Az oktatás nemzeti stratégiája

Baranyi Károly: Az oktatás nemzeti stratégiája

Az oktatás nemzeti stratégiája 1. A stratégia elvi alapjai Az oktatási stratégia a magyar nemzetstratégia fő sarokpontja, a jövő magyar iskolájának küldött üzenet. Sokszor és sokat beszéltünk már az oktatási rendszert irányító ideológiák kártékony befolyásáról, az értékek és az érdekek ellentétéről, az ifjúság műveltségéről, tartásáról, siralmas állapotáról és katasztrofális kilátásairól. Most az oktatás ügyének előbbre vitelét szolgáló lehetőségeket tekintjük át, az évek során feltárt diagnózisra, az elkészült elemzésekre támaszkodva jelöljük ki az ifjúság nevelésében általunk jónak tartott irányokat. Először világossá tesszük elveinket, amelyekből kiindulunk. Megfogalmazzuk az ember lényegével és természetével, a nemzeti léttel, az ember gazdasági és kulturális tevékenységével, továbbá a globalizációval és korunk kihívásaival kapcsolatban gondolkodásunk premisszáit. Ezekből vezetjük le céljainkat, hogy egyértelműen és kellő részletességgel megjelöljük a feladatokat és tennivalókat. A nemzetstratégia egyik fejezetének kimunkálását vállaltuk, ezért elveink között központi szerepe van a perszonalitásnak és a nemzeti lét értékeinek. Ezeket világosan kell látni, ha meg kívánjuk mutatni, hogy mi lesz majd a tennivaló, amikor a stratégia megvalósítását szándékozó politikai erőnek birtokába kerül a szükséges hatalom.

1.1. Perszonalitás Stratégiánkat az ember lényegéről és természetéről vallott filozófiánk alapozza meg, Pedagógiai elveink középpontjában az a kérdés áll, hogy mi az ember, mely igazságok alapozzák meg méltóságát, mi a hivatása és mi a dolga a világban. Az emberi jelenség legfontosabb vonása az a paradoxon, hogy az ember individuum és kollektív lény egyszerre, vagyis személy és közösségi lény. Alapelvünk a személy különös értékének elismerése. A személy fogalma az európai kultúra középpontjában van. Az ember személy, az anyagi világból kiemelkedő szellem. A szellemi lét semmiképpen sem értelmezhető az anyag „magasrendű” működéseként. Az anyaggal ellentétben a szellem legfőbb vonása a szabadság. Ez azt jelenti, hogy a szellemi létező tetteinek, változásainak, aktivitásának az oka (forrása) – legalábbis részben – önmagában az alanyban van. A szellem rendelkezik azzal a képességgel, hogy önmaga irányítója legyen, és döntéseket hozhat. A szellem döntésképessége feltételezi az öntudatot és önismeretet, továbbá azt, hogy ismeri a döntés lehetséges irányait, a döntés következményeit. Ebből a minőségéből következik a személynek senki mással fel nem cserélhető, pótolhatatlan, nem osztható és nem közölhető egyetlensége. A személy teljességre irányuló lény, ez olthatatlan boldogságvágyában nyilvá-

-1-


nul meg, ami szellemi mivoltából fakad. Az ember személyes boldogságra hivatott. Az egyén boldogsága, a magyar emberek boldogulása áll a társadalom jövőjére irányuló stratégiánk fókuszában. A boldogságnak szükséges feltétele a szabadság, mert csak szabad ember lehet boldog. Ám az ember szabadsága nem abszolút. Tudomásul kell vennie, hogy a tudása nem terjed ki törvényalkotásra (kivéve persze az írott jogban kifejezett törvényt, amely felfogásunk szerint a kultúra része). A korunkban divatos individualista felfogással ellentétben el kell fogadnia az embernek, hogy nem alkothat sem természeti, sem erkölcsi törvényeket. Nem az ember dolga megmondani, hogy mi a Jó és mi a Rossz – így nem rendelkezhet arról, hogy ki ember és ki nem –, és nem az egyén vélekedésétől függ az, hogy mi az Igaz és mi a Hamis. Így tehát az embernek meg kell tanulnia az erkölcsi törvényeket, meg kell ismernie a tudományok törvényeit és meg kell tanulnia tájékozottan dönteni. Ezért a szabadság szükséges feltétele az igazság ismerete, a személy autonómiája feltételezi a tudás birtoklását. Ha gyermekeinket szabad felnőttekké szeretnénk nevelni, akkor tudást kell nekik adni. Ez szabaddá teszi az embert, hiszen minél kevesebbet tudnak az emberek, annál kiszolgáltatottabbak, annál könnyebb őket sanyargatni, szolgai helyzetbe hozni. A szabadság nem önmagában érték, hiszen tehet az ember jót és tehet rosszat, az minősíti, hogy a jó vagy a rossz mellett dönt. A személyes és közösségi lét paradoxona a szeretetben – mint a személy szabad döntésében – oldódhat fel, abban a folyamatos aktivitásban, hogy a személy saját boldogságát mások boldogságának megvalósulásával kívánja elérni. Ezt a döntést senki nem hozza meg helyette, a felelősségét senki tőle át nem vállalhatja. Segíteni az embert viszont lehet abban, hogy kimunkálja a szabadságát. A szabadság azonban az ember számára nem adottság, hanem lehetőség és feladat, amit jórészt magának kell megteremtenie, be kell gyakorolnia a jó döntéseket, uralkodnia kell a rosszra is kész természetén. Ezt nem tudja egyedül teljesíteni, ebben a tevékenységében szüksége van a közösségek támogatására és segítségére. Ennek az emberi támogatásnak intézménye az iskola, amely a tanulók és tanárok közös műhelye, és ahol a pedagógusok tanítanak, a tanulók tanulnak. A szabad döntés lehetősége azt jelenti, hogy az ember előtt különböző lehetőségek állnak. Ez szükséges is, mert az emberek különböznek egymástól, mások az örökölt tulajdonságaik, mások a vágyaik és mások boldogulásuk útjai. Az uniformizálás a baloldali utópiák emberekkel történő kísérleteinek tragédiákba torkolló próbálkozása.

1.2. Nemzeti lét Az ember számára a tudás megszerzése, szabadságának megvalósulása, egyéni boldogulása nem magánügy, mert csak közösségben valósulhat meg. Az ember lényegét érintő másik fontos elv – a személyesség mellett – az ember kollektív (közösségi) jellegével függ össze. Az ember szerves közösségek tagja, elsősorban a családnak, aztán a rokoni körnek, nemzetségnek, az egy településen lakók közösségének, a szakmai, kulturális, vallási közösségeknek és főként a nemzetnek a tagja. A magyar nemzet valóságos közösség. A közös történelmi tudat, kultúra és az utódainkért közösen vállalt felelősség létező szellemi valóság, az emberiség kulturális közösségének kü-

-2-


lönös értéke. A magyar nemzethez való tartozás létezésünk egyik feltétele, értelme. Alapvető célunk ennek a közösségnek megőrzése, kultúrájának építése, gazdaságának növelése, az ősi – sok ezer éves – magyar nyelv védelme, amely szerkezetével, gazdag szókincsével, jelentésárnyalataival a világ szellemi életének különös ékköve. A magyar nemzethez való tartozás meghatározza számunkra a létezés terét, létünk fő kérdéseit, a közösség javának szolgálatát. Mi ugyanis, amikor a közjóról beszélünk, családunk, rokonaink, barátaink jelenéről, megélhetéséről, gyermekeink, unokáink, dédunokáink jólétéről, biztonságáról és boldogulásáról, továbbá szüleink, nagyszüleink, őseink becsületéről, hősies magatartásáról beszélünk, amelyeket magunkénak érzünk, amelyekkel a legteljesebb mértékben azonosulunk.

1.3. Európai értékek Az európai szellem három tartópillére (először) az antikvitás, vagyis a görög-római kultúra, (másodszor) a kereszténység, (harmadszor) a nemzet műveltsége, a mi szempontunkból a magyar nemzet sok ezer éves gyökerekkel rendelkező kultúrája. Ezeken a tartóoszlopokon nyugszanak a gyakorlati, vallásos és filozófiai gondolkodás alapelvei, ezek alapozzák meg az igazságosság, a méltányosság, a felelősség, a szolidaritás, a szubszidiaritás követelményeit, a béke értékét, a demokrácia lényegét és fontosságát. Meggyőződésünk, hogy az ember magában hordozza a szépség, a jóság és az igazság platóni ideálját, törekszik a jóra, elfogadja az igazságot, és vágyakozik a szépségre. Tudjuk azonban, hogy az emberi természet hajlik a rosszra, távoli és közeli történelmünk, jelenünk sötét pillanatai ezt bizonyítják. Ezért az emberi társadalom nem lehet tökéletes, hiszen az emberek sem azok. Az etikus magatartás az emberek boldogulásának, a társadalom gazdagodásának fontos feltétele. Antropológiailag, lélektanilag is igazolható, hogy az egyes embernek, így a fejlődő személynek az erkölcsére a hiteles emberek példái hatnak, a társadalom erkölcsét pedig okos és bölcs politikai döntésekkel, gazdasági és jogi eszközökkel lehet jó irányba terelni. El kell vetnünk az utópiák minden formáját. Nem fogadjuk el a jövő ideális társadalmának semmiféle álomképét, nem hiszünk a „jövő mérnökeinek” és az „új embertípusnak” megteremtésében. Az emberi természet vonásait pontosan meg lehet rajzolni, ezek a vonások azonban értelmezhetetlenek az ateista ideológiák nézőpontjából. A társadalmi jelenségek alakulásában a szerves fejlődést tekintjük a folyamatokat igazoló tényezőnek. Ez az oka annak, hogy elutasítjuk a gyakorlati politikában a modellkövetés érveit. Nem szabad semmit sem kipróbálni Magyarországon csak azért, mert egy másik országban működik vagy működött, és tilos bármit is kipróbálni csak azért, mert valamilyen nemzetek feletti hatalom ezt tanácsolja.

1.4. Gazdaság és kultúra Jól meg kell értenünk a gazdaság és a kultúra fogalmát. Tisztában kell lennünk a globalizáció lényegével, természetével, a nemzetek egységesülésének (különösen az Európai Uniónak) kihívásaival. A gazdaság és a kultúra azonos fogalmak, mert a szavak eredete is azonos. (A gazdaság első megjelenése a mezőgazdaság, vagyis az agrikultúra. Sok mezőgazdasági tevékenységet ma is kultúrának hívnak.) Az ember kultúrateremtő tevékenysége pontosan azonos a -3-


gazdaságot építő munkájával. A Teremtés könyvében Isten rendelkezik így: „…töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá”, és néhány sorral később ezt olvassuk: „…vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” Mindezt úgy is értelmezhetjük, hogy az ember feladata, hogy vonja uralma alá a természetet és uralkodjon saját a természetén. Vagyis építsen városokat, utakat, nemesítsen növényeket, szelídítsen állatokat, művelje a nyelvet és a művészeteket, kutassa a világ törvényeit, tanítsa gyermekeit és – az elme szabad döntéseivel – irányítsa tetteit (hiszen a föld művelése és az önnevelés az ember nagyon hasonló aktivitása). Ez az a feladat, amely kiemeli az embert az állatvilágból, amely az anyagi világot szellemivé teszi. A gazdaság és kultúra nem lehetnek ellentétben egymással, de ellentét van a gazdaság és az ellenőrzés nélkülivé, fedezet nélkülivé vált, világuralomra törekvő pénzvilág között. (Az újkori globális piac pénzügyi szemléletét megkülönböztetjük az emberi kultúra alapvető részét képező gazdasági szemlélettől.) Az embernek ezért nemcsak művelnie kell a kultúrát és építenie a gazdaságot, hanem erőfeszítéseket kell tenni védelmére. Nagyon hangsúlyos elv származik ebből: az oktatást meg kell óvni a tőke öntörvényű hatalmától. Az iskolát semmilyen értelemben nem tehetjük ki piaci hatásoknak, az oktatást semmilyen vonatkozásban nem tekinthetjük szolgáltatásnak. Igen fontos tény, hogy 2008. március 9-én megtartott népszavazáson a magyar nép túlnyomó többsége a tandíjfizetés ellen szavazott, ezzel amellett voksolt, hogy az oktatást (a felsőoktatást) nem irányíthatja a profitéhes pénzpiac, nem lehet a pénzgazdaság érdeklődési körében. Azzal ugyanis, hogy a népszavazás a tandíj ellen döntött, kivonta a piacról a diákot, mint a piac egyik lehetséges szereplőjét. Az oktatás szolgálat, a köz oktatása közszolgálat. Az oktatás anyagi forrása kettős eredetű, költségeit egyrészt a tanulónak, a tanuló családjának áldozatából, másrészt a közösség anyagi hozzájárulásából fedezzük. Az oktatás az egyes ember és a nemzet közös beruházása a jövőbe. Ebből az elvből két következmény fakad. Először is az oktatástól távol kell tartani a profitra éhes tőkét, a magánemberek és az adófizetők pénze csak a tanárok megélhetését biztosíthatja, más körök gazdagodását nem. A második következmény összefügg az elsővel is: meg kell akadályozni a pazarlást és a korrupció minden formáját. A globalizáció jelensége miatt a stratégiai alapelvekhez új szempontokat kell csatolnunk. A globalizáció szükségszerű jelenség. Lényege abban van, hogy a tudomány és vele együtt a technika fejlődése átalakította a tér és az idő eddigi fogalmát. Az információszerzés lehetőségei kibővültek, veszélyei megnövekedtek. A tér és idő vonatkozásában az ősi időkben az emberek generációi nem észleltek semmilyen változást. Az egyik faluból a másikba átmenni pontosan annyi időt vett igénybe, mint a nagyszüleik idején. Ha észrevették is, hogy valami megváltozott, a változást nem érzékelték. Olyan volt számukra a világ, mint a templomtorony órájának mutatója, észlelték, hogy elmozdult, de mindig állni látták. Így volt ez az ipari forradalomig, attól kezdve percről-percre mindig történt valami, amit azonban szemmel tudtak tartani. Olyan volt ez, mintha szemmel láthatóan elindulna az óra mutatója és látnánk mozogni. Korunkban azonban nem vagyunk képesek a változásokat észlelni, az emberi agy nem tudja feldolgozni a rázúduló információkat, úgy, mintha az óra mutatója olyan sebesen pörögne, hogy már nem is látszana a mozgás sem, a mutató sem. Az ember beleszédül a gyors válto-

-4-


zásba. Ezeket az új jelenségeket az ember kiszolgáltatottként éli meg: a távolságok lecsökkentek, a cselekvések időtartamai is megváltoztak. Az információáradat óriási pszichés nyomást fejt ki az emberre, aki közben az erőforrások csökkenésével kapcsolatban tehetetlenségét is átéli. A globalizációval összefüggő aggodalomra okot szolgáltató másik jelenség ugyanis a természeti erőforrások kimerülése. Fel kell ismerni, hogy a Föld véges, az ember lehetőségei végesek. Az ember és a világ viszonya megváltozott, máshogy kell már érteni azt, hogy „vonjátok uralmad alá a Földet”, Sokkal inkább azon van már a hangsúly, hogy „..művelje és őrizze.” Ezért a jövő nemzedékeket és rajtuk keresztül az egész társadalmat a természeti környezet és az élet harmóniájának tiszteletben tartására kell tanítaniuk. A globalizázió hatásaival és a föld erőforrásainak kimerülésével együtt sok esetben a hagyományos értékek is relativizálódnak, megkérdőjeleződnek vagy tagadásba fordulnak, és a negatív élmények igen gyakran neurotikus személyiségek kialakulásához vezetnek vagy a személyiségzavarok változatos formáinak elterjedését eredményezik. Az oktatási stratégia fontos elve, hogy a globalizációban rejlő pozitív lehetőségeket az ember javára kell fordítani az oktatásban is, és a negatív hatásoktól védeni kell a felnövekvő nemzedéket. A védelem leghatékonyabb eszköze a hagyományos európai és nemzeti értékekkel való azonosulás, a klasszikus erények – elsősorban az okosság, a bölcsesség, a mértéktartás – elsajátítása. A tanítás tervezésénél törekedjünk az információáramlás ellenőrzésére. Semmiképpen se szolgáltassuk ki tanítványainkat világos cél nélkül még oly látványos informatikai lehetőségnek sem.

