KATONAI INFORMATIKA II. Katonai informatikai rendszerek, alkalmazások

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM BOLYAI JÁNOS KATONAI MŰSZAKI KAR Informatikai tanszék

KATONAI INFORMATIKA II. Katonai informatikai rendszerek, alkalmazások EGYETEMI JEGYZET

Budapest, 2006

1

Írta és összeállította: Dr. Munk Sándor ezds., egyetemi tanár

Lektorálta: Péli Péter mk. ezredes HM HVK Katonai Tervező Főcsoportfőnökség Informatikai osztály, osztályvezető

© 2006 Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, valamint a fordítás jogát, az egyes részeit illetően is.

Kiadja: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Felelős kiadó: Prof. Dr. Szabó Miklós, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora Tördelő: Dr. Munk Sándor Készült a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nyomdájában Felelős vezető: Kardos István

2

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 5 1. INFORMATIKAI RENDSZEREK FOGALMA, FELÉPÍTÉSE ......................................................... 6 1.1 Informatikai rendszerek fogalma, értelmezése ........................................................ 6 1.1.1 Informatikai rendszerek fogalma, értelmezése a NATO-ban ......................... 7 1.1.2 További katonai informatikai rendszer-fogalmak és értelmezések ............... 11 1.1.3 Általános informatikai rendszertípusok és értelmezések ............................. 17 1.1.4 Informatikai rendszerek alapvető fogalmainak összegzése .......................... 19 1.2 Informatikai rendszerek felépítése, összetevői....................................................... 1.2.1 Informatikai rendszerek eszközei ................................................................. 1.2.2 Szervezeti informatikai rendszerek és általános felépítésük ........................ 1.2.3 Funkcionális informatikai rendszerek és felépítésük ................................... 1.2.4 Adattárház-alapú informatikai rendszer-architektúra ................................... 1.2.5 Katonai informatikai rendszer-architektúra típusok .....................................

22 22 27 30 32 33

2. INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK ...................................................................................... 36 2.1 Informatikai alkalmazások alapjai ......................................................................... 36 2.1.1 Informatikai alkalmazások fogalma, típusai ............................................... 36 2.1.2 Elosztott alkalmazások és architektúrák ...................................................... 40 2.2 Általános célú alkalmazások .................................................................................. 2.2.1 Szöveges dokumentumok, okmányok kezelése ........................................... 2.2.2 Kisebb számítások, elemzések végrehajtása ................................................ 2.2.3 Nyilvántartások kezelése .............................................................................. 2.2.4 Bemutatók, tájékoztatók támogatása ............................................................ 2.2.5 Térbeli információk kezelése ....................................................................... 2.2.6 Információcsere, információkeresés támogatása .......................................... 2.2.7 Munkaszervezés, időtervezés támogatása .................................................... 2.2.8 Álló- és mozgóképek, hangfelvételek kezelése ............................................

47 48 51 53 54 57 60 65 67

2.3 Katonai informatikai alkalmazások ....................................................................... 2.3.1 Helyzetismeret-alkalmazások ...................................................................... 2.3.2 Számvetések, előrejelzések .......................................................................... 2.3.3 Csoportmunka-alkalmazások ....................................................................... 2.3.4 Számítógépes gyakorlatok, szimuláció ........................................................

72 73 83 89 95

3. INFORMATIKAI RENDSZEREK A NATO-BAN ................................................................... 104 3.1 A NATO informatikai rendszerének fogalma, felépítése, összetevői .................. 3.1.1 A NATO informatikai rendszerének átfogó felépítése ............................... 3.1.2 A NATO informatikai infrastruktúra összetevői ........................................ 3.1.3 A NATO Általános Kommunikációs Rendszere ........................................

104 105 107 110

3

3.2 NATO szervezeti informatikai rendszerek ........................................................... 3.2.1 Az ACE ACCIS és a CRONOS rendszerek ............................................... 3.2.2 Az ACLANT MCCIS rendszere ................................................................ 3.2.3 Bi-SC AIS, NATO informatikai rendszerek integrációja...........................

113 113 117 120

3.3 NATO funkcionális informatikai rendszerek ....................................................... 3.3.1 Légierő informatikai rendszerek a NATO-ban ......................................... 3.3.2 Logisztikai informatikai rendszerek a NATO-ban .................................... 3.3.3 Hadműveleti és felderítő informatikai rendszerek a NATO-ban ...............

123 124 129 135

3.4 Informatikai rendszerek a NATO tagállamok hadseregeiben ............................. 3.4.1 Informatikai rendszerek az Egyesült Államok hadseregében .................... 3.4.2 Informatikai rendszerek a brit hadseregben .............................................. 3.4.3 Informatikai rendszerek a francia hadseregben ......................................... 3.4.4 Informatikai rendszerek a német hadseregben .......................................... 3.4.5 Más tagállamok informatikai rendszerei ...................................................

140 140 158 162 167 169

3.5 Informatikai rendszerek a Magyar Honvédségben ............................................. 3.5.1 A Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépítése ..................... 3.5.2 A Magyar Honvédség informatikai rendszerének összetevői ................... 3.5.3 A Magyar Honvédség informatikai infrastruktúrája .................................

172 172 175 188

ÁBRAJEGYZÉK ................................................................................................................... 196 A FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE .............................................................................. 199

4

BEVEZETÉS A katonai szervezetek – mint bármely más szervezet – vezetéséhez békében és háborúban egyaránt elengedhetetlen a szükséges információk, illetve az ezeket hordozó adatok megfelelő helyen és időben, előírt pontossággal és hitelességgel történő rendelkezésre állása. Ennek érdekében minden szervezetben folyik a rendeltetésszerű működéshez szükséges információk és adatok megszerzése, továbbítása, átalakítása, tárolása és rendelkezésre bocsátása: az információfeldolgozás. A tudományos-technikai fejlődés, a korszerű informatika eszközök és módszerek egyre bővülő körével segíti ezt a folyamatot. A fejlett információtechnológiák fokozatosan beépülnek az emberi tevékenység minden szférájába. A katonai (ezen belül a csapat-) vezetés hatékonyságának egyik alapvető, egyre növekvő jelentőségű feltétele az informatikai eszközök, eszközrendszerek alkalmazása, szolgáltatásaik széleskörű igénybevétele. Jelen jegyzet a katonai informatikai rendszerek és alkalmazások bemutatását tűzte ki célul. Ismerteti az informatikai rendszer fogalmának lehetséges értelmezéseit, ezen belül a NATO által elfogadott és más katonai informatikai értelmezéseket. Tárgyalja az informatikai rendszerek felépítését, összetevőit, a szervezeti és a funkcionális informatikai rendszerek fogalmát, bemutatja a korszerű informatikai rendszerarchitektúrákat. Összegzi a NATO informatikai rendszerének alapvető jellemzőit, ismerteti átfogó felépítését és összetevőit. Ezt követően bemutatja a főbb NATO szervezeti és funkcionális informatikai rendszereket, valamint röviden egyes NATO tagállamok főbb informatikai rendszereit. Ismerteti a Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépítését, főbb összetevőit és az ezt támogató informatikai infrastruktúrát. Összegzi az informatikai alkalmazások fogalmi alapjait, az alkalmazások főbb típusait. Végül bemutatja a legfontosabb általános célú alkalmazás-típusokat és a katonai feladatorientált alkalmazások jellegzetes csoportjait.

5

1. INFORMATIKAI RENDSZEREK FOGALMA, FELÉPÍTÉSE 1.1 INFORMATIKAI RENDSZEREK FOGALMA, ÉRTELMEZÉSE Az informatikai rendszer kifejezés a magyar nyelvben szakmai és köznapi értelemben is széles körben, gyakran használatos, azonban tartalma az idők során folyamatos változáson ment át, sőt ugyanazon időben is találkozhatunk különböző értelmezéseivel. Elsőként a számítógéppel segített (számítógépes) információs rendszer kifejezés szinonimájaként jelent meg, azóta azonban az információtechnológia fejlődésének eredményeként jelentéstartalma több alkalommal is kibővült. Már a fogalom értelmezésének részletesebb vizsgálata előtt is megállapítható, hogy az informatikai rendszer kifejezés minden esetben információs tevékenységeket megvalósító, vagy támogató, valós (működő) technikai rendszerrel kapcsolatban jelent meg. Az informatikai rendszer fogalma szorosan kapcsolódik a távadatfeldolgozás, majd a számítógépes hálózatok megjelenéséhez. Ezt megelőzően a számítógéppel támogatott információfeldolgozás a számítóközpontokban elhelyezett nagyszámítógépeken történt, az 1960-as évekig jellemző módon közvetve, kötegelt feldolgozással, majd az 1970-es évektől az osztott idejű feldolgozási módok és a terminálok megjelenésével közvetlenül a számítógépterem melletti terminálszobákban. Mindez azonban még valójában csak számítógép-rendszer volt, nem pedig informatikai rendszer. Az informatikai rendszerek első, kezdeti változatának tulajdonképpen a távadatfeldolgozásra, a szervezeti munkahelyeken megjelenő terminálokon elérhető szolgáltatásokra épülő rendszereket tekinthetjük, amelyek tipikus példáját a repülőtéri helyfoglaló rendszerek szolgáltatták. A személyi számítógépek és a számítógép-hálózatok 1980-as években történő megjelenésével aztán a "központi számítógép és termináljai" modellt fokozatosan felváltotta a hálózatba kapcsolódó, egymással tervszerű módon együttműködő informatikai eszközök egységes rendszere. Ezek elsőként egy adott szakterület tevékenységét, funkcióit támogatták, majd fokozatosan összekapcsolódtak egy szervezet integrált informatikai rendszerébe. A továbbiakban sorra vesszük az informatikai rendszerekkel kapcsolatos fogalmi alapokat a NATO-ban, a katonai informatikai szakterületen, majd az informatikában általában. Ezt követően és ezekre épülően kerülnek összegezésre az alapvető fogalmak és értelmezésük.

6

1.1.1 Informatikai rendszerek fogalma, értelmezése a NATOban Az információs tevékenységeket megvalósító technikai rendszerekhez kapcsolódó, alapvető NATO fogalmak közé az information system, communication system, illetve a communication and information systems fogalmak tartoznak, amelyek definícióinak a NATO szabályozókban előforduló különböző változatai a következők: "information system (IS): Eszközök, módszerek és eljárások, illetve működtető személyzet, információfeldolgozási funkciók megvalósítására létrehozott rendszere. Megjegyzések: 1.) Példák 'információs' rendszerekre: command and control information system, management information system, beleértve az irodaautomatizálást is. 2.) Egy 'információs' rendszernek lehetnek az információfeldolgozást támogató információtovábbítási funkciói is (pld. az 'információs' rendszer egy helyi háló1 zathoz tartozó számítógépei között)."

"communication system (CS): Eszközök, módszerek és eljárások, illetve működtető személyzet, információátviteli funkciók megvalósítására létrehozott rendszere. Megjegyzés: Egy 'kommunikációs' rendszernek lehetnek az információtovábbí2 tást támogató információtárolási és -feldolgozási funkciói is."

"communication and information systems (CIS): A kommunikációs és az információs rendszerek – eszközök, módszerek és eljárások, illetve működtető személyzet információátviteli, illetve információfeldolgozási funkciók megvalósítására létrehozott rendszereinek – összefoglaló megnevezése."3 "communications and information system: Eszközök, módszerek és eljárások, illetve működtető személyzet meghatározott információtovábbítási és információfeldolgozási funkciók megvalósítására létrehozott rendszere."4 "communication and information systems (CIS): A kommunikációs és az információs rendszerek összefoglaló megnevezése."5 A hivatkozott szabályozókban szereplő fenti három fogalom magyar megnevezésére több változattal is találkozhatunk. A NATO kézikönyvek ezen kifejezések forAAP-31(A), AAP-6(2005) [Az AAP-31(A)-ban szereplő definíció a korábbi változattól csak egy stilisztikai módosításban, egy hivatkozásban (ADatP-2 01.NN.39) és a két megjegyzésben tér el. Az AAP-6 fogalomjegyzékbe a megjegyzések nélkül 2002.10.14.-i dátummal került be]. 2 AAP-31(A), AAP-6(2005) [Az AAP-31(A)-ban szereplő definíció a korábbi változattól csak a megjegyzésben tér el. Az AAP-6 fogalomjegyzékbe 2002.09.29.-i dátummal és egy további megjegyzéssel kiegészítve került be (A megjegyzés: Egy 'kommunikációs' rendszer kommunikációs lehetőséget biztosít felhasználói között és magában foglalhat átviteli rendszereket, kapcsoló rendszereket, illetve felhasználói rendszereket)]. 3 AJP-01(B), 13-1.o. 4 AAP-6(V), 2-C-8.o. (1/11/90); AJP-01(B), 13-1.o. 5 AAP-31(A), AAP-6(2005) [Az AAP-6 fogalomjegyzékbe 2002.05.29.-i dátummal került be és váltotta fel az előzőekben ismertetett változatot]. 1

7

dításakor az 'információs', illetve a 'távközlési' (ritkábban a 'híradó', 'hírközlési', vagy 'összeköttetési') jelzőket használják.6 Az AAP-31 magyar fordítása ugyanerre az 'informatikai' és 'információs', illetve a 'híradó' kifejezéseket tartalmazta (utóbbiakat eltérő módon a CIS, illetve IS fogalmak esetében). Végül az AJP-01(A) változat magyar fordításában a 'távközlési' és a 'tájékoztató' jelzők szerepeltek. A magyar katonai szakirodalomban emellett egyre gyakrabban találkozhatunk a 'kommunikációs' jelző alkalmazásával is. A Magyar Honvédség 2002 végére kidolgozott alapvető doktrínáiban7 az 'informatikai rendszer', a 'híradó rendszer', illetve a 'híradó és informatikai rendszerek' kifejezések kerültek elfogadásra és alkalmazásra. Az információs rendszer és az informatikai rendszer kifejezések a Magyar Honvédségen belül a korábbiakban eltérő tartalmú fogalmakat jelöltek. Az informatikai rendszer kifejezéssel a katonai informatika egy adott szervezet egészére, információfeldolgozási folyamataira és tevékenységeire, az ezt támogató eszközrendszerre és a közreműködő személyzetre vonatkozó fogalmat jelölt8, míg információs rendszer alatt ezzel szemben a szervezet(ek) egységes információfeldolgozási rendszerének egy részrendszerét – funkcionális szempontok által összetartozó információs tevékenységek, valamint az ezek megvalósítását támogató erőforrások összességét – értette.9 A NATO szóhasználatban is kimutatható ez a tartalmi kettősség, ugyanis az information system (IS) kifejezés egyaránt használatos egy teljes szervezet(rendszer) egységes 'informatikai rendszerének' megjelölésére (pld. ACE ACCIS – Automated Command and Control Information System), illetve egyes funkcionális alrendszerek megnevezésére (pld. JOIIS – Joint Operations & Intelligence Information System), vagy ezek típusmegjelölésére. Mindezek alapján a magyar katonai informatikai terminológiában célszerű megtartani mindkét fogalmat (annak ellenére, hogy nem tartozik hozzájuk eltérő angol megnevezés), mert így eltérő kifejezéssel lehet megjelölni a Magyar Honvédség, vagy a 48. harckocsi zászlóalj informatikai rendszerét, illetve a Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszert, vagy egy konkrét pénzügyi információs rendszert. Ez azzal a következménnyel jár, hogy konkrét angol megnevezések magyarra fordítása során a tartalom alapján kell eldönteni, hogy melyik magyar kifejezés használata a megfelelő. Az ellenkező irányú fordítás során hasonló probléma nem merül fel, legfeljebb egyes esetekben megfelelő jelzők – (organizational) information system, vagy (functional) information system – alkalmazása válhat szükségessé. A híradó és informatikai rendszerek (CIS) kifejezés értelmezéséhez kapcsolódóan a bemutatott meghatározásokból is megállapítható, hogy ez két különböző fogalmat is takar: egyrészt a híradó (kommunikációs) rendszerek és az informatikai rendszerek összefoglaló megnevezésére, másrészt az integrálódásuk következtében kialakuló rendszerek megnevezésére szolgál. A kétféle rendszertípus integrációs folyaNATO kézikönyv, 3. kiadás (1977), 129-130.o., 162.o., 185.o. A Magyar Honvédség összhaderőnemi doktrínája (2002. október), illetve A Magyar Honvédség összhaderőnemi vezetési doktrínája (2002. november). 8 MH Informatikai Szabályzata, 6. pont [8.o.] 9 MH Informatikai Szabályzata, 8. pont [8.o.] 6 7

8

matának lezáródásáig értelemszerűen mindkét értelmezésnek helye van, tehát a megfelelő fogalom meghatározása is kettős tartalommal célszerű.  A katonai informatikai rendszereknek a korábbiakban két alapvető típusa jelent meg, amelyek mind funkcióikban, mind technikai megvalósításukban eltértek egymástól. Ezek megnevezése a NATO informatikai terminológiában management information system 'vezetői információs rendszer', illetve command and control information system 'vezetési és irányítási információs rendszer' volt. Ez utóbbihoz szorosan kapcsolódik a command and control communication system fogalom is. A három definíció az AAP-31(A) kiadványban a következő: "management information system (MIS): Egy szervezet vezetésének döntéshozatali tevékenységét támogató információfeldolgozási rendszer. Megjegyzések: 1.) A NATO-ban MIS alatt olyan rendszert értenek, amely például erőforráskezelési (védelmi tervezési, haderőtervezés és költségvetési), adminisztrációs és irodaautomatizálási, válságkezelési, kockázatelemzési funkciókat támogat. 2.) Egy C2IS információcsere céljából összekapcsolható egy MIS rendszerrel."

"command and control information system (C2IS, CCIS): A katonai vezető szervek [katonai] vezetési tevékenységét támogató informatikai rendszer. Megjegyzések: 1.) A C2IS és C2CS rendszerek egymás kiegészítői. 2.) Korábbi NATO dokumentumokban a 'command, control and information system (CCIS)' kifejezés 'doktrínából, eljárásokból, szervezeti felépítésből, személyi állományból, eszközökből és létesítményekből és híradásból álló integrált rendszer, és amely a vezetés minden szintje számára biztosít időszerű, megfelelő adatokat a tervezés, vezetés és ellenőrzés végrehajtásához' értelmezéssel volt használatban. A CCIS kifejezés alkalmazása kerülendő. 3.) Az 'automated command and control information system (ACCIS)' kifejezés használata általános értelemben – egy olyan C2IS rendszer megjelölésére, amely automatizált – kerülendő."

"command and control communication system (C2CS): A katonai vezetők (vezető szervek) között a [csapat]vezetési információk továbbítását biztosító kommunikációs rendszer. Megjegyzés: A C2CS a C2IS kiegészítője és különbözik a C3 rendszertől." A két előbbi fogalom szakszerű megnevezésére az előzőekben használt szószerinti fordítások helyett első változatban több jelzőpár is elképzelhető: béke(vezetési) – háborús (vezetési); politikai – katonai; felsővezetési – csapatvezetési. Ezek egy korábbi időszakban és helyzetben még megfelelőek lettek volna, de napjainkra már egyik sem igazán alkalmas a tartalom megjelölésére. Az első fogalom értelmezése az informatikai szakirodalomban egy olyan rendszer, amely a szervezet különböző funkcionális területein működő információs rend-

9

szerek adataiból válogatja ki, összegzi, állítja elő és bocsátja a vezetők számára a tevékenységükhöz szükséges információkat. Ez az értelmezés pontosan megegyezik a bemutatott definícióval, de nem igazán esik egybe a fogalomhoz fűzött első megjegyzéssel. Mindezek alapján a fogalom célszerű magyar megnevezése: igazgatási informatikai rendszer. A második fogalom sajátossága (mindenekelőtt a command and control jelzőből kiindulva), hogy az adott informatikai rendszer mindenekelőtt a katonai műveletek végrehajtásának támogatását szolgálja, legyenek ezek háborús katonai műveletek, vagy nem háborús, válságreagáló műveletek. Ennek megfelelően a célszerű magyar megnevezés a műveleti informatikai rendszer lehet. A bemutatott fogalmak közötti összefüggéseket egy NATO előadás a következő ábra formájában összegezte10: híradó és informatikai rendszerek (CIS)

felhasználói erőforrástartomány

informatikai rendszerek (IS)

MIS

kommunikációs rendszerek (CS)

hálózati erőforrástartomány

általános célú szegmens

speciális célú szegmens

C2IS

1.1.1 ábra: Híradó és informatikai rendszerek11 A két új – a magyar katonai informatikában korábban nem használt – fogalom bevezetéséhez kapcsolódóan azt a tendenciát is figyelembe kell venni, hogy a gyakorlatban megkezdődött a két rendszertípus integrálódása, összeolvadása, vagyis a jövőben a két típus önálló formájában várhatóan el is fog tűnni, funkcióik egy egységes informatikai rendszer keretében jelennek majd meg. Ez a közeljövőben várhatóan elvezet majd ezen fogalmak elavulásához, alkalmazásuk megszűnéséhez. Bizonyos értelemben ez a helyzet már a mai időszakot is jellemzi.  A NATO értelmezés szerint a híradó és informatikai rendszerek egy általánosabb fogalom, a C3 systems (C3S) – leggyakoribb magyar fordításai szerint 'C3 rendszerek', illetve a 'konzultációs, vezetési és irányítási rendszerek'12 – altípusait alkotják.13 A felhasználói erőforrástartomány, hálózati erőforrástartomány, általános célú szegmens, speciális célú szegmens fogalmak értelmezését lásd később. 11 Forrás: STUGARD: Information systems in support of command and control, 16. dia. 12 NATO kézikönyv, 212.o. 13 A C3 (Consultation, Command and Control) kifejezés értelmezésével részletesebben az 1.2.3 pont foglalkozik. 10

10

Bár ez a fogalom jelenleg (2003-ban) nem szerepel sem az AAP-31, sem az AAP-6 fogalomjegyzékekben, alapvető szerepet játszik a katonai informatikai terminológiában. A fogalom tartalma mindenekelőtt a NATO C3 Testület hatáskörét szabályozó okmány, valamint egyes NATO továbbképzési előadások alapján, illetve a NATO C3 Szervezet felépítésére támaszkodva határozható meg. A szabályozó okmány szerint "a C3 rendszerek közé a politikai konzultáció, a válságkezelés, a polgári veszélyhelyzeti tervezés, illetve a katonai vezetés és irányítás minden szintje számára szükséges kommunikációs rendszerek, információs rendszerek, érzékelő és riasztási rendszerek, navigációs és azonosítási rendszerek és ezek létesítményei tartoznak." 14 Egy előadás szerint pedig "a C3 rendszerek a C3 funkciók támogatására szolgáló rendszerek, amelyeknek a 'híradó és informatikai rendszerek' (CIS) egy részét képezik".15 A hivatkozott szabályozó okmányból és előadásból16, illetve a NATO C3 szervezet (NC3O) felépítéséből17 levezethető módon a C3 rendszerek közé – a már bemutatott communication and information systems mellett – a sensor and warning systems ('érzékelő és riasztási rendszerek'), navigation[al] systems ('navigációs rendszerek'), identification systems ('azonosítási rendszerek'), valamint ezek létesítményei tartoznak. Ebben a körben a C3 szakterülethez kapcsolódóan nem szerepelnek, de logikailag ide sorolandók a fegyver(rendszer) irányító rendszerek is. A felsorolt rendszertípusok részletesebb bemutatására egy másik jegyzetben18 kerül majd sor.

1.1.2 További katonai informatikai rendszer-fogalmak és értelmezések Az információs tevékenységeket megvalósító, támogató rendszerekkel kapcsolatban számos további fogalommal, kifejezéssel találkozhatunk, többek között az Egyesült Államok hadseregének szabályozóiban, valamint a katonai informatikai szakirodalomban. Az Egyesült Államok hadserege alapvető fogalomjegyzékében (JP 1-0219), illetve a katonai informatikai szakterület alapvető doktrinális okmányában (JP 6-020) a következő meghatározásokkal találkozhatunk: "information system (IS): információk gyűjtését, feldolgozását, tárolását, továbbítását, megjelenítését, rendelkezésre bocsátását és kezeTerms of Reference for the NATO C3 Board, I. 1. (a) - 1.o. [Megjegyzés az eredetiben: Az NC3B felelőssége az érzékelő és riasztási rendszerek esetében a kapcsolódó kommunikációs infrastruktúra, illetve 'híradó és információs rendszerek' elvi kérdéseire korlátozódik.] 15 TURAN: Introduction to the NATO C3 community, 4. dia. 16 TURAN: i.m., 5. dia. 17 Például a NC3B nyolc albizottságából a négy utóbbi (Összhaderőnemi C3 követelmények és elvek; Interoperabilitás; NATO frekvenciagazdálkodás; Információvédelem; Információs rendszerek; Kommunikációs hálózat; Azonosítás; Navigáció) bár ebből hiányoznak az érzékelő és riasztási rendszerek. 18 Katonai informatika III., A katonai informatika eszközrendszere. 19 Joint Publication 1-02, Department of Defense Dictionary of Military and Associated Terms [Katonai és kapcsolódó kifejezések szótára] (2001). 20 Joint Publication 6-0, Doctrine for Command, Control, Communications, and Computer (C4) Systems Support to Joint Operations [Összhaderőnemi műveletek 'informatikai' támogatásának doktrínája] (1995). 14

11

lésére szolgáló infrastruktúra, szervezet, működtető személyzet és összetevők teljes együttese."21 "command, control, communications, and computer (C4) systems: doktrína, eljárások, szervezeti struktúrák, működtető személyzet, eszközök, létesítmények és kommunikációs képességek integrált rendszere, amelynek rendeltetése egy parancsnok vezetői funkcióinak támogatása katonai műveletekben."22 Említést érdemel, hogy a JP 1-02 nem tartalmazza a communication system fogalmat (bár két másik fogalom meghatározásában előfordul) és hogy az information system fogalom sem szerepel a JP 6-0-ban, forrásául az információs műveletekkel foglalkozó doktrínális kiadvány (JP 3-1323) szolgál. Az information system fogalom további dokumentumokban is előfordul, az első példa egy működő rendszert írja le, míg a második lényegében magát az információfeldolgozási folyamatot takarja. "Információk, információtechnológiai és személyi erőforrások öszszessége, amely adatokat gyűjt, feljegyez, feldolgoz, tárol, továbbít, visszakeres és megjelenít manuálisan vagy különböző mértékben automatizáltan."24 "Információk gyűjtésének, feldolgozásának, karbantartásának, továbbításának és rendelkezésre bocsátásának szervezett, meghatározott eljárásoknak megfelelő – automatizált vagy manuális – rendje."25 Az eddigiek mellett az automatizált információs rendszer (automated information system – AIS) fogalom és meghatározása az 1990-es évek dokumentumaiban több – bár tartalmilag lényegében megegyező – változatban szerepelt, amelyet a következő definíció szemléltet: "Számítógépes hardver, szoftver, kommunikációs képességek, információtechnológia, működtető személyzet és más erőforrások öszszessége, amely információkat gyűjt, feljegyez, tárol, továbbít, viszszakeres és megjelenít. Állhat csak hardver, csak szoftver elemekből vagy a kettő kombinációjából. Nem tartoznak ide azok a számítógépes (hardver és szoftver) erőforrások, amelyek a fegyverrendszereknek fizikailag részét képezik, azokhoz tartoznak, vagy hatékony alkalmazásukhoz lényegesek; illetve azok alkalmazására történő speciális felkészítés, szimuláció, tesztelés, karbantartás és beállítás, vagy azok kutatása és fejlesztése során kerülnek felhasználásra"26 21

Joint Pub 1-02 (2001), 203.o. Joint Pub 1-02 (2001), 80-81.o.; Joint Pub 6-0, Glossary, GL-5.o. A Joint Pub 1-02 tartalmaz egy harcászati szintű változatot is (tactical C4 systems). 23 Joint Publication 3-13, Joint Doctrine for Information Operations [Információs műveletek összhaderőnemi doktrínája] (1998). 24 DoD Directive 8320.1, DoD Data Administration [Védelmi Minisztériumi adatadminisztráció] (1991), 11.o. 25 DoD Directive 8320.1-M-1, Data Standardization Procedures [Adatszabványosítási eljárások] (1998), 15.o. 26 Global Combat Support System Capstone Requirements Document (2000), Terms and definitions, 84.o.; 22

12

Mint látható, a fenti kifejezés lényegében a számítógéppel támogatott (számítógépes) információs rendszer fogalom szinonímájának tekinthető, azzal a különbséggel, hogy a katonai gyakorlatban ezek köréből különböző okokból kizárásra kerültek a fegyver(rendszer) irányítási rendszerek, valamint az ezekhez kapcsolódó kiképzési és kutatás-fejlesztési (pld. szimulációs) rendszerek.  A C4 rendszerek helyét, szerepét és értelmezését a JP 6-0 dokumentum részletezi. Ennek megfelelően a C4 rendszerek magukban foglalják a vezetési folyamat megvalósításához szükséges híradó rendszereket és számítógépes rendszereket is. A C4 rendszerek egy nagyobb rendszer, a vezetéstámogató rendszer részét, annak információcserét és döntéselőkészítést támogató alrendszerét képezik. A vezetéstámogató rendszer (command and control support system – C2SS) az a legtágabb értelemben vett rendszer, amely a parancsnokot támogatja a vezetés és irányítás megvalósításában. Rendeltetése, hogy gyűjtse, továbbítsa, feldolgozza, illetve védje a vezetéshez és működéshez szükséges információkat, valamint akadályozza az ellenség hasonló tevékenységét, korlátozza ilyen irányú képességeit. A vezetéstámogató rendszert a feladatnak megfelelően biztosított és megszervezett vezetéstámogató (különböző típusú felderítő, híradó, informatikai, tűztámogatás koordináló, légtér-irányító, elektronikai harc, álcázó és megtévesztő, stb.) erők építik ki és működtetik. A rendszer helyét és szerepét a következő ábra szemlélteti.

Visszacsatolás

inf.

inf.

felderít

véd

eloszt

gyűjt

inf.

Vezetéstámogató rendszer

Parancsnok Vezetés

inf.

Szembenálló erők

inf.

feldolgoz és továbbít eloszt gyűjt

Jelentések

Saját erők inf.

Parancsok

1.1.2 ábra: Vezetéstámogató rendszer helye és szerepe27 A C4 rendszer a vezetéstámogató rendszer részét, annak információcsere és döntéstámogató alrendszerét képezi. Rendeltetése, hogy minden szintű és funkciójú parancsnok (vezető) számára biztosítsa az időszerű és megfelelő adatokat, információkat tevékenységeik tervezéséhez, irányításához és ellenőrzéséhez. Alapvető célja: CJCS Instruction 6212.012A, Compatibility, Interoperability, and Integration of Command, Control, Communications, Computers, and Intelligence Systems [C4I rendszerek kompatibilitása, interoperabilitása és integrációja] (1995); DoD Directive 8210.1, Life-cycle Management of Automated Information Systems (AIS) [Automatizált információs rendszerek (AIS) életciklus-kezelése] (1993). 27 Forrás: Joint Pub 6-0, I-2.o.

13

- a tevékenységek összhangjának biztosítása; - a haderő képességei teljeskörű kihasználásának elősegítése; - a kritikus információk megfelelő helyre juttatása; - az információk szintetizálása (fúziója). A tevékenységek összhangjának biztosítása érdekében a C4 rendszernek támogatnia kell, hogy a haderő és az együttműködő szervezetek parancsnokai, illetve más kulcsfontosságú személyei megismerhessék, összehangolhassák benyomásaikat, véleményüket és elképzeléseiket. A haderő képességei teljeskörű kihasználásának biztosítása érdekében a C4 rendszernek az emberi érzékszervek és gondolkodás kiterjesztéseként kell működnie. Támogatnia kell az embereket az észlelésben, reagálásban és a döntéshozatalban, hogy képesek legyenek hatékonyan tevékenykedni gyors ütemű tevékenységek során is. A kritikus információk megfelelő helyre juttatása érdekében a C4 rendszernek gyorsan kell reagálnia az információ-igényekre és az információkat el kell juttatnia azokra a helyekre, ahol szükség van rájuk. Mindez csökkenti az átfutási időt, sőt a híradó rendszer terhelését is. Az információk szintetizálása (fúziója) segítségével biztosítható a C4 rendszerek legfőbb célja: a harcolók igényeit kielégítő, pontos kép kialakítása a harcmezőről. A szintetizálás során létrehozott megfelelő minőségű információ növeli a tevékenységek összhangját, csökkenti a bizonytalanságot, ezzel képessé teszi a haderőt, hogy képességeit a legteljesebben kihasználja és hatékonyan hajtsa végre a (had)műveletet.  Az említett kiadványok mellett a különböző szintű, különböző időpontokban, különböző haderőnemek (szervezetek) által kibocsátott szabályozókban és dokumentumokban további – hasonló, vagy kapcsolódó tartalmú – rendszer-megnevezés fogalmak találhatók. Ezek közé tartoznak többek között a következők: "command, control, communications, and intelligence (C3I) systems: híradó, automatizált információs, felderítő rendszerek, vagy eszközök, amelyek a parancsnokot segítik a csapatok tevékenységének tervezésében, irányításában és ellenőrzésében."28 "command, control, communications, computer, and intelligence (C4I) systems: bármely rendszer, amely a következőket vagy azok egy részét megvalósítja – kommunikációs, automatizált információs, illetve felderítő rendszer vagy eszköz, amely a parancsnokot segíti a csapatok tevékenységének tervezésében, irányításában és ellenőrzésében. A C4I rendszerek elemei: hardver, szoftver, működtető személyzet, berendezések és eljárások. Ezek a rendszerek az információk gyűjtésére, előállítására, tárolására, megjelenítésére és rendelkezésre bocsátására létrehozott információfeldolgozási és információ28

Forrás: DoD Instruction 4630.8, Procedures for Compatibility, Interoperability, and Integration of Command, Control, Communications, and Intelligence (C3I) Systems [A vezetési, irányítási, híradó és felderítő (C3I) rendszerek kompatibilitási, interoperabilitási és integrációs eljárásai], 2. számú melléklet (1992).

14

továbbítási rendszerek, valamint az információk (adatok) integrációját jelentik."29 A fenti fogalmak mellett találkozhatunk a C4ISR rendszerek kifejezéssel is, amelynek az alapját a következő meghatározás szolgáltatja: "command, control, communications, computers, intelligence, surveillance and reconnaissance (C4ISR): a vezetési rendszerhez és a felderítési szakterülethez kapcsolódó valamennyi rendszer és funkció leírására használt kifejezés."30 A felsorolt, egyre bővülő tartalmat reprezentáló rendszertípusok közötti összefüggéseket és kapcsolatokat a következő ábra szemlélteti.

Command (vezetés) & Control

C2

Communications (híradás) C3 Computers (informatika)

C4

Intelligence (hírszerzés) ISR

C4I

Surveillance (megfigyelés) Reconnaissance (felderítés)

C4ISR

1.1.3 ábra: Informatikai rendszerekkel kapcsolatos fogalmak struktúrája31  A XXI. századi hadműveleti és katonai informatikai jövőképek alapvető összetevőjét képezik az információs tevékenységek végrehajtását megvalósító, vagy támogató globális rendszerek kialakítására irányuló elképzelések. Az interoperábilis informatikai rendszerek összekapcsolására épülő globális informatikai infrastruktúra (globális háló – Global Grid) fogalma elsőként az "Informatika a harcos számára"32 koncepcióban jelent meg, amelyet 1992. júniusában fogadott el a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának J-6 Csoportfőnöksége. A grid (hálózat, rács) kifejezés megjelenése ebben a megnevezésben egy új típusú rendszerfelépítésre utal. Az informatikai, számítástechnikai szakirodalomban egyre gyakrabban előforduló grid kifejezés általában egy olyan rendszer-architektúrát jelöl, amelyhez különböző hardver, szoftver és információs erőforrások csatlakoztathatók és amely biztosítja a rendelkezésre álló erőforrások könnyű konfigurálását és ezzel új funkcionalitás kialakítását. Egy grid lényegében egy olyan infrastruk-

29

CJCS Instruction 6212.012A, Compatibility, Interoperability, and Integration of Command, Control, Communications, Computers, and Intelligence Systems [A vezetési, irányítási, híradó, számítógépes és felderítő rendszerek kompatibilitása, interoperabilitása és integrációja] (1995). 30 Concept for Future Joint Operations, 83.o. 31 Alapul felhasznált forrás: Concept for Future Joint Operations, Figure 14, 85.o. 32 C4I for the Warrior (C4IFTW).

15

túrát képez, amely lehetővé teszi információs, számítási, vagy más erőforrások globális integrációját. A grid kifejezés olyan hagyományos rendszerek angol megnevezéséből származik, mint az elektromos hálózat, vagy a szállítási hálózat és annak alhálózatai (közúthálózat, vasút-hálózat, csővezeték-hálózat, stb.). Az elektromos hálózat összekapcsolja az áramot szolgáltató forrásokat (erőműveket) és különböző kiegészítő szolgáltatások révén (pld. terhelés-elosztás) biztosítja az elektromos áram elosztását, széleskörű elérését. A szállítási hálózat hasonlóképpen kapcsolja össze az anyagi javak és szolgáltatások forrásait és biztosítja ezen javak és szolgáltatások elosztását, széleskörű hozzáférhetőségét. A grid architektúra alapvető elemét képezi az 1990-es évek végén megjelent hálózat-központú hadviselés (Network-Centric Warfare) koncepciónak is33. A hálózatközpontú hadviselés alapját informatikai szempontból a különböző funkcionális rétegekbe szervezett (rendezett) rendszerelemek képezik, amely rétegek mindegyike egy speciális hálózatot (grid-et) alkot. A koncepcióban szereplő három alapvető réteget az alapvető infrastruktúrát képező informatikai infrastruktúra (information grid), valamint az erre épülő információgyűjtő alrendszer (sensor grid) és a feladatvégrehajtó alrendszer (engagement/shooter grid) képezi. A Globális Informatikai Hálózat (Global Information Grid) meghatározását, alapvető jellemzőit egy 2000-ben kiadott katonai informatikai jövőkép34 tartalmazza. Az ebben foglaltak szerint: "A Globális Informatikai Hálózat globálisan összekapcsolt információs képességek, folyamatok és működtető személyzet összessége, amelynek rendeltetése információk gyűjtése, feldolgozása, tárolása, rendelkezésre bocsátása (elosztása) és kezelése a harcolók, a politikai vezetés és a támogató szervezetek igényeinek megfelelően."35 A Globális Informatikai Hálózat alapvető rendeltetése, hogy megteremtse az információs fölény megteremtéséhez szükséges hálózat-központú infrastruktúrát. A rendszer magában foglal minden birtokolt, vagy bérelt kommunikációs és számítástechnikai rendszert és szolgáltatást, szofvert, alkalmazásokat, adatokat és biztonsági szolgáltatásokat. A rendszer által nyújtott szolgáltatások elérhetők mindenütt: bázisokon, állomáshelyeken, táborokban, helyőrségekben, létesítményekben, mobil platformokon, települési helyeken. A rendszer emellett kapcsolódási lehetőségeket (interfészeket) biztosít koalíciós, szövetségi, valamint más – nem védelmi minisztériumi – felhasználóknak és rendszereknek. A fentiekből láthatóan a GIG lényegét tekintve az Egyesült Államok hadseregének egységes, globális (szervezeti) informatikai infrastruktúrája.

Lásd például CEBROWSKI-GARSTKA: Network-Centric Warfare: Its Origin and Future. (1998); ALBERTS-GARSTKA-STEIN: Network Centric Warfare, Developing and Leveraging Information Superiority. (1999) Enabling the Joint Vision [Az összhaderőnemi jövőkép feltételeinek megteremtése] (2000). 35 Enabling the Joint Vision, 1.o. 33

34

16

1.1.3 Általános informatikai rendszertípusok és értelmezések A szervezeten belüli funkcionális informatikai (információs) rendszertípusok egy korai csoportosítását az Encyclopaedia Britannica36 tartalmazza, amely ezen rendszereket három nagy kategóriába – a vezetés-orientált, az adminisztráció-orientált, illetve az alaprendeltetés-orientált rendszerekbe – csoportosítja. A vezetés-orientált (management-oriented) információs rendszerek – amelyre példaként a katonai alkalmazás vezetési és irányítási (command-and-control) információs rendszereit (CCIS) említi – elsősorban a felső vezetés döntéseinek előkészítését szolgálják. Ezen rendszerek elsősorban a szervezet belső állapota és a működési környezet kulcsfontosságú jellemzőinek gyűjtésére és szintetizálására összpontosítanak. A jellemző alkalmazás-típusok gyakran a modellezés és a szimuláció eszköztárára épülnek. Ide tartoznak a döntéstámogató alkalmazások is. Az adminisztráció-orientált (administration-oriented) információs rendszerek – melyeket vezetői információs rendszereknek (MIS) is neveznek – elsősorban a szervezeti erőforrások nyilvántartására és kezelésére összpontosítanak. Ezek alapján látják el a felső vezetést aggregált adatokat tartalmazó jelentésekkel. Ezen rendszerek tipikus alkalmazásai pld. a pénzügyi, személyügyi, gazdálkodási, projekt-tervezési alkalmazások, illetve az irodaautomatizálás alkalmazásai. A vezetés-orientált információs rendszerek tekinthetők az adminisztráció-orientált rendszerek egy továbbfejlődési irányának is. Végül a működés-orientált (service-oriented) információs rendszerek a szervezet alapvető működési folyamatainak (termelés, szolgáltatás, stb.) támogatására összpontosítanak. Ezek a rendszerek az előző két kategóriával szemben már jelentős mértékben függnek az alaprendeltetéstől, így jellemzőik is sokrétűek. Ide sorolhatók például a számítógéppel segített tervezés (Computer Aided Design – CAD), a számítógéppel segített gyártás (Computer Integrated Manufacturing – CIM), vagy bizonyos értelemben a katonai alkalmazásban a fegyverirányítási alkalmazások.  A funkcionális informatikai rendszerek szélesebb körben elfogadott osztályozása két nagy csoportra – a működés-orientált (működés-támogató), illetve a vezetés-orientált (vezetés-támogató) rendszerek csoportjára – épül. A szakirodalomban a két csoportnak különböző megnevezéseivel is találkozhatunk: 'működési' és 'információs' (operational ~ informational); működés-támogató és vezetés-támogató (operation support ~ management support) rendszerek. A működés-orientált informatikai rendszerek a szervezet "mindennapi" működését támogatják. Gazdálkodó szervezetek esetében ide tartoznak az olyan hagyományos rendszerek, mint: rendelésfelvétel, készletnyilvántartás, gyártástámogatás, bérelszámolás, könyvelés, stb. Igazgatási szervezetek esetében ebbe a csoportba elsősorban az ügyiratkezelő és nyilvántartó, illetve a hatáskörükbe tartozó adatokat kezelő (nyilvántartó, naprakészen tartó, rendelkezésre bocsátó) rendszereket sorol36

Lásd: New Encyclopaedia Britannica, Macropeadia 21. kötet, 563-565.o.

17

hatjuk. A működés-orientált informatikai rendszerek jelentőségét mutatja, hogy gyakorlatilag minden szervezetben elsőként ezek jelentek meg (ezek voltak az első számítógépes rendszerek). A támogatott működési folyamat jellegétől függően a működés-orientált rendszerek tovább is osztályozhatók. A tranzakció-feldolgozó rendszerek (transaction processing systems) a szervezeti események kezeléséhez kapcsolódó feladatokat támogatják37, a folyamat-irányító rendszerek (process control systems) a gyártási folyamatokhoz kapcsolódó információk kezelését szolgálják, végül az irodaautomatizálási rendszerek (office automation systems) az iroda munka végzéséhez nyújtanak segítséget. A vezetés-orientált informatikai rendszerek a szervezetben folyó tervezési, előrejelzési és menedzsment funkciókat támogatják. Gazdálkodó szervezetek esetében ilyenek pld. a piackutatás, pénzügyi elemzés, mérnöki tervezés, stb. Ezen rendszerek rendeltetése elsősorban az adatok elemzése, a vezetői döntések támogatása, hozzájárulás annak meghatározásához, hogyan működjön a szervezet a közelebbi és távolabbi jövőben. A vezetés-orientált informatikai rendszerek általában abban is eltérnek a működés-orientált rendszerektől, hogy azok szűkebb szakterületre irányultságával szemben több különböző szakterületre is kiterjednek, azok működési adatainak széles körét használják fel. A vezetés-orientált informatikai rendszerek között a idők során különböző típusok és megnevezések jelentek meg. Az 1970-es években az elsők között jelent meg a döntéstámogató rendszerek (Decision Support System – DSS) fogalma, amelyek rendeltetése összetett elemzési feladatok támogatása a szervezeti folyamatok időben és pontosan meghatározott tendenciáira épülő megalapozott vezetői döntések elősegítésére. Ezek közé olyan funkcionális informatikai rendszerek tartoztak, amelyeket vezetők használtak félig-struktúrált, vagy struktúrálatlan problémák megoldására irányuló döntések meghozatala során és amelyek nem automatizálták, hanem "együttműködve" támogatták a döntéshozatalt. A felsővezetői informatikai rendszerek (Executive Information System – EIS) fogalma az 1970-es 1980-as évek fordulóján jelent meg38 olyan sajátos vezetői informatikai rendszerek megnevezésére, amelyeket rendkívül könnyű használat, gyors teljesítmény és korlátozottabb elemzési képességek jellemeznek. A számítástechnikai ismeretekkel kevésbé rendelkező felsővezetők számára készült első ilyen rendszerek a különböző szakterületi rendszerekből gyűjtötték össze, szintetizálták és általában szemléletes, grafikus formában jelenítették meg a legfontosabb információkat. A vezetői informatikai rendszerek (Management Information System – MIS) rendeltetése a szervezeti és külső információk vezetési/igazgatási célokra történő megjelenítése és elemzése. Viszonylag egységesen elfogadott értelmezés szerint a vezetői informatikai rendszerek a középvezetői szint tevékenységének támogatását szolNapjainkban ezek egyre inkább online tranzakció-feldolgozó (On-Line Transaction Processing, OLTP) rendszerek formájában jelennek meg a szervezetek életében. 38 Ezt megelőzően hasonló megnevezéssel már az 1960-as években léteztek nagyszámítógépi környezetben a működés-orientált rendszerek adattárainak, adatállományainak vezetési célú, statikus lekérdezéseket biztosító rendszerek. 37

18

gálják. Ennek megfelelően ezeket összetettebb elemzési szolgáltatások, részletesebb és szakterületileg korlátozottabb információkör jellemeznek. A speciálisan elemzési funkciókat ellátó vezetés-orientált informatikai rendszereknek napjainkban két jelentős típusával találkozhatunk. Az online elemző rendszerek (On-Line Analytical Processing – OLAP) rendeltetése nagymennyiségű adat különböző aspektusokból történő vizsgálata.39 Az OLAP rendszerek a rendelkezésre álló adatokat egy többdimenziós (virtuális) "kockába" rendezik, amelynek segítségével az elemzők a számukra fontos aspektusokból vizsgálhatják az adatokat, nincsenek rákényszerítve arra, hogy más rendszerekből származó jelentésekre, kimutatásokra kelljen támaszkodniuk. Az adatbányászat (data mining) rendeltetése a nagytömegű adattengerből rejtett, belső kapcsolatok, összefüggések feltárása. Az ezt támogató rendszerek az OLAP rendszerekkel szemben nem ismert információkat keresnek, vagy ismert feltételezett összefüggéseket ellenőriznek, hanem ismeretlen, nem magától értetődő és potenciálisan hasznosítható információkat és összefüggéseket tárnak fel, lényegében új tudásösszetevőket állítanak elő. Végül találkozhatunk a szervezeti informatikai rendszerek (Enterprise Information System – EIS) fogalmával is. Ez alatt általában olyan rendszereket értenek, amelyek a szervezeti és külső információk szervezeti szintű – vagyis nem kizárólag vezetés-orientált – hasznosítását biztosítják.

1.1.4 Informatikai rendszerek alapvető fogalmainak összegzése Az eddigiekből láthatóan az informatikai rendszerek és a kapcsolódó rendszerfogalmak egységesen elfogadott sajátossága, hogy azok információs tevékenységek támogatására szolgálnak és összetevőiket technikai (információtechnológiai) eszközök, programok, adatok, illetve szükség esetén a működtető személyzet alkotják. Emellett eleget kell tenni a rendszer fogalom követelményeinek is, tehát nem nevezhető informatikai rendszernek egy egyedi eszköz (pld. egy autonóm számítógép), vagy akár több, egymással kapcsolatban nem álló eszköz (számítógép) összessége sem. Ezen kereteken belül a különböző értelmezések közötti különbségek vagy a rendszerek rendeltetésére, funkcióira, vagy az eszközrendszer jellegére épülnek, épülhetnek. A funkcionális megközelítésmód alapján legszűkebb értelemben az informatikai rendszerek közé azon rendszerek sorolhatók, amelyek elsődleges rendeltetése az információk feldolgozása (átvétele, tárolása, átalakítása és rendelkezésre bocsátása). Az ilyen rendszerek tipikus megjelenési formája napjainkban egy kisebb helyi hálózatba kötött számítógépek összessége, az információtechnológia egy korábbi fejlettségi szintjén pedig egy központi számítógép és a hozzá csatlakozó távoli végberendezések (terminálok) rendszere volt. Ez lényegében a NATO értelmezés szerinti information system (IS) fogalomnak felel meg.

39

A fogalom 1992-ben jelent meg az adatbáziskezelés egyik jelentős szakértőjének (E. F. Codd) cikkében, amelyben tizenkét pontban összegezte a hagyományos adatkezeléstől részben eltérő követelményeit, sajátosságait.

19

Az információtechnológia fejlődésével, a számítástechnika és a híradástechnika azonos technológiai és műveleti alapjainak kiépülésével, a mikroelektronika és a digitális technika gyakorlatilag egyeduralkodóvá válásával megszűnt a szűkebb értelemben vett informatikai, illetve a kommunikációs (katonai értelmezésben híradó) rendszerek megkülönböztetésének oka és egyre inkább lehetősége is. Az informatikai rendszerek funkciói között megjelent és egyre jelentősebb szerepet játszik az információtovábbítás és az információcsere. A kommunikációs rendszerek szolgáltatásai között pedig növekvő mértékben terjednek az információtároláshoz, információfeldolgozáshoz kapcsolódó funkciók. Végül napjainkra bekövetkezett, de legalábbis befejezés előtt áll a korábban egymástól lényegében független rendszerek integrációja. Mindezek alapján a funkcionális megközelítésmód második változata szerint az informatikai rendszerek közé azon rendszerek tartoznak, amelyek rendeltetése az információk feldolgozása és/vagy továbbítása. Ez lényegében a NATO értelmezés szerinti communication and information systems (CIS), illetve az Egyesült Államok hadseregének command, control, communications, and computer (C4) systems fogalmainak felel meg. Az informatikai rendszerek fogalmának legtágabb értelmezése kiterjed az információs tevékenységek teljes körére, az előzőekben említetteken kívül beleértve mindenekelőtt az információszerzést is. Ebbe az irányba mutatnak többek között a C3I, C4I, illetve C4ISR rendszerfogalmak, illetve a NATO C3 rendszerek fogalma. Az információtechnológiai fejlődés következtében ugyanis az azonos technológiai alap és az integrálódás fokozatosan kiterjed az információs funkciót megvalósító valamennyi eszköztípusra. A három különböző értelmezéshez – a már bemutatott felsorolás-jellegű kifejezéseken kívül – sem a magyar, sem a nemzetközi szakirodalomban nem alakult ki egységesen elfogadott önálló rendszer-megnevezés. A második változathoz részben kapcsolódóan találkozhatunk ugyan az infokommunikációs rendszer kifejezéssel, ennek tartalma azonban egy harmadik területet, az elektronikus média eszközeit és rendszereit is magában foglalja. Az információs tevékenységeket támogató rendszerek folytatódó integrációja a jövőben várhatóan szükségessé teszi egy olyan szakkifejezés kialakulását, vagy elfogadását, amely ezen integrált – a korábban önálló információfeldolgozási, kommunikációs és információszerző/gyűjtő rendszereket alrendszerekként magában foglaló, vagy funkcióikat integrált módon megvalósító – rendszertípus megnevezésére szolgálhat. A szakmai és köznapi szóhasználatban egyes jelek arra mutatnak, hogy ez a kifejezés az 'informatikai rendszer' lehet, amelyben az informatikai jelző az 'információs tevékenységeket támogató technikai' tartalmat takarja. Természetesen ez az informatikai rendszer fogalom értelmezése nem tévesztendő össze a korábbi, szűkebb tartalmú értelmezéssel. Az elmondottakra alapozva fogalmazható meg a következő definíció, amely a meghatározásban szereplő 'információs funkciók' körének eltérő változataitól függően mindhárom – a legszűkebb, közbenső és legtágabb – értelmezési lehetőséget magában foglalja:

20

Az informatikai rendszer (általában) eszközök, programok, adatok, valamint a működtető személyzet információs funkciók, tevékenységek megvalósítására létrehozott rendszere. A fenti általános meghatározás mellett két továbbira is szükség van. Meg kell ugyanis különböztetnünk egy adott szervezet informatikai rendszerét, amelynek rendeltetése a szervezet információfeldolgozási folyamatainak, tevékenységeinek támogatása, illetve egy adott funkcionális információs rendszer tevékenységeit támogató informatikai rendszert, amely kiterjedhet akár több szervezetre is. Az informatikai fejlődés korábbi időszakát inkább a funkcionális informatikai rendszerek jellemezték, napjainkra azonban már megnövekedett a szervezetek informatikai rendszerének szerepe és jelentősége. Egy szervezet informatikai rendszere a szervezet felügyelete alá tartozó eszközök, programok, adatok, valamint a működtető személyzet összessége, amelynek rendeltetése a szervezet információs tevékenységeinek megvalósítása, támogatása. Egy funkcionális informatikai rendszer egy adott információs rendszer, egységes szabályozás hatálya alá tartozó információs tevékenységek összességének megvalósítására, támogatására szolgáló eszközök, programok, adatok, valamint működtető személyzet összessége. A fenti meghatározásnak megfelelően a szervezeti informatikai rendszer magában foglalja a szervezet felügyelete alá tartozó azon – szervezeti informatikai infrastruktúrának tekinthető – eszközöket és más erőforrásokat is, amelyek egyes funkcionális információs rendszerek működtetésében (is) felhasználásra kerülnek. Ezek mellett természetesen lehetnek kizárólagosan egy adott funkcionális informatikai rendszerhez tartozó informatikai eszközök és erőforrások is, azonban ezen megoldások köre egyre szűkül.

21

1.2 INFORMATIKAI RENDSZEREK FELÉPÍTÉSE, ÖSSZETEVŐI Az informatikai rendszerek bonyolult, összetett rendszerek, amelyek felépítése különböző nézőpontokból vizsgálható, összetevőik különböző szempontok alapján csoportosíthatók, osztályozhatók. Ezek közül kiemelt szerepet játszanak a funkcionális, a szervezeti, a térbeli/területi, illetve a technikai megközelítésmódok – vagyis annak leírásai, hogy milyen funkciókat, kik, hol és milyen eszközökkel valósítanak meg.

1.2.1 Informatikai rendszerek eszközei Az informatikai rendszerek összetevői közé, mint azt az előző pontban megfogalmaztuk, technikai (információtechnológiai, hardver) eszközök, programok (szoftver eszközök), adatok és a működtető személyzet tartoznak. Ezekhez közvetlenül kapcsolódnak az informatikai rendszer működési feltételeit biztosító infrastruktúrális (elhelyezési, energiaellátási, stb.) erőforrások. A felsorolt összetevők között elsődleges szerepet játszanak az informatikai rendszer eszközei, amelyek – mint azt egy későbbi pontban részletesebben elemezzük – egyaránt magukba foglalják a hardver és a szoftver eszközöket (sőt bizonyos típusú adatokat is), hiszen a felhasználók számára nincs jelentősége annak, hogy egy adott információs funkció "huzalozott", vagy program formában került megvalósításra. Napjainkra az információtechnológia fejlődése következtében egyébként folyamatosan nő a "puha" (soft) rész aránya. Egy informatikai rendszer eszközrendszere tehát az informatikai rendszerhez tartozó (hardver és szoftver) eszközök összessége, kapcsolataikkal együtt. Ezek az eszközök funkcionális szempontból különböző csoportokba sorolhatók. Az informatikai rendszer fogalom szűkebb, vagy tágabb értelmezésétől függően ezek a csoportok a következők lehetnek: az információfeldolgozás/tárolás eszközei, az információtovábbítás/csere eszközei, valamint az információszerzés/gyűjtés eszközei. Az egyes csoportok nem teljesen függetlenek egymástól, egyes eszközök összetett funkcióik következtében több csoportba is besorolhatók. A fenti csoportosításnak megfelelően az informatikai rendszer információfeldolgozó40, kommunikációs és információszerző alrendszerre tagolható. Az összetett funkciójú eszközök miatt az alrendszerek határai természetesen nem húzhatók meg élesen. Az információfeldolgozó alrendszer eszközei funkcionális szempontból tovább osztályozhatók felhasználói/üzemeltetői végberendezésekre, valamint kiszolgáló eszközökre. Az információfeldolgozó alrendszer eszközei integrált informatikai rendszer esetében egységes hálózatba kapcsolódnak. Ez a hálózat lehet egyenrangú hálózat, helyi hálózat, több helyi hálózatból felépülő összetett hálózat vagy nagyobb földrajzi területen elhelyezkedő szervezet esetében helyi hálózatokat egyesítő városi

40

Az alrendszer megnevezésére gyakran használatos a "számítástechnikai" jelző is, ez azonban nem funkcionális, hanem technológiai jellegű megközelítés. Ennek alapján például a számítástechnikai alrendszerhez kellene sorolnunk napjaink számítógép-alapú kapcsolóeszközeit, telefonközpontjait is.

22

szintű hálózat. Végül az informatikai rendszerek közötti összeköttetést távolsági hálózatok valósítják meg. A végberendezések az informatikai rendszer kulcsfontosságú összetevői, ezek közé azokat az eszközöket soroljuk, amelyek segítségével a felhasználók képesek az informatikai rendszer szolgáltatásait igénybevenni, illetve a működtető személyzet képes a rendszer üzemeltetési, felügyeleti, stb. feladatait megvalósítani. A szervezeti munkahelyeken elhelyezett végberendezések lehetnek hálózatba kötött felhasználói munkaállomások, felhasználói eszközök, felügyeleti munkaállomások, hagyományos távközlési (híradó) végberendezések és más speciális eszközök. A felhasználói munkaállomás (user workstation) olyan eszköz – asztali számítógép, hordozható táska-, vagy noteszgép41, stb. – amely az informatikai rendszer szolgáltatásainak igénybevétele mellett a gyorsabb, szükség esetén autonóm működés érdekében képes nagyobb méretű alkalmazói programok (program-összetevők), illetve adatok tárolására és ezek felhasználására. Funkciói közé tartoznak általában a teljeskörű irodaautomatizálási szolgáltatások, az elektronikus információcsere, illetve a csoportmunka támogatása, valamint az adott munkakörhöz kapcsolódó egyes feladatorientált alkalmazások. A felhasználói eszköz (user terminal/device) egy olyan kisebb méretű és kapacitású eszköz, amely néhány alapvető irodaautomatizálási szolgáltatás (köztük elektronikus levelezés és böngészés) segítségével, illetve kisebb alkalmazások hálózatról történő letöltése és felhasználása révén nyújt valósítja meg funkcióit. Ebbe a csoportba sorolhatók mindenekelőtt a különböző kisméretű (kézi) számítástechnikai eszközök (pld. személyi digitális asszisztensek42), illetve a megfelelő adatátviteli és adatfeldolgozó képességekkel (pld. WAP funkcióval) rendelkező mobil-telefonkészülékek. A felügyeleti munkaállomás (administrative workstation) jellegét tekintve a felhasználói munkaállomáshoz hasonló eszköz, amely a rendszer-, hálózati, illetve biztonsági felügyeleti és menedzsment feladatokat ellátó személyzet számára biztosítja a munkakörébe tartozó feladatok ellátását. Ennek megfelelően a felhasználói munkaállomáson rendelkezésre álló alkalmazások és funkciók mellett rendelkezik a szükséges felügyeleti és menedzsment funkciókkal és alkalmazásokkal. A hagyományos távközlési (híradó) végberendezések közé többek között a vezetékes és mobil telefonkészülékek, telexkészülékek, faxberendezések, videokonferencia eszközök tartoznak. Napjainkra megkezdődött a távközlési és számítástechnikai végberendezések integrációja, egymás szolgáltatásainak kölcsönös átvétele. Minderre példa a már említett WAP-telefon, mint számítógép-hálózati eszköz alkalmazása, de ide sorolható a számítógép segítségével megvalósított fax-küldés és fogadás, videokonferencia-szolgáltatás, vagy a számítógép-hálózaton folytatott telefonálás is. A kiszolgáló eszközök az információfeldolgozó alrendszer alkalmazók számára láthatatlan részét alkotják. Ezek közé azokat az eszközöket soroljuk, amelyek az alkalmazók számára közvetlenül nem kezelhetők, de a végberendezések számára rendelkezésre bocsátják erőforrásaikat, szolgáltatásaikat. Az alkalmazó szervezeti ele41 42

Laptop, notebook. Personal Digital Assistant, PDA.

23

meknél vagy önálló informatikai (feldolgozó-, számító-) központokban elhelyezett kiszolgáló eszközök lehetnek helyi hálózatban kiszolgáló gépként alkalmazott személyi számítógépek vagy központi közepes- és nagyszámítógépek. Ugyanazon kiszolgáló eszköz a rajta futó szoftver eszközöktől függően egy, vagy több szolgáltatást is nyújthat, illetve ugyanazon szolgáltatást nyújthatja több, együttműködő kiszolgáló eszköz is. A kiszolgáló eszközök, illetve az általuk nyújtott szolgáltatások jellegük szerint különböző csoportokba sorolhatók. Az első csoportba többek között a hálózati, adatbázis-, térinformatikai, web- és dokumentumkezelő kiszolgálók tartoznak, amelyek nagymennyiségű adat osztott elérését, közös felhasználását biztosítják ezen adatok tárolása és a kezelésükhöz szükséges szoftver eszközök rendelkezésre bocsátása révén. A második csoportba olyan – kommunikációs, levelező-, üzenetkezelő, név-, címtár-, stb. – kiszolgálók sorolhatók, amelyek rendeltetése a hálózati információcsere támogatása, feltételeinek biztosítása. A harmadik csoportot az információfeldolgozási képességeket nyújtó alkalmazás-kiszolgálók alkotják, míg a negyedik csoportba különböző technikai eszközök osztott felhasználását biztosító (pld. nyomtató) kiszolgáló eszközök tartoznak. A hálózati kiszolgáló (network server) olyan eszköz, amely helyi hálózati szolgáltatásokat nyújt a hozzá kapcsolódó munkaállomásoknak, illetve kapcsolatot biztosít a külső, távolsági hálózathoz. A helyi hálózati szolgáltatások közé tartozik többek között program- és adatállományok létrehozásának, tárolásának, módosításának, valamint megosztott felhasználásának lehetősége, megnövelve ezzel a munkaállomások számára rendelkezésre álló tárolókapacitást és lehetővé téve a munkaállomásokon megvalósított információs tevékenységek közösen használt adatokon keresztül történő kommunikációját, együttműködését. Emellett a hálózati szolgáltatókhoz csatlakozhatnak közösen használható nyomtatóberendezések is. Az adatbázis kiszolgáló (database server) az adatok központi kezelését fizikai helyett logikai szinten teszi lehetővé a kiszolgáló eszközön futó adatbáziskezelő rendszer segítségével. Így mód van egyedi adatok és kapcsolataik összehangolt, védett, megosztott megadására, módosítására és felhasználására. Ez a szolgáltatás az informatikai rendszerben zajló adatátvitel szempontjából is sokkal gazdaságosabb, mint az állományszolgáltatás. A térinformatikai kiszolgáló (GIS server) lényegében sajátos adatbázis kiszolgáló, amely speciális térinformatikai adatbázisok, digitális térképészeti adatok központi kezelését támogatja. A web kiszolgáló (web server) az Internet egyik alapvető szolgáltatását képező web-lapok tárolását, rendelkezésre bocsátását ("böngészését"), illetve ezen lapok elhelyezését és naprakészen tartását támogatja. A web-lapok szöveget, képet, mozgóképet, animációt és hangot tartalmazó speciális formátumú43, úgynevezett hipertext, illetve napjainkra már hipermédia formátumú dokumentumok, amelyek más ilyen lapokra, egyéb dokumentumokra, vagy ugyanazon lap egy másik részére mutató kapcsolatokat is tartalmaznak.

43

Hipertext leíró nyelvű (HyperText Markup Language, HTML).

24

A dokumentumkezelő kiszolgáló (document management server) különböző formátumú (szöveges, képi, rajz-, multimédia, stb.) dokumentumok tárolását és visszakeresését, valamint az ezekhez általában szorosan kapcsolódó munkafolyam-kezelő (workflow management) alkalmazások működési feltételeit biztosítja. Sok esetben a csoportmunkát támogató központi alkalmazások is ezen a kiszolgálón kerülnek elhelyezésre, mivel ezek és a munkafolyam-alkalmazások kölcsönösen támogatják, kiegészítik egymás funkcióit. A kommunikációs kiszolgáló (communications server) rendeltetése különböző kommunikációs lehetőségek biztosítása, különböző kommunikációs csatornák kezelése, működtetése. Ezek közé tartozhat többek között a távbeszélő vonalon történő kapcsolatfelvétel ("behívás", dial-up) támogatása (remote access server), illetve katonai alkalmazás esetén a vezetés és irányítás, illetve a helyzetismeret fenntartása során alkalmazott harcászati adatkapcsolatok (TADIL, Link-xx) kezelése. A levelező/üzenetkezelő kiszolgáló (e-mail/messaging server) rendeltetése az elektronikus levelezés központi funkcióinak megvalósítása, vagy különböző üzenetformátumokhoz tartozó üzenetek kezelése. Az előbbiek közé tartoznak a hagyományos internetes44 levelező kiszolgálók, valamint az X.400-as levelezőrendszer kiszolgálói. Az utóbbiakhoz sorolhatók a katonai alkalmazás (FORMETS/ADatP-3, USMTF, OTH-Gold), illetve az igazgatási és gazdálkodó szervezetek által használt elektronikus dokumentumcsere (EDI) formátumú üzeneteket kezelő eszközök. A névkiszolgáló (name server, DNS server) rendeltetése Internet-et alkotó eszközök egyedi azonosítóinak (Internet-cím) és könnyebben megjegyezhető neveinek kezelése, egymásnak történő megfeleltetése. Az egymással együttműködő névkiszolgálók rendszere ily módon biztosítja a neveknek megfelelő címek meghatározását, elősegítve ezzel a kényelmesebb használatot. A címtár kiszolgáló (directory server) rendeltetése a különböző objektumokra (pld. szervezetekre, személyekre, eszközökre, folyamatokra, stb.) vonatkozó leíró információk – pld. megnevezések, azonosítók, jelszavak, elérhetőségi információk, stb. – központi kezelése és rendelkezésre bocsátása. Az együttműködő címtár kiszolgálók egy elosztott címtár rendszert alkotnak.45 Az alkalmazás kiszolgáló (application server) szükségessége először a jelentős feldolgozási kapacitást, hardver erőforrást igénylő alkalmazások esetében merült fel, amelyek így korlátozottabb kapacitású végberendezésekkel rendelkező felhasználók számára is elérhetővé váltak. A háromrétegű elosztott rendszerekben46 az alkalmazás kiszolgálók szerepe elsősorban a szervezeti eljárásokat (összefüggéseket, szabályokat) megvalósító alkalmazások központi kezelése, tárolása és rendelkezésre bocsátása. A kommunikációs alrendszer eszközei alapvetően átviteli vonalakra, kapcsolóeszközökre és védelmi eszközökre csoportosíthatók. A kommunikációs alrendszer jellegét tekintve lehet alapvetően integrált, vagy különböző (hagyományos távbeszélő, telex, fax, stb.; számítógépes hálózati; vagy videokonferencia) szolgáltatásokat POP3, IMAP, vagy HTTP, illetve SMTP protokoll alapján elérhető. A címtár szolgáltatások alapvető leírását az X.500-as szabványsorozat tartalmazza. 46 Részletesebben lásd az informatikai alkalmazásokkal foglalkozó későbbi fejezetben. 44 45

25

nyújtó, lényegében önálló alrendszerek összessége. Az információtechnológiai fejlődés eredményeként napjainkra gyorsuló ütemben terjednek az integrált szolgáltatású kommunikációs rendszerek. Az átviteli vonalak lehetnek koaxiális, sodrott érpárú, optikai és más speciális kábelek vagy rádió, rádiórelé és műholdas összeköttetések. A különböző eszközök közötti rövidtávú összeköttetések esetében ezek mellett napjainkra megjelentek az infravörös átvitelre épülő megoldások is. Kisebb számítógépes hálózatok esetében a kommunikációs alrendszer összetevői közé lényegében csak a végberendezéseket és kiszolgáló eszközöket összekötő adatátviteli vonalak tartoznak. Összetettebb vagy eltérő jellemzőkkel rendelkező részekből felépülő hálózatokban hálózati kapcsolóelemek is szükségesek. Számítógépes hálózatokban ezek lehetnek hálózati elosztók, jelismétlők, hidak, útvonalválasztók és átjárók. 47 A hagyományos távközlési rendszerek esetében a különböző kapcsolóberendezések (telefonközpontok, videokonferencia-vezérlőrendszerek, stb.) alapvető szerepet játszottak és játszanak napjainkban is. A védelmi eszközök közé mindenekelőtt a különböző titkosító eszközök, valamint a kommunikációs alrendszerben áramló információkat szűrő eszközök alkotják. Ez utóbbiak közé tartozik a tűzfal (firewall), amely különböző hálózatok (hálózatrészek) között elhelyezkedő funkcionális egység és amelynek rendeltetése a két hálózat(rész) között áramló üzenetek felügyelete, ellenőrzése, szükség esetén szűrése. A szűrés során különböző jellemzők alapján korlátozható, sőt teljes egészében letiltható a védendő hálózatrészbe, vagy az onnan kifelé irányuló adatforgalom. Mindez hozzájárulhat a védendő hálózatrésznek az illegális beavatkozások elleni, illetve a benne tárolt információk jogosulatlan megismerése elleni védelméhez. Az informatikai rendszer ismertetett összetevői lényegüket tekintve funkcionális komponensek, amelyek megvalósíthatók egy önálló eszköz és az esetlegesen hozzá kapcsolódó szoftver és adat-összetevők formájában, egy integrált eszköz részét képező funkcionális (hardver) egység és működtető programja formájában, valamint egy közös hardver platformon működő, azt megosztottan használó szoftver összetevők (alkalmazások) formájában. A NATO informatikai fogalomjegyzékben48 a felsorolt fogalmak közül kettő, a felhasználói végberendezés és a kiszolgáló eszköz található, a következő meghatározásokkal: "terminal [user] ([felhasználói] végberendezés): Egy adatbeviteli, vagy megjelenítő eszköz, melyen keresztül a felhasználó elérhet egy híradó vagy informatikai rendszert. Megjegyzés: Az egység kapcsolódhat más ilyen egységekhez közvetlenül vagy hálózaton keresztül."

