KOZLEMENYEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2. SZERKESZTI: ROSKA MÁRTON < > 1941

• ©

KOZLEMENYEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2.

SZERKESZTI: R O S K A M Á R T O N <§>

M ITTEILU N G E N

PUBLICATIONS

DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRG1SCHEN NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (UNGARN), BÁSTYA-U. 2. REDIGIERT V ON PROF. MÁRTON VON ROSKA

DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE Á KOLOZSVÁR (HONGRIE), BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. MÁRTON DE ROSKA

I.

1941.

AZ

ERDÉLYI

NEM ZETI

M ÚZEUM

ÉREM- ÉS R É G IS É G T Á R Á N A K

K IA D Á S A

AUSGABE DÉR NUMISM ATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS ÉDITION DE LA SECTION NUMISM ATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE

MINERVA R.-T. KOLOZSVÁR

Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának ez a folyóirata régészeti, néprajzi és művészettörténeti dolgozatokat tar­ talmaz, lehetőleg gazdag magyarázó képanyaggal és német, francia, kívánatra angol és olasz fordításukkal, vagy kivonatukkal. Ez a kötet kivételesen kisebb, de már a következők kb. 20 ívnyi térjedelműek lesznek. s évenkint 2 füzetben fognak megjelenni.

Előfizetési ára 20 Pengő, külföldön 22 Pengő. Az Erdélyi Múzeumegy'esület tagjai 15 Pengőért rendelhetik meg. Megrendelhető az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában, Kolozsvár, Bástya-u. 2. Minden megkeresés erre a címre küldendő. Ide kérjük a kéziratokat is.

Diese Zeitschrift dér Archaeologisch-Numismatischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums enthalt sowohl archaeologische, als auch volkskundliche und kunsthistorische Aufsátze mit möglichst reichem Abbildungsmaterial und deutscher, französischer, auf Wunsch auch englischer und italienischer Ubersetzung oder mit fremdsprachigem Auszug. Dieser Bánd erscheint ausnahmsweise in kleinerem Umfange, aber schon das náchste Jahr geben wir zwei Hefte in einem Umfange von 20 Druckbogen heraus.

Bezugspreis: 20 Pengő, im Ausland 22 Pengő. Zu beziehen bei dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung des Siebenbürgischen NationalMuseums, Kolozsvár (Ungarn), Bástya-u. 2. Ersuchen sind an diese- Adresse zu richten, ebenso bitten wir die Manuskripte hieher zu schicken.

N

• La revue de la

Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie contient des articles toujours richement illustrés sur des sujets d’archéologie, d’ethnographie et d’histoire des árts. Nóus ajoutons aux articles une traduction ou un abrégé en allemand ou en fran§ais, s’il est nécessaire aussi en langue italienne [ou ’anglaise. Pour le commencement la revue paraítra en un mince volume, mais déjá dés I’année prochaine elle contiendra 20 feuilles d’impression et elle paraítra deux főis chaque année.

Prix d’abonnement 20 pengő, a l’étranger 22 pengő. A commender chez la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie, Kolozsvár (Hongrie), Bástya-u. 2. Les demandes de renseignement et les manuscripts sont á diriger á la mérne adresse. Felelős kiadó: Roska Márton. — Minerva Rt Kolozsvár 11972. — Felelős vezető: Lengyel Albert igazgató.

KÖZLEMÉNYEK

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBÓL KOLOZSVÁR, BÁSTYA-U. 2.

SZERKESZTI: R O SK A M ÁRTON M ITTEILLU N G EN

PUBLICATIONS

DÉR NUMISM ATISCH -A RCH AEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SlEBENBÜRGISCHE'N NATIONAL-MUSEUMS IN KOLOZSVÁR (UNGARN), BÁSTYA-U. 2 . REDIGIERT V ON PROF MÁRTON V ON ROSKA

DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE Á KOLOZSVÁR (HONGRIE), BÁSTYA-U. 2. RÉDIGÉES PÁR PROF. MÁRTON DE ROSKA

I.

1941.

AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁNAK KIADÁSA AUSGABE DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLOGISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS ÉDITION DE LA SECTION NUMISMATIQUE ET ARCHÉOLOGIQUE DU MUSÉE NATIONAL DE TRANSYLVANIE.

ELÖLJÁRÓBA 1919. április 16-án leesett a mi fejünknek a koronája ! Meghalt dr. Posta Béla, a kolozsvári m. kir. Ferenc József-Tudományegyetemen az archaeológia ny. r. tanára, az egyetem Érmészeti és Régészeti Intézetének, valamint az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának igazgatója, a DOLGOZATOK az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából, —■TRAVAUX de la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie c. 1910-ben megindított folyóirat szerkesztője. Az Érmészeti és Régészeti Intézet, valamint az Érem- és Régiségtár annalesei azt az 1889— 1919-ig terjedő időt, amelyben Posta Béla állott a testvérintézmények élén, mint Posta Béla-korszakot fogja nyilvántartani és megörökíteni. Ebben az időben látta el az egyetemi katedrát európai nívójú tudós és ettől az időtől kezdve fejlődött fel az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára arra a magaslatra, amelyen még az 1914— 1918 közt dúló világháború idején is teljesíteni tudta a maga sokágú hivatását. Posta Bélának még megengedte a sors, hogy a magyar egyetem lépcső­ csarnokából temették el. 1919 május hó 15-én a megszálló románok átvették az egyetemet s vele nemcsak az egyetemi intézeteket, hanem az Erdélyi MúzeumEgyesület tulajdonát képező különböző tárakat, így az Érem- és Régiségtárat is. Idegenek vették át a vezetést s még jó szerencse, hogy az Érem- és Régi­ ségtár élére D. M. Teodorescu professzor személyében jó szakember és megértő, nemeslelkű kolléga került, aki tisztelte új munkatársai fájdalmát, méltányolta tudo­ mányos multjukat s aki alatt a munka is megindulhatott. 1929. februárius havában, Teodorescu professzor lemondásakor olyanok vették át az intézet és múzeum vezetését, akiknek sem múzeumi nevelésük, sem régészeti iskolájuk nem volt; a türelmet a féktelen türelmetlenség, a rendszeres munkát a kapkodás, a békét a megaláztatások, hántások váltották fel s a régi személyzet lassan kezdett kikopni s a múltban végzett áldozatos munka bére az lett, hogy az egyik idős tisztviselőt tettleg is bántalmazták, e sorok íróját pedig bűnös és szadisztikus mesterkedések tömlöcbe juttatták, egy harmadik kénytelen volt megválni a múzeumtól s egy ideig testi munkával kereste meg mindennapi kenyerét, amíg sikerült könyvelőnek bejutnia egy nyomdai vállalathoz. Hogy mit szenvedtek ennek révén a gyűjtemények, más alkalommal fogjuk honfitársaink és a világ elé tárni. A legnagyobb csapások egyike mégis az volt, hogy az 1940. szeptember 11-én kivonuló románok úgy a régészeti intézet, mint a múzeum szakkönyvtárát alaposan megdézsmálták: még az első világháború előtt szerzett szakkönyvek egy részét is elvitték azokkal együtt, amiket a román meg­ szállás idején szereztek. A történeti igazságszolgáltatás visszajuttatta Erdély egy részét az egyedül jogos tulajdonos, a magyarság birtokába.

4 Ezzel új fejezet nyílik meg nemcsak az egyetem Érmészeti és Régészeti Intézetének, hanem az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának életében is. Most még a romok eltakarítása, a jogtalanul eltulajdonított szakkönyvek pótlása, a gyűjtemények rendbetétele folyik, de e mellett nem feledkezhetünk meg a hivatásunkkal járó más feladatokról sem. Ezek egyike: erdélyi anyagunkat hozzá­ férhetővé kell tennünk úgy a hazai, mint a külföldi érdeklődők és szaktársak részére. Ezért lépünk már most a nyilvánosság elé egyelőre szerényebb köntösben, de a jövő évtől kezdve 20 ívnyi terjedelemben, megfelelő képanyaggal. A Posta Béla által kijelölt úton haladunk tovább, tekintetbe véve természe­ tesen a haladottabb idők kívánalmait és az azóta felmerült új problémák megoldá­ sának szükségességét. Megboldogult nagy mesterünknek egy kisebb és egy nagyobb kézirata maradt ránk. Csak kötelességünknek teszünk eleget, amikor ezek egyikével kezdjük meg új folyóiratunkat és nemcsak arcképét s névaláírását hozzuk, hanem egy, már megboldogult tanítványának s egyik legszebb lelkű kollegájának, legelvhűbb barát­ jának Róla szóló megemlékezését is adjuk; a múzeum egyik tisztviselője pedig összeállította az irodalmi működését. Csak magunkat tiszteljük meg azzal, hogy I. kötetünket az Ő emlékének szenteljük. Három, még élő tanítványa dolgozataival hódol mesterük emlékének. Szolgáljon ez nevelő példaadásul és annak bizonyságául, hogy egykori tanít­ ványa a Mester nyomdokain kíván és köteles is haladni, mert ez vezet a célhoz, amelyet Ő tűzött k i: tanítványok nevelése, Erdély földjének a múlt emlékei felszínrehozatala érdekében való megvallatása, ezeknek az emlékeknek a közönség és szakemberek részére való hozzáférhetővé tétele, mert csak így bizonyosodunk meg arról, hogy ez az országrész a Kelet és Nyugat mesgyéjén milyen fontos tényezője volt az egyetemes emberi mívelődésnek és a különböző irányokból jött kultúrális hatások egynevezőre hozásának. Külön köszönetünk illesse a magyar közoktatásügyi minisztériumot, hogy súlyos feladataink sikeres megoldhatása érdekében annyi megértéssel és áldozatkészséggel sietett a segítségünkre. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, mint a múzeális gyűjtemények tulajdonosa, a szerető anya melegével karolja fel minden vállalkozásunkat most is, mint annyiszor a múltban. Megváltoztattuk a folyóirat régi címét is, mert ezzel is jelezni akartuk, hogy múzeumunk életében 22 évi súlyos megpróbáltatás után új magyar korszak köszöntött be. Az egyes közlemények német vagy francia, kívánatra olasz vagy angol kivonatát is adjuk. A szerkesztő.

VORW ORT

Am 16. April 1919 ist die Krone von unserem Haupt gefallen! Dr. Béla von Posta, Ordinarius für Archaeologie an dér Ferenc József-Universitat in Kolozsvár, Direktor des Numismatisch-Archaeologischen Institutes und dér NumismatischArchaeologischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums ist an diesem Tagé gestorben. Zugleich war er dér Schriftleiter dér in 1910 gegründeten Zeitschrift Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából, — TRAVAUX de la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie. Das Numismatisch-Archaeologische Institut und auch die NumismatischArchaeologische Abteilung wird die Zeit von 1889— 1919, die Zeit da Béla von Posta diese Institute leitete, als das Zeitalter von Béla von Posta aufzeichnen. In dieser Zeit war dér Inhaber dér Lehrkanzel ein Gelehrter von wahrhaft europaischem Formát und von dieser Zeit an entwickelte sich die NumismatischArchaeologische Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums zu jener Höhe> die sie auch noch wahrend des ersten Weltkrieges in den Jahren von 1914— 1918 haltén und auch in dieser schweren Zeit ihre vielseitige Pflicht erfüllen konnte. Eine besondere Gnade des Schicksals war es, dass Béla von Posta noch aus dér Vorhalle dér ungarischen Universitat zűr letzten Ruhe geleitet werden konnte. Am 15. Mai 1919 übernahmen die Rumanen die Universitat und damit nicht nur die dazugehörigen Institute, sondern auch die verschiedenen Abteilungen des Siebenbürgischen Museumvereins, so auch die Numismatisch-Archaeologische Abteilung. Fremde übernahmen die Führung und es war noch ein besonderes Glück, dass an die Spitze dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung D. M. Teodorescu gestellt wurde, dér ein guter Fachmann, zugleich ein edelgesinnter und warmfühlender Kollege war, dér den patriotischen Schmerz seiner Mitarbeiter ehrte, ihre wissenschaftlíche Tátigkeit hochschátzte und unter seiner Leitung konnte auch die Arbeit fortgesetzt werden. lm Február 1929 legte Professor Teodorescu sein Amt nieder und es über­ nahmen solche Herren die Leitung des Institutes und des Museums, die musealisch nicht geschult waren und auch keine archaeologische Fachbildung genossen habén; die Duldsamkeit wurde durch ungebardete Unduldsamkeit, die systematische Arbeit durch hastige Ausbeuterei, dér Friede durch Demütigungen und Beleidigungen abgelöst. Das frühere Personal ist langsam um sein Amt gekommen und die Frucht dér aufopfernden Arbeit dér Vergangenheit war es, dass ein álterer Kustos tátlich insultiert wurde, dér Verfasser dieser Zeilen wurde nach sündhaíten und sadistischen Manipulationen eingekerkert, ein dritter musste das Museum verlassen,

6 um eine Zeitlang als Arbeiter, spater als Buchhalter bei cinem Verlag sein táglichcs Brot zu verdienen. Wieviel durch all das die Sammlungen gelitten habén, wollen wir ein andermal zűr Kenntnis unserer Mitbürger und dér Welt bringen. Dér grösste Schlag war trotzdem, dass zűr Zeit, als die rumánischen Truppén die Stadt raumten, die Fachbibliothek des Institutes und des Museums gründlich geplündert wurde, sogar einen Teil dér vor dem Weltkrieg gekauften Bücher nahmen sie mit jenen mit, die wahrend dér rumánischen Besetzung erworben wurden. Durch die historische Gerechtigkeit gelangte Ungarn, dér alléin rechtmássige Érbe, wieder in den Besitz von Norderdély. Damit beginnt nicht nur im Leben des Numismatisch-Archaeologischen Instituts, sondern auch im Leben dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums ein neuer Abschnitt. Heute sind wir noch mit dér Fortschaffung dér Trümmer, mit dér Ergánzung dér unrechtmássig verschleppten Fachbibliothek und dér Ordnung dér Sammlungen beschaftigt, aber daneben können wir auch unsere speziellen Berufspflichten nicht vernachlássigen. Zu diesen gehört auch, dass wir das siebenbürgische Material sowohl dér heimischen als auch dér auslandischen Fachwelt und breiteren Kreisen vorlegen müssen. Deshalb treten wir schon jetzt, allerdings einstweilen in bescheidenem Umfang vor die Öffentlichkeit, aber schon im náchsten Jahre wird unsere Zeitschrift in einem Umfang von 20 Bogén mit entsprechendem reichen Abbildungsmaterial erscheinen. Wir folgen weiter den von Béla von Posta vorgezeichneten Weg, natürlich unter Betrachtnahme dér Anfordernissen von Heute und dér jetzt zu lösenden wissenschaftlichen Probleme. Ein grösseres und ein kleineres Manuskript unseres grossen Meisters ist in seinem Nachlass gefunden worden. Wir erfüllen nur unsere Pflicht und ehren sein Andenken, wenn wir damit unsere Publikationsreihe eröffnen. In dieser Absicht bringen wir auch sein Portrát mit seinem Autogramm und den Nachruf eines seiner verstorbenen Schüler und eines seiner edelsten Kollegen und treuesten Freundes und auch sein Schrifttum, das ein Beamter des Museums zusammengestellt hat. Es gereicht uns selbst zűr Éhre, wenn wir diesen Bánd seinem Andenken widmen. Drei seiner noch lebenden Schüler huldigen seinem Andenken durch ihre wissenschaftlichen Arbeiten. Es diene als vorbildliches Beispiel und als Zeugnis dafür, dass dér ehemalige Schüler dem Meister folgen will und muss, weil das seinem vorgefassten Ziele entspricht: Erziehung von Schülern, die Erkundung des siebenbürgischen Bodens nach den Denkmálern dér Vergangenheit und ihre Bergung, die Veröffentlichung dieser Denkmáler sowohl für Laien- als auch für Fachkreise, denn nur so können wir davon überzeugen, dass dieser Teil des Landes an dér Grenze von Őst und West ein vorzüglich wichtiger Faktor in dér gesamten menschlichen Kultur war und zugleich die aus verschiedenen Richtungen fliessenden kulturellen Strömungen auf einen einheitlichen Nenner zu bringen im Standé war.

7 Unser besonderer Dank gebührt dem königl. ung. Unterrichtsministerium. für jene aufopfernde Hilfe, mit dér es die Lösung unserer schweren und vielseitigen Pflichten zu erleichtern sucht. Dér Siebenbürgische Museumverein, dér Besitzer dér Sammlungen, begleitet allé unsere Unternehmungen mit dér Liebe einer sorgsamen Mutter heute, wie so oft in dér Vergangenheit. Den Titel unserer Zeitschrift habén wir geándert, weil wir auch dadurch bekunden wollen, dass nach den schweren Prüfungen dér vergangenen 22 Jahre ein neues ungarisches Zeitalter beginnt. Den einzelnen Publikationen fügén wir einen deutschen oder französischen, auf Wunsch auch italienischen oder englischen Auszug bei.

Dér Schriftleiter

\

AVANT-PROPOS

Le 19 avril 1919 la couronne est tombée de notre tété! M. Béla Posta est mórt ce jour-lá, alors qu’il était professeur d’archéologie á l’Université hong. roy. FranQois-Joseph, directeur de l’Institut Numismatique et Archéologique de l’Université et de la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie et rédacteur en chef du bulletin archéologique DOLGOZATOK az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából, — TRAVAUX de la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie, édité pour la premiére fois en 1910. Les annales de l’Institut Numismatique et Archéologique et de la Section Numismatique et Archéologique du Musée enregistrent les années de 1889 a 1919, le temps de sa direction, comme l’époque de Béla Posta. Dans ce temp la la chaire était représentée pár un savant de niveau vraiment européen et á cette époque se développa la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie á telle hauteur, qu’elle pút se maintenir mérne pendant la grande guerre de 1914 á 1918 et remplir ses devoirs multiples. Le sort fut généreux envers Béla Posta, cár ses funérailles eurent lieu dans l’université hongroise. Le 15 mai 1919, quand les roumains occupérent la vilié, ils s’emparérent non seulement de l’université et de ses diverses institutions, mais aussi des diverses sections; la Société du Musée de Transylvanie en était le propriétaire légal. La Section Numismatique et Archéologique fut confisquée comme les autres institutions de la culture hongroise. Des étrangers s’emparérent de mérne de la direction et on peut encore parler de chance, cár M. D. M. Teodorescu fut nőmmé chef de l’institut et du musée. C’était un expert érudit, un bienveillant et noble collégue, qui respectait la douleur patriotique et le passé scientifique de ses collaborateurs de l’ancien régime. Gráce á cela on pút recommencer le travail systématique. Aprés la démission du professeur Teodorescu en février 1929 des personnages furent chargés de la conduite des affaires; ils n’étaient ni experts en travail de musée, ni forts en matiére d’archéologie. La patience se changea en une impatience des plus éffrénées, le travail systématique devient du désordre, la paix fut remplacée pár des humiliations et des insultes. L’ancien personnel perdit lentement sa piacé et le résultat de beaucoup d’années pleines de labeur et de sacrifices fut, qu’on insulta effectivement un membre de l’institut plus ágé, et que 1’écrivain de ces lignes fut condamné pár des intrigues coupables et sadiques á la prison et un

9 troisiéme dévait quitter le musée pour gagner són pain d’abord comme ouvrier, puis comme comptable d’une imprimerie. Ce que les collections souffrirent pár toutes ces intrigues, nous voulons le raconter une autre fois á nos compatriotes et au grand public. Le plus grand coup fut quand-méme lors de l’évacuation de la vilié pár les roumains le 11 septembre 1940, la bibliothéque de l’institut et du musée fut pilléé: les roumains emportérent mérne les livres, qui y étaient déjá avant la grande guerre et ceux qu’ils avaient achetés pendant l’occupation. La justice historique a rendű une partié de la Transylvanie au légal propriétaire, a la Hongrie. Et maintenant dans la vie de l’Institut Numismatique et Archéologique de 1’Université, de mérne que dans celle de la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie, commence un nouveau chapitre. Nous devons maintenant éliminer les décombres, compléter la bibliothéque pilléé injustement, mettre en ordre les collections, mais en mérne temps nous devons envisager les autres devoirs spéciaux de notre mission. L’un d’eux est la publication des résultats scientifiques et leur propagation en vue de l’intérét toujours croissant du vaste public et des cercles scientifiques non seulement ici, mais aussi á l’étranger. C’est pour cela, que nous commen^ons dés maintenant la série de nos publications, d’abord sous une forme modeste, mais déjá l’année prochaine en un volume de 20 feuilles d’imprimerie avec les planches nécessaires. Nous poursuivons la route tracée pár notre grand maitre Béla Posta naturellement en tenant compte des intérets de l’époque actuelle et des problémes scientifiques á résoudre. • Parmi les papiers de feu notre maitre nous avons trouvé deux manuscripts encore inédits Nous envisageons avec précision notre devoir en mérne temps que nous rendons hommage á sa mémoire lorsque nous commenQons la série de nos publications pár une de ses oeuvres. Nous publions aussi són portrait et són autogramme, la commémoration d’un de ses disciples et celle d’un de ses collégues et amis le plus dévoué et le plus noble d’esprit et de coeur. Pour compléter l’hommage, que nous lui devons, nous publions aussi la liste de ses oeuvres complétes, rédigée pár un membre du musée. C’est a sa mémoire, que nous consacrons ce premier volume. Nous voulons pour l’exemple statuer et témoigner, que l’ancien disciple veut et dóit poursuivre la route du maitre pour atteindre le bút proposé: élever des disciples, fairé des recherches sur le sol de Transylvanie pour recueillir les témoignages du passé, publier les résultats des recherches, parceque nous pouvons seulement prouver de cette maniére, que cette région du pays á la frontiére de l’est et l’ouest, a joué un rőle prépondérant dans le développement de la culture humaine et était aussi capable de remplir sa mission en assimilant les diverses influences venant de toutes parts. En premier lieu nous exprimons notre reconnaissance envers le ministére de l’instruction publique, qui tenant compte des difficultés du début et de nos graves devoirs, vint a notre secours et redubla les sacrifices.

10 La Société du Musée de Transylvanie, propriétaire des collections, soutient nos aspirations aujourd’hui comme dans le passé avec l’amour d’une mére. Nous avons changé le titre de notre bulletin pour aífirmer, qu’aprés les souffrances et les humiliations de 22 années, une nouvelle époque hongroise commence. Nous ajoutons aux Communications un abrégé en allemand ou en fran^ais, et s’il est nécessaire aussi un abrégé en langue italienne ou anglaise.

Le rédacteur.

KIRÁLYDARÓC PECSÉTNYOMÓJA 1574-BÖL. Tiszteletes Szabó Miklós úr, a szatmármegyei Királydaróc község református egyházának lelkésze, 1917. év október hó 31-én egy ezüst pecsétnyomót küldött be intézetünkhöz azzal, hogy egyházának története megírásánál néhol nem tudja meg­ fejteni annak feliratait. »Lapján, tetején e pecsétnyomónak a betűk oly igen homá­ lyosak, hogy nem tudom biztosan elolvasni«; mondja a tiszteles úr levelében, amely­ ben arra kér, hogy pár sorban jelezzem, mit olvasok a jelzett lapokon. Arra is felvilágosítást kér, »hogy lehet a pecsétnyomón, légyen az akár az egyházé, akár a nemességé (mely nemesség a helyi református egyházat alkotja) ugyanolyan címer, mint Debreczen városának? Zászlót tartó bárány?!« Hazai művészetünk történetének értékes szolgálatot tett a tiszteletes úr, mikor ezt a pecsétnyomót intézetünkhöz juttatta, mert ezzel újabb alkalmat adott arra, hogy belétekinthessünk hazai művészetünknek sokszor félreismert történetébe, sőt megállapíthassuk egy a XVI-ik század harmadik negyedében dolgozott, kétség­ telenül magyar művésznek a nevét. A pecsétnyomók metszése u. i. az ötvösöknek szakkörébe tartozott. Ezeknek volt meg nemcsak a szükséges művészeti és mesterségbeli tudásuk a megfelelő pecsétek elkészítéséhez, hanem a céheknek ellenőrzése alatt állván egész munkás­ ságuk, ők nyújtották a szükséges biztosítékokat abban a tekintetben is, hogy mind­ azoknak az óvóintézkedéseknek úgy személyes, mint erkölcsi megbízhatóságuk tekintetében megfelelhetnek, amelyeknek a pecsétek a közép- és újabbkori műve­ lődési viszonyok folytán alávetődtek, hiszen a pecsétnyomók korábban az aláírásokat pótolták és ha idegenkézre kerültek, nagyon súlyos visszaélésekre szolgáltathattak alkalmat. Ez magyarázza meg Bécs városának 1527-ik évi rendőri szabályzatában azt az intézkedést, amely csupán helybeli ötvösöknek engedi meg, hogy pecséteket véssenek, mégpedig csak olyanoknak számára, akiket személyesen ismernek. Isme­ retlen megrendelőnek vagy olyannak, akinek jogosultságáról nem voltak teljesen meggyőződve, csak akkor készíthettek pecsétnyomót, ha előbb a polgármestert érte­ sítették. Az elkészített pecsétnyomókat a városi hatóságnak külön e célra tartott könyvébe iktatták be.1) Ötvösmesterré csak azt lehetett avatni, ki a címeres pecsétek metszésében kellő ügyességgel birt és így kétségünk sem lehet afelől, hogy a most szóbanforgó pecsétnek készítő művésze is ötvös volt. Mielőtt azonban személyiségével foglal­ koznánk, ismerjük meg az ő alkotását. *) V. ö. N yári A lié rt báró: A heraldika vezérfonala, 222. lap, ahol a szerző részletesen egy­ beállítja az idevonatkozó adatokat.

12 1-ső számú képünkön a pecsétnek előlapját, amelyen a véset foglal helyet, két nézetben mutatjuk be. Az egyik (b) a lenyomatot mutatja, tehát domború for­ mában adja az egészet, a másik (a) a vésetet adja, tehát homorú formában nyújtja azt, Ennek a vésetnek közepét címervért foglalja el, amelynek mezején színjelzés nem látszik, tehát esetleg ezüstnek lehetne felfogni. Ebben a vértben címer alakúi a diadalmi zászlós húsvéti bárányt látjuk, visszafordult fejjel, heraldikai szempont­ ból balra. A zászlót, jóllehet a művész a bárány mellső lábait fölemelten igyekezett adni, nem tartja a — lege artis — fölemelt mellső lábainak egyikében sem, hanem annak nyele a vért közepén függélyesen áll és a nyél vége szabadon látszik, a térbenA vért fölött 1574. évszám foglal helyet két háromlevelű lóhere között, ame­ lyeket a művész száraikkal fölfelé és harántosan állítva alkalmaz. A címer és a föléje helyezett évszám körül a következő körirat fut kettős vonalközben: ■SIGILVM (sic) ■C1V1TATIS • DAROCIENSIVM • E körirat, mint közölt képünk mutatja, egyes szavai között elválasztó jelül ugyanolyan stílusú háromágú lóhere-leveleket használ, mint a minőket az évszám előtt és után is alkalmazott. A kezdő és végző lóherlevelei között azonban egy nagyobb, négylevelű lóhere alakú díszítmény foglal helyet, szárával szintén felfelé és harántos irányban fektetve. A körirat világosan beszél. A pecsétnyomó sem nem a nemességé, sem nem a most tulajdonos ref. egyház számára készült, hanem Királydaróc község számára és így semmi kétségünk se lehet afelől, hogy a rajta alkalmazott címer ennek a szatmármeguei községnek a címere, amelyet 1574-ben egészen jól ismertek. Ha legelsősorban a címervért alakját vesszük figyelembe, akkor nagyon jó útmutatásokat kapunk a stilisztikus szempontok tekintetében. Igaz ugyan, hogy a városi pecsétekből, — már t. i. e pecsétek elkészítésére használt pecsétnyomók­ ból, — nem túlságosan sok maradt reánk még a XVI-ik századból sem, azonban annál bőségesebb összehasonlító anyagot nyújtanak nekünk e tekintetben az érmek, amelyeknek bélyegzőit még a XVIII-ik században is hazánkban ötvösök metszették.2) A pecsétünkön alkalmazott címervért jellegzetessége az, hogy külső kör­ vonalai egymást érintő, illetve egymást metsző köröknek íveiből szerkesztődnek. Elnevezésére csak a „czifra paizs“ (scutum margine varié inflexo. Verschnörkelter Schild) nevet alkalmazhatjuk.3) 2-ik számú képünk mutatja a szerkesztést, amelynek magyarázatáúl egyelőre csak azt kell megjegyeznünk, hogy a szerkesztéshez használt 19 kör közül a két legnagyobb (l. 2. sz. kép 7 és 8), míg a hat középnagy körnek méretei (1. 2 sz. kép 1—6) sem a legnagyobbaknak nem pontos hányadosai, sem a legkisebbeknek nem pontos szorzatai, pontosan a kétszerese a két legkisebbnek(L. 2-ik kép 9, 10.) A legnagyobb köröknek sugara pontosan 5'4 cm. Ez a hosszúság, — ha ’) Thaly K álm án: Érőm- és pccséttani adiilékok a Itúkó.:zi-korból. Arcliaeologiai Értesítő rf. 1877. 321. 1. 3) liárcsay Oszkár: A heraldika kézikön} re. 52. lap.

c. Abb. 1. kép. Királydaróc peesétnyomója 1574-ből. — Das Siegel dér Gemeinde Királydaróc aus dem Jahre 1574.

A királydaróci pecsétnyomó szerkesztése. - Die Kontsniktion des Siegels von Királydaróc.

14 a bécsi lábnak méreteivel vetjük össze, — valamivel hosszabb két hüvelyknél; ha ellenben a francia lábnak méreteivel vetjük egybe, úgy azt látjuk, hogy pontosan egyenlő a francia lábszerinti 2 hüvelykkel, vagyis Vb francia lábbal. Már a vízaknai kehely méreteinek tárgyalásánál kiemeltük, hogy Olaszországban a francia láb volt az uralkodó és ha tekintetbe vesszük, hogy a XV. és XVI. századokban milyen erős volt hazánkban és különösen Erdélyben az olasz hatás, úgy megértjük a címervért tervezésénél érvényesülő ezt a sajátságot. A mesterre, aki tervezte pecsétünket, az olasz iskola volt hatással. Közvetlenűl-e, vagy közvetve mustrakönyvek révén, természetesen egyelőre el nem dönthető. Ha a címervért határvonalainak ezt a sajátosságát hazai érmelésünk egykorú emlékeivel vetjük egybe, úgy azt látjuk, hogy a vért alsó felének hullámvonalasan csúcsos szerkesztése már II. Lajostól kezdve szerepel. Igaz ugyan, hogy a II. Lajos érmei közül példáúl idézhető darabnál, ez a csúcsos szerkesztés kiterjed a vértnek hosszoldalaira is4,) ellenben a vért felső széle ennél a példánál egyetlen körívből alakúi, tehát nem mutatja azt a hullámos vonalat, amely pecsétünk vértjénél két egymást metsző nagyobb és két egymást metsző, a nagyobbakat pedig érintő kisebb (L. 2-ik kép 9. és 10.) érintő körből alakúi. (L. 2-ik kép 1, 2, 9, 10.) De épen ezen eltérésekkel mutat reá arra az Ízlésbeli sajátosságra, amely a címervérteknek alakját ebben a korban a köríveknek különböző combinatiói segítségével alkotja meg. Nem kell azonban II. Lajos korától messze mennünk, mert hiszen a pecsé­ tünknél alkalmazott azt a vértformát, amelynek felső szélét a jellemző négy kör­ ívből alakított hullámvonal adja, Szapolyai I. János dénárain már használatban látjuk/') Ha már most a címervért szerkesztéséből nyert eredményeket tekintetbe vesszük, nem kerülheti el figyelmünket az a körülmény sem, hogy a pecsétnyomón­ kon alkalmazott összes elválasztójeleket, — amelyeket három- illetve négylevelű lóherének neveztünk a szakirodalomban elfogadott régi sablon szerint, — egyáltalán nem szükséges a mondott növénnyel összeköttetésbe hoznunk, mert hiszen ezek sem egyebek, mint körívekből alkotott díszítő motívumok, amelyeknek alakja ere­ detileg csak olyan szerkesztés révén jött létre, mint a vérté. Mikor azt látjuk, hogy a geometrikus szerkesztésnek milyen domináló szerepe volt e pecsét véseteinek megalkotásánál s azt a körülményt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy csak a legkisebb és a legnagyobb körök méretei közt találtunk olyan viszonyt, mely a hányadossal, illetve szorzattal kifejezhető volt, míg a középnagy körökre vonatkozólag ilyen viszonyt meg nem állapíthattunk, — mégis csak kell, hogy utána járjunk annak a mértékegységnek, amely az egész térbeosztásnak alapja volt. Bajos lenne föltenni azt, hogy a felhasznált köröknek szerkesztésénél egészen tetszőleges méretekkel dolgoztak; illetve ilyen mértékegységet alkalmaztak volna. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy: a paizs leggyakoribb formájának, csücskös-, kerek- és hegyes talpúnak, továbbá a tojásdad alakúnak formálására 4) Weszerle: Érmészeti táblái. B. Tabula X V I. Tnb. X V II. 5. 5) Wesserle: Érmészeti táblái. B. Tabula X V II. 21.

15 Bárczay5) — minden indokolás nélkül — olyan módokat ajánl, amelyeknél körök­ kel és négyszögekkel dolgozik. Nem pedig annál kevésbbé, mert semmi indokolását sem adja annak a szabályának, amelyben alapúi egy olyan négyzetet vesz föl, amelynek magassága 8, szélessége pedig 7 hosszmérték-egység.7) Ez a szabálya, — akárhonnan vette, — a királydaróci pecsétnyomó méreteinél fölmondja a szol­ gálatot, mert ennél a pecsétnyomónál legfeljebb olyan négyzetről beszélhetnénk, amelynek minden oldala egyenlő. De különben is a vért szerkesztésének régi módjai tekintetében hivatkoz­ hatunk egy nagyon fontos munkálatra, amely állítólag Hans Hösch von Gmünd 1472-ben létrejött munkálataképen szerepel s amelynek cím e: Geometria deutsch.s) Ebben a munkálatban a többek között egy vértnek szerkesztését is megtaláljuk és ez a szer­ kesztés olyan címervértet eredményez, amelynél, — ha a Bárczay-féle szabályt vesszük tekintetbe, — azt kell mondanunk, hogy alapját egy olyan négyzet alkotta, amelynek magassága 20, szélessége 18 egység, vagy ha ennek az egységnek két­ szeresét vesszük mértékül, akkor a négyzet magassága 10, szélessége pedig 9, tehát semmi esetre sem adja a Bárczay-féle 8 és 7 egységeket (lásd : 2-ik számú kép). Van azután még egy jelenség is ebben a szerkesztésben: az t. i., hogy készítője közli azt az eljárást is, ahogyan az ő tanítása szerint a címereket szer­ keszteni kell. Ez a következő: Először meghúzza azt a vízszintes vonalat, amely a vért felső végének szélességét adja (a c). Azután ezt kettéosztván (b) ponton az a c hosszúság felével megalkotja az a b d e és b c e f négyzeteket. Most aztán körzőbe veszi a négyzeteknek állóját ( i e = b d = e c — b f) és ezt leméri azon a függélyesen, amely a két négyzetnek közös oldala és amelyet b pontra emel. így nyeri a b g, távolságot. Ebből a távolságból az e g közé eső részt felezi és a felezési pontból (h) az eredeti négyzeteknek egy oldalával vagyis a vért szélességének felével mint sugárral leírja a d, f körivet. A Hans von Hösch-nek tulajdonított szerkesztés tehát semmiben sem iga­ zolja a Bárczay-féle fölfogást, de egyúttal nem alkalmazható arra a címervértre sem, amely a királydaróci pecsétnyomón szerepel. Ilyenformán nincs módunkban egyelőre, hogy eldöntsük: mennyi értéke van az állítólagos Hans von Hösch-féle szerkesztésnek, nevezetesen, hogy vájjon ez a szerkesztés csak a XV-ik századra vonatkozik-e és ebben a században általános, vagy hogy Németország területén volt-e irányadó, sőt hogy ezen a területen is általános használatnak örvendett-e, vagy csak egy szűkebb német területre, mondjuk Bajorországra, vagy épen talán csak Nürnberg városára, vagy még szűkebben: egy ötvösiskolára vonatkozó ér­ vénye volt-e ? •) Bárczay Oszkár: A heraldika kézikönyve. 1897. 53— 56. lap. 7) U. o. 53. lap. 8) K ari E eidelo ff: Dió Bauhütte des Mittelalters von Johann Adam Stein S. 99.

in

Deutsohlaiid,

Nürnberg,

1844.

Verlag

16 A királydaróci pecsétnyomó szempontjából tehát ez a szerkesztés nem lévén használható, világosan más megoldást kellett keresnünk. Ezt a megoldást az aranyvágásnak (aurea sectio) azon elve alkalmazásával leltük meg, amelyet Zeising a természetben és a művészetben uralkodó törvénynek állapított meg.9) Az arányos felezés bármely adott egészet (a) úgy oszt kétrészre, hogy a felosztott egész úgy aránylik az osztás után előállott nagyobbik részhez (b), amint ez a nagyobbik rész aránylik a felosztás után előállott kisebbik részhez (a — b) a : b = b (a — b.) Bármely távolságot könnyű felosztani az u. n. arányos felezés elve szerint úg y : hogy az osztandó távolságot, mint vonalat egy derékszögű háromszög hoszszabb befogójának, ennek felét pedig ugyan e háromszög rövidebb befogójának vesszük. Az átfogóból leszámítjuk a rövidebb befogót és az ilyenformán fönnmaradó részt lemérjük a nagyobbik befogón, vagyis az aranyvágás szerint osztandó távol­ ságon. Ez a rész adja az aranyvágásnak nagyobbik tagját (pars maior = pm), a meg­ maradó rész pedig ugyanannak kisebbik tagját (pars minor = pml). Pecsétnyomónk az aranyvágás segítségével a lehető legtökéletesebben meg­ szerkeszthető. Ennek a szerkesztésnek minden ízében az aranyvágás törvénye álla­ pítható meg, mert pontosan kimutatható, hogy a tér beosztásánál a tervező művész két aranyvágást használt, amelyeknek mind a ketteje magának a pecsétnyomónak méreteiből vevődött. Az első aranyvágást (I.)10) a pecsétnyomó átmérőjének a felén, vagyis annak a körnek a sugarán, amellyel a pecsétnyomó kerületét megszerkesztette a művész, eszközölték. Ennek az aranyvágásnak (I) pars maiorja adja annak a körnek sugarát, amelybe a címerpaizs helyezkedik el (a — x); pars minorja pedig adja annak a kör­ sávnak szélességét, amelyen a tervező a köriratot és a körülfutó kettős vonalkört helyezte el (x — h). Az egész térbeosztásának tehát ez az első aranyvágás adta meg a szükséges méretet. Azt a sávot, amelybe a körülfutó kettős vonalkör és a körirat helyeződött el, egy második aranyvágás (II) szerint osztotta a tervező művész, amely második aranyvágást az elsőnek pars minorján (xh) eszközölte. Ennek a második arany­ vágásnak pars maiorja adja a körirat betűinek magasságát (x — y), pars minorjára pedig a körül futó kettős vonalkör esik (y — h). De nemcsak az egész térbeosztásában állapíthatjuk meg a két aranyvágás szerinti alkalmazkodást, hanem megállapítható ez magának a vért külső vonalainak a szerkesztésében is, mert: ha mindenekelőtt azoknak a köröknek nagyságát vizsgáljuk, amelyeknek részeiből alkották meg ezeket a külső körvonalakat, akkor kiviláglik, hogy: 8) A. Zeising: Neue Lehre von den Proportionen des menschlichen Körpers, aus einem bisher imbekannt gebliebenen, die ganze Natúr und Kunst durchdringenden morphologischen Grundgesetze ontwickelt und mit edner vollstándigen historischen Übersicht dér bisherigeu Systeme begleitet. Leipzig, 1854. 10) A (I.) és (II.) aranyvágás részeire a 2.-dik kép betűivel hivatkozunk, mert a 3.-dik rajz, melyen az arányváltások szerkesztése volna látható, nem került elő. Szerkesztő megjegyzése.

17 az a hat egyenlő kör, amelyet a szerkesztésben 1—6 számokkal jelöltünk meg és amelyek egymással teljesen egyenlők, azzal a sugárral szerkesztődtek, amely az első aranyvágás (I) pars minorjával egyenlő (x — h), vagyis: rl = r2 = r3 = r4 = r5 = r6 = I pm.") Az a két legnagyobb kör, amelyet a szerkesztésben 7 és 8 számokkal jelöl­ tünk, a második aranyvágás (II) pars maiorjának (x — y) kétszeresével, mint sugárral - szerkesztődött, vagyis: r7 = r8 = 2 II pm. Végül, amint már fentebb is említettük, ezek a legnagyobb körök kétszeresei lévén a legkisebb köröknek (9, 10), egészen világos, hogy a legkisebb két kör, vagyis azok, amelyeket a szerkesztésben 9 és 10-zel jelöltünk, a második aranyvágás pars maiorjával (x — y) mint sugárral szerkesztődtek, vagyis: r9 = rlO = II pm. Ha továbbá a most tárgyalt köröknek helyzetét vizsgáljuk, kimutatható ott is, hogy az egyes körök központjai elhelyezésének megállapításánál a tervező ugyancsak az aranyvágás nyújtotta segédeszközöket használt. A vért felső két csúcsának pontjait (b — c) úgy határozta még a tervező, hogy az első aranyvágásnak pars maiorjához (a — x) hozzáadván a második arany­ vágás pars maiorját (x — y), ezzel az összeggel, vagyis ay távolsággal, mint sugár­ ral a pecsétlő átmérőjének h pontjából, mint középpontból leírta a h kört. Ahol ez a h kör metszi az a központból leírt kört, amelyikbe a vért beleiródott, ott helyezte el a tervező a vértnek felső két csúcsát t. i. a 6 c csúcsokat. Ezekből a csúcsokból, mint középpontból írt le egy-egy kört az első arany­ vágás pars minorjával, mint sugárral, tehát a 5 és c központtal bíró köröket. Ahol aztán ezek a körök metszették azt a kört, amely a második aranyvágás pars maior­ ját (x — y) annak pars minorától (h — y) elválasztja, vagyis az 1, 2, 3 és 4-gyel jelzett pontokon helyezte el az 1, 2, 3 és 4 köröknek központjait. A pecsétlő átmérőjének középpontjától (a) azután lemérte a tervező azt a távolságot, amely a második aranyvágásnak pars minorja (y — h), lefelé is és fölfelé is egyszer és ezeken keresztül fektette a d e és az f g vízszinteseket. Ezeken a vízszinteseken aztán a h i átlótól jobbra is, meg balra is lemérte ugyancsak ezt a távolságot (y — h) és ennek segítségével megkapta az 5-ik, 6-ik, 9-ik és 10-ik körök­ nek a középpontjait, amely középpontokon különben a dolog természetéből kifolyólag keresztül megy egy olyan koncentrikus kör, amelynek a középpontja a-ban van és amelynek a sugara szintén a második aranyvágás pars maiorja (x — y). Legvégül az i ponttól jobbra és balra a második aranyvágásnak pars maiorját mérte le a pecsetlő körületén a 7 és 8 pontokon, amelyeket azután a két legnagyobb kör központjaiúl használván föl, az egész szerkesztésben keresztülvitte azt az egy­ séges elvet, amely, mint mondottuk, alapjáúl azt a két aranyvágást használta, amely a pecsétlő körül etének sugarából, a fennt elmondottak szerint vevődött. Mindenesetre eléggé értékes tanúlság az aranyvágásnak ez az alkalmazása, amely, amint egy másik dolgozatunkban kimutatjuk, más műtárgyaknál is tájékoz­ tatott bennünket. n ) Ahol az r — radius-sugár. Szerkesztő megjegyzése.

18 Foglalkoznunk kell végül a pecsét hátlapjának felirataival is. Ezeknek a feliratoknak köszönhetjük ugyanis azt, hogy egy új ötvösmesternek a nevét meg­ ismertük. A feliratok a pecsétlő hátlapján a pecsét fogantyújának két oldalán helye­ ződtek el úgy, amint azt első számú képünk c részletrajza mutatja. A néző szem­ pontjából jobb oldalon lévő feliratnak első szavában az első szótagot a véső kétszer kezdte meg, nevezetesen a felirat igy szól: Kl-KIRAL.DAROC / KPEC / ÉTI. vagyis: Király-Daróc K(özség) peceti (pecsétje). Az elválasztójelek itt is azok a motívumok, amelyeket háromlevelű lóhernek szoktak mondani. Ez a felirat magyar nyelven ugyanazt mondja el, amit a pecsétnek vésete latin nyelven. A néző szempontjából bal oldalon azonban a következő felirat fut: PERMIK. VERES. / FAKTUM, vagyis: Veres M i k l ó s c s i n á l t a . Az elválasztó jelek természetesen itt is ugyanazok, mint a másik feliratnál. Ennek a feliratnak segítségével megismertük Veres uramat, aki ennek a pecsétnek a készítője volt. Hogy a keresztneve Mi k l ó s volt, az szinte egészen bizonyosra vehető, mert hiszen, hogy Mikhálra gondoljunk, azt valószínűtlenné teszi a Mihály név ilyen módon való írásának szokatlansága. Hogy erősen magyar nyelvérzékü ember volt ő kegyelme, az kitűnik abból, hogy a latin faktum szót Veres uram magyarosan k-val írja. Hogy épen Király-Darócon volt-e a műhelye, azt ezekből a feliratokból természetesen meg nem állapíthatjuk, de hogyha nem ott volt is, nagyon messze ettől a községtől semmi esetre sem lehetett, azt minden nagyobb merészség nélkül feltehetjük. Szatmárnémeti, vagy Nagykároly esnek hozzá legközelebb, Debrecen már jóval távolabb esik, bárha kizárni ezt ép olyan kevésbé lehet, mint bármely más hazai várost, amelyik északkeleti Magyarországra esik. Dr. Pósta Béla f

DAS SIEGEL DÉR GEMEINDE KIRÁLYDARÓC AUS DEM JAHRE 1574 (Auszug) Au! Abb. 1 bringán wir die Vorderansicht des Siegels, worauf die Gravierung zu sehen ist, und zwar von zwei Ansichten. Abb. 1, b gibt das Bild des Abdruckes wieder, alsó in reliefartiger Erhöhung, wáhrend das andere Bild (a) die Gravierung veranschaulicht. Darauf ist in dér Mitte dér Siegelwappen zu sehen. lm Schild ist das siegreiche Osterlamm mit nach rückwarts gewendetem Kopf, aus heraldischen Rücksichten alsó nach links, abgebildet. Obwohl dér Künstler die Vorderfüsse ein wenig aufgehoben darstellt, halt das Lamm die Fahne nicht zwischen den Vorderfüssen, sondern sein Stiel geht senkrecht durch den Siegelschild. Autor löst die Konstruktion des Siegels mit Hilfe von zwei goldenen Schnitten, einer Methode, die im 16. Jahrhundert von den Goldschmieden allgemein angewendet wurde. Die Konstruktion ist auf Abb. 2 zu sehen. Weiter vermutet Autor bei dér Anordnung dér Zeichnung italienischen Einfluss. Den Aufschriften auf dér Rückseite verdanken wir, dass wir den Namen eines bis jetzt unbekannten Goldschmiedes kennen lernen. Die Aufschrift ist beiderseits des Griffes angeordnet, so wie wir dies auf Abb. 1, c sehen. Auf dér rechten Seite hat dér Künstler die erste Silbe des ersten Wortes zweimal angefangen, so dass die Aufschrift folgendermassen lautet: KI-KI-RAL. DAROC (KPEC)ETI, alsó : Király-Daróc K(özség) peceti (pecsétje). = Siegel dér Gemeinde Királydaróc. Die Trennungszeichen sind auch hier, wie damals so oft, kleine dreiblatterige Klee. Dér Text dér ungarischen Aufschrift ist derselbe wie dér dér lateinischen. Auf dér anderen Seite, links des Griffes lesen wir folgende Aufschrift: PER MIK. VERES. | FAKTUM. — von Veres Miklós verfertigi. Durch diese Aufschrift lernen wir den Goldschmied Veres, den Verfertiger des Siegels kennen. Dass dér Taufname Miklós war, ist als sicher anzunehmen, mán könnte namlich auch an den Namen Mikhál denken, aber dann ware die Abkürzung ganz ungewöhnlich. Dass er ein Mann mit starkem ungarischen Sprachgefühl war, sehen wir auch daraus, dass er das lateinische Wort factum mit einem K-Buchstaben schrieb. Wo er seine Werkstatt gehabt hat, das können wir aus dér Aufschrift nicht feststellen. Wenn seine Werkstatt auch nicht in Királydaróc war, so doch kaum in einer sehr entlegenen Stadt: hier kámen Szatmárnémeti, Nagy­ károly in Betracht, Debrecen ist schon weiter entlegen, obwohl diese Stadt ebenso in Betracht kommen könnte, wie eine andere Stadt in Nordostungarn.