2. A stratégia céljai Az oktatási stratégiának két alapvető célja van: az egyén boldogulása és magyar nemzet gazdagodása. Ezekből konkrét célokat vezetünk le, amelyek megalapozzák és világossá teszik a tennivalókat. Az egyén jobb sorsának és a nemzet fennmaradásának sajátos lehetősége az új generációk tanítása. Nincs egy közösség számára fontosabb feladat, mint a következő generáció nevelése: ez a közösség megmaradásának legelső feltétele. Az oktatásügy a legfontosabb stratégiai cél gazdasági életünk szempontjából is. A nevelés és oktatás területén a kedvezőtlen irányú átalakulások magyarázata a globális piac hatásaiban, befolyásában lelhető fel. Ez a hatása köz-, szak- és felsőoktatás minden területén érvényesül: az oktatás céljainak átfogalmazásában, tartalmának meghatározásában, minőségének torzulásában. Az új elvárásokat neomarxista, individualista ideológiák fogalmazzák meg, és egy pedagógiai érdekcsoport közvetíti. 1990 óta egyetlen kormány sem volt képes az általuk képviselt doktriner, neoliberális oktatásfilozófia hatásának mérséklésére és a kialakult kapcsolati hálók megbontására. (Ezért az oktatáspolitikában nagyobb törések nélkül érvényesültek a neoliberális tendenciák.) Stratégiai cél, hogy függetlenítsük magunkat eszméiktől, ideológiájuktól és befolyásuktól. Óvakodni kell az oktatási „reformoktól”, mert a forra-

-5-


dalmi változások már súlyos károkat okoztak. Céljaink érdekében azonban szükség van az ezer éves magyar oktatásügy és a kétezer éves keresztény nevelés tanulságaiból építkező, bátor és okos oktatáspolitikára, amely hosszú távra tervez és a magyar kultúra fennmaradását szolgálja a Kárpát-medencében. A pedagógia szerves fejlődését szolgáló politikával egy évtized alatt el lehet érni, hogy a magyar oktatási rendszer a világ egyik leghatékonyabb rendszerévé váljon. (Ez a nemzetközi mezőny gyenge állapota miatt valóban nem elképzelhetetlen, ha mi térünk észhez először.) Az is könnyen igazolható tény, hogy a helyes elveken működő, jól szervezett oktatás a gazdaság felemelkedésének legfontosabb feltétele, vagyis az emberi erőforrások nemcsak az egyén, hanem a közösség javára is hasznosulnak, tehát az egyén boldogulásával növekszik a közjó is. Az oktatás gazdaságilag nagyon hatékony befektetés, a beruházások igen hamar hasznosulnak, az eredmények néhány év alatt, egyes tekintetben szinte azonnal eredményeket hoznak. Hazánk felemelkedésének legfontosabb eszköze a jól működő oktatási rendszer lehet, mert ez viszonylagosan független a globalizált világ destruktív (pénzügyi, tömegkommunikációs) folyamataitól. Válságos helyzetben, mint amiben most a magyar oktatásügy van, a legfontosabb a jól megválasztott stratégia, és a legelső cél a világos gondolkodás és a tiszta beszéd. Ezért szakítani kell a gondolkodást károsan befolyásoló szavakkal, kifejezésekkel és tévútra vezető kijelentésekkel, a közgondolkodás téveszméivel. Világossá kell tenni, hogy a szabadságot a hagyományos filozófia felfogásában értjük, semmiképpen sem azonosítható ez a ma divatos szélsőséges individualizmus felfogásával. Szeretnénk elkerülni a „nevelünk vagy oktatunk” terméketlen vitáját. Ezért ragaszkodni fogunk ahhoz az elvhez, hogy az iskolában a pedagógusok tanítanak, és a tanulók tanulnak. A tanítás fogalmának magában kell foglalnia mindazt, amit ezzel kapcsolatban megkövetelünk, a nevelést és az oktatást, mégpedig minden szinten, az óvodai nevelés, a szűkebb értelemben vett közoktatás, a felsőoktatás és a szakképzés terén. A tanítás célja a tudás átadása, ezért a tudás szó becsületét vissza kell adni – már csak azért is, hogy értelme legyen a tudásalapú társadalom kifejezés használatának –, és szakítani kell a pedagógiában a kompetencia szóval jelölt definiálatlan fogalom használatával. Meg kell tisztítani az integráció fogalmát a baloldali ideológia rárakta tehertől, és helyénvalóan kell kezelni az esélyegyenlőség fogalmát. Helyesnek látszik az általános iskola helyett az alapiskola elnevezés használata. El kell vetni az iskolai osztályok 1-től 12-ig terjedő számozását, mint a komprehenzív iskola téveszméjét a gondolkodásunkra ráerőltető kifejezést, amint a műveltségterületek fogalmát is. Fontos a terminológiai rend megteremtése. Az előző részben megfogalmaztuk oktatási stratégiánk alapelveit. Ebben a részben áttekintjük az alapelvekből következő célokat. Először az iskola szereplőivel, a gyermekkel (az ifjúval) és a pedagógussal foglalkozunk, majd a tanítás és a tanulás céljaival, útjaival, ezután a hatékony és gazdaságos oktatási rendszerrel szemben támasztott követelményeket írjuk le. Itt most természetszerűleg nem térhetünk ki minden fontos nemzetstratégiai cél megjelölésére, még a nevelés fogalmán belül sem. Ez az elemzés nem foglalja magában a családon belüli nevelés vizsgálatát, amely a szülők elidegeníthetetlen joga és kötelessége. Nem térhetünk

-6-


ki a tömegtájékoztatás, a kulturális programok, a szubkulturális csoportok, az ifjúsági sport, a kulturális, baráti közösségek és az egyházi csoportok nevelő hatására sem. De az oktatási stratégia megalapozásakor gondot kell fordítani arra is, hogy az iskolán kívüli nevelés-oktatás kedvező folyamatait erősítsük, támaszkodjunk rájuk, a káros hatásokat csökkentsük. Hasonlóképpen támogatni kell azoknak a törvények megalkotását, amelyek a pedagógusok jogállását, az oktatásügy demokratizálást, az iskola működésének feltételeit biztosítják.

2.1. Gyermek kell az iskolába A célok között egy teljesen magától értődő feltétel teljesülését jelöljük meg először. A magyar nemzetstratégia elsőrendű célja az iskolarendszerünk fenntartása és magyar népesség létszámának megtartása. A magyar iskolarendszer működésének, sőt egyáltalán fennmaradásának legelső szükséges feltétele, hogy a magyar családokban kellő számú gyermek szülessen. Évtizedek óta kétségbeejtően alakulnak a magyarországi demográfiai folyamatok. A legfőbb baj a gyermekvállalási kedv apadása. Ez szoros összefüggésben van a családi viszonyok szétzilálódásával, a településszerkezet átalakulásával, jelentős rétegek (különösen a földművesek) élethelyzetének romlásával, a falvak elsorvasztásával és természetesen a romló gazdasági helyzettel. Megfontolt és bölcs döntésekkel elszántan be kell avatkoznia a politikának a folyamatokba, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor a korábbi iskolahálózat fenntartása a hagyományos keretekben gyakorlatilag lehetetlen, a tömeges iskolabezárások, összevonások elkerülhetetlenek, és a magyar oktatási rendszer összeomlik. A nemzet jövőjéért felelős politikának ki kell tűznie azt a célt, hogy a szülőknek alapvető érdekük legyen, hogy gyermekeik szülessenek, értük minden tekintetben felelősséget vállaljanak, őket jó iskolába járassák, törvénytisztelő állampolgárrá neveljék. A tankötelezettséget kiterjesztették 18 éves korig, abból a téves elgondolásból, hogy a gyermek tanultabb lesz csak attól, hogy több időt tölt iskolapadban. Az iskolába járó gyermekek számának ily módon való növelése nem bizonyult jó megoldásnak, ez a döntés egy sor új problémát szült. Nyilvánvaló, hogy a tankötelezettség fogalmát át kell értelmezni. Az iskola nem lehet gyermekmegőrző intézmény, ahol a szülők elhelyezik gyermekeiket, amíg dolgoznak, és nem lehet az ifjú munkanélkülieket befogadó intézmény sem. Nem vállalhatja át az iskola az állam szociális vagy egészségügyi feladatait sem, ezekre más intézményeket kell létrehozni. A pedagógus nem szociális munkás, nem az ő dolga a gyermekek szociális nehézségeinek megoldása. Természetesen ezekre a problémákra éber szemmel fel kell figyelnie, és észrevételeiről az igazgatóval, a többi tanárral és a szülőkkel diszkréten beszélnie kell.

2.2. A pedagógus hivatása és becsülete A magyar nemzet gazdagodása érdekében el kell érnünk, hogy ismét nagyra értékeljük a pedagógushivatást, szakmailag, erkölcsileg, anyagilag megbecsüljük a nevelőket, vonzóvá tegyük a pedagógus pályát. A pedagóguspálya társadalmi elismertségének, a tanítók, tanárok biztonságának, a szerves fejlődéssel kialakuló pedagóguspálya-modell megvalósulásának feltétele a pedagógusszakma demokratizálása

-7-


Oktatási stratégiánk fontos eleme a tanítók, tanárok tekintélyének helyreállítása. Amit tudunk, annak legnagyobb részét szüleinktől, tanítóinktól, tanárainktól tudjuk, a tekintélyük alapozza meg, hogy elhiggyük, amit tanítanak. A tanítás lehetetlen a pedagógusok tekintélye nélkül. A tekintély alapja természetszerűleg a pedagógus tudása. A jó tanár ura a tananyagnak, mestere szakmájának, szereti tudományát, és át akarja adni tudását. Nem unja akár századszor is ugyanazt tanítani, amint a jó színész sem unja a századik előadást. Stratégiai cél a pedagógusok szakmai tudásának növelése, mind a képzés, mind a továbbképzés színvonalának emelése révén. Szakítani kell azzal a téveszmével, hogy a tanárképzésben túl sok a szakmai (irodalomelméleti, történelmi, matematikai, fizika stb.) ismeret és kevés a módszertan. Természetesen a képzésben és továbbképzésben megfelelő súlyt kell helyezni a pedagógiai, pszichológiai ismeretek elsajátítására, de ezeknek és a szakmai ismereteknek a sorrendjét és arányait gondosan meg kell határozni. Értékének megfelelően kell kezelni az 1940-es évek végén egyeduralomra jutott baloldali, majd balliberális és végül szélsőségesen individualista – sok tekintetben zavaros, nyelvileg sem világos – pedagógiai szakirodalmat. Amint a magyar nyelvet és gondolkodást a klasszikus magyar irodalomból kell megtanulni, a pedagógiai gondolkodást is Veszely Ödön, Prohászka Lajos, Fináczy Ernő klasszikus műveiből kiindulva kell kialakítani. Meg kell találni azokat a módokat, amelyek egyidejűleg biztosítják az oktatás jó színvonalát és javítják a pedagógus szakmai felkészültségét. Ezt a célt – más eszközök mellett – az újjászervezendő szakmai ellenőrzés (szakfelügyelet) biztosítja. A szakfelügyeletet meg lehet úgy szervezni, hogy azt a tanárok szívesen fogadják, és minden érintettnek anyagi és szakmai érdeke legyen a szakfelügyelet létrehozása és működése. Mindehhez alkalmas oktatáspolitikai, jogi és gazdasági döntések szükségesek. A szakmai ellenőrzés első – és leggyakoribb – fokozata az igazgató és a szakmai munkaközösség kontrollja legyen. Elsősorban ők felelősek a tantestületben folyó tanítási (oktatási és nevelési) munkáért. A tanárnak a szakmai munkaközösséggel együtt kell kialakítania – a tanterv adta keretek között – a tananyag elosztását, tanításának módszereit, a tankönyvválasztást, és az értékelés elveit és formáit. Semmiképpen sem fogadható el az a – szerencsére csak szakmai virtusból hangoztatott – vélemény, hogy „bezárom a tanterem ajtaját magam mögött, és azt teszek, amit akarok”. Egyetlen munkavállalóra sem érvényes az, hogy azt teszi, amit akar. Jól kell gazdálkodni a tanár munkaerejével. Megengedhetetlen, hogy a pedagógusok energiájukat olyan adminisztratív feladatokra fordítsák, amelyekre valójában semmi szükség, és csak a tanítástól veszik el az időt. A tanár adminisztrációs munkája főként az oktatáshoz és neveléshez szükséges dokumentumoknak az elkészítéséből álljon. A tanítás hatékonyságát csökkentik az öncélú, haszontalan, üzleti alapon szervezett továbbképzések. A diplomával rendelkező tanár a vállalkozások által szervezett „továbbképző tanfolyamokon” való részvétel helyett jól megírt szakirodalomból fejlessze tovább tudását. A továbbképzés napi feladat, nem hat, vagy nyolc évenként ismétlődő periódusban kell teljesíteni, Az erkölcsi nevelés a politika nemzeti oldalának megkérdőjelezhetetlen elvárása. Minthogy etikus magatartásra nevelni elsősorban példaadással lehet, ezért – a magyar oktatás egészének érdekében – a pedagógusoktól meg kell követelni az alapvető erkölcsi normák megtartását és

-8-


a pedagógusetikai kódex betartását. A tekintélytiszteletet a tanár erkölcsi tartása és szakmai tudása válthatja ki a tanítványokban. A megalapozott és kiérdemelt tanári tekintély biztosíthatja az erkölcsi normák elfogadtatását épp úgy, mint a hatékony oktatást. Az erkölcsi követelményekkel együtt azonban nagyon erős erkölcsi védelmet is kell biztosítanunk a pedagógusnak. Fontos célként tűzzük ki azoknak a lehetőségeknek és eszközöknek kimunkálást, amelyek a tanár becsületét, testi és lelki biztonságát iskolán belül és iskolán kívül messzemenően garantálják. A pedagógushivatás elismerésének, a tanárok szakmai, erkölcsi megbecsülésének több szükséges feltétele közül az egyik legfontosabb, hogy a pedagógusok anyagi egzisztenciája biztosítva legyen, vagyis ne legyen ráutalva a pedagógus tanult szakmájától idegen, a hivatásától munkaerejét elvonó munkára a szükséges anyagiak megszerzéséhez. Ez a kérdés azonban csak az oktatás gazdaságának tárgyalásával és a minőség biztosításával együtt vizsgálható.

