KOSSUTH LAJOS SZÜLTÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA DEBRECENBEN

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII.

157

KOSSUTH LAJOS SZÜLTÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA DEBRECENBEN GAZDAG ISTVÁN

A

20. századba lépő Debrecen megtartva agrárjellegét, érzékelhetően előre lépett a gazdaságban, a közigazgatás területén és felgyorsult az urbanizációs folyamata is. A politikai élet fontos eseménye zajlott le 1901-ben – az országgyűlési választáson az ellenzék kedvező pozícióba lekerült. A főispán és a polgármester körül kialakult csoportok – amelyek évtizedeken át rátelepedtek a megyére és a városra – bomladozni kezdtek. Ilyen körülmények között került sor Debrecenben, 1902-ben Kossuth Lajos születésének 100. évfordulójára. A szabadságharc leverését követően, Bécs politikájának megfelelően a kormányzati szervek, a közigazgatás a szabadságharc, Kossuth kirekesztésére törekedett a nyilvánosság fórumairól – eredménytelenül. Dolgozatomban meg kísérlem bemutatni, hogyan élt Kossuth emléke a 100. évforduló idején Debrecen lakosságának tudatában a 20. század elején. A politikus emigrációs tevékenységéről már 1850 júniusától érkeztek hírek az országba. A városok, megyék de elsősorban Pest életében megjelentek az első Habsburgellenes szervezkedések, megmozdulások. 1851 szeptemberében Kossuth Lajos amerikai és angol útjára került sor, amelyről a külföldi sajtó tudósítása révén szerzett tudomást az ország politikus közvéleménye. A külföldi, fővárosi sajtó mellett a helyi újságokban, így a debreceni lapokban is – késéssel ugyan – de megjelentek hírek Kossuthról. A Hortobágy című lap 1862 májusában hírt adott Kossuth leányának, Vilmának a haláláról, 1865-ben feleségének elhunytáról jelentek meg írások.1

1 Az önkényuralom a sajtóban is szigorú rendszabályokat foganatosított, igaz 1851-ben császári rendelet mondta ki a sajtószabadságot – ugyanakkor bevezette a megintési rendszert, ami lehetővé tette a hatóság számára bármely lap betiltását 3 hónapra. Az 1860. október 20-án kiadott októberi diploma a közélet megélénküléséhez vezetett. Ilyen körülmények között kezdte meg működését a Debreceni Színügy Egylet kiadásában a Hortobágy című hetilap. Szerkesztője a bevezetőben írta „Szomorú tapasztalás, megannyi visszariasztó élő példa, mely hangosan kiabálja felénk: „ne szerkessz lapot Debreczenben!” És mi mégis lapot szerkesztünk Debreczenben.” A Hortobágy 1861-1867 között jelent meg folyamatosan. Kossuth Lajos családjáról megjelent hírek: 1862. május 9, júl i u s 9 , szeptember 17, október 8.

158

Gazdag István: Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója Debrecenben

A kiegyezés következtében a történeti Magyarország integritásának illúzióját dédelgető magyar politikai közvélemény – ennek részeként a debreceni elit – eltávolodott Kossuth eszméitől, személyiségétől és elkötelezte magát 1867 mellett: „A 48-as elveket oda lehetne már tenni mellé, ti. a Kossuth bankók mellé.”2 Kossuth népszerűsége – politikai elgondolásainak irrealitása ellenére – nem csökkent a társadalom közép és alsó rétegeiben, a diákok körében, az ellenzéki politikusok elfogadtatásuk érdekében szívesen hivatkoztak Kossuthra. Az 1869 szeptemberében Turinba utazó kis debreceni csoportot – Bánky István, Gálocsy Gusztáv, Kövesdi János, Káposztás János, Rácz Miklós, Vértessy Lajos és hozzájuk csatlakozott Basa Bálint gömöri lelkész – vajon milyen szándékok vezethették e fárasztó útra? A Kossuth iránti tisztelet, a Bécs iránti fenntartások hangoztatása, szolidaritás a hazájából száműzött ember mellett, vagy Kossuth emigrációban kifejtett folyamatos politikai tevékenységének elismerése?3 A Debrecen újság 1872-ben közölte a Republiqe Francaiseban megjelent Kossuthtal készített interjút. A francia újságíró a „magyar ügyről” beszélgetett, Kossuthtal kijelentette „Még mindig száműzetésben vagyok, de mégis azt hiszem, hogy az osztrák kormányt nem nyugtalanítaná, ha hazámba visszatérnék. Megmásíthatatlan elhatározásom azonban, hogy nem lépek addig magyar földre, míg ott Lotharingen ház uralkodik. Meg fogok halni valószínűleg a nélkül, hogy hazámat szabadnak lássam.”4 Még ez évben olvashatták a debreceniek Kossuthnak Irinyi Dánielhez és a hódmezővásárhelyi választási bizottság elnökéhez írt levelét.5 Kossuth Lajos születésének 80. évfordulója alkalmából Debrecen város polgármestere levélben köszöntötte a képviselőtestület nevében az idős politikust.6 A 90. születésnapot, 1892-ben a korábbiaktól eltérően az ország szélesebb nyilvánossága ünnepelte. Budapest törvényhatósági közgyűlése Kossuth Lajost a főváros díszpolgárává avatta. A debreceni ünnepség szervezői feladatát a város rangos egyesületei: a Csokonai-kör, a Dalegylet és a Tornaegylet vállalták. Ezzel a város közéletének számos ismert egyénisége közreműködést vállalt az egyre több lakost mozgósító program megvalósításában. A megye több helyiségében került sor ünnepség megszervezésére. A születésnapok mellett a szabadságharcra való emlékezések is alkalmat teremtettek a Kossuth Lajos iránti tisztelet adásra. Debrecen városa 1898-ban, az 50. évforduló alkalmából tárgyalásokba bocsátkozott gr. Kreith Béla budapesti lakossal, hogy a tulajdonában lévő Kossuth és a szabadságharc múzeumát átengedi – megfelelő összeg ellenében – Debrecennek.7 Természetesen az udvar igyekezett a Kossuth emlékeit ápoló és őrző törekvéseket gyengíteni. Az év elején kísérletet tett arra, hogy március 15-ét – április 11-e hivatalos ünnepé nyilvánításával elhalványítsa – a kísérlet eredménytelen maradt. Nem véletlen az sem, hogy ebben az évben került 2