Dr. Béla von Pósta +

POSTA BÉLA Egyetemünk egyik oszlopos professzora, a magyar tudomány és a közélet egyik büszkesége távozott el az élők sorából. Posta Béla, a jobb jövőt tervező, szervező és építő, férfiú éppen most, midőn jelenünk sötétre borult, — örökre elnémultan hagyott el bennünket. Pedig még mily sok mondani, mily sok alkotni valója volt leikéből. De nem kívánom meddő panasszal, nem tehetetlen zúgolódással zavarni a halál hideg némaságát, majesztétikus békességét: Posta izzó leikébe és teremtő érzületébe kívánok elmerülni, hogy érezzem és éreztessem lelke el nem múló lelkes és lelkesítő életét és folyton alkotó erejét. Minden egyes ember az emberiség szerves egészén belül egy egészen sajátos, ezért is feltétlen értékű feladat megoldására teremtetett: minden csak azon múlik, hogy megtalálja-e önmagában ezt a feladatot és ezzel a jobb Énjét ? ! Ha megtalálta és ez vált életének vezérlő erejévé: úgy nem halhat meg, sőt halála is csak arra való, hogy e vezérlő energiája a földi salaktól megtisztultan, megdicsőülve tovahasson és élje így örök életét. Posta Béla megtalálta lelkében ezt az ő sajátos feladatát, amelyre terem­ tetett; s ez határozta meg a szent kötelesség erejével, belső szükségszerűségével akaratát, cselekvését. — Ezóta nem kérdezte azt, hogy mit is kívánnak tőle feljebb­ valói, mit is javasolnak néki a külső körülmények, a körülötte álló tényezők: hiva­ tási érzetében megnyilatkozó jobb Énje volt elhatározásának irányítója, szabad jel­ lemének alapja. Csakis belső küzdelmek után, sokoldalú munkásság és tágkörű tapasztalat alapján találta meg önmagát. Puritán, hazafias szellemű, a bírói pályán az igazságosság feltétlen szolgá­ latában álló édes atyjának egyenes lelke ő benne is élt. Azért is, bár sokat köszönt a kalocsai jezsuiták nevelésének, úgyhogy e nevelés hatása alatt benn is akart maradni a rendben: lelkiismerete nem engedte meg, hogy az érzületet is teljesen átható obedientia kötelezettségére fogadalmat tegyen. Kegyelettel, hálásan emlegette a gyermek lelkét teljesen ismerő s azt szelíden vezető, izzó hazafiságtól áthatott egyik páternek reá is gyakorolt hatását. Elismerte, hogy a latin nyelvben s a római életre vonatkozó eruditionális anyagban való otthonosságát, az önfegyelmezésnek, az önmaga fölötti uralkodásnak egész életén át érvényesülő gyakorlását, nagyrészt a kalocsai iskolának köszöni. Önállóságáról, akaratának autonómiájáról azonban nem tudott lemondani. A családi tradíció, nemkülönben a római életben tipikusan kifejlődött, annyira imponáló jogrend a jogi pályára vitte ugyan, de csakhamar meggyőződött arról, hogy nem annyira az életet szabályozó jogrend, hanem maga az élet, annak kultúrában megnyilatkozó ereje s az ez alapon termő kultűrkincs az, amely őt ellenállhatatlanul vonzza. így lett a jogászból bölcsészet-hallgató, történész,

21 kuitúrtörténész, a kultúrkincsek kutatója. Torma Károly, az erdélyi archeológus volt a budapesti egyetemen egyik tanára s lelkes pártfogója, úgy, hogy az egyetem végeztével átmenetileg Torma mellett Aquincumban dolgozott, majd Torma aján­ latára a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárába került, 1885 óta mint rendes tisztviselő. A nyugati műveltség egyik legfényesebb magyar képviselője, a mindent látott, mindenhez értő és zseniális ötletekben gazdag Palszky Ferenc volt Posta Bélának egyik irányítója. Az ő indításira járta be Posta Svájcot, Franciaországot, Németországot, Dániát, Skandináviát. Svájcban inkább az őskor leletei, Francia- és Németországban a római kor régészete, de már Dánia és Skandináviában az őskor leletei foglalkoztatták. Döntő jelentőségű volt Posta életének kialakulására majdnem kétéves keleti tanulmányútja, melyet Zichy Jenő gróf expedíciójával Oroszországban végzett. Már Katalin, a geniális, valóban nagy cárnő gyűjtötte egybe hatalmas országának etno­ gráfiai kincseit. Itt tárult fel először Posta szemei előtt a Keletnek nyelvekben és művészetben megnyilatkozó és a művészettel kölcsönhatásban álló iparának bámu­ latos gazdag világa. Már itt vált világossá előtte, hogy az a nagy ellentét, amelybe a Kelet és Nyugatnak kultúráját, művészetét, iparát szokás hozni s másrészt az az autochtonia, amelyet nevezetesen a klasszika-filológusok a görög kultúra és művészet számára vindikálnak, nem tartható fenn. Az emberi lélek minden alkotásai, így a művészi, az ipari alkotásai is, fejlődésükben bizonyos közös vonásokat mutatnak. A természeti vadságban egészen elkülönülten élő népek alkotásai egyes, éspedig alapvonásaikban meglepően egymásra találnak. E közös vonásokon kívül vannak egészen sajátos vonások is, amelyek felkeltésére és kialakulására azonban kívülről származó hatások szolgáltak alkalmi okul. így a görög művészet és ipar nem egy lényeges vonását asszír, babilóniai és így egyiptomi hatásoknak köszöni (Chipiez, Depuis; a filozófiára vonatkozólag Röth.). Később is a középkorban, amelyben lát­ szólag a keresztény vallás hatása miatt a Nyugat a Kelettel élesen szembe kerül, biz élénk volt a kölcsönhatás a keleti és nyugati művészet és műipar közt. A hatalmas Róma megtalálta provinciái útján az útat még Kínába is ; provinciáiban pedig az ott készült barbár műalkotásokban (érmek, szobrocskák, ékszerek stb.) egybefolytak a Kelet és Nyugat motívumai. A déli — a Középtengerben folytatódó — fő kereskedelmi út mellett (ennek hatása a középtengerparti egységes kultúra) megvolt a Délről Északra és a Keletről Nyugatra vezető szárazföldi kereskedelmi út, amely útak éppen Magyarországon, Erdélyben keresztezték egymást. A népvándorlás a Keletről Nyugatra vezető útnak kultúrális jelentőségét fokozta. A tartózkodás bizonytalansága ugyanis a földnek értékét alászállítja, ellenben emeli az arany, az érc, az ékszerek készletének értékét. Már a római császárság idejében, a számkivetésnek, a vagyon konfiskálásának ez idejében is, e jelenséggel találkozunk. Ugyancsak ez időben fokozta a mozgó tőkének, nevezetesen az arany és ékszerek értékét az a körülmény, hogy Róma az ő provinciáit és nevezetesen az ezeket zsaroló, azokba betörő néptörzseket arannyal, ékszerekkel lepénzelte, megfékezte. A pénz- és ékszervágy így a barbárok közt is mindinkább elterjedt. Most már ezek keltek útnak a népvándorlás idejében, s útjukban, ahol és ahogy csak lehetett, gyarapították különösen vezéreik arany- és ékszerkészleteit, amely

22 kincsek nyersanyagát maguk is, ha megpihentek, részben feldolgozták, azonban a kész ékszerekkel együtt mindig elrejtették s nem egyszer elhalt vezérük tiszte­ letére velük sírjukba elásták. így vált a népvándorlás útja kincstárak útjává. Magyarország, mint e főút egyik legjelentősebb része e kincsek felkutatásának és kultúr­ történeti értékelésének tán legfontosabb országa. Posta leikéből kitört annak tudata, hogy ő van arra hivatva, hogy az itt Magyarországon, Erdélyben elszórt és elrejtett kincseket egybegyüjtse, kiássa s mint oly kincseket, amelyek a Kelet és Nyugat művészetének, műiparának egymásra gyakorolt hatását szemléltetik, tanulmányozza, a motívumok eredetét kutassa. A görög, a római kultúra kincseivel való foglalkozás internacionalis feladata a kultúrtörténésznek: de a magyarországi, erdélyi leletekkel való foglalkozás és pedig azon nagyjelentőségű szempontból, mint amelyek a Nyugat és Kelet kultúrkincseinek egymásra való hatását feltárják s így -a kultúra egységének felfogását jelentősen előkészítik, a magyarországi s nevezetesen az erdélyi tudósok . sajátos feladata! Postát ezen revellációszerű tudat indította arra, hogy Finály halálával itt Kolozsvárt megüresedett érem és régészeti tanszékre pályázott; s ez indította arra, hogy később, midőn előtte is több ízben megnyílt az alkalom a budapesti tágabb működési körbe való jutásra, soha e célból egy lépést sem tett. Hű maradt Kolozs­ várhoz, amely kevésbbé volt kitéve az egyoldalú nyugati hatásnak, mint Budapest. Hivatásának ez érzete szorosan egybeolvadt nemzeti érzésével. Nemzetének is ugyan­ csak az a feladata, hogy itt széles Magyarországban, a szabadság és haladás hónában a magyar faj vezetése mellett a különböző nemzetiségeknek, felekezeteknek otthont nyújtson, hogy itt érintkezzék a szabad és haladó egyesülés jelszava alatt a Nyu­ gatnak és a Keletnek világa, hogy itt fejlődjék ki a különböző nagy nemzeteket kép­ viselő nemzetiségek kölcsönös megértése alapján kicsinyben a humánumnak országa. Posta lelkében így teljesen egybeszövődött, mert egy gyökérből származott, tudósi hivatásának tudata a magyar nemzet nemzeti hivatásának tudatával. Ezért „ is nem mellékesen volt nemzeti politikus a tudósi hivatásán kívül, hanem tudósi hivatásának alapja is nemzeti volt. Nemzeti politikai hivatásának és az ő tudósi hivatásának egybeolvadása magyarázza meg, hogy Posta lelkében a kettős hivatás egymást nem zavarta meg, sőt egymást a munkásság kifejtésében fokozta. A legnagyobb politikai küzdelmek idejében a legnagyobb nyugodtsággal foglalkozott tudománya részletkérdéseivel s diktálta tanulmányai eredményét a gépelő ujjai alá s ugyancsak nyugodtan felvette a diktátum fonalát, amelyet politikai megbeszélések vele elejtettek. Tudósi és nemzeti hivatási érzetének e nagy koncepciója mellett nem igen kereste az eszméket, amelyek a történetet és az egyeseket vezették s melyek a mű­ alkotásokban is kifejezést nyertek. Inkább a megfigyelésen alapuló részletkérdések, motívumok, formák, azok vándorlása, módosulása érdekelték őt. A jól megfigyelt tények ereje, a dedukciók logikai evidenciája: ez volt politikai, valamint tudósi feladata megoldásában a főeszköze. így értjük, hogy Posta Béla a politikai választások idejében nem a mutatós, nagy tapssal járó, elragadó beszédeknek, hanem a veszélyeztetett pontokban, a peri­ fériában kisebb közönség előtt a reflektáló, meggyőző, a választók képességéhez

23 és érdekköréhez alkalmazkodó szónak volt mestere. Nem a szenvedély fokozása, nem a tömeghatás útján a győzelem biztosítása, hanem az önfegyelmezés szuggerálása útján, a tervszerű csendes és méltóságteljes felvonulásnak és a még nehe­ zebben keresztülvihető példás rendben való elvonulásnak volt ő a taktikusa. A városatyai szereplésében is nem az ékes, hanem az okos szólásra fektette a súlyt s nem is a beszédre, hanem a gazdasági részletkérdések megoldásában való közreműködésre. Nem beszélni, hanem dolgozni, építeni, nem imponálni, hanem szolgálni kívánt, miért is másban nem a fényes tehetséget, hanem a tiszta jellemet, a lelkiismeretes, odaadó, a kicsinyekben is hűséges munkát becsülte meg. Ez a reális szellem, mely nem nagyjában, meglepően, imponálóan, hanem a nagy koncepciót éppen részleteiben, tények útján lelkiismeretesen beigazolni kívánja, hatotta át teljesen tudományos munkásságát is. Hivatásszerű életének feladatát abban a nagy koncepciójának beigazolásában látta, mely szerint Magyarország, Erdély a keleti és nyugati szellem kölcsönhatásának megértését közvetíti s így a hazánkban elrejtett, elszórt műkincsek, ipari tárgyak e megértést tényleg illusztrálják. Ennek érdekében kívánta Posta elsősorban hazánkban elrejtett, elszórt mű­ kincseket, ipari értéktárgyakat napfényre emelni és egybegyűjteni, kiállítani. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület még Pósta idejövetele előtt is ezen fáradozott. A nagytudású és ritka szellemességű Finály Henrik átvette gondozásába a MúzeumEgyesület régészeti és éremgyűjteményét: de szellemi segédmunkaerő nélkül és egy fél szolgának segédlete mellett inkább csak az értékek konzerválására, nem a gyűj­ temény bővítésére és hozzáférhetőségére gondolhatott. A minisztériumhoz gyakrabban is felterjesztett kérései nem voltak teljesíthetők. így azután nincs mit azon megbotránkoznunk, hogy akkor, midőn Pósta Béla az Érem- és Régiségtár kincseit átvette, azokat kisebb szobákban összezsúfolva, a közhasználatra hozzáférhetetlen állapotban találta. Pósta Béla erélyének, meggyőző érvelésének és Wlassics Gyula miniszter megértő jóindulatának köszönhető, hogy néhány évi professzori működése után már is bámulhattuk a múzeumunk nem is gyanított gazdagságát. Az egyetemi építkezések, valamint a helyiségek szűk volta miatt Pósta intézete négyszer is költözködött. Minden egyes költözködés, mely különben a költözködőre, valamint átköltözöttekre bénító és káros hatású szokott lenni, Pósta varázskeze alatt újabb és dicsőbb feltámadást jelentett gondozott kincsei számára. Földön heverő, sötét folyosókra eldugott emlékkövek piedesztálra emelve dicsérik értő, szerető gazdájuk invenciós kezét. A műkincsek mintaszerű felállítása, minden oldalról való megtekinthetősége s így a komoly érdeklődők számára hozzáférhető­ ségük kieszközlése: ez volt elsősorban Pósta igyekezete. Ezzel párhuzamosan járt a múzeális anyag gyarapítására irányuló igyekezete. A Múzeum-Egyesület anyagi eszközei szegények ily törekvéssel szemben. Pósta Béla ezért is meg tudta értetni a magyar állam kormányával a kultúrállam ily irányú kiadásokra való kötelezett­ ségét. Ügyes s nem egy önzetlen ágense Erdélyt bejárta s múzeuma így ajándékokkal, de legnagyobbrészt vásárolt tárgyakkal gyarapodott. Kolozsvár közelében, de Erdély távolabbi vidékein is buzgón folytak Pósta vezetése mellett a szakszerű ásatások, a föld rétegeinek, a tárgyak fekvésének pontos lefényképezésével s a tárgyak gondos

24 és pontos, nem egyszer sírokból való kiemelésével. Ebben az időben indította meg Pósta Erdély egyes hitíelekezetek egyházi hatóságainál azt a sikeres akciót, amely őket arra kívánta bírni, hogy műkincseiket bízzák letéteményként az Erdélyi Mú­ zeumra. Oly egyházközségektől, amelyeknek a kérdéses kehelyre szükségük volt, Pósta készségesen megváltotta a múzeális értékű kelyhet nemcsak új kehellyel, hanem megfelelő pénzért is. A múzeális helyiségek csakhamar újra és újra elég­ telenekké váltak e kincsek befogadására. Ma immár három épületben sok helyiséget foglalnak le a még távolról sem egészében kiállított kincsek. Az eddigi Érem- és Régiségtár Postának keze alatt Magyarország sajátos hivatása erejében, Pósta kon­ cepciójának hatása alatt, egészen átalakult. Megmaradtak benne az egyiptomi régi­ ségek, sőt mumiás szárkofággal gyarapodtak is ; de az egyiptomi kultúrának a görögországi és római folytatása már csak magyarországi, nevezetesen erdélyi gazdag leletekben van képviselve. Az őskori kultúra leleteitől kezdve a jelenkor műizlését iparában és művészetében kifejező tárgyakig majdnem mind magyarországiak s főleg erdélyiek. A román és gót stílus egyes ablak-, ill. portálköveit Pósta a terem falába beépítve stílszerűen konstruáltan kiegészítteté, hogy ezt magyarországi kialakulá­ sában egészében szemléltethetővé tegye. A reneszánszot a maga legegyszerűbb, tiszta vonalaitól kezdve a barokknak festői pompázatáig, nevezetesen a kolozsvári lebontott házak ajtóinak kőkeretei, kandallói, amelyeket Pósta szerzett meg múzeu­ mának, fényesen mutatják be. Sírkövek, síremlékművek, oltárok Pósta őrködő szeme alatt vándoroltak be múzeumába, részben gipszlenyomatokban. A kolozsvári testvérek Prágában őrzött Szent Györgynek a reneszánszba törő lovasszobrának utánzatát is ő szerezte meg, amelyen oly meggyőzően tudta kimutatni azon motívumokat, amelyek szemben az olasszal a magyar jelleget tüntetik föl. A múzeum számára megszerzett oltárszobrain és festményein nem egyszer mutatta ki éppen Roth Viktorral szemben az erdélyiek festészetének sajátosságát. A budapesti Nemzeti Múzeum képtára részéről átengedett fölös képek közül a magyar művészek (Markó, Brodszky, Székely, Barabás, Lotz, Zichy, Munkácsy) képeit becsülte méltán a legtöbbre. A képtárt a legújabb magyar festők értékes műveivel gyarapította. Pósta azonban nem állott meg a szorosabb értelemben vett szépművészetek tárgyai mellett: múzeuma iparmúzeummá is lett, mely a faragászat, esztergályozás. sőt az asztalos műiparnak, de csak a magyarnak, egyes jellemző tárgyait is egybegyüjté. Gróf Kún Géza úri szobájának összes bútorait befogadta. Szoba, mely „az agyagműiparnak, különösen a kályhák építésében és ékesítésében remeklő tárgyakat foglalt magában s melyek épp úgy alakításuk tárgyait, mint azok formáit nézve, kultúrtörténeti szempontból különösen fontosak. (A salzburgi és nürnbergi gyűjte­ mény egy valóságos illusztrált kultúrtörténet.) A formák vándorlására és a népiélek jellemzésére nézve is oly fontos és tanulságos szövött és hímzett varrottas tárgyak folyton gyarapodó néprajzi gyűjteménye is helyet foglalt Pósta múzeumában, úgy, hogy az Érem- és Régiségtár Pósta szellemének hatása alatt nemzeti múzeummá vált, mely a magyar, az erdélyi magyar nép lelkét, valamint e lélekben a Kelet és Nyugat érintkezéseit művészeti, mű- és háziipari tárgyakban, hűségesen fejezi ki.

25 Ii. E tárgyak kiállítása azonban Postánál nem cél, hanem csak eszköz volt e tárgyak gondos megfigyelésére és tanulmányozására. Erre azonban nevelni kell a közönséget; ezt pedig csakis iskolázás útján tehetjük. Ezért is iskolát teremtett Posta a múzeális kincsek megértése és megértetése érdekében. Azzal tisztában volt, hogy múzeumában képviselt különböző tárgycsoportok a közös gondolat alapján egységesíthetők ugyan, de azok fölötti szakszerű uralko­ dás egyenlőképpen nem lehetséges. Az egyes csoportok, mint a múzeumnak külön­ böző osztályai kell, hogy önállósuljanak külön szakosztályvezetők alatt. Ezért is, — amint maga nem arrogálta maga számára a mindenhez egyenlőképpen való értést, — úgy a nevelendő tudós nemzedéktől sem várta azt, hogy múzeumának minden egyes szakcsoportjában egyenlőképpen otthonos legyen. Mindenkitől azon­ ban egyet egyenlőképpen megkívánt: azt, hogy ne önmaga kedvenc eszméit keresse a tárgyakban, hanem uralkodva önmagán, csakis a tárgyakat nézze, csakis a tár­ gyakat vizsgálja s csakis úgy lássa azokat, amint azok tényleg vannak. Nagy ön­ fegyelmezés, nagy szeretet sokszor egészen igénytelen tárgyakkal szemben, szük­ séges a tárgyak ily megfigyeléséhez. Osztatlanul másban élni, másban lenni: ez minden tárgyi tanulmányozásnak alapfeltétele. Az érmeknek, különösen az egy csoporthoz tartozóknak s nem egyszer csak a véletlen következtében eltérő veretűeknek, csak egy-egy pontocskában eltérőknek szemlélése, leírása főleg alkalmas ily önfegyelmező, odaadó megfigyelés keltésére. Ezért is minden egyes tanítványára nézve a numizmatika volt tanulásának propedeutikai tárgya. Csak ez önfegyelmező noviciátus után térhetett át a tanulmányozó az ő kedvenc, hajlamának és tehetségének megfelelő szakcsoportjához. Posta peda­ gógiai és didaktikai művészete már most abban állott, hogy az illetőt lehetőleg magára hagyta. Itt-ott buzdította, a segédeszközök beszerzéséről gondoskodott, de különben a tanulmányozót, a kutatót magára hagyva önállósította. Ellensége volt a «iurare in verba magistri»-nek; ellenkezőleg öröme volt, ha bevallhatta, hogy ezt vagy azt a szakot ez, ill. amaz tanítványa nálánál jobban érti. Az egyéniség­ nek, az egyéni munkának és tanulmányozásnak szeretettel való megbecsülése volt ama családias viszonynak alapja, amelyben a mester és tanítványok egymáshoz állottak. S e család nem szigetelte el magát a külvilágtól. Gondoskodott arról, hogy tanítványai külföldi tanulmányi, kutató (Budaynak a római limesi útja) útakat végez­ hessenek, mások tanulmányi módszerével nemcsak az irodalom, hanem a személyes érintkezés útján is megismerkedjenek. Alig telt el egy tized s az ifjú gárda jelesei Posta eszményeinek apostolaivá váltak. Posta Kolozsvárt a kormány anyagi támo­ gatásával szünidei kurzust rendezett a vidéki, különösen klasszika-filológiai és tör­ ténelem tanárok számára, amelyen immár az ő önállósult tanítványai is tanították azokat, akik internátusban lakva velük a tanítókkal családias melegségű viszonyba kerültek. Kolozsvár vidékén, Erdélyben, de Magyarország alföldi részén is a mun­ kásság iránt az érdeklődés felkeltődött, Posta tanítványainak tanítványai mindig Pósta vezető, szervező tanácsát követve, több főgimnázium mellé szerveztek múzeu­ mot s Pósta úgyis, mint a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének

26 felügyelője jelenlétével is buzdította, tanácsival irányította tanítványainak lelkes törekvéseit. így elérkezett annak ideje, hogy Pósta ez önállósult szaktudósokká vált tanít­ ványaival kezet íogva, a muzeális tudomány iránt érdeklődő nagyközönség elé lépjen egy általa szerkesztett tudományos folyóirattal. Tanítványainak dolgozatait már ezt megelőzőleg is méltatták egyes külföldi szaklapok. E folyóirat e külföldi körökhöz is fordult, amennyiben e folyóiratban megjelent cikkek tartalmát a francia nyelven írt összefoglaló ismertette. Maga Pósta is sokat dolgozott e folyóiratban. Itt jelentek meg a gyulafehérvári székesegyház műemlékeit ismertető cikkei, amelyek őt a gótika konstruktív elveinek stúdiumában elmélyítették ; pedig éppen ez időre esik Postának a városi ügyekkel, nevezetesen a város gazdasági kérdéseivel való beható foglal­ kozása. Pósta szellemének bámulatos ruganyosságát mutatja, hogy ő éppen akkor, midőn oly vitális gyakorlati kérdések foglalkoztatták, talált időt a középkor építő páholyainak és az itt folyó munka leírásának stúdiumára. E leírások kabalisztikához hasonló, talányszerű mondásokba, versekbe burkolták el a gót stílus konstruktív elveit. Ez elmélyedő studium közbsn győződött meg Pósta az aranyvágás elvének feltétlen uralkodásáról a gótika építészetében is ; de arról is, hogy épp úgy az oszlopok keresztmetszet szerinti tagozódása, mint az épület összes ornamentikája nem a szabad invenció szüleménye, hanem körzővel és vonalzóval történt szerkesz­ tésnek eredménye, a geometriának csudavirága. Fascináló erejű volt Postára nézve e tapasztalat, úgy, hogy ő ugyancsak a vonalzóval és a körzővel közeledett az iparművészet, sőt a háziípar díszítményeihez s lovag Manz kiválóan ügyes művészi rajzolója közreműködésével büszkeséggel utalhatott oly elemi, valamint nagyon is komplikált ékítményekre, amelyekben szintén beigazolva látta feltevését. Postának e stúdiumával igaz, hogy háttérbe szorul múzeumának szervező és sajátos hivatásszerű működésének alapgondolata: de nem úgy, mintha erről megfeledkezett volna. Magyarországnak, Erdélynek közvetítő szerepe van a Kelet és Nyugat között. A Kelet és Nyugat kultúrájának kölcsönös megértését, az érint­ kezések kimutatását a magyar tudománynak és e tudomány szolgálatában álló múzeumnak kell közvetítenie. Miután pedig a kultúrát, amely Keletről indult Nyu­ gatra, most a Nyugat vitte rohamos léptekkel előre: Magyarországnak sajátos fel­ adata ugyancsak ezt a nyugati kultúrát, alkalmazkodva a keleti géniuszhoz, a Keletbe beplántálni. Ezért is Pósta ott, ahol csak lehetett, sürgette azt, hogy államférfiaink az egyoldalú Nyugattól való függésünkkel szemben a Kelettel való intenzívebb érintkezést keressék és a megindítottál fejlesszék és pedig nemcsak a politikai és kereskedelmi téren, hanem éppen tudományos, múzeális téren is. Fiókintézetet kivánt egyelőre Konstantinápolyban szervezni, amely azonban a Kelet felé irányuló hódító útnak csakis kiindulópontja lett volna. Az ő nagyrabecsült tanítványával, Létay Balázs személyiségével, aki már régebben a keleti kultúra stúdiumával és annak nyelveivel is foglalkozott s kit a háború kitörése Angliából, ahol is ily keleti tanulmány- és misszióútra készült, hivott vissza, — szőtte egybe e nagyszabású terveit. Létay csakhamar hősi halált h a lt: Pósta azonban tervéről le nem mondott, annál kevésbbé, mivel az ő meggyőződése szerint a Konstantinápolyból Kelet felé induló út nem lehet más, mint az ó- és középkornak ama kereskedelmi útja, amely

27 a Középtengeren folytatódva, mint tengeri út az északibb, Magyarországon át vezető népvándorlási szárazföldi útnak volt párhuzamos főútja. Ezen az úton kívánta Pósta ásatások és kutatások útján folytatni ugyanazon tanulmányokat, amelyeket a magyar­ országi leletek alapján múzeumának tűzött ki feladatául. Ezért is addig is, míg egy új Létayt találnak, legalább az útat kívánta számára a legpontosabban megjelölni. Ennek köszönjük azt a chartográfiai mesterművet, amelyet Pósta dr. Kerekes Zoltán és Manz által dolgoztatott ki s mely a régi kereskedelmi útnak minden sajátságait, megállapítható stációit feltünteti és így hozzávetőleg megjelöli azon helyeket, ame­ lyek eredményes ásatásokra kilátást nyújtanak. A jövőnek nem ugrásszerű, hanem rendszeres, a részletekig menő előkészítése volt Postának sajátos feladata. Pósta ezzel lett igazában a jövőnek embere. III. A jövőnek az embere és mégis egészen a jelené is ! S ez is Pósta szemé­ lyiségének egy egészen sajátos vonása. A jövőt nézve mindig látta a jelent is s kereste a jelenben azokat az alapokat, amelyekkel számolva, a jelennek előkészítheti a jövőt is. Eszményei, álmai éltették, de élelmesen felhasználta a jelen alkalmat, hogy azt gyü­ mölcsözővé tegye a jövőre nézve is. Az ideálizmus és a realisztikus iránynak meg­ lepő áthatásával találkozunk Pósta személyiségében. A magyar ember egyik fő és végzetes hiháját abban látta, hogy még a nomadizmussal, a kalandos lovagias korral adott jellemvonását, amelynél fogva a lelkiismeretes, örömteljes, folytonos polgári munkát lenézte, nem vetette le. Úr akart lenni, aki passzióból dolgozik is, de akkor is inkább csak vezet, irányít, a tulajdon­ képpeni, a részletekbe bocsátkozó, kidolgozó munkát másra bízva. A politika ezért is a magyar ember eleme s ily munkásság kifejthetése érdekében a kvalifikáció meg­ nyerése céljából komolyan dolgozik is s mint politikus, különösen hatalmi céljai elérése érdekében a jelen körülményeket, az emberek gyöngéit kihasználva élel­ mesen, furfangosan, nagyon is realisztikusan számba is veszi: de a polgári, az ipari és a kereskedelmi pályát s az arra előkészítő polgári iskolai és reáliskolai, technikai iskola végzését inferiorisnak, hozzá nem illőnek tartja. A magyar ember azt a fiát, aki a gimnáziumon, e hozzá illő előkészítő pályán nem jól halad, azzal fenyegeti meg, hogy a polgári iskolába, a reáliskolába küldi, s így — horribile dictu — iparosnak, kereskedőnek szánja. A jelenkort mozgató demokratika eszméjével épp úgy, mint annak szociális eszméjével egybe nem férő világnézet ellen Pósta, ahol csak lehetett, küzdött. Nemzeti csapást látott ebben. Hiába deklamálunk Magyarország független­ sége mellett, ha a nemzet ipari és kereskedelmi elmaradottsága, vagy meg nem bízhatósága miatt a többi kultúrnemzetekkel a versenyt fel nem vehetjük, elmaradunk, elszegényedünk! Hiába kérkedünk liberális, csak az angollal versenyző politikai konstituciónkkal, hogyha e konstituciónk nem egyúttal a kultúrális, anyagi és szel­ lemi munkának megbecsült, szervezett konstituciója! Pósta mind erről, úgy mint igen sokan, mélyen meg volt győződve; de nemcsak meggyőződve, hanem úgy, mint csak igen kevesen, ő volt az a férfiú, aki e meggyőződésének személyes mun­ kájával, példájával is kifejezést adott. Még Bánffy Dezsővel való politikai fegyvertársi

28 idejében kezdett részt venni Budapesten működő kereskedelmi vállalatokban s élete utolsó két évében a szorgalmas, munkás méhnek (Melissa) ipari munkájából is kivette részét. S ugyanezt a realisztikus, a jelennel és annak közvetlen szükségletével számoló, de a jobb, az eszményi jövőre irányuló szellemet érvényesítette Pósta Béla tudományos, szakszerű és az ifjúságért élő professzori munkásságával. Múzeuma már idejövetele előtt is ékszereket, díszítményeket, mint elrejtett kincseket őrzött. Pósta buzgalma és személye iránti bizalma egyes egyházakat és magánszemélyeket arra indított, hogy serlegeiket, billikomaikat, ékszereiket, részben az erdélyi ötvösmunka remekeit letéteményképen Pósta múzeumába elhelyezzék. Pósta gyönyörködve mutatta meg kellő magyarázatokkal a múzeum e kincseit az ezek iránt érdeklődőknek, s ezek közül a művészi és gyakorlati érzékű Sárga János ékszerészt arra indította, hogy Kolozsvárnak megszakadt ötvös műipari tradícióját ismét felvegye s Pósta tanácsára és folytonos érdeklődése mellett rajzoló és ter­ vezővel ellátott ötvös műipari műhelyt rendezzen be. Újra virágzásnak indult Sárga műhelyében az erdélyi ötvös műipar, amely számára Kolozsvár csakhamar szűknek bizonyult. Sárga iparát és kereskedő székhelyét Budapestre tette át. A diákság iránti szeretetem szülte meg a Diákszövetség és Diákotthon léte­ sítésére vonatkozó eszményi tervezetemet. Pósta lelkesült ugyan e tervezetért, de gyakorlati érzéke, realisztikus iránya itt is nem a dedukció, hanem az indukció útját választotta: a jelenben keresztülvihetőt, létesíthetőt ragadta ki az egészből s nem az ifjúság szövetkezése útján, se nem az állami anyagi erőre támaszkodva, hanem a magyar társadalom segélyével, agitáló személyes munkájának erejében emelte fel egyetemi városunk egyik büszkeségéül a Menza épületét, amelyben a diákság is eszményi otthont nyert. A Menza mint épület is magyar motívumok felhasz­ nálásával, a magyar műipar kihasználásával, a közfalak hangtompító szerkezetével, a padlónak ruganyos s mégis por ellen védő anyagával, a főző-, valamint a mosókonyha elhelyezésével, az egyes szobák berendezésével, a legcsekélyebb részletekre kiterjedő gondosságával, Postának a részletekbe szeretettel elmélyedő, de mindezt egy egységes vezérlő gondolat egészébe helyező, az ideális irányt a realisztikus iránnyal egyeztető csodálatos szellemét tükrözi vissza. Csakis mindennel, a rész­ letekig számító elméjével és energiájával volt ő képes a pénzügyi műveletek nehéz­ ségeit s újabb időben az élelmezés feltornyosuló akadályait legyőzni. Erőt adott mindehhez Postának hazája, nemzete, tudománya és a reá bízott egyetemi ifjúsága iránti szeretete. Az a szeretet, amely az örök szeretet forrásából merítve képes mindenbe, mint egy szerves egésznek legparányibb szervébe elmerülni avégett, hogy az egészet építse, fejlessze a jobb jövő megvalósulása érdekében. A szeretetnek ily örök forrásból merítő, a jobb jövőn közreműködő élete fölött a halál nem győzedelmeskedik. Nagypénteken temettük őt. Pósta is személyiségének lényege szerint e szeretet erejében megdicsőült alakban feltámad s mint a jövőnek embere magyar egyetemünk s ifjúságunk egyik életerejeként áldásosán tovább is élni fog. 1919.

Dr. Schneller István f

PÓSTA BÉLA MINT HERALDIKUS Pósta Béla cikkeiben az igazság kiderítéséért való becsületes törekvés volt mindenkor a vezérlő motívum. Gazdag ismereteivel sohasem kérkedett, hanem ép ellenkezőleg, sajátos szerénységével ezeket leplezni igyekezett. Minden tudásával kizárólagosan kitűzött tételének megfejtésére törekszik; egyéni hiúság érvényesü­ lését, vagy bármely más csillogást magának meg nem enged. Ellenben nem riad vissza egészen új és eddig szokatlan módszerek alkalmazásától sem, ha ezeket a történelmi igazság megismerésére alkalmasoknak ítéli. A mások által kimondott igazságokat nem respektálja, hanem a legfárad­ ságosabb kutatásoktól sem riad vissza, hogy ellenőrizze azokat és csak azután alkalmazza, avagy pedig a téveseknek ítélteket merőben elveti. írói nagyságát hirdető munkáit ismertetni nem az én feladatom, mert becs­ vágyának legkedvencebb tárgyait nem az én szakmámból választotta. írói pályájá­ nak csak elején és végén foglalkozott heraldikai tárgyú kérdésekkel, s ekkor is csak kivételesen. Aki annyi szeretettel és annyira tisztult elmélyedéssel búvárko­ dott középkori műemlékeink között, az nem lehetett járatlan a magyar heraldiká­ ban sem. Aki aprólékosságig részletező gonddal vizsgálgatta leleteinket, annak nem lehetett közömbös e tárgyak markáns címeres dísze. Minden kétségen fölül áll, hogy szakértő volt a címertanban is, habár csak ritkán fogott tollat kizárólagosan heraldikai tárgyú problémáinak fejtegetésére. Sokkal szívesebben vette, ha tanít­ ványai dolgozzák föl ezirányú észleleteit. Erre biztatta, serkentgette őket. Mester volt abban, hogy véleményének rákényszerítése nélkül a legbonyolultabb kérdések­ ben is reávezesse meghittjeit az igazság felderítésére akként, hogy ezek saját leg­ egyénibb meggyőződésüket lássák rögzítve a kimondott ítéletben. Irányt mutatott, tanított, hatott, ebben lelte legteljesebb gyönyörűségét. Legelső heraldikai cikkének megírásánál tollát a nemzeti érzés vezette. A nemzet címerével szemben tapasztalt közöny bántja érző lelkét, ebbe belenyugodni nem tud. Sorra vizsgálja középkori pecséteinket és érmeinket s az ezekből levont tanulságot papírra veti. Egy pár szó a magyar címer kérdéshez a Turul hasábjain jelent meg.') Ebben föltárja azt a végtelen fogalomzavart, amelyet nálunk saját állami címerünk felől táplálnak. Fölpanaszolja, hogy felsőbbségi engedéllyel veszik ugyan használatba az állami címert, azonban még sohasem történt meg, hogy az a felsőbbség egyúttal revideáltatná is azt a címert, amelyet az illető tényleg használ. Pedig ez a címer egy ezredéves szenvedés emléke, szent és féltékeny gonddal őrzendő annak minden részecskéje. A művészi előállítás követelményein kívül a pólyák színével, sorrendjével és a pajzstartók helyzetével foglalkozik tüzetesebben. *) 3. évf. (1885.) 18. s köv. lap.

30 A mázokat illetőleg Pósta Béla azon középkori címeres emlékeinket tartja irányadóknak, melyeken a fehérrel és vörössel való vágás látszik, tehát ahol az első vágásvonal fölötti rész fehér. Ilyen többek között Kassa város 1369-ben kapott címere is. A mázok ellenkező sorrendjére azonban szintén elég példánk van s így pusztán az adatok tanúságtétele a kérdést el nem döntheti. A heraldikai aesthetika Pósta fölfogását támogatja, mert hiszen Magyarország címeres pajzsa hasított, s a pajzs baloldala, melyben az apostoli kereszt látható: vörös; ez pedig amellett szól, hogy a pajzs jobboldalának felső része ne vörös, hanem fehér legyen, különösen azért, mert, ha az előrész felső tagja azonos színű a hátsó részével, akkor az össze­ folyik szemünk előtt, ellenben, ha az előrész legfelső tagja fehér, rögtön látjuk, hogy a pajzs mezeje hasított. 1874-ben, midőn királyi rendelettel az ország címerének mai alakját meg­ állapították, a Pósta Béla által helyes érzékkel fölfogott aesthetikai követelménynek nem tettek eleget, s utóbb, mikor volt még reá alkalom, akkor sem méltatták figye­ lemre. Kiváló heraldikusunk, Bárczay Oszkár is eredménytelenül tett e tekintetben jól megindokolt helyes indítványt. Legrégebbi címeres emlékeinken a vágóvonalak száma is nagyon ingadozó. Váltakozva 5, 7, 8 és 10 vágóvonalat tüntetnek föl az egyes emléktárgyak. Pósta Béla éles megfigyeléssel végzett vizsgálatai alapján igen helyesen állapítja meg a nyolcas pajzsmező részt, csak sajnálatos lapsus következtében ezeket következe­ tesen pólyáknak nevezi. Művészi érzéke és nemzeti lelkesedése arra készteti, hogy a két pajzstartó mellett még egy harmadiknak is szerepet adjon. Az ő felfogása szerint a magyar szent koronát szintén egy angyalnak kellene a pajzs fölé emelnie. Nemesen érző eszményi elképzelés! Általában a címer ábrázolások is főként művészi érzékét foglalkoztatták. Mikor régi serlegeket forgat kezében, a művészi stílusok hatását keresi az azokon ékítményül használt címereken is. Nemcsak kormeghatározás okából fordít figyel­ met erre, hanem azért is, hogy hazai művészeink előállítási módszerét meg­ világíthassa. A szentpéteri és harinai címerek ismertetésénél2) érdekes megfigyelése, hogy a német renaissance megőrzi ugyan a címerek hadi jellegét, de azokból sablonokat gyárt; viszont az olasz renaissance megtagadja azok hadi jellegét és a díszítményi alkatelemet emeli a legteljesebben érvényre. E két iskola befolyását hazai heraldikánkra szerencsés kézzel megválasztott két példával mutatja be. Szabadosság és a heraldikai pedantéria hiánya jellemzik a hanyatlás e korszakát, de a magyar művészeknek az ábrázolásban természe­ tességre való törekvése munkáiknak mindenkor nemzeti jelleget ad és ezzel a nem­

zeti jelleggel még a szász ötoösökre is képesek erős hatást gyakorolni. Hogy két különböző és mégis egy forrásból fakadó idegen művészi irány a hazai földön hogyan válik magyarossá, azt már sokan kimutatták, de a Pósta Béla módszerénél egyszerűbb és világosabb eljárást aligha találtak. *) Két címer a X V II. századból. TURUL 7. óvf. (1889.) 99— 101. 1.

31 »A független és szabadságszerető Erdély« érmészeti anyagát dr. Tergina Gyulával gyűjti egybe és csoportosítja helyes egymásutánba.3) A leírásnak igen sok és érdekes heraldikai vonatkozása van. Még sem magyarázható eléggé az, hogy a szak­ emberek ezt a rendkívül becses összeállítást mindezideig alig aknázták ki. Például a Zápolya-címer megállapításánál bőségesen hivatkoznak minden más forrásra, csak épen Zápolya János koronázási érmére nem. Pedig hitelesség tekintetében ez elsőrangú bizonyíték. Ezt az érmet Zápolya Imre sírkövével, továbbá János és György címeres emlékével egybevetve, a legérdekesebb heraldikai kérdések egyikét oldhatjuk meg. A sorozat becses heraldikai adalékai között külön is megemlítést érdemel Malgói Concin Cyprián (1604) és Franck Bálint emlékérme. Az előbbin ábrázolt címert a hazai források egyáltalán nem említik, az utóbbiét pedig csak a Rosetum Franckianum címlapjáról, meg az Arch. Értesítőben közölt epitaphiumról ismerjük.4) Hogy mennyi szeretettel foglalkozott a címerleírásokkal, azt leginkább a ludvégi ref. egyház egyházi edényeinek ismertetése bizonyítja. Itt az egyik ezüst poharat Rhédey és Szunyogh címerek díszítik; feladatát bárki más az ő helyében teljesen megoldottnak tekintené azok blazonálásával. Pósta Béla azonban ezzel távolról sem elégszik meg, hanem tüzetesen áttanulmányozza a két címer egész irodalmát, reámutat a változatokra, eltérésekre és az ezek leírásánál tapasztalt tévedésekre. Helyreigazításai a leglelkiismeretesebb utánjárás eredményei, mintha csak ezzel is inteni akarna arra, hogy csekélyebb jelentőségű emlékeink is meny­ nyire fontosak és méltánylást érdemlők nemzeti szempontból. Bárczay Oszkár a címeres pajzsok szerkesztésénél egy olyan négyszöget vesz alapul,6) melynek magassága 8 és szélessége 7 mértékegység. Ez volna tehát a pajzsformálás kulcsa, ámde ő maga sem követi ezt, mert az útmutatását kisérő ábrákat már 3.3—2.8 ; 3.1—2.6 ; 2.9—2.6 ; 3.2—2.9 ; 3.3—2.6 ; 3—2.6 és 3.3—2.9 mértékben készíti el, nem is szólva a munkában fölvett többi rajzról, mely a szer­ kesztési arányokat tekintve, a legnagyobb eltéréseket mutatja. Forrását ugyan nem jelöli meg, ahonnan ezen szabálynak is vehető útmutatását merítette, föltételezendő azonban, hogy tételét az élő heraldika korában használt címerpajzsok tanulmányo­ zása alapján állította elénk. Különös szeretettel ajánlja, mint követendő példát, Dürer Albrecht címerrajzait, mert őt azon jobb címerfestők egyikének tartja, akik nem­ csak a heraldika szabályait, hanem főleg a címerek céljait is ismerték. Könyvében négy Dürer-féle címerrajzot közöl,6) ezek pajzsai 4.3—4.5; 4.5—4; 4.7—4.7 és 6.1—5.9 mértékegységű négyszögekbe illeszthetők bele, tehát a Bárczay által leírt szerkesz­ tési eljárástól nagyon is eltérnek. Nyáry Albert heraldikájában a címerszerkesztésnél alkalmazandó arányokra nézve felvilágosítást egyáltalán nem találunk, Csorna József pedig csak a sisaknak és díszének a pajzshoz való arányát teszi tanulmánya tárgyává.7) 3) 4) ő) «)

Történelmi Tár 1893. óvf. 559— 575., 719— 73(i. 1. Ú j folyam 31. köt. 114. 1. A heraldika kézikönyve 53— 55. I. I. h. 131., 168., 210., 222, lapokon, A magyar heraldika korszakai J.04 1-

32 Mindezekből láthatólag a magyar heraldikai irodalom a pajzsszerkesztés szabályait illetőleg vagy egyáltalán semmi felvilágosítást nem nyújt, avagy pedig csak ki nem elégítő módon teszi azt. Pósta Béla az általa megvizsgált műemlékekből arra a meggyőződésre jutott, hogy a pajzsszerkesztésnek igen szigorúan alkalmazott szabályai vannak, amelyeket még a renaissance korban is híven betartottak. Föltevésében igen könnyű volt nekem őt megerősítenem, mert hiszen jól ismerem Hans Höschnek 1472-ből származó leírását, mely a korabeli építőmesterek­ nek a pajzsszerkesztésben követett módszerét ismerteti.”) Eszerint a pajzs a, b, c vízszintes vonalra és ennek középpontjából (b) kibocsátott függőlegesre szerkesztett két négyzetből alakítandó. Az első négyzetet jelöljük a, b, d, e ; a másodikat b, c, e, f betűkkel. Az a-tól e ig átló irányában terjedő távolságot helyezzük át b pontból kiindulólag a függőleges vonalra és az így nyert végpontot jelöljük g-vel. Most az e-től g-ig terjedő távolságot felezzük meg és ennek középpontját jelöljük h-val, azután az a —b távolságot vigyük át a körzőre és h középpontból írjunk egy félkörivet d-től f-ig terjedőleg. Eljárásunk arányaiban kifogástalan kerektalpú pajzsot eredményez, de bizo­ nyos módosításokkal más pajzsformákra is alkalmazható. Meglepő pontossággal követi Hösch mester utasításait Dürer Albrecht is a Bárczay munkájának 131. és 168. lapjain közölt címerrajzaiban. Nem szenved tehát kétséget, hogy itt teljesen kifejlett iskolával állunk szemben. Fosta Béla a már említett vizsgálódásai alapján még további iskolákat is tételezett föl, nevezetesen az ötvösök készítette műtárgyakon alkalmazott több címerpajzson megállapította, hogy azok az aranyvágás méreteiben készültek. Ebbeli vizsgálatait azonban be nem fejezhette, ezek eredményeitől megfosztott bennünket a kegyetlen halál. Hátrahagyott kézirataiban talált feljegyzések és a velem élő­ szóval közölt észleletei azonban elég támpontot nyújtanak arra, hogy a heraldikai kutatások terén minő újabb módszereket lehet és kell is majd a jövőben alkal­ maznunk. Az itt elmondottakból merítem azt a tudatot, hogy a magyar heraldikai irodalom nem lehet hálátlan az ő érdemeivel szemben, melyet ő, az archaelógia terén búvárkodó tudós, a vizsgálódásaival napestig lekötött szakember, szorosan vett szakmáján kívül is busásan kiérdemelt. Igazságot követelő módszerével legyen példája minden irodalommal foglal­ kozó magyar embernek. Hazafiúi érzésektől áthatott egész valója mindazoknak, akik még hisznek a nagy Széchenyi mondásában.

f Sándor Imre.

8) Bittér Carl Beideloff: Die Bauhütte des Mittelalters in Deufcschland. Nürnberg, 1844.

DR. PÓSTA BÉLA IRODALMI MUNKÁSSÁGA. (1885—1919.) Az alábbi összeállításban, időrendben csoportosítva szerepelnek dr. Pósta Béla cikkei. Összeállításunkhoz felhasználtuk Szinnyeit,5) a Magyar Nemzeti Múzeum évi jelentéseit, az egyetemi tanári pályázatát, a kolozsvári Ferenc József Tud.Egyetem Actainak idevonatkozó részeit, főleg azonban körének emlékezései alapján kutattunk cikkei után és nem egyszer — szerencsésen — a véletlen sietett segítségünkre. 1885. 1. Hazai érmészetünk s a bécsi dénárok. (Archaeologiai Értesítő, Ü. f. V. k., 109-113. o.*) 2. Egy pár szó a magyar címer kérdéshez. (Turul, III. k., 18—25. 1.) 1886. 3. Érmészeti bizonyítékok Magyarország történetéhez. Budapest, Schlesinger Ignácz könyvnyomdája. 1886. 8° 41. 1. 4. Ueber die Beziehungen • dér Wiener Pfennige zum Münzwesen in Ungarn. 8° 7. 1. (Különnyomat a Numismatische Zeitschrift [herausgegeben von dér Numismatischen Gesellschaft in Wien] XVIII. kötetéből.3) 5. Útmutató Budapest főváros történelmi kiállításában. Budapest, 1886. 1—3. kiadás.4) 6. A történelmi kiállítás kalauza. Szerkesztette Majláth Béla. Budapest, 1886. c. mű következő részei: E. Szövetek, 254—262. 1. F. Fegyverek, hadfelszere­ lési tárgyak, 263—391. 1. G. Ékszerek, használati eszközök, 393—415.1. H. Emlék­ érmek, pénzek, pénzverő bélyegek, 417—454. I.5) 1889. 7. Két címer a XVII. századból. [Két címerrajzzal.] (Turul. VII. 99— 101. 1.) 8. Újabb leletek a tószegi őstelepekről (AÉ., Ú. f., IX. k. 144— 150. 1.)

!) Szárnyéi József, Magyar írók élete éa munkái. X I . kötet, 83— 84. hasáb. 2) A következőkben A É -re rövidítve. 3) A Numismatische Zeitschrift X V I I I . kötetét nem kaphatván meg, csak a különnyomat adatait adhatom. *) Eredeti példány hiányában csak így átvéve a Szinnyei: Magyar írók élete és munkái, X I. kötet. 84. 1. Megjegyzem azonban, hogy Szinnyei köínyvében az Útmutató Pósta Bélánál és Horváth Ignácnál is szerepel. 6) Az AÉ V I. (1886) 407. l.-on M ajláth szerint az E. F. és G. pontok archaeologiaiai, tehát ezeket rendezte és írta le Pósta Béla. fin azonban, miut&n Pósta Béla volt az egyedüli érmésaj közöttük, a H. csoportot is hozzávettem.

3

34 1891. 9. Az éremvéső művészet. (Művészi Ipar. VI évf. 140— 158. 1. Tergina Gyulával együtt.) U. az. Irta — és Tergina Gyula. Különnyomat a »Művészi Ipar« 1891. évi negyedik számából. 140— 158. 1. 1893. 10. Erdély emlékérmei. (Történelmi Tár. 1893. évi évf. 559—575., 719—736 1.

Tergina Gyulával együtt.) 11. Érmészeti és régészeti cikkek a Pallas Nagy Lexikona III—V. kötetei­ ben P—A. jegy alatt. 1894. 12. Érmészeti és régészeti cikkek a Pallas Nagy Lexikona VI—VIII. köte­ teiben P—A. jegy alatt. 1895. 13. A hatvan-boldogi ásatások. (AÉ. Ú. f. XV. k. 1—26. 1.) 14. Zala-szent-gróthi ásatás. (U. o. 326—333. 1.) 15. Sziráki ásatások. (Archaeologiai Közlemények. XIX. kötet. 55—86. 1.) Ugyanaz a szöveg közé nyomott 44 ábrával és 2 táblával. (Különnyomat az Archaeologiai Közlemények XIX. kötetéből.) Budapest. 4° 32. 1. 16. Érmészeti és régészeti cikkek a Pallas Nagy Lexikona IX—XI. kötetei­ ben P—A. jegy alatt. 1896. 17. A törteli magyar pogánykori leletek. (AÉ. Ú. f. XVI. kötet, 30—39. 1.) 18. Graber heidnischer Magyarén. (Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn. V. Bánd. 36—38. 1. Tafel X —XIV.) 19. Érmészeti és régészeti cikkek a Pallas Nagy Lexikona XII—XIII. kötetei­ ben P—A. jegy alatt. 1897. 20. Lovasberényi (Fehér m.) urnatemető. (AÉ. Ú. f. XVII. kötet, 304—317. 1.) 21. Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai útazásai. II. kötet. Comte Eugéne de Zichy, Voyages au Caucase et en Asie Centrale. (Második réSz. Az archaeologiai gyűjtemény leírása. Seconde partié. Description de la collection archéologique. 41 327—594. 1. 28. m.) 22. Baranya az őskortól a honfoglalásig. (Baranya múltja és jelenje. Szer­ kesztette Nárady Ferenc. II. kötet, 5—208. 1.) Baranyavármegye története az őskortól a honfoglalásig. Pécs. Pécsi irodalmi és könyvnyomdái részvénytársaság nyomása. 1897. 8° 208. 1. 1 melléklet. 23. Érmészeti és régészeti cikkek a Pallas Nagy Lexikona XIV—XVI. köte­ teiben P—A. jegy alatt. 1898. 24. Archaeologiai tanulmányok oroszországi gyűjteményekben. (AÉ. Ú. f. XVIII. k. 69—74. 1.) 25. Oroszországi tanulmányairól. (U. o. 246—253., 334—345. 1.)

35 1899. 26. Kurticsi őstelepek (Arad-m.). (AÉ. Ú. f. XIX. k. 18—28. 1.) 27. Gróf Zichy Jenő legújabb régészeti gyűjteménye. (U. o. 76—79. 1.) 28. Úti benyomások. (Magyar Szalon. XXXI. kötet. 13—30. hasáb.) 1901. 29. Szolnok-Doboka vármegye ősrégészete. (Szolnok-Doboka vármegye monographiája. I. kötet. 97— 154. 1., név nélkül.6) 1902. 30. Mátyáskori emlékek az »Erdélyi Múzeum-Egylet* Érem- és Régiség­ tárában. Különlenyomat a »Mátyás király emlékkönyv«-bői. Egy táblával és 21, a szövegbe nyomott rajzzal. Budapest, Athenaeum irodalmi és nyomdai részvény­ társulat. 1900. 4° 24. 1. Szerkesztette Márki Sándor. 1903. 31. Útmutató az Erdélyi Országos Múzeum Érem- és Régiségtárában, össze­ állította Pósta Béla. Az Erdélyi Orsz. Múzeum Érem- és Régiségtárának kiadása. Kolozsvár. (Hornyánszky Viktor Budapest.) 8° 58 1. 32. Levél a szerkesztőhöz. (A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályá­ nak Értesítője. IV. évf. 153— 157. 1.) 33. Jelentés a jurjewi küldetésről. (Acta universitatis litterarum regiae Hungaricae Francisco-Josephinae Kolozsváriensis anno MCMIII—IV. Fasciculus I. 59—66. 1.) 1904. 34. Érmészeti és régészeti cikkek a Pallas Nagy Lexikona XVII—XVIII. köteteiben (I—III. pótköteteiben) P—A. jegy alatt. 35. Véleményes jelentése a kolozsvári m. kir. Ferenc József TudományEgyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettud. Karától az egyetemi tanárok nyug­ díjaztatása ügyében kiküldött bizottságának. Kolozsvár, Ajtai K. Albert könyv­ nyomdája. 1904. 8° 24. 1. (Dr. Pósta Béla b. elnök, Dr. Schneller István előadó, Dr. Vajda Gyula biz. tag.) 1905. 36. Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai útazása. III. kötet. Dritte asiatische Forschungsreise des Gráfén Eugen Zichy. Bánd III. Régészeti tanulmányok az Orosz­ földön. 340 ábrával. Archaeologische Studien auf russischem Boden. I—II. rész. I—II. Teil. Budapest, Hornyánszky Viktor. Leipzig, Kari W . Hiersemann. I. rész, 2 lev., 317 1. II. rész, 2 lev., 325—599. 1.

•) ti- Acta universitatis litt. reg. Hungaricao MDCCCCI. Fase. I. 52. 1.

Franc.-Jós.

Kolozsváriensis

anno

MDCCCC—

3*

36 1906. 37. A marosszentannai sírmező. (Az Erdélyi Múzeum Egyesület Marosvásárhelyt, 1906. június 4—5. napján tartott első vándorgyűlésének emlékkönyve. 102— 109. 1.) 38. A Nagy Magyar Alföld régészeti felkutatásának feladatai. (A Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége 1906. évi május hó 24-én, Budapesten tartott ülésének jegyzőkönyve. 36—46. 1.) 39. Cikkek és vezércikkek. (Erdélyi Hírlap.) 1907. 40. Kőemlékek felállítása az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiség­ tárában. (Múzeumi és Könyvtári Értesítő. I. évf. 138— 147. 1.) 41. Cikkek és vezércikkek. (Erdélyi Hírlap.) 42. T. ez. Sárga János úrnak Kolozsvár. (Iparművészeti Értesítő. Kiadja Sárga János. 6. 1.) Sárga János árjegyzékében állandóan. 1908. 43. Kolozsvári Márton és György Szent-György szobra. (Az Erdélyi MúzeumEgyesület Brassóban, 1908 június 7—9. napjain tartott negyedik vándorgyűlésének emlékkönyve. 63—73. 1., 1 melléklet.) U. az. Kolozsvár, Stief Jenő és társa könyv­ sajtója, 1908. Az Erdélyi Múzem-Egyesület Brassóban tartott IV. vándorgyűlésének emlékkönyvéből. 8° 15 1., 1 melléklet. 44. Régészeti tanfolyam az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiség­ tárában. (Erdélyi Múzeum. Üj f. III=X X V . k. 228—237. 1.) 45. Szabályzat-minták múzeumok és könyvtárak számára. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének megbízásából összeállította. Budapest, az Athenaeum irodalmi és nyomdai r.-t. nyomása. 1908. 8a. I. Szabályrendelet-minta közvetlen hatósági igazgatás alatt álló, nyilvános jellegű városi vagy vármegyei múzeumok, illetve könyvtárak számára. 32 1. II. Szabályrendelet-minta egyesületi igazgatás alatt álló városi (vagy vár­ megyei) nyilvános jellegű múzeumok, illetve könyvtárak számára. 20 1. III. Szabályrendelet-minta közvetlen hatósági igazgatás alatt álló olyan városi (vagy vármegyei) múzeumok és könyvtárak számára, amelyek egyesülettel vannak kapcsolatban. 32 1. IV. Szabályzat-minta egyházi hatóságoktól fenntartott önálló, vagy iskolák­ kal kapcsolatos gyűjtemények számára. 30 1. V. Alapszabály-minta múzeumot vagy könyvtárat fenntartó egyesület szá­ mára. 36 1. VI. Alapszabály-minta olyan múzeum- (vagy könyvtár-) egyesületek számára, melyekre városi (vagy vármegyei) gyűjtemények igazgatása van bízva. 35 1. VII. Alapszabály-minta múzeumok (vagy könyvtárak) pártolására hivatott egyesületek számára. 16 1.

