ÖKOLÓGIAI ÁRVÍZVÉDELEM TERVEZÉSE, AZ I. II. III. KATONAI FELMÉRÉSEK ELEMZÉSE ALAPJÁN, A TERVEZETT CIGÁNDI- ÁRAPASZTÓ TÁROZÓ PÉLDÁJÁN. Kiss Anita1 1. Az árvízvédelem fejlesztésének okai Magyarország területének 23%-át fenyegetik ismétlődő árvizek. A statisztikák szerint 2-3 évenként kis, 5-6 évenként jelentős és 10-12 évenként rendkívüli árvizekkel kell számolni. Az 1990-es évek közepén véget ért az 1970-es évek közepén kezdődött szárazabb időszak. Az 1995. novemberi Körös-völgyi árvíz nyomatékosította az árvízvédelem fejlesztésének sürgősségét. Az 1999-ben és 2000-ben kialakult árvízhelyzet megerősítette azon elképzelést, miszerint nem lehet csak a Felső-Tiszával vagy csak az Alsó Tiszával foglalkozni. A hatékony védelem alapja az, ha a Tisza vízgyűjtőjét egységesen kezeljük. Széchenyi és Vásárhelyi jól mérte fel az akkori, tizenkilencedik századi társadalmi igényeket. A lakosság biztonságérzete, a gazdaságos és megbízható mezőgazdasági termelés igénye megkövetelte a Tisza árvizeinek gyors és biztonságos levezetését, a szabályozást és ármentesítést. A terv teljesítette az akkori elvárásokat, virágzó mezőgazdaság indult be a Tisza völgye mentén. Bár a jelenlegi árvízvédelmi rendszer még mindig teljesíti a 19. századi követelményeket, napjainkra megváltoztak az igények. (Hajós Béla: A 21. század árvízvédelme Magyarországon) Sokkal érzékenyebbek lettünk az árvizek pusztító hatásaival szemben. A természetvédelem és a természetes állapotok visszaállítása elemi igényként jelentkezik az árvízvédelemmel, a folyógazdálkodással szemben is. Mindezekből következik, hogy az eredeti Vásárhelyi-tervet, megtartva annak pozitív elemeit, tovább kell fejleszteni. 2. A Vásárhelyi terv A Vásárhelyi terv a hagyományos árvízvédelmi módszerekhez képest új megközelítéseket alkalmaz: -A töltéseket nem kívánja tovább emelni, de nem is akarja lebontani. A szűkületeket viszont meg akarja szüntetni. Természetesen, ahol szükséges (hiányzik, nem felel meg az előírásoknak) ott a töltéseket a mértékadó árvízszintre ki kell építeni. -Árvízcsökkentő tározók létrehozása a cél. Meg kell vizsgálni hol, és mikor lehet a Tisza árvizeit a mentett oldalra kivezetni, hol és milyen körülmények között lehet az árvízcsökkentő tározókat kialakítani. -A víz többletét és hiányát is orvosolni szeretnék. -A természetvédelem, a környezetvédelem, a turizmus, a mezőgazdaság stb. elvárásait figyelembe kell venni. (forrás: Hajós Béla) A problémák közül természetesen az árvíz jelentkezik legélesebben, de azzal is számolni kell, hogy utóbbi években megnőtt az aszályos, csapadékmentes időszakok hossza. Tehát pont az a víz hiányzik a területről, amit elvezetünk. A rendszernek mindkét problémára megoldást kell találnia. A tervezéshez pontosan kell ismerni a hullámterek jelenlegi helyzetét. Még az utóbbi évtizedekben is jelentős volt a természetes és emberi területszerzés, mint a benövényesülés, intenzív mezőgazdaság védelmét szolgáló nyárigátak, idegenforgalmi létesítmények, meglévő és újabb szűkületek, feliszapolódás stb. Mindenképpen megoldás lehetne a helyi természeti adottságokhoz igazodó tájhasználat kialakítása. Ehhez természetesen helyre kell állítani a Tiszához tartozó tájak vízháztartási egyensúlyát. A vízhiány nagysága a szárazsági mutatók alapján körülbelül 200-250 mm, ez nagyjából megegyezik a normál árvízkor érkező többletvíz mennyiségével. Nemcsak a táj 1
I. Ph.D. hallgató, Debreceni Egyetem, Tájvédelmi és környezetföldrajzi Tanszék e-mail:
[email protected]
1