Debreczeni ellenőr 1887. április 20. Debreczen 1869. szeptember 23. 4 Debreczen 1872 .május 1 4 . Külföldi újságokból való hírátvételre több ízben sor került. 5 Debreczen 1872. május 25. 6 Debreczen 1883. május 14. 7 Debrecen város tanácsa 1898. március 28-án tárgyalt gr. Keith Béla ajánlatáról – a Budapesten levő Kossuth és szabadságharc múzeumát hajlamadó Debrecennek átengedni. „A tanács széleskörű megbeszélést kíván ez ügyben összehívni április elején.” Átvétel esetén – az árat a házipénztár hátralékos követeléseiből kívánja fedezni, elhelyezni pedig a Kis-ujutcai bérpalotában kívánja megoldani. E lépéssel a tanács megveti az alapját a városi múzeumnak is. Debrecen. 1898. március 29. 3


159

forgalomba Zimándy Ignác és Zelenyák János nevű plébánosok könyve, amelyben Kossuth Lajost gyalázták. A Debrecen című újság részletesen beszámolt az eseményről és közölte Debrecen város tíz képviselőjének a városi közgyűlés elé terjesztett indítványát „Kossuth Lajosra méltán büszke minden magyar szív. Kossuth Lajos nemtelen rágalmazása és meggyalázása egy nemzetünk meggyalázásával s az a modor, mellyel még sírban nyugvó anya emlékét is gyalázat sarával igyekszik bemocskolni, két merénylő a politikai fanatizmus és elvetemültség oly jelensége, mely békés politikai küzdelmekben ép oly szokatlan mint jogtalan. Indítványozzuk ennélfogva: mondja ki a közgyűlés, hogy azon hazafiatlan merénylet fölött, melyek Zimándy Ignác és Zelenyáh János nevű plébánosok Kossuth Lajos hazánk hallhatatlan érdemű és szeplőtelen jellemű nagy fiának emlékezetét beszennyezi s ezáltal a magyar nép hálás tiszteletéből kirekeszteni törekedtek s az ezen gonosztevő célzattal irott szennyművet nemcsak külföldön terjesztik nemzetünk gyalázatára, hanem újabban a magát „néppártnak” nevező politikai frakció egyik hivatalos közlönye, Lepsényi Miklós szerkesztő felhívása szerint ingyen osztogatja olvasói között. Debrecen sz. kir. város közönsége megbotránkozásának ad kifejezést és nevezett merénylőket és bűntársaikat minden becsületes magyar honpolgár megvetésére méltónak ítéli: s egyben hasonló nyilatkozat tételére felhívja átiratilag az összes törvényhatóságokat.”8 Kossuth Lajos születésének századik évfordulója minden korábbi ünnepségnél tartalmasabb volt és ami külön figyelmet érdemel, hogy 1902-ben nagy számú olyan eseményre, programra és megnyilvánulásra került sor, amely szorosan kötődött Kossuth Lajos személyéhez, életútjához – találóan nevezte az egyik debreceni újságíró az 1902-es esztendőt Kossuth évének.

Kossuth százéves születésnapján Debrecennek nincs szobra Az évfordulóra készülve több ízben és teljesen jogosan vetődött fel, hogy az országban, de a megye több helyiségében is már felállították Kossuth szobrát, de Debrecenben – ahol 1849-ben több hónapon át Kossuth vezetésével dolgozott a kormány, működött az országgyűlés – nem került sor a szobor felállítására. Ez a tény minősítette a város vezetőinek, elitjének, a politikai pártoknak, de a szoboralap lakossági összegyűjtésének kudarca a lakosságnak Kossuth való viszonyát. A Debrecen című újság 1902 augusztus végén, magát meg nevezni nem akaró szerzőtől közölt cikkel „Várjunk-é 10 évig Kossuth szobrával” a témát ismét napirendre tűzte. A Kossuth-ünnepet rendező bizottság javasolta a városi közgyűlésnek, hogy 10 évig, évente 10-10 ezer koronát rakjon félre a város és ez összegből hozzávéve a gyűjtés folytán begyűlt 24.000 koronát „…hatalmas, Kossuth emlékéhez s a város lakóinak Kossuth iránti szeretetéhez méltó szobrot emelhetünk – 10 év múlva.” A szerző cikkének bevezetőjében érinti a lakossági gyűjtés kudarcát, „siralmas megfeneklését” de úgy vélte, hogy nem annyira a lakosság áldozatkészsége hiányzott. „Talán inkább a város vezetőinek Kossuth emlékétől való iszonyodása bénította meg a gyűjtés sikeres előhaladását.” Az előterjesztésről a következőt írta 8

A cikk Kossuth gyalázói és debreceni képviselők indítványa a városi közgyűlésre címmel jelent meg a Debrecen című újság 1898. május 24-i számában.

160


„végtelenül szerencsétlen gondolatnak tartom, hogy Kossuth apánk szobrának felállítását, újabb 10 teljes, hosszú esztendővel elodázzuk! Hogyan? Hát nem volt elég a várakozás! Még újabb tíz évig ott akarják hagyni a legmagyarabb város felett azt a fekete gyalázatot, hogy nem képes, vagy nem mer Kossuth-szobrot emelni? Ez képtelenség! Ez lehetetlenség! Debrecent talán csak nem tartja vissza a talpnyaló meghunnyászkodás ...Emeljük fel a Kossuth szobrot késedelem nélkül a lehető legrövidebb idő alatt.”9