37 1910. 46. Tordosi ásatásairól. (AÉ. Ú. f. XXX. k. 435—436. 1.) 47. Jelentés a régiségtanból kitűzött pályakérdésre benyújtott pályamunkáról. (Acta universitatis litt. reg. Hungaricae Franc. Jós. Kolozsváriensis anni MCMIX—X. Fasciculus III. 97—98. Dr. Schilling Lajossal együtt.) 48. Múzeumok és Könytárak. (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1910 március 20-iki közgyűlésén felolvasva. (Erdélyi Múzeum. Ú. f. V. k. 77—84. 1.) 1911. 49. A magyar nemzet és a művészetek. (Acta universitatis litt. reg. Hungaricae Franc.-Jós. Kolozsváriensis anni MCMX—XI. Fasciculus II. 11—34. 1.) Ugyanaz. A kolozsvári m. kir. Ferenc József Tudományegyetem 1910/11. évi pályadíjkiosztó ünnepélyén előadta : Pósta Béla. Kolozsvár, nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. 1911. 8“ 24 1. 50. Búcsúztató dr. Böhm Károly ny. r. tanár felett. (Acta . . . anni MCMXI— XII. Fasc. I. 44—47. 1.) 51. A Diákasztal felügyelő biz. elnökének jelentése a Mensa academica új házának elkészültéről. (U. o. 159— 163. 1., név nélkül.) 52. Dr. Pósta Béla elnöki megnyitó beszéde. (A Magyar Védő Egyesület Kolozsvárott, 1911. évi április 2-án tartott közgyűlésén.) Kolozsvár, Erdélyi újság­ kiadó- és nyomdavállalat. 1911. 8° 3—5. 1.) 53. Árpádkorabeli leletek a Zápolya-utca felett. (Újság. XIII. évf., július 2. szám.) 54. Őskori barlangleletek Erdélyben. (Újság. XIII. évf., augusztus 3. szám.) 1912. 55. Jelentés a régiségtanból kitűzött pályakérdésre benyújtott pályamunkáról. (Acta universitatis litt. reg. Hungaricae Franc.-Jós. Kolozsváriensis anni MCMXI—XII. Fasc. II. 81—84. 1. Dr. Cholnoky Jenővel együtt.) 1913. 56. Hampel József f (Dolgozatok. IV. évf. 434. 1. Név nélkül.) 57. Teleki Mihály sírja. (U. ott. IV. évf. I. pótfűzet. 3—35. 1.) U. az. Különlenyomat a »Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából« cimű folyóirat első pótfüzetéből. Kolozsvár, 1913. (Stief Jenő és Társa.) 8° 35. 1. U. az. (Erdélyi Múzeum. XXX. kötet. (Ú. f. VIII.) 162— 194. 1.) 58. Teleki Mihály temetkezése. írták: Dr. Pósta Béla, Kelemen Lajos és ifj. Biás István. Kiadta a széki gróf Teleki nemzetség támogatásával az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Kolozsvár, Stief Jenő és társa könyvsajtója, 1913. 8° 71 1, (Előbbinek lenyomata a 13—45. l.-on.)

38 1914. 59. A benei bronz hydria. (Dolgozatok. V. 17—37. 1.) La hydrie de Bene. (Abrégé. U. ott. V. 38—44. 1.) 60. A pókafalvi egyház régi hímzései. (U. ott. V. 194—216. 1.) Anciennes broderies de la paroisse calviniste de Pókafalva. (U. ott. 217—228. 1.) 1915. 61. Nagy Géza. (Dolgozatok. VI. 133— 135. 1. Név nélkül.) 62. A vízaknai kehely. (U. ott. VI. 141— 191. 1.) Le calice de Vízakna. (U. ott. VI. 191—226. 1.) 63. Létay Balázs oki. középiskolai tanárnak, az Érmészeti és Régészeti Intézet osztályarchaeologusának a harctéren történt elhunytáról. (Acta universitatis litt. reg. Hungaricae Franc.-Jós. Kolozsváriensis anni MCMXV—VI. Fasc. I. 86—89.1.) 64. Levél Létay Balázs atyjához, Létay Lőrinc úrhoz. (Unitárius Közlöny. XXVIII. évf. 79-81. 1.) 1916. 65. Hódoló felirat a királyhoz. (Dolgozatok. VII. 2. füzet. I—VII. 1. Név nélkül.) Adresse d’hommage au Roi. (U.ott. VII. 2. fűzet. VIII—XI. 1.) 66. A kiscsűri bronz díszítmények. (U. ott. VII. 2. füzet. 1—50. 1.) Les membres ornementaux en bronze de Kíscsűr. (Abrégé. U. ott. VII. 2. füzet. 50—70. 1.) 67. A ludvégi református egyház egyházi edényei. (U.ott. VII. 2. füzet. 120—157. 1.) Les vases liturgiques de l’église protestante de Ludvég. (Abrégé. U. ott. VII. 2. füzet. 157— 169. 1.) 68. Jelentés a régiségtanból kitűzött pályakérdésre benyújtott pályamunkáról. (Acta universitatis litt. reg. Hungaricae Franc.-Jós. Kolozsváriensis anni MCMXV—VI. Fasc. II. 77—79. 1. Dr. Csengeri Jánossal együtt.) 69. Die Rolle Ungarns in dér östlichen und westlichen Zivilisation. (Österreichische Monatsschrift für den Orient. 42. Jhrg. 24—27. I.) 1917. 70. A gyulafehérvári székesegyház sírleletei. (Dolgozatok. VIII. 1— 155. 1.) Les trouvailles sépulcrales de la cathédrale de Gyulafehérvár. (Abrégé. U. ott. VIII. 156—203. 1.) 71. A mozlim művészet hatásának példái Erdélyben.7) (Túrán. 192—234. 1.) L’influence de l’art musulman en Transylvanie. (U. ott. 234—236. 1.) 72. A mozlim művészet hatásának példái Erdélyben. Turáni könyvtár. I. Budapest, 1917. 8° 45 1., 26 képpel. A Magyar Keleti Kultúrközpont (Turáni Tár­ saság) kiadása.

7) A Dolgozatok V II. 1916. kötet 2. füzet 156. 1.-n említi egy a muzulmán művészetről a Ma­ gyarország Műemlékei számára írt cikkét. Ottan nem jelent meg. Én azt hiszem, talán evvel azonos.

39 1918. 73. Kilényi Hugó régiség-gyűjteménye. (Dolgozatok. IX. 109—164. 1.) Die Altertümer dér Sammlung des Herrn Kilényi. (U. ott. IX. 164—216. 1.) U. az. Kolozsvár. Stief Jenő és társa könyvnyomdái műintézete. 1918. 8° 110. 1., 1 lev. 2 mell. 1919. 74. Búcsúztató kolozsvári Szeszák Ferenc felett. (Kolozsvári Hirlap. XX. évf. 39. sz. 1919. február 21.) U. az. (Újság. XXI. évf. 40. sz. 1919. február 21.)

Szerkesztés. Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. Szer­ keszti : Pósta Béla. Travaux de la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie á Kolozsvár (Hongrie), avec un abrégé frangais rédigés pár Béla Pósta. I—X. 1910— 1919. Kolozsvár. Az Érem- és Régiségtár saját kiadása. Editions de la Section Numismatique et Archéologique. (Stief Jenő és tsa.) 8°. Erdélyi Hirlap. Politikai, társadalmi, irodalmi és közgazdasági napilap. Fele­ lős szerkesztő Pósta Béla. I—II. évfolyam. Kolozsvár. 1906. október 28.— 1907. augusz­ tus 31. (Nyom. Stief Jenő és tsa .gyorssajtóin Kolozsváron, magyar papiroson, magyar festékkel.) Közlemények az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából. Szer­ keszti : Pósta Béla. Publications de la Section Numismatique et Archéologique du Musée National de Transylvanie á Kolozsvár (Hongrie), avec un abrégé frangais rédigés pár Béla Pósta. I. 1910. Kolozsvár (Stief Jenő és tsa). Az Intézet saját kiadása. 8°. I. 1. A székelyzsombori és szenterzsébeti oltárok. Irta: dr Róth Viktor. (Két szövegképpel és nyolc lapnyi képmelléklettel.) Les autels de Székely-Zsombor et de Szent-Erzsébet pár V. Róth. Avec 8 planches et 2 figures dans le texté. Ára 1 korona. Prix 1 franc. 18. 1., 8 mell. Évi jelentés: Az Egyetemi Diákasztal Felügyelőbizottságának jelentése az . . . évről. (Acta universitatis litterarum regiae Hungaricae Francisco-Josephinae Kolozsváriensis anni — Fasciculus I.) A házi-kezelésbe vett Diákasztal első félévéről, vagyis az 1903/4. tanév II. feléről. (Acta . . . anni MCMIV—V. 131— 146. 1.) A házi-kezelésbe vett Diákasztal 1904/5. tanév működéséről. (Acta . . .) anni MCMV—VI. 122— 134. 1.) Különlenyomata 8° 16. 1. az 1905/6. tanévi működésről. (Acta . . . anni MCMVI—VII. 121— 131. 1.) » 1906 7. iskolai évről. ( » ... » MCMVII—VIII. 102— 110. ») * 1907 8. » * ( » . . . » MCMVIII—IX. MO—118. ») » 1908/9. » » ( » . . . » MCMIX—X. 151— 161. ») » 1939 10. » * ( » . . . » MCMX—XI. 177— 188. »)

40 az » » » » » » »

1910/11. tanévről. 1911/12. 1912/13. 1913/14. 1914/15. 1915/16. 1916/17. 1917/18.

Acta

anni MCMXI—XII. » MCMXII—XIII. » MCMXIII—XIV. » MCMXIV—XV. » MCMXV—VI. » MCMXVI—VII. » MCMXVII—VIII. »MCMXVIII—IX.

146— 158. 129— 144. 130— 143. 159— 174. 280-296. 146-155. 140-149. 191—203.

1.) ») ») ») ») ») ») »)

Jelentés az Erdélyi Múzeum-Egyesület Érem- és Régiségtára . . . évi állapotáról. 1899. (Erdélyi Múzeum. XVII. kötet. 237—241. 1.) 1900. (U. ott. XVIII. k, 300—307. 1.) 1901. (U. ott. XIX. k. 302—310. 1.) 1902. (U. ott. XX. k. 345—349. 1.) 1903. (U. ott. XXI. k. 228—322. 1.) Különlenyomata: Kolozsvár. Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában 1904. 8 7. 1. 1904. (U. ott. XXII. k. 357—358. 1.) 1905. (U. ott. XXXIII. k. Ú. f. I. 63—74. 1.) Különlenyomata: Kolozsvár, Stief Jenő és tsa sajtója. 1905. 8 14. 1. 1907. (Az Erdélyi Múzeum-Egyesület évkönyve az 1907. évre. 33—£>4- 1.) Különlenyomata: Kolozsvár, Stief Jenő és tsa papiros árúházának könyvsajtója. 1908. 8° 24. 1. 1908. (U. az az 1908. évre. 34—54. 1.) Különlenyomata : Budapest, Hornyánszky Viktor csász és kir. udv. könyvnyomdája, 1909. 8° 24. 1. 1909. (U. az az 1909. évre. 37—57. 1.) 1910. (U. az az 1910. évre. 31—51. 1.) Különlenyomata: Kolozsvár, Stief Jenő és tsa könyvsajtója, 1911. 8° 23. 1. 1911. (U. az az 1911. évre. 37—59. I.) Különlenyomata: Kolozsvár, kiadja az Erdélyi Múzeum Egyesület, 1912.' 8' 25. 1. 1912. (U. az az 1912. évre. 32—42. 1.) 1913. (U. az az 1913. évre. 32—41. 1.) Különlenyomata: Kolozsvár, kiadja az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára, 1914. 8° 12. 1. 1914. (U. az az 1914. évre. 28—37. 1.)

Jegyei: P—A. A Pallas Nagy Lexikona III—XVII. köteteibe írt érmészeti és régé­ szeti cikkek alatt.

Még meg nem jelent, kéziratban maradt cikk. A gyalakuti kehely. Összeállította: Ferenczi Sándor.

A KÖRÖSLÓRÓI MOUSTIÉRI IPAR A biharmegyei Kőröslóró Pe$tera Boiului (és nem Boului) nevű barlangjában az első próbakutatásokat H. Breuil abbé végezte még 1924. júniusában, amikor is sikerült megállapítania, hogy a palaeolithikum ősembere lakta a barlangot és dol­ gozott benne.1) E barlang rendszeres feltárása reám várt. Nem is barlang ez, hanem csak egy 14 m. hosszú fülke, amelynek bejárata 6 m. magas (1. kép) és Dél—20° felé néz. Ezt a munkát csak 1930. szeptemberében tudtam elvégezni a Román Állam Földtani Intézetének költségén. — Az alább ismertetendő leletek is ennek az inté­ zetnek a gyűjteményében vannak. Ez a fülke a Dealul Mitoc déli oldalán van. Ennek a hegyláncnak a Sebes Kőrös felé néző oldalát, amely már Barátkához tartozik, Coastea Luc/if-nak hívják. Breuil voltaképpen csak egy hydroquarzit-magkövet lelt, amelyen szándékos pattintási nyomok láthatók, aztán egy pár ugyancsak hydroquarzit-gyártási hulladékot, valamint faszenet és Ursus spelaeus csontmaradványait. Éppen elég indiciumot arra, hogy a kutatásokat a siker reményében lehessen folytatni ebben a fülkében. 1. képünkön A alatt látjuk a fülke alaprajzát és ezen balra dűlő, ferde vonal­ kázással jelezve a felásott területrészt. Ugyanezen a képen B alatt adom a fülke hosszanti szelvényét. A felásott terület függőleges szelvénye fent egy 20 cm. vastag, kisebbnagyobb mészkőtöredékkel vegyes alluviális réteget mutat, amelyben bükki festett cserepet, aeneolithikus edénytöredékeket, vágott őzszarvat, a tetején pedig szláv cserepeket leltem. Alatta egy 46 cm. vastag, barna, dilluviális agyagréteg helyez­ kedik el, amelyben sok mészkődarab feküdt, itt-ott egy-egy darab faszenet, kevés Ursus spelaeus-maradványt s meglehetősen sok hydroquarzit-gyártási hulladék mellett egy pár jellemző eszközt és fegyvert is leltem ugyanebből az anyagból. Jobb anyag hijján t. i. az erdélyi barlangokban általánosak a hydroquarzit eszközök és fegyverek. Ezt az anyagot u. i. kisebb-nagyobb göröngyökben a barlang mészkőfalából ütögette ki a moustiéri ősember. 2. képünkön adjuk a jellemzőbb eszközöket: az 1. és 3. sz. középeurópai típusú, tehát mindkét oldalán kidolgozott dárdahegy; — a 2. sz. La Quina-tipusú vakaróeszköz; — a 4.—7. sz. kismérvű megmunkáláson átment vakarók. Már a barátkai Coastea Luchi-n feltárt fülke anyagának közlése rendjén útaltam ennek a leletcsoportnak La Quina-jellegére, amit voltaképpen a 2. képünkön 2. sz. alatt adott vakaró határoz meg. Roska Márton. 1 Bul. Soc. des Sciences, Cluj, I I . 212. 1. éa 11. ábra 5. sz. — Roska M .: A régibb kőkor 306., 330. 1. és 191. kép 5. ez, — U. a. A barátkai moustiéri ipar. L ’ndustrie moustérienne de Barátka Fólia. Archaeologica, Budapest, I.— I I . 3.—5. 1. — Dacia V.— V I. k. 66. 1. tévesen Barátka alatt em­ lítve. akárcsak Eacovitza-néi: Archív de zoologie expérimentale et générale, Tome L X V I II . fasc. 2. Paris, 1929. 546. 1. — V. ö.‘ még Dacia I. k, 305, 1. — K ad ié O .: A jégkori ember Magyarországon. Dér Mensch zűr Eiazeit in U ngam 15. 17. 121. 1. — Szegedi Dolgozatok X I I . k. 39. 50. 1.

42

l^ o a r ö ő lo x ó , SiHáLT m . ^

S o iz ila x i. -± ••100

^ \\\\\\\\^ —le l á s d l ie r ü le í

^

'\ \ \ \ \ \ \ \ \ \ \ p ^ j j ^ /oailléc;

W'H\\\\V fW i\stl \ \ W\ '

WWWXWWVÍ y\\\\\m\\\N \ \ \ \ \ \ \ .y\ \ \ \ \ ^ A .

íii^ o L E ^ e s áxziviéra-j, k\\\\\\m\m\v

C o u p e v e iíL c ítile :

v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\]

V\ \ \ \ \ \ Í\ \ \ \ \ \ W \ \ \ wwwwwwwww ^wwywwwww

v\ \ \ \ \ \ V\ \ W \ \ \ \ \ V

^ A U u v iu m . = DilavÍ2XTa _1T7«S2Í2,LjA. lllllllillll'T ^ a e c th ^ a x .-

3 - 2ö°> '\\\\\v Abb. 1. kép.

A kőröslórói Peíjtera Boiului-barlang alaprajza, hosszanti metszete és függőleges szelvénye. Le plán, le profil longitudinal et la coupe verticale de 5a grotte Pe§tera Boiului á Kőröslóró.

Abb. 2. kép. A kőröslórói Pe^tera Boiului-barlang leletei. ^ s

Les trouvailles de la grotte Pe^tera Boiului á Kőröslóró.

43

L’INDUSTRIE MOUSTÉRIENNE DE KÖRÖSLÓRÓ Les premiéres recherches furent exécutées dans la caverne Pe$tera Boiului de Kőröslóró (Comté de Bihar) pár M. l’abbé Breuil en juin 1924. J’y faisais des excavations systématiques aux dépens de l’Institut Géologique de Fétat roumain en septembre 1930. Les trouvailles provenantes de ces excavations sont conservées au musée de cet institut á Bucarest. Sous íig. 1 A nous voyons le plán de la caverne. Le lieu des excavations est marqué pár des traits obliques. Mérne fig. B. montre le profil longitudinal. Le profil vertical contient tout d’abord une couche alluviale avec des fragments de pierre de chaux. Dans ce gisement j’ai découvert des débris de vases peintes Bükkiennes, des fragments éneolithiques, un bois de chevreuil coupé et en haut de cette couche des fragments de vases slaves. En dessous j’ai rencontré une couche diluviale d’argile d’une épaisseur de 46 cm contenant beaucoup de pierres de chaux,
Márton de Roska.

AZ AENEOLITHIKUM KOLOZSKORPÁDI I. JELLEGŰ EMLÉKEI ERDÉLYBEN Amikor a festett kerámika keleteurópai faciese (Tripolje-kultúra) legszebb virágzásának örvendett s Nyugat felé való terjeszkedésében már mélyen a Maros völgyéig is (Marosvásárhely, Pókafalva, Fugád) eljutott, Északon Bukovinát, Galíciát, Keleten Déloroszországot, Dél felé pedig Thráciát is megtermékenyítette, hirtelen megtorpant, ellankadt s aztán végleg meg is szűnt. Ezt a halálos csapást egy Észak felől lehúzódó hatalmas ethnikus áramlat mérte a Tripolje-kultúrára s annak képviselőire, amely új mívelődési tartalommal köszönt be s ennek magvait ülteti el mindenfelé, ahol lábát megvethette. Azt ma egész bizonyossággal meg tudjuk állapítani, hogy az új hódítók Északnyugat és Nyugat felől a fő folyóvölgyeken hatoltak be Erdélybe s részint ezeken, részint pedig a mellékvizek völgyein át nyomultak mind bennebb és bennebb, — de hogy az Erdélyt Bukovinával és Moldovával összekötő szorosokon is bejöttek volna, ma még nem tudjuk minden kétséget kizárólag állítani. Mívelődési hagyatékuknak két igen tekintélyes csoportját a kerámik^i emlé­ kek és a kőholmik képviselik. A csont- és rézholmik ma még alárendeltebb szere­ pet játszanak. Jórészt szórványos leletekkel van dolgunk, ezek azonban többnyire zártak lévén, sok tekintetben pótolják a rendszeres ásatások hiányát. Vannak azonban ásatásokból származó emlékeink is. Az alábbi leletstatisztika korántsem teljes, de így is kifejező és tiszta képet nyújt e mivelődés erdélyi kiterjedésének mérvéről és természetéről.') Még 1937. augusztusában zártam le s nemcsak Erdélyt öleli fel, hanem a románoktól megszállott egész területet. 1. Ajtón (Kolozs m.). A NBKM.-ban 2175. sz. egyenes fokú amphibolitfejsze. !) A szövegben használt rövidítések: AÉ. = Archaeológiai Értesítő, Budapest. ASL. = Archív des Vereins für siebenb. Landeskun.de, Nagyszeben. BSM. = Burzenlander Sachsisehes Muse un = Barcasági Szász Múzeum, Brassó. EM. = Erdélyi Múzeum, Kolozsvár. EMEÁ. = Erdélyi Múzeumegyesület Ásványtára, Kolozsvár. EME. Évh. = Erdélyi Múzeumegyesület Évkönyve, Kolozsvár. EMEB. = Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára, Kolozsvár. Gooss = Gooss Carl: Chronik dér archa3ologischen Funde Siebenbürgens, Hermannstadt 1876Különlenyomat az ASL. N. F. 1876. k.-ből. Debreceni Közleményei: = Közleményei^ a Debreceni m. kir. Tisza István-Tudományegyetem Régészeti Intézetéből. MNM. = Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Marfian I. = Marfian lulius: Archaeol.-praehist. Repertórium Siebenbürgens. Mitteilungen d. Anthr. Ges. i. Wien, Bd. X X X IX , (N. .F. IX .) 1909. 321.— 58. 1. Marfian I I . —Martian Ittlian: iíepertoriu arheologie pentru Ardeal, Bistri|a, 1920,

Abb. 1. kép. Aeneolithíkus csuprok és kőfejsze (8. sz.), bronz­ kori csupor és tálperem (6. 7. sz.) az algyógyi barlangból. — Aeneolithische Henkeltassen und Steinaxt (Nr. 8), bronzezeitliche Tassé u. Schiisse rand (Nr. 6, 7), aus dér Höhle v. Algyógy.

46 2. Alcsernáton (Háromszék m.). U. ott a Nyírtetejé-ről 1893. sz. egyenes fokú zöldkő-trachitfejsze. — A SzNM.-ban 4278. sz. ferde fokú kőfejsze. 3. Algyógy (Hunyad m.). Az EMER.-bán (1. kép) a Torma-féle gyűjtemény­ ben barázdás tüzdelésű és lencsés díszű kerámika, egyenes fokú kőfejszék, amiket a gróf Kán Kocsdrd-barlangban, a Ce/dfuie-n (Váracska) és Dealu. Judelui'On (A bíró hegye) leltek. EM. 1879. 199-202. 1. ÖTÉ. XI. (2. r. VIII.) 1886. 24. 1., XII. (2. r. IX.) 76. 1. 77. sz., XXII. 1897. 29—30. 1. — ASL. N. F. XIV. 1877. 618. 1. AÉ. 1885. 300., 302—307.1. — Hunyad vm. tört. I. K. 13. 1. és 38—47., továbbá 50., 51. ábra. — Hunyadm. Tört. Rég. Társ. Évk. 1888. 95.1. — Roska M. Újabb kőkor 272. ábra. — Schroller 76. 1. 79. sz., 26. t. 5. sz., 27. t. 3. sz. Az u. o. 30. t. 7. sz. alatti csupor valószínűleg nem tordosi, hanem szintén algyógyi. — A Reinerth 2. ábra 4. sz. csupra (az EMER.-ban V. 9967. sz.), valamint az 5. sz. is szintén algyógyi s valószínűleg algyógyi a 4. ábra 3. sz. csupra is. — Wosinsky 25. 1. és I. t. 2., 3. sz. cserepek és 4. sz. bögre nem tordosi, hanem algyógyi. — H.Schmidt: Tordos, Zeitschr. f. Ethn. XXXV. k. 438—69. 1. közölt cikkének ábrái közül a 15. sz. csésze nem tordosi, hanem szintén algyógyi. 4. Alsókosály (Szolnokdoboka m.). A dési városi múzeumban a római tábor­ helyen eszközölt ásatások rendjén kikerült lencsés díszű cserepek. 5. Alsóorbó (Alsófehér m.). Az NBKM.-ban 1920—86. sz. alatt a Piatra danihatárrészből vesszős, barázdás tüzdelésű, rácsos, körömbenyomásos, rovátkaszalagos, ujjbenyomásos bordadíszű, benyomott háromszöges és kimetszett díszű cserepek. Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. sz. 4. I. 6. Alsószentmihályfalva (Tordaaranyos m.). Az EMÉR.-ban a Közép Bodokdülőből I. 584. sz. kőkalapács. 7. Alsószolcsva (Tordaaranyos m.). Téglás Gábor egy 18 cm. hosszú s a nyéllyuknál 6‘5 cm. széles, kvarcos kárpáti homokkőfejszét és egy 12 cm. hosszú, 5‘5 cm. széles sötétzöld serpentin fejszét szerzett innét. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 84.1. 120. sz. — Martian I. 20. sz., II. 576. sz. M illeker: I. I I . I I I . = Milleker B ódog: Délmagyarország régiségleletei, Temesvár, I. 1897., I I . 1899., I I I . 1906. Milleker: Délm. ősk. = U. a. Délmagyarország- az őskorban, Temesvár, 1894. M illeker: Délm. ösk. rég. = Délmagyarország őskori régiségleletei, Temesvár, 1891. Mon. = Az illető megye monográfiája. NBKM . = A Nagyenyedi Bethlen-Kollégium Múzeuma. Neigebaiier = Neigebauer J. F. Dacien aus den Ueberresten d. klassisehen Altertums, Kronstadt, 1851. ÖTÉ = Értesítő az Erdélyi Múzeumegyesület Orvos-Természettudományi Szakosztályából, Kolozsvár. Reinerth: = Reinerth R an s: Siebenbürgen als nordiaches Kulturl&nd d. jüngerea Steinzeit, Mannus, V II. Erg. Bánd 189— 199. Schroller = Schroller, Hermann: Die Stein- u. Kupferzeit Siebenbürgens, Vorgesch. Forschungen, H eft 8., Berlin., 1933. SzNM. — Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy. Útmutató = Pósta B éla: Útmutató az Erdélyi Országos Múzeum Érem- és Bégiségtárá bán, Kolozsvár, 1903. Wosinsky — Wosinsky M ór: Az őskor mészbetétes díszű agyagművessége. Budapest, 1904

47

Abb. 2. kép. Ncolithikus (1. 3. sz.) és aeneolithikus edénytöredékek és csontár Alvincről. Neolithischc (Xr. 1, 3), und aeneolithische Gefassbruchstücke, Ahle aus Bein von Alvinc.

Abb. 3. kép. Edénytöredékek Alvincről. — Gefassbruchstücke von Alvinc.

48 8. Alsószovát (Kolozs m.). Az EMEÁ.-ban kőkalapács. ÖTÉ. IV. 1879.153.1. 9. Alsótelek (Hunyad m.). Az irodalom amphibolitfejszét ismer innét. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 66. 1. 43. sz. — Hunyad vm. tört. I. 15. 1. — Martian I. 23., II. 682. sz. 10. Alvinc (Alsófehér m.). Az EMER.-ban az ú. n. Torma-telepről IV. 4379—82. sz. barázdás tüzdelésű, lencsés, vesszős és körömbenyomásos cserepek, IV. 2112—31. sz. közt barázdás tüzdelésű, vesszős és körömbenyomásos, valamint bepréselt háromszög-díszű kerámika. (2. és 3. kép. A 2. kép 1. és 3. sz. neolithikus.) Wosinsky 27—28. 1. tévesen hivatkozik az I. t. 7. sz. edényére, mert a hivatkozott táblán nincs ilyen szám. E helyett talán a 4. sz. értendő, ez az edény meg algyógyi. — ZfE. 1903. 447. 1. 25. ábra.

Abb. 4. kép. Edénytöredékek Apanagyfatuból. — Gefassbruchstücke von Apanagyfalu.

A NBKM.-bán is vannak hasonló díszítésű cserepek, köztük mészbetétesek is. 11. Angyalos (Háromszék m.). A SzNM.-ban a Te/efe-határrészből körömdíszes, barázdált tüzdelésű cserepek. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 183. 1. 156. sz. — Martian I. 29., II. 18. sz. 12. Apahida (Kolozs m.). Az EMER.-ban a kelta temető területéről vesszős díszű cserepek. Dolgozatok. Travaux. Kolozsvár, II. k. 1—20. 1. 13. Apanagyfalu (Szolnokdoboka m.). Schroller 74. 1. 3. sz. alatt barázdás tüzdelésű és lencsés díszű kerámikát sorol fel. — A kolozsvári ref. kollégium gyűj­ teményében van egy 9‘5 cm. hosszú ívelt fokú amphibolitfejsze.

49 Az EMER.-ban 334—408., 1768—75. 1792. és 2113—80. sz. közt barázdás tiizdelésű, vesszős, rácsos, kimetszett körömdíszű cserepek. (4. kép.) Debreceni Köz­ lemények 1940. évf. 1. sz. 4—5. 1. és 4. kép 7. sz.

Abb. 5. kép. Neolithisches (1. sz.) és aeneolithikus edénvtöredékek az aranyi hegyről. Neolithische (Nr. 1), u. aeneolithisclie

Scherbenstücke von Arany.

4

50 14. Arany (Hunyad m.). A dévai múzeumban s az EMER.-bán vesszős, lencsés és körömdíszes cserepek. Az 5. és 6. kép az EMER. II. 5259—373. sz. alatt beleltározott anyagának jellemzőbb darabjait ábrázolja. Az 5. kép 1. sz. neolithikus. 15. Aranyosgyéres (Tordaaranyos m.). Az EMER.-bán 1993—94. sz. barázdás tüzdelésű és vesszős díszű cserepek. Wosinsky 27. 1. — Schroller 74. 1. 10. sz. 16. Aranyosszohodol, Szohodol (Tordaaranyos m.). A MNM.-ban kőfejsze. (Lelőhelye tévesen Szokodolnak írva.) Alsófehér vm. monogr. I./l. k. 65—66. 1.) 17. Asszonynépe (Alsófehér vm.). A NBKM.-ban 3472. sz. ívelt fokú kőfejsze.

Abb. 6. kép. Csuprok s cserepek az aranyi hegyről. — Tassén und Scherben von Arany.

18. Ágosionfalva (Nagyküküllő m.). Az EMER.-bán aeneol. jellegű cserepek. 19. Árapaiak (Háromszék m.). A SzNM.-ban 7. 99. sz. egyenes fokú, ívelt oldalú 17-7 cm. h. kőfejsze. 20. Árkos (Háromszék m.). A SzNM.-ban 23/883. sz. egyenes fokú kőfejsze. 21. Backamadaras (Marostorda m.). A NBKM.-ban 1916. sz. dacittufafejsze éle. 22. Bakonua (Hunyad m.). A Csebről Bakonyára vezető öblös szirtszoros szikláin aeneol. jellegű cserepek. Hunyad vm. tört. I. 14. 1. — Martian I. 48. sz.

Balla, 1. Szilágyballa. 23. Balomir, hátszegi járás (Hunyad m.). Az irodalom kőfejszét említ az EMER.-ban, amit a Sztrigy jobb partján az erdő felé eső telepen leltek. EME. Évk. V. 136.1. — Gooss 12.1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 71.1. 60. sz. — Hunyad vm. tört. I. 17. I. Martian I. 51.,* II. 44. sz.

51 24. Banica, Banyica (Hunyad m.). A dévai múzeumban a Boli-barlangból aeneol. jellegű cserepek. Hunyad vm. tört. I. 21—22. 1. L. Petrozsénynél is. 25. Barcarozsnyó (Brassó m.). Az EMER.-ban I. 1829 sz. ívelt fokú, man­ dulaalakú kőfejsze. A BSM.-ban vesszős és körömdíszes cserepek. 26. Barcaszentpéter, Szentpéter (Brassó m.). A BSM.-ban ívelt fokú, man­ dulaalakú kőfejsze. 27. Barcaújfalu (Brassó m.). A BSM.-ban ívelt fokú kőfejsze, vesszős és körömdíszes cserepek. 28. Bardoc (Udvarhely m.). A SzNM.-ban A. 1707. sz. ívelt fokú, többékevésbbé ovális amphibol-pala-fejsze. ÖTÉ. IV. 1879. 153. 1. SzNM. Ért. I. 42. 44.1. 29. Bábolna (Hunyad m.). A Dobogó-kegylokoa aeneol. jellegű cserepek. Hunyad vm. tört. I. 13. 1. Bács, 1. Kisbács. 30. Bádok (Kolozs m.). Magánkézben ívelt kőfejszefok. Bánio, 1. Bánya. 31. Bánpatak (Hunyad m.). A dévai múzeumban barázdás tüzdelésű cserepek. 32. Bánya, Bánia (Krassószörény m.). Halavács Gyula barázdás tüzdelésű és vesszős díszű cserepeket gyűjtött a Cracuotara hegyháton. MNM. Naplója 1878. 87. 1. 112. sz. — Milleker I. 15. 1., Délm. ősk. rég. 3. 1., Délm. ősk. 3. 1. 33. Bátos (Kolozs m.). Az irodalom innét szívalakú kvarcitcsákányt ismer. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 87. 1. 139. sz. — Martian II. 51. sz. 34. Bedé és Havadtő közt (Marostorda m.), a Nagybükkárká-ban mandula­ alakú fejszét leltek, amely most a marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjt.-ben van. 35. Bedellő (Tordaaranyos m.). A La valea in$elului la cruce-hegytetőn levő sírokból, a Boc$uta- és Pacala fülkékből egyenes és ívelt fokú kőfejszék, köröm­ díszes, vesszős, barázdás tüzdelésű, lencsés díszű, bordadíszes kerámika. Alsófehér vm. monogr. II. /I. k. 21—22., 28—31. 1. — Roska M. Ujabb kőkor 350—351. 1. — Wosinsky 31—32. 1. — AÉ. 1891. 65—69., 160— 163. 1., 1914. 386. 1. — EM. XXV. (ú. f. III.) 114. 1. — Childe I. 189. 1. 1. sz. jegyzet. — Schroller 75. 1. 50. sz. 36. Bereck (Háromszék m.). A SzNM.-ban 46/893. sz. egyenes fokú, nagyobb, törött élű (teljes hossza 24 cm. lehetett) kőfejsze. 37. Berend, Nádasberend (Kolozs m.). A kolozsvári gör. kát. teológia gyűjt.-ben az Ördögkeresztur felé néző oldalról rovátkaszalagos cserepek. Bessenyő, I- Székásbessenyő (Alsófehér m.). 38. Bessenyő (Besztercenaszód m.). Az EMER.-ban homokkőnucleus, törött kőkalapács s aeneol. jellegű cserepek. 39. Beszterce (Besztercenaszód m.). A besztercei szász gimn.-ban egy 15’2 cm. h. egyenes fokú, aeneol. kőfejsze van. 40. Békás (Csík m.). Az ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 73. 1. 39. sz. kvarc­ homokból való szívalakú fejszét említ a dévai múzeumból, amit a Békáspatuk mel­ lett leltek. 41. Boérfalva (Szolnokdoboka m.). Az ASTRA nagyszebeni múzeumában 2134. sz. kőfejsze, törött, újólag fúrt. Bogsánbánya, 1. Németbogsán.

4’

Cserepek BohoQtról.

Scherben von Boholt.

53 42. Boholt (Hunyad m:) Az EMER.-bán az 1336— 1402. és II. 5141—94. sz. holmik közt barázdás tüzdelésű, vesszős, rovátkaszalagos, fenyőágas, s tagolt borda­ díszes, kimetszett köröm- és bepréselt háromszöges díszű cserepek. (7—8. kép.) Útmutató 14. 1. — Wosinsky 27. 1. — Reinsrlh 3. ábra 11., 17. sz., 5. ábra 28., 29. sz. — Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. sz. 5. 1. és 10. kép 1. sz.

Abb. 8. kép.

Cserepek Boholtról. — Scherben von Boholt.

54 Boica, 1. Kisbánya. 43. Boj (Hunyad m.). A dévai múzeumban a Mágurice tetőről barázdás tüzdelésű, lencsés díszű cserepek. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 61. 1. 22. sz. — Hunyad vm. tört. I. 13. 1. — Martian I. 82., II. 82. sz. 44. Bokajalfalu (Hunyad m.). A dévai múzeumban barázdás tüzdelésű cserepek. 45. Boncnyíres (Szolnokdoboka m.). A Valea holceraghi, Rázor és Dupá táu határrészekben ősk. telepek, részben aeneol. jellegű kerámikával. A leletek Orosz E. gyűjt.-ben s kis részben a wieni Naturhist. Museumban. Orosz E A Valea Holcserági-őstelep Boncnyíres határában. ÖTÉ. XX. 1895. 31.—36. I. — AÉ. 1934. 151. 157. 209. 1. — ÖTÉ. XXVI. 1901. 42.-46. 1. — EM. XX. 31. 93. 1. — Martian I. 87., II. 86. sz. — Hoernes M. Urgesch. d. bild. Kunst, 1. kiad. Wien 1898. 301. 1. 46. Borberek (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 2523. sz. egyenes fokú melaphirfejsze, aeneol. jellegű kerámika. Borzás, 1. Magyarborzás. 47. Botfalu (Brassó m.). A BSM.-ban a Kronstádter Wiesen-ről lencsés diszű kerámika. Schroller 76. 1. és 31. t. 9. sz. 48. Bözödújfalu (Udvarhely m.). Az EMER.-bán I. 1278. sz. ívelt fokú, man­ dulaalakú kőfejsze. Csutak: Emlékkönyv 261. 1. 5. kép 6. sz. A marosvásárhelyi főgimn. gyűjt.-ben egy egyenes fokú, 6*8 cm. h. kő­ fejsze van. 49. Bradacel (Hunyad m.). Hunyad vm. tört. I. 9. 1. kőfejszét említ. 50. Bradest (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 1883. K—Z. sz. alatt barázdás tüzdelésű, vesszős díszű cserepek, fejszeél a Burgu-határrészből. 51. Brassó (Brassó m.). A BSM.-ban a Staffen-ről ívelt fokú kőfejsze; — a cementgyár területéről egyenes fokú kőfejsze; — a Kronstádter W iesen-ről lencsés és vesszős díszű kerámika; — a Salamonfelsen-ről barázdás tüzdelésű és lencsés díszű cserepek; — a Bienengarten-ből ívelt fokú kőfejsze. Schroller 77. 1. 111. sz. és 31. t. 3. 4. 6. 9. 52. Bulbuk (Hunyad m.). A szászvárosi gróf Kún-kollégiumnak volt egy kőfejszéje. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 62. I. 26. sz. — Hunyad vm. tört. I. 13. 1. — Martian I. 102., II. 111. sz. 53. Búzamező (Szolnokdoboka m.). A MNM.-ban vonaldíszes cserép. AÉ. 1891. 81. 1. — Martian I. 106., II. 116. sz. — Mon. II. 322. 1. 54. Bürkös (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 1648—56. sz. közt aeneol. jellegű cserepek és ívelt fokú kőfejszetöredék. 55. Cege (Szolnokdoboka m.). A NBKM.-ban Herepei Károlyiak a cegei, vagy Hódosló partján eszközölt ásatásaiból vesszős és körömdíszes cserepek is. 56. Csabaújfalu (Szolnokdoboka ni.). Schroller 74. 1. 5. sz. alatt barázdás tüzdelésű és lencsés díszű kerámikát említ. 57. Csáklya (Alsófehér m.). Az EMER.-ban 34. sz. amphibol-fejszefok (az EME. Évk. V. 135.1., — EM. III. 1. tévesen kalapácsnak mondja); 1207— 1327. és 1757—66. sz. közt barázdás tüzdelésű és lencsés diszű cserepek. (9., 10. kép. A 9. kép 5. sz. rézkori.) A NBKM.-ban 2443.—3054. és 4255.—4379. sz. közt barázdás tüzdelésű, vesszős, körömbenyomásos, rovátkaszalagos kerámika és egyenes fokú fejsze.

55

Abb. 9. kép. Atneolithikus és rézkori (4., 5. sz.) kerám iai maradványok Csáklyáról. Aeneol. u. kupferzeitliche (Nr. 4, 5) keramische Reste von Csáklya.

Abb. 10. kép. Edénytöredékek Csáklyáról. — Gefássbruchstiicke von Csáklya.

56 Wosinsky 29. 1. és III. t. 1. 3.-5. 7. sz., VII. t. 6. 7. sz. — Schroller 67. 1., 74. 1. 23. sz., 26. t. 8. sz., 27. t. 1. sz., 29. t. 2. sz. — Martian I. 111., II- 165. sz. — Reinerth 3. ábra 1. 3. 4. 9. 10. 14. 21. sz., 5. ábra 14. 16. sz. — Debreceni Közlemé­ nyek 1940. évf. 1. f. 6. 1. 58. Csákó (Alsófehér m.). A NBKM.-ban kőfejszeél. 59. Csegez (Tordaaranyos m.). Az EMER.-ban IV. 2371. sz. iveit fokú, mandulaalakú homokkőfejsze éle. 60. Csigmó (Hunyad m.). A Magura mögött levő Besericuta nevű beszakadt barlangban aeneol. jellegű cserepek. Hunyad vm. tört. I. 13. I. és 36. kép. — Hunyadm. Tört. Rég. Ért. XV. 134. 1. — Hunyadm. Tört. Rég. Társ. Évk. IV1888. 97. 1. 61. Csíkmegye. A Csíkszeredái róm. kath. főgymn. gyűjt.-ben 3 határozottan és 2 enyhén ívelt fokú kőfejsze. 62. Gsíkmenaság (Csík m.). A SzNM.-ban 3824. sz. ívelt fokú, mandula­ alakú kőfejsze. 63. Csíkszentgyörgy (Csík m.). Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjt.-ben kőfejszetőredék. 64. Csíkszentmárton (Csík m.). Schroller 74. 1. 15. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ. 65. Csíkszereda (Csík m.). Az EMER.-ban I. 4378.-83. sz. közt fenyőágas, tagolt, bordás, ovális és kerek pontos kerámika. Vámszer Géza gyűjt.-ben a Suiafenyő aljá-ról ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze volt. 66. Csittszentiván (Marostorda m.). A marosvásárhelyi róm. kath. főgymn. gyűjt.-ben egy 20'2 cm. h., egyenes fokú kőfejsze. 67. Csoklovina (Hunyad m.). Az EMER.-ban és a volt Kolozsvári Román Egyetem Régészeti Intézetében vesszős, lencsés és rovátkaszalagos cserepek. V. ö. Roska M. A dilluviális ember nyomai a csoklovinai Cholnoky-barlangban. Traces de l’homme diluvien dans la caverne Cholnoky á Csoklovina. Dolgozatok—Travaux, III. Kolozsvár 1912. 201.—249.1. Csúcs 1- Maroscsúcs. 68. Csulpez (Hunyad m.). Az EMER.-ban II. 6174.—79. sz. közt aeneol. jellegű cserepek. Daróc 1- Nádasdaróc. 69. Dálnok (Háromszék m.). A SzNM.-ban van egy andezitbalta, ami koráb­ ban a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó-kollégium gyűjteményében volt. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 184. 1. 159. sz. 70. Déda (Marostorda m.). A marosvásárhelyi róm. kath. főgymn. gyűjt.-ben egy egyenes fokú kőfejsze. 71. Déva (Hunyad m.). Az EMER.-ban és a dévai múzeumban a Várhegy­ ről barázdás tüzdelésű, lencsés díszű, vesszős, rovátkaszalagos kerámika, egyenes és ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze. Reinerth 1. ábra. 72. Drág (Kolozs m.). A Szikszay gyűjt, -ben volt egy gránitfejsze. AÉ. 1897. 356. 1.

y

57 73. Drágcséke (Bihar m.). Magánkézben ívelt fokú, 7'6 cm. h., a nyakán enyhén bekapó kőfejsze. 74. Danatölgyes, Dubova (Krassószörény m.). Az orsovai polg. isk. gyűjte­ ményébe a Kazán-szorosban levő Széchenyi-konyha nevű barlangból szerpentinfejsze foka került. Az orsovai áll. polg. és elemi isk. Értesítője 1900.—1901. 55. 1. - Milleker III. 34.-35. 1. 75. Ecel (Nagyküküllő m.). A nagyszebeni Természettudományi Társulat gyűjt.-ben volt egy amphibolfejsze. ASL. N. F. XIII. 1876. 484. 1. — Neigebauer 254.-255. 1. 1.—5. sz. 76. Egerpatak (Háromszék m.). A SzNM.-ban az Oláhülés határrészből aeneol. jellegű kerámika. Schroller 77. 1. 127. sz. 77. Élőpatak (Háromszék m.). A SzNM.-ban a Csonkapatak-ból 5490. sz. ívelt fokú, mandulaalakú, 8-5 cm. h. kőfejsze. 78. Erdély. A SzNM.-ban 5197. sz. ívelt fokú, valamint egy egyenes fokú kőfejsze. — A Székely Mikó-kollégiumban 2 drb. egyenes fokú kőfejsze. 79. Erdőfalva (Hunyad m.). A dévai múzeumban barázdás tüzdelésű, lencsés diszű, vesszős, fenyőágas, rovátkaszalagos kerámika, egyenes fokú kőfejsze az Alsó barlang ból, Intre pietri határrészből, a Cetate nevű barlangból, a Raiu nevű szirt alatt beszakadt barlangból, a Podu nevű hegyhátról. Hunyadm. Tört. Rég. Társ. Évk. IV. 1888. 96. 1., V. 60. 1. — ÖTÉ. XI. (2. r. VIII.), 1886. 204.-206. 1., XII. (2. i. IX.) 75. 1. 72. sz. — AÉ. 1885. 300.—303. 1. — Hunyad vm. tört. I. 14.1, részben összezavarja az algyógyi leletekkel. V. ö. 50.—52. 56.—59. kép. — Schroller 76. 1. 71. sz. 80. Erdőfüle (Udvarhely m.). Az EMER.-bán a Gál gödre-határrész bői IV. 2368. sz. egyenes fokú kőfejsze foka. 81. Erked (Udvarhely m.). A segesvári evang. főgymn.-ban trachytfejsze. ASL. N. F. XIII. 424. 1. és képé u. o. I. t. 17. sz. Foka ívelt, fúrása befejezetlen. A BSM.-ban is van egy ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze. 82. prősd (Háromszék m.). A VI. rétegtől felfelé megvan a körömdísz, felülről a II. réteg képviseli voltaképpen az aeneol. szóban forgó fázisát. Debreceni Közlemények 1940. évi 1. sz. 6. ,1. 83. Érkeserű (Bihar m.). Magánkézben egy egyenes és egy ívelt fokú kőfejsze. 84. Érmihályfalva (Bihar m.). A Ráthonyi József kertjében s a szomszédos kertekben korpádi jellegű telep, emlékei a nagyváradi múzeumban. U. o. Árpád tér-ről kőfejsze alsó része. Roska M. Stafiunea preistoricá dela Valea-lui-Mihai. Anuaru, Inst. de Studii Clasice pe anii 1928.— 1932. I. Cluj 1932. 73.—80. 1. 85. Érszöllős, Nagypacal (Szilágy m.). Az EMER.-bán IV. 2365. sz. ívelt fokú 6’5 cm. h. mandulaalakú kőfejsze. 86. Étfalva (Háromszék m.). A SzNM.-ban az Oldalramenő-határrészből vesszős, lencsés, rovátkaszalagos, fenyőágas cserepek. U. ott a Hagóteíő-határrészből vesszős és rovátkaszalagos edénytöredékek. 87. Fegyer (Hunyad m.). A volt Kolozsvári Román Egyetem Régészeti Intéze­ tében a Coasta vacii alsó fülkéjéből barázdás tüzdelésű, lencsés díszű, vesszős és köröradíszes cserepek; u. ott a Piaira Muntenilor-bm levő folyosóból u. olyan

58 díszű cserepek (12. kép) voltak. Ilyeneket leltem a folyosó felett a sziklák között is. — Reinerth 3. ábra 23. sz. 88. Feketehalom (Brassó m.). A BSM.-ban egyenes s ívelt fokú, mandulaalakú kőfejszék. 89. Feketelak (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban I. 6646.—51. sz. alatt aeneol. jellegű cserepek. 90. Felsőárpás (Fogaras m.). Orosz E. gyűjt.-ben kőfejsze. Felsőbogáta, 1. Oláhbogáta. 91. Felsőboj (Hunyad m.). Az ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) s utána Martian I. 183., II. 83. sz. augitporphirfejszét említ innét, amit a Dobrila-határrészben leltek. 92. Felsőorbó (Alsófehér m.). A NBKM.-ban ferdén vágott szájú, felálló fülű csupor, barázdás tüzdelésű cserepek ( Wosinsky 28. 1.) és 3332. sz. körömdíszes csupor. — Schroller 74. 1. 26. sz. Felsőpián, 1. Oláhpián. 93. Felsőrákos (Udvarhely m.). A SzNM.-ban 68./886. sz. alatt ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze. SzNM. Ért. I. 42.—43. 1. — ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 70.1.20. sz. 94. Felsőszálláspatak (Hunyad m.). Az ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 72.1. 65. sz., Hunyad vm. tört. I. 17. 1., Martian I. 189., II. 574. sz. szívalakú trachytfejszét említ innét. Felsőtelek 1. Kistelek. 95. Felsőzsuk (Kolozs m.). Orosz E. gyűjt.-ben kőfejsze, amit az erdő déli oldalán lelt. EM. XXI. 307. 1. 96. Fenyőfalva (Szeben m.). A nagyszebeni Természettud. Társ. gyűjt.-ben volt egy serpentinfejsze. EME. Évk. V. 136. 1. — Goos 23. 1. 97. Firtosváralya (Udvarhely m.). A marosvásárhelyi róm. kath. főgimnázium gyűjt.-ben egy ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze. 98. Fótosmartonos (Martonos) (Háromszék m.). A SzNM.-ban egyenes, ferde és ívelt fokú, mandulaalakú kőfejszék. SzNM. Ért. I. 42.—43. 1. 99. Földvár (Brassó m.). A BSM.-ban a Föfcfudr-ból barázdás tüzdelésű, vesszős és lencsés díszű kerámika, a földmíves iskola területéről lencsés díszű cserepek. Schroller 77. 1. 116. és 117. sz. és 31. t. 7. sz. alatt nyújtott körömdíszes cserép. — Debreceni Közlemények 1940. 1. sz. 7. 1. 100. Futásfalva (Háromszék m.). Az EMER.-ban I. 6275. sz. alatt a Csere­ fark erdő mellől egyenes fokú, 15 cm. h. kőfejsze.

Füle, 1- Erdőfüle. 101. Fűzesd (Hunyad m.). 1865-ben kőfejszéket és szilánkokat leltek itt. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 60. 1. 14. sz. — Martian I. 207., II. 266. sz. 102. Geges (Marostorda m.). Az ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 72.1. 34. sz. alatt egy elveszett kőfejszéről tesz említést. 103. Glod (Hunyad m.). A dévai múzeumban a Coltal rupturii-határrészből 10-8 cm. h. egyenes fokú kőfejsze. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 75. 1. 75. sz. — Hunyad vm. tört. I. 60. sz. kép. — Martian I. 224., II. 302. sz. 104. Godinesd (Hunyad m.). Pe$tera-de Sus (Felsőbarlang)-ból a dévai mú­ zeumban barázdás tüzdelésű, köröm- és lencsés díszű cserepek, agyagcsupor, kőcsüngődísz. ÖTÉ. XI. (2. r. VIII.) 1886. 188., 192., 194. 1., XII. (2. r. IX.) 58. 1.

59 XXII. 1897. 27. 1. — Hunyad vm. tört. I. 9. 1. és 1. ábra alatt barázdás tüzdelésű cserép, 2. sz. alatt barázdás tűzd. csupor, 3. ábra alatt a kőcsüngődísz, 4. ábra alatt a barlang alaprajza. — Hunyadm. Tört. Rég. Társ. Évk. IV. 1888. 98.—99. 1. — Schrollet 76. 1. 80. sz. 105. Göc (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban D. 473. sz. 9 cm. h. törött fokú kőfejsze.

Abb. 11. kép. Gyulafehérvári keráinikni

maradványok.

- Keramische Reste von Gyulafehérvár.

Gredistye 1. Üjgredisiye. 106. Gyalu (Kolozs m.). A kolozsvári gör. kát. teológia gyűjt.-ben köröm­ díszes cserepek a Kapuspatak medréből és a Budu//<5-határrészből. 107. Gyertyámos (Tordaaranyos m.). A NBKM.-ban a La plasa pe§teri és Cornu tájáról, a Gruiu darului nevű hegy lejtőjén feltárt tumulusokból, Piatra móri vagy Kőköz odúiból, valamint a Pufeu/a-barlangból barázdás tűzd., lencsés diszű, vesszős, körömdíszes, rovátkaszalagos, rácsos díszű kerámika s egyenes fokú kő­ fejsze. AÉ. 1891. 65.-69. 1. — Mon. II. 1. 20.—21. 1. — W osinsky 32. 1. — Roska M. Újabb kőkor 350. 1. — Martian I. 242., II. 727. sz. - Schroller 74. 1. 29. sz. és 29. t. 5.—8. sz. 108. Gyulafehérvár (Alsófehér m.). Az EMER.-ban IV. 1683., IV. 1685.—96. sz. vessződíszes, barázdás tűzd., rovátkaszalagos cserepek s felálló fülű csészetöredék. (11. kép). — Debreceni Közlemények 1940. évi 1. sz. 7. 1. 109. Haraly (Háromszék m.). A SzNM.-ban 16. 896. sz. ívelt fokú, mandula­ alakú, 16'5 cm. h. kőfejsze. 110. Hari (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 2176. sz. alatt ívelt fokú, mandula­ alakú kőfejsze.

