KONV

KEIRDI Kutatási Szolgáltatás Design: RIQ & Lead modell. Interdiszciplináris kutatói teamek felkészítése a nemzetközi programokban való részvételre az alapkutatás és a célzott alapkutatás területén TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0005

Vállalkozóvá válást támogató műhelyfoglalkozás Vállalkozások bankkapcsolatai (tanulmány) 2015.

TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0005

Vállalkozóvá válást támogató műhelyfoglalkozás Vállalkozások bankkapcsolatai (tanulmány)

Készítette: Humanitas Socialis Kft. ...................................................... Boncsér Zoltán István ügyvezető

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék...................................................................................................................................................1 Vállalkozások bankkapcsolatai .............................................................................................................................2 1. fejezet. A pénzügyi rendszer fogalma .................................................................................................................2 Összefoglaló kérdések.......................................................................................................................................5 2. fejezet. A pénzügyi rendszerek alaptípusai ..........................................................................................................5 Összefoglaló kérdések .................................................................................................................................................... 11 3. fejezet. A pénzügyi piacok bemutatása – pénzpiac, tőkepiac, devizapiac ............................................................... 11 Összefoglaló kérdések .................................................................................................................................................... 17 4. fejezet. Pénzügyi szabályozás, gazdaságpolitika, pénzügyi stabilitás. Fiskális és monetáris politika..........................17 Összefoglaló kérdések .................................................................................................................................................... 26 5. fejezet. Hitelintézeti alaptevékenységek, a hpt. hitelezéssel összefüggő szabályozásai, tőkemegfe .......................... 26 lelés, sz Összefoglaló kérdések .................................................................................................................................................... 34 6. fejezet. Vállalatok bankkapcsolatai, adósminősítés, hitelképességvizsgálat, vállalati hiteltípusok ..............................34eciális h Összefoglaló kérdések .................................................................................................................................................... 50 1. fejezet. Önellenőrző feladatok ......................................................................................................................... 51 2. fejezet. Önellenőrző feladatok ..........................................................................................................................52 3. fejezet. Önellenőrző feladatok ..........................................................................................................................53 4. fejezet. Önellenőrző feladatok ......................................................................................................................... 54 5. fejezet. Önellenőrző feladatok ......................................................................................................................... 56 6. fejezet. Önellenőrző feladatok ......................................................................................................................... 57 Ábrajegyzék .....................................................................................................................................................................59 Letölthető dokumentumok jegyzéke .................................................................................................................... 60

1

Vállalkozások bankkapcsolatai 1. fejezet. A pénzügyi rendszer fogalma A pénzügyi rendszer, a pénzügyi szektor – bankok, pénzpiacok és instrumentumaik – feladata, hogy elősegítse a hitelnyújtást és a hitelfelvételt a gazdasági körforgásban. A pénzrendszer nem egyenlő a pénzügyi rendszerrel. Pénzrendszer:

„A modern pénz tulajdonságai A II. világháború óta minden ország saját értékkel nem bíró, hitelpénzt használ, ami hitelnyújtással keletkezik, állami kényszerforgalmú, nem váltható be valamilyen értékes dologra (pl. aranyra), értékkel a forgalom ruházza fel. A hitelpénz úgy kerül forgalomba, hogy a kereskedelmi bankok hitelt nyújtanak a magánszektor számára. A pénzteremtő hitelt számlapénz formájában nyújtják. Kényszerforgalmú, mert attól pénz, hogy az állam kötelezi az állampolgárait ezen fizető eszköz elfogadására. A bizalom alapja a pénz értékállósága. Az állam a pénzkibocsátás és pénzforgalmazás szabályozásával biztosítja annak stabilitását. Ez a pénz papírpénz, tehát nincs saját értéke. A pénz értéke vásárlóerejében tükröződik, vagyis abban, ahogyan árukra cserélhető. Funkciói A pénz általános csereeszköz, amit csak erre a célra használnak, és amely képes bármely áru értékét kifejezni. A saját értékkel nem bíró pénzt a gazdasági szereplők bizalma és az állami törvények együttesen teszik általános csereeszközzé. A pénz - miközben közvetíti a cserét - méri az áru értékét . A pénz az áruk értékének közös mértékegysége, értékmérő eszköz. Amikor a pénzmozgás nem jár együtt áruk mozgásával , a pénz fizetési eszköz szerepét tölti be. Ez a funkciója a csereszköz és értékmérő szerepből adódik. A vagyon felhalmozásának egyik lehetséges formája a pénz tartalékolása, ilyenkor a pénz felhalmozási eszközként szolgál. A pénzbeli vagyontartásnak a legnagyobb előnye az, hogy a pénzt bármikor, bármire átválthatjuk, azaz a pénz a leglikvidebb vagyonforma. Néhány ország pénzneme a nemzetközi forgalomban is képes betölteni a csereszköz és a fizetési eszköz szerepét. Ezeket a csereszközöket világpénznek nevezzük. Készpénz és bankszámlapénz, jegybankpénz, hitelpénz Az általános csereeszköz funkciót legteljesebb mértékben a készpénz és a bankszámla pénz tudja betölteni. Ezek a formák azonnal felhasználhatók bármelyik 2

szerepre. A készpénz bankjegyekből és érmékből áll. Hitelpénz alatt azt a pénzt értjük, ami úgy kerül forgalomba, hogy a kereskedelmi bankok hitelt nyújtanak a magánszektor számára. A bankszámlapénz egy könyvelési művelettel keletkezik : a bank a hitelkérő ügyfél számláján jóváírja a jóváhagyott hitel összegét. Jegybankpénz nek nevezzük a központi bank által kibocsátott pénzt , ami lehet bankjegy vagy számlapénz. A pénzteremtés a kétszintű bankrendszerben. A központi bank szabályozó szerepe A pénz kínálatát a bankrendszer határozza meg , mert a bankrendszer intézményei bocsáthatnak ki pénzt. A bankrendszert az üzleti alapon működő ( kereskedelmi) bankok és a központi bank alkotja. A kereskedelmi bankok bonyolítják a magánszektor pénzügyeit, profitszerzésre törekedve. A központi bank feladata a pénzkínálat és a pénzforgalom szabályozása. A központi bank bonyolítja le továbbá a bankok közötti fizetési forgalmat, kezeli a kormány pénzeszközeit , és gondoskodik az ország nemzetközi fizetőképességéről is. Készpénzt csak a központi (jegy-)bank bocsáthat ki. Mivel a készpénzt a bankrendszeren belül nem használják fizetésre, ezért forgalomban lévőnek csak azt a készpénz-mennyiséget tekintjük, ami a bankrendszeren kívül van. Bankszámlapénzt a kereskedelmi bankok és a központi bank egyaránt teremthet . A központi bank számlapénzét közvetlenül csak a kereskedelmi bankok közötti forgalomban használják. A jegybankpénz léte és birtoklása feltétele a kereskedelmi banki számlapénz létrejöttének. A kereskedelmi bank ugyanis csak akkor tud ügyfeleinek számlapénzt biztosítani, ha mindig rendelkezik bizonyos mennyiségű jegybankpénzzel. A pénzteremtés legegyszerűbb változata, amikor az ügyfél számára a kereskedelmi bank hitelt nyújt és ennek összegét jóváírja annak számláján. Az ügyfél ezt készpénzként felveheti vagy átutalhatja. Ha az ügyfél készpénzt kér : a kereskedelmi bank közvetlenül nem cserélheti be a számlapénzt bankjegyre, hiszen nem bocsáthat ki bankjegyet. A bankjegy úgy kerül forgalomba, hogy a kereskedelmi bank azt hitelként veszi fel a központi banktól. Ezért az un. jegybanki hitelért a központi bank kamatot számít fel. Ha az ügyfél a bankszámlapénzt saját bankján belül utalja át ez egy egyszerű könyvelési művelettel megoldható. Ha más bankban vezetett számlára akarja átutalni a pénzt, akkor ezt a kereskedelmi bank nem könyvelheti közvetlenül, ehhez szükség van a központi bank közbeiktatására. A kereskedelmi bank az összeget átutalja a központi bankban vezetett számlájára és onnan kerül a másik kereskedelmi bank számlájára az összeg. Ezt az átutalást csak jegybanki számlapénzben végezni. A kereskedelmi bankok jegybanki számlapénzt is úgy szerezhetnek, ha jegybanki hitelt vesznek fel a központi banktól, csak most nem készpénzben, hanem számlapénz formájában. 3

A kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetőségeit a gazdaság hiteligénye és a rendelkezésre álló jegybanki tartalék korlátozza . A bankok üzleti érdekei garantálják, hogy ne kerülhessen több pénz forgalomba, mint amennyire a gazdaságnak - adott kamatlábak mellett - szüksége van. Forgalomképesség és likviditás A pénz forgalomképessége alapján beszélhetünk korlátlanul felhasználható pénzről és (időben és térben) korlátozottan felhasználható pénzről. A korlátlanul forgalomképes pénzt a szűken vett pénznek nevezzük. Ide tartozik a forgalomban lévő készpénzállomány és a látra szóló (folyószámla-) betétek összege. Ezt a pénzmennyiséget M1 rövidítéssel jelöljük. A korlátozottan forgalomképes pénzt kvázi (majdnem) pénznek nevezzük. A kvázi pénzek mindegyike kamatozó befektetési forma, tartós lekötés. A pénz tágabb értelmezésbe beletartozik a szűken vett pénz (M1) és az un. kvázi pénz mennyisége is. Ezt együttesen M2-vel jelöljük. A mai pénz értéke vásárlóerejében tükröződik, vagyis abban az arányban, ahogy árukra cserélhető. A pénz likviditásán fizetőképességét értjük.” Pénzügyi rendszer: „A pénzügyi közvetítő rendszer olyan piacok, egyének, intézmények, jogszabályok és egyéb szabályok, szokványok, mechanizmusok, technikák összessége, melyek biztosítják a gazdaság pénz- és tőkekapcsolatait.” (Bakonyi Zoltán - Dr.Décsy Jenő - Lauf László - Tasnádi Márta: Tőke- és pénzpiacok Perfekt)

A fogalmat az általános rendszerelmélet szerinti, mint a rendszer működését jelentő jelenségeket kell – összefüggéseiben – célszerű leírni. Ezek: a környezet, a rendszer elemei, a rendszerben zajló folyamatok, a rendszer struktúrája és · működésének céljai. 1. A pénzügyi rendszer környezetét maga a gazdaság jelenti. A gazdaság alapvető célja, hogy a társadalom szükségleteinek megfelelő termékeket és szolgáltatásokat állítson elő a véges erőforrások megfelelő allokálásával. Ennek érdekében kell a termelési tényezőket (tőke, munkaerő és természeti források) mint inputokat kombinálni az outputok előállítása céljából. A tágabb környezethez tartozik a technológiai környezet is. A pénzügyi rendszer szoros odavissza hatásban áll környezetével a termékáramlás illetve a pénzáramlás révén. 2. A rendszer elemei egyben alrendszereket jelentenek, amelyek egymással kölcsönhatásban vannak. A modern pénzügyi rendszernek 4 eleme van: monetáris rendszer, pénzügyi piacok, fiskális rendszer, pénzügyi ellenőrzési rendszer. A monetáris rendszer a gazdaság pénzellátását 4

biztosító elem, vagyis a mai pénzt a bankrendszer teremti. A pénzügyi piacokon keresztül zajlik a pénzügyi instrumentumok (különböző pénzek és pénzre szóló követelések) cseréje. A pénzügyi piacok szegmentáltak. A fiskális rendszer a kormányzat különböző gazdasági funkcióihoz szükséges pénzek beszedését, újraelosztását, a különböző kormányzati funkciók megvalósításához szükséges erőforrások rendelkezésre állását (finanszírozás) biztosítja. A pénzügyi ellenőrzési rendszer működtetésére a pénzügyi rendszer szilárdsága és stabilitása érdekében van szükség. A pénzügyi rendszer stabilitása több egymást feltételező faktor együttese. A stabilitás alapvető feltétele a pénzügyi rendszerben áramló információk hitelessége, a rendszer szabályozásának, intézményeinek szilárdsága. 3. A pénzügyi rendszerben zajló folyamatoknak 3 formája van: a pénzáramlás, a pénzügyi instrumentumok (jövőbeli pénzekre szóló követelések) áramlása, információáramlás (az egyes tranzakciók egyben információkat is hordoznak). Itt kell beszélni a pénzügyi egyensúlyról, amelyhez hozzátartozik a pénzstabilitás és a pénzügyi rendszer egészének stabilitása. A belföldi pénzügyi egyensúlyt az inflációval, másképpen a pénz stabilitásával, a költségvetés, pontosabban az államháztartás pozíciójával, a belső államadósság relatív szintjével mérik. A külső pénzügyi egyensúlyt a nemzetközi fizetési mérleg pozíciója, a nemzetközi tartalékok és a külső adósság állomány relatív szintje mutatja. A folyamatokban bizonytalanság van: az alkalmazott technikákból, technológiákból, a piaci mechanizmus működéséből, a gazdasági szervezetek működéséből fakadnak. A pénzügyi rendszerben kockázatok (kamatláb-, valutaárfolyam-, hozamkockázat) is vannak, amelyek azonban kezelhetők. 4. A struktúrát a gazdasági élet szereplői (háztartások, üzleti szervezetek, az állam, külföld) és az ezek közötti formális és informális viszonyok alkotják. 5. A pénzügyi rendszer céljai funkciókkal írhatók le: A gazdaság pénzellátásának, likviditásának biztosítása, A gazdaság fizetési rendszerének fenntartása, szabályozása és működtetése. A megtakarításoknak a beruházókhoz történő allokálása. A jövedelmek térbeni, különböző gazdasági szereplők közötti és időbeni átcsoportosítása és elosztása. A bizonytalanságok és a kockázatok kezelése. Gazdaságpolitikai funkció: a gazdasági fejlődés elősegítése, a gazdaság hullámzásainak tompítása, a fenntartható gazdasági növekedés, alacsony munkanélküliség, alacsony infláció, külső és belső pénzügyi egyensúly tartása, a versenyképesség biztosítása.

Összefoglaló kérdések 1. Melyek a pénzügyi rendszer elemei? 2. Mi a pénzügyi instrumentum definíciója? 3. Sorolja fel a gazdasági élet szereplőit! 4. Mi a különbség megtakarítások és a befektetések között? 5. Mi a pénzrendszer és a pénzügyi rendszer közötti különbség?

2. fejezet. A pénzügyi rendszerek alaptípusai A pénzügyi rendszer meghatározó eleme a pénzügyi piac, ezen belül is a tőkepiac.

„Pénzügyi piacok: azon termékek, szolgáltatások, intézmények összessége, amelyek lehetőséget adnak a gazdaság szereplői által, illetve az emberi életpálya különböző szakaszaiban keletkező finanszírozási és megtakarítási igények összehangolására.” (Pénzügyi Piacok - A pénzügyi piacok működése – NBK Bankárképző dobozok)

5

A pénzügyi piac elemei: a pénzpiac (rövid lejáratú pénzek piaca), a tőkepiac (éven túli lejáratú pénzek piaca) és a devizapiac is. „A pénzügyi piacon különböző időpontbeli pénzek cserélnek gazdát, jelenbeli pénzek cserélődnek ideiglenesen jövőbeni pénzekre. Minden más piaci technikától eltérően a pénzügyi piacon a termék nem feltétlenül kerül át a vevő tulajdonába, mint ahogy ez a hagyományos piacokon megszokott, hanem itt csak kölcsönügyletről van szó.” (Bakonyi Zoltán - Dr.Décsy Jenő - Lauf László - Tasnádi Márta: Tőke- és pénzpiacok Perfekt)

Mit jelent a pénzügyi közvetítés? A gazdasági élet szereplői között vannak megtakarítók és vannak, akiknek hitelre van szükségük. A rövid- és hosszú távú megtakarítási és finanszírozási igények összehangolása a pénzügyi piacokon történik, vagy közvetlen, vagy közvetett módon. A közvetlen finanszírozás alapeleme az értékpapír, míg a közvetett finanszírozás a pénzügyi piacok instrumentumaiban és intézményeiben lévő lehetőségeket kiaknázva teremti meg a kapcsolatot a megtakarítók és a hiteligénylők között. A pénzügyi közvetítők ún. eszköztranszformáció révén, saját mérlegükön belül alakítanak át egyfajta pénzügyi eszközt egy másfajta pénzügyi eszközzé. „Pénzügyi közvetítők A pénz- és tőkeáramlás legfontosabb közvetítői, a pénzügyi termékek és szolgáltatások forgalmazói a hitelintézetek (kereskedelmi bankok, takarékszövetkezetek, jelzálogbankok), a befektetési vállalkozások (befektetési bankok, brókerek, dealerek, egyéni alkuszok). A pénzügyi közvetítés sajátos szereplői az intézményi befektetők, amelyek összegyűjtik lényegében a háztartások, magánszemélyek és kisebb pénzügyi szereplők megtakarításait és alapok, illetve más kollektív befektetési formák keretében kezelik. A pénzváltótól a pénzügyi áruházig A pénzügyi közvetítés legősibb és néhány évszázaddal ezelőttig egyeduralkodó formája a banki, illetve mai szóhasználattal élve hitelintézeti tevékenység volt. A pénzverés, a kereskedelemmel kapcsolatos pénzkölcsönzés, a pénzváltás indukálták a banki tevékenység alapjait mintegy másfélezer éven keresztül, az első tőzsdék, részvénytársaságok és így a részvénytőke jellegű finanszírozás, majd a biztosítási funkciók megjelenéséig. Az évszázadok folyamán sokat változott, gazdagodott a banki szolgáltatások köre, és a kockázatvállalás korlátai is gyakran átalakultak. Az első bankok a hitelezési funkción túl befektetéseket is végeztek, és forrásaik sokkal inkább saját, mint idegen források voltak, vagyis inkább alapokként funkcionáltak. Minél több ember bízta rájuk a pénzét, annál inkább beszélhetünk a szó klasszikus értelmében bankról, vagyis az idegen források közvetítőjéről, amely megtakarításokat gyűjt, azokat kihelyezi és a saját pénze/tőkéje csak fedezeti, illetve jóléti funkciókat lát el. A bankok a klasszikus funkcióik mellett minket azonban elsősorban a pénzügyi 6

piacokon kifejtett tevékenységük miatt érdekelnek, mivel Európában mindig is, a világ más részein pedig az utóbbi időben a kereskedelmi és befektetési banki funkciókat különválasztó szabályozás vége óta egyre nagyobb szerepet játszanak. Ez azt jelenti, hogy a forrásközvetítés más síkjain is megjelennek, és hitelnyújtás helyett kötvényeket, részvényeket jegyeznek le, illetve segítenek értékesíteni. Aktívan részt vesznek az értékpapírok másodlagos kereskedelmében, és hatalmas saját portfoliót kezelnek. A bankok az elmúlt évtizedekben nagy hangsúlyt helyeztek a tőkepiaci, kockázatkezelési, tanácsadói, vagyonkezelői funkciók erősítésére, és előtérbe kerültek a díjgeneráló üzletek, amelyek úgy biztosítanak bevétel-növekedést, hogy közben nem, vagy lényegesen kisebb mértékben igényelnek tőkét, mint a hitelezés. A befektetési bankok (investment bank, merchant bank) nevét sokan félreértik: maguk nem, vagy legalábbis nem hosszútávon fektetnek be cégekbe, értékpapírokba, hanem "átfolyatják" magukon - vagyis csak közvetítik - a pénzt, illetve a tőkét (a megkülönböztetés a források futamidejére vonatkozik). Szerepük elsősorban a hosszúlejáratú források közvetítése, vagyis kötvények és részvények kibocsátásának szervezése, azok adásvétele saját számlára vagy megbízás alapján. Szintén fontos a vállalati átalakulások (felvásárlás, összeolvadás, átszervezés, részek értékesítése) szervezése, és a tanácsadás ilyen ügyfeleknek. A hitelintézeteknél írt folyamatok a befektetési bankokat is egyre jobban érintik, vagyis szélesítik tevékenységüket: a nagykereskedők kiskereskedelmi jelleget öltenek, a növekedés és a hatékonyság növelése érdekében pedig összeolvadások és felvásárlások alakítják át a szektort. Az intézményi befektetők növekedésére is erősen hatott a pénzügyi piacok fejlődése az elmúlt két évtizedben, illetve az ebben a szektorban végbement vállalati átalakulások. Az intézményi befektetőket több szempont szerint csoportosíthatjuk. Véleményünk szerint legcélszerűbb befektetési politikájuk és a tőkepiacokon betöltött szerepük alapján elvégezni a csoportosítást. Ezen kritériumok alapján a következő főbb csoportokat jelölhetjük ki: Elsődleges intézményi befektetők Biztosítótársaságok Nyugdíjalapok Befektetési alapok és társaságok Egyéb intézményes befektetők (pénzintézetek, lízingalap, stb.) Biztosítótársaságok. A biztosítás lényege az előre nem látható, de valószínűleg bekövetkező káresetek elleni érdekvédelem. A biztosítás módszere: kollektív tartalékképzés veszélyközösség létrehozásával. A veszélyközösség hasonló kockázatokra vonatkozó biztosítások olyan együttese, amelyen belül a kockázatkiegyenlítődés végbemegy, a tartalékokat pedig a befizetett díjakból és a befektetések hozamából képzik folyamatosan. Annak ellenére, hogy a világ különböző részein más-más módon szerveződnek a biztosítók, a funkciók, amelyeket ellátnak, nagyjából két csoportra oszthatók: életbiztosítás, illetve vagyon- és balesetbiztosítás. A tőkepiacon eredetileg főleg az 7