Elégeljük meg átkos szunnyadásunk Március elején egy magát megnevezni szintén nem akaró polgár a Debrecen című újság szerkesztőjének segítségét kérte a debreceni Kossuth-kör megalakításához „Legyen ez a kör olyan, melynek lépcsőjét átléphesse méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes és paraszt …Legyen ez a kör minden izében olyan, mely egyes hazafias körök példájára nevéhez méltóan lobogtassa a Kossuth édesapánk emlékére varrott háromszínű zászlót ...Halála évfordulójakor nyilvános gyászünnepélyt tartson: felolvasásokkal, összejövetelekkel tartsa ébren, úrban, parasztban az illő kegyeletet, hogy a város legtudatlanabb gyermeke is könyv nélkül citálja: Kossuth apánk mikor és hol született, mit áldozott mi értünk, mikor halt meg, mikor temették el. Szóval elégeljük meg átkos szunnyadásunk. Vajha testet öltene az eszme, s a Csokonai, Petőfi körök mellé megszületne a Kossuth-kör is.” Figyelemre méltó a szerző záró gondolata „Szívből óhajtom, hogy városunkban kettő se akadjon, ki ezt a függetlenségi párt kötelességének tudja be. Ezen kérdés megoldása általános. Szabadságharcunkban úr és paraszt egymás mellett küzdött – ezt tartsuk szem előtt.” A szerkesztő megjegyzése „...a polgártárs terve szép ábrándnál több aligha lesz, mert a debreceni széthúzó elemek nem fognak még egy Kossuth Körben sem egyesülni.”10 1902. június 13-án Varga Lajos dr. bizottsági tag és negyven társa a városi tanács ülésén indítványozta, hogy Debrecen városa hivatalosan is ünnepelje meg Kossuth Lajos születésnapjának 100. évfordulóját. Tíz nappal később a tanács foglalkozott a beadvánnyal, majd pártolólag a közgyűlés elé terjesztette az indítványt, amely bizottságot küldött ki a szervező munka megindítására. Komlóssy Arthúr főjegyző, polgármester helyettes vezetésével létrejött az un. Nagybizottság, majd megalakultak a különböző operatív bizottságok. A Debrecen 1902. július 22-én felhívta a lakosság figyelmét, hogy a bizottságokat az elmúlt egy hónap alatt a polgármester össze sem hívta. Az évfordulóra való készülődés közepette érkezett a hír, József királyi főherceg Debrecenbe érkezik az itt állomásozó katonai alakulatok 9

A Kossuth szobor felállításának gondolata, Kossuth halálát követően 1894 áprilisában vetődött fel. A szoborügy megosztotta a debrecenieket. A jogi és pénzügyi bizottság ülésén Bakonyi Samu kifejtette, hogy a szobor megalkotásához megfelelő idő kell, egy év alatt nem lehet művészi módon elkészíteni, a 10 év alatti tőke gyűjtés az ő javaslata volt. Kovács József bizottsági tag kijelentette „Az a lelkesedés amely ilyen alapon 10 évre elodáz nem lelkesedés” – egy félévi támogatással ért egyet, Ábrahám László hasonló véleményen volt. A bizottság Bakonyi véleményét fogadta el. Debrecen 1902. augusztus 21,23,30. 10 „Legyen nekünk is egy otthonunk, hol úgy a debreczeni, mint más vidékre való, kezében levett kalappal, lelkében, szívében azon édes malaszt nyújtó érzéssel áldozzon a kegyelet oltárán, mely őt felemeli ahhoz, ki értünk született...” Kossuth-kör Debreczenben /Levél a szerkesztőhöz/...Sz...helybeli lakos. Debrecen, 1902. március 4.


161

megszemlélésére. A Debreceni Újság hódoló írásaiból tudjuk, hogy a magas vendég július 9-én érkezett, az éjszakát szalonkocsijában a pályaudvaron töltötte „A kocsit más vágányra helyeztette át az állomásfőnök, hol nem zavarja senki a főherceg álmát. Mert így is kell ennek lenni. A legmagyarabb Józsefnek álmait ne háborgassa semmi, senki...”11 Az év kiemelkedő eseményének színhelye volt 1902 július elején Kassa, szereplői pedig az országos diákgyűlés résztvevői, de elsősorban a debreceni főiskolás küldöttek. Az országos diákgyűlés a debreceni főiskolásokat, elsősorban Nagy Sándor joghallgatót azzal a megtisztelő feladattal bízta meg, hogy az ország ifjúsága nevében készített előterjesztésben kérje fel a képviselőházat Kossuth Lajos emlékezetének és érdemeinek törvénybe iktatására: „…a magyar nemzet törvényhozásától, mind a mai napig nem kapta meg azt az elismerést, amit emlékének megbecsülése számára múlhatatlanul megkövetel.” Az eredeti elképzelés szerint a memorandumot az országgyűlés elnöksége már a jövő ülésszak elején – tehát még az évforduló előtt – a ház elé terjeszttette volna. Az országgyűlés váratlan, gyors berekesztése azonban megakadályozta, hogy az országos diákgyűlés felterjessze az emlékiratot, így azt csak az október elején összeülő képviselőház tárgyalhatta meg.12 Nemcsak a szervezetek, egyesületek, a városi tanács által létrehozott bizottságok, az egyházak, a főiskola hanem az átlag debreceni is részt kívánt venni az ünnepség előkészítésében és a sajtó ezt a tevékenységet becsülettel szolgálta: a Debrecen által közölt javaslat – ideje lenne a szabadságsarc leverését követően lefestett Szabadságtér utcatáblát, végre 100 év után eredetiben visszaállítani, többen felvetették, hogy a város egyik kertjét el kell nevezni Kossuth-kertnek, viselni kellene a Kossuth kalapot, a Széchenyi serleg mintájára Kossuth serleget kell készíttetni Tóth András szobrásszal és így tovább. A város első emberének, a polgármesternek az ünnepséggel kapcsolatos személyes szereplésével, megnyilatkozásaival az év során nem találkozhattunk. Az előkészítés legkritikusabb időszakában – augusztus közepétől – Debrecen város polgármestere egy hónapos szabadságra utazott Olaszországba. A Kossuth évforduló főpróbájának is tekinthető az 1902. augusztus 2-án tartott debreceni szabadságszobor avatása. Az egész napos ünnepség felvonulással kezdődött, melyet az Egyetértés dal- és zeneegylet nyitott meg, ezután következtek a honvéd egylet tagjai, a még élő 13 öreg honvéd egyenruhában, a 12 tagú szoborbizottság, a városi tanács és tisztikara, a vármegye küldöttségei és tisztikara, az országgyűlési képviselők, az egyházak küldöttségei, a Csokonai-Kör, társadalmi és kulturális egyesületek végül a dalegyletek. Az ünnepségre az Emlékkertben került sor 10 órakor, a Komlóssy Artur polgármester helyettes megnyitója után dr. Bakonyi Samu országgyűlési képviselő tartott ünnepi beszédet, dr. Benedek János országgyűlési képviselő saját versét szavalta el. Ezután a szoborbizottság elnöke átadta Tóth András alkotását Simonffy Imre polgármesternek. Ez az ünnepség történeti személyiségekhez nem kötődött, ezért semleges színezete lehetővé tette a hivatalos városi 11 Debreceni Újság 1902. július 9-11. Augusztusban is jelen volt a Habsburg-ház Debrecen közéletében. Augusztus 18-án - a korábbi évek hagyományainak megfelelően - Ferenc József király születésnapját ünnepelte a hivatalos város. Debrecen 1902. augusztus 18. 12 A 100. évforduló alkalmából egyetlen országos jellegű fellépése volt Debrecennek, pontosabban főiskolásainak - Kossuth Lajos érdemeinek törvénybeiktatását sürgető memorandum elkészítése és megküldése a képviselőháznak. A teljes szöveget – mivel tudomásunk szerint egyetlen kiadványban sem jelent meg – a függelékben közöljük.