szempontjából van szükség a mentett oldali vízkivezetésre, hanem a táj és mezőgazdaság szempontjából is több víz, rendszeres kivezetésére van szükség. Ha azt a vízmennyiséget, ami eddig a hullámteret és a töltéseket igénybe vette, kivezetnénk, akkor a töltések magasítása is feleslegessé válna. Mindezek következtében létre kell hozni egy a víz kivezetésére, szétterítésére, időszakos tározására és visszavezetésre alkalmas vízrendszert, és ehhez kellene igazítani a táj használatát. Ez a célkitűzés makrogazdasági és politikai szempontból is indokolt. Egyrészt hozzásegít a vidéki népesség életlehetőségeinek javításához, az ország lakosságának egészséges élelmiszert és tájat biztosít. Az Európai Unióban a biotermékek kereslete egyre jobban növekszik. 1. ábra Komplex Program
forrás: www.vizugy.hu
3. Ökológiai árvízvédelem Az árvízvédelem egyik stratégiai kérdése - és ugyanakkor igen összetett problémája - az árvízi biztonság ökológia szempontoknak is megfelelő biztosítása. A hullámterek a mentesített ártérhez képest - sajátos topográfiai, talajtani, hidrológiai adottságuk révén - különös figyelmet érdemlő életterek, amelyeket a magyarországi úgyszólván teljes egészében kultúrtáj jellegű - környezetben az ember is kevésbé háborít, ezért a természetet, megközelítő körülményeket biztosítják az élővilágnak. A viszonylagos érintetlenség, a víz jelenléte, a védelem a szukcessziós életközösség kialakulásának és fejlődésének lehetőségét teremti meg, ezért a hullámterek természetvédelmi, ökológiai szempontból igen értékesek, s mind nemzetközi, mind hazai értelemben felértékelődtek az utóbbi időben. A hullámtéri élővilág a nagyfokú biodiverzitás és egyúttal a migrációs lehetőség révén olyan sajátos és megközelítően egységes biorendszert alkot, melynek védettség iránti igénye mind a szakemberek, mind a társadalom részéről egyre erőteljesebben fogalmazódik meg. A hullámterek ugyanakkor nemcsak sajátos életterek, hanem erdészeti és mezőgazdasági kultúrák számára nagy termőképességű termőhelyek, ezért az erdő- és mezőgazdaság szempontjából sem elhanyagolhatók, sőt a területek birtokosai, az ott élők számára a gazdálkodás szempontjából is hangsúlyosak. A hullámterek használatában az eltérő szempontok egyeztetése nem könnyű feladat, miután a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a vízgazdálkodás követelményeit kell teljesíteni. A természetvédelem oldaláról az a legfontosabb, hogy a hullámtereken uralkodjon a természetszerű állapot. Legyenek túlsúlyban az őshonos fafajok alkotta növénytársulások. Maradjanak fenn a sokszínű, változatos életterek, a folyókat övező galériaerdők, a magas fekvésű területek még meglévő keménylombos erdei és a hullámtéri, úgynevezett vizes élőhelyek (holtágak, agyaggödrök), mindez oly módon, hogy állandóan fenntartott folyamatos zöldfolyosó biztosítsa a migráció lehetőségét. Az erdőgazdálkodás követelményei: a nagy termőerejű hullámtéri
2
termőhelyekre a termőhely sajátosságainak megfelelő fafaj-összetételű és állományszerkezetű, egészséges és jól hasznosítható fatömeg-produkcióra képes erdőállományok kerüljenek, amelyek elfogadható költségparaméterekkel kezelhetők. A vízgazdálkodás követelménye: a hullámtér biztosítsa az árvízi vízhozamok, jéghozamok károkozás nélküli levezetését. Nem lehet vitás, hogy a hullámtereknek ez a fő funkciója. A folyók előbb-utóbb bebizonyítják, hogy a hullámtér az övék. Más használat csupán az árvízvédelmi elsődleges szempontokkal összhangban engedhető meg. A hullámtéri terepviszonyok és a vegetáció ne veszélyeztessék, hanem segítsék elő az árvízvédelmi létesítmények állékonyságának biztonságát (szivárgás, hullámverés elleni biztonság). (forrás: A Tisza vidék fejlesztési programja) A hullámtereken lehet és kell is gazdálkodni, az utóbbi időkben ugyanakkor jelentősen megváltozott a használatuk. A legeltetés szinte teljesen megszűnt, az elhanyagolt legelőkön és erdőkben az aljnövényzet szinte átjárhatatlan, ami tovább csökkenti a vízszállítást. Éppen ezért mindenképpen meg kell találni a természetvédelem és gazdálkodás