csákány név alá foglal egy szerszámsorozatot, mely a történeti Magyarországon fordul elő a legtömegesebben, aztán szórványosabban a vele délen, nyugaton és északon szomszédos területeken, kelet felé pedig a Kubán vidékéig követhetjük a nyomait.1

Abb. 1. kép.

Abb. 2. kép.

Sziléziai rézgalyhó, Kupíerne Hucke aus Schlesien.

Csikbánklalvi rézgalyhó. Kupferne Hackc von Csfkbánkfalva.

Több típust mutat fel. Ezek egyike a kőkapából fejlődött, keskeny, kapaszerű eszköz (1. kép).2 Erdélyben a fazekasok kezén ma is használatos, rokon alakú, keskeny kapa neve galyhó. Vaskos, nehézkes, ritka példány, melynek nyéllyuka az élre merőlegesen áll, a szemközti oldalon kissé hengeresen megnyúlik, éle ívelt, a szerszám testéből kiugrik; foka nem túlságosan vastag, de a szerszám méreteihez viszonyítva jó szolgálatot tehetett úgy a kalapálásnál, mint a zúzásnál. Ilyenformán nincs abban semmi kivetni való, hogy Nagy Géza a hasonló fokképzéssel bíró réz­ holmikat pörölyöknek is nevezi.3 Szükségből t. i. betölthették a pöröly szerepét is, bár főrendeltetésük a só és ércek bányászása volt, s az erdőirtásnál és a kapálás rendjén, mint gyökér vágók is jól megfelelhettek. 1 Elterjedésükről jó, áttekintő képet ad V. Gordon Childe: The Danube in Prehistory c. munkája 204.—206. 1. 2 Seger H. Kupfer- und Bronzeaxte von ungarischer Form. Schlesiens Vorzeit III. k 51.-54. 1. Lelőhelye Gross-Zauche. - AÉ. 1905. 86. 1. 1. ábra és 1913. 303. 1. 8. ábra. 3 AÉ. 1913. 302.-304. 1.

16 A most bemutatott kapa nyéllyuka lent hengeresen megnyúlik. Körülötte nyolc kerek, sekélyen beütött gyári vagy tulajdonjegy van. Ennek a típusnak egy változatát képviseli a Csíkbánkfalván (Csík m.) a Marionos tizedes határrészben lelt példány, amelyet 2. képünk szemléltet, s amelyik az előbbitől fokának kalapácsszerű képzésével, nyéllyuka sajátos formálásával, vala­ mint nyakképzésével is elüt.4 Egy vele rokon, 18 cm. hosszú példányt őriz a kecskeméti városi múzeum. Lelőhelye Pusztaszer (3. kép). Foka gömbszelvényes. Rajzát és fényképét Szabó Kálmán barátomnak köszönöm.

Abb. 3. kép. Pusztaszeri rézcsákánv. — Hammeraxt von Pusztaszer.

Baranya vármegyében egy olyan példányt leltek, melynek teste a nyéllyuk alatt behajlik, testének a nyéllyuk feletti fokrésze egyenes, s így az alsó rész meg­ hajlása kétségtelenül a kapa jeli eget tünteti fel (4. kép).5

Abb. 4. kép.

Abb. 5. kép.

Baranyamegyei rézkapa. Hacke aus dem Komitate Baranya.

Egyélű rézcsákány Erdélyből. Hammeraxt aus Siebenbürgen.

Egy másik főtípust azok a példányok képviselnek, amelyeknek jellemzője, hogy az él és a nyéllyuk párhuzamos, akárcsak a fejszéknél és a baltáknál. Nem mondhatjuk teljes bizonyossággal, hogy a tipológiai fejlődés során ennek alapformáját 4 Roska M. A Székelyföld őskora 26/a. ábra után. 5 AÉ. 1896. 158. 1. — Posta Béla: Baranya vm. 35. 1. 13.—14. ábra.

17 egy olyan fejszeszerű eszköz képviselné, mint az 5. képen látható 13 cm. h. és 535 gr. súlyú példány, melyet az EMER. őriz I. 3780. lsz. alatt. Erdélyben lelték. Közelebbi lelőhelye ismeretlen. Egyenes, lefelé kissé szélesedik. Kőelődjének másaként tűnik fel. Éle nem ugrik ki a szerszám testéből és nincs nyéllyuknyújtványa.

Abb. 6. kép.

Abb. 7. kép.

Magyarvistai rézcsákány. Hammeraxt von Magyarvista

Rézcsákány Alsóilosváról. Hammeraxt von Alsóilosva

Rokon vele s inkább csákányszerű egy nagyobb kiadású tóti (Bihar m., 55. kép) példány. Foka téglalapos. A 29. képen látható csókái példányé kerek s így inkább fokosszerű. — Van a Bukaresti Városi Múzeumban egy nagyszebeni eredetű, egyélű rézcsákány (44. kép), mely zömök voltával válik ki; továbbá foka alatt a nyak kissé ívesen bekap, enyhén ívelt éle egyáltalán nem ugrik ki a szerszám testéből, s amire különös hangsúllyal kell felhívnom a figyelmet: hátának a nyéllyuk és fok közötti része enyhén vékonyodik. Olyan formán csap le, mint a csónakalakú kőbaltáknál. Egy nálánál kisebb kiadású magyarvistai példány (6. kép) már nem balta-, vagy fejszeszerű. Enyhén ívelt éle kissé kiugrik a szerszám testéből. Elülső oldala egyenes, háta azonban olyan ívelést mutat, mely megint a csónakalakú kőbalták sajátja. Egy apátkeresztúri (Bihar m., 27. kép) egyélű rézcsákány következik a sorban, melynek tengelye még mindig egyenes, akárcsak az eddig bemutatott példányoké. Enyhén ívelt éle egyáltalán nem ugrik ki a szerszám testéből, de nyéllyuka mindkét oldalt hengeresen emelkedik ki egy kissé. Itt-ott beütögették, s ezért nem ad szabályos kerek formát. Az EMER.-nak 2977. lelt. sz. egyélű rézcsákánya Alsóilosváról (Szolnok-Doboka m., 7. kép) származik. Tengelye egyenes, nyéllyuka az alsó részén hengeresen meg­ nyúlik, ívelt éle ferde és ugyancsak az alsórészén kiugrik a szerszám testéből. Ezek az egyélű, egyenes tengelyű rézcsákányok képviselik a fejlődés egyik irányát.

18 Külön csoportot képviselnek azok az egyélű rézcsákányok, melyeknek tengelye a nyéllyuk táján megtörik, enyhébben, vagy erősebben meghajlik. A legenyhébben jelentkezik ez a meghajlás egy erdélyi, közelebbről ismeretlen lelőhelyről származó csákánynál (8. kép), melyet az EMER. 8101. lelt. sz. alatt őriz. Nyéllyuka mindkét oldalt hengeresen megnyúlik, ívelt éle ferde, s kiugrik a szerszám testéből. Keskeny oldalai a nyéllyuk táján ívesek. Egy vele rokon példányon (9. kép), melyet az EMER. ismeretlen erdélyi lelőhelyről 8098. lelt. sz. alatt őriz, szegletbe futnak. Még élesebben jelentkezik ez a szerkezeti sajátosság a 10. képen látható ugróci (Kolozs m.) csákánynál, mely 177. lelt. sz. alatt szintén az EMER.-ban van. Rajta az egyik oldalon 6 kerek, beütött gyári, vagy tulajdonjegyet látunk. Felsőkarja két oldalt enyhén ívelt, foka keskeny. Jellemző sajátsága, hogy bizonyos mértékig facettált (köpenyege többlapú!).

Abb. 8. kép.

Abb. 9. kép.

Egyélű rézcsákány Erdélyből. Hammeraxt aus Siebenbiirgen.

Egyélű rézcsákány Erdélyből. Hammeraxt aus Siebenbiirgen.

Különös hangsúllyal kell rámutatnom arra a sajátságára, hogy nyéllyuknyújtványa fent kismérvű, de az alján kúpos felépítésű. Ezzel szemben a 11. képen látható testvérpéldány foka enyhén ívelt, kissé kiugrik a csákány testéből. ívelt éle nem ferde, mindkét oldalt egyformán áll ki. Az EMER.-ban van 179. lelt. sz. alatt. Erdélyi, de közelebbi lelőhelyét nem ismerjük. Nyéllyuknyújtványai és tulajdon-, vagy gyári jegyei érdemelnek még figyelmet. A nyitramegyei Coborhegy-en leltek egy olyan egyélű rézcsákányt, melynek éle nem ugrik ki a szerszám testéből, foka pedig közvetlenül a nyéllyuk felett belekap, keskenyül (12. kép).0 6 AÉ. 1902. 400. 1. — A Román Nemzeti Múzeum Régiségtárában a moldovai Cucuteni A-rétegéből van egy egyélű rézcsákány, melynek foka hasonlóképpen kezelt. 22. Bericht d Röm.-Germ. Kom. 1933. 78. 1. — Ugyanolyan példány került felszínre ugyancsak Cucuteni A-jellegű mívelődési emlékek társaságában a Bukaresttől délre fekvő Vidra-n. Dinu V. Rosetli: Sápaturile dela Vidra (A vidrai ásatások) Publicatiile Muzeului M unicipiului Bucure§ti, Nr. 1. 1934. 30. 1. 42 ábra. A Bukaresti Városi Múzeumban van.

19 Ha szemlét tartunk a most bemutatott egyélű rézcsákányok felett, mégpedig úgy az egyenes, mint a hajlott, vagy megtört tengelyű sorozatokon, az 1. képen bemutatott típusnak olyan módosításával állunk szemben, melynél az élt a célnak megfelelőleg párhuzamosba vonták a nyéllyukkal. Különös oka lehetett, hogy az élt néha ferdére szabták. Ennek a ferdeségnek a használatnál volt szerepe. így t. i. jobban behatolt a fába is (V. ö. Búvár 1939. 756. 1.). Ezzel a szerszámmal is lehetett kapálni és vágni. Német neve (Hammerbeil) után baltakalapács-nak is nevezik. Szélesebb vagy

Abb. 10. kép.

Abb. 11. kép.

Egyélű rézcsákány Ugróéról. Hammeraxt von Ugróc.

Egyélű rézcsákány Erdélyből. Hammeraxt aus Siebenbürgen.

keskenyebb, téglalapos átmetszetű foka van, mely néha ei)yhén domború (pl. az apátkeresztúri példánynál), mely a nyéllyukra és élre keresztben áll s szükség esetén kalapács és zúzó is lehet egyben. Használat közben ellapul a domborúsága. Való­ színűleg azért öntötték a fokot domborúra, hogy ne lapuljon el mindjárt a használat rendjén. — A nyéllyuk hol közelebb esik a fokhoz, hol attól távolabb találjuk, de sohasem esik a szerszám kellős közepére. A nyéllyuknak egyik, vagy mindkét oldalon való enyhébb vagy erősebb, hengeres v. kúpos kiugrása a nyélbeerősítés szilárd­ ságával függ össze. Aspelin urál-altaji formának véli.7 Meglehetősen gyakori szerszám. Az 1. képen bemutatott kapa és az egykarú csákány kombinálásából született meg a kettős ellentett élű rézcsákányoknak az a típusa, melynek nyéllyuka a hossztengelynek majdnem a közepe tájára esik, s így a két karja közel egyenlő hosszú. Sohasem találjuk azonban a nyéllyukat a szerszám közepén. Zömökebb és karcsúbb példányokkal van képviselve. Tengelyük hajlott. Mindkét karéle ívelt s többé-kevésbbé 7 Antiquités du Nord finno-ougrien 218.—202. 226. 233. sz.

20 kiáll a szerszám testéből. A kapaél szabályos, a fejszeél sokszor kisebb vagy nagyobb mértékben ferdül. Ez a ferdülés a kőbaltáknál a jobb (ha szemközt nézve jobbra esik) és balkézbe való (ha szemközt nézve balra esik) rendeltetéssel függ össze (Búvár, 1939. 755. 1.). Itt rendesen befelé esik. Az erősdi fejlett rézkori felső humusz­ rétegben lelt kettős ellentett élű csákány (13. kép) a legegyszerűbb formát képviseli.

Abb. 12. kép.

Abb. 18. kép.

Egyélű rézcsákány Coborhegyről. Hammeraxt von Coborhegy.

Kettős ellentett élű rézcsákány Erősdről. Axthaeke von Erősd.

Nyéllyuka ovális, s még nincs, ez esetben ugyancsak ovális, megnyúlása semelyik irányban. — Vele édestestvér a Székely Nemzeti Múzeumnak a háromszékmegyei Várhegyről származó csákánya (25. kép 1. sz.). — A 14. képen 2. sz. alatt bemuta­ tott háromszékmegyei csákány nyéllyuka a szemközti oldalon nyúlik meg. Ez a nyéllyuknyújtvány, mint már az egykarú csákányoknál is említettük, a nyélbeerősítés szilárdságát célozta. Nyéllyuka csak alsó felén nyúlik meg s itt is kúposán. Az u. e. képen 1. sz. alatt látható, s a székelyudvarhelyi Budüár-on lelt, rosszabb fenntartású csákány nyéllyuka mindkét oldalon megnyúlik, de alsó felén kúpos ez a megnyúlás. Mindkét oldalon hengeresen nyúlik meg a 15. képen bemutatott mezősámsondi (Maros-Torda m.) rézcsákányon is. Mindeniknek a teste hajlott, de leg­ kifejezőbb a háromszékmegyei példánynál, mely ilyenformán legközelebb áll a csónak­ alakú kőbaltákhoz.s Van eset arra is, hogy ez a hajlás csak az egyik karra terjed ki. Erről győz meg bennünket az EMER.-bán Erdélyből, közelebbről ismeretlen lelőhelyről származó 8 Háromszék vm. az Ojtozi szoros révén a legélénkebb összeköttetést tartotta fenn a szomszédos M oldovával s így érthető, hogy a Tárgu-Ocna-n lelt rézcsákányok között meglepően azonos típusú is akad. V. ö. AÉ. 1928. 51. 1. 15. kép.

21 I. 2330. lelt. sz. csákány is (16. kép). Nyéllyukának megnyúlása mindkét oldalon kúpos felépítésű. Meglehetősen gyakori szerszám. A nyéllyuk ovális volta nincs a zömökebb formákhoz kötve. Megvan a karcsú példányokon is (17. kép, lelőhelye a szolnokdobokamegyei Feketelak). Egyik oldalon sincs nyéllyuknyújtványa, talán kis mérete, karcsúsága miatt.

Abb. 15. kép.

Abb. 14. kép. Kettős ellentett élű rézcsákányuk: 1. a székelyudvarhelyi Hűd várról, 2. Háromszék vm.-böl. Axthacke: 1. vöm liudvár, in Székelyudvarhely, 2. aus dem Háromszéker Komitat.

Kellős

ellentett élű rézcsákány Mezősáinsondról. Axthacke von Mezősámsond,

A borsödmegyei Mezőkeresztesről mutatom be a 18. képen a kétkarú rézcsákányoknak egy ritkábban előforduló, 40 cm. hosszú változatát." Jellemzője az, hogy kettős ellentett élű, akárcsak a most ismertetett testvérei, de a nyéllyuka meglehe­ tősen közel esik a reá keresztben álló, domború, tompa, kapaszerű végéhez, melyet úgy is foghatunk fel, hogy az egyélű rézcsákányok fokából alakult kapaszerűvé. Ez a kar, véleményünk szerint, már nem is igen lehetett igazi kapa, hanem inkább arra szolgált, hogy vele összekaparják a kifejtett sót, vagy rézérceket. Rendesen nagyméretű, nehézkes példányokkal van képviselve. Tengelye hajlott, oldalai és élei íveltek, ez az ívelés a kapaélnél szabályos, a rendesen ferde fejszeélnél már kevésbbé. Nyéllyukuk rendesen mindkét oldalt megnyúlik. Mezőkeresztesi típus­ nak nevezem. Némelyiknek a kapaéle keskeny kalapácsszerűvé lapult. Van a Debreceni Déri-Múzeumban két rézcsákány, amelyek közül a kisebbik 16 cm., a nagyobbik már 20.4 cm. hosszú, s ez utóbbi 422 gr. súlyú (19. kép). Mindkettőt a Hortobágyon, a mátai új állatorvosi iskola alapozási munkálatai rendjén lelték. A nagyobbiknak leltári sz. 738.—1906., a kisebbiké 75.— 1925. Kétélűek, de 9 Pulszky F. Magyarország Archaeológiája I. k. X X II. t. 1. sz. után.

22 az élek egy síkban feküsznek, s mindkettő kapaél. Az alsó szélesebb, kiugrik a szerszám testéből és ívelt; a felső szintén kapaél, de sokkal keskenyebb, nem ugrik ki a szerszám testéből s szintén ívelt. Nyéllyukuk éppen úgy öntött, mint a már tárgyalt példányok egy részén: a hátlapon kissé kiemelkedik, alul pedig alacsony hengerben ugrik ki. Rajzukat Lükő Gábor barátomnak köszönöm. Egy velük édestestvér-példányt őriz Magyarországról a zürichi Landesmuseum, csak nyéllyukának hengeres megnyúlása hiányzik (20. kép). Hossza 21.5 cm .10

Abb. 16. kép. Kettős ellentett élű rézcsákány Erdélyből. Axthacke aus Siebenbürgen.

Kettős ellentett élű rézcsákány Feketelakról. Axthacke von Feketelak.

Nevezzük Hortobágyi típus-nak. Ugyancsak a Déri-Múzeum őriz egy 27.7 cm. hosszú, 890 gr. súlyú, kétélű rézszerszámot (21. kép). Ennek is egy síkban feküsznek az élei, de ezek nem kapa­ élek, hanem mindkettő fejszeél. Az alsó nagyobb, a felső pedig kisebb teriméjű. Nyéllyukkezelése ugyanolyan, mint pl. a mezősámsondi kettős ellentett élű réz­ csákányé (15. kép). A Déri-gyűjteménnyel került a fenti múzeumba. Ezt is Lükő Gábor volt szíves lerajzolni. Az olteniai Co^ofenii-de-Jos-on (Románia) is leltek egy testvér-példányt (Berciii D. Arheologia preistoricá a Olteniei. Craiova, 1939. 90. 1. és 100. kép 4. ábra). Meg tudunk különböztetni még egy ötödik főtípust is, melynek egyik vége olyan, mint a kapaszerű galyhóé (1. kép), de a foka hegybe fut, s így fenntartás nélkül nevezhetjük az Erdélyben azonos formában, de már vasból öntött szerszám után főoágó-nak (22. kép, lelőhelye a brassómegyei Krizba). Különös hangsúllyal w Arch. Ért. r. f. X II

1878. 203. 1.

23 kell rámutatnom arra, hogy nyéllyuka befelé éppen úgy kúposán nyúlik meg, mint a háromszékmegyei és a Targu-Ocna-i (Moldova, AÉ. 1928. 51. 1. 15. kép) kettős ellentett élű rézcsákányoké. Nyéllyuka a hátlapi részen enyhén teknősődik. Nevezzük krizbai fípus-nak. Rajzát a megboldogult Teutsch Gyula barátom szívessége folytán közlöm.

Rézesákány Mezőkeresztesről. — Axthackc von Mezőkeresztes.

Fogas kérdés elé állít a dévai múzeumnak egy rézcsákánya (23. kép), amelyet Hunyad vm.-ben leltek. Leltári száma 5219. Eredeti hossza 21 cm. volt, de amikor megtalálták, éléből és nyéllyukhüvelyéböl egy keveset levágtak. Súlya mostani állapotában 800 gr. Alsó karja kapa, felső karja pedig sajátos formában jelent­ kezik: felülről nézve mandulaalakú foka van, mely a nyéllyukkal párhuzamos s a

Rézcsákányok a hortobágyi MátáróL — Doppelhacken aus Máta, Hortobágy.

nyéllyuk felé enyhe ívben, csőrösen megnyúlik, kampós. Ez a mandulaalakú fok nem egészen vízszintes, szembe nézve kb. 2 mm.-t balra ferdül. Gyártási, vagy tulajdonjegy nincsen rajta. Teste enyhe ívelést mutat. Nyéllyuka a belső oldalon hengeresen megnyúlik, a külső oldalon pádig enyhe ívben bekap, akárcsak a krizbai tővágó esetébsn. Azt hisszük, hogy ebben az esetben is ugyanolyan tővágóval van dolgunk, melynek alja kapa, felső vége hegybe fut, akárcsak a krizbai példány, de az öntés­ kor történt valami kellemetlen külső beavatkozás, minek révén a szerszám hegye kampósan meghajlott, a most említett külső beavatkozás következtében mandula­ alakú felületet kapott, s miután kihűlt, nem olvasztották be újra, hanem ebben az állapotban vették használatba: kapáltak és kalapáltak vele, a kampóval pedig kapartak. Ha t. i. szándékosan öntötték volna így ezt a szerszámot, vízszintesre és

24 másképpen formálták volna a fokát. Bár, más szemszögből nézve a dolgot, feltűnő, hogy a veremiei réztővágónak hegyes karja szintén csőrösen behajlik. A veremiei tővágó egyik vége azonban fejsze és nem kapa. Ezt a típust máig nem ismerjük rézből sem Erdélyből, sem a vele közvetlenül szomszédos területekről.11 Egy agyag­ mi niatür-példány a Cucuteni-i A-rétegből, egy másik pedig a havasalföldi Ostrovul Corbului-ról ismeretes. Ezekről alább rész­ letesebben. Egy 13 cm. hosszú Bukovec-i (Bulgária) példánynak is kapa az alsó karja.12

Abb. 20. kép.

Abb. 21. kép.

Rézcsákány Magyarországról. Doppelhacke aus Ungaru. (Zürich, Landesmuseum.)

Kétélű csákány. Doppelaxt. (Debrecen, Déri-Múzeum.

A kettős ellentett élű rézcsákányoknak egy részét, miután élük megromlott, éppen úgy felhasználhatták zúzásra és kalapálásra, mint a második típusként tárgyalt, egykarú csákányok fokát. Az alábbiakban a 24. kép bemutatása rendjén adjuk a történeti Magyarország területén felszínre került rézcsákányokra vonatkozó helyrajzi, tipológiai, irodalmi stb. adatokat. Térképünkön merőleges vonal jelzi a galyhó (1. kép), a kör az egyélű, a pont a kettős ellentett élű rézcsákányok lelőhelyét. Vízszintes vonallal a mezőkeresztesi típust jeleztük, melyet a 18. képünkön mutatunk be. A félig kitöltött kör a hortobágyi típus lelőhelyének a jele. A kereszt azokat a lelö11 V. ö. egy rokon példányt Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai, II. k. Budapest, 1897. 2. rész, Posta Béta Az archaeológiai gyűjtem ény leírása, II. t. 3. 8. sz. Lelőhelye az Elbruz melletti Ucskulán (Kaukázus). 12 Ebért: Reallexikon II. k. 99. tábla b) alatt.

helyeket tünteti fel, melyek csákánytípusát nem ismerjük. A tővágó (22. kép) jele kitöltött háromszög. Valamennyi jelet a térkép magyarázó rajzai is feltüntetik. A lelőhelyeket ábécé-rendben adjuk, a sorrendi szám pedigjaz illető helynek a térképen megfelelő számát jelzi. < 3

Abb. 22. kép. Tővágó Krizbáról. Hackenpickel von Krizba.

Amennnyiben hozzáférhettem, vagy rendelkezésemre állhattak, adom az egyes csákányok méreteit, súlyát is. Ennek jelentősége a jövőben fog érdeme szerint megnőni, amikor is a gyártási központokról és kereskedelmi utakról behatóbban szólhatunk. 1. Adony, Dunaadony? Racadony? (Fejér m.) — A Székesfehérvári Múzeum­ ban 11.7 cm. h., 23.5 gr. súlyú, egyélű rézcsákány. Az adonyi Daja-pusztán lelték, ahol mészbetétes edények is kerültek felszínre. V. ö. Székesfehérvári Szemle 1932. 32. 1. — Lelt. sz. 7672.

Aggtelek, — 1. Ág(elek. 2. Ajak (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban II. 14. sz. alatt egy 11 cm. h., egyélű csákány. Jósa András: Szabolcs vm. őstört. Különleny. Szabolcs vm. monogr. 5. 1. — A MNM.-ban egy 20.8 cm. h., kettős ellentett élű példány, 1889./34. lelt. sz. Súlya 1.28 kg. Nyéllyuka mellett 3 kerek jegy. 3. Albertfalva (Pest m.) — A MNM.-ban egy kettős ellentett élű példány. AÉ. 1913. 307. 1. 4. Albis (Háromszék m.) — A SzNM.-ban egy 20.4 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány. AÉ. 1913. 306. 1. — Roska: Szf. 25. kép 2. sz. (25. kép 2. sz.)

Almás, — 1. Somogyom. Alsódabas, — 1- Dabas. 5. Alsóilosva (Szolnok-Doboka m.) — Az EMER.-bán 2977. lsz. alatt egy 22 cm. h., egyélű példány. Háta a nyéllyuk táján nem törik meg, hanem egyenes vonalat ad, mely csak az élnél kap fel (7. kép).

26 6. Alsójára (Torda-Aranyos m.) — A MNM.-ban 1907. 122. besz. n. tétel szerint egy egyélű példány. Alsótorja ( Altorja, Háromszék m.) — Az AK. XIIÍ. 33. 1. bronzcsákányt említ a SzNM.-ban; a SzNM. Ért. I. 50. 1. rézből valónak mondja. A nevezett gyűjtemény' ben nincs sem réz, sem pedig bronzcsákány Alsőtorjáról. Van azonban négy nyél­ lyukas rézbalta, melyeket a SzNM. Ért. I. 49—50. 1. s utána Martian I. 66. sz., II. 59. sz. bronzból valónak mond. Az irodalmi részben is tévesen teszik a lelőhelyet Alsótorjára (Hampel Trouv. XXXI. t. 4. sz.; — Bronzkor XXXI. t. 4. sz. — Pulszky: Magyarország Arch. I. k. LVI. t. 4. sz.; — AÉ. 1913. 313. 1.), mert ezek abból a 25—28 darabot kitevő rézleletből valók, amiket Forró Ferenc alispán telkén, Sepsibesenyőn, istállóépítés alkalmával leltek. Képük az AÉ. 1913. 314. 1. 34., 37., 39., 40. sz. alatt s u. o. 35., 36., 41. sz. alatt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-Kollégium gyűjteményébe, 38. sz. alatt pedig magánkézbe került balta. V. ö. ÖTÉ. XIII. k. (2. r. X.) 1888. 69. 1. 16. sz.

Altorja, — 1. Alsótorja. 7. Alvinc (Alsó-Fehér m.) — A Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában 50. sz. alatt egy 18.5 cm. h., 1.1 kg. súlyú, egyélű példány. Alsófehér vm. monogr. II./1. k. 85. 1. és VIII. t. 67. sz. (igen rossz rajz). Hunyad vm. tört. I. k. 13. 1. említ innét, s a XX. t. 47b. sz. alatt be is mutat egy egyélű példányt. V. ö. AÉ. 1888.124. 1. és rajza u. o. 123.1. 27. sz. alatt. Téglás G. az ÖTÉ. XII. k. (2. r. IX.) 64. 1. tévesen Balomirról (Hunyad m.) valónak mondja a kétélű példányt. 8. Apagy (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban a Nagysziget nevű dűlőből két drb. egyélű rézcsákány is van. A kisebbik 14 cm. h. és 860 gr. súlyú; a nagyobbik 1460 grammot nyom és 16.5 cm. h. (26. kép). 9. Apátkeresztár (Bihar m.) — Dr. Penkert Mihály-né székelyhídi gyűjteményé­ ben egyélű rézcsákány (27. kép), melynek hossza 16.3 cm., súlya 1170 gr. Előlapján öt, hátlapján három kerek, sekélyen beütött gyári, vagy tulajdonjegy van. A rajta látható karcolatok az ekétől származnak. Nyéllyuknyújtványát is utólagosan ütögették le helyenként. Szép és mély patinája csak itt-ott van meg rajta. 10. Arad (Arad m.) — A drezdai Zwingerben van innét egy kettős ellentett élű rézcsákány. 11- Aszód (Pest m.) — A MNM.-ban 79./1903. lsz. alatt egyélű példány. Hossza 17.8 cm., súlya 1155 gr. Pulszky: Magyarország Archaeológiája (a továbbiakban Mo. A.) I. k. 81. 1. — AÉ. 1913. 307. 1. 12. Asszony falva (Nagy-Kiiküllő m.) — A nagyszebeni Br. Brukenthal-Múzeumban egy 34 cm. h., kettős ellentett élű példány. ASL. X. 5. 1. — ASL. N. F. XIV. 107. 1. Gooss 21. 1. — Hampel: Ant. 21. 1. és képe VII. t. 13. sz. alatt (tévesen Trauendorf-ról valónak írva). Pulszky: Mo. A. I. k. 82. 1. ( Trauendorfnak írva!) — Neigebaur 254.1. — AÉ. 1913. 305. 1. — Hampel: Bronzkor II. 6. 1. — Martian I. 42. sz., II. 271. sz. 13. Ásszonyvására (Bihar m.) — A MNM.-ban egy mezőkeresztesi típusú 24 cm. h. és 1825 gr. súlyú példány. AÉ. 1904. 434. 1., 1913. 307. 1. — MNM. 1904. évi Jelentése 30. 1. és 1904. évi beszerzési napló 65. sz. Rajta egy beütött kerek jegy.

Abb. 24. kép. A rézcsákányok magyarországi lelőhelyei. I)ie Fundorte dér kupiernen Hammeráxte, Axthacken u. Axtpickeln im historischen Ungarn.

28 14. Aszubeszterce (Beszterce-Naszód ni.) — A besztercei evang. gimnázium­ ban egy 25 cm. h., kettős ellentett élű példány. 15. Ágtelek (Szabolcs m.) — A munkácsi Lehóczky-Múzeumban egy 14 cm. h., 780 gr. súlyú, egyélű példány.

Kettős ellentett élű rézcsákányok: 1. Várhegyről, 2. Albisról, 3. a széke'lyudvarhelyi Budvárról, 4. Felsőcsernátonból. Axthacke: 1. von Várhegy, 2. v. Alljis, 3. v. dér Burg Budvár in Székelyudvarhely, 4. v. Felsőcsernáton.

16. Árva m. — A wieni Naturhistorisches Museumban 17856. lsz. alatt egy 34.2 cm. h. és 3240 gr. súlyú, egyélű példány. Hátán a nyéllyuk körül 8, alsó oldalán a fokszél alatt 3 sekély, kerek, gyári, vagy tulajdonjegy van. Nyéllyuka fent kúposán nyúlik meg (28. kép). Debreceni Szemle (a továbbiakban D. Sz.) 1935. 152. 1. — Mitt. d. Anthr. Ges. in Wien XVI. (N. F. VI.) 17. Baranya vm. — Juhász László szerint házalap ásása alkalmával lelték a 4. sz. képünkön adott rézgalyhót. AÉ. 1896. 159. 1. és képe u. o. 158. 1. 7. ábra alatt. — Posta B. Baranya vm. 35. 1. 13.— 14. ábra. 17. a) Bácsbodrog vm. — Az AÉ. 1913. 307. 1. adata nem biztos. Az ott említett kettős ellentett élű példányt a magyarországi, közelebbről ismeretlen lelő­ helyről származó példányok közt soroljuk fel. 18. Bácsaranyos (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban kettős ellentett élű rézcsákány fele. Jósa A. i. m. 5. 1. Valószínűleg innét származik a MNM. 106./1887. sz. 26. cm. h., 1.595 kg. súlyú, kettős ellentett élű csákánya. Bálványosváralja (Szolnok-Doboka m.) — Neigebaur 292. 1. s utána Gooss 12. 1. kettős ellentett élű rézcsákányt említ az EMER.-ban ; az ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 303. 1. 325. sz. alatt pedig u. onnét rézcsákány töredékét is felsorolja. E gyűjtemény leltárában sem az egyik, sem a misik nem szerepel. 19. Belényes (Bihar m.) — Környékéről a nagyváradi múzeumban 2097. lsz. alatt egy karcsú, 16.5 cm. h., kettős ellentett élű, 2099. lsz. alatt pedig egy

29 vaskosabb, kettős ellentett élű példány van, mely nyéllyuka felett és alatt köralakú, sekély beütéssel van ellátva, s amelynek egyik élét levágták, a másik pedig be van ütve, s így teljes hossza kb. 25 cm. 20. Beregdéda (Bereg m.) — A Munkácsi Lehóczky-Múzeumban egy a mai állapotában 17.2 cm. h., 590 gr. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány, melynek kapaélét a találók erősen megrongálták. Ezeket, valamint a Lehóczky-Múzeum összes rézcsákányaira vonatkozó adatokat s rajzokat Jankovich József igazgató úrnak köszönöm.

Abb. 26. kép.

Abb. 27. kép.

Egyélű rézcsákány Apagyról, Hammeraxt von Apagv.

Egyélű rézcsákány Apálkereszlúrról Hammeraxt von Apátkeresztúr.

21. Berettyófarnos (Bihar m.) — A nagyváradi Gojc/u-főgimnázium gyűjte­ ményében volt két kettős ellentett élű rézcsákány. Az egyik 35 cm. h. és az alján, a nyéllyuk szélén 2 sekély kerek gyári, vagy tulajdonjegy van; a másik 31.7 cm. h. és hátát több sorban menő, körömbenyomásszerű, beütött körívek díszítik. 22. Berkesz (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban II. 3. lsz. alatt van egy 11 cm. h. és 180 gr. súlyú egyélű példány. 23. Beszterce (Beszterce-Naszód m.) — A besztercei evang. gimnáziumban van egy 18.5 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány. Környékéről a segesvári evang. főgimnáziumban van egy u. olyan példány. Pulszky: Mo. A. I. k. 82. 1. 24. Besztercebánya (Zólyom m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. kettős ellentett élű rézcsákányt említ innét. 25. Békásmegyer (Pest m.) — A MNM.-ban 71./1899. lsz. alatt kettős ellentett élű példány. Pulszky: Mo. A.|I. 82.1. — AÉ. 1913. 307. 1. Hossza 33.5 cm., súlya 1.7 kg.

30 26. Bihardiószeg (Bihar m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. a MNM.-ban kettős ellentett élű példányt említ. — A Kis Janka szőlőhegyen lelték. 1895. évi besz. n. 6. sz. 27. Biharfélegyháza (Bihar m.) — A MNM.-ban a Gyapoly-pusztá-ról egy 17 cm. h., 695 gr. súlyú és egy 24.5 cm. h., 785 gr. súlyú, kettős ellentett élű példány, valamint egy 35 cm. h., nyársszerű rézpenge (tőr?). AÉ. 1902. 420. 1., 1913. 307. 1. — A MNM. 1912. évi besz. n. 80. sz. 28. Bihar m. — A nagyváradi múzeumban 2071. lsz. alatt egy rongált fokú kapa; 2092. lsz. alatt egy 23 cm. h., kettős ellentett élű csákány. U. onnét a MNM.-ban 167./1895. lsz. alatt egy ép és egy csonka kettős ellen­ tett élű rézcsákány. Az ép példány hossza 21.1 cm., súlya 912 gr. U. onnét a szabadkai főgimnázium gyűjteményében is van egy vaskos, egyélű példány, melynek nyéllyuka felett 2 sekély mélyülésű, kerek tulajdon-, vagy gyári jegy van. AÉ. 1895. 314. 1.

Bodok, — 1- Sepsibodok. 29. Bői (Hunyad m.) — Az irodalom két rézszekercét említ innét. Hunyadm. tört.I. k. 13. 1. — Martian I. 82. sz., 11.82. sz. — Az Osztrák-Magyar Mon. írásban és Képben XX. (VII.) k. 20.1. kettős ellentett élű rézcsákányt mond szekerce helyett. 30. Bonchida (Kolozs m.) — Bőd Péter orvos gyűjt.-ben a Vérvölgy-határ­ részből kettős ellentett élű rézcsákány fele. 31. Botfalu (Brassó m.) — A Barcasági Szász Múzeumban kettős ellentett élű példány. Az AÉ. 1928. 48. 1. (Roska) tévesen sorol fel vele lencsés díszű kerámikát. V. ö. Schroller 37. 1. 9. sz. jegyzet. 32. Brassó (Brassó m.) — Ugyanazon gyűjteményben a Kronstadter Wiesen-ről kettős ellentett élű példány. Schroller 67. 1. — E.Vulpa: SuU’origine e l’evoluzione delle scuri di rame carpato-danubiane (Ephemeris Dacoromana IV.) 4. kép 2. sz. 33. Budapest. — A MNM.-ban rézcsákányt említ Pulszky: Mo. A. I. 82. 1. Formáját nem ismerem. 34. Búzd (Alsó-Fehérm.) — A szászsebesi evang. gimn.-ban kettős ellentett élű példány. Schassburger Gymnasialprogramm 1871. — Gooss 16. 1. — Hampel: Bronzkor II. 19. 1. — Martian I. 107. sz., II. 92. sz. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 76.1. 80. sz. 35. Coborhegy (Nyitra m.) — A sátoraljaújhelyi múzeumban a Dókus Gyulaféle gyűjt.-ben van a 12. sz. képünkön látható, 20.7 cm. h., egyélű csákány. Zemplén vm. monogr. II. t. Csatár, — 1. Hegyközcsatár. 36. Csák (Csákóvá, Temes m.) — A temesvári múzeumban 34. lsz. alatt egy mezőkeresztesi típusú rézcsákány. Hampel: Cat. 113. 1. — Pulszky: Rézkor 58. 1.— AÉ. 1893. 12<3. 1. — Milleker: Délm. régiségleletei I. 27.—28. 1. szerint két bányászcsákányt leltek együtt (V. ö. Délm. Tört. Rég. Ért. ú. f. V. k. 15. 1.), az egyiket egy rézmíves vette meg s beolvasztotta, a másik a temesvári múzeumba jutott. Ennek hossza 32 cm., súlya 2.57 kg. Nyéllyuka 4.2 cm. átm. és 3.3 cm. magas. Képe u. o. 28. 1. — V. ö. még Milleker: Délm. az őskorban 34. 1. Sajnálatos kliséelcserélés folytán szerepel ez a csákány az AÉ. 1913. 305. 1. 15a. ábra alatt mint Lippáról való és a Szolnok-Doboka vm. monogr. I. k. 112. 1. mint Várkudun lelt példány.

31 37. Csáklya (Alsó-Fehér m.) — ANagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában a Zuhatag-határrészben levő telepről rézcsákány töredéke. Alsó-Fehér vm. mongr. II./]. k. 86. 1. és VIII. t. 76. sz. (teljesen rossz rajz). — AÉ. 1888. 122. 1. és képe u. o. 123. 1. 22. sz. alatt. — Schroller 66—67. 1.

Abb. 28. kép.

Abb. 29. kép.

Egyélű rézcsákány Árva vm.-bő'l. Hammeraxt aus dcm Komitate Árva.

Fokosszeríí rézcsákány Csókáról. Fokosehartige Hammeraxt von Csóka.

Csákóvá — 1. Csák. 38. Csátófalva (Kis-Küküllő m.) — A segesvári evang. főgimn.-ban egy 21 cm. h., 1.2 kg. súlyú, kettős ellentett élű csákány. AÉ. 1888. 118. 1. (Hondorf alatt) és rajza u. o. 121. 1. 12. sz. — Hampel: Bronzkor II. k. 59. 1. (Holmdorf alatt). 39. Csepel (Pest m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. kettős ellentett élű csákányt említ meg.

Csernáton, — 1. Felsőcsernáton. 40. Csíkbánkfalva (Csík m.) — Nagy Jenő csíkszentmártoni ügyvéd gyűjt.-ben van az a 16 cm. hosszú rézgalyhó, melyet 2. sz. képünk szemléltet. Roska: Szf. 26a. kép. 41. Csíkszentkirály (Csík m.) — Vámszer Géza Csíkszeredái gyűjt.-ben volt egy kettős ellentett élű csonka példány.

42. Csóka (Torontál m.) — A szegedi kultúrpalota gyűjt.-ben van a 29. képünkön bemutatott 17.6 cm. h. s 340 gr. súlyú, egyélű csákány, mely, amint fennebb említettük, abban különbözik a biharmegyei tóti rokonpéldánytól, hogy foka nem téglalapos, hanem kerek s így inkább fokosszerű.

32 43. Dabas (Pest m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. említett kettős ellentett élű rézcsákányról nem tudjuk, hogy vájjon Alsó-, vagy pedig Felsődabasról származik-e. 44. Debrecen (Hajdú m.) — A Déri-Múzeumban IV. 21.— 1932. lsz. alatt a Miklós-utcából van egy 22.8 cm. hosszú, kettős ellentett élű példány, melynek nyél­ lyuka alatt van egy sekélyen beütött, kerek gyári, vagy tulajdonjegy. U. ott a városi téglagyárak területén felszínre került 29 cm. h., kettős ellentett élű példány. 45. Demecser (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban van egy kettős ellentett élű rézcsákány fele. 46. Désánfalva (Temes m.) — A Moravicáról Germánra vezető kocsiúttól északra 1888-ban 4 drb. kettős ellentett élű rézcsákányra bukkantak, melyek, mivel ugyanazon helyen feküdtek, kincslelet számba mennek. Az egyik 27 cm. h. és 1.4 kg. súlyú, nyéllyuka 4 cm. átm .; a másik 24. cm. h., súlya 1 kg., nyéllyukátm. 4 cm .; a harmadik csonka példány, nyéllyuka 4 cm. átm. s u. olyan hosszú és súlyos lehetett, mint a második példány; a negyedik 20 cm. h., nyéllyukátm. 3.5 cm. (itt kettétört), súlya 750 gr. — A lelőhely közelében apró rovátkákkal, ujjbenyomással ékített cserepek fordultak elő, mint a varadiai Kilia-hegyen lelt kerámikai maradványok, s mint amilyeneket Much: Praehist. Atlas VIII. t. 20.22, ábrája és Kupferzeit c. műve 32. ábrája (Mondsee!) alatt közöl. — U. ott 4 drb. 4—6 cm. hosszú rézhuzaltöredéket, átfúrt szarvasagancsot és égett emberi csontokat is leltek. Milleker : Délm. az őskorban 31—33. 1. (a rézhuzaltöredékeket tűtöredékeknek véli). — AÉ. 1893. 126. 1., 1913. 307. 1. — A négy csákány Kormos Béla verseci kir. közjegyző birtobába jutott. — E. Vulpe i. m. 196. 1. 47. Dézna (Arad m.) — Az aradi kir. kát. főgimn. gyűjt.-ben volt egy olvasztó tégely és egy 23 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány. Arad vm. monogr. II./I. k. 13. 1. 48. Doboz (Békés m.) — A gyulai múzemban két kettős ellentett élű réz­ csákány is van innét. Az egyiknek lsz. 497., hossza 22 cm., súlya 116.5 dg.; a másik 24 cm. h. és 274.5 dg. súlyú, lsz. 498. (Ezeket, valamint a gyulai töredékre és halásztelekire vonatkozó adatokat és rajzokat Implom József barátomnak köszönöm).

Danaadony, — 1- Adony. 49. Erdély. — Külön soroljuk fel az erdélyi csákányokat, amelyek közelebbi lelőhelye ismeretlen. Ennek, az anyaország leleteihez viszonyítva, az az előnye van, hogy külön is megismertet az egyes típusok példányszámával. Az EM. VI. 64. 1. szerint az Erdélyi Múzeum-Egyesület Ásványtárában két rézcsákány volt. Az EMER.-ban van: I. 3780. lsz. alatt egy egyenes, nyéllyuknyújtvány nélküli. 13 cm. h., 535 gr. súlyú, egyélű rézcsákány, amit 5. sz. képünkön már bemutattunk. — II. 8802.—8803. lsz. alatt egy pörölyszerűvé deformált és egy csonka fokú, egy­ élű példány. Ebben az állapotban mindkettőnek 24 cm. a hossza. Az egyiknek súlya 580 gr., a másiké 430 gr. — U. ott 178. lsz. alatt egy 25.2 cm. h., egyélű példány (30. kép), melynek alsó felén a nyéllyuk széle felett és alatt 2—2 sekélyen beütött, kerek gyári, vagy tulajdonjegy van. Súlya 1590 gr. — 179. lsz. alatt egy 25.4 cm. h., egyélű példány, melynek alsó felén a nyéllyuk alatt és felett 3—3 jegy van (11.

33 kép). Súlya 1840 gr. — 8098. lsz. alatt egy karcsúbb, 20.8 cm. h. egyélű példány (9. kép), melynek súlya 1090 gr. — 8101. lsz. alatt egy 23.5 cm. h., 1355 gr. súlyú, ugyancsak egyélű csákány (8. kép). 181. lsz. alatt egy 600 gr. súlyú, karcsú, 22.6 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány van (31. kép), I. 2330. lsz. alatt a 16. képen már bemutatott kettős ellentett élű példány. Hossza 25.8 cm., súlya 1520 gr. A Dési Városi Múzeumban egy 22 cm. h., kettős ellentett élű példány van.

Abb. 30. kép.

Abb. 31. kép.

Egyélű rézcsákány Erdélyből. Axtliammer aus Siebenbürgen.

Kettős ellentett élű rézcsákány Erdélyből. Axthacke aus Siebenbürgen.

A Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában 4733/lsz. alatt egy 16.7 cm. h., kettős ellentett élű példány; u. ott még két roncsolt kettős ellentett élű csákány van. A Nagyszebeni Br. Brukenthal-Múzeumban 2 drb. kettős ellentett élű csákányt említ Gooss 53.1. és utána az ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 306. 1. — V. ö. AK. V. 36. 1. A MNM.-ban a Király föld-ről (Szászföld=Erdély!) egy 19 cm. h., kettős ellentett élű példányt említ a MNM. 1908. évi Jelentése 37. és 39. 1. — V. ö. AÉ. 1913. 306—307. 1. A Debreceni Déri-Múzeumban IV. 63./904. Isz. alatt egy kettős ellentett élű rézcsákánynak a fele van. Ennek a töredéknek a hossza 12.7 cm. Alján, a nyéllyuk szélén, beütött kerek jegy van. A wieni Naturhistorisches Museumban 38778. lsz. alatt egy 23.8 cm. h. és 498 gr. súlyú, egyélű csákány van. D. Sz. 1935. 152. 1. — U. ott még egy kettős ellentett élű példány is van Erdélyből. A Bukaresti Városi Múzeumban egy kettős ellentett élű rézcsákány felét láttam. 50. Erősd (Háromszék m.) — A Tyiszk-hegyen levő telep felső, már nem festett kerámikás, fejlett rézkori rétegének alján egy kettős ellentett élű rézcsákányt lelt

34 László F. Hossza 18 cm. (13. kép). Roska : Szí. 17. kép. — Schroller 66. 1. és 55. t. 4. sz. — H. Schmidt: Cucuteni XXXVI. t. 10. sz. — AÉ. 1928. 49. 1. Jellemző, hogy nyéllyuka nem nyúlik meg hengeresen. E. Vulpe i. m. 197. ]. 51. Élesd (Bihar m.) — A MNM.-ban az AÉ. 1881. 282. 1. szerint rézcsákány.

Abb. 32. kép. Keltős eülentett élű rézcsákány Gyergyószentmiklösról. Axthacke von Gyergyószentmiklós.

52. Érd (Fejér m.) — Az AÉ. 1913. 307.1. tévesen kettős ellentett élű csákányt említ innét. Gallus S. szíves közlése szerint egyélű csákány ez, melynek hossza 16.5 cm., súlya 645 gr. A MNM. rézcsákányai egy részére vonatkozó adatokat Gallus Sándor volt szíves rendelkezésemre bocsájtani. 53. Értarcsa (Bihar m.) — Dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi gyűjt.-ben egy 31 cm. h. és 1.63 kg. súlyú, kettős ellen tett élű példány, amit a község Alsó rét nevű, kb. 4 holdas szigetén leltek. 54. Farkasmező (Szilágy m.) — A Szifeszay-íéle gyűjteményben volt egy 21. cm. h., kettős ellentett élű csákány. AÉ. 1897. 356.-357. 1. — Szilágy vm. monogr. I. k. 30. 1.

Farnos, — 1. Berettyófarnos. 55. Fehértemplom (Temes m.) — Milleker adata, mely szerint az itteni városi múzeumban van egy 17. cm. h. és 1.37 kg. súlyú függőleges nyéllyukkal bíró rézfejsze,

35 mint aminőket Pulszky Rézkora 30. 1. mutat be, nem [egészen világos, mert Pulszky az idézett helyen kettős ellentett élű csákányokat s egy egyélű csákányt mutat be.

T a5 -sc G o 3 © a

JZ

Q i

'OS A3 X »c

Milleker: Délm. az őskorban 35. 1. szerint vágó éle körszelvényben szélesedik ki, nyéllyuka fent van. Tehát minden valószinűség szerint egyélű csákányról van szó. 56. Fejér m. — A Székesfehérvári Múzeumban van egy kettős ellentett élű példány, mely állítólag a'megye területén került felszínre. AÉ. 1913. 307. 1.

36 57. Feketelak (Szolnok-Doboka m.) — Az EMER-ban 6756. lsz. alatt egy karcsú, 16.7 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány, melynek ovális nyéllyuka alatt sekély, kerek beütés van. Súlya 180 gr. (17. kép).

Felsőbencsek, — 1. Németbencsek. 58. Felsőcsernátón (Háromszék m.) — A SzNM.-ban 23 cm. h., kettős ellentett élű csákány, amelyet a Csonkavár-ban leltek; az irodalomban lelőhelyként egyszerűen Csernáton szerepel. SzNM. Ért. I. 46. 1., II. 13. 1. — AÉ. 1888. 117. 1. és képe u. ott 119. 1. 3. ábra alatt, — 1913. 306. 1. Pulszky: Mo. A. I. k. 82. 1. — Roska: Szf. 25. kép 4. sz. (25. kép 4. sz.). Felsődabas, — 1. Dabas. 59. Felsőmagyarország (vagy Morvaország). — A D . Sz. 1935. 152.1. szerint a wieni Naturhistorisches Museumban 34319. lsz. alatt van egy 19.1 cm. h. és 861 gr. súlyú egyélű példány. U. ott 156. 1. u. abból a gyűjteményből egy 26.4 cm. h., 673 gr. súlyú kettős ellentett élű példányt idéz, melynek lsz. 37629. — Lelőhelyeként kifejezetten Felsőmagyarország szerepel. Fibis, — L Vinga. Gács, — 1. Holics. 60. Gát (Bereg m.) — A Munkácsi Lehóczky-Múzeumban egy 11 cm. h. és 245 gr. súlyú, egyélű csákány van. 61. Gerendkeresztúr (Torda-Aranyos m.) — ANagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában 48. Isz. alatt egy 18.6 cm. h. és 1.15 kg. súlyú egyélű csákány van. 62. Gergelyfája (Alsó-Fehér m .)— A Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumá­ ban van egy vésőszerű tárgy, melyet az AÉ. 1888. 123.— 124. 1. lapos vésőnek mond (rajza u. ott 123. 1. 26. sz. alatt), s amely Alsófehér vm. monogr. II./I. k. 86. 1. szerint rézgalyhó levágott pengéje (képe u. ott VIII. t. 77. sz. alatt). — Voltaképpen egyélű rézcsákány levágott élrésze is lehet. 63. Gilvánfa és Rácmecske (Baranya m.) közti posványos területről egy kettős ellentett élű példány került felszínre. AÉ. 1913. 307. 1. 64. Glimbóka (Szeben m.) — A nagyszebeni Br. Brukenthal-Múzeumban egy 14.5 cm. h., kettős ellentett élű csákány van. AÉ. 1888. 118. 1. és rajza u. ott 119. 1. 9. sz. alatt (tévesen Klimbóka alatt). — SzNM. Ért. II. 14.— 15. 1. — Martian I. 223., II. 300. Az ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 188.— 189. 1. 190. sz. alatt bányászcsákányt említ, s hivatkozik arra, hogy hasonlót leltek a hunyadniegyei Telek község vasbányájában. Utal az AK. XIV. 1885. 112. 1. és II. t. 2. sz. ábrájára is, de ez nem kétélű. Téglás G. hasonlata tehát nem teljes. 65. Gyergyószentmiklós (Csík m.) — Az EMER.-bán II. 3993. lsz. alatt egy 18.5 cm. h., kettős ellentett élű csákány van. Súlya 870 gr. (32. kép). Állítólag 10 drbot leltek együtt a gróf Lázár-féle kertben. Kilenc elkallódott. EME. Évk. 1911. 46. 1. — Roska : Szf. 18. kép. 66. Győr vidéke — A MMN.-ban 1907./41. lsz. alatt van egy 15.5 cm. h. rézcsákány, melynek foka fokosszerűséget kölcsönöz neki, 68./1901. lsz. alatt pedig egy 16 cm. hosszú és 755 gr. súlyú, kettős ellentett élű példány.

37 67. Gyula (Békés m.) — A : itteni múzeumban van egy csákány töredéke, melyet a Galbácskert-ben leltek. 68. Gyulafehérvár (Alsó-Fel: ér m.)— A dresdai Zwinger~ben egy kettős ellentett élű rézcsákány, melynek élei a használat rendjén ellapultak, pörölyszerűekké váltak.

Abb. 34. kép. A hajdusáinsoni kettős ellentett élű rézcsákány Die Axthacke von Hajdusámson.

Egyélű rézcsákány Ippről. Axthammer von Ipp.

69. Hajduhadház (Hajdú m.) — A Debreceni Déri-Múzeumban gyűjtelékes leletből a következő rézcsákányok vannak: egy 24.4 cm. h., 760 gr. súlyú, kettős ellentett élű példány, melynek alján a nyéllyuk felett és alatt 3—3 sekély, kerek jegy van (33. kép. 1. sz.), lsz. IV. 185./1928; egy 25.5 cm. h., 1.210 kg. súlyú, u. olyan típusú példány, melynek lsz. IV. 186./1928. u. az a kép 2. sz., alján a nyéllyuk felett és alatt 1— 1 kerek, sekély jegy; IV. 22./1912. lsz. alatt egy u. olyan alakú, 25 cm. h., 1.520 kg. súlyú példány (u. a. kép 3. sz., alján a nyél­ lyuk felett és alatt 1— 1 kerek, sekély jegy). — Velük együtt került felszínre egy sajátos, egyélű rézcsákány (u. a. kép 4. sz.), melynek nyéllyuka közelebb esik a keskeny fokhoz; lsz. IV. 184./1928., hossza 34 cm., súlya 2.91 kg. Jelentés a Debre­ cen sz. kir. Város Múzeumának 1912. évi állapotáról 18 1. és 1928. évről szóló jelentés 43. 1. 70. Hajdusámson (Sámson, Hajdú m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban II. 4. lsz. alatt egy 24.4 cm. h., 1.555 kg. súlyú, kettős ellentett élű példány. Alján, a nyéllyuk felett és alatt 1— 1 kerek, sekély jegy. Nyéllyukának megnyúlása, alsó felén kúpos felépítésű (34. kép). Pulszky: Mo. A. I. k. 82. 1. — Jósa A. i. m. 5. 1. 71. Halásztelekpuszta (Békés m.) — A gyulai múzeumban 496. lsz. alatt egy 25 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány. Súlya 1.275 kg.

38 Handlova, — 1- Nyitrabánya. 72. Harína (Beszterce-Naszód m.) — A besztercei evang. gimnáziumban egy 19.5 cm. h., kettős ellentett élű példány. 73. Háromszék m. — A SzNM.-bán egy 15.6 cm. h., kettős ellentett élű réz­ csákány (14. kép 2. sz.). Roska : Szf. 26. kép 2. sz. — Nestor: Dér Stand 310. sz. jegyzet. Haschagen, — 1- Hásság74. Hásság (Nagy-Küküllő ni.) — A medgyesi evang. gimnáziumban kettős ellentett élű rézcsákány. Gooss 17. 1. — ASL. N. F. XIII. 474. 1. és V. t. 9. sz. — AÉ. 1888. 120. 1., 1913. 306. 1. — Hampel: Bronzkor II. 58. 1. (Haschagen alatt). — Martian I. 253., II. 320. 75. Hegyközcsatár (Bihar m.) — A nagyváradi múzeumban 2456. lsz. alatt egy 28 cm. h., kettős ellentett élű példány. 76. Hencida (Bihar m.) — A nagyváradi múzeumban 2083. lsz. alatt egy rézgalyhó, melynek foka behorpadt, s élét utólagosan levágták. U. ott 2081. lsz. alatt egy kettős ellentett élű rézcsákány fele; 2082. lsz. alatt pedig egy ugyancsak kettős ellentett élű rézcsákány. 77. Heves m. — A MNM.-ban gr. Keglevich Gyula még 1865-ben eszközölt ajándéka képpen 2 kettős ellentett élű példány, melyek valószínűleg Heves m.-ben kerültek felszínre. AÉ. 1913. 307. 1. Az egri líceum gyűjteményében levő két egyélű, egy ép kettős ellentett élű (s egy másiknak a fele) rézcsákány nem a megye területén került felszínre, hanem Lippáról valók (1. ott) és a Piánk-féle gyűjteménnyel kerültek Egerbe. — Az AÉ. 1913. 305. 1. 15a. alatt közölt mezőkeresztesi típusú rézcsákányt nem Lippán lelték, hanem a temesmegyei Csák-on (Csákóvá, v. ö. Milleker I. 28. 1. — Valószínűleg kliséelcserélés folytán került ugyanez a csákány Szolnok-Doboka vm. monogr. I. k. 112. l.-ra, mint várkudui lelet). Hidegkút, — 1. Temeshidegkút. Hirics (Baranya m.) — A MNM.-ban 1903./109. lsz. alatt egy „őskori rézcsákány" szerepel. Gallus S. szíves közlése szerint egy 23 cm. h. és 450 gr. súlyú fejbisző-ről van szó. E. Vulpe i- m. 191. 1. — Nagy G. az AÉ. 1913. 317. 1. X. t. sz. alatt fokost mutat be, mint a MNM. 1903./109. sz. példányát, s így a Gallus elnevezése, amit Bella L. vezetett be az irodalomba, erre a fokosra vonatkozik. 78. Holics (Gács, Nógrád m.) — A wieni Naturhistorisches Museumban 16137. lsz. alatt egy 25 cm. h. és 2468 gr. súlyú egyélű rézcsákány. D. Sz. 1935. 152. 1. Holmdorf, , r .... , íj , , — 1. t s a t o t a l v a . Hondorr, 78a. Hőgyész (Tolna m.) A MNM.-ban 68./1907. lsz. alatt egy 18.5 cm. h., kettős ellentett élű példány. Súlya 680 gr. Hundorf, — 1- Csátófalva. 79. Hunyad m. — A dévai múzeumban a 23. sz. képünkön bemutatott, 21 cm. h. csákány, melynek alja kapa, felső vége pedig kampósan bekap. 80. Ipp (Szilágy m.) — A Debreceni m. kir. Tisza István-Tudományegyetem Régészeti Intézetében R. 286. lsz. alatt egy 21 cm. h. egyélű rézcsákány, amit a

39 Pincedomb-on leltek. Az alján a nyéllyuk felett függőleges borda látszik, ami minden valószínűség szerint az öntési varrány emléke (35. kép). 81. Jászladány (Jász-Nagykun-Szolnok m.) — A MNM.-ban, sírból, kettős ellentett élű példány. 82. Kerepes (Pest m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. is kettős, ellentett élű réz­ csákányt említ innét. Lsz. 61./1894. Hossza 25.3 cm., súlya 815 gr. Király föld (Szászföld), — 1. Erdély alatt. 83. Kisbér (Komárom m.) — A MNM.ban mezőkeresztesi típusú rézcsákány. 84. Kisköre (Heves m.) — Pulszky Mo. A. I. k. 82. 1. rézcsákányt említ innét.

Abb. 36. kép.

Abb. 37. kép.

Kettős ellentett élű rézcsákány Kisnyékről. Axthacke von Kisnyék.

Kettős elientett élű rézcsákány Kisvárdáról. Axthacke von Kisvárda.

85. Kisnyék (Bihar m.) — A Debreceni Déri-Múzeumban egy 24 cm. h., kettős ellentett élű példány, melynek alján a nyéllyuk mellett 2 sekélyen beütött, kerek jegy van, az egyik a nyéllyuk felett, a másik alatta. A Debreceni Déri-Múzeum Évkönyve, 1937. 99. 1. 29. kép, 2. sz. — Roska : Bihar vm. múltja 4. kép. — Lsz. 402—937. Jellemzője, hogy erősen (csónakosan) hajlott testű (36. kép). 86. Kissink (Nagy-Küküllő m.) — Itt egy mezőkeresztesi típusú csákányt leltek. Súlya 650 gr. — Hampel: Bronzkor II. 66. 1. 87. Kissoda (Temes m.) — A temesvári múzeumban 2770. lsz. alatt kettős ellentett élű példány. 88. Kisvárda (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban egy 20.6 cm. h. és egy 25.4 cm. h., kettős ellentett élű példány van, ez utóbbinak nyéllyuka felett és alatt 3—3 enyhén beütött, kerek jegyet látunk (37. kép). U. ott Kisvárda környékéről 2 drb. csonka példány va n : az egyiknek a fele hiányzik, a másiknak a két karja. 89. Knéz (Temes m.) — A temesvári múzeumban 3334. lsz. alatt egy egész és egy törött, kettős ellentett élű rézcsákány van. 90. Komárom (Komárom m.) — A MNM.-ban kettős ellentett élű példány. — Környékéről a wieni Naturhistorisches Museumban van két egyélű csákány,

40 egyiknek lsz. 28398, súlya 266 gr., hossza 13.5 cm .; a másiknak lsz. 28397, súlya 1130 gr., hossza 19 cm. D. Sz. 1935. 152. és 153. 1. 91. Kondorfa (Vas m.) — U. ott 28613. lsz. alatt egy 16 cm. h., 233 gr. súlyú, egyélű csákány van. D. Sz. 1935. 152. 1. és 1. ábra.