162


és megyei jelenlétet, bár a Debrecen megjegyezte „...a szabadságszobor leleplezési ünnepén hányan, de hányan maradtak el, pedig pártszínezet nélküli volt…”13 A hivatalos politika egyre erőteljesebb jelenlétére panaszkodott a Debrecen című újság szerkesztője szóvá téve, hogy munkájához a várostól nem kap megfelelő támogatást „Debrecenben már rendszerré vált szokás a sajtó mellőzése...” Az előkészületi időszak váratlan eseménye volt, hogy a Nagybizottság önhatalmúlag megváltoztatta a helyi ünnepség időpontját – szeptember 19-ről szeptember 17-re. Az okokról a lakosság nem kapott tájékoztatást. A sokakban felmerülő kérdésnek adott hangot Szinay Gyula, aki a Debrecenben 1902. augusztus 25-én megjelent nyílt levelében felvilágosítást kért Komlóssy Arthúrtól, a Nagybizottság elnökétől az eredeti időpont megváltoztatásának okairól, illetve kérte az eredeti időpont visszaállítását. Komlóssy Arthúr másnap „Válasz Szinay Gyula úr nyílt levelére” közre adta válaszát a Debrecenben, amelynek lényege a következő: a főváros a Kossuth mauzóleum alapkőletételének ünnepélyes aktusára meghívta Debrecen város törvényhatóságát, az eseményt szeptember 19-re tűzték ki; mert a város és a vármegye országgyűlési képviselőinek a fővárosi ünnepségen jelen kell lenni; a 13 debreceni öreg honvéd részt akar venni a fővárosi ünnepségen is.14 Az előkészületek fontos műhelyei voltak az albizottságok. Augusztus 27-én a kivilágítási albizottság tartott ülést a városháza nagytermében a szeptember 15-i kivilágítás részletes programjának megbeszélése céljából. Az ülésen résztvettek: Körner Adolf elnök, Podolszky Béla máv, műhelyfelügyelő, Magoss György tb. főügyész , Publik Ernő, Nagy Sándor, dr. Koncz Ákos, Horky Lajos, K. Tóth Sámuel, Dávidházy Kálmán, Prohner Géza, Gyöngyössy Viktor, Biczó Gyula, Szathmáry Zoltán, Szentmiklósi József, Sípos Béla, Loránt /Lőw/ József. A kivilágítás a határtüzek gyújtásával veszi kezdetét: a Basahalmon, a Nagy Sándor halmon, a Mikepércs melletti úton, a Pallagon és a Hortobágyon két helyen vegyi szerekből. A tüzeket a mezőőrök gondozzák. A város belterületének kivilágítására Konci Ákos által fogalmazott lelkes felhívásban kéri fel a közönséget a bizottság. A középületek, mint a városháza, megyeháza és a színház gáz- és villany transzparentekkel lesz kivilágítva. A színházat Gyöngyössy Viktor műszaki felügyelő tervei alapján világítják ki. Nagyon szép a városháza kivilágításának terve, amelyet szintén Gyöngyössy Viktor készített és Dörner Adolf elnök mutatott be: a homlokzat gáztranszparentekkel lesz megrakva. Középen lesz az ország és a város címere – alatta ez a két szám: 1802-1902. A város háza előtt római és görög gyertyák lesznek felállítva. Az összes gázlámpák és kandaláberek nemzeti színű lobogókkal lesznek feldíszítve. Valamennyi teljes láng-

13 „Debrecen nemzeti ünnepe” címmel a Debreceni Újság közölt részletes beszámolót a debreceni csata évfordulójáról. Debreceni Újság 1902. augusztus 2. A Debrecen megjegyzése „Nemzeti ünnepet ülünk a nemzet, a község hivatalos vezetőinek a távollétével... a szabadságszobor leleplezési ünnepén hányan, de hányan maradtak el, pedig párt színezet nélküli volt...” Debrecen 1902. szeptember 6. 14 A levélváltás és az azt követő igény az érvek ütköztetésére hiszen Komlóssy észrevételei nem kaptak nyilvánosságot, nem beszélve arról, hogy Komlóssy elutasította a nyílt levélváltást egyértelműen feltárták a város közéletében feszülő ellentéteket. A kortörténeti szempontból figyelemre méltó levélváltás anyagát teljes terjedelemben közöljük a függelékben. Debrecen 1902. augusztus 25, 26.