2.3. Az iskolai tanítás célja A szabadság – ahogyan stratégiai elveink között leírtuk – lehetőség és feladat az ember számára. Magának kell begyakorolnia a jó döntéseket, legyőznie a rosszra hajló természetét, ezért a nevelés értelme és elsődleges célja az önnevelés, az önnevelésre irányuló készség kialakítása. Ezt a feladatot a gyermek, az ifjú csak a közösség támogatásával tudja megoldani. Ennek a segítségnek az intézménye az iskola. Nemzetstratégiánk iskolájában tanítás folyik, ez magában foglalja az ezer éves magyar pedagógia kettős tevékenységét, amely egy dolog volt, de két szóval illették, a nevelést és az oktatást értették rajta. Oktatási stratégiánk megfogalmazásakor le kell szögeznünk, hogy a pedagógiai gyakorlatnak, az iskolarendszer működésének célja a felnövekvő generáció nevelése, ezt a fogalmat azonban megkülönböztetjük a megnevelés és az átnevelés szóval jelzett fogalomtól. Mindannak, ami az iskolában történik, az ifjak szabadságának növelését kell szolgálnia. A szabadsághoz azonban az igazság ismerete vezet, ezért a tudás megbecsülésére, a tudás utáni vágyra kell nevelni az ifjúságot, és biztosítani kell, hogy elsajátíthassa az emberiség felhalmozott tudását. Oktatási stratégiánk hangsúlyozza, hogy az iskolában a tudás megszerzése a cél. A nevelés az ember szabadságának növelése, személyiségének gazdagítása, ezért magában kell foglalnia az értelmi-intellektuális képességek kibontakoztatását, az akaraterő fejlesztését, az érzelmi intelligencia növelését és az erkölcsi követelmények elfogadtatását. A nevelés fogalmába beleértjük az esztétikai képességek fejlesztését, a művészeti nevelést, de a testnevelést is, valamint azt a célt is, hogy a fiatalok az egészséget értéknek tekintsék, de ismerjék el a testi vagy lelki fogyatékkal élők emberi méltóságát és jogait. A nevelésnek el kell érnie, hogy a felnövekvő ifjak ismerjék adottságaikat és saját maguk nevelésének feladatait is, de tanulják meg elviselni korlátaikat és csökkenteni hibáikat. Értékeljék felelősségteljesen és becsüljék meg azt, hogy férfinak vagy nőnek születtek, készüljenek tudatosan a felnőtt férfi és a nő házassági szövetségére. A nevelésnek arra kell irányulnia, hogy a fiatalok felnőttként egészséges házasságban és családban akarjanak élni. A család a legkisebb szerves közösség, amely biztonságot ad az egyénnek, lehetőséget ad az embernek a kiegyensúlyozott, boldog életre, bol-

-9-


dogulásra, sőt az egészséges és hosszabb életre is. A jól szervezett családgazdaság a globális gazdasággal szemben a lokális gazdálkodás legtermészetesebb formája. A nevelés céljai között kiemelt hangsúlyt kap a magyar haza szeretetére, a magyar nemzet iránti hűségre nevelés. A fiataloknak ismerniük kell a magyar nemzeti szimbólumokat, ezek iránt kötelező tisztelettel kell viseltetniük. A hazafias nevelés célja az is, hogy diákok a magyar nyelvet helyesen, gazdag szókinccsel beszéljék, és tartózkodjanak a trágár és káromló kifejezésektől. Az ifjúságnak ismernie kell a magyar történelem fő fordulópontjait, a magyar néprajz, a mese- és mondavilág elemeit és mondanivalóját, ismernie kell a magyar irodalom kincseit, a népdalkincs és népzene gyöngyeit, az iskolai nevelésnek ki kell aknáznia a Kodályféle zenepedagógiában rejlő lehetőségeket. A hazaárulás minden formáját a közösség ellen elkövetett legsúlyosabb bűnnek kell tekinteni. Ezt a jog már nem torolja meg olyan szigorral, mint a régi időkben, de változatlanul elfogadhatatlannak kell tartani a nemzet elleni árulás minden bűnét. A hazaszeretetre nevelés nemzetünk jóléte, gazdaságunk hatékony működése szempontjából is fontos cél. A globalizálódó világban a fiatalok tanítására fordított közpénzek csak akkor hasznosulhatnak a nemzet közössége javára, ha a fiatalokat hazaszeretetre és a közösség iránti felelősségre neveljük, ekkor ugyanis nyugodtan elengedhetjük kezüket, külföldi munkavállalás vagy tanulmányok után szellemileg gazdagodva haza fognak jönni, és gazdagítani fogják nemzetünket.

2.4. Az oktatás két célja A kollektív ember tudása elképzelhetetlen mértékben meghaladja az individuum lehetőségeit. Ezért a tudás megszerzésének a feladata kettéválik. Az első feladat abban áll, hogy az ifjúban ki kell alakítani az emberiség kollektív tudásához való helyes viszonynak, mindenekelőtt a tudás megbecsülésének, a tudáshoz vezető út elismerésének készségét, a tudás iránti vágyat, a kíváncsiság és a csodálkozás képességét. El kell sajátítatni vele azokat az ismereteket, amelyek mindezek elérését elősegítik, az életkorának megfelelő munkaszeretetet, az erőfeszítés készséges vállalását, a beszéd, az olvasás, az írás, a számolás elemi, majd összetettebb készségeit. A második feladat pedig abban áll, hogy az ifjú egy vagy több területen sajátítsa el azt a tudást, amellyel az emberiség azon a területen és az adott időben rendelkezik. Az első feladat megoldása a második teljesítésének csak szükséges feltétele, de nem elég ahhoz, hogy a fiatal az eddig megszerzett tudásával munkát vállaljon és beilleszkedjen a felnőttek (a munkavállalók) közösségébe, de megfelelő alapot jelenthet ahhoz, hogy a következő feladat megvalósítása közben megtanulja mindazt, amivel részt vehet a gazdasági (kulturális) életben. Az egységes oktatási rendszer a kétféle célnak megfelelően alrendszerekre tagolódik, melyeket a jogi, gazdasági, pedagógiai eszközök különbözősége miatt el kell egymástól határolni. A szűkebb értelemben vett közoktatás fogalma az első célhoz kapcsolódik, a második célhoz kapcsoljuk a szakmai ismeretek oktatását, vagyis a szakképzést és a felsőoktatást. A célokat tekintve elválasztjuk tehát a közoktatást a ráépülő oktatási fokozatoktól, de nem teszünk különbséget a gyakorlati szakemberképzés és a felsőfokú tanulmányok között.

- 10 -


Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mind a felsőoktatási, mind a szakoktatási rendszertől meg kell követelni, hogy az oktatásuk valóban hatékony legyen, vagyis az iskoláikban megszerzett diploma vagy bizonyítvány birtokosát a munkavállalásra alkalmassá tegye. Az állam megköveteli, hogy az oktatási intézmény a munkaerőpiacon értékesíthető és értékes – és elég általános, széleskörű – tudást bizonyító oklevelet adjon. Ehhez kapcsolódó követelmény az is, hogy azok, akik ezekkel a bizonyítványokkal majd munkát vállalnak, önállóan is képesek legyenek új szakmai tudás birtokába jutni, és ne legyenek kiszolgáltatva az „élethosszig tartó tanulás, életfogytig tartó fizetés” programjának. Az oktatás közszolgálati természete megköveteli, hogy a felsőoktatási és a szakoktatási rendszer működése a közjó érdekében is hatékony legyen. A kultúra és a nemzetgazdaság szempontjából fontos szakokat és szakmákat folyamatosan meg kell határozni, a társadalom erőforrásait ezekre kell összpontosítani.

2.5. A megoldás: a sokszínű pedagógia Nemzetstratégiai szempontból alapvetően fontos, hogy a sokszínű pedagógia mellett döntsünk. Ez felel meg az ember természetének, hiszen az emberek sokfélék személyes adottságok, családi, kulturális háttér, ambíció szerint és még nagyon sok tekintetben. A sokféle ember nagy nemzeti kincset jelentő sokféle képessége csak plurális oktatási rendszerben bontakozhat ki és válhat hasznára a személynek, ugyanakkor a közjónak is, továbbá a fogyatékkal élők vagy hátrányos helyzetűeknek a hasznukra történő megkülönböztetést (pozitív diszkriminációt) csak ilyen elvi keretek között biztosíthatjuk. Ehhez sokszínű pedagógiára van szükség, hogy mindenki olyan iskolába járhasson, ahol esélyei vannak és képességei kibontakozhatnak. Nemzeti megmaradásunk és fejlődésünk érdekében is ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy újra létesüljenek és működjenek a Trefort-, Eötvös- és Klebelsberg-korszak gimnáziumai, amelyek nagyszerű tudósokat adtak a világnak. Természetesen fenn kell tartani a – szintén világhírű – speciális iskolákat, mint a például a Pető Intézet, a Vakok Általános Iskolája. A jog és a gazdaság eszközeivel támogatni kell a plurális oktatási rendszert az iskolarendszer, a tantervek és fenntartók tekintetében. Az első kérdés: milyen iskolaszerkezetben tanítsunk? A szűkebb értelemben vett közoktatáshoz az óvoda intézményén túl két iskolafokozat tartozik: az általános vagy alapiskola és a középiskola, különösen a szerves fejlődéssel kialakult sajátos magyar struktúra: a nyolc-, a hat-, a négyosztályos gimnáziumok rendszere. Stratégiai kérdés, hogy ezek mindegyikét fogadjuk el, mert a magyar társadalom erre szavazott. Az ezekben folyó nevelés-oktatás során el kell érni a személyiség fejlesztését, ki kell alakítani benne a felelősségérzetet önmagával, társaival, a felnőttekkel szemben, de nem kell felkészítenünk őt a „munkaerőpiac kihívásaira”. (Ezért nincs értelme bármelyik múltbeli vagy nyugat-európai, esetleg távol-keleti modellre hivatkozni és az egyik vagy másik mellett „elkötelezni” magunkat.) A szakképzésben és a felsőoktatásban olyan speciális ismeretek megtanítása a cél, amely alkalmassá teszi az ifjút arra, hogy munkát vállaljon, továbbá képes legyen önállóan újabb szakmákat, tudományokat elsajátítani.

- 11 -


Szakmai ismereteket nyújthatnak a szakmákat oktató szakiskolák, szakközépiskolák és a felsőfokú szakképzés intézményei, valamint a felsőfokú oktatási intézmények: az egyetemek és a főiskolák. A szakmai képzésben és a felsőoktatásban is érvényesíteni kell a sokszínű oktatás elveit. Az egyetemeken hangsúlyozottan teljesíteni kell a korszerűség, a minőség és a tudományosság követelményeit. A második kérdés: mit tanítsunk? A tantervi sokszínűség a háromszintű tantervi szabályozásban ölt testet. A tantervi szabályozás legmagasabb szintje – nevezzük most Nemzeti nevelési kódexnek – a közoktatás teljes tartalmára érvényes, minden részfeladatra kiterjed, műfaját tekintve absztrakt tanterv, végrehajtásáról törvény rendelkezik. Ez a dokumentum a nemzeti műveltségeszményt írja le, és szabályozza az alacsonyabb szintű tantervek, a tanulmányokat záró vizsgák és az iskolaváltáshoz szükséges követelmények elkészítésének, jóváhagyásának szabályait, eljárásait. A jogi és formai előírások mellett a Nemzeti nevelési kódex tartalmazza a nemzeti műveltség elsajátításának követelményeit és feltételeit, állást foglal a gyermekek korától függően elsajátítható műveltséggel kapcsolatban. A sokszínű pedagógia ugyanakkor megakadályozza a magyar oktatásügy szerves fejlődésétől idegen téveszmék térnyerését, mint amilyen például a „hat évfolyamos alsó tagozat”, a „tantárgymentes tananyag”, a „műveltségterületek” két évtizede nyomasztó rémálma. A Nemzeti nevelési kódex alapján készülnek el a szabályozás középpontjában álló ún. kerettantervek. A kerettanterv egy adott iskolatípushoz (iskolafokozathoz) tartozó vagy az azonos pedagógiai irányzatot követő iskolák tantervének közös része, ezért műfaji szempontból minimum-tanterv, mert meghatározza azt a minimumot, amelyet az adott pedagógiai koncepció szerint az adott iskolatípusban minden gyermeknek meg kell tanítani. A kerettanterv azonban maximális is, abban az értelemben, hogy meghatározza a kereteket. A kerettanterv optimum-tanterv is, amennyiben a minimum és a maximum mellett leírja a megtanítandó tananyag optimális mértékét is. Értelemszerűen egy kerettanterv nem kerettanterv – ez olyan lenne, mint egy monolitikus politikai rendszer egyetlen kötelező tanterve –, ezért kerettantervek sokféleségében kell gondolkodnunk. Egy iskola azonban minden tagozatában és osztályában egy elfogadott kerettanterv alapján szervezi a tanítást, ezért súlyos félreértés tantárgyi – például matematikai, történelmi – kerettantervekről beszélni. A kerettanterv alapján készülnek el a harmadik szinten az iskolai adaptációk. A kerettanterv ésszerű mértékben hagy nyitva kérdéseket az iskolai munkát szabályozó tanterv elkészítéséhez. Az, hogy egy településen mely kerettantervek alkalmazására kerüljön sor, és hogy egyegy iskola melyik kerettanterv alapján készítse el tantervét, a tantestület, az iskolafenntartó, a pedagógusok erre jogosult testülete és a közhatalom közösen meghozott döntésétől függ. A kerettanterv tehát az iskolai munkáért vállalt állami felelősség és a tanszabadság közös dokumentuma. A kerettanterv biztosítja a pedagógusok számára a tartalmi és módszertani szabadságot. Nem kényszeríti az iskolákat, a tanárokat „tantervfejlesztésre”, de megadja a lehetőséget azoknak, akik más elképzeléseket kívánnak megvalósítani. A kormány (a minisztérium) minden iskolatípusra készíttet, illetve jóváhagy kerettanterveket, egy iskolatípusra akár többet is. Kerettantervet készíthetnek pedagógusok, egyetemi, főiskolai munkacsoportok, iskolai

- 12 -


szakmai közösségek, kutatóintézetek, pedagógiai intézetek. Kerettantervet – szakmai véleményezés alapján – csak a miniszter hagyhat jóvá. A harmadik kérdés: kié az iskola? Elvi kérdés, hogy a pedagógia sokszínűségét iskolafenntartók szerint is biztosítsunk. Az állami-önkormányzati iskolák mellett meg kell engedni, hogy non-profit szervezetek (alapítványok, egyesületek), vallási szervezetek, külföldi szervezetek is létesíthessenek hazánkban iskolát, de alaposan meg kell vizsgálni, hogy ezekben teljesítheti-e magyar állampolgár tankötelezettségét, szerezhet-e oklevelet. Ez a döntés nemzetpolitikai érdeket is szolgál. Stratégiai cél a közjó érdekében a nagy múlttal és óriási tapasztalattal rendelkező történelmi keresztény egyházak iskolafenntartói működésének támogatása, hiszen oktatási rendszerünk működéséhez szükséges a kovász. A magyar nemzetstratégia támogatja a keresztény pedagógiát azzal, hogy esélyt ad az egyházi iskolák működésére, a keresztény nevelés intézményes megvalósulására. (Vallási közösség iskolát csak akkor tarthat fenn, ha a működés tartalmi irányait leíró kerettantervet választ vagy új kerettantervet készít. Ezt azonban szabályozott módon a miniszternek kell jóváhagynia.) A különböző – nem állami-önkormányzati – iskolafenntartók oktatási szabadsága abban áll, hogy megválaszthatják az iskolatípust, az iskolafokozatot, készíthetnek saját kerettantervet vagy elfogadhatnak már jóváhagyott kerettantervet.