kapcsolatát. A szántóföldi művelés az árterek érzékeny területén sem tért el a hagyományos műveléstől. Kemikáliákat használt, pedig itt a bemosódás veszélye igen nagy. Természetesen ez a művelési forma nem tartható fenn, ezért javasolni kell helyükben az ártéri rétek kialakulását, hiszen korábban ezek helyén alakult ki az intenzív mezőgazdasági termelés. Előnyben kell részesíteni a biogazdálkodást. A régi idők fajgazdag ártéri legelői többször is jelentős változáson estek át. Az első módosulás a gátak megépítésének következtében ment végbe, mikor a vegetáció átstruktúrálódott, a szárazabb viszonyokhoz alkalmazkodó növényzet maradt meg, illetve új fajok telepedtek meg, míg az időszakos- állandó elöntést kívánó fajok eltűntek a területről. Ez az ártéri rétek sokszínűségének, és természetesen területének csökkenéséhez vezetett. A második változás oka az istállózó állattartás térhódítása. A legeltetés nélkül a rétek gyorsan beerdősültek, de az őshonos fafajok helyett az invazív, tájidegen fák és cserjék (amerikai kőris, gyalogakác, zöld juhar) indultak terjedésnek. Az ártéri gyümölcsösök megoldást jelenthetnének, hiszen a hullámterek egyik hagyományos gazdálkodási formája és természetvédelmi illetve mezőgazdasági szempontból is megfelelő. Jól beilleszkedik természetes zöld folyosó rendszerbe. A biotermelésre alkalmas, ellenálló ősi fajtákat kell előnyben részesíteni, hiszen ezek nem igénylenek oly nagy mértékű vegyszeres kezelést. A legértékesebb erdőtársulások az ártereken természetesen a magasártéri keményfaligetek, vagy tölgy-szil-kőris ligetek. Mára sajnos csak kevés helyen maradtak meg, aminek legfőbb oka a vízháztartás megváltozása (gátak), a szántóföldek térnyerése, hibás erdőkezelés, a gazdaságilag értékes tölgy kitermelése (igen lassan nő). Az alacsonyabb fekvésű területeken jellemző erdőtársulás a fűz- nyár ligeterdő, melynek megújulási képessége nagyon jó. A legfontosabb feladat a tájidegen fajok őshonos fajokra történő lecserélése, megfelelő erdőápolási stratégia kidolgozása. Az árterek kiváló minőségű vadállományt táplálnak, így vadgazdasági szempontból sem elhanyagolható az értékük. A hullámterek természetvédelmi értéke kiemelkedő. Számos feladat fogalmazódik meg, amit biztosítani kell egy egységes és egészséges ökológiai zöld folyosó kialakításához, és fenntartásához. -a folyók hullámtereit, mint az ökológiai hálózat részét meg kell őrizni. Szükség esetén természetvédelmi oltalom alá kell helyezni. -a természeti rendszerek megfelelő arányát biztosítani kell (puha- és keményfa ligeterdők, ártéri rétek, mocsári és hínárnövényzet a holtágakban). -mocsarak, holtágak és erdők vízpótlását, rehabilitációját biztosítani kell. -a hullámtéri beépítéseket tiltani kell. -tájidegen növény és állatfajok telepítését tiltani kell. (forrás: Tisza Program 2000)
3
4. A Cigándi tározó A 2500 ha nagyságú tervezett tározó a Bodrogköz kistájon, a Bodrogközi ártéri öblözetben, Cigánd és Ricse között található. 25 centiméteres vízszintcsökkenést eredményez a vízkieresztés helyén. Hatása a Záhony Kisköre közötti Tisza szakaszon érvényesül. A tervezett Cigándi síkvidéki árapasztó tározó területének több mint 60-70 %-a természeti terület. Az árapasztótározó területén legnagyobb kiterjedésben szántókat találunk, főleg a délkeleti, illetve az északnyugati és nyugati részeken, melyek területi részesedése az összes területhasználati módhoz viszonyítva eléri a 45 %-ot. A területen feltűnően nagy, egységes egybefüggő, cserjés és/vagy lágyszárú növényzettel fedett térszíneket (kb. 17 %) és legelőket (kb. 23 %) találunk, melyek természetvédelmi értéke nem kérdőjelezhető meg. Ugyanakkor leszögezhető, hogy arányában jelentős a vizes élőhely kiterjedése is, hiszen területük 9 % körüli, a tervezett tározó északkelti felén. (Forrás:www.vizugy.hu) 2. ábra A Cigándi árvízi tározó (forrás: www.vizugy.hu)