163

gal fog égni a kivilágítás kezdetétől esti 7 órától. A kivilágítás legimpozánsabb része a lampionos menet lesz. A menet a városházától indul el és a vasúti indóházig megy. Innen visszafordulva a Varga-, Batthányi- és Kossuth utcán a városháza elé tér vissza a menet. A menetben való részvételre az összes debreceni egyesület és társulat felkérést kapott. A menetet a 13 öreg honvéd vezeti, őket követik a zászlók alatt felvonulók. A lampionos menet élén halad a lampionos bizottság Podolszky Béla, Boczán Elemér dr., Tóth Mihály, Publik Ernő, Than Gyula, Szentmiklóssy József, Szatmáry Zoltán, Székely Imre, Tóth Kálmán, Koncz Ákos, Kozma László, dr. Szalay Béla, Mácsay László, dr. Magoss György, dr. Varga Lajos, Nagy Sándor, Somossy László, Sesztina Jenő, Dávidházy Kálmán, Bíró Gyula, Blaskovits Mihály, Horváth János, Zoltai Lajos, Fronher Géza, Garda Dezső, Görömbey Péter, Vetéssy Béla, Hauer Bertalan, Kovács Kálmán, Pavlitza János, Móricz Pál, Lóránt /Lőw/ József és Csurka István. A bizottság elnöksége az egyesületeket és a Kollégium ifjúságát átiratban kérte fel a lampionos menetben való részvételre.15 Szokás volt ebben az időben, hogy a törvényhatóságok az általuk fontosnak vélt ügyekre-eseményekre egymás figyelmét felhívták és követésre szólítottak fel. Szeptember 6-án szeged polgármesterétől érkezett átirat amelyben közölte, hogy a városban a táblai és törvényszéki elnökök szeptember 19-én tárgyalást nem tartanak, mivel ez a nap nemzeti ünnep. Szeged város közönségének közgyűlésileg elrendelt közünnepe. A polgármester felhívta Debrecent a példa követésére. A Debrecen szerkesztője megjegyezte „Mi hisszük, hogy Debrecenben hasonló felszólításra nem lesz szükség.”16 A Debrecen c. újság 1902. szeptember 13-án közölte az ünnepség programját: „Emlékezetünk ünnepe legyen komoly, fenséges és magasztos... Legyen ez ünnep a hazaszeretet fényes ünnepe s teljesen méltó ahhoz a halhatatlan névhez, melyről elmondhatjuk, hogy semmi sem hiányzik az Ő dicsőségéből, csak Ő hiányzik a miénkből...” 1922. szeptember 16, kedd az ünnepség előestje: ESTE 7 ÓRAKOR: 1. A fellobogózott város belterületének kivilágítása. 2. A város határában örömtüzek gyújtása. 3. A lampionos menet zenekaros kíséretben a Kollégiumtól elindulva a Piacz-, Hunyadi utcán át a Petőfi térre, onnét a Deák Ferenc, Piacz utcán át a város székháza elé vonul, ahol a dalárdák éneklik a Hymnuszt, Szózatot és „Tavasz elmúlt, a rózsáknak.” című dalt. /Gyülekezés este 6 órakor a Kollégium udvarán/ 1902. szeptember hó 17-én az ünnepély napján I. Délelőtt: Reggel 8 órakor: Az összes felekezetek templomaiban hálaadó istentiszteletek, melyeken a város törvényhatósága kiküldöttek által képviselteti magát. 3/4 9 órakor: Gyülekezése a hatóságoknak, egyleteknek, társulatoknak, rendezőbizottságoknak stb. a város székházánál s innen indulás az ev. Ref. nagytemplomba. 15 A kivilágított Debrecen címmel számolt be a Debrecen című újság a kivilágítási albizottság megbeszéléséről 1902. augusztus 28-án. A helyi sajtó beszámolt az Istentiszteletek rendezése, a Bankettrendező és a Népünnepély rendező bizottságok munkájáról is. 16 Debrecen 1902. szeptember 6.

164


9 órakor Istentisztelet az ev. Ref. Nagytemplomban. 1/2 11 órakor: Díszközgyűlés a városháza nagytermében. Tárgysorozat: Elnöki megnyitó, ünnepi beszéd – tartja dr. Bakonyi Samu városi törv. hatósági bizottsági tag. Felolvasása és a díszközgyűlés tudomására hozatala a Kossuth Lajos emlékének megerősítésére vonatkozó közgyűlési határozatoknak. II. Délután: 2 órakor: Gyülekezés a városháza udvarán. 1/4 3 órakor: Indulás az Emlékkertbe, a Szabadság-szobor előtt tartandó ünnepélyre. 1/2 3 órakor: Ünnepély a Szabadság-szobor előtt következő tárgysorozattal: a. Szózat. Éneklik az összes dalegyletek. b. Ünnepi beszéd. Tartja: dr. Varga Lajos. c. „Tavasz elmúlt, a rózsáknak….” Éneklik az összes dalegyletek. d. Ünnepi szavalat. Tartja: Kincses László hithallgató e. Hymnusz. Éneklik az összes dalegyletek. 3/4 4 órakor: ünnepélyes kivonulás a Nagyerdőre. A kivonulásban részt vesznek a Kossuth-katonák, a tanulóifjúság, továbbá az összes társadalmi egyesületek, a vidéki küldöttségek, két fúvó és négy vonós zenekar, a kerékpáros egyesületek tagjai díszített kerékpárokon. 1/2 6 órakor: Népünnepély a nagyerdőn a következő tárgysorozattal: a. A korcsolyázó téren fonatossor, lacikonyhák, mézeskalácsos sátrak körül tetszés szerinti szórakozás. b. A debreceni torna- és kerékpáros-egyesületi sporttéren a kivonulásban résztvevő kerékpárosok ünnepélyes felvonulása 1/2 5 órakor; a tanuló ifjúság tornaversenye díjkiosztással egybekötve. III. Este: 6 órakor a korcsolyázó téren: 1. Ünnepi sétahangverseny az összes dalegyletek és zenekarok közreműködésével. 2. A tárgysorsjáték kisorsolása az ünnepélyt rendező bizottság által. 7 órakor: 3. Tűzijáték. 8 órakor: 4. Társasvacsora a Dobos-pavillonban, és udvarán. 0 órakor: 5. Táncestély a Dobos pavillonban. A népünnepély alkalmából a Nagyerdőre csakis belépőjegy megváltása után szabad bemenni. Egy belépőjegy ára 20 fillér. A belépőjegyek folyó számmal vannak ellátva s minden eladott jegy a tárgysorsjátékban való részvételre feljogosít. A nyeremények: 1. Kossuth Lajos arcképe 2. Kossuth Lajos mellszobra A sporttéren tartandó ifjúsági tornaverseny megtekintésre külön belépőjegy váltandó. A tűzijáték kényelmes megtekintése céljából a korcsolyázó téren 600 ülőhely áll a közönség rendelkezésére. Egy-egy ülőhely 50 fillér. Ezek a jegyek előre megváltandóak Czeglédy és Polgár fűszerkereskedő urak Piacz u. 16 sz. a., valamint ifj. Gyürky Sándor papírkereskedésben. A társasvacsorára folyó hó 15-én délután 5 óráig lehet a jegyet megváltani Városháza I. emelet 21-22 sz. alatt és Német András vendéglősnél 2 kor. 40 fillér lefizetése mellett. A táncestélyre belépődíj személyenként 1 korona.


