K O R TÁ R S MŰV ÉSZET – F ALU
Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin
A MI KIS VILÁGAINK – KUNSTWOLLEN ÉS KUNSTWERDEN 1
A kutatásról A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus (MMIKL) az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával megvalósuló 2009. évi public art projektje keretében „Az én kis falum” elnevezéssel országos, nyílt pályázatot hirdetett public art munkák kistelepüléseken való megvalósítására. A Lektorátus – a 2008-ban nagy szakmai és közönségérdeklődés mellett lebonyolított public art programja továbbfejlesztéseként – 2009. évi projektjében célul tűzte ki a public art kistelepülési válfaja létrejöttének, a társadalmi nyilvánosság tereiben megvalósuló, kortárs, problémamegszó1 E tanulmány rövidebb változata megjelent az ”Én kis falum” 2009 katalógusában, MMIKL, Budapest, 2010.
4
lító művek falvakban való megjelenésének ösztönzését is. 2 2 A kiíró a pályázóktól „a társadalmi nyilvánosság tereihez és azok problémáihoz kötődő, kötetlen műfajú, lehetőleg helyspecifikus és interaktív, de minden esetben kontextusfüggő, az adott közösséget vagy a társadalom egészét érintő kérdéseket tematizáló” műveket várt. A pályázók maguk választhatták ki és kérhették fel a települést, ahol a munkájukat meg kívánták valósítani. Ha az alkotók a települést megnyerték az ügynek, az önkormányzat támogató nyilatkozatát csatolva pályázhattak. Az önkormányzatokra a részvétel semmilyen anyagi terhet nem rótt, mindössze azt kellett vállalniuk, hogy a pályázó alkotó(k) pályaművét befogadják, és amenynyiben közterület-használatra van szükség a művek megvalósításához, az ehhez nélkülözhetetlen engedélyek beszerzése ügyében ők járnak el, illetve a területhasználatért díjat nem kérnek.
A public art műveket befogadó településeken a projektek zárásaként az MMIKL a Kutatási és Fejlesztési Programok Főosztálya szakmai irányításával hatásvizsgálatot végzett. Mivel „Az én kis falum” pályázat célja „a helyi közösség problémáihoz kötődő, a helyi társadalom különböző szegmenseit véleményformálásra és párbeszédre késztető művek létrejöttének támogatása” volt, ennek megfelelően a kutatás célkitűzése annak bemutatása és vizsgálata lett, hogy a három nyertes mű miként és milyen módon hatott a helyi közösségre, milyen hatást tett a művészet, különösen a modern művészet által kevéssé érintett célcsoportra. Ilyen típusú hatásvizsgálatról sem a hazai5, sem a nemzetközi6 szakirodalomból nincs tudomásunk.7 A kutatáshoz a vegyes, kvalitatív és kvanti3 A megvalósítandó műveket kiválasztó kuratórium névsora: Angel Judit művészettörténész, a Műcsarnok kurátora; Boros Géza művészettörténész, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Művészeti Főosztályának főosztályvezető-helyettese; Kertész László művészettörténész, a Lektorátus igazgatója (a pályázatkiíró képviseletében); Készman József művészettörténész, kurátor, a Műcsarnok produkciós vezetője; Körösényi Tamás szobrászművész, tanszékvezető docens (Magyar Képzőművészeti Egyetem); Lágler Péter kulturális antropológus, kutató, MMIKL Kutatási és Fejlesztési Programok Főosztálya. 4 ABC-rendben. Alább a megvalósulás sorrendjében tárgyaljuk a műveket. 5 Pl. http://www.artpool.hu/Research/fogalom/publicart.html; http://www.kitchenbudapest.hu/hu/people; [2010. 02.] 6 Pl. http://www.ixia-info.com/research/; http:// www.publicartlab.org/; http://public-art.shu.ac.uk/ info/index.html 2010. 02. 7 Számos percepció-szociológiai és művészetpszichológiai megközelítés tanulságos lehet, de lényegileg más viszonyrendszert vizsgálnak. Vö.: Bourdieu, Pierre – Darbel, Alain – Schnapper, Dominique: The Love Of Art. European Art Museums And Their Public, Cambridge, Oxford, and Boston, Polity Press, 1997 [1966]; Bourdieu, Pierre: A művészeti észlelés szociológiai elméletének elemei. In: Művészetszociológia. Szerk. Józsa Péter, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1987; Farkas András:
tatív módszereket alkalmazó metodológiát tartottuk alkalmasnak.8 A kvalitatív vizsgálat keretében egyrészt a művek megvalósulása előtt készítettünk interjúkat a művészekkel alkotásaik keletkezéséről és várt hatásáról, másrészt a helyi közösségek egyik legfontosabb képviselőjével, a polgármesterekkel beszélgettünk a települések, a „fogadói oldal” megismerése végett. Az itt kapott információk alapul szolgáltak a kvantitatív kérdőívek elkészítéséhez. A művek megvalósulása során a lakossággal készítettünk interjúkat, valamint résztvevő megfigyelést végeztünk és filmen dokumentáltuk a műalkotás interaktivitásában jelentős szerepet játszó eseményeket a reakciók, vélemények mélyebb megismerése, megértése érdekében. A kvantitatív vizsgálat áttekintő képet volt hivatott nyújtani az egyes események közösségen belüli ismertségéről és fogadtatásáról. A minél teljesebb képalkotás, a kontextus megismerésének érdekében kíváncsiak voltunk a válaszadók véleményére az egyes települések jellemzőivel kapcsolatban (büszkeségek, gondok, hagyományok, kapcsolatrendszer), rákérdeztünk a részvételükre, az emlékeikre és a véleményükre, valamint arra, hogy szerintük mi mások véleménye.9 A public art értelmezése nem könnyű, de a kiírás meghatározza, hogy ez alkalommal hogyan értsük. Ebben az értelemben előrebocsáthatjuk, hogy a public art kistelepülési válfaja igazolta a kiírók elképzelését és kis falvakban is életképesnek bizonyult. Az emberekben élénken élő közösség-vesztés érzését, kérdéskörét érintette. A három megvalósult alkotás természetesen három külön világ, melyek az érintettek társadalmi csoportjai alkotta világokkal Az esztétikai ítélet. Művészetpszichológiai modellek, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2003. 8 Összesen 24 interjú készült, ezeket hangfelvételen (a művészekkel és a polgármesterekkel történőt videón) rögzítettük. Az interjúkat G. Furulyás Katalin, Joós Tamás és Lágler Péter, a videófelvételeket Bancsik György és Lágler Péter készítették. A kutatást Hunyadi Zsuzsanna, Kertész László, Lágler Péter és Talata-Dudás Katalin tervezték és készítették elő. 280 kérdőív került feldolgozásra, az adatok felvételét és felhasználásra előkészítését a H-Reports Adatgyűjtő Kft., Talata-Dudás Katalin, Horváth Krisztina asszisztens, valamint Joós Tamás közművelődési szakértő (Szombathely) végezték. A kutatást Lágler Péter koordinálta. 9 Témától függően nyitott (szabadon megválaszolható) és zárt, skálás (adott állítással egyetértés osztályozása 5 fokozatban a nem-től a teljesen-ig) módszerrel kérdeztünk. Az események emlékeit felidéztettük spontán (Mire emlékszik?) és támogatott (Emlékszik-e arra, hogy…?) módon is.
5
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
A pályázatra 43 érvényes pályamű érkezett be. A kuratórium3 által a második fordulóban megalkotásra kiválasztott pályaművek és megvalósulásuk ideje: – Németh Róbert Csocsó (Karakó és Nemeskeresztúr, 2009. november 28-tól) – Szabó Ildikó – Tesch Katalin Re-habilitáció (Hegyhátszentmárton, 2009. október 31-től) – Takács Szilvia Marcal (Karakó 2009. november 21-től)4
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
(a „művészeti világgal”, „hatalmi mezővel” stb.) és az egyéni életvilágokkal érintkezve rendkívül izgalmas és sokrétűen értelmezhető tanulságokat jelentettek. Az alábbi elemzés sem aknázhatja ki az értelmezések összes lehetőségét. A következőkben – projektenként – a művek megvalósulására, kontextusára és a helyi közösségek szinte közvetlen reakcióinak bemutatására összpontosítottunk.10 Az összefoglalásban ezek összehasonlítása révén megkísérlünk néhány általánosabb következtetésre jutni. 1. Szabó Ildikó – Tesch Katalin: Re-habilitáció Hegyhátszentmárton, 2009. október 31-től A mű megjelenítette azok arcát, akik már nincsenek a faluban, mert elköltöztek más településekre vagy a másvilágra, de vonásaikat még híven őrzi a helyiek emlékezete és valaki fényképalbuma. Fekete-fehér kontrasztos portrék formájában lebegtek az emlékképek, úgy fejmagasságban11, gyöngyházfényű fekete luftballonokra applikálva, amiket kis burkolókő-súlyuknál fogva azok elé a házak elé tettek le az alkotók, ahonnan az illetők elköltöztek. Olyan sok megjeleníteni való fénykép gyűlt össze, hogy nem jutott mindegyiknek lufi. Így is több lufi libegett faluszerte, mint ahány ház van. A képekből készült ezért egy cca. 100 személyt ábrázoló nagy, íves tabló, ami a templom mellett – a bejárat és a hősök emlékműve között – és a faluház tornácán került elhelyezésre. Ennek kicsinyített, A4-es nyomatát bárki hazavihette. A mű megvalósítása sokkal korábban, az elköltözöttek fényképének és az elszármazottak címének összegyűjtésével kezdődött, és nem is zárult le az installáció létrehozásával. Az egész délutánt–estét kitöltő eseménysor tervezete a helyiek közösségi, ünnepi rituáléról szóló forgatókönyvének és a művészeti világ „vernisszázs szkript”-jének ötvözetéből keletkezett, melyek formálisan könnyen olvadtak egymásba, hiszen hasonló eredetűek. Ez képes volt a közönséggel feledtetni, illetve elfogadtatni a különböző szövegek tartalmi, stiláris különneműségét. 10 A kérdőíves adatfelvétel a bemutatót követő héten történt. A minták bővebb ismertetése a Mellékletben. 11 Hogy a tekintet irányába essenek. A tekintet átlagos iránya a szerzőpáros megelőző public art művében is szerepet kapott (Street pop up, 2008), melyben a józsefvárosi (Bp., 8. ker.) Magdolna negyed aszfaltjára írtak helyiektől helyieknek szóló kis üzeneteket. Azért az aszfaltra, mert megfigyeléseik szerint a „helyi tekintet” fő iránya lefelé mutat.
6
A rendezvény kora délután szentmisével kezdődött, aminek ünnepi voltára az is utalt, hogy a várható tömegre való tekintettel a helyiek aggályosan gondoskodtak megfelelő előénekesről valamelyik szomszéd faluból, és ministránsokról, akiken csak úgy ropogott a frissen keményített karing. A templomban az új plébános, Stift Zoltán – Angelico atya kis kamara-kiállítása nyílott hitoktató képeiből, melyeket a mise végén meg is áldott. A mise után a szép késő őszi időben a templom előtti szabad téren, a benti hangosítást csak kitéve a bejárat két oldalára, először Pál László polgármester köszöntötte az egybegyűlteket és mondott néhány megnyitó mondatot a falu lehetséges jövőjéről. Aztán Oltai Kata, a Ludwig Múzeum kurátora az emlékezés személyes, művészi és társadalmi valóságairól tartotta meg megnyitóját. A templom előtti kis gyepen álló, piros abroszszal letakart kerek, fehér műanyag asztalka mögül, amin a művészeknek adott majdnem minden fénykép tablójának és a lakosság kérésének megfelelően a falu rövid történetének sokszorosított és elvihető példányai voltak kirakva, Szabó Ildikó lépett a mikrofonhoz, hogy a vele együtt mozduló, négyéves-forma kislányának sapkáján végigsimítva, a meghatottságtól kicsit remegő hangon mondjon köszönetet mindenkinek a lehetőségért, a segítségért és a szeretetért, amit kapott. Egy közös sétára invitálta a jelenlévőket a templomtól a temetőig, végig a főutcán a fényes és fényképes fekete lufik szellő lengette sorai között. Furcsa szerkezetű ez a falu; bekötőútja főutcájára merőleges, a főutca nyugati végén áll a templom, középen, a kereszteződésben régi kőkereszt, azzal átellenben mai buszmegálló, keleti végén a temető. Itt vonult végig az összesereglett mintegy harmadfélszáz ember, öreg, középkorú és gyerek; volt, akit már autóval kellett vinni, volt, akit még babakocsiban kellett tolni. Az út végén betértek a temetőbe, hogy – halottak napja előtti szombat lévén – elhelyezzék virágaikat, meggyújtsák gyertyáikat, mécseseiket, köszöntsék rég nem látott szeretteiket, ismerőseiket, élőket és holtakat. Aztán az est beálltával többségük ugyanezen az úton visszatért a templom mögötti telken álló közösségi házba, ahol a műhöz, a rendezvényhez tartozó gulyás, forralt bor, üdítő várta őket, hogy tovább beszélgethessenek egymással az Ivánctól kölcsön kért asztaloknál. Az udvarra is terítettek. Ennek a falunak nincs is ennyi ember vendégül látására alkalmas bútora, nagyterme. A zsákfaluból a műútra térve az ivánci kocsma előtt halloweent köszöntő töklámpás strázsálta a kereszteződést.