2.6. Rend az iskolában A rend a szabadság feltétele. A magyar nemzetstratégia értéknek tekinti a rendet és fontos célnak a rend megvalósulását az iskolában. A rend ellentéte az anarchia. A rend hiánya olyan, mint az elhanyagolt kertben burjánzó gaz. Az élő sejtekben is magas fokon szerveződött rend uralkodik, a rendezetlenség – a filozófiából és a fizikából kölcsönzött szóval az entrópia –robbanásszerű, visszafordíthatatlan megnövekedése halálhoz vezet. A piac fellazítja a természetes organizációkat, növeli a rendezetlenséget. A rend hiánya abban áll, hogy az emberek az évszázadok óta elismert erkölcsi értékrendszert, mint szellemi koordinátarendszert elutasítják. A rendezetlenség növekedése az iskolában odavezet, hogy a diákok (és a szülők) vagy tanárok nem ismerik el érvényesnek a helyes értékrendet, így nem tekintik értéknek a tudást, értékesnek a tanulásra fordított munkát. Ennek következtében az oktatási rendszer minden területén csökken a tanítási és tanulási fegyelem, megroppan a tekintély, elbizonytalanodnak a tanárok, sok az unatkozó, céltalan, tanulásban motiválatlan gyermek. A rend megvalósulásához szükséges a hagyományos értékeknek, főként a lényeglátásnak, a bölcsességnek, az okosságnak, az igazságosságnak, a bátorságnak, a mértéktartásnak, az áldozatkészségnek, a hűségnek, a hálának, a szeretetnek, a tekintélytiszteletnek ismerete és elfogadása. A fizikai rendszerek entrópiája energia- és információ-befektetéssel csökkenthető, a társadalmi szervezetek rendezetlenségét erőfeszítéssel és tudással mérsékelhetjük. A hatékony oktatáshoz szükséges rend megvalósításához a pedagógusok értő erőfeszítése, odaadó nevelőmunka kell.

- 13 -


Az iskolán belüli rend összefügg a jogokkal és a kötelességekkel. A gyermekek és az ifjak különböző mértékű jogokkal és különböző kötelességekkel rendelkeznek. Mindenkinek jár a jog minimuma a természetjog alapján, de ezen felül csak annyi, amennyit a kötelességek vállalásával és teljesítésével kiérdemel. A tanulók legfőbb kötelessége az iskolában az, hogy tanuljanak, a tanár utasításait hajtsák végre, az óra rendjét ne zavarják, mások tanulását ne akadályozzák, az iskola rendtartását, belső szabályait tartsák be, a tanárok és társaik emberi méltóságát, testi épségét tartsák tiszteletben. A rend feltétele az iskolában az, hogy a tanítást és tanulást komolyan vegyék, azaz célokat tűzzenek ki, azokat igyekezzenek is elérni, és ezek megvalósulását az államot képviselő felügyelet, elsőként az igazgató ellenőrizze. Ebből következik, hogy a leghatározottabban szakítni kell azzal a szemlélettel, hogy az iskola igazgatója „menedzser”, akinek az anyagi eszközök felkutatása és a támogatások megszerzése a feladata. Az iskola igazgatója az iskola pedagógiai vezetője, és mivel az iskolában tanítás és tanulás folyik, ezt a munkát kell szerveznie, irányítania, ellenőriznie. Az a helyes, ha az igazgató – szinte távollétében is – jelen van az iskolában, mert minden szakmai és jogi felelősség elsősorban őt terheli. (Az iskolai adminisztráció feladatait elvégezheti például közigazgatási végzettséggel rendelkező szakember.) El kell utasítani azt az individualista gyakorlatot, amely tagadja, hogy minden iskolafokozatban szükség van az elsajátított tudás folyamatos mérésére és a tanítás hatékonyságának ellenőrzésére. Az osztályozás természetes követelmény, és a szülőt folyamatosan tájékoztatni kell a gyermek előmeneteléről. Ezért törekedni kell arra, hogy a pedagógus és a szülő kapcsolatban legyen, a pedagógusok ismerjék a gyermek családját, otthoni körülményeit. Ehhez kapcsolódik, hogy ha a gyermek előmenetele valamely szempontból (egy vagy több tantárgyból) nem megfelelő, akkor osztályt kell ismételnie. Magától értődő elvárás, hogy az alkalmazott kerettanterv céljaival, a vizsgák, különösen az érettségi vizsga követelményeivel összhangban a tanulókkal szemben támasztott elvárásokat úgy kell meghatározni, hogy rendszeres tanórai munkával és otthon végzett tanulással – házi feladatok megoldásával – ezek teljesíthetők legyenek. Nem szabad a diákokat (és szüleiket) magánórákkal terhelni, és kellő időt kell adni a pihenésre, szórakozásra és rendszeres sportra. Az iskolai rend megvalósításában kulcsfontosságú pont annak a ténynek ismerete, hogy a tanulók magatartását és erkölcsét a szüleik példája és elvárása befolyásolja, ezért a szülők iskolához, tanuláshoz való viszonyát – alkalmas jogi és gazdasági eszközökkel – javítani kell. Ilyen intézkedések nélkül nem sok esély van az iskolai fegyelem javítására és a jobb minőségű oktatásra. Nagyobb hangsúlyt kell adni a szülők felelősségének, hiszen a gyermekeik nevelése az ő elsőrendű, el nem vonható joguk és megkérdőjelezhetetlen kötelességük. Ezért, és mivel támogatást kapnak az államtól gyermekeik neveléséhez, elvárható, hogy teljesítsék a közösség által rájuk rótt nevelési kötelességüket és vállaljanak gyermekeik cselekedeteiért – esetleges bűncselekményeiért is – akár büntetőjogi felelősséget. Le kell szögeznünk, hogy az iskola nem szolgáltató hely, különösen nem „ingyen bolt”, hanem a közszolgálat egyik fontos feladatának helyszíne. Ezért megengedhetetlen, hogy szülők, rokonok (főként tömegesen) zavarják az iskolai munkát és rendelkezzenek, különösen nem kívánatos, hogy idegenek hívatlanul látogassák az iskolát.

- 14 -


Rend nélkül nem lehetséges hatékony munkát végezni. Ezt sokszorosan igazolta a mögöttünk levő – balliberális befolyás alatt működő – oktatási rendszer húsz éve. A rendet hozzáértéssel, bölcsességgel és kemény munkával meg kell valósítani. Le kell szögezni, hogy a rendet a fenyítésnek nem olyan eszközeivel akarjuk kikényszeríteni, amely az angolszász iskolarendszerben általános volt, és a kontinentális iskolákban is előfordult – az emberi méltóság tisztelete ezt kizárja –, de az iskolától nem várható el, hogy a tanítást és a tanulást destruktív magatartásával akadályozó gyermeket falai között tartsa.

2.7. A minőség biztosítása Amint az élővilágban az életképességet a biológiai diverzitás, úgy a pedagógiában is a sokszínűség biztosítja a minőség folyamatos megújulásának lehetőségét, és amint a mezőgazdaságban is szétválogatják a termést, úgy a pedagógiában is a szükséges ellenőrzés és irányítás segítségével meg kell valósítani a minőségbiztosítást. A tanítás hatékonyságának, a tanulás eredményességének alapvető feltétele a pedagógiai mikrokörnyezetben a rend megteremtése, az osztályközösségben és az iskolában a minőség (törvényesség, gazdaságosság, eredményesség) biztosítása. Ez a pedagógusok összehangolt nevelő-oktató munkájának, különösen az osztályfőnököknek és főként az igazgatónak a feladata. A minőség biztosításának vannak jogi, gazdasági eszközei, de még fontosabbak a pedagógusoknak azok a testületei, amelyektől nagyobb bölcsességet várhatunk el, mint a jogi szabályozástól és a gazdasági eszközöktől. Ezért meg kell szervezni a pedagógusok szakmai önkormányzatát. A pedagógusok – demokratikusan szervezett – szakmai testülete alapvető szerepet kap a minőség biztosításában. Legfőbb feladata a kerettantervek megvizsgálása, jóváhagyásra előterjesztése, folyamatos felülvizsgálata, a tankönyvek jóváhagyásra való előterjesztése. A pedagógusok szakmai testületének fontos feladata az érettségi követelmények kidolgoztatása, a tételek kijelölése, a vizsgáztatói névjegyzékek összeállítása, folyamatos kiegészítése és a vizsgák felügyelete. Ezért ez a testület az érettségi vizsgarendszer működtetésén keresztül elősegítheti a közoktatás minőségi feltételeinek érvényesülését. A sokszínű oktatás biztosíthatja, hogy az ifjak sokféle adottsága a személyes életük és a nemzet javára kibontakozzon. Ez ad lehetőséget arra, hogy az oktatási kormányzat előtt álló sokféle feladat – a kistelepülések iskolának megtartása, a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése, a tehetségek kibontakoztatása – ne legyen egyedi probléma, hanem oktatási rendszerünk eleve kínáljon lehetőséget ezek megoldásra. A szabályozott sokszínűség a biztosítéka a hatékony nevelésnek, az eredményes oktatásnak és a magyar pedagógia szerves fejlődésének, mert a plurális pedagógiai rendszer teret ad a pedagógusok új elgondolásainak, lehetőséget ad mind a hagyományos, mind az új szakmai elképzeléseknek, de mindez a pedagógusszakma nyilvánossága előtt és folyamatos ellenőrzése mellett történik. Az oktatási rendszer a plurális oktatás egységét több eszközzel biztosítja. Az első a Nemzeti nevelési kódex, amely garantálja a kerettantervek lehetséges sokféleségét és kívánatos egységét. A második a szakfelügyelet, amelynek működéséhez a kódex ad a kerettantervekkel

- 15 -


együtt segítséget és útmutatást. A harmadik a vizsgarendszer, és főként az érettségi vizsga rendszere. Az érettségi vizsga mellett a vizsgarendszerhez tartoznak a középiskolák – iskolában tartandó – felvételi vizsgái, az alapiskola 10. osztálya végén esetleg bevezethető alapvizsga. Ezek mellett az oktatási rendszerhez kapcsolódnak a hazai és nemzetközi diagnosztikus vizsgák is.

2.8. Az érettségi vizsga Az elmúlt két évtizedben nagy mértékben megnőtt az érettségi vizsgát tevő diákok száma, az oktatáspolitika dicséretes szándékának megfelelően a tanulók mintegy háromnegyede 18 éves korában a közoktatásban való részvételt érettségi vizsgával zárta. Ez azonban azzal a következménnyel járt, hogy az érettségi vizsgát tevő tanulók számával fordított arányban csökkent az a tudás, amit a fiatalok a vizsgán felmutattak. Az ifjúság nagy része érettségizik, ez az érettségi azonban már szinte semmit nem ér, társadalmi rangja is elértéktelenedett. Tehát az oktatás „expanziója” kétes értékű eredménnyel járt. Az oktatás nemzeti stratégiája támogatja a kulturális fejlődésnek azt az irányát, hogy a fiatalok minél nagyobb számban járjanak értékes tudást adó iskolába, és tegyenek érettségi vizsgát, de meg kell követelni, hogy ez a vizsga valóban értékes tudásról tegyen tanúságot, és el kell várni a tanulóktól az érettségi vizsga megszerzéséhez szükséges erőfeszítést. Célunk, hogy érettségizzen le minden fiatal, aki le tud érettségizni. Nem megoldás azonban az érettségi vizsgát megkétszerezni vagy megsokszorozni. Amint a kétszintű érettségi vizsga soha nem látott rombolást végzett az oktatásügyben, úgy a hagyományos vizsga korszerű formájának bevezetése az oktatásügy minőségének látványos minőségi emelkedését eredményezheti. Az egyik legfontosabb oktatáspolitikai cél a kétszintű érettségi vizsga helyett visszaállítani az egyszintű érettségi vizsgát, úgy, hogy értéket jelentsen a vizsgázó diáknak, az iskolának és az egész magyar pedagógiának. Ezért az érettségi vizsgával szemben három fontos célt jelölünk meg. Ezek a következők: (1) az érettségi vizsga legyen objektív megméretése a vizsgázó számára, (2) legyen megméretés az érettségiző diák pedagógia környezetének, az iskola pedagógiai programjának, a tantervnek, tankönyvnek, (3) legyen megméretése a vizsgáztatónak is.1 Az érettségi vizsgának az általános műveltséget kell bizonyítania. Ez az általános műveltség az, amelyre a felső- és középfokú szakmai képzés építhet. Az egyetemek, főiskolák, szakképző intézetek nem az előképzettségre, hanem az intelligens és kritikus gondolkodásra alapozzák a képzést; nem a középiskolai ismeretanyagra, hanem a középiskolások műveltségére és intelligenciájára kívánnak építeni. Természetesen a kötelező érettségi tárgyak között szerepelnie kell a magyar nyelvnek és az irodalomnak, a történelemnek, a matematikának, egy idegen nyelvnek és egy természettudományi tárgynak, de a tantárgyi lobbyk ellenére takarékossági okokra való tekintettel korlátozni kell az érettségi vizsgán választható tantárgyak körét. Tanár, szülő, diák részéről jogos elvárás, hogy legyen világos évekre előre, hogy mitől lesz az érettségi minősítése jeles, jó, közepes, elégséges, vagy éppen elégtelen. Az érettségi köve1

Baranyi Károly: Mit, miért, hogyan? [Hunga-Print, 1994]

- 16 -


telményeknek áttekinthetőknek kell lenniük, és a tételeket úgy kell megfogalmazni, hogy ne egyetlen tantervhez, egyetlen tankönyvhöz kötődjenek, hanem többféle tanterv, tankönyv alapján lehessen helyes választ adni rájuk. Az érettségi vizsgán a szóbeliségnek kell dominálnia, hiszen az intelligencia az érveléskészséget is jelenti. Az iskolában ugyanis: „gondolkodni és beszélni tanítunk,”2 következésképp a gondolkodás és a gondolatok közlésének képességéről kell számot adni. (Természetesen a korrekt írásbeli vizsga az érettségi vizsga szerves része marad, a feleletválasztós tesztek szerepeltetését azonban minimálisra kell csökkenteni.) Az oktatási stratégia a magyar nyelvet az oktatási rendszer középpontjába helyezi, nem közoktatás egyik tantárgyaként, hanem céljaként. Ha az érettségi vizsgán a szóbeli feleleteknek nagyobb súlya lesz, az iskolákban bizonyára nagyobb gondot fognak fordítani arra, hogy a diák valóban értse a tanult anyagot, ne csak „alkalmazza”.3 Ez az érettségi vizsga új feladat elé állítja az iskolát. Az érettségi vizsga az iskolában zajlik, de a bizottságban az érettségiző osztályt felkészítő tanárok mellett ott van megfelelő listáról sorsolással választott minimum három külső bizottsági tag, ők a felkészítő tanárok dokumentumai alapján – velük együtt – kérdeznek és állapítják meg a minősítést. Természetesen nem biztosítható, hogy minden érettségi tárgyból az adott tárgyat tanító külső bizottsági tag kérdezzen, az azonban biztosítható, hogy legyen mind humán mind természettudományi tantárgyat tanító tanár a bizottságban, továbbá törekedni kell arra, hogy a bizottságnak egyik külső tagja egyetemi vagy főiskolai oktató legyen. (Velük szemben elvárható, hogy a tanítók, tanárok szakmai, pedagógiai oktatásában tapasztalatokkal rendelkezzenek, az érettségi követelményeivel tisztában legyenek.) Ezzel lehet biztosítani, hogy a felsőoktatás az érettségi vizsgát elfogadja a felvétel feltételének. A szóbeli vizsgán az objektív értékelés megvalósítható, a vizsgabizottság három külső tagja természetszerűleg objektivitást tud képviselni. Ez az elgondolás valóban alapja lehet a standardizált érettséginek. A legtöbb tanár vagy a saját iskolájában, vagy más iskolában fog érettségiztetni. A tanároknak e „véletlenszerű” helyváltoztatása megoldja az objektív értékelés problémáját. Természetesen egy tanár tévedhet egy-egy diák megítélésében, de három függetlenül és véletlenül választott személy „átlagos” véleménye egy diákkal kapcsolatban lényegesen (szignifikánsan) nem különbözik másik három függetlenül és véletlenszerűen választott ember átlagos véleményétől. Az érettségi vizsga komoly feladat elé állítja a vizsgáztató külső tanárt, hiszen ő maga is vizsgázik a bizottság külső és belső tagjai előtt, bizonyítania kell felkészültségét. A vizsgáztató tanárnak fel kell készülnie arra, hogy ugyanarra a kérdésre többféleképpen adható jó válasz, és számítania kell arra, hogy a diákok más tankönyvből tanultak, mint amiből ő tanít, hogy más tanterv szerint haladtak, mint amit ő használ. Ez az érettségi rendszer a továbbképzés ösztönzője lehet, hiszen a bizottság és az iskola a vizsgáztatót is minősíti, és ha ezek a vélemények alátámasztják az alkalmasságát, akkor gyakrabban kap felkérést. A vázolt elképzelés az oktatásügy demokratizálódását visszafordíthatatlanná teszi. Az oktatásügyben az érintettek: a tanárok alakítják majd ki a szakmai álláspontokat, hiszen évről2 3

Babits Mihály: Irodalmi nevelésről, 1909. Baranyi Károly: A jövő század érettségije (Magyar Nemzet 1996. január 4.)