165

Az ünnepélyre kivonuló közönség különösen felkéretik arra, hogy a kivonulás alkalmával – s külön közzé teendő sorrendet szigorúan megtartani – a Nagyerdőre szóló belépőjegyét pedig a nagy tolongás elkerülése céljából előre megváltani szíveskedjék. A népünnepély tiszta jövedelme a Debrecenben felállítandó Kossuthszoboralapot illeti.17 Kulcsár Endre ref. főgimnáziumi tanár megjelentette Kossuth Lajos életrajzát.18 A készülődést megzavarta a szeptember 13-án a városra rátörő ítéletidő – minden elsötétedett, a sűrű fekete felhő orkánszerű vihart hozott széllel-porral, mindenki menekült. A feljegyzések szerint 1863-ban volt hasonló időjárás.19 A debreceni újságokban szeptember 16-án több méltató cikk jelent meg: Bakonyi Samu „…Ha ezen a napon a te szíved édes magyar népem csakugyan egybe tudna forrni! Ha ez a nap nemcsak ünnep lenne a magyar nép legdicsőbb fiának, de az ő újjá teremtő lelkének ereje egy nagy elhatározás tüzével gyújtaná fel a szunynyadozó nemzet akaratát...” Koncz Ákos „...Kossuth Lajos századik születésnapján ünnepeljünk lelkesedéssel, méltóan nagy nevéhez... Legyen ez az ünnep ne csak az Ő emlékének felgyújtása, hanem eszméinek, munkás életének és honszerelmének követése...” Rákosi Viktor „Magyar... állj meg sietős utadban, töröld le homlokodról a munka verejtékét és vess visszafelé egy pillantást... Magyar! El ne feledd nagyjaidat, kik önfeláldozásukkal a sötétségből a világosságra kivezetek...”20 A Debreczeni Újság szeptember 17-én piros-fehér-zöld keretes egész oldalas vezércikkben köszöntötte a nemzet nagy fiát „Ne ródd fel azt nekünk, magyar nemzetednek bűnül Kossuth Lajos, hogy ez a nép, születésednek 100. évfordulóján nem az a büszke, boldog, hatalmas nemzet, amelyről a te szivárványos lelked még a számvetés legkeserűbb éráiban is álmodozott...”21 Ezen a napon a város díszközgyűlést tartott amelyen beszédet mondott a főispán „…közgyűlés nem fogja tőlem megtagadni annak a feltevését, hogy a hazafias kegyelet érzelmeinek legalább egy szerény szikrája még egy főispán lelkében is megél...” A jelen lévők hatalmas tapssal és éljenzéssel fogadták a főispán tisztelgő szavait. Bakonyi Samu rövid beszéde után Komlóssy Arthúr felolvassa a Kossuth szoborra és arcképre vonatkozó határozatot.22 A szabadságszobornál dr. Varga Lajos tartott ünnepi beszédet amelyben Kossuth bátorságát méltatta az április 14-i detronizáció kimondásában.23 1902. szeptember 17-én az ipartestület dísztermében került sor a Kossuth kép- és ereklye kiállítás megnyitására. A szervezőket az 1888-as eredménytelen múzeumi alapítási kísérlet is ösztönözte és megerősítette őket abban a hitükben, hogy Debrecenben legyen múzeuma 1848-49-nek, Kossuth Lajosnak. A szervező-gyűjtő munkát Dávidházy Kálmán ismert iparos-gyáros irányította. A díszteremben öt hosszú asztalon helyezték el az értékes tárgyakat – üveglappal lefedve. A kiállítás 17

„Debreceni Kossuth ünnep. A rendező bizottság felhívása” Ezzel a címmel közölte a Debrecen című újság az ünnepség részletes programját 1902. szeptember 13-án. Debreczeni Újság 1902. szeptember 13. 19 Debreczeni Újság 1902. szeptember 13. 20 Debrecen 1902. szeptember 16. 21 Debreceni Újság 1902. szeptember 17. 22 Debrecen 1902. szeptember 18., Debreczeni Újság 1902. szeptember 18. 23 Debreczeni Újság 1902. szeptember 19. 18

166


igen értékes részét képezte a mintegy száz Kossuth arckép kiállítása /olaj festmények – hazai és turini helyszínekről/ Nagy tömegű Kossuth bankót is láthattak a látogatók. Külön asztalon sorakoztak eredetiben az államférfi rendeletei. Személyes tárgyaiból is több került bemutatásra, így az íróasztalán elhelyezett gyertyatartók is. A főiskola nagy könyvtárának szabadságharc idejéből való átkölcsönzött anyaga különleges érdeklődésre számított. A kiállítás nyitva tartása alatt is növekedett a Kossuth ereklyék száma, dr. Brasso Arnoux, olasz katonaorvos Kossuth Lajos egyik pipáját küldte el a kiállításra, de mások is a kiállítás rendelkezésére bocsátottak általuk régen őrzött tárgyakat. Az érdeklődők reggel 8-tól este 8-ig látogathatták a kiállítást. A belépődíj felnőtteknek 20, a gyerekeknek 10 fillér volt. A kiállításra folyamatosan érkeztek, nemcsak Debrecenből, hanem az ország különböző pontjairól – elsősorban a megyéből. A legérdekesebb látogató minden bizonnnyal Kossuth Ferenc volt, aki szeptember 28-án debreceni népgyűlés szónokaként járt Debrecenben és felkereste édesapja tiszteletére létesített kiállítást. Komlóssy Arthúr főjegyző és Ferenczi Gyula főiskolai tanár kalauzolta a különleges vendéget. Több mint ezer felnőtt és sok iskolás gyerek időzött el a történelmi emlékek között.24 Szeptember 19-én a város szokatlanul csendes volt. A város hivatalos ünnepe már megtörtént, de szeptember 19. volt Kossuth Lajos, születésnapja. Koncz Ákos Kossuth Lajos című vezércikke piros-fehér-zöld keretben jelent meg a Debreczeni Újság első oldalán. Ifj. Móricz Pál a Debrecen hasábjain számolt be a város eseményeiről, kiemelve a Kossuth kiállítást.25 A debreceni tanintézetekben szeptember 20án került sor az emlékezésre. Szeptember 22-én adta hírül a debreceni sajtó, hogy a kollégiumi diákok emléktáblával kívánják megjelölni az oratóriumban azt a helyet ahol Kossuth Lajos ült a képviselőház ülései során.26 Az ünnepségre Debrecen polgárai – és akik ide látogattak – sokáig emlékeztek. A Kossuth iránti tisztelet tovább élt, de neve már nem jelentett riadót mint 1848-49-ben. A 20. század elején a Magyar állami önálltság megteremtése a magyar politika és Bécs alkujának tárgya maradt.

