KOZLEMENYEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2. SZERKESZTI: ROSKA MÁRTON < >

*»

KOZLEMENYEK

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2.

SZERKESZTI: R O SK A MÁRTON <§>

M ITTEILU N G EN

PUBLICATIONS

DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRG1SCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (UNGARN), BÁSTYA-U. 2 . REDIGIERT VON PROF. MÁRTON VON ROSKA

DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE A KOLOZSVÁR (HONGRIEJ, BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. MÁRTON DE ROSKA

III. 1.

1943.

/k/

AZ E R D É L Y I

N EM ZETI

M ÚZEUM

ÉREM- ÉS R É G IS É G T Á R Á N A K

K IA D Á S A

HERAUSGEGEBEN VON DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIERENBÜRGISCHEN NATION AL-MUSEUMS ÉDITION DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE

MINERVA R.-T. KOLOZSVÁR

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának ez a folyóirata régészeti, néprajzi és művészettörténeti dolgozatokat tar­ talmaz, lehetőleg gazdag magyarázó képanyaggal és német, francia, kívánatra angol és olasz fordításukkal vagy kivonatukkal. — Évenként 20 ívnyi terjedelemben, 2 füzetben jelenik meg.

Előfizetési ára 20 Pengő, külföldön 22 Pengő. A z Erdélyi Múzeum-Egyesület tagjainak és tudományos intézményeknek évi 12 pengő. Megrendelhető az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában, Kolozsvár, Bástya-u. 2. Minden megkeresés erre a címre küldendő. Ide kérjük a kéziratokat is.

Diese Zeitschrift dér Archaeologisch-Numismatischen Abteilung des Siebenbürgischen National Museums enthalt sowohl archaeologische, als auch volkskurdliche und kunsthistorisehe Aufsatze mit möglichst reichem Abbildungsmaterial und deutscher, , französischer, auf Wunsch auch englischer und italienischer Übersetzung oder mit fremdsprachigem Auszug. Es erscheinen jahrlich zwei Hefte in einem Umfang von 20 Druckbogen.

Bezugspreis: 20 Pengő, im Ausland 22 Pengő. Zu beziehen bei dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung des Siebenbürgischen NationalMuseums, Kolozsvár (Ungarn), Bástya-u. 2. Ersuchen sind an diese Adrysse zu richten, ebenso bitten wir die Manuskripte hieher zu schicken.

La revue de la

Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie contient des articles toujours richement illustrés sur des sujets d ’arehéologie, d’ethnographie et d’histoire des árts. Nous ajoutons aux articles une traduction ou un abrégé en allemand ou en francais, s’il est nécessaire aussi en langue italienne ou anglaise. Chaque année nous publions deux ^ fascicules contenans 20 feuilles d’impression.

Prix d’abonnement 20 Pengő, a l’étranger 22 Pengő. A commender chez la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie, K o lo z s v á r (Hongrie), Bástya-u. 2. Les demandes de renseignement et les manuseripts sont á diriger a la mérne adresse.

••

KÖZLEMENYEK

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL K O L O Z S V Á R , BÁSTYA-U. 2.

SZERKESZTI: R O S K A M Á R TO N M IT T E IL U N G E N

P U B L IC A T IO N S

DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (UNGARN), BÁSTYA-U. 2. REDIGIERT V ON PROF. MÁRTON VON ROSKA

DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE A KOLOZSVÁR (HONGRIEJ, BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. MÁRTON DE ROSKA

III.

1943.

AZ

ERDÉLYI

NEM ZETI

M ÚZEUM

ÉREM- ÉS R É G IS É G T Á R Á N A K

K IA D Á S A

HERAUSGEGEBEN VON DÉR NUMISMATISCH-ARCH AEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS ÉDITION DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATION AL DE TRANSYLVANIE

MINERVA R.-T. KOLOZSVÁR

Felelős kiadó : Roska M árton. Minerva R. T. Kolozsvár 3911 —

Felelős v .: Major József

UJABB EMBER- ÉS EMLŐSCSONTLELETEK ERDÉLY MOUSTÉRIJÉBŐL A ponorohcibai (Hunyad vm.) Bordu-Mare déli lejtőjének diluviumi rétegsora a belőle nap­ fényre került ősmaradványok révén Ropka M árto n kézikönyvének (46) megjelenése — 1926 — óta elég sűrűn szerepelt a szakirodalomban. A lelő­ hely jelentőségét már a régebbi, az 1923.—24. évi ásatások gazdag eredménye is rögzítette. Hiszen a Magyar Szent Korona országainak területén a horvát Krapinán kívül 1932-ig Ponorohába volt a neandervölgyi ősember csontmaradványának egyedüli lelőhelye. Nevezetes jó oldala volt Ponorohábának, hogy ősember­ csonton kívül sok, kétségtelenül java-moustiéri jellegű kőszerszám s ezenkívül 14 emlősfaj marad­ ványa együttesen fordult ott elő. Sőt mi több: a Bordu-Mare moustérijének hármas tagozódása (I.—NI. réteg) is kétségtelenül meg volt állapítható ; jeléül annak, hogy a moustíéri időszakasz folyamán jelentős éghajlatvál­ tozások történtek Közép-Európában. Igaz, a ponorohábai leletek első földolgozása (17) idején a diluviumi éghajlat-ingadozás kérdésének firta­ tása még nem jutott túl a kezdő lépéseken, — így megelégedtünk azzal, hogy W ie g e r s (60) nyomán a meleg moustéribe („Weimari emelet") soroztuk be a Bordu-Mare három szintjét. Pedig már akkor is föl kellett volna ismernünk a közép­ európai moustéri öt szintre tagozódását, mint­ hogy kortani szempontból a krapinai szint a ponorohábai III. rétegnek fekűjébe, a „Sirgensteini emelet" viszont az I. réteg fedűjébe volt csak beilleszthető. A ponorohábai I. és II. szint viszonyait alább tárgyalom majd kissé bővebben; e helyütt első­ sorban a III. szintre kell rátérnem. Ennek ugyanis sokszoros a jelentősége. A legelső: a neander­ völgyi emberfaj belőle napfényre került csont­ maradványa. Mint első ilynemű magyarföldi leletet: az ember lábujjpercét megfelelő gondnál és ala­ possággal tanulmányoztam és írtam volt le.

Hogy ezen a téren sem mulasztás, sem felüle­ tesség vádja nem illethet, B artucz L ajos elismerő nyilatkozata (5, 54—55) igazolja. Annál érthetlenebb, hogy tanulmányommal szemben — kivált egyes hazai kutatók — általában az agyonhallgatás álláspontjára helyezkedtek. Sőt legújabban — igaz: tájékozatlan helyről! — egyenesen kétségbevonták meghatározásom helyességét. A Bordu-Mare ősemberének kérdésére az újabb leletek alább közölt leírása kapcsán még visszatérek. Most csak arra utalok, hogy R oska M. — régibb ásatásainak anyaga révén is — teljes határozottsággal állapította volt meg az ottani paleolith java-moustiéri korát. Ez a meg­ határozás tökéletes összhangban állott egyfelől la rétegtani adottsággal, másfelől az enyhe ég hajlatot jelző állatvilággal. Bennünket az sem zavart aztán, hogy akik csupán a III. diluviumi rétegből akkoriban felsorolt emlős fajokból in­ dultak ki, és ezen a kis sorozaton kívül — se jobbra, se balra nem tekintve — minden egyéb útbaigazító adat mérlegelésétől makacsul elzár­ kóztak : az emlősöket — önmagukban — nem találták eléggé tájékoztatóknak és a diluviumi szintet pontosan megállapíthatónak. A Roska-féle újabb anyag azonban az el­ eddig aggályoskodókat is kielégítheti. Kivált ebben a vonatkozásban nagyon szerencsés kö­ rülménynek mondható, hogy Roska M á rto n 1925-ben s azután is ásathatott Ponorohábán, s ezt az ásatást valóban rendkívüli siker koro­ názta. Ennek köszönhető, hogy az 1929. évi ásatások eredményeképpen a ponorohábai Ili

rétegből napfényre került Homo primigenius jellegű ősembercsontok száma 3-ra, s a csontmaradványok alapján meghatározható emlős fajok száma 21-re szaporodott. A tizenöt esztendővel ezelőtt gyűjtött, tudo­ mányos tekintetben nagyon jelentős értékű, ása­ tási anyag magyar földolgozása elé akkoiiban elháríthatatlan akadályok tornyosultak. Utóbb

2 gyűjtőjük maga került el Kolozsvárról, ahol az ősmaradványok egy részét az Erdélyi Nemzeti M úze um Érem- és Régiségtára, más részét az akkoriban román egyetem Régészeti Intézete őrizte. így történt, hogy a rendkívül értékes anyag feldolgozására csak most, R oska MÁRTONnak a

kolozsvári egyetem régészet tanszékére jutásával kerülhetett sor. Mindehhez kapcsolódva elmulaszthatatlan kötelességem R oska M árton tisztelt barátomnak hálás köszönetét mondanom azért a figyelméért, hogy az őslénytani anyag földol­ gozására engem kért meg.

1. A III. RÉTEG EMLŐSFAJAINAK, VALAMINT PONOROHÁBA FÖLDRAJZI VISZONYAINAK RÖVID ÁTTEKINTÉSE. Az 1925. évi s azutáni ásatásokból származó őslénytani anyag 177 darabból áll. Érdekes, hogy a csontok túlnyomó része (164 drb.) külön-külön fog. Még az állcsont töredékbe beékelt hiányos fogsor is ritka (7 drb); de még ritkább a vég­ tagcsont (6 drb). Ezek‘kivétel nélkül ujjpercek.1 Legnagyobb érdeklődésünkre mindenesetre a Homo primigenius balkeze mutató, valamint gyűrűs ujjának I. perce tarthat számot. De épp így nagyon érdekes az oroszlán, meg a mammut tejzápfoga és az ősszamár meg a tatár antilop több fogmaradványa is. A vázolt őslénytani anyag alapján az 1925évi s azutáni ásatásból napfényre került fajok a következők :

21. Rhinoceros antiquitatis B lb . f. weimatie■

nensis. Elephas primigenius B lb . f. weimarienensis. A sorozatból kitűnik, hogy a ponorohábai III. rétegből már 1926-ban és 1928-ban meg­ határozott 7 emlős fajon kívül 15 újabb faj gya­ rapítja az emlőscsoportot. Egy részük nemcsak erre a rétegre, hanem az egész ponorohábai rétegsorra is új. Ezek a következők: Felis leo var. spelaea G o ld f. Vulpes v. crucigera Bechst. Martes martes L. Saiga tatarica L. Rupicapra rupicapra L. Capra Sewertzovi M e n z b . „Sus scrofa“ L. 1. Homo primigenius Schw albe. 2. Hyaena crocula var. spelaea G o li.f. Equus onager Briss. 3. Ursus spelaeus Rosenm. Elephas primigenius B lb . 4. Felis leo var. spelaea G o ld f. Alces machlis O g . 5. Vulpes aff. uulpes crucigera B e c h st . Cervus elaphus L. 6. Canis lupus spelaeus G o ld f. Megaceros giganteus B lb . 7. Martes f. diluvialis. martes L. Bison priscus Boj. 8. „Sus scrofa“ L- f. weimarienensis. Ami a III. réteg újonnan felbukkant emlős 9. Bős (primigenius Boj. ?) fajait illeti, elsősorban a csoport életmód sze­ 10. Bison priscus Boj. f. weimarienensis. rinti sokrétűségére kell rámutatnom. Határozot­ 11. Saiga tatarica L. f. diluvialis. tan erdőlakónak minősülhet az ősszarvas (Cer­ 12. Rupicapra rupicapra L f. diluvialis. vus elaphus L.), valamint a nyuszt (Martes) 13. Capra Sewertzovi Menzb. f. dduvialisis, míg a zerge s még inkább a kőszáli kecske 14. Rangifer arcticus Rich. f. weimarienensis. bokros, sziklás terep kedvelője. Az ilyen jellegű, 15. Alces cf. machlis O g . f. diluvialis. de alacsonyabb fekvésű lakóhely többé-kevésbbé 16. Cervus elaphus L. f. weimarienensis. a hiéna, farkas, róka és az oroszlán számára is 17. „Megaceros giganteus" B lb . megfelelő. De mit mondjunk a ponorohábai ős18. Equus Abeli A n ton. szamárménes, meg a tatár antilopcsapat igazi 19. Equus cf. ferus P á l l . életteréről? Hiszen a perzsa szamár mai meg­ ítélésünk szerint jellegzetes forró pusztai emlős ! 20. Equus onager Briss. f. diluvialis. Vele szemben a Saiga északabbra (egészen az 1 Ennek a jelenségnek R o s k a M. szíves felvilágo­ 55. szélességi fokig!) elterülő s kivált sós nö­ sítása szerint részben az a magyarázata, hogy a rend­ vényeket termő pusztákra, a jávor pedig mo- , kívül szívós és kemény bezáró kőzetből a helyszínen csaras erdőségekbe vágyakozik. vékonyabb falú csontok kiszabadítása nehezen sikerült. 22.

3 Különben a diluviummal foglalkozó őséletbúvárok elsősorban hajdani éghajlati övék kihüvelyezésére törekszenek. A legelső szempont, még ha külön nem hangoztatják is, rendszerint a z : vájjon hideg- vagy pedig melegkedvelő-e a vizsgálat alá vont állatfaj, ill. állatcsoport ? S ezen a téren történik a legtöbb kisiklás. Mert csodálatosképpen a legtöbb búvár számára a „barlangi*1 jelzésű fajok: oroszlán, hiéna, medve stb. magukban véve hideget kedvelők, ill. jelzők) Ha pedig ilyen fajokból álló csoporthoz még zerge, kőszáli kecske, vagy „gyapjas" (!) orr­ szarvú is társul, vitathatatlannak vélik az el­ jegesedett szakasz, vagy legalább az „erős le­ hűlés" megállapítását. A ponorohábai együttes megítélésének rész­ letezését a 4. fejezet számára tartva fönn, e helyütt csupán Ponorohába közeli környéke rendkívül változatos földrajzi kialakultságára hívom föl a figyelmet. Északkelet, kelet, dél és délnyugat felől főként őskőzetekből, valamint mészkövekből fölépült közép, sőt hátrább a 2500 m-t megközelítő csúcsokkal feltörő magas hegy­ ség adja a keretet. Ebből a bővizű Sztrigy folyó északnak tartó völgye vezet a hátszegi medencén át az ehhez szorosan csatlakozó dévai Marosvölgyszakaszba. Ez az utóbbi terület, kivált erdélyi viszonylatban, valósággal sík terepnek minősül. Az így vázolt földrajzi kép bizonyára a diluviumban sem volt m ás; legföljebb a Sztrigy s a Maros medrében folyhatott több víz, ami­ nek föltevésére a tekintélyes méretű kavicsterraszok figyelmeztetnek. íme, a sokrétűnek jelzett emlősvilág termé­ szetes magyarázata: a rendkívül változatos terep. Ehhez még csupán annyit kell hozzáfűznöm, hogy ha a Kudzsiri és Szebeni havasokból, vala­ mint az ugyancsak közeli Zsil-havasról (Páreng) és Zerge-havasról (Retyezát) a diluvium végén el is tűnt az őskaribú (Rangifer arcticus Rich), de máig megmaradt a zerge, s egy-két száz esztendővel ezelőtt megvolt még a kőszáli kecske. Ami pedig az érem másik oldalát illeti: ennek a jelenkorban is zergés, kőszáli kecskés, tehát „hideg jellegű" (?!) terepnek tőszomszéd­ ságában ma is szép számmal találhatunk igazi melegkedvelő növény- és állatfajokat, amelyek közül legyen elég ezúttal csak a skorpióra, ter­ meszre, a görög teknősre, valamint a Pararge

Clymene n, Roxelana-n és Erebia melas on kívül is számos déli lepkefajra, ezeken kívül a Szurduk-szoros, meg a dévai Várhegy több délies jellegű növényfajára utalnom.2 * A III. réteg kiegészült emlős-sorozatára térve vissza, régibb (1928-as) fölsorolásomban szereplő két fajra kell itt még röviden rávilá­ gítanom. Az egyik az Ouís (argaloides? N rhg). a másik a Rhino:eros antijuilatis B lb . Az ősjuhról meg kell jegyeznem: a régibb gyűjtésből csupán fogak, többnyire ezek is töre­ dékesen kerültek elő, ami a meghatározást bizonytalanná tette. Az akkori anyag számomra most hozzáférhetlen,3 így — sajnálatomra — nincs módomban magamat ellenőriznem. Mert jól emlékszem ugyan: annak idején nem saj­ náltam az utánjárást, hogy legalább nemzetség (genus) szempontjából helyesen határozzam meg a fogakat, de minthogy az újabb anyagban sze­ replő, Ovis-ra emlékeztető fogak kőszáli kecs­ kére vallók, azt sem tartom lehetetlennek, hogy a régibb sorozatokban Ouis ( argaloides?) jel­ zéssel fölsorolt maradványok megítélésében té­ vedtem, mert esetleg (! ?) azok is kőszáli kecs­ kére vonatkoztatandók. Míg az ősjuh tehát ezentúl bizonyos fokig föltételesen szerepel a ponorohábai együttesben, a Rhinoceros esete éppen fordítottja ennek. Újabb idevágó közleményeimben szóvá tettem volt ugyanis, hogy jóllehet a gyapjas (!?) orr­ szarvú jelenléte nem mondható váratlannak vagy zavarónak még a „meleg" moustiéri üledékben sem, — hiszen Krapinán Merc í-orrszarvújával együttesen is előfordul! — de tekintve a meg­ határozás alapjául akkoriban szolgált elégtelen anyagot,4 a faj megállapítását magam is csupán ideiglenes jellegűnek kívántam minősíteni. 2 Jellegzetes déli növényfajok többek között a következők: Orobas oariegatus, Achi lea erithmiíolia, Galiam purpureum, Dianthus giganteas, Alsine frutescens, Muscari transsilvanicum, Quercus Farnelto, austriaca, lanuginosa, Rhamnus fincforia, Tilia tomentosa stb. stb. Ebben a sorozatban a keleti (Dél-Oroszország, Krim) elemek nem is szerepelnek. Ezek száma pedig légió. V. ö. P é t e r f i M. tanulmányát (39. 162—Í63). 3 Jelenleg Déván, a Hunyadvármegyei Múzeum­ ban őrzik. 4 Mindössze egy jelentéktelen fogtöredék s egy rendellenesen kis méretű előzápfog (PJ állott rendel­ kezésemre.

4 Ám R o s k a anyagában olyan sűrűn szere­ pel a Rhinoceros antiquitatis minden rendű és rangú foga, hogy ezek alapján ennek a fajnak szereplését bebizonyítottnak kell mondanunk. De viszont most is fölvetem a kérdést: vaj-jon okvetlenül és minden körülmények közt olyan gyapjasnak kell-e tartanunk a moustérien ele­ jének és közepének R. anliquitatis-'dt, mint aminő a későbbi, Würm jeges szakaszok idején szere­ pelt, csakugyan hosszú, gyapjas bundával födött R. antiquitatis volt? Belátom, efféle gondolatok fölvetésével ké­ nyelmetlenséget okozok azoknak, akiknek „bar­ langi" medve vagy hiéna híján kapóra jön a gyapjas (!?) orrszarvú vagy a mammut is, mert ezek maradványai alapján már nyugodt lélekkel mondják rá a bezáró képződményre a jégkori eredetet. Mégis hangoztatnom kell, hogy a diluvium Közép-Európájának természeti viszonyai­

ról természetes képet csak minden elfogultságtól és korai általánosítástól mentes nézőpontból festhetünk. A III. réteg nagyon jelentősen meggyarapo­ dott emlős-sorozatának egyéb magyar és külföldi — egykorú — sorozatokkal való összehasonlítását s az ezekből folyó egyszerű következtetéseket későbbi fejezet számára tartva fönn, még csupán am ak hangsúlyozására szorítkozom, hogy jól­ lehet az újabb anyag megháromszorozta az eddig ismert fajok számát s ámbár az újabb szereplők rendkívül mértékben tarkítják a képet: a ponor­ ohábai III. réteg kortani megítélését illetően sem R oska M á r t o n nem kényszerül, sem ma­ gam nem kényszerülök előbbi megállapításunk legcsekélyebb módosítására sem. Az újabb leletek a legteljesebb mértékbenigazolták a mi régebben kifejtett álláspon­ tunkat !

2. ŐSEMBER-CSONTOK A BORDU-MARE III. RÉTEGÉBŐL Kétségtelen, hogy a diluvium-kutatás szem­ szögéből igen nagy a jelentősége annak a két ujjpercnek, amelyet R o sk a professzor 1929. évi ásatása hozott napfényre a Bordu-Mare lejtő­ jének diluviumi képződményéből. Ennek a lelet­ nek értékét a legkisebb mértékben sem csök­ kenti az a körülmény, hogy nem jelent újdon­ ságot: mert hiszen a korábbi (1923.—24. évi) ásatás során előkerült lábujjperc volt az igazi meglepetés. Az újabb leletnek érdekessége viszont az,

hogy a múltkori lábujjperccel ellentétben kéz­ ujjpercek, s ennélfogva alkalmat szolgáltattak beható megvizsgálásukra, ami eddig sehol sem történt meg. Örvendetes tov..bbá, hogy ugyan­ abból a rétegből (III. réteg) ásta ki R oska M á r t o n , amelyből annak idején a lábujjpercet gyű tötték. Vagyis minden kétséget kizáróan közép-moustiéri rétegből. Nagyon kedvező körülmény vé­ gül a két ujjperc jó megtartási állapota, amely a legaprólékosabb megvizsgálást is lehetővé tette.

NEANDERVÖLGYI ŐSEMBER (Homo p r i m i g e n i u s

S

c h w a l b e

)

Vizsgált anyag : Phalanx 1. dig. II. Phalanx 1. dig. IV.

A mu t a t ó uj j perc tökéletes megtartású;a legkisebb sérülésnek sincs rajta nyoma. (1. kép A) Gyakorlott szem első pillantásra felismerheti rajta az ősi bélyegek olyan együttesét, aminő jelen­ kori európai ember megfelelő ujjpercén soha sem fordul elő. Ezzel szemben a La Ferrassieban napfényre került csontváz megfelelő ujj­ percén ezek a bélyegek könnyen felismerhetően ugyancsak mind megvannak (7, 217. fig. 142.)

Mindenekelőtt az ujjperc hosszúsága ötlik szembe. Összehasonlításul Oroszvár (Moson vm.) honfoglaláskori magyar temetőjéből N e ­ m e s k é r i J á n os m. n. múzeumi őr ásatása révén legújabban napfényre került 14 ujjpercet, ezen­ kívül a Pázmány-Egyetem Embertani Intézeté­ nek F e h é r M ik l ó s egyetemi tanársegéd gondjaira bízott gazdag anyagát használhattam föl. Fogad­ ják mindketten hálás köszönetem!

5 Az összehasonlítás első eredménye az, hogy az alacsony-középtermetű (165 cm körüli) ma­ gyarok mutató ujjperce a hasonló magasságú H. primigenius-énál rövidebb. Az arány 40'7: 42’7 mm.5 A 42‘7 mm-es ujjperc jelenkori gazdája jóval magasabb (175 cm körüli) termetű. Az Embertani Intézet gyűjteményében a 3, 4, 9, 12, 13, 22, 31, 32, 39, 49, 50, 51 és 57 számú csont­ vázakon találtam megfelelőket (ezek közül a 3, 32 és 57 női csontváz).6

■aKr-" í

w

í ;

s£jí£éJBeí£

Abb. I. kép. A — Homo primigenius mutatóujjának, B — gyűrűs-ujjának első perece — alulról. (Kissé nagyítva.) A mutató-ujjperec szára közepe táján föl­ tűnően megvastagodott, a gyűrűs ujjperec csigáján pedig szembetűnő bütykök fejlődtek. A - Dig. II. Phal. 1. B — Dig. IV. Phal. 1. — Cca 15 X.

sége (18-6 mm) meglehetősen túllépi a mai kereteket; szinte rendellenesség látszatát kelti. Kivált az a jellegzetes, hogy az ujjperctő hirtelenül, szinte átmenet nélkül szélesedik ki — két oldalt — valóságos bütykök (tuberculum) alakjában. Ilyen bütykök a jelenkori ujjperceken is vannak, s rajtuk jól látszik az oldalszalagok (íigamenta collateralia) tapadási helye. A szembe­ tűnő eltérés itt az, hogy míg az ős-ujjperc tövén a bütykök kis felületűek, mert csak haránt irány­ ban terjeszkedtek, (így a basis szélessége 18-6 mm: a jelenkoriak alakja a tapadó felület meg­ növekedését célozza, vagyis a basis vaskosabb, gömbszerűbb alakot ölt. Szélessége (16'8—17*1 mm): tehát alig közelíti meg az ős-ujjpercét. Az ujjperctő magassága már végkép állandó­ sult az ősmultban, mert mind az oroszvári, mind pedig a XIX. századi átlag (12‘2 mm) egyezik az erdélyivel (12‘3 mm). A primigenius ujjperc ízületi felszínéről (facies articularis) egyik megjegyezni valóm az, hogy alakja elnyúltabb ellipszis, mint a jelen­ koriaké. A másik pedig az, hogy rajta az alsó perem közelében hosszúkás kiemelkedés (condylus) látható (i. kép). Az átvizsgált recens anya­ gon ilyen nem fordult elő. Az erdélyi ős-ujjperc csigája (trochlea) ala­ csony (7’5 m m ); a kis ős-magyar ujjpercek ezt a méretet átlag 0’5 mm-rel épp úgy meghaladják, mint a többiek. Szinte feltűnő ez utóbbiakon az egyöntetű 8—8-2 mm-es magasság. Ezzel

Ezután szinte váratlanul ért az a tapaszta­ latom, hogy míg az ős-ujjperc vastagsága7 11 mm, s ezt a felsorolt XIX. századi ujjpercek csak két esetben érik el (az átlag — nők nélkül — 10’4 mm8): ezzel szemben az oroszvári magyarok rövidebb ujjpercének átlagos vastag­ sága 1T4 m m ! A ponorohábai mutató ujjperc tehát feltű­ nően hosszúnak, e mellett eléggé szélesnek mond­ ható; míg Árpád-kori elődeink ujjperce hatá­ rozottun zömök. A belső (proximalis) ízület, vagyis ujjperctő (basisj magasságához (12'3 mm) mért széles­

Abb. 2. kép. — A Homo primigenius (.mutatóujja első percének hátsó (distalis) ízesűlő felülete — kissé na­ gyítva. A facies articularis alakjín és dudorain a „H. sapiens“-ével szemben kissebb eltérések állapít­ hatók meg. Dig. II. Phal. 1. — Basis - Cca 2X

5 A hosszúságot a basis, ill. csiga legszélső pontja között mértem. 6 A csontvázak nagy része budapesti meg váci, XIX. századbeli sírokból való a 49. észt. az 50. és 51. finn férfi váza. 7 Ezt a corpus derekán mértein. 8 A 3 2 ujjperc átlagos szélessége 9 3 mm.

ellentétben a csiga mai szélessége átlagban 11 ’4— 11 '8 mm, holott a H. primigenius ujjpercéé 13‘5 mm. Vagyis: az ős-ujjperc csigája ugyan­ úgy haránt irányban terjeszkedett, mint a töve, míg a mai emberé inkább magasságát gya­ * rapítja.

6 A negyedik g y ű r ű s - ujj I. perce szintén jó megtartású ugyan, de az ujjperctőn az idők vasfoga mégis nyomot hagyott: a csont itt mállásnak indult. Ez az ujjperc az előbbinél jóval hosszabbnak és így szinte karcsúbbnak tűnik, s első megtekintésre kevesebb rajta az idegenszerű vonás. Hossza 44'8 mm, szélessége 11-8 mm. ((. kép B). Ám mindjárt szemünkbe ötlik ennek az ősujjpercnek még az előbbinél is íveltebb alakja (I. t 3. á.). Ez az íveltség a neandervölgyi faj más végtag-csontjain: kivált az orsócsonton, valamint a combcsonton is jelentkezik. Érdekes és jellemző vonás! Az összehasonlítás céljait szolgáló orosz­ vári ujjpercek átlagos hossza (44’5 mm) alig marad e l ; sőt az egyik feltűnően hosszú és karcsú női ujjperc jelentősen túlhaladja az ős­ emberét (45-2 mm). Ebből az következik, hogy

az ősember mutató és gyűrűs ujjperce közt levő hosszúság-különbség (2'1 mm) az ősmagyarok kezén még kifejezettebb volt (3'8 mm).'' Az ősmagyar, valamint az intézeti gyűrűs ujjpercek középen mért átlagos szélessége (9'5— 10' 1 mm) eléggé jelentősen elmarad az erdélyi ujjpercé mögött. Ez utóbbi tehát jóval zömökebb. Ebben az irányban némi többletet jelent a basis magasság többlete is (az ősi 13‘3 mm, a jelenkori 12 mm). Csak a kétféle ujj­ perctő szélességében nincs eltérés (15'5— 15'4 mm). Az ízületi felszín körrajza tehát az ősin nagyon közel áll a körhöz. A gyűrűs ujjat hasisának ez az alakja a többiétől annyira el­ különíti, hogy a la ferrassiei kéz fényképén is szembeötlő.10 A csigáról ugyanazt kell kiemelnem, amit a többi végdarabról: az ősi oldalirányban ter­ jeszkedik (14*6 mm), a jelenkorit (11 '5 mm) több mint 3 mm-rel haladva túl. Ezt a különbséget 0 Ezzel szemben csak a 12. és 39. sz. csontvázon jórészt a csiga voláris felszínén a szár-szögletben észleltem az átlagos 2 mm-esnél nagyobb hosszúság­ különbséget. kialakult kicsi tarajok (cristae) okozzák. 10 Ennek tulajdonítható, hogy a H. rrim ’genius A felsorolt sajátságok ill. különbségek szem­ gyűrűs ujjának első percét minden nehézség nélkül fel léltetését az alábbi táblázatos összefoglalás hiva­ ismerhetjük, míg a jelenkori ujjpercek vegyes halmazá­ tott szolgálni: ból a kiválogatás bizonyos gyakorlottságot kíván. Az ujjperc-tő Basis

Az ujjperc — Phalange Faj, illetőleg csoport11 Art, bzw. Gruppé

megnevezése Benennung

hossza Lángé

vastag­ sága

magas­ sága

Dicke

Höhe

j ; „Homo sapiens"

mutatóujj I. perce I. Phai. d. Zeigefingers

Honfoglaló magyarok (Oroszvái) Ungar. Landeseroberer (Oroszvár)

X X. sz. vegyes népek Verschied. Rassen a. d. XXI. Jalírl

Homo primigenius (Ponorohába)

györüsujj I. perce I. Phal. d. Goldfingers

Breite

magas­ sága

széles­ sége

Höhe

Breite

mm

mm

42-7

11-0

123

18-6

7-5

13'5

40-7

11-4

12-2

16-8

80

11-4

42-7

10-4

12-2

17-1

8-0

11-8

44-8

11-8

133

15-5

00

mm Homo primigenius (Pohonorába)

széles­ sége

A csiga Trochlea

14-6

44-5

9-5

11-9

15-4

8-4

11*1

12-0

15-4

8.0

11-5

Honfoglaló magyarok (Oroszvár)

V

Ungar, Landeseroberer (Oroszvár)

O e o

X IX , sz. vegyes népek

'S.

Verschied. Rassen a. d. XIX. Jahrh.

44-8

ÍO'I

11 Itt is megjegyzem, hogy felfogásom szerint a „Homo sapiens" elnevezést legfeljebb csak afféle összefoglaló névnek használhatjuk, de tudományos vonatkozásban fajnévül nem alkalmazhatjuk, mert a jelenkori „emberiség" rendszertani értelemben több fajra (és nem rasszra !) tagolandó. Erről bővebben 1. „A Föld és az élet története “ (1939) c. könyvem „Mit tudhatunk az ősemberfajokról ?“ c. fejezetét.

7 schen“ címet viselő, 203 lapra terjedő, 1936-ban megjelent könyvben, minthogy a ponorohábai ujjpercről tudomást kellett szereznie ! G orjanovic — K ramberger összefoglaló nagy tanulmányában (21 a, 248-250) alaki szem­ pontból elég részletesen ismertet néhány krapinai ujjpercet. Kár, hogy a napfényre került 29 — részben töredékes — lelet mindegyike lábujjperc; a közölt adatokat tehát csak a már 1928-ban leírt lábujjperc alább sorra kerülő újabb ismerte­ tése kapcsán használhatom föl. De mint tájé­ Kár, hogy B o u le nem szentelt elég figyel­ koztatót már itt idézhetem G orjanovic — K ram ­ met sem a la ferrassiei, sem más H. primigenius berger következő megállapítását: Mán kann kézcsontjainak. A la ferrassiei csaknem hiány­ nicht allé topographisch sondern, weil sie von talan kézcsontvázról mindössze ennyit mond verschieden altén Individuen herrühren und sich könyvében (7, 217); „La main est déjá trés hu - auch übrigens fást ganz an die des rezenten maine. Pourtant, le carpe est relativement petit Menschen anschliessen ‘ (21 a. 248). A ponorohábai kéz- és lábujjpercek révén comme chez les grands Singes. Les métacarpien, sont larges et trapus. . . Les articulations des szerzett tapasztalataim más eredményre vezettek. Sajnálattal kell azonban megjegyeznem, métacarpiens se prétaient á des mouvements faciles. Tous les doigts étaient relativemens hogy a legtöbb tanulságot ígérő összehasonlító anyagnak, — aminőt a vambuti, bushman, courts.“ Mind ebből tárgyunkra csak annyi vonatt ausztrál-néger, maláj s egyéb emberfajok meg­ kozik, hogy „a kézcsontok szélesek és zömökek- felelő ujjpercei szolgáltatnának — beszerzésére az ujjak aránylag rövidek".12 Kétségtelen esze­ még csak nem is gondolhattam. Pedig nyilván­ rint, hogy B oule semmi különösebb fontosságot való, hogy a neandervölgyi faj ujjpercei jelleg­ nem tulajdonított a kézujjpercek jellegzetes bé­ zetes bélyegeinek értékét a jelzett összehason­ lyegeinek. És legkevésbbé gondolt arra, hogy lítások csak emelnék. * egyik-másik lelőhelyen a H. primigenius szerep­ lését csupán egy-két ilyen ujjperc alapján kell Ha az eddig ismertetett alaki adottságok és lehet majd igazolni tudnunk. figyelembe vételével a H. primigenius ujjai mű­ Sajnos, hogy az ujjak elhanyagolását ille­ ködéséről kívánunk magunknak képet alkotni, tően G ieseler (19) még B oule -on is túltesz.'- ezt röviden következőleg vázolhatnék. Mindössze azt a semmitmondó megjegyzést minő­ Mind a két ujjperc végdarabjait első sorban síthetjük a neandervölgyi faj keze és lába csont1 az oldalirányban való terjeszkedés jellemzi. Na­ jai jellemzésének, hogy „ezek a csontok a jelen­ gyon szembeötlő ez a mutatóujjperc tövén. (Az kori emberéitől eltérők" (19, 130A Ez bizony itt látható bütykök vagy dudorodások az oldal­ édes-kevés egy „Abstammungskunde des Men- szalagok tapadási helye.) Jóllehet a kézközépcsont-ujjízűlet gömb-, ill. szabad-ízület: a haránt­ 12 Nem egészen világos, hogy B o u l e milyen vi­ irányú ujjmozgatás (ab- és adductio) ma csak szonylatban mondja az ujjakat rövideknek. Elsősorban nagyon korlátolt fokban lehetséges. (Ezeknek a a kézközép-csontokkal való összehasonlításra gondol­ mozgásoknak a m. interossei dorsales az eszközhatunk ugyan, de épp így gondolhatnánk a kar mére­ lői). A valószínűség tehát az, hogy az ősi, megteivel, ill. az egész testmagassággal történt szembe­ állításra is. nyúltabb ellipszis alakú ízesülő felszín, valamint a nagyobb tapadási felületű ujjperc-szár az inter­ 13 G i e s e l e r könyve különben több pontban rácáfol a „német alaposság“-ot emlegető szállóigére. Hogy csak ossei dorsales tevékenységének nagyobb teret A táblázat egy füst alatt a két erdélyi ujj­ perc között megállapítható, eddig nem említett eltérésekről is világos képet nyújt. Ehhez most még csak annyit fűzök hozzá, hogy a mutató ujjperc szárának csekélyebb fokú az íveltsége. De mindenesetre gondolnunk kell az egyéni­ séghez kötött eltérésekre is. Mielőtt néhány szóval az ódon szabású]ujjpercek működését vázolnám, a szakirodalom idevágó adataira is ki kell térnem. *

egy-két példát említsek, legyen elég az emberiség egy vagy több ágon történt leszármazása kérdésének (p. 195 -197) szinte bántóan felületes elütésére, ill. a „steinheimi koponya" óriási jelentőségének (? ) komolytalanu alaptalan hangsúlyozására utalnom.

14 Megvizsgálandó volna a II. kézközép-csont külső (distalis) végdarabja annak megállapítása céljából, váj­ jon észlelhető-e rajta az I. ujjperc ellipszis alakú tövével való alaki összhang.

8 biztosít.14 Azaz: az ősembernek ujjai szétterpesztése nem esett nehezére. Ezzel ellentétben bizonyos, hogy az ujjak hátra- vagy visszatörése (dorsal flexió) az ősember kezén csak alig vagy egyáltalában nem történhetett meg, holott ez ma, kivált gyermekek és nők kezén, sokszor feltűnő mértékben lehetséges. Megítélhető ez egyfelől a basis lapos ellipszi­ séből ; de még inkább a csiga alakjából, valamint a szár görbült mivoltából. A n e a n d e r v ö l g y i f aj u j j a i e g y k i s s é á l l a n d ó a n b e f e l é g ö r b ü l t e k : a három ujjperc tehát kinyújtva sem egyenesben, hanem ívben helyezkedő. Még többet árul el a csiga. Ennek porccal borított vájolata a jelenkori ujjperceken a s z á r h á t o l d a l á r a föl- és v i s s z a h a j l i k míg a p r i m i g e n i u s u j j p e r c e k e n e z a v i s s z a h a j l á s n i n c s meg. Mi sem termé­ szetesebb, mint hogy ez utóbbin az I. és II. ujj­ perc ízesülése sokkal merevebb; ezenkívül pedig az egész ujj egyenes vonalú kinyújtása aka­ dályba ütközik. Az I. és II. ujjperc merev ízesülése mellett szól különben a prim igenius-csigak feltűnő szé­ lessége (13'5 ill. 14'6 mm). Úgy látszik, hogy a mély ujjhajlító ( m. flexor digitorum profundus) intokjának egyik rögzítő kötege (vincula íendinea) kivált a gyűrűs ujj csigájának alsó (volaris) szög. leteiben nagyon erősen tapadt, s ez a felület (l. kép. B) szélesíti ki a csigát. Az ujjfeszítő izmok különösebb fejlettségének semmi bizonyítéka nincs. Ebből arra kell követ­ keztetnünk, hogy moustiéri ősünk ujjai még ko­ rántsem voltak a mai emberi kéz boszorkányos ügyességű és érzékenységű csápjai, hanem csak afféle tömpe markoló függelékek. Mennyire más eredményre jutottam a ponorohábai lábujjperc vizsgálata során! Az előbbi ásatások eredményeit ismertető közleményeim­ ben már szólottam volt ugyan erről, de kivált német nyelvű tanulmányom (17) — annyira ne­ hezen hozzáférhető helyen jelent meg, hogy rö­ vidre fogott megismétlése indokolt lehet. Erre

különben az összehasonlítás szempontjából is szükség van. * A jobb láb második ujjának első percét (I. f. 6. á.) nagyon szembetűnő vastagsága, továbbá tövé­ nek sajátosan kialakult ízesülő lapja jellemzi legin­ kább. A sajátosság a facies articularis rézsútos, előfelé dűlő helyzete. Nyilvánvaló, hogy ez az ízesülő felület aránylag nagyon szabad mozgást enged az ujjpercnek. De rendkívül jellemzi ezt az ősujjpercet a corpuson kifejlett három hosszanti léce is. Ezek egyike a szár dorsális oldalán crista dorsalis), a másik kettő pedig két oldalt (c. collaterales) vonul végig. A lécek vagy tarajok, aminők jelen­ kori ujjperceken nem fordulnak elő, kialakulá­ sukat illetően szoros összefüggésben állanak a rövid és a hosszú ujjfeszítő izom (m. digit. flexor brevis et longus) inhüvelyével. A c. dorsal's a mesotenon, míg a két oldalléc az inhüvely sza­ lagjainak tapadási helyét és felületét jelzi. Ez azt igazolja, hogy a neandervölgyi ősember lábujj­ feszítő izma nagyon fejlett volt. Minthogy pedig az ujjperc töve nagy mértékű mozgást tett lehe­ tővé, s maga az egész ujjperc aránylag hosszú volt, jogosult a föltevésünk, hogy a H. primige­ nius lábujjainak más szerepük is volt, mint a H. sapiens"-éinek B o u l e (7, 223—224) a lábujjakról, jóllehet megfelelő részletezés nélkül, de találóan írta volt meg: „Cette disposition a été décrite chez les Negritos et les Veddahs, dönt les pieds, devenus prétensiles, se prétent facilement á l’action de grimper.. “ S még hozzátette : a neandervölgyi faj lába közelebb áll a cerkófok, mint az emberszabású majmok lábához. Hogy a ponorohábai csonttarajos lábujjperc nem kivételes, nem is torz, hanem a H. primigenius-ra jellemző kifejlődésű, a felsorolt bizo­ nyítékokon kívül egy krapinai s egy la chapellei hasonló fejlettségű lábujjperc is igazolja. Az egyezést G o r ja n o v ic — K k a m b e r g e r meg B o u l e adataival (24 a, 249) való alábbi egybevetés világítja meg :

9 Phalanx long. lat. mm

Basis altit. lat. mm

Trochlea altit. lat. mm

Ponorohába Phal. I. dig. II. p d...............

29-4

8-7

11-8

139

63

11-2

Krapina Phal. I. dig. II. ped......................

29-3

4'9*

12-5

13-0

5'4**

10-2

La Chapell e Phal. I. dig. II. ped............

24-3***

8'4

?

13-0

?

100

„Homo sapiens" Phal. I. dig. II. ped.......

28-2

7-5

ÍO'I

14-4

6-9

11-5

Homo primigenius S chw

* G. — K. a legkeskenyebb helyen mérte, magam pedig a corpus derekán. ** G. — K. a csigát a középen mérte. *** G. — K. a hosszúságot bizonyára a hosszanti középvonal irányában, a vájolatokban mérte.

A ,,H. sapiens" ujjpercet különben nem anynyira méretei, mint tövének és csigájának nagyon elütő alakja különbözteti meg. Utalnom kell itt is az I. t. 6. ábrájára, s rá kell mutatnom az ős­ csiga kör-, a jelenkorinak parabola-élrajzára. (17, 12; 7. á). A négyes párvonal tanulságai könnyen leszűrhetők. Hiszen vitán felül ál), hogy mind a három esetben a Homo primigenius lábujjpercé­ nek sajátosságai domborodnak ki. A bélyegek egyöntetűsége kizárja, hogy valami egyéni ren­ dellenségre (aberralio) kelljen gondolnunk. Mindez pedig annyit jelent, hogy ember­ tani és rétegtani szempontból egyaránt rendkívül jelentős útmutatóra tettünk szert. Mert íme már

ott tartunk, hogy a neandervölgyi faj legkisebb porcikáját is felismerjük ; egyetlen ujjperce egy­ magában is rávall az európai moustérien hordo­ zójára. Igaz, jóformán szórul-szóra ezt hirdettem én már első (1928) tanulmányomban is. Sajnos, sza­ vam a pusztába kiáltó szava volt. Az „egyetlen Iábujjperc“ -et többen lekicsinyelték. Roska M á rto n pompás lelete ezen is segí­ tett. Az újabb két ujjperc az előbbi bizonyító anyag akkora meggyarapodását jelenti, hogy ezentúl csak valamelyest komolyan vehető két­ ségnek még árnyéka sem férhet sem a Homo primigenius tökéletes f a j i önálló ágához, sem pedigaponorohábaileletmelegmoustiéri korához.

3. AZ EMLÖSMARADVÁNYOK RÉSZLETES ISMERTETÉSE Az 1929. évi ásatás révén előkerült kövült csontanyag mennyiség, fajszám, s így jelentőség tekintetében sokszorosan felülmúlja a korábbi ásatások őslénytani eredményét. Azt már említettem, hogy a csontanyag­ ban uralkodó szerep jut a fogaknak. Más váz­ rész feltűnően ritka. Ezzel függ össze, hogy egyes különálló fogak alapján sok esetben nehéz annak megállapítása, vájjon az illető fajt hány egyén maradványa képviseli a sorozatban. Ilyeténformán — ideiglenes tájékoztatóul — elfogadhatónak vélem azt a kényszermegoldást, hogy az egy fajra valló legtöbb csont egyúttal az illető faj legsűrűbb szereplését igazolhatja. Ezen az alapon arra a megállapításra jutunk, hogy Ponorohábán a meleg moustéri közepe táján a hiéna volt a leggyakoribb emlősök egyike.

De nagyon valószínű, hogy — legalább a közeli Hátszegi medencében — a páratlan ujjú patások képviselői: orrszarvúak s még inkább lófélék ugyancsak nagy számban éltek. Csontmaradvá­ nyaik tanúsága szerint bőven volt szarvas is a környező rengetegekben. Ez a vadbőség pedig nagyon ínyére volt a farkasnak s bizonyára az oroszlánnak és más macskafajnak is, jóllehet ezek gyakoriságára inkább csak következtetnünk lehet. Feltűnőnek kell mondanom a barlangi medve csontjainak viszonylagos ritkaságát. Hiszen mind­ össze 17 drb. csontmaradvány vall erre a fajra. Igaz viszont, hogy ezek mintegy 7—8 egyéntől valók. Ez a szám pedig a III. réteg együttesében eléggé jelentős. Ami ezek után a csontanyag szerint ritkábban szereplő fajokat, vagyis a zergét, kőszáli kecskét,

10 mai farkas diluviumi e s e t l e g e s fajváltozata nevének szerzője. Másfelől viszont a „Canis lupus L. ssp.“, — ahogyan K r e t z o i ajánlja a megjelölést — más szempontból nem állja meg a sarat. Véle­ ményem szerint általános esetben legcélszerűbb a forma diluvialis jelzővel utalni arra, hogy például a farkas valamelyik le nem írt, diluviumi alakja előkerült csontmaradványai alapján Linné Canis lupus-ával egyezik ugyan, de f ö 11e h e t ő, h o g y t e l j e s mi v o 11á b a n, s z ő r ö s t ülb ő r ö s t ü l v i z s g á l t á n a m a i Canis lupus alfajának bizonyulna. Mindezen fülül, mint a fajok leírása során majd ismételten szóba kerül, sok esetben cél­ szerű a fajnév rétegtani vonatkozású kiegészí­ tése. Ezt úgy értve, hogy némelykor nem elég csak a „forma diluvialis" jelzővel egészíteni ki a faj megjelölését, hanem szükség van az illető alak éghajlati jellegének kidomborítására is, amit az illető diluviumi s z í n t nevével kell * kifejezésre juttatnunk. így példái a Rangifer Röviden bár, de e helyütt is ki kell térnem arcticus S i c h f. veimarienensis a karibú meleg arra a kérdésre, vájjon a jelenkori faj nevét moustiéri alakját jelzi. hogyan alkalmazzuk diluviumi elődjére. Jelen­ A „confert" (cf.) jelzés tudvalévőén csa\ kori (recens) fajnevek változatlan használatát azt jelzi, hogy a nagyon hiányos, rossz meg­ ugyanis már 1928-ban megjelent tanulmányom­ tartású anyagon a v i z s g á l h a t ó eg y-k é t ban kifogásoltam, s akkoriban a diluviumi fajok b é l y e g az illető fajra utal. Ezzel tehát a „fossilis“ melléknévvel megtoldott, vagyis három meghatározás hozzávetőleges mivoltát hang neves megjelölését ajánlottam.16 Ezt a jelölés­ súlyozzuk. módot K r e t z o i M ik ló s egyik legújabb dolgozatá­ Mindezen fölül, mint a fajok leírása során ban (32, 265) helyteleníti. majd ismételten szóba kerül, sok esetben cél­ A kérdést — fontossága miatt — külön cikk­ szerű a fajnév rétegtani vonatkozású kiegészí­ ben részletesebben óhajtom taglalni; itt tehát tése. Ezt úgy értve, hogy némelykor nem elég csupán azt emelem ki, hogy részben igazat adok csak a „forma diluvialis" jelzővel egészíteni ki KREizoi-nak, amennyiben a harmadik névül a faj megjejölését, hanem szükség van az illető odafüggesztett fossilis jelzésű megkülönböztetés alak éghajlati jellegének kidomborítására is, amit az eredeti fajnév szerzője nevét — a szabály az illető diluviumi s z i n t nevével kell kifeje­ szerint — kirekesztené a használatból. Való zésre juttatnunk. így például a Rangifer arcticus ugyanis, hogy Linné a Canis lupus fajnévnek, Rich. f. weimarienensis a karibú meleg moustiéri vagyis a jelenkori farkas tudományos nevének, alakját jelzi. nem pedig a Canis lupus fossilis-nek, azaz a Legalább futtában érintenem kell itt a neve­ zéstannak másik rákfenéjét: az elsőbbség (prio­ 16 Ezzel szemben, mint ismeretes, a Szelim-barlang ritás) elvének körömszakadásig való védelmeprotosolutréi (?aurignaci) üledékében igen gyakori a hiéna, sőt ugyanott még a solutréi „barlangi lösz“-ben zését és érvényesítését is. A teljesen fonákká, is előfordul. sőt meggyőződésem szerint tarthatatlanná vált 16 Ez a nevezés-mód nem azonosítandó azzal a helyzetet tökéletesen megvilágítja az alábbi már régóta használatban levővel, amikor a „fossilis" egyetlen példa. — rendszerint a szerzőnév után biggyesztett „foss." A XIX. század elején (1814) F ischer le­ rövidített alakjában — csupán a diluviumi kort, ill. a csont megtartás! állapotát jelzi. írása nyomán ismerkedett meg a tudományos onagert, mammutot s esetleg nyusztot, rókát és sertést illeti, azt mondhatjuk : ezek marad­ ványainak csekély száma voltakép csupán eset­ legesség lehet, ill. a Bordu-Maren tanyázó vadá­ szok számára nehezen megszerezhető zsákmányt jelent. Talán csak az őskaribúról állíthatjuk na­ gyobb valószínűséggel, hogy a mostani egyetlen fog, híven tükrözi ennek a szarvas fajnak valóban ritka előfordulását. Ebből az előzetes seregszemléből az derül ki, hogy a szóban levő emlős-együttesnek könnyű az ú. n. vezér-alakját megállapítanunk. Csont­ maradványai révén ugyanis leginkább a barlangi hiéna lóiul homloktérbe. Mindenesetre erre mutat az a körülmény is, hogy ennek a jellegzetes diluviumi emlősnek Erdély és Dél-Magyarország más barlangjaiban (Igric-, Oncsásza-, Stirnikbarlang!) ugyancsak jelentős a szerepe. Annál feltűnőbb, hogy sem Krapinán, sem a Szelimbarlang moustérienjében nem akadtak nyomára.13

11 világ a gyapjas orrszarvúval, mint kövült fajjal; ennek alapján széliében elterjedt a F is c h e r adta Rhinoceros tichorhinus elnevezés. Ám hiába gyökeresedett ez meg évtizedeken át. Valaki (nem fontos, ki) kiderítette, hogy a tichorhinus fajnév nem használható; elsőbbségi jogon Bújm e n b a c h (1807-es keletű) aniiquitatis faj-elneve­ zését kell alkalmaznunk. Mert — ez az igazi! Igen ám ! Csakhogy az orrszarvúak nemzet­ ségének szigorú seregszemléje nyomán kiderült, hogy — összetett nemzetség. Szét kell tehát bon­ tani. A Rhinoceros nemzetség-név helyébe több új nemzetség-név lépett. Ezek közül a Diceros volt az, amelybe az antiquitaiis-t beutalták. A faj gyakorisága következtében hamarosan el is ter­ jedt a Diceros antiauitatis név, mert hiszen ez alapos utánjárás eredménye volt. A bökkenő ezúttal az volt, hogy aki Diceros nemzetségbelinek határozta meg az antiquitatis-1, alaposan tévedett. Mert hát — jelentette ki a rendszeresebb rendszerező — : az antiquitatis a Coelodonta nemzetségbe sorolandó. Ez az igazi! Így volt ez napjainkig. De ismét csak hiába kezdett a Coelodonta antiquitatis s épen meggyökeresedni: a szent elsőbbségi jog egyik nyug­ hatatlan vérű harcosa legújabban kisütötte, hogy az antiquitatis fajnév is bitorolja a helyét, mert, ezt át kell adnia az igazi jogosultnak: a P allastól eredt, 1772-es keletű ienensis-nek. Ma tehát a helyzet az, hogy a tegnapelőtti Rhinoceros tichorchinus ill. a tegnapi Diceros antiquitatis ma Coelodonta lenensis P a l l a s . Csakhogy ki tudja meddig? És ez csak egyetlen példa a sok közül. Lát­ ható ebből, hogy a rendcsinálás helyes céljának megvalósítása helytelen irányba lendült, mert így teljessé vált a nevezéstani anarchia. Az új neve­ ket mindig újabbak szorítják ki. Hiába iparkodom tehát „lépést tartani a tudomány haladásával" ma, mert holnap már ismét elmaradott vagyok. Éppen ezért arra az álláspontra helyezkedem, hogy az általánosan használt elnevezéseket alkal­ mazom, s így várom meg — ha lehet! — azt az időt, amikor az elsőbbségiség divatja elmúlik, illetőleg a kérdést észszerűen megoldják. Az elmondottakon kívül előrebocsájtandó még az is, hogy a R oska professzor ásatásából származó csontanyag nagyon jó megtartású. És ami rétegtani szemszögből legfontosabb : kopta­ tásnak, víztől hurcoltatásnak semmi nyoma. Mind­

össze 3—4 fog zománcán látszik, hogy valami mállasztó vagy oldó hatásnak volt kitéve. Bizo­ nyosan hosszabb ideig hevert az akkori felszínen. * Minthogy a ponorohábai III. réteg emlős­ világával összefüggésbe hozható egyéb kérdések kifejtésére alább még sor kerül, az 1929. évben R oska M árton gyűjtötte maradványok alapján áttérek az egyes emlősfajok ismertetésére. Csu­ pán annyit bocsátva még előre, hogy a Magyar Természetrajzi Múzeum Állattára összehasonlító anyagának használatát É hik G yula igazgató, tisztelt barátom előzékenysége tette számomra lehetőve. Hálás köszönet érte.

H y a e n a c r o c u t a L . var. s p e l a e a G o ld f V i z s g á l t a n y a g : D2 sin. inf. (1 drb.). 1L sin. sup, (1 drb ), dext. sup. (1 drb.) , sin. inf. (1 drb ); dext. inf. (1 drb). /2 dext. sup. (1 drb.) , sin. inf, (1 drb.); dext. inf. (1 drb.). /3 sin. sup. (2 drb ) , dext. sup. (2 drb ); dext. inf. (3 drb ). <' sin. sup. ( l d r b ) , dext. sup. (1 drb ) , sin. inf. (1 drb ) , dext. inf. (2 drb.). P, dext. sup. (1 drb ). P2 sin sup. (2 drb.). P3 sin. inf. (1 drb.); dext. inf. (2 drb). P4 sin. inf. (2 drb.) , dext. inf. (3 drb.) M, sin. sup. (2 drb ); dext. sup. (2 drb.) ; sin. inf. (2 drb.). Jobboldali alsó állkapocs töredék a D2 és D3-mal, valamint a feltörő P4 és C-vel.

Mindössze tehát 38 lelet — egy híján csupa különálló fog — bizonyítja a barlangi hiéna gyakoriságát. Futó áttekintés után talán csupán 4 példánytól származó maradványoknak vélhetnők ezt az anyagot, minthogy egyazon fog-nemből háromnál több darab nem fordul elő (ezenkívül a tejfogas állkapocs-töredék szintén külön pél­ dányra vall). De ha egyes fogsorokat akarnánk összeállítani, kitűnne, hogy vagy a koronák, ill. gyökerek eltérő fejlettsége, vagy pediglemajszoltságuk nagyon különböző foka lehetetlenné tenné az összes fogaknak négy egyéntől származtatását. Az a kérdés, hogy a felsorolt tulajdonságok milyen mértékben kombinálhatok, vagyis ezeknek az elemeknek alapján hány példánytól való ere­ det számítható k i: elég fogas matematikai fela­ datnak válnék be. Pontos számadatra azonban e helyütt nincs szükségünk. Elég, ha az alábbi táblázatban közölt néhány példán a méretekkel és a lemajszoltság fokával meghatározott külön­ állás szembetűnővé válik.

12 Leltári szám

Hosszaszélessége

Lemajszoltság foka

Lehetséges egyének

Invent. No.

Lánge-Breite mm

Grad d. Abkauens

Mögliche Individuen

f IV. 8T-50 \IV. 8513

22 <16-2 24X17-3

erősen (stark) ép (gar nicht)

I. II.

J. 3031

22X1X2

ép (gar nicht)

II. (? II. A)

f J. 6459 IV. 8551 l IV. 8521

25-4 <17-2 23-7 <15-4 23-4 <14.4

kevéssé (wenig)

alig (kaum) ép (gar nicht)

III. IV. II. (? II. A)

/ IV. 8520 \IV. 8552

24-5X15-5 22X137

ép (gar nicht) alig (kaum)

III. (? II. A) (? II. B) IV. (? IV. A)

felső (sup.)

/ IV. 8518 \IV. 8515

34-8X12-3 39-6X14-1

ép (gar nicht) alig (kaum)

II. (? II. A) IV. (? IV. A)

felső (sup.)

I IV. 8516 \ J. 3030

42-2X14-5 42X14-4

erősen (stark) alig (kaum)

I—IV.(?IV.A) (?IV.B)(?IV.C) I—V. (? V. A)

alsó (inf.)

í IV. 8517 \IV. 8519

31-7X14-5 32-5X14

alig (kaum) ép (gar nicht)

IV—V. (? V. A) II. (? II. A) (? II. B) (? II. C)

felső (sup.)

jobb o. (dext.) alsó l (inf.)

í felső , , (sup.) bal o. ! ísinist.) alsó ( (inf.) felső (sup.)

jobb o. (dext) alsó (inf-)

bal o. (sinist.)

felső (sup.) alsó [(inf.)

jobb o. (dext.) alsó (inf.)

bal o. (sinist.)

A táblázat szerint tehát az összesen tizennégy darabból álló Ps — Mi — rendű fogsorozat a lemajszoltság különbözősége alapján legalább 5 és legfeljebb 11 állat maradványa. Ha az ebből adódó számtani közepest (8) fogadjuk el, s ehhez a mindig külön számítandó állkapocs-töredéket, valamint a többi fog alapján adódó valószínű többletet hozzászámítjuk: a legcsekélyebb mértékű kikerekítéssel máris odajutunk, hogy legalább 12—14 hiéna pusztulásának bizonyítékai jutottak kezünkbe. Ezt a számot a korábbi (1928. évi) közleményemben kimutatott két példány akkor sem módosítaná jelentősen, ha még különRhozzáadandó többletnek minősítenők is.

De ne vigyük szőrszálhasogatásig a létszámkérdést. Ennyire is csupán a miatt firtattam a dolgot, mert a feltűnő számú hiéna jellegzetes új, de viszont több erdélyi barlangéval egyező vonása a ponorohábai III. réteg emlős-együttesének. Amit azért kell kiemelnem, mert ez az emlősfaj a Közép-Duna medencében — Krapina tanú­ ságtétele szerint — a moustéri kezdetén még csak nagyon gyéren mutatkozott, vagy egyáltalán nem volt honos. És minthogy a ponorohábai IIIréteggel azonos korú subalyuki alsó rétegben szintén jelentéktelen számban jelentkezik, továbbá a Szelim-barlang n oustérijéből is hiány­ zik, és csak a tataiban van meg a hiéna, ezzel

13 szemben pedig a subalyuki felső rétegben sűrűn szerepel: ennek a dögevőnek K.—DK. felől való benyomulására következtethetünk. Hogy barlangi hiénát a weimari és rabutzi kora-moustériben is találtak, nem jelent okvet­ len a föntebbi megállapításnak ellentmondó tényt. Mert nagyon lehetséges, hogy Germánia földjére valamivel — legalább néhány száz, de esetleg 1—2000 évvel — később jutott el a moustiéri kultúra. E mellett bizonyítana az, hogy Német­ országban a kezdetleges — (primitív) — moustérit nem a java-, hanem a késő-moustérien váltja fel. Ha tehát ez az utóbbi szakasz egyidejű a miénkkel, a mi java-moustérienünk — időben ; — egybeesik a német kora-moustérivel. A hiéna keleti (délkeleti ?) őshonosságának és onnan beszivárgásának igazolásául megemlí­ tem, hogy Kína, valamint Dél-Oroszország (Krim) s az Altáji hegység kora (?) — moustérijében gyakran szerepel. Viszont az az adat, hogy Közép-Oroszország paleolithikumában a hiéna eddig ismeretlen (22, 333), egyúttal arra is rá­ világít, hogy ez az emlősfaj semmi esetre sem minősíthető hidegkedvelőnek, legfeljebb — ittott — hidegtűrőnek. Ami a III. réteg hiéna-állományát illeti, róla ugyanaz mondható, amit G y ö r k f y n é M ottl M. a Mussolini-barlang hiénáiról mondott e l: „. . . különböző korú állatok maradványai, fel­ tűnő sok közöttük a fiatal állat" (34, 262). Ezen­ kívül azt is hozzáfűzhetem, hogy igen nagy ter­ metű példányok is éltek a Sztrigy völgyében, amint ezt egyik P4 (25'4xl7-2 mm) s még inkább egy baloldali felső M2 (42-2xl4‘5) méretei iga­ zolják.

Ursus s p e l a e u s

Rosenm.

V i z s g á l a t i a n y a g : /2 dext. inf. (1 drb.), h sin. inf. (2 drb.); dext. inf. (1 drb ). C — tejfogak — (4 drb.), sin. inf. (1 drb.), dext. inf. (1 drb). Mindkettő feltörőben. Mj dext inf (1 drb.), sin inf. (2 drb.). M, sin. inf. (1 drb ); dext. inf. (1 drb.); sin. sup. (1 drb.); M3 sin. inf. (1 drb.).