életbiztosítók voltak aktívak, hiszen jól tervezhető kiadásaikra hosszútávon folyamatosan növekvő és a tőkepiacon jó hozammal befektetett tartalékokat tudtak képezni. Az integrált pénzügyi csoportok kialakulása miatt ma már csak elvétve találni tisztán vagyon- vagy életbiztosítót. Az utóbbi évtizedekben a biztosítók jövedelmezősége egyre inkább a befektetési tevékenység eredményének alárendelve alakult, ami a következő tényezőknek köszönhető: a biztosítási tevékenység gyenge vagy negatív nyeresége; a termékek megtakarítási jellegének erősödése; a társadalombiztosítási rendszerek privatizációja következtében növekvő nyugdíjbiztosítási szerepvállalás. Ezzel párhuzamosan a biztosítók szerepe az intézményi befektetések piacán, illetve a tőkepiacokon folyamatosan nőtt, és a jobb hozamok elérése, illetve a fenti célok megvalósulása érdekében a vállalt kockázat is nőtt. A verseny itt is a költségek csökkentésének, a gazdaságos üzemméret növekedésének irányába hatott, ami - mint a korábbiakban már utaltunk rá - összeolvadásokhoz és felvásárlásokhoz vezetett. Egyes biztosítók kiléptek a pusztán biztosítási és vagyonkezelési tevékenység keretei közül, és a banki, illetve befektetési banki üzletbe is beszálltak. Nyugdíjalapok, nyugdíjpénztárak. A nyugdíjalapok befektetési politikáját a hosszú távú befektetések jellemzik, amelyekkel szemben alacsony a likviditási igény. Ennek az oka abban rejlik, hogy az életbiztosításokhoz hasonlóan itt is viszonylag pontosan előre jelezhető a pénzkiáramlások rendje. A pénzek beáramlása is hasonló módon előre jelezhető, bár ez nagyon sok tényező függvénye, amelyek folyamatos elemzést igényelnek. Így például ma már az értékpapírcégek egyre inkább kezdenek betörni a hagyományosan az életbiztosítók és nyugdíjalapok vadászterületének tartott üzletágakba azáltal, hogy évjáradéki konstrukciókat ajánlanak ügyfeleiknek a jövő biztosítására. A nyugdíjalapok lényeges előnye azonban, hogy széleskörű adókedvezményeket élveznek a befektetéseik után járó jövedelmekre. Befektetési alapok (társaságok). A befektetési alapok a befektetők pénzének összegyűjtésére és befektetésére alkalmas szabályozott portfoliók, amelyek létezhetnek önálló jogi személyként (mint társaságok) vagy önálló jogi személyiség nélküli intézményként. Törvény szabályozza általában, így Magyarországon is az alapok alapítását, működését, kapcsolatát a tőkepiacokkal, és rendelkezik a befektetők védelmét érintő kérdésekben. A befektetési alapoknak különböző szempontok szerint több fajtája is létezik: tőkeszerkezet alapján: nyílt (open-end) és zárt végű (closed-end); befektetési portfolió alapján: értékpapír-, ingatlan-, pénzpiaci, határidős, fedezeti (hedge fund), illetve kockázati tőke-befektetési alap; befektetési politika alapján: növekedési, jövedelmi és kiegyensúlyozott (balanced) alap, illetve nem aktívan kezelt az indexalap, amely valamilyen index követését végzi; a kötvényeknél teljes megtérülésre (total return), kamatbevételre vagy 8

felértékelődésre fókuszáló alapokat különböztetünk meg.” (Jaksity György: A pénz nyugtalan természete – idézet)

(nagyobb mérethez lásd: ábrajegyzék, 1. ábra) A pénzügyi közvetítés ábrája (Jaksity György előadásából 2004.) Kattintson a képre a nagyításhoz! Pénzügyi innovációk: mozgatórugói az állami szabályozás alóli kibújás, a finanszírozási költségek optimalizálása, a vagyon és az adósság közötti különbség elmosása. A lényeg abban keresendő, hogy nem az intézmények, hanem a funkciók a meghatározók. Az intézmények változnak, megszűnhetnek és újak alakulnak azért, hogy a funkcióknak minél tökéletesebben tehessenek eleget. A pénzügyi szervezetek szektorbesorolása az MNB felosztása szerint: C) Egyéb monetáris pénzügyi intézmények Jellegzetesen a betétgyűjtő pénzügyi intézmények[1] alkotják ezt a szektort. Ide a központi bank kivételével a bankok, a szakosított hitelintézetek és a szövetkezeti hitelintézetek tartoznak, valamint a befektetési alapok közül a pénzpiaci alapok. A pénzpiaci alapokhoz azok a befektetési alapok sorolandók, amelyek befektetési jegyei likviditás szempontjából a bankbetétekhez hasonlóak, és eszközeiket elsősorban pénzpiaci eszközökbe, vagy maximum 1 éves hátralévő lejáratú transzferálható hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba, vagy pénzpiaci eszközök kamataihoz hasonló megtérülésű eszközökbe fektetik. (Pénzpiaci eszköz: a Tpt. szerint meghatározott fogalom.) Bankok Nem működő hitelintézetek Szakosított hitelintézetek Működő takarékszövetkezetek Hitelszövetkezetek Pénzpiaci alapok Egyéb monetáris intézményként működő magyarországi fióktelepek D) Egyéb pénzügyi közvetítők Ide azok a pénzügyi közvetítők tartoznak, amelyek nem végeznek betétgyűjtést, de főtevékenységként jelentős mennyiségű egyéb forrást gyűjtenek, amelyet kihelyeznek a pénz- és tőkepiacon. Ide sorolandók például a pénzügyi vállalkozások jelentős része, a befektetési alapok a pénzpiaci alapok kivételével, a befektetési alapkezelő társaságok, a kockázatitőke-társaságok és 9

alapok, valamint a befektetési vállalkozások közül az értékpapír-befektetési társaságok és az értékpapír-kereskedők. A D szektorba tartozó pénzügyi vállalkozások A D szektorba tartozó, pénzügyi vállalkozásként működő fióktelepek Befektetési alapok a pénzpiaci alapok kivételével Befektetésialap-kezelőként működő magyarországi fióktelepek Befektetésialap-kezelők A D szektorba tartozó befektetési vállalkozások (értékpapír-kereskedelmi és értékpapírbefektetési társaságok) A D szektorba tartozó, befektetési vállalkozásként működő fióktelepek Egyéb, a D szektorba tartozó magyarországi fióktelepek Kockázatitőke-alapok, -alapkezelők és -társaságok Egyéb, a D szektorba tartozó intézmények E) Pénzügyi kiegészítő tevékenységet végzők Itt azok az intézmények szerepelnek, amelyeknek fő tevékenysége olyan pénzügyi kiegészítő szolgáltatás nyújtása, amely szorosan kapcsolódik valamilyen pénzügyi közvetítési tevékenységhez. Ezen intézmények azonban nem gyűjtenek jelentős mennyiségű forrást, hanem a hitelnyújtók és a hitelfelvevők között úgy létesítenek kapcsolatot, hogy az nem érinti lényegesen a mérlegüket. Ide tartoznak azok a pénzügyi intézmények is, amelyek fő tevékenységként a pénzügyi közvetítés biztonságát garantálják. Ide tartoznak például a tőzsde, a központi értéktár, a betétbiztosítási, intézményvédelmi és befektetésvédelmi alapok, egyéb pénzügyi kiegészítő szolgáltatást végző intézmények, és a befektetési vállalkozások közül az értékpapír-bizományosok. Az E szektorba tartozó befektetési vállalkozások (értékpapír-bizományosi társaságok) Befektetési tanácsadók Biztosítási alkuszok Biztosítási szaktanácsadók Ügynökök Egyéb, az E szektorba tartozó pénzügyi vállalkozások Az E szektorba tartozó non-profit intézmények Az E szektorba sorolt, befektetési vállalkozásként működő fióktelepek 10

Egyéb, pénzügyi kiegészítő tevékenységet végző magyarországi fióktelepek Egyéb, az E szektorba tartozó intézmények F) Biztosítók és nyugdíjpénztárak Ide a biztosítótársaságok, a biztosítási egyesületek, a magánnyugdíjpénztárak, az önkéntes kölcsönös nyugdíj, egészség és önsegélyező pénztárak tartoznak. Biztosító részvénytársaságok Biztosító egyesületek Magánnyugdíjpénztárak és magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak Önkéntes nyugdíjpénztárak Önkéntes önsegélyező pénztárak Önkéntes egészségpénztárak Biztosítóként és pénztárként működő magyarországi fióktelepek [1] Hitelintézet az a pénzügyi intézmény, amely a hpt-ben meghatározott pénzügyi szolgáltatások közül legalább betétet gyűjt, vagy más visszafizetendő pénzeszközt fogad el a nyilvánosságtól (ide nem értve a külön jogszabályban meghatározott nyilvános kötvénykibocsátást), valamint hitel és pénzkölcsönt nyújt vagy elektronikus pénzt bocsát ki.

Összefoglaló kérdések 1. Minek a rövidítése a hpt. és a Tpt.? 2. Mit jelent a pénzügyi közvetítés? 3. Miért soroljuk a pénzpiaci alapokat a monetáris pénzügyi intézmények közé? 4. Mitől kevésbé kockázatos befektetés a befektetési alapok befektetési jegye, mint a részvénybe történő pénzügyi befektetés? 5. Mit jelent az innovációs spirál?

3. fejezet. A pénzügyi piacok bemutatása – pénzpiac, tőkepiac, devizapiac „Pénzügyi piacoknak a modern gazdaságok azon rendszereit nevezzük, amelyek a rövidés hosszúlejáratú pénzek közvetítésének terepei.” (Jaksity György: A pénz nyugtalan természete)

11

„A pénzügyi piac fogalma, feladata A pénzügyi piac a pénz cseréjének helyszíne, a pénz cseréjének közvetítésében szerepet játszó szereplők (egyének és intézmények), pénzügyi eszközök, mechanizmusok, valamint törvények, szabályozók és szokásjogok összessége. Elsődleges feladata a gazdaságban keletkező szabad pénzeszközök (szélesebb értelemben vett megtakarítások), tőkék eljuttatása a felhasználókhoz. A felhasználók ui. keresletet támasztanak a megtakarítók jelenleg rendelkezésre álló, azaz jelenbeli pénzére, a megtakarítók pedig jelenlegi pénzt kínálnak a felhasználók jövőbeli pénzéért. A pénzügyi piacon tehát különböző időpontbeli pénzek cserélnek gazdát. A pénzügyi szektor közvetítő szerepe A közvetítőrendszer szerepét illetően a tőkeáramlás két formáját különböztetjük meg: 1. Közvetlen tőkeáramlás: a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli pénzével, azaz az ő fizetési ígéretével, pl. valamely értékpapírral. A különböző értékpapírok szabványosításának köszönhetően a megtakarító és a felhasználó igényei könnyen megfeleltethetők egymásnak, így csak összetalálkozásukat kell elősegíteni. Ezt segíthetik elő az értékpapír-piaci közvetítők, az ügynökök (dealerek, brókerek). 2. Közvetett tőkeáramlás: a megtakarításokat először egy közbeeső intézménynek össze kell gyűjtenie, hogy azokat a végső felhasználók nagyságrendre, kockázatra, lejáratra és likviditásra vonatkozó igényei szerint átalakítva továbbadja. A pénzügyi piac eszközei A pénzügyi piacon zajló cserében jönnek létre, a megtakarítás ideiglenes átadásakor, formájukat tekintve értékpapír, utalvány, szerződés, vagy egyéb jogi dokumentum alakjában. A pénzügyi piac legfontosabb eszközei a különféle értékpapírok (részletesebben lásd később). A pénzügyi piacok csoportosítása Időbeliség szempontjából: pénzpiac és tőkepiac. Előbbibe a rövid lejáratú (egy éven belüli), utóbbiba a hosszabb lejáratú (egy éven túli) vagy lejárat nélküli ügyletek tartoznak. A kibocsátás alapján: nyílt és zárt piac . Előbbi esetében a pénzügyi eszközök értékesítése nyilvános kibocsátással, utóbbinál zártkörű forgalmazással történik. A piac funkciója alapján: elsődleges és másodlagos piac. Előbbinél a pénzügyi termék közvetlenül a felhasználótól, tehát a kibocsátás során kerül a megtakarítóhoz, utóbbinál már közvetítéssel, azaz másodkézből, egy olyan befektetőtől, aki korábban jutott hozzá. Az ügyletek esedékessége szerint: azonnali és határidős piac. Az azonnali vagy prompt piac jellemzője, hogy a szerződéskötéssel egyidejűleg megtörténik a teljesítés 12

is. A határidős vagy termin piac olyan ügyletek lebonyolításának színtere, amelyeknél a szerződéskötéstől időben külön válik a teljesítés (amely valamely jövőbeli időpontban válik esedékessé). A határidős piac szereplőit gyakran az elérhető spekulációs nyereség, illetve a kockázatkezelési szándék motiválja. A pénzügyi eszköz jellege alapján: kiemelhető az értékpapírpiac, amely az értékpapírok adásvételének a helyszíne. Ez a piac is lehet elsődleges vagy másodlagos, azonnali vagy határidős, nyílt és zárt.” (http://penzugy.infodoboz.com/cikk/tozsdei-ugyletek/)

Magát a közvetítést a piaci termékek teremtik meg. Közülük kiemelt szerepe van az értékpapíroknak. Az értékpapír a megtakarító-befektető és a finanszírozást igénylő között képez közvetlen, összekötő kapcsot. A pénzügyi piacok alapterméke. A befektetés egyik legfontosabb eszköze. Az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos kötelezettséget megtestesítő, forgalomképes okirat vagy elektronikus jel, amely egy jövőbeni pénzáramlást testesít meg, a pénzügyi piac működésének legfontosabb eszköze. Előnye: a finanszírozást igénylő számára egy egységesített módja a közvetlen forrásgyűjtésnek, nem kell minden befektetővel külön-külön megállapodni. Értékpapírhoz közvetlenül, de pénzügyi közvetítőn keresztül is hozzá lehet jutni. A pénzügyi piacok működését könnyíti a pénzügyi közvetítők és szolgáltató intézmények jelenléte. Pénzügyi közvetítők a hitelintézetek, a pénzügyi vállalkozások, a befektetési vállalkozások, a befektetési alapok, a biztosítók, a különféle pénztárak. A piaci szolgáltató intézmények mint a tőzsde, az elszámoló házak és a befektetési szolgáltatók (brókercégek, portfoliókezelők), a pénzügyi piacok működését teszik hatékonyabbá . Pénzpiac „A pénzpiacon rövid lejáratú pénzek forognak, csupán ezek egy része ölt értékpapírformát. A pénzpiacnál tehát a csere tárgyai időben közel esnek egymáshoz. A rövid lejáratú vagy pénzpiaci értékpapírok mindegyike a hitel valamilyen formája, legnagyobb volumenben az állam jelenik meg kibocsátóként. Ezen értékpapírok forgalma többnyire a bankközi piac formáját gyarapítja. A pénzpiac jellemzője az ún. bankszerűség, azaz a rövid lejáratú pénzügyi műveletek a bankok által rögzített normák keretein belül valósulnak meg. A pénzpiac legfontosabb elemei tehát a bankok. Kölcsöneik forrása a megtakarítások mellett a fogyasztásra egyelőre még fel nem használ jövedelem is. A pénzpiaci eszközök (hitelek) főbb formái: váltók (kereskedelmi és kincstári) rövid lejáratú bankbetétek (ide tartozik a bankközi pénzpiac is, amely a kereskedelmi bankoknak a jegybanknál vezetett számláin bonyolódik le) átruházható rövid lejáratú betétjegyek a vállalatoknak, a fogyasztóknak nyújtott rövid lejáratú bankhitelek. A pénzpiac nemzetközivé szélesedett formája az ún. euró-pénzpiac, amit általában euródollár piacnak nevezünk. Jellemzője, hogy nem a hitel devizanemének országában 13

zajlik le az ügylet. Az európiac fő központja London.” (Bakonyi Zoltán - Dr.Décsy Jenő - Lauf László - Tasnádi Márta: Tőke- és pénzpiacok Perfekt)

„A kincstárjegyek kamatlába a pénzpiaci kamatlábakat (a közvetlen rövid távú hitelek kamatlábait) reprezentáló kamatláb. Az irányadó kamatláb (prime rate) a banki hitelek alapkamatlába. A kockázatosabbnak ítélt hitelek kamatait magasabbra állítják be, felár formájában fejezve ki a nemteljesítés kockázatát. A vállalati pénzügyi vezetők számára a repoügyletek a kincstárjegyvásárlás egyik lehetőségét képviselik. Más megoldást kínál a kereskedelmi kötvény. Ez vállalatok és pénzintézetek rövid futamidejű és fedezet nélküli adósságpapírja. A repo a kincstárjegyhez képest olyan likvidebb befektetés, amely kisebb kamatlábkockázattal jár, de csekélyebb hozamot nyújt. A kereskedelmi kötvény kevésbé likvid, mint a kincstárjegy. A kötvény esetében a nemteljesítés kockázata is nagyobb. A kereskedelmi kötvény hozama viszont magasabb, mint a kincstárjegyé. A finanszírozó társaságok mint pénzügyi közvetítők azért vesznek fel hiteleket, hogy mások számára nyújtsanak kölcsönt. Hitelközvetítőként képesek versenyre kelni a bankokkal, hiszen információs és ellenőrzési költségeik alacsonyak. Áruvásárlási kölcsönök esetében a megvásárolt termék szolgál hitelfedezetként... A vállalatok pénzügyi vezetői a piaci kamatlábak és a szabályozott betéti kamatlábak óriási eltérése miatt megváltoztatták a rendelkezésükre álló pénzeszközök lekötésének formáit. Egyre kevesebb bankbetétet tartottak, ehelyett az általuk menedzselt pénzt pénzpiaci értékpapírokban helyezték el: repoügyleteket kötöttek, valamint kincstárjegyeket és kereskedelmi kötvényeket vásároltak. A visszavásárlási megállapodások, kereskedelmi kötvények és más pénzpiaci eszközök legkisebb címletei nagy összegekre szólnak. A kismegtakarítók esetében elérhetetlenek a magas pénzpiaci kamatlábak. A problémát az értékpapírok túlságosan nagy címletei okozzák. Alighanem a pooling a megfelelő megoldás. A bankokon kívül milyen más pénzügyi vállalkozások dolgozhatnak poolokkal? Az első pénzpiaci befektetési alap. Az alapok eszközeinek likviditása nagy, ezért a befektetők bizonyos keretek között csekket állíthatnak ki betéteik terhére. Az ilyen közvetítési láncolatok már egyértelműen igen közel vannak ahhoz, amit egy-egy bank képes ügyfeleinek nyújtani. A bankhoz hasonlóan a befektetési alap is kis összegű betéteket vagy befizetéseket fogad, s ezeket poolban fogja össze. Az így összevont forrásokból hiteleket nyújt az üzleti vállalkozásoknak és a háztartásoknak. A befektetési alapoknak néhány jelentős költségelőnye is van. Nem kell tartalékokat képezniük, a szabályozások nem rögzítenek számukra kötelező tőke/mérlegfőösszeg arányt, nem fizetnek továbbá betétbiztosítási díjat. Kevés pénzt kell a hitelek minősítésére fordítaniuk. Mivel csak nyilvános kereskedelmi forgalomban lévő értékpapírokat vásárolnak, az ilyen minősítési feladatokat már korábban elvégzi a pénzpiac. A befektetési alapok költségei tehát jóval alacsonyabbak a bankok költségeinél. A befektetési alapok a befektetők pénzére ezért jü hozamot kínálhatnak, a befektetők eszközeinek megtérülése igen közel van az alap tényleges jövedelméhez.” (Meir Kohn: Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok – Osiris Kiadó-NBK 1998. - idézetek)