24

Debreczeni Újság 1902. szeptember 18., 29. Kiállítási anyagot küldött még be: Darszon Antal, Demetrovics Pálné és Pongrácz Róza. Kossuth Ferenc látogatásáról a Debrecen számolt be. Debrecen 1902. szeptember 29. 25 A szeptember 19-i városi eseményekről beszámolt a Debreczeni Újság 1902. szeptember 13, illetve a Debrecen szeptember 20-án. 26 Debrecen 1902. szeptember 22.


167

FÜGGELÉK DEBRECENI FŐISKOLÁSOK MEMORANDUMA A MAGYAR KÉPVISELŐHÁZHOZ Minden nemzetnek csak akkor van jövője, ha múltját tiszteli. Új nagyok csak a régi dicsők nyomán támadhatnak, szebb, jobb jövő csak a múltnak a jelent megtermékenyítő megbecsüléséből fakadhat. A múlt talajából kisarjadzó jövő tehát megköveteli tőlünk, hogy tiszta lelkesedéssel, a tőlünk kitelhető legnagyobb megbecsüléssel vegyük körül azon legkiválóbb, a magyar névnek örök dicsőséget szerzett férfiainak emlékezetét, akik lángeszükkel, nemes önzetlenségükkel, mérhetetlen haza- és szabadságszeretetükkel, agyuk, lelkük, szívük minden erejét fajunk fölemelésére, sokat veszélyeztetett szabadságunk megvédésére, drága hazánk felvirágoztatására fordították. Mélyen tisztelt országgyűlés! Az isteni gondviselés sok kiváló férfit adott nemzetünknek, de lelkünk azt súgja nekünk, hogy nem volt nagyobb egyik dicső sem Kossuth Lajosnál. Múltba visszatekintő lelkünk előtt az ő fönséges alakja áll fajunk óriásai között legelöl. Kossuth dicsőségét hirdeti minden e hazában. Népünk szívébe kitörölhetetlenül van bevésve szent emlékezete. Róla emlékezünk, – édes atyánkról, – sivár jelenünknek száz kínja között. Róla jut eszünkbe, hogy a magyar nem veszhet el, hogy ezer veszély dacára is miénk lesz a jövő. És a magyar nemzet törvényhozásától, mind e mai napig nem kapta meg azt az elösmerést, amit emlékének megbecsülése számára múlhatatlanul megkövetel. Ezért az egész magyar ifjúság nevében kérőszóval fordulunk a nemzet országgyűléséhez: adja meg Kossuth Lajos emlékezetének ezt az elösmerést, jegyezze be örök dicsőségű nevét törvényeink közé. Hiszen ő, aki nemes lelkének minden ihletét nemzetére árasztotta, hogy az egyenlőség testvériség hatalmas elveivel, népen millióinak emberi jogait visszaadva eggyé, hatalmas egésszé forassza össze nemzetünket, aki a százados elnyomásból szabadságának megszerzésére talpára állította a magyart, aki végveszéllyel fenyegetett fajunk védelmére fölhívó szózattal seregeket teremtett s az iszonyú zivatarban nemzetünk megvédésének, fönntartásának összes terheit vállain hordotta, aki a szabadság elbukása után, száműzötten is, idegen földön, a távoli hazáért, a leigázott nemzetért való méretetlen gyászban, minden gondolatát, érzelmét, cselekedetét utolsó leheletéig hazájának szentelte, megérdemli nemzetétől azt, hogy az utókor dicső nevét törvényeink aranylapjára jegyezze fel. Születésének ez évben van százados évfordulója. Az egész nemzet osztatlan közvéleménye, egy értelemmel, egy akarattal, egy szívvel-lélekkel követeli Kossuth emlékének, születésének századik évében törvényileg való megdicsőítését. Az országgyűlés nem térhet ki az egész nemzet vágya, kérése, kívánata elől.

168


Mi, az ifjúság eszményekért lelkesedve, teljes odaadással, a jövő dicsőségébe vetett merész hitünkkel foglalunk ezen ügy mellett állást. Azt akarjuk, hogy az új nemzedék Kossuth Lajosnak a nemzet törvényeiből felé sugárzó dicsőségtől lelkesítve fogjon a reá váró nagy feladatok munkájához. Aggódó várakozással tekintünk a nemzet képviselőinek döntése elé, mert látni akarjuk, hogy a jelen, önmagát becsülve meg, tiszteli-é a múltat és ezzel meg akarja-é a szebb jövőt teremteni? Azért – az egész magyar ifjúság nevében – mély tisztelettel kérjük: hogy a magyar országgyűlés, a nemzet édes atyának, Kossuth Lajosnak örök dicsőségét törvényeink közzé jegyezze be. A kassai országos diákgyűlés egyhangú határozata által a képviselőházhoz való fölterjesztéssel megbízott debreceni ev. ref. főiskola ifjúsága nevében Fráter Ernő Nagy Sándor Papp Lajos J.S,E, elnöke előterjesztő szénior Debreczeni Újság 1902. július 16. NYÍLT LEVÉL KOMLÓSSY ARTHÚR ÚRHOZ A KOSSUTH ÜNNEPET RENDEZŐ BIZOTTSÁG ELNÖKÉHEZ A világ „Megváltójának” születése napját, az egész keresztyén világ egy napon a születésének napján ünnepeli. Hogy a magyart a szolgaság földéről kivezérelje, elküldte az Úr a mi megváltónkat Kossuth Lajost. Hálás szívvel készülünk születésének napját a századik évfordulóban megünnepelni. Ez a nap szeptember 19-ike. Úgy olvasom azonban a lapok közléséből, hogy a debreczeni ünnep rendező biz. nem ezt a napot, hanem szeptember 17-ét akarja megünnepelni. És én ezen felette csodálkozom. Nem csak azért mert a históriai dátumokat önkényűleg vagy akár mi módon is megváltoztatni nem lehet, nem csak azért, mert születés napul ünnepeltetni a néppel egy napot amelyen az ünnepeit nem született: egyszerűen lehetetlenség, s az ünneplés értékének levonása; hanem azért is mert azt az ünnepet, amely minden magyarnak ünnepe, magasztossá, megkapóvá, szívetlelket emelővé, bensőségteljessé első sorban is az teszi, ha az nem az ország különböző vidékei tetszése szerint választandó napokon tartott mondvacsinált ünnepségekből fog állni, hanem ha a Magyar Szabadság Apostola születésének napján széles e hazában mindenütt egy azon napon az igazi napon ül ünnepet szívében, lelkében minden magyar. Ennek a napnak, a születés igazi napjának kell ünnepnek lenni kivétel nélkül e haza minden fiánál; ennek kell ünnepnek lenni Debreczen város polgárságánál, hiszen Kossuthoz Debreczennél nagyobb emlék e haza egyetlen városát sem fűzi. Hogy némelyek közülünk a debreczeni meg a budapesti ünnepen is óhajtanának részt venni, s ezért kell itt a legmagyarabb városban mondvacsinált ünnepet rendezni, ez gondolom nem érv, mert a Kossuth ünnep Magyarországnak ünnepe, amelyet semmi mozzanatában „egyesek” terveihez alakítani akarni azt hiszem senkinek eszébe nem juthat, és mert azzal, ha közülünk némelyek ezt az ünnepet nem Debreczenben, hanem Budapesten ülik meg, sem a bpesti ünnep magasztosabb, sem a debreczeni kevésbé magasztos nem leered. Kérlek tisztelt barátom vegyétek fonto-