- 17 -


évre véleményt mondanak a közoktatásról, annak eredményességéről. Ezzel lehetetlenné válna, hogy kialakuljon egyetlen szakmai irányzat monopóliuma. Az érettségi vizsga a közoktatás sajátos működésének egyik legfontosabb szabályozója, amely a tanítás hatékonyságát biztosíthatja. Ennek két következménye van. Először le kell szögezni, hogy az oktatási rendszer egységes működése, működésének ellenőrzése kizárja, hogy a közoktatási rendszeren kívüli szervezet, vállalkozás bármely tárgyból érettségi vizsgát szervezzen, arról bizonyítványt adjon. Ahogyan elképzelhetetlen, hogy egy diák a matematika érettségi vizsgát egy szolgáltató cégnél tegye le, ugyanúgy megengedhetetlennek tekintjük a nyelvi érettségi vizsgák „kiváltását” egy nyelvvizsgáztató iskola bizonyítványával. (Hasonlóan a felsőoktatásban is: meg kell erősíteni az egyetemi nyelvi képzést, és az egyetemen minden bizonyítványt az egyetem adjon ki.) Másodszor azt kell hangsúlyozni, hogy az érettségi vizsga nem felvételi vizsga, tehát mind a szakképzés, mind a felsőoktatás a rendszerükbe belépni kívánó tanulóval szemben saját autonómiájának megfelelően maga támaszthat követelményeket és saját hatáskörében ellenőrzheti ezeknek meglétét (felvételiztethet). Természetesen ezek az intézmények elfogadhatják az érettségi vizsgát a belépés feltételének.

2.9. Az oktatás gazdaságossága A közoktatással kapcsolatos elveink kiindulópontja az, hogy a közjó lényegét fel kell ismerni, továbbá egyéni és társadalmi (politikai) döntés kell a megvalósításhoz. A nemzetstratégia oktatási fejezetének legfontosabb elve az, hogy az oktatás a közjó szolgálata, vagyis közszolgálat. Az oktatási rendszer anyagi feltételeinek biztosítása ezért a közjó biztosításért felelős állam feladata, ám az oktatás gazdasági feltételeinek biztosításában kulcsfontosságú kérdés, hogy szakítsunk az ún. fejkvóta alapú finanszírozással, vagyis az oktatás finanszírozásának olyan új módszerét kell kidolgozni és bevezetni, amely az oktatás semelyik szakaszában nem függhet egyedül a tanított diákok létszámától. Ennek a koncepciónak megalkotása, részletes kidolgozása és bevezetése az oktatási stratégia egyik legfontosabb feladata. Ez azt jelenti, hogy az iskolának, felsőoktatási intézménynek és szakmunkásképző intézménynek nem lehet fő célja a tanulók (hallgatók) létszámának puszta megtartása vagy növelése, a hatékonyságnak a létszámnál fontosabb szemponttá kell válnia. Az oktatásügy közügy, ezért a pedagógusok bérét – megfelelő bértábla alapján – a közjóért felelős államnak kell biztosítania és a Magyar Államkincstárnak közvetlenül fizetnie. Ezért a pedagógusok körében meg kell szüntetni a megosztó, erkölcsileg kétes értékű „minőségi bérpótlékkal” és más hasonló eszközökkel történő befolyásolást. A tanítók, tanárok fizetésén túl az oktatásügy további anyagi-pénzbeli ráfordításokat igényel (épületek fenntartása, az oktatás infrastruktúrája). Ez az iskolafenntartók feladata. A plurális oktatásügy politikája lehetőséget ad arra, hogy kistelepülések iskolájának fenntartását ne kivételnek tekintsük, hanem a rendszer nyújtotta természetes lehetőségnek. Ugyancsak ez a sokszínűség teszi magától értődően lehetővé a társadalmilag hátrányos helyzetű családokból származó gyermekek – alkalmas, számukra készített kerettanterv alapján történő – oktatását és ennek finanszírozását. Hasonlóan kiemelt feladat a tehetségek gondozása. Ennek hagyományosan egyik legfontosabb lehetősége a magas színvonalú oktatást biztosító, ta-

- 18 -


nulási és tanítási fegyelmet megkövetelő gimnáziumok fenntartása. Ide tartozik az is, hogy fenn kell tartani és fejleszteni kell a középiskolai kollégiumokat, mint a nevelésnek és a tanításnak-tanulásnak, az egyéni esélyek biztosításának, a tehetséggondozásnak sajátos intézményeit. Az oktatás működtetése közügy, fenntartása közfeladat. E feladatokhoz anyagi támogatásokat kell biztosítani. A működtetés semmiképpen sem történhet pályázati rendszerben, a feladat-finanszírozás oktatási rendszerünk elveiből következik. (Ez a feladat-finanszírozás biztosíthatja a gazdaságos, takarékosabb megoldást, ugyanakkor az iskola nyugodt pedagógiai munkáját, a tervezhetőséget is, továbbá hogy az iskolaigazgatók valóban pedagógiai vezetéssel foglalkozzanak.) A pályázati rendszer az iskolák olyan jó elképzeléseinek megvalósítását hivatott támogatni, amelyek a kerettantervek követelményein túlmutatnak. A tanárok anyagi biztonságát növelő lehetőségek egyike a vizsgarendszerben és a szakfelügyeletben való részvétel. Alapvető követelmény azonban, hogy minden új jövedelem közvetlenül teljesítményhez, vagy legalább a pedagógus tudásának növekedéséhez kötődjön. Az oktatás az egyes embernek és a nemzetnek közös beruházása a jövőbe. Ezért az oktatást semmilyen értelemben nem tehetjük ki piaci hatásoknak, távol kell tartanunk tőle a profitra éhes tőkét, továbbá, meg kell akadályoznunk a pazarlást, a korrupció minden formáját. Felül kell vizsgálni a költséges „projektek” értelmét, hasznosságát. Csökkenteni kell az egyszer használatos munkatankönyvek, feladatlapok előállítására fordított költségeket. Meg kell vizsgálni a tankönyvhasználati szokásokat. Az a megalapozott gyanúnk, hogy az iskolák csak keveset használnak azokból a tankönyvekből, amelyeket a szülőkkel megvásároltatnak. Nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy a magyar gazdaság lehetőségeihez képest nálunk nagyon sok tankönyvet adnak ki. Az előző húsz évben a tananyag meghatározásában ugyanis folyamatosan tévutakon jártak, szabályozását pedig ellenőrizhetetlen szektoroknak adták át, főként a tankönyvpiacnak. Meg kell vizsgálni az új taneszközök pedagógiai hasznosságának kérdését. Egy új eszköz új lehetőséget is jelenthet, és hatékonyabbá teheti az oktatást. Alapelvnek kell azonban tekinteni, hogy a tanítás folyamatában a legfontosabb a tanár és a tanuló közötti személyes kontaktus. Alapjában véve aggályos minden olyan eszköz használata, amely a pedagógus és a diák közé áll.

2.10. Felsőoktatás Bolognával és Bologna nélkül Az egyetem Európa legjellemzőbb intézménye. Ezer éven keresztül a kontinens országaiban, így Magyarországon is, az egyetem autonóm intézmény volt, amint ezt az európai egyetemek rektorai hangsúlyozták, amikor 1988-ban aláírták a Bolognai Chartat. Az egyetemek az egységesülő Európának és egyidejűleg a nemzeti kultúrának az őrzői, művelői. Nemzetünk és az emberiség jövője nagymértékben a kulturális, tudományos és műszaki fejlődéstől függ, ennek a fejlődésnek műhelyei az egyetemek. A kutatás és az oktatás szabadsága az egyetemek életének alapvető elve; ezt az államhatalom biztosítani köteles, de el kell várni és meg kell követelni az államok szövetségétől (az Európai Uniótól) is.

- 19 -


Az egyetemeknek a társadalom egészét kell szolgálniuk azáltal, hogy az ismereteket a fiataloknak átadják. Az egyetem feladata az, hogy a tudományos kutatásban és az oktatásban hozza létre, értékelje és adja át a kultúra – ezen belül különösen a tudományok – értékeit. És ahhoz, hogy korszerűen teljesítse feladatát (és kielégíthesse korának szükségleteit), kutatási és oktatási tevékenységének minden politikai, gazdasági és ideológiai hatalommal szemben függetlennek kell lennie. Szükséges, hogy elválaszthatatlan legyen az egyetemek oktatási és kutatási tevékenysége, mert különben az oktatás elmarad a tudományos ismeretek fejlődésétől és a kor igényeitől (ezért az egyetemeken folyó kutatás feltételeit biztosítani kell). Az egyetemen együttműködnek a tanárok és diákok; a tanárok, akik át tudják adni ismereteiket és rendelkeznek mindazon eszközökkel, amelyek szükségesek tudásuknak kutatással és innovációval való továbbfejlesztéséhez; a diákok, akik feljogosítottak, alkalmasak és készek ismereteik gyarapítására. A tanárok kiválasztásánál, jogaik, és kötelességeik meghatározásánál annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy a tudományos kutatás és az oktatási tevékenység egymástól elválaszthatatlanok. Az igazság keresésének és a felismert igazság továbbadásának, a kutatásnak és az oktatásnak műhelyei az egyetemek. A technikai, műszaki, mezőgazdasági fejlődés azonban a gyakorlatban, a termelésben közvetlenül hasznosítható felsőoktatást is igényelt. Ezt a feladatot látták el a főiskolák. A főiskolák – az egyetemi képzésnél rövidebb idő alatt – kevesebb elméleti alapozással, de a tudományosság igényével az egyetemek rendszerére támaszkodva készítették fel a hallgatóikat a tudományok alkalmazását igénylő szakmákban. Európa-szerte általános volt ez a duális rendszer, és – mivel a szerves fejlődés hozta létre – ezért többé-kevésbé jól működött. A Bolognai Charta aláírását követő évtizedben a Charta szellemével és céljaival ellentétes folyamatok indultak el Európában. Megerősödött a pénzpiac szerepe a felsőoktatásban és megnőtt a politika közvetlen befolyása az egyetemek életében. A sorsdöntő fordulat az volt, amikor az európai oktatási miniszterek – szintén Bolognában – 1999-ben aláírták a Bolognai Nyilatkozatot. Ebben az aláírók állást foglaltak a duális (főiskolai-egyetemi) képzéssel szemben a két fő képzési cikluson, az alapképzésen és egyetemi képzésen alapuló rendszer bevezetése mellett. A második ciklusba való belépés megköveteli az első, legalább három évig tartó ciklus sikeres lezárását. Az első ciklus után adott fokozat, mint megfelelő képesítés alkalmazható az európai munkaerőpiacon, ami semmiféle valódi lehetőséget nem jelent, semmilyen garanciát nem ad a munkavállalásban való sikeres részvételre. Azt is óhajként fogalmazták meg, hogy az új rendszer a kreditpontok bevezetésével segítse elő a „legszélesebb” hallgatói mobilitást, adjon lehetőséget a kreditek megszerzésére felsőoktatáson kívülieknek is, például az „élethosszig való tanulás” keretei között (feltéve, hogy azt a felsőoktatási intézmények is elfogadják). Az évezredes európai-kontinentális oktatási tapasztalatokra támaszkodva megállapítható, hogy a Bolognai Nyilatkozattal jelölt folyamat már kezdetben elhibázott lépés volt, amelynek nehezen helyrehozható következményei lesznek, illetve vannak máris. Az mindenesetre megállapítható, hogy a Bolognai Nyilatkozatot nem oktatási, hanem politikai-globális gazdasági célok kényszerítették ki, és a tervek szerint a felsőoktatást a piaci szempontoknak szolgáltatják

- 20 -


ki. A kívánatos cél az, hogy a felsőoktatási intézmények nemzetközi vállalatokká váljanak, amelyek megvetik lábukat a (világ)piacon.4 A magyar oktatási stratégia egyik legfontosabb (és nagy politikai bölcsességet igénylő) célja a „Bologna-folyamat” káros hatásainak felmérése, elemzése és az aláíró országok egyetemi oktatóival együttműködve a közös tapasztalatok megfogalmazása, aztán a kár minimalizálása és (az európai országok tanáraival közösen) annak elérése, hogy az egyetemek ismét képesek legyenek visszaszerezni teljes autonómiájukat, újra megteremtsék az oktatás és kutatás ideális és optimális szabadságát. Ezért nem szabad az egyetemek fölé rendelni semmilyen intézményt sem. Ez a követelmény magában foglalja azt is, hogy az egyetemeket meg kell szabadítani az autonómiát ellehetetlenítő gazdasági tanácsoktól. Ezekre semmi szükség. A „Bologna-folyamat” reformja legalább három ponton szükséges. A kreditrendszer alkalmazásától várt pozitívumok nem teljesültek, ezzel szemben az egyetemi képzés ideje meghosszabbodott, a fiatalok nem vállalhatnak munkát lélektanilag is alkalmas időben. Következésképpen értelmetlenül későn érnek felnőtté, későn alapítanak családot. Az egyetem befejezése pedig olyan lélektani nehézségeket okoz bennük, hogy gyakran pszichológus kezelésére van szükségük. A kreditrendszer használatát tehát felül kell vizsgálni és a szükséges intézkedéseket meghozni. A kétciklusú rendszer bizonyos szakmákban eredményes lehet, és már jóval a „Bologna folyamat” kezdete előtt is működött, más egyetemi szakokon viszont kifejezetten káros. Sok szakon a kétciklusú képzés azokat a hallgatókat hozza nehéz helyzetbe, akik befejezik tanulmányaikat az első ciklussal, de azok a hallgatók is kárt szenvednek, akik benn maradnak a rendszerben. Az első szakasz sok esetben nem ad használható tudást, annyit sem, mint a hagyományos duális képzés főiskolai ága. Akik pedig a második szakaszban folytatják tanulmányaikat, csökkentett mértékű, alacsonyabb szintű tudásra építik majd tanulmányaikat, mint amilyent megszerezhettek a hagyományos egyetemi képzés első három évében. Ezért fontos cél, hogy – a plurális oktatás szellemében – ismét meg nyissuk a lehetőséget a duális rendszer gyakorlata előtt. A sokszínűség a felsőoktatásban ugyanolyan fontos, mint a közoktatásban. A főiskolák létét sokféle igény alapozza meg, de a kizárólagosan piaci alapon szerveződött, a tudomány kontrollját kikerülő és a társadalmi hasznosság igényét teljesen elkerülő főiskolákat fokozatosan az egyetemek szakmai ellenőrzése alá kell vonni. A felsőoktatás évekkel ezelőtt kezdődött integrációját is felül kell vizsgálni, optimalizálni kell a minőségbiztosítás, a gazdaságosság és az adminisztráció követelményeit. A felsőoktatás különösen fontos területe a pedagógusképzés. Az óvó-, tanító-, tanárképzés legalább négy különböző feladatot jelent: az óvónő és tanítóképzés, valamint az alapiskolák 58. évfolyamában tanító tanárok képzése főiskolai szintű oktatást igényel, míg a középiskolai tanárokat egyetemeken kell képezni. Az egyetemi képzésnek a főiskolai tanárképzés nem csökkentett értékű formája. Más a két képzés célja, mások a célcsoportok. Az egyetemi szintű tanárképzésben a képzés teljes ideje alatt magas szintű szakmai ismereteket kell a hallgatók 4

A Bolognai Nyilatkozat (1999) „rendelkezései” világosan levezethetők a WTO tagállamai által 1995-ben aláírt GATS egyezmény és a TRIPS egyezmény pontjaiból: http://www.n-p-m.hu/bolognah.pdf .