"server (kiszolgáló [eszköz]): Hálózati eszköz, amely osztott erőforrások kezelésével nyújt szolgáltatásokat a hálózat felhasználói számára. 47 48

Hub, repeater, bridge, router, gateway. AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information System Terms and Definitions.

26

Megjegyzések: 1.) A kifejezés gyakran használatos egy helyi hálózat ügyfél-kiszolgáló architektúrájával összefüggésben. 2.) Példák: nyomtató kiszolgáló (nyomtatási szolgáltatást nyújt, ezért a hálózat alkalmazóinak nem szükséges saját nyomtatóval rendelkezniük), állománykiszolgáló (tárolási és archiválási lehetőséget nyújt bővítve a hálózati végberendezések tárolási képességét), alkalmazás kiszolgáló (a végberendezések által nem rendszeresen használt, költséges alkalmazói programok felhasználását biztosítja)."

1.2.2 Szervezeti informatikai rendszerek és általános felépítésük A szervezeti és funkcionális informatikai rendszerek kiterjedésük és összetettségük alapján különböző csoportokba sorolhatók. Az összetett felépítésű informatikai rendszerek architektúrális, felügyeleti és védelmi szempontból legkisebb összetevője a lokális feldolgozási egység (az informatikai védelmi szakirodalomban alkalmazott megnevezéssel enklávé), amely adott fizikai környezetben elhelyezkedő végberendezések, kiszolgáló eszköz(ök), az ezeket összekapcsoló átviteli vonalak és kapcsolóelemek, a külső hálózatokkal fennálló összeköttetést biztosító berendezés(ek), valamint (esetleg) a kapcsolódó környezeti erőforrások és személyzet egységes felügyelet és irányítás alatt álló összessége. A szervezeti informatikai rendszerek alapvetően a szervezetek felépítésének megfelelően osztályozhatók. Az első csoportba az egy helyszínen működő szervezetek egységes informatikai rendszerei tartoznak, amelyek napjainkban jellemző módon egy helyi számítógép-hálózatot, egy szervezeti telefonközponthoz kapcsolódó belső távközlési hálózatot, esetleg más (pld. videokonferencia-) rendszereket foglalnak magukban. Ezek az informatikai rendszerek lényegében egyetlen lokális feldolgozási egységet képeznek, eszközrendszerüket a lehetséges legnagyobb mértékű homogenitás jellemzi. A második csoportot a több telephelyen működő szervezetek informatikai rendszerei alkotják, amelyek az egyes telephelyek lokális feldolgozási egységeire, a telephelyi informatikai alrendszerekre tagolhatók. A telephelyi informatikai alrendszereket a szervezet saját kommunikációs rendszere, vagy külső szolgáltatók által biztosított összeköttetések kapcsolják egységes rendszerbe. A több telephelyes szervezetek informatikai rendszereit is egységes, de a szükséges mértékben decentralizált felügyelet és irányítás, illetve a lehetséges legnagyobb mértékű homogenitás jellemzi. Mivel a telephelyek általában nem kapcsolódnak a szervezet egyes szervezeti egységeihez, a telephelyi informatikai alrendszerek a szervezet informatikai rendszerének csak fizikai összetevőit képezik. A harmadik csoportot a bonyolult hierarchikus felépítésű, viszonylagos önállósággal rendelkező részszervezetekből álló szervezetrendszerek informatikai rendszerei képezik. Ilyen szervezetrendszerek például egy adott államon belül az egyes államigazgatási, honvédelmi, rendészeti, igazságszolgáltatási, közszolgáltatást nyújtó szervezetek, vagy a multinacionális gazdálkodó szervezetek, illetve ide tartoznak egyes nemzetközi szervezetek és katonai-politikai szövetségek is.

27

Minden szervezetrendszer esetében meghatározható az a legalacsonyabb szervezeti – az informatikai rendszerek szempontjából elemi – szint, amelynek szervezetei kellő önállósággal, hatáskörrel, feladatokkal és képességekkel rendelkeznek informatikai erőforrásaik felhasználására, működési feltételeik biztosítására, védelmére, vagy korlátozott mértékű továbbfejlesztésére vonatkozóan. Ezt a szintet például a Magyar Honvédség esetében ma alapvetően a dandárok, önálló zászlóaljak; a Rendőrség esetében a rendőr-kapitányságok; a NATO esetében pedig a NATO parancsnokságok és a reagáló erők parancsnokságai képezik. Egy összetett szervezetrendszer informatikai rendszerét az elemi szintet képviselő, egymással összekapcsolt informatikai rendszerek összessége alkotja. Ezen belül körülhatárolhatók a közbenső vezetési szintek informatikai rendszerei is. Ezeket az adott szintű vezető szervezet, valamint a hozzá tartozó (neki alárendelt) szervezetek informatikai rendszerei alkotják. Ilyen közbenső szintű informatikai rendszert alkot például az MH szárazföldi haderőnemének informatikai rendszere, egy megye rendőri szervezeteit magában foglaló informatikai rendszer, vagy egy NATO regionális parancsokság erőinek informatikai rendszere. Az egyes elemi informatikai rendszereket általában a szervezetrendszer egészére kiterjedő egységes kommunikációs hálózat kapcsolja össze, ebben az esetben a közbenső szintek informatikai rendszerei csak logikai rendszert alkotnak. Lehetséges azonban olyan megoldás is, amelyben a kommunikációs hálózat maga is hierarchikus felépítésű, a szervezetrendszer gerinchálózata csak a következő szint szervezeteinek informatikai rendszereit kapcsolja össze és az alacsonyabb szintek informatikai rendszerei ehhez csak a saját hálózatukon keresztül kapcsolódnak. Egy szervezet informatikai rendszerén belül elkülöníthetőek az egyes szervezeti egységek (szervezeti elemek)49 számára közvetlenül rendelkezésre álló informatikai erőforrások, valamint a szervezet egészének érdekeit szolgáló, többek által közösen használt erőforrások, a szervezeti informatikai infrastruktúra50. A szervezeti informatikai infrastruktúra alapvető részét az informatikai rendszer további összetevőit rendszerbe integráló hálózat (a kommunikációs alrendszer kapcsoló eszközei és átviteli vonalai), a kiszolgáló eszközök nagyobb része, valamint a széles körben felhasználható alkalmazások és adathalmazok (adatállományok, adatbázisok, adattárházak, stb.) képezik. A szervezeti egységek (elemek) informatikai alrendszerei elsősorban felhasználói végberendezéseket és/esetleg kiszolgáló eszközöket foglalnak magukban, amelyeket a szervezeti infrastruktúra kapcsol össze egymással és kapcsol a szervezet más egységeihez, illetve a szervezet környezetéhez. Bár korábban ez nem így volt, napjaink korszerű (pld. struktúrált kábelezéssel kiépített) hálózatai esetében már az egyes végberendezéseket összekapcsoló – valós, vagy virtuális – helyi hálózat(rész) sem tekinthető a szervezeti egység informatikai alrendszere részének.

49

50

Például főosztályok, osztályok, részlegek; csoportfőnökségek, főnökségek, szolgálatfőnökségek; zászlóaljak, osztályok, századok, ütegek, stb. Az infrastruktúra fogalmával általában, illetve a magasabb szintű (globális, nemzeti, védelmi) információs infrastruktúrákkal a Katonai informatika I. (A katonai informatika alapjai) jegyzet 1.3.1 pontja foglalkozik.

28

A NATO informatikai fogalomjegyzékben51 a szervezeti informatikai infrastruktúrához és a szervezeti egységek informatikai alrendszereihez kapcsolódóan, de részben eltérő értelmezéssel a hálózati erőforrástartomány, a felhasználói erőforrástartomány, valamint a felhasználói rendszer fogalmakat találhatjuk, amelyek meghatározása a következő: "network domain (hálózati erőforrástartomány): A kommunikációs rendszer központi irányítás alatt álló erőforrásai, amelyek nagyszámú felhasználó számára nyújtanak szolgáltatásokat. Megjegyzések: 1.) Olyan funkciókat tartalmaz, mint jelzés, kapcsolás, átvitel, vagy átjáró, valamint olyan szolgáltatásokat, mint távszolgáltatások, hordozószolgáltatások, hálózatmenedzsment és –felügyelet a hálózati erőforrástartományban. 2.) A hálózati erőforrástartomány és a felhasználói erőforrástartomány egymást kizáró kifejezések."

"user domain (felhasználói erőforrástartomány): Felhasználói körzetekben elhelyezett, felhasználói irányítás alatt álló kommunikációs és informatikai rendszer-erőforrások. Megjegyzések: 1.) Olyan funkciókat tartalmaz, mint információfeldolgozás, átjáró és elosztás, valamint olyan szolgáltatásokat, mint helyi távszolgáltatások, illetve menedzsment és felügyelet (a hálózatmenedzsment és –felügyelet kivételével). 2.) A felhasználói erőforrástartomány és a hálózati erőforrástartomány egymást kizáró kifejezések."

"user system (felhasználói rendszer): Felhasználói végberendezések és más eszközök együttese, amelyek meghatározott funkciók végrehajtása és más rendszerekhez történő hozzáférés érdekében kerültek összekapcsolásra. Megjegyzés: Példák felhasználói rendszerekre: telefonkészülékek, melyek egy automata zártkörű telefonközponton keresztül vannak összekapcsolva (PABX), üzenetkezelő rendszer (MHS), helyi hálózatba (LAN) kötött és más rendszerekhez hozzáféréssel rendelkező személyi számítógépek."

A fenti meghatározásokat a korábban elmondottakkal összevetve látható, hogy a hálózati erőforrástartomány a szervezeti informatikai infrastruktúra kommunikációs alrendszerhez tartozó összetevőinek felel meg, de nem tartalmazza a szervezeti szintű szolgáltatásokat nyújtó kiszolgáló eszközöket, alkalmazásokat, adatokat. Ez utóbbiakat a felhasználói erőforrástartomány körébe sorolja, amelynek értelmezése lényegében a szervezeti egységek informatikai alrendszerei összességének felel meg. A két fogalom egyébként elsősorban a NATO szintű informatikai infrastruktúra és a szervezeti informatikai rendszerek összességének leírására, megkülönböztetésére szolgál, amelyet egy későbbi pontban részletesebben tárgyalunk. A szervezeti egység informatikai alrendszerének tartalmához a felhasználói rendszer fogalma áll közelebb, azonban a meghatározásban foglaltak a szervezeti struktúrához igazodó megközelítés mellett lehetővé teszik a funkcionális megközelítést is. A katonai alkalmazásban a viszonylag hosszabb távon stabil összetételű szervezetek informatikai rendszerei mellett lényeges szerepet játszanak a feladatorientált 51

AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information System Terms and Definitions.

29

módon létrehozott, sok esetben dinamikusan változó összetételű csoportosítások informatikai rendszerei. Egy ilyen informatikai rendszer alapvetően hasonló felépítésű, mint a korábbiakban bemutatott rendszerek. A csoportosítás informatikai infrastruktúráját általában a csoportosítás parancsnoksági feladatait betöltő szervezet biztosítja52, amelyhez a csoportosítást alkotó erők (szervezetek) informatikai rendszerei kapcsolódhatnak. Az egyes nemzeti erők informatikai rendszerei a csoportosítás mellett általában saját haderejük informatikai rendszerével is kapcsolatban maradnak. Amennyiben a csoportosításban egy adott nemzetből több szervezet vesz részt, célszerűen a nemzeti kontingens informatikai rendszere is kialakításra kerül.

1.2.3 Funkcionális informatikai rendszerek és felépítésük A funkcionális informatikai rendszerek – megnevezésüknek megfelelően – funkcionális szempontból összetartozó információs tevékenységek megvalósítását, támogatását biztosítják. Egy funkcionális informatikai rendszer hatóköre lehet egy adott szervezeten belüli, vagy szervezetrendszerek esetében kiterjedhet több vezetési szintre és szervezetre. Végül vannak olyan rendszerek is, amelyek több, együttműködő, vagy egyszerűen a szolgáltatást igénylő (arra jogosult) szervezetből is elérhetők. A funkcionális informatikai rendszerek tartalmi szempontból támogathatják egy adott szűkebb alkalmazási terület, néhány ilyen terület, vagy akár egy átfogó szakterület tevékenységeit. Ilyenek – vagy ilyenek voltak – többek között a Magyar Honvédség esetében a Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer (KGIR), a Személyügyi Információs Rendszer (SZEMIR), a Hadműveleti Vezetési Információs Rendszer (HAVIR); a NATO rendszerei közül a Légierő Vezetési Rendszer (ACCS) és a Szövetséges Felvonulási és Szállítási Rendszer (ADAMS); vagy az Egyesült Államok hadseregének Összfegyvernemi Vezetési Rendszere (MCS), Fejlett Tábori Tüzér Harcászati Adatfeldolgozó Rendszere (AFATDS), Összekapcsolt Hadműveleti/Felderítő Központok Európában (LOCE) rendszere, vagy Összhaderőnemi Telepíthető Felderítés-támogató Rendszere (JDISS).53 A funkcionális informatikai rendszerek – akár egy szervezeten belül, akár több szervezetre kiterjedően – hálózatba kapcsolódó rendszerösszetevőkből állnak, amelyeket éppen a hálózati analógia alapján csomópontoknak (node) is neveznek. Egy csomópont lehet egyetlen felhasználói munkaállomás, felhasználói munkaállomások helyi hálózatba kapcsolt csoportja, vagy akár egy jelentősebb feldolgozó és tároló kapacitással rendelkező eszközrendszer is a megfelelő szoftver összetevőkkel egyetemben. Az informatika-alkalmazás kezdeti időszakában még nem léteztek integrált szervezeti informatikai rendszerek, a szervezetek informatikai erőforrásai egymástól Az IFOR (hadszíntéri) informatikai rendszerének infrastruktúráját például az ARRC informatikai rendszerének (Interim ARRC Information System – IARRCIS) hálózati alrendszere biztosította és ez teremtette meg a kapcsolatot a CRONOS hálózathoz, azon keresztül pedig a NATO informatikai rendszeréhez. 53 ACCS = Air Command and Control System; ADAMS = Allied Deployment and Movement System; MCS = Maneuver System; AFATDS = Advanced Field Artillery Tactical Data System; LOCE = Linked Operations/Intelligence Centers Europe; JDISS = Joint Deployable Intelligence Support System. 52

30

független funkcionális informatikai rendszerekhez tartoztak. Ennek megfelelően ugyanazon szervezeten belül egymás mellett léteztek a különböző funkcionális rendszerekhez tartozó munkaállomások, vagy csomópontok (pld. IFOR/SFOR vezetési pontokon CRONOS node, MCCIS node, ADAMS node, LOCE node). Szervezetrendszerek esetében az informatikai fejlesztések eredményeként egyre növekvő számú, több szintet átfogó – egymás mellett működő, de egymással együtt nem működő – funkcionális informatikai rendszerek hálózati összeköttetései és az ezeken áramló adatok, mint egymás melletti "kályhacsövek" (stovepipes) működtek. Az egyes rendszerekhez önálló – legtöbbször eltérő típusú – munkaállomások, azonos funkciók eltérő jellegű és tartalmú megvalósításai, sőt kezdetben saját hálózati összeköttetések tartoztak. A kommunikációs alrendszerek adatátviteli lehetőségeinek fejlődésével és a TCP/IP technológia uralkodóvá válásával a különböző funkcionális informatikai rendszerek hálózati összeköttetései nagyobbrészt azonos, integrált alapra kerültek, a további (hardver, szoftver és funkcionális) különbözőségek, heterogenitás azonban változatlanul megmaradtak. Az ilyen, nem interoperábilis rendszerek alkalmazásának korlátai legvilágosabban az összhaderőnemi műveletekben, elsőként a Sivatagi Pajzs, Sivatagi Vihar műveletekben mutatkoztak meg. Ezek a tapasztalatok vezettek az Egyesült Államok hadseregében 1992-ben az informatikai rendszerek egy új elképzelésének az "Informatika a harcos számára"54 koncepcióban történő megfogalmazásához. A koncepció által kitűzött célt egymással interoperábilis informatikai rendszerek összekapcsolt rendszere alkotta. Interoperábilis informatikai rendszerek kialakításának alapvető eszköze a különböző rendszerekben közös összetevők, szolgáltatások, funkciók egységes megvalósítása, megosztott felhasználása. A közösen használt technikai (hardver) eszközök és szoftver elemek körének az interoperabilitás növelése érdekében bekövetkező fokozatos bővülése vezetett az integrált szervezeti informatikai rendszerek (ezen belül a szervezeti informatikai infrastruktúra), illetve a szoftver megvalósítások esetében az úgynevezett közös működtetési környezetek55 kialakulásához. Napjaink korszerű informatikai rendszerei már nem homogén, változatlan tartalmú és felépítésű rendszerek, hanem különböző szintű önállósággal rendelkező, egymással együttműködő rendszerekből sok esetben dinamikusan változó módon felépülő rendszerek. A homogén és stabil felépítés lehetőségét többek között a rendszerek egyre növekvő mérete, illetve a rendszerek közötti összeköttetések egyre bővülő száma is korlátozza, hiszen ma már nincs lehetőség, de legalábbis nem gazdaságos egy kiterjedt alkalmazási területet támogató informatikai rendszer teljeskörű megtervezésére és egyidejű kifejlesztésére. Az informatikai rendszerfejlesztés alapvető módjává az evolúciós módszertan, illetve a meglévő elemekből történő, a meglévő rendszerekre épülő fejlesztés vált. Az ily módon kialakuló informatikai rendszerek jellegének megjelölésére jelentek meg a rendszerek rendszere (system-of-systems, SoS), illetve rendszeregyüttes, rendszercsalád (family-of-systems, FoS) megnevezések. A rendszerek rendsze54 55

C4I for the Warrior (C4IFTW). Common Operating Environment (COE), részletesebben lásd egy későbbi pontban.

31

re (rendszeregyüttes) alatt önálló (független) rendszerek olyan összességét értjük, amelyek különböző módokon elrendezve, összekapcsolva különböző képességek megvalósítását biztosítják. Meglévő rendszerek "keveréke" így a helyzethez igazodóan szabható testre a szükséges képességek megteremtése céljából.56 A korábbról megmaradt57, egy meghatározott működésmódot és megoldást megvalósító és erre optimalizált rendszereket fel kell váltaniuk az információk és információs szolgáltatások megosztására optimalizált rendszereknek. Az egyes rendszerek csak annyiban lesznek hatékonyak, amennyiben hozzájárulni képesek rendszerek rendszerének, együttesének képességeihez. A két említett kifejezéssel többek között az Egyesült Államok hadseregének olyan nagyobb méretű funkcionális informatikai rendszereihez kapcsolódóan találkozhatunk, mint a szárazföldi haderő összfegyvernemi informatikai rendszere (Maneouver Control System, MCS), valamint az összhaderőnemi vezetési (Global Command and Control System, GCCS) és logisztikai (Global Combat Support System, GCSS) informatikai rendszerei.

1.2.4 Adattárház-alapú informatikai rendszer-architektúra A szervezeti informatikai rendszerek felépítésének egyik, napjainkban elterjedt változata az adattárház-alapú architektúra, amelyet a következő ábra szemléltet. Az architektúra központi eleme a működés-orientált (funkcionális) informatikai rendszerek adataiból a vezetés-orientált (funkcionális) informatikai rendszerek igényeinek megfelelően kialakított szervezeti szintű adathalmaz, az adattárház. működés-orientált (funkcionális) (al)rendszerek

adatpiacok

vezetés-orientált (al)rendszerek

adattisztítás adatszintetizálás

szervezeti adattárház

1.2.1 ábra: Általános adattárház-alapú architektúra58

56 57 58

Lásd például: Capstone Requirements Document, Global Combat Support System, Glossary [88.o.] Legacy = örökölt. Forrás: Data Warehouse/Data Mart. Components, Concepts, Characteristics előadásanyag, 3. dia (© Enterprise Group, Ltd., 1997.)

32

Az adattárház (data warehouse) a vezetés döntéshozatali (elemzési, értékelési) folyamatai támogatása céljából összegyűjtött adatok együttese, amely szervezeti objektum-orientált, integrált, időorientált és folyamatosan bővülő. A szervezeti objektum-orientáltság azt jelenti, hogy az adattárház adatai a szervezeti objektumokat, nem pedig a szervezeti folyamatokat írják le, jellemzik. Az integráltság azt takarja, hogy az adatok számos különböző forrásból származnak és kerülnek szintetizálásra. Az időorientáltság arra utal, hogy az adattárházban szereplő adatokhoz érvényességük időpontja (időintervalluma) is kapcsolódik. Végül a folyamatos bővülés lényege, hogy az adattárházból az adatok nem törlődnek, lehetővé téve így a korábbi időszakokra is visszatekintő elemzést.59 Az adatpiac (data mart), vagy másnéven lokális adattárház lényegében azonos jellemzőkkel rendelkezik, azonban terjedelme kisebb, tartalmilag egy szervezeti egység, vagy egy funkcionális terület által igényelt, felhasznált adatokra korlátozódik. Az adatpiac fogalmának háromféle értelmezése is létezik. Az első szerint – amelyet az ábra is szemléltet – egy adatpiac az adattárház meghatározott részeiből létrehozott specializált adategyüttes, amelyet így könnyebb és hatékonyabb használni, mint a teljes adattárházat. A második értelmezés szerint az adatpiac az adattárháztól függetlenül létezik, általában egy örökölt működés-orientált rendszer adatai alapján. Végül az adatpiac lehet az adattárház kialakításának egy közbenső, a szervezet egy részére kiterjedő változata.

1.2.5 Katonai informatikai rendszer-architektúra típusok Az informatikai rendszerek felépítésének (architektúrájának) megjelenítésére – akár dokumentációs, akár tervezési célból – különböző szempontok szerint, különböző formákban kerülhet sor. Az architektúra egy rendszer alapvető szerveződése, amely összetevőiben, azok egymás közötti és a környezettel fennálló kapcsolataiban, valamint a tervezésüket és időbeni fejlődésüket meghatározó alapelvekben és irányelvekben testesül meg. Az informatikai rendszerek felépítésének leírására a katonai informatikában általában három architektúra nézet – a műveleti, a rendszer- és a technikai – szolgál.60 Az architektúra nézet (architectural view) egy rendszer egészének meghatározott szempont(ok) szerinti reprezentációja. A működési architektúra nézet (operational view) a katonai művelet végrehajtásához vagy támogatásához szükséges feladatok és tevékenységek, működési elemek, valamint információáramlás leírása, vagyis lényegében az informatikai rendszer alkalmazói környezetének meghatározása. Az információáramlás leírása magában foglalja: a cserélt információk típusának leírását, az információcsere gyakoriságát, az általuk támogatott feladatokat/tevékenységeket, az információcsere jellegének az interoperabilitás megteremtéséhez szükséges szintű leírását. A működési architektúra lehetővé teszi a szervezeti folyamatok áttekintését és átszervezését, a doktrinális elvek vizsgálatát, valamint a (had)műveleti követelmények (kommunikációs igéA működés-orientált informatikai rendszerek általában csak az aktuális adatokat kezelik (tárolják), a korábbi adatok azonnal, vagy egy bizonyos idő elteltével kikerülnek (törlődnek) a rendszerből. 60 Részletesebben lásd például a NATO C3 Technical Architecture dokumentumsorozat második kötetét [3-8.o.]. 59

33

nyek, interoperabilitási előírások, védelmi szintek, stb.) megfogalmazását. A működési architektúra általában független a szervezettől, a haderőstruktúrától, a technológiától és a konkrét technikai rendszerektől. A rendszer-architektúra nézet (system view) a (had)műveleti funkciókat megvalósító vagy támogató rendszerek és kapcsolataik – többek között grafikus – leírása. A rendszer nézet a fizikai erőforrásokat és teljesítmény-követelményeiket rendeli hozzá a működési architektúrához és annak követelményeihez. A különböző rendszerek kapcsolódásának és együttműködésének, illetve interfészeinek leírása mellett tartalmazhatja egyes konkrét rendszerek belső felépítését és működését is. A rendszer architektúra a működési architektúrában leírt információáramlást részletezi a rendszerközi, illetve alkalmazásközi információcsere szintjén (információmodell). A rendszer architektúra általában technológia független, több szervezetet és feladatot is támogathat. A technikai architektúra nézet (technical view) egy adott rendszer részeinek és elemeinek elrendezését, kölcsönhatásait és kölcsönös függőségét meghatározó, egy adott követelményrendszernek történő megfelelését biztosító szabályok összessége. A technikai architektúra a rendszerek, rendszerelemek megvalósításához, együttműködéséhez szükséges – a hatékonyságot és interoperabilitást, valamint az evolúciós fejlesztés feltételeit biztosító – szabványok és szabályok minimális rendszere. A NATO informatikai fogalomjegyzék61 az architektúrákhoz kapcsolódóan a következő két fogalmat definiálja, az előzőekben ismertetettektől részben eltérő értelmezéssel: "system architecture (rendszer architektúra): Egy rendszer logikai struktúrája és működési alapelvei. Megjegyzés: A működési alapelvek magukba foglalják azokat a szolgáltatásokat, funkciókat és csatlakozási szabványokat, melyeket a teljesítmény- és egyéb megkötések megkövetelnek."

"physical architecture (fizikai architektúra): Egy rendszer architektúra fizikai összetevőinek azonosítása és elrendezése egy keretrendszerbe, amely leírja a fizikai struktúrát, a technikai funkciókat, a tervezési sajátosságokat és technikai jellemzőket, amelyeket a rendszernek és egyes összetevőinek megadott korlátok között teljesítenie kell." Az informatikai rendszerek felépítésének fejlesztési célú leírására más jellegű, a korábban bemutatott architektúrális nézeteket is felhasználó tervezési architektúrális leírások szolgálhatnak. Ennek egy változatát a NATO elvek három – egymásra épülő – architektúra formájában fogalmazzák meg. Az átfogó (overarching) architektúra az adott szervezetrendszer (pld. a NATO, a Magyar Honvédség, vagy a Rendőrség) valamennyi informatikai rendszerét és ezek alapvető interoperabilitási követelményeit írja le hosszabb távra érvényes módon, általános működési, rendszer- és technikai architektúra nézetek segítségével. A referencia architektúrák már rendszerspecifikusak, egy adott informatikai rendszer középtávú időszakra érvényes 61

AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information System Terms and Definitions.

34

felépítését rögzítik, az átfogó architektúrában foglaltaknál részletesebben. Végül a szintén rendszerspecifikus cél- (target) architektúrák a referencia architektúrákat konkretizálják egymást követő rövidebb időszakokra.

Megvalósítási időtáv

Átfogó architektúra

Hatókör

Referencia architektúra Cél-architektúra

Cél-architektúra

Cél-architektúra

Cél-architektúra

Cél-architektúra

Referencia architektúra

Cél-architektúra

Részletesség

1.2.2 ábra: Tervezési architektúrák és összefüggéseik62 A NATO informatikai (C3) rendszerek esetében az átfogó architektúra időtávja körülbelül tíz év, a referencia architektúráké öt év körüli, míg a cél-architektúrák két évre szólnak.

62

Forrás: NATO C3 Technical Architecture, Volume 2, Architectural Descriptions and Models, Version 4.0 – Figure E.1. [64.o.]

35

2. INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK 2.1 INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK ALAPJAI 2.1.1 Informatikai alkalmazások fogalma, típusai Az informatikai rendszer szolgáltatásait lényegében a benne végbemenő, általa megvalósított adatfeldolgozási folyamatok (tevékenységek) nyújtják az alkalmazók számára. Ezek valósítják meg vagy segítik elő – az alkalmazók közvetlen közreműködése nélkül vagy velük együttműködve – az egyes információs tevékenységek végrehajtását. Ezek teszik lehetővé az adatok bevitelét, tárolását, továbbítását, visszakeresését, rendezését, feldolgozását és új adatok előállítását, végül megjelenítését. Az adatfeldolgozási folyamatokat (számítógépes) programok valósítják meg. A számítógépeken futó programokat eredetileg rendeltetésük szerint három csoportba sorolták. Ezek a következők voltak: - a rendszerprogramok; - a rendszerközeli programok; - és az alkalmazói programok. A rendszerprogramok körébe tartoznak mindenekelőtt az operációs rendszerek és a programfejlesztést támogató különböző programok. Az 1960-as években a rendszerprogram alapvető jellemzője volt, hogy ezt a számítógépet gyártó cég bocsátotta az alkalmazó rendelkezésére, mintegy a gép részeként. A későbbiekben ez a fogalom fokozatosan elvált a számítógépgyártótól és ma már önálló szoftverfejlesztő cégek gyártanak rendszerprogramokat (operációs rendszereket, programfejlesztő eszközöket) különböző cégek számítógépeihez. A rendszerközeli (kiszolgáló- vagy segéd)programok olyan programok, amelyek az operációs rendszer vagy más rendszerprogram szolgáltatásait egészítik ki, illetve bővítik hasonló jellegű funkciók megvalósításával. Ezek közé tartoznak többek között a különböző másoló, megjelenítő-listázó, adathordozó-kezelő, teljesítménymérő, vírusellenőrző, tömörítő és hibakereső programok. A két első kategória között nem húzható éles határ: egyes funkciók először rendszerközeli program formájában jelentek meg, később azonban fokozatosan az újabb operációs rendszerek részévé váltak. A rendszer- és rendszerközeli programok összefoglaló megnevezésére használják a rendszerszoftver kifejezést is, amely a következőkben ismertetendő alkalmazói programokkal (ebben az esetben alkalmazói szoftverrel) szemben azokat a programokat foglalja magában, amelyek nem közvetlenül az alkalmazói funkciók, az információs rendszer lényegi feladatai megvalósítását támogatják, hanem a számítógép (vagy a hálózat) működtetését, az erőforrások elosztását és igénybevételét vezérlik, illetve az informatikai fejlesztés és támogatás egyes feladatainak végrehajtására szolgálnak. 36

Az alkalmazói programok az előzőekkel szemben egy konkrét alkalmazói funkció megvalósítását szolgálják. Eredetileg a megkülönböztetés alapját az képezte, hogy az alkalmazói programok egyes alkalmazók, esetleg alkalmazói csoportok igényei alapján – mintegy "mértékvétel után, rendelésre" – kerültek kidolgozásra. Ez mára megváltozott, az alkalmazói programok (legalábbis egyre növekvő részük) az általános igények felmérése és elemzése alapján – "különböző méretekben és választékban, konfekció-áruként" – készülnek el. A rendszer és alkalmazói szoftver mellett létezik egy harmadik típus, a felhasználói, pontosabban felhasználó által készített szoftver is, ami alapvetően nem professzionális szoftverfejlesztők által készített kiegészítéseket, bővítéseket foglal magában. Ilyenek lehetnek többek között a szövegszerkesztők, táblázatkezelők, vagy más alkalmazások beépített programnyelvei segítségével készült kiegészítések, amelyek az adott alkalmazásba beépülve a felhasználó egyedi igényeihez illeszkedve bővítik annak szolgáltatásait, vagy testreszabják azokat. Tulajdonképpen ide sorolhatóak a felhasználó által létrehozható, beállítható konfigurációs állományok, amelyek egyes paraméterek megadása mellett ma már sok esetben interpretálható utasításokat is tartalmazhatnak. A rendszerszoftver és az alkalmazói szoftver közötti határ nem minden esetben húzható meg könnyen. A rendszerszoftverek, operációs rendszerek piacán jelentős erővel rendelkező Microsoft elleni per egyik alapvető kérdése éppen az volt, hogy az Internet Explorer böngésző program a Windows operációs rendszer része, vagy önálló alkalmazói program. De hasonló kérdés merült fel a Linux operációs rendszer és a Linux kernel közötti viszony értelmezésével kapcsolatban is. Emellett az alkalmazók számára a rendszerszoftver és az alkalmazói szoftver a speciális, beágyazott rendszerek – pld. CD-lejátszók, mikrohullámú sütő, stb. – esetében is gyakorlatilag megkülönböztethetetlen. Az alkalmazói program kifejezés helyett egyre gyakrabban találkozhatunk az alkalmazás (application) megnevezéssel is. Az új megnevezés bevezetésének egyik oka a szoftverek bonyolultságának növekedésében kereshető. Kezdetben ugyanis egy feladat végrehajtását általában egy alkalmazói program támogatta, később azonban egyre gyakoribbá vált, hogy egy feladat néhány – összetartozó, egymást kiegészítő – program segítségével került megvalósításra, amelyeket együtt alkalmazói programcsomagnak neveztek63. A megvalósított funkciók körének, illetve az ezeket megvalósító programok számának további bővülésével jelent meg aztán és terjedt el az alkalmazói programrendszer kifejezés is. Az alkalmazás kifejezés ebben a helyzetben is lehetővé tette az alkalmazói szemléletmód érvényesítését: például szövegszerkesztő alkalmazás(ok)ról lehetett beszélni attól függetlenül, hogy szövegszerkesztő programról, szövegszerkesztő programcsomagról vagy szövegszerkesztő programrendszerről volt szó.

63

A ‘program’ fogalom ugyanis az adott számítógép, pontosabban az adott operációs rendszer által meghatározott kategória, így nem alkalmazási szempontból kerül eldöntésre, hogy mi egy program és mi több program: ugyanaz a feladat egyik esetben egy programmal, más esetben (más operációs rendszer esetében) több programmal valósítható csak meg.

37

Az 1990-es években jelentek meg az úgynevezett integrált programcsomagok, amelyek egymástól eltérő, de kapcsolódó funkciójú alkalmazásokat – pld. szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt és bemutatókészítőt – foglaltak magukba. Ezek sajátossága az volt, hogy az egyes összetevő alkalmazások alapvetően azonos felhasználói felülettel rendelkeztek, ami megkönnyítette alkalmazásuk elsajátítását, illetve jelentős mértékben támogatták egymás adatainak felhasználását, beépítését. Az integrált programcsomagok egyik első képviselője a Lotus 1-2-3 volt, napjainkban pedig mindenekelőtt az irodai programcsomagok (Microsoft Office, OpenOffice, StarOffice, stb.) tartoznak ide.  Az egyes alkalmazások – alkalmazói szempontból – elsősorban a támogatott, megvalósított funkciók, az alkalmazási területek alapján csoportosíthatók. Ezen belül is két nagy csoportot – az általános célú és a feladatorientált alkalmazásokat – különböztethetünk meg. Az általános célú alkalmazások jellemzője, hogy a szervezetek tevékenységének jellegétől függetlenül, azok több vagy minden alkalmazási területén felhasználhatók, olyan feladatokat valósítanak meg, vagy támogatnak, amelyek az alkalmazók széles köre számára hasonlóak, vagy azonosak. Az általános igényekből következően ezen alkalmazások általában nem egy alkalmazó megrendelésére, hanem szoftver cégek kezdeményezésére kerülnek kidolgozásra és kereskedelmi forgalomba. A legfontosabb általános célú alkalmazás-típusok részletesebb bemutatására a 4.2 pontban kerül majd sor. A feladatorientált alkalmazások jellemzője, hogy adott tevékenységet végző szervezetek, vagy egy adott, konkrét alkalmazási terület által megfogalmazott felhasználói igényeket elégítenek ki. A speciális igényekből következően ezen alkalmazások általában egyedileg, szerződés alapján, önálló megrendelésre kerülnek kifejlesztésre. A két alkalmazás-csoport közötti határ nem húzható meg élesen, sőt napjainkban – a fejlesztési ráfordítások hatékonyabb kihasználása és megosztása érdekében – az egyedi fejlesztések rovására egyre inkább az általános célú alkalmazások irányába tolódik el hangsúly. Az általános célú és feladatorientált alkalmazások más megnevezéssel a NATO fogalomrendszerében is megtalálhatóak. A NATO C3 technikai architektúrát tartalmazó dokumentumban64 az általános célú alkalmazások az általános támogató alkalmazói szolgáltatások (Common Support Application Services), a feladatorientált alkalmazások pedig a Mission Applications nevet viselik. A dokumentum meghatározása szerint az általános támogató alkalmazói szolgáltatások "az adatok egy hálózaton belüli egységes (közös) feldolgozásához és megjelenítéséhez (megosztásához) nyújtanak szolgáltatásokat. Hozzájárulnak a különböző feladatorientált alkalmazások közötti interoperabilitás megteremtéséhez"65.

64 65

ADatP-34, NATO C3 Technical Architecture. ADatP-34, NATO C3 Technical Architecture, Volume 5, NC3 Common Operating Environment. Ver 6.0 [3.o.]

38

FELADATORIENTÁLT FELADATORIENTÁLT(MISSION) (MISSION)ALKALMAZÁSOK ALKALMAZÁSOK ÁLTALÁNOS ÁLTALÁNOSCÉLÚ CÉLÚ (COMMON (COMMONSUPPORT) SUPPORT) ALKALMAZÓI ALKALMAZÓI SZOLGÁLTATÁSOK SZOLGÁLTATÁSOK INFRASTRUKTÚRÁLIS INFRASTRUKTÚRÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK SZOLGÁLTATÁSOK KERNEL KERNEL SZOLGÁLTATÁSOK SZOLGÁLTATÁSOK HÁLÓZATI HÁLÓZATI SZOLGÁLTATÁSOK SZOLGÁLTATÁSOK

AA PP II -KK

AA D D AA TT O O KK

TÁMOGATÓ (SUPPORT) SZOLGÁLTATÁSOK

FEJLESZTŐ FEJLESZTŐ

(Módszerek/eszközök, információtárak, felkészítés, rendszermenedzsment, védelem)

FELHASZNÁLÓ FELHASZNÁLÓ

2.1.1 ábra: A NATO közös működtetési környezet összetevő modellje66 Az általános támogató alkalmazói szolgáltatások közé a következők tartoznak: általános vezetési, menedzsment és adminisztrációs alkalmazások, adathozzáférési (adatbáziskezelő) alkalmazások, csoportmunka eszközök, web-eszközök, dokumentumkezelő alkalmazások, üzenetkezelő alkalmazások, irodaautomatizálási alkalmazások, térinformatikai alkalmazások, illetve informatikai védelmi alkalmazások. Mint a felsorolásból is látható, ezek az alkalmazás-típusok nagyrészt megegyeznek az általános célú alkalmazások ismert típusaival, kiegészítve néhány a katonai alkalmazásban sajátos típussal. Ezek közé tartoznak például az általános vezetési alkalmazások csoportjába tartozó riasztási-értesítési alkalmazások. A feladatorientált – köztük különösen a katonai – informatikai alkalmazások jó ideig a felhasználók egyedi igényei alapján, egyedi fejlesztés eredményeként készültek. Az informatika ugrásszerű fejlődésének, az általános célú alkalmazások képességei gyorsütemű bővülésének, valamint a gazdaságos fejlesztés követelményei előtérbe kerülésének következtében az egyedi fejlesztések helyébe a kereskedelmi forgalomban kapható (Commercial Off the Shelf, COTS) szoftverek alkalmazása, illetve beépítése lépett. Ebbe a csoportba a gyorsan beszerezhető és módosítás nélkül alkalmazható szoftverek tartoznak. A COTS termékek jellemzően nagy példányszámban, alacsonyabb áron állnak egy széles felhasználói kör rendelkezésére. COTS szoftverek esetében a forráskód általában nem áll rendelkezésre, a karbantartást, követést pedig a gyártó egy licensz alapján biztosítja. A NATO esetében a COTS termékek mellett két további fogalom is használatos. A kormányzati (Government Off the Shelf, GOTS) szoftver egy kormányzat számára kifejlesztett szoftver, amely az arra feljogosítottak számára módosítás nélkül alkalmazható, specifikus igények kielégítésére szolgál, a tulajdonjogot az adott kormányzat gyakorolja, alkalmazására kölcsönös megállapodások alapján van lehetőség. A NATO (NATO Off the Shelf, NOTS) szoftver pedig egy NATO szervezet számára kifejlesztett szoftver, amely az arra feljogosítottak számára módosítás nélkül alkalmazható. A NOTS szoftver is specifikus igényeket elégít ki, tulajdonjogát a NATO birtokolja és más NATO szervezetek számára is hozzáférhető.67 66 67

ADatP-34, NATO C3 Technical Architecture, Volume 5, NC3 Common Operating Environment. Ver 6.0 [3.o.] AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions [2-15, 2-24.o.].

39

2.1.2 Elosztott alkalmazások és architektúrák Az informatikai alkalmazások működtetése és felhasználása hosszú ideig – a számítógépek közötti hálózati kapcsolatok megjelenéséig – egy adott számítógéphez kötődött. Az 1960-as évekig az alkalmazások egy számítóközpontban elhelyezett számítógép-konfiguráción "futottak", szolgáltatásaik igénybe vétele kezdetben jellemzően kötegelt módon, adatbeviteli űrlapok kitöltésével és visszakapott eredménylisták hasznosításával történt. A következő lépés a felhasználók tevékenységének kényelmesebbé, hatékonyabbá tételében a számítóközpontokban elhelyezett terminálok megjelenése, a kötegelt üzemmódról az interaktív alkalmazásra történő áttérés képezte. Egy újabb, nagy lépést jelentett a számítógéphez közvetlenül, vagy terminálvezérlő berendezéseken keresztül kapcsolt terminálok korlátozott távolságon belül történő kihelyezhetősége a felhasználók munkahelyére. Az úgynevezett távadatfeldolgozás már egy új, az autonóm alkalmazások kereteit meghaladó alkalmazás-architektúra közvetlen előzményét képezte. Az autonóm alkalmazások alapvető sajátossága az volt, hogy az alkalmazás valamennyi összetevője egyetlen számítógépen fut, még abban az esetben is, ha az alkalmazással történő információcserét egy – a számítógéptől távolabb elhelyezkedő – számítógép-periféria, a terminál támogatja. Az elosztott alkalmazások – az autonóm alkalmazásokkal szemben – olyan alkalmazások, amelyek egymástól elkülönülő, általában (de nem feltétlenül) önálló, egymással hálózati összeköttetésben álló számítógépeken futnak. Az elosztott alkalmazások összetevői a felhasználó számára hasznos (beviteli, feldolgozási, tárolási, megjelenítési) funkciókat egymás között elosztják, majd ezeket számára egymással együttműködve egységes módon, a megosztást "elrejtve" biztosítják. Az egyes összetevők elméletileg lehetnek önmagukban is működőképes önálló alkalmazások, vagy önmagukban érdemi szolgáltatásokat nem, vagy csak korlátozott körben nyújtani képes alkalmazás-összetevők. Az elosztott alkalmazások megjelenése az informatika eszközrendszerének fejlődése, a hálózati kapcsolatok megjelenése mellett elsősorban a szélesebb alkalmazói csoportok által közösen használt adatok hatékony kezelésének igényéhez kapcsolódott. Az 1970-es évek informatika-alkalmazásának jellegzetes kifejezése volt az "egységes (központi) adatbázisra épülő" jelző. Ez a megoldás biztosította, hogy valamennyi érdekelt fél azonos forrásból jusson információkhoz és az arra jogosult felhasználók által végrehajtott módosítások, pontosítások egységesen jelentkezzenek minden felhasználó számára.  Az elosztott alkalmazások első és mindmáig létező típusát az ügyfél-kiszolgáló (kliens-szerver) architektúrára épülő alkalmazások képezik. Az ügyfél-kiszolgáló architektúra két eltérő funkciókkal rendelkező alkalmazás(-összetevő) típusra épül. A kiszolgáló alkalmazás-összetevő általában nagyobb teljesítményű számítógépeken fut, elsődleges feladata a közösen használt adatok kezelése (tárolása, naprakészen tartása, rendelkezésre bocsátása), illetve a közösen használt feldolgozási funkciók végrehajtása. Az ügyfél alkalmazás-összetevő elsődleges feladata a felhasználói kap-

40

csolattartás (adatbevitel és megjelenítés) feltételeinek biztosítása és általában kisebb kapacitású számítógépeken (munkaállomásokon) fut. Egy kiszolgáló általános jellemzője, hogy passzív (alárendelt szerepet játszik), kéréseket, megrendelésekre vár, azokat végrehajtja, majd azokra választ (eredményeket, vagy jelentést) küld. Ezzel szemben egy ügyfél aktív (fölérendelt, vezérlő szerepet tölt be), kéréseket, megrendeléseket küld a kiszolgálónak, majd várakozik a válasz megérkezéséig. Mint a következő ábrából is látható, az egyes kiszolgálók több ügyfél igényeit is kiszolgálják (tulajdonképpen e célból jelentek meg az elosztott alkalmazások), de arra is van lehetőség, hogy egy adott ügyfél több kiszolgáló szolgáltatásait is igénybe vegye.

Kiszolgáló réteg

…

Ügyfél réteg 2.1.2 ábra: Ügyfél-kiszolgáló architektúra A kiszolgáló és az ügyfél alkalmazás-összetevők közötti információcsere a számítógépek közötti hálózati kapcsolatok felhasználásával valósul meg. Mindez természetesen a gyakorlatban csak akkor lehet működőképes, ha az együttműködő alkalmazás-összetevők egyeztetett információcsere formátumot és eljárásmódot, úgynevezett protokollt alkalmaznak. Az elosztott alkalmazások megjelenését követően a különböző alkalmazásokban az információcsere fizikai és szintaktikai szinten is számos különböző (egyedi, vagy gyártóspecifikus) protokoll segítségével került megvalósításra. Különböző megoldások jelentek meg és léteznek még ma is az információcsere egy sajátos formája, a távoli eljáráshívás megvalósítására is. Az elosztott alkalmazások összetevői közötti együttműködés, a más fejlesztőtől származó kiszolgálók és ügyfelek közötti interoperabilitás megkönnyítése érdekében, az informatikai fejlődés tendenciái által vezérelten az alkalmazott protokollok között fokozatosan előtérbe kerültek és lassan egyeduralkodóvá válnak az Internetes (pld. TCP/IP és XML alapú) protokollok. Az ügyfél és a kiszolgáló alkalmazás-összetevők között az alkalmazási funkciók különböző módon oszthatóak meg, amelyet a következő ábra szemléltet.

41

adatkezelés

adatkezelés

feldolgozás

feldolgozás

adatkezelés

adatkezelés

adatkezelés

feldolgozás

megjelenítés

Kiszolgáló

Ügyfél

adatkezelés feldolgozás

feldolgozás

feldolgozás

megjelenítés

megjelenítés

megjelenítés

megjelenítés

megjelenítés

osztott megjelenítés

távoli megjelenítés

távoli adatkezelés

osztott feldolgozás

osztott adatkezelés

2.1.3 ábra: Ügyfél-kiszolgáló típusú alkalmazások altípusai68 Az osztott (vagy távoli) megjelenítés lényege, hogy az ügyfél feladata kizárólag a felhasználóval való kapcsolattartás, az adatok fogadása és ellenőrzése, majd a feldolgozási- vagy adatigények továbbítása a kiszolgálónak és a visszakapott adatok megjelenítése. Ennél az altípusnál a feldolgozás és az adatkezelés teljes egészében a kiszolgáló feladata. Az osztott feldolgozás lényege, hogy különböző kiszolgálók nyújtanak specializált szolgáltatásokat az ügyfeleknek, amelyek feladata a felhasználóval való kapcsolattartás mellett az egyedi feldolgozási feladatok végrehajtása. Így a specializált – pld. nyomtató, üzenetkezelő, névtár, stb. – kiszolgálók hatékonyabban kialakíthatók, míg az egyes felhasználó-specifikus funkciók az alkalmazók „közelében” tarthatók. Az osztott (vagy távoli) adatkezelés lényege, hogy a kiszolgáló – ebben az esetben általában adatbázis-kiszolgáló – rendeltetése kizárólag az adatok kezelése és az adatvédelem, adatbiztonság szavatolása, az adatok feldolgozása teljes egészében az ügyfél (ügyfelek) feladata. Az osztott altípus sajátossága, hogy ebben az esetben az ügyfél is kezelhet helyi adatokat. A különböző típusok természetesen eltérő előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek, eltérő követelményeket támasztanak az ügyfél és kiszolgáló alkalmazás alapját képező számítógéppel, vagy a hálózati kapcsolatokkal szemben. Minél több funkció kerül megvalósításra az ügyfél alkalmazás-összetevőben, annál nagyobb erőforrás igénye lesz az alapul szolgáló számítógép-platformmal szemben és annál bonyolultabb az ügyfél-oldali alkalmazások felügyelete, karbantartása, továbbfejlesztése. Hasonlóképpen minél több funkciót tartalmaz a kiszolgáló alkalmazás-összetevő, annál nagyobb erőforrás-igény jelentkezik ezen az oldalon is, ami különösen sok felhasz68

Egyes vélemények szerint csak három altípus létezik, mert a gyakorlatban a távoli megjelenítés és a távoli adatkezelés valójában mindig osztott megjelenítés és adatkezelés.

42

náló (ügyfél) egyidejű támogatása esetében ütközhet kapacitás-korlátokba. A feladat jellegétől függően a feldolgozási funkciók megosztása jelentős hatással van az ügyfelek és a kiszolgáló közötti adatáramlás volumenére, ami a hálózati kapcsolatok átviteli jellemzőitől függően akadálya lehet a hatékony működésnek. A már bemutatott megoldásokhoz különböző ügyféltípusok is tartoznak. Ezek két alaptípusát szokásos megnevezéssel vékony (sovány), illetve vastag (kövér) ügyfélnek nevezik. Napjainkban egy harmadik, átmeneti típus is megjelent, amelyet gazdag [funkciójú] ügyfélnek neveznek.69 A vékony ügyfél esetében a feldolgozás túlnyomó többsége és az adatkezelés a kiszolgálón történik, ami lehetővé teszi a minimális hardver és szoftver ráfordítással történő megvalósítást. Egyes megfogalmazások szerint vékony ügyfélről attól függően beszélhetünk, hogy az alkalmazás telepítése a felhasználónál igényli-e, vagy sem kiegészítő szoftver telepítését. A vékony ügyfél előnyei közé sorolható az alacsonyabb informatikai fenntartási költség, a könnyebben biztosítható informatikai védelem és az alacsonyabb hardver költségek. Az informatika fejlődése során már több alkalommal jelentek meg speciálisan vékony ügyfél-alkalmazások működtetésére alkalmas speciális hardver megoldások70. A vastag ügyfél a vékony ügyféllel szemben a feldolgozási funkciók jelentős részét, sőt esetenként az adatkezelés egy részét is magára vállalja. Mindez lehetővé teszi az alkalmazás sokkal erőteljesebb testreszabását, felhasználói igényekhez történő alakítását és kiegészítését. Igaz ennek "ára" a karbantartás és a védelem bonyolultabbá válása, valamint a hardver platformmal szemben támasztott magasabb követelmények. A korábban a vastag ügyfél szinonímájaként kezelt gazdag ügyfélről ma már olyan esetekben beszélünk, amelyet a funkciók kiegyensúlyozott megosztása mellett a vékony ügyfelek számos sajátossága is jellemez. Napjainkban az ügyfél-kiszolgáló alkalmazások legnépszerűbb változatát a webalkalmazások képezik. Ezek alapvető sajátossága, hogy az ügyfél alkalmazást a ma már az operációs rendszerek részét képező böngésző alkalmazás képezi, így egy web-alkalmazás a megfelelő kiszolgáló elérhetőségének ismeretében minden különösebb szoftver telepítés nélkül használható. A böngésző programok megjelenítési lehetőségei bizonyos mértékben korlátozzák a felhasználói felület lehetőségeit, azonban ezeket a korlátokat az informatikai fejlődés fokozatosan bontja le. A korábban önálló internetes alkalmazások (pld. elektronikus levelezés, hírcsoportok, stb.) szinte mindegyike már a lassabb és kevesebb funkciót nyújtó, de önálló programot nem igénylő web-alkalmazások formájában is rendelkezésre áll. A tipikusan a vékony ügyfél kategóriába tartozó web-alkalmazások mellett megjelentek a vastag ügyfél típus előnyeit nyújtó gazdag internetes (web-) alkalmazások is. Ezek esetében már a feldolgozás egy része az ügyfél alkalmazás-összetevőben, a böngésző programban kerül megvalósításra. Ennek technikai hátterét a kiszolgálóról letölthető kiegészítő alkalmazás-összetevők71 biztosítják.  69

Thin, thick (fat), rich client. Ilyen volt az 1990-es években megjelent hálózati számítógép (Network Computer, NC). 71 Értelmezhető Java és más scriptek, futtatható Java programok és beépülő modulok, stb. 70

43

Az ügyfél-kiszolgáló típusú modell egy továbbfejlesztése a többszintű elosztott alkalmazás modellje, amely esetében az alkalmazás három feladatcsoportja nem két, hanem több egység között kerül megosztásra. Ebben az esetben a megjelenítési funkció – és ezzel a szolgáltatás igénybevétele – egy helyen kerül megvalósításra, a feldolgozási feladatok megoszlanak egy vagy több további egység (hely) között, végül az adatkezelési feladatokat ismét további egységek valósítják meg. A háromrétegű elosztott architektúra jellemzője, hogy az ügyfél és a kiszolgáló réteg között megjelenik a feldolgozási (vagy köztes) réteg is. Ebben a rétegben helyezkednek el a szervezeti (alkalmazói, "üzleti") eljárásokat, a feldolgozási szabályoknak, előírásoknak megfelelő műveleteket megvalósító alkalmazás-összetevők. A feldolgozási réteg alkalmazásai rendszerint önálló számítógépeken, az adatbázis-kiszolgálóktól független, úgynevezett alkalmazás-kiszolgálókon futnak. Mindez hozzájárul a terhelés gazdaságosabb megosztásához, valamint a változó terheléshez, igénybevételhez történő rugalmasabb alkalmazkodáshoz. A gyakorlatban megnyilvánuló szűk keresztmetszettől függőn növelhető akár az adatbázis-, akár az alkalmazás-kiszolgálók száma. Az eltérő funkciójú rétegek elválasztása egyben a felhasználói igényekhez történő rugalmasabb igazodást is támogatja. A feldolgozási rétegben mód van ugyanis ugyanazon adatok eltérő szemléletű kezelésére, különböző adatok integrált kezelésére, illetve az adatok alkalmazási terület-specifikus feldolgozására. A feldolgozási funkciók megvalósítása mellett a közbenső réteg sajátos feladata lehet a különböző, sok esetben heterogén adatbázisok adatainak összehangolása, az adott alkalmazási terület által igényelt, egységes formátumra alakítása, illetve általában az eltérő adatcsere felülettel rendelkező alkalmazás-összetevők között szükséges átalakítások megvalósítása. Az ilyen funkciókat biztosító alkalmazás-összetevőket hívják köztesréteg (middleware) alkalmazás-összetevőknek. Kiszolgáló réteg

… …

Köztes réteg

Ügyfél réteg

2.1.4 ábra: Háromrétegű elosztott architektúra

44

A többrétegű (másnéven n-rétegű) elosztott architektúra a háromrétegű architektúra természetes továbbfejlesztését képezi, amelyben a feldolgozási funkciókat egynél több alkalmazás-összetevő valósítja meg, így a felhasználói felületet és az adatokat kezelő rétegek között több közbenső réteg helyezkedik el. Ez tovább növeli a terhelés gazdaságosabb elosztásának lehetőségét, illetve a feldolgozási és köztesréteg funkciók hatékony, több célra történő felhasználásukat biztosító megvalósítását. Adat(kezelő) réteg

adatkezelés

adatkezelés

adatkezelés

data tier

feldolgozás

Feldolgozó réteg(ek) middle tier(s) szervezeti/alkalmazás-logika

feldolgozás

feldolgozás

Megjelenítési réteg megjelenítés

presentation tier ügyfél

megjelenítés

megjelenítés

2.1.5 ábra: Többrétegű elosztott architektúra A rétegek számának növekedésével az egyes alkalmazás-összetevők közötti kapcsolatok, együttműködés lehetősége is folyamatosan bővül. Mindez egy olyan architektúrát eredményez, amelyben az egyes összetevők már nem rendeződnek rétegekbe, hanem az információs színtér autonóm szereplői, amelyek szolgáltatásaikat meghatározott feltételek mellett más alkalmazás-összetevők rendelkezésére bocsátják. megjelenítés feldolgozás adatkezelés

megjelenítés megjelenítés

feldolgozás adatkezelés

feldolgozás adatkezelés

megjelenítés feldolgozás adatkezelés

feldolgozás adatkezelés adatkezelés

2.1.6 ábra: Együttműködő alkalmazásokra épülő architektúra

45

 Az eddig bemutatott, a megjelenítés-feldolgozás-adatkezelés funkciói állandó jellegű megosztására épülő, rétegekre tagolódó architektúrák nem kizárólagos módjai az elosztott alkalmazások leírásának és megvalósításának. Ezek mellett találkozhatunk az egyenrangú alkalmazások modelljével, a szolgáltatás-orientált architektúrákkal és a grid-architektúrákkal. Az egyenrangú (peer-to-peer) alkalmazások esetében az egyes összetevők a konkrét feladattól függően lehetnek ügyfelek és kiszolgálók is, vagyis igényelhetnek (és kaphatnak) szolgáltatásokat más összetevőktől, illetve nyújthatnak szolgáltatásokat más összetevőknek. Egyes alkalmazási területeken – pld. fájlátvitel, fájlcsere esetén – az egyenrangú alkalmazások jelentik az egyetlen hatékony megoldást. Az egyenrangú alkalmazások között általában ad-hoc, feladatfüggő kapcsolatok állnak fent, a funkciók és szolgáltatások pedig egyenletesen oszlanak meg a résztvevők között (általában nincsenek kiemelt szerepű kiszolgálók és rendszeresen csak mások szolgáltatásait igénybevévő ügyfelek). Az egyenrangú, együttműködő alkalmazásokra épül az úgynevezett grid-architektúra, amely megnevezését az elektromos hálózatokról kapta. A kifejezés az 1990-es évek elején jelent meg azt tükrözve, hogy a grid-alapú feldolgozás (Grid Computing) ugyanúgy biztosítja a számítási (feldolgozási kapacitást, ahogy az elektromos hálózat az elektromos áramot. A grid-alapú megközelítésnek számos definíciója van, amelyekben az a közös, hogy a szolgáltatásokat a hálózat, pontosabban annak elkülönült erőforrásai egymással együttműködésben biztosítják képességeik, kapacitásaik és rendelkezésre állásuk függvényében. Az egyenrangú alkalmazások újabb, napjainkban előtérbe került, az Internettechnológiára épülő megvalósítási formája a szolgáltatás-orientált architektúra és a web-szolgáltatások.72 A szolgáltatás-orientált architektúra alapvető elemét a különböző szolgáltatásokat megvalósító, különböző erőforrásokat rendelkezésre bocsátó autonóm alkalmazás-összetevők képezik, amelyek a hálózat különböző csomópontjaiban működnek és szolgáltatásaik szabványos módon vehetők igénybe. Ennek megvalósítását ma már szabványos Internet-protokollok támogatják.73

72 73

Service Oriented Architecture, web services. A web-szolgáltatásokat leíró nyelv (Web Services Description Language, WSDL), az elérhető web-szolgáltatások információit rendelkezésre bocsátó (Universal Description, Discovery, and Integration, UDDI), valamint a szolgáltatások igénybevétele során alkalmazható protokoll (Simple Object Access Protocol, SOAP).

46

2.2 ÁLTALÁNOS CÉLÚ ALKALMAZÁSOK Az általános célú alkalmazások – jellegükből következően – a szervezetekben zajló információfeldolgozás általános funkcióit támogatják. Ennek megfelelően e csoport főbb típusai napjainkban a következők: - szöveges és grafikus dokumentumokat, okmányokat kezelő alkalmazások; - kisebb számítások, összegzések, elemzések elvégzését támogató alkalmazások; - információk nyilvántartását, tárolását, visszakeresését támogató alkalmazások; - bemutatók, tájékoztatások megtartását támogató alkalmazások; - térbeli információk kezelését támogató alkalmazások; - egyének és szervezetek közötti információcserét támogató alkalmazások; - munkaszervezést és időtervezést támogató alkalmazások; - végül a hang-, kép- és video-felvételeket kezelő alkalmazások. A polgári életben ezen alkalmazás-típusokat, vagy legalábbis nagyobb részüket, szokás irodaautomatizálási alkalmazásoknak nevezni. Az informatikai alkalmazások (különösen az általános célú alkalmazások) jó része megegyezik abban, hogy alapvetően valamilyen elektronikus objektumot (szöveges vagy grafikus okmányt, térképi állományt, számolótáblát, bemutatót, stb.) kezel. Az alkalmazás által kezelt elektronikus objektumot, tényleges tartalmától függetlenül, szokás dokumentumnak, az ilyen alkalmazásokat pedig dokumentum-orientált alkalmazásnak nevezni. A dokumentum-orientált alkalmazások alapvető funkciói közé tartozik többek között: az ilyen objektumok létrehozása, megőrzése, módosítása, végül nyomtatása. A dokumentum létrehozása funkció eredményeképpen egy új, üres (vagyis tényleges tartalom nélküli) objektum jön létre és kerül megjelenítésre a képernyőn. Ezután kezdődhet meg az objektum tartalmának létrehozása (a szöveg bevitele, a grafika megrajzolása, a számolótábla adatainak beírása, a bemutató elkészítése). Az elektronikus objektumok létrehozásuk után további módosítás, formázás és nyomtatás céljából általában háttértáron kerülnek megőrzésre. Az ehhez kapcsolódó funkciók: a mentés és a megnyitás (betöltés). A mentés magában foglalja az újonnan létrehozott objektum tárolását, illetve a módosított, formázott dokumentum új állapotának megőrzését a háttértáron. A korábbi változat ilyenkor vagy elvész (felülírásra kerül), vagy más néven megmarad. Általában csak egy korábbi változat kerül ilyen módon megőrzésre, újabb módosítás esetében a legkorábbi törlődik. A munka biztonsága érdekében többnyire beállítható az automatikus mentés is: megadható, hogy az objektum meghatározott időközönként – például percenként (vagy néhány percenként) – külön igénylés nélkül kimentésre kerüljön. A mentés mellett általában rendelkezésre áll a mentés más néven funkció is, melynek segítségével lehetőség van a dokumentum új néven történő megőrzésére. Mivel ennek során a dokumentum az eredeti néven is megőrződik, innentől a háttértáron két, külön kezelhető példányban létezik. A megnyitás egy már

47

létező és háttértáron tárolt elektronikus objektum előkészítése további munkára: módosításra, formázásra vagy nyomtatásra. A dokumentum-orientált alkalmazások további két csoportra oszthatók. Egyes alkalmazások egyidőben egyetlen dokumentumot képesek kezelni, míg más alkalmazások több dokumentumot is kezelnek: ez utóbbiak esetében tehát egyszerre több objektum lehet megnyitva (betöltve). A megnyitott objektumok közül a képernyőn egyidőben egy vagy több is lehet látható, de csak egy lehet aktív, vagyis módosítható, formázható, nyomtatható. Az aktív objektum szabadon választható, váltogatható. A dokumentum bezárása funkció a több dokumentumot kezelő alkalmazások közös funkciója, amely során a kiválasztott objektumon tovább nem lehet dolgozni. Az alkalmazások általában nyilvántartják, hogy az egyes objektumok tartalma (formája, állapota) megváltozott-e az utolsó betöltés óta, illetve ez a változás (bővülés, módosulás) kimentésre került-e a háttértárra. Amennyiben egy megváltozott objektum kerülne bezárásra, az alkalmazás figyelmeztető üzenet segítségével ad lehetőséget az elvégzett munka megőrzésére (ez akkor is megtörténik, ha az alkalmazás befejezése során maradt megőrzetlen módosítás). A különböző – de azonos csoportba tartozó – alkalmazások eltérő formában is tárolhatják az objektumot a háttértáron, az alkalmazónak azonban szüksége lehet más alkalmazással készített objektumok betöltésére, vagy egy adott alkalmazással készített objektum más alkalmazásban történő felhasználására. Ennek érdekében az alkalmazások általában biztosítják más tárolási formátumú dokumentum megnyitását (importálását), illetve további feldolgozás céljából a dokumentum más tárolási formátumban történő kimentését (exportálását) is. A dokumentum nyomtatása, mint a papíron történő megjelenítés, lehet egy közbeeső tevékenység (hagyományos módon kezelhető munkapéldány előállítása) vagy az objektummal folytatott munka utolsó lépése (a végleges változat kinyomtatása). A nyomtatás előtt általában lehetőség van a képernyőn úgynevezett nyomtatási kép formájában megtekinteni a objektumot. A nyomtatás kiterjedhet az objektum egészére vagy csak meghatározott részeire. Általában lehetőség van több példány nyomtatására is.

2.2.1 Szöveges dokumentumok, okmányok kezelése A szöveges dokumentumok, okmányok kezelése az információfeldolgozás alapvető funkciója, hiszen a szervezeteken belüli és szervezetek közötti információáramlás egyik alapvető hagyományos formája az írásos kommunikáció. Ez utóbbi az úgynevezett dokumentumok (okmányok) segítségével történik. A szervezetekben különféle dokumentumok sokasága kerül előállításra és alkalmazásra, melyek különböző, tartalmi és formai szempontok szerint csoportosíthatók. A szervezeti dokumentumok típusai közé sorolhatók többek között a levelek, feljegyzések, jelentések és űrlapok, katonai alkalmazásban pedig a harci okmányok. A kizárólag szöveges részeket tartalmazó dokumentumot szöveges dokumentumnak nevezzük, de sok más dokumentumban is általában a szöveg képezi a dokumentum vázát, alapját. Az illusztrációs részek (ábrák, táblázatok, diagramok, képek, stb.)