60 Havadtő, 1. Bede alatt. 111. Homoródalmás (Udvarhely m.). A BSM.-ban barázdás tűzd., lencsés és vesszős díszű cserepek. — Schroller 18. 1. 75. 1. 68. sz. és 31. t. 1. 2. 5. 8. sz. 112. Homoródszentmárton (Udvarhely m.). A székelyudvarhelyi ref. kollé­ gium gyűjt.-ben volt 2 kőfejsze-töredék. — Magánkézben egyenes fokú, mandula­ alakú 9-6 cm. h. kőfejsze fele. 113. Hortobágyfalva (Szeben m.). Orosz E. gyűjteményében kvarcitfejsze. — Hunyadm. Tört. Rég. Társ. Évk. XX. 1910. 168. 1. 114. Hosszúfalu (Brassó m.). A SzNM.-ban 2./893. sz. enyhén ívelt fokú. hosszúkás mandulaalakú, 12'8 cm. h. kőfejsze, mit a Hegyeshegy alján leltek. 115. Höltövény (Brassó m.). A BSM.-ban ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze, 116. Hunyad m. Az EM. III. 116. 1. a budapesti 1876-os kiállításra küldött holmik között kőfejszét is említ. 117. Ilyefalva (Háromszék m.). A SzNM.-ban a Vágott-tető alatt levő Forrásdombról aeneol. jellegű cserepek. 118. Kakasfalva (Szeben m.). Schroller 76. 1. 94. sz. alatt barázdás tüzde­ lésű és lencsés díszű kerámikát említ. Kapud, 1. Aiagyarkapad. 119. Karácsonyfalva (Hunyad m.). a) A Balogu (Szabó József-barlang), b) Sura de Jós (Király Pál-barlang) nevű barlangokból a dévai múzeumban barázdás tüzdelésű, lencsés díszű, vesszős, körömdíszes, rovátkaszalagos, fenyőágas kerámika. Schroller 76. 1. 76. sz. és 31. t. 10.— 12. sz. Kákova, 1. Vládháza. Káptalan, 1- Maroskáptalan. 120. Keresztényfalva (Brassó m.). Schroller 77.1. 120. sz. alatt aeneol. jellegű kerámikát (átmeneti fokozat!) sorol fel. 121. Kereszténysziget (Brassó m.). Schroller 76. 1. 93. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ. 122. Kersec (Hunyad m.). A dévai múzeumban barázdás tüzdelésű, lencsés és vesszős díszű kerámika, a La grohote határrészből. ASL. N. F. XIV. 618. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 59. 1. — EM. VI. 199. 1. — Hunyad vm. tört. 1. 16. 1. — SchrolLr 76. 1. — Hunyadm. Tört. Rég. Társ. Évk. IV. 1888. 25. 1. 123. Kézdikővár, Peselnek (Háromszék m.) A SzNM.-ban aeneol. telep em­ lékei. Csutak: Emlékkönyv 334 1. 124. Kézdimárkosfalva, Márkosfalva (Háromszék m.). A SzNM. 22. /892. és 245./901. sz. ívelt fokú, — 270./901. sz. egyenes fokú kőfejszék. — Schroller 78. 1. 144. sz. alatt átmeneti (aeneol.) jellegű kerámikát említ innét. 125. Kézdiszentlélek (Háromszék m.). Vasútépítéskor aeneol. cserepeket, köztük lencsés diszűt is leltek. Schroller 78. 1. 153. sz. 126. Kibéd (Marostorda m.). A következő kőszerszámok ismeretesek innét: az A/sdö/yues-határrészből 2 kőfejsze; — a Nagyaszódpataka-határrészből a dévai múzeumban 4953. sz. egyenes fokú, 17-5 cm. h. trachytfejsze, amit Téglás szívidomúnak m ond; — a Köuespafafea-határrészből egy trachytfejsze töredéke. ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 72. I. 32. sz. — Martian I. 316., II. 152. sz,

61 127. Kisbacon (Udvarheiy m.). A SzNM.-ban 5162. sz. ívelt fokú, mandula­ alakú, 9'3 cm. h. kőfejsze. 128. Kisbarcsa (Hunyad m.). Az 1876-os budapesti kiállításra egy trachytfejszét küldtek fel innét, mely nem került vissza. Hunyad vm. tört. I. 15. 1. — AÉ. 1882. 102. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 65.-66. 1. 40 sz. — Martian I. 322., II. 464. sz. 129. Kisbács, Bács (Kolozs m.). Magánkézben vesszős és kőrömdíszes cse­ repek a Küszögő déli oldaláról.

Csésze Ki&bányáról.

- Henkeltasse von Kishánya.

130. Kisbánya (Hunyad m.). A dévai múzeumban kőfejszetöredék, vesszős díszű, barázdás tüzdelésű és rovátkaszalagos cserepek; — az EMER.-ban 1980. sz. felálló fülű agyagcsésze. (12. kép.) Schroller 76. 1. 73. sz. és 30. t. 6. sz. — Gooss 15. 1. — EM. III. 162. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 60. 1. 15. sz. 131. Kisborosnyó (Háromszék m.). A SzNM.-ban a Borzvárá-ból ívelt fokú kőfejszetöredék. 132. Kiscserged (Alsófehér m.). A község patakjában kőfejszét leltek. ASL. IV. 27. 1., N. F. III. 381. 1. — Gooss 17. 1. - Martian I. 324., II. 145. sz. 133. Kisekemező, Kisprépostfalva (Nagyküküllő m.). A nagyszebeni BrukenthalMúzeumban egy amphibolfejsze. EME. Évk. V. 122. 1. — Gooss 47. 1. — Martian I. 327., II. 533. sz. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 199. 1. 267. sz. 134. Kisfalud (Marostorda m.) A marosvásárhelyi Kultúrpalota gyűjt.-ben aeneol. vesszős díszű kerámika. 135. Kisgalgóc (Kisküküllő m.). Schroller 75. 1. 54. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ. V. ö. 30. t. 10. sz. 136. Kisompoly, Ompolyica (Alsófehér m.). A NBKM.-ban a La colt-határ­ részből barázdás tüzdelésű, lencsés és körömdíszes cserepek. Wosinsky 28. 1. V. t. 5. sz. — Schroller 75. 1. 36. sz. Kisprépostfaloa, 1. Kisekemező. Kisrápolt, 1. Rápoll

62 137. Kissólymos. Magyarsólymos (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 4524., 4527. —34. sz. alatt barázdás tüzdelésű, lencsés, vesszős díszű és rovátkaszalagos kerá­ mika, — 428. sz. alatt egyenes fokú diabazfejsze. — Reinerth 3. ábra 6. 15. 16. sz. 138. Kisszék (Szolnokdoboka m.). Orosz E. egy elveszett kőfejszét említ innét. ÖTÉ. XXVI. 1901, 38. 1. — Martian L 340., II. 571. sz. 139. Kistelek, Felsőtelek (Hunyad m.). Az EMER.-ban az ottani barlangból aeneol. jellegű cserepek. EME. Évk. 1911. 46. 1., 1913. 36. 1. 140. Kolozs (Kolozs m.). Orosz E. gyűjt.-ben a Hegycsufe-magaslat 2 csúcsa közötti fensíkon, a Katalintó völgye mellett földvárszerű telepből lencsés és vesszős díszű kerámika. Erdély 1933. 8. 1. — Újság, Kolozsvár, 1928. okt. 31-iki sz.

Abb. 13. kép.

Csészetöredék a kolozsvári Hójából.

- Bruchstück einer Henkeltasse von Kolozsvár-Hója.

141. Kolozskorpád, Korpád. Az EMER.-ban 8282.—8483. sz. és 11.4500.—899. sz. közt a Csunguj'-határrészből kerek és ovális kunyhókból ferde fokú kőfejsze, barázdás tüzdelésű, lencsés és rovátkaszalagos kerámika. Kovács István: A korpádi őstelep. La station pFéhistorique de Korpád, Dolgozatok—Travaux IV. Kolozsvár 1913. 1.— 17. 1. — EME. Évk. 1911. 45. 1. — Schroller 19. 34. 37. és 74. 1. 9. sz. — Útmutató 18.— 19. — Wosinsky 26. 142. Kolozsmonostor (Kolozs m.). Az EMER.-ban 8038. sz. egyenes fokú kőfejsze a Kisszamos medréből; — Az EMEÁ.-ban kőfejszetöredék augitandezitből és aeneol. jellegű cserepek. 143. Kolozsvár (Kolozs m.). Az EMEÁ.-ban és EMER.-ban, valamint Orosz E. s más magángyűjteményekben a Hójatető-ről, Fellegvár ból és Házsongárd-ból ba­ rázdás tüzdelésű, vesszős, lencsés és rovátkaszalagos kerámika, egyenes és ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze. W osinsky 16. 1. és III. t. 6. sz. — Útmutató 13. 1. — Schroller 74. 1. 12. sz. — EM. XXII. 305. 1. — A Schroller 30. t. 3. sz. csupor nem Kolozsvárról, hanem a hunyadmegyei Vécéiről való. — Reinerth 4. ábra 5. sz. (13.— 16. kép.)

1.

1.

63 144. Komolló (Háromszék m.). A SzNM.-ban lencsés, fenyőágas, köröm­ díszes kerámika; — a NBKM.-ban andezit- és diorit-fejszetöredékek. Schroller 78. 1. 139. sz.

Abb. 14. kép.

Edénytöredékek a kolozsvári Hójából. - Gefassbruchstücke von Kolozsvár-Hója.

Abb. 15. kép.

Abb. 16. kép.

Csésze a kolozsvári Házsongárdból. Henkéltasse von Kolozsvár-Házsongárd.

Edénytöredékek a kolozsvári Házsongárdból. Gefassbruchstücke von Kolozsvár-Házsongárd.

64 145. Koppánd (Tordaaranyos m.). A Szind felé eső hegyoldalon v e s s z ő s díszű cserepek hevernek, mint azt 1935. tavaszán megfigyeltem. Korpá 1. Kolozskorpád. 146. Kosztesd (Hunyad m.). A volt Kolozsvári Román Egyetem Régészeti Intézetében ívelt fokú kőfejszetöredék a Ce/á/uia-n levő dák vár területéről.

Abb. 17. kép.

Leletek a kőrösbarlangi Igric-barlangból. Az 5. sz. csontdíszítő eszköz, a 7. sz. díszített rézlemez. A 4., S. és 12. sz. cserepek is rézkoriak. Funde aus dér Höhle Igric von Kőrösbarlang. Nr. 5 ist ein Knochenwerkzeug, Nr. 7 ist eine verzierte, kupferne Platté, die Scherben Nr. 4, 8 u. 12 sind auch kupferzeitlich.

65 147. Kőalyaboldogfalva (Hunyad m.). A Magurá-n telep barázdás tüzdelésű kerámikával. A Sztrigyszentgyörgyvályára néző oldalon u. olyan korú telep. Hunyad vm. tört. I. 16. 1. — ÖTÉ. XI. (2. r. VIII.) 191. 1., XII. (2. r. IX.) 69. 1. 50. sz. — Martian I. 358., II. 598. sz. 148. Kőhalom. Az EM. III. 162. 1. az 1876-os budapesti kiállításra küldött holmik között kőfejszetöredéket is említ. Kőrispatak, 1. Sepsikőrispatak. 149. Kőrösbarlang, Pestere (Bihar m.). Az EMER.-bán az /gric-barlangból barázdás tüzdelésű, lencsés, vesszős és zsinegdiszes kerámika. (17. kép.) Dolgoza­ tok—Travaux VI. 12. 1. — Schroller 74. 1. 6. sz. — Reinerth 5. ábra 26. sz. — Debreceni Közlemények 1939. évf. 2. sz. 6. 1. 150. Kőrösbánya (Hunyad m.). Kovács Ferenc marosvásárhelyi gyűjt.-ben volt egy ívelt fokú, mandulaalakú trachytfejsze, amely jelenleg a marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjt.-ben van. Hunyad vm. tört. I. 15. 1. — Martian I. 363., II. 39. sz. 151. Kőröslóró (Bihar m.). A Pe$tera feoíuíut'-barlangból a volt Kolozsvári Román Egyetem Régészeti Intézetében vesszős és barázdás tüzdelésű cserepek voltak. 152. Köszoényesremete (Marostorda m.). A marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjt.-ben egy 11*2 cm. h. egyenes fokú, a Csere/apos-határrészből pedig egy 10‘2 cm. h., ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze van. 153. Középajta (Háromszék m.). A SzNM.-ban a Tiszta bérc-határrészből I. 75. 904. sz. ívelt fokú, nyújtott mandulaalakú, 10-8 cm. h. kőfejsze. Kricsó 1- Kricsova. 154. Kricsova, Kricsó (Krassószörény m.). Milleker I. 70. 1. szerint a folyó környékén nyéllyukas baltát leltek. 155. Krizba (Brassó m.). Az EMER.-bán I. 7884. sz. 10 cm. h. egyenes fokú kőfejsze; — a SzNM.-ban 66./898. sz. 16 cm. h. karcsú, egyenes fokú kőfejsze. Kudu 1. Várkudu. 156. Küküllővár (Kisküküllő m.). A NBKM.-ban 2177. sz. egyenes fokú, mandulaalakú kőfejsze. 157. Lesnek (Hunyad m.). A dévai múzeumban barázdás tüzdelésű és köröm­ díszes cserepek. 158. Magura, Lózsád mellett, szászvárosi járás (Hunyad m.). A dévai múzeumban a Szőlő aiatt-határrészből lencsés díszű kerámika. Schroller 76.1.82. sz. 159. Magura, dévai járás (Hunyad m.). Az EMER.-bán kimetszett díszű kerámika. W osinsky 27. 1. és X. t. 5. sz. — Schroller 76. 1. 83. sz. (Az EMER. leltára nem mondja meg pontosan, hogy melyik Magura.) Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. sz. 8. 1. és 4. kép 1. 3. 4. sz. 160. Magura, Felsőcsertés mellett (Hunyad m.). A dévai múzeumban aeneol. jellegű cserepek. 161. Magyarbagó (Alsófehér m.). A NBKM.-ban barázdás tüzdelésű kerá­ mika. Schroller 74. 1. 18. sz. 162. Magyarborzás, Borzás (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-bán 248.—333. sz. közt vesszős, lencsés, körömdíszes és rovátkaszalagos cserepek. (18. kép.) Való­ 5

66 színűleg a Pocíerer-határrészből származnak. Mon. I. 97. 1. — Martian I. 398. II. 93. sz. — Gooss 15. 1. — ÖTÉ. XVII. 357.—389. I., XXVI. 1901. 36. 1. — Az Útmutató 12. 1. tévesen a kisküküllőmegyei Borzásra helyezi ezeket a leleteket. — Debre­ ceni Közlemények 1940. évf. 1. sz. 8. 1.

Abb. 18. kép. Kerámiai maradványok Magyarborzásról. — Keramische Reste von Magyarborzás.

67 163. Magyarcsesztve (Alsófehér m.). Az EMEÁ.-ban aeneol. jellegű cserepek. 164. Magyardécse (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban D. 334. sz. ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze.

Abb. 19. kép.

Edénytöredékek Magyarköblösről. — Gefássbruchstiicke von MagyarköMös.

165. Magyargorbó (Kolozs m.). Az EMEÁ.-ban és a kolozsvári gör. kát. teológia gyűjt.-ben vesszős és rovátkaszalagos cserepek o) a Bábavár-ból, b) a Csorgóidb-határrészből és c) a Valea $ardului'határrészből. 166. Magyarhermány (Udvarhely m.). A SzNM.-ban 5159. sz. egyenes fokú, 9’5 cm. h. kőfejsze. 167. Magyarkapud, Kapud (Alsófehér m.). A NBKM.-ban ferdén vágott szájú csupor, barázdás tüzdelésű, vesszős, rovátkaszalagos, lencsés, bordás díszű csere­ pek, amiket a Magurá n leltek. — U. olyan jellegű cserepek vannak az EMER.-ban is IV. 2107.—8. sz. alatt. — Reinerth 3. ábra 8. 12. 13. 18.—20. 22. 24.-26. sz., 5, ábra 1.—3. 5. 9.— 11. 13. 17.—21. 24. sz. 5*

68

168. Magyarköblös (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban II. 4000.—80. sz. alatt a Kendikő-határrészből vesszős, lencsés, körömdíszes, fenyőágas, rácsos díszű cserepek. (19. kép.) 169. Magyarnádas (Kolozs m.). A szamosújvári főgimn. gyűjt.-ben mandulaalakú serpentinfejsze.

Abb. 20. kép.

Edénytöredékek Magyarvalkóról. — Gefassbruchstücke von Magyarvalkó.

A kolozsvári gör. kát. teológia gyűjt.-ben á) a magyarvistai Paloták» határrésszel szemben levő oldalról, b) a Szilvás határrészből, c) a csendőrlaktanyá­ ból vesszős, rovátkaszalagos, körömdíszes cserepek.

Magyaros 1. Nyárádmagyaros. 1 7 0 Magyarsáros (Kisküküllő m.). Az EMER.-ban kőfejsze egyenes foka. Magyarsólymos 1. Kissólymos. 171. Magyarvalkó (Kolozs m.). Az EMER.-ban kőkalapácsot említ az EM. VI. 64. 1. Minden valószínűség szerint az 10053. sz. amphibolpala-fejszetöredékről van szó. EME. Évk. V. 138. 1. — Gooss 60. 1. — Az EMER.-ban I. 6383.—90. sz. közt vesszősdíszű és rovátkaszalagos cserepek. (20. kép.) 172. Magyarvista, Vista (Kolozs m.). A kolozsvári gör. kát. teológia gyűjt.ben az Árvátdűlő-, Bickadomb-, Csaptető-, Farkasberekoldal-, Fűzkút-, Kisrét-, Körtiberek-, Méhek-, Pad-, Palota-, Papcseréptető-, Szilvástő- és Tövisek határrészek­ ből vesszős, körömdíszes, zegzugvonalas, benyomott és kimetszett, háromszögekkel ékített cserepek. Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. sz. 9. 1. 173. Makkfaloa (Marostorda m.). A marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjt.-ben egy 17'2 cm. h., egyenes fokú kőfejsze.

69 174. Malomárka (Besztercenaszód m.). A besztercei evang. gymn. gyűjt.-ben zegzugvonalas, barázdás tüzdelésű, vesszős és körömdíszes cserepek. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 301. 1. 303. sz. 175. Maroscsúcs, Csúcs (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 1833.—83. sz. alatt vesszős, rovátkaszalagos, rovátkolt bordás, rácsos és ujjbenyomásos díszű cserepek is ; fejszetöredékek. 176. Marosgezse (Alsófehér m.). Az EMER.-ban 1933.—37. I. 7479.—80. sz. alatt barázdás tüzdelésű cserepek és egy edényke (21. kép) is. Schroller 32. 34. 74. 1. 28. sz. — Wosjnsky 32. 1. és VII. t. 5. sz. — Útmutató 13. 1. — Martian I. 430., II. 284. sz.

Abb. 21. kép.

Agyagedény Marosgezséről, !4 .

Dose aus Tón von Marosgezse, Vi n. Gr.

177. Maroskáptalan, Káptalan (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 1640.—47. sz. alatt barázdás tüzdelésű cserepek, ívelt és egyenes fokú fejszék is. 178. Maroskeresztur (Marostorda m.). Az EMER.-ban 1946.—66. sz. közt aeneol. kerámika, közte az 1955. sz. csupor lencsés díszű. Wosinsky i. m. 27. 1. a lelőhelyet tévesen a hunyadmegyei Mezőkereszturra teszi. — Útmutató 13. 1. 179. Maroslekence (Marostorda m.). A marosvásárhelyi Kultúrpalota gyűjt.ben aeneol. vesszős és rovátkaszalagos edénytöredékek. 180. Marostorda m. Nagy Jenő csíkszentmártoni gyűjt.-ben egy 11'5 cm. h. mandulaalakú és egy 16'5 cm. h. enyhén ívelt fokú kőfejsze; az EMER.-ban I. 7415. sz. kőfejszetöredék; — a marosvásárhelyi róm. kát. főgimn.-bán egy 18 cm. h. és egy 9-2 cm. h. egyenes fokú, egy 14‘2 cm. h. enyhén ívelt fokú és egy 12’4 cm. h. szintén ívelt fokú kőfejsze van. 181. Marosújvár (Alsófehér m.). Az EMER.-ban 28. sz. augit-porphir-, 29. sz. serpentinfejsze töredéke, fokuk egyenes, — 31. sz. egyenes fokú jáspisfejsze. EME. Évk. V. 135. 1. — Gooss 59.-60. 1. — EM. III. 162. 1. 182. Marosvásárhely (Marostorda m.). Az EMER.-ban II. 511. sz. ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze. A marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjt.-ben egy 12‘7 cm. h., egyenes fokú kőfejszét őriz.

Martonos 1. Fótosmartonos.

70 183. Mág (Szeben m.). Az ASTRA nagyszebeni múzeumában 1711. sz. ívelt fokú, nyújtott, mandulaalakú, 13’5 cm. h. kőfejsze. 184. Málnás (Háromszék m.). A SzNM.-ban a Füvenyestetőn levő festett kerámikás telepről nyújtott körömdíszes, lencsés és vesszős díszű cserepek. — Schroller 77. 1. 131. sz.

Márkosfalvo, 1. Kézdimárkosfalua. 185. Medgyes. Schroller 75. 1. 62. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ. 186. Meggyesfalva (Marostorda m.). Az EMER.-ban 1984. sz. csupor. 187. Megykerék (Alsófehér m.). A NBKM.-ban vessződíszes kerámika. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 82. 1. 109. sz. — Martian I. 445., II. 431. sz. 188. Menyháza, Monyásza (Arad m.). Az aradi Kultúrpalota gyűjt.-ben a Hoanca coului nevű barlangból s a Piatra maré 3 barlangjából vesszős, fenyő­ ágas, rovátkaszalagos kerámika. — Az EMER.-ban I. 6106.— 7. sz. merítő-csuprok. (22. kép.) — Schroller 30. t. 5. sz. — Reinerth 4. ábra 4. sz.

.

Abb. 22 kép. Merítő csuprok Menyházáról.

Schöpfgefásse von Menyháza,

%

n. Gr.

189. Mezőkeresztur (Hunyad m.). — Schroller 76. 1. 84. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ. 190. Mezőlivádia (Hunyad m.). A dévai múzeumban 4291. sz. ívelt fokú, 28'2 cm. h. mandulaalakú fejsze gránátos csillámpalából. Hunyad vm. tört. I. 17.1. 191. Mezőpanit (Marostorda m.). Az EMER.-ban IV. 2379. sz. egyenes fokú, háromszöges kőfejsze. 192. Mezősámsond (Marostorda m.). Orosz E. gyűjt.-ben az Édeságy-határ­ részből lencsés és vesszős díszű cserepek. EM. XV. 268.—275. 1. — A marosvásárhelyi ref. kollégium gyűjt.-ben vesszős díszű csésze. 193. Mezőveresegyháza, Veresegyháza (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban IV. 2380. sz. 9'5 cm. h. egyenes fokú kőfejsze az hatvány-határrészből. 194. Micske (Bihar m.). Az EMER.-ban IV. 2370. sz. ívelt fokú, törött élű kőfejsze. 195. Mihályfalva. Mihelény (Hunyad m.). A dévai múzeumban kvarc-porphirfejsze. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 201. 1. 276. sz. — Marban I. 458., II. 436. sz.

71 196. Mihályfalva (Nagyküküllő m.). A SzNM.-ban 88/889. sz. enyhén ívelt fokú, 10 cm. hosszú kőfejsze. — Schroller 75. 1. 63. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ. Mihelény, 1. Mihályfalva (Hunyad m.). 197. Mikes (Tordaaranyos m.). Orosz E gyűjteményében agyagcsésze. 198. Mikóújfalu (Háromszék m.). Schroller 78. 1. 145. sz. alatt barázdás tüzdelésű kerámikát említ innét. 199. Mirkuásár (Nagyküküllő m.). A kőhalmi evang. felső népiskola gyűjt.bői trachytfejszét említ az ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 70. 1. 23. sz. 200. Mócs (Kolozs m.). A NBKM.-ban vesszős díszű cserepek. — Az EMEÁ.ban kőfejsze. ÖTÉ. IV. 1879. 153. 1. 201. Mojgrád. Az EMER.-ban IV. 2403.—6. sz. cserepek, köztük rovátka­ szalagos és zsinegdíszes is. (23. kép.) Debreceni Közlemények 1939. évf. 2. f. 6. 1. és 3. kép.

Abb. 23. kép. Mojgrádi edénytöredékek. — Gefassbruchstücke von Mojgrád.

202. Monora (Alsófehér m.). Schroller 74.1. 25. sz. alatt barázdás tüzdelésű lencsés díszű kerámikát sorol fel. V. ö. 27. t. 4. 5. sz. — Reinerth 2. ábra 2. 3. sz.

Monyásza, 1. Menyháza Muncseli Gredisfye, 1. Ujgredistye. 203. Nagyajta (Háromszék m.). Az EMER.-ban 40. sz. alatt ívelt fokú, 9 cm. h. mandulaalakú serpentinfejsze. EME. Évk. V. 130. 1. — Gooss 9. 1. — Martian I. 468., II. 6. sz. — EM. III. 162. I. 204. N agyapóid (Szeben m.). A nagyszebeni Brukenthal-Múzeumban amphibolfejsze. 205. Nagybaromlaka (Nagyküküllő m.). A medgyesi evang. gymn. gyűjte­ ményében kőfejsze. Gymnasialprogr. 1869.

72 206. Nagydeuecser (Szolnokdoboka m.). Orosz E. magánkézben kőfejszét látott. 207. Nagyenyed (Alsófehér m.). Az EMER.-ban és a NBKM.-ban barázdás tüzdelésű, lencsés, vesszős, körömdiszü és rovátkaszalagos kerámika. Wosinsky 30. 1. — Schroller 74. 1. 16. sz. 208. Nagyikland (Tordaaranyos m.). A debreceni Déri-Múzeumban ívelt fokú kőfejsze.

Nagypacal, 1. Érszöllős. 209. Nagyrápolt (Hunyad m.). Schroller 76. 1. 89. sz. alatt barázdás tűzd. kerámikát említ. L. még Rápolt alatt. 210. Nagysink (Nagyküküllő m.). A szamosújvári főgimn. gyűjt.-ben A. 3. sz. egyenes fokú, mandulaalakú homokkőfejsze. 211. Nagyszeben (Szeben m.). Környékéről a nagyszebeni Természettud. Társ. gyűjt.-ben calcit-, serpentinfejszék voltak. Gooss 27. 1. 212. Nagyvárad (Bihar m.). A nagyváradi múzeumban a Gultmann-féle tégla­ vető területéről barázdás tüzdelésű, vesszős, körömdíszű kerámika, felálló fülű csuprok. A premontrei gymn. gyűjt.-ben a Knapp-féle téglavető területéről kőfejsze volt. AÉ. 1900. 78.-79. 1. Magánkézben a /égpínce-határrészből ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze, barázdás tüzdelésű csésze, rovátkaszalagos, vesszős díszű cserepek. Nádasberend, 1. Berend. 213. Nádasdarőc, Daróc (Kolozs m.). A kolozsvári gör. kát. teológia gyűj­ teményében a Templomdomb-ról barázdás tűzd., vesszős és kimetszett körömdíszű kerámika. Debreceni Közlemények 1940. évi 1. sz. 10. 1. 214. Nándor (Hunyad m.). Az EMER.-ban a Torma-féle gyűjt.-ben barázdás tűzd., lencsés, kimetszett körömdíszű, rovátkaszalagos, vesszős, zsinegdíszes kerá­ mika. (24.-26. kép.) Roska M. Újabb kőkor 271. kép. — Schroller 76. 1. 85. sz.

Abb. 24. kép.

A nándori barlang sirleletei. — Die Grabfunde dér Nándorer Hőhle.

Abb. 25. kép.

Leletek a nándori barlangból. — Funde aus dér Nándoner Hőhle.

74 — EM. IV. 133.— 134. 1., VI. 1879. 198.— 199., 311. 1., VII. 1880. 153.— 167. és 206.—208. 1. — Hunyadm. Tört. Rég. Társ. Évk. V. 1889. 63.-64. 1., XII. 1901. 20. 1. — Dolgozatok—Travaux VI. 8.1. 4. kép. — Schroller 76. 1. 85. sz. — Reinerth 4. ábra 1. sz. — H. Schmidt: Tordos, Zeitschr. f. Ethn. XXXV. 438.—69. 1. közölt cikke 33. ábrája alatti csésze nem tordosi, hanem a nándori barlangból való. 215. Nándorválya (Hunyad m.). Az EMER.-ban a Torma-féle gyűjt.-ben kőfejszetöredék, vesszős és körömdíszes cserepek. — Wosinsky VII. 1.1. sz. cserép nindorvályai. — A hitelesítő ásatások rendjén, a felső rétegben vesszős és köröm­ díszes cserepeket leltem. Roska: Ujabb kőkor 265. kép 12. 13. sz.

Abb. 26. kép.

Leietek a nándori barlangból. — Funde aus dér N'ándorer Höhle.

216. Németbogsán, Bogsánbánya. (Krassószörény m.). A MNM.-ban a Kolcán nevű szikláról aeneol. jellegű cserepek. MNM. Napló 1886. nov. 30. 103. tétel. — Délm. Tört. Rég. Ért. u. f. III. 44.—45. 1. — Milleker: Délm. ősk. 20. 1., Délm. ősk. rég. 6.—9. 1.

Németresica, 1. Resicabánya. 217. Nyárádka ácsonyfalva (Marostorda m.). A marosvásárhelyi Kultúrpalota gyűjt.-ben ívelt fokú kőfejsze. 218. Nyárádmagyaros, Magyaros (Marostorda m.). A marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjt.-ben egy ívelt fokú, 18 cm. h. kőfejsze van innét. 219. Nyárádremete (Marostorda m.). A Vármező alatt a Vettelő-né\ barázdafonatos cserepek fordulnak elő. ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 73. 1. 78. sz. 220. Nyárádszereda (Marostorda m.). A dévai múzeumban kőfejszetöredék. 221. Nyikó melléke. A székelyudvarhelyi ref. kollégium gyűjt.-ben 2 kőfejsze^ volt.

75 222. Nyírmező (Hunyad m.). A szászvárosi ref. Kún-kollégiumban volt égy kőfejsze. Hunyad vm. tört. I. 13. 1.

Ohábaponor, 1. Ponorohába. 223. Oláhbogát (Alsófehér m.). A NBKM.-ban egyenes fokú kőfejsze és aeneol. jellegű cserepek. Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. sz. 10. 1. 224. Oláhbogáta, Felsőbogáta (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban 2009.—10. sz. körömdíszes cserepek. 225. Oláhlapád (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 1067.—1133. sz. közt barázdás tüzdelésű, vesszős, rovátkaszalagos és lencsés díszű cserepek, edények (40. kép). 226. Oláhlápos (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban egyenes fokú kőfejsze. 227. Oláhnemegye (Besztercenaszód m.). Az EMER.-ban vesszős díszű cserepek. 228. Oláhnémeti (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban 4262. sz. trianguláris kőfejszetöredék. 229. Oláhpián, Felsőpián (Szeben m.). Schroller 76. 1. 100. sz. alatt barázdás tüzdelésű kerámikát említ. 230. Ómoldova (Krassószörény m.). Az irodalom félig átfúrt gránitfejszét említ. Milleker Hl. 94.-95.1.

Ompolyica, 1. Kisompoly. 231. Orsóvá (Krassószörény m.). A dévai múzeumban enyhén ívelt fokú 8‘3 cm. h. mandulaalakú kőfejsze. Lelt. sz. 4912. 232. Osdola, Ozsdola (Háromszék m.). A SzNM.-ban A. 1628. sz. egyenes fokú, 13 cm. h. mandulaalakú porphiros-amphibol-palafejsze. SzNM. Ért. I. 42.-43.1. Ozsdola, 1. Osdola. 233. Ördögkút (Szilágy m.). Az EMER.-ban I. 3011. sz. egyenes fokú, 13 cm. h. karcsú kőfejsze. 234. Ördöngösfűzes (Szolnokdoboka m.). A debreceni Déri-Múzeumban ívelt fokú kőfejsze. AÉ. 1915. 124. 1. Pánit, 1. Mezőpanit. 235. Parajd (Udvarhely m.). A Nyírpatak oldaláról törött trachytbaltát említ az ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 193. 1. 216. sz. Kovács Ferenc marosvásárhelyi gyűjt.-ben szívalakú trachytfejsze volt. ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 71. 1. 30. sz. A Háromhegy-en lelték. — A marosvásárhelyi róm. kath. főgymn. gyűjt.-ben van egy 14'2 cm. h., egyenes fokú kőfejsze, amit a Nyáraspatakoldal-on leltek. 236. Pánád (Kisküküllő m.). A NBKM.-ban 3162. sz. fenyőágas bögre. Peselnek, 1. Kézdikővár. Pestere, 1- Kőrösbarlang. 237. Petres, Péterfalva (Besztercenaszód m.). A besztercei eváng. gimn.-ban 3 egyenes fokú kőfejsze. Gooss 43. 1. — ASL. N. F. XI. 316. 1. — Neiqebauer 292. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 302. 1. 317. sz. — Martian I. 550., II. 512. sz. 1935. nyarán csak egy 14 cm. h. ívelt fokú, mandulaalakú példányt láttam. 238. Petrosán (Alsófehér m.) Az EMER.-ban I. 5894. sz. aenol. jellegű cserép a római temető területéről, a községnek Zalatna felé eső kijárójától jobbra.

76 239. Petrozsény (Hunyad m.). Schroller barázdás tüzdelésű és lencsés díszű kerámikát említ. I. m. 76. 1. 88. sz. V. ö. 27. t. 6., 9. sz., 30.1.1. sz. Péterfalva, 1. Petres (Besztercenaszód m.) 240. Péterfaha (Szeben m.). A NBKM.-ban és az EMER.-ban barázdás tüzdelésü, lencsés, kimetszett és vesszős díszű kerámika; — az EMER.-ban még egy egyenes fokú 8.5 cm. h. mandulaalakú kőfejsze a Sebespatak-bői. Lelt. sz. IV. 2366. Schroller 76. 1. 99. sz. — Wosinsky 30. 1. — Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. f. 11. 1.

Abb. 27. kép.

Agyagcsupor Reáról, 7la. — Tassé von Reá, 7/» n. Gr.

Pián, 1. Oláh-pián. 241. Pókafalva (Alsófehér m.). A NBKM.-ban barázdás tüzdelésű, lencsés, vesszős, fenyőágas díszű kerámika. Schroller 75. 1. 37. sz. — A gr. Teleki Domokos gernyeszegi gyűjt.-ben a Calea viilor (Szőlők útja) határrészből egy 11.6 cm. h., ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze van. Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. f. 11. 1242. Ponorics (Hunyad m.). A dévai múzeumban az itteni barlangból aeneol. jellegű kerámika. 243. Ponorohába, Ohabaponor (Hunyad m.). A dévai múzeumban a BorduMare bán levő barlang szájából, a Piatra lui Cocolbe-bán levő barlang szájából, valamint a Pe§tera din párául gáurii nevű barlangból barázdás tüzdelésű, vesszős és lencsés díszű kerámika. Schroller 76. 1. 87. sz. 244. Prázsmár (Brassó m.). A BSM.-ban egyenes fokú, trianguláris kőfejsze. 245. Rava (Udvarhely m.) Az EMER.-ban I. 1268.—71. sz. egyenes fokú kőfejszék. Roska M. Újabb kőkor 31. kép 3. sz. — U. o. IV. 2374. sz. 11*2 cm. h. iveit fokú, nyújtott mandulaalakú kőfejsze.

77 A SzNM.-ban 27./97. sz. alatt két egyenes íokú kőfejsze. Roska M. A Szé­ kelyföld őskora 3. kép 8. sz. 246. Rápolt, Kis-, Nagyrápolt (Hunyad m.) A dévai múzeumban barázdás tüzdelésű cserepek. 247. Reá (Hunyad m.). Buda Ádám kertjében trachytfejszét leltek. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.). 72. 1. 64. sz. Az EMER.-ban 1940.—44. alatt barázdás tüzdelésű bögre (27. kép) és cse­ repek. Reinerth 2. ábra 1. sz. — Schroller 26. t. 4. sz.

Abb. 28. kép.

Neolithikus kőbalta (6. sz.), aeneol. cserepek (1— 4 sz.), rézkori cserép (8. sz.), mészkőgombok (9— 16. sz.) és rézkarperectöredék (17. sz.), agancs-lyukasztó (5. sz.) és csontár (7. sz.) a révi Vizesbarlang-ból. Neol. Beil (Nr. 6), aeneo.ithische Scherbenstücke (Nr. 1— 4), kupferzeitliches Gefássbruchstück (Nr. 8), Perle aus Kalkstein (Nr. 9— 16) u. ein Bruchstück eines kupfernen Armringes (Nr. 17) aus dér Kupferzeit, Hirschhornbohrer (Nr. 5) u. Ahle aus Knochen, gefunden In dér Vizesbarlang (Wasserliöhle) von Rév.

248. Remete (Alsófehér m.). A NBKM.-ban barázdás tüzdelésű, lencsés, vesszős, körömdíszes kerámika és egyenes fokú fejsze. Wosinsky 31. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 80.1. 92. sz. — Schroller 75 1. 38. sz. — Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. f. 11. 1. 249. Resicabánya, Németresica (Krassószörény m.). Az EMER.-ban a Tormaféle gyűjt.-ben V. 9985. sz. lencsés díszű és barázdás tüzdelésű, fehér tömésű cserép. 250. Rély (Háromszék m.). Schroller 78. 1. 150. sz. alatt lencsés díszű kerá­ mikát említ. 251. Rév (Bihar m.). Az EMER.-ban a Devence- és Vizesbarlang ból barázdás tüzdelésű, vesszős és kimetszett körömdíszes kerámika. (28. kép.) — Schroller 74. 1. 7. sz. — Reinerth 5. ábra 4. 6.—8. 12. 22. 23. 25. 27. — Debreceni Közlemények 1940. évf. 1. f. 11. 1.

78 252. Réokolostor (Szolnokdoboka m.). A marosvásárhelyi róm. kát. főgimn. gyűjt.-ben van egy ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze. 253. Romlott (Szilágy m.). Az EMER.-ban IV. 2369. sz. 8’3 cm. h. man­ dulaalakú kőfejsze a római vár területéről. Foka igen keskeny s inkább fokosszerű.

Sarmizegetuza, 1. Várhely. 254. Sárd (Alsófehér m.). A SzNM.-ban barázdás tüzdelésű, vesszős, len­ csés, rovátkaszalagos, körömdíszes kerámika. 255. Sárkány (Fogaras m.). A BSM.-ban ívelt fokú kőcsákány.

Abb. 29. kép.

Szamosújvári cserepek. — Scherben von Szamosújvár.

256. Sáromberke (Marostorda m.). A NBKM.-ban 3475. sz. egyenes fokú, keskeny, hosszú bazaltfejsze.

Sárvári domb 1. Szászújfalu. 257. Segesvár (Nagyküküllő m.). Környékéről a segesvári eváng. főgimn. gyűjt.-ben majdnem 30 kőfejsze. ASL. N. F. XIII. 421. I. 258. Sepsikőrispatak, Kőrispatak (Háromszék m.). A SzNM.-ban 27./91. sz. egyenes fokú, 7*7 cm. h. kőfejsze. 259. Siklód (Udvarhely m.). Az EMER.-ban 39. sz. alatt 10 cm. h., egyenes fokú, nyújtott mandulaalakú kőfejsze gabbró-féle kőzetből. EME. Évk. V. 133. 1. — Gooss 53. 1. — EM. III. 162. 1. 260. Somlyógyőrlelek (Szilágy m.). Az AÉ. 1901. 55. 1. kőfejszét említ a szilágysomlyói kath. gymn. gyűjteményében. 261. Sorostély (Alsófehér m.). Schroller 75. 1. 42. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ. 262. Sóvárad (Marostorda m.). Az EMER.-ban 37. sz. kőfejszetöredék. 263. Szacsva (Háromszék m.). A SzNM.-ban enyhén ívelt fokú 13 cm. h. kőfejsze. 264. Szalacs (Szilágy m.). Andrássy Ernő dr. érmihályfalvi gyűjt.-ben ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze a Burga-tetőről.

4

79 265. S2 amosújoár (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban a római vár terüle­ téről vesszős és zsinegdíszes cserepek. (29. kép.) Debreceni Közlemények 1939. évf. 2. sz. 8. 1. és 5. kép. A Vackoros-on kőfejszét leltek. EM. XXII. 310.—313. 1. 266. Szarakszó (Alsófehér m.). Magánkézben 16 cm. h. ívelt fokú, mandula­ alakú kőfejsze. 267. Szárhegy (Csík m.). A Csíkszeredái főgymn. gyűjt.-ben kőfejszetöredék. 268. Szászbuda (Nagyküküllő m.). Az EMER.-ban I. J894. sz. enyhén ívelt fokú, 13 cm. h. és I. 7979. sz. kőfejsze, melynek foka egyenes. 269. Szászfenes (Kolozs m.). Magánkézben a Hója folytatásából, a Kisszamos balpartjáról aeneol. jellegű cserepek. 270. Szászlóna (Kolozs m.). Az EMEÁ.-ban kovásodott krétamárgából való egyenes fokú fejsze. ÖTÉ. XIV. (2. r. XI.) 1889. 170. 1. 271. Szászorbó (Szeben m.). A nagyszebeni Brukenthal-Múzeumban kőfejsze. AÉ. 1886. 378. 1. (tévesen Úrvég alatt.) 272. Szászrégen (Marostorda m.). A segesvári eváng. főgimn.-bán a Kirschberg-röl mészkőfejsze, a környékéről pedig egy egyenes fokú és egy ívelt fokú, mandulaalakú serpentinfejsze. Gooss 48. 1. 273. Szászsebes (Szeben m.). Schroller 76. 1. 97. sz. alatt barázdás tüzde­ lésű, lencsés s vesszős díszű kerámikát említ s a Rotherberg-röl u. o. 98. sz. alatt lencsés díszű kerámikát sorol fel. V. ö. még u. o. 26. t. 7. sz., 30. t. 4. sz. A szászsebesi eváng. gimn.-ban a Rotherberg ről szívalakú kőfejsze diorites kőzetből. EM. IV. 134. 1. A NBKM.-ban 4685. sz. barázdás tüzdelésű bögre. 274. Szászszentjakab (Szolnokdoboka m.). A besztercei szász gimn.-ban egy 8-4 cm. h., .ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze van. 275. Siászújfalu (Alsófehér m.). A NBKM.-ban a Sárvári domb ról barázdás tüzdelésű cserepek. Wosinsky 27. 1. — Martian I. 477., II. 9. sz. — Schroller 75. 1. 40. sz. Szentegyed, 1- Vasasszentegyed. Szenterzsébet, 1- Székelyszenterzsébet. 276. Szentgerice (Marostorda m.). Az EMER.-ban 35. sz. ívelt fokú, mandula­ alakú homokkőfejsze, törött. EME. Évk. V. 133. 1. EM. III. 162. 1. — Gooss 22. 1. 277. Szentháromság (Marostorda m.). Az EMER.-ban három kőfejsze, az I. 1376. sz. 1T5 cm. h. és egyenes fokú (Csutak: Emlékkönyv 261. 1. 5. kép 7. sz.), az I. 1377. sz. 10‘8 cm. h. és ívelt fokú. Szentistván, 1. Székelyszentistván. Szentpéter, I. Barcaszentpéter. 278. Szék (Szolnokdoboka m.). Az EMEÁ.-ban fejszetöredék kárpáti márgáb ó l; — a Szénaság-, vagy Gsipkehegy határrészből kőfejszefok dioritból. A szamosújvári főgimn. gyűjt.-ben 2 homokkőfejszefok, A 7. sz. kőfejsze. Fokuk egyenes, ívelt és ferde. ÖTÉ. XVI. 1891. 153.— 155. és 186. 1. 279. Székásbessenyő, Bessenyő (Alsófehér m.). A NBKM.-ban 4601.—30. sz. alatt barázdás tüzdelésű, lencsés, vesszős díszű és körömbenyomásos kerámika.

80 Némelyik barázdás tüzdelésű darabon még kivehető a fehér tömés. Wosinsky 28. 1. és V. t. 13. sz. — Schroller 74. 1. 19. sz. — Reinerth 3. ábra 2. 5. 7. sz. 280. Székelyföld. Az EMER.-ban 41. sz. ívelt fokú, mandulaalakú, 76 cm. h. kőfejsze. 281. Székelyföldvár (Tordaaranyos m.). A NBKM.-ban vesszős s köröm­ díszes cserepek. 282. Székelyhid (Bihar m.). Dr. Penkert Mihály né gyűjt.-ben ívelt fokú, mandulaalakú kőfejszék. 283. Székelykeresztur (Udvarhely m.). Az EMER.-ban IV. 2367. sz. ívelt fokú, mandulaalakú, 6'5 cm. h. kőfejsze. 284. Székelyszenterzsébet, Szenterzsébet (Udvarhely m.). Az EMER.-ban IV. 2531.—33. sz. aeneol. jellegű cserepek, köztük körömdíszes is. 285. Székelyszentistván, Szentistván (Marostorda m.). Az EMER.-ban IV. 3664. sz. egyenes fokú kőfejsze. 286. Székely udvarhely (Udvarhely m.). Az EMER.-ban a Budvár-ról 33. sz. mélyülő fokú (régi nyéllyuk helye elcsiszolva!), szívidomú 9 cm. h. porphirfejsze, vesszős, rácsos, körömdíszes cserepek. U. ilyenek vannak a székelyudvarhelyi múzeumban is. 287. Székelyvaja, Vaja (Marostorda m.). A marosvásárhelyi ref. kollégium gyűjt.-ben egy 14‘5 cm. h. ívelt fokú, aeneol. kőfejsze van. 288. Székelyzsombor (Udvarhely m.) A székelyudvarhelyi múzeumban ívelt fokú, mandulaalakú 13-3 cm. h. kőfejsze. 289. Szilágybagos (Szilágy m.). Két drb. 8 cm. h. kőfejszét ismerünk innét. AÉ. 1896. 63.-64. 1. — Mon. 29. 1. 290. Szilágyballa, Balla (Szilágy m.). Az EMER.-ban IV. 2364. sz. 11'5 cm. h. ívelt fokú, nyújtott mandulaalakú kőfejsze.

Szohodol, 1. Aranyosszohodol. 291. Szováta (Marostorda m.). Domokos János gyűjt.-ben volt egy szívidomú kőfejsze. ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 70. 1. 29. sz. — Martian I. 673., II. 632. sz. 292. Szövérd (Marostorda m.). A marosvásárhelyi ref. kollégium gyűjt.-ben egy 14‘6 cm. h., ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze van. 293. Sztigyszentgyörgy (Hunyad m.). A dévai múzeumban 9 3 cm. h. egyenes fokú kőfejsze, barázdás tüzdelésű, vesszős és lencsés díszű kerámika. Schroller 76. 1. 90. sz. Szucság, 1. Szucsák. 294. Szucsák, Szucság (Kolozs m.). Az EMEÁ.-ban aeneol. jellegű edényfül. 295. Tasnád (Szilágy m.) Az állami szölőtelep forgatásakor kőfejszét leltek, ami a szilágysomlyói minorita gimn. gyűjt.-be jutott. AE. 1898. 417.—418. 1. 296. Tasnádbalázsháza (Szilágy m.). A Zölce-határrészből Orosz E. gyűjt.-ben vesszős és fenyőágas cserepek. Orosz E. tévesen helyezi a telepet Tasnád határába. V. ö. AÉ. 1910. 182.— 185. 259.—261. 1., 1934. 156. 157. 209. 1. — EM. XXVII. (u. f. V.) 1910. 71.—72. 192 1. 297. Tekerő (Hunyad m.). Az ASTRA nagyszebeni múzeumában 1710. sz. ferde fokú, 16 cm. h. mandulaalakú kőfejsze.

81 Telek, 1. Telekfalva 298. Telekfalva, Telek (Udvarhely m.). Az ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 68.1. 9. sz. tévesen barázdás tüzdelésű öblös edényt említ. 299. Torda (Tordaaranyos m.). Az EMER.-ban 1.1302. sz. 11 cm. h. egyenes fokú, mandulaalakú kőfejsze. 300. Tordai hascdék (Tordaaranyos m.). Az EMER.-ban ferde fokú kőfejsze. — Schroller 25. 1. és 75. I. 51. sz. alatt barázdás tüzdelésű és lencsés díszű kerá­ mikát sorol fel.

Abb. 30. kép. Edénytöredíkek sí toH aturi hasadékból. — Gefassbruchstüeke aus dér Schlucht v. Tordatur.

Nyárády Gyula gyűjt.-ben ívelt fokú fejsze töredéke, anyaga amphibolit. A menház helyén és az Oszlopos barlang-bői vesszős díszű kerámika is került felszínre. 301. Tordatur, Túr (Tordaaranyos m.). Az EMER.-ban III. 9434.—55. sz. alatt és I. 6133.—44. sz. alatt barázdás tüzdelésű, lencsés és körömdíszű, vesszős kerámika. II. 9066. sz. enyhén és ferdén ívelt fokú, mandulaalakú kőfejsze a Kőháthatárrészből, II. 9065. sz. behajló fokú, 6 cm. h. szívidomú kőfejsze (30. kép). Schroller 75. 1. 52. sz. Az EMEÁ.-ban kőfejszetöredék, amphibolfejsze foka, lencsés és vesszős díszű cserepek. Az ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 276. 1. kőfejsze helyett kalapács felét mondja. V. ö. még ÖTÉ. XIV. (2. r. XI.) 169. 1. Orosz E. gyűjt.-ben barázdás tüzdelésű cserepek. Wosinsky 32 1. Ezen kívül több magángyűjteményben is vannak innét kerámikai marad­ ványok. A tordai hasadéki menedékház gyűjteményében a túri hasadék felett gyűjtött barázdás tüzdelésű, vesszős, körömdíszes, rovátkaszalagos cserepek vannak. 302. Tordos (Hunyad m.). Az EMER.-ban a Torma-féle gyűjt.-ben aeneol. jellegű fejszék, fejszetöredékek, egy vesszős és lencsedíszes csésze, amit Schroller

6

82 30. t. 7. sz. alatt bemutat s 76. 1. 91. sz. alatt felsorol, valószínűleg nem tordosi, bár a hitelesítő ásatások hoztak felszínre vesszős és körömdíszes cserepeket. Debreceni Közlemények 1939. évf. 2. f. 8. 1. és 1940. évf. 1. f. 12. 1. Wosinsky 25. 1. és I. t. 2. 3. sz. cserepek és 4. sz. bögre nem tordosi, hanem algyógyi, a VII. t. 1. sz. cserép pedig nándorvályai. H. Schmidt: Tordos, Zeitschr. f. Ethn. XXXV. 438.—69. 1. közölt cikkének ábrái közül a 14. sz. nem tordosi, a 15. sz. csésze algyógyi, a 32. ábra cserepei nem tordosiak, a 33. ábra csészéje a nándori barlangból való. 303. Torockó (Tordaaranyos m.). Az EMEÁ.-ban amphibolpala-fejsze. EME. Évk. V. 135. 1. — Gooss 55. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 81.1. tévesen az EMER.-ba helyezi. A tordai unitárius gymn.-ban kőfejsze volt innét. Magánkézben a Székelykő tetejéről barázdás tűzd., vesszős, rovátkaszalagos cserepek vannak. 304. Tótfalud (Alsófehér m.). Schroller 75. 1. 43. sz. alatt barázdás tűzd. kerámikát említ. 305. Tövis (Alsófehér m.). A NBKM.-ban a Müller-tanyáról barázdás tűzd. cserepek, melyek némelyikében még benne van a fehér tömés. Wosinsky 29.1. — Schroller 75. 1. 44. sz. Túr, 1. Tordatur. 306. Űjgredistye, Muncseli Qredistye (Hunyad m.). Neigebauer 102.1. 28. sz. alatt két serpentinfejszét említ. 307. Újsinka (Fogaras m.). Az ÖTÉ. IV. 1879. 154. 1. kőfejszét említ. Úrháza, 1. Vládháza. Újvég, 1. Szászorbó. 308. Uzon (Háromszék m.). A SzNM.-ban vessződíszes cserép. 309. Vadasd (Marostorda m.). Jakab Ödön birtokában volt egy kőfejsze ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 193. 1. 219. sz. A fíozód-völgyében kőfejszét leltek. Vaja, 1. Székelyvaja. 310. Vajasd (Alsófehér m.). A NBKM.-ban a Bilakhegy-ről barázdás tűzd., vesszős, lencsés, körömdíszes kerámika, némelyikben még benne van a fehér tömés. U. onnét kőfejszék is. Mon. II./l. 92. 1. — Wosinsky 28. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 81. 1. 99. sz. — Schroller 75. 1. 35. sz. 311. Vajdáhunyad (Hunyad m.). Hunyad vm. tört. I. 15. 1. kőfejszét említ a város déli szőlőjéből. 312. Vargyas (Udvarhely m.). A SzNM.-ban kőfejsze. SzNM. Ért. 42.—44.1. — ÖTÉ. XIII. (2. r. X.) 1888. 70. 1. 21. sz. 313. Vasasszentegyed. Szentegyed (Szolnokdoboka m.). A Temesváry János gyűjt.-ben a Fundáfurá-határrészből kőfejszék is voltak. AÉ. 1895. 388. 1., 1897. 97.— 104. és 106. 1. — Mon. I. 99. 1. — ÖTÉ. XXVI. 1901. 20. 1. — Martian I. 656., II. 601. sz. 314. Válaszút (Kolozs m.). Bőd Péter bonchidai orvos gyűjt.-ben aeneol. jellegű cserepek.

83 315. Várhely (Hunyad m.). Hunyad vm. tört. I. 17. 1. kőfejszéket említ innét. 316. Várkudu, Kudu (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban ívelt fokú, man­ dulaalakú fejsze és barázdás tűzd. kerámika. — Schroller 74. 1. 2. sz:. 317. Vecel (Hunyad m.). Az EMER.-ban 36. sz. behajló fokú 103 cm. h. kőfejsze, 1981. sz. agyagcsésze, (31. kép), melyet Schroller 30. 3. sz. alatt tévesen helyez a kolozsvári Házsongárd-ba. Schroller 76. 1. 92. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ. — Reinerth 2. ábra 6. sz.

Veresegyháza, 1. Mezőveresegyháza. 318. Vice (Szolnokdoboka m.). Az EMER.-ban D. 465. sz. 16-2 cm. h., egyenes

Abb. 31. kép.

Abb. 32. kép.

Agyagcsésze Vécéiről. Henketltasse von Vecel.

Agyagcsésze Vlládházáről. Henkeltasse von Vládháza.

319. Világos (Arad m.). A MNM.-ban kőfejsze. AÉ. 1899. 428. 1. Vista, 1. Magyarvista. 320. Vízakna (Alsófehér m.). Az Ackner gyűjt.-ben volt egy serpentinfejsze. ASL. IV. 31. 1. — EME. Évk. V. 130. 1. Az ASTRA. nagyszebeni múzeumában 1714. sz. ívelt fokú törött kőfejsze és egy szám nélküli kőfejszetöredék. A Kucsuláta aljáról kőfejszéket említ az irodalom. ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 200. 1. 273. sz. Schroller 19. 1. barázdás tüzdelésű és lencsés díszű kerámikát említ. Az EMER.-ban 6785. sz. aeneol. jellegű csupor. 321. Vládháza, Kákova, Úrháza (Alsófehér m.). Az EMER.-ban és a NBKM., bán a Dealu Sárbii-n és a Kerpenyesi Hegység gerincén feltárt tumulusukból, a Nedeia bur$i telepről, a La izvoru popí-határrészből, a La fánate (Szénafüveknél), határrészből barázdás tüzdelésű, lencsés, vesszős, borda- és körömdíszes cserepekedények, egyenes és ívelt fokú kőfejszék. (32.— 33. kép.) Mon. II./l. II. t. 5. 6. sz., III. t. 21. 23. sz. 14. 16. 20. sz. és 18.—20. 1. — AÉ. 1888. 339. 1. — ÖTÉ. XII. (2. r. IX.) 80. 1. 93. sz. — Schroller 19. 20. 31.—35. 37. és 751. 46.-49. sz. — W osinsky 30.—31. 1. V. t. 4. 7.—9. sz.

6

*

84 322. Volkány (Nagykiiküllő m.). A BSM.-ban egyenes fokú, mandulaalakú kőfejsze. 323. Zetelaka (Udvarhely m.) A SzNM.-ban 5197. sz. ívelt fokú, 10'5 cm. h. mandulaalakú kőfejsze.