- 21 -


számára nyújtani, világszínvonalon kell tanítani a matematikát, fizikát, történelmet, irodalmat, törekedni kell arra, hogy tudós tanárokat képezzünk. Támogatni kell az egyetemet végzett tanárszakos hallgatók tudományos fokozathoz jutását, és ezt vonzóvá lehet tenni azzal, ha az iskoláknak érdekében áll fokozattal rendelkező tanárok alkalmazása. A szaktudományok oktatásával párhuzamosan fokozódó mértékben tanítani kell a pedagógiai és lélektani ismereteket. A pedagógiai képzés legfontosabb eleme azonban a gyakorló iskolák életébe való bekapcsolódás legyen. Az oktatásban való részvétel az egyéni boldogulás egyik feltétele, a gyermek és ifjú első rendű érdeke. Ugyanennyire fontos azonban a családnak és az egész nemzetnek is. A tanítás és tanulás befektetés a közösség és a tanuló részéről. Ezért az oktatás minden részfeladata – a szűkebb értelemben vett közoktatás, a szakképzés és a felsőoktatatás – közfeladat, „köz-oktatás”. Az igazságosság követelményével ellentétes lenne a tandíjfizetés kötelezettsége. Mivel – ismét hangsúlyozzuk –, a felsőoktatás is közügy, fenntartása közfeladat. A közjóért felelős állam joga és kötelessége az egyetemekkel, főiskolákkal szemben támasztott társadalmi igények felmérése, és a felvehető hallgatók ún. keretszámának megállapítása. (Ha az egyetemnek szabad kapacitása van, akkor állami támogatás nélkül is oktathat hallgatókat, magyar és külföldi állampolgárokat egyaránt. A hazánkban tanuló külföldi diák azonban tandíjmentes oktatásban részesülhet, főként akkor, ha ez nemzetpolitikai szempontból indokolt.) Minthogy az érettségi vizsga a középiskolai tanulmányokat záró – a közoktatást visszahatóan szabályozó – vizsga, megszerzése szükséges a felsőfokú tanulmányok elkezdéséhez, de az egyetemek, főiskolák és a felsőfokú szakképzés intézményei felvételi vizsgákat szervezhetnek, hogy megállapítsák a tanulmányokra jelentkezők alkalmasságát és kiválasszák a tanulmányok megkezdésére alkalmas diákokat. A felvételi követelményeket nyilvánosságra kell hozni és nem lehetnek ellentétesek a Nemzeti nevelési kódex szellemével és elvárásaival. A felvételi vizsgákat szervező felsőoktatási intézményektől el kell várni, hogy származási, szociális és családi körülményeket többletpontokkal ne méltányoljanak.

2.11. Szakképzés A szakmai oktatás válsága is visszavezethető néhány balliberális téveszmére.5 A legtöbb kárt az a – két évtizede egyeduralkodó – nézet okozta, hogy „nem állíthatjuk kényszerpályára a fiatalokat”, és ezért nem kényszeríthetők korán szakmai képzésre. Előbb el kell juttatni őket az érettségi vizsgáig. Ezzel szemben a szakképzést bizonyos értelemben már 10 éves korban el lehet kezdeni. Lehetséges, hogy az alapiskola felső tagozatában a tanulók némelyikét érdekli pl. a technika, az informatika, a mezőgazdaság, népi iparművészet, a gasztronómia vagy a beteggondozás. Az oktatási rendszer sokszínűsége lehetőséget ad arra, hogy ésszerű órakeretben már a közoktatás keretei között tanítsák az adott szakterület tudnivalóit. Ezt közoktatási feladatnak tekintjük, hiszen vannak olyan gyermekek, akiknek ezeknek a „gyakorlati” ismeretek olyan érdekesek, mint másoknak pl. a rajzolás vagy az éneklés. 5

Tót Éva: A világbanki szakképzési modell : (in: Educatio folyóirat 1996/I szám)

- 22 -


A szakmai oktatás kérdésében hasonló elveket fogalmazhatunk meg, mint a felsőoktatással kapcsolatban. A szakmai képzésnek olyan általános (szakmacsoporthoz tartozó) ismereteket kell nyújtania, hogy a tanuló a munkaerőpiacon valóban jól hasznosítható tudás birtokába jusson, képes legyen új szakmai ismereteket önállóan megszerezni. Az első szakmunkás-bizonyítvány megszerzésének költségeit az államnak kell vállalnia, de lehetséges, hogy további bizonyítványok megszerzésének költségeit is, ha a köz érdeke ezt kívánja. A szakképzésben különösen érvényesülnie kell a pluralitásnak. Az a természetes, ha a tanuló az alapiskola nyolcadik osztálya után érdeklődésének megfelelő szakmai iskolában folytathatja a tanulást, tehát szakmunkásképző intézetben vagy szakközépiskolában. Az oktatási rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy érettségi bizonyítvány megszerzése után is szakmunkásképző iskolában tanulhasson tovább a tanuló, vagy felsőfokú szakképzésben vehessen részt. Oktatási stratégiánk támogatja a felsőfokú szakképzést, hiszen ez a fajta képzés nyújthat alternatívát a sok esetben értéktelen főiskolai vagy egyetemi oklevelekkel szemben. A szakmunkásképzés tartalmi szabályozását a közoktatáshoz hasonlóvá kell tenni, centrumában a szakmák (szakmacsoportok) igényei szerint szerkesztett, minősített és jóváhagyott kerettantervekkel. Ezek kialakításában alapvető támaszkodni kell a szakmai köztestületek véleményére, mert ők képviselik a munkaadói kör érdekeit, szakmai igényeit.

3. Tennivalók Megfogalmaztuk a magyar nemzet értékeit védő, a magyar nemzet érdekeit képviselő és a magyar emberek boldogulását szolgáló oktatási rendszer elveit és a belőlük levezethető célokat. Ezek alapján most összefoglaljuk a célok megvalósításhoz elengedhetetlen tennivalókat. A közoktatás, a felsőfokú és szakképzés egységes rendszert alkotnak. A felsőoktatás és a szakképzés egymáshoz kapcsolódó rendszere – a munkaerőpiac elvárásait figyelembe vevő – tervezést és információs rendszert igényel. Ezeket a feladatokat egy minisztérium irányítása alá kell rendelni, nem szabad engedni a szakmai csoportérdekeknek. Természetesen össze kell hangolni a különböző szakmapolitikai célokat, a feladatok végrehajtása során figyelembe kell venni a különböző szakmai-vállalkozói köröknek, továbbá az egészségügy, mezőgazdaság, államigazgatás kormányzati és szakmai képviselőinek véleményét. (Ennek megvalósulása esetén az orvosképzésben a rezidensképzés ellentmondásai várhatóan feloldhatók.) Az egységes működés és működtetés érdekében az oktatásügyet irányító és a kulturális feladatokat koordináló tárca működését el kell választani egymástól.

3.1. Közoktatási törvény Az oktatást irányító minisztériumnak a választások után az egyik első teendője lesz felmérni az oktatás helyzetét. Meg kell vizsgálni a tanulók tudását a korábbi évek (évtizedek) állapotához képest. Fel kell mérni a tankönyv- és taneszközhasználat szokásait. Meg kell vizsgálni, hogy jól hasznosulnak-e az oktatás erőforrásai, és a tanárokra nehezedő adminisztráció értel- 23 -


mét. Csökkenteni kell az adminisztrációt, különösen a nevelő-oktató munkát végző pedagógusok körében. A legsürgetőbb tennivaló még a választások előtt az új közoktatási törvény. Az 1993-ban elfogadott közoktatási törvényt hatályon kívül kell helyezni, új törvényt kell szerkeszteni, és késlekedés nélkül el kell fogadtatni. Az új közoktatási törvénnyel szemben támasztott elvárásaink az elveinkből (és a rájuk épülő célokból) következnek. A tankötelezettséggel kapcsolatban ez a dokumentum deklarálja, hogy az állam a közoktatás vagy a szakképzés keretei között (tandíj nélkül) köteles tanítást biztosítani a tanuló 18 éves koráig, a tanuló azonban csak 16 éves koráig kötelezhető iskolába járásra. A tankötelezettség teljesítéséért a szülő büntetőjogilag is felelős. A tankötelezettség elmulasztása a családtámogatás szüneteltetését eredményezi.6 A szülő feladata a tankötelezettség teljesítése akkor is, ha a gyermeket fegyelmi okokból az adott iskola eltanácsolja. Alapelvünk, hogy a tankötelezettség nem jelentheti azt, hogy az iskola gyermekmegőrző hely. Az iskolába járás a gyermeket és a neveléséért elsősorban felelős szülőt kötelezi. Nyilvánvaló, hogy ezek a feltételek túlmutatnak a közoktatási törvényen, mint az is, hogy meg kell fogalmazni és törvénybe kell iktatni a szülő büntetőjogi felelősségét a kiskorú gyermeke által elkövetett bűncselekményért. Az új közoktatási törvény rögzíti a plurális oktatási rendszer fő pontjait. Állást kell foglalni a többféle értelemben sokszínű közoktatási rendszer mellett: iskolaszerkezet, tantervi irányítás és fenntartó szerint is. Ez azt jelenti, hogy szakítani kell az egységes – ún. komprehenzív – iskola kötelező (eddig megkérdőjelezhetetlennek feltüntetett balliberális) koncepciójával, és ezzel együtt el kell vetni az ideológiai alapú „iskolai integráció” követelményét, lehetővé téve ugyanakkor az igazságosságon és szolidaritáson alapuló integrációt. A közoktatás 12 évfolyamos iskolarendszere a többfelé ágazik. Törzse a 10 évfolyamos alapiskola, amelynek negyedik, hatodik és nyolcadik osztálya (évfolyama) után a tanuló középiskolában vagy szakmunkásképző iskolában folytathatja a tanulást. A közoktatási rendszerben nyolc-, hat-, és négy osztályos gimnáziumok és általában négy osztályos szakközépiskolák működnek. A törvény támogatja az iskolarendszer sokszínűségét, így a közoktatás iskolafokozataiban a 4+8-as, 6+6-os (azaz 4+2+6-os), 8+4-es (azaz 4+4+4-es) egymással párhuzamosan működő sajátos magyar szerkezetet, nem támogatja azonban a hat osztályos alsó tagozatot. Az „átjárhatóság” feltételeit a középiskolai fokozatot előkészítő alapiskolának kell teljesítenie. Az alapiskola bevezető szakasza a 4 osztályos alsó tagozat, amely a nagyon eredményes magyar iskolarendszer értékei és hagyományai alapján arra hivatott, hogy a gyermekeket a műveltség alapelemeire tanítsa meg. A felső tagozat az ötödik osztállyal kezdődik és a nyolcadik osztállyal fejeződik be. Ez kiegészülhet kilencedik és tizedik osztállyal, mint záró vagy „polgári” tagozattal. Az alapiskola tehát 4+4+2-es szerkezetű. (Az alsó tagozatban tanítói oklevéllel rendelkező pedagógusok tanítanak, a magasabb évfolyamokban főiskolai diplomával rendelkező felsőtagozatos tanárok.) A tanulók az alapiskola negyedik, hatodik, nyolcadik évfolyama (osztálya) után érettségit adó nyolc-, hat-, és négy osztályos gimnáziumban, a nyolcadik osztály után négy osztályos 6

Ez a követelmény a Nemzeti Pedagógus Műhely 1994-ben összeállított tézisei között is szerepelt. Az 19982002 között hatalmat gyakorló Orbán-kormány programjának sikeres eleme volt.

- 24 -


szakközépiskolában vagy szakképző intézetben (szakiskolában) tanulhatnak tovább. Ha azonban a nyolcadik évfolyam végére sem alakult ki a tanulónak jövőre vonatkozó elképzelése, akkor az alapiskola záró tagozatában tanulhat tovább, és így tehet eleget a tankötelezettségnek. Az alapiskola tizedik évfolyama után a tanuló szakképző intézetben folytathatja tanulmányait. A plurális oktatási rendszerben az „átjárhatóság” biztosítva van, iskolaváltásra ez a rendszer sokféle lehetőséget ad, de teljesítményhez kötötten. Az iskolaváltás szabályos esete az, amikor a tanuló az alapiskolai tanulást megszakítva „továbbtanul”. A tanuló az alapiskolából három évfolyam végén mehet át középiskolába vagy szakképző iskolába. A fogadó iskola a felvételt követelményekhez kötheti, tehát felvételi vizsgához is. A felvételi vizsgát az iskola szervezi, követelményeit a Nemzeti nevelési kódex alapján állítja össze. A tankötelezettség átértelmezése felveti az iskolaválasztás kérdését. Természetes, hogy a lehetőségek keretei között a tanuló szabadon választhat iskolát, az azonban, hogy élhet-e a lehetőséggel, a választott iskola igényeitől, céljaitól, az iskola tanulóinak érdekétől is függ. A közoktatási törvény rendelkezik az érettségi vizsgáról. A korábban vázolt céloknak megfelelően az érettségi vizsga a külső és belső tagokat tartalmazó vegyes bizottság előtt a felkészítő iskolában zajló, a közoktatást záró, a műveltséget igazoló egységes és egyszintű vizsga. A kötelező érettségi tárgyak: magyar nyelv, irodalom, történelem, matematika, egy természettudományos tárgy és egy idegen nyelv. Hangsúlyozni kell, hogy az érettségi vizsgát csak a tanulmányok befejezése után lehet abszolválni, és közoktatáson kívüli vizsga nem helyettesítheti az érettségi vizsgát. Az érettségi vizsgával kapcsolatos fontos feladat a követelmények kidolgozása. Az érettségi követelményeknek két összetevője van. Az első az, amely minden érettségizőre egységes érvényes, és amelyet a Nemzeti nevelési kódex alapján kell kidolgozni, és amelyet nem szabad gyakran változtatni. Ezeket úgy kell megfogalmazni a követelményeket, hogy minden érintett számára évekre előre kellően világos legyen, hogy mit kell tudni (és hogyan) a jeles, a jó stb. minősítésért. A követelményeket absztrakt módon, példák segítségével kell megfogalmazni, úgy, hogy ezek elég általánosak legyenek, és jól körülhatároljanak egy-egy témakört. Az érettségi követelmények második része az osztályt tanító tanárok folyamatos oktató (és értékelő) munkáját tükröző dokumentumokon alapul, és kiegészíti, értelmezi az egységesen érvényes részt. Az új közoktatási törvény meghatározza a tanári-tanítási szabadság kereteit, megakadályozza a felelőtlen individualizmust az iskolában. A háromszintű tantervi szabályozás a pedagógiai szabadságnak, a tanítás jó minőségének, a nevelés hatékonyságának az egyik nagyon hatékony eszköze. A törvény leírja a tantervi szabályozás alapjait, a kerettanterv húsz év után végre pontos fogalmát, a kerettantervek elkészítéshez szükséges Nemzeti nevelési kódexet. Ez a dokumentum kellő egyértelműséggel körülírja a magyar közoktatás különböző iskoláiban és különböző iskolafokozatokban tanított tudás közös lényegét (tehát nem minimumát!). Rendelkezik a tantárgyakról, a tantárgyak tanításának céljáról, de a tantervi minimum meghatározását (az oktatott tananyag mennyiséget) a kerettantervre és lényegében a kerettanterveket jóváhagyó testületre bízza.