48

többnyire a szövegben elhelyezett betétek formájában foglalnak helyet a dokumentumban. A szöveges és illusztrációs részek tartalmi szempontból gondosan szerkesztett együttest képeznek, mivel a szöveg egy-egy részstruktúrája (pld. fejezet, bekezdés, stb.) többnyire szoros kapcsolatban áll egy-egy megfelelő illusztrációval. A dokumentumokkal, mint információhordozókkal kapcsolatos tevékenységek összessége a dokumentumfeldolgozás, amely szorosan kapcsolódik a szervezetben zajló információfeldolgozáshoz. A dokumentumfeldolgozás két nagy részre osztható, ezek a dokumentumkészítés, valamint a dokumentum tárolás és visszakeresés. Mivel a dokumentumok túlnyomó többsége még napjainkban is szöveges dokumentum és a többi dokumentumban is jelentős a szöveges részek aránya, a dokumentumfeldolgozáson belül is jelentős szerepet játszik a szövegfeldolgozás. A szövegfeldolgozás a szöveges dokumentumok, illetve a dokumentumok szöveges részei létrehozásához, tárolásához és visszakereséséhez kapcsolódó tevékenységek összessége. A hagyományos szövegfeldolgozáson belül korábban élesen elvált egymástól az irodai eszközökkel (írógépekkel) készített, valamint a nyomdai úton előállított dokumentumok, a kiadványok fogalma. A két típus között jelentős tartalmi és minőségi különbség mutatkozott. Az írógéppel készített dokumentumok általában illusztrációk nélkül, tipográfiailag egyszerű kivitelben, kevés példányban készültek, a nyomdai kiadványok viszont jó minőségű illusztrációkat, változatos betűkészletet tartalmaztak és nagy példányszámban kerültek előállításra. A kiadványok elkészítésének hagyományos folyamata magában foglalta a kiadvány tartalmának (esetleg több szerző által történő) megírását, az anyag(ok) szerkesztését, a kézirat ellenőrzését, a kiadvány oldaltervezését, az illusztrációk elkészítését, a szedést, montírozást, korrektúrát, a nyomdakész oldalak alapján történő nyomtatást, végül a kiadvány végleges kialakítását (fűzését, kötését, stb.). Ebben a folyamatban a szerzőtől kezdve a kiadó munkatársain (különböző szerkesztőkön, illusztrátorokon, stb.) át a nyomdai szakemberekig (szedők, gépmesterek, könyvkötők, stb.) terjed a résztvevők köre, így egy kiadvány elkészítéséhez, még a legegyszerűbb nyomtatványok esetében is, idegen szakemberekre és azok speciális tudására volt szükség. A szövegfeldolgozás gépi támogatásának eszköze hosszú ideig az írógép (később az elektromos írógép) volt. Az informatikai fejlődés következtében az 1960-as évek közepén jelent meg az első szövegszerkesztő gép, amely a beírt anyagot mágnesszalag-kazettán tárolta, ami lehetővé tette a javítást és törlés után az újrafelhasználást is. A mágnesszalagos tárolással született meg lényegében az elektronikus dokumentum. A szövegszerkesztő gépekkel egyidőben jelent meg és terjedt el a szövegszerkesztés fogalma is, mint a szöveges elektronikus dokumentumok létrehozásához, módosításához és papíralapú megjelenítéséhez kapcsolódó tevékenységek összessége. A szöveges okmányok, valamint a kiadványok készítését és kezelését szövegszerkesztő és kiadványszerkesztő alkalmazások támogatják. A szövegszerkesztő alkalmazások megjelenése az 1970-es évekhez köthető, a fejlődés az első sororientált, majd teljes képernyős szerkesztőprogramokon át vezetett, a valódi szövegszerkesztő alkalmazásokig, amelyek a szöveg tartalmi struktúrájához igazodva bekezdésorien-

49

táltak, biztosítják az alapvető formázási lehetőségeket és a tartalom automatikus igazodását. A szövegszerkesztő alkalmazások alapvető funkciói: a szöveges dokumentum bevitele, módosítása, formázása és nyomtatása. A bevitel és a nyomtatás lehetőségei alapvetően megegyeznek a dokumentum-orientált alkalmazások általános lehetőségeivel, így nem részletezzük. Napjainkra ezen programok szolgáltatásai gyakorlatilag azonosakká váltak. A dokumentum módosítása során legáltalánosabb értelemben a szöveg javítására, új szövegrészek bevitelére, meglévő szövegrészek törlésére vagy átrendezésére kerülhet sor. A szöveg javítása a kisebb módosításokat (betűhibák, betű- vagy szókihagyások, feleslegek, hibás szórend korrigálását) foglalja magában. Ide sorolható továbbá egy adott szövegrész keresése, illetve helyettesítése. A tartalom módosításának említett lehetőségei mellett a szövegszerkesztő programok egyre több támogatást nyújtanak a dokumentumok egyes tartalmi elemeinek kezeléséhez is. Ilyenek például: a dokumentum-szerkezet megadási lehetősége, az automatikus tartalomjegyzék készítés, valamint a jegyzetek kezelése. A dokumentum-szerkezet kialakításának előnye, hogy lehetővé teszi a struktúra-elemek automatikus számozását, a dokumentum tartalmának szelektív megjelenítését, hatékony átrendezését és az automatikus tartalomjegyzék készítést. A dokumentum formázása során kerül kialakításra a szöveg megjelenése a papíron. Ez magában foglalja az oldalformázást, a bekezdésformázást, a karakterformázást és a lapratördelést. Az oldalformázás során adhatók meg a dokumentum egészére a nyomtatás során használandó papírlap jellemzői (méret, tájolás), a szöveg megjelenítésére felhasználható terület leírása (a margók), valamint a minden lapon megjelenő elemek (fejléc, lábléc, lapszámozás). A bekezdésformázás során adhatók meg az egyes bekezdések formai jellemzői: a margók közötti elhelyezkedés, a sorok közötti távolság, a bekezdések közötti távolság, a sorok igazítása és a lapratördelés vezérlése. A karakterformázás az egyes karakterek jellemzőinek beállítását teszi lehetővé. Ezen belül általában lehetőség van a kiválasztott karakter(ek) típusának, méretének, kiemelésének, elhelyezkedésének és távolságának beállítására. A lapratördelés a szöveg lapokon történő megjelenésének szabályozását teszi lehetővé. Ez általában a bekezdések megfelelő jellemzőinek beállításával, a kívánt laphatárok megadásával, valamint a fattyú- és árvasorok kezelésének szabályozásával lehetséges. A korszerű szövegszerkesztő programok beépített szótárak és nyelvtani ismeretek segítségével ma már biztosítják az automatikus elválasztást, az elírások ellenőrzését, szinonimák használatának lehetőségét, valamint a nyelvtani és stilisztikai ellenőrzést is. Az elektronikus dokumentumokra történő áttérés és a számítástechnika fejlődése következtében jelent a számítógépes, más néven asztali kiadványszerkesztés74, ami már nem igényli más szakemberek közreműködését. A számítógépes kiadványszerkesztés nyomdai (vagy azt megközelítő) minőségű kiadványok előállítása általános célú számítógépekkel, nyomdai szakemberek közreműködése nélkül. 74

Desktop Publishing (DTP).

50

2.2.2 Kisebb számítások, elemzések végrehajtása A kisebb számítások, elemzések végrehajtása szintén bármely munkakörben gyakran előforduló feladat. A számvetések meghatározott alapadatokból kiindulva, megadott algoritmus szerint az alkalmazó számára szükséges eredményadato(ka)t állítanak elő. Egy algoritmus a számvetés során (feltételesen vagy feltétel nélkül) végrehajtandó tevékenységek (műveletek), valamint végrehajtásuk rendjének meghatározása olymódon, hogy az eredményadatok előállítása véges számú lépésen belül biztosítva legyen. A számvetések alapvetően numerikus – esetleg logikai – adatokkal dolgoznak és ennek megfelelően matematikai és logikai műveleteket, bonyolultabb esetben függvényeket, illetve ezekből felépített képleteket használnak. A számvetések hagyományos végrehajtásának gyakran előforduló változata az adatok és az elvégzendő műveletek számvetési űrlapokba rendezése. Az űrlapok megfelelő mezőket tartalmaznak az alap-, az eredmény- és a közbenső munkaadatok számára. Ez utóbbiak esetében emellett kitöltési (számítási) utasítások határozzák meg ezen adatok kiszámításának módját, valamint előírt sorrendjét. A számvetések végrehajtása nagyszámú adat, vagy nagyszámú művelet esetében a gyakorlatban tulajdonképpen nem is kivitelezhető űrlap, vagy hasonló jellegű segédlet nélkül, mert különben nem biztosított az adatok feljegyzése (megőrzése). Még egyszerű számvetés esetében is fel szokás jegyezni a részeredményeket. A számvetési űrlapok és az ezekkel megoldott számvetések jellemzői közé tartozik általában, hogy azonos típusú adatokból több szerepel a számvetésben és azonos típusú adatokon ugyanazt a műveletet többször kell végrehajtani. Mindezekből következik, hogy a számvetési űrlapok jellemzője a táblázatos elrendezés is, ahol az azonos típusú adatok sorokba, oszlopokba, esetleg mátrix-formába vannak rendezve. Az elemzések a számvetések speciális formáinak tekinthetők. A számvetések általában az alapadatokból eredményadatokat állítanak elő, az elemzések viszont általában éppen fordított feladatot oldanak meg: meghatározott (megkívánt) eredményadat(ok)hoz keresik azokat az alapadatokat, amelyek ehhez az eredményhez vezetnek. A számvetések számítógépes megvalósítása hosszú ideig kizárólag a hagyományos rendszerfejlesztés (a feladat megfogalmazása, a számvetést megvalósító speciális alkalmazás kifejlesztése, ellenőrzése, majd alkalmazásba vétele) útján volt lehetséges. Mindez az alkalmazó(k), a rendszerfejlesztő(k), valamint esetlegesen más szakemberek szoros együttműködését igényelte. A kisebb számvetések végrehajtását informatikai szakemberek közreműködése nélkül is támogató első általános célú alkalmazások táblázatkezelő alkalmazás75 néven az 1970-es évek végén jelentek meg. Ezek az alkalmazások lényegében a számvetési űrlapok: a papírral, ceruzával és radírral végzett hagyományos tevékenység számítógépes megvalósítását tették lehetővé. A táblázatkezelő alkalmazások alapvető eleme az űrlapok készítését lehetővé tévő üres táblázat: a munkalap. A munkalap meghatározott számú sorba és oszlopba rendezett mezőkből (rubrikákból, úgynevezett cellákból) álló táblázat. Az első táblá75

Spreadsheet.

51

zatkezelő alkalmazások 64 oszlopból és 256 sorból álló táblázatokat kezeltek, ez az érték napjainkra jellemzően 256 oszlopra és 65536 sorra bővült. A munkalap oszlopainak jelölésére általában betűjel (A, B, ..., Z, AA, AB, ...), sorainak jelölésére sorszám (1, 2, ...) szolgál. A számvetési űrlap a munkalapon a papíron történő tervezéshez hasonlóan alakítható ki. Ki kell jelölni az egyes adatok tárolására szolgáló mezőket, majd a közbenső és eredményadatok mezői esetében meg kell határozni – és a mezőbe beírni – az adott adat előállítására szolgáló képletet. A képletekben a felhasznált adatok helyett az azokat tartalmazó mező azonosítóját kell megadni. A táblázatkezelő alkalmazások általában nagyszámú függvényt tartalmaznak, amelyek a képletekben felhasználhatók. Ezek legjellemzőbb csoportjai a következők: matematikai, logikai, trigonometriai, statisztikai, pénzügyi, mátrix-kezelő, valamint dátum és idő-kezelő függvények. A munkalapokon nem csak a számvetés végrehajtásához szükséges adatok és képletek helyezhetők el, hanem az adatok bevitelét, illetve az eredmények szemléletes megjelenítését segítő szövegek (feliratok, táblázatfejlécek, magyarázatok, stb.) is. Az újabb táblázatkezelő alkalmazások több munkalapot munkafüzetbe csoportosítva kezelnek. Ez egyrészt lehetővé teszi az összetartozó munkalapok együttes kezelését, másrészt módot ad háromdimenziós táblázatok kezelésére is. A munkafüzetekben a munkalapok mellett általában kisebb programokat tartalmazó program(vagy makró-) lapok, diagramokat tartalmazó lapok, sőt párbeszédes adatbevitelt lehetővé tévő dialógus-lapok is lehetnek. A táblázatkezelő alkalmazások alapvető tartalmi funkciói: munkafüzetek (munkalapok) módosítása, formázása, számvetések és elemzések végrehajtása, diagramok készítése, valamint az eredmény nyomtatása. A korszerű táblázatkezelő rendszerek a fentiek mellett általában adatbázis-kezelő funkciókkal is rendelkeznek, így alkalmasak kisebb nyilvántartások kezelésére is. A munkalapok formázása többek között az adatok megjelenítési formátumának (szám, dátum, időpont formátum, stb.) és jellemzőinek (betűtípus, betűnagyság, szín, mezőmintázat, keretezés, stb.) megadását, valamint a sorok és oszlopok méretének beállítását foglalja magában. Ez utóbbira azért lehet szükség, hogy egyes adatok a szükséges formátumban megjeleníthetők legyenek. A számvetések végrehajtása során van mód az alapadatok megadására, ezzel a keresett eredmények kiszámítására és megjelenítésére, majd szükség esetén hagyományos adathordozón történő megjelenítésére (nyomtatására). Tulajdonképpen ez a funkció az előkészített "számítógépes számvetési űrlap" kitöltése, felhasználása: a táblázatkezelő alkalmazás alapvető céljának megvalósítása. Az elemzések végrehajtása során általában mód van egy kívánt (minimális, maximális, vagy meghatározott) eredmény elérését biztosító alapadat, vagy alapadatok meghatározására, valamint különböző statisztikai elemzések végrehajtására. A megfelelő alapadatok keresése esetén megadható, hogy mely alapadatok – esetleg milyen korlátok között – változhatnak. A diagramok készítése – az eredményadatok szemléletes formában történő megjelenítése – mára a táblázatkezelő alkalmazások általános funkciójává vált. Az ered-

52

ményadatok általában megjeleníthetők oszlop-, kör-, terület-, pont-diagram vagy grafikon, illetve ezek háromdimenziós változatai formájában.

2.2.3 Nyilvántartások kezelése A nyilvántartások kezelése, információk tárolása és visszakeresése az előzőekhez hasonlóan az információfeldolgozás alapvető funkciója. A szervezeti információk tárolása sok esetben különböző nyilvántartások segítségével történik, amelyek közös tulajdonsága, hogy meghatározott körbe tartozó, azonos típusú objektumokat, pontosabban azok leírását tartalmazzák. További közös tulajdonságuk, hogy e nyilvántartások általában nem egyszerű jegyzékek, felsorolások – bennük a nyilvántartott objektumok megnevezésén (azonosítóján) kívül azok más jellemzőit is megtalálhatjuk. A nyilvántartások rendeltetése, hogy segítségükkel későbbi időpontban az akkor szükséges (bennük tárolt vagy azokból származtatható) információk rendelkezésre álljanak. Ennek során: eldönthető, hogy egy adott (nevű vagy azonosítójú) objektum szerepel-e a nyilvántartásban, s így beletartozik-e a nyilvántartott objektumok körébe; hozzáférhető egy adott (nevű vagy azonosítójú), a nyilvántartásban szereplő objektum bármely tárolt jellemzője, vagy jellemzői; meghatározható az objektumok adott (a tárolt jellemzőkre vonatkozó) feltételeknek megfelelő köre. Természetesen az így nyert információk szolgálhatnak további feldolgozás alapjául, összetettebb információk forrásául. Számítógépes nyilvántartásról akkor beszélünk, amikor a nyilvántartást számítógéppel és azon futó programokkal támogatjuk. A számítógépes nyilvántartások korszerű formái az adatbázisok, amelyek lényege, hogy a szervezet számára szükséges adatok szervezeti szinten csak egyszer kerülnek rögzítésre vagy előállításra, majd tárolásra és ezek mindenki számára hozzáférhetőek. Az adatbázis összetartozó adatok és kapcsolataik káros és fölösleges redundancia nélkül, közösen tárolt összessége, mely felhasználható több alkalmazás adatigényének kívánt formában történő kielégítésére. Az adatbázis önmagában csak egy adathalmaz, melynek kezelését speciális programok, az adatbázis-kezelő rendszerek teszik lehetővé. Az adatbáziskezelő-rendszer olyan általános célú program(rendszer), amely biztosítja adatbázisok létrehozását, karbantartását és felhasználását. Az adatbázisok felhasználói három csoportba sorolhatók: a szűkebb értelemben vett felhasználók, az adatszolgáltatók, adatkarbantartók és az adatbázis-adminisztrátor(ok). A valóságban egy felhasználó – különböző feladataihoz kapcsolódóan – tartozhat egyszerre az első és a második csoportba is. A szűkebb értelemben vett felhasználók az adatbázisból (mint egy nyilvántartásból) egyes adatokat, adatcsoportokat keresnek vissza, majd azokat vagy közvetlenül felhasználják tevékenységükben vagy további adatokat állítanak elő segítségükkel. Az adatszolgáltatók, adatkarbantartók feladata az adatbázis adatai aktualitásának, naprakészségének fenntartása. Ennek érdekében a valóságban bekövetkezett eseményeknek, változásoknak megfelelően az adatbázis adatait módosítják, bővítik vagy eltávolítják. Az adatbázis-adminisztrátor (aki az adatbázis összetettségétől függően lehet egy vagy több személy) feladata az adatbázis létrehozása, majd az adatbázis

53

használatának figyelemmel kísérése, segítése, szükség esetén az adatbázis újraszervezése, valamint adatvédelmi és adatbiztonsági feladatok végrehajtása. Az adatbázis-kezelő rendszer funkcióit a felhasználók közvetlenül a rendszer segítségével vagy közvetve, alkalmazói programokon keresztül vehetik igénybe. Ez mindkét esetben csak speciális nyelv segítségével hajtható végre. Az adatbázis-kezelő nyelv (vagy adatbázis-nyelv) két részre, általában két önálló nyelvre – az adatleíró és adatkezelő nyelvre – osztható. Az adatleíró nyelv a teljes adatbázis és az egyes programok által használt részek definiálására szolgál, míg az adatkezelő nyelv az adatbázis karbantartására és lekérdezésére szolgál. Az adatbázis-kezelő rendszerek típusai elsősorban aszerint különböztethetőek meg, hogy milyen formában jelenítik meg és kezelik a nyilvántartott objektumokat, valamint a köztük lévő kapcsolatokat. Az adatbázis-kezelés napjainkra egy szabványosodási folyamaton ment át, gyakorlatilag uralkodóvá váltak a relációs adatbáziskezelő rendszerek, amelyek szabványosított adatbázis-kezelő (SQL) nyelvvel rendelkeznek.

2.2.4 Bemutatók, tájékoztatók támogatása A mindennapi gyakorlatban – így a katonai szervezetek esetében is – gyakran jelentkező feladat az információk csoportos átadása. Ide tartoznak többek között a különböző bemutatók, tájékoztatók, előadások, vagy beszámolók. Ezek közös vonása, hogy az előadó(k) alapvető célja, feladata meghatározott információk minél hatékonyabb közreadása, esetleg ezen felül a résztvevő(k) meggyőzése. Az információk csoportos átadása során a szemléletesség jelentősége régóra ismert és elismert. Ennek okai egyrészt az emberi érzékszervek, másrészt a megismerési folyamat sajátosságaiban rejlenek. Közismert, hogy az érzékszervek nem egyenlő mértékben vesznek részt a megismerésben: kiemelkedően fontos szerepe van például a látásnak. Emellett a "szemléletes" ismeretátadás növeli a figyelmet, szellemi aktivitást vált ki és megnöveli a megszerzett ismeretek „megmaradásának fokát” is. A hagyományos szemléltetés legtöbbször rajzok, álló- vagy mozgóképek, valamint hangfelvételek felhasználásával, különböző audio-vizuális eszközök segítségével történt. Ez utóbbiak közé tartoznak többek között: - az írásvetítők, diavetítők és episzkópok; - a filmvetítők és videolejátszók; - valamint a hanglemezek és magnetofonok. A továbbiakban ezek közül csak a vizuális eszközökkel foglalkozunk. Az írásvetítők a szemléltetés hagyományos segédeszközei közül az alkalmazás gyakorisága és sokfélesége tekintetében is közvetlenül a táblák után következnek: információhordozójuk az írásvetítő fólia (fóliasorozat). Egyaránt alkalmasak előre elkészített szemléltető anyag megjelenítésére, de az előadónak módja van az ismeretadás során ezeket módosítani, kiegészíteni, vagy mintegy táblaként használva újat készíteni (írni, vagy rajzolni). Az írásvetítő fólia az ábrázolási módot tekintve tartalmazhat realisztikus képeket, vagy sematikus (szimbolikus) ábrákat, illetve ezek kombinációját. Az előbbiek le-

54

hetnek például fényképek, valósághű árnyékolt rajzok, festett képek, vagy térhatású mérnöki rajzok, az utóbbiak pedig vonalas rajzok, diagramok, táblázatok, képletek vagy szöveges vázlatok. Az előkészítés könnyebbsége miatt az írásvetítő fóliák többsége a második csoportba tartozik. A diavetítők az írásvetítőkhöz hasonlóan vizuális információkat nyújtanak: információhordozójuk a diakép (diasorozat). Az írásvetítő fóliával ellentétben a diaképek elsősorban fényképeket tartalmaznak, szöveges vagy rajzos részeket csak minimális mennyiségben, kiegészítésképpen, értelmezési célból. Egy bemutató, tájékoztató során általában nem egy fólia vagy dia, hanem fóliasorozatok, diasorozatok kerülnek felhasználására. Ezek a sorozatok értelemszerűen egy nagyobb, összefüggő ismeretanyag-blokk szemléltetését szolgálják. Alapvető követelménynek tekinthető, hogy legyenek tartalmilag összefüggőek és módszertanilag egységesek. Természetesen az egyes fóliák (diák) az adott céltól függően lehetnek különböző típusúak. A fólia- (dia-) sorozatok elemeinek felhasználása általában előre meghatározott sorrendben történik, de – különösen a fóliasorozatok esetében – mód van a konkrét igényekhez dinamikusan igazodó sorrendű bemutatásra. Ennek során, például ismeret-megerősítés, vagy felfrissítés céljából vissza lehet térni korábbi fólia (dia) bemutatására, vagy egyes fóliák (diák) kihagyhatók. A bemutatás sorrendje lehet akár hierarchikus is, amikor a sorozat lényegében több, eltérő szintű sorozatból épül fel. A prezentációs alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek az információátadás (bemutatók, tájékoztatások, stb.) szemléletességének növelését biztosítják a hagyományos írásvetőkhöz hasonló módon. A prezentációs alkalmazások alapvető objektuma a számítógépes bemutató (presentation), amely más "dokumentumok"-hoz hasonlóan létrehozható, betölthető és kimenthető. A számítógépes bemutató számítógépes diákból (slide), valamint speciális kiegészítő elemekből (pld. előadói megjegyzések) áll. A prezentációs alkalmazások alapvető funkciói: számítógépes bemutató létrehozása, az egyes számítógépes diák elkészítése, a diák sorrendjének és megjelenítési módjának megadása, kiegészítő elemek készítése, a számítógépes bemutató "lejátszása", valamint megjelenítése hagyományos hordozón. A számítógépes bemutató létrehozása során általában lehetőség van előre elkészített formai és tartalmi elemek, struktúrák (sablonok, bemutató-vázak stb.) felhasználására. A sablonok a számítógépes bemutató formai elemeit – a diák megjelenését – meghatározó, előre elkészített eszközök. Alkalmazásuk következtében az újonnan készített diák a sablonnak megfelelő formátumban jönnek létre. A sablonok létező bemutató esetében is alkalmazhatók: ebben az esetben a meglévő diák megjelenését is módosítják. A bemutató-vázak lényegében félkész bemutatók, amelyek egy adott témakör tartalmához illeszkedő, előre elkészített diákból állnak. Az egyes diák előre eltervezett felépítésben változatlanul hagyható részeket – elsősorban címeket – és módosítandó elemeket tartalmaznak. A módosítandó elemek általában szövegesen utalnak arra, hogy helyettük milyen információt kell megadni.

55

A számítógépes diák elkészítése a dia felépítésének kiválasztását, vagy megadását, egyes elemeinek létrehozását és a dia formátumának meghatározását foglalja magában. Minden dia meghatározott típusú elemekből épül fel. Ezek az elemek lehetnek többek között: címek, szöveges részek, diagramok, szervezeti struktúrák, ábrák, vagy akár képek is. A dia felépítése kiválasztható előkészített felépítés-típusokból, vagy létrehozható tetszőleges elemekből, tetszőleges elrendezésben. A dia egyes elemeinek létrehozása az elem típusától függően a szöveg begépelésével, az ábra megrajzolásával, a diagram adatainak és formátumának megadásával, valamint más alkalmazások segítségével, vagy kész elemek átvételével történhet. A dia formátumának megadása során beállítható többek között: a szövegek jellemzői, az alkalmazott színkészlet és a háttér mintázata. A diák sorrendjének megadása során mód van diák törlésére, áthelyezésére, másolására, valamint új diák beszúrására. A diák megjelenítési módjának megadása során lehet beállítani, hogy az egyes diák cseréje milyen módon és milyen ütemezéssel történjen. Az eltűnés és megjelenés történhet különböző irányokba történő mozgással, valamint részenként, fokozatosan. Beállítható az is, hogy egy dia mennyi ideig maradjon megjelenítve. A kiegészítő elemek készítése során adhatók meg az előadói megjegyzések és a hallgatóságnak szánt emlékeztetők. Minden diához önálló lapon csatolhatók felhasználói megjegyzések. Ezek kinyomtatva segítik az előadót a bemutató, tájékoztató megtartásában. A bemutató tartalma emlékeztető formájában kinyomtatható a hallgatóság számára is. Ehhez megadható, hogy az emlékeztető egy lapon hány (általában 2, 3, vagy 6) diát tartalmazzon. A számítógépes bemutató "lejátszása" során történik meg az elkészített diák megjelenítése, amely lehet automatikus (ha az egyes diák megjelenítési ideje be lett állítva), manuális, vagy a kettő keveréke. Manuális esetben az előadónak van módja – az egér vagy a billentyűzet segítségével – a következő vagy az előző diára lépni. Az egér segítségével a megjelenített dián egy kis mutatójel is mozgatható. A lejátszás céljára általában egy önálló alkalmazás – úgynevezett megjelenítő – is rendelkezésre áll. A lejátszás során általában mód van a megjelenítő üzemmódból áttérni a rajzoló üzemmódba. Ebben az előadó az egér segítségével ideiglenes szabadkézi rajzokat készíthet, kiemelheti, kiegészítheti az éppen látható dia tartalmát. Emellett – megfelelő előkészítés esetén – mód lehet arra is, hogy a bemutatás során, külön igény alapján egy rész-sorozat kerüljön lejátszásra. A számítógépes bemutató hagyományos hordozón történő megjelenítése lehetséges papírra, hőálló fóliára, valamint speciális eszköz, vagy egy megfelelő szolgáltató cég segítségével 35 mm-es diafilmre. Megjeleníthető a teljes bemutató, vagy csak egyes diái. Megadható az is, hogy a kiegészítő elemekből mi kerüljön megjelenítésre.

56

2.2.5 Térbeli információk kezelése A mindennapi gyakorlatban sokszor van szükség olyan információk kezelésére (tárolására, feldolgozására, megjelenítésére), amelyek egyes objektumok térbeli helyzetére és kapcsolataira vonatkoznak. Ehhez kapcsolódik a térinformációs rendszer fogalma: olyan információs rendszer, amelynek rendeltetése a térbeli elhelyezkedéshez köthető információk gyűjtése, tárolása, kezelése, elemzése és megjelenítése. E megnevezés mellett és helyett sokszor találkozhatunk a geoinformációs rendszer, illetve a földrajzi információs rendszer kifejezésekkel is. A térinformációs rendszerek csoportosítása különböző szempontok – többek között területi kiterjedésük és rendeltetésük – szerint lehetséges. A kezelt térbeli információk területi kiterjedése alapján a rendszerek lehetnek globális, regionális és lokális rendszerek. A globális rendszerek a Föld egészére vagy egyes kontinensekre, a regionális rendszerek nagyobb területekre (egyes országok vagy országrészek), a lokális rendszerek pedig viszonylag kis területre (egyes településekre) terjednek ki. Ezek mellett találkozhatunk még a helyi (szervezeti, intézményi szintű) rendszerek fogalmával is. A rendszer rendeltetése szerint a térinformációs rendszerek lehetnek archiváló, monitoring és modellező jellegű rendszerek. Az archiváló jellegű rendszerek bizonyos térbeli objektumokra vonatkozó információkat, illetve ezek változásait több időpontra vonatkozóan, visszamenőleg tárolnak. A monitoring jellegű rendszerek előre nem modellezhető jelenségeket, eseménysorozatokat, illetve ezek hatásait követik nyomon és dokumentálják. A modellező jellegű rendszerek ismert információk és törvényszerűségek alapján bizonyos változásokat, eseményeket jeleznek előre. A térinformációs rendszerek alapvető eleme a térbeli objektum, amely a térbeli információkat hordozza. A térbeli objektum olyan objektum, amely térbeli helyzetét leíró (geometriai) tulajdonságokkal és kapcsolatokkal is rendelkezik. A geometriai jellemzőket elsősorban a térbeli objektum geometriai dimenziói határozzák meg. Ennek megfelelően az alábbi térbeli objektumtípusok különböztethetők meg: - nulladimenziós pontszerű objektumok; - egydimenziós vonalszerű objektumok; - kétdimenziós terület- vagy felületszerű objektumok; - végül a háromdimenziós testszerű objektumok. A térinformatikai szakirodalomban – elsősorban a felügyeleti (monitoring) célú rendszerekben – előfordul a négydimenziós objektumok fogalma is, amelyeknél a negyedik dimenzió az idő. A pontszerű objektumok egyetlen térbeli jellemzője: helyzetük megadása valamely vonatkozási rendszerben. A vonalszerű objektumok olyan térbeli objektumok, amelyeket hosszirányú kiterjedésük, alakjuk és helyzetük jellemez. Az elemi vonalszerű objektumok két végpontot összekötő vonalak, a valós vonalas entitások általában csak összetett vonalszerű objektumokkal írhatók le, amelyek több – egymáshoz végpontjaikkal csatlakozó – elemi vonalszerű objektumból, úgynevezett vonalelemekből állnak.

57

A terület- vagy felületszerű objektumok olyan térbeli objektumok, amelyeknek két jellemző – szélességi és hosszúsági – kiterjedése van. A területszerű objektumok pontjai egy síkban (vagy egy síknak tekinthető felületen) helyezkednek el, míg a felületszerű objektumok egyes pontjai nem. A területszerű objektumok alapvetően vonalszerű határukkal írhatók le. A felületszerű objektumok térbeli jellemzőinek nem létezik egyszerű leírása, ezért ezek az objektumok más – a felületre illeszkedő pontszerű, vonalszerű, vagy területszerű – objektumok csoportjával kerülnek megközelítésre. A testszerű objektumoknak három jellemző – szélességi, hosszúsági és magassági – kiterjedése van. Az ilyen objektumoknak a felületszerű objektumokhoz hasonlóan nincs egyszerű leírása, így azokhoz hasonlóan csak megközelítő megadásuk lehetséges. A térbeli objektumok leíró jellemzői (attribútumai) közé tartoznak mindazon jellemzők, amelyek függetlenek az objektum térbeli elhelyezkedésétől. A felhasználók számára szükséges információk túlnyomó többségét a leíró jellemzők hordozzák. Általánosságban megállapítható, hogy a geometriai jellemzők általában alkalmazásfüggetlenek, míg a leíró jellemzők többnyire alkalmazás-függők. A térbeli objektumok közötti kapcsolatok két csoportba sorolhatók. Az elsőbe a térbeli, a másodikba a leíró jellemzőkre épülő kapcsolatok tartoznak. Az objektumok közötti térbeli kapcsolatok a két objektum egymáshoz viszonyított térbeli elhelyezkedésén alapulnak. Ennek megfelelően a két objektum közötti viszony lehet: elkülönülés, távolság; érintkezés, szomszédság; illeszkedés, bennfoglalás. A konkrét térbeli kapcsolatok – az objektumok típusától függően – eltérő módon jelentkeznek. Az objektumok között a leíró jellemzőkre épülő kapcsolatok a térbeli kapcsolatoktól eltérően igen sokfélék lehetnek. Az ilyen kapcsolatok alapja a két objektum valamely leíró jellemzőjének összehasonlítása, egyezésének vagy viszonyának meghatározása. A térinformációs rendszerek funkcióinak megvalósítására jelentek meg a térinformatikai alkalmazások. Ezek a kezelt térbeli objektumok geometriai és leíró jellemzőit különböző formákban tárolják. A tárolás alapvető sajátossága, hogy a geometriai és a leíró jellemzők eltérő módon, de objektumonként egymáshoz rendelve kerülnek tárolásra. A leíró jellemzők tárolása többnyire a hagyományos táblázatkezelő vagy adatbázis-kezelő rendszereknek megfelelő76, azokhoz hasonló formában történik. A geometriai jellemzők tárolása a gyakorlatban kétféle megoldás, illetve ezek kombinációja – a raszteres, vektoros és hibrid adatmodell – alkalmazására épül. A raszter alapú rendszerek a valós világ geometriáját a vizsgált terület egészét lefedő idomok (képelemek) – általában négyzetek vagy téglalapok, ritkábban háromszögek vagy hatszögek – felhasználásával tükrözik. E rendszerek alapvető jellemzője a felbontás, a képelemek mérete, amelynek optimális megválasztása a raszter alapú tárolás legnehezebb kérdése.77

76 77

Lásd a 4.2.2 és 4.2.3 pontokat. Mivel a kellően valósághű raszteres ábrázolás jelentős tárkapacitást igényel, ezen rendszerekben különböző tömörítési (kódolási) eljárásokat fejlesztettek ki és alkalmaznak.

58

A vektor alapú rendszerek a valós világ geometriáját az egyes objektumoknak a jellemző alkotóelemeivel (pontok, vonalak, felületek) történő megadásával ábrázolják. A pontok megadása koordinátáikkal, a vonalaké pont-koordináták sorozatával történik. A felületek ábrázolására a konkrét adatmodellekben különböző megoldások léteznek. A térinformatikai alkalmazások közötti adatcsere alapvető feltétele a szabványosítás, amelyek közül legfontosabbak a grafikus adatcsere, illetve a földrajzi adatok és digitális térképek szabványai. A katonai térinformatikai szabványok közül legjelentősebb a DIGEST (DIgital Geographic Information Exchange Standard – Digitális Földrajzi Információs Csereszabvány), amely a katonai térképészet, a katonai vezetés és a fegyverrendszerek közötti térbeli információcsere szükségleteinek kielégítésére jött létre.78 A térinformatikai alkalmazások funkciói három alapvető csoportba – az adatbevitel, az elemzés és modellezés, valamint a megjelenítés funkciói közé – sorolhatók. Az adatbevitel funkcióinak általános rendeltetése, hogy a térinformatikai alkalmazás működéséhez szükséges adatokat a megfelelő formában bejuttassa a rendszerbe. Az elsődleges adatbevitel esetében készen kapható adatok átvételére kerül sor és ennek során végrehajtásra kerülnek az esetleg szükséges formátum-, vagy koordináta (vetületi) transzformációk. A másodlagos adatbevitel esetében az alkalmazó új adatokat állít elő (például geokódolással), vagy meglévőket módosít a jobb felhasználás érdekében (strukturálással). A geokódolás során egy leíró adatállomány rekordjait földrajzi koordinátákkal rendelik össze, ami egy meglévő térképi állomány szöveges adatai és a leíró adatállomány közötti egyeztetésen alapul. Az elemzés és modellezés funkcióinak általános rendeltetése az új – igényelt információt hordozó – adatok előállítása. Ebbe a csoportba az alábbi, jelentősebb művelettípusok tartoznak: - a mérési műveletek segítségével térbeli jellemzők (hosszúságok és területek) határozhatók meg, illetve adott objektumtól meghatározott távolságon belüli objektumok választhatók ki; - a számolási műveletek segítségével kiválasztott objektumok leíró adataiból származtathatók tetszőleges adatok, például statisztikai jellemzők (összeg, átlag, szórás, minimális vagy maximális érték, stb.) formájában; - a rétegek közötti műveletek segítségével például eltérő jellegű objektumok közös (vagy éppen önálló) részei határozhatók meg; - a hálózatelemzési műveletek segítségével például meghatározható két pont közötti legrövidebb út, vagy egy hálózat szeparálását biztosító pontok kiválasztása; - a háromdimenziós műveletek segítségével lehet többek között izometrikus (pld. szint-) vonalakat létrehozni, vagy terepmetszetet készíteni két pont között. A megjelenítés funkcióinak általános rendeltetése a térinformatikai alkalmazás által kezelt, vagy elemzés és modellezés segítségével előállított adatok rendelkezésre 78

A szabványhalmazt a NATO tagállamok által létrehozott Digitális Földrajzi Információs Munkacsoport (Digital Geographic Information Working Group) dolgozta ki. Első változata 1991-ben jelent meg. A szabványt a NATO hivatalosan 1993. januárjában a STANAG 7974 formájában fogadta el

59

bocsátása képernyőn vagy hagyományos (pld. papíralapú) hordozón. A megjelenítés során – a szemléletesség növelése érdekében – mód van a grafikus jellemzők (méretek, szín, vonalvastagság, vonaltípus, területmintázat, stb.) beállítására, illetve a grafikus és kapcsolódó leíró adatok elrendezésének meghatározására.

2.2.6 Információcsere, információkeresés támogatása Az információcsere és információkeresés funkcióit napjainkban gyakorlatilag kizárólagosan az Internet szolgáltatásai, illetve ennek szervezeti szintű megvalósításai biztosítják. Az Internet egymással adatátviteli kapcsolatban álló és azonos szabvány (TCP/IP) alapján kommunikáló számítógépek összessége, hálózatok világméretű hálózata. Hasonló szolgáltatásokat egy szervezeten, intézményen belüli, az Interneten alkalmazott TCP/IP protokollokra és szoftverekre épülő, nem nyilvános, belső (helyi) hálózat, intranet biztosíthat. Az internetes szolgáltatások köre az idők során folyamatosan bővült és ez a folyamat napjainkban is tart. A két leggyakrabban alkalmazott szolgáltatás az elektronikus levelezés és az információk keresése, böngészés képezi. Az elektronikus levelezés az Internet egyik leggyakrabban használt szolgáltatása, amely a hagyományos levelezéshez szinte teljes egészében hasonló módon működik, de annál sokkal kényelmesebben, gazdaságosabban és összehasonlíthatatlanul gyorsabban. Az elektronikus levél napok helyett perceken, sőt másodperceken belül eljut a címzett postaládájába, költségei lényegében függetlenek a címzett földrajzi elhelyezkedésétől és többpéldányos küldemény esetén a címzettek számától. Az elektronikus formátum önmagában is rendelkezik annak minden előnyével, a könynyű módosíthatósággal, az egyszerű és gazdaságos tárolási, archiválási lehetőséggel Az elektronikus levelező rendszerek az úgynevezett ügyfél-kiszolgáló (kliens-szerver) architektúra alapján épülnek fel. Az elektronikus levelezést támogató alapvető funkciókat – levelek továbbítása, tárolása, rendelkezésre bocsátása – az úgynevezett levelező, vagy levelezési kiszolgálók (mail-server) valósítják meg, míg a felhasználói funkciókat – levelek készítése, fogadása, megtekintése – levelező (ügyfél-)programok, levelező kliensek biztosítják. Az elektronikus levelezés infrastruktúrális feltételeit biztosító levelező kiszolgálók olyan számítógépek, amelyeken egy levelező kiszolgáló alkalmazás fut. A levelező kiszolgálók alapvető rendeltetése az elektronikus levelek átvétele, továbbítása a küldőtől a címzetthez (címzettekhez), a beérkezett levelek tárolása a címzett elektronikus postafiókjában, majd igény esetén azok átadása, rendelkezésre bocsátása. A felhasználó tevékenységét közvetlenül támogató levelező programok a felhasználó számítógépén futó alkalmazások, amelyek alapvető rendeltetése az elektronikus levelek elkészítésének, elküldésének, a beérkező levelek fogadásának, megtekintésének, helyi tárolásának és rendezésének támogatása. Az ügyfél-kiszolgáló működésmódnak megfelelően az elküldendő leveleket a levelező programok átadják egy levelező kiszolgálónak, a beérkező leveleket pedig lekérik a megfelelő levelező kiszolgálótól, vagyis igénybe veszik a kiszolgálók által nyújtott szolgáltatásokat, a további funkciókat pedig önállóan valósítják meg.

60

A gyakorlatban különböző levelező rendszerek alakultak ki, amelyek közül elsőként az Internethez kapcsolódó változat jelent meg. Emellett napjainkban már jelentős, bár elterjedésüket illetően lényegesen kisebb szerepet töltenek be az X.400 szabvány alapján működő rendszerek, illetve a szervezetek belső levelezését támogató különböző rendszerek (Microsoft Exchange, Lotus cc:Mail, Lotus Notes, stb.). Ezek általában lehetőséget biztosítanak az Internetes levelezés saját rendszerükbe történő integrálására, de az is előfordulhat, hogy a külvilág irányában zártak, nem elérhetők. Az Interneten hozzáférhető információk keresésének és elérésének alapját napjainkban a World Wide Web képezi. Kidolgozójának célja egy olyan új típusú, úgynevezett hipertext formátumú dokumentum-rendszer kialakítása volt, amelynek lényegét a dokumentumok közötti kereszthivatkozások (kapcsolatok) képezték. A kereszthivatkozások lehetővé tették, hogy a felhasználók a dokumentumokat nemszekvenciális módon tanulmányozhassák. A World Wide Web lényegében egymással kapcsolatban álló, vagy önálló hipertext dokumentumok világméretű rendszere, amelyek különböző számítógépeken (úgynevezett web-kiszolgálókon) találhatók. Megfelelő alkalmazás telepítésével bármely, az Internetre csatlakozó számítógép lehet web-kiszolgáló, így egy magánember is rendelkezésre bocsáthat az érdeklődők számára különböző dokumentumokat. A megfelelő formátumban leírt dokumentumokat web dokumentumoknak, weblapoknak nevezik. Egy-egy szervezet, vagy akár magánszemély (illetve az általuk működtetett web-kiszolgáló) weblapjai között központi, kiemelt szerepet játszik az úgynevezett honlap, amely általában az alapvető információkat tartalmazza és amelyről a többi weblap közvetlenül, vagy közvetve elérhető. A világhálón rendelkezésre álló weblapok megtekintése, a felhasználókat érdeklő információkhoz történő hozzájutás az egyes lapok közötti szövevényes és időben is változó kapcsolatok miatt általában nem egy előre eltervezhető folyamat. Az információhoz jutás egy adott weblaptól kiindulva különböző kapcsolatokon keresztül, több – akár tucatnyi, vagy sokkal több – lépés eredményeként lehetséges, de lehet sikertelen is. Sok esetben az egymást követő weblapokon olyan információkat találhatunk, amelyek érdekesebbnek tűnnek az eredetileg keresettnél, sőt az is gyakran előfordul, hogy az információkeresésnek konkrét cél nélkül vágunk neki. Mindez indokolja azt, hogy a World Wide Web lapjainak kötetlen olvasgatására a szörfölés, tallózás, illetve böngészés kifejezések terjedtek el. A böngészéshez mindenekelőtt egy böngésző program szükséges és természetesen szükség van az Interneten elérhető web-kiszolgálókra is, amelyek a keresett weblapokat tárolják, vagy állítják elő igény esetén. A World Wide Web-en rendelkezésre álló óriási mennyiségű és egyre növekvő információhalmazban megfelelő segítség nélkül ma már rendkívül nehéz, szinte lehetetlen megtalálni a szükséges információkat, pontosabban az ezeket az információkat tartalmazó oldalakat (weblapokat). Az információkeresés támogatására már a 90-es évek elején megjelentek különböző szolgáltatások, amelyek köre és funkcióik azóta is folyamatosan bővülnek.

61

A rendelkezésre álló weblapok közül alapvetően kétféle módon – tematikus, vagy kulcsszavas kereséssel – választhatjuk ki, találhatjuk meg a számunkra szükséges információt tartalmazó lapot, vagy lapokat. A legnagyobb kereső szolgáltatások általában mind a tematikus, mind a kulcsszavas keresést biztosítják, sőt a más jellegű keresések köre is folyamatosan bővül. A tematikus keresés (katalógus-rendszerű keresés) esetén a különböző weblapok témájuk szerint átfogó témakörökbe, azokon belül témacsoportokba, majd további szinteken egyre specializáltabb alcsoportokba kerülnek besorolásra. A tematikus keresést nyújtó szolgáltatások elsőként az átfogó témakörök listáját (pld. tudomány, kultúra, sport, szórakozás, stb.) jelenítik meg. Egy adott témakörre kattintva a kiválasztott témakör témacsoportjai jelennek meg, majd a keresés hasonlóképpen folytatható a különböző alcsoportokra is. A keresés legvégén az adott alcsoportba sorolt weblapokra mutató kapcsolatok listája található, de ilyenek már megjelenhetnek korábban is. Egy alcsoport katalógus-lapja vegyesen tartalmazhat további, részletesebb alcsoportokra és "valós" weblapokra mutató kapcsolatokat. A kulcsszavas keresés (jellemző szavak, kifejezések alapján történő keresés) során meg kell adni – a kereső szolgáltatás által rendelkezésre bocsátott keresőmezőbe be kell írni – a keresett szót, szavakat, vagy kifejezéseket, vagyis a keresőkérdést. A keresés eredménye a keresőkérdésnek megfelelő weblapok (találatok) listája, amely általában az egyes lapok címét, tartalmának elejét, vagy rövid tartalmi kivonatát és más jellemzőket tartalmaz. A lapok (találatok) címe egyben kapcsolatként is működik, rákattintva az adott lap elérhető. A különböző keresési lehetőségeket biztosító kereső szolgáltatások lényegében meghatározott számítógép(ek)en működő alkalmazások és adatbázisok amelyek maguk is a World Wide Web formátumában és eszközeivel (vagyis böngésző programok segítségével) érhetők el, vehetők igénybe. A kereső szolgáltatások eredményeiket nem a világ weblapjainak a kérdés alapján történő végignézésére (hiszen ez kellő gyorsasággal nem lenne lehetséges és óriási hálózati forgalmat generálna), hanem az adatbázisaikban összegyűjtött és naprakészen tartott információkra alapozzák. A különböző szolgáltatásokhoz különböző adatbázisok tartoznak és ezek kezelése is eltérő módon történik. A további internetes alkalmazások közé tartoznak többek között a fájl-átvitel; a levelezési listák; a hírcsoportok; a valósidejű társalgás (csevegés); valamint az internetes telefonálás, rádióhallgatás és tévénézés. A fájl-átvitel, az Internethez csatlakozó számítógépek közötti fájlcsere, az Internet egyik – 1971 óta létező – alapszolgáltatása volt, amelynek rendeltetése tetszőleges állományok (elektronikus dokumentumok, programok, stb.) hálózaton keresztül történő továbbítása. Napjainkban a fájl-átvitel elsődleges alkalmazási területévé az Interneten hozzáférhető állományok letöltése vált. A fájl-átvitel a hasonló megnevezésű protokoll79 segítségével valósul meg, ügyfél-kiszolgáló rendszerben. Ennek feltételeit az úgynevezett ftp-kiszolgálók biztosítják, amelyek az általuk tárolt állomá-

79

FTP – File Transfer Protocol.

62

nyokat megfelelő ftp-parancsok hatására megküldik az igénylőnek (ftp ügyfél, ftp kliens). A fájl-átvitelre alapvetően két módon van lehetőség, az egyik esetében az ftp-kiszolgáló szolgáltatásait csak az arra jogosult felhasználók számára nyújtja, míg az úgynevezett anonymous kiszolgálók mindezt lényegében korlátozás nélkül lehetővé teszik. Az anonymous kiszolgálók nyilvánosan hozzáférhető állományok tömegét tárolják és a kényelmesebb, hatékonyabb hozzáférés érdekében a nagyobb kiszolgálókhoz azok tartalmának másolatát tartalmazó "tükör-kiszolgálók" tartoznak. Ennek megfelelően ugyanaz az állomány több kiszolgálóról is letölthető, így közülük kiválasztható az, amely a "legközelebb" van, a legkevésbé leterhelt, stb. A levelezési listák rendeltetése az azonos érdeklődési körű emberek közötti, elektronikus levelezésre épülő információcsere feltételeinek biztosítása. A szolgáltatás eredetileg abból a célból jött létre, hogy egyetemi oktatók és kutatók oly módon oszthassák meg egymással kutatási eredményeiket, hogy ne kelljen mindannyiuknak folyamatosan nyilvántartaniuk, naprakészen tartaniuk az adott témakörben érintett levelezőtársak címét. A levelezési lista szolgáltatás hátterét egy speciális, úgynevezett levelezési lista kiszolgáló biztosítja. A kiszolgálón különböző témákhoz tartozó listák hozhatók létre, amelyhez az adott téma iránt érdeklődők lényegében szabadon kapcsolódhatnak. A listára történő feliratkozás során a jelentkező elektronikus levélcíme bekerül a lista címjegyzékébe. A listának magának is van egy elektronikus levélcíme, amelyre levelet küldve azt a lista minden résztvevője megkapja, a levél a címjegyzékben szereplő valamennyi címre továbbításra kerül. Természetesen a listáról bármikor le is lehet iratkozni, amelyet követően a listára érkező levelek továbbítása is megszűnik. A listára bárki küldhet levelet, amely nagylétszámú lista esetén több száz, vagy akár több ezer címre is elkerül. Ugyanezen okból egy nagylétszámú lista résztvevőjének címére naponta akár néhány száz levél is érkezhet. A levél tartalmazhat az adott témakörben hasznos információkat, érdekességeket; korábbi levelekhez kapcsolódó hozzászólásokat, reflexiókat, vagy megoldandó problémákat, kérdéseket is. Ez utóbbi esetben a lista résztvevői közül sokan válaszolhatnak, így nagyobb az esély a megoldás megtalálására. Egy adott véleményre, kérdésre nem csak a levelezési listán keresztül, hanem a közvetlenül az eredeti levél küldőjének is lehet válaszolni. Mivel a levelező listán keresztül rengeteg üzenet érkezhet, a levélforgalom csökkentése érdekében a levelező kiszolgálók általában biztosítanak egy úgynevezett tallózó (magazin) szolgáltatást. Ezt igénybevéve a lista tagja a beérkező üzeneteket nem egyenként, hanem naponta, vagy hetente összegyűjtve egy nagyobb levélben kapja meg, amely az összes napi/heti üzenetet tartalmazza. Egy másik lehetőség a szüneteltetés, az üzenetküldés időleges felfüggesztése (a listáról történő leiratkozás nélkül), amelyre például akkor lehet szükség, ha valaki hosszabb időre szabadságra megy és nem akarja, hogy a beérkező üzenetek megtelítsék a postafiókját. A szabadságról visszaérkezve a szüneteltetés megfelelő paranccsal feloldható. A levelezési listák jellegüket tekintve lehetnek nyitottak és zártak, illetve szabadok és moderáltak. Nyitott listára bárki szabadon, közvetlenül fel- és leiratkozhat,

63

míg a zárt listára csak közvetve a listagazda segítségével. A szabad (nem moderált) listák esetében a listára küldött üzenetek minden ellenőrzés nélkül automatikusan kerülnek továbbításra a lista tagjai számára. A moderált listák esetében az üzenetek viszont először a moderátorhoz (szerkesztőhöz) kerülnek, aki azokat elolvasva a lista szabályainak megfelelően eldönti, hogy megjelenhetnek-e, szükség esetén akár rövidítheti, vagy át is szerkesztheti azokat. A levelezési listák egy sajátos csoportját alkotják azok, amelyekre csak bizonyos emberek írhatnak, a többség csak olvashatja ezeket. Ilyenek lehetnek például a különböző elektronikus hírlevelek. A hírcsoportok a levelezési listákhoz hasonló funkciókat töltenek be, az azonos érdeklődési körű emberek közötti információcserét, információáramlást támogatják. A levelezési listákkal ellentétben azonban a beküldött levelek nem kerülnek automatikusan továbbításra a témakör iránt érdeklődők számára, hanem központilag kerülnek tárolásra, ahol mindenki elérheti azokat. Erre elsősorban olyan témakörök esetében lehet szükség, amelyekre naponta több ezer levelet is írnak, hiszen a listára feliratkozottak ennyi beérkező levelet gyakorlatilag képtelenek lennének feldolgozni. A hírcsoport80 egy adott témakörben beküldött üzenetek, központilag tárolt és rendezett összessége. Az üzenetek kezelését, tárolását és rendelkezésre bocsátását speciális, úgynevezett hírcsoport-kiszolgálók biztosítják. A hírcsoport-kiszolgálók a beérkező üzeneteket néhány hétig tárolják és a hírcsoportok aktuális tartalmát egymás között is viszonylag rövid időn belül szinkronizálják. Nem minden hírcsoportkiszolgálón található meg minden hírcsoport, ezek körét az üzemeltető határozza meg. Van olyan hírcsoport-kiszolgáló is, amely nem teljesen nyílvános, szolgáltatásait csak egy meghatározott felhasználói kör számára bocsátja rendelkezésre. A valós idejű társalgás több felhasználó valós idejű, írásos formában történő információcseréjét biztosítja. A csevegésnek (chat) is nevezett eljárás során a felhasználóknak lehetőségük van írásban, közvetlenül kommunikálni azokkal, akik velük egyidőben veszik igénybe ezt a szolgáltatást. A valós idejű társalgás, csevegés81 egy olyan telefon-, vagy CB-rádiórendszerhez hasonlít, amelyben mindenki össze van kötve és konferenciabeszélgetés formájában mindenki lényegében bármikor bekapcsolódhat a beszélgetésbe. Az Interneten folytatott valós idejű társalgás a többi szolgáltatáshoz hasonlóan ügyfél-kiszolgáló rendszerben működik, amelynek alapját a csevegés-kiszolgáló képezi és a hozzáféréshez egy csevegő program szükséges. A különböző csevegés-kiszolgálókon több különböző csoportban, úgynevezett csatornán folyik a társalgás. Ezeket csevegő szobáknak is nevezik. Egy felhasználónak a társalgáshoz előbb csatlakoznia kell egy társalgás-kiszolgálóhoz, majd be kell lépnie egy csatornába (szobába). Ezt követően a csevegő program egy ablakában folyamatosan jelennek meg a társalgásban résztvevők – köztük az újonnan csatlakozó felhasználó – által éppen begépelt üzenetek. A felhasználók a csatornákon becenévvel jelennek meg, amelyet tetszőlegesen választhatnak meg és menet közben is módosíthatnak. Egy felhasználó egyidőben több csatornába is beléphet, ilyenkor ezek külön-külön ablakokban jelennek meg. Az ablakok általában három részből állnak: 80 81

News-group. IRC – Internet Relay Chat.

64

az elsőben a csatorna résztvevőinek becenevei találhatók, a másodikban az üzenetek, míg a harmadikban gépelhetők be a saját üzenetek. Új csatornát új név megadásával bárki nyithat és várhatja arra mások belépését, amit például tervezett beszélgető partnereivel már korábban egyeztetett. A felhasználók nem csak a csatornákon keresztül, nyilvánosan cseveghetnek, hanem bármikor nyithatnak egy privát csatornát is. A csatornát nyitó meghatározhatja a belépés módját, ami lehet nyilvános, meghívásos, jelszavas, titkos, vagy moderált és a csatorna szabályait megsértő felhasználókat ki is zárhatja a csatornából. Az internetes telefonálás, rádióhallgatás és tévénézés a TCP/IP-alapú hálózatok világméretű elterjedése és átviteli szolgáltatásaik minőségének fokozatos javulása következtében vált lehetővé. Az internetes telefonálás technológiai alapját a beszéd digitalizálása és a digitalizált beszédinformációk IP-alapon történő továbbítása képezi. A "telefonálás" lehetséges számítógépek között a már régóta létező perifériák – hangkártya, mikrofon és hangszóró, vagy mikrofonos fejhallgató – segítségével és megfelelő telefonhálózati kapcsolat esetén számítógép és hagyományos telefonkészülék között is. A folyamatos valós idejű hang- és mozgókép-átvitel82 lényegében azt jelenti, hogy a hálózatról érkező audio-, vagy video-adatfolyam a letöltés során folyamatosan lejátszásra is kerül. Az áramló médiának is nevezett megoldás során a multimédia fájl lejátszása a letöltéshez képest kis késéssel megkezdődik, így a lejátszáshoz nem kell megvárni a teljes fájl letöltését. A letöltés során a fájl egy – meghatározott időtartamú anyagot képező – része a memóriába kerül és onnan történik a lejátszás, majd ezt a további részek folyamatosan váltják fel. Ehhez természetesen az szükséges, hogy a további részek a lejátszás ütemében beérkezzenek.

2.2.7 Munkaszervezés, időtervezés támogatása A hatékony tevékenység – ezen belül különösen a vezetői munka – alapvető feltétele a megfelelő időgazdálkodás: a célszerű munkarend kialakítása a rendelkezésre álló idő, a feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a teljesítőképesség összehangolása alapján. Az időgazdálkodás csak akkor lehet megfelelő, ha a magunk határozzuk meg, hogy mikor mivel foglalkozunk és nem az események, a munkatársak vagy a körülmények irányítják tevékenységünket. Az időgazdálkodás megvalósításához – még a magánéletben is – be kell osztani a rendelkezésre álló időt, meg kell tervezni annak felhasználását. Az időtervezés során alapvetően kétféle tevékenységet kell figyelembe venni, betervezni: meghatározott időponthoz kötött, általában rögzített időtartamú tevékenységek ("találkozók"); más, általában meghatározott időpontig elvégzendő tevékenységek ("tennivalók"). A meghatározott időponthoz kötődő tevékenységek jellemző módon más személyekhez kapcsolódnak (azokkal együtt kerülnek végrehajtásra). Ezek esetében a tevékenységet velük együttműködésben, előzetesen egyeztetve, de legalábbis elfoglaltságaikat figyelembe véve kell betervezni. Ide tartoznak többek között a különböző értekezletek, megbeszélések, találkozók, valamint a különböző ünnepekről törté82

Streaming audio/video.

65

nő megemlékezések. A "találkozó"-típusú tevékenységekkel kapcsolatos alapvető funkciók a következők: a "találkozók" egyeztetése, betervezése; a "találkozók" nyilvántartása és megjelenítése. A meghatározott időpontig elvégzendő tevékenységek az idejét tervező által kerülnek végrehajtásra, így betervezésük során nem kell más személyhez, vagy személyekhez igazodni. Általában ezeknek a tevékenységeknek is van viszont véghatáridejük, ameddig végre kell őket hajtani. Ezt a véghatáridőt meghatározhatják az adott személy számára, de lehet saját elhatározásának eredménye is. Az ilyen tevékenységek között lehetnek végrehajtási függőségek és eltérhet fontosságuk (végrehajtásuk prioritása). A "tennivaló"-típusú tevékenységekkel kapcsolatos alapvető funkciók a következők: a "tennivalók" jellemzőinek (végrehajtáshoz szükséges idő, végrehajtás határideje, prioritás, stb.) meghatározása; a "tennivalók" és állapotuk (megkezdve, befejezve) nyilvántartása, naprakészen tartása; a "tennivalók" helyzetének megjelenítése. Az időtervezés hagyományos eszközei: az előjegyzési naptár és a tennivalók listája. Ezeket napjainkra egyre inkább felváltják a menedzser-kalkulátorok és az időtervező alkalmazások. Természetesen ezek a segédeszközök kellő rendszeresség nélkül önmagukban nem elegendőek, de jelentős mértékben segíthetik a rendelkezésre álló idő hatékony felhasználását. Az időtervező alkalmazások az időgazdálkodást támogató, a tevékenységek végrehajtását segítő alkalmazások, melyek rendeltetése személyes feladatok tervezésének, nyilvántartásának, naprakészen tartásának és megjelenítésének támogatása. Az időtervező alkalmazások a kezelt tevékenységeket egy időbeosztás-állományban tárolják, ami természetesen mindig adott személyhez kötődik. Ennek megfelelően az időtervező alkalmazások általános funkciói a következők közé tartoznak: új időbeosztás-állomány létrehozása, vagy meglévő betöltése; időbeosztás-állomány kimentése (esetleg új néven). A fentiek mellett sajátos funkció az időbejegyzés-állomány meghatározott dátumnál korábbi adatainak archiválása, illetve az archivált adatok visszatöltése. Az időtervező alkalmazások konkrét funkciói általában a következő csoportokba sorolhatók: határidőnapló kezelése; tennivalók listájának kezelése; címlista kezelése. A határidőnapló kezelése a "találkozó"-típusú tevékenységek kezeléséhez kötődik. Ehhez az időtervező-alkalmazások a hagyományos határidőnaplóhoz hasonló formátumot biztosítanak, amelyben a tevékenységek napi, heti vagy havi formában tervezhetők és jeleníthetők meg. A tevékenységek tervezése során megadható a kezdő- és végidőpont, valamint a tevékenység azonosítása (leírása). Általában lehetőség van a tevékenységet adott idővel megelőző figyelmeztetés beállítására is. Speciális funkció az ismétlődő tevékenységek betervezése, amelyet lehetséges csak egyszer kell végrehajtani megadva az ismétlődés jellegét. Az ilyen tevékenységek ismétlődhetnek: naponta; egy vagy többhetente, meghatározott napon vagy napokon; egy vagy többhavonta, meghatározott napon; vagy évente meghatározott hónap, meghatározott napján. Megadható emellett az első és az utolsó tevékenység dátuma is.

66

Munkacsoportos alkalmazás esetén a fentieken kívül meg kell adni a tevékenységben érintett személyeket is és mód van a tevékenység egyeztetésére, más személyek elfoglaltságainak megtekintésére is. Ebben az esetben a tevékenység azonosítása bizalmassá tehető (vagyis mások csak az elfoglaltság tényét láthatják, de tartalmát nem). A tennivalók listájának kezelése során a tennivalók feladatonként és a könnyebb kezelhetőség, illetve kereshetőség érdekében feladatcsoportokba (projektekbe) sorolva kerülnek kezelésre. Tervezésük során meg kell adni megnevezésüket (leírásukat), prioritásukat, véghatáridejüket, tervezett időtartamukat és feladatcsoportjukat, majd végrehajtásuk után be kell jegyezni készenlétüket. Mindezek alapján mód van a tennivalók szelektív megjelenítésére. Kiválaszthatók például meghatározott feladatcsoportok még meg nem kezdődött, éppen végrehajtás alatt álló, még be nem fejezett, már befejezett, vagy elmaradt feladatai. A megjelenített feladatok rendezhetők is prioritásuk szerint.

2.2.8 Álló- és mozgóképek, hangfelvételek kezelése Napjainkban a szervezetekben felhasznált, feldolgozott adatok többsége – esetleges előfeldolgozás után – numerikus és szöveges formában jelenik meg, de jelentős szerepet játszanak a nagyobb mennyiségű információt tömörebb, szemléletesebb formában hordozó grafikus, valamint hang- és képi adatok is. A grafikus adatok alapvető változata a rajz: a vonalas ábra. Ide sorolhatók az öszszefüggéseket szemléltető grafikonok, diagramok, folyamat- és struktúra-ábrák, valamint a különböző vázlatok, tervrajzok és ez utóbbiak – akár háromdimenziós – nézetei. A rajzok készülhetnek kizárólag fekete, vagy színes vonalak felhasználásával, illetve az egyes rajzi elemek kitölthetők különböző színekkel. Ennek megfelelően beszélhetünk fekete-fehér vagy színes rajzokról. A hangadatok lényegében a hangfelvételeket és a mesterségesen előállított hangjelzéseket foglalják magukban. A képi adatok közé sorolhatók a valóságot viszonylag hűen ábrázoló festmények és technikai eszközök segítségével készített fényképek. Végül a hang- és képadatokat egyaránt tartalmazó formák közé tartoznak a film- (video-) felvételek. A grafikus, valamint a hang- és képi adatok közötti átmenetet képviselik az animációk, a filmfelvétel-szerűen lejátszható és általában hangfelvétellel kiegészített rajz-sorozatok. A rajzok készítése és kezelése hagyományos formában jellemző módon papíralapon történt és ezt a tevékenységet a rajzoló-, illetve sokszorosító eszközökön kívül más speciális eszköz nemigen támogatta. A festmények készítése lényegében a rajzoláshoz hasonlóan, csak eltérő technikával történt. Az animációk készítése pedig ugyan a későbbi lejátszás miatt már filmszalagra történt, de az egyes rajzok (kockák) elkészítése szintén a hagyományos rajzoláshoz hasonló volt. A hang- és képfeldolgozás hagyományos fogalma alatt a valós környezeti – audio és vizuális – hatások megfelelő eszközökkel történő rögzítését vagy továbbítás céljából jelekké történő alakítását, a rögzített anyagok (felvételek) vagy jelek módosítását, átalakítását, tárolását, illetve továbbítását, végül a felvételek, jelek audio vagy

67

vizuális jellé történő visszaalakítását értették. A feldolgozás egyik alapvető jellemzője a valóságban folytonos hatások hasonló – analóg – jelekké történő átalakítása és ilyen formában történő kezelése volt. A hang- és képfeldolgozás hagyományos adathordozói a papírfénykép, a hanglemez, a magnetofonszalag és kazetta, valamint a filmszalag és a videokazetta voltak. A hagyományos rögzítő- és lejátszó eszközök közé tartoztak a fényképezőgép, a magnetofon és a filmfelvevő (vagy videokamera), valamint a filmvetítő, a diavetítő és a videolejátszó. A grafikus, hang- és képi adatokkal kapcsolatos hagyományos alkalmazások közé tartoztak többek között a következők: - rajzok (pld. ábrák, műszaki rajzok, stb.) készítése, tárolása, visszakeresése, szövegekben történő felhasználása; - animációk készítése, tárolása és lejátszása; - hang- és képi információk egy- vagy többirányú továbbítása, cseréje két vagy több pont között; - hang-, álló és mozgóképfelvételek készítése, módosítása, tárolása, visszakeresése és megjelenítése. Az informatika eszközrendszerének fejlődésével és alkalmazásainak bővülésével a grafikus, hang- és képi adatok hagyományos, analóg kezelését fokozatosan felváltotta a digitális feldolgozás, ami a hagyományos eszközökre is visszahatott. Ma már a rögzítés és tárolás, így a megjelenítés is digitális alapon történik. Ez a technikai fejlődés vezetett többek között a számítógépes rajzoló alkalmazások, valamint az úgynevezett multimédia alkalmazások megjelenéséhez és elterjedéséhez. A számítógépes rajzoló alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek elsősorban vonalas rajzok készítését, feldolgozását és megjelenítését biztosítják. A pontos, méretezhető, nagyítható rajzok iránti igény többek között a műszaki tervezés, a térinformatika és a kiadványszerkesztés területén jelent meg. Hasonló igények jelennek meg a katonai alkalmazásban is a helyzetnyilvántartás és tervezés során, illetve a különböző vázlatok készítéséhez kapcsolódóan. A felsorolt igények kielégítésére dolgozták ki a számítógéppel segített tervező (vagy rajzoló) alkalmazásokat83, valamint az általánosabb felhasználásra szánt grafikus alkalmazásokat. Az egyszerűbb alkalmazások kétdimenziós rajzok készítését támogatják, de vannak, amelyek háromdimenziós képességekkel is rendelkeznek. A vonalas rajzok sajátosságaihoz igazodva ezek az alkalmazások vektoros ábrázolási módot használnak. Ennek jellemzője, hogy a rajz utólag is önállóan kezelhető rajzelemekből áll, amelyek koordinátákkal és meghatározott jellemzőkkel kerülnek tárolásra84. A koordinátákkal történő ábrázoláshoz az alkalmazások általában különböző koordináta-rendszerek használatát biztosítják. A leggyakrabban használt rajzelemek közé tartoznak a következők: pontok, egyenesvonalak (töröttvonalak), ívelt vonalak, téglalapok (négyzetek), sokszögek, ellipszisek (ellipszis-ívek, körök, körívek). Az alkalmazó a felsoroltak mellett saját rajz-

83 84

CAD – Computer Aided Design, Computer Aided Drawing. Éppen ez biztosítja például a pontos nagyítást vagy kicsinyítést.

68

elemeket is létrehozhat, az egyes alkalmazási területekhez pedig speciális rajzelemkönyvtárak is rendelkezésre állnak. A számítógépes rajzok – más "dokumentumok"-hoz hasonlóan – hozhatók létre, tölthetők be és menthetők ki (tárolhatók), módosíthatók és megjeleníthetők. A rajzolás a legtöbb alkalmazás esetében logikailag összetartozó részenként is történhet és ezek a részek (rétegek) egymástól függetlenül jeleníthetők meg. A számítógépes rajzoló alkalmazások alapvető funkciói közé az alábbiak tartoznak: - rajzelemek beépítése, módosítása vagy törlése; - a rajz egészének, vagy részeinek másolása, törlése, eltolása, forgatása, tükrözése, kicsinyítése, nagyítása; - összetett rajzelemek (szimbólumok) létrehozása, rajzelemkönyvtárak alkalmazása, karbantartása; - rajzelemek vonalvastagságának és vonaltípusának, valamint színének megadása, módosítása; - vonalakkal határolt zárt területek kiszínezése, árnyalása. A rajzoló alkalmazások a rajzelemek elkészítését általában különböző segédeszközökkel (pld. segédvonalak, rácshálók) és üzemmódokkal (derékszögű rajzolás; segédvonalra, rácshálóra illesztés, stb.) támogatják. A multimédia kifejezés már a hagyományos információfeldolgozás, elsősorban az oktatás fogalomkörében megjelent, olyan megoldási módokat és eszközöket jellemezve, amelyeket különböző típusú információhordozók együttes alkalmazása jellemzett. Az informatika-alkalmazás esetében ez a kifejezés már a numerikus, szöveges, grafikus, hang- és képi információk85 integrációját jelenti. A multimédia alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek az információk valamennyi (vagy majdnem valamennyi) megjelenési formáját integrált módon kezelik. Tágabb értelemben ide soroljuk a hang- és képi információkat kezelő alkalmazásokat is. Főbb típusaik a következők: - hang- és képfeldolgozó alkalmazások; - video- és animáció-feldolgozó alkalmazások; - multimédia információtároló és visszakereső alkalmazások; - multimédia konferencia alkalmazások; - háromdimenziós megjelenítő és modellező alkalmazások. A multimédia alkalmazásokhoz többek között olyan, úgynevezett multimédiaképességekkel rendelkező számítógéppel kell rendelkezni, amely képes hang- és képi információk átalakítására (mikrofon és kamera) és megjelenítésére (hangszóró és megfelelő képernyős megjelenítő). A hangfeldolgozó alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek digitális formájú hangfelvételek bevitelét, tárolását, módosítását és lejátszását biztosítják. Alapvető funkcióik közé a többek között a következők tartoznak: különböző forrásokból származó hang-információk digitalizálása, egyes jellemzők (sebesség,

85

Vagyis lényegében az informatika eszközeivel kezelhető valamennyi formátumú információk.

