– dióhéjban
Kovács László Elôszó Mirôl állapodtunk meg az Európai Unióval a csatlakozási tárgyalásokon? Milyen feltételekkel kerül be Magyarország az EU-ba 2004. május elsején? Ha ezekre a kérdésekre keresi a választ, jó helyen jár: az „EU-csatlakozás 2004” címû kiadvány többéves tárgyalások eredményét, a magyar EU-tagság feltételeit mutatja be röviden és közérthetôen. Magyarország a csatlakozás után a világ legnagyobb egységes piacához tartozik majd. Részt vehet végre azon döntések meghozatalában, amelyekhez már eddig is igazodnia kellett. Külsô szemlélôbôl a kontinens sorsának alakítójává válik. Felgyorsul hazánk gazdasági fejlôdése, nagyobb ütemben bôvül az infrastruktúra, emelkedik az emberek életszínvonala, javul életük minôsége. A magyar állampolgárok egyúttal az Európai Unió állampolgárai is lesznek, a többi ország bármelyikében az ottani állampolgárokkal azonos feltételekkel tanulhatnak, munkát vállalhatnak, vállalkozást indíthatnak, vagy akár le is telepedhetnek. Ahhoz, hogy megértsük a tagsággal járó elônyöket és feladatokat, hogy ki tudjuk használni a csatlakozásban rejlô lehetôségeket, ismernünk kell a részleteket is. Mit tartalmaz az a nyolcvanezer oldalnyi EU-joganyag, amelyet Magyarországnak is át kell vennie? Milyen területeken kaptunk átmeneti felmentést a követelmények teljesítése alól? A felvételi tárgyalások tavaly decemberi, sikeres lezárása után a következô mérföldkô a magyar–EU kapcsolatokban a csatlakozási szerzôdés 2003. április 16-ai aláírása. Ezzel Magyarország hivatalosan is megerôsíti belépési szándékát, az Európai Unió pedig azt, hogy befogad bennünket. Az Európai Unió mostani bôvítése, tíz ország egyidejû csatlakozása egy lépés Európa újraegyesítése felé. A csatlakozási szerzôdés a legfontosabb nemzetközi dokumentum, amelyet hazánk valaha is aláírt. Az „EU-csatlakozás 2004” kiadvány útmutató e szerzôdéshez és a magyar történelem most nyíló új fejezetéhez, az EU-tagsághoz.
Budapest, 2003. február 20.
külügyminiszter
1. fejezet: Az áruk szabad áramlása Az európai integráció és az egységes belsõ piac alapja, hogy érvényesül a „négy alapszabadság” elve: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tõke szabad mozgása. A cél minden kereskedelmi akadálytól mentes, szabad versenyen alapuló belsõ piac kialakítása. Az áruk szabad áramlása egyenlõ értékesítési feltételeket teremt valamennyi tagország piacán, bármely tagállam vállalata számára. Az egységes piac mûködése szempontjából ez az egyik legfontosabb jogszabályegyüttes. Ezen alapul, hogy ma már a tagországok között ugyanolyan egyszerûen áramlik áru és termék mondjuk Portóból Stockholmba, mint Kaposvárról Miskolcra, ami az uniós gazdasági „pörgés” egyik meghatározó feltétele. A vonatkozó közösségi jogalkotáskor azon a kettõsségen kellett úrrá lenni, hogy egyfelõl biztosítani kellett: a közösségi piacokon bármely országban mûködõ vállalat bármely más tagállamban ugyanolyan értékesítési feltételekkel forgalmazhasson, mint saját nemzeti piacán. Másfelõl viszont nem foszthatták meg a tagországokat sem azon joguktól, hogy biztonsági, közegészségügyi, környezetvédelmi vagy etikai megfontolásból valamely terméket mégiscsak kizárhassanak a belföldi forgalomból. A megoldást egyfelõl annak deklarálása jelentette, hogy alaphelyzetben kizárt bármiféle mennyiségi korlátozás vagy ezzel egyenértékû hatással járó intézkedés a tagországok közötti árukereskedelemben, ám kivételes esetekben (ezek körét rögzítették) mégis élni lehet bizonyos védekezési lehetõségekkel. 3
2. fejezet: A személyek szabad mozgása A személyek szabad mozgásának biztosítása szervesen egészíti ki az áruk akadálytalan áramlását, emellett az egyén számára az egyik legfontosabb jog. Lényege, hogy „EU-állampolgárként” hivatalos formaságok nélkül átléphetjük az unió belsõ határait, és – bizonyos feltételekkel – szabadon le is telepedhetünk valamennyi tagországban. (Miként az az átmenetekrõl szóló második részben majd látható, ez egyes tagországokban csak a tagság elsõ éve után válik majd teljes körûvé.) A letelepedés aszerint biztosított, hogy milyen céllal utazunk a másik tagállamba: dolgozni, tanulni, vállalkozni vagy nyugdíjasként élni (a szabad letelepedést az EU tehát más-más feltételekkel teszi lehetõvé a különbözõ csoportoknak). A munkavállalást megkönnyíti a diplomák kölcsönös elismerése az unión belül. Az elismerés a következõ szakmák esetében automatikus: orvos, fogorvos, állatorvos, ápolónõ, szülésznõ, gyógyszerész, építész és ügyvéd. A többi, legalább hároméves képzésben megszerzett felsõoktatási képesítést is el kell ismerni az EU-szabályozás alapján, ám ekkor a tagállamok a munkavállalókat alkalmassági tesztnek vagy meghatározott kiegészítõ képesítésnek vethetik alá, ha a bemutatott diploma alapján a tanultakban nagy eltérés mutatkozik. Az átmeneti mentességrõl a 17. oldalon olvasható tájékoztatás.
3. fejezet: A szolgáltatásnyújtás szabadsága A legtöbb EU-tagállam gazdaságának motorja a szolgáltatások szektora. A szolgáltatások a gazdasági tevékenységek rendkívül széles körét fogják át: szolgáltatást nyújt a vízvezeték-szerelõ, a fodrász, az elõadómûvész vagy a befektetési tanácsadó. A tagországok nemzeti jövedelmének (GDP) hetven százalékát a szolgáltatások biztosítják. Az EU-tagállamokban szabadon vállalkozhat az unió minden polgára és minden olyan gazdasági társaság, amelynek székhelye vagy fõ telephelye az unió területén található. A letelepedõ szolgáltatónak meg kell felelnie mindazon követelményeknek, amelyeket – a szolgáltatótevékenység végzéséhez – a fogadó ország elõír.
