Az 1945. májusi Cseh Nemzeti Felkelés Mgr. Tomáš Jakl Egy össznemzeti felkelés gondolata, mint a szövetségeseknek nyújtható leghatékonyabb segítség a CsSzK felszabadításában, gyakorlatilag már rögtön az 1939. márciusi német megszállás után megszületett. Bílý, Ingr és Vojcechovský tábornokok a végrehajtására egy földalatti hadsereget szerveztek, mely az ON – Obrana národa (Nemzetünk Védelmében) – nevet kapta. Az ON egységeit területi alapon állították fel. A falvak és a kisebb városok századokat állítottak ki, a nagyvárosok pedig zászlóaljakat, a járások ezután ezredeket hoztak létre é.í.t. A felkelés kitörését a szövetségeseknek a cseh területekre való érkezésével akarták összehangolni, hogy a térségben lévı német egységek manıvereit megakadályozhassák, vagy legalább megnehezítsék. A földalatti szervezet nagysága miatt alkalmatlan volt arra, hogy hosszútávon titokban mőködjön, és a megszállás következı lépéseként a Gestaponak sikerült is több hullámban csapásokat mérnie mind a vezetıségre, mind az ON alsóbb szintjeire. A háború folyamán a morvaországi ON maradéka összeolvadt a civil ellenállási csoportokkal, mely R3 – Rada tří (Hármak Tanácsa) – néven tevékenykedett. Az R3 feladta a felkeléssel kapcsolatos terveket, és a szovjet hírszerzés tanácsára partizánharcba kezdett. Csehországban, Bláha tábornok 1944 októberében történt letartóztatása után, az ON utolsó parancsnoka az eddig Mladoboleslavban rejtızködı František Slunečko tábornok (fedıneve Alex) lett, aki ezután 1945. IV. 30-án Prágába utazott. A német terror következtében a háború végére márt nem létezett olyan civil cseh ellenállási mozgalom, amellyel az emigráns kormány együttmőködhetett volna, tehát nem volt egy központ, mely irányította volna a hazai ellenállást. A kommunisták, akiknek a célja a háború utáni teljes hatalomátvétel volt, csatlósaik és fedıszerveik segítségével létrehozták a Cseh Nemzeti Tanácsot, mely a hazai ellenállás központjává vált. A ténylegesen mőködı ellenállási csoportok közül az R3-mal vették fel a kapcsolatot, mely rádióösszeköttetést biztosított számukra a csehszlovák emigránsokkal. A kommunisták, valószínőleg a Vörös Hadsereggel való egyeztetések után, 1945. május 7-re tervezték a felkelést.
A németek az utolsó percekig a nyugalom illúzióját próbálták fenntartani a német „védelem” alatt álló megszállt Protektorátusban. A valóságban a háború egyre inkább éreztette hatását a cseh tartományok lakosságának mindennapjaiban. 1944 nyarától, amikor a nyugati szövetségesek
megindították
légitámadásaikat
a
német
tüzelıanyag-termelés
megsemmisítésére, a Protektorátus és az elszakított területek a stratégiai légitámadások gyakori célpontjává váltak. A nyugati front közeledtével egyre gyakoribbak lettek az alacsonytámadó „Vödör” vadászgépek szállítóeszközök elleni támadásai. Ekkor már a Londonból kiküldött csehszlovák hírszerzésnek több egysége is a Protektorátus területén tevékenykedett, ráadásul 1944 ıszén a szovjet hírszerzés és a hadsereg expedíciós egységei is megérkeztek. Ezek a cseh földalatti mozgalom tagjaiból és szökött hadifoglyokból partizáncsapatokat szerveztek. A következı dolog, ami radikalizálta a csehek németekkel szembeni magatartását, a hadifogoly- és koncentrációs táborokban raboskodó emberek „elszállítása” volt a front közeledése miatt. 1944 tavaszára ezen halálmenetek hatására a cseh hazafiak az alultáplált foglyoknak nyújtandó egészségügyi és élelmiszer-segély szervezésébe fogtak. 1945 tavaszán a németek megkezdték a cseh hátország katonai megerısítését. A civil lakosság teljes mozgósításával lövészárkokat, tankelhárító árkokat és akadályokat építtettek. A front elsıként a Szudétákat érte el. 1945 márciusában a szovjet 1. ukrán front behatolt Osoblažsko és Opavsko területére, viszont a frontvonal itt megállapodott. Április elején a 4. ukrán front felváltotta az 1. ukrán frontot. A Protektorátust április 7-én érte el a front. A 2. ukrán front egységei átlépték a Morva folyót, és hídfıállást építettek ki Lanžhot és Hodonín közt. Április 15-én, egy nappal a berlini ostrom kezdete elıtt a 2. és a 4. ukrán front támadást indított Brünn, Opava és Ostrava irányába. Nyugaton április 18-án a 3. amerikai hadsereg elfoglalta Hranice és két nappal késıbb Aš városát. A német erık április 17-én megállították a szovjet elırenyomulást az Opava–Ostrava vonalon, majd április 20-án Brünnnél is. A 2. ukrán front április 23-án felújította hadmőveleteit, és április 23-án elfoglalta Brünnt, majd Olomouc felé indult. Április 26-án a 4. ukrán front is felújította hadmőveleteit Sziléziában Olomouc irányában, és ugyan az nap az amerikaiak elfoglalták Františkovy Lázně és Cheb városokat. Az amerikai 3. hadsereg ezután fedezte a szövetségesek balszárnyát FelsıPfalzban és Bajorországban, viszont a cseh határhegységek hágóinak elfoglalásakor erıs német ellenállásba ütközött a Všeruby-hágónál, ahol a harcok április 26-tól május 1-jéig tartottak.