Kotliget, — 1. Kotyihlet. 92. Kotyiklet (Kotliget, Bihar m.) — A nagyváradi múzeumban egy hibásan öntött egyélű példány van innét. 93. Köbölkút (Bihar m.) — U. ott 1776. lsz. alatt egy 22.8 cm. h., karcsú, egyélű csákány van. 94. Kőhalom (Nagy-Küküllő m.) — Vidékéről az ASL. N. F. XIII. 473. 1. a Steinburg-íéle gyűjteményből egy kettős ellentett élű rézcsákányt említ. Téglás G. a kőhalmi evang. népiskola gyűjteményéből ismertet egy egyélű példányt. AÉ. 1888. 118. 1. és képe u. ott 119. 1. 7. sz. alatt. 95. Krajnikfalva (Bihar m.) — A nagyváradi múzeumban, valószínűleg gyűjtelékes leletből, hat drb. kettős ellentett élű rézcsákány van. A 2115. lsz. 19.3 cm.; a 2116. lsz. 26 cm.; a 2117. lsz. 16 cm. (az egyik élét levágták a fel­ színre kerülés rendjén); a 2118. lsz. 25 cm. hosszú; végül a 2120. lsz.-nak csak a fele van meg. AÉ. 1913. 307. 1. 96. Krasznamihályfalva (Szilágy m.) — A Kraszna folyó régi medréből egy 23 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány jutott a MNM.-ba. 1876. évi napló 181. sz. — AÉ. r. f. IX. 282 1. — Szilágy vm. monogr. I. k. 30. 1. 97. Krizba (Brassó m.) — A Barcasági Szász Múzeumban Brassóban van az itt lelt s 22. sz. képünkön bemutatott, 260 gr. súlyú, 18.2 cm. h. tővágó. Martian I. 372., II. 212. sz. alatt a Mitteilungen d. praehist. Kom. I. k. 1903. 181. ábrájára való hivatkozással tévesen mondja bronzfejszének. Kudu, — 1. Várkudu. 98. Kudsir (Hunyad m.) — A dévai múzeumban 5234. lsz. alatt egy 18 cm. h., kettős ellentett élű példány. 99. Küküllővár (Kis-Küküllő m.) — Az EMER.-bán IV. 1886. lsz. alatt van a 38. sz. képünkön látható, 33 cm. h., 2.78 kg. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány. A Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában 5117. lsz. alatt egy 24.8 cm. h. és 1.4 kg. súlyú, 5118. lsz. alatt pedig egy roncsolt, mostani állapotában 16.5 cm. h., 0.99. kg. súlyú, kettős ellentett élű példány van. Valószínű, hogy u. abból a leletből származik, mint az EMER. példánya. Lengyelhegy, — 1. Nyírtura. 100. Lippa (Temes m.) — Piánk Ferenc egri gyűjteményében több rézcsákány volt. Egy mezőkeresztesi típusúnak hossza .25 cm. AK. VII. 76. 1. — Pulszky: Mo. A. I. k. 82. 1. — AÉ. 1893. 129. 1., 1913. 307. 1. és képe 305. 1. 15a. sz* alatt. A MNM.-ban. Az egri érseki líceum gyűjteményében levő, két egyélű (egyiknek h. 17.7 cm., a másiké — kiegészítve, mert hegye törött — 25.5 cm.), egy 27.8 cm. h. kettős ellentett élű példány, valamint egy hasonlónak a fele a Piánk-féle gyűjteményből származik. AK. VII. 76. 1. — Milleker: Délm. az őskorban. 36.1. U. ott van egy egyélű, fejszeformájú is. AÉ. 1913. 303. 1. 7. sz. ábra.

41 A wieni Naturhist. Museumban 17863. lsz. alatt van egy 26.7 cm. h. és 1.83 kg. súlyú, kettős ellentett élű csákány. D. Sz. 1935. 157. 1. Az AÉ. 1913. 305. 1. 15a. ábra alatt bemutatott mezőkeresztesi típusú réz­ csákány, mint azt fennebb is megjegyeztük, nem Lippáról való, hanem a temesmegyei Csák-on (Csákóvá) lelték. V. ö. Miíleker: I. 28. 1., ahol a képét is adja. — Kliséelcserélés folytán került u. ennek a csákánynak a képe Szolnok-Doboka vm. monogr. I. k. 112. lapjára mint várkudui lelet!

Abb. 39. kép. Kettős elmentett élű rézcsákány Kiikiillővárról. Axthacke von Kiikiillővár.

Rézkori üírilcJet Marosdécséről. (Nagyenyed, Beth'len-Kollcgium.) Kupferzcitlichcr ‘Grabfund aus Marosdécse.

101. Lisó (Hont m.) — A MNM.-ban 1917./14. sz. alatt egy kettős ellentett élű példány. Hossza 28.5 cm., súlya 1.745 kg. 102. Losonc (Nógrád m.) — A wieni Naturhist. Museumban 15009. lsz. alatt egy 28.1 cm. h., 2.516 kg. súlyú egyélű, nyéllyuka körül 13 kerek jellel bíró, — 15010. lsz. alatt pedig egy 21.2 cm. h., 1.139 kg. súlyú, nyéllyuka szélén fent és lent 1— 1 beütött, kerek, sekély tulajdon-, vagy gyári jeggyel ellátott egyélű réz­ csákány van. D. Sz. 1935. 152. 153. 1. — AÉ. 1913. 307. 1. 103. Magyarkecel (Szilágy m.) — Nagy Domokos főszolgabíró gyűjteményében volt egy 24 cm. h. és 1.4 kg. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány. Szilágy vm. monogr. 1. 30. 1. 104. Magyarország (Erdély kivételével). — Hazánk területéről, a lelőhely közelebbi megjelölése nélkül, sok rézcsákány lappang a különböző hazai és külföldi gyűjteményekben. Első helyen kell szólanunk a MNM.-ban levő példányokról.

42 Gallus Sándor az alábbi adatokat volt szíves közölni velem. Egyélű csákányok: 246./1870. lsz., 24.2 cm. h. és 2155 gr. súlyú, 50., 1875. lsz., 20 cm. h. és 845 gr. 113.1879. lsz., 20 cm. h. és 530 gr. ,, 39./1880. lsz.,‘ 19 cm. h. és 850 gr. ,, 137./1880. lsz., 18 cm. h. és 845 gr. 92./1882. lsz., 17.2 cm. h. és 795 gr. 85./1887. lsz., törött, 13 cm. h. és 200 gr. 115./1898. lsz., 11.6 cm. h. és 545 gr. ,, 95./1901. lsz., 10.3 cm. h. és 250 gr. ,, példány. Egyélű, leltári szám nélküli csákányok: 14 cm. h. és 675 gr. súlyú, — 16 cm. h. és 365 gr. súlyú, 17.5 cm. h. és 1095 gr. ,, — 19 cm. h. és 895 gr. ,, 20.5 cm. h. és 1085 gr. ,, — 26 cm. h. és 1730 gr. ,, 27 cm. h. és 2040 gr. ,, — 27.2 cm. h. és 725 gr. ,, példány. Kettős ellentett élű csákányok: 50./1875. lsz., 20 cm. h. és 1235 gr. súlyú, 91./1882. lsz., 21.5 cm. h. és 620 gr. ,, 18./1884. lsz., 23.3 cm. h. és 1130 gr. ,, 82./1884. lsz., 18.4 cm. h. és 665 gr. ,, 103./1887. lsz., 19.5 cm. h. és 1050 gr. ,, 7. 1908. lsz., 19.2 cm. h. és 780 gr. ,, 40./1895. lsz., 17.2 cm. h. és 955 gr. ,, 185./1910. lsz., 26 cm. h. és 1195 gr. ,, példány. Kettős ellentett élű, leltári szám nélküli csákányok: 13.7 cm. h. és 325 gr. súlyú, — 20 cm. h. és 950 gr. súlyú, 20.7 cm. h. és 875 gr. „ — 22 cm. h. és 825 gr. 23 cm. h. és 1155 gr. „ — 24 cm. h. és 985 gr. 24 cm. h. és 925 gr. ,, — 24 cm. h. és 820 gr. ,, példány. Két mezőkeresztesi típusú csákány is van a MNM.-ban, melyek lelőhelye ismeretlen. Az egyiknek h. 37.6 cm., súlya 2785 gr., lsz. 50./1875., a másiknak h. 41.3 cm., súlya 3435 gr. Lsz. nincsen. A Debreceni Déri-Múzeumban Bb. 25. lsz. alatt van a Déri Frigyes-iéle gyűjteményből egy 27.7 cm. h. és 890 gr. súlyú, kettős ellentett élű példány. A Munkácsi Lehóczky-Múzeumban egy 25 cm. h., 1.125 kg. súlyú, kettős ellentett élű példány van. A szegedi kultúrpalota gyűjteményében van egy 18.5 cm. h. és egy 20.5 cm. h., kettős ellentett élű példány. Annak 720 gr., ennek 760 gr. a súlya. Tolna vm. múzeumában 3 kettős ellentett élű rézcsákány van. Hosszuk: 14.2, 21.5 és 21.5 cm. Zemplén vm. háború előtti monográfiája II. tábláján a coborhegyi és nagy­ erdőpusztai egyélű csákányon kívül szerepel a Dókus-féle gyűjteményből még két drb. kettős ellentett élű példány is. A coborhegyi csákány kézzelfoghatóan bizonyítja,

43 hogy Dókus alispán nemcsak Zemplén vm.-ből szerezte és gyarapította gyűjteményét, hanem az ország más részeiből is kapott régiségeket. így ezt a 2 példányt sem tekinthetjük kétségtelen zemplénmegyeinek. A wieni Naturhist. Museumban a következő rézcsákányok vannak Magyarországról, azokon kívül, melyek közelebbi lelőhelyét ismerjük: 17861. lsz. alatt egy 13.7 cm. h. és 244 gr. súlyú (D. Sz. 1935. 152. 1. és 2. ábra. — N■Aberg : Nordisches Kulturgebiet 194. ábra); 17857. lsz. alatt egy 26.5 cm. h. és 1.677 kg.

Kettős ellentett élű rézcsákány M ezőtúrról — Axllnicke von Mezőtúr.

súlyú; 4541. lsz. alatt egy 20.3 cm. h. és 1.163 kg. súlyú; (D. Sz. 1935. 153. 1. és 7. ábra); 4540. lsz. alatt egy 22.5 cm. h. és 1.397 kg. súlyú; 17858. lsz. alatt egy 20.1 cm. h. és 1.45 kg. súlyú egyélű; 4539. lsz. alatt egy 31 cm. h. és 1.432 kg. súlyú (D. Sz. 1935. 156. 1. és 9. ábra); 40265 lsz. alatt egy 18 cm. h. és 564 gr. súlyú; 17866. lsz. alatt egy 22.8 cm. h. és 746 gr. súlyú; 11283. lsz. alatt egy 24 cm. h. és 1.047 kg. súlyú kettős ellentett élű rézcsákány van. D. Sz. 1935. 152.— 157.1. A zürichi Landesmuseumban van két egyélű és négy drb. kettős ellentett élű rézcsákány. Arch. Ért. r. f. XII. k. 1878. 378. 1. 105. Magyarvista ( Vista, Kolozs m.) — A kolozsvári gör. kát. teológia gyűjt.-ben a Kotyoroldal-ról, állítólag megbolygatott csontvázas sír mellől egy 10.8 cm. h. és 190. gr. súlyú, egyélű rézcsákány (6. kép). Jó fenntartású. Foka alatt a belső oldalon rosszul sikerült beütés van, az éle alatt pedig középen sekély, hoszszanti bemélyülés, ami valószínűleg az öntéssel függ össze. [Éle teljesen ép, de foka használatról beszél, mert a kalapálás rendjén meglapult egy kissé. Nyéllyuka kerek, 2 cm. átm. Nincs nyéllyuknyújtványa. 106. Marosdécse (Torda-Aranyos m.) — Az itteni rézkori temető egyik sírjának mellékletei a Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumába jutottak. Közöttük a leg­ értékesebb egy négykarajos gránitbuzogány és egy 20.6 cm. h. és 1.71 kg. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány, melyen a nyéllyuk felett 3 sorban 9, a nyéllyuk alatt pedig 4 sorban 12 körömbenyomásszerű beütés van (39. kép). A sír egyéb mellékletei: tűzkőkés, [/nio-kagylóból faragott és fúrt, valamint rézből való gyöngyök. AÉ. 1928. 50.1. 14. ábra 1. sz. — Schroller 66—67.1. — 22. Bericht d. röm. germ. Kom.

44 76. 1. — H, Schmidt: Cucuteni 89. 1. — A temetőről 1. Kovács István : Cimitirul eneolotic dela Decia Mure§ului. Le cimetiére énéolithique de Decia Mure^ului. Anuarul Institutului de Studii Clasice í. 1928.— 1932. Cluj, 1932. 89.— 101. 1. — EME. Évk. 1912. 34. 1., 1913. 34. 1. — Childe: The Danube in Prehistory, 203., 205. 1. — E. Vulpe i- m. 197. 1. A Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában az Örményesi árok-ból 5043. lsz. alatt egy 19.5 cm. h. és 1.15 kg. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány van. 107. Marosludas (Torda-Aranyos m .)— A MNM.-ban egy 33.4 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány van. MNM. 1910. évi besz. napló 94. sz. — AÉ. 1913. 206. 1. Hossza 33 cm., súlya 2.1 kg. 108. Maros-Torda m . — A marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjt.-ben van egy 20.7 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány, mely minden valószínűség szerint a megye területéről származik. 109. Marosvásárhely (Maros-Torda m.) — Környékéről származhatik a maros­ vásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjteményének egy rézcsákánytöredéke. 110. Máta-puszta, a Nagyhortobágyon (Hajdú m.) — Mint említettük, itt került felszínre az a két hortobágyi típusú rézcsákány, melynek mindkét éle kapaél, s mindkettőt 19. sz. képünk szemlélteti.

Mecske, — 1. Rácmecske. 111. Mezőkeresztes (Borsod m.) — A Borsod-Miskolci Múzeumban egy 24 cm. h., egyélű rézcsákány. AÉ. 1913. 307. 1. A MNM.-ban egy 40. cm. h., kettős ellentett élű példány abból a típusváltozatból, melynek egyik karja ( = a kapaél!) aránytalanul rövidebb, s amelyet mezőkeresztesi típus-nak neveztünk (18. kép). Pulszky: Rézkor 59. 1. és 58.1. 13. ábra 3. sz. — U. a. Magyarország Arch. I. k. 109. 1. XXII. t. — Hampel: Újabb tanulmányok a rézkorról 24. 1. 112. Mezősas (Bihar m.) — A nagyváradi múzeumban egy 12.5 cm. h., egy­ élű csákány. 113. Mezősámsond (Maros-Torda m.) — Az EMER.-bán a 15. sz. képünkön bemutatott kettős ellentett élű csákány. Hossza 24 cm., súlya 885 gr., lsz. IV. 1887. 114. Mezőtúr (Jász-Nagykun-Szolnok m.) — A mezőtúri ref. főgimn. gyűjte­ ményében egy 29 cm. h. és 1.56 kg. súlyú, kettős ellentett élű csákány. Alsó felén a nyéllyuk felett és alatt egy-egy kerek, sekélyen beütött jegy van. Nyéllyuka alsó felén kúposán nyúlik meg (40. kép). 115. Miklóslaka (Alsó-Fehér m.) — Az EMER.-bán II. 528. lsz. alatt egy 23.5 cm. h., kettős ellentett élű csákány, amit a község erdejében leltek. Súlya 970 gr. EME. Évk. 1909. 36. 1. Mikvásár, 1. — Mirkvásár. 116. Mirhógát (Nagykunság). — Az AÉ. 1913. 307. 1. tévesen Mirhagát-ról említ egy kettős ellentett élű cs.ákányt. Pulszky: Mo. A. I. k. 120. 1. és XXVIII. t. 1. sz. 117. Mirkvásár (Nagy-Küküllő m.) — Téglás Gábor a SzNM. Ért. II. 14.1. egy 18 cm. h. rézbaltát említ a kőhalmi evang. felső népiskola gyűjteményéből (és tévesen Mikvásár-1 ír). — Az ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 70. 1. 23. sz. alatt u. onnét kétélű rézcsákányt sorol fel. Ez utóbbi adata a helyes.

45 118. Mócs (Kolozs m.) — Az EMER.-bán a Csonka-határrészből 10060. lsz. kettős ellentett élű csákány fele. Ennek a félnek a hossza 14.3 cm. Mocsolya (Szilágy m.) — A Szikszay-gyűjteményben a Nagyhegy-rő\ volt egy bronzcsákány, mely az irodalomban tévesen szerepelt mint rézcsákány. AK. XIII. 50.—51. I. — AÉ. 1897. 358. 1. — Hampel: Bronzkor II. 92. 1. — Szilágy vm. monogr. I. 31. 1. Már Torma Károly bronzból valónak mondja. Korongjának széle rovátkolt, éle felett vonalas díszítés van. Képe CIA. 1876. I. k. III. t. 19. sz. alatt.

Mogyoros, — 1. Tiszamogyoros. 119. Monostorpályi (Bihar vm.) — A Deb­ receni Déri-Múzeumban a Sző dőskert-határrészből egy 22 cm. h., egyélű csákány (41. kép). 120. Mrámorák (Temes m.) — 1894-ben a Versec-kubini helyiérdekű vasút építésekor lel­ tek egy kettős ellentett élű rézcsákányt, mely­ nek hossza 23 cm., nyéllyuka 2—3 cm. átmérőjű, súlya 665 gr. volt. A Verseci Városi Múzeumba került. Milleker: Délm. régiségleletei III. k. 97. 1. — U. a. Délm. az őskorban 45 1. Murány, — 1. Temesmurány. 121. Nagyekemező (Nagyprépostfalua, Nagy-Küküllő m.) — Az ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 199. 1. 268. sz. alatt és az AÉ. 1913. 306. 1. kettős ellen­ tett élű rézcsákányt említ innét. 122. Nagyerdő-Puszta (Zemplén m., a Bod­ rog és Latorca összefolyásánál) — A Bendués Homok-ról az AÉ. 1902. 448. 1. is bemutatja a sátoraljaújhelyi múzeumnak egy 19.9 cm. h., egy­ élű rézcsákányát. A Dókus Gyula-féle gyűjtemény­ ből való. Zemplén vm. monogr. II. t. 123. Nagygáj (Torontál m.) — A MNM.bán 86./1898. lsz. alatt egy 25. cm. h., 775 gr. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány fele. Mlllekér III. k. 61. és 64. 1. — AÉ. 1913. 307. 1.

Abb.

41.

kép.

Egyélű rézcsákány Monostorpályiról. Hammeraxt von Monostorpályi.

124. Nagyhalász (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban a Szőllőhegy-ről talajforgatás alkalmával felszínre került 24.8 cm. h., 1.1 kg. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány (42. kép) nyéllyuk átm. 35. cmv mellyel együtt egy három darabba tört (s részben elkallódott) téglalapos átmetszetű (egyik oldala 3, a másik 5 mm. széles) rézrúdból sodort fogantyúféle (?). A múzeumba került darabok hossza 42+28+13.6 cm. A két nagyobb darab összeillik (43. kép). Rajzaikat Kis Lajos barátomnak köszönöm.

*

46 125. Nagyiklód (Szolnok-Doboka m.) — A szamosújvári áll. főgimn. gyűjt.-ben van egy 27 cm. h., egyélű rézcsákány. Alsó felén, a nyéllyuk alsó és felső széle mellett 3—3, sekélyen beütött, kerek jegy van. ÖTÉ. 1891. 153. 1. tévesen bronz­ ból valónak mondja. Temesváry János gyűjteményében volt innét egy kettős ellentett élű réz­ csákány fele. AÉ. 1897. 433. 1.

Nagyprépostfaha, — 1. Nagyekemező. 126. Nagyszeben (Szeben m.) — A Bukaresti Városi Múzeumban egy 13.8 cm. h., egyélű csákány (44. kép). 127. Nagyszredistye (Temes m.) — 1893-ban a Krustica-dűlőben 3 kettős ellentett élű rézcsákányt leltek, melyek Rültinger Ede birtokába jutottak. Az egyik 35 cm. h., nyéllyuka 3—6 cm. átm., súlya 1.35 kg.; a másik 24 cm. h., nyéllyuka 3—6 cm. átm., súlya 1.1 kg.; a harmadik csak 15 cm. h., nyél­ lyuka 2—5 cm. átm., súlya 200 gr. volt. Milleker: Délm. az őskorban 32. 1. — AÉ. ú. f. XIII. 128. 1.

Abb. 43. kép.

Kettős ellentett élű rézcsákány Nagyhalászról. Axthacke von Nagyhalász.

Rézfogantyú (?) Nagyhalászról, a 42. képen ábrá­ zolt csákánnyal lelték. Griff

(?) aus Kupfer von Nagyhalász, m it dér Axthacke Abb. 42 zusammen gefunden.

128. Nádudvar {Hajdú m.) — A Debreceni Déri-Múzeumban egy 24.2 cm. h., 1.672 kg. súlyú, egyélű, facettált példány. Lsz. 1908.— 1125 (45. kép). A debreceni ref. kollégium gyűjteményében egy kettős ellentett élű példány van innét, melynek hossza 28.7 cm., súlya 1.5 kg (46. kép). Alján a nyéllyuknyúlvány szélén sekély, ovális beütések vannak. A nyéllyuk falának alsó felén egy, két és néhol három sorban, szabálytalanul beütött holdsarlószerű jegyek vannak. 129. Németbencsek (Temes m.) — A temesvári múzeumban 545. lsz. alatt van egy kettős ellentett élű rézcsákány, melynek hossza 22 cm., súlya 590 gr. Délm. Tört. Rég. Ért. X. 190. 1. tévesen bronzfokosnak mondja. — AÉ. 1893. 128.—129. 1. Milleker: Délm. ősk. rég. 6. 1. — U. a. Délm. az őskorban 35. 1. — U. a. Délm. régiségleletei 1. 20. 1. s rajza u. o. 130. Németpróna (Nyitra m.) — A MNM.-ban egy 20.5 cm. h., egyélű példány. 1909. évi besz. n. 153. sz. Súlya 1.055 kg.

47 131. Nyírgelse (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban II. 1994. sz. alatt van egy 955 gr. súlyú, kettős ellentett élű példány, melynek kapaéle erősen használt. Ebben az állapotban 16.7 cm. h. 132. Nyírlugos (Szabolcs m.) — U. azon gyűjteményben egy 21.2 cm. hosszú, kettős ellentett élű példány, melynek alján a nyéllyuk felett és alatt 1— 1 sekély, kerek jegy. Lsz. II. 7 (47. kép). Jósa A. i- m- 5. 1.

Abb. 44. kép.

Abb. 45. kép.

Egyélű rézcsákány Nagyszebenből. Axthammer von Nagyszeben.

Egyélű rézcsákány Nádudvarról. Axthammer von Nádudvar.

133. Nyírtura (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban II. 8. lsz. alatt van egy 21.6 cm. h. 795 gr. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány, melyet a Várhegyen leltek. — Az AÉ. 1913. 307. 1. Túra Lengyelhegy-ről valónak mondja. Nyéllyukának megnyúlása, a szerszám alsó felén, kúpos felépítésű (48. kép, 1. sz.). Jósa A. i. m. 5. 1. U. abban a gyűjteményben II. 11. lsz. alatt van egy 16 cm. h., 275 gr. súlyú rézfokos, melynek felső karja és foka kerek átmetszetű, s csak ívesen kihajló éle felé lapul (48. kép, 2. sz.). Nincs kizárva, hogy együtt lelték. Képe AÉ. 1913. 317.1. 50. sz. — E. Vulpe i. m. 191. 1. 134. Nyitrabánya (Handlova, Nyitra m.) — A wieni Naturhist. Mus.-ban 37578. lsz. alatt van egy 26.5 cm. h. és 2.095 kg. súlyú, kettős ellentett élű réz­ csákány. Hátán 15 kerek jegy a nyéllyuk körül és folytatólag a penge felé, alsó felén a fok hosszában 2 u. olyan jegy. Erősen hangsúlyozott a nyéllyukának meg­ nyúlása, mely majdnem hengeres. D. Sz. 1935. 152.1. Képe az u. o. adott ábrán 5.—5a. sz. alatt (49. kép). — Praehist. Zeitschr. XXII. 32. 1. 37. sz. jegyzet. 135. Óbars (Bars m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. szerint itten egy kettős ellentett élű példányt leltek. — Pulszky: Mo. A. I. k. 82. 1.

48 ' Óbuda (Pest m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. innét is említ egy kettős ellentett élű rézcsákányt, holott ez, Gallus S. közlése szerint, egyszerű balta. Lsz. 24a./1883. 136. Oroszfája (Kolozs m.) — A Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában 39. sz. lsz. alatt van egy 24 cm. h. és 1.22 kg. súlyú, kettős ellentett élű csákány. Rajta ónnyomok észlelhetők. AÉ. 1888. 118. 1. s rajza u. ott 119. 1. 6. sz. alatt. — 1913. 306. 1. — ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 73. 1. 40. sz.

Abb. 46. kép.

Abb. 47. kép.

Kettős elkeltett élű rézcsákány Nádudvarról!. Axthacke von Nádudvar.

Keltős ellentett élű rézcsákány Nyírlugosról. Axthacke von Nyírlugos.

137. Ottomány (Bihar m.) — A debreceni ref. kollégium gyűjtőben van egy 21.3. cm. h., kettős ellentett élű csákány, melynek alján a nyéllyuk alatt három sekélyen beütött, kerek jegy van (50. kép). Súlya 1402 gr. Pest, — 1- Budapest. 138. Pécs (Baranya m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. a Makárhegy~rö\ kettős ellentett élű csákányt említ. 139. Pécs vidéke (Baranya m.) — A Pécsi Majorossy Imre-Múzeumban van egy kettős ellentett élű példány, melynek hossza ebben az állapotban 10.6 cm., súlya 513 gr. A Munkácsi Lehóczky-Múzeumban van egy 17.2 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány, melynek súlya 755 gr. 140. Pocsaj (Bihar m.) — A Debreceni Déri-Múzeumban egy kettős ellentett élű rézcsákány (51. kép). Jelentés Debrecen sz. kir. Város Múzeumának 1912. évi állapotáról 18. 1. 141. Pomáz (Pest m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. szerint itt kettős ellentett élű rézcsákányt leltek. A MNM.-ban van 117./1911. lsz. alatt. Hossza 25.5 cm., súlya 1.23 kg.

49 142. Poroszló (Heves in.) — A Tiszafüredi Múzeumban van egy kettős ellentett élű példány, melynek fejszeéle azonban hiányzik. Alsó felén a nyéllyuk felett és alatt egy-egy sekély kerek jegy van. 143. Pozsony vidéke (Pozsony m.) — A wieni Naturhist. Museumban 4734. lsz. alatt egy 21.9 cm. h. és 366 gr. súlyú, egyélű csákány; 48199. lsz. alatt pedig egy 41 cm. h. és 3.185 kg. súlyú, szintén egyélű példány van. D. Sz. 1935. 152.— 153. 1. — AÉ. 1913. 307. I. A MNM.-ban egy 20 cm. h., 670 gr. súlyú, kettős ellentett élű példány. Lsz. 87./1882. 144. Puhó (Trencsén m.) — U. ott 21119. lsz. alatt egy 23.5 cm. h. s 1.484 kg. súlyú, egyélű példányt őriznek innét. D. Sz. 1935. 153. 1.

Abb. 49. kép. K ettős ellentett élű rézcsákány és fokos N yírturá­ ról. — Axtliacke und Fokosok von N yírtura.

ellentett élű rézcsákány Nyitrabányáról. Axtliacke von N yitrabánya.

145. Pusztaszer (Csongrád m.) — Itt lelték a Kecskeméti Városi Múzeumnak 3. sz. képünkön bemutatott, 17 cm. h. rézkapáját. Pusztatold, — 1. Told. Pusztalót. — 1. Told. 146. Radvánc (Ung m.) — A Munkácsi Lehóczky-Múzeumban van egy 12.5 cm. h. és 415 gr. súlyú, egyélű rézcsákány, mely állítólag innét származik (Jankovich i. m. III. t. 6. sz.). Rácadony, — 1. Adony, 147. Rácmecske (Baranya m.) —• A MNM.-ban egyélű példány. 148. Regöly (Tolna m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. innét egy kettős ellentett élű példányt sorol fel. 149. Romlott (Szilágy m.) — Az AÉ. 1897. 356.-357. 1. u. olyan kettős ellentett élű rézcsákányt említ innét, mint Hampel: Újabb tanulmányok 31. 4

50 ábrája. — Szilágy vm. monogr. I. k. 30. 1. — A monogr. tévesen hivatkozik Hampel 31. ábrájára. Valószínűleg a 30. sz.-t akarta mondani, s ez esetben mezőkeresztesi típusról van szó. 149a. Ságh (Vas m.) -r A MNM.-ban 99./898. besz. n. alatti két drb. kettős ellentett élű példány innét való és nem Velemről származik. V. ö. AÉ. 1913. 469. 1.

Abb. 50. kép. Kettős ellentett élű rézcsákány Ottományról. Axtliacke von Ottomány.

Abb. 51. kép. Kettős ellentett élű rézcsákány Axthacke von Poesaj.

Pocsajról.

A szombathelyi múzeumban két egyélű példány is van innét, az egyiknek hossza 16 cm., s nyéllyuka alatt egy kerek jegy van; a másik 20.5 cm. hosszú, s nyéllyuka felett s alatt 2—2 kerek jegy van beütve. Sághegy, — 1- Velem. Sámson, — 1. Hajdusámson. (Az AÉ. 1913. 307. 1. tévesen teszi Sámsont Szabolcs m.-be.) 150. Sárospatak (Zemplén m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban van egy kb. 26.6 cm. h., kettős ellentett élű, rossz fenntartású rézcsákány. 151. Sepsibodok (Bodok, Háromszék m.) — A SzNM.-bán kettős ellentett élű, csonka rézcsákány. Jelenlegi hossza 21 cm., eredetileg 25 cm. lehetett. Köze­ lebbi lelőhelye a Kincsásoára. — Pulszky: Mo. A. 1. k. 82. 1. tévesen teszi lelő­ helyét a Hauas-határrészbe. 152. Sepsiszentiván (Háromszék m.) — A Pataky Viktor gyűjteményében volt egy kettős ellentett élű rézcsákány, amely a Debreceni Déri-Múzeumba került. SzNM. Ért. II. 31. 1. — AÉ. 1888. 117. 1. és képe u. ott 119. 1. 2. sz. alatt. — 1915. 124. 1. 153. Sértyő (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai Jósa-Múzeumban II. 5. sz. alatt egy 26.6 cm. h., kettős ellentett élű csákány. Kapa-éle kissé rongált. Pulszky. Mo. A. I. k. 82. 1. — Jósa A. i. m. 5. 1.

51 154. Sinfaha (Torda-Aranyos m.) — A Pataky Viktor gyűjteményéből a Debreceni Déri-Múzeumba került egy 14.3 cm. h., karcsú, kettős ellentett élű réz­ csákány, amelyet a Kertmege-határrészben leltek. (52. kép). AÉ.1915. 124. 1. tévesen Stsfa/uá-nak írva. Lsz. IV. 37./1904.— 54. Súlya 245 gr. Sisfalva, — 1. Sinfaha. 155. Somlyógyőrtelek (Szilágy m.) — Az AÉ. 1901. 55.—56. 1. Nagy Géza főszolgabíró gyűjteményéből egy rézcsákányt is említ, melynek nyéllyuka megnyúlik, s rajta sekély mélyülés van. 156. Somlyóújlak (Szilágy m.) — A MNM.-ban egy 25.5 cm. h., kettős ellentett élű csákány. MNM. Beszerzési naplója 1889. 23. sz. — Szilágy vm. monogr. I. k. 30. 1. 157. Somogyom (Kis-Küküllő m.) — Kovács Ferenc maros­ vásárhelyi gyűjteményével került az ottani róm. kát. főgimn.-ba egy 27.5 cm. h., kettős ellentett élű csákány. AÉ. 1888. 118. 1. és rajza u. ott 121. 1. 11. sz. alatt (hossza tévesen 21 cm.-re becsülve). AÉ. 1913. 306. 1. Somogyom és Szászalmás közt lelték. 158. Sopronbánfaha (Sopron m.) — A wieni Natur­ hist. Mus.-ban 20984. lsz. alatt egy 21.9. cm. h. és 1.177 kg. súlyú, kettős ellentett élű csákány. D. Sz. 1935. 157. 1. 159. Szabolcs (Szabolcs m.) — A Nyíregyházai JósaMúzeumban 45.—1924. lsz. alatt van egy 805 gr. súlyú, 18.2 cm. h., egyélű csákány. Rajta kovácsolás nyoma5. Az EMER.-ban, valószínűleg Szabolcs m.-ből, Jósa András ajándéka képpen, 188. lsz. alatt egy 14.4 cm. hM egyélű példány. Abb. 52. kép. 160. Szalárd (Bihar m.) A nagyváradi Gojdu-főgimn. Kettős etllentett élű gyűjt.-ben a Bodolyatanyá-ról volt egy 21 cm. h., kettős ellentett rézcsákány Sinfalváról. Axthacke von Sinfalva. élű, karcsú példány. Szászalmás, — 1. Somogyom. Szászföld, — l. Erdély. 161. Szászugra (Nagy-Küküllő m.) — Az egykori Acfener-féle gyűjteményből egy kettős ellentett élű rézcsákány jutott a nagyszebeni Brukenthal-Múzeumba. Hossza 29 cm. AÉ 1888. 118.1. és képe u. ott 119. 1. 8. sz. alatt, — 1913. 306. 1. — SzNM. Ért. II. 14. 1. — Pulszky: Rézkor 27. 1. — U. a. Mo. A. I. k. 81. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 187.— 188. 1. 187. sz. — Neigebaur 278. 1. 23. sz. (tévesen nagy bronzfejszének mondja). 162. Szeged (Csongrád m.) — A szegedi kultúrpalota gyűjt.-ben a Szegedszilléri gyűjtelékes leletből 2./1884. lsz. alatt egy rézkalapács nyéllyukába beszorított egy nagyobb és egy kisebb rézvéső, egy lyukasztó és egy ovális rézrög társaságában előkerült: 11.8 cm. h., 410 gr. súlyú, egyélű rézcsákány és egy 28.6 cm. h., 1.340 kg. súlyú, kettős ellentett élű példány. AÉ. 1881. 1.—5. 1. s a rézholmik u. ott az I. táblán. — Pulszky: Rézkor 29.—30. 1. — U. a. Magyarorsz. Arch. I. k. 83.—84 1. és IX. t. — Sem az Arch. Ért., sem Pulszky nem említi az egyélű rézcsákányt és a réz4*

52 kalapácsot is törött rézcsákánynak írja le. A leletre vonatkozó felvilágosító adatokat Csallány Dezső barátomnak köszönöm. — E. Vulpe i. m. 4. kép 2. sz. alatt adja Pulszky után a kettős ellentett élű példány rajzát. Szeged vidékéről a MNM.-ban 77./1902. lsz. alatt egy egyélű példány. Az AÉ. 1913. 307.1. tévesen mond kétélűt. Hossza 13.5 cm., súlya 1.045. Rajta kerek jegy. 163. Szendrő (Borsód m.) — A Borsód-Miskolci Múzeumban egyélű rézcsákány fokrésze. 164. Szentes (Csongrád m.) — A Csongrádvármegyei Múzeumban van a Nagyvölgyparl-határrészből egy 375 gr. súlyú és 17.8 cm. h., a Sáphalom-határrészből egy 725 gr. súlyú, 21.6 cm. h., kettős ellentett élű csákány. Fényképüket s a rájuk vonatkozó adatokat Csallány Gábornak köszönöm. A MNM.-ban egy egyélű, baltaszerű példány van innét. Szentháromság, — 1. Székelyvaja. Szentistván — 1. Székelyszén tistván. 165. Szentjobb (Bihar m.) — A MNM.-ban egy 23 cm. h. és 845 gr. súlyú kettős ellentett élű csákány. Rajta 2 kerek jegy. 1901. évi besz. n. 60. sz. — AÉ. 1902. 85 1. 165a. Szent Margita-puszta (Szabolcs m.) — Kund Elemér gyűjt.-ben egy 23 cm. h., 1.410 kg. súlyú, kettős ellentett élű példány van, amelynek nyéllyuka körül köríves beütések vannak, mint a nádudvari példányon (v. ö. 46. kép), de itt egy második sorban is van még négy ilyen jegy. — Kapaéle felé, a nyéllyuk alatt, lapos, kerekded beütés van. A csákány rajzát s reávonatkozó adatokat Fülöp Tibor volt hallgatómnak köszönöm. Szécsány, — I. Temesmurány. 166. Székelyföld. — Az EM. III. 180.— 191. 1. a budapesti 1876-os kiállításra küldött holmik között kettős ellentett élű rézcsákányt is említ. 167. Széhelyhid (Bihar m.) — Dr. Penkert Mihályné gyűjt.-ben a Penkertféle szőllőből kettős ellentett élű rézcsákány fele. Hossza ebben az állapotban 16.5 cm. 168. Székelyszeniistoán (Szentistván, Maros-Torda m.) — Kovács Ferenc gyűjteményében volt egy olyan kettős ellentett élű rézcsákány, mint a somogyomi. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 193. 1. 210. sz. — AÉ. 1888. 120. 1., 1913. 306. 1. — Martian I. 660. sz., II. 584. sz. — Nincs kizárva, hogy az Erdély alatt a marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjteményéből említett 20.7 cm. h. csákány lesz a székelyszentistváni. A Koudcs-féle gyűjtemény t. i. a marosvásárhelyi róm. kát. főgimn.-ra szállt. 169. Székelyudvarhely (Udvarhely m.)— A Budvár-ró\ az EMER-ban 180. lsz. alatt egy 27.6 cm. h., 1.120 kg. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány van (14. kép 1. sz.). Roska: Szf. 26. kép 1. sz. Ugyancsak a Budvár-ról van a SzNM.-ban egy csonka, kettős ellentett élű példány, melynek hossza ebben az állapotban 22 cm. Eredetileg 26 cm. h. lehetett. Képe Roska: Szf. 25. kép 3. sz. (itt 25. kép 3. sz.). Valószínűleg ugyancsak a Budvár-ról származik a berlini Museum für Völkerkunde őskori osztályának kettős ellentett élű rézcsákánya is. 170. Székelyvaja (Maros-Torda m.) — Az EMER.-ban törött, kettős ellentett élű rézcsákány fele Székelyvajáról vagy Szentháromságról. Ez a töredék 11 cm. h., ép állapotban 22 cm. hosszú lehetett.

53 171. Székesfehérvár (Fejér m.) — A MNM.-ban állítólag innét van egy 22.9 cm. h., 1.43 kg. súlyú egyélű és egy 19 cm. h., kettős ellentett élű példány. 1908. évi besz. napló 123. sz. Az egyélű, facettált példány fényképe Praehist. Zeitschr. XXII. 1931. 24. 1. Jellemző a fokképzése, mely a rendestől eltérőleg egyenlő oldalú négyzetes formát mutat. 172. Szilágysomlyó (Szilágy m.) — A MNM.-ban a Várhegyről egy 22.5 cm. h. és 775. gr. súlyú, kettős ellentett élű csákány. MNM. 1889. évi besz. napló 55. sz. — Szilágy vm. monogr. I. k. 33. 1. — AÉ. 1913. 307. 1. 173. Szilvás (Borsod m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. Pulszky: Mo. A. I. k. 108. 1. és XXI. t. 1. sz. után egy 28 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákányt említ e cím alatt. Gallus Sándor szíves közlése szerint lsz. 1./1874., h. 28.5 cm., súlya pedig 1.585 kg. Szilvás, — I. Tasnádszilvás. Szisfalva, — 1. Sinfalva. 174. Szolnok (Jász-Nagykun-Szolnok m.) — A wieni Naturhist. Mus.-ban 17862. lsz. alatt egy 11.2 cm. h., 114 gr. súlyú, egyélű csákány. D.Sz. 1935. 151. 1. és 1. ábra. 175. Szolnok-Doboka m. — Az EMER.-ban D. 579. sz. alatt csonka, kettős ellentett élű rézcsákány, melynek hossza ebben az állapotban 15.2 cm. Eredetileg 16.4 cm. lehetett. Karcsú példány. Mostani súlya 350 gr. 176. Szombathely (Vas m.) — Környékéről a wieni Naturhist. Mus.-ban 40264. lsz. alatt van egy 20.2 cm. h. és 1.296 kg. súlyú, egyélű csákány. D.Sz. 1935. 152. 1. A Vasvármegyei Múzeum ősk. gyűjt.-ben levő csákányok, állítólag Ságról és Velemről (1. ott) származnak (Dr. Schmidt Lajos szíves közlése). 177. Taksony (Pest m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. kettős ellentett élű csákányt említ innét. A MNM.-ban 15./1881. lsz. alatt kettő van, egy 21.5 és egy 19 cm. h. példány. Ennek súlya 735 gr. Pulszky: Mo. A. I. k. 82. 1. és XX. t. 4. sz. 178. Tasnádszilvás (Szilágy m.) — A MNM.-ban egy 28 cm. h., kettős ellentett élű csákány van, melyet Hampel: Bronzkor II. 58. 1. tévesen mond bronzból valónak. — V. ö. MNM. 1874. évi jk. 1. sz. X. 349. jan. 5. — Szilágy vm. monogr. I. k. 32 1. 179. Tata (Komárom m.) — MNM.-ban egy egyélű példány. 180. Tatárfalva (Szatmár m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. kettős ellentett élű rézcsákányt említ innét. — Roska : Szatmár vm. múltja (Különleny. Szatmár vm. monogr. 8. 1.). 181. Tápiószecső (Pest m.) — A MNM.-nak innét való példánya fejszeszerű. AÉ. 1913. 304. 1. és 305. 1. III. t. 11. sz. 181a. Tápiószentmárton (Pest m.) — A MNM-ban 42./1937. lsz. alatt egy 23 cm. h., 820 gr. súlyú kettős ellentett élű példány, amelyet két darab kőkéssel együtt leltek. 182. Temeshidegkút (Hidegkút, Temes m.) — A temesvári múzeumban egy 24 cm. h. és V2 kg. súlyú kettős ellentett élű csákány. — Milleker I. 47. 1. 183. Temesmurány (Murány, Temes m.) — Temesmurány és Szécsány közötti szőlőkben egy 43 cm. h., 3.04 kg. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákányt leltek. — Pulszky: Mo. A. I. k. 82. 1. — AÉ. 1913. 307. 1. A MNM.-ban van.

54 184. Temesvár (Temes m.) — Környékéről a temesvári múzeumban egy 24 cm. h., kettős ellentett élű példány. — Pulszky; Mo. A. I. k. 82.1. — Milleker Hl- 137.1. 185. Tergenye (Hont m.) — A D . Sz. 1935. 154. 1. adott térképen mint egy­ élű csákány lelőhelye szerepel. 186. lirrxavica (Hunyad m.) — A Dévai Múzeumban egy 26.5 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány és egy u. olyan, de csak 18 cm. h. példány. Osztrák-Ma­ gyar Mon. írásban és Képben XX. (VII.) k. 20. 1.

Abb. 53. kép.

Abb. 54. kép.

Kettős ellentelt élű rézcsákány Tiszapolgárról. Axthacke von Tiszapolgár.

Kettős ellentett élű rézcsákány Tordáról. Axthacke von Torda.

187. 7 iszamogyorós (Mogyorós, Szabolcs m.) — A Nyíregyházai JósaMúzeumban II. 2. lsz. alatt egy 18.4 cm. h., rossz fenntartású, kettős ellentett élű csákány. 188. Tiszapolgár (Szabolcs m.) — A Debreceni m. kir. Tisza István-Tudományegyetem Régészeti Intézetében Fülöp Tibor ajándékaként R. 251. lsz. alatt a Margitapusztá-ról egy 21.5 cm. h., kettős ellentett élű csákány, melynek fejszeéle két helyütt is be van vágva. Ez a bevágás régi, patinás. Kapaéle egyik sarkán behajolt. Maga a szerszám teste is meggörbült a használat rendjén. Alsó felén a nyéllyuk felett és alatt 1— 1 sekélyen beütött, kerek jegy van (53. kép). 189. Told (Toldpuszta, Pusztatold, Bihar m.) — Az AÉ. 1913. 307. 1. kettős ellentett élű rézcsákányt említ innét. — Pulszky: Rézkor 53. 1. és 9. ábra 2. szám alatt, valamint Magyarorsz. Arch. I. k. 105. 1. és XVIII. t. 2. sz. alatt be is mutatja. Hossza 18 cm. és a mezőkeresztesi típushoz áll közel.

55 Pulszky; Mo. A. I. k. 105. 1. annak a véleményének ad kifejezést, hogy ebből a típusból fejlődtek ki a kettős ellentett élű rézcsákányok. Ezt átveszi Nestor J. is (22. Bericht d. Röm.-Germ. Komm. 1933. 77.1. — Ez a csákány már kettős, ellentett élű ! Legfennebb az tűnhetik fel, hogy egyik karja aránytalanul rövidebb, de még mindig nem olyan kurta, mint a 18. képen bemutatott, típusos mezőkeresztesi példányé, s így bizonyos átmeneti jellege van). A wieni Naturhist. Museumban 17864. lsz. alatt van egy 25.4 cm. h. és 1.152 kg. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány. D. Sz. 1935. 157. 1.

Abb. 55. kép. Egyélű rézcsákány Tutiról. Hammeraxt von Tóti.

Egyélű rézcsákány Vajdaházáról. Axthammer von Vajdaháza.

189a. Tolna m. A MNM.-ban 98./1889. lsz. alatt egy 28.5 cm. h. és 1.65 kg. súlyú, kettős ellentett élű és egy egyélű példány. 190. Torda (Torda-Aranyos m.) — Környékéről-az EMER.-ban 7613. lsz. alatt egy erősen használt, kettős ellentett élű csákány (54. kép). Ebben az állapotban 17.6 cm. h. és pörölyszerű. Eredeti hossza legalább 22—23 cm. lehetett. Mostani súlya 470 gr. Nyéllyukának megnyúlása kúpos felépítésű. A br. Kemény-féle gyűjteményben is volt egy példány. EME. Évk. V. 135.1. — Gooss 56. 1. — Hampel: Bronzkor II. 164. 1. — Martian I. 690. sz., II. 699. sz. — Nincs kizárva, hogy ez került a fennti szám alatt az EMER.-ba. 191. Tordos (Hunyad m.) — Az EMER.-ban a Torma Zsófia-féle gyűjte­ ményben 3 drb. csonka, kettős ellentett élű és egy 13.4 cm. hosszú, egyélű réz­ csákány van. Az egyik kétélűnek a nyéllyuka mellett egy kerek, sekély jel van. AÉ. 1888. 124. I. és u. ott 123. 1. 28.—33. ábra közt ad két csákányt; — AÉ. 1913. 302. 1. 3.—5. sz. rajzok nem adják a csákányok eredeti alakját, valamint a Hunyad vm. tört. I. k. 24. 1. közölt ábrák sem. — Nestor: Dér Bestand 301. sz. jegyzet.— E. Vulpe i- m- 1- kép 3. sz. alatt adja az AÉ. 1888. 123. 1. után az egyik egyélű példány torzrajzát.

56 192. Tótgyörk (Pest m.) — A MNM.-ban 102./1879. lsz. alatt egy mezőkeresz­ tesi típusú rézcsákány, melynek azonban az egyik karja még nem olyan rövid, mint a 18. képen látható példányé. Ez is olyan átmeneti formának tekinthető, mint a Tóidról való. Hossza 36.5 cm., súlya 2.715 kg. Nagy Géza az AÉ. 1913. 307. 1. To-Györfe-nek írja a lelőhelyet. Az 1933-as Helységnévtárban sem az egyik, sem a másik nem szerepel. — Pulszky: Rézkor 58. 1. és Magyarorsz. Arch. I. k. 109. 1. Tótgyörk-öt ír, s a csákány képét adja ott 13. kép I. szM — itt XXII. t. 1. sz. alatt. 193. Táti (Bihar m.) — A nagyváradi múzeumban 2073. lsz. alatt egy 21 cm. h., egyélű rézcsákány; — 2074. lsz. alatt egy ugyanolyan, de 21.5 cm. h. példány. Egy harmadiknak (55. kép) lsz. 2075, hossza 19.5 cm. A Fe/sőhegy-határrészben lelték valamennyit. Oldalaik nem íveltek, inkább az egyeneshez állanak közelebb. A csókái példánytól abban különböznek, hogy fokuk téglalapos. 194. Törökkanizsa (Torontál m.) — 1885 körül leltek a Kupuszina-szálláson egy kettős ellentett élű rézcsákányt, melynek hossza 23 cm., súlya 0.8 kg., nyéllyukátm. 3.2 cm. Wagner Károly tulajdonába jutott Törökkanizsán. AÉ. 1893. 444.—445. 1. — Milleker: Délm. az őskorban 36. 1. 195. Tövis (Alsó-Fehér m.) — A MNM.-ban egy egyélű és egy kettős ellen­ tett élű rézcsákány. Mindenik 17.8 cm. h. MNM. 1903. évi besz. napló 33. sz. — AÉ. 1903. 426. 1., — 1913. 306. 1. — Gallus S. szerint csak egy van, ennek hossza 18 cm., súlya 370 gr. Trauendorf, 1- Asszonyfalva, Túra, 1. Nyírtura. Ugrica, ) , . Ugritza. I

Usr°C'

196. Ugróc (Ugrica, Ugritza, Ugruc, Kolozs m.) — Az EMER.-bán két drb. rézcsákány. Az egyik egyélű, lsz. 177. (10. kép), ennek hossza 31 cm., súlya 2.5 k g .; — a másik kettős ellentett élű, ennek lsz. 241., hossza pedig csak 25 cm. — Gooss 59. 1. (Ugrica alatt). — EM. III. 106. és 180. 1. (Ugruc alatt). — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 301. 1. 308. sz. (Ugritza alatt). Ugruc, 1. Ugrcc. 197. Újszentanna (Arad m.) — Az aradi kir. kát. főgimn.-ba egy kettős ellentett élű rézcsákány került innét (1910. évi feljegyzésem). 198. Újszőny (Komárom m.) — A MNM.-ban egy 24.2 cm. h. és 1.125 gr. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány. 1881. évi besz. napló 76. sz. A hamburgi Naturhist. Museum őskori osztályában is van innét egy kb. 15 cm. h., kettős ellentett élű példány. Lelt. sz. 1898./24. 199. Urg m. — A Munkácsi Lehóczky-Múzeumban van egy 23 cm. h., 1.6 kg. súlyú és egy szintén 23 cm. h., de 1.65 kg. súlyú egyélű rézcsákány, (Jankovich I. : Podkarp. Rus v prehist. III. t. 4.-5. sz.) aztán négy kettős ellentett élű példány: az egyiknek hossza 15.5 cm., súlya 595 gr.; — a másik 17 cm. h. és 755 gr. nehéz; — a harmadik 24 cm. h., súlya 1.113 k g .; — a negyedik 22 cm. h., súlya pedig 615 gr. (Jankovich i. m. III. t. 7.-9. és 11. sz.). Radvánc alatt már megemlékeztünk a múzeumnak egy egyélű példányáról.

57 200. Ungvár vidéke. — Ugyanabban a gyűjteményben van Ungvár vidékéről egy 18 cm. h. és 365 gr. súlyú, kettős ellentett élű rézcsákány, melynek tengelye enyhén hajlik (Jankovich i. m. III. t. 10. sz.). Vaja, 1. Székelyvaja. 201. Vajdaháza (Szolnok-Doboka m.) — Magánkézben egy 15.5 cm. hosszú, zömök, egyélű rézcsákány (56. kép). Állítólag többet leltek együtt.

Abb. 57. kép.

Abb. 58. kép.

Egyélű rézcsákány Vámospércsről. Axthammer von Vámospércs.

Egyélű rézcsákány Várkuduról. Axthammer von Várkudu.

202. Vámospércs (Hajdú m.) — A Debreceni Déri-Múzeumban egy 37 cm. h., 3.66 kg. súlyú, egyélű, bizonyos mértékig facettált, csákány, melyet a Deák Elek erdejében leltek. Nyéllyuka mellett fennt és lennt, de oldalt, 1—1 kerek, sekélyen beütött jegy van (57. kép) 203. Várhegy (Háromszék m.) — A SzNM.-bán egy 22 cm. h., kettős ellen­ tett élű rézcsákány. Roska: Szf. 25. kép 1. sz. (25. kép 1. sz.). 204. Várköz (Nyitra m.) — A wieni Naturhist. Mus.-ban 45707. lsz. alatt egy 28.2 cm. h. és 1.568 kg. súlyú, egyélű rézcsákány. Rajta 6 kerek jegy, „5 lyuk a nyéllyuk előtt, 1 mögötte a felső oldalon11, ahogy a D.Sz. 1935. 153. 1. olvassuk. 205. Várkudu (Kudu, Szolnok-Doboka m.) — Az EMER.-ban 176. lsz. alatt van egy 34.5 cm. h. és 2.99 kg. súlyú, egyélű rézcsákány (58. kép). Pulszky: Réz­

58 kor 26. 1. és Magyarorsz. Arch. I. k. 181. 1. tévesen mondja kettős ellentett élűnek. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 305. 1. 337. sz. és AÉ. 1888. 125. 1., valamint 1913. 306. 1. szintén. Nyéllyuka kúposán nyúlik meg. Van a Debreceni Déri-Múzeumban IV. 41./1904.—2. sz. alatt egy 19.6 cm. h. és 412 gr. súlyú ép (59. kép) és egy 12.2 cm. h. fél, kettős ellentett élű példány. Ez utóbbinak teljes hossza 24—25 cm. lehetett. AÉ. 1915. 124. 1.

Abb. 59. kép. Kéttűs ellentett clü rézcsákány Várkuduról. — A-xthacke von Várkudu.

Szolnok-Doboka vm, monogr. I. k. 112. 1. egy mezőkeresztesi típusú rézcsá­ kányt közöl innét. Tévedésből, mert ez a példány sem Lippáról nem való(v. ö. AÉ. 1913. 305. 1. 15a. kép), sem Várkuduról, mert a temesmegyei Csák-on lelték. V. ö. Milleker I. 28. 1. 206. Várvíz (Bihar m.) — A MNM.-ban az 1881. évi besz. napló 152. tétel­ száma szerint egy 17.3 cm. h. rézcsákány van innét. 207. Velem (Vas m.) — Vasvármegye és Szombathely Város Múzeumának rézcsákányai, részben, valószínűleg innét származnak. Van köztük egy egyélű és egy kisebb, meg egy nagyobb kettős ellentett élű. Esetleg a fejérmegyei Sághegyről valók (Schmidt Lajos orvos úr szíves közlése. Az ő gyűjt.-ben is van egy kettős ellentett élű példány). — A MNM. 99./888. lsz. alatti két drb. kettős ellentett élű példánya nem Velemről, hanem Sághról származik. V. ö. AÉ. 1913. 469. 1. 208. Vermes (Beszterce-Naszód m.) — A besztercei evang. gimn. gyűjtemé­ nyében egy 22.4 cm. h., kettős ellentett élű példány. 209. Versec (Temes m.) — A verseci városi múzeumban a Nagyrét ről van egy 19 cm. h., kettős ellentett élű csákány, melynek súlya 737 gr. Nyéllyukátmérője 3.2 cm. Milleker III. 182. 1. — AÉ. 1913. 307. 1. 210. Verd (Nagy-Küküllő m.) — 1876-ban a Schoiver-Nak- határrészben a követ­ kező rézcsákányokat vetette fel az eke: egy 24.5 cm. h., kettős ellentett élű pél­ dányt, melynek nyéllyuka 4 cm. átm., súlya pedig 1.050 k g .; — egy hasonlót, melynek egyik karja letört; — egy hasonló csákány felét; — egy hasonló csákány

59 töredékét. Ugyanott sok cserép került felszínre. A csákányok a segesvári evang. főgimn. gyűjt.-be jutottak. Gooss 62. 1. — ASL. N. F. XIV. 60. 1. — Pulszky: Réz­ kor 27. I. — U. a. Mo. A. I. k. 82. 1. — AÉ. 1888. 120. 1. és rajzuk u. ott 121. 1. 13.— 16. sz. alatt. — 1913. 306. 1. — Hampel: Trouv. 59. 1., Bronzkor II. k. 169.1. 211. Vésztő (Békés m.) — A MNM.-ban 7./1935. lsz. alatt mezőkeresztesi típusú rézcsákány. Hossza 39.5 cm., súlya 3.125 kg. 212. Vinga (Temes m.) — 1875-ben egy kettős ellentett élű rézcsákányt leltek, mely 1891 óta a MNM.-ban van. Délm. Tört. Rég. Ért. ú. f. V. 14.— 15. 1. — Hampel: Catal. 112. 1. (tévesen Fibis-völ való bronzcsákánynak mondja). — Pulszky: Rézkor 27. 1. — Milleker: Délm. az őskorban 34. 1. — A csákány hossza 43 cm., nyéllyuka 8 cm. átm. (!), súlya pedig 3.15 kg. — AÉ. 1913. 307. 1. Zemplén vm. — 1. Magyarország alatt. 213. Zagyvapálfalva (Nógrád m.) — A MNM.-ban egyélű, facettált példány. Nyéllyuka felett és alatt 2—2 kerek jegy. Praehist. Zeitschrift XXII. k. 24.1., 5., 5a. ábra. 214. Zombor (Bács-Bodrog m.) — A MNM.-ban egyélű csákány. 215. Zsáka (Bihar m.) — Tardy György gyűjt.-ben a zsákai Var-ból egy 30.8 cm. h., kettős ellentett élű rézcsákány van. Alján a nyéllyuk felett és alatt 1— 1 sekélyen beütött, kerek jegy. — Nyéllyukátm. 3.5 cm. — Hátán nyéllyuknyújtvány van. 216. Zsiberk (Nagy-Küküllő m.) — Az AÉ. 1913. 306. 1. kettős ellentett élű rézcsákányt említ. A MNM.-ban van 54./1897. lsz. alatt. A zsiberki SpatzenhamGraben-határrészben lelték. Hossza 17.4 cm., súlya 765 gr. Az egyetemes irodalom ezeket a csákányokat magyar termékeknek írja le, mi pedig az Erdély földjén felszínre került példányokat kifejezetten erdélyi gyárt­ mányoknak mondottuk és mondjuk ez alkalommal is. Chí/dekubáni,13 Myres kaukázusi11 eredetűeknek véli, Schmidt Hubert szerint a kubániak szerkezetileg nem egységesek, ezzel szemben a magyar eredetűeket úgy jellemzi, hogy azok két gondolatnak egy egységbe való szintéziseként jelentkeznek. E mellett gyártási központokat tételez fel.15 A magyarországi eredet mellett foglal állást Nagy Géza16 és Arne M. Tallgren is.17 Heine-Geldern Róbert Erdélyben és Moldovában jelöli meg a keletkezésük helyét, korukat Kr. e. 2000-re, illetőleg a Kr. e. II. évezred első felére teszi. A leg­ régebbieknek azokat véli, amelyeknek alsó fele lapos, — ezek nyéllyuka idővel keskeny hüvelyt kap, mely későbben megnyúlik; ez utóbbiak korát a Kr. e. II. évezred közepére helyezi; — útjuk innét a Kaukázuson, Kisázsián keresztül ÉszakPerzsiába és Indiába vezetett. Az Indus melletti Mohenjo-daro-ról be is mutat egy 1J The dawn of European civilizátion 140, 187. 1. 11 Geogr. Journal, London, XXVIII, 541.—551. 1. — V. ö. Childe: The Danube in Prehistory 204.—206. 1. 15 Cucuteni 89.—90. 1. — Elveti az erdélyi központ gondolatát, s egyszerűen közép­ európainak véli. V. ö. u. o. 88.-89. 1. — V. ö Hanőar; Urgesch. Kaukasiens 350. 1. 16 AÉ. 1913. 306. 1. Ugyanő adja a különböző rézbalták, fejszék, csákányok magyarországi földrajzi kiterjedésének meglehetősen teljes képét is » ESA. II. 172.-173. 1.

60 bronzpéldányt, melyhez hasonlókat két helyütt is leltek Észak-Perzsiában, mégpedig az Astrabad melletti Tureng Tepe-n és a Datnghan melletti Tepe Hissar fiatalabb rétegeiben.líS Leonore von Nischer-Falkenhof az északi kultúrkörben keresi az eredetüket.10 A kétélű rézbaltákhoz, melyek vagy értékmérők, vagy hatalmi jelvények, származtak légyen azok akár Cyprusból (Lissauer),20 akár pedig Krétából (Menghin),21 semmi közük. És nem lehet valamennyit a jütlandi egy- és kétélű baltákkal sem (Aberg) összevetni.22 Ami pedig azt az egyélű csákányt illeti, melyet a wieni Naturhistorisches Museum 37147. lelt. sz. alatt őriz s melynek lelőhelye AusztriaMagyarország (képe L. v. Nischer Falkenhof cikkéhez mellékelt 8. sz. ábra), nem lehet minden fenntartás nélkül összekötő kapocsként szerepeltetni. Feltűnő azonban, hogy egyélű csákányaink egy részének, valamint kettős ellentett élű csákányaink tengelye ívelt, minek következtében ezek a szerszámok oldalnézetben csónakos formára emlékeztetnek; — jellemző ezek élének ívelt és ferde volta; — némelyik csákánynak nyéllyuknyújtványa csak az alsó felén van meg, s ez kúpos formát mutat, mint pl. a székelyudvarhelyi Budvárról a 14. képen 1. sz. alatt bemutatott példányon. Ilyenszerű a krizbai tővágó nyéllyuknyújtványa is (22. kép). Az apagyi (26. kép) és pusztaszeri (3. kép) csákányok fokkezelése is élesen kirí a testvérpéldányok köréből. Ezek a szerkezeti sajátságok sokat nyernek jelentőségükben, ha a Déri-Múzeum kétélű rézfejszéjére (21. kép) gondolunk. Szabad-e ezek alapján L. v. Nischer-Falkenhof véleményéhez csatlakoznunk és csákányaink eredetét a skandináviai harcibaltákban keresnünk ? Az egy- és kétélű csákányok tipológiai leírása rendjén ismételten utaltunk arra, hogy egyik-másik példány szerkezeti rokonságot árul el a skandináviai harcibaltákkal. Ennek alapján tehát skandináviai hatást is kell feltételeznünk csákányaink keletkezésében. Ugyanakkor azonban már szoros kapcsolatunk van Mesopotámiával, amit a többek között a bányabükki nagy rézlelettel képviselt baltatípus is bizonyít, amiből megint önként következnek a fatjanovoi, a kubáni és kaukázusi összeköttetések is. Nagy horderejű körülmény, hogy Cucutenin és Vidrán a nagyszebeni típusú (44. kép), egyszerűbb csákányt Cucuteni A-jellegű kerámikával meghatározott rétegben lelték. És éppen ilyen nagy súllyal esik a latba az erősdi felső szuvatréteg nagy rézlelete,23 valamint a vele szervesen összefüggő felső terramararétegből kikerült fűzfalevélidomú réztőr is,24 hogy ezalkalommal ne foglalkozzunk behatóbban az erősdi legalsó (VII.) rétegben lelt aranykarikával és a felső (IV.) szuvatrétegből felszínre került aranyspirálissal, amelyek nem erdélyi, hanem vörös aranyból készültek. 18 Forschungen u. Fortschritte 13. k. 1937. 307.—309. 1 — Childe: India and the West before Darius, Antiquity 1939. 5.—15. 1. 19 Debreceni Szemle 1935. évi. 158.—159. 1. 2tl Zeitschrift f. Ethn. 1905. 519.—525. 1. 21 Weltgeschichte d. Steinzeit, 1931. 454. 1. ™ Das nordische Kulturgebiet 91. 1. (idézve L. v. Nischer-Falkenhof után). 113 Dolgozatok-Travaux, Kolozsvár, II. k. 175.—259. 1. 24 Roska: A Székelyföld őskora 13. kép 1. sz.