5. A katonai térképek elemzése Az I. katonai felmérés 1782-1785 között készült el, a várható háborús veszélyek ösztönözték az uralkodót a térképek elkészíttetésére. A felvétel méretaránya 1:28800. A II. katonai felmérés 1819- 1869 között készült el, szintén 1:28800 méretarányban, a III. katonai felmérést 1869- 1884 között készítették, már 1:25000-es méretarányban. Az I.- II-III. katonai felmérés, és harmadik katonai felmérés területemre vonatkozó térképeit a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Térképtárában fényképeztem le, majd elemeztem. A térképek minimális torzulása természetesen nem kerülhető el a fényképezés során, de ez a szkennelés esetében is így van. Felhasznált térképek: I.Katonai felmérés: XXV/10; XXV/11; XXVI/10; XXVI/11; II.Katonai felmérés: XLIII/42; XLIII/43; XLIV/42; XLIV/43; III.Katonai felmérés: 4667/4; 4767/2; 4668/3; 4768/1; Az elemzés első lépéseként a térképlapokat összeillesztettem, majd ERDAS program és az 1:50000-es topográfiai térképek segítségével EOV koordinátába húztam a térképeket. A katonai térképek koordinátába húzása elég idő és munkaigényes folyamat. Pontosan igen nehéz dolgozni, az első katonai felmérésnél pedig nem is lehet igazán. Szerintem a legpraktikusabb megoldás, ha az 50000-es topográfiai térképhez a harmadok katonai 4
felmérést illesztjük, majd a harmadikhoz a második katonai felmérést, és végül a második katonai felmérés alapján húzzuk EOV koordinátába az első katonai felmérést. Bár így sem kapunk teljesen pontos koordinátákat, de talán ez a legcélszerűbb eljárás. A már koordinátával rendelkező térképeket Arc View program segítségével digitalizáltam. Így elkészítettem a három felmérés során jellemző területhasználati térképet. Ezeken, nyomon követhetjük a területhasználat változását az adott időszakban. A három térkép eltérő mérete miatt a tervezett víztározó köré egy 5 km-es pufferzónát határoztam meg. A későbbiekben már csak ebben a zónában végbemenő változásokkal foglalkozom. 3.ábra
N W
E S
4.ábra
N W
E S
Az elemzésekből jól látszik, hogy a terület jelentős változásokon esett át. Ennek legfőbb kiváltó oka a Tisza menti gát megépítése, a mocsaras, vizenyős területek lecsapolása. A harmadik katonai felmérés idejére alig maradtak ilyen területek. A második katonai felmérés idején még a terület közel 50 %-a időszakosan vízjárta terület volt, ez 11 %-ra csökkent, Az egyetlen jelentős vízfolyás a Tisza folyó, lápos területek csak a terület középső és nyugati részén maradtak meg a korábbi Parlagcsa tó környezetében.
5
Másik jelentős változás az erdő területében következett be, az eredeti 36%, harmadára csökkent a területi aránya. Szerkezete is jelentősen megváltozott, a korábbi természetesféltermészetes állapotú ártéri ligeterdőket, felváltotta a nyáras, akácos, gyümölcsös. 5.ábra
N W
E S
6.ábra Felszínborítás változása a katonai térképek alapján (saját munka) Felszínborítás, I. Katonai felmérés alapján
7% 20%
Felszínborítás, II. Katonai felmérés alapján
16%
erdő 36%
erdő
9%
homokos hát 17%
vizenyős terület 13%
nádas-lápos
3%
szántó 29%
12%
homokos hát
8%
30%
legelő nádas-lápos rét szántó vizenyős terület
Felszínborítás, III. Katonai felmérés alapján
18%
homokos hát erdő
44%
12%
lápos rét
11%
szántó
15%
Az első katonai felmérés alapján a szántók aránya 20 % volt, elsősorban a települések szomszédságában. Érdekes módon a második felmérés idején a kifejezetten szántóként megjelölt területek csupán 13%-ot tettek ki, de ha figyelembe vesszük az itt már külön jelölt rétek, illetve legelők területét is, jelentős növekedést tapasztalhatunk. A harmadik felmérés idejére a szántók a terület közel felét foglalták el, és még többet, ha a réteket is ide soroljuk.