Tőkepiac A hosszú távú hitelfelvétel és hitelezés piacát nevezzük így. Hasonlóan a pénzpiachoz, itt is közvetlen és közvetett hitelezés egyaránt zajlik. A tőkepiaci értékpapírok két alapvető típusa a 14

részvény és a kötvény. „Valamennyi hosszú futamidejű pénzeszköz végső forrása a háztartási szektor. A háztartások pénzüket fordíthatják vagy közvetlenül részvények és kötvények vásárlására, vagy – közvetett hitelezői szerepkörben – megvásárolhatják pénzügyi közvetítők kötelezettségvállalásait. A pénzügyi közvetítők az így nyert forrásokat hosszú lejáratú értékpapírokba fektethetik. A tőkepiac alapvető pénzügyi közvetítői az életbiztosítók, a nyugdíjalapok, a befektetési társaságok.” (Meir Kohn: Bank- és pénzügyek, pénzügyi piacok – Osiris-NBK 1998)

Másképpen „tőkepiacnak általában a hosszú lejáratú (egy évnél hosszabb lejáratú) kölcsönök piacát nevezik. A tőkepiacnál a csere tárgyai iődben távolabb esnek egymástól. A tőkepiaci befektetés ahhoz áll közel, mintha pénzünket végleg elköltöttük volna anyagi felhalmozásra. Vagyis a tőkepiac egyértelműen a megtakarításokat alakítja át befektetéssé. A tőkepiac felosztása nem olyaqn egyértelmű, mint a pénzpiacé. Tűgabb értelemben a hosszú lejáratú hitelek piacára és az értékpapírpiacra bonthatjuk. A tőkepiac tőbb eszközei: részvények kötvények záloglevelek hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek.” (Bakonyi Zoltán - Dr.Décsy Jenő - Lauf László - Tasnádi Márta: Tőke- és pénzpiacok Perfekt)

A másodlagos piac csúcsszerve: az értéktőzsde 1. „A tőzsdéről általában: A tőzsde fogalma A tőzsde egy különlegesen szervezett koncentrált piac, ahol a helyettesíthető tömegáruk (beleértve az értékpapírokat is) kereskedése szigorúan előírt szabályok szerint történik. A tőzsdén az áruk jelenléte nélkül nemcsak effektív adásvételi, de spekulációs ügyletek is köthetők. Az üzletkötéseket a nyilvánosság, a szereplők általi ellenőrzöttség jellemzi. A megkötött üzletek realizálását a tőzsde intézményesen szavatolja. A tőzsde kereskedelmi centrum, amely növeli a befektetési piac likviditását. E szerepén túl egy információs központ is. Így a tőzsdei árfolyam szinte valamennyi információt koncentrálva, nyilvánosan, folyamatosan és objektívan értékel. A tőzsdére csak egynemű, szabványosítható, helyettesíthető tömegáru kerülhet. Azok az áruk, amelyek e kritériumnak megfelelnek, tőzsdeképes áruk. A tőzsdei bevezetésnek számos előnye van: Finanszírozási előny: pl. a bevezetés feltételeinek megfelelő részvénykibocsátó 15

részvényjegyzése sikeresebb lehet (többen érdeklődnek, tőzsdei forgalomba kerül), amelynek következtében a részvénykibocsátással történő vállalatfinanszírozás sikeresebbé válhat. Likviditási előny: a tőzsdei forgalomban levő papírok könnyebben forognak. Reklám: mivel a tőzsdére inkább csak a jó eredményeket felmutató vállalkozások kerülhetnek be, a bevezetés image javító hatású. Folyamatos és nyilvános értékelődés: a tőzsde mint információs centrum meghatározza a befektetések, vállalkozások mindenkori piaci értékét, tájékoztat a piaci megítélésről. A tőzsdetagokat jogosítványaik alapján a következőképp csoportosíthatjuk: 1. Kereskedők: saját nevükben, saját számlájukra kötnek üzletet. 2. Brókerek / bizományosok / alkuszok: díjazás ellenében, megbízás alapján, saját nevükben, de a megbízó számlájára folytatnak adásvételi tevékenységet. 3. Dealerek: saját nevükben is és megbízás alapján is üzletelhetnek; az előbbi kettő jogosítványaival egyaránt rendelkeznek. A tőzsdei árfolyam A tőzsde az üzletkötés során kialakult árakon keresztül információkat is ad. Az információkat az árfolyamok (a tőzsdén forgalomba kerülő áruk kereslet és kínálat során kialakuló árai) közvetítik: Tükrözik a gazdasági szereplők értékítéletét a kereskedés tárgyáról, illetve a kibocsátó vállalatról. A tendenciák irányadók a befektetési döntésekhez. Segítik az áruk, befektetések, vállalatok piaci értékelését. A gazdasági tervek, kalkulációk alapját képezik. Minősítik a kibocsátó vállalatot, segítik a döntések megalapozását. Mintául szolgálnak a tőzsdén kívüli kereskedelem számára. A tőzsdei hangulat tükrözi a makrogazdasági folyamatokat is. Tőzsdei ügyletek 1. Az esedékesség szerint az ügyletek: a) Prompt – azonnal esedékes. 16

b) Termin – későbbi időpontban esedékes, határidős. 2. Az üzletkötők kockázathoz fűződő viszonya alapján az ügyletek: a) Spekulációs. b) Fedezeti (hedge). c) Arbitrage.” A tőzsde (http://penzugy.infodoboz.com/cikk/tozsdei-ugyletek/)

Devizapiac „Maga a devizapiac nem jelent mást, mint azt a "piachelyet", ahol a világ összes, devizaátváltást igénylő szereplője egymásra talál, és az egyik devizáját egy másikra cseréli/váltja. A piac becsült napi forgalma 1200-1300 milliárd dollár, ami által nagyobb volumenű kötések sem jelentenek a piaci árfolyamra közvetlenül ható vagy azt erősen torzító tényezőt. Mivel a piac világméretű, a kereskedés gyakorlatilag az egyes időzónákon keresztül, a nap 24 órájában folyik, követve a világ országaiban található szereplők nyitva tartását. Ez azt is jelenti, hogy a devizapiac nem okozhat olyan (a részvény- vagy futures piacon nem ritka) meglepetést, hogy a nyitó és az előző napi záróár között akár több százalék eltérés is lehet. A devizapiac e jellemzője miatt tehát a piaci megbízások akár éjjel-nappal is élhetnek. A piaci résztvevők száma nagyon magas, gyakorlatilag a világon működő összes kereskedelmi bank és alap kapcsolatban van a piaccal. A szereplők nagy száma egyben garanciát jelent arra is, hogy egyes szereplők nem tudják az árfolyamok mozgását érdemben befolyásolni, nincsenek sem "átkötések", sem felfüggesztések. Mindez persze úgy történik, hogy a megbízók teljességgel megőrzik anonimitásukat, nincsenek kiszűrődő pletykák pozíciófelvállalásokkal kapcsolatban, és nincs "jólinformáltság" sem. Mindenki a nagy hírhálózatok által publikált hírek, adatok vagy a grafikonelemzések alapján dolgozik. Ezen jellemzők alapján ki lehet jelenteni, hogy a bankközi devizapiac a legjobban szervezett, legátláthatóbb, leglikvidebb és legtisztább OTC piac [1] .” (www.globalfx.hu) [1] OTC = over the counter, azaz tőzsdén kívüli értékpapírpiac

Összefoglaló kérdések 1. Milyen piacokra osztható a pénzügyi piac? 2. Melyek a pénzpiac legismertebb pénzügyi instrumentumai? 3. Melyek a tőkepiac leggyakoribb pénzügyi instrumentumai? 4. Mit jelent az OTC piac? 5. Melyek a tőzsdei bevezetés előnyei egy vállalat számára? 17

4. fejezet. Pénzügyi szabályozás, gazdaságpolitika, pénzügyi stabilitás. Fiskális és monetáris politika A gazdaságpolitika az állam azon gazdasági intézkedéseit jelenti, amelyek céljai a következők: A stabil gazdasági növekedés biztosítása Az alacsony munkanélküliség biztosítása Alacsony infláció tartása Stabil fizetési mérleg Az állam e célok elérését jelentő politikája a fiskális politika: az államháztartási bevételek, kiadások és a deficit tudatos alakítása. A fiskális politika a GDP ciklikus ingadozásainak mérséklését célozza. A pénzmennyiség, illetve a pénz árának (kamatláb és árfolyam) szabályozásán keresztül a jegybank monetáris politikája az állam gazdaságpolitikáját kell, hogy támogassa. Végső célja az árszínvonal stabilitásának megőrzése, ennek érdekében kell a fizetési mérleg zavarainak kiküszöbölésére és a gazdasági ciklus ingadozásainak mérséklésére törekednie. Pénzügyi szabályozás A hitelezéssel együtt járó „kockázatvállalás mértékének tükröződnie kell a fizetőképesség mérőszámában. Ez a probléma elsősorban a nyolcvanas években a banktevékenység nemzetközivé válásával került előtérbe. A bankok megítélése nemzetközileg vált fontossá, ezért az egyes nemzeti szabályozók létrehozták a nemzeti bankok nemzetközi fizetéseit koordináló bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) mellett működő ún. konzultatív testületet, melynek feladatává tették, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg a bankok kockázatvállalását is tükröző fizetőképességi mértékekre. (Bankszakmai alapismeretek - A bank működésének sajátosságai – NBK Bankárképző dobozok)

A Bázel I. ajánlásban meghatározott 8 % tőkemegfelelés azt jelenti, hogy a bankok által vállalt minden 100 forint kockázat fedezésére legalább 8 forint saját tőkével kell rendelkezniük. „A Bázel I legfőbb hiányosságai: A megkövetelt tőke nagysága nem áll arányban az egyes adósok hitelképességével. A hitel kondíciói nem tükrözik az adott ügyfél bonitását. A hitelezési szempontból kiváló minőségű adósok „támogatják“a gyenge bonitású ügyfelek hiteleit. A tőkére vonatkozó előírások figyelmen kívül hagyják a hitelportfólió kockázati összetételét. Kedvező kockázati szerkezetű, jó kockázatmenedzsmenttel rendelkező bankoknak nem 18

származik előnyük ebből eredően. A bankoknak nem áll érdekében, hogy modernizálják a kockázatkezelésüket.” (HHP)

„A pénzügyi piacok és intézmények gyors átalakulása és az új típusú kockázatok megjelenése nemzetközi szinten is szükségessé teszi a pénzügyi szabályozás folyamatos fejlesztését, átalakítását. A banki szabályozás terén a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által kibocsátott nemzetközi tőkeszabványok az irányadóak, amelyek jelenleg is alapját képezik több EUdirektívának. A bázeli tőkeszabványok célja, hogy nemzetközi szinten is versenysemleges szabályozási alapelveket hozzon létre, és ezen keresztül erősítse a bankok biztonságát, és védje az ügyfelek érdekeit. A 2004-ben megalkotott új bázeli szabályok (Bázel II) alapvetően átrajzolják a banki szabályozás elveit és gyakorlatát, és várhatóan jelentős hatással lesznek a bankok viselkedésére és ezáltal a reálgazdaságra is. Az új bázeli szabályokat világszerte több mint 100 országban tervezik beépíteni a nemzeti jogszabályokba, így a hatások az országok széles körében lesznek érezhetők a következő években. A Bázel II-őn alapuló EUdirektívák átültetése a magyar jogba 2007 nyarán történt meg. A banki szabályozás kulcseleme ma már a vállalt kockázatokkal arányos tőkeszükséglet meghatározása, ugyanis a tőke szolgál elsődlegesen a veszteségek elnyelésére, és ezáltal a betétesek és más ügyfelek védelmére. Ennek érdekében kiemelten fontos a kockázatok pontos mérése, és a lehetséges veszteségek fedezésére szolgáló tőkeszükséglet meghatározása. A kockázatok egyik fontos tulajdonsága azonban, hogy időben nem állandóak: a gazdasági ciklusok felívelő szakaszában, a várakozások optimistábbá válásával együtt a gazdasági szereplők jövedelmi helyzete és hitel-visszafizetési képessége javul, a fedezetek értéke nő, a csődök száma pedig csökken. Ilyen esetben a mért kockázatok szintje csökken, így az új bázeli szabályok is enyhébb tőkekövetelményeket írnak elő a bankok számára. A kockázatok azonban a kedvező gazdasági konjunktúrával jellemzett időszakokban épülnek fel, és a gazdasági visszaesések idején jelennek meg veszteségként a bankok mérlegében. Ebből következik, hogy ha egy bank a „jó időkben” nem építi fel a tartalékait, akkor kedvezőtlen gazdasági körülmények között, amikor a veszteségek elkezdenek növekedni, tőkekorlátossá válhat, vagyis nem lesz képes teljesíteni a tőkére vonatkozó minimális jogszabályi előírásokat. A fenti jelenségre a bank egyik lehetséges válaszreakciója, hogy a szabályozói tőkekövetelmény csökkentése érdekében visszafogja hitelezési aktivitását és a kockázatosabb ügyfeleinek nem nyújt hitelt. Azonban így éppen azon gazdasági szereplők eshetnek el a forráshoz jutás lehetőségétől, amelyeknek legnagyobb szükségük lenne rá. Tipikusan ilyenek a kis- és középvállalatok, amelyek csak korlátozottan tudnak hozzáférni a bankokon kívül egyéb alternatív forrásokhoz.” (Zsámboki Balázs: A pénzügyi szabályozás hatása a banki tőkekövetelmények ciklikusságára és a pénzügyi stabilitásra)

Pénzügyi stabilitás A pénzstabilitás első követelménye a vásárlóerő stabilitása, vagyis annak garantálása, hogy a pénz kereslete és kínálata viszonylagos egyensúlyt mutasson. Ez a monetáris politika alapvető feladata. 19

„A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi rendszer, azaz a kulcsfontosságú pénzügyi piacok és a pénzügyi intézményrendszer ellenálló a gazdasági sokkokkal szemben és képes zökkenőmentesen ellátni alapvető funkcióit: a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását. A pénzügyi stabilitás napjaink közgazdasági szakirodalmának egyik legtöbbet elemzett kérdésköre. Az elemzéseknek a kölcsönös függőségi viszonyok következtében – melyek mind vertikális, mind horizontális szinten értelmezhetők – az egész pénzügyi közvetítő rendszert át kell fogniuk, vagyis a bankrendszeren túl mindazon nem banki intézményeket is vizsgálni kell, amelyek valamilyen módon részt vesznek a pénzügyi közvetítésben. Ide tartozik a brókercégektől kezdve a befektetési alapokon át a biztosítókig és a különböző pénztárakig számos intézménytípus. Az intézményrendszer stabilitásának elemzésekor azt vizsgáljuk, hogy milyen mértékben képes ellenállni a rendszer egésze a külső és belső megrázkódtatásoknak, sokkoknak. A sokkok természetesen nem minden esetben vezetnek válsághoz, de az instabil pénzügyi környezet önmagában is gátolja a gazdaság egészséges fejlődését. A pénzügyi rendszer egészét érintő probléma-források közül az alábbiakat említi leggyakrabban a szakirodalom: a pénzügyi szektor gyors liberalizációja, helytelen gazdaságpolitika, hiteltelen árfolyam-mechanizmus, nem-hatékony erőforrás allokáció, gyenge felügyelet, nem kielégítő számviteli és könyvvizsgálói szabályozás, gyenge piaci fegyelem. A pénzügyi válságok említett okai nem csak együttesen, hanem külön-külön is, illetve tetszőleges kombinációban is előfordulhatnak, így a pénzügyi stabilitás elemzése is rendkívül komplex feladat. A Magyar Nemzeti Bank a rendelkezésére álló eszközökkel támogatja és erősíti a pénzügyi stabilitást, valamint szükség esetén kezeli a pénzügyi rendszert érő sokkok hatásait. A pénzügyi közvetítő rendszer stabilitása A bankok és a pénzügyi stabilitás A bankrendszer problémái számos okra vezethetők vissza, melyek közül a fentebb már említett általános okokon túlmenően a magas tőkeáttétel, az eszközök és források eltérő lejárata, az információs aszimmetriák, a bankcsoportok szintjén felmerülő komplex kockázatok, a döntéshozók kockázati tudatosságának változásai, a pénzügyi buborékok valamint a morális kockázat emelhetők ki. E bank-specifikus okok a hagyományos kockázati tipológia szerint a bankműködésben az alábbi kockázati kitettségeket okozhatják: (1) hitelkockázat, partnerkockázat (ide értve az országkockázatot is), (2) piaci kockázatok, melyek között megkülönböztetünk devizaárfolyam kockázatot, részvényárfolyam kockázatot, kamatláb kockázatot, és árukockázat, továbbá (3) a működési kockázat. A nem-banki pénzügyi közvetítők és a pénzügyi stabilitás A nem-banki pénzügyi közvetítők világszerte növekvő súlyának és az elmúlt évek tőkepiaci válságaiban játszott szerepüknek tükrében egyre nagyobb figyelmet kap ezen intézményeknek a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása. A pénzügyi konvergencia illetve az univerzalizálódás miatt ugyanis a pénzügyi intézmények bármely típusának problémái hatással lehetnek a pénzügyi szektor többi szereplőjére, illetve a szektor egészére. Mindezek miatt a hitelintézetek mellett a nem-banki pénzügyi közvetítők tevékenységét is folyamatosan nyomon kell követni, válsághelyzetekben 20

döntéshozatalkor pedig egyre inkább figyelembe kell venni a nem-banki közvetítők szempontjait is. Különös figyelmet érdemelnek a pénzügyi konglomerátumok, melyekkel kapcsolatban a leggyakoribb kockázat a többszörös tőkeáttétel veszélye, vagyis hogy a csoportok számára rendelkezésre álló tőkéhez többszörös kockázatot rendelnek. (www.mnb.hu)

Fiskális politika „A költségvetési (fiskális) politika az államháztartási bevételek (elsősorban az adók), kiadások (elsősorban az állami beruházások) és a deficit tudatos alakítása a gazdasági stabilitás elérése érdekében. A fiskális politika elsősorban a GDP ciklikus ingadozásainak mérséklésére alkalmas.” (NBK – A bank gazdasági környezete – Bankárképző dobozok IV. kötet 1999.)