Összesen tehát 17 csontmaradvány került napfényre az újabb ásatással. Ez a szám nagyon elmarad ugyan a hiénamaradványok száma m ö­ gött, a való mégis az, hogy a medvék példány­ száma ugyancsak jelentékeny. A 4 tej-szemfog ugyanis legalább 2 bocsra v a ll; a feltörőben levő két szemfog mindenesetre

újabb fiatal példányt jelent; 2 drb. baloldali alsó Mi — fejlett példányból! — már 5-re szaporítja az állományt. S hogyha a többi fogat besoroznók is a már kimutatott egyének fogsorába, egy óriás (35'2x21 mm) alsó Mi okvetlenül hatalmas hímre vall. És ha az ugyancsak feltűnő méretű egyetlen l2-1 ugyanettől származottnak minősítjük is : legkevesebb 6 — de minden valószínűség sze­ rint mintegy 7—8 — példányra lehet követ­ keztetnünk. A régebbi ásatás a III. rétegből nagyon kevés barlangi medvecsontot eredményezett, így a most kimutatott számottevő példány szintén érdekesen színezi az együttest. A közép- és felső-diluvium legtöbb üledé­ kében általánosan elterjedt barlangi medve kisebb-nagyobb példányszáma semmiféle külö­ nösebb következtetésre nem nyújt módot. Alka­ lomszerű azon an a III. rétegből előkerült medve­ maradványok kapcsán is megjegyezni, — amit más kutatók más barlangban szerzett tapaszta­ lataik alapján szintén megjegyeztek volt: — a közép-diluvium barlangi medvéi termetre nagyon eltérők egymástól. Óriás — bizonyára h ím ! — példányok mellett kis termetű — bizonyára több­ nyire nőstények — voltak. Itt is szembetűnik továbbá az a különben nagyon érthető jelenség, hogy a barlangi konyhahulladékban többnyire bocsok és alig kifejlődött fiatal példányok marad­ ványai találhatók.

F e l i s l e o var. s p e l a e a G o ld f. V i z s g á l t a n y a g : D., sin. sup.

Ennek a kissé töredékes tejfognak jelleg­ zetes alakja kétségtelenül oroszlánra utal. Leg­ feljebb azt a kérdést vethetnők fel, vájjon a szakirodalomban sokszorosan tárgyalt és több­ félekép értelmezett „barlangi oroszlánynak melyik változatával lenne azonosítandó? Sajnos a ponorohábai egyetlen oroszlánmaradvány rendszertani részletekig hatoló vizs­ gálati anyagnak nem felel meg. Meg kell tehát elégednünk annak megállapításával, hogy ez a nagy macska Dél-Erdély közép-diluviumában is szerepelt, és hogy méretei alapján kétségkívül a nagy, nem pedig a kis termetű (Felis leo nobilis G ray) diluviumi faj kölykének minő­ sítendő. (3 kép.)

14 Meg kell jegyeznem, hogy az itt szóban forgó fogat több más, 1925-ben gyűjtött csonttal együtt 1929-ben Kolozsvárott jártomban R oska M á r t o n tisztelt barátom szívességéből futólag már megtekinthettem. Ez a magyarázata annak, hogy későbbi közleményemben (13) már felemlí­ tettem, mint a ponorohábai emlős-sorozat 14-ik tagját. így tehát ez a faj most csak félig-meddig szerepelhet a Bordu-Mare újabban kimutatott alakjaként.

Abb 3. kép. Felis leo spelaea G o l d f . D4 sup. sin. (Kissé nagyítva — Massig vergr.)

Végül utalnom kell még a barlangi oroszlán kor-, és éghajlatjelző értékére is. Tudvalevő ugyanis, hogy az idevágó kutatások elején, mint­ hogy az oroszlán csontjait Merck-orrszarvúja meg víziló maradványai társaságában találták, vagyis a mai oroszlánénak megfelelő környezet­ ben : az ú. n. „meleg fajok" közé sorolták. Ké­ sőbb azonban sarki fajok közé keveredetten is találtak oroszlán-csontokat, mire kimondották : a barlangi oroszlán nem volt annyira érzékeny az éghajlati viszonyokat illetően, mint ma élő leszármazottja. Erre viszont hármas megjegyzésem van. Az egyik: máig sem tarthatjuk végkép eldöntöttnek, hogy a szakirodalomban szereplő Felis spelaea m i n d e n e s e t b e n oroszlán-e. Hiszen a combarellesi barlang (Dordogne) szikla­ falába Cro-Magnon ember által vésett oroszlán (?) a „megszólalásig híven" ábrázolt - tigris ! És e mellett gondolnunk kell a mandzsú tigris (F. tigris mongolicus Lesson) néven ismert fajvál­ tozatra, ill. ennek diluviumí ősére is. Legalább is valószínű, hogy a sarki fajok közt előforduló, egy-két fog vagy töredékes csont alapján meg­ határozott tj ?) „barlangi oroszlán" — ős man­ dzsú tigris volt. Másik -ellenvetésem pedig a következő : hogyha megfelelően tájékoztató maradványok alapján kétségtelenül kimutatható lenne is a sarki rókával és sarki nyúllal együtt szereplő igazi

oroszlán, mai ismereteink alapján okvetlenül kell gondolnunk arra, hogy vagy az oroszlán kóborolt el a jeges időszakban, nyaranta vadló meg vadtulok csordákat követve és dézsmálva igazi lakóhelyéről, Európa Földközi tengermelléki vidékeiről Közép-Európába, s így esett a „keveredés" (50, 68), vagy pedig fordítva : meg­ felelő földrajzi adottság, ill. éghajlati kilengés a sarki rókát mozdította ki igazi otthonából. Harmadszor pedig: bármint vélekedjünk erről, ha igazi „jeges oroszlán" meg „jeges hiéna" valaha is élt volna, nem látom át, miért ne maradhatott volna fenn a rozsomák, jeges róka és. — last nőt least — : a mandzsú tigris példájára a mai sarkköri vagy legalább szibériai területen mostanáig! ? Amíg erre a három ellenvetésemre elfogad­ ható választ nem kapok, a barlangi oroszlánt a maga mivoltában kétségtelenül melegkedve­ lőnek, azaz meleg időszakot jelzőnek minősítem.

V u l p e s aff. v. c r u c i g e r a

B echst.

(I. t. 5. a.)

V i z s g á l a t i a n y a g : C dext. inf (2 drb.) , sin. sup. (1 drb.).

A három feltűnően kicsiny szemfog már azért is különösebb figyelmet érdemel, mert a ponorohábai emlős-sorozatnak újabb tagját jelzi. Érdekes véletlen továbbá, hogy ez a csekély­ számú lelet csaknem hajszálra azonos termetű két (esetleg három) példány maradványa; ami viszont nem változtat azon a tényen, hogy a moustiéri Bordu-Mare környékén — legalább egyelőre — a rókát nem mondhatjuk gyakran előfordult emlősnek. Régebben Kormos (28), legújabban pedig G y ö rffy n é (34) foglalkozott behatóbban a róka diluviumi szereplésével. Kormos vizsgálatai arra az eredményre vezettek, hogy a f e l s ő d i l u ­ v i u m i szintek róka-maradványai nem a most nálunk élő Vulpes v. crucigera válfajra, hanem az ennél nagyobb termetű s ma Skandináviá­ ban honos Vulpes a. vulpas L- törzsalakra valla­ nak.17 Tárgyunkat még közelebbről érdeklő G y ö rffy n é kettős megállapítása, amely szerint a napjainkban Skandináviában élő alfaj . .már a moustériennek (recte : f e 1s ő-moustériennek 1) 17 Ennek a megállapításnak helyességéről magam­ nak is módom volt meggyőződést szereznem (16153).

15 is közönséges ragadozója volt" (34, 248), viszont munkájában (30, 132 133) írja, hogy a Xenoa subalyuki a l s ó b b rétegcsoportban (közép- cuon lycaonides K r e t z o i néven bevezetett ős­ raoustérien) a róka-maradvány kevés, és „a kutya a legnagyobb termetű „barlangi" farkasok­ hazánkban ma is élő Vulpes v. crucigera Bechst. - kal is vetekszik. És hozzáteszi, hogy L y d e k k e r val azonos" fajra vall (34, 304). Lycaon anglicus-a minden valószínűség szerint A III. rétegből napfényre került három — nem egyéb óriás termetű „barlangi" farkasnál. nősténytől származó — szemfog tanúsága szerint Más szóval: egyáltalán nem Lycaon. tehát a Sztrigy völgyében is a V. aff. crucigera Az őskutyák feltűnő jellegéül K retzo i azt élt. Ez pedig újabb bizonyíték egyfelől G y ö rffy n é emeli ki, hogy az Mi három főfogcsúcsa közül megállapításának helyessége mellett, míg más­ csak a paraconus erős, míg a többi igen gyönge; felől igen jól beillik a szóbanlevő III. rétegnek para- és metaconulus nincs, s ezek szerepét egy a többi adatok alapján adódó kortani képébe. redőzött, alacsony párkány veszi át. Nagyon jel­ Megemlítem végül, hogy Ognev S. J. az lemző végül a Lycaoniná-k tépő fogának le­ orosz föld rókáinak rendszerezését tárgyaló kerekített háromszögű alaprajza. művében (38, 208) a Vulpes v. diluta Ogn. Mindezt szemelőtt tartva, a szóban levő (VIII. t.l. á.) alak az, amely méreteinél fogva bordu-marei Aíi-en csakugyan feltűnően kiemel­ a délerdélyi rókát leginkább megközelíti. kedő paraconust látunk, míg a méta- és paraconulusok egészen eltörpülök. A párkány nyomai is C a n i s l u p u s var s p e l a e u s G o ld f. észlelhetők. Mindez - az ugyancsak Lycaon(III. t. 2. á.) szerű alaprajzzal együtt — arra figyelmeztet, hogyha a szóban forgó maradvány nem minő­ V i z s g á l a t i a n y a g . /2 sin. inf. (1 drb.). Csin. síthető is jellegzetes Lycaon-nak, de egészen inf. (1 drb.). P2 dext. inf (1 drb.); Pa dext. inf. (I d rb .), dext. sup. (1 drb.). Mt dext. inf. (1 drb ) , baloldali felső távolesőnek sem mondható. Szinte a Canis x állcsont-töredék P4-M2-ve1, ujjperc IV. és V. Phal.! dext. Lycaon-korcs bélyegeit egyesíti magában. (2 drb.). Ugyanerre az eredményre jutunk a szibériai A felsorolt 9 drb. farkas-csont behatóbb farkas, a Sztrigy-völgyi faj, meg a Xenocuon őslénytani vizsgálódás céljaira elégtelen ugyan, néhány fog-méretének összehasonlítása révén is.

Faj — Art

hossza Lange

m2

M,

P4 szélessége Breite

hossza Lange

szélessége Breite

hossza Lange

mm

mm

mm

szélessége Breite

Canis lupus (Szibéria)

19-3

12-0*

16-2

19-6

9-2

13-5

Canis aff. lupus (Ponorohába)

27-0

11-2*

18-0

20-0

12-8

13-2

—

18-8

20-6

—

—

Xenocuon l. (Gombaszög)

—

* A deuteroconus tájon mérve.

de még sincs minden érdekesség híján. Első sorban az ötlik szemünkbe, hogy míg a különkülön fogak s az ujjperc méretei semmiben sem különböznek egy erőteljes jelenkori farkas meg­ felelő vázrészeinek méreteitől, addig a felső áll­ csont-töredékbe ékelt fogakon több olyan bélyeg jelentkezik, amelyre néhány szóval ki kell térnem. K retzoi a gombaszögi ragadozókról szóló

Ezekből a méretekből az is kiviláglik, hogy igazi Cuon-ra még kevésbbé gondolhatunk, mert a subalyuki megfelelő szintből előkerült Cuon alpinus P á l l . (34, 301), amelynek felső Mi-e 14x16 mm méretű, további összehasonlítás cél­ jaira egyáltalán nem felel meg. Az Mi — különben eléggé ingadozó — mére­ teire ezúttal nem óhajtok részletesebben kitérni,

16 csupán annyit jegyzek meg, hogy feltűnő rövid­ sége ugyancsak inkább Lycaon-Cuon jelleg, Odajutottunk tehát, hogy Ponorohába javamoustérijének kétféle farkasáról szereztünk tudo­ mást. Az egyik nagy, a másik — még nagyobb! A Mussolini-barlang egykorú rétegcsoportjából származó maradványok révén G y ö r f f y n é (34, 301) szintén kiemeli, hogy más búvárokhoz hasonlóan ő is szerfölött tág határok között ingadozónak találta az egyes csontok méreteit. Csakhogy G y ö r f f y n é egy kicsi s egy nagy alak­ ról : forma minor et f maior beszél. „Viszont biztos ismertetőjelek híján két különböző fajnak vagy változatnak egyidőben egymás mellett való létezését — írja tovább G y ö r f f y n é — föltéte­ lezni kissé elhamarkodott lenne.“ Mi sem természetesebb ezek után, mint hogy most magam is megelégszem az őskőkorszak farkas-problémájának ilyetén újra fölvetésével, s azzal, hogy ennek a ragadozó típusnak kimu­ tatásával is gazdagíthattam a ponorohábai III. réteg emlős-sorozatát. A kicsi, nagy és óriás alakok faji elhatárolásának kérdését csak több, hiánytalan csontváz meglelése esetén lehet majd megnyugtatóan megoldani. Ami pedig az elnevezés ez esetben eléggé körülményessé vált kérdését illeti, — minthogy két faj együttes szereplését magam sem tartom valószínűnek, — úgy vélem megoldhatónak, hogy a ponorohábai maradványokat ideiglenes megoldáskép G o l d f u s s barlangi farkasáéval egy csoportba sorozhatóknak minősítem.

Martes aff. martes LVizsgálati

anyag:

mandibula dextra.

Egyetlen hiányos és töredékes állkapocs két­ ségtelen bizonyítéka a diluviumi nyuszt ponorohibai előfordulásának. Az állkapocs teste (corpus) a könyökig (angulus) jórészt megvan, míg a ramus mandibulae hiányzik. Hiányoznak továbbá az összes fogak is. A meglevő töredék azonban min­ den méretét illetően annyira megegyező az átlag nyuszt állkapcsának méreteivel, ezenkívül az áll­ kapocs ideggödreinek jellemző helyzete is anynyira világos, hogy a tágabb értelemben vett fajjal való azonosítása semmi nehézségbe sem ütközik. Abból, hogy az előbbi ásatások folyamán nyuszt-maradvány Ponorohában nem került elő, s ezúttal is csak egyetlen töredék, a faj ritka elő­

fordulására következtethetünk. Még hozzá úgy látszik: nemcsak Dél-Erdélyben, hanem KözépEurópa más vidékein sem került gyakran a H. primigenius szeme elé, mert alsó és középső moustiéri üledékben sem Krapinán, sem a Mussolini-barlangban nem találták. Ez utóbbi helyen csak a felsőbb szintből sorolja fel G y ö r f f y n é ; de hozzáfűzi, hogy maradványái ott is igen rit­ kák.18 Azt is megjegyzi tavábbá, hogy „. . . az orsócsontok és a talált singcsont. . . az ásatag nyuszt nagyobb termetére utalnak." (34, 249)Ezek szerint a ponorohábai ősnyuszt nem csak, mert hazánk területén legrégibb,19 hanem azért is érdekes, mivelhogy kisebb termetű. (Igaz viszont, hogy kisebb termetű nőstény feltétele­ zése esetében a termet-különbség is érthetővé válik.) „Sus scrofa" L. f. w e i m a r i e n r n s i s Vizsgált dext. (1 drb ).

a n y a g : / . , inf. dext. (1 drb.).

inf

Szinte jelentéktelenül csekély Ponorohábán az ős vadsertésre utaló csontmaradvány, de mivelhogy az újabban előkerült alsó metszőfog és farkas-fog P1 egészen jellegzetes, a faj szereplésének bizonyítására elegendő. A két fog méretei viszont annyira nem összeillők, hogy két egyéntől származtathatók. Diluviumi üledékek vizsgálatával foglalkozó szakemberek általános tapasztalata, hogy az ős vadsertés a pleisztocénban jóformán ritkaságnak minősíthető. Hiszen barlangi emlős-sorozatain­ kat végigböngészve, alig egy-kettőben akadunk nyomára. Annál érdekesebb, hogy amennyiben mégis a „Sus scrofa“ sűrűbb előfordulásáról szó eshet­ nék, úgy ez inkább az alsóbb diluvium rétegeire és Nyugat-Európára vonatkoztatandó.20 Előfor­ dult azonban nálunk is Süttőn ép úgy, mint Krapinán és Tatán, valamint a Mussolini-barlangban. Igaz, ez utóbbinak csak felső-moustiéri szintjében. 18 A felsorolt 6 drb. csontmaradványból ítélve az sem valószínűtlen, hogy csupán egyetlen példánytól származók. 19 A weimari travertinoból, vagyis Németország alsó-moustérijéből szintén felsorolják az ősnyusztot (60). Kár, hogy ennek termetére utalás nem történt, mert az idevágó adat esetleg a szintezés tekintetében is tájékoztató lehetne. 20 Ez bizonyára az állatnak a melegebb területek­ hez vonzódásával függ össze.

17 Mindenesetre tagadhatatlan, hogy az ős vadsertés a III. réteg emlős-sorozatának nagyon jellegzetes, számottevő tagja. Az elnevezés kérdését az bonyolítja, hogy a Linné-féle „Sus scrofa“ megjelölést vadserté­ seinkre épp úgy alkalmazzák, mint összes házi disznainkra. Már pedig kétségtelen,, hogy ez utóbbiakat lehetetlen tisztán a közönséges vad­ sertéstől származtatni. Sőt az is bizonyos, hogy a házi disznó több ősfaj keverékének leszár­ mazottja. Éppen ezért a „Sus scrofa" fölfogá­ som szerint egyszerű gyűjtő név ; akárcsak az „Equus caballus“. A ponorohábai őssertés megjelölésére az adott körülmények között a „Sus scrofa“ L. f. weimarienensis jelzést vélem legalkalmasabb­ nak, minthogy ilyeténformán a maradványok rétegtani rögzítése kifejezésre jut. B ő s ( p r i m i g e n i u s B o j . ?) Vizsgált (1 drb.).

anyag:

/3 sin. (1 drb ). M2 inf. dext.

Az újabb ásatásból származó 2 fog kapcsán elég annyit említenem, hogy a Sztrigy völgyé­ ben élt moustiéri őstulok maradványai kisebb termetű példányra vallanak. Vannak búvárok, akik különböző nagyságú válfajokat tételeznek föl (2, 158). És ha ennek a föltevésnek egyes területeket illetően van is jogosultsága, bizonyos, hogy a tehén és bika testméretei közt fenn­ forgó különbséget sem szabad szemünk elől tévesztenünk. G yörffyné feljegyzi (34, 279), hogy a szakirodalom adatai szerint pl. az ugró­ csont hossza G3'5—96 mm között váltakozik. Ponorohába őslakói — a maradványok bi­ zonysága szerint — elég ritkán ejtettek el ős­ tulkot ; s ha ez mégis megtörtént, a zsákmány nem bika, hanem valószínűen tehén volt. Igazolásul hadd álljon itt az alábbi fog­ méret : Aí2 inf. dext. 22'8 X 14'5 mm. Megjegyzem, újabban szinte kérdésessé vált az őstulok szereplése a magyar diluviumban, minthogy az idevágó leletek jóformán kizárólag folyóvizeink, első sorban a Tisza árteréről valók. Ezzel kapcsolatban azonban utalhatok arra a jellegzetes, óriás termetű bikára valló töredékes koponyára, amelyet Balassagyarmaton, a Fehér­ hegy löszéből magam ástam ki. Ezt a példányt a Magyar Nemzeti Múzeum Őslénytára őrzi.

B i s o n p r í s c u s B oj. f. w e i m a r i e n e n s i s (III. t. 17. á.) Vizsgált anyag: sin. (1 drb.). D2sup. (1 drb.). P2 sup. sin. (1 drb ). P;! sup. sin. (1 drb.). M2 sup. dext. [1 drb ). Jlf, sin. inf. (1 drb.).

A fennmaradt 6 fog alapján nincs módom az ősbölény néhány fontosabb nyilt kérdéséhez hozzászólni; hiszen a rendszertani viták kiinduló pontja többnyire a szarvcsapok különböző ki­ alakulása. De igazolva azt, hogy ez a hatalmas kérődző már a java-moustéri elején tagja volt Erdély állatvilágának, egy füst alatt az is ki­ tűnt, hogy hazánkban a ponorohábaiak a leg­ ősibb bölény-maradványok. (Ezekhez korban a Kecskésgalyai-barlang, majd a Subalyuk felső szintje és Tata leletei állanak legközelebb.) Ponorohába emlős-sorozatának erről az új tagjáról annyi a megjegyezni valóm, hogy — amennyire fogazata alapján (4.kép) ítélhetünk — A

B

Abb. 4. k é p . Bison priscus B o j . A — D2 sup. dext.; B — M., inf. sin. (Terin, nagys. — Nat. Gr.)

a kisebb termetű bölények csoportjába tartozik.21 A kisebb termet összhangban állana H i l z h e im e r felfogásával, aki szerint a diluvium régibb szintjeiben karcsúbb, kisebb termetű, rövidebb szarvú bölényfajta élt. (Természetesen gondolnunk kell a tehén és a bika között fenn­ állott termetkülönbségre is.) A kérdés biztos eldöntése azért lenne kívánatos, mert ha a régibb diluvium kisebb termetű s a felső-diluvium na­ gyobb termetű ősbölénye bizonyított ténnyé válnék, ez a kérődző egyike lenne a rétegtani tájékoztatóknak, amiknek eddig eléggé szűkiben vagyunk. Figyelmeztetésül, hogy a diluvium bölé­ nyeit ne véljük kétségtelenül egy fajba tarto21 Az M2 méreteivel (32 X20 mm) beleillik mind a süssenborni, mind pedig a várhegyi ősbölények fog­ sorába (37la, 43). A kissé sérült P3 21X18 m m ; a P„ 22X15-3 mm; az Ma 17x18 mm.

18 hogy a Krim-félsziget vagy a Kaukázus lejtőinek vidéke, ahol még ma is él, meglehetősen eltér a tatár félsivatagok világától. így már nem talál­ hatjuk annyira meglepőnek a Sztrigy mentén előfordult saigát. S a i g a t a t a r i c a L. f. d i l u v i a l i s . Ezenkívül arról se feledkezzünk meg, hogy (II. t. 3. á.) a Maros-völgyén Dévától Szászrégenig s a V i z s g á l t a n y a g : / , dext. (2 drb.) ; sin. (1 drb.).? Küküllők mentén a mai székely Sóvidékig sok­ /2 (töredék , l (töredék). A tatár antilop moustiéri ősének legalább helyütt buzog fel kisebb-nagyobb sósfoirás és három példányát zsákmányolta a Bordu-Mare terül el sósvizű mocsár; az ilyen sós területek őslakója; 3 teljesen ép s 2 töredékes metsző­ jellegzetes sós növényei (Triglochyn maritimum, fog ennek kétségtelen bizonyítéka. Az ép metsző­ Statice Gmelini, Plantago maritima stb.) pedig fogak mindegyike más-más állattól származik. állatunk legkedvesebb tápláléka! A PonoroháA két jobb oldali h esetében ez semmi további bához elég közel fekvő Déva—Marosújvár— igazolásra nem szorul, annál kevésbbé, minthogy Vízakna, mint sósnövényeket bőven termő terület az egyik tejfog. A baloldali - ugyancsak tejfog - érthetővé teszi a tatár antilop el őfordulását, vagyis viszont sem lemajszoltsági foka, sem megtartási nem kényszerülünk annak feltevésére, hogy a állapota szerint nem illik a jobboldalihoz. Az I2 Sztrigy völgye a mai kirgiz pusztákhoz hasonló (?) koronájából nagyon kevés van m eg; de gyö­ félsivatag volt a diluvium közepén. Ilyen már kere alakjánál fogva csak /2 esetleg /s lehet. Ezek csak azért sem lehetett, mert a Hunyadi (Kuda fogak minden más kérődzőétől annyira elütök zsiri havasok, Zerge-havas (Retyezát) és Ruszkaés jellegzetesek, hogy meghatározásuk semmi Pojána lejtőiről a Marosba siető Sztrigy s az nehézséget nem okoz. Mindössze a jelenkori Egerügy (Cserna) nagyon sok, bővizű mellék­ tatár antilop csontvázára, mint összehasonlító ágával bőven öntözte a Hátszegi medencét. Hazánkból a tatár antilopot idáig csupán anyagra volt szükségem. A Pázmány-Egyetem csontváz-gyűjteményében levő teljes csontváz Nagymányok diluviumi nyirok-képződményéből, megvizsgálását M ö d l in g e r G u sztáv egyet, tanár, valamint az Óruzsini-barlang üledékeiből — tisztelt barátom szívességetette számomra hozzá­ S. prisca Nhrg. néven — ismertük. Erdélynek ez az első ős-Saiga lelete. férhetővé. Hálás köszönet érte. A tatár antilop százesztendő előtt még a Dnyeper mentén is csordákban legelészett; ma már a Volga környékén is alig mutatkozik. R u p i c a p r a r u p i c a p r a L. f. d i l u v i a l i s Nagyobb tömegekben csak a Kaspi-tó mellékén (II. t. 8. á.) és Szibériában az Irtisz és Ob mentén található. V i z s g á l t a n y a g : mandibuladextra(töredék) A diluvium folyamán Európa nagy részében a D2—Aís-vel ; mandibula sinistra (töredék) a Da—M2elterjedt ez a juhra és tarándra egyaránt emlé­ vei. M, inf, dext. (l drb.); M2 Inf. sin. (1 d rb ), Af,, inf. keztető antilop. A Krim-félsziget kora-mousté- dext. (1 drb.). rienjéből Kiik-Koba, késő-moustéríenjéből pedig Saitan-Koba kőfülkéjének rétegeiből került nap­ Összesen 5 darab csontmaradvány képviseli fényre. A diluvium végén (magdaléni) a Ga- a közeli Zerge-havas (Retyezát) mai zergéinek ronne völgyében fekvő Gourdan-barlangban na­ őseit Ponorohábán. A maradványok csekély gyon jó megfigyelés alapján karcolta be a saiga számát még inkább kidomborítja az a tény, hogy fejének körvonalait az ős-művész: akkoriban mindössze legfeljebb három állat szereplését iga­ tehát ott is előfordult. zolják. Ezek egyike zerge-gida; a tejfogas két * állkapocs-töredék ugyanis minden bizonnyal Ponorohába állatvilágának talán leginkább egy példánytól származik. feltűnő, csaknem különleges alakja a tatár antilop. Ismeretes, hogy diluviumi üledékeink né­ Természetesen azért, mert szereplését mai élet­ melyik — kiadósabb — lelőhelyén nem ritka módja alapján „szélsőséges" füves pusztai jelle­ a zerge. Ilyen lelőhely: a pilisszántói kőfülke gűnek kellene minősítenünk. Ám ne felejtsük, magdalénije, valamint a Mussolini-barlang

zóknak, a meleg moustériben élt erdélyi ala­ kot célszerű f. weimarienensis megjelöléssel megkülönböztetni.

19 felső-moustérije. Érthető, hogy a zergemarad' ványokat Kormos is (28), meg G y ö r f f y n é is (34) alaposan tanulmányozta. Vizsgálataik eredmé­ nyéből ezúttal elég annyit megjegyeznünk, hogy mindkét búvárunk — STEHLiN-nel és Sickenberggél összhangban — arra a tapasztalatra jutott, hogy a felső-diluviumi zergék a mai alpesieknél nagyobb termetű állatok voltak. Velük szemben Á b e l O. (1, 41) azt hangoztatja, hogy az alsó­ ausztriai löszök zergefaja nem különbözik az Alpok mai fajától. A vitába alig szólhatok bele. Úgy vélem azonban, hogy erre való tekintettel szükséges a két gida-állcsont fogsora méreteinek közlése : D í— M? — 33-5 mm. Dá—M2 = 28'3 mm. Minthogy K o r m o s (28, 417) a ponorohábaival azonos fejlettségű és méretű jobboldali áll­ kapcsot ábrázol (53. rajz), jómagam is az ő álláspontjára helyezkedem. Még több figyelmet érdemel Ponorohában a zerge ritkasága. Mert való ugyan, hogy a régibb diluvium rétegeiben Európaszerte ritka ez az antilop-faj, és a Mussolini-barlang középmoustérijében is alig egy-két példány marad­ ványait gyűjtötték, de ennek esetleg domborzati viszonyok eléggé elfogadható magyarázatát nyújtják. Erdély déli havasainak övében azon­ ban, ahol a zerge napjainkban is otthonosan érzi magát, azt várnók, hogy maradványai már a H. primigenius konyhahulladékában is sűrűn fordulnak elő. Mivelhogy ennek ellenkezőjét tapasztaljuk, vagy azt kell feltennünk, hogy abban az időben még csak terjedőben levő, de nagyon ritka emlősfaj volt a zerge, vagy pedig azt, hogy a sziklavadonság: a zergék otthona, az ősember számára alig volt megközelíthető vadászterület, illetőleg vadászfegyvereivel ez az állat általában alig volt elejthető. Záradékul még csupán annyit: a BorduMare-n a zerge ritkasága egyúttal számottevő •gazolása annak, hogy megjelenése semmiesetre sem hozható közvetlen összefüggésbe a hideg éghajlattal. A gyűjtött néhány zergecsont elő­ fordulását a sziklás, erdős terep maradéktalanul megmagyarázza. A felsorolt szerzők észleleteit figyelembe véve, célszerűnek látom a diluvium zergéit f. diluvialis néven különíteni el a jelenkori alaktól.

C a p ra S e w e r t z o v i M e n z b . f. d i l u v i a l i s (II. t. 7. á.) V i z s g á l t a n y a g : I, sin. inf. (1 drb.), J„ sin. inf. (1 drb.). P2 inf. dext. (1 drb.), P, inf. dext. (1 drb.). Mx inf. dext. (1 drb.) inf. sin. (1 drb.); M2 inf. sin. (2 drb.), inf. dext. (2 drb.), M3 inf. sín. (1 drb.) inf. dext. (1 drb ). Phal. 1. (töredék).

A kőszáli kecske csak a XVIII. század vé­ gén tűnt el az Erdélyi Havasok állattársaságá­ ból.22 Semmi meglepő sincs tehát abban, hogy ennek a pompás hegyi vadnak közép-diluviumi őseire már a Homo primigenius is szívesen vadászott. Érdekes véletlen inkább az, hogy maradványai a Bordu-Mare-n csak R oska M. 1929. évi ásatásai során kerültek elő. Még azt is hozzá kell tennem: meglepő pedig legfeljebb az, hogy a vadász-zsákmány a leletek szerint mindössze 2 példányra tehető, ami semmikép nincs arányban az elgondolásunk szerint vad­ ban, nevezetesen zergében és kőszáli kecské­ ben bővelkedő sziklás-bokros vadonság nagy területével. Kivált, ha Dél-Erdélyt a Bükk-hegy­ séggel hasonlítjuk össze. Mert hiszen a Mussolini-barlang moustiéri rétegeiből, különösen az alsóbb szintből, tömérdek kőszáli kecskecsont került napfényre. S még hozzá — mint G y ö r f f y n é megjegyzi — bizonyos csontokon jellegzetesen egyforma feltörési mód állapítható m eg; jeléül annak, hogy ez az emlős-faj a Subalyuk ős­ emberének fő-vadja volt, mert azon a vidéken csak úgy hemzsegett a kőszáli kecske. A Mussolini-barlang rendkívül bőséges idevágó anyaga részletes feldolgozójának, GYőRFFYNÉnek köszönhetjük, hogy a kőszáli kecske rokonságába tartozó fajok seregszemléje alapján a lehetőségig rendet teremtett az emlős-rendszertannak ezen a nehezen áttekinthető terepén. A végleges rendezés — amennyiben erről egyáltalán szó lehet — ez idő szerint azért sem sikerülhet, mivelhogy az állatrendszertan művelői máig sem oldhatták meg a jelenkori kecskék természetes csoportosítását. Még pedig azért nem, mert vala­ mennyien nagyon ingatag alapon: a szarvak ilyen-olyan csavarodási módján indulnak el.23 Hogyan nem gondolnak a kutatók a kecskékkel közel rokonságot tartó juhokra, amelyek köré22 S z a l a y A. B .: A magyar kőszáli kecskéről. A Természet 28. évf. 340. 1. Budapest, 1932. 23 Ilyen alapú mesterséges rendszer iskolapéldája az, amely K r et zo i M. legújabb cikkében (31) látott napvilágot.

20 ben a szarvak csavarodási módjának olyan vég­ letei találkoznak, aminők például a magyar (horto­ bágyi) racka (Ovis strepticeros hortobágyensis) meg az oláh racka (Ovis strepticeros hangaricus), — s mégis ugyanegy faj változatai? És ha a szarvak alapján csoportosítanók a juhokat, némelyik faj (pl. a muflon vagy a kanadai vad juh) alighanem a kecskék családjába kerülne át. Ezenkívül gondolnunk kell arra is, hogy olyan bélyeg, aminő az illető faj nőstény egyedein nem, vagy más alakban jelentkezik, mint a hímeken, nem lehet alkalmas főirányító rend­ szerezési szempontból. Főként az őslénybuvár számára bajosan használható az ilyen bélyeg. A diluviumból ismertté vált középeurópai kecskemaradványok legtöbbjét az Alpesekből ismert Capra ibex L.-vel hozzák kapcsolatbaEz bizonyára a legtermészetesebb megoldás. Épp ilyen természetes, hogy a Pireneusok hegy­ vidékén és környékén a Capra pyrenaeica Schinz. vagy a C. hispanica Schimp. ősét látjuk a diluviumi fajban; viszont a Fekete-tenger környékén C. caucasica G u ld ., Észak-Ázsiában pedig a C. sibirica M eyer elődeinek maradvá­ nyait rejtik a diluvium üledékei. Minket G y ö rffy n é kutatásai eredményekép a C. ibex-en kívül a Nyugat-Kaukázusban honos és a C. caucasica-hoz közel álló C. Sewertzovi érdekel legközelebbről. A nagyon alapos és a szarvcsapok alakján, körméretén, az alsó áll­ kapocs peremvonalán, valamint a zápfogak rágófelületi rajzán és méretein kívül számos más csont viszonyait is feltáró összehasonlítás menetét nem szükséges követnünk. Minthogy Ponorohábáról csupán mintegy 3 példányt jelző fogak állanak (12 drb.) rendelkezésünkre, s ezek a subalyukiakkal megegyezők, meg kell eléged­ nünk G y ö r f f y n é kutatásainak végeredményével. Ez pedig abban áll, hogy,,. . . a subalyuki kőszáli kecske..........a ma élő fajok közül leg­ jobban a zömök termetű, rövid szarvú, nyugat­ kaukázusi C. Sewertzovi MENze.-val azonosít­ ható. A második, hozzá legközelebb álló faj a C. (Aegoceras) ibex L.“ (34. 300). G y ö r f f y n é végül azt is megjegyzi, hogy a C. ibex s a C. Sewertzovi „a legszorosabban rokonosítandók". Ez a magyarázata annak, hogy a subalyuki kőszáli kecskét „C. Sewertzoviibex formakor ‘ jelzéssel látta el, s ilyen meg­ jelöléssel sorolja fel minden alkalommal.

Ezzel a nevezésmóddal szemben az a néze­ tem, hogy igen hosszadalmas és nehézkes, ennélfogva nem lehet megfelelő. És fölösleges is, hiszen a Capra Sewertzovi diluviális megjelölés pontosan kifejezi azt, ami ebben az esetben ki­ fejezendő : a mi moustiéri kőszáli kecskénk a C Sewertzovi fajhoz áll legközelebb, ám vele egészen mégsem azonosítható! Viszont azt, hogy a C. Sewertzovi meg a C. ibex közeli rokonságban vannak egymással, s így a suba­ lyuki és ponorohábai alakkal is, — az elneve­ zésben nem kell kifejezésre juttatni. Hiszen az ilyen távolabbi atyafiságot más fajnév sem szokta jelezni. Az én egyszerűbb megjelölés­ módom tehát nem jelenti azt, mintha G y ö r f f y n é meghatározásának módosítását célozná. Mindenesetre érdekes és tanulságos, hogy az Alpok és a Kaukázus közé eső Kárpát-vidék ős kőszáli kecskéje olyan fajváltozat, amelyik a két végponton ma élő két külön faj „mate­ matikai közepé“-nek mondható. Magyarázható ez úgy is, hogy a két szélsőséges faj a Dunamedence hegyvidékéig — az egyik nyugatra, a másik keletre — terjeszkedve, keveredett, s így jött létre a C. Sewertzovi diluviális keverék-faj. Ám az is lehetséges, hogy'a közép-diluviumban a Kárpátok területén élt faj volt a törzsalak, amely idők folyamán kihalt. És mivelhogy így az Alpok és a Kaukázus állománya közt az összekötő lánc­ szem elszakadt, a két szélső ponton életben ma­ radt nyájak más-más fejlődési csapáson haladva, a mai C. Sewertzovi, illetőleg C. ibex jellegeket alakították ki. C érv us e la ph us L. f. w e i m a r i e n e n s i s V i z s g á l t a n y a g : ! (töredék). P2 dext. sup. (1 drb.). Mi dext. sup. (I drb), M, dext. sup. (1 drb.). sin. sup. (1 drb.), fó2sin. inf. (1 drb.), M;, sin. ínf. (1 drb.).

A gímnek annyi foga került elő az újabb ásatás révén, hogy meghatározása nem okozott nehézséget. Legföljebb az teszi legtöbbjüket első pillanatban kissé idegenszerüekké, hogy egészen fiatal állatok még ki sem bújt fogai. Ez a körülmény a méretek felvétele alkalmával is kissé zavaróan hat. A gím a diluviumban már Európa minden táján elterjedt. Ez egyúttal annyit jelent, hogy minden valószínűség szerint több alfajra — vagy talán fajra — szakadt. Az egyes fajváltozatok

21 megkülönböztetése azonban hézagos őslénytani anyag segítségével lehetetlen, mert az elkülönítő bélyegek jórészt az agancsokon fejlődtek k i; másrészt pedig méretkülönbségeket is figyelembe vesznek. Innen van, hogy ámbár a búvárok egész sora foglalkozott a gím családfájával, — akik közül most csak S oerge l (59), Zdansky (62), Kormos (29) és G y ő r f f y n é (37/a) nevét említem, — a diluvium gímszarvasáról nem rajzolhatunk világos képet. S még kevesbbé lehetséges ez csupán fogak alapján. A kutatók általában egy kisebb (C. elaphus fossilis) s egy nagyobb (C. elaphus priscus) alakot különböztetnek meg. P oh lig (40) a faj­ változatot C. elaphus antiquus és C. elaphus primigenius néven tárgyalja. A ponorohábai alsó M2 hossza (25.7 mm) a mellett szól, hogy a leg­ nagyobb jelenkori példányokhoz mérhető, sőt akár a C. maral Og. méreteit is megüti. A lelt fogak két egészen fiatal állat marad­ ványai. Érdekes, hogy a gímszarvas a Mussolinibarlang mindkét szintjében ritka. A felső szint­ ben 17 csontmaradvánnyal kimutatott gyakoribb aiak G y ő r f f y n é leírásában (34. 276) Cervus sp. forma maior megjelöléssel szerepel; de e mö­ gött is C. maral-1 sejttet. Nem valószínűtlen, hogy teljes csontváz előkerülése Ponorohábán szintén ennek a hatal­ masabb termetű rőt vad fajnak szereplését iga­ zolná. A még ki nem bújt, jellegzetes rágólapot tehát fel nem tüntető fogak alapján azonban egyelőre C. elaphus f. weimarienensis meg­ jelöléssel kell beérnünk

„Megaceros

g i g a n t e u s “ B lb .

(II. t. 6. á.) Vizsgált (1 drb.],

anyag:

Ix sin. (1 drb.). P2 dext. inf.

Az óriás dámvad csontmaradványai hazánk diluviumában nem ritkák. Minthogy pedig eddig a megvizsgált előfordulások túlnyomó része ná­ lunk felső-diluviumi volt, a látszat a mellett szólt, mintha ez a szarvasfaj ennek a szakasznak volna jellegzetes alakja. Ezzel szemben Német­ ország majd mindenik moustiéri lelőhelyén meg­ találták épp úgy, mint nálunk Tatán, a kecskésgalyai, meg a Mussolini-barlangban. Szintjelző értéke tehát — ez idő szerint — nincsen.

Sietve hozzá kell azonban tennem: amint az idevágó anyag gyarapszik, mindinkább ki­ derül, hogy a Megaceros giganteus néven fel­ sorolt maradványok minden valószínűség szerint több fajváltozat — sőt esetleg több faj — bizo­ nyítékai (40, 54). A „M. giganteus“ tehát ez idő szerint afféle gyűjtőnév, mint többek közt az

„Equus caballus.“ A Ponorohábán gyűjtött fogak alapján ter­ mészetesen nincs módom a faj behatóbb tag­ lalására. Mindössze annyit említhetek, hogy a még ki sem bújt volt P2 méretei (19‘7X 12 5 mm) tehénre vallanak. Mindenesetre érdekes továbbá, hogy a kau­ kázusi moustériben (Ilszkaja) a Megaceros sp. együtt szerepel az Equus cf. onager-rel, épp úgy, mint nálunk. Hogy Erdély közép-diluviumában az óriás dámvad még nem volt gyakori, — vagy pedig elejtése volt túlságosan nehéz!? — bizonyítja az, hogy maradványait csak R oska legutóbbi ásatása hozta felszínre. A l c e s m a c h l i s Og. f. d i l u v i a l i s V i z s g á l a t i a n y a g : 1, sin. (1 drb.); It (tejfog) 1 drb.

.Egy érdekes diluviumi jávor-lapát töredék ismertetése során (16 a) összefoglalóan felso­ roltam volt ennek a szarvasfajnak hajdani elter­ jedésére vonatkozó adatokat. Most, hogy a pono­ rohábai újabb anyagban a jávor fogaira is rá­ bukkantam, a régibb összefoglalás néhány meg­ állapítását átveszem. Szakirodalmunkban mintegy 22 magyar lelő­ helyét találjuk az ős-jávor maradványainak. Nevezetes azonban, hogy az adatok tíz esetben folyómederre vonatkoznak. A Tiszából hat hely­ ről, ezenkívül a Tárcából, Ondavából, Rábából és a Szávából került elő ilyen csontmaradvány. Ez a jelenség nyilván összefüggésben áll azzal, hogy ez az ódonszabású szarvas sík földek víz­ parti mocsaras erdőségeiben szeret tanyázni. Megértjük ebből azt is, miért szerepel barlangi emlős-sorozatainkban olyan ritkán a jávor (Her­ mán Ottó-barlang, Szelim, Büdöspest). A folyók hordalékából gyűjtött jávor marad­ ványok földtörténeti kora meg nem állapítható. Szerencsés lelet volt tehát a ságvári, amely az alsó-diluvium képződményéből került napfényre.

22 S mivelhogy a felsorolt barlangokban lelt jávorcsontok bezáró rétegei felső-diluviumiak, a ságvári jávor-lapát volt eleddig a legrégibb, a biz­ tosan megállapíthatók között. Hogy ez a — ma csupán Európa északi felében fennmaradt — szarvas voltaképp az enyhe éghajlat kedvelője volt, többek közt Taubach, Ehringsdorf és Weimar édesvízi mésztufájának „meleg" emlős-világa igazolja, amelyből a jávor sem hiányzik. így valóban nem lehet meglepő, hogy Ponorohábán ugyancsak melegkedvelő együttesében a jávor is szerepel. A Sztrigy völgyének rendkívül változatos terepén az ős-jávor is talált kedvére való élethelyet.

R a n g i f er a r c ti c us Rich. f. w e i m a r ie ne n s is. (I. t. 11. á.) V i z s g á l t a n y a g : M3 dext. inf. (1 drb.).

Mindössze egy zápfog tehát az újabb ása­ tásból származó őskaribú-csont; jeléül annak, hogy ez a szarvas csak nagy ritkán tévedt az ősvadász körletébe. A III. réteg régibb anya­ gában csak egyetlen töredékes metacarpus sze­ repel, így az sem lehetetlen, hogy a mostani fog ugyanattól az egyéntől származik. De ki kell emelnem, hogy az újabban lelt zápfog fiatal állatra vall s ilyeténformán valószínűbb, hogy legalább két példány közép-moustiéri szerep­ lésének bizonyítékaihoz jutottunk. De mégígy is sokkal kevesebb az idevágó ősmaradvány, nemhogy magát a fajt illetően bővebb megbeszé­ lésbe bocsátkozhatnék. Két dolgot azonban mégsem hallgathatok el. Az egyik: a ponorohábai III. rétegben ré­ gebben talált metacarpus és sípcsont méretei — amint ezt már megírtam volt (17, 39) — anynyira megtermett példányra vallanak, hogy ezek alapján már első közleményemben csatlakoztam Kormos és Schlosser felfogásához, akik szerint a diluviumban nálunk szereplő Rangifer nem az északeurópai — kisebb — taránd, hanem az északamerikai — nagyobb — karibú őseinek minősítendő.21 És hogy megítélésemben nem tévedtem, bizonyítja az újabb zápfog (M3), mert ez ugyancsak elég nagy méretű.

A közép-diluvium Rangifer-jének tekintélyes nagyságát hangsúlyozza G y ö r f f y n é is (34, 274), mert olyan nagyméretű ujjpercet, mint a Subalyukban, sem a pilisszántói kőfülke, sem a Pálffybarlang, sem pedig a Peskő-barlang fiatalabb diluvium' karibú-maradványai között nem talált. Ezek szerint tehát szinte az derül ki, hogy a felsődiluvium nagy Rangifer-jeinél is nagyobbak a moustéri ponorohábai és subalyuki Rangifer-ei. Valóban nagy kár, hogy ennek a moustiéri alak­ nak mind máig nem kerültek elő beható tanul­ mányozásra alkalmas olyan vázrészei, mint ami­ nők a magdaléniből ismeretesek. Mert úgy látszik: a megszokás még mindig útját állja a különben már ma is lehetséges helyes felisme­ résnek. E mellett szól az, hogy a szakemberek egy része még mindig R. tarandus-t emleget Közép-Európa diluviumából R. arcticus helyett. A nélkül, hogy ezt a helyet és alkalmat meg­ felelőnek találnám a kissé bonyolult, ám már manapság is megfelelően megérett és megvilá­ gítható kérdés részletes kiteregetésére és tető alá juttatására, egyik régibb dolgozatom (50) kiegészítéséül egyet-mást mégis el kell mon­ danom. Annál is inkább, mert — jelzett munkám és nevem említése nélkül, de kétséget kizáróan azzal kapcsolatosan — G y ö r f f y n é néhány olyan megállapítást kockáztatott meg, ami fölött nem térhetek napirendre.

Érintett dolgozatomban (50, 65—69) eléggé részletesen tárgyaltam egyfelől azt a kérdést: a diluviumban szereplő mely állatfajokat minő­ síthetjük meleg-, illetőleg hidegkedvelőknek, vagy legalább hidegtűrőknek; másfelől pedig azt: a mai hideg öv emlőseinek hol éltek, és milyenek voltak egyenes őseik ? A szóba került mammutot, gyapjas orrszarvút, barlangi hiénát, rozsomákot, meg a többit ezúttal kikapcsolva és csak a rénekről mondottakra térve vissza, azt a felfogásomat hangoztattam, hogy amikép az elefánt- és orrszarvú-félék esetében kétség­ telen, hogy a meleg öv szülöttei, (ennélfogva az utóbb gyapjas bundára szert tett mammut és gyapjas orrszarvú a csupasz bőrű ősöknek a hideg éghajlathoz alkalmazkodott egyenes leszármazottja), — a rének családjával kapcso­ latban sem gondolhatunk egyébre. A szarvasok 21 Ezt a felfogást utóbb J a c o b i (25) beható vizsgá­ amúgy is közismerten melegkedvelő családjának latai minden tekintetben igazolták és szélesebben meg­ egyik ága — A lessandri szerint a Cervus plioalapozták.

23 tarandoides — volt a kiindulása a Rangiferősnek. Ennek a leszármazottai aztán — épp úgy, mint a csupasz bőrű őselefántokéi — hidegtűrőkké, majd pedig fokozatosan hideg­ kedvelőkké váltak. Nem hivatkozom arra, hogy tapasztalatom szerint a réneket illetően az őséletbúvárok túl­ nyomó többségénél az itt bemutatott gondolatmenettel találkozhatunk, — mert tudományos igazságok teljesen függetlenek a többségi szava­ zattól. De arra — igenis — hivatkoznom kell, hogy ez a gondolatmenet kétségbevonhatlan tényekre támaszkodik. Az elefántok családfája a mammutig, s épp így az orrszarvúaké a Coelodonla antiquitatis'ig 161) (hogy a többit most ne is említsem !) annyira ismert és zárt, hogy a jeges időszakok bozontos szőrbundájú alakjainak közvetlen elődeit — természetesen az átmeneti alakokat is beleértve — egyebütt, mint a szó­ ban forgó leszármazási sorozat megfelelő pont­ jain nem kereshetjük. S az is egészen világos, hogy a vázolt leszármaztatás a legcsekélyebb ellentétben sem áll az átöröklés törvényszerű­ ségeivel, illetőleg az idevágó búvárlatok tapasz­ talataival. Épp éllenkezően! Valóban nagyon meglepő tehát, hogy a fentiekben csak nagyon hézagosan vázolt, de említett dolgozatomban világosan kifejtett állás­ pontommal kapcsolatosan G y ö r f f y n é jónak látta kijelenteni: 1. az a megállapítás, hogy a hideg fajok közép- vagy déleurópai ősöktől származnak, téves, mert „ez az állítás az öröklésben minden eddigi kutatásával szöges ellentétben áll“ (!?); 2. a földtörténeti múlt őslénytani adatai igazolják (?!?), hogy Földünk történetében ki­ mutatható fokozatos lehűlés (sic!) következté­ ben a hajdani északi elterjedésű növény- és állattársaságok lassan mind d é l e b b r e szo­ rultak (?1). (34, 275). Nos, amint első pillanatra megállapítható, ebben az esetben olyan mélyreható a fölfogás­ beli ellentét kettőnk között, hogy ennek át­ hidalása nem remélhető. Mert aki olyat állít, hogy „meleg“ fajnak nem lehet „hideg“ le­ származottja, annak nem jut eszébe, hogy a kétségtelenül „meleg“-övi ősöktől (hüllőktől) származó és alaptermészetükben általában igazán „meleg” madárfajok jó néhánya (alkák, hófajdok, stb.) „hideg“ fajjá alakult át. S ha külön vesszük

például a fajdokat: ezek tudtommal erdei tyúkok. Erdő a sarki tájakon nincs. A hófajd őse tehát délibb, erdős régiók szülötte, és csak utóbb alkalmazkodott a fátlan tundrához. De maradjunk magánál az erdőnél! A sark­ köri tájak törpef enyője (Pinus montaná), sőt talán törpe nyírje (Betula nana) és fűze (Salix herbacea) is ugyancsak meleg — vagy legalább jóval melegebb — övben élt fenyő-, nyír-, ille­ tőleg fűz- ős leszármazottja. Egészen egyszerű és világos ez kiválta hidegtűrő fenyők esetében, mert hiszen az ősi tűlevelűek a permokarbonban és triászban mindenesetre párás meleget kedvelő növények voltak. „Eddig egyetlen biztos adatunk sincs arra, — írja továbbá G y ö r f f y n é — , hogy déli fajok­ ból alkalmazkodással valóban északi típusok fejlődtek volna." De vájjon az amuri tigris (Felis tigris mongolicus Less.) nem azonos vérű-e a bengáliai királytigrissel ? Vagy piheszőrős prémes bundája nem a hideghez történt alkalmazkodás eredménye ? Minő alapon tagad­ hatja tehát bárki is például a sarki nyúl, vagy sarki róka „meleg" ősöktől származását ? Ezek után csak elhamarkodottnak mond­ hatom azt a kijelentést, hogy az ilyen szár­ maztatás „az örökléstan minden eddigi kutatá­ sával szöges ellentétben áll.“ Még ha kimutat­ ható lenne is ez a „szöges ellentét" : csak a kutatásban, illetőleg a kutatóban lenne a hiba ! Ami a második pont alatti ellenvetést illeti, röviden csak ennyit kell mondanom: Nem mélyedt belé Földünk és az élet tör­ ténetébe az, aki még ma is „kimutatható foko­ zatos lehűlés"-ről beszél. Mert ez egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Nagyon elavult már az a kezdetleges föltevés, hogy legelőször a sarkok öve hűlt le annyira, hogy ott szerves élet indulhatott meg, s hogy a szervezetek innen terjedtek le a délkörök irányában az egyenlítő felé. Kivált az a kiegészítés naiv, hogy ezt az egyenlítő felé áramlást a sarkokon föllépő hó és jég, azaz hideg gyorsította. Úgy látszik, még ma is vannak, akik Grönland júrakori rétegeiben talált majomkenyérfa, pálma- és más melegövi növény-maradványok alapján az egész föld­ gömbre kiterjedt „általános meleg", s ezzel szemben a jeges korszakok alapján az egész földtekét jéggel elárasztott „általános hideg" időszakokat tételeznek föl. Ezen már valóban túl

24 vagyunk. Mert tudjuk, hogy az algonhiumban is volt már jégsapka az akkori sarkokon, és tudjuk, hogy a grönlandi majomkenyérfa nem „általános meleg" időszak bizonyítéka, hanem egyszerűen annak igazolása, hogy a Föld mostani sarkai nem „öröktőlíogva" valók. Ennélfogva az sem áll, hogy a sarkok vidéke volt az ősbölcső, s az sem, hogy a fajok ott mind­ járt hideg sarki fajokká alakultak ki. Igaz, arról nem kapunk felvilágosítást, vájjon a sarki fajok­ ból lettek-e a déliek? S hogyan lettek, ha az efféle átalakulásnak elvi és örökléstani akadályai vannak ?! Ellenészrevételeim korántsem kimerített so­ rozatának immár végét szakítom. Hiszen föl kel­ tennem, hogy a pártatlan szemlélődő az eddig elmondottakból is világosan megítélheti a sző­ nyegen forgó kérdés állását. És bizonyára meg­ érti, hogy semmiféle erőszakos belémagyarázás nincs abban, ha a gyapjas orrszarvú ősét enyhe éghajlathoz szokottnak, s egyúttal — a többi orrszarvú mintájára — csupasz bőrűnek, majd a továbbiakat mind inkább szőrözötteknek téte­ lezem föl. Mert hiszen ez az átalakulás termé' szetes menete. De épp így logikus a gondolatfűzés, ha a feltűnően nagy termetű és a közép-moustéri kétségtelenül enyhe éghajlata idején nálunk élt őskaribut más szemmel nézem, mint jelenkori leszármazottait, és úgy vélem, hogy még nem volt igazándi hidegkedvelő, legföljebb bizonyos fokig hidegtűrő emlős. De ezt sem azért állítom be így, mintha a Bordu-Mare emlős-sorozatának éghajlattani képét egy-két „hideg" faj zavarná. Hiszen az emlősök legtöbbje rövid idő alatt nagy távolságokra juthat el,25 így tehát egy-két kirívó faj néhány példányának kimutatása nem okozhat zavart. Annál kevésbbé, amióta B acsák (4) vizsgálatai révén tudjuk, hogy nemcsak a szubarktusi, hanem az antiglaciális éghajlati kilen­ gés időszakában is elég kemények voltak a telek. * Az elmondottak szerint kitűnik, hogy a közép-diluvium őskaribúját sem lehet másként, mint az f. weimarienensis jelzővel megtoldottan megnevezni. Hiszen minden arra mutat, hogy ennek a szarvasfajnak egyik fontos kialakulási mozzanata a moustérien időszakára esik. 25 Áll ez különösen éppen a rén fajokra ]

Mindenesetre érdekes, hogy a magyar föld moustérijében annyira ritka őskaribú a Mussolini-barlang rétegeinek felső csoportjából, a Kecskésgalyai barlangból, valamint a Szelimbarlang „Jiideg moustéri“-jéből (D réteg) is előkerült, míg a tatai emlős-sorozatból épp úgy hiányzik, mint a krapinaiból.26 .

E q u u s A bel i A n t. (I. t. 12. á.) V i z s g á l a t i a n y a g : I, sin. inf. (1 drb.); I. (csikófog); /3 sin. sup. (1 drb.). P2 sin. sup. (2 d rb .), dext. sup. (1 drb.); P3 dext. sup. (1 drb.); P4 dext. sup. (2 d rb .); sin. sup. (2 drb.); dext. inf. (1 drb.) M, dext. sup. (1 d rb .); M2 dext. sup. (2 drb.), Mt dext. inf. (1 drb.); sin. sup. (1 d r b ). Intermaxillare (töredék) 6 metszőfoggal.

Az előző ásatások ugyancsak a III. réteg­ ből hozták napfényre egy nagy termetű, hideg­ vérű lófaj maradványait; ezek alapján A n t o ­ n iu s fajának előfordulását állapítottam volt meg. Roska utóbbi ásatása ebben az irányban is sok­ kal eredményesebb volt, mert ugyanebből a rétegből az E. A beli 18 maradványán kívül két más Equida fogait is felszínre hozta. Az E. Abeli alakkörbe tartozó, legalább 3 kinőtt egyén közül az egyik — a kupák bizony­ sága szerint — 3—5, a másik 18—20 éves volt. A zápfogak korona magasságából (20—48—67 mm) viszont háromféle korú egyedre, vagyis legalább három állat-példányra lehet következ­ tetnünk. Ezenkívül egy töredékes külön metsző­ fog határozottan csikóra vall. Általánosan ismeretes a diluviumi lómarad­ ványok tekintélyes száma és ezek feldolgozá­ sának — hiányos mivolta! Ennek egyik oka jobb megtartású koponyaleletek hiányában rej­ lik ugyan, de ezenkívül jelentős tényező a LiNNÉ-féle „Equus caballus" — s ezen a nyomon használt E. caballus foss. — fogalmához való indokolatlan ragaszkodás is. Mert nyilvánvaló, hogy a jelenkori, még mindig „E. caballus" gyűjtőnéven futó „házi ló“ több nagyon külön­ böző ágon leszármazott lófaj utódainak kereszte­ ződéséből előállott korcs. Az is természetes 26 Ebből azt a képet nyerjük ugyan, mintha a Duna völgye valamelyes elhatároló vonalként szere­ pelne, erről azonban — minthogy a rének kitűnő úszók — alig lehet szó.

25 tehát, hogy ilyen korcsok szolgáltatta össze­ hasonlító anyag alapján valóban nem könnyű a szövevényes kérdésben eligazodni. Régebben R ü t im e y e b (45) és A n t o n iu s (73*. majd R e ic h e n a u (43), S c h w a b z (51), S t e h l in (56), legutóbb pedig G y ö r f f y n é kísérelte meg ebbe az „ősállattani darázsfészekébe belenyúlni (34, 282—284). Erre elsősorban a Mussolini-barlang moustérijéből gyűjtött tekintélyes anyag sar­ kalta. Vizsgálatainak az lett az eredménye, hogy a közép-moustériből gyűjtött 11 drb., valamint a felső rétegcsoportból előkerült 74 drb. külön­ féle vázrész alapján az ott szereplő nagy ter­ metű lófajt az E. Abeli-mosbachensis csoportba tartozónak állapította meg. Minthogy az erdélyi III. réteg idevágó újabb anyaga mindössze 4—5 állat maradványa, s a felső állcsont egyetlen töredékén kívül csupán fogakból áll, semmi jogcímem sincs G y ö r f f y n é gondos utánjárással elért s mindenkép elfogad­ ható megállapításait felülvizsgálni. Mindössze azzal egészítem ki kutatásai eredményeit, hogy a ponorohábai fogak bizonyos fokig tájékoztató méreteit feltüntető rovatát a törzsalak, valamint az E. Abeli-mosbachensis névvel jelölt subalyuki alak fogméreteit tartalmazó rovatok közé iktatva közlöm.

P2 long. X lat.

E.Abeli-moshachensi
E. Abeli (Ponorohába)

Equus Abeli (Genotyp)

mm

mm

mm

—

32 X 24

—

31 9 X 30-5'

32 X 31-5

P3

,,

»

32 X 30

P‘

„

n

—

Ml

„

27-5 X 29 —

M2 „ M3 „

.

31-5 X 28

29’6 X 32-6' 29 5 X 32 5 28 5 X 27*11

29 X 30

32-í X 31 6

34 X 33

—

31/6 X 32-4

* Még nem bújt ki. ** Két példány eltérő mérete esetében a számtani közép szerepel a rovatban.

És minthogy a zománcredők alakja — ki­ vált az öreg példányéi — jól megegyeznek az A n ton iu s megfelelő ábráin (3, XVI. t. 1, 4, 5) láthatókkal, valamint az előbbi leírásomban kö­ zölt P4 rágófelületének zománc-rajza (17, 34,

fig. 14) is azonosnak ítélhető az újabb lelet meg­ felelő fogáéval: a ponorohábai nagy termetű lófajt ezúttal is az E Abeli alakkörébe tartozó­ nak minősítem (5. kép).

A bb. 5. kép. Equus Abeli A n t .

P4 sup. dext. (Term. nagys. — Nat. Gr.)

Néhány szóval ki kell térnem arra a felső állcsont-töredékre, amelynek teljes metszőfog­ sora épp úgy 18—20 éves öreg állattól szárma­ zik, mint a IV. 8481, meg a IV. 8504 leltári számú zápfogak ( . t. . á.)- Ezen az 52 mm hosszú és 77 mm széles állcsont-töredéken a hatalmas foramen incisioum-on kívül a fissura palatina végső szakasza is látható. A kupa nyomát sem láttató fogsoron két kóros elváltozás ötlik szemünkbe. Az egyik az a feltűnő — 7—8 mm-es — hézag (diastema), amely a baloldali /3-at a szomszédos /2-től el­ választja. Ez annál különösebb, mert az /3 helyezkedése pontosan azonos a jobboldali /8éval: azaz részaránytalanság esete sem a fogak elhelyezkedését, sem méreteiket illetően nem forog fenn. A tünet magyarázata az, hogy a bal /3 bizonyosan még fogváltáskor — kifelé csa­ varodással (torzió) mintegy 60°-kal fordult meg hossztengelye körül (ezt a megállapítást a fogon látható hosszant futó barázda teszi könnyűvé), aminek következtében a fogkorona nem hossztengelyének megfelelően, — mint a jobb /3 — , hanem szélességi tengelyével illeszkedik bele a fogsor ívébe. így támadt az a hézag, amely­ nek többlete pontosan a korona hosszúsági és szélességi tengelye különbségének felel meg. A másik kóros tünet a baloldali h kitoló­ dása. Ennek oka a helytelenül inysorvadásnak nevezett szájbetegség, — helyesen : paradentosis —, a fogat rögzítő szerv (a paradentium) megbetegedése. Érdekes, hogy a kitolódott met­ szőfogon ugyanolyan mértékű a lemajszoltság, mint a rendes szinten maradt jobbaldali h-en.