69

hangerő, hangszín) módosítása, valamint felvételrészek kiemelése, törlése, átcsoportosítása, másolása, összeállítása. A képfeldolgozó alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek digitális formájú állóképek bevitelét, tárolását, módosítását és megjelenítését biztosítják. A számítógépes rajzoló programokkal szemben jellemzőjük a képpontos (szürkeárnyalatos vagy színes) ábrázolás. Alapvető funkcióik többek között a következők: képek digitalizálása, egyes képpontok módosítása, képrészletek különböző módon történő kiválasztása, törlése, másolása és módosítása (kontraszt, fényesség, színátmenetek változtatása, stb.), a kép bővítése vonalas elemekkel és folthatású részekkel, valamint a nyomdai megjelenítéshez a kép színrebontása. A video- és animáció-feldolgozó alkalmazások olyan általános célú alkalmazások, amelyek digitális formájú filmfelvételek, animációk bevitelét, tárolását, módosítását és lejátszását biztosítják. Ezek az alkalmazások nem a felvételt alkotó egyes képekkel, hanem azok összességével végeznek műveleteket. Alapvető funkcióik közé tartoznak többek között az alábbiak: különböző forrásokból érkező felvételek digitalizálása, felvételek összeállítása egyes képekből, felvételrészletek kiemelése, törlése, átcsoportosítása, másolása, összeállítása. A multimédia információtároló és visszakereső alkalmazások egyik csoportja a hagyományos adatokat tároló és visszakereső – például adatbázis-kezelő vagy hálózati böngésző – alkalmazások kibővítéseként jött létre, biztosítva grafikus, hang- és képi adatok tárolását és megjelenítését is. Ezek esetében a visszakeresés azonban általában csak a hagyományos, szöveges és numerikus adatok alapján lehetséges. A "valódi" multimédia információtároló és visszakereső alkalmazások a tárolt adatok grafikus, hang- és képi jellemzői alapján is biztosítják a visszakeresést. Ezt biztosíthatja a tárolás során jellemzőkkel történő manuális ellátás (indexelés), ami azonban szűk körű, szubjektív és lassú folyamat. A multimédia jellemzőkre épülő szabad lekérdezések viszont ma még nehezen kezelhetők, így elterjedésük elsősorban a jövőben várható. A multimédia konferencia alkalmazások több résztvevő számára biztosítják multimédia információk cseréjét valamilyen hálózaton keresztül. A konferencia folyamán bármely résztvevő küldhet és fogadhat hagyományos (numerikus, szöveges és grafikus), valamint hang- és képi adatokat. Amennyiben a cserélhető adatok formátuma korlátozott, beszélhetünk osztott képernyős (csak hagyományos adatok), hangkonferencia (csak hang-adatok) vagy videokonferencia (csak hang- és képi, vagy csak képi adatok) alkalmazásról. A háromdimenziós megjelenítő és modellező alkalmazások az előzőekkel szemben nem rögzített hang- és képi adatokat kezelnek, hanem maguk állítanak elő ilyen adatokat: nem létező vagy tervezett objektumokat, vagy ilyenek összességéből álló virtuális valóságot jelenítenek meg statikus vagy dinamikus formában. Az egyes objektumok valósághű háromdimenziós megjelenítése (visualization) elsősorban a tervezőmunka és a tudományos kutatás során felmerülő igényeket elégít ki, de ez támogatja (részben) mesterséges tartalmú videofelvételek készítését is. A funkció bonyolultsága elsősorban a láthatóság, a fényviszonyok (árnyékok, viszszaverődés, stb.) valósághű modellezésének nehézségeiből következik.

70

A virtuális valóság (VR - Virtual Reality) a megjelenítés olyan fejlettebb változata, amely az alkalmazó számára az egyszerű megtekintés helyett az interaktív – a mesterséges világban történő – tevékenységet is biztosítja. Alapvető alkalmazási területe a tervezés és kutatás mellett a felkészítés. A jövőben várhatóan a virtuális és a tényleges valóságban lezajló tevékenységek összekapcsolhatók lesznek és a mindennapi szervezeti működés részévé válnak.

71

2.3 KATONAI INFORMATIKAI ALKALMAZÁSOK A feladatorientált alkalmazások, mint azt a fejezet elején meghatároztuk, jellegüket tekintve alkalmazási terület-orientáltak. Más alkalmazások szükségesek a hivatali jelegű tevékenységet végző igazgatási szervezetekben, a termelő és szolgáltató tevékenységet végző gazdálkodó szervezetekben, vagy az oktatási, a kulturális, a tudományos kutatási intézményekben, valamint a védelmi szféra szervezeteiben, ezen belül a katonai, a rendvédelmi (rendőrségi), a határőrségi, a katasztrófavédelmi és a nemzetbiztonsági szervezekben. Az egyes alkalmazási területek tehát sajátos informatikai alkalmazásokat igényelnek, amelyek körét és tartalmát alapvetően az adott alkalmazási terület támogatandó információs folyamatai, tevékenységei határozzák meg. A katonai alkalmazás esetében meg kell különböztetnünk a haderők két, egymástól eltérő jellegű működésmódját: a haderő fejlesztésére, felkészítésére és fenntartására irányuló, alapvetően békeidőszaki tevékenységeket, valamint a katonai műveletek végrehajtását. A továbbiakban a figyelmet a katonai műveletek végrehajtása során alkalmazható informatikai alkalmazásokra összpontosítjuk. Ehhez vegyük sorra a katonai vezetés folyamatában felmerülő információs tevékenységeket, amelyek röviden az alábbiak: - a környezetből érkező hatások, jelzések érzékelése, megfigyelése, a környezetre vonatkozó, szükségesnek ítélt adatok megszerzése; - a saját állapotra vonatkozó, szükséges adatok összegyűjtése; - a környezeti és saját állapotra vonatkozó adatok összegzése és értékelése, egy releváns, célorientált helyzetkép kialakítása, folyamatos fenntartása; - a helyzetkép és a motivációk alapján az elérendő cél kialakítása, módosítása; - az aktuális helyzetre és annak korábbi változásaira alapozva előrejelzések készítése a környezet és saját állapot jövőbeni alakulására; - a célok, az aktuális helyzet és az előrejelzések figyelembevételével a végrehajtandó tevékenységek és végrehajtási rendjük meghatározása, szükség esetén pontosítása vagy módosítása; - a kialakított tervek, feladatok eljuttatása az alárendelt szervezetek, a végrehajtók számára; - a kialakított terveknek, elgondolásoknak megfelelően az egyes (rész)tevékenységek végrehajtásának figyelemmel kísérése, irányítása. A felsorolt információs tevékenységek alapján az ezeket támogató informatikai alkalmazások három nagyobb csoportba sorolhatóak. Ezek a következőek: a helyzetismeret kialakítását és fenntartását támogató alkalmazások; a számvetések, előrejelzések készítését támogató alkalmazások; végül a csoportmunkát – a vezető szerveken (törzseken) belüli és közötti együttműködést, információcserét – támogató alkalmazások. A következőkben ezen alkalmazás-típusok általános alapjait, sajátosságait ismertetjük, kiegészítve egy, a katonai alkalmazásban már napjainkban is jelentős szerepet játszó, de a jövőben tovább növekvő szerepű alkalmazás-típussal, a szimulációs alkalmazásokkal.

72

2.3.1 Helyzetismeret alkalmazások Minden szervezett tevékenység alapvető feltétele a tevékenység végrehajtási körülményeinek megfelelő szintű ismerete, a helyzetre vonatkozó adatok gyűjtése és feldolgozása. Ez a tevékenységrendszer a katonai műveletek vezetésében is jelentős szerepet játszik: a parancsnok tevékenységét segítő törzs feladata az információk folyamatos gyűjtése, összevetése, elemzése, feldolgozása és elosztása; a helyzetre vonatkozó információk folyamatos aktualizálása. Többek között ezen információk szolgálnak alapul a parancsnok számára a helyzet értelmezéséhez, a jövőbeni feltételek alakulásának előrelátásához, a tevékenységek elgondolásának kialakításához, a tevékenységi változatok elemzéséhez és a kockázatok értékeléséhez. A helyzetre vonatkozó adatok gyűjtésének, feldolgozásának és értékelésének eredménye, a kialakult helyzet mentális képe: a helyzet ismerete. A helyzetismeret nem csak egyszerűen az összegyűjtött (megszerzett) és szintetizált információk öszszessége, hanem ezeknek meghatározott szempontoknak eleget tevő, célorientált értelmezés és következtetések segítségével kiegészített rendszere. A helyzet ismerete dinamikus jellegű, azt a helyzet változásaihoz, valamint az információigényekhez igazodva folyamatosan aktualizálni szükséges. A helyzetismeret tartalmilag konkrét információk összessége, a helyzet elemeinek létére, jellemzőire és viszonyaira vonatkozó tények és elképzelések rendszere. A helyzet elemeinek, jellemzőinek és viszonyainak köre alany- és tevékenységfüggő: értelemszerűen más összetevők tekintendők relevánsnak egy katasztrófa-elhárítási feladat, egy háborús művelet, vagy egy békefenntartó művelet esetében. A helyzetismeret összetevői közé a tudatosan tevékenykedő szereplők, valamint az ezek tevékenységeinek színterét képező egyéb, szűkebb értelemben vett környezeti objektumok és körülmények tartoznak. A helyzetismeret általában magában foglalja a szereplők és a környezeti objektumok időbeni létére, térbeli helyzetére, állapotára, tevékenységére és változásaira, valamint a köztük fennálló viszonyokra vonatkozó információkat. A helyzetismeret alapját a helyzet elemeiről – a szereplőkről és a környezetről – érkező környezeti hatások, összegyűjtött, vagy megszerzett (alap)adatok képezik. Ezek közül kell kiválasztani, összevetni és értékelni, összegezni és szintetizálni, következtetések alapjául felhasználni azokat, amelyek a helyzetismeret kialakításához szükségesek. Természetesen a környezeti hatások és adatok nem mindegyike használható fel a helyzetismeret kialakításához, ennek megfelelően nem minden beérkező adat kerül felhasználásra, így az adatok aktív összegyűjtése, megszerzése is meghatározott követelmények alapján történik. A helyzetismeret nem csak a megszerzett, szelektált és szintetizált adatokat tartalmazza, a teljes helyzetkép kialakításához szükség van az információhiányok kitöltésére, a kép következtetések, feltételezések alapján történő kiegészítésére. A helyzetismeret versengő, vagy ellenséges környezetben különösen kiemelt jelentőséggel bír. A gazdasági szereplők kompetitív helyzetismerete (a versengő szereplőkkel szembeni helyzetismeret-előnye) elismerten a hatékony döntéshozatal kulcsfontosságú feltétele, a kompetitív előnyök alapvető összetevője. A fogyasztók

73

(ügyfelek), a versenytársak, valamint a gazdasági környezet ismerete teszi lehetővé többek között a termékek, szolgáltatások értékét leginkább befolyásoló jellemzők meghatározását; a termelés, szolgáltatás hatékonyságának növelését. A helyzetismeret lényeges összetevőjét képezi a megjelenő korszerű eszközök és eljárások ismerete is. A katonai vezetés esetében a környezet a katonai szervezet működési környezetét, a katonai művelet környezetét jelenti, így a katonai szakirodalomban a helyzetismeret kifejezés mellett, illetve helyett a harcmező ismeret (battlefield awareness), illetve a harctér ismeret (battlespace awareness) kifejezésekkel találkozhatunk. A harcmező a hagyományos szárazföldi hadviselés fogalomtárához tartozik, míg a harctér a XXI. századi összhaderőnemi hadviselés kifejezése. A harctér ismeret mellett több publikációban és szakmai kiadványban is találkozhatunk a harctérre vonatkozó tudás (battlespace knowledge) kifejezéssel is.86 A továbbiakban ezen kifejezések helyett egységesen a katonai helyzetismeret kifejezést használjuk. A helyzetismeret fogalom helyzetre vonatkozó konkrét tudásként történő értelmezése mellett létezik egy másik értelmezés is, amely a helyzetismeret megteremtésére irányuló általános képességet fejezi ki. Ez a képesség a korszerű információgyűjtő (érzékelő, megfigyelő, felderítő) és információfeldolgozó eszközök, valamint az ezeket egységes rendszerbe kapcsoló hálózatok által biztosított lehetőségekre épül. Ez az értelmezés jelenik meg a domináns katonai helyzetismeret (dominant battlespace awareness, vagy dominant battlespace knowledge) fogalomban. A helyzetismeret nem csak egyes szereplők, hanem ágensek szereplők szorosabban, vagy lazábban együttműködő rendszerei (pld. szervezetek, csoportok) esetében is értelmezhető. Ilyen rendszerekben azonos, vagy eltérő képességekkel rendelkező szereplők közös, vagy egyeztetett célok (részcélok) megvalósítása érdekében összehangoltan tevékenykednek. Az egyes szereplők eltérő képességeikből és tevékenységükből következően értelemszerűen önálló, másokétól kisebb-nagyobb mértékben eltérő helyzetismerettel rendelkeznek, amelyek összessége, rendszere alkotja a szervezet, csoport integrált, osztott helyzetismeretét. Az osztott helyzetismeret nem csak egyszerűen összetevőinek szummatív öszszegzése, hanem bonyolultabb szervezetek esetében azok összehangolt, folyamatosan egyeztetett, többszintű rendszere. Az egyes szereplők helyzetismeretei között – a köztük lévő együttműködés szintjének és tartalmának megfelelő – átfedések vannak: kapcsolódó tevékenységeik hatékony és eredményes megvalósításához a helyzet érintett elemeiről azonos, vagy kellő mértékben megegyező ismeretekkel kell rendelkezzenek. Természetesen az átfedő részek mellett mindegyik szereplő helyzetismerete tartalmaz(hat) önálló, csak az adott szereplőre jellemző, csak az ő tevékenységéhez szükséges ismeret-elemeket is. Az együttműködő csoporton, szervezeten belül az osztott helyzetismeret tagolódása a munkamegosztás jellegéhez igazodóan lehetséges többek között térbeli, vagy tartalmi (funkcionális) szempontok alapján, valamint ezekre épülően szintenként. A térbeli tagolás (pld. csatlakozó harctevékenységi körzetek/felelősségi területek) ese86

Ezen anyagokban e kifejezés tartalma megegyezik a harctér ismeret fogalom tartalmával, míg ez utóbbi vagy szinonimaként szerepel, vagy a helyzetismeret egy alacsonyabb, közbeeső szintjének megjelölésére szolgál.

74

tében a helyzetismeretek átfedése az egyes részek csatlakozásaira terjed ki, ami az egyes szereplők szempontjából a "szomszédok" helyzetének ismeretét jelenti. A tartalmi (funkcionális) tagolás (pld. fegyvernemenkénti felosztás) esetében az átfedés az adott funkcionális területeken kölcsönösen jelentőséggel bíró elemekre terjed ki (pld. a légicsapások és a tüzérségi tűzcsapások). Az átfedő részekről az előbb említett két esetben az egyes szereplők nem feltétlenül, sőt általában nem azonos részletességű helyzetismerettel rendelkeznek. Hasonlóképpen eltérő részletesség ("felbontás") jellemzi az összetett szervezetek különböző szintjeinek helyzetismereteit is.  A katonai műveletek alapvető jellemzője a térbeli jelleg: a katonai tevékenységek által elérendő célok legtöbbször térbeli formában kerülnek meghatározásra, a katonai szervezetek, csoportosítások tevékenységének alapvető eleme a térbeli manőver, a katonai műveletek szereplőinek térbeli elhelyezkedése és mozgása alapvetően befolyásolja lehetőségeiket, tevékenységük hatásait és eredményeit. Ebből következően a katonai helyzetismeret megjelenítésének alapvető formája a vizuális – térképi alapú grafikus – megjelenítés, amelyet szükség esetén szöveges, táblázatos, vagy más formátumú megjelenítés egészíthet ki. A helyzetismeret vizuális megjelenítése lehetővé teszi a katonai műveletek szereplői helyzetének, mozgásának, tevékenységének és feladatainak, valamint egyes lényeges jellemzőinek, illetve a környezet lényeges elemei elhelyezkedésének és főbb jellemzőinek szemléletes ábrázolását, illetve az együttműködő elemek közötti megosztását. A vizuális megjelenítés alkalmazását más formákhoz viszonyított tömörsége, könnyebb és gyorsabb feldolgozhatósága, pontosabb értelmezhetősége is indokolja. Korábban a harcmező vizualizációja (elképzelése) jelentős mértékben a hadvezér intuíciójára épülő folyamat volt, amelynek során a rendelkezésére álló, a törzs által számára biztosított – gyakran össze nem illő, pontatlan, idejétmúlt, vagy hiányos – információkat a harcmezőről szerzett "benyomásaival" összevetve alakította ki azt a mentális képet, amelynek alapján vezette a harcot. Ezt a képet aztán különböző eszközökkel és módszerekkel öntötte mások számára is felhasználható formába, hogy a különböző résztvevők tevékenységét egységesítse, összpontosítsa. A parancsnoki elképzelés egységes értelmezésének hiánya gyakran vezetett az erők összehangolatlan alkalmazásához. A parancsnok harctérre vonatkozó elképzelésének kialakítása, a harctér vizualizációja (battlespace visualization) a katonai vezetés egyik alapvető összetevője: az a folyamat, amely során a parancsnok értékeli, értelmezi az aktuális (saját, ellenséges és környezeti) helyzetet, elképzeli a kapott feladat teljesítését jelentő végállapotot, majd kialakítja az aktuális helyzetből a végállapotba vezető tevékenység-sorozatra vonatkozó elgondolását. A parancsnoki elképzelés alapját a törzs által biztosított információk, valamint a parancsnok tudása, gyakorlata és intuíciója képezik. A harctér vizualizációjának eredménye és ennek vizuális megjelenítése tartalmában bizonyos mértékig több a szűkebb értelemben vett helyzetismeretnél, hiszen a helyzetre és azok értelmezésére vonatkozó információk mellett magában foglal a

75

szereplők jövőbeni céljaira, feladataira és tevékenységeire vonatkozó alapvető információkat is. Ez a két összetevő a hagyományos vezetési módszerek esetében különböző rendeltetésű (nyilvántartó, munka-, terv-, stb.) térképek formájában még jobban elkülönült egymástól. A harctéri helyzetre vonatkozó – egymással szinkronban álló – ismeretekre, valamint ezek vizuális megjelenítésére minden együttműködő szervezetnek, illetve azok minden, önálló funkcionális elemének szüksége van. Ez képezi a közös, összehangolt tevékenység egyik, nélkülözhetetlen alapját. A helyzetre vonatkozó ismereteket vizuális formában különböző "képek" megjelenítik meg, amelyek megnevezésében az angol nyelvű szakirodalomban leggyakrabban az "azonosított" (recognized) és a "közös" (common) jelzőkkel találkozhatunk. Az azonosított (helyzet)képek87 a harctéri helyzet egy adott (légi, tengeri, szárazföldi) "dimenziójához" tartozó, annak egy meghatározott területén elhelyezkedő alapvető objektumokra és azok, elsősorban azonosító és térbeli jellemzőire vonatkozó, értékelt információkat tartalmaznak. Az azonosított helyzetképek elsősorban a felderítő, helyzetértékelő és elemző szervezetek eszközei, egyben tevékenységük eredményei, amelyek rendszerint a valós földrajzi elhelyezkedés meghatározását segítő minimális "térképi" alapokat (pld. a szárazföldi és vízterületek, illetve az országok határvonalait, továbbá a szárazföldön a vízrajz, a településrendszer és az úthálózat főbb elemeit), valamint a helyzetképet alkotó objektumok mozgását megjelenítő elemeket tartalmaznak. A helyzet alapvető (jellemzően mobil) objektumainak megjelenítése a katonai alkalmazásban nyomvonalnak – (cél)pályának – nevezett formában történik. A nyomvonal (track) a katonai helyzetmegjelenítés alapvető fogalma, amely egy mobil harctéri objektum aktuális – közvetlenül megfigyelt, vagy különböző forrásokból származó információk alapján meghatározott – térbeli helyzetét reprezentálja. A megjelenítés lehetséges az utolsó ismert helyzet (térbeli pont) megadásával, vagy az utolsó néhány meghatározott helyzet, és az azokat összekötő vonal segítségével. Az egyes összetartozó objektumok nyomvonalai az értékelés során, megjelenítés vagy szintetizált továbbítás céljából egy magasabb szintű, integrált objektum nyomvonalává egyesíthetők. A közös helyzetképek egy adott vezetési szint számára biztosítják a helyzet öszszes lényeges elemére (szereplőire és környezetükre) vonatkozó ismeretek egységes, szemléletes megjelenítését. Ennek keretében egy térképi alapon ábrázolva általában tartalmazzák: - a saját, ellenséges és semleges szárazföldi, tengerészeti és légi erők aktuális helyzetére vonatkozó és állapotáról rendelkezésre álló információkat; - a saját, ellenséges és semleges erők ismert (tervezett, vagy feltételezett) jövőbeni mozgására vonatkozó információkat; - a saját, ellenséges és semleges erők elhelyezkedését és tevékenységét befolyásoló környezeti (pld. időjárási) feltételekre vonatkozó információkat;

87

Azonosított légi-helyzetkép (Recognized Air Picture), azonosított tengeri helyzetkép (Recognized Maritime Picture), azonosított szárazföldi helyzetkép (Recognized Land Picture).

76

- valamint különböző, a tervezést és vezetést segítő, illetve a tevékenységek térbeni és időbeni koordinálását biztosító objektumokat (vonalakat, területeket). A közös helyzetképek az aktuális helyzetet írják le és részletezik, valamint olyan összetevőket is tartalmaznak, amelyek a parancsnok számára lehetővé teszik a jövőbeni helyzet előrejelzését és befolyásolását. Két alapvető típusuk – a vezetési szintnek, illetve a megjelenített terület jellegének megfelelően – a közös hadműveleti helyzetkép, illetve a közös harcászati helyzetkép. A közös hadműveleti helyzetkép (Common Operational Picture) egy felelősségi körzettel rendelkező parancsnok számára rendelkezésre álló helyzetinformációk öszszessége. Az egyes felelősségi körzetek közös hadműveleti helyzetképeit, illetve ezek egyesítését természetesen a magasabb (nemzeti katonai és politikai, vagy szövetségi) vezetés szintek számára is hozzáférhetővé kell tenni, hiszen csak ennek a birtokában képesek ezen szintek a védelmi, biztonságpolitikai céloknak megfelelő katonai feladatok meghatározására, a katonai műveletek, tevékenységek felügyeletére és irányítására. A közös harcászati helyzetkép (Common Tactical Picture) egy adott művelettel, az ahhoz meghatározott (had)műveleti körzettel, valamint a műveletet végrehajtó (többnemzetiségű, vagy egy adott nemzeti haderőhöz tartozó) összhaderőnemi alkalmi harci kötelékkel kapcsolatos fogalom. Egy felelősségi körzet közös hadműveleti helyzetképe alapvetően az adott körzet haderőnemi összetevőinek (komponenseinek) azonosított helyzetképei, valamint az adott körzetben végrehajtott (had)műveletek közös harcászati helyzetképei alapján, azokat szükség esetén más forrásokból kiegészítve kerül kialakításra. Hasonlóképpen az egyes haderőnemi, vagy harcászati helyzetképek alacsonyabb szintű helyzetképek (pld. lokális légihelyzet-képek, alárendelt csoportosítás harcászati helyzetképei) integrálásával, összehangolásával és kiegészítésével alakulnak ki. Egy azonosított, vagy közös helyzetkép, illetve az annak alapját képező osztott helyzetismeret tartalmáért – az esetlegesen nem teljes helyzetinformációk értelmezéséért, kiegészítéséért; az ellentmondó információk egyeztetéséért; valamint egyes információk meghatározásáért – mindig az adott vezető szerv felelős vezetője (parancsnoka) felelős. Ennek megfelelően a magasabb vezetési szint helyzetképének tartalma az alárendeltek számára, a saját helyzetképük (helyzetismeretük) alakításában meghatározó jelentőséggel bír, hiszen mindig a parancsnok helyzetértékelése és elgondolása képezi a vezetésével folyó (had)művelet alapját, a tevékenységek öszszehangolt végrehajtásának feltételeit. A különböző helyzetképek összehangoltságuk ellenére, térbeli tartalmuk és részletezettségük tekintetében is eltérnek egymástól. Ennek megfelelően a helyzetinformációk a haderőnemi azonosított helyzetképekből, illetve a harcászati helyzetképekből különböző kritériumoknak megfelelő módon szűrve és aggregálva kerülnek továbbításra a közös hadműveleti helyzetkép kialakítása érdekében.  A helyzetre vonatkozó adatok gyűjtését és feldolgozását támogató informatikai alkalmazások alapvető összetevőit napjainkban a helyzetismeretet reprezentáló adat-

77

és tudásbázisok (a továbbiakban röviden helyzetismeret-bázisok), valamint a helyzetismeret-bázis tartalmának felhasználása, illetve a helyzetismeret kialakítása és fenntartása során felhasznált eljárási tudást és összefüggéseket realizáló alkalmazáskomponensek alkotják. A helyzetismeret-bázisok egy adott parancsnokság (vezető szerv) helyzetre vonatkozó információinak meghatározott körét tartalmazzák. Egy parancsnokságnak logikailag egyetlen helyzetismeret-bázisa van, amely azonban tartalmilag, jellegét tekintve, vagy fizikailag különböző részekre tagolódhat. Ennek a fizikai tagolásnak az alkalmazás szempontjából lényegében átlátszónak kell lennie. Az osztott adatbázis-technológia lehetőségei biztosítják, hogy a helyzetinformációk felhasználása során – hatékonysági, információbiztonsági jellemzőktől eltekintve – nincs különbség attól függően, hogy ezek az információk egy fizikailag is egységes egészet alkotó helyzetismeret-bázisból, vagy egy részekre tagolt helyzetismeret-bázis valamelyik – földrajzilag ugyanazon helyen, vagy meghatározott (akár jelentős) földrajzi távolságra elhelyezkedő – fizikailag önálló részéből származnak. A jelenlegi helyzetismeret-bázisok tartalma jellegüket tekintve két nagyobb részre tagolható: a helyzetképeken vizuálisan is megjelenítésre kerülő információkra (ezen belül a térképi információkra; a mobil objektumok térbeli helyzetére vonatkozó nyomvonal információkra, valamint további térbeli objektumokra vonatkozó információkra), illetve a különböző formátumú egyéb információkra. Ezek az információk a helyzetismeret-bázisok eltérő jellegű részeiben (részadatbázisaiban) kerülnek tárolásra. A térképi információk a helyzetre vonatkozó információk legstabilabb, több éven, vagy évtizeden, évszázadon át változatlan részét alkotják, egyben a helyzet további objektumai földrajzi helyzetének referencia-bázisát, vizuális megjelenítésük hátterét alkotják. A térképi információk különböző digitális térképészeti termékek formájában, illetve ezen termékeknek az adott helyzet igényeihez illeszkedő, "testreszabott" kivonataiként alkotják részét a helyzetismeret-bázisnak. A helyzetismeret során felhasznált digitális térképészeti termékek formátuma és információtartalma rendkívül különböző lehet és ennek megfelelő mértékben járulnak hozzá a helyzetismeret tartalmához. A megjelenítési háttér-, illetve a földrajzi helymeghatározást segítő szerepet megvalósíthatja egyszerűen egy koordináta-rendszer, valamint egy ilyennel ellátott raszteres térkép, vagy (fény)kép. Lényegesen bővebb információkat tartalmaznak viszont az objektum-orientált (vektoros) digitális térképek, amelyek önálló térképi adatbázisoknak is tekinthetők. Ezek az összetartozó objektumokra vonatkozó térbeli és más információkat általában egymástól elkülönített egységekben, úgynevezett rétegekben tárolják. A térképi információkat hordozó digitális térképészeti termékek jelentős mennyiségű szakmai munka eredményeként általában nemzeti (országos, kormányzati, katonai) térképészeti szervezetek tevékenységével készülnek. Ezek a termékek lényegében változatlan formában kerülnek felhasználásra, esetleges kiegészítésük, pontosításuk megoldható különböző kiegészítő rétegek segítségével. A katonai vezetés elsősorban saját "termékeit" használja fel, de egyes esetekben szükség lehet más forrásokból származó termékek eredeti formában (pld. kellő földrajzi pontossággal bíró

78

raszteres képek), vagy átalakítás utáni alkalmazására. Az ellenőrzés, vagy átalakítás mindenképpen szakmai feladat – térképész "tudásfeldolgozó szakemberek" feladata. A nyomvonal információk az előbbiekkel szemben a helyzetinformációk legváltozékonyabb, jellemzően percenként vagy másodpercenként változó részét alkotják. Az ilyen módon nyilvántartott térbeli jellemzők a valóságban folyamatosan változnak és ezeket a változásokat valós, de legalábbis közel valós időben követni szükséges. A helyzet változásai követésének időbeni követelményeit alapvetően a mobil objektumok mozgási jellemzői (mindenekelőtt sebességük), valamint térbeli helyzetük meghatározásának pontosságigénye határozzák meg. A mobil objektumok térbeli helyzetére vonatkozó és egyes, azonosításukra alkalmas információk speciális, úgynevezett nyomvonal, vagy objektum-helyzet adatbázisban (track database) kerülnek tárolásra és kezelésre. Ezek az adatbázisok, valamint a tartalmukat megjelenítő első számítógépes helyzetképek történetileg a légi-, illetve tengeri helyzetet elsősorban radarinformációkra alapozottan megjelenítő eszközrendszerekből nőttek ki és még ma is a helyzetismeret-adatbázisok viszonylag elkülönült részét alkotják. A nyomvonal információk nagyobb – az elemi objektumokra (egyes repülőeszközökre, hajókra, főbb szárazföldi harceszközökre, elektronikus eszközökre) vonatkozó – részének forrásai a különböző felderítő-, érzékelő-berendezések (szenzorok), vagy műholdas helymeghatározó eszközök, amelyek mérési, megfigyelési eredményeiket valós időben, szabványos üzenetek segítségével, például harcászati adatkapcsolatok révén bocsátják más felhasználók rendelkezésére. A nyomvonal információk másik – a saját, ellenséges, és semleges erőkre (egységekre, csoportosításokra) vonatkozó – részének forrásait a hagyományos módon, vagy elektronikus formában továbbított, ritkábban beérkező helyzetjelentések képezik. A további térbeli információk objektumai között vannak (lehetnek) valós, a térképeken nem szereplő speciális, vagy ideiglenes létesítmények, objektumok (pld. leszállópályák, átrakó állomások, hadihidak, tábori építmények); tervezett szabályozó, koordináló pontok, vonalak, vagy területek (pld. menetvonalak, harctevékenységi körzetek, tiltott zónák, aknamezők, célobjektumok); a tevékenységeket befolyásoló környezeti (pld. meteorológiai, vagy oceanográfiai) jelenségek; valamint különböző térbeli elemzések, értékelések eredményei (pld. járhatósági viszonyok, láthatósági zónák, tűzhatás-körzetek). A térbeli jellemzőkkel rendelkező objektumok – elsősorban együttes megjelenítésük megkönnyítése érdekében – rétegekbe szervezve kerülnek tárolásra. Ezek a rétegek a hagyományos törzsmunkában használatos oleátáknak, térképre helyezhető átlátszó fóliáknak felelnek meg, hasonló szerepet töltenek be. A térbeli információk a helyzetismeret-adatbázisok részét alkotó, önálló objektum-orientált térinformatikai adatbázisokban, vagy a térképi alapként felhasznált digitális térképi termékeket kiegészítő rétegekként kerülhetnek tárolásra. Az ebbe a csoportba sorolt térbeli információk legnagyobb része a művelet előkészítése vagy végrehajtása során, a katonai vezetés folyamatában keletkezik és érvényessége, használhatósága jellemzően az adott műveletre korlátozódik. Az információk másik (kisebb) részét – például a természeti környezet aktuális jelenségeire,

79

és azok várható változásaira vonatkozó információkat – speciális szakmai szervezetek állítják elő és biztosítják. Ezek a (had)műveletet végrehajtó erőkhöz képest külső források, amelyek általában nemzeti, vagy szövetségi katonai szervezetek (intézmények), de felhasználásra kerülhetnek más forrásokból származó információk is. Az egyéb leíró információk körébe a hagyományos (relációs, szöveges, multimédiás, stb.) adatbázisokban tárolt információk tartoznak. Ezen adatbázisok egy része kizárólag az adott helyzetre vonatkozó elemeket tartalmaz, másik (nagyobb) részük pedig általános jellegű, széles körben felhasználható – nem csak az adott helyzetre vonatkozó – információkat foglal magában. Az első csoportba tartoznak például a (had)műveleti feladatokat, terveket, parancsokat és intézkedéseket szabad, vagy félig kötött formátumban tároló szöveges adatbázisok; a harcrendi (hadműveleti) felépítést és az egyes elemek rendszeresített, illetve meglévő erőit, eszközeit, harci lehetőségeit leíró adatbázisok; valamint más számvetések, értékelések felhasznált és eredményadatait tartalmazó numerikus adattárak. Ezek az információk is jellemző módon a katonai vezetés folyamatában keletkeznek és az adott műveletre érvényesek. A második csoportba tartoznak a különböző objektumok állandó, vagy ritkán változó jellemzőit tartalmazó adatbázisok, mint például a művelet körzetére vonatkozó politikai, közigazgatási, demográfiai, etnikai, vallási, gazdasági, kulturális jellemzők (az egyes országok esetében pld. a CIA Tények Könyve); a lehetséges szereplők (szervezetek, csoportok, fontosabb személyek, stb.) hozzáférhető jellemzőit és korábbi tevékenységét összegző leírások, értékelések; vagy a különböző eszközök és berendezések főbb (harcászat)technikai jellemzőit leíró adattárak. Az ide tartozó leíró információk forrásainak köre, tartalma és formátuma – már e vázlatos felsorolásból is láthatóan – rendkívül szerteágazó és jelentős részük kívül esik a katonai (sőt az állami) vezetés hatókörén. Érvényességük általában nem kötődik az adott művelethez, annál térben és időben is jelentős mértékben tágabb.  A helyzetismeret-bázisok tartalmának felhasználása a különböző felhasználói igényeknek és jogosultságoknak megfelelően, különböző módon és formákban lehetséges. Ezek közé tartozik: az aktuális, dinamikusan változó helyzetkép megjelenítése; a helyzetismeret részét képező információk közvetlen felhasználói lekérdezése, vagy keresése; valamint a helyzetismeret más – pld. döntéstámogató – alkalmazások segítségével történő közvetett felhasználása. A közös helyzetkép megjelenítése technikailag többféle változatban lehetséges. A legegyszerűbb esetben a megjelenítés (fény)képszerű módon, a felhasználó számára tartalmilag módosíthatatlan formában kerül átadásra. A bekövetkező változások követése elvileg lehetséges azok bekövetkezésének ütemében, gyakorlatban azonban a frissítési ciklusnak van egy, különböző tényezőktől függően meghatározható, minimális időtartama, ami meghatározza a helyzetkép időszerűségét, felhasználhatóságát. A szelektív megjelenítést biztosító változat esetében a helyzetképet alkotó elemek (összetevők), vagyis a helyzetismeret vizuálisan megjeleníthető információi,

80

önállóan kerülnek továbbításra a felhasználóhoz. Ebben a változatban a felhasználói oldalon olyan alkalmazásra van szükség, amely képes fogadni, tárolni, értelmezni és megjeleníteni a kapott információkat. Ez az alkalmazás megegyezhet a helyzetismeret-bázishoz tartozó, a megjelenítést végző alkalmazás-komponenssel, vagy lehet más, megfelelő térinformatikai funkciókkal rendelkező (általános célú, vagy speciális) alkalmazás. Az első esetben az átadott adatok értelmezése magától értetődően biztosított, a második esetben viszont az adatok továbbítására egy mindkét alkalmazás által ismert formátumot kell használni. A helyzetismeret-információk lekérdezése és keresése egyrészt adott harctéri objektumokra vonatkozó információkhoz történő igény szerinti hozzáférési lehetőséget, másrészt meghatározott feltételeknek eleget tevő objektumok kiválasztásának lehetőségét foglalja magában. A lekérdezési funkció egy adott objektumnak (vagy objektumok egy csoportjának) a helyzetképen történő megjelölésével, majd az erről az objektumról (objektum-csoportól) rendelkezésre álló, a helyzetképen meg nem jelenített ismeretek közül a kívánt – numerikus, szöveges, rajzi, képi, vagy multimédiás – háttér-információ(k) kiválasztásával és megjelenítésével valósul meg. Több objektum kiválasztása esetén az igényelt leíró információk megjeleníthetők valamenynyi objektumra külön-külön (lista-jellegűen), vagy – amennyiben ezt az adott információk jellege (pld. mennyiségi) lehetővé teszi – az objektum-csoportra összegzett, integrált formában. A keresési funkció esetében egy keresési kritérium megadása után az annak megfelelő harctéri objektumok kerülnek kiválasztásra. A kiválasztott objektumok ezt követően az aktuális helyzetképen megjelenítésre kerülhetnek (ha eddig nem voltak), vagy valamilyen formában kiemelt módon kerülhetnek megjelenítésre, esetleg az objektumok egy bizonyos körében kizárólag ezek maradnak megjelenítve. A keresési funkció célja az eredmények egyszerű vizualizációja mellett lehet további műveletek megalapozása is. A helyzetismeret-bázis más alkalmazások által történő felhasználása körébe gyakorlatilag minden alkalmazás (funkció) besorolható, hiszen a helyzet-információk szinte minden katonai vezetési tevékenység során – így az ezeket támogató informatikai alkalmazások számára is – jelentőséggel, de legalábbis befolyásoló hatással bírnak. Ezek közé tartoznak mindenekelőtt a riasztó-értesítő alkalmazások. A riasztó-értesítő alkalmazások a helyzetismeret-bázis aktuális helyzetét és annak változásait figyelemmel kísérve bizonyos események bekövetkezése esetén meghatározott formában riasztásokat küldenek bizonyos felhasználóknak, vagy alkalmazásoknak. A riasztást kiváltó események, valamint a riasztás formái és módjai lehetnek előre definiáltak, illetve a riasztást kérő felhasználók (alkalmazások) által meghatározottak. A riasztó alkalmazások ennek megfelelően fogadják a bizonyos események figyelésére vonatkozó "előjegyzéseket", illetve ezek lemondását; nyilvántartják az érvényben lévő figyelendő eseményeket, és figyelik ezek bekövetkezését; végül bekövetkezésük esetén végrehajtják, elküldik az erről szóló értesítést. 

81

A helyzetismeret kialakítása és fenntartása tartalmilag az információgyűjtő eszközökből beérkező alapadatok; a más, együttműködő szervezetek által előállított helyzetadatok; a különböző forrásokból előzetesen, vagy a műveletek során beszerzett információk felhasználásával és szintetizálásával, illetve az egyes szereplők helyzetismeretének összehangolásával történik. Ennek megfelelően a helyzetismeret kialakítását és fenntartását szolgáló infomatika alkalmazói komponensek közé a beérkező üzeneteket feldolgozó; az információkat különböző forrásokból aktív módon megszerző; valamint a helyzetadatok összevetését biztosító alkalmazások tartoznak. A helyzetre vonatkozó adatokat tartalmazó üzenetek feldolgozása különböző típusú és jellegű üzenetek feldolgozását foglalja magában. A katonai vezetés, illetve a harctéri helyzetismeret szempontjából legfontosabb, helyzetadatokat (is) tartalmazó üzenetek két nagy csoportba, a bit-orientált adatkapcsolatok és a karakteres üzenetformátumok közé sorolhatók. Az előbbiek eredeti funkciója elsősorban a vezetési pontok, valamint a fegyverrendszerek és hordozóeszközeik közötti (közel)valósidejű információcsere megvalósítása, míg az utóbbiak a parancsnokságok, politikai és kormányzati, valamint más szervezetek közötti információcsere eszközei. A bit- és karakter-orientált üzenetformátumok kialakításának indoka eredetileg az alkalmazásukkal elérhető adatátviteli jellemzőkben rejlett. A valós- vagy közel valósidejű információcsere a rendelkezésre álló – az igények jellegéből következően vezetéknélküli összeköttetéseken keresztül megvalósított – adatátviteli csatornák elérhető átviteli sebessége (néhány ezer bit/s) mellett csak a lehető legtömörebb, bitenkénti ábrázolási formátummal volt megvalósítható, míg a nem-valósidejű információk átvitelére a könnyebben előállítható és feldolgozható karakteres formátumokat is lehetett alkalmazni. Napjaink megnövekedett adatátviteli, adattömörítési és adatfeldolgozási lehetőségei következtében a bit-orientált üzenetek alkalmazási köre egyre szűkül, a helyzetismeret fenntartásával összefüggésben tulajdonképpen a korábbi rendszerekkel való interoperabilitás fenntartására korlátozódik. Az üzenetfeldolgozó alkalmazás-komponensek alapvető feladatai közé – az üzenetek jellegétől függetlenül – a következők tartoznak: a beérkező üzenetek vétele; ellenőrzése és értelmezése; szükség esetén szűrése; majd az üzenet tartalmának átalakítása a helyzetismeret-bázisban történő felhasználás számára alkalmas formára. Amennyiben az adott kapcsolat jellege azt megköveteli, ezen alkalmazások feladata lehet – megfelelő üzenetekkel – a (hálózati) kapcsolat fenntartása, egy adott típusú hálózati állomás "megszemélyesítése" is. A bit-orientált adatkapcsolatok közé a katonai alkalmazásban a harcászati adatkapcsolatok tartoznak, amelyeket a harcolók a harcmezőről szóló valósidejű információcsere során használnak fel a helyzetismeret, illetve a vezetés és irányítás érdekében. A harcászati adatkapcsolatok alapvető funkciói: felderítési, vezetési (légi irányítási, légi elfogási, csapásmérési/bombavetési, automatikus leszállításhoz szükséges), navigációs és azonosítási, valamint kapcsolat- (hálózat-) kezelési adatok cseréje. Ennek megfelelően ezen kapcsolatok elsősorban a légierőnél és a haditengerészetnél alakultak ki, de mára kiterjedtek a haderők egészére. A harcászati adatkapcsolatokat egymástól tartalmilag a résztvevő objektumok köre és a továbbított információk jellege; formailag az alkalmazott üzenetformátum;

82

míg technikailag az adatátvitel jellege, sebessége, titkosítása és zavarvédettsége különbözteti meg. Az egyes adatkapcsolatok megnevezése a NATO-ban Link-xx, amelyekre vonatkozóan az adatátviteli szabályokat az ADatP-xx, az üzenetformátumokat pedig a STANAG 55xx dokumentumok szabályozzák. Az Egyesült Államok hadseregében az ezeknek megfelelő harcászati adatkapcsolatok a TADIL-x megnevezést viselik. A karakteres üzenetformátumok jellemzője a katonai alkalmazásban – a harcászati adatkapcsolatokkal ellentétben – a kommunikációs mód- és technikai eszközfüggetlenség, valamint a magas fokú szabványosítás. Míg egy hadseregen belül akár 5-10 adatkapcsolat is előfordulhat, addig karakteres üzenetformátumból általában csak egyetlen használatos. Ez annak a következménye, hogy a karakteres formátum lehetővé teszi az adott üzenetszabvány újabb üzenetekkel történő bővítését, vagy az egyes üzenetek újabb összetevőkkel történő kiegészítését. A NATO-ban és tagállamaiban jelenleg alkalmazott karakteres üzenetformátumok gyakorlatilag egyetlen családba tartoznak, amelynek tagjai többek között a NATO által alkalmazott Üzenetszöveg Formátum Rendszer és az Egyesült Államok Üzenetszöveg Formátum rendszere.88 Mindkét rendszer esetében az üzenetek egy vagy több üzenetrészből, azok pedig egy vagy több adatelemből állhatnak, amelyeket szabványos elhatároló-jelek választanak el egymástól. Egy adott üzenetformátum szabványban pontosan meg van határozva az alkalmazható üzenetek, üzenetrészek és adatelemek köre, valamint ezek lehetséges szerkezete (kötelező és elhagyható összetevői, ) és formátuma, illetve az adatelemek által felvehető értékek halmaza. Ez a kör az információcsere igényeknek megfelelően folyamatosan bővül. A kötött formátumú üzenetek jelentős előnye a szabad szövegekkel szemben, hogy míg emberek által is viszonylag könnyen értelmezhetők, a formátumszabványok ismeretében automatizáltan is feldolgozhatók. Napjaink informatikai fejlődése a katonai üzenetformátum szabványokra is jelentős befolyást gyakorol. A strukturált információk leírására 1998-ban elfogadott XML nyelv a közeljövőben várhatóan felváltja a jelenlegi MTF formátumot, mert kereskedelmi forgalomban kapható, ipari szabvánnyá vált megoldás, amelyet informatikai alkalmazások széles és egyre bővülő köre alkalmaz és kezel.

2.3.2 Számvetések, előrejelzések készítése Számvetés alatt köznapi értelemben valamely tervnek, teendőnek alapos mérlegelését, az erők, lehetőségek számbavételét, illetve valamely elvégzett munkának, teljesítménynek bíráló értékelését értjük. Szűkebb értelemben számvetésekről akkor beszélünk, ha a mérlegelésre, megítélésre számítások eredményeként kialakított számszerű információk segítségével kerül sor. A mennyiségi jellemzők ősidők óta az emberi tudás tárgyát képezik. Előbb a számlálás eredményeként a különböző objektumok számossága, majd a mérés megjelenésével a térbeli és időbeni jellemzők számszerűsített értékei váltak a gondolkodás megőrizhető és feldolgozható objektumaivá. A mennyiségi, számszerű információkkal végzett számítási műveletek az eredmé88

NATO Message Text Formatting System (FORMETS), US Message Text Format (USMTF).

83

nyes emberi tevékenységhez szükséges új, megbízható információk előállítását tették lehetővé. A jövőre vonatkozó információk előállítását előrejelzésnek nevezzük. A számvetések, előrejelzések alapját a különböző jellemzők között fennálló matematikai-logikai összefüggések, törvényszerűségek képezik. Ezek teszik lehetővé, hogy egyes jellemzők értékének ismeretében más jellemzők – ismeretlen, de alkalmazói szempontból szükséges – értékei meghatározhatóak. A keresett értékek meghatározásának módját egyszerűbb képletek, összetettebb algoritmusok, vagy bonyolult modellek írják le. A tudományos-műszaki számvetések, az adatfeldolgozási alkalmazások mellett már az informatika-alkalmazás kezdeti időszakában a két alapvető alkalmazás-típus egyikét alkották. A szervezeti szintű tevékenységben a számvetések különböző szerepeket töltenek be: segítenek az aktuális helyzet integrált mutatókkal történő leírásában; a jövőbeni folyamatok, állapotok, jellemzők előrejelzésében; valamint a kitűzött célok elérésére alkalmas tevékenységek megtervezésében. Emellett a számvetések jelentős szerepet játszanak az egyes elemi, szakterületi tevékenységek megvalósításában is. A különböző szakfeladatokhoz kötött számvetések (számítások) végrehajtását régóta segítik az alkalmazók személyi munkaeszközét képező táblázatok, nomogrammok, logarlécek, számológépek és napjainkban már kézi, vagy más személyi számítógépek. A számvetések a katonai alkalmazásban is alapvető szerepet játszanak, mind a törzsmunkában, mind a különböző szakterületi alkalmazásokban. A katonai műveletek előkészítése, megtervezése és megszervezése során többek között a kapott feladat tükrében elemezni, értékelni kell a kialakult helyzetet; ki kell dolgozni a kitűzött célok elérését biztosító cselekvési változatokat; végül ezek összehasonlítására, előnyeik és hátrányaik számbavételére alapozva ki kell választani a legmegfelelőbb cselekvési változatot. A kialakult helyzet értékelése, a helyzet és ezen belül egyes elemeinek megítélése nagyszámú információ összegyűjtésére, összevetésére, ellenőrzésére és nyilvántartására épül. Az ilymódon megszerezhető információk azonban csak kiinduló alapot biztosítanak. A konkrét, feladatfüggő helyzetmegítéléshez ezen "elemi" adatok – egyes esetekben csak egyszerű összegzésére, de többnyire összetettebb számításokra épülő – feldolgozására és ennek révén szintetizált információk előállítására van szükség. Ezt valósítják meg többek között a különböző műveleti képesség (harci lehetőség) számvetések, a terepértékelés során elvégzendő láthatósági, tüzelési lehetőség-, vagy járhatósági számvetések, valamint az időjárási, vagy oceanográfiai előrejelzések. A lehetséges cselekvési változatok kidolgozása során különböző verziókat kell kialakítani arra, hogy a kitűzött cél elérése érdekében milyen típusú tevékenységeket, mely erők, mikor és hol, miért és hogyan hajtsanak végre. Az egyes cselekvési változatok kialakítása vezetési szintenként eltérő jellegű feladat. Harcászati szinten a végrehajtandó feladatok jellemzően előre jól meghatározott típusokba89 sorolhatóak és ezekhez a feladat-típusokhoz előre kidolgozott, szabályzatokban rögzített cselek89

Pld. egy meghatározott terület, objektum elfoglalása; egy szembenálló csoportosítás megsemmisítése; egy meghatározott terület, objektum megvédése; szembenálló felek szétválasztása egy adott sávban; vagy veszélyeztetett csoportok, személyek megóvása, kitelepítése.

84

vési változat sablonok állnak rendelkezésre. A végrehajtandó feladatok bizonyos mértékig hadműveleti és hadászati szinten is tipizálhatóak, azonban itt már sokkal kisebb a lehetőség cselekvési változat vázak szabályozó dokumentumokban történő előzetes rögzítésére. Helyettük az előzetes tervezés során közvetlenül nem végrehajtható, de a további tervek kidolgozásához alapul szolgáló készenléti tervek készülnek. A különböző számvetések minden vezetési szinten a cselekvési változatok további kidolgozása során játszanak szerepet. Ezek közé tartoznak többek között a különböző erőforrás (erő-eszköz) elosztási számvetések, manőverszámvetések, valamint nagybani és részletes időszámvetések. A cselekvési változatok összehasonlítása, az optimális változat kiválasztása általában további számvetések végrehajtását igényli. Ezek az összehasonlítási kritériumoknak megfelelő összegzett jellemzők meghatározására irányulnak (pld. az elért eredmény szintje, a feladatvégrehajtás időtartama, a ráfordított erőforrások mennyisége, a várható veszteségek mértéke). Ennek megfelelően ide tartoznak többek között az erőforrás-felhasználási számvetések és a veszteség-számvetések (előrejelzések).  A műveleti képesség (harci lehetőség) számvetések rendeltetése állandó szervezetek (szervezeti elemek) és ideiglenes hadműveleti (hadrendi) elemek feladatvégrehajtási képességeire vonatkozó jellemzők meghatározása. A feladatvégrehajtási képesség meghatározása többnyire a szervezet, elem rendelkezésére álló technikai eszközök és anyagok mennyisége, harcászattechnikai jellemzői alapján történik, de egyes jellemzők függ(het)nek a meglévő személyi állomány létszámától, az egyes személyek tulajdonságaitól, képességeitől, az adott szervezet, elem felkészültségétől, kiképzettségétől és tapasztalataitól, valamint a környezet sajátosságaitól és a végrehajtandó feladattól is. A számvetésekkel meghatározható képességek köre rendkívül széles, a műveletet végrehajtó csoportosítás egészére vonatkozó általános jellegű képességektől a legalacsonyabb szintű szervezeti elemek szakterületi képességeiig terjed. A képesség (lehetőség) számvetések csoportjába sorolhatók a háborús műveletek esetében a saját és ellenséges csoportosítások lehetőségeit összevető erő- és eszközviszony számvetések is, amelyek két szembenálló csoportosítás azonos típusú vagy egymással ellentétes tartalmú jellemzőinek, lehetőségeinek arányát határozzák meg. Az erő- és eszközviszony számvetések lehetnek mennyiségi és minőségi számvetések: az előbbiek csak az eszközök mennyiségét vetik össze, az utóbbiak a mennyiséget az eszközök hatékonysági jellemzői alapján meghatározott súlyozó tényezőkkel módosítva veszik figyelembe. Az előzőekben említett számvetések a helyzetismeret kialakítása és fenntartása során összegyűjtött, megszerzett állapotinformációkra épülnek. Ezek az információk a saját erőkre vonatkozóan általában megfelelő időszerűséggel és pontossággal biztosíthatóak. Erőviszony számvetések esetében viszont a szembenálló félre vonatkozó információk nem mindig állnak rendelkezésre hasonló mélységben, így ezeket doktrínális elvekre alapozott, valószínűsített értékekkel kell helyettesíteni.

85

A képesség (lehetőség) számvetések végrehajthatóak előre- és visszafelé tervezéssel. Előbbi esetben a rendelkezésre álló erők és eszközök képességei kerülnek meghatározásra, míg az utóbbiban egy meghatározott képességből kiindulva lehet meghatározni, hogy annak realizálásához milyen és mennyi erőre, eszközre van szükség. Mindez felhasználható egy katonai művelet végrehajtására tervezett csoportosítás összeállítása, kijelölése során. A kívánt képesség biztosításához szükséges erők első változatban általában típus-szervezetek formájában határozhatók meg, majd ennek alapján lehet létező szervezeteket, szervezeti elemeket hozzárendelni, vagy ideiglenesen, a műveletek időszakára újakat létrehozni. Tulajdonképpen a képesség (lehetőség) számvetések közé sorolhatóak a helyzetismeret nyilvántartásokra épülő feltöltöttség-, vagy harcérték számvetések is, amelyek a szervezetek, szervezeti elemek, csoportosítások rendelkezésére álló erőket és eszközöket a rendszeresített mennyiségekkel vetik össze és ennek eredményeként százalékos arányban határozzák meg az egyes összetevők eredeti, előírt állapotához viszonyított képességét. A harcérték számvetések eredményei a vezetés számára vizuális formában is jól megjeleníthetőek intervallumonként eltérő szín alkalmazásával.90 Szintén relatív képesség számvetésnek tekinthető az egyes szervezetek, szervezeti, vagy működési elemek, valamint technikai eszközök egységnyi képességűnek választott erőkhöz, vagy eszközökhöz viszonyított képességének meghatározása. A pld. egységdandárban, egység harckocsiban kifejezett képesség számos részképesség figyelembevételével kerül meghatározásra. Mindez biztosítja az azonos megnevezésű, vagy típusú szervezetek, technikai eszközök (pld. két harckocsi dandár, vagy két közepes harckocsi) reálisabb összehasonlítását, számbavételét és így az átfogó képességek gyors megítélését támogatja. Tulajdonképpen ez kerül felhasználásra a minőségi erő-eszközviszony számvetések esetében is. Az erő-eszközelosztási számvetések rendeltetése, hogy egy adott feladat végrehajtására kialakított cselekvési változatokhoz működési elemenként, illetve részfeladatonként meghatározza a rendelkezésre álló erők és eszközök elosztását. A nagybani cselekvési változatok meghatározása általában csak a legfontosabb erőforrások (erők és eszközök) átfogó számbavetelére épül, így a cselekvési változatok részletesebb kimunkálásához, a megvalósíthatóság és a várható eredmény részletes értékeléséhez további számvetésekre van szükség. Az alkalmazott matematika, ezen belül mindenekelőtt az operációkutatás számos különböző optimalizációs módszert biztosít meghatározott célfüggvény szempontjából optimális erőforrás-elosztási problémák elméleti megoldására, azonban ezek önállóan, eredeti formájukban a katonai gyakorlatban általában csak rendkívül korlátozott mértékben alkalmazhatóak. Az erő-eszközelosztási számvetések a valóságban a "bemenő adatok ~ számvetés ~ eredményadatok" működésmód helyett jellemzően interaktív módon működnek, amelyben a vezérlő szerepet a felhasználó játssza. Ennek során a rendelkezésre álló erőforrások részenként, lépésenként kerülnek elosztásra és minden lépés után meg90

Széles körben használt megoldás a relatív képességek négy csoportba sorolása: zöld jelölés = 80-100% képesség, narancssárga jelölés = 60-79% képesség, vörös jelölés = 40-59% képesség és fekete jelölés = 0-39% képesség.

86

határozásra kerülnek az elosztás számszerűsíthető következményei (összegzett jellemzői, paraméterei). Ezek elemzésével az elosztás pontosítható, módosítható, illetve folytatható. A katonai erő-eszközelosztási számvetések további sajátossága, hogy az elosztásra nem az erőforrások elemi egységei (fő, darab, liter, stb.) szerint, hanem nagyobb egységekben kerül sor. Ennek alapvető összetevőjét a tervezést végrehajtó szervezeti szintnél eggyel, vagy kettővel alacsonyabb szintű szervezeti egységek képezik. A további (pld. logisztikai erőforrások) esetében is jellemzően nagyobb egységekben történik az elosztás, amelyet aztán az alacsonyabb vezetési szintek részleteznek majd. Az erő-eszközelosztási számvetések – a műveleti képesség számvetésekhez hasonlóan – sok esetben nem a rendelkezésre álló konkrét erőforrások, hanem típuserőforrások alapján kerülnek végrehajtásra. Mindez a későbbiekben szintén szükségessé teszi a részletes, konkrét erőforráselosztás végrehajtását. Erre a megoldásra többek között a konfliktusok, válságok megoldására, kezelésére előzetesen kidolgozott tervek esetében van szükség. A manőverszámvetések katonai alkalmazásban betöltött kiemelt szerepe a katonai tevékenységek erőteljesen térbeli jellegéből következik. A műveleteket végrehajtó erőknek, csoportosításoknak az esetek túlnyomó többségében korábbi elhelyezési, alkalmazási körzetükből, kisebb, vagy nagyobb távolságból kell eljutniuk a feladatvégrehajtás körzetébe, majd a feladatvégrehajtás során is szükség lehet a [had]műveleti (alkalmazási) területen belüli mozgásra, áthelyezésre. A manőverszámvetések közé tartoznak többek között a felvonulási és szállítási számvetések, a menetszámvetések, vagy az előrevonás- és szétbontakozás számvetések. Valamennyi manőverszámvetés alapvető jellemzője, hogy meghatározott erők és eszközök meghatározott hely[ek]ről meghatározott hely[ek]re történő eljuttatásának, eljutásának alapvető időbeni és térbeli jellemzőit határozzák meg. A számvetés alapját a legegyszerűbb út-idő-sebesség összefüggés képezi, amelynek alkalmazásához azonban nagyszámú kiinduló információt kell beszerezni, illetve előzetesen, vagy a számvetés részeként meghatározni. Az erők és eszközök mozgása, szállítása meghatározott egységekre (szállítmányokra, menetoszlopokra, működési/harcrendi elemekre) tagolva történik. Ezt a tagolást egyes esetekben a manővert követő alkalmazás, más esetekben pedig részben, vagy elsősorban a manőver végrehajtásának körülményei határozzák meg. A mozgás tervezéséhez az egyes elemekkel kapcsolatban meg kell határozni néhány jellemzőt (pld. menetoszlop-hossz, elérhető menetsebesség, szállítás esetén méret és súly), valamint a manőver kiinduló és célpontját. A számvetés végrehajtásához minden esetben meg kell határozni a mozgás, szállítás során felhasználható útvonalakat, összetettebb esetben útvonalhálózatot és ezen belül az egyes – homogénnak tekinthető – útvonalszakaszok alapvető jellemzőit is. Ezek közé mindenekelőtt az útvonalszakasz hossza és az útvonalszakaszon a különböző típusú, mozgást végrehajtó elemek által elérhető sebességet. Egyes esetekben a mozgást – pld. a manővert végrehajtó elemek súlyát, térbeli kiterjedését – korlátozó további jellemzők figyelembevételére is szükség lehet.

87

A lehetséges útvonalak és jellemzőik meghatározhatóak előzetesen, vagy a tervezés időszakában. Természetesen a számvetés során egy előzetesen előkészített útvonal-adatbázis is általában pontosítást, kiegészítést igényel. Ezzel a megoldással találkozhatunk például a NATO hadműveleti szintű felvonulási és szállítási informatikai rendszere (ADAMS) esetében is. Ezzel szemben a hadműveleti területen végrehajtott rövidtávú manőverek esetében az útvonalakat és jellemzőiket általában a rendelkezésre álló térképek segítségével kell meghatározni. Az egyszerűbb manőverszámvetések esetében a mozgást végrehajtó elemek számára rendelkezésre álló (kijelölt) útvonalak egymást nem keresztezik, ütközésre így nem kerülhet sor. Összetett úthálózatokon végrehajtott felvonulás esetében azonban a számvetésnek már a lehetséges összeütközéseket is figyelnie kell és ki kell küszöbölnie. A manőverszámvetés alapvető eredménye az egyes elemek mozgásának rendje (honnan, mikor kell indulniuk, mely útvonalszakaszokon milyen sebességgel kell haladjanak, meghatározott pontokat mikor kell átlépjenek, hol, mikor és mennyi pihenőt kell tartsanak és hová, mikor kell megérkezzenek). Az eredményt felhasználják a mozgást végrehajtó elemek, valamint a teljes manővert irányító vezető szervek. Az eredmények megfelelő térinformatikai támogatással megjeleníthetők térképi alapon is. A manőverszámvetések, más számvetésekhez hasonlóan végrehajthatóak előreés visszafelé tervezéssel. Az előbbi esetben meghatározott kiinduló időponthoz számítva kerül meghatározásra, hogy a manőver mikorra és hogyan hajtható végre. A kiinduló bázis lehet konkrét időpont, vagy egy virtuális időpont, amely később helyettesíthető a tényleges indulási időponttal. Visszafelé tervezésnél a manőver előírt befejezése adott és az ehhez szükséges indulási időpont kerül meghatározásra. Az erőforrás-felhasználás és veszteség-számvetések (előrejelzések) rendeltetése egy adott, tervezett cselekvési változathoz a várható személyi veszteségek, illetve technikai és anyagi erőforrás-felhasználások meghatározása. Mindkét előrejelzés alapját a tervezett tevékenységek jellege, háborús tevékenységek esetén a szembenálló felek erő- és eszközviszonyai, valamint a természeti és az épített környezet figyelembe veendő tényezői képezik. A számvetések eredményei vonatkozhatnak egy adott művelet egészére és lebonthatóak, részletezhetőek a műveletet végrehajtó erők, meghatározott térbeli körülhatárolások (területek, irányok, stb.), valamint egyes időszakok (a művelet szakaszai, hónapok, hetek, napok, stb.) szerint. Az erőforrás-felhasználás és veszteség-számvetések működésmódjukat tekintve az egyszerűbb képletekre, algoritmusokra épülő megoldásoktól az összetettebb harctevékenységi modellekig terjedhetnek. A konkrét számvetések tartalma – a személyi veszteségektől eltekintve, amely közös – általában haderőnemenként és alkalmazási területenként (fegyvernemenként, szakcsapatonként) változik. Minden alkalmazási terület értelemszerűen a saját lényeges erőforrásaira vonatkozó felhasználási és veszteség-előrejelzéseket használ. A személyi veszteség előrejelzése a vissza nem térülő és az egészségügyi veszteségek várható mértékének és eloszlásának meghatározását foglalja magában. Műveleti körülmények között ez képezi alapját az egészségügyi biztosítás erői és eszközei

88

telepítési rendjének, a feladatok tervezésének, illetve az egészségügyi eszközök és anyagok készletezésének, utánpótlásának. A technikai eszközökben várható veszteségek (meghibásodások) és az anyagi erőforrások felhasználásának előrejelzése a logisztikai támogatás, ezen belül az üzembentartás és az ellátás tervezésének egyik legfontosabb előfeltétele. Mindez egyaránt igaz a békeidőszaki tevékenység, illetve a válságreagáló és hadműveletek esetében.

2.3.3 Csoportmunka-alkalmazások A csoportmunka informatikai támogatásának hagyományos, általános célú alkalmazásokkal megvalósuló lehetőségei közé többek között az adatok osztott használata, az elektronikus levelezés, az elektronikus hirdetőtáblák, a valós idejű társalgó programok, valamint a videokonferencia-alkalmazások tartoznak. Ezek azonban csak részben helyettesítik, támogatják a közös munka egyes tevékenységeit. A katonai vezetésben a közös munkavégzés egyik új, még kísérleti fázisban lévő támogatási formáját a virtuális technológia eszköztárának felhasználása jelenti, amely biztosítja a valódi közös munka körülményeinek lehető legteljesebb mértékben történő megvalósítását egy látszólagos közös környezetben akkor is, ha az együtt tevékenykedő személyek földrajzilag egymástól távol helyezkednek el. A szakirodalom e kérdéskörre, illetve a szorosan kapcsolódó területekre vonatkozóan a számítógéppel támogatott közös munkavégzés, az elosztott virtuális környezetek, az együttműködést biztosító virtuális környezetek, együttműködést biztosító virtuális munkahelyek, illetve katonai vonatkozásban a virtuális vezetési pont vagy a virtuális vezetési központ kifejezéseket használja.91 Az egymástól távol lévő személyek közös tevékenységét támogató eszközök különböző csoportokba sorolhatóak aszerint, hogy mennyiben jelentik (érzékeltetik) a felhasználók "áthelyeződését" a sajátból a közös környezetbe és mennyire szintetikus ez a közös környezet (mennyire képes a valóságban éppen nem létező körülményeket és helyzeteket szemléltetni). Egy közvetlen párbeszédnél nincs áthelyeződés, csak saját környezet van. Hagyományos telekonferencia-rendszer esetében az áthelyeződés részleges, mert a résztvevők számára mintegy összeadódik a saját környezetük és a többi résztvevők környezete. Végül egy sisakérzékelővel és más virtuális valóság eszközökkel felszerelt személy számára az áthelyeződés érzete közel 100%-os lehet. A közös környezet szintetikussága napjainkban még szorosan összefonódik az alkalmazott technológiával: a valós világról készült fénykép- és filmfelvételek segítségével előállított közös környezetek alkotják a skála egyik végpontját és a teljesen számítógép által generált környezetek a másikat. Az elosztott virtuális környezetek olyan számítógép által generált környezetek, amelyekben több felhasználó működik, "él együtt". A – valamely hálózat segítségé91

Computer-supported Collaborative Work (CSCW), Distributed Virtual Enviroments (DVE), Collaborative/Cooperative Virtual Environments (CVE), Collaborative Virtual Workspace (CVW), Virtual Command Post (VCP), Virtual Command Center (VCC).

89

vel összekapcsolt – felhasználók egymással és a környezettel egyaránt kölcsönhatásba léphetnek. Más elosztott rendszerekhez hasonlóan az elosztott virtuális környezetek is rendelkeznek e környezet (a "világuk") egy modelljével, nyilvántartják az öszszes objektum aktuális állapotát. Ezen állapotokat a végbemenő kölcsönhatások következtében folyamatosan módosítani kell. A felhasználók által kezdeményezett kölcsönhatások következményei, az ezek eredményeként bekövetkezett változások megfelelő szabályok figyelembevételével minden más szereplő számára érzékelhetők. Az elosztott virtuális környezetek megvalósítása történhet centralizált, vagy elosztott módon. Centralizált megvalósítás esetében a virtuális környezet modellje és állapota egy központi helyen (számítógépen) van tárolva, az egyes felhasználók eszközei ehhez kapcsolódva küldik el jelzéseiket saját tevékenységükről és onnan kapják meg a környezet aktuális állapotának változására vonatkozó jelzéseket, vagy kérdezhetik le az aktuális állapotot. Elosztott megvalósítás esetében minden felhasználó tárolja és naprakészen tartja a környezet – vagy annak egy része – modelljét és állapotát. Mindegyik felhasználó kapcsolatban áll minden más felhasználóval és a tevékenységéről szóló jelzéseket elküldi minden – vagy csak az ez iránt érdeklődő – felhasználónak. A két megvalósítási mód természetesen eltérő jellemzőkkel rendelkezik. A centralizált változat esetében könnyen biztosítható a konzisztencia és kevesebb üzenetnek kell áramolnia a hálózaton, azonban az egyetlen központi eszköz véges kapacitása korlátozza a nagy, bonyolult környezetek megvalósítását. Elosztott megvalósítás esetében a "világ" részenkénti megvalósításával sokkal enyhébb méret- és bonyolultságbeli korlátok jelentkeznek, azonban a konzisztencia jóval nehezebben biztosítható, sokkal több kapcsolatra van szükség és az üzenetforgalom is jelentős mértékben nagyobb. Az együttműködést biztosító virtuális környezetek az elosztott virtuális környezetek olyan típusai, amelyek biztosítják mind a környezet, mind az abban tevékenykedő résztvevők valósághű, vagy ahhoz közeli megjelenítését. A környezet három dimenziós valósághű, valósidejű, a bekövetkező változásokat is követő megjelenítése – mint azt a különböző szimulátorok is bizonyítják – ma már a legtöbb esetben általában nem jelent problémát. A virtuális csoportmunka környezetének megjelenítése általában egy épület-metafora keretében kerül megvalósításra, amelyben a lehetséges együttműködési terek épületek emeletein elhelyezkedő helyiségek. Minden egyes helyiség – a valós munkakörnyezetekhez hasonlóan – egy adott tevékenység végrehajtására szolgáló, annak körülményeit és feltételeit biztosító környezet. Az egyes helyiségek a tevékenységi rendnek megfelelő csoportosításban, elérhetőségben és közelségben helyezkednek el. Az épületek és emeletek funkcionálisan összetartozó tevékenységeket befogadó helyiségeket fognak egységbe. A helyiségek lényegében kommunikációs és dokumentumtároló egységek, amelyek lehetővé teszik, hogy az adott feladattal foglalkozó személyek összejöjjenek, információt cseréljenek, illetve hozzáférjenek a szobában található dokumentumokhoz. A hagyományos elektronikus dokumentumok (szövegállományok, számolótáb-

90

lák, stb.) lehetnek a helyiségben tartósan tárolt elemek, mint egy kézikönyvtár könyvei. Lehetnek azonban más résztvevők által "hozott" – saját környezetükből átmásolt – dokumentumok is. A helyiségek zárhatók, a belépés személyenként, csoportonként korlátozható vagy engedélyezhető. A helyiségek térképe általában hozzáférhető, illetve az épületek előterei, az emeletek folyosói szolgálják a közös környezetben történő eligazodást információikkal: felirataikkal, térképeikkel, esetleg – a portásokhoz hasonló – mesterséges eligazító személyekkel. Ezek a közös helyiségek szolgálhatnak – szintén a hagyományos épületekhez hasonlóan – a különböző védelmi – azonosítást végző, belépéseket ellenőrző vagy korlátozó – funkciók megvalósítására is. Az együttműködő résztvevők valóságközeli megjelenítése a csoportmunka esetében különösen fontos, hiszen az együttműködés alapvető feltétele a társak minden – a közös tevékenység szempontjából – lényeges tevékenységére, megnyilvánulására történő reagálás. Ehhez érzékelni – minimum látni és hallani – kell, hogy a többi részt vevő éppen hol van, hogyan mozog, mit mond és mit csinál. A résztvevők megjelenítése mesterséges figurák – az úgynevezett megtestesülések (avatarok) – segítségével történik. A virtuális környezetben ezek a figurák képviselik a különböző résztvevőket. Ezen figuráknak kell biztosítaniuk a korábban megfogalmazott információk megjelenítését. A hely és a helyváltoztatás megjelenítése, illetve a beszéd közvetítése már viszonylag egyszerű – akár sakkfiguraszerű – ábrázolásmód mellett is lehetséges, azonban ez még nem teszi lehetővé az egyes figurák könnyű megkülönböztetését, felismerését, a finomabb mozgások, különösen a metakommunikáció megjelenítését. A beszéd "megjelenítése" egyszerűbb esetben történhet hagyományos – minden tartalmi transzformáció nélküli – hangátvitellel, azonban ennél hatékonyabb megoldás a beszéd megértése és a párbeszédben részvevő másik személy által beszélt nyelvre történő automatizált lefordítása. Ennek különösen a különböző anyanyelvű személyek közös tevékenysége során – a katonai alkalmazásban a többnemzetiségű törzsek, szervezetek esetében – van kiemelt jelentősége. Ebben az esetben minden résztvevő a saját nyelvén "működő" világban érezheti magát, függetlenül a többi résztvevő által ténylegesen használt nyelvtől. A teljesértékű kommunikációhoz a beszéd mellett legalább olyan fontos a metakommunikáció megjelenítése, amelyhez elengedhetetlen a mimika és a gesztusok megjelenítése. Ehhez azonban a szereplők bábúszerű megszemélyesítése már nem elegendő, szükség van az arc és az arckifejezés, valamint a test, testtartás és különböző testmozdulatok valóságközeli megjelenítésére. Ez tehát tulajdonképpen az emberi test és testmozgás valóságközeli megjelenítését igényli, amellyel egy önálló kutatási terület foglalkozik. Az eddigiekben vázolt információk megjelenítéséhez megfelelő ütemben kell biztosítani a valós személyek beszédének, helyváltoztatásának, mimikájának és gesztusainak átvitelét. Ez teljesértékűen a napjainkban rendelkezésre álló hálózatok jellemző átviteli kapacitásaival nem lehetséges, azonban különböző közelítő megoldások alkalmazásával már a gyakorlatban is van példa igen jó valóságközeli megvalósításra.