Az unióban szabadon végezhetõ mindenfajta deviza- és valutaügylet, bárki korlátozás nélkül vásárolhat bármilyen valutát. Korlátozásmentesen lehet bármely más országban befektetni, felvásárolni egy már meglévõ céget, vagy újat alapítani. Teljesen szabad az EU-n belül az ingatlan- és termõföld-tulajdonszerzés, és szabadon végezhetõk tõkepiaci és pénzpiaci értékpapír-mûveletek is. Az átmeneti mentességrõl a 18. oldalon olvasható tájékoztatás.
5. fejezet: Vállalati jog A vállalati jogra vonatkozó EU-szabályozás az egységes belsõ piac mûködését segíti, azon belül is az áruk szabad mozgását és a letelepedés szabadságát. Idetartoznak a társasági jogra, a számvitelre és a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok.
6. fejezet: Versenypolitika Az egységes piac mûködése szempontjából másik meghatározó joganyagegyüttes: voltaképpen ez határolja be azokat a játékszabályokat, amelyek ténylegesen szavatolhatják a tisztességes, egyenlõ mûködési feltételeket a közös piacon. Jelentõségét kiemeli, hogy a gazdasági versenyképesség minden mûködõ piacgazdaság alapfeltétele. A gazdaság szereplõi közötti verseny hatékony mûködése elõsegíti és felgyorsítja a gazdasági növekedést, és olyan körülményeket teremt, hogy a fogyasztók a lehetõ legkedvezõbb feltételekkel vásárolhatnak és vehetik igénybe a szolgáltatásokat. Az EU alapvetõ célja, hogy az egységes belsõ piacon torzulásmentes verseny érvényesüljön. A versenypolitikai fejezetnek két nagy tárgyköre van: a vállalatok magatartását szabályozó versenyjog és a vállalatoknak nyújtható állami támogatások szabályozása. Az átmeneti mentességrõl a 18. oldalon olvasható tájékoztatás.
7. fejezet: Mezõgazdaság
Az átmeneti mentességrõl a 18. oldalon olvasható tájékoztatás.
4. fejezet: A tõke szabad áramlása A tõke szabad áramlása kiemelt fontosságú, mert az euróövezethez való majdani csatlakozás elsõ feltétele a teljesen szabad tõkeáramlás lehetõségeinek megteremtése. A tõkemozgások szabadsága széles körû pénzügyi mûveletek külön engedély nélküli végzésére jogosítja fel az EU-tagországok állampolgárait és gazdálkodó szervezeteit. 4
A közös mezõgazdasági politika az egyik legaprólékosabban kidolgozott szabályozási rendszer az EU-ban. A szükség – a zavartalan élelmiszer-ellátás szavatolása és a környezetbarát vidéki életforma védelme – hívta életre, valamint az felismerés, hogy a tagországok együttesen többet tehetnek az agráriumért, mintha ugyanezt külön-külön tennék. A sok tízezer oldalas joganyag megközelítõleg fele, az évi 100 milliárd eurós nagyságrendû közös költségvetés több mint 40 százaléka ezt a területet érinti. Mindez azzal is jár, hogy egyfelõl a mezõgazdasági politikában az EU-tagállamok önállósága minimális. Másfelõl viszont a tagállamok – és a gazdálkodók is – e közös politika pénzalapjaiból kapják a legnagyobb volumenû és legváltozatosabb formában megjelenõ támogatást. 5
Az együttesen kialakított és minden tagországra kötelezõ Közös Agrárpolitika (KAP) meghatározza a termelési és támogatási kvóták számításának módszerét, a támogatások körét, az élelmiszer-biztonsági, állat- és növény-egészségügyi követelményeket. Nagyobb a tagállamok önállósága a vidékfejlesztési programok tervezésében, bár a kereteket itt is az uniós szabályok határozzák meg. A kvóták – a tej kivételével – csak a Magyarországnak járó EU-támogatás keretösszegét határozzák meg, semmiféle termelési korlátot nem jelentenek. A nemzeti kvóta túllépését az unió egyedül a tejnél bünteti. A magyar gazdálkodók már az átmeneti idõszak alatt fokozatosan jogosultak lesznek a közvetlen EU-támogatásokra. Az unió a csatlakozás évében, 2004-ben a közvetlen támogatási szint 25 százalékát fizeti, a közösségi finanszírozás 2013-ban éri el a száz százalékot. Lehetõség van azonban arra, hogy Magyarország a közvetlen kifizetéseket saját költségvetésébõl kiegészítse további 30 százalékkal: így a gazdálkodóknak járó támogatás már 2004-ben 55 százalékról indulhat, és a hetedik évben elérheti a közvetlen kifizetések száz százalékát. Az unió által biztosított támogatásokon kívül az agrárágazatban csak rendkívül korlátozott körben adhatók nemzeti támogatások. Ám Magyarország a belépés után is fenntarthatja jelenlegi nemzeti támogatásai jó részét. Ez a lehetõség három évre szól.
1. ábra
9. fejezet: Közlekedéspolitika Szervesen járul hozzá az egységes piac mind olajozottabb mûködéséhez. Könnyû belátni, hogy miközben a „négy alapszabadság” (az áruk, a személyek, a szolgáltatásnyújtás és a tõkeáramlás szabadsága) meghatározó módon segíti elõ a gazdasági-kereskedelmi folyamatok folyamatos gyorsítását és a gazdasági növekedést, a mindenkori közlekedési feltételrendszer közvetett és közvetlen értelemben egyaránt mindezek bonyolításának szó szerinti hordozóeszköze. Egységes szabályozása logikus része az elõbbieknek. Az EU-n belül a közlekedési szektorban több mint tízmillióan dolgoznak, a közlekedés adja az unió GDP-jének tíz százalékát. A közös közlekedéspolitika – amelynek célja, hogy elõsegítse a belsõ piac hatékony mûködését – szállítási módonként eltérõen szabályoz. A transzeurópai hálózatok koncepciója ugyanakkor egységességre törekszik, a tagállamokat behálózó közúti, vasúti, folyami, tengeri és légi szállítási hálózatok összekapcsolásával. A hálózatok magyarországi szakaszainak kiépítéséhez elsõsorban az EU kohéziós alapja nyújt segítséget. Magyarországon a közúti áruszállítás már ma is liberalizált tevékenység. Kivétel ez alól a nemzetközi árufuvarozás, de a csatlakozás után bizonyos idõvel e tevékenység végzése is szabaddá válik. A személyszállításban – tekintettel a közszolgálati funkcióra – más a helyzet: itt az EU-alapszerzõdés engedélyezi az állami támogatást. A vasúti szállításban ma még nem érvényesül teljesen a piacnyitás szabadsága. Az áruszállításnál a piacnyitásra Magyarország átmeneti idõt kapott, hogy a MÁV idõt nyerjen a versenyre való felkészülésre. A légi közlekedésben az EU-csatlakozással megvalósul a teljes körû piaci liberalizáció: a többi tagállam légitársasága elõtt megnyílik a magyar piac, de ugyanúgy a Malév elõtt is nyitottá válik az unió piaca. A felkészülés a versenykihívásra már megkezdõdött a repülõgéppark lecserélésével és a szövetségi partnerkapcsolatok kiépítésével. Az átmeneti mentességrõl a 19. oldalon olvasható tájékoztatás.