„A költségvetési politika, másként fiskális politika a gazdaságirányítás egyik eszköze, a pénzügyi politika része, a gazdaságpolitikai és ezen belül a pénzügypolitikai célok költségvetési eszközökkel való előmozdítására vonatkozó központi állami döntések összessége. A gazdaságban keletkezett jövedelmek újraelosztása révén befolyásolja a vállalkozások és a lakosság rendelkezésére álló jövedelem nagyságát és elosztását. Fő elemei: a közkiadások (kormányzati vásárlások és a háztartásoknak és vállalatoknak juttatott transzferek ) és az adóztatás , továbbá az államadósság kezelése (állami kölcsönök felvétele és törlesztése). A költségvetési politika általános célja a hosszú távú gazdasági növekedés biztosítása. További céljai a gazdaságra jellemző ingadozások (fluktuációk) keretek közé szorítása, vagyis a fellendülés és visszaesés által okozott csúcspontok kiegyenlítése, azaz a stabilizáció; a munkanélküliség szintjének a lehető legkisebb szintre történő visszaszorítása. Ezek olyan feladatok, melyek nem oldhatók meg az egyének érdekeltségi szintjén. A fenti célok megvalósítására szolgáló legfőbb eszközök között említhetjük az adóztatást és a közkiadásokat. Válság esetén az állam pótlólagos keresletet támaszt és ezzel tölti be a kínálat és a kereslet közötti űrt. Pótlólagos vásárlóerőt kell juttatni a gazdaságba anélkül azonban, hogy az árumennyiség növekedne, hiszen így is felesleg van. A beavatkozás eszközei: Recesszió esetén az adók csökkentését és újabb közkiadási programok beindítását célszerű megtenni. Ennek hatására többletkereslet jelenik meg. Ezen felül a monetáris politika eszközeivel pénzmennyiséget növelhetünk és kamatlábat csökkenthetünk. Gazdaság felpörgése (konjunktúra) esetén a magas inflációs rátával találkozunk, a költségvetési politika az adókulcsok emelésével és a közkiadások visszafogásával válaszolhat. A monetáris politika segítségével a pénzkínálat mennyiségét lehet csökkenteni a kamatlábak emelése mellett. Az eszközök másik felosztása: 21

Az automatikus eszközök lényege, hogy az egyes problémák maguktól megoldódnak. Ilyen stabilizátorok a progresszív adózás , munkanélküli segély (mely pótlólagos vásárlóerőt biztosít, fellendülés esetén pedig több munkást vesznek fel és csökken a kifizetett összeg). A diszkrecionális eszközök ezzel szemben eseti beavatkozásokat jelentenek, úgy, mint közmunka, állami foglalkoztatási programok, eseti kifizetések vagy adókulcsok változtatása. A rendelkezésre álló munkaerő hatékony kihasználásához utak építése, infrastrukturális beruházások megvalósítása az optimális megoldás. Az adókulcsok változtatásával, az egyes jövedelmi sávokban az elvonás nagyságának módosulásával nem lehet azonnali eredményeket elérni.” (www.wikipedia.hu)

„Expanzívnak nevezzük azt a fiskális politikát (adóváltoztatást, kiadásbővítést), amely hatása keresleti többletet, restriktívnek, amely hatása kereslet csökkenést eredményez. Jegyezzük meg: a fiskális politika hatásossága nem a kiadások, vagy a deficit abszolút, vagy relatív (például a GDP-ben kifejezett arány) szintjétől, hanem azok változásától függ. A fiskális rendszer bevételei a következő főbb típusokba sorolhatók: adók, járulékok, használati díjak, vagyonhasznosítási bevételek, közüzemi vállalatok nyeresége, hitel. Az első két elem az állami kényszeren alapul, ezért ezeket közjogi bevételeknek hívjuk. A használati díjak állami szolgáltatások igénybevétele esetén felmerülő fogyasztói hozzájárulás. A különböző kormányzatok jelentős vagyonnal rendelkeznek. Ezek hasznosítása (koncessziós bevételek, bérleti díjak stb.) bevételeket eredményezhet. Hasonló a helyzet a közüzemek nyereségével, lévén ezt általában a szolgáltatás mennyiségének és minőségének javítására szokták fordítani. A hitel finanszírozási bevétel, amely nagyobb beruházásokat és/ vagy gazdaságstabilizációs célokat szolgál. A költségvetési hiányt elvileg és gyakorlatilag is többféle módon lehet finanszírozni. A finanszírozás célszerű módja fiskális politikai meggondolásoktól és a fiskális politika tényleges mozgásterétől, valamint attól függ, hogy melyik költségvetési szektor hiányát finanszírozzuk.” (BME előadás)

Monetáris politika 22

Általánosságban véve „a monetáris politika egy gazdaságpolitikai tevékenység, melynek során az állam a gazdaságban lévő pénzmennyiség mértékét befolyásolja. A monetáris politikát általában meghatározott, az inflációra , a gazdasági növekedésre , vagy a foglalkoztatásra vonatkozó gazdaságpolitikai célok megvalósítására használják. A legtöbb országban a központi bank , vagy más néven jegybank a monetáris politikáért felelős állami intézmény. A monetáris politika kivitelezésének legfontosabb eszköze a legtöbb modern jegybank gyakorlatában az irányadó kamatláb szintjének meghatározása. Az irányadó kamatláb emelését, és ezen keresztül a pénzmennyiség szűkítését restriktív monetáris politikának nevezik. A restriktív politika átmenetileg visszafogja a gazdasági növekedést, ugyanakkor segít megfékezni az inflációt. Az irányadó kamatláb csökkentésével a pénzmennyiség növelését célzó intézkedéseket expanzív monetáris politikának hívják. Ez átmeneti élénkülést hoz a gazdaságban, ugyanakkor infláció-növelő hatású lehet. A monetáris politika törvényben meghatározott feladata, és gyakorlati kivitelezésének módja országonként és időben változatos képet mutat. A különbségek ellenére ugyanakkor mindegyik jegybank végső soron a gazdaságban levő pénz mennyiségét szabályozza, és ezen keresztül képes közvetlenül vagy kevésbe szorosan befolyásolni egyéb gazdasági változókat: a rövid és hosszú lejáratú kamatok szintjét, a devizák vagy az arany árfolyamát stb. A különböző monetáris stratégiák, működési keretrendszerek általában abban különböznek egymástól, hogy ezek közül a mérőszámok közül melyiknek a szintjét kívánja stabilizálni, befolyásolni a jegybank. A különböző rendszerekben tehát eltérnek s a monetáris politika ún. operatív és közbülső céljai. A különböző monetáris politikai rendszerek emellett végső gazdaságpolitikai céljukban is eltérhetnek egymástól. A monetáris politikai keretrendszerek az alábbi csoportokba sorolhatók: Inflációs célkövetés; Árszintcél-követés; Pénzmennyiség-célok követése; Árfolyamrögzítés; Valutatanács; Aranystandard; Kevert rendszerek. Az inflációs célkövetés rendszerében a jegybank végső célja az infláció alacsony szinten való stabilizálása ( árstabilitás ), melyet az inflációra vonatkozó előrejelzések, várakozások rövid kamatokon keresztüli kontrolljával ér el. Az inflációs célkövetést folytató jegybankok az infláció egy meghatározott, a fogyasztói árindex éves százalékos változásában mért számszerű célt ( inflációs cél ) tűznek ki maguk elé. Az irányadó kamat szintjét úgy változtatják, hogy az inflációs cél teljesüljön. Rendszeres időközönként előrejelzést készítenek a jövőben várható inflációról, és amennyiben az számottevően meghaladja a célértéket, szigorítanak a monetáris kondíciókon, azaz kamatot emelnek, míg ha a várható 23

infláció alacsonyabb a célnál, akkor lazítanak, azaz csökkentik a kamatot. Az inflációs célkövetés kulcseleme az előretekintő jegybanki viselkedés. Hatékony megvalósításához megbízható inflációs előrejelző technikákra, a gazdaság és a monetáris politika hatásmechanizmusának kellő ismeretére van szükség. Inflációs célkövetést folytat többek között az angol, a svéd, az ausztrál, a kanadai és az újzélandi jegybank. 2001 -ben a Magyar Nemzeti Bank is bevezette az inflációs célkövetés rendszerét.2008. február 26-tól az MNB tisztán inflációs célkövetésen alapuló monetáris politikát folytat. A monetáris politika eszköztára A monetáris politika a pénzkínálatot szabályozza és ezzel antiinflációs politika folytatását tűzi ki célul. Mivel a kereskedelmi bankok és a jegybank is képes pénzteremtésre, így nem elegendő csak a jegybankot szabályozni. A pénz kínálata a monetáris bázis és a multiplikátor szorzata: MS = m • MB , ahol MS = pénzkínálat (money supply) m = multiplikátor MB = monetáris bázis A monetáris politika a pénz kínálatát szabályozza, így a multiplikátorra és/vagy a monetáris bázis értékére gyakorol hatást. A szabályozás két nagy csoportra osztható: Indirekt eszközök Kötelező tartalék: a jegybank kötelezően előírja, hogy a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben tartani. A tartalékráta nem a bankok likviditását szabályozza, hanem ennek segítségével határozzák meg a kereskedelmi bankok pénzteremtési korlátait általában hosszabb időtávra. Ha a tartalékrátát növelik, a kereskedelmi bankok kevesebb hitelt tudnak nyújtani. Ezzel a multiplikátor és a pénzmennyiség csökken. Ha a tartalék rátát csökkentik, akkor ennek a fordítottja megy végbe. Kamatpolitika: a refinanszírozási hitelek kamatlábának változtatásával indirekt módon, a piaci szereplők pénzkeresletén keresztül tud hatni a jegybank a pénzmennyiség alakulására. Nyíltpiaci műveletek: ilyen műveletek végzéséhez nagy mennyiségű állampapír szükséges, mert a központi bankok ezek adás-vételével alakítják a pénzmennyiséget. Ezzel a módszerrel a pénzmennyiségek azonnali változtatására nyílik lehetőség, és naponta akár többször is alkalmazható. Mivel rugalmas eszköz, ezért akár egy napon belül ellenkező irányú műveletek is végezhetők. A nyílt piaci műveletek egyik fajtája amikor a jegybank egyszerűen eladja vagy megveszi az állampapírokat. A bankok emellett használják az ún. repókat (repurchease agreement), vagyis a visszavásárlási megállapodásokat. Ilyenkor megállapodnak a kereskedelmi bankokkal, hogy egy adott időpontban, azok visszavásárolják az értékpapírokat. Az üzlet kamatköltsége az eladási és vételi árfolyam különbségében jelenik meg. A repók kamatának változtatásával a kereskedelmi bankok kereslete változtatható, így a pénzmennyiség növekedése szabályozható. Az értékpapír vásárlásakor a csökken a forgalomban lévő pénzmennyiség, hiszen állampapírt vettünk, és ez által gyakorlatilag hitelt nyújtottunk az államnak. Amennyiben ezt visszavásárolják, úgy a forgalomban lévő pénzmennyiség növekszik. A módszernek három fő jellemzője van: 24

Autonóm: alkalmazása kizárólag az adott ország központi monetáris hatóságának döntésétől függ. Rugalmas: mert naponta többször is lehet változtatni a pénzmennyiséget az eladások és vételek révén. Közvetlen: mert hatása azonnal érvényesül, rögtön lezajlik a pénztömeg növekedése vagy csökkenése.” (www.wikipedia.hu)

„A monetáris politika a pénz mennyiségének és/vagy árának – a kamatlábnak és az árfolyamnak – szabályozása. Végső célja az árszínvonal stabilitásának megőrzése, s ennek érdekében törekszik a fizetési mérleg zavarainak kiküszöbölésére és a túlfűtött gazdaság visszafogására. Részlegesen önálló ágai a kamatpolitika és az árfolyampolitika.” (NBK – A bank gazdasági környezete – Bankárképző dobozok IV. kötet 1999.)

Az MNB jegybanki eszköztára „A jegybank lehetséges eszközeinek körét mindazon instrumentumok összességét jelenti, amelyre az MNB-nek létezik kidolgozott és hatályos üzleti feltételrendszere vagy érvényes jegybanki rendelkezése. Az MNB három alapelvet követ az alkalmazott eszköztár felépítésénél: § egyszerűség és átláthatóság, § költséghatékonyság, § az EKB eszköztárával való kompatibilitás.

(nagyobb mérethez lásd: ábrajegyzék, 2. ábra) Az MNB forint eszköztárának felépítése 2002. elején Kattintson a képre a nagyításhoz! Az MNB legfontosabb eszköze a két hetes futamidejű jegybanki betét , amelynek kamata – az alapkamat – szolgál irányadó jegybanki kamatként, azaz ez a kamat tükrözi leginkább a monetáris politika irányultságát, illetve annak megváltozását. A központi bank irányadó kamatának segítségével gyakorol hatást operatív céljára a 3 hónapos pénzpiaci hozamra. A jegybank a két hetes futamidejű betéttel szakaszosan, heti egy alkalommal áll rendelkezésre. A bankközi kamatok szélsőséges ingadozásainak korlátozására az MNB az egynapos lejáraton kamatfolyosót tart fenn. A kamatfolyosó szélessége az irányadó eszköz kamatszintje körül +/-1 százalék. A kamatfolyosó tetején a jegybank az egynapos lejáratú fedezett hitellel korlátlan mértékben hajlandó biztosítani a kereskedelmi bankok átmeneti likviditáshoz jutását, emiatt a bankközi kamatlábak nem emelkedhetnek ennél magasabbra. A kamatfolyosó alját az egynapos lejáratú jegybanki betét kamata jelenti, amelyen az MNB korlátlan mértékben hajlandó befogadni az átmeneti likviditástöbbletet a bankközi piacról, meggátolva ezzel, hogy a bankközi kamatlábak ennél a szintnél alacsonyabbra süllyedjenek. 25

A kötelezőtartalék-rendszer által előírt tartalékkövetelménynek havi átlagban kell megfelelni (átlagolási mechanizmus), ami rugalmasabbá teszi a bankok saját likviditásszabályozását, és csökkenti a bankközi forrásoktól való adott napi függőségüket. Az MNB devizapiaci műveletei az árfolyamrendszer fenntartását szolgálják. Árfolyamrendszer A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény alapján az árfolyamrendszer megválasztása tekintetében a kormány az MNB-vel egyetértésben dönt. A jelenlegi árfolyamrezsim a sávos árfolyamrendszerek közé tartozik. Az árfolyamsáv közepét és széleit, valamint a forint hivatalos árfolyamát az euróval szemben határozza meg az MNB. A forint jelenlegi középárfolyama 282,36 forint/euró , amelytől a piaci árfolyam mindkét irányban 15 százalékkal térhet el, vagyis az árfolyamsáv szélei a 324,71 forint/eurós és a 240,01 forint/eurós árfolyamszinteknél vannak. A forint sávon belüli mozgását a piaci erők határozzák meg. Az MNB-nek joga van a sávon belül beavatkozni az árfolyam alakulásába. Az MNB által jegyzett hivatalos devizaárfolyam is a piaci árfolyamot tükrözi. Abban az esetben, ha az árfolyam eléri a sáv szélét, a jegybank, kötelezettségvállalásának megfelelően, devizapiaci intervenció alkalmazásával tartja a forintot a sávon belül. Ez azt jelenti, hogy a sávszéleken devizavétellel vagy devizaeladással megakadályozza az árfolyam további erősödését vagy gyengülését. Az intervenció minimális összege 4 millió euró. A jelenlegi magyar árfolyamrendszer lényeges jellemzőit tekintve megegyezik az ERM II. árfolyamrendszerrel, amelyben legalább két évig részt kell vennie minden olyan országnak, amely az európai Gazdasági és Monetáris Unióhoz kíván csatlakozni a jövőben. Az inflációs célkitűzések rendszere – Inflációs célkövetés Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A jegybank az elsődleges cél megvalósításához az inflációs célkövetés rendszerét használja. Az inflációs célkövetés olyan monetáris politikai keretrendszer, melyben a jegybank nyilvánosan deklarált inflációs cél teljesítésére törekszik.. Az inflációs prognózis inflációs céltól való eltérésére a jegybank a monetáris politika lazításával, illetve szigorításával reagál, amelyet elsősorban irányadó kamatának változtatásával valósít meg.” (www.mnb.hu)

Összefoglaló kérdések 1. Miből származnak az államháztartás legfontosabb bevételei? 2. A monetáris politikával mit befolyásol a jegybank? 3. Miért fontos a pénzügyi stabilitás? 4. Miért van szükség nemzetközileg egységes pénzügyi szabályozásra? 5. Milyen célkövetési rendszert alkalmaz az MNB?

5. fejezet. Hitelintézeti alaptevékenységek, a hpt. hitelezéssel összefüggő szabályozásai, 26

tőkemegfelelés, szavatoló tőke A Hitelintézeti törvény (hpt.) szerint a bankoknak legalább a következő alaptevékenységeket végeznie kell, vagy legalábbis végzésükre képesnek kell lenniük: nyilvánosságtól való betétgyűjtés, hitelezés, valamint pénzforgalmi szolgáltatások. „A bankolás művészete: a hitelezés A bankok hitelezési politikájukat alapvetően két olyan - jogszabályi háttérrel [1] is megerősített - korlát között alakíthatják ki, amelyek egyben meghatározzák a harmadik korlátot is: Mivel nem saját, hanem a betétesek pénzét kockáztatják, elsődlegesen kihelyezési kockázat minimalizálására kell törekedniük. Ez a korlát felülről határolja be egy bank lehetőségeit. A második fontos korlát lényegében egy alsó határt jelent: a bank számára ugyancsak elsődleges érdek a hitelezési tevékenységből származó nettó kamatbevétel maximalizálása. A harmadik korlát az előző kettőből következően az egész banki működést áthatja: ez a működés során tartósan és folyamatosan a fizetőképesség megőrzésének igénye. Látható tehát, hogy egy bank hitelezési politikájának kialakítása nem egyszeri, hanem olyan folyamatos, állandó karbantartást kívánó, összefüggő feladat-sorozat, amely a banki kockázatok állandó fenyegetettségének van kitéve. Példa Képzeljük csak el, ha egy bank a nehezen összegyűjtött és jelentős költséggel (a betét utáni kamat költségességét tovább növeli a forrásgyűjtés kötelező jegybanki tartalékképzési vonzata) járó idegen forrásait teljes biztonsággal akarná kihelyezni legokosabb, ha a bankközi forintpiacon helyezi ki vagy legrosszabb esetben jegybankképes értékpapírt vásárol rajta. Ugyanakkor tudvalevő, hogy ezek kamathozadéka nem eredményez olyan magas margeot, hogy az mind az idegen forrásszerzéssel összefüggő költségekre, mind a bank általános költségeire elegendő legyen, sőt még némi nyereséget is eredményezzen. Mi tehát a teendő? Olyan potenciális adósoknál kell kihelyeznie az idegen forrást, amelyek minősítése kiváló, a visszafizetés kockázatossága csekély. Az adósoknak ebből a fajtájából azonban nincs túl sok, sőt a többi bank is őket célozza meg, ami a tőlük elvárható kamathozadék szintjét a piaci mechanizmus kereslet-kínálati törvényének megfelelően erősen lenyomja. Erre a válasz csak az lehet, hogy a bank bővíti azoknak a körét, akiknek hitelt nyújt. Elmozdul a jó, illetve a kockázatosabb adósok felé, és különböző biztosítékok kikötésével próbálja a hitelezési tevékenység biztonságát növelni. Ha ez az irány - a magasabb 27

potenciális jövedelmezőség elérése érdekében - elvtelen kihelyezési irányba csap át, azonnal következtethetünk a jövőre: nemcsak a kihelyezett hitelek hozadéka, a kamat nem fog befolyni, de maga a tőke visszaszerzése is veszélybe kerülhet. Innen pedig már egyenes út vezethet a tőkevesztés, azaz a fizetőképesség megingásának irányába. Az igazi feladat tehát az, hogy a bank olyan hitelezési stratégiát alakítson ki, hogy eredményesen tudjon lavírozni az ésszerűen behatárolt kockázat, a jövedelmező működés és a fizetőképesség megőrzésének hármas követelménye között. És mindeközben még működése likviditására is ügyelnie kell. Ahhoz tehát, hogy egy bank jó hitelstratégiát tudjon kialakítani először is tisztán kell látni a hitelezés „kereteit”, azaz a banki működéssel kapcsolatos alapvető kockázatokat: A banki működés alapvető kockázatai 1. Hitelkockázat A hitelkockázat vagy visszafizetési kockázat - általánosságban - a banki működésnek azt az alapvető kockázatát jelenti, hogy az adósok a szerződésben rögzített törlesztési időpontokban késve vagy egyáltalán nem fizetik vissza a kamatokat és a tőkét. Szűkebb értelemben a hitelkockázat egyrészt az ügyfél nemfizetésének a kockázatát jelenti, másrészt az adott banktermék kockázatát tartalmazza. Az ügyfél nemfizetésének kockázatai Az ügyfélkockázat azt jelenti, hogy az adott ügyfél nem tudja vagy nem akarja visszafizetni a hitelt és kifizetni a kamatot. Az országkockázat annak a veszélye, hogy az ügyfél hazájában a gazdaság résztvevői nem tudják teljesíteni nemzetközi kötelezettségeiket. Az átutalási kockázat összefüggést mutat az ország kockázattal. Annak a kockázatát jelenti, hogy az adott ország - a devizahiányra hivatkozva - nem tudja vagy nem akarja nemzetközi fizetési kötelezettségeit teljesíteni. A koncentrációs kockázat elharapózása ellen a hpt. is fellép. Jelentése az, hogy ha a bank hitel portfóliójának az ügyfelektől való függősége nem kellően diverzifikált (nagyhitelek), az lavinaszerű veszteséget okozhat a banknak. A banktermékek kockázatai A tőke- és kamatlábkockázat annak a veszélye, hogy a bank nem tudja behajtani ügyfelei valamennyi tőke- és kamattartozását az esedékességkor. „Helyettesítési kockázat akkor merül fel, ha az ilyen szerződésben részt vevő fél nem tud teljesíteni és az árfolyamok, ill. kamatlábak úgy változtak meg, hogy a banknak prémiumot kell fizetnie, hogy újra előteremtse a fizetésképtelen fél fizetési kötelezettségeit.” [2] 28