Április 21-én Děčínsky Sněžnik közelében Csehország területére lépett az Orosz Felszabadító Hadsereg, az ún. Vlaszov Hadsereg. Ezt a gyaloghadosztályt a németek állították fel orosz hadifoglyokból és önkéntesekbıl. Amikor ez a divízió cseh területre ért, az egység tagjai már a lázadást fontolgatták. Április 26-án megindultak délnek, és május 4-én Berounka köré csoportosultak, ahol a cseh fegyveres ellenállás felvette velük a kapcsolatot. A front 1945. április végén és május elején bekerítette a cseh területeket a Dunától északra a Šumaván, az Érchegység északi részén és a Krkonošon keresztül, az Orlicei hegyeken, a Jeseníken és Opavskon át, Haná és Brünn városokon keresztül vissza a Dunáig. Az ezen a frontszakaszon lévı német egységek túlnyomó része a Mitte hadseregcsoport kötelékébe tartozott, viszont a Brünntıl délre lévı egységek az Ostmark hadseregcsoportba tartoztak. A németek a cseh területekrıl való visszavonulást fontolgatták, melyet legkésıbb május 20-ig akartak megvalósítani, csakhogy a helyzetük a cseh felkelıknek köszönhetıen sokkalta bonyolultabb lett. A május 1-jén kitört přerovi felkelést a németek gyorsan elfojtották. Május 2-án Nymburkban is zavargások törtek ki, viszont ezek nem torkoltak fegyveres felkelésbe. Ugyanaznap a Vlaszov Hadsereg és a német egységek fegyveres összetőzésbe keveredtek Rakovnik és Berounka térségében. Május 3-án felkelés tört ki Podkrkonošíban. Május 4-én elfoglalták a postákat, csendır- és vasútállomásokat, elfogták a protektorátusi kormány miniszterének, Kamenickýnek a telegramját, melyben elrendelte a cseh nyelv egyedüli hivatalos nyelvként való használatát a Cseh–Morva Protektorátusban. A németek ugyan gyorsan megcáfolták a telegram hitelességét, csakhogy idıközben a hír villámgyorsan elterjedt a cseh lakosság körében, ami a német feliratok tömeges eltávolításához, az eddig tiltott csehszlovák zászlók kifüggesztéséhez és az ezt akadályozó német hivatalnokokkal való összetőzésekhez vezetett. Slunečko tábornok május 5-én délben, a helyzet értékelése után a fegyveres harc mellett döntött. Aktivizálta a nagy prágai „Bartoš“ fıparancsnokságot, melynek a fıváros tartozott a hatáskörébe, majd a saját, „Alex“ fedınevő parancsnokságát is, melynek hatásköre Csehországra terjedt ki. A cseh rendırség, csendırség és a protektorátusi kormány hadserege megkezdte Prága stratégiai pontjainak az elfoglalását. A cseh rádió elfoglalásakor a rendıri egységek nem várt ellenállásba ütköztek, a rádióbemondók pedig 12 óra 33 perckor adták le rádión a segélykérésüket. A rádióban történtek hatására a még megszállt területeken mindenütt felkelés tört ki. A községek civil közigazgatását forradalmi nemzeti bizottságok
vették át, a felkelık helyi fegyveres egységei pedig bekerítették, és az esetek többségében megsemmisítették a helyi német erıket. A felkelık megbénították a Protektorátust, és lehetetlenné tették a Mitte hadseregcsoport visszavonulását. Dönitz admirálisnak, az utolsó német vezetınek a követei, miután Prágából azt az információt kapták, hogy a protektorátust már sem politikailag, sem katonailag nem képesek ellenırizni, tárgyalásokba bocsátkoztak, amelyek következtében május 7-én
reggel Reimsben