26 Amiből következik, hogy rendellenesen lemajszolt lehetett. A paradentosis a fogmedrek csontállományát alaposan megtámadta ; legnagyobb mérték­ ben azonban nem a kitolódott It-nek, hanem a szomszédos /2-nek fogmedrét pusztította el anynyira, hogy ez a fog a hátoldali felszínén jófor­ mán gyökeréig födetlen, * Az Equus Abeli szint jelző értéke felől még nem tájékozódhattunk eléggé, mert a törzspél­ dányt rejtett heiligenstadti iszap koráról csak annyit tudunk, hogy Rhinoceros Mercki is elő­ fordult benne, s a diluvium közepe táján rakó­ dott le. A régibb kutatók ugyanis egyszerűen E. caballus foss. jelzéssel sorolták fel a legtöbb idevágó maradványt. Némi tájékoztatásul csak azoknak az emlős-sorozatoknak egy része szol­ gálhat, amelyekben legalább a „nagy alak“ ki­ egészítő jelzést alkalmazták. így találjuk a lovat a tatai moustéri emlős-sorozatban is, s így ezt — rétegtani alapon — nagy valószínűséggel a Mussolini-barlang felső szintjében hasonló gya­ korisággal szereplő E. Abeli-ve1 azonosíthatjuk. Igaz, G y ö r f f y n é ezt az alakot „E. mos bachensis-Abeli csoport" megjelöléssel illeti (34, 282). Itt csak megismételhetem azt az ős kőszáli kecskével kapcsolatban nyilvánított véleménye­ met, hogy az efféle körülményeskedő megjelölés semmikép sem célszerű. Már csak azért sem, mert az E. mosbachensis—Abeli név inkább annak jelzése lehetne, hogy Reichenau E. mos­ bachensis, illetőleg A ntonius E. Abeli faja össze­ vonandó. Vagy pedig annak, hogy a pontos meghatározás nem sikerült. G y ö r f f y n é pedig nyilván nem ezt célozta. Mivelhogy — kevesebb maradvány alapján — már előbbi tanulmányomban £. aff. Abeli A nt . elnevezéssel jelöltem ezt a nagy termetű ősló-fajt, és ezt a meghatározásomat lényegében a Mussolini-barlang anyaga alapján sem kell módosítanom: ezúttal az „affinis“ jelzőt is el­ hagyhatónak vélem.

Eq u u s cf. f e r u s (III. t. 7. á.)

P áll.

V i z s g á l t a n y a g : /t sup. dext. (1 drb ), sup. sin. (I drb) ; inf. sin. (1 drb) ; /2 inf. dext. (1 drb.). P2 sup dext. (1 dr b) , sup. sin, (1 drb.). P2 sup. dext (1 drb). M, sup. sin (2 drb.).

A Roska-féle ásatás az Equus Abeli-n kívül egy kisebb lófaj maradványait is napfényre hozta. A fogak legalább két, esetleg három állat­ tól származnak: úgy látszik tehát, hogy ezt a gyorslábú lovat a ponorohábai ősvadászok rit­ kán tudták elejteni. Amint ismeretes, az E. ferus, vagyis a napjainkig élt mongóliai vadló (taki) a felsődiluviumban óriási ménesekben legelt Ős-Európa füves térségein. Sajnos, diluviumi szereplésének képe nagyon elmosódott, mert a legtöbb felsoro­ lásban egyszerűen Equus sp.-szel találkozunk; legfeljebb ott sejthetjük a mi fajunkat, ahol, — mint az Aachenheim melletti Neckar-völgyben ,,Equus sp. kleíne Rasse1’ megjelöléssel említik.27

Abb. 6. kép. Equus ferus P á l l . Ma sup. sin. (Term. nagys. — Nat. Gr.)

Megjegyzem, hogy az őstakit Ponorohábáról szóló előbbi közleményemben az I. rétegből már ismertettem volt, úgy hogy ez az újabb lelet csak a III. rétegben jelent újabb alakot. Az E. Abeli-ve\ való együttes előfordulása, amit A ntonius (3, 271) még csak valószínűnek mon­ dott, íme igazolódott (6. kép). Másfelől érdekes, hogy a hazai moustériben Ponorohábán kívül egyetlen más lelőhelyen sem akadtak az őstaki nyomára. Úgy látszik tehát, hogy a közép-diluvium Duna-medencéjében sem volt még gyakori. Később aztán annál sűrűbben szerepelt. Némi tájékoztatóul közlöm a következő méreteket: P2 long.-Iat........... 32 X 23 mm P3 ,, ,, ......... 24'6 X 25 mm M2 „ „ ......... 23’5 X 24 mm Ezek a méretek a mai „melegvérű11 ló meg­ felelő fogaira szintén ráillők. De mivelhogy az ős-tarpánt (E. Gmelini A n t .) is számításba kell itt vennünk, a fajt „cf.11 jelzéssel sorolom fel. 27 A z sem lehetetlen ugyan, ho g y ezen — legalább itt-ott — a tarpán (Equus Gmelini A nt .) ősének m arad­ v án y ait kell értenünk.

i

27 E q u us o n a g e r Briss. f. d i l u v i a l i s . (I. t. 5. á.) V i z s g á l t a n y a g : I, sup. sin. (1 drb.), inf. dext. (3 drb.) I2 sup. sin. (1 d r b ) ; in í. dext. (3 drb.) ; h sup. sin. (1 drb.), inf. sin. (2 drb.). I (Korcs ala k !) Ml sup. dext. (1 drb.); A/3 sup. dext. (1 drb.).

az E. asinus nagyon hasonló szabású, jellegzete­ sen mikrodont fogsorával való összehasonlítás. íme az adatok:

Equus asinus i~ i^ lo n g . X lat. 19.6 X 11.8 mm Mt „ „ 11 X 13-11 „ M„ „ „ 15 X 19 5 „

Equus onager Briss. 19.2 X 11 16 X 19

Ezenkívül Graziosi tanulmánya (20) teljes sebb ősállattani lelete 14 fog: a perzsa vad­ mértékben felvilágosít a felöl, hogy a Grotta szamár legalább 5 példánya fogsorának marad­ Romanelli diluviumából Equus hydruntinus Reg. ványai. Ez a lelet annyiban meglepő, mert a néven leírt szamirfaj teljesen azonosítható azzal, Magyar Korona országainak területén idáig ez amelyről S te h lin (55, 231—232) tesz említést, a faj nem került volt napfényre. Másfelől viszont s egy füst alatt az erdélyi fajjal is. Mert igaza egészen váratlannak mégsem mondható, mert van SrEHLiN-nek abban, hogy az európai diluviumban két ilyen szervezetű. szamárfaj felté­ R egalia E., G raziosi P. (20) s végül S te h lin H. G. (55) — hogy régi angol és német búvárok (Owen, telezését nincs okunk megkockáztatni. így ő is arra következtet, hogy a thüringiai Saalfeld Schm erling) műveit ne is említsem — több ízben jelezték: Közép-, Nyugat- és Dél-Európa több közelében kiásott idevágó nagyon értékes — pontján, sőt Angolországban is feltűnt egy na­ még le nem írt — lelet pontosan azonosítható gyon kis termetű diluviumi lóféle több marad­ a Romanelli-barlangival, ill. azokkal, amelyeket ványa. A leletek tanulmányozói azonban a leg­ Graziosi Szicília és Dél-Itália lelőhelyeiről össze­ több esetben ingadoztak abban a tekintetben, gyűjtve olasz múzeumokban tanulmányozott. A Ponorohábán gyűjtött fogak közül a való­ vájjon a szorosabb értelemben vett igazi sza­ márra vagy inkább a kulánra vagy dzsiggetájra színűen két állatból való jobboldali felső M2 és (E. hemionus P áll.) vonatkoztassák-e a marad­ Ms öreg példányokra vall. (A M3 koronája 24*6 ványokat. Ezt a bizonytalanságot az okozta, mert irím, míg az jW2-é csak 17 mm magas.) A zo­ aminő határozottan szamár jellegű a feltűnően mánc-hurkokat rendkívül egyszerű, s az E. Sfekicsiny (mikrodont) fogazat, épp olyan kétség­ noni's-éira emlékeztető alakjuk jellemzi. Másod­ telenül fél-szamárra valló a végtagok szembe­ lagos redőzésnek nyomai is alig látszanak szökően szikár, karcsú mivolta. (7 kép\ A bizonytalankodókkal ellentétben úgy lá­ tom: a rejtélyesnek vélt kérdés megoldása semmi nehézségbe sem ütközik. Mert hiszen szeren­ csénkre még ma is él — Perzsiában, Mezo­ potámiában és Szírián keresztül Észak-Arábiában — egy olyan emlősfaj, amelyre a fentebbi leírás pontosan ráillik, s amelyre a paleontológusok alig gondoltak. Ez az emlős a perzsa szamár2S Abb. 7. kép. — Equus onager P a l i . Roska M. 1929. évi ástásainak legérdeke­

( Equus

onager Briss.). A ponorohábai fogakat — sajnos — nem volt módomban a jelenkori perzsa szamáréival összehasonlítani. Némi tájékozta ást mégis nyújt

A — M, sup. dext.; B - M 3 sup. sin. (Term. nagys. — Nat. Gr.)

A metszőfogak szinte még több tanulságot nyújtanak. Lemajszoltságuk szerint legalább öt életkort látszanak képviselni. Legfiatalabb állatra 28 Az új magyar Brehm indiai szamár néven is­ merteti az E. onager-t; de mivelhogy elterjedtségi az egyik szögletfog (/3) mutat: ez még aligha területéül Indiát nem említi, viszont Perzsiában még bújt ki. A második csoportba egy felső állcsont­ ma is nagy ménesekben él, helyesebb perzsa szamárnak beli fogó (ii) és alsó középfog (/2) sorolható ; elneveznünk. rajtuk a kupa szintén sértetlen. A harmadik J2 Ezzel szemben az embertan ma élő legrégibb csoportba egy jobboldali alsó h meg egy bal­ neves búvára, B artucz L ajos teljes elismeréssel szólt tanulmányomról (5, 54—55). oldali felső /2tartozik: jól látható kupanyommal-

28 A negyedik csoportba egy erősen lemajszolt baloldali felső [2 sorozandó ; rajta a kupa nyoma sem látszik. Az ötödikbe végül egy tövig lemaj­ szolt felső fogó fog tartozik. Ezek szerint, ha a lovakra vonatkozó élet­ kor-meghatározó kulcs — mutatis mutandis — a perzsa szamárra is érvényes, az ötféle életkor a következő lehetett: 1. csoport = kb. V5 éves; 2. csoport kb. 2'5 éves; 3. csoport = 10—14 éves ; 4. cső port = kb. 18—20 éves ; 5 csoport = 20 éves­ nél jóval öregebb állat. Ebből arra következtethetünk, hogy az ős­ perzsa vadszamár nagyon kedvelt zsákmánya volt a Bordu-Mare őslakóinak. És ezen egy csöppet sem csodálkozunk, ha PLiNiuá-tól meg­ tudjuk, hogy a rómaiak az onager csikók húsát „lalisiones“ néven valóságos csemegének minő­ sítették. Azok a népek, amelyek területén álla­ tunk honos, húsát ma is sokra becsülik. Még a finnyás arabok is, akik a házi szamár húsát megvetik, az onagerét nagyon szívesen fo­ gyasztják. A Közép- és Közel-Keleten még napjaink­ ban is elterjedt perzsa szamár ősei az egész diluvium folyamán honosak voltak Európa nagy részében is. S tehlin és G raziosi szerint DélItália és Szicília területén napfényre került csont­ maradványai a diluvium felsőbb szintjeiből valók. De az is bizonyos, hogy a saalfeldi pompás lelet, s még inkább a palmariai breccsából származó, valamint Délnyugat-Franciaországból ismertté vált néhány csontmaradvány moustiérinek állapítható meg. Ugyancsak moustiéri kor, perzsa szamár maradványokat ismertet G romova (22) Ilskaja-ról, valamint a Kiik-Koba-barlangból. Sőt mi több: Szardíniában, valamint a Cergy melletti, jól ismert chellesi lelőhelyen a moustiérinél régibb onager maradványokra bukkantak. S tehlin szerint (55, 232) az is valószínű, hogy a Val d’Arno felső-pliocénjéből származó áll­ kapocs a diluviumi onager közvetlen ősétől való. ’* Az ősonager erdélyi szereplésével kapcso­ latban szólnom kell arról is, hogy a borsodi Bükkben Györffyné-nek sikerült a dzsiggetáj (Equus hemionas P á ll.) diluviumi alakját ki­ mutatnia. Ez a félszamárfaj sem volt eddig a hazai diluviumból ismeretes. Ebben az az ér­ dekes, hogy a subalyuki ősdzsigetáj a felső

moustiéri szintből került elő, ugyanabból, amely­ ből Alactaga saliens Gm el., Ochotona pusillus P á l l . s más, jellegzetesen füves pusztai emlő­ sök maradványait gyűjtötték. A jelenkor dzsiggetája — vagy ahogyan a kirgizek hívják: kulánja — „a puszta gyer­ meke". „Ennek az állatnak — olvassuk a Brehmben — sem a magas hegység ritkult levegője, = sem a nyári forró naptűzés, sem pedig a sík­ ságok metsző hidege nem szab korlátot." Keletés Dél-Szibéria pusztáin kívül a turkomán és kirgiz pusztákig, a Transkáspi vidékig mindenütt elterjedt. Ezzel szemben a perzsa szamár, — mondhatnék: a lófélék gazellája, — a fenntebb jelzett délibb és jóval melegebb vidékek lakója.

E l e p h a s p r i m i g e n i u s B lb . f. wei mari enensis. (I. tábla 16. ábra.) V i z s g á l t a n y a g : M sup. juv. (1 drb). Az újabb ásatás során a III. rétegből ki­ került, s a jeges korszak elefántjára valló egyetlen maradvány több szempontból rend­ kívül érdekesnek minősíthető. Elsősorban azért, mert jóllehet Nyugat-Európa moustérijéből nem ritkán idéznek őselefánt-csontmaradványt, hazai lelőhelyeink közül eddig csupán a Szelimbarlangból, Tatáról és a Mussolini-barlang felső szintjéből említik előfordulását. A ponorohábai mindegyik hazai leletnél régi b. Az, hogy legtöbb helyütt, — így mindkét lelőhelyünkön is — főleg fiatal példányok ma­ radványaira bukkantak, szembetűnő ugyan, de semmiesetre sem meglepő. Hiszen a Homo primigenius elefánt-vadász készsége és fortélya még nagyon kezdetleges volt; zsákmánya tehát jóformán kizárólag elefánt-borjakra szorítkozott. Ez viszont nem nagyon kedvező körülmény a faj pontos meghatározhatása szemszögéből. Többször szóvá tettem már, hogy diluviumi emlősmaradványok meghatározása esetében, ki­ vált, ha mammut- vagy orrszarvú-féléről van szó, még a leglelkiismeretesebb szakember is hajlandó bizonyos — sokszor nagyon érthető és menthető — felületességre. — Hiszen „a vak is látja" — gondolja —: ez a töredékes csont ebben a szintben csakis Elephas primigenius-tól származhatik ! . . . Pedig bizony származhatik az mástól: például sok esetben E. trogontherii'tölis

29 Ám még ha csonttani szemszögből tökéle­ Ebben az újabb anyagban egészen friss tesen azonos is a „meleg moustéri" Elephas csere- és valódi zápfogak szerepelnek. Amennyi­ primiflenius-a a magdaléni szakasz, vagy a szi­ ben pedig a faj meghatározását illetően felső bériai tundrák diluvium-végi E. primigeniuz,- fogak jól tájékoztátnak, az alábbi méretek köz­ ával: a leghatározottabban kétségbe kell vonnom lése indokolt. a két alaknak szőrruha, színezet, s általában külső megjelenés tekintetében való egyezését. Leltári szám (Invent. Nr.) Ezzel arra kívánok rámutatni, hogy a középI. 6456 P2lat -long. 25 0x32'3 mm Erősen lemajszolt. s a felsődiluvium mammutjait az elnevezésben Stark abgekaut) érzékeltetett megjelöléssel is el kell különítenünk IV. 8505 p1 4 » » 35-0X 27 8 „ » » egymástól. I. 3026 Pi » 36 0X28 0 „ » n Az előttem fekvő ponorohábai kis zápfog 1. 3025 M, „ „ 61 8X49 5 „ » n esetében is hasonlónak vélem a helyzetet. Mert IV. 8478 M, „ „ 55 0X51-5 „ Egészen friss. (Unversehrt). való ugyan, hogy a zománc-lemezek sűrű helyez­ I, 3027 ? X31-6 „ Töredék. m3 „ „ kedése a prfmigeníus-típust jellemző ; ezenkívül (Bruchstück). méretei — rágófölületi hosszúsága 42'7 mm, IV. 8506 m3 „ „ 35-4X 33 4 „ Erősen lemajszolt. legnagyobb szélessége 19’4mm, magassága 44’0 (Stark abgekaut.) mm — sem mondanak ellent annak a föltevésnek, hogy a G y ö r f f y n é tői közölt (34.287) subalyuki A fogak legalább két egyéntől származók. alsó első baloldali borjúfoggal — faját és korát A közölt adatok kiegészítéséül meg kell illetően — egyforma megítélés alá vonható. Jelentős mozzanat továbbá, hogy a subalyuki jegyeznem, hogy nemcsak a méretek, hanem borjúfog a tatai moustériből származó hasonló a fogak alakja, valamint a rágófelületen kiala­ példánnyal, s ezenkívül a Predmostból meg kult zománcredő-rajz is a R. antiquitatis jellegeit Zürichből származó hasonló leletek gipszmáso­ tükrözi. Ennek megállapítása azért fontos, mert lataival a fajt illetően — G y ö r f f y n é vizsgálatai dél-francia, olasz és spanyol barlangok mouszerint — jól megegyezik. A ponorohábai borjú­ stérijéből, sőt még Romániából, a weimarfog meghatározását azonban mégsem tartom taubachi travertinóból, valamint a Cótenchervéglegesen biztosnak. Még pedig egyszerűen barlangból meg Krapináról szintén a R. Mercki azért, mert a mostani viszonyok közt nem ejt­ Jág. maradványai kerültek napfényre.21' Kivált ez a két utóbbi adat érinti közelebbről hettem módját annak, hogy ezt a fogat más, elsősorban E. trogontherii borjak hasonló fej­ az erdélyi előfordulást, még pedig két okból. Első­ lettségű fogaival hasonlíthassam össze. Kettős sorban a földrajzi fekvés némi egyezésénél fogva; tehát az oka, hogy az említett búvárok nyomán de még sokkal inkább azért, mert ezen a két a ponorohábai elefánt-borjú fogat a f. weima­ lelőhelyen a R. Mercki társaságában a R. antiqui­ rienensis jelzéssel megtoldott E. primigenius tatis is előfordul! Ennek az együttes előfordu­ névvel sorolom föl. lásnak jelentőségét alább részletesebben tagla­ lom. Most még csak annyit jegyzek meg, hogy G y ö r f f y n é a Mussolini-barlang közép-moustériR h i n o c e r o s a n t i q u i t a t i s B lb . jében lelt töredékes orrszarvú-maradványokat f- w e i m a r i e n e n s i s (I. t. 15. á.) (kéztő, középcsont, ujjperc, kopott tejfog, stb.) V i z s g á l t a n y a g ; P2 sin. sup. (1 drb), P4 dext. nem határozta meg pontosan. Róluk — nagyon sup. (2 drb). dext. sup. (1 drb), sin. sup. (1 drb), óvatosan és részben helyesen — csak annyit Ma sin. sup. (2 drb), M., (töredék). Ezeken kívül egy mond, hogy „ . .. inkább a hosszúszőrű (?) orr­ M, s egy P közelebbről meg nem határozható töredéke. szarvúval, mint a R. Mercki-ve1 azonosíthatók." (34,306). A fölsorolt 10 drb. maradvány kivétel nélkül fog és fogtöredék. Ez az újabb lelet lényegesen jobban világítja meg a ponorohábai ősorrszarvú 29 Éppen ezért magam is a lehetőségig átnéztem kérdését, mint a régibb lelet egyetlen felső az idevágó irodalmi adatokat 19, 11, 22, 23, 41, 42, jobboldali P2-je és zápfog töredéke. 57, 61).

30 A f. weimarienensis jelzéssel kiegészített fi. antipuitatis elnevezést ebben az esetben arra való utalással alkalmazom, hogy ennek a fajnak

a moustéri közepe táján élt alakja minden hi­ zonnyal nélkülözte még a később kialakult, jellegzetesen bozontos szörruhát.

4. A III. RÉTEG FÖLDTÖRTÉNETI KORA. A MAGYAR MOUSTÉRITAGOZODÁSA. A P enk és B rückner kutatásai óta óriásivá duzzadt eljegesedéstani irodalom adataiból meg­ állapítható, hogy földrészünk éghajlatának a diluvium folyamán nagy mértékben történt inga­ dozásához kétség sem férhet. Kézzel fogható legvilágosabb bizonyítéka ennek a diluviumi rétegsor szembeszökő változatossága. Hogy egyelőre csak hazai földön maradjunk, elég S cherf E mil nagyon lelkiismeretes és beható alföldi kutatásait (58) említenem, amelyek az eleddig egyhangúaknak, földtörténeti célú tago­ zásra alkalmatlanoknak minősített lösz lerako­ dásokban, továbbá az Alföld altalajában az éghajlati kilengések biztos nyomait, illetőleg a tagozás lehetőségét mutatta ki. S cherf kutatási eredményei igen jól összhangzók a legújabb csillagászati számítások alapján leszűrt eredményekkel, amelyek világos képét a M ilankovics— B acsák felé „DiluvíumNaptára“ tükrözi (4). Ország-világ ismeri és megbecsüli a magyar barlangkutató gárda lelkes munkásságának ered­ ményeit. Sok mintaszerűen fölásatott barlang szerves maradványainak és kőszerszámainak sorozata bővíti az adathalmazt és mélyíti a diluviumra vonatkozó ismereteinket. Csak azt sajnálhatjuk, hogy barlangjainkban — mint föld­ részünk barlangjaiban általában — a lerakodások rövid lélekzetűek, azaz csak egy-egy rövid idő­ szakasz folyamán keletkeztek. így nem csoda, hogy legtöbb ükben csupán egyetlen eljegese­ désről tanúskodó „jeges szint" szerves marad­ ványai vannak. Ezt a korlátozottságot idáig csak egyetlen barlangunk törte át: a bánhidai Szelimbarlang. Ennek 12-5 m vastag rétegsorában ugyanis két „jeges szint" kétségtelen bizonyí­ tékaira bukkantam. Mivelhogy az éghajlat ingadozását leghí­ vebben az élő-világ tükrözi: a diluvium szerves maradványait elsősorban abból a szempontból mérlegeljük, hogy miféle éghajlati szakaszra vallók. Ennek megállapításával egy füst alatt

a kortaní szintet illetően is nyerhetünk több­ kevesebb útbaigazítást. A ponorohábai újabb ásatásból származó emlősmaradványok őslénytani és rendszertani leírása során többnyire már az előbbi fejezetben fölmerült annak szüksége, hogy az illető faj élet­ módjára is kitérjek. Más szóval: több esetben már feszegettem azt a kérdést, hogy egyik­ másik emlősfaj szerepe Ponorohábán nőiként értelmezendő. A rendkívül nevezetes lelőhely föld- és őslénytani, valamint ősrégészeti jelentő­ sége azonban megköveteli, hogy a napfényre került ősmaradványok értékét teljes megvilágí­ tásba helyezzük. Elmaradhatlan tehát, hogy az egyes fajok leírásával kapcsolatos mozaik­ szerű kitéregetéseket egységes képbe foglaljuk, — még hogyha ez itt-ott kisebb ismétlés árán történik is. * Ha a III. réteg 21 fajból álló, sok tekin­ tetben nagyon tarkának mondható emlőssorozata valódi jellegét firtatjuk, figyelmünk természet­ szerűen elsősorban a vezérszerepet játszó bar­ langi hiénára irányul. Ennek a „vezér faj“-nak mai képviselője, — esetleg egyenes leszárma­ zottja : a foltos hiéna — meleg éghajlatú terü­ letek lakója. Elgondolható ugyan, hogy diluviumi változata hidegtűrővé — de semmiesetre sem hidegkedvelővé — alakult át, mégis sokkal in­ kább valószínű, hogy a barlangi hiéna a dilu­ vium folyamán sem vetkőzte le alaptermészetét. Ennek föltevésére kettős ok késztet. Az egyik az, hogy dögevő állatok (hiénák, sakálok, kese­ lyűk) a forró földövi állat-együttes természetes kiegészítői, mert ott van nagyobb szükség a dögöt eltakarító „egészségügyi" szervezetekre. Másfelől viszont, ha a barlangi hiéna csakugyan alkalmazkodott volna a jeges szakaszok zord éghajlati viszonyaihoz, egyenes leszármazottai ma is ott élhetnének, — legalább az Ural hegy­ ségben vagy Szibéria egyes területein. Ezzel szemben áll az, hogy Közép-Európában már a

31 Würm eljegesedés előtt kipusztult a hiéna,30 vagyis: a hideg időszak beköszöntése és a bar­ langi hiéna kihalása között oksági kapcsola1: állapítható meg. Csaknem szó szerint elmondható mindez a barlangi oroszlánról is. Annyival inkább, mert, mint maradvány faj, csakugyan fenntartotta magát egészen a történelmi ókor utolsó idejéig. De csupán a Balkánon; vagyis Dél-Európa enyhe ég­ hajlatú területén! Így aztán az is könnyen ért­ hető, hogy a barlangi oroszlán maradványait még a diluvium végső szakasza rétegeiben is meg­ találhatjuk, sőt esetleg az úgynevezett jeges állat­ társaságban is. Ám ahol ez csakugyan előfordul, két eshetőségre kell gondolnunk. Az egyik az, hogy az igazi oroszlán — vagy tulokcsordák vagy ménesek nyomában — n y a ­ r a n t a messze elkóborolt délibb fekvésű ottho­ nából, s így keveredett valódi hidegkedvelő álla­ tok társaságába. A másik eshetőség pedig az, hogy a legfelső diluviumban szereplő „barlangi oroszlán" fajmeghatározása nem pontos. Azaz nem igazi oroszlánok, hanem a mai amúri-tigris (F. tigris mongolicus Less.) elődei csontmarad­ ványait minősítik tévesen oroszláncsontoknak. Ugyancsak minden kétséget kizáróan melegkedvelő s így meleg éghajlatot jelző Ponorohábán az onager, vagy perzsa szamár. Hiszen élet­ módját illetően a núbiai szamárhoz legközelebb álló Equida. Jelenkori elterjedése adatain kívül utalnom kell diluviumi szereplésének adataira is, mert ezekből kiderül, hogy Equus hydruntinus néven leírt őse általában Enrópa mediterrán öve­ zetében, meg a Fekete tenger közvetlen kör­ nyékén élt. Ha pedig északabbra, Közép-Németországig nyomult, ezt a vele együtt élt emlősök tanúbizonysága szerint csakis meleg időszakban tette. A vaddisznó, gím, bölény, vad tulok, az Equus A beli és E. ferus olyan emlősök csoportja a Sztrigy völgyében, amelyiknek mai leszárma­ zottai mérsékelt éghajlatú területek erdőségeiben és pusztáin érzik magukat otthonosan. Ám min­ den természetjáró tudja, hogy a fölsorolt emlőfajok még a mi átlagosnál hidegebb teleinket is nagyon megszenvedik. Semmi okunk sincs tehát 80 Spanyolországban a diluvium végéig volt hiéna, ez a körülmény — mint a török majom máig fönn­ maradása — csak még inkább igazolja gondolatmene­ tünk helyességét.

föltennünk, hogy mintegy 200.000 évvel ezelőtt élt elődeik hidegkedvelők lettek volna. Leginkább ebbe a csoportba illik bele a dilu­ vium egyik legjellegzetesebb emlőse : a barlangi medve. Azzal a hozzátoldással, hogy ez a faj — részben bundája megnövelésével, részben a tél átszunyokálásával— könnyebben oldhatta meg a hideg időszak átvészelését. Bizonyára ez az oka, hogy az őslénybúvárok túlnyomó része valóságos hidegkedvelőnek véli ezt a fajt. De ámbár igaz, hogy a kodjak medve (Ursus Middendorfi), az ősi törzs mai képviselője Alasz­ kában él, s az ottani zord éghajlatot békésen tűri, a barlangi medve hidegkedvelő mivolta csak az utolsó (Würm) jeges szakasz idején alakult ki, — ha egyáltalán kialakult! Ebben az esetben is gyanút kelt ugyanis az, hogy az U. spelaeus már az utolsó jeges fázisban is nagyon megrit­ kult volt és a postglaciális időben már eltűnt Európából. Ha pedig az érem túlsó oldalát nézzük, meg kell állapítanunk, hogy a medvék családfája meleg égöv alatt szökkent sudárba, s a család legtöbb tagja ma is meleg éghajlat kedvelője. Megokoltnak tartom tehát azt a fölfogásomat, hogy a barlangi medve csontmaradványai ma­ gukban nem tájékoztatnak közelebbről az éghaj­ latot illetően. Hozzáfűzhetem még azt is, hogy a diluviumi barlangi medve életmódját a mai ret­ tentő medve vagy grizzly (U. horribilis O rd.) életmódjához vélem hasonlónak. Erről az ame­ rikai medvéről tudnunk kell ugyanis, hogy KözépAmerika (Mexikó) meleg vidékeitől egészen Kana­ dáig mindenütt megtalálja életföltételeit. Éghajlatkutatás szemszögéből eléggé közöm­ bös a farkas, róka, nyuszt megjelenése. Leg­ följebb arra hívhatom fel a figyelmet, hogy Ponorohába III. rétegében a mi mostani rókáink típu­ sával egyező fajváltozat szerepel, nem pedig a Skandináv félszigeten elterjedt tőrzsfaj, s még kevésbbé — a sarki róka. Nunc venio ad fortissimum! Az Elephas primigenius-t meg a Rhinoceros antiquitatis-t illetően jórészt az összes paleon­ tológusok beidegzettsége az,hogy ezt a két vastagbőrűt hosszú, gyapjas szőrzettel ellátottnak tudja csak elgondolni. Ezzel szemben már föntebb, a maradványok ismertetése kapcsán rámutattam arra, hogy ezek a pár excellence forróövi ősöktől leszármazott fajok, ha a diluvium valamelyik jeges szakaszában bozontos szőrűek voltak is,

32 azt a bundát csak bizonyos átmenetek közbe­ iktatásával szerezhették meg. Úgy látom külön­ ben, hogy ez a hosszú szőrzet valószínűen csak a Würmben alakult ki. Vagyis: m i n d e n r é ­ g i b b d i l u v i u m i E. primigenius és R. antiquitatis c s u p a s z b ő r ű , l e g f ö l j e b b v é ­ k o n y s z ő r t a k a r ó v a l e l l á t o t t v o lt! Ennek feltevésére két ok késztet. Az egyik a D ollo törvénye. Ha a bundára már egyik előbbi jeges szakaszban tettek volna szert ezek a fajok, ettől aligha szabadulhattak volna meg. Vagy ha ezek esetleg a Riss—Würm jégközi szakaszban — föltéve, de meg nem engedve — elvesztették volna szőrözetüket, ezt a jelzett törvény értel­ mében többé, vagyis a Würmben vissza nem szerezhették volna. A másik meggondolandó tény pedig az, hogy a R. Merőkével gyakran együtt szereplő R. anti­ quitatis nem lehetett bozontos szőrű. De épp így más, kétségkívül melegkedvelő fajok együttesé­ ben sem lehetett ilyen jellegzetes északi jellegű típus: nem lehetett tehát a ponorohábai együt­ tesben sem. Ezekután röviden végezhetek az első pilla­ natra talán legtöbb bonyodalommal fenyegető fajokkal: a zergével, kőszáli kecskével meg az őskaribúval. Azért is röviden, mert lényegbe­ vágó észrevételeimet már előbb megtettem. Itt tehát elég annyit mondanom, hogy Ponorohába környékének a 2500 m-es magasságokat is túl­ haladó sziklás terepén sem a zerge, sem a kő­ száli kecske nem okozhat meglepetést. Sőt éppen ellenkezőleg: az lenne a furcsa, ha ezek a más helyütt a diluviumban már elterjedt fajok a Re­ tyezát vidékén nem fordultak volna elő. De arról viszont szó sem lehet, hogy zerge meg kőszáli kecske 3—4 — vagy akár ennél sokkal több — példányának előfordulása a III. réteg éghajlati jellegét a legcsekélyebb mértékben befolyásol­ hatná. Hiszen ha ezt a föltevést erőszakolná bárki is, kénytelen lenne Hátszeg és Petrozsény környékét a jelenkorban is — eljegesedettnek nyilvánítani. És nem sokkal különb a helyzet a ponor­ ohábai őskaribú esetében sem. Az erről a kér­ désről föntebb már elmondottak kiegészítéséül csupán még annyit, hogy ez az egyetlen emlős faj, amelyiket a diluvium közepe táján bizonyos fokig már kialakult északi fajnak minősíteni haj­ landó vagyok. Úgy értve ezt, hogy ez a Würm-öt

megelőzött jeges szakaszokban többé-kevésbbé már kialakult hidegkedvelő faj lehetett és a föl­ melegedett időszakokban vagy északabbra, vagy mint maradvány faj, a magasabb hegységekbe húzódott, ahol az ősember fegyverei nem érhették el.81 Csak hidegebb telek vagy más természet, kilengések mozdították ki otthonából; innen van ritka előfordulása. E mellett azonban ismételten hangsúlyozom: a közép-diluviumban egy-egy szórványosan előforduló Rangifer juttassa a jól beváló szállóigét eszünkbe: „Egy fecske nem csinál nyarat." * A III. réteg állat-együttese tehát pillanatnyi kétséget sem enged azt a kérdést illetően : minő volt akkoriban hazánk éghajlata? Ezenkívül á 11a . l á n o s s á g b a n szereplésének időszakát is jelzi. Elég csupán a hiéna gyakoriságára, a perzsa szamár feltűnő példányszámára, valamint az emlős-csoport összetételére utalnunk, hogy felsődiluviuminál r é g i b b korára rávilágítsunk. És ha ez még mindig nem eléggé pontos kormeghatározás, ez egészen határozott alakot ölt, mihelyt a Homo primigenius csontmaradvá­ nyaihoz folyamodunk. Az immár három ősemberi ujjperccel kiegészített emlős-sorozatból azt is megállapíthatjuk, hogy a III. r é t e g k e l e t k e ­ z é s i i d e j e a z ú. n. me l e g mo u s t é r i . ím e , az eddig felsorolt b izony ítékok is teljes m értékben m egerősítik m ár első ta n u lm á n y o m b a n kifejtett álláspo n tom at, illetőleg kétségtelenné teszik G y ő r f f y n é tévedését, aki (35, 36) a p o n o r­ o h áb ai hárm as tag ozatú m oustérit egy üvé fogva a felső-moustéribe szeretné belekényszeríteni. G y ő r f f y n é tévedése hármas forrásból eredt.

Az egyik: a ponorohábai III. réteg éghajlati jellegének föl nem ismerése. Mert — úgy látszik — ő is azoknak a búvároknak sorából való, akik­ nek elég a gyapjas (?!) orrszarvú egyetlen foga, a barlangi medve néhány csontja, s kivált az őskaribú nevének fölsorolása, hogy menten jeges időszak képződményének minősítse a réteget. Pedig, h i másból nem, a Bordu-Mare rétegsorá­ nak tagozott mivoltából is rá kellett volna jönnie megítélése helytelenségére. A rétegtani helyzet figyelmen kívül hagyása volt tehát tévedésének 31 Megjegyzem, hogy voltakép a zergét és kőszáli kecskét is maradvány-fajnak kell minősítenünk, mihelyt bebizonyul, hogy ekkor nemcsak a sziklás terep, hanem a hideg kedvelői voltak.

33 Ne vegye tehát tőlem rossz néven G y ö r f f y n é második, s talán legkönnyebben elkerülhető for­ rása. Hiszen R o s k a M. könyvében és tanulmá­ úrnő, s még kevésbbé tegye ezt R o sk a M á r t o n nyaiban világosan jelezte, jó magam meg köz­ tisztelt barátom, ha kijelentem: ebben az eset­ leményeimben még rajzban is szemléltettem a ben egészen mellékesnek tartom, vájjon a III. ponorohábai moustéri hármas tagozódását. Már réteg kőipara megállja-e a helyét a java-mouspedig hármas tagozatú felső-moustériről — ami tiériben, vagy sem, — döntsék ezt el egymás ugyan lehetetlenségnek nem mondható, de — között az ősrégészek ! — de annyi vitán fölül áll, hogy rétegtanilag, tehát a f ö l d t ö r t é n e l m i mind máig nem szerezhettünk tudomást. Ha tehát G y ö r f f y n é több figyelemre méltatta i d ő szempontjából az a szint a La-Micoque volna az okot, amiért én a III. réteget a meleg kultúra közvetlen szomszédságába helyezendő. moustéri első felébe, a krapinai szinttáj köze­ S ez itt a döntő! Ám mielőtt ezt néhány párhuzam megvo­ lébe iktattam be, bizonyára elkerülhette volna tévedését. S ennek súlyossága annál szembe- násával bemutatnám, ki kell még egészítenem szökőbb, minthogy a moustéri közepe táját, a Ponorohábáról eddig rajzolt képet. Rá kell — régészeti nyelven: java-moustérit — R oska térnem elsősorban a Homo primigenius csont­ ősrégészeti alapon még a III. réteg fedűjéből maradványainak jelentőségére. (II. réteg!) is kimutatta (46, 321). Ennek a körül­ * ménynek semmibevétele G y ö r f f y n é részéről, aki maga is önállóan foglalkozik az egyes kőiparok Arra ugyan nem vesztegethetek sok szót, típusainak meghatározásával, — semmivel sem mi lehet az oka, hogy erről szóló eddigi ismételt menthető. Még annak számbavételével sem, mert közleményeim nem találtak megfelelő fogadta­ hogy Ponorohábát, s általában egész Erdély tásra a régészek körében,32 de feltűnőnek talá­ őskőkorát H illebrand egy szóra sem méltatja lom, hogy az első erdélyi, azaz szoros értelem­ munkájában (24), s mert K adic is elég szűksza­ ben vett magyar földi ősember-csontmaradványt vúan ismerteti (26, 130— 131). És mert néhány néhányan tüntetően agyonhallgatták. Pedig hi­ ősrégész a RosKÁéval ellentétes nézetet vall. szen csak négy esztendő múlva került ki ma­ Hiszen G y ö r f f y n é nek, aki a Mussolini-barlang gyar területről a második lelet: a subalyuki. minden tekintetben gazdag rétegsorát alaposan Az annyira lekicsinyelt ponorohábai ujj­ tanulmányozhatta, könnyű lett volna felismernie percek éppen azért nagyon értékesek, mert — ennek rétegtani és őslénytani teljes összhangját ujjpercek. Az elsőnek, a lábujjpercnek beható a Bordu-Mareval. Ilyen esetben pedig a tipológia vizsgálata több olyan szembeszökő alaktani csak másodrendű szerepre hivatott. bélyegére hivta föl a figyelmet, amelyek egy­ Az érintett párhuzamot alább kissé részle­ felől embertani szemszögből rendkívül érdekesek, tesebben is kifejtem; de már itt el nem mulaszt­ másfelől pedig bizonyossá tették, hogy a H. hatom G y ö r f f y n é szíves figyelmébe ajánlani a primigenius e g y e t l e n Phal. 1-e i s e l é g a rétegtani módszer megbízhatóságát. Mert — ugye­ f a j b i z t o s m e g h a t á r o z á s á h o z . Ennek bár ? — még legújabb közleményében (36,120) is a tételnek helytálló mivolta R o sk a újabb anya­ megró azért, amiért a III. réteg Capreolus, Sus, gának földolgozása során épp úgy beigazolódott, Ursus arctos, Felis silvestris, Martes martes és mint a III. szint előbbi rétegtani elbírálásának Ceruus elaphus nélkül szűkölködő emlős-együt- helyessége. Nem okvetlenül szükséges a teljes tesét a krapinai szint k ö z e l é b e merem állí­ csontváz, s még kevésbbé szükséges a teljes tani. De mit szól most ahhoz, hogy a nagy hiá­ emlős-együttes (ami különben is utópia!), hogy nyosságként felsorolt emlősök felének nevét a tájékozódhassunk. A mutató vagy a gyűrűs ujj III. réteg kiegészített sorozatában már is meg­ egyetlen első perce épp olyan meggyőző bizo­ találhatja ? A vadmacska elmaradása pedig mit nyítéka a H. primigenius-nak, mint volt a láb­ sem számít, hiszen az I. rétegben úgyis ott van. ujjperc, s lesz a jövőben esetleg valamelyik más És mit szól ahhoz, hogy a III. réteg teljes emlős­ ujjperc, vagy végtagcsont. együttese Európának egyedül csak alsó- és közép32 Ezzel szemben az em bertan m a élő legrégibb moustiéri sorozataival hasonlítható össze s semmi neves búvára, B a r t u c z L a j o s teljes elismeréssel szólt esetre sem a felsőbb szinttájéival ? ta n u lm án y o m ró l (5, 54—55).

34 lényeges taggal bővíti ki a H. primigenius; áll ez akkor is, hogyha — mint előbb kifejtettem — az állat-együttest magában véve is jellegze­ tesnek s így tájékoztatónak minősítjük. Eddigi megállapításaimat összegezve, arra kell tehát következtetnem, hogy a III. réteg képződésének ideje közel esik a moustérien első szakaszához, vagyis az csakugyan középmoustiéri. Ezzel egyben az is nyilvánvaló lett, hogy rétegünk elsősorban a Mussolini-barlang alsó rétegcsoportjával azonos korú. Ám lássuk, az egyszerű következtetés útján 33 Az egyik idevágó példa a pilisszántói kőfülké­ elért eredmény ellenpróbáját: állítsuk egymással ben lelt kéz-ujjperc, a másik pedig a csákvári szikla­ szembe teljes emlőssorozatukat: üregből előkerült töredékes kézközépcsont. Az újabb ponorohábai ősmaradvány-anyag fényesen példázza, mennyire valószínű, hogy a diluvium valamelyik képződményében csupán­ csak egy-két ujjperce maradt meg akkori ember­ ősünknek. Föl kellett tehát készülnünk ilyen maradványok értékesítésére is. Különösképpen a magyar barlangok eddigi ásatásai során tör­ tént meg, hogy a diluviumi embernek egyéb vázrészeire nem akadtak, csupán 1—1 kéz­ csontjára.33 A IH. réteg emlősmaradványainak sorozatát

Mussolini-barlang (Alsó rétegcsoport)

Ponorohába (III. réteg)

Ursus spelaeus Rosenm .............................................. „ arctos L................................................... Canis lupus L...................................................... Cuon alpinus P áll ....................................................... Vulpes v. crucigera B e ch st...................................... Felis spelaea G o ld f .....................................................

Ursus spelaeus Rosenm...............................................

Lynx lynx L. ............. Hyaena spelaea G o ld f. Cervus elaphus L

Bős primigenius B oj.

Rupicapra rupicapra L. Capra Sewertzovi-ibex . Coleodonta (antiquitati-i B lb .) Equus Abeli-mosbachensis

Canis lupus L.

Vulpes crucigera B echst................... Felis les var. spelaea G o ld f ............. Martes f. weimarienensis martes L Hyaena crucuta var. spelaea G o ld f .................. Rangifer f. weimarienensis arcticus R ic h ............ Cervus elaphus L. f. weimarienensis .......... Alces machlis O g . f. diluvialis ........................ Megaceros giganteus B l b ............................................. Bős (primigenius B o j . ?) ............................................. Bison weimarienensis príscus B o j........................ Saiga tatarica L. f. diluvialis ........................... Rupicapra rupicapra L. f. diluvialis............... Capra Sewertzovi-Menzb. f. diluvialis ............ Ovis sp. (argaloides N h r g . ) .......................................... Rhinoceros antiquitatis B l b . f. weimarienensis Sus aff. scrofa L................................................ Equus aff. A b e l i A n t ......................................................... aff. ferus P á l l ................................................... aff. onager B r is s .....................................................

Lepus (europaeus P á ll.)

Összesen 15 faj

Elephas aff. primigenius B l r ................... A Homo primigenius Schw alre-u kivül Összesen 21 faj....................................

35 A két sorozat egyezése — úgy vélem — a legkényesebb igényeket is kielégítheti. Mert nem tekintve azt, hogy a 15 fajból álló suba­ lyuki, illetőleg 21 fajból álló ponorohábai együt­ tesben 11 faj mindkét oldalon megvan: csak 4, illetőleg 12 fajnak nincs azonos ellenlábasa a párvonalas sorozatban. Az így mutatkozó héza­ gok azonban semmiféle tekintetben sem befo­ lyásolják az egyezés magas fokát. Sőt még azt is hozzátehetem: előre bemondhatnám, hogy további ásatás esetén a még hiányzó fajok csaknem mindegyike előkerülne a Bordu-Maren. Hiszen a barna medve és a nyúl ma is honos a területen; a hiúz otthona sem esik túlságos távolságra. Ilyen fajok kimutatásának elmara­ dása különben semmit sem jelenthet. Ezzel szemben a már teljesen kiásott Mussolini-barlang ilyen kiegyenlítéssel nem biztathat; a különbség csak fokozódhatík. De, minthogy ez lényegbe vágó nem lehet: mitsem változ­ tatna a tényen. Ponorohába (I. réteg)

rétegnek megfelelője a mintául szolgáló Mussolini-barlangban ? Mert, ha igen: a két, egymástól légvonalban mintegy 320 km távolságra eső barlang párvonala egyúttal teljes értékű igazo­ lása a tagozás helyességének. * Az I. réteg R oska megállapítása szerint nem egységes, a moustérieken kívül aurignaci holmi­ kat is lelt benne. M allász J. és R oska úgy találta, hogy az aucignaci emlékek csak a réteg fel­ színén, kis helyen feküdtek, s a mélyebbről, a II. diluviálls réteg megbolygatása révén fel­ került emlős-csontok moustiérieknek minősítendők.És bizonyos,hogy jóllehet a csontok egyikénmásikán az újabb korból való származás nyomait véltem megállapíthatni: azl. réteg emlős-együt­ tese szinte feltűnően egyezik mind a Subalyuk felső szintjének, mind ped g a tatai moustérinek állatvilágával. Hadd szolgáljon ennek bizo­ nyítékául a következő táblázat:34

Tata

Ursus spelaeus Rosenm.

Cervus canadensis Lyd. Ovis (argaloides ?) Nhrg. Meles aff. meles L. Lutra aff. lutra L ............ Equus cf. ferus Pali. (Ossa avium)

Ursus arctos L....................... Canis lupus L........................ Felis spelaea Goldf. Megaceros giganteus Blb. . Bison priscus Boj.................. Coelodonta antiquitatis Blb. Elephas primigenius Blb. . Equus sp................................ { Lepus, Citellus, Ochotona, I Spalax, Microtus.

Hogy ím újfent a Mussolini-barlang nyomul itt homloktérbe, abban leli egyszerű magyará­ zatát, mert hazánkban ennek rétegsora volt eddig a leggazdagabb és legjobban ismertetett. Eddig különben már arról is meggyőződhettünk, hogy ez a párvonal itt önként kínálkozó, és semmikép el nem kerülhető. Ha pedig már idáig jutottunk, használjuk föl továbbra is a kínálkozó alkalmat. Hiszen a Bordu-Maret ismertető régibb közleményekből megtudtuk az ottani rétegsor hármas tagozó­ dását. Ugyanez a helyzet a Subalyukat illetően is. Lássuk most m ár: van-e a ponorohábai I—II.

Mussolini-barlang (Felső szint.) Ursus spelaeus Rosenm. „ arctos L. Canis Lupus L. Felis spelaea Goldf. Megaceros giganteus Blb, Cervus (maral?) Bison priscus Boj. Ovis sp. Coelodonta antiquitatis Blb. Meles meles L Lutra sp. E. primigenius Blb. Equus hemionus Pali. í Lepus, Citellus, Ochotona, ) ] Spalax, Microtus s még to- [ I vábbi 5 rágcsáló. j

Ez a három egymás mellé helyezett sorozat hézagai ellenére is nagyon tanulságos. A meg­ szívlelendő röviden az, hogy aminő szorosan illeszkedik Tata és a Mussolini-barlang egymás­ hoz, nem kevésbbé szoros Tata és Ponorohába csatlakozása is. Tata egyezése a Subalyukkal szinte az aprólékosságig menő, amit az eléggé ritka U. arctos-on kívül leghatározottabban a rág­ csálók őt fajának azonossága bizonyít. Nem cso34 Minthogy a Mussolini-barlang a másik két lelő­ helyhez viszonyítva nagyon gazdag, emlős-sorozatát kissé összevontam. Természetesen ügyeltem arra. hogy lényegbe vágó torzítást az Összevonás ne okozzon.

36 dálkozhatunk tehát rajta, hogy Tatát G y ö r f f y n é a Mussolini-barlang felső rétegcsoportjával azo­ nosította, vagyis a moustérien felső szintjébe osz­ totta be. De ha ez helyes, — mint ahogy valóban helyes! — nem járhatunk el másként Ponorohábával szemben sem. Hiszen nem kell másra gondolnunk, mint arra, hogy a tatai rágcsálók valamelyes véletlen folytán nem kerültek volna napfényre, avagy elkallódtak volna. Vagy ellen­ kezőleg : Ponorohábán a közelben élt kis emlősök csontjait az I. réteg megőrizte volna. Nagyon valószínű ugyan, hogy Alactaga így sem jutott volna a sorozatba, sőt talán Ochotona sem, de a többi rágcsáló kivétel nélkül várható lenne, mert a környéken a Spa/ax-szal egyetemben ma is valamennyi ott él. Ilyen megvilágítás mellett bizonyára nem tűnik erőltetettnek, ha azt állítom : Ponorohába nemcsak Tata közvetítésével, hanem e nélkül is egészen szoros összefüggésbe hozható a Subalyukkal. De azzal a megszorítással, hogy Ponor­ ohába nélkülözi a másik kettőnél szembetűnő pusztai jelleget. De vájjon megmondhatja-é bárki is, hogy a felső-moustéríenben minden emlős-együttesnek füves-pusztai jellegűnek kellett lennie ? Ilyesmit valóban senki sem mondhat, ha különböző élet­ helyek egyidejűségét elismeri. Eljutottunk immár odáig, hogy a Bordu-Mare I. rétegét — jellegének bizonyos eltérése elle­ nére — Tatával, illetőleg a Mussolini-barlang felső szintjével azonos korú képződménynek is­ mertük föl. Mégpedig: emlős fajai alapján. Azt meg nékem fölösleges hozzátoldanom, hogy a kőipar termékei alapján ítélkezők sem kifogá­ solják megállapításomat, mert a megoldás ebből a szempontból is helytálló. Legyen szabad azonban ez egyszer még egy lépéssel tovább haladnom: mérlegeljük a hely­ zetet továbbra is a rétegtani adottságok alapján. Vizsgáljuk meg kissé a Bordu-Mare II. rétegét is. * Amint egy ízben (14, 35, 40—43, 49) már részletesen kifejtettem: való az, hogy a II. réteg­ ben aránylag sok barlangi medve, néhány juh (?) vagy kőszáli kecske (?), valamint egy őskaribú nagyon kevés csontmaradványán kívül egyéb csont nem fordult elő. Igaz továbbá: kőszerszám (jellegzetesen moustiéri ízlésű!) elég akadt. Ezek

alapján indokoltnak véltem ennek a rétegnek valamelyes „átmeneti11 jellegét hangsúlyozni. Ehhez hasonlóról a Mussolini-barlanggal kap­ csolatosan G y ö r f f y n é hosszabb lélegzetű tanul­ mányaiban (34, 35) nem tesz ugyan említést, de mivelhogy olyan közleményére is rábukkantam, amely félreérthetetlenül valósággal kiemeli a kö­ zépső rétegcsoportot, s ezenkívül szelvényéből is világosan kitűnik a hármas tagozódás: ezt, mint a párvonal szemszögéből jelentős mozza­ natot értéke ítettem. Arra hívtam föl a figyelmet, hogy Ponorohába és a Mussolini-barlang meg­ lepő párvonalosságát a subalyuki középső, s a ponorohábai II. réteg összhangja erőteljesen ki­ domborítja. Azt, hogy a közbülső szinttáj mind­ két helyütt alárendelt szerepet játszik, még talán esetlegességnek minősíthetnők; de minthogy ez az ősmaradványokban mindkét helyen feltűnően sze­ gény réteg, két jelentősebb kultúrréteget választ el egymástól, már figyelmet érdemel. Kettőjük teljes megegyezését az igazolja, hogy a Bükkben éppúgy, mint a Sztrigy völgyén, ebben az átme­ neti rétegben a barlangi medve a csaknem kizá­ rólagos uralkodó. S hogy ennek az időszakasznak éghajlata is elütő volt mind az előző, mind pedig a rákövetkező szakaszétól, a Mussolini-barlang faszénmaradványai révén kimutatott erdei fenyő és rozmaringfenyő uralkodó szerepe igazolja. Mindez könnyen érthető és világos. Csakhogy zavarta G y ö r f f y n é beállítását, amely szerint Po' norohába I—III. rétege szőröstül-bőröstül a felsőmoustéribe tartozik, vagyis m inden estül (?) csupán a subalyuki felső szinttájjal egyenlő ér­ tékű. Magyarázatommal szemben úgy szállt síkra, hogy erélyesen tiltakozott az ellen, mintha ő valaha csak említette volna is a középső réteg­ csoportot. „Vor allém muss ich feststellen — írja vitázó cikkében G y ö r f f y n é (36, 128) — dass ich eine solche „ m i t t l e r e " S c h i c h t e ü b e r h a u p t n i c h t a b g e s o n d e r t h a b é . Faunistisch war sie nümlich ganz einfach unmöglich zu unterscheiden . . . " Ez az erélyes tiltakozás azt a látszatot kelti, mintha komoly alapja lenne. De hát a valóság az, hogy G y ö r f f y n é egyik értekezésének követ­ kező szavaival tártam elő föltűnő feledékenységét: „Petrographisch liessen sich die Sedimente dér Mussolini-Höhle in d r e i G r u p p é n eint e i l e n : 1. rötliche, 2. grünlich-graue und 3.

37 lichtbraune Schichten . . . lm m i 111e r e n, grünlich gefárbten Schichtenkom plex diente die Höhle fást ausschliesslich als Zufluchtsstatte des Höhe lenbaren . . . “ (37, 76). Az erélyes, de semmivel meg nem alapozott tiltakozás tehát nem másítja meg a tényállást: a III. és I. réteget elválasztó II. réteg minden sajátosságával megegyezik a subalyuki „középső" csoporttal. Ezzel be is zárul a kör. Hiszen nemcsak a jelentős emlős-maradványokat rejtő szintekről, hanem az ilyen tekintetben majdnem negatív jellegűekről is kiderült, hogy egymás hason­ másaik. Nemkülönben helyezkedésük, vagyis rétegtani sorrendjük is azonos. * Hazánk földje moustiéri természeti viszo­ nyainak nem festhetjük meg hű képét, ha az elmondottakat nem egészítjük ki a sok tekin­ tetben minden barlangunkat túlszárnyaló bánhidai Szelim-barlang ismertetésével. A Szelim 12.5 m vastag rétegsora egyik-másik szintjének ősmaradványokban való bővelkedése magában is sokat ígérő. Bennünket most 6 rétegből álló moustiéri rétegcsoportja érdekel közelebbről. Előre kell bocsátanom, hogy a 6 rétegből napfényre került szerves maradványok túlnyomó része növényi, azaz faszén. Ezek faj szerinti meghatározása még csak kis részben történt m eg; a többi folyamatban van. Emlőscsont nagyon kevés fordult elő. Ezzel szemben, kivált az egyik agyagos réteg, bőven ontotta a java moustiéri ízlésű minden fajta kőszerszámot. A Szelim-barlang egyik nevezetessége az, hogy 6 moustiéri rétegének mindegyike más­ más kőzettani jellegű. Van közte breccsaszerű, rendívül kemény anyag, továbbá világos sárga, képlékeny anyag, meg csillámos, szürke, folyó­ vízi üledék ; sőt még humuszréteg közb.etelepülése is látható. Már ez a fölsorolás is elárulja, hogy a csillá­ mos szürke homok.amely az agyagos rétegösszlet fedűjében van, különös jelentőségű képződmény. Róla legtöbbet a belőle idáig kikerült sok, hegyi fenyőre (Pinus montana) valló faszén-törmelék, valamint néhány őskaribú Rangifer aff. arcficus R ich . csontmaradvány mond. Ezeken kívül egyet­ len moustiéri ízlésű, de „nem típusos" (!) kő­ eszközt is leltem. A homokréteg fekűjében levő rétegcsoportot

a kőszerszámok alapján java moustiérinek állapí­ totta meg H il l e b r a n d (24). A tűzhelyeken talán faszéntörmeléket H o l l e n d o n n e b lombos fák anya­ gának határozta volt meg. Emlőscsont kevés került elő; ezek alapján ideiglenesen Ursus spelaeus és egy nagyon /rogoníherü-jellegű ős­ elefánt szereplését állapíthattam meg. A helyzet — rövidre fogva — tehát az, hogy az 5 tagból álló meleg vagy enyhe ég­ hajlati jellegű rétegcsoportot egy 6-ik, de hatá­ rozottan hideg jellegű képződmény zárja le. Az „enyhe" csoport egyes tagjairól köze­ lebbit nem mondhatok. De az a körülmény, hogy föléjük a hegyi fenyős réteg települt, né­ zetem szerint igen jó tájékoztatónk. Hiszen magunk előtt együtt látjuk a Wiegers-féle „Weimari" s a „Sirgensteini" emeletet! Itt ismét beléütközünk G y ö r f f y n é megállapí­ tásába, mert szerinte „a Würm-eljegesedés ele­ jére tulajdonképen csak a németországi lemminges moustérien (Sirgenstein, Baumannshöhle) kerülne, amely szintnek egyértékűje hazánkban mindezideig nincsen" (35, 187). Nem késlekedhetem annak a fölfogásomnak hangoztatásával, hogy G y ö r f f y n é ezen a ponton éppen úgy elbotlott, mint ahogyan a III. réteg, illetőleg a Bordu-Mare egészének megítélésében. S itt is ugyanazon a kiálló kövön. Amikép nem tudott megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a Bordu-Mare eddigelé hiányosnak, szegényes­ nek ismert emlőssorozata sem lehetett akadálya a rétegtanilag megalapozott párhuzamosítás ré­ szemről történt végrehajtásának, azonképpen a Szelim esetében sem tud belenyugodni abba, hogy a „Sirgensteini szinttáj" lemming nélkül is ugyanaz marad. Pedig talán csak még sem képzeli, hogy a közép-diluviumnak abban a szakaszában Közép-Európa széltében-hosszában mindenütt lemmingeknek kellett futkosniok ? ! A Szelim-barlangnak egyik nevezetessége tehát az volt, hogy az igazi „hideg" moustiéri, — amelyet ez idő szerint a Würm I-el együtttartónak vélünk, — benne fölismerhető. A legújabb időkig úgy gondoltam, hogy a Szelim ezen a téren egyedülálló, mert hiszen a bizonyos ideig ilyenként szerepelt Tatáról meg­ változott a szakemberek véleménye. A Suba­ lyukról pedig G y ö r f f y n é mint'főilletékes jelen­ tette ki, hogy késő-moustiéri van ugyan benne, de az igazi (az a lemminges'.) bizony hiányzik.

38 Pedig a va ló az, hogy a Mussolini-barlangban a v a ló d i „hideg" m oustéri is m eglehet. Term észetesen ugyancsak — Ie m m in ge k nélkül.

Csakhogy — kérdem — minek követeljük a lemminget ott, ahol egyéb adatok kellően tájékoztatnak ? Hiszen a híres Sirgenstein igazi „hideg“ fajain (Alepex lagopus, Lepus variábi­

lis, Dicrostonyx torquatus, Rangifer arcticus, Elephas primigenius, (/?> Lagopus albus) kívül közömbös fajok is szerepelnek ott (Ursus spe­ laeus, Canis lupus, Lynx lynx, Bison priscus, Ibex sp., Equus sp.). A fölsoroltak egyike-másika a mammuttal (ha már igazi volt!), rozsomákkal s a karibúval együtt a Subalyuk felső szintjében e s e t l e g már értelmezhető úgy, hogy jó hidegtűrő volt s így hűvösödést jelent. De még többet mond H o l l e n d o n n e r vizsgálatainak eredménye, amely szerint a felső csoportban immár fenyők (Pinus siluestris, Larix decidua) uralkodnak, „sőt a mikrofaunás rétegben a cirbolyafenyő (Pinus cembra) is feltűnik". (34, 306.) Vegyük ehhez hozzá még azt is, hogy S c h e rf az Alföld altalajá­ ban szintén kimutatta a cirbolyafenyős diluviumi szakaszt; ami szerintem tökéletesen elegendő a Közép-Duna medencében egy diluviumi „gla­ ciális kilengés" (jeges szakasz) jelzésére — Iemmingek nélkül is ! Ezzel szemben G y ő r f f y n é a cirbolya meg­ jelenését még csak beharangozásnak minősíti, s nem világítja meg eléggé, hogy az említett mikrofaunás réteg minő rétegtani helyzetű. Ez az oka annak, hogy a Subalyuk felső-moustérijében nem tájékozódhatunk olyan biztosan, mint a Szelimében. Ponorohábán világos a helyzet. Ott a Würm I. beállta már elpusztult őstanyát talált a Bordu-Mare lejtőjén. Vagyis ezt a szakaszt hézag jelzi a rétegsorban. Csak a következő (interstadiális) fölmelegedés — aurignaci — ide­ jén folytatódott az élet. Ilyenforma lehetett a helyzet Erdély több, eddig megismert barlangjában is. *

A magyar moustéri legfelső szintjének ki­ mutatása után forduljunk a legalsó határ felé : van-e Krapinán kívül alsó- (kora-) moustérien a Kárpátok hegyláncán belül ? Közép-Európa legrégibb közép-diluviumi képződményei közül a délfranciaországiak tájé­ koztatnak legjobban. Elsősorban maga a klasz-

szikus Le Moustier; de még inkább a Vézére völgyében fekvő La Micoque, továbbá a Mentone-i barlangok. Üledékeik jellemző emlős­ együttese a következő: Cervus elaphus, Bős

primigenius, Bison priscus, Equus (taubachen= Elephas antiquus, Rhinoceros Mercki, Hippopotamus maior. Ennek az együttesnek legjelentősebb, mert leginkább elterjedt tagja az Elephas antiquus, meg a Rhinoceros Mercki. Sajnos, a szorosabb értelemben vett Magyarország eterületén még egyiket sem találták kőeszközökkel együtt. Ebből meg az következik, hogy őslénytanilag igazolt kora-moustérienünk eleddig nincsen. Ám azt is meg kell gondolnunk, vájjon okvetlenül megkívánandó-e az említett két vas­ tagbőrű szereplése ? Hiszen — mint többször hangsúlyoztam — egyes alakok hiánya még nem ellen-bizonyíték.35 Ha pedig már az eddig is pompásan bevált rétegtani módszerhez folya­ modunk, elsősorban a rétegtanilag legtöbbet ígérő Szelim-barlanghoz kell fordulnunk. Feltűnő ugyanis, hogy a Szelim „meleg" moustérije 5, egymástól élesen elkülönülő réteg­ ből áll. Ha pedig B acsák „Diluvium Naptárát" tanulmányozzuk, azt találjuk, hogy a fontosabb éghajlat-típusok (sarkkörtáji, enyhe, meleg) hosszabb ideig (7000 12000 évig) tartott uralma éppen ötször fordult elő, illetőleg váltakozott a meleg moustéri folyamán. Mivelhogy pedig a hatodik ilyen váltakozás pontosan egybeesik a Szelim „hideg" moustérijével, — ami ennek az összehasonlító rétegtani módszernek megbízhatóságára kedvező fényt vet —: az ellentétes — alsó — határon is al­ kalmazhatnak vélhetjük. Minden valószínűség ugyanis a mellett szól, hogy a Szelim legalsó, nagyon kemény rétege (E-0) a La Micoque kul­ túra idején keletkezett. Bizonyítéka ennek ma még csupán a rétegtani helyzet, lombos fák maradványai, Ursus (spelaeus ?) csontja, valamint egyetlen primitiv, de nem típusos (?i) kőeszköz. Ám ha mindez pozitívus irányban elégtelennek minősíthető is, nagyon figyelemreméltó körül­ mény, hogy a föltevés e l l e n egyik tényező sem szól. srs ?),

35 Legföljebb abban az esetben, ha — mint a BorduMaren — a különben föltűnően krapinai színezetű együt­ tesben Elephas antiquus helyett E. primigenius fordul elő, s a III. réteg fedüjében a II. réteget találjuk.