10. fejezet: Adózás
Forrás: Külügyminisztérium.
Vidékfejlesztési terv (millió euró)
1. sz. táblázat
Az átmeneti mentességrõl a 18. oldalon olvasható tájékoztatás.
8. fejezet: Halászat A közös halászati politika a tengeri halászatra és a tengeri halfajokra vonatkozik. Az EUszabályozásnak négy fõ területe van: készletgazdálkodás és ellenõrzés, szerkezetátalakítást célzó intézkedések, közös piacszervezet, nemzetközi halászati megállapodások. 6
Az adókivetés joga az állami hatalom alapvetõ része. Az EU-tagországok éppen ezért csak azokon a területeken és olyan mértékig harmonizálták adórendszereiket, ahol és amennyire az egységes belsõ piac megvalósításához szükséges volt. Az adózási kérdésekrõl egyhangúan döntenek a tagállamok: ha egyetlen EU-tag érdekeit is sérti a tervezett új szabályozás, megakadályozhatja annak létrehozását. A személyi jövedelemadóra nincs uniós szabályozás, ezért e téren nem várható változás. A magyarországi gyakorlatban alkalmazott 0 százalékos kedvezményes áfakulcs viszont nem felel meg az EU-szabályoknak, ennek helyébe egy legalább 5 százalékos kulcs lép majd. Ez elsõsorban a gyógyszerek, pelenkák és a tankönyvek adóját érinti, s körülbelül 5 százalékos áremeléshez vezethet. Az átmeneti mentességrõl a 19. oldalon olvasható tájékoztatás.
7
tatáspolitika, a társadalmi kirekesztettség elleni fellépés, a fogyatékkal élõkrõl való gondoskodás, a népegészségügy, valamint a munkahelyi egészség és biztonság. A szociálpolitika alapvetõen az EUtagállamok hatáskörébe tartozik, amelyek így a legtöbb területen megõrzik önállóságukat. Bizonyos körben az unió erõteljesebben szabályoz, ilyen a munkahelyi biztonság, a munkajog és az esélyegyenlõség. Más területeken az EU nem kötelezõ ajánlásokkal igyekszik befolyást gyakorolni. Bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra és szociális juttatásokra nincs EU-szabályozás, vagyis ezek önmagában a csatlakozástól nem változnak. E téren csupán hosszabb távon, a gazdasági teljesítmény növekedésével várható elõrelépés. Az unióban a foglalkoztatási helyzet javításának legfontosabb eszköze az Európai Szociális Alap (ESZA), amely a strukturális alapok összetevõje. A program részei: a foglalkoztatás elõsegítése, a munkanélküliek képzése, az oktatási rendszer fejlesztése.
14. fejezet: Energia 11. fejezet: Gazdasági és Monetáris Unió Magyarország vállalta, hogy a csatlakozás után részt vesz a gazdaságpolitikai koordinációs rendszerben és bekapcsolódik az Európai Központi Bank munkájába. Az EU-tagság azonban nem vonja maga után automatikusan az euró bevezetését: hazánk ebbõl a szempontból „átmenettel rendelkezõ tagállam” lesz mindaddig, amíg a magyar gazdaság nem teljesíti a közös pénz bevezetésének feltételeit. A teendõk közé tartozik az árak stabilitásának megteremtése (vagyis az infláció csökkentése), és fontos feltétel a központi költségvetés egyensúlyban tartása is. Ennek érdekében mérsékelni kell az államháztartás hiányát, az államadósság szintjének alacsonyan tartása mellett. Az euró legkorábban 2007-ben válthatja fel a forintot.
Az unió energiapolitikájának fontos célkitûzése az energiafelhasználás racionalizálása, a hatékonyság és a takarékosság növelése. Hangsúlyt kapott a megújuló energiaforrások fokozott felhasználása is (nap-, víz- és szélenergia, biomassza, geotermikus energia). Magyarország még az 1990es évek elején elindította azt a jogharmonizációs folyamatot, amellyel teljesen átalakította és korszerûsítette az energetikai jogszabályok nagy részét. Ezzel párhuzamosan privatizálták az energetikai szektor jelentõs hányadát, azzal a céllal, hogy az új tulajdonosok korszerûsítsék az infrastruktúrát, és verseny bontakozhasson ki az energiapiacon. Mára a magyar energiapolitika alapelvei összhangban állnak az EU-alapelvekkel. 2003. január elsejétõl fokozatosan felszabadul a villamosenergia-piac, és a legnagyobb nem háztartási, „feljogosított” fogyasztók kiléphetnek a szabad árampiacra. A liberalizáció mértéke évrõl évre nõ. 2004-ben kerül sor a gázpiac liberalizációjára.
15. fejezet: Iparpolitika 12. fejezet: Statisztika A magyar statisztikai szolgálat mára a legtöbb területen megfelel az EU-tagság követelményeinek, a felkészülés folytatásával pedig minden szempontból teljesíti majd az unió elõírásait. A Központi Statisztikai Hivatal már 1992-ben együttmûködési megállapodást kötött az EU statisztikai hivatalával, az Eurostattal. Ahhoz ugyanis, hogy az adatokat össze tudjuk hasonlítani más országok adataival, az adatgyûjtések módszertanának nemzetközi egyeztetésére van szükség.