Abb. 33. kép. Neolithikus balta (1. sz.) és kőfejszetöredék (2. sz.), rézkori orsógomb (7. Sz.) és aeneolithikus cserepek (3, 4, 8— 10. sz.), gyermekjátékok (5, 6. sz.) Vládházáról. — Neol. Bei! (Nr. 1) u. Axtbruchstiick (Nr. 2), kupferzeitl. Spinnwirtel (Nr. 7), aeneol. Scherbenstiicke (Nr. 3, 4, 8— 10) u. Kinderspietzeuge (Nr. 5, 6) von Vládházn.

324. Zoltán (Háromszék m.). Schroller 78. 1. 160. sz. alatt lencsés díszű kerámikát említ innét. 325. Zsobok (Kolozs m.). Az EMEÁ.-ban amphibol-pala-fejsze, — vele együtt vörös márvány-fejsze is került felszínre a templomkerítésen belül, amit az EMER. őriz 44. sz. alatt. EME. Évk. V. 138. 1. — EM. III. 162. 1. — Goos 63. 1. — ÖTÉ. 1878. 136. 1. — Martian I. 756., II. 373. sz. *

A 34. ábrán adott térképen külön jellel láttam el azokat a lelőhelyeket, ahol csak barázdás tüzdelésű kerámikát leltek és pont jelzi azokat a lelőhelyeket, ahol

Abb. 34. kép. A barázdás tüzdelésű (jelük vesző) és vegyes aeneol. emlékek (ponttal jdlölve) lelőhelyei. Die Fundorte m it reiner Furchenstichkeramik (Strich) und m it gemischter W are (l’unkt).

Azoknak a lelőhelyeknek a térképe, ahol m ár nincsen barázdás tüzdelésű kerámika. Dic Karte dér Fundorte, \vo die Furchenstichkeramik nicht mehr vorkommt,

86 a barázdás tüzdelésű kerámika lencsés, vesszős, rácsos, fenyőágas, rovátkaszalagos stb. díszű agyagművesség társaságában fordult elő. Azok száma 23, ezeké 57. A 35. ábrán azokat a lelőhelyeket csoportosítottam, ahol már nem fordul elő barázdás tüzdelésű kerámika. Számuk 53.

Abb. 36. kép. Az aeneolithikus kőfejszék lelőhelyei. — Dió Fundorte dér aeneol. Steiniixte.

Külön térképen (36. kép) mutatom be azokat a lelőhelyeket, ahol az erdélyi aeneolithikum most tárgyalt fázisára jellemző ívelt, egyenes és ferde fokú, valamint jórészt mandulaalakú kőfejszéket lelték. Számuk 157. Egy pár esetet leszámítva, majdnem mind szórványos lelet. Ebben a számban nem foglaltatnak a lelőhely nél­ küli példányok. Ez a három térkép beszédesen tárja elénk, hogy az erdélyi aeneolithikum szóban forgó fázisa kultúrájának képviselői három hullámban lepték el Erdélyt. Legelőször jönnek a barázdás tüzdelésű, tehát északi jellegű kerámika képviselői, akik lassan-lassan előre lopakodva, eljutnak az Olt felső folyásának derekáig: a háromszékmegyei Mikóújfaluig. A második hullám képviselői gazdagabb mívelődési leltárral köszöntenek be ; még mindig divatozik náluk a barázdás tüzdelésű kerámika. Valószínűleg új, az előbbivel egyező mívelődési és ethnikai hullámmal függ össze az az 55 lelőhely, ahol már nincsen többé barázdás tüzdelésű agyagművesség. A kettő között csak igen kis mérvű időközt vehetünk fel. A kőfejszék nagymérvű elterjedése beszédes bizonyítéka annak, hogy e mívelődés képviselői meglehetősen vastag rétegben ülték meg Erdélyt.

87 Mielőtt tovább mennék, meg kell említenem dr. Kovács István kolozskorpádi ásatásait, amelyek rendjén még 1901-ben a Csunguj nevű domb keleti oldalán ovális kunyhóhelyeket s egy kerekded szemétgödröt tárt fel.2) A sok faltapasz-

Kolozskorpádi aeneolithikus edénytöredékek. — Aeneol. Geíássbruchstiicke von

Kolozskor:>ád.

2 Kovács Istvá n : A korpádi ostelep. — La station préhstorique de Korpád. Dolgozatok— Travaux. Kolozsvár, IV . 1913. 1.— 17. 1. — A lakások ovális jellege feltűnő, mert északi nép hagyatékáról lévén szó, négyzetes alapú házhelyeket várnánk. — Dór ovale Grundriss dér Hausev ist auffalend. Da es sich um ein nordiseh.es Volk handelti würden wir Ilauser m it viereekigem Grundriss erwarten.

88 töredéken kívül különösen jellemző volt erre a teleprészre az a, sajnos csak cse­ repekben ránk maradt, kerámikai csoport, amely nagy részében a most tárgyalt mívelődési körbe tartozik. 37. és 33. képünk ad fogalmat ennek a kerámikának a természetéről.

Abb. 38. kép. Aeneolithikus (1— 3, 1—.11. sz.i és bronzkori (1— 6. sz.) cserepek Kolozskorpádról. Aeneolitische (Nr. 1— 3, 7— 11) und bronzez>eitliclie (*\r. -1— 6) Schcrbensliicke von Kolozskorpád.

89 A telep bolygatáson esett át s így ezzel magyarázhatjuk, hogy a g-vel jelzett kunyhó aeneolithikus jellegű cserepei közé olyan bronzkori cserepek is kerül­ tek, mint amilyeneket a 38. kép 4. 5. 6. sz. alatt látunk. Ilyen ízlésű kerámikai maradványok jóval korábban is kerültek innét múzeumunkba, jeléül annak, hogy Kolozskorpád hazai bronzkorunk III. periódusában is lakott terület volt. A kolozskorpádi aeneolithikus edénytöredékek annyira jellemzők, hogy mél­ tán használtam már korábban is3) s használom most is a kolozskorpádi I. elnevezést a tárgyalásunk körébe eső emlékcsoport jelölésére. Külön is fel kell hívnom a figyelmet a 38. kép 2. sz. szalagfülére, mint különösen jellemző adatra, amellyel ebben az emlékcsoportban únos-untalan talál­ kozunk. így pl. Érmihályfalván,4) Lucskán5) stb., ami beszédes bizonyíték amellett, hogy a mi északi bevándorlóink az ú. n. bádeni kultúrával is érintkezésbe léptek. Mintha úgy festene a dolog, hogy a Tripolje jellegű és bádeni kultúra képviselői közé ékelődtek, ami ennek a mívelődési ízlésnek időrendi megállapítása szempont­ jából is nagy horderejű. *

A tárgyalásunk körébe eső kerámikai csoporttal két erdélyi származású szaktársunk is foglalkozott: Reinerth Hans és Schroller Hermann. Munkáikra az egyes lelőhelyeknél ismételten hivatkoztunk. Előttük Franz Leonhard6) a bánáti leletekkel kapcsolatosan foglalkozott velük. Elsőnek azonban a megboldogult Schmidt Hubert ismerte fel annak jelentőségét.7) Sok anyagot közöl ebből az emlékcsoportból Wosinsky is, anélkül azonban, hogy érdemleges méltatásába belemenne.8) Már Schmidt Hubert hangoztatta, hogy ezeknek az agyagiDari emlékeknek egy része, a ferdén vágott szájú edénykék, Trójával hozhatók kapcsolatba.9) Ezt a gondolatot építi tovább Menghin.10) Franz helyesen ismeri fel a bádeni kultúrával való kapcsolatát, egyben útal a lengyelországi összeköttetésekre is.11) Reinerth aichbühli-nek nevezi ezt a kerámikai csoportot,12) Schroller, aki két külön alcsoportba : a barázdás tüzdelésű és lencsés díszű agyagművesség alcsoport­ jába osztja az anyagot, a legbehatóbban foglalkozott vele. Elveti az aichbühli elne­ vezést s rámutat annak kevert voltára.13) ■ '* Debreceni Közlemények 1940. évi 1. sz. Statiunea preistoricá dela Valea-lui-Miliai. — l>ic praehistorisclie Ansiedlung' von Valea lui Mihai. Aijuarul Istitutului de studii clasiee, I. Kolozsvár, 1932. 73.— 80. és 2. rész 67, 1. — Az érmihályfalvi telep lakásainak hovatartozása még bizonytalan, mert az aeneolithikus telepre a réz- és bronzkorban is rátelepedtek s a rézkorban) temetkeztek is itten. 5 Arch. Ért. ú. f. I. 1881, 272.-275, 1, 6 Funde aus dem Banat. Wiener Praehist. Zeitschrift 192G. 91. 1. 7 Zeitschr. fü r Ethn. X X X V . k. 438.— 469. 1. * Az őskor mészbetétes díszü agyagműveaséfic, Bpest, 1904. » Zeitschr. f. Ethn. X X X V . k. 456. 1. 10 Urgesch. d. bildenden Kunst 804. 1. 11 Wiener Praehist, Zeitschr. 1926- 91. a köv. 1. 12 Siebenbürgen als nordisches Kulturland dér jiiiigoreu Steinzcit13 Die Stein- und Kupferzeit Siebenbürgens.

4 Eoska M .:

90 Valóban kevert az. Díszítésének jellege északi. Formailag, a Balkán közvetítésével (Sveti-Kryllovo,14) különösen a ferdén vágott szájú, felálló fülű csuprok esetében, tényleg Kisázsiával, Trójával is mutat­ nak rokonságot. — Schroller hangoztatja, hogy az olyan gömbszelvényes fenekű edények, mint pl. a hunyadmegyei Rea-ról való (Schroller-nél 26. tábla 4. sz., a mi képeink közt a 27. kép) aljának kezelésével feltűnő egyezést mutat a trójai A-kincs ezüstserlegeivel és hogy Erdély ezt a formát Diminiből kapta volna.15) A trójai ezüstserlegekkel való rokonságot, kapcsolatot úgy formai, mint időrendi szempontból el kell vetnünk, mert a két fületlen ezüst serleg egyikének feneke csúcsosan végződik, a másiké pediglen homorú, szájképzodésük is más s a reai csuporhoz képest sokkal nyújtottabb alakúak.16) És fejlettebb idők emlékei. Akárcsak a kétfülű ezüstserleg, 7) amelynek az alja is nyújtottabb, mint a reai csészéé.

A dévai amphora.

Die Amphora von Déva.

El kell vetnünk a segesvári Wietenberg kerámikájával való egyidejűséget is,18) mert ez is bronzkori. Feltűnő azonban a kapcsolat egyfelől a cseh-morvaországi,19) másfelől a dél­ nyugatlengyelországi20) és jordansmühli21) emlékekkel. A barázdás tüzdelés Rössent juttatja eszünkbe.22) 14 Praehist. Zeitschr. V I. k. 69. I. “ I. m. 32. 1. 16 D örpfeld: Trója u. Ilion 352. 1. 282., 283. ábra. U. 0 . 281. ábra. 18 Schroller 33. 1. 19 Reinerih i. m. 6. ábra. 20 Schroller i. m. 34. I. 21 Schlesiens Vorzeit V II. k. 6. 1 22 V. ö. Schuohardt: Alteuropa 2. kiadás, 151. 1.

91 Egy dévai amphora (39. kép) a cseh zsinegdiszes kerámika íormakörébe vezet bennünket.23) Az oláhlapádi amphora (40. kép, 2. sz.) a vállán két füllel,24) formailag éppen úgy Középnémetország felé mutat, mint a vládházai négyfülű társa.25) A tálak s az oláhlapádi amphora28) tölcséresen kiszélesedő szája északi hatás. A felsorolt sok ívelt, egyenes és ferde fokú fejszét is Északról kaptuk.

O láhlapádi edények. — Gefásse von Oláhlapád.

A kerámikai típusok tekintetében már nem vagyunk ilyen szerencsés helyzetben. Nagyobb edényeket Vládházáról (Alsófehér vm., 41. kép) és Déváról (39. kép) ismerünk. Az egyik vládházai edény alja lapított gömb, enyhe fenékképzéssel, két­ oldalt szalagfüllel, amely felett három ujjbenyomásos bordát látunk. Díszített a nyak alja is. Maga a nyak enyhén ívelt, a száj pedig szintén enyhén tölcséres. A dévai Várhegyen lelt amphora (39. kép) alja már inkább tojásdad, nyakés szájképzése u. olyan. Ennek uralkodó díszítése a barázdás tüzdelésből adódik. Ennek is szalagfülei vannak kétoldalt s ezek is díszítettek. A 41. képen 2. sz. alatt látható vládházai edény alja szintén tojásdad, nyaka enyhén ívelt, de szája még kevésbbé tölcséresedik. Egy harmadik vládházai edény (41. kép, 4. sz.) a tagolásánál fogva érdemli meg különös figyelmünket. Az alja enyhén ívelt csonkakúp, a nyaka is enyhén ívelt, 23 Schroller i. m. 31. 1- és 26. t. 2. sz. !4 Roska: Az újabb kőkor 63. kép 1. sz- — 25 Schroller i. m. 28. t. 2. sz. 2# Roska i. m. 63. kép 2. sz.

Schroller

i. m. 31. 1. és 26. t 1. sz.

92

Abb. 41. kép. Vládházai leletek.

Funde von Vládháza.

Abb. 42. kép.

Abb. 43. kép.

A sepsibessenyői t á l Die Schüssel von Sepsibessenyő.

Kancsó Karácsonfalváról. Krug von Karácsonfalva,

93 de a szája olyanformán tölcséresedik, mint a Székely Nemzeti Múzeumnak (Sepsiszentgyörgy) egy szintén északi eredetű tálja (42. kép), amelynek lelőhelye Sepsibessenyő.1'7) A dévai múzeum a karácsonfalvi Szabó József barlangból őriz egy egyfülü kancsót (43. kép) és két csonkakúpos tálat (44., 45. kép). A kancsó díszítetlen, a 44. képen látható tálat körömdísz s körömdísszel borított bordák ékítik ; — a 45. képen bemutatott tálnak az a különös sajátsága, hogy két füle van. Egész meg­ jelenése azt mutatja, hogy kisebb faivó kanál lehetett a prototípusa.

Tál Karácsonfalváról. — Schüssel von Karácsonfalvu.

Csak töredékben maradt ránk a nándori barlang sírjának tojásdad alakú fazaka (24. kép, 4. sz.) és egy nagyobb fazék, amelynek pereme alatt rovátkolt bordadísz van (u. a. kép, 2. sz.). A szája ennek is enyhén tölcséresedik.28) Aránytalanul gazdagabb és változatosabb sorozattal vannak képviselve a csészék. Általában fülesek, fülük kissé felemelkedik a peremszél fölé, testük több­ nyire ZU gömböt mutat, nyakuk ívelt, szájuk egyenesen, vagy ferdén vágott s néme­ lyiknél az elülső rész kiugrik, aminek a csészék tartalmának kiöntésénél volt sze­ repe. Túlnyomóan barázdás tüzdelésűek, de szerepe van a rovátkaszalagnak és fenyőágdísznek is. Elrendezésük sokszor háromszögeket ad, amelyekből pl. a két algyógyi csésze alján szabadon maradt csillag motívum kerül ki. (1. kép, 1. és 2. sz.) Dívott a fehér tömés. A fiatalabb csészék füle sokkal magasabbra emelkedik a perem fölé s igazi merítő edények benyomását keltik. Különösen jellemző erre a csoportra a két menyházai csésze (22. kép). E csoport csészéinek díszítése már nem barázdás tüzdelésű, hanem többnyire rovátkaszalag, magában, vagy pedig háromszöges elrendezésben; — 27 Kópét adja Schroller i. m. 27. t. 2. sz. alatt. -s B o sla : A z újabb kőkor 271. kíp.

94 a vízszintesen és merőlegesen hanyagul húzott, sekély vonalak ; — párhuzamosok közé foglalt rovátkákból, vagy vonalkákból adódó szalagok; — apró agyaggömböcsökből formált lencsedísz. A rendetlen vonalkázás, valamint a fenyőág- és köröm­ dísz a durvább s nagyobb edények ékítő motívuma. Petrosánról ismerünk egy csészét,29) amelynek díszítése több sorban alkalmazott vízszintes párhuzamosokból áll, az ezek között szabadon maradt sávokat rövid, függőleges vonalkacsomókkal töltötték ki s ezáltal az edényke felületének sakktáblaszerüséget adtak.

Tál Karácsonfalváról. — Schüssel von Karácsonfalva.

Az olyan hengeres edény, mint a marosgezsei (21. kép), magára áll.

tudtommal,

*

Ami végül ennek az emlékcsoportnak közelebbi chronológiai hovatartozását illeti, amikor azt mondottuk, hogy ethnikai képviselői a bádeni és Tripolje jellegű festett kerámikával jellemzett kultúra közé ékelődtek, meg is határoztuk a helyét időbelileg. Egy ideig az egymásmellettiség viszonyában jelentkezik, ettől veszi át Erősd a négyzetes alapú házat, a hengeres fúrást, de viszonzásul az erősdi és vele testvér telepek lakóitól kapják a réz ismeretét. A kolozsvári Hójaiető telepéről négyzetes átmetszetű, kéthegyű rézárat ismerünk, a nándori barlang rézkarperectöredéke (24. kép, 3. sz.) és kaparó-vakaró tűzkőpengéje (u. a. kép, 1. sz.), a kolozs­ korpádi telep fogazott tetejű szalagfüle stb. meggyőzőleg mondja nekünk, hogy a kolozskorpádi I jellegű aeneolithikus emlékcsoportot a Kr. e. III. évezred második felébe helyezzük.

Roska Márton. *• Schroller i. m. 27. t. 6. sz.

DIE AENEOLITHISCHEN FUNDE VON DÉR GATTUNG KOLOZSKORPÁD I IN ERDÉLY (SIEBENBÜRGÉN). Auszug. Als die osteuropaische Fazies dér bemalten Keramik (Tripolje-Kultur) auf ihrer Wanderung nach Westen schon tief im Marostal vorwürtsdrang (Marosvásárhely, Pókafalva, Fugád), im Norden in dér Bukovina und in Galizien, östlich in Síidrussland, südlich auch in Thrazien befruchtend wirkte, ist ihre weitere Expansion plötzlich ins Stocken geraten, was im Weiteren zum Erlöschen dieser Kultur führte. Diesen tödlichen Schlag auf die Tripolje-Kultur und deren Tráger führte eine vöm Norden kommende machtige ethnische Strömung aus, die mit einem neuen Kulturgehalt annahte und sich überall Geltung verschaffte, wo sie Fuss fassen konnte. Heute kann mán mit völliger Sicherheit feststellen, dass die vöm Nordwesten und Norden kommenden Eroberer entlang den- Hauptflussláufen in Erdély (Siebenbürgen) eindrangen und teils ihnen entlang, teils auch die Wege dér Nebenláufe benützend, immer weiter vordrangen. Ob diese Welle auch über den Pássen, die Erdély mit dér Bukovina und mit dér Moldau verbinden, hieher gelangte, kann mán noch nicht mit völliger Sicherheit feststellen. Die kulturelle Hinterlassenschaft dieses Volkes ist durch Stein-und Keramik-' funde charakterisiert. Die Knochen- und Kupferwerkzeuge spielen heute noch eine untergeordnete Rolle. Aus dieser Zeit verfügen wir hauptsachlich über Streufunde, aber da sie meistens geschlossene Fundkomplexe bilden, ersetzen sie in vieler Hinsicht die aus regelrechten Grabungen stammenden Funde. Aber auch über solche verfügen wir. Diese Arbeit wurde im August 1937 abgeschlossen und behandelt nicht nur die Erdélyer (Siebenbürger) Funde, sondern allé jene, die in dem von den Rumánen besetzten Gebiet gemacht wurden. Auf dér Verbreitungskarte Abb. 34 wurden jene Fundstellen, die Furchen­ stichkeramik geliefert habén, mit einem anderen Zeichen versehen, als jene, wo diese Keramik zusammen mit solcher zum Vorschein kam, worauf auch Linsenornamente, Strich-, Gitter-, Tannenzweigmuster und gekerbte Linien vorkommen. Die Anzahl dér ersteren Fundstellen betrágt 23, die dér zweiten Gruppé 57. Auf Abb. 35 habé ich jene Fundstellen zusammengestellt, wo keine Fur­ chenstichkeramik gefunden wurde. Ihre Anzahl betragt 53. Auf einer anderen Karte sind jens Fundstellen zusammengestellt (Abb. 36), wo die für die jetzt behandelte Phase des Erdélyer (Siebenbürger) Aeneolithikums charakteristischen und hauptsachlich mandelförmigen Steinaxte mit geschweiftem, geradem, oder abgerundetem Nacken gefunden wurden. Wir kennen insgesamt 157 Fundstellen. Von einigen Vorkommnissen abgesehen, sind die meisten Streufunde.

96 Durch diese drei Karten sehen wir deutlich, dass die Kultur dieser Phase des Erdélyer Áeneolithikums in drei Wellan in Erdély eindrang. Zuerst kommen jene Siedler, die die nordische Furchenstichkeramik mit sich brachten, die langsam vorwartsdringend die Mitte des oberen Laufes des Olt — Mikóújfalu im Kom. Háromszék — erreichten. Die Vertreter dér zweiten Welle habén ein reicheres Kulturinventar mit sich gebracht; die Furchenstichkeramik ist noch immer gebrauchlich. Wahrscheinlich ist jene neue ethnische und kulturelle Welle mit dér vorigen übereinstimmend, deren Kulturgut von 55 Fundstellen bekannt ist und wo keine Furchenstichkeramik mehr gefunden wurde. Zwischen beiden können wir nur einen kleinen Zeitunterschied annehmen. Die grosse Verbreitung dér Steináxte spricht dafür, dass die Vertreter dieser Kultur Erdély ziemlich dicht besetzten. *

Bevor wir unsere Ausführungen fortsetzen, möchte ich noch die Ausgrabungen von Dr. István Kovács in Kolozskorpád erwáhnen, wo er auf dem Ostabhang des Hügels Csunguj Hütten mit ovalem Grundriss und eine runde Abfallgrube ausgegraben hat.2) Ausser den vielen Hüttenlehmbewurfstücken ist für diese Siedlung die leider nur in vielen Bruchstücken erhaltene keramische Gruppé charakteristisch, die in die eben behandelte Kulturgruppe einzureihen ist. Auf Abb. 37 und 38 sind diese Funde zusammengestellt, wodurch wir einen guten Überklick über die Art dieser Ware erhalten. Die Siedlung war gestört und so ist es erklarlich, dass in dér Hütte mit dér Bezeichnung g) zwischen die aeneolithischen Scherben auch jene bronzezeitlichen gerieten, die auf Abb. 38, 4, 5, 6 dargestellt sind. Solche Ware war von hier schon früher in unserem Museum vorhanden und sie beweisen, dass Kolozskorpád auch in dér dritten Bronzezeitstufe bewohnt war. Die aeneolithischen Gefássbruchstücke von Kolozskorpád sind so charakteristisch, dass ich die Bezeichnung Kolozskorpád I mit Recht für diese Fundgruppe benützte und benütze.3) Die Aufmerksamkeit möchte ich besonders auf den auf Abb. 38, 2 dargestellten Bandhenkel lenken, weil solche in dieser Fundgruppe besonders haufig anzutreffen sind. So sind solche aus Érmihályfalva,4) Lucska5) usw. bekannt und sprechen dafür, dass diese nordischen Einwanderer auch mit den Trágern dér Badener Kultur in Berührung standén. Es hat den Anschein, als ob diese Einwanderer sich zwischen das Tripolje-Volk und die Badener Leute einkeilten. Dies hat auch vöm Standpunkt dér Chronologie dieser Kultur eine grosse Bedeutung. * Mit dér hier behandelten Keramikgruppe habén sich auch schon zwei aus Erdély stammende Forscher beschaftigt: Hans Reinerth und Hermann Schroller. Ihre diesbezüglichen Arbeiten erwáhnten wir bei dér Aufzáhlung dér einzelnen Fundstellen. Vor ihnen bescháftigte sich mit diesen Funden Leonhardt Fianz6) in Zusammenhang mit den Banater Funden. Als erster erkannte aber Hubert Schmidt ihre Bedeutung.7)

97 Auch W osinsky bildet viele Funde dieser Gruppé ab, ohne aber sich in die Problematik zu vertiefen.8) Schon Hubert Schmidt betonte, dass jener Teil dieser Ware, desser Gefasse einen schrSg abgeschnittenen Mundsaum hat, mit ahnlicher Ware aus Trója in Zusammenhang gebracht werden kann.9) Diesen Gedanken führt Menghin weiter aus.10) Franz erkennt richtig seine Beziehungen zu dér Badener Kultur und weist zugleich auf polnische hin.11) Reinerth nennt diese keramische Gruppé Aichbühler.12) Schroller, dér zwei Untergruppen unterscheidet: Furchenstich- und Linsenkeramik, hat sich am eingehendsten mit dieser Keramik beschaftigt. Er verwirft die Aichbühler Benennung und weist auf den stark gemischten Charakter dieser Keramik hin.'3) Und wahrlich ist es so. Die Verzierungsart ist nordisch. Dér Form nach sind durch Vermittlung des Balkan (Sveti-Kyrrilovo)H) besonders hinsichtlich dér Tassén mit schrág abgeschnittenem Rand und hohen Henkeln tatsachlich Beziehungen mit Kleinasien, besonders Trója nachweisbar. Schroller betont, dass die Gefasse mit kugelkalottenförmigem unteren Teil, z. B. das Gefass aus Reá im Kom. Hunyad (bei Schroller Taf. 26, 4, hier Abb. 27) in dér Behandlung dér Bauchpartie eine auffallende Áhnlichkeit mit den Silberbechern des Hortfundes aus Trója zeigen und dass Erdély diese Form aus Dimini übernommen hatte.15) Die Hypothese einer Verwandschaft und Beziehung mit den Silberbechern aus Trója müssen wir sowohl aus formellen als auch chronologischen Gründen ablehnen, da einer dieser beiden henkellosen Becher untén spitz zulaufend endet, dér Bodenteil des anderen konkav ist, die Randbildung auch anders ist, ausserdem habén sie auch eine gedehntere Form wie die Tassé aus Reá.10) Überdies stellen sie Kulturgüter einer entwickelteren Epoche dar, auch dér zweihenkelige Silberbecher,17) dessen unterer Teil gedehnter ist, wie dér dér Schale von Reá. Wir müssen auch die Gleichzeitigkeit mit dér Wietenberg-Ware von Segesvár ablehnen,18) da sie bronzezeitlich ist. Auffallend sind aber die Beziehungen, die diese Fundgruppe einerseits mit Mahren,18) andererseits mit Südwest-Polen20) und Jordansmühl21) aufweist. Die Furchenstichtechnik erinnert uns an Rössen.22) Eine Amphore aus Déva (Abb. 39) führt uns zu dér tschechischen Sch.iurkeramik23.) Die Amphore von Oláhlapád (Abb. 40, 2) mit zwei Henkeln an dér Schulter2*) weist formell ebenso nach Mitteldeutschland wie eine ahnliche Amphore mit vier Henkeln aus Vládháza.25) Die Schüsseln und die Amphore von Oláhlapád26) mit trichterförmig ausladendem Rand verraten den nordischen Einfluss. Die hier aufgezahlten Áxte mit gebogenem, geradem oder schragem Nacken sind ebenfalls nordisches Érbe. Hinsichtlich dér Typen dieser Keramik sind wir nicht in einer so glücklichen Lage. 7

98 Grössere Gefásse kennen wir von den Fundstellen Vládháza (Kom. Alsó­ fehér, Abb. 40) und Déva (Abb. 41). Dér untere Teil eines Gefasses aus Vládháza hat die Form einer abgeflachten Kugel mit nicht sehr deutlicher Ausbilduag des Untersatzes, beiderseits sind Bandhenkel angebracht, über denan wir drei Fingertupfenleisten sehen. Auch dér untere Teil des Halses ist verziert. Dér Hals selbst ist leicht geschweift, dér Rand ist trichterförmig ausladend. Auf dem Várhegy (Burgberg) in Déva kam eine Amphore mit eierförmigem Bauchteil zum Vorschein (Abb. 39), auch dér Hals und dér Rand sind ahnlich ausgebildet. Die dominierende Verzierung ist dér Furchenstich. Dieses Gefáss hat beider­ seits auch Bandhenkel, die ebenfalls verziert sind. Dér untere Teil des Gefasses von Vládháza (Abb. 40, 2) ist ebenfalls eierförmig, aber dér Rand ist weniger trichterförmig ausladend. Ein drittes Gefáss von derselben Fundstelle (Abb. 40, 3) verdient wegen seiner Gliederung unsere Aufmerksamkeit. Dér untere Teil ist ein leicht geschweifter Stumpfkegel, dér Hals ist ebenfalls leicht geschweift, dér Rand ist aber ahnlich trichterförmig ausladend wie ein Gefáss im Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), dessen nordische Herkunft evident ist. Dér Fund stammt aus Sepsibessenyő.27) Im Museum von Déva werden ein einhenkeliger Krug (Abb. 43) und zwei stumpfkegelförmige Schüsseln (Abb. 44, 45) aufbewahrt. Dér Krug ist unverziert die Schüssel Abb. 44 ist mit Fingertupfen und Fingertupfenleisten verziert, die Schüssel Abb. 45 hat zwei Henkel. Ihr Habitus weist darauf hin, dass die Ahnform dieses Typus eine Trinkschale aus Holz war. Aus dem Grabe dér Nándorer Höhle sind ein eierförmiger und ein noch grösserer Topf nur in Bruchstücken erhalten (Abb. 24, 2, 4). Dér Hals des ersteren ladet leicht trichterförmig aus.28) Die Schalen sind durch eine verhaltnismassig abwechselungsreichere Serie vertreten. Meistens habén sie Henkel, die ein wenig den Rand überragen, dér Bauchteil hat die Gestalt einer dreiviertel Kugel, dér Hals ist geschweift, dér Rand ist schief oder wagrecht abgeschnitten, bei einigen ist dér vordere Teil des Randes ausgussförmig ausgebildet, was die bessere Entleerung bezwecken sollte. Meistenteils besteht die Verzierung aus Furchenstich, aber auch gekerbte Leisten und Tannenzweigmuster kommen vor. Sie sind oft in Dreiecken angeordnet, die so zusammen­ gestellt sind, z. B. an zwei Schalen von Algyógy (Abb. 1, 1, 2), dass sie an dér Standfláche einen Stern bilden. Auch weisse Inkrustation kommt vor. Die Henkel dér jüngeren Schalen überragen höher den Rand und machen den Eindruck von echten Schöpfgefassen. Besonders charakteristisch sind für diese Gruppé zwei Schalen aus Menyháza (Abb. 22). Die Verzierung dieser Gruppé von Schalen besteht schon nicht mehr aus Furchenstichen, sondern meistens aus gekerbten Bandern alléin oder in Dreiecken angeordnet, weiter aus wagrecht oder senkrecht, ohne Sorgfalt gezogenen seichten Linien, aus zwischen parallel angeordneten Kerben, oder aus Linien zusammengestellten Bandern, oder auch noch aus klemen Tonkügelchen gebildeten Linsen. Die unregelmássigen Striche und auch die Tannenzwaigmuster und Fingertupfen gehören zu den Verzierungselementen dér grob

99 ausgeführten grösseren Gefásse. Aus Petrosán kennen wir eine Schale, deren Verzierung aus mehrreihigen parallelen Linien besteht und die zwischen diesen freigebliebenen Stellen wurden mit senkrechten Strichbündeln ausgefüllt, wodurch die Gefassobsrflache schachmusterartig aussieht.29) So viel mir bekannt ist, steht das zylinderförmige Gefüss von Marosgezse vereinzelt da (Abb. 21). *

Was schliesslich die chronologische Einordnung dieser Fundgruppe anbelangt, habén wir schon festgestellt, dass sich die ethnischen Vertreter zwischen die Badener Kultur und die Tripolje-Kultur einkeilten und dadurch habén wir auch schon'die chronologische Rangordnung bestimmt. Eine Zeitlang lebten sie nebeneinander und von ihr übernimmt Erősd das Haus mit rechteekigem Grundriss, die zylindrische Bohrung, dafür übernehmen erstere von den Ansiedlern von Erősd und den Vertretern dieser Kultur die Kenntnis des Kupfers. Von dér Siedlung KolozsvárHójatető kennen wir eine doppelspitzige Bronzeahle mit viereckigem Querschnitt, aus dér Höhle von Nándor das Bruchstück eines kupfernen Armringes (Abb. 3) und einen Klingenkratzer (Abb. 1); weiter überzeugt uns dér gezahnte obere Teil des Bandhenkels aus dér Siedlung von Kolozskorpád, dass wir die aeneolithische Fundgruppe vöm Typus Kolozskorpád I mit Recht in die zweite Hülfte des 3. Jahrtausends v. Ch. datieren.

Márton von Roska.

7*

AZ ERDÖSZENTGYÖRGYI BRONZLELET Az erdőszentgyörgyi bronzlelet nagyobb részét az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára őrzi.1) E lelet két darabja, két bronz bogrács a marosvásár­ helyi Kultúrpalota múzeumában van.2) A lelet körülményeiről nincsen semmiféle feljegyzésünk. Az erdőszentgyörgyi lelet következő darabjait ismerjük: 22 köpűs balta (1. kép, 1—22). A legtöbb darab majdnem díszítés nélküli, vagy csak a peremrésze bordázott, pl. 3, 4, 5, 6, 7, vagy a peremrész alatt kis bordázott díszítés látható, pl. 8, 9, 10, 14, 19, 21, 22. Egyesek tipológiai szempontból még megőrizték az előz­ mények csökevényeit; így a hosszú balta (1. kép, 11) még a peremes balták hagyományát őrzi. Kitűnik e sorozatból a 13. sz. balta, melynek pereme harántosan hornyolt, mint a korai hallstattkor edényeinek, különösen a behúzott nyakú tálaknak a pereme. Azok a típusok is képviselve vannak a leletben, amelyek az erdélyi típusú baltákkal állanak kapcsolatban. Ezek közé tartoznak a következő balták: 1. kép, 2, 5, 7. A balták kivétel nélkül egy kis füllel vannak ellátva, egyikről-másikról letörött. A legtöbbnek éle nem nagyon ívelt, inkább csak a 15, 18, 19, 20, 22. számú jelent kivételt. A lelethez egy bordadíszes tokos véső is tartozik (1. kép, 23. sz.). A nyélhez való erősítés szegelés által történt. A leletben egy bordázott bronzdarab töredéke is van, amely esetleg egy kinyújtott karperec töredéke (1. kép, 32. sz.). Aránylagos ritkaságuk miatt figyelmet érdemelnek a lapos bronztálak (1. kép, 24, 25, 26. sz.). Az elsőnek pereme behajló, alján omphalos van. Ma: 3.1, pá : 12, fá : 2.2. A másik tál (25. sz.) alján szintén omphalos van, pereme hasonlóan behajló (Ma: 3.1, p á : 14.5, f á : 2.5). A harmadik tálacska egészen egyszerű, pereme alig hajlik befelé. Ma: 1.8, p á : 10. 5, f á : 3.8. Egy negyedik bronztál erősen töredezett (1. kép, 29. sz.). így pereme javarészt hiányzik, eredetileg szintén befelé hajló volt, mint a többié. A fenékrész körül körbenfutó árkolás látható, alja javarészt hiányzik. A tálak közül csak ezen van díszítés. A trébelt díszítésű bronz füles csésze (1. kép, 27. sz.) aránylag egyszerű kivitelű és némileg elüt a megszokottól. így a nyakrészen hiányzik a trébelés, továbbá a fül nem szokásosan ívelt és alsó része nem szélesedik ki félköralakúan, hanem csak egy szegeccsel van az edény testéhez erősítve. A csésze m a : 3.1, pá: 9.4, f á : 4.7. A legérdekesebb darabok közé tartozik a félgömbalakú merítő csésze. A fogó keresztalakú töve a csésze falához van szegecselve, erősen ívelt és három­ szögalakú utolsó tagja kampószerűen hajlik ki. A forma bronzban szokatlan, nem 1 Eoska M árton: A Székelyföld őskora. (Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileum ára) 258— 326- o. 49. kép. Leltári szám: I. 4807— 4839. Vétel dr. Széplaky János tanár köz­ vetítésével. s Leltári számuk: 1691, 1692.

101 nehéz azonban a fából készült prototípusát elképzelni. Távolról még ma is létező, fából készült merítőkanalakra emlékeztet. Ma: 4.1, pá: 7.8.

Abb. 1. kép.

Az erdőszentgyörgyi bronzlelet. — Dér Bronzefund von Erdőszentgyörgy.

Aránylag ritka alakú a lelet csüngődísze. Egy középső karikán két-két karika van és ezeken 3—3 csüngő, amelyek végei félköralakúan íveltek. A karikák átm .: 5, 4.9, 4.8 cm. A csüngök hossza 6.1 cm.

102 A három bronz bogrács fogantyúszerkezete némi eltérést mutat a Magyarországon általánosan ismertektől. így mindhárom bográcsnak két-két kengyele van (egyiken egy hiányzik), a keresztalakú tagban végződő kengyelgyűrűk azonban nem tartoznak szorosan össze, mint a legtöbb ilyen edényen, hanem külön-külön vannak az edény falára szegeccsel erősitve. A szegecsek feje kúpalakú. A kengyelek csa­ vartak, végeik a kengyeltartóban csak egyszerűen visszahajlítottak.

Abb. 2. kép. A marosvásárhelyi Kultúrpalota múzeum ában levő két üst. Késsél im Museum von Marosvásárhely.

Az egyik bográcson kis díszítés is van a perem alatt: fenyőágszerű, poncolt minta (2. kép, 2. sz.). A bográcsok nem jó fenntartásúak, kettőnek oldalfala sérült (l. kép, 30. és 2. kép, 2. sz.) és ennek a kettőnek levált az alja is. Ezt külön erő­ sítették volt rá az edényre. A legkisebb az Erdélyi Nemzeti Múzeumban van : m a : 13, p á : 29, fá : 11 cm. A másik két darab méretei: 2. kép, 1 ma: 14.7, pá : 27.1. fá : 12.4 ; 2. kép, 2 ma : 14.5, pá : 28, f á : 12.4. Az itt közölt darabok meglehetősen általánosan ismertek a magyarországi hallstattkori leletekből és elég jó irodalmuk is van. A legtöbb darab publikált, sőt J. Nestor már a leletek térképét is összeállította.3) A legtöbb ilyen kengyeles bronzbogrács Magyarországon a Nyírségben került felszínre.4) Az erdőszentgyörgyi lelet tipológiailag leginkább az ördöngösfűzesi lelettel mutat kapcsolatot, ugyanis ebben is találunk bronztálacskákat és a bográcsok kereszt­ 3 4 117. o.

Jón N estor: E in Bronzedepot Jósa András: Hallstatti vagy

aus Moigrad, PZ. 1935 ( X X V I) , 24— 57. o. Abb. 7. „nyíri" kultúra. Múz. és Könyvt. Értesítő, 1910 (IV ), 109—

103 alakú tagban végződő kengyeltartói szintén nem kettősek, mint a legtöbb eddig ismert magyarországi bográcson.’1) A borévi bogrács kengyeltartója és kengyele szintén megegyezik az erdő­ szentgyörgyi darabokkal.6) E darab kengyeltartóján hasonló díszítés van, mint az egyetlen magyarországi sírban talált bográcson a Somlyó-hegyről.7) A hajdúböszörményi bográcsok a megszokott formákat képviselik. Az egyik trébelt díszítésű csésze füle azonban az erdőszentgyörgyire emlékeztet.8) E leletben csavart és síma kengyelű bogrács is van.0) A többi magyarországi bográcslelet majdnem mind egyforma, legalább is majdnem kivétel nélkül sima kengyelüek és nem két, hanem csak egy kettős keresztalakú tagban végződő kengyeltartóval birnak. Ide sorolhatom a következő darabokat, amelyek kivétel nélkül kincsleletből származnak: Kántorjánosi,10) Nyírrohod,11) Egyek-Kendertag,12) Máriapócs,13) Mojgrád,14) Szentes,15) Csíkszentkirály,16) Bardóc17) és Hajdúsámson.1*) Kiegészíthetjük a leletek felsorolását a gyulafehérvári töredék megemlítésével,1:i) továbbá J. Eisner is említ egy csavart kengyelű bográcsot Lucskáról (Liptó m.).2 ) A felsorolt leletek egy részében a bográcsban voltak az elrejtett tárgyak elhelyezve, más részének leletkörülményeiről nincsen pontos adatunk. Több leletben, így pl. a csíkszentkirályiban, hajdúsámsoniban, boréviben, hajdúböszörményiben, ördöngösfűzesiben, szentesiben a lelethez apróbb bronzedények is tartoztak, neve­ zetesen füles bronzcsészék és tálak. 5 H pl. Az aranyosi és ördöngösfüzesi őskori bronzleletek. Arch. Ért- 1895 (X V ), 193— 201. o1L. t. 12— 14, 16. A bográcsok kengyelei szintén csavartak, mint az erdőszentgyörgyieké: I I . t. 10— 11, 8— 9. 6 Boska M árton: Dér Bronzedepotfund von Borév. Mannus, 1932 (24), 540— 547. o. 1- kép. L. itt a magyarországi kincsleletek adatait is. 7 Ádám Iván: Somlyói leletek. Arch. Ért. 1SS0 (X IV ). 317— 323. o. 64. szám. M ihalik J. A sümegi Darnay-Múzeum. Múz. ős Könyvt. Ért. 1912 (V I), 124— 151. o. M ihalik e közleményében a 129. oldalon 4 nagy bronzüstöt említ. M iután a Somlyói bográcsot is üstnek nevezi, lehetségesnek tartjuk, hogy a Darnay Múzeum további hasonló leleteket őriz, amelyek eddig még ismeretlenek az irodalomban. 8 H ampel J .: A bronzkor emlékei Magyarhoiiban, LXV . t. 2b. 9 U. ott. L X IV . t. 1-; LXV . t, 4. E táblán az 5. sz. bogrács egykengyeles, a kongyeltartója áttört háromszögalakú, két szegeccsel az edény peremére erősített bronzdavab, ami nagyon elüt a meg­ szokottól. 1,1 Jósa A.: i. m. V. t. 22, 11 U. ott. 117. o. A lelet többi tárgya a bográcsban volt elhelyezve. 12 Söregi J . : Vezető a Déri Múzeum rég. osztályában. 50. o- 25. kép, 1. E lelet darabjai szin­ tén a bronzbográcsban voltak elhelyezve. 13 Jósa András: A Takta-kenézi bronzlelet röl. Arch.Ért. 1902 ( X X I I ) , 274— 280. o. IV —V.kép- A lelet körülményeit a szerző nem ismerteti. Az egyik darabon trébelt gyöngyminta van az edény közepén:1 IV , kép. A taktakenézi lelet egyik hajlított vastag bronzhuzalja valószínűleg bogrács kengyele volt. II . kép 5. 14 N estor: í. m. 1. kép, 1, 7; 2. kép, 11, 15; 4. kép, 14. 15 Csallány G.: A Szentes-nagyhegyi kora-vaskori bronzlelet, Fólia Arch. 1939 ( I— I I ) , 58— 65. o. I. t. 1— 2; I I . t. 9— 11; I I I . t. 13. 16 Boska M árton: A Székelyföld őskora. 63. kép. 17 Ham pel: i. m. I I . k. S— Ü. o. — Boska M-: i. m. 288. o. — V. Párvan: Getica, 308— 309, o. 193— 196. kép. A leletben aranygyűrűk is voltak. 18 Söregi: i. m. 27. kép. ls Párvan: i. m. 198. kép. 20 J. Ei&tier: Slovensko u praveku. 302. o. L. itt további irodalmat.

104 A bográcsleletek közül csupán a Somlyói származik sírból, azonban a lelet­ körülmények nem teljesen tisztázódtak, így pl. a sírból előkerült kerámia nem maradt meg teljesen és az a benyomásom, hogy több darab elkallódott.21) Az urna, a csá­ kány és a bronzcső révén Gallus Sándor a lovassírt a praeszkita csoportba sorolja és a hallstattkor C-periódusába keltezi. Nem messze a sírtól a vállán harántos árkolású, füles csészét is találtak.22) Ezt a csészét a Ieletkörülmények ismerete nélkül aligha merném a C-periódusba keltezni, miután e korban már más típusú kerámia is jelentkezik, a nagy urna (töredék) inkább alátámasztja ezt a keltezést. Lehetséges, hogy a bronz bográcsok nemcsak egy rövid kor hagyatékát képezik. Meggondolandó továbbá, hogy a bronzbográcsok Magyarországon a trébelt díszítésű csészékkel együtt lépnek fe l: Erdőszentgyörgy, Ördöngösfűzes, Hajdúsámson (2. kincslelet), Hajdúböszörmény, Egyek-Kendertag, Szentes, Csíkszentkirály. Ilyen csésze szerepel a vácszentlászlói leletben is, sőt a fül alakja nagyon hasonlít az erdőszentgyörgyi példá­ nyéhoz.'28) Gallus Sándor a vácszentlászlói bronzcsészét a szandai darabbal hason­ lítja össze, a szandai leletet viszont a B-periodusba keltezi, úgyszintén az ugrait is, amelynek zablái a vácszentlászlóival egyeznek.24) Ezt a keltezést alá lehet támasz­ tani a második velemi kincslelettel is.2i) Az erdőszentgyörgyi leletnek vannak itáliai kapcsolatai is. Bár az ilyen bográcsok az irodalomban ismeretlenek itáliai sírokból, keresztalakú tagban vég­ ződő kengyeltartókkal ellátott edények ismeretesek, sőt az aránylag zömök bronz­ edény mélyen behajló felső résszel kéttagú, azaz két-két kengyeltartóval van ellátva, mint az erdőszentgyörgyi bográcsok.26) A merítő csészének szintén megvannak az itáliai előzményei. így Vetuloniában egy hasonló fogóval ellátott agyagedény került elő a Circolo dél Tridente második sírjából.27) Egy hasonló bronzból készült merítő Bolognából ismeretes, u. o. egy másik nagyobb bronzedény is hasonló fogóval.28) Hasonló darabokat Reinecke P. is ismertet és keltezésükről a következőket jegyzi meg: »soweit aus dem Gr&berzusammenhange ersichtlich, in typischen Stücken das VIII. Jahrhundert abwárts nicht überschreitend«.3!>) Aberg a hajdúböszörményi leletet ugyan a bronzkor IV. periódusába keltezi, a középitáliai vaskor III. periódusának vége és a középeurópai bronzkor V. periódusának a vége szerinte egybeesik (650 Kr. e.).30) Hogy alig lehet 21 GaUim— Horváth,: A legrégibb lovasnép Magyarországon. Dissertationes Pannonicae, ser. I I . 9, 42. o. L Y II. t. — Ádám I.: i, m, 23 Gallus — H orváth: i. m. L V II. t. 4, 53 U. ott, X L I I I . t. 4. 54 TJ. ott, 34. o- ós 51. o,

26 Mozsolics A .: A második velemi kincslelet, Dunántúli Szemle, 1941 (VIII). 257— 263. o. 38 Moiitelius 0 .: Die vorklaasischo Chronologic Italiens. 85-o. 207. ábra. Az egyik ismert lelet Vetuloniából (Cireolo delié Sfinsri) a 2. sírból szánni zik. 17. ott 92. o. — A másik lelet szintén Vetuloniában (Secondo oircolo dello Pellicie) a harmadik sírból került felszínre. U. ott 96. o. H ontelius a lele­ teket a vaskor 3. periódusába sorolja. 27 <>• p. ábra. 28 29 56. t. 1028. 30

0. M ontelius: La civilisation primitive en Italic depuis 1’introducton des métaux, I I . S73. M ontelius: i. m. 86. t. 3, 4. Beineeke P-: Bronzegefhsse ans hallatattzeitliHiru T'undon. AuliV. V. kötet. 324— 321). i>. e

Aberg N .:

Bronzczeitliche mid friikeiSBiizeitliehe Clironologie. Teil V, 53- o. és 88. o.

105 az itáliai és magyarországi későbronzkori anyagot helyesen Aberg kronológiája szerint párhuzamositani, onnan származik, hogy a trébelt bronzedények hazájának Magyarországot teszi meg, ami teljesen valószínűtlen. így persze egyes típusokat, amelyek úgy Itáliában, mint Magyarországon előfordulnak, itt régebbieknek vélt. Mint a IV. periódusnak reprezentatív leletét a hajdúböszörményit említi, — viszont e lelet Füzesabony bronzkori rétegeivel egyáltalán nem hozható kapcsolatba. A magyar bronzkori és hallstattkori kronológia hiányaival küzködik Sulimirski Tádé is, amikor az erdőszentgyörgyivel rokon Niedzieliska-ból származó kincsleletet akarja keltezni. Megvan ebben a leletben is a trébelt bronzcsésze, a kengyeles bogrács és a karperec hasonmása.31) Egyes baltatípusok hasonlítanak az erdőszentgyörgyiekhez és különösen kieme­ lendő, hogy e lengyelországi leletben olyan felvidéki típusú tokos balták is szere­ pelnek,32) mint több e csoportba tartozó magyarországi leletben : pl. Kántorjánosi, Nyírrohod, Mojgrád, Taktakenéz, Bardóc. De a széles hátú spirális tűtartóban végződő fibula is, úgy látszik, e lelet­ csoport közös típuskincséhez tartozik. Ismerünk ilyet az egyek-kendertagi és a niedzieliskai leletből. Az utóbbi leletben előforduló lándzsátok vagy kardhüvelyvég által a lelet a praeszkita leletek csoportjához is kapcsolódik. Nagy fontossággal bír e leletnek több vastárgya is, hisz a megfelelő magyarországi leletcsoport több darabján figyeltek meg eddig is vasrozsdafoltokat, így az erdőszentgyörgyi lelet néhány darabján is. Sulimirski szerint a Niedzieliska-i lelet több elemből tevődik össze, így »magyar« származású darabokon kívül a Wysocko-kultúra I. periódusának és a Lausitzi kultúra V. periódusának megfelelő darabok is képviselve vannak a leletben. Szerző e leletet tévesen Tószeg D-periódussal igyekszik párhuzamba állítani, ami onnan származik, hogy Tompa a korai hallstattkori füzesabonyi sírokat is még e periódusba teszi.33) Sulimirski a bográcsleletet a korai vaskorba helyezi (900—700 Kr. e.), szóval a trák-kimmér-periódust megelőző korszakba. Tagadhatatlan, hogy a bográcsleletek magyarországi csoportjában már praeszkita-elemek is jelentkeznek, így pla Somlyói csontvázas temetkezésű lovassír, ami egy fiatalabb korszak jelensége. Valószínű, hogy az illirség teremtette meg az itáliai kapcsolatokat és ennek révén terjedtek el az itáliai típusú bronzedények Magyarországon és ez aligha következett be a második hallstatti periódus előtt.34) Szóval a leletek egy része kétségen kívül 31 Sulim irski T.: Brazowv skarb z Niedzielisk, l ’oq. Przemyslany (Ein Bronzedepotfund aus NiedzieJiska, Kr. Przemvslanv. Südostpolen). Swdat'owit, 193(5/37 ( X V II) , 255— 2S2. o. 1. kép; I. t. 1— 7, I I . t. 1. 32 U. ott, I I I . t. 1, -1— 6. 33 Tompa F .: 25 Jahre Urgeschichtsforschuug in Ungarn 1D12— 1936. 24-/2S, Bericht dér Römisch-Germanischen Komniission 1934/35. 90— 98. o. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a füzesabonyi sírok lieincclce kronológiája szerint hallstattiak, így a hajdúböszörményi kincs nem hozható kronológiai kapcsolatba a füzesabonyi, medgyaszói és hernádkaki kerámiával. —■Gallus — H orváth, i. m. 50. o. 34 Trébelt díszítésű edények a nyugatdunántúli kincsleletokbon először a második periódusban találhatók, pl. a második velemi kincs trébelt díszítésű bronzcsészéje (Mozsolics A .: i. ni. 2. kép, 1 sz) As a celldömölki kincs trébelt díszítésű bronz korongja (Mozsolics A .: Korahallstatti kincslelet Celdömölkröl (Vas megye), Fólia Arch. 1939 ( I —I I ) , 33— 36. o. I. t. 6).

106 az illirség itáliai kereskedelmi kapcsolatai által magyarázható és keltezhető, de pl. a niedzieliskai lelet kardhüvelyvége valószínűleg már a praeszkita-leletek csoportjához kapcsolódik. Az erdőszentgyörgyi behúzott nyakú bronztálak a hallstattkor második periódusában, sőt az elsőben is előforduló hasonló agyagedények mintájára készültek. A legtöbb ilyen agyagtál pereme ugyan harántosan árkolt, amit azonban bronz­ lemezből való edényeknél nehezen lehet elkészíteni. Előfordulnak azonban ilyen behúzott peremű tálak még a hallstattkor harmadik periódusú sírjaiban is (pl. Csönge, Szombathelyi Múzeum). Az erdőszentgyörgyi és a hason leletekben mindenesetre többségben vannak azok az elemek, amelyek a hallstattkor második periódusának a hagyatékai (Reinecke P. kronológiája szerint). Nagy nehézségekbe ütközik még mindig a magyarországi kincsleletek kelte­ zése. így nincsen megfelelő kronológiánk és még mindig a Reinecke bajor anyagra alapított kronológiájára vagyunk utalva. Az utóbbi évek kronológiai kísérletei épen a késő bronzkor (füzesabonyi telep, Medgyaszó, Hernádkak) megállapításánál inga­ doztak. Annyira eltérnek még a vélemények, hogy belátható időn belül egységes állásfoglalásra számítani aligha lehet. Reinecke kronológiai rendszerét nem lehet egyszerűen a magyarországi anyagra ráhúzni. De Áberg kronológiája sem alkal­ mazható, hisz a síranyaggal e korban már alig számol és kronológiájának legsebez­ hetőbb pontja az itáliai anyaggal való párhuzamosítás. Pedig épen e téren nyer­ hetnénk még a legpontosabb abszolút számadatokat. Nehéz Reinecke számadatai után igazodni annál is inkább, mert egészen más volt a magyarországi hallstattkor történelmi és gazdasági háttere, mások a mozgató erők. Ezt mutatja a Gallus Sándor által kidolgozott praeszkita-leletcsoport anyaga is, a szkiták megjelenése, de a bronzkor végén már az illirség térhódítása is, amelynek egészen más szerep jutott Magyarországon, mint pl. Ausztriában. Számolni kell továbbá az autochton bronzkori lakosság szerepével és művelődési hagyatékával is. Ezen tények tudatában kronológiai adatokat fenntartással közlünk. Vonatkozik ez az erdőszentgyörgyi és vele rokon leletek időrendi besorolására is. Jelenleg még az egyes korok formakincsének a megállapítása van folyamatban. így pl. az erdőszentgyörgyi és vele rokon leletekkel, azaz a kengyeles bográcsokkal együtt fellépnek a trébelt díszítésű csészék (Erdőszentgyörgy, Ördöngösfüzes, Egyek-Kendertag, Szentes, Hajdúböszörmény, Hajdúsámson 2. bronzlelet, Borév, Csíkszentkirály, Niedzieliska), a felvidéki típusú tokos balták (Kántorjánosi, Nyírrohod, Mojgrád, Taktakenéz, Bardóc, Niedzieliska), a nyitott végű poncolt díszítésű karperecek (Szentes, Egyek-Kendertag, Taktakenéz; ide sorolhatom a második velemi bronzleletet is, amelyben megvan a trébelt bronzcsésze és a nyitott végű poncolt díszítésű karperec is). E leletek általános formakincséhez tartozik még minden való­ színűség szerint a széles hátú, spirális tűtartóban végződő fibula (Egyek-Kendertag, Niedzieliska) és a bronzkés, amelynek nyele faberakásos volt (Niedzieliska, Kántor­ jánosi, Nyírrohod.) A Somlyó-hegyi leletben van egy bronzcső,1'’) amihez hasonlót ismerünk a mojgrádi leletből.36) 35 30

Gallus— H orváth: i. m. L V II. t. 8. Nestor J-: i. m. 3. kép, 5. Nestor ezt

a darabot nyélnek nevezi.