- 25 -


A közoktatási törvény és a Nemzeti nevelési kódex fontos feladatnak tekinti, hogy a tanulók az egészséget értéknek tekintsék. A tanügyi dokumentumok leírják a tananyagszervezők, az iskolafenntartók, az iskolák és az egyes tanárok feladatait és felelősségét a gyermekek egészséges fejlődésében (rendszeres testnevelés, mozgás, rendszeres és sokirányú védőnői-orvosi ellenőrzés), továbbá az iskolán belüli egészséges tanulás feltételeinek biztosításában. A közoktatási törvény és a Nemzeti nevelési kódex kiemelt területnek tekinti a fogyatékkal élők tanítását, fejlesztését, az oktatási stratégia elveinek szellemében érvényre juttatva a perszonalitás, a szolidaritás és az igazságosság követelményeit, hogy a sokféle emberi adottság az egyéni boldogulás és a nemzeti közjó érdekében kibontakozhasson. Ezért érvényesíteni kell az oktatási rendszer pluralitásában rejlő lehetőséget és az ésszerű – baloldali ideológiától mentesített – integráció követelményét. A fogyatékkal élők esélyeit semmiképpen sem az biztosítja, ha olyan iskolákba járatjuk őket, amelyekhez nincsenek megfelelő adottságaik, hanem az, ha olyan iskolákat hozunk létre – az oktatási sokszínűség szellemében –, amelyek az egészséges emberek társadalmában végzett munkára alkalmas tudással és ezt igazoló oklevéllel, diplomával látják el őket. Ezért a Nemzeti nevelési kódex leírja a hátrányos helyzetben élők, fejlesztésre szorulók oktatásának (felzárkóztatásának) céljait és eszközeit, és útmutatást ad megfelelő kerettantervek elkészítéshez. A Nemzeti nevelési kódex leírja azokat a szempontokat, amelyeket a Trianonban elszakított magyar nemzetrészek oktatásában figyelembe kell vennünk, és eszközöket, amelyeket fel kell használnunk. Ugyanakkor fontos feladat a szomszédos népek történetének, irodalmának, kultúrájának megismerése, továbbá a nemzeti kisebbségek oktatásához szükséges – szakmailag megfelelő – kerettantervek jóváhagyása. Ez a dokumentum ad útmutatást ahhoz, hogy az alapiskolai kerettantervek hogyan biztosítsák azokat a követelményeket a tanításban, amelyeket a következő iskolafokozat elvárhat, tehát például ez a kódex határozza meg azt, hogy mit kell tanítani az alsó tagozatban, hogy a gyermek nyolcosztályos gimnáziumban tanulhasson tovább. A Nemzeti nevelési kódex meghatározza, hogy – a sokszínű oktatás keretei között – milyen a nemzeti műveltség elsajátításával kapcsolatban milyen tartalmi és módszertani követelményeket támasztunk a magyar oktatási rendszerrel szemben. A magyar nyelv értékeinek elsajátítása a gazdag érzelemvilág, a hazaszeretet, a fegyelmezett (logikus) gondolkodás feltétele, a kódex tartalmazza azt is, hogy a tanulók a közoktatás évfolyamaiban mennyi memoritert sajátítsanak el, A Himnuszt és a Szózatot minden tanulónak meg kell tanulnia. A nemzeti műveltségeszménynek ez a kódexe általánosan is állást foglal a szóbeliség mellett, háttérbe szorítva a különböző teszteket. A szövegértés a magyar nyelv használatához kötődő fontos követelmény, amelyet a Nemzeti nevelési kódexben leírt és a kerettantervekben pontosított elvárásokkal az alapiskolában kell teljesíteni. Középiskolai kerettantervek – mint kialakult készséget – feltételezik a szövegértést. A magyar történelem tanításával kapcsolatban a kódex megfogalmazza azt az elvárást, hogy a tanulóknak – figyelembe véve a sokszínű pedagógia követelményeit és lehetőségeit –, meg kell ismerkedniük a magyar nép történelmének minden korszakával, kellő figyelmet for-

- 26 -


dítva a Trianoni Békeszerződés igazságtalanságaira, az 1956-os forradalom eseményeire, az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltásra és következményeire. Az erkölcsi nevelés megkérdőjelezhetetlen elvárását is leszögezi a közoktatási körvény. A nevelők, tanítók, tanárok példája erkölcsi minta, ezért nagy a felelősségük, és nem magánügyük, hogy etikai kérdésekben hogyan vélekednek. Az irodalom, a történelem, az egyháztörténet, a tudománytörténet nagy alakjai, az irodalmi művek szereplői adnak pozitív és negatív erkölcsi példákat. A fiatalok erkölcsi életét leghatékonyabban az ő példáik alakítják. Szükséges és hasznos lehet azonban az etikai tapasztalatok, minták és elvek rendszerezésére, a közoktatás magasabb évfolyamaiban a jól átgondolt etikatantárgy bevezetése. A törvény tisztázza a kerettantervek és a tankönyvek viszonyát, rendelkezik a kerettantervek biztosításáról, alkalmazásáról, adaptációjáról, továbbá a folyamatos ellenőrzéséről és a jóváhagyás folyamatáról. Ezzel kapcsolatban azt kell hangsúlyozni, hogy a kerettanterv az elsődleges, ehhez készülnek tantervek, és ehhez írnak tankönyveket. Sem a tanterveket, sem a tankönyvek számát nem szabad korlátozni, de a kidolgozásuk és jóváhagyásuk, esetleges viszszavonásuk feltételeit, a jóváhagyás eljárását pontosítani kell.

3.2. Szakmai önkormányzat A közoktatási törvény leírja a pedagógus jogállását. Az oktatás szabályozását abba az irányba kell terelni, hogy az iskolák közalkalmazottként alkalmazzák a tanárokat, és ne legyenek ellenérdekeltek nagyobb tudással rendelkező, tudományos ambíciókkal rendelkező tanárok alkalmazásában. A közoktatási törvénnyel együtt el kell készíteni a pedagógusok szakmai önkormányzatáról szóló törvényt. E két törvény együtt biztosítja a pedagógusok erkölcsi védelmét, hatékony segítséget nyújt az iskolai konfliktusokban, ugyanakkor megköveteli a pedagógusoktól a pedagógusetikai kódex betartását. A szakmai köztestület fontos szerepet kap a szakmai munka feltételeinek biztosításában, az újjászervezendő szakfelügyelet megszervezésében és működtetésében, a közoktatási vizsgák, különösen az érettségi vizsga követelményeinek, tételeinek kidolgozásában, a vizsgák lebonyolításában. A szakmai szervezetnek – mint áttekintéssel rendelkező országos szervezetnek– fontos szerepe van a regionális oktatáspolitika kialakításában, az iskolaszerkezet tervezésében, továbbá a kerettantervek elkészítésében, minősítésében, felülvizsgálatában, a tankönyvek és taneszközök tantervekhez való viszonyának ellenőrzésében, a tankönyvek tartalmi, pedagógiai, esztétikai minősítésében. A közoktatási törvénynek támogatnia kell a pedagógiai szabadságot. Nyilvánvaló, hogy a tantervelmélet fő kérdései: hogy mit tanítunk, hogyan tanítunk, és hogy miért tanítunk, mindig új problémákat vetnek fel. Az oktatás úgy válik egyre eredményesebbé, ha a tanárok keresik az új feladatokat és az új megoldásokat. Az ellenőrzött sokszínűség a minőség garanciája, de a sokszínű pedagógia koncepciója csak lehetőséget ad a minőség növekedésére. A legfontosabb feltétel az ellenőrzésnek, a szakfelügyeletnek korszerű formában történő újjászervezése. Az új szakmai felügyelettel kapcsolatban azt várjuk el, hogy ténylegesen iskolában tanító tanárok végezzék ezt a munkát, és évente több alkalommal is vállalni tudja ezt az (esetenként esetleg) 3-4 napos feladatot. A rendszer akkor működik jól, ha a szakfelügyelői munkában való részvétel a lehető legtöbb tanárnak szakmai elismerést jelent és a tanári életpálya kiépítésének

- 27 -


lehetséges útjává válik, és ezen túl a szakfelügyelői munkában való részvétel – a tanári munkáért járó közalkalmazotti fizetést kiegészítő – jelentős jövedelemnövekedést jelent. A szakfelügyelet korszerű formájának létrehozása optimális befektetés, amely az egész közoktatási rendszer hatékonyságát, eredményességét oly mértékben növelheti, hogy valóban elérhetjük, hogy a magyar iskola újra a világ egyik legjobb iskolája legyen. A pedagógusok szakmai önkormányzatának hivatását, feladatait el kell választani a pedagógusok munkavállalói érdekeit képviselő szakszervezetek tevékenységétől. Magyarországi tapasztalatok is igazolják, hogy ez lehetséges elvárás és hasznos gyakorlat. Hasonlóan világosan ki kell jelölni más érdekképviseletek (például a diák önkormányzatok) szerepét és el kell választani a pedagógusok szakmai önkormányzatának munkájától.

3.3. Felsőoktatás Felfogásunk szerint érvényben van a Bolognai Charta (1988). Ennek szellemében meg kell vizsgálni, hogy érvényesül-e az egyetemek és általában a felsőoktatás autonómiája, gazdasági, politikai függetlensége. Ennek tisztázásához tapasztalatokat kell gyűjteni arról, hogy a külföldi gyakorlatban megvalósul-e az európai egyetem eszméje, milyen eredményeket hozott és milyen problémákat vetett fel a Bolognai Nyilatkozat (1999) aláírásával kezdődött kezdődött folyamat. A következtetéseket levonva arra kell törekedni, hogy megóvjuk az egyetemeket, főiskolákat a piaci hatásoktól, a tőke befolyásától, ezért a „gazdasági tanácsokat” meg kell szüntetni. A felsőoktatásban is ki kell dolgozni a finanszírozásnak olyan módját, amely az oktatott hallgatók száma mellett más mértéket is alkalmaz. El kell érni, hogy semmiképpen se legyen érdeke a felsőoktatás intézményeinek a hallgatót csak pénzügyi érdekek miatt felvenni és felszínes oktatásban részesítve az oktatási rendszerben tartani. A felsőoktatásban és kutatásban a forráshiányt fel kell számolni, az egyetemi autonómiát valóban biztosítani kell; meg kell óvni a felsőoktatást attól, hogy a globális piaci szereplője legyen. A felsőoktatásban az oktatás feltételeit a közjó megvalósulásáért felelős államnak biztosítania kell, az egyetemi intézetekben folyó kutatást is szükséges támogatnia, hiszen a felsőoktatás így biztosíthatja a színvonalas oktatást, így jöhetnek létre a nemzetközi kapcsolatok és így valósulhat meg a szükséges tudományos együttműködés. A felsőoktatás közfeladat, az egyetemi-főiskolai képzés működése nagy részben közteher, ezért törekedni kell a takarékosságra. Ennek érdekében nemzetgazdasági, szociológiai, pszichológiai és oktatáspolitikai elemzést kell folytatni, hogy feltárjuk a kreditrendszer bevezetésének következményeit, meg kell vizsgálnunk, hogy mit érdemes ebből megtartani és mit nem. A Bologna-folyamat ellenére a folyamatok még helyes irányba terelhetők a plurális felsőoktatás megvalósulásával. Új felsőoktatási törvényt kell készíteni, amely megfelelő jogosítványokat ad az egyetemeknek. Az érettségi vizsga a középiskolai tanulmányokat lezáró, de nem felvételi vizsga. A felsőoktatás (amint a szakképzés is) a rendszerükbe belépni kívánó tanulóval szemben maga támaszthat követelményeket és saját hatáskörében felvételiztethet, de a belépés feltételének természetesen elfogadhatja az érettségi vizsgát is.

- 28 -


Az egyetemi oktatók közalkalmazotti státuszát és a méltó bérezést biztosítani kell. Az ehhez szükséges források megvannak, hiszen jelentős tartalék van a felsőoktatásban is. Át kell gondolni, hogy megfelel-e az igazságosság követelményeinek a felsőoktatás legfelsőbb vezetőinek kiemelt fizetése. Az oktatás demokratizálásából fakadó követelmény, hogy a profeszszoroknak fontos szerepük legyen az egyetemek, főiskolák vezetésében. Át kell gondolni az intézmények és intézetek minősítésének rendszerét, az akkreditáció szerepét és gyakorlatát. Támogatni kell – a közoktatásnál leírt szempontoknak megfelelően a – felsőoktatásban az oktatók szakmai önkormányzatának létrehozását. A plurális oktatás követelményeinek a felsőoktatásban is érvényesülnie kell. Ezért szakmai szempontokat figyelembe véve ismét lehetőséget kell adni a duális rendszernek, de a tudomány és a társadalmi hasznosság kontrollját teljesen kikerülő főiskolákat fokozatosan az egyetemekhez kell integrálni. Meg kell vizsgálni a tanító- és tanárképzés feltételeit, a pedagógusképzésben érvényes keretszámokat. Érvényesíteni kell a takarékosság követelményeit, de biztosítani kell a fontos tanárszakok kereteinek feltöltését. A főiskolai szintű pedagógusképzésben nagy hangsúlyt kell fordítani a gyakorlati képzésre, míg az egyetemi szintű tanárképzésben mindvégig magas szintű szakmai ismereteket kell nyújtani, világszínvonalon tanítani, egyúttal természetesen biztosítani kell a pedagógiai és lélektani ismeretek oktatását is, valamint az iskolai munkában és az oktatásban való folyamatos részvételt. A magyar pedagógia nagyon eredményes szakasza az óvodai nevelés, ezt a továbbiakban is biztosítani kell. Ezért az óvónőképzésben folytatni kell a hagyományokra támaszkodó képzést, továbbképzést.

3.4. Szakképzés Leírt céljainknak megfelelően felül kell vizsgálni a szakoktatási törvényt. Kívánatos, hogy a szakképzés a gimnáziumi képzésnek értékes alternatívája legyen. Érvényesíteni kell a sokszínűséget. Ennek egyik eszköze a szakmai irányoknak megfelelő kerettantervek rendszere. A sokszínűség a szakképző iskolák szabadabb rendszerében is jelentkezik, a szakmai képzésben részt lehet venni a nyolcadik évfolyam után (szakiskolában és szakközépiskolában), és alapiskola tizedik évfolyama után, de érettségi után is. Az, hogy az egyes iskolákban mekkora a szakmai és a közismeretei órák aránya, a kerettantervre tartozó kérdés. A szakképzés tartalmi feltételeinek meghatározásában, a szakképzési kerettantervek elkészítésében ki kell kérni a szakmai kamarák és a vállalkozók véleményét.