13. fejezet: Szociálpolitika, foglalkoztatás Az Európai Unióban a szociálpolitika igen összetett terület, legfontosabb témakörei: a munkajog, a szociális párbeszéd, a nõk és férfiak esélyegyenlõsége, a rasszizmus elleni küzdelem, a foglalkoz8
Az EU iparpolitikája általános ipari versenyképességre vonatkozó iránymutatásokból áll, amelyek jogilag nem kötelezõek a tagállamokra. Az unióban – és Magyarországon is – kiemelt cél az ipari szerkezet átalakításának felgyorsítása, a vállalkozási környezet javítása (elsõsorban a kis- és középvállalatok számára), a mûszaki és tudományos eredmények lehetõ leggyorsabb alkalmazása.
16. fejezet: Kis- és középvállalkozások Az EU-tagállamok már az 1980-as években felismerték, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv) kulcsszerepet játszanak a munkahelyteremtésben és a gazdasági növekedésben. Éppen ezért széles körben elismerték a kkv-k megkülönböztetett szabályozásának szükségességét. Az uniós szabályok fõ célja a kkv-k fejlõdését elõsegítõ adminisztratív – szabályozási és pénzügyi – környezet megteremtése, hogy ezáltal javuljon versenyképességük és erõsödjön nemzetköziségük. 9
19. fejezet: Távközlés és információs technológiák Az EU belsõ piacának egyik legnagyobb szolgáltatói ágazata a távközlési szektor. Az elmúlt évtized uniós távközlési politikájának fõ célja a nagy állami monopóliumok megszüntetése, a szabadpiaci verseny bevezetése volt. A versenyfeltételek megteremtése alacsonyabb díjakhoz, a szolgáltatások minõségének javulásához, a választék bõvüléséhez vezetett és ösztönözte az új mûszaki megoldások bevezetését is.
20. fejezet: Kultúra és audiovizuális politika
17. fejezet: Tudomány és kutatás A gazdasági és társadalmi fejlõdés a 20. század végén különösen felértékelte a tudás és a tudásalapú társadalom szerepét. Ezt felismerve az EU is nagyszabású programokat dolgozott ki, amelyek átfogják a tudomány, a kutatás-fejlesztés és a képzés szinte minden területét.
10
A kultúrában az EU olyan ösztönzõ intézkedéseket hoz, amelyek nem teszik szükségessé a tagállamok jogrendszerének harmonizálását. Magyarország elfogadja a közösségi kulturális programokban való részvételt és – társult tagként – már a csatlakozás elõtt is él a részvétel lehetõségével. A magyar kulturális élet szereplõi sikerrel vettek részt a különféle pályázatokon. A nemrég indított Kultúra 2000 keretprogram célja például az európai kulturális együttmûködés elõsegítése, a nemzeti kultúrák terjesztése, a sokszínûség és a közös örökség megõrzése. Az audiovizuális szektort érintõ közösségi szabályozás célja, hogy elõsegítse az audiovizuális szolgáltatásnyújtás szabad áramlását és támogassa az európai audiovizuális ipart. A médiatörvény jogharmonizációs célú módosítására 2002 júliusában került sor.
18. fejezet: Oktatás és képzés
21. fejezet: Regionális politika (térségfejlesztési és felzárkóztatási támogatások)
Az EU-alapszerzõdés a tagállamok kizárólagos jogkörében hagyja az oktatás és képzés tartalmával, szervezeti felépítésével kapcsolatos kérdéseket, és az oktatásban kizár bármilyen jogharmonizációs kényszert. A szerzõdés megõrzésre méltó értéknek minõsíti az európai oktatási rendszerek sokszínûségét. Az EU célja, hogy megalapozza és fejlessze a minõségi oktatást és szakképzést. Mindezt uniós akcióprogramok (Socrates, Leonardo da Vinci, Ifjúság) révén hajtja végre. A programok pályázati rendszerben, nagy összegekkel támogatják a tagállamok oktatási intézményeinek együttmûködését, a személyi és szakmai kapcsolatok kiépítését. Magyarország 1997 óta részt vesz a Socrates és a Leonardo programban. Ha a csatlakozás után munkát vállalunk valamelyik EU-tagállamban, migráns munkavállalói státusra teszünk szert. A vonatkozó uniós irányelv elõírja, hogy a fogadó országnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a migráns munkavállaló által eltartott, tanköteles korú gyermekek részére ingyenesen biztosítsa az oktatást. Általános elv az is, hogy az EU-állampolgárságú diákok a felsõoktatásba való felvétel során, illetve az oktatásban a befogadó ország állampolgáraival azonos elbírálás alá esnek.
Az EU fontos célja segíteni az elmaradott tagállamok és térségek társadalmi-gazdasági felzárkóztatását. Ennek érdekében a közös költségvetésbõl a tagországok, illetve azok régiói – fejlettségi szintjüktõl függõen – jelentõs támogatásokat kapnak. Ennyibõl elmondható, hogy a tagországok közötti részleges szuverenitásmegosztás, és az euro-százmilliárdokban is megtestesülõ szolidaritás fontos, egymást kiegészítõ adottságok. A regionális politika keretében a fejlettebb térségek is hozzájuthatnak speciális célokat (a foglalkoztatás növelése, a szakképzés fejlesztése) szolgáló támogatásokhoz. Alapvetõen minden ország maga határozza meg, milyen területek fejlesztésére kívánja az uniós pénzeket felhasználni. A térségfejlesztési és felzárkóztatási források szakmai megnevezése strukturális és kohéziós támogatás. A jelenlegi EU-tagállamok a 2000 és 2006 közötti költségvetési idõszakban a strukturális és kohéziós alapokból 213 milliárd euró támogatásban részesülnek. A csatlakozási tárgyalásokon elért megállapodás alapján a 2004-ben belépõ tíz ország 2006-ig összesen 22 milliárd euró strukturális és kohéziós támogatást kap majd. Magyarország – az uniós szabályok szerint – a teljes strukturális támogatási keret 12,2 százalékára számíthat 2004–2006-ban, a kohéziós alapnál ugyanez az arány 11,6–14,6 százalék. Átszámítva az összes támogatás 780 milliárd forintot tesz ki; ez vissza nem térí11
tendõ támogatás, amely teljes egészében hazai fejlesztésre fordítható, és az egyes projektek összköltségének 50–75 százaléka finanszírozható belõle. Az uniós források a 2004 és 2006 között várható magyar gazdasági összterméknek (GDP) évi átlagban körülbelül 1,2 százalékát adják. Az EU 2007-tõl induló, következõ költségvetésének kialakításában már Magyarország is teljes jogú tagként vehet részt. Az unió ebben a költségvetési idõszakban is jelentõs – az eddig jóváhagyottnál várhatóan nagyobb – támogatással segíti majd a felzárkózásunkat.