91

Az eddigiekben vázolt eszközök és módszerek lehetővé teszik azt is, hogy a szervezetek adott feladat elvégzéséhez a szükséges személyeket egy virtuális munkacsoportba hozzák össze, függetlenül azok konkrét földrajzi elhelyezkedésétől és számukra a feladathoz igazodó virtuális munkakörnyezetet biztosítsanak. Módot adnak arra is, hogy speciális szakértelem igénye esetén a feladat végrehajtásába ideiglenesen bevonásra kerüljenek a megfelelő szakértők anélkül, hogy a helyszínre utaznának. Ez természetesen a kvalifikált tudást hordozó emberi erőforrásokkal való hatékonyabb gazdálkodást tesz lehetővé.  A csapatok törzseit napjainkban viszonylag nagylétszámú, összevontan elhelyezett személyzet jellemzi. Bár az informatika és távközlés fejlődése számos egyedi törzsfunkció automatizálását, támogatását tette lehetővé, a törzsmunka jellege változatlanul a centralizáltan koordinált manuális tevékenység. Ennek megváltoztatása a törzsmunka modernizálásának, a XXI. század törzsmunkája kialakításának egyik kulcsa. A technológiai fejlődés, a csoportmunka előző pontban ismertetett új lehetőségei teremtették meg a feltételét a vezetési pontok egy újszerű megvalósításának. A virtuális vezetési pont lényegében egy osztott virtuális tér, amelyben a valós térben különböző helyeken működő vezetési pont elemek személyzete közösen tevékenykedik. A virtuális vezetési pont több funkcionális helyiségből épül fel, amelyek önmaguk is egy-egy önálló – akár a többiektől teljesen független – virtuális környezetet képeznek. A szemléltetésre használt rendszer92 egy központi és több csatlakozó helyiségből áll.

2.3.1 ábra: Virtuális vezetési pont központi helyisége (példa) 92

Hill-Dockery: Virtual Command Center.

92

A központi helyiség egy tábori elhelyezésű parancsnoki sátor érzetét kelti háttérben a környező táj képével. A helyiségben különböző információs eszközök (képernyők, táblák, terepasztal), illetve ajtók találhatók, amelyek a csatlakozó helyiségekbe vezetnek. Az egyik csatlakozó helyiség az eligazító- vagy konferenciaterem. A két ábrán a virtuális vezetési ponton "tevékenykedő" személyeket reprezentáló figurák is láthatóak.

2.3.2 ábra: A virtuális vezetési pont eligazító terme (példa) Az eligazító- vagy konferenciaterem lehetőséget biztosít eligazítások, tájékoztatók levezetésére, vagy megbeszélések, konferenciák végrehajtására. A helyiségben lévő fali táblán megjeleníthető egy rögzített audiovizuális bemutató. A teremben tartózkodó résztvevők lehetnek egyszerű hallgatók, az eligazítást tartó(k), vagy a párbeszédben résztvevők: hozhatnak információkat, tehetnek jelentéseket; szerezhetnek információkat, meghallgathatnak eligazítást; részt vehetnek a párbeszédben. Minden tevékenység, ami a teremben történik bizalmas és csak a teremben tartózkodók számára ismert. A teremben működhet az elhangzottakat rögzítő berendezés is, amelynek anyaga visszajátszható, vagy jegyzőkönyvként szolgálhat. A virtuális vezetési pont szereplői számára rendelkezésre álló információs eszközök között szerepelhet például videofal, számítógép-képernyő, videokivetítő tábla és falitábla. Az egyes információs eszközök használati módja lehet osztott, közös, vagy egyedi. A tévéképernyő átkapcsolását a helyiségben tartózkodó résztvevők bármelyike megteheti, de ez az összes többi résztvevőre kihatással van (ugyanúgy a kiválasztott műsort fogják látni). A számítógépképernyőt egyidőben csak egy résztvevő tudja használni, a falitáblára viszont egyidőben akár többen is írhatnak. A videofal (tévéképernyő) valódi (videobemeneten érkező) tévéműsort – például a CNN – jelenít meg valós időben. Ilyen képernyőkből több is lehet: ugyanabban a

93

helyiségben, vagy funkciótól függően93 különböző helyiségekben elhelyezve. A videoképernyő megjeleníthet egyetlen tévéműsort, vagy több műsor között lehet választani "átkapcsolással". A számítógépképernyőn a hagyományos vezetési ponton is rendelkezésre álló alkalmazás – például a NATO-ban alkalmazott CRONOS rendszer – "fut". A videokivetítő tábla célszerűen az eligazító teremben lehet, amelyen demonstrációs anyagok, bemutatók jeleníthetők meg az eligazítást, tájékoztatást tartó résztvevő által vezérelve. Végül a falitábla több helyiség eleme lehet, amelyen szöveges és rajzos információkat helyezhet el bármely résztvevő.

2.3.3 ábra: Példa lehetséges információs eszközökre A terepasztal speciális információs elem, lényegében a harcmező és az ahhoz kapcsolódó tény-, terv- és prognózis-adatok háromdimenziós interaktív képe. Ez a hagyományos térképekhez hasonlóan lehetővé teszi a kialakult, illetve a jövőben várhatóan kialakuló helyzetek megtekintését. Emellett azonban a résztvevők e terepasztal segítségével léphetnek a "virtuális harcmezőre" és hajthatnak végre olyan tevékenységeket, amelyeket hagyományos esetben különböző térinformatikai és multimédia alkalmazások szolgáltatnak, illetve ennek segítségével realizálhatják egyes döntéseiket. A virtuális vezetési ponton tevékenykedő résztvevők két csoportba sorolhatók: az elsőbe a törzshöz tartozó valós személyeket megszemélyesítő figurák, a másodikba a különböző – elsősorban a tudástechnológia, mesterséges intelligencia eszközeire épülő – mesterséges szakértői figurák tartoznak. Ezek egymástól megjelenésükben általában semmiben sem különböznek, de szükség esetén speciális megjelenéssel megkülönböztethetők. 93

Például időjárásjelentés-csatorna, helyi tévéadó, stb.

94

A valós törzstiszteket megszemélyesítő résztvevők természetesen a működtetőjük által meghatározott, vezérelt módon – természetesen a valós vezetési pontokon is fennálló korlátozások határai között – viselkednek: mozognak a virtuális vezetési ponton; lépnek be a megfelelő helyiségekbe; használnak, működtetnek eszközöket, berendezéseket; állítanak elő, használnak fel, helyeznek el, vesznek magukhoz, semmisítenek meg információhordozókat; lépnek kapcsolatba, beszélgetnek el más – valós vagy mesterséges – résztvevőkkel; vesznek részt közös megbeszéléseken, vagy tevékenységben. A mesterséges résztvevők speciális – passzív és aktív – szolgáltatásokat személyesíthetnek meg, amelyek közé többek között a következők tartozhatnak: információszolgáltatás hagyományos adattárakból (adatbázisokból); információszolgáltatás szakértői tudást tartalmazó tudásbázisokból; folyamatok, események figyelése és meghatározott feltételek teljesülése esetén más résztvevők figyelmeztetése, értesítése; információfeldolgozási feladatok önálló végrehajtása, az eredmények információhordozón történő rögzítése és más résztvevők számára hozzáférhetővé tétele. A résztvevők közötti kölcsönhatások, elsősorban a kommunikáció, a lehető legnagyobb valósághűséggel történnek. Egy valós résztvevő a helyiségben zajló eseményeket, beszélgetést helyzetének megfelelően érzékeli: azt látja, ahová éppen néz; a közelebb álló résztvevők hangját hangosabban, a távolabbiakét halkabban hallja; az egyes résztvevők hangereje hozzájuk közeledve erősödik, távolodva halkul. A mesterséges résztvevők – az egyes berendezésekkel, eszközökkel ellentétben – a valós résztvevőkkel azok viselkedéséhez teljesen hasonló módon lépnek kapcsolatba, kommunikálnak: megszólíthatóak, válaszolnak, megszólítanak másokat, mutatnak, stb. Bár tevékenységük (funkcióik) megvalósíthatóak lennének a hagyományos informatikai alkalmazásokhoz hasonló módon, eszköz-jellegűen is, "emberi" viselkedésük mindenekelőtt azt a célt szolgálja, hogy a valós résztvevőknek ne kelljen speciális számítógépes nyelveket, felhasználói felületeket ismerniük. Az együttműködést biztosító virtuális környezetek megvalósításának elvi alapjai adottak, alapvető technikai feltételei lényegében már ma is rendelkezésre állnak, az ilyen típusú alkalmazások első változatai mind a polgári életben, mind a védelmi szférában már megjelentek. Alkalmazásuk – mindenekelőtt e vezetési terület egyes sajátosságai: a vezetett tevékenység sokrétűsége, dinamikus változásai és magas információ, valamint szakértelem-igénye következtében – a jövőben a katonai és azon belül a csapatvezetésben is a hatékonyság növelésének, az információs fölény kivívásának egyik eszköze és ezzel a sikeres tevékenység egyik záloga lesz.

2.3.4 Számítógépes gyakorlatok, szimuláció A valóság objektumainak, jelenségeinek, folyamatainak, rendszereinek hasonlóságán alapuló modellezés a megismerésnek olyan módszere, amely az elméleti kutatások mellett a gyakorlatban is számos területen alkalmazható. Jelentősége és alkalmazhatósága napjainkban az informatika szolgáltatásainak, lehetőségeinek folyamatos bővülésével párhuzamosan növekszik. A modellezés és speciális változata, a szimuláció kiemelt szerepet játszik a katonai alkalmazásban is, amelynek okai részben

95

a katonai tevékenységek sajátosságaiban és összetett jellegében, részben az információs fölény kivívása és megtartása alapvető követelményeiben rejlenek. A modellezés olyan módszer, amelynek során a megismerendő objektum, jelenség helyett annak modelljét vizsgáljuk, majd az így szerzett ismereteket vonatkoztatjuk, alkalmazzuk az eredeti objektumra, jelenségre. A modellezés központi fogalma a modell, egy olyan anyagi vagy eszmei rendszer, amely az eredeti objektummal objektív megfelelési viszonyban áll és azt a megismerő szubjektumnak az objektumot megismerő tevékenységében, az ismeretek megszerzésében vagy közvetítésében helyettesíteni képes. A modellezés alkalmazásának szükségessége többek között olyan bonyolult rendszerek vizsgálatánál merül fel, amelyekben: körülményes vagy lehetetlen a kísérleti helyzet előállítása; részeik, összetevőik, változóik nem mindig kontrollálhatók; bizonyos körülményeket nem lehet, vagy nem szabad előidézni, megváltoztatni. Tipikusan ilyen rendszer a hadtudomány kutatásának tárgya, a fegyveres küzdelem, amely békeidőben csak sajátos módon, háborúban pedig csak korlátozott mértékben vizsgálható. A modellezés – mint megismerési módszer – az eredeti objektum tanulmányozásának bonyolult, többlépcsős folyamata, amely magában foglalja a modell kiválasztását, vagy megalkotását; a modell tanulmányozását (a modell-kísérletet); a megszerzett ismeretek átvitelét az eredeti objektumra; végül az ismeretek ellenőrzését és igazolását. A folyamat végén az eredeti objektum kutatása többnyire nem zárul le, hanem az objektum közvetlen vizsgálatával, vagy újabb (részletesebb, pontosabb) modellezésével folytatódik. Alapvető funkciójuk alapján a modellek különböző csoportokba sorolhatóak, lehetnek: tudományos kutatási (ismeretszerző); oktatási, demonstrációs (ismeretközvetítő); valamint gyakorlati, technikai (tervezési) modellek. A modellek mindhárom csoportja az információhordozó tulajdonságra épül: arra a tényre, hogy a modell tárgyának bizonyos alaptulajdonságait tükrözi vissza, a tárgyról szóló információk koncentrált hordozója, a megfelelés mértékében és szempontjából képes azt helyettesíteni. A modellek csoportosíthatók felépítésük, formájuk (alkotóelemeik és működésmódjuk) szerint is. Ebből a szempontból a modellek két nagy csoportba sorolhatóak: anyagi (valóságos, dologi) modellek, valamint eszmei (képzelt, gondolati) modellek. Az eszmei modellek tovább osztályozhatóak elemeik megjelenési formája alapján. A fogalmi modellek lényege a közvetlen érzéki tapasztalatok feldolgozása a gondolkozás (gondolatkísérletek) segítségével. A kép- (más néven grafikus) modellek szemléletes elemekből épülnek fel (tipikus képviselőjük a térkép, mint a terep modellje). Végül a jelmodellek a modellezett objektumok viszonyait és tulajdonságait meghatározott jelek segítségével fejezik ki. A matematikai modellek a jelmodellek speciális csoportját képezik, elsősorban a modellezett objektum mennyiségi jellemzőit, viszonyait és összefüggéseit tükrözik és hasonló jellegű ismeretek megszerzését biztosítják. A legszélesebb körű alkalmazást biztosító matematikai modellek az alkalmazott matematikai apparátustól függően lehetnek analitikus és szimulációs modellek. Az analitikus modellek esetében a

96

matematika eszköztára megfelelő módszereket biztosít a modell elméleti jellegű számításokkal (egyenletrendszerekkel, függvényekkel, stb.) történő vizsgálatára, azonban sok esetben ilyen eszközök nem állnak rendelkezésre. Ez utóbbi esetben a matematikai modellek másik csoportja alkalmazható. A szimuláció és a szimulációs modellek definíciójára a szakirodalomban több változat is található. Egyesek a szimuláció fogalmát a modellkísérlettel azonosítják, mások a számítógép segítségével végrehajtott numerikus számítások sorozatával és annak statisztikus kiértékelésével. Vannak olyan vélemények is, amelyek szerint a szimulációs módszer lényege, hogy valamely rendszer vagy folyamat időbeni viselkedését írja le. A jegyzetben szimulációs modell alatt valamely rendszer vagy folyamat dinamikájának vizsgálatára alkalmas olyan matematikai modellt értünk, amelynek működése során a működési folyamato(ka)t alkotó elemi eseményeket véletlen mennyiségek numerikus generálásával és a valóságban mért mennyiségek bevitelével realizáljuk. A szimuláció fogalma alatt pedig egyszerűen egy szimulációs modell működtetését értjük. A szimulációs modellek működtetésének alapja az idő változásának kezelése. Ez döntően befolyásolja az egész szimuláció hatékonyságát, lényegében ez vezérli a modell dinamikus működését. Az idő szimulációjának alapvető módszerei két osztályba – az eseményvezérelt és az időléptetéses módszerek közé – sorolhatók. Az eseményvezérelt (event driven) modellek folyamatosan nyilvántartják a jövőben bekövetkező, előrejelzett eseményeket és a modellidő minden lépés során a következő, legkorábbi esemény bekövetkezési idejére változik. Minden ilyen lépésben megtörténik az éppen bekövetkező esemény következményeinek és hatásának modellezése. Az idő léptetése tehát változó növekménnyel történik, a lehető legnagyobb lépésekkel. E módszer előnye, hogy nem „foglalkozik” olyan időpontokkal, amikor nem történik semmi, viszont hátrányának tekinthető, hogy a bekövetkezésre váró események listájának kezelése rontja az egyébként jó hatásfokot. Az időléptetéses (time stepped) modellek esetében a modellidő egyenletes lépésekkel – egy kiválasztott, rögzített időnövekmény szerint – halad előre és minden lépésben megvizsgálásra kerül, hogy az adott időpontban van(nak)-e bekövetkező esemény(ek) és ebben az esetben is megtörténik ez(ek) hatásának modellezése. A módszer előnye, hogy nem kell eseménylistát kezelnie, de feleslegesen kezel időpontokat és nehéz az időegységet optimálisan megválasztani. A szimulációs – illetve általában a rendszerek, vagy folyamatok működését leíró – modellek osztályozhatók a működés során lehetséges beavatkozások szerint is. A leíró modellekben nincs a működés során beavatkozásra képes fél. A szabályozható modellek során egy vagy több félnek van lehetősége a modellből információt szerezni és a lefolyásba beavatkozni. A résztvevők számától függően beszélhetünk egy, két- vagy többoldalú modellről, illetve ez utóbbiakon belül koalíciós vagy koalíció nélküli változatokról.  A katonai műveletek modellezése számos különböző kérdés megválaszolására irányulhat. Ezek közé mindenekelőtt a következők tartoznak:

97

- milyen harcászat-technikai paraméterekkel rendelkező fegyverrendszerek, haditechnikai eszközök szükségesek meghatározott célok eléréséhez, illetve adott paramétereik mellett milyen lehetőségek vannak a kitűzött célok elérésére; - az egyes haderőnemek, a haderőnemeken belül a különböző fegyvernemi és szakcsapatok, a csapatok esetében a különböző eszközök milyen aránya biztosítja egymás előnyös tulajdonságainak kölcsönös, összehangolt kihasználását, illetve egy adott összetétel milyen feladatvégrehajtást biztosít; - milyen szervezeti felépítés a legalkalmasabb az új, korszerű eszközök optimális alkalmazásához; - az egyes fegyverrendszerek, katonai szervezetek milyen alkalmazási képességekkel rendelkeznek különböző feltételek között; - milyen alkalmazási elvek, módszerek szolgálják legjobban a kitűzött cél elérését a rendelkezésre álló erők és eszközök figyelembevételével. A felsoroltakból kitűnik, hogy a lehetséges alkalmazási területek kiterjednek a doktrinális kérdések kidolgozására, a fegyveres erők építésére, a haditechnikai fejlesztésre, a csapatok alkalmazásának tervezésére, valamint a parancsnokok és törzsek felkészítésére. A katonai műveletek modellezése elé kitűzött célok e széles körét áttekintve feltétlenül le kell szögeznünk, hogy minden modellnél pontosan meg kell határozni a vizsgálati (alkalmazási) területet, a megválaszolandó kérdéseket, mert univerzális modell nincs! Bonyolult kérdések megválaszolásához többnyire egy modell alkalmazása nem elegendő: több, egymásra épülő vagy egymást kiegészítő, egymással összehangolt modell kidolgozására és felhasználására van szükség. A katonai művelet egy magasabb kategória, a tevékenységi rendszer (művelet, operáció) körébe tartozik, annak egyik fajtája. A tevékenységi rendszer az operációkutatás (a korábbi katonai szóhasználatban műveletkutatás) alapvető fogalma: tevékenységek és rendszabályok olyan rendszere, amely meghatározott cél elérésére irányul és egységes elgondolás alapján kerül végrehajtásra. Az operációkutatás ilyen tevékenységi rendszerek optimális, vagy legalábbis kielégítő változatainak matematikai módszerekkel történő kiválasztására törekszik. Bár a modellezés és az operációkutatás egymással szoros kapcsolatban állnak (hiszen az utóbbi is különböző modellek felhasználására építve végzi feladatát), a megközelítésmódban kimutatható az eltérés. A modellezés ugyanis nem minden esetben törekszik a különböző kritériumok szerinti optimum keresésére, hanem megelégszik a különböző feltételek közötti valószínű végrehajtási változat előrejelzésével. Ennek oka lehet a modellezés konkrét célja (ami nem is igényel optimum-keresést), vagy az optimum-kereséshez mindezidáig elégtelen eszközkészlet. A katonai műveletek, ezen belül a fegyveres küzdelem modellezése napjainkban ma már elsősorban – sőt szinte kizárólag – matematikai, azon belül is szimulációs modellek segítségével történik. Ennek során modellezni kell a műveletben résztvevő, érintett feleket, ezek tevékenységét, a környezetet, amelyben a művelet végrehajtásra kerül és a környezetben lezajló egyes folyamatokat. A katonai műveletek modellezésének egyik legjelentősebb alkalmazási területét a számítógéppel segített gyakorlatok képezik.

98

A számítógéppel segített gyakorlatok (CAX – Computer Assisted Exercise) a gyakorlatok olyan dinamikus formái, amelyben a katonai művelet lefolyását és eredményeit a résztvevő felek tényleges tevékenysége nélkül számítógépek határozzák meg előzetesen elkészített forgatókönyvek vagy szimulációs modellek segítségével. A számítógéppel segített és a hagyományos gyakorlatok különböző szintű törzsek gyakoroltatását teszik lehetővé, a hadműveleti szintű gyakorlásnak azonban egyre inkább a számítógéppel segített gyakorlatok az egyedüli praktikus eszközei. A számítógéppel segített gyakorlatok előnyei a hagyományos gyakorlatokkal szemben az azonos feladat hatékonyabb megoldása mellett másban is megmutatkoznak. Az utóbbiak adott esetben nagyméretű manőverei emberben, anyagban és pénzben egyaránt igen költségesek. Ezzel szemben számítógéppel segített gyakorlatok esetében a tényleges fegyverrendszerek nem kerülnek felhasználásra, alkalmazásukat szimuláció helyettesíti. Bár a számítógéppel segített gyakorlatok maguk is költségesek, mégis sokkal kevésbé azok a hagyományos hadműveleti szintű gyakorlatokhoz képest. A számítógéppel segített gyakorlatok típusai mindenekelőtt részletességük (valósághűségük) alapján csoportosíthatók. Ez meghatározza a gyakorlat alkalmazási területét és költségeit. A részletesség azt fejezi ki, hogy milyen szintig kerülnek megjelenítésre és modellezésre a résztvevő erők, a felhasznált fegyverrendszerek, a terep és más összetevők. A részletesség természetesen összefügg a bonyolultsággal: vagyis a magasabb részletesség magasabb bonyolultságot, több résztvevőt és magasabb költséget is jelent. A számítógéppel segített gyakorlatok ebből a szempontból három csoportba sorolhatók: ezek a szemináriumok, az alacsony felbontású gyakorlatok és a nagyfelbontású gyakorlatok. Egy tipikus szeminárium 5-10 résztvevőre terjed ki és néhány ezer dollárba kerül. Egy alacsony felbontású gyakorlat körülbelül 50 fős és több százezer dollárt igényel. Végül egy nagyfelbontású gyakorlat 500 főt igényel és több mint egymillió dollárba kerül. Ezeket a költségeket kell összevetni a gyakorlat által biztosított eredményekkel. A parancsnokok és törzsek felkészültsége, begyakorlottsága akár több millió dollárt is megérhet. A szeminárium egy olyan kisméretű, számítógéppel segített gyakorlat, amelyben a parancsnok és közvetlen beosztottjai elemeznek egy szimulált helyzetben kialakuló lehetőségeket és alternatívákat. Ebben az esetben a felhasznált modellek nagymértékben aggregáltak, ami lehetővé teszi az igen gyors, a valós időnél is gyorsabb működést. A résztvevők korlátozott száma miatt a szeminárium során a haditevékenység egyes összetevői érdektelenek. Például egy hadászati utánpótlás elemzése során csak a hajók és repülőgépek kikötők és repülőterek közötti mozgása kerül figyelembevételre, a szállított csapatok a megérkezés után kikerülnek a rendszerből. A szeminárium előnye, hogy a korlátozott számú résztvevő konkrét célkitűzésekre viszonylag olcsón készíthető fel. A szeminárium tervezése, támogatása és végrehajtása más típusokhoz képest kevésbé költséges és kevesebb ráfordítást igényel. Hátránya, hogy egyes, a tevékenység kimenetelét befolyásoló tényezők figyelmen kívül hagyásra kerülnek.

99

Az alacsony felbontású (aggregált) gyakorlatok esetében a felbontás a gyakorlók szintjének megfelelő. Például ha hadosztályparancsnok a résztvevő: tipikus gyakorlati egység a dandár. Így a gyakorló parancsnok számára megjelenítésre kerül valamennyi – a valóságban meglévő – alárendelt szervezete. Az alacsony felbontású gyakorlatban egy parancsnok és a gyakorlat tárgyában érintett törzse vesz részt. A gyakorlat, céljától függően folyhat valós időben vagy annál gyorsabban. A nagyfelbontású (részletes) gyakorlatok esetében a szereplő elemek viszonylag kis objektumokat (századok, repülőgépek, stb.) vagy nagyszámú egyedi fegyverrendszert ábrázolnak. A katonai tevékenység legtöbb aspektusa vagy számítógépes modellezésre kerül, vagy a támogató személyzet szimulálja azokat. Egy ilyen gyakorlat tervezése hosszú időt vesz igénybe és sok ember (alájátszó) kell a gyakorlat funkcióinak támogatására. Mivel a résztvevők számos elemmel állnak kapcsolatban, a gyakorlat általában valós időben fut. Emellett a gyakorlat nagy számítógép-kapacitást is igényel az elemek közötti kölcsönhatások szimulációjához. Egy számítógéppel segített gyakorlat előkészítése és levezetése négy fő lépésből áll: a célok kitűzése, a tervezés, a végrehajtás (beleértve a hardver és szoftver összeállítását és a forgatókönyv lejátszását), valamint a gyakorlat utáni elemzés. A célok kitűzése magában foglalja a gyakorlandó funkciók és a gyakorlók meghatározását, valamint a gyakorlat követelményeinek kijelölését. Ezt követően a tervezés fordítja le a célkitűzéseket a gyakorlat érdekében szükséges tevékenységekké. A tervezés magában foglalja a forgatókönyv kifejlesztését, a szabályok és eljárások kijelölését, a gyakorlatvezetőség és a résztvevők szerepének meghatározását. A tervezés befejeztével az operátorok és irányítók felkészítése, majd a forgatókönyv lejátszása következik. Végül a gyakorlatot követően a gyakorlatvezetőség és más résztvevők végrehajtják a sikerek és kudarcok elemzését. A tervezés során a célkitűzések lefordításra kerülnek a gyakorlat lefolytatásához szükséges feladatokra és erőforrásokra. Ezt általában a felhasználó és a szimulációs központ döntéshozói hajtják végre. A tervezési szakasz magában foglalja a forgatókönyv kidolgozását, a gyakorlat technikai, személyi és földrajzi tényezőinek meghatározását. A forgatókönyv a gyakorlat kiinduló pontja, amely elsőként azt a környezetet és hátteret írja le, amelyben a gyakorlat eseményei lejátszódnak. Ez kiterjed a fizikai (földrajzi) és a geopolitikai környezetre egyaránt. A forgatókönyv mellett létre kell hozni egy adatbázist is, amely a szimulációt támogatja. A forgatókönyv nagyrészt minőségi információkat tartalmaz, melyeket megfelelő részletességgel mennyiségivé kell alakítani. A terep, a célpontok, az elemek, a fegyverrendszerek és a logisztikai tényezők példák a gyakorlathoz szükséges adatokra. Az adatbázis tervnek fel kell készülnie valamennyi, a szimulációhoz szükséges input biztosítására. Egyszerűbben fogalmazva a forgatókönyvnek és az adatbázisnak valamennyi lényeges adatot tartalmazni kell a gyakorlat beállításról és a végrehajtásról. A végrehajtás két részből áll: az első a közvetlen előkészítés, amely végbemehet a tervezés utolsó lépéseivel egyidőben és a tényleges végrehajtás. A közvetlen előkészítés során kell feltölteni az adatbázist a szimulációhoz szükséges adatokkal és ekkor történik az egyes szerepek és funkciók begyakorlása is. A második fázis a

100

tényleges végrehajtás a szabályozott környezetben kerül levezetésre. A gyakorlók a műveleti feladataikat hajtják végre. A gyakorlatvezetőség figyeli a gyakorlatot és biztosítja, hogy az a célkitűzéseknek megfelelően haladjon. Ha a gyakorlat eltér a célkitűzéstől, a gyakorlatvezetőség intézkedhet a szimuláció megváltoztatására. A gyakorlat utáni elemzés során a résztvevők értékelik az eredményeket, amely lehetőséget biztosít a döntések, tevékenységek további javítására; a tervezés és a gyakorlat-végrehajtás pontosítására; vagy a szimulációs lehetőségek fejlesztésére. Az elemzés végrehajtható jelentések, kérdőívek, értekezletek vagy külső szervek által végrehajtott felülvizsgálat formájában.  A szimulációs alkalmazások, programcsomagok szélesebb körben a 60-as évektől kezdődően terjedtek el a szimulációs modellek számítógépes megvalósítására. Ezek kezdetben speciális célnyelvek, az úgynevezett szimulációs nyelvek (például SIMSCRIPT, GPSS, SIMULA) alkalmazására épültek és elsősorban azzal segítették az alkalmazót a szimulációs modell létrehozásában és működtetésében, hogy: struktúrájukkal és felkínált modell-elemeikkel orientálták a modell megalkotását; programnyelvi elemeikkel megkönnyítették a konkrét modell (program) létrehozását; valamint beépített adatgyűjtési és automatikus eredményrögzítési lehetőségeikkel egyszerűbbé tették az eredmények kiértékelését. Az előbbiekkel szemben hátrányaik közé tartozott többek között, hogy megtanulásuk olyan többletráfordítást igényelt, ami "nem térült meg", ha csak egyetlen vagy néhány esetben használták fel. A szimulációs nyelvek alkalmazásával szerzett tapasztalatok és a szoftverfejlesztés lehetőségeiben bekövetkezett fejlődés következtében a 80-as évek közepétől uralkodóvá vált az a nézet, hogy a szimulációs alkalmazások fejlesztésére felesleges célnyelvek felhasználása, a korszerű általános célú programnyelvek már alkalmasak, sőt alkalmasabbak erre a feladatra. Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma már a 60-as évek elején kinyilvánította érdeklődését a modellezés, ezen belül a csapatok harci lehetőségeinek értékelési módszerei, a fegyveres küzdelem lefolyásának és eredményeinek előrejelzése iránt. Az első modellek az 1959-61-es években kerültek alkalmazásba. A 70-es évek közepén már mintegy 450 modellt tartottak számon, a 80-as évek elején pedig már közel 700 modell volt használatos a tudományos kutatásban, a vezetés és a törzsek gyakorlati tevékenységében. A modellek között tartalmukat illetően többségében a szárazföldi csapatok, illetve a szárazföldi csapatok és a harcászati légierő együttes tevékenységét vizsgáló modellek szerepeltek. A modellezett folyamat jellege szerint kezdetben a harctevékenységi és az anyagi-technikai biztosítási (logisztikai) modellek voltak túlsúlyban, később már a vezetési folyamatok modelljei is szélesebb körben kerültek alkalmazásra. A szárazföldi csapatok tevékenységének modelljei kezdetben az egyszerűbb típusú, determinisztikus párbaj-modellek voltak zászlóalj szintig bezárólag. Ezt követően jelentek meg a sztochasztikus zászlóalj-szintű modellek egyre több tényezőt figyelembe vevő változatai, majd megkezdődött a dandár, hadosztály, hadtest szintű számítógépes hadijátékok kidolgozása. A hetvenes évek közepén indult be a mate-

101

matikai modellek verifikálása (helyesség-bizonyítása) a koreai, vietnami és közelkeleti háborúk, valamint a gyakorlótéri tapasztalatok alapján, mivel addig alig volt kísérletileg ellenőrzött harctevékenységi modell. Ezzel egyidőben jelentkezett a részletesebb hadszíntéri modellek igénye is. A modellek verifikálása során bebizonyosodott, hogy a zömében tűzerő-indexen (tulajdonképpen eszköz harci potenciálon) alapuló modellek nem tükrözik kellően hűen a valóságot. Ennek következtében az újonnan kifejlesztett modellek már az eszközök valós jellemzői (például lőtávolság, szórás, szórás, stb.) alapján szimulálták a végbemenő folyamatokat.  Az 1990-es évekre az önálló szimulációs alkalmazások hátrányai egyre nyilvánvalóbbá váltak a hadügyi alkalmazásban, melyek kiküszöbölésére jelentek meg az elosztott szimulációs rendszerek, amelyek egymással együttműködő, önálló szimulációs alkalmazásokból (rész-szimulációkból) állnak. Ezen rendszerek legfontosabb előnyei – más elosztott rendszerekhez hasonlóan – a feladatok megosztásában és az erőforrások hatékonyabb kihasználásában rejlettek. Mivel a rész-szimulációk saját infrastruktúrán működnek, nem kell egyetlen eszközrendszernek megbirkóznia egy összetett rendszer minden elemének szimulációjával. Emellett az egyes rész-szimulációk megvalósítása és az ehhez szükséges eszközrendszer kiválasztása igazodhat, optimalizálva lehet az adott szimuláció speciális igényeihez. Mivel a teljes szimuláció rész-szimulációk együttműködéséből épül fel, lehetőség van arra, hogy ugyanaz a rész-szimuláció – egyidőben vagy felváltva – több elosztott szimulációs rendszerben működhessen, ezzel szükségtelenné válik az adott terület szimulációjának többszöri megvalósítása, a rész-szimulációk újrafelhasználhatók. Az elosztott szimulációs rendszerek megvalósításának alapja, feltétele a rész-szimulációk közötti együttműködés szabályozása, szabványosítása. Mindez megfelelő rendszer-architektúra és információcsere-szabvány (protokoll) kialakítását teszi szükségessé. Egy szimulációs alkalmazás akkor használható fel egy elosztott rendszerben, ha eleget tesz ezen feltételeknek. Az ilymódon felépíthető rendszereket általában szövetségeknek (federation), az ezeket alkotó rész-szimulációkat pedig a szövetség tagjainak, szövetségeseknek (federate) nevezik. A katonai gyakorlatban megvalósított elosztott szimulációs rendszer-architektúrák, eszközök közé tartoznak többek között a következők: az Elosztott interaktív szimuláció; az Aggregált szintű szimulációs protokoll; valamint a Magas szintű architektúra. Az Elosztott interaktív szimuláció (Distributed Interactive Simulation, DIS) rendeltetése, hogy megfelelő infrastruktúrát biztosítson eltérő helyeken működő, eltérő típusú szimulációk összekapcsolásához és ezzel lehetővé tegye reális, bonyolult virtuális „világok” kialakítását. Egy DIS rendszerhez tartozhatnak: különböző eszköz(harcjármű, repülőgép, stb.) szimulátorok; számítógépes szimulációk; valós eszközök (harcjármű, repülőgép) kezelőikkel együtt. Egy ilyen rendszerben minden résztvevő a saját valós ideje szerint tevékenykedik és minden olyan változást, amely hatással lehet más résztvevők állapotára vagy tevékenységére, üzenetek formájában to-

102

vábbít mindenkinek. Minden egyes résztvevő joga, hogy az érkező üzeneteket figyelembe vegye, vagy figyelmen kívül hagyja, ha ez őt nem érinti. A DIS rendszerek jellemzője az eszköz-szint és a valósidejű működés. Az Aggregált szintű szimulációs protokoll (Aggregate Level Simulation Protocol, ALSP) a DIS lehetőségeinek kibővítése céljából került kidolgozásra. Rendeltetése magasabb absztrakciós szintű, aggregáltabb elemek (egyes eszközök helyett zászlóaljak, dandárok, vagy akár hadosztályok) szimulációjának támogatása. A Magas szintű architektúra (High Level Architecture, HLA) elgondolásának kialakítása, az előző két megoldás előnyeit is magába építve az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának modellezési és szimulációs stratégiája alapján kezdődött meg 1995-ben. Az architektúra jellemzője, hogy a szimuláció általános funkciói egy közös infrastruktúra formájában kerülnek megvalósításra és valamennyi rész-szimuláció ehhez az infrastruktúrához kapcsolódik: ennek a szolgáltatásait veszi igénybe, ezen keresztül kommunikál más rész-szimulációkkal. 1. részszimuláció

2. részszimuláció

…

n. részszimuláció

közös infrastruktúra (Run-Time Infrastructure, RTI)

megfigyelő

csatoló interfész

valós vez. rendszer

2.3.4 ábra: A HLA architektúra nagybani felépítése Az elosztott szimulációs rendszerek, együttműködő szimulációs alkalmazások megjelenésével szinte egyidőben merült fel annak a lehetősége és szükségessége is, hogy ezen rendszereket összekapcsolják az „élő” vezetési rendszerekkel. A vezetési és szimulációs rendszerek közötti együttműködés lehetőségének megteremtése következtében: a modellezés és szimuláció módszerei közvetlenül felhasználhatóvá válnak a fegyveres küzdelem megvívása során; a parancsnokok és törzsek felkészítése ugyanabban a környezetben történhet, amelyben az alkalmazás során fognak tevékenykedni. Egy vezetési rendszer szerepe az együttműködésben alapvetően háromféle lehet: szolgáltathat alapinformációkat a szimuláció előkészítése során; lehet a szimuláció virtuális világának passzív megfigyelője; vagy lehet a szimuláció aktív résztvevője. A két rendszer közötti együttműködés feltételeit egy csatolórendszernek kell támogatnia, amely biztosítja a vezérlő, illetve a helyzet-információk cseréjét a vezetési rendszer és a szimuláció között. Ennek során a csatolórendszer a vezetési rendszer számára a szimulációt, mint működési környezetet jeleníti meg, a szimuláció számára pedig a vezetési rendszert egy rész-szimulációként ábrázolja.

103

3. INFORMATIKAI RENDSZEREK A NATO-BAN 3.1 A NATO INFORMATIKAI RENDSZERÉNEK FOGALMA, FELÉPÍTÉSE, ÖSSZETEVŐI A NATO informatikai rendszere alatt szűkebb értelemben a teljes egészében, vagy részben a NATO által finanszírozott szervezeti és funkcionális informatikai rendszerek összességét értjük. Ide tartoznak mindenekelőtt a NATO vezető szervek, parancsnokságok igazgatási (MIS) és műveleti (CCIS) informatikai rendszerei, valamint egyes (viszonylagos) önállósággal rendelkező funkcionális – pld. üzenetkezelő, légierő vezetési, felvonulás-tervező, stb. – informatikai rendszerek. Tágabb értelemben a NATO informatikai rendszerének részét képezik a NATO erők, vagy NATO tagállamok haderői különböző informatikai rendszerei is. A NATO informatikai rendszerének fogalmához kapcsolódó, legtágabb értelmezés szerint azzal azonos fogalom a NATO C3 rendszere. Ez a korábban ismertetett értelmezésnek megfelelően a híradó és informatikai rendszerek mellett magában foglal más típusú rendszereket is. Egy interoperabilitással foglalkozó NATO dokumentum94 szerint a NATO C3 rendszere "híradó és informatikai rendszerek, érzékelő (szenzor) és riasztási eszközök, navigációs és azonosító rendszerek és ezek létesítményeinek összessége, beleértve NATO szinten egyeztetett eljárásokat, szolgáltatásokat, valamint közös finanszírozású, illetve az ezekkel kapcsolatban álló többnemzetiségű, együttműködő, vagy nemzeti erőforrásokat amelyek szükségesek a NATO C3 funkciók megvalósításához." A kezdeti időszakban az informatikai szolgáltatások bázisát a NATO-ban a vezető szervek, parancsnokságok egymástól lényegében elszigetelt igazgatási informatikai rendszerei alkották. Ilyen rendszer került kialakításra a brüsszeli NATO Központban95 MINERVA néven, valamint a szövetséges erők európai és atlanti-óceáni főparancsnokságain (ACE MIS, ACLANT MIS). A műveleti informatikai rendszerek (ACE ACCIS, ACLANT MCCIS) az 1990-es évek elején-közepén jelentek meg a NATO-ban. A különböző parancsnokságok informatikai rendszerei közötti információcserét különböző üzenetkezelő rendszerek96 biztosították. A NATO vezetését – konzultáció, vezetés és irányítás (C3) – támogató egységes informatikai (híradó és informatikai) rendszer kialakításának újragondolása szintén az 1990-es évek első felében kezdődött meg. Ennek során kidolgozták a rendszer átfogó architektúráját és 1993-ben megszületett a megegyezés az Európai Szövetséges

94 95 96

NATO Interoperability Management Plan (NIMP). NATO Headquarters. Telegraph Automatic Relay Equipment, TARE (Automatikus Telex Közvetítő Rendszer [Berendezés]), illetve …, AIFS ().

104

Főparancsnokság Automatizált Műveleti Informatikai Rendszerének (ACE ACCIS) megvalósítási stratégiájáról, majd ezt követően megvalósítási tervéről. A különböző informatikai rendszerek egységes NATO informatikai rendszerbe történő integrálásának célkitűzése már 1996-ban, az új felépítésű NATO C3 Szervezet létrehozásakor megfogalmazásra került97. A szervezet számára meghatározott feladatok 5. részterületének két részcélkitűzése a következő volt: 1.) A két főparancsnokság közös műveleti informatikai rendszerének (bi-MNC CCIS) kialakítása, amely a szükséges mértékben interoperábilis a nemzeti műveleti informatikai rendszerekkel. 5.) A műveleti és az igazgatási informatikai rendszerek integrálása.

3.1.1 A NATO informatikai rendszerének átfogó felépítése A NATO informatikai rendszerének átfogó felépítése – amelyet a következő ábra szemléltet – elsőként a fizikai kommunikációs architektúrát (NATO C3 Physical Communications Architecture) leíró dokumentumban jelent meg. Ennek megfelelően az informatikai rendszer egy hálózati erőforrás-tartományból (network domain) és több felhasználói erőforrás-tartományból (user domain) épül fel. Felh. erőforrás tartomány(ok)

Hálózati erőforrástartomány (GPS)

Felh. erőforrás tartomány(ok)

NIDTS (statikus)

(statikus)

PSTN G

G

NDN

NDN NCN

(A rövidítések magyarázata a szövegben)

mobil hálózat

(mobil)

SAG

3.1.1 ábra: A NATO informatikai rendszerének nagybani felépítése A hálózati erőforrás-tartomány tovább tagolódik egy általános és egy speciális célú szegmensre. Az általános célú szegmens (General Purpose Segment, GPS) a felhasználók széles köre számára nyújt általánosan hozzáférhető szolgáltatásokat (elsősorban békeidőszak, válsághelyzet, konfliktuskezelés, vagy hagyományos konfliktusok esetén). A hálózati erőforrás-tartomány speciális célú szegmense (Special Purpose Segment, SPS) ezzel szemben a felhasználók egy kiválasztott, viszonylag szűk körének nyújt különleges szolgáltatásokat (például nukleáris fenyegetettség esetén).

97

NATO C3 Organisation Goals and Objectives.

105

A hálózati erőforrás-tartomány általános célú szegmense kétféle felhasználói kategóriát támogat: „statikus” és „nem statikus” felhasználókat. A statikus felhasználók alapvetően az állandó elhelyezésű szervezetekben (NATO parancsnokságok, szervezetek és hivatalok; nemzeti védelmi minisztériumok, vezérkarok; hadszíntéri állandó vezetési pontok, stb.) tevékenykednek. A nem statikus felhasználók tevékenységét a térbeli helyváltoztatás jellemzi, ide tartoznak a szárazföldi csapatok harcászati szintű erői, továbbá a légierő, valamint a haditengerészet repülő- illetve hajófedélzeti erői, vezetési pontjai. A nem statikus felhasználókat általában saját, eltérő felépítésű kommunikációs hálózatok támogatják, amelyeket speciális hozzáférést biztosító átjárók (Special Access Gateway, SAG) kapcsolnak az általános célú szegmenshez. Az általános célú szegmens a tervek szerint a következő részeket foglalja magában: NATO vonalkapcsolt hálózat, NATO csomagkapcsolt hálózat, nyilvános kapcsolt távbeszélő hálózatok, közös digitális átviteli infrastruktúra, valamint a speciális hozzáférést biztosító átjárók. Az elgondolás kialakításának időpontjában a NATO két saját üzemeltetésű hálózattal rendelkezett, amelyek együtt a NATO Integrált Kommunikációs Rendszerét (NATO Integrated Communications System, NICS) alkották. A NICS egyik összetevője, a Kezdeti Hangkapcsolt Hálózat (Initial Voice Switched Network, IVSN) egy vonalkapcsolt, programvezérelt analóg rendszer, amely telefon-, facsimile- és vonalkapcsolt adatátvitelt biztosít. A NICS másik összetevője az Automatikus Telex Közvetítő Berendezés (Telegraph Automatic Relay Equipment, TARE) rendszer, amely tárol-és-továbbít módszerrel biztosítja telex üzenetek átvitelét alacsonysebességű telex-berendezések segítségével. A NATO vonalkapcsolt hálózat a NATO Alaphálózatra, a nemzeti védelmi hálózatokra, valamint a közös digitális átviteli infrastruktúrára épül. A NATO Alaphálózat (NATO Core Network, NCN) nemzetek közötti szolgáltatásokat biztosít és NATO/nemzeti átjárókon (NATO/National Gateway) keresztül kapcsolódik az egyes nemzeti védelmi hálózatokhoz (National Defence Network, NDN). A NATO Alaphálózat egymással a közös digitális átviteli infrastruktúra segítségével összekapcsolt NATO Alapközpontokból (NATO Core Switch, NCS) épül fel. A NATO csomagkapcsolt hálózat jelenlegi (első) változatának megnevezése NATO Kezdeti Adatátviteli Szolgáltatás (NATO Initial Data Transfer Service, NIDTS), amellyel egy későbbi pontban részletesebben foglalkozunk. A hálózat NATO tulajdonban lévő adatkapcsoló központokból (Data Switching Exchange, DSE) áll, amelyeket a vonalkapcsolt alapközpontokhoz hasonlóan a közös digitális átviteli infrastruktúra kapcsol össze. A vonalkapcsolt alapközpontok és a csomagkapcsolt adatkapcsoló berendezések a főbb NATO vezetési pontokon, vagy azok közelében kerülnek telepítésre és ezen vezetési pontok helyi kommunikációs, illetve hálózati kapcsolati igényei kielégítését is szolgálják. A közös digitális átviteli infrastruktúra különböző – NATO tulajdonú és bérelt – átviteli rendszerek olyan költség-hatékony együttese, amely (mint már utaltunk rá) egyaránt támogatja a vonal- és a csomagkapcsolt hálózat működését.

106

A felhasználók nyilvános kapcsolt távbeszélő hálózatokhoz (Public Switched Telecommunications Network, PSTN) is csatlakoztatásra kerülnek (kerülhetnek), ami többek között lehetővé teszi nemzeti és nemzetközi nyilvános szolgáltatások igénybevételét, amennyiben ezekre szükség van és a szolgáltatás igénybevétele biztonságos és gazdaságos, illetve helyettesítő, kisegítő megoldásként a NATO hálózat túlterheltsége vagy kiesése esetén. A felhasználói erőforrás-tartományok lényegében az egyes vezető szervek, parancsnokságok tevékenységét támogató, helyi hálózatokra és ügyfél-kiszolgáló architektúrára épülő igazgatási és/vagy műveleti informatikai rendszerek. Az informatikai rendszerek szolgáltatásainak alapját az úgynevezett alapszolgáltatások (Core Capability) alkotják, amelyek többek között teljeskörű irodaautomatizálási, adatbáziskezelési, térinformatikai, üzenetkezelési és kommunikációs szolgáltatásokat foglalnak magukban. Az alapszolgáltatásokat a különböző funkcionális területek, szakterületek alrendszereinek (FASS - Functional Area Sub-Systems) szolgáltatásai egészítik ki.

3.1.2 A NATO informatikai infrastruktúra összetevői A NATO informatikai infrastruktúra alapvető összetevőit a különböző NATO informatikai rendszerek közötti összeköttetést biztosító, ezeket egységes rendszerbe kapcsoló hálózat, illetve hálózatok képezik, amelyet a NATO fogalomrendszerében a 2.1.1 pontban már ismertetett hálózati erőforrástartomány jelöl. Ennek szűkebb értelemben vett informatikai szempontból két legfontosabb összetevője a NATO Kezdeti Adatátviteli Szolgáltatás, illetve a CRONOS WAN. A NATO Kezdeti Adatátviteli Szolgáltatás (NATO Initial Data Transfer Service – NIDTS) egy NATO szintű nagytávolságú csomagkapcsolt hálózat, amely NATO Secret (System High) szinten biztosít adatátviteli szolgáltatásokat, minősített adatok közel valós idejű cseréjét NATO és más, jóváhagyott felhasználói rendszerek között. A hálózat tizenkét csomagkapcsoló csomópontra épül, amelyek különböző NATO és nemzeti vezetési pontokon, védett (legalább Class II osztályú) környezetben helyezkednek el. A csomópontokat digitális vezetékes és műholdas vonalak kötik össze, amelyek átviteli kapacitása kezdetben 64 KB/s volt. Az 1997 szeptemberére kiépült hálózat elvi felépítését és földrajzi elhelyezkedését a következő ábrák szemléltetik. MOD CA HQ NORTHWEST (Ottawa) (Northwood)

SACLANT (Norfolk)

SHAPE (Casteau-Mons)

CINCIBERLANT (Lisszabon)

HQ AFSOUTH (Nápoly)

HQ NORTH (Stavanger)

HQ NATO (Brüsszel)

MOD GR (Athén)

HQ BALTAP (Viborg)

HQ AFCENT (Brunssum)

MOD TU (Ankara)

3.1.2 ábra: Az NIDTS hálózat elvi felépítése 107

3.1.3 ábra: Az NIDTS kapcsolóközpontjai Az NIDTS hálózat felügyeletét és vezérlését három központ látja el. Az elsődleges NACOSA Hálózatvezérlő Központ és a NACOSA Hálózatfelügyeleti Központ98 a SHAPE csomóponthoz kapcsolódik, míg a másodlagos Hálózatvezérlő Központ a HQ NORTHWEST csomópontnál működik. A hálózatvezérlő és a hálózatfelügyeleti rendszer99 összetevőit a következő ábra szemlélteti. A hálózatvezérlő rendszer kommunikációs szerverei teszik lehetővé az NIDTS összekapcsolását más hálózatokkal. NNCS2 szerver

más hálózatok

NNCS2 szerver

más hálózatok

NMS

HQ NORTHWEST

NMS

SACLANT

SHAPE

NNCS2 szerver más hálózatok NMS NNCS2 NNMC

NNCS2 NNCS2

NNCC

3.1.4 ábra: Az NIDTS hálózatvezérlő és hálózatfelügyeleti összetevői  A délszláv válság kezelése támogatására kialakított CRONOS nagytávolságú hálózat (WAN) elődjét egy prototípus rendszer (ECHO) hálózata képezte.100 A CRONOS rendszer előzményeit képező fejlesztések a 90-es évek elején indultak a NACOSA Network Control Center (NNCC) és NACOSA Network Management Center (NNMC). NACOSA Network Control System (NNCS2), Network Management System (NMS). 100 A CRONOS és az ECHO rendszerek részletesebb ismertetésére a 2.2.1 pontban kerül sor. 98 99

108

SHAPE informatikai szervezetében101, amelynek eredménye az AFSOUTH számára kialakított, négy csomópontot magában foglaló prototípus rendszer (Evolutionary Capability for Headquarters Operation – ECHO) lett. 1994 februárjában, a délszláv konfliktus következtében merült fel a rendszer válságkezelés során történő alkalmazásának szükségessége. A rendszer kiterjesztése és alkalmazásba vétele 1995 májusában az IFOR művelet tervezéséhez kapcsolódóan következett be. Ekkor került sor a rendszer átnevezésére: az új név Válságkezelő Műveletek NATO Nyílt Rendszerekben (Crisis Response Operations in NATO Open Systems – CRONOS) lett. Az ECHO hálózata kezdetben – 1993 végén – négy csomópontot foglalt magában, az X.25 alapú hálózati összeköttetések 2.4 KB/s átviteli kapacitással működtek. A délszláv konfliktus kezelésére történő felkészülés keretében került sor a hálózat kiterjesztésére és átalakítására. A TCP/IP alapra történő áttérés fejlettebb védelmi lehetőségeivel biztosította a NATO Secret (System High) szintű működést. 1995ben az átviteli vonalak kapacitása differenciált módon 9.6-64 KB/s-ra nőtt és a rendszer kiterjesztésre került az IFOR csomópontokra.

SACLANT

NAVNW

LAN

AFNW

STC

PHQ 2

PHQ 1

NATO AFCENT

Zágráb

SHAPE

Main

RFAS

N Main 5 ATAF Vicenza

Disko

HQ IFOR Szarajevó

ARRC Hub 2

ARRC Hub 2

N Rear SE Main

LSE

LAN

AFSOUTH NAVSOUTH

Rear

+AIRSOUTH

Split

SubMed

SE Rear

WestStar

TAC

SW Main

LANDSOUTH

San Vito LaSalle

Ploce

Kaposvár

3.1.5 ábra: CRONOS/IARCCIS hálózat 1995-ben (IFOR)102 Az IFOR/SFOR, illetve ARRC/LANDCENT váltáshoz kapcsolódóan a CRONOS hálózat tovább bővült: a csomópontok száma meghaladta a negyvenet és az összeköttetések többségének átviteli kapacitása 64 KB/s-ra növekedett.

101 102

SHAPE Technical Center, az akkor még önálló szervezet ma már a NATO C3 Agency részét képezi. Forrás HILLMER: CRONOS Today, the IFOR Data Network, 10. dia.

109

SACLANT EASTLANT BALTAP

NATO HQ SITCEN

NIDTS NC3A(NL) NC3A(BE) SACLANT SACEUREP

AIRCENT

AFCENT

RFAS

ARRC

LSE

Disko

MOD UK

LANDCENT PHQ

AMF(L)

MDN (N) Zágráb

SHAPE

MDN (SW)

WestStar AF NW

SFOR Main

5 ATAF Vicenza

HQ NORTH

NAV NW

MOD DE

NPC GLON ISSC (NATO HQ) US EUCOM Oberammergau

AFSOUTH

LANDSOUTH

Split

MDN (SE) Zetra

Ploce Szarajevó

TAC

+AIRSOUTH

NAVSOUTH SUBMED La Salle

Stuttgart Mannheim

Commanche tartalék tábor

3.1.6 ábra: CRONOS hálózat 1997-ben (SFOR)103

3.1.3 A NATO Általános Kommunikációs Rendszere A 2.1.1 pontban bemutatott architektúra helyébe az 1990-es évek megváltozott felhasználói igényei és a drámai ütemű technológiai fejlődés következtében egy új elgondolás, egy új rendszerarchitektúra lépett, amelynek felépítése alapvetően különbözik a korábbi gyártóspecifikus hálózatokétól (TARE, ISVN), sőt még az NIDTSétől is. A NATO Általános Kommunikációs Rendszere (NATO General Communication System, NGCS) egy szolgáltatás-alapú104 rendszer, amely alapvetően ISDN, vonalkapcsolt és IP-alapú csomagkapcsolt szolgáltatásokat nyújt felhasználóinak, négy különböző biztonsági szinten. Az NGCS egymáshoz konvergáló hálózatok együttműködésére épül, vagyis minden szolgáltatást a felhasználó szempontjából egyetlen hálózat nyújt. Az NGCS három alapvető képességgel rendelkezik. Az NGCS Alapképesség (NGCS Corporate Network Capability/Core Capability) a NATO szervezeteket és a NATO tagállamokat kapcsolja össze. Ez egy NATO felügyelete alatt álló rendszer, nemzeti felügyelet alatt álló kiegészítő összetevőkkel. Az NGCS Külső C3 Képesség (NGCS External C3 Capability) a NATO-n kívüli felekkel történő összeköttetést biztosítja, amelyet előzetes megállapodások alapján és megfelelő információvédelmi mechanizmusok beépítésével építenek ki. Végül a NGCS Nyilvános Információelérési Képesség (NGCS Public Information Access Capability) vonalkapcsolt és csomagkapcsolt elérést biztosít a nyilvános információforrásokhoz.

103 104

Forrás BARBATO: CRONOS Overview, 13. dia. A távközlési fogalomrendszer szerint szolgálat-alapú.

110

NGCS Alapképesség NGCS Külső C3 Képesség NGCS Nyilvános Információelérési Képesség

(szükség szerint)

3.1.7 ábra: Az NGCS hálózati képességei105 A NGCS egy statikus és egy telepített összetevőből áll, amelyek ugyanarra a hálózati architektúrára épülnek. Emellett a NGCS külső hálózatokat is használ csomópontjai összekapcsolására, illetve hogy ezen hálózatok felhasználói számára szolgáltatásokat nyújtson. Ezen külső hálózatok közé nyilvános hozzáférésű hálózatok106, nemzeti védelmi hálózatok (NDN) és speciális szolgáltatású (szárazföldi harcászati, haditengerészeti és nemzeti harcászati légierő) hálózatok tartoznak.

Nyilvá nos hozz áférésű elérés i hál ózatok

NDN elérés

NDN elérés

NGCS statikus NGCS telepített

NGCS telepített

Nemzeti/harc ászati há lózatok

3.1.8 ábra: Az NGCS és a külső hálózatok107

Forrás: NATO General Communication System (NGCS) Reference Architecture, 4. ábra [18.o.] PSTN, ISDN, GSM, PMR, bérelt vonalak, FR, ATM, VPN, nyilvános Internet, stb. 107 Forrás: NATO General Communication System (NGCS) Reference Architecture, 5. ábra [24.o.] 105 106

111

Az NGCS két tartományra tagolható. Az egyik a digitális átviteli tartomány (Digital Transmission Domain), amelynek rendeltetése az átviteli, illetve szükség esetén a sávszélesség-menedzsment funkciók megvalósítása. Funkcióit földi és műholdas összeköttetések felhasználásával valósítja meg. A másik a felhasználói hálózatelérési tartomány (User Network Access Domain), amelynek rendeltetése a szolgáltatások rendelkezésre bocsátása. A felhasználói hálózatelérési tartomány két alapvető összetevőt foglal magában. A vonalkapcsolt összetevő (Circuit Switched Component, CSC) nagyobbrészt a NCN továbbfejlesztésére épül, amelyet nyilvános hozzáférésű hálózatok egészítenek ki. A csomagkapcsolt összetevő (Packet Transport Component, PTC) pedig a nemminősített (BLACK) és védett (RED) router-hálózatokra épül, amelyeket IP-alapú titkosítás választ el egymástól. A két összetevő szolgáltatásait a távoli felhasználók az NGCS csomópontokhoz nyilvános hozzáférésű hálózatokon keresztül kapcsolódva vehetik igénybe.

112

3.2 NATO SZERVEZETI INFORMATIKAI RENDSZEREK 3.2.1 Az ACE ACCIS és a CRONOS rendszerek Az Európai Szövetséges Főparancsnokság Automatizált Műveleti Informatikai Rendszere (Automated Command and Control Information System of Allied Command Europe – ACE ACCIS, vagy ACE AC2IS) tervezett architektúrája a következő követelményekre és elvekre épült: - a rendszer alapját az állandó elhelyezésű NATO vezetési pontokon telepített (távolsági hálózati szolgáltatásokkal rendelkező) ACCIS csomópontok képezik; - az ACCIS csomópontok együttműködnek mobil katonai vezetési pontok, polgári (NATO) vezetési pontok, nemzeti védelmi minisztériumok, valamint más NATO, illetve nemzeti szervezetek műveleti informatikai rendszereivel; - az információcsere a vezetési és informatikai rendszer csomópontokon belül és azok között közös információcsere szabványokra épül; - a technikai interoperabilitás és az alkalmazói programok átvihetőségének biztosítása érdekében az ACE ACCIS rendszer a NATO Nyílt Rendszer Környezet javaslatai és alapelvei (többek között a NATO OSI Referenciamodell és a kapcsolódó szabványos "profilok") alapján épül fel. Az ACE ACCIS csomópontok globális felépítése – a polgári intézményi és vállalati hálózatokhoz hasonlóan – az elosztott nyílt rendszerek, valamint az ügyfélkiszolgáló architektúra elveire épül, melyet a következő ábra is szemléltet.

Funkcionális terület

LAN

állománykiszolgáló

híd

adatbáziskiszolgáló

háttér-hálózat (backbone LAN)

kommunikációs kiszolgáló

LAN Funkcionális terület

…

helyi rendszervezérlés

híd

speciális átjáró (SAG)

DSE útvonalválasztó vagy átjáró

TARE (régi rsz.) NIDTS pont-pont kapcsolat

3.2.1 ábra: ACE ACCIS csomópont nagybani felépítése Az ügyfél-kiszolgáló architektúra szellemében a rendszer intelligens munkaállomásokat (ügyfelek) és többfelhasználós feldolgozóegységeket (kiszolgálók) tartalmaz, amelyeket egy nyílt rendszer szabványokra épülő helyi hálózat kapcsol össze. Egy 113

csomópont tulajdonképpen két szintre – alrendszer-szint és háttér-szint – osztható. Az alrendszer-szint a vezetési pont egyes funkcionális területeinek (vezetési csoportjainak és más elemeinek) felhasználóit szolgálja ki, a háttér-szint pedig a vezetési pont egésze számára közös, alapszolgáltatásokat nyújt (és amely többek között magában foglalhat a 2.1.2 pontban említett hálózati, adatbázis-, nyomtató-, kommunikációs-, alkalmazás- és más kiszolgálókat). Az alrendszer-szint felépítésében az egyes funkcionális területek feladatai – és ennek következtében az igénybevett alkalmazások – közötti eltérések miatt a következő változatok lehetségesek: - az adott funkcionális terület alkalmazásai nem igényelnek saját kiszolgáló eszközt, az alkalmazások a háttér-szint kiszolgáló egységein "futnak"; - az adott funkcionális terület alkalmazásai viszonylag egyszerűek, nem igényelnek kiszolgáló egységet, magukon a munkaállomásokon "futnak"; - az adott funkcionális terület alkalmazásai speciális szolgáltatásokat igényelnek, ami saját kiszolgáló egységet tesz szükségessé. Természetesen egy alkalmazás egyaránt – egyidőben – igényelheti alrendszer- és háttér-szintű kiszolgáló egység(ek) szolgáltatásait is. Az ACE ACCIS csomópontok eszközrendszere mellett az érintett NATO vezetési ponthoz kapcsolódó felhasználói erőforrás-tartománynak egy úgynevezett távszolgáltató108 rendszer is a részét képezi. A rendszer felépítését a következő ábra szemlélteti. telefonkészülék videokonf. berendezés

Funkcionális terület

…

ISPABX

telefonkészülék fax-berendezés

Funkcionális terület

speciális átjáró (SAG)

audiokonferencia-vezérlő videokonferencia-vezérlő helyi rendszervezérlés

NCN NDN PSTN ISVN (régi rsz.) pont-pont kapcsolat

3.2.2 ábra: Távszolgáltató rendszer elvi felépítése A távszolgáltató rendszer "hagyományos" vonalkapcsolt – például távbeszélő, hangkonferencia, facsimile (fax), video (állókép és mozgókép), valamint videokonferen108

A távszolgálat (teleservice) fogalma a nemzetközi távközlési testület (ITU-T) terminológiájának részét képezi: a távközlési szolgálatok olyan típusa, amely a használók közötti távközlés teljes képességét nyújtja (a végberendezés működtetésével együtt) a szolgáltató szervezetek közötti megegyezés szerinti protokollok alapján.

114

cia – szolgáltatásokat nyújt a felhasználóknak. A távszolgáltatásokat (távszolgálatokat) integrált szolgáltatású automatikus alközpont (ISPABX), felhasználói végkészülékek, szolgáltató készülékek és a helyi összeköttetési rendszer biztosítja. A felhasználói végkészülékek lehetnek többek között: telefonkészülékek, fax-berendezések, video-berendezések (képernyők, videokamerák, állókép-rögzítők), audió-berendezések (mikrofonok, hangszórók), stb. Az integrált szolgáltatású automatikus alközpont a helyi szolgáltatások mellett egyben kapcsolatot is biztosít a külső hálózatok (pld. NATO alaphálózat, nemzeti védelmi hálózat, nyilvános kapcsolt távbeszélő hálózatok) felé. A NATO informatikai rendszerében érvényesülő integrálódás a felhasználói erőforrás-tartományra is kiterjed és a szűkebb értelemben vett informatikai (ACCIS), illetve a hagyományos távszolgáltató alrendszerek integrálódásának formájában jelenik meg. Ennek eredményét szemlélteti a következő ábra.

… Funkcionális terület

kiszolgáló eszközök

HUB

DSE

csomagkapcsolt hálózat

Funkcionális terület

…

Funkcionális terület

ISPABX

vonalkapcsolt hálózat

távszolgáltató kiszolgálók

3.2.3 ábra: Integrált felhasználói erőforrás-tartomány elvi felépítése Az ACE ACCIS tervezésének alapvető dokumentumait az 1993 júniusában elfogadott Megvalósítási stratégia, illetve az 1994 októberében elfogadott Megvalósítási terv képezte.109 Az előbbi a rendszer megvalósításának átfogó irányelveit, míg az utóbbi az 1995-2000 időszak részletes megvalósítási feladatait foglalta magában. A megvalósítási terv jellegét tekintve egy dinamikus, evolúciós módon fejlődő dokumentum, amelyet kétévente igazítanak a megváltozott felhasználói és (had)műveleti követelményekhez, illetve az információtechnológia változásaihoz. Az ACE ACCIS rendszer fejlesztése egymást követő fejlesztési változatok (úgynevezett increment-ek) megvalósítására épül. Az 1. fejlesztési változat rendeltetése a meglévő rendszereszközök egyesítése egy stabilizált alapváltozatba, amely tartalmazza a legfontosabb alapszolgáltatásokat és amelybe a funkcionális alrendszerek integrálhatók. Ezzel kialakul az alapszolgáltatások és az ezeket megvalósító szoftve109

AC/317-D/60, ACE ACCIS Implementation Strategy (AAIS) és ACE ACCIS Implementation Plan (AAIP).

115

rek ACE ACCIS szintű azonossága. A 2. fejlesztési változat a tervek szerint az alapszolgáltatások körét bővíti elosztott dokumentumkezelési és speciális térinformatikai képességekkel. A 3. fejlesztési változat lényegét a létező funkcionális alrendszerek integrálása képezi. Az alapvető funkcionális alrendszerek közé a következők tartoznak: parancsnoki, válságkezelő alrendszer; felderítő alrendszer; hadműveleti (benne összhaderőnemi, szárazföldi, légierő és haditengerészeti) alrendszer; logisztikai alrendszer; valamint számítógéppel támogatott gyakorlatok alrendszere. Végül a 4. fejlesztési változat tovább bővíti a szolgáltatások körét, többek között a bonyolult hadműveleti környezet (pld. a többnemzetiségű összhaderőnemi alkalmi harci kötelékek, illetve a békepartnerségi és más nem NATO tagállamokkal történő együttműködés) speciális követelményeinek megfelelően.  Az ACE ACCIS rendszer megvalósítása a gyakorlatban egy eredetileg más alapokra épülő, majd a délszláv válság során sikeresen alkalmazott CRONOS rendszerhez kapcsolódott. Az alulról-felfelé (bottom-up) módszerrel kialakított rendszert az 1990-es évek második felétől már a jövőbeni ACE ACCIS rendszerhez átmenetet képező változatnak tekintették.110 A CRONOS rendszer lényegét tekintve az érintett parancsnokságok, vezetési pontok tevékenységét támogató csomópontok egymással útvonalválasztó- (router-) alapú nagytávolságú hálózattal (WAN) összekötött rendszere. Az egyes CRONOS csomópontokat – az ACE ACCIS architektúrális elveinek megfelelően – egy központi háttér-hálózathoz kapcsolódó funkcionális alrendszerek (alhálózatok) alkotják. A CRONOS jelentős mértékben kereskedelmi forgalomban kapható (COTS) hardver és szoftver elemekből épült fel. A PC-típusú kiszolgáló-eszközök és munkaállomások alapvető szoftver összetevőit kezdetben a Windows NT 3.51 operációs rendszer, a Microsoft Office 95 irodaautomatizálási szoftver-csomag, a Microsoft Exchange üzenetkezelő rendszer és a Microsoft Explorer 4.0 böngésző program alkották, amelyeket később újabb verziók (NT 4.0, Office 97, Exchange 5.0/5.5) váltottak fel. A CRONOS alapszolgáltatásokat biztosító alkalmazások körét többek között MapInfo térinformatikai, McAfee vírusvédelmi és WinZip adattömörítő szoftver eszközök egészítették ki. A funkcionális alrendszerek szolgáltatásait az előbbiekben ismertetett CRONOS alapokra épülő különböző feladatorientált alkalmazások valósították meg. Ezek közé a következők tartoztak: az ACE Prototípus Felderítő Rendszer (PAIS), a Válságreagáló Prototípus Alkalmazás (CRESP), a Szövetséges Felvonulási és Szállítási Rendszer (ADAMS), az ACE Erőforrás-optimalizációs Rendszer (ACROSS), a Kezdeti/Átmeneti CAOC Képesség (ICC), a NATO Haditengerészeti Informatikai Rendszer (MCCIS), a Közös Hadműveleti Helyzetkép (COP) alkalmazások, és egy CRONOS intranet alkalmazás (CRONOS Wide Web). Az egyes rendszerek, alkalmazások részletesebb ismertetésére egy későbbi fejezetben, illetve egy másik jegyzetben fog sor kerülni. 110

Lásd például BARBATO: CRONOS Overview előadásanyagát.