1.1. A település jellemzői A projekt helyszíne, Hegyhátszentmárton, hatvannál kevesebb lakosú12 község Vas megyében. A tőle két kilométerre fekvő Ivánc körjegyzőségéhez tartozik, kistérségi központja Őriszentpéteren (14,5 km), plébániája és vasútállomása Csákánydoroszlón (6,4 km) van. A falun túl néhányszáz méterrel folyik a Rába. A térségre jellemzően a település lakossága igen elöregedett13, létszáma az ezerkilencszáznegyvenes évek óta folyamatosan csökken. A lakosság iskolázottsága az adott településkategóriában (200 fő alatti falvak) jónak számít: az átla12 A 2001-es népszámláláson 71 fő a lakosság, 2009. január 1-től 57 főt számlál a KSH http://portal.ksh.hu/ pls/portal/cp.hnt_telep?NN=21838; [2010. 02.]. 13 Még a településkategóriát jellemzőnél is nagyobb mértékben (100 gyerekkorúra kétszer annyi időskorú jutna, míg az időskorúak országos átlaga a 200 fő alatti településeken kb. másfélszerese a gyerekkorúaknak: 143,4).
gosnál magasabb az érettségizettek aránya (23,7% vs. 9,0%). A (társadalmi megbízatású) polgármester elmondása szerint a faluban nincs megélhetést kínáló munka. A fiatalok a továbbtanulás és a munkahelyek miatt elköltöznek, elvándorolnak. Az itteniek életét a falu egyik fő erénye, a szép természeti környezet, illetve annak intézményesített védelme is erősen befolyásolja. A település az Őrségi Nemzeti Park területén fekszik, ezért nemcsak bármilyen gazdálkodáshoz, de egy fa kivágásához is annak engedélyére van szükség. A Nemzeti Parkot és az erre húzódó országos Kék túra útvonalát felkereső bakancsos turisták csak gyér átmenő forgalmat jelentenek, a faluban arra szolgáló hely híján nem állnak meg, nem költenek. A falu területén termálvíz fakadt, ezzel korábban egy kertészet melegházait fűtötték, de most hasznosítatlan. Voltak, akik termálfürdőt szerettek volna a forrásra alapozva létrehozni, ez azonban 7
elszánt és elfogadott befektető hiányában eddig nem jött létre. A falu jövőjét a polgármester is kétségesnek tartja, jobbik esetben üdülőfalu lehet belőle. Egyes elszármazott családok nem adják el régi házukat, hanem hétvégi házzá alakítják. Az ország más részeiről, illetve Ausztriából is érkeztek (általában jobb módú) üdülőtulajdonosok. Kutatásunk azt mutatja, hogy az itt élők érzelmi kötődése a faluhoz igen erős. Elsősorban a természeti értékekre büszkék: a csendre–nyugalomra (57%), a szép fekvésre, a környező erdőkre, a Rábára (37%). Fontos nekik a település tisztasága, rendezettsége is (57%). A megkérdezett elszármazottak nagy része már igen régen távozott a településről (kb. háromnegyedük már több mint 20 éve). Esetükben a természeti értékeken belül nagyobb hangsúlyt kap a tiszta levegő (ami az ittenieknek fel sem tűnik). Az itt élő emberek közvetlensége és a gyerekkori emlékek kötik ide őket. Mind a helyben élő, mind az elszármazott megkérdezettek a falu legsúlyosabb problémájának az elöregedést és az elnéptelenedést tartották. A helyiek ezen túlmenően olyan alapszolgáltatásokat hiányoltak, mint a bolt, kocsma és a posta. Az elszármazottak ezekre kevésbé tartanának igényt, inkább olyan dolgokat említettek, amelyek hiánya miatt ők is elvándoroltak (munkahely, iskola), illetve ők inkább elvárnák, hogy történjen valami (program, rendezvény) a faluban – feltehetően akkor, amikor ott tartózkodnak. 1.2. Az esemény ismertsége és a részvétel típusai A helyi lakosok 93%-ánál a vizsgált esemény – a megnyitó után egy héttel14 – szerepelt az utóbbi fél év rendezvényeinek spontán felsorolásában. A rendezvényt a kérdésben megnevezve pedig mindenki tudta, hogy miről van szó. A bevonódás szintjeit több kérdés alapján határoztuk meg: hallott-e az illető az eseményről, részt vett-e rajta, s ha igen, akkor (csak) nézőként, vagy aktívabb szerepet is vállalt-e. A fenti besorolást használva a helyiek 87%-a volt résztvevő, ezen belül 23%-uk valamilyen aktív szerepben. A nem résztvevő keveseket a magas kor (átlag 77 év) és ezért az alacsony iskolai végzettség jellemezte. A résztvevők között az átlagnál nagyobb 14 Akkor még kint volt az utcán az installáció megmaradt része. Az éjszakai hidegben a lufik leszálltak a földre, és ott könnyen baleset érte őket. A lakosok a külső felület elszakadása esetén és egyes képek leesésekor is ragasztóval visszaerősítették a képet a megmaradt ballonra.
8
mértékben voltak a nők, az inaktívak (nyugdíjas stb.), valamint akik nagyon szeretnek itt élni. Az elszármazottak közül az aktivitás szintén a nőket jellemezte nagyobb mértékben, viszont nem a nyugdíjasokat, hanem inkább a fiatalabb korosztályt.15 A magas részvételi arányhoz mindenképpen hozzájárult, hogy Szabó Ildikót mindenki ismerte a helyiek, s majdnem mindenki az elszármazottak közül. Ez az interjúk tanúsága szerint nem mindig jelentett személyes találkozást, de ismerték a szüleit, családját. Az érintettek már a nyersanyagul használt képek gyűjtésénél tudomást szereztek a rendezvényről. Szabó Ildikó családja, és főleg édesanyja16 segítségével indította el a gyűjtést, aztán aki tudomást szerzett róla, maga is igyekezett másokat informálni. Jól mutatja ezt, hogy az elszármazottak majdnem 40%-a az eseményről kapott információ forrásául a rokonokat, barátokat jelölte meg, és nem a meghívót. 1.3. Az esemény emlékezete, vélemények Tanulságos, hogy a lufikat mindössze a résztvevők 7%-a említette, sokkal többen az ünnepi misét (70%) és a gulyáspartit (37%)17, de bizonyára nem arról van szó, hogy azokat nem vették volna észre vagy lényegtelennek ítélték volna. Azt gondoljuk, hogy a fekete lufisor okozta megdöbbenést, szomorúságot utólag elnyomni, elfojtani igyekezhettek a résztvevők. „Amikor bekanyarodtam a falu főutcájára szombaton délután ott kocsival, s megláttam azt a kétsoros lufierdőt az út mindkét oldalán… Meghökkentem! Ez volt az első benyomásom.” „Végigsírtam az utcát, hogy mentem le, azokat az ismerős arcokat.” Fényképalbumok bemutatásakor is gyakran fakadnak sírva az interjúalanyok. Az installációt is egy községi fotóalbumnak tekintették. Ezt támogatta a képek együttes, tabló-szerű megjelenítése is. Bár az élők és holtak együtt szerepeltetése az evilág és a másvilág összevonásával alapvető osztályozási 15 A résztvevő megfigyelésre alapozva elmondhatjuk, hogy elszármazottak jóval többen vettek részt a rendezvényen, mint a helyi lakosság (az alkotók összesen kb. 250 meghívót küldtek szét). 16 Édesanyja hosszú ideig a környéken volt nővér, illetve szociális munkás, ezért mindenkit jól ismerve (és közismert személyiségként) tudta a gyűjtést segíteni. 17 Az emlékekre és a véleményekre vonatkozó nyitott kérdések válaszainak összefoglaló táblázata a Mellékletben található.
100%
23 80%
27 részt vett (aktívan)
60% 40%
részt vett (csak nézőként) hallott róla, de nem vett részt rajta
63 73
20% 0%
13 helyiek
elszármazottak
konvenciót hágott át, amit egyesek szóvá is tettek, de a fényképalbumok is ilyenek. Egy albumban, akár egy fotón is szerepelhetnek a még élők és a már elhunytak, s nem csak a gyász színe, de a klasszikus fényképalbum belseje, a fotókarton is fekete. A helyszíni interjúk és az egy héttel későbbi megkérdezés válaszait összevetve is csak az előbbi kettősséget tudjuk leírni: a helyszínen a fájdalom, a gyász érzése keveredett az elszármazottakkal való találkozás és a szép emlékek derűjével. Utólag e kavargó érzések helyét átvette annak öröme, hogy végre történt valami a faluban. „(sír)… Jaj, nagyon örülök, csak úgy fáj. 53 évet éltünk együtt… (sír) Úgy hiányzik, megpróbálok felejteni egy kicsit. Most láttam meg, a lányom most hozott haza, olyan, mintha élne… a papa. Mert nem találtam neki öreg képit, fiatal a képe. Szép volt, jó volt, vége, mindennek vége.” „– Nem volt a képed kint a lufin, de ha belegondolsz, milyen érzés lett volna? – Nyomasztó. Nyomasztó. Kétségtelen, hisz mondtam előbb, engemet a gyászra emlékeztetett. Lehetséges valóban, hogy a falu számára mi elvesztünk. Ilyen értelemben gyászolt minket a falu. Valójában érdekes volt azoknak a lakosoknak az arcát is megfigyelni, akiknek a képe viszont kint volt. Ők is, egyrészt természetesen örültek, hogy kint van a fényképük, látják magukat, másrészről meg azért mégis egy kicsit nyomasztó érzés volt.”
Volt, aki kifogásolta, hogy nem jutott mindenkinek lufi, de a korlátozott lehetőségeket megismerve ezt elfogadta. Összességében véve mind a helyiek, mind az elszármazottak igen kedvezően fogadták a rendezvényt, 83, ill. 97%-uknak nagyon tetszett.18 Mindkét csoportban a magasabb végzettségűek kissé alacsonyabb értékelést adtak, de ez megfelel az általános tapasztalatoknak: az iskolázottabbak kritikusabbak. A többi falubeli véleményéről kérdezve szintén pozitív válaszokat kaptunk, pedig általában ennél a kérdésnél szoktak kibukni a megkérdezettek rejtett averziói. Csak egy ízben bukkant fel az a jellegzetes válasz, miszerint valaki (gondosan meg nem határozva) biztos jó pénzt kaphatott érte. 1.4. Előre gyártott ítéletek osztályozása Ahhoz, hogy megismerjük a megkérdezettek véleményét egyes, spontán módon esetleg szóba sem kerülő szempontokat illetően, előre megadott állításokat osztályoztattunk velük aszerint, hogy mennyire értenek ezekkel egyet.19 Azt a két állítást, miszerint az esemény értelmetlen hülyeség vagy pénzkidobás lett volna, a 18 A vélemények ötfokú skálájának grafikonját lásd a Mellékletben. 19 A kijelentések felsorolása és az átlagos egyetértés grafikonja a Mellékletben látható.