61 így jutunk el a Tripolje-jellegű festett kerámikához, melynek kérdése, sze­ rintem, ma is megoldatlan. Úgy látjuk, hogy a történeti Magyarország rézcsákányainak létrejöttében helyi okokon kívül skandináv hatások is közreműködtek. Beszélhetünk a mesopotámiain kívül még más keleti hatásról is, de csak bizonyos mértékben és valamelyes megszorítással, mert a krizbai és hunyadmegyei tővágóknak a veremiei rokonpéldányhoz viszonyított rétegtani helyzetét még nem sikerült minden tekintetben megállapítani. Az erdélyiek tipológiailag mindenesetre fejlettebbek. Erről alább részletesebben fogunk szólani. A felsorolt leletek s azok földrajzi elterjedése alapján a kubáni és kaukázusi összeköttetések vitán felül állanak, a szorosan vett Közép-Európában azonban egy nagy gyártási központot kell feltételeznünk, melynek egyik tagja Észak-Magyarország, a másik Erdély. Egy harmadiknak a képe is kezd kialakulni Biharban, egy negyedik pedig a Bánátban. Mindenik helyen megvannak e csákányok öntésére, gyártására nélkülözhetetlenül szükséges, bőséges rézércek. Ezek látták el a velük szomszédos területeket a műhelyeikből kikerült rézcsákányokkal. A fő gyártási központ azonban Erdély. Itt találjuk meg őket a legtömegesebben és a leggazdagabb formai változa­ tokban. Innét a legerősebb összekötő szálak kelet felé vezetnek, ahova Moldován és Dél-Oroszországon keresztül mint importcikkek jutottak és ott, ahol erre a külső feltételek, a rézércek megvoltak, újabb gyártási központok keletkezését segítették elő. így a Kaukázusban. Ma még nem tudnók elfogadhatóan indokolni, de úgy sejtjük, hogy a jövőben Szerbia területén felszínre kerülő tömegesebb csákányok nemcsak magyarországi importról, hanem ennek nyomán helyi gyártásról, tehát egy újabb gyártási központról fognak nekünk beszélni. Ezzel kapcsolatosan e helyütt is különös hangsúllyal utalunk arra, hogy ebben a tekintetben az egyes csákányok pontos vegyelemzése fog a kérdés megoldásához vezetni. Kérdés, hogy az a körülmény, hogy az egyélű csákányok Erdély nyugati felén jelentkeznek tömegesebben s innét ismeretes az egyszerűbb formájú kapa is, — amely ismét Nyugat- és Észak-Magyarország, valamint Szilézia felé25 vezet ben­ nünket, — amellett bizonyít-e, hogy eredetileg talán Észak-Magyarország rézben gazdag vidéke a teremtő központ, Erdély a korábban megteremtett, élénk össze­ köttetések révén hamar átveszi, gyártását eltanulja, bizonyos mértékig túl is szár­ nyalja a teremtő, a kölcsönző szomszédot ? Annál kevésbbé lehet ezt állítani, mert Erdély belsejében sem ritkák a második főtípusként tárgyalt, egyélű rézcsákányok. A Bánát és Bihar (valószínűleg rézérceik későbbi felfedezése, megismerése miatt) csak időben kapcsolódik bele az ezekkel a csákányokkal képviselt kultúráramlatba, s lesz idővel maga is gyártási központ. Itt t. i. ezek a csákányok már csak a fej­ lettebb formáikkal vannak képviselve. Ezek a szerszámok úgy alak, mint nagyság, valamint gyártási vagy tulaj­ donjegyeik tekintetében is (melyek többnyire az egyélű típusokon jelentkeznek), *5 V. ö. Schlesiens Vorzeit III. 51.—54. 1., V. 1. —3. 1.

62 egységesek Közép-Európában. Súlyviszonyaiknál fogva sem lehet őket ma még apróbb területekre elkülöníteni. Sokat várhatunk azonban az analízistől. Az egyes példányok vegyelemzése megmondja, hogy honnét származtak azok a rézércek, amelyekből a különböző vidékeken felszínre került csákányok anyagát kiolvasztották. Erdélyi gyakori és változatos formákban való előfordulásuk összefügghet még az itteni irtani való területek kiterjedt voltával és a bányák nagy számával is, és mint említettük, amellett is bizonyít, hogy Közép-Európának Erdély a főgyártási központja. Miután itthon tért hódítottak, polgárjogot nyertek a szomszédos területeken, s ezek közvetítésével távolabbi körben is. Ugyanez ismétlődött meg tehát ebben az az esetben is, mint a velük egykorú bányabükki rézbalták esetében.20 Erdély területéről ma csak egy rézgalyhót ismerünk, a csíkbánkfalvi példányt, mely fokának, nyakrészének képzésével fejlettebb, tehát fiatalabb típusváltozatot képvisel (2. kép); — tővágót, kétségbevonhatatlanul két esetben leltek (22. kép Krizbáról, 23. kép Hunyad megyéből); — a mezőkeresztesi típusú rézcsákány pedig (18. kép) csak két esetben: a nagyküküllőmegyei Kissinken és a szilágymegyei Romlotton fordult elő, ami még nem jelenti azt, hogy a jövőben nem fog másutt is felszínre kerülni. A többit az anyaországban lelték, ez tehát szorosan vett magyar­ országi típus. Tővágót Magyarországon nem leltek, ezzel szemben jellemző, hogy egy a középeurópai nehézkes csákányok formakörébe vágó 13 cm. hosszú példány a bulgáriai Bukovec-ről ismeretes.27 Einak is kapa az alsó karja. Chwoika egy rokon rézpéldányt lelt a Kiev melletti Veremien,28 melynek alsó fele azonban fejsze. Itt Ploskadkik is voltak. Ez a tővágó azonban felszíni, szórványos lelet, viszont éppen ez az adat jogosít fel reménységre, hogy az Erdély ésMoldova földjében még rejtőzködő rokon eszközök felszínre kerülnek majd. Hang­ súlyozottan kell itt is kiemelnünk, hogy a veremiei tővágó hegyes vége is csőrösen behajlik, mint a hunyadmegyeié (23. kép), ami a haszníilat rendjén is előállhatott. És itt legyen szabad egy kis kitérést tennem. Az az agyag-gyermekjáték, amit H. Schmidt Cucutenin az A-rétegben lelt, a veremiei rézpéldányt utánozza, mert felső karja hegybe fut, az alsó pedig fejsze. Ugyanilyet leltek még a régi román királyság területén, mégpedig a havasalföldi Ostrovul Corbului-on.28aEnnek a két agyagminiatürnek a veremiei példányéhoz viszonyított földrajzi helyzete olyannyira szembeszökő, hogy eredetüket Dél-Oroszországban kell keresnünk, s a Tripolje-jellegű festett kerámika képviselői hozhatták Moldovába és Havasalföldre. 26 Roska M. Le dépőt de haches en cuivre de Baniabic. Dacia III.—IV. 352.-355. 1. — AÉ. 1930. 228.-229. és 305. 1. — Az Oltenla-i rézcsákányok számáról és alakjáról kimerítő adatokat találunk Bercia i. m. 27 Ebért: Reallexikon II. k. 99. tábla b. 28 A. M. Tallgren: La Pontide préscythique, ESA. II. Helsinki, 1926. 172. 1. és98. ábra 8. sz. — H. Schmidt: Cucuteni 37. t. 11. sz. — Coll. Khanenko. I. k. IX t. 5r. — Ebért: Südrussland i. Altertum 23. kép 1. ábra. -s“ Berciu; i. m. 88. 1. és 103. kép 5. sz,

63 Azonos agyagminiatürt nem ismerünk Erdélyből. Az erősdi legfelső rétegben, amelyik a 13. képen bemutatott legegyszerűbb alakú kettős, ellentett élű rézcsákányt is szolgáltatta, lelt a megboldogult László Ferenc egy északi típusú, ékalakú agyag-fejszeminiatürt, mint amilyent kőből az algyógyi barlangból kézikönyvem II. k. (Újabb kőkor) 272. kép 8. ábra alatt is bemutatok, de ez idegen kultúra hagyatéka, melynek nincs köze a cucutenii és Ostrovul Corbului-on lelt példányokhoz. A BSM.-ben Barcaújfaluról van egy a nyéllyuk táján ívesen kiduzzadó baltát utánzó agyagminiatür, amellyel olyan kanálnyél került a nevezett múzeumba, mint az erősdi stb. festett merítő kanalak, azonkívül vesszős és körömbenyomásos díszű cserepek, nemkülönben tordosi jellegű edények töredékei, — tehát meglehetősen kevert környezetből származik. Korát mégis az erdélyi aeneolithikumba kell helyez­ nünk, annak is abba a faciesébe, amelyet a fenyőágas, vessződíszes, körömbenyomásos, rovátkaszalagos, barázdás tüzdelésű, bordás stb.,tehát kolozskorpádi I. jellegű kerámika jellemez, s így u. ott kell keresnünk az eredetét, mint az algyógyi fejszéét. A Nagyeriyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában 3 agyagminiatür is van, az egyik Oláhlapádról származik, a nyéllyuk táján homoruló baltát ábrázol, lelt. sz. 1091.; (vele körbenyomásos, vessződíszes cserepeket is leltek); — a másik 704. lsz., Remetéről való, a barcaújfalusinak édes testvére; — a harmadik 70Í. lsz. szintén Remetéről került a nevezett gyűjteménybe. Hajlott tengelyű baltát utánoz, melynek nyaka s foka keskenyebb, mint a baltatest. A velük bekerült homokkőfejsze északi típusú, zömökebb, szélesebb fokú, mint az algyógyi. Nem itt van annak a helye, hogy részletesebben szóljunk arról, hogy a tiszai és Tripolje-jellegű festett kerámika kultúrája egy ideig az egymásmellettiség viszonyában él és hat, majd ez azt magába szívja. Éppen így az az északi művelődés, melyet a barázdás tüzdelés, rovátkaszalag, fenyőág, rendetlen vonalak stb. jellemeznek, s amelynek hordozói hozzák be Erdélybe a már említett fejszetípusokat, egyideig, de már későbben, kb. úgy 2000 táján Kr. e. az egymásmellettiség, a szomszédság viszonyában jelentkezik, s amikor mind újabb néphullámok rajzanak Középeurópa felé, egy szép napon leszorítják a szereplés színpadáról a Tripolje-jellegű festett kerámika képviselőit. Hogy a krizbai és hunyadmegyei tővágó vágó éle kapa és nem fejsze, s hogy fejlettebb alakban jelentkezik, ez csak azt mutatja, hogy ide későbben jutott el a veremiei típusú tővágó hatása, egyben sejteti, hogy a szerencsés véletlen Erdélyben is felszínre hozhatja annak rézben, vagy agyagminiatürben való mását. Bármennyire is csábító, hogy erdélyi rézcsákányainkat és tővágóinkat a krétai Phaistos palotáiban, Chamaizi ovális házaiban és a Hagia Triada-n lelt bronzpéldányokkal összehasonlítsuk, a rokon vonások mellett sok az eltérés közöttük.29 Másfelől hiányzanak ebben a tekintetben az Erdély és Kréta közötti sűrűbb összekötő láncszemek. Ezzel szemben az erdélyiek s a vele szomszédos területek azonos emlékei, mint láttuk, lépésről-lépésre követhető fejlődés, alakulás bizonyságai. 29 V. ö. H. Schmidt: Trojanische Nachlese, I. Praehist. Zeitschr. IV. k. 19.—27. 1. — Childe; The dawn 34.-35. I. és 13 ábra. — 22 Bericht dér Röm.-Germ. Komin. 78. 1.

64 Nestor az e dolgozat keretébe tartozó csákányokkal kapcsolatosan említi30 a lucskai,31 tordosi32 és a sepsibassenyői33 példányokat. A sepsibessenyői és tordosi nem egykorú csákány (baltakalapács !), hanem fokos, a lucskai, mely tárgyalásunk köré­ ből szintén kiesik, inkább a fokosok csoportjába tartozik, akárcsak a kissé hajlott testű kiskőrösi példány, amelyet az ottani rézkori temető 8. sz. sírjában lelt Csalogovits József és Hillebrand Jenő 34 Összehasonlítható a székelyudvarhelyi Budvár-on lelt rokonpéldánnyal is,35 mely az u. o. lelt s a 14. képen 1. sz. alatt és a 25. képen 3. sz. alatt már bemutatott, kettős ellentett élű rézcsákányokkal egykorú. A lucskai példány foka négyzetes átmetszetű, a többié ovális, illetőleg kerekded, s így csak a lucskai baltaszerű fokosról mondhatnók, hogy az olyan egyélű rézcsákányok előzménye lehetett, mint az apátkeresztúri, magyarvistai, nagyszebeni, tóti és vajda­ házai. Ha ugyan egyáltalán lehet ilyesmit állítani! Csákányaink térképén (24. kép) 222 lelőhelyet soroltunk fel a történeti Magyarország területéről. Ezek a lelőhelyek 113 drb. egyélű és 242 drb. kettős ellentett élű rézcsákányt szolgáltattak; — a kapák (galyhók) száma 5; — a mezőkeresztesi típusú csákányoké 12; — a hortobágyi típusúaké 3. Tővágót Erdélyben, Krizbán és Hunyad megyében leltek. 11 esetben nem sikerült megállapítani a csákány alakját. Ebből a létszámból a szorosan vett Erdélyre (Szatmár, Bihar, Arad, stb. tel­ jes kikapcsolásával) esik 2 tővágó, 1 kapa, 2 mezőkeresztesi típusú; 24 drb. egy­ élű és 81 drb. kettős ellentett élű csákány. Öt esetben itt sem állapíthattuk meg a szerszám formáját. Ehhez a létszámhoz hozzá kell adnunk egy bizonyos százalékot a MNM. és a wieni Naturhist. Museum anyagából, melynek lelőhelyeként nagy álta­ lánosságban Magyarország szerepel, s mi is Magyarország alatt soroltuk fel. Erdélyben még nem leltek hortobágyi típusú eszközt és ismeretlen a tárgya­ lási körünkbe csak bizonyos megszorítással tartozó, kétélű fejsze alakú szerszám is (21. kép). Ez a szám úgy a történeti Magyarország, mint külön Erdély tekintetében is naponkint módosulhat a felszínre kerülő s a magángyűjteményekben felfedezhető példányok révén. Miért jelentkeznek ezek a szerszámok olyan sűrűn Bereg, Szabolcs és Hajdú megyében? És ugyanezen a jogon kérdezhetjük, hogy miért olyan gyakoriak Er­ délyben a Mezőségen ? Nem tudunk erre egészségesebb feleletet adni, mint hogy a mezőségiek gyakoriságát a széki, tordai és désaknai sóbányák, a terület tranzitókereskedelmi jellege magyarázza meg; — a Hajdú, Szabolcs és Bereg megyében felszínre kerültek pedig'abba a fontos kereskedelmi úthálózatba esnek, mely a mára30 22. Bericht d. Röm.-Germ. Komm. 77 1. 31 Ábrázolva az AÉ. 1881. 272. 1. és Pulszky F. Magyarország Archaeológiája I. k. XII. t. 28. sz. 32 Az EMER.-bán még kiadatlan. 33 Ábrázolva Roska M. A Székelyföld őskora 27. képen és 22. Bericht d. Röm.-Germ. Komm. 77. 1. 16. kép 1. sz. alatt. 34 Csalogovits Jő.sef: Die neu aufgedeckte neolithische Siedlung und das kupferzeitliche Grabfeld von Kiskőrös. Praehist. Zeitschrift 1931. 102.—115. 1. A fokos u. o. 9. ábra alatt. E5 AÉ. 1897. 112. 1.

65 marosi sóbányák és a Felvidék rézércei révén már most döntő szerepet játszik, s amely­ nek egy része szervesen kapcsolódik bele a Szamossal képviselt úthálózatba is.3'1 Rétegtani helyzetüket ismételten sikerült megállapítani, mégpedig: ] Moldovában Cucuteni-n,37 valamint Bukarest közelében, mint már említettem, Vidra-n,3S Cucuteni A-jellegű kerámika társaságában leltek 1— 1 egyélű rézcsákányt, melynek foka elvékonyul, akárcsak a 44. képen bemutatott nagyszebeni csákányon; 2. Er­ délyben az erősdi felső humuszrétegből (13. kép) és az egyik marosdécsei sírból (39. kép) ismerünk 1— 1 kettős ellentett élű rézcsákányt. Mint a képek bemutatása rendjén is meggyőződhettünk, az erősdi képviseli az egyszerűbb, a marosdécsei a fej,lettebb változatot.31' 3. Az anyaországban Jászladányon, mint láttuk, bodrogkeresz­ túri jellegű agyag- (és arany-) holmik társaságában, sírban volt egy kettős ellentett élű példány.40 Ez az öt adat önként kínálkozik összehasonlításra úgy tipológiai, mint krono­ lógiai szempontból. Az a körülmény, hogy az egyélű csákány nagyszebeni, magyarvistai válto­ zata Cucutenin és Vidrán Cucuteni A-jellegű kerámika társaságában fordult elő, a kettős ellentett élű csákány legegyszerűbb típusváltozatát pedig Erősdön már fejlet­ tebb rézkori környezetben lelte László F., ennek fejlettebb változatai Marosdécsén és Jászladányon bodrogkeresztúri jellegű holmik kíséretében kerültek felszínre, — megszívlelendő utalásokat tartalmaz a rétegtani egymásután tekintetében. Ez az egymásután meglehetősen gyors volt, amit kézzelfogható módon bizo­ nyítanak azok a gyűjtelékes leletek, amelyekben a különböző típusok együtt fordultak elő. Amint a felsorolásból láttuk, Hajduhadházon (33. kép) a mezőkeresztesi típusú csákányt a kettős ellentett élűekkel együtt lelték ; — Hencidán a rézkapával együtt kerülhetett felszínre a kettős ellentett élű csákány; — valószínű, hogy a kőhalmi egy- és kettős ellentett élű csákányt is együtt lelték; — Lippán az egy-, a kettős ellentett élű és a mezőkeresztesi típusú csákány is egyazon lelethez tartozhatik ; — Nagyiklód, Nádudvar egy- és kettős ellentett élű csákányairól nevezetes; — Szeged pedig azzal viszi el a pálmát, hogy ott nemcsak egy- és kettős ellentett élű csáká­ nyokat leltek együtt, hanem vésőket, kalapácsot s nyersanyagot is. Elismerem és hangoztatom magam is, hogy az ilyen zárt jellegű leletekben is lehet helye bizonyos mérvű formai és időbeli egymásutánnak. 48. sz. képünkön nemcsak a nyírturai kettős ellentett élű csákányt, hanem 36 Márton Lajos a Praehist. Zeitschr. XXII. k. 32. 1 adott 39. sz. jegyzetében részletesen szól a Mátra és a Gömöri Érchegység rézgazdagságáról, valamint a Tiszán átvezető utak átkelő pontjairól (Szeged, Csongrád, Szolnok stb ), amelyeknek jelentősége a bronz- és koravas­ korban megnő. 37 22. Bericht d. Röm.—Germ. Komm. 78. 1. 38 U. o. és Roselti i. m. 30. 1. 42. ábra. « 39 Roska M. A kettős ellentett élű rézcsákányok stratigraphiai helyzete Erdélyben. — Die stratigraphische Lage dér Doppelbeile mit gekreuzten Schneiden aus Rotkupfer in Siebenbürgen. AÉ. 1928, 48 —53. és 303. 1, (A magyar címnek németre való fordítása ebben a formában tudtomon kívül történt; Éppen így a rétegtani helyzetükre vonatkozó német fordítás is felületes). — Nem kell bővebben indokolnunk, hogy Nagy Géza mennyire túllőtt a célon (AÉ. 1913. 295.—318. és 389.—390. 1.), amikor ezeket a csákányokat a szkítákkal hozta kapcsolatba. 4j Vezető a MNM. Rég. Gyűjt.-ben. Bpest, 1938. 17. 1. s képe u. o. 22. ábra alatt. 5

66

egy odavaló rézfokost is bemutattam, jelezve, hogy valószínűleg együtt lelték azokat. És ez ellen sem formai, sem időrendi kifogást nem lehet emelni. Ez vezet aztán annak megállapításához, hogy a kiskőrösi 8. sz. sír fokosa, a sepsibessenyői rézfokos, ennek a MNM.-ban levő kerepesi, szentesi, világosi, a Debreceni Déri-Múzeumban levő sinfalvi (Torda-Aranyos vm.) testvérei közel u. annak a korszaknak a fegyverei, akárcsak a tordosi fokos, mely minden valószínűség szerint az egy drb. egy- és három drb. kettős ellentett élű (rongált) csákánnyal egy­ azon rétegből származhatik. Koruk ? Schmidt Hubert az egyszerűbb kettős ellentett élű krétai példányokat a Kr. e. III. évezred második felére a kora- és középminosi periódus határvonalára, a fej­ lettebbeket pedig, amelyeknek fejszeéle vaskosabb, kapaéle, pedig keskenyebb, s ez a különbség nem megy át a kettős rendeltetésű szerszám egyik végétől a másikig arányosan, hanem a nyéllyuk táján feltűnően jelentkezik, — a Kr. e. II. évezred közepe tájára teszi,41 Nestor szerint azonban ezek az egyszerűbb kiadású szerszá­ mok a középminosi periódus I b. szakaszába (Kr. e. 2000—1900) tartoznak.42 Ez az időbeli megállapítás nem irányadó minden megszorítás nélkül sem az erdélyiekre, sem pedig az anyaországiakra nézve. Úgy az erdélyiek, mint az anya­ országiak u. i. nagyrészben a korabronzkort közvetlenül megelőző idők emlékei, mint azt az erősdi példány kisérő leletei bizonyítják, amelyek közül különösen azokat az egészen alacsony, ajakosan kihajló peremű tálacskákat említem, amelyekkel rokon példányokat a perjámosi Sánchalom rézkori (ásatási) rétegeiben leltem.43 A sok jellemző bordával és benyomott háromszögekkel (pseudo-kimetszett dísz!) ékített erősdi cserép, a gombos kőfokos töredéke stb. is mind e meghatározás helyessége mellett szól. Hogyan viszonylik ehhez a cucutenii és vidrai egyélű példány, melyekről ismé­ telten mondottuk, hogy Cucuteni A-jellegű kerámika társaságában lelték ? E példányok kora visszanyúlik a Kr. e. III. évezred második felére, az ezekből fejlődött, formásabb s néha facettált testvéreik természetszerűleg fiatalabbak, és nem szorulnak ki a használatból a kettős ellentett élű példányok fellépte után sem. Hasz­

nálatban való létük tehát meglehetősen hosszú időt ölel fel, és a korabronzkort meg­ előző időben a legelterjedtebbek. Nem lévén irodalmunk s összehasonlító anyagunk, nem foglalkozhatunk érdeme szerint a mezopotámiai eredetű rézbaltával, melyet Childe szerint a krétaiak a sumiroktól vettek át,44 s amely Közép-Európában eddig, mint arról fennebb már szóltunk, leggazdagabban a bányabükki (Torda-Aranyos m.) gyűjtelékes leletben van képviselve, és pedig 43 darabbal,45 amelyek között egyiknek felső része hiányos öntésű, tehát bizonyosan helyben öntötték. 41 Praehist. Zeitschr. IV. 25. 1. 42 22. Bericht d. Röm.-Germ. Komm. 78. 1. 43 Roska M : Ásatás a perjámosi Sánchalmon. Földrajzi közlemények 1911. évi 1. füzet. — Múzeumi és'Könyvtári Értesítő VII. 1913. 2. — 3. füzet, VIII. 1914. 73 —104. 1. — A háború utáni ásatások egy része a Temesvárott megjelenő Cemina nevű (félbemaradt) folyóirat I. k. 44 The dawn 35. 1. — ESA. IX. 157 —164. 1. 45 Roska M.: Le dépót de háches en cuivre de Baniabic-Bányabükk. Dacia III.—IV. k. 352,-355.1. — AÉ. 1930. 228.-229.1. — 22. Bericht d. Röm.—Germ. Komm. 15. kép. és 300. sz. jegyzet.

67 Kiesik dolgozatunk keretéből annak tárgyalása is, hogy vájjon elfogadható-e Childe állítása, hogy a kettős ellentett élű krétai csákányok két sumir eredetű rézbalta összetételéből származtak.48 A kettős ellentett élű példányoknak kapaéle kizárja ezt. Márton idézett cikkében azt írja, hogy a magyarországi (Magyar Nemzeti Múzeum-beli!) csákányok beütött kerek jegyeiben néha cin található.47 A Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában Oroszfájáról van egy kettős ellentett élű példány, amelyen, mint az irodalmi adatok mondják, ónnyomok észlelhetők. Erről magam is meggyőződtem. Viszont az EMER. gazdag csákánygyűjteményének egyikén sem vettem észre ónnyomokat és a Debreceni Déri-Múzeum példányain sem fedeztem fel ilyen nyomokat. A dolognak nem tudjuk magyarázatát adni, de felhívjuk erre olva­ sóink figyelmét, hogy az ezután kezükbe kerülő csákányokat még a tisztítás előtt vizsgálják meg alaposan ebből a szempontból is. Ezeket a jegyeket, éppen úgy, mint a körömbenyomásszerűeket is, beütötték a csákányok testébe, s nem vájták ki azokat, mint azt L. v. Nischer-Falkenhof véli.4s A tárgyalt rézcsákányok rendeltetése : elsősorban bányászeszközök voltak, ami mellett szól az a körülmény, hogy egy részüket só- és ércbányák közelében lelték.49 De kitűnő szolgálatot tettek erdő- és gyökérirtásnál, kőfejtésnél is. A túl karcsú pél­ dányok vagy fegyverek, vagy pedig jelvények lehettek. Az sincs kizárva, hogy ez utóbbiak a pénz körébe tartoznak. De hiszen ha erre a térre tévedünk, a többiek is mind igen nagy értéket képviseltek a maguk idejében. 40 The dawn. 34. I. — U. a. India and the West before Darius. Antiquity 1939. 5.—15. 1. — V. ö. még u. a. The Aryans. London, 1926. Kap. VIII. A rézbalták elterjedésére nézve a Dk.-É, irány mellett tör lándzsát, azokkal szemben, akik az É.-ról D. felé irányuló népvándorlással hozzák azokat összefüggésbe. Ismét hangoztatja, hogy a kettős ellentett élű rézcsákányok Mezopotámiával függnek össze (u. o. 94. 1), s hogy a szelíd ló is a rézkori steppelakók révén terjedt el. — -'V. ö. Hancar i. m. 257. 308. 310. 312. 315. 357. 1 , valamint a majkopi kurgán s az asterabadi gyűjtelékes lelet emlékeivel, amelyek K.-Ny. irányú elterjedésről, beszélnek. — Nestor a 22. Bericht d. Röm.-Germ. Komm. 77. 1. azt mondja, hogy Erdélyben is valószínűleg korábbi csoportként jelentkeznek a kettős ellentett élű csákányok. Ennek ellene mondanak a szerkezeti és rétegtani adatok (Cucuteni, Vidra !) — Az az agyag-gyermekjáték, amit H. Sehmidt Cucuteni A-rétegből közöl (Cucuteni 69. 1., 19a. ábra, 35. tábla 25. sz., 37. tábla 9. sz.) nem a most említett s u. e. rétegben lelt egykarú rézcsákány kicsinyített mása, hanem, mint azt a szövegben is hangoztattuk, alsó vége fejsze, felső vége hegybe fut, mint a veremiei rézpéldányon. 47 Praehist. Zeitschr. XXII. k. 32. 1. 37. sz. jegyzet. 48 D. Sz. 1935. 161. 1 4ÍI A gyergyószentmiklósi példányok a balánbányai rézbányák közelében kerültek fel­ színre. — Szerbiában Szlatinán (zajáci kerület) a régi aranybányák mellett leltek egy kettős ellentett élű példányt, ami a wieni Naturhist. Museumba jutott (v. ö. Mitt. d. Anthr. Ges. in Wien XIX. k. V. t. 8. sz.), — a negotini gimnáziumban pedig a brestováci régi bányák mellől van egy példány. U. o. 9. sz. Felvidéki példányaink egy része a Mátra terjedelmes rézelőfordulásai helyeinek közelében került felszínre. V. ö. D. Sz. 1935. 159. 1. — L. Waagen : Bergbau und Bergwirtschaft. Wirtschaftsgeographische Karten und Abhandlungen zűr Wirtschaftskunde dér Lander dér ehemaligen österr.-ungar. Monarchie, Heft 10, 1919, 126 sk. 1. (Idézve a D. Sz. 1935. 159. 1. 23. sz. jegyzet után). A cseh- és morvaországi példányok lelőhelyei is a réz előfordulásának közelébe esnek. V. ö. D. Sz 1935. 159.-160. 1. 5*

68

L. v. Nischer-Falkenhof megró azért,50 hogy Pulszky-t és Hampel-1 követve, a kettős ellentett élű csákányokat bányászszerszámoknak írtam le.51 Ő ezeket ács­ szerszámoknak véli.52 A magam részéről azt mondom erre, hogy ácsszerszámok is lehettek, és mint íennebb is mondtuk, a iák kidöntésénél is fontos szerepet játsz­ hattak. E mellett szól egész felépítésük: a fakidöntésnél u. i. fontos, hogy az eszköz hossztengelye és a fatörzs hossztengelye minél kisebb szöget zárjon be. Ha a fej­ szével, baltával, vagy a jelen esetben a csákánnyal úgy csapunk a fára, hogy ez a törzs hossztengelyével 90° szöget zár be, az eszköz pangéjs csekély mélységre, csak 10— 15 mm.-re hatol a fába, de ha a penge 30° szögben éri a fát, 40—60 mm.-re is behatol abba.53 Ezzel azonban még nincsen megmagyarázva a kettős szerszám kapaélének a rendeltetése, amely mégis csak közelebb áll a Pulszky és a Hampel felfogásához, amelyet magam is elfogadtam, s ma is vallók, hogy t. i. első sorban bányászszer­ számok voltak, bár nem látom semmi okát annak, hogy fel ne tételezzem, hogy a kettős rendeltetésű szerszám kapaélének a fakivájásnál is megszívlelendő szerepe lehetett. "" D. Sz. 1935. 160. 1. 25. sz. jegyzet. S1 AÉ. XLII. 52.-53. 1. 306. 1. “2 D. Sz. 1935. 160. 1. “:l Búvár 1939. (novemberi sz ) 756. 1.

Roska Márton

A szövegben használt rövi dí tések: — Archaeológiai Értesítő. = Archaeológiai Közlemények. A S L . = Archív des Vereins für Siebenb. Landeskunde, Nagyszeben. B S M . = Barcasági Szász Múzeum. C iA = Congrés International d’anthropologie et d’archéologie préhistoriques Bpest, 1876 D . Sz. — Debreceni Szemle. e m e r . = Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára. Gooss — Gooss C a r l : Chronik dér archaeologischen Funde Siebenbürgens, Nagyszeben, 1876, Különlenyomat az Archív des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde új folyam XII. 1876-iki kötetéből, Esz. = leltári szám. M N M . = Magyar Nemzeti Múzeum, M a r fia n I . = M a r t ia n J ú liu s : Archaeologisch-prahistorisches Repertórium Siebenbürgens. Mitteilungen d. Anthr. Ges. i. Wien, XXXIX. k. (ú f. IX.) 1909. 321.—358. 1. M a r i a n I I . = M a r f ia n I u l i a n : Repertoriu arheologic pentru Ardeal, Beszterce, 1920. N e ig e b au r = N e ig e b aur J . F . : Dacien aus den Ueberresten des klassischen Altertums, mit besonderer Rücksicht auf Siebenbürgen. Brassó, 1851. ÖTÉ. = Értesítő az Erdélyi Múzeumegyesület Orvos-Természettudományi Szakosztályából, Kolozsvár. P u lszk y: M o . A . — P u lszk y Ferenc: Magyarország Archaeológiája, I. k. Budapest, 1897. R o s k a : S z f . = R o ska M á r t o n : A Székelyföld őskora, különlenyomat az Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára, Sepsiszentgyörgy, 1929. Schroller = Schroller H e r m á im : Die Stein- u. Kupferzeit Siebenbürgens, Vorgeschichtliche Forschungen, Heft 8. Berlin, 1933. SzJSM . = Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy. AÉ.

AK.

ÜBER DIE HERKUNFT DÉR KUPFERNEN HACKEN, AXTHACKEN, HAMMERÁXTE UND PICKELHACKEN VÖM UNGARISCHEN TYPUS* In dér ungarischen Literatur ist eine ziemlich grosse Anzahl von kupfernen Werkzeugén unter dem Namen csákány = Haue bekannt. Diese Werkzeuge wurden in grösster Anzahl im historischen Ungarn gefunden, ferner fand mán sie in den nördlichen, westlichen und südlichen Nachbargebieten Ungarns. Nach Osten hin können wir ihre Spuren bis zum Kubangebiet verfolgen ') Dieses Werkzeug zeigt mehrere Haupttypen. Die einfachste Form ist hackenartig (Abb 1) 2) Es wird in Siebenbiirgen von den Töpfern auch heute beinahe in derselben Form benützt und galyhó = Bickel genannt. Er ist ein plumpes, schweres, seltenes Exemplar, dessen Stielloch vertikal auf die gebogene Schneide steht Das Stielloch selbst hebt sich an dér gegenüberstehenden Seite zylindrisch ab. Dér Nacken ist nicht zu gross, war aber zum Hammern und Stampfen ziemlich gut geeignet. Géza von Nagy hali die Werkzeuge, die einen ahnlichen Nacken habén, für Schmiedehammei und die möglichen Einwande gegen diese Annahme sind sehr gering.') Sie könnten namlich im Notfalle auch zu diesem Zwecke gebraucht worden sein, obwohl sie eigentlich im Bergbau (= Grubenbeile) eine Rolle spielten , sie können weiter bei Rodungsarbeiten gute Dienste geleistet habén. — Eine Variante dieses Typus reprSsentiert die Hacke von Csíkbánkfalva (Abb. 2, gefunden i. d. Gemarkung Wartonos ttees),4) die von dem Haupttypus durch den hammerartigen Nacken, durch den eigentlichen Hals und durch die eigenartige Bildung des Schaítloches abweicht. — Eín ahnliches, 18 cm. langes Exemplar wird in dem stadtiscnen Museum von Kecskemét aufbewahrt. Sein Fundort is t. Pusztaszer (Abb. 3). Dér Kopf ist gewölbt. — Es wurde in dem Komitate Baranya (Westungarn) eine Hacke gefunden, deren oberer Teil gerade ist, dér untere biegt sich aber und gibt dadurch dem Werkzeuge einen richtigen hackenartigen Charakter (Abb. 4).") Dér zweite Haupttypus hat die folgenden Merkmale die Schneide und das Schaftloch liegen in derselben Richtung, sie sind alsó parallel, wie bei den Áxten und Beilen. Das eínfachste Exemplar wird in dér praehist. Abteilung des Siebenb Nationalmuseums unter lnventarnummer I. 3780 aufbewahrt (Abb. 5). Es ist gerade, gegen die Schneide verbreitet es sich etwas und scheint die Kopie in Kupfer eines steinernen Prototypus zu sein. Seine Lange betragt 13 cm. und wiegt 535 Gr. Die Schneide springt aus dem Körper des Werkzeuges nicht heraus und das Schaftloch verlangert sich noch nicht. Die viel grösseren Hammeraxte von Tóti (Kom. Bihar, Abb. 55) sind mit diesem Typus verwandt. lhr Nacken ist rechtwinklig Die Hammeraxt von Csóka (Abb. 29) hat einen rundlichen Nacken und ist deswegen mehr fokoschartig. In dem Bukarester Stadtmuseum wird eine Hammeraxt von Nagyszeben aufbewahrt. W ie Abb. 44 zeigt, ist sie etwas gedrungen, dér Hals ist beiderseitig etwas eingezogen, die gebogene Schneide springt aus dem Werkzeuge nicht heraus und was besonders betont werden muss: dér obere Teil zwischen Schaftloch und Nacken verjüngt sich* allmahlich, wie es bei den steinernen Bootaxten dér Fali ist. — Eine Hammeraxt, gefunden in dér Gemarkung Koiyoroldal dér Gemeinde Magyarvista (Kom. Kolozs, Abb. 6) ist nicht mehr beil-, oder axtartig , sie ist viel kleiner, ihre schwach gebogene Schneide springt ein wenig aus dem Körper des Werkzeuges heraus. Ihre Vorderseite ist gerade, die Rückenseite zeigt aber die Biegung, die ein Gharakterzug dér steinernen Bootaxte ist. Es folgt in dér Reihe eine Hammeraxt von Apátkeresztúr (Kom. Bihar, Abb. 27), deren Achse noch immer gerade ist, ebenso wie bei den bísher erwahnten Exemplaren. Die leicht gebogene Schneide springt aus dem Körper des Werkzeuges nicht heraus, das Schaftloch ver* Siehe Schrifttum im ungarischen Text.

I

70 lángért sich aber beiderseitig zylindrisch, wenn auch in bescheidener Weise. Hie und da wurde sie nachtraglich geschmiedet, darum hat das Schaftloch die originelle, runde Form nicht mehr. Eine Hammeraxt dér praehist. Abt. des Siebenb. Nationalmuseums (Inventarnummer 2977) wurde in Alsóilosva (Kom. Szolnok-Doboka, Abb. 7) gefunden. Ihre Achse ist gerade, das Schaftloch verlangert sich auf dér Rückenseite zylindrisch, die gebogene Schneíde ist schief und springt gleichfalls an dér Rückenseite aus dem Körper des Werkzeuges heraus. Die jetzt besprochenen Hammeraxte mit gerader Achse reprasentieren eine Richtung dér Entwicklung. Eine besondere Gruppé bilden die Hammeraxte mit mehr oder minder gebogener Achse. Diese Biegung erscheint in geringerer Weise an einem Exemplare dér praehist. Abt. des Siebenb. Nationalmuseums, gefunden in Siebenbürgen (dér nahere Fundort ist unbekannt, Abb. 8, ljiventarnummer 8101). Das Schaftloch verlangert sich beiderseitig zylindrisch, die gebogene, schiefe Schneide springt aus dem Körper des Werkzeuges heraus. Die Schmalseiten sind in dér Richtung des Schaftloches gebogen. Damit ist eine zweite Hammeraxt dér erwahnten Sammlung verwandt (Abb. 9, Inventarnummer 8098, gef. in Siebenbürgen), ihre Schmalseiten springen aber in dér Richtung des Schaftloches eckig aus. Noch deutlicher erscheint dieser Charakterzig auf einer Hammeraxt von Ugróc (Kom. Kolozs, Abb. 10), aufbewahrt unter Inventarnummer 177 i d. oben erwahnten Sammlung. Auf einer Breitseite sieht mán 6 sanft eingestochene Eigentums-, oder Fabriksmarken. Die Schmalseiten des Oberarmes biegen sich sanft, dér Nacken ist schmal. Dementgegen ist dér Nacken des in Abb. 11 wiedergegebenen Exemplares etwas gebogen und springt aus dem Körper des Werkzeuges heraus. Seine gebogene Schneide ist nicht schief und springt beiderseitig gleicherweise heraus. Es wird in dér praehist. Abteilung des Siebenb. Nationalmu­ seums unter Inventarnummer 179 aufbewahrt, stammt aus Siebenbürgen (dér nahere Fundort ist unbekannt). Besondere Aufmerksamkeit verdienen noch seine Fabriks-, oder Eigentumsmarken und die zylindrische Verlangerung des Schaftloches. lm Komitate Nyitra i. d. Gemeinde Coborhegy wurde ein Axthammer gefunden, dessen Charakterzüge folgende sind : die Schneide springt aus dem Körper des Werkzeuges nicht heraus, dér Nacken wird gleich oberhalb des Schaftloches dünner (Abb. 12).6) Allé diese Formen sind Varianten des ersten Typus in dér Weise, dass die Schneide mit dem Schaftloch parallel lSuft und öfters schrüg geformt wurde. Diese Schrage hatte beim Gebrauch eine gewisse Rolle. Dadurch ist die Schneide namlich viel tiefer ins Holz gedrungen, Auch damit konnte mán schneiden und hammern. Darum hat dieses Werkzeug in dér deutschenSprache den Namen Hammerbeil, Hammeraxt, oder Axthammer erhalten. — Dér Nacken ist breit, glatt, manchmal erhaben, konvex (wie z. B. beim Exemplar von Apátkeresztúr), dér auf das Schaftloch und die Schneide entgegengesetzt stehend im Notfalle auch Hammer und eine Stampfe sein konnte. Durch den Gebrauch verflachte sich dieser Nacken. Est ist sehr wahrscheinlich, dass mán den Nacken darum konvex gegossen hat, dass er sich beim Gebrauch nicht gleich verflache. — Das Schaftloch steht naher, oder ferner vöm Nacken, falit aber nie in die Mitte des Werkzeuges. — Das Schaftloch springt manchmal einer-, oder beiderseitig zylindrisch heraus, was bei dér Schaftung des Gerates seine Rolle hatte. Aspelin nennt diesen Typus ural-altaische Form.7) — Er ist ziemlich oft zu finden. Aus dér Kombination dér in Abb. 1 gegebenen Hacke und dér Hammeraxt enwickelte sich die Axthacke, deren Schaftloch beinahe in die Mitte dér Achse falit, ihre Arme sind alsó beinahe von gleicher Lange. Sie wird durch dickere und schlankere Exemplare reprasentiert. Die Achse ist gebogen. Ihre Schneiden sind gleichfalls gebogen und springen aus dem Körper des Werkzeuges heraus. Die Schneide dér Hacke ist regelmassig, die dér Axt ist aber mehr, oder minder schrag gegossen. Dié einfachste Form dieses Typus wird durch die Erősder Axthacke reprasentiert (Abb. 13), gefunden in dér obersten, kupferzeitlichen Schichte. Ihr Schaftloch ist óval und verlangert sich nicht. — Damit auffallend verwandt ist eine Axthacke des Sekler National-Museums von Várhegy, Kom. Háromszék (Abb. 25. Nr. 1). Das Schaftloch dér Axthacke No. 2. von Abb. 14, gefunden im Komitate Háromszék, verlangert sich an dér Vorderseite. Diese Verlangerung, wie es beiden Hammeraxten schon erwahnt wurde, bezweckte die Sicherung dér Schaftung. No. 1 von

71 derselben Abb. wurde auf dér praehistorischen Burg Budoár in Székelyudvarhely gefunden : sie ist schlecht erhalten, ihr Schaftloch verlangert sich beiderseitig zylindrisch. — Das sehen wir an dér Axthacke von Mezősámsond (Kom. Maros-Torda, Abb. 15) auch. — Allé habén eine gebogene Achse, diese Biegung ist aber an dem Háromszéker Exemplare die auffallendste. Diese Axthacke steht alsó den steinernen Bootaxten am nachsten.8) Manchmal ist diese Biegung nur an einem Arm durchgeführt, so z. B. an dér Axthacke von Abb. 16, gefunden in Siebenbürgen (naherer Fondort unbekannt) und aufbéwahrt in dér praehist. Abt. des Siebenb. Nat.-Museums unter Inventarnummer I. 2330. — Ovales Schaftloch findet mán nicht nur an den gedrungenen, sondern auch an den schlankeren Exemplaren (Abb. 17, gefunden in dér Gemeinde Feketelak, Kom. Szolnok-Doboka). Die Axthacke ist ziemlich stark verbreitet. Die selteney vorkommjsnde Variante dieses Typus wird durch das 40 cm lange Werkzeug von Abb. 18 (gefunden in Mezőkeresztes, Kom. Borsód)9) reprasentiert. Sie ist zweischneidig, wie die vorigen, das Schaftloch falit aber zu dér abgerundeten, stumpfen Schneide, die ihm entgegengesetzt steht, zu nahe. Mán könnte die Sache auch so auffassen, dass diese Schneide sich aus dem Nacken dér Hammeráxte entwickelte und eine Hacke wurde Unserer Meinung nach konnte dieser Arm nicht als richtige Hacke dienen, sondern wurde eher verwendet, um das gewonnene Salz oder die Kupfererze zusammenzuhSufen. Dieses Gerat ist durch schwere und grosse Exemplare vertreten. Die Achse und die Seiten sind gleicherweise gebogen. Auch die Schneiden sind gebogen, diese Biegung ist aber an dér Schneide dér Hacke regelmassig, an dér Schneide dér Axt aber kaum. Das Schaftloch verlangert sich beiderseitig zylindrisch. Jch nenne diese Form Mezőkereszteser Typus. lm Déri-Museum zu Debrecen werden 2 Werkzeuge aufbéwahrt (Abb. 19). Die Lange des kleineren betragt 16 cm., die des grösseren 20'4 cm. Das grössere wiegt 422 gr. Allé beide wurden auf dem Hortobágy, beimBau dér Tierarztlichen Hochschule von Máta-puszta gefunden. Die Inventarnummer des grösseren: 738.—1906., des kleineren: 75.—1925. Sie sind zweischneidig, die Schneiden liegen in derselben Richtung und sind Hacke-Schneiden. Die untere ist breiter, gebogen und springt aus dem Körper des Werkzeuges heraus, die obere ist gleichfalls Hacke-Schneide, sie ist aber viel schmaler und springt aus dem Körper des Werkzeuges nicht heraus und ist ausserdem gebogen. Das Schaftloch ist ebenso gegossen, wie bei einigen dér schon beschriebenen Exemplare . an dér Rückenseite hebt es sich einigermassen, untén verlangert es sich in einen niedrigen Zylinder. Ein eng verwandtes Exemplar wird in dem Landesmuseum von Zürich aufbéwahrt, — gefunden in Ungarn, — es fehlt aber an diesem die zylindrische Veriangerung des Schaftloches (Abb. 20). Seine Lange betragt 21 5 cm.10) W ir nennen diese Form Hortobúgyer Typus. lm Déri-Museum wird ein 27 7 cm. langes u. 890 gr. schweres, zweischneidiges Kupfer. werkzeug aufbéwahrt, dessen Schneiden gleichfalls in derselben Richtung liegen, sie sind aber Axtschneiden (Abb. 21). Die untere ist breiter, die obere von kleinerer Dimension. Das Schaft­ loch ist ebenso gegossen, wie an dér Axthacke von Mezősámsond (Abb. 15). Diese Doppelaxt gelangte mit dér Sammlung-Déri in das oben erwahnte Museum. Ein verwandtes Exemplar wurde in Cofofenii-de-Jos (Oltenia, Altrumanien) gefunden. (Berciu D. Arheologia prehistoricá a Olteniei, Craiova, 1939. S. 90. Abb. 100, Nr. 4.) W ir können noch einen fünften Typus nachweisen : ein Ende ist hackenartig geformt (vgl. Abb. 1), dér zweíte (obere) Arm lauft aber spitz aus. Es ist alsó ein richtiger Hackenpickel (Abb. 22, Krizba, Kom. Brassó), Es ist zu betonen, dass sich sein Schaftloch nach innen ebenso verlangert, wie bei den Axthacken vöm Háromszéker Komitate und von TárguOcna (Moldau vgl. Archaeológiai Értesítő 1928, S. 51, Abb. 15). An dér Rückenseite hat dieses Schaftloch eine sanfte Vertiefung. Diese Form nennen wir Krizbaer Typus. Die Zeichnung dieses Werkzeuges hat mir mein seliger Freund, Julius Teutsch, zűr Verfügung gestellt. Es wird in dem Museum von Déva unter Inventarnummer 5219 ein ursprünglich 21 cm. langes und jetzt 800 gr. schweres Gerüt (Abb. 23) aufbéwahrt, welches im Hunyader Komitate gefunden und an dér Schneide und am Schaftloch etwas abgeschnitten wurde. Dér untere Arm unseres Werkzeuges ist eine Hacke, dér obere biegt sich schnabelartig nach innen-und von oben

72 gesehen zeigt es eine etwas schiefe, mandelförmige Oberflache. Unser Werkzeug hat keine Eigentums-, oder Fabriksmarke. Die Achse zeigt eine sanfte Biegung. Das Schaftloch verlangert sich an dér Vorderseite zylindrisch, an dér Rückenseite vertieft es sich aber ebenso, wie es bei dem Hackenpickel von Krizba dér Fali ist. W ir meinen, dass wir es auch hier mit einem Hackenpickel zu tun habén dér untere Arm war Hacke. dér obere sollte eigentlich spitz auslaufen, beim Guss wurde dieser Arm aber durch ausseren Eingriff schnabelartig gebogen und erhielt so eine mandelförmige Oberflache und nachdem dieses Gerat sich auskühlte, wurde es nicht eingeschmolzen, sondern in dieser Gestalt gebraucht, mán hat damit gehackt, gehammert und mit dem Schnabel gekratzt. Wenn dieses Werkzeug absichtlich in dieser Form gegossen ware, dann sollte die mandelförmige Oberflache aus dér Gussform wagrecht und anders herauskommen. Wenn wir aber die Sache auch vöm anderen Gesichtspunkte erwagen, ist es auffallend, dass sich dér obere Arm des Axtpickels von Veremie gleicherweise schnabelartig biegt Dér untere Arm des Gerátes von Veremie ist aber eine -Axt und nicht Hacke. Diesen 'lypus kennen wir bis heute weder aus Siebenbürgen, noch aus den Nachbargebieten.11) Auch das 13 cm, lange Exemplar von Bukovec (Bulgarien) endet untén in einer Hacke.12) Die Axthacken konnten, nachdem ihre Schneiden beim Gebrauch abgestumpft wurden, zum Hömmern und Stampfen ebenso benützt werden, wie die Hammeraxte. Abb. 24 veranschaulicht die Fundverbreitung dér mir zuganglichen Stücke im^historischen Ungarn. Es werden auf dieser Karte die Fundpiatze dér Hacke (Abb. 1) mit einer senkrechten Linie, die dér Hammeraxte mit einem Kreise bezeichnet, — dér Punkt ist das Zeichen dér Axt­ hacken, oder Hackenaxte, — die gerade Linie das dér Axthacken vöm Mezőkereszteser Typus, (Abb. 18), — dér Hortobágyer Typus figuriert auf dér Karte mit einem haJberweise ausgefüllten Kreise , — mit einem Kreuze habé ich jene Funde bezeichnet, deren Typus unbekannt ist. Dér Fundort des Hackenpickels (Abb. 22) wurde mit einem spitzigen Dreieck bezeichnet. Die Literatur beschreibt diese Werkzeuge alsTypen ungarischen Ursprungs. W ir habén die auf dem erdélyer (siebenbürgischen) Boden gefundenen Exemplare als hi^r erzeugte Gerate beschrieben. So nennen wir síé auch bei dieser Gelegenheit. Nach Ciliidé11) waren sie kubanischen, nach Myres14) kaukasischen Ursprungs, Hubert Schmidt halt die kubanischen für „aus zwei verschiedenen Elementen — einer parallelschneidigen und einer querschneidigen Axt — unorganisch verbundene Gerate, die sogenannten ungarischen dagegen sind die in Wachs gewordene Synthese zweier Gedanken, die zu einer Einheit sich verbinden, indem sie sich im Guss verkörpern“. Er nimmt sonst Fabrikationszentren an.15) Für den ungarischen Ursprung erkiart sich auch Géza von Nagy18) und A. M. Tallgren.17) R. Heine-Geldern glaubt, dass dieser Typus in Erdély (Siebenbürgen), oder in dér Moldau entstanden sei und datiert sie um 2000 v. Chr., beziehungsweise in die erste Halfte des zweiten Jahrtausends. Die altesten sind seiner Meinung nach jene, deren untere Halfte flach is t, das Schaftloch bekam mit dér Zeit eine Hülse, die sich spáter verlangert und datiert diese Formen in die Mitte des 2. Jahrtausends v. Chr., ihr Verbreitungsweg ging von hier über den Kaukasus und Kleinasien nach Nordpersien und Indien Von Mohenjo-Daro veröffentlicht er ein Exemplar aus Bronze und 2 ahnliche Exemplare sind in Nordpersien in TurengTepe bei Astrabad und in dér jüngeren Schichte von Tepe Hissar bei Damghan gefunden worden.ls) L. v. Nischer-Falkenhof sucht ihren Ursprung im nordischen Kulturkreis.19) Die zweischneidigen Kupferaxte, die Wertmesser oder Hoheitszeichen waren, mögen sieaus Zypern (Lissauer)20), oder aus Kréta (Menghin)21) stammen, habén mit diesen nichts g.emeinsam. O Ebenso verhait es sich mit den ein- und zweischneidigen jütlandischen Áxten (Aberg)22). Und das Exemplar des Naturhistorischen Museums in Wien (Inv.-Nummer 37.147), als dessen Fundort Österreich-Ungarn angegeben wird (bei Nischer-Falkenhof Abb. 8), kann nur mit dem grössten Vorbehalt als vermittelnder Fund aufgefasst werden. Auffallend ist die gewölbte Achse mehrerer Hammeraxte und Axthacken, wodurch diese Werkzeuge eine kahnförmige Biegung habén; die Schneiden sind gebogen und schief, sie habén eine Schaftlochveriangerung an dér unteren Seite, die konisch ist, siehe z. B Abb. 14, 1. Das

73 Stílek stammt vöm Budvár in Székelyudvarhely. Áhnlich ist auch die Schaftlochverlangerung dér Hackenpickel von Krizba (Abb. 22). Ebenso ist auch dér Rücken dér Áxte von Apagy (Abb. 26) und Pusztaszer ausgebiJdet (Abb. 3) und sie unterscheiden sich auffallend von den anderen Exemplaren dieses Typus. Diese Unterschiede in dér Konstruktion gewinnen an Bedeutung, wenn wir an die zweischneidige Kupferaxt im Museum-Déri denken (Abb. 21). Können wir uns nach diesen Auseinandersetzungen dér Meinung von Nischer-Falkenhof anschliessen, die diese ungarischen Werkzeuge von den skandinavischen Streithammern ableitet? Hinsichtlich dér Konstruktion weisen sie mit den nordischen Streithammern Verwandschaft auf. So müssen wir auch Sine skandinavische Komponente bei dér Entstehung dér ungarischen Typen voraussetzen. Zugleich sind auch enge Beziehungen mit Mesopotamien vorhanden, was vor allém durch die Áxte des grossen Kupferfundes von Bányabükk bewiesen werden kann, woraus sich von selbst die Beziehungen mit Fatjanova, dem Kubán und dem Kaukasus ergeben. Von grosser Bedeutung ist auch dér Umstand, dass die Áxte vöm Typus Nagyszeben (Abb. 44) in Cucuteni und in Vidra mit Cucuteni-A. Ware in derselben Schichte angetroffen wurden. Und von gleich grosser Bedeutung ist auch dér grosse Kupferfund dér oberen Brandschichte in Erősd2’) und aus dér oberen Terramare-Schichte stammende Dolch von Weidenblatt ahnlicher Gestalt.24) Und diesma.1 seien die Goldfunde, ein Ring aus dér untersten Schichte von Erősd und eine Spirálé aus dér oberen Brandschichte, die nicht aus erdélyer, (Siebenbürger), sondern aus Rotgold hergestellt sind, bloss erwahnt So gélangen wir zum Problem dér bemaiten Tripolje-Ware, das meines Erachtens heuie noch ungelöst ist. W ie wir sehen, habén bei dér Entstehung dieser ungarischen KupfergerSte nicht nur heimische, sondqjn auch skandinavische Kulturfaktoren eine Rolle gespielt Ausser den mesopotamischen, können wir auch noch von anderen östlichen Einflüssen sprechen, aber mit gewissen Einschrankungen, weil die stratigraphische Lage dér Hackenpickel von Krizba und des Kom. Hunyad in Beziehung zu dem Exemplar von Veremie noch nicht sichergestellt werden konnte Die erdélyer reprasentieren eine typologisch vorgeschrittenere Reihe, Darüber im folgenden mehr. Auf Grund dér Fundverteilung meinen auch wir, dass die ungarischen Stücke mit den kubanischen und kaukasischen zu'sammenhangen, aber in Mitteleuropa muss es zwei grössere Fabrikationszentren gegeben habén : Nordungarn und Erdély. Wahrscheinlich gab es auch ein Zentrum im Banat und im Kom. Bihar. Allé vier Gegende verfiigen über die unentbehrliche Hauptbedingung, das Vorhandensein von Kupfer, bezw. Kufererzen. Diese habén mit den Geraten, die in ihren Werkstatten erzeugt wurden, zuerst die Nachbargebiete und durch Vermittlung derselben auch weitliegendeGebiete versehen Das Hauptfabrikationszentrum war aber Siebenbiirgen. Hier hat mán diese Gerate in grösster Anzahl und in den mannigfaltigsten Varianten gefunden. Von hier fíihren die starksten Verbindungen nach Osten und so gelangten sie über die Moldau und Síidrussland als Importware und wo die Vorbedingungen, — die Kupfererze, — vorhanden waren, entstanden neue Fabrikationszentren, so auch im Kaukasus. W ir habén noch nicht genügend Beweise in dér Hand, aber die Vermutung mag hier immerhin ausgesprochen werden, dass die vielen in Serbien gefundenen Áxte nicht nur von ungarischem Export sprechen, sondern dass dórt ein Fabrikationszentrum gewesen sein mag. Hier sei wieder darauf hingewiesen, dass diese Frage nur die genaue chemische Analyse dér Áxte entscheiden kann. Es bietet sich die Frage an, ob dér Umstand, dass die einfacheren Exemplare dieser Gerate in grösserer Anzahl im westlichen Erdély(Siebenbiirgen), bezw. am Ostrande dér grossen ungarischen Tiefebene (Alföld) gefunden wurden und von da ist auch die einzige einfachere Hacke bekannt (die die Verbindungen-gegen West-und Nordungarn und Schlesien25) zeigt), — uns berechtigt festzustellen, dass das eige’ntliche, originelle Fabrikationszentrum vielleicht in dem kupferreichen Nordungarn zu suchen ist ? Siebenbiirgen hatte die neue Erfindung gleich erlernt, den Erfinder einigermassen überflügelt Das darf mán desto weniger behaupten, da die

74 Hammeraxte auch im Binnengebiete Siebenbürgens öfters vorkommende Gerate sind. Dér Banat u. das Komitat Bihar knüpfen sich spater, erst nach Erdély (Siebenbiirgen), dér mit diesen Geraten reprasentierten Kultur an und werden auch Fabrikationszentren. Hier fand mán namlich nur Werkzeuge von einer entwickelten Form. Diese Gerate sind auch nach Form, Grösse und Eigentums-, oder Fabriksmarken einheitlich. Mán kann sie dem Gewichte nach noch nicht in kleinere begrenzte Gebiete absondern. Die Fabriks-, oder Eigentumsmarken kommen meistens auf Hammeraxten vor. Viel wird uns auch die chemische Analyse verraten, denn nur sie kann entscheiden, von wo die Kupfererze stammen, woraus in den verschiedenen Gebieten diese Gerate gegossen wurden. Dass sie in Erdély (Siebenbiirgen) so haufig und in so mannigfaltigen Formen erscheinen, könnte auch damit im Zusammenhang stehen, dass es hier grosse auszurodende Gebiete und eine ziemlich viele Bergwerken gab. Das Hauptfabrikationszentrum Mitteleuropas, wie wir es schon erwahnt habén, ist in Erdély zu suchen. Nachdem sie hier eingebürgert waren, wurden sie als Tauschmittel auch den Nachbarn verkauft und diese habsn die Kenntnis und den Gebrauch diaser Werkzeuge auch weiteren Kreisen vermittelt. Es wiederholte sich dér Fali dér kupfernen Beile von Bányabiikk (Kom. Torda-Aranyos).2li) W ir kennen aus Erdély (Siebenbiirgen) bis heute nur eine einzige Hacke (Abb. 2, Csíkbánkfalva) , — nur zwei sichere Hackenpickel (Abb. 22 von Krizba und Abb. 23 vöm Hunyader Komitate). Die Axthacke vöm Typus Mezőkeresztes (Abb. 18) wurde in Siebenbiirgen nur zweimal gefunden : in Kissink (Kom. Nagy-Ktlktillő) u. in Romlott (Kom. Szilágy). Dieser Umstand bedeutet keinesfalls, dass sie in Zukunft nicht gefunden werden. Die anderen wurden in Rumpfungarn gefunden ; diese Form ist alsó ein ungarlandischer Typus. Hackenpickel wurden im Mutterlande (Ungarn) nicht gefunden. Es ist aber zu bemerken, dass ein Hackenpickel, welcher durch sein Aussehen in den Formenkreis dér schweren, plumpen mitteleuropaischen Werkzeuge gehört, aus Bukovec (Bulgarien) bekannt ist.27) Chwoika hat in Veremie bei Kiew einen Axtpickel gefunden 2S) Hier waren auch Ploskadki vorhanden. Dies ist ein Einzelfund, doch eben dieses Exemplar berechtigt uns zu dér Hoffnung, dass die gleichen Gerate in Zukunft auch in dér Moldau und in Siebenbiirgen zum Vorschein kommen werden. Es ist an dieser Stelle auch stark zu betonen, dass dér spitz auslaufende Arm des Axtpickels von Veremie sich nach innen schnabelartig einbiegt und dadurch sich mit dem Hackenpickel vöm Komitate Hunyad (Abb. 23) vergleichen lasst Diese Biegung konnte auch wahrend dér Arbeit entstanden sein. Und hier sei es gestattet, eine Abschweifung zu machen. Das Kinderspielzeug aus Tón, das H. Schmidt in Cucuteni in dér A-Schichte fand, ahmt das Kupferexemplar von Veremie nach, da dér obere Teil spitz auslauft und dér untere eine Axt ist. Ein gleichesStück kam noch in dér Walachei in Ostrovul Corbului zum Vorschein. 28a) Die geographische Lage dieser beiden Fundorte im Verhaltnis zu Veremie ist so auffallend, dass wir den Ursprung unbedingt in Siidrussland suchen müssen ; die Trager dér Tripolje-Kultur mögen diesen Typus in die Moldau und Walachei gebracht habén. Áhnliche Tonminiaturen sind in Siebenbiirgen unbekannt. In dér obersten Schichte von Erősd, wo die querschneidige Kupferaxt zum Vorschein kam (Abb. 13), fand F. László eine keilförmige Miniaturaxt nordischen Typs aus Tón ; eine áhnliche ist aus dér Höhle von Algyógy (Roska, Újabb kőkor, Neol. Periode, Abb. 272, 8) bekannt, diese sind aber fremdes Kulturgut und habén mit den Stücken von Cucuteni und OstrovulCorbului keine Beziehung. Im BurzenlSnder Sachsischen Museum wird von Barcaújfalu (Kom. Brassó) die Tónminiatűré eines Beiles aufbewahrt, die beim Schaftloch bogenförmig anschwillt Zugleich gelangten ein Löffelstiel vöm Erősder Typus, weiter Scherben mit Zweig undNageleindrücken und von dér Gattung Tordos in das Museum, alsó kann die stratigraphische Lage des Stückes nicht mehr bestimmt werden. W ir möchten es doch in das erdélyer (Siebenbürger) Aeneolithikum stellen und zwarinjene Fazies, die durch dieKeramik mit Tannenzweig-.Strich-, Nageleindrücken-.Kerbschnitt-

75 und Furchenstichmustern und Leisten usw. charakterisiert wird (Gattung Kolozskorpád I) und so müssen wir seinen Ursprung ebendort suchen, wie bei dem Stiick von Algyógy. Im Museum des Kollegiums Bethlen zu Nagyenyed sind drei Tonminiaturen. Die eine stammt von Oláhlapád und ist bei dem Schaftloch konkav ausgehöhlt (Inv.-Nummer 1091. Damit kamen Scherben mit Zweig- und Nageleindrücken zum Vorschein). Das andere Stück (Inv.Nummer 704) stammt von Remete und ist dem Stück von Barcaújfalu vollkommen ahnlich. Endlich die dritte (Inv.-Nummer 701), ebenfalls von Remete, ahmt eine Steinaxt mit gebogener Achse nach, deren Nacken und Rücken schmaler ist als dér Körper dér Axt Die damit gefundene Sandsteinaxt ist nordischen Typus, aber gedrungener und hat einen breiteren Nacken wie das Stück von Algyógy. Hier kann über das Verhaltnis dér Tiszaer-und Tripolje-Kultur, die eine Zeit hindurch nebeneinander lebten und wirkten, nicht ausführlicher gesprochen werden , erstere wurde spater von letzterer vollkommen absorbiert Auch die nordische Kultur, charakterisiert durch die Furchensfich-, Kerbbander-, Tannenzweig- und Strichverzierung und deren Trager, die die eben erwahnten Axttypen nach Erdély brachten, lebten eine Zeit láng, aber schon spater, so um 2000 v. Chr. neben dér Tripolje-Kultur. Als dann immer wieder neue ethnische Wellen in Mitteleuropa vorwartsdrangen, verdrangten sie die Trager dér Tripolje-Kultur. Die Schneide des Hackenpickels von Krizba und des Kom Hunyad ist eine Hacke und nicht ein Beil. Und dass er hier in einer entwickelteren Form auftritt, beweist nur, dass dér Einfluss des Axtpickels von Veremie spater wirksam wurde und lasst vermuten, dass dér Zufall solche Typen teils in Tonminiaturen, teils in Kupfer ans Tageslicht bringen kann. Es wSre sehr verlockend, die siebenbürgischen Axthacken und Hackenpickel mit den bronzenen Exemplaren, die in Kréta in dem Palaste von Phaistos, in dem Ovalhause von Chamaizi und in Hagia Triada gefunden wurden, zu vergleichen. Neben den verwandten Charakterzügen herrschen zwischen ihnen auch auffallende Abweichungen.21') Es fehlen anderseits auch die dichteren Verbindungsglieder zwischen Erdély (Siebenbürgen) und Kréta. Dagegen sind die siebenbürgischen und die gleichen Produkte dér Nachbargebiete, wie wir gesehen habén, Beweise einer Entwicklung und Gestaltung, die mán hier Schritt für Schritt verfolgen kann. Nestor erwahnt i0) die kupfernen Werkzeuge von Lucska, ") Tordos '2) und Sepsibessenyő33) in Verbindung mit den besprochenen kupfernen Garatén. Die Exemplare von Tordos und Sepsibes­ senyő sind Fokosche, alsó ausgesprochene Waffen und nicht Hammeraxte. Das Lucskaer Exemplar gehört auch eher in die Gruppé dér Fokosche, oder dér fokoschartigen Beile, ebenso, wie das etwas gebogene Exemplar von Kiskőrös, gefunden von Csalogovits I. und Hillebrand J. in dem Grabe No 8 des dortigen kupferzeitlichen GrSberfeldes.34) Es ist mit einem verwandten Exemplar von Székelyudvarhely zu vergleichen, welches auf dér praehistorischen Burg B udvár gefunden wurde,35) alsó dórt, woher die Axthacken Abb. 14, Nr. 1 und Abb. 25, Nr. 3 stammen. Das beweist auch die Gleichzeitigkeit dieser Waffen und Gerate. Das fokoschartige Beit von Lucska hat einen viereckigen Nacken. — Dér Nacken dér Exemplare von Kiskőrös, Sepsibessenyő, Székely­ udvarhely und Tordos ist dagegen zylindrisch, — dementsprechend könnte nur das Beil von Lucska als Prototypus dér kupfernen Hammeraxte wie die von Apátkeresztúr, Magyarvista, Tordos, Tóti und Vajdaháza, betrachtet werden. Wenn mán darüber überhaupt reden d arf. Auf unserer Karte (Abb. 24) figurieren vöm historischen Ungarn insgesamt 222 Fundstellen. Hier sind 113 Fundstellen mit einschneidigen und 242 mit querschneidigen Kupferaxten aufgezahlt, die Anzahl dér Hauen und Hacken betragt 5, die vöm Typus Mezőkeresztes 12 und vöm Typus Hortobágy 3. — Hackenpickel wurden in Erdély nur zwei gefunden : in Krizba und im Kom. Hunyad , — in 11 Fallen konnte die Gestalt dér Áxte nicht naher bestimmt werden. Von diesen fallen auf Erdély (mit Ausnahme von Szatmár, Bihar, Arad usw. alsó nur das eigentliche Erdély) 2 Hackenpickel, 1 Hacke, 2 Áxte vöm Typus Mezőkeresztes, 24 einschneidige und 81 querschneidige Áxte. In 5 Fallen konnte die Form nicht bestimmt werden. Zu dieser Statistik müssen wir noch die Bestande des Magyar Nemzeti Múzeum (Ung. National museum) und des Naturhistorischen Museums in W ien erwahnen, deren náhere Fundorte nicht sichergestellt und als aus Ungarn stammende Stücke inventarisiert sind. W ir zahlten diese auch unter Ungarn auf.