39 Ezenkívül a Bordu-Maren is nagyon hasonló a helyzet. A Hl. réteg kimutathatóan a krapinai szinttel határos. Viszont R oska adataiból tudjuk, hogy a III. réteg alatt is van még diluvium (46. 322). A IV. réteg (60 cm. vastag) emlős fajaiból medvét és lovat sorol föl, valamint a moustiéri ízlésű gyártmányokat; míg a legalul települt, 80 cm vastag, n a g y o n k e m é n y réteg szintén medvét és lovat s moustiéri jellegű kvarceszkö­ zöket szolgáltatott. Gondos, alapos további ásatás fényt derít­ hetne erre a képződményre, amely — nézetem

szerint — alsó-moustéri ek fog bizonyulni. De a ponorohábain kívül minden más, fenékig még ki nem ásott barlang esetében is ugyancsak ne tévesszük szemünk elől az idáig rendszerint na­ gyon kevés figyelemre méltatott legalsó réteget. *

Az elmondottak összefoglalásául a KözépDuna medence moustiéri lelőhelyeinek termé­ szetes csoportosítását, illetőleg az egyes szintek időrendi és rétegtani helyzetét az alábbi össze­ állítás szemlélteti. Tájékoztatóul— kivonatosan— a „Diluvium Naptára" idevágó adatait is közlöm.

A szakasz (Fundstellen)

Spat-

A

időtartama években (Dauer)

éghajlata (Kiima) Szelim

? Mussolini-b. Legfelső rét. cs. (Mikrofauna, Pinus cembra)

MOUSTÉRIEN

Felső Középső

HochFrüh-

Alsó

(Periode)

Lelőhelyek

Kultúra

(D)

hideg (glazial)

11.400

Szelim (£,)

meleg (antíglaz.)

11.200

Szelim

(F.)

enyhe (subtrop.)

6.700

(P. montana)

Bordu-Mare (I. rét.) Mussolini-b. (Felső csoport alsóbb része) Tata, Kecskésgalya-b., lgric-b., Cholnoky-b.

B

Bordu-Mare (II. rét.) Mussolini-b. (Középső szint.)

Szelim (Es)

hűvös (subarkt.)

12.300

C

Bordu-Mare (III. rét.) Mussolini-b. (Alsó szint.)

Szelim

enyhe (subtrop.)

10.200

meleg (antiglaz.)

9.800

(fi4)

Krapina (Ezenkívül esetleg Bordu-Mare V. r. s né­ hány más erdélyi barlang legalsó rét,)

A táblázathoz nem kell kommentár. Befeje­ zésül csak arra óhajtok rámutatni, hogy a másod­ rangú tagozatok (A, B, C) a közép-moustérienben s épp így a harmadrangúak (Szelim Ei—£ 2) olyan feltűnően egyeznek az éghajlati kilengések vál­ takozásából adódó természetes szakaszossággal, hogy ezt semmibe venni, vagy egyszerű vélet­ lennek tulajdonítani komolytalan dolog lenne, így tűnik szembe az is, hogy az éghajlat meg­ változását voltaképp maga a barlangi rétegsor regisztrálja, rögzíti a legkézzelfoghatóbb módon. Elég kár, hogy mindmáig jóformán ügyet sem vetettünk a szóban lévő rétegek pontos vegyi összetételére és keletkezésük módjára. Pedig bizo­

Szelim

(£)

nyos, hogy ilyetén vizsgálatok sok esetben vagy egészen megoldanák, vagy legalább nagyon megkönnyítenék az alapvető tájékozódást akkor, ha az illető rétegek megfelelő ősmaradványok nélkül szűkölködnek. Hiszen olyan lelőhely, mint aminő a Bordu-Mare lejtője, ahol rétegzettség, emberés állatcsontok, valamint kőeszközök együttes előfordulása nyújtanak biztos útmutatást a ben­ nünket érdeklő kérdések megfejtésére, — ezután is csak legnagyobb ritkaságképp adódhatik. (Készült a Magyar Nemzeti Múzeum Föld- és Öslénytárában.)

Dr. Gaál István.

GAÁL I . : ÚJABB’ ŐSEMBER' ÉS EMLŐSCSONTOK. Közlemények — Mitteilungen — Publications. Tab. I.

TAF. I. TÁBLA:

1. „Homo sapiens". Dig. IV. Phal. 1. (Árpádkori magyar sírból. Oroszvár. Aus ung. Grab. Árpáden-Zeit) Oldalról. — V. d. Seite. 2. Homo primigenius

S c h w a lb e .

Dig.

II. Phal. 1. (Oldalról. — V. d. Seite.)

3.

„

„

,,

Dig. IV. Phal. 1. (

4.

„

„

„

Dig. IV. Phal. 1. (Alulról. — V. untén.)

5.

Equus onager

B r is s . f.

6. Homo primigenius

„

„

)

diluvialis M3 sup. sin. Dig. II. Phal. 1. (Fölülről. — V. oben.)

S c h w a lb e .

7. „Homo sapiens" Dig. II. Phal. 1. (Oroszvári magyar sírból. — Aus ungar. Grab. Árpáden-Zeit.) Fölülről. — V. oben. 8. Homo primigenius

S c h w a lb e .

Dig. II. ped. Phal. 1. (Fölülről. — V. oben.)

9. „Homo sapiens." Dig. II. Phal. 1. (Oldalról. — V. d. Seite.) 10. Equus onager B r is s . f. diluvialis Mx sup. dext. 11. Rangifer arcticus. R ic h . f. weimarienensis. M3 inf. dex t. 12. Eqúus Abeli Ant. P4 sup. dext. 13. Elephas primigenius

B lb .

f. weimarienensis Juv. (Oldalról, — V. d. Seite.)

Ursus spelaeus R o se nm . Is in f . s in . 15. Rhinoceros antiquitatis B l b . f. weimarienensis M2 sup. dext. 16. Elephas primigenius B l b . f. weimarienensis. (Fölülről. — V. oben.) 14.

Valamennyi ábra; term. nagys. — Sámlliche Figuren: nat. Gr.

TAF. I. TÁBLA.

t.

TAF. II. TÁBLA.

TAF. III. TÁBLA.

GAÁL I.: ÚJABB ŐSEMBER- ÉS EMLÖSCSONTOK. Közlemények — Mitteilungen — Publications. Tab. II.

TAF.

II.

TÁBLA:

1. Cartis lupus spelaeus G o l d f . P4 — M2 2. Rupicapra rupicapra L. f. diluvialis D2 — M2 (Kisebbítve. — Verkleinert.) 3. Saiga tatarica L. f. diluvialis L sin. 4 . Equus onager B r is s . f. diluvialis I i inf. dext. 5. Capra Sewertzovi M e n z b . f. diluvialis M 3 inf. sin. 6.

7. 8. 9. 10. 11.

Megaceros giganteus B l b . Ij d e x t. Capra Sewertzovi M e n z b . f. diluvialis M 2 inf. sin. Rupicapra rupicapra L. f. diluvialis M2 inf. dext. Bison priscus B o j. L sin. Equus Abeli A n t . (Kisebbítve. — Verkleinert.) Alces machlis O. f. diluvialis L dext.

A 2. és 10. ábra kivételével — term. nagys. — Mit Ausnahme d. Fig,2 u. 10. ~ nat. Crösse.

III. TÁBLA:

1. Vulpes vulpes crucigera L. 9 C inf. dext. 2. Canis lupus spelaeus G o l d f . Dig. V. P h a l. 1. 3 í yy yy yy » *•* 4. „Sus scrofa“ L. f. weimarienensis Pi. 5. „ „ „ I3 inf. dext. 6. Equus sp. C sup. dext. 7. Equus ferus P á l l . M, inf. dext. 8. Megaceros giganteus B l b . P2 inf. dext. 9. Felis leo spelaeus G o l d f . D4 sup. sin. (Fölülről. — V. oben.) 10. Capra Severtzowi M e n z b . f. weimarienensis Phal. 1. 11. Felis leo spelaeus G ol d f . D4 sup. sin. (Oldalról. — V. d. Seite.) 12. Equus ferus B r is s . M2 sup. sin. 13. Bison priscus B o j . P2 sup. dext. 14. Equus onager B r is s . I2 sup. sin. 15. „ „ „ I3 sup. sin. 16. Hyaena crocuta spelaea G o l d f . (Q D 2 D3 P4). 17. Bison priscus B o j . M3 inf. sin.

Valamennyi ábra: term. nagyság. — Samtliche Figuren: nat. Grösse.

NEUERE MENSCHEN- UND SÁUGETIERKNOCHEN AUS DEM MOUSTÉRIEN SIEBENBÜRGENS.*

Schon die in den Jahren 1923—24 in Ponor­ ohába (Kom. Hunyad) geführten Ausgrabungen lieferten sehr wertvolle Beitráge zűr Kenntnis des ungarischen Paláolithikums. Die ans Tageslicht gelangten Menschen- und Tierknochen, — sie ergánzen das aus den Schichten I—V gesammelte Steinmaterial vortrefflich — weisen darauf hin, dass am Abhang des Bordu-Mare und in dér Höhle schon in dér ersten Hálíte des Hochmoustérien dér Homo primigenius hauste und spáter vöm Aurignacienmenschen abgelöstwurde. Was aber die Sáugetierfauna dér mittleren (III.) Schicht anbelangt, war diese Datierung, da sie nur einige Spezies aufzuweisen hatte, nicht genug überzeugend. Es kamen insgesamt nur 7 — für das Mitteldiluvium nicht besonders charakteristische — Sáugetierarten zum Vorschein. Sogar dér einzige hier gefundene Menschenknochen, eine Phalange dér zweiten Zehe des rechten Fusses, schien den meisten Porschém nicht viel zu sagen. So kann mán wirklich von Glück sprechen, dass M. v. R o s k a seine erfolgreichen Grabungen in Ponorohába mehrere Jahre hindurch fortsetzten konnte. lm Laufe dieser Grabungen vermehrten sich die Reste dér Sáugetierfauna wesentlich. Diesen Grabungen ist es zu verdanken, dass im Jahre 1929 diese Sáugetier-

fauna eine wesentliche Bereicherung erfuhr, da 21 Arten bekannt geworden sind und auch je ein erstes Glied vöm Zeige- und Goldf inger des Homo primigenius zum Vorschein kamen. Folgende Arten dér Sáugetierfauna konnte ich nachweisen : Hyaena aocuta var. spelaea G o l d f ., Ursus speheus R osenm ., Felis leo var.

spelaea G o l d f ., Vulpes crucigera B echst ., Canis lupus spelaeus G o l d f ., Martes martes L. f. di­ luvialis, Sus scrofa L., Bős (primigenius B o j . ?) Bison priscus B o j ., Saiga tatarica L. f. dilu­ vialis, Rupicapra rupicapra L. f. diluvialis, Capra Sewertzovi M e n zb ., Rangifer arcticus R ic h ., f. weimarienensis, Cervus elaphus L. diluvialis, Megaceros giganteus B l b ., Alces machlis O g . f- diluvialis, Equus Abeli A n t o n . , E. cf. ferus P á l l ., E. onager B r is s ., Rhinoceros antiquitatis B lb . f. weimarienensis, Elephas primigenius B lb . f. weimarienensis1.

Bei dér Würdigung dieser unerhört reichen Serie und bei dér Erwagung dér Datierungsmöglichkeiten muss mán auch den überaus abwechselungsreichen geographischen Charakter dér Umgebung von Ponorohába berücksichtigen. Das Becken von Hátszeg und die sich daran anschliessende Maros-Ebene, weiter das nicht weit gelegene Schneegebirge des Retyezát und dér Kudzsirer Berge mit Gipfelnvon 2000—2500 m 1 Dass neben den meisten Arten die Bezeichnung umschliessen Ponorohába. Und ich weise ausf. diluvialis. oder f. weimarienensis steht, soll nicht missdrücklich auf diese geographische Lage hin, weil verstanden werden. Es sei bemerkt, dass ich schon mán sonst leicht dér Ansicht sein könnte, dass wiederholt darauf hingewiesen habé, dass die noch heute lebenden Arten von den diluvialen so am besten die Knochenreste von Rupicapra, Capra Sewer­ unterschieden werden können. Mán muss namlich be- tzovi und Rangifer auf einen „kalten“ Charakter achten, dass z. B, die diluviale Gemse einige (standige) dér III. Schichte hinweisen. Dem gegenüber ist Körpermassunterschiede aufweist, weiter einen anderen eben das Gegenteil dér Fali. Pelz trug, aber auch íhre Lebensweise sich von dér dcr Meiner Meinung nach — dér ich schon w ie­ rezenten Rupicapra unterschied. Eine ahnliche Bedeutung hat die Bezeichnung f. weimarienensis beim Rhino­ derholt Ausdruck gegeben habé (13, 14,15, 16,17< ceros antiquitatis. Meiner Meinung nach hatte nam- 50) — sind weder die ausgesprochenen „Höhlenlich das Nashorn des warmen Moustérien keinen dicken arten“ (Hyáne, Bár, Löwe), noch die Dickháuter, Pelz, wie das des oberen Diluviums und dies muss auch bei dér Bezeichnung dér beiden Formen zum Aus- wie Nashorn (Rhinoceros antiquitatis) und Ele­ fánt (Elephas primigenius) als ausgesprochen druck gelangen.

43 kalteliebend zu bezeichnen. Nicht nur die Faunenreste dér italienischen, südfranzösischen und deutschen Fundorte, sondern auch die Fauna dér Krapina-Höhle in Kroatien bezeugen, dass Rh. antiquitatis zu Beginn des Moustérien mit Rh. Mercki zusammenlebte. Da abe andererseits Rh. Mercki mit dem ausgesprochen „wármeliebenden“ Elephas antiquus gleichzeitig lebte, können wir daraus schliessen, dass keiner von beiden wollhaarig war. Das Gleiche ist auchvon Elephas primigenius dér Moustérienziet zubemerken. Wenn wir nach diesen Feststellungen die Fauna von Ponorohába untersuchen, sehen wir, dass sie eine Warmzeit charakterisiert. Und dies ist auch selbstverstándlich, weil wir eine durch

Vulpes crucigera, Canis lupus, Cervus elaphus, Equus Abeli, ferus und onager, Saiga tatarica und durch Sus scrofa charakterisierte Fauna keineswegs in einer Periode dér Gletscherbildung vorstellen und erkláren könnten. Somit habén wir völlige Gewissheit, dass sich die III. Schicht von Ponorohába zűr Zeit eines warmen Moustérien bildete. Dieselben Resultate ergeben sich übrigens durch die von Prof. R o s k a bestimmten Paláolithartefakte, weiter auch aus dér Stratigraphie des Abhanges von Bordu-Mare. Besonders interessante Daten können wir durch Vergleich mit dem gründlich untersuchten Material des 1932 ausgegrabenen Subalyuk in Cserépfalu (Kom. Borsod), — jetzt Mussolini-Höhle genannt — gewinnen und hauptsachlich dann, wenn wir zwischen dér Stratigraphie und den Faunalisten dér beiden Fundstellen Parallelen ziehen. Die durch die ausgezeichnete Bearbeitung von Frau G y ő r f f y -M ot t l bekannt gewordene Mussolini-Höhle gliedert sich ebenso wie die von Ponorohába in drei Horizonté. Die Fauna des unteren Horizontes entspricht in grossen Zügen dér Fauna dér III. Schicht von Ponor­ ohába; die Steinartefakte sind für das Hochmoustérien typisch. Somit können wir feststellenj dass dieser Horizont in das Hangende dér LaMicoque-Kultur von Krapina zu stellen ist. Dér darüber liegende „mittlere“ Horizont ist ziemlich steril. Hier wurden fást ausschliesslich nur Höhlenbárenknochen gefunden ; Kohlenreste von Pmus silvestris und Larix decidua verraten ausserdem, dass in dieser Periode ein kühleres Kiima geherrscht hat.

Diesem Horizont entspricht in Ponorohába die II. Schicht; neben dem herrschenden Sáugetier, dem Ursus spelaeus, ist hier auch schon Rangifer arcticus ein háufigerer Gast. Es ist auffallend, dass dér kühle Charakter dieses Hori­ zontes auch durch den „Diluvium-Kalender“ von M ila n k o v it s c h - B a c s a k (4 ) bestátigt wird, dér wáhrend des kalten Moustérien, dér 12.300 Jahre dauerte, einen subarktischen Zyklus anzeigt. (Siehe Tabelle im ungarischen Text, S. 39.) Dass dér Vergleich dér beiden Höhlen (Po­ norohába und Subalyuk) treffend ist, lehrt auch die Übereinstimmung dér I. Schicht von Ponor­ ohába und des unteren Teiles des oberen Horizontes in Subalyuk. Die Faunalisten beider Höhlen gewinnen bei einem Vergleich an Bedeutung, wenn wir zugleich auch die schon seit 1910 bekannte Faunaliste von Tata berücksichtigen. (Siehe Aufzahlung im ungarischen Text, S. 35.) Über die Gliederung des ungarischen Mous­ térien können wir ein noch treffenderes Bild éntwerfen, wenn wir zum Vergleich auch die Strati­ graphie dér Moustérien-Schichten dér SzelimHöhle von Bánhida (Kom. Komárom) heranziehen. In dieser Höhle wurden namlich sechs Moustérienschichten festgestellt. Die Datierung ist durch typische Moustérienartefakte gerechtfertigt. Nach H o l l e n d o n n e r stammen die Kohlen­ reste dér unteren Schichten E i—Es von Laub baumen (Fauna: Ursus spelaeus, Elephas trogentherii-primigenius). Im Hangenden dieses „warmen“ Moustérien-Komplexes finden wir auch Bachgeschiebe und glimmerigen Quarzsand (DSchicht). Hier konnte H o l l e n d o n n e k auch Kohlen­ reste von Pinus montana nachweisen. Ich selbst fand Knochen von Rangifer arcticus. Somit ist es wohl gerechtfertigt, dass ich die D-Schicht dér Szelim-Höhle — obwohl hier Lemming-Arten abgangig sind — einem „kalten" Moustérien zuschreibe, bzw. einen „Sirgensteiner Horizont" feststelle. (Die Lemmingarten waren in den Perioden dér Vereisungen doch nicht in ganz Mitteleuropa verbreitet!) (Siehe Tabelle im ungarischen Text, S. 39.) Dieser Horizont wird im Subalyuk (Mussolini-Höhle) allém Anschein nach durch die oberste Schicht, die eine Mikroíauna und Zirbelkiefer (Pinus cembra) aufweist, dargestellt. In Erdély (Siebenbürgen) kann dieser Horizont leider weder in Ponorohába, noch in anderen Höhlen nachgewiesen werden.

44 Das Frühmoustérien konnte mit völliger Gewissheit ausser in Krapina noch nicht festgeslellt werden. In diesem Zusammenhang möchte ich die Aufmerksamkeit auf die V. Schicht dér Höhle am Bordu-Mare und auf die E5-Schicht dér Szelim-Höhle lenken. Die stratigraphische Lage dieser letzteren Schicht entspricht recht gut dem Horizont von Krapina. Die Richtigkeit dieser stratigraphisch begründeten Datierung, bzw. Einordnung wurde schon bestatigt, als ich noch auf Grund dér früheren, armlichen Grabungsergebnisse die III. Schicht von Ponorohába mit dem Horizont von Krapina in Zusammen­ hang brachte. Meine diesbezüglichen Erörterungen wurden seitens Frau G y ö r f f y -M ot t l mit scharfer Kritik begleitet.2 Hier seien noch einige Daten über die Fauna aufgezeichnet. (Tabellen über Messungen im ungarischen Text, S. 12, 15, 25). Die Hyáne konnte auffallend háufig auch in den Ablagerungen anderer Höhlen Siebenbürgens nachgewiesen werden. Das Vorhandensein so vieler Aasfresser ist ein biologischer Hinweis, dass diese Perioden einer Warmzeit entsprechen. So sind auch Saiga tatarica, Sus scrofa und besonders Equus onager ausgesprochene Wármeindikatoren. Knochen von letzterem wurden in Ungarn bislang nicht gefunden. Die Gemse und das Steinwild werden in den Faunalisten dér meisten Autoren als „kálteliebend“ oder als Tiere dér Abkühlungsperioden bezeichnet. Da aber in dér unmittelbaren Umgebung von Ponorhába, im Retyezát, die Gemse heute noch lebt und das Steinwild erst 1800 ausgestorben ist, können wir diese beiden Arten durchaus nicht als Kálteindikatoren bezeichnen. Alléin vöm Rangifer arcticus kann mán annehmen, dass er schon im Moustérien die Kalte duldete, dass auch vielleicht schon eine ausgesprochen kálteliebende Abart vorhanden war und dann mag er 2 Siehe die Diskussion in Ann. Mus. Nat. Hung. Jg. 1941-42 (14, 15, 36). Hier sei nur soviel bemerkt, dass Frau G y ö r f f y -M o t t l den Bordu-Mare (Schichte II-III) in das Spatmoustérien einreihte. Die neueren Qrabungsergebnisse rechtfertigen die Datierung von M. v. Roska und meine eigene in vollem Masse. 3 Die Zahlen in Klammer beziehen sich auf die Literaturangaben.

sich als Reliktart in das Hochgebirge dér Um­ gebung von Ponorohába zurückgezogen habén. Sein seltenes Vorkommen mag diese Annahme bestátigen. W as nun die ersten Phalangen des Zeigeund Goldfingers anbelangt, die bei den letzten Grabungen zum Vorschein kamen, weisen sie Merkmale auf, die sich in wesentlichen Zügen von den Fingergliedern des europáischen „Homo sapiens" unterscheiden. Die auffallendsten Merk­ male sind die breitereFormderBasis undTrochlea, ferner die Dicke dér Mitte des Corpus und auch die Biegung dér Glieder. Die Verdickung des Corpus hángt wahrscheinlich mit den Anfangen dér darauf sichtbaren Cristae zusammen. Diese waren auf dem Zehenglied des álteren Fundes noch entwickelter. Die Biegung dér Phalangen, nichtsdestoweniger die eigenartige Form ihrer Gelenke bestátigen die Annahme, dass die Finger des H. primigenius standig mássig einwárts gebogen waren, bzw. sogar die ausgestreckten drei Glieder sich nicht gerade, sondern in einem Bogén stellten. Diese Biegung ist — wie bekannt — sowohl am Radius, als auch am Femur in die Augen fallend. Aus dér Beschreibung dér Fingerglieder ist zu ersehen, dass ein einziger solcher Knochen genügt, um die Urmenschen-Art Homo primi­ genius nachweisen zu können. Und das ist sehr wichtig, da auch in anderen Höhlen nur ein so kleiner Knochen gefunden werden kann. Und somit ist es zu bedauern, dass es B q u lf . und G ie s e le r unterliessen, die Hand- und Fussknochen genauer zu untersuchen. Zusammenfassend kann mán sagen, dass Ponorohába wegen seiner stratigraphischen Glíederung, seiner überaus reichen Sáugetierfauna, den Knochenresten des Homo primige­ nius und nicht zuletzt wegen dem Reichtum an Steinartefakten zu den bedeutendsten Fundstellen des europáischen Moustérien gehört. Auch die natürliche Gliederung des ungari­ schen Moustérien ist jetzt schon entrátselt, sie kann sogar bei dér chronologischen Einteilung dér europáischen Fundstellen als Muster herangezogen werden.8

István v. Gaál.

IRODALOM — SCHRIFTTUM

1. Á B E L , O . :

Die vorzeitlichen Saugetiere. Jena, 1914.

2. ANTONIUS, 0 .

Grundzüge einer Stammesgeschichte dér Haustiere. Jena, 1922.

3. A n t o n iu s , O .

Equus Ábeli n. sp. (Beitr. z.PalaeontoI. Österr.-Ungarns und d. Orients.Bd.26.) W ien, 1913. : Az interglaciális korszakok értelme­ zése. — Zum Verstandnis dér interglazialenZeitabschnitte. (Az időjárás).

4. B a c s á k , G y .

1940.

5.

L. : A Mussolini-barlang ősembere. — Dér Urmensch dér Mussolini-Höhle. (In • A cserépfalui Mussolini-barlang. Geol. Hung. Ser. Palaeont. Fasc. 14.) Budapest, 1938. 6. B l a i m v i l l e , H, : Ostéographie. Paris, 1842. 7. B o u l e , M .: Les Hommes fossiles. Paris, 1921. 8. — Les grands chats des cavernes. (Ann de Paléont. I. 1906.) 9. B r e u n i n g , S t . : BeitrSge zűr Stammesgeschichte dér Rhinocerotidae (Verh. d. zool.-bot Gesellsch. Bd. 73.) Wien, 1913. BARTUCZ,

La grotte de Cőtencher, station moustérienne. (Mém. Soc. Paléont. Suisse T. 52-53). 1933. 11. F a l c o n e r , H. : On the European pliocene and postpliocene species of the Genus Rhi­ noceros. (Palaeont. Mén. Vol. II.) 12. F i l h o l E. : Descr'ption des ossements de Felis spelaea. Paris, 1871. 13. G a á l , 1 .: A neandervölgyi ősember első er­ délyi csontmaradványa. (Term.-tud. Közi. Pótfűz.) Budapest, 1931. Das Kiima des ungarischen Mous14. — térien im Spiegel seiner Fauna. (An­ nál. Mus. Nat. Hung. T. XXXIV.) Budapest, 1941. 15. — Nochmals überdas Moustérien-Klima (Annál. Mus. Nat, Hung. T. XXXV.) Budapest, 1942. 16. : A bajóti Kiskőoldal barlangjának diluviális emlősfaunája. — Diluviale Sáugetierfauna aus dér Höhle des „Kiskőoldal11 bei Bajót. (Állatt. Közi. XXV.) Budapest, 1928. 16/a — A jávorszarvas legrégibb csontmarad­ ványa Magyarországon. (Term.-tud' Közi. Pótfűz.) 1933. 10. D u b o is , H . —

S t e h l in , G . :

Dér erste mitteldiluviale Menschenknochen aus Siebenbürgen. (Publ. Muz. Jud. Hunedoara. Bd. X X V ,— X X V I.- I I I —IV.) Déva, 1928. 18. G a u d r y , A . : Animaux fossiles et géologie de l ’Attique. Paris, 1862 . 19. G i e s e l e r , W . Abstammungs- und Rassenkunde dse Menschen. Oehringen, 1936. 20. G r a z i o s ', P . : Suli Equus (Asinus) hydruntinus REG. (Rivista Italiana di Palaeontologia X X X IX .) 1933. 21. G o r j a n o v i c Dér paleolithische Mensch und seine K r a m b e r g e r , K . : Zeitgenossen aus dem Diluvium von Krapina in Kroatien. (Mitt. d. Anthr. Ges. in Wien. Bd. XXXI. XXXII. XXXIV. XXXV.) Wien, 1901— 1905. 21 a. Dér diluviale Mensch von Krapina in Kroatien. ( I n : Studien über d. Entwicklungsmechanik d. Primatenskelettes. II. L ie f) Wiesbaden, 1906. 22. GROM OVA V. : Die Sáugetierfauna dér mittelpalaeolitischen Station bei Ilskaja im nördlichen Kaukasus. (Trav. de l ’Inst. de l ’Acad. d. Sciences de l ’URSS.) 1932. 23. H e r m a n n , R . : Die Rhinocerosarten des westpreussíschen Diluviums. (Schriften d. Na­ túrt.-Gesellsch. in Danzig. N, F.XIII.) 1911-1914. 24. H i l l e b r a n d , j, Die altere Steinzeit Ungarns. (Arch. Hung. XVII.) Budapest, 1935. 25. J a c o b i, A . : Das Renntier.(Zool. Anz. Bd. 96.) 1931. 26. K a d i c , 0 . : Dér Mensch zűr Eiszeit in Ungarn. (Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. Ung Geol. Anstalt Bd. XXX.) Budapest, 1934. 27. K o r m o s , T . : A tatai őskori telep. (Földr. Int. Évk. XX.) 1912. 28. — A Pilisszántói kőfülke. — Die Felsnische Pilisszántó. (Mitt. a. d. Jahresb. d. Geol. R. - Anst. Bd. X X III.) 1915. 29. — Zűr Frage dér Abstammung und Herkunft dér quartaren Saugetierfauna Europas. (Festschr, z. 60. Géb. v. Prof. E. Strand.) Riga, 1937. 33. K r e t z o i , M .: Die Raubtiere von Gombaszög nebst einer Übersicht dér Gesamtfauna. (Ann. Mus. Nat. Hung, Vol. XXXI.) Budapest, 1938. Kecskék a magyar diluviuipban. 31. — (Föld. Közi. 1942. évf.) Budapest. 17. G a A i ., I . :

*

46

A pézsmatulok Magyarországon. (Föld. Közi. 1942. évf.) Budapest. 33. K u b a c s k a , A. : A solymári sziklaüreg pleisztocén csontlelete. (Barlangvilág I.) Buda­ pest, 1929. 34. M o t t l , M. : A lerakódások állatvilága. ( I n : A cserépfalui Mussolini-barlang. Geol. Hung. Ser. Palaeont. l4.)Bpest, 1338. 32.

K h e t z o i, M . :

A bükki moustérien európai vonat­ kozásban. (In : A cserépfalui Musso­ lini barlang. Geol. H. Ser. Palaeont. 14.) Budapest, 1938. 36. : Einige Betrachtungen über das Kiima des ungarischen Moustérien im Spie­ gel seiner Fauna. (Annál. Mus. Nat. Hung. T. XXXV.) Budapest. 1942. : Über die Fauna d. Mussolini-Höhle 37. — im Bűkkgebirge. (Festschr. z. 60. Geburtstage v. Prof. E. Strand. Vol. II ) Riga, 1936-37. 37/a . G y ő r f f y Beitrage zűr Saugetierfauna dér M o t t l , M.ungarischen Alt-undJungpleistozSnen Flussterasse. (Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. Ung. Geol. Anstalt Bd. XXXVI. Budapest, 1942. 38. O g n e v , S . I. : A systematic rewiew of the Mammals of Russia(Ann. Mus. Nat Hung. T. XXIII.) Budapest, 1926. 39. PÉTERFI, M : Déva flórája. (Hunyad m. Tört. Rég. Társ. Évk. XVI.) Déva, 1907. 40. POHLIG, H . : Über zwei altpleistozSne Formen von Cerius. (Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges.) Berlin, 1909. 41. P o r t i s , A . : Über die Osteologie von Rhinncpros Mercki Ja g . (Palaeontogr. v. XXV.) Stuttgart, 1878. 42. RAKOVEC, I.) Coelodonta Mercki J8g- aus dér Höhle „Dolarjeva jama“ bei Lógatec.(PrirodRazpr. V. II.) Ljubjana, 1933. 43. R e ic h e n a u , W . v . : Beitrage zűr nöheren Kenntnis fossiler Pferde aus deutschem Pleistozön. (Abhdlg. d. Hess. Geol Landesanstalt zu Darmstadt. Bd. VII. 1925. Die Raubtiere und Elephanten des 44. RÜHL, W . : sachsischen Diluviums. (Palaeontogr. A. 91.) Stuttgart, 1939. 45. R tjT IM E Y E R ,L . Pferde dér QuaternSrepoche.(Abhdlg d. Schweitz. Palaeont. Ges. Bd. IV. 1875. Az ősrégészet kézikönyve I. A régibb 4 6 . R o s k a , M. : kőkor. Kolozsvár, 1926, 47. — : A diluviális ember nyomai a csoklovinai barlangban. (Dolg.-Travaux III.) Kolozsvár, 19i2. 48. — : Die Spuren dér La Micoque-Kultur in Siebenbürgen. (Die Eiszeit Bd. III.) Leipzig, 1926. 35.

—

<19.

49/a

50.

M.

Roska,

—

S aád,

v.

Rapport préliminaire sur les fouilles archéologiques de l'année 1925. (Da­ cia II.) Bukarest. : Recherches paléolithiques en Transylvanie, en 1927. (Dacia III —IV.) Bukarest.

A.

u.

I. :

G a a l,

:

51. SCHW ARZ,

b2.

SOERCKL.

E.

Oberdiluviale SteingerSte und S3ugetierreste aus dér Höhle von Diós­ győr bei Miskolc. (Taf. I.—II.) (Dolgozatok-Arbeiten-Travaux XI.) Sze­ ged, 1935. Über diluviale Pferde dér Equus cabaí/us-Gruppe. (Jahrb. d. Preuss. Geol. L.-Anst. V. 43.) Berlin, 1927.

W . : Die Saugetierfauna des altdiluvialen Tonlagers von Jockgrim in dér Pfalz. (Zeitschr. d. Deutsch. Geol. Ges. Bd. 77.) 1925.

53.

Hyaena brevirostris Aym. und Hyaena ex aff. crocotta, Erxl. aus den Kiesen, von Süssenborn. (Zeitschr. d D. Geol. Ges. Bd. 88.) 1936.

54.

Cervus megaceros mosbachensis n. sp. und die Stammesgeschichte dér Riesenhirsche. (Abhdlg. d. Senckenb. naturf. Ges. Bd. 39. an Frankfurt a. M„ 1927. Über die fossilen Asiniden Europas, (Eclogae geol. Helvetiae. Bd. 26.) Basel, 1933.

55. S t e h l i n ,

H.

G .:

: Bemerkungen zűr Frage nach dér unmittelbaren Ascendenz des Genus Eguus■(Eclog. geol. Helvet.) Basel. 1929. 57.

S im io n e s c u , 1.

53.

SCHERF,

E.

59.

T o u la ,

F. ;

: Rhinoceros Mercki in RumSnien. (Buliét. Sect. Se. Acad. Roum. T. 22 ) Bucurejti, 1940. Versuch einer Einteilung des un­ garischen PleistozSns auf moderner polyglaz. Grundlage. (Verhdlg. d. III. Internat. Quarter. Konf ) Wien, 1936. Rhinoceros Mercki J ag . in Oesterreich. (Jahrb: d. k. k. Geol. R.Anst.) Wien, 1907.

F .: Diluviale Vorgeschichte des Menschen Stuttgart, 1923. E. • Beitrage zűr Kenntnis dér diluvialen Nashörner Europas. (Centralbl. f. M. Geol. Pál.) 1922.

60. W i e g e r s ,

61.

W ü s t,

62. Z d a n s k y , O . :

63.

—

;

Fossile Hirsche Chinas. (Palaeont. Sinica. C. H. 3.) Peking, 1935. Die SSugetiere dér Quartárfauiia von Chou-k’ou-tien. (Palaeont. Sinica. C. A. 4.), 1928.

A PONOHORÁBAI BORDU-MARE BARLANGJÁNAK PALAEOLITHIKUMA. A RÉGÉSZETI VONATKOZÁSÚ LELETEK ISMERTETESE.

Ez a mészkőszikla a község felett emelke­ sok kisebb-nagyobb darab mészkövet tartal­ dik s a Kudzsiri hegyek nyugati peremén fekszik. mazó, homokos agyagrétegből áll. Állatvilága: A benne levő kis barlang feltárását még 1923- Ursus spelaeus, Equus caballus foss , Felis catus féru s a Ipara: aurignaci csontár és kovavakaró ban kezdtem meg a megboldogult M a l ia s z (mindkettő a dévai múzeumban), aztán az alatta J ó z s e f dévai múzeumigazgatóval. Hossza 19 m, bejárata előtt, m elyD + 30° felé nyílik, egy 9 levő réteg megbolygatása révén idejutott mous­ tiéri ízlésű dárdahegyek és vakarok, amelyek m hosszú terrasz van.1 anyaga kvarc. Ez utóbbiak is a dévai múzeum­ 1. képünkön A alatt adjuk a barlang alap­ rajzát, B alatt a keresztmetszetét és C alatt a ban vannak. Ez a réteg a barlangnak csak kis részére barlang szájában végzett rendszeres kutatások terjed ki. Ezzel magyarázható, hogy a folytató­ szelvényét. 2. képünk a barlang száját ábrá­ lagos ásatások rendjén kevés, különösebb jelleg zolja az ásatások megkezdésekor. összesen hat rétegünk van, amelyek közül nélküli kvarcszilánkon kívül semmi sem került ki belőle. Az aurignaci vadászok rövid itt tar­ a legfelső alluviális, 30 cm vastag s mostkori, római, aeneolithikus és neolithikus emlékeket tózkodásának emlékeit kell látnunk a fenntszolgáltatott. Hogy az ember ennyi időn át fel­ említett csontárban s kovavakaróban, s mint kereste s tanyázott benne, részben annak köszön­ említettük, a barlang szájában való tanyázásuk hető, hogy könnyen megközelíthető, de főképpen rendjén bolygathatták meg az alatta fekvő II. diluviális réteget, amely 80 cm vastag, annak is, hogy a barlang szája állandóan ki sárga homokos agyagból áll, benne roppant sok volt téve a napsütésnek, s így, bár bejárata aránytalanul nagy, mégis elég kellemes volt a mészkőtörmelék volt. Összeállása valamivel szilárdabb, mint a felette lévőé. Á llatvilága: benne s az előterén való tartózkodás. Az /., vagyis legfelső diluvialis réteg 40 cm Ursus spelaeus, Equus caballus foss. Ipara javavastag s anyaga laza összeállású, sárga színű, moustiéri jellegű s képviselve van benne a kis, szakócaszerű dárdahegy tűzkőből s az itten 1 A folytatólagos ásatások eredményeiről szóltam nagy mértékben felhasznált kvarcból pattintott a Dacia I. 299. 1., II. 407.-411. 1 , III.—IV. 13.— 15. I., példányokkal; aztán kerek, ovális, félkörös, tra­ nemkülönben Kézikönyvem I. k. 320.—322. 1. (itt egy sajnálatos félrevezetés folytán iszapolt agyag helyett pezoid és késpengeszerű vakarok, kaparók és löszt írtam, amit K a D ic is átvett A jégkor embere vágóeszközök. Magyarországon c. összefoglaló munkájában). Anuarul Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régi­ Inst. Geol. al Romániei, XIV. 91.—94. 1. ségtárának gyűjteményéből a 3. képen mutatunk Az ásatások rendjén felszínre került emlékek a be 1. sz. alatt egy háromszögalakú kvarcvakakövetkező gyűjteményekben vannak. a Kolozsvári Egyetem Régészeti Intézetében, az Erdélyi Nemzeti rót 2. sz. alatt ugyancsak kvarcból pattintott Múzeum Érem- és Régiségtárában, a Biharmegyei és ovális vakarót, a 3. sz. pedig jáspisszilánkot Nagyváradi Múzeumegyesület Múzeumában, a Székely képvisel, amelyet pár ütéssel vakarónak for­ Nemzeti Múzeumban Sepsiszentgyörgyön, a Hunyadmáltak ki. megyei Múzeumban Déván, a Román Nemzeti Múzeum­ A III. (közbelső) réteg volt leletekben a legban Bucure§tiben, a Román Földtani Intézetben Bucure§tiben; egy kis sorozat került a III. rétegből az Erdélyi Nemzeti Múzeum Földtani Osztályába, valamint a m. kir. Horthy Miklós-Tudományegyetem Régészeti Intézetébe is.

2 A fauna meghatározását G a á l I s t v á n barátom­ nak köszönöm, aki a Bordu-Mare barlangjának állat­ világával külön is volt szíves foglalkozni.

A ponorohábai Bordu-Mare barlangja.

Dia HöHle im KaIk7néLSSiv Bordu-Mare von PcmoróhaJba.. L a grolie dans le m assif Bordz-i-.Ma.re de Ponorohába..

Abb- 1. kép.

49 gazdagabb. Vastagsága 90— 100 cm. Anyaga sárgás-szürke iszapolt agyag, kisebb-nagyobb mészkődarabokkal keverve. Itt-ott egy-egy állati fog, csontszilánk volt benne. Összeállása annyira erős volt, hogy csak nagynehezen lehetett szét­ fejteni s benne dolgozni. Csak az alja volt lazább, ahol a barlang szájában létezett tűz­ helyről származó szén és különösen a hamu következtében szürkés-fekete tónust kapott. Ennek a rétegnek az alsó része telidestele volt nyersanyagot képviselő kvarckavicsokkal, mag­ kövekkel, ütőkövekkel, gyártási hulladékokkal, félig, vagy egészen kidolgozott eszközökkel, hasított állati csontokkal. Ebből került ki a dévai múzum emberi lábujjperece” s az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának 2 emberi kézujjperece (Homo primigenius Schwalbe).

Abb. 2. kép. A Bordu-Mare barlangjának szája, Eingang dér Höhle im Bordu-Mare.

B l b ., Rangifer arcticus R ic h . f. weimarienensis, Rhinoceros antiquitatis B l b . f. weimarienensis, Rupicapra rupicapra L. f. diluvialis, Saiga tatarica L. f. diluvialis, „Sus scrofa" L. f. waimarienenMsis, Ursus spelaeus R o s e n m ., Vulpes aff. vulpes crucigera B e c h s t .

Abb.

3. kép.

Leletek felülről a II. rétegből. Fundé dér II. Schicht von oben.

Iparáról az alábbi ábrák tájékoztatnak: 4. sz. képünk egy kvarcból pattintott, közép­ európai típusú, tehát mindkét oldalon kidolgo­ zott, szakócaszerű dárdahegyet ábrázol, amelynek hegye letörött. Az egyetem Régészeti Intézetében van.4

Faunája Dr. G a á l I stván bará­ tom szives meghatározása szerint:

Alces machlis O g . f. diluvialis, Bison priscus B o j . f. weimarienen­ sis, Bős (primigenius B o j . ?), Canis lupus spelaeus Goldf., Capra Se­ wertzovi M e n z b . f. diluvialis, Cervus elaphus L. f. weimarienensis, Ele­ phas primigenius B l b . f. weimariennensis, Equus Abeli A n t ., Equus cf. ferus P á l l ., Equus onager B r is s , f. diluvialis, Felis leo var. spelaea G o l d f ., Hyaena crocuta var. spe­ laea G o l d f ., Martes martes L. f. diluvialis, „Megaceros giganteus" Abb. 4. kép.

I. Dér erste mitteldiluviale Menschen- Dárdahegy a III. r.-ből. — Handspitze aus dér III. Schicht. knochen aus Siebenbürgen. Publ. Muz. Jud. Hunedoara, a n u lIII.- IV .(X X X V .- X X X V I.) 1927.-1928. 61.-102.1. 4 Dacia II. 444. 1. 23, kép 7. sz. után. 3 Gaál

50 Az alábbi képeken szereplő emlékek mind az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem-és Régiség­ tárának anyagából valók. Az 5. képen középeurópai típusú kvarcdárdahegyeket látunk. Valamennyi csak nagyolt pattintáson esett át.

8. képünk három darab, kvarcból pattin­ tott, kéthegyű dárdahegyszerű pengét ábrázol. Bemutatásukat közel kéthegyű voltuk miatt vélem fontosnak. A kerekded és ovális vakaróknak szép sorozatát mutatom be a 9. képen. Az 1. és 2. sz.

Abb. r>- kép.

Dárdahegyek a III. rétegből. — Handspitzen aus dér III. Schicht.

A 6. képen csupa egylapú dárdahegyet mutatok be. Anyaguk kvarc. Van közöttük zömökebb (i.—7. sz.), hegyesebb trianguláris (8.— 10. sz.) és szabálytalanabb levélalakú (11.—12. sz.) példány. A 7. képen az 1. sz. középeurópai típusú dárdahegy, anyaga viaszopál; a 2. 3. és 7. sz. egylapú dárdahegy ugyancsak viaszopálból; a 4. sz. rhiolittufából pattintott, egylapú dárda­ hegy; és S£. szintén egylapú, viaszopál­ ból v a ló ; az 5 6 8 kovából pattintott, egy­ lapú dárdahegyek; a 10. sz. anyaga szintén kova, egyszerű penge, amelyik lehetett dárdahegy is. Külön is fel kell hívnom a figyelmet a 4. és 7. sz. dárdahegyek kétoldali peremretusálására és az 5. sz.-nak talonképzésére.

9.

10.

. . .

voltaképpen kerekded magkődarab, vakarók­ nak kidolgozva. Anyaguk kvarc. A 3. sz. is kvarcból való, helyenként bevölgyül; a 4. sz. andezitből v a ló ; az 5.—11. sz. anyaga ismét kvarc, megmunkálásuk nagyolt s az anyag ter­ mészeténél fogva sem eshettek át azon a gon­ dos kidolgozáson, ami a kagylósan hasadó anya­ gokból készült eszközök és fegyverek jórészét jellemzi. A 7. és 10. sz.-t külön is jellemzik a bevölgyüléseik; a 12. i3. 16. 17. sz -nak anyaga kova, a 14. sz. jáspisből, a 15. sz. pedig viasz­ opálból való. A rajz kifejező módon mutatja az alakjukon kívül úgy elő-, mint hátlapi megmun­ kálásukat, mert, bár ritkán, az előlap is meg­ munkáláson esett át. Félovális vagy közel félovális vakarákat látunk a 10. képen. Az 1. 2. 3. 5. és 6. sz.

51

52 kvarcból való, a 4 és 13. sz. anyaga jáspis, a 7.—10. és 13. 8z.-é kova, a 12. és í4. sz.-t pedig viaszopálból pattintották. Az anyag nemes­ sége itt is gondosabb megmunkálást eredmé­ nyezett. A formai gazdagság mellett szól az a vakarósorozat is, amelyet 11. képünk szemléltet. Az

1.2. 5. 6. 8. 10. sz. kvarcból való ; a 3. 4. 9. 12. sz.-nak“az anyaga viaszopál, a 7. sz.-é pedig kova. Jellemzők azok a példányok, amelyeknek foka egyenes, éle pedig ívelt. Nem kevésbbé fontosak és gyakoriak a többé-kevésbbé három­ szög alakúak is (5.—7. 10. sz.). E formák sorozatát kiegészítik azok a vaka-

Abb. 7. kép.

Dárdahegyek a III. rétegtől. ~ Handspiizen aus dér III. Schicht.

rók, amelyeket 12. képünkön mu­ tatunk be. Az 1.—7. sz.-nak anyaga kvarc, a 8. sz. fúróé szintén. Késpenge szerű vakarókat ábrázol a 13. sz. kép. Valamennyi kvarcból való. Az 1. sz. lehetett dárdahegy is. Nincs jellemzőbb alakjuk a 14 ké­ pünkön látható pengevakaróknak. Az 1. sz. anyaga jáspis, a 2. 6. 7. 14. 16. sz.-é viaszopál, a 3.-5. 8. 17. 20. sz.-é kova, a 9. 10.—13. 15. sz. pedig kvarcból való. Megmunkálásbeli sajátságaikról hí­ ven tájékoztat a rajzunk.

2, Abb. 8. kép.

Dárdahegyek a III. rétegből. — Handspitzen aus dér III. Schicht.

Abb- 9. kép.

Vakaró és kaparó eszközök a III. rétegből. — Kratzer und Schaber aus dér III. Schicht.

54

Abb. 10. kép. Vakarók”a IIL'.rétegböl. — Schaber aus der'III. Schicht.

Abb. 11. kép.

Vakarók a III. rétegből. — Schaber aus dér III. Schicht.

55 15.

ték az anyagbeszerzés forrásait is. Míg pl. Fegyeképünk fúrókat ábrázol. Az 1.—7. sz.

kvarcból való, a 8 — 10. sz. jáspisból készültek. Ez utóbbiak megmunkálása is mutatja, hogy a kvarcnál jobb anyagból készültek. Jelenlétük egy olyan gazdag rétegben, mint a szóbanforgó III., fontos bizonyítéka annak, hogy ebben a perió­ dusban számolnunk kell a fúrás technikájával.

ren s Csoklovinán a legtöbb esetben meg­ elégedtek a kristályos mészkővel s a barlang falából kiütögetett hidrokvarcittal, a ponorohábai moustiéri kultúra képviselői tudtak maguknak kvarcot, jáspist, viaszopált, sőt még kovát is szerezni. És értettek a csont megmunkálásához is.

Abb. 12. kép.

Vakarok és fúró'a Ill.frétegből. — Schaber und Bohrer aus dér III. Schicht.

3 Abb. 13. kép.

Késpengeszerű vakarok a III. rétegből. — Klingenkratzer aus dér III. Schicht.

Térképünkön külön is feltüntettük azt a háromszögalakú tűzhelymagot, amely körül e réteg kultúrájának képviselői tanyáztak és dol­ goztak. Mészkőlapokból rakták és ebbe kotor­ ták be éjszakára a zsarátnokot. Az a rengeteg gyártási hulladék, amit több éven keresztül a rendszeres ásatások alkalmával összegyüjtöttünk, beszédes bizonyítéka az egykor itten tanyázók nagy tevékenységének, és az a sok félig, vagy egészen kész dárdahegy, vakaró és fúró esz­ köz arról is világosan beszél nekünk, hogy ismer -

Erről tesznek tanúbizonyságot a 16. képen látható csontholmik, amelyek közül az I. és 7. sz. bízvást tekinthető dárdahegynek és bizonyos megszorítással a 3. sz. is; a 2., 4. és 6. sz. retusált csontszilánk, tehát a vakaró szerepét töltötte be, végül az 5. sz.-n a pattintáson kívül a kovakés nyomait is látjuk.5 5 R o s k a M. A régibb kőkor, 329.1. 213. ábra után. Leközölve még Posenben Die Knocheníndustrie des Moustérienhorizonts in Siebenbürgen címen a W . Demetrykiewitz-Emlékköny vben, 1929-ben.

57 Felülről a IV., alulról a második

réteg 60 cm vastagságú volt. Anyaga sárgás-szürke, iszapolt agyag. Ez is tele volt kisebb-nagyobb mészkődarabokkal. Összeállása nem volt olyan erős, mint a III. rétegé. Fau­ nája : Ursus spelaeus, Equus ca­ ballus foss. Ipara főképpen a ré­ teg alsó felén jelentkezett. Ebből a 17. képen a Kolozsvári Egyetem Régészeti Intézetének anyagából dárdahegyeket (l. 2.4.6. 10. sz.)|íj és vakarókat (3. 5. 7. 8.9. sz.) mu- p tatok be Közülük a 3. !>. 9. sz.-nak g;i; anyaga kova, a többié kvarc. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának anyagá­ ból a 18. képen egy csontdárdahegyet (5. sz.), 3 kvarcvakarót (1.—3. sz.) és két jáspisvakarót (4. és 6. sz.) látunk. A 6. sz. kétoldali peremmegmunkáláson esett át. Ennek a rétegnek kulturális ha­ gyatéka aránytalanul szegényebb volt, mint a felette levő harmadiké. Alatta terült el a 80 cm vastag, felülről számítva az V., voltaképpen a legalsó kulturális réteg. Anyaga ugyanaz a mészkőtörmelékekkel tele, sárgás­ szürke, iszapolt agyag, mint a felette levőé. Összeállása olyan kemény volt, mint a harmadik rétegé. Állatvilága: Ursus spelaeus R o s e n m . és

Equus Abeli A nt. Az első években ennek a rétegnek a barlang előtti terraszra nyúló s a barlang szájának külső szélére eső része sterilis volt, de a folytatólagos kutatások rendjén, amiket 1929-ben az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára részére eszközöltem, a barlang szája felé eső részében, kevés, de számottevő moustiéri emléket leltem. Ezekből mutatok be a 19. képen egy pár kvarc­ holmit. Az 1. és 2. sz. dárdahegy, a 3. szintén, de törött, akárcsak a 2. sz. A 4: és 5. sz. vakaró. E réteg alatt a patakmedret jellemző, apróbbnagyobb kövekkel vegyes homokréteg követ­ kezett, amely kitöltötte a barlang fenekét azon a helyen, ahol a bejáratnál az ásatások folytak. Ez tehát a barlangnak még vizes, lakhatatlan szakából származik. A barlang keleti oldalán volt még egy be­

járat (a barlangunk alaprajzából is kivehető), de ez idők jártával bedugult. 1929-ben itt is kutat­ tam, de az odaomlott nagy sziklatömbök miatt azonban csak nehezen tudtam valamelyes ered­ ményt elérni. A teljesség kedvéért a 20. képen mutatom be a második bejárat szájáról felvett fényképet. Ez a nyílás az alján 2.4 m széles s D + 10° felé néz. A főbejárattól DK— 10°-ra 14 m-re esik és 7.2 m-rellennebb fekszik, mint a főbejárat szintje. Előtte egy 4 m-es terrasz van, amelynek széle aztán kifut a mészkőszikla oldalából. A nagy fizikai munkát igénylő ásatások rend­ jén fennt meg tudtam állapítani egy 80 cm vas­ tag, mostkori réteget, amely fekete televényföldből állott s amely telidestele volt kisebb-nagyobb mészkődarabokkal. Alatta következett egy egy­ előre csak 70 cm mélységig leásott sárgás-barna agyagréteg, amely szintén tele volt mészkőda­ rabokkal, itt-ott egy-egy állati csont s kvarc8 A Dacia III.—IV. 17. 1. 14. kép után.

58 holmi került felszínre belőle. Ennek a rétegnek a felső részét megfogta a felette lévő mostkori réteg fekete színe s barnára festette.

ennek megfelelő időben huzamosabb ideig zavartalanabbul élhettek hivatásuknak az ide húzódó moustiéri vadászok.

Abb- 17. kép.

Leletek a IV. (alulról a II.) rétegből. — Funde aus der'IV. Schicht (II. Schicht von untén).

A legfelsőbb diluviális réteg aurignaci em­ lékeiről nem sikerült rajzot kapnom Déváról, s így azok tárgyalásába nem bocsájtkozhatom rész­ letesebben. A többi réteg moustiéri jellegű emlékeket szolgáltatott; anyag, megmunkálás, tipológia szempontjából egységes képet mutatnak, csak a III. réteg a maga számbeli fölényével emelke­ dik a többi réteg fölé, ami onnét van, hogy az

Ugyanazok a moustiéri vadászok, akik a leg­ alsó rétegnek megfelelő szinten kezdték itt az életet s a munkát, folytatták azt azután is, ha az esőzés megállt, s ennek rájuk nézve kellemetlen hatása megszűnt. Kérdés azonban, hogy melyik moustiéri eme­ letbe sorozzuk ezeket a leleteket ? Közismert dolog, hogy én kezdettől fogva a középső moustiéri horizont emlékeiként hatá-

59

Abb. 18. kép.

Csont-dárdahegy (5. sz.) kvarc- és jáspisvakarók a IV. (alulról a II.) rétegből. Knochenspitze (No. 5.), Schaber aus Quarz und Jaspis aus dér IV. Schicht (II. SchichtCvon untén).

Abb. 19. kép.

Leletek az V. (legalsó) rétegből. — Funde aus dér V. (untersten) Schicht.

60 roztam meg őket s ettől a G a á l — Monx-féle vita7 és K a d ic O . állásfoglalása8 sem térít el most sem.

Ezzel szemben valaki hivatkozhatnék arra, hogy a III. rétegben leltem a 8. képen bemu­ tatott, közel kéthegyű dárdahegyeket. Ez igaz, de az is tény, hogy ezek kéthegyüsége nem elég ha­ tározott, s így nem tudnám nyugodt lélekkel a felső moustiéri emeletbe sorolni.

Roska Márton

Abb- 20. kép.

A Bordu-Mare barlangjának második bejárata. Dér zweite Eingang dér Hőhle im Bordu-Mare.

t G a á l I s t v á n : Das Klíma des ungarischen Moustérien im Spiegel seiner Fauna. — Középeurópa mou­ stiéri éghajlata állatvilága tükrében. Annales Musei Nationalis Hungarici, XXXIV. 1941. Pars. min geol. pal. 31.—55 1. és M o t t l M á r i a Einige Betrachlungen über das Klíma des ungarischen Moustérien im Spiegel seiner Fauna.— Adatok a hazai moustérien éghajlatához emlősfaunája alapján. U. o. XXXV. 119.—129. 1. G a á l I s t v á n : Nochmals über das Moustérien-Klima. — A mou­ stérien éghajlatáról még egyszer. U. o. 130.—136 1. s U. o. 150. 1.

DAS PALÁOLITHIKUM DÉR HŐHLE IM BORDU-MARE VON PONOROHÁBA (KOM. HUNYAD) (AUSZUG)

Am Eingang dér Hőhle (Abb. 2) konnte ich insgesamt sechs Schichten feststellen. Obsn war eine alluviale Schicht mit rezenten Scherben, ferner enthielt sie römische, áneolithische und neolithische Funde. Darunter befinden sich fünf paláolithische Schichten, von oben nach untén in folgender Reihenfolge: I. Diese 40 cm dicke Schicht aus sandigem Lehm enthált viele Kalksteine. Ihre Fauna: Ursus spelaeus, Equus caballus foss., Felis catas ferus. An Aurignacienwerkzeugen wurde eine Knochenahle und ein Silexkratzer gefunden. In die untere Halfte dieser Schicht gelangten aus dér darunterliegenden einige Moustérienschaber. II. Die zweite, 80 cm dicke diluviale Schicht bestand aus gelbem sandigem Lehm und enthielt viele Kalksteintrümmer. Sie war hárter als die darüberliegende. Hier fand ich Knochen von Ursus spelaeus und Equus caballus foss. Die Moustérienindustrie weist Handspitzen, die meisten aus Quarz, weiter Schaber und Kratzer auf (Abb. 3).

III. In dieser Schicht (90— 100 cm) waren sowohl die Fauna als auch die Steinindustrie überaus reich. Dér geschlámmte Lehm war mit grösserenundkleinerenKalksteintrümmern durchsetzt. Diese Schicht war derart hart, dass die Arbeit grosse Schwierigkeiten verursachíe. Am Grunde befand sich eine grosse Herdstelle; das Erdreich ist hier wegen dér Asche etwas lockerer. Dér untere Teil ist voll von Quarznuclei, Schlagsteinen und anderen W erkzeugen; hier wurden auch zwei Finger- und ein Zehenknochen von Homo primigenius (dieser im Museum in Déva, jene in dér Numismatisch-Archaeologischen A b­ teilung des Siebenbiirgischen National-Museums) gefunden. Die Fauna wurde von meinem Freund I stván von G a á l bestimmt: Alces machlis O g . f. di­

luvialis, Bison priscus B o j . f. weimarienensis, Bős (primigenius Boj.?), Canis lupus spelaeus G oldf., Capra Sewertzovi M e n z b . f. diluvialis, Cervus elaphus L. f. weimarienensis, Elephas pri~ migenius B l b . f. weimarienensis, Equus Abeli

61 Equus cí. ferus P á l l , Equus onager B r is s . f. diluvialis, Felis leo var. spelaea G o l d f ., Hyaena crocuta var. spelaea G o l d f ., Martes martes L. f. diluvialis, „Megaceros giganteus“ B l b ., Rangifer arcticus R ic h . f. weimarienensis, Rhinoceros antiquitatis B l b . f. weimarienensis, Rupicapra rupicapra L. f. diluvialis, Saiga tatarica L. f. diluvialis, „Sus scrofa" L. f. wairnarienensis, Ursus spelaeus R o s e n m ., Vulpes aff. vulpes crucigera B e c h s t . Die Hochmoustérienindustrie (Abb. 4—16)

A

n t .,

dér darüberliegenden Schicht, da nur Ursu$ spelaeus und Equus caballus foss. nachgewiesen werden konnten. Die Moustérienartefakte — Handspitzen und Kratzer (Abb. 17—18) — waren in dér unteren Hálfte dér Schicht zahlreicher. V. Diese Schicht (80 cm) ist ebenso beschaffen, wie die vorhergehende und ebenso hart wie die dritte. Fauna: Ursus spelaeus R o s e n m .,

Equus Abeli

A

nt.