107 A legfontosabb tény azonban, hogy e leletcsoport idejében már aránylag jól ismerhették a vasat, hisz több lelet darabjain figyeltek meg rozsdanyomokat és a niedzieliskai leletben vastárgyak is szerepelnek. E leletcsoport kétségen kívül legfiatalabb tárgyaihoz a kések tartoznak, amelyek már nem nyéltüskések, mint a tipikus németországi Hallstatt B-leletekben szereplő darabok, továbbá a vastárgyak.37) Habár a leletek formakincse általában a Hallstatt B-periódus bélyegét viseli magán, mégis akadnak szép számmal olyan darabok is, amelyek már a következő periódus kultúrhagyatékára utalnak. Találunk azonban e leletcsoportban még nagyon régi tárgyakat, pl. szárnyas baltákat is (Szentes). Magyarországon a hallstattkorból számtalan raktár-, vagy kincsleletet ismerünk. Sajnos még mindig sötétben tapogatózunk, ha történelmi hátterükről és időrendi hovatartozásukról igyekszünk magunknak képet alkotni. Ez vonatkozik a szentgyörgyivel rokon edényleletekre is. Csak azt látjuk tisztán, hogy Erdélyben olyan vidékeken gyakoriak a kincsleletek, amelyek természeti kincsekben bővelkednek,38) ott, ahol a só- és aranybányászás valószínűleg már az őskorban is folyt. Hasonló megfigyelések az ország másik részéről sajnos nem állanak rendelkezésünkre. Az erdélyi kincsleleteknek, ha nem is történelmi és kronológiai hovatartozása, de anyagi feltételeinek kérdése tisztázottnak mondható. A kincsleleteknek kétségen kívül van gazdaságtörténeti jelentősége és pedig nemcsak Erdélyben, hanem más vidékeken is. Eddig azért maradtak e téren a kutatások meddők, mert nehezen lehet a kincs­ leletekből származó darabokat az egyidős sír- és telepanyaggal párhuzamba állítani. Különben is még nagy nehézségekkel küzd a magyarországi hallstattkor kutatása, kevés a jól kiásott anyag és így még az egyes kultúrák és körök kérdése sincsen tisztázva. így amíg nem sikerül a kincsleleteket a sír- és telepanyaggal párhuzamba hozni, nehéz lesz történelmi hátterüket tisztázni, de az időrendi megállapítások is, — mint eddig is, — többé-kevésbbé spekulatív alapon történhetnek. A legjobb tám­ pontokat jelenleg még az itáliai kapcsolatok kivizsgálása révén kaphatnók, azonban az ilyen irányú kutatásokhoz hiányoznak még mindig a szükséges előtanulmányok, de az itáliai anyag időrendi besorolása is még mindig a függő és vitatott kérdések közé tartozik.39) Mozsolics Amália.

s7 Aíossolics: i. m. Fólia Arch. .1939. I. t, 2. — L. összehasonlításul a Homburg-i lelet kéjeit. Sohumacher K .: Spátbronzezeitliche Depotfunde von Homburg v. d. H. AuhV. 1911. (V), 133— 143. o26, t. 455— 460. M Koska M : Mannus, 1932, 540— 547. o. 39 A dolgozatban használt rövidítések: Mu = magasság. I’á = perem átmérő, F á = fenékátmérő. H = hosszúság. A méretek centiméterekben értendők.

108

DÉR BRONZEFUND VON ERDÖSZENTGYÖRGY (Auszug)

Dér Fund von Erdőszentgyörgy enthalt folgende Stücke: 22 MTüllenbeile (Abb. 1,1—22), 1 Tüllenmeissel (Abb. 1,23), 4 Schalen (Abb. 1, 24—26), darunter ein Stück mit konzentrischen Kreisen am Boden (Abb. 1, 29), 1 halbkugelförmiges Schöpfgefáss (Abb. 1, 28), 1 Bronzetasse mit getriebenem Perlenmuster an dér Bauchpartie (Abb. 1, 27), 1 Hangeschmuck (Abb. 1, 31), das Bruchstück eines Armringes (Abb. 1, 32) und 3 Bronzekessel mit kreuzförmigen Henkelattachen (Abb. 1, 30; Abb. 2, 1, 2). Die Funde werden im Erdélyi Nemzeti Múzeum (Kolozsvár) und im Museum von Marosvásárhely aufbewahrt.

ÚJABB NAPOCAI FELIRATOS KÖ. A Szamos balpartja felett húzódó Ilona-utca 8. sz. alatt, 1941 július 12-én házalapozás közben egy faragott követ találtak. A munkát vezető mérnök jelentésére kiszálltam, hogy a leletet megvizsgáljam. A kő római fogadalmi oltár volt. Közelé­ ben egy másik kő faragott párkánytöredéke került elő. E mellett edénytöredékek, téglák s padlómozaik-téglák töredékei is jöttek felszínre. Ezért tovább ástunk. Munkánkat korlátozta, hogy az épüiő ház kijelölt alapjain túl nem haladhattunk. Sietnünk is kellett, nehogy az építkezést akadályozzuk. A területet erősen megbolygatták: a középkor végén vagy az újkor elején valószínűleg temetőül használták. A munkások egy felnőtt- s egy gyermekcsontvázat hánytak ki, s mi is találtunk — egészen kis területen — két felnőtt- s három gyermekcsontvázat. A temetkezés teljes szegénysége (egyetlen sírlelet egy rossz rézgyűrű az egyik gyermek ujján) s a testek egymás fölé temetése arra enged következtetni, hogy valami járvány idején volt temető itt, a Szamos és a Nádas­ patak közti vízválasztó végnyulványán.') A munkások egy 7.30X 2.90 m. területű, Ny.—K. irányban lejtősödő területen ástak. A munkát az Ilona-utca 10. sz. ház ÉK. sarkától K—2°-ra kezdték meg, s onnan K. és D. felé haladtak. Ennek a rész­ nek közepetáján feküdt a mi kövünk. Mi a nyugati fal folytatásában haladtunk tovább D. felé, 3X3 m.-es területen. Itt került ki az öt (az egyik felerészben az előző területen), általában K.—Ny. tájolású csontváz (a fej Ny.-on!), 0.97— 1.20 m. mélységben. Körülöttük mindenfelé római cserépdarabok, egy kis terra-sigillata töredék, néhány jelzés nélküli tégla s több piskóta alakú mozaik-tégla töredéke volt a földben. A leletek mennyisége a csontvázak körül kisebb volt, alattukfelettük s körülöttük növekedett. A telek déli végében, az előbbi helytől 18 m.-re meszesgödröt ástak. Déli falából hamuval kevert föld s cserepek hulltak ki. Itt a kerítés miatt nem lehetett tovább ásni. A nyugati falat azonban tovább vittük. A 33 cm. humusban némileg megfaragott mészkövek, padlómozaik-téglák törmelékei s egy, a fül melletti részen rézrozsdától zöldre festett alsó állkapocs volt. A humust 4—5 cm. vastag mészkő­ törmelék rétege követte. Alatta 62 cm.-es erősen kevert fekete földréteg húzódott, ugyanolyan tartalommal, mint a humus, de nagyobb mennyiségben. Érem az egész területen csak kettő került elő, nagyon rossz állapotban. Pontos meghatározásuk nem is volt lehetséges: egyik Vespasianus nagy-bronz, a másik valamelyik lulia gyenge ezüstpénze. ‘ A közelben, a vízválasztó lábánál, már régebben, az ,.Arany Bárány" szálloda alapozásá­ nál, a a mostani Horthy Miklós-út burkolásánál találtak ezt a feltevést igazoló leleteket: — Kelemen Lajos főigazgató és Kovács István magántanár urak szíves szóbeli közlése. A ,,Metropol“ szálló alapo­ zásánál Boska Márton talált középkori temetőt és egy római urnát 1910. nov. 11-ón. — Boska M ár­ ton e. nv. r. t. úr szíves közlése.

110 A vízválasztó végnyulványa Keletnek (s valamennyire Délnek is) lejt. Első lelőhelyünk északi oldalfala így alakult: Ny. (fel) . . . humus . . . . leletek kevert földben . . . . sterilis réteg

0 32

1

2

23

21

3 m. 15 cm.

62 21

51 21

40 21

30 „ 21 „

Ugyanilyen, K.—Ny. irányú vékonyodása van a meszesgödör oldalfalában levő réte­ geknek is.

Az oltár anyaga mészkő. Fenntartása jó. írott oldalára borulva feküdt, kb. l'JO m. mélységben. így betűi épen megmaradtak s a kő szinte hibátlan. Méreteit a mellékelt rajzban adom (1. kép). A kő faragója egyszerű és elég gyakori mintát választott. Műve mégis más lett, mint a többi hasonló (2. kép). Ugyanilyen formájú követ ismerünk Sarmizegetusából),2 görög felirattal. A hasonlóság oly nagy, hogy érdemesnek tartottam leközölni ennek a képét is (3. kép). A görög kő karcsúbb, arányosabb. Tympanonja, akroterionja művészi, gondos kidolgozású, az alapot és főt a feliratos résztől elválasztó lécek párhuzamosak s finom íveléssel emelkednek ki. A mi kövünk tympanonjának csúcsa nem jutott középre. A középdísz (a sarmizegetusaitól eltérőleg itt rózsa van, de oldalt az eredeti kagylót ismétli meg, telje3 Daicoviciu C.: Sarmizegetusa (Ulpia Tiaiana) in lumina sápáturilor. Anu,arul Com. Mán. Lst. Sect. pentru Transilv. IV ., 1932— 38. 392. ]., 38. kép és 409. 1. 23. sz. A sok hasonló form ájú oltárkő közül megemlítek még egyet, mert mindenben, még a klasszikus forma ugyanolyan megrom­ lásában is nagyon hasonlít a napocai kőhöz. A gyulafehérvári múzeumban van, s ami a legfontosabb, korát pontosan, meg lehet határozni: 196— 198 (1). (Alsófehér vármegye monográfiája II-: 1. Csórni B-: Alsófehér vm. történelme a római korban. — Nagy-Enyed, 1901. 318— 19. 1., 25. ábra.

111 sen elnagyolva s elrajzolva) nem is esik bele a magassági tengelybe. Elülső lapján, de még inkább két oldalt az akroterionnak a görög kövön elegáns ívelése elveszti minden finomságát, s különösen a belső, második iv mutatja készítőjének ízlés­ hiányát. A tympanon lombdísze gyengerajzú, de oldalt még ennyi sincs, csak pár odavetett vonal. A párkány lécei nem párhuzamosak, kiemelkedésük szabálytalanul ívelt vagy még gyakrabban szögletes. Alól nem is törődött velük a faragó, a sima rész azonban oldalt hátrafelé szélesedik. A kő hátsó részét úgy hagyta, ahogy a bányából kikerült, s itt keskenyebb, mint elől.

Fig. 2. kép.

LIBERÓ l PA TRI + DEO + P + AEL + MAR CIANVS + DEC 4 COL+NAPOC PRO + SVA + ET SVORUM V S L !M

Fig. 3. kép.

LIBERÓ PATRI DEO P(ublius) AEL(ius) MARCIANUS DEC(urio) COL(oniae) NAPOC(ensis) PRO SUA ET SUORUM V(otum) S(olvit) L(ibens) M(erito)3)

3 A kő Diamautstein László ajándékaként az Erdélyi Nemzeti Múzeum iába került, s IV . 6341. sz. alatt leltároztuk be.

írem- és Régiségtá

A felirat betűi monumentálisak, de meglátszik rajtuk a provinciális kőfaragó­ nak az itáliaiakhoz viszonyított elmaradottsága. Az 0 sohasem szabályos, egyik oldala mindig nagyobb, mint a másik, s hajlása nem egyenletesen görbül. Az E előredől, függőleges szára hullámvonalas. Az S alsó görbéje a sor alá nyúlik, kissé csúcsos és megnagyobbodott. Az M megdől, s a többi betű is valamennyire eltér a függőlegestől. A P és R feje nem hajlik vissza egészen a függőleges szárig s az utóbbi betű alsó szára felfelé homorú. A betűk magassága nem egyforma (4‘4—5'5 cm.), a szélességük pedig a szerint változik, hogy hogyan fértek el. Különösen a 4. sorban látszik jól a kényszerült összeszorulás : a DEC betűi egészen egymásra nyomódnak, keskenyek, s az elválasztó jel a C két szára közé szorult. A szavakat háromágú csillag választja el, két ágával felfelé nézve. Noha ebben a korban a ligaturákat széltében-hosszában, s különösen a provinciákban túlozva is használták, mint azt sok feliraton látjuk, a mi oltárunkon egyetlen ligatura sincs. Pedig alkalom is, szükség is lett volna rá. Alkalom: több betűcsoport van, amit általánosan össze szoktak kapcsolni (AE, NA, MA, NV, stb.). Szükség: a betűket nem kellett volna annyira összeszorítani, nem hiányoznék a 7. sor után a SALVTE s végül nem kellett volna a befejező formula jegyeit egészen a kő aljára, szinte már a párkányra szorítani és a többihez képest majdnem fele nagyságra (2.4 cm.) kisebbíteni. Ha a fentieket összevetjük a leírásban a kidolgozásról mondottakkal, láthat' juk, hogy klasszikus formáról jóindulattal, de kevés gyakorlattal s még kevesebb ízléssel másoló provinciális mester munkája került elő az Ilona-utcában. 1.—2. sor. LIBER PÁTER Napoca istenségei között még nem fordult elő az eddigi emlékeken. A feliratokban általában csak LIBER PÁTER a neve, a DEUS nélkül. 3.—4. sor. Az eddig előfordult p. AELIUS MARCIANUS-ok nem azonosít­ hatók a mi decurionkkal. Ez a Marcianus minden valószínűség szerint itt született Napoca-ban, Hadrianus uralkodása alatt. Minthogy Napoca-t Hadrianus tette municipiummá,1) a lakosok közül sokan a császár nomen gentile-jét: az Aeliust vet­ ték fel. A mi P. Aelius Marcianusunk azonban nem volt ezek között: ő már polgár atyától született. A Marcianus név ugyanis egy (P. Aelius?) Marcus nevű polgárra útal.5) A császárral egyező Publius praenomen valószínűvé teszi, hogy még a császár életében, s nem más uralkodó alatt született. A decuriok ebben a korban még váro­ suk előkelő s gazdag polgárai voltak, s nem kerülhettek idegenből. Marcianus vagyonos is lehetett: a város legjobb, közelfekvő helyén volt szőlője, s esetleg villája is. (Erről később.) 4.—5. sor. Az eddig ismeretes decuriok között még nem szerepelt P. Aelius Marcianus. 7. sor után kimaradt: SALU1E. * Fiuály Gábor: Két római felirat Kolozsvárról. — EM. XV . 1898. 467 1. és CIL. I I I . 1-L4(j5. szerint Napoca nőve Municipium Aeliuin Iladrianum Napoca. 5 V. ö. Buday Árpád: Rómaikori kőemlékek. — Dolgozatok-Travaux. V II. 2. f. 72 lap. P. A EL(ius) G A IV (s) és fia: AEL(iius) G AIA N V S szerepelnek egy sírkövön. Buday szerint: A Gaianus eognomen... nyilvánvalóan a Gaiusból alakult s azt bizonyítja, hogy a fiú szülőinek már polgár korá­ ban született. De még a mellett is tanúskodik ez az utóbbi eognomen, hogy a fiúnak nem voltak „ősei“ , akiktől valami kevésbbé jellemző coguoment kaphatott volna.

113 Említettük, hogy Napoca Hadrianus alatt lett municipium, s 185—192 között szerepel először, mint colonia. (CIL. III. 863.) Neve: Colonia Aurelia (CIL. III. 912, 7726.). Ez azt mutatja, hogy Marcus Aurelius vagy Commodus emelte coloniává. E szerint kövünk legkorábbi időpontja a Kr. u. II. század utolsó húsz éve, s ha elfogadjuk, hogy Marcianus Hadrianus alatt született, nem sokat tévedek, ha azt mondom, hogy ennek az időszaknak az elején állította fogadalmi kövét. Ezt igazolja a 2. jegyzetben említett 196— 198. évből származó oltárkő hasonlósága is.

Fig. 4. kép.

5 most térjünk vissza kiindulási pontunkra: az Ilona-utcára. Itt a vízválasztó végnyúlványa a Szamos felett szelíden emelkedik, s déli lejtője mindig napos. Valami épületnek kellett itt lennie: a dombra, ahová ma is nagy kínnal hordták fel az építőanyagot, nem vitték ok nélkül azt a sok téglát, követ és egyéb előkerült holmit. De ez a ház nem a kő lelőhelyén állhatott. Ezen az udvaron nem találtam két téglát vagy követ sem összeragasztva, pedig a római habarcs nem egykönnyen válik el. S ha itt épület állott volna, meglennének a nyomai. Feljebb emelkedett az épület: a leleteket adó réteg felfelé szélesedik, lefelé lassan elfogy (1. elébb 1). Tehát a leletek feljebbről kerültek le. A város nem nyúlott ide á t ; éppen szemben, a folyó túlsó oldalán terült el.6) Ahol mi ástunk, ott szőlő lehetett. A hely alkalmas erre mind fekvése, mind a város közelsége miatt.7) Liber többek között a szőlős­ 6 Torma: A Limes Dacicus felső része. 15 old. 7 Azt is tudjuk, hogy a rómaiak sok szőlőt telepítettek s erre a célra még a katonaságot ia felhasználta némelyik császár, pl. Sirimum környékén Probus.

8

114 kertek őre is.s) Ilyenféle szerepére mutatnak pannoniai emlékek is (CIL. III. 3923, 3957.). Daicoviciu") Sarmizegetusából közöl egy domborművet (4. kép). Liber és Libera szőlőfürt koszorúval, thyrsossal, szőlőgerezddel, Liber cantharosból bort önt párduca szájába. Libera jobbjában gerezd. Baloldalt Pan pohárral (?). Körül gerezdekkel telt venyigekoszorú húzódik. E szerint Dáciában is tisztelték Libert, mint a szőlő­ termelés, a szüret s hasonló tevékenységek istenét.10) Ha tehát egy, a városon kívül álló, szőlőművelésre felettébb alkalmas (s a legutóbbi időkig annak is használt) területen, ahol valószínűleg valami épület is volt, egy Liber Páternek, a szőlős­ kertek őrének szentelt oltárt találunk, önkéntelenül is arra kell gondolnunk, hogy Liber itt is ilyen szerepében áll előttünk. S akkor megállapíthatjuk, hogy a Szamos balpartja felett húzódó vízválasztón a rómaiak minden valószínűség szerint szőlőket telepítettek, s villáik is voltak ott. Novak József.

8 A Lacus Verbanus (Lago Maggiore) mellől van egy fogadalmi kő (L IB E B O / P A T B I VINT ' ABUM CON jS E B V A T O B l felirattal. CIL. V. 5543. Brelich Angelo Liber aquincumi s pannoniai kultuszáról beszélve ezt mondja: ....... nem is ott, a városban virul ez a kultusz, amely amúgysem érzi jól magát falak és formák közé szorítva, hanem egész érthetően, kint, a környéken, együtt a szőlővel..." Aquincum vallásos élete. Laureae Aquincenses, I. Diss. Pann. I I . : 10. 114. 1. 8 Monumente inedite din Dacia. (Kiadatlan' emlékek Dáciából.) Anuarul Inst. de Stud. Cl. Cluj, pe anii 1928— 32. part. 2. 119— 20 lap, s 119. 1. 7. kép. 10 G. Tocilescu (Monumentele epigr. sí sculpturali. Bucure^ti, 1908. 22— 23 1.) Dáciából 20 L i­ ber oltárt sorol fel. (Apulum 6, Potaissa 5, stb.)

DE ARA VOTIVA NAPOCENSI RECENTIORE (summa) Anno MCMXLI die XII. mensis Iulii in via „Ilona" super laevam Sami ripam extendente ara votiva inventa est, cum fundamenta cuiusdam villáé iacta erant. Accedi ad cognoscendum, et cum repertae essent tegulae, lapides aliqua ex parte dolati et fragmenta fictilium, latius fodimus. Terra praeter monumenta Romanorum iamdicta etiam sex compages ossium medii aut recentioris aevi condidit, hic olim locum funeribus destinatum fuisse monstrans. Rudera ad aedificandum pertinentia — quae hic tamen sine maltro1) apparuerunt, — in extremitate hac dorsi iugi aquarum Sami et rivuli Nádas dicti secernentis aedificium quoddam situm esse ante oculos ponunt. Sculptor arae votivae nostrae (fig. 1—2. Fig. 1. dimensiones demonstrat) formám arae aliae de Sarmizegetusa notae (fig. 3.) imitabatur. Séd ad verum exprimere non potuit, cum iudicio subtili careret. Ornamentum capituli arae proportionale non est, acroteriorum curvaturae haud eleganter flectuntur et praecipue curvaturae secundae (interiores) declarant sensum barbarum sculptoris. A latere neglegit perfectionem ornamenti et serta tympani hic tantum nonnullis lineis adumbrata sunt. Trabes sub capitulo non paribus intervallis et angulose tenduntur, inferiore parte autem deficiunt et basis retro in latum ereseit. Scriptura quidem inseriptionis quadrata est, séd lapicidam rudem esse notat. Vide 0 haud rotundum et aliqua ex parte maius, E pronum et linea directa fluctuosum, S curvatura inferiore amplificatum et acutum. M et paene omnes litterae se acclinant. Capita K et P non flectuntur usque ad directam lineam et cauda prioris concave suspicit. Verba stellula secernit. Quamquam hoc tempore — et praasertim in provinciis — ligaturis litterarum laté et longe usi sunt, in hac inseriptione talia nulla videntur, licet opus fuerat ligaturis. Si illis sculptor usus esset, litteras compluribus locis tam artas efficere (vide D E C !), verbum SALUTE ommittera et litteras V + S + L + M tam humiles sculpere coactus non esset. Ex supradictis sculptorem benevolenter, séd imoerite et haud eleganter exemplar perfectius imitari apparet. 1—2. LlBER PÁTER in inseriptionibus Napocensibus adhuc ignotus est. DEUS plerumque inseribi solitus erat non. 3—4. P. AELIUS MARClANUS hic incognitus est. Videtur eum in Napoca, Hadriano regnante natum esse. Napoca a P. Aelto Hadriano municipium facta esse scimus2) et inde nomen gentile incolarum in hoc municipio civitatem adeptorum 1 Malter, Mölter, mortier. 8 CIL. I I I . 11465, Finály Gábor: Két római felirat Kolozsvárról. (Inscriptiones duae Romar.ae ex Kolozsvár) Erdélyi Múzeum. XV. 1898. pag. 467.

8*

saepe Aelius erat. At Marcianus iám patre cive natus est, quia nomen Marcianus patrem Marcum esse mostrat, qui iám civis erat.a) In honorem Hadriani accepit praenomen Publius, verisimile principe adhuc vivente. In hoc tempore decuriones civis urbium honestiores ditioresque erant et non alienigenae. 4—5. Marcianum inter decuriones Napocae nunc primum repperimus. 7. Deest verbum „SALVTE“. Napocam regnante Hadriano municipium factam esse diximus. Nomen autem Napocae coloniae Col. Aurelia Napoca est (CIL. III. 912, 7726 etc.) et tali nomine primum in annis 185— 192 p. Chr. n. invenitur (CIL. III. 863), id est municipium Marcus Aurelius vei Commodus coloniam ornaverat. Si sumimus Marcianum Hadriano vivente natum esse, a verő non vehementer abhorrere potest aram votivam in priori tempore ultimae quintae saeculi II. positam esse. Séd nunc redeamus ad viam »Ilona«. Hic dorsum iugi aquarum secernens super Samum leniter assurgit et declivitas meridionalis semper apricosa est. Necesse est hic aedificium quoddam fuisse, quia tegulae, lapides ceteraque temere vecta esse in acclivitatem, qua etiam nunc magnó laboré vehuntur materiae, fieri non potest. Séd domus testantibns reliquiis verisimile superior stabat, hoc enim loco paries nulla inventa est. Hic vinea sita erat. Locus et situ et vicinitate urbis ad vitium culturam aptus est et non multis annis ante hic sane vineae erant. Liberum patrem conservatorem vinearum fuisse scimus (CIL. V. 5543), talem colebant et in Pannónia (CIL III. 3923, 3957). In Dacia autem exstat (in Sarmizegetusa4) toreuma (fig. 4.), quod Liberum Liberamque vitibus cinctos, cum cantharo et uva exprimit. Ergo si in hoc vinearum apto loco ara Liberi vinearum conservatoris reperta est, sine controversia in clivo super laevam Sami ripam eminente a Romanis vitem positam et villás aedificatas esse constat.

3Oompare: Buday Árpád: Rómaikori kőemlékek. (Monumenta lapidaiia acvi Romani. — Dolgozatok-Travaux V I I . : 2. pag. 72. P. A E L. G A IÜ S et A E L. GAIANUS, filius suus quodam in cippo inscripti sunt. Buday ,,Cognomen Gaianus. . . ait, manifeste ex nomine Gaius ortum est et indicio est filium parentibus iám civitatem adeptig natum esse. Séd eognomen hoc etiam filium „maiores“ de quibus eognomen aliquod minus proprium accipere potuisset. non habuisse testatur.“ 4 Daicoviciu, C.: Monumente inedite din Dacia. Anuarul Inst. de Stud. Cl. Cluj, 1928— 32. part. 2. pag. 119— 20 et pag. 119. fig. í .

pe anii

RÓMAI CSAPATTESTEK BÉLYEGES TÉGLÁI MAGYARVISTÁN. 1936 nyarán tanulmányúton jártam be az akkor még román megszállás alatt levő Erdély városait. Kiküldetésem céljául azt a megbízást kaptam, hogy a dáciai római hadtörténet emlékeit, főkép pedig a rómaiak bélyeges téglahagyatékát dolgozzam fel. E tanulmányútam alkalmával hívta fel figyelmemet Ferenczi Sándor Székely János magyarvistai (Kolozs m.) igazgató-tanító, lelkes helyi gyűjtő gyűjte­ ményére. Székely János tanító úr magyaros szívességgel engedte meg gyűjteménye megtekintését és ismertetését.'

A Magyarvistán összegyűjtött (helyi származású) bélyeges téglaanyag és egy vas téglabélyegző három különböző római csapattesttől és egy római magán­ téglagyártól (?) maradt ránk. Hypocaustumból, római alfűtési építményből szedték ki ezeket a téglákat, Erdély ókori urainak katonai emlékeit. Két darabról Daicoviciu emlékezett meg először. Bélyegeiket ő így olvasta: a) PAEQV ITE b) SY Daicoviciu azt is megemlíti, hogy ezeket a bélyeges téglákat a »Hordóskút«-nak nevezett helyen, a Csova-hegy tövében (az 1 : 100.000-es térképen a 653-as pont mellett), az Oltoványos mellett találta Székely János* Egyéb állítást nem kockáztat meg a két téglabélyegről Daicoviciu, kiegészíteni, olvasni sem kísérli meg azokat. Az a) jelzésű téglabélyeget nem annyi betűvel láttam Magyarvistán, amenynyivel Daicoviciu közölte. Három téglán PAE, illetőleg PAEQVI betűket láttam (1. kép), a bélyeg vége mindegyik téglán letörött. Lehet, hogy egy római magán­ téglagyár bélyegzőjét nyomták be ezekbe a téglákba, hogy a gyáros nevével származási helyüket igazolják, de az a valószínűbb, hogy egy római katonatiszt nevének a rövidítése a PAEQVI . . . téglabélyeg, akinek a parancsnoksága alatt a téglavetés és az építkezés végbement. Szerintünk az A és E ligaturája még egy harmadik betűt is (L) magában rejt, téglabélyegünk tehát így olvasandó: P AEL QVI . . . (így megvan a teljes hármas római név !) A zaz: P(ublius) AEL(ius) QUKetus? vagy QUlntus? vagy: QUIntianus? stb.) (készítménye vagy 1 Székely János igazgató-tanító úrnak és Veremn Sándor dr. múzeumőr úrnak szívességükül ! h helyen is köszönetemet nyilvánítom. 2 Anuarul Inst. de Stud. Clas. I. (Cluj. 1932) 2. rész, <33. 1.

118 parancsára). A kérdés megoldódik, ha egy teljesen ép tégla kerül napfényre ezzel a bélyeggel. Az illető személy harmadik neve addig csak találgatás tárgya lehet. Mindenesetre figyelembe vehetjük, hogy egy P(ublius) Ael(ius) Quintianus nevű centurio tagja volt a »legio Macedonica«, az V. makedón légiónak,3 mely 167-től a dáciai Potaissa-bán, Tordán táborozott, tehát nem messze bélyeges téglánk lelőhelyétől.4 Ez a centurio a legio megelőző táborhelyén (Troesmis, Galac közelében, az Alduna kanyarjában) állított egy fogadalmi kőemléket6 a Kr. u. 161— 169 években. Könnyen lehetséges lehetett, hogy pár év múlva a legio új dáciai tábor­ helyén a legio egyik osztaga P. Aelius Quintianus centurio különleges felügyelete alatt vetette a téglát a katonai építkezések számára, s ezekbe a téglákba a fele­ lősség jeléül a centurio névbélyegzőjét nyomták be.6 Talán ennek a centurionak a felügyelete alatt készült téglák raktárkészletéből szállítottak el Vista környékére is bizonyos mennyiséget, és így került ott napfényre a fentemlített centurio név­ bélyegével megjelölt tégla.

A b) jelzésű tégla bélyegét Daicoviciu, aki egyetemi tanár volt a kolozs­ vári román egyetemen a megszállás ideje alatt, SY-nek olvasta. Azonban ez az olvasás teljesen érthetetlen. Csak meg kell fordítanunk a téglát és fordítva kell olvasnunk a bélyegét: az AL S bélyeg (A és L összekapcsolva!) már magától érthető kiegészítést kíván meg. (2. kép) AL(a) S(iliana), azaz: »A Silius-iéle bennszülött lovascsapattest (készít­ ménye). « (Az önálló bennszülött lovaszászlóaljak neve alá,, az önálló bennszülött gyalogos zászlóaljak neve cohors volt a római birodalom hadszervezetében.) Az AL(a) rövidítésnek egy betűbe összekapcsolt alakja különben sem egye­ dülálló eset a vistai téglákon. A szamosújvári téglákon' szintén egy betűbe van összekapcsolva az AL{a) szó A és L betűje egy másik alá, az AL(a) II P(annoniorum) névbélyegében. Azonban magában Magyarvistán is megkaptuk a kérdéses vistai téglabélyeg tőlünk ajánlott olvasásának megnyugtató bizonyítékait. Székely János gyűjteményében az egyik téglán AL S . . ., egy másik téglán pedig AL SIL bélyeget láthatunk (3. kép) kidomborodó betűkkel. Szintén Vistán kerültek nap­ 3 Ritterling. Pauly-Wissowa Kealenqyclopjdie... X X IV . Ilb., Legio címszó, 1578 sköv. hasáb 4 C I L III. 0169. 5 Gondoljunk ezzel kapcsolatban pl. az AP(parentr.) L U P P IA K O OE(dinario) — bélyeg­ gel ellátott pannonjai téglákra. (Ld. Szitányi: A paunouiai bélyeges téglák, XXV11. t. 70.), bár ezek jóval későbbi korból valók. “CIL. III. 8074. 5/a.

119 fényre. Ezen téglabélyegeknek a kiegészítése pedig csak ez lehet: AL(a) SIL(iana). A csapattest nevét feliratos kőemlékein is AL + S és AL + SIL betűkkel rövidítették (pl. CIL III. 847 és 7801).

Fig. 3. kép.

Egyébként az Alá Siliana (teljes nevéhez még hozzáteendők ezek a jelzők : *bis torquata bis armillata civ'um Romanorum*. azaz : »kétszer torquessel, kétszer armillával s római polgárjoggal egyetemesen kitüntetett«) nevű római birodalmi csapattest, melyet egyik parancsnoka után neveztek el, Dacia helyőrségének állandó tagja maradt a Kr. u. II. század folyamán és a III. század első felében, amíg Erdély római uralom alatt volt. A gyalui castellumban, erődített táborban (Magyarvistától légvonalban mintegy 10 km. távolságra) és környékén már előbb is több feliratos kőemléke volt ismeretes a szakirodalomban.7 Erdélyi szaktársainktól várjuk, hogy tisztázzák ásatásaikkal azt a kérdést: vájjon Qyaluról való kiszivárgást, szétszóró­ dást, veteranus széttelepedést jelentenek-e Magyarvistán a katonai bélyeges téglák és a római építmények, vagy pedig Vistán is római táborhelyet tételezhetünk fel.

Fig. 4. kép.

Más vistai téglán az alábbi bélyeget találtam (bemélyített homorú betűkkel): C B Alsókosályon ez a téglabélyeg: CIB számos téglán fordul elő (4. kép). Feltehetjük, hogy a vistai téglabélyegből a közbülső I-betü kimaradt, a bélyegzőből kikopott, mivel az alsókosályi és vistai CIB téglabélyegek különben minden szempontból teljes hasonlóságot mutatnak. így egyazon római birodalmi csapattest hagyta hátra az alsókosályi és a gyalui (vistai ?) táborhelyen C . B, illetőleg CIB bélyeggel ellátott tégláit. A C . B, illetőleg a CIB téglabélyeg önmagában véve négy különböző cohors-csapattestnek (önálló, bennszülött gyalogos zászlóalj, 500 vagy 1000 főnyi létszámmal) a nevére egészíthető k i : 1. Cohors l- Batavorum (milliaria pia fidelis); 2. Cohors I. (Aurelia) Brittonum (milliaria) ; 7 Wagner:

Dislokaticm dér rom. Auxiliarí’oimatiouen. . . 67— 69. 1.

120 3. Cohors I. Brittonum (milliaria Ulpia torquata pia fidelis civium Ro­ manorum); 4. Cohors I. Brítannica (milliaria civium Romanorum equitata) ; melyek más források szerint is megfordultak Daciában.

Fig. 5. kép.

»A batavusok (Hollandia ókori germán lakói) I. számú, ezerfőnyi, köteles­ ségét teljesítő, hűséges gyalogos zászlóalja« feliratos kőemlékei szerint Cedia (Romlott) és Potaissa (Torda) táborhelyeken állomásozott', eszerint az alsókosályi castellumban nem fordult meg, ettől a csapattesttől eltekinthetünk a vistai C . B. téglabélyeg kiegészítése keresésénél. Hasonlóan kikapcsolhatjuk a »Brittek I. számú, ezerfőnyi, Aurelius-féle gyalogos csapattestét« is, amelynek csak Déldaciaból isme­ retesek emlékei.9 »A brittek I. számú, ezerfőnyi, Ulpius Traianus császár nevével, a torques-szel, római polgárjog egyetemes adományozásával kitüntetett, kötelessé­ gét teljesitő, hűséges gyalogos csapatteste«10 Porolissum (Mojgrád) vagy Északdacia más táborhelyén11 állomásozott, tehát szintén járt Vista közelében, mégis a ne­ gyediknek említett csapattest, »A britannok I. számú, ezerfőnyi, római polgárjog egyetemes adományozásával kitüntetett, részben lovasított gyalogos zászlóalja« volt az, amely a C . B bélyeggel ellátott vistai téglát készítette (Vistán vagy kör­ nyékén való táborozása alkalmával ?), mert ez a csapattest állomásozott Alsókosály castellumában.12 Székely János igazgató-tanító vistai gyűjteményében egy vasbélyegzőt is őrzött, amelynek lenyomata: N P Kiegészítése: N(umerus) P(almyrenorum). (5. kép.) A különféle hasonló nevű, irreguláris, nemzetiségi csapatalakulatok közül a N(umerus) P(almyrenorum) (Porolissensium sagittariorum civium Romanorum), azaz : »A porolissumi palmyrai pol­ gárok nyilazó, római polgárjoggal egyetemlegesen kitüntetett alakulata« hagyhatta ránk ezt a téglabélyegzőt, hiszen a közeli Napoca-bán (Kolozsvár) ezen numerus­ nak már ismeretesek bélyeges téglái.13 Szilágyi János 8 Wagner i. m. 93 1. 8 Wagner i. m. 108. 1. 10 A csapattest teljes nevét ld .: Daicoviciu: Dacia V I I — V II I . (1941), 330—. 11 Wagner i. m. 106. 1. 12 Wagner i. m. 104— 105 1. Legújabban előkerült Apuhun-i (Gyulafehérvár) feliratos köemlékét ld. Daicoviciu: Dacia V I I — V II I . (1941), 307. 1. Fabricius: Festeeirrift d. Univ. Freiburg 1902, 293. 1. megkülönböztetése szerint Britanni: a szigetek legkorábban leigázott népei, Jírittones: a FlaviíM-korszak elején még független britt törzsek. 13 CIL. I I I . 8075. 25. A numerus történetét ld. Wagner i. ni. 212. és 79. a. j.; Daicoviciu: Dacia V I I — V I I I . (1941), 328— 330. 1,

DE TEGULIS SIGILLATIS EXERCITUS ROMANI IN PAGO MAGYARVISTA REPERTIS Tegulae sigillatae in pago Magyarvista repertae, e quibus duae, altéra litteris PAEQV ITE, altéra SY consignatae, a Constantino Daicoviciu publicatae sunt,1 e tribus alis vei cohortibus oriuntur. 1. At in illa tegula nos litteras tantum PAEQVI inscriptas vidimus (fig. 1.): Quas litteras, etsi sigillum tegularii cuiusdam privati fuisse eredi possint, tamen potius nomen praefecti esse credendum est, sub cuius imperio tegulae conficiebantur. Nos igitur ligatura litterarum A et E tertiam quoque litteram (L) contineri sentimus, itaque seripta esse haec : P(ublius) AEL(ius) QVl(ntus) sive QVI(etus) sive QVI(ntianus). Haec an vera sint, integra quaedam tegula indicabit. Tamen ne nos fugiat centurionem Legionis V. Macedonicae Publium Aelium Quintianum fuisse' qui, antequam legio in Dáciám venerat, Troesmide monumentum sibi faciendum curavit.3 Deinde, cum cohors anno p. Chr. n. 167-0 Potaissae, non admodum procul pago Magyarvista castra locavisset, tegulas hoc centurione praefecto confectas esse veri simile est. 2. Signum alterae tegulae a Diacouiciu SY lectum est, quod nullám habét rationem. At si inseriptionem conversam (fig. 2.) perspicimus, litteras AL S (A et L inter se ligatas) seriptas videmus: id est AL(a) S(iliana). Itaque sigillum recte legendum esse quis dubitaverit, cum in eodem pago tegula, cui litterae A SIL inseriptae essent (fig. 3.), inventa sint? 3. Tertium deinde genus tegularum litteris CB consignatum est, in quibus, cum in pago Alsókosály tegulae, litteris notatae CIB sint repertae (fig. 4.), littera I deleta esse videtur; ceterum enim inseriptiones simillimae sunt. Sigillo autem litteris CIB consignato quattuor cohortes (Cohors I. Batavorum, Cohors I. (Aurelia) Brittonum, Cohors I. Brittonum, Cohors I. Britannica) utebantur, e quibus tegulas signo CB notatas Cohors I. Britannica confecit, quae sedem in proximo pago Alsó­ kosály habebat.4 4. Denique in Magyarvista sigillum etiam ferreum est repertum litteris N P notatum, quibus litteris „N(umerus) P(almyrenorum), qui sedem Napocae (hodie Kolozsvár) habebat/’ significari satis constat.

1 Anuarul Inst. de Stud. Clas. I (Cluj. 1932) pars I I . pag-. 63. -Bitterling, Pauly-Wiissova Realeucvclopádie... X X IV . Hb, Legio. 157S ete. eolumnae. 3 CIL. I I I . 6169. 4 Wagner: Dislokation dér röm. Auxiliarf•muationeii 104— 105. 5 CIL. I I I . 8075. 25, Bea huius numeri vide: Wagner o- c. 212.; Daicoviciu: Dacia V II — V III. (1941), 328— 330.

KÖZÖLETLEN GÓT LELETEK AZ ERDÉLYI NEMZETI MÚZEUM ÉREM- ÉS RÉGISÉGTÁRÁBAN Az alábbi leleteket csupán adattár-szerűen közlöm. A II. szilágysomlyói kincsről már kitűnő részletfeldolgozás jelent meg, amelyikben a kincs keletkezésé­ nek és jelentőségének kulturtörténelmi háttere is előttünk áll.1) A nálunk levő, most közölt töredékek semmiféle lényeges adattal nem járulnak az eddigiekhez s így különleges, összehasonlító feldolgozásuk céltalan lett volna. A többi gót leleteket részben a szilágysomlyói és apahidai leletek környezetének kiegészítéseként közlöm, másrészt a közelebbről feltárandó palatkai (Kolozs m.) temető feldolgozásakor és az V. századi Erdély népességének és műveltségi viszonyainak megrajzolásakor feltétlenül szükség lesz az erdélyi gót leletek teljességének ismeretére. A közölt leletek művelődéstörténelmi és településtörténelmi értékelését tehát a palatkai temető feldolgozásakor fogom adni. A beidegződött és bevált technikai eljárások sokkal állandóbbak, mint a változó divatot tükröző tárgyi formák, amint ezt épen a népvándorlás korára Fettich Nándor technikai elemzéseken alapuló munkássága bizonyította be. A tipológiai jegyek értékét (amelyek a fényképről is jól leolvashatók) sokszorosan felülmúlja az egyes műveltségi körök megállapításakor a technikai eljárások összevetése. Ezért adatközlésemben a tárgyak pontos technikai elemzése volt vezető elvem és csak a természetes nagyságban közölt fényképeken nem látható formai jegyekre tértem ki. Olyan leleteknél, mint az alább ismertetendők, ezt tartom az adatközlés korszerű formájának. Természetesen sokkal bővebb szempontok merülnek fel akkor, ha hite­ lesen feltárt sírok anyagát közöljük, mert itt már nem elegendő csupán a tárgyak tüzetes elemző leírása, hanem a párhuzamok és a kultúra megállapításakor legalább ugyanolyan jelentőségű a sír teljességének együttes bemutatása. 1. A II. szilágysomlyói kincs ismeretlen töredékei. Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára IV. 1666—1669. sz., Iratt. 271, 285— 1917,18. vétel Hándler Mihálytól 1200 K-ért. »4 drb. ezüstmagú, arannyal borított fibula-részlet a szilágy­ somlyói leletből.* Leírásuk: l.kép 1— la. Vastag, téglalap oldalú, L metszetű ezüst­ lemez, külsejét aranylemezzel vonták be. Keskenyebbik lapja díszítetlen és három lyuk töri át, szélesebbik lapját rovátkolt drótkoret veszi körül. Az utóbbi tükrében három rekeszben almandinkő ül. Felül egy cseppalakú, középen egy keresztbe­ fordított tojásalakú, alul pedig a hosszútengelynek megfelelően elhelyezett tojás­ alakú kő van a rekeszekben. Valamennyi kő domború csiszolású. A köveket a rekesz kissé ráhajtott széle fogja. A tükör kimaradó felületére granuláció került, a középső rekesz átlóiba négy 3—3 gömbből formált háromszöget tettek, az alsó sarokban közölt.

1 -Fettich .Nándor, A ssilágysomlyói I I . kincs A.Hűiig. V il i. Budapest, 1932. — Az alább leletek közlésének s z í v ó s engedély''! Roska Márton egyet, tanár úrnak köszönöm.

összes

123 egy-egy szemecske ül, a cseppalakú követ pedig a szegély mentén sorakozó szemecskék övezik. Az ezüstalapot borító aranylemezt úgy erősítették az alaphoz, hogy díszítetlen lapját visszahajlították az alapra, díszített lapját pedig egy szeggel fogták az ezüslemezhez (a szeglyuk az la képen jól látszik). A sima lap három lyuka körül alig észrevehető köralakú udvar az egykori gombok (?) nyomára vall. A darab felülete igen erősen kopott, annyira, hogy a felső kő körül a rovátkolt drótkeret teljesen lekopott. (Lt. 1664. Legn. h. 2.4 cm). /. tábla 2.a - c . aranylappal bevont tömör ezüst fibulagombok. Tengelyükön keresztülfúrták s ezen a lyukon ment keresztül a gombokat a fibulalaphoz (2) erősítő szeg, az a-val jelölt gombon nem szeg ment keresztül, hanem az oldallap alább leírt párkányának töredéke maradt meg a szeg helyén. A szegek fején ma már nincsen aranyozás, azt sem lehet meg­ állapítani, hogy eredetileg aranyozták-e, vagy az ezüst szegfejet, mint díszt hasz­ nálták. A gombokat úgy aranyozták, hogy fejüket, valószínűleg egy pontosan meg­ felelő negatív (talán az öntőminta ?) segítségével, beleverték egy tölcséresre hajtott aranylemezbe, s azután szurokkal vagy más puha anyaggal rákalapálták a gomb nyakára is az aranylemezt, fennmaradó szegélyét pedig a talpra hajlították. Az ere­ detileg tölcséres lemez egymásrahajló széle ma is valamennyi gombon meglátszik a fejtől az alapig húzódó vonalban (Lt. 1668—1669. M. 1'7 cm, átm. az alapon 1*4— 1-5 cm).

Abb. 1. kép. I— ‘2. SziUi"ysoin!yó. 3. Ismeretlen lelöhelyü arany karperec. Erdélyből. 1— 2. Szilágvsomlyó. 3. Armring aus Gold, dér inihere siebenbürgische Fundort ist unbekaimt.

Ezek a gombok a fibula oldallapján és a tetején voltak (2). Az oldallap vastag, párkányos szélű lemezét teljesen bevonták aranylemezzel, a bevonó lemezt a hátlapon egymásrahajtották és egymáshoz forrasztották. Az egymásrahajtás mentén több helyen kitöredezett a borító lemez. A kiszélesedő párkánylapra rekeszsort fór-

124

Tai'el I. tábla. 1— 7. Völc (Kisküküllő vm.), 8— 9. Hunyad megye, 10— 11. Kolozsvár. 1— 7. Yrölc, Kom. Kisküküllő. 8— 9. Kom. Hunyad. 10— 11. Kolozsvár.

rasztottak. A rekeszek;'éleit kissé visszakalapálták a kövek tartására. A sima csiszo­ lású gránátlapokat tehát hátulról illesztették be a rekeszsorba, azután a sor hátára aranyszalagot forrasztottak. A rekeszek sima aranyalapon ülnek, ez valószínűleg az alapként felforrasztott szalag, mert a rekeszsor olyan alacsony, hogy kitöltő anyagot nem alkalmazhattak. A sorban 10 téglalap-alakú rekesz van, felülről számítva a hatodikból hiányzik a kő. A pengeformájú lap oldalán két, tetején egy nagy gomb ült, ezek közül ma csak az egyik (b) tapad hozzá, a másik kettő letörött. Az oldal­ lapon lévő gombot hosszú ezüstszeg rögzíti a laphoz és a szegen megmaradt az egykori ezüstrugó egy darabkája is (Legn. h. 4‘5 cm, illetőleg a gombbal kiegé­ szítve 62 cm). 1. kép 3. Tömör aranykarperec, végei kürtszerűen szélesednek. Méretei: keresztben 5‘7, magasságban 5'3, a végig körmetszetű huzal átmérője a végein 0'7 cm (Lt. 2364. Vétel Aczél Gyulától, Budapest, Kerepesi-út 72., 1 drb. nép­ vándorláskori arany karperec). Lelőhelye tehát ismeretlen, csupán annyi biztos, hogy Erdély területéről való. /. tábla 1—7. a völci (Kisküküllő m.) lelet. A leltár a következőket közli a leletről: Besz. n. 37/1905. V. 1. Vétel Kappel Salamontól, Medgyes, 531‘88 K-ért. Továbbá 40/1905. V. 8. 1. 5005—5009-ig. ill. I. 5014—5018-ig. A meghatározásokat az alábbi leírásra hivatkozva, itt nem közlöm. Völc a Kis-Küküllő egyik mellékpatakának forrásánál fekszik. A lelet össze­ tétele olyan, hogy szinte kétségtelennek látszik, hogy egy sírból került elő vala­ mennyi tárgy. /. tábla 1—2. Fibulapár. A kettő egy kéz munkája s így a leírás mindkettőre vonatkozik. A fibula feje nagyjából félköralakú, tetején ezüstgomb van, két szélén pedig egy-egy kis téglalap-alakú kiugrás. A fej alapja vastag ezüstlemezből készült, s erre vékonyabb, de még mindig elég merev ezüstlemezt forrasztottak, a véko­ nyabb lemezre forrasztották rá a rugószerkezethez tartozó keresztfalat. A gomb tömör ezüstből való, durván öntött darab, aranyozás nyomait nem figyelhetjük meg rajta, a fibulafej félkörének kiálló tüskéjére forrasztották, ez a tüske nem megy át az egész gombon, mint a szilágysomlyói gomboknál. A fibulafej alapját képező kettős ezüstlemezt felül aranylemezzel vonták be. A borító aranylemezt ráhajtották az ezüstlemezekre, illetőleg a két kiálló téglalapon két-két szeggel szegezték fel. A fej félkörére legkívül rovátkolt aranyhuzalt forrasztottak, a tükörbe pedig 10 három­ szög alakú rekesz került, méghozzá határozott rendben: közülük hét egyik lapjával a félkörre támaszkodik, kettő a kengyel lapjára, a középső pedig csúcsával illesz­ kedik a kengyel-csúcshoz, úgy, hogy ez utóbbi három »palmettaszerűen« helyez­ kedik el a fibula kengyelének tövénél. A rekeszekben sima almandinlap ül, ez alatt sima aranylemezek ülnek, a lemezek alatt gipszszerű kitöltő anyag van. A rekeszek fala felül kissé behajlik a kő tartására, nyilván ezeket is alulról töltötték meg. A rekeszeket körül felforrasztott rovátkolt huzal övezi. Az alap kimaradó területét nem díszítették. A hátlapon világosan látszik a felső rugó rozsdanyoma. Azonban meg kell jegyezni, hogy a fibulának nem volt a rugók befogadására, illetőleg rögzí­ tésére való oldallapja, ezek szerint a rugószerkezet csak utánzat lehetett. Hasonló eredményre jutunk, ha a fibulalábakat nézzük (1. alább).

126 A kengyel alapja kissé domborodó oldalú, tömör, háromszög metszetű ezüstrúd. Félkörben hajlik. Aranylemezzel borították, s a borítólemezt alul ráhajtották a kengyelre, az így aláhajtott aranyalapot két helyen, a kengyel két tapadási felü­ letén rá is forrasztották a fibula fejére és lábára, tehát tartása biztos volt. A kengyel éleire rovátkolt huzalt forrasztottak s ilyen keretezi a tapadási területet is. Két, lát­ ható lapjára köralakú rekeszeket forrasztottak, egy-egy oldalra öt—öt darabot, ezeket is rovátkolt huzallal övezték. A középső rekeszekben domború kő ül, a többiekbe síma csiszolású kőlapot tettek. A kövek alatt négyzetes hálómustrával recézett arany­ lapocska van. b

1

*

2.

3

Abb. 2. kép. A polyaederes aranyfülbevalók készítésének menete. — Konstruktion dér podyaedrischen Ohrgehange.

A láb szerkezete azonos a fejével, ugyanúgy két ezüstlemez képezi alapját és aranylemezzel borított lapján is azonos rendszerű a díszítés. Úgylátszik, tűtartó szerkezet vagy egyáltalában nem volt a lábon (2a), vagy ha volt is (az 1. sz. fibula lábrészén a vékonyabb ezüstlemez kitörött), gyakorlati jelentősége tartásának gyenge volta miatt nem lehetett. A rekeszek elhelyezésének rendszerét a fénykép jól szem­ lélteti. A fibula kerülete mindenütt kopott, tehát már használt állapotban került a sírba. I. tábla 3 Borostyán gyöngy, oldalán esztergályozásra valló körgyűrűkkel. I. tábla 4—5 Arany fülbevalópár a völci leletből. Ismert polyaederes forma, négy rekeszében almandinlap ül. A fülbevalók készítésének menetét a 2. képen mutatom be. A polyaedert egy darab aranylemezből nyírták ki s hajlították és for­ rasztották egybe. Az összeillesztett polyaeder oldallapjaira rekeszeket forrasztottak. A rekeszeket kissé nagyobbra vették, mint a négyszegletes nyílást, úgy, hogy alul az alap szegélye tartotta a követ, felül pedig a ráhajló rekeszfal rögzítette (2. kép 3, erősen nagyítva). Az alsó és felső lap négy sarkára 4—4 szemecskéből álló gúla került. Granulációval övezték a rekeszeket is, alul és felül 3—3, oldalt egy— egy szemből álló dísz került sarkaikhoz. A 4. sz. belsejében a karika számára való nyílás mellett kisebb aranyszeg van, valószínűleg a belső kitöltő massza rögzítésére. A karika számára vágott lyukat rovátkolt huzal övezi. A karika körmetszetű, tömör huzalból készült, a csüngőbe járó végét vékonyra kalapálták és megsodorták, a törésnyomból valószínű, hogy egy-egy gyöngyszem ült a karika végén (lásd a 8—9 sz. darabot is). Ennek megfelelően tüntettem fel rajzomban (2. kép J a fülbevalót. Ezek csüngője a fülcimpa előtt állott és nem a természetes súlypontban volt, mint a többi fülbevaló formáknál.