76 In Erdély wurde noch kein Werkzeug vöm Typus Hortobágy gefunden, ebenso verhalt es sich mit den zweischneidigen Hauen (Abb, 21), die nicht mehr streng in diesen Kreis gehören. Diese Zahl wird sich durch die spater zu Tagé kommenden u. in den Privatsammlungen befindlichen Exemplare verandern. Warum haufen sich die Funde in den Komitaten Bereg, Szabolcs und Hajdú ? Dieselbe Frage kann mán auch für die Gegend Mezőség (Siebenb. Heide) in Erdély stellen Die zunachst liegende Antwort ist, dass die Exemplare von Mezőség durch die Nahe dér Salzvorkommni^se von Szék, Torda, Désakna und durch den hier stattfindenden Transitverkehr genügend begründet sind. Die Werkzeuge dér Komitate Bereg, Szabolcs und Hajdú fallen in jene Richtung, wo sich dér Handel zwischen den Salzbergwerken von Máramaros und den Erzlagern von Oberungarn abspielen konnte , diese Gegend hat teilweise eine natürliche Verbindung mit dem Verkehrsnetz des Flusses Szamos.3") Was die stratigraphische Lage dieser Gerate anbelangt 1) die Hammeraxt hat mán in dér Moldau zweimal — in Cucuteni17) und in Vidra38) — mit Cucuteni A-Keramik zusammen gefunden , 2) in Siebenbürgen ist es zweimal gelungen, die Axthacke auch stratigraphisch festzustellen: in dér oberstep Schichte von Erősd (Abb. 13) und in einem Grabe von Marosdécse (Abb. 39). Das Erősder Exemplar reprasentiert die einfachere und das von Marosdécse die entwickeltere Variante3”) ,3) in Jászladány wurde in einem Grab einesolche Kupferaxt mit Bodrogkeresztúrer Keramik und Goldfunden zusammen angetroffen.40) Diese íünf Daten ermöglichen eine gute typologische und chronologische Vergleichung. Dér Umstand, dass die Variante dér Hammeraxt von Nagyszeben und Magyarvista in Cucuteni und Vidra mit Cucuteni A-Ware, die einfachste Form dér Axthacke in Erősd schon mit entwickelter kupferzeitlicher Ware zusammen gefunden wurden, weiter dass ihre entwiókelteren Formen in Marosdécse und Jászladány mit Bodrogkeresztúrer-Ware gemeinsam auftreten, enthalt hinsichtlich dér stratigraphischen Reihenfolge dieser Typen sehr wichtige Hinweise. Dieses Nacheinander hat sich in einer verhaltnismassig kurzen Periode abgespielt, was die Depotfunde, in denen mehrere Typen vertreten sind, beweisen. W ie aus dér Aufzahlung ersichtlich ist, sind in dem Depot von Hajduhadház (Abb. 33) die Axt vöm Typus Mezőkeresztes und die Axthacke zusammen vorgekominen; in Hencida kam eine Kupferhacke mit Axthacken zum Vorschein. Es ist sehr wahrscheinlich, dass die Hammeraxt und die Axthacke von Kőhalom ebenfalls zusammen gefunden wurden. In Lippa mag dér Axthammer, die Axthacke und Typus Mezőkeresztes zum selben Fund gehören. Von Nagyiklód und Nádudvar sind Hammeraxte und Axthacken bekannt. Und in Szeged wurden sogar Axthammer und Axthacke, Meissel und Hammer und auch Rohmaterial gefunden. In geschlossenen Funden können Typen vorkommen, die sowohl typologisch, als auch chronologisch eine Reihenfolge darstellen Auf Abb. 48 sind die Axthacke und dér Kupferfokosch von Nyírtura abgebildet, da sie möglicherweise zusammen gefunden wurden. Dagegen kann mán weder typologische, noch chrono­ logische Einwande vorbringen. Das führt zu dér Feststellung, dass dér Fokosch im Grabe 8 von Kiskőrös, dér Kupfer­ fokosch von Sepsibessenyő, weiter die Stücke von Kerepes, Szentes, Világos (Magyar Nemzeti Múzeum) und Sinfalva (Déri-Museum in Debrecen) Erzeugnisse derselben Epoche sind, oder doch nahe an diese heranreichen, wie auch dér Fokosch von Tordos und eine Hammeraxt und 3 Axt­ hacken (beschádigt) aus derselben Schichte stammen können. Ihi* Zeitalter? Hubert Schmidt verweist die einfachen kretischen Axthacken etwa in die zweite Haifte des 3. Jahrtausends an die Grenze von EM u. MM, — die entwickelteren Exemplare, deren Axtschneide stammiger als die Hackenschneide ist, und diese Verschiedenheit geht von einem Ende des Werkzeuges zu dem anderen nicht proportionell, sondern wird neben dem Schaftloch auffallend aurchgefürt, sollten nach eben genanntem Autor in die Mitte des 2. Jahrtausends v. Chr. gestellt werden können.41) Nach Nestor gehören diese einfacheren Werkzeuge in MM Ib (2000—1900 v. Chr.)42) Diese Zeitbestimmung ist weder für Siebenbürgen, noch für das Mutterland ohne weiteres gültig. Die meisten siebenbürgischen Werkzeuge sind die Produkte dér Zeiten, die dér Frühbronzezeit unmittelbar vorangehen, wie dies durch die Begleitfunde dér Erősder Axthacke

77 bestSligt wird Von diesen er&Shnen wir hier die niedrigen Tellerchen mit Hppenartigem Rand, verwandte Produkte wurden in dér kupferzeitlichen Schichte des Perjámoser Sánchalom (Schanzhügels) gefunden ,4S) — dann die mit Rippen und eingestochenen Dreiecken (Pseudo Kerbschnitt ) verzierten Scherben und schliesslich das Bruchstück eines Knopfhammers (Fokosch ) von Erősd. W ie verhait es sich nun chronologisch mit den Hammeraxten von Cucuteni und Vidra, von denen schon bemerkt wurde, dass sie mit Cucuteni A-Ware zum Vorschein kamen ? Diese Stücke reichen in die zweite Haifte des 3 Jahrtausends v. Chr. zuríick, aber die jiingeren hochentwickelten Formen, die,aus ersteren abgeleitet werden können und manchmal facettiert sind, bleiben natürlich auch noch nach dem Auftreten dér Axthacken in Gebrauch Sie wurden demnach lange gebraucht und waren besonders vor dér Bronzezeit stark verbreitet Da uns die Literatur und die Funde nicht zugSnglich sind, können wir uns mit den mesopotamischen Stücken nicht eingehender beschaftigen. Nach Childe übernahmen die Kreter die Kupferaxt mesopotamischen Typus von den Sumerern,44) die, wie wir dies schon erwahnten, amreichsten in dem Fund von Bányabükk (Kom. Torda-Aranyos) vertreten sind. Das Depot enthait 43 Stücke, wovon eines mangelhaft gegossen ist, ein Beweis dafür, dass allé an Őrt und Stelle erzeugt wurden. An dieser Stelle wollen wir auch die von Childe aufgeworfene Frage nicht erörtern, ob die kretischen Axthacken aus dér Zusammensetzung dér Kupferflxte sumerischen Ursprungs entstanden sind. Die hackenartige Schneide dér Axthacken schliesst diese Vermutung aus Márton schreibt, dass in den runden Marken dér ungarischen Áxte (im Magyar Nemzeti Múzeum) manchmal Zinn zu finden isj;.47) Im Museum des Kollegiums Bethlen in Nagyenyed ist eine Axthacke von Oroszfája ; es wird darüber berichtet, dass in den runden Vertiefungen Spuren von Zinn beobachtet wurden. Davon konnte ich mich selbst überzeugen. Aber an den Hammer­ axten dér praehist. Abteilung d. Siebenb, National-Museums und des Déri-Museums in Debrecen konnte ich dies auf kelnem Exemplar feststellen. Diese Tatsache können wir heute noch nicht erklaren, aber wir möchten dies besonders hervorheben, damit die Fachleute noch vor dér Reinigung die Áxte in dieser Hinsicht untersuchen mögenDiese Marken wurden, ebenso wie die fingernagelförmigen, eingestanzt und nicht herausgeschnitten, wie L. v. Nischer-Falkenhof meint.41’) Die eben besprochenen Áxte waren in erster Reihe Werkzeuge, die beim Bergbau Verwendung fanden. Dafür spricht auch dér Umstand, dass einige in dér Nahe von Salz- und Erzbergwerken gefunden wurden.49) Aber gute Dienste leisteten sie auch beim Roden und beim Steinbruch. Die sehr schlanken Exemplare waren vielleicht Waffen, oder auch Hoheitsinsignien. Es ist aber auch nicht ausgeschlossen, dass letztere als Geld angesprochen werden können. Und letzten Endes habén in dieser Zeit allé diese Werkzeuge einen grossen Wert reprasentiert. L. v. Nischer-Falkenhof polemisiert mit meiner Ansicht,™) wonach ich, mich auf die Arbeiten von Pulszky und Hampel stützend, diese Áxte als Werkzeuge bespreche, die beim Bergbau verwendet wurden “') Sie meint, diese seien Bundhacken gewesen.52) Meinerseits glaube ich, dass sie auch so gebraucht wurden, aber wie schon früher darauf hingewiesen wurde, waren sie auch zu Rodungsarbeiten gut geeignet Dafür spricht ihr Aufbau: beim Fallen eines Baumes ist es namlich besonders wichtig, dass die LSngsachse des Werkzeuges und des Baumes einen möglichst kleinen W inkel bilden. W enn wir mit dér Baumaxt, in diesem Fali mit dér Axthacke so auf den Baumstamm schlagen, dass diese mit dér Langsachse des Baumes einen W inkel von 90° einschliesst, so dringt die Schneide kaum in das Holz, — höchstens bis 15 mm. , — aber wenn die Axt auf das Holz in einem W inkel von 30J falit, so dringt sie 40—60 mm. hinein/’3) Damit ist aber die Bestimmung des Schneideteiles dér Axthacke noch nicht erkiart. Die Ansicht von Pulszky und Hampel, wonach diese Werkzeuge vor allém beim Bergbau ver­ wendet wurden, habé ich wieder aufgegriffen und verteidige sie jetzt noch Trotzdem sehe ich keine Argumente gegen die Annahme, dass die Schneide des Hackenteiles auch beim Aushöhlen von Baumstammen ein besonders gut brauchbares Werkzeug war. Márton von Roska

A KÖRÖNDI BRONZLELET A mellékelt képen látható tárgyak az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának tulajdonát képezik, ahol IV. 6618—6624a. leltári számok alatt talál­ hatók. Lelőhelyük Korond (Udvarhely vm.). Találójuk a tárgyakat Haáz Ferenc egyetemi tanársegéd által juttatta el a fenntnevezett gyűjteménybe. A közelebbi lelő­ helyről és a lelet körülményeiről nem tudunk semmit.1 A lelet a következő bronztárgyakat tartalmazza: 1..2. sz. Két drb. tokos, füles bronzbaltát. Mindkettőnek az élén használat nyomai látszanak. 3. sz. Egy bronz jelzőkalapácsot. A nyéllyukkal ellentett oldalon reszelés, a megtaláló kíváncsiságának nyoma. 4., 5., 6., 7. sz. Egy drb. horgasnyelű bronzsarlót és kettőnek a töredékeit. A sarlók éle a használattól erősen kivékonyodott, kicsorbult. A két tokos, füles baltához hasonlókat Hampel ír le2, és azokat erdélyi típusúaknak nevezi. Szerinte az erdélyi típus sajátsága, hogy mind a fül táján, mind az ellentett oldalon a balta külső lapján mélyedés terjed az él felé. A két oldalról ezt a közép felé. tartó mélyedést egymástól egy kiemelkedőbb felület különíti el, mely egy síkban fekszik a penge felületével. Baltáink közül az elsőnél ez a helyzet, a másodiknál azonban a kiemelkedő felület és a bemélyült sík között egy borda is emelkedik. A kettő közül utóbbi a fejlettebb változat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindkettő nem kerülhetett volna ki egy és ugyanazon műhelyből. Önthették a két szerszámot egyidőbsn is : az elsőt a hagyományok szerint, a máso­ dikat mint a mester saját elgondolását. A szóbanforgó baltákon levő bemélyülő lapok és a második baltán levő borda valamikor szerkezeti elemek lehettek. Ezt bizonyítja az is, hogy a nyéllyuk a balta belsejében akkora kiterjedésű, mint a külsején levő bemélyülés. A Hampel által leírt és erdélyinek nevezett ispánlaki (Alsó-Fehér vm.) bal­ tákon kívül a mieinkhez hasonlót sokat ismerünk Erdélyből; a lelőhelyeket legtel­ jesebben Roska M. ismerteti.3 Legtöbb a csíkbánkfalvi (Csík vm.), ispánlaki (AlsóFehér vm.),4 felsőújvári (Alsó-Fehér vm.) és a szenterzsébeti (Szeben vm.) leletből került elő. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára 129. lsz. alatt őriz egy hasonló típusú baltát Udvarhely vm.-ből. Közelebbi lelőhelyé ismeretlen. 1 Ugyancsak Koronáról őriz a gyűjtemény egy régebbi leletből ronzkarikát és egy bronz karperectöredéket I. 1297—1298. leltári számok alatt. 2 Hampel J : A brozkor emlékei Magyarhonban. III. k. 45. 1. 3 Roska M.: Über die Herkunft dér sog. Hakensícheln. ESA. XII. (1938), 154—160. 1. 4 Az ispánlaki lelet egy részét Bukarestben (Muz. Nat- de Ant.) őrzik, erről Roska nem tesz említést. Leírásukat Dumitrescu Horiensia adja: Objets inédits du dépöt en bronze de §pálnaca au Musée Nat. des Antiquités de Bucarest. Dacia V —VI. k. 203—208. 1.

79 Az ilyen típusú tokos füles bronzbalta keletkezési helyéül Roska is Hampel után Erdélyt jelöli meg.5 Baltáink korát Áberg a Monteliuh-ié\e rendszer Hl. perió­ dusába helyezi.6 . Ez a baltatípus előfordul magában is, de főleg a horgas markolatú sarlók társaságában. Ilyen sarlók a mieink is. Képünkön a 4. és 7. számú darabok egy sarlónak képezik a töredékeit, a 6. sz. pengetöredék pedig egy harmadik, sokat használt sarlónak a maradványa.

Bronzlelet Koronáról.

1

Bronzefund von Korond.

A horgasnyelű sarlókról Roska írt hosszabb tanulmányt.7 Jellegzetességük: élűk félholdasan elvékonyodik és horo ,ba hajlik. Az éllel ellentett oldalon s a nyél­ résztől kezdve az él oldalán is borda fut körbe, mely a markolat végén hegybe csúcsosodik. Alig tételezhető fel, hogy erre a horogra fanyelet alkalmaztak volna. Valószínűbb, hogy használatkor a horog hajtására bőr- vagy rongydarabot csavartak, hogy a szerszám a kezet ne sértse. Sarlóink hosszú időn át lehettek használatban, amit bizonyít a 6. sz. éltöredék is, de nem kevésbbé az ép sarlónak (7. sz.) éle is. Erdélyben ez a változat gyakori. Legnagyobb számban fordulnak elő a felsőújvári (Alsó-Fehér vm.), ispánlaki,8 (Alsó-Fehér vm.), mezőcikudi (Torda-Aranyos vm.) és szenterzsébeti (Szeben vm.) leletekben. A horgasnyelű sarló eredetéről Roska M. ír a már említett tanulmányában, és azt Hampel után szintén erdélyinek nevezi. Tallgren szerint ellenben ez a sarló­ fajta egy steppetípus, mely Magyarországra hatott, s így ő a horgasmarkolatú sarlóknak 5 Roska M.: Adatok Erdély bronzkorához. Arch. Ért. L. k. (1937) 144. 1. 6 Aberg Nils: Bronzezeitliche und früheisenzeitliche Chronologie. V. rész, 36. s köv. lapok. 7 Roska M.: Über die Herkunft dér sog. Hakensicheln. ESA. XII. (1938), 153—166. 1. 8 Dumitre-cu Hoitensia: i. m. 209 —211. 1. — V. ö. a 4. sz. jegyzettel.

80 Hampel—Roska-féle elnevezése helyett (erdélyi) továbbra is a H. Schmidt elnevezését (délkeleteurópai) tartja meg, mert szerinte a Kaukázus fontosabb földmívelési terület Erdélynél.1' Sarlóink kora egybeesik a baltákéval; az azonos területi kiterjedés, a szinte kizárólagos együttes előfordulás: mind mellette szólnak. A köröndi bronzlelet legérdekesebb, igen ritka darabja a jelzőkalapács. Mint neve mutatja, nem egyszerű kalapácsszerepet tölt be, erre mutat az is, hogy a nyél­ lyukkal ellentétes vége nem volt egyenes vagy tompa, hanem egy kis bordaszerű kiemelkedés futott keresztbe. Sajnos, a megtaláló részben lereszelte ezt a kiemel­ kedést. Előfordulása a bronzkor előrehaladottabb periódusára mutat, amikor a kalapács már több forijiában előfordul: egyikkel csak ütnek, a másikat csak díszítésre hasz­ nálják, stb. Használata olyanformán történhetett, hogy a jelzőkalapács éles részét ráhelyezték pl. egy bronz-, esetleg aranylemezre, s a nyéllyukba illesztett fanyélre valószínűleg fakalapáccsal ráütöttek ; az él nyomot hagyott a lemezen. Szolgálhatott díszítésre is. Jelzőkalapácsunkhoz hasonlót mindössze egyet ismerek. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára IV. 1929. lsz. alatt őriz egyet a gróf Teleki Domokos dr. féle letétből. Lelőhelye ismeretlen. Ez a jelzőkalapács hosszabb a koron­ áinál kb. 1 cm-rel, idomtalanabb, nyaka nem annyira karcsú, mint a köröndié, felső párkánya nem domborodik ki annyira. Teste is kevésbbé homorú hajlást mutat, nyéllyuka pedig négyszögletes. Felső részén oldalt lyukas, nyeléhez tehát hozzá is szegezték. Érdekes, hogy az eddig felszínre került magyarországi bronzkori leletekből nemcsak, hogy jelzőkalapácsot, de kimondott kalapácsot is aránylag keveset isme­ rünk, bár a kalapács egyike kellett legyen az öntőműhelyek szerszámainak. Egy vele rokon példányt idézhetünk a biharugrai gyűjtelékes leletnek a nagyváradi múzemban levő részéből.10 Jelzőkalapácsunk fejlett öntéstechnikája és a sarlókkal, baltákkal valóéi őfordulása arra mutat, hogy szintén az Áberg-Montelius-iéle III. periódussal van dolgunk.11 Maga Korond Erdély keleti részén fekszik, s így bronzöntőműhelyei a Kárpá­ tok szorosain át összekötő kapcsok az Anyaország és Oroszország közötti kicseré­ lődési folyamatban. A köröndi kis bronzlelet pedig az európai bronzkor pontosabb ismeretének egy újabb láncszeme. Szabó György 9 Tallgren: ESA. XII. (1938) 166 1. 10 V. ö. Gallus S.—Horváth T.: Un peuple cavalier préschythique en Hongrie. — A leg­ régibb lovasnép Magyarországon. Diss. Pann. Ser. II. 9. XIX. t. 8. sz. 11 Reinecke kronológiája szerint az ilyen típusú baltákat és sarlókat a korai hallstattkorba keltezhetjük.

DÉR BRONZEFUND VON KOROND (Auszug) Dér Fund von Korond (Kom. Udvarhely) enthalt folgende Stücke: 2 Tüllenaxte, 1 Hakensichel und die Bruchstücke von 2 Hakensicheln, weiter 1 Markierhammer. Sie gehören in die dritte bronzezeitliche Periode nach dem System von Aberg—Montelius. Die einzelnen Stücke stehen mit den in Südrussland gefundenen Hakensicheln und Tüllenáxten in Verbindung. Dér Fund wird im Erdélyi Nemzeti Múzeum (Kolozsvár) aufbewahrt. György Szabó

AZ ÉRKÖRTVÉLYESI KELTA SZEKÉRTEMETKEZÉS A szatmármegyei Érkörtvélyes község nyugati szélén emelkedik az Égetőhegy, egy sárga homokdomb, mely a fémkoroktól kezdve települési és temetkezési helyül is szolgált. Homokhordáskor sok emlék kerül felszínre, melyek egy része elkallódik, más része gondoskodó kezekbe kerül. így jutott a mellékelt képünkön látható leletcsoport is özv. Balási Józsefné birtokába. Kedves kötelességet teljesítek, amikor Őnagyságának e helyütt is köszönetét mondok megértő szívességéért, hogy a lele­ teket közlésre átengedte, dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi orvos barátomnak pedig lélekben most is megszorítom a kezét azért, hogy mint annyiszor, most is ennek az értékes leletnek a nyomára vezetett s hozzásegített ahhoz, hogy közlése révén mások részére is hozzáférhetővé tegyem. A képünkön szereplő összes tárgyak vasból valók. Az 1. sz. csuklós tengelyű zabla két fékszárkarikával, a tengely két tagja profilált; — 2. sz. lándzsa, köpűjén kétoldalt szegecs-lyukak; — 3. sz. valószínűleg lószerszámfelszerelési tárgy, mely­ ből megvan a két félkörű, lemezes, középütt élesen dudorodó rész, aztán az egyikkel szervesen összefüggő, hosszában s a végén profilált pálcatag. A két félkörű tagot gombos fejű nyitoló szeg fogja össze. Ugyanilyen nyitoló szeget látunk a jobbsó félkarika jobb szélén, ellenben a balsó félkarika balszélén egy fennt kerek fejben vég­ ződő szeget alkalmazott e tárgy készítője; — 4. és 4a. sz. két, egyforma hosszú (42 cm.) szekérvasalás, mindkettőt 1— 1 lyuk töri át; — 5. sz. vaskarika, valószínűleg zablához tartozó fékszárkarika volt; — 6. sz. piskótaalakú láncszem; — 7. sz. csuklós tengelyű zabla a két fékszárkarikával; — 8. sz. valószínűleg láncszem töredéke; — 9. sz. lószerszámrész; — 10. sz. középkelta fibula, kengyelének tetején négyszögű, keretes mélyülés, melyben zománc lehetett, ezt egy szeg fogta a kengyelhez; — 11. sz. ugyanolyan lófelszerelési tárgy, mint a 3. sz., de még összeáll s fennt a két (gombos és kerek fejű) szeg kettétűrt vaslemezt fog a tárgy testéhez, s így útmutatásul szolgál arra, hogy ugyanilyen felszerelésű lehetett a 3. sz. is ; — 12. sz. ugyanolyan lószer­ számrész, mint a 9. sz.; — 13. sz. vaskarmantyú töredéke, két szélén 1 mm.-es borda fut végig; — 14. sz. paizsfogantyú; — 14a. sz. a paizsfogantyúhoz tartozó nyitoló szeg; — 15. sz. csuklós tengelyű zabla fele az egyik fékszárkarikával; — 16. sz. vaskard, ép, csak a tokja ment részben tönkre. Teljes hossza 90.5 cm., ebből 15 cm. esik a markolatra. Rajzunk adja a tok felületén levő fület is, amelyen a kard­ szíjat áthúzták. Nem szerepel rajzunkon a 13. sz. vaskarmantyú egy pár töredéke és egy pár

kerékpántmaradvány. A leletkörülményekről mit sem sikerült megtudnunk. Két és fél zablának a jelenléte valószínűvé teszi, hogy itt legalább két sír mellékletei keveredtek. így sem teljesek: hiányzik pl. a legmegszokottabb mellékletek egyike, a kés, aztán az olló, És hiányzanak természetesen az edénymellékletek. Mindezek ellenére értékes lelet­

6

82 csoport, mert sokban hozzájárul az érmelléki, s egyáltalában a középeurópai kelta művelődés képének teljesebb megrajzolásához. Szervesen kapcsolódik bele abba a leletsorozatba, melyet a balsai (Szabolcs m.),1 székelykeresztúri (Udvarhely m.)2 és kisprázsmári (Nagy-Küküllő m.)3 szekér­ temetkezések képviselnek.

Az érkörtvélyesi kelta szekértemetkezés. — Sépulture celtique á char de Érkörtvélyes.

1 Roska M. Kelta sírok s egyéb emlékek Balsáról. Tombeaux celtiques et autres monuments de Balsa. Dolgozatok-Travaux, Kolozsvár, VI. 1915. 18.—48. 1.— Pároan V. Getica. 490. 508. 523. 577. 578. 581. stb. 1. és 334. 351. 360. 386. 403. 406. 417. ábra. — Hunuady I. Die Kelten im Karpatenbecken. A kelták a Kárpátmedencében V. t. 10., LXXIII. t. 9., LXXXIII. t. 8., LXXXV. t. 6. és XCI. t. 1. sz. a Roska M. Tombeau celtique de Cristurul-Sácuiesc (Székelykeresztúr). Dacia III.—IV. 1932. 359.—361. 1. — Márton L. A korai La Téne-kultúra Magyarországon. Die Frühlaténezeit in Ungarn. Archaeol. Hungarica XI. Budapest, 1933. 12. 1. 13. sz. * Az Erdélyi Múzeumegyesület Orvos-Természettudományi Értesítője XII. k. (2. r. IX.) 185. 1. 165. sz. alatt Téglás Gábor tévesen helyezi a lelőhelyet a brassómegyei Prázsmárra. Ez a tévedés szerepel még Reinecke: Zűr Kenntnis dér La Téne-Denkmáler 27. sz. jegyzetében, valamint Márton L cikkében a Dolgozatok-Arbeiten, Szeged, 1934. évi 161. 1.

83 Az Alföld keleti széle különben is meglehetősen gazdag kelta leletekben. Ezek egy része az irodalomból is jól ismeretes, másrésze újabban került felszínre s magánosok kezén van. Berettyóújfaluról füles fazekat őriz a debreceni Déri-Múzeum ;4 u. innét a nagy­ váradi Gojdu-iiceumba pásztagyöngy került; — Bihardiószegről hólyagos karperec van a Magyar Nemzeti Múzeumban ;5 — Érinihályfalváról a Gorove tanyáról dr. Andrássy Ernő gyűjteményében egy urna, egy tál, két hólyagos karperec, egy bronzlánc töre­ déke és egy középkelta bronzfibula van ;6 — Érselindről a nagyváradi múzeum őrzi egy hólyagos bronzkarperec két tagját; — Ilódpusztáról korakelta bronzfibula van a nagyváradi múzeumban ;7— Micskén bronzlovacskát leltek, amely ismeretlen kezekbe vándorolt ;8 — a nagyváradi Guffmann-féle téglavető területéről egy 34 cm. hosszú vaskést szerzett az ottani múzeum; — a Gojdu-liceumba a nagyváradi Köblös-féle téglavető területéről vaskard töredékei kerültek ;9 — Ottományról a debreceni DériMúzeumban vannak a Várhegy alatt feltárt, égetett temetkezésű sírok mellékletei ;10 — a közelében levő Szalacsról dr. Andrássy Ernő szerzett gyűjteménye részére egy gömböcsökkel díszített bronzkarperecet, amelyet a Várbót közelében csontvázas sír mellett leltek volt; — Szentjobbról vaskést említ az irodalom;11 — Pusztaszentjánosról egy korakelta vaskardot szerzett Ardos Frigyes útján a nagyváradi Gojdu-liceum, amelynek hossza 73 cm., ebből 11 cm. esik a markolatra; a Klastromdomb-on lelték, ahol, mint hírlik, urnák is fordulnak elő;18 — Székelyhídon a téglavetőnél kelta sírokra bukkantak a múltban, amelyek mellékleteiből egy fekete agyagtál és egy kora­ kelta vaskard alsó felfe a hüvely zárótagjával néhai Mária román királyné törcsvári gyűjteményébe került;13 — Körösszegről agyagedény ismeretes!, amit a nagyváradi múzeum őriz;14 — Gyulavarsándról dudoros bronzkarperec jutotta gyulai múzeumba;15 a pécska-szemlaki határban levő Nagysánc-ról égetett temetkezésekből származó, értékes sírleleteket őriz az aradi kultúrpalota. A keltaság a maga kulturális hatását az Alföld keleti peremén és Erdélyben elébb éreztette, mintsem az ethnikus előnyomulás megtörtént volna. Ez utóbbi a Kr. e. IV. század elejére tehető, vége a Kr. e. I. sz. végével esik egybe. Az az arány­ lag sok. lelet, ami az Alföld keleti peremén jelentkezik (a felsoroltakon kívül lennebb dél felé is !), azt mondja nekünk, hogy már az első hullámok elértek ide, de n}ásfelől talán a mellett is bizonyít, hogy itt mintha egy időre megtorpant volna a kelta előnyomulás: a nagy magyar Alföldön felgöngyölt szkíták az erdélyi hegyek nyu­ gati peremeire támaszkodva egy ideig még feltartóztatták a keltákat, de aztán kény­ telenek voltak előlük hátrálni. 4 Hunyady i. m. LXXIV. t. 1. sz. 5 AÉ. 1903. 433. 1. — Roska M. Bihar vmegye múltja 12. 1. 6 Roska A#, i. m. 12. 1. és 6. kép. 7 Roska M. i. m. 11. 1. 8 Roska M■i. m. 12. 1. 9-Roska i. m. 12 1. 10 Márton L, i. m. 16. 1. 11 AÉ. 1897. 449. 1. - Roska i. m. 12. 1. 12 Roska i. m. 12. 1. 13 Roska i. m. 12. 1. 14 Hunyady i. m. LXXX. t. 11. sz. 15 Hunyady i. m. XXV. t. 6. sz.

6* \

84 A nyugati kelta és a keleti szkíta ízlés találkozása is ezen a vonalon tör­ ténik meg, aminek bizonysága a felerészben a nagyváradi múzeumban, felerészben pedig a Magyar Nemzeti Múzeumban levő biharugrai gyűjtelékes lelet.16 Az aránylag sok középkelta sírlelet talán a mellett is szól, hogy ezen a vonalon, ahol a sík- és dombvidék javai kicserélődtek, s ahol az egyik legfontosabb őskori kereskedelmi út is elvonul, erősebben vethették meg a lábukat a kelták.

Roska Márton 16 V. ö. Márton i- ni. 98. 103. 1. és XXX. 1.1.2. sz.— Gallus S. és Horváth T. Un peuple cavalier préscythique en Hongrie. A legrégibb lovasnép Magyarországon. Dissertationes Pann. Ser. II. 9. Budapest, 1939. XII. t. - XIX. t.

S É P U L T U R E CELTIQTJE A C H A R D E É R K Ö R T Y É L Y E S (Abrégé) A l’est du viliágé Érkörtvélyes dans le comitat de Szatmár s’éléve une monticule de sable jaune, nommée Égető hegy, oü on trouve les traces de Fhabitation depuis l’áge du cuivre et ce lieu servait aussi de cimetiére. E n gagnant ici du sable, on trouve beaucoup de relicts. C’est de ce lieu que proviennent les objets ci-dessus décrits, qui se trouvent dans la propriété de Mme J. Ralási. Tous les objets de notre planche sont de fér. Fig. 1. Mors á jointure avec deux anneaux de bride, les jointures de l ’axe sont profilées. Fig. 2. Lance avec des trous de chaque cőté de la douille. Fig. 3. Ceci est probablement une piéce de harnachement. Les lamelles des deux parties en demi-cercle avec un renflement profilé sont jointes pár un stylet faisant partié d’un des demi-cercles. Les deux parties sont reliées pár des rivets. Nous voyons de mérne un rivet sur la cőté droite du demi-cercle droit, mais sur la cőté gauche du demi-cerle gauche nous voyons un cloux se term inant en un petit anneau. Fig. 4— 4a. Ferrements de char, d’une longueur de 42 cm. tous les deux sont percés d’un trou. Fig. 5. Anneau de fér, probablement partié de mors. Fig. 6. Membre de cliaíner Fig. 7. Mors á jointure á deux anneaux de bride. Fig. 8. Probablement fragment d’une chaíne. Fig. 9. Partié d’un harnachement. Fig. 10. Fibule de l’époque L a Téne II, són étrier est creux, contenait probablement de l’émail, cette partié est attachée á Fétrier pár un rivet. Fig. 11. Partié du harnachement ressemblante á la fig. 3. Les deux parties ne se sont pás encore détachées et les deux rivets réunissent une plaque de fér repliée. D e cette maniére il est évident, que la fig. 3 avait la mérne forme. Fig. 1 2. Partié du harnachement ressemblante á la iig. 9. Fig. 13. Fragment de manchon de fér, avec une latte de 1 mm. Fig. 14. Poignée de bouclier. Fig. 14a. Rivet, faisant partié du bouclier. Fig. 15. Mors á jointure avec un anneau. Fig. 16. Épéé dönt le fourreau est en partié abimé. Sa longueur est 90.5, dönt la longueur de la poignée est de 15 cm. Le dessein fait bien voir l’anse du fourreau tenue pár le ceinturon. Sur notre dessein ne figurent pás quelques fragments du manchon de fér (iig. 13) et quelques fragments de ferrement de roue. M árto n de Roska

A KOLOZSVÁRI ZÁPOLYA-UTCAI MAGYAR HONFOGLALÁSKOR! TEMETŐ 1911. július 22-től augusztus 5-ig vezettünk rendszeres ásatásokat nevezett utca, akkor 54., ma 78. számú telkének déli végében (1. kép).1 A telek azidőben Simonffy Ákos m. kir. főerdőmérnök tulajdonát alkotta. A telektulajdonos a lapályos északi telekrészre házat építtetett, és az ehhez szükséges kavicsot a telek déli végén elhúzódó 10—12 méter magas Szamos-terrasz önként kínálta. Kavicsbányászás köz­ ben találtak rá az első leletekre, melyeket a telektulajdonos lehető gondosan össze­ gyűjtögetett, és utóbb az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régíségtárának adomá­ nyozott, ahol, mint Zápolya-utcai szórványos leletek kezeltetnek. Maga a Zápolya-utca a Magyar Nemzeti Színháztól kiinduló Honvéd-utcával párhuzamos, attól délre és a Kövespad-utcáig terjed. E keleti utcavégen, a jobb­ oldali második telek volt az ásatások színhelye. Abban a városrészben, melyet Jakab Elek, Kolozsvár történetének írója maga is olyannak jelöl meg, mint Kolozsvár középkori településének egyik legrégebbi területét.2 A magas terraszról a Szamosvölgy könnyen áttekinthető volt. Az állandó település nyomait is a legnagyobb valószínűséggel e terraszon, vagy annak közelé­ ben kereshetnők. A magyarság szempontjából annyira fontos temető emlékeit az ellenséges körülmények összejátszása miatt mindezideig nem tehettük közzé, hanem meg kellett elégednünk azokkal a rövid ráutalásokkal, melyekkel az emlékeket ismerő szakkörök alkalomadtán kezelték.3 Mielőtt az emlékek ismertetéséhez hozzáfognánk, előre kell még bocsáta­ nunk a következőket: mikor a múzeum igazgatósága az első emlékek megismerése 1 A temető környékének helyszínrajzát Kolozsvár thj. város mérnöki hivatalából Moll Elemér főmérnök, tanácsos úr szíves előzékenysége folytán kaptuk meg, miért úgy a hivatal vezetőségének, mint Moll főmérnök úrnak ezúton is hálás köszönetünket nyilvánítjuk. 2 Jakab Elek: Kolozsvár város története I. k. 294. lapján ezeket mondja. „A mai Ko­ lozsvár legősibb időkben: Szent-Péter, Felek, Ondótelke, Bóstelke, Lomb és Szopor nevű villákból (valóban több száz-, sőt ezer holdnyi területek, határrészek központjai), valamint . . . telepekből alakult, Hidelve és Külmonostor-utca későbbi település lévén. — Még előbb a 289. lapon: „SzentPétert az életgyakorlat ma is csaknem önálló külvárosnak tartja. 3 így dr. Posta Béla volt az első, aki még 1911 nyarán, az akkori „Újság" című napilap hasábjain nyilatkozott az ásatások részleges eredményéről, melynek lényege, hogy a Kr. u. X. századból való honfoglaláskori temető emlékeit tárjuk fel. Ugyancsak Pósta Béla, mint az Éremés Régiségtár igazgatója, tett jelentést az ásatások eredményéről az Erdélyi Múzpum-Egyesület választmányi ülésén az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának 1911. évi állapotáról bemutatott jelentésében Je le n tés... Kolozsvár, 1912 Különlenyomat 9. 1. Jóval később pedig dr. Roska Márton, az Érem- és Régiségtár jelenlegi igazgatója, emlékezik meg az ásatásokról „Adatok a magyarság erdélyi honfoglalásához". Márki-Emlékkönyv. Kolozsvár, 1927. 132.— 138. 1. és „A honfoglalás és Erdély" című tanulmányában. Történeti Erdély. Budapest, 1935. 161.—173. 1.

86

.

Abb,. 1 kép.

Situationsplan des Friedhofes von Kolozsvár Zápolya-Gasse.

után megbízta Létay Balázst a terület ellenőrzésével és az előkerülendő emlékek megmentésével, akkor már a terrasznak egy részét a kavicsbánya elhordta, úgy, hogy a kb. 20X20 méter méretű terraszplatóból a keleti részen jókora darab hiány­ zott, míg a nyugati részen csaknem érintetlenül állott egy keskeny sáv. Ezen a keskeny sávon figyelte meg Létay az első honfoglaláskori temetkezést, majd a terrasz keleti felén a másodikat és egy őskori égetett temetkezést.4) Valamennyit lelkiismeretesen fel is tárta és jegyzőkönyvezte. Létay Balázs azóta, mint a világ­ háborúnak úgyszólván az első halottja Galícia terein alussza örök álmát, és nekem kell ismertetnem az ő ásatásainak eredményeit is, aki egyéb elfoglaltságom miatt csak később vehettem át az ásatások vezetését. Létay azonban mindvégig segítsé­ gemre volt. --100

a,

oo

Oo

3<2lm£igyarázai.

7

| l =bJoisír [” ■:=Tálalása. 1•

I

^

TDixonylalan. 1-lov as férfi sír

l=<3.vcTTn.ck sír

^ v

JMörci:

J

s

1 X 1 =Saeg<áuy sír '

_, _Altax/icsbáriya ~ <2gyl
1

0*0-

Őskori

,

°o= l<2ro<2l)<ú<2Z£S Abb. 2. kép.

A kolozsvári Zápolya-utcai honfoglaláskori temető térképe. Plán des landnahmezeitlichen Friedhofes von Kolozsvár Zápolya-Gasse.

A mostani leírás során a sírokat, előkerülésük sorrendjében 1—7-ig számoz­ tam (2. kép). Magam tehát 5 honfoglaláskori sírra találtam. Három évtized alatt az elraktározott anyag magában is szenvedett, az ide-oda hurcolással pedig az apróbb tárgyak tovább töredeztek. A kerámikai anyagból pedig, mely a föld nyomása alatt összetört állapotban, töredékekben került elő a sírokból, 2 korongon készült kisebb edény elkallódott, egy harmadik előkerült. 4 Az őskori sír egy fazék és egy tál mellé csoportosított három kisebb bögrét, égetett ember- és állatcsontokat tartalmazott. Ezeknek közzétételét más alkalomra hagyom.

88 Szerencsére, nem sokkal az ásatások befejezése után, az egyes sírok tartal­ mát együtt tartva, valamennyi sírmellékletet lerajzoltattuk és így a romlások nem, vagy csak alig vehetők észre. A jelen közlés során nagy segítségemre volt úgy tárgyi szempontból, mint a képeknek táblákra való beosztásánál, valamint a helyszínrajzok elkészítésénél Dr. László Gyula egyet. m. tanár és intézeti tanár úr, aki baráti szíves tanácsával kész­ ségesen állott mindig segítségemre, amiért ez úton is köszönetemet fejezem ki. Az alábiakban ismertetem: 1. A rendszeresen feltárt emlékeket. 2. A szórványos leleteket. 1. A rendszeresen feltárt emlékek.

I. sír (I. t. és 3. kép 1—4, 7— 10). Lovasharcos temetkezés. Az ásatásokkal közel egyidős és a kavicsbányának tulajdonítható talaj-lezökkenés következtében a temetkezés a felfedezés pillanatában a teljes rendetlenség képét nyújtotta (I. t. A). A koponya a nyugati kerítéstől 2 méter távolságra, 130— 140 cm. mélyen feküdt, nagyon gyenge állapotban. A fényképen megállapítható, hogy csak a bal vállcsont és a jobb alsőkarcsont fekszik eredeti helyzetében, melyekhez két lábcsont járul még viszonylagosan természetes helyzetben. A többi csont, nevezetesen a karcson­ tok, alácsúsztak és jobboldalra elfordultak, a lábfejek pedig teljesen hiányoznak, így a mellékletek helyzetének rögzítése, a legjobb megfigyelés esetében is, illuzorius lehetne. Abból a tényből, hogy Létay az egyik fülkarikát a koponya mellett, a mási­ kat a medence közelében találta, arra következtethetnénk, hogy a sír részben boly­ gatott, viszont a jobb karcsont alsó tövének magasságában, kissé ferdén felfelé és eredeti helyzetében fekvő 2 darab boglár (egyik keskeny, a másik széles, lásd I. t. A) arra int, hogy helyesebb, ha részleges és a csontváz magasságában történt korábbi elcsuszamlást tételezünk föl a rendetlenség főokául. Mellékletek: a koponya közelében, attól' 60—80 cm.-re kelet felé, tehát jobb­ oldalán, szürkés kovakő, kagylós felülettel; közelében vastöredék, mely utóbbi csiholó vas lehetett (I. t. 17, 18); ezüst karika 3 darab töredéke, vékony huzalból (2.1 cm. átm.). Párjának töredéke a medencecsont tájáról került elő (I. t, 10,11). A felső testről: a bal alsó karon vaskarika (I. t. 12) és annak táján más vasdarabok (3. kép 3, 4), melyekben tegez szerelékére ismerhetünk. A jobboldali karcsont magasságában, tehát az öv tájáról, a hiányzó baloldali alkar középmagas­ sága felé irányuló ferde vonalban elhelyezve, 1—2 cm.-es mélységkülönbözettel, 7 darab öntött ezüst boglár, amelyek közül az azonos nívóban fekvő két szélső a sír fényképfelvételén is látszik (I. t. 1—7a és A). Világosan látható, hogy a boglá­ rok csúcsaikkal lefelé voltak az övre felerősítve. A boglárok két méretűek. Van négy drb. keskeny (1.9\2.9 cm.) és három darab széles (2.9X2.9 cm.). Az alap vala­ mennyinél aranyozott. Az övhöz, melyből kis szövetrészleteket konzervált néhány boglár, 3—3 szegeccsel illeszkedtek. Létay jegyzetéből megállapítható, hogy az I. táblán 14— 14b alatt látható tárgy, mely vaslemezzel burkolt famaq.vat rejt és fél­ ellipszoid átmetszetű, a boglárok vonala felett, a mellkas táján úgy feküdt, hogy tőre-

Tafel I. tábla. • 1. sír. — Grab 1.

90 dékes vége a jobb alkar felé irányult és famagvával volt felfelé fordulva. A tárgy­ nak csak a rövidebb hosszanti oldala egyenes, a hosszabbik oldala ellenben lapos ívvel kihajlik és felső záródásánál tárcsaszerűen kiugrik, hol törési felületet mutat. Másik fele, mely — ha volt — szintén famagvat tartalmazott, nem maradt ránk.

Abb. 3. kép. 1. sír (1— 4, 7— 10), 4. sír (5— 6, 11— 15). - Grab 1 (1— 4, 7— 10), Grab 4 (5— 6, 11— 15).

Ha méretei nem volnának olyan nagyok (8.2X5 cm.), kard- vagy nagyobb kés marko­ latának töredékét láthatnók abban. Az I. tábla 15. és 16. sz. alatti vastöredékek, melyek nagy valószínűséggel a »medence táján« kerültek elő, szélesség-méreteik alapján szablya vagy kard töredékének is beillenének és így a 14— 14b alatti tárggyal hozhatnók összefüggésbe. A vaslemez-burkolatú töredék egyéb lehetséges rendeltetésére alább még vissza fogunk térni. Ugyancsak a medence aljáról jelez a jegyzőkönyv fa-nyílnyél maradványokat (3. kép 7— 10). Már előbb, a boglárokat hordó öv szerelékeinél kellett volna szólanunk arról a két darab bronzcsatról (3X2.5 cm.), melyek a sír nyugati szélén, a medencecsont közelében kerültek elő és az öv szerelékéhez tartoztak (I. t. 8, 9). Mind-

91 kettőn a pecek-tengely mögötti keskeny, ovális nyílás szolgált arra, hogy az azon áthúzott szíjat visszahajlitva, az övhöz varrják. Egyikről a vaspecek hiányzik, a másik, a csuklós felőli részén paizsos kiszélesedést mutat. Egyikük mellékszíj szere­ léke lehetett, mert a medencecsont alatt lelte. Hasonlókat ismerünk Hencidáról, Kecelről is.5) A medencecsont alól került elő még egy félkör alakú vastárgy, amely alakja és méretei alapján szablyahüvely szíjszorító se/Zje lehetett (3. kép 1, 2. A 2. sz. rajz a hüvelyhez illeszkedő oldalát mutatja). Innen került elő továbbá égy vasszeg (1.1.19), és az ugyanott 20—22a alatt látható vastöredékek, melyek közül a 22—22a alatti, láthatólag, famaradványokat őrzött meg. Utóbbiak a tegezhez tartozhattak.

iíT'"iTr^Tinnyiii'wiyinníiTi am m m

a if s

s í T O a f c i a M l g N - ..-a-:." ■;.

&

m

_„X--Í - .*. . ;■ .

Abb. 4. kép. 4 sír (1— 13). — Grab 4 (1— 13).

Az alsó test közelében, a bal térd magasságában feküdt, annak külső olda­ lán, függesztő-karikájával a térdek felé eldőlve az egyetlen kengyelvas (I. t. A és 13,13a), a fényképen láthatóan lócsontokon. A kengyel talpalójának alján erős gerinc szalad, hengeres szárai fent a talpalóval párhuzamos és keskeny ovális lyukkal ellátott függesztőbe mennek át. Az oldalszárak a talpalóval körívesen, a függesztő lécével tompaszög alatt találkoznak. Az egész felfelé enyhén keskenyedő trapéz alakokat mutat (16.7X12.7 cm.). A függesztőléc egyik oldalán, a fül alatt kis darab ezüst lemez tapad a vasmaghoz, bizonyságául annak, hogy kengyelünket annak idején ezüst berakás ékesítette. A jobb térd külső oldalán feküdtek a lólábszárcsontok, jníg a lókoponya a lábfejek tájáról került elő. Ha megemlítjük még, hogy az emberkoponya körül a föld égett volt, a medence körül pedig fekete, amit az elkorhadt szerves anyagoknak tulajdonított az ásató, valamint azt, hogy a medencén, a karcsontokon a bronz patinának bőséges nyoma volt látható, mindazt, amit az 1. sír leletkörülményeiről és a mellékletekről megállapíthattunk, elmondottuk. 2. s í r . A terrasz keleti felében, ahova a kavicsbánya nem hatolt fel, talált rá Létay 125 cm. mélyen. A sírüreg hossza 190 cm., tehát ez is felnőtt ember temet­ 5 Fettich Nándor: A honfoglaló magyarság fémművessége, Arch. Hung. XXI. Budapest, 1937. LXXXVIII. t. 2 és CXVIII. t. 2.

92 kezése. A medencénél a szélesség 38 cm., a combcsont hossza 43 cm. Tájolása pon­ tosan Ény.— Dk. irányú volt úgy, hogy a koponya feküdt északnyugaton. A karok a test mellett kinyújtott helyzetben. Mellékletül mindössze egy kisebb darab vastárgy került elő a medencecsont alatt és a lábfejhez helyezett, kézzel formált, egyetlen agyagedényke. A mélységnek és a tájolásnak egyezése alapján soroljuk a honfoglalás­ kori temetőhöz. A vastárgy elkallódott. A bögre a föld nyomása alatt széttörve került elő. Töredékeiből még nem állíthattuk össze. £rdes felületű, korongolt, kisebb edény.

3. sír. Kis gyermek temetkezés 100 cm. mélyen. A sírüreg 102 cm. hosszú. Irány NyÉny. (280°) — KDk. (100°). A fej nyugaton. A csontozat nagyon gyenge fenntartású. Mellszélesség 22 cm. Balkar a test mellett kinyújtva, jobb alkar a meden­ cére behajlítva, lábak kinyújtva. A sírüreg különösen a baloldalon és a fejnél nagyobb kavicskövekkel volt körülrakva. Mellékletek: vékony ezüs/Zemez-töredékek a nyakrólA 4 mm. széles szalag mindössze 2.5 cm. hosszúságban és 4 töredékben maradt reánk (5. kép 1). Olyanok ezek, mint amilyenek alább a 4. és 7. sír mellékletei közt láthatók (4. kép 1—6; V. t. 17—22). — Korongon készült kis, szürke agyagedény, szét­ tört állapotban, a jobb lábfej végénél, annak külső oldalán. A bögrében állatcsontok voltak. Maga a bögre sötétszürkés színű, apró csillámot tartalmazó agyagból, korongon készült. Fenékrésze síma, pereme kihajló. Felső részének nagyobb felén bekorongolt párhúzamos, sekély barázdák láthatók. Magassága 12.5 cm., legnagyobb átmérője 13 cm. Benne malac sonkacsontja. 4. sír (II. t., III. t. 1—27). Július 27-én tártuk fel. NyÉny. (290°)—KDk. (110°) keletelésű harcos sírja, 160 cm. mélyen. Egész testhossza 170 cm., combcsont 42 cm., vállbőség 32 cm., medence táján 31 cm. A csontok, kivéve a bal lábfejet, amely hiányzott, eléggé jó fenntartásúak. A koponya baloldalra fordulva, északra nézett* Közvetlenül alatta nagy kő feküdt. A temetkezés helyzetét Dr. László Gyula egyet. m. tanár úr rajza az eredeti jegyzetek és fényképek alapján örökíti meg (II. t. bal sarok, A). A mellékleteket hivatkozott helyrajzszámozásának sorrendjében soroljuk fel: 1, 2. Baloldalon, a lábszárközéptől a könyökcsontokig elnyúlva találtuk a nyílvesszők tartására szolgáló tegez vasmaradványait: az úgynevezett merevítő vaspálcikákat, a tegeznyílás közelében lévő vasabroncsot, a fenékrészeket és a tegezből kinyúló nyíl­ hegyeket. Mindezt olyképpen, hogy a tegez súlya a combcsonton és a bal alkar­ csonton feküdt (II. t. 2—2, 3). A tegez részei (III. t. 1—27) a belső oldalon mélyebben helyezkedtek el, mint a külső oldalon. A combcsont felső részén, annak külső oldalán feküdt a tegezhordó fül, mely felső felén lyukkal van ellátva (IH. t. 5). Ez utóbbi töredéket a felszedés pillanatában csiholóvasnak néztem (kérdőjellel az ásatási jegyző­ könyvben), tévesen, mert már előbb szerepel az ásatási jegyzőkönyvben a csiholóvas a kova társaságában, és ezért saját hibámból tévesen került a csiholóvas a helyzet­ rajzon 1. számú helyre. A tegez egész magassága ezek szerint mintegy 60 cm. lehetett, míg a tegez e hengeres felső részének átmérője, a ránk maradt félabroncs méretéből következtetve 9 cm. lehetett (III. t. 1— lb. Belvilág 8.3, külvilág 9 cm.). A III. tábla lb alatti abroncs belsején farészeket konzervált a vasrozsda. Áz ásatási jegyzőkönyv világosan megmondja, hogy a vaspántok a tévesen csiholónak nézett tegeztartó fül közeléből kerültek elő. A tegez tehát valamivel a nyílása alatt lehetett a 2 cm. széles vas-szalaggal körülvéve, mely esetben körös átmetszésű volt ezen a

Tafel II. !áb!a.
94 részen6 a szalagot vasszegecsek tartották össze a fabéléssel. A III. tábla 1. sz.-nál a szegecsek egymástól 6.5 cm.-re vannak. A szegecsek h&ssza 1. sz. = 1.3; 14. sz.■= 3.5; 3. sz.= 0.7; 24—24 a s z .= 1.3 cm. A tegezt körülvevő vas-szalaghoz tartozott a hordó­ fül (5), melyet a vasszalag e részének összehajlítása által nyertek. Ha az azon látható nyílás helyes formáját mutatja a fülnek (függ. 1.2, vízsz. 1 cm.), annak feltételezésére is alkalmat ad, hogy a lyukon függőlegesen áthúzott szíjat a nyílás felső keskenyebb részében utóbb vízszintesre fordították, miáltal a tegez fősúlyt hordó pontjának ide-oda mozgását tetemesen mérsékelték, mert a szíj a keskeny felső részben megszorult. A félkörös átmetszetű vaspálcák, a III. tábla 6— 13, 16 szám alatt láthatók. Töredékeib|ől is megállapítható, hogy miután hajlást, egy-kettő kivételével, nem mutatnak, általában egyeneseknek vehetők. A III. tábla 2, 2a sz. ellapított pálcikavég visszahajló kis gomb­ ban végződik. Lehetséges, hogy a többi is ilyen alakban végződött. A 11. sz. szövet­ maradványokat őrzött meg. Minthogy a reánk maradt pálcikák összhossza 250—260 cm. és 60 cm. hosszúságban voltak észlelhetők, kétsorosán nem helyezhetők el. Legalább 4 sort, vagy annál is többet kell feltételeznünk. A 9. sz. alattinak kiszélesedő alsó vége az 1— lb alatti vasabronccsal azonos szélességű szalag-töredékhez tapad. Ellapított fél­ hengeres pálcavégek a 10—13-as és 16-os szám alattiak is. Ezeket is tehát a vas­ abroncshoz erősítve kell képzelnünk, vagy úgy, hogy áthaladtak azon. A 6. sz. alatti vaspálcika felső végének ferde záródása arra mutat, hogy a tegez-nyílás nem volt okvetlenül körös átmetszetű. Ezek szerint a tegez egész hosszában hengeres lett volna, vagy olyan, mely alja felé, legalább egyik oldalon, minden hajlás nélkül, egyenes vonalvezetésű volt, mely tehát csak egyik oldalon' táskásodhatott ki. A kitáskásodást a fenékrész 25, 25a kis töredékéből azért tételezhetjük fel, mert itt a kettőzött (?) fenékrész a tompaszögű törésig egyenes vonalú részt mutat. Ide tartoznak a 24, 24a, 26, 27. sz. töredékek is. E részekhez vaspálcikák nem tapadnak. A ‘ ránk maradt részekből ítélve a tegez kívülről befelé vaspálcikákat, ezek alatt abroncsot, illetve bőrrel bevont felületet és a bőr alatt fabélést mutat. A III. táblán 21. sz. alatti vaskarika ugyancsak a tegez szerelékéhez tartozott, mint szíjkarika. Valamivel a bal térd magasságán felülről származik a II. tábla 16. sz. karika és ennek közeléből való az ugyanott 17. számú vascsat (lásd alább 9a alatt). Helyzetükből ítélve mindkettő a tegez alsó felének szereléke. A tegez vastörmelékei közül való a II. tábla 18. sz. alatti vaskarika-töredék is. Pontosabb lelőhelye nem ismeretes.— 3 A tegez felső nyílásából kandikáltak ki az alábbi vas-nyílhegyek (IL t. 2—6) és ilyenek töredékei (u. ott 11, 12). Három darab deltoid alakú kisebb (2.5; 5.5; 8.0 cm.) és egy trapéz alakú nagyobb, mely utóbbinak lapja (6X9 cm.) kereszt alakban elhelyezkedő négy lyukkal van áttörve a lapka középvonala táján. Végül egy darab kétcsúcsú, a fehérjuhar ikerterméséhez hasonló alakú vas-nyílhegy. Mérete 7X5.5 cm. Összesen tehát öt darab nyílhegy és két darab nyílvesszőtüske (11,12), melyekhez a tegez méreteinek megfelelő hosszúságú fanyél tartozott. A nyélbeerősítés csavar­ menetes (rácsavart) módja a II. tábla ,4. sz. alattinál jól kivehető. — 4. Gyönge görbületű pengével bíró vas-szablya a jobb oldal középvonalában (II. t. 1). A jobb 6 Hasonlóan a Hampel által közölt tegezhez. Alterthilmer I. 178. I. 429. kép.

'fa lé i III. tábla.

4. sír (1—27), 6. sír {28—43a). — Grab 4 (1—27), Grab 6 (28—43a).