Wahrendden ersten Jahren meiner Grabungstatigkeit in Ponorohába fand ich in dieser Schicht lieferte für Mitteleuropa charakteristische Hand- keine Steinwerkzeuge, aber 1929 entdeckte ich spitzen. W ir besitzen auch einige Stücke, deren neben dem Eingang Moustérienartefakte und Vorderseite ebenfalls bearbeitet ist, oder nur zwar Handspitzen und Kratzer in geringerer wenige Schlagspuren aufweist. Die Werkzeuge Anzahl (Abb. 19). An dér Ostseite hatte die Höhle noch einen wurden hauptsáchlich aus weissem oder grauen Quarz gearbeitet; dér Feuerstein ist ziemlich Eingang (Abb. 20), dér heute verschüttet ist. selten. Die halbkreisförmigen Schaber sind in 1929 habé ich auch an dieser Stelle Grabungen ziemlich grosser Anzahl vertreten, aber auch durchgeführt, aber ich konnte hier wegen dér ovaloíde und solche mit hoher Rückseite; auch Gefahrlichkeit des Gelándes keine zufriedenstellenden Resultate erzielen. Kratzer fehlten hier nicht. IV. Die vierte Schicht (60 cm), graugelber Die Funde dér Schichten II—V sind in das geschlammter Lehm, enthalt viele Kalkstein- Hochmoustérien zu datíeren. trümmer. Die Fauna ist weniger reich als die Márton von Roska

AZ ERDÉLYI ŐSKORI FESTETT AGYAGMUVESSÉG* A kultúrák egymás mellett és egymás fölött helyezkednek el. Kolozsvár a hozzácsatolt ré­ szekkel hármas rétegződést mutat. A legfejlet­ tebb a voltaképpeni belső város; utána követ­ kezik a Hóstát a maga jórészt földmívelő és kisiparos lakosságával. Egy szinttel mögötte áll a Monostor. Ha az egyes kultúrákat függőleges irányban vizsgálom : Kolozsvár, mint nagy, ipari, keres­ kedelmi és szellemi központ emelkedik ki. A fe­ lette pár km-re fekvő Felek részben még szét­ szórt jellegű, részben már utcasorba rendeződő község, mely az Erdély fővárosához való közel­ sége ellenére is igen messze, mögötte marad fej­ lődés tekintetében. Ha még magasabbra emel­ kedik az ember, akármelyik havasi község akad­ jon is az útjába, pl. Selicse, sokkal, de sokkal elmaradottabb, mint Felek. A kultúráknak ez az egymásmellettisége és egymásfölöttisége ősidőktől fogva megvolt és

megvan ma is mindenfelé, ahol az emberek egy­ más mellett, vagy egymás fölött telepedtek meg. A létérdekek bizonyos kapcsolatokat létesítenek közöttük, amelyek lehetnek védelmi jellegűek, ipariak, gazdaságiak és szellemiek. És ne gon­ dolja senki, hogy pl. csak a Hóstát kölcsönözhet a várostól és csak Kolozsvár nyújthat valamit, vagy sokat Feleknek, még többet pl. Selicsének, mert a közöttük sok száz éven át kifejlődött ér­ dekközösségen felül is kölcsönösen hatottak és hatnak egymásra. Ez is olyan jelenség, amelyik az őskortól kezdve folyton-folyvást megismétli magát itt és másutt is. Kitűnő példa erre az erdélyi festett agyagművesség néven ismert őskori kultúra is. Az ezzel jellemzett telepeinkben két főcso­ portot tudunk megkülönböztetni: a) a szorosabb értelemben vett középeurópait, amit Schroller kö­ zéperdélyinek nevez és b) egy kelet-, délkelet-

62 európait. Az első csoportba tartozókat az 1. képen adott térképen körrel, a másodikat ponttal jelöltük meg. Azoknak egy része szorosabban

csatlakozik a bükki és tiszai, festett kerámikával is képviselt kulturfacieshez, más része pedig áthidaló szerepet játszik Lengyel és a keleteu-

rópai festett kerámikás kultúra között. A lelőhelyek sorszáma egyezik a térképre vitt jeleik számával.

Máig a következő telepeket ismerjük: 1. Alsócsernálon (Háromszék m.) — Az EMER.-ban IV. 2906.—47. sz. alatt a ref. te-

63 mető mellett létezett, de már tönkre tett telep­ ről gombaalakú edénytalp, erősdi jellegű festett és kolozskorpádi I. jellegű, illetőleg az erősdi felső, már rézkori réteggel egyező kerámikai maradványok (2. kép). — A SzNM.-ban u. on­ nét 4278. sz. ferde fokú, aeneolithikus kőfejsze. 2756. sz. agyagedény, 3049. sz. csésze s az erősdi átmeneti és felső réteggel egyező agyagművesség. Emlékkönyv 344.1. — S c h r o l l e r 77.1. 138. sz. és 38. t. 6. 9. sz. — N e s t o r 129. sz. jegyzet. — R oska : Repertórium 17. 1. 39. sz. 2. Alsótatárlaka (Tártária, Alsó-Fehér m.) — A vasúti állomással szemben levő telepről u. olyan kerámikát, közte festettet is, szerzett O r o s z E n d r e , mint a tordosi. E M . XXV. (ú. f. III.) 259. — R o s k a : Repertórium 21. 1. 77. sz. — AÉ. 1936. 75. 1. 3. Ágostonialva (Nagy-Küküllő m.) — Az EMER.-bán agyagcsuprok, melyek tipológiailag az erősdi festett formákkal mennek együtt. R o s k a : Repertórium 29. 1. 35. sz. 4. Árapatak (Háromszék m.) — A Csulakfearé/-határrészben erősdi jellegű festett kerámikás telep, mely a kolozskorpádi I. aeneolithi­ kus fázisban is lakott volt. MKÉ. Vili. 172.1. —Emlékkönyv 334, 1. — S c h r o l l e r 77. 1. 130. sz. (átmeneti fokozat). — R o s k a : Repertórium 30.1. 9. sz. Balázsháza, 1. Tasnádbalázsháza. 5. Barcaújfalu (Brassó m.) — A BSzM.-ban erősdi jellegű, festett kanálnyél. R o s k a : Reper­ tórium 33. 1. 29. sz. Bács 1. Kisbács. * A szövegben szereplő rövidítések: — Die in dem Text benüizten Abkürzungen: AÉ. = Archaeológiai Értesítő. BSzM. = Barcasági Szász Múzeum. Dolg. — Trav. = Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. EM. = Erdélyi Múzeum, Kolozsvár. EME. Évk. = Erdélyi Múzeumegyesület Évkönyve, Kolozsvár. EMER. = Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára, Kolozsvár. Emlékkönyv = Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. MAGW. — Mitteilungen d. Anthr. Gesellschaft in Wien. Martian I. = Martian Julius: ArchaeologischPröhistorisches Repertórium Siebenbürgens. MAGW. Bd. XXXIX. (N. F. IX,) 1909. 321.— 358. 1.

Biharszentandrás 1. Szentandrás. Bodok 1. Sepsibodok. 6. Borberek (Alsó-Fehér m.) — Az EMER.ban IV. 1986.— 2105. sz. alatt a Merítő-nél levő s a tordosival egyező telep emlékei, köztük hús-

Alcsernátoni leletek. — Funde von Alcsernáton.

vörös bevonású, gombaalakú edénytalp is (3. kép 4. sz.). Dolgozatok—Arbeiten, Szeged, XII. 1936 37., 48. 1. és 15. kép. — Debreczeni Köz­ lemények 1939. l.s z . 1. és 5. kép. — AÉ. 1936 75. 1. — R o s k a : Repertórium 46. 1. 167. sz. Martian II. = Martian lu lian : Repertoriu arheologic pentru Ardeal (Erdélyi régészeti repertó­ rium). Beszterce, 1920. MKÉ. — Múzeumi és Könyvtári Értesítő. MNM. = Magyar Nemzeti Múzeum. Nestor — Jón Nestor: Dér Stand dér Vorgeschichtsforschung in RurnSnien. 22. Bericht dér Römisch-Germanischen Komission, 1933. Schroller = Schroller Hermann: Die Stein- u. Kupferzeit Siebenbürgens. Vorgesch. Forschungen, Heft 8. Berlin, 1933. SzNM. — Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy. Tompa = Tompa Ferenc: A szalagdíszes agyagművesség kulturája Magyarországon. Die Bandkeramik in Ungarn. Arch. Hung. V.—VI. Buda­ pest, 1929. WPZ. — Wiener Prahistorische Zeitschríft. ZFE. = Zeitschríft für Ethnologie.

64 Daróc 1. Nádasdaróc. 7. Botfalu (Brassó m.) — A Gorgány-on 10. Csombord (Alsó-Fehér m.) — Az EMER.(hívják még C sig a d o m b - n a k , Éleskc-nek és Prísban IV. 2530. sz. kerek lyukú talpcsőtöredék a terhügel'nek is) festett kerámikás telep, mely a festett kerámika korából. AÉ. 1936. 76. 1. — Schroller szerinti átmeneti fokozatban ( = koR o s k a : Repertórium 64. 1. 85. sz. lozskorpádi I.) és rézkorban is lakott volt. A le­ 11. Déva (Hunyad m.) — A dévai múzeumban letek a BSzM.-ban vannak. — AÉ. 1903. 284.— 285. 1., 1904. 221.— 224.1. — ZfE. 1904. 637. 1.- a Várhegy-ről húsvörös bevonású cserepek. AÉ. LXII. 248.-258. 1. — M AGW . XXX. 189. 1. — 1936. 76. 1. — R o s k a : Repertórium 67. 1. 36. sz. Mitt. d. praehist. Com. 1903. 365.-399. 1. — O r bá n B. A Székelyföld leírása VI. 441. 1. — Dolg.— Trav. II. 183. 234. 1. — H o e r n e s M. Urgesch. d. bild. Kunst, 2. kiadás 299. 302. 304. 307.311. 324. 1., 3. kiadás ( H o e r n e s — M e n g h in ) u . o . — EM. XXV. (ú. f. III.) 171. 1., XXVI. (ú. f. IV.) 351. 1. — Az EME. IV. (brassói) vándorgyűlésé­ nek Emlékkönyve, 1908. 86.— 90. — 1. M a r t ia n I. 93. sz. II. 173. sz. — C h il d e : The Danube in the prehist. 101. 1. és 66. ábra. — Siebenb. Vierteljahrschrift 1932. 137.— 139. 142.1. — N il s Á b e r g : Bronzezeitliche und früheisenzeitl. Chronologie, III. k. 32. 1.— Emlékkönyv 331.1.— Jahrb. d. Burzenl. Sachs. Museums, I. 1925. 115.1. és IV. 1.1.— 4. sz. Abb. 3. kép. — ZfE. 1934. 133. — 157. I. Borbereki leletek. — Funde von Borberek. — Schroller 48.-62. 68. 73. I. és 76. 1. 103. sz., továbbá 38. t. 3.-5. sz., 12. Egerpatak (Háromszék m.) — A SzNM.39. t., 40. t. 2 .- 9 . sz., 41. t. 3 .- 4 . 6.-9. ban az 0/dhü/és-határrészből erősdi s kolozsI I . 12. sz., 43. t. 48. t., 53. t., 4. sz., 55. korpádi I. jellegű telep emlékei. A telep élete t. 12. sz. — H. Schmidt: Cucuteni 89. 95. 119. belenyúlik a rézkorba is. S c h r o l l e r 77. 1. 127. 122. 1. — N estor : 130. sz. jegyzet. — R oska : sz. — AÉ. 1936. 76. 1. — R o s k a : Repertórium Repertórium 47. 1. 185. sz. 72. 1. 8. sz. 8. Cófalva (Háromszék m.) — A SzNM.-ban 13. Erősd (Háromszék m.) — A Tyiszk-he­ barna festésű cserép. R o s k a : Repertórium 52. 1. gyen hétrétegű, erődített telep, melyek közül az 10. sz. öt alsó festett kerámikás, a felettük elhelyez­ 9. Csáklya (Alsó-Fehér m.) — Az EMER.-ban kedő hatodik (alsó humusz) rétegbe, mivel a az 1207.— 1327. 1757.—66. sz. kő- és kerámikai terület itten lejt, ékalakban belefut felülről a emlékek között olyan cserepek is vannak, melye­ harmadik, negyedik, ötödik, sőt még a hatodik ket a festett kerámika kísérőinek tekinthetünk. réteg is s így érthető, hogy L á s z l ó ebben a ré­ U. ott a Vízesés feletti szikláról IV. 2106. tegben megtalálta a most felsorolt festett kerá­ sz. hornyolt spirális díszű, barna-vörös cserép. mikás rétegek leltárát, lényegében azonban ezt R o s k a : Repertórium 54. 1. 9. sz. a réteget átmeneti jellegűnek kell felfognunk bi­

65 zonyos kerámikai leletei alapján. Ez vezet át a legfelső réteghez, mely már a fejlett rézkor em­ lékeit zárja magába (4.— 19. kép). A leletek legnagyobb része a SzNM.-ban, k i ­ sebb része az EMER.-ban, MNM.-ban és BSzM.ban. L á s z l ó F e r e n c : A háromszéki praem ikenaei jellegű telepek. Stations de l’époque prémycénienne dans le comitat Három­ szék. Dolg.—Trav. II. 175.—259. 1. — U. a. Ásatások az erősdi őstelepen. Les fouilles á la station prim. d’Erősd. U. o. V.279.—4171. — C h il d e : Erősd ésDimini. Erősd and Dimini. Emlékkönyv 338.— 350. 1. — S chroller: Die bemalte Keramik im Komitate Háromszék. A há­ romszéki festett kerámika. Emlékkönyv 327.— 342. 1. — Childe : Schipenitz, a laté neolitic station with painted pottery. Journ. of the Roy. Anthr. Inst. LIÍI. 1923. — U. a . : The dawn of the Eur. civ. 152. 307. 1. — U. a. The Danube in prehistory. 98.— 103. 109.— 111. 128. 129. I. és 58.—64. ábra — EME. Évk. 1913. 34. 1. — MKÉ. VIII. 171. 1., IX. 102.1. — AÉ. 1912. 57.-66. 1., 1921. 48. 276. 1. 1922. 49. 1., 1924. 45. 51. 1. — EM. XXV. (ú. f. III.) 171. 1., XXVI. (ű. f. IV.) 351. 1.. XXVIII. (ú. f. VI.) 150. 1. — EME. Évk. 1912. 34. 1. — AÉ. 1904. 151.— 153. I., 1906. 375.— 377. 1. — H o e r n e s : Urgesch. d. ~~y

Abb. '5. kép. Agyagfazék Erősdről (Vb term. nagyság.) Topf aus Tón v. Erősd (% n. Gr.).

bild. Kunst. 2. kiad. 302. 608.1., 3. kiadás (HoirM e n g h in ) u . o . — ZfE. 1904. 635. 1., 1934. 248.-258. 1. — Prsehist. Zeitschrift XIX. 59. 84. 1. — H. S c h m id t : Beitrage zűr Kenntnis u. zum Verstándnis dér jungneol. Gefássmalerei, ZfE. 1907. 121.— 136.'1. — U. a. Praehist. aus Ost-

nes—

Abb. 4- kép.

Agyagtál Erősdről ( ‘'4 term. nagys.). Tonschüssel v. Erősd ( ‘/4 n. Gr.).

asien, u. o. 1924. 133.— 157. 1. — U. a. Cucuteni 89. 95. 104. 107. 108. 110. 112. 115. 117. 118. 122. 1. és 37. t. 10. sz. — Nils Á b e r g : Kupfer- u. bronzezeitl. Chronologie III. k. 21. 32. 36. 1. — S c h r o l l e r 38.-48. 50.— 62. 66. 67. 72. 1. 129. sz. és 33.-37. t., 38. t. 1. sz., 41. t. 10. 13. sz., 43. t. 3 .- 6 . sz. 44.-47. t., 51. t. 12. sz., 55. t. 4. sz. — Jahrb. d. Burzenl. Sachs. Mus. I. 1925. 116. 1. és IV. t. 6. sz. — Siebenb. Vierteljahrschr. 1932. 135. 137.— 139. 141. 142. 1. — Tompa : 45. 59. 63. 64. 1. — Roska : Újabb kőkor 82. 85. 86. 88. 123. 126. 136. 166. 168. kép. — U. a. A Székelyföld őskora (Emlék­ könyv) 11.— 17. 32. 33. kép. — Nestor: I. m. 36.— 38. 43. 44. 47. 48. 50. 51. 54. 55. 56.61. 1. — Deb­ receni Közlemények 1940. 1. sz. 6. 1. — AÉ. 1936. 76. 1. (4.— 18. kép.) László FERENc-nek a Dolgozatok II. ben megjelent cikkében közölt képek után több ábrát mutatunk be itten az erősdi anyagból, hogy ezáltal is ér­ zékeltethessük az erősdi kultúra szí­ nes voltát. A 4.— 18. és 25.—32. ké­ pek L á s z l ó 13. 30.—33. 39. 55. 85. 6. 92.— 95. sz. ábráit ismétlik.

66 Festett kerámikás telep van a Lenkert-határrészben is, mely az átmeneti korszakban is lakott volt. Dolgozatok— Travaux II. 181. 232.1.

sz. — M a r t ia n I. 205. sz., II. 182. sz. — S c h r o l l e r 74. 1. és 23. t. 1.-7. sz. — N e s t o r i. m. 52.-53. 1. — R o s k a : Repertórium 94. 1. 114. sz.

Gorbó, l. Magyargorbó17. Gyalu (Kolozs m.) — A ko­ lozsvári gör. kát. teológia gyűjt.-ben a Martonos dűlő-bői piros festékgöröngy. — U. ott a Mészkemencékhatárrészből kihajló peremű csésze­ töredék barnavörös színnel bevonva. Égetés után pásztaszerű fehér, rácsos festés jött rá, mely azonban jórészt lekopott. R oska : Repertóriun 100 1. 4. sz. 18. Höltövény (Brassó m.) — Az Eichbrücken-határrészben a 350. sz. szántón erősdi jellegű, festett ke­ rámikás telep. A leletek a BSzM.ban. Siebenb. Vierteljahrschrift 1932. 93. 1. — S c h r o l l e r 76. 1. 104. sz. a rézkori telepek közt sorolja fel. — R o s k a : Repertórium 110 1. 70. sz. Agyagíazék Erösdről (‘/e térni, nagys.). Topf aus Tón v. ErCsd (7o n. Gr ).

Abb. 6- k é p . —

— Emlékkönyv 334. 1. — S c h r o l l e r 77. 1. 128. sz. — R o sk a : Repertórium 77. 1. 30. sz. 14. Étfalva (Háromszék m.) — A Templomdomb'On erősdi jellegű, erődített, festett kerámi­ kás telep, mely a kolozskorpádi I. aeneol. perió­ dusban is lakott volt. Dolg. Trav. II. 179. 230. 1.S c h r o l l e r 78.1. 161. sz. — R oska : Repertórium 82. 1. 24. sz. 15. Földvár (Brassó m.) — A Földvár­ ban (Burg) erősdi jellegű, festett kerámikás telep, mely a kolozskorpádi I.-nek megfelelő átmeneti periódusban is lakott volt. Dolgo­ zatok— Travaux II. 183. 234. 1. — Siebenb. Vierteljahrschrift, 1932. 94. 1. — S c h r o l l e r 77. 1. 118. sz. — AÉ. 1936. 76. 1. — R oska R e p e rtó ­ rium 94. 1. 110. sz. 16. Fugád (Alsó-Fehér m.) — A nagyenyedi Bethlen-kollégium múzeumában finom mívű cserepek, melyek színe és törése testszinű, bevonása fehér, festése barna, ennek motívu­ mai spirálisak, geometrikusak, köztük meanderek. A fehér bevonás vagy szabadon hagyott sávot, vagy négyzetes mezőt tölt ki. Alsófehér vm. manogr. II./l. k. 86.-87. 1. és IX, t. 82. 85.

Abb- 7. kép.

Agyagfazék Erősdről s term. nagys.). Topf aus Tón v. Erősd (.'/s n. Gr.).

67 19. Ilyefalua (Háromszék m.) — A Vágotltető alatt levő Forrásdomb-on erősdi jellegű festett kerámikás telep, melynek élete belenyúlt a kolozskorpádi I. jellegű aeneol. perió. dúsba és rézkorba is. Leletei a SzNM.ban. A SzNM. Jelentése 1908.-1909. 45. 1. — Dolgozatok - Travaux II. 180. 230. 1. — Emlékkönyv 334.1. — S o h r o l l o r 78.1. 141. sz. csak átmeneti jellegűnek említi. — R o sk a : Repertórium 111. 1. 9 . sz. 20. Imecsfaloa (Háromszék m.) — A SzNM.-bán húsvörös bevonású, gombaalakú edénytalp, mint a tordosiak. SzNM: Évk. I. 44. 1. — AÉ. 1936. 77. 1. — R o s k a . Repertórium 111. 1. 13. sz. 21. Kaca (Nagykíiküllő m.) — Az EMER.-ban II. 6139.— 46. sz. alatt húsvö­ rös bevonású, duzzadt peremű talpcsőtöredék, vertikális húsvörös sávokkal festett, kihajló peremű talpcső-töredék, húsvörös bevonású, ívesen kimetszett díszű, vállas tál töredéke, alacsony, bekapó szélű, tég­ laveres tál széle; téglaveres alapszínű cse­ réptöredék, melyen barna meándrikus mustrák látszanak, aztán ezekkel egykorú cseréptöredé­ kek; — II. 6147. sz. lapos rézkarperec és II. 2148— 52. sz. állati fog-és csontmaradványok, szarvas­

Mfci

* Abb-

9. kép.

Talpas tál Erősdről (‘/e term. nagys.). Fufischale v. Erősd (‘/G n. Gr.).

agancs. (20. kép.) EME. Évk. 1911. 46, 1. — Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. sz. 8. 1. és 6. kép. — R o s k a : Repertórium 112. 1. 2. sz.

Abb. 8. kép.

Agyagfazék Erősdről ('/. term. nagys.). Topf aus Tón v. Erősd (V5 n. Gr.).

22. Kelnek (Szeben m.) — S c h r o l l e r 25., 27. és 77. 1. 95. sz. alatt a középerdélyi festett kerámikás telepek közt említi. V. ö. még 22. t. 1. sz. is. — N e s t o r i. m. 54. 1. — R o s k a : Repertórium 120. 1. 72. sz. 23. Kisbccs (Bács) (Kolozs m.) — A Küszögő déli lábánál húsvörös (vérpirost mond) festésű cserepet lelt O r o s z E. EM. XVII. 29.-34.1., XXII. (ú. f. I.) 340.-341.1. — R o s k a : Repertórium 124. 1. 131. sz. 24. Kisborosnyó (Háromszék m.) — SzNM.ban a Borzvárá-ból I. 658. sz. anyagedényfenékrész, melynek tónusa világos barnavörös, oldalrészén kívül-belül határozottan vont vona­ lakból adódó szalagdísz, amelyek közét húsvö­ rös festés borítja. U. ott. u. onnét 1. 657. sz. talpcső; I. 658. sz. cserép vörös-fényes alapon fehér szalagdísszel; — u. a. sz. alatt cserép­ töredék, melyen fehér alapon vörös spirális és egyenes vonalú szalagdísz fekete kereteléssel. SzNM. Jelentése 1907.-1908. 19. 1., 1908.-1909. 44. 1. — Dolg.-Trav. II. 182. 232. 1. — Emlék­ könyv 334.1. — S c h r o l l e r 77. 1. 136. sz. az át­

68 meneti fokozat telepei közt sorolja fel. — R o s k a : alatt fehér festéknyomok, felette fehér sáv futott kereken, melynek felső szélét egy keskeny Repertórium 125. 1. 138. sz. sávval keretezték, ami szintén jórészben 25. Kisselyk (Nagykükiillő m.) — S c h r o l l efekete r 75. 1. 59. sz. alatt a középerdélyi festett kerá- lekopott; — 8. egy peremtöredék külső szélén mikás telepek közt említi. V. ö. még 22. t. 3. fekete sáv nyomai, belül jól tapadó fehér ala­ 4. sz. is. — N e s t o r 54. 1. és III. t. 3. 5. 8. sz. — pon : a peremszélen kereken futó fekete sáv, R o s k a : Repertórium 128. 1. 194. sz. lennebb ferdén menő keskeny fekete szalag

Abb. 10- kép.

Abb. 11. kép.

Agyagkanál Erőseiről (' 2 term. nagys.). Tonlöffel v. Erősd , n Gr.).

Kővésők Erősdről term. nagys ). Steinmeissel von Erősd (‘/a n. Gr.).

nyoma és feléje s rá majdnem merőlegesen 26. Kolozsvár (Kolozs m.) — A Farkas­ utcai ref. leányfőgimnázium alapozási munká­ eső, fekete színnel képezett rácsos szalagok, latai rendjén eliszapolt telepet bontottak meg, melyek megkoptak s az egykori fekete festék melynek emlékei között képviselve volt a tor- nyomai, alapja barna szalagocskákban marad­ dosi jellegű tiszai kultúra s ezzel keverten lelt tak meg; — 9. kivül kávébarna, belül világo­ H e r e p e y J á n o s festett keirámikai maradványokat sabb kávébarna színű, homorú tálfenék, melyet is, melyek közül a következő jellemző darabo­ belül világos kávébarna alapon fehér spirális s kat említjük itten: 1. belül fekete, kivül pisz­ ebből kinövő ugyancsak fehérrel képezett négy kos téglaveres tónusú, négyszegletű edénytől rácsos szalag diszít, melyek közé u o. színben származó mélyített szalagdíszes cserép egyik sza­ festett, befelé szögben végződő, azonos rácsos badon maradt sávjait húsvörös festés borítja; — szalagok ékelődnek. Ezekből csak kettőnek 2. mélyített szalagdíszes kávébarna cserép díszí­ nyoma maradt meg. A fehér festék középszerű tett sávjait fekete festék borította, mely azon­ tartosságú. R o s k a : Repertórium 134.1. 231. sz. ban jórészt le v ált; — 3. vastagfalú ál belsejét — 22. képünk egy csészét ábrázol innét. — középszerű tartosságú fehér festés borítja (21. R o s k a : A z őskori Kolozsvár. Kolozsvári Szemle k é p ); — 4. táltöredék belsejét fehér bevonás I. V. ö. az 1. és 2. képpel. borítja, a perem külső szélén vízszintes fehér 27. Komolló (Háromszék m.) — A SzNM.sáv futott kereken; — 5. oldalrész belsejét ban erősdi jellegű cserepek. R o s k a : Repertó­ elmosódott fehér alapon kb. 5 mm. széles fekete rium 136. 1. 235. sz. sáv díszítette, ami azonban majdnem egé­ 28. Kőröslóró (Bihar m.) — A Pe$terea szen levált róla ; — 6. vastagfalú tál peremét Boiului nevű barlangban 1930-ban eszközölt kivül-belül időálló fehér bevonás borítja; — 7. ásatásaim rendjén leltem a többek között egy csonkakúpos edénytöredék belsejét fehér festés finom technikájú, kávébarna színű, átfúrt dudor­ borította, ami jórészt levált, kivül a perem alatt füles cseréptöredéket, melyen sáv és félovális vízszintes mélyített vonal futott kereken, ez formában még kivehető a fekete szalagos fes-

69 tés. Vele együtt leltem egy belül palaszürke, kívül téglaveres, átfúrt dudorfület, egy kávébarna hornyolt cserepet, egy vastagfalú edény fenékrészét, mely kívül szintén kávébarna szinü.

mely belül fehér festékkel van bevonva.R o s k a : Repertórium 151. 1. 32. sz. 31. Magyarsárd (Sárd) (Kolozs m.) — Az EMER.-ban III. 9457.—67. sz. cserepek közt a

/ r

/ ><■ Abb- 12. kép. Agyagiclolum Erősdről

térin, nagys.)

Tonidol v. Erősd ( 2.

d.

G r).

Valamennyi finom technikájú edénytől szárma­ III. 9462. sz. belül fekete, kívül fehérrel bevont, zik (22. kép). R o s k a : Repertórium 141. 1. 281. sz. finom, torha cserép. A többi bronzkori. R o s k a : Repertórium 154. 1. 58.|sz. Lécfalva, 1. Várhegy alatt. 29. Lisznyó (Háromszék m.) — A SzNM.- 32. Magyarvisla (Vista) (Kolozs m.) — A ban a Jene/ife-hegyről és a Csuklyon-ról vörös kolozsvári gör. kát. theológia gyűjt.-ben : a)

Abb. 13. kép. Az erősdi felső szuvatréteg rézlelete. — Dér K upferfund aus dér oberen gebrannten Schicht v. Erősd.

alapon fehér és kávébarna festésű kerámika, a Gerecse-dülő-bői, — b) a Körtiberek-bői, — agyagkanál, idolum. — S c r o l l e r 178. 1. 143. sz. c) a Paiofa-határrészből, — d) a Rakottyai út­ alatt festett és átmeneti jellegű kerámikát említ. ból részben fehér bevonású, részben halvány — R o s k a : Repertórium 147. 1. 31. sz. rózsaszínű alapon barna sávos festésű csere­ 30. Magyargorbó (Gorbó) (Kolozs m.) — pek A ; az egyik töredéken a fehér sávokat barna kolozsvári gör. kát. theológia gyűjt.-ben a Fafa - keret szegélyezi. — Hét fehér bevonású töre­ ( = verőfény) dűlőből piszkos téglavörös cserép, déken köríves, fekete sávok; — egy fehérrel

70 bevont cserépen ráfestett, széles, fekete sávok; nyelek és csésze. Kovács István ■ A maros— egy vörös színű cserépen ráfestett ívelt, hús- vásárhelyi őskori telep, skytha és népvándor­ vörös sávok. R o s k a : Repertórium 155. 1. 65. sz. láskori temető. Station préhist. de Marosvásár­ hely, cimetiére de l’époque scythe et de la mig33. Marosbretye (Hunyad m.) — A dévai mú­ zeumban vannak olyan barnavörös tónusú edény­ ration des peuples. Dolgozatok-Travaux. VI. töredékek, melyek másutt a festett kerámika 226.—325. 1. — S c h r o l l e r 72. 1. 74. 1. 14. sz. rendes kísérői. R o s k a : Repertórium 158.1.85. sz. — N e s t o r i. m. 118. sz. jegyzet.— AÉ. 1936.

»o o o Abb. 14. kép.

Rézleletek Erősdről (5;! term. nagys.) á felső szu vatrétegből — Kupferfunde v. Erősd (% n. Gr.). Obere gebr. Schicht.

34. Marosvásárhely (Marostorda m.) — EMER.-ban a Mikszáth Kálmán-utcából, egy­ kori telepből, mely azonban tökrement — köze­ lebbről meghatározva: mindenféle törmelékkel telt lakóüregből vagy veremből erősdi jellegű, festett edénytöredékek, köztük merítő kanál-

77. 1. — R o s k a : Repertórium 166 1. 121 sz. (23. Az és 24. kép, K o v á c s I. 9. és 10. ábrája után.) 35. Málnás (Háromszék m.) — A SzNM.-bán a fürdő feletti Füvenyestelő n levő erődített telep­ ről erősdi jellegű, festett kerámika. DolgozatokTravaux II. 77.227. 1. — MKÉ. VIII. 172.-173. 1. — SzNM. Jelentése 1908.-1909. 45. 1. — Emlék­ könyv 133. 135. 1. — C h il d e : The Danube 101. 1. — S c h r o l l e r 77. 1. 13!. sz. és 38. t. 8. sz.

Abb. 15. kcp.

Abb. 16. kép.

Rézkarperec Erősdről (7, term. nagys.) a felső szu vat­ rétegből. — Armring aus Kupfer v. Erősd (V, n. Gr.) Obere gebr. Schicht.

Rézkarperec Erősdről (‘/2 term. nagys.) a felső szuvatrétegből. — Armring aus Kupfer v. Erősd (V2 n. Gr ). Obere gebr. Schicht.

71 A fürdőtől kb. 4 km.-re az országút és erdő széle közt, két árok között magános dom­ bocska van, ahol erősdi jellegű cserepeket lelt L\-5zló. Dolgozatok-Travaux II. 177. 228. 1. — R o s k a : Repertórium 170. 1. 137. sz.

Abb.

vonású, kívül világos barnavörös alapon sötétebb barnavörös sávocskák, zegzugsávok, létradísz; — egy kívül hasonló töredék belül vörös be­ vonásit és húsvörös sávot m utat; — fehér alapon fekete sávokat mutat egy másik töredék; — egy talpcsöves táltöredék téglavörös alapon keskeny fehér sávokkal díszített, ezeket aztán feketével húzták át, ami helyenkint le v ált; — fogazott peremtöredék fehér bevonást m utat; — tégla­ vörös alapon halvány barnavörös sávok ; — foga­ zott peremtöredéken vöröses alapon fehér sávokat látunk, amiket feketével húztak át, de ez helyen­ kint levált. — N e s t o r i. m. 43. 53. 1.

1". kép-

(Jnio-kagylógyöngyök Erősdről (2 term. nagys.). Perien aus Íiaio-Muschel v. Erősd (% n. Gr.).

36. Méra (Kolozs m.) — A kolozsvári gör. kát. theológia gyűjt.-ben a Csemetekert mellől Aranykarika az erősdi legalsó, aranyspirális a felső vékony cserepek belül fehér bevonással; — talp­ szuvatrétegből és aranycsüngő Kézdiszentlélekről. csöves t á l t őre dék kívül- Goldring aus dér untersten u. Goldspirale aus dér oberen gebrannten Schicht v. Erősd, Goldanhanger belül bevonással; — kihajló von Kézdiszentlélek. peremű, finom technikájú, kávébarna csészetöredék j melyet kívül ráfestett fehér rácsos mustrák díszítenek. Ez helyenkint levált. R o s k a : Repertórium 184.1. 222. sz. 37. Nagyvárad (Bihar r!r m.) — A nagyváradi m ú­ zeumban a GuHmann-féle Abl>. 20. képtéglavető területéről festett Leletek a kacai barlangból. edénytöredékek, mint a bük­ Funde aus dér Höhle v. Kaca. kiek. A jellemzőbb dara­ bok : fehér alapon fekete A volt nagyváradi Gojdu-főgimn. gyűjt.-ben pettyek, sávok, zegzugok, a Jégpínce-határrészben feltárt telepről u. olyan meándrikus kivitelb n is ; festett edénytöredékek voltak, mint a Guttmann— barnavörös alapon fehér téglavetőnél. R o s k a : Repertórium 198.1.88. sz. sávok, — vörös alapon fehér 38. Nádasdaróc (Daróc) (Kolozs m.) — A festés nyom ai; — szürkés­ kolozsvári gör. kát. theológia gyűjt.-ben a fehér alapon barnás-fekete Templomdomb-ról rövid ideig lakott telepről: sávok; — egy tagolt tál- edényoldal kívül-belül fehérrel bevonva; — át­ töredék belül húsvörös be- fúrt bütyökfüles töredék kívül fehér sávokkal: Abb.

t8. kép-

Réztőr a felső terramare-rétegből, ár és karika a legalsó rétegből Erősdről. — Dolch aus d. oberen Terramareschicht, Ahle u. Ring aus dér unstersten Schicht v. Erősd.

— fenéktöredék kívül fehérrel bevonva ; — egy másik töredéken barnavörössel határolt szögek, zegzug-sávok u. o. színű keskeny sávocskákkal kitöltve; — négyoldalú edény töredékén a sakk-

72 tábblaszerüen húzott, mélyített vonalaktól bezárt, megfelelő mezőkben húsvörös festést látunk; — egy kívül duzzadt peremű, csöves edénytartón ferdén húzott barnavörös sávok vannak. — Ez a kerámika tehát részben a nagyváradival, rész­ ben a tordosival mutat egyezéseket. AÉ. 1936. s z . 78. 1. — R o s k a : Repertórium 199. 1, 94. sz.

belül barnavörös alapszínű és vastag, fehér pásztaszerű anyaggal bevont fenéktöredéket; — a felső rétegben volt egy kis okker-göröngy, egy barnavörös tónusú, finom mívű peremtöre­ dék ; — a szántásban gyűjtött cserepek között akadt egy kívül-belül fehérrel bevont cserép­ töredék. Debreceni Közlemények 1940. 1. sz.

Abb. 21. kép.

Festett edénytöredékek Kolozsvárról. — Benialte Scherbenstiicke v. Kolozsvár.

39. Nándor (Hunyad m.) — Az EMER.-bán a Torma Zsófia-íéle gyűjt.-ben V. 9919. sz. tál­ perem kívül-belül matt húsvörös bevonással. Barlanglelet. R o ska : Repertórium 200. 1. 97. sz. 40. Nándorválya• (Hunyad m.) — A hitele­ sítő ásatások rendjén az alsó rétegben leltem egy durva, alig simított, kívül feketére füstölt.

10. 1. és 10. kép. — AÉ. 1936. 78. 1. — R o s k a : A Torma Zsófia-gyűjtemény, 26—28. 1. — U. a. Repertórium 201. 1. 98. sz.

Abb. 23. kép.

Agyagcsésze Marosvásárhelyről. Tonschale v. Marosvásárhely.

Abb. 22. kép.

Agyagcsésze Kolozsvárról. — Tonschale v. Kolozsvár.

41. Oláhbogát (Alsó-Fehér m.) — A nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában világo­ sabb és sötétebb testszínű, továbbá téglavörös alapon barna és fehér festésű (ez utóbbiaknak mezökitöltő szerepük van) kerámika. A motivu-

73 mok spirálisak és geometrikusak. Képviselve van 83. 84. 87. 89. 125. és 165. kép. — U. a. A a húsvörös bevonású kerámik:i is. S c h r o l l e r Székelyföld őskora 5.-7. 9. 10. k é p .— S c h r o l 74. 1. 20. sz. — N e s t o r 53—54. 1. — R o s k a : li-.r 78. 1. 146.— 148. sz. és 33. 34. 36. tábla. — Emlékkönyv 334. 1. — H. S c h m id t : Cucuteni Repertórium 207. 1. 10. sz. 118. 122. 1. — AÉ. 1936. 79. 1. — R o s k a : 42. Oláhlapád (Alsó-Fehér m.) — A nagyenyedi Bethlen-kollégium Múzeumában a La Repertórium 212. 1. 38. sz. ( 5 —32. kép ) László rápa albá (a fehér martnál) nevű határrészből Ferenc-nek a Dolgozatok II. k.-ben megjelent egy pár töredéken halvány barnavörös festés cikkéből vesszük a 25.-32. sz. képeinket az nyomai látszanak. R o s k a :Repertórium 208.1.22. sz. ottani 11, 18. 23. 24, 3*3. 49. 50. 54. ábrák után.

Abb. 24. kép.

Edéuytöredékek Marosvásárhelyről. — Gefassbruchstücke v. Marosvásárhely.

43. Oltszem (Háromszék m.) — Három fes­ 44. Ördöngösfűzes (Szolnokdoboka m.) — tett kerámikás telepe is van: 1. Vármege az Az EMER.-bán a /CíszséiJem-határrészből, rövid Olt balpartján, félkörű árokkal védve; 2. a lélegzetű ásatás eredményeképpen egy pár finom Leánykavár, amely voltaképpen .egy kopár elő­ ínívű, jól égett, halvány téglavöröses tónusú csehegy a községgel szemben ( Orbán B. A Székely­ föld leírása, III. k. 58. 1.);— 3. Sántha Gyuláné tilhén. Dolgozatok—Travaux II. 174— 178. 1. és

Abb 25. kép.

Abb. 26. kép.

Agyagtál Oltszemről (' * term. nagys.). Tonschíissel v. Oltszem (*/„ n Gr.).

Agyagtál Oltszemről (‘ 3 term. nagys.). Schiissel aus Tón v. Oltszem (' „ n. Gr.).

228— 229. 1. — AE. 1912. 57— 66. 1. — EM. XXVIII. ( ú . f. VI.) 150. 1. — C h i l d e : Schipenitz, a laté neol. station, Journ. of. Roy. Anthr. Inst. LIII. 1923. — U. a. The Danube in prehist. 103. 1. és 65. ábra. — R o s k a M. Újabb kőkor 79—81.

rép, melyeken barnavörös, sávos festés nyomai látszanak. AÉ. 1936. 79. 1. — R o s k a : Reper­ tórium 216. 1. ?9. sz. Pacalka (Alsófehér m.) — M a r t ia n I. 538. sz., II. 514. sz. alatt festett kerámikás telepet

74 említ innét. — A nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumában az itteni katlaftsírokból római fes­ tett kerámika van.

J Abb. 27. kép.

Agyagcsésze Oltszemről (*/, term. nagys.) Tonschale v. Oltszem ('/, n. Gr.).

s bekarcolt szalagdisz ékíti. — Egy másik női idolum törzse ráfestett kárminpiros sávokkal díszített. S c h r o l l e r 29. és 75. 1. 37. sz., továbbá 22. t. 2. sz., 23. t. 8. 10. 12.— 14. 16. 17. sz., 24. t. 2. 3. 9. s z .- N e s t o r 53.1. 118. sz. jegyzet (három színben festett cserepek!). — R o s k a : Repertórium 227. 1. 59. sz. 48. Réty (Háromszék m.) — A SzNM.-ban a Dobojka-határrészből erősdi jellegű festett és a kolozskorpádi I. 'aeneol. periódusba tartozó kerámika. Dolgozatok—Travaux II. 182. és 233. 1. — Emlékkönyv 334. 1. — S c h r o l l e r 78. 1. 151. sz. — R o s k a : Repertórium 236. 1. 30. sz. 49. Rév (Bihar m.) — Az EMER.-ban a Vizes barlang-ból III. 8495.— 8575. sz. alatt fehér be­ vonású ; — húsvörös bevonású; — fekete sávos festésű; — barnavörös spirális diszű edény­ töredékek, melyek bevonása és festése részben lekopott. — Velük együtt még kolozskorpádi I. jellegű lencsés, barázdás tüzdelésű és vesszős díszű aeneolithikus cserepek kerültek felszínre. — N e s t o r i. m. 53. 1. — R o s k a : Repertórium 237. 1. 31. sz.

Sárd, l. Magyarsárd.

45. Pécska és Szemlak közölt (Arad m.) a Nagysánc alján leltem 2 cseréptöredéket, melye­

50. Sepsibükszád (Háromszék m.) — A Vápavárá-n erősdi jellegű, erődített, festett kerámi-

ken az égetés után ráfestett fehér, pásztaszerű sávok vannak. — Egy harmadik töredéken 1— 1'5 cm széles, fekete sávok látszanak, amiket szintén az égetés után raktak az egykori edényre. — Van egy negyedik töredék is, egy fazék pereme, melynek belső felén fekete pontok, körív, félkör, hullám­ vonal látszik, amiket még az égetés előtt festettek rá erre a fazékra. A leletek az aradi kultúrpalota gyűjteményében vannak. 46. Péterfalva (Szeben m.) — S c h r o l ­ l e r 76. 1. 99. sz. alatt festett kerámikát említ innét. AÉ. 1936. 79. 1. 47. Pókafaloa (Alsó-Fehér m.) - A nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeumá" bán 3663.—3807. sz. közt testszínű és téglavörös alapon barnaszínű spirális és geometrikus minták. Említésre méltó egy állatalakú edény, a talpas edények és egy nagyfarú idolum, mely mint az erösdiek, 2 részből állott s hosszában össze volt ragasztva. Húsvörös bevonású

kás telep, mely a kolozskorpádi I.-nek megfelelő aeneol. periódusban is lakott volt. Leletei a SzNM.-

Abb. 28. kép-

Agyagcsésze Oltszemről (*/4 term. nagys.), Tonschale v. Oltszem (‘/4 n. Gr.).

75 bán. Köztük húsvörös festékkel bevont, gombaalakú edénytalp is. SzNM. Jelentése 1908.-1909. 45. 1. — Dolgozatok-Travaux II. 177. és 272. I. — Emlékkönyv 51. 1. — S ghboi.lkr 77.1.133. sz. csak átmeneti fokozatbeli kerámikát említ. Bele­ nyúlik a réz- és bronzkorszakba is. — R o sk a : Repertórium 246 1. 49. sz. 51. Sepsiszentgyörgy (Háromszék m.) — A SzNM.-bán a Gémuard-ból erősdi és kolozs­ korpádi I. jellegű kerámika. Dolgozatok-Travaux II. 179. és 230. 1. — S c h r o l l e r 78. I. 155. sz. — Emlékkönyv 334. 1.— R o s k a : Repertórium 246. 1. 52. sz. 52. Sepsiszentiuány (Háromszék m.) — A SzNM. bán a festett kerámikát kisérő, 28./884. sz. enyhén kaptafaalakú, téglalapos kővéső.R o s k a : Repertórium 247. 1. 53. sz. 53. Szászhermány (Brassó m.) — A BSzM.ban a Kasberg-ről erősdi jellegű festett keramikaA telep az aeneol. periódusban is lakott volt. Dolgozatok-Travaux II. 184. és 234. 1. — — Mitteilungen d. Anthr. Ges. i. W ien XXX. 189.—202. — Mitt. d. praehist. Com. I. 1903. 365.-399. 1. — AÉ. 1904. 221.— 224. 1. — Az EME. IV. (brassói) vándorgyűlésének Emlék­ könyve, Kolozsvár 1908. 86.— 90. 1. — Jahrb. d. Burzenl. Sachs. Mus. I. 115. 1. és III. t. — S c h r o l l f . r 76. 1. 106. sz. és 40. t. 1. sz., 41. t. 5. sz. — R o s k a : Repertórium 258. 1. 69. sz.

Abb. 30. kép.

Talpcsöves tál Oltszemről (% term. nagys ). FuCschale v. Oltszem (2/;. n. Gr.).

54. Szentartdrás (Biharszentandrás), (Bihar m.) — A nagyváradi múzeumban húsvörös be­ vonású cserép ; — egy másik hasonló töredéken olyanszerű kikaparások vannak, mintha ezzel akarták volna sávossá átalakítani a húsvörös bevonású edényt, akárcsak Tordoson; — egy fenékrészen húsvörös sávok látszanak; — egy húsvörös bevonású töredéken fekete, egyenes vonalú sávok; egy másik u. olyan bevonású töredéken pedig barnás-fekete egyenes és ívelt (valószínűleg spirális maradványa) sávok lát­ szanak ; — egy húsvörös alapszínű töredéken megint kikaparással hoztak ki sávokat az edény felületén. Ennek a töredéknek egyik részén kes­ keny egyenes sávokból adódó rácsos mustrát látunk, mely azonban úgy keletkezett, hogy a négyzetek közeit kikaparták. — Egy fenéktöredék húsvörös színnel van bevonva s erre keskeny, barnás-fekete sávokat húztak.

Tasnád, 1. Tasnádbalázsháza. Abb- 29. kép.

55. Tasnádbalázsháza (Szilágy m.) — A Zölce-határrészben levő telep edénytöredékei

Agyagpohár Oltszemről (■/,_, term. nagys.) Tonpokal.v, OJtszem (V2 n. Gr.).

közt akadnak olyanok is, amelyeken barna pettyek és egyenes festett sávok vannak. A leletek Orosz

76 £ . gyűjt.-ben. Orosz tévesen helyezi a telepet Tasnád határába. AÉ. 1910. 182.-185. 1., 259. -261. 1. — EM. XXVII. (u. i. V.) 1910. 71.-72. és 192. 1. — R o s k a : >Repertórium 280 1. 10. sz.

Abb. 31. kép.

Agyagfazék Oltszemről (3 term. nagys.). Topf aus Tón v. Oltszem (% n. Gr ).

Torda, I. Tordai hasadék. 56. Tordai hasadék (Torda-Aranyos m.) — Barlangjaiban, így a Kecskés-barlangban is, fi­ nom mívű, barnavörös festésű kerámika. Mintái spirálisak, sakktáblaszerüek, meandrikusak, há­ romszögesek stb. A leletek jórésze a gyulafehér' vári múzeumban Orosz E. gyűjt, ben s az EMER.ban. — A nagyszebeni Brukenthal-Múzeumban levő s az AÉ. 1888. 246. 1. szerint állítólag Tordáról való anyag a tordai hasadékból származik. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 85. 1. — EME. Évk. 1911. 46.1. — S c h r o l l e r 25. és 75. 1. 51. sz., továbbá 22. t. 5. sz.,24. t. 4. 8. sz. — N e s t o r i. m., 54. 1. és III. t. 1. ábra. — R o s k a : Repertórium 284. 1. 63. sz. — N y á r á d y G y . A tordai hasadék 143. 1. 95. ábra. 57. Tordos (Hunyad m.) — A hitelesítő ásatások rendjén mind a három rétegben lel­ tem húsvörös bevonású edénytalpakat, melyek alakja a gombáéra emlékeztet, továbbá húsvörös bevonású cseréptöredékeket. A középső rétegben rovátkolt bordákkal ékített, húsvörös

bevonású cserepet, aztán belül palaszürke, kívül húsvörös bevonású csészetöredéket és u. olyan bevonású, enyhe vonalkákkal ékített, belül pala­ szürke edénytöredéket is leltem. Egy pár edényt iredék kívül, vágy kívül és belül is halvány fehér bevonás nyomait mutatja. Egy másik töredék átfúrt bütyökfület képvisel, melyet mélyítet szalagdísz vesz körül, ezt pedig fehér festés borítja. A negyedik ásatási hely kö­ zépső rétegében leltem egy mélyített szalag­ díszes edénytöredéket, melynek szabadon ha­ gyott egyik mezeje húsvörös festés nyomait mutatja, mint a már említett, vele rokon, kolozs­ vári darab. A tordosi felső rétegekben sem leltem ki­ mondott festett kerámikát, de kerültek felszínre olyan profilált peremű táltöredékek, melyeken kívül belül barnavörös bevonás nyomai látszanak. Az EMER.-bán levő Torma Zsófia-íéle gyűjte­ ményben a hasonló típusú és azonos technikájú töredékeken megtaláljuk a barnavörös mintás festést spirális és egyenes vonalú sávok alak­ jában. Tordoson tehát a húsvörös színű bevonás dívik mind a három rétegben, a fehér bevonás csak a másodikban lép fel, — a harmadikban még nem lép fel a barnavörös mintás festés, — az egy negyedik réteg sajátja lehet, mely véko­ nyan, esetleg foltokban lehet képviselve a telep egyes helyein. A hitelesítő ásatások rendjén nem akadtam nyomaira. A további kutatások megállapíthatják, ha mindjárt a szántás yévén jórészt tönkre is mehetett. R o s k a M. Újabb kőkor, 90.91.266.-268. kép. — S c h r o l l e r 76. 1. 91. sz. és 23. t. 18.-23. sz. — ZfE., XXXV. 438.-469.1!.,

Abb. 32. kép.

Agyagkanál Oltszemről ('/, teini. nagys.)." Tonlöffel v. Oltszem ( ‘/2 n. Gr.).

77 XXXVI. 1904. 6 3 7 . 1., LXI1. 348.-258. I. — T o m p a : A szalagdiszes agyagm. 45. 1. — Siebenb. Vierteljahrschr. 1932. 136. 139. 1 4 0 . 1. — Crm.ui:: Schipenitz, Journ. of the Roy. Anthr. Inst. Lili. 1923. — U. a. The dawn of Eur. c iv . 174. 203. 1. — U. a. The Danube 27.-31. 75. 92. 104. 105, 203. 1. — N k s to r 52.-53. 1., 12. ábra és III. t. 2. sz. — AÉ. 1936. 80. 1.

61. Vízakna (Alsó-Fehér m.) — S c h r o l l e r 57. 1. 39. sz. alatt a tőle középerdélyinek nevezett festett kerámikát említ innét. R o s k a : Reper­ tórium 305. 1. 85. sz. Az őskori festett agyagmüvesség eredeté­ nek kérdése ma is vita tárgya.

(33.-34. kép.)

A nagyenyedi Bethlen Kollégium Múzeumá­

ban van 1266. sz. alatt egy vörös festésű cserép­ darab, melynek dudorát hornyolat köríti; 1248. sz. alatt egy belül fekete, kívül barnavörös peremrész van, amelyet mélyített spirális díszít. R o s k a : A Torma Zsóíia-gyííjtemény, Kolozsvár 1941. U. a. Repertórium 287. i. 69. sz. 58. Tövis (Alsófehér m.)— A nagyenyedi Beth­ len-Kollégium Múzeumában a Müiíer-tanyá ról festett kerámikai maradványok, mint a tordosiak. női nagyfarú idol fele, mint az erősdiek. S c k r o l i.kr 75. 1.44. sz. — R o s k a : Repertórium 293. 1.) 93. sz. Újfalu, 1. Barcaújfalú (Brassó m.) Abb 33. k<-|>

59. Vasasszentegyed (Szolnok-Doboka m.)

Festett edénytöredékek Tordosról. Bemalte Srherbenstürke v, Tordos,

Temesváry János gyűjt.-ben a Fundáíura-hatarrészben levő telepről festett kerámika is volt. AÉ. 1895. 388. 1., 1897. 97.-104. 100. 1. -- Szolnokdoboka vm. monogr. I. k. 99 .— 100. I. R o s k a : Repertórium 298. 1. 21. sz.

Vista, 1. Magyaruista60. Váihegy, ma Lécfaivá-val összeépítve. (Háromszék m.) — A község melletti dombról a SzNM.-ban festett kerámika, mint az erősdi.Dolg. Trav. II. 183. 233. 1. — R o s k a : Repertórium 299. 1. 41. sz.

Alib- 34. kép.

Festett edénytöredék 'Fontosról. KenutItes Scherbenstiick v. Tordos.

Erdélyben kereste azt.1 Ezt vallottam magam is kézikönyvem II. k.-ben.C. S c h u c h a h d t a Szudetákban sejti a forrást. G. W ilk i. Délkelet-Európában keresi ezt, s hangsúlyozza, hogy itt korábban jelenik meg, mint az aegei kultúrkörben.1 Keleti eredete ellen R e i \e c k e is állást foglal.' A szakemberek egy része t. i. keleten, Mesopotámiában keresi a festett kerámikás ízlés H

ubert

S c h m id t

' Vorlaufiger Beiicht iiber die Ausgrabungen 1900-1910 in Cucuteni ZfE 1911. 582—601. J különösen pedig 600—601 1 — U. a Beitrüge zűr Kenntnis und zum Verstandnis dér jungneolithischen Gefássmalereí Siideuropas. ZíE. 1907. 121. 1. — U. a. Vorgeschiclite Europas, I. Berlin u. Leipzig, 1924 56. 1. R o s k a M. A z ősrégészet kézikönyve, II. Az újabb kőkor, Kolozsvár, 1927. 174—179. 1. ! Alteuropa, 2. kiadás 148. 1. 1 Kulturbeziehungen zvvischen Indien, Orient und Európa. Mannusbibliothek, Bd. 10. 1923. 53. i. ' Dér Münchshöíer Typus im rechtsrheinischen Bayern. Dér bayerische Vorgesehichtsf reund, Heft 7. 17. 1. 1. sz. jegyzet. 6 H o f .k n k s - M k n <;i hn': Urgeschichte dér bildenden Kunst, 3. kiadás 789. 1.

78 két kisugárzásával is iparkodik megmagya­ rázni.16 D o m o n k o s é s L e o n h a r d F r a n z .'j Már T o m p a leszegezte, hogy a tiszai kul­ C h il d e s ú ly t h e ly e z a r r a , h o g y a r é z a f e s ­ túra kelet felé való terjeszkedésében beleütközött t e t t k e r á m ik á v a l lé p fe l, ez m e g k e le t r ő l jö v ő a Tripolje-jellegü kultúrába.17 Ez a találkozás h a t á s m e lle t t s z ó l.10 T o m p a F e r e n c a z t ip a r k o d ik b e b iz o n y ít a n i, nem volt harcias és pusztító jellegű, hanem egy ideig az egymásmellettiség viszonyában békés h o g y a fe s te tt k e r á m ik á s íz lé s a b ü k k i k u l t ú r á ­ érintkezéseket váltott ki és ez részben Erdély b a n g y ö k e r e z ik 11 s e z t H u b e r t S c h m i d t is m a g á é v á földjén játszódott le. te tte , f e la d v á n e z z e l k o r á b b i, a z e r d é ly i e re d e t így állván a dolog, kézenfekvő, hogy egy­ m e lle t t s z ó ló á l l á s p o n t j á t . 12 mástól technikai fogásokat és formákat köl­ D ü m it r e s c u V., a Rom ín Nemzeti Múzeum volt igazgatója, egyfelől az egész Románia s csönöztek. Hogy csak a fontosabb vezértípusokat em­ az ezt környező területek festett kerámikáját minden további nélkül az aeneolithikumba lítsem, a csonkakúp alakú, a kettős csonkakúp helyezi;13 — a galíciai, bukovinai, moldovai, formájú, valamint a vállas tál egyformán van északbeszarábiai, ukrajnai, erdélyi, valamint az meg Tordoson és Erősdön, csak itt rendesen Ölttől keletre a Duna alsó folyása mentén levő finomabb kivitelű és már mintásán festett pél­ telepek, — úgyszintén a thessáliai telepek festett dányokkal van képviselve. Tordoson megvan a agyagművességének kezdetét (tehát eredetét!) mintásán festett vállastál is. (V. ö. Kézikönyvem a moldovai telepeken hiszi, de a végén mégis II K. 90. kép, 2. sz.) Ugyanezt mondhatjuk a hármas csonka­ azt mondja, hogy a délkeleteurópai festett kerá­ kúpokból felépített edényekre is. mika eredete, kiinduló pontja Mesopatámia.14 A virágcserép alakú edény, a talpas pohár, J. N e s t o r m á r t e c h n ik a i s z e m p o n t b ó l is e lle n e v a n a b ü k k i e r e d e t n e k .15 a csöves edénytalp is közös jelenségek, csak a technikai kivitelben találjuk meg a fenntebb már C h il d e újabban a bükki és Tripolje-jellegü festett kerámika megszületését a Sesklo-kör említett, lényeges különbséget. A hordóalakú, vagy tojásdad edény is közös. 7 Die jungsteinzeitliclie bemalte Keramik in SüdA gombaalakú edénytalp is közös a tiszai ost-Europa, MAGW., 1927. 154. 1. — U. a. Die Steín- u. kultúrában és Erösdön, pl. a legalsó rétegben. Kupferzeit Siebenbíirgens, Vorgesch. Forschungen, Heft Technikailag különös fontosságúnak ítélem, 8., Berlin, 1933. — U. a. Die bemalte Keramik im Kom. Háromszék. A háromszéki festett kerámika. Emlék­ hogy mindkét kultúrában megvan a húsuörös könyv a SzNM. 50 éves jubileumára. 327—342. 1. bevonás. B Zűr GefSssdekoration des donaulandischen KulA tiszai kultúra nem ismeri a rezet, Erősdön, turkreises, MAGW., 1927. 31. 85. 1. mint láttuk, gazdagon szerepel. A tiszai kultúra 9 L. D o m o n k o s und L. FRARZ Zűr Bükker-Kultur, az aranyat sem ismeri még, Erősdön két ízben WPZ. 1925, 84-96. 1. 10 Thedawn of Európán civilization, London, 1925. is lelt L á s z l ó aranyholmit. (V. ö. R o s k a : Reper­ 168—169.1. — U. a. Erősd and Dimini, Erősd és Dimini, tórium 93. kép. 1. 2. sz. és cikkünk 19. képünk Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubi­ 1. 2. sz.) leumára 338. 1. — U. a. The Danube in prehistory, A tiszai kultúrából hiányzanak azok a Oxford, 1929. 98-111. 1. pompás tűzkő- és obszidiánnyílhegyek, amik 11 A szalagdíszes agyag mű vesség kullúrája Magyarországon. Die Bandkeramik in Ungarn, Archaeologia annyira jellemzik a Tripolje-kultúrát. Hungarica, V-VI. k. Budapest, 1929. A rövid tűzkőkaparók közösek mindkét 12 Cucuteni i.d. oberen Moldau, Berlin u. Leipzig, kultúrában, de a nagy dimenziójú tűzkőkések, 1932. 86. 1. vakarópengék Erdélyben mindenütt rézkori jelen­ “ Buletinu) Coniisiunii Monumentelor Istorice, ségek, Erősdön egyetlen leletben fölös példány­ 1931. 89. 1. 2. sz. jegyzet. u U. a. Ceramica pictatá eneolotíca din Sud-Estul számban fordultak elő. Europei ( = A délkeleteurópaí aeneolithikus, festett A tiszai kultúra még nem tud felmutatni kerámika), u. o. 70—77. 1. réztőrt, Erősdön ez is megvan. e re d e té t. íg y

M e n g h i n / ’ S c h r o l l e r , 7 Je.\>;y,s L ia n e

15 Dér Stand dér Vorgeschichtsforschung in Rumanien, 22. Bericht dér Römisch-Germanischen Kommission, Frankfurt a. M. 1933. 41—42 1.

16 The Danube 109. 1. ” I. m.

79 Lényeges különbséget találunk az edények festése tekintetében is. Tordoson pl. általános a húsvörös festékkel való bevonás, s ez elég gyakran szerepel pl. Erősdön is, de a mintás festés mellett már alárendelt szerepet játszik, akárcsak némely edények külső peremszélének bizonyos szélességben feketére való füstölése is. Míg a Tripolje-kultúrkörben a barokkosán túl­ terhelt, mintás festés vezet, ezzel szemben a tiszai kultúrában, akár égetés előtt, akár pedig gyakrabban égetés után történt a festés, az az előbbihez viszonyítva, szegényes kísérlet számba megy.ATripolje-kultúra képviselője öntudatosan, biztosan dolgozik, a tiszai kultúráé tapogatózik, kísérletezik, aminek kézzel fogható bizonyítékát látjuk pl. abban is, hogy a húsvörös festékkel bevont edény felületéből sávokat kapar ki, hogy így kapjon mintákat. A ztán : a tiszai kultúrával képviselt területeken nem volt általános a festés technikája. ATripolje-kultúrában egy a művészetig emel­ kedett, játszi könnyűséggel, nagy gyakorlati érzékkel és tudással keresztülvitt festési eljárás kap meg, a tiszaiban a még ki nem forrott tapoga­ tózás lep meg, amely nem is tudott felemel­ kedni. S ha Tordosról szerzett is T o r m a Z s ó f ia olyan töredékeket, amelyek festése a Tripoljeízlésig emelkedik, ezek minden valószínűség szerint nem helyi készítmények, hanem impor­ tált holmik emlékei. L á s z l ó F. nem lelt ikeredényeket sem Erősdön, sem pedig Oltszemen. Erdélyben máshonnét sem ismerünk ilyet. És nem fordult még elő Erdélyben az alul csappal ellátott, hengeres edény sem. Óromániában s Bulgáriában ismé­ telten lelték.18 Nem lehet a véletlen munkájának tulajdo­ nítani, hogy az anaui északi kurgán alsó és középső rétegére jellemző pithos alja is csápo­ sán kezelt,19 bár ez nem olyan határozott s ki­ fejlett, mint az óromániai és bulgáriai példáBull. de la Soc. Arch. Bulgare, IV. 1914. 164. 1. 126. és 168. 1. 129. ábra a Salmanovo melletti Denev melletti kurgánból. — Mint különösen jellemző dolgot meg kell említenem e helyütt, hogy ugyanonnét olyan hengeres testű edények is kerültek felszínre, amelyek alja keskeny csonkakúp, akárcsak az anaui píthosok. Ilyeneket látunk a Bull. d. la Soc. Bulg. most említett kötete 168. és 169. 1. 133. 135. ábrája alatt. 1S P u m p e lly ; Explorations in Turkestan 1. k . 18. t. 1—5. sz,, 20. t. 1. sz.

nyok. És nem hiszem, hogy a véletlen mun­ kája, hogy annak az erősdi aranyspirálisnak (19- k é p 2) az édes testvérét rézben megtalál­ juk Anauban 20 és a lengyelországi Brzesc Kujawski-n (Wloclawek-i kerület).21 Ez utóbbi helyen a feltűnően sok rézgyöngy (akárcsak Erősdön a pápaszemes s formailag a nőstény­ kapoccsal teljesen megegyező rézcsüngő,23 az l/nio-kagylóból és mészkőből faragott gyön­ gyök 2i stb. szintén Erősd és a marosdécsei réz­ kori temető,26 Pusztaistvánháza,30 Bodrogkeresztu r,27 Kiskőrös -8 felé vezet bennünket. És hogy még jobban kibővítsük az analógiák előfordulási kőrét, hivatkozunk a kolozskorpádi I. jellegű, már az aeneolithikus periódusba tar­ tozó révi (Bihar m.) Vizesbarlang-9 és az alsófehérmegyei Vlád háza sírkamráinak leleteire.30 És miért leltek Cucutenin az A-rétegben31 és Vidra-n :ii nagyszebeni típusú,88 egyélű rézcsákányt ? “ U. o. 150. 1. 237. és. 258. 1. 293. sz. 21 K onrad jazdzew ski : Graberfelder dér bandkeramischen Kultur und die mit ihnen verbundenen Siedhmgsspuren in Brzesc Kujawski, XXXVIII. t. 14. sz. 32 U. ott pl. a VI. XIII. XVI. XVIII. stb. tábla. 39 U. ott pl. a XVI. XXIII. táblán. U. ott 95. 1. XVII. XIX. XX. tábla. ?' Kovács I stv an : Cimitirul eneolitic dela Decia Mure§u)ui. (A marosdécsei aeneolithikus temető.) Anuarul Inst. de studii clasice I. k. Kolozsvár, 1932.89—101. és kivonata Le cimetiére aeneolithique címen u. o. II. rész. 68—69. J. - Roska M. Repertórium 159. 1. 89. sz. és 187-190. kép. M H illkbhanu J e n ő : A pusztaistvánházi korarézkori temető. Arch. Hungarica IV. k. — U. a. Das kupferzeitliche Grüberfeld von Pusztaistvánháza. WPZ.XI1I 27-37. 1. 2’ B e l l a L a j o s : A bodrogkereszturi aeneolithkori temető. Az Orsz. Magyar Régészeti Társulat Évkönyve I 1920—1922. 7 -18. 1. — H il l e u h a n d J k n ö : A bodrog­ kereszturi rézkori kultúra köre. AÉ. ú. f. XLI. 50—57. 1, — U. a. Über die Bedeutung des altkupferzeitlichen Bodrogkereszturer Kulturkreises. WPZ. XVI. 8—12. 1. CsALOGovrcs J ózsef : Die neu aufgedeckte neol. Siedlung und das kupferzeitliche Gröberfeld von Kis­ körös. PZ. XXII.' 102—115. 1. Megemlíthetjük még Konyárt is a Nyírség déli szélén, már Biharban. V. ő. Je­ lentés a Debrecen sz. kir. város múzeumának 1928. év* működéséről, 44—50. 1. iu V. ö. Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából I. k. 77. 1. 28. kép. :!0 Alsófehér vm. monogr. II./l. k. 79—81. és I—III. t. — Közlemények I. k. 83. 1. 32. kép. 31 V. ö. Közlemények II. k. 67. 1. — aa U. o. 3* Képe Közlemények II. k. 47. 1. 44. ábrán.