127

I. tábla 6 Tömör aranycsat, karikája nagyjából körmetszetű, pecke vastag, lapos aranyszalagból készült. 7. Durva kidolgozású bronzkarika, egyik felén erősen kikopott. I. tábla 8 —9. Két darab polyaederes aranyfülbevaló, lelőhelye: Hunyad megye. (Lt. 8 — 1919, 9 = 1920.) A karikák végén jól látható az előző párnál említett gyöngyrögzítő szárny. A csüngő az előbbinél egyszerűbb kivitelű arany­ lemezből készült, a metszésélek elmosódtak, a tárgy egyébként is összenyomódott a földben. Valószínűleg két összeforrasztott arany félgömb volt a csüngő alapja, ebből kalapálással formálták ki a polyaederes mintát s vágták ki a kalapálás után a nyílásokat. A két részből való összeforrasztás nyomai még itt-ott látszanak. Semmi díszítés nem volt rajta, belsejét színes massza tölthette ki. Az egyik karikája ovális, a másiké megközelítőleg köralakú. I. tábla 10— 11. Tömör aranyból való, az előbbiekhez hasonló alakú fülbevalópár. (Lt. 1912— 13, lelőhelye Kolozsvár). *

Az 1. kép 2. alatt közölt darabok kiegészítő töredékei a Nemzeti Múzeum­ ban őrzött II. szilágysomlyói kincsben vannak.2) Ott három oldallapot őriznek a hozzátartozó gombokkal együtt. Fettich a Budapesten levő darabokat a kincs egyik késői fibulapárjára helyezi.3) A kolozsvári darabokkal kiegészítve ezeket a töre­ dékeket, mindössze egy gomb hiányzik már. Kívánatos lenne az összeállítható darabok helyreillesztése. A szilágysomlyói lelet kormeghatározása adja egyúttal a völci lelet korát is. A forma, a rekeszekben itt-ott feltűnő recézett aranyalap, továbbá a kövek rend­ szert mutató elhelyezése, a domborúan csiszolt kövekkel való takarékos bánásmód a kincs később készült darabjainak első példányaival egy korból keltezi a leletet, így készítési korát az V. század legelejére határozhatjuk meg. Érdekesek és fém­ művességtörténeti szempontból még kiaknázandók a polyaederes fülbevalók azonos forma melletti teljesen különböző előállításmódjai. A kürtösvégű karperec korát a mezőberényi lelet hasonló darabja4) a völci lelettel egy korból keltezi, tehát a magyarországi hún uralom első évtizedeiből. Az ismertetett leletek valamennyiének bő párhuzamai találhatók Magyarországon épenúgy, mint Déloroszországban. Ezek­ nek a kapcsolatoknak értelmét Fettich idézett művében részletesen kifejti s meg­ határozásaihoz az ismertetett leletek lényegesen újat, mint említettem, nem adnak. Feltűnő ellenben a völci fibulák álszerkezete. A ruhára varrott, fejjel felfelé használt fibulákról Fettich egy készülő munkájában részletesen megemlékezik s ezért ezt a kérdést itt nem tárgyalom. A Rhé Gyula által feltárt várpalotai longobárd temetőből igen tanulságos példáit ismerhettem meg ennek a szokásnak.5) Ez a divat csak olyan lovasnép körében alakulhatott ki, amelyiknél a fibula szerkezeti használata értelmetlen volt. Csupán ennyi az, ami a fent ismertetett tisztán germánjellegű leletek­ ben a hún művelődés hatására és a hún öltözködés divatjának lassú átvételére mutat.

László Gyula. ‘ Fettich, d. m. V I I I . tábla, 1— 3, 5— 7. 3 Fettich, i. m. X X I I I . tábla. 4 Hampel, Alterthiimer des frühen M ittelilters in Ungam. I I I . Braunschweig, 1905. 38. tábla 5 Közületien, a veszprémi múzeumban. A; sírrajzokat Nagy László múzeumígazgaté baráti szívességéből tanulmányozhattam.

UNVERÖFFENTLICHTE GOTISCHE FUNDE IN DÉR NUMISMATISCH-ARCHAEOLO­ GISCHEN ABTEILUNG DES SIEBENBÜRGISCHEN NATIONAL-MUSEUMS (Auszug) Autor beschreibt vier bis jetzt noch unbekannte Bruchstticke aus dem zweiten Schatz von Szilágysomlyó, die zu jenem Fibelpaar gehören, die Fettich Arch. Hung. Bánd 8, Taf. 22, 1—2 abbildet. Weiter beschreibt er einen Grabfund aus Völc (Kom. Kisküküllö), dessen Fibeln wegen ihrer eigenartigen Konstruktion (Pseudofibeln) nicht ihrer ursprünglichen Rolle gemass gebraucht wurden. Diese Mode stammt wahrscheinlich aus dem Kreis dér hunnischen Reiternomaden. Weiter bringt Autor einige analógé Funde zu dem in nachster Zeit zu erschliessenden gotischen Friedhofe von Falatka (Kom. Kolozs). Die Funde stammen vöm Beginn des 5. Jahrhunderts. Die archaeologische und siedlungsgeschichtliche Bearbeitung und somit auch die Beschreibung des siebenbürgischen Volkstums im 5. Jahrhundert wird bei dér Gesamtpublikation des Friedhofes von Palatka erfolgen, wobei auch die früheren musterhaften Grabungen gehörend berücksichtigt werden.

HOGYAN HASZNÁLTA A HONFOGLALÓ MAGYAR A SZABLYÁT?

, ^

Egy alKalommal, előzetes tanulmány és átgondolás után, kidolgozandó tétel címéül vetettem papírra: Miért egyenes a nyugati kard és miért görbe a keleti ? Fejlődéstörténeti alapon, hosszabb lélekzetű dolgozat keretében adódott volna rá a felelet. A kérdés kidolgozása ma is várat magára, pedig részletező munka keretében alakulnak ki a helyes képek és helytálló meg­ határozások, illetve tűnik ki itt is, ott is az elgondolás gyön­ géje, a fejlődés menetében mutatkozó zökkenő az esetleges hiatusos típusok révén. A görbe szablyát eleve keleti eredetűnek tartottam és tartom. Alapgenesise szerintem a praehistorikus korban gyökeredzik és mint sok más esetben történt, más szerszám-fegyverféléből származott és fejlődött. Hogy a fejlődésnek milyen fokozata a minket közelebbről érdeklő, előttünk álló görbe pengéjű, élhez törő markolattal, aláhajló keresztvassal bíró és alsó harmadában kétélűvé váló szablya (1. kép), és főleg, hogy hol állott elő, azt magunk sem láthatjuk még világosan. Általában mindazok a területek kínál­ koznak kialakulására hatással levőknek, melyeket az ú. n. Kamennaja-babák jellemeznek. Csakis lovon harcoló és lovas ellen harcoló népelem köré­ ben alakulhatott ki a népvándorlás utolsó fejezetében feltűnő és igen sajátos tulajdonságokkal rendelkező szablya-forma és szer­ kezet. Ez a szablya nem álló harcot tételez fel lovasok között, mint amilyent ábrázol pl. a görög és hellénisztikus művészet több alkotása, ahol álló közelharcnak kellett kifejlődnie a közeire ható kétélű, egyenes, rövid tőrök és kardok segítségével, hanem ló és lovas állandó mozgását, egymás ellen vetett mozdulati csele­ ket, ismételt megrohanást és roham közben a szablya gyors használatát. Olyan területre mutat a fejlődés e felső foka, ahol első sorban lovas-nomád nép lovas-nomád néppel hadakozott gyakran, vagy hosszú időn át. Gyalogos ellen küzdő lovas-nomád népelem körében más fejlődési utat követett volna a kard formája és szerkezete. Ezért jelzik a szablyás Kamennaja-babák általában szablyatípusunk kifejlődésének területét. A görbülő penge vágó felülete, ha még oly csekély is a gör­ bület, hosszabb, mint az azonos tengely-hosszúságú egyenes pen­ gének a vágó-síkja. Amíg az egyenesélűnek vágó-hatása a hasi-

130 tás jellegével bír, addig a görbülő penge a tulajdonképpeni vágást eredményezi, és könnyebben szabadul a megtámadott objektumból. Mozgó céloknál ez nagy előny. Szerintem a szablyatípusnak m isik két jellegzetes vonása, hogy t. i. a mar­ kolat az élhez törik, és hogy alsó harmadában a penge kétélűvé válik, mint ok és okozat függ össze. Itt nemcsak lovas harcol lovas ellen, hanem a ló ellen is folyik a küzdelem. A ló éppen olyan célpontja lehet a támadásnak, mint a lovas. A lóról bármi okból földre szállt lovas, ha nem is kapott sebet, harcképtelenné vált egyén a tovarohanó fergetegben. Ezért, ha egyébbel nem is, de valami takaró-félével védték a lovat a hátán, farán, fején, nyakának felső vonalán és esetleg a szügyénél. A hasi rész és a nyak alsó vonala azonban mindenképpen szabadon maradt a kívánatos szabad mozgás miatt. A harcban álló lónak tehát ezek a legkönnyebben sebezhető részei. Ez a körül­ mény és az a cél, hogy minél több ló kerüljön harcképtelen állapotba, hozta magával szerintem a szablya végének kétélűségét. A második, a rövid él, a szablya hátán akár kiszélesedő formával, akár a használat folytán leköszörült alakban maradt ránk, első­ sorban a ló ellen irányuló szerkezeti része a honfoglaláskori szablyáknak. A lovat nem annyira felsővágással, mint inkább alulról felfelé irányuló vágással támadták. A pillanatnyi helyzet mikéntje szabta meg, hogy lovast vagy lovat támad-e. A kivont, magasra tartott szablyával rohanó lovas az utolsó pillanatban éppen úgy mérheti csapását felsővágással a lovas, mint alsóvágással a ló ellen. Nem volt szükség a penge egész hosszának kétélűségére! Lóról a lovat, — lehajlás esetében is — úgyis csak a penge alsó harmadával érhette el sebezhetőbb helyen, főleg a hasi részen. Az ellenállóbb, az erősebb vágást igénylő állat elleni támadás hozta magával a penge kiszélesedését, erőteljesebbé válását és egyben a penge súlypontjának célszerű eltolódását. A háti részen levő rövid él hatásosságának fokozása kívánta meg a maikolatnyújtványnak a hosszú élhez való törését. Arendt V. V. mérései szerint a penge görbülete legfennebb 33 m/m ívhúr nagyságú, míg a markolat és penge-tengely átlag 30 fokos összhajlást mutat. Szerintem ezt úgy is lehetne formulázni, hogy a még teljes elmannal bíró ép szablyák, háti, rövid élének tengelye megközelítőleg össze­ esik a hosszú él felé törő markolat tengelyével, illetve, hogy a hajlított markolat­ tengely a két él tengelyének a közére esik. Ilyen szerkezettel bíró szablya válhatott ügyes forgatója kezében ,,Isten ostorává*', mely hol a lovast, hol a lovat, vagy mind­ kettőt bántja egyetlen körülhordozás közben. A lebediai szablyák hosszú sora bizo­ nyítja, hogy az ilyen szablyát használat közben nem forgatták a kézben hosszú élével előre vagy hátra, mert hisz erre az ujj-elválasztó tüskék alkalmat sem adtak, hanem rendes körülmények között felülről lefelé irányuló vágást csak a hosszú éllel, alólról felfelé iráuyulót csak a rövid éllel osztogattak. A hosszú élfelé hajló markolat, ha baloldalon függött a szablya, vízszinteshez közelálló helyzetével, a hüvelyből való kihúzást is elősegítette. Az alsó vágást pedig eredményesebbé tette azáltal, hogy a markolat-haj lás következtében nagyobb felü­ leten használhatta ki a hátipengét: hogy úgy mondjuk, jobban ,,alányúlhatott“ pl. a hasi részhez.

131 Ebből a kettősirányú szablyahasználatból következhetett be a keresztoas felső vonalának a nyugati keresztvasaktól merőben eltérő mindkét oldali aláhajlása. Ez is, mint a többi sajátosság, kétségtelenül éppen úgy lehet régi szokásgyakorlat marad­ ványa, mint annak a cél érdekéban való módosulása, vagy felelevenítése. A szibériai tőröknek, a Székely Nemzeti Múzeum aldobolyi kardjának keresztvasa, jellegzetes kétoldali aláhajlásával, valóban jó előképek a honfoglaláskori szablyák e sajátos­ ságának értékeléséhez. Megérteni azonban az egész sorozatot csak úgy tudjuk, ha a ruházat-szülte akadályok legyőzését, és ezzel a minden irányú szabad mozgás biz­ tosítását állítjuk oda eredendő ok gyanánt. Az, hogy a honfoglaláskori szablya a fent tárgyalt használati módozatokon kívül szúrásra is alkalmas volt, magától értetődik. Valahányszor a nyilas-támadás nem bizonyult elégségesnek az ellenség meg­ törésére, vagy a távoli harc bármi okból kézi tusává alakult át, mindannyiszor első­ sorban a szablya vette át a főszerepet, a lándzsát és a fokost is megelőzve. Az ijjal való távoli támadás után a könnyen forgatható, aránylag rövid, és szerkezeténél fogva hatásaiban a nyugatiak által nem ismert könnyű szablya vitte diadalra a honfoglaló magyarságot. Dr. Kovács István. EIN BEITRAG ZŰR BENÜTZUNG DES UNGARISCHEN SÁBELS DÉR LANDNAHMEZEIT (Auszug) Mán kann nicht mit Sicherheit nachweisen, in welche Entwicklungsreihe dér Sabel mit gekrtimmter Schneide, genicktem Griffteil, mit sich nach untén beugender Parierstange und im letzten Dritteil zweischnaidiger Kiinge eingeordnet werden kann (Abb. 1). Diese Sabelform konnte sich nur bei Reiternomaden, in einem Kulturkreis, wo dér Kampf gegen Reiternomaden geführt wurde, entwickeln. Mán muss dabei einen schnell geführten Bewegungskrieg voraussetzen. Bei einem anderen Volk ware dér Entwicklungsgang ein anderer gewesen. Im allgemeinen kann mán sagen, dass sich dieser Typus in dér Gegend entwickelte, wo die Kammenaja-Baba mit Sábeln beheimatet waren. Dér Schneideteil des gekrümmten Sabels ist langer wie die Schneide eines geraden Schwertes, und schneidet, wáhrend letzteres spaltet. Die krumme Schneide kann aus dér Spalte viel leichter befreit werden. Die charakteristischen Merkmale sind dér zu dér lángén Kiinge geknickte Griff und im letzten Dritteil die zweischneidige Kiinge. Mit letzterer hat mán auch gegen das Pferd gekampft. Dér vöm Pferd gestiegene Reiter ist in einem Reitersturm kampfunfahíg. Das Pferd war am Rücken, Kopf und Hals geschützt, ebenso an dér Brust. Verletzt konnte lediglich dér untere Teil des Halses und dér Bauch werden. Hier konnte ein Hieb von untén besonders wirkungsvoll sein. Deshalb hat dér Sabel auch am Klingenrücken eine Schneide. Es ist nicht wichtig, dass sie langer sei, da mán ohnehin nur mit dem Spitzenteil dem Pferd vöm Pferde einen Bauchhieb versetzen konnte. Die Gewalt des Hiebes wird durch die breiter werdende Kiinge und durch den zu dieser geknickten Griffteil verstarkt. Diese Merkmale des Sabels habén auch das Herausziehen aus dér Scheide und den Streich unter das Pferd erleichtert. Das Schwenken des Sabels ist wegen den Dornen des Griffes (Lebedia) unmöglich; von untén konnte dér Reiter nur mit dér Schneide des Klingenrückens einen Schlag ausführen. Diese Waffe, gleich bedrohlich für Reiter und Pferd, spielte im Nahkampf die Hauptrolle und diese Waffe war dér Unterpfand des Sieges dér landnehmenden Magyarén. István Kovács.

A BIBLIAI »FAZEKASÁRÓL ÉS A »CSOMÓBAKÖTÖZÖTT« PÉNZRŐL A Forschungen und Fortschritte 1937. évfolyamában a 163—64. lapokon egy rövidebb cikk jelent meg »Eine Einschmelzstelle am Tempel zu Jerusalem« cím alatt. Rövid tanulmány keretében két bibliai kifejezésnek eddig homályos értel­ mét igyekszik új megvilágításba helyezni. Az egyik bibliai kifejezés található Zakariás 11. részének 13. versében és Máté 27. részének 3— 10. verseiben. Itt a »fazekas«-ról van szó, aki a szövegből kivehetőleg a templomban tartózkodik, s eléje pénzt dobnak, illetve pénzt adnak neki. A másik bibliai hely a Királyok 2. könyve 12. részének 9— 17. verseiben szereplő pénz, melyet Luther fordítása szerint megszámlálnak és csomóba (össze) kötöznek. Eissfeldt professzor cikkének előzményei a következők. Cl. C. Torrey newhavfeni egyetemi tanár Jeruzsálemben archaeológiai ásatásokat végzett és ezek során a második templom belsejében többek között olvasztókemencét is fedezett fel. Az ásatások eredményei közül az olvasztókemencével külön foglalkozott Th. Nöldke professzor a Journal of Biblical Literature 1933. évi évfolyamának hasábjain, a 247—60. lapokon, »Die Giesserei des zweiten Tempels zu Jerusalem« címmel. Ezekhez a megfigyelésekhez és tanulmányokhoz fűzi hozzá saját véleményét, eszmefuttatását a Forschungen fent hivatkozott számában Eissfeldt professzor. Cikkének lényege, hogy Luther fordította először a héber jo§er szót Töpfer-rel, fazekassal. E helyett azonban újabban a syr á sár = Schatz, kincs szót használják, és így, — bár ezt nem mondja ki cikkében — kincstárossal volna helyettesíthető a fazekas szó. A cikkíró azonban a fazekas szónak ezt a helyes értelmezését, — mert helyes, amint alább látni fogjuk, — elveti, és az ásatások eredményére támaszkodva arra a következtetésre jut, hogy a Septuaginta és Symmachus által használt xwveuTvjpiov, vagyis »Schmelzofen« = »olvasztókemencéivel helyettesítendő. A bibliai fazekas szó ezek szerint öntőmestert jelentene. A »fazekas«-ra vonatkozó ezen új magyarazatát a megtalált öntőhely tényén kívül Herodotosnak, I. Darius (Kr. e. 521—486.) perzsa királyra vonatkozó egyik adatával (III. 96.) tetszetősen támasztja alá. E szerint a perzsa király a satrapák révén beszedett adót, pénzt és nyers fémeket agyagedényekben olvasztotta össze. Kihűlés után az edényt széttörték és az edény alakját felvett fémtömbből pénz­ verés céljaira annyit vagdaltak le, amennyire éppsn szükség volt. Rövidebben végez a második bibliai citátummal. Szerinte Luther a héber vaj-jasüru (így! »von sur«) kifejezést rosszul értette és ennek következtében helytelenül fordította: »und sie banden zusammen«-nel a helyes »und sie schmolzen es ein«, vagy »gossen es um« helyett.

A közleményből nem vehető ki, hogy a lenti konklúziókból mi illeti a különböző professzorokat, de világos, hogy mindkét esetben a megtalált olvasztókemencén van a hangsúly, a körül csoportosulnak az érvek.

Abb. 1. kép. I-heidon

argosi király összekötözött vasobelosai az argosi Heraionból. W aldstein m unkájából átrajzolva. Die zusammengebundenen Eisenobc'loi des Königs Plieidon aus dem Heraion von Argos. Nacli Waldstein.

Az alábbiakban mindkét citátumhoz tartozó konklúzióhoz hozzáadjuk a magunk véleményét. Örülnénk, ha ezáltal a szövegkritika helyes irányba terelőd­ nék és valóban hozzájárulhatnánk a fenti bibliai kifejezések fogalmi körének tisz­ tázásához. Abban a sorrendben szólunk a kérdéshez, amint azt a közlemény is tár­ gyalja: előbb a »fazekas«, azután a »csomóba kötözött pénz« kerül sorra. Fazékról és fazekasról a Bibliában többször tétetik említés különböző vonat­ kozásban. Érdekesebb jelenség, amikor a vasfazékról, mint az áldozati ceremóniák segédeszközéről szól (Zakar. 14: 20—21.), vagy az agyagból készült edényt olyan­ nak mondja, melyben az írott okmányok sokáig elállanak (Jerem. 32 :14.). A fazekas­ ról, mint korongon edényekét gyártó mesteremberről Jeremiás próféta tesz ismételten említést a 18. rész 3. és a 19. rész 1. versében. Olyan fazekasról azonban, aki a pénzekkel áll szorosabb vonatkozásban, aki pénzt kezel, csak két ízben tétetik említés. Az egyik helyen a Juda és Izrael megmaradt nyájának gondját felvevő pásztor a részére megállapított fizetés összegét, — melyet nyilván a fazekastól vett fel, — a hivei közt támadt egyenetlenségek következtében, az Úr szavára hallgatva, visszaszolgáltatja neki (t. i. a fazekasnak) és egyben szerződést bont (pálcát tör). „. . . és a 30 ezüst pénzt vetém az Űr házába, hogy azt a fazekasnak adnák.“ (Zak. 11. 13.) A másik alkalom Iskariót Judás esete, mikor Jézus elárulásá" nak díját a templomban elveti, s ezt a papifejedelmek és vének, minthogy nem tehetik vissza a templom kincsei közé, a fazekas mezejének megvételére fordítják (Máté 27. 3— 10.).

134 Amíg az első esetben nyilvánvaló, hogy templomi pénzt kezelő fazekasról van szó, addig a Máté evangéliuma szerinti szövegből csak az látszik világosan, hogy Judás a templomba viszi vissza a 30 ezüst pénzt, oda t. i., ahonnan kapta. Világos továbbá, hogy a templomban kincseket őriztek, melyek közé a vérdíjat nem oszthatták vissza. A fazekas, mint pénzkezelő, itt nincs nyíltan megnevezve. Abból a tényből azonban, hogy a vérdíjon a fazekas-mezejét veszik meg, sejtjük, hogy a vásár tényével a pénzt kiszolgáltató pénzkezelőre valamelyes érdem, vagy ódium hárul, tehát hogy lényegileg itt is pénzeket kezelő fazekasról van szó. Az ószövetségi kánont és az újszövetségi evangéliumot ugyan 300 esztendő választja el,1) de ez nem változtat azon a tényen, hogy a fazekas szó hasonló értelemben mindkét szövegben előfordul. így más nézőpontból is elbírálhatjuk a vitás fazekas szó jelentését. Ezáltal megközelítjük a syr űsar = kincs szó fogalmát, és helyes értel­ met nyer a fazekas kifejezés, amelyen a két hivatkozott esetben nyilvánvalóan nem a fazekakat gyártó mestert kell érteni. A fazekas szó fogalmi körének alábbi meghatározásához viszonyítva, az olvasztókemence nagyobb jelentőségre — amint látni fogjuk — főleg időbeli viszonylatban tarthat számot. A fenti két bibliai idézet nem bizonyítja azt, hogy a zsidóság a görögséggel a korábbi időkben is érintkezett. Van azonban a bibliának több olyan fejezete, melyből világos, hogy már az ószövetségi Íróknak legalább egy része, ha nem is tényleges, de közvetett érintkezésben állott az akkori görögséggel. így pl. Ezekielnél2) látjuk, hogy a Jordán partján is tudnak a kisázsiai görögségről, akik Tyrusban, Egyiptomban katonáskodnak (lydiai zsoldosok), rézedényeket és vasat szállítanak Syria piacaira (lónia; chalibok!). Az ószövetség Íróinak egy része tehát egyidőben élt ezzel a görögséggel és azzal legalább közvetve érintkezett. Tudta, hogy a különböző területeken mit termelnek ipari és mezőgazdasági téren. Miért ne szerezhetett volna tudomást a görögség körében már a Kr. e. III. században okmányokkal kimutat­ hatóan otthonos azon szokásról, hogy templomi, állami és városi kincstáraikat fazék­ rendszer szerint (Töpferwirtschaft) kezelték. A hivatkozott bibliai idézetekből elő­ csillog az a valóság, hogy a zsidóság körében már jóval korábbi időben is (amint a görögöknél is korábbra helyezhetjük ezt a módszert) hasonló volt a pénztár kezelése. A görög pénztárakról tudjuk, hogy azokban a pénzt egymás mellé sorjában felállított fazekakban tartották (o-cáfivot), amelyeknek mindenikén jelezve volt tartal­ muk. A gyarapodásról, apadásról fazekanként jegyzéket vezettek. Az osztályozásnál az anyag, a hazai és idegen valuták voltak az irányadók (athéni, korinthusi, kyzikosí, stb.), olykor pedig az illető pénznem szokásos forgalmi neve alatt könyvelték el azokat, pl. teknősbékás, baglyos, stb. E. Ziehbart Hellenistische Bankén3) cím alatt ismerteti a delosi kincstár ránk maradt inventáriumát. E szerint Kr. e. 180— 179-ben a kincstárban a fazekak az 1A Biblia hivatott ismerői szerint Zakariás próféciáinak 8 első része a K . e. V. században, a 9— 14. része pedig a Kr. e. IV . sz. folyamán, vagy annak végén Íratott. -27. rész 10., 1.1., 1!)., 35. versei; továbbá u. ott SO. rész 5. vers, Baseli kiadás 1 770-ből. Az 1027. évi brit.t és külföldi kiadásban (Budapest, IV . Deák-tér 4.) lőni;', helyett lavan = Aegei szi­ getvilág szerepel. 3 Zeitschrift für Nu;nixmntik, 34. kötet, :>Ü— 50. lap.

ión, azaz alphabetikus számsorral voltak jelölve és pedig A—Sí (1—24), AA—Q(J (25—48), AAA—ÜQÜ (49—72), AAAA—QÜÖQ (73—96). A kincstartó (Sajuag), illetve helyettesének útja tehát valóságos fazék-sorok között vezetett el. A delosi A-sor pl. 76.278 drachmát tartalmazott, a többi kevesebbet.

Abb. 2. kép. Fogtáladul ellátóit bronz szerszám-értékmérők etruszk sírokból a Ki', e, V III— VI. .századból. 1. Ismeretlen lelőhelyről. 2. Aneona vidékéről. DéchcletLc m unkájából fényképezve. Werkzeug-Wertmesser aus Bronzé. Aus etruskisehen Grabern des V III. bis VI. .lalirhunderts v. Ch. 1. FurdorI unbekanni. 2 Aus dei Umgebung von Aiicona. Nach Déchelette.

A fazekak száma természetesen a kincstárak nagysága szerint változott, de bizonyos, hogy ilyen Töpferwirtschaft (Lenschau) szerint kezelték más városokban is (Miletos, Samos, Abdera, Lampsakos, Kyzikos, Naxos, etc.) a különböző kincs­ tárakat, amelyek a Kr. e. 3—2. században kezdtek bank-jelleget ölteni és különösen

Kisázsia partvidékein szaporodtak el. Nincs okunk feltételezni azt, hogy a közpénztárakat a delosi inventárium dátuma előtt is ne ilyen fazék-rendszer szerint kezelték volna. Hiszen az érem­

leletek nagy része is csuprokban, fazekakban maradt ránk, bizonyságul arra, hogy értékeiket igen gyakran a magánosok csak úgy, mint a társulatok és az állam, csuprokban és fazekakban őrizték. Nézetünk szerint a hivatkozott bibliai helyek is ilyen értelemben használják a fazekas kifejezést. Értették alatta a kincstárnokot vagy a kézipénztár kezelőjét. Más helyen az ótestamentum is ilyen értelemben használja az edény szót, mikor Moabról, kinek minden bizalma marháiban és kincstiben volt, azt mondja, hogy edényeit a rablók kiüresítik.1) Máskor meg Pál apostol mondja metaphorával: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, . . ,“5) Visszatérve most az öntőműhelyre, illetve az öntőmesterre, a következő megjegyzéseket fűzzük az elmélethez. A megvilágításul hivatkozott Darius-féle eljárás a pénzverés anyagául szol­ gáló nemesfémek összeolvasztását és további kezelését illetőleg, minden gyakorlati észszerűséget nélkülöz. Csak a nyersanyaggal és legfennebb az idegen valutával bán­ hattak úgy el, hogy beolvasztották. A már darabolt fémet (pénzt) újra nagytömegű, hideg fémtömbbé alakítani nem észszerű akkor, amikor — hogy könnyebben olvadó legyen, — újra kell darabolni. Herodotos ezen adatából csak annyi világos, hogy a pénz­ veréssel kapcsolatosan Perzsiában is szükség volt öntőműhelyekre, mint ahogy szükség volt más helyen is, ahol fémeket kellett határozott súlyra és formára darabolni. Magától értetődik, hogy mint napjainkban, úgy az ókori bankokban is elkü­ lönítve kezelték a saját valutát az idegen valutáktól és ha az utóbbiakat másképpen nem értékesíthették, beolvasztották, hogy saját pénzt verjenek belőle. Erre a célra szükség volt olvasztókemencére. Különösen szükség lehetett olyan területen, mint Jeruzsálem környéke a II. templom építése idején, ahol pénzt csak századok múlva vertek először, addig pedig meg voltak ékszerpénzeikkel, szerszámpénzeikkel, mérle­ gelt ezüst siglosaikkal és később az idegen, görög valutával (numizmatikai érte­ lemben). A jeruzsálemi II. templom építési ideje a Kr. e. VI. század második fele (536— 15). Ebben az időben a kisázsiai, a görög és kyrenaikai területek már csak­ nem száz esztendő óta élvezik a tulajdonképpeni pénz előnyeit. Palesztina azonban még nem pénzverő terület. Az ottani pénzügyi állapotokat a hasonlóan „saját pénznélküli“ VI. századbeli syriai leletek világánál ismerhetjük meg legjobban, amint ezt a cikkíró is megerősíti idézeteivel.6) Mi hozzátehetjük, hogy Egyiptom klasszikus­ kori (Saisi periódus) leletei is erre tanítanak, melyekben saját „valuta*1mellett idegen pénz is fordul elő szétvagdalva és épen, közöttük nyers arany- és ezüst rögök, ékszerek tördelten vagy épen.7) Ugyanaz a kép, melyet a tulajdonképpeni pénz feltalálását és elterjedését megelőzően más keleti területek is mutatnak. A pénz (Münze) nélküli területeken különböző értékmérők (Geld) voltak forgalomban, tégla, cipó, rúd, stb. alakban. Ezek alakjukat a gyakori darabolás 4 Jeremiás 48. 12. 5 I I . Korinthus 4. 7. 6 „Syria“ folyóirat 1931., 1933., 1935;, 1936. évf. 7 Zeitschrift f. Numism. 37. kötőt, 1. laptól.

következtében úgyszólván naponként változtatták. Ez a körülmény hatványozott mértékben tette szükségessé az olvasztókemencék alkalmazását. Ez utóbbiaknak jelentősége csak fokozódik tehát, ha időben visszafelé megyünk. Egyébként is az olvasztókemencéknek a templomokkal kapcsolatban későbben is mindig nagy sze­ repük volt, amíg a pénzverő műhelyek egyes templomokkal szorosabb kapcsolatban állottak. így Athénben Theseus templomában, Rómában Iuno Moneta templomával kapcsolatban beszélhetünk olvasztókemencéről.

Abb. 3. kép. Összekötözött szerszám-értékmérők vasból. Lelőhely: Montefortino (Közép-Itáliai. Dcchelcttc m u nk ájából fényképezve. Zusamniengebundeuc Werkzeug-W'ertmcsser aus Kisen. Fundort: Montcfortino iMittelitalieni. Nach Déchelette.

Nem meglepő dolog tehát, ha a jeruzsálemi II. templom területén öntőműhely maradványaira akadtak. Szerintünk azonban ebből a tényből nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a kérdéses bibliai helyek fazekasa az öntőmester volna, hanem sokkal inkább indokoltabb benne a közpénzek kezelőjét látni.

138 A második kérdés, a »csomóba kötözött« pénz korábbi időkre vezet vissza, mint a »fazekas« kifejezés: a jeruzsálemi első templom restaurálási idejére. Ez a Kr. e. IX. század közepén történt,8) több, mint száz évvel a Salamon-féle templom építése után.8) A Biblia szerint Jóás király uralkodásának 23-ik esztendejében11) intézkedett a templom restaurálása felől, meghagyván Jójada papnak és a többi papoknak, hogy »megépítsék az Úr házának romlását mindenütt«. A király e célra rendelte a népszámlálásból befolyó összeget,11) mely fejenként 7a szent siklus volt, a fejadót, és azt a pénzt, amit ezeken felül kiki szabad akaratából ad.12) A továb­ biakban arról értesít a Királyok II. 12. része, hogy a főpap ládát vétetett elő, fede­ lére lyukat vágatott, és az oltár mellé állíttatta. Ebbe dobták be az adományokat »és mikor látták, hogy sok pénz volna a ládában, felmegyen vala a király Íródeákja a főpappal együtt és megszámlálván a pénzt, melyet az Úr házában találnak vala, csomóba kötözik vala.«ls) Ez a »csomóbakötözés«, más szövegben »összekötözés« adta másfelől a tollat a kezünkbe abból a célból, hogy az alább hivatkozott tárgyi emlékek és képes ábrá­ zolások segítségével rávilágítsunk arra, hogy vájjon Luther fordításának megvan-e ma már az az archaeológiai háttere, melyből nézve ezt a fordítást helyesnek fogad­ hatjuk el, vagy pedig annak más szövegezése kívánatos. Az a kor, melyet az »első próféták« a Királyok II. könyvében felölelnek, a zsidóság történetének Dávid királytól Jeruzsálem első pusztulásáig terjedő szakasza, azaz kb. a Kr. e. 1000-től a Kr. e. VII. század közepéig terjedő idő. Európai vonatkozásban a bronzkor legvége, a Halstatt-, illetve Villanova-Bolognai kultúrakor javarésze. Ha a Királyok két könyvét ránk maradt formájában a babyloniai fogságból való visszatérés után, tehát a Kr. e. VI.—IV. századokban állították volna össze, akkor is kétségtelen, hogy íróik régibb forrásokból merítettek. Bizonyság erre Mózes V. könyve is, ahol ide vonatkozólag hasonló kifejezéssel találkozunk, mondván: ». . . akkor add el pénzen és kezedbe vévén az egybekötözött pénzt, menj el arra a helyre, melyet választand a te Istened. «u ) Ezeket tudva, a felvetődött kérdéssel kapcsolatban lehetetlen szemet huny­ nunk azon emlékek előtt, melyek ebből a korból mind Európa, mind Ázsia és Afrika területén részint mint tárgyi emlékek, részint mint reliefes ábrázolások, vagy fal­ festmények napjainkig fennmaradtak, s amelyek egyenes vonatkozásba hozhatók a fenti bibliai szövegekkel. Értjük alattuk: s Jóás király uralkodásának 23. évében, vagyis Kr. e. Nö t-ben. (Holy Bibié, lásd még alább a !). s 10. jegyzetet. "Salamon király uralkodási éveit Rastinga: A Dictdouaiy ui: the Bibié 1V. 50-. lapon 970— .'iO. évekre teszi, viszont a Holy Bibié Helps to the study of the Bibié, Oxford, 1010—976-ra. 10 Uralkodott 877— 38. 11 Mózes I I . 30:13., és Királyok 11. 12:4. '-A mai magyar pengő súlya 5 gr., míg yi szent sékel 7 gr. körüli ozüstmeuiiyiség. 1:1 Baseli kiadás 1770. Im-IIof Rudolf János és fia, 12. rész, 9— 10. vers, Általában a kolozs­ vári L"mtá
Pheidon összekötözött vasobelosait a Kr. e. IX.—VII. századból15) (1. kép); az Itália és Gallia területén felszínre került, ugyancsak kötéssel ellátott fascesszerű bronz- és vaspáleakötegeket a Kr. e. IX.—VI. századokból"') (2. és 3. kép);

Abb. 4. kép. U. Salmana.s.sar 18ÜO— S2ÖJ diadalait hirdető Fokéit; Obeliszk egyik oldalának domborművűi: vállukon fémkölegeket cipelő alakok Kb?rt Reallexikonából fényképezve. Relief auf dem Nelnvurzen Obelisk des Salmanassar 11. (860— 825 v. Ch). Miinner tragen Metallbarren. Xach Fbert: Reallexikon.

az úgynevezett Fekete obeliszknek vállukon pálcakötegeket cipelő alakjait a Kr. e. 855—33. évekből17) (4. kép); ’ Ch. Waldstein: The Argive Heraemn. New-*ork-Bostoji, .1902. I I . kötet, 31. ábra. i« Déchelette: Mán. d ’arch. prch. I I . 2. 797— 802. lapok; 11. 1412— 17. lapok; (). Mon ■ teli un: Civil prirn. en Italic. 152. tábla, 1 ; 194. tábla, 5. stb. 17 Ebért: Keallex. d. Vorgewli. ,.Fremdvölker“ <•. alatt és 174. tábla.

140

a Kr. e. VI. századból való oxusi aranyplakett szkíta férfialakját, aki jobbjában pálcákból álló nyalábot tart18) (5. kép). Az egyiptomi Rekhamra-iomba falfestményén látható alakokat, amelyek vál­ lukon ugyancsak összekötözött fémrudakat visznek hadisarc vagy adó fejében a fáraónak.19) Ez utóbbin Nubia, Syria és az otagok (otges) adóznak. Máshol Assur és Babylon fizet a fáraónak többek között 24 köteg rezet és 11 köteg ólmot,80) mig Keftiu (Kréta) Földközi-tengeri szigeteiről arany-, ezüstrudakkal (lingots) adózik.21) A római hasta púra is ilyen rudak emlékét őrizheti.22) Aristotelestől tudjuk, hogy Pheidon az általa nemes fémből veretett első tulajdonképpeni európai pénzek kibocsátásakor az argosi Hera-templomban votivtárgyként helyeztette el azokat a vasobelosokat (1. kép), melyek eddig értékmérők voltak.23) A templomot felásató Waldstein professzor a 120 cm. hosszú vasrudakból álló köteget megtalálta. A 180 drb. vasobelos két végén vas-szalaggal volt össze­ kötözve.24) Ezeknek értékmérő (pénz, tágabb értelemben Geld, currency) jellegéhez szó nem férhet. A Gallia és főleg Italia területéről származó bronz- és vas fasces-szerű fémrudacskákat maga Déchelette is értékmérőknek minősíti, amikor súlyukat össze­ veti az itáliai súlyrendszerekkel.25) Az ugyancsak általa közölt egyik görög vázakép alapján azonban ezt kétségbe vonhatnók, és közönséges, vagy áldozati nyársaknak minősíthetnők azokat. Az illető jelenet készülődés disznóölésre. A malacot a jobb előtérben egy ifjú vállán viszi, a középen álló fiatal ember követi. Ennek jobbjában kés és a hivatkozott, rudacsokból álló, fasces-szerű köteg látható.2
Aii.«totelis frag'menta 4S1. Collegit Val. Iíose. Lipsiae, ISMi. -'4 Lásd a lő. jegyzetet. ir>Bcchelcltc: Mamiéi d 'areliéologic. Paris. 1914. TI. 3. kötet .14.10. lap, 2. jegyzet. 20 Déehelette. i. m. I I . •'!. kötet 1417. 1. őő-l. ábra. J; Julius Caesar: De bello gallico, Y. 12. -‘a, Déchelette: i. ni. 1558. 1. 720. ábra.

141 (drachma ?)28) és a zsidóságnál a sékel, siglos lépten-nyomon való emlegetését (Biblia), az eddig elmondottak alapján nem lephet meg Ezechiel prófétának népéhez intézett az az intelme, hogy ,,a ti minátok (fontotok) 15, 25 és 20 sékelből álljon*1, vagyis, hogy a kis egység mellett legyenek nagyobb számítási egységeitek is.-11)

Abb. 5. kép. Álló szkíta íérfi, felemelt jobbjában vesszőnyalábot tart. Aranvplakett az Oxus-kmcsbőü (VII— VI. sz. Kr. c.l. Ebért Reallexikona nyomán. Skythe m it einem Barrenbündel in seiner rechten Iland. Goldplakette aus dem Schatz von Oxus (VII— VI. Jahrbundert v. Oh.). Nach Ebért: Reallcxikon.

Más alkalommal bővebben fejthetjük ki ide vonatkozó magyarázó nézetünket. Ez alkalommal csak annyit, hogy Ezechielnél három tagot mutat a középegységek száma és a három tétel összege a nagy egység, a 60 sékelt számláló font. Világos, hogy a 3 rudacsot, hacsak egy fontnyi volt a készlet, együtt kellett tartani, aminek 28 E. Babelon: Traité... Dootrimi, 403. 1. -° Ezeehiel: 45. rész, 12. vers.

142

legegyszerűbb módj i vrolt, ha összekötötték azokat. Még inkább ezt kellett tenniők, ha több fontról, vagy éppen talentumnyi összegről volt szó (50—60 font, mina.30) Maga a Biblia is nyújt tehát alkalmat arra, hogy összekötözött pénzekről (értékmérő, Geld) beszélhessünk és így a fordítókat és a nyelvészeket munkájukban irányíthatják, vagy támogathatják a hivatkozott szövegrészek és a Biblián kívül álló jelenségek. Ezechielen kívül Józsua11) és a Zsoltárok"2) könyve is bizonyságot tesz arról, hogy voltak a kisegység ötvenszeresét nyomó nehezebb, rúdalakú (pálca, vessző) aranyegységek is és voltak hordozható pálcaszerű ezüstrúdak is használatban. A Bibliának általunk idézett részei, összevetve a Luther által fordított kér­ déses részekkel, arról győznek meg, hogy Palesztina sem volt mentesítve az ú. n. szerszámpénzek használatától, hogy ez a terület is élt és épen a szóban levő korban az Európát is uraló obelos-szerü, fémből való értékmérőkkel. Formai analógia révén értékmérőket kell látnunk a hivatkozott többi emlékben is, igy a Fekete obeliszk (4. kép) és az egyiptomi tómba alakjai által cipelt rúdakban, valamint a szkíta férfi által tartott nyalábban is (5. kép), annál is inkább, mert ott, ahol szöveg is áll rendelkezésre, nyilvánvaló, hogy a kötegek határozott súlyúak, így pl. az egyiptomi tombáknál. Ami az emlékek korát illeti, a következőket mondhatjuk. Az egyptomiak a XVIII. dinasztia korából, a Kr. e. 16. századból származnak. Ezekhez csatlakozik a Mózes V. könyvéből vett idézet. A hivatkozott többi emlék azonban és éppen a legjellegzetesebbek, mint Pheidon vasobelosai, a Királyok 2. könyvéből vett idézet, az itáliai és galliai kötegek, a szkíta plakett, annak a kornak emlékei, amelyet a Királyok két könyve képvisel. Az emlékek elterjedési köre a mellett szól, hogy nemcsak helyi tünetről van szó, hanem Dél-Európában, Elő-Ázsiában és Afrikában egyaránt elterjadt szokás volt az ú. n. szerszámpénzeknek (obeloi) bizonyos szabály szerint való kötegelése. Az irányelvek e tekintetben területenként változhattak. Bizonyára a helyi szokások és főleg a súlyrendszerek voltak mértékadók arra, hogy itt könnyebb, ott nehezebb egységek, itt több, ott kevesebb számú rúd kerüljön egy kötegbe. Pheidon obelosai 60-as számító rendszer szerint kötegeltettek (3-szor 60), az itáliaiak főleg 10-es és 12-es számítási rendszer alapján, az egyiptomiak bizonyára 10-es rendszer szerint, a szkíta 5 rudat tart a kezében stb. A Fekete obeliszk görnyedt háttal haladó emberei bizonyára a font 60-szorosát, 50-szeresét cipelik vállukon, tehát egy-két talentumnyi súllyal (25-60 kg.) lehettek megterhelve a hosszú útról jött emberek. Az ábrázoláson azonban csak 3 vagy 4 rúd látható. Ezek a rúdak lehettek tehát állandó jellegű foglalatban kikerekített súlyú egységgé összefoglalva, de állhattak külön-külön is. Mind a szabadon állót, mind Az ótestamentumban többször fordul elő az a kifejezés, hogy bizonyom összeget összekö­ töznek zsákba. A kötözésnek ezt a módját nem szabad összetéveszteni a rúd alakú szevszámpénz<‘k ósszekötözé-si módjával. Az utóbbiakat két végükön szokták összekötözni, főleg; ha nagyobb, kerek össze­ geket akartak nagyobb fizetésekre együtt tartani. Zsákba inkább darabolt rudakat, kisebb egységek­ nek kisebb-naigyobb számát kötözhették össze. ;!1 Józsua 7. rész, í2^. vers. ■ "- Z so ltá ro k

f>S.

ré sz .

'M .

v ers.

143 a kötelékből kivettet darabolhatták : annyit vágtak le belőlük, amannyi szükségesnek mutatkozott az egész rúdnál kisebb értékekkel operáló kereskedelmi ügyletek lebo­ nyolítására. 3;i) Ha rovátkákkal voltak ellátva, azonos vagy arányos súlyú kisebb részeket nyerhettek belőlük.

\J2V A b b . <>. kép.

A C:iesar-íéle vuspcnzek J)éliiyugal-Britanniál) »!. I)éch elette m unkájából íenv képez ve. Kisenüeld mis Südwest-Hritnnnien. Nach Déehcletle.

Az ókori pénzrendszerekben kifejezésre jutó pénzfontok súlya átlag 300 és 700 gr. közt mozog. A hivatkozott emlékek, — ott, ahol azt megállapíthatjuk, — hasonlóan szűk határok között mozgó súlyegységeken épülnek fel. Bizonyítják Pheidon vasobelosai (400 gr. körül), az itáliai fascesek (egyes darabjai 273 gr. körüliek) és az egyiptomi tombák feliratai is (ugyancsak 400 gr. körül). — Ez a jelenség amellett szól, hogy ezek az értékmérők összefüggésben állanak a később megszületendő

pénzrendszerekkel. Az

élőállatok at,

a

kés/, i p a r i

termékeket- ne m

darabolhatták

károsodás

nélkül.

1 44

Az emlékek tehát lehetőséget nyújtanak arra, hogy Luther a fordításnál nem tévedett, hogy valóban összekötözték a begyült pénznek legalább egy részét. Milyen anyagú volt a számbavett pénzmennyiség, arra vonatkozólag a Bibliában kétféle tudósítást kapunk. A hivatkozott Királyok 2. könyvének 12. része szerint nagyon valószínű, hogy főleg nemtelen anyagban történt az adakozás, nevezetesen bronzban és vasban. Erre vall, hogy a számbavétel után kiosztották azt az építéshez rendelt pallérok, ácsok, kőfaragók, vas- és rézművesek között és elszámolásra sem kötelezték őket. A hivatkozott rész szerint kimondottan nem használták a templom számára készítendő klenódiumok céljaira. Ezek szerint a begyült összeg között nemes fém kevés lehetett. Feltételezhetjük tehát, hogy a cél érdekében azok, akik tehették, a félsékelnyi ezüstöt átszámítva, nemtelen fémben tettek eleget köte­ lezettségüknek. Az adományok javarésze azonban a vas- és rézművesek céljait szolgáló nemtelen fém lehetett, vagyis olyan anyag, amilyenből a hivatkozott szerszámpénzek is állottak. Egy másik tudósítás szerint azonban arany- és ezüstedényeket is készítettek a begyült összegből (anyagból),31) tehát nemes fémek is voltak az adományok és fejadók között. Hogy összevéve mennyi félsékelnyi ezüstöt számítottak át aranyra, akkor se tudnók meg, ha biztos értesülésünk volna a készült arany klenódiumok számáról, súlyáról. A fentiekből világos, hogy a Bibliában hivatkozott helyeken szereplő »csomóba (össze)kötözés^ és a helyettesítésére ajánlott»beolvasztás« össze nem férő két olyan fogalom, melyhez a fordítás alapjául szolgáló eredeti szöveg hivatott ismerőseinek is hozzá kell szólani, ha tisztázni akarjuk a kérdés lényegét és egészséges szövegkritikát akarunk gyakorolni.35) És itt nem szabad feledni, hogy a felsorolt emlékek­ kel kapcsolatban is szerephez jut az olvasztókemence, mert a rudacsok előállítása kovácsolás esetében is feltételezi az előzetes olvasztási és öntési műveletet. A hivatkozott folyóirat kérdéses cikkére ezekben kívántam megtenni észre­ vételeimet.3'1)

Kovács István.

84

Krónika. 24. rész, ü— 12. vers.

;ir>Az eredeti szövegnek olyan fordítása, mely a pénzt, az óicst.-unentiim korában, az „embe:kezébe11 kötözteti, nézetünk szerint visszatetsző ég eleve elkerülendő. 36 Ezeket az észrevételeket a nevezett folyóiratban megjelent cikk olvasása után, lényege.i vonásaiban azonos tartalommal, azonnal megírtam. A folyóirat gyakorlatának megfelelő, kezdetben rövidebbre fogott szöveg, minthogy megjelentetésére alkalom nem kínálkozott, azóta terjedelemben nőtt. ami a szokatlanabb tárgykör előnyösebb megvilágítása érdekében történt.

DÉR TÖPFER DÉR B1BEL UND DAS ZU BÜNDELN ZUSAMMENGEBUNDENE GELD Autor fügt einige Bemerkungen zu dér in Forschungen und Fortschritte 1937, S. 163— 164 erschienenen Arbeit, die das hier erörterte Thema behandelt. So sieht Autor in dem Zacharias Kap. 11, Vers 13 und Matthaeus Kap. 27, Vers 3—10 genannten Töpfer nicht einen Gussmeister, sondern unter Betrachtnahme von Hesekiel Kap. 27, Vers 10, 13, 19, 35 und dér Angaben dér Zeitschrift für Numismatik (Bánd 34, S. 36—50) über die hellenischen Bankén (Staatkasse von Delos) glaubt er, dass dér Töpfer eigentlich Schatzmeister oder dér Verwalter dér Kasse war. Diese Meinung wird weitgehend durch Jeremiás Kap. 48, Vers 12 und durch den 2. Brief an die Korinther Kap. 4, Vers 7 unterstützt. Das zusammengebundene Geld führt uns in das 9. Jahrhundert v. Ch. zurück. Die Frage stellt sich, ob Luther den obigen Text aus dem 2. Buche dér Könige Kap. 12, Vers 9—12 richtig übersetzt hat, oder ob das vöm Verfasser des erwahnten Aufsatzes vorgeschlagene Wort »ein-, zusammengeschmolzen« das Richtige trifft. Autor glaubt, dass Luther den Text richtig übersetzt hat, weil wir in dieser Zeit von zusammengebundenem barrenartigen Geld sprechen können, das in den Kreis des Werkzeuggeldes gehört und teilweise unmittelbar dem Geld in heutigem Sinne vorangegangen ist. So z. B. die Eisenobeloi des Pheidon (Fig. 1), weiter die in Italien (Fig. 2. und 3.), Hispanien, Gallien und Britannien (Caesar; Fig. 6) gefundenen Wertmesser in Form von Eisen- und Bronzebarren. Solche sehen wir auf dem Schwarzen Obelisk (Fig. 4) und auf den Schultern dér Manner dér RekhamraTómba und in dér Hand des Skythen des Oxus-Fundes (Fig. 5). Autor deutet noch folgende Stellen in diesem Sinne: Moses, 5. Buch, Kap. 14, Vers 24, 25; Hesekiel, Kap. 45, Vers 12; Josua Kap. 7, Vers 21 und Psalm 68, Vers 31. Auch die römische hasta púra hat wahrscheinlich das Andenken, oder die Tradition von solchen bewahrt. Im weiteren Verlaufe dér Arbeit versucht Verfasser die Bedeutung dér erwahnten Gegenstande als Wertmesser (Geld, currency) nachzuweisen.

íu

A CSORNAI LELET X. SZÁZADBELI ÉRMEI*)

Pulszky Ferenc a honíoglaláskori leleteket tárgyaló értekezésében a csornai érmekről így emlékezik meg: Csornán a prépost birtokán több népvándorláskori sír szomszédságában felástak egy magyar vezérkori sírt, melyet nyolc érem keltez: Német Lajosé, Berengarius királyé és első Henriké. Ezen érmek egy egész századot képviselnek (Német Lajos f 840, Berengar f 923, /. Henrik f 936); természetes, hogy a legkésőbbi áll legközelebb a temetés idejéhez.1) Pulszky ezt a kijelentést nem a saját meghatározásai, hanem egy xy. névre hallgató úr feldolgozásai alapján tette. Minthogy pedig xy. nagyokat tévedett, ennél­ fogva a fent idézett sorok is helyesbítésre szorulnak. Éppen ezért nem lesz fölöseges a hibák pontos megállapítása után az érmek helyes meghatározását is meg­ kísérelnünk s ez által a szakirodalomba bekerült tévedéseket is kiküszöbölnünk. A felülvizsgálat azonban csupán az első közleményben megjelent képestábla alapján hajtható végre, pedig erről már xy. is megjegyezte, hogy e rajz csak nagyjából adja az érem jellegét, de részleteiben nem hű. Ezzel ellentétben mégis csak nyújt annyi útmutatást, hogy belőle biztosan megállapítható az érmek eddigi meghatározó­ jának pontatlansága. E pénzek részletesebb leírását és képét először xy. közli az Archaeologiai Értesítő 1889. évfolyamában,2) azután Hampel József ismerteti A honfoglalási kor hazai emlékei című nagy tanulmányában,3) végezetül pedig ugyancsak Hampel közli az Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn című összefoglaló munkájában.4) A Csornán talált érmek, amelyek a premontrei apát gyűjteményébe ke­ rültek,6) mind át vannak lyukasztva. A rajz szerint mindeniken 2—3 lyukat különböz­ tethetünk meg. Ebből pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy honfoglaló elődünk tulajdonába jutva, többé már nem töltötték be a forgalmi értékmérő szerepét, '* E dolgozat egy régi, még mindig kéziratban levő munka egyik fejezetét alkotja. A gon­ dolatot már több, mint húsz esztendővel ezelőtt Ferencet Sándor kartársam vetette fel; ugyanis észrevette, hogy a régi éremmeghatározások nem mindég a legpontosabbak. Soha sem volt alkalmam íi felülvizsgálást közvetlenül az érmekről végrehajtani, ezért hever ez az értekezés még mindéig az asztalfiókban. 1 Pulszky F . : A magyar pogány sírleletek. 15. 1. (Értekezések a történeti tudományok köréből. I I . oszt. X IV . köt. 10. sz.) 2 Archaeologiai Értesítő (röviden Arch.Ért.) 1889: 268— 270., ,ai képestábla pedig: 264. 1. 3 Pauler Gy.— Szilágyi S.: A magyar honfoglalás kútfői, (röviden: M H K .) 555—556. 1. 4 Hampel .7.: Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. (röviden Alterthümer) I. 28. és I I . 479— 81. 1. 5 Pulszky id. m. 5. 1.