9
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Re-habilitáció Az ismeret/részvétel típusai
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
résztvevők szinte egységesen elutasították, helyiek és elszármazottak egyaránt. A legjobban az a kérdés osztotta meg a megkérdezetteket mindkét csoportban, hogy a rendezvény segít-e bármit a falun. Az elszármazottak és a magasabb végzettségűek általában kritikusabbnak bizonyultak e szempontból, többen gondolták, hogy nem segít. Az, hogy művészeti esemény volt-e a rendezvény, szintén kissé megosztotta a válaszadókat. „– Tudják-e, hogy ez egy képzőművészeti alkotás? – Igen, szintén a meghívóban láttam.” „– Igen, most tudtam meg… – Nem így fogta fel? – … nem így fogtam fel… én egy jó szándékú, olyanra gondoltam, hogy egy elszármazott próbálja összefogni a falu régi meg új itt lévő embereit.” „– Igen, tudtam róla, ezt ott rögtön elmondták egyébként. Én azt hiszem, hogy ez egy olyan képzőművészeti alkotás volt, amely messze túlmutat magán az alkotáson.” A többi állítással a megkérdezettek legnagyobb része egyetértett: végre történt valami a faluban, és jó lenne máskor is ilyet rendezni. Szintén általában egyetértettek azzal, hogy az esemény összehozta az embereket, elszármazottakat és helyieket, példát adott az együttműködésre. A legnagyobb egyetértés azzal kapcsolatban mutatkozott, hogy jó volt látni a képeket, hogy az elszármazottak is visszatértek a rendezvényre, és milyen szomorú, hogy ilyen sokan elmentek innen. 1.5. Az esemény célja a közönség szerint A kérdezettek többségének – az interjúk szerint is – gondjai voltak az esemény céljának meghatározásával, inkább az érzelmek szintjén tudtak viszonyulni hozzá. Ritka volt az olyan interjúalany, aki gondolatait ilyen pontosan meg tudta fogalmazni: „– Mi lehetett ennek az események a célja? – Ahogy az előbb mondtam, a meghökkentés, tehát az, hogy egy kis elgondolkodtatás. Én nem hiszem komolyan, hogy a szervezőknek ezzel a rendezvénnyel az lett volna a céljuk, hogy megpróbálják visszacsalogatni közvetlenül az embereket. Azt hiszem, ők sem ilyen naivak, hogy egy rendezvénnyel valaki oda vissza fog költözni. De azt hiszem, inkább…, hogy sokkal inkább a figyelem-felhívás volt a cél. Tehát az, hogy egy kicsi-kicsit gondolkodjunk el azon, hogy valójában ez az elköltözés, amikor mi elmentünk, egy értékveszteség érte ezt a kis települést. 10
[…] Valahogy ezt az értékvesztést szeretnék talán a rendezők is megakadályozni. Azt, hogy tovább esetleg elköltözések legyenek … a faluból. Véleményem szerint ezzel bennünket is, meg mindenkit, akik részt vettünk, arra igyekeznek rávenni, hogy magunk próbáljunk meg annak érdekében cselekedni, hogy egy kicsit nagyobb legyen ezeknek a településeknek a megtartó ereje.” A legtöbben úgy gondolták, hogy a cél az öszszetartás növelése, illetve az elszármazottaknak, s azoknak az összeismerkedése, összehozása volt, akik újak a faluban (fiatalok, betelepülők). Felmerült célként a megemlékezés is.20 2. Takács Szilvia: Marcal Karakó, 2009. november 21-től A mű tárgyi része egy ivókút, ami Karakó belterületét kb. 1:500 arányú, az épületeket, tereptárgyakat, kerteket, facsoportokat egy alapsíkból kiemelkedve21 ábrázoló, mintázott makett-szobor szélén van elhelyezve, úgy, hogy a vízköpőből kifolyó víz a valóságban nem egészen így létező vízgyűjtő medencében összegyűlve a szobor-Marcal medrében folyjon alá. A szobor kialakítása követi a belterület határait, tehát szabálytalan alakú, de egyenesekből álló körvonala kb. egy méter oldalú négyzetbe foglalható. Anyaga nagy szemcse-finomságú vasbeton, amelynek alaplemeze 8 cm vastag. Ez egy kb. 1 méter magas és 40 cm oldalszélességű, négyzetes hasáb alakú, sárgás terméskővel burkolt beton posztamensre van rögzítve, hegesztéssel és ragasztással. A posztamens burkolata alatt megy fel a vízvezeték a vízköpőhöz. Az ivókút közvetlen környezetét az önkormányzat leköveztette úgy, hogy a község határa a szobor körül, azzal azonos léptékben zöldesszürke palával, az azon kívül eső kövezett terület pedig a posztamenssel azonos sárgás terméskővel lett burkolva. A szobor-Marcalból lefolyó víz elvezetésére a térkövezésen is meder került kialakításra a szoboréhoz hasonló színezéssel. A makett-szobor minden külső hatásnak jól ellenálló, beton festésére alkalmas fedőfestékkel realisztikus hatásúan színezett. A mű szellemi részét és public art gesztusát az a folyamat képezte, hogy a művésznő a házakat nem színezte be előre, hanem a leleplezés és az ivókút első használatával a szobor-Marcal életre keltése után a falu lakosaival együtt festették be azokat. Erre az eseménysorra a község minden lakott há20 Az esemény célját tudakoló nyitott kérdés válaszainak összefoglaló táblázata a Mellékletben. 21 A településen valójában sincsenek jelentősebb felszíni domborulatok.
zába bedobott, színes képpel ellátott meghívó is invitált,22 de akik látták az önkormányzat épülete előtti tereprendezési munkálatokat, azok maguk is érdeklődtek és hírét vitték, hogy mi készül itt. A szoboravatás ebben az esetben is megfelelt az érintett csoportok e rítusról táplált elképzeléseinek. Az időjárás is viszonylag kedvező volt a polgármesteri hivatal előtt kora délután kezdődő szabadtéri rendezvényhez. A testület egyik tagja felkonferálta az eseményt, majd az ablakba kihelyezett hangszó-
rókból szóló gépi támogatással az összegyűlt 70–80 ember elénekelte a himnuszt, majd Takács János polgármester megnyitó szavai következtek. Előre gondosan megszerkesztett beszédében elmondta, hogy Karakó a Marcalnak köszönheti létét, mert a régi időben ezen a területen uralkodó lápi világban itt volt az átkelő a mocsáron, ezért volt itt István-kori várispánság, valamint a napóleoni háborúk idején (1809) a győrinek nevezett csata némely ütközetei23; hogy avattak itt az utóbbi évtizedekben már
22 Kedves Karakóiak! Karakó Polgármesteri Hivatala már sokat tett azért, hogy ez a mű létrejöjjön, de a befejezéshez az Ön jelenléte nélkülözhetetlen! A szobor Karakót ábrázolja. A táj színes, de a házak még fehérek. Jöjjön el, és fejezzük be együtt a szobrot, fessük le együtt a házakat! A bátrabbak saját maguk vagy a művész segítségével festhetik le a házukat. Amelyik házból nem érkezik senki a rendezvényre, azok sajnos fehéren maradnak! A festésre az ünnepélyes avató után kerül sor. Minden eszközt biztosítunk, csak Önre várunk!
23 „S a karakói napok voltak annak a szakadatlan csatának az előnapjai, melynek csak egy pontját jegyezte fel az a festett pofájú kéjhölgy, aki a történet múzsájának hazudja magát: Győrt. Pedig az inszurrekció harca se nem kezdődött Győrnél, se nem végződött ott: és ott is – majd meglátjuk, hogy mi történt!” Jókai Mór: A névtelen vár http://mek.niif. hu/00800/00807/html/jokai58.htm [2010. 02.]. Petőfi (A nép nevében) meglehetősen sommás véleménnyel volt e csatáról, ellenben már ő is szobrot akart: „Majd elfeledtem győri vitézségtek. / Mikor emeltek már emlékszobort / A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?” Egyéb irodalmi ada-
11
sok mindent, de szobrot még nem. Gondolatmenetét azzal zárta, hogy a Marcal legalább szimbolikus újjáélesztését és Karakó közösségét jelképezi ez az alkotás. Aztán a Szózat következett. A művészeti mezőn működő intézmények képviseletében a tervek szerint az alkotó egyetemi mestere és doktori projektjének vezetője, Körösényi Tamás szobrászművész avatta volna a szobrot, de sajnos halaszthatatlan hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott eljönni. Így Kertész Lászlót, a Képzőművészeti Lektorátus igazgatóját kérték fel helyette, hogy leleplezze a művet. Rövid, papír nélkül elmondott köszöntőjében a public art főbb vonásait igyekezett felvázolni, majd átvágta a nemzetiszín szalagot, sőt, külön kérésre – így magyarázta Takács János – három kisebb darabot is szelt belőle, egyet a művésznek, egyet a hivatalnak és egyet az avatónak. Aztán levételre került a fehér damaszt abrosz-lepel, hogy az alkotó megindíthassa a víz folyását a szobor-Marcal medrében. Utána az arra vállalkozókat megkérte, hogy legyenek segítségére a mű befejezésében24, fesse be ki-ki a saját házát, természetesen ő is segít. Röviden ismertette a festés mikéntjét, hogy egy asztalkán van néhány kikevert szín és ecsetek, lássanak neki bátran, akinek más szín is kéne, csak szóljon, gyorsan kevernek olyat is. Eleinte az idősebbek inkább a művésznőt kérték, hogy fesse ki a házukat, de olyanra ám, mint az igazi! Aztán néhány fiatalabb felnőtt kezdeményezése nyomán már többen aktivizálódtak minden korosztályból. A festett házak szaporodásával egyre oldódott a hangulat, a jelenlévők ugratták egymást, és ezzel párhuzamosan nőtt a részletek iránti igény. Odafestették a kutyát a kertbe, elszalasztották az unokát, hogy milyen színű is a lábazat, kérdezték, hogy festhetnek-e ablakot. A modern technika is bevetésre került: volt, aki fényképet hozott a házáról mintának, és a színlátni küldött fiatalember is a mobilján hozta a kérdéses épület valósághű képét. Akik éppen nem festettek, azok is ott maradtak a szobor körül, hogy részt vegyenek a mulatságban. Egy szabadba kitett asztalon bor, üdítők és pogácsa is szolgálta a jó kedélyt. Egészen sötétedésig tartott lékul lásd még Ambrus Lajos: A karakói csata, in (szerk.) Jankovics J. 2007 „Nem sűlyed az emberiség” Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára. MTA Irodalomtudományi Intézet, Budapest; http://www.iti. mta.hu/Szorenyi60/Ambrus.pdf [2010. 02.] 24 E tekintetben ez az esemény szinte valóban „vernissage” volt, mert az eredetileg ’lakkozás’-t, a képek kiállítás előtti véglegesítését, lezárását jelentette. Vö. még „firnisz” (< ném.) a.m. ’lakk’.
12
a mű befejezése, közben sokan jöttek, akik az ünnepélyes avatón még nem voltak ott, néhány kijjebb lakó roma család is a végén festette ki a házát. „Igaz, hogy most még olyan vakolat-foltos, de jövőre ilyen szép sárga lesz.” Az este beálltával a lakosság hazament, az önkormányzat pedig vacsorát adott a díszvendégeknek. A kinti asztalon megmaradt üdítőt és pogácsát elkérték a szomszédos házban lakó romák. 2.1. A település jellemzői A projekt helyszíne, Karakó közel kétszáz fős község25 Vas megye keleti szélén, a 8-as főút mellett, a Marcal mentén. A celldömölki kistérséghez tartozik, körjegyzőségének központja Jánosháza (2 km). A lakosság a településkategóriára jellemzőnél kissé jobban elöregedett, létszáma az ötvenes évek óta csökken. A (társadalmi megbízatású) polgármesterrel készült interjú szerint az aktív korúak nagy része eljár máshová dolgozni, egyes üzemek szállítják is munkásaikat. A foglalkoztatottsági helyzet így viszonylag kedvezőnek mondható, bár helyben kevesen találnak munkát. A község határában nem helyi nagyvállalkozók gazdálkodnak. A falu kedvező adottságai közül a csendet–nyugalmat és a falu tisztaságát–rendezettségét emelte ki (a lakosság véleményéhez hasonlóan). A lakosság elsősorban a nagyobb élelmiszerboltot és a postát, járdát, illetve a programokat hiányolja a faluból. Kiderült, hogy az itt lakók jelentős része nem számít (saját bevallása szerint, a rokonságát kivéve) környezete részéről segítségre, törődésre és a kölcsönös bizalom szintje is alacsony. A falu pozitívumai között meglepően nagy arányban (11%) említették a kérdőívek a jó vezetést. Rá is bíznak mindent. Korábban a Tapolcai-medence bányáinak vizét a Marcalba vezették, így az olyan bővizű volt, hogy Karakón szabadtéri strand létesülhetett. Nyaranta a környékről is több százan jártak ide fürödni, s a strand a társas élet középpontja volt. A rendszerváltás után a bányabezárások miatt a vízpótlás megszűnt, jelenleg a Marcalban alig van víz, s azt is sűrűn benőtte a növényzet. A falu életéből hiányzó dolgokra rákérdezve viszont csak elvétve fordultak elő olyan vélemények, amelyek a strand megszűnését, a Marcal „eltűnését” kifogásolták. 25 http://portal.ksh.hu/pls/portal/cp.hnt_telep?NN=10913 [2010. 02.]
100% 80% 60%
részt vett (aktívan) 33
27
40%
25
részt vett (csak nézőként) hallott róla, de nem vett részt rajta nem hallott róla
20%
15 0%
2.2. Az esemény ismertsége és a részvétel típusai A vizsgált eseményt a megkérdezettek 13%-a az utóbbi fél év rendezvényei között spontán említette. Ezzel az értékkel lemaradt a falunap (77%), a nyugdíjastalálkozó (37%) és a gyereknap (28%) mögött. Az egyes eseményekre közvetlenül rákérdezve a makettfestés ismertsége 85%-ra nőtt, így a nyugdíjas találkozóval együtt a második-harmadik helyre került a falunap mögött (95%), kissé megelőzve a gyereknapot (75%). A magas támogatott ismertség egyik oka, hogy elég sokan ismerték a faluban (38%) a helyi kötődésű művészt. Az ismeretség itt sem jelentett mindig személyes találkozást, az interjúk szerint többen nagymamája, illetve édesapja révén számították ismerőseik közé. A művész és párja, Németh Róbert korábban kézműves foglalkozást is tartott a faluban, néhányan onnan tudták, kik is ők. Az idősebbek tájékoztatásában jelentős szerepet játszott, hogy az alkotó a nyugdíjas találkozón személyesen kérte fel részvételre a jelenlévőket. Amikor előkészítették a makett-szobor számára a terepet, kiemeltek pár tuját az önkormányzat épülete elől, megépítették az alapot. Az arra járók rákérdeztek, hogy mi készül itt. Az érdeklődőknek megmutatták az e célra készített kis modellt is. Ezen túl minden háztartásba vittek meghívót, illetve – a helyben szokásos módon – a polgármester hangosbeszélőn többször is felhívta a lakosság figyelmét az eseményre. A művész és a polgármes-
ter jó együttműködésében szerepet játszhatott régi ismeretségük (a karakói strandról), valamint hogy távoli rokonok.26 A bevonódás szintjeit a Re-habilitáció című projekthez hasonlóan határoztuk meg: hallott-e az illető az eseményről, részt vett-e rajta, s ha igen, akkor csak nézőként, vagy ennél aktívabb szerepet is vállalt-e. Adataink szerint a lakosok 60%-a vett részt az eseményen, ezen belül 33%-uk aktívan. A rendezvényről értesült, de rajta részt nem vevők jellemzően az idősek közül kerültek ki. A résztvevők aránya a 46–60 évesek, valamint a művészt ismerők körében volt a legmagasabb. A résztvevők körében aktív tevékenységre leginkább a 26–45 évesek, a magasabb végzettségűek és – érdekes módon – a művészt korábban nem ismerők voltak kaphatók. Talán azért járt ez így együtt, mert a fiatalabbak vállalkozóbbak, viszont kevésbé ismerik az alkotó felmenőit. 2.3. Az esemény emlékezete, vélemények Az eseményre visszaemlékezve valamivel többen említették a rendezvény ceremoniális részét (ezen belül elsősorban a polgármester beszédét, 36%), mint magát a festést (31%). Azért lehetett ez így, mert a polgármester a falu történetével egyrészt – egy ismert ünnepi mintához kötve – rangot adott az eseménynek, másrészt az emberek a történeten keresztül magukról hallottak. 26 Másod-unokatestvérek; nagyszüleik voltak testvérek.