96 íelsőkar belső oldalától a jobb térdcsont külső oldala felé húzódott. Hossza, mar­ kolatával együtt, in situ lemérve, 80 cm. Ma csak 65 cm. hosszú, mert hegye felőli része hiányos. Megállapítható azonban az, hogy a végén kétélű volt és némi kiszélese­ déssel (elman)7 is bírt. A penge szélessége 3 cm. Markolata 7 . cm. hosszú és a hosszú él felé megtörik. Keresztvas-töredékéhez a markolat-burkolatvas lemezéből kis rész hozzátapadt (II. t. 7, 7a). Végein kis gombok ülnek és mindkét oldalra enyhén lehajlik. A 3. kép 13, 13a alatti töredék is ide kívánkoznék, talán, mint a kereszt­ vasat fedő markolatrész hüvelyének töredéke. Analógiául kínálkoznak a kenézlői és tarcali keresztvasat fedő lemezek.8 A szablyát egész hosszában fahüvely borította. Súlya ma mindössze 290 gr. — 5. Vascsat töredéke a szablya markolatának közeléből (II. t. 14). 6. A szablya mellett feküdt a használat nyomát mutató fenőkő (II. t. 9, 9a). Élére volt állítva (6X3.2 cm.). — 7. Ugyancsak a szablya és a medence között feküdt a tűzszerszám a kovával (u. ott 13). A csiholóvas két szára kis gombban végződik és a gombok csaknem összeérnek. Fejlett típus. Innen került ki a használat nyomát mutató kis vaskés is. Nyélnyújtványa letört (II. t. 10). — 8, 8a. Vascsatok a medence aljáról (II. t. 15, 19). A 8. sz. a comb tövén függőleges helyzetben. Az öv szerelékéhez tartozhattak. — 9. Vaskarika a jobb felsőlábszár mellől (II. t. 16). — 9a. Vascsat a bal térd felett, annak belső oldalán (II. t. 20). — 10. Vaskarika és vascsat a tegez felső negyede magasságában, a bal medencecsont tövén (II. t. 17, 18). A felsorolt vascsatok és karikák közül az 5. és 9. sz. szablya-, a 9a. és 10. sz. a tegez szerelékéhez tartoztak. — 11. Ezüst szalag töredékekben a jobb és a bal kézcsuklóról. Ilyenek feküdtek úgy a jobb, mint a bal boka táján is. (II,. t. A 11— 11 — 11— 11 és 4. kép 1—6). A szélek egyenetlensége bizonyítja, hogy a szalagokat hidegen kalapálták. Vastagságuk 0.3 cm., szélességük 0.4—5 cm. Hosszúságuk összesen 71.4 cm., melyből egy szalag hosszúságára 17.5 cm. esik. Három szalagvégen (1, 2, 5) az áttört kis lyuk a szalagvégek összefűzésére szolgált. E számítás egy szalag számára a kézcsukló, illetve a boka átlagos vastagságát adja. Az egyik darab bőrmaradványt konzervált, mely utóbb lehullott a szalagról (4. kép 3). — 12. Öt darab ólomgomb (az egyik kettőbe tört) a bal hasüreg alatt (4. kép 7—9 és 11— 13). A köldök tájától a bal könyök irányában húzódtak ferde sorban (a háti részen), olyan formán, mint az 1. számú sírnál a boglárok helyzete mutatja (I. t. A). Ha a tegez fedelével nincs , semmi közük, akkor a tegez hordó szíjazat, vagy ruha szerelékéhez tartozhattak. Szokásos fémburkolatukat elveszítették. A helyzetrajzon nem szerepel az a kis ezüst karika, melyet a jobb halánték táján találtunk. Fülbevalóul szolgált (4. kép 10, tévesen rajzolták nyílásával felfelé). A II. tábla 8. sz. alatti csontlemez helyzetét a sírban nem figyeltük meg. Lehetséges, hogy a jobb váll tájáról való. Nagyon rongált állapotban van. Méretei: 0.25X8 cm. A visszacsapó íj húrtartó lemezének minősítem annál is inkább, mert a szórványos leletek között is fordul elő hasonló (VI. t. 9). Bizonytalan a 3. kép 5—6b és 11, 12, 14 és 15. sz. vastöredékek előkerülé­ sének helye is. Az 5. és 11. sz. ovális uascs jí töredéke. A 6— 6b vaslemezzel butkolt 1 Elman török szó a kétélű pengerész kiszélesedésének jelölésére. 8 Fetlich Nándor: i. m. XLVII. t. 4, XLVIII. t.; XLIV. t. 2, 3; XLV. t. 3.

97 fatárgy 4X7.4 cm. mérettel. Testvére az 1. sz. sírból már ismert, hasonló méretű és ép végén ferde metszésű tárgynak. Alább, a 6. sírnál, kíséreljük meghatározását adni. A 12. sz. nagyon vékony vaslemez hozzátapadt farostokkal a szablya hüvelyéről való. A 13— 13á a szablya keresztvasát fedő markolat-lemez, amint fentebb már láttuk. 14. Vastüske. lü. Esetleg vaskés 2 darab töredéke (2X4.4 cm.).

Abb. 5. kép. 3. sír (1), 6. sír (2— 6), 7. sír (7), 5. sír (8— 8a), szórványos lelet (9). Grab 3 (1), Grab 6 (2— 6), Grab 7 (7), Grab 5 (8— 8a), Streufund (9).

Ott, ahol a II. tábla helyzetrajzán az A betű áll, a jobb vállcsont alól egy darab szárnyas (csirke) csontot jelez az ásatási napló. Ugyancsak egy darab szárnyascsont feküdt a sírüreg magasabb szintjében, míg kettő darab ló lábszárcsontot magából a sírüregből, 40—50 cm. mélységből onnan szedtünk fel, ahol a fekete humusztól a sárga agyag elválik. 5. sír. 130 cm. mélyen, női temetkezés. Tájolása NyÉny. (290°)—KDk. (110°). A koponya nyugaton. A csontváz egész hossza 142 cm., vállbőség 31 cm., medence­ szélesség 30 cm. Balkar a test mellett kinyújtva, jobb kar kissé a medencére behaj­ lítva, lábak kinyújtva. ■ 7

98 Mellékletek: a jobb és a bal fülön 1— 1 aranyozott ezüst fülönlüggő (V. t. 10, 12 és 5. kép 8, 8a).n Felépítésük hasonlatos, de nem azonos. Nem párok. Egyeznek abban, hogy a nagy karikáról mindkettőnél bogyós-fürtös főcsüngő lóg alá és ez felfelé, a karika központja felé is folytatódik, tehát koronás főcsüngővel bírnak, továbbá, hogy a főcsüngő két oldalán 2—2 kisebb, tagolt gyűrű ékeskedik. A fül­ karikák alsó felét tehát mindkettőnél öt járulékos rész tagolja. Egyeznek abban is, hogy a főcsüngők függőleges irányban vett tagjait egymástól csavart-sodrony választja el és a korona mindkettőnél kéttagú. Kölönböznek abban, hogy amíg a 10. sz. tömörbogyós, a 12. sz. domborított, vékony ezüst lemezből készült. A 10. sz.-nála főcsüngő alja hármas tagolású és a középső tag nyomott bogyóit függőleges irányú sodronyok választják el, a 12. sz. ellenben négyes tagolású és a legszélesebb tag felületére, 5—5 ízben apró gömböcsökkel teleszórt rombus- és éleikkel szembe állított három­ szög (piskóta) alakú, vékony lemezek vannak felforrasztva (5. kép 8, 8a). A hiányzó két háromszögnek és egy rombusnak az alakját a fémfelület feketés szinten őrizte meg. A főcsüngő melletti dísztagokat a 10. sz.-nál a karikára forrasztották, a 12. sz.-nál a karikára húzott gyűrűkből formálták. Utóbbi egyik dísztagját elveszítette. A 10. sz. 4.5 cm., a 12 sz. 5 cm. magas. A jobb vállcsonton feküdt a füles, bőrtősmívű, aranyozott ezüst gomb (V. t. 11, 11a). Egész felületét kilenc vízszintes sorban, sűrűn egymás mellett elhelyezkedő granulációs gömböcskék borítják. Minden gömböcs a gomb felületére előzetesen fel­ forrasztott parányi karika (183 darab) közepébe mélyítve ül. A karikácskák között sok a nyitott. Egy ízben, a felrakás során, az ötvös által elhullatott granulációs gömböcs a sorok között fekszik, és így bizonyos, hogy előbb a karikákat forrasz­ tották föl, ezután került a gömböcsökre a sor. A gomb alján nagyobb gömböcs ül. Úgy ennek, mint a fülnek tövét sodronykarika veszi körül. A gomb magassága 1.8 cm. A jobb lábszárcsont közép magasságában, annak külső oldalán állott 1 darab korongolt agyagedényke. A föld nyomása alatt széttört.10 6. sír (III. t. 28—43, IV. t., V. t. 1—9, 23—23b és 5. kép 2—6). Harcos, lovasé, 110 cm. mélyen. Iránya NyDny. (250°) — KDk. (70°). A koponya nyugaton. A sírbatétel módját lásd IV. tábla A alatti fényképen. A kézfejek nagy része hiány­ zott, a jobb lábszár sípcsontja a lábfejhez előre fordulva feküdt. Mellékletek: A jobb és bal fül táján 0.2 cm. átmérőjű ezüsthuzalból készült 1— 1 karika, minden csüngő nélkül. A baloldali karika felső vége elvékonyodik (5. kép 2, 3). A jobb váll tájáról 1 drb. 1.5 cm. vékony huzalból készült ezüst karika, mely középen olyan módon van összehajlítva, hogy az egész fordított szívidomot mutat (5. kép 4). Ugyanilyen anyagú és méretű félkarika-töredék feküdt a jobb comb9 Az 5. képen 8. sz. alatt és V. tábla 12 sz. alatt ugyanaz a fülönfüggő szerepel. 10 Az 5. és 6. sír közötti területen, 50 cm. mélységben, a sárga agyagos réteg tetején, csaknem 4 m. hosszúságban kutyafej nagyságú kavicsokkal beterített rétégét észleltünk, mely déli irányban a szomszédos telek területére is áthúzódott. Közepe táján valamivel magasabbra emel­ kedett, mint a többi helyen Keleti felében, a kavicsok közt mázas cserépdarabok és téglatörmelék volt látható. A honfoglaláskori temetőhöz e jelenségeknek nincs köze. Csak a teljesség kedvéért említettem. Tüzelés nyomait nem észleltük e helyen, mint ahogy Roska észlelte a várfalvai XI. századi temetőnél (Dolgozatok—Travaux. Kolozsvár, 1914. V. k. 123.—187. i.).

100

csont mellett (5, kép 5), míg a jobb mellkason 1 drb. gyöngyszem (5. kép 6). Az utóbbi fekete üvegpasztából készült, felületi fehér sávokkal díszes, három berakott, piros-zöld szemmel. A szemek közül egy kihullott. A bal mellkason találtuk a III. tábla 34. sz. alatt látható vastárgyat is, melynek párhuzamaival az 1. sír tegez-vasalásai közt már találkoztunk. Az ásatási jegyzőkönyvben mint nyílhegy szerepel, való­ ban azonban egy tegezpálcika ellapított része. A jobb felső és alsó karcsont felett, ezektől 5 cm. vastag földréteg által el­ választva, 77 cm. hosszúságban és 3—4 cm. szélességben faanyag részben elszenese­ dett (?) maradványait észleltük. Az ásatási jegyzőkönyvben, mint farúd szerepel, valóban azonban, mint szablya-hüvelyt foghatjuk fel.11 A bal alkarcsont belső olda­ láról való a III. tábla 36, 36a sz. alatt látható lemezes vascsat-féle töredék, mely­ nél a hossznégyszöges nyílás meglevő keskeny vége a címerpaizsok csücskéhez, illetve a honfoglaláskori szíjszorító szablya-hüvely lemezek külső körvonalainak meg­ felelően12 karélyosan metszett. E részen két szegecs látható. Ezeknek méreteiből ítélve vastag bőr, vagy nemez szereléke lehetett. Szokatlanul nagy mérete (széles­ sége 4.2 cm.), lemezes volta, oldal nézete (36a), mely középen felfelé ível, lelő­ helye a csaknem 80 cm. hosszú famaradvány közvetlen szomszédságában inkább minősítik szablya-hüvely szíjszorüó sejtjének, mint csatnak. A kubáni kamennaja baba szablyáját is ilyen fül hordja.13 Közép-részének felfelé ívelése így érthető meg. Minthogy a hüvelyt körül kellett öveznie, több, mint fele hiányzik. Keskeny végé­ nek félköríves formája stiláris szempontból is beleillik a honfoglalás korába. A ko­ rábbi kard és szablyahüvelyhez tartozó szíjszorító sejtek alakja P-alakú. Hasonló nagy méretű »csatot« ismerek a baranyamegyei Kassáról bronzból.14 Utóbbit is hüvelyes szíjszorító sejtnek minősítem. A jobboldali lábcsontok külső oldalán feküdtek a III. táblán 28—35-ig és 39—43a-ig, továbbá az V. táblán 1—9-ig látható vastöredékek. A jobbra kifordult sípcsont alsó vége jelzi a töredékek alsó határát, míg a combkonctól 10 cm.-re a lábfejek felé eső hely, azoknak felső határát. A lábfejeknél találtuk az V. tábla 1—9 töredékeket, míg a III. t. 35, 35a a felső határt jelzi. A vastöredékek tehát ugyan­ olyan hosszúságban feküdtek, mint a II. t. A alatti 2—2 sz. tegez részei. Ezek is tegez részei, amit formájuk is igazol (III. t. 31—34, 39—42). Az V. tábla 1—9 sz. töredékek és ezeknek metszetei mutatják, hogy itt a tegez fenék részét találtuk meg, mely az 1—3 számú részek görbületéből ítélve 18 cm. átmérőjű volt. A szegecsek (2, 7, 8) fabélésről tanúskodnak. A 7, 8. sz. szegecsek hossza 2 cm. A tegez közép­ magassága táján a vasabroncsot és a tegez-fület nem észleltük úgy, mint a 4. sír­ nál (III. t. 1, lb és 5), tehát a tegez is más felépítésű lehetett. 11 Mint farúdat, közvetlen analógia hiányában, az Alföldi professzor által „Antik ábrá­ zolások az euráziai lovaspásztorok kultúralkatának ismeretéhez11 cím alatt közölt pányva, lasszóféle farúdjával vethetnők össze Fólia Archaeologica III.—IV. Budapest, 1941. 166. lap, 1.—5. képek. Főleg a 2. kép. 12 Fettich Nándor : A honfoglaló magyarság fémművessége. XXXI. 1.1,2 XLVII t 2,3 stb. 13 Posta Béla: Régészeti tanulmányok Oroszföldön 112. 1., Zakharov A. és Arendt V.\ Stűdia Levedica. Arch. Hungarica XVI. köt. Budapest, 1934. 34. 1. 18. kép 3. 14 Hampel József: A régibb középkor emlékei Magyarhonban, 147. tábla 6.

102

A vaslemezzel burkolt farészlet ebben a sírban is előfordult (III. t. 35, 35a). Sőt itt még egy második hasonló darab töredék is jelen van, a mell tájáról (43, 43a). Ezeknek vége szintén ferdén metszett és egyik hosszanti oldaluk görbülő, de sem a ferdeség, sem a görbület nem olyan jellegzetes, mint az 1. és 4. sírnál. Ezt okoz­ hatja a töredékek apróbb volta is. Ha összefordítjuk a két töredéket, csak hiányosan illenek össze és lapos, ovális alakú hüvelyt kapunk, mely 4 cm. szélességével a kardpenge mai 3.3 cm.-es szélességének alig megfelelő. Legegyszerűbb volna, ha kardhüvely borításául szol­ gáló felső, középső, vagy alsó (saru) fémsejtet, vagy azok részeit láthatnék e töre­ dékekben. E mellett szólana az a tény, hogy csak azokban a sírokban fordultak elő, melyekből szablya (4., 6. sír) vagy szablyának minősíthető töredék került elő (1. sír). Az első feltevésnek ellene beszél a méreten kívül az ép végeknek egy­ oldalú, ferde metszése, mely a mindkét oldal felé aláhajló keresztvashoz semmiképen sem illik. A hüvely felső sejtje tehát nem lehet. Csak hüvelysarunak illenének be valamikép. Merészebb az a gondolat, hogy ha nem hüvelyrészeket látunk bennük, hanem bordásán kiemelkedő farészek vaslemezzel bevont töredékeit látjuk azokban és a ferde metszésű végeket egymással szembe állítjuk, mely esetben az oldal­ görbületek két oldalra aláhajló formát adnak és a nyereg (kápa ?) valamely részének bizonyulnának. E mellett szólana rendszeres lelőhelyük a felső testrészen, mert a fej alá tett nyeregről — dislocatio útján — könnyen kerülhettek a mellkasra.15 A tegez felső harmadának külső oldaláról való az ezüstkarika-töredék (5. kép 5). A tegez aljának közeléből való az egyik vaskengyel (IV. t. 3, 3a ; 15 X 13 cm.), míg a lábszárcsontok közéről, azoknak középmagasságában feküdt az ovális kari­ kával bíró vascsat (III- t. 37), mely utóbbi inkább a tegez, mint a szablya szereléke lehetett. A vaskengyel nyomott körte alakú, kissé lapított hengeres szárakkal. Talpa erős középgerincű, füle vízszintesen hossznégyszögű. A szablya a bal combcsonton feküdt és részben a szárcsonton, hosszú élével befelé fordítva. Szokatlanul erős alkotású (IV. t. A és 1— lb). Jelenlegi súlya 540 gr.1K Mai hossza 77.5 cm., melyből 7 cm. esik a markolatvasra. A penge szélessége 3.3 cm., a kiszélesedésnél 3.8 cm. Csak hegye táján sérült kissé, különben ép. A keresztvas alján, egyik oldalon hüvelyrész tapad a pengéhez. A honfoglaláskori szablyáknak 15 V. ö. László Gyula: A koroncói lelet és a honfoglaló magyarok nyerge. Arch. Hung. XXVII. k. Budapest, 1941. A Magy. Nemz. Múz. barátainak Egyesülete számára készült külön kiadás. 18 Eszembe jutnak azok a kísérletek, melyeket annak lehető megállapítása céljából végeztem, hogy a régen — esetleg évezredekkel ezelőtt — földbe került vastárgyaknak eredeti, a földbekerüléskori súlyát megállapíthassuk. Abból a közismert tényből indultam ki, hogy a fém­ tárgyak oxidáció révén súlyban gyarapodna'!. E tétel igazságát már a középkori arabság hirdette. Viszont tudtam gyakorlatból, hogy például a muzeális kezelésen, takarításon átesett vastárgyak súlycsökkenést szenvednek. A pontosan lemért és mesterségesen rozsdásitott (vízzel öntözés hónapokon át) vastárgyak oxidációs súlygyarapodásából és a megtakarítás utáni megfogyatkozott súlyadatokból megállapíthattam, hogy a megtakarítás utáni súlyveszteség az eredeti súlyhoz viszonyítva valamivel több (pár °/o-kal), mint az oxidációs súlygyarapodás az eredeti súlyhoz viszonyítva. Lehetséges, hogy a különbséget a lelkiismeretes takarítás túlhajtottságának kell tulajdonítani, mikor fémes részek is mentek veszendőbe. A kísérlet eredményének lényege az, hogy az oxidált vastárgyak eredeti súlya megállapítható, de csak abban az esetben, ha az illető tárgyat összes oxldjaival együtt pontosan lemértük megtakarítása előtt, és megtakarítás után újólag pontosan

103 összes jellemvonásait magán hordja. Enyhén görbülő. Kétélűvé csak alsó harmadán válik. Itt a háti-élnél kiszélesedik (elmart), mely 21 cm. hosszú. Markolatvasa a hosszú él felé törik. Gombokban végződő keresztvasa mindkét oldalon aláhajlik és úgy alatt, mint fent a hüvely és markolat felvételére mélyülettel bír (IV. t. la). A hiányos töredékeiből összeállított markolatvég (V. t. 23—23b) borítása vaslemezből készült, ovális átmetszetű, csapott-tetejű sapkához hasonló forma, mert a markolatvas állá­ sának megfelelően ferde metszésű. A harcos bal oldalán, könyökétől lábfejéig feküdtek a ló m aradványai: a medence mellett a lókoponya és ennek hossztengelyében, a boka magasságában, a ló lábszárcsontok (IV. t. A). A ló szája mellett feküdt a hengeres-testű, vasból való, csuklós zabla. Szokatlanul nagy oldalkarikái vannak (IV. t. 2). Kissé mélyebb nívóból/ előkerült a második vaskengyel is három darab töredékben (IV. t. 4, 4a). Valamivel karcsúbb, mint a fentebb leírt. Szárai szintén lapítottak, talpa erős középbordás.17 7. sír. 130 cm. mélyen NyÉny. (290°)—KDk. (110°) irányú sírüregben nagyon gyenge fenntartású, elmállott, hiányos, valószínűleg női csontváz. A koponyának csak körvonalait vehettük ki. A kézfejek részben a medencecsonton feküdtek. A bal kar­ csontok és jobb alkarcsont, valamint a lábszárcsontok alsó fele hiányzott. Egész hossza 170 cm. A fej táján sok szenet találtunk. Mellékletek (V. t. 13—22): A bal fülnél ezüst házaiból vékony karika töre­ déke (5. kép 7). A halánték táján füles, üreges ezüstgomb felerésze (V. t. 16, 16b), A nyak táján farostokat konzerváló kisebb vjstárgy (21), a bal és jobb kézfej 1— 1 ujjáról 1— 1 darab szalagos, nyitott ezüstgyűrű. Mindkettő 0.6 cm. széles és 0.2 cm. vastag szalagból készült. Díszítetlenek (13, 14, 15). A bal kézcsukló mellől vékony, keskeny ezüstszűlag (19). Ugyanilyen a combkoncok közéről, a medence közeléből. Két vége horgok segítségével volt összeakasztható (22). Ú?y a bal, mint a jobb lábszárcsont felső harmadáról a fenntiekhez hasonló kivitelű és méretű 1— 1 ezüst­ szalag (17, 18, 20). A szalagok hidegen kalapáltak, szélességük 4—6 mm., vastag­ ságuk 1 mm. A 22. sz. ép szalag hossza 24.5 cm. A szalagok végei minden esetben elkeskenyednek. Ezt vagy azáltal érik el, hogy összekalapálják és az így megvastagodott részt horoggá formálják (22), vagy menedékesen, illetve különböző szög alatt kimetszenek a szalag szélességéből és az ■ >v lpmérjüh. Vigyáznunk kell továbbá arra, hogy a még takarjtatlan tárgy összes rozsdájával (oxid) lehető száraz állapotban kerüljön lemérésre. Az oxidációs és megtakarítás utáni súlykülönbség tehát kettővel osztandó és az így nyert ősztől a megtakarítás utáni (műíeális) súlyhoz hozzáadandó. Ezzel az eljárással az 1 kg -os, 40 m. hosszú sodronynál (nagy felület) 5 gr -mai kevesebb súlyt kaptam ( L/a ° /o )> mint a tulajdonképeni súly volt. Kisebb felületű, könnyebb tárgynál ez a különbség 1 5'7„ volt. A kémikusok bizonyára meg tudják adni ide vonatkozóan a helyes kémiai formulát. 17 Nézetem szerint a hengere szárú kengyelek ab origine általában a kötélszerű hen­ geres véretekből fejlődtek, míg a szalagos szárúak szíjszerű, hajlékony anyagból. A kötélre és szíjra alkalmazott utólagos betétekből (fa, csont) fejlődött a talpaló, mely alatt a kötélnek emléke az élesen kiálló, erős gerinc, míg a szíjnak emléke a lapos gerinc. A használat közben megnyúlott, főleg szíjkengyelek visszarövidítése céljából a talpalónak a hossztengely irányában való átés átfordítása következtében előállott a csavarulatoknak emléke, a torqueált szár. Az olyan ken­ gyelfül, amely piskótaalakú, két oldali felső nyúlvánnyal, a bogozás emlékét őrizheti. A szárak felső részének összehúzása által alakult fül pedig hajlékony, szívós anyagot tételez föl, melyet előbb áztattak, alakítás után szárítottak (fa, vessző, háncs).

104 így elkeskenyedett részt formálják összeakasztóvá, horoggá (17, 19, 20, 22), vagy pedig átütéssel lyukasztják át a szalagvégeket. Bizonyos tehát, hogy a szalagvégeket összeakasztották, vagy összefűzték. Sírunknál a lábszárakon talált szalagok magas fekvése arra a feltevésre is alkalmat ad, hogy nem az alsó vagy felső ruhadarab, hanem talán a magasszárú cipellő vagy csizma-féle felső szegélyéül szolgáltak.

2. Szórványos leletek (VI. t. 1—23). A rendszeres ásatások megkezdése előtt, kavicsbányászás közben kerültek elő. A telektulajdonos szedte össze és ajándékozta az Erdélyi Nemzeti Múzeum Éremés Régiségtárának. Ruházati felszerelések: VI. tábla 1, la . Bronz szíjvég. Hossza 23 mm. Félköríves elülső végén az egyik lehajlított szegecs, a hátlapon, a közelében levő másik szegeccsel hurkot alkot, ellenkező vége fecskefark-szerűen bemetszett, és az itt lévő két szegecs, a hátlapon, lehajlított. Felső lapján növénymotivumokból alakuló díszítmény látható, melynek bemélyített lágy körvonalai elmosódottak, alig vehetők ki (5. kép 9). Leg­ inkább a tarcali és keceli szíjvégek alakjával vethetők össze.18 Maga a díszítmény aranyozás nyomát mutatja. — 2, 2a. Bronz szíjvég. hossza 2.9 cm., síma, díszítetlen felületű. Szegecsei közül az elülső a hátlapon lapított fejű, a másik kettő lehajlított. — 3, 3a. Kerek, füles, öntött bronzboglár, a szíjelosztó boglárok köréből. Közepe áttört. Hátlapján háromosztásos szíj számára három szegecs a hozzájuk tapadt nitoló fémlapocskákkal. A szegecsek hossza 3—4 mm. Előlapján, a lyuk körül, a két vonalkör közötti mélyületben, 11 gömböcsdísz látható. — 4, 4a. Gyűrű fele töre­ déke, 3 mm. széles bronzszalagból. A két peremvonal közén csavart-sodronyt utánzó díszítmény. — 5—8a. Füles bronzgomb, 4 darab. Két félgömb-idomból, melyek mindenikéhez fül is járul, függőleges irányú összeforrasztással állították elő. Ennek megfelelően fülük kétosztásos. Fegyverzeti felszerelések: 9. Visszacsapó íj szerelékéhez tartozó csontlemez töredéke. Hossza 8.8 cm. Vastagsága 0.2 cm. Alsó vége (szélesebb) az avarkori leletekből ismert húr-feszítő, íj-felajzó csontsegédeszköz használata közben törhetett le.1!* Hegyesebb vége még annakidején, utólagosan kaphatta jelenlegi alakját, mely pótcsontlap alkalmazását tételezi fel. — 10 és 20 Ugyanazon tegez-függesztő vaspálcikának két nézetből készült rajza. — 11,12, 13. Vaskarikák, illetve vascsatok töredékei. Lehettek a tegez szerelékei, de részben legalább, valamelyik elkallódott más tárgy, pld. szablya, zabla felszereléséhez is tartozhattak. — 14—16. Vaslemez-töredékek, melyeknek belső falához itt-ott farostok-, felső lapjához pedig a 4. és 6. sírból jól ismert vaspálcikák ellaposodó részei tapadnak, tehát tegezpántolás töredékei. — 17—19. Vastagabb és aránylag keskeny vasszalagok, melyek abroncsszerűen hajlanak. Görbületük nagy18 Fettich N.: Í. m. XLIII. t. 44 és CXVIII. t. 1. 19 Csallány Dezső; Kora-avarkori sírleletek. Fólia Arch. I.—II. V. tábla 6. sz. és hozzá szöveg'a 149. lapon.

105

106 ságából ítélve 13— 15 cm. átmérőjű, körös átmetszetű tárgy részeinek összetartására szolgálhattak. Lehetett az veder-féle, de lehetett tegez is, melynek egyéb részeit fennebb láttuk. Ló-szerszámok: 21. Kéttagú, csuklós csikózabla, melynek két végén a szíjkarikák töredékei láthatók. 22, 22a, 23. Egy pár vaskenqyel körte idomú nyílással, szalagos szárakkal és széles talpaiéval. Ez utóbbi aljának peremein és közepén nem a többi kengyelnél szokásos erős gerinc, hanem keskeny pálcás tag szalad végig. Ez utóbbi jelenség elárulia, hogy eredetileg valóban szíjból készültek a szalagos szárú kengyelek. A szórványos leletek közt felsorolt tárgyak, amint látjuk, lehettek egyetlen, mégpedig harcos-lovas temetkezés mellékletei. íj, tegez, lószerszámok, ruházati fel­ szerelések alkotják anyagát. Csak a szablya hiányzik. * Ha a temető térképét megnézzük (2. kép), azonnal feltűnik, hogy ezek a honfoglaló magyarok csoportosan temetkeztek,20 amiben a családias érzés jut kifeje­ zésre. Ugyanazon család tagjait lehetőleg közel temették el egymáshoz. A harcos közelében fekszik a felesége és gyemeke (3., 4., 5. sír). A sírbatétel mikéntjét, a világtájakhoz való helyzetet illetőleg felvetem azt az ideát, hogy — ellentétben az eddigi általános nézettel — az arccal általában kelet felé való orientálásnak (lábbal) nem lehet-e az a magyarázata, hogy a kényszerből elhagyott régi haza földrajzi fekvése szabja meg a sírbatétel tájolását ? Ők nem delejtűvel igazodtak a végtelen pusztán, a rengeteg erdőben, nádasban, hanem főként a nap után sokszor ösztönös meg­ érzéssel. A tova vándorló tömegek sorsa, ha még olyan nagy erőt képviselnek is, ha nem máról-holnapra, de hétről-hétre változandó lehet. Nem tudhatják, mikor kényszeríti őket valamely akadály vagy hatalom irányváltoztatásra, újabb területek felé vagy visszatérésre. Ha eltekintünk is az itteni viszonyokról már korábbról jól értesült magyarság esetében ezektől a feltevésektől, eltekinthetünk-e attól, hogy a több generáción át lakott régi hazát, jólétet kényszer folytán hagyták el ? Bizonyosra vehetjük, lélekben általában visszavágytak oda jó időn át, és ezért is orientálják

‘

20 Ha feltételezzük, hogy kezdetben, amikor még bőségesen állott terület rendelkezésre, általában az ilyen csoportos temetkezés divatozott, és csak később került rá a sor arra, hogy a csoportok közére is temetkezzenek a László Gyula által ajánlott beszédes temetötérképek segít­ ségével (Fólia Archaeologica III.—IV. k.235. 1.) talán sikerülni fog a temetkezések helyi menetét, egymásutánjának rendjét is jobban nyomon követnünk, mert a kezdeti ritka csoportok közére eső, későbbi temetkezésekben is családias, tehát csoportos temetkezést kell elsősorban keresnünk ugyan­ azon népi egységnél Hogy mennyire így van ez, bizonyítja az Aranyos folyó völgyében, Vár­ falván br. Jósika Aladár és dr. Roska Márton által felásatott XI. századból származó, magyar pénzekkel datált temető, melynél még az egyes csoportok elkülönülnek, holott első látásra össze­ függő sorozatot mutatnak már a sírok (Dolgozatok —Travaux 1914. V. k. 123.—187.1. Ide vonat" kozólag 145.—147.1.). Ugyanez az eset az ugyancsak Roska által felásott vajdahunyadi, XI. sz.-ból származó temetőnél (u. ott IV. k. 169. 1). Azért örömmel üdvözöljük a fenti kezdeményezést és a Széli Márta által már ki is próbált jeleket (Fólia Arch. III.—IV. köt. 249. lap. 2, 3, 10 térkép) alkalmaztuk némának indult temető-térképünk megrajzolásánál. Az eddig látott jelzésekhez itt csupán egy jelzést csatoltunk a bizonytalan tájolású sír jelölésére és1 adtuk a sír mélységeket minus előjellel.

107 halottjaikat arccal kelet-délkelet felé. A nomád nép megszokott téli szállására félesztendei távoliét után is visszatér. Ugyanaz a jelenség nagyban az általam felvetett eszme, mely életképességre azonban csak az esetben számíthat, ha más nomád és elköltözködő népek esetéből is tartalmat nyer. Mekkora könnyebbség volna ethnikai tekintetben, ha tudnék, hogy pl. a délre vagy északra orientált temető lakói délről, illetve északról jöttek arra a területre, nem is olyan régen, mert a szokás még általános! 20a Ezzel kapcsolatosan itt csupán még azt a jelenséget akarom szóvá tenni temetőnknél, melyet 2 esetben kétséget kizárólag megfigyeltünk, nevezetesen az emberi csontoknál mutatkozó részleges rendellenességet, melyet nem tulajdoníthatunk sem későbbi bolygatásnak, sem a földben lakó állatok munkájának. így észleltük, és le is fényképeztük az 1. sírnál, hogy a felkarcsontok és a jobb alkarcsont, viszony­ lagos helyzetüket megtartva eredeti helyükről alácsúsztak és a medencecsontok táján, ferdehelyzetben a sírüreg rövidebb tengelyébe kerültek. A 6. sírnál pedig, hogy a jobb láb sípcsontja oldalra ki- és aláfordult. Eleinte talajcsúszással magyaráztam. Ma az jut eszembe, hogy talán a temetkezések valami ok miatt, jóval a halál beállta után történtek, mikor már a test oszlásnak indult. Esetleg távoli vidékről hozták haza hozzátartozóik, a családias érzés nagyobb dicséretére, a harcban elesett hőst. Az 1. sírnál csupán kis vastöredék képviseli a szablyát, a szíjszorító egyik lemez és talán a hüvelyre járó sejt-töredék magát a hüvelyt, és ezek sem egymásmelleit feküdtek a sírban. A 6. sírban a hiányos szablyahüvely csak egyik szíjszorító sejt­ jével és két esetleges fémsejttel a szablyával ellentétes oldalon, a bal karon feküdt, tehát hüvelyéből kivont szablyával temették el. A hüvely fém-felszerelése itt is hiányos és dislokált. Csak egy csontlemez képviseli az íjat, a puzdra-tegezből is kevés beszédes rész maradt ránk. Mindez, a 4. sírhoz viszonyítva, rendellenes temet­ kezésre vall. Lehetett ebben része talán a lakmározás, torozás túlhajtott voltának is (szén, égett föld a sírüregben!). Koporsónak semmi nyomát nem találtuk. Csupán a gyermeksír védelméről gondoskodtak (3. sír), amennyiben jókora kavicsokkal rakták körül. A lócsontok és lószerszámok helyzete a sírüregben megerősíti Dr. László Gyula elméletét, mely szerint a lovat bőröstől, lószerszámostól tették a sírba, a bőrében azonban csak koponyáját és lábszárcsontjait hagyták, míg a húsos részeket eltorolták. Csak egy esetben találtuk a ló lábszárcsontokat az emberi csontok felett magánosan a sírüreg magasabb szintjében (4. sír). ™a A sírok hossztengelyének fokok szerinti irányát olyan egyszerű delejtű skálájáról olvastam le, melynél az északi 0ll-kal, a keleti pont 90ü-kal van megjelölve. Tettem azért, hogy a nap látszólagos járásának tekintetbe vételével a temetés hónapja, esetleg napja is meghatároz­ ható legyen. Magam a mágneses declinatio, az aequinoctium precessiojának tekintetbe vételével, az adatokat az egyenlítőre vonatkoztatva, végeztem nem kielégítő számításokat. A helybeli Egyetem földrajzi és csillagászati tanszéke mellett működő tanársegéd, dr. Dezső Léránd úr kérésemre azonban megígérte, hogy a Közlemények számára Írandó külön dolgozat keretében, az egész ország területére érvényes szempontok kihangsulyozásával fogja tárgyalni a kérdést. Ezért a Zápolya-utcai sírokra vonatkozó eredményeit nem adom ez alkalommal, bár azokat levélben volt szíves közölni velem. Más temetők adatai alapján is készítendő dolgozatában a Zápolyautcai temető is szerepelni fog.

108 Dr. Roska Márton »A honfoglalás és Erdély* című tanulmányában felsorolja és értékeli mindazokat a honfoglaláskori erdélyi leleteket, melyek dolgozata meg­ jelenéséig napfényre kerültek és a különböző muzeális gyűjteményekben őriztetnek.21 Ugyancsak Roska felsorolja a krónikások és történetírók véleményét Erdély meg­ szállását illetőleg és hozzáfűzi saját véleményét.22 Fettich Nándor pedig a szerkesz­ tésében megjelenő Archaeologia Hungarica XXI. kötetében rávilágít azokra a kultu­ rális körökre, melyek vonatkozásba hozhatók a honfoglaló magyarság ipar- és fém­ művességével.23 Ezen összefoglaló, alapvető munkálatok birtokában és a régieknek szemmeltartása mellett, a Zápolya-utcában előkerült emlékek méltatása során csak ott leszünk bővebb szavúak, ahol a tárgy azt megkívánja. Maguk a sírmellékletek egységesen magyar honfoglaláskoriak. A tanulmányi szempontból összegyűjtött párhuzamokat inkább abból a szempontból használjuk fel, hogy rámutassunk arra, hogy a honfoglaláskori magyarság előretörő útjának melyik szakaszából származhatnak az emlékek és ha az egymást követő törzsek jelzik a hódítás menetét, melyik vidékek megszállóinak emlékeivel mutatnak több közös vonást temetőnk emlékei. Főleg a még tátongó székelyföldi hiatus miatt efemer jelentőségű lehet ezirányú munkánk. Másrészt, minthogy általában megsokasodtak leleteink, gondolhatunk már az emlékeknek a letelepülő törzsek szerinti elkülöníté­ sére is.24 A Szamos felső völgyében eleddig egyedül álló rendszeres feltárás csak egyetlen láncszeme annak az összefüggő települési folyamatnak, mely a honfoglalás tényében jut kifejezésre és amely Roska Márton szerint is, dél és délnyugat irányból a Marosvölgye felöl csak úgy, mint délkeletről, a Székelyföld felöl várhatja folyta­ tását. Más szóval, a Délkeleti-Kárpátok szorosain át bevonuló magyarság (ha más nem, az Árpád fia vezetése alatt álló és a bolgár háborúból jövő rész) emlékei is lehetnek, akik innen északra Kolozsvár irányában törtek elő. A korban is közel álló, ugyancsak rendszeresen feltárt marosgombási leletek egyetlen olyan emlékcsoportot sem mutatnak fel, amelyik ne származhatna a honfoglalókat kisérő, hozzájuk tartozó, 21 Roska Márton: A honfoglalás és Erdély, Történeti Erdély, Bpest, 1936. 22 Dolgozatok—Travaux, 1913. IV. k. 182.—190. 1. 23 Fettich Nándor: A honfoglaláskori magyarság fémművessége. Die Metállkunst dér landnehmenden Ungarn. Arch. Hung. XXI. 24 Legnevesebb történetíróink elvégezték már a törzseknek földrajzi elkülönítését a „A magyar törzsek elhelyezkedése az új hazában" című térkép keretében (Hőman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet I. köt. Hatodik kiadás, Budapest, 1939. 144. 1. után beosztva). Most az archaeologusokon és az ethnografusokon volna a sor, hogy keressék és megtalálják azokat az emlékeket vagy emlékcsoportokat, melyek mint külső jelek, megkülönböztették egymástól az egyes törzseket. Kétséges, hogy valaha is sikerülni fogna-e ilyen, inkább a szemnek, mint az értelemnek szóló megkülönböztető vonások megállapítása, de törekedni kell rá, mert kétségtelen, hogy maguk könnyűszerrel felismerték ugyanazon vagy más törzshöz való tartozásukat. Fegyverzet, használati tárgyak, ékszerek és ruházat az a négy főcsoport, melyek között az elkülönítő jelensé­ geket kereshetjük. Ezek közül is főként a ruházat anyaga, színe, szabásmódja, járulékos részei (applikációk) kínálkozik elosztó tényezőül — mondjuk — olyan formán, amint pl. a csíki székely ruházatának vörösszínű zsinórzatja különbözteti meg a szürke harisnyás háromszékitől és az udvarhelyszéki fekete zsinóros székelytől. Emellett a többi csoportnak is juthat elkülönítő szerep, az csak természetes.

109 polgári iparműhelyekből.25 Olyan emléket, mely az előállító technika és kivitel szem­ pontjából az előkelőséget kiszolgáló fejlettebb, vagy éppen idegen ipari központot tételezne fel, nem találunk közöttük. Vagyis hiányzik közülök az olyan elem, melyről — mint később a Pó-vidékéről magukkal hozott pénzekről — elmondhatjuk, hogy törté­ nelmi kormeghatározóul is szolgálnak. Lehetnek tehát egykorúak, de valószínűbb, hogy pár, évtizeddel későbbiek, mint azok a leletek, melyek még keletről magukkal hozott elemeket is tartalmaznak. A Zápolya-utcai emlékek ,közül az 5. sír fülönfüggő párja (főleg a lemezes: V. tábla 12) és a bőrtüsművű fülesgomb minősíthető olyannak, mely bizánci iparközpont terméke és melyeknek szoros párhuzamait nemcsak a tokajvidéki'-': leletben, hanem Lebediában27 is megtaláljuk. Keletről magukkal hozott (akár Krim-vidéki, akár a bulgár-háboruk bizánci vonatkozásai) tárgyak, mint használati tárgyak elevenen élnek még a Zápolya-utcai honfoglalók használatában, hagyaté­ kában. Ezért ezt a leletet a honfoglalás első szakaszára, a tényleges foglalás korába kell utalnunk. A X. század közepetája az a határ, amikor emlékeink földbe kerül­ hettek, ha a honfoglalók első generációjának tulajdonítjuk az 5. sír tartalmát. A tokaji leletek inkább minősíthetők kincs-leletnek, mint temetkezések mellékleteinek. A velük talált bizantinus solidusok (legkésőbbi 964-ből) korukat a X. század 70-es évei felé kitolják. Krisztus képének védelme már kereszténnyé lett tulajdonost tételez fel. A tokajiak lehetnek divatjukat múlt relikviák, a Zápolya-utcaiak ellenben még használati tárgyak. Igaz ugyan, hogy a fülkarika alsó felének hasonló módon való ötös tagolása ritka jelenség eleddig keleten, ellenben a történelmi Magyarország területén eléggé megszokott gyakorlat (Tokaj, Kolozsvár, Vác vidéke, Klostár, VelikiBukovácz, Nagyvárad, Detta, Tolna-Szántó stb.), tehát ez a körülmény közel egykorúaknak minősíti valamennyit, mégis a tokaji leletek ezek közül is a későbbiek közé sorolhatók. Temetőnk tehát a Kis-Szamos völgyében a Kende törzs Agmánd nemzetségéhez tartozott. Itt csupán még annyit, hogy a tokaji lelet síma arany karikáinak ezüst pár­ huzamaival Kolozsvárott főleg a férfi sírokban találkozunk. Ezeknek elkészítése sem ott, sem itt nem lépik túl a nomádsághoz tartozó polgári iparművesség feladat-körét. Ezekhez hasonlóan egyszerűek azok a kis ezüstkarikák is, amelyeket a fülbevaló két karika mellett feles számmal találtunk a jobb halánték táján (1. és 6. sír), és amelyeknek jellegzetes formai sajátsága, hogy a nyílással ellentétes oldalon, tehát középen fordított V-alakban kissé megtörnek és így az egész karika fordított szív­ alakot mutat (I. t. 10. és 5. kép 4). Hasonlatosak tehát a hazánk területéről főleg arany-, keletebbre eső területekről főleg bronzból ismert azon praehistorikus ékszerekhez, melyeket a szakirodalom ma hajkarikáknak ismer és amelyek még jellegzetesebben sziv-idomúak, mint a mi ezüstkarikáink. Szerintem alig lehet kétséges, hogy ezek a harcos vitézek a fülkarikán kívül egy-két hajkarikát is viseltek az elülső (temetőnknél 25 Arch. Ért. ú. f. XV. köt. 426.—430.1., Érd. Múz. Egylet Évkönyve 1912. 34,1?, 1913. 36.1.; Dolgozatok—Trav., IV. 238. 1., V. k. 14.1.; Roska M. i. cikkei, ESA. XI. 178, 197, 199. 1. 26 J. Hampel: Alterthümer II. 489.-494. 1. 27 Tolstoj—Kondakov. Ruszszkije drevnoszti. V. köt. 68.1. 66., 67. ábra. Dr. László Gyula egyet. m. tanár a Kievi Múzeum mostani tanulmányozása során olyan fülönfüggők fényképét hozta magával, melyek testvérpárjaiknak mondhatók a mi lemezes függőnknek.

110

a jobboldali) hajtincsek összetartására. A tokaji síma karikákat középen összetartó csónakos aranykarika lehet régi relikvia, de fennti értelemben beleillik a karikák sorába. Ugyancsak viselettörténeti szempontból kihangsúlyozandónak tartom a kes­ keny és vékony ezüstlemezek találási körülményeit. A 3. sz. gyermek-sírnál a nyakon, a 4. sz. harcos férfi sírnál a kézcsuklókon és a bokák táján, a 7. sz. női sírnál a kéz­ csuklókon és a térd alatti lábszárcsontokon találtunk hasonló kivitelű, különböző méretű szalagokat. Egy esetben (4. sír) bőrmaradoányok tapadtak hozzájuk. Dr. Jósa András főorvos, a Nyíregyházai Múzeum alapítója, „Csevegés múzeumunk érdekében** című és a „Nyírség** hasábjain megjelent írásaiban ismételten szól olyan megfigyelé­ seiről, hogy a honfoglaló magyar sírokban jelen van az ezüstszalag, hogy a ruha szegélyéül szolgáltak, bőrszíjra tapadtak. Egy alkalommal oly szorosan tapadtak a lábszárcsontokra, hogy alattuk vékony szövet jelenvoltát sem tételezhette fel, máskor bővebb a ruharész, melyre applikálva voltak. A Nyírségben és Kolozsváron ismételten megfigyelt jelenség alapján kétségtelen tehát, hogy ezek a fémszalagok a ruházat bőrszegélyére voltak reáerősítve. A Zápolya-utcai esetekben a szalagok végei horog segítségével voltak ősszeakaszthatók, vagy a végeken levő lyuk segé­ lyével összekötözhetők. A maguk idejében még rugalmas fémszalagok rendeltetése tehát az, hogy e részeken felhasított ruhavégeket lehetően összehúzzák a felöltöz­ ködés után és biztosítsák e részeken a ruha zártságát. A mi eseteinkben, amint a gyermeksírnál a nyakon, úgy a harcos-férfi (4. sír) és a nő (7. sír) esetében a ruhakar és az alsóruha végei voltak felhasítva az ingféle felső nyílásának megfelelően. Szűk, testhez álló volt-e az illető ruhadarab, vagy mint az egymást gyógykezelő szkíták esetében (kul-obai váza) bő ruhát fogtak össze a szalagok, ma még alig dönthetjük el. A galíciai Krylosban feltárt magyar honfoglaláskori gazag-sírok „unbekannter Bestimmung** jelzésű, 0.6 X 17.8 és 0.6X19.4 cm. méretű aranyszalagokat,28 valamint a Kiss Lajos által közölt geszterédi lelet (Szabolcs m.) 1X5X22.5 cm. aranyszalagját és a 9X32 cm. ezüstszalagot is ilyenszerű ruhaszereléknek tartom29 a módosabbak, parancsnokló előkelőbbek számára. A baranyamegyei, kassai leletben már egy alka­ lommal hivatkoztunk a mienkhez hasonló szablyahüvely szíjszorító lemezére, és itt újólag hivatkozhatunk a fémszalagra, amelyik egyik végén ugyancsak lyukkal van áttörve.30 Annak megállapítása, hogy az ilyen ruhaszerelék mennyiben lehet a hon­ foglaló magyarság kizárólagos sajátja és mennyiben lehet általánosabb keleti, nomád szokás, tárgyunktól messze vezetne. Szóvá kell tennünk még nem annyira viselet-, hanem inkább a szíjazatot, övét díszítő fémboglárok történetének szempontjából az 1. sírban lelt ezüstboglá­ rokat. Habár ezek is öntött példányok, mégis más a stílusuk, a kivitelük és egész felépítésük, mint a honfoglalás korát általában jellemző, növénymotivummal díszes boglároké. Amíg azok nagy tömege kerettel bír és masszívabb felépítésű, addig a mi bogiáraink a kevesebb számú keretetlen boglárok sorába tartoznak. Oda, ahová 28 Feitich Nándor: i. m. CXXXIV. t. 1, 2 és 299. 1. 10. 29 Kiss Lajos: A geszterédi honfoglaláskori sírlelet. Arch. Hung. XXIV. köt. 1.1. 87, 88; IV. t. 23, VI. t. 1 és 16. 1.; Fethch N .: i. m. LXVI. t. 30 Hampel József : A régibb középkor 147.1.10.—14.

111

pl. a beszteréczi (Szabolcs) és kiliti j(Somogy) boglárok is tartoznak.31 Oldalfalaik köröskörül kifelé ferdén állanak. A motívum egyetlen, ide-oda kanyargó, kiemelkedő keskeny szalagból formálódik, mely a szalagközök aranypzott keskeny alapjából élénken emelkedik ki és olyan tiszta stílussal hat, hogy önkéntelen a páraszegény északi steppevidék tiszta rajzú növénydíszeit mutató minusszins?ki emlékeket82 juttatja eszünkbe f^ftffelől, á magyar tarsolylemezek tiszta rajzát és gondos kivitelét másfelől.38 A tarsolylemezek növénymotivuma valahogyan a párában dús levegőn nőtt honfoglaláskori növénymotivümot általában jellemző növényvilág és a fentebb említett minusszinszki növényvilág közti területre kívánkozik, jóval közelebb a déli csoporthoz, mint az északihoz.

Abb. 6. kép. I. Kőoszlop taJpáróJ való növéöydísz a dagestani hunzaki (Észak-Kaukázus) kánok palota-romjai közül. Jankó J. és Posta B. nyomán. — Pflanzenornament vöm Sockel einer Saulé. Palast dér Khane von Hunzak im Nordkaukasus. Nach J. Jankó u. B. Posta.

2. Valószínűleg Altaj-vidéki csont­ lap, macska-féle állatfej szembe ábrázolásával. Alföldi A. nyomán. — Kochenplatte aus dem Altaigebiet, eine Katze darstellend. Nach

Eleinte bogiáraink motívumában inkább láttam állatokat, szembe ábrázolt macskaféléket, mint növényt. Erre késztetett főleg a boglárok külső körvonalában kifejezésre jutó az az egyezés, melyet pl. a Boroffka által közölt, Altaj-vidéki csont­ lemezekkel mutatnak,84 és amely alig adhatja természetes levélnek a körvonalait. Az említett csontlemezeken főleg állatfejek vannak bekarcolva szembe nézetből 31 Hampel J : Újabb tanulmányok 104. és 118.1. Arch. Ért 1904. évf. 96.1., 1905. évf. 186.1. 32 Fettich Nándor: i. m. XXII. t. 88 Fettich Nándor: i. m. LI.-LX III. t. u G. Boroffka: Wanderungen eines archaischgriechischen Motives über Skythien und Baktrien nach Alt-China X. t. 26,59. 1. Bericht d. Röm.-Germ. Kommission 25. Jhrg. 1930. Sajnos Borolfka tanulmánya ma már Kolozsvárt nem áll rendelkezésre, de dr. László Gyula jóvoltából Alföldi András: Dér Untergang dér Römerherrschaft in Pannonién (Ung. Bibliothek 12. k.) című müvének II. kötetében a II. tábla 1. sz. alatt találtam egy, a Boroffkáéhoz hasonló állatíejes ábrá­ zolást, melyet itt a 6. képen 2. sz alatt adok. Hasonlót közöl M. J. Rostootzeff: Le centre de l ’Asie, la RuSsie, laChine et le style animal. Seminarium Kondakovianum. Prague.l929.Pl.IX.43.és41.—42 1.

112

(6. képen a jobboldali). Mikor azonban a Jankó—Posta-féle dagesztani kőoszlop faragott növény (6. képen baloldali) motívumait megláttam,33 nem zárkóztam el tovább a növénymotivum lehetőségétől. A 6. képen 1. és 2. alatt adott képeket, ha összevetjük bogiáraink díszítményeivel, láthatjuk, hogy ha ez a formakör késztette a boglár-minta faragókat munkára, inkább emlékezetből, szabadon, mint szemlélet után dolgoztak. A bogiáraink díszítő motívumához közel álló liadai (Tambov korm.),3fi a kenézlői szíjvég, melyen háromszor ismétlődik a motívum,37 valamint a benepusztai38és a Szol­ nok—strázsahalmP stb. boglárok, a mieink alapformájához viszonyítva, későbbieknek tűnnek föl, vagy legalább is nem azon föld szülötteinek. Legszívesebben több gene­ ráción át megőrzött övdíszeket látnék bogiárainkban, ha a különböző fémek színhatására irányuló ízlés (aranyozott háttér) és szalagvezetés mikéntje nem kénysze­ rítene arra, hogy csak a motívum szempontjára korlátozzam ebbeli felfogásomat. Egyébként is a mieinkhez hasonló, kereteletlen szíjdíszeket ab ovo régebbi formáknak tartom, mint a kereteiteket, mert azok állanak közelebb a természet által nyújtott szabad formákhoz, míg a kereteitek, igen gyakran fantasztikus állatalakjaikkal, ha korábban is tűnnek is fel nálunk, egy már kialakult műízlésből kölcsönzött kész elemek, melyek távol esnek azoktól a természetes körvonalú növény-állatmotivumoktől is, amelyek mint rávarrt díszek jelennek megpl.akeletturkesztáni nemezmaradványokon.40 A fegyverzethez tartozó nyílhegyekkel kapcsolatban csak annyit említek meg, hogy a nagyobb méretű, tompavégű nyílhegy (II. t. 5) analógiáit Tuzséren, Monajban, Kecskeméten41 is megtalálták. Az ugyancsak nagyméretű, kétágú nyílhegyet (II. t. 6) pedig Egerből42 (Heves m.), Beregszászról43 (Bereg m.), Karosról (Zemplén m.) és a galíciai Krylosról44 ismerjük, tehát olyan területekről, melyek a Tisza felsőfolyá­ sának vízköréhez tartoznak. Ide, Felső-Magyarországra, utal a nógrádmegyei Pilin is45 (Sirmány-hegy), ahol szintén megtalálták. Az alábbiakban még a honfoglaló magyarság sajátos rövid Szabinájának használatára vonatkozó nézetemet szeretném előadni. Ennek lényege — amint már azt kifejtettem,48 — az, hogy a szablyát a magyarság nemcsak a vele harcban álló lovas ellen, hanem a ló ellen is használta. Felülről lefelé irányuló vágással a lovast, alulról felfelé irányuló vágással a lovat támadta, a legvédtelenebb' helyen, a hasi részen, vagy gégéje táján. A hatásosabb „alányulás“ a hasi részhez hozta magával 35 Dr. Jankó János és dr. Pósla Béla: Zichy Jenő gró! kaukázusi és középázsiai utazása, Budapest, 1897. II. köt. 485.1. A gipsz-másolathoz tartozó eredeti oszlop-talapzat a hunzáki kánok palotáinak romjai közül való. Fettich: i. m. XVII. t. 17 Fettich: i. m. LX. t. 1, la, 2. 38 Fettich •- i. m. XXXIII. t. 1-10. 39 Fettich: i. m. LXIV. t. 5a, 6a. 40 Fettich : i. m. LXVI. t. 41 J. Hampel: Alterthümer I. 416, 417, 413. ábra. 42 J. Hampel : Alterthümer II. 499. 1. 43 Fettich: i. m. LXXII. t. 10, 11. 44 Fettich: i. m. CXXXI. t. 7, CXXXV. 18. 4“ Hampel: Újabb tanulmányok 72. t. 16. sír. 40 Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem-és Régiségtárából I. 1941. 129.—131.11.

\

113 a markolat megtörését, valamint a penge alsó harmadának kétélűségét, mely két sajátosság elválaszthatatlanul összefügg a szablya-típus fejlődésének csúcspontján. Kifejlődése csak ott történhetett meg, ahol lovas népelem lovas népelemmel sokáig, vagy gyakran harcolt, valahol az Ural keleti oldalának déli steppe-vidékén, az Altajhegységtől a Kaukázus északi lankás vidékéig, a kammenája babák szablyás csoportja által jelzett területen. Szerintem nem volna meglepő, ha a permi szasszanida ezüsttál előoldali karcolatain,17 a berezovói ezüsttálca48 domborműves ábrázolásain látható rituális jelenetekben a szablyának ez a kétlényegűsége jutna kifejezésre. Hivatkozott ábrázolásokon szemben álló férfi-alakokat látunk, amint párhuzamosan felemelt jobbés balkezükben egy-egy szablyát tartanak fejük felett. A három-alakos dombormű, ha az alakok feje felett látható két félgömböcsben égi testeket láthatunk (hold, vacsoracsillag?), valószínűleg estéli jelenetet sejtet. Az észszerűség is azt kívánja, hogy amennyiben nem szúrás a célja, a támadás pillanatában magasra emelt szablyával sújtson az ellenségre. Úgy, amint azt a közel egykorú hunzáki kánok palotájának (Dagesztánban, a Kaukázus északi lejtőjén) romjai közt talált relief ábrázolások,49 az ugyancsak korai időkből való egyik indiai (Sarnathból való) oszlop-vállkő domborműve50 és pl. a torontálmegyei egyházaskéri31 szíjvégek is mutatják. Csallány Dezső,02 Tóth Zoltán53 Zakharov A. és Arendt V ,54 Fettich Nándor55 a magyarországi kora-avarkori kardoktól és szablyáktól elkezdve a honfoglaláskori lebediai és magyarföldi kardok és szablyák változatos sorozatát ismertetik, tárgyalják. Fettich felsorolja az egyenes kardok lelőhelyeit, de hangsúlyozza, hogy túlsúlyban vannak a szablyák, azaz a görbe kardok. Arendt a Lebedia területén napfényre került emlékek leírása és képekben való bemutatása során a Kr. u. VIII. és IX.-ik századból származó és részben érmekkel is datált 27 darab szablyát ismertet, azokat, melyeknek jellemző vonásai egyeznak a magyarföldi honfoglaláskori szablyák jel­ lemző sajátosságaival. Ezeket általában török emlékeknek nevezik a szerzők, abban az értelemben azonban, hogy az egykori krónikások a magyarokat nevezik turkoknak. Végeredményében az általuk ismertetett archaeologiai anyag egészében, t. i. az észak­ kaukázusi és Donec-vidéki sírleletek és a szórványosan előforduló régiségek a magyarság kultúrájának emlékei (Arendt 78. 1.). Amit már Posta Béla is megtett, Arendté k és Fettich is hivatkoznak a szablyák ismertetése során a törtmarkolatú-szablyás kamennaja babákra. 47 Pauler—Szilágyi—Hampel; A magyar honfoglalás kútfői. Budapest, 1900. 754.1. — Fettich : i. m. XIV t.8. és XV. t. Koczkij gorodok (tobolszki korm., berezovkai kér.). 48 Fettich: i. m. XI. t. 1. A tobolszki múzeumban. 49 Dr. Jankó János és dr. Posta Béla i- m. II. köt. 482.—3. 1. 11. kép (nem elefánton, hanem lovon tilő férfi) és 13. kép. 50 László Gyula: Egy regensburgi vállkő. Fólia Archaeologica I —II 215. 1. 3. kép. 51 Fettich: i. m. V. t. 28, 29. sz. 52 Kora-avarkori sírleletek. Fólia Archaeologica I.—II. 121.—153. 1. ’3 Attila’s Schwert. Studie über die Herkunft des sogen. Sabels Karls des Grossen in Wien. Budapest, 1930. w Studia Levedica. Arch. Hung. XVI. 48. 1. " Fettich: i. m. 195 1.

8

114 E négy tanulmány alapján a honfoglaláskori magyar szablya történetéhez a következő kép alakul ki előttem: a magyar honfoglalás előtt Magyarország terü­ letén megfordult hódító keleti népek ha ismerték is a szablyát (pl. az avarok), ez a szablya nem egyesítette magában a honfoglaláskori szablya minden jellemvonását, hanem csak hol az egyik, hol a másik sajátosságot mutatja fel. így a rövidség, a markolat-törés és a keresztvas-aláhajlás egyetlen korábbi csoportnál se fordul elő, csak a honfoglaláskorinál. Az avarok a Don vidékén, a Kr. u. VI. sz. folyamán szinte párhuzamosan jelennek meg a kazár törökökkel olyan formán, hogy az avarok az északibb zónában, a kazárok eleinte a déliben urai a helyzetnek. A magyarföldi avar szablyák szár­ mazhatnak az ugyancsak Ázsiából előretörő kazárságtól, de lehetnek éppen úgy avar hozományok. A kazárság megerősödése, kedvező gazdasági helyzete e területen a VII., Vili. sz. folyamán a bizánci udvar szövetségében alkalmas idő volt arra, hogy a szablyatípus tovább fejlődhessék kazár kézen, vagy még inkább a kazár birodalom szolgálatában álló azon lovas-nomád, harcos népelemek kezében, melyeket a kazárság saját védelmére dédelgetett és hajó-, meg szárazföldi karavánok kíséretéül alkalmazott. Ezek között magyarok is lehettek már a IX. sz. első negyedét megelőzően. Mennyire módosult itt a szablya-típus, ma még nem áll világosan előttünk. Bizonyos azonban, hogy a Studia Levedica hivatkozott régiségei a kazár birodalom szomszédságában, barátságban élő magyarság emlékei, melyek közül a szablyát jellegzetes magyar vonásaiban a IX. század elején (822—826) a Don völgyében megjelenő magyarság hozta magával, melyet elsajátíthattak azok a kazár-török elemek is, melyekkel jó lábon élt a magyarság. Ezek szerint a szablyatípus, mint említettük, valahol az Ural hegység keleti oldalán alakulhatott ki, azon a déli steppe-vidéken, melynek északi régióit az Obig az előmagyarok már réges-régen elfoglalták a finn-ugorok keleti ágának és a belső-ázsiai törökség legnyugatibb ágának egyesülése során/'0 Az Altaj-vidéki,57 a kokcsetávi5S (Akmolinsk korm.), az észak-kaukázusi59 és Kubánvidéki60 kamennája babák jelzik a szablyatípusnak tovaterjedési útját. Sajnos, ezeknek az emlékeknek kronológiája még nem eléggé tisztázott. A Kubán-vidékiek homlokés vállkeresztjei azonban nagy valószínűséggel szólanak amellett, hogy ez a szablyatípus még a XI.—XII. sz.-ban is élt még azon a vidéken. Ezek a kőemlékek az Uraitól keletre, délre eső területekre jellemzőek, vagyis arra a vidékre, ahonnan a turk népelemek nyugatra törtek. Ezek között vannak a VI. sz. elején a kazárok is. Nem lehetetlen, hogy ők hozták az európai steppe-vidékre a még magyar honfog­ laláskorivá nem fejlett szablyát, amit Nesztor krónikás azon adata is megerősít, mely szerint, amikor a kazárok Kievet elfoglalták, minden háztól 1—2 szablyát követeltek, de nem szablyákat, hanem kardokat kaptak/1 Ha kazár elnevezés alatt más turk népet kellene is érteni, bizonyosnak vehető, hogy Kiev vonulatában, az északi fekm Hóman Bálint és Szekfű Gyula: Magyar történet I. 15.—32. 1. “7 Zakharoo és Arénát '- i. m. 34. ]. 18. kép. 1. 68 U. ott. 36. 1. 19. kép. “ U. ott. 34. 1. 18. kép 2, 3. 0,1 Posta: Régészeti tanulmányok 112. 1. 62. rajz. ül Fettich: i. m. 196. 1.