80 Mindezek a tények súlyosan esnek a latba, amikor az erdélyi festett kerámika megoldási lehetőségeit kutatjuk s annak keletkezési forrá­ sát keressük. K ü r t B it t e l nem ismer Anatóliában egyetlen fémmentes kőkori telepet sem.*4 Rézholmik kerül­ tek felszínre Sakcegözü-n,B5 Alisar-on.36 A Gallipoli félsziget csúcsán lévő Protesilaos-halomban, az alsó három rétegben (az alsó Trója II.vel megy együtt, alulról a második szoros kap­ csolatban van Trója I.-gyel!) nem lelt ugyan még rezet, de már a negyedikben volt.37 Tanulságos R. V u l p e egyik moldvai ásatasa Izvoare-n.3* Az alsó réteg monochromus kerámi' kát szolgáltatott, festett agyagipari termékeket nem lelt benne. Egy hosszú, prizmatikus tűtöre­ dék, amit kovácsolással formáltak és egy fennt füles csüngő töredéke rézből39 fontos kísérő lelete ennek a rétegnek. Kimetszett díszű kerámikát nem lelt, de előkerült fehértöméses és fésű­ vel, vagy fogazott kerékkel eszközölt pontsorok­ kal díszített s V u l p e szerint az északival rokon (Kammkeramik) agyagművesség.40 Szerinte ez a réteg Tordos I és Erősd-Cucutenia közt fog­ lal helyet és egykorú a Tripolje III-mal. A felső réteg Cucuteni A-jellegű festett kerámikát szol • gáltatott. Ez, szerinte, sohasem volt neolithikus.^') Ezekhez a fontos rétegtani megállapítások­ hoz és eredményekhez fölösleges magyaráza­ tot fűzni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Susa II. festett állatalakjait, amelyeket Porritn is a Tripolje-kultúrkörbeliekkel hoz kapcsolatba.42

A festett emberalakok és azok háromszöges kezelése (Mussian,43 Susa,44 Petreny45) megint olyan tényezők, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül, annál kevésbbé sem, mert Egyiptom felé is kapcsolódnak. Ugyanitt megtaláljuk a fes­ tett állatalakokat is .46 Ennek jelentősége csak nő. ha megemlítjük, hogy a tiszai kultúrának már említett s húsvörös festékkel bevont edényei, amelyeknek pereme kívül szélesebb, vagy keskenyebb sávban feketére van füstölve, az egyiptomi kerámika egy csoport­ jával mutat igen szoros rokonságot. Tordosról egyiptomi eredetű, egyiptomi prototípusra vissza­ vezethető csontfésüket is ismerünk.47 Mindezek olyan természetű jelenségek, ame­ lyekkel komolyan kell számolnunk, amikor az európai festett anyagművességet a bükki kultúradományként akarjuk elkönyvelni. Semmiesetre sem szabad figyelmen kívül hagynunk Mezopotámiát és súlyos mulasztás volna kihagyni a számításból Egyiptomot. Ez utóbbi irányban kutatva megoldódik a talpcsöves tálak eredete is.

Roska Márton

1:1 V . ö. D ü m it r e s c u V l a d im í r : Notes concernant l’ornamentation peinte zoomorphe et humaine dans les civilisations a céramique peinte de Roumanie et de la Susiane, Bucarest, 1931. (Schipenitz, Petreni, Koszylowce, Podolia, Rzhischew) V . ö R o s k a M. A z újabb kőkor 97. kép 7. 10. ábra. 44 V . ö . U. ott Susa II. = 2500. Kr e., az Akkad. dynastia kora. — D ü m it r e s c u Kr. e. 2800-ra teszi. — V . ö még R o s k a i. m. 97. kép 2—6. ábra. 31 K u r t B i t t e l : Prahistorische Forschungen in 45 Roska i. m. 95 - 96. kép. K le in a s ie n , 10. ]. 4G M o r g a n : Recherches sur les origines de l ’Egypte, U. o. 12 1 - 36 U. o. 13 ]. Ethn. préhist. 90 91. 1 236 238. 239. ábra. — A schi:,T U. ott 15. 16. 1. 18 R. V u l p e Civilisation précucuténienne récem- penitziekre v. ö . K a n d y ű a : Schipenitz, 79.103.105.106.1. 4; R o s k a M .: A Torma Zsófia-gyüjtemény az Er­ ment découverte á Izvoare, en Moldavie, ESA. XI. délyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában. Die 134 -146 1 Sammlung Zsófia von Torma i. d. Num.-Arch. Abt. a9 U. ott 3. ábra b és d alatt közölve. d. Siebenb. Nationalmuseums, LXXVI. t. 12., 13., 15., 40 U. ott 143. 1. - 41 U. ott 146. 1. 20. ábra. — V . ö . Roska M. Az újabb kőkor, 117. kép. 42 Céramique de l’Asie Occidental Journal des 10—12. ábra. Savants, 1930. 433 - 446. 1.

DIE PRAEHISTORISCHE BEMALTE KERAMIK IN ERDÉLY (SIEBENBÜRGEN)

Die Kulturen lagern sich neben- und übereinander. Dieses Nebeneinander und auch die übereinander gelagerte Schichtung dér Kulturen ist schon seit Urzeiten nachweisbar und mán kann auch jetzt noch überall dórt solche Erscheinungen beobachten, wo sich Menschen neben- und übereinander ansiedeln. Ein ausgezeichnetes Beispiel ist hiefür auch die Kultur dér praehistorischen bemalten Keramik Siebenbürgens. In den charakteristischen Siedlungen dieser Kultur kann mán zwei Hauptgruppen unterscheiden: a) die eigentliche mitteleuropáische, die Schroller mittelsiebenbürgisch nennt, und b) eine ost^, bzw. südosteuropaische Gruppé. Die Fundpiatze dér ersten Gruppé habé ich auf dér Verbreitungskarte (Abb. 1) mit einem Kreis, die dér zweiten mit einem Punkt bezeichnet. Erstere schliesst sich enger an die Kulturfazies mit Bükker und Tiszaer bemalter Keramik an, ein anderer Teil überbrückt die Unterschiede zwischen dér polnischen und osteuropaischen bemalten Keramik. Die laufende Nummer dér Fundplatze stimmt mit den Ziffern dér Verbrei­ tungskarte überein. Dér Ursprung dér bemalten Keramik wird heute noch lebhaft diskutiert. H. S c h m id t suchte den Ursprung dér malten Keramik in Siebenbürgen.1 Ich vertrat in meiner Arbeit „Das Handbuch dér Urgeschichte Bánd II. “ auch noch diese Meinung. C . S c h u c h h a r d t nimmt als Ursprungsland dér bemalten Keramik die Sudeten an.s G. W ilke sucht die álteste bemalte Kera­ mik in Südosteuropa und meint, dass sie hier ülter sei, wie im agáischen Kulturkreis.4 Auch P. R e in e c k e nimmt gegen den östlichen Ursprung Stellung.5 Mehrere Forscher suchen námlich den Ur­ sprung dér bemalten Keramik im Osten, vor

allém in Mesopotamien, so l e r 7,

J e n n y 8,

L tane

D

M e n g h in 6,

omonkos

und

S chrol­ L eonhard

F r a n z 9. C h il d e betont ausdrücklich, dass das Kupfer zum ersten Mai mit dér bemalten Keramik auftritt und dies sprSche für die östliche Herkunft.10 F. T o m p a leitet die bemalte Keramik von dér Bükker Kultur ab11; H. S c h m id t schloss sich — seine frühere Meinung aufgebend — dieser Ansicht an.13 V. D u m it r e s c u datiert die bemalte Kera­ mik Rumöniens und dér benachbarten Gebiete, ohne diese Zeitbestimmung weiter zu begründen, ins Aeneolithikum.13 Den Beginn dér Sied­ lungen in Galizien, weiter in dér Bukowina, Moldau, in Nordbessarabien, Ukraine und Sie­ benbürgen und auch dér Siedlungen im Gebiet des Unterlaufes dér Donau östlich des Flusses Olt, aber auch den Beginn dér bemalten Kera­ mik dér Siedlungen in Thessalien (somit auch wohl ihren Ursprung) bringt Dumitrescu mit den Siedlungen in dér Moldau in Zusammenhang, meint aber zum Schluss doch, dass das Ur­ sprungsland, dér Ausgangspunkt dér südosteuropüischen bemalten Keramik in Mesopotamien zu suchen sei.14 J. N e s t o r glaubt schon auf Grund von technischen Erwágungen nicht an den Bükker beUrsprung dér bemalten Keramik.15 C h il d e versucht neuestens die Entstehung dér Bükker und dér Tripolje-Keramik mit dér kulturellen Fernwirkung des Sesklo-Kreises zu erkláren.16 Schon Tompa hat festgestellt, dass die Tisza-Kultur auf ihrem Ausbreitungswege nach Osten mit dér Tripolje-Kultur zusammengestossen ist.17 Dér gegenseitige friedliche Kulturaustausch fand teilweise in Siebenbürgen statt. Somit ist es leicht erklárlich, dass sie von einander technische Lösungsmöglichkeiten und auch Formen übernahmen.

82 Um nur die wichtigsten Typen zu nennen, sind die kegelstumpfförmigen, die doppelkegelstumpffőrmigen und auch die Schulter-Schüsseln sowohl in Tordos, als auch in Erősd zum Vorschein gekommen, am letzteren Őrt meistens in feinerer Ausführung und ausserdem sind hier die Gefasse gewöhnlich bemalt. Dasselbe können wir von den Gefassen sagen, die die Gestalt eines dreifachen Kegelstumpfes habén. Die blumentopfartigen Gefasse, die Fussbecher, weiter die FuBschalen sind ebenfalls gemeinsame Typen und nur in dér technischen Ausführung kann mán die schon oben erwáhnten Unterschiede feststellen. Die fass- und eierförmigen Gefasse stellen ebenfalls gemeinsame Typen dar. Die Gefasse mit pilzförmigem Fuss sind sowohl in dér Tisza-Kultur als auch in dér untersten Schichte von Erősd vertreten. Vöm technischen Standpunkt messe ich dem Umstand Bedeutung bei, dass in beiden Kulturen dér fleischrote Überzug dér Keramik vorhanden ist. Die Tisza-Kultur kennt das Kupfer noch nicht, wöhrend es in Erősd reichlich vertreten ist. Die Tisza-Kultur kennt auch das Gold noch nicht; in Erősd fand L á s z l ó zweimal Goldgegenstande. In dér Tisza-Kultur fehlen die für die Tripolje-Kultur so typischen, sorgfaltig ausgeführten Feuerstein- und Obsidianpfeilspitzen. Die kurzen Feuersteinkratzer sind beiden Kulturen gemeinsam, aber die grossen Feuersteinmesser und die Schaberklingen gehören schon dér Kupferzeit Siebenbürgens an ; in Erősd sind sie in einem Fund in grosser Anzahl angetroffen worden. Die Tisza-Kultur kennt den Kupferdolch noch nicht, dér in Erősd schon vorhanden ist. Ein weitgehender Unterschied besteht auch ín dér Gefassbemalung. In Tordos ist z. B. dér fleischrote Überzug dér Gefasse allgemein und dies ist auch in Erősd ziemlich hSufig, spielt aber hier neben dér polichromen Maierei und dér schwarzen Schmauchung des Gefassrandes eine untergeordnete Rolle. Wahrend die TripoljeWare eine überladen gemusterte Maierei aufweist, sieht die Bemalung dér Tisza-Keramik, vor oder auch nach dem Brand ausgeführt, z. B.

mit dér bemalten Erősder-Ware verglichen als ein ármlicher Versuch aus. Die Tripolje-Keramik verrát selbstbewusste und sichere Arbeit, wahrend mán manche versuchsweise und technisch unsichere Erzeugnisse unter dér Tisza-Ware feststellen kann; so ist z. B. die Technik jener Ware wahrlich noch nicht als gereift anzusprechen, wobei die Muster aus dem fleischroten Überzug dér Gefásswand herausgekratzt wurden. Auch die Gefassbema­ lung war im Gebiet dér Tisza-Kultur nicht allgemein. In dér Tripolje-Kultur überrascht uns eine künstlerisch hochstehende, mit Leichtigkeit, praktischem Sinn und überlegenem Können durchgeführte Bemalung dér Keramik, wahrend in dér Tiszaer Keramik die Gefassbemalung stets im Stádium des unreifen Herumtastens verblieb. Und wenn auch Z s ó f ia von T o r m a in Tordos Gefássbruchstücke sammeln konnte, deren Bemalung dér dér Tripolje-Ware ebenbürtig erscheint, sind diese allém Anschein nach nicht lokálé Erzeugnisse, sondern Importstücke. F. L á s z l ó fand weder in Erősd noch in Oltszem Binocle-Gefasse. Aus Erdély kennen wir solche überhaupt nicht. Hier sind auch Steckdosen unbekannt, die doch in Rumánien und Bulgarien vielfach angetroffen wurden.18 Es kann nicht auf Zufall beruhen, dass die in dér unteren und mittleren Schicht des nördlichen Kurgans von A nau gefundenen Pithoi am Boden einen Zapfen habén wie die Steckdosen10, wenn auch nicht in so ausgeprágter Form wie an den Exemplaren aus Rumanien und Bulgarien. Und es kann ebenfalls nicht auf Zufall beruhen, dass mán eine genaue Entsprechung dér Erősder Goldspirale (Abb. 19, 2), in Kupfer ausgeführt, sowohl in Anau20, als auch in Brzesc-Kujawski (Bez. Wloclawek in Polen)21 fand. Hier waren auffallend viele Kupferperlen (ebenso wie in Erősd)22, Doppelspiralanhanger23, Perien aus Unio-Muscheln und aus Kalkstein21 usw .; allé diese Funde erinnern an gleiche Erscheinungen in Erősd, in den kupferzeitlichen Friedhöfen von Marosdécse25, Pusztaistvánháza20, Bodrogkeresztur27 und Kiskőrös28. Und um noch weitere Analogien aufzuzühlen, berufen wir uns auf die aeneolithischen Funde dér Stufe Kolozskorpád I und zwar auf den Grabfund von Vizesbarlang (Wassergrotte)

83 in Rév20 (Kom. Bihar) und die Funde aus den Grabkammern von Vládháza (Kom. Alsófehér).30 Auch dér Umstand ist zu beachten, dass in Cucuteni in dér A-Schicht31 und in Vidra32 einschneidige Hammeraxte aus Kupfer vöm Typus Nagyszeben33 gefunden wurden. Allé diese Tatsachen sind zu beachten, wenn wir das Problem dér praehistorischen bemalten Keramik Siebenbürgens erörtern und über ihren Ursprung nachdenken. *

Es ist überflüssig, zu diesen stratigraphischen Feststellungen und Resultaten weitere Erklárungen zu fügén. *

Mán kann auch die bemalten Tierfiguren von Susa II nicht Ausser acht lassen, die auch POTTIER mit jenen des Tripolje-Kulturkreises in Zusammenhang bringt.42 Die bemalten menschlichen Figuren und ihre dreieckige Gestalt (Mussian43, Susa44, Petreny45) sind ebenfalls Faktorén, die wir nicht K u r t B it t e l kennt in Anatolien keine übergehen können, umso weniger, weil sie sich steinzeitliche Siedlung ohne Kupfer.34 So kamen an agyptische Kulturerscheinungen anschliessen. z . B . in Saksegözü35 und in Alisar3fl KupferHier findet mán übrigens auch bemalte Tier­ gegenstánde zum Vorschein. In den drei unteren figuren.40 Schichten des Protesilaos-Hügels auf dér HalbDie Bedeutung dieser Tatsache wird noch insel Gallipoli (die unterste Schicht ist mit erhöht, wenn wir darauf hinweisen, dass die Trója II zeitgleich, die zweite Schicht von untén mit mehr-minder breitem, schwarz geschmauchsteht mit Trója I im Zusammenhang) war noch tem Rand versehenen und im übrigen mit fleischkein Kupfer, wohl aber in dér vierten Schicht.37 roter Farbe überzogenen Gefasse dér TiszaSehr lehrreich sind auch die Ergebnisse Kultur mit einer keramischen Gruppé Ágyptens einer Grabung von R. Vulpe in Izvoare (Moldau).38 Verwandschaft aufweisen. Aus Tordos kennen Die untere Schicht lieferte monochrome Keramik; wir übrigens auch Knochenkamme, deren agyp­ bemalte Ware fehlte ganz. Ein langes prisma- tische Prototypen hinreichend bekannt sind.47 * tisches Nadelbruchstück, das durch Schmieden geformt wurde und das Bruchstück eines AnAllé diese Tatsachen müssen wohl in Behangers mit Őse, beide aus Kupfer, sind wich- tracht gezogen werden, wenn wir die europaische tige Begleitfunde dieser Schicht.39 Kerbschnitt- bemalte Keramik aus dér Bükker ableiten oder ware wurde nicht angetroffen, wohl aber solche aber eher für die östliche Herkunft eintreten mit weisser Inkrustation. Nach Vulpe ist diese wollen. Ware mit dér nordischen Kammkeramik verAuf keinen Fali dürfen wir die Rolle Mesowandt.40 Vulpe meint, dass sich diese Schicht potamiens ausser Acht lassen und es ware wohl zeitlich zwischen Tordos I und Erősd—Cucuteni-A ein grosser Fehler, Ágypten als Kulturfaktor einkeilt und mit Tripolje IH gleichzeitig ist. Die nicht zu beachten. Wenn wir in dieser Richtung oberste Schicht lieferte bemalte Keramik von forschen, kann auch die Ursprungsfrage dér dér Art Cucuteni-A. Diese war nach Vulpe nie- FufSschalen gelöst werden. mals neolithisch.41 Márton von Roska

KUTBAN TALÁLT ŐSKORI BRONZBALTA A múlt évben az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem-és Régiségtára Gábor Lajos cigánytól egy szárnyas b r o n z b a lt á t szerzett, amitaz Gegesen (Maros-Torda vm.) egy 40—50 cm mély mezei kútban talált. Néhány évvel ezelőtt ugyan­ ebben a kútban egy má­ sik baltát is lelt, amit eladott és amely leírása szerint tokos balta lehe­ tett. Érdekessége az itt kö­ zölt baltának, hogy szár­ nyai alatt mindkét olda­ lán jól láthatók a fanyél megkövesedett rostma­ radványai, ami a kút vize ásványtartalmának kö­ vetkezménye. A balta alsó felén erős mészkő­ lerakódás van, míg a szárnyaktól felfelé ez hiányzik. Gegesen ősidők óta a kútban, azaz forrásban volt a balta, különben alig magyarázható a fa­

rostok konzerválása. Áldozati tárgyról lehet szó* Őskori, forrásban talált leletekről a külföldi iro­ dalomból sok példát ismerünk. A modern etimo­ lógia számos „szent kút“-ról“ és „szent forrás“ról tud. Az ilyeneknél tiltják az áldozatok be­ mutatását Szt. László törvényei. A legtöbb búcsujáróhelyen kút, vagy forrás van, ahol a búcsusok mosakodnak, vagy visznek haza a vízből, amelynek gyógyhatást tulajdonítanak. A gegesi baltának áldozati jellege van. Ml, A.

EIN URZEITLICHER BRUNNENFUND Die Num.-Arch. Abt. d. Síebenb. Nat.-Museum erwarb voriges Jahr eine mittelstandige Lappenaxt, die in Geges, Kom. Maros-Torda, in einem kleinen Brunnen, — es handelt sich .eher um eine Quellenfassung, — am Féld in 40—50 cm Tiefe, gefunden wurde. Vor einigen Jahren fand mán ebendort eine schon verloren gegangene Tüllenaxt. Unter dér Lappén dér Axt sind beiderseitig die versteinerten Holzreste des Stieles gut zu sehen. Dér untere Teil. von den Lappén bis zűr Schneide, hat eine starke Sinterkruste, wahrend über den Lappén díes fehlt. Es kann sich bei diesem Fund nur um eine Opfergabe handeln, wie solche vielfach in Quellen angetroífen wurden. M. A.

PENÉSZLEKI BRONZLELET Penészlek község Szatmár vármegyének ab­ ban a csücskében fekszik, amely Szabolcs és Bihar megyékkel határos. Nyírségi homokdomb­ jai között fekete termőföldek is vannak. Egy agyagos helyről már régebb hordanak földet a faluba tapasztásra és vályogvetésre. Ezt Földhordó-helynek nevezik. Innét vittek földet 1940. augusztus elején Mudra András és Kerti László penészleki gazdálkodók. Ásás közben 70 cm mély­ ségben egy csomóban találtak 18 bronztárgyat, mégpedig 10 karperecet, egy harcicsákányt és egy fokost, egy lándzsát, négy tokos füles vé­

sőt, amelyek közül egyet mosás közben a kútba ejtettek, végül egy félholdas idomú dísztag tö­ redékét. A leletek a puszta földben feküdtek, tehát nem voltak fazékba rejtve. Az egyes tárgyak leírása: Az 1., 2 és 6. sz. alatt látható tokos füles balták félholdas kávájúak, mégpedig azt a típust képviselik, amelyeknek a tokja elől merészeb­ ben felkap. Az egyiknek hossza 11 cm és 200 gr súlyú, a másik kettő 10— 10 cm hosszú és súlyuk 160, illetőleg 165 gr. Élük kissé csorbult.

85 A harcicsákány (képünkön 3. sz.) 27 hosszú, 670 gr súlyú és azt a típust képviseli, amelyiknek a foka tüskés korongban végződik Pengéjén bordák vonulnak végig, ezek erősítik meg a pengét, amely a díszfegyverek vagy jel vények csoportjába is sorolható. Öntési varrá nyai nincsenek lecsiszolva, tehát nem volt hasz nálatban.

súlyú karperec is ehhez a típusváltozathoz tar­ tozik, de átmetszete nem szabályos kör és fe­ lülete diszítetlen, viszont a képünkön 8. sz. alatt ábrázolt karperec keresztmetszete félkör, felü­ letét rovátkadísz borítja. Súlya 140 gr. Végéi nem végződnek hegyben, hanem kissé szélesednek. A képünkön 9- sz. alatt ábrázolt csüngődisz sérült: letörött a félhold két karja és az akasztótag.

A fokos (képünkön 5. sz.) 16 cm hosszú, súlya 340 gr. Nyéllyuknyujtványai karimában végződnek és ezek rovotkáltak, foka gombalakú és négyesosztatú rovátkákkal van díszítve. Pa­ tinája különösen szép. A lándzsa (4. sz) hossza 27 cm, súlya 168 gr. A tok alsó felén két lyuk van, szárnyai ível­ tek és ehhez igazodnak a tok meghosszabbodá­ sában jelentkező bordák is. A karperecek több változatot képviselnek. Képünkön 7., 11.—13. sz. alatt négyzetes átmetszetű nyitott karpereceket látunk, amelyeket öntés után alig, vagy egyáltalán nem csiszoltak meg. Végük felé keskenyednek. Súlyuk 230,150, 142 és 135 gr. A másik változat körébe tartozó karperecek átmetszete kerek és felületüket a rajzunkon is jól látható bekarcolt díszítés bo­ rítja. Ide tartozik a rajzunkon 10., 14., és 15. s'. alatt ábrázolt példány. Súlyuk 180, 170, és 60 gr. A képünkön 16. sz. alatt látható 162 gr

A lelőhely felett őskori telep van, ahonnét bronzkori cserepeket kaptam. Érmihályfalva

Dr. Andrássy Ernő

DÉR BRONZEFUND VON PENÉSZLEK (KOM. SZATMÁR) (Auszug) Dér Bronzefund wurde in dér Flur Földhordóhely in einer 70 cm tiefen Grube geniacht. Er lag in dér blossen Erde, wurde alsó nicht in einem Geföss verborgen. Neben dér Fundstelle war eine urzeitliche Siedlung, wo ich bronzezeítliche Gefassbruchstücke sammelte. Dér Fund enthalt folgende Stücke : neun Armringe (auf unserer Abb. Nr. 7, 8, 10 -16), eine Streitaxt (Nr. 3), ein Fokosch (Nr. 5), eine Lanzenspitze (Nr. 4), vier Tüllenaxte, davon ist eine beim Reinigen in den Brunnen gefallén (Nr. I, 2, 6) und das Bruchstück eines Höngezierates (Nr. 9). Érmihályfalva

Dr. Ernő v. Andrássy

LELETEK A BÁNLAKAI KISMAGYAR-BARLANGBÓL

Mint a kolozsvári Barlangtani Intézet aján­ déka egy kisebb lelet került az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába (lelt. sz. VI. 2836—2861). A lelet a Bánlaka (Bihar m.) melletti Kismagyar-barlangban (Pe§tera Napi§tilei) került elő. A múlt évben egy budapesti fiatalember kincset keresett itt és az e helyen közölt tár­ gyakat a barlang hátsó részén keresztül folyó patak hordalékában találta, azaz a több mint 100 m hosszú barlang leghátsó részében, másod­ lagos helyen. Lehetséges, hogy a barlangnak egy másik bejárata is volt. Első része száraz és ez lakóbarlangnak is megfelelhetett, a második felében DNY—KÉ irányban folyik a patak, amely kb. a barlang közepe táján hagyja el ezt; itt nem lehetett soha település. A víz már egy 1.5 m mély medret vájt magának és különben is a hátsó részbe a bejutás nagyon nehéz. így egyelőre teljesen felderítetlen, honnan került e lelet a barlang e részébe és időrendi szempontból annyira nem egységes, hogy elrejtett kincs maradványára sem lehet gondolni. A leletek leírása. 1. Átlátszó világoszöld üveggyöngy három beágyazott, fakószínű szem­ mel; 2. szabálytalanul félgömbalakú mészkőgyöngy, lyuka kissé ferde; 3—4. szürkésfekete hosszúkás pásztagyöngyök fehér hullámos be­ téttel ; 5. gyantaszínű, hordóalakú üveggyöngy fehér betéttel; 6 lapos, szabálytalan alakú ezüst karika; állítólag egy kisebb ezűsthuzalt is talál­ tak, ami nem került be a gyűjteménybe; 7. tűzben megrongálódott pásztagyöngy, kék-fehér szemekkel; 8. világoskék pásztagyöngy három sötétkék-fehér szemmel: 9. kobaltkék pászta­ gyöngy világossárga-sötétkék szemekkel (a gyöngyben beletörött vasrudacska); 10. sötét­ szürke pásztagyöngy majdnem négyszögű át­ metszettél. A két külső élen fehér betét és köztük szabálytalanul középkékszínű, hullámos vonal; I I . lószerszámhoz tartozó karika, rajta négy helyen három-három kis dudor; a külsők épek,

.

de a kétoldalt levők meglehetősen le vannak csiszolva. Egyik helyen van még egy kis, ha nem is annyira kihangsúlyozott dudor, de csak a külső oldalán. A karikán^több helyen vannak apró becsiszolások, jeléül annak, hogy a meg­ találó vélt aranytartalmáért vizsgálgatta; 12. gömbszelvény alakú bronzgomb hosszúkás füleccsel, peremén kétsoros gyöngyminta; 13. sötétszürke, töredezett pásztagyöngy kicsike kúpalakú fehér-sötétvörös szemekkel; 14—25. kisebb-nagyobb bronzkarikák, néhányon vasrozsdanyomok. A lelethez tartozik még egy tengeri kagyló, murex, amelynek legközelebbi előfordulási helye a Fekete és Adriai Tenger. Ebből nyerték az ókorban a biborszínt, de valószínűleg mint ér­ dekes alakú kagyló is forgalomba került. Az itt közölt lelet nem egységes. Különösen a pontosabban nem keltezhető ezűstkarika válik ki. A bronzkarikák szintén nem nyúj­ tanak pontosabb keltezési támpontot, valószínű­ leg hallstattkoriak. Gyöngymintát már a bronzkor elejétől kezdve megfigyelhetünk lemezes csüngőkön és egyéb díszítményeken. A 12. sz. lemezes gombhoz hasonlókat azonban leginkább a korai hallstattkorból ismerünk, amikor is a gyöngy­ minta nagy közkedveltségnek örvendett, de még később, egészen a hallstattkor végéig nagyon gyakori. A bronzkarika (11. sz.) a kelták hagyatéka. A későbronzkori, hallstattkori és kelta lelet­ együttesekben Magyarországon előforduló gyön­ gyökről nincsen semmiféle ismertetés. Az itt közölt gyöngyök nem egyeznek meg nagyon a délnémetországiakkal, amelyeket Reinecke ismer­ tetett kimerítően. A 3—4. sz. előfordul már a hallstattkor elején, míg a többiek inkább a hallstattkorra jellegzetesek, sőt egyik-másik inkább a kelta korra. Mozsoiics Amália

FUNDE AUS DÉR HÖHLE KISMAGYAR BEI BÁNLAKA, KOM. BIHAR Dér in dér Num.-Arch. Abt. d. Siebenbürgíschen Nyt.-Museums aufbewahrte Fund — ein Geschenk des Höhlenkundlichen Institutes in Kolozsvár — wurde am Ende dér mehr als 100 m lángén Höhle nahe beim Eintritt des Baches in die Höhle auf sekundarer Lagerstatte gemacht. Dér vordere Höhlenteil ist trocken, dér riickwartige wird von einem Bach durchflossen, und dieser TeiI ist schwer zuganglich. Fundbeschreibung: 1. Durchsichtige hellgrüne Glasperle , 2. asymmetrische, schrag durchbohrte Kalksteinperle , 3—4. grauschwarze, zylinderförmige Pastaperlen mit weisser Einlage , 5. brSunlichgelbe, fassförmige Glasperle mit weisser Einlage , 6. fiache Silberperle ;

angeblich wurde auch ein Silberdraht gefunden; 7. Perle mit blau-weissen Augen , 8. hellgraue Pastaperle mit 3 dunkelblauen Augen , 9. kobaltblaue Pastaperle mit gelb-blauen Augen ; in dér Perle steckt ein abgebrochener Eisenstift; 10. dunkelgraue Pastaperle mit weisser und blauer Einlage ; 11. Bronzeríng mit kleinen Warzen, zu einem Pferdegeschirr gehörig, 12. Bronzeknopf mit Perlenmuster am Rand , 13. graublaue beschadigte Pastaperle mit kleinen kegelförmigen weissdunkelroten A ugen; 14—25. Bronzeringe, darunter mehrere mit Eisenrost. — Zum Fund gehört noch eine Purpurmuschel. Amália Mozsolics

I.

DÁCIA NYUGATI HATÁRÁNAK ELSŐ VÉDELMI VONALA ÉS HELYŐRSÉGEI Az ókori imperium Romanum legnagyobb katonai remekműve Dácia határvédelmi rend­ szere volt1, amely (Ulpius) Traianus császár hadászati tudását dicsérte. Sajnálatos, hogy ez a különlegesen felépített határvédelmi rendszer (limes) a régészeti ásatások elégtelensége foly­ tán még homályos képben áll előttünk, részle­ teiben való felderítése a jövendő ásatások egyik legsürgősebb feladata. Dácia tartomány nagyjában a mai Erdély földjét foglalta magában, Romániából a Duna— Olt folyók, Szörényi és Szebeni havasok hatá­ rolta terület tartozott még hozzá2. A Bánság (Bánát) és a román síkság többi részei a túl­ oldal tudományos hírverései ellenére sem voltak részei az ókori kultúrbirodalomnak3. A tartományba vezető utakat erődített tá­ borok védték, a folyóvölgy-nyílásokat és a hegy­ 1 D o m a s z e w s k i , Rhein. Museum . . . 48. 1893, 241—2; vele szemben: B u d a y , Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából 111. 1912, 84; előbbi felfogás m ellett: C h r is t e s c u , Istoria militará a Daciei Románé ismertetője: N e s s e l h a u f , Gnomon 1938, 512. 2 A Dáciára vonatkozó ókori földrajzi adatokat áttekintette . T é g l á s G., Hunyad vármegye története I. 1902, 52—56, ld. m é g : B o r z s á k , Az ókor! világ isme­ retei Magyarország földjéről (1936). 8Az egész román sikság és a Bánát Dáciához tar­ tozott, egyes, kellő kritikát nem gyakorló nem román írók szerint is, így pl. C s e r n i , Alsófehér vármegye története a római korban (1901), K i e p e r t (CIL III, 1902), K i r á l y , Dácia története 29—31; a Bánság és a román alföld Moesia-hoz tartoztak és igy lettek volna részei a Római Birodalomnak(?) ( F i n á l y , Atlasz a világtört. tanit.-hoz (1924), O r t v a y , Temes várm egye... törté­ nete II. 1914, 105, I. és 4. j. Ezen kérdéshez a bizo­ nyítékokat legutóbb összeállította: A l f ö l d i A n d r á s , Századok 1940. évf. 163. A bánáti szarmata leletek jórészben a Kr. u. 106—270 időközből valók: P á r d u c z M„ Arch. Ért. 1940, 269, 1942, 313.

szorosokat, valamint más betörési helyeket ezek elzárták a nem kívánatos jövevények előtt. A tartomány belsejében a második, esetleg har­ madik védővonalban4 a tartalékerők számára kiépített támaszpontok felé vivő utánpótlási utak biztosításáról kisebb őrállások gondoskodtak. A dáciai határhegységek alacsonyabb vonulatain pedig (láthatólag a belső peremeken) a jelző és megfigyelő őrtornyok láncolata húzódott. Ez a limes-rendszer a többi, római birodalmi határvédelmi szakasztól e szerint főkép abban kü­ lönbözött, hogy mélységben minden időben többszörösen tagozott volt. Dácia ugyanis az ellenséges területbe hídfőállásként ugrott ki a birodalom határvonalából, ahol három oldalról egyszerre is volt várható támadás. Mi most megkíséreljük Dácia legkülső, első védelmi vonalát nyugati határa mentén, a jazigokkal szemben megállapítani, úgy, hogy öszszeállítjuk a római birodalmi csapattestek em­ lékeinek legnyugatibb lelőhelyeit. Ezáltal ter­ mészetesen megvonjuk Dácia nyugati határvo­ nalát is, amennyire ez régészeti adataink állása szerint jelenleg egyáltalán lehetséges5 (|. kép). 4 K u z s in s z k y B á l in t , Szilágyi Sándor szerk.: A magyar nemzet története I. k. 170—171, három erődítési övét látott Dáciában a legkülső Castra-Traiana (Vöröstoronyi-szoros) — Bumbe§ti (Vulkán-szoros) — Pietra rossa (Bodzai-szoros) — Bereck — Németcsanád, Bulcs —Nagyvárad —Tibiscum (Zsúppá)—Praetorio (Plugova) pontokon haladt át szerinte. 5Dácia nyugati határa B u d a y i. m. 74 szerint (tér­ képe a CIL 111 nyomán) máskép vonult: az AldunátÖl a Tisza torkolata előtt indult volna ki (?) északkeleti irányba, úgy hogy Nagyvárad és Nagybánya vidéke is belül esett volna , a C s e r n i — Goos-féle térképen a Tisza Dácia nyugati határa, Nyíregyháza magasságáig (?) ( C s e r n i i. m.) Id. még O r t v a y i. h. Viszont mások szerint keletebbre húzódott Dácia nyugati határa : VAss, Erdély a rómaiak alatt (1863), térképén Orsóvá-Nagy-

89 A Maros déli partvidékén Marostorok, Németcsanád, Nagyszentmiklós és Újarad község­ ből Apulum (Gyulafehérvár) és Potaissa (Torda) helyőrségétől bélyeges téglák11, ill. feliratos kőemlék ismeretesek. Temesvártól délnyugatra, Módostól északra, a Temes folyóba ömlő patak keleti partján, Fény községből őriz a Temesvári Múzeum egy téglát, amelyen a bélyegből (2. kép 1) ezek a betűk maradtak m eg:

a jazigok földjén keresztül, akik a két tarto­ mány közé ékelődve a mai Nagy Magyar Al­ földön laktak, de ez az út Fény községnél nem vonulhatott el. Ezen fényi emlékek tehát, ha ugyan nem eredeti lelőhelyükről történt elhur­ colás áldozatai, dáciai csapattestek jazigok el­ leni hadműveleteinek, vagy messze előretolt, megfigyelő őrállomásnak a nyomai. Egy bizo­ nyos, Fény vidéke nem lehetett Dácia nyugati határvédelmi erődláncolatának egyik pontja (ez, . . H. VIII. R mint látni fogjuk, jóval keletebbre vonult), mert A bélyeg elől csonkult, nyilván a CO betű­ észak-déli irányban ezen község vonalában egy­ általán nem ismeretes eddig feliratos kő- vagy pár tört le belőle. Kiegészítése: [CO]H(ors) Vili R(aetorum), téglaemlék római birodalmi csapattestektől12, tehát a VIII. raetiai zászlóalj munkája. Ez a eltekintve az Alduna partjától, amely azonban csapattest a 110. évi és a 144. évi katonai el­ már a Duna jobbparti, Moesia nevű tartomány bocsátó levelek7 tanúsága szerint Dácia had­ hadtörténet-körébe tartozik. erejébe tartozott. Az egyetlen feliratos kőemlék,8 Az említett, Pannónia és Dácia tartományo­ amely megnevezte, a numerus Brittonum nevű kat a jazigok földjén át összekötő út elsősorban alakulattal együtt, Micianál (Vecel) került elő. a Maros völgyében vezethetett a pannóniai Téglabélyege sem volt eddig ismeretes sehonnan Lugio-Florentia (Dunaszekcső) táborerődítmény sem, ezért táborhelyét nem tudták megnevezni9. irányában. A németcsanádi és egyéb maros­ Ezen egyetlen bélyeges téglája sem elég menti bélyeges téglák, ha ugyan szintén nem még annak igazolására, hogy Fény községnél elhurcolás útján tévedtek erre a helyre Gyulaműködött volna, ha átmenetileg is. Máshonnan fehérvárról és Tordáról, vagy nem tévesek a is elhurcolhatták ide ezt az egyetlen db. téglá­ lelőhelyadatok, (de mindkét utóbbi feltevés és ját. Fénynél mansio-t (úti őrállomás) tételeztek10 magyarázat erőltetett lenne) az ezen útvonalat már fel, ahol a n(umerus) M(auretanorum) biztosító őrállomások építésére vonatkozhatnak,13 Jib(iscensium) („A tibiscumi mórok osztaga") te­ de a nyugatdáciai limes kérdésétől függetlenek. Palánka község (a Néra, Karas és a Duna vékenykedett volna egyidőben11. Dácia tarto­ mányból kétségtelenül vezetett út Pannóniába összefolyásánál, Fehértemplomtól délnyugatra) úgy ismeretes,14 mint a LEG(io) VII C(laudia) károly vonalon, B r a n d i s , P. W .- R . E. Dacia c. 1970 P(ia) F(idelis),15 az AL(a) II P(annoniorum),16 a h. 1901, szerint Orsóvá—Mehádia -Vecel—Kissebes pon­ COH(ors) II HlSP(anorum scutata Cyrenaica tokon át egyenes vonalban, hasonlóan V a s c h i d e , equitata)1 7 és a COH(ors) I CRET(um) s nevű Histoire de la conquste Romaine de la Dacie(1903), tér­

képén , F i n á l y (i. m ) szerint Orsóvá - Mojgrád gyen­ 12 A dentai (Versectől északra), LEG(io) Ilii F(lavia) gén Ívelt vonalában. F(elix)-től eredő bélyeges téglák ( O r t v a y i. m. 56 - 57. 8 C(orpus) I(nscriptionum) L(atinarum) — később 1. és 10. j;) is teljesen azonosan ítélendők meg. T é g l á s így idézve. CIL — III. 8064, 1, b, c: LÉG XIII GE, Hadtört.-i Közi. 1912, 196. LÉG Alii GÉM (=12608),8065,20,e. LÉG. XIII. Gém AVR. GODES (kétsoros). O r t v a y , Temes vármegye és Temes­ 11 A szegedi várban napfényre került rómaikori, vár város története II. Régibb középkor (1914), 113 és IMP bélyeges téglák is ezen út egyik mansio-ja falába 59. a lég. Xlll gém. kürtöse sírköve, ill. téglabélyeg. kerülhettek bele először. Első ismertetése: Cs. S e b e s ­ LVM. t y é n , Szegedi Dolgozatok II. (1926). 152. 1. máskép : 7CIL XVI n. 57, 90. F iN 'L Y , Pannónia 1936. évf. 280 —281, 8 Klio X. 504. 1. 11 Általában az újpalánkai római emlékekhez 8 W a g n e r , Die Dislokation dér rom. AuxiliarforO r t v a y i. m. 15 és 49—50, egyéb irodalommal. niationen . . . 181. 1. 15 CIL III 8071, c : LÉG VII C P F. »• W a g n e r i. m. 210. 1. 16 CIL III8074, 5,b, contra új Palánka in insulaDanu* 11 CIL III 8004, 12595. A csapatnév kiegészítése vii Sapaja AL II P (az A és L betűk egybekapcsolva). 17 CIL III 8074, 20 : COH II HISP. bizonytalan, még a lelőhely is. 12595-nél a CIL mu]n(icipii) Tib(isci) olvasást ajánl. M(auretanorum) helyett 18 A fehértemplomi Böhm-gyüjteményben már látta m(ilitum) is olvasható talán. T é g l á s , Klio XI. (1911), 507. 1. COH.I. (;RET bélyeggel

9Q csapattestek bélyeges téglái (2. kép 2) lelőhelye. Ez szembenfekszik a dunajobbparti Ráma köz­ séggel, ahol Lederata táborerődítmény található az ókorban. Ilyen értelemben a palánkai római táborépítmény, amelyre a fenti bélyeges téglák utalnak, a Moesia-tartománybeli Lederata dunabalparti hídfőállásaként is felfogható. A palánkai téglák bélyegeiben megnevezett csapattestek közül a legio VII Claudia pia fidelis valóban mindig Moesia superior19 tartomány (a mai Szerbia területe) seregében volt nyilvántartva, ahol a közeli Kostolac (Viminacium) légiótáborá­ ban állomásozott. A többi csapattest azonban inkább Dácia hadereje tagjaként volt ismeretes. Ezenkívül a Palánkán átmenő észak-déli vonal­ ban más helyek is (Varadia - Versec, Zsidovin biztosan) csapattestek emlékei lelőhelyeként és táborhelyekként ismeretesek. Ezzel kaptunk meg egy olyan táborerődítményláncolat - szakaszt, amely Dácia legnyugatibb, legkülső, azaz határ­ vonalmenti védelmi vonalának tekinthető.20 A palánkai táborerődítmény e szerint Dácia tarto­ mány megalakulásáig, amíg a moesiai dunai ha­ tár túlsó partján még a szabad dákok féktelen kedtek, Lederata előre- (a Duna balpartjára) tolt őrállása volt, majd a dákok területe bekebelezé­ sével az új tartományhoz (Dacia) csatolták. A legio VII Claudia (pia fidelis) itteni bélyeges téglái tehát vagy a Kr. u. II. század első évei előtt vagy a Dácia feladása utáni időben készül­ tek, amikor Palánka őrségét még, ill. megint Moesia hadereje látta el. Valószínű, hogy az ala II Pannoniorum (II. pannon lovas zászlóalj) is a felső moesiai sereg tagjaként21 építkezett itt a Kr. u. I. és II. század fordulóján, de ez a csa­ pattest később a szamosújvári táborerődítmény állandó őre volt. Utódai Palánka falai között a II. hispán zászlóalj és a cretaiak I. cohors-a, és még előbb talán (II. század első éveiben) a híres cretai íjászok22 alakulata. Mindkét cohors építkezett is ezen a helyen. Lehet, hogy a cretai íjászcsapat is akkor fordult itt meg, amikor Moesia superior seregébe tartozott, de a Kr. u. II. század derekán a 160. évi katonai elbocsátó levél23 is még Dácia haderejében sorolta fel őt. P. W . R. E. XII.(Legio c.) 1624. hasáb. G , Budapesti Szemle 1913, 233 szerint is Lederata-nál indult ki Dácia határa az Aldunától, de Tibiscum-on át (Zsúppá) folytatódott volna. 31 W a g n e r i. m. 61. 22 W a g n e r i. m. 127, 153. *» R it t e r l i n g ,

M Tég lá s

Palánkétól észak-északkelet felé haladva Varadia-nál állapítottak meg biztosan castellumnyomokat.24Jelentőségére utal, hogy külön névvel (Arcidava) rendelkezett ez a Karas folyó mellett fekvő (a mai Versectöl keletre) táborhely. Egy kerek bronzlapocska alapján ide tették a cohors I. Vindelicoram (milliaria civium Romanorum), „a polgárjoggal kitüntetett, I. vindeliciai cohors" első dáciai állomáshelyét.25 Azonban itt táboroz" hattak, működhettek, legalább is ideiglenesen, a cohors IIHispanorum (scutata Cyrenaica equitata) és az ala l Tungrorum Frontoniana nevű csapat­ testek is. Verseci2tl feliratos emlékeik27 Varadiából kerülhettek el a verseci gyűjtőkhöz, illetőleg a verseci építkezésekhez. A „légiópajzsos, lovasitott, Cyrenaica-ban járt cohors" Kr. u 108 körül működött itt, a germán tungerek I. (Frontoféle) lovas alakulata pedig Hadrianus-Antoninus Pius császárok korában28 (Kr. u. 117— 138, 138— 161.) Szurduk-on (Varadia-tól északra) a legio Ilii Flavia-tól állítólag bélyeges téglák kerültek elő ( O r t v a y i. m. 66 és 2. j., szerinte itt volt Centum Putea nevű mansio). Berzovia (Zsidovin, Szurduk-tól északra) tá­ borhelyen szintén a legio Ilii F(lavia) F(elix) ha­ gyott hátra bélyeges téglákat.211 Tovább északra haladva Bulcsnál (a Maros mentén, Lippa kö23 CIL XVI n. 111. W a g n e r i. m. 198 1. 852/a j szerint méretei: 172x154 m. Fehértemplom határában a fflnfguldenfeldi dűlőben, a járni kőkereszt közeiében római castellum sáncait látták egyesek ( O r t v a y i. m. 64—65, egyéb irodalom, amely APÓ FL mansio lenne. 25 W a g n e r i. m. 198. 26 A verseci Várhegyen is látott O r t v a y , i. m. 48 és 54—55, 1914 előtti irodalmi helyekkel, egy fal alapzatában római téglákat, a verseci castellum mégis az Úri-utca északi részén lett volna szerinte. Azonban ugyanő szolgál azon adattal, hogy a varadiai rom­ mezőből egyidőben tömegesen hordták el a kő- és tégla­ anyagot, nyilván Versecre is. Versecen is, Varadián is nehezen tételezhető tel római castellum. 27 CIL III 6273 (Mars-nak állított oltárkő! a. p. C. 108), 6274 (az ala signifere feleségének a sírkőve). Állítólagos leletkörülményeik: O r t v a y , i. m. 51 1. és 7- j-, egyéb utalásokkal. 28 W a g n e r i. m, 77. A varadiai castellum a Karas hídjától 400 m-re (Rovina-puszta), 1901-ben az északi kapuját felásták: O r t v a y , i. m. 47, 55, 65-66, 9. és 10. j. egyéb irodalommal. 2» T é g l á s , Klio XI. (1911), 506; LÉG Ilii F F . ; CIL III 8070, O r t v a y , i. m. 66. 1. és 4. j., 117-118, a táborhely közel a Berzava-hoz egy dombon: B ö h m , Délmagyarország.. külön történelme I. 1867, 368. 21

01

AZ I. VÉDELMI VONAL DACIA NYUGATI HATARAN DIE 1. VERTE1DIGUNGSUNIE AN DÉR VESTGRENZE DAGENS Mértei: ~ h aftstab o h-

■ CASTELLUM

—

50 ,—

lO O 150 200 W . _ _ — ,------------------- -------------------- 1

-- G

Biztosan megálíapdott védelmi vonal SucKfiJ- festqesteliíe VerteírLLguiug&lúue •••-i Vaiosiúui védelmi vo u ai ----; \Vakpsckeúvlickfi VerteldigLuugsllnxe

M O E S l ^ IN F E r Abb. 1- kép.

io

^

92 zelében) kerültek elő biztosan bélyeges téglák,30 itt a XIII. ikerlégió gyártmányai. Láthattuk, hogy az első védelmi vonal a dáciai hegyvidék nyu­ gati, külső szélén vonul délről észak felé, tehát a sík területeket a szarmata jazigoknak hagyták meg. Ezek után Lippa felett a Borosjenő-Nagyvárad vonalon keresnők Dácia nyugati határának a folytatását. Az eddig kifejtettek szerint ez lenne az ésszerű. Azonban az Erdélyi Érchegységtől és a Gyalui Havasoktól nyugatra emelkedő hegységek területein eddig egyáltalán nem is­ meretesek feliratos kő- vagy téglaemlékek római birodalmi csapattestektől.31 Ma már nem lehet tisztán véletlenséggel magyarázni ezt a leletnegatívumot! Ez igen meglepő, de e szerint ezt a vidéket, csekélyebb értéke, lakhatatlansága miatt vagy talán azért, mert egy (nem jazig) szövetséges népnek (Anartii-nek ?) a kezén hagy­ ták meg, nem rakták meg állandó határőrség­ gel, nem vonták be a táborerődítményekkel biztosított kultúrterületbe. így tehát Dácia nyu­ gati határán az első védelmi vonal a Marosnál keletre fordul, a folyó mentén kelet felé vezet­ nek bennünket az írásos katonai emlékek leg­ nyugatibb lelőhelyei. Még Déva előtt, Vécéinél északkeleti irányba hajlik el a legkülső erdő­ láncolat, hogy az Érchegység aranybányáit belül, védelme alatt hagyja. A Vécéinél ismeretes dupla nagyságú tábor­ erődítmény (Micia) e szerint sarokpillér a dáciai nyugati limes-rendszerben32. A határvonal szinte

derékszögű törési pontjában nyert olyan jelen­ tőséget, hogy állandóan két-két bennszülött zászlóalj (cohors, ill. ala) állomásozott falai között, az apulumi légió osztaga mellett, de válságos helyzetben33 egyéb táborhelyek hely­ őrségeit is a helyszínre vezényelték, amelyek ez esetben természetesen a helyzettel ismerős miciai parancsnokoknak voltak alárendelve34. A kiszolgált katonákból és hozzátartozóikból, az itt letelepedett kereskedőkből és iparosokból kialakult katonai kolónia (canabae) lakossága is közreműködött az ellenállásban, ha a veszély nagysága úgy kívánta. A városi népfölkelés egyik vezetőjétől (curator veteranorum Miciensium) fogadalmi kőemléket35 ismerünk Vécéiből. Micia falai között és körzete őrtornyaiban eddig a következő csapattestektől3(i rendel­ kezünk feliratos kőemlékekkel vagy bélyeges téglákkal: az állandóan Apulum-ban állomáso­ zott legio Xllt gemina nevű dandár kiküldött osztagaitól37, az ala I Auousta Ituraeorum egyik veteránusától38 (Traianus korából), az ala l (milliaria) Bosporanorum parancsnokaitól39 (Hadrianus-Antoninus Pius korából), a C(ohors VIII) R(aetorum)'tói és a N(umerus) Bfrítlonum)~tól egy közös fogadalmi oltárkövet40, a Balkánon állomásozott legio Ilii Flavia nevű dandár centuriojától Iuppiter istenségnek állított oltárkövet11, valamint az állandóan, illetőleg hosszabb időn át Micia táborhelyen őrködő ala I (Hispanorum) Campagonum42, cohors II Flavia Commageno-

*• CIL III 8064, 1, a LÉG XIII G (p. 1018). Azon­ 34 Azonban nem stratégiai központ Micia, amint ban, O r t v a y i. m. 58 szerint, feliratos kövek és rómaierre W a g n e r , i m. 50, gondolt. Hadászati központok, kori falak közben Búziásfürdőn is, ahová némelyek mint másutt is, a légiótáborhelyek voltak, Dáciában Apulum (Gyulafehérvár) és Potaissa (Torda). Ahibis mansio-t helyezik. Viszont a temesvári feliratos 85 L e g u t ó b b : K e r é n y i A n d r á s , A dáciai személyne­ kövek elhurcoltak O r t v a y , i. m. 58-59, itt nem lehetett castellum. Lippai római kőemlékről tud O r t v a y i m vek. Diss. Pann. Ser. I. fasc. 9, 32. 1. 345. sz. Első 60, egyéb irod. utalásokkal. ismertetője . J á n ó B é l a , Dolgozatok az Erdélyi N. M. 31 Nagyvárad helyére mégsem tehető Ulpianum , Érem és Régiségtárából IV. 1913, 261. Id. K a r á c s o n y i J á n o s után, Dolgozatok (Szeged) IV36 Régebbi áttekintés : D a ic o v ic iu , Anuarul Com. 1928, 297. Mon. Ist. 1930 -32, 24-25, 28. j. 33 Ezen táborerődítmény méretei . 180x360 m. 31 CIL III 1354; 1629, h, i, 3, 4, 8 8064, 1, k, 1, ( D a i c o v ic iu , Anuarul Com. Mon. Ist. III 1932, 8. — A 3, 4, 10,1629, 10, 16 = 8065, 13, 21 , 8065, 7, 8, 25, 26, és B. j ). Először ez is földvédműves lett volna, ame­ 28 —31, 7858, 12565 (vexillatio-tól). lyet több más dáciai táborhellyel együtt D a ic o v ic h j , 38 CIL III 1382, C. Licinius Ponticus sírköve. Miciaba tette táborhelyét . W a g n e r i. m. 53. La Transylvanie dans l ’antiquité 46, szerint csak az 33 CIL III 1344, K e r é n y i A n d r á s i m. 9. 1. 6;/a Antoninus Pius, Marcus Aurelius alatti események sz., 57.1. 633 sz. ; más emlékei : W a g n e r i. m. 19. 1. tanulságaként építettek át kőfalú erődítménnyé. 33 A CIL III ,1343. sz. fogadalmi oltárkő-felirat (a III. Klio X. 504 Anuarul Com. Mon. Ist. 1930/31. szazad elején) ilyen eseményháttér mellett nevezi meg 40 nr. 13. együtt (jelenlevőknek) az ala Campagonum, a cohors 41 CIL III 1353, Q. Licinius Macrinus-tól. I Vindelicorum, I Alpinorum, II Flavia Commageno" CIL III 1342 - 3, 1377-8, 1380, Őst. Jhefte 1902. rum és a numerus militum Ti .. . nevű csapattesteket. Bbl. 131,3 és 132,5.