13
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Marcal Az ismeret/részvétel típusai
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
41% volt a résztvevők között azok aránya, akik semmilyen konkrét elemet nem tudtak felidézni – ők elsősorban az alacsony végzettségűek közül kerültek ki. Az esemény fogadtatása eltérő volt a résztvevők és a távolmaradók csoportjában: az előbbiek túlnyomó része (83%) pozitívan ítélte meg, utóbbiak harmada értelmetlennek, feleslegesnek, pénzkidobásnak találta.27 A többi falubeli véleményéről kérdezve mindkét csoportban kissé nőtt a negatív vagy ambivalens érzelmeket említők aránya. A pozitív érzések között megjelenik az alkotás öröme, az eredmény felett érzett büszkeség: „– Mi volt az Ön szerepe ennél a rendezvénynél? – Hát aktívan vettem részt benne. Nagyon jól sikerült a házat kifestenem. – Milyen érzés volt Önnek ez, hogy ott, ahol lakik, azt a házat festette? – Hát nagyon jó érzés végső soron… Ma jönnek a gyerekeim, és meg fogják nézni… hogy tényleg melyik is a mi házunk. Az anyuka művét… hogy festett…” A közös alkotás erősíti az összetartozás érzését is: „Ilyenben részt venni… Éppen ma beszéltem a lányaimmal: a csoport meg a csapat közötti különbség tehát az, hogy eggyé kovácsol… Az egyiknek vannak közös céljai, és ha most itt közösen kifestik, kifestjük a házainkat, akkor egyfajta ilyen csapatot, teamet erősítünk ezzel.” Örömöt jelent a falu gyarapodása: „Azt tudom mondani, hogy örültem, hogy itt lehettem, és nekem nagyon tetszik az egész. Nagyon örülnék, hogyha a későbbiekben is lenne ilyen lehetősége a falunak. Azért, mert kis falu, nem kéne letenni arról, hogy legyenek kültéri alkotások.” Jó, hogy az embert, legalábbis a házát megörökítik: „– Az Önök háza ki van festve a maketton? – Nem láttam a makettet, csak a képen láttam, hogy rajt van. Mi négy éve készültünk el az építkezéssel, de rajt van. Jó érzés.” Megjelennek olyan vélemények is, melyek „bizonyos” személyektől féltik a művet: 27 Az emlékekre és a véleményekre vonatkozó nyitott kérdések válaszainak összefoglaló táblázata a Mellékletben található.
14
„– Fogják bántani a makettet? – Hát most mondjam azt, hogy 3-4 emberben nem vagyok biztos, de a többi nem fogja bántani. Van egy-két gyerek, akitől féltem.” Amikor arra kérdeztünk rá, hogy örülnek-e annak, hogy a maketten újra folyik víz a Marcalban, a résztvevők véleménye ismét kedvezőbb volt a távolmaradókénál (74% örült neki az utóbbiak 31%-ával szemben). Általában azok véleménye volt pozitívabb, akik szeretnek itt élni, illetve tősgyökeresek vagy régebben élnek itt. Összességében véve, amikor iskolai osztályzattal kellett értékelni az eseményt, a résztvevők többségének (80%) nagyon vagy inkább tetszett, míg tizedének egyáltalán nem vagy inkább nem.28 Ezt többnyire az befolyásolta, hogy a megkérdezett ismerte-e a művészt. Fontos szerepet játszott az életkor is, s az, hogy az illető mennyire szeret Karakón élni. A legfiatalabbak voltak a legkritikusabbak, de kideríthetetlen, hogy ez a mű vagy a falu elutasítása-e, mivel ez a korosztály szereti legkevésbé, hogy itt él. Az idősebb korosztályoknál a falu elutasítása szimbolikus képének elutasításával járt. 2.4. Előre gyártott ítéletek osztályozása A távolmaradók véleménye egyértelműen kedvezőtlenebb. Eldönthetetlen kérdés, hogy ez mennyire előítélet vagy utólagos önigazolás, illetve mindkettő. Ők (általában idősebbek a résztvevőknél és kevesebben ismerik közülük a művészt) inkább tartják nevetségesnek és pénzkidobásnak a művet, mint a résztvevők. Kisebb az eltérés a két csoport véleménye között, hogy segíthet-e az esemény a falun: egyikük sem táplált túlzott illúziókat, bár a résztvevők kicsit pozitívabbak voltak; kissé nagyobb arányban tartották művészeti eseménynek is a rendezvényt, mint a távolmaradók. A lufis projekthez hasonlóan a meghívó és a megnyitó hatására gondolhatunk, valamint arra, hogy egy esemény értékelése értékeli a résztvevőit is, ezért amiben részt vettek, azt eleve felértékelik. Teljes az egyetértés, hogy szomorú, milyen sokan mentek el innen. Ez viszont nem annyira az esemény hatását, mint inkább a faluban uralkodó közvélekedést fejezi ki. A pozitív állítások közül a résztvevők jobban örültek az alkotásnak, és szívesebben vennék, ha máskor is lenne ilyen, mint a távolmaradók. A fiatalok számos szempontból eltérően ítélték meg az eseményt, mint az idősebbek. Nagyobb 28 A vélemények ötfokú skálájának grafikonját lásd a Mellékletben.
arányban értettek egyet azzal, hogy végre történt valami a faluban, ami összehozta az embereket és együttműködésre bírta őket. Kevésbé gondolták úgy, hogy a rendezvény pénzkidobás vagy nevetséges lett volna, függetlenül attól, hogy többségük szerint nem művészeti esemény volt és a falun sem segít semmit.29 Részvételtől független a különbség, hogy aki szeret Karakón élni – a fiataloktól eltérően –, az inkább tartja művészeti eseménynek, és azt gondolja, hogy lesz valamilyen pozitív hatása a falura. 2.5. Az esemény célja a közönség szerint Az esemény céljáról megoszlottak a vélemények: a résztvevők közül a legtöbben az összefogás, öszszetartozás erősítését említették, a távolmaradók többsége viszont egyáltalán nem tudott válaszolni a kérdésre.30 Az összetartás fontosságát többen megfogalmazták: „Énszerintem fél óra az ember életében vagy egy óra és mégis előmozdítaná az embereket, hogy összetartóbbak legyenek.” „Ezzel a rendezvénnyel kapcsolatban… az, hogy ez… fontos a falu számára, említettem már fél szóban, hogy ez is úgy összekovácsolja, tehát igen, vannak események, amiken szívesen részt vesz a falu apraja-nagyja, és ez olyan […]. Szerintem azért itt meg fognak állni az emberek… és találkoznak és váltanak majd pár szót erről vagy másról, de összehozhatja őket.” A falu, az itt élők, az ő életük megörökítése is felmerült célként: „– Mi lehet az esemény célja? – Hát az, hogy megörökítsük ezt a falut. Mint ahogy a Marcal is elmúlt, végül is még valami van belőle. De mint ahogy a falu is, ugye nagyon sok az öreg.” „Szerintem jó dolog, azért is, mert ha netalán-tán megérem, mondjuk, hogy nagymama legyek, és eljönnek az unokáim látogatni, meg tudom mutatni, hogy valamikor volt élet, ilyeneket csináltunk.” Felmerült olyan vélemény, hogy a faluban történő változásokat a makettnak is követnie kellene. 29 A kijelentések felsorolása és az átlagos egyetértés grafikonja a Mellékletben látható. 30 Az esemény célját tudakoló nyitott kérdés válaszainak összefoglaló táblázata a Mellékletben.
Kérdéses azonban, hogy ez mennyire lesz alulról jövő mozgalom, s mennyire önkormányzati kezdeményezés, mint a falu régi kőszobrainak újrafestése. „– Hát itt váltottunk egy-két szót, amíg zajlottak a rendezvények, hogy az is egy esemény lehet, ahova új lakó költözik, vagy új ház épül. Akkor mi van? Az egy következő lépés, amikor felújításokat tervezünk, és akkor festjük újra a házakat. […] – De most akkor van még egy szobruk, aminek a kifestésével lehet foglalkozni, hátha ennek alapján egy faluszépítő egyesületet már össze lehet hozni. – Hát, nem tudom, hogyha Szilvi az élére áll időnként összeszervezni a falut. (polgármester) A fentieken túl felmerült indokként az is, hogy egy elszármazott művész próbált valamit tenni a faluért, örömet okozni az itt élőknek: „Hát végül is örülünk neki, hogy volt karakói vette ezt a fáradságot, hogy a falujáért tegyen valamit, […] tehát örülünk neki, hogy képes volt arra, hogy ő is tegyen valamit, pedig hát elkerült, igazán csak nyáron szokott itt lenni, mégis azért a faluért tette, hogy megpályázott egy ilyen dolgot.” 3. Németh Róbert: Csocsó31 Karakó, Nemeskeresztúr, 2009. november 28-tól A mű tárgyi valóságában két közepes méretű, szabványos, vendéglátós, beltéri (fedetlen) csocsóasztalt jelent, pénzbedobó rendszer nélkül. A művész mindkét asztal egyik csapatát sárga–kékre (Nemeskeresztúr színei), illetve fehér–kékre (Karakó színei) festette. Ezeket az asztalokat helyezték el az önkormányzatok. Nemeskeresztúron ideiglenesen a polgármesteri hivatal tárgyalójába tették, mivel a kultúrházat télen nem használják, és felújítását is tervezik, Karakón pedig a faluház rendezvénytermében talált otthonra. A megnyitó–bemutatót a két községben egy időben, délután négy órai kezdettel tartották, amit a meghívóban is meghirdetett „Asztalifoci Bajnokság” követett. Nevezés a helyszíneken volt. Az asztalok végénél felnyúló vas31 A csocsó kézzel forgatható rudakra felfűzött játékosokkal játszott asztali focit jelent. Egy csapathoz négy rúd tartozik: kapus-2-5-3-as felállással, a kapussal és két hátvéddel szemben az ellenfél három csatára áll, aztán a saját öt középpályásunk sorakozik szemben a másik csapat öt középpályásával, majd a saját csatársor és az ellenfél hátvédjei és kapusa következnek. Általában ketten–ketten játsszák, többnyire nem időre, hanem adott számú gólig.
15
állványra egy-egy kamera került rögzítésre, hogy felülről folyamatosan vegye a bajnokságok mecscseit. Az állvány nem képezte a mű szerves részét, a felvett meccsek viszont a későbbiekben kiállítható, hordozható dokumentumként szolgálnak. Nemeskeresztúron a polgármester halaszthatatlan teendői miatt az önkormányzat nevében az alpolgármester, Marton Zsolt mondta el rövid köszöntőjét, melyben elsősorban a pályázat tényeit ismertette az összegyűlt maroknyi helyinek, hogy hogyan került a csocsóasztal a községbe és hogy a művész a bábukat Nemeskeresztúr és Karakó színeire festette. Így aki itt játszik, annak Karakó mezét is magára kell öltenie, de hát a részvétel a fontos. Reméli, hogy nemsokára élőben is összemérhetik erőiket e szomszédos faluval. Ugyanekkor ott is egy ilyen asztal átadása és asztalifoci bajnokság zajlik. Majd átadta a szót a művésznek. Németh Róbert beszédében (értelmezési) kulcsot, támpontokat kínált művéhez. A focit azért 16
választotta témául, mert már vagy tíz éve nézője a karakói falunapoknak, ahol látta, hogy az embereknek milyen fontos ez a játék. Alkotását az teszi „közösségi művészetté”, public arttá, ha használják, ha játszanak rajta. Két teljesen egyforma asztal van tehát itt is, ott is, s a játékosok a két falu futballcsapatának színeit viselik. Azért van egy időben a két csocsó-bajnokság, hogy mindkét helységben minden résztvevő játsszon a másik falu színeit viselő csapattal is, és senkinek ne jusson eszébe átmenni a másik községbe falujának képviseletében. Ha azt nézzük, hogy az ismertebb csapatok közül például az UTE és a Fradi szurkolói mennyire utálják egymást, ennek ellenére ugyanezek az emberek, ha kimennek egy magyar–holland meccsre, egymás nyakába borulva örülnek egy esetleges magyar sikernek. Ezen a vonalon ha visszafele indulunk, eljutunk a falvakig, a legkisebb közösségekig, amelyek képesek csapatot kiállítani.