a szövetségesek képviselıi elıtt aláírták a feltétel nélküli megadásról szóló okmányokat. Ezzel a háborúnak Európában 1945. V. 8-a és 9-e közt éjfélkor elvileg véget kellett érnie. Csehországban azonban a harcok tovább folytatódtak. A prágai felkelık ellen a SS benešovi katonai gyakorlóbázisáról az SS Wallenstein, a milovicei katonai körzetbıl a Milowitz, Český Brodból Reimann generális és a drážďani frontról az SS Der Führer 4. ezredének egységei vonultak fel. Ezen kívül, azokban a térségekben, ahol a németek kezében maradt a kezdeményezés (például Velichovkyban a Mitte hadseregcsoport egyik egysége), büntetı támadásokat indítottak a környékre, melyek kivégzéseket hajtottak végre. Prágában a mintegy 30 000 felfegyverzett cseh felkelı tíz rögtönzött páncélvonattal és nagyjából tíz páncélozott jármővel rendelkezett. A prágaiak a város védelmére május 5-érıl 6-ára virradó éjjel 1600 barikádot emeltek. Az egyetlen szóba jöhetı szövetséges erı, mely idıben a prágaiak segítségére tudott sietni, a ROA 1. divíziója volt négy gyalogezreddel, tankokkal és tüzérséggel. A ROA 1. divíziójának prágai jelenléte május 6-án és 7-én kulcsfontosságú volt abban, hogy a felkelık képesek voltak visszaverni 1945. V. 7-én a legerısebb német támadást. Ezalatt, az Európában lévı szövetséges expedíciós erık parancsnoka, Eisenhower tábornok Antonov tábornoknak, a szovjet vezérkari fınöknek felvetette azt a lehetıséget, hogy a 3. amerikai hadsereg elıre nyomulhatna a Vltava–Elba vonalig. Azonban ı ezt május 4-én elutasította azzal, hogy a Vörös Hadsereg már megkezde a prágai hadmőveleteit. Ezért Patton 3. hadserege május 5-én támadásokat indított a Csehország belseje felé, hogy miélıbb elérjék a Karlovy Vary, Plzeň, České Budějovice vonalat. Plzeňt május 6-án szabadították fel az amerikaiak, majd Rokycanynál leálították az elırenyomulásukat. Amikor kiderült, hogy a 3. amerikai hadsereg a politikusok utasítására Plzeňnél megállt, Prágát pedig a szovjet hadsereg fogja felszabadítani, és a kommunisták által ellenırzött Cseh Nemzeti Tanács, mely a felkelés politikai vezetıjének tartotta magát, fel van háborodva
a Sztálin-ellenes Vlaszov Hadsereg prágai jelenlététıl, a ROA 1. divíziója május 7-én este megkezdte visszavonulását nyugat felé. Annak ellenére, hogy a Vlaszov Hadsereg visszavonult, a prágai közlekedési csomópontot a németeknek erıteljes támadásokkal sem sikerült május 8-áig megszerezniük. Május 7-én a Mitte hadseregcsoport parancsnoksága Flensburgból azt az utasítást kapta, hogy az összes nélkülözhetı egységét vezényelje át nyugatra a keleti frontról. A felkelık csapatai számára, melyek a szövetséges erık megérkezéséig képesek voltak megbénítani a németek utánpótlási vonalait, ez katasztrofális következményekkel járt. Nyugat-Csehországban az amerikai hadsereg megérkezésével a felkelés gyızedelmesen véget ért, viszont a szövetségesek közti demarkációs vonaltól keletre az események tragikus fordulatot vettek. Kelet felıl a szövetséges erık helyett a Mitte hadseregcsoport divíziói kezdek özönleni nyugat felé a jobb bánásmódban reményében, ugyanis minden áron el akarták kerülni a szovjet hadifogságot. A Vörös Hadsereg prágai hadmőveleteinek május 7-én és 8-án kellett volna kezdıdniük az 1. ukrán frontnak Berlin felıl és a 2. ukrán frontnak Brünn felıli támadásával. A hadmőveleteknek a tervek szerint leghamarabb május 20-án kellett volna befejezıdniük. Ennek ellenére az 1. ukrán front május 6-án Míšeňnél üldözıbe vette a dél felé menekülı német csapatokat. A 2. ukrán front motorizált egységei május 7-én pedig a visszavonuló Ostmark