□

C

0

V \T

C=J c=a

rí

~/íf

Ll

itp

W BRFTRAy

2$_, C T

10

W 11

13

CIMöI R 17

Abb. 2. kép. 1:2

94 rum43 és'numerus Mauretanorum Miciensiumu tagjaitól számos sír, és oltárkövet, valamint bélyeges téglát. Miciától északkeleti irányban AbrudbányaVerespatak - Magyarpeterd - Pusztaszentkirály Mikes jelentik a dáciai csapattestek emlékeinek legnyugatibb lelőhelyeit jelenlegi tudomásunk szerint. Abrudbányánál egy kis táborerődítményt észleltek45. Verespatakon (Alburnus Maior, Vicus Pirustarum) Apollo istenségnek a castellanus-ok nevében állítottak egy fogadalmi oltárkövet48. A castellani (milites) nem mások, mint a castellum (táborerődítmény) földeit tulajdonjog alapján művelő tiszti és tiszthelyettesi katonacsaládok. A limitanei mások, mert ezek a földet saját maguk művelő zsellérkatonák, a castellani pedig másokkal dolgoztatták meg a kapott földeket47. A verespataki castellumnak a castellani jelenléte megnyugtató bizonyítéka. A Gyalui-Havasok nyugati szélén, az Aranyosba ömlő patak (Mikes) mellett, Tordától északnyugatra kb. 18 km-re, Mikes község Monasteria nevű határrészében kerek domb emelkedik (La Cárámidá), ahol 12X7 m-es méretekkel rendelkező, hosszúkás, négyszögletes rómaikori épület romjaiból a Kegio) V M(acedonica) bélyeges tégláit szedték ki.48 Itt tehát burgus volt. Magyarpeterden (Tordától nyugatra kb. 10 km-re) a N(umerus) CAMPESTRORfum?) nevű alakulat egyik kiszol­ gált katonája temetkezett el.4n A légiótáborhely Torda-Potaissa közvetlen előterében megint megtörni látszik Dácia nyugati határán az első védelmi vonal, mégpedig itt élesen nyugatra fordult el, ha a csapattestek emlékei legkülső lelőhelyein át a vonalat tovább 43 CIL III 1347, 1355, 1371-4, 1379, 6267, 7848 -9, 7855, 7873, 8974/14, T é g l á s , K]io X. (1910), 498 - 9; W a g n e r i. m. 124-5 , K e r é n y i A n d r á s i. m. 106, 1227 ; 192, 2209 és 194, 2242. 44 Emlékeit legutóbb összeállította : W a g n e r i. m. 208. 45 Közel a városhoz, a „Cetátuia“ nevű helyen : D a i c o v ic iu , La Transylvanie . . . . 45. 1. 5. j . 46 CIL III 7821. 47 S eeckl , P . W . R.-E. Castellani c. (1899), 1753-4. hasáb. A castellaninek talán a véletlen folytán nincs eddig korábbi nyomuk, mint a Kr. u. III. század eleje. A Tordai hasadék közelében Mészkő községben ülőpa­ dul szolgált feliratos kőtöredék ( T é g l á s I., Arch. Ért. 28, 1908, 361) olvasása bizonytalan. 48 T é g l á s I s t v á n , Arch. Ért. 1902. évf. 79—80. 49 CIL III 1607, ehhez: W a g n e r i. m, 205.

húzzuk. Gyalu (Magyarvista)50-Sebesvár lehettek ezen a védelmi szakaszon a két védelmi sarok­ pont, eltekintve a határvonal törése mögötti légiótáborhelyes katonai támaszponttól (TordaPotaissa). A magyarvista-gyalui táborerődít­ ményben és a körzetbeli őrtornyokban, egy­ mást felváltva, az alá / Siliana51 és az alá Thracum52 (I. Silius-féle, illetőleg az I. thrák benn­ szülött lovas zászlóalj) állomásoztak, de esetleg tevékenykedtek itt a cohors I Britannica és a numerus Palmyrenorum nevű alakulatok is.50 Sebesvár (a Sebeskörös és a Sebes össze­ folyásánál) és környéke megint olyan terület volt, ahol a dáciai nyugati első védelmi vonal élesen megtörve fordult el, nyugati irányból északkeleti irányba a Meszes hegység felé. Valószínű, hogy a sebesvári castellum53 és a körzetébe tartozó kisebb őrállomások, valamint őrtornyok falai védelmét ép ezért (mint Micia esetében láttuk) mindig két-két bennszülött zászlóalj látta el. Ez magyarázza Sebesvár kör­ nyékének rómaikori jelentőségét, nem pedig az, hogy az itteni castellum az Aquincum-Tyras közti útvonalat védte volna.54 A helyőrségét képező csapattestek közül azonban eddig csak kettőt55 van módunkban megnevezhetni a ren­ delkezésünkre álló emlékanyag alapján. r'° A magyarvistai katonai bélyeges tágiákhoz és rómaikori kőépítmény-nyomokhoz legutóbb : S z i l á g y i J ' n o s , Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Éremés Régiségtárából I. (1941), 117—121. 61 W a g n e r i. m, 68. 1., emlékei összeállításával; bélyeges téglái : S z i l á g y i J á n o s i. h. “2 CIL III 849, Ulpius Saturninus és testvére sír­ köve , W a g n e r i. m. 69. 53 Neve állítólag Resculum volt [CIL III 8060: R(esc)VL(um) VICVS AN(artorum)], részletesen Id .: M. M a c r e a , Anuarul Com. Mon. Ist. IV. (1932—38), 450 s köv. Egy újabb vélemény szerint Resculum és Vicus Anartiorum különböző helyek. 54 M. M a c r e a i. m. 450; a castellum méretei: 205X203X121X121 m. 53 A cohors II Hispanorum (scutata Cyrenaica equitata) számos bélyeges téglát (2. kép 3—6) és egyik katonája sírkövét (CIL III 843) hagyta itt hátra: W a g ­ n e r i. m. 154. A cohors I Aelia Gallorum jelenlétét (egyidőben az előbbivel, a 159/164 években) egyik tag­ jának a sírköve (CIL III 7648, I h .: Sebesváralja) és bélyeges tég lái: CH I AE G bélyeggel CIL III 8074,16, 1633,7) igazolják. A cohors I Aelia Gaesatorum (milliaria), D e t s c h e w , Klio 1937,196 szerint a cohors I Aelia Caesariensis-szel azonosítva, itteni táborozása már bi­ zonytalan, mivel a neki tulajdonított téglabélyegek (CIL III 8074, 26: CPGST, 8074, 16 : CH1AEG, legutóbb

95 A Kissebes—Sebesvárnál északkeletre el­ kanyarodó első védelmi vonalon a római biro­ dalmi csapattestek emlékeinek főbb lelőhelyei: Vármező, Magyaregregy, Romlott—Mojgrád — Zsákfalva—Tihó. Ez a limes-szakasz a Meszes­ hegységen húzódik, annak irányát követi. Rend­

keletre távozott. Magyaregregy (Alsóegregy, előbbitől északkeletre) körzetében az eddig nap­ fényre került Írásos emlékek58 adatai alapján az I. hispán és a VI. trák bennszülött gyalogos, illetőleg részben lovasított zászlóalj59 (2. kép 7—8) (cohors) végezte a kőfalú táborépítkezést

e szerének kikutatását és végleges tisztázását az Erdélyi Nemzeti Múzeum most megindult ása­ tásaitól várjuk.66 Vármezőnél (Csúcsa és Zsibó közt feleúton), az ottan ismeretes castellumban, a II. numida gyalogos zászlóalj57 állomásozott, amíg Marcus Aurelius idejében (Kr. u. 161— 180) így: W a g n e r i. m. 134-5) ép oly joggal más C vagy G kezdőbetűs nevű népből felállított és Dáciában járt csapattestektől is származtathatók. M . M a c r e a , i. m. 453, mindenesetre téved, amikor a CPGST téglabélye­ get civil téglagyár márkájának tartja. Egyenesen ért­ hetetlen azon indokolása és állítása, hogy a P(rima) csapatszámjelzés szokatlan volna Dáciára vonatkozólag. Ld. : CIL Hí 163i, 23 , 8074, 8, b, c, e , Klio XI. (1911), 500, n , CIL III 821 (Príma egészen kiírva), amelyekkel azonban példáink sora nem is teljes. 56 D a ic o v ic iu , Anuarul Inst. Stud. CJas. 1936, 302-4 (ld. ehhez: W a g n e r i. m 174, 688. j.) szerint germániai értelemben vett limes (táborerődítmény-láncolat, összefüggő zárófallal kő- vagy földműsánccal, előtte árokkal) nem létezett a dáciai határvonalon A Mesze­ sen is csak megfigyelő tornyokról, kis földvárakról és táborerődítményekről lehet szó. Csak a betörési irá­ nyokat zárták el. Germániai értelemben vett limes vo­ nult el a Meszesen B u d a y , Dolgozatok az Erdélyi N. M. Érem- és Régiségtárából III. 1912, 99 117 szerint, ld. m é g : T o r m a , A limes Dacicus felső része (1880), F i n a l y , Arch. Ért. 1901. évf. 9-15.; F e r e n c z i I s t v á n , Régészeti megfigyelések a limes Dacicus északnyugati szakaszán (Erdélyi Tud. Füzetek 1941, 129. sz ) ; B r a n d is P. W . — R. E. Dacia c. 1698. — egyéb irodalmi utalá­ sokkal. 51 Em lékei: CIL III p. 1379 ad n. 842,8074/22, Klio X. (1910), 500; W a g n e r i. m. 173—4. A csapattest tel­ jes neve: Cohors B Flavia Numidarum milliaria.

ai

a Kr. u. 159/164 évek körül. Ezenkívül az ala (I) Siliana60 és a cohors prima Bat(avorum)t!í tagjaitól is ismerünk sírköveket Magyaregregyről. A Meszes-hegység északi végében a dáciai első védelmi vonal megint megtört, az észak­ keleti irányát keletire váltotta fel, hogy Tihó után Alsókosályon és Alsóilosván át, a NagySzamos északi partját kísérje a Sajóval való összefolyásig. A limes-vonal északnyugati sarok­ pontjában jeküdt Porolissum, amely mint dupla segédcsapat-táborhely, megint ezen a sarkalatos helyzetéből nyerte katonai jelentőségét,62 miként Micia és Resculum. Porolissum castellum a mai Mojgrád községnél keresendő, de katonai kör­ zete a szomszédos községek területére is kiter68 A C I HIZP D TP FIBC téglabélyeg (CIL III 8074, 18=6283, Klio XI. 1911, 505) kiegészítése: C(ohors)I HISP(anorum) (D=quinquenaria) T ( .. ?) P(ia) F(idelis) IBC. W a g n e r i. m. 146—7. és 490 j. egyéb irodalommal. T o r m a , Arch.-Epigr. Mitt. III, 112 szerint a II Tribocorum és a II Hispanorum nevű cohors-ok egyesítésére utalna e téglabélyeg. 69 Bélyeges téglái (CO VI T, COH VI TRACV. bélyegekkel) a zsibói Teleki-gyűjteményben és a ko­ lozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában , W a g n e r i. m. 194. Largiana Magyaregregynél T o r m a , A limes Dacicus felső része 121. 00 CIL III 840, az Arrunius család síremléke. 61 CIL III 841, a csapatnév olvasása bizonytalan a sírkő vön. 02 Az Aquincum—Porolissum, az alföldi jazig te­ rületen át vezető út feltevése ellen, szerintünk indo­ kolatlanul, O r t v a y i. m. 77. 1. 5. j.

96 jedt. A római Certia-val azonosított Romlott község katonai emlékhagyatékát sem választjuk ki ebből az összetartozásból. Az I. batáv zászló­ alj volt az,63 amely tisztán Certia helyőrségének tekinthető, amíg ezen a vidéken állomásozott. Azonban már a Cohors II Britannfica? ••. orum? Brittonum ?) milliaria cioium Romanorum pia fidelis equitata (II. brit, részben lovasított, pol­ gárjoggal kitüntetett, kötelességteljesítő, hűsé­ ges ezres alakulat) bélyeges téglái (2. kép 9 —14) Romlott földjén is előkerültek,61 ami arra mutat, hogy ez a cohors résztvett a certiai castellum kőfalai megépítésében is. Feliratos kőemlék eddig még nem ismeretes ettől a csapattestől. A 159. és 164. évi katonai elbocsátó levelek65a cohors II. Brittonum stb. nevű alakulatot sorolják fel Dácia haderejében. Egészben véve bizonytalan még, hogy melyik II. brit csapattest66 volt ezen romlotti és mojgrádi bélyeges téglák készítője. Azok a téglák, amelyek C I HISP P, C I HISP D bélyeggel megjelölten (2. kép 16 -17) kerültek Mojgrádról a zsibói gr. Teleki gyűjteménybe, kétségtelenül a már Magyaregregyen megismert cohors I Hispanorum pia fidelis (D=qinquenaria) porolissumi építkező munkájának a tanúságai. A 2. képen 15. sz. alatt bemutatott téglabélyeg az 1943-ban Mojgrádon kiásott ép példányok alapján, amelyeket R a d n ó t i A l a d á r szíves elő­ zékenysége révén vizsgálhattam meg a hely­ színen, szerintem vagy a Ciohors) H(ispanorum) /// (de ennek más emléke eddig nem is­ meretes Dáciá-ban: P. W .- R . E. Cohors c. 301 —302) vagy még inkább a Cfohors) Hl(spanorum) II nevére egészítendő ki (ennek más emlékei is Dáciában). Talán hosszú időn át (II. század derekától a III. század közepéig) látta el itt az őrszolgálatot a cohors V Lingonum,67 valamint a II. század első évtizedeiben I. brit ezres alaku89 Teljes nevén: cohors 1 Batavorum milliaria pia fidelis; romlotti emléke ( W a g n e r i. m. 93—4, egyéb irodalommal) a Kr. u. II. század derekáról származik. e* CIL III 8074, 11 COH II BRT ANN (T i-vel ma­ gasítva, az első N betűbe egy A betű rejtve). 66 CIL XVI n. 110; Klio 1937, 187. 66 W a g n e r i. m. a 110 s köv. lapokon számos, hasonló nevű alakulatot tárgyal, amelyek emlékanyaga összekeveredett is lehet. 67 Emlékei összeállítva: W a g n e r i. m. 160, aki még nem ismerte a zilahi volt Astra közművelődési egyesület gyűjteményében őrzött bélyeges tégláját: C V L bélyeggel (2. kép 18), amelynek olvasása csak ez lehet: C(ohors) V L(ingonum),

lat is, teljes nevén: cohors I Ulpia Brittonum milliaria (torquata pia fidelis civium Romanorum, kitüntetésül kapott neveivel együtt) equitata.68 Azonban mégis a szír íjász alakulatok nyom­ hatták rá leginkább bélyegüket a porolissumi helyőrség arculatára. A Porolissumban talált, 120. évi katonai elbocsátó bronzlap69 címzettjé­ nek palmyrai származásából kísérelték meg a töredékes diplomán a címzett csapatalakulata ne­ vét kiegészíteni. D a ic o v ic iü 70 a numerus Palmyrenorum Porolissensium („a sziriai Palmyra-beliek porolissumi alakulata") névre következtetett. Azonban, noha ez a csapattest a Kr. u. II. szá­ zad végéről és a III. század közepéről71 rendel­ kezik kőemlékekkel Porolissumban, tehát ezen időben, nevének megfelelően, állandóan itt tá­ borozott, az említett elbocsátó bronzlapon még­ sem nevezhették meg ezt a numerust, mert a nemzetiségi jellegű numerusok tagjai elvileg nem szerepelhettek a diplomák címzettjei között, ők a csapatalakulatból történt elbocsátásuk alkalmá­ val nem nyerték el a civitas Romana-t, legfel­ jebb a szolgálati idő alatt kivételesen kaphatták meg azt.72 Ép ezért már N e s s e l h a u f a cohors I Ituraeorum sagittariorum vagy a cohors I Thracum sagittariorum csapatnevek egyikét ajánlotta az említett porolissumi diploma címzettje csapat­ alakulatául. Mi a zsibói Teleki-gyűjteményben, az Erdélyi Nemzeti Múzeumban és a zilahi volt Astra-egylet székházában őrzött CHSS, CHSIPS (a P és a végén levő S megfordított és fejére állított) bélyegekkel ellátott (3. kép 19—21), Zsák­ falva határában talált téglákra hívjük fel az ezen 88 Em lékei. W a g n e r i. m. 106 (utalással egyéb irodalmi helyekre); D a ic o v ic iu , Dacia V II—VIII, 330 ; a nevekhez: K e r é n y i A n d r á s i. m. 47, 2278, 2471; a zilahi volt Astra gyűjteményében fogadalmi oltárkő ezen felirattal Apollini |ex viso |coh I Britto |num x eq p. f. c. R. [c]vi. praeest |. . . vtidivs........ B u d a y , Dolgo­ zatok az Erdélyi N. M. Érem- és Régiségtárából VI. 1915, 71 és Fig 13 (Aelius Firmus centurio gyermeké­ nek állit sirkövet). 69 CIL XVI n. 6 Hamasaeus-nak címezve. 10 Anuarul Inst. Stud. Clas. 2, 71. 11 CIL III 837, Mojgrad rep.: Sál más Raml ex n P és családja sírköve; Dacia VII— VIII, 328—330, lh. Porolissum : N Pál Porol sag c R Decianus dicatissimus, azaz: a polgárjoggal kitüntetett, porolissumi palmyraiak íjászalakulata Traianus Decius (Kr. u. 249 —251) császár nejének állított hódoló kőemléket, CIL III 803 lh. Alsóilosva; W a g n e r i. m. 212 és 79/a j. í2 W a g n e r i. m. 158, 581/a j., egyéb irodalmi utalásokkal.

97 kérdéssel foglalkozók figyelmét. Ezeknek a tégla bélyegeknek a kiegészítése szerintünk: C(o)H(or)S S(agittariorum), C(o)H(or)S I P(almyrenorum) S(agittariorum). A legalább húsz palmyrai íjász cohors egyikének az itteni emlékei szerin­ tünk ezek a bélyeges téglák és a 120. évi diploma-töredék. Másrészt tudjuk, hogy a meg­ hódítás után Dácia benépesítésére Kis-Ázsiából tömegesen telepítettek be gyarmatosokat. Ezen az úton is elkerülhetett Hamasaeus, földiéi na­ gyobb csoportjában, Erdély földjére. A porolissumi erődítményépítkezések na­ gyobb arányaira és sürgősségére73 utalnak két légió (XIII gemina, VII Claudia vagy VII gemina?) mojgrádi bélyeges téglái,74 amelyek — 73 T o r m a , Arch.-Epigr. Mitt. III, 88 nyomán O r t v a y i. m. 121 szerint még a cohors I Vangionum is táboro­ zott (?) Porolissum-ban. Ellenben Lucilianus Porol(issensis) csapatteste bizonyosan megfordult ezen a vidé­ ken (CIL XVI. n. 132). 74 CIL III 1629 (m=8064) 1, y, z , 8071/9. R a d n ó t i A l a d á r 1943 nyarán mojgrádi ásatása alkalmával va­ lóban több téglán ezen bélyeget találta: LÉG. VII. G. F. Kartársunk szerint kiegészítése : leg(io) VII g(emina) f(elix), szerintem (és a régebbi irodalom szerint, C s e r n i , Alsófehér vármegye története..., 1901, 69 Porolissum táborát a legio VII Claudia létesítette): LEG(io) VII C(laudia) F(idelis), ahol a C betű helyett a szokásos G-vel való felcserélés történt volna e szerint. A VII ikerlégió ugyanis egyáltalán nem járt az eddigi jelek szerint ( R i t t e r l i n g , P. W . R . E. Legio c. 1635-38) lllyricum-ban, amióta Dácia provincia létezett. CIL III 1464 csak egy cursus honorum, amely nem bizonyít ezen kérdéshez.

ha a lelőhelyadatok nem tévesek — azt igazol­ ják, hogy ezek osztagai is résztvettek a tábor­ erődítmény építésében vagy kijavítási munkála­ taiban. Átmenetileg megfordult itt a legio II adiutrix (CIL III 3336, 3356) osztaga is. Végül lezárjuk ezen dáciai védelmi szakaszt (l. kép) a Tihónál (a Szamos és Almás össze­ folyásánál) keresendő castellum megemlítésével, amely szintén jelentősebb lehetett. Az itt napfényrekerült téglák bélyegei75 valamelyik, CY betűkkel kezdődő nevű népből felállított ezres cohors, talán a cohors I Cypria vagy Cyrenaica76 nevére egészítendők ki. Láttuk, hogy a dáciai nyugati határ első védelmi vonalában műkődő római birodalmi segédcsapat-alakulatokat, legalább felerészben, a keleti és afrikai, lovas íjász népek fiaiból állították fel (Cyrenaica, Commageni, Mauretani, Bosporani, Ituraei, Palmyreni, Numidae, Cypri, Cretae). Az ókori világbirodalom kormányától ez tudatos intézkedés volt. A Pannónia és Dácia közti alföldi területeken lakó ázsiai, lovas, íjász jazigokkal szemben e szerint nemcsak a pannóniai keleti Dunahatáron, hanem a dáciai nyugati határvonalon is a birodalom megfelelő ügyességű és fegyverzetű népeit állították szembe.

Dr. Szilágyi János

75 CIL I I I 8074, 4 : C RCX ; 8074, 13: C1CY, CRCX (a második C betű az első és harmadik típusnál meg­ fordított). 16 W a g n e r i. m. 128.

DIE ERSTE VERTEIDIGUNGSLINIE AN DÉR WESTGRENZE DACIENS UND IHRE GARNISONEN (Auszug)

Die westlichsten, eine zusammenhángende aber dieser Einzelfund wurde vielleicht in neuerer Linie bildenden Fundorte dér Denkmáler mit Zeit hieher verschleppt, oder ist als Beweis dafür Inschriften und dér mit Stempel versehenen anzusehen, dass dieser Truppenkörper im jazyZiegel einzelner Truppenkörper des römischen gischen Barbaricum an einem kriegerischen UnHeeres, die in dér Provinz Dacien stationierten, ternehmen teilnahm.1Dér gestempelte Ziegelfund sind an folgender Strecke zu finden: Palánka— aus Denta ist ebenso zu beurteilen (LÉG Ilii Varadia (Arcidava)—Zsidovin—(?)—Vecel (Micia) 1 Das Gebiet dér Jazygen wollte Marcus Aurelius —Abrudbánya—Verespatak (Vicus Pírustarum, Alburnus Maior)—Magyarpeterd—Pusztaszent­ unter dem Namen Sarmatia dem Römischen Reich einverleiben: Vita Marci 24, 27; Dió 71, 33. — Es ist király— Mikes—Gyalu (Magyarvista)—Sebesvár möglich, dass zu dieser Zeit im jazygischen Gebiet, in (Resculum)—Vármező (Bucium)—Magyaregregy Fény, ein vorgeschobener Wachposten aufgestellt wurde, —Romlott (Certia)—Mojgrád (Porolissum)—Tihó wie bei Laugaricio im Gebiet dér Quaden (CIL I I I 13439). (Abb. 1). Neben dér Ortschaft Fény, westlich Zűr Zeit Valentinianus 1 wurde eine Beobachtungsauch im Gebiet dér Jazygen in dér Nahe von dieser Lagerkette, fand mán einen Ziegel mit dem station Hatvan, in Pusztagombos, errichtet ( S z i l á g y i , Arch. Stempel [CO ]H(ors) VIII R(aetorum) (Abb. 2,1); Ért. 1941, S. 60-61).

98 Verteidigungslinie Daciens waren, in Anbetracht des mit Bogén und Pfeil kámpfenden Reitervolkes (iranische Jazygen), das als Feind gegenüberstand, hauptsachlich asiatische und afrikanische Truppén, Kohorten und Alen (Reiter und Bogenschützen) stationiert, wie dies zielbewusst auch an dér Donau-Linie Pannoniens gegen denselben Feind durchgeführt wurde. So stationierten z. B. in Palánka die cohors II Hispanorum scutata Cyrenaica equitata und die cohors I Cretum, in Vecel die cohors II Flavia Commagenorum und numerus Mauretanorum Miciensium, die ala I Bosporanorum und die ala I Augusta Ituraeorum sagittariorum, in den Lagern des Meszes-Gebirge die numerus Palmyrenorum Porolissensium, die cohors II Flavia Numidarum, cohors I Palmyrenorum sagittariorum und cohors I Cypria s. Cyrenaica. Hier seien noch einige neuere Daten zűr Geschichte dér Hilfstruppenkörper Daciens angeführt: bei Magyaregregy weisen Ziegel mit den Stempeln CO VI T, COH VI TRACV. (Abb. 2, 7—8) auf die Anwesenheit dér cohors VI Thracum hin. In Porolissum ist die Bautütigkeit dér cohors I Hispanorum pia fidelis (D = quinquenaria) durch Ziegelfunde mit den Stempeln C. I. HISP P, C I HISP nachweisbar. Abb. 2, 15 ist folgendermassen zu erganzen : C(ohors) H(ispanorum) III (diese Truppé ist aus Germ. sup. schon bekannt: Cichorius, P. W. R. E. Art. Cohors, 301—302) oder wie folgt: C(ohors) Hl(spanorum) II. (Ziegel gefunden in Porolissum). In Porolissum ist auch ein Ziegelstempel des Truppenkörpers dér cohors V Lingonum (Abb. 2, 18) gefunden worden. Die aus Porolissum stammenden Ziegelstempel CHSIPS und CHSS (Abb. 3, 19—21) sind unserer Ansicht nach folgendermassen zu erganzen: C(o)H(or)S I P(almyrenorum) S(agittariorum), beziehungsweise: C(o)H(or)S S(agittariorum). Die Buchstaben P und S am Ende dér Aufschrift sind umgekehrt. Danach lagerte von den zwanzig Kohorten palmyrenischer Bogenschützen wenigstens die eine in Porolissum. In dieser Kohorte diente wohl auch Hamasaeus aus Palmyra, dessen Entlassungsbrieí 2 CIL III 8064, 1, b, c, = 12608 , 8065, 20, e. auf Bronze, allerdings nur als Bruchstück, mit ' O r t v a y , Temesvármegye . . . . története II. 59 dem Dátum 120 n. Chr., in Porolissum gefun­ (LVM). den wurde. Wir wussten allerdings bis jetzt 4 O r t v a y a. a. W . 113. 5 G. F in á l y : Arch. Funde in Ungarn. Pannónia nicht, in welchem Truppenkörper er gedient ha­ 1936. S. 280. bén mochte. 0 Neuestens erörterte diese Frage A l f ö l d i : Szá­ F. F.). Auch die Ortschaft Németcsanád liegt westlich dér oben beschriebenen Kastellenlinie. Hier kam ein Ziegel mit dem Stempel dér im Legionslager Apulum (Gyulafehérvár) in Garnison liegenden legio XIII gemina zum Vorschein.2Entlang desFlusses Maros führte dér Wegaus dér Provinz Dacien nach Pannonién durch das dazwischen liegende Gebiet dér Jazygen. Die Ziegel dér Truppén sind Spuren jener Stationen, die diesen Weg sichern sollten, so z. B. in Németcsanád, Újarad3, Marostorok4, vielleicht auch die Ziegel von Bulcs weiter die römischen Funde in Szeged (die Ziegelstempel IMP, Denkmal dér vehicularii usw.). Dass diese Ziegel auch auf dem Flusswege nach Szeged5, Németcsanád, Marostorok, Újarad gelangt sein konnten, ist eine andere Möglichkeit, die ebenfalls berücksichtigt werden muss. Das Banat gehörte westlich dér Linie Versec—Temesvár somit weder zu Dacien, noch zu Moesien, sondern war als ein Teil dér grossen ungarischen Tiefebene das Gebiet dér freien Sarmaten.0 Nördlich erreicht die Linie Palánka— Varadia—Zsidovin bei Lippa den Fluss Maros, aber von hier ist bis jetzt keine Milit&rinschrift bekannt. Deshalb habén wir vorlaufig die Vermutung, da uns keine schriftlichen Altertümer von den römischen Truppenkörpern zűr Verfügung stehen, dass von Zsidovin (vor Lúgos) in nordöstliche Richtung die erste Verteidigungslinie gegen Vecel, alsó gegen die Marosebene abbog, dórt, wo die Eisenbahnstrecke Lúgos— Déva die westliche Grenzgebirgskette Erdély’s (Siebenbürgen) durchbricht. Wo die westliche Grenze abbricht, wurden grössere, doppelte Láger für Hilfstruppen errichtét. Solche Eckpfeiler dér Verteidigungslinie waren Micia, Resculum, Porolissum; bei Gyalu war möglicherweise das Legionslager von Potaissa (Torda) für die Reservetruppen eingerichtet. Es ist auffallend, dass das Randgebiet Erdély’s (das Schneegebirge von Gyalu und die Biharer Berglandschaft) nach unseren heutigen Kenntnissen nicht zu Dacien gehörte. In den Lagern und Wachtürmen dér ersten westlichen

zadok, 1940. S. 164.

János Szilágyi

A SZÉKELYUDVARHELYI RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIATEMPLOM A magyarországi barokk műveltség és m ű­ vészet kérdéseivel a kutatás behatóbban csak századunk húszas éveitől kezdve foglalkozik. A teljes feldo’gozás természetesen még nagyon távol áll a megvalósulástól. Kétségtelen azonban, hogy rövid néhány év alatt hatalmas anyag gyűlt össze és különösen a Dunántúl, valamint az Alföld és Felvidék érintkező sávjának műemlékei szel­ lemi hátterükkel együtt elég világosan áttekint­ hető, jellegzetes képet nyújtanak a nálunk erősen megkésett barokk művészetről. — A barokk iránti érdeklődés hirtelen fellobbanása a nemzeti szem­ lélet erős előtérbe tolulása következtében sokat vesztett eredeti lendületéből. A népi irányú vizs­ gálódás meglehetős hidegséggel áll szemben a magyar barokk kultúrával, melynek irányítói az alsóbb rétegektől élesen elváló előkelő osztály, alkotói pedig szinte kivétel nélkül idegenek: előbb olaszok, később osztrákok és franciák. E szemlé­ let a barokkot olyan importnak tekinti, mely a társadalomban nem tudott gyökeret verni s kép­ telen volt behatolni a magyar lélek mélyébe. E szemponttal a tárgyilagos kutatásnak fel­ tétlenül számolnia kell. Csakhogy van az érem­ nek egy másik fele is. A barokk időkben a mű­ vészi alkotás még mindig az alkotó és megren­ delő közös szellemi termékeként jött létre. A piecénás akarata és ízlése nem egyszer kimutat­ hatóan döntő befolyást gyakorolt a művészre. A XVIII. századi előkelő osztály számszerűen igaz, csak a társadalom egy töredékét képviselte, de minden európai beállítottsága mellett ízlésében a magyar jellemvonásokat töretlenül megőrizte s ezeknek a néptől való elszakadottsága ellenére is tökéletesen érvényt tudott szerezni. A nyugtalan és mozgalmas osztrák barokk magyarországi lehiggadása és klasszicizmus felé hajlása ennek kézzelfogható bizonyítéka.1XVIII. századi mű1V. ö. E ntz G . : Magyar főpapok művészeti és m ű­ veltségi tevékenysége a XVIII. században c. dolgozatot és az ott közölt irodalmat. Regnum. 1942—43.253—2731.

vészetünk megítélésében tehát feltétlenül szá­ molnunk kell a megrendelőkkel. Ahol pedig a megrendelő személye elhalványodik, ott elsősor­ ban az építészeti, szobrászati, festészeti és iparművészeti formákat kell füzetesen megvizsgálni. Csak így kapcsolódhatnak egymásba szervesen az elszigetelt kutatások egyetlen egységes folya­ mattá. Ezzel kapcsolatban kell nyomatékosan rá­ mutatni arra, hogy az emlékek nagy hányadát nem is ismerjük. Különösen a falusi barokk al­ kotásait borítja homály, pedig éppen ezekből lehetne a magyar ízlésre, annak átalakító, átfo­ galmazó erejére következtetni és azokra a han­ gulati és tartalmi változásokra, melyek a formai elszíneződés következtében álltak elő. Minden stílus akkor telik meg igazán nemzeti zamattal, ha legmagasabb fokú megnyilvánulásaiból a vi­ déki és falusi alkotásokon át belejut a népművé­ szet vérkeringésébe. Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ez a folyamat nálunk a barokk korban hiányzott. Hogy eddig nem igen vettük észre, annak oka az, hogy a műemlékeknek éppen azzal a csoportjával nem foglalkoztunk, melyek átmenetet alkotnak a magas és népművészet között. Kérdés, hogy a felsorolt szempontok meny­ nyiben alkalmazhatók Erdélyre. A barokk egyházművészet főként a katolikus vidékeket jellemzi. Elterjedése a protestáns több­ ségű Erdélyben ezért sem oly szembetűnő, mint pl. a Dunántúlon. Fejlődése nagyobb lendülettel a fejedelemség megszűnése után indult meg, de igazi megerősödése csak a XVIII. század második felében következett be. A barokk ízlés először a díszítésben jelentkezik. Később az épület belseje és külseje is barokk köntöst ölt anélkül, hogy a középkori szerkezet megváltoznék (Csík, Három­ szék falusi templomai). A teljesen új építkezések a század második felében sokasodnak meg, még­ pedig legtöbbnyire a szerzetesrendek tevékeny­ sége következtében. E templomokat is gyakran a

100 régi helyén, annak köveiből vagy alapjainak felhasználásával emelik. A nyugat felől hazai szűrőn vagy a Béccsel szoros kapcsolatot tartó hivatali szerveken át közvetlenül beáramló barokk ösztön­ zések époly fontosak, mint az azok lecsapódása­ ként életre kelt gyújtópontok. Ezek jelentősége abban rejlik, hogy a kívülről érkező hatásokat a helyi ízlés és igény szerint áthangolják. A be­ lőlük így szétsugárzó művészi elemek már szer­ vesebben beleilleszkednek a sajátos erdélyi vi­ szonyok közé. így valósulhatott meg pl. az az ízig-vérig népies barokk díszítés a katolikus szé­ kely vidékeken, mely rendeltetésében és értéké­ ben az erdélyi protestáns falvak „virágos" renaissance dekorációjának felel meg. — A század folyamán két magyar jellegű művészi központ alakul. A korábbi Kolozsvárt kristályosodik ki. A század első felében magának a városnak mű­ vészete izmosodik, hatása azonban nemsokára szétsugárzik a közelebbi és távolabbi környe­ zetre egyaránt. Elsőben a barokk díszítés arat diadalt. Később az építészet is erős gyökeret ver s kiindulópontja lesz a magyarországi barokk egy életképes változatának. A székelyföldi barokk főfészke Marosvásárhely. Szerepe a század má­ sodik felében válik jelentőssé. Hatósugara messze elér: kelet felé Háromszékig, északra Beszter­ céig. A két központ barokk fejlődését számos szál fűzi össze. A marosvásárhelyi tulajdonképpen a kincses város egyre terebélyesedő barokk mű­ vészetének hatása alatt jön létre. A renaissance szépséges utóvirágzása első­ sorban a protestáns vidékekre jellemző; ebbe a katol ikus barokk nem tudott belekapcsol ódni. Látni fogjuk azonban, hogy a XVIII. század második felében Erdély területén is megállapítható az egy­ házi barokk művészet meggyökerezése és az itteni igény és ízlés szerinti átszíneződése. E tanulmány inkább csak az egymástól távol lévő városok e fajta tevékenységét figyeli meg, kétségtelen azon­ ban, hogy a városok ösztönző példája és ki­ sugárzó hatása következtében a vidéken is hasonló folyamat zajlott le. Gondolunk itt elsősorban a Székelyföld katolikus részeinek még teljesen ki­ aknázatlan barokk templomaira s azok rendkívül érdekes felszerelésének hosszú sorozatára. Ezek fognak fényt deríteni a városi barokk alkotásaiban megnyilatkozó formai és tartalmi elemeknek a falusi és azon át a népi ízlésbe áramló lecsapó­ dására. Formai és történeti vizsgálat szervessége

és lehető pontossága, a magyar és helyi ízlés ki­ fejlődésének módozatai, az erdélyi barokk általá­ nos és helyhez kötött vonásai: ezek azok a meg­ gondolások, melyek a székelyudvarhelyi római katolikus plébániatemplom (I. t. 1. kép) és a vele össszefüggő emlékek vázlatos feldolgozásakor szemem előtt lebegnek. A dombon festőien elhelyezkedő Szt. Miklós egyház helyén a középkorban is plébánia állottA pápai tized jegyzék 1333-ban említi István nevű papját, aki hét banálist fizetett.2 A XVI. század második felében a templomot a lutheránusok, majd kálvinisták foglalják el. Egy 1630-i tanúvallomás szerint ekkor hordták ki az épület elé és égették el a középkori berendezést.31600 körül a katoliku­ soké, alig tizenkét év múltán ismét a reformátu­ soké lesz, míg végre sok huza-vona után végleg a katolikusok veszik birtokukba. A XVII. század közepén Udvarhelyt is megtelepedtek a jezsui­ ták. Sámbár Mátyás 1651 táján rendházat épít­ tetett s a templomot átalakíttatta.4Bár a jezsuiták­ nak átmenetileg el kellett hagyniok a várost, a XVIII. század elején visszatértek s a rend fel­ oszlatásáig (1773) ott is maradtak. Ekkor vette át a plébániát a világi papság. A rendházból esperesi lak lett, a régi templomot pedig nem­ sokára lebontották, hogy helyébe a ma meglévőt emeljék. A régi egyházról és felszereléséről aránylag elég sok adat maradt fenn. 1656-ban Szíjgyártó Mihály a Szent Miklós hegy mögötti földjét az udvarhelyi „felső nagy Templom“-ra hagyja.5 Tíz évvel később Páter István gyümölcsöséről szóló levélben ezt olvassuk: „Ez a kert vagyon az Szén Miclos Temploma mellett.“c A következő században két meglehetősen részletes leírás tájé­ koztat az egyházról. Az egyiket Lakatos István csíkkozmási plébános Székelyudvarhely legrégibb ismertetését tartalmazó, 1702-ből való kéziratá­ ban találjuk.7 A másikat pedig Ferentzi György - Mon. V at.I. Series.I.Tomus. Budapest, 1887.1151. 3 S z a b ó K.. A z udvarhelyi plébánia.Közli; V e s z e l y K .: Erdélyi egyháztörténelmi adatok. I. köt. Kolozsvár 1860. 382 1. * O r b á n B. Székelyföld leírása. I. köt. Udvarhely­ szék. Pest, 1868. 51 ]. 5 Erdélyi Fiscalis Le,véltár az Orsz. Levéltárban. XXII. szekrény. Fasc. 79. A. 1656. III. 20. 6 U. o. Fasc. 71. B. 1 L a k a t o s I s t v á n : Székelyudvarhely legrégibb jeírása. Kolozsvár. 1942. Erdélyi Ritkaságok. 6. sz„

TAF. I. TÁBLA.

\.

$588820011. ^ szókelyudvarhelyi r. k, templomi; 2 a tordai r.|k. templom helyreállításának X V IÍI. századi terve; 3, a besztercei r. k. templom terve Schmidt P á ltó l; 4. a besztercei r. k. templom ; 5. a besztercei r. k. templom homlokzata ; 6. a székelyudvarhelyi r. k. templom déli karzata ; 7. a székelyudvaihslyi templom belső nézete. — 1. D ie r. k. Pfarrkirche zu Székelyudvarhely ; 2. Herstellungsplan dér r. k. Pfarrkirche zu Torda aus dem X V III. J h .; 3. Plán dér r. k. Pfarrkirche zu Beszterce von Pál S ch m id t; 4. Die r. k. Pfarrkirche zu Beszterce; 5. Die Fassade dér r. k. Pfarrkirche zu Beszterce ; 6. D ie südliche Empore dér Pfarrkirche zu Székelyudvarhely; 7. Das Innere dér Pfarrkirche zu Székelyudvarhely. — 1. 2- 7. Foto Kováts, Székelyudvarhely,

102 és Tibád Ferenc 1781.11. 10-én kelt s az újonnan építendő templommal kapcsolatos költségvetése tartalmazza.8 Lakatos igen lelkesen beszél a templomról: „Három nagynak mondható templom van a város­ ban. Közülük az első és a legrégibb a katholikus plébánia Szent Miklósnak szentelt és ugyancsak Szt. Miklósnak hegyén álló temploma, a városon felül, ahol a plébánia iskolái is vannak. . . Ez a Szt. Miklós templom három remekbe készült és aranyozott oltárral ékeskedik. Az oltárok közül az egyik a déli oldalon van és kiváltságos oltára a Keresztrefeszített, Halálravált Krisztus Gyüle­ kezetének . . . Van a templomnak még két kórusa, az egyik kőből, a másik fából. A szószék minden ízében pompás, az oltárok felszerelése gyönyörű­ nek mondható, a zászlók arannyal ékesek. A nagy oltár oldalánál remekbe készült, aranyozott kis oltár áll a Jézus neve kápolna felé néző fal­ nál. A templommal összeépült a Xavéri Szt. Ferencnek szentelt, fűthető kápolna, benne a szentnek meglehetősen díszes, gazdagon ékesí­ tett aranyozott oltára á l l . . . Ugyanott pompás gyóntatószék is van. Kőből rakott cinterem veszi körül mindezeket és a tornyot, amelyet Jézus­ társasága emelt két nagyobb és egy kisebb ha­ rang számára és négy kisebb toronnyal ékesí­ tett."9 E lendületes leírást érdekesen egészíti ki Ferentzi és Tibád említett költségvetése, melyet Batthyány Ignác erdélyi püspök egyéb iratokkal együtt 1786-ban terjeszt fel a főkormányszékhez. A számadás után találjuk az új építés szükséges­ ségének indokolását. Ebből kitűnik, hogy a temp­ lom hossza 13, szélessége 5 és fél öl, a hozzá­ épített kápolnáé pedig 5 és fél és másfél öl. A templom tehát nem elég tágas 2500 hívő számára. Az építkezéseket az egyház romladozó állapota is sürgőssé teszi. Ezek alapján Ferentzi és Tibád gondos vizsgálat után a következőket állapítják meg: „Ecclesiam eam et vetustate, et varijs temporum vicissitudinibus, injurijsque labefactatam esse adeo, ut periculum sit, ne tota moles ejus propediem in ruinam abeat: Praeterquam enim quod fornix Sanctuarij, et laquear navis múltúm vitiata sint, murus uterque principális meridiem, et septentrionem respiciens vehementer introrsum inclinatus, incurvatusque certam

minatur ruinam, ut adeo duplici ex capite videatur pernecessariam esse, ut novae et amplioris Ecclesiae aedificatio pro tanto an imarum numero ab Augustissimo Throno imploretur, impetreturque." Ezek alapján megállapítható, hogy a régi Szt. Miklós templom eredetileg hajóból és szentélyből állott. Ez utóbbit kereszt-, esetleg hálóboltozat fedte. A hajót lapos, kazettás famennyezet zárta le. Ez a jellegzetes kétsejtű megoldás nyilván középkori eredetű, melyet a jezsuiták XVII. szá­ zadi átalakítása lényegében nem igen változtat­ hatott meg. Lakatos leírásából nem tűnik ki, hogy a torony kőből volt-e vagy fából. Erre azonban félreérthetetlen felvilágosítással szolgál az új templom építőjének, kadicsfalvi Török Ferenc esperes-plebánosnak 1791. VI. 2-án kelt számadása, melyben az építkezési anyagokkal kapcsolatban ezt olvassuk: „158 orgiáé cubicae lapidum erutae sunt opera oppidanorum ex diruto antiqui Templi et Turris muro.“ 10 A jezsuiták tehát a nyugati homlokzat elé kőtornyot építet­ tek s annak sisakját a XVII. és XVIII. század­ ban annyira kedvelt négy fiatoronnyal díszítették. Az egész épületet erdélyi módra kőfal vette körül. Ugyancsak a rend XVII. vagy XVIII. századi építkezése lehetett a kőkórus. A Lakatos által leírt szép templomi felszerelés (oltárok, szószék, gyón­ tatószék, karzat) természetesen szintén a jezsui­ táknak köszönheti létét épúgy, mint a hajó mennyezete. Sajnos mindebből semmi sem ma­ radt fenn. Látjuk, hogy az 1780-as évek elejére az egyház állapota mennyire megromlott. A szentély boltozata és a hajó mennyezete nagyon hibás, a hajó északi és déli főfala pedig befelé hajlik és minden pillanatban beomlással fenyeget. Az új templom építése tehát elkerülhetetlenül szükségessé vált E munkálatoknak azonban áldozatul esett a régi egyház, mely a XVIII. század végéig a jezsuiták átalakításai ellenére is megőrizte középkori alapjait és szerkezetét. Ferentzi és Tibád költségvetéséből kitűnik, hogy az új plébániatemplom emelésére már 1781-ben pontos terveket dolgoztak ki. Az emlí­ tett irat az épület méreteit is meghatározza (hosszúsága 18, szélessége 7 öl) s hozzáteszi, hogy

10 Rationes . . . ad erigendam in oppido Székely Udvarhely Ecclesiam Rom. Catholicam. Székelyudvar­ hely. R. k. plébánia irattára. A régi templom 1735-ből való 8 Erdélyi Guberniumi Levéltár az Orsz. Levél­ képét 1. Erdélyi Múzeum. 1°43. 2. sz. 17. kép. Borbély tárban 3126/1786. 0 L a k a t o s i. m. 10, 15-16. 1. Andor cikkében. (Erdélyi városok képeskönyve 1736-ból).

103 az épülethez csatlakozzék egy annak arányaihoz alkalmazkodó torony is. A költségeket 7941 frt 34 krajcárban állapítja meg. Az erdélyi főkormányszékhez e számadásokat Batthyány püspök csak 1786. III. 29-én terjeszti fel. Az építési engedély 1787. II. 20-án kelt Bécsben.11 Ettől kezdve a templom egész fejlődését figyelemmel kísérhetjük egyrészt a székelyudvarhelyi plébá­ niában őrzött számadások, másrészt az Erdélyi Guberniumi Levéltár megfelelő aktái alapján. Az építkezés főmozgatója Török Ferenc espe­ res. ’ ’,J Oldalán hűséges segítőtársként Nagy János gondnokot találjuk. A munkálatok lefolyása az em­ lített források szerint a következőképpen történt: A Batthyány által benyújtott számadás és kérvény nyomán a bécsi udvari kancellária 1787. II. 20-án átiratot intézett az Erdélyi Főkormány­ székhez. Ebben közli, hogy a király az építke­ zést engedélyezte s intézkedik, hogy a költsége­ ket az erdélyi vallásalap folyósítsa. Majd így folytatja : „Die diessfalligen von Ihrn GulJernium eingeschickten, und hier nebst allén Acktenrückfolgenden Risse und Kösten Überschlage sind nach den hier anhangenden Bemerkungen dér allgemeinen Hofbau Direkzion, und dér Hofbaubuchhalterey, in welchen die Vorausmassen ebenfalls angeführt werden, und den sub nris 3, 4, 5 beyliegendenRissen abgeándert worden, wodurch die Überschlage statt 7941. fi. 25 x laut Ausweisen sub A und B auf 8125 fi. 30 3/4 x anwachsen.“ Ezt az összeget annak idején az erdélyi vallásalap pontos elszámolás ellenében fizesse ki, az építkezést pedig „nach den obberührten verbesserten Rissen, und Ausweisen" kell végrehajtani. A kancellár egyben utasítja a parajdi sóhivatalt, hogy a kérdéses összegből 4000 forintot bocsásson Török Ferenc rendelke­ zésére. Az építkezés tehát 1787-ben megindultA plébános 1791-ben a gubernátorhoz írt kérvényébenjírja, hogy „aedificium ecclesiae juxta praescriptum nobis planum (quod demisissime hic sub volucro remittimus) eregisse." 12 Ugyan­ ekkor hivatkozik a guberniumhoz intézett kan­ celláriai átirat számára (2381/E 225). Vájjon meg­ van-e az új templom tervrajza? 11 Érd. Gub. Lvt. 2381/E 225. 1787. 1'/1 1794-ben festett arcképe a székelyudvarhelyi plébánia ebédlőjében függ. 13 A kérvény fogalmazványa a székelyudvarhelyi plébániában őrzött iratok között található.

Az udvarhelyi plébániában őrzött építési szá­ madások között három egykorú tervrajz talál­ ható. Az első egy kápolna alap- és homlokzat-, a második egy tornyos templom alap- és hom­ lokzat-rajzát, oldalnézetét, valamint hossz- és keresztmetszetét mutatja. Mindkettő egészen egyszerű és klasszicisztikus megfogalmazású. A harmadik igen érdekes. Hátlapjának felirata így szól: „Plán vor die Tordauer Kirche in dem Gros Firstenthum 7benbirgen“ (I. t. 2. kép). A szépen kidolgozott terven a tordai piactéren álló r.k. templom XVIII.századvégi állapotát feltűntető felvételi rajzok mellett az újjáépítés terveit is látjuk. A rajzokból és a hozzájuk fűzött magya­ rázatokból kitűnik, hogy az 1700-as évek végén csak a hosszú szentélyt használták istentiszteleti célokra. A hatalmas hajó tető és boltozat nélkül üresen tátongott. Az alaprajz világosan mutatja, hogy a nyugati homlokzat előtt valamikor torony állott, melynek akkor azonban már csak alapfaltöredékei voltak meg. A barokk átépítés terve meglepően tiszteletben tartotta a gótikus elren­ dezést. Az oldalnézeten a kapukeret kivételével semmit sem változtatott sa homlokzat nagyjából ép falát is csak kiegészítette. Az alaprajz vissza­ állítja az eredetileg is bizonyára háromhajós beosztást és mindenütt keresztboltozatot alkal­ maz. Mindezek alapján megállapítható, hogy a tordai katolikus templom a XV. század má­ sodik felének háromhajós, nyugati homlokzati toronnyal ellátott, elnyújtott szentélyű gótikus alkotása volt. — Mi lehetett e három tervrajz szerepe az új udvarhelyi egyházzal kapcsolatban? Kétségtelen, hogy szorosabb összefüggés a tervek és a valóban felépült templom között nem áll fenn. Valószínű, hogy a három rajzot általános tájékozás végett küldte Udvarhelyre a Hofbaudirekzion, hogy a tornyos és toronytalan típusra mintát adjon. A tordai felvételeket pedig csak azért csatolta, mert arra gondolhatott, hogy új épület emelése helyett esetleg Udvarhelyt is megoldható a réginek bizonyos mértékű át­ alakítása a barokk szellemében. E rajzok ter­ mészetesen semmiképpen sem lehetnek a 3, 4 'és 5 számmal jelzett megváltoztatott tervek, melyekről a kancellária többször idézett átirata szól.13 13 A három tervrajz jelzete A, B, C. Már csak e külső eltérés miatt sem lehetnek a 3, 4, 5 számmal jel­ zett kijavított tervekkel azonosak.

104 Mint láttuk, Török plébános 1791-ben be­ nyújtott és fentebb idézett kérvényében azt írja, hogy a tervrajzokat a főkormányszékhez visszaküldte. Az általa megnevezett akta14iratai között valóban találunk egy tervrajzot, mely azonban sajnos szintén nem azonos az udvar­ helyi új plébánia-templommal (I. t-3. kép). Ennek ellenére megérdemli, hogy vele kissé bővebben foglalkozzunk. A gonddal és ízléssel készült terv egy hom­ lokzati toronnyal ellátott, igen csinos késő ba­ rokk, egyhajós, kerek szentélyű templom alap­ rajzát, homlokzatát és keresztmetszetét mutatja. Általános képe és részletei feltűnően emlékez­ tetnek a besztercei r. k. templomra (I. t. 4. és 5. kép). A homlokzaton enyhén kidomborodó négyszögletes torony testének beosztása, a bejárat fölötti erkély, a homlokzat pillérek és ablakok által történő tagolása, a hajó pillérköteges meg­ oldása, a szentély kerek záródása, a falba épí­ tett szószék elhelyezése mind szoros rokonságra vallanak. Igen jellegzetes a korinthusi pillérfők fölött emelkedő, hármas tagolású, nehéz attika alkalmazása. A terv és a templom között eltéré­ sek vannak ugyan (a hajó Besztercén három bolt­ szakaszos, az oltár elhelyezése más stb.), a kettő mégis annyira közeláll egymáshoz, hogy rokon­ ságukat semmiképpen nem tarthatjuk véletlen­ nek. A terv a besztercei egyház számára ké­ szült, az eltérések az építkezés menetéből adód­ hattak talán egy másik, az előzőhöz kapcsolódó, de jelenleg nem ismert terv alapján. A temp­ lomot a hospitálisok hajdani középkori egyháza közelében 1781 és 1737 között a piaristák épí­ tették. A kéziratos háztörténet az építkezés körülményeiről elég bőven tudósít.15 Már 1775ben megemlíti az építendő új templom tervét. A munka azonban a pénz kiutalásának késése miatt csak nehezen indul meg. 1780. II. 2-án Lengyel Félix házfőnök „Vásárhelyini Magistrum Murariorum, cum Désiensis Eisenbach pro sola inspectione Templi a 400 fi recedere nollet, convenit; qui pro sua directione 20 aureos solum petiit. “ Az alapkőletétel leírásából kiderül, hogy ki ez a vásárhelyi építőmester. 1781. III. 19-én „positus est primus lapis Templi per Superiorem loci. . . Aedificium hoc, cum Pallerius Vásár-

helyiensis Paulus Smid ducere propter alia non posset, assumsit comendatus per dictum Pallerium altér Antonius Türk homo juvenis, qui praeter diurnum unius Rhenensis insuper 20 aureos accepturus est si finis fuerit positus". Mindehhez tegyük hozzá, hogy a besztercei templom tervrajzán jobbról lenn a következő aláírás látható : Paul Schmidt Kays. Königl. fortif, Maurer Meister. B í r ó J ó z s e f kutatásaiból tudjuk, hogy a bajor eredetű Schmidt Pál egyike volt a legtöbbet foglalkoztatott marosvásárhelyi építő­ mestereknek a X VIII. század második felében.16 Ő volt többek közt a vásárhelyi Toldalaghi-ház és a gernyeszegi Teleki-kastély kivitelezője. E mellett Teleki József és más megrendelők szá­ mára rendkívül sokat épített Marosvásárhely vidékén. Tervezői tevékenységét eddig csak két gyenge rajz világította m eg: a sorostélyi Teleki­ udvarház homlokzata (1764)17 és a gernyeszegi magtár (1784).18 Bíró ezek alapján „irombán író és rajzoló, nehézkes kezű és inveciótlan pallér" nak nevezi a marosvásárhelyi mestert.19Aláírása ezért hat a besztercei terven valóban meg­ lepően. A kézjegy hitelességéhez szó sem fér, így a rajzot kétségtelenül Schmidtnek kell tu­ lajdonítanunk. Ezáltal a mester művészi meg­ ítélése is más megvilágításba kerül. Úgy látszik, az idősebb Mayerhoffer András tervei szerint épülő gernyeszegi kastély munkálatai közben sokat tanult és csiszolódott, hiszen a besztercei terv kiforrott ízlésre és formaérzékre enged kö­ vetkeztetni. A piarista háztörténet 1778. III. 9-én írja, hogy „venit etiam tandem Cibinio delineatio pro Templo nostro". Valószínű, hogy az itt említett rajz alatt azt a tervet kell értenünk, melyet jelenleg a budapesti rendi levéltárban őriznek s mely a templom és rendház igen szép barokk alaprajzát ábrázolja.20 Ez azonban nem került kivitelre. A Schmidt-féle terv 1780-ban készülhetett, midőn a besztercei hőzfőnök vele először tárgyalt.21 Mivel Schmidt az építkezést nyilván gernyeszegi kötelezettségei miatt nem

16 Bíró J.: A gernyeszegi Teleki-kastély. Budapest, 1938. 25 -30 I. 17 U. o. 16. kép. 18 U. o. 52. 1. 19 U. o. 38 1. 80 Felirata a hátlapon: 1° Domus Bisztriciensis14 L. a 11. jegyzetet. delineatio. 18 Liber Rerum Memorabilium Ab anno 1774 die Sl L. a besztercei háztörténet 1780. VII. 2-i fel­ la Novembris. Beszterce, r. k. plébánia irattára. jegyzését.

TAF. II. TÁBLA.

1. A marosvásárhelyi vártemplom belső nézete; 2. a besztercei templom hajópillérei;; 3. a székelyudvarhelyi szószék; 4, a számosújvári örmény nagytemplom szószéke; 5. a székelyudvarhelyi főoltár : 6. a Szeplőtelen fogantatás. M ellékoltár a s»zékelyudvarhelyi templomban ; 7 Borgia Szt. Ferenc és Xavéri Szt. Ferenc ; 8. Loyola Szt Ignác és Kosztka Szt. Szaniszló : 9. az erzsébetvárosi örm ény nagytemplom Szt. József halálát ábrázoló oltára. — 1. Das Innere dér Kirchenburg zu M arosvásárhely; 2. die W andpfeiler im Schiffe dér Pfarrkirche zu Beszterce; 3. die K anzel zu Székelyudvarhely; 4. die Kanzel dér armenischen Hauptkirche zu Szam osújvár; 5. dér Hauptaltar zu Székelyudvarhely; 6. die unbefleckte Empfángnis. Nebenaltar dér Pfarrkirche zu Székelyudvarhely; 7. dér hl. Franz von Borgia u. dér hl. Franz von X avér; 8. dér hl. Ignatius von Loyola und dér hl. Stanislaus von Kostka ; 9. Tód des hl. Josef. A ltar in dér armenischen Hauptkirche zu Erzsébetváros. — 1, Foto Horváth, Marosvásárhely; 3, 5 6. 7. 8. Foto Kováts, Székelyudvarhely ; 9. Foto Bíró József.

105

106 vállalhatta, helyette az ö ajánlata alapján a fiatal Türk Antal került a besztercei munkálatok élére. 1787. V. 20-án a templomot Batthyány püspök fel is szentelte. Ugyanez évben indul meg az udvarhelyi építkezés is, mégpedig ugyan­ csak Türk Antal vezetésével. A mester 1791. VI. 2-án írt beszámolójában említi, hogy e templom munkáinak irányítását 1788-ban vette át.22Tudjuk azt is, hogy Schmidt 1780 tavaszán az udvar' helyi református templom építésére alkuszik.23 Lehetséges, hogy ugyanekkor a plébánia-temp­ lomra vonatkozóan is tárgyalt, hiszen a költségvetés 1781-ben már elkészült. Hogyan és mikor került a besztercei terv az udvarhelyi kérvénybe, egyéb adatok hiányában bajos volna eldönteni. Kétségtelen azonban, hogy az udvarhelyi és besz­ tercei templomok építése mind Schmidt, mind Türk személyén keresztül összefügött egymással. Schmidt tervén a Nro 2 jelzés olvasható. Való­ színű, hogy ezt a tervet nyújtotta be Batthyány püspök 1786 bán az említett Ferentzi-féle költségvetéssel s a Hofbaudirekzion ezt változtatta meg a fslytatólagosan számozott 3, 4 és 5 jelzetü rajzokon. Ez utóbbiak sajnos elvesztek, vagy valahol lappanganak. Schmidt terve és a valóban kivitelezett egyház között az általános stílus­ sajátságokon kívül nincsen kapcsolat A terv mindenesetre korábbi és sokkal több barokk vonást mutat, mint a templom, mely már teljesen a korai klasszicizmus jegyeit tükrözi vissza. Most pedig a források tanúsága alapján ki­ sérjük figyelemmel az építkezés menetét. A munka a régi templom és torony lebon­ tásával kezdődött. Mint fentebb láttuk, az ódon falakból 158 köböl követ emeltek ki, melyet az új építkezésnél felhasználtak. Ugyancsak a régi épület 510 kocsi homokot szolgáltatott.24 Nagy János gondnok 1788. VII. 5-én nyújtja be a guberniumnak az előző év építkezéseinek szám­ adásait. Megemlíti, hogy a templom „jam ad 4 ferme orgiarum altitudinem erectum est“. 25 A munka tehát gyorsan haladt s egy hét múlva Török Ferenc jelenti, hogy a parajdi sóhivataltól felvett 22 Székely udvarhely plébániai irattár. Az építési számadás „M“ jelzetű melléklete. 23 Bíró i. m. IX. okmány. 140 1. Wessenyei Dániel prefectus 1780. V. 1-én kelt levelében írja Teleki József gr-nak: „Paul Uramnak mostis hivatalosa* Udvarhellyi Refr. Templom építése, elis ment hogy megalkudgyék." 24 L. a 10. jegyzetben idézett számadás 5. pontját. 25 Érd. Gub. Lvt 0233,454. 1788.

4000 forintot már majdnem egészen elköltötték.26 Miután a szebeni pénzügyi hatóság csak 2000 forintot utal ki, a plébános ugyanez év XI. 24-én kéri a hátralévő 2125 forint folyósítását. Egyben jelenti „me eo jam adjutore Deo aedificium Ecclesiae perduxisse, ut sperem illud proximo vere intra spatium unius mensis tegendum, ac reliqua etiam parte mens Junio perficiendum“ .27 Nagy János 1789. VIII. 2-án beterjesztett számadásá­ ban tényleg azt írja, hogy a templom „ad Summitatem una cum Turri muris erectum est et propediem jiavis tecta erit“. 28 1791. VI. 2-án Török részletesen elszámol a költségekről. A már többször említett elszámolás bizonyítja, hogy az épület teljesen elkészült, csak egyes részletek és berendezések hiányoznak. A folyósított 8125 frt. 30 és 3 4 krajcárból 7964 frt. 12 és 3/10 krajcárt költöttek el. A maradvány tehát 161 frt. 18 és 9/20 krajcár. A teljes befejezéshez azonban még 1131 frt. 13 és 11/20 kr. szükséges. Török plébános az összeg kiutalásáért újabb kérvényt ad be, melyhez a túlkiadás szükségességének bizonyságlevelét is csatolja.2'* Ezt Türk Antal pallér, Dreser Kristóf német lakatos, Fagarasi Zsigmond asztalos és Leopold üveges írták alá 1791. VI. 1-én. A gubernium a pénzügyi hatóság véleménye alapján a kívánt összeget X. 17-én engedélyezi. A még hátralévő munkák az épület díszítéséhez és felszereléséhez voltak szüksége­ sek (pillérfők, boltozatok bevonása és ékítése, ablakok, ajtók, zárak, padlózat stb. elkészítése).30 Török plébános erről az utolsó kézhez vett pénz­ ről 1793. II. 14-én számol el.31 Kiadásai 1446 frt. 28 kr-t tettek ki. A túllépés tehát beleszámítva a 8125 frt-ból fennmaradt 161 frt. 18 és 9/20 kr-t, 153 frt. 56 és 1/20 kr. Ezek szerint az új temp­ lom felépítése és berendezése 9590 frt. és 7/20 kr-ba került. A plébános utolsó elszámolásában azt is jelenti, „quod opus curae nostrae concreditumad statum perfectum adduxerimus". A m U. o. 6331/462. 1788. 21 U. o. 10065 681. 178“ 2S U. o. 7666/392. 1789. 29 Az 1791. IX. 24-én beadott kérvény fogalmazvá­ nya megvan az udvarhelyi plébánia irattárában. Ere­ detije az Érd. Gub. Lvt. 8620/255. 1791. jelzet alatt található. A bizonyságlevél a plébánia irattárában van az elszámoláshoz csatolt mellékletek között „BB“ jelzettel. 10 Érd. Gub. Gub. Lvt. 833Ő/244. 1791. 31 U. o. 2285/E 81. 1793.