3.1. A települések jellemzői Karakóról már írtunk, ezért most csak Nemeskeresztúrt ismertetjük, illetve megpróbáljuk vázolni a köztük lévő kapcsolatot. Nemeskeresztúr pár kilométerre fekszik Karakótól, mindkét település a jánosházi körjegyzőséghez tartozik. Nemeskeresztúr lakossága 285 fő,
száma 1920 óta erősen csökken. Mivel kevés a gyerek, jóval elöregedettebb, mint a hasonló nagyságú települések. Az egyik községből a másikba jelenleg csak Jánosházán keresztül lehet eljutni, de van a két falu között egy miseútnak nevezett közvetlen földút is, ami a nagy gépek nyoma miatt más járművel járhatatlan. A (szintén társadalmi megbízatású) nemeskeresztúri polgármesterrel más elfoglaltságai miatt nem sikerült találkoznunk, ezért a lakossági megkérdezés alapján mutatjuk be a falut. Ezek szerint a lakosok elsősorban a falu csendjére, nyugalmára büszkék (43%), másodsorban pedig a rendezettségére, tisztaságára (15%), illetve az itt élő emberek összetartására, mentalitására (14%). A hátrányok, hiányok között érdekes módon viszonylag kis arányban jelenik meg az elöregedettség és az elnéptelenedés (18%, ill. 6%). A szolgáltatások közül elsősorban a nagyobb boltot (25%), a gyógyszertárat (10%) és a postát hiányolják (9%). A népesség 27%-a szeretne több programot, rendezvényt, tizede pedig munkahelyeket. Az interjúk (köztük az alpolgármesteré) szerint a két település között jó, bár nem túl intenzív a kapcsolat. A körjegyzőség és a pályázatok miatt együtt kell működniük, s a focicsapatok is szoktak időnként játszani egymással. A két falu gyerekeinek jelentős része egy iskolába jár, így közös programokon is részt szoktak venni. 3.2. Az esemény ismertsége és a részvétel típusai A vizsgált eseményt Karakón a megkérdezettek 15%-a, Nemeskeresztúron pedig 20%-a említette magától a faluban nyár eleje óta tartott rendezvények spontán felsorolásában. Ezzel az értékkel Karakón a csocsó az ötödik helyet érte el a falunap (78%), a makettfestés (37%), a nyugdíjas találkozó (35%) és a gyereknap (23%) mögött. Nemeskeresztúron a harmadik helyen állt a falunap (81%) és a nyugdíjas találkozó (31%) mögött, megelőzve színházat és könnyűzenei koncertet (igaz, itt kevesebb esemény volt). Az egyes események ismertségére támogatottan kérdezve Karakón a csocsó maradt az ötödik helyen 28%-os értékével. Nemeskeresztúron az esemény támogatott ismertsége 39% volt. Az előbbi településen a válaszolók 10%-a, utóbbin 12%-a vett részt a megnyitón. A rendezvényen aktívan (játékosként vagy szervezőként) résztvevők aránya mindkét helyen alacsony (2%, ill. 4%) volt a megkérdezettek között – ugyanis a résztvevők jelentős része gyerek volt, így kiesett a kérdezés mintájá17
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Ezután kezdetét vette az asztalifoci bajnokság, amin három felnőtt: két testületi tag és az egyik férje, valamint tízegynéhány általános iskolás fiú és lány és egy-két középiskolás lány vett részt. A bajnokságot a két férfiből álló csapat nyerte. A közben betért két másik, kissé pityókás férfinak nem ajánlották a nevezést. Az est végén az önkormányzat az érintett intézmények képviselőinek kis fogadást adott. Karakón a futballszerető polgármester, Takács János és a művész párja, Takács Szilvia, a makett-szobor alkotója adták át ezt a művet közönségének és használóinak. Mintegy negyven–ötvenen jöttek el a megnyitóra. A polgármester világhírű klubcsapatok neves edzőitől vett idézetekkel támasztotta alá a futball fontosságát, például hogy Angliában az egyik ilyen csapat győzelmének sok ezer szurkoló örül, de a vereséget még a macskáik is megsínylik. Magasztalta az olimpiai eszme értelmében vett sport lelket is nemesítő hatását. Vélhetően az alkotóval folytatott megbeszélések nyomán hatásosan vette át a mű megnyitón való értelmezését, hasonló példákat és fordulatokat használva fel beszédében, mint amilyeneket fentebb Németh Róberttől idéztünk. Utána Takács Szilvia avatta fel a művet. Ez a videó állványról az asztal fölé lógatott nemzetiszín szalagból rögtönzött labdatartó masnijának megoldásával az első labda asztalra ejtését jelentette. Aztán a polgármester által erre az alkalomra készített kis meglepetést, a tavalyi falunap videofelvételét adta át, illetve indította el, ami a Nemeskeresztúr–Karakó futballmérkőzéssel kezdődött, és jól látszott rajta a mezek színe. Mindenki nagy örömmel fedezte fel az ismerősöket, többen kommentálták a meccset. Ezután került sor a bajnokság lebonyolítására. Tizenhét csapat nevezett. Először két korosztályt akartak elkülöníteni, de a gyerekek tiltakozására végül csak egy csoportot hoztak létre. Egyenes kieséses rendszerben játszottak, de így is öreg este lett, mire bajnokot hirdethettek: egy középiskolás fiúkból álló csapat nyert. A végén az önkormányzat fogadást adott az érintett intézmények képviselőinek.
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Csocsó Az ismeret/részvétel típusai
100%
80%
8 18
8 részt vett (aktívan) 27 részt vett (csak nézőként) hallott róla, de nem vett részt rajta nem hallott róla
60%
40%
72
61
20%
0%
Karakó
Nemeskeresztúr
ból.32 A nemeskeresztúri ismertségi, de különösen a részvételi adattal óvatosan kell bánnunk.33 Helyszíni megfigyelésünk szerint Karakón az eseményen körülbelül 40–50, Nemeskeresztúron pedig 15–20 fő vett részt, ott szinte mindegyik résztvevő játszott is. Utóbbi csekély részvételhez az vezethetett, hogy a művész a helyiekkel – a polgármestert kivéve – nemigen tudott kapcsolatot teremteni, s az esemény meghirdetését is teljesen rábízta. A polgármester a meghívókat átadta a könyvtárosnak; a könyvtárba viszont felnőtt alig jár, így ők csak a gyerekektől juthattak információhoz. Végül az esemény megvalósítását (és a rajta való megjelenést is) teljesen átadta a testületének, de szerintük már túl későn jutott el az információ hozzájuk. Hogy a falu szégyenben ne maradjon, Nemeskeresztúron az önkormányzathoz valamilyen szálon kötődő szereplők (alpolgármester, képviselő, könyvtáros), illetve az ő gyerekeik és azok barátai álltak a csocsóasztalhoz. A résztvevők kérdőíveiben senki sem kifogásolta a falu jelenlegi vezetését, míg a távolmaradók 9%-a jelzett ilyen problémát, ami spontán említés esetén figyelemre méltó. Karakón nagyobb volt a részvétel – köszönhetően a kivitt meghívóknak és a megafonos kihirdetésnek. Az előző héten, a makett-szobor festése
„– Milyen érzés volt játszani? – Izgultam, életem első csocsója volt. Izgalommal töltött el, hogy most kikapunk vagy győzünk. De győzelem volt, viszont igazából a részvétel volt a fontos.”
32 A 18 éven aluliak problémás célcsoportot jelentenek, mivel megkérdezésükhöz szülői engedély szükséges. 33 A számszerű adat a mintára igaz lehet, csak a közösség egészére nézve nem (ui. nem reprezentatív).
34 Az emlékekre és a véleményekre vonatkozó nyitott kérdések válaszainak összefoglaló táblázata és a vélemények ötfokú skálájának grafikonja a Mellékletben található.
18
során is juthattak a helyiek információhoz a csocsóról. Megállapíthatjuk, hogy mindkét helyen a férfiak, a magasabb végzettségűek és a fiatalabbak voltak informáltabbak az eseményről. 3.3. Az esemény emlékezete, vélemények Karakón a megkérdezettek leginkább a megnyitóra és a versenyre, a játékra emlékeztek. Nemeskeresztúron a megnyitót kevésbé emlegették, talán mert az rövid és sallangmentes volt. A válaszadók véleményét firtatva a szokásos mintát kaptuk: akik részt vettek rajta, azok pozitívabban ítélték meg, mint akik csak hallottak róla. Mindkét helyen megjelentek olyan említések, melyek szerint a rendezvény inkább a fiataloknak szólt. Nemeskeresztúron előfordultak a szervezés hiányosságait kifogásoló, illetve az egészet értelmetlennek, pénzkidobásnak minősítő válaszok is (10%).34 A résztvevők közt a játék keltette jó érzés és a kötetlen együttlét öröme dominált:
„– Te például miért neveztél? – Hát, összeálltam a haverommal meg eljöttem… meg ott volt mindenki, és így beszélgettünk egymással…” Márpedig bármi jó lehet, ami összetarthatja az embereket, a falut: „– Mi a véleménye erről a rendezvényről? – Ez egy jó kezdeményezés, mert az mindig jó, ha valami történik a faluban. Meg ez a gyerekeket és a felnőtteket kicsit jobban összetartja. Ha lesz ilyen lehetőség, hogy játszhatnak, csocsózhatnak. És többet lesznek együtt esetleg, nemcsak a kocsmában ülnek.” (könyvtáros) A falu véleménye Karakón inkább pozitívnak volt mondható, bár itt is megjelentek az eseményt feleslegesnek vagy csak a fiataloknak valónak tartó megjegyzések: „– Mit szólt hozzá a falu? – Hát tetszett mindenkinek, meg örültek, hogy lesz ilyen. … Hát azt mondták, hogy jó volt.” „Van, aki feleslegesnek tartotta, volt, aki azt mondta, többségben, hogy ez egy jó dolog.” „– A fiataloknak ez az egész nagyon tetszett… jól érezték magukat… Az öregektől ugye, papámék itt laknak, itt élnek, nem tudom, hogy… nem nagyon beszéltek róla…”
„– Milyen érzés, mit jelent Önnek, hogy a csocsó bábui Karakó és Nemeskeresztúr színeit viselik mindkét faluban? – A két csapat szokott egymással játszani. Évente biztos, meg szoktak ilyen focibajnokságot rendezni.” Volt, akinek azért tetszett a színezés, mert szerinte a két falu összetartozására utal: „– Milyen érzés és mit jelent neked, hogy a csocsó bábui Karakó és Nemeskeresztúr színeit viselik mindkét faluban? – Jó dolog, mert nagyon régóta összekapcsolódik ez a két falu egymással, jóban-rosszban… Úgyhogy szerintem jó ötlet volt ez a két szín.” Az, hogy ki melyik csapattal játszott, majdnem mindegynek tűnt: „– Milyen érzés volt azokban a színekben játszani, amit a két falu futballcsapata visel? – Megmondom őszintén, régen csocsóztam, de nem azt nézték az emberek, hogy milyen színekben játszanak, hanem a játék volt a lényeg, egyik félidőben egyikkel voltak, másikban a másikkal.” „Ugye, ahogy előbb említettem, nem azt kell nézni, hogy kinek milyen színei vannak, hanem hogy tudjanak együtt játszani.”
Az is a projekt egyik hatása, hogy akik látták már a csocsóasztalt, azok nagyobb része tudta, hogy a bábuk Karakó, illetve Nemeskeresztúr színeit viselik. Ezt örömmel fogadták, mivel utal a két falu meccseire35:
3.4. Előre gyártott ítéletek osztályozása A megkérdezettek közé került résztvevők alacsony száma miatt véleményüket külön nem elemeztük; általában véve azonban kedvezőbbnek mondható a távolmaradókénál. Utóbbiak (általában idősebbek a résztvevőknél, s több köztük a nő) nagyobb arányban tartják nevetségesnek, illetve pénzkidobásnak a művet, mint a résztvevők. Előbbiek viszont nagyobb arányban szeretnének még játszani a csocsóval. Összességében viszont a legkevésbé azzal az állítással értettek egyet a megkérdezettek, hogy a rendezvény nevetséges lett volna, s felesleges pénzkidobás. Művészeti eseménynek a nemeskeresztúri mintában inkább tartották, mint Karakón. A csocsó mibenlétével kapcsolatban a teljes tanácstalanság mellett megjelent olyan vélemény is, hogy azért képzőművészeti alkotás, mert „csinálni” kellett rajta valamit; befesteni a bábukat vagy megcsinálni az egész asztalt:
35 Érdekes módon Nemeskeresztúron bizonytalanságot lehetett tapasztalni a megnyitón a csapatok színeit illetően, valamint, hogy van-e még focicsapata a falunak.
„– És mit gondolsz, ez a csocsó egy játék vagy egy képzőművészeti alkotás?