hadseregcsoport balszárnya ellen indultak. A Mitte hadseregcsoport parancsnoka a jobbszárnyon lévı divízióinak azonban csak május 8-án délelıtt adta ki a visszavonulási parancsot. A két hadseregcsoport közt létrejött résen így a 2. ukrán front tankjai és motorizált egységei áttörtek, és folytatták útjukat Prága felé. A szovjet motorizált egységek áttörése a német visszavonulást nem lassította le. Ha a szovjet tankok menekülı német egységekkel találkoztak, amelyek vonulása többnyire merılegesen keresztezte az útjukat, a közeli jármőveket megsemmisítették, a roncsokat félrevontatták, majd továbbhaladtak, a német konvojok pedig tovább folytatták útjukat délkelet felé. A szovjet légierı május 8-án és 9-én a
németek
visszavonulását
a
közlekedési
csomópontok
bombázásával
próbálta
megakadályozni. A légitámadásoknak több száz cseh civil is az áldozatául esett, és a bombázásban megsemmisült a mladoboleslavi autógyár is. A légitámadások ellenére a németek tovább folytatták a visszavonulást. A szovjet és a román légierı még május 10-én is bombázta Havlíčkův Brod környékét.
Május 8-án a prágai harcok értelmetlenné váltak. A németek képtelenek voltak Prágán keresztülvágni, ezért a frontról érkezı egységeik kénytelenek voltak megkerülni a várost. A prágai helyırség és a felkelés leverésére kivezényelt egységek ezért május 8-án este megadták magukat a felkelıknek, és a fegyverletétel után az amerikaiak kezére adták magukat. Május 9-én délelıtt az utolsó német csapat – melynek nagy részét a prágai SS alkotta – is elhagyta Prágát, már a szovjet tankok tüze alatt. A szovjetek ekkor érték el a Prága délkeleti szélét ellenırzı Wallenstein harccsoportot is. Ez a harccsoport csak május 9-én délután hagyta el a Prága déli szélén lévı állásait az 5. amerikai gyaloghadosztály kötelékében szolgáló francia hírszerzés tisztjeinek köszönhetıen. Az amerikaiak május 9-én lezárták a demarkációs vonalat, és nem engedték át többé a magukat megadó németeket. Az amerikai vonalak felé vezetı utakon több kilométeres sorok alakultak ki a több tízezer menekülı német katona és civil miatt. Május 10-e körül kelet felıl megérkeztek a szovjet egységek, és megkezdték a lefegyverzésüket. A ROA 1. divíziója 1945. május 9-én délelıtt Lnáře falunál elérte az amerikai vonalakat, ahol V. 12-én a Vörös Hadsereg fogságba ejtette. Az amerikai vonalak elıtt várakozó németek kísérletei, hogy amerikai hadifogságba kerülhessenek, sikertelenek voltak. A német csapatok Čimelictıl északra állomásozó hátvédje Milínnél körülsáncolta magát. Május 11-én este, a megérkezı szovjet csapatok tüzérségi és rakétatámadásainak hatására a németek dél felé húzódtak. A térségben maradt német egységek parancsnoka május 12-én éjfélkor Čimelicben megadta magát. Még aznap egy német páncélautó Březnicában megpróbált áttörni az amerikaiak sorain nyugatra, de az egyik szovjet ágyú megsemmisítı lövést adott le rá. Csehországban ezzel a nehéz harcok véget értek. Csehország területén mintegy 800 000 német katona esett szovjet fogságba. Az össznemzeti felkelést, melyet már 1939 márciusától terveztek, mely a szövetséges hadsereg megérkezésével felgyorsította a cseh területek felszabadítását, 1945 májusában a csehszlovák hadseregnek sikerült eredményesen végrehajtania. A felkelés legalább tíz nappal megrövidítette a háborút, mely a közeledı véggel egyre nagyobb és fájdalmasabb áldozatokat követelt.