107 Szt. Miklós egyházat 1793. V. 27-én Batthyány püspök szentelte fel.32 Igen érdekesek azok a mellékletek, melyek Török Ferenc 1791- és 1793-i elszámolásaihoz vannak csatolva és a plébánia irattárában ma is meglelhetök. Belőlük kiderül, hogy a templom építésében nagyrészt magyar emberek szerepel­ tek. Az „S“ jelzetű nyugta szerint az ácsmunkát Kovács János és Márton Mihály végezték s 1790. X. 29-én fejezték be. Az ajtókat és ablakokat Fagarasi Zsigmond és Györke Sámuel asztalosok készítették („AU“ jelzetű melléklet). Kovács Jó­ zsef vicepallér „Pallér Türk Antal Uram parantsolattyabol“ a pillérfőket, a belső kőfal, a torony és a sekrestye vakolatát csinálta meg („EE“ jel­ zet). Ferdider Ferenc magyarnyelvű nyugtájából kiderül, hogy az épületen 1792. májustól októ­ berig dolgozott. Ezalatt „az öt oltár talpát, asz­ talai egészen felraktam, s annak rendi szerént ékessen el készítettem. A nagy oltár körül egé­ szen a párkányokat ujjatag kivontam meg fejéritettem". Ugyan ő végezte el a külső és belső falakon s a karzatokon a vakolási munkákat („FF jelzet"). Imre József asztalosmester 285 deszkából 40 padot készített 17 2-ben („KK“ jelzet). Incze János és Berkesi János ácsmesterek pedig ugyanez év augusztusában nyolc nap alatt felépítik az öt oltár lépcsőit 20 cserefából („NN“ jelzet). Sajnos az oltárok és a szószék fa­ ragásáról, valamint a festményekről semmiféle említést nem találtam. Az oltároknak legalább egy része a felszentelés előtt biztosan elkészült. Nemsokára utána állíthatták fel a szószéket is. Tehát valamennyi az 1793-as év körül keletkezett. Említettem, hogy az új egyház tervei nem kerültek elő. A számadások és a főkormányszéki iratok között felbukkant négy rajz mind távol áll a kiviteltől. Valószínűnek látszik, hogy a templomot eredetileg a besztercei terv szerint óhajtották felépíteni. A kivitelezésre került épület azonban lényegesen eltér Schmidt szerényebb tervétől. Az alaprajz háromhajós lett. A széles főhajót négy testes pillérpár választja el az alacsony mellékhajóktól. Ezek fölött rendkívül arányos, kecses ívelésű széles nyílású karzat vonul végig. (I. t. 6- kép). A karzat falát nagy ablakok törik át, melyek az egész templombelsőt 35 Székely-Udvarhely történetéhez. Szigethy Gyula Mihály följegyzései. Közli S z á d e c z k y L a j o s . Erdélyi Múzeum. 1899. 222 1.

egyenletes, nyugodt fénnyel árasztják el. Á mellékhajók egyenes folytatásaként, de azoktól fallal elkülönítve két sekrestye tapad a szentély oldalaihoz. Egyenes végződésük még jobban ki­ emeli a szentély sajátságos, három sokszögoldalú lezáródását. A szentélyt a főhajóhoz két rézsútos falpillérpár kapcsolja. Az átmenetet az előttük emelkedő mellékoltárok hangsúlyozzák. A szentély végén díszeleg a négy hatalmas oszlop által keretezett nagyszabású főoltár. A két szélső oszlopközben hosszú ablakok helyezked­ nek el, a középsőt az oltár tölti ki. A templomot hevederekkel öt szakaszra bontott tükörboltozatra emlékeztető, lapos mennyezet fedi. A templom külseje egészen egyszerű. A toronysisak kivéte­ lével alig található rajta barokk vonás. Egészen a korai klasszicizmus ízlését tükrözi vissza. A négyszögletű torony a homlokzatból lépcsőzetesen ugrik elő. Az épület domboldali elhelyezése, homlokzatának kellemes arányai a megfogal­ mazás minden szűkszavúsága ellenére is igen kellemes benyomást keltenek a szemlélőben. A templom belseje ezt a kedvező benyomást még inkább elmélyíti. A boltozat nyomottságát könynyen feledtetik a levegős karzatok, a gondosan ki­ dolgozott pillérek és nem utolsó sorban az ízléses berendezés, mely teljes összhangban áll az épület­ tel s ezáltal a művészi hatás egységét biztosítja. Ha már most az egyes építészeti részleteket figyeljük meg, igen érdekes jellemvonásokat rögzíthetünk le, melyek Erdély késő barokk egy­ házi építkezéseinek meglepően szoros kapcso­ latára vallanak. Ezeket az összefüggéseket ma még kevés történeti adat támasztja alá. A formai vizsgálatok alapján mégis olyan szerves, bár egyelőre még csak nagyjából körvonalazható hálózat alakul ki, mely Erdély tájilag szétszórt XVIII. század végi művészi tevékenységének egységes színezetet ad. Ezáltal határozottan ki­ bontakozik egy helyi jellegű hagyomány, mely egyéb más okok mellett szintén tetemesen hozzá­ járul a magyar talajban már mélyen gyökerező, sajátos erdélyivé vált, új klasszicizmus kifej­ lesztéséhez. Az udvarhelyi templom teljesen egyszerű külseje nem sok ös'szehasonlítást enged. A torony kétségtelenül rokon közvetlen időbeli elődjének : a besztercei egyháznak tornyával, annak mint­ egy klasszicisztikus változata. A beosztás lénye­ gileg ugyanaz. A legfelső emelet sarkain fal­

108 pillérek állanak. A sisak egészen hasonlóan kap­ csolódik a torony testéhez. Az emelet alatti ovális ablakú attika is egyezik mindkét példán. Az udvarhelyi egyház belseje (I. t. 7. kép) már sokkal több tanulsággal szolgál. Ha a fő­ hajót Összehasonlítjuk a marosvásárhelyi vár­ templom 1793-ban átalakított hajójával (II. t- 1. kép), a kettő között erős rokonságot fedezhetünk fel. A háromosztatú, attikával megterhelt fal­ pillérek korintusi fejezetei, azok arányai és egész felépítése, a legfelső attika-tagozat fog­ sora, a rendkívül széles tükörboltozatszerü menynyezet egészen azonos megoldások. Különbség csak abban van, hogy Vásárhelyt egyes pillérek helyett pillérköteget látunk épúgy, mint a besz­ tercei katolikus és a kolozsvári unitárius templo­ mokban (II. t. 2. kép). Ez utóbbi 1792 és 1796 között épült. Tervezője Ugrai László. Rokokó mennyezetdísze is szorosan kapcsolódik Vásár­ helyhez, pillérkötegei annak édes testvérei. A kar­ zatok viszont Székelyudvarhelyre emlékeztetnek, csak éppen megmintázásuk nem annyira klasszicisztikus. A karzat ilyenfajta kiképzésére korábbi példa a szamosújvári örmény főtemplom szen­ télyében látható. Az építkezések itt is a XVIII. század második felében folytak. A szentély és a hajó attikával terhelt pillérei és oszlopai, nem­ különben a szentély lezáródása, a főoltár el­ helyezése, az orgonakarzat határozottan emlé­ keztet Udvarhelyre, a kapcsolat a kettő között mégis lazább, semhogy az azonos stílustörek­ véseken túlmenő összefüggésekre gondolhatnánk. Visszatérve a kolozsvári unitárius templomra, könnyű felismerni homlokzatának a besztercei plébániával rokon megoldását. Különösen a kö­ zépső rész párkányának ívelése, a bemélyített ablak és az előtte enyhén előreugró erkély em­ lékeztetnek egymásra. Az unitárius templom klasszicizáló irányzata még erősebben jelent­ kezik a csíksomlyói ferences egyház homlok­ zatának középső részén, mely szintén a besz­ tercei típushoz csatlakozik (v. ö. az attikát át­ törő lapos ívet és a tagoló pillérfejezeteket). E formai megfigyelések alapján látjuk, hogy az udvarhelyi templom épülete rendkívül ér­ dekes összefüggésekre világit rá. Kiderül, hogy fejlődésének története szervesen kapcsolódik Besztercéhez. A kivitelező mester mindkettőnél ugyanaz a Türk Antal, aki szoros kapcsolatban állt Schmidt Pállal, a besztercei templom ter­

vezőjével. Az udvarhelyi templom építésének befejezése (1791) után a kolozsvári unitárius templom munkálatainál találjuk.33 Talán a ma­ rosvásárhelyi vártemplom átalakításában is közre­ működött. A Schmidt által elkezdett erdőcsinádí egyházat ő fejezi be, s megvan szerződése Teleki Sámuellel is 1797-ből, a marosvásárhelyi Teleki-Téka kivitelezésére.34 A marosvásárhelyi vártemplom hajójának késő barokk átalakítása (1793) és a vele egyidőben készült kolozsvári unitárius templom szervesen csatlakozik az Ud­ varhely—Beszterce-i vonalhoz. E tény viszont Ugrai Lászlónak, a századforduló legtehetsé­ gesebb erdélyi magyar építészének művészetére, illetve annak gyökereire vet fényt. Ugrai 1792-ig tartózkodik Bécsben. Az említett és már ez idő­ pont előtt megkezdett egyházakat tehát nem Ő tervezte. Az a körülmény, hogy első nagyszabású műve annyi szállal fűződik Erdély keleti sávján kifejlődött, késő barokk gyakorlathoz, nemcsak a közös bécsi forrásra, hanem a helyi színezetű sajátságoknak erős hatására is vall. Ugrai haza­ térte után, már működése kezdetén bele akart és bele tudott illeszkedni az erdélyi igények és ízlés által szabott művészeti keretek közé. In­ dulásának ez az erősen helyi zamata művészetét minden idegenből hozott tanultsága ellenére is képessé tette arra, hogy az európai formanyelven magyar, sőt ezen túlmenően kifejezetten erdélyi szellemű építészetet teremtsen. Sajnos még igen kevés művét ismerjük. Annyi azonban való­ színűnek látszik, hogy a századfordulón jelent­ kező erdélyi klasszicizmus kialakításában jelen­ tősen kivette részét. Erre vall a zsibói Wesselényi-kastély északi homlokzata is, mely B í r ó J ó z s e f alapos feltevése szerint alighanem Ugrai műve.35 Az udvarhelyi templom és a hozzá kapcsolódó egykorú emlékek különös megbe­ csülését egyebek mellett éppen az teszi indo­ kolttá, hogy bennük Ugrai és ő általa az erdélyi klasszicizmus művészetének egyik legfontosabb ihlető forrását ismertük meg. Az udvarhelyi templom építészeti vizsgálatá­ nál nem csekélyebb eredménnyel kecsegtet belső berendezésének szemügyre vétele. Mindenekelőtt a* B a l o g h J . : Kolozsvár műemlékei. Budapest, 1935. 37 1. 31 Bíró i. m. 34-35. 1. 35 Bíró J . : A zsibói kastély. Klny. a Gerevich emlékkönyvből. Budapest, 1942. 14—15. ].

109 feltűnő, hogy az oltárok és főként a szószék faragásai magas művészi színvonalat érnek el. Valamennyi fehér alapszínnel és dús aranyozás­ sal készült. Bár egyes elemeken érezhető még a barokk szelleme, lényegében kiegyensúlyozott, lehiggadt korai klasszicista alkotásokkal állunk szemben. Elsőnek a remek szószék köti le figyel­ münket (Il.t. 3. kép). Kerek teste hármas tagolású. Az így adódó mezőket gondosan faragott és bőven ömlő mesélőkedvvel előadott Szentírásból vett jelenetek töltik ki (Halottak feltámadása, A mag­ vető, Mózes vizet fakaszt a sziklából). A szó­ szék hátán az Apostolok küldetése látható. A nemes vonalú, kúpos felépítésű hangfogó tetején a kardot tartó Szt. Pál áll. Az egyes jelene­ teket empire motívumok, rózsa és növényi füzé­ rek választják el egymástól. A hangfogó köze­ pét szépséges rozetta hangsúlyozza ki. Vala­ mennyi faragás gazdagon van befuttatva arany­ nyal. A sima részek fehér színűek. A jelenetek meglepően jól sikerültek s egészen festői elgon­ dolásban fogantak. A magvető mögött gazdag tájkép virágzik, melyből a szabad természet ked­ ves hangulata árad ki. Igen jellegzetes az égbol­ ton vonuló felhők megmintázása. Valószínű, hogy e jelenetek megtervezésére festészeti vagy még inkább grafikai minták hatottak. A szószék nem­ csak arányos felépítésével és nemes díszítésével köti le a szemlélőt, hanem egyéni megfogalma­ zásával is. Az egykorú erdélyi alkotások között egészen közeli rokonait fedezhetjük fel. A gyulafehérvári székesegyház és a szamosújvári ör­ mény főtemplom szószékei (II. t. 4. kép) az udvarhelyivel nyilvánvalóan egyeznek. A fel­ építés és díszítés teljesen ugyanaz. A szamos­ újvári példány két jelenete (A magvető és az Apostolok küldetése) majdnem szóról-szóra kö­ veti az udvarhelyit. Másik két jelenete: a Jó Pásztor és a Szentlélek eljövetele pedig Gyulafehérvárt ismétlődik meg. Főként az utóbbi két szószék függ szorosan össze. A jeleneteket el­ választó rózsafüzérek, a baldachin formája és füzéres díszítése, a szószék hátának klasszicista ékitésű, lepellel borított kerete, a hangfogó te­ tején álló Kér. Szt. János egyhangúan ugyan­ arra a mesterre vallanak. — Ha már most az udvarhelyi főoltárt (II I. 5. kép) vizsgáljuk meg, megállapíthatjuk, hogy akárcsak a többi oltáro­ kat, ezt is a szószék mestere illetve annak mű­ helye faragta. A klasszicista, de még barokkra

emlékeztető felépítés, a tagozatok díszítése és a különös előszeretettel alkalmazott rózsafüzérek ezt kétségtelenné teszik. Az enyhén előredombo­ rodó szentségház ajtaján az angyaloktól körül­ vett feszület látható. A tabernákulum fölött négy vájatos, empire korintusi oszlop kerek kupolát tart, mely alatt az Eucharistia sugárkoszorús jelvénye ragyog. A kupola két oldalán angyal­ kák térdelnek. A gyulafehérvári főoltár az udvar­ helyi előzménye, de nagyobbszabású és barokkosabb szellemű. Építménye lényegesen maga­ sabb és díszesebb. Megfogalmazása amazzal részletekben is egyezik (szentségház fölötti, osz­ lopokkal tartott kupola, két oldalt angyalok, az előrehajló tubernákulum a mannaszedés jelene­ tével, a rózsafüzéres díszítés stb.). Az oltárt állítólag Sztojka püspök emeltette 1760-ban.36 A formák azonban inkább arra mutatnak, hogy ezt is Batthyány Ignác készíttette a kanonoki stallumokkal és a szószékkel együtt. Az oltár fölött négy oszlopon nyugvó koronázat díszel­ gett, melyet azonban 1897-ben le kellett bontani.37 Ha az oltár e régi képét összehasonlítjuk a csíksomlyói ferences templom főoltárával, a. kettő összefüggéséről első pillantásra meggyőződhe­ tünk. A gyulafehérvári oltár karcsúbb és neme­ sebb formáinak kiszélesedett, kissé vidékies vál­ tozata jelenik meg Csíksomlyón. (A Csíkszentmártoni templom oltára is e típushoz tartozik. Szószéke pedig az udvarhelyi szószék vidé­ kies megmunkálású visszfénye.) Még néhány szót kell szólanunk a gyulafehérvári kanonoki székekről. A támlákat a próféták és pátriárkák életéből vett jelenetek lendületesen megfaragott domborművei borítják. Az erőteljesen tagozott, füzérekkel díszített tetőn Krisztus, Szűz Mária és a tizenkét apostol mellszobrai foglalnak helyet. E mellszobrok lehettek a szamosújvári örmény nagy templom kerítésén látható ugyanilyen tárgyú ábrázolások előképei. A vázolt kapcsolatok felderítése után tisztán formai szempontból megállapítható, hogy az emlí­ tett templomok faragott dísze egy mester, vagy legalább is egy mester vezetése alatt álló műhely alkotásai. Valamennyi a század utolsó negyedé18 U jf a l u s i J . : A gyulafehérvári székesegyház. Az Alsófehérmegyei Történelmi Régészeti és Természettudományi Egylet XII. évkönyve. Gyulafehérvár, 1903. 17. 1. 37 U. o. lásd a képmellékletet.

110 nek termése. Legkorábbiak s ezáltal a barokk­ hoz legközelebb állanak a gyulafehérvári faragványok. Ezek közül is legmozgalmasabbak a kanonoki stallumok. A szószék már erősen kiaszszicizáló s közvetlenül előzi meg a szamosújvári és udvarhelyi példányt. Ez utóbbi a sorozat leg­ érettebb tagja. A gyulafehérvári főoltárhoz csat­ lakozik Csíksomlyó, Csíkszentmárton és Székelyudvarhely. Ez utóbbi összes faragványai 1793 körül keletkezhettek. Az itteni mellékoltárok szerényebb kivitelben, de ugyanabban a klasszicisztikus ízlésben s gondos, szép megfogalma­ zásban készültek mint a főoltár (II. 6. kép). Ki lehetett a felsorolt faragások mestere? Bár kétséget kizáró adatok hiányoznak, minden jel arra vall, hogy e mestert a kolozsvári Hoffmayer Simonban kell látnunk.38 Atyja József először Váradon működött, majd kb. 1744-től kezdve Kolozsvárra költözött s résztvett a Szt. Mihály templom barokk berendezésének, vala­ mint a bonchidai kastély építkezéseinek kőfaragó munkájában. Simon 1740 körül születhetett és 1800-ban halt meg. Eddig csak a szőkefalvi (KisKüküllő vm.) r. k. templom oltáráról tudjuk okmányilag bizonyítani, hogy az ő műve. A szerződés 1775-ben kelt, a munka három év múlva készült el. 1766-ban Hadadon is dolgo­ zott/9 Sajnos az említett alkotások még képről sem ismeretesek. Egy adat azonban, ha közvetve is, előbbi feltevésünket sokban támogatja. 1799ben a szamosújvári főtemplom négy mellék­ oltárának elkészítésével Hoffmayert bízzák meg. Mivel azoban a mester a következő év elején elhunyt, a kivitelt tanítványa Csűrös Antal vál­ lalja el.40 Ugyancsak Csűrös faragja ki a templom kerítésének tizenkét mellszobrát. Ez utóbbiak, mint már említettem, a gyulafehérvári stallumok tetejét díszítő, hasonló tárgyú szobrok lényege­ sen gyengébb változatai. Kézenfekvő tehát a

feltevés^ hogy a tanítvány ezúttal mesterét utá­ nozta. Ha pedig a stallumok valóban Hoffmayer alkotásai, akkor a stílusban ehhez szorosan kap­ csolódó főoltár és szószék is az'ő müve s ezeken át az udvarhelyi, szamosújvári és csíksomlyói faragványok is e mesternek, illetve műhelyének köszönhetik létüket. Tudjuk, hogy a szamos­ újvári szószéket is Csűrös Antal fejezte be s testvére József aranyozta 1804-ben.41 E tényből is valószínűnek látszik, hogy a mester be nem fejezett művének utolsó simítását a tanítványra bízták. B í r ó J ó z s e f rámutat arra a lehetőségre, hogy az erzsébetvárosi örmény főtemplom nyolc­ vanas években készült oltárain is Hoffmayer dolgozott. Szamosújvári megbízatásához is talán e réven jutott.42 Az említett kétségtelenül összefüggő faragványokat már csak azért is a kolozsvári szob­ rászra kell visszavezetnünk, mert abban az idő­ ben más mestert, aki ilyen jelentős művészi te­ vékenységet fejtett ki, nem ismerünk Erdélyben. Láttuk azonban, hogy a szűkszavú adatok is egyértelműen Hoffmayerre vallanak, akinek mű­ ködését most már egy összetartozó és művészi­ leg is jelentős emlékcsoport világítja meg. Ezek a színvonalas alkotások Hoffmayert a barokk és klasszicizmus átmenetének egyik legjelentősebb magyarországi mesterévé avatják. Reméljük, hogy e stíluskritikai vizsgálatok ilyen módon leszűrt eredményeinek teljes hitelét a további kutatások során előkerülő írásos bizonyítékok fogják véglegesen megadni és megerősíteni. Visszatérve a székelyudvarhelyi templomra, külön kell megemlékeznem négy, szinte élet­ nagyságú aranyozott faszoborról, mely jezsuita szenteket ábrázol (Loyola Szt. Ignác, Borgia és Xavéri Szt. Ferenc, Kosztka Szt. Szaniszló (II. t. 7. és 8. kép). Valamikor a főoltár oszlopai kö­ zött állottak. Jelenleg a plébánia lépcsőházát díszítik. Ha a szószék hátán kifaragott Apostolok 88 BÍRÓ J . : A kolozsvári Szent Mihály templom küldetésének Krisztusát összehasonlítjuk Borgia barokk emlékei. Cluj-Kolozsvár, 1934. 24 -25. 1. Szt. Ferenccel, a kettő összefüggése azonnal 3“ U. o. V. okmány, 78. 1. világossá válik. A redőkezelés, de főként a modo­ 40 S z o n g o t t K .: Szamosújvár szab. kir. város ros kéztartás egymáshoz tartózandóságukat két­ monográfiája Szamosújvár, 1901. II. köt. 28. 1. Ezek a rendkívül gyenge alkotások világosan bizonyítják, ségtelenné teszik. E nagyméretű és gondosan hogy faragójuk nem lehetett a szószék faragójával azo­ faragott szobrok beszédesen bizonyítják, hogy

nos. A szószék kivitele különben az udvarhelyivel nem egyenértékű. Amazzal összefüggő jelenetei az udvar­ helyi másolataiként foghatók fel. így lehet, hogy a szamosújvári szószék nem Hoffmayer kezemunkája, csak az ő irányítása alatt készült el a 90-es évek vége felé.

41 S z o n g o t t

K .: Szamosújvár. . . II. köt. 28. 1.

42 Bíró J . ; A kolozsvári Szent Mihály templom... 25. I. 118. jegyzet.

111 Hoffmayer nemcsak a dombormű és szobrászati díszítés, hanem a szobrok mintázásában is ottho­ nos volt. A jezsuita szentek ugyanazt a klaszszicista szellemet tükrözik, mint az udvarhelyi templom többi faragványai. A főoltár képe a templom patrónusát: Szt. Miklóst ábrázolja. A festmény vázlatát a plé­ bániában őrzik. A festő meglehetősen szárazon, kemény színekkel és merev vonalakkal dolgozik. Az embernek az az érzése, mintha metszeteket nagyított volna fel és azokat színezte volna ki. Alakjai édeskések s végeredményben ugyancsak a korai klasszicizmusban fogantak. A festmény ezért jól beleillik az építészeti és szobrászati kör­ nyezetbe s ezáltal gyenge művészi minősége ellenére sem hat az együttesben kellemetlenül. Ugyané festő müve a négy mellék oltárkép (Szeplőtelen fogantatás, Golgota, Gonzagai Szt. Alajos és Nép. Szt. János), a szentély falát díszítő Szt. István és Szt. László, valamint a keresztelőkút felett függő Krisztus megkeresztelése. Valamennyit igen ízléses klasszicizáló keret fogja körül. A főhajó és a szentély kap­ csolódásánál emelkedő mellékoltárok rózsás keretdísze gazdagabb. Két oldalt modorosán, de jól faragott angyalok állnak őrt. A festő nevét nem sikerült kideríteni. Annyi azonban bizonyos, hogy ugyanez a mester készítette az erzsébet­ városi örmény főtemplom Szt. József halálát ábrázoló oltárát43 (II. t. 9. kép). A száraz elő­ adási modor és a feltűnő formai egyezések (v. ö. az angyalkákat és Krisztus alakját az udvar­ helyi főoltár megfelelő ábrázolásaival) a festő azonosságát kétségtelenné teszik. Az a körül­ mény, hogy Erzsébetvárosban és Székelyudvar­ helyt ugyanaz a festő dolgozott, ismét alapot szolgáltat az ugyanazon a két helyen működő szobrász azonosságának feltevésére. Az említett erzsébetvárosi oltár szobrai, faragott díszítésé­ nek formái és egész megjelenésének klasszicizáló jellege egyértelműen megerősítik B í r ó J ó z s e f eml tett feltevését, mely a templom oltárait Hoffmayerrel hozza kapcsolatba.44 Az udvarhelyi templom régi épületéből semmi nem maradt fenn. Köveiből a használható

darabokat — mint tudjuk — az új alapokba építet­ ték bele. A hajdani felszerelésből is csak nagyon kevés kerülte el a pusztulást. Lakatos lelkes le­ írásának egyetlen tárgyát sem fedezhetjük ma fel. Az egyházi eszközök közül mégis megme­ nekült néhány darab. Ezekből való három igen szép kehely. Az első az 1500 körüli évek al­ kotása. Gazdag későgót növényi díszítések bo­ rítják. Igen jellegzetes hatkarélyos, áttört művű talpának a szárhoz kapcsolódása. A nóduszon finom rozetták ékeskednek: a renaissance hír­ nökei. A második kehely több részből van összetéve. Alapjellege a XVII. századra vall, de szárának és öblének díszítései között felbuk­ kannak még gótikus motívumok. A harmadik Mária Terézia korának igen elterjedt típusához tartozik és az 1760 körüli évek termése. Mind­ három kehely igen szép és kifogástalan álla­ potban van. Az udvarhelyi templom és a hozzá kapcso­ lódó egykorú emlékek vizsgálata során Erdély késő barokk egyházi művészete meglehetős egy­ ségesen rajzolódott ki. Láttuk, hogy e szétszórt városi alkotásokat mesterek és műhelyek, ízlés és formák, művészi törekvés és külső körül, mények számtalan szállal fűzik egybe. A XVIII. század elején meginduló erdélyi barokk a század második felében világi és egyházi oldalon egy­ aránt diadalt arat. Az idegenből hozott elemek eleinte csak a díszítésre terjednek ki, majd lassan a művészet minden ágát meghódították és az építészetben kikristályosodott keretek között sajátos magyar és erdélyi zamattal teltek meg. A barokk műveltségnek és művészetnek a népi rétegekbe való leszivárgását és ottani erős meggyökerezését pedig főként a még fel­ derítetlen csíki és háromszéki katolikus emlékek bizonyítják. Mire e stílus minden vonalon érvényesül, barokk jellegét elhalványítja az előretörő klaszszicista szellem, mely a XVIII. század utolsó negyedében nemcsak Erdélyben, hanem az egész országban egységes és határozott törékvésként nyilatkozik meg. A barokkot a magyar ízlés a klasszicizmus formájában teszi magáévá. A barokk elemekből leszűrődött klasszicizmus lesz *3 Az oltárt csak Bíró J ó z s e f felvételéről ismerem. aztán a XIX. század első felében az a széles 41 Az erzsébetvárosi örmény nagytemplom szó­ réteget átható művészeti stílus, mely a közép­ széke is minden valószínűség szerint összefügg az ud­ kor és renaissance után utoljára hatja át egy­ varhelyi példányhoz csatlakozó sorozattal (Bíró J ó z s e f séges áramlatként az egész magyar műveltséget szíves szóbeli közlése).

112 a falutól a városig, a paraszttól a főúrig, a népi életformától az előkelők életformájáig. Ezért az erdélyi barokk nem pusztán történeti vagy ál­ talános kulturális kérdés, hiszen a magyar ízlés és magyar művészi szellem szempontjából is megérdemli a kutatás teljes figyelmét. — Az

udvarhelyi templom új épületében és berende­ zésében a kolozsvári és marosvásárhelyi m ű­ vészi központok kisugárzása találkozik. Pillérei alól olyan távlatok nyílnak, melyek titkainak megfejtése nemcsak tudományos, hanem egy­ szersmind nemzeti feladat is. Dr. Entz Géza

DIE RÖMISCH-KATHOLISCHE PFARRKIRCHE IN SZÉKELYUDVARHELY (EIN BEITRAG ZŰR UNGAR1SCHEN BAROCKKUNST) (AUSZUG)

Die heutigen Geistesströmungen zeigen für die ungarische Barock-Forschungweniglnteresse.Das XVIII, Jahrhundert ist dieser Anschauung nach eine ziemlich traurige Epoche, da in seiner Kunst und Kultur die vöm Ausland kommenden Einflüsse die Hauptrolle gespielt habén Dér fremde Charakter dér damaiigen ungarlflndischen künstlerischen Tatigkeit ist unleugbar, mán kann aber die einheimischen Auftraggeber und die örtlichen Uberlieferungen nicht ausser Acht lassen. Die beiden erwőhnten Faktorén hatten einen so grossen Einfluss auf die Kunst, dass sich das Barock trotz dér Tatigkeit österreichischer, italienischer oder französischer Künstler organisch in unsere eigenartige Kunstentwicklung einfügen konnte. Die Vorliebe für formale und inhaltliche Übertreibung, dieser Grundzug des deutschen Barocks, trat in Ungarn auffailig zurück. In dér zweiten Halfte des XVIII. Jahrhunderts ist schon eine ausgeprflgt klassizistische Richtung als deutlicher Vorlaufer des typisch ungarischen Empire-Stils wahrzunehmen So wurzelt dér grosse nationale Aufschwung des XIX. Jahrhunderts mit ihren formalen und geistJichen Voraussetzungen im Boden des Barock-Zeitalters. Die umgestaltende W irkung dér örtlichen Krafte, dér einfache, sich stets klar ausdrückende Geschmack widerspiegelt sich auch in dér von den Forschern bisher ziemlich vernachlassigten spatbarocken Kirchenbaukunst Erdély’s (Siebenbürgen). Schriftliche Belege und stilkritische Untersuchungen beweisen den engen Zusammenhang, dér zwischen einander fernliegenden Denkmaiern zweifelsfrei festgestellt werden kann. Dér Bau und die innere Ausstattung dér römisch-katholischen Pfarrkirche in Székely udvarhely gibt uns zűr Beleuchtung dieser Probleme einen zuveriassigen Ausgangspunki. Die Geschichte dér Kirche beginnt im Mittelalter. Das erste Gebaude ist spatestens am Anfang des XIV. Jahrhunderts entstanden. Dér mittelalterliche Kern wurde im XVII und XVIII. Jahrhundert von den Jesuiten umgebaut. Diese Arbeiten vermochten aber die ursprüngliche Einteilung nicht viel verandert habén. Am Ende des XVIII. Jahhunderts bewies sich dér alté Bau für die rasch zunehmende Bevölkerung als allzu eng. Ausserdem waren die Wünde und die Wölbung schon derart schadhaft, dass die Kirche mit Einsturz drohte. Dér Pfarrer Ferenc Török von Kadicsfalva bekam von dér Wiener Hofbaudirektion die Erlaubnis, einen Neubau zu errichten. Die alté Kirche verschwand und in sechs Jahren (1787—93) enstand das heutige Gebaude. Über den Gang dér Arbeit geben die im Siebenbürgischen Gubernial-Archiv und im Archív des Pfarramtes zu Székelyudvarhely bewahrten Aktén ausfürlichen Aufschluss.DerBauplanist nicht vorhanden.Die Kirche weist aber mit dér von Pál Schmidt, Maurermeister in Ma­ rosvásárhely, entworfenen römisch-katholischen Pfarr­

kirche zu Beszterce nahe Verwandtschaft auf. An diese beiden knüpfen sich in stilistischer und künstlerischer Hinsicht das umgebaute Schiff dér Kirchenburg von Marosvásárhely, die unitarische Kirche in Kolozsvár und die Franziskanerkirche in Csíksomlyó an. Die erwáhnten Gebaude stammen allé aus dér zweiten Halfte des XVIII. Jahrhunderts, aus einer Zeit, da schon die Grundzüge des Klassizismus in den Vordergrund treten. Dér Charakter dér inneren Ausstattung dér Pfarr­ kirche von Székelyudvarhely stimmt mit dér Architektur vollkommen überein. Die gesamte Schnitzarbeit stammt von derselben Hand. Die Kanzel ist eine dér hervorragendsten Arbeiten dér Zeit und es besteht ein überzeugender Zusammenhang mit den Kanzeln des Domes von Gyulafehérvár und dér armenischen Haupt­ kirche in Szamosújvár. Dér Aufbau und die Einzelformen des Hauptaltars sehen wir in Gyulafehérvár und Csíksomlyó wieder. Es ist höchst wahrscheinlich, dass die Bildhauerarbeit dér armenischen Hauptkirche zu Erzsébetváros auch zu diesem Kunstkreise gehört. Die aufgezahlten Schnitzereien sprechen ohne Zweifel für einen Meister oder wenigstens für dieselbe Werkstatt. Die Person des Künstlers ist bisher unbekannt gewesen. Er soll aber vermutlich mit dem Kolozsvárer Bildhauer Simon Hoffmayer, dér in dieser Epoche in Erdély eine grosse Tatigkeit entfaltete identisch sein. Die besprochenen Holzschnitzwerké beweisen nicht nur sein technisches Können, sondern auch seine nicht alitagliche Begabung. Er muss zu den führenden ungarlandischen Bildhauern vöm Ende des XVIII. Jahr­ hunderts gezahlt werden. Die gemeinsamen formalen und inhaltlichen Merkmale dér erwahnten Stadtkirchen weisen darauf hin, dass sich in dér zweiten Halfte des XVIII. Jahrhunderts nicht nur in ganz Ungarn, sondern auch in Erdély eine einheitliche, stark zum Klassizismus neigende Kunstanschauung ausbildete, die ihre Wurzeln wahrhaftig im ungarischen Boden hatte. Dieses Spatbarock verwandelt sich unmerklich in den Frühklassizismus. Die Forschung sowohl dér kirchlichen als auch dér weltlichen Denkmaier dér Zeit führt zu demselben Ergebnis Ihr Geist und ihre Formen habén den W eg bis zűr Volkskunst gefunden. Die noch kaum bekannte gleichzeitige Kunsttatigkeit dér katholischen Gegenden des Szeklerlandes ist ein redender Beweis dafür. Die zukünftige Forschung muss diese Zusammenhange unbedingt stark ins Auge fassen. Nur dann erkennen wir in dér ungarischen Barockkunst einen bisher ausser Acht gelassenen, doch wesentlichen Zug ihre innere Verwurzelung in allén gesellschaftlichen Schichten. Von diesem Standpunkt aus versteht mán wirklich, dass sich dér fremde Im ­ port auch in Ungarn zu nationalen Werten verwan­ delt hat. Géza Entz

ROMÁN JUHÁSZÁT A [MÁRAMAROSMEGYE1 BUDESCU-MARE-N (Felvettem 1923. júliusában.)

A havason több gazdának van juha, kecs­ kéje, sőt ökre is. A fejős juhoknak és kecskéknek a meddők­ től való különválasztása (ruptul sterpelor) Szt. György napja után két héttel történik.

össze egy esztenába, akik együtt teleltettek egy főgazdával. A juhokat (s kecskéket) Pünkösd utáni héten hajtják ki a havasra s szeptember 20-ig marad­ nak ott. Az ökröket csak szeptember 10-ig hagyják fennt. Ha az időjárás zordra fordul, hamarább is lehajtják az állatokat. A juhok összeadásakor a szentelés is szokás­ ban van, amikor a pap megáldja a jószágot s pénzt dobálnak a galátába, vagy sajtárba (gáleatá), amibe a tejet fejik. Ezt aztán a papnak adják, úgyszintén az első sajtot is.

/. Az esztena (sfáná):

Abb. 1- kép.

Az esztena és a sajtszárító. Schafhürde u. Küse-Trockenkammer.

Aznap délután 4 óra felé a mezőre hajtják juhaikat, kecskéiket azok a gazdák, akik egy esztenát akarnak csinálni. Elébb azonban megfejik a juhaikat és kecskéiket, de senkisem a magáét, hanem egymáséit cserében (in schimb). Azután ki-ki a magáéit kihajtja a legelőre s ott tartja másnap délig, amikor is megfeji mindenki a maga jószágait, de szigorúan ellenőrzik egy­ mást, nehogy titokban vizet öntsenek a fejő edénybe. A kifejt tejet rendre egy fenyőcseberbe (budacá) öntik, beállítják az esztena mérő­ vesszőjét (másura stanii = cárámb, 11. kép 2. sz.) amelyet aztán bevágnak a tej felszínvonalának magasságában s így mérik meg annak egymás­ hoz való viszonyát. A mértékegységük egy 3 literes edény (caná)• Rendesen azok állanak

Nyugatról levéve az 7. képen látjuk. Alap­ rajzát a 2. képen adom. Három részből á ll: 1. a voltaképpeni esztenából, 2. a sajtszárítóból (comarnic) és 3. az esztena melletti udvarból (ocol lángá stáná). 1. A voltaképpeni esztena szabálytalan öt­ oldalú, tisztán fából és fenyőkéregből készült építmény. Négy, két magasabb és két rövidebb, villás fát (furcá) vernek a földbe, ezekre egy-egy rudat

Az esztena alaprajza. — Grundriss dér Schafhürde.

114 (várghiná) fektetnek. Hátsó felét úgy építik meg, hogy az esztena közepe tájára eső két villás fára fektetett rúdra 2—3 rudat fektetnek úgy, hogy egyik végük a földön nyugszik. Ezekre keresztben újabb rudakat kötnek, ezekre pedig az esztena fala magasságának megfelelő ha­ sábokat raknak. Végeik természetesen a föl­ dön nyugosznak. Nevük lódba (hasábfa.) Hogy jobban, biztosabban álljanak, a tövükre földet hánynak.

Abb. 3. kép.

A tűzhely az üsttel. — Dér Feuerherd mit dem Késsél.

A villás fákon nyugvó rudakra keresztben elül is vékonyabb rudakat kötnek (luzuri), ame­ lyeket fenyőkéreggel fednek be (scoartá de molizi). Az esztena hátsó felén szintén. Hogy ez a kéregfedél biztosabban álljon, rudakkal (hlinzi) szorítják le, amiket a most említett s kereszt­ ben fektetett rudakhoz (luzuri) gúzzsal (gánj) kötnek meg. Az esztena elejét lejtő-nek (povárnealá) hív­ ják. Jobbról-balról fahasábokat támasztanak hozzá fal gyanánt. Az esztena berendezése: hátsó felén egy cölöpökre fektetett polc (politá) van az esztena egész hosszában. Elülső széle felé épült a tűzhely (vatra focului), amelyhez tartozik a földbe vert cölöpökhöz (§teamp) gúzzsal, vagy kötéllel (funie) odakötött, tisztán fából faragott üsttartó (vártej), amelynek karját nyelvnek (limbá) hívják. Ez a nyelv rovátkolt, ezekbe a rovátkákba akasztják a nagyobb üstöt. A kisebbik üst a rovátkákba akasztott sodronyhorogról lóg le. (3. kép). A tűzhely felépítése: két cöveket (§teampi) vernek a földbe, ezekhez kőlapokat (náciad)

támasztanak és a tűzhely két végére köveket (buzári) állítanak, amikre a tűzifát teszik, hogy ne helyezzék a puszta földre s így jobban égjen.

(1. 3 kép)

Az esztena elülső fele csak éppen körül van kerítve, de nincsenek tetőig érő falai. 2. A sajlszárító (c< marnic) az esztena egy sarkához emelt téglalap alakú építmény (4. kép). Alakját a négy sarkán levő villás fák határoz­ zák meg. Két keskenyebb oldalának közepén még 1— 1 magasabb villás fát vernek a földbe. Ezekre jön a tetőgerinc rúdja. A villákra fektetett rudakra itt a hosszanti oldalokon, a sarkokon és középen 3—3 megfe­ lelően faragott fa jön. A sajtszárító elején lévő­ ket teascd-nak, a fenekén lévőket pedig szaruknak (corn) hívják. Ezeknek bevágásába fektetik a hosszanti rudakat (luzuri), amelyekre tetőként itt is fenyőkéreg jön, amit éppen úgy, mint a volta­ képpeni esztenánál, gúzzsal lekötött rudakkal fognak le. Ennek a sajtszárítónak a négy sarkon levő villás fák magasságában egymásmellé rakott fahasábokból való padozata van. Itt szárítják a sajtokat s ordát. Elől-hátul nyitott lévén, a szél vígan járja. Szükségből ruhafélét, szerszámokat is tartanak itt. A sajtszárító villás fáinak külső részén veszszőfonás is van, hogy a középső karókat ezzel is jobban szilárdítsák s az eldőléstől megóvják. A sajtszárító mennyezete alatt fenyőgallya­ kon alusznak, pihennek, akik nem akarnak magá­ ban az esztenában maradni.

Abb. 4. kép-

Az esztena hátulról. Die Rückwand dér Schafhürde.

11

3. Az esztenátés sajtszáritót részleges kerítés hozzájuk, elülső részét drániccal fedik, vagy pedig védi még jobban, melynek fáit, akár rudalakban, keresztbe fektetett rudakra fenyőkérget helyez­ akár hasáb alakjában használják fel, rás/og-nak nek s ezt egy másik rúddal leszorítják, akárcsak (jelentése hasábfa) nevezik. Mint 4. képünk is az esztena és a sajtszárító esetében. Kétoldalt mutatja, végeikkel egymásra fektetett rudakból deszkából, vagy fahasábokból építik meg a fala­ áll, amelyeket gúzzsal szorítanak a megfelelő kat, esetleg gallyal pótolják ki. Elül nyitott s itt távolságra bevert 2 —2 karó közé. ég a szabad tűz (8. kép, alaprajza a 9. képen). Olyan alacsony, hogy egy felnőtt férfi á t ­ Köréje kerítést húznak ugyanolyan módon, léphet rajta. mint az esztenánál s sajtszárítónál láttuk. Ha a végeikkel egymásra rakott szálfák nem nagyon II. A juhakol (ocol). súlyosak s az azokat tartó s közel egymáshoz Az esztenától kb. 10 m-re van egy vesz- földbe vert cölöpök eléggé fogják ezeket a szálszőböl font, négyzetes juhakol a fejős juhok A K A T -ú n O ............. O ...............O c o ü b * részére, amelyből 3— 4— 6 nyíláson át (strungá) ,---- o--- o -- o—---h t t t t t T hajtják fejésre a sorra kerülő juhokat. E n y ílá­ Karaira soknál fedett kalibában (a karám kalibája, coliba Ha strungá) ülnek a fejő juhászok (5- kép és alap­ rajza a 6. képen'.

III. A meddők akla (stárpar).

I

Az esztena közelében külön készítenek ka­ rókra font vesszőkből egy aklot a meddő juhok részére. Ideterelik őket addig, amíg a fejés tart és éjszakára, pihenőre. Alakja kör s azon egy bejáró van (7- kép).

Abb. G. kép.

IV. Orkunyhó (coliba).

A juhakol s karám kalibájának alaprajza. Dér ürundriss des Schaffstalls u. d. Melkstelle.

Az esztena környékén négy ponton őrkunyhók épülnek, éppen úgy, mint ahogyan az esztenát é p ítik : 2 alacsonyabb és 2 magasabb villás karót vernek a földbe, azokra rudakat fektetnek, hátul dránicot, vagy fahasábokat támasztanak

fákat, mellőzik is a gúzskötést. 8. képünk beszé­ desen szemlélteti mindezt. Ennek a kerítésnek a magassága kb. 80 cm s így egy felnőtt könnyen átlépi. V. Pihenő (másálau, tárlá). Az a terület, ahol a juhok fejés után és éjjel megpihennek, pihenő, vagy háló helynek (másáláu), ha körül is van kerítve, fdr/d-nak ( akol) hívják. Tele van ganélva s ezáltal értékessé téve. Marháknak is van be nem kerített pihenő helyük a havason. VI. A tejjel való miveletek.

Abb. 5. kép.

A juhakol a karám kalibájával. Dér Schafstall mit d ér Melkstelle.

A tejet a galáta (gáleatá) nevű faedénybe fejik, amely csonkakúp alakú, abroncsok fogják össze, fennt pedig két zsineg, vagy pálcika (coardá) fogja a csuprot, amelybe fejik voltakép­ pen a tejet s amelyből a faedénybe folyik. Ha megtelt az edény, szűrőruhán (s trecurátor) á t­ szűrik a budacá, vagy putiná nevű facseberbe. Ez egy kb. négy litervékás faedény, fafedövel

116 (fund!), amelynek szélén faabroncs van, amely­ nél fogva pontosan ráillik a cseberre, amelyet fennt fa-, lennt vasabroncs ( c e r c ) tart össze. A 13. k é p e n látható társaság ilyen facseber fedőjéről eszik ott helyben főtt túrós puliszkát.

Megjegyzem, hogy a tej a leszűrés'után két vékányi tej után 6 liter (két kanna) tejet félre tesznek s mielőtt a savó főni kezdene, beleöntik. Amikor főni kezd, hab gyűl felül, ezt §tercuealanak hívják, amit a juhász leszed s egy berbi^tá-

ALb. 7. kép-

Abb. 8. kép. Az őrkunyhó. — Die Wacbhütte.

A meddők akJa. — Dér Stall dér galten Schafe.

A tejbe ótót (cheag) tesz a juhász s miután megaludt, a zsintalóval (iintaláu) összetöri (?/ bate), amig olyan lesz, mint az édes tej, azután magától különválik a savó (zár) és az édes sajt (ca? dulce). A savót rézüstben főzik s amikor fő, az orda (urdá) a felszínre vetődik. Az édes sajtot összetöri (f/ strácá lót huc), gyúrja (íl jintue$te), miközben kiválik belőle a vaj (unt); a sajtot összegyűjti (íl stránge laolaltá), a szűrő ruhába teszi s ráakasztja a cseber fogan­ tyújára (toarlá), hogy a még benne lévő vaj magába a cseberbe csepegjen s 2—3 óra múlva (a délit pl. uzsonna táján) a sajtszárítóba teszi szikkadni, száradni. -Amikor a savót az üstbe öntötték s kezd melegedni, egy kb. 1.5 m hosszú keverő bottal ($tert) megvakargatják, nehogy az üst feneke meg­ fogja. Ennek a botnak a vége roncsolt (fármat), hogy jobban járja az üst fenekét és ne sértse azt. A megfőtt savó a zsentice (jintitá), ezt a vele foglalatoskodó juhász nagy fakalánnal (gávan, olyan a formája, mint a 11. kép 1. és 3. sz. kanalaké, csak négyszer, ötször akkora), kimeri az üstből. Utána marad az üst fenekén az ordaszerű izvarnitá. Ez azonban még nem orda: orda csak akkor lesz, ha a vászonszűrőben leszű­ rődött.

nak nevezett bödönbe ahhoz a zsiradékhoz (jintuit) teszi, ami a sajt összegyűjtése után a cseber fülére akasztott szűrőből ki szokott cse­ pegni s külön bödönben szokták összegyűjteni. Ez alatt fő fel a zsentice. — A vaj és a §tercuit, vagy $tercuealá a berbence alján, mint író, vagy savó (zárd) gyűl meg, amit szükség esetén a bődön oldalába fúrt s kis fadugóval zárható lyukon szoktak kiereszteni, kifolyatni. A tejtermékekből csak annyi a pásztoroké, amit megesznek. VII. A sajt-, ordakimérés, osztás. Ez kétkarú mérlegen (cumpána, 10. kép) történik, amit a középső tagjának a végén lévő horognál fogva az esztena tetejébe, vagy pedig az esztena előtt levő fó-ra (cal = két villás fára helyezett rúd) akasztanak. A mérleg egyik karjára akasztják az üstöt, a másikra a csebret. A kettőt a könnyebbikbe helyezett kövekkel hozzák egyensúlyba, ami szemmértékre történik, mert a mérleg függőleges karján nincs külön nyelv. Ezután a földre helye­ zik a csebret, és pedig lehetőleg úgy, hogy víz­ szintesen álljon. Ekkor annyi vizet öntenek bele, amennyi teje volt az illetőnek, akinek részére a kimérést, osztást végzik, a juhok összeadása alkalmával. Erre a rovásos pálcikát, amely az

117 összefejéskor megállapított tejmennyiséget m u ­ tatja ( l !. k é p , 2. s z .) beállítják a vízbe s a vezér­ juhász (vátao uátaf) a megfelelő rovásba bele­ vágja a bicskáját. Ö vezeti t. i. a mérést. A vízmagasság ugyanis megfelel az összeadásnál megállapított tejmennyiség magasságának. Most a vizes csebret a benne lévő súlykiegyenlítő kövekkel együtt a kompona egyik karjára akaszt-

megsózzák s ha jól mgfőtt, belekevernek egy jó liternyi aludttejet, egy félliter vajat (jintuiúés vad csombordot(cí'm6ru)-Nagyon kellemes ízű savanykas becsinált ez, akárcsak a tárkonyos bárány.

2. Savanyú tej (laple acru). Elkészítés m ódja: édes juhtejet üstbe szűrnek, addig főzik, amíg sárgulni kezd a habja s amikor már oly meleg, hogy a beledugott ujj még tűri, berbencébe öntik s ott megalszik.

a o q o O O ő O O

ór k u ^ v ^ o C oliba.

£ /s

■í■-lOO. Abb. 9- kép-

Abb- 10. kép.

Az örkunyhó alaprajza. — DerGrundriss dér Wachhtitte.

A kétkarú mérleg. — Die Wage.

ják, a másikra jön az üres üst, amibe annyi sajtot és ordát raknak, hogy a mérleg két karja egyen­ súlyba jusson. Amennyiben egész sajtokból nem telik, levágott darabokkal pótolják ki. Ha valaki, rendesen a legnagyobb gazda, egy ilyen mértéket vesz a neki a teje után járó sajtokból, a többiek is csak egyet vesznek ki, ha pedig kettőt vesz, társai is ugyanannyit kapnak a sajtból és ordából. A mérés után megmossák a komponát. Csak kedden, csütörtökön és szombaton ( zile de dulce nem böjtös napok) lehet mérni. A kimért sajtok zsákba, vagy ha sok van, zsákokba kerülnek. Minden egyes zsákban egyen­ lően osztják el kétfelé a sajtokat, hogy lóhátra téve az egyik fél ne húzza le a másikat. Egy-egy ilyen formán (átalvetőszerűen!) elosztott zsák sajtnak a neve ('átunom ^ belezna■ ) Leszállítás előtt felteszik az esztena mellett felállított ló-ra (cal, 12. k é p ) , amely, mint em lí­ tettem, két földbe vert villás, ágas fára helyezett rúdból (várghiná) áll. Erről terhelik meg a lova­ kat, amikor a gazda lemegy a havasról. A havas alján várja a szekere, ebbe terhelik le a lovakat. Elkészítik a szekeret, befogják a lovakat s haza­ hajtanak. VIII. A juhászok é!elei.

3. Tej. — 4. Zsentice. — 5. Puliszka (cole§á) tejjel, vagy túróval, esetleg aludt (savanyú) tej­ jel. — 6. Bálmos (balmo§), ami tudvalevőleg az édes sajt összetörése alkalm ával kiváló vajból s belefőtt kukoricalisztből készül. 7. Ritkán hús, szalonna és kenyér is, ez utóbbi kettőt a gazdák viszik fel, amikor saj­ tért mennek. Illik olyankor egy kis inni és szívni valót, meg gyufát is ajándékul vinni a ju há­ szoknak. 8. A báránylábakat füstölik és szárítják s megfőve eszik.

1. Becsinált (z am a) : a bárányhúst hideg víz­ zel megmossák, vízzel üstbe teszik, ízlés szerint

IX. Egyéb, az itteni juhászokra vonatkozó

adatok. 1. Juhnevek: albastra, (kék\ albá (fehér), oachi§a (fekete szemöldökü, fekete szemű), mucoasá (taknyos), bucálae (pufok\ pistrue (tarka), varodé (pirosas-fehér). A berbécseknek és bárányoknak nincs nevük. -■ Kecskenevek: ciutá (suta), porumbá (kékes-fehérszínű), barza (fehér), pestritá (tarka), 3. Juhbetegségek: Ha szomjaznak a juhok, megbetegesznek s ilyenkor a beteg állatok fülé­ ből vért vesznek. — Eső és dér következtében támad a métely icálbeazá). — Kerge ( capchie) 4. Tulajdonjegyek: a) bal fül hegye levágva, — b) bal fül hátul ékalakban kivágva, — c)

118 mindkét fül elül ékalakban kimetszve, ezt szénAmikor a juh lefekszik, keresztet kapar a vonónak (cocioarva) hívják, — d) a jobb fül elül lábával. Nem tudják, hogy miért, ékalakban kimetszve, — e) az egyik fül hengeres, Ha a tűz úgy fúj, mint a cigány fúvója, megeszközzel átütve (oolricala), ugyanakkor a má- változik az idő.

1

Abb. 11. kép. Kanalak és róváspálca. — Löífel u. Kerbstock.

síknak hegye ékalakban kimetszve, — f) az egyik fül hegyét levágják s utána ékalakban kimetszik, ezt villá-nak (furcá) hívják, — g) a fület a he­ gyénél bevágják, ennek neve pi$cáturá, vagy crepáturá (behasítás), — h) a fül hegye felé kerek lyukat ütnek át s mögötte az alsó szélét bemet­ szik (ie§itá)5. Kutyanevek: Bálán (szőke, fakó), — Cuiu (szeg), — Fet§er (ravasz), — Flutur(pillangó), — Tolo§. 6. Babonák. Ha a felhők a völgybe eresz­ kednek (se scoboará cátrá |ara), szép idő lesz, ha felszállnak, eső támad.

Ha a kutya sírva ugat, kár fog történni az állatállományban. Ha pedig sokat sír, ez annak az előjele, hogy megdühödik. A farkast a juh és kecske is egyformán megérzi, de a kecske elébb látja meg. A kecske, ha megérzi, vagy meglátja a far­ kast, úgy csinál, mint a macska (pársneste) a kutya előtt. 7. Juhászünnepek. Vízkeresztkor isznak és táncolnak, akiknek kedvük van rá. — Szt. György napján állanak be s akkor áldomást is isznak. 8. Az állatok kor stb. szerint való elneve­ zése. Fajkos = berbece de aretej; — 2 éves

119 múlt kos lu h a iu ; — tavalyi gidó — válue és vátuiu; — tavalyi bárány ^ natin, noaten és noatená; — tavalyi kos, bárány mior, mioará; — fejős juhok m ánzári; — meddő juhok = sterpe. 9. Egyéb. A rézcsengő neve clopotel de stige; — a kolompé clopot. Délután úgy uzsonna táján az erdőben jár­ nak a juhok; — az uzsonna táján való fejés után (ez a harmadik fejés!), egész fűbe mennek. A csobánok előttük állnak, hogy az egész füvön átmenjenek. Ez trágyázási szempontból is tör­ ténik. Annak a bokros, mályvás havasrésznek a Abb. 13. kép. neve, ahol az erdő ki van irtva, sáhelbe. Cseber fenekével felfelé fordítva. A fenyőgally neve: cetiná. Dér Zuber mit dem Boden nach oben. A forrás neve ízuor, a csermelyé sforac. neve, ahol az abroncsok átmennek : dáltuiturá; X. A juhász edényei, eszközei. — 14. ráva§ -= rováspálca; — 15. scaun = 1. Berbintá — berbence, bődön; — 2. bu- szék ; — 16. $orbancá = u. olyan mint a galáta dacá = cseber (i3. kép, fenekével felfelé); — = gáleata, de nincsen fogantyúja, belőle esznek a juhászok ; — 17. sulá, sulhac de fier = vasár; 3. caná = kanna; — 4. cáldare de urdit nagyobb rézüst, amelyben, mint láttuk, a savót — 18. §íerf = keverő bot. főzik; 5. cáldaru$á de cole§ő = kisebb vasüst A fejsze (secure) és a bot (botá) a juhász puliszkafőzésre; — 6. carámb = az esztena fegyverei. mérővesszője (11. kép 2. s z ); — 7. ceaon XI. A juhász ruházata. kisebb bádogüst ételfőzésre; — 8. cofa = kártyus a vaj tartására, a bodnár (bugnarul) készíti, 1. cáme$á = ing; — 2. izmene == gatya; attól veszik; — 9. cofitá = u. az, de kisebb; — 3. opincá = bocskor; — 4. obialá = kapca; — 10. gálealá galáta, amibe a juhokat fejik; — 5. curea = bocskorszíj; — 6. lecrec — ujjas — gáuan = fa merítő kanál; — 12. gő- (lékri!); — 7. cioareci = harisnya; — 8. guba vána§ = fa evő kanál (11. kép 1. 3. s z .); — = guba; — 9. c/op = kalap; — 10. cisme 16. jintaláu — zsintáló; részei: coadá (fogantyú), csizma; — 11. traistrá = tarisnya. cercuri (abroncsok), pene (tollak), — a lyuk A gatyát és inget feketítik. Ennek eljárása : miután a gatyát és inget az égerfa kérgével (scoartá de arin) és gálickővel (galascáu) megfeketítették, vajjal megkenik. Smolenci-nek ne­ vezik s az érettebb korú pásztorok bolondságnak és cifraságnak (cifrá§ag) nevezik. Itt emlékezünk meg az irhakészítésről (erheluit) is. A júh-, vagy báránybőrt savanyú savóba teszik. 3—4 nap alatt lemegy róla a szőr és szép marad (rámáne híres), e8Y fán megdörzsölik, miközben megfehéredik s irha (erhá) lesz belőle. Ebből dohányos zacskót (zacicáu), pénztárcát (budelará?), szíjat (curea) szabnak ki és vékonyra vágott szíjakkal vasár (sulá, sulhac) segítségével összevarrják. Abb. 12. kép. A 14. képen bemutatom azokat a pászto­ rokat, akik a leírt esztenánál alkalmazásban A ló. — Pferd (Kflsetríiger).

120 voltak" a felvétel idején. Középütt áll Bolchi§ Emanuel főpásztor (vátav) ; mellette Morár Já­ nos és Trifoiu juhászok {dóban); aztán Patráu§ János, Hru§ca Gergely az ökrök pásztora; — a két fiatalabb Tand Péter, Buda Pál a fiatal bárányok őrzői, illetőleg a fejőskor a juhoknak a fejőkhöz való terelői.

Abb- 14. kép. A juhászok és ökörpásztorok. Die Schaf- u. Ochsenhirten.

A legeltetés rendjén a fejősök és meddők külön-külön vannak tartva, a bárányok a ber­ bécsekkel járnak, az éves bárányok megint külön. A juhászok (ciobani) felváltva a fejősöket terelővel (slrunga§) a juhokkal járnak. A főjuhász csak az esztenában s esztena körül foglala­ toskodik, rajta van minden felelősség. Vala­ mennyit évre fogadják, bérüket pénzben, mun­ kában (pl. fahordás), ruhában, dohányban, sóban és lisztben kapják ki. Nagyon fontos a leírásunkban szereplő szó­ kincs. Van benne irodalmi és vulgáris latin (acru=acer, berbece=vervex, cáme§á=camisia, furcá=furca,másáláu=mansum,natin=annotinus, stb.), albán (pl. cálbeazá^kálbazá, vatrá=vatrá), szláv (pl. dáltui=dlato, cimbru=«=cébru, izvor= izvoru, ocol=kolo stb.), kimondottan szerb (pl. cetiná=cetina, ráva§=rova$, tárlá=terlo stb.); török (cioareci carik, cioban- coban, vátav vattas), byzanci (traistrá taghistron), magyar.

vagy magyar közvetítéssel átvett (pl. berbintá ^ berbence, cisme ^csizma, colesá köles, zacicáu zacskó stb.), rutén (pl. Buhaiu=buhai, jinti|a jyntyca, lodbá=lodva), lengyel (Fester^fest), orosz (pl. botá=bot, cocioarvá=kocuba, kocerga, potricalá^potricati, povarnealá=povarnia), cseh putina=puta, putinka) eredetű s egy csomó, aminek a származását még meg kell állapítani. Ebben a tekintetben a nyelvészeket illeti meg a szó. Magam Sáineanu* után iparkodtam meg­ fejteni egy részüket. Ez is értékes tanulságokkal szolgált. Ezeket a következőkben foglalhatjuk össze : Délitália lakosságának az a töredéke, amely a Kr. u. V. sz. elején a gótok elől menekült, az Otrantói-szoroson átkelve, Albániában ütötte fel a tanyáját, majd tovább szivárogva, szláv környezetbe kerül, görög, majd török hatások körébe jut, ethnikailag, szellemileg alaposan megváltozva terjeszkedik tovább. Egyik ága Erdélyen át, tehát a magyarságtól már megült területen át vonul Máramaros felé s itt rutén, orosz, lengyel, cseh hatások körébe kerül. Ez a folyamat a századok rendjén sokszor megismétlődött, a balkáni vlachok=juhpásztor románok állandóan jártak át Erdélybe legeltetni, néha teleltetni is, magukkal hozva az ottani szókincset, amely a környezet hatása alatt foly­ ton bővült és módosult, magyar földön pedig újabbal gazdagodott. Az északi szláv szókincs ethnikai beolvadás révén is kerülhetett a román juhászok nyelvébe. A fennt említett pásztorok közül Buda és Hru§ca kétségtelenül szláv eredetűek és egyáltalán a máramarosi románság tekintélyes része elrománosodott rutén, lengyel. így, hogy csak egy pár példát hozzak fel, a Dunka, Filipcsuk, 11niczky, Juszkó, Rednik stb. stb. családok. Hogy mindez a magyar tudománynak az erdélyi románság balkáni eredetéről szóló fel­ fogását támasztja alá, nem szorul bővebb bizonyítáSra-

Roska Márton

* Sáineanu Lázár: Dictionar universal al limbei románé. Craiova 1922. Az egész szókincset tíniezsa István egyet, tanár úrnak adtam át tanulmányozásra.

RUMÁNISCHE SCHÁFEREI IM GEBIRGE BUDESCU-MARE (KOM.

MÁRAMAROS)

(AUFGENOMMEN IM JULI, 1923.)

Verfasser beschreibt die verschiedenen Hirtenbauten (die Schafhürde, die Schafstaiie, die Wachhiitte), die Art dér Verteilung dér Kasé, die Speisen, die Gefasse, die Werkzeuge u. die Kleidung dér Hirten, ferner gibt erauch andere mit dér Schaferei in Verbindung stehende Angaben (z. B. die Namen dér Schafe, dér Ziegen u. Hunde, die Aberglauben, die Feiertage usw.). Besonders lehrreich ist das Studium des auf die Schaferei bezüglichen Wortschatzes dieser Hirten. So lassen sich lateinische und vulgarlateinische Wörter nachweisen (acru = acer, berbece - vervex, cámesa = camisia, furcS = furca, masáiáu = mansum, natin annotonius usw,), weiter albanische (z. B. cálbeaza = kálbaza, vatra = vatrá), slavische (z. B. daltui = dlato, cimbru -= cebru, izvor = izvoru, ocol = kolo usw ), ausgesprochen serbische (z. B. cetina = eetina, rávas = rovás, tárla = terlo usw ), türkische (cioareci = carik, cioban = coban, vatav = vattas), byzantinische (traistra = taghistron), ungarische Lehnwörter oder durch ungarische Vermittlung übernommene Ausdrücke (z. B. berbintá = berbence, cisme — csizma, coléba = köles, zacicáu = zacskó usw ), ruthenische (z. B. Buhaiu ■= buhai, jintita —■jyntyca, lódba = lodva), polnische (Fe§ter = fest), russische (z. B. botá = bot, cocioarva = koguba, kocerga, potricalá = potricati, povarnealá =- povarnia) und tschechische (putina = puta, pitinka). Ausserdem gibt es eine grössere Anzahl von Wörtern, deren etymologische Ableitung noch nicht geklart ist. Die Sprachforscher habén in dieser Hinsicht noch schöne Aufgaben vor sich. Verfasser versuchte die Wörter auf Grund des Wörterbuches von Sáineanu: Dicfionar generál al limbei románé, Craiova, 19?2. z u erklaren. Und selbst diese Arbeit hat interessante Ergebnisse gezeitigt. Die durch diese Arbeit gewonnenen Ergebnisse können folgendermassen zusammengefasst

werden : jene Bevölkerungseleirente Süditaliens, die zu Beginn des V. Jahrhunderts n. Ch. vor den Goten flüchtend, den Pass von Otranto iiberquerten, schlugen ihr Láger in Albanien auf und gelangten hernach in eine slavische Umgebung. Sie unterlagen bald dem griechischen und türkischen Einfluss und machten somit auch eine strake ethnische und geistige W andlung auf ihrer weiteren W anderung’ durch. Ein Zweig dieser Völkerschaft zog über Erdély (Siebenbürgen), durch das bereits von den Ungarn bewohnte Land, nach Máramaros und hier gelangte sie in die Einflussphare dér Ruthenen, Russen, Polen und Tschechen. Dieser Vorgang wiederholte sich wahrscheinlich öfters im Laufe dér Jahrhunderte die balkanischen Walachen = die rumiinischen Schafhirten, suchten die Weideplatze in Erdély auf, manchmal iiberwinterten sie auch hier und brachten natürlich ihren Wortschatz mit sich, dér unter dem Einfluss dér Umgebung fortwahrende Bereicherungen und Modifikationen erfuhr und im ungarischen Sprachgebiet wurde dér Wortschatz noch durch ungarische W örter bereichert. Dér nordsiavische Wortschatz kann auch durch Assimilation in den dér rumanischen Schafhirten gelangt sein. Von den genannten Schafhirten sind die Buda und Hr< §ea ohne Zweifel slavischen Ursprungs und überhaupt sind im Kom. Máramaros viele Famiiien, die rumanisierte Ruthenen und Polen sind. So nenne ich nur die Famiiien Danka, Filipcsuk, llniczky, Juszkó, Rednik usw. Dass die hiesigen Ausführungen die Ergebnisse dér ungarischen Forschung — die Erdélyer Rumanen seien balkanischen Ursprungs — weitgehend unterstützen, muss nicht durch weitere Beweise erganzt werden. Márton v. Roska

Felelős k ia d ó M ine rva R t. 1417 —

R osk a

(N y o m d a i í.

M árto n M a jo r József)

TARTALOMJEGYZÉK INHALT — SOMMAIRE

Dr. Andrássy Ernő • Penészleki bronzletet............................................................................... Dér Bronzefund von Penészlek (Kom. Szatmár) .............................

84 85

Dr. Entz Géza:

A székelyudvarhelyi római katolikus plébániatemplom........................ Die römisch-katholische Pfarrkirche in Székelyudvarhely..................

Dr. Gaál István :

Üjabb ember- és emlőscsontleletek Erdély moustérijéből.................. Neuere Menschen- und Sáugetierknochen aus dem Moustérien Sieben-

1

bürgens .. .................................................................................................

42

Mozsolics Amália: Leletek a bánlakai Kismagyar-barlangból................................... ... .. Funde aus dér Hőhle Kismagyar bei Bánlaka (Kom. Bihar) .............

86 87

M. A,:

Kútban talált őskori bronzbalta........................................ ...................... Ein urzeitlicher Brunnenfund ...............................................................

84 84

Dr. Roska Márton : A ponorohábai Bordu-Mare barlangjának paláeolithikuma.................. Das Paláolithikum dér Hőhle im Bordu-Mare von Ponorohába (Kom. Hunyad) ................................................... ... ....................................... Az erdélyi őskori festett agyagművesség ......................................... Die praehistorische bemalte Keramik in Erdély (Siebenbürgen) . . . . Román juhászat a máramarosmegyei Budescu-Mare-n........................ Rumanische Schaferei im Gebirge Budescu-Mare (Kom. Máramaros)

47

Dr. Szilágyi János : Dácia nyugati határának első védelmi vonala és helyőrségei .... Die erste Verteidigungslinie an dér Westgrenze Daciens und ihre Garnisonen................................................................................................

\

99 112

60 61 81 113 121 88 97