Nemeskeresztúron viszont az információhiány miatt negatívabb volt a közhangulat, főleg, mivel voltak, akik azt hitték, hogy a csocsót a falu pénzén vette az önkormányzat: „– Mit szólt hozzá a falu? A rendezvény után. – Hát ebben is jöttek olyan visszhangok… szóval szerintem nem mindenki volt vele tisztában, hogy ez mit is jelent. Volt, aki kérdezte, hogy miért kellett venni a falunak csocsót? […] Aki ott volt, annak tetszett, aki nem tudott eljönni, kérdezte, mi volt… A másik oldalon meg kérdezték, hogy minek kellett csocsót venni.”
19
– Hát, igazából szerintem mind a kettő, mert az ember megnéz egy csocsót, a bábuk nem ilyenek… ezt valakinek meg is kellett csinálni.” A nemeskeresztúri kérdőíveken többen gondolták úgy, hogy a rendezvény nem segít a falun semmit. Arra gondolhatunk, hogy ez a résztvevők kis számával függ össze, mert ha sokan jönnek össze a faluból, az önmagában értéket jelent. Azt a véleményt, miszerint a lényeg, hogy csocsóhoz jutott a falu, a körítés nem számít, a nemeskeresztúriak (főleg a résztvevők) nagyobb arányban osztották, mint a többi csoport. Ez az egyik képviselő nézetével vág össze: „– Mit gondol, ez egy képzőművészeti alkotás? – Igen, tudom, de nem tartom annak. Ezt egy sporteszköznek tartom inkább. De hát, ha úgy kaptuk, akkor elfogadjuk, hogy az.” Nemeskeresztúron egyértelműen többen gondolták úgy, hogy kevesen jöttek el az eseményre, mint Karakón – különösen a résztvevők, akik látták is. A legnagyobb egyetértés azt a két állítást övezte, hogy máskor is jó lenne ilyeneket rendezni, illetve hogy végre történik valami a faluban. E két állításhoz képest az a konkrét kijelentés, miszerint szeretnének (még) a csocsóval játszani, jóval alacsonyabb pontszámokat kapott. Talán az előbbi esetben a megkérdezettek általánosságban gondolták: bármi jó, csak történjen valami.36 3.5. Az esemény célja a közönség szerint Célként két fő irány rajzolódik ki a válaszokból: az egyik az összetartozás, közösségformálás, a másik pedig a szórakoztatás. Kisebb súllyal, de felmerül ezeknek a fiatal generációra szűkített változata: összehozni a fiatalokat, illetve valamilyen programot, szórakozást nyújtani nekik. Karakón még a sportot, a versenyzést említették. Nemeskeresztúron felmerült, hogy ez az egész a polgármester kampánya.37 Valamilyen tágabb jelentéshez elvétve jutottak közel a megkérdezettek: „– Mivel tudnád összefoglalni, mi volt ennek a rendezvénynek a célja? 36 A kijelentések felsorolása és az átlagos egyetértés grafikonja a Mellékletben látható. 37 Az esemény célját tudakoló nyitott kérdés válaszainak összefoglaló táblázata a Mellékletben.
20
– A cél az igazából az volt, hogy… egyrészt a játék, hogy két település csapjon össze egy asztalnál, ezt lehetne úgy is értelmezni, hogy két ország. Itt nem az a lényeg, hogy ki milyen mezben van, hanem hogy együtt tudnak játszani.” „– Szerintem ilyen szórakozás-célt akartak vele…, hogy szórakozzanak az emberek, szórakozással kapcsolatban így még jobban össze tudják szervezni a falut.” Kérdés, hogy mi lesz az esemény folytatása, lesznek-e spontán szerveződő csocsómeccsek? Karakón valószínűleg igen, mert ott a csocsóasztal a kultúrházba került. Nemeskeresztúron a felújítandó művelődési ház helyett a polgármesteri hivatalba vitték, ahol – úgy mondták – lehet játszani vele, de hogy ez miként valósul meg, csak később fogjuk megtudni. A másik kérdés, hogy lesznek-e a két falu közötti csocsómeccsek a foci mintájára, s ha igen, megy-e ez az önkormányzat segítsége nélkül? „– Tudja, hogy mindkét helységben csocsó-bajnokságot szerveztek? – Szerintem nem mentek át innen, hogy egy napon van. Lehet, hogy ha két külön napon van, akkor átmentek volna. Ők ide, mi meg oda. Hát, ha megszerveznék a polgármester urak, lenne folytatása, lenne jelentkező.” 4. Összefoglalás A 2009 őszén–telén megvalósult public art művek kapcsán megállapíthatjuk, hogy sikeresen megfeleltek a pályázati kiírásban megfogalmazott elvárásoknak: a kortárs művészet eszközeinek segítségével közérdeklődésre igényt formáló kérdéseket vetettek fel, a nem művészet-orientált közönségréteget a művek által teremtett szituációk révén elgondolkodtatták. 4.1. A településekről Milyenek azok a helyi társadalmi csoportok, amelyeket a műveknek meg kellett szólítani? Mindhárom település véletlenül Vas megyei, 500 lakos alatti aprófalu. És mindhárom település a mai magyar társadalom része, annak minden együtthatójával. Hegyhátszentmárton a legkisebb, teljesen indokolt, hogy erősen foglalkoztatja az elnéptelenedés kérdése. De azt is magyarázza, hogy ez a lakosság ragaszkodik a legjobban falujához, 97%-uk nagyon szeret ott élni, a falu több mint háromnegyedük szülőhelye is egyben. A karakóiak 65%-a szeret nagyon a faluban élni, és a lakosság szintén ekkora része él ott születése
38 A három község lakossága törzsökösségének és attitűdjeinek összehasonlító táblázatai a Melléklet végén találhatók.
esetünkben például a futballt szeretőkébe. Ezek a kérdések a helyieket nem foglalkoztatták olyan élénken, hogy általuk magukra ismerjenek. 4.2. Az esemény ismertsége és a részvétel típusai A helyi közösségek hatékony tájékoztatása a siker egyik legfontosabb feltétele, ami ennél a műtípusnál fontos része a megvalósítási folyamatnak, mivel nyilvánvalóan befolyásolja a részvételt és azon keresztül a közvélekedést.39 A részvételi mutatók és a megnyitókon tapasztaltak azt mutatják, hogy a vizsgált public art művek sikeresek voltak, sokan vettek részt rajtuk, illetve a Csocsó esetében azt, hogy a minta – az életkori sajátosságok miatt – elkerülte a résztvevőket. Az első két projektben az érintett közösség tagjainak aktív bevonása is jól sikerült40, köszönhetően az előkészítésre fordított erőfeszítéseknek, valamint az egyik legfontosabb tényezőnek, az alkotók helyi ismertségének. Hegyhátszentmártonon Szabó Ildikót minden helyi felnőtt ismerte már a rendezvény előtt, és az elszármazottak 93%-a is. Takács Szilviát a karakóiak 38%-a ismerte régebbről, Németh Róbert a karakóiak csak 5%-ának és a nemeskeresztúriak 1%-ának volt ismerős. Az ismertség biztosította a művészek számára az eleve érdeklődők olyan „kritikus tömegét”, ami a bizonytalanokat is magával tudta ragadni.41 Ez a jelenség általános, teljesen független a projektek, alkotások értékétől. A csocsós projekt esetében mért kisebb aktivitás a mérés sajátosságainak is köszönhető, de a tapasztalt aktivitás mértékét három tényező, a közösség informáltsága, a művész közösségbe való beágyazottsága és a mű (valamely elemének) a közönség által való „desifrírozhatósága”, „valahogyan érthetősége” határozta meg. A művész helyi ismertségének mutatója egyenes összefüggést mutat a részvétellel, és ezen keresztül az inkább pozitív véleményekkel, ami a legfontosabb tanulság bármilyen hasonló projekt sikeres megvalósíthatóságának szempontjából. 4.3. Az események emlékezete és a vélemények A művek, projektek felidézésekor elsősorban a kontextust alkotó közösségi rítusokhoz tartozó ele39 Az egyes projektek spontán és támogatott ismertségének összehasonlító táblázata a Mellékletben látható. 40 A bevonódás összehasonlító táblázata a Mellékletben. 41 Az alkotók rendezvény előtti ismertségének táblázata a Mellékletben.
21
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
óta, de a két csoport nem azonos. A beköltözöttek közül többen szeretnek ott élni, viszont az ott született fiatalok között több az elvágyódó. A nemeskeresztúriak és karakóiak közül 97% valamelyest szeret ott lakni. A folyamatos lakosságcsökkenés azzal együtt zajlik, hogy a születéseken kívül van csekély bevándorlás is ezekbe a falvakba. Karakón a legnagyobb, a lakosok majd negyede tíz évnél kevesebb ideje él ott, Nemeskeresztúron ez 19 %. A helyi társadalom közösséggé szerveződöttségét az egymásba vetett bizalom és a törődés mértéke is mutatja. Mindkét szempontból Hegyhátszentmárton bizonyul a legösszetartóbbnak: az itt élők bíznak leginkább a környezetükben, s érzik úgy, hogy az emberek törődnek egymással. A másik végletet Karakó képviseli, Nemeskeresztúr lakossága pedig a másik két falu között helyezkedik el ebből a szempontból.38 Nem meglepő, hogy ezek az adatok is Hegyhátszentmárton közösségét mutatják a leginkább együttműködőnek, mivel ez a legkisebb és lakóinak többsége régóta ismeri egymást. A Re-habilitáció nem is a közösségalkotást, hanem a közösség fennmaradását tematizálta. Karakó társadalma mutatja a legnagyobb beköltözést, és tűnik a legkevésbé közösséggé szerveződöttnek. A falu makett-szobrának közös kifestése növelhette a résztvevők kölcsönös ismeretségét, a helyi lakosok számára világosan kirajzolt egyfajta integrációs térképet azáltal, hogy fehéren hagyta azok házait, akik kimaradtak egy ilyen közösségi eseményből. A kép élességét a résztvevők igyekeztek árnyalni, például azzal, hogy néhány igazoltan távolmaradó házát is kifestették. A Marcal „újraindítása” viszont csak a több mint húsz éve a faluban lakók vagy rendszeresen odajárók számára jelentette a közös élmények felidézésének lehetőségét. Ez utóbbi két projekt a falu által is mindenképpen érzékelt, a mindennapok levegőjében lévő kérdéseket feszegetett. Bár a Csocsó is rendkívül releváns problémát érintett, nevezetesen az erős identitás-megerősítést kínáló csoportokkal – például egy szurkolótáborral – való azonosulás ideiglenes és nem sorsszerű jellegét, más csoportok létének elfogadását; hiszen ha mindenki ugyanahhoz a táborhoz tartozik, akkor nincs kivel játszani, valamint mindenki tartozhat identitásának más vonásainál (érdeklődés, nemzetiség stb.) fogva előbbi ellenfeleivel közös táborba,
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Az ismeret/részvétel típusai
Re-habilitáció Hegyhátszentmárton helyiek elszármazottak
Marcal Karakó
100%
23 80%
27
60% 40%
Csocsó Karakó Nemeskeresztúr
8 33
18
8 27
27 63 73
72 25
61
20%
0%
13
nem hallott róla részt vett (csak nézőként)
mek jelentek meg (szép nagy mise, közös étkezés, szép beszédek, játék, buli). Ez nem azt jelenti, hogy az alkotásokra nem is emlékeznek, hanem egyrészt azt, hogy a nagyközönség számára a szimbolikus műalkotásokra (és sok más elvontabb dologra) való emlékezés, a róluk való gondolkodás és beszéd módja pragmatikus, cselekmény- és élmény-központú.42 Másrészt az emberek fejében léteznek a számukra ismert kulturális közegben hagyományos cselekvéssorokra vonatkozó forgatókönyvek, amik megkönnyítik az azonosítást, a megértést és a felidézést mind a hasonlóságok, mind az eltérések tekintetében.43 Tehát ezek a public art események hozzákapcsolódtak a közegüket jelentő közösségi rítusokhoz, és mint azok különös megvalósulásai képeződtek le az érintettek számára. A hatékonysághoz fontos is ez a kapcsolódás, e nélkül nem működnének. Elfogadásra – a későbbi együttműködés ígéretével – azért kerültek, mert aki beszélt róluk, annak hitele (társadalmi és szimbolikus tőkéje) volt a diskurzusban résztvevő többi fél szemében (a művé42 Vö.: Geertz, Clifford: A művészet mint kulturális rendszer. In: Uő.: Az értelmezés hatalma. Antropológiai írások. Budapest, Századvég, 1994. 43 Kutatásunk is azt mutatja, hogy vidéken a falunap a legismertebb ilyen esemény. Erről ld. G. Furulyás Katalin: Falunapok. Budapest, MMIKL, 2010.