147 hanem talán mindjárt ruhára, vagy lószerszámra felvarrva pitykedíszképpen hasz­ nálták. Éppen ezért megszerzésük ideje csekély eltéréssel egybe is vethető az érmek veretési időpontjával. Közülök az 2. (A képestáblán 2. sz.) Xy.-tól I. Berengarius lombard fejedelem, illetőleg HampeJ-től olasz király és császár 888—924. évekből származó pénzének határoztatott meg. Jóllehet mind a három feldolgozás más és más szövegváltozatot közöl, még sincsen okunk kétel­ kedni a kibocsátó személyének helyes megállapításában. Csupán csak a pénz veretésének idejét szoríthatjuk szűkebb határok közé. Ugyanis Berengarius friouli herceg 888-ban Itália királyává koronáztatott, de 900-ban már elűzetett onnan. Azonban 905-ben ismét elfoglalta székét s ettől kezdve zavartalanul uralkodott 924-ig; közben azután 915-ben elnyerte a császári méltóságot is. Uralkodásának első felében (888—900-ban) milánói veretű, nagyobbacska átmérőjű, valamint páviai kibocsátású, kisebb, de vaskosabb lapkából kivágott denáriusok hozattak forgalomba,6) amelyek a csornaitól eltérést mutatnak. Ezek alapján tehát ezt az érmet így határozhatjuk meg:

/. Berengarius olasz király és császár milánói veretű ezüst denáriusa a 905—924. évekből. Eli: f B E R E N I K A R I V S Utána R, vagy R E, netalán I M kezdő­ betűket kellene kiolvasnunk. Középen valószínűleg gyöngykörben liliomos végződésű kereszt, szárai között egy-egy ponttal. Az Arch.Ért. + BIRENIKARIVS II., a MHK. f BIRENIKARWSN, az Alierthümer pedig f BIRENKARWSN köriratot közöl. Minthogy tehát az olvasás nem­ csak helytelen, de ingadozó is, ennél fogva teljesen hű nem is lehet. A híi.-on az Arch.Ért. XRISTAN(?)RIO szöveget, azon belül pedig templom­ homlokzatot s az orom felett keresztet ír le. A MHK. és az Alterthümer ettől csak annyiban tér el, hogy a szövegből a kérdőjelet elhagyja s a körírat elejére szöveg­ kezdő keresztet helyez. Ebben azonban Hampel föltétlenül tévedett, minthogy a templomhoz tartozó kereszt — a rajz szerint — egészen a külső gyöngykörig ér fel s így nincsen helye egy másik, köriratbeli keresztnek. De valószínűleg pontat­ lanul, vagyis nagyon összevontan közli mindhárom értekezés magát a szöveget is. A X R I S T I A N A R E L I G I O számtalan változata közül azonban a hiányos rajz alapján a helyes betűsort kiválasztani nem lehet. 2. (A képestáblán 3. sz.) /. Berengarius olasz király és császár milánói veretű ezüst denáriusa a 905—924. évekből. Eli: f B E R E N I K A R I V S Középen gyöngy(?)-kőrben liliomos-végződésű kereszt. Htl.-on az Arch.Ért. fXRISTANA RlIO-t olvas. A rajzból hasonlóképpen ezt a változatot lehet megállapítani, azonban itt is biztosan állíthatjuk, hogy kör­ irathoz tartozó keresztről ennél az éremnél sem lehet beszélni. 3. (A képestáblán 5. sz.) 8 üngel— Sém ire:

Tvaité

de Numismatique. I. 280— 281. 1.

148 I. Berengarius olasz király és császár milánói veretű ezüst denáriusa a 915—924. éoekből, mint amikor már császárrá koronáztatott, E li: f B E R E N C A R I V S I M P Középen sima (?) körben Krisztusbetűpár. A köriratot az Arch.Ért. t BIRIKA(?)RIVS IMP-nek, míg a MHK. és az Alterthümer fBIRIKARIV IMP-nek olvassa. Mindkét változat azonban pontatlan. Az előlap közepén hatágú keresztet látnak, holott a betűpárból aligha maradhatott el a görög P betű kihasasodó körívecskéje, ami Krisztus névjelzésévé formálná az értelmetlen hatágú keresztet. Hti: f X R I S T I A N A R I I G I O Középen M D I | 0 L A A köriratot az Arch.Ért. a fenti módon olvassa, míg a másik két mű L betűt is lát a RIIGIO szóban. A hti közepére az Arch.Ért. és a MHK. egy keresztecskét told be. Azonban e jelképnek éppen ezen a helyen semmi értelme sincsen, sőt a rendelkezésre álló segédkönyvekben sem találtam támogató példát. Különben az Alterthümer maga sem említ e helyen ilyen jelecskét. A rajz pedig az érem közepén átlyukasztást ábrázol, amely azután, ha csakugyan megsemmisített volna valamelyes jelet, az legfennebb csak az E betű lehetett volna. Ugyanis Milánónak M(e)di[e]ola(num) alakja is nagyon gyakran fordul elő. 4. (A képestáblán 1. sz.) Az Arch. Ért. ezt az érmet a 840-től 876-ig uralkodott Német Lajos ezüst érmének határozza meg, azon az alapon, hogy szerinte az előlap köríratának való­ színűleges olvasása: fHLVDVICVS REX. Ugyanezt az olvasást és megállapítást átveszi a MHK., valamint az Alterthümer is azzal a csekély eltéréssel, hogy a kör­ iratban előforduló nevet az utóbbi HLVDOVICUS-ra toldja ki. Az érmek legbiztosabb meghatározója általában véve a típus; ennél a pél­ dánál azonban mégsem vehető döntő bizonyítékul, minthogy az ú. n. Karolingdénárius, a nyugatrómai császárok közvetítésével, egész birodalmuk, sőt egész Nyugat- és Középeurópa területére elterjedt. Az egykorú uralkodók érmeinek formai eltérései pedig főképpen az olyan súlybeli különbségek következtében állottak elő, amelyeket leginkább a helyi viszonyok befolyásoltak. Ezek az eltérések azután hasonlóképpen számításon kívül hagyandók a csornai érmek kopottsága és a középarányos súly kiszámítása szempontjából számba sem vehetően csekély előfordulásuk miatt. A közölt rajznak pedig nem mindenben pontos meglátása vissza kell tartson attól, hogy belőle következtetéseket vonjunk le a helyenként kialakult külső és belső különbségekre vonatkozólag. Éppen ezért a meghatározás felülvizsgálása előtt más, mégpedig történelmi körülményeket kell tisztáznunk, megállapítva annak az uralkodónak a személyét, akinek xy. és utánna Hampel, meg Palszky ezt az érmet tulajdonítja. Ismeretes, hogy a Lajos nevű királyok és császárok Európa történelmében nagy számmal szerepeltek s kölönösen a IX. és X. század az, amelyben éppen a nagy szám miatt az események maguk sem teljesen szétválaszhatók. Tekintettel azonban arra, hogy a csornai sírleletben előforduló érmek, miként a legtöbb ilyen fajta temetkezésünk pénzmellékletei, majdnem mind lombardiai származásúak, ezért a most tárgyalt éremmel kapcsolatosan is inkább gondolhatunk annak itáliai erede­

149 téré, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy e lelet nyolc darab denáriusa mind egyetlen sírból került elő. Ezért fel kell tételeznünk, hogy a fenti érem veretőjéül xy. inkább azt a Lajost értette, aki a IX. század közepetáján Itália, illetőleg Lombárdia területén uralkodott. Ez azonban nem Német, hanem II., vagy Itáliai Lajos volt, akit 844-ben koronáztak Lombárdia királyává s 850-ben apja, I. Lothár császár, maga mellé társul vett. Ennek halála után 855-ben utódjává koronáztatott, Páviát választva székhelyéül. Uralkodott pedig 875-ig. E két uralkodó összetévesztése azonban nemcsak az itt emített xy. hibája, hanem ugyanígy téved többek között Welzl is. Ugyanis a német-római császárok érmeinek felsorolásánál, Itáliai Lajost nem ismerve, Német Lajost, Jámbor Lajos fiát, (840—875) helyezi közéjük,7) jóllehet ez csak bajor király s 843—876-ig egész Németország uralkodója volt. Ha tehát ezt az érmet csakugyan Itáliai (II.) Lajos bocsátotta volna ki, abban az esetben verőhelye Milánó,8) ideje pedig 844—855. évek valamelyike, mint amikor még nem viselhette az imperator címet. Különben rajta kívül ebben az időtájban uralkodott Lajosok közül I., vagy Jámbor Lajos 814—840-ig és az I. Berengariust elűző Provencei Lajos 900-től, illetőleg 901-től 905-ig volt nyugatrómai császár, anélkül, hogy bármelyikük előzőleg az Itália királya címet viselte volna. Pulszky pedig Német Lajos elnevezés alatt mindannyiok közül Jámbor Lajosra gondolhatott, minthogy egyedül csak ez volt az, aki az általa idézett 840. évben befejezte életét. A fentebb felsorolt lehetőségekre hivatkozhatnánk a következő érmeknél is : 5. (A képestáblán 4. sz.) Xy., miután a rajzot csak általában megegyezőnek mondja, ezt az érmet is Német Lajosnak tulajdonítja, előlapi köriratul fHL?DOVI?VI REX szöveget írván le. A MHK. és az Alterthümer az uralkodó megnevezése után csupán az előbb ismer­ tetett éremhez való hasonlóságot állapítja meg. 6. (A képestáblán 6. sz.) Xy. ennek az éremnek a rajzát is csak hozzávetőleg tartja hűnek. Az érem veretőjéül megint csak Német Lajost nevezi meg. Előlapi köriratképpen pedig f HVLO(?)IVS REX szavakat látja. A MHK. és az Alterthümer e megállapításon mit sem változtat. 7. (A képestáblán 8. sz.) Xy. erről az éremről is elmondja, hogy a rajz nem adja híven az érmet. Az uralkodó nevéül a megkérdőjelezett Német Lajost jelöli meg. Az előlapi szö? ? veget pedig f ?SVS PIVSS REX-nek betűzi ki. A MHK. és az Alterthümer ezt az érmet is hasonlónak mondja az előző háromhoz. Jóllehet az alapközlés pontatlannak állítja a rajzokat, ezzel szemben mégis csak azt állapíthatjuk meg, hogy az érmészeti tudással aligha rendelkező rajzoló többet és helyesebbet látott meg az érmek köríratának betűiből, mint az érmek meghatározója. Éppen ezért nem szabad föltétlenül bíznunk egyetlen közlő meg­ állapításaiban sem, minthogy mind olvasásuk, mind pedig meghatározásuk bizony­ 7 Wélel L .: Verzeiehnis dér Münz- u 8 Engel— Serrure id. m. I. 278. 1.

Medailleu-Samnilung. II, k. I. rész, 327. 1.

150 talankodó és értelmetlen. Természetesen a rajzok sem lehetnek teljesen kifogás­ talanok a pénzek kopottsága és rongáltsága miatt. De ha már most a körirat egyes elemeit vesszük vizsgálat alá, azt látjuk, hogy az első három érem előlapi szö­ vegének első betűje föltétlenül H. Különben xy. is ennek látja. A második azonban már határozottan V az xy. L-jével szemben. A harmadik egy L, C, vagy G-féle betű. A negyedik pedig teljesen biztosan 0. Ezek után már nincsen is sok értelme a további elemezgetésnek, mivel ennyiből is megállapítható, hogy a Lajos királyokkal való próbálkozás pusztán csak a középkori érmészet hiányos ismeretére vezethető vissza, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a 6. számú érem előlapi betűit maga xy. is már f HVLO ?IVS REX-nek olvassa, csaknem kimondva a körírat második szavaképpen a pius jelzőt. Tehát ezek után az itteni 4., 5., 6. sorszámok alatt tárgyalt érmekről ki­ mondhatjuk, hogy hasonmásukat teljesen más uralkodó pénzei között kell keresnünk. Valóban önként is kínálkozik, hogy a csornai érmek e darabjait provencei Húgó provencei, majd itáliai király milánói veretű ezüst denáriusainak határozzuk meg, amelyeket 926—931. éoek valamelyikében bocsátott ki, vagyis abban az időben, amikor fiát, Lothárt, maga mellé társul még nem vette. Valószínűleges leírásuk pedig a következő: E li: f H V G 0 P I V S R E X. Középen gyöngy-(?)-körben liliomos végződésű kereszt, szárai között egy-egy ponttal. Hti.: X R I S T I A N A R E L I G I O , vagy ennek változata (A betűhű szöveg itt nem állapítható meg.) Középen templom kereszttel. Mind a három érem összevethető a kenézlői honfoglaláskori lelet 7—11. számú denáriusaival.9) Ezek után pedig ha tovább megyünk s az általunk 7. sorszámmal jelölt 9

érmet is belekapcsoljuk a Húgó-féle érmek körébe, ennek xy.-tól közölt f ?SVS PIVSS REX-féle olvasására is találunk párt a Morbio (Wesenerj-féle éremgyüjteményben. Ott ugyanis Húgó egyik denáriusán f V I V I P I V J R E előlapi köriratot olvashatunk.10) Ez azután csaknem tökéletesen megfelel a csornai éremnek, mert hiszen a körirateleji V betűt, amelyet xy olvashatatlannak jelez, a rajzon határozottan kirajzolva találjuk meg. Egyedül csak az volna lehetséges, hogy a PIVS szó egy, vagy két S-sel veretett-e, minthogy a rajzoló itt nem látta mindenik betűt. Ezen kívül a csornai érem REX szava teljes a Morbio féle RE rövidítéssel szemben. 8. (A képestáblán 7. sz.) A csornai éremlelet utolsó darabjánál sajnálatos körülmény, hogy már a rajz maga is valóban csak hozzávetőleges képét adja, ennek pedig az a magya­ rázata, hogy az érem mindkét lapja — xy. szerint — kettős veretű, amely bélyeg­ csúszásból származhatik. így tehát ennél csak arra szorítkozhatunk, hogy xy. meg­ állapítását ismételjük, illetőleg bizonyos pontokban helyesbítsük. 9 Erdélyi Múzeum 1941: 33— 34. 1. Morbio (Wesener) 1861. az.

151 Az xy. szerinti éli-on kettős gyöngykörben Heinricus rex körirat volt, csak­ hogy ezt betűhíven ő sem ismétli meg. A középső körben pedig egyenlő ágú kereszt-et lát, melynek mindegyik sarkában háromszögű alak van. E megállapítást azután a MHK. már a következő módosítással és elírással veszi át: a középső körben egyenszárú kereszt, mindegyik sarkában három szögecske (!); míg a MHK. hibáját még nagyobb hibával tetézve, az Alterthümer már így fordít: im Felde gleicharmiges Kreuz, in dessen W inkein je drei Nágel(!) sichtbar sind. (Vájjon még mivé nem alakulhatnának át e háromszögecskék, ha valaki most már az Alterthümer megállapítását formálgatná tovább!) Mindezek fejében pedig az a legérdekesebb, hogy e háromszögecske-féle alakzatok egyáltalában sehol sincsenek, csupán csak xy. pontatlan meglátásának szüleményei. Helyesebben szólva, azok a bizonytalan körvonalak, amelyeket xy. az éremkép tartozékának gondol, nem mások, mint az érem kettősverete folytán előállott eltorzulások. Ugyanis az éremlapkát ért első verés nagyon gyenge lévén, arra egy második> erősebb verést is sújtottak; csakhogy a két művelet között a verőtő mintegy 45°-ra elfordult s ez által az újonnan vert kereszt szárai között, mint hegyesszögű háromszöget sejtető alakzatok, tűnnek elő a régi kereszt elmosódott szárai. Xy. szerint a htl.-on B |ARGENTÍNA | CIVI |A szöveg foglal helyet négy sorba felosztva. A rajzról azonban nem lehet ellenőrizni xy. olvasását, minthogy a rajzoló itt csaknem semmit sem tudott megkülönböztetni. Csupán csak annyi bizonyos, hogy a szöveg elején R betű van xy. B-jével ellentétben. Ezen kívül a következő sorokban több betűnek kell helyet foglalnia, mint amennyit az Arch.Ért. közöl. így tehát nem lévén más választásunk, körülbelől helyesnek kell elfogadnunk xy. olvasását. Miután pedig azt állapítja meg, hogy ezt az érmet /. Henrik német király (919—936) verette Strassburgban (Argentínában), hasonló példák után első sorban is ott kell utána néznünk. A rendelkezésre álló segédkönyvekben csakugyan találunk is olyan denáriusra, amely rajzban is, szövegben is hozzávetőlegesen meg­ egyezik a csornai éremről közölt leírással. Ugyanis Richwin strassburgi püspök (913—933), kinek névjelzését a hti-i R(!) betű bizonyítja, I. vagy Madarász Henrik német király (919—936) nevével ellátott ezüst denáriust veretett a következő formában: E li : f HEINRICVS REX. Gyöngykörben nagy egyenlőszárú kereszt. Hti: R | ARGENTI | * | NA CIVITS | S u) Ha tehát ezt a csornai érmet strassburgi veretűnek fogadjuk el, akkor veretése — Richwin és I. Henrik kormányzási idejét egybe vetve — 919—933. évek közé volna beilleszthető. Azonban csupán csak a hiányos rajzból s a bizonytalan szövegolvasásból kiindulva, mégsem merjük e leírással teljes mértékben azonosítani, bárha bizonyosra vehetjük, hogy nem felsőolaszországi veret. Különösen az e!/.-i kereszt hosszabb száraiban és lemetszett végződésében tér el a lombárdiai keresztek kisebb száraitól és liliomos végződésétől, amivel azután inkább a németországi formák felé utal. * Korhatározás szempontjából meg kell állapítanunk, hogy e lelet 7 darab felsőitáliai érme a 905—931. években veretett, míg a valószínűleg strassburgi de11 fíiz. 7. 1. 15. sz.

Dannenberg, I, 354. 1. és 41. t. 927, sz.

továbbá Engel:

Numiamatique

de l'Alsace.

1-

152 nárius 919—933. évi kibocsátású. Tehát a forgalmi pénzek korhatára legfennebb egy negyedszázadot ölelhet fel. Megszerzésük időpontjául pedig, I. Berengarius, Húgó, Richwin és I. Henrik uralkodási évét egybevetve, 926—933. éveket határoz­ hatjuk meg. Elődeink e korbeli kalandozásait a szangalleni kaland és a merseburgi vereség megjelölt éveivel határolhatjuk. Éppen ezért nem gondolhatunk másra, minthogy e denáriusok az Arnulf bajor herceggel, valamint Hágó itáliai királlyal 929-ben kötött béke adójából származnak, ugyanis elődeink, a 933. évi thüringiai vereség idejétől eltekintve, jóidéig csak a 935. évi Felsőolaszországon és Burgun­ dián át Délfranciaországba való portyázásra, valamint a már későbbi, 937. évi, Bajor-, Sváb-, Frankországokba, valamint Lombárdián át Délitál iába való had­ viselésre vállalkoztak.

Herepei János.

MÜNZEN DES X. JAHRHUNDERTS IM FUND VON CSORNA In Csorna (Kom. Sopron) wurden noch im Jahre 1889 20 Gráber dér unga­ rischen Landnahmezeit ausgegraben. Als Beigaben eines Grabes kamen 8 in dér Mitte durchbohrte westeuropáische Denare zum Vorschein: sie wurden sicherlich als Kleiderschmuck oder als Beschlage auf Pferdegeschirr verwendet. Die erste Bestimmung dér Münzen muss überprüft werden, da — mehrere sind sehr abgenützt und beschádigt — einige Irrtümer unterlaufen sind (Hampel J., Alterthümer des frühen Mittelalters in Ungarn. Braunschweig, 1905. Bánd I, S, 28 und Bánd II, S. 479—481). Bei dér Überprüfung konnten wir feststellen, dass 3 Stücke mailándischer Pragung des italienischen Königs und Kaisers Berengarius I aus dér Zeit von 905—924 stammen, 4 Stücke des italienischen Königs Hugó von Provence, ebenfalls Denare mailandischer Pragung die Zeit von 926—931 umspannen und schliesslich ein silberner Denar, wahrscheinlich des Richwin, Bischof von Strassburg mit dem Namen Heinrich des Voglers in den Jahren 919—933 herausgegeben wurde. — Diese Münzen umschliessen alsó die Jahre 905—933. In den Besitz dér in Csorna begrabenen Magyarén konnten diese Münzen frühestens in den Jahren 926—933 gelangen, d. h. in den Jahren zwischen dér Thronbesteigung des Königs Hugó und dem Tode des Bischofs Richwin. In dieser Zeitspanne habén die Streifzüge dér Landnehmer stattgefunden, d. h. in diese Zeitspanne ist das Abenteuer von Sankt Gallen und die Niederlage von Merseburg zu verlegen. Mán kann es kaum anders denken, als dass diese Denare aus dér Steuer nach jenem Frieden stammen, den 929 die Magyarén mit dem bayrischen Herzog Arnulf und mit dem italienischen König Hugó geschlossen habén. Nach diesem Zeitpunkt sind die landnehmenden Magyarén namlich erst nach mehreren Jahren zu neuen Steifzügen ausgezogen.

PELE- ÉS MÓKUSFOGÁS VARSÁGON (Udvarhely m.) A pele- és mókusfogás,* illetve pelhészés és mókászás, ahogy Varságon mondják — a gyűjtögető gazdálkodás egyik ősi formája — ma is szokásos a bükk erdőségek környékén. Természetesen már olyan kevesen űzik, hogy egyáltalán nem játszik fontos szerepet a népi táplálkozásban. Az idősebb emberek már szívesen tagadják, vagy szégyenük, hogy ezzel foglalkoztak, — legfönnebb gyermekkorukban (pedig hallottam olyan emberről, akinél tucat számra voltak éltévé télire a füstölt pelék), — a gyermekek viszont szívesen dicsekszenek a pelhészés kalandjaival. A mókusfogás kizárólag csak a gyermekek, különösen a pásztor-félék szokása. Az alábbiakban egy fiatal gyermek elbeszélése nyomán írom le a pelészés ma is szokásos egyszerűbb módját és a mókusfogást, míg egy öreg székely a ma már alig ismert pelhészést mesélte el. Bükkmakk termő esztendőben, ősszel, — bükkmakk éréskor — kora hajnalban, estefelé, vagy éjjel kell menni az erdőre pelhészni. Sokáig kell bojhászni a bükkerdőben és erdőszéjjen — mondja a gyermek — amíg sikerül egy pelhet észrevenni, óvatosan kell figyelni, merre tart, mert „ahol egy van, ott több is lesz“ . Állandóan kell hallgatózni, hogy honnan hallatszik a rágcsálás, melyik odvas fának a mélyéből, éjjel pedig a világító szemét kell észre­ venni. A fészkét többnyire nagy, reues csutakba (korhadt fába) rakja s oda járogat vissza estefelé. Ezt a járást kell meglesni, s a fészek mellett megbújva csappal (ággal) agyoncsapni. Ha pedig bennt van a fészekben, akkor a nyíláson keresztül benyúlva a fejénél kell megfogni és kivenni, hogy ne harapjon és ne körmöljön. Egy fészekben, ha jó makkos helyen van, lehet 7—8 pelhet is találni. Jó makk­ termés idején ez a kis állat „olyan kövérre hízik, mint egy macska", ilyenkor a legértékesebb és legízletesebb. A zsákmányt, jó fogás esetén 10— 14 drb.-ot, tarisznyába teszik, vagy ágra húzzák s úgy viszik megsütni. Ha kint az erdőben fogyasztják el, nyársra húzzák s láng felett egyenként megpirítják, amitől a szőre, bőre egyformán leguvad, majd pedig jó parázs felett, keresztbe, darabokra vágva, tartják, hogy jobban átsüljön. Otthon nem nyárson, hanem edényben készítik e l: megrántják a saját zsírjában. A jó kövér pelének annyi zsírja van, hogy kiolvasztva elteszik s felhasználják egyéb étel készítésnél. Télire pálcikákkal kifeszítve füstre akasztják s úgy teszik el. A pelhészéshez hasonló gyűjtögető gazdálkodás a mókusfogás, vagy ahogy ritkábban mondják itt: mókászás. Különösen „magyaró-éréskor jó kövér a mókus s ilyenkor még a pelénél is jobb a húsa'*. De fogják télen és tavasszal is, amikor a kicsidöket sem kímélik, „de csak akkor jó, ha már legalább 1 cm-es tolla van“ . * A nagy pele Myoxus glis és a közönséges mókus Sciurus vulgáris ismeretesek ezen a vidéken.

154 Csak nappal szokás fogni, mert éjjel nem fénylik a szemük, mint a pelének. Mindig a kicsi fiukot kell előbb megfogni, vagy a fészekhez menni, akkor a nagy mókus is odajön s védekezvén megáll a fészeknél, hogy szembeszökjék a támadóval „ilyenkor kell félrevetni és megnyuvasztani, de ügyesen kell megfogni, hogy ne körmöljön“ . Ha pedig nem a fészket, hanem a mókust látja meg a gyermek, akkor megfigyeli merre megy, mert bizonyosan a fészkét keresi valamelyik fenyőfán. A jó mókusfogó akkor is megtudja fogni, ha észreveszi, amint a fa tetején „mosztulja a csuszákot“ (fenyő tobozokat). Hamar felmászik a fára, s a mókust kihajtja az ágak végire, az ágakat pedig magához „kondorítja“, s ilyenkor annyira megvan ,jedve“, hogy könnyen meg lehet fogni. A mókus elkészítése ugyanúgytörténik, mint a pelének, csak nagyobb tűz kell hozzá, mert a bőre vastagabb. Miután nyársra húzva a parázs felett kellőképpen megpirult, ez is éppen olyan könnyen guvad le, mint a pele bőre. Ezután dara­ bokra vágva jól kisütik, otthon — éppen úgy, mint a pelét — saját zsírjában. A kicsi mókus jobb ízű, puhább, mint a nagy. Különösen puliszkával szeretik. A mókus farkát levágják s a kalapjukba téve hordják. A pelhészés régebbi módjai, amint az idősebbek elmesélik: Az erdőt járó ember már télen kezdi figyelni a pelhek rejtekhelyét. Ez onnan ismerhető fel, hogy a téli álomra földalatti fészekbe bujt pelhek (10— 12 db) kipárolgó melege a gyenge havat megolvasztja. Ez az áruló jel. Mivel azonban ilyenkor már nem elég kövérek a pelhek nemigen fogja meg őket, csak megjelöli a helyet, hogy majd makkéréskor rátaláljon az ide visszatérő kövér pelhekre. Akkor aztán többfélekép lehet megfogni. Szokás az ilyen földalatti fészek helyére csapdát állítani, olyanformán, hogy beásnak egy nagy köröndi fazekat a földbe, úgy, hogy a szája pontosan ott és úgy legyen megcsinálva, mint ahogy a fészek bejárata volt, azonban a szűk nyílásába befelényuló szegeket erősítenek úgy, hogy a pelhek csak befelé tudjanak menni, de ki ne jöhessenek. Ha több pele összegyűlt a fazekat kiveszik és az állatokat kifogják belőle. Tavasszal, vagy nyáron arról is megismerhető a pelhek búvóhelye, hogy valóságos „ösvényt vernek a fészek felé, olyan nagy járás van“, különösen éjszaka és estefelé. A fészek helyét megjegyzik s ősszel, makkéréskor, Mindenszentekkor, kimennek s a fát, amelyikben a fészek van, kb. két méter magasságban levágják, hogy majd a megriasztott pelhek ne tudjanak felmenekülni az ágak közé. De nem csak ezt teszik, hanem a közelben lévő fákat is legalább megkopasztják, azonkívül még karókat is szúrnak a közeibe, hogy arra is másszanak fel a pelhek s essenek vissza. Még patkányfogóhoz hasonló üttetőket is állítanak fel a földön. így nem menekülhetnek a pelhészők elől. Éjszaka történik ez a pelhészés, vigyázva viszik a világlót, s a tidót, hogy idő előtt észre ne vegyék a pelék, mert ettől szétriadnak, akkor kell nekiállni a botokkal, csapokkal a megriadt állatokat agyonütni. A tidó egy primitív világító eszköz: egy fenyőfa bot (kb. 1 m. hosszú), aminek az egyik végét a fejsze fokával megtopolják, hogy jó zserébös legyen, (vagyis összezúzott, forgácsos) s ez meggyújtva gyenge lánggal ég.

155 A legjobb éjszakai pelhésző idő a csendes, csepergős eső, „akkor járják legjobban a likat“ s ilyenkor is inkább a kövérebbek mászkálnak. Ha azonban a bagoly megszólal a lik körül, akkor már hiába ülnek ott a pelhészők, mert már többé egy pele sem mozdul ki a helyéről. Hárman-négyen közösen szoktak menni pelhészni s a zsákmányt egyformán elosztják. Azért megesett, — mondja Pál Dénes varsági vadász — hogy egymást is be akarták csapni s titokban mind a hármán eldugtak a zekéjük alá egy-egy kövér pelhet, de miután megtörtént az osztozkodás, egyikük elárulta magát, hogy neki van még egy szép hízott pelhe, erre a másik is s a harmadik is elővette az elrejtett pelhet s jól nevettek, hogy mégse tudták egymást becsapni.

Haáz Ferenc.

DÉR FANG VON BILCHMÁUSEN UND EICHHÖRNCHEN IN VARSÁG (Kom. Udvarhely) Dér Fang dieser Tiere, eine altertümliche Form dér Sammelwirtschaft, wird in Buciién- und Tannenwáldern entfernter Gebirgsdöríer heute schon selten geübt. Jetzt gehen aber in erster Reihe Kinder auf Fang und die Beute spielt in dér völkischen Nahrungsgewinnung eine sehr geringe Rolle. Die Bilchmáuse werden besonders nach guten Bucheichelfechsungen, wenn sie fett sind, gefangen. Die Leute gehen beim Morgengrauen oder in dér Nacht an die Arbeit und suchen die Schlupfwinkel und die Nester. Dér Fang wird auf verschiedene Arten geübt, gewöhnlich erschlágt mán die Tiere mit einem Stock. Dér Fang dér Eichhörnchen ist noch seltener und wird nur von kleinen Hirtenknaben geübt. Sie suchen die Nester auf und fangen so die Tiere. Die Zubereitung geschieht auf dieselbe Art und Weise: mán bratet das Fleisch über Holzkohle oder im eigenen Fett. Wenn die Bilchmaus sehr fett ist, wird auch das Schmalz ausgelassen und bei dér Zubereitung von anderen Speisen verwendet. Mán pflegt sie im Winter auch geráuchert zu essen.

Ferenc Haáz.

NÉV- ÉS T Á R G Y M U T A T Ó NAMEN- UND SACHREGISTER — TABLE DE MATIÉRES Abdera 135 Aberg 104, 106. P. Aelius Marcienus 111, 112. P. Aelius Q u i . . . 117, 118. P. Aelius Quinf’anus 118. Aeneolithikum 44. skk 1 Aeneolithikus edénytöredékek 41. Ajtón 44. Alá Siliana 118, 119, Alcsernáfon 46. Algyógy 46. Alluviális réteg 41. Almandinkő 122, 125, 126 Alsókosály 46, 120. Alsóorbó 46. Alsószentmíhályfalva 46. Alsószolcsva 46. AlsósT-ovát 48 Alsótelek 48. Alvinc 48. Amphora, — kolozskorpádi kerámikában 91. Angyalos 48. Apahida 48 Apanagyfalu 48. Apostoli kereszt 30. Arany 50. Aranyosgyéres 50. Aranyosszohodol 50. Aranyozás. Gót kincs gomb­ jainak -a 123. Aranyvágás, címer szerkesz­ tésében 16, 17, 32 Archaeologiai Értesítő 146, 147, 148, 151, Arendt V. V. 130. Argentína (Strassburg) 151. Arnulf, bajor herceg 152. Asszonynépe 50. Athén 137. Aurea sectio a címer szerkesz­ tésében 16, 17, 32.

Ágostonfalva 50. Árapatak 50. Árkos 50. Babylon 140. Backamadaras 50 Badeni kultúra 89. Bajorország 15. Bakonya 50. Balla, S?ilágyballa 80, Balomir 50. Banica 51. Barcarozsnyó 51. Barcaszentpéter 51. Barcaújfalu 51. Bardcc 51, 103 Barlang (Kőröslórói Pe§tera Boiului) 41. — metszete, szel­ vénye 42. Bábolna 51. Bács, Kisbács 61. Bádok 51. Bánia, Bánya 51. Bánpatak 51. Bánya 51. Bárczay Oszkár 30-32. Bátos 51. Bede 51. Bedellő 51. Bereck 51. Berend 51. Berengarius itáliai király, csá­ szár 146—149, 152. Bessenyő 51. Bessenyő, Székásbessenyő 79. Beszterce 51. Békás 51. Bélyeges tégla, római, 117. skk. 1. Boér falva 51. Bogsánbánya, Németbogsány 74. Boholt 53. Boica, Kisbánya 61.

Boj 54 Bokajalfalu 54. Bologna 104, 138. Boncnyíres 54 Borberek 54. Borzás, Magyarborzós 65-66. Botfalu 54. Bözödújfalu 54. Bradacel 54. Bradest 54. Brassó 54. Breuil, Henry 41. Bronz tárgyak balta, köpüs 100. skk. 1. bogrács 102. sk. 1. füles csésze, trébelt díszítés­ sel 100. sk. 1. merítő csésze 100. sk. 1. tálak 103 sk. 1. Bulbuk 54. Búzamező 54. Bükki festett cserép 41. Bürkös 54. Caesar, Iulius 140. Cege 54. Certia 120. Chipiez 21. Címer harinai 30. Magyarország -e 29 —30. méretei 14. rendelet 1874-ben Magyarország címerének mai alak­ járól 30. Rhédey — 31. szentpéteri — 30. Szunyogh — 31. Zápolya — 31. zászlót tartó bárány 11—12. Címerrajz. Dürer Albert -i 31-32. Címertan 29. skk. 1.

Címervért 12. — szerkesztése 12, 14, skk. 1. 31-32. Coastea Luchi 41. Cohors I. Batavorum 119. 1. Britannica 120 I. (Aurelia) Brittonum 119. I. Brittonum 120. Colonia 113. — „ — Aurelia Napoca 113, Csabaújfalu 54. Csáklya 54. Csákó 56. Csegez 56. Csigmó 56. Csík megye 56. Csíkmenaság 56. Csíkszentgyörgy 56. Csíkszentkirály 103. Csíkszentmérton 56 Csíkszereda 56. Csittszentiván 56. Csoklovina 56. Csorna József 31. Csorna 146. Csúcs, Maroscsúcs 69. Csúlpez 56. Daicoviciu Constantin 117, 118. 1. Darius 132, 136. Daróc, Nádasdaróc 72. Dalnok 56. Dárdahegy, kő — 41. Dávid király 138. Decurio 111—112. Déchelelte 140. Déda 56. Déva 56. Diluviális agyagréteg 41. Drág 56. Drágcséke 57. Dunatölgyes 57. Dürer Albert címerrajzai 31-32. Ecel 57. Egerpatak 57. Egyed-Kendertag 103. Egyiptom 134, 136 Eisner J. 103. Eissfeldt, prof. 132. Elman, a szablya kiszélesedő része 130. Élőpatak 57.

Elválasztó jel pecsétnyomóban 12, 14, 18. római feliraton 112. Erdély 57. Erdőfalva 57. Erdőfüle 57. Erdőszenlgyörgy 100. ssk. 1. Erked 57. Erősd 57. Ékkövek befoglalása gót ék­ szereknél 125. Érem Frank Bálint emlék — 31. Concin Cyprián ,, — 31. Zápolya János koronázási emlék -e 30. Erkeserű 57 . Érmihályfalva 57. Érszőilős 57. Értékmérő kötegelésének rendszere 142-143. szerszám- bronzból 135 (kép), 139, 142. vasból 137 (kép), 139, 140, 142, 143 (kép). Étfalva 57. Fazekas, bibliai 132—133. pénzt keze) 133, 136—137. Fazék-rendszer ókori kincstá­ rakban 134 -135. Fegyer 57. Feketehalom 58. Feketelak 58. Fekete-obeliszk 139. Felsőárpás 58. Felsőbogáta, Oláhbogáta 70. Felsőb ij 58. Felsőorbó 58. Felsőpián, Oláhpián 75. Felsőrákos 58. Felsőszálláspatak 58. Felsőtelek, Kistelek 62. Felső zsuk 58. Fenyőfalva 58. Ferenczi Sándor 117. Fibula, gót 125 skk. 1. Finály Henrik 22—23. Firtosváralja 58. Forschungen u. Fortschritte 132 Fotosmartonos 58. Földvár 58. Franz, Leonhard 89.

Futásfalva 58. Fülbevaló, gót, polyaederes 126-127. Füle, Erdőfüle 57. Fülke, köröslórói Pe§terea Boiului 41. Füzesabony 105. Füzesd 58. Gallia 139-140. Gallus Sándor 104—106. Geges 58. Geometria deutsch (Hans Hösch von Gmiind 1472-i munkája) 15. Glod 58. Godinesd 58. Göc 59. Granuláció 122. Gredistye, Újgredistye 82. Gyalu 59. Gyeityámos 59. Gyulafehérvár 59. -i töredék 103. Ha dusámson 103. Hallstatti kultúra 138 Hampel J. 146—148. Hasta púra 140. Haraly 59. Hari 59. Harinai címer 30. Havadtö 60. Heinricus Rex 151. 1. Henrik német király 146, 151-52. Héra argosi temploma 140. Heraldika 20. skk. 1. magyar nemzeti jellegbBn 30. Herodotos 132, 136. Homoródalmás 60. Homoródszentmárton 60. Hortobágyfalva 60. Hosszúfalu 60. Hójatető 94. Höltövény 60. Hösch von Gmünd, Hans 15, 32. Hugó itáliai király 150, 152. Hunyad megye 60, Hypocaustum 117. Illyefatva 605. onia 134. Italia 139-140, 147, 149. Itáliai Lajos 149. Iulius Caesar 140.

158 Iuno Monela (Roma) temploma 137. Jámbor Lajos 149. Jeremiás próféta 133, 136. Jeruzsálem 136, 138. -i II. templomban ta­ lált olvasztókemence 132,136.

Rovátkaszalagos 46, 51, 35, 56 -57,59-62, 67-72, 75. 78, 82, 93. Tagolt 56. Ujjbenyomásos 46, 69. Vesszős díszítésű 46, 48-51, 53, 57-62, 64-65, 67-70, 72, 74-82. Vonaldíszes 54. Zegzugvonalas 68—69. Zsinegdíszes 65, 71, 79. Kerekes Zoltán dr. 27. Keresztényfalva 60. Keresztény sziget 60. Kersec 60. Kézdikővár 60. Kézdimárkosfalva 60. Kézdiszentlélek 60. Kibéd 60. Kincstárnok, ókori 136—137. Királydaróc 11 skk. 1. Kisbacon 61. Kisbarcsa 61. Kisbács 61. Kisbánya 61. Kisborosnyó 61. Kiscserged 61. Kisekemező 61. Kisfalud 61. Kisgalgóc 61. Kisompoly 61. Kisprépostfalva, Kisekemező

Jordán 134. Journal of Biblical Literature 132. Jóás király 138. Jójada pap 138 Jósa András 102. Józsua próféta 142. Juda 133. Judás Iskáriót 133—134. Kakasfalva 60. Kammenaja-babák 129. Kapud, Magyarkapud 67. Karácsony (alva 60. Karperec, arany, gót 125. Kassa címere 30. Katalin cárnő 21. Kákova, Vládháza 83. Kántorjánosi 103. Káptalan, Maroskáptalan 69. Keftiu 140. Kerámika Barázdáfonatos 74. Barázdás tüzdelésű 46,48—51, 53-54, 57-60, 62, 65 67, 69, 71-72, 76-79, 81-83, 93. 61 •. Benyomott háromszöges 46, Kisrápolt, Rápolt 77. 48, 53, 68. Kissolymos 62. Bordadíszes 51, 53, 56, 67, Kisszék 62. 69, 83. Kistelek 62. Fehér tömésű 48,77, 80,82,93. Kolozs 62. Fenyőágas 53, 56 —57, 60, 63, Kolozskorpád 62. 68, 70, 75 -76, 80, 93. Kolozsmonostor 62. Festett 44. Kolozsvár 22, 62. Kimetszett díszű 46, 49, 53, Kolozsvári testvérek 24. 65, 68, 72, 76-77. KomoIIó 63. Körömbenyomásos 46, 48, 50, Koppánd 64. 57-61, 63, 65, 68 -70, 74, Korpád, Kolozskorpád 62. 77-83. Kosztesd 64. Körömdíszes, nyújtott 58. Kovács István dr. 87, 131, Lencsés díszű 46, 48, 50—51, 144. 56-60, 62, 63, 65, 67-68, Kőaljaboldogfalva 65. 70, 72, 75-79, 81-84, 94. Kőeszközök Pont-díszes 56. Balta 56, 65, 75. Rácsos-díszű 46, 49, 59, Csákány 51, 78. 68-69, 80. Csüngődísz 58—59.

Fejsze 44, 46—48, 50-51, 54, 56-65, 67-72, 74-84. Kalapács 46, 48, 51, 68. Kőhalom 65. Köpűs balta, bronz 100. Kőrispatak, Sepsikőrispatak 78. Kőrösbarlang 65. Körösbánya 65. Köröslóró 41, 65. Köszvényesremete 65. Középajta 65. Kréta 140. Kricsó, Kricsova 65. Krizba 65. Kudu, Várkudu 83. Kunyhó, őskori ovális 87. Küküllővár 65. Kyzikos 135. Lantpsakos 135. La Qui típusú vakaróeszköz41. Láb, francia — a címer mére­ teiben 14. Lesnek 65. Létay Balázs 26. Liber Páter Deus 111—113. Ligatura 102. Lombardia 149—152. 1. Lothár 149-150. Lucska 103. Luther 132, 138, 142, 144. I. (Madarász) Henrik 151. Magura 65. Magyarbagó 65. Magyarborzás 65. Magyarcsesztve 67. Magya> décse 67. Magyargorbó 67. Magyarhermány 67. Magyarkapud 67. Magyarköblös 68. Magyarnádas 68. Magyaros, Nyárádmagyaros 4. Magyarsáros 68. Magyarsoly mos, Kissolymos 62. Magyarvalkó 68. Magyarvista !68. 117, 117, skk. 1. N'akkfalva 68. Malgói Concin Cyprién 31. Malomárka 69. Marclanus. P. Aelius 112—113. Maroscsúcs 69. Marosgezse 69. Maroskáptalan 69.

159 Maroskeresztur 69. Maroslekence. 69. Maros-Torda megye 69. Marosujvár 69. Marosvásárhely 69. Martonos, Fotosmartonos 58. Még 70. Málnás 70. Máriapócs 103. Márkosfalva, Kézdimárkosfalva 60. Máz. Címer -a 30. Medgyes 70. Meggyesfalva 70. Megykerék 70. Menghin 89. M^nyhöza 70. Mezőkereszlur 70. Mezőlivádia 70. Mezőpanit 70. Mezősámsond 70. Mezőveresegyháza 70. Micske 70. Mihályfalva (Hunyad m.) 70. Mihályfalva (Nagyküküllő m ) 71. Mihelény, Mihályfalva (Hunyad m ) 70. Mikes hn. 71. Mikóújfalu 71. Milánó 148-149. Miletos 135. Mirkvásár 71. Mócs 71, Mojgrád, 71. 103. Mókászás 153. sk. 1. Mókusfogás 153. sk. 1. Monora 71. Monyásza. Menyháza 71. Moustiéri ipar. Köröslórói — 41. Muncseli Gred stye.Újgredi tye 82. Municipium Aelium Hadrianum Napoca 113. Nagyajta 71. Nagyapóid 71. Nagybaromlaka 71. Nagydevecser 72. Nagyenyed 72. Nagyikland 72. Nagypacal, Érszőllős 57. Nagyrápolt 72. Nagysink 72.

Nagyszeben 72. Nagyvárad 72. Napoca 111-113, 120. Naxos 135. Nádasberend, Berend 51. Nádasdaróc 72. Nándor 72. Nándorválya 74. Nestor, Ion 102. Németbogsán 74. Német Lajos király 146, 148-149. Németország 149. Németresica, Resicabánya 77. Niedzieliska 105. Nöldke, Th. 132. Nubia 140. Numerus Palmyrenorum 120. Nyárádkarácsonyfalva 74. Nyárádmagyaros 74. Nyárádremete 74. Nyárádszereda 74. Nyikó melléke 74. Nyirmező 75. Nyirrohod 103. Nyirség 102. Olhábaponor, Ponorohába 76. Olasz iskola hatása a pecsét­ nyomók tervezésében 14. Oláhbogát 75. Oláhbogáta 75. Oláhlapád 75. Oláhlápos 75. Oláhnemegye 75. Oláhnémeti 75. Oláhpián 75. Oltár, római fogadalmi 109. skk. 1. Olvasztókemence 132, 134, 136. 137, 144. Ómoldova 75. Ompolyica, Kisompoly 61. Orsóvá 75. Osdola 75. Ozsdola 57. Oxus-kincs 140, 141. Öntőmester 132, 136—137. Ördögkút 75. Ördőngösfüzes 75. Ötvösmesterek avatása 11. Ötvösök, mint pecsétnyomók készítői 11.

Paizs (Címerpaizs) „czifra“ 12. hasított 30. szerkesztése 12, 14 sk. 1. 31-32. — tartó angyal 30. Palesztina 136, 142. Pánit, Mezőpanit 70. Parajd 75. Pál Ténes 155. Pálcaköteg 139—140. Pánád 75. Pávia 149, Pecsétek vésése. Bécs város 1527. évi szabályrendelete -ről. 11. Pecsétnyomó. Királydaróc eztis -ja 1574-ből 11. Pecsétnyomók metszése 11. Pelefogás 153 sk. 1. Pelhészés 153. sk. 1. Perzsia 136. Peselnek, Kézdikővár 60. Pe§tera Boiului barlang 65. Petres 75. Petrosán 75. Petrozsény 76. Pénz, csomóba (össze kötözött) 132-133, 138-144. Pénz, bibliai 30 ezüst 133—134. Péterfalva, Petres 75. Pheidon vasobelosai 133 (kép), 139-143. Pián, Oláhpián 75. Pókafalva 76. Polyaederes forma. Gót fibulák -ja 126—127. — szerkesztése 126. Ponorics 76. Ponorohába 76. Porolissum 120. Pósta Béla 3, 4, 20 skk. 1. mint heraldikus 29. skk. 1. irodalmi munkássága 33. skk. Potaissa 120. Prázsmár 76. Provencei Lajos 149. Pulszky Feienc 21, 146, 148-149. Rava 76. Rápolt 77. Reá 77. Feinecke, P. 104, 106.

160 Reinerth, Hans 89. Rekhamra-tomba 140. Remete 77. Renaissance. Német — a heral dikában 30. Olasz — a heral dikában 30. Resicabánya 77. Réty 77. Rév 77. Révkolostor 78. Rhédey cimer 31. Richwin 151—152. Romlott 78. Róma 137. Roska Márton 100. Salamon király 138. Samos 135. Sarmisegetusa, Várhely83,110. Sándor Imre 32. Sárd 78. Sárkány 78. Sáromberke 78. Sárvári domb, Szászújfalu 78. Schmidt, Hubert 89. Schroller, H. 89 —90. Segesvár 78. Sepsikórispatak 78. Septuaginta 132. Sékel (siglos) 141. Siklód 78. Somlyógyőrtelek 78. Sorostély 78. Sóvárad 78. Strassburg (Argentína) Sulimirski Tádé 105. Symmachus 132. Syria 134, 140. Szablya, honfoglaláskori 129. használata 130. kihúzása 130. szúrásnál 131. Szabó József barlang 93. Szacsva 78. Szalacs 78. Szalagfül kolozskorpádi kerámikában 89. Szamosújvár 79. Szarkaszó 79. Szatmárnémeti 18. Szárhegy 79. Szászbuda 79. Szászfenes 79. Szászlóna 79. Szászorbó 79.

Szászrégen 79. Szászsebes 79. Szászszentjakab 79. Szászújfalu 79. Szentegyed, Vasasszentegyed 82. Szenterzsébet, Székelysz nterzsébet 80. Szentes 103. Szenlgerice 79. Szentháromság 79. Szentistván, Székelyszentistván 80. Szentpéter,'Barcaszentpéter 51. Szentpéteri címer 30. Szék 79. Székásbessenyő 79. Székelyföld 80. Székelyföldvár 80. Székelyhíd 80. Székely János 117—118, 120. Székelykeresztur 80. Székelyszenterzsébet 80. Székelyszentistván 80. Székelyudvarhely 80. Székelyvaja 80. Székelyzsombor 80. Szilágybagos 80. Szilágyballa 80. Szilágysomlyói II. kincs isme­ retlen töredékei 122. Szláv cserepek 41. Szohodol, Aranyosszohodol 50. Szováta 80. Szövérd 80. Sztrigyszentgyörgy 80. Szuc ág, Szucsák 80. Szucság 80. Szunyogh címer 31. Tasnád 80. Tasnádbalázsháza 80. Tekerő 80. Telek, Telekfalva 81. Tele kialva 81. Teodorescu, D. M. 3. Tergina Gyula 31. Téglabélyegző, római 117. skk. ]. Theseus temploma 137. Tompa Ferenc 105. Torda 81. Tordai hasadék 81. Tordatur 81. Tordos 81.

Torma Károly 21. Torrey, Cl. C. 132. Tótfalud 82. Tövis 82. Túr, Tordatur 81. Trébelt díszítésű bronzedény 100.

Tripolje-kultúra 44. Turul (folyóirat) 29. Tyrus 134. Ursus spelaeus 41. Uzon 82. Ujgredislye 82. Újsinka 82. Újvég, Szászorbó 79. Úrháza, Vládháza 83. Vadasd 82. Vaja, Székelyvaja 80. Vajasd 82. Vajdahunyad 82. Vargyas 82. Varság 153. Vasasszentegyt d 82 Vágás, heraldikai 30. Vágóvonalak száma a magyar címerben 30. Válaszút 82. Várhely 83. Várkudu 83. Vecel 83. Veres Miklós 19. Veresegyháza, Mezőveresegyháza 70. Vetulonia 104. Vice 83. Világos 3. Villanova -Bolognai kultúrkör 138. Vista, Magyarvista 68, 117 skk. 1. Vízakna 14, 83. Vládháza 83. Volkány 84. Waldstein prof. 140. W elzl 149. Wietenberg kerámia 90. Wlassics Gyula 23. Wosinszky Mór 89. Zápolya címer 31. Zetelaka 84. Zichy Jenő gr. 21. Ziehbart, E. 134. Zoltán hn. 84. Zsobok 84.

TARTALOMJEGYZÉK INHALT — SOMMAIRE

Dr. Ferenczi Sándor: Haáz Ferenc:

Dr. Herepey János:

Dr. Kovács István:

Dr. László Gyula:

Dr. Mozsolics Am ália: Dr. Novák József: Dr. Pósta Béla f :

Dr. Roska Márton:

Elöljáróba ................................................................ Vorwort ............................................................... Avant-propos .......................................................... Dr. Pósta Béla irodalmi munkássága (1885—1919.) Összeállította — .................................................... Pele- és mókusíogás Varságon (Udvarhely m.) ... Dér Fang von Bilchmausen und Eichhörnchen in Varság (Kom. Udvarhely) (Auszug) ................... A csornai lelet X. századbeli érmei ................... Münzen des X. Jahrhunderts im Fund von Csorna (Auszug) ................................................................ Hogyan használta a honfoglaló magyar a szablyát Ein Beitrag zűr Benützung des ungarischen Sabels dér Landnahmezeit (Auszug) .............................. A bibliai „fazekasáról és a „csomóbakötözött“ p é n zrő l..................................................................... Dér Töpfer dér Bibéi und das zu Bündeln zusammengebundene Geld (Auszug) .............................. Közületien gót leletek az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában ................................... Unveröffentlichte gotische Funde in dér Numismatisch-Archaeologischen Abteilung des Siebenbürgischen National-Museums (Auszug) ............. Az erdőszentgyörgyi bronzlelet ......................... Dér Bronzefund von ErdőszentgyÖrgy (Auszug) ... Ujabb napocai feliratos kő .................................... De ara votiva Napocensi recentiore (Summa) ... Királydaróc pecsétnyomója 1574-ből ................... Das Siegel dér Gemeinde Királydaróc aus dem Jahre 1574 (A uszug)............................................... A kőröslórói moustiéri ip a r .................................... L’industrie moustérienne de Körösióró (Abrégé)... Az aeneolithikum kolozskorpádi I. jellegű emlékei Erdélyben ...............................................................

3 5 8 33 153 156 146 152 129 131 132 145 122

128 100 108 109 115 11 19 41 43 44

Dr. Roska Márton:

Dr. Sándor Imre f : Dr. Schneller Vilmos f : Dr. Szilágyi János:

Die aeneolithischen Funde von dér Gattung Kolozskorpád I in Erdély (Siebenbürgen) (Auszug)........ Pósta Béla mint heraldikus................ ................... Pósta Béla ................ .............................................. Római csapattestek bélyeges téglái Magyarvistán De tegulis sigillatis exercitus Romani in pago Magyarvista repertis (Summa) .............................. Név- és tárgymutató — Namen- und Sachregister Table des matiéres .............................................. Errata .....................................................................

95 29 20 117 121 157 163

ER R ATA 12. lap alulról 5—2. sor helyes szövege:

19 kör közül a két legnagyobb (1., 2. sz. kép 7. és 8.) pontosan a kétszerese a két legkisebbnek (L. 2-ik kép 9., 10.), míg a hat középnagy körnek méretei (1., 2. sz. kép 1—6.) sem a legnagyobbak­ nak nem pontos hányadosai, sem a legkisebbeknek

15. lap alulról 41- ..

16. sor állóját

jegyzetben ,,

nem pontos szorzatai, helyett olvasd: átlóját.

1. ,, éa

,,

és.

2. ,, L ’ndustrie

,,

I* Industrie.

4.

,, Archív

Archíves.

56. 57.

felülről

14. ,, Csikmenasag

Csikmenasag.

alulról

10. ,, Anuaru

Anuarul.

81.

alulról

11. ,, (30. kép) törlendő.

» Seite 96. Zeile 13 von untén statt AbB. 38. 2. lies Abb. 3S. 7. 115. pag. in linea ab imo 10. pro fuerat lege . fuisset. ,, ,, ,, ,, ,, ,, 4. ,, solitus erat rum. lege : solitus non erat. ,,

,,

„

„

,,

3.

,, Videtur

]ege . Puto.