6
Mindezek alapján elmondható, hogy itt is ugyanazok a változások mentek végbe, mint a Tisza folyó mentén mindenhol. A természetes- féltermészetes területek arány csökkent, ezzel párhuzamosan a szántók, legelők arány nőtt. A vízjárta területek szinte teljesen eltűntek. A terület sokkal mozaikosabbá vált a második felmérés idején, majd ez a harmadik felmérés idejére lecsökkent. Elmondható, hogy az első és harmadik felmérés idején a terület homogenitása nagy volt, de a kettőt nem lehet összehasonlítani, hiszen az egyik egy természetközeli homogenitás, míg a másik nem. Az nyilvánvaló, hogy a tervezés során nem lehet cél az első felmérés idején jellemző állapot elérése, ugyanakkor a második felmérés során megfigyelhető területhasználat igenis alap lehet. A különböző tanulmányok is erre mutatnak rá. A tározó területén az adottságok egyértelműen arra mutatnak, hogy a szántók felhagyása a célszerű, gyepekké, kaszálókká alakítása indokolt. A mélyártéri területen az egykori „Parlagcsa tó” rehabilitációjára is sor kerülhet. A gyepek (rétek, legelők, kaszálók), vizes élőhelyek helyreállítása tűnik legcélszerűbbnek ezen a területen is. Elsősorban a szántók területének csökkentésével lehet ezt elérni, amit az Európai Unió is javasol. Jellemző, hogy éppen ezek a felszínborítási kategóriák mentek át a legnagyobb változáson a folyószabályozás következtében (lásd az elemzések). Holott mindkét kategóriának nagy a természetvédelmi értéke, ugyanakkor megfelelő állattal, módon és mértékben legeltethetőek, így gazdaságosságuk is biztosítható. Az iparszerű, intenzív, nagyüzemi állattenyésztés miatt azonban ilyen területekre nem volt szükség. A Tisza-vidék feltételei ugyanakkor megfelelnek a legeltető állattartásnak. A hullámtéri legeltetés fejlesztésének két buktatója van, nincs elég állat, és jelenleg még nincs elég megfelelő minőségű legelő. Ugyanakkor a magyar szürke marha képes egészséges húst és kultúrtájat kialakítani. Az állomány felfejlesztéséhez és a piaci biztonság megteremtéséhez állami támogatásra van szükség. A hullámterekben a gyepek és a vizes élőhelyek arányának növelését az agrár, a vízügyi és a természetvédelmi indokokon túl a tájfenntartási és idegenforgalmi érdekek is alátámasztják. Az ártéri gyümölcsészetnek nagy hagyománya van a Tisza mentén, számos fajta jól alkalmazkodott az ártéri viszonyokhoz. Ezekre egész gazdaságot lehetne építeni. (forrás: Tisza Program 2000) Összefoglalva a következő területi tagolást lehetne célként kitűzni: - Természetszerű erdők (30-40%) a medre és a töltések mentén. A cél a meglévő értékes állomány megőrzése. Ugyanakkor a lefolyás biztosítása érdekében az árapasztók ki és bekapcsolási helyeinél ritkíthatók. - Iparszerű erdők és szántók, valamint kert és gyümölcsös (10-20 %). Az agresszív módszereket mellőzni kell, faültetvényeket kell telepíteni a hiányzó kubikerdők területén. - Gyepek és vizes élőhelyek, helyenként facsoportokkal (50%). A legeltetés fajtája, módja, intenzitása területenként elő kell hogy, írva legyen. A vizes élőhelyeken a legeltetés mellett egyéb haszonvételi lehetőségek is lehetségesek: nád, gyékén, fűz, gyógynövények, méhészet, vadgazdálkodás, lovas- és ökoturizmus.(forrás: Balogh Péter; Javaslat a közép-tiszai árterek és hullámterek használatára.) IRODALOM Balogh Péter: (2003) Javaslat a közép-tiszai árterek és hullámterek használatára, Tisza-völgyi tájváltozások Kisújszállás. Hajós Béla: (2002) A 21.század árvízvédelme Magyarországon – Ezredforduló 2002/2 A Tisza vidék fejlesztési programja: (2000) A Tisza vidék fejlesztését befolyásoló vízrajzi kockázatok, erőforrások és lehetőségek –Készült az MTA RKK megbízásából az SZTE Természetföldrajzi Tanszékének koordinálásában.
7
Tisza Program 2000: A Tisza-menti kistérségek integrált és összehangolt vidékfejlesztési koncepciója és programjainak kidolgozása – in.: Gallé L. –Margóczi K. (szerk.) Természetvédelmi és ökológiai alprogram,a Tisza Kiskörétől délre eső szakaszára. SZTE Ökológia Tanszék Internet hivatkozás: www.vizugy.hu
8