22
15 hallott róla, de nem vett részt rajta részt vett (aktívan)
szeti mezőben a kuratóriumnak, a kuratóriumnál a terveknek és a művészeknek; a polgármesternél a művészeknek, a testületnél a polgármesternek, a közösségnél a művészeknek, a polgármesternek és a testületnek). Három projektünk megmutatta, mit jelent a gyakorlatban, hogy az emberek szeretik, ha róluk van szó, és úgy, hogy azt meg is értik. A Re-habilitáció esetében a fényképek az érintetteket vagy rokonaikat, szeretteiket ábrázolták. A fotók primer értelmezése ma mindenki számára rutin; ez esetben a képmások és az emberek egyszerre vettek részt a közösségük fennmaradásáért bemutatott áldozaton, a felvonuláson (szinte körmeneten), amit hagyományos lelki és testi töltekezés keretezett. Itt is szerephez jutottak a házak, mint a családi tűzhely (emlékének) őrzői, a lufikat a képeken szereplők egykori otthonai előtt horgonyozták le, de mozgathatóan. Elmozdulásaik és fokozatos elfogyásuk vagy leszedésük a projekt végén azt a folyamatot ismételte meg, arra emlékeztetett, ami az emberekkel történt. Emlékké váltak. A Marcal esetében a műre az érintettek házai kerültek, melyek egyrészt a család, másrészt a státusz fontos szimbólumai régtől fogva. A realisztikusra mintázott makett értelmezése ma, a légi felvételek, térképek, „dzsípíeszek” és a „gúglörsz” általános használatának világában nem jelentett nagy ne-
hézséget senkinek, a festés pedig csak éppen annyi kihívást, amennyi egy bulin, rendezvényen szervezett játékos vetélkedőn is előfordulhat. A szoboravató az ismert legmagasabb szintű helyi szekuláris rituálé külsőségeivel (Himnusz, ünnepi beszéd, Szózat, nemzeti színű szalag átvágása, leleplezés) megadta az esemény rangját, emelte a résztvevők presztízsét. A Csocsó ellenben nem személy, illetve család szerint szólította meg az érintetteket, hanem egy speciális érdeklődésüknél, csoport-identitásuknál, a drukkerségnél, a futball és az asztali foci szereteténél fogva. A mű által felvetett kérdések nem tartoztak a csocsózási lehetőség hívószavára összegyűlt közönség számára a könnyen érthető dolgok közé, és az sem, hogy hogyan jön létre valami különös, művészi minőség az ő játékuk által. A játék mégis felélesztette a művet, függetlenül a játszók értelmezésétől. Kérdés, hogy bekerül-e a helyi diskurzusok repertoárjába, hogy „nekünk milyen különleges csocsónk van”. 4.4. Jövő Az eseményeken résztvevők egységesen és határozottan egyetértettek azzal, hogy máskor is jó lenne ilyeneket rendezni. Ez is felveti a public
art művek utóéletének kérdését a helyi társadalmakban. A művészeti világban a művek dokumentációja természetesen szerepelhet különféle kiállításokon, bemutatókon, de témánk szempontjából fontosabb a projektek keltette hatás hasznosítása a helyi közösségek számára. Ennek igénye részükről is felmerült az interjúkban és a kötetlen beszélgetésekben egyaránt. Ez közösségfejlesztési módszerek alkalmazását tenné szükségessé mindegyik községben, mivel a művek létrehozta „tárgyak” továbbgondozására civil kezdeményezéseket kellene, illetve lehetne létrehozni. A hegyhátszentmártoni képgyűjtemény és a projekt dokumentációja digitálisan létezik, éltetéséhez a világháló kínál ideális teret. A karakói makett-szobor további törődést kíván, ami alapja lehetne egy faluszépítő egyesület létrehozásának. A csocsó a legszerencsésebb ebből a szempontból, mivel valószínűleg fognak vele játszani a továbbiakban is, tehát imamalom-szerűen éltetik a művet. Mindez egy későbbi helyzetfelmérés igényét is indokolhatja a továbbgyűrűző hatások vizsgálatának érdekében.
Melléklet A települések mintája A három település nagyságát és kormegoszlását megismerve, ezt költségvetésünkkel összevetve az alábbi mintanagyságok mellett döntöttünk:
18 éven felüli lakosok száma (fő)
Tervezett mintanagyság (fő)
Tervezett mintanagyság a lakosság arányában (%)
Hegyhátszentmárton
53
30 helyi + 30 elszármazott = 60
57
Karakó
180
2 x 60 (Marcal, ill. Csocsó projekt) = 120
33; ill. az azonos kérdéseknél 66
Nemeskeresztúr
278
100
36
A hegyhátszentmártoni elszármazottak azáltal, hogy eljöttek a rendezvényre vagy a halottak napjára, és éppen ott voltak a mű bemutatóján, máris egy sajátos szeletét képezték ennek a csoportnak, aminek az összlétszámát nem ismerhetjük, miként a rendezvény napjára a faluba látogatókét sem, tehát mintájuk leginkább önmagát reprezentálja. Sajnos nem tudunk azok véleményéről és számáról sem, akik hallottak közülük az eseményről, de nem jöttek el, legfeljebb annyit, hogy a „lábukkal szavaztak”. 23
A négy helyi minta kor és nem szerinti megoszlása, összehasonlítva a népesség tényleges megoszlásával a KSH adatai alapján Hegyhátszentmárton %
Karakó – makett
Karakó – csocsó
Nemeskeresztúr
minta / minta / minta / minta / minta KSH KSH minta KSH KSH minta KSH KSH minta KSH KSH
20–29 éves
10
11
88,3
22
16
134,5
13
16
82,8
14
15
92,7
30–49 éves
20
25
81,5
27
24
109,1
23
24
95,5
26
20
131,4
50–69 éves
37
21
176,7
22
18
121,9
32
18
178,1
46
26
180,1
70 < éves
33
43
76,8
27
42
64,0
32
42
76,0
14
40
35,4
nincs válasz
0
*
*
3
*
*
0
*
*
0
*
*
Hegyhátszentmárton %
Karakó – makett
Karakó – csocsó
Nemeskeresztúr
minta KSH minta / minta KSH minta / minta KSH minta / minta KSH minta / KSH KSH KSH KSH
férfi
40
53
75,5
35
41
85,4
42
41
102,4
48
44
109,1
nő
60
47
127,7
65
59
110,2
58
59
98,3
52
56
92,9
A fenti táblázatok mutatják, hogy milyen a demográfiai megoszlása e községeknek, ahol a public art munkák megvalósultak, és azt is mutatják, hogy ehhez képest milyen megoszlású csoportok véleményeire alapozva igyekszünk képet kapni e művek hatásáról. A legidősebb, legvisszahúzódóbb korosztály kistelepülési arányához képest mintáinkban tendenciózusan alulreprezentált. A gyerekkorúaktól való adatfelvételhez pedig mindig a szülő hozzájárulását kell kérni, ezért el kellett tekintenünk ettől.44 Egyébként megfigyelhető a mintáink olyan típusú szisztematikus torzulása, hogy tendencia-szerűen inkább azoktól vettek fel sikeresen kérdőívet, akik jobban érdeklődtek, érdeklődhettek a vizsgált művek kívánta és kínálta részvétel, meggondolások, aktivitások iránt. Például egyedül a férfi művész alkotta és főként fiúk által játszott csocsó mintájában felülreprezentáltak a férfiak, valamint Nemeskeresztúron azok a korcsoportok, akik elenyésző számban vettek ugyan részt az eseményen, de volt véleményük. Szabó Ildikó – Tesch Katalin: Re-habilitáció Mire emlékszik az eseményből? Bázis: akik részt vettek rajta (helyiek) % Szép volt a mise, mise
70
Gulyás, jó volt a gulyás
37
Jó volt, tetszett, végre volt egy jó rendezvény, végre volt valami
22
Jó volt, hogy hazajöttek, akik elköltöztek, jó volt találkozni ismerősökkel, jó, hogy sokan eljöttek
7
Lufik, séta
7
Nem tudott konkrétumot említeni
17
Összesen, aki emlékezett valamire
83
44 Ez csak a csocsós projekt értékelésénél okozott nehézséget, mivel abban ez a korosztály mutatkozott a legaktívabbnak. Itt a résztvevő megfigyelésekre, a spontán beszélgetések kínálta információkra számíthattunk.
24
%
Helyiek
Elszármazottak
Nagyon tetszett, szuper volt, nagyszerű, színvonalas, szép, nagyobb falu is példát vehetne róla, eredeti
83
97
Jó, hogy barátokkal találkozhattak, újra együtt lehettek
0
7
Erősíti, hogy megmaradjon a falu
0
3
Reméli, hogy lesz folytatása, több ilyen kellene
7
7
A sötét szín zavaró volt
0
3
Vagy az elszármazottak lettek volna a lufin, vagy az elhunytak, mindkettő nem
3
0
Nincs válasz
13
0
Milyen érzés, mit jelent Önnek, hogy ott van az Ön/rokonának/rokonainak képe a lufin? Bázis: akinek/aki rokonának kint van a képe a lufin %
Helyiek
Elszármazottak
Jó érzés, büszke, örül neki
100
67
Szomorú, hogy már nincsenek (nem élnek) itt
10
0
Furcsa, hogy fekete, komor lufin van, mintha temetésen lettem volna
0
50
Re-habilitáció Mennyire tetszett az esemény?
100%
80%
Nagyon tetszett
57 60%
83
40%
20%
0%
Inkább tetszett Egyáltalán nem tetszett
30 3 helyiek
17 elszármazottak
25
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Mi a véleménye az eseményről?
26
helyiek
elszármazottak
Szomorú látni, hogy milyen sokan mentek el innen.
helyiek
A máshol élők/elszármazottak is visszajöttek rá.
Örülök, hogy láthattam ezeket a képeket.
Összehozta az embereket.
Példát ad az együttműködésre.
Máskor is jó lenne ilyeneket rendezni.
Végre történik valami a faluban.
Ez egy művészeti esemény volt.
Hát ez nem segít a falun semmit.
Hülyeségre szórták el a pénzt.
Nevetségesnek tartom.
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Re-habilitáció Mennyire illenek a következő állítások az eseményre? Átlagértékek, 1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljesen egyetért
5
4
3
2
1
elszármazottak
Re-habilitáció Mennyire illenek a következő állítások az eseményre? Átlagértékek, 1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljesen egyetért
5
4
3
2
1
Mi lehetett az esemény célja? %
Helyiek
Elszármazottak
Összehozza az embereket, a falut, közelebb hozza őket egymáshoz, összefogás, összefogás a faluért, összetartás
50
53
Összetartás az elszármazottakkal is, régiek és újak jobban összejönnek, régi kapcsolatok ápolása, újra összehozni a régieket, hazajöttek, akik elmentek, eljöttek a régiek, együtt voltunk legalább, ismerkedés
13
23
Felélesztette a községet, visszahozta az életbe, fellendülés, végre történt valami
7
13
Sokan voltunk
7
0
Ne szűnjenek meg a falvak, felhívja a figyelmet a falvak elnéptelenedésére
0
7
Emlékezni azokra, akik itt éltek köztünk
0
3
Felhívja a figyelmet a falura
0
3
Egyéb
0
6
Nincs válasz
23
0
Takács Szilvia: Marcal Mire emlékszik az eseményből? Bázis: akik részt vettek rajta % Megnyitó, átadás, beszéd, a hölgy szépen beszélt, a polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, beszédet mondott, elmondta a polgármester a falu történetét
36
Kifestés, szépen festettek, mindenki kifesthette a házát a maketten
31
Szép volt, jó volt, jó hangulat, jól érezte magát, barátságos, kedves volt, sokat nevettünk, lelkesnek tűntek az emberek
25
Jó volt az ellátás, finom ebéd volt, vacsora, kaja-pia, esti buli, sokáig ott voltunk
14
Sokan eljöttek, tolongás
8
Szólt a zene
6
Beszélgettünk az elszármazottakkal, akik hazajöttek
6
Beszélgetés
3
A hölgy apja idevalósi
3
Nem tudott konkrétumot említeni
41
27
Mi a véleménye az eseményről? Résztvevők
Hallottak róla, de nem vettek részt
Összesen mindenki, aki hallott róla
Tetszett, jó volt, jó dolog, a rendezvény jó volt, élmény volt, szép gesztus, érdekes, jó ötlet, jó próbálkozás
83
47
73
Felesleges volt, másra kellett volna költeni a pénzt, nem jó semmire, inkább a Marcal kipucolására fordították volna a pénzt, másra is kellene a pénz, inkább csatornáznának, bolondság, hülyeség
8
33
16
Volt, akinek tetszett, volt, akinek nem
6
0
4
%
Összefogás
3
0
2
Kicsi a makett
0
7
2
Sokan eljöttek
3
0
2
Nincs válasz
0
20
6
Marcal Mennyire tetszett az esemény?
Nagyon tetszett 100%
Inkább tetszett 80%
58 60%
Inkább nem tetszett
40%
22 20% 0%
28
Tetszett is meg nem is
11 6
Egyáltalán nem tetszett
hallott róla, de nem vett részt rajta
Örülök, hogy láthattuk ezt az alkotást.
hallott róla, de nem vett részt rajta
Példát ad az együttműködésre
Máskor is jó lenne ilyeneket rendezni.
Összehozta az embereket.
A máshol elők/elszármazottak is visszajöttek rá.
5
4
3
2
1
részt vett rajta
Marcal Mennyire illenek a következő állítások az eseményre? Átlagértékek, 1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljesen egyetért
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Végre történik valami a faluban.
Szomorú látni, hogy milyen sokan mentek el innen.
Ez egy művészeti esemény volt.
Hát ez nem segít a falun semmit.
Hülyeségre szórták el a pénzt.
Nevetségesnek tartom.
Marcal Mennyire illenek a következő állítások az eseményre? Átlagértékek, 1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljesen egyetért
5
4
3
2
1
részt vett rajta
29
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Mi lehetett az esemény célja? Résztvevők %
Hallottak róla, de nem vettek részt
Összesen mindenki, aki hallott róla
Összefogás, összetartás erősítése, összehozni a falut
44
20
37
Feléleszteni a községet, visszahozni az életbe, fellendülés, végre történjen valami
14
13
14
Megörökíteni a falut, a Marcalt
14
7
12
Pályázat, érdekek
8
0
6
A művész/édesapja karakói volt
5
0
4
Nincs válasz
25
60
35
Németh Róbert: Csocsó Mire emlékszik az eseményből? Bázis: akik részt vettek rajta
%
Karakó N=6
Nemeskeresztúr N = 12
Megnyitó, beszéd
83
17
Verseny, játék, korosztályában első lett, nagy meccsek voltak
67
25
Eszem-iszom
33
8
Jól éreztük magunkat, jó hangulat, jó volt, jót beszélgettünk, szórakoztunk, együtt voltunk
17
50
Sokan voltak ott, nagy tömeg, várakozni kellett
17
25
Fiatalok jól érezték magukat, a gyerekei ott voltak
17
17
Jól szervezett volt
17
0
Nincs válasz
0
42
30
Mi a véleménye az eseményről? Karakó Akik hallottak róla, de nem vettek részt rajta
Akik hallottak róla (összesen)
Akik részt vettek rajta
Akik hallottak róla, de nem vettek részt rajta
Akik hallottak róla (összesen)
Nemeskeresztúr
Akik részt vettek rajta
%
Tetszett, jó hangulatú volt, örül, hogy történt valami a faluban, megmozdultak az emberek, érdekes, jó ötlet
50
18
25
83
15
36
Jó, hogy próbálkozik a polgármester
17
0
4
0
0
0
Gyerekeknek, fiataloknak jó volt, inkább a fiataloknak szólt
0
18
13
8
4
5
Jó ötlet, de kevesen tudtak róla, nem volt jó a szervezés, kevesen jöttek el
0
0
0
25
0
8
Felesleges volt, másra kellett volna költeni a pénzt, bolondság, hülyeség
0
0
0
8
11
10
Biztos jó volt, jó volt a visszhangja
0
9
4
0
0
0
Nem izgatott fel, nem érdekelt
17
9
8
0
4
3
Nem tudja, nincs válasz
17
55
41
8
60
44
Csocsó Mennyire tetszett az esemény?
100% 80%
Nagyon tetszett 50
58
60% 40%
33 33
20%
17 0%
Karakó
Inkább tetszett Tetszett is meg nem is Inkább nem tetszett
8 Nemeskeresztúr
31
32
Karakó
Nemeskeresztúr
Végre történik valami a faluban.
Karakó
Máskor is jó lenne ilyeneket rendezni.
Összehozta az embereket.
Szerintem kevesen jöttek el.
Örülök, hogy van egy új csocsója a falunak, a körítés nem számít.
A másból élők/ elszármazottak is visszajöttek rá.
Hát ez nem segít a falun semmit.
Szeretnék (még) játszani csocsóval.
Ez egy művészeti esemény volt.
Hülyeségre szórták el a pénzt.
Nevetségesnek tartom.
Csocsó Mennyire illenek a következő állítások az eseményre? Átlagértékek, 1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljesen egyetért
5
4
3
2
1
Nemeskeresztúr
Csocsó Mennyire illenek a következő állítások az eseményre? Átlagértékek, 1 = egyáltalán nem ért egyet, 5 = teljesen egyetért
5
4
3
2
1
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Mi lehetett az esemény célja? Karakó Akik hallottak róla, de nem vettek részt rajta
Akik hallottak róla (összesen)
Akik részt vettek rajta
Akik hallottak róla, de nem vettek részt rajta
Akik hallottak róla (összesen)
Nemeskeresztúr
Akik részt vettek rajta
%
Összetartás, közelebb hozni egymáshoz az embereket, az időseket a fiatalokkal, közösségi élet javítása
0
36
24
50
15
26
Összehozni a fiatalokat
0
0
0
17
7
10
Szórakozás, szórakoztatás, jól érezzük magunkat, program, változatosság, játék, próbálkozás, hogy legyen valami
17
27
24
33
22
26
Szórakozás, buli a fiataloknak, ha már nincs focicsapat, legalább így játsszanak
0
0
0
0
11
8
Sportra ösztönözni az embereket, versenyzés
50
9
24
8
7
8
Pályázat, pályázatként nyerte a csocsót a falu
0
0
0
17
0
5
A polgármester kampánya, a polgármester meg akarja fogni a fiatalokat, szórakoztatta őket
0
0
0
0
4
3
Nincs válasz
33
55
47
17
33
28
Összefoglalás Az egyes projektek spontán és támogatott ismertsége Hhsztmárton helyi Re-habilitáció
Karakó Marcal
Karakó Csocsó
Nemeskeresztúr Csocsó
Spontán
93
13
15
20
Támogatott
100
85
28
38
%
Az ismeret/részvétel típusai Hhsztmárton helyi
Hhsztmárton elszárm
Karakó Marcal
Karakó Csocsó
Nemeskeresztúr
nem hallott róla
0
0
15
72
63
hallott róla, de nem vett rajta részt
13
0
25
18
25
részt vett rajta
87
100
60
10
12
%
33
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Mi volt az Ön szerepe a mostani rendezvénynél? Bázis: összes megkérdezett
%
Hhsztmárton helyi
Hhsztmárton elszármazott
Karakó Marcal
Karakó Csocsó
Nemeskeresztúr
(Csak) néző, érdeklődő volt
64
73
27
8
8
Bármilyen aktív részvétel (adott fényképet, játszott a csocsón, festette a makettet, részt vett a beszélgetésen, segített a szervezésben)
23
27
33
2
4
Nem vett rész semmilyen formában
13
-
40
90
88
Ismerte-e korábban (a rendezvény előtt) is a művészt/művészeket? Bázis: összes megkérdezett Hhsztmárton helyi
Hhsztmárton elszármazott
Karakó Marcal
Karakó Csocsó
Nemeskeresztúr
Tesch Katalin
0
3
-
-
-
Szabó Ildikó
100
93
-
-
-
%
Takács Szilvia
-
-
38
-
-
Németh Róbert
-
-
-
5
1
Karakó Marcal
Karakó Csocsó
Nemeskeresztúr
Mennyire tetszett az esemény? Bázis: akik részt vettek az eseményen
%
Hhsztmár- Hhsztmárton helyi ton elszárm.
Egyáltalán nem tetszett
3
0
6
0
0
Inkább nem tetszett
0
0
3
0
8
Tetszett is, meg nem is
0
0
12
17
0
Inkább tetszett
30
17
21
33
33
Nagyon tetszett
57
83
59
50
58
Nem tudja, nincs válasz
10
0
0
0
0
Átlag osztályzat (1 = egyáltalán nem tetszett, 5 = nagyon tetszett)
4,5
4,8
4,2
4,3
4,4
34
Mennyire szeret itt élni? %
Hhsztmárton helyi
Karakó összesen
Nemeskeresztúr
Nagyon
97
65
59
Bizonyos mértékig
3
32
38
Nem
0
3
3
Hhsztmárton helyi
Karakó összesen
Nemeskeresztúr
Legfeljebb 10 éve
13
22
19
Több mint 10 éve
10
10
14
Születése óta
77
66
66
Nem tudja/nincs válasz
0
2
1
A megkérdezett hány éve él a településen? %
Az utóbbi 12 hónapban tett-e valamiféle szívességet fizetség nélkül bárkinek / kapott-e bárkitől itt a faluban, aki nem rokona? Hhsztmárton helyi
Karakó összesen
Nemeskeresztúr
Adott
83
49
55
Kapott
83
35
38
%
Mit gondol, lakókörnyezetében… %
Hhsztmárton helyi
Karakó összesen
Nemeskeresztúr
A legtöbb emberben meg lehet bízni
63
23
41
Jó néhány emberben meg lehet bízni
33
46
44
Néhány emberben lehet megbízni
3
23
13
Szinte senkiben nem lehet megbízni
0
7
1
Ezt most nem tudom eldönteni
0
1
1
Hhsztmárton helyi
Karakó Marcal
Nemeskeresztúr
Igen, határozottan
73
32
47
Igen, bizonyos mértékig
27
55
47
Nem
0
12
6
Ezt nem tudnám megmondani
0
1
0
Mit gondol, ez egy olyan hely, ahol az emberek törődnek egymással? %
35
Nemeskeresztúr
Karakó öszszesen
Hhsztmárton elszárm.
%
Hhsztmárton helyi
Mire büszkék, mit szeretnek a faluban?
Mindenre, szeret itt élni
0
3
3
1
Természetre vonatkozó említések, ebből:
80
60
47
44
0
0
0
1
Megtermelünk mindent, amit más boltban vesz meg Friss, tiszta levegő
0
17
4
2
Csend, nyugalom, visszafogott, meghitt
57
57
46
43
Szép helyen van, dombok, fenyőfák, erdő
37
10
1
2
57
37
29
29
Szép falu, rendes, rendezett, ápolt, tiszta, tisztaság, rendezett temető, sportpálya, stb.
57
10
23
15
Összetartanak az emberek, az őslakosok, régi emberek, az itt lakók segítenek egymásnak, hozzáállásuk mások problémájához, közösség
0
3
4
5
Jó emberek laknak itt, az emberekre büszke, a mentalitásra, szorgalmasak, van tartásuk
0
10
2
8
Barátságos, kedves, közvetlen emberek
0
20
0
0
Nincs veszekedés, nem bánt senki, nincs rendbontás
0
0
1
3
0
0
11
4
Az elöljárók, a polgármester igyekszik mindent megtenni a faluért, a polgármester rendes, segítőkész
0
0
7
1
Jól mennek a dolgok, a község javát szolgáló események, pályázatot tudtak nyerni, fejlődés: miket tudtak megcsináltatni
0
0
4
3
Itt született, itt nőtt fel, gyerekkori emlékek, innen való, itt él
0
37
1
3
Rendezvények, egyre több rendezvény van, színvonalasak (falunap, nyugdíjas találkozó), hétvégi szórakozási lehetőség, makett/szoboravatás
0
0
8
3
Közlekedés, buszjárat, közel van mindenhez
0
0
2
4
A múlt, hagyományok, a templom
0
7
1
1
A falu lakosaira vonatkozó említések, ebből:
A falu vezetésére vonatkozó említések, ebből:
Volt focicsapat
0
0
0
1
Pozitív említések összesen
93
100
71
67
Megszokta, élünk, nem ismerek mást, itt él x éve, egész életében itt élt
3
0
2
3
Semmi nincs olyan, nem igazán büszke, nem sok mindenre, nem érdekli
0
0
9
9
Nincs itt élet
0
0
1
2
Egyéb
0
3
1
0
Nincs válasz
3
0
20
23
36
K OR TÁR S MŰVÉSZET – FALU – Lágler Péter – Talata-Dudás Katalin: A mi kis világaink – Kunstwollen és Kunstwerden
Nemeskeresztúr
Karakó öszszesen
Hhsztmárton elszárm.
%
Hhsztmárton helyi
Mit gondol, mi hiányzik a falu életéből? Mi kellene ahhoz, hogy jobban érezzék magukat?
Minden
3
0
3
2
Amiről nem a falu lakói tehetnek, ebből:
70
77
50
48
0
17
9
11
Iskola
0
10
2
2
Posta
20
0
16
9
Gyógyszertár
0
0
0
10
Munkahely, megélhetés
Orvosi rendelő, gyakoribb rendelés
0
0
1
1
Internet
0
0
0
1
Járda, árok, csatorna, szennyvíztisztító
0
0
8
3
Rossz a közlekedés (busz), messze van
3
3
3
1
Alapvető szolgáltatások általában; egyéb, amiről nem tehetnek (pl. nyelvprogram)
3
3
0
3
Gyerekek, fiatalok, elmentek a fiatalok, sok az idős, egészség
43
63
25
18
Kihalt, nincsenek emberek, kevesen vagyunk, hiányzik az élet, a mozgás, pörgés
20
23
15
6
53
40
51
59
3
3
0
3
Amiről a falu lakói is tehetnek, ebből: Óvoda, játszótér, zárt hely a gyerekeknek Összetartás, közösség
0
7
9
7
Jó vezetés, polgármester
0
0
2
8
Pénz, pályázni kéne
0
7
0
5
Programok, rendezvények, megmozdulások (általában, a fiataloknak, hogy összehozzák az embereket), szórakozás
0
17
13
27
Diszkó, szórakozóhely
0
0
0
1
Mozi, videotéka, faluház felújítása
0
0
0
3
Sport, sportolási lehetőség, focicsapat
0
0
0
4
Bolt, nagyobb bolt, nagyobb élelmiszerbolt
50
13
28
25
Kocsma
3
0
2
0
Tisztaság, Marcal kipucolása
3
0
1
0
0
0
1
1
Bármilyen hiány, negatívum említése
Egyéb olyan, amiről ők (is) tehetnek
87
97
77
80
Semmi
0
3
8
3
Nincs válasz
13
0
16
16
37