EU-támogatások a kötelezettségvállalások szintjén
1. táblázat
Az EU-szabályoknak való teljes megfelelés – a magyar kormány becslései szerint – 2500 milliárd forint környezetvédelmi beruházást tesz szükségessé. A költségek legnagyobb részét (egyharmadát) a települési szennyvizek elvezetésére és kezelésére kell fordítani. A meghökkentõen nagynak tûnõ költségek a magán- és az állami szektor beruházásainak több évre szóló, együttes összege. Ezek a ráfordítások nemcsak a környezetvédelmi célok megvalósítását szolgálják, hanem egyúttal a modernizációt, a magyar gazdaság versenyképességének növekedését és az életminõség javítását is elõsegítik – azaz, csatlakozás nélkül is érdekünkben állna –, de a csatlakozással elõbb és könnyebben érhetjük el a célt. Az átmeneti mentességrõl a 20. oldalon olvasható tájékoztatás.
(millió euró, 1999. évi árakon számítva) ALAPOK Strukturális alapok Kohéziós alap Összesen
2004
2005
2006
Összesen
448 340 788
620 280 900
786 374 1160
1854 994 2848
Forrás: Európai Bizottság
A csatlakozási tárgyalások – az EU 1999-ben elfogadott, 2000 és 2006 közötti pénzügyi idõszakának keretszámaival történõ összevethetõség miatt – 1999-es árakon folytak, ezért az öszszegek itt 1999. évi árakat tükröznek.
22. fejezet: Környezetvédelem Ma már közhely, hogy a környezetszennyezés nem ismer határokat. Mindebbõl az is logikus módon következik, hogy a környezet védelme is leginkább csak az országok közötti összefogással, egyeztetett módon lehet hatékony. További fontos szempont a környezetvédelem közösségi szintû szabályozásánál, hogy – költséges ágazatról lévén szó – azonos feltételek szerinti alakítása fontos tényezõ az egységes piaci és versenyfeltételek szavatolása szempontjából is. Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása és követelményrendszere a gazdaság valamenynyi ágazatát érinti. Magyarország környezetvédelmi követelményrendszere lényegében megegyezik az EU-tagállamokéval, de a jogszabályok végrehajtásához további erõfeszítésekre és nagy összegû ráfordításokra van még szükség, amelyeket az EU költségvetése is jelentõs mértékben finanszíroz. Az EU-ban az 1960-as évek vége óta mintegy háromszáz környezetvédelmi jogszabály született. A környezeti hatásvizsgálattól kezdve a hulladékkezelés követelményein keresztül a sugárzás elleni védelem szabályrendszeréig rendkívül széles a szabályozás tárgyköre. Alapvetõ követelmény, hogy a környezetpolitika az egyes gazdasági ágak szabályozására (pl. közlekedés, mezõgazdaság) is kiterjedjen, és érvényesüljenek a fenntartható – a környezetvédelmi, gazdasági és szociális érdekeket is figyelembe vevõ – fejlõdés szempontjai. Az EU környezeti állapota – a hiedelmekkel ellentétben – Magyarország belépésével a legtöbb környezeti mutatót tekintve nem romlik, sõt némely területen inkább javul. Hazánk természeti értékei, biológiai sokfélesége mindenképpen gazdagítják az uniót. 12
23. fejezet: Fogyasztóvédelem Az EU a fogyasztóvédelmet kiemelten fontosnak tekinti, hiszen a fogyasztóvédelem jelenleg az unió 380 millió, a bõvítés után pedig 450 millió polgárának mindennapjait, környezetét, egészségét és biztonságát befolyásolja. Az uniós fogyasztóvédelmi politika az egységes belsõ piac kiépülésének következménye: az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása közös jogszabályok elfogadását tette szükségessé a fogyasztók érdekeinek érvényesítésére. A piacra kerülõ termékeknek és szolgáltatásoknak biztonságosaknak kell lenniük, a fogyasztóknak pedig meg kell kapniuk minden olyan tájékoztatást, amely a számukra legmegfelelõbb választást elõsegíti. Magyarországon például – a fogyasztóvédelmi szabályok szerint – nem árusítható termék magyar nyelvû tájékoztató nélkül. Az EU-ban alapvetõ követelmény, hogy a fogyasztók a nagyobb választék és az alacsonyabb árak által az egységes piac elõnyeibõl részesüljenek, az alapvetõ szolgáltatások pedig hozzáférhetõek és megfizethetõek legyenek.
24. fejezet: Bel- és igazságügyi együttmûködés Magyarország az EU-csatlakozással a „szabadság, biztonság és a jog európai övezetének” részévé válik. Ebben az övezetben a fõ cél, hogy az európai polgárok számára az unió egész területén biztosítva legyen a személyek szabad mozgása, a szabadság, a biztonság és a jogegyenlõség. A bel- és igazságügyi együttmûködés szerves része a schengeni rendszer. EU-csatlakozásunk idõpontjában a schengeni szabályoknak csupán egy részét kell alkalmaznunk. A tagállamok közötti belsõ határokon – például a magyar–osztrák határon – az ellenõrzés leépítése csak egy második lépcsõben, legkorábban 2007-ben történhet meg. (Ehhez Magyarországnak eleget kell tennie a schengeni együttmûködés követelményeinek, és az együttmûködés alapjául szolgáló informatikai rendszernek is technikailag alkalmassá kell válnia az új tagok befogadására.) Ha majd külsõ EU-határainkon bevezetjük a schengeni határellenõrzést, sokkal hatékonyabban tudjuk felvenni a harcot az illegális bevándorlással, a nemzetközi terrorizmussal, a szervezett bûnözéssel, az illegális kábítószer- és emberkereskedelemmel szemben. A magyar határrendészeti és igazságügyi szervek hatékonyságának növekedése kedvezõen hat vissza az EU-térség biztonságára is. 13
25. fejezet: Vámunió Az EU a teljes áruforgalomra kiterjedõ vámunión alapul, amely egyben az áruk szabad mozgásának alapvetõ biztosítéka. A vámunió tehát az EU egyik alappillére. A bekapcsolódás érdekében a magyar vámjogi elõírások fokozatosan összhangba kerültek az Európai Unió vonatkozó elõírásaival. A magyar vámigazgatás különös figyelmet fordít az informatikai fejlesztésre, az oktatásra és a határátkelõhelyek modernizálására. Az átmeneti mentességrõl a 20. oldalon olvasható tájékoztatás.