115 vésű helyen nem ismerték még a szablyát. Helyette itt akkor még az egyenes kard járta. Mennyivel lehet e tudósítás nyomán a honfoglaláskori, magyarföldi szablyák mellett szereplő egyenes kardokat a Lebediából, illetve Etelközből északnyugatnak, Kievnek vonuló magyarsággal összeköttetésbe hozni, viszont a szablyákat — amint láttuk — a török elemekkel intenzivebben keveredett magyar törzseknek tulajdoní­ tani, olyan kérdések, amelyekhez az emlékek stílusbeli sajátosságának is sok köze van. A honfoglaláskori egyenes kardok elterjedési köre a Megyeri törzs által meg­ szállott területeken annak a nézetnek kedvez, amelyet legutóbb L ászló Gyula fejtett ki a prágai Szt. István-féle kardról."2 Itt még csak annyit, hogy legkifejlettebb, rövid formájában a szablyának legbiztosabb hordozója a magyarság. Az a nézet, mely szerint egyik jellegzetes vonása, a háti-él (Ausbuckelung) a honfoglalás ulán, magyar földön alakult volna ki,11:5 már csak azért sem állhatja meg a helyét, mert Lebediában már a VIII.—IX. sz. folyamán széltében megtaláljuk. Korai letüntét hazai földön pedig a nyugati ellenség nehéz fegyverzete eléggé indokolja. A kolozsvári Zápolya-utcában 1911. nyarán feltárt 8 temetkezés bizonyságot tesz arról, hogy az itt eltemetett honfoglaló magyarok nem voltak aranyban gaz­ dagok, sőt ezüsttel is mérsékelten rendelkeztek. A feltártak tehát nem mutatkoznak parancsnokló személyeknek. Ezeknek sírját a feltárt terület közelében várhatjuk. Volt azonban a feltártaknak fejlett szerkezetű íjuk, különböző célpontokra össze­ válogatott más- és másformájú nyílvessző-tartalékuk, jó felépítésű tegezük, volt gyors forgatásra alkalmas, hatékony szablyájuk, rendelkeztek kitartó, gyors lovakkal, és volt akaraterejükhöz mért izmos karjuk, melyek segítségével a Szamos völgyének kolozsvári szakaszát a magyarság számára elfoglalták. Dr. Kovács István

62 Fólia Archaeologica I.—II. 231. 1. u:' Zoltán Tó:h: Attila’s Schwert 41. 1 6*

DÉR LANDNAHMEZE1TLICHE FRIEDHOF VON KOLOZSVÁR — ZÁPOLYA-GASSE Die Zápolya-Gasse liegt vöm Hauptplatz südöstlich, die Gasse selbst lauft west-östlich und erstreckt sich bis zűr Kövespad-Gasse. Am östlichen Ende auf dér Südseite fand mán auf dér 10—12 m. hohen Szamos-Terrasse die ersten Funde. Insgesamt wurden 8 Grüber aufgedeckt, wovon 7 regelrecht ausgegraben wurden (Abb. 1—2). Die Beigaben eines Grabes werden als Streufunde behandelt. Sámtliche Funde werden in dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung des Erdélyi Nemzeti Múzeum aufbewahrt. Ausserdem kamen die Beigaben eines urzeitlichen Urnengrabes zum Vorschein; seine Beschreibung wollen wir für eine andere Gelegenheit vorbehalten. Sámtliche Graber sind nordwestlich-südöstlich orientiert, die Tiefe betrug 100— 140 cm. Sargreste konnten nicht festgestellt werden. Grab 1 (Taf. I u. Abb. 3,1—4,7— 10). Reitergrab. Beigaben: neben dem Schadel Feuerstein und Feuerstahl (Taf. I, 17— 18); Bruchstücke von Silberringen neben dem Schadel und neben den Beckenknochen (Taf. 1,10— 11); am linken Arm ein Eisenring und Teile des Köchers (Taf. I, 12 u. Abb. 3, 3—4); von dér Gegend des Gürtels stammen 7 Rosetten aus Silber. Sie lagen mit ihren Spitzen nach untén. Ihr Grund ist vergoldet (Taf. I, 1—7a und A). Auf dér Brust lagdas Bruchstück Taf. 1,14— 14b, ein Stück Holz auf einer Seite mit Eisenblech bedeckt, es kann als ein Teil von Schwertoder Sübelscheide, oder als Teil des Sattels aufgefasst werden. Neben dem Becken waren Pfeilspitzenbruchstücke (Abb. 3, 7— 10), 2 Bronzeschnallen (Taf. I, 8, 9), Tragöse dér Sábelscheide aus Eisen (Abb. 3, 1, 2) und Bruchstücke, wahrscheinlich Teile des Köchers (Taf. 1,19, 20—22a). Neben dem linken Knie lag ein Steigbügel aus Eisen mit Spuren von Silbereinlage und einer starken Rippe am Unterteil (Taf. I, A und 13— 13a). Neben dem rechten Knie Pferdefussknochen, bei den Hufknochen Pferdeschadel. Neben dem Schadel des Bestatteten war die Erde gebrannt, neben dem Becken war sie schwarz und an dieser Stelle waren die Knochen von Bronzepatina grün gefürbt. Einzelne Knochen des Skelettes waren disloziert. Grab 2. Skelett eines Erwachsenen. Beigaben: unter dem Becken ein kleiner Eisengegenstand; neben dem Oberfuss ein kleines, auf dér Drehscheibe erzeugtes Gefass mit gerauhter Oberflache, das zerbrochen zum Vorschein kam. Grab 3. Kindergrab. Auf dér linken Seite und neben dem Kopf war das Grab mit Bachkieseln umstellt. Beigaben: vöm Hals kleine Bruchstücke eines Silberstreifens (Abb. 5,1); neben dem rechten Oberfuss graues, auf dér Drehscheibe erzeugtes Gefásschen, darin Schenkelknochen eines Ferkels. Höhe des Gefasses: 12.5 cm., unter dem Rand sind seichte parallele Furchen sichtbar. Grab 4 (Taf. II und Taf. III, 1—27). Reitergrab. Von 40—50 cm. Tiefe stammen 2 Pferdefussknochen und 1 Vogelknochen. Beigaben: von dér Mitte des linken Schienbeines bis zum Ellenbogen lagen die Köcherbeschlage (Taf. II, 2 —2, 3

117 u. Taf. Ili, 1—27), weiter dér zurn Köcher gehörige Tragring (Taf. III, 5). Die ganze Lange des Köchers mag ungefáhr 60 cm. gewesen sein und beim Rand war dér Durchmesser ungef. 9 cm. Dis flachen Eisenslábchen waren an dem Eisenband befestigt und ihre zurückgebogenen Étiden waren mit einem Knopf versehen (Taf. III, 2—2a). Die Eisenstábchen waren wahrscheinlich in vier Reihen (ihre Gesamtlánge bstragt 250—260 cm.) an dér Aussenseite des zylindrischen Köchers angebracht, dér untere Teil war möglicherweise verbreitert. Dazu gehörte noch ein Eisenring (Taf. III, 21) und das Bruchstück einer Eismschnalle, bzw. eines Eisenringes (Taf. II, 16, 17, 19). Eisenpfeilspitzen aus dem Köcher (Taf. II, 2—6, 11, 12). Die Lange des Sabels aus Eisen (Taf. II, 1,7—7a und Abb. 3, 13— 13a) betrug in situ 80 cm., seine jetztige Lange ist 65 cm. Das Drittel dér Spitze des gekrümmten Sabels war zweischneidig, dér 7 cm. lange Griff ist zűr Lángsachse des Sabels geknickt; die Parierstange biegt auf beiden Seiten herunter. Daneben war ein Schleifstein (Taf. II, 9—9a), ein Feuerstahl (Taf. II, 13), ein Eisenmesser (Taf. II, 10) und eine Eisenschnalle (Taf. II, 14). Die Eisenschnallen und Ringe (Taf. II, 15—20) kamen neben den Beckenknochen und den Oberschenkeln zum Vorschein und sind Teile des Sabels und des Köchers. Von den Hand- und Fussgelenken stammen die schmalen Silberstreifen (Taf. II, A, 11, 11, 11, 11 und Abb. 4, 1— 5). An einem solchen Streifen blieb ein Lederrest haften (Abb. 4, 3). Unter dér Lende 5 Bleiknöpfe (Taf. II, A, 12 und Abb. 4, 7—9, 11— 13). Silberringe von dér rechten Schlafe (Abb. 4, 10). Über dem rechten Schulterknochen 1 Vogelknozhen. Die Lage dér Eisenschnalle und dér Bruchstücke (Abb. 3, 5—6b, 11— 15) ist unsicher. Die Knochenplatte (Taf. 11,8) gehörte zum Bogén. Grab 5 (Taf. V, 10— 12 und Abb. 5, 8, 8a). Frauengrab. Beigaben: 2 vergoldete Silberohrringe, sie bilden aber nicht ein Paar. Beide habén beerenartige Anhanger: Taf. V, 10 ist massiv, Nr. 12 wurde aus einem dünnen Blech getrieben. Die Anhanger sind anders und anders gegliedert. Auf das mittlere Glied des Ohrringes Taf. V, 12 ist ein mit winzigen Kügelchen bestreutes Plattchen gelötet (Abb. 5, 8, 8a). Vergoldeter Silberknopf über dem rechten Brustkorb. Die klemen, in 9 Reihen angeordneten Kügelchen befinden sich in dér Mitte von kleinen, auf die Oberfláche des Knopfes gelöteten Ringlein (Taf. V, 11— 11a). Neben dem rechten Bein lag ein zerbrochenes, auf dér Drehscheibe erzeugtes Gefásschen. Grab 6 (Taf. III, 28—43, IV, V, 1—9, 23—23b, Abb. 5, 2—6). Reitergrab. Die Knochen waren teilweise disloziert. Beigaben: 2 Silberringe von dér Ohrgegend (Abb. 5, 2—3); von dér rechten Schulter verkehrt herzförmiger Silberring (Abb. 5, 4) und das B ruchstück eines solchen neben dem rechten Oberschenkel (Abb. 5, 5); am rechten Brustkorb 1 schwarze Glasperle mit fárbiger Einlage (Abb. 5, 6); über dem rechten Armknochen Holzreste dér Schwerlscheide und die dazugehörige Tragöse aus Eisen (Taf. III, 36—36a); neben dem rechten Bein Reste des Köchers (Taf. III, 28—35a, 39—43a u. Taf. V, 1—9). Dér Boden des Köchers hatte 18 cm. Durchmesser (Taf. V, 1—9). Über dér Brust zwei Holzslücke auf einer Seite mit Eisenblechhülle bedekt, (Taf. III, 35—35a, 43, 44a); neben dem rechten Oberfuss ein Steigbügel (Taf. IV, 3—3a); zwischen den Beinen eine ovale Eisenschnalle (Taf. III, 37); über den linken Beinknochen Sabel aus Eisen (Taf. IV, A, 1— lb ; Taf. V, 23—23b). Dieses Stück ver. anschaulicht besonders gut allé charakteristischen Merkmale des landnahmezeitlichen

118 Sábels. Seine Lange betragt 77.5 cm., Lángé des Griffes: 7 cm., Breite dér Schneide: 3.3 cm., bei dér Ausbuckelung: 3.8 cm. Das Verschalungsblech des Griffes ist kappenförmig. Links vöm Skelett neben den Beckenknochen lag ein Pferdeschadel, neben den Fussgelenksknochen die Fussknochen des Pferdes (Taf. IV, A). Neben dem Pferdegebiss lag die Trense (Taf. IV, 2) und daneben dér zweite Steigbügel (Taf. IV, 4—4a). Grab 7 (Taf. V, 13—22). Wahrscheinlich Frauengrab. Beigaben: neben dem linken Ohr Bruchstück eines Silberringes (Abb. 5, 7); neben dér Schláfe Hálfte eines hohlen Silberknopfes (Taf. V, 16—16b); beim Hals kleinerer Eisengegenstand (Taf. V, 21), von beiden Hánden je ein aus dünnem Silberblech geformter Fingerring, sie sind unverziert (Taf. V, 13— 15); am rechten Handgelenk, zwischen den Oberschenkeln und unter den Knien je ein dünner Silberstreifen (Taf. V, 19, 22, 17— 18, 20). Die Lángé von Nr. 22 betragt 24.5 cm. Die Enden dieser Streifen sind so geformt, dass sie gut verbunden werden konnten.

Streufunde. Gegenstánde von dér Kleidung: Bronzene Riemenzunge mit vergoldetem Muster (Taf. VI, 1— Ja u. Abb- 5, 9); Riemenzunge aus Bronze (Taf. VI, 2—2a), Rosette mit 3 Nieten und Őse (Taf. VI, 3—3a); Hálfte eines Ringes (Taf. VI, 4—4a); 4 hohle Bronzeknöpfe mit Őse (Taf. VI, 5—8a). Gegenstánde von dér Bewaffnung: Knochenplatte, zum Bogén gehörig, Lángé: 8.8 cm., Bruchstück, (Taf. VI, 9); Eisenstábchen von dér Hángevorrichtung des Köchers (Taf. VI, 10, 20); Bruchstücke von Eisenringen und Eisenschnallen (Taf. VI, 11— 13); Bruchstücke von Eisenlamellen, zu den Beschlágen des Köchers gehörig (Taf. VI, 14— 16); Eisenreifen, die zu dem Köcher oder einem Eimer gehörten (Taf. VI, 17— 19). Dér Gegenstand, wozu diese Reifen verwendet wurden, hatte einen Durchmesser von 13— 15 cm. Fferdegeschirr: Fohlentrense (Taf. VI, 21); Steigbügel aus Eisen mit einer flachen Leiste am Unterteil. Wir können mit grösster Wahrscheinlichkeit annehmen, dass die hier beschriebenen Streufunde zu den Beigaben eines Reitergrabes gehörten. * * * Nach dér typologischen und stilistischen Analyse dér Grabbeigaben, aber hauptsáchlich an Hand dér Schmuckgegenstande aus Grab 5, die teilweise noch aus dér Pontus-Gegend stammen können, datieren wir den Friedhof in die Zeit unmittelbar nach dér Landnahme, in die Mitte des 10. Jahrhunderts. István Kovács

UDVARHELYSZÉKI FAMESTERSÉGEK

BEVEZETÉS Erdély hegyvidékeinek legnagyobb részét lomb- és tűlevelű erdőségek fedik. A lakó és gazdasági települések felnyúlnak az erdők közé, sőt a gyephavasok terü­ letére is. Az itt élő lakosság életében az erdő és a fa lényeges szerepet játszik. Ebből következőleg nemcsak az anyagi műveltségére nyomja rá sajátos bélyegét, hanem nyomot hagy a szellemi világában is. Bizonyságai ennek azok a titokzatos lények, erdei alakok (törpék, tündérek, fanyűvők, stb.) amelyekkel minduntalan találkozunk az erdélyi folklórban. Ilyen a székelyeknél az erdei csoda, akit hosszú szőrrel fedett, zömök testű férfinak képzel a nép, s aki a havasokon barangolva az erdők és vadak felett őrködik. A favágók munkájuk végeztével egy fatönköt hagynak hátra az erdei csoda számára, hogy hazatértükben ne bántsa őket.1 Más­ helyt pedig kis rongydarabot kötnek egy fára, hogy a balesettől megszabadítsa.2 Újév éjszakáján zsákba tett fekete kandúrral kedveskednek neki, remélve, hogy viszonzásúl a csodálatos alak pénzzel tölti meg a zsákot. Kalotaszegen a vad öreg bolyong az erdőben, akinek a favágók hússal, borral áldoznak.3 Görgényben a sza­ kállas zuzmót személyesítették meg, s Tápiónak nevezve, kenyérrel látják el.4 Az erdők folklórjához tartozik a gyermekcserélő, pásztorokat megrontó erdei leány, vagy vadleány,5(melyről magam is hallottam a homoródalmási barlangok környékén). A fák közül elsősorban a zádok- (hárs-), nyír-, dió-, bodza-, fenyő- és bükkfa szere­ pelnek leginkább a folklórban, mint különös jelentőségű fák. Amennyire megragadta az erdő az erdélyi nép hiedelmét, annyira nyomot hagyott anyagi műveltségében is. A szántóföldek jórésze erdei írtványokon kelet­ kezett. A fa az építkezés legfontosabb anyaga; fából faragják a háztartási eszközök és gazdasági szerszámok jórészét; az erdő a vadászatnak, a primitív méhészkedésnek a területe. Az erdőlés (favágás) és a fa fűrészekben való feldolgozása a székelység legfontosabb foglalkozása. Gyűjtik az erdei gyümölcsöt, gombákat, olajat készítenek a bükkmakkból, tavasszal megcsapolják az édesnedvű fákat (viricselés), leszedik a taplót, szenet égetnek, hamuzsírt főznek, degettet készítenek, a fa héjából egy­ szerű edényeket formálnak, cserző- és festőanyagot kapnak, a gyökerekből hasznos gyógyszereket nyernek, stb. Az erdőnek és termékeinek kihasználásában a gyűjtö­ gető gazdálkodás régi hagyományait őrzi a nép. Ezenkívül megőrizte a régi eszkö­ zöket, eljárásokat, mesterségeket, sőt a faragásban fenntartotta a díszítő-művészetnek sok ősi elemét és formáját. 1 Herrmann Antal: A hegyek kultusza az erdélyi népeknél. II. Erdély, 1893. 182. 1. 2 Szutórisz Frigyes : A növény világ és az ember. Bpest, 1905. 349. 1. 1Herrmann A. id. műnk. 182. 1. 4 Zilahy József: Tápió. Ethn. 1911. 126. 1. 5 Lajtha László: A „vadleány.“ Ethn. 1941. 246. 1.

120

Az erdő, a fa az embernek nemcsak házi szükségleteit fedezi, hanem a mester­ ségeken keresztül a népi gazdasági kapcsolatoknak, a népi kereskedelemnek szám­ talan változatos és fontos mozzanatát fejleszti ki. A Kárpátok és az erdélyi erdős vidékek faragó falvainak gazdasági szerszámai messzi földre kerülnek el. így pl. a ruszinok, szlovákok, a bihari mócok hordták a különböző faárút az alföldi vásárokra. Az udvarhelyi székelység fakészltményeinek főbb eladási útvonala a Küküllő völgyén , végig a szász vidékek felé, északi irányban a mezőségi falvak felé vezetett, s egy­ részt vezet ma is. A népi kereskedelemnek ezzel a módjával különböző formák jutottak el egyik területről a másikra, egy-egy elzárt hegyi falu élettere tágult ki, amelynek végső oka, gyökere a fa, az erdő. A fának és erdőnek ez a hatása — a népi életmódra és a tárgyi, valamint szellemi műveltségre — megtalálható más hasonló földrajzi körülmények közt élő népeknél is. Azok közül a szakemberek közül, akik a fának az anyagi műveltségben való jelentőségével különösképen foglalkoztak (elsősorban a közelebbi nemzetek köréből), csak egy párat említek meg: Pietkiewitz,8 Zelenin7 a lengyel, Bobrinszki8 az orosz, Makovsky9 a ruszin, Tzigara-Samurca?,10 Com§au a román, Bielenstein12 a lett, Haberlandt13 a balkáni fakultúrával. A magyar szakemberek figyelmét sem kerülte el a fának néprajzi jelentő­ sége. Összefoglalólag Bátky Zsigmond14 foglalkozik vele a Magyarság Néprajzában, ugyancsak itt a fafaragás díszítőművészeti vonatkozásairól Viski Károly13 ír. A székelyföldi néprajzi gyűjtés és szakirodalom terén különleges helyzettel állunk szemben. Kriza János Vadrózsái és Orbán Balázs a Székelyföldet leíró kötetei után (amely utóbbi is bőven tartalmaz ,,népismei“ följegyzéseket), a székely köz­ vélemény befejezettnek vélte a Székelyföld néprajzának kutatását és leírását. Erdély húsz éves megszállásán kívül, amely szinte lehetetlenné tette a magyar szakemberek kutatását a helyszínen (holott éppen e húsz évre esik az európai néprajz nagyszabású kibontakozása), a föntemlített székely kezdeményezők klasszikus művei okozták a székelyföldi gyűjtés és kutatás elnyugvását, pangását. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a két klasszikus óta, sőt a megszállás idején is nem történtek különösen a folklo­ risztika területén bizonyos gyűjtések és tudományos kutatások. Elég hivatkoznunk a zenefolklorisztikai gyűjtésekre (Seprődi J., Vikár B., Bartók B., Kodály Z., legutóbb Lajtha L., Veress S., Domokos P., stb.), melyekkel egyszersmind bővült a székely népköltészetről való ismeretünk is s ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy Kriza műve csak kezdete s korántsem befejezése volt a székely szellemi hagyomány gyűjtésének. 6 Pietkiewitz: Polesie rzeczyckie. 1. Krakow, 1928. 7 Zelenin: Rusische (Ostlavische) Volkskunde. Berlin-Leipzig, 1927. s Bobrinszki : Volkstüm. russische HoJzarbeiten. Leipzig, 1913. a 9 Makoüshy: Lidové umeni podkárpatské rusi. Praha, 1925. I Tzigara-Samurca? : Izvoade de chrestáturi ale taranului román. I. Bucure§ti, 1928. 7 11 Com$a : Album de chrestáturi ín lemn. Sibiu, 1909. 12 Bielenstein : Die Holzbauten und Holzgerate dér Letten. 1. II. Petrograd, 1918. 13 Haberlandt: VoJkskunst des Balkanldnder, Wien, 1919. 14 Bátky Zsigmond: Mesterkedés. A famunka. Magyarság Néprajza 1. II. kiad. 260—274.1. 15 Viski Károly: Fafaragás. Magy. Népr. II. 336 -357. 1. A magyar irodalom teljes fel­ sorolását lásd e fejezetek után.

121

Hiszen befejezésről — a mai néprajzi szemlélet szerint — nem is lehet beszélni( mert a jelenségeket örök változandóságukban is figyelnünk kell. Orbán Balázs munkáját folytatta — a zenefolkloristáknál kevesebb szakszerű fölkészültséggel, de nem kisebb lelkesedéssel és bizonyos gyakorlati eredményekkel, a tárgyi néprajz területén, — a pályája kezdetén Székelyföldön működő — Huszka József. Huszka műve s néhány évtized múlva Malonyay Dezső székelyföldi népművészeti kötete éppen úgy lenyűgözte a széleskörű érdeklődőket, mint annak­ idején Kriza János és Orbán Balázs. A tárgyi néprajz egész tárgykörében tájéko­ zatlan közönségünk (ideértve tudománypolitikánk akkori vezetőit is) az ú. n. ,,népművészettel“ kimerítettnek vélte a tárgyi néprajz területét. Ezért a tárgyi világnak éppen azok a tájai maradtak homályban és megvilágítás nélkül, amelyek a mai néprajzi szemlélet szerint a sajátosan székely népáletnek sokkal nagyobb múltú, mert az életre nézve sokkal nagyobb fontosságú ágazatai, mint a ,,népművészet". Az elmúlt húsz évi megszállás idején a székely népnek nemcsak magyar­ sága, de életlehetősége is állandó veszedelemben forgott. Ekkor az erdélyi főiskolás ifjúság figyelme a falu felé fordult, s a falumunka keretein belül komolyan foglal­ kozott a falukérdés alapos megismerésével. E munka további célja a falu magyar lelkének megtartásán kívül a falu életlehetőségének megismerése és megtartása volt. E célnak csak egyik részlete volt a háziipari lehetőségek föltárása és gyakorlati szolgálata, amelyben sorsom nekem is munkát juttatott. így foglalkoztam már korábban a háziipar kérdéseivel, elsősorban megismerésével és ismertetésével. A székely népet nem kevésbé éltette a múltban az erdőn és állattenyésztésen alapuló háziipara (a fa- és gyapjuipar), mint maga állattenyésztése és az újabb időben kiterjedtebb mezőgazdálkodása. A háziipari törekvések gyakorlati céljait szolgálva láttam be, hogy e munkafolyamatban az első tennivaló e mesterségek tárgyilagos, részletes megismerése azzal a módszerrel, amellyel az ilyen törekvést a néprajz műveli. Igyekeztem a mesterségek mai gyakorlatának megismerésén kívül történeti, földrajzi, társadalomtani, gazdasági vonatkozásaikkal is megismerkedni a mai néprajzi szemlélet kívánalmai szerint. A tárgyi néprajznak alapkövetelménye a tárgyismeret. Egy tárgynak a teljes ismerete megkívánja, hogy annak ne csak külső formáját, hanem belső szerkezetét és egész életét megismerjük a születésétől az elmúlásáig. Ha a mesterségekről beszélünk, akkor a tárgyak születéséről beszélünk. Tehát a pontos anyagismeret a mesterségeknél kezdődik. És itt kezdődhetik egy tárgy vagy tárgykör alapos tanulmányozása, nagyobb igényű tudományos következtetések megállapítása is. De e tudományos szükségességen túl még az is növeli e gyűjtések jelentős és sürgős voltát, hogy ma már csak elrejtett helyekre visszaszorulva és egyre gyorsabban tűnnek el ezek a mesterségek a civilizáció erős nyomása alatt, örökre kimaradva művelődéstörténetünkből. Ezért indultam el a tűnő mesterségek nyomában . . . Éreztem a fában és mesterségeiben rejlő primitívséget, s láttam a régi formák és vonalak ősi egyszerűségét és egy örökre letűnő világ műveltség-elemeinek utolsó emlékeit. Kívánatos volna, hogy legalább leírásokban maradnának meg a népi műveltségnek ezek a tárgyi és szellemi értékei, melyek letagadhatatlan bizonyítékai egy hajdani kultúrának s fontos adatai nemzeti önismeretünknek.

122 Ez alkalommal nem tehetem közzé a teljes gyűjtött anyagom, mely sok tárgy területén nem is befejezett még. Ezért ezúttal csupán a famesterségekre szorítkozom, s abból is csak néhányat közölhetek. Az újabb néprajzi gyűjtési szempontok figye­ lembe vételével különös tekintettel voltam a fényképek és rajzok elkészítésére. A régebbi leírásokkal szemben, — amikor a terjedelmes szöveg mellett igen kevés és kisméretű s amellett nagyrészt mesterségesen beállított képet közöltek, — ma a szöveg tulajdonképen csak az egymást kiegészítő rajz és fénykép magyarázatául szolgál. Gondom volt a tárgyakra, műveletekre tartozó szókészlet összegyűjtésére is, ezt azonban fonetikus leírással csak utólag közölhetem egy szómutató keretében. A fényképeket igyekeztem úgy elkészíteni, hogy a mester és munkája teljes környe­ zetével szerepeljen; minden rendetlenségnek látszó rendjével, — mert semmi sincs ok nélkül úgy és odatéve, ahol van, — segítő, vagy bámészkodó gyermekekkel, hétköznapi öltözetekkel, a megszokott, nyugodt munkakedvvel tükrözi a mester­ kedő ember valóságos életének és környezetének egy kis részletét. * Bátky Zsigmondlfi felosztása alapján a mesterségek fejlődésében a következő fokozatokat különböztetjük m eg: 1. Azt a munkát, amelynek anyagát a háznépe (vagy egy ház- és vagyon­ közösség) maga termeli, maga dolgozza fel csak a saját háziszükségletére: házi­ munkának nevezzük. Néprajzi szempontból ez a legértékesebb, mert ez őrzi meg a legtöbb ősi vonást (pl. a kászukészítés). 2. Ha a háziszükségleten felül, több anyagot is termel és dolgoz fel az egyén, s azt eladás utján értékesíti, akkor háziipar a neve (pl. a faedénykészítés). 3. Egyesek kiválnak a közösségből, s a mások által termelt nyersanyagot dolgozzák fel megbízóik számára ellenszolgáltatásért; ez a kézművesség. 4. Ha még tovább fejlődik ez a mesterség, akkor a kézműves már pénzért vásárolja a nyersanyagot, s pénzért árusítja a feldolgozott holmit, így iparrá válik a munka, maga pedig iparossá. A székely kismesterségekre azonban nem lehet tökéletesen alkalmazni ezt a felosztást. Mivel legtöbbjük inkább a házimunka és a háziipar közé sorolható, leginkább félháziiparnak nevezhetnők. Értjük ezen azt, hogy tulajdonképen a kismes­ terségek által készített holmik elsősorban a saját szükséglet fedezését szolgálják és csak mint kevés fölösleg kerülhetnek értékesítésre (pl. szán-, zsindelykészítés, stb.). Ez az értékesítés szinte csak a falu részére történik. Ezzel szemben a háziipar mai, tágabb értelmezés szerint magába foglal minden olyan készítményt, amit lehetőleg falusi (de ez sem mindig) kézimunka hoz létre, függetlenül attól, hogy a nyersanyag honnan származik, az értékesítése hol történik. Itt közölt gyűjtéseim kizárólag Udvarhelymegye területén történtek a követ­ kező falukban: Sükő, Varság, Fenyéd, Telekfalva, Siklód és a következő famester­ ségekre vonatkoznak: kászú, zsindely, szán, villa-gereblye, kéregvéka, faedény, szuszék és kapu készítés. Kiterjedt továbbá gyűjtésem a mesterre és a mester­ ségek életére. 16 Bátky Zsigmond id. munk. 260. 1.

M E S T E R S É G E K

L E Í R Á S A

KÁSZUKÉSZITÉS SÜKÖBEN Kicsid mestersége vagyon — mondja a sükei; csak annyit kell tudni róla, hogy a vadcseresznyefa kérge jó erre a célra s akárki elkészítheti magának. Májusban — cseresznyefa virágzáskor — (miután a fákban megindult a nedv­ keringés) olyan vadcseresznyefát keresnek, amelyik nem nagyon öreg, de mégis elég vastag s lehetőleg szép sima a héja. Amekkora a fatörzsnek ez az ág és bog nélküli sima felülete, a szépje, akkora kászu telik ki belőle.

Abb. 1. kép. K éreghántás. —

Schálcn dér Baum rinUu.

Abb. 2. kép. 3

K ávapattintás. —

Absplisseti tlos lim diing.sreiícns.

A kacor vagy bicska hegyével egy keskeny téglalapalakú felületen behasí­ tanak, leggyakrabban 80—100 cm hosszan és 20—30 cm szélességben. Ritkán akad olyan fa, amelyik annyira vastag és olyan szép, hogy ennek a méretnek a kétszerese is kitelik. A körülvágott kéregfelületet le kell hántani a fatörzsről (1. kép), hogy könnyebben leguvadjon, — a bicska mellett — egy vésőfélét (egy kétoldalt meghegyzett kb. 15 cm hosszú fadarab) is használnak s óvatosan fejtik le a kérget, hogy bele ne hasadjon, mert így hasznavehetetlen lenne. A kérget adó fa kiszárad ez után a művelet után, s többnyire tűzifának használják el. A lehántott kérget otthon vízben áztatják egy pár óráig, vagy napig is, hogy jobban megpuhuljon és hajlékonyabb legyen. Mikor kellőképen megpuhult, a középé­

124 nél felébe összehajtják, vigyázva arra, nehogy bárhol is megtörjék. Ezután a két oldalát pattintott kávával összefűzik (2. kép). A kávát mogyoródból, vagy csüknyerózsából (vadrózsából) pattintják. Ez a művelet úgy történik, hogy a levágott 1—2 m hosszú mogyoró-, vagy rózsafabotoknak a zöld héját levakarják, azután pedig bicská­ val meghasítgatják a felületét, vagy a fejsze fokával megkopácsolják és térden hajlítgatni kezdik; mindaddig hajtogatják, amig az utolsó évgyűrűk le nem töredeznek, illetve lepattannak. Ezekből a lepattant hosszú hasításokból kb. egy cm széles vékony és hajlékony szálakat faragnak; ez a káva.

Abb. 3. kép.

Abb. 4. kép.

Kávafüzes. Flechten dér Einfassung.

Szedőkászuk. Rindengelásse zum Früchtensammeln.

Az összehajtott kérget két oldalt kb. 2—3 ujjnyi távolságban bicskával meglyuggalják. Ezeken a lyukakon fonják össze a kászu két oldalát a kávával, mégpedig úgy, hgy alulról kezdve két szállal vezetik felfelé mindig keresztben (X alakban) fűzve a kávát. A mogyorófának azt a belső részét, amelyikről a kávát lepattintották, a kászu felső peremének megerősítésére használják fel olyanformán, hogy egy karikát formál­ nak belőle, amivel a kászu szádat (száját) kitámasztják és vékony kávával sűrűn hozzáfűzik a kéreghez (3. kép). Ma a fa-káva helyett szokás drótot is használni. A sükei cseresznyefakéregkászu leginkább 40—50 cm magas és 20—30 cm átmérőjű szokott lenni. Ezt szedőkászunak nevezik, mert ebbe szedik a fáról a gyümölcsöt. A szélesebb alakút és nagyobb ürtirtalmút gyümölcsszállításra használják. Régebben — ma ritkábban — készítettek egy méterest, sőt még magasabbat is. Kis méretű kászut, 20—25 cm-est, csak a gyermekek készítenek maguknak, vagy felnőttek a gyermekek számára.

125 A szedő-kászu felső részét átlyukasztják — az erősítő káva alatt — és egy kartkót (kampót) kötnek reá spárgáival, vagy gúzzsal; ezzel a faágra könnyen fel­ akasztható és kiválóan alkalmas a gyümölcsnek a fán való szedésére (4. kép).

Abb. Ti asbutte

Abb. 6. kép.

kép.

Szállító- és szedőkászuk. aus B a um rin de und Rindoní>ei'ass zum

Síikéi kászuk. Rindengefasse aus Siike.

Friichtensaninie'n.

Kászut Sükőben — a cseresznye-termelő faluban — majd minden gazda készít magának. Elsősorban cseresznye-szedésre és tartásra használják. A cseresznye-érés után más gyümölcsöt is gyűjtenek belé ; különösen a kézzel szedett alma, szilva szedésére és tartására alkalmas; máskor zöldséget, borsót, fuszujkát, vagy aszalt szilvát tartanak benne (5. kép). A kászu tehát igen célszerű használati tárgy. Emellett nagyon tartós — évtizedekig is eltart — könnyű, és pénzbe sem kerül (6. kép). A kászu igen ősi formát őriz, — minden bizonnyal egyik legrégibb edény­ formát. Emellett természetadta, hamisítatlan primitívségében szépség is van. Sajátságos, hogy minden jó tulajdonsága ellenére is, nem terjedt el a hasz­ nálata még a közeli vidéken sem ebben az alakban, méretben és alkalmazásban. Általánosabban használatosak az összes hegyvidéki falukban a kis eperszedő-kászuk fenyő (Gyergyó-Békás), bükk (Bögöz), vagy nyírfakéregből (7. és 8. kép). Ilyen fenyőfakéreg kászukat közöl Orosz Endre17GyergyóbóI, ahonnét magam is gyűjtöttem, ezenkívül Korondon, Szentegyházasfalun, Varságon szintén találtam hasonló kászukat. 17 Orosz Endre

Székelyföldi kászukről Erdély 1932. Ili

Egy sükei ember ismervén a kászunak ezt a sok jó tulajdonságát, elhatá­ rozta, hogy vásárt csinál vele. Elkészített egy szekérre valót s elhajtott vele a szomszédos nyikómenti cseresznyés vidékre, hogy ott eladja. Azonban a vásár nem

Abb. 7. kép.

Abb. 8. kép.

Biikkfakászu Bögözből. Bulte aus Buchenrinde. Bögöz.

Fenyőkászu Zetelaká.ról. Butte aus Tannenrinde. Zetelaka.

sikerült, mert a nyikómentiek nem ismerik s nem is vállalták a kászut; ők kosarat használnak a cseresznye-szedésre. Ekkor az egyszer akart a kászu-készítés mestersége felemelkedni a háziipar színvonalára, de nem sikerült s így maradt továbbra is házimunka.

ZSINDELYKÉSZÍTÉS VARSÁQON A székely faépitkezés fedőanyaga a zsendely. A zsindelykészítés mindig fontos foglalkozást jelentett a múltban is, amikor még a fejedelemnek is szállítottak adózás fejében zsindelyt egyes udvarhelyszéki faluk. (Zetalaka, Szentegyházasfalu.) A zsindely elsősorban fenyőfából készül, ritkábban bükk-, vagy cserefából is. A magas hegyvidékek fája a legjobb zsindelyfa; »sűrű, kemény szálú, nem kövér a fája.« Ezt a fát ősszel, vagy még inkább tél elején az első hó után jó vágni, mert ebből tartósabb zsindely lesz, mint a nyáron vagy tavasszal vágottból, tekintettel

Abb. 0. kép. Fatörzs fűrészeiébe. Durchsagen des Baumstammes.

Abb. 10. kép. Remökölés. Spalten dér Schindelscheite.

arra, hogy az ilyen mézgén vágott fa sokkal puhább. Nehéz jól eltalálni a legalkal­ masabb időpontot, de »a jó időszakban vágott fa kétszer annyi ideig is eltart, mint másféle«. Az idősebb fa tartósabb, mint a fiatal, mert ez hamarább megfeketedik. Az olyan fát keresik, amelyik jól hasad, nagy csapközei (ág-távolságai) vannak és a csapok (ágak) lefelé állanak. Hogy a fa jól hasadása felől meggyőződjenek, próba­ vágást csinálnak, vagyis meghalkolják a fát (halkot vesznek). A halk egy keskeny kihasítás a fa törzséből, amit a faragó-fejszével vágnak, illetve hasítanak ki. (A halkolást különösen azok szokták csinálni, akik lopják a fát s biztosak akarnak lenni a fa használhatósága felől.) A fenyőfa törzse a tövétől számított 10—15 méterig használható zsindely-

129 A késelés mellett már rendesen (folyik a hornyolás is, különösen akkor, ha több segítség is kikerül a családból, vagy a szomszédságból. Ezt a munkát már nem csak a férfiak, hanem a nők is szokták végezni (14. kép).

Abb. 13. kép.

Abb. 14. kép.

Megkéselés a késelőpadon. Arbeit an dér Schnitzbank.

Hornyoló nő. Frau in die Schindeln eine Rille schneidend.

A hornyolópad vastag fatörzsből készül, amelynek természetes ágai a pad négy lábául szolgálnak, a felső részének bevágásába rendbe kell behelyezni a zsindely leveleket (16. kép); mindig váltakozva rakják, az egyiket élivei felfelé, a következőt

Abb. 15. kép. A zsendej levél, (A) kihegyezett, (B) trájozott zsindelyvég, 1. foka, 2. hornyolása, 3. éle. Schindeln m it abgeschnittenen Enden.

Abb. 16. kép. Hornyolópad. Falzbank.

élivei lefelé, szorosan egymásmellé, hogy jól feszüljenek, majd még a bottal megütögetik, hogy egyenesen álljanak. Egy ilyen padba belefér 60—70 drb. zsindely. A pad 9

130 közepén két függőleges pocok van beerősítve, azért, hogy a zsindely jobban igazodjék. A hornyolópadoí, hogy ne mozogjon, egy rúd szorítja le, amely a tetőgerendához van erősítve. Ez a két személyes hornyolópad. A két mester alacsony széken, vagy fatuskón egymással szemben ülve biztos kézvonással hasítja a keskeny árkot a zsindely fokába (17. kép). Természetesen mindkettő a maga oldalát faragja ki pon­ tosabban, de fokozatosan kiegészítik egymás munkáját addig, mig a hornyolás teljesen egyenletes árokká nem válik. Ha pedig egyedül dolgozik valaki, akkor egyszer a padnak egyik oldalán ülve fa­ rag, azután átül a pad másik felére s a zsindely másik felét faragja ki.

Abb. 17. kép.

Abb. 18. kép.

Kettős hornyolás. Zwei Arbeiter beim Falzen dér Schindcln.

Hornyolópad. Falzliank.

Ezenkívül használnak még kétféle hornyolópadot. Az egyik (b) hasonlit ehhez, csak az a különbség, hogy itt a fatörzsben nincs bevágás, hanem egyenesre van gyalulva s két-két beerősített fadarab közé szorítják be a hornyolandó zsindelysort (18. kép). A harmadik fajta az ú. n. hornyoló-cövek (19. kép). Ez egy alacsony, négy lábú, erős pad, amelynek a közepén egy ékalaku bevágásu, vastag (30 cm átm.) cövek van beerősítve. Ebbe a bevágásba kell berendezni a zsindelyeket, úgy, hogy jó feszesen álljanak. Ezen a pádon többnyire egyedül dolgoznak, de kettőnek is lehet azt használni (20. kép). Az elkészült zsindelyeket többször egymásba illesztik s próbálgatják, hogy jól sikerült-e a hornyolás. A hornyolással tulajdonképen befejeződött a zsindelykészítés. A kész zsindelyt megolvassák és felmágjázzák (21. kép). A négyzet alakban egymásra rakott zsindely-csomó a mágja. így jól járhatja a levegő és könnyebben kiszárad. Rendesen kétszáz darabot raknak fel egymásra s ezt egy hegynek nevezik. Ha viszont tekerős, vagy kajsza (görbe) a zsindely, akkor csak ötvenet vagy százat raknak fel s a máglya tetejére valami súlyt (követ, fatuskót) tesznek nyomtatéknak

131 s így hagyják száradni, amíg ki nsm egyenesedik. Öt levél zsendej, — amennyit egyszerre össze tudnak fogni: egy vetés. A zsindely v.tgy csak az alsó is, — mondják az ezen folyik végig elpusztul.

kihegyzését, trájozását (15. B kép) ma már ritkábban csinálják, sort csipkézik ki, pedig ez nem csak szebb, hanem hasznosabb öregek, — mert az esőcseppet a zsindely , közepére vezeti s itt, a víz, nem pedig a szélén, ahol vékonyabb a fa s hamarabb

Abb. 19. kép. Hornyolócövek. I)er Pflock auf dér Falzbank.

Abb. 20. kép. Ilornyolás a hornyolócöveken. Arbeit an dér Falzbank.

A fenyőfán kivül készítenek bükkfából, csere- (tölgy) fából is zsindelyt, de sokkal kisebb mértékben. A bükkfa-zsindely készítési módja is ugyanaz, mint a fenyőé, csak sokkal keményebb munkát kivan, mert nagyon nehezen hasad. Méretei lényegesen nagyobbak: 40—45 cm hosszúak, 15—20 cm szélesek. 3000 bükkfa zsindely-felület, körülbelül egyenlő 5000 fenyőfa zsindelyével. A bükkfa-zsindelyt Varságon drdni'cdnak, Sófalva környékén iszfea/d-nak (i'szfeo/dnak) nevezik. A dránica nem olyan tartós, mint a rendes zsindely, mert hamar megfő, megkondorodik a napon és nyirkosságon. Ezért szokás némelykor a házfedél napos oldalát fenyőzsindellyel, az észkas oldalt dránicával fedni. Még nagyobb zsindelyt, illetve zsindely-félét is szoktak használni: 50— 100 cm. hosszúságút, de ez már nincsen élezve és hornyolva. Olyanformán fednek vele, mint a cseréppel, egymás mellé és egymás fölé rakva. Különösen Csíkban hasz­ nálják ezt a hosszú zsindelyszerű fedődeszkát. Ott nem értenek a zsindelykészí­ téshez ; egy varsági ember tanította meg a csikménaságiakat erre a mesterségre, — mondják a varságiak. Ők eleddig csak vásárolták a zsindelyt az udvarhelyiektől. Erdővidékére is innen viszik az embereket zsendejt csinálni, mert ott sem értenek hozzá, pádig fájuk van bőven, akárcsak a csíkiaknak. 9*

132 A zsindelykészítés ideje elsősorban télen van. Az őszi betakarodás után mindjárt hozzáfognak s egészen a tavaszi gazdasági munkáig tart, sőt még a szántásvetés után is egészen a kaszálásig megint marad idő erre. Előfordul, hogy nyári munkaidőben is folytatják a mesterséget, esős napokon, amikor más munkát nem lehet végezni.

Abb. 21. kép. Fehnágjázott zsendej. —

Aufgeschichtete Schindeln.

A napi beosztás egyszerű, mert lehetőleg egész nap dolgoznak, ha csak valami szorgosabb munka el nem szólítja őket a hornyoló-, illetve késelőpad mellől, így dolgozva egy nap alatt 6—700 levélzsindelyt, jó hasadó fából még 1000-et is elkészítenek. Egy téli időszakban annyit készítenek, amennyi anyagot be tudnak szerezni, — ez a legfőbb föltétel — egyéb famunka és elfoglaltság mellett is 20—30 ezer is készen várja a tavaszi szállítást és eladást. Négy-ötezret szekérre rakva szokták árulni, vinni távolabbi falukba és vidé­ kekre a Küküllő-völgyén, egészen a szászokig, Medgyesig, vagy más irányba Marosvásárhelyig, ahol a 14 colos kurta zsendejt használják. Ezrivel szokták eladni, — a gabona árához viszonyítva, — legszívesebben gabonáért. 1000 zsindelyért 5—6 véka gabona járt, amihez egy köbméter fa kellett (ára 20 P.). Egy kisebb falusi házhoz átlag 4000 levél zsindelyt számítanak, egy nagyobbhoz 7000 drb-ot (22. kép). Régen, amikor még szabadabban válogathatták a fa szebbjét, két nagy fa zsindelyéből be tudtak fedni egy épületet (5—6000 drb.). A zsindelyezést, éppen úgy mint a házépítést, rendesen a gazda maga végezte; ma már ez nem minden háznál van így, vagy legalább is nem olyan mértékben, mint régebben, de azért a zsindelyezést még mindenki érti. »Aki ezt nem tudja, az már erőst ügyetlen fajta« — mondják Szentkirályon.

133 A fedél jobb alsó sarkán szokták kezdeni a zsindelyzést, s úgy folytatják rendekben (sorokban) haladva, hogy az alsóbb rend mindig egy pár levéllel előbb legyen, mint a felette levő sarok, mert a felső mindig fedi az alsót. Hogy tartósabb

Abb. 22. kép. ZsindeQyes ház Válságon. — Mit Schindelu gedecktes Haus in Varság.

legyen a fedélzet, illetve a zsindelyezés, nem csak egyszeresen rakják fel a zsin­ delyeket, hanem félduplán és duplán is. Egyszeres zsindelyezésnél kb. 10 cm-rel fedi egyik zsindely a másikat, a félduplánál 20 cm-rel, és az egész duplánál az egyik zsindely széle éri a másikat. Rendes körülmények között egy jól zsindelyezett tető kb. 10 esztendő múlva kezd pusztulni. A zsindelyezésben használatos az ú. n. zsendejszekér (23. kép), amely a munka folyama alatt a tetőzeten tartja a zsindelyt. Egyszerre kb. 100 levél fér el rajta. Az egész alkotmány két kb. 65 cm. hosszú és egy 50 cm hosszú rúdból szerkesztett

134 háromszög. A rövidebb oldalába két (40 cm hosszú) bot van beleerősítve, ehhez támasztják a zsindelyt. A másik végén — a csúcsában — egy kampó van: ezzel akasztják fel a szekeret a fedélzet lécezésébe.

Abb. 23. kép. Zsendejszekúr. — SchUulclukeliiillrr aus Latlcn.

Manapság már egyre kevesebb lesz a zsindelyes ház, mert tüzveszélyessége miatt a hatóság is tiltja, s egyre kevesebb a zsindelykészítő is, akinek annyira jelleg­ zetes hegyvidéki és székely volt a mestersége. Ezt bizonyítja az a vers is, amelyet Oroszhegyi Mihály Deák a zetelaki zsindelykészítők „kellemetes és hasznos munkájokról“ íit 1655-ben. (Később még szólunk róla.)

A FENYÉDI SZÁN ÉS KÉSZÍTÉSE A hegy és az erdő, a hosszú tél és a nagy hó együttvéve és szükségképen eredményezik, hogy a székelység egyik legfontosabb járműve a szán. E nélkül a primitiv közlekedési eszköz nélkül el sem képzelhető egy-egy távoli hegyvidéki falu élete. Elképzelhetetlen egyrészt azért, mert néha hónapokon keresztül csak szánnal közelíthető meg egyik-másik méteres hó alatt fekvő falu, másrészt a szé­ kelység egyik főfoglalkozásának, az erdőlésnek, a szán az egyedüli és nélkülözhe­ tetlen szállító eszköze. Hogy a székely télen és hogy szánnal erdői, azt két dolog

Abb. 24. kép.

Abb. 25. kép.

■Szánok a székelyudvarhelyi piacon. Schlitten am M arkf in Székelyudvarhely.

Szánállnak való fatörzs. Geeigneter Baumstamm für eine Schlittenkufe.

is magyarázza. Az egyik az, hogy bármilyen nehezen művelhető is a földje, tavasszal és nyáron elsősorban ezzel foglalkozik. A másik ok még fontosabb. Az t. i., hogy a meredek hegyoldalakon, távoli havasok rengetegeiben felnőtt és kidöntött faóriá­ sokat, amelyekhez semmi járható út nem vezet, csak télen, a vastag hóréteggel borított erdőkön át csak ezekkel a kis szánokkal lehet megközelíteni és elszállítani. Minden gazdaságban megtaláljuk a szánt, amelyet rendszerint maga a gazda készít el magának. Eladásra még ma is ritkán készítik. Legfennebb a felső vidékek faluiból szoktak piacra szállítani nagy vásárok alkalmával (Fenyéd, Zetelaka, Varság) (24. kép).

136 A szán leglényegesebb része az ú. n. szánáll, ennek nevezik az egész szán­ talpat az elül fölhajló részével együtt. Az a fontos, hogy olyan legyen a fája, hogy ne kopjék el könnyen és ne görbüljön meg. Ezért készítéséhez az olyan bükkfát használják, amelynek a gyökérzete már a föld felett jó erősen kezdődik (25. kép). Amilyen körültekintéssel választják ki a szánnak való fát, éppen olyan fontosnak tartják a fa kivágásának az idejét is, mert — amint mondják, — nem akármikor lehet jó szánállnak való fát vágni. Legjobb ősszel, vagy télen holdtöltekor, amikor nem mézgés, nem puha, hanem a legerősebb a fa. Ha ehhez tartják magukat, nemcsak tartós szánállat nyernek, de még a szú sem esik bele olyan könnyen, mint a máskor vágott fába. A fatörzset a szánáll hosszúságának megfelelő magasságban lefürészelik, a gyökér-részt pedig fejszével kivágják és olyanformán használják fel szán­ állnak, hogy a gyökér a szán orra legyen.

Abb. 26. kép. Bakkszán szarvasmarha részére. 1. orcok, 2. ke­ resztfa, 3. szánorr, 4. szánáll, 5. talpalás, 6. eplény (a), 7. eplény (b), 8. fergettyü, 9. lábak. Ochsenschlitten.

Abb. 27. kép. Bakkszán ló részére. 1. fergettyü, 2. eplény, szánáll, 4. kisefa, 5. kisefakankó, 6. szánorr, keresztfa, 8. csatlóvas, 9. lúd. Pferdeschlitten.

Ha ezt az ideális szánnak való fát nem találják meg, megalkusznak olyan fával is, amelyiknek az elágazódása erőteljes. Ez esetben a szán orra a megfelelő vastag ág-részből készül. A bükkfán kívül használnak még a szán készítésére juhar, gyertyán, vagy nyírfát is. Ezek t. i. elég szíjjasok hozzá. A puha nyírfa könnyen megrökönyödik (meggörbül), ezért ezt meg szokták vasalni, hogy tartósabb legyen. A szán mérete igen különböző szokott lenni. A kis bakkszán (26. kép) hossza alig éri el az egy métert; ettől egészen a leghosszabb szánig — 3 m.-ig — többféle hosszúság fordul elő. A levágott fát otthon dolgozzák fel. Téli időben még a szobában is végeznek rajta kisebb faragásokat. A szán kidolgozásához régebben csak a faragó fejszét használták, ma azonban kézvonóval és gyaluval is megsimítják, a kisebb részek kifaragása után pedig reszelőket is alkalmaznak. Legelőször a szánáll készül el. Pontos méretei nincsenek, elsősorban a fától függ, hogy mekkora lehet a szánáll hajlata, a talp szélessége, illetve magasságaÁltalában mindezekben a nagyobb méreteket készítik el, minél nagyobbat, —

3. 7.

137 amekkorát a fa enged. — A íelhajló szánorr magassága néha még az egy métert is meghaladja, ezt különösen nagy hóban használják. A szánálltalp magassága 20—40 cm.-ig terjed, szélessége viszont 10—20 cm. Először a ródaló fejszével kinagyolják, azután pedig faragó fejszével meg­ tisztítják. Ezután lehetőleg száradni teszik, mert minél több ideig áll a kifaragás után így, annál jobb minőségű lesz. Ha viszont azonnal el kell készíteni, akkor a kifaragott fát előbb megsülik, hogy ne repedezzen meg. Ez úgy történik, hogy szalmát hintenek rá, ezt meggyújtják, a szánállat pedig ügyesen megforgatják benne, hogy minden oldala megpiruljon, mint ahogy a disznót perzselik — mondják. A sütés után még bekenik marhaganéval, ami az esetleges kis repedéseket betömi s megakadályozza a későbbi repedést is.

Abb. 28. kép. Előszán és utószán alkalmazása. — A lis zwei Teilen gebildeter Transportschlitlen.

Ha a szánáll — a szán legfontosabb része — elkészült, akkor kezdenek hozzá a többi alkatrész elkészítéséhez. Először a rövid, zömök lábakat (5—10 cm. magas, 10 cm. széles) faragják ki legtöbbnyire nyírfából. Ezeknek mindkét végén egy-egy csapot hagynak. A lábak alsó csapjait a szánállba vésik bele. Ha a lábak már be vannak téve a vésésbe, akkor ráhelyezik — a két szánállat összekötő fát — az ú. n. eplényt, amelyen kijelölik és belevésik a lábak felső csapjainak helyét. Az eplény a szán szélességének megfelelő hosszú, 15 cm. körüli széles és magas négyzetes hasáb. Fája ritkábban bükk, inkább valami puhább, de szíjjas fából készül (juhar, nyír). Gyakran szoktak két, három keskenyebb (10 cm.) eplényt tenni egy­ más mellé és ugyancsak ennek megfelelő számú lábat. Viszont használnak széles eplényt is (25—30 cm.), ennek két-két lábat tesznek. A húzó alkatrészek — a rúd — elkészítése és elhelyezése aszerint változik, hogy ló, vagy marha számára szükséges a szán.

138 A rúd négy méter hosszú fiatalabb nyírfából készül, amit előbb a faragó fejszével, majd pedig kézvonóval tisztítanak meg a héjától. A lófogathoz készülő rúd vége egyenesen az eplénybe van erősítve (becsa­ polva) s az ú. n. keresztfán (v. keresztül-való-fán) nyugszik. A keresztfa a szán két orrát köti össze. Ugyancsak a szán orrán van a kisefa-kankó (egy vaskampó), erre akasztják a kisefát, amihez a ló hámistrángját kötik (27. kép). A szarvasmarha által húzott szánon a rudat az ú. n. orcokra szerelik r á ; ez egy ék alakban előrenyuló fa, amelyiknek a vége (töve) szintén az eplénybe van becsapolva, a keresztfa pedig át van fúrva a széles orcokon. Mind az orcokot, mind a rúdnak az ágasát átfúrják és egy tengelyül szolgáló vasszeggel kötik össze (26. kép).

Abb. 29. kép. Nyoszojás szán. 1. lókonca, 2. orcok, 3. nyoszoja, 4. keresztfa,

5. faszeg. —

Balkenschlilten.

Az orcok is, mint a rúd, rendesen nyírfából készül. A csapolásokat min­ denütt keresztben átlyukasztják és erős faszegeket faragnak bele, hogy jó szilárdan tartson. Az átlyukasztásokat tüzesített vassal végzik. így már használható is a kis bakkszán, de még nem egészen megfelelő a teher-hordásra. E végre még rászerelik a fergettyüt, amely egy függőleges vasten­ gelyen forog a rajta lévő teherrel együtt; forduláskor. Erős kanyarodást lehet vele csinálni, mert egy teljes félkört átfordul. Az eplény, illetve a fergettyű két végén van a rókonco, amely a teher oldal­ támaszául szolgál. A rókoncák kissé kifelé dűlnek, de sohasem szabad tulérniök a szánáll szélességét. A módosabb gazdák a szán kötéseit, összeerősítéseit vaspántokkal látják el, hogy keményebb legyen és tovább tartson (26. 27. kép). Ha a szánáll alja elkopik, megtalpalják, vagyis egy odaillő fát faragnak a talpa alá (26. 27. kép). A legfontosabb és leghasznosabb szán-fajta a bakkszán. Ezt többfélekép alkalmazzák. Szélessége és hosszúsága általában alig haladja meg az egy métert, magassága 50—70 cm. körül van. A bakkszán kisebb fajtáját Fenyéden baksának

nevezik. A bakkszán legfőbb alkalmazása az erdőlésnél v a n ; amikor a rönkfát lehordják. Csak ezekkel a kisméretű erős szánokkal lehet az erdő fái közt mozogni és megközelíteni télen a járatlan helyeket. Kicsi helyt nagyot fordul és ha láncot csavarnak az állára olyan lőjtős helyen is bémegyen, mint a házteteje. A levágott rönköket egy darabig lánccal vontatják a szánhoz, azután a vastagabb felét (tövét) felkötik a lánccal a szánra, a vékonyabb része pedig a havon csúszik. Egészen a nagy útig mennek így vele, ott még egy hasonló — orcok és rúd nélküli — bakkszánt, az ú. n. utószánt, tesznek a fatörzs hátsó vége alá.

Abb. 30. kép. Nyoszojás szán. — Balken>ehlillen.

Máskor úgy alkalmazzák ezt az utószánt, hogy lánccal a bakkszánhoz (ilyenkor ezt előszánnak is nevezik) kötik a szállítandó tűzifa, vagy deszka hoszszának megfelelő távolságban (28. kép). Ezeket az elő- és utószánokat alkalmazzák a szekér télire leszerelt kerekei, illetve a tengelyei helyére is.

Négyes szán. 1. orcok, '1. rókoncák, 3— 4. eplény, 5. láb. — Grosser Schlitten.

Egy másik alkalmazása a bakkszánnak az ú. n.nyoszojás szán (29. 30. kép), amikor a bakkszán fergettyüjéhez két kb. 3 méter hosszú rudat szerelnek fel leg­ inkább fenyőfából — amelyiknek a két hátsó vége egyszerűen a földön, ill. a havon csúszik. A rúdak közepe tájára egy keresztfát tesznek, amire a teher hátsó fele nehezedik. Ezt ugyancsak egy-egy faszeggel erősítik a berovott rúdakra.

140 Használnak hosszú szánt is ; ezt a négy lába után négyes szánnak nevezik (31. kép). Készítése a fent leírt módon és ugyancsak azon faanyagból történik. Hossza változik és főleg a megfelelő egyenes fától függ. A legkisebb fajta négyes-szán alig hosszabb a bakkszánnál (1 m .); a hosszabbak a 3 métert is meghaladják. E szánokat elsősorban tűzifa- és ganéhordásra használják. Ezek azok a szánfajták, amelyek Fenyéd környékén a legáltalánosabban használatosak, de ezek mellett a szánnak még többféle változata és alkalmazása van. Mivel minden székely lehetőleg maga készít szánt és egyénileg alkalmazza, itt is tág tere van leleményességének — ami itt a sokféle szánfajtából is látható.

A FAVILLA ÉS GEREBLYE KÉSZÍTÉSE TELEKFALVÁN I- A favilla. Telekfalva határának jelentékeny része nyírfás hegyoldal; ezt a szép, de mindig haszontalansággal vádolt fát kellett felhasználnia a falu népének megfelelő módon, hogy a gyenge termőföld mellett valami mellékkeresete legyen. így tapasztalta ki, hogy a favillakészítésre a legalkalmasabb anyagot a fiatal nyírfa szolgáltatja. A nyírfa mellett viszont mogyorófa is van bőven, ez meg a gereblyekészítésnek fontos anyaga. A favillakészítéshez ősszel vagy tavasszal vágott olyan fiatal és egyenes nyírfát használnak, amelynek a töve varas (kipattogzott). A héját kézvonóval letisz­ títják és a tövét, illetve uaras felét, amely rugalmasabb, elvékonyítják és meghegyzik. Mindezt a kézvonópadba szorítva végzik. Most három előaraszt (kb. 45 cm.) lemérnek a hegyes végétől, ez lesz a villa-ágas hossza, amit majd meg kell hajlítani. A meghajlítást úgy végzik, hogy a készülendő villa meghegyzett részét beteszik a csűr

Abb. 32. kép. Villlahajlitás a gerezdben. Biegung dér Gabelstange.

Abb. 33. kép. V illák a viliahajlóban. Gabel in dér Biegevorrichlung.

gerezdjébe (az épület kiálló gerendavégei közé, 32. kép), a nyel^éljleszorítják és gúzzsal vagy kötéllel jó feszesen lekötik. így kifeszítve áll a készülendő villa, amíg a fa ki nem szárad. Száraz időben egy hét is elég, máskor hosszabb ideig így kell állnia. Sietős

142 munka alkalmával nem sok ideig maradhat kifeszítve s ilyenkor a vásárra vivő gazda jól betakargatja az ujjasával az eső elől, hogy legalább az eladásig ne egyenesedjék ki. A meghajlított s már megmerevedett villafát a három előarasznyi távolságon jól megkötik újabban dróttal is, ezelőtt csak kávával. (A kávát mogyorófából pattogtatják, illetve hasítják vékony, hajlékony darabokra.) A villafát a hegyétől a káváig, illetve a drótozásig hosszában óvatosan felibe fűrészelik. Ha háromágú villa készül, kétszer fűrészelnek be. Ekkor egy kis széken ülve a villa nyelét megveti a készítő, vagyis beszorítja valamibe s a két térde segítségével széjjelfeszítvén a befürészelést, beszorítja az első cókot (ez egy 10—15 cm.-es hengeralakú fadarab), amely szét­ feszíti a befürészelést két, illetve három ágba és ez így marad mindaddig, amíg a végleges cókozás meg nem történik: egy

Abb. 34. kép.

Abb. 35. kép.

Villaliajtó. Gíibelbieger.

Fúru. —• Bohrer.

Az ennyire elkészült szerszám az ú. n. villahajtóba kerül. A villahajtó (34. kép) két kb. 60 cm hosszúságú csere , vagy gyertyánfából készült párhuzamos rúdból s ezeket összetartó két hevederből van szerkesztve; a hosszanti két alkatrészén rovások vannak a beerősítendő villa-ágast leszorítva tartó keresztrúd számára. A villát olyanformán helyezik el, hogy a villahajtó fokai közt átdugják a villa hegyes végét, harmadik fokként a mozgatható botot iktatják bele, amivel a villát kb. a kötés magasságában kitámasztják (33. kép). Ezáltal kapja meg a villa a kellő görbületét. Az egészet így ahogy van, felteszik a padlásra, hogy a füst is jól átjárja s hamarább száradjon. Legalább egy hétig, vagy még tovább is kell itt állnia a villahajtóban, amíg jól kiszárad. Természetesen minél több villahajtója van valakinek, annál több villa tud egyszerre elkészülni. Egy jó dolgos mesternél 50—60 darab villahajtóban is szárad egyszerre az új szerszám. A füstről lekerülve, ismét kihegyzik és az egészet kéz­ vonóval végig faragják, hogy a befüstöléstől megtisztítsák. Ekkor már készen van és a vásáros szekérre kerülhet.