3.5. Gyógypedagógiai képzés A magyar nemzetstratégia alapelvként rögzíti a személy értékét, az ember méltóságát és természet adta jogait. Ebből az elvből következik, hogy olyan pedagógiai rendszert kell kialakítani, amely figyelemmel van az emberek sokféleségére és ennek megfelelően mindenkinek biztosítani igyekszik azokat a lehetőségeket, amelyek optimálisan elősegítik képességei kibontakozását, biztosítják az emberhez méltó életét. Igyekszik mindenkinek megadni azt az esélyt, amellyel a legtöbbre viheti az életben. Az esélyegyenlőség helyes értelmezése azt je- 29 -


lenti, hogy mindenki olyan iskolába járhat, amely számára a legjobb. Ezért úgy látjuk, hogy – a magyar pedagógia történetének tapasztalataira alapozva – támogatni kell a különböző betegségekben szenvedők, fogyatékkal élők sajátos tanítását, azaz nevelését és oktatását. Sok olyan gyermek van, akinek a sérülése lehetővé teszi, hogy részben vagy teljesen egészséges, ép gyermekekkel együtt járjon iskolába. Ez természetes akkor, ha a mozgás-, hallásvagy látássérült tanuló ambíciója és tehetsége alapján alkalmas az épekkel való együtt tanulásra, még akkor is, ha a fogyatékosság természete szerint bizonyos iskolai tevékenységek alól fel kell menteni. (Ezeknek a lehetőségeknek a körét a kerettanterv határozza meg.) Sok más gyermek viszont olyan fogyatékossággal él, amely szükségessé teszi, hogy gyógypedagógiai iskolában gyógypedagógusok neveljék. A kerettantervek megszerkesztésekor nem kell feltétlenül a tanulási nehézségekkel élő gyermekek állapotára tekintettel lenni, de az államnak feladata minden tanulási nehézség- kategóriához kidolgozni a megfelelő kerettantervet. A plurális oktatási rendszer világosabb helyzetet teremt a pszichológiai szakértői bizottságok tevékenységéhez. A tanulási nehézségeket vizsgáló szakértői bizottságok munkája könnyebb lesz, hiszen az oktatási rendszer sokféle iskolatípust kínál a tanulási nehézségekkel küszködő gyermeknek.

3.6. Kapcsolódó törvények Az ifjúság tanításának jogi kereteit a közoktatási, a felsőoktatási és a szakoktatási törvény biztosítja. Az oktatási stratégia fontos eleme a pedagógusok demokratikusan működő szakmai szervezetének (Pedagógusok Szakmai Önkormányzata) törvénnyel történő létrehozása, feladatainak meghatározása, működésének biztosítása. Semmi esély nincs a nevelési célok megvalósulására, a jog-, a vagyonbiztonságra hazánkban, ha különböző törvények nem emelik ki hangsúlyosabban a szülők felelősségét gyermekeik nevelésében. A törvényeknek elő kell mozdítaniuk azt, hogy a szülőknek érdeke legyen gyermekeiket a tanulást, a munkát szerető és törvénytisztelő állampolgárrá nevelni. Az oktatás megjavítására fordított erőfeszítéseink értelmetlenek és hatástalanok maradnak mindaddig, amíg a szülők nem értékelik az iskolát, nem adják meg a tiszteletet a pedagógusnak. Meg kell szavazni azt a – gazdasági törvényekhez tartozó – törvénymódosítást, amely előmozdítja, hogy a magyar családokban több gyermek szülessen. Ez a jogszabály hozzájárulhatna ahhoz, hogy az iskolaszerkezetet fennmaradjon és fejlődjön. Elősegítené azt is, hogy a fiataloknak és szüleiknek a minőségi oktatás értéket jelentsen és felismerjék érdekeiket és esélyeiket, mert ez az igazi esélyegyenlőség feltétele. A szakmai oktatás: a felsőoktatás és a szakképzés fejlesztése elválaszthatatlan a gazdaság élénkítésétől, a kultúra hathatós támogatásától, az egészségügy (és természetesen az oktatásügy) fejlesztésétől, ezért ezeknek a területeknek költségvetési támogatására van szükségük. A gazdaság és a szakmai oktatás egymásra van utalva. A szakmai oktatás megújulásának szükséges feltétele gazdaság növekedése, tudást igénylő munkahelyek létesítése. Fordítva is igaz ez: a hatékony és növekvő gazdaságot csak jól képzett szakemberek munkájával építhetjük. Az oktatás – főként a felsőoktatás – elválaszthatatlan a kutatástól. Az alapkutatást és az alkalmazott kutatást, a humán- és a természettudományos kutatást serkenteni és támogatni kell,

- 30 -


még akkor is, ha közvetlenül és azonnal nem termel profitot. Az élénk tudományos élet öszszekapcsol bennünket a világ alkotó szellemi erőivel. Ezért növelni kell a tudományos kutatás állami támogatását, különösen az akadémiai kutatóhelyeken folyó munkát, de elkülönítve biztosítani kell az – az autonómia követelményének megfelelően – az egyetemeken folyó kutatás támogatását. A családi életre nevelés és az egészséges életvitel kialakítása érdekében szükség lesz a védőnői hálózat fejlesztésére, és gondot kell majd fordítani a védőnők megfelelő pedagógiai képzésére is, hiszen sokat segíthetnek a helyes szülői magatartás kialakításában és a gyermekek egészégére leselkedő veszélyek felismerésében és elhárításában. Elő kell segíteni olyan kulturális természetű programok beindítását, amelyek a fiatalokat „bevonják” az utcáról, kivonják a kortárscsoport befolyása alól, az iskolán kívül is kultúrára nevelik, megóvják őket a káros hatásoktól (drog, alkohol, dohányzás, szexuális devianciák), ezzel csökkenne a fiatalkorúak és fiatalok által elkövetett bűncselekmények száma. Ilyen társadalmi méretű program megvalósulása javítaná az ifjúsági sport helyzetét, elősegítené a fiatalok napi testedzését, és alapja lehetne egy országos méretű ifjúság mozgalomnak, amely hatékony eszköze lenne a magyar nemzet megmaradásának, a kultúra fennmaradásának. Ilyen kulturális koncepció megvalósítása a nevelés nagy lehetősége lenne, a fiatalok személyiségének fejlesztése mellett azzal a haszonnal is járna, hogy természetes módon oldhatná meg a kulturális intézmények (elsősorban színházak) támogatását és pozitív hatást gyakorolna a munkaerőpiacra, és így a magyar gazdaságra. Azt is eredménynek könyvelhetnénk el, hogy a gyermekeket megtanulnák az igényes és kritikus válogatást a modern tömegtájékoztatási eszközök kínálatában, és esély lenne arra, hogy az olvasás kultúráját ismét felfedezzék. A tömegtájékoztatás a gyermekekre és a fiatalokra jó és rossz hatást egyaránt gyakorolhat. Elveink megfogalmazásakor világossá tettük, hogy mit tartsunk jó és rossz befolyásnak. A jó hatások erősítése, a rossz hatások csökkentése az oktatási rendszer feladatai között is szerepel, és – ami a dokumentumokat illeti – a Nemzeti nevelési kódexre és a kerettantervekre tartozik. A tömegtájékoztatással kapcsolatos törvénykezésnek azonban meg kell vizsgálnia, hogy milyen – pénzben is kifejezhető – kárt okoz az a szemlélet, amely szabad utat ad a médiában az individualista felfogásnak és a közjóval szemben egyedül a médiumokat működtető tőke profitját és a médiumokat irányító csoport politikai hasznát tekinti fontosnak. Az ifjúság egészséges fejlődését elősegítheti az ifjúságvédelmi törvény, amely keretet adhat gyermekek, fiatalok védelmének, iskolán kívüli tevékenységének, mederben tartja a tömegtájékoztatás nem kívánatos hatásának. Ez a törvény kiegészítené a médiatörvényt, és egyértelművé tenné a tömegtájékoztatással, tömegszórakoztatással kapcsolatos elvárásokat.

- 31 -


4. Összefoglalás Oktatáspolitikában szakítani kell azzal a gyakorlattal, hogy csak részproblémák megoldására törekszünk, az örökölt rendszer egészéhez nincs bátorságunk hozzányúlni. Ezért a választások után haladéktalanul új oktatási törvényt kell elfogadni, és a felsőoktatási valamint szakoktatási törvényben is el kell végezni a szükséges változtatásokat, vagy ha ez nem lehetséges, akkor új törvényeket kell alkotni. A törvény megalkotásában el kell kerülnünk a külföldön már végigjárt tévutakat és a szerves magyar fejlődés irányait kell követnünk. 1. A magyar társadalom a sokszínű oktatási rendszerre voksolt. A nemzetstratégia ezt a plurális oktatási rendszert támogatja. Ez szükséges fordulat, mert különben az oktatásügyben a döntések lehetősége egy szűk budapesti szakmai-politikai csoport kezében marad. A szabályozott sokszínűség a minőség garanciája és az oktatásügyben szükséges demokratikus működés lehetősége, és ez ad esélyt arra, hogy a kaotikus, emberi erőt, anyagi eszközöket pazarló oktatásunkban rend legyen. A szétzilált oktatásban csak a valódi sokszínűség elvén alapuló politika teremthet rendet. Problémák: a kistelepülések iskoláinak megmaradása, a nyolc és hat osztályos gimnázium létezése, működése, a hátrányos helyzetű gyermekek oktatása, a tehetséggondozás, a etikaoktatás, az erkölcsi nevelés, a hazafias nevelés, az egyházi iskolák helyzete, a tanulócsoportok létszáma, a pedagógus-életpálya biztosítása, a tanítási és tanulási fegyelem hiányából fakadó súlyos nehézségek, a tankönyvellátás ellentmondásai, a Bologna-folyamat bevezetésének következményei, a tanító- és tanárképzésben gondjai, a szakképzés hiányosságai, a fogyatékosok, tanulási nehézségekkel élő tanulók fejlesztése mind megoldható a plurális oktatási rendszer elfogadásával. A sokszínű oktatási rendszer lehetőséget ad arra, hogy a legtöbb gyermeknek biztosítsunk valódi esélyeket; vonzóvá tegyük a szakképzést, értéket jelentsen a szaktudás; orvosoljuk a tanulók műveltségének hiányosságait; minden gyermek megtanuljon olvasni, írni és számolni; régi színvonalára emeljük a természettudományos tárgyak oktatását; a fiatalok megtanuljanak igényesen magyarul beszélni; a diákok megismerjék a magyar irodalmat és művészeteket; a fiatalok jól ismerjék a magyar történelem fontos tényeit, ezek értelmezését; a gyermekek, fiatalok elsajátítsák az egészséges élet szabályait.

- 32 -


2. A sokszínű oktatási rendszer egységét biztosítja: a Nemzeti nevelési kódex és a kerettantervek rendszere, a pedagógusok szakmai önkormányzata, és az általa megvalósuló szakfelügyelet, az érettségi vizsga rendszere, amely objektív megméretés az érettségiző tanulónak, a tanuló pedagógiai környezetének (iskola, felkészítő tanár, tanterv, tankönyv), a vizsgáztató tanároknak, így az érettségi vizsga visszahat a szakmai színvonalra. 3. Az oktatás minden szektora (köz-, szak- és felsőoktatás) közfeladat, ezért távol kell tartani tőle a profitszerzésre törekvő tőkét, így működése sokkal gazdaságosabb lesz. Takarékos, korszerű oktatás-finaszírozást kell bevezetni, amelynek a fejkvóta csak egyik eleme, amely biztosítja a pedagógusoknak az anyagi egzisztenciát: mert fizetésüket az állam biztosítja és a Magyar Államkincstár folyósítja, mert eltörli a minőségi bérpótlék rendszerét, mert jövedelmüket a szakfelügyeletben való részvétel díjazása is növeli, mindez akadályozza a korrupciót, és az indokolatlan magas javadalmakat. 4. Az oktatásügyet demokratizálni kell: létre kell hozni a pedagógusok szakmai önkormányzatát, hogy hogy kivédjük az oktatásügyben ellenőrizhetetlen befolyással bíró gazdasági szervezetek hatalmát; szakmai befolyását, hogy megakadályozzuk az oktatásügyben kizárólagos befolyásra törekvő politikai pártok és szakmai irányzatok, lobbyk egyeduralmát, befolyását, hogy a szakmai önkormányzat képviselje a pedagógusokat: ellássa a pedagógusok erkölcsi védelmét; megadja a valódi pedagógus életpálya kereteit; megfogalmazza az etikai követelményeket a pedagógusokkal szemben; ellássa a korszerű szakfelügyeletet; részt vegyen az érettségi vizsga működtetésében; írányítsa a szakmai továbbképzést; minősítse a tanterveket, tankönyveket. 5. Az oktatásstratégia megvalósításának társadalmi haszna: valódi esélyeket kapnak a különböző képességű, érdeklődésű, hátterű tanulóknak; elősegíti a személyes boldogulást; előmozdítja a köz javát, a magyar nemzet érdekeit; gazdaságilag jól hasznosuló, takarékos oktatást eredményez; javítja a közerkölcsöt, ezzel a közbiztonság és az élet minőségét; az egyházaknak lehetőséget ad az oktatásra és a keresztény hit tanítására; értékessé teszi újra a pedagógushivatást, tanárok szakmai tudását; javítja a pedagógusok létbiztonságát.

- 33 -


Az oktatási stratégiában megfogalmazott elvek érvényre juttatása, a célok megvalósulása és feladatok megoldása klebelsbergi fordulatot jelent a magyar oktatásügyben. A kultúra és az erkölcs fejlődését, a gazdaság növekedését eredményezi, mindezzel segít bennünket a magyar nemzet felemelkedésében, a magyar egység megteremtésében a Kárpát-medencében. A tanítás, azaz a nevelés és az oktatás erkölcsi tartást ad a következő a következő nemzedéknek, a felkészíti őket a világban való eligazodásra, megadja ehhez a szükséges tudást és műveltséget. Az oktatásügyben meg kell szüntetni a pazarlást és meg kell fékezni rossz tendenciákat. Ehhez világos koncepcióra és bátor politikai magatartásra van szükség. Nem gyomlálgathatjuk a gyomokat, és nem ültethetünk kis palántákat. Előbb mélyszántásra van szükség, különben a tarack felüti a fejét. A politika nemzeti oldala két lehetőség közül választhat: vagy arra törekszik, hogy megoldja az oktatásügy néhány – különben súlyos – partikuláris problémáját, de elkerüli az oktatásügy általános betegségének kezelését, vagy bátran vállalja, hogy szakít a hat évtizedes szocialista, a két évtizedes balliberális, individualista ideológiával, a modellkövetés gyakorlatával, és a magyar oktatásügyet saját pályájára segíti. Az első lehetőség választása még azt az eredményt sem adja, amit elérni szeretne, de éveket veszítünk, lehet, hogy a magyar jövőt. A második lehetőség választása reményt ad arra, hogy a magyar iskola a világ legjobb iskolája legyen.

- 34 -


TARTALOM 1.

A stratégia elvi alapjai ........................................................................................................ 1 1.1. Perszonalitás ................................................................................................................ 1 1.2. Nemzeti lét................................................................................................................... 2 1.3. Európai értékek............................................................................................................ 3 1.4. Gazdaság és kultúra ..................................................................................................... 3 2. A stratégia céljai .................................................................................................................... 5 2.1. Gyermek kell az iskolába ............................................................................................ 7 2.2. A pedagógus hivatása és becsülete.............................................................................. 7 2.3. Az iskolai tanítás célja................................................................................................. 9 2.4. Az oktatás két célja.................................................................................................... 10 2.5. A megoldás: a sokszínű pedagógia............................................................................ 11 2.6. Rend az iskolában...................................................................................................... 13 2.7. A minőség biztosítása................................................................................................ 15 2.8. Az érettségi vizsga..................................................................................................... 16 2.9. Az oktatás gazdaságossága........................................................................................ 18 2.10. Felsőoktatás Bolognával és Bologna nélkül............................................................ 19 2.11. Szakképzés............................................................................................................... 22 3. Tennivalók ............................................................................................................................ 23 3.1. Közoktatási törvény................................................................................................... 23 3.2. Szakmai önkormányzat.............................................................................................. 27 3.3. Felsőoktatás ............................................................................................................... 28 3.4. Szakképzés................................................................................................................. 29 3.5. Gyógypedagógiai képzés........................................................................................... 29 3.6. Kapcsolódó törvények ............................................................................................... 30 4. Összefoglalás .................................................................................................................... 32

- 35 -

Az oktatás nemzeti stratégiája

Recommend Documents