A kiegyenlítés kockázata azt jelenti, hogy az ügyfél egyáltalán nem vagy csak a lejárat után tud teljesíteni. Fedezetkockázat akkor jelentkezik, ha a bank nem tudja érvényesíteni a fedezethez való jogát, de azt is jelenti, ha pl. a fedezet értéke a szerződés időtartama alatt csökken. 2. Likviditási kockázat A likviditási kockázat azt jelenti, hogy - rövid távon - szinte folyamatosan fennáll annak a pillanatnyi veszélye, hogy a bank nem tud folyamatosan eleget tenni fizetési kötelezettségeinek, illetve képes-e azonnali hitelnyújtásra. Ez az a kockázati fajta, amelyet a bank treasury részlege a bankközi piacon való működése során kézben tud tartani: pillanatnyi likviditási nehézségeinek áthidalására hitelhez juthat, illetve pénzfeleslegeit ki tudja helyezni. 3. Kamatkockázat A kamatkockázat lényegében kamatláb-kockázatot jelent, azaz azt a kockázatot takarja, hogy a bank által nyújtott hitelek, valamint a kihelyezéseket biztosító források (betétek) időtartama és kamatozási módja eltér. A bank Eszköz-Forrás Bizottságának - más néven ALCO[3] -nak - kell a lejáratokat úgy összehangolni - a nyitott pozíciókat kezelni -, hogy az eszközöket finanszírozó források összetétele egymással megfeleltethető legyen vagy csak előre meghatározott keretösszegen belül, ésszerű kockázatvállalás mellett térjenek el egymástól. 4. Országkockázat A hitelkockázat egyik fajtája, amikor az igazi kockázatot nem a tényleges adós nemfizetése jelenti, hanem ha az az ország, ahol működik, nem tudja vagy nem akarja kötelezettségeit teljesíteni. 5. Árfolyamkockázat Az árfolyamkockázat azt jelenti, hogy a bank mérlegében a különböző pénznemekben nyilvántartott eszköz- és forrásszámlák forintra átszámított értéke az időközben bekövetkező árfolyammozgások következtében változik, azaz az eszköz és a forrás oldal eltérhet egymástól árfolyamnyereséget vagy árfolyamveszteséget eredményezve. Az árfolyamkockázatot tehát az idézheti elő, hogy a nyilvántartás pénznemében eltér a bank eszköz- és forrásszerkezete egymástól. Egy bizonyos szintig ez tudatos is lehet, hiszen ésszerű kockázatvállalás nélkül nincs jövedelmezőség sem. A bankok ún. fedezeti műveletekkel (pl. határidős műveletek) csökkenthetik az árfolyammozgásokból eredő kockázatukat.” (Szőkéné Buzáth Márta: Bankügyletek I. Hitelügyletek –TriMester 1999.)

A hpt-szabta hitelezési keretfeltételek A hpt. szerint a hitelintézet vállalkozói kötelezettségvállalást csak a következő általánosan érvényes feltételek és keretek betartása mellett végezhet: 29

A hitelintézet köteles - a kihelyezések és kötelezettségvállalások megalapozottságát, áttekinthetőségét, a kockázatok felmérésének ellenőrzését és csökkentését lehetővé tevő - belső szabályzatot kidolgozni és alkalmazni. Hitelintézet kockázatvállalással járó ügyletet kizárólag írásban köthet. A szóban kötött pénzpiaci műveleteknél az ügyletkötést írásban vissza kell igazolni. A hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről. A döntés alapjául szolgáló iratokat az ügyletre vonatkozó szerződéshez, illetőleg a leszámítolt váltóhoz kell csatolni. A hitelintézet nem fogadhat el olyan biztosítékot, amelyet az ügyfél vagy harmadik személy már más jogügylet biztosítékául adott, ide nem értve a jelzálogjoggal terhelt zálogtárgyat, jelzálogjog esetén a biztosíték értékének hetven százalékát meghaladó mértékben már lekötöttek. A hitelintézet fedezetként nem fogadhatja el: a saját maga által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő értékpapírt, bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesít értékpapírt, a hitelintézet vagy a bankcsoporthoz tartozó másik pénzügyi intézmény tulajdonában álló egyszemélyes részvénytársaság részvényét, olyan gazdasági társaság üzletrészét vagy részvényét, amely az adósban befolyásoló részesedéssel rendelkezik, illetve, amelyikben az adósnak befolyásoló részesedése van. A kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt a hitelintézet rendszeresen figyelemmel kíséri és dokumentálja a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és fedezetekkel kapcsolatban meghatározottakat. A hpt. a kockázatos döntéseket behatároló limiteket általában a szavatoló tőke nagyságához köti. A szavatoló tőke képezi a prudenciális előírások számítási alapját. Ez az, amelyhez - többek között - a hpt. viszonyítja a koncentrációs kockázat maximálisan vállalható mértékét, amelyhez kapcsolja az MNB a hitelintézetek által igényelhető refinanszírozási hitel mennyiségét és végül ez az, amelyet a korrigált mérlegfőösszegre vetítve megkapjuk a tőkemegfelelési mutatót, amely a hpt. szerint 8 % alá nem süllyedhet. A pénzügyi intézmények szavatoló tőkéje a következő tőkeelemekből áll: jegyzett tőke, 30

tőketartalék, eredménytartalék, mérleg szerinti eredmény, általános tartalék, értékelési tartalék, alárendelt kölcsöntőke. A felsoroltak közül az első öt az alapvető-, az utolsó kettő pedig a járulékos tőkeelemeket jelenti. A szavatoló tőke számításánál az alapvető tőkeelemek együttes összegéből nem szabad figyelembe venni: a jegyzett tőke be nem fizetett összegét, az immateriális javak értékét, a visszavásárolt saját részvény értékét, más pénzügyi intézménybe pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulásként befizetett összeget, más pénzügyi intézménynek nyújtott alárendelt kölcsöntőkét, a kockázati céltartalék hiányát, valamint az évközi negatív eredményt. Nagykockázat vállalásának minősül az a kockázatvállalás, amikor egy ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága a hitelintézet szavatoló tőkéjének tíz százalékát meghaladja. Az egy ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal szemben a hitelintézet által vállalt kockázatok együttes, nettó értéken számított összege nem haladhatja meg a hitelintézet szavatoló tőkéjének huszonöt százalékát. A hitelintézet által vállalt nagykockázat együttes összege nem lehet több, mint a hitelintézet szavatoló tőkéjének nyolcszorosa. A nagykockázat meghatározásánál a pénzügyi szolgáltatási tevékenység és a befektetési szolgáltatási tevékenység során vállalt kockázatokat együttesen kell figyelembe venni. A kapcsolódó hitelek és az ilyen jellegű vállalt kötelezettségek nettó értéken számított összege nem érheti el a hitelintézet szavatoló tőkéjének tizenöt százalékát. A kapcsolódó hitel a hitelintézetben befolyásoló részesedéssel rendelkező 31

tulajdonos vagy olyan vállalkozás részére nyújtott hitel vagy kötelezettségvállalás, amelyben a hitelintézet vagy a hitelintézet tulajdonosa, igazgatósági tagja, felügyelő bizottsági tagja, ügyvezetője, illetve ezek közeli hozzátartozója befolyásoló részesedéssel rendelkezik. Az előzőekben meghatározott kikötéseket nem kell alkalmazni a központi költségvetéssel (államkincstárral), a külön törvényben szabályozott, elkülönített állami pénzalapokkal, az MNB-vel és az Országos Betétbiztosítási Alappal szemben fennálló követelésekre, a kockázatvállalásnak kezesség- és garanciavállalással foglalkozó jogi személy által fedezett részére, ha azt a központi költségvetés készfizető kezességvállalása mellett nyújtja, a központi költségvetés készfizető kezességével biztosított kockázatvállalásra, az óvadékként lekötött összeg vagy óvadékul adott betétokirat, állampapír, illetve az MNB által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír által fedezett kockázatvállalásra. A hitelintézetnek szabályzatban kell meghatározni a nagykockázat vállalásra vonatkozó kérelem elbírálásának, illetve a nagykockázat vállalásra vonatkozó döntés meghozatalának, elkülönített nyilvántartásának és rendszeres figyelésének rendjét. A hitelintézet nem vállalhat kockázatot olyan ügyletért, amelynek célja, hogy az ügyfél, a hitelintézet által kibocsátott, tagsági jogot megtestesítő értékpapírt vagy alárendelt kölcsöntőkének minősülő értékpapírt vásároljon. A hitelintézet tagsági jogot megtestesítő értékpapír, illetve üzletrész vásárlása céljára azok vételárának ötven százalékáig nyújthat kölcsönt. Ha a hitelintézet olyan vállalkozás által kibocsátott értékpapír vagy olyan vállalkozás üzletrészének megszerzéséhez nyújt kölcsönt, amellyel szemben már kockázatot vállalt, köteles az ügyféllel szembeni kockázatvállalásnál figyelembe venni az ilyen módon jelentkező közvetett kockázatvállalást is. Nem nyújtható kölcsön a hitelintézet saját kibocsátású részvényének megszerzéséhez, sem pedig olyan vállalkozásban való részesedés megszerzéséhez, amelyben a hitelintézet befolyásoló részesedéssel rendelkezik. A hitelintézet a tevékenységével együtt járó valamennyi feltárható és minősíthető hitelezési, kamat-, árfolyam-, befektetési, ország- és egyéb kockázat fedezetére kockázati céltartalékot képez. A hitelintézetnek a kockázatvállalással összefüggő, előre nem látható, illetőleg előre nem meghatározható lehetséges veszteségeinek fedezetére - a korrigált mérlegfőösszeg 1,25 százalékáig - általános kockázati céltartalékot kell képeznie, amelyet a kockázati céltartalékok között, elkülönítetten kell nyilvántartani. A hitelintézet rendszeresen köteles eszközeit (befektetett pénzügyi eszközeit, követeléseit, értékpapírjait, illetve pénzeszközeit és készleteit) vállalt kötelezettségeit, 32

követeléseit, értékpapírjait, illetve pénzeszközeit és készleteit) vállalt kötelezettségeit, valamint egyéb kihelyezéseit értékelni és minősíteni. A hitelintézet - a hatályos jogszabályok és a szokásos banküzemi gyakorlat keretei között - köteles mindent megtenni az esedékes, illetve lejárt követelése behajtására. Fogyasztási kölcsön esetén a fogyasztási kölcsönszerződésben egyértelműen meg kell állapítani az éves százalékban kifejezett teljes - induló - hiteldíjat. A hiteldíj a fogyasztó által a kölcsönért fizetendő terhelésnek a nyújtott fogyasztási kölcsön éves összegének százalékában kifejezett része. A fogyasztási kölcsönért fizetendő terhelés tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan fizetendő - költséget. A teljes hiteldíj megállapításánál figyelembe kell venni a tôke visszafizetése során csökkenő kölcsönösszeget.” (Szőkéné Buzáth Márta: Bankügyletek I. Hitelügyletek –TriMester 1999.)

Pénzügyi válság „A bankokkal szembeni három legfontosabb elvárás: a likviditás (képesség mások pénzének visszafizetésére), a szolvencia (pozitív tőke–tőkemegfelelési kritérium) és a jövedelmezőség (a jövedelmek haladják meg a költségeket). Ha köztük konfliktus támad, igyekezni kell tartani az előbbi sorrendet. Bármelyiket a másik kettő költségén fenntartani csak rövid távon lehetséges. A jelzálog-hitelezők legnagyobb problémája az inszolvencia volt. Túlzottan sokat hiteleztek előleg és biztosíték ellenében, felgyűltek a kétes hitelek a nemzetközi bankok gyorsan megfertőződtek származékos jelzálogpapírok (collateralised debt obligations, CDOs) értékesítése által, burjánoztak az új származtatott termékek, amelyek a hedge illúzióját keltették: hitel-nemfizetési csereügyletek (credit default swaps, CDSs). A befektetési bankok problémája a likviditás hiánya volt. Nagy mennyiségben vettek fel hiteleket a bankközi és értékpapírpiacról. Svájci frankban és japán jenben vettek fel hiteleket, és magas hozamú eszközöket vásároltak. A mentési és felemelkedési folyamatnak az előadó szerint hat formája lehetséges: likviditási tartalékok létrehozása (nagyrészt a központi bankok feladata), káros eszközök (bad assets) felvásárlása az adóhatóságok által (Troubled Assets Relief Program, TARP), pénzügyi vállalatok újratőkésítése állami értékpapírokkal, államosítás (részleges vagy teljes), garanciák tartalékolása, csőd és/vagy likvidálás.” „A hatások és kihívások közé sorolta a következőket: a kereslet, a termelés és a tőzsde összezsugorodása, a bankok alultőkésítése, a foglalkoztatottság és a bérek csökkenése, az export visszaesése, a hitelköltség megemelkedése, infláció, kedvezőtlen valutaárfolyam, a munkanélküliek és alacsony jövedelműek fokozott sebezhetősége. Sürgős, rövid távú megoldásként ajánlotta a passzívák sokkal szigorúbb garantálását, a „toxikus” eszközök különválasztását, az érintett intézmények újratőkésítését, a szegénységi index romlásának ellensúlyozását célzó intézkedéseket (új munkahelyek létrehozása az infrastruktúrába történő beruházás útján), továbbá bizonyos banki eszközök állami átvételét. Hosszú távú megoldásként a következőkre utalt: az európai pénzügyi felügyelet rendszerének megreformálása (European System of Financial Supervision: alapszabályzat, kompetenciák, irányítás, felelősség), a biztosítási rendszerek reformja, az anyabankok és kirendeltségeik közötti pénzügyi kapcsolat pontosabb szabályozása, a 33

hitelezés szigorúbb szabályozása és ellenőrzése, a hitelminősítő cégek reformja, pontosabb bérezési és kockázatelemzési rendszerek kidolgozása a bankszektorban és az üzleti etika megerősítése. Hazai szinten felvetette a pénzügyi szabályozás és ellenőrzés átláthatóságának, elővigyázatosságának javítását, a felvett hitelek kapcsán kiemelte a szociális programok, az infrastruktúrába való befektetés, a kis- és középvállalkozások hitelezésének szükségességét. Következtetésként elmondta: miután ez egy rendszer krízise, hosszú távú hatásokra kell számítani, újra kell gondolni az állami-magán partnerséget, amely a piaci kudarcok egyik formája, megfelelőbb koordinációt kell bevezetni a pénzügyi és a bankszektor, illetve a reálgazdaság között, nagyobb figyelmet kell fordítani a külföldi tőkebefektetésekre és a származtatott termékek spekulatív jellegének visszaszorítására.” (Korunk 2009. június – Kovács Imola)

[1] 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról (hpt.) [2] Price Waterhouse: A hitelkockázat kezelése (Panem 1993.) [3] (ALCO=Assets & Liabilities Committee)

Összefoglaló kérdések 1. Melyek azok az alaptevékenységek, amelyek végzésére egy banknak képesnek kell. lennie? 2. Mi tartozik a banki működés alapvető kockázatai közé? 3. Mit takar az ALCO betűszó? 4. Milyen gyakorisággal kell egy banknak a követeléseit minősítene? 5. Mi okozta a nemzetközi terjedelmű pénzügyi válság kialakulását?

6. fejezet. Vállalatok bankkapcsolatai, adósminősítés, hitelképességvizsgálat, vállalati hiteltípusok, speciális hitelkonstrukciók A külső finanszírozás körébe tartoznak: A nyilvános vagy zárt körben meghirdetett részvénykibocsátás; Vállalati kötvénykibocsátás. Ez a hitelfelvétel egy formájának felel meg; Jelzáloglevél kibocsátás (speciális, csak a jelzálog hitelintézetek részére rendelkezésre álló forrásgyűjtési lehetőség); Bankhitel felvétele (hosszú és rövid lejáratú hitelek, kölcsönök). Vállalati bankkapcsolatok: 34

Folyószámlavezetés mint a legfontosabb kapcsolattartó marketing eszköz Pénzforgalmi megbízások mint a folyószámla vezetéshez szorosan kapcsolódó pénzügyi tevékenység Hitelfelvétel „A bankhitelek előnyei a kötvénykibocsátással szemben: rugalmasabb lehet, jobban a felek igényeihez igazítható; felesleges a bonyolult és esetleg hosszadalmas értékpapír kibocsátási procedúra; nem szükséges betartani az értékpapír-kibocsátás jogi és információnyújtási kötelezettségeit; az értékpapír-kibocsátás kimenetele, a piacon ténylegesen elkelt mennyiség sokszor csak túl későn dől el, míg a bankhitel lehetőségére, összegszerűségére gyors választ kaphatunk. A bankhitel hátrányai: A hitelnyújtó sokszor speciális kikötéseket, fedezeteket igényel, ami ellentétes a részvényesek vagy a többi hitelnyújtó érdekeivel. A hitelnyújtó speciális helyzete gyakran többlet beleszólási jogot biztosít is neki; A tőkeközvetítő jelentős marzsot kér a hitelezett összegért. A hitelfelvevő tehát jóval magasabb hozamért tud hitelt felvenni, mintha közvetlenül kötvénykibocsátással lépne a tőkepiacra. Amúgy az értékpapír kibocsátás járulékos költségei sokszor meghaladják a hitelfelvét plusz kamatait. Általában kis összegű forrásbevonásnál inkább megéri a bankhitelek pluszkamatát fizetni, mert a kis értékösszeg miatt az értékpapír kibocsátás fix költsége relatíve túl nagy teher; A hitelfelvevőnek hitelkérelmet kell benyújtania, amelynek összeállítása szintén hosszadalmas feladat, és sokszor olyan információkat is közölni kell benne, amelyet az igénylő egy nyilvános tájékoztatóban nem tenne. Fazakas Gergely: Vállalati pénzügyek (Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola 1998

Hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelintézet kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére. Pénzkölcsön-nyújtás: a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy a nélkül – köteles visszafizetni; 35

a követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy a nélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetirozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi; minden olyan megállapodás, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet. A hitel és pénzkölcsön nyújtására irányuló pénzügyi szolgáltatási tevékenység a hitelképesség vizsgálatával a hitel és kölcsönszerzések előkészítésével, a folyósított kölcsönök nyilvántartásával, figyelemmel-kísérésével, ellenőrzésével, a behajtással kapcsolatos intézkedéseket is magában foglalja. Bármilyen hitelről legyen is szó, alapelvnek tekinthető, hogy az alábbi négy kérdésre adott válasz ismerete nélkül szó sem lehet hitelezésről. Ezek a következők: Milyen összegről van szó? Mi a kölcsönkérelem célja? Milyen időtartamra szól a kölcsön és milyen törlesztési módszerrel kívánja azt a kölcsönbevevő visszafizetni? Mi a visszafizetés forrása? A bankhitelek csoportosítása a) Az igénybevevő státusza szerint Vállalkozói hitel. Az ilyen típusú hitel-igénybevevőknek közös jellemzője, hogy éves tevékenységüket és annak eredményességét a Számviteli törvény előírásainak megfelelő szinten kötelesek nyilvántartani (kettős vagy egyszeres könyvvezetés) és arról éves beszámolót (éves beszámoló, egyszerűsített beszámoló vagy egyszerűsített mérleg) készíteni, azaz az adós minősítésének viszonylag objektív alapja áll a bankok rendelkezésére. Lakossági hitel. A lakossági hitelek közé azokat a hiteleket számítjuk, amelyek igénybevevője a lakosság, más néven az ún. természetes személy, vagyis azok a magánszemélyek, amelyek nem tartoznak a kisvállalkozók közé. Ennek a körnek közös jellemzője, hogy háztartásának tevékenységéről semmilyen nyilvántartást nem köteles vezetni, az adósminősítéshez maximum az éves adóbevallás, a közüzemi fizetések állapota, illetve a folyószámla-történet adhat támpontot. Egyéb irányok. Ebbe a körbe tartoznak a Számviteli tv. szerinti részletezésben a költségvetés alapján gazdálkodók szervek mint központi költségvetési szerv, helyi önkormányzati költségvetési szerv stb., valamint az ún. egyéb szervezetek mint vízi-közmű társulat, közhasznú társaság, befektetési alapok stb. b) A hitelezés pénzneme szerint 36

Forinthitel, azaz forintban denominált hitel. Devizahitel, ami azt jelenti, hogy a tőketörlesztést és a kamatfizetést devizanemben számolják ki. A visszafizetés ettől függetlenül forintban történik, de a visszafizetés összege az árfolyam függvényében változó, növekedhet, de csökkenhet is a kölcsönszerződésben rögzített induló árfolyamhoz képest. c) A hitelek fedezettsége szerint Attól függően, hogy a hitel visszafizetését – közvetett forrásként – biztosítja-e fedezet (ingatlan, vagyoni jog, nagy értékű gép vagy berendezés, vagyoni értékű jog, árbevétel-engedmény stb.) vagy nem, beszélhetünk: fedezett vagy; fedezetlen, ún. bianco hitelekről. d) A hitelek futamideje vagy lejárata szerint A hitelek futamideje alatt azt az időtartamot értjük, amely az engedélyezett hitel első részletének igénybevételétől a kölcsönszerződésben meghatározott teljes visszafizetési időpontig terjed. Rövid lejáratú (éven belüli) hitel. A rövid lejáratú hitelek közé – Magyarországon – az éven belül lejáró, azaz a 365 napot meg nem haladó lejáratú hiteleket soroljuk. Középlejáratú (éven túli) hitel. Közép lejáratúnak azokat a hiteleket tekintjük, amelyek lejárata az igénybevételtől számítva maximum 5 évig terjednek, de az egy évet mindenképpen meghaladják. Hosszú lejáratú (éven túli) hitel. A hosszú lejáratú hitelek futamideje általánosságban 5-10 év közé esik. e) A hitel megtérülése szerint Árbevételből megtérülő hitelek, ezek jellemzően éven belüli hitelek. A pénzvisszafizetés történhet a vevőkövetelés kiegyenlítése révén, a készpénzes készlet-értékesítéséből, a forgatási vagy befektetési célú értékpapírok eladásából, illetve a tárgyi eszközök eladásából. Jövedelemből vagy tőkeemelés segítségével megtérülő hitelek, ezek zömmel éven túli hitelek. A pénzvisszafizetés forrása a mérleg szerinti eredmény, az amortizáció, tőkeemelés. Egyéb forrásból megtérülő hitelek. A pénzvisszafizetés lehetséges módozatai: kereskedelmi hitel igénybevétele (váltóhasználat), kölcsönfelvétel más banktól, forgatási vagy befektetési célú értékpapírral folytatott határidős ügyletek bekapcsolásával, kötvénykibocsátásból szerzett forrásból. f) A hitel folyósítása alapján Hitelszámlán nyilvántartott, eseti megbízással alapján folyósított hitelek. 37

Automatikus igénybevétellel működő hitel – folyószámlahitel. A folyószámlahitel speciális helyet foglal el a banktermékek között főleg azért, mert tulajdonképpen inkább betét-, mint hiteljellegű. Lényegi követelmény, hogy az ügyfél rendelkezzen az adott banknál pénzforgalmi számlával. A folyószámlahitel lényegében egy keretösszegben meghatározott lehetőség arra, hogy a folyószámla-tulajdonos a keret erejéig automatikusan, minden előre történő bejelentés nélkül „túlkölthessen”. A folyószámla-hitelkeretet a bankok általában egy éves lejárattal nyújtják, amely kifogástalan „használat” esetén újabb egy évre meghosszabbítható. Folyószámlahitel felvételi lehetőséget a bankok csak legjobb ügyfeleiknek biztosítanak. Annak ellenére, hogy a folyószámlahitel kamatlába egyáltalán nem a legkedvezőbb a bankok által kínált hiteltermékek kamatmértékeihez képest, használata – a költségigényesség szempontjából – mégis optimális megoldást jelent az ügyfeleknek. g) A hitel igénybevételének módja szerint A rulírozó hitel azt jelenti, hogy a rendelkezésre tartási időn belül és az engedélyezett teljes hitelkeret erejéig az ügyfél annyiszor veheti igénybe és fizetheti vissza a hitelt, ahányszor akarja. Természetesen a hitelkeret nem léphető túl, a rulírozási lehetőség csak azon belül érvényesíthető. A nem rulírozó hitel csak egyszer vehető igénybe, és a törlesztést követően már nem áll újra az ügyfél rendelkezésére. h) A hitel (és kamatainak) visszafizetése szerint Egyenlő részletekben történő, ún. annuitásos visszafizetési mód. Főleg a lakossági hitelezésnél használt olyan visszafizetési módozat, amikor – általában havonta – azonos részletekkel törleszt az ügyfél, azaz egy részletben egyszerre fizet egy tőketörlesztési és egy kamatrészletet. Az annuitásos adósságszolgálatra jellemző, hogy a visszafizetési időszak előre haladtával a végig azonos részleteken belül megváltozik a tőke- és a kamathányad súlya: nagyobb lesz a tőketörlesztési hányad és kisebb a fizetendő kamat összege. Egyenlő tőketörlesztés. A hitel és kamatainak visszafizetése változó részletekben történik, hiszen a tőketörlesztés összege mindig ugyanaz, a felszámított és fizetendő kamat, pedig a tőkecsökkenésnek megfelelően egyre csökkenő összegekben jelenik meg. A futamidő végén egyösszegű törlesztés (bullet hitel). Ezt a törlesztési módot használják gyakran az olyan lakossági hiteleknél, ahol pl. a hitel fedezetét az ügyfélnek a kapott hitel összegével megegyező ún. „eléréses” életbiztosítása jelenti. Ilyen esetben a futamidő alatt csak kamatfizetés történik, amelynek összege – fix kamatozás esetén – végig változatlan. A futamidő vége felé pár nagyobb törlesztő rész (ballon hitel). Ilyenkor a kamatfizetés összege az első törlesztés belépéséig – fix kamatozást feltételezve – változatlan. A szerződésben előre meghatározott ütemezésű tőketörlesztéssel. A kamatfizetés összege ennek megfelelően változó összegű. Főként a vállalkozói hitelezésnél használatos törlesztési mód. Törlesztés moratóriummal. Néhány év türelmi idő, ún. moratórium elteltét követően a szerződésben előre meghatározott ütemezésű tőketörlesztés. Főként a vállalkozói, azon belül is a beruházási hitelezésnél használatos törlesztési mód. Az első törlesztésig a kamatfizetés 38

összege – fix kamatozást feltételezve – változatlan. i) A hitel kamatozása szerint Fix kamatozású hitel. Fix kamatozásúnak tekintjük azt a hitelt, amelynél a kölcsönszerződésben előre pontosan megállapítják a tőketartozást terhelő kamat mértékét. Ez történhet a hitel futamidejének teljes tartamára, de történhet akár a kamat elszámolási időtartamokra külön-külön meghatározva is. Változó kamatozású hitel. A változó kamatozású hitelt általában a hosszabb lejáratú vagy a gazdaságilag kevésbé stabil környezetben működő bankok alkalmazzák. Lényege az, hogy mind a hitelező, mind az adós számára biztosítani kell, hogy a kölcsön kamatozása egy olyan ún. fixinghez legyen kapcsolva, amelynek tényleges változása mindkét fél által követhető. Ilyen fixingnek választható pl. a LIBOR vagy a BUBOR. A kamatláb mértéke mindig csak a fixing változását követő kamatperiódus kezdetétől változhat meg. Változtatható kamatláb melletti hitel. A változtatható kamatmérték nem azt jelenti, hogy a bank részéről minden alapos indok nélkül bármikor változtatható lenne egy hitel kamatlábának mértéke. Általában a pénzpiaci tartós változások szolgálnak alapul a változtatható kamatláb növeléséhez vagy csökkentéséhez. A lényeg az, hogy nem követhető pontosan a változtatás iránya és mértéke, hiszen nincs fixing, amelyhez igazodni lehetne. Ugyanakkor a változtatás mértékének feltétlenül alaposan indokolhatónak kell lennie, ellenkező esetben a szerződést az ügyfél megtámadhatja. Leszámítolási (diszkont) hitel. Ez a típusú hitel nem kamatozó, hiszen lényege az, hogy a hitelösszeg folyósításakor már eleve – a hitel futamidejére előre kiszámítható kamat összegével – kisebb összeget bocsátanak az ügyfél rendelkezésére. j) A hitelezés célja szerint A hitelezés célja szerinti csoportosításnál külön kell beszélnünk a vállalkozói hitelekről és a lakossági kölcsönökről, hiszen a hitelcélok a két csoportban erősen eltérnek egymástól. Vállalkozói hitelek: A vállalkozói hitelek hitelezési cél- és időtartam szerinti csoportosítása átfedéseket tartalmaz. Míg – általánosságban – a forgóeszközhitelek zömmel rövid-, illetve közép lejáratúak, addig a fejlesztési hitelek közé tartozó forgóeszközhitelek legalább közép lejáratúak, a beruházási hitelek, pedig rövid-, közép- és hosszú lejáratúak egyaránt lehetnek. A rövid lejáratú beruházási hitel tipikus esete az ún. amortizáció megelőlegezési hitel.

(nagyobb mérethez lásd: ábrajegyzék, 3. ábra) 39

Az éven belüli és éven túli hitelek közös része, a tartós forgóeszköz növekményt, illetve a tartós forráshiányt finanszírozó hitelek Kattintson a képre a nagyításhoz! Forgóeszközhitelek A Számviteli törvény szerint az eszközöket rendeltetésük, használatuk alapján kell a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök közé sorolni. A forgóeszközök csoportjába a készleteket, a követeléseket, az értékpapírokat és a pénzeszközöket kell besorolni. A készletek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetve szolgáló olyan eszközök, amelyek rendszerint egyetlen tevékenységi folyamatban vesznek részt és a tevékenység folyamán eredeti megjelenési formájukat elveszítik, illetve a tevékenység során változatlan állapotban maradnak. A követelések – amelyek ugyancsak a forgóeszközök részét képezik – azok a különféle szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerződésekből jogszerűen eredő, pénzformában kifejezett fizetési igények, amelyek a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás-teljesítéshez, kölcsönnyújtáshoz, előlegfizetéshez, veszteségtérítéshez, jegyzett, de be nem fizetett tőkéhez kapcsolódnak. A forgóeszközhitelek az előzőekben felsorolt forgóeszközök növekményének, vagy a források hiányának átmeneti vagy hosszabb távú finanszírozására szolgálnak. Általában éven belüli hitelként működik a folyószámlahitel, amelyet a bankok az első osztályú ügyfelek számára engedélyeznek, és amelynél a hitelezés célját nem kell külön megjelölni. Az esetek többségében az automatikusan működő hitelfelvételnek átmeneti likviditáshiány az oka, amely mind a forgóeszköz gazdálkodás során, mind a beruházások pillanatnyi finanszírozása terén jelentkezhet. Fejlesztési hitelek Fejlesztési hitel alatt a beruházási-, illetve az ehhez kapcsolódó forgóeszköz-hiteleket értjük. Beruházási hitellel a Számviteli törvény szerinti befektetett eszközöket finanszírozzuk, amelyeknek az a rendeltetése, hogy a vállalkozási tevékenységet tartósan legalább egy éven túl szolgálják. A befektetett eszközök csoportjába az immateriális javakat, a tárgyi eszközöket, a befektetett pénzügyi eszközöket kell besorolni. A beruházási hitelek közé soroljuk a beruházási célhitelt, amely kiemelt célra irányul, illetve a nem cél jellegű beruházási hitelt, ahol a cél a tárgyi eszközök állományának a globális növelése vagy a képződő források megelőlegezése. Lakossági kölcsönök: A fogyasztási kölcsön, valamint a lakás, illetőleg üdülő vagy egyéb ingatlan vásárlására, építésére, felújítására bővítésére, korszerűsítésére, továbbá közműfejlesztésre a természetes személy által igénybe vehető kölcsön tartoznak ebbe a körbe. Speciális, mind a vállalatok, mind a lakosság rendelkezésére szolgáló hitelek Ebbe körbe tartoznak az ún. záloghitelek, vagyis amelyek mögött olyan fedezet áll, amely megfelelő biztosítékot jelent a hitelezőnek a teljes tőke és kamat visszafizetésére. Éppen ezért az ilyen típusú hitelek felvételénél adósminősítésre sincsen szükség. Ezek a jelzáloghitelek, valamint a lombardhitelek, utóbbinál a hitel fedezete óvadékként a banknál marad. 40

k) A hitel technikai formája szerint Pénzhitelek. Ide tartoznak a folyószámlahitelek és a hitelszámlán nyilván tartott hitelek függetlenül attól, hogy fedezet nélkül vagy fedezet kikötésével nyújtották azokat. Hitelszerű kihelyezések. Azokat a konstrukciókat soroljuk ide, amelyekre az a jellemző, hogy nem attól az ügyféltől várjuk vissza a hitel törlesztését, akivel a szerződést kötöttük, hanem egy harmadik féltől. Olyan ügyleteket sorolhatunk ide, mint a váltóleszámítolás, a faktoring, a forfetírozás. Kötelezettségvállalások. A kötelezettségvállalás keretében nyújtott hitel azt jelenti, hogy a bank ügyfeléért bankgaranciát, bankkezességet vállalt vagy – jellemzően – a külföldi fizetési forgalomban akkreditívet nyitott részére, amely a későbbiekben, de a szerződés időtartama alatt tényleges hitelnyújtássá alakult át. A kötelezettségvállalás egyrészt tehát a szerződéskötéssel együtt járó azonnali jutalékos bevételt jelentő ügylet, amely azonban bármikor tényleges hitelkapcsolattá alakulhat. Éppen emiatt elengedhetetlen a szerződéses kapcsolatot megelőzően az ügyfél alapos minősítése. l) A hitelezés kockázatának megosztása szerint A hitelkockázat, ami azt jelenti, hogy a tőke vagy a kamat, esetleg egyszerre mindkettő késve vagy egyáltalán nem kerül visszafizetésre, valamint az igényelt összegnek a bank szavatoló tőkéjéhez mért nagyságrendje indokolja, hogy a bankok gyakran nem egyedül, hanem társfinanszírozás keretein belül állnak hitellel az adós rendelkezésére. Ez a konzorciális hitelezés, amelynek két típusát ismerjük: Klubhitelnél a társfinanszírozást a bankok egy előre meghatározott köre végzi. A szindikált hitelezésnél mindig van egy szervező bank, amely nyilvános pályázattal hívja a többi bankot közös hitelkibocsátásra. A vállalkozás hitelszükséglete Egy megfelelő tőkeerővel (jegyzett tőke) indított vállalkozás működését – feltételezve, hogy az irányítás jó kezekben van, a piaci kilátások megfelelőek – egy ideig semmi sem akadályozza. Hamar eljuthat azonban odáig, hogy a további növekedést a forráshiány már akadályozza. Észrevehetjük, hogy a vázolt „fejlődés” első szakasza forgóeszközhitel-szükségletet, míg a második szakasz már egy beruházási hitel-igényt sugallt. a) Forgóeszköz hitel szükséglet A rövid lejáratú pénzszükséglet kimutatása. A folyó termelés finanszírozási szükségletét, azaz a termelés rövid lejáratú hitel igényét, a forgóeszköz befektetés mutatóval lehet kimutatni. Így tulajdonképpen a szükséges rövid lejáratú hitelszükséglet abszolút összegét kaphatjuk meg. A hosszú, de legalábbis éven túli lejáratú pénzszükséglet kimutatása. A hosszú lejáratú hitelszükségletet a nettó forgótőke mutató számításával mutathatjuk ki. A forgóeszköz befektetésként kimutatott hiteligény a tőkeemelésen kívül pótolható rövid- vagy hosszú lejáratú hitelből. A nettó forgótőke címén megjelenő hitelszükséglet már csak tőkeemeléssel vagy hosszú lejáratú hitelfelvétellel rendezhető. 41

b) Beruházási hitel szükséglet Amennyiben konkrétan beruházási célfinanszírozásról, esetleg projektfinanszírozásról van szó, a vállalkozásnak nem elsősorban általános gazdasági működésével kell alátámasztania hitelkérelmét, hanem meg kell indokolnia a beruházás szükségességét, kihasználásával kapcsolatos elképzeléseit, esetleg már meglévő szerződésekkel való alátámasztottságát és főképpen a megtérülést biztosító, a törlesztési évek eredményének bemutatását. Itt kell megemlíteni, hogy a projektfinanszírozás alapjaiban különbözik a beruházások általános finanszírozásától, mivel esetében a megtérülés forrásait magának az új projektnek kell kitermelnie (gyakran időközben szervezetileg is külön válva az anyacégtől), míg a beruházások esetén nemcsak a beruházás eredményessége a döntő, hanem a hitelt kérő vállalkozás hosszú távú eredményes működése a hitel közvetlen fedezete. A hitelezési folyamat menete a bank szempontjából: a hitelkérelem benyújtása; hitelbírálat, azaz adósminősítés és hitelképesség vizsgálat együtt, engedélyezés; szerződéskötés és hitelfolyósítás; a kölcsön felhasználásának és a fizetőképességnek a folyamatos ellenőrzése (monitoring); a kölcsön visszafizetése. A bankhitel nyújtásának egyik legérzékenyebb pontja az adósminősítés és hitelképesség vizsgálat. E kettőt nem is lehet mereven elválasztani egymástól. Az alábbiakban egy képzelt bank által készített, az adósminősítés számszerűsíthető részéhez szükséges scoring táblázatot mutatunk be, amellyel a vállalt kockázatot megjelenítő, ún. adósminősítési osztályokba sorolják a vállalatokat: Kategóriák Előszűrés Pénzügyi elemzés Csoport Limit Pontszám Szempontok Pontszám 1. Tőkeerősség 0-8 0-8 X > = 75 Források összetétele, Kiváló 75 > x > 8 alakulása Jó = 50 6 [1] Rövid- hosszú lejáratú Tőkeerősségi mutató Közepes 50 > x > 4 hitelek Gyenge = 30 0 Eladósodottság x < 30 2. Likviditás 0-8 0-8 X>= 1,5 Készletek, szállítók, vevők Kiváló 8 1,5 > x alakulása, forgási Jó 6 [2] sebesség Likviditási mutató VAGY: Közepes > = 1,25 4 1,25 > x Likviditási problémák Gyenge 0 > = 1,05 Iparági sajátosságok 42

Likviditási gyorsráta[3]

x < 1,05 X>=1 Kiváló 1>x> Jó = 0,8 Közepes 0,8 > x Gyenge > = 0,7 x < 0,7

3. Jövedelmezőség Jövedelmezőség[4]

ÉS

Adósságszolgálat[5]

0-8 X>=8 Kiváló 8>x> Jó =5 Közepes 5 > x > Gyenge =2 x<2 X>= 1,8 vagy Kiváló 0 Jó 1,8 > x Közepes > = 1,5 Gyenge 1,5 > x > = 1,3 x < 1,3

4. Cash flow

Cash flow ráta[6]