116

3.2.2 Az ACLANT MCCIS rendszere A NATO Haditengerészeti Informatikai Rendszer (Maritime Command and Control Information System – MCCIS) előzményei az 1980-as évekre nyúlnak viszsza. Ekkor indult egy fejlesztés a SACLANT parancsnokságon egy informatikai rendszer (CCIS) kialakítására. Ezt néhány évvel követte a CINCIBERLANT hasonló fejlesztési elgondolása. A fejlesztési elgondolások hasonlósága, a fejlesztési feladatot elnyerő cég azonossága, illetve a költségtakarékosság következtében a két projekt összevonásra került, a kialakítandó informatikai rendszer megnevezése Alpha CCIS lett. Az Alpha CCIS első verziója 1992 elején került telepítésre és hamar elnyerte az alkalmazók elismerését. Ez a verzió az Egyesült Államok Haditengerészetének Hadműveleti Támogató Rendszer (Operational Support System) megnevezésű informatikai rendszerén alapult. A 2. verzió alapját már az Egyesült Államok Haditengerészetének újabb informatikai rendszere, az Összhaderőnemi Haditengerészeti Vezetési Információs Rendszer (Joint Maritime Command Information System – JMCIS) képezte. Az alapul szolgáló rendszerekhez hasonlóan az Alpha CCIS is egy olyan evolúciós fejlesztési folyamat eredményeként született meg, amely a tervezett funkcionalitást egy közös működtetési környezetre, kereskedelmi forgalomban kapható alkalmazásokra, kormányzati megrendelésre készült alkalmazásokra111 és ezeket kiegészítő alkalmazásokra épülő integráció révén valósítja meg. Az Alpha CCIS 1997ben megjelent 3. verziójától a rendszer alapját – az OSS COE, illetve a JMCIS COE helyett – már a NATO Közös Működtetési Környezet (NATO COE) képezte. A sikeres fejlesztés eredményeként az Alpha CCIS különböző változatai bevezetésre kerültek az ACLANT más parancsnokságain is112. A JMCIS eredeti szolgáltatásait meghaladó NATO továbbfejlesztések és képességek következtében a rendszer megnevezése 1994-től Észak-atlanti Informatikai Rendszer (North Atlantic CCIS – NACCIS) lett. A további fejlesztések és a rendszer fokozatos elterjedése más NATO parancsnokságokon és különböző tagállamok haditengerészeténél 1996-ban újabb átnevezéshez vezetett, az immár NATO szintű rendszer MCCIS megnevezéssel megtartotta az Alpha CCIS verzió-számozását. Az MCCIS rendszernek az ACE-en belüli telepítésére két – északnyugati és déli – regionális fejlesztési projekt keretében (NWR MCCIS, SR MCCIS 113) került sor. A telepítés eredményét a 2.2.4 ábra szemlélteti. Az MCCIS 3.1 verzióját az 1997. évi Összhaderőnemi Interoperabilitási Bemutató114 során ismerték a gyakorlatban az alkalmazóknak és 1997 végén került rendszerbe állításra. A rendszer különböző

111

Common Operating Environment (COE), commercial off-the-shelf (COTS), government off-the-shelf (GOTS). EASTLANT, WESTLANT, SUBWESTLANT, NORLANT, CENTLANT, SUBEASTLANT, AIREASTLANT, STANAVFORLANT, CANLANT, STRKFLEET, ISCOMICELAND. 113 Nortwestern Region MCCIS projekt: AFNORTHWEST, NAVNORTHWEST, NORTH, JTFNON, BALTAP, ADMDANFLT, COMBSWENORTHWEST, GERFLEET. Sourthern Region MCCIS projekt: AFSOUTH, NAVSOUTH, MEDCENT, MEDEAST, MEDNOREAST, STRIKEFORSOUTH. 114 Joint Warrior Interoperability Demonstration (JWID). 112

117

helyszíneken115 telepített és egymással a NATO WAN segítségével kapcsolatban álló összetevőkből áll, amelyek felépítését a 2.2.5 ábra szemlélteti. 2000 végéig az MCCIS rendszer több mint 30 NATO és mintegy 20 nemzeti parancsnokságon, vezetési ponton, támogató szervezetnél került telepítésre.116

NACCIS NWR MCCIS SR MCCIS

3.2.4 ábra: MCCIS helyszínek (Telepítési terv –1998)117 Heterogé Heterogén kilensek (UNIX vagy Windows NT)

WAN

Gateway Router/Firewall

LAN

Kommunikációs gateway gateway--ek

Alapvető szerver ek szerverek TARE

X-Terminal szerver ek szerverek

LINKLINK-11/14

3.2.5 ábra: Egy szervezet MCCIS rendszerének architektúrája118 Egy MCCIS 3.1 helyszín hardver alapját szerver és kliens szerepet betöltő HP 9000 számítógépek (munkaállomások)119 képezték, amelyeket X-terminál képességekkel és/vagy böngésző szoftverrel rendelkező nem HP eszközök (PC, McIntosh, UNIX 115

MCCIS site, MCCIS node. STUGARD: MCCIS Executive Overview for NATO CIS Course. [10., 11. dia] 117 STUGARD: MCCIS Executive Overview for NATO CIS Course. [9. dia]. 118 I.m. [13. dia]. 119 A HP eszközök az Egyesült Államok haditengerészetében TAC-III, TAC-IV (Tactical Advanced Computer) megnevezést viseltek. 116

118

alapú eszközök, X-terminálok, stb.) egészíthettek ki. Az X-terminál képességgel rendelkező nem HP eszközök lényegében azonos szolgáltatásokat biztosítottak, míg a böngésző technológiával csak meghatározott MCCIS funkciókat lehetett elérni. Az MCCIS 3.1 szoftver összetevői közé a következők tartoztak: HP-UNIX 9.07 operációs rendszer, Oracle 7.2.3 adatbáziskezelő rendszer, Netscape Navigator Gold 3.01 böngésző, Applix 4.3 irodaautomatizálási alkalmazáscsomag, IRIS 2.0.16 formatizált üzenetkezelő rendszer ADatP-3 alapú üzenetformátum-leírásokkal, valamint további COTS/GOTS/NOTS és egyedi alkalmazások. A PC technológia lehetőségeinek bővülése, illetve az INTEL/Windows platform NATO-n belüli elterjedése (pld. CRONOS) következtében már 1997-ben felmerült a platformváltás szükségessége. Az 1997-es Válságkezelő Gyakorlat120 során a SACLANT Hadműveleti Vezetési Központban (Strategic Direction Center) 14 TAC-3 MCCIS munkaállomás, egy CRONOS terminál, egy Internet terminál és egy SACLANT MIS PC működött. A különböző hardver és szoftver alapon működő rendszerek eltérő törzsmunka-automatizálási szoftvereket is használtak, ami megnehezítette a törzstisztek dolgát: SACLANT MIS (DOS/Win3.1, Novell GroupWise, AIFS Message System, MS Office alkalmazások), CRONOS (WinNT, MS Exchange, MS Office 7), MCCIS (APPLIX törzsmunka-automatizálási szoftver, MCCIS Message Handling System/IRIS). Az elmondottakból következően már 1997-ben elkezdődött egy hardver áttérési projekt, amelynek célja a HP/UNIX munkaállomások lecserélése volt előbb PCalapú X-terminálokra, majd három-öt éven belül teljes áttérés (kliensek és szerverek esetében is) a PC platformra. 1998-99-ben az MCCIS rendszer kiterjesztése már DEC szerverekre és Windows NT kliensekre épült. Az MCCIS különböző verzióiban a kormányzati megrendelésre készült alkalmazásokkal szemben folyamatosan növekedett a kereskedelmi, illetve a NATO fejlesztésű121 alkalmazások részaránya, amelyet a következő táblázat szemléltet.

COTS GOTS NOTS

Alpha CCIS 0.9 (1992) 30% 70% -

MCCIS 3.2 (1998) 50% 30% 20%

MCCIS 4.0 (1999) 70% 30%

Az MCCIS 3.1 verziójának feladatorientált alkalmazásai és adatbázisai közé a következők tartoztak: Unified Build alkalmazások122, Azonosított Tengerészeti Helyzetkép (Recognized Maritime Picture – RMP), Tengerészeti Felderítő Adatbázis (Maritime Intelligence Database – MIDB), válságkezelő programcsomag, "Helyek, területek és útvonalak" adatbázis (Places, Areas, and Routes - PAR), a Jane's "Hadihajók" és "A világ repülőgépei" adatbázisai123, a NATO C3 Agency által ké120

Crisis Management Exercise (CMX). NATO off-the-shelf (NOTS). 122 A haditengerészeti informatikai rendszerekben általánosan használatos, a JMCIS rendszer alapját képező, többségükben GOTS alkalmazások. 123 Jane's Fighting Ships, Jane's All The World's Aircrafts. 121

119

szített Haditengerészeti Információs Rendszer (Maritime Information System – MarIS) referencia-adatbázis, valamint a haditengerészeti erők aktuális állapotát alapvetően a beérkező formatizált üzenetek (OPSTAT UNIT) alapján nyilvántartó adatbázis. Az MCCIS rendszer továbbfejlesztése három összetevőre épült: új technológiák bevezetése, a már említett hardver áttérés, valamint az egyes funkcionális területeken történő továbbfejlesztések. Ez utóbbiakat 1997-ben négy gördülő fejlesztési fázis (Roll) keretében fogalmazták meg. Az első fázis három funkcionális területre terjedt ki és meghatározott alkalmazások felhasználására épült: a hajózás haditengerészeti felügyelete (Naval Control of Shipping ~ Perseus IV, UK GOTS), aknahadviselés (Mine Warfare ~ MCM Expert, NC3A prototípus), meteorológia és oceanográfia (Meteorology and Oceanography ~ Allied Environmental Support System). A további fejlesztési fázisok tervezett tartalma a következő volt: 2. fázis: logisztika, válságkezelés, hadműveleti tervezés és számítógéppel segített gyakorlatok. 3. fázis: felderítés és elektronikai hadviselés. 4. fázis: felszíni, felszín alatti, kétéltű és haditengerészeti légi hadviselés. Az eredeti tervben az egyes fázisok megvalósítási határideje 1998 nyara, 1999 tavasza és 1999 tele volt. 1998-ban a megvalósítási ütemterv módosításra, a negyedik fázis pedig előrehozatalra került. A másfél éves fejlesztési fázisokra épülő új ütemezés ekkor következőképpen alakult: 1. fázis ~ 1999 nyara, 4. fázis ~ 2000 nyara, 2. fázis ~ 2001 nyara, 3. fázis ~ 2002 nyara. Később az üzemezés tovább módosult, az 1. és 4. fázis határideje 2002-re, a 2. és 3. fázisok megvalósítása pedig az egységes NATO informatikai rendszer (Bi-SC AIS) keretében, 2003 utánra változott.

3.2.3 Bi-SC AIS, NATO informatikai rendszerek integrációja A különböző NATO igazgatási és műveleti informatikai rendszerek harmonizációja, egységes alapra helyezése és egyetlen rendszerbe történő integrálása egy hosszú folyamatot képez, amely a meglévő rendszerek párhuzamos és konvergens fejlődésére, az alapvető közös szolgáltatásoknak a NATO Közös Működtetési Környezetre124 alapuló megvalósítására épül. A közös NATO informatikai rendszer – Bi-SC AIS (korábban Bi-MNC CCIS) – kialakításának alapvető célkitűzései a következők: 125 - a NATO HQ, az ACE és az ACLANT meglévő informatikai szolgáltatásainak integrációja és továbbfejlesztése a NATO felelősségi területén belüli és azon kívüli műveletek rugalmas irányításához és végrehajtásához szükséges, hatékony és interoperábilis C3 és általános igazgatási funkciók megvalósításának támogatására; - az igazgatási és műveleti informatikai rendszerek egyesítése egy integrált NATO informatikai rendszer fokozatos kiépítése céljából; - olyan rendszerek tervezésének és működtetésének elősegítése, amelyek javítják a szervezeti szintek közötti információáramlást, figyelembe véve a CJTF követel124 125

NATO Common Operating Environment, NCOE. Forrás: NATO C3 Technical Architecture, Volume 1, C.2 [23-27.o.]

120

ményeket és amelyek a lehető legnagyobb mértékben növelik az interoperabilitást a nemzeti rendszerekkel; - a Bi-SC AIS funkcionalitás fokozatos, evolúciós jellegű, a gazdaságosságot is figyelembe vévő kiépítése, amely megengedi a helyileg szükséges funkciók megvalósítását; mindezt (ahol lehetséges) a létező informatikai rendszerek meglévő megoldásainak/képességeinek a közös rendszerben történő megvalósításával. Bi-SC AIS CRONOS

Core Capability

ACE ACCIS Increment 1

Land , Air & Common

ACE MIS

C2 service s

ACE AIS ACE ACCIS Incr 2 Core & MIS MMHS Phase 1

Bi-SC AIS Core Capability & Functional Area Services

MMHS Phase 2

ACLANT AIS Core Capability

Bi-SC AIS Enhancements

3n

ACLANT MIS MACI MCCIS

services Maritime C2

Bi-SC Target 1

2000

2002

Bi-SC Target 2

2004

Bi-SC Targets 3n

3.2.6 ábra: A közös informatikai rendszer kialakításának folyamata126

igazgatási szolgáltatások

szárazföldi C2 szolgáltatások

légierő C2 szolgáltatások

haditengerészeti C2 szolgáltatások

összhaderőnemi C2 szolgáltatások

Funkcionális alrendszerek

felügyeleti szolgáltatások közös igazgatási C2 szolgáltatások

inf. biztonsági szolgáltatások

interoperabilitási szolgáltatások

közös C2 szolgáltatások

alapszolgáltatások

LAN

Alapvető képességek

WAN : NGCS

3.2.7 ábra: A közös informatikai rendszer nagybani felépítése127 Mint a 2.2.6 ábrából is látható, a Bi-SC AIS alapváltozatát az ACE ACCIS rendszer 1. fejlesztési változata képezi.128 A Bi-SC rendszer alapszolgáltatásai képezik azt az Forrás: NATO C3 Technical Architecture, Volume 1, Figure C.1: Bi-SC AIS Convergence Path [25.o.] MACI = MCCIS AIS Convergence Initiative (MCCIS AIS Konvergencia Kezdeményezés). 127 Forrás: NATO C3 Technical Architecture, Volume 1, Figure C.2: Bi-SC AIS High Level System View [26.o.] 126

121

alapot, amelyre az egész rendszer épül; ezek támogatják a felhasználók alapvető igényeinek általános célú alkalmazások segítségével történő kielégítését. A Bi-SC alapszolgáltatások a két előd-rendszer alapszolgáltatásainak harmonizációja és szabványosítása révén alakulnak majd ki. A funkcionális alrendszerek az alapszolgáltatásokra épülve támogatják az egyes szakterületek tevékenységét, megvalósításuk alapját a megfelelő előd-informatikai rendszerek adott összetevői képezik. Mint a korábbi ábra is mutatta, a NATO közös, egységes informatikai rendszerének tényleges megjelenésére csak 2004 után lehet számítani.

128

Alapváltozat = Baseline 0, 1. fejlesztési változat = Increment 1.

122

3.3 NATO FUNKCIONÁLIS INFORMATIKAI RENDSZEREK Az előzőekben ismertetett két rendszer mellett, illetve ezekhez illeszkedően a NATO-ban vannak olyan informatikai rendszerek is, amelyek egy-egy meghatározott alkalmazói (funkcionális) terület tevékenységének – vezetésének és működésének – információs folyamatait támogatják. Az egységes NATO informatikai rendszer teljeskörű kialakulását követően ezek a funkcionális informatikai rendszerek az egyes szervezeti informatikai rendszerek funkcionális alrendszereit (Functional Area Sub-Systems – FASS) alkotják. Felhasználhatják az adott szervezeti informatikai rendszer, illetve a NATO informatikai infrastruktúra – ezen belül mindenekelőtt a NATO informatikai hálózat – szolgáltatásait. A NATO informatikai elgondolásokban és tervekben az idők során különböző funkcionális alrendszerek kerültek megnevezésre. Az ACE ACCIS és CRONOS rendszerekben szereplő funkcionális alrendszerek közé kezdetben a vezetési és válságkezelő, a hadműveleti, a felderítő, a logisztikai, valamint a gyakorlatokat támogató alrendszerek tartoztak. Később az egységes hadműveleti alrendszer helyébe az önálló szárazföldi hadműveleti, légi hadműveleti és haditengerészeti hadműveleti alrendszerek léptek. Az egységes NATO informatikai rendszer (BiSC-AIS) tervei a funkcionális alrendszerek helyett már a szolgáltatásokra összpontosítanak. Az ezekben meghatározott funkcionális területek a következők: összhaderőnemi, szárazföldi vezetési, légierő vezetési, haditengerészeti vezetési, igazgatási, valamint a közös igazgatási és közös vezetési területek. Ez utóbbiba tartozik például a közös hadműveleti helyzetkép129 kialakításának támogatása, beleértve a felderítési információk kezelése. Egyes szakterületek funkcionális informatikai rendszereinek fejlesztése az alkalmazói igények miatt a szervezeti informatikai rendszerek fejlesztésével egyidőben, esetenként azt megelőzve megindult, másoké pedig még meg sem kezdődött. Ennek megfelelően e rendszerek fejlesztése és megvalósítása önálló tervek, fejlesztési elgondolások alapján és sok esetben önálló, vagy részben önálló hálózati infrastruktúra kiépítésével történt. Az egységes NATO informatikai rendszer és informatikai infrastruktúra kiépítésével párhuzamosan, az informatikai erőforrások egységes elgondoláshoz illeszkedő, felügyelhető és gazdaságos felhasználása érdekében a funkcionális informatikai rendszereket fokozatosan illeszteni, integrálni kell az egységes NATO informatikai rendszerbe. A következőkben négy szakterület funkcionális informatikai rendszereit mutatjuk be, amelyek közül NATO szinten a legnagyobb fejlesztési projektet a Légierő Vezetési Rendszer képezi. Másodikként a logisztikai szakterület funkcionális informatikai rendszereit ismertetjük, végül a hadműveleti és a felderítő szakterületek rendszereinek rövid ismertetésére kerül sor.

129

Common Operating Picture, COP.

123

3.3.1 Légierő informatikai rendszerek a NATO-ban Az egységes NATO légi vezetési és irányítási rendszer létrehozásának szükségessége a NATO tagállamai által önállóan és eltérő módon működtetett, sok esetben egymással kapcsolatban sem álló saját rendszerek sokfélesége következtében merült fel. A rendszer egyes elemei között nem volt szoros kapcsolat és közös eljárási rend sem került kialakításra. Az Észak-Atlanti Tanács 1980-ban hagyta jóvá egy légi vezetési rendszer kifejlesztését. A katonai (hadműveleti) követelmények meghatározását követő első tervek még a fejlesztés 1984-ben történő megkezdését célozták. A rendszer megvalósításának részletes leírása csak 1989-re készült el, a 18 évre szóló terv pénzügyi igényeit azonban a résztvevők nem fogadták el. A megváltozott biztonságpolitikai helyzetre is tekintettel a fejlesztési program teljes felülvizsgálatára 1990-ben került sor. A rendszer fejlesztésének irányítására 1990-ben létrehozott szervezet alapokmányában foglaltak szerint az ACCS (Air Command and Control System) egy légi vezetési és irányítási rendszer, amely magában foglal minden olyan eszközt és tevékenységet, amelyek béke, konfliktus és háború időszakában a katonai követelményeknek megfelelően biztosítják a tervezett légi tevékenységek, műveletek vezetését, irányítását. A fejlesztési elgondolás jóváhagyását követően a NATO C3 Hivatalban130 megkezdődött a szükséges technológia és megoldások kutatása, előkészítése. A kezdetben csak önálló demontrációs eszközből a felhasználói tapasztalatok felhasználásával egy használható prototípus rendszer alakult ki. Ezt követően a NATO gyakorlatokon végzett kísérletek bizonyították a rendszer életképességét és alkalmazhatóságát. Mivel az ACCS rendszer rendszerbeállítása csak 2010-től volt várható és az európai biztonságpolitikai események azt szükségessé tették, döntés született a prototípus kezdeti képességként történő alkalmazására. A rendszer eredeti megnevezése Kezdeti CAOC131 Képesség (Initial CAOC Capability, ICC) volt, amely az idők során, a betűrövidítés megtartásával többször is módosult, előbb Közbenső CAOC képesség (Interim CAOC Capability), majd később Integrált Vezetés és Irányítás (Integrated Command & Control) lett.  Az Integrált Vezetés és Irányítás (Integrated Command & Control, ICC132) egy funkcionális informatikai rendszer, amelynek rendeltetése a légi műveletek vezetéséhez és irányításához szükséges információkezelési és döntéselőkészítési feladatok megvalósítása, illetve támogatása NATO Egyesített Légi Hadműveleti Központ (CAOC) szinten, békeidőszakban, gyakorlatokon, válságkezelés és háború során egyaránt. A rendszer a légi hadműveletek tervezését, a folyamatban lévő légi műveletek irányítását, a légtérgazdálkodást, a felderítést, a logisztikai feladatokat, a készültségi erők eligazítását, valamint egyes belső rendszerfunkciók (pld. rendszeradminisztráció) megvalósítását támogatja. NATO C3 Agency (NC3A), illetve egyik jogelődje, a SHAPE Technical Centre (STC). Combined Air Operations Centre = Egyesített Légi Hadműveleti Központ. 132 A rendszer teljes megnevezése: NATO-wide Integrated Command & Control Software for Air Operations. 130 131

124

Az ICC rendszer egyes alkalmazásai (moduljai) átfogják a CAOC-szintű tevékenység teljes körét. A munka során az egyes felhasználók tevékenysége - elsősorban a központi adatbázison keresztül – kapcsolódik egymáshoz. Az ICC rendszer felépítése biztosítja, hogy minden felhasználó egységes információkkal rendelkezzen, azonos információkra támaszkodjon. Cél adatok TGTEDIT

FELDERÍTÉS

Célok adatbázisa

Cél kijelölés TGTNOM

Hadszintér adatai

Irányelvek és direktívák

Erőf orrás elosztás

RAP

TERVEZÉS Tervezés és feladatszabás SALTO +ADEPT

Adat bevitel ICCMAIN

RESALLOC

ACO

Célok jegyzéke (TNL)

Konfliktus megoldás PREVIEWER

ATO / Légvédelmi feladatok Erőf orrás terv

Légtér gazdálkodás ASMAN

ACO

Link1 csatoló NIRIS

Légihelyzet ábrázolás ADAPI

Légvédelem CADAP

FOLYÓ MŰVELETEK

Folyó műveletek Mission tote

ATMs

KÜLSŐ RENDSZEREK

3.3.1 ábra: Az ICC rendszer főbb alkalmazásai (moduljai)133 Az ICC rendszer technikai értelemben helyi hálózatba kapcsolt kiszolgáló eszközök és munkaállomások, valamint a rajtuk futó alkalmazások és tárolt adatok összessége. Az ICC rendszer működhet önálló (autonóm) rendszerként, illetve távoli hálózaton 133

Forrás: Polonkai: ICC általános ismertető.

125

keresztül egy integrált vezetési rendszer részeként. Az alapkonfiguráció egy ICCkiszolgálóból és néhány munkaállomásból áll, amelyek közül az egyikhez csatlakozik nyomtató. Az ICC rendszer bővíthető további munkaállomásokkal, terminálokkal, tartalék kiszolgálóval, NIRIS kiszolgálóval, távoli hálózati csatlakozással és hálózati nyomtatókkal. WAN Modem

Modem

Modem

CRYPTO

CRYPTO

CRYPTO

RAP (Link1) AURORA

Hub

FOM

FOM SCSI Tape drive

FOM

SCSI Floppy drive

FOM

SCSI CD-ROM drive

LIFOS

AURORA

"NIRIS" SERVER

Hálózati Laser printer

ICC SERVER

Tartalék SERVER

LAN (Ethernet)

Hub

Két monitoros ICC ICC Laser printer ICC munkaállomás munkaállomás munkaállomás

ICC munkaállomás

ICC terminál

3.3.2 ábra: Az ICC rendszer felépítése, főbb hardver elemei134 Az ICC rendszer az ügyfél-kiszolgáló architektúrára épül. Az ICC kiszolgáló a rendszer központi eleme, amely az ICC adatbázist, további ICC és felhasználói állományokat, valamint az ezeket kezelő ICC szoftvert és általános célú adatbáziskezelő rendszert (ORACLE) tartalmazza. A tartalék kiszolgáló a működésbiztonságot szolgáló eszköz, amely szükség esetén képes átvenni az ICC kiszolgáló eszköz feladatait. A NIRIS kiszolgáló tulajdonképpen egy Link1 interfésszel rendelkező munkaállomás, amelynek rendeltetése légihelyzet információk átvétele, az azonosított légihelyzetkép (Recognized Air Picture, RAP) előállítása és az ICC rendszeren belüli rendelkezésre bocsátása.

134

Forrás: Polonkai: ICC általános ismertető.

126

Az ICC munkaállomások rendeltetése az ICC felhasználói funkcióinak megvalósítása. A munkaállomásokon futó alkalmazások alapvetően az ICC kiszolgálón központi adatbázis adatait használják, illetve kezelik. Végül az ICC terminálok a munkaállomásokhoz kapcsolódó olyan eszközök, amelyek csak további felhasználói felületet biztosítanak az adott munkaállomáson futó alkalmazásokhoz. Különböző szervezetek, vezetési pontok ICC rendszerei egymással távolsági hálózaton keresztül, megfelelő információvédelmi követelmények betartásával összekapcsolhatóak. Ezt az ICC/Remote (ICC/Távoli) kiegészítő programmodul biztosítja, amelynek segítségével egy távoli ICC munkaállomás képes a számára engedélyezett funkciók megvalósítására (információk lekérdezésére. átvételére és módosítására). Ily módon egy távoli ICC munkaállomás hozzáfér a saját, illetve a központi ICC rendszer adatbázisához. A távoli ICC munkaállomások jellemzően a Légi Hadműveleti Központ elöljáró, illetve alárendelt és együttműködő szervezeteinél működnek. Az ICC rendszer kiszolgáló eszközei és munkaállomásai SUN Sparc számítógépek, SOLARIS operációs rendszerrel. A helyi hálózat bármilyen TCP/IP protokollal működő megoldásra épülhet: a szabványos konfiguráció 10 vagy 100 Mbit/s Ethernet hálózatot használ, de biztonsági megfontolásokból általában optikai hálózatot alkalmaznak. A rendszer folyamatos fejlesztés alatt áll, a 2.5.6 verzió 2001-ben jelent meg, amelyet a 2.6 követett. Az ICC rendszer a Magyar Honvédségben is telepítésre került, Magyarország 1998-ban vállalta, hogy 2001-ig létrehozza a nemzeti és NATO követelményeknek megfelelő légi vezetési és irányítási központrendszert, amely magában foglalja a légierő hadműveleti központját, valamint a repülő ezredek és századok, illetve légvédelmi rakéta ezredek hadműveleti központjait. A teljesen kiépített rendszer biztosítja az 5. CAOC és CRC, a Nemzeti Légi Hadműveleti Központ, valamint számos alárendelt és együttműködő központ közötti információcserét. Az előzőekben már említett NIRIS (NC3A Interoperable RAP Information System135) rendszer eredetileg szintén a NATO C3 Hivatal által kifejlesztett prototípus rendszer volt, amelynek rendeltetése az azonosított légihelyzetkép rendelkezésre bocsátása a délszláv válság megoldásában résztvevő szereplők számára. Az első változat 1995-ben került telepítésre, amelyet számos továbbfejlesztés követett. Ennek során folyamatosan bővült a felhasználható és a szolgáltatott információformátumok köre. A NIRIS rendszer az azonosított légihelyzetkép előállítása és rendelkezésre bocsátása mellett rögzítő és visszajátszó funkcióval is rendelkezik. Egy meghatározott légtér meghatározott időtartamra vonatkozó aggregált légitevékenységi képe136 hozható létre és jeleníthető meg.  A Légi Vezetési és Irányítási Rendszer (Air Command and Control System, ACCS) egy funkcionális informatikai rendszer, amelynek rendeltetése a légi műveletek, a légtér igénybevétel, illetve a légvédelem integrált, egyeztetett tervezésének és koordinálásának támogatása. A fejlesztési elgondolás már az 1990-es évek elején 135 136

A NATO C3 Hivatal interoperábilis azonosított légihelyzet információs rendszere. Condensed RAP = tömörített légihelyzetkép.

127

megszületett, azonban a létrehozandó rendszer összetettsége, a közös összetevők és szolgáltatások, illetve a megosztott funkciók és felhasználás bonyolultsága következtében a kidolgozás hosszú időt vesz igénybe. A teljes műveleti képesség elérésének tervezett ideje jelenleg 2012-re prognosztizálható. A tervezett Légi Vezetési és Irányítási Rendszer egy olyan összetett felépítésű informatikai rendszer, amelynek összetevőit különböző helyszíneken telepített, különböző szintű önállósággal rendelkező, de egymással szorosan együttműködő – és ennek révén integrált alkalmazásokat nyújtó – informatikai rendszerek, rendszerösszetevők, valamint informatikai infrastruktúrális elemek alkotják. Az egyes rendszerösszetevők a rendeltetésnek megfelelő integrált struktúrában működnek, de önállóan is egy adott vezetési pont, vezető szerv informatikai rendszerét (vagy annak egy részét) képezik. A Légi Vezetési és Irányítási Rendszer a tervek szerint a következő vezetési funkciókat fogja támogatni:137 - erőforráselosztás: a pilótavezette és pilótanélküli repülőeszközök, valamint légvédelmi (föld-levegő) fegyverek alkalmazásának tervezése, feladataik meghatározása és elosztásuk; - légi műveletek irányítása: a folyamatban lévő műveletek figyelemmel kísérése; repülőgépek irányítása, veszélyhelyzetben lévő repülőgépek támogatása; légvédelmi eszközök irányítása, beleértve a potenciális célok kijelölését az alárendelt egységek számára; - légtérgazdálkodás: a légtér struktúra kialakítása és fenntartása; háborúban a légtérhasználat maximalizálása, ugyanakkor a saját erőknek okozott károk kockázatának csökkentése; - légiforgalom irányítás: koordinálás a légi műveletek irányításával; területi radarirányítás; polgári és katonai légiforgalom koordinálása (a hatáskörnek megfelelően), riasztás/értesítés a kutatás-mentés számára; - felderítés: azonosított légihelyzet-kép kezelése, előállítása és rendelkezésre bocsátása; szárazföldi, tengeri és vízfelszínalatti pályaadatok fogadása és rendelkezésre bocsátása; - vezetési erőforrásgazdálkodás: szenzorok, ACCS részegységek kezelése (elosztás, telepítés, konfigurálás, feladatszabás és monitorozás). A Légi Vezetési és Irányítási Rendszer első verziója138 a tervek szerint az egyesített légi hadműveleti központokban, valamint a légiirányító központokban, azonosított légihelyzet-kép előállító központokban és szenzoradatokat összesítő pontokon kerül telepítésre.139 A fejlesztés ezt követően a repülő ezred hadműveleti központok, repülő század hadműveleti központok, légi műveleteket koordináló központok, valamint a légvédelmi rakéta ezred hadműveleti központok tevékenységének támogatására irányul.140 137

NATO C3 Techical Architecture Version 4.0, Volume 1, 28.o. First Level of Operational Capability (LOC1) = a hadműveleti képesség első szintje. 139 Combined Air Operations Centre (CAOC); Air Control Centre, Recognised Air Picture Production Centre, Sensor Fusion Post (ARS). 140 Wing Operations Centre (WOC), Squadron Operations Center (SQOC), Air Operations Coordination Centre (AOCC), Surface to Air Missile Operations Centre (SAMOC). 138

128

3.3.2 Logisztikai informatikai rendszerek a NATO-ban A logisztikai szakterület funkcionális informatikai rendszere az elsők között került kidolgozásra. A rendszer kezdetben csak a szövetséges felvonulási és szállítási rendszert (ADAMS) foglalta magában. Az ADAMS működéséhez kialakított adatbázis és a kezelését támogató egyes modulok a későbbiekben két további rendszer – az ACE Erőforrás Optimalizációs Rendszer (ACROSS) és a Logisztikai Jelentő Rendszer (LOGREP) – kidolgozásának és működésének is alapját képezték.

ADAMS

ACROSS ADMEM

DPM

MAM

TAM DDM GDM

GEO FDM

AGMEM

MRG

SPM LEMEM

LogFASS

LOGBASE

kommunikáció

LOGREP 3.3.3 ábra: A logisztikai funkcionális alrendszer moduljai A logisztikai funcionális informatikai rendszer egy távolsági hálózaton (WAN) történő működtetésre lett tervezve, de alkalmazható egy helyi hálózaton, sőt funkcióinak túlnyomó többsége akár egy autonóm számítógépen is. A rendszer alkalmazásai és szolgáltatásai telepítésre kerültek (Izland kivételével) valamennyi NATO tagállamnál, a NATO hadászati és hadműveleti parancsnokságain, a NATO reagáló erők parancsnokságain, a NATO műveletekben résztvevő erőknél (pld. SFOR, KFOR), az európai haderő szervezeteinél (WEU, EUROCORPS, EUROFOR), illetve az ADAMS rendszer a békepartner államoknál is.  A Szövetséges Felvonulási és Szállítási Rendszer (ADAMS)141 rendeltetése többnemzetiségű felvonulások, szállítások tervezésének támogatása. Alapvető funkciója a részletes felvonulási tervek egyeztetése, összehangolása; a felvonuló erők, szállított anyagi készletek nyomonkövetése; valamint ennek érdekében a közlekedési, szállítási infrastruktúrára és erőforrásokra vonatkozó adatok kezelése. Az ADAMS rendszer a NATO C3 Ügynökség (illetve jogelődje) által kidolgozott prototípus alkalmazások egyike volt, amely az európai NATO parancsnokság (SHAPE) mozgáskoordinációs központjának tevékenységét volt hivatott támogatni a délszláv válság során az IFOR erők felvonulásának tervezése során. 141

Allied Deployment and Movement System.

129

US

NO

PO

NL

DE

FR

UK

BE

CA

GE

LU

STC

SP

IT

TU

GR

nyilvános ISDN mások

ISDN

SATCOM/ ISDN

AFNW ROUTER

saját 64 kbit/s link

ROUTER

ARRC

„air gap” AFCENT

SHAPE

AFSOUTH CRONOS

NATO HQ

3.3.4 ábra: Az ADAMS rendszer kezdeti hálózata Az ADAMS rendszer hét alrendszerből, modulból áll, ezek közé a földrajzi adatok kezelése, az erők és eszközök adatainak kezelése, a szállítási erőforrások adatainak kezelése, az általános felvonulási modul, a felvonulás tervezési modul, a fenntartás tervezési modul, valamint a felvonulás megjelenítése tartoznak. Ezt a nemzeti rendszerekkel kapcsolatot biztosító modulok egészítik ki. Adatkezelő és interfész eszközök

FDM Erők és eszközök adatainak kezelése

LOGBASE adatbázis Adatok

Tervek

erők és eszközök

igény megfogalmazás

Szállítási erőforrások adatainak kezelése

szállítási erőforrások

szövetséges diszpozíciók

GEO

földrajzi objektumok

fenntartási igénylista

TAM

Földrajzi és infrastr. adatok kezelése

ADAMS-nemzeti adatkonverziós modulok

Tervező és elemző eszközök

SPM Fenntartás tervezési modul

DPM

infrastruktúra, részletes létesítmények felvonulási terv

Felvonulás tervezési modul

DDM Felv. megjelenítési és jelentési modul

GDM Általános felvonulási modul

Nemzeti felvonulás-tervező és kezelő rendszerek

3.3.5 ábra: Az ADAMS rendszer moduljai142 A földrajzi adatok kezeléséhez mindenekelőtt a térképen megjeleníthető objektumok (csomópontok és útvonalszakaszok) megadása és módosítása tartozik. Ilyenek a fel142

Forrás: Introduction to LOGFASS and ADAMS – Fig. 2-2 [8.o.]

130

vonulás (szállítás) során szerepet játszó repülőterek/légibázisok, tengeri kikötők, vasúti állomások/létesítmények, valamint katonai bázisok és más létesítmények, amelyek földrajzi koordinátáikkal és típusuktól függő leíró adataikkal adhatók meg, vagy vehetőek át. A különböző típusú objektumok a térképen különböző színekkel jelennek meg. Az előzőekben említett csomópontok között útvonalak definiálhatóak, amelyekhez szintén leíró adatok tartoznak. Az erők és eszközeik adatainak kezelése a LOGREP alkalmazáshoz hasonlóan történik, ennek során mód van a szervezeti struktúrák és a rendelkezésre álló szervezeti erőforrások, illetve a felvonulás és szállítás tervezéséhez szükséges további adatok megadására. A szállítási erőforrások kezelésének rendeltetése a szállítás során felhasználható technikai eszközök jellemzőinek tervezést előkészítő megadása.

3.3.6 ábra: ADAMS szállítási erőforrás kezelés A felvonulás-tervezési folyamat első lépése az adott művelet végrehajtásához szükséges erőforrás- (szervezet-)típusokra vonatkozó igények meghatározása, ami a műveletet végrehajtó erők parancsnokának feladata. Ezek az információk kerülnek eljuttatásra a résztvevő államokhoz143, amelyek ennek alapján konkrét szervezeteket rendelnek az igényekhez és visszajuttatják a nemzetközi parancsnoksághoz, ahol megtörténik a végleges hozzárendelés (szövetséges diszpozíciók), egyben meghatározásra kerülnek a tervezett beérkezési és indulási pontok is. A felvonulás-tervezés következő szakasza a kezdeti felvonulási terv kialakítása, amelynek során az érintett államok kialakítják a felvonulás során alkalmazott egységeket, ezek szállítási útvonalait és a felvonulás/szállítás időtervét (egyenlőre relatív időben). Az eredmények megjeleníthetőek táblázatos (szöveges) formában, valamint GANTT diagram segítségével. A tervezés adatai további szempontok és körülmények alapján finomíthatóak. 143

Szöveges formátumú fájlok segítségével.

131

3.3.7 ábra: ADAMS felvonulási időterv (részlet) A felvonulás-tervezés utolsó szakasza a nemzeti felvonulási tervek összehangolása, az ütközések kiküszöbölése. Ezt követi az összehangolt terv különböző szempontok (beérkezések, szállítási csomópontok terhelése, kritikus eszközök beérkezése, stb.) szerinti ellenőrzése. Végül megtörténhet a szállítási erőforrások hozzárendelése, elosztása és a felvonulási terv alapján különböző jelentések elkészítése.  Az ACE Erőforrás Optimalizációs [Szoftver]Rendszer (ACROSS)144 rendeltetése az európai NATO parancsnokság és a nemzeti logisztikai vezető szervek támogatása a lőszerek és eszközök készletképzésének tervezése során. Az ACROSS rendszer három optimalizációs modellt tartalmaz a légitámadások lőszerfelhasználás, a légvédelmi lőszerfelhasználás, valamint a szárazföldi lőszerfelhasználás tervezésére.145 A DERA cég által kidolgozott rendszer személyi számítógépeken, Windows operációs rendszer alatt fut, az optimalizálás lineáris programozási módszerekkel történik. Az adatok jelentős része a logisztikai alrendszer közös LogBase adatbázisából kerül felhasználásra. A levegő-föld lőszerfelhasználási modell (AGMEM) a megadott légitámadó eszközök, ezek bevetései és lőszerei (bombái, rakétái, stb.); valamint a földi célpontok alapján maximalizálja a megsemmisített célpontok mennyiségét és minimalizálja az ehhez szükséges ráfordításokat (eszközveszteség és lőszerfelhasználás), ezzel meghatározza a célpontok megsemmisítéséhez szükséges optimális eszközkészletet. A számvetéshez a célpontokat 50 mérföldes sávokba rendezetten kell megadni. Eredményként meghatározásra kerül a megsemmisített célok súlyozott aránya, a szüksé-

144 145

ACE Resource Optimisation Software System. Air-to-Ground Munitions Expenditure Model (AGMEM), Air Defence Munitions Expenditure Model (ADMEM), Land Forces Equipment and Munitions Expenditure Model (LEMEM).

132

ges ráfordítás, valamint a célpontokra, a légitámadó eszközökre és ezek lőszereire vonatkozó részletes adatok.

Relációs adatbázis SHAPE

célok listája

SZÁMVETÉSEK SZÁMVETÉSEK

lőszerfelhasználási modellek

EREDMÉNY EREDMÉNY VESZTESÉG

FORRÁS & ADATOK FORRÁS & ADATOK

nemzetek

működési jellemzők

BESZERZÉS Lőszer készlet

NATO erők műveleti elgondolás

VESZTESÉG

WG

CÉL TÍPUSOK

ELLÁTÁS

fegyverek & lőszerek

KÉPESSÉG

FELHASZNÁLÁS Költség

3.3.8 ábra: Az ACROSS rendszer elvi működési modellje A légvédelmi lőszerfelhasználási modell (ADMEM) a megadott légvédelmi eszközök (harcászati légierő, légvédelmi rakéták és tüzéreszközök) és ezek rakétái, lőszerei; valamint a várható célok, támadóeszközök (repülőgépek, ballisztikus rakéták és robotrepülőgépek) alapján maximalizálja a megsemmisített és minimalizálja a légvédelmen átjutó célok mennyiségét, egyben minimalizálja az ehhez szükséges ráfordításokat. A számvetéshez a légvédelmi erőforrásokat védelmi régiókhoz, a célokat pedig támadási útvonalakhoz kell rendelni. Eredményként meghatározásra kerül a védelem súlyozott hatékonysága, a szükséges ráfordítás, valamint a célpontokra, a légvédelmi eszközökre és ezek lőszereire vonatkozó részletes adatok. A szárazföldi eszköz- és lőszerfelhasználási modell (LEMEM) a saját és szembenálló szárazföldi erők, ezek helyzete és összetétele; a saját fegyverek, fegyverrendszerek és lőszerkészlet, valamint a megsemmisítendő célok alapján maximalizálja a megsemmisített célpontok mennyiségét és minimalizálja az ehhez szükséges ráfordításokat (eszközveszteség és lőszerfelhasználás). Eredményként meghatározásra kerül a megsemmisített célok súlyozott aránya, a szükséges ráfordítás, valamint a célpontokra, a saját fegyverekre, fegyverrendszerekre és ezek lőszereire vonatkozó részletes adatok.  A Logisztikai Jelentő (LOGREP) Rendszer146 rendeltetése a NATO szabályozókban meghatározott logisztikai jelentések elkészítésének támogatása. A jelentések között kiemelt szerepet játszik a logisztikai helyzetben bekövetkezett változásokra vonatkozó LOGUPDATE, amelyet békeidőszakban évente, vagy 10%-ot meghaladó változások esetén, háborús, vagy válságreagáló műveletekben pedig jellemzően na146

Logistics Reporting Tool.

133

ponta kell felterjeszteni. A rendszert az NC3A dolgozta ki. A 3.0 verzió fejlesztése, amely személyi számítógépen, Windows operációs rendszer alatt működik, 1997ben kezdődött és 1999 után fejeződött be. A LOGREP a logisztikai funkcionális alrendszer közös LogBase adatbázisára épül. Az adatbázisban kerülnek nyilvántartásra a jelentésekben érintett erők (szervezetek); ezek szervezeti kapcsolatai, struktúrája; valamint a rendelkezésükre álló erőforrások. A szükséges kiinduló adatok megadása után az adott jelentés adatai összegyűjtésre kerülnek, majd ezek egy fájlba exportálhatók és elektronikus adatcsere útján, vagy adathordozón juttathatóak el az elöljáró szervezethez. Ott a megküldött adatok importálhatóak és így bekerülnek az adott rendszer adatbázisába. A LOGREP (egyben a logisztikai alrendszer többi alkalmazásának) alapját a nyilvántartásokban, jelentésekben szereplő szervezeti erőforrások (személyi és szervezeti erőforrások, technikai eszközök, hadfelszerelési cikkek) listája képezi. Az ún. jelentett tételek és ezek kódjainak147 listája folyamatos fejlesztés alatt áll. A hatkarakteres kódrendszer hierarchikus felépítésű. Korábban a jelentett tételek listájának egyetlen változata létezett, ma már küldetésekre szabott misszió-specifikus listák készülnek.

3.3.9 ábra: LOGREP jelentett tételek rendszere A LOGREP alapvető funkciója a nyilvántartásban szereplő szervezetek, csoportosítások és erőforrásaik kezelése (megadása, módosítása, megjelenítése). Ezek az adatok különböző változatokban (profilokban) létezhetnek, felhasználóbarát módon kezelhetőek. 147

Reportable Items, Reportable Items Code (RIC).

134

3.3.10 ábra: Szervezetek és erőforrásaik a LOGREP-ben A nyilvántartásban szereplő adatokból különböző lekérdezések, kimuatások, jelentések készíthetőek. A döntéselőkészítés támogatására – az ellátottság megítéléséhez, illetve erőforrások átcsoportosításához – mód van az alárendelt (esetleg egy adott földrajzi területen elhelyezkedő) szervezetek ellátottságának, hiányainak és feleslegeinek lekérdezésére. Az eredmények megjeleníthetőek táblázatos, vagy grafikus formában, illetve térképi alapon is.

3.3.3 Hadműveleti és felderítő informatikai rendszerek a NATO-ban A hadműveleti és a felderítő funkcionális informatikai rendszerek kialakítása a NATO-ban az előzőekben említetteknél lassabban halad. Az első ilyen rendszerek kialakítása – más alkalmazási területekhez hasonlóan – a délszláv válság megoldására irányuló NATO szerepvállaláshoz kapcsolódik. Az IFOR művelet támogatására, a CRONOS rendszer részeként került telepítésre két NATO fejlesztésű prototípus rendszer – a Válságreagáló Prototípus [Alkalmazás] (CRESP) és az ACE Prototípus Felderítő Rendszer (PAIS) – és került alkalmazásra egy Egyesült Államok által létrehozott rendszer (LOCE). Az alkalmazási tapasztalatok alapján a későbbiekben felmerült, illetve megkezdődött újabb rendszerek (JOIIS, BICES) kialakítása is. A Válságreagáló Prototípus [Alkalmazás] (Crisis Response Prototype, CRESP) az SFOR Összhaderőnemi Hadműveleti Központ alapvető informatikai rendszere volt, amelyet prototípus alkalmazásként a NATO C3 Ügynökség dolgozott ki és 1996-ban került telepítésre a CRONOS rendszer részeként. A CRESP rendszer helyzetfigyelő, jelentő és helyzetértékelő szolgáltatást nyújtott a közös hadműveleti helyzetkép148 kialakításához. Lehetővé tette az aktuális helyzetre vonatkozó adatok: 148

Common Operational Picture, COP.

135

- bevitelét az adatbázisba (manuálisan, vagy más adatbázisokból importálva); - lekérdezését, átalakítását és elemzését; - megjelenítését (grafikus, illetve térképi háttéren); - beépítését jelentésekbe, illetve tájékoztatókba. GIS AB

automatikus adatimport más CRESP adatbázisokból

Térkép

Válságorientált megjelenítés adattáblák Helyzetadatok

megjelenítése

Adatbevitel más helyi adatbázisokból

és

Ad ap tác ió

manuális adatbevitel helyi felhasználóktól

ió rác gu nfi Ko

aktuális CRESP adatbázis

Konf. és adaptációs eszközök CRESP felhasználóknak

Adatok táblázatos megjelenítése

Automatikus adatexport más CRESP adatbázisokba

3.3.11 ábra: A CRESP működési rendszere Mint azt az előző ábra is mutatja, a CRESP helyzetadatbázisa automatikusan importálható/exportálható volt más CRESP rendszerek (csomópontok) között és képes volt adatokat importálni más rendszerekből, mint a későbbiekben ismertetésre kerülő PAIS és LOCE. A CRESP nem valósidejű alkalmazás volt, a helyzetadatbázis frissítése 30 percnél gyakrabban nem volt lehetséges. A gyakorlatban a módosításokra naponta egyszer, a hagyományos helyzetjelentési rendszerhez igazodóan került sor. Az ACE Prototípus Felderítő Rendszer (Prototype ACE Intelligence System, PAIS) egy alapvetően kereskedelmi forgalomban kapható szoftver termékekre alapozott rendszer felderítési adatok kezelésére, helyzetértékelésre és –megjelenítésre, illetve felderítési információk cseréjére a BICES tagállamokkal. A rendszer 1993-tól telepítésre került a NATO európai és atlanti főparancsnokságán (ACE és ACLANT), valamint egyes NATO tagországok nemzeti vezetési pontjain. Az elsősorban MapInfo és MS Access termékekre alapozott, integrált és testreszabott rendszer elsődleges funkciója helyzet- és harcrendi (ORBAT) információk bevitele és átvétele; elemzése és értékelése; valamint megjelenítése térképi alapon, szabványos katonai szimbólumokkal. A PAIS rendszer adatcsere képességekkel rendelkezett más PAIS rendszerekkel, a CRESP rendszerrel, illetve a későbbiekben ismertetésre kerülő LOCE rendszerrel. 1996 után az alkalmazási tapasztalatokra támaszkodva az SFOR számára megkezdődött a CRESP és PAIS rendszerek átdolgozása, integrálása egy egységes rendszerbe (JOIIS).  Az Összhaderőnemi Hadműveleti/Felderítő Információs Rendszer (Joint Operation/Intelligence Information System, JOIIS) egy helyzetismeret-megjelenítő 136

és elemző rendszer, amelynek széleskörű alkalmazása 1999-ben kezdődött meg a NATO európai erőinél. A rendszer rendeltetése szárazföldi és légierő harcrendi adatok, kiemelt létesítmények és fegyvertároló helyek, célobjektumok, érdeklődésre számot tartó események, valamint személyek és nemkormányzati, vagy paramilitáris szervezetek adatainak kezelése (tárolása, lekérdezése és megjelenítése, szükség esetén térképi alapon). A JOIIS rendszer valamennyi nyilvántartott objektumtípus esetében lehetővé teszi különböző lekérdezések összeállítását és végrehajtását, vagy előre elkészített és tárolt lekérdezések végrehajtását. A lekérdezések során mód van bármely jellemző szerinti válogatásra, illetve a földrajzi elhelyezkedés és az időpont szerinti szűrésre.

3.3.12 ábra: JOISS esemény-lekérdezés és eredménye A lekérdezésnek megfelelő objektumok listája rendezhető és exportálható az általános célú törzsmunka-automatizálási (office) alkalmazásokban történő felhasználás céljára.

3.3.13 ábra: Lekérdezés eredményeinek térképi alapú megjelenítése

137

A lekérdezések eredményei – a feltételeknek megfelelő objektumok – megjeleníthetőek térképi alapon is a NATO AAP-6 jelölésrendszerével. Az eredmény-objektumok részletes adatai az adott típusnak megfelelő táblázatos (struktúrált) formában jeleníthetőek meg. Az eredménytáblákból át lehet térni a kapcsolódó objektumok (pld. szervezetek, személyek) adatainak megjelenítésére is.

3.3.14 ábra: Lekérdezés eredményeinek táblázatos megjelenítése Harcrendi elemek, szervezetek esetében megjeleníthető az alárendeltségi struktúra (szervezeti felépítés), légibázisok, egységek, létesítmények és célobjektumok esetében pedig mód van a rendelkezésre álló eszközök megjelenítésére is.

3.3.15 ábra: Alárendeltségi/szervezeti struktúra adatok megjelenítése A JOIIS rendszer Windows (jelenleg Windows 2000) alapon működik Office és MapInfo alkalmazásokat is felhasználva. Fejlesztése Visual Basic nyelven történt. Jelentések készítésére opcionálisan használható a Crystal Reports alkalmazáscsomag is.  138

A Összekapcsolt Hadműveleti/Felderítő Központok Európában (Linked Operations/Intelligence Centers Europe, LOCE149) rendszer rendeltetése többnemzetiségű felderítési műveletek támogatása. A rendszert az Egyesült Államok hadserege fejlesztette ki a koalíciós hadviselés céljaira és amelyet a későbbiekben – mindenekelőtt a délszláv válság kezelésének támogatására – számos NATO helyszínen telepítettek. Az Egyesült Államok Európában állomásozó erőinek felügyelete alatt álló rendszer az angliai Molesworth-ben működő LOCE Korrelációs Központban telepített kiszolgáló eszközökből és az ezekhez kapcsolódó munkaállomásokból, valamint a különböző általános célú és feladatorientált web-alapú alkalmazásokból áll. Funkciói közé multimédiás, elektronikus levelezési, hirdetőtábla, elektronikus felderítési (TACELINT) és képfeldolgozó szolgáltatások, helyzet- és ezen belül harcrendi információkat tartalmazó adatbázisok, valamint védett hang-kommunikációs képesség tartozik. A rendszer saját összeköttetésekkel rendelkezik és integrálva lett a NATO titkos minősítésű hálózatába (hálózataiba) is. 2000 végére a harcászati szinttől egészen a nemzeti védelmi minisztériumokig terjedő LOCE helyszínek száma 500-ra növekedett, regisztrált felhasználóinak száma megközelítette a 3000-et, elektronikus levelezési felhasználóinak száma pedig a 10000-et. A rendszer egyben az Egyesült Államok hozzájárulása a NATO BICES rendszer fejlesztéséhez és a tervezett átjáró a saját nemzeti felderítő rendszerei, illetve a tervezett NATO rendszer között. A megjelent értékelések szerint a LOCE rendszert korlátozott sávszélesség (19.2 kbps), alacsony szintű felhasználó-barátság és esetenként nehézkes működtetés jellemezte. A rendszer funkciói így beépítésre kerültek a korszerűbb JDISS150 rendszerbe. A Harctéri Információgyűjtő és Hasznosító Rendszer (Battlefield Information Collection and Exploitation System, BICES) 14 NATO tagállam közös projektjének keretében kialakított többnemzetiségű felderítő informatikai rendszer, amelynek rendeltetése a felderítési információk egymás és a NATO közötti cseréjének, megosztásának támogatása. A rendszer alapját egy BICES gerinchálózat képezi, elektronikus levelezési szolgáltatással. A LOCE-hoz hasonlóan web-alapú rendszer nemzeti hozzájárulási adatbázisokon keresztül teszi hozzáférhetővé a NATO és egymás számára rendelkezésre bocsátott felderítési információkat.151 A BICES kezdeti alapképesség (Initial Core Capability) telepítése 1999-ben kezdődött meg három NATO parancsnokságon (SHAPE, AFSOUTH, AFCENT).

Eredetileg Limited Operational Capability Europe (Korlátozott hadműveleti képesség Európában). Joint Deployable Intelligence Support System (Összhaderőnemi Telepíthető Felderítés-támogató Rendszer). 151 National Contributory Databases, "releasable to NATO" információk. 149 150

139

3.4 INFORMATIKAI RENDSZEREK A NATO TAGÁLLAMOK HADSEREGEIBEN A NATO tagállamok hadseregeiben napjainkig számos szervezeti és funkcionális informatikai rendszer került alkalmazásra. Az első rendszerek az Egyesült Államok hadseregében jelentek meg, a különböző haderőnemek, fegyvernemek igényeinek megfelelően egyedi fejlesztés eredményeként, speciális terepi kivitelű hardver eszközökre és egyedi fejlesztésű alkalmazásokra építve. Az informatikai rendszerek elterjedése, az interoperabilitás jelentőségének előtérbe kerülése maga után vonta az azonos architektúrális felépítés, a közös, vagy legalábbis kompatibilis hardver és szoftver összetevők alkalmazásának igényét. A következő nagyobb változás az információtechnológiai fejlődéshez, a kereskedelmi forgalomban kapható termékek képességeinek növekedéséhez és a gazdaságossági szempontok előtérbe kerüléséhez kapcsolódott. Mindez nyomonkövethető az egyes rendszerek egymást követő változatainak alapvető jellemzőiben is. A következőkben bemutatásra kerülnek a különböző NATO tagállamok hadseregeiben alkalmazott legfontosabb informatikai rendszerek. A hadseregek méretéből és fejlesztési lehetőségeiből következően részletesebben kerülnek ismertetésre az amerikai, a brit, a francia és a német hadsereg rendszerei, de megemlítésre kerülnek a kisebb NATO hadseregek és a NATO-hoz az 1990-es években csatlakozó tagállamok hadseregeinek egyes rendszerei.

3.4.1 Informatikai rendszerek az amerikai hadseregben Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének informatikai rendszerei az alkalmazási területtől függően csoportosíthatóak az összhaderőnemi informatikai rendszerekre, az összhaderőnemi informatikai infrastuktúra összetevőire, valamint az egyes haderőnemek informatikai rendszereire. Ez utóbbiak is tovább osztályozhatóak, általában a vezetési szint, illetve az alkalmazási terület (szakterület) szerint. Ezek közül a következőkben a korábbi WWMCCS, valamint a jelenlegi GCCS, GCSS rendszerek, illetve a fontosabb infrastruktúrális összetevők kerülnek bemutatásra. A WWMCCS (World-Wide Military Command and Control System152) rendszer az Egyesült Államok első jelentősebb összhaderőnemi informatikai rendszere volt, amelyet az 1960-as évek elején, önálló – nagyszámítógépes - vezetési rendszerek összekapcsolásával alakítottak ki, majd 1971-ben helyeztek egységes hardver alapokra (Honeywell H6000 számítógépek). A WWMCCS összeköttetést biztosított a nemzeti vezetés (az elnök és a védelmi miniszter), a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke és a „Nemzeti katonai vezetési rendszer” más elemei között a hadszíntéri haderőnemi parancsnokság szintig. A megváltozott körülmények hatására 1982-ben áttekintésre kerültek a rendszerrel szemben támasztott követelmények 152

Világméretű katonai vezetési rendszer.

140

és megkezdődött a WWMCCS Informatikai Rendszer (WWMCCS Information System, WIS) fejlesztés. A fejlesztés fő célkitűzései az automatizált üzenetkezelés és a helyi hálózatokba szerveződő munkaállomások alkalmazási lehetőségének megteremtése voltak, de a rendszert a későbbiekben fokozatosan felváltotta a GCCS. A GCCS (Global Command and Control153) rendszer – az 1992-ben elfogadott "Informatika a harcos számára"154 informatikai koncepció és jövőkép alapvető eleme – egy kiterjeszthető összhaderőnemi informatikai rendszer, amely automatizált döntéstámogató szolgáltatásokat nyújt az összhaderőnemi csoportosítások parancsnokai és kulcsfontosságú szolgálati személyei számára. A GCCS egymással kompatibilis, interoperábilis, integrált, közös informatikai infrastruktúra segítségével kapcsolatot tartó informatikai rendszerek együttes alkalmazására épül. A GCCS rendszer összetevőit a Nemzeti Katonai Vezetési Rendszer (NMCS), valamint a hadszíntér parancsnokságok, a haderőnemi vezérkarok, a hadszíntéri haderőnemi parancsnokságok, valamint a védelmi minisztérium hivatalainak informatikai rendszerei alkotják. Az NMCS (National Military Command System) a GCCS elsődleges fontosságú alrendszere, amely elsődlegesen a nemzeti vezetés (az elnök és a védelmi miniszter), illetve a vezérkari főnökök egyesített bizottságának tevékenységét támogatja és szervezetileg elsődleges vezetési pontokból, valamint a védelmi miniszter által meghatározott más vezetési pontokból épül fel. A felsorolt vezetési pontokat védett informatikai hálózatok kapcsolják össze, felderítő és előrejelző rendszerek támogatják, állományuk folyamatosan feltöltött és működőképes. A vezetési pontok speciális öszszeköttetéssel rendelkeznek a hadászati támadó és védelmi feladatot ellátó, illetve a gyorsreagálású válságkezelő csapatok felé. A GCCS rendszer alapvető funkciói közé a következők tartoznak: közös helyzetismeret (egyeztetett helyzetkép) kialakításának támogatása, a hadászati tervezéshez szükséges információk hozzáférhetővé tétele, a katonai műveletek együttműködő (kollaboratív) tervezésének támogatása, valamint a tervek megvalósításának, a műveletek végrehajtásának nyomonkövetése. A felsorolt funkciókat a GCCS rendszer részét képező alkalmazások, alkalmazáscsomagok támogatják. A GCCS-COP (Common Operating Picture) a GCCS közös helyzetismeret-támogató alkalmazása, amely biztosítja a saját, semleges és szembenálló felek szárazföldi, légierő és haditengerészeti erői helyzetének és állapotának; a rendelkezésre álló tervezett/feltételezett manőver-információknak; a tevékenységekre hatással lévő további tényezőknek; valamint a különböző terv-információknak a cseréjét, egyeztetését, nyilvántartását és megjelenítését. A közös helyzetismeret nyilvántartás alapját az egymással különböző csatornákon folyamatosan helyzetinformációkat cserélő helyzetismeret-adatbázisok, illetve az ezeket tároló és kezelő kiszolgáló155 eszközök képezik. Ezek a kiszolgálók biztosítják a beérkező helyzetadatok összevetését és tárolását, valamint a hozzájuk kapcsolódó munkaállomások helyzetismeret-információkkal történő ellátását. A COP Globális vezetési és irányítási rendszer. C4I for the Warrior, C4IFTW. 155 Track Database Management, TDBM ("nyomvonal" adatbázis kezelés). 153 154

141

munkaállomások jelenítik meg a kiszolgálóktól kapott helyzetadatokat, a felhasználói igényeknek megfelelő tartalommal és formában, támogatják saját helyzetismeret információk önálló rétegekbe (overlay) szervezett előállítását, megjelenítését és továbbítását, illetve megfelelő jogosultságok esetén a központi adatbázis módosítását. A helyzetismeret kezelésének és megjelenítésének alapvető eszköze az JMTK (Joint Mapping Toolkit) térképi alapú információk kezelését biztosító alkalmazáscsomag, amely lehetővé teszi a felhasználói igényeknek megfelelő megjelenítést, térképi alapú információk létrehozását és különböző térbeli jellegű (térinformatikai) műveletek végrehajtását. A következő ábra egy GCSS közös hadműveleti helyzetképet mutat be.

3.4.1 ábra: GCCS közös hadműveleti helyzetkép (COP) A JOPES (Joint Operation Planning and Execution System156) rendeltetése békeidőben előzetes hadászati, hadműveleti tervek, elgondolások kidolgozásának támogatása, válságidőszakban és konfliktus idején a tervek kidolgozásának, véglegesítésének, parancsok, intézkedések kidolgozásának támogatása. A JOPES több önálló alkalmazás integrált rendszere, amelyek közé többek között a rendelkezésre álló erőforrásokat nyilvántartó (GSORTS); felvonulást, szállítást tervező (JFAST); műszaki tervező (JEPES), logisztikai elemző és előrejelző (LOGSAFE); vagy egészségügyi tervező (MEPES) alkalmazások tartoznak. A JOPES rendszer alapvető átalakítására JOPES 2000 megnevezéssel az ezredforduló táján került sor. A GCCS rendszer technikai szempontból egy ügyfél-kiszolgáló architektúrájú, központi adatbázisra épülő rendszer, amelynek kiszolgáló eszközeit kezdetben elsősorban UNIX-alapú SUN számítógépek, munkaállomásait UNIX-alapú SUN eszközök, Windows-alapú PC-k és X-terminálok alkották. Az adatbázisok kezelése Oracle 156

Összhaderőnemi hadművelet-tervező és végrehajtó rendszer.

142

adatbáziskezelő rendszer segítségével történt. Az általános célú alkalmazások (szövegszerkesztés, táblázatkezelés, grafikus alkalmazások, levelezés) közé többek között az APPLIXware rendszer összetevői tartoztak. Az egyes vezetési pontok helyi hálózatai közötti összeköttetést és adatcserét egy védett hálózat (SIPRNET) biztosította. A rendszer folyamatosan továbbfejlesztésre került, összetevői fokozatosan átkerültek Windows platformra. Az 1998-ban megjelent változat még az ügyfél-kiszolgáló architektúra "nehéz-ügyfél" típusú megoldására épült, míg a 2000 után megjelent 4.0 változatot már a web-alapú megoldás jellemezte. A GCSS (Global Combat Support System157) rendszer az amerikai haderő összhaderőnemi logisztikai informatikai rendszere, amely egy integrációs és interoperabilitási projekt eredményeként alakult ki a korábbi logisztikai rendszerekből. Rendeltetése a logisztikai erőforrások nyilvántartásának, tervezésének és felhasználásának egységes rendszerben történő támogatása. A GCSS rendszer alapvető összetevői közé olyan alrendszerek tartoznak, mint az erőforrásokat nyilvántartó JTAV, a szállításokat támogató GTN, az egészségügyi TMIP (Theater Medical Information Program), vagy a pénzügyi-költségvetési DFAS (GCSS – Defense Finance and Accounting System) rendszerek. A JTAV (Joint Total Asset Visibility158) rendszer rendeltetése naprakész, pontos információk nyújtása az egységek, a személyi állomány, a technikai eszközök és az anyagi készletek helyzetéről (helyéről, mozgásáról), valamint állapotáról. A rendszer átfogja a beszerzés és javítás, a tárolás és a szállítás teljes folyamatát. A nyilvántartáshoz szükséges információk megszerzésének hatékonyságát és gazdaságosságát támogatja az automatizált (pld. vonalkódokra, rádiófrekvenciás azonosító eszközökre, műholdas helymeghatározásra épülő) azonosítási technológiák alkalmazása. A GTN (Global Transportation Network159) rendszer az összhaderőnemi szállítási parancsnokság (USTRANSCOM) informatikai rendszere a "menetközbeni láthatóság" (In-transit Visibility, ITV) megvalósításának támogatására. Az 1990-es évek végén rendszeresített rendszer a korábbi haderőnem-, vagy szállítási mód-specifikus rendszerek átdolgozására és integrálására épült. A DISN (Defense Information System Network160) az amerikai haderő informatikai infrastruktúrájának alapvető összetevője, egy világméretű védett hálózat, amely lehetővé teszi, hogy a harcolók tevékenységük helyétől és körülményeitől függetlenül rugalmas, interoperábilis módon cseréljenek információt. A DISN rendszer a korábbi DCS (Defense Communications System161) rendszert váltotta fel és három alapvető összetevőből épül fel. Ezek: a támogató honi bázisok állandó informatikai infrastruktúrája, a nagytávolságú hálózati infrastruktúra és a műveletek végrehajtására feladatorientált módon telepített infrastruktúra. A rendszer információtovábbítási képességeire, szolgáltatásaira különböző kommunikációs rendszerek (alrendszerek) épülnek. Ezek közé tartozik a nem minősített, Globális harctámogató (valójában logisztikai támogató) rendszer. Összhaderőnemi teljeskörű erőforrás megjelenítés. 159 Globális szállítási rendszer. 160 Védelmi informatikai hálózat. 161 Védelmi kommunikációs rendszer. 157 158

143

de bizalmas információk továbbítását szolgáló Defense Switch Network (DSN), valamint a minősített információkat továbbító Defense Red Switch Network (DRSN), a hasonló módon elkülönülő IP-alapú útvonalválasztó hálózatok, a Non-Classified Internet Protocol Router Network (NIPRNET) és a Secret Internet Protocol Router Network (SIPRNET), a videotelekonferencia-szolgáltatásokat világméretekben biztosító DISN Video Services Global (DVS-G) Network, valamint a felderítési információk cseréjét támogató Joint Worldwide Intelligence Communications System (JWICS).  A szárazföldi haderőnem lényegében egységes informatikai rendszere az ABCS (Army Battle Command System162), amely különböző szintű és rendeltetésű informatikai rendszerek integrált rendszere. Alapvető rendeltetése, hogy támogassa a parancsnokok és törzsek számára a vezetéshez szükséges információkhoz történő hozzáférést minden vezetési szinten. A helyzetismeret-információk egy közös adatbázis (ABCS Common Database, ACDB), illetve annak összetevői segítségével kerülnek tárolásra, naprakészen tartásra és ezen keresztül férhetőek hozzá. Az összetett ABCS rendszer különböző alrendszerei folyamatos továbbfejlesztés alatt állnak, azonban az átfogó struktúra lényegében a kezdetektől változatlan és három szintre tagolható. A legfelső szintet a hadászati és hadszíntéri vezetést támogató alrendszer (GCCS-A), a középső szintet a magasabb szintű harcászati vezetést (ATCCS), míg az alsó szintet a dandár és alacsonyabb szintű vezetést támogató alrendszer (FBCB2) alkotja. A középső szint maga is további önálló funkcionális informatikai rendszerekre tagolódik. GCCS-J

XX XX

GCCS-A MCS ASAS AFATDS

XX X

FAADC2I CSSCS

MCS

ASAS AFATDS

ATCCS

XX

FAADC2I CSSCS

MCS

ASAS AFATDS

X

FAADC2I

II

CSSCS

FBCB2

3.4.2 ábra: Az ABCS rendszer felépítése, összetevői A GCCS-A (Global Command and Control System – Army163) rendszer a szárazföldi haderő hadászati és hadszíntéri vezetést támogató informatikai rendszere, része 162 163

Szárazföldi haderő harcvezetési rendszer. Globális vezetési és irányítási rendszer – szárazföldi haderő (korábban Army Global Command and Control System).