26. fejezet: Külgazdasági kapcsolatok Magyarország mind az export, mind pedig az import tekintetében az EU elsõ tíz partnerországa közé emelkedett. Magyarország a csatlakozás után kereskedelmének zömét az unión belül folytatja. Ezzel együtt a kívülálló országokkal megvalósított kereskedelmi kapcsolatok újabb lökést kapnak majd az EU közös kereskedelempolitikája révén. Hazánkra is kiterjednek például az Európai Unió által kötött kereskedelmi megállapodások.
27. fejezet: Közös kül- és biztonságpolitika A közös külpolitika céljai az unió függetlenségének és biztonságának megõrzése, a demokrácia és a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvetõ szabadságjogok tiszteletben tartása. Magyarország külpolitikája már most összhangban áll az EU közös kül- és biztonságpolitikájával, így a taggá válás nem okoz majd gondot az azonnali, teljes körû részvételt illetõen. Részvételünk az EU közös kül- és biztonságpolitikai együttmûködésében nem jelenti külpolitikai önállóságunk feladását. A tagállamok e téren együtt határoznak, egyhangú döntésekkel. Sõt mivel tagországként teljes joggal vehetünk részt a közös külpolitika alakításában, érdekérvényesítési lehetõségünk is megnõ.
28. fejezet: Pénzügyi ellenõrzés A pénzügyi ellenõrzés feladata az EU-támogatások felhasználásának ellenõrzése és az unió pénzügyi érdekeinek védelme. Az ellenõrzés a központi költségvetésen túl kiterjed a mezõgazdaság, az adózás, a regionális és strukturális fejlesztések, a vámunió és a statisztika számos területére. Az EU-források fogadásánál így Magyarországnak is biztosítania kell a megfelelõ pénzügyi lebonyolítást és az átláthatóságot.
29. fejezet: Pénzügyi és költségvetési rendelkezések A csatlakozás után Magyarország az EU-költségvetésbõl a közös agrárpolitika, a strukturális politika és a belsõ politikák keretében részesül uniós támogatásokban. Tagállamként ugyanakkor mi is hozzájárulunk az EU költségvetéséhez.
Az EU-költségvetésben Magyarország számára elkülönített támogatások (millió euró, 1999. évi árakon)
KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELÕIRÁNYZATOK Mezõgazdaság Strukturális és kohéziós politika Belsõ politikák Részösszeg Költségvetési kompenzáció Összes kötelezettségvállalási elõirányzat KIFIZETÉSI ELÕIRÁNYZATOK Mezõgazdasági támogatások Strukturális és kohéziós politika Belsõ politikák Részösszeg Elõcsatlakozási támogatások Költségvetési kompenzáció Összes kifizetési elõirányzat
2. táblázat
2004
2005
2006
2004–2006
227,8 788,3 190,9 1207,0 155,3
596,2 899,6 185,6 1681,4 28,0
658,7 1159,3 182,9 2000,9 28,0
1482,7 2847,2 559,4 4889,3 211,2
1362,3
1709,4
2028,9
5100,5
124,6 209,2 100,3 434,1 235,0 155,3 824,4
544,0 438,0 133,1 1115,1 199,0 28,0 1342,1
653,3 523,7 158,1 1335,1 124,0 28,0 1487,1
1321,9 1170,9 391,5 2884,3 558,0 211,2 3653,5
Forrás: Külügyminisztérium.
14
15
A költségvetési hozzájárulás kapcsán Magyarország bejelentette átmeneti mentességi igényét, így 2004 és 2006 között részbeni visszatérítést (költségvetési kompenzációt) kap majd. Az új tagállamoknak a 2004. évi kötelezettségeik arányos részét, vagyis – a 2004. május elsejei belépésnek megfelelõen – azok kétharmadát kell csak befizetniük. Hazánk EU-val szembeni nettó költségvetési egyenlege a 2004–2006-os idõszakra összesen 1,389 milliárd euró. Ez mintegy 384 milliárd forint: ennyivel nagyobb támogatásban részesül Magyarország annál, mint amekkora összeggel az EU-költségvetéshez hozzájárul.
Magyarország hozzájárulása az EU-költségvetéshez
3. táblázat
(millió euró, 1999. évi árakon)
Tradicionális saját források Áfaalapú befizetés (Egyesült Királyságra vonatkozó visszatérítéssel együtt) GNI-alapú befizetés Összes befizetési kötelezettség Összes kifizetési elõirányzat Nettó egyenleg
2004
2005
2006
97
150
150
107 349 553 824 271
167 528 845 1342 497
173 542 865 1487 622
Forrás: Külügyminisztérium.
Átmeneti mentességek 2. fejezet: A személyek szabad mozgása A csatlakozás után az EU-tagállamok egy 2 + 3 + 2 éves rendszerben korlátozhatják az új tagok munkavállalóinak szabad mozgását: ebben az idõszakban a tagországok továbbra is elõírhatják, hogy a magyar munkavállalóknak munkavállalási engedélyt kell beszerezniük – ám úgy is dönthetnek, hogy egyáltalán nem korlátoznak. Igazi korlátozásra csak az elsõ két évben kell számítani, ekkor is fõként Ausztriában és Németországban.
30. fejezet: Intézmények Két év: A csatlakozás napjától Magyarországot valamennyi EU-intézményben teljes körû, a többi tagállammal egyenlõ jogok illetik majd meg. Fontos, hogy e szervezetek munkájában minél hatékonyabban vegyünk részt, hiszen csak így válik lehetségessé nemzeti érdekeink érvényre juttatása. A legfontosabb EU-intézmények: Európai Bizottság, Miniszterek Tanácsa, Európai Parlament, Európai Bíróság, Gazdasági és Szociális Bizottság, Régiók Bizottsága.