X > = 12 Kiváló 12 > x > Jó =8 Közepes 8 > x > Gyenge =5 x<5

ÉS

Értékesítés nettó árbevétele (HUF millió)

Jövedelmezőségi mutatók Költséggazdálkodás Iparági jövedelmezőség

4 3 2 0

8 6 4 0

0-8 Pénzáramok összetétele Kamat fedezettség Tervezett cash-flow

0-6 X > = 25 Kiváló 25 > x > Jó = 20 Közepes 20 > x > Gyenge = 15 x < 15

6. Banki számlaforgalom Számlaforgalmi mutató [8]

4 3 2 0

0-8

0-8

5. Árbevétel-alakulás Árbevétel-változás mértéke[7]

8 6 4 0

6 4 3 0

0-6 Árbevétel alakulása, trendek Export értékesítés alakulása Volumenváltozások

0-12 X > = 80 Kiváló 80 > x > Jó = 50 Közepes 50 > x > Gyenge = 20 x < 20 X>= 401 Kiváló 400 >x Jó Közepes > = 201 Gyenge 200 > x > = 24 x < 24

4 3 2 0

0-12

Az adós éves forgalma, számlaforgalma

8 6 4 0

43

Összes elért objektív mutatókon alapuló pontszám

Max. 50 pont

Max. 50 pont

Az adósminősítés nem számszerűsíthető része az ún. szubjektív értékelés, amelynek során képzelt bankunk az alábbiakat veheti figyelembe: Kategóriák Megítélési szempontok - felsorolásjelleggel Pontszám Tulajdoni hányad Hosszú távú tulajdonosi érdekeltség (osztalékpolitika stb.) 1. Tulajdonosi háttér 0-10 Saját tőke, ebből jegyzett tőke összetétele Cégtörténet Kapcsolt vállalkozások, kereszttulajdonlás Általános stratégia Tervezési rendszer, tervteljesítés figyelése Üzleti terv minősége Költséggazdálkodás, készletgazdálkodás 2. Menedzsment, tervezés, A vezetés színvonala, hierarchia, vezetői stílus, 0-10 információs rendszerek vezetők szakképzettsége, létszám-fluktuáció Az előírt beszámolási kötelezettségeknek eleget tesze, van-e könyvszakértő, jogász Image, goodwill Termékgyártás, szolgáltatás folyamata Produktív beruházások Termékek skálája, életgörbéje, helyettesíthetősége, márkaneve, a termékek iránti kereslet megítélése, szezonalitása, piacképessége stb. Versenytársak száma, együttműködése, tevékenysége Az ár és minőség viszonya, Piaci stratégia a beszerzési és értékesítési piacokon 3. Piaci helyzet, termékek, eszköz-ellátottság, piaci szereplők, piaci tendenciák

Export aránya az összes értékesítésből

0-15

Exporton belül nyugati és keleti irányok aránya Vevők száma, megoszlása, a cég kiszolgáltatottsága, követelések futamideje Határidő túli kintlévőségek megoszlása 30-60 nap, 60-90 nap és 90 nap fölötti bontásban Szállítók száma, megoszlása, a cég 44

kiszolgáltatottsága, kötelezettségek futamideje Határidő túli kötelezettségek megoszlása 30-60 nap, 60-90 nap és 90 nap fölötti bontásban Szerződéses rendelésállomány Készletek, ezen belül elfekvő készletek aránya Általános makrogazdasági helyzet, kihatása az ágazatra Fiskális, monetáris kockázatok 4. Ágazati besorolás, kapcsolat

0-5

Iparági trendek Az ágazat ciklikussága A cég ágazati besorolásán belül a fő tevékenység KHR-ből nyert információk Volt-e fizetési késedelme

5. Banki kapcsolatok

Volt-e sorban állása

0-5

Bankkal való együttműködési készsége Nettó betét- vagy hitelpozíciós-e Az erősségek és a gyengeségek együttes figyelembevétele, 6. Egyéb (a teljes értékelés és a jövőkép függvényében plusz pontszám adható [9]

a vállalkozás általános pénzügyi helyzetének megítélése,

0 vagy 5

a céggel való közvetlen ismeretségből eredő átlátás Összes elért szubjektív Max. 50 pont értékelésen alapuló pontszám

Max. 50 pont

A számszerűsíthető, valamint a szubjektív értékelések összevonásának eredményeképpen legalább három adósminősítési osztályba kell csoportosítani a vállalatokat. Képzelt bankunk négy adósminősítési osztályt alkalmaz: I. adósminősítési osztály

II. adósminő- III. adósminősítési sítési osztály osztály

IV. adósminő sítési 45

osztály Értelmezése Szükséges összes pontszám Biztosítékként megkívánt fedezet %-os mértéke [1]

Kiváló Jó hitelKorlátozott hitelképességű képességű hitelképességű 80-100 65-79 50-64

osztály Nem hitelképes 50 alatt

100-140 %

-

140-160 % 160 % fölött

Megjegyzés: Az I. osztályba csak az az ügyfél kerülhet, amely mind a banknál, mind a más hitelintézetnél fennálló hitelét rendben törleszti. Legjobb esetben is csak a II. osztályba kerülhet – elért pontszámától függetlenül – az az ügyfél, amelynek jövedelmezőségi, cash flow, illetve az árbevétel változási kategóriája közül valamelyik 0 pontszámot kapott, illetve a banknál fennálló hiteleinél, egynél többször fordult elő fizetési késedelem. Legjobb esetben is csak a III. osztályba kerülhet – elért pontszámától függetlenül – az az ügyfél, amelyre a KHR a cég fennálló hiteleinél fizetési késedelmet (30 napot meghaladó késedelem) jelent. illetve ha a tőkeerősség, illetve a likviditás kategóriái közül valamelyik 0 pontszámot kapott. Kizárólag csak a IV. osztályba kerülhet – elért pontszámától függetlenül – az az ügyfél, amelynek valamely banknál lévő kintlévőségének minősítése rossz vagy kétes minősítésű, a KHR a cégnél lejárt vagy kényszer-lejárt szerződést tart nyilván vagy felszámolási vagy csődeljárás indult ellene. Speciális hitelkonstrukciók: a) Konzorciális hitelezés A konzorciális hitelnyújtás, más néven a több bank által végzett sokszereplős hitelnyújtás alapvetően klubhitel (zártkörű kölcsön) vagy szindikált hitel formájában valósul meg: A sokszereplős hitelezés lényege, hogy több bank adja össze az ügyfél számára szükséges teljes hitelösszeget, megosztva ezzel egymás között a hitelezési kockázatot. A legfontosabb pozíciót kétségtelenül az a hitelintézet foglalja el, amely szervezőként foglalkozik a közös ügylettel. Ő az, akit a hitelfelvevő bíz meg a konzorcium kialakításával (nyílt szindikálás), vagy a hitelfelvevő tudta nélkül osztja meg a hitelt és ezzel együtt a kockázatot (rejtett szindikálás). A hitelfelvevő oldaláról is előnyös a sokszereplős hitelnyújtás, hiszen így több bank között oszlik meg a hitelösszeg, így a hitelfelvevő egyes bankokkal szemben fennálló hitelmutatója kedvezőbb. Nagy előny, hogy továbbra is csak egyetlen bankkal kell szerződést kötni és tárgyalni, a szindikált hitel szervezőjével. b) Corporate finance Az ún. corporate finance szolgáltatás keretében ma már a bankok testre szabott finanszírozási tanácsokkal tudják ellátni a vállalatokat azok tőkehelyzete, meglévő finanszírozási struktúrájának ismeretében. Ezek alapján strukturált finanszírozást kínálnak a bankok a vállalatnak, amelyet meg is szerveznek a részére. 46

c) Projektfinanszírozás A projektfinanszírozás a beruházási hitelek részhalmazaként fogható fel. A projekt a vállalat folyó tevékenységétől elkülönül, és egyik legfontosabb jellemzője, hogy a hitel természetes fedezetének a projekt rendeltetésszerű működtetéséből származó folyamatos árbevétel számít. Éppen emiatt a projektfinanszírozás eltér a hagyományos vállalatfinanszírozástól. A beruházási hitelbírálattól eltérően a hitelfelvevőnek elsősorban nem a múltját, hanem a jövőjét kell vizsgálni. Itt is van adósminősítés, de ez inkább eltolódik az ügylet, azaz a projekt minősítése felé. A hangsúly a projekt költség- és árbevételi oldalára, azaz a cash flow-jára kerül, hiszen ez lesz a visszafizetés forrása. A projektfinanszírozás során alkalmazott banki finanszírozó lehetőségek: Junior hitel – olyan alárendelt hitel, amely kizárólag a senior hitel, valamint minden, az állam felé történő adó-, járulék- és illetékfizetési kötelezettség megfizetése után fizethető vissza. Senior hitel – a kielégítési rangsorban az első helyen álló hitel, amelynek minden más hitel- és tőke visszafizetés alá van rendelve. Projektfinanszírozás esetén a bankhitel senior hitelnek minősül. Strukturált finanszírozás – olyan banki finanszírozás, amelynek során az adott ügylet sajátosságait figyelembe véve alakít ki a bank személyre szabott hitelt. ÁFA előfinanszírozás – a projekt beruházási szakaszában, átmeneti jellegű likviditási problémák áthidalására nyújtott hitel. Szindikált hitel. Erről már esett szó. d) Lízingügyletek A lízing olyan ügylettípus, amelyben egyszerre találhatjuk meg a bérlet, vagy a kölcsön és az adásvétel elemeit. Leegyszerűsítve a lízing a beruházás egy sajátos módja, amelynek során a lízingbeadó szerződés alapján – lízingdíj fizetés mellett – a lízingbe vevő rendelkezésére bocsát tárgyi eszközöket. A tulajdon továbbra is a lízingbeadóé, de az eszközzel járó kötelezettségek és hasznok a lízingbe vevőt illetik. A bruttó lízingdíj valójában a szerződés teljes vételárát jelenti. Beletartozik az induló lízingdíj, az azt követő – havi vagy negyedéves ütemezésben fizetett – lízingdíjak, és az általános forgalmi adó. A nettó lízingdíj a bruttó összeg áfával csökkentett értéke. Egy ajánlatot mindig a bruttó lízingdíj alapján kell megítélni. A finanszírozó összeg a lízingtárgy vételárából az a hányad, amely a nettó vételár és az induláskor befizetett összeg különbsége. Fajtái: A pénzügyi lízing az a tevékenység, amelynek során – három oldalú jogviszony keretében – a szállítótól a lízingbeadó megvásárolja a lízingbe vevő által igényelt eszközöket, és a lízingbe vevő használatába adja. A felek szerződéskötéskor rögzítik, hogy a lízing tárgyát képező 47

eszközök a futamidő végén(meghatározott összeg ellenében) átruházzák a lízingbe vevőre vagy az általa megjelölt cégre. A használatba adással a lízingbevevő: viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot; a hasznok szedésére jogosulttá válik; viseli a közvetlen terheket (ideértve a fenntartási és amortizációs költségeket is); jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él e jogával, a lízing tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe. Az operatív lízingnél a lízingbe vevő nem szándékozik a bérelt eszközök felett tulajdonjogot szerezni. A szerződés időtartama általában rövidebb, mint a lízingtárgyak amortizációs ideje, de – ellentétben a bérlettel – a bérbe adott eszközzel kapcsolatos kárveszélyt nem egyedül a bérbeadó viseli. Az operatív lízinget inkább a fejlett gazdasággal rendelkező országokban alkalmazzák, ahol az eszközök erkölcsi avulása olyan gyors, hogy pár évi használat után azokat már érdemes újra cserélni. e) Külkereskedelem-finanszírozás A külkereskedelem finanszírozását szívesen látják el a bankok. Ennek két oka is van: a bankkölcsön mögött tényleges külkereskedelmi ügylet áll, ami egyben a visszafizetés biztosítéka is lehet; másrészt a hitelek zömmel rövid lejáratúak, azaz legalább az időbeliségből adódó kockázat szempontjából kedvezőek a hitelező számára. Főbb típusai: Az export előfinanszírozás olyan konstrukció, amely az eladót általában a szerződéskötéstől az exportárbevétel befolyásáig finanszírozza meg függetlenül a fizetési módtól. A törlesztés általában az export ellenértékéből történik. A bank nem köti ki a fizetési módot, de nagyobb biztonságot ad számára, ha pl. bankgaranciával megerősített akkreditívet vagy váltóval fedezett követelést finanszíroz. Tipikusan rulírozó jellegű, azaz a futamidő alatt, a visszafizetéstől függően többször igénybe vehető hitel. Az export utófinanszírozás a kiszállítástól az exportárbevétel befolyásáig finanszíroz. Az exportokmányok és követelések leszámítolása, megelőlegezése visszkeresettel vagy anélkül mindig valamilyen határidős követelés diszkontáron való megvásárlását jelenti. Az exportőr rövid lejáratú finanszírozását jelenti oly módon, hogy tőle a bank a birtokában lévő exportokmányokat megvásárolja, és így helyette ő lép az ügyletbe hitelezőként. A negociálás (más néven megelőlegezés) a nem határidős export akkreditívek és inkasszók finanszírozási módja, amelyben a bank az okmányokat az exportőrnek a befolyásig 48

megelőlegezi. A faktorálás a bankári biztosítékkal nem fedezett, kereskedelmi számlákba foglalt pénzkövetelésre szóló jogosultság engedményezését, egyszerűbben követelés-vásárlást jelent. Nem kizárólag exporthoz kapcsolódó ügylet. A faktoring ügylet lényege, hogy a faktorcég meghatározott összeg fejében megszerzi a másik szerződő féltől annak harmadik személlyel szembeni követelését, minősíti azt, vállalja a nemfizetés kockázatát, a nyilvántartás, valamint a követelés érvényesítését. Általában olyan szervezetek végzik ezt a tevékenységet, amelyek valamely hitelintézet megbízásából járnak el. Faktorálás-nál a faktorcég maximum az adós gazdálkodásból eredő kockázatát ismeri el. A faktorálás mind a szállító, mind a vevő számára előnyös. A szállítónak biztos forrást jelent a faktorcég közbelépése, tervezhetővé válnak az árbevételei. A vevőnek is előnyös, mert a szállítója fizetési haladékot tud nyújtani számára. A forfetírozás olyan közép- és hosszú lejáratú, kifejezetten exporthoz kapcsolódó finanszírozási forma, ahol az exportőr hiteleladásból fakadó, általában váltókkal fedezett követeléseit diszkonton eladja a forfetőrnek, aki lemond visszkereseti jogáról. A forfetírozás valójában követelésmegvásárlás, mivel a forfetőr visszkereset nélkül finanszírozza meg az eladót, így ezzel a követelésből eredő összes kockázatot átvállalja. Hátránya, hogy nagyon drága, ezért csak jól jövedelmező üzleteket érdemes vele finanszírozni. Az import utófinanszírozás egyedi, nagy összegű import akkreditívek utófinanszírozását jelenti, azaz okmánybenyújtáskor a bank fizet, a kifizetés az importőrt később terheli. f) Cash pooling Amennyiben egy anyavállalat és leányvállalatai, illetve egymással egyéb viszonyban álló vállalatok egymással cash-pooling szerződést kötnek, azaz kötelezettségeik teljesítésénél felhasználhatják egymás folyószámla-egyenlegeit, akkor nem a bank nyújt folyószámlahitelt az egyes cégeknek, hanem az érintett cégek egymás „folyószámla-túllépéseit” finanszírozzák. A cash poolingban részt vevő egyes vállalatok folyószámlái mínuszba mehetnek addig a mértékig, amíg a cash-pooling szerződésben részt vevő további cégek folyószámláján pozitív az egyenleg. Ilyenkor a banknak az a szerep jut, hogy képesnek kell lennie az egyes szerződő felek pénzforgalmi számláit külön-külön, de vállalati szinten mégis egységesen kezelni. g) Kisvállalkozások finanszírozása A vállalati hitelezésnek ez a szegmense a bank számára különleges jelentőséggel bír. Ezek az ügyfelek általában nem vagy csak igen rövid vállalkozói múlttal rendelkeznek, pénzügyi tapasztalatuk csekély. Termékkörük lehet, hogy perspektivikus, de ezzel együtt jár az alultőkésítettség, a rosszul kialakított finanszírozási szerkezet, az állandósuló likviditási nehézségek. Piaci részesedésük általában nem számottevő, a minden gazdálkodó szervezetre érvényes szabályozási kockázatra igen érzékenyek. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy éves beszámolójuk gyakran nem mutat valós képet, a múltbeli adatokat felhasználó klasszikus adósminősítésre, hitelképesség vizsgálatra alkalmatlanok. Mit tehet a bank? Bővíteni akarja ügyfélkörét, hiszen a nagyvállalatokat már csak nagy áldozatok árán lehetne ügyfélnek elcsábítani. 49

Éppen az előző ok miatt a kisvállalkozói adósminősítési rendszert úgy próbálja alakítani, hogy a számszerűsíthető adatelemzéssel szemben a szubjektív tényezőkre helyezi inkább a hangsúlyt, így nagyobb súlyt ad a tulajdonosi kockázat, a vállalati vezető réteg minőségének a vizsgálata. Tudomásul véve, hogy a kisvállalkozások piaci részesedése még általában nem meghatározó, jelentős hangsúlyt kell, hogy kapjanak az adósminősítésnél az ágazati elemzések, a piacelemzések, a vállalatvezetés pénzügyi színvonalának, a bankkapcsolatoknak a megítélése. A kisvállalkozói hitelezésnél a fedezetek biztosításának még nagyobb a szerepe. A bankok többsége azt is igényli, hogy a vállalkozó a magánvagyonát vagy annak egy részét is ajánlja fel a cég hitelének fedezetére. Végül, de nem utolsósorban alkalmazni kell a többféle hitelgarancia szolgáltatást, valamint a kormányzat által biztosított, kedvezményes garanciális háttért jelentő hitelkonstrukciókat is. A kisvállalkozói hitelezésben a hitelezési monitoringnak rendkívül fontos szerepe van. [1] Tőkeerősség = saját tőke / összes forrás %) [2] Likviditási mutató = (összes forgóeszköz-határidőn túli követelések, elfekvő készletek)/rövidlejáratú kötelezettségek [3] Likviditási gyorsráta = (összes forgóeszköz- határidőn túli követelések-készletek)/rövidlejáratú kötelezettségek [4] Jövedelmezőség = adózás előtti eredmény/értékesítés nettó árbevétele (Szerző fogalom meghatározása) % [5] Adósságszolgálat = (adózott eredmény + éves amortizáció)/hosszúlejáratú kötelezettségek adott évben esedékes törlesztő részlete [6] Cash flow ráta = (adózott eredmény + éves amortizáció)/értékesítés nettó árbevétele % [7] Árbevétel változás mértéke = tárgyidőszak értékesítés nettó árbevétele/bázisidőszak értékesítés nettó árbevétele % [8] Számlaforgalmi mutató = Éves Tartozik számlaforgalom a banknál (Éves nettó árbevétel %) [9] Az összegezés az erősségek és gyengeségek összefoglalásán túl, tekintettel a jövőbeni lehetőségekre, ad egy plusz 5 pontos emelési lehetőséget, amelyet nem kötelező kihasználni. [10] A bank által vállalt összes kötelezettség (azaz az engedélyezett hitelösszeg és a kamatvonzat teljes összege) legalább a két meghatározott százalékos érték között kell, hogy fedezettel rendelkezzen. Pl. egy I. osztályú adósnak, a számára 1 éves időtartamra engedélyezett 10 millió Ft hitel után 100-150%-ban kell fedezetet biztosítani, azaz 10 és15 millió közötti értékben,, az engedélyezéstől függően.

Összefoglaló kérdések 1. Melyek a vállalat külső finanszírozásának lehetőségei? 2. Mit jelent a rulírozó hitel? 3. Hogyan működik a változó kamatláb? 4. Mit jelent és milyen fajtái vannak a konzorciális hitelnek? 5. Melyek a hitelezési folyamat lépései? 6. Milyen típusú hitelt képes kiváltani a pénzügyi lízing? 50

1. fejezet. Önellenőrző feladatok 1. feladat - feleletválasztás Egészítse ki a fenti szöveget az alábbi kifejezésekkel: - kötelezettséget vállal - számlát nyit - hitelt nyújt - pénzátutalást fogad - számára - betétként - annak számláján Egészítse ki a következő mondatot! A pénzteremtés legegyszerűbb változata, amikor az ügyfél számára a kereskedelmi bank (1)................. és ennek összegét jóváírja (2)..................