144

az ABCS rendszernek, ugyanakkor a szárazföldi összetevője az összhaderőnemi GCCS rendszernek. Az 1990-es években a szárazföldi haderő még több, önálló hadászati, hadszíntéri informatikai rendszerrel164 rendelkezett, amelyek funkcióinak integrálása egy egységes rendszerbe a 90-es évek végére történt meg. A GCCS-A rendszer alapvető rendeltetése a hadászati tervezés támogatása a szárazföldi haderő hadműveleti/harcászati erőinek a hadszíntéri parancsnokságokhoz történő hozzárendelésében, logisztikai támogatásában és telepítésében a nemzeti katonai vezetés által meghatározott feladatoknak és irányelveknek megfelelően válsághelyzetekben és a katonai műveletek minden fajtájában. A rendszer funkciói közé tartozik többek az erők helyzetének nyomonkövetése, a befogadó nemzeti támogatás, a civil-katonai kapcsolatok, a hadszíntéri légvédelem. valamint a lélektani hadviselés támogatása. A rendszer által nyújtott alapvető szolgáltatások: közös helyzetismeret-kép kialakítása és rendelkezésre bocsátása; tervezés-támogatási információk biztosítása előre tervezett, vagy igény szerinti rendben; az együttműködő hadműveleti tervezés támogatása; valamint a feladatok végrehajtása, a terv megvalósulása helyzetének rendelkezésre bocsátása. A GCCS-A rendszer hadtest szintig lemenően kerül telepítésre, ahol kapcsolódik az ATCCS rendszerrel. Technikai értelemben a GCSS-A korábban UNIX-, ma már Windows-alapú adatbázis-kiszolgálók, illetve Windows-alapú asztali és hordozható munkaállomások rendszere, amelynek interoperabilitását az összhaderőnemi GCCS rendszerrel az architektúrális, infrastruktúrális és technikai azonosság165 támogatja. Az ATCCS (Army Tactical Command and Control System166) rendszer öt funkcionális (összfegyvernemi, felderítő, tüzér, légvédelmi és logisztikai) informatikai rendszer167 integrált együttese, amelyek helyzetismeret információkat és döntéstámogatási szolgáltatásokat nyújtanak a hadműveleti, harcászati vezetés számára hadtest szinttől lefelé. Az öt alrendszer közötti információcserét különböző kommunikációs rendszerek biztosítják. A rendszerrel kapcsolatban a későbbiekben Ground Combat Command and Control168 megnevezéssel is találkozhatunk. Az MCS (Maneuver Control System169) rendszer a harcászati szint összfegyvernemi informatikai rendszere, amelynek rendeltetése a műveletek tervezésének és irányításának támogatása. A rendszer a zászlóaljaktól a hadtest szintig biztosítja a különböző vezetési funkciókat: a közös helyzetismeret fenntartását (helyzetinformációk cseréjét), helyzettérképek és jelentések készítését, cseréjét, megjelenítését, tervek és parancsok készítését, összehangolását és elosztását. A közös helyzetkép egy elosztott megvalósítású, csoportosítás szintű adatbázis170 formájában kerül tárolásra. Az egyes vezetési pontok, illetve a további funkcionális informatikai rendszerek adatbázisai meghatározott rendben folyamatosan szinkronizálásra kerülnek. 164

AWIS (Army WWMCCS Information System), STACCS (Standard Theatre Army Command and Control System), TACCIMS (Theatre Automated Command and Control Information [Management] System). 165 DoD Joint Technical Architecture, DII Common Operating Environment, Common Hardware Software II. 166 Hadsereg harcászati vezetési és irányítási rendszer. 167 Battlefield Functional Area Command and Control System (BFACS). 168 Szárazföldi harcvezetés és irányítás. 169 Manőver [összfegyvernemi] irányítási rendszer. 170 Force-Level Information database.

145

Az MCS rendszer fejlesztése 1979-ben kezdődött meg. Az első változatok egy kilenc munkahelyes hálózatot képeztek, amely speciálisan erre a célra tervezett eszközökön működött. Az első jelentősebb továbbfejlesztésre az 1980-as évek végén került sor, az MCS szoftver 10. verziójának kialakításával, amely az ATCCS rendszer alrendszereinek kialakításához kapcsolódott. Az MCS rendszer a kilenc munkahelyes hálózatból egy több mint 70 munkahelyes többszintű hálózattá vált, amelyben az összeköttetést a SINGCARS és az MSE kommunikációs rendszerek171 biztosították. Az új változat már újabb típusú munkaállomásokra épült, amelyek közé három típus: egy asztali számítógép kategóriájú hordozható számítógép egység (Transportable Computer Unit, TCU), egy laptop kategóriájú könnyű számítógép egység (Lightweight Computer Unit, LCU) és egy tenyérszámítógép kategóriájú kézi terminál (Handheld Terminal Unit, HTU) tartozott.

3.4.3 ábra: MCS készülékek Az egyes munkaállomásokhoz térképek és oleáták készítésére nagyméretű nyomtató/rajzgép, nagyképernyős monitorok és harcászati lapolvasó-egységek tartoztak. A rendszer központi adatfeldolgozó egységei egy standard integrált vezetési pont rendszer konténereiben kerültek elhelyezésre és szállításra, amely megfelelő szintű környezeti védelmet biztosít számukra. Az MCS rendszer napjainkban is folyamatos továbbfejlesztés alatt áll. A Block III. változathoz a MCS szoftver 12. verziója tartozott (a változat megnevezése egy kísérleti program következtében MCS/Phoenix volt). A Block V. fejlesztése 2003ban kezdődött meg, amelynek során megtörtént az áttérés a HP UNIX-alapú MCS munkaállomásokról a Windows-alapú laptopokra. Az ASAS (All-Source Analysis System172) rendszer az ABCS rendszer felderítési és elektronikai hadviselési informatikai alrendszere, egy harcászati szinten telepíthető, terepi kivitelű rendszer, amely zászlóaljtól a hadtest feletti szintig támogatja a felderítési és elektronikai hadviselési feladatok megvalósítását. Az ASAS alapvető Single-Channel Ground and Airborne Radio System (egycsatornás földi és légitelepítésű rádiórendszer), Mobile Subscriber Element (mobil előfizetői elem). 172 Összadatforrású elemző rendszer. 171

146

rendeltetése, hogy biztosítsa a nagytömegű felderítési információk fogadását, összegyűjtését, tárolását, elemzését, szintetizálását (fúzióját), elosztását, illetve a vezetési folyamatokhoz szükséges formában történő előállítását és rendelkezésre bocsátását. A rendszer fejlesztése az 1980-as évek első felében kezdődött, megvalósítását három egymást követő változatban (Block I., II. és III.) tervezték. A 2000 környékére tervezett Block III. célrendszer eredetileg tervezett formájában nem valósult meg. Az ASAS Block I. összetevői a felderítő értékelő szervezetek173, valamint a felderítő törzsek tevékenységét támogatták. A rendszer tizennégy munkaállomást és két-két központi egységet foglalt magában. A munkaállomások három különböző típusba tartoztak: hat összadatforrású munkaállomás (ASW), hat adott forráshoz tartozó munkaállomás (SSW) és két távoli munkaállomás (RWS). A rendszer nagybani felépítését a következő ábra szemlélteti.

3.4.4 ábra: Az ASAS Block I. felépítése, összetevői174 Az összadatforrású (All-Source) munkaállomás alapvető rendeltetése a különböző forrásokból származó felderítési információk szintetizálásának, fúziójának támogatása. Az aktuális felderítési információk egy közös relációs adatbázisban kerülnek tárolásra, amelyeket számos formatizált üzenet automatikusan módosít. Az adatbázis adatai a munkaállomáson grafikus módon megjeleníthetőek, a bekövetkező módosítások automatikusan továbbíthatóak más ASAS munkaállomásokhoz (akár más szervezetekhez is), illetve megfelelő feltételek bekövetkezése esetén riasztások, értesítések generálhatóak. Alkalmazásai közé az összadatforrású elemzést, a felderítési dokumentum-kezelést, az üzenetvéglegesítést, a helyzetértékelést, valamint a céladatok meghatározását támogató alkalmazások tartoznak. Az adott forráshoz tartozó (Single Source) munkaállomás egyetlen információszerzési eljárás (pld. rádióelektronikai, kommunikációs, elektronikai, vagy képfelderítés) információinak elemzését és az információszerzés technikai irányítását támogatja. Alkalmazásai elsősorban a felderítési adatok elemzését és az üzenetkezelést 173 174

Analysis and Control Element, ACE (elemző és irányító elem). Forrás: FM 34-25-3, All-Source Analysis System and the Analysis and Control Element. [3-1 fig.]

147

támogatják. A távoli munkaállomás a nem felderítő értékelő szervezethez tartozó alkalmazók, mindenekelőtt a felderítő (G2/S2) törzsek számára biztosítja az ASAS rendszer információihoz, szolgáltatásaihoz történő hozzáférést, de lehetővé teszi más kapcsolódó ABCS adatbázisok adatainak elérését is. Az ASAS Block I. rendszer központi elemeit a konténerekbe telepített két kommunikációs központkészlet és két adatfeldolgozó egység alkotja.175 Az előbbi rendeltetése az ASAS rendszer illesztése a különböző kommunikációs lehetőségekhez, az utóbbi pedig lényegében egy központi kiszolgáló egység, amely a közös adatbázist és a munkaállomásokon futó alkalmazásokat tartalmazza. A komolyabb számításokat végző ASW munkaállomások hordozható, terepi kivitelű duál-monitoros DEC Alpha RISC processzoros eszközök voltak DEC Open VMS operációs rendszerrel és Oracle adatbáziskezelővel. A többi munkaállomás (SSW, RWS) az ABCS rendszer közös eszközkészletébe (CHS) tartozó hordozható, terepi kivitelű UNIXalapú SUN SPARC eszköz volt. Az ASAS Block I. tizenegy szervezetnél és egy kiképző központban került telepítésre. A rendszerrel fel nem szervezetek számára került kialakításra az ASAS Extended alkalmazás-készlet, amely a Block I. eszközeivel funkcionálisan egyező, de nem speciális kivitelű, kereskedelmi forgalomban kapható hardver eszközökön biztosította az ASAS funkcionalitást. Az összetevők között megjelentek a Block II. prototípus alkalmazásai is. A kommunikációs kapcsolatot egy moduláris, szállítható feldolgozó-kapcsoló egység176 biztosította, az adatfeldolgozó egység szerepét pedig átvették a munkaállomások. A rendszer általában három, vagy több összadatforrású, kettő, vagy több adott forráshoz tartozó és két távoli munkaállomás és két kommunikációs egység tartozott. Az ASAS Extended végül több mint húsz helyen került telepítésre. Az ASAS Block II. változat az 1990-es évek második felében került telepítésre. Az előző változat funkciói kiegészültek más kapcsolódó adatbázisok kezelésének lehetőségével, másodlagos képfeldolgozási szolgáltatásokkal, egy összhaderőnemi felderítő dokumentumkezelő alkalmazáscsomaggal, illetve az összhaderőnemi felderítő informatikai rendszerrel fennálló interoperabilitás elősegítésére .177 A Block II. rendszer 8-24 átkonfigurálható összadatforrású, vagy adott forráshoz tartozó munkaállomást, egy CCS, vagy CAMPS típusú kommunikációs egységet és két távoli munkaállomást tartalmaz. Technikai alapját UNIX-alapú CHS II. típusú munkaállomások képezik. Az ASAS rendszer által nyújtott szolgáltatások kiterjesztését szolgálja az ASAS Light változat, amely lényegében a távoli munkaállomás funkcióinak megvalósítása egy terepi kivitelű laptopon és rendeltetése az ASAS funkciók hozzáférhetővé tétele a zászlóalj szinten. Az ASAS Light kifejlesztéséhez kapcsolódott az annak alapjául szolgáló ATLAS178 hardver/szoftver infrastruktúra kialakítása, amelynek első válto175

Communications Control Set (CCS), Data Processing Set (DPS). Compartmented ASAS Message Processing System, CAMPS (egységekre tagolt ASAS üzenetkezelő rendszer). 177 'Military Intelligence Integrated Database System (MIDS)' adatbázis, 'Joint Collection Management Tools' alkalmazáscsomag, 'Joint Worldwide Intelligence System (JWICS)' összhaderőnemi informatikai rendszer, 'Joint Deployable Intelligence Support System' (JDISS) alkalmazások. 178 Army Tactical Light Analysis System (szárazföldi haderő könnyű elemző/értékelő rendszer). 176

148

zata Pentium laptopokon, Windows NT alapon biztosított alapvető szolgáltatásokat és képezte alapját különböző feladatorientált (pld felderítési ellentevékenységet, vagy emberi erővel folytatott felderítést támogató) alkalmazásoknak. Az AFATDS (Advanced Field Artillery Tactical Data Systems179) rendszer egy harcászati szintű automatizált tűztámogató rendszer, amelynek rendeltetése a szárazföldi, légi és haditengerészeti telepítésű közvetett irányzású tűzeszközök alkalmazásának koordinálása. A rendszer előzményei közé a TACFIRE és az IFSAS rendszerek180 tartoztak. Az ADATDS teljes mértékben automatizált támogatást nyújt a tűz tervezéséhez, koordinálásához, irányításához és kiváltásához. Képes az aknavetők, tábori tüzér lövegek, rakéták, a közvetlen légitámogatás, a harci helikopterek és a hajófedélzeti tűztámogató rendszerek tevékenységének kezelésére. Az AFATDS rendszer munkaállomásai181 eredetileg HP RISC processzoros terepi kivitelű szállítható számítógépek voltak nagyfelbontású színes monitorral, 2 GB merevlemezzel, CD-ROM és magneto-optikai meghajtóval, valamint két hálózati kártyával. A távolsági harcászati rádiókapcsolatokat egy harcászati kommunikációs interfész modul biztosította. Az ADATDS munkaállomások kisebb helyi hálózatokba kötve a tüzérosztályok vezetési pontján, a magasabb vezetési szintek tűztámogató elemeiben és vezetési pontjain működnek és kölcsönösen információt cserélnek egymással, az ATCCS rendszer más alrendszereivel, valamint számos más informatikai rendszerrel..

3.4.5 ábra: AFATDS helyzetmegjelenítés Az AFATDS rendszer alapvető feladatai közé a helyzet nyilvántartása, a parancsnok tűztámogatással kapcsolatos követelményeinek kezelése, a célok kiválasztása és priTovábbfejlesztett tábori tüzér harcászati adatrendszer. Tactical Fire Direction System (harcászati tűzvezető rendszer) és Initial Fire Support Automated System (kezdeti tűztámogató automatizált rendszer). 181 Fire Support Control Terminal, FSCT (tűztámogatás irányító terminál). 179 180

149

oritásuk meghatározása, tűzzel való pusztításuk lehetőségének és lehetséges eszközeinek meghatározása, végül a tűzfeladatok meghatározása. A helyzet nyilvántartása magában foglalja a saját tűzeszközök és lehetőségeik, a szembenálló fél pusztítandó objektumai, a tűztámogatási koordinációs rendszabályok, és a harcmező más lényeges objektumai, szabályozó elemei információinak nyilvántartását és megjelenítését. A helyzet megjelenítését a következő ábra szemlélteti. Az AFATDS rendszer lehetővé teszi, hogy a célobjektumokról különböző forrásokból beérkező adatokra a parancsnok meghatározza a tűzzel pusztításhoz szükséges (a helyzetadatok pontosságára, illetve időszerűségére vonatkozó) kritériumokat. Ezt követően a kritériumoknak megfelelő célobjektumok esetében mód van súlyokat rendelni a különböző célkiválasztási szempontokhoz, majd pusztítási követelményeket meghatározni az elsőrendű fontosságú céltípusokhoz. Mindennek eredményeként valamennyi potenciális célobjektumhoz kiszámításra kerül a tűzfeladat súlyozott minősítése.

3.4.6 ábra: AFATDS tűztervezési képernyők A kiválasztott és súlyozott értékkel minősített célobjektumok pusztításához az AFATDS rendszer különböző szempontok figyelembevételével támogatja a legmegfelelőbb pusztítóeszköz és mód kiválasztását, a végrehajtandó tűzfeladatok meghatározását és továbbítását. Mindezeken kívül mód van a kívánt feladathoz szükséges lőszermennyiség meghatározására, a rendelkezésre álló logisztikai erőforrások (lőszer, üzemanyag, stb.) nyilvántartására is. Az AFATDS rendszer munkaállomásai egymással és más együttműködő rendszerekkel (köztük más tagállamok tüzérségi informatikai rendszereivel, mint a brit BATES, a német ADLER, vagy a francia ATLAS rendszerekkel) bitorientált harcászati adatkapcsolatok, valamint karakteres formatizált üzenetek segítségével cserélnek információt. A FAADC2I (Forward Area Air Defense Command, Control and Intelligence System182) rendszer a szárazföldi haderőnem légvédelmi informatikai rendszere, amelynek kialakítása különböző összetevők megvalósítása révén fokozatosan történt 182

Harctéri légvédelmi vezetési, irányítási és felderítő rendszer.

150

meg. Az első összetevők közé tartozott a légvédelmi rendszerintegrátor (Air Defense Systems Integrator, ADSI), valamint a légvédelmi és rakétavédelmi munkaállomás (Air and Missile Defense Workstation, AMDWS). Az előbbi a magasabb (pld. légvédelmi dandár) vezetési szinteken, az utóbbi pedig üteg szintig került alkalmazásra. A légvédelmi informatikai rendszer utolsó, legteljesebb változatának megnevezése AMDPCS (Air and Missile Defense Planning and Control System183), amely egységes rendszerbe integrálja a légvédelmi és rakétavédelmi rendszer összes érzékelő-, fegyver- és vezetési rendszerét. A CSSCS (Combat Service Support Control System184) rendszer az ATCCS rendszer logisztikai alrendszere, amelynek alapvető rendeltetése naprakész adatok szolgáltatása a parancsok számára a logisztikai helyzetről. A rendszer biztosítja a parancsnok által lényegesnek ítélt logisztikai erőforrások185 helyzetének nyilvántartását, megjelenítését. A CSSCS rendszer esetében ezek közé tartoznak pld. az élelmiszer és víz, ruházat, üzemanyag, lőszer, gépjármű, fegyverzet, valamint a személyi erőforrások. Ezek a fejlesztés során a technikai kiszolgálásra, szállításra és egészségügyi ellátásra vonatkozó információkkal bővülnek ki. A CSSCS rendszer adatbázisának adatai származhatnak manuális adatbevitelből, de az alapvető forrást más informatikai rendszerek képezik. Ezek közé tartozik az FBCB2, amely a század és alacsonyabb szintű szervezetek adatait szolgáltatja szabványos formatizált üzenetek segítségével. Logisztikai erőforrásokra vonatkozó adatok érkeznek az ATCCS más funkcionális alrendszereiből is. Végül az egyik legfontosabb adatforrás a STAMIS logisztikai rendszer-együttes. A STAMIS (Standard Army Management Information Systems 186) logisztikai informatikai rendszerek együttese, amelyek a logisztikai erőforrások részletes kezelését szolgálják, eredményeik elsősorban a logisztikai szakemberek számára nyújtanak támogatást. Az összetevők közé többek között a következő rendszerek tartoztak: az egység szintű logisztikai rendszer (Unit Level Logistics System–Ground, ULLS-G), az ellátás-támogató rendszer (Standard Army Retail Supply System, SARSS), a haditechnikai rendszer (Standard Army Maintenance System, SAMS), vagy a szállítástámogató rendszer továbbfejlesztett változata (Department of Army Movement Management System-Redesigned, DAMMS-R). A STAMIS rendszert a 2000-es évek elején fokozatosan váltja fel az integrált GCSS-A rendszer. A CSSCS rendszer fejlesztése, az ATCCS rendszer részeként,1991-ben kezdődött. Az első változat UNIX munkaállomásokra készült, majd a technikai alapot már a SUN/Solaris-alapú CHS II. eszközök képezték. 1997-ben kezdődött meg az áttérés a web-technológiára, amely lehetővé tette az alkalmazást bármely UNIX munkaállomáson, PC, vagy Macintosh számítógépen. A szárazföldi haderőnemnél a harcászati szintű logisztikai informatikai rendszerek következő generációját a BCS3 (Battle Command Sustainment Support Sys-

Légvédelmi és rakétavédelmi tervező és irányító rendszer. Harci kiszolgáló támogató [logisztikai] irányító rendszer. Commander's Tracked Item List, CTIL (a parancsnok által követésre kijelölt elemek). 186 Szabványos szárazföldi haderőnemi vezetési informatikai rendszerek. 183 184 185

151

tem187) képezi, amely az informatika legújabb szolgáltatásaira, kereskedelmi forgalomban kapható termékekre építve, integrált formában biztosítja a logisztikai erőforrások kezelésével és a logisztikai folyamatok tervezésével, szervezésével és irányításával kapcsolatos valamennyi funkciót. Az FBCB2 (Force XXI Battle Command Brigade and Below188) rendszer a szárazföldi haderőnem legalsó vezetési szintjeinek informatikai rendszere, amely a fegyverrendszerekre, harcjárművekre telepített és a harcjárműről szállt katonákat támogató eszközökre épül. A beépített/felerősített jellegéből következően az eszköz megnevezése Appliqué189 lett. A rendszer alapvető funkciói közé a közös helyzetismeret kezelése, a harcfeladatok irányítása (üzenetek, parancsok, jelentések készítése és továbbítása), tűztervezés támogatása, információcsere az ATCCS rendszer funkcionális alrendszereivel, valamint a harctéri kommunikáció támogatása. Emellett az Appliqué szoftver együttműködött a platformot képező haditechnikai eszköz megfelelő alrendszereivel. Az 1990-es évek közepén megindult fejlesztés első változatának eredménye négy eszköztípus lett: egy kereskedelmi forgalomban kapható kivitelű (Compaq notebook) változat, egy terepi kivitelű (CHS LCU) készülék, egy katonai kivitelű változat, valamint a harcjárműről szállt katona számára kialakított egység (Dismounted Soldier System Unit). Az Appliqué eszközök mindegyike Intel 486 processzoros PC-alapú eszköz volt, 16 MB RAM-mal, típustól függően 170 MB-1 GB háttértárral és 7"-10" monitorral.

3.4.7 ábra: FBCB2 munkaállomás Az ABCS rendszert az előzőekben ismertetett informatikai rendszerek mellett további alrendszerek támogatják, egészítik ki. A helikopterre telepített A2C2S (Army Airborne Command and Control System) rendszer a szárazföldi haderő légivezetési képességét támogatja. A DTSS (Digital Topographic Support System) egy térképészeti informatikai rendszer, amely digitális térképészeti termékeket és katonaföldrajHarcászati vezetés fenntartás támogató rendszer. 21. századi harcvezetés dandár és alacsonyabb szinten. 189 Rátétes, applikált. 187 188

152

zi értékeléseket biztosít a parancsnokok és törzsek számára a harcmező vizualizáláshoz. Adatai integráns részét képezik a haderőnemi adatbázisnak. A rendszer emellett biztosítja a nemzeti térképészeti szervezettől, valamint a különböző felderítő rendszerekből származó speciális adatok rendelkezésre bocsátását is. Az IMETS (Integrated Meteorological System) meteorológiai informatikai rendszer rendeltetése meteorológiai megfigyelési adatok, előrejelzések, valamint környezeti és meteorológiai hatáselemzési szolgáltatások biztosítása. Az ISYSCON (Integrated Systems Control) rendszer a vezetési, híradó és informatikai rendszerek felügyeletét és menedzselését (ezen belül a hálózattervezést és kiépítést, frekvenciaelosztást, informatikai hálózat-menedzsmentet, illetve a kommunikációs védelmet) támogatja.  A légierő haderőnem informatikai rendszerei alapvetően a szárazföldi haderőnem informatikai rendszereihez hasonlóan fejlődtek. Kezdetben az egyes szakterületek és vezetési szintek gyártóspecifikus rendszerei jelentek meg, majd megjelent az egyes rendszerek interoperabilitásának és integrációjának igénye. Mindez összekapcsolódott az informatika eszközrendszere által nyújtott lehetőségek bővülésével, a kereskedelmi forgalomban kapható eszközök alkalmazására történő áttérés tendenciájával. A következőkben a légierő informatikai rendszerei közül mindenekelőtt a TBMCS rendszer és összetevői kerülnek bemutatásra. A TBMCS (Theatre Battle Management Core Systems190) a légierő korábbi gyártóspecifikus rendszereit (CTAPS, WCCS, CIS, C2IPS) integráló, majd fokozatosan felváltó informatikai rendszer. A rendszer rendeltetése a felderítési adatok gyűjtése és feldolgozása, a légi műveletek tervezése, a műveleti parancs (ATO) létrehozása és elosztása, egység-szintű feladatütemezés, valamint az ATO végrehajtásának figyelemmel kísérése. összhaderőnemi vezetés

légierő vezetés

C2IPS

Joint HQ

ADS

JMPP

CIS AOC

CTAPS CAFMS

APS

CIS

re. e. (wing) vezetés

WCCS

egységszintű vezetés

egységszintű alkalmazások

WOC

3.4.8 ábra: A TBMCS rendszer felépítése

190

Hadszíntéri harcvezetési alaprendszerek.

153

A TBMCS rendszer fejlesztése az 1990-es évek közepén kezdődött, majd a folyamatosan bővülő lehetőségek és változó követelmények, illetve a fejlesztés nehézségei következtében többször is újratervezésre került. Az első összetevők telepítése így 2001-ben kezdődött meg. A TBMCS rendszer alkalmazásai közé többek között a következők tartoznak: összhaderőnemi védelmi tervező (Joint Defensive Planner), hadszíntéri légi hadművelet tervező (Theater Air Planner), légtér-menedzsment (Airspace Deconfliction), cél- és fegyverzet kiválasztás (Targeting and Weaponeering Module), felderítési adatkezelés (Intelligence Data Management), végrehajtás támogató (Execution Management) alkalmazások.

3.4.9 ábra: TBMCS alkalmazások A CTAPS (Contingency Theater Automated Processing System191) egy csoportosítás-szintű tervező rendszer, amely a TBMCS előzményeit képezte. A rendszer fejlesztése 1987-ben indult, majd közel tíz év múlva, az 5.2 verziót követően kapcsolódott össze a TBMCS programmal. A CTAPS lényegét tekintve egy szabványos hardver és szoftver elemekre, prototípus-alapú, evolúciós fejlesztési stratégiára épülő alaprendszer, amely lehetővé teszi különböző feladatorientált alkalmazások integrálását. Alkalmazásai között már megtalálható volt a TBMCS rendszer számos későbbi alkalmazása is. A WCCS (Wing Command and Control System192) a légierő repülőezred szintű végrehajtás-támogató informatikai rendszere, amelynek rendeltetése az egység-szintű parancsnokok és törzsek tevékenységének támogatása a rendelkezésre álló erőforrásokra és alkalmazásukra vonatkozó információk biztosításával. A WCCS rendszer biztosítja az információáramlást a repülőezred hadműveleti központ és az ezred további vezetési pontjai és összetevői között egy egység szintű hálózat segítségével. A rendszer Oracle adatbáziskezelő rendszert alkalmazó, UNIX-alapú SUN Sparc kiszolgáló eszközökön működik, X-terminál munkaállomásokkal. A CIS (Combat Intelligence System193) a légierő hadszíntéri felderítő informatikai rendszere, amely a korábbi hasonló rendszerek funkcióit integrálva biztosítja a különböző forrásokból beérkező felderítési adatok fogadását, összevetését, elemzéElőzetes hadszíntéri automatizált feldolgozó rendszer. Repülőezred (wing) vezetési és irányítási rendszer. 193 Harcfelderítő rendszer. 191 192

154

sét és értékelését, feldolgozását, tárolását és elosztását. A rendszer a hadszíntéri haderőnemi hadműveleti, valamint az egység szintű vezetési pontokon194 működik, eredetileg Sybase adatbáziskezelő rendszert alkalmazó UNIX-alapú SUN SPARC munkaállomásokra készült. A C2IPS (Command and Control Information Processing System195) a légierő légiszállítási, légi utántöltési műveleteinek tervezését, szervezését és végrehajtását támogató funkcionális informatikai rendszer. A rendszer összetevői a végrehajtási szintet képező légibázisoktól a hadszíntéri hadműveleti központokon keresztül a légiszállítási parancsnokságig biztosítják a naprakész információkat a légiszállítást, légi utántöltést igénybevévő parancsnokok számára. A C2IPS rendszer információkat szolgáltat a GTN összhaderőnemi szállítási informatikai rendszer számára és együttműködik számos más (légibázis működéstámogató, meteorológiai, vagy szállítási) korábbi és jelenlegi informatikai rendszerrel. A GCCS-AF (Global Command and Control System – Air Force196) rendszer a légierő kialakítás alatt lévő hadászati és hadszíntéri vezetést támogató informatikai rendszere, az összhaderőnemi GCCS rendszer légierő összetevője. A GCCS-AF architektúrálisan egy korszerű web-alapú, többrétegű, szolgáltatás-orientált informatikai rendszer, amely egy portál infrastruktúrán keresztül teszi hozzáférhetővé a szolgáltatásokká alakított korábbi funkcionális alrendszereket, alkalmazásokat. A megvalósítás első fázisában a közös szolgáltatások és az integált adatelérés jelent meg, a későbbiekben ezeket fogják követni a légierő saját funkcionális alkalmazásai.  A haditengerészeti haderőnem informatikai rendszerei az 1980-as évek végén jelentek meg és azóta több fejlesztési fejlesztési fázison estek át. A haderőnem jellegzetessége, hogy informatikai rendszere két különböző típusú összetevőből, parti (ashore) és hajófedélzeti (afloat) rendszerekből épül fel. A információtechnológiai jellegű fejlődés ennél a haderőnemnél is a másik két haderőnemhez hasonlóan alakult. A JOTS (Joint Operational Tactical Software197) egy a 80-as évek végén és a 90es évek elején kialakított és telepített, elsősorban hajófedélzeti informatikai rendszer volt, amely telepítésre került több haditengerészeti vezetési központban is. Különböző változatai több mint 200 hajóegységen, számos parti haditengerészeti felderítő központban, a Parti Őrség hajóin, szövetséges hadihajókon és központokban kerültek telepítésre. A különböző rendszerek telepítésének eredményeként megnövekedtek az átfedések a szoftver összetevőkben és a funkciókban, ami megnövekedett fejlesztési, karbantartási és kiképzési költségekhez vezetett. Emellett a rendszerek nem voltak egymással interoperábilisak és sokszor ellentmondó információkat szolgáltattak.

194

Air Operations Center (AOC), Air Support Operations Center (ASOC), Control and Reporting Center (CRC), Wing Command Center (WCC). 195 Vezetési és irányítási információfeldolgozó rendszer. 196 Globális vezetési és irányítási rendszer – légierő. 197 Összhaderőnemi hadművelet harcászati szoftver[rendszer].

155

Az előbbi problémák kiküszöbölésére megkezdődött a hajófedélzeti rendszerek közös összetevőinek összevonása, amelynek eredményeként kialakult egy közös szoftver alap, amely a parti rendszerekre is kiterjedt, így mindkét alkalmazói kör számára elősegítette az interoperabilitást. A Unified Build (UB) elnevezésű szoftver környezet fejlesztőeszközök, dokumentáció és szoftver modulok összessége volt, nem egy telepíthető rendszer, hanem a fejlesztők által használható alap egy alkalmazói rendszer kialakításához. Alapvető elemeit a JOTS rendszer főbb funkcióit nagyrészt kormányzati megrendelésre készült szoftver (GOTS) termékek formájában megvalósított összetevők alkották. Erre az alapra épültek a következő változatot képező NTSC-A és NCSS-A, valamint az ezeket támogató további informatikai rendszerek. Az NTSC-A (Navy Tactical Command System – Afloat198) egy a hajóegségeken települt haditengerészeti parancsnokok tevékenységét támogató vezetési (C2) rendszer, amely az UB-ra építve integrált olyan korábban önálló rendszereket, mint: track management, adatbázisok kezelése, helyzetmegjelenítés, képfeldolgozás, valamint különböző döntéstámogató alkalmazások. Ezek közé tartozott az adatbázislekérdezéseket és bizonyos üzenetkezelési funkciókat biztosító, Sybase-alapú NIPS (NTSC-A Intelligence Processing System) felderítő informatikai alrendszer; a hajófedélzeti parancsnokok számára helyzetinformációkat biztosító, helyi hálózatra épülő TIMS (Tactical Information Management System) rendszer; a vezetési és törzsmunkát segítő döntéstámogató alkalmazások (műhold veszélyeztetettségi, rádióhullám terjedési, legrövidebb megközelítési számítások), vagy az oceanográfiai, időjárási és környezeti adatokat kezelő NITES (NTSC-A Integrated Tactical Environment Subsystem). Az NCSS-A (Navy Command and Control System – Ashore199) rendszer – korábbi megnevezéssel OSS (Operations Support System200) – a parti haditengerészeti felderítő központok tevékenységét támogató rendszer, amely az UB-ra és Oracle adatbáziskezelő rendszerre építve alapvetően adatbázis-lekérdezéseket, hajók helyzetére (mozgására és állapotára) vonatkozó üzenetek feldolgozását, valamint az elöljáró parancsnokoknak szóló napi tájékoztatók támogatását biztosította. Az NTCSS (Naval Tactical Command Support System201) három korábbi támogató informatikai rendszer funkcióit egyesítő, a közös szoftver és hardver alapra épülő rendszer volt, amely az NTSC-A rendszer kiegészítő adatokkal történő ellátását szolgálta. Az integráció alapját képező rendszerek közé a SNAP hajófedélzeti, pénzügyi és számviteli (nyilvántartási) rendszer, az MRMS hajófedélzeti technikai karbantartási feladatok tervezését és megvalósítását támogató rendszer, valamint a NALCMIS hajófedélzeti, haditengerészeti repülőgép-karbantartási feladatok tervezését és megvalósítását támogató rendszer tartozott.202

Haditengerészeti harcászati vezetési rendszer – hajófedélzeti. Haditengerészeti vezetési és irányítási rendszer – parti. 200 Hadműveleti Támogató Rendszer. 201 Haditengerészeti Harcászati Vezetéstámogató Rendszer. 202 Shipboard Non-tactical ADP program; Maintenance Resource Management System; Naval Aviation Logistics Command Management Information System. 198 199

156

A JMCIS (Joint Maritime Command Information System203) rendszer az evolúciós továbbfejlesztés eredményeként az 1990-es évek első felében lépett az NCCS-A (OSS) és NTCS-A rendszerek helyébe. Az öbölkonfliktus során világossá vált, hogy a meglévő informatikai rendszerek részben elavultak, üzemeltetésük egyre több erőforrást igényelt. Emellett mivel ezek a rendszerek gyártóspecifikus hardverre, operációs rendszerekre épültek, a rendszerek közötti adatcsere bonyolult, nehézkes volt, többnyire egyedi interoperabilitási megoldásokat igényelt. Mindez szüségessé tette egy közös működtetési környezetre (COE) épülő új rendszer létrehozását. A korábbi informatikai rendszerek funkciói a JMCIS rendszer Ashore, Afloat és Tactical/Mobile változataiban kerültek megvalósításra. A JMCIS első változatai még teljes egészében a haditengerészet meglévő UNIXalapú eszközeire (Sun 4, Hewlett Packard 700) épültek. Az utolsó változatban aztán már megkezdődött a PC-alapú munkaállomások alkalmazása. A JMCIS-98 rendszer az összhaderőnemi interoperabilitási követelmények teljesítése érdekében a haditengerészeti közös működtetési környezetről áttért az összhaderőnemi közös működtetési környezetre és ezzel egyben a rendszer új nevet is kapott. A JMCIS-t felváltó GCCS-M (Global Command and Control System – Maritime204) rendszer fejlesztése 1998 nyarán gyorsult fel, a telepítés pedig 2001-ben kezdődött meg.

3.4.10 ábra: GCCS-M helyszínek A rendszer rendeltetése a haditengerészeti erők harci képességeinek növelése és a döntéshozatali folyamat támogatása az aktuális helyzetre vonatkozó információk megszerzésével, feldolgozásával és rendelkezésre bocsátásával a haditengerészeti feladatok teljes körében (hadászati elrettentés, hajózás felügyelete, erők telepítése, stb.).

203 204

Összhaderőnemi haditengerészeti vezetési információs rendszer. Globális vezetési és irányítási rendszer – Haditengerészet.

157

A GCCS-M rendszer a JMCIS-hez hasonlóan három alapvető és egy kiegészítő alrendszer-típusra épül (Ashore, Afloat, Tactical/Mobile, illetve Multilevel Security). 2001 végére a parti változat mintegy 80 helyen (haditengerészeti vezérkar, öt flottaparancsnokság, haditengerészeti támaszpontok, NATO és szövetséges helyszínek, stb.), a hajófedélzeti több mint 300 hajóegységen és tengeralattjárón, a harcászati/mobil változat pedig közel negyven helyszínen került telepítésre és a rendszer építése azóta is folyamatos. A GCCS-M számos összhaderőnemi alkalmazást foglal magában, köztük a katonai felderítési adatbázist, az összhaderőnemi üzenetkezelő rendszert, az összhaderőnemi meteorológiai rendszert, az összhaderőnemi térképészeti készletet, a légierő hadszíntéri harcvezetési alaprendszerét, valamint a hadszíntéri ballisztikus rakéta előrejelző rendszert.205 A GCCS-M rendszer a korábbi rendszerekhez hasonlóan kezdetben nagyteljesítményű UNIX kiszolgálókra és munkaállomásokra épült, azonban ezeket folyamatosan felváltották a PC és Windows NT alapú eszközök, majd megkezdődött az áttérés a web-alapú, JAVA nyelvre épített alkalmazásokra.

3.4.2 Informatikai rendszerek a brit hadseregben A brit hadsereg informatikai rendszerei közül részletesen az ACE Gyorsreagálású hadtest informatikai rendszereit mutatjuk be, amely méretét és funkcióit tekintve a legösszetettebb. Emellett a brit hadseregben számos más informatikai rendszer is létezik, vagy van kifejlesztés alatt. Ezek közé tartozik többek között a légierő informatikai rendszere (RAF Command, Control and Information System), a haditengerészet rendszerei (RN Command Support System, Fleet Operational Command System), a JCS (Log) logisztikai rendszer, vagy a nukleáris baleseti informatikai rendszer (Nuclear Accident Response Information System). Az ACE Gyorsreagálású hadtest átmeneti informatikai rendszere (Interim ACE Rapid Reaction Corps Information System, IARCCIS) az ARRC parancsnokságának tevékenységét támogatja laktanyai elhelyezésben és a terepen egyaránt.206 A rendszer kialakítására a boszniai válságkezelésre történő felkészülés során került sor 1992-95 között. Az IARCCIS rendszer a kereskedelmi forgalomban kapható általános célú alkalmazásokat egyesítette speciális katonai igényeket kielégítő feladatorientált alkalmazásokkal. A rendszer EDS Defense Ltd. cég által kialakított infrastruktúrája helyi és nagytávolságú hálózatokat, terepi kivitelű munkaállomásokat és általános célú alkalmazásokat foglal magában. Az első változatban a munkaállomásokat optikai kábeles helyi hálózatok kapcsolták rendszerbe, a vezetési pontok közötti összeköttetést pedig X.25 alapú nagytávolságú hálózat (pld. PTARMIGAN) kötötte össze. Az IARCCIS munkaállomásai DOS, Windows 3.11 alapú PC-k, kiszolgáló eszközei SUN/Solaris, vagy szintén PC alapú gépek voltak. A rendszer Microsoft Office alkalmazásokat és 205

GMIDB (General Military Intelligence Data Base), JMHS (Joint Message Handling System), JMS (Joint Meteorology Segment), JMTK (Joint Mapping Tool Kit), TBMCS (Theatre Battle Management Core System), TBMWD (Theater Ballistic Missile Warning & Display). 206 Jane's C4I Systems, 2002-2003. [39-40.o.]

158

Oracle adatbáziskezelő rendszert tartalmazott, a Boszniában alkalmazott Microsoft Exchange által támogatott levelezés mellett X.400 alapú üzenetkezelést is biztosított. Az 1999 elején megjelent továbbfejlesztett IARCCIS rendszerben a UNIX kiszolgálókat Windows NT kiszolgálók váltották fel.

3.4.11 ábra: Munka IARCCIS munkaállomásokon Az IARCCIS rendszer a sikeres alkalmazást követően a brit hadseregben is rendszeresítésre került Hadsereg Harcászati Számítógépes Rendszer (Army Tactical Computer System, ATacCS) megnevezéssel, amely tehát lényegében egy kereskedelmi forgalomban kapható termékekre épülő LAN-WAN hálózat, amely biztosítja az adatcserét laktanyán belül és kívül egyaránt. Az ARRC informatikai rendszerének továbbfejlesztésével a hálózati infrastruktúrát ma már az ARRC Harcászati Integrált Híradó Rendszer (ARRC Tactical Integrated Communications System, ATICS) képezi, amelynek alapját változatlanul a Ptarmigan rendszer képezi, de kiegészül olyan fejlettebb szolgáltatásokkal is, mint a video-telekonferencia, szélessávú digitális adatátvitel, valamint a rugalmasabb hordozó szolgáltatások. Mindezt a tervek szerint 2006 után a korszerűbb FALCON rendszer fogja felváltani. Az ARRC informatikai rendszer feladatorientált funkcióit a THISTLE vezetéstámogató informatikai rendszer valósította meg. Az IARCCIS létrehozása előtt az ARRC parancsnokságon a tervező munkát csak egy Excel táblázat és egy nehezen kezelhető mozgástervező alkalmazás (BIEST) támogatta.207 A THISTLE rendszer közel harminc szoftver összetevő együttese, amelyet az ARRC törzse a Cranfield egyetem szakértőinek támogatásával dolgozott ki az IARCCIS technikai kialakításával egyidőben, 1992-95 között, egy jövőbeni rendszer technikai demonstrációjaként. A rendszer egy térképi alapú grafikus felhasználói felületből, adatbázis-alapú alkalmazásokból és operációkutatási modellekből épül fel. Az adatbázis-alapú alkalmazások egy ATCCIS208 kompatibilis közös adatbázisra épülnek és ebből az adatbázisból nyerik alapadataikat az operációkutatási modellek is. A különböző, önállóan is működőképes összetevők egymással egy APP-6209 alapú üzenetformátum (Common Data Transfer Format, CDTF) segítségével cserélhetnek információt.

207

SCHREPF: Visual planning aid for movement of ground forces in operations other than war. [5.o.] A NATO Army Tactical Command and Control Information System megnevezésű interoperabilitási programja. 209 APP-6 Military Symbols for Land Based Systems [Szárazföldi rendszerek katonai szimbólumai]. 208

159

AAP-6 alapú adatformátum

FLORA grafikus interfész

térképi adatok

CDTF

Adatbázisalapú alkalmazások

Operációkutatási modellek

harcászati adatbázis pillanatfelvétel

modell adatbázisok

3.4.12 ábra: Adatáramlás a THISTLE összetevők között210 A THISTLE rendszer alkalmazásai közé többek között a következők tartoztak: FLORA grafikus interfész, ORCHARD harcrend kezelés, GORSE légtér-gazdálkodás, FERN műszaki tervezés, BASIL elektronikus naplózás, IVY manővertervezés, CLOVER logisztikai raktározási modellezés, valamint harccsoport, hadosztály és hadtest szintű harcmodellek, hadijátékok. A rendszer nyitott felépítését bizonyította, hogy rugalmasan együtt tudott működni egy idegen fejlesztésű tábori híradástervező rendszerrel (Raptor) is. Az alkalmazások funkcióit általánosságban a következő képernyőképek szemléltetik.

3.4.13 ábra: FLORA grafikus felhasználói felület 210

FORD: THISTLE Operational experience (konferencia-előadás) [17. dia]

160

3.4.14 ábra: ORCHARD harcrend kezelés képernyőkép Az ARRC informatikai rendszerének továbbfejlesztése során elkülönült az állandó elhelyezési körülmények között működő (In Barracks Information System, IBIS) és a telepíthető (Out of Barracks Information System, OBIS) összetevő. Ezek együttesen nyújtanak törzsmunka-automatizálási szolgáltatásokat és elektronikus levelezési lehetőséget az ARRC parancsnokság vezetési pontjai, valamint az alárendelt (ho., dd.) és más NATO parancsnokságok között. Ezeket az egyes szakmai törzsek számára feladatorientált alkalmazások állnak rendelkezésre. Kisebb mennyiségű információcsere igényeket (kisebb vezetési pontok, összekötő csoportok) a rendszer telepíthető informatikai eszközökkel (felderítő eszközök, védett üzemmódú telefonkészülékek, műholdas telefonkészülékek, harcászati rádiók) szolgál ki. A brit hadseregben az összhaderőnemi gyorsreagálású erők létrehozásához kapcsolódóan merült fel egy összhaderőnemi informatikai rendszer szükségessége. Az Összhaderőnemi Hadműveleti Vezetési Rendszer (Joint Operational Command System, JOCS) 1999-ben állt szolgálatba. Elsősorban egyeztetett hadműveleti helyzetképet, valamint az összhaderőnemi műveletek irányításához szükséges törzsmunka-támogató alkalmazásokat nyújtott felhasználói számára. A rendszer kereskedelmi forgalomban kapható technológiát és webböngésző megoldásokat alkalmazott az információk közreadására és elosztására, az ATacCS rendszerrel együtt biztosítja a XXI. századi digitalizált harcmező harctéri informatikai alkalmazásainak alapját. A további fejlesztések a digitalizálási program keretében folynak, amelynek első fázisa magában foglalja a BAE Systems által megvalósított GP3 vezetéstámogató211 rendszert, amelynek rendeltetése helyzetinformációk megjelenítése és megosztása a vezetési pontokon belül és azok között, GP3 termékek és adatok elosztása, valamint az adott parancsnokság tervezőmunkájának támogatása. A rendszer, amely alapvetően egy fejlett földrajzi és térbeli képességekkel rendelkező "helyzetismeret eszköz", elsősorban a felderítő és hadműveleti (G2/G3) törzsek tevékenységét támogatja, de kapcsolódási felületet biztosít a személyügyi és a haderőtervezési (G1 és G4) tör211

Battle[field] Management System, harcvezetés-támogató rendszer.

161

zsek számára is. Az IARCCIS tapasztalataira épülő rendszer 3.1 verziója 20012002-ben – többek között az évenkénti ARRCADE FUSION gyakorlaton – sikeres hadműveleti teszten esett át az ARRC törzsében. A GP3 ekkor Windows NT ügyfélkiszolgáló architektúrára, illetve a továbbfejlesztett IARCCIS és Ptarmigan hálózati infrastruktúrára épült. A digitalizálási terv további összetevőit többek között az AP3 személyügyi nyilvántartási alkalmazás, a harceszközöktől (platformoktól) a hadosztályokig egységes, közös vezetési és helyzetismeret támogatást nyújtó ComBAT (Common Battlefield Application Toolset) alkalmazáskészlet, valamint a felderítési ciklus folyamatait támogató és a felderítési (megfigyelési, célmegjelölési) képességek összehangolt harcászati szintű alkalmazását biztosító G2 Intelligence Surveillance Target Acquisition and Reconnaisance rendszer (ISTAR). Végül a Platform Battlefield Information System Application (P-BISA) fogja integrálni a ComBAT alkalmazáskészletet és más infratruktúrális szoftver alkalmazásokat a már létező és tervezett rendszerekkel, érzékelőkkel a páncélozott harceszközökön.

3.4.3 Informatikai rendszerek a francia hadseregben A francia hadsereg informatikai rendszerei közül részletesebben a szárazföldi haderőnem alapvető informatikai rendszereit ismertetjük. Ezek mellett számos informatikai rendszer működik a francia haderőben, köztük a SGEA212 elektronikai hadviselési, a SILCENT213 és NOMADE logisztikai, a MARTHA214 és a STRIDA215 légvédelmi, valamint az SCCOA216 légierő haderőnemi, az ACOM217 haditengerészeti haderőnemi és a SENIT hajófedélzeti informatikai rendszerek. A szárazföldi haderőnem informatikai rendszere vezetési szintekhez illeszkedő, egymásra épülő rendszerekből áll, kommunikációs infrastruktúráját a RITA 2000 harcászati kommunikációs rendszer, távolsági hálózat (WAN), valamint a PR4G218 harcászati rádiókommunikációs rendszer képezi. Az összhaderőnemi szint informatikai rendszere a SICA, amelyhez a hadműveleti szintű SICF, a harcászati szintű SIR és a platform-szintű SIT kapcsolódik. E két utóbbit napjainkban a MAESTRO rendszer váltja fel.

Système de Guerre Électronique de l'Avant (Elektronikai hadviselési rendszer). Système d'Information Logistique Centralisé (Központi logisztikai információs rendszer). Maillage Antiaérien des Radars Tactiques contre Helicopters et Aeronefs (Harcászati radarok hálózata helikopterek és légijárművek elleni harcra). 215 Système de Traitment et de Représentation des Informations de Défense Aérienne (Légvédelmi információk kezelésének és megjelenítésének rendszere). 216 Systéme de Commandement et de Conduite des Opérations Aériennes (Légi műveletek vezetési és irányítási rendszere). 217 Aide au Commandement de la Marine (Haditengerészeti vezetéstámogatás). 218 Poste Radio de 4ème Génération (Negyedik generációs harcászati rádió). 212 213 214

162

összhaderőnemi szint szárazföldi haderő

SICA

komm. hálózat

SICF

R I T A

XXX

hdt. XX

ho. X

dd. III

e. II

z.

SIR

I

szd. fv. rsz. érzékelő

…

M A E S T R O

2 0 0 0 P R 4 G

SIT

3.4.15 ábra: A francia szárazföldi haderő informatikai rendszerének összetevői A SICA (Systéme d'Information et de Commandement des Armées) rendszer az összhaderőnemi vezetési szint eszköze, amelynek szükségessége az Öböl-háború idején merült fel. Alapvető rendeltetése, hogy a hadászati és a hadszíntéri vezetés számára biztosítsa a a vezetéshez szükséges összes (helyzetismeret, tervezési, illetve felderítési) információhoz történő hozzáférést és támogassa a hadászati döntéshozatalt, a koalíciós irányítást, valamint a hadműveleti feladatok végrehajtását. A rendszer a szervezetek rutintevékenységét támogató infrastruktúrális elemekből és a hadszíntéri tevékenységet támogató telepíthető összetevőkből épül fel. Az előbbi a honi területen öt hadműveleti szintű szervezetnél került telepítésre, több mint ezer felhasználó támogatására. A telepíthető összetevők a hadszíntéri igényektől függően néhány (pld. 10-30) munkaállomástól több mint négyszáz munkaállomásig terjedő rendszer kiszolgálását biztosítják. 2004-ben mintegy 15 helyen működött SICA összetevő összekapcsolva a honi terület összetevőivel. A rendszer fejlesztése moduláris struktúrában, fázisokra tagolva történik. Az első változat (SICA G0) a legsürgetőbb igények kielégítését szolgálta. A SICA G1 ezt a közös, általános célú alkalmazásokkal, ezen belül üzenetkezelő szolgáltatásokkal bővítette ki. A 2004-től bevezetésre kerülő SICA G2 az előző verziók továbbfejlesztését célozza. A SICF (Systéme d'Information pour le Commandement des Forces) rendszer a szárazföldi haderő hadtest, hadosztály és dandár szintű eszköze, amely egyaránt támogatja a harctéri és a békeidőszaki alkalmazást. A vezető szerveknél és vezetési pontokon telepített SICF munkaállomásokat helyi hálózatok, illetve a RITA 2000 hálózat kapcsolja egységes rendszerbe, biztosítva ezzel a vezetési ponton belüli és a vezetési pontok közötti információáramlást. A SICF rendszer a teljes vezetési folyamatot támogatja, beleértve a tervezést és az erők telepítésének előkészítését, a vezetés és irányítás elemeit, az erőforrások elosztását, valamint az információáramlást.

163

3.4.16 ábra: SICF munkaállomások A SICF rendszer kezdettől fogva kereskedelmi forgalomban kapható összetevőkre épült, legelső változata – amelynek fejlesztése az 1980-as évek közepén kezdődött – UNIX, X-Windows, MOTIF, TCP/IP, X.400 és X.25 alapokon működött. A rendszert az idők során különböző változatokban telepítették és a boszniai válságkezelés során is alkalmazásra került. A továbbfejlesztett változat (SICF V1) tervezése a 90es évek közepén, telepítése 2000-ben kezdődött, majd ezt követi a SICF V2 változat. A jelenlegi változatok Windows 2000 alapú szoftver összetevői közé a feladatorientált alkalmazások mellett alfanumerikus és grafikus dialógus-kezelés, objektum-orientált adatbáziskezelés, elektronikus üzenetkezelés és a hagyományos irodaautomatizálási szolgáltatások tartoznak. A rendszer elemei telepíthetőek intézményi, laktanyai környezetben, illetve mobil, telepíthető konténerekben. A rugalmas hadszíntéri telepíthetőséget előre bekábelezett konténerek (illetve moduláris konténer-készletek) támogatják. Egy vezetési pont eszközrendszere jellemzően 50-200 SICF munkaállomást foglal magában. 2004-ben a rendszer több mint 50 vezetési központban (köztük az Eurohadtestnél és a francia-német dandárnál) került telepítésre, összességében több mint 2000 munkaállomással. A SIR (Systéme d'information régimentaire) ezred és zászlóalj szinten alkalmazott harcvezetési rendszer. Alapvető funkciói közé a következők tartoznak: harcászati helyzetnyilvántartás és kezelés, parancsok és jelentések készítése és továbbítása (grafikus is), terepértékelés és elemzések különböző térképészeti alkalmazások segítségével, harcrend (ORBAT) kezelés. Az egyes törzsfunkciókat különböző feladatorientált alkalmazások segítik: tűztámogatás, légierő, műszaki, logisztikai. A rendszer összetevői egy vezetési pont gépjárműbe kerültek beépítésre, amely védettségét tekintve lehet páncélozott, vagy tehergépjármű. Egy ezred vezetési pont alapfelszerelése két SIR gépjármű, ami hat gépjárműig kibővíthető. A kommunikációt a PR4G és RITA rendszerek biztosítják. A rendszert az EADS szállítja, telepítése 2002 végén kezdődött meg.

164

A MAESTRO egy új harcászati szintű informatikai rendszer a kezelőszemélyzetektől akár a dandár szintig. A rendszer technikai alapját egy érintőképernyős terepi kivitelű noteszgép, a hozzá kapcsolódó műholdas helymeghatározó (GPS), lézertávmérő, valamint a harcászati és a polgári kommunikációs lehetőségeket egyaránt biztosító rádiórendszer alkotja.

3.4.17 ábra: MAESTRO munkaállomás A MAESTRO rendszer alapvető szolgáltatásai közé a SICF-hez hasonló térinformatikai alkalmazáscsomag, AAP-6A alapú helyzetismeret alkalmazás, saját adatbázis, formatizált üzenetkezelés, törzsmunkatámogatási (office) alkalmazások, video- és képfeldolgozási lehetőség és módosított Outlook alapokra épülő elektronikus levelezési szolgáltatás tartozik. Az ADatP-3 NATO üzenetformátum alkalmazása lehetővé teszi az interoperábilis működést a SICF mellett más tagállamok rendszereivel is. A helyzetismeret támogatást, térképi alapú helyzetmegjelenítést a következő ábra szemlélteti.

3.4.18 ábra: MAESTRO helyzetmegjelenítés

165

Az ATLAS a francia szárazföldi haderő automatizált tűztámogató rendszere. Az elődje, az ATILA az 1980-as évek óta áll rendszerben és egy tucatnyi országban került alkalmazásra. Az ATLAS rendszer lényegében valamennyi alapvető tüzér adatot képes kezelni és tevékenységet támogatni löveg szinttől dandár, hadosztály szintig. A Windows alapon működő alkalmazások biztosítják az erőforrások, eszközök nyilvántartását és térképi, vagy képi háttéren történő megjelenítését, illeve parancsok, jelentések, riasztások készítését, továbbítását, kezelését. A rendszer összetevőit különböző eszközök alkotják, amelyek között megtalálhatóak a hordozható érintőképernyős számítógépek ("előretolt figyelők"), valamint az egy és két TFT képernyős számítógépek. Egy ATLAS vezetési ponton legfeljebb négy munkaállomást tartalmazó Ethernet hálózat működik. A lövegektől a vezetési ponthoz optikai kábeles összeköttetés van, a vezetési pont pedig PR4G, illetve RITA segítségével kapcsolódik. Az ATLAS programot 2000-ben nyerte el a ThomsonCSF (ma Thales) cég. A rendszert 2002-ben egy tüzérezrednél telepítették, majd évente két-két újabb ezrednél került telepítésre.219220

3.4.19 ábra: ATLAS helyzetmegjelenítés légifénykép alapon A MARTHA a francia haderő légvédelmi vezetési hálózata, amely három különböző szintű összetevőből áll. Az első koordinációs szint (NC-1, SAMANTHA) elemeiből 1999-ben 78 volt telepítésre tervezve, az NC-2 és NC-3 szintek telepítése 2002-ben volt várható.221 A két eszközbe telepített NC1 szintű összetevők szakasz szinten (pld. MISTRAL, ROLAND) támogatják a felderítési és tűzvezetési, valamint vezetési feladatokat. Az NC2 szintű összetevők az NC1 összetevők tevékenységét koordinálják, többek között helyi harcászati légihelyzetkép támogatással. Az NC3 219

Jane's C4I Systems, 2002-2003. [23.o.] Jane's C4I Systems, 2003-2004. [30.o.] 221 Jane's C4I Systems, 2002-2003. [101.o.] 220

166

összetevők hadtest szinten működnek és biztosítják az általános harcászati légihelyzetkép kialakítását (együttműködésben a francia légierővel), valamint támogatják a kapcsolattartást a hadszíntéri szárazföldi erők vezetésével. A MARTHA rendszer a francia hadsereg három légvédelmi tüzér ezredénél került telepítésre. Az SCCOA rendszer a francia légierő hadműveleti vezetését támogatja. Alapvető funkciói közé a következők tartoznak: légifelderítés-irányítás, feladatszabás, erőforráselosztás, valamint a felderítés és művelettervezés támogatása. A rendszer rendeltetése a légierő fegyverrendszerei hatékony alkalmazásának támogatása honi területen és hadszíntéri alkalmazás esetén egyaránt, egységes légi hadműveleti vezetési központok Az SCCOA rendszer fejlesztése (részben a NATO ACCS rendszerének fejlesztési elgondolásaira alapozva, azt kiegészítve) 1989-ben lett jóváhagyva, az első fázis tényleges kidolgozása 1993-ban indult meg. A második fázis 1997-ben, a harmadik 2001-ben kezdődött.

3.4.4 Informatikai rendszerek a német hadseregben A német hadsereg informatikai rendszerei közül röviden a két legismertebbet – a szárazföldi haderőnem HEROS, illetve a légierő EIFEL rendszerét – mutatjuk be. Ezek mellett említésre méltók még a tüzérség ADLER rendszere, a rakétasorozatvető tüzérség ARES rendszere222, valamint az alegységszintű GeFüSys rendszer. A szárazföldi haderő informatikai rendszereire vonatkozó fejlesztési elgondolások az 1970-es évek elején születtek meg. Az első tervek egy egész rendszercsalád (HEROS223) kifejlesztésére irányultak. Az eredetileg hét típusra (HEROS-1-től HEROS-7-ig) tervezett család helyett az 1980-as évek közepén a fejlesztés két rendszer kidolgozására összpontosult. A HEROS-3 a német szárazföldi haderő felsővezetési szintjének informatikai rendszere, amely 1984-ben került alkalmazásba, majd 1997től megkezdődött jelentősebb továbbfejlesztése. A HEROS 2/1 rendeltetése a hadtesttől dandárig, illetve zászlóaljig terjedő vezetési szintek támogatása béke-, válságés háborús időszakban egyaránt. A HEROS 2/1 rendszer első, Unix alapú változatát a DASA Defense Electronics Group (korábban Siemens) fejlesztette ki és 1997-ben került rendszeresítésre a német gyorsreagálású szárazföldi erőknél. Ezt követően alkalmazásra került a többnemzetiségű Eurohadtestben, valamint a délszláv válság kezelésében részt vevő német SFOR kontingensben. A második változat már Windows NT alapra épül és az ESG, valamint az EADS/Dornier fejlesztése. Az új változat 2000 novemberében került elfogadásra, telepítésére 2001-től kezdődően került sor. Az eredeti tervek szerint az első dandár 2001-ben, az első hadosztály 2003-ban került volna teljes egészében felszerelésre. Ez azonban költségvetési okokból 2004-2005-re csúszott. A HEROS 2/1 rendszer központi összetevői, pld. az adatbázis-kiszolgáló duplikáltak és légkondicionált, légiszállítható konténer-központokban helyezkednek el. 222 223

Artillerie-Raketeneinsatzsystem. Heeres Führungsinformations System [für die rechnerunterstützte] Operationsführung in Stäben (Csapatvezetési információs rendszer, hadműveleti vezetés a törzsekben).

167

Ezek tartalmazzák az optikai kábeles helyi hálózat, valamint a nagytávolságú hálózat csatlakozópontjait. A szállítható vezetési pont munkaállomások csillaghálózatban csatlakoztathatók a konténer-központhoz és 1 kilométerig terjedő távolságon belül helyezhetők el.

2.4.20 ábra: HEROS konténer-központ és munkaállomás A HEROS központi adatbázisa grafikus, táblázatos és üzenetformátumú adatokat tartalmaz. A rendszer azon képessége, hogy formatizált és szabad formátumú üzeneteket is fel tud dolgozni, biztosítja a szervezeti, eljárási és információigénybeli változásokhoz történő rugalmas adaptációt. A HEROS a grafikus helyzetinformációkat automatikusan konvertálja ADatP-3 formátumú üzenetekké és viszont. A katonai rendeltetésű üzenetkezelés, helyzetmegjelenítés, parancs/intézkedés-készítés, illetve eligazítások előkészítése mellett a törzsmunka támogatására a HEROS rendszer COTS irodaautomatomatizálási alkalmazásokat tartalmaz. A munkaállomásokon a helyzet egy háttértérképen, grafikus formában, változtatható méretarányban jeleníthető meg. Polgári térképek és műholdfelvételek szintén megjeleníthetőek. A helyzet elemei grafikus formában vihetők be, jeleníthetők meg és módosíthatók. Kisméretű vezetési pontok támogatására a munkaállomások kiegészíthetők kommunikációs képességgel, amelyek így vezetékes összeköttetés nélkül biztosítják a HEROS által nyújtott funkciókat, szolgáltatásokat. Az EIFEL a német légierő informatikai rendszere. Tervezése még az 1960-as évek elején kezdődött, a kísérleti rendszer telepítésére 1973-ban került sor. Abban az időben a rendszer három számítóközpontra épült, amelyben Siemens 4004 számítógépek működtek BS1000 operációs rendszerrel. A rendszeresítésre 1978-ban EIFEL 1 néven került sor. 1994-ben a NATO erők átszervezéséhez kapcsolódóan az EIFEL rendszer is megújult, Siemens Nixdorf H90 nagyszámítógépekre és BS2000 operációs rendszer alá került. A négy számítóközponthoz a több mint 300 helyszínen mintegy 600, többnyire PC típusú terminál kapcsolódik.224 Az ADLER225 rendszer egy tüzérségi informatikai rendszer, amely támogatja parancsok, üzenetek készítését és továbbítását, cél- és saját erőforrás adatok cseréjét; grafikus helyzetinformációk előkészítését és megjelenítését; tűzfeladat és tüzérségi vezetési információk kezelését; optimális fegyver és lőszerfelhasználás tervezését; erőforrások elosztásának tervezését; valamint a célmeghatározás koordinálását. Az 224 225

Jane's C4I Systems, 2002-2003. [102.o.] Artillerie-, Daten-, Lage- und Einsatz-Rechner[verbund] (Tüzérségi, adat, helyzet és bevetési számítógép[hálózat]).

168

ADLER rendszer – fixformátumú adatcsomagok formájában harcászati rádió- és vezetékes összeköttetések felhasználásával – automatizált, védett, valósidejű adatcserét biztosít más tüzér informatikai rendszerekkel, valamint a haderőnemi és szövetségi parancsnokságokkal.

3.4.21 ábra: ADLER harcjármű és ADLER munkaállomás Egy ADLER konténerben, vagy páncélozott járműben elhelyezett számítógép egyidőben egy vezetékes vezetési pont hálózatot és legfeljebb három rádióvonalat képes kezelni. A rendszer első változatát az ESG cég 1995-ben telepítette. Jelenleg az ADLER II fejlesztése van folyamatban, amely már Windows 2000 alapokra épül és kiegészül hordozható, terepi kivitelű munkaállomásokkal is.

3.4.5 Más tagállamok informatikai rendszerei Az előző pontokban ismertetett nemzeti informatikai rendszerek mellett számos további NATO tagállamban működik eredményesen informatikai rendszer és támogatja az adott haderő vezetését és tevékenységét. A következőkben példaképpen bemutatjuk az olasz, a norvég és a dán haderő informatikai rendszerét. Az olasz hadsereg haderőnemei önálló informatikai rendszerrel rendelkeznek. A légierő rendszere a SICCAM, a haditengerészeté a LEONARDO, míg a szárazföldi haderőnemé a SIACCON. A SIACCON (Sistema Automatizzato di Commando e Controllo226) rendszer a Marconi több haderőben alkalmazott ACCIS rendszerének változataira épült. A rendszer közös hadműveleti helyzetképpel, haderőnemi, szakterületi alkalmazásokkal, illetve speciális nem háborús műveleti funkciókkal támogatja a katonai vezetést. A rendszer moduláris, méretezhető felépítésű, ami biztosítja alkalmazhatóságát hadtesttől akár századig. Egy tipikus vezetési pont egy központi összetevőből és a törzs részlegek munkaállomásaiból áll, amelyeket egy helyi hálózat kapcsol össze. A központi összetevőben egy adatbázis-kiszolgáló, illetve további (levelező, web, stb.) kiszolgálók támogatja az alkalmazók tevékenységét. A SIACCON rendszer 1990-as évek elején bevezetett első változata még UNIX alapokra épült. A Windows NT-re történő áttérésre 2000-ben került sor. Azóta már megtörtént a Windows 2000-re történő áttérés is. Mindez szorosan kötődik az alapot képező MACCIS rendszer fejlesztéséhez, amely alkalmazásra került a bolgár, a brazil és a chilei hadseregben is. 226

Automatizált vezetési és irányítási rendszer.

169

A szárazföldi haderő 2000 után megkezdte meg meglévő rendszereinek egységes rendszerbe szervezését a CATRIN program keretében. A CATRIN (Sistema Campale di Transmissione ed Informazione) rendszer három funkcionális alrendszerből épül fel. A SORAO (Sottosistema Ricerca e Acquisizione Obiettivi) támogatja a szárazföldi harctéri felderítést és célmegjelölést, illetve biztosítja a meteorológiai, valamint a nukleáris, biológiai és vegyi (NBC) érzékelők információinak kezelését. A SOATCC (Sottosistema Avvistamento Tattico Comando e Controlo) rendeltetése a légi felderítés és célmegjelölés, illetve a szárazföldi haderő légvédelmi és repülő erőinek irányítása. Végül a SOTRIN (Sottosistema di Transmissioni Integrato) a hadszíntéri kommunikációs alrendszer (hálózat), amely a különböző alrendszerek, illetve vezetési pontok összeköttetését biztosítja. A továbbfejlesztés célja a SICCONA (Sistemi di Comando, Controllo e Navigazione) rendszer kialakítása, amely integrálja a szárazföldi haderő valamennyi páncélozott harcjárművét és hozzáférést biztosít a jelenlegi SIACCON rendszerhez. A norvég haderő összhaderőnemi informatikai rendszere a NORCCIS (Norwegian Command and Control Information System227). A rendszer az összhaderőnemi (szárazföldi és légierő) műveletek tervezését és végrehajtását támogatja hadászati és hadműveleti szinten, beleértve a telepített parancsnokságokat is. A NORCCIS II rendszer tulajdonképpen egy ACE ACCIS platformra épülő integrált modulok öszszessége. Ezek közé többek között szárazföldi haderőnemi, haditengerészeti és válságkezelési alkalmazások, szervezeti struktúra/harcrend kezelő, térképi alapú helyzetmegjelenítő, katonai üzenetkezelő rendszer, tervező modul, illetve egy web portál tartoznak. A térinformatikai alapot a MARIA katonai térképészeti alkalmazás biztosítja. A NORCCIS II rendszer 1992 óta van rendszeresítve, telepítésére a norvég haderő szervezetein kívül sor került a KFOR-nál, a SHAPE-en, az AFNORTH-nál és a NATO parancsnokságon. A rendszer egyes helyeken egyetlen laptopon, más helyeken több száz munkaállomáson működik. A helyzetmegjelenítő alrendszer kézi számítógépen is alkalmazható.

3.4.22 ábra: NORCCIS MARIA képernyő és PDA alkalmazás 227

Norvég vezetési és irányítási információs rendszer.

170

A dán haderő informatikai rendszere a DACCIS (Danish Army Command and Control Information System228), más néven ODIN, amelyet a Maersk Data dolgozott ki Microsoft platformon. A rendszer rendeltetése a szárazföldi, légierő és haditengerészeti erők vezetéstámogatása, döntéstámogatása és információcsere támogatása nemzeti és nemzetközi feladatok végrehajtása során háborús műveletektől, a béketámogató műveleteken át a humanitárius válságkezelésekig. A DACCIS (ODIN) rendszer több mint 85, egymással több szinten együttműködő katonai informatikai alkalmazást, egy ESRI alapú térinformatikai rendszert és egy katonai üzenetkezelő rendszert foglal magában. A rendszer önálló összetevői az alkalmazó szervezet igényeinek megfelelően telepíthetőek. Ezek közé tartoznak például az általános célú adatkezelő alrendszer, összhaderőnemi adatszinkronizáló alrendszer, vagy vezetési eszközkészlet229, valamint a szakterületi (felderítő, tüzér, műszaki, stb.) kiterjesztések. A rendszer első változata 2002-ben került kipróbálása, 2005-ben pedig lényegében befejeződött a hadosztály és dandár szintű telepítés. A jövőben a zászlóaljak bekapcsolása is tervbe van véve.

228 229

Dán haderő vezetési és irányítási információs rendszer, Data Engine, Joint Replicator, C3 Toolkit.