Valamennyi tagállam a saját nemzeti szabályozását alkalmazhatja és önállóan dönthet arról, beengedi-e valamelyik új tagország munkavállalóit. Plusz három év: A két év elteltével az Európai Bizottság jelentést készít a munkaerõpiac helyzetérõl (tagállamonként). Bármelyik EU-tag három évre meghosszabbíthatja a korlátozást, de errõl köteles elõre értesíteni a bizottságot. Plusz két év: Az ötödik év után további két évre már csak akkor tarthatja fenn egy EUország a korlátozást, ha bizonyítani tudja, hogy munkaerõpiacán komoly zavart okoz az új tagok munkavállalóinak beáramlása.
31. fejezet: Egyéb kérdések Az EU-csatlakozási tárgyalások „egyéb kérdések” fejezetében olyan – elsõsorban technikai jellegû – témákról volt szó, amelyek nem kötõdtek szorosan a többi tárgyalási fejezethez. Itt került például napirendre a védzáradék: a csatlakozási szerzõdés lehetõvé teszi a (korábbi bõvítéseknél is használt) kölcsönös gazdasági védzáradék alkalmazását. Emellett az Európai Bizottság (átmeneti idõre) védelmi intézkedést is alkalmazhat azon új tagállammal szemben, amely a belsõ piaci, illetve a bel- és igazságügyi együttmûködéssel kapcsolatban a felvételi tárgyalásokon vállalt kötelezettségeinek nem tesz eleget. 16
Magyarország csupán bizonyos feltételekkel fogadta el a 2+3+2 éves korlátozást. 1. Az EU-tagállamok vállalják, hogy a csatlakozás után jóval nagyobb számban beengedik a magyar munkavállalókat az unió munkaerõpiacára. 2. A tagállamok a magyarokra is a „közösségi preferencia” elvét alkalmazzák: egy állás betöltésénél a magyar állampolgárokat elõnyben részesítik az EU-n kívüliekkel szemben. 3. Ha valamelyik tagállam korlátozó intézkedéseket hoz Magyarország ellen, a viszonosság alapján nekünk is jogunk van hasonló lépéseket tenni. Ugyancsak fontos, hogy az átmeneti idõszak alatt Magyarország is korlátozhatja az új tagok munkaerejének bejutását. 17
3. fejezet: A szolgáltatásnyújtás szabadsága Befektetõk, hitelintézetek: Magyarország átmeneti idõre az EU-szabályoktól eltérõen rendezheti a befektetésvédelem és a szövetkezeti hitelintézetek alaptõke-követelményének kérdését. A jelenlegi EU-tagállamokban a befektetett pénzösszegek – a befektetési szolgáltatók csõdje esetén – húszezer euróig (4,7 millió forintig) biztosítva vannak, míg Magyarországon csak egymillió forint a biztosítás összege, amely 2008-tól éri majd el az EU-szintet. A szövetkezeti hitelintézetek az uniós szintnél alacsonyabb alaptõkével mûködhetnek, szintén 2008-ig, annak érdekében, hogy több száz településen maradjon pénzügyi szolgáltatás.
elõtt kezdték meg mûködésüket. Ezzel huszonegy üzem kapott lehetõséget a költséges beruházások késõbbi megvalósítására. Bortermelés: A magyar bortermõ területeket egyetlen zónába sorolták be, ami a must szállíthatósága szempontjából lényeges (a mustot egyébként nem lehetne egyik zónából a másikba vinni). A minõségi követelmények terén tízéves átmeneti idõt kaptunk: az asztali borok minimális természetes alkoholtartalmánál fenntarthatjuk a jelenlegi hazai szabályozást. Idõkorlát nélkül megmarad a must cukrozásának lehetõsége, a jelenlegi magyarországi szabályokkal összhangban.
4. fejezet: A tõke szabad áramlása
9. fejezet: Közlekedéspolitika
Termõföld: Megállapodás született a tárgyalásokon, hogy Magyarország a csatlakozás után hét évig fenntarthatja a külföldi állampolgárok (valamint belföldi és külföldi jogi személyiségû vállalkozások) termõföldtulajdon-szerzésére vonatkozó törvényi tilalmakat. Kivételt képeznek ez alól azok a hazánkban letelepedett EU-állampolgárok, akik egyéni vállalkozóként legalább három éve folyamatosan és legálisan mezõgazdasági tevékenységet végeznek. Ha a hétéves idõszak végén a hazai földárak továbbra sem érnek el olyan szintet, hogy a földpiac zavarok nélkül megnyitható legyen, az átmenet három évvel meghosszabbítható. Másodlagos lakóhely: Magyarország ötéves átmeneti mentességet kapott az EU-jog alkalmazása alól a másodlagos lakóhelyeknél (olyan ingatlan, ahol valaki nem állandó jelleggel tartózkodik). Az átmeneti idõszakban az EU-tagországok állampolgárai és jogi személyiségû vállalkozásai csak elõzetes engedéllyel vásárolhatnak ingatlant másodlagos lakóhelynek, illetve telephelynek.
Közúti árufuvarozás: A csatlakozás után a magyar közúti szállítók három évig nem végezhetnek közúti árufuvarozási kabotázst a jelenlegi és a majdani EU-tagállamokban (külföldi fuvarozó által végzett belföldi szállítás). Ugyanígy a tagállamok fuvarozói sem végezhetnek Magyarországon kabotázstevékenységet. Bármelyik tagország – saját viszonylatában – két évvel meghosszabbíthatja az átmenetet. Az átmenetet nemcsak Magyarország, hanem az EU jelenlegi tagállamai is kérték: saját fuvarozóikat kívánták megvédeni, arra hivatkozva, hogy a tagjelöltek szállítói sokkal alacsonyabb költségekkel mûködnek. Túlsúlyos tehergépjármûvek: A túlsúlyos tehergépjármûveknél 2008 végéig fenntarthatjuk a díj- és útvonalengedély-rendszert. Az átmenet nem vonatkozik a gyorsforgalmi úthálózatra, és azokra a felújított útszakaszokra, amelyek megfelelnek a 11,5 tonnás, EU-s tengelyterhelési követelménynek. Mivel a magyar úthálózat nagyobb részét nem az unióban elfogadott tengelyterhelésre tervezték, a túlsúlyos jármûvek szabad forgalma az útfenntartási költségek számottevõ emelkedésével járna. Vasúti áruszállítás: Az uniós liberalizáció értelmében 2003. március 15-tõl szabad a nemzetközi fuvarozás a transzeurópai vasúti árufuvarozási hálózaton (TERFN). A 2006 végéig tartó átmenet alatt a magyar TERFN-hálózatra csak a pályakapacitás húsz százalékáig engedjük be az EU vasúttársaságait. A MÁV nem lenne képes azonnal felvenni a versenyt a nála jóval tõkeerõsebb nyugat-európai társaságokkal, a legjövedelmezõbb tevékenység ráadásul éppen a nemzetközi tranzitfuvarozás. Légi közlekedés: Az unió elfogadta a zajos gépekre kért magyar átmenetet azzal a korlátozással, hogy ennek elõnyét csak a következõ országokból érkezõ repülõgépek élvezhetik: Azerbajdzsán, Kazahsztán, Moldávia, Oroszország, Türkmenisztán, Ukrajna. Az innen jövõ repülõgépek 2004 végéig le- és felszállhatnak Ferihegyen, még akkor is, ha nem teljesítik a kötelezõ zajnormákat. A Malév így megtarthatja a felsorolt országokba megszerzett járatjogait.