143 Némely helyen nem használják a villahajtőt, csak a gerezdben hajlítják a villát. Az így hajlított villa nem olyan tartós, mint a telekfalviaké. Fenyéden a villát parázs felett megsütik (nyersen), vagy forró vízben meg­ főzik s az így megpuhult villafát kötéllel, vagy lánccal megkötve meghajlítják és száradni teszik. A favillának az a hátránya a vasvillával szemben, hogy ,,ha a vizet meg­ lássa, már kinyúlik, akár egy nap múlva is“ , kivétel csak a természetes horgas fából készült villa. Viszont az az előnye, hogy sokkal könnyebb, szénacsináláskor jobban használható s még kinyúlva is sokkal alkalmasabb a marha jászolbeli takarmányo­ zására, mart nem sérti meg a marha orrát, mint a vasvilla. Nyaranta általában két darabot szoktak elhasználni, de kivételes esetben egy jó favilla tiz esztendeig is eltart. II. A gereblye. A gereblye három főrészének elkészítése külön-külön történik. A legfontosabb a feje, melyhez télen vágott jávor-, fűz-, vagy bükkfát használnak. A fának a tör- // zséből 70 cm hosszú darabokat fűrészelnek le, ezeket kézvonóval és gyaluval úgy

Alti). 36. kép. Készülő foguk és a l'ogmérő. Hnlbfertige Rechenzinkcn und Messgeriit.

munkálják meg, hogy a keresztmetszete téglalapalakú legyen (3X2 cm.). A szélesebb oldal középpontjába egy lyukat fúrnak, az általuk készített fáruval (35. kép). Ide lesz beerősítve a nyél. Ettől mindkét oldalt egyenlő távolságra 9+ 9=18 (kb. 1 cm. átmérőjű) lyukat fúrnak a gereblyefogak számára. A középtől két irányban számított negyedik lyukhoz teszik majd a kávát. Gereblyefogaknak mogyoró- vagy szilvafát használnak. < Régebben általános volt a somfából készült gereblyefog, de ma már csak akkor hasz­ nálják, ha nagyon jó, erős gereblyét akarnak készíteni. A fog faanyagát kézvonóval négyszögűre húzzák, amíg 1 cm. átmérőjű nem lesz, aztán négy-négy újjnyi távol­ ságra bicskával berovogatják. Minden rovásnál kissé kihegyzik, majd feldarabolják, miután a fogak hosszát fogmérővel (36. kép) mégegyszer pontosan megmérték (5 cm.). A feldarabolt fogakat belefaragják a gereblye fejébe úgy, hogy jó feszesen álljanak. Régebben a legények a választottjuknak zérgős gereblyét készítettek (37. kép). Ez úgy készült, hogy a gereblyefog nyakát (vékonyabb részét, mely a fejbe van erő­ sítve), olyanformán faragták meg nyers fából, hogy a végén egy kis bogot, illetve makkot hagytak, amelyet feszesen bár, de átütöttek a gereblye fején annyira, hogy

144 a makkja kívül maradjon. Ha így a fa kiszáradt, a fog nem hullott már ki s „a gereblyéléskor úgy zergett, mintha diót vernének". A téli faragómunka idején véka számra készítik a gereblyefogat. Legszívesebben közösen, valamelyik mester otthonában összegyűlve, dolgoznak. A gereblyenyél két méter hosszú, fiatal mogyoró-, vagy fenyőfából készül, amelyet kézvonóval tisztítanak le a héjától (38. kép). A nyél és a fej összeerősitésére szolgál a káva, amely meghajlított mogyoró­ vagy fűzfaágból készül. A kávát először meghajlítják az ú. n. káuahajtóban (39. kép). Ez két párhuzamos rúd (2 m. hosszú),

Abb. 37. kép.

Abb. 38. kép.

Zergős gereblye.

(ier eb lv en y é l-tis z títás a k ézvon óp adon . B e a rb e it u n g des R eehen stie ls.

K la p p e rre c h e n .

ami a közepén és két végén (kb. 35 cm. hosszú) fokokkal van összekötve. A két rúd közé feszítik be a m eghajlított vesszőket szorosan egymás mellé s ott tartják addig, amíg meg nem merevedik. Ez után a kézvonópadon m egtisztítják (40. kép). A villát egyáltalán nem díszítik, de a gereblyét ki szokták faragni és festeni, még ma is, de már sokkal ritkábban, mint régen. Főleg a fiatal legények vásárolták szívesen kedvesük számára az ilyen díszes szerszámot. Bicskával írták ki a gereblye fejének belső felét {lapít, indát, tulipánt) (41. kép), külső felére pedig nevet és évszámot véstek. Az ilyen kifaragott gereblyét különösen a Segesvár, Medgyes, Kőhalom vidéki szászok kedvelték és vásárolták. A faragáson kívül festették is a gereblye f e jé t : piros és zöld szín n el; ez volt a fiatalság kedvelt színe. Azonban a román uralom alatt a székelykereszturi csendőrörmester is beleszólt a m esterségbe és a festést csak úgy engedte meg, ha a sárga színt is használják. Mivel pedig ,,így még a szászok sem vették meg“ , ez még jobban megnehezítette az amúgyis nagyon m eg­ adóztatott m esterséget. Ezért utóbb el is hagyták a festést s csak faragták, vésték, vagy írták a gereblye díszítését.

145 Föltehetjük azt a kérdést, vájjon a m egélhetés kényszere mellett hozzájárult-e a telekfalvi villa- és gereblyagyártás kifejlődéséhez a szükséges anyagok hozzáfér­ hetősége? Bizonyára igen, de nem állítja meg a már kifejlődött m esterség életét az a tény, hogy közben a falu határában — ahonnan hátukon szállították le a fel­ dolgozandó anyagot, — annyira kifogyott a megfelelő fa, hogy egyáltalán nem elégíti ki a szükségletet. Ezért a közeli és távoli falukból egyaránt szállítanak id e : nyír-, mogyoró-, zád ok vagy hársfát. L eg ­ inkább vásárolnak a havasaljiaktól : Zete- jr# L‘ ' — r r ^ , laka, Varság, Fenyéd, Máréfalva községtől. M jű K É JM J W l1 A közelebbi faluktól, mint pl. a Patakfaivá1, tói kapott anyag fejében m egegyezés szerint ' j f harmad- vagy felerésznyi szerszámot adnak, így 15 villára, gereblyére való anyagért 4 — 5 drb villát, ill. gereblyét adtak.

Abb. 39. kép. K áv a h a jlítá s a

a

Abb. 40. kép.

k á v a h a jló b a n .

K áv a tisz títá sa a kézvon óp ad on . B e a rb e itu n g d es R e ch e n re ife n s.

B ieg u n g des R e c h e n re ife n s.

Mondják, hogy régen az anyagbeszerzés úgy is történt, hogy a telekfalvi mester elment valamelyik felsővidéki faluban lakó ism erőséhez s annak az erdejéből vágott annyi szerszámnak való fát, amennyire éppen szüksége volt. Ezért csak egy áldomás járt, esetleg előre m egkötött egyesség szerint köteles volt adni az elké­ szített szerszámokból is egynéhányat az áldomás mellé.

K ifa ra g o tt (írt) g ereb ly e eg y ik fe le .

—

H álfte ein e s g eseh n itzten R ech en s.

A villa, gereblye készítése, — mint a legtöbb háziipari m esterség — rendesen téli munka szokott lenni, amikor ugyancsak érvényesítheti és fejlesztheti mindenki ügyességét, megmutathatja szorgalmát, mert egy télen a jól dolgozó mester 5 — 600

10

146 darab villát és gereblyét is meg tud csinálni. Egy háromtagú család 1500-nál is többet készít el (42—43. kép). A villát sokkal szívesebben csinálják, mint a gereblyét, mert ez egy fából van és sokkal könnyebb munkának tartják. Régen több villát kellett készíteni, mint gereblyét, ma viszont fordítva van. Most a vasvilla jobban beválik a favilla helyett, mint a vasgereblye a fagereblye helyett.

Abb. 42— 43. kép. T e le k fa lv i v illá k és g ereb ly ék .

—

R e ch e n und G abeln . T e le k fa lv a .

Érdekes följegyezni a telekfalvi villa-, gereblye-értékesítés legelső lépéseit. Azt mondják, hogy régen a telekfalviak kénytelenek voltak csépelni eljárni gabonáért a gazdag szász vidékre, ahová a cséphadaró mellett magukkal vittek egy-egy saját készítésű villát és gereblyét is. Ezt munka után — hazatérésükkor — rendszerint otthagyták, hogy ezért valamivel több gabonát kapjanak. így annyira hozzászoktak a szászok is ezekhez a szerszámokhoz, hogy már ilyenkor — aratáskor — előre megrendelték a következő tavaszra az új villát és gereblyét. Azt mondják az öregek, hogy régebben sokkal vastagabb,durvább, nehezebb szerszámokat készítettek, mint ma. A gereblye kávája fűzfából készült, ami jóval gyengébb, mint a mogyorófából való. A gereblyefogak csak be voltak szorítva az ékkel szétfeszített gereblyefejbe, ami könnyen kihullott. A legrégibb telekfalvi gereblye (több mint kétszáz éves) nagyobb, erősebb darab volt, mint amilyet most k észíten ek ; csépléskor használták és vágőgereblyének hívták.

147 Ma már rendes piaca van a favillának és gereblyének. Télen van a faragómunka, viszont tavasszal következik az értékesítés ideje. Általában a Székelyföld olyan helyén, ahol megvan a szükséges faanyag (nyír-, mogyorófa), ott még elkészítik e szerszámokat a saját használatukra, de nagyobb mennyiségben eladásra elsősorban csak a telekfalviak szállítanak. *

A télen elkészített szerszámot tavasszal szárítják ki és viszik vásárra, úgy, hogy még a szénacsinálás előtt el tudják adni, mert ezután már egyen sem lehet túladni. Szent János-napján vagy 500 darabot egy szekérre raknak, — gyakran kéthárom gazda társulva — s elindulnak a tavaszi nagyvásárokra. Főleg a szász vidé­ kekre ; Segesvár, Medgyes irányában Nagyekemezőig jártak, Marosszéken a mezőségi falukig jutottak el, közelebb pedig Székelykeresztur és Udvarhely piacait látogatták. Term észetesen nemcsak a vásárokban, hanem útközben is mindenfelé árúsították a szerszámot s addig nem tértek vissza, amíg az összest el nem a d tá k ; így sokszor négy-öt napig is úton voltak. Régen a hátukon hordták és hordják ma is a szegé­ nyebbek eladni a szerszám ot s már jól ismerték messze vidéken az utakat, elágazódásokat, falukat, s még a gazdákat is, ahová érdemes volt szállítani a nehéz terűt. A szerszám ára a munkához és hasznához viszonyítva nagyon cse k é ly : a gereblye 1 P, a villa 80 f.-től 1 P-ig, a hármas, vagy négyes ágú 1'50—2 P-ig. (A román uralom alatt még olcsóbb v o lt: a gereblye 12—20 1.-ig, a villa 8 — 10 lej, a több ágú 25 1. volt). De így is egy-egy vásár után jelentékeny összeg szokott összegyűlni, mert a telekfalviak mind el szokták adni a szerszámot, ahogy ők mondják ,,amíg nekünk van, addig a máséhoz hozzá sem nyúlnak a vevők“ , mert a többieké mind hitványabb, nehezebb és még sem olyan tartós. Term észetesen a jó vásár után gyakran áldomás következik, ahonnan hazatérve s meggonoszodva egyszer még az alispánt is megverték, aki valami birtokügyben nem bánt velük méltányosan. Általában a ,,gereblyés emberek** félelm etes hírűek.

10

*

A zsin d ely ,

fa e d é n y

és

v illa -g e re b ly e

e la d á s á n a k fő b b ú tv o n alai.

A b satzg eb iete d ér S z e k le r H o lzarb eiten .

A KÉREGVÉKA KÉSZÍTÉSE SIKLÓDON A kéregvékát (44. kép) bükkös erdő közelében készítik, mert anyaga csak bükkfa lehet. A kéreg szó alatt itt nem a fa külső h éját (kérgét) kell értenünk, hanem azt a vékony hajlékony (alig fél cm. vastag) deszkát, amit a fatörzsből nyernek és amelyet olyan hajlékonnyá tesznek,, hogy a véka egy darab összehajtott kéregből készülhessen el. A kéregvéka, mint fontos ürmérték gyakran szerepel a régi faedények összeírásában.18 A siklódi kéregvéka és szuszék készítésről Orbán Balázs is meg­ em lékezik,111 Kriza Vadrózsáiban szintén találunk em lítést erre vonatkozólag:20

Míg az erdőn bikfa terem Szeretem én e kedoesem , Míg s z u s z é k lessz e bikfából, Eltartom öt ez árából.

Nincs A bból K öoér Pánkó

ojan f a mint e bikfa, le s z e v é k a , k u p a , p ele ez odoába, sül ez olajába. (Siklódi táncdal, 238.)

A vékakészítés m esterségét csak olyan hagyományhü falu tudta megőrizni, mint Siklód, ahol még van egy pár m estere ennek a régi foglalkozásnak, de már ők is csupán egy embert ismernek, aki foly tatja; egy ezermestert, aki Csején éli rem ete-életét. (C se je : házcsoport, Szolokma határában.) Szerintük csakis olyan vastag fából lehet készíteni kéregvékát, amelynek az átm érője legalább egy m éteres. Erre lemérik a nyolc arasz (szinte 2 méter) hosszú­ ságot és itt elfürészelik, majd szeggel (ékkel) csetérekre (hasábokra) hasogatják. A csetéreket bárdoló-fejszével egészen vékony deszkává faragják meg. A további vékonyítás már gyaluval történik, olyanformán, hogy egy kis pádon a deszka egyik végén ülve addig gyalulják a másik felét, amíg legalább fél centim éter, vagy még vékonyabb lesz. Azután a másik felén dolgoznak. Ezt igen ,,erős“ munkának tartják. A kivékonyított deszkát a készülendő véka m éretének megfelelő nagyságban körül­ vágják, s akkor következik a kéreg m eghajlítása. Nyitott tüzelőnél izzó parázs fölé tartva kissé megsütik, addig míg megpirul s akkor forróvízzel meglocsolva, ügyesen megkondorodik. így kerül a vékahajtóra (45. kép), amely a szoba közepén van felállítva egy vastag rúdra, ez pedig a m ennyezet gerendája és a padló közé van beszorítva s alul jól megpockolva. Erre a rúdra van reá erősítve két faszeg segít­ ségével egy félhengeralakú, kb. 50 cm hosszú és 20 cm súgáru fatuskó, az ú. n. vékahajtó. A parázs felett megkondorodott deszkát erre a vékahajtóra azonnal reá)feszitik, miután a kéreg egyik szélét beszorították az oldalt felszerelt fa alá. Ezt IR Takáts Sán dor: Rajzok a török világból III. k. 234. 1. 19 Orbán B alázs: A Székelyföld leírása. I. k. 142. „Régi faragóm estereink sok szuszéket gab on atartó ládák) és vékát g y ártan ak ." 20 Kriza Já n o s : Vadrózsák. I. k. 137. I.

150 a’ müveletet gyorsan kell végezni, mert ha a kéreg kihűl, akkor hamar törik. E gy­ szerre 40— 100 drb-ot szoktak hajlítani gyorsan egymás után. A vékahajtóról a csíptetőbe (46. kép) kerül a kéreg, ahol két nap és két é jjel áll, amíg kiszárad. A csíptető két kb. 50—60 cm hosszú e célra kifaragott fenyőfarúd. A két csíptetö közé beszorítják a m eghajlított kérget s a két végén gúzzsal feszesen m eg­ kötik. A gúzs venyige-, porong-, vagy fűzfavesszőből készül.

Abb. 44. kép. S ik ló d i k é re g v ék a. —

B a u m rin d e n sc h e ffe l. S ik ló d .

Abb. 45. kép. V é k a h a jtó . — S c h e ffe lb ie g e r.

A kiszáradt és hengeralakban összehajlott kéreg két végét (kb 15 cm hosszú­ ságban) egym ásra húzzák s a vésőhöz hasonló likasztóval (47. kép) (szálában) kétkét helyen átlikasztják. Ebbe a keskeny nyílásba belehúzzák a kötővesszőt, amely kétszer átdugva erősen beleszorul. A kötővessző juharfából készül. Kb. karvastagságú, 2 arasz hosszú fát a kis fejszével kettő, négy és nyolc részre hosszába felhasítják, ezeket pedig késsel leszo­ rítva megszádolják, vagyis vékonyra faragják. Ez a kötővessző frissen használva jól hajlik, de ha megszárad, könnyen törik, ilyenkor forróvízzel fel kell engesztelni. Most következik a befenekelés művelete, ami pontos munkát követel. A nagyfejszével a bükkfa-cömpöt (tönköt) több darabra hasítják s a faragófejszével átlag 50 cm hosszú és széles, kb. félcentim éter vastagságú deckákat faragnak belőle. Erre ráhelyezik a már összekötött kérget és a vékajegyzővel rácirkalmazzák a kerületét. A vékajegyző egy kb. 10 cm hosszú, hegyes vas szegféle. A jelzésnél körülfürészelik és a ráspollyal pontosan a karcolásig kereken reszelik. Most az összekötött kérget úgy helyezik a fenékdeckára, hogy annak — vastag törzsből kihasított kéregnek — az a része legyen felül, amelyik a fának a külső, héj alatti része volt, míg alul a fa beléből készült rész kerül. Ugyanis a fának

151 a belső része sokkal gyengébb, mint a külső, ezért alkalmazzák így a vékánál is, mert ennek a felső pereme kell erősebb és tartósabb legyen, mint az alsó, amelyik össze van kötve a fenékdeszkával. A feneket fejszével beütik annyira, hogy egy keskeny ontorája (pereme) maradjon a kéregnek s mind a fenékdeszkát, mind a kéreg alsó felét a likasztóval átlyukasztják s kötővesszővel összekötik.

Abb. 46. kép. K észülő v ék a a

csíp te tő b en .

S c h e ffe l w áhrend d ér B e a rb e itu n g .

Abb. 47. kép. L ik a sz tó . D u rch sch la g eisen .

Az eddig elkészült vékáról már csak a nyél hiányzik. Ezt szintén bükkfából faragják ki, kb. 35 cm hosszú és 5 cm széles négy oldalú hasábbá. Az egyik végén egy kis gombot hagyva, alatta pedig kézvonóval leélezve, ez lesz a fogója, a hosszabb alsó felét meg két szembe levő oldalon kihornyolják annyira, hogy ez a két bevágás összetalálkozzék s így a nyélnek ez a része kétágú lesz. Ezt a két ágú részt ráütik a véka oldalának arra a részére, ahol a kéreg végei egymást fedik s ahol a nyél részére egy kis berovást tettek. A hosszát pontosan lemérve levágják, a belső ágast egy újjnyival rövidebbre hagyják. Végül a nyelet az oldallal együtt átfúrják és egy faszeggel odaerősítik. A faszeg fenyőfából készül, hogy ne hasítsa el a keményfát. Többféle nagyságú kéreg vékát szoktak készíteni. A legnagyobb kb. 40 cm átmérőjű, 20 cm magasságú, űrtartalma 16 kiskupa, ami kb. 23 liternek felel meg, azaz több mint egy véka. Ezután következik a félvékás, ez 8 kupa, majd a 4 kupa és végül a 3, 2, és 1 kupások a legkisebbek. Ez is elősorban téli munka szokott lenni. Egyszerre legalább 150—200 darabot készítenek el, ami egy terűt jelent, vagyis egy szekérrevalót. így szekérrel szokták eladni vinni vásárokra s falvakba. Főbb eladási útvonaluk a Marosvölgye felé v e z e te tt; Marosvásárhely és Marosludas irányába.

152 A vásárokon elsősorban pénzért árulták s egy terűért, 200 darabért légfönnebb 3000 lejt, 100 pengőt kaptak, ami darabonkét átlag 15 lej = 50 fillért jelent. Leginkább azonban falun, gabonáért cserélték el. Amennyi búza beiéiért, annyiért adták oda, kukoricával kétszer kellett megtölteni a kéregvékát. Term észetesen így a kisebb méretű vékának kevésbbé fizetődött ki a munkája, ezért ezeket csak otthon adták ennyiért, máshelyt meg kellett pótolni gabonával az egyszeri megtöltésen felül.

Abb. 48. kép. V é k a n y íl. —

S c h e ffe lg ritf.

A véka és kupa két régi ürmérték, am elyeket szemes termények és gyümölcs mérésére használtak és ritkán használják ma is a Székelyföldön. Valamikor a kéreg­ véka készítés virágzó m esterség volt itt; ma azonban ritkaság számba megy az olyan mester, aki még érti, vagy folytatja ezt a m esterséget. Hogy egyáltalán elő­ fordul ilyen mester, azzal magyarázható, hogy a székelység meglehetősen ragasz­ kodik a véka és kupa használatához. A vékakészítés kiveszésének folyamata nagyon megokolt. A sulymértékek általánossá vált használata óta kezdett háttérbeszorulni, mert bár kényelmesebben alkalmazható, sokkal kevésbbé pontos. Az utóbbi időben hatóságilag sem volt engedélyezve a használatuk. Azonkívül az újabb idők okszerű erdőgazdálkodása, az utak használhatóbb volta lehetővé teszi, hogy a fát elszállítsák és jobban érté­ kesítsék. Abban az időben, amikor egy-egy elzárt falu arra kényszerült, hogy minden módon igyekezzék felhasználni a kezeügyében levő faanyagot — term észetes volt a vékakészítés kifejlődése.

FAEDÉNYKÉSZÍTÉS (KÁDÁROZÁS) VARSÁGON A fa kiválasztása a fam esterségek első és egyik legfontosabb tudománya, amely sok megfigyelésen alapuló tapasztalatot, szakértelm et kíván. Ettől függ a jó készítmény tartóssága. Legtöbbnyire télen történik az anyag beszerzése, amit ősszel és a következő télen dolgoznak fel. A faedénykészítéshez csak a jó vastag, bognélküli fenyőfa alkalm as; ,,az olyan, amelyik jó hasas és nincs csap benne“ . Egy szép szál fa törzse a tövétől számítva legfeljebb 12 méter hosszúságig használható. A fa törzséből 82 cm. hosszú, kb. 35 cm. átmérőjű csutakokat fűrészelnek harcsafűrésszel. Amig még nyers a fa, a csutakból a hasítóvas (49. kép) segítségével donga-hasábokat hasítanak (50. kép)

Abb. 49. kép. D o n g asim ítás

a

k á d á ro z ó

vagy

eresztő g y alu v al.

B e a rb e itu n g d ér D au b e m it dem B ö ttc h e rh o b e l.

(,,a hasítóvas sorjában kiveszi a dongákat1*)- A hasítóvas egy görbére hajlított, erős vasszerszám . A kovácsnál készíttetik s egyébre nem igen használják. A hasogatás mindig a csutak tetején kereken, sorjában (1—2 cm. távolságnyira) sugár irányban történik, ha hasítás közben egy-egy darab leszakad, az már használhatatlan. Ezeket a felhasított dongákat száradni hagyják; minél több ideig, annál jo b b ; leginkább téltől őszig. Ha az idő engedi, már nyár végén hozzákezdenek a kádározáshoz, hogy az őszi vásárokat eljárhassák az új edénnyel. Ilyenkor előveszik a kiszáradt dongákat és megkezdődik a donga tisztítása. Ez a művelet a késelőpadon történik (51. kép). Amikor a hasítóvas által kissé ívalakúra vágott donga külső, domború felét kézvonó­ v a l megtisztítják s olyan formán faragják tovább, hogy domború felületű maradjon.

154 A belső felét majd csak a vájókés (52. kép) fogja homorúra mélyíteni, ha már össze lesz állítva az edény. Ha a tisztogatással elkészültek, következik a kifaragás, amikor

Abb. 50. kép. D o n g a h a sítá s: az em b er lá b á n á l a h a s íto tt d on g ák , jo b b sa ro k b a n (elöl) a k ád áro zó szék .

Abb. 51. kép. D o n g atisztítás. B e a rb e itu n g d ér D aube.

S p a lte n des D au ben h o lzes.

a dongák alsó felét kis fejszével keskenyebbre faragják, a száda (szája) felöli részt pedig szélesebben hagyják. Ugyanekkor két oldalát m egcsapják, vagyis ferdén vágják,

Abb. 52. kép. V á jó k é s . —

llo h lin e s se r.

Abb. 53. kép. H asító v as. — S p alteisen .

hogy a dongák köralakban, majd jól egymás mellé igazodjanak. Most ismét megsímítják a késelőpadon a kézvonóval, hogy hozzáfoghassanak a végleges kisimításhoz

155 az u. n. k á d á r o z ó vagy eresztő-gyaluval (53. kép). Az eresztő gyalu hosszúsága 180 cm. vagyis a leghosszabb donga kétszerese kell hogy Jegyen azért, hogy egy húzással egyszerre végig tudja simítani a dongát, mert különben rés keletkezhetne az össze­ illesztett dongák között. A hosszú gyalu egyik végét feltám asztják kb. 60 cm. magasan,

Abb. 54. kép. A r á k lá b a k k a l a ra k ó a b ro n c s h o z fo g a to tt d ongák. D au ben in dem P ro b ereíí'en .

Abb. 55. kép. K ád áro zó szék . A rb eitstisch

des

F a ss b iild e rs.

Ha a dongák mind elkészültek, a rakóabroncsba kerülnek. Ez tulajdonképpen még csak próba-összerakás. Az összeállítandó dongákra ráteszik az abroncsokat, illetőleg a kávákat ideiglenesen addig, amig a befeneklés megtörténik. A rakóabroncs egy erre a célra készült jó erős fakáva, aminek a kerülete a készítendő csöbör m éretének megfelelően szabályozható azáltal, hogy a több rovás közül a megfelelő rovásnál kötik össze a kávákat. A rakóabroncsba teszik sorjában, kereken a kész dongákat s mindegyiket külön-külön egy u. n. ráklábbal fogatják az abroncshoz (54. kép). Miután a bottal jól megütögették minden oldalról, hogy jó feszesen álljanak a dongák, felfordítva ráteszik a kádározószékre, amely inkább egy alacsony (kbv 40 cm.) asztalkához hasonlít, mint székhez (55. kép). Felülete kb. 70 cm. hosszú négy­ szögű deszka, amelyen a csöbör füle részére kivágások vannak. A kádározószéken előbb lemérik, majd ráütik az edényre a kávát (az abroncsot). De ez még mindig nem végleges, mert a befenekléskor még egyszer meg kell lazítani az alsó kávát. Használnak vasabroncsot vagy fakávát, az utóbbi jelenleg sokkal elterjedtebb (most nehezebben jutnak vasabroncshoz). A fakávának az az előnye, hogy nem rozs­

156 dásodik meg, csak a szú pusztítja el, különösen ha nincs meghántva, de ilyenkor is újra szokás kávázni az edényt. Régebben, amig a vasabroncs még nem volt nagyon elterjedve, külön foglalkozás volt az abroncsozás. A mogyorófás vidékekről jól meg­ rakodva indult el az abroncsozó az elkészített kávákkal s faluról-falura járva jav ít­ gatta az elromlott kávákat. Az abroncsozó alakja teljesen eltűnt a Székelyföldről. A káva készítése. A kávának szép, egyenes, bognélküli mogyorófa alkalmas. Nagy cseberre három, kis cseberre két m é­ ter hosszúságú, 2—3 cm. vastagságú botot

Abb. 56. kép.

Abb. 57. kép.

K ád árk és. B ö tte h e rm e sse r.

A n fertig u n g des Ilo lz re ife n s .

K á v a tisz títá s a k éselő p ad o n .

vágnak. Ezt az egyik végén középen kádárkéssel (56. kép) m egvágják, majd pedig a késelőpcd tám asztóján az egész rúdat végighasítják kettőbe, a meghasított felét kézvonóval simára húzzák a késelőpadba befogva (57. kép). A káva egyik végén az élire egy rovást, domború felére egy csapást (lefaragást) tesznek. Majd a kádár átfogja a csöbör kerületén s lemérvén a megfelelő hosszúságot, az újjával m egjegyzi,

Abb. 58. kép. K á v a k ö lés. — B efestig u n g des Ilo lz re ife n s .

hogy hova kerüljön a káva másik felén a rovás és csapás. A két végén levő két jelzésnek pontosan össze kell érnie. Miután a fölösleges végüket levágták, fölteszik a kávát, egyiket a másik alatt átdugva s kissé megtörve, hogy ne suvadjon vissza. A rovások egymásba akadva, a csapások egymás alá szorulva jól tartanak (58. kép). Most még a dengelőfával (59. kép) és a bottal kereken ráverik a kávát, hogy jó erősen megfeszüljön. Végül a két végét véglegesen levágják a kádárkéssel és a bottal ütögetve, úgy, hogy a káva vége a szélével egy vonalba legyen, ne érjen ki alóla.

157 Az edénynek a felső szélétől kb. 2 hüvelyknyi távolságra teszik az első kávát és közvetlen m elléje egy másikat, esetleg egy harmadikat is, hogy még jobban tartson. A legalsó kávát csak a befenekelés után ütik rá feszesen.

A b b . .■>]>. k é p . D en ^ o lö t’a. —

K lo p l'h o lz .

Abb.

kép.

F ü lű i u. — H e n k elb o h rer.

Ha a kávák így rá vannak téve a csöbörre, akkor a kapoccsal (60. kép) helyreszedik a dongákat, melyek az abroncsozás közben elcsúszkáltak, hogy szép igyenesbe álljanak. A kapocs egy kb. 20 cm. hosszú nyéllel ellátott fa, aminek az

Abb. 61. kép. T isz títá s a p u colóp ad on . R ein ig u n g des fe rtig e n B o ttic h s.

Abb. 6 & kép. K ap o cs. W erk z cu g , b e im F a ss b in d e n verw en det.

árkolásában egy tengelyen mozgatható görbevégű vas van. Most még a puculópadon is megtisztítják, a külsejét kézvonóval (61. kép), a belsejét meg a vájókéssel. A pucolópadhoz az edényt lánccal kötik le, amit egy m eghajlított mogyorófabot (káva) feszít meg. A csöbör fülét a fílfúruval (62. kép) vágják ki.

158 Az ennyire elkészült edényből már csak a befenekelés, vagy megbütülés hiányzik, ami e mesterség legalaposabb és legfontosabb munkát kivánó része. Az edény alsó szélén az ontoravágó, vagy ontorázóval (63. kép) egy keskeny fáncot vágnak és ebbe fogják beilleszteni a feneket. Az ontoravágó két m erőlegesen egym ásbaillesztett kb. 20 cm. hosszúságú fad arab ; az egyik fa ívelten kifaragott, a másik egyenes, amely az előbbin keresztül megy. Ennek a rövidebb felén egy vaséi van beerősítve. Az ontorázónak ezt a végét az edény belső szélére helyezik és jó erősen reászorítva kereken taszítják, míg a megfelelő mély árkot bele nem vágja. Ezért fontos, hogy a dongák széle is pontosan helyre legyen illesztve, mert a fánc is e szerint fog haladni.

A bb. 63. kép. O n to rá z ó vagy o n to rav ág ó . — R ille n sch n e id e r.

A bb. 64. kép. C irk á lo m

(k ö rző ). —

Z irk el.

Most a cirkálóm m al (64. kép) a csöbör alsó szélén egy jegytől kiindulva hat távolságot mérnek le, addig szabályozva a méretet, míg pontosan a kiindulási pontot el nem találják. Ugyanezt a körzőtávolságot lemérik a fenékdeszkára is, „de ez legyen pontos, mint a liliom ". Kicirkalmazzák a kör szélét, fűrésszel kereken vágják, majd pedig kézvonóval leélezik akkorára, mint az ontorázó vésése, hogy abba a táncolásba jól bele lehessen szorítani. Ekkor a legalsó abroncsot leütik, hogy kitágasodjék és úgy illesztik bele a fenékdeszkát a táncolásba. Ekkor már véglegesen rászorítják és ráverik a kávát vagy az abroncsot. Ez a munka — a bütülés — a leg­ pontosabb kell, hogy legyen a kádározás m esterségében, mert ha ez nem sikerül, hitvány lesz az egész edény. Azt tartják a varsági kádárok, hogy a kádározás legfontosab munkájához — a befenekeléshez — szükséges hatszoros körzőtávolságot a szarka mutatta meg egy szegény kádárnak, aki sokfélekép próbálgatta, találgatta, hogyan lehetne eltalálni a megfelelő pontos nagyságot. Mért négyet, mért ötöt, hetet, nyolcat, de egyik sem volt j ó ; ekkor megszólalt a szarka a h áztetőről: hatot-hatot-hatot!

159 A székely kádár háromféle nagyobb méretű faedényt készít, ezek; kád, csöbör, hordó. Mind a három fajtából többféle méret készül, am elyeket nagyság szerint első, második, harmadik stb. elnevezéssel jelöl meg. A kisebb méretű edényeket (kártyák, köpülők, stb.) csak a m alom falviak készítik eladásra, az „igazi kádároknak ez nem fizetődik ki“ — mondják Szentkirályon. A kádnak négyféle mérete v a n ; a legnagyobb kád 130 cm. átmérőjű, használ­ ják káposztás, gyümölcsös, vagy szapuló kádnak. A csöbörnek hatféle fokozata, illetve mérete van. A legnagyobb 70 cm. átmérőjű, 60 liter űrtartalmú, legkisebb a 35 cm. á t­ mérőjű. Használják víz ta rtására; am elyik­ ben ivóvíz áll, tiszta csöbörnek nevezik. A hordó nem domború, hanem egyenes, dézsaformájú (65. kép). A tetején négyzet­ alakú nyílás, vagy nagy fedő van. Tar­ tanak benne sósvizet, ecetet vagy sarualt káposztát. Némelykor csapot is tesznek rá. Arra a kérdésre, hogy miért éppen H ord ó vagy o ltó p u tin a . — F a s s m it D eck el. Varság, vagy Oroszhegy folytatja olyan nagy mértékben ezt a m esterséget, azt válaszolták: „gyenge a földünk, sok a fánk s nincs más munka.“ De mert nem valami jövedelmező munka, azt mondja az egyik mester, hogy valami molnár kezdhette el a kádár m esterséget, akinek a víz hajtotta a malmát s így ebből volt mit ennie, s ráért babrálni a kádársággal. A kádározás általában férfi munka, a nők legfeljebb a kivájásban segítenek. Az öregek is szívesen végzik ezt a m esterséget, azért, — mondják, — mert nem kell sokat állni, hanem ülve is dolgozhatnak, kivéve a nagy gyalulást. A kádármesterség igazi ideje három hónap szokott lenni, augusztustól novemberig, de azért télen is folytatják aszerint, mennyi anyagot tudnak besze­ rezn i; ettől függ a készítmények mennyisége is. Csak az anyagban lehet hiány, a munkában nem. Egy télen 50—60 csebret is meg tudnak csinálni. A kádár és a fatulajdonos rendesen megegyezik felibe, ez azt jelenti, hogy a mester a kapott fát feldolgozza s az elkészített edényeknek a fele a fatulajdonosé, fele pedig a kádáré le s z ; ilyenkor csak az a baj — panaszkodik a kádár, hogy nagyon sok rusnya fát (rosszat), kell feldolgozni. Ha több edény elkészült, szekérre rakják és vásárra indulnak vele. Egy szekéren tíz csöbröt, húsz kádat is elvisznek, egyiket a másikba téve. Ez egy terű (fuvar), am elyet két ember egy hónap alatt készít el. Akinek nincs állata, fogad a faluból szekerest s azzal viteti vásárra a kész portékát. Útközben is adogat el, de azért szívesebben viszik tovább, mert a távolsággal növekszik az ára is, meg a vásáron jobb üzletet lehet csin áln i; több a vásárló. Az udvarhelyi nagy vásáron, messzire ragyognak a kirakodott kádármunkák s a vevők a szép fehér, sűrűszálú deszkából készült edényeket válogatják ki (66—67. kép). Itt a vásáron pénzért árulják, azonban otthon és a vidéken inkább terményért cserélik el. Elsősorban gabonáért,

160 gyümölcsért, zöldségért cserélnek szívesen, de ezenkívül gyakran kerül más cserélnivaló is aszerint, kinek mire van szüksége, illetve mi elcserélnivalója van. A leg­ nagyobb kádért 4 — 6 véka búzát, 2 —4 véka almát kaptak, egy cseberért egy véka törökbúza járt. A gabona ára az irányadó, mindig ahoz viszonyítják az eladást, illetve az elcserélést. Visszatérvén a sík gabonavidékről egy jó terű edényért összegyűjtenek egy félévre való gabonát, ami a téli hónapokra elegendő eleséget nyújt egy kisebb családnak.

Abb. 66. kép.

Abb. 67. kép.

F a e d é n y e k a szék ely u d v arh ely i p iacon .

F a e d é n y e k a sz ék ely u d v arh ely i p iaco n . Ilo lz g e ía s s e am M ark t in .Székelyud varh ely.

H o lzg efasse am M arkt in Székeflyiulvarhely.

A megrakott kádáros szekerek főbb útiránya a Sóvidéken keresztül (Atyha, Küsmöd, Etéd, Parajd) a Mezőség felé haladt Mezőbánd irányában. A másik útirány­ ban főleg a szász vidékeket látog atták ; Erdőszentgyörgy, Balavásár felé Segesvár, Medgyes környékéig jutottak el (86. kép). Gyakran tíz napig is elbolyongnak, mig az egész terűt eladják. Haza nem igen hoznak. A legtöbb jó kádár, aki nemcsak meg tudja csinálni a csebret, hanem jót is csinál, Oroszhegyen van : 2 7 ; de rajtuk kívül még sokan értenek hozzá ; azután Varság és Szentkirály következik: 18 kádárral, a többi falu, mint Fancsal, Zetelaka, Fenyéd, Szentmárton, Korond, Sófalva, Etéd csak egy-egy jó kádárral dicsekedhetik. Ez ma még a legvirágzóbb fam esterség — az itt leírottak közül, — amely mint háziipar is némi keresetet nyújt.

SZUSZÉKKÉSZÍTÉS SIKLÓDON ÉS VARSÁGON „A szuszék a magyar paraszt-bútor legrégibb darabja. Egyetlen használatban levő bútor, mely minden részletében megtartotta sokszáz éves alakját, tökéletes középkori szerkezetét és legtöbbször ugyanazon időből díszítését is“ — írja Sebestyén Károly.21 Külső alakja még ma is a római, görög szarkofág alakját őrzi, díszítési technikájában pedig a legősibb vonalas vésést alkalmazza (népvándorláskori és bizánci ornamentikát). Hazánkban m ég a fátlan Alföldön is elterjedt, ahová különösen a hegy­ vidéki tótok szállították. Szolnokon egyesek az istállóban elkészített szénatartót nevezik szuszéknak, Csépán a kamra egy deszka­ fallal elkészített részét, melyben gabona­ félét tartanak.22

Abb. 68. kép. V n rság i szuszék. —

T ru h e aus V arság .

Abb. 69. kép. H o rn y o ló vagy fá n co ló . W erk zeu g , b e im T ru h e n a n fe rtig e n verw en d et.

Székelyföldön a szuszék még ma is a legfontosabb gabonatartó készség, bár a szuszékkészítés kihalófélben levő mesterség. Már kevés faluban találhatjuk meg, s a jelek szerint ott sem sokáig. Szuszékot olyan faluban szoktak készíteni, ahol közelben „öreg bükkfaerdő“ \f is van. Ilyen falu Udvarhely-megyében : Pálfalva, Oroszhegy, Firtosváralja. Régebben ez a három falu látta el szuszékkal az egész vidéket. Magam azonban itt már egyet­ len m estert sem találtam. Csak a távolabbi Siklódon és Varságon él néhány ember, aki érti a szuszékkészítés nehéz mesterségét. A varsági (68. kép) és siklódi szuszékkészítés lényegében nem különbözik egymástól, csupán egyes alkatrészek elnevezése más-más a két faluban. !) A készítés m ó d ja: a bükkfa törzsének vastagabb részéből kb. egy méter hosszúságú tönköt fűrészelnek le harcsafűrésszel a szuszék méreteinek megfelelően. Ezeket a tönköket ék és nagyfejsze segítségével hasábokra hasítják fel. Egy jó fatörzs Cs. Sebestyén. Károly : Szuszék. A m űgyűjtő. 1929. 2. sz. Betkowski Jen ő: A tiszaháti és szolnokvidéki szuszék. Népünk és nyelvünk. 1930, 120. U

162 28 hasábot, illetőleg deckát is kiad. Ezekből a hasábokból bárdoló-, vagy faragófejszéve 1 deckát faragnak. Siklódon a h asábok készítését szádolás nak, a felhasított darabot, illetőleg hasábot csefém ek mondják. A cseíereket g og á ba rakva egynéhány napig száradni hagyják. Megfaragásukhoz félnyers állapotban kezdenek hozzá, mert ha nyersen faragják, könnyen görbül, ha pedig egészen megszárad, annyira m eg­ erősödik, hogy nem lehet faragni. Fontos, hogy a fa pontosan szál szerint legyen hasítva, mert csak így nem görbül el. A hasábokból készülnek az u. n. oldal-, vagy odordeckák, amelyekből a szuszék oldala épül. Ezeket olyanformán faragják, hogy keresztm etszetét nézve az egyik széle keskenyebb, a másik pedig szélesebb legyen. A szélesebb élét megfáncolják, vagy m eghornyolják, azaz egy keskenyebb vájatot — fáncot — vágnak az e célra készült szerszámmal, a fáncolóv al, vagy hornyolóv al (69. kép). Ezt a szerszámot

Abb. 70. kép.

Abb. 71. kép.

D eszk ák k eresz tm etsz ete.

K o n ty fa vagy heved er.

Q u e rsch n itt d ér S e ite n b re tte r.

T e il des T ru h e n d e ck e ls.

Ebbe a táncba illeszti bele a szuszékkészítő a másik deszka keskenyebb oldalát olyanformán, mint ahogy a zsindelyt szokták egym ásbailleszteni (70. kép). Majd négy erősebb, lábnak kiválasztott hasábot háromszög keresztmetszetű alakban faragnak ki. Ezeknek két-két oldalát m egfáncolják (v. hornyolják) s abba erősítik bele az oldaldeszkákat. A lábakat úgy állítják be, hogy az a része, amely a héja (v. kérge) volt, kívül essék, a bele pedig belül. így a fa ellenálló ereje nagyobb. A legfelső és legalsó deszkát egy vagy két feszéggel ideiglenesen a lábakhoz erő­ sítik. A faszegek pontosan abból a fából készülnek, mert ha nem, elhasítják a deszkát. A szuszék hátsó oldalán levő legfelső deszka két nyúlványa alkotja a tengelyt, amelyen az egész fedél forog, illetőleg nyílik. A fedélszerkezet két szélső összetartó oldalát Siklódon kontyfának, Varságon hevedernek nevezik (71. kép). Ebbe fúrnak egy lyukat a fedéltengely számára. A fedél teteje lehet teljesen egyenes vagy dom­ ború, aszerint, hogy hová készül a szuszék. Ha pl. a kamarában áll, akkor inkább egyenes (vízszintes), ha pedig kint kell állnia a tornácon, vagy az eresz alatt, akkor domború a fedele, hogy a víz lefolyjék róla. Ha már a szuszéknak minden része elkészült, következik az összerakás. Először a két bütüt, vagyis az oldalakat állítják össze. A két láb táncolásába pon­ tosan és feszesen beütik a rövid oldaldeszkákat, majd a földre teszik és az első és hátsó oldalát verik bele az egyik bütü be. Amikor ezzel elkészültek, a tetejére verik a másik bütüt is. Ha a négy oldal így össze van állítva, kimérik a fen ékdecka hosszú­ ságát. Az ideiglenesen beütött faszegek kikopogtatása után a fenékdeckákat bele­ illesztik a legalsó decka fáncolásába. Ezt nagyon meg kell szorítani, ezért a két-két lábra egy-egy istrángot, vagy láncot kötnek, am elyet egy csaptatódecka segítségével

163 szorítanak mindaddig, amíg a kis szegeket ismét vissza lehet helyezni a likak ba. A fen ékdecká kát ugyanígy rakják össze a két kontyfa, vagy heveder közé erősítve és a tengelycsapokba, beleillesztve. A készen levő szuszékba beleállanak és úgy próbálják ki erősségét. Általában kétféle nagyságú szuszékot szoktak ezen a vidéken készíteni, gyakoribb a nagyobb méretű, amely kb. 20—30 véka űrtartalm ú; a kisebbek 6— 7 vékásak. A nagyobb méretű szuszékra középen, kívül egy erősítő-kötést tesznek (72. kép), a kisebbeknél ezt az erősítést a belső választófal helyettesíti.

Abb. 72. kép. E rő s ítő B efe stig u n g

d ér

k ötés. T ru h e n b re tte r.

Abb. 73. kép. A sz u sz ék k ész ítés e lte rje d é s e U d v arh ely m eg yéb en. D ie

V erb reitu n g

d es T ru h e n h a n d w e rk s U d v arhely .

im

K om .

A jól elkészített szuszék szinte légm entesen zár, úgy, hogy abba egér, vagy más kártékony állat nem igen tud bejutni. Ezért tarthatnak benne kenyeret, lisztet, leginkább azonban kukoricát, búzát, vagy más gabonafélét. Ruhát nem igen tartanak benne, mint pl. a mezőségiek, őrségiek, vagy a palócok. Díszítést itt nem faragnak a szuszékra. Még a legrégibb darabokon sem találtam. A csíkiaknál is többnyire csak az egyszerű vonalas, fenyőfás minta faragása a legism eretesebb. Régen vesszőből font szuszékok is nagy számmal készültek. Ilyeneket ma már csak ritkán lehet találni, leginkább még a mezőségi falvakban fordul elő, de ismerünk Háromszékből (Málnás) és az Őrségből (Szalafő) is. Érdekes átmeneti formának tekintendő az a szuszék változat, amelyik szintén a Mezőségen találh ató ; hasított, kis dészkákból van „befonva*1. Ilyenformán a deszka is s a fonás is megvan rajta. Az elkészített szuszékot (négy-öt darabot egyszerre) szekérre rakva viszik eladni faluról-falura. A siklódiak a kész szuszékokat darabokra szedik szét, a külön­ álló részeket pedig római számokkal jegyzik meg és csak az eladási helyen állítják össze, vagy megmagyarázzák a vevőnek az összeállítás módját. Leginkább Marosvásárhely és Marosludas felé szállítják a szuszékot a siklódiak, a varságiak pedig a megye déli részét látják el, az utóbbiak azonban vásárra nem szállítanak. Az 11 *

164 eladási fő útvonal a Nagyküküllő mentén halad lefelé s a távolsággal növekszik a szuszék ára i s ; Küküllőkeményfalva az első ilyen határ, eddig egy az ára, de ezen alul már lényegesen megnövekszik s Székelyudvarhelyen (a második határ) alul pedig már éppen kétszeresére emelkedik. Udvarhely-megye határán túl különösen Sóváradon és Szovátán (Maros-Torda megye) értenek e m esterséghez. A siklódiak Sóváradot ma is ,,szuszékdöngető falunak“ nevezik, mert ott még többen foglalkoztak ezzel a mesterséggel. A szuszékkészítés m estersége leginkább apáról fiúra száll. Varságon úgy tartják, hogy megtanulni nem lehet, csak az ért hozzá, aki ügyesnek született. Segít­ ségül ugyan beáll néha nemcsak a szűkebb család, de még a rokonság és a szom­ szédság is, de a m esterséget eltanulni senkinek sem sikerült, ha csak nem örökölte. Mint ahogy a legtöbb háziipari munkát, ezt is téli időben szokták végezni, amikor legtöbb idő marad az ilyen munkára is. Csak egészen kivételes esetekben készítenek megrendelésre más alkalommal is. A szuszékot leginkább gabonáért szokták eladni, aszerint, hogy mekkora méretű, átlag kb. 2 —4 véka gabona az á r a ; pénzért ritkán adják el. Ilyenkor a kisebbért 150 lejt — 5 pengőt, a nagyobbért 2 —300 lejt — 7— 10 pengőt kaptak. Ez nem sok ezért a nehéz és különleges munkáért, am elyet, — mint ahogy mondják — még az asztalos sem tud megcsinálni. A román megszállás alatt azonban szinte teljesen megakadályozta a szuszék készítését a faanyag megszerzésének nehézsége. A mellett, hogy a faanyag nagyon megdrágult, fát még a saját erdejükből is csak hosszas utánjárással, sok lefizetéssel tudtak szerezni. A büntetés pedig igen szigorú volt. Leginkább akkor jutottak fához, ha a vihar kidöntötte s elárverezték. Különben még a kiadást sem fedezi a kereset. A bükkfa-anyag hiánya miatt ritkábban fenyőfából is készítenek szuszékot bükkfalábakkal, ez azonban term észetesen nem olyan tartós, mint a teljesen bükk­ fából készült, am ely több nemzedéket is kiszolgál; csak a szú tudja elpusztítani. Ha a szuszékkészítés elterjedését (73. kép) megfigyeljük, itt — e kis területen is — megállapíthatjuk azt a néprajzi jelenséget, hogy a régebbi tárgyi és szellemi hagyományok bizonyos középpontokból kisugározva, a peremvidékekre szorulnak ki, vagy egy-egy földrajzilag is elzárt, főleg hegyek közé rejtett faluban maradnak fenn. Itten is — amint már említettem, — különösen Pálfalva, Oroszhegy, Firtosváralja volt az a három falu, ahol — mintegy három évtizeddel ezelőtt — a legtöbb szuszékot készítették. Ma pedig innen teljesen kiszorult Udvarhely-megye legfélreesőbb faluiba, a megye székhelyétől (Székelyudvarhely) távolabb fekvő Siklódra és Varságra.

KAPUFARAGÁS FENYÉDEN A székely fam esterségek alkotásai közül a legism ertebb s kétségkívül a leg­ jellegzetesebb az ú. n. székelykapu. Ma azonban ennek a készítése — a székelykapu-faragás m estersége — is kihalófélben van. Akad ugyan még nehány olyan székely, aki ért ehhez, egy-két kaput készített is talán, de nem folytatja hivatásszerűen a kapufaragás m esterségét.

A bb. 74. kép. A k a p u fa ra g á s sz e rsz á m a i: 1. b o t (fa k a la p á c s), 2.1'aragó fe js z e , 3. h a rg a s fe js z e , 4. 5. c irk á lo m , 6 — 7 . k u p ásv éső . — W erk z eu g e d ér S z c k le r T o rsc h n ilz e r.

ród alú

fe js z e ,

Egyetlen hivatásos, elismert, jó kapufaragót ismerünk Dávid Mózsi fenyédi gazda személyében. Ő készítette nemcsak a vidék összes kapuit (Árvátfalva, Farcád, Sükő, Küküllőkeményfalva, Zetelaka, Székelyudvarhely, Varság, Bögöz, stb.), de még a távoli m egrendeléseket is csak ö tudta kielégíteni. (Budapest, Tem esvár, Csernovic, Bukarest.) Leírásom alapjául a Dávid Mózsi magyarázata és munkamódja szolgált.

166 A kapu anyaga cserefa. Kiválasztásában arra ügyelünk, hogy lehetőleg szép, igyenes, tiszta (bognélküli) fatörzs legyen s hogy magassága és vastagsága a kapu méreteinek m egfeleljen. A fa kb. egy évi száradás után válik a faragásra legalkalm asabbá; t. i. amikor félszáraz; ilyenkor már nem hasadozik olyan könnyen, mint nyersen. Először a ródaló fejszével (74. kép 4) kezdik faragni, olyan formára, hogy a nyert hasáb keresztm et­ szete (75. kép alul) téglalapalakú legyen. A szélességet a fa vastagsága határozza meg. Ritka az olyan fatörzs, amiből két kapuoszlop vagy kap u zábé is kitelik. A darabolófejszével lenagyolt oszlop a fa­ ragófejszével (74. kép 2) utána simüódik.

Abb. 75. kép. A fa tö rz sb ő l k észü lő k ap u o szlop k eresztm etszete (alul) és á rk o lá s , csa p o lá s (felü li. Q u e rsch n itt des T o r p fo ste n s und F a lz u n g d ér B a lk e n .

Abb. 76. kép. A k észü lő k ap u fő ré s z e i: k é to ld a lt a k in ag y o lt k ö té se k ; a h o ssz a b b oszlop a m á r k is im íto tt k ap u zábé (aüsófele a c s u ta k fa ), ettő l jo b b r a a k o n ty fa (a k is k ap u rész ére). — T e ile des S z e k le r T o res.

A kapuoszlop magassága, ill. hosszúsága 4 — 5 m. szokott lenni. Az volt a megfigyelésem, hogy a régi kapuk általában magasabbak, mint az újabbak és bár nincs erre nézve kialakult szokás, de mégis úgy tartják, hogy a jobbmódú gazdáknak magasabb kapu jár. A kapuoszlop hosszúságának alsó, vastagabb, bogos része, az ú. n. csutakfa, vagyis az a rész, amelyik a földbe lesz beásva kb. 1— 1.20 m. hosszú­ ságig. Ezt a részét csak durván faragják körül a fatörzs szélesebb, alsó feléből (76. kép). A kapu zábé szélessége is változó ; 20— 25 cm-tői felfelé. Mivel a módosabbaknak telt szélesebbre, ez is az anyagi mód kifejezője volt. A széleset általában szebbnek tartják és szívesebben is faragják, mert könnyebb dolgozni rajta. A megfaragás után simára gyalulják a kapuzábékat, mindhármat egyforma szélességűre és vastagságúra. A vastagság alulról fölfelé fokozatosan csö k k en ; kb.

167 16 cm-től 10 cm-ig. Ugyancsak ilyen széles az ú. n. kontyfa, ami a három kapuzabét felül összeköti. Ebbe vannak beeresztve a zábék végén levő 15 cm hosszú levállazott (oldalt befürészelt) csapok, am elyeket a vésésbe téve két-két faszeggel fogatnak össze. A kontyfa gyakran készül fenyőfából is. A galambdúc szintén fenyőfa, ezért nincs rajta soha faragás, csak festés. Ha a kapuoszlopok vagy záb ék és a kontyfa is elkészült, akkor következnek a kötések és a betét vagy a kapukoronája (régen tűkör ) (77. kép). Kötésnek nevezzük azokat az erősítéseket, am elyeket a kapusarkokra alkalmaznak. Ezek a kötések szabják meg a székelykapu jellegzetes formáját s ezért ezt a formát kötött kapu n ak is nevezik. A baltával és a hargasfejszével (74. kép 3) kinagyolt kötéseket a rendeltetésük helyére

Abb. 77. kép. A szék ely k a p u ré s z e i: 1. k a p u z á b ék vagy oszlop ok, 2. k ö tése k , 3. b e té t vagy k a p u k o ro n á ja , 4. k o n ty fa , 5. c su ta k fa , 6. g alam b d ú c. T e ile des Székiéi' T o ro s

Abb. 78. kép. A k a p u z á b é k ifa r a g á s a

(D ávid

M ózsi)

M ózsi Dávid b eim S ch n itz e n ein es T o rp fo sle n s .

teszik s kicirkatm azzák a kapu körívét és a kötések belső vonalát. A kicirkalmazás úgy történik, hogy a két csutakfán keresztül egy hosszú deszkát erősítenek, ennek a közepére szegzett spárgával kijelölik a kapu körívét. Régebben inkább csak karcolták a kijelöléseket, ma már ceruzával húzzák ki a vonalakat. Miután a kirajzolt körívet és a kötés beeresztését kifürészelték, beuáVazzák (bevésik) a kötésnek a zábéra, illetve a kontyfára kerülő részeit. Ennek a változatos formájú külső vonalát a zábéra és a kontyfára pontosan rárajzolják, aztán bevésik annyira, hogy a kötés felülete egy síkba kerüljön a kontyfa és a zábé felületével. Vagyis ahogy Dávid Mózsi mondja röviden: „a kötés kapcsosan bévállazódik, hogy egymást erősen fo g ja.“ A jól beillesztett kötést még négy darab faszeggel is jól odaerősítik. Ma már gyakran vasszeget használnak erre a célra is, pedig nem olyan jó, mint a fa, mert

168 hamarább hasít. Régente a szegek is díszítő elemként hatottak ; sokkal nagyobb fejük volt, amely ki is volt faragva/ * A betét vagy korona a kiskapu fölötti négyzetalakú részt tölti ki. Ezt beeresz­ téssel és árkolással becsapolják a két zábéba. A kiskapu fölött a két kapuzábé belső oldalába árkolást vágnak, a betét két szélén csapokat hagynak, amiket az árkolásba beeresztenek. Az árkolást csak vésővel, a csapokat fűrésszel és vésővel vágják ki (75. kép felül).

Abb. 79. kép. A k a p tila ra g á s szerszám ai. —■ W erk z eu g e des S z é k le r T o rsch n itz e rs.

Ha már ennyire elkészült a kapu, következik a díszítő farag ás: a kifaragás (78. kép). Az egész kaput alacsony tuskókra, vagy erre a célra készült (kb. 1 méter magas) bakkokra fektetik úgy, hogy a faragómester lovaglóülésben végezhesse a kapufaragást, illetve díszítését. Először beosztást csinál. Az oszlop közepén egy fő­ vonalat húz végig és mellette jobbról is, balról is egy-egy mellékvonalat, a széleken pedig a szegélyező keretet jelöli meg. Ritkábban erre a függőleges beosztásra egyenlő távolságokban m erőlegeseket is húz. A vonalakat ceruzával húzza meg egy egyenes léc (lénia) segítségével. Bágyon zsinórral kisujtolják a vonalat.24 A beosztás mérete a szerint változik, hogy milyen széles a kapuzábé és milyen sűrű legyen a faragás rajta. Általában 5— 10 cm-ig terjednek a távolságok. Erre a beosztásra kirajzolás nélkül gyorsan vési bele a megfelelő vésőkkel a csiga- és hullámvonalas leendő domború díszítést. Ha a minta nagy felületen bele van már vágva, csak akkor, utólag mélyíti ki a közöket. A kifaragásnak a szerszámai (79. kép) vésők — egyenes, tisztító 2Í A régi kapuk részletes leírása és ábrázolására vonatkozólag lásd : Szinte G á b o r : A kapu a Székelyföldön c. tanulm ányát. (E leírásban kizárólag csak a Dávid M kapufaragásával és kapuival foglalkozom .) 21 N. Bartha K ároly; A kötött kapu faragása és állítása Bágyon. É rt. 1933. 1—2 (T e lje s fonetikus lejeg y zéssel.)

sz.

169 és görbe vésők (80. kép), — am elyeket jórészt a falusi kovács készít számára. A vésők használatához szükséges még egy bot (fakalapács) (74. kép), amivel ügyesen ütögetni kell a fára m erőlegesen álló szerszámot haladtában. Legfontosabb a nyolc darab fokozatosan növekvő körívalakú kupás véső (74. kép 6 - 7 ) . A legkisebb számúval a csiga­ vonal legbelső hajlatát kezdi k iv ésn i; a többit nagyság szerinti sorrendben hasz­ nálva eljut a legnagyobb körívig, illetve a

Abb. 81. kép. Abb. 80. kép. V ésők. —. M eissel.

A k ap u n a lk a lm a z ó it d ísz ítm é n y e k : 1. hereiév é], 2. tu lip á n sz á r, 3— 5 . bolld ogasszonylevél, 4. tu lip án, 6. fo rg ó v irág . G e b rá u ch lich e O rn a m e n tc a n S z é k le r T o ré n .

legnagyobb számú vésőig. Ez a hullám- és csigavonalas díszítés az alsó párkánytól kezdődik és egész hosszában végighalad a zábékon, leggyakrabban három sorban. Régebben egysoros, de nagyobb méretű volt, azonban a kapufaragás virágzásával egyre szaporodott, sűrűbbé vált a d íszítés; amikor négy-öt soros is gyakran készült. A középső sor felmegy a kapuzábé végéig, s ott pálm a-levélben végződik; az oldalsók közül az egyik — illetve a középső kapuzábénál mindkettő jobbra is, balra is — átmegy a kötésekre, úgy, hogy a kötések beeresztési vonalát teljesen mellőzi, eltakarja. Mintha szándékosan leplezné ezt a szerkezetből adódó szép vonalat, ami a régi kapuknál különösképen érvényesült. Ezeket a hullámvonalas díszítéseket, melyek az egész kapun uralkodnak, Dávid Mózsi tulipánszárak nak (81. kép) nevezi, nyilván azért, mert az egyes kacska­ ringók végére leggyakrabban tulipánt szokott faragni. A száron elhelyezett kis levélkék — kettő vagy három, a szerint, hogy mekkora a tágasság — boldogasszony levelek. A kacskaringók hón aljába egy-egy herelevelet tesznek. A tulipán helyett gyakran faragnak forgó-virágot, elsősorban ott, ahol a kacskaringók m egnagyob­ bodnak, mint pl. a kötéseken. A középső tulipánszár helyén — a zabé közepén — egy féldomború (barokk) oszlopot szoktak kifaragni. Az oszlop két vége felé kissé elkeskenyedik és csigás oszlopfővel végződik, e fölött van a pálm alevél.25 Dávid Az oszlopokat Hn;zka 1. pálm afából (A székely ház. Bpest, 1935.), Cs. Sebestyén Károly pedig kancialáberekből szárm aztatja. (A székelykapuk pálm afája. Ethn. 1939.)

170 Mózsi ezt az oszlopot már ritkán szokta csinálni (Zetelakán, Küküllőkeményfalván, Sükőben), mert fáradságosabb munka. Viszont ide — a középső vagy esetleg a két szélső tulipánszár helyére — újabban egy összefüggéstelen, egym ás alá helyezett forgó-virág, tulipán, herelevél, pontok sorozatát szokta kifaragni (83. kép). A kapuzábé alsó fele a földtől kb. 70— 100 cm magasságig rendesen egy párkánnyal van elválasztva a felétől. A párkánytól lefelé a zábé megvastagszik mintegy 5 cm -rel. A párkány alatti résznek is meg van a maga külön d íszítése; aminek középpontjában egy r ó z s a van, körülötte pedig egy koszorú, ezek felett tulipánszárakból, levelekből és tulipánokból alakított díszítés (84. kép).

Abb. 82. kép. S ü k ei k ap u . — S z é k le r T o r , Siik ő.

Ez az utóbbi szép faragás szokott áldozatul esni a korhadásnak indult régi kapukon akkor, amikor új lábakra, ú. n. ráklábakba állítják a kaput, hogy ki ne döljön és egy pár évtizedig még használható legyen. A kapuzábé két szélesebb (tehát elülső és hátsó) oldalát (csapszerűen) kissé m egfaragják, hogy a kétágú rák­ lábakba, amiknek csutakja már be van ásva a régi helyébe, pontosan be lehessen ereszteni. Ekkor mind a zábét, mind a ráklábat vagy négy helyen is átfúrják s fa-, vagy vasszegekkel jó erősen megfogatják. Szokás csak a középsőzábét ráklábba tenni. A kiskapu fölötti térséget a kapu koronája, vagy betét tölti ki (85. kép). Gyakran címert is faragnak r á ; elsősorban magyart és koronát, de régebbi kapukon Erdély címere is látható. Rendszerint azonban a fennebb említett motívumokból (tulipánszár, tulipánnal forgóvirág-levelek) összeállított és bekeretezett díszítést szoktak kivésni. Az egészet félkörívben veszi körül egy babér-koszorú, e helyett Dávid Mózsi újabban cserefalapikoszorú t farag — oda nem illő, — naturálista ábrázolásmóddal (1. 82. kép). A kontyfa felső részén egy sor háromlevelű rózsa van kifaragva. Erre kerül a galambdúc, amelynek nyílásközeire virágcsokrot és galambot szoktak festeni. (Nem

171 faragni, mert ez fenyőfából készült). A galambdúc szegélyléce uízfolyásosan (hul­ lámosán) van kivágva (1. 85. kép). A galambdúc feletti tetőzetnek először az ú. n. szaruazatát teszik fel, (ezek a tető alakját és m agasságát adó rudak) amire reá­ szegezik a lécezést, erre pedig a zsindelyeket. A zsindelyvégződéseket kicirázzák, azaz két oldalt kissé kihegyezik.