169

lóra e dolgot és ne akarjátok velünk az igazi helyett más napot ünnepeltetni meg. Pöstyén, 1902. aug. 23. tisztelő híved Szinay Gyula. Debrecen. 1902. augusztus 25. VÁLASZ SZINAY GYULA NYÍLT LEVELÉRE Jobban szerettem volna, ha a debreczeni Kossuth-ünnepélyek főpontja t.i. a megünneplés napja kitűzésének kérdése előbb vetetik fel és nem 14 nappal az elhatározás után, de még helyesebb lett volna ha bárki az érdeklők közül nem nyílt levél alakjában, hanem bizalmas baráti úton kért volna felvilágosítást tőlem, vagy a rendezőbizottság bármely tagjától. Mert az ilyen elkésett s nem vonom kétségbe, hogy teljesen jó akaratból származó, de még is helytelenítő kérdések és indítványok igen alkalmasak a jó egyetértés, a lakosság ünnepi hangulatának s az egész ünnepély rendezésének megzavarására. Már pedig Szinay Gyula barátom bizonyára egyetért velem abban, hogy ezt az ünnep rontó szerepet most ez alkalommal még azok is jobb időre raktározták el, akik pár évvel ezelőtt nyíltan és titokban egyaránt ellentétes állást foglaltak el mindennel szemben, ami a Kossuth-kultusz emelését célozta. Kiáltó példája ennek a debreczeni Kossuth-szobor bizottság kérelmének és a debreczeni szoborra a város részéről az adományozásnak kétízben is közgyűlésileg leszavaztatása. De mert a nyíltlevél tényleg megjelent és éppen a városunk polgárságának zöme által leginkább olvasott lapban, – a bizottsági; elhatározásának indoklása és az ünnepély sikere érdekében következőkben válaszolok azon hozzám intézet kérdésre, miért tűztük mi Kossuth Lajos születése 100-dik évfordulójának Debreczenben megünneplését szeptember 17-dikére s miért nem a valódi napra szept. 19-re? 1. Mert Budapest székesfőváros a Kerepesi-úti temetőben a nagy halott hamvai fölé emelendő mauzóleum alapkőletételének ünnepélyes aktusát szept. 19-dikére tűzte ki, arra törvényhatóságunkat is meghívta és városunk nemcsak küldöttség által képviselteti ott magát, de a közönség köréből is számosan óhajtanak résztvenni a kegyeletes ünnepen. 2. Mert városunknak két, Hajdú vármegyének pedig mind a négy országgyűlési képviselője a Kossuth vezélete alatt álló országos párhoz tartozik s így ezen minőségükben, sőt jórészt mint ottani rendezőségi tagoknak 19-én múlhatatlanul Budapesten kell résztvenniök, városunk és a választó kerületeikhez való viszonyok pedig arra készteti őket, hogy a debreceni és hajdúmegyei ünnepeken is résztvegyenek. 3. A debreczeni honvéd egylet és a 13 egyenruhás öreg honvédet is meghívta a 19-diki alapkőletételi és egyéb Kossuth-ünnepségekre a fővárosi rendezőség s ők jelen akarnak lenni e nevezetes napon s harctépett zászlójukat meghajtják a nagy halott emlékének tiszteletére. De itthon is részt óhajtanak venni, saját szülővárosuk és azon közönség ünnepélyén, mely nekik, öreg napjaikban menhelyet és gyámolítást nyújt, mely minden egyes alkalommal dicsőséggel övezi szbeborult fejeiket, hát melyik napról és honnan maradjanak el e vén harcosak? De nem folytatom tovább. Azt hiszem, a fentebbi három pontban talán túl részletességgel, de legalább érthetően kielégítő választ adtam feltett kérdéseidre és átláthatod, hogy milyen körültekintő figyelemmel járt el a rendező bizottság akkor, amidőn nem mondva csinált -hanem kettős napot tűzött ki Kossuth Lajos emlékének

170


dicsőítésére, születesse 100-dik évfordulója napjának ünneplésére, egyiket szept. 17dikén tartja a magyarság szívében: Debreczenben, a másikat pedig megüli szept. 19dikén az ország fővárosában: Budapesten! Debreczen, 1902. augusztus 25-dik. Komlóssy Arthúr, a debreczeni Kossuth-ünnepélyek rendező bizottságának h. elnöke. Debrecen, 1902. augusztus 26.

THE 100TH ANNIVERSARY OF THE BIRTH OF LAJOS KOSSUTH IN DEBRECEN István Gazdag The objective of the study is to show how the memory of Kossuth lived in the city of Debrecen in the early 20th century, at the 100th anniversary of his birth. Thanks to first the foreign and then also the Hungarian press, news of the politician kept coming in from the early 1850s onward. The local newspapers published their reports a little late, but with increasing intensity on the activities of the Kossuth and on how the citizens of Debrecen remembered the "Moses of Hungarians". The 100th anniversary of Kossuth’s birth was a memorable event for a long time. The contemporaries complained louder and louder about the absence of a Kossuth statue, denouncing along the way the municipal leaders, and especially the mayor. The city leaders started to discuss the organisation of the celebrations in early June. Because of the celebrations in the capital city, the local events took place earlier: the city of Debrecen celebrated the anniversary on 17 September by illuminating the streets, a procession, picnic, firework and speeches. A very successful exhibition was also held. Published in the appendix of the study: the documents entitled "A memorandum of Debrecen college students to the House of Representatives," "An open letter to Aladár Komlóssy," and "The reply to Gyula Szinay’s open letter."

KOSSUTH LAJOS SZÜLTÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA DEBRECENBEN

Recommend Documents