171

3.5 INFORMATIKAI RENDSZEREK A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN A jegyzet korábbi részeiben megfogalmazott általános definíciónak megfelelően a Magyar Honvédség informatikai rendszere a Magyar Honvédség vezetési (vezetési és irányítási) rendszerének egyik alapvető összetevője, a Magyar Honvédség felügyelete alá tartozó informatikai eszközök, programok és adatok, valamint a működtető személyzet összessége, amelynek rendeltetése a Magyar Honvédség információs folyamatainak és tevékenységeinek támogatása, megvalósítása, a vezetéshez, illetve a szervezeti tevékenységek végrehajtásához szükséges adatok és információk gyűjtése, tárolása, feldolgozása, valamint megfelelő helyen és időben, megfelelő mennyiségben, minőségben és formában történő rendelkezésre bocsátása.

3.5.1 A Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépítése A Magyar Honvédség – a védelmi szféra más szervezeteihez (BM Rendőrség, BM Határőrség, BM Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, stb.) hasonlóan – egy hierarchikus felépítésű, viszonylagos önállósággal és feladatokkal rendelkező részszervezetekből felépülő szervezetrendszer. Ennek megfelelően a szervezeti felépítéshez illeszkedően a Magyar Honvédség informatikai rendszerén belül különböző, viszonylagos önállósággal rendelkező részrendszerek is körülhatárolhatóak. A szervezeti informatikai részrendszerek közé mindenekelőtt a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar informatikai rendszere, a szárazföldi haderőnem informatikai rendszere, a légierő haderőnem informatikai rendszere, valamint az összhaderőnemi logisztikai és támogató szervezetek informatikai rendszere tartoznak. A felsorolt informatikai rendszerek maguk is tovább tagolhatóak az adott középszintű vezető szerv (MH Szárazföldi Parancsnokság, MH Légierő Parancsnokság, MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság, stb.) informatikai rendszerére, illetve az alárendeltségükben álló katonai szervezetek informatikai rendszereire. A Magyar Honvédség esetében az elemi szintet az önálló állománytáblával rendelkező katonai szervezetek (jellemzően dandárok, ezredek, önálló zászlóaljak, stb.) informatikai rendszerei képezik. Ez az a szervezeti szint, amely tervezési, szervezési, feladatvégrehajtási és kiszolgálási szempontból még kellő önállósággal rendelkezik ahhoz, hogy a szervezet rendelkezésére álló informatikai eszközök, programok, kezelt adatok, valamint a működtető személyzet összességét önálló (önállóan működőképes) informatikai rendszernek tekintsük.

172

A MH informatikai rendszere HVK inf. rsz.-e

MH SZFP inf. rsz.-e

MH LÉP inf. rsz.-e

dd. inf. rsz.

légierő haderőnem inf. rendszere

dd. inf. rsz.

szárazföldi haderőnem inf. rendszere

MH ÖLTP inf. rsz.-e

log., tám. szervezetek inf. rendszere

3.5.1 ábra: A Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépítése230 Az eddig elmondottakból látható tehát, hogy a Magyar Honvédség informatikai rendszere lényegében a végrehajtó katonai szervezetek elemi szintű informatikai rendszereinek, illetve a közép- és felsőszintű vezető szervezetek informatikai rendszereinek összessége. Informatikai szempontból ezek mindegyike önálló rendszer, amely saját eszközökkel, programokkal, adatokkal, működtető személyzettel és a működést szabályozó dokumentumokkal rendelkezik. A rendszer határait – amelyre a funkcionális informatikai rendszerekhez kapcsolódóan a későbbiekben még visszatérünk – alapvetően a szervezet parancsnokának (vezetőjének) felelősségi, jog- és hatásköre határozza meg. Egy katonai szervezet rendelkezésére álló informatikai erőforrások összessége a rendszerjelleget tekintve egy-két autonóm számítógéptől a nagyszámú, különböző kategóriájú, hálózatba szervezett számítógépek együtteséig terjedhet. Az előbbi végletet tulajdonképpen nem is lehet rendszernek tekinteni, azonban kezdetben a fejlődés egyik állomását jelentette. Ma már a szervezeti informatikai rendszerek legegyszerűbb változata is legalább néhány (három-öt), helyi hálózatba kapcsolt számítógépet, köztük általában egy kiszolgáló eszközt tartalmaz. Nagyobb szervezetek informatikai rendszerei ezzel szemben több tíz, akár néhány száz számítógépet is tartalmazhatnak, amelyek több – egymáshoz gerinchálózat segítségével kapcsolódó – helyi hálózatot alkotnak. Rendeltetésükből következően a felsorolt szervezeti informatikai rendszerek közötti elsődleges kapcsolatokat a rendszerek között áramló információk (adatok) képezik. Mivel a szervezetek közötti információáramlás – bár mennyiségileg elsősorban ez a jellemző – nem csak az alá-fölérendeltségi viszonyok mentén folyik, az alrendszereket alkotó informatikai rendszereket sem szabad egy szigorú hierarchikus 230

Az ábrán látható konkrét struktúra és megnevezések a Magyar Honvédség egy adott helyzetét tükrözik, az ebben bekövetkező esetleges változások az informatikai rendszer elvi felépítésének lényegét nem érintik.

173

struktúra összetevőinek tekintentünk. Ennek megfelelően informatikai szempontból a Magyar Honvédség informatikai rendszerét alkotó szervezeti informatikai rendszerek egymással egyenrangú, kölcsönösen kapcsolatban álló alrendszerek, amelyek elvi kapcsolatrendszerét a következő ábra szemlélteti.

MH LÉP inf. rsz.-e

HVK inf. rsz.-e

MH SZFP inf. rsz.-e

MH ÖLTP inf. rsz.-e

dd. inf. rsz. dd. inf. rsz.

a MH informatikai gerinchálózata

3.5.2 ábra: Az MH szervezeti informatikai rendszereinek kapcsolódása (elvi vázlat) Mint a fenti ábrából is látható, a szervezeti informatikai rendszerek közötti kapcsolatot egy Magyar Honvédség szintű gerinchálózat biztosíthatja, amelynek kialakítása 2002-ben kezdődött meg.231 Korábban a Magyar Honvédség egészére kiterjedő távolsági hálózat232 nem létezett. Az 1990-es években nagyobb mennyiségben megjelenő – elsősorban személyi – számítógépek alkalmazásához kapcsolódóan kezdődött meg az informatikai (számítógép-) hálózatok kialakítása is. Ezek a két szakterület akkor még jelentős mértékben eltérő – analóg és digitális – technológiai alapjai következtében a híradó hálózatoktól függetlenül alakultak ki. A szükséges minőségű átviteli utak hiányában így lényegében egymástól független, elszigetelt helyi hálózatok jöttek létre, amelyek hatékony összekapcsolására még jelentős anyagi ráfordítások ellenére sem született gazdaságos megoldás.233 A különböző szervezetek, vezetési szintek közötti informatikai (adatátviteli) kapcsolatok a Magyar Honvédségben elsőként a funkcionális informatikai rendszerekhez kapcsolódóan jelentek meg. Megvalósításuk módját tekintve alapvetően a híradó rendszer átviteli lehetőségeire épülő – "bérelt", vagy "kapcsolt" jellegű – modemes összeköttetések voltak. Részletesebb ismertetésükre a következő pontban kerül sor. A Magyar Honvédség szervezeti informatikai rendszereinek speciális csoportját alkotják a NATO és egyéb nemzetközi csoportosítások részeként, honi területen kívül, válságreagáló, béketámogató és humanitárius műveletekben résztvevő magyar erők234 informatikai rendszerei. Mint a Magyar Honvédség szerves összetevői, elviekben ezen erők informatikai rendszerei is integráns részét képezik a Magyar HonA Magyar Honvédség informatikai gerinchálózatának részletesebb ismertetésére a 3.3 pontban kerül sor. Wide Area Network, WAN. 233 A Magyar Honvédség adatátviteli gerinchálózatának dokumentációja és követelményei. "Transzporthálózat" (I. ütem), 5.o. 234 Pld. műszaki kontingens, őr- és biztosító zászlóalj, szállító zászlóalj, stb. 231 232

174

védség informatikai rendszerének. Emellett természetesen kapcsolódniuk kell a feladatot végrehajtó csoportosítás, ezen belül az elöljáró szervezet informatikai rendszeréhez is. kontingens inf. rsz.-e

a MH informatikai gerinchálózata

a csoportosítás inf. hálózata

3.5.3 ábra: Kontingens informatikai rendszerének kapcsolatai (elvi vázlat) A gyakorlatban a Magyar Honvédség műveletekben résztvevő erőinek informatikai rendszerei és ezeknek a Magyar Honvédség informatikai rendszeréhez történő kapcsolódása teljesértékűen csak fokozatosan alakultak ki. [IFOR, KFOR, Irak.] A Magyar Honvédségben – más szervezetekhez, szervezetrendszerekhez hasonlóan – nem csak szervezeti, hanem funkcionális informatikai rendszerek is léteznek. Az informatika általános fejlődési törvényszerűségeinek megfelelően a Magyar Honvédségben is először a funkcionális informatikai rendszerek alakultak ki egyegy meghatározott funkcionális, vagy szakterület támogatására. A következő pontban az egyes funkcionális területek legfontosabb informatikai rendszereinek áttekintésére kerül sor.

3.5.2 A Magyar Honvédség informatikai rendszerének összetevői A Magyar Honvédség informatikai rendszerének összetevői közül a következőkben az egyes szakterületek – túlnyomó többségében funkcionális – informatikai rendszereinek bemutatására kerül sor. Elsőként a központi rendeltetésű, majd a szárazföldi haderőnemnél és a légierőnél, végül a logisztikai szervezeteknél alkalmazott informatikai rendszerek kerülnek ismertetésre. A központi rendeltetésű informatikai rendszerek közé számos szakterületi (ágazati) funkcionális informatikai rendszer sorolható, amelyek az egyes vezetési funkciók, vagy szakterületek Magyar Honvédség egészére kiterjedő feladatainak megvalósítását támogatják. Az ebbe a csoportba sorolható informatikai rendszerek – az adatátviteli lehetőségek kibővülésére alapozva – nagyobbrészt az 1990-es években jelentek meg és épültek ki. Jellegükből fakadó általános jellemzőjük, hogy öszszetevőik, csomópontjaik a Magyar Honvédség több katonai szervezetére kiterjednek és ezek között az információcsere feltételeit az adott rendszerek saját összeköttetései biztosítják.

175

A továbbiakban a központi rendeltetésű informatikai rendszerek közül röviden a hadkiegészítési informatikai rendszer, az Automata Mérő és Adatgyűjtő Rendszer, a Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer, valamint a NATO irodaautomatizálási rendszer kerül bemutatásra. A 2004. december 31-ig működött hadkiegészítési informatikai rendszer rendeltetése a hadköteles állampolgárok, illetve ezek törvényben meghatározott adatainak nyilvántartása és ennek alapján a fegyveres erők béke és háborús kiegészítéséhez szükséges információk biztosítása a katonai vezetés számára. A hadkiegészítési informatikai rendszer a Magyar Honvédség egyik legnagyobb adatmennyiséget (mintegy 2.5 millió hadköteles több mint 80 féle adatát) kezelő rendszere. A rendszer központi összetevője a központi hadköteles nyilvántartásért felelős szervezetnél, a MH Katonai Igazgatási és Adatfeldolgozó Központ (MH KIAK) működik, csomópontjait az illetékességi területükön állandó bejelentett lakóhellyel rendelkező hadkötelesek nyilvántartásáért felelős megyei (budapesti) hadkiegészítő parancsnokságoknál telepített alrendszerek képezik. A rendszer információs kapcsolatban áll az illetékes központi és helyi közigazgatási szervekkel235, amelyek biztosítják számára a hadkötelesek anyakönyvi és lakcím-, illetve büntetettségi adatait. Ezek az adatok először a központi nyilvántartásba kerülnek, majd egyeztetés után innen kapják meg a megyei alrendszerek. Arra is van lehetőség, hogy a személyi adatokat a megyei alrendszerek közvetlenül az illetékes megyei decentralizált közigazgatási szervektől vegyék át. A rendszer első változata 1987-ben került kialakításra, kísérleti jelleggel, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hadkiegészítő parancsnokságon. Ezt követte 1991-92ben a további megyei alrendszerek, illetve a központi rendszer telepítése. A megyei (budapesti) hadkiegészítő parancsnokságok alrendszereinek infrastruktúráját egy Novell hálózati operációs rendszerrel működtetett, egy fő és egy tartalék kiszolgáló számítógépből, valamint a parancsnokság különböző osztályainál telepített munkaállomásokból álló helyi hálózat alkotja. A hadkötelesek adatait tartalmazó adatbázis a kiszolgáló számítógépen helyezkedik el, amelyet a munkaállomások a Clipper alkalmazásfejlesztő rendszer segítségével kidolgozott SZEMIR program alkalmazásával érnek el. Az egyes munkaállomásokon a meghatározott jogosultságok függvényében van mód az adatok bevitelére, módosítására, illetve különböző szempontok szerinti lekérdezésére, megjelenítésére. A központi nyilvántartás alrendszere egy több kiszolgáló számítógéppel és számos munkaállomással rendelkező, funkcionálisan három részre tagolódó helyi hálózatra épül. A három részrendszer sorra a fejlesztést, a tesztelést, valamint a hadköteles nyilvántartás működtetését támogatja. Az MH KIAK központi nyilvántartása és a megyei alrendszerek között az információcsere közvetlenül (modemes összeköttetés útján) történt. 2003-tól az MH KIAK-ban megkezdődött a központi rendszer átdolgozása Oracle alapúvá. 2005. január 1.-ét követően a hadkiegészítési informatikai rendszer jelentősen átalakul. Az új honvédelmi törvény értelmében békeidőben nincs hadkötelezettség, 235

Állami Népességnyilvántartó Hivatal, majd BM Központi Nyilvántartó Hivatal, illetve a BM bűnügyi nyilvántartás.

176

így a megyei (fővárosi) hadkiegészítő parancsnokságokon nem működhet a korábbi nyilvántartás. Egy új központi adatbázist kell létrehozni, melynek rendeltetése a békeidőszaki igazgatási feladatokon túl a hadkötelezettség visszaállításához szükséges feltételek és képesség biztosítása. Az MH KIAK szakemberei által kialakításra kerülő új rendszer szintén Oracle alapú lesz, az új törvény előírásainak megfelelően fogja tartalmazni a leendő hadkötelesek adatait, és a hadkötelezettség bevezetése esetén biztosítja, hogy a megyei (fővárosi) hadkiegészítő parancsnokságokon a haderő feltöltéséhez szükséges informatikai háttér rendelkezésre álljon. Békeidőben csak a központi rendszer működik, egyrészt a volt hadkötelesek részére szükséges igazolások kiadása, másrészt a feladatok tervezéséhez szükséges adatok szolgáltatása érdekében. Az Automata Mérő és Adatgyűjtő Rendszer (AMAR) rendeltetése a korai nukleáris riasztás biztosítása. A rendszer kialakítására a csernobili reaktorbalesetet követően került sor. A Vegyivédelmi Technikai Szolgálat 1991-ben helyezett üzembe egy 25 állomásból álló kísérleti mérőrendszert, majd ennek tapasztalatai alapján került kialakításra az ötven mérőállomást tartalmazó rendszer, amely 1993-ban váltotta fel a korábbi, kézi működtetésű mérőrendszer feladatait. Az ötven állomásból 37 a Magyar Honvédség, 11 a Belügyminisztérium és 12 az Országos Meteorológiai Szolgálat kezelésében van. Az AMAR rendszer összetevőit az AMAR központ és a mérőállomások alkotják. A mérőállomások meteorológiai és sugárzásmérő érzékelőinek adatait az állomás számítógépe gyűjti és jeleníti meg táblázatos formában. A mérőállomások adatait a központi számítógép rendszeres időközönként kérdezi le és ennek elemzése alapján alakítja ki a sugárhelyzetre vonatkozó értékelt információkat, illetve szükség esetén hajtja végre a riasztást. Amennyiben egy mérőállomáson a mért értékek a beállított vizsgálati, illetve riasztási szintet meghaladják, azonnal sor kerül a mérési adatok központba történő továbbítására. Az AMAR rendszer mérőállomásainak informatikai összetevői szünetmentes tápegységgel, speciális illesztő kártyával és telefonos modemmel ellátott személyi számítógépek. A mérőállomás lehet telepített, illetve gépjárműbe, vagy akár helikopterbe épített változat. Az AMAR központ kiszolgáló számítógépe eredetileg egy Novell hálózat segítségével biztosította az egyedi bejelentkezéseket, adatfájlok és üzenetek küldését és fogadását. Az adatok továbbítása a telepített mérőállomásokról a Magyar Honvédség telefonhálózatán kereszül történt. A Költségvetési Gazdálkodási Információs Rendszer (KGIR) rendeltetése a külön költségvetési fejezetet képező Honvédelmi Minisztérium integrált pénzügyi és számviteli folyamatainak támogatása, ezen belül: pontos, időbeni információszolgáltatás a különböző vezetési szintek és szervezetek számára; az adatgyűjtéssel és integrálással az információk gazdaságos és rugalmas előállításának, illetve racionális felhasználásának elősegítése; valamint a párhuzamos tevékenységek felszámolása és a rendelkezésre álló erőforrások optimális felhasználása. A rendszer kidolgozásáról 1996-ban született döntés, majd tenderkiírást követően a fejlesztés 1997 nyarán kezdődött meg. A hardver összetevőket a Compaq, az alkalmazási szoftvereket és adatbáziskezelő rendszereket az Oracle szállította, a fejleszté-

177

si és implementációs tevékenységet a KFKI Számítástechnikai Rt. vezette. A rendszer alapját az Oracle Financials alkalmazásrendszer képezi. A KGIR egy olyan komplex informatikai rendszerként lett kialakítva, amelyben az egyes támogatott, vagy megvalósított tevékenységek funkcionális csoportokba, azok pedig alrendszerekbe rendeződnek. Mindez megteremtette a feltételeit egy térben és időben elkülönülő, lépcsőzetesen megvalósuló fejlesztésnek és továbbfejlesztésnek. Az eredetileg tervezett alrendszerek közé az integrált humánpolitikai, a pénzügyiszámviteli, a logisztikai gazdálkodási, a védelmi erőforrás és költségvetés tervező, valamint a vezetői információs alrendszerek tartoztak. Ezek közül elsőként a pénzügyi-számviteli alrendszer készült el, majd kis csúszással és a tervekhez képest korlátozott tartalommal született meg a humán erőforrás-gazdálkodási és bérszámfejtési alrendszer. 2002-ben kezdődött meg a logisztikai alrendszer (Logisztikai Gazdálkodási Információs Rendszer, LGIR) tervezése is, de az előkészítés hiányosságai és az alkalmazói szoftver kiválasztása körüli problémák miatt a fejlesztés előbb lelassult, majd 2003-ban felfüggesztésre került. A rendszer a teljes gazdálkodást és pénzügyi irányítást lefedi, a támogatott fő tevékenységek közé a következők tartoznak: a honvédelmi költségvetési fejezetnek a Pénzügyminisztérium rendelkezései szerinti kidolgozása, a minisztérium vezetése által hozott döntések pénzügyi végrehajtása, a felhasználás adminisztrálása és finanszírozásának lebonyolítása a megfelelő költségkeretek és pénzalapok kezelésével, az egymáshoz szervesen kapcsolódó feladatok összefüggő végrehajtása, valamint a HM vezetésének szakmai támogatásával és a vezetők felé való adatszolgáltatási kötelezettséggel járó feladatok végrehajtása. A rendszer megfelelő interfészekkel rendelkezik más költségvetési fejezetek hasonló rendszereihez, illetve az általánosan használt irodai alkalmazásokhoz. A KGIR működését egy Internet-technológiára épülő, de önálló számítógépes rendszer, illetve adatátviteli hálózat támogatja. A rendszerben kezelt adatok a HM Pénzügyi Számító és Nyugdíjmegállapító Igazgatóságnál üzemeltetett központi adatbázisban vannak tárolva, amelyhez csillagpontos rendszerben kapcsolódik a három Területi Pénzügyi és Számviteli Igazgatóság rendszere. A budapesti alrendszer a távolság rövidsége miatt a központi rendszerrel gyakorlatilag egy közös helyi hálózatnak tekinthető, míg a székesfehérvári és szolnoki alrendszerek bérelt vonali kapcsolattal rendelkeznek. Az egyes katonai szervezetek, illetve azok pénzügyi, személyügyi és logisztikai szervezeti egységei a három TPSZI alrendszerrel állnak közvetlen kapcsolatban. Mindez 2002-ben mintegy 150 helyszínt és 1200 felhasználót jelentett. A KGIR rendszer központi összetevőjében, a védett hálózati szegmensben alkalmazás-kiszolgálók, adatbázis-kiszolgálókra épülő adattárház, oktatást támogató kiszolgáló, központi rendszermenedzsment kiszolgáló, felhasználói segítségnyújtást támogató (help desk) kiszolgáló és egy központi munkaállomás-felügyeleti kiszolgáló, levelező kiszolgáló és adminisztátori munkaállomások működnek. A két távoli TPSZI alrendszerben is működik egy levelező kiszolgáló és egy munkaállomásfelügyeleti kiszolgáló.

178

A NATO Irodaautomatizálási Rendszer (NIAR) rendeltetése, hogy védett információcserét biztosítson a NATO és tagállamai felső szintű politikai és katonai vezetése számára; támogassa a katonai vezetést (C2) a katonai műveletek végrehajtása során; valamint elektronikus levelezési és belső használatra szóló web-szolgáltatást nyújtson az arra jogosult felhasználók számára. A NIAR gyakorlatilag a NATO CRONOS rendszerének magyarországi kiterjesztése. Ennek megfelelően a rendszer minősítése NATO Titkos, a rendszer központi üzemeltetése (a magyarországi helyi üzemeltetés mellett) az NCSA által történik. A rendszer magyarországi bővítése csak a NATO engedélyeztetési eljárás lefolytatása után lehetséges. A NIAR magyarországi telepítése 2000-ben kezdődött a következő helyszínek bevonásával: Külügyminisztérium, Honvédelmi Minisztérium, MH Szárazföldi Parancsnokság, MH Légierő Parancsnokság, Katonai Felderítő Hivatal. A rendszer folyamatosan kiterjesztésre kerül újabb központi szervezetek, valamint a NATO felajánlásban szereplő katonai szervezetek irányában. A NIAR működtetéséhez ki kellett alakítani a minősítésének megfelelő üzemeltetési környezetet mind a fizikai biztonság, mind a kompromittáló elektromágneses kisugárzás elleni védelem szempontjából. Ennek megfelelően az egyes helyszíneken a zóna besorolás szerinti TEMPEST fokozatú számítógépeket kellett telepíteni. A számítógépeken Microsoft operációs rendszer és irodaautomatizálási alkalmazások futnak.236  A szárazföldi haderőnemnél az informatika-alkalmazás előzményei az 1960-as évek közepéig vezethetőek vissza, amikor 1966-ban a hadsereg hadtáp törzsön belül megalakult egy könyvelőautomatával felszerelt munkacsoport. Az első elektronikus számítógép (Videoton 1010/B) 1971-ben került a hadseregtörzsbe, ezt 1974-ben követte az ESZR sorozatba tartozó R-10, amelyre megkezdődött a béke- és a háborús vezetést támogató programok kidolgozása. A háborús vezetés informatikai támogatásában minőségi változást a mobil (törzsbuszba épített) MR-10 számítógépek 1978ban történő rendszeresítése jelentett, amelyek a fontosabb törzsmunkahelyekre telepített képernyős terminálok, illetve mobil adatátviteli berendezések segítségével biztosították a hadsereg vezetésének egészére kiterjedő informatikai rendszer kialakítását. Ugyanekkor kerültek létrehozásra a PC-4000 kisszámítógéppel felszerelt csapatszintű számviteli részlegek. 1984-ben az R-10 és MR-10 számítógépek helyébe az R-11 és MR-11 számítógépek léptek, illetve rendszeresítésre kerültek a VT-20 és MVT-20 számítógépkomplexumok is. 1988-tól megkezdődött a számviteli részlegek VT-20 számítógépeinek kiváltása személyi számítógépekkel. 1989 végén a hadtest törzsekben az MVT-20-ak kivonásra kerültek és helyettük 2-2 készlet SZUMMA mikroszámítógép-rendszer (törzsbuszba telepített terepi kivitelű ötgépes személyi számítógép-hálózat) került rendszeresítésre. A szárazföldi haderőnem informatikai rendszerét a személyi számítógépek megjelenéséig az egymástól lényegében elkülönülő és külön-külön a vezetési szintek 236

A kiépítéskor Windows NT, Office 2000, MS Exchange, Outlook Express és Internet Explorer.

179

szerint tagolódó békevezetési és háborús vezetési informatikai rendszerek alkották. A békevezetési informatikai rendszer az adatfeldolgozó központokban, számviteli részlegekben elhelyezett központi számítógépekre, ezek termináljaira, illetve az alkalmazókhoz kihelyezett autonóm számítógépekre épült. A rendszer elemei között, még egy adott vezető szerven belül sem volt közvetlen összeköttetés. Az adatcsere elsősorban adathordozók cseréje, esetleg géptávíró segítségével történő továbbítás útján valósult meg. A háborús vezetési informatikai rendszer csomópontjait a vezetési pontokra rendszeresített mobil számítógép-komplexumok és ezek termináljai alkották, amelyeket adatátviteli összeköttetések kapcsoltak rendszerbe. Ez teljeskörűen az adott vezető szerv (parancsnokság) két vezetési pontja között valósult meg, de korlátozottabb formában megjelent a haderőnemi vezetési szint és alárendeltjei között is. A béke- és háborús informatikai rendszer között információcserére alapvetően az áttérés időszakában, a háborús rendszer adattárainak feltöltése során került sor. Az 1990-es évek elejétől a korábbi technológiára épülő – jól működő, gyakorlatokon is kipróbált – informatikai rendszerek szerepe, működőképessége folyamatosan csökkent. A békevezetés támogatását átvették a vezető szervenként helyi hálózatba kapcsolt személyi számítógépek, a háborús informatikai rendszerek helyébe azonban gyakorlatilag nem lépett semmi. Bár különböző fejlesztések folytak a korábbi alkalmazások átdolgozására és új fejlesztések is indultak, a terepi kivitelű számítógépek és különösen számítógép-hálózatok hiányában, illetve a megváltozott biztonságpolitikai helyzetben és a szárazföldi csapatok alkalmazására vonatkozó elgondolások átalakulása miatt ezek abbamaradtak. A továbbiakban röviden a szárazföldi haderőnem funkcionális informatikai rendszerei közül a hadműveleti vezetést támogató Hadműveleti Terminál és Programrendszert és utódját, a Mikroszámítógépes Csapatvezetési Rendszert; a hadműveleti tervezést és grafikus helyzetnyilvántartást támogató HATERA rendszert; valamint a békevezetést támogató harckészültségi és hadrafoghatósági ("1001"-es) rendszert és az anyagi-technikai (logisztikai) szakterület nyilvántartó rendszereit ismertetjük. A Hadműveleti Terminál és Programrendszer (HDMTPR) a hadseregtörzs háborús informatikai rendszerének alapvető összetevője volt, amely 1985-ben az MR-11 számítógép-komplexumra került kidolgozásra. A rendszer technikai alapját a két tábori vezetési ponton (harcálláspont és hadtáp vezetési pont) telepített MR-11 számítógépek és ezek termináljai képezték. A két számítógép egymással adatátviteli összeköttetésben volt, az adatok meghatározott időközönkénti cseréjével a hadtáp vezetési pont számítógép-komplexuma felkészült a feladatok átvételére. A harcállásponton a számítógép-központ a harcvezetési központ közelében települt, termináljai kihelyezésre kerültek a kulcsfontosságú parancsnoki és törzsmunkahelyekre. Egyidőben 12 terminál telepítésére volt lehetőség, amelyekhez helyi nyomtatókat is csatlakoztatni lehetett. A rendszer funkcionálisan egy központi adatbázisra és a nagyobbrészt ennek adatait kezelő, felhasználó alkalmazásokra (akkori szóhasználattal hadműveleti-harcászati feladatokra, programokra) épült. Ez utóbbiak közé a következők tartoztak: - saját és ellenséges csapatok harcértékének nyilvántartása; - csoportosítások létrehozása és értékelése;

180

- mennyiségi és minőségi erőviszony-számvetés; - átcsoportosítás és menetszámvetés; - atom- és vegyicsapások körzetében keletkezett veszteségek előrejelzése; - a tüzérség harci alkalmazásának és lőszerszükségletének számvetése; - valamint a csapatrepülők alkalmazásával kapcsolatos számvetések. A központi adatbázisban kerültek nyilvántartásra a saját és ellenséges szervezetek (csapatok) alegység szinttől seregtest szintig. Ezen belül nyilvántartásra került szervezeti felépítésük, valamint a rendelkezésükre álló erők és eszközök rendszeresített és meglévő mennyisége (személyi állomány létszáma állománykategóriánként, típusszervezetek mennyisége, illetve a fegyverzet, a harceszközök és egyes hadianyagok mennyisége). A rendszeresített értékek általában előzetesen kerültek feltöltésre, míg a meglévők a felderítési adatok, illetve a veszteségek nyilvántartásával. A szervezetszerű összetevőkből csoportosításokat (hadrendi, harcrendi elemeket) lehetett létrehozni, amelyeknek így a szervezetekhez hasonlóan lehetett megjeleníteni a harcértékét. Az erőviszony számvetés a szembenálló felek mennyiségi és minőségi erőviszonyának meghatározását biztosította a meglévő erőforrásadatok alapján. A minőségi arány számítása során az erők összemérése az erőforrások harci potenciáljának figyelembe vételével történt. Ez a technikai eszközök esetében az eszközök egységes minőségi mutató rendszere alapján, a szervezetek vonatkozásában a számvetési egységhadosztályhoz történő viszonyítás alapján történt. Az erőviszony-táblázat formátuma kötött volt. A számvetés a sávszélesség megadása alapján tüzér eszköz, páncéltörő eszköz és harckocsi sűrűségeket is meghatározott. A további alkalmazások a központi adatbázisban tárolt adatok részbeni felhasználására, illetve a saját adatok nyilvántartására épültek, az előző három alkalmazástól és egymástól nagyobbrészt függetlenül működtek. A Mikroszámítógépes Csapatvezetési Rendszer (MCSR) lényegében a HDMTPR rendszer személyi számítógépre történő átdolgozása, amire az 1990-es évek elején került sor. A rendszer technikailag egy személyi számítógépen működött autonóm üzemmódban. Minimális hardver igénye igen alacsony volt, már egy 512 KB memóriával rendelkező XT, vagy AT számítógépen működőképes volt. A rendszer telepítésre került a terepi kivitelű mobil SZUMMA mikroszámítógép-rendszerre is. Az MCSR rendszer egy saját fejlesztésű – Military Integrated Data Access System (MIDAS) megnevezésű – adatbáziskezelő rendszerre épült, annak keretei között működött. A alapvető funkciói közé a harcérték nyilvántartás, a csoportosítások kezelése, az erő- és eszközviszony számvetés, valamint a karbantartási funkciók tartoztak. A rendszerhez további feladatok – lőszerszámvetés, hadtápanyag tervezés, veszteségprognózis, egészségügyi számvetés – kidolgozása is megtörtént, illetve megkezdődött. Az autonóm módon működő MCSR rendszerek közötti információcserére, a közös helyzetismeret kialakítására és fenntartására csak az adatbázis-állományok átvitelével, vagy az erőforrásokban (létszámokban, mennyiségekben) bekövetkező változásokat rögzítő állományok átvitelével és betöltésével volt lehetőség.

181

A HATERA rendszer (Hadműveleti és harcászati tervezés, grafikus helyzetnyilvántartás számítógép és más korszerű eszközök segítségével) lényegét tekintve a Mikroszámítógépes Csapatvezetési Rendszer kiegészítése grafikus beviteli és megjelenítési funkciókkal. A HATERA rendszer az MCSR-hez hasonlóan alapvetően autonóm üzemmódban működött, de adatátviteli képességekkel is rendelkezett. Hardver igénye egy digitalizáló táblával és rajzgéppel kiegészített személyi számítógép volt. Az első verzió 1993-ban készült el, de telepítésére – részben a hardver feltételek hiányában – nem került sor. Funkcionális informatikai rendszerként akkor működhetett volna, ha az egyes HATERA alrendszerek egy vezetési ponton belüli, vagy különböző vezetési pontok közötti adatátviteli összeköttetéssel összekapcsolódtak volna. A HATERA rendszer működéséhez az MCSR adatbázisára és kezelőfelületére (MIDAS) volt szükség. A grafikus adatbeviteli funkciók a digitalizáló tábla segítségével valósíthatóak meg, a megjelenítés a képernyőn, egy digitális térképi adatbázis segítségével, egyezményes jelek alkalmazásával történik. A digitalizáló táblára hagyományos térkép helyezhető, amely a megjelenítés azonosságához pozicionálható. A rendszerben a helyzet elemeinek bevitele az egyezményes jelek alkalmazásával, különböző rajzoló funkciók segítségével, több rétegben valósítható meg. A rögzített helyzet rétegszinten kiválasztott összetevőit a rajzgép segítségével térképen és oleátán is meg lehet jeleníteni. Végül a HATERA rendszer biztosította a harcérték-kimutatások és erőviszony-számvetések térképről kiválasztott elemekre történő végrehajtását is.  A légierő, légvédelem informatikai támogatásának kezdeteit az 1970-es, 1980-as években a VP és VSZ eszközcsalád elemei237 képviselték, amelyek rendeltetése a radaradatok feldolgozása, illetve a vezetési információk továbbítása volt. Az ötvenes években tervezett eszközök egyes változataiban az elektromechanikus, az elektromos és elektronikus elemek is megtalálhatók voltak. Az elektroncsöveket a VP-M (modernizált) családban váltották fel teljes egészében a tranzisztorok és megjelentek az első integrált áramkörök is. Az eszközcsoport tagjait még fix huzalozású logika, szigorúan feladatorientált felépítés és működésmód jellemezte, így viszonylagos korszerűtlenségük238 ellenére jó teljesítményt nyújtottak. Az eszközök számítógép-komplexumaiban két azonos felépítésű számítógép volt, amelyek közül az egyik alap-, a másik tartalék üzemmódban működött. Az alapüzemmódban működő számítógép oldotta meg a feladatokat és a végpontokkal is csak ennek volt kapcsolata. A végpontokkal történő információcsere mellett az operatív memória tartalmát 10 másodpercenként átírta a tartalék számítógép memóriájába, így az meghibásodás esetén átmenet nélkül volt képes folytatni a feladatmegoldást. A haderőnemnél az 1980-as évek második felében jelentek meg a személyi számítógépek, majd rendszerbe állt az AK-2 informatikai rendszer. Ezt hamarosan kö237 238

VP-01 (VP-01M), VP-02M, VP-04U, VP-11, VSZ-11M, VSZ-15. VSZ-11M: 1.8 kHz processzor órajel, ferritgyűrűs (huzalozott) program- és adattár, mágnesdobos háttértár.

182

vette a haderőnem szervezeteit összekapcsoló informatikai hálózat kialakítása, majd folyamatos továbbfejlesztése. Ezzel párhuzamosan jelent meg a polgári radarinformációs rendszer (Selenia, majd Glória). A repüléstervezés támogatására szintén az 1980-as évek közepén került kialakításra az automatikus repüléstervező rendszer (ARTR), amelyet később további változatok (ARTR-2, RAFT) követtek. A rendszerváltást követően, az 1990-es évek közepén a NATO csatlakozás közeledtével az Egyesült Államok támogatásával került telepítésre a haderőnemnél a Légtérszuverenitási Hadműveleti Központrendszer (ASOC), amely éveken keresztül támogatta eredményesen a légierő vezetését. A Magyar Honvédségben 2000 után – a NATO ACCS rendszerének a 2010-es évek első felére tervezett rendszerbeállításáig – megkezdődött az azonosított légihelyzetkép előállításának támogatására a MASE rendszer, a tervezési funkciók támogatására pedig az ICC rendszer239 rendszerbeállításának előkészítése. Az AK-2 informatikai rendszer egy saját fejlesztésű parancsnoki információs rendszer volt, amelynek rendeltetése a vezetés számára legfontosabb információknak a vezetési ponton történő megjelenítése, illetve a feladatok megjelenítése és elosztása volt. Mindennek központi elemét képezte egy belső fejlesztésű, 10*60 karakteres, LED panelekből felépített "fényújság" és az ehhez kapcsolódó számítógépes munkaállomásokból álló hálózat. A hálózat elemei az akkori hadtest harcállásponton belül 9600 bps sebességű összeköttetéssel rendelkeztek, amelyhez az alárendelt szervezetek munkaállomásai 1200 bps sebességű modemes összeköttetésen keresztül kapcsolódtak. Az AK-2 több fejlesztési változatot élt meg, az első verzió saját összeszerelésű Homelab-III számítógépekre épült, a következők alapját pedig Videoton TV Computer, Commodore 64, IBM PC XT, végül IBM PC AT típusú eszközök alkották. A polgári radarinformációs rendszer (Selenia, majd Glória240) rendeltetése a három polgári légiforgalmi radar felderítési adatainak, másodlagos radarinformációinak rendelkezésre bocsátása a légierő, illetve a légvédelmi alakulatok számára. Az ellenőrzött pályaadatok241 a polgári légiforgalmi repülésirányításnál keletkeztek. Ezek a veszprémi vezetési pontra kerültek eljuttatásra és ott kerültek szintetizálásra a katonai radaroktól érkező információkkal, illetve a repüléstervezést támogató informatikai rendszer információival. A rendszert az LRI szakemberei fejlesztették ki a nyolcvanas években még MS DOS alapon Turbo Pascal és assembly nyelven. Csomópontjait 386-os személyi számítógépekből felépülő Ethernet-típusú helyi hálózatok alkották, amelyeket modemes összeköttetés szervezett nagytávolságú hálózatba. A rendszer hivatalosan ki lett vonva, azonban egyes alrendszerei még ma is működnek. A repüléstervezést támogató informatikai rendszer rendeltetése a Magyar Köztársaság légterében tervezett katonai repülések terveinek közrebocsátása, konfliktus-vizsgálata és rendelkezésre bocsátása. Ennek érdekében a rendszer biztosítja a Integrált Vezetési és Irányítási Rendszer (Integrated Command and Control, ICC), a rendszer ismertetésére a jegyzet egy korábbi fejezetében már sor került. 240 A rendszer első megnevezése az Alenia-Marconi cég által gyártott polgári radarok megnevezéséből (Selenia) származott. 241 Több radar által közel ugyanott jelzett pályaadatokból szintetizált (úgynevezett 'multitrack') adatok. 239

183

repülési tervek, légtérfoglalási igények átvételét és feldolgozását, a forgalmi engedélyek kiadását, valamint az illetékes légiforgalmi és légvédelmi rendszerek előzetes és folyamatos tájékoztatását. A rendszer első változata Automatizált Repüléstervező Rendszer (ARTR) néven az 1980-as évek közepén került kialakításra a korábbi, géptávírókra alapozott rendszer kiváltásaként. A rendszer kiszolgáló eszközei Videoton VT-20 számítógépek, munkaállomásai VT-20 terminálok voltak. A rendszer nem volt hosszú életű, a viszonylag alacsony számítási kapacitás és a nehézkes kezelés hamarosan szükségessé tették a továbbfejlesztést, amely 1989-ben kezdődött meg. Az 1993-ban rendszeresített ARTR-II rendszer átfogó információkat nyújtott a Magyarország légterében végzett repülésekről, repülési tervekről, légtérfoglalásról, illetve a repüléshez szükséges adatokról (időjárási helyzet, repülőterek állapota, radaradatok, stb.). A rendszer kapcsolatban állt a polgári légiforgalmi irányító rendszerrel242, az Országos Meteorológiai Szolgálat rendszerével, valamint az ALENIA radarrendszerrel és az ASOC rendszerrel. Az ARTR-II kiszolgáló eszközei a DEC VAX miniszámítógép-család különböző típusai, munkaállomásai pedig jellemzően duál-monitoros személyi számítógépek voltak. A rendszer központjában egy VAX 6000 kiszolgálócsoport (cluster), a nagyobb csomópontokban VAX 4000/20 kiszolgáló gépek, míg a kisebb csomópontokban MicroVAX eszközök működtek VMS operációs rendszer felügyelete alatt. A 486-os kategóriájú DOS-os munkaállomások Ethernet hálózaton keresztül kapcsolódtak a kiszolgáló gépekhez, egyik monitoruk a légihelyzet-kép, illetve a tervezett repülési útvonalak grafikus megjelenítését, a másik pedig a kiegészítő karakteres információk egyidejű megjelenését biztosította.243 A csomópontok közötti összeköttetés szinkron ISDN modemek segítségével került megvalósításra. A hálózati kapcsolatok gyakorlatilag a rendszer teljes élettartama alatt megbízhatóan működtek. A rendszer továbbfejlesztését végül a hardver fokozatos elavulása, a meghibásodások növekvő nehézségei és költségei, illetve az évezredváltás dátumproblémája tették szükségessé. A 2000. január 1.-én telepített Repülési Adatfeldolgozó és Tájékoztató Rendszer (RAFT) alapvető felépítésében megegyezett az ARTR-II-vel, azonban a DEC kiszolgáló eszközöket Pentium-II kategóriájú Windows NT 4.0-ás személyi számítógépek, a PC munkaállomásokat pedig Windows alapú Neoware terminálok váltották fel. Az első változatban még anyagi okokból megmaradt az ARTR-II adatbázis-kiszolgáló, azonban a későbbiekben ez is lecserélésre került egy HP alapú fürtözött kiszolgálócsoportra. A távmenedzselés érdekében pedig a kiszolgálókon a Windows NT-t felváltotta a Windows 2000. A RAFT rendszer központja változatlanul Budapesten volt, csomópontjai pedig Ferihegyen, Veszprémben és a katonai légierő repülőterein (Kecskeméten, Szolnokon, Taszáron és Pápán). A központban továbbra is kiszolgálócsoport működött, a csomópontok helyi hálózata Ethernet-típusú és a csomópontok közötti kapcsolat változatlanul szinkron ISDN modemek segítségével valósul meg. A korábbi rendszer242 243

Akkoriban a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI). A grafikus megjelenítést színes SVGA, a karakterest pedig fekete-fehér Hercules monitor biztosította.

184

hez képest eltérés, hogy a helyi hálózatokban különválasztásra került az adatbáziskiszolgáló és a terminál-kiszolgáló funkció, illetve a munkaállomások két monitorát egy 19"-os XGA monitor váltotta fel. AFT RM

RAFT

RAFT

RAFT

RAFT

RAFT

konverzió

tervezés

tájékoztatás

CRC

AOC terv.

AOC táj.

AFTN

BUDAPEST

VESZPRÉM

ISDN RAFT terminál kiszolgáló

RAFT adatbázis kiszolgáló

RAFT adatbázis kiszolgáló

RAFT

RAFT

KECSKEMÉT

SZOLNOK

SAR

RAFT

RAFT terminál kiszolgáló

SAR

3.5.4 ábra: A RAFT rendszer felépítése244 A később bekövetkezett változásoknak megfelelően megkezdődött a RAFT rendszer átalakítása: a központ áthelyezése a veszprémi speciálisan erődített létesítménybe és a hálózati kapcsolatok átterhelése a Magyar Honvédség adatátviteli transzporthálózatára. A légtérszuverenitási hadműveleti központrendszer (Air Sovereignty Operations Center, ASOC) rendeltetése a katonai és polgári radaroktól érkező digitalizált pályaelem-adatok245, valamint a polgári légiforgalomirányító központból, egy szektorközpontból és más kapcsolódó ASOC rendszerekből, illetve NATO hadműveleti központokból beérkező pálya-adatok246 feldolgozása, majd ezekből a rendelkezésre álló repülési terv információkkal egyeztetve az azonosított, integrált légihelyzet-kép előállítása. A rendszerhez két adatbázis-kiszolgáló és operátori munkaállomások (alapkiépítésben tíz) tartozott. Az egyik kiszolgáló eszköz elsődleges feldolgozó egység, amelynek a feladata a beérkező adatok feldolgozása és kiküldése az operátori munkaállomásokra. A másik kiszolgáló eszköz folyamatos üzemű tartalék, így bármely üzemzavar esetén képes átvenni az elsődleges kiszolgáló feladatait. A rendszer kiszolgáló és munkaállomásai Sun Sparc számítógépek, amelyeket Solaris operációs rendszer működtet. A rendszer tizennyolc radarral, négy másik ASOC központtal, három további Link-1 képességgel rendelkező rendszerrel (pld. NATO hadműveleti központtal), 244 245 246

Forrás: Csanádi Győző mk. őrgy. tájékoztató előadása (A légierő informatikai rendszerei), 2005.10.16. Plot = pályaelem, amelynek paraméterei a légijármű koordinátáit tartalmazzák. Track = pályaelem-adatokból képezett pálya, amely a koordináták mellett a légijármű haladási irányát és sebességét is tartalmazza.

185

három szektorközponttal, egy polgári légiforgalomirányító központtal képes együttműködni. A polgári légiforgalomirányító központból egy interfészen a pályaadatok, egy másikon a repülési terv adatok érkeznek. A rendszer három adatcsere formátumot használ. A Link-1 egy pálya-adatok forgalmazására használt katonai üzenetformátum. A Link 1 központok önálló összeköttetést tartanak fent a szomszédos Link 1 központokkal, amelyeken pálya-adatokat és pályaadat-kezelési adatokat cserélnek egymással. Minden központ képes a saját, vagy egy szomszédos központtól érkezett légihelyzet-kép egy részét, vagy egészét elküldeni egy szomszédos központnak. AZ ASTERIX az EUROCONTROL üzenetformátuma általános célú strukturált (digitális) radarinformációk forgalmazására. Végül a harmadik formátumot a repülési információs szolgálatok használják (ezek a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szövetség [ICAO] és az Online Adatforgalmazás [OLDI] üzenetformátumai). A több Aegis helyszínt szimuláló rendszer (Multi Aegis Site Emulator, MASE) a NATO NADGE rendszerének átmeneti kiváltására került kifejlesztésre a rendszer rendelkezésre állásának növelése és a fenntartási költségek csökkentése céljából. A rendszer stacioner és mobil változatát 2005-ig közel tíz NATO nemzet telepítette, vagy tervezte telepítését a közeljövőben. A rendszer három alapvető funkciója: a légihelyzet-kép előállítása; az azonosított légihelyzet-kép továbbítása; valamint a harctevékenységek vezetésének és a fegyverrendszerek irányításának támogatása. A MASE rendszer elődjét az AEGIS haditengerészeti légvédelmi rendszer képezte, azonban az csak néhány bemenő csatorna feldolgozására volt képes. Az Aegis Site Emulator rendszer a bemenő csatornák számát 8-ra növelve, az eredeti rendszer funkcionalitását valósította meg korszerű informatikai eszközökön (Sun/Solaris platformon). Mivel még ez a csatornaszám is kevésnek bizonyulhat, a MASE rendszerben a kiszolgáló eszközök összekapcsolhatóak (innen származik a rendszer nevében a Multi jelző). A MASE rendszerhez a dedikált hálózaton keresztül gyakorlatilag bármely protokollt használó katonai és/vagy polgári radar csatlakoztatható. A beérkező jeleket egy információszintetizáló egység (Multi Radar Tracker) dolgozza fel és állítja elő a valósidejű légihelyzet-képet, majd ebből a légiforgalmi irányító központokból érkező repülési tervek alapján állítható elő az azonosított légihelyzet-kép. Ez továbbítható szabványos adatkapcsolatokon keresztül az elöljáró, együttműködő vezetési pontok, vagy a felhasználók számára. A földi telepítésű légvédelmi eszközök számára az azonosított légihelyzet-kép a CSI rendszeren247 keresztül továbbítható. A harctevékenység vezetésének támogatása keretében a MASE rendszer támogatja a fenyegetettség elemzését és értékelését, a feladatok elosztását az alárendelt erők között, lehetővé teszi a légi járművek rávezetését, légi irányítását, kutató-mentési feladatok támogatását, valamint légi utántöltő műveletek támogatását.  A logisztikai szakterületen több katonai szervezetre kiterjedő, egymással adatátviteli kapcsolatban álló összetevőkből felépülő informatikai rendszerek lényegé247

CRC/SAM Interface = légtérellenőrző és légvédelmi irányító központ/föld-levegő rakétarendszer interfész.

186

ben nem épültek ki. A logisztikai folyamatok informatikai támogatása elsősorban a logisztikai nyilvántartások támogatására irányult, amely az egyes katonai szervezeteknél egyedi vezetői igényeket kielégítő számítógéppel támogatott nyilvántartások; szakáganként az adott ellátó központok sajátos igényeit kielégítő, saját fejlesztésű alkalmazásokkal támogatott nyilvántartások; valamint a központi biztosítású alkalmazásokkal támogatott nyilvántartások (eszköznyilvántartó rendszer, menetlevél feldolgozó rendszer és Honvédségi Egységes Termékkód nyilvántartó rendszer) formájában valósult meg. Az egyes logisztikai szakágaknál használt alkalmazások rendeltetése, hogy támogassák a központi készletek, illetve igény esetén az alárendelt katonai szervezetek készleteinek állandó és naprakész nyilvántartását. A számítógéppel támogatott egyedi fejlesztésű nyilvántartásokat mindenekelőtt az anyagok gyors azonosításának, keresésének, valamint az időszakos jelentések elkészítésének megkönnyítésére fejlesztették ki az egyes szakágak speciális igényeinek megfelelően. Az anyagellátó központok szakanyag raktáraiban működő napjainkra már elavult alkalmazások informatikai rendszernek nem tekinthetőek, felváltásukra a tervezett Logisztikai Gazdálkodási Információs Rendszer keretében fog sor kerülni. Az eszköznyilvántartó rendszer a tárgyi eszközök, beruházások, készletek és immateriális javak analítikus nyilvántartását biztosította. A katonai szervezetek számára központilag biztosított alkalmazás az adatokat egy szervezeti szintű adatbázisban tárolta. Az adatbázis-alapú megvalósítás lehetővé tette, hogy egyszeri adatrögzítésre épülő módon különböző számítások, elemzések, rendszeres kimutatások és egyedi lekérdezések készüljenek. Az egységes alkalmazás, illetve adat- és kódrendszer meghatározott korlátokon belül biztosította, hogy az egyes katonai szervezetek nyilvántartási adatai átadásra, összegzésre és további feldolgozásra kerüljenek. A rendszer a csapatszintű nyilvántartási folyamatokat jól támogatta, azonban nem volt alkalmas az ellátó központok sajátos szakmai követelményeinek kielégítésére. Mivel csak egy szervezet eszközeit és készleteit volt képes nyilvántartani, nem biztosította az ellátásra utalt szervezeteknél lévő eszközök és készletek nyomon követésére. Az alkalmazott kódrendszer a központi készletekben tárolt anyagféleségek nagy száma miatt nem tette lehetővé ezek egyértelmű azonosítását, illetve raktári tárolási helyük nyilvántartását. A menetlevél feldolgozó rendszer a technikai eszközök üzemeltetési, igénybevételi és javítási adatainak nyilvántartását biztosította. A katonai szervezetek számára központilag biztosított egységes alkalmazás lehetővé tette az eszköztípus-, üzemanyag-, menetlevél- és éves hajtóanyagkeret-adatok egységes formában és tartalommal történő nyilvántartását, feldolgozását, valamint továbbítását, összegzését. Mindezzel támogatta egyes szakmai információk előállítását, például a túlfogyasztás, a soron következő technikai szemle, vagy az esedékes olajcsere meghatározását. A Honvédségi Egységes Termékkód nyilvántartó rendszer a HM és MH anyag- és eszközgazdálkodási rendszerében előforduló készletek és eszközök egyértelmű, egységes termékkóddal történő ellátásának feltételeit biztosító, központilag kezelt nyilvántartás. A rendszer rendeltetése az érintett termékek termékkóddal történő ellátása (termékkodifikáció) és az ehhez szükséges információk rendszerezett

187

nyilvántartása. A rendszer alapvető funkciói a központi nyilvántartásban kerültek megvalósításra, majd ennek alapján került sor az érintett katonai szervezetek termékkód nyilvántartásainak módosítására, pontosítására. A rendszer alapját képező 14 karakteres kód (HETK) a logisztikai folyamatok végrehajtásához nem nyújtott kellő támogatást: struktúrája nem biztosította a termékek egyértelmű azonosítását és nem tartalmazott a termékekre, gyártókra vonatkozó részletes paramétereket. A termékek kóddal történő ellátása nem volt megkerülhetetlenül beépítve a logisztikai folyamatokba, így a jelentős termékkodifikációs ráfordítások ellenére az egyes katonai szervezetek nyilvántartásaiban szereplő kódok nagy része hibás volt, vagy nem létezett. A Honvédségi Egységes Termékkód rendszert a NATO kodifikációs rendszer váltja fel.

3.5.3 A Magyar Honvédség informatikai infrastruktúrája A Magyar Honvédségen belül az 1990-es években rohamos ütemben elterjedő személyi számítógépek számos területen jelentős mértékben növelték az információs tevékenységek hatékonyságát, egyre növekvő eredményességgel támogatták a vezetési folyamatokat és tevékenységeket. A szervezeti igények kielégítése érdekében már a ebben az időszakban megkezdődött a személyi számítógépek helyi hálózatokba szervezése, megjelentek a kezdetben egyszerűbb, majd fokozatosan egyre összetettebb architektúrájú elosztott alkalmazások és rendszerek. A digitális adatátviteli technológiára és eszközökre épülő helyi számítógép-hálózatok, az akkor még alapvetően analóg átviteli technológiára épülő híradó (kommunikációs) rendszerektől lényegében függetlenül kerültek kialakításra. A helyi hálózatok és a kommunikációs rendszer közötti együttműködésre csak a földrajzilag egymástól távoli helyi hálózatok, autonóm számítógépek összekapcsolása, nagytávolságú hálózati kapcsolatok kialakítása során került sor. A szükséges minőségű átviteli utak hiányában a Magyar Honvédségen belül nagyobbrészt egymástól független szervezeti informatikai rendszerek – helyi hálózati szigetek – alakultak ki, amelyek hatékony összekapcsolására nem született gazdaságos megoldás. A fenti folyamattal egyidőben, a Magyar Honvédség szintű funkcionális informatikai rendszerek működési igényeinek kielégítésére önálló, egymástól függetlenül működő, helyi- és nagytávolságú megoldásokat egyaránt tartalmazó hálózatok jöttek létre, amelyekben a nagytávolságú kapcsolatok jellemzően kis (néhány tíz Kbit/sec) sebességű, modemes összeköttetésekre épültek. Az egymástól függetlenül kiépített hálózatok eltérő technológiai megoldásai, párhuzamosságai következtében nem biztosították a rendelkezésre álló erőforrások és szolgáltatások kölcsönös igénybevételének, gazdaságos működtetésének és összehangolt felügyeletének feltételeit. A 2000-es évek elejére a Magyar Honvédség előtt álló feladatok, valamint az ezeket támogató integrált informatikai rendszerek iránti igény szükségessé tette egy Magyar Honvédség szintű integrált informatikai infrastruktúra kialakításának megkezdését, amelynek alapvető összetevőjét a Magyar Honvédség informatikai gerinc-

188

hálózata, kiegészítő összetevőjét a Magyar Honvédség Internet gerinchálózata alkotja.248  A Magyar Honvédség szervezeti és funkcionális informatikai rendszerei hálózati infrastruktúrájának kialakítását korábban – többek között a forráshiány következtében – számos olyan sajátosság jellemezte, amelyek Magyar Honvédség szinten nem biztosították a hatékony szolgáltatások és a gazdaságos működtetés feltételeit. Az egyes fejlesztések eredményeként nagyrészt a pillanatnyi igényeket kielégítő, kizárólag az adott rendszer szempontjait figyelembevévő, egymással párhuzamosan létrehozott hálózatok születtek. A legtöbb rendszerben kialakításra kerültek olyan általános célú hálózati szolgáltatások, amelyek azonos rendeltetésű hardver és szoftver elemek beszerzését tették szükségessé. Az egyes rendszerekben egymástól függetlenül kerültek felhalmozásra tartalékok és kerültek megkötésre egyedi fenntartási szerződések. Az egyes hálózatokban egymástól független felügyeleti és működtetési rend alakult ki. A központi – mindenekelőtt átviteltechnikai – erőforrások rendkívül gazdaságtalan módon kerültek felhasználásra. A rendszerek közötti átjárhatóság komoly fejlesztések, átalakítások nélkül nem volt biztosítható. A fenti problémák kiküszöbölése érdekében fogalmazódott meg 2001 után az alapvető célkitűzés a meglévő beszéd- és alacsony sebességű adatátvitelt biztosító digitális csatornák helyett egy funkcionálisan és technológiai szempontból korszerűbb, Magyar Honvédség szintű hálózat kialakítására. A Magyar Honvédség informatikai gerinchálózata249 egy önálló, egységes, központilag sávmenedzselhető, forgalomhoz igazodó csomagkapcsolt távolsági (WAN) hálózat, amely adatátviteli összeköttetést biztosít a Magyar Honvédség különböző helyi hálózatai között. A gerinchálózat csomópontjait különböző átviteli utak – MH kezelésű mikrohullámú, vezetékes és optikai összeköttetések, esetleg sávszélesség bérlemények250 – kapcsolják össze. Az informatikai gerinchálózat végleges kialakítására a tervek szerint három ütemben kerül sor. Az első ütem feladata az alapvető hálózati képességeknek nagyobbrészt a már meglévő infrastruktúra képességeire épülő kialakítása. A második ütem a meglévő infrastruktúra racionalizálását, a hálózat felépítésének logikai és technológiai átalakítását (a későbbiekben ismertetendő mag- és elválasztó/felhordó hálózatrészek kialakítását) jelenti. Ez magában foglalja a hálózati topológia átalakítását, a meglévő elemek képességeinek fokozottabb kihasználását, illetve egyes funkciók átterhelését. Végül a harmadik ütemben kerül majd sor technológiai váltást lezáró eszközbeszerzésekre, hálózati szakaszok bővítésére, a tervezett struktúra és képességek végleges kialakítására.251 A Magyar Honvédség informatikai gerinchálózata funkcionális szempontból három összetevőre, a maghálózatra, az elválasztó/felhordó hálózatra és a hozzáférési A fejezetben foglaltak alapvetően a HM HVK Híradó és Informatikai Csoportfőnökség Informatikai osztályán, elsősorban Molnár Bálint alez. által kidolgozott elgondolásokra, tervekre épülnek. 249 Adatátviteli gerinchálózata, más megnevezéssel transzport-hálózata. 250 Például az Egységes Közigazgatási Gerinchálózat, vagy a BM zártcélú hálózata szolgáltatásainak igénybevétele. 251 Az első ütem 2002-ben zárult le. 248

189

hálózatra tagolható.252 Az egyes összetevőket egymástól eltérő rendeltetés, funkciók, illetve eltérő technológiai megoldások jellemzik. A maghálózat rendeltetése a nagytávolságú összeköttetések lehető legnagyobb hatékonyságú megvalósítása. A sávszélesség optimális kihasználása és a késleltetés csökkentése gyors csomagfeldolgozást, így magas feldolgozási képességű, valamint korlátozott számú csatlakozó felülettel rendelkező eszközöket, illetve korlátozott számú eszköz-, átviteli közeg- és protokoll-típus alkalmazását igényel. Az elválasztó/felhordó hálózat rendeltetése a maghálózat és a hozzáférési hálózat elemeinek elválasztása, felcsatlakozási körzethez tartozó hozzáférési elemek jelfolyamainak koncentrálása és továbbítása a maghálózat felé, illetve fogadása onnan és elosztása. Legfontosabb feladatai: - a különböző protokollok és átviteli közegek átjárhatóságának biztosítása; - az eltérő eredetű és rendeltetésű hálózati forgalmaknak a maghálózatban alkalmazott megoldásoknak megfelelő át-, majd visszaalakítása; - a számításigényes feladatok (virtuális magánhálózatok kezelése, titkosítás, szolgáltatásminőségbiztosítás, stb.) megvalósítása; - az elválasztó/felhordó elemek közötti haránt- és kerülőutak kialakítása. Az elválasztó/felhordó hálózat eszközeinek jellemzője az alkalmazható protokollok és átviteli közegek széles választéka, a csatlakozási pontok magas száma, valamint a közepes feldolgozási képesség. Egy adott elválasztó/felhordó csomóponthoz (gyűjtőponthoz) csatlakozó hozzáférési csomópontok összessége egy körzetet alkot. Az egymáshoz közeli körzetek hálózatai között alacsony sebességű tartalék utak alakíthatók ki, amelyek felhasználhatók a hálózati torlódások elkerülésére, vagy a rendelkezésre állás növelése érdekében.

Hozzáférési hálózat Elválasztó hálózat Maghálózat

Idegen szolgáltató gyűjtőpont

gyűjtőpont körzete

3.5.5 ábra: Az informatikai gerinchálózat elvi felépítése 252

Core network, distribution network, access network.

190

A hozzáférési hálózat rendeltetése a gerinchálózat szolgáltatásait igénybevevő hálózatok, eszközök csatlakoztatása. Ebben a hálózatrészben találhatók az informatikai gerinchálózat felelősségi körébe tartozó utolsó aktív elemek, amelyek a hangés adatjellegű szolgáltatási pontokat illesztik a gerinchálózathoz. A Magyar Honvédség informatikai gerinchálózata két nagy részre – a Budapestet és környékét ellátó, valamint az országos hálózatrészre – tagolható. A két hálózatrész szolgáltatásait a maghálózat három összetevője biztosítja. Ezek: a budapesti mikrohullámú rendszert felhasználó maghálózat-rész, a budapesti optikai maghálózat-rész, illetve az országos mikrohullámú rendszert felhasználó maghálózat-rész, amelyek tervezett felépítését a következő két ábra tartalmazza. Kőrishegy

Dobogókő

Tata

Kékestető

Bánkút

Nyíregyháza

Celldömölk

Vilmospuszta

EKG Székes- EKG

HM II.

fehérvár

BM

Debrecen

EKG

BM

Cegléd

Szolnok

Túrkeve

Kabhegy

BM

EKG

BM Békéscsaba

Kaposvár Kecskemét Kiskőrös

Pécs-Jánoskilátó

Szentes

Kiskunfélegyháza

3.5.6 ábra: A tervezett országos informatikai gerinchálózat ZMNE

ÖLTP

BHP

BBBH Szfehérvár

BM HM V. Teve u.

Inf. Kp. PÜSZNYI KIAK

HM II.

Hármas-h. hegy

HM IV.

PNRI KKK HM I.

KBH

Híradó szertár

EKG MH HIP LRI

Jánoshegy

Széchenyi hegy

HM III.

Techn. hivatal

Térk. hivatal

Optikai Mikrohullámú Nem MH

3.5.7 ábra: A tervezett budapesti informatikai gerinchálózat

191

 A honvédelmi szférában az Internet-szolgáltatást a 2000-es évek elejéig – a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar integrációja előtt – különböző megoldások biztosították. A szervezeti integrációt követően megindult az egységes Internetszolgáltatás feltételrendszerének megteremtése, ami informatikai biztonsági okokból a Magyar Honvédség informatikai gerinchálózatától elkülönített módon biztosítja a szolgáltatások elérését a vezető szervek és a csapatok számára. Az Internet gerinchálózat kialakításáig a Honvédelmi Minisztérium és háttérintézményei elsősorban az X.400-as levelező rendszerhez történő csatlakozással biztosították az Internet elérését. A hálózatból a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) 2 Mbit/s sebességű Internet csatlakozásán keresztül lehetett elérni a világhálót. A helyi hálózatok nem voltak elkülönítve az Internet hálózatból, a hálózat védelmét tűzfal biztosította. A távoli (HM I.-en kívüli) szervezetek Internet-elérése a MEH Internet központjába történő modemes behívással volt megoldva. Az Internet-szolgáltatás az elektronikus levelezéshez egy e-mail címet biztosított a gov.hu névtartományban. A központi szolgáltatás mellett, egyedi igények alapján helyi Internet szolgáltatóhoz kapcsolódó modemes csatlakozások is létesültek. A Magyar Honvédség Internet elérését egy vezérkar főnöki intézkedés szabályozta. Központi szolgáltatás hiányában az egyes katonai szervezetek helyi Internetszolgáltatókkal kötöttek szerződést és 64 (128) Kbit/s sebességű, analóg, vagy ISDN modemes behívással kapcsolódtak a hálózathoz. Ezek a szolgáltatások általában 1-3 e-mail címet és tárolóterületet biztosítottak az elektronikus levelezéshez, illetve a web-lapok tárolására. Néhány intézetnél a helyi hálózaton belül saját levelező és web-kiszolgáló is működött, míg a HVK szervek részére néhány X.400-as végpont is telepítésre került. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem elsősorban oktatási és kutatási célokat szolgáló helyi hálózata az 1990-es évek eleje óta kapcsolódik az Internetre. A hálózat jelenleg egy 2+2 Mbit/s kapacitású vonalon mintegy ötszáz felhasználó elektronikus levelezési és információkeresési igényeit elégíti ki. Meghatározott felhasználók számára a ZMNE behívóközponton keresztül, modemes behívással van lehetőség az Internet elérésére, más felhasználók pedig a Miniszterelnöki Hivatal behívóközpontjának szolgáltatásait vehetik igénybe. 1999-ben a HM HVK Személyügyi Csoportfőnökség beruházásban kialakításra került egy nyelvi labor hálózat, amelyet 21 helyőrség 15-18 számítógépből álló helyi hálózatai alkottak. Ezek számára az Internet-szolgáltatást egy nyelvi labor Internet központ biztosította, amelyhez az egyes hálózatok 64 Kbit/s-os analóg, vagy ISDN modemes behívással kapcsolódhattak. Mindezen előzmények ismeretében került kiírásra 2000-ben egy tender a Magyar Honvédség Internet-szolgáltatásának biztosítására. A tender győztese 2001. január 1-én kezdte meg a teljeskörű szolgáltatást az ezt megelőzően már kialakított MH Internet központ számára. A Magyar Honvédség Internet központja a HM egyik objektumában (HM II.) került elhelyezésre és szinkron adatkapcsolatot biztosító menedzselt bérelt vonalon keresztül kapcsolódik az Internethez. Az elsődleges kapcsolat egy 2 Mbit/s sávszé-

192

lességű optikai összeköttetés, amely a jövőben az igényeknek megfelelően tovább bővíthető. Emellett meghibásodás esetére egy 128 Kbit/s mikrohullámú összeköttetésre épülő tartalék vonal áll rendelkezésre. Az Internet-szolgáltató253 1 Mbit/s sávszélességű garantált nemzetközi, valamint 1 Mbit/s sávszélességű belföldi IP kapcsolatot biztosít. A nemzetközi kapcsolat forgalomhiánya esetén a belföldi forgalom számára biztosítja az átlagosan 2 Mbit/s sávszélességet. A szolgáltató az elsődleges kapcsolatra 99.9%-os éves rendelkezésre állást (évente legfeljebb 8.8 óra leállást) és négy órán belüli hibajavítást garantál. A szolgáltatáshoz két C-osztályú, összefüggő IP címtartomány és a 'mil.hu' tartománynév tartozik. Az elsődleges névszolgáltatást254 a Magyar Honvédség, a másodlagost a szolgáltató biztosítja. Az MH Internet központban – a szolgáltatás-hozzáférési ponton – a Magyar Honvédség (belső) Internet-hálózatát egy tűzfal(eszköz) választja el a nyílt Internet hálózattól. A tűzfal és az azzal együttműködő helyettesítő kiszolgáló (proxy server) az MH Internet hálózat belső IP címekkel rendelkező felhasználói végberendezéseit elrejti a külső hálózat elől. Az Internet felé publikus címmel csak a szolgáltatást biztosító eszközök (útvonalválasztó, levelező kiszolgáló, web-kiszolgáló, stb.) rendelkeznek. A Magyar Honvédség Internet központja által biztosított szolgáltatások közé a következők tartoznak: - elektronikus levelezés (6 MB-os postafiók, [email protected] formátumú elektronikus levélcím); - web-szolgáltatás (10 MB-os tárhely saját web-lapok tárolására); - fájl-átviteli (FTP) szolgáltatás; - WAP ("mobil Internet") szolgáltatás; - név- (DNS) szolgáltatás. A Magyar Honvédség Internet gerinchálózata – a Magyar Honvédség mikrohullámú távközlő hálózatának felépítéséhez igazodóan – alapvetően hat csomópontra épül. Ezek a csomópontok a HM II. objektumban (MH Internet központ), Cegléden, Kecskeméten, Veszprémben, Székesfehérváron és Nagytarcsán helyezkednek el. A gerinchálózat csomópontjaihoz további kiegészítő – felcsatlakozást biztosító – csomópontok (Szolnok, Hódmezővásárhely, Tata, stb.) is kapcsolódnak. Az egyes csomópontokon Internet útvonalválasztók biztosítják az Internet szolgáltatások elérését a helyi hálózatok számára Ethernet vonalon, az egyedi munkaállomásoknak pedig ISDN vonalon történő behívás útján.. A gerinc csomópontok közötti kapcsolatot a Magyar Honvédség mikrohullámú távközlő hálózat biztosítja 2 Mbit/s-os ISDN összeköttetésekkel. A hálózat gyűrű topológiájú, ami lehetővé teszi, hogy egy összeköttetés kiesése esetén a hálózat működése kerülő útvonalon keresztül még biztosítható. Ezt az útvonalválasztók automatikusan biztosítják. A Magyar Honvédség Internet gerinchálózata informatikai biztonsági okokból nem csatlakozhat a Magyar Honvédség informatikai gerinchálózatához. Ebből kö253 254

A jegyzet kidolgozásának időpontjában a GTS DATANET. Domain Name Server (DNS) szolgáltatás.

193

vetkezően számára a távközlő hálózat kapacitásából kell önálló