Abb. 84. kép.

Abb. 83. kép. D ávid

M ózsi eg y éni k a p u d íszítm én y ei (S zék ely u d v a rh e ly ).

A

k ap u záb é a ls ó

d ísz ítése

(S zék ely u d v arh ely ).

O rn a m e n te am u n te re n T e il des T o rp fo ste n s.

T o r, A rb eit d es M ózsi D ávid.

Az ú. n. »napkeréknek« és egyéb díszítő elemeknek elnevezését már Dávid Mózsi sem ismeri, mindössze a fentieket tudta ő is megnevezni, ezek sem annyira a hagyományos régi elnevezések, mint inkább a maga, nem eredeti, az úri tulipános ízlésből támadt elkeresztelései. A kifaragás után következik a kifestés, ami ugyancsak a bakkon, illetve a tüskökön történik. Rendesen csak a kifaragás lapos felületét szokták kifesteni, a bem élyített részeket nem. Az eredeti régi festésmódról és festékanyagokról nem sikerült semmit megtudnom. Ma firnájsszal összekevert por-festéket használnak, amit készen vásárolnak. Az ecset ma szintén bolti árú. Régen a vékony nyírfavessző végét jól m egpotyolták s ezzel az összeroncsolt, szálas végével festettek.

172 Használatos sz ín ek : piros, zöld, kék, fehér (mind keveretlen tiszta színben). Az utóbb múlt időkben rom in kényszerre, sárgát is kellett használniok. Később azonban nem elégedtek meg ennyivel a román hatóságok, hanem több helyen a kaputulajdonosokat kényszerítették, hogy színes kapuikat barnára (Homoródszentmárton), máshelyt feketére (Zetelaka), vagy legalább fehérre meszeljék (Fenyéd). A címeres kapuk címereit le kellett faragni, deszkával beszegezni (Kadicsfalva), vagy az egész betétet ki kellett venni (Fenyéd).

Abb. 85. kép. A k a p u k o r o n á ja vagy b e té tje (U lke). —

T e il ein es g esch n itz ten T o r e s in Ü lke.

Ha a kapu minden része és festése is elkészült, akkor a bakkon teljesen összeállítják pontosan és véglegesen (a fedés kivételével) s hozzákezdenek a felállí­ táshoz. Ehhez tíz-tizenkét ember segítsége szükséges és egy fél óra alatt már helyén van a kapu. Egyenlően megoszolva a három kapuzábénál, egyszerre, vezényszóra kezdik emelni a kaput s három fogásra már bent kell állniok a zábéknak az előre megásott gödrökben. Eleinte szabadkézzel fogják, azután pedig kis rudakkal emelik

173 tovább. Miután felállították, vízmérték segítségével pontosan behelyezik, a csutakok tövét pedig kövekkel és földdel keményre döngölik. Most még hátra van a tetőzet feltevése, amihez külön állást szegeznek fel a kapu két oldalára, s azon dolgoznak tovább, míg a zsindelyezést is be nem fejezik. A kapufaragó mester rendesen maga megy el a megrendelőhöz s ott készíti el a kaput. Ha azonban a megrendelőnél nincs cserefa s nem is lehet könnyen beszerezni, akkor a mester otthon készíti el a kaput, s csak teljesen kész állapotban szállítja el szekérrel az illető faluba. Dávid Mózsi és a fia három hétig dolgozott 1934-ben Sükőben Simó gazdánál, amíg elkészítette a kaput. Erre az időre kapott (5000 leit), 167 P-t és ellátást. Erre a kapura a következő felírást v éste: »Fárat vándor térj pihenni. Istené a szállás és amikor eltávozol a gazdának ne kivánd a rosszát. Készítette Dávid Mózes és fija Fenyédi. 1934«. A felírást rendesen a rendelő szokta adni, de ha nincs külön kívánsága, akkor a faragómestertől kaphat és válogathat. *

Az a kaputípus, am elyet ma Dávid Mózsi készít, a székelykapu legdíszesebb és legszínesebb változata, amely kb. a századforduló idejében érte el virágzása csúcs­ pontját Udvarhelyszéken. Székelyudvarhelytől északkeletre fekvő falukban ma is a legnagyobb számban találhatók ezek a faragott és festett kapuk (Fenyéd, Máréfalva, Zetelaka, Küküllőkeményfalva, Fancsal, Ülke, Oroszhegy, Szentegyházasfalu, stb.). Itt élt a legtovább és itt fejlődött leggazdagabb díszítm ényűvé; de ma már a deka­ dencia jeleit hordozza m agán; ugyanis az agyonzsúfolt díszítés mellett háttérbe­ szorul és elvész a szerkezet, ami a régi kapuknál, éppen fordítva, olyan szépen érvényesült. Nemcsak Udvarhelyszéknek, de talán — ma — az egész Székelyföldnek egyik legelmaradottabb és legeldugottabb vidéke ez. Ezek a faluk — egyelőre — minden forgalomtól távol esnek. Nem csoda hát, hogy az egykori igen elterjedt székely kapu — a népi kultúrának ez a beszédes képviselője — ma már szinte csak em léke — erre a csendes, szinte rejtett vidékre húzódott vissza. Itt fog élni még egy darabig, talán egy pár évtizedig — és itt fog meghalni, mert azt parancsolja a hagyományos műveltségelemek kérlelhetetlen sorsa.26

“ A székelykapu ism ertetésére és történetére vonatkozó szak irod alo m : Huszka József: A székely ház. Bpest, 1895. Szinte G ábor : A kapu a Székelyföldőn. É rt. 1909—10. Cs. Sebestyén K ároly : A székelykapu földrajzi elterjed ésén ek újabb adatai. Ethn. 1923—24.40. 1. Viski K ároly: Adatok a székelykapu történetéhez. É rt. 1929. 3 —4 sz. N. Bartha K ároly: A kötöttkapu faragása és állítása B ág y on. É rt. 1933. 1—2. sz. Cs. Sebestyén K ároly: A székelykapuk pálm afája. Ethn. 1939. Szabó 7 ■ A ttila: Levéltári adatok faépítészetünk történetéhez. II. Székelykapuk és fazárak. Kolozsvár, 1939.

M E S T E R S É G E K

ÉS

A

MESTER.

SZÉKELY FAM ESTERSÉGEK KELETKEZÉSE A székely famesterségek elterjedésének okait a következőkben kell keres­ nünk: a nagy erdőségek, a nehéz életkörülmények, az elzártság, a különleges tár­ sadalmi és jogi helyzet, a hagyományos szokások és a székellyel született hajlam. Anonymus azon adatát, hogy a székelyek mindig a magyar sereg előtt jártak, Karácsonyi János így értelm ezi: „Elől kellett a székelyeknek menniök, hogy átjárókat vágjanak, útat mutassanak az ő foglalkozásukból jól ismert területen: az erdőn á t.“ Mint erdők tájára telepedett és állattenyésztéssel, erdei legeltetéssel foglalkozó nép legjobban értett ehhez.27 A X III-ik században, a végleges megtelepedés után, a Székely­ föld arra alkalmasabb területein már a földművelés is kezd elterjedni s ezzel pár­ huzamosan elkezdődnek a nagy erdőírtások is.28 A telepek körül irtott szántóföldek és erdők legnagyobb részét a faluk felosztották maguk között s az ú. n. falu-törvé­ nyekben gondoskodtak az erdők sorsa felől.29 A XVI-ik századig az erdőket a leg­ több helyen még mindenkinek szabad volt irtani. Az irtott földek magánbirtokká váltak. De a XVI-ik század végétől már a székely közbirtokosságok is átveszik az 1563-ban készült magyar erdő-rendtartást.80 Kezdetben szabadon lehetett dúskálni az erdő fái között, nagy károkat okozva a tervszerűtlenséggel, gondozatlansággal. Bár mindenre bőven pazarolták a fát, az erdőség kevéssé érezte meg ezt, mert csak a közeli környék élte az erdőt, erdőit rendszeresen, az útak, a nagyobb szállítóeszközök (vasutak) hiánya miatt. A fafogyasztás helyi, környéki szükségletet elégí­ tett ki. A földművelés térhódítását még fokozta az Amerikából behozott mezőgaz­ dasági termények (kukorica, krumpli) nagyméretű elterjedése. így az erdő a civili­ záció haladtával folyton kisebbedik. Az emberi lakóhelyek közelében elsősorban azok a fafajok jutnak uralomra, amelyeknek erősebb a sarjadási képességük. Ezért külö­ nösen a fenyőfa, mert nem sarjad s ültetéséről nem gondoskodtak, egyre feljebb szorult az ember elől. Az alsóbb erdő- és mezei tájon a tölgy-, gyertyán-, feljebb a bükk-, éger-, nyírfa terjeszkedik. A fenyves közt a boróka, a bükk mellett a mogyoró hatalmasodott el. Ezek mellett még azok a fák találhatók meg, amelyeknek a magját a szél, vagy az élőlények hordják s z é t: juhar, galagonya, vadkörte (vackor), som, vadcseresznye, stb.31 Udvarhelyszék magasabban fekvő hegyvidékei nagyon kis mértékben alkal­ masak a földművelésre. Kevés olyan termény van, amely kibírja ezt a szigorú 87 Karácsonyi János .- A székelyek eredete és Erdélybe való települése. Budapest, 1905. 6 2 - 6 3 , 1. 28 Györffy György A székelyek eredete és településük tö rtén ete. Erdély és népei Szerk. Mályusz Elem ér. 7 2 —73. 1. 29 Tagányi K ároly: M agyar erdészeti oklevéltár. B pest, 1896. I. köt. X IX . 1. 30 Tagányi Károly : id. m. I. köt. X V II. 1. 31 Blattny Tibor: Az erd őtáj átalakulásairól. Kny. Erdészeti Lapok. 1913 X X I.

175 éghajlatot és haszonnal megterem a sovány földben. Ezért itt az erdő nyújtja azt a megélhetési alapot, amit más vidéken a termőföld jelent. Ahogy a jó föld meg­ tenni a különféle terményeket, éppen úgy a fa, az erdő is megadja a különböző fam esterségek lehetőségét. E mesterségek készítményeinek az elszállítása és elcserélése (eladása) folytán igyekszik a székely mesterkedő pótolni azokat a hiányokat, amiket a term észet másfelöl megvont tőle. Ezért mondják, hogy „az erdőből arat a székely". Az itt élő lakosság tudatában van annak, hogy a fa és az erdő az ő számára nélkülözhetetlen életfeltétel. Ezt fejezi ki az alábbi, 1804-ből származó jelentés is,32 amikor „élő okunk"- nak nevezi az erdőt: „ . . . az egész országbéli lakósok között — jelenti a főkormányszéknek a két Oláhfalu — ha valakinek, valójában nekünk legszükségesebb az erdő, akiknek csupán csak fába van minden élő okunk és akiknek az előbbeni hallatlan szélvészek mián is erdőbeli élő okunk úgyannyira elpusztíttatott és megfogyatkozott, hogy más messze való helységekből élő okunkra szolgáló erdőket arendán kelletik kifogadnunk és hosszas veszedelm es útakon vecturálnunk." Udvarhelymegyében 175.000 hold erdőterület van. Ebből fanemek s z e rin t: bükk 112.000, fenyő 37.600, tölgy 21.000, egyéb 3.900 hold területet borít.33 A fam esterségek is az erdő fái szerint változnak. Az erdő embere jól ismeri a különböző fákat, azok term észetét, tulajdonságát, korát, am elyekkel mind másképpen kell bánni tudni, mert különben a fa megbosszulja magát s kárbavész a munka. A bükkerdő vid ékén : szuszék, kéregvéka, o szto v áta; a fenyves közelében : deszka, zsindely, faed én y; a nyírfás berkek környékén: favilla, kéregsótartó, nyirágseprű, stb. készül. A vadcseresznyefa héjából kászut, a tölgyfából kaput, a mogyoróból kávát, gereblyenyelet, stb. készítenek. Valamikor ezek a fam esterségek teljesen az anyag lelőhelyéhez, az erdőhöz voltak kötve, azonban a növekvő forgalom, a fa nagyipari felhasználása, egyes erdő­ részek védelme következtében egyre m esszebb maradnak az erdőtől s egyre gyorsabban tűnnek el. Általános tény, — állapítja meg Deffontaines,34 — hogy a fam esterségeknek nagyrésze mindinkább elválik eredeti társától, az erdőtől. Lassanként az erdő elveszti helyi felhasználását. Elmúlt annak az ideje, amikor biztosította és éltette a kism es­ terségeket. Az erdő, — amely az anyagot szolgáltatta — legfőbb oka volt a fam ester­ ségek kifejlődésének. Ehhez hozzájárult azonban a kevés és gyönge termőföld okozta nehéz m egélhetés is. A lakosság legfőbb foglalkozásának a földművelést tartja ugyan s óriási erőfeszítések árán dolgozza meg a földjét, de még sem tud annyit ter­ melni, hogy meg tudjon élni belőle. Em ellett tehát mindig más kereset után is kellett néznie, leginkább az évnek abban a felében, amikor a mezei munka m ellett más munkához is hozzájuthatott; különösen télen. Ilyenkor elsősorban ügyességét kellett próbára tennie, felhasználnia és kifejlesztenie. így szokott rá a sokféle mesterkedésre. Készítményeivel messzire kellett szekereznie, hogy gabonával vagy egyéb élelmi82 Tagányi K ároly: id. m. III. köt. 857. 1. A két Oláhfalu tanácsának a főkorm ányszék­ hez küldött jelen tése erdeik állapotáról (294). 83 A székelyudvarhelyl erdészeti hivatal adatai. 1941. 34 Deffontaines P . : L ’hom m e et la fórét. Paris, 1933. 97. 1.

f Jj

r

/

176 szerrel elcserélje. Ezért vállalt fuvarozást, kereskedést (ha állata volt), s ezért vizs­ gálta oly figyelmesen a term észetet, hogy találjon valami felhasználható anyagot s ha már semmi sem jutott számára, ezért kellett kezébe vennie a vándorbotot. A Székelyföld, de különösen Udvarhelyszék elzártsága is nagyban hozzá­ járult a m esterségek kifejlődéséhez. Az összeköttetés, utak, vasutak elégtelensége, a főbb útvonalaktól való távolesése, valamint a nagyobb ipari központok, városok hiánya arra kényszerítette e vidék lakóit, hogy a nyersanyagot helyben dolgozzák fel és valósággal pazarolják. Egy-egy elrejtett falu életközösségében valóságos önellátó életmódot folytat, amiben tág tere nyílik az egyes anyagok sokféle felhasználásának a különféle mesterségekben. A fentem lített földrajzi okok mellett a székelység történelmi sorsa, külön­ leges társadalmi és jogi helyzete is befolyásolta életformája, m esterkedése alaku­ lását. A székely, mint egykor nemes, tehát szabad nép (legalább is viszonyla­ gosan az) nem volt jobbágyi, szolgai munkára kényszerítve. Szabadabban választ­ hatott a lehetőségének és kedvének, hajlamának leginkább megfelelő munkák között, — ha irányította is életszükséglete — mint az állandó jobbágysorban élő néprétegek. A közösen birtokolt erdőből jogainak és szükségleteinek m egfelelően szabadon hasz­ nálhatott, fogyaszthatott. Ha saját szükségletén felül is készített, árújával szabadon mozoghatott, hogy eladja termékeit vagy cserekereskedést folytasson; senkinek sem tartozott felelősséggel. A XVH-ik században a székely faipar vezetőszerepet töltött be az erdélyi életben. (L. Bethlen Gábor árúcikk szabályzatát. 182. 1.) Ha gazdasági jelentőségük nincs is, meg kell említenünk, hogy a hagyo­ mányos ősi szokások is létrehozói és éltetői egyes fam esterségeknek. A különféle népszokásokhoz fűződő tárgyak készítésére itt legtöbbnyire a fát használják. A fafara­ gásban fejezi ki a székely a maga vallomásait, érzelmeit, amikor kedvesének cifraguzsalyat, sulykot, vagy a halottnak kopjafát készít, hagyományos megszokásból. Mivel a nép még ragaszkodik a szokásaihoz, e faragványok ma is szerepet játszanak a mesterségek m egbecsülésében és megőrzésében. És végül — de nem utolsó sorban — a m esterségek születésének és elter­ jedésének belső oka az öröklött hajlam, a lelem ényesség. Ez a legtöbb székely emberben megtalálható s az egyéni ötleteket jól értékesítő m esterségeknek egyik legfontosabb éltetője. S hogy ez az ötletesség valóban megvan, leginkább észre­ vehető a más környezetbe, idegenbe került székely ember életében és munkájában. Vagy abban a tényben, hogy sehol annyi és oly sokféle m esterséget nem találunk a hasonló (földrajzi) viszonyok közt élő nemzetiségeknél, mint éppen a székelységnél. Mindezeknek földrajzi, történeti okai vannak, amelyek maguk utalnak az alakulásnak a következőkben vázolt menetére. A földrajzi helyzet, a közvetlen kör­ nyezet hatása a legerősebben nyomja rá bélyegét lakójára. A Székelyföld hegyes, erdős vidék. Az erdő és hegyvidék állandó változatossága újabb meg újabb képet rejt maga mögött s tár a benne mozgó ember elé, ami kíváncsiságát, érdeklődését folyton izgatja, tovább és tovább csalja a völgyből a hegyre, egyik hegytetőről a másikra. Azt, amit el nem ér, vagy meg nem láthat, képzeletével pótolja. A válto­ zatos valóság közvetlen közelsége, s a benne élő ember képzelete az utóbbi nagy szellemi rugalmasságát eredményezi. Ez a folyamat sok évszázados, történeti jelenség.

177 Ebben a történetileg alakult s folyton alakuló szellemi rugalmasságban kell keresnünk a székely ezermester-lelkület magyarázatát. A szellemi rugalmasság, a sok irányú érdeklődés, kíváncsiság ébrentartásához term észetesen fizikai mozgékonyságra is szükség van. Mind a szellemi rugalmasság, mind a fizikai mozgékonyság igen jellemző vonása a székelynek. Ez a két tulajdonság eredményezte a székely vállalkozó szel­ lemet. A mozgékonysága tette alkalmassá arra, hogy maga induljon útra értékesítésre váró készítményeivel. Ezért nem tartózkodik, nem fél az idegentől, az új vidékektől, emberektől, hanem érdeklődéssel figyeli és kíváncsisággal várja az újabb képeket, helyzeteket. Szívesen vállalkozik nagy útakra. Országos körútak után tér vissza a köröndi fazekas, a zetelaki deszkás, a csergeárus, vagy a borvizes székely. Nem véletlen, hogy éppen a székelység köréből kerül ki oly sok világjáró, k u tató : Körösi Csorna Sándor, Bölöni Farkas Sándor, Xántus János, Szentkatolnai Bálint Gábor, Orbán Balázs stb. Nem becsüli le tehát a székely a mesterkedő vagy kereskedő gazdát s nagy a becsülete a világjáró s világlátott embernek is. Valósággal szégyenkezik, aki nem járhatott túl a szék (m egye) határán, — holott más vidéken éppen az ilyen kóborló természetű embert ítélik el. Az ilyen világjáró ember hasznos tapasztalatokkal, megfigyelésekkel tér vissza. Tapasztalatait igyekszik felhasználni az otthonában. Nem fél az újításoktól, szereti a mesterkedést, tervezgetést, az egyéni ötletek felhasználását. Azt, amit útjában látott, megfigyelt, m egpróbálja otthon is előállítani. így kerül a messze havasalji erdőbe cipőkéregvágógép vízierőre alkalmazva, amihez csak a legszükségesebb alkat­ részeket vásárolta meg készítő m estere. így készült szélmalom a pálfalvi határ Csereszádjára, másutt vízi erőre mozgó madárijesztő bukkan elő, fakerékpár, magánjáró szekér, sőt még repülőgép is — és még hosszú sorozata azoknak a találmányoknak, amikkel lépten-nyomon találkozhatunk a Székelyföldön. Igaz, hogy egy részük nem több ötletnél, leleménynél, alkotni akarásnál, hiszen a legtöbb esetben az idegenben látott és tapasztalt dolgokat nem lehet oly könnyűszerrel előállítani o tth o n ; ilyenkor keresi, kutatja a székely a megfelelő anyagot, ami pótolja az itt hiányzó szükségest. Csak a gondolatot hozhatta el, az anyagot nem s gyakran a szerkezet elvét sem, tehát a m egvalósítás a saját lelem ényességén, ügyességén fordult meg. Ha sok minden hiányzott is tehát, megvolt az akarat, amely idők folyamán, gyakorlattal, kifejlesz­ tette a gyakorlatiakhoz szükséges ügyességét. Ez a lelem ényesség különösképpen megnyilatkozik a fam esternél, aki nem hagyhatja felhasználatlanul a rosszul hasadó fát, hanem úgy alkalmazza, hogy ez a hiba esetleg előnnyé változzék. Éppen ezért a fam esterség a székely ezerm esterség egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása.

12

A M ESTEREM BER ÉS A M ESTERSÉGE Arra a kérdésre, hogy hogyan vélekedik, mit tart a mesterkedő emberről és a m esterségekről a falu, nehéz határozott választ adni, az annyira különböző és sokszor egymásnak ellentmondó nyilatkozatok és tapasztalatok alapján. A székelység közt a sok mindenhez értő embernek tekintélye van. Tudását becsülik és elismerik. Általában azt tartják, hogy a m esterség iránti hajlam együtt születik az em berrel s „mint ahogy van jó és rossz tanuló, vagy szorgalmas és lusta, van jó és rossz mesterember'*. Szentkirályon azt mondják, hogy „esze és arravalósága kell legyen, hogy jó mester leh essen ". Viszont Varságon (a szegényebb havasalji faluban) azt tartják, hogy „ha a szerszám megvan és hozzá az esze — mert az kell legyen — s egy kis türelme, akkor már lehet jó mester belő le". Tehát a jó mesterember tulajdonképpen több képességgel van megáldva s ezt becsülik benne egyén en kén t; „igazi ügyes em bernek" tartják. Azonban bármi sokra tartják is a mesterkedő tehetséget, a sok mindenhez értő ezermesterkedő embert, mint egyént, a mesterkedő falukról nem ilyen kedvező a székely közvélemény. A legbiztosabb létalapot nyújtó foglalkozásnak a földművelést tekintik, ami m ellett az iparszerü kism esterségek csak segítségnek számítanak. Éppen ezért, ahol kivételesen elegendő, jó termőföld van, abban a faluban már nem igen foglalkoznak rendszeresen m esterségekkel, mert meg tudnak élni a földművelésből és — bár nem vetik meg a m esterségeket — nincsenek ráutalva, arra, hogy maguk készítsék el ezeket a szükségleteket, vagy éppen kereskedjenek vele. Beszerzik vásárokon. Magatartásukon azonban látszik, hogy a módosabb ember önérzetével tekintenek az olyan falukra, ahol a m esterségeket iparszerűen folytatják. Érdekes, amint említettem, hogy ez a megnyilatkozás nem egyénekkel, hanem egyegy faluval szemben nyilvánul meg. Némelykor talán az irigység, máskor a gúny is érezhető ezekben a véleményekben. A m esterségek gyakran letörölhetetlenül rányomják gúnyos jelzőiket egyes faluk nevére. Számos példát találhatunk erre népköltészeti gyűjtéseinkben35 s habár a m esterség kiveszett már, a szó még tovább őrzi a gúnyolódás emlékét. Bár az ezermester rendesen a szegényebb társadalmi rétegből kerül ki, — a székelységnél mégsem mondhatjuk, hogy csak a vagyontalan emberek folytatják a sokféle m esterséget, mert bőven akad a jómódú gazdák közt is olyan, aki egyáltalán nem volna rászorulva, hogy saját maga készítse el a gazdasági és háztartási eszközeit s mégis maga végzi el az ilyen munkát. (Pl. kádározás, zsindelykészítés stb.). Ez a következőkkel m agyarázható: a veleszületett hajlam, az efféle munka hagyományos kedvelése, a mesterember értékelése és az a virtus, hogy ő is tnegtudja csinálni, 35 rostások, Szappan erdővidéki falukról B od os“ stb. (Kriza,

Pl. az udvarhelyszéki falukról szóló „G únyvers“ -ben : „K eresztúri szitások, A városi főző Szönm ihály“ stb. (K riza Já n o s : Vadrózsák. Bpest, 1911. 127. 1.) Az a következők szerepelnek „ F ü le bordás, Száldobos sántakerekes, kerékfúró Orbán, Benedek, Sebesi Székelyföldi g y ű jté s: 1882. 263. 1 )

179 végül az egyéni különleges kívánságok, ízlés, cél szerint való dolgozás vágya. (Különösen a zsindelykészítés közkedvelt foglalkozás, amit szinte kedvtelésből is folytatnak.) Igen jellem ző ezekre a mesterekre a féltékenység (konkurencia) hiánya, aminek egyik oka talán az egyéni munkában való bizalom, az ötletgazdagság. A m esterségek öröklése, elsajátítása rendesen apáról fiúra száll. „Sze az öregapja is híres mester v o lt" dicsekszenek. Már a kisgyermek vágyva tekint a mesterkedő apja munkájára, szerszámára, szívesen segítget s közben megtanulja a m esterség fogásait, sőt maga is megpró­ bálja kicsiben ugyanazt a használati tárgyat (kis facsöbör, szekér stb.) elkészíteni. Az apja szemben ugyan ócsárolja a munkát, de másoknak már eldicsekszik fia képességével vagy legalább hajlamával. Term észetesen e leggyakoribb eset mellett vannak kivételek is. Néha különös alkalom váltja ki az arravalóság megnyilatko­ zását. Egy sok gyermekes családnál — (Vas Pál, Varságon) — a legnagyobbik fiú nem tanulhatta meg a m esterséget, mert az idejét teljesen lefoglalta a gazdaság, az állatgondozás, azonban katona korában orosz fogságban annyira feltört belőle a mesterkedés öröklött hajlam a, hogy a sokféle idegen katona közt ő volt a legjobb faragó és asztalos. Azóta is igen ügyeskezü ember. Ért házépítéshez (kő- és á cs­ munkához), zsindely-, szekér-, bútorkészítéshez, kádározáshoz és kerekességhez. Ezenkívül még sok olyan munkához, amit meg sem említ, annyira term észetes. Ezzel szemben viszont van olyan m ester is, aki — mint mondja — nem örökölhette az apjától a m esterséget, mert „az öreg még egy szeget sem tudott m egcsinálni", de ő mégis mindenhez ért, ami házatáján szükséges, vagy környékén szokásos, sőt még olyat is csinál, amit messze elvisznek eladni, pld. csizmakérget. Ezenkívül készít zsindelyt, szuszékot, hajófát, talpfát, jól érti a kádározást, szén­ égetést, házépítést. A fa mesterei jórészt mind ilyen sokoldalúak, akik a fafeldolgozásnak nemcsak egy szűkebb szakm áját ismerik, hanem majdnem minden itt létező fajtáját. Ha valamelyiket nem értik, az csak azért van, mert nem volt rá szükségük, hogy m eg­ tanulják. Mert ahogy beleszületett a székely az erdősvidékbe, úgy születik bele a faragásba, a szerszám ok világába. Ez a sokoldalúság, ami részben kényszerűségből eredt, az egyén szempont­ jából előnyös és szükséges is az itteni életkörülmények között. Bárhova állítja sorsa, éppen sokoldalúsága miatt mindenütt könnyen m egállja a helyét. Bízik a két keze munkájában, ezért nem keseredik el a szegénységben. Nem fél a távoli idegen élettől sem. Ezt fejezi ki az alábbi, székely népköltemény is : É n vagyok az árva gyerek, Napszám után éldegélek, Kézim unka a jószágom . K ét tenyerem a jobbágyom , Széles e föld a honyom .

E jh , de m ire a sok vagyon ? Ép kezein, ép lábom vagyon S aki nem fél a munkától N apnyugotig tám adtálól Meg tud élni mindenhol.

Arany nem olt szom jat, ehet, A gazdag m ég koldus lehet. De szárazon és tengeren Bizonyos az én kenyerem , E ltart az én tenyerem .

(Kriza 1. 562.)

12

*

180 Viszont ha m egélhetést nyújt is a m esterség, módossá nem teszi az ezer­ mestert, bármennyit dolgozzék és bármennyire is m egbecsüljék is a munkáját. Főleg azért nem, mert egy ember nem tud haszonnal dolgozni, ha ő maga a nyersanyag term elője, vagy beszerzője, feldolgozója, szállítója és elárusítója egyaránt. A gazdasági előnyt vagy fölem elkedést a szakmunka (speciálódás) eredményezi, ami könnyebb munkával, tökéletesebb szerszámokkal, de többnyire a munka rovására nagyobb hasznot biztosít. Ennek a felfogásnak kifejezésére mondta el az öreg Vas Gáspár Varságon az alábbi kis m e sé t: „Egyszer volt egy szegény ember, aki mindenhez értett s mégis majd éhen halt, olyan szegény volt. S elment panaszkodni a királyhoz. Elmondta, hogy ő mindent meg tud csinálni a tűtől kezdve a házépítésig. Segítsen rajta, mert nagyon szegény. Erre azt mondta a király: „ezután ne csinálj csupa eg y eb et; csak tűt.“ Az ember megfogadta a tanácsát, s egyszeriben m eggazdagodott..........Mert akinek sokféle munkája vagyon, szegény ember marad“ . Az élet azonban ma még nem élhet a m esebeli tanáccsal, s még ma is sok ezerm estert találunk a Székelyföldön. *

A mesterember munkahelye elsősorban az ú. n. faragószin, árnyékalja, vagy szinalja. Ez rendesen a csűrnek az egyik felében van elhelyezve, vagy hozzáépítve. Ha azonban itt nincs elegendő hely erre a célra, akkor külön is készítenek faragószinl zsindely-, vagy deszkafedélzettel. Itt állanak a száradásra eltett becsesebb fák, gyakran gyalupad, a kézvonópad és egyéb faragó szerszámok. Alkalmas jó időben a munka nagyrésze az életen (udvaion) történik, viszont hideg időben a házba (szobába) is beviszik a faragnivalót; még a szánállat, csebret is ott dolgozzák ki. Ilyenkor gyakran többen is összegyűlnek egy háznál s egymással társulva vagy egymásnak segítve közösen dolgoznak kalákában . Ez a hagyományos munkamód — mely más munkaterületen is általános (házépítő-, tapasztó-, aratókaláka, stb.) — a székely közösségi szellem egyik megnyilatkozása.

M E S T E R S É G E K

A

M Ú L T B A N

NEHÁNY ADAT AZ UDVARHELYSZÉKI FAM ESTERSÉGEK MÚLTJÁHOZ A fam esterségekre vonatkozó adatok csak szórványosan fordulnak elő a régi feljegyzésekben; elsősorban az adóztatással kapcsolatosan, a birtok-összeírásokban (inventarium, urbárium, conscriptio), vagy az árucikk-szabályzatokban. Ezek közül csak mutatóban közlök egy néhányat, a teljes anyag feldolgozása későbbi feladat. Az adóztatás ugyanis nem egyszer azzal történt, amiből az illető vidék lakossága a leggazdagabb volt, vagy amit bőven készített. Ilyen adóztatási forma az udvarhelyszéki Kis- és Nagyoláhfalu (mai Szentegyházas- és Kápolnásfalu), vala­ mint Zetelaka deszka, illetve zsindely-adója Bethlen Gábor idejében. Ezek a faluk kiváltságokat élveztek, amit Báthori Gábor 1609-ben m egerő­ sített azzal a megokolással, hogy a „ . . . havasok közt lakva term éketlen, silány helyen csak bajjal élhetnek, minden hadi expedíciók, rendes és rendkívüli adók, tizedek, kilencedek s minden szolgálmányok alól kiveszi és mentesíti úgy őket, mint utódaikat, azért, hogy e vad helyeken inkább m egélhessenek, hogy az ott átutazókat elszállásolják s őrködve az útakat rablók és vadak ellen biztosítsák".36 E kiváltságok újabb m egerősítését Bethlen Gábor 1614-ben azzal a feltétellel adja meg, hogy évenként 1000 szál deszkát kötelesek szállítani Kőhalomba. 1618-ban kibővült ez az adózási k ötelezettség; 2000 deszkát kell szállítaniok Fejérvárra s ezen­ kívül kötelesek építeni falujukban egy fűrészt a fejedelem számára, amihez évenként 100 fatönköt kell adniok.37 Zetelaka kiváltságait Bethlen Gábortól kapta 1622-ben. M iv e l, , . . . oly kopár havas közti vidéken laknak, hol mindennapi élelm öket is alig tudják beszerezni, azért őket és utódaikat, hogy inkább felvirágozhassanak és gyarapodhassanak, minden census, ta k s a ,. . . stb. alól kivesszük, oly feltétel alatt azonban, hogy úgy a mi, mint utódaink számára 100.000 zsindelyt szállítsanak Fejérvárra“ . 38 A székely faragók kiválóságát bizonyítja, hogy Bethlen Gábor gyakran fel­ használta őket építkezéseiben. 1624-ben „az urunk székely ácsait" Váradról viszik Marosvásárhelyre, 1629-ben pedig „Érkezék Farkas Ferencz viczekapitán . . . Zekely földéről. Viszen két szekeren ács em bereket urunk számára Váradra, nemes széke­ lyeket, akaratjuk ellen, kötözve ném elyeket39. . .“ *

Ugyancsak Bethlen Gábortól származik az 1627-ben kiadott árúcikk sza­ bályzat,10 mely kötelező érvényű volt egész Erdély területére. Értékes adatokat tar­ 36 Orbán B a lá z s : A Székelyföld leírása történelm i, régészeti, term észetrajzi s népismei szem pontból, I. 1868. 72. 1. 37 Orbán B a lá z s: id. m. 72. 1. , 88 Orbán B a lá z s: id. m. 65. 1. 30 Balogh Ilona : M agyar fatornyok. II, kiadás. Bpest, 1935. 58. 1. 40 Áruczikkek szabályzata, 1627 és 1706. Közli N agy Iván. M agyar történelm i tár. Pest, 1871. X V III. k. 206. 1.

1S2 talmaz a XVII-ik század iparáról és m esterkedéseiről, részletesen felsorolva a vál­ tozatos készítm ényeket, a régi elnevezéseket. Szembetűnő a székely fam esterségek jelentősége és vezetőszerepe az egész erdélyi faiparban. Az 1627íben kiadott árúcikk-szabályzat idetartozó rendelkezései a következők :

Sendely Csinálokról. Az Zethelaki, és azon Széken lévő falukban tsinált Sendelyt, melynek hossza három arasz, szélessége egy hivelykes tenyérnyi, tizennégy százat egy forinton helyben. Segesváratt ezrét egy forinton. Fejérváratt, Enyeden nyoltz százat egy forinton. Az Csíki, Gyergyai, Kászonyi sendelyt is helyben ezen az áron adgyák. A Lécznek százát helyben százát akár hol egy forinton. Medgyesen, S eg es­ váratt egy forinton ötven pénzen. Fejérváratt, Enyeden, Colosváratt két forinton. Az Kalotha-szegben tsinált Sendelyt is Colosváratt nyoltz százat adgyanak egy forinton; helyben penig ezrét egy forinton ; de annak is széli hoszsza azon légyen, mint a Székely Sendelnek. Az Lécznek is azon ára légyen. Az Rem etei, P ánorLés töb ott az Havas kőben tsinált Sendelynek ezen ára légyen, de annak is széli, hoszsza azon légyen. Ha valaki külömben adná deszkáját, Sendelyét, Az Városok Birái el v eg y ék : két részét Ő Felsége számára tartsák, az harmad része az Magistrátusé.

Az Kádárokról. A Kádár Mesterek igaz mértékre csinállyák az ö müveket és reá vigyázzanak az Céh Mesterek minden városon; Falukon penig az birák hütök szerint. Az öreg hordó nyoltzvan vedres légyen igazán. A földes [födeles ?] negyven vedres légyen igazán. Az egész hordót, ki nyoltzvan vedres, jó, jól tsinált, jól kötött adgyák egy forinton. Az negyven vedrest, ki jól kötött hatvan pénzen. A mennyi vedres, annyi pénzt adgyon érte, ha ki apróbbakat akar tsináltatni. A mikor az hordókban az falak megbontakoznak azokat kivegyék az Kádárok és azokhoz hasonló falt tegyenek, hogy az hordó meg ne kisebbegy ék ; vagy ha azt nem művelik, ottan fel hordót csinállyanak belőle, hogy a hordónak kitsinsége miat a bor vevő emberek meg ne csalatkozzanak, hanem igaz veder számú légyen az hordó: azonképen ha az hoszszában el kelletnék is vágni, csinállyon negyvenes hordót b e lő le; ezt is hozzá tevén, hogy ha mikor Isten az bornak bővségét adgya, két negyvenest adhassanak el egy forinton huszonöt pénzen. Egy fel hordót hatvan harmadfél pénzen, az többit az apraját az ő rendi szerint. Egy öreg hordót kössenek meg úy abrontsokkal, kinek ép feneke és dongája vagyon húsz pénzért. Negyvenest kinek héja nintsen kössék meg úyjonnan tizenhat pénzért: úgy kösse penig, feleilyen felőle, hogy szent Márton napig az ő müve miat az hordóban kár nem esik. Egy öreg hordónak és negyvenesnek is ha egy felöl egészen úy feneket tsinál, adgyanak huszonkét pénzt. Aki falt tészen az hordóban, minden faltól adgyanak három pénzt. Egy darab fenéktűi is három pénzt. Ha penig pintzében köt az Kádár, minden abrontstól adgyanak két pénzt. Ha penig egy teli boros hordóban falt von-

183 szón a Kádár, adgyanak ötven pénzt. Ha mind két felöl el metszi az hordót, és meg ontorázza, adgyanak tizenhat pénzt. Ha egy felöl, nyoltz pénzt. Az hol penig szűk az fa, mint Colosváratt, és Szebenben, kell adni az dongától és fenéktől háróm pénzt. Két fülü tsebret, kit két ember visel, tizennégy pénzen. Ló itató három vedres tsebret, két fülüt, tizenkét pénzen. Egy vedres két fülü tsebret nyoltz pénzen. Egy víz merítő fenyő fa vedret hét pénzen. Egy öreg sajtárt négy pénzen. Egy vedres öreg kártot nyoltz pénzen. Kisebbet öt pénzen. Juh fejő vedret négy pénzen. Az Deberke valamennyi lészen, négy pénzt minden vederért. Egy öreg szapuló, feredő és minden egyébb féle öreg edényeket ha tölgy fából tsinállyák, vedrét adgyák három pénzen. Fenyő fából két pénzen. Szebenben, Colosváratt az öreg hordót adgyák egy forinton huszonöt pénzen. A negyvenest adgyák hetvenöt pénzen. Eöreg kádat, nyomót, vagy káposzta sózni valót három pénzen vedrit. Fenyő fából más fél pénzen. Egy öreg kád kötéstől huszonöt pénzt. Kissebbtől tizenhat pénzt. Egy Liút adgyanak húsz pénzen. Kissebbet tizenhat pénzen. Egy szőlő hordó botot húsz pénzen. Kissebbet tizenhat pénzen. Egy légeit egy vedrest nyoltz pénzen. Kissebbet hat pénzen. Még kissebbet négy pénzen. Hogy ha penig valaki az Kádárt hivattya borkötni, dolgait elhagyván tar­ tozzék minden ember hivatallyára el menni, hogy senki az miatt kárt ne v ally on : ha el nem menne fizetéséért, kárt vallana az ember, az ki hinná, az Kádár fizesse meg a kárt.

Fűrész dezka Csinálókról. Az Oláhfalvi deszkának, az ollyanak az minémüt Ő Felsége parantsolt maga ott létében metszeni közönségesen, tudni illik két ölni hosszú, két araszni széles, másfél úyni temérdek, százát helyében két forinton ötven pénzen. Udvarhelyen három forinton, Segesváratt négy forinton. Medgyesen öt forinton. Fejérváratt, Enyeden hat forinton. Colosvárat hét forinton. Az Gyergyai dezkának százát helyben három forinton. Régenben négy forinton s ötven pénzen. Vásárhelyen öt forinton. Az Orbai deszkának százát helyben három forinton. Brassóban négy forinton. Ha mikor a Rikán, Apáczán Sárkányon kihozzák Kőhalomig, Fogarasig százát öt forinton. * Birtokösszeirásokból származó levéltári adatokat tartalmaz Szabó T. Attila a népi faépitészetről szóló adatközlésében.41 Udvarhely megyéből két székelykapura vonatkozó adat szerepel ; egyik Fiátfaloáról 1752-ből, a másik A lsóboldogasszonyfalvárói 1806-ból. Az itt közölt legrégibb kapu-leírásról szoló adat 1666-ból Gyaluról származik. Ezzel szemben eddig ismert és még közöletlen legrégibb székelykapura vonatkozó leltári adat Udvarhelymegyéből Siménfalváról való 1636-ból. 11 Szabó T. Attila: L evéltári adatok faépítészetünk történetéhez. II. Székelykapuk és fazárak, Kolozsvár, 1939. 18. 1.

184 Inventarium egy siménfalvi udvarházról, 1636 május 3 .42 „Az Seövényfalvi43 udvarházhoz elseöben bemennen vagyon nagy eöregh festett három temerdek oszlopokon allo keöteött galamb bugos kapuja syndelyes, mely kapunak dezkázattyat mostan epitették. Ez kapunak felseö sarka foglaloja szeles vas kapocz vas kapczios rudas szegezeö rayta e m ellett egy gyalogh kapu eöregh fa kilinczies és pantos az felseö sarka szeles vas kapoczial foglaltatott az kapu bálványához. Ez kapu mellékét két felöl az udvarház szeghi amig deszkákkal kerite az utca országh útja felöl.“ . Az inventarium továbbá említ egy „szekreny szuszekot“ , és több szuszékot, melyek a házban és kívül a tornácon vannak. *

A zsindely múltbeli, jelentőségét mutatja az alább 1655-ből származó vers, amely mint eddig közöletlen — (értesülésem szerint) — és egyetlen példányú nyom­ tatvány is figyelmet érdemel. Szerzője az udvarhelymegyei Oroszhegy községből származott s Zetelakán írta ezt a zsindelykészítésről szóló verset. A kis könyv két részből á ll; az elsőben 59 versszak a fenyőfa dicséretéről szól, a második rész pedig 36 versszakban a zsindelyt és a zsindelykészítést dicséri, végül öt versszak Conclusio és befejezésül négy „versetske Intés az Vevőszemélyekhez**. (910. Lőcse, 1656. Colophon: Nyomtattatott 1656 esztentőben. Versek fejé­ ben : Mikhael Eanaai (? ).44 A könyv pontos címe és a második rész teljes szövege a következő: ,,Az Fenyő-fának hasznos voltáról, És az Sendely tsináloknak kellem etes és hasznos munkájokról-való História**. Mely Szerzeteit és mostan ki-botsatattatott Oroszhegyi Mihály Deák által, An. 1655. A fenyőfáról szóló első rész utolsó versszaka e z : 43 . . .T itu lu sát azért imezt adom annak: Mivel Malom m ester Átsoknak Hadnagyok, szárnyas’ madaroknak az Solyom az urok, az fene vadaknak Oroszlány Királyok, az fáknak Fen y ő-fa légyen az Tsászárok.

* 42 Inoentárium eg y sim énfalvi udvarházról. 1636. A Br. Jósika-család hitbizom ányi levéltár. Conscriptiók gyűjtem énye. Jósika-osztály, fasc. 18. No. 1. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum lev éltá ­ rának lététéi közt. 43 Kelemen Lajos főigazgató úr szives felvilágosítása szerint a „ S e ö v é n y fa lv i" elírás az udvarhelym egyei Siménfalm helyett. 44 Szabó Károly-. Régi m agyar könyvtár. Bpest, 1879. I. köt. 384. 1. 45 N yom datechnikai okokból az eredeti szövegben o, u és felette kis c-v el jelz ett ő, ő. ü, ű hangértékű betűit ez utóbbi jelek k el k ellett szedetnem .

185 MÁSODIK R É SZ E . lm az Fenyő-fának Titulussát hallók, hasznait jó rendben itt m eg is találok, sok bizonyságokkal Iám m eg-is mutatók, hogy az egyé^> fáknál sokkal fellyeb valók.

Ezeket peniglen nem a ’ V argák várják, sem az cendi pendi mives Szabók szabják, vagy az bőrrel bajló Szíjg y ártók aggattyák, az Kovátsok-is azt fogóval nem fogják.

De hallyuk m eg immár k ik ez á lta l élnek, alkotm ánnak valót kik ebből készitnek, m elly nagy erős munkát m agokra fel-vésznek, ki hasznokra vagyon minden m iveséknek.

Noha eszközöket ehez Kováts tsinál, Fűrész Faragó kés, Fejsze mert tőle áll, de ő is gyakrabban az Sendely alatt hál, az Sendely tsináló kit nagy b ajjal tsinál.

Ennek m ivelése job részt két karban áll edgyik m ivelő je ennek Sendelyt tsinál, az m ásik peniglen deszka m etszésben áll, ez nem igen hasznosb edgyik az m ásiknál.

Nem szükség ám ehez tseres kád, kapta se ’ ár, sem segéd vas s ’ kapots k ivel él az kádár, gyüszüt, töt és cretát s ’ ollót se keres bár, az Sendely tsinálás mert nem ezeken jár.

M iként, hogy a S a jt jó az áldott K enyérrel, így az deszka hasznos ősz ve az S en d ellyel, mert az házat kivül m eg-fedik Sen dellyel, s ’ m eg éppitik belől dészka eszközökkel.

De tsak szükség ehez faragó kés s ’ horony, az m ellé az Fűrész kit szü k síg jó l m eg-vony, s nagy rodalló F ejsz e kinek éle vékony, hogy az Fenyő-fában légyen haladékony.

Jó lleh et az Szabók szép munkát tsinálnak, Kam ukát, A tlatzol, s ’ bársonyt szabogatnak, lsk árlát, Gránátból köntösöket szabnak, de ök is tsak deszka asztalon tégláznak

De m elly szörnyű b a jja l lelik -fel az fájá t, Sendely tsinálásnak kik fel-vészik baját, m eg-kerülik sokszor az Sik -aszó táját, m ig az Fen yő-fáknak fe l-le lik az jóvát

Amaz ötvösék is t,zép m ivet m iveinek, aranyból, ezüstből kupákat készitnek, T allért és A ranyat az pénz verők vernek, kikkel az K irályok tárházakat töltnek.

Midőn sok járással azkot fel talállyák, rodaló F ejszével az után le-v ág ják , az h éját el-hántván nagy b a jja l el-róják , vonó m arhájokón víz m ellé vontattyák.

De ha fejek felet a ’ Sendely nem volna, és n ag ’ sebes eső az égből le hulna, ott nekik az nyakok jól m eg lotsosulna, ez drága-m ivek is félő m eg-rutulna.

Az É g tsatorn ája mikoron m egindul, és az föld színére nagy sok eső le-hull, az Küküllö akkor erősen m eg-újul, az Sendely tsináló ottan hamar fordul.

Az V argák is midőn az Sarukat várják, néha az büdös bőrt hogy fogokkal fogják, ha kivül házokat Send ellyel nem raknák, m eg-vizesülnének az suba-fák s ’ kapták.

Tsudálkozhatnának kik ezeket látnák, m ikor az sok fákat az ár-vizbe hánnyák, m elly veszedelem re ö m agokat adgyák, kik az F en y ő-fák at vizen alá-hozzák.

E z egész Országban valahol kelsz és jársz, vagyollyas Faluban est ve lévén m eg-szálsz, Sendelyes alkotm ánt az szem eddel találsz, m ely alatt elsőben nagy öröm est m eg hálsz.

Az nagy m ély Tengeren ha valaha jártál, tudom, hogy az Gályán ott-is n agy bajt láttál, de nem sok hogy ott-is hasonlót nem látnál, az fák hozásakor ha reá vigyáznál.

Brassó, Szeben, Medgyes, Szász-város, F ejér-v á r, Kőhalom , V ásárhely, Besztertze, S eg es-v ár, te is ki m egrom lál 6 szegény Kolosvár, ja j tsak hallani-is ez szép váras m elly kár.

Mikor ök szegények az fákkal küszködnek, akkor az ötvösök veszteg üldögélnek, aranyból, ezüstből kupákat keszitnek, illy szörnyű nagy munkát m agokra nem vésznek.

Ez gazdag városok hová lennének el, és mind az többi is Erdélyben ezekkel, hogy ha nem értetnék dészkával sendellyel, minden alkotm ányok el pusztulna széllyel.

E g y éb m esterek is illy erős m unkával, nem élnek, mint ezek Send ely tsinálással, az V argák bajolnak árral és kaptával, az Szabók gyüszüvel, tűvel és ollóval.

186 Ne mondgyad hát kérlek ez munkát sem m inek, ki árnyéka alatt ülsz ez hasznos műnek, az Sendely tsinálót ne tartsd lég kisebbnek, hanem inkább azért adgy hálát Istennek.

Ha ki penig Sindelyt adni nem akarna, s ’ az Fenyőbe menne, tö rjék el az Szána, az Fejszején ek -is szakadgyon el az nyaka, s ’ az Fenyő-fa Lom bja hullyon az nyakába.

Mert ám bátor légyen sok gabonád, búzád, kintsed, boros pintzéd s minden féle marhád, de ha fejed felett nincs m egfedve hunnyád, nem lehet jó izü ebéded s’ vatsorád.

Ezer hat száz után ötven ötödikben, az nagy Küküllönek el-alá m entében, Kis Asszonny havának második hetében, ez V erseket irám egy nyári ereszben.

Hiszen az fö rendek nagy pompával élnek, pénzzel s gazdagsággal sokkal bövölködnek, Sendely s ’ deszka nélkül de ők sem élhetnek, sőt nagy messze földrül ezért érte küldnek'

Ez hely közel vagyon hideg H argitához, az m elly jó eleve téli havakat hoz, közel vannak penig az Fenyő fák ahoz, Gyirgyo edgyik felöl szomszéd az Faluhoz.

Noha várakat is köböl kerittetnek, és udvar-házakat nagyon készíttetnek, hogy belé ne essen m eg zsindelyeztetnek, deszka eszközökkel belöl éppittetnek. Szólhatna most erről a szegény Kolosvár, kinek ő rom lása oh nagy Isten m elly kár, az Sendely tsináló, hogy nem utolsó már, mert hogy épülhessen sok Sendelyt, s ’ deszkát vár. Ne mondgya bár senki az Sendelyt drágának, ha abban nyoltz szazat egy forintért adnak, a ’m ellyre nyoltzával helyében alkusznak, mert ládd ki sok b ajjal ehez hozzá jutnak. Sőt minden én velem ezt oltsónak mondgya, ha ki peniglen ezt nyoltzával drágállya, házát fedél nélkül egy télen próbállya, s’ fogadom tavaszszal m aga m eg-oltsollya. Mert még az B éres-im az ki ezt hornyollya, az főt étket kétszer napjába m eg-várja, az flestekem et-is gyakran m eg-kévánnya, még az osonnát-is ritkán hátra-hadgya. Ez nehány vers erről mostan elég légyen, itiletet ezért senki rám ne tégyen, hazugságot irtam ollyat ne is véllyen, sőt ez mind igasság bár ollyat rem énlyen. Jó Sendely tsinálok lám m eg-ditsirélek, a ’ töb m íveseken hátul nem tevélek, sőt ez m unkátokért földig em elélek, ne feledkezzetek tü is rólam kérlek. De m innyájan kik itt Zetelakán laktok, az Sendely tsinálást kik gyakorollyátok, vagy száz száz Sind ellyel m eg-látogassatok, azt jo kedvel vészem tő letek ha adtok.

CONCLUSIO. Oh drágalátos hely, ki illy fákat nevel az em bernek hasznokra, Kit az Poéták~is ditsirnek, Musak is, áldást kérnek azokra, T ölem -is áldott légy, Fennyő-fás völgy és hegy ne m eny szél-vész-azokra. Hallom Andrásfalván lakik Molnos Péter, néki háza Sendelyes, Mutasd m eg néki-is ez néhány versemet ő-is azt mondgya helyes, Tudom helyén hadgya m éltónak-is mondgya ha lész véle beszédes. Adgyon Isten néki Fenyőarnyék alatt tsendesz boldog életet Az mit szive kéván, Isten fellyül látvsn adgyon-m eg néki mindent, Ez bő áldás között ha mikor nálunk jár keressen-m eg engem et. É n-is Fenyő-fával mint bányász arannyal bövös vagyok ez helyben, Ha szüksége tartya szekeret fárasztya tudok szerzeni ebben, Tudom ottjártom ban és nála száltomban úgy lát bötsületesben. E ngem et Mihálynak az kik rátalálnak hivnak most Z etelakán, Mint ez H istória elei mutattya az versfejek tájékán, V agy az Oroszhegyit kérdezd és m eg-találsz az nagy Küküllö partyán. Vége.

187 INTÉS V agy edgy nehány V ersetske az Vevőszem élyekhez. Járu ly ide mostan ki az újságokban, Gyönyörködik szived, afféle dolgokban, Mert tenéked irták, hogy ezt mulattodban E J-olvasván, hasznát meg-tudod azonban Hiszen jobb illy dolgon tölteni idődet, H ogy nem mint száradon tsapdosni az leg y et, V agy másban egyebben fárasztni az testet, M elly m eg-háborittya az szivet és lelket. Ez könyv hasznát penig vehed eszedben, Az sik mezön járnod edgy iszonyú szélben, V ag y ott mulatoznod nagy rut fergetegben, Es m eg-lotsosulván edgy zápor esőben. Jó akaró Uram hát ez könyvet m eg-vedd, Ha az szép újságra vagyon ugyan kedved, Ha által-olvasod tudom m eg-szereted, Hasznát Fenyő-fának m egm utattya néked. Nyomtattatott 1856. esztendőben.

* Az udvarhelyszéki sokféle m esterséget és e m esterségek helyeit írja le több, mint száz évvel ezelőtt a ref. kollégium tudós igazgatója, Szigethy Gyula Mihály 1829-ben a következőkben:1'1 ,,A m esterségek a nemes székben sok félék, bővek s a székbelieknek szük­ ségek kielégítésére szinte elégségesek, csak papucsokat kéntelenek hozatni Szebenből, Brassóból. Legjobban állanak a m esterségek k ö z t. . . az asztalosok kik közt fain rakott­ asztalokat, kaszteneket, divánokat, ládákat, ülő székeket sokszor válogatott fákból csinálva készen lehet találni, (Fenyédi Gergely). Az egész székben szerte-szélylyel sok m esterségek gyakoroltatnak; majd minden gazda alkalmatos holmi mezei s házi eszközeinek kicsinálására fá b ó l; szekere, szánja, boronája, lajtorjája, váluja, ülőpadai, ágyfája s egyebek készítésére. De különösen Zetelaka készít deszkákat különböző fákból s mértékre valókat, sendelyt, léczeket, szőlő karókat, apró s hosszú padokat, ernyőket, melyekkel a vidéket is kielégíti s külföldnek is eleget á d ; ezeket szintén úgy gyakorolja mind a két Oláhfalu is. Zetelaka még sok fából egész házakat, istálókat, pajtákat, melyeket az alföldiek megvévén elbontanak s kalákás szekereken elhordanak magok telkekre, az hol újra felépitik. De majd többet nyernek Zetelaka, Oláhfalu mind a kettő, Mátéfalva, Keményfalva, Fenyéd, Bethlenfalva a tűzifából, melyet hol szekerenként hor40 Jakab Elek és Szádeczky L a jo s: Udvarhely várm egye története a legrégibb időtől 1849-ig. Budapest, 1901. 553. 1.

188 danak a városba keddenként és szom batonként; hol lakhelyeikben öl számba kaszajba rakva adják el, melynek eladásából minden esztendőben csak az r. coll. ifjaitól többet vesznek bé 1000 rh. forintnál. Farkaslaka és Pálfalva is segítik a várost tűzifával. Farkaslakán, Pálfalván, Ketsedben készítik a fakádakat, csebreket, kishordókat, désákat, kártyákat, fatálokat, tányérokat, borítókat. A havasalján csinálnak az oláhok s cigányok teknőket, kalánokat, orsókat, nyergeket, lapátokat, széna mivelésre való villákat, gereblyéket, nyirág seprűt úgy azon helyekről hordanak elegendő bővséggel. Siklódon készítik a Vékákat, Agyagfalván, Ketsedbe a gyapot fonó kere­ keket, Etéden, Csekefalván a sok figurákkal felékesitett sza!makalapokat.“ *

Orbán B alázs figyelmét is megragadja az udvarhelyszéki nagy erdőség, a sokféle m esterség, különösen a fafeldolgozás, és a székely ügyesség. Zetelaka kör­ nyékével kapcsolatosan ezeket írja :47 „Nagyszerű e táj, Amerika őserdeinek vadon szépségeivel, és roppantottságával mérkőzhető össze oly vidék, melyet az ember léptei alig érintenének, ottan van a havas közeli falvak éléstára, innen jön a fél Erdély szükségleteit fedező deszka és zsendely, a zetelaki, oláhfalvi és csiki székely kenetlen szekerén egész Hunyad megyéig elviszi fakészitményeit, s ott becseréli gabonáért, mi nála szűkén terem, más oldalról pedig a gyergyaiak tutajon szállított fával látják el fél Magyar­ honi és a dunai fejedelem ségeket is. Tavasszal hó menéskor a Nagyküküllő is tutajozható, s ekkor több ezer tutaj simul le annak zajgó hullámain. Azért Zetelaka egy nagy gyár-falu, hol minden ház egy zsendely m űhely; a Küküllőn megszámlálhatatlan fűrész metszi a deszkát. Ház építéshez szükséges boronákat faragnak, s azokat felépítve adják el, hogy újból szétszedve elszállítsák, e mellett köteleket vernek, fenyővizet, terpentint, kőolajt készítenek, — ügyesség szorgalommal fog kezet, s mert művelésre alkalmas földjük kevés van, ök az erdőt művelik, a fát idomítják s mégis beszerzik ernyedetlen szorgalmuk által szükség­ leteik et.“ H aáz Ferenc

47 Orbán B a lá z s ; id. m. 6 4 —65. 1.

HOLZARBEITEN IM KOM. UDVARHELY (AUSZUG)

In dér Einleitung spricht Autor über die Bedeutung des W aldes in dér geistigen und materiellen Kultur des Szekler Volkes und verw eist auf áhnliche Erscheinungen bei den Nachbarvölkern. lm ersten Teil des Aufsatzes beschreibt er den Arbeitsgang von acht Holzhandwerken, die teils als Hausarbeiten (Herstellung dér im Haushalt nötigen Holzgerate), teils als Hausindustrien aufgefasst werden können. Die meisten dieser Arbeiten nehmen aber zwischen beiden eine Mittelstellung ein, da die Handwerker teils nur für den Hausbedarf sorgen und die handwerksm assige Erzeugung nicht allgemein ist. In vorliegendem Aufsatz werden folgende Holzarbeiten besch rieben : Her­ stellung von Rindengefassen in Sükő, (Abb. 1— 8) Schindelhandwerk in Varság (Abb. 9 —23), Herstellung von Schlitten in Fenyéd (Abb. 2 4 —31), Rechen- und Gabelerzeugung in Telekfalva (Abb. 32—43), Herstellung von Baumrindengefassen in Siklód (Abb. 44—48), von Holzgefassen in V arság (Abb. 49—67), Truhenhandwerk in Varság und Siklód (Abb. 68— 73), Torschnitzerei in Fenyéd (Abb. 74—85), allé im Komitate Udvarhely. Im zweiten Kapitel zahlt Autor die Gründe dér Verbreitung dér hier beschriebenen Holzarbeiten au f; die ausgedehnten W alder, dér unfruchtbare Boden, die eigenartige soziale und rechtliche Stellung des Szekler Volkes und schliesslich die uralten Gebrauche sind jene Faktorén, die das Holzhandwerk bis jetzt nicht aussterben liessen. Im Anschluss daran wird noch die Rolle dieser Arbeiten im Rahmen des dörflichen Lebens geschildert. Das letzte Kapitel enthált historische Daten über das Holzhandwerk im Kom. Udvarhely, die Autor Steuerkonskriptionen (Schindel, Bretter), Inventaren (zuerst wird das Szekler Tor in einem Inventar aus dem Jahre 1636 erwáhnt), Konskriptionen und altén Handelsstatuten entnimmt. Interessant ist ein Gedicht aus dem Jahre 1655 über die Schindelherstellung in Zetelaka. Autor beruft sich schliesslich auf B . Orbán, den grossen Forscher des Szeklertums, dér mit so grosser Begeisterung über die W álder des Szeklerlandes und über die Findigkeit und Geschicklichkeit dér Szekler Handwerker spricht.

TARTALOMJEGYZÉK INHALT — SOMMAIRE

Dr. Balogh Ernő:

H aáz F erenc:

Ősemberi maradványok a Bánsági-hegyvidék két bar­ langjából .......................................................................................... Restes de l’homme fossil dans deux grottes de la contrée montagneuse de Bánság ..........................................................

3 13

U d v a rh e ly s z é k i fa m e s t e r s é g e k B e v e z e té s ................................................................

.................

119

Kászukészítés Sükőben «........................................................: Zsindelykészítés V a rsá g o n .......................................................... A fenyédi szán és készítése ................................................... A favilla és gereblye készítése Telekfalván ................. A kéregvéka készítése Siklódon ............................................ Faedénykészítés (kádározás) Varságon .............................. Szuszékkészítés Siklódon és Varságon ............................... Kapufaragás Fenyéden .................................................................

123 127 135 141 149 153 161 165

Mesterségek leírása:

M esterségek és a m ester: Székely fam esterségek keletkezése ..................................... A mesterember és a m e s te rs é g e ............................................

174 178

Mesterségek a m últban: Nehány adat az udvarhelyszéki fam esterségek múltjához Holzarbeiten im Kom. Udvarhely (Auszug) .................

181 189

Dr. K ovács István: A kolozsvári Z á p o ly a -u tc a i magyar honfoglaláskori temető ............................................................................................ Dér landnahmezeitliche Friedhof von Kolozsvár, ZápolyaGasse ...................................................................................................

116

Dr. R oska Márton: A rézcsákányok ..............................................................................

15

Über die Herkunft dér kupfernen Hacken, Axthacken, Hammeráxte und Pickelhacken vöm ungarischen Typus

69

Dr. Roska Márton: Az érkörtvélyesi kelta szekértem etkezés ....................... Sépulture celtique á char de Érkörtvélyes .......................

81 84

Szabó G yörgy:

78 80

A köröndi bronzlelet

................................................................. Dér Bronzefund von Korond (Auszug) ..............................

85