2. feladat - feleletválasztás Egészítse ki a fenti szöveget az alábbi kifejezések egyikével: - monetáris bázisnak - szűken vett pénznek - kvázi pénznek - jegybankpénznek Egészítse ki a következő mondatot! A korlátlanul forgalomképes pénzt (1)................. nevezzük. 3. feladat - egyszeres választás Fejezze be a következő mondatot! A modern pénzügyi rendszernek 4 eleme van: Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) 1 monetáris rendszer, adórendszer, fiskális rendszer, pénzügyi ellenőrzési rendszer. ( ) 1 monetáris rendszer, pénzügyi piacok, fiskális rendszer, monitoring rendszer. ( ) 1 monetáris rendszer, pénzpiacok, fiskális rendszer, pénzügyi ellenőrzési rendszer. ( ) 1 monetáris rendszer, pénzügyi piacok, fiskális rendszer, pénzügyi ellenőrzési rendszer. 4. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mi mutatja egy ország külső pénzügyi egyensúlyát? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) a reál GDP növekménye ( ) a nemzetközi fizetési mérleg pozíciója ( ) a nominális GDP növekménye ( ) az államháztartás hiánya 5. feladat - egyszeres választás 51

Adja meg a megfelelő választ! Mi tartozik a pénzügyi instrumentumok közé? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) különböző pénzügyi elkötelezettségek ( ) különböző tartozások és kötelezettségek ( ) különböző pénzek és pénzre szóló követelések ( ) különböző jövőbeni pénzt jelentő kötelezettségvállalások Megoldókulcs 1. (1) - hitelt nyújt feladat: (2) - annak számláján 2. (1) - szűken vett pénznek feladat: 3. 1 monetáris rendszer, pénzügyi piacok, fiskális rendszer, pénzügyi ellenőrzési feladat: rendszer. 4. a nemzetközi fizetési mérleg pozíciója feladat: 5. különböző pénzek és pénzre szóló követelések feladat:

2. fejezet. Önellenőrző feladatok 1. feladat - feleletválasztás Egészítse ki a fenti szöveget az alábbi kifejezések egyikével: - különböző devizanemű pénzek cserélnek gazdát. - különböző időpontbeli pénzek cserélnek gazdát. - homogén pénzek cserélnek gazdát. - megtakarítások és befektetések cserélnek gazdát. Egészítse ki a következő mondatot! A pénzügyi piacokon (1)................. 2. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mit jelent az eszköztranszformáció? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A pénzügyi közvetítők az egyik befektetési formát alakítják át egy másikká. ( ) A pénzügyi közvetítők saját mérlegükön belül alakítanak át egyfajta pénzügyi eszközt egy másfajta pénzügyi eszközzé. ( ) A pénzügyi közvetítők betéteket alakítanak át hitelekké. ( ) A pénzügyi közvetítők számlaműveleteket végeznek. 3. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mit jelent a befektetési banki funkció? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) Hosszú távon kockázati tőkebefektetést folytatnak. ( ) Hosszú lejáratú forrásokat közvetítenek a hitelnyújtók és a hiteligénylők között. ( ) Hosszú távon értékpapírokba fektetik a betétesek pénzét. ( ) Hosszú lejáratú értékpapírok bocsátanak ki. 4. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Kik tartoznak az elsődleges intézményi befektetők közé? Csak egy helyes válasz lehetséges: 52

( ) Biztosítótársaságok, egészségpénztárak, támogatási alapok. ( ) Biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, decentralizált alapok ( ) Biztosítótársaságok, nyugdíjalapok illetve befektetési alapok és társaságok. ( ) Biztosítótársaságok, segélypénztárak, támogatási alapok. 5. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! A pénzügyi szervezeteken belül melyik szektorba tartoznak a pénzpiaci alapok? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) Egyéb monetáris pénzügyi intézmények ( ) Egyéb pénzügyi közvetítők ( ) Pénzügyi kiegészítő tevékenységet végzők ( ) Biztosítók és nyugdíjpénztárak Megoldókulcs 1. (1) - különböző időpontbeli pénzek cserélnek gazdát. feladat: 2. A pénzügyi közvetítők saját mérlegükön belül alakítanak át egyfajta pénzügyi eszközt egy feladat: másfajta pénzügyi eszközzé. 3. Hosszú lejáratú forrásokat közvetítenek a hitelnyújtók és a hiteligénylők között. feladat: 4. Biztosítótársaságok, nyugdíjalapok illetve befektetési alapok és társaságok. feladat: 5. Egyéb monetáris pénzügyi intézmények feladat:

3. fejezet. Önellenőrző feladatok 1. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mit jelent a közvetlen tőkeáramlás? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A megtakarítás a tőzsdén zajló üzleteken keresztül cserél gazdát. ( ) A megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli pénzével, azaz az ő fizetési ígéretével. ( ) A megtakarítás bank által nyújtott hiteleken keresztül cserél gazdát. ( ) A megtakarítás pénzügyi közvetítőn keresztül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli pénzével, azaz az ő fizetési ígéretével.

2. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! A pénzügyi piacokat a következők alapján csoportosíthatjuk: Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) időbeliség, kibocsátás, a piac elérhetősége, az ügyletek esedékessége és a pénzügyi eszköz jellege alapján ( ) térbeliség, közvetítés, a piac funkciója, az ügyletek időpontja és a pénzügyi eszköz jellege alapján ( ) időbeliség, közvetítés, a piac elérhetősége, az ügyletek esedékessége és a pénzügyi eszköz jellege alapján ( ) időbeliség, kibocsátás, a piac funkciója, az ügyletek esedékessége és a pénzügyi eszköz jellege alapján 53

3. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mi az értékpapír definíciója? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) Az értékpapír a megtakarító-befektető és a finanszírozást igénylő között teremt kapcsolatot. A tőkepiacok alapterméke. ( ) Az értékpapír a megtakarító-befektető és a finanszírozást igénylő között képez közvetlen, összekötő kapcsot. A pénzügyi piacok alapterméke. ( ) Az értékpapír a megtakarító-befektető és a finanszírozást igénylő között teremt kapcsolatot. A pénzügyi piacok alapterméke. ( ) Az értékpapír a megtakarító-befektető és a finanszírozást igénylő között képez közvetlen, összekötő kapcsot. A pénzpiacok alapterméke. 4. feladat - egyszeres választás Melyik állítás igaz? 1. A pénzpiacon rövid lejáratú pénzek forognak, csupán ezek egy része ölt értékpapírformát. 2. A pénzpiac legfontosabb elemei tehát a bankok. Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A 2. állítás igaz, az 1. nem ( ) Az 1. állítás igaz, a 2. nem ( ) Mindkét állítás igaz ( ) Egyik állítás sem igaz 5. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! A tőkepiac főbb eszközei a következők: Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) tőzsdei részvények, kötvények, záloglevelek, hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek ( ) részvények, átváltható kötvények, záloglevelek, hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek ( ) részvények, kötvények, záloglevelek, bankbetétek és bankhitelek ( ) részvények, kötvények, záloglevelek, hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek Megoldókulcs 1. A megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli pénzével, azaz az feladat: ő fizetési ígéretével. 2. időbeliség, kibocsátás, a piac funkciója, az ügyletek esedékessége és a pénzügyi feladat: eszköz jellege alapján 3. Az értékpapír a megtakarító-befektető és a finanszírozást igénylő között képez feladat: közvetlen, összekötő kapcsot. A pénzügyi piacok alapterméke. 4. Mindkét állítás igaz feladat: 5. részvények, kötvények, záloglevelek, hosszú lejáratú bankbetétek és bankhitelek feladat:

4. fejezet. Önellenőrző feladatok 1. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Milyen legfontosabb gazdasági intézkedések tartoznak a gazdaságpolitika körébe? 54

Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A stabil gazdasági növekedés biztosítása, a munkanélküliség EU szinten tartása, alacsony infláció tartása, stabil fizetési mérleg. ( ) A stabil gazdasági növekedés biztosítása, az alacsony munkanélküliség biztosítása, alacsony infláció tartása, a fizetési mérleg deficitjének csökkentése. ( ) A stabil gazdasági növekedés biztosítása, az alacsony munkanélküliség biztosítása, alacsony infláció tartása, stabil fizetési mérleg. ( ) A stabil gazdasági növekedés biztosítása, az alacsony munkanélküliség biztosítása, az inflációkövetés biztosítása, stabil fizetési mérleg. 2. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mit jelent a 8% tőkemegfelelés egy bank mérlegében? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A bank által vállalt minden 100 forint mérlegen kívüli kockázat fedezésére legalább 8 forint saját tőkével kell rendelkezniük. ( ) A bank által vállalt minden 100 forint kockázat fedezésére legalább 8 forint saját tőkével kell rendelkezniük. ( ) A bank által vállalt minden 100 forint kockázat fedezésére legalább 8 forint céltartalékkal kell rendelkezniük. ( ) A bank által vállalt minden 100 forint mérlegen belüli kockázat fedezésére legalább 8 forint saját tőkével kell rendelkezniük. 3. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Hogyan hathat a Bázel II. szerinti érzékenyebb tőkekövetelmény előírás recesszió idején azokra a bankokra, amelyek nem „tartalékoltak ” megfelelően? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A szabályozói tőkekövetelmény növelése érdekében visszafogják hitelezési aktivitásukat és a kockázatosabb ügyfeleknek nem nyújtanak hitelt. ( ) A szabályozói tőkekövetelmény csökkentése érdekében visszafogják hitelezési aktivitásukat és inkább a garanciavállalást erősítik. ( ) A szabályozói tőkekövetelmény csökkentése érdekében visszafogják hitelezési aktivitásukat és a kockázatosabb ügyfeleknek nem nyújtanak hitelt. ( ) A szabályozói tőkekövetelmény megtartása érdekében visszafogják hitelezési aktivitásukat és a kockázatosabb ügyfeleknek nem nyújtanak hitelt. 4. feladat - feleletválasztás Egészítse ki a fenti szöveget az alábbi kifejezésekkel: - pénzügyi piacok - pénzügyi piacok és a pénzügyi intézményrendszer - a pénzügyi intézményrendszer - a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását - a pénzügyi források közvetítését és a fizetési forgalom lebonyolítását - a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását Egészítse ki a következő mondatot! A pénzügyi stabilitás olyan állapot, amelyben a pénzügyi rendszer, azaz a (1)................. kulcsfontosságú, ellenálló a gazdasági sokkokkal szemben és képes zökkenőmentesen ellátni alapvető funkcióit: (2).................. 5. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Melyek az államháztartás fő bevételi forrásai? 55

Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) adók, járadékok, vagyonhasznosítási bevételek, közüzemi vállalatok bevétele, hitel ( ) adók, járulékok, vagyonhasznosítási bevételek, közüzemi vállalatok nyeresége, hitel. ( ) adók, járulékok, vagyonhasznosítási bevételek, közüzemi vállalatok bevétele, hitel ( ) adók, járulékok, vagyonhasznosítási nyereség, közüzemi vállalatok bevétele, hitel Megoldókulcs 1. A stabil gazdasági növekedés biztosítása, az alacsony munkanélküliség biztosítása, feladat: alacsony infláció tartása, stabil fizetési mérleg. 2. A bank által vállalt minden 100 forint kockázat fedezésére legalább 8 forint saját tőkével feladat: kell rendelkezniük. 3. A szabályozói tőkekövetelmény csökkentése érdekében visszafogják hitelezési feladat: aktivitásukat és a kockázatosabb ügyfeleknek nem nyújtanak hitelt. 4. (1) - pénzügyi piacok és a pénzügyi intézményrendszer feladat: (2) - a pénzügyi források közvetítését, a kockázatok kezelését és a fizetési forgalom lebonyolítását 5. adók, járulékok, vagyonhasznosítási bevételek, közüzemi vállalatok nyeresége, hitel. feladat:

5. fejezet. Önellenőrző feladatok 1. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mi az a három korlát, amelynek keretei között kell egy banknak hiteleznie? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A hitelkockázat minimalizálása, a nettó jövedelem maximalizálása és a fizetőképesség megőrzése. ( ) A hitelkockázat minimalizálása, az eredmény maximalizálása és a fizetőképesség megőrzése. ( ) A hitelkockázat minimalizálása, a jövedelem maximalizálása és a fizetőképesség megőrzése. ( ) A hitelkockázat minimalizálása, a nettó kamatbevétel maximalizálása és a fizetőképesség megőrzése. 2. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mi az, amit a kötelező tartalékolással elsősorban akar szabályozni a jegybank? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) a bankrendszer likviditását ( ) a gazdaságban lévő pénzmennyiséget ( ) a gazdaságban lévő pénzkínálatot ( ) a bankrendszer stabilitását 3. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mi tartozik a banki működés alapvető kockázatai közé? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) hitelkockázat, fedezeti kockázat, kamatkockázat, ügyfélkockázat, árfolyamkockázat ( ) hitelkockázat, likviditási kockázat, kamatkockázat, országkockázat, árfolyamkockázat ( ) hitelkockázat, helyettesítési kockázat, likviditási kockázat, ügyfélkockázat, árfolyamkockázat ( ) hitelkockázat, helyettesítési kockázat, ügyfélkockázat, országkockázat, árfolyamkockázat 56

4. feladat - feleletválasztás Egészítse ki a fenti szöveget az alábbi kifejezésekkel: - igaz - hamis Melyik állítás igaz? a) Nagykockázat vállalásának minősül az a kockázatvállalás, amikor egy ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága a hitelintézet szavatoló tőkéjének 10 százalékát meghaladja. (1)................. b) Nagykockázat vállalásának minősül az a kockázatvállalás, amikor egy ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága a hitelintézet szavatoló tőkéjének 5 százalékát meghaladja. (2)................. c) Nagykockázat vállalásának minősül az a kockázatvállalás, amikor egy ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága a hitelintézet szavatoló tőkéjének 15 százalékát meghaladja. (3)................. d) Nagykockázat vállalásának minősül az a kockázatvállalás, amikor egy ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága a hitelintézet szavatoló tőkéjének 10,5 százalékát meghaladja. (4)................. 5. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mit takar a szolvencia fogalma? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) likviditási képességet ( ) rövidtávú fizetőképességet ( ) hosszú távú fizetőképességet ( ) fizetőképességet Megoldókulcs 1. A hitelkockázat minimalizálása, a nettó kamatbevétel maximalizálása és a feladat: fizetőképesség megőrzése. 2. a gazdaságban lévő pénzmennyiséget feladat: 3. hitelkockázat, likviditási kockázat, kamatkockázat, országkockázat, árfolyamkockázat feladat: 4. (1) - igaz feladat: (2) - hamis (3) - hamis (4) - hamis 5. hosszú távú fizetőképességet feladat:

6. fejezet. Önellenőrző feladatok 1. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mit értünk rulírozás alatt? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A rulírozás azt jelenti, hogy a rendelkezésre tartási időn belül és az engedélyezett teljes hitelkeret erejéig a hitel annyiszor vehető igénybe, ahányszor az ügyfél akarja. ( ) A rulírozás azt jelenti, hogy a rendelkezésre tartási időn belül és az engedélyezett teljes 57

hitelkeret erejéig a hitel annyiszor vehető igénybe és fizethető vissza, ahányszor az ügyfél akarja. ( ) A rulírozás azt jelenti, hogy az engedélyezett teljes hitelkeret erejéig a hitel annyiszor vehető igénybe és fizethető vissza, ahányszor az ügyfél akarja. ( ) A rulírozás azt jelenti, hogy a rendelkezésre tartási időn belül a hitel annyiszor vehető igénybe és fizethető vissza, ahányszor az ügyfél akarja. 2. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Mit jelent, ha egy hitelt változó kamatozással nyújtanak? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) Mind a hitelező, mind az adós számára objektív megoldást jelent, hogy a kölcsön kamatozása egy olyan belföldi kamatlábhoz van kapcsolva, amelynek tényleges változása mindkét fél által követhető, de általuk közvetlenül nem befolyásolható. ( ) Mind a hitelező, mind az adós számára szubjektív megoldást jelent, hogy a kölcsön kamatozása egy olyan belföldi kamatlábhoz van kapcsolva, amelynek tényleges változása mindkét fél által követhető, de általuk közvetlenül nem befolyásolható. ( ) Mind a hitelező, mind az adós számára objektív megoldást jelent, hogy a kölcsön kamatozása egy olyan fixinghez van kapcsolva, amelynek tényleges változása mindkét fél által követhető, de általuk közvetlenül nem befolyásolható. ( ) Mind a hitelező, mind az adós számára objektív megoldást jelent, hogy a kölcsön kamatozása csak akkor változik, ha azt mindkét fél elfogadja. 3. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Milyen típusú hitelekből tevődik össze a fejlesztési hitel? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) Bármilyen lejáratú beruházási hitelből és az ahhoz kapcsolódó forgóeszközhitelből. ( ) Hosszú lejáratú beruházási hitelből és az ahhoz kapcsolódó forgóeszközhitelből. ( ) Rövidlejáratú forgóeszköz- és hosszú lejáratú beruházási hitelből. ( ) Rövid- és hosszú lejáratú hitelekből. 4. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Melyik felsorolt csoportban vannak kizárólag olyan mutatók, amelyeket az adósminősítéshez mindenképpen szükséges, hogy egy hitelintézet számításba vegyen? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) likviditási ráta, likviditási gyorsráta, készletek forgási sebessége, jövedelmezőségi mutat ó ( ) likviditási ráta, árbevétel változás mértéke, készletek forgási sebessége, cash flow ráta ( ) likviditási ráta, likviditási gyorsráta, cash flow ráta, jövedelmezőségi mutató ( ) likviditási ráta, likviditási gyorsráta, szállítóállomány forgási sebessége, tőkeerősségi mutató 5. feladat - egyszeres választás Adja meg a megfelelő választ! Hogyan fogalmazhatnánk meg legegyszerűbben a lízing lényegét? Csak egy helyes válasz lehetséges: ( ) A lízing a beruházás egy sajátos módja, amelynek során a lízingbeadó szerződés alapján – lízingdíj fizetés mellett – a lízingbe vevő rendelkezésére bocsát tárgyi eszközöket. ( ) A lízing a beruházás egy sajátos módja, amelynek során a bérbeadó szerződés alapján –díjfizetés mellett – a bérbevevő rendelkezésére bocsát tárgyi eszközöket. ( ) A lízing során a lízingbeadó szerződés alapján – lízingdíj fizetés mellett – a lízingbe vevő rendelkezésére bocsát különböző eszközöket. ( ) A lízing a kölcsönnyújtás egy sajátos módja, amelynek során a lízingbeadó szerződés 58

alapján – lízingdíj fizetés mellett – a lízingbe vevő rendelkezésére bocsát tárgyi- vagy forgóeszközöket. Megoldókulcs 1. A rulírozás azt jelenti, hogy a rendelkezésre tartási időn belül és az engedélyezett teljes feladat: hitelkeret erejéig a hitel annyiszor vehető igénybe és fizethető vissza, ahányszor az ügyfél akarja. 2. Mind a hitelező, mind az adós számára objektív megoldást jelent, hogy a kölcsön feladat: kamatozása egy olyan fixinghez van kapcsolva, amelynek tényleges változása mindkét fél által követhető, de általuk közvetlenül nem befolyásolható. 3. Hosszú lejáratú beruházási hitelből és az ahhoz kapcsolódó forgóeszközhitelből. feladat: 4. likviditási ráta, likviditási gyorsráta, cash flow ráta, jövedelmezőségi mutató feladat: 5. A lízing a beruházás egy sajátos módja, amelynek során a lízingbeadó szerződés alapján feladat: – lízingdíj fizetés mellett – a lízingbe vevő rendelkezésére bocsát tárgyi eszközöket.

Ábrajegyzék

1. ábra [vissza a tananyaghoz]

59

2. ábra [vissza a tananyaghoz]

3. ábra [vissza a tananyaghoz]

60