6. fejezet: Versenypolitika Adókedvezmények: A befektetésbarát környezet és a munkahelyek fenntartásával függnek össze a társasági adótörvény alapján nyújtható adókedvezmények is: ez volt a versenyfejezetrõl folytatott tárgyalások legkomolyabb kérdése. Az eredetileg 2011-ig érvényesíthetõ jogok kapcsán az Európai Unió és Magyarország végül abban egyezett meg, hogy az érintett nagybefektetõk adókedvezményeit átalakítják, EU-konform átmeneti rendszer segítségével. Ami a helyi adókról szóló törvényben szabályozott önkormányzati adókedvezményeket illeti, az unió elfogadta a 2007. december 31-ig tartó átmeneti idõszakot azon vállalatok esetében, amelyek nem kedvezményezettjei sem a nagybefektetõi adókedvezményeknek, sem olyan támogatási szabályozásnak, amely nincs összhangban az EU-szabályokkal.
7. fejezet: Mezõgazdaság Vágóhidak: 44 nagy kapacitású vágóhíd 2006. december 31-ig átmeneti mentességet kapott bizonyos EU-elõírások teljesítése alól. Olyan üzemátalakítást igénylõ szabályokról van szó, mint a külön állatorvosi szoba kialakítása, a fal és a csempézet hiányosságainak kijavítása, az élõ állattal és hússal foglalkozó üzemi dolgozók elkülönített öltözõjének létrehozása. Tyúkketrecek: Magyarország 2009. december 31-ig kapott átmeneti mentességet a tojótyúkketrecek kialakítási szabályainak alkalmazása alól – ha a baromfitartó üzemek 1999. július 1-je 18
10. fejezet: Adózás Áfaszabályok: Az energiafelhasználási és környezetvédelmi szempontból kevésbé hatékony, de hazánkban igen elterjedt tüzelõanyagok (szén, brikett, tûzifa, faszén), illetve a NyugatEurópában kevésbé elterjedt távfûtési szolgáltatás az EU-szabályozás értelmében normál áfakulcs alá tartozik. Magyarországon az eltérõ tüzelési szokások miatt – és a modernizáció elõse19
gítése érdekében – 2007 végéig továbbra is a jelenlegi kedvezményes, 12 százalékos áfakulccsal adóztathatók ezek a fûtõanyagok, valamint a távfûtés. Ugyanígy 2007. december 31-ig tartható fenn a kedvezményes áfakulcs az éttermi szolgáltatásoknál: ez lehetõvé teszi a közétkeztetés árainak alacsony szinten tartását addig, amíg a bérek jobban megközelítik az EU-átlagot. Jövedéki adó: Leginkább a cigaretták jövedéki adója marad el az EU által meghatározott közös alsó értéktõl. A cigarettaadó emelése csökkentheti ugyan a dohányzást, de a magyar kormány azzal érvelt, hogy a hirtelen adóemeléssel megnõne a külföldrõl behozott, olcsóbb cigaretták fogyasztása – ez pedig fellendítené a feketegazdaságot. Ezért a közös minimumszintet Magyarország 2008. december 31-ig érheti el. Pálinkafõzés: Az EU-ban a magánszemélyek pálinkafõzését nem támogatják úgy, mint nálunk. Magyarországon a jelenlegi bérfõzetési rendszer továbbra is mûködhet, a kedvezményesen elõállítható mennyiség csökken majd a csatlakozáskor háztartásonként (3 fõ) 50 literre.
22. fejezet: Környezetvédelem Csomagolási hulladékok: Magyarország 2005. december 31-ig kapott mentességet az összes csomagolási hulladék legalább ötven százalékos hasznosításának követelménye, illetve az üveg és mûanyag csomagolóanyagok hulladékainak legalább tizenöt százalékos újrafeldolgozásának követelménye alól. Veszélyes hulladékok égetése: Egyes hazai berendezések esetében az EU-követelmények teljesítése csak korszerûsítéssel, vagy teljes kicseréléssel érhetõ el – erre kaptunk 2005. június 30ig tartó átmeneti mentességet. Szennyvíztisztítás: Magyarország átmeneti mentességet kapott az EU-irányelv rendelkezéseinek betartása alól – az algásodásra hajlamos, érzékeny területeknél 2008. december 31-ig, a 15 ezer lakosegyenértéknél nagyobb települések esetében 2010. december 31-ig, a kétezer és 15 ezer lakosegyenérték közötti településeknél pedig 2015. december 31-ig. Nagy tüzelõberendezések légszennyezõanyag-kibocsátása: A meglévõ berendezéseknél (pl. erõmûvek, cement- és cukorgyárak) 2004. december 31-ig kaptunk átmeneti idõt a technológia fejlesztésére.
25. fejezet: Vámunió A nyersaluminiumra legfeljebb 2007. december 31-ig három évre szóló, fokozatosan csökkenõ mennyiségre fokozatosan növekvõ vámtételû kontingenst kapunk. A vámfizetések elengedésére, visszatérítésére és visszafizetésére vonatkozóan fenntartjuk a nemzeti rendszert – a 2004. május elseje elõtti követelések elévülési határidejéig – úgy, hogy a csatlakozás utáni utólagos visszatérítés a magyar költségvetés terhére történik. A gazdasági vámeljárások és vámszabad területek esetében a csatlakozáskor hatályos, egyébként EU-konform engedélyek érvényességét az EU elismeri a közösségi eljárás szerinti új engedélyek kibocsátásáig, de legfeljebb 2005. május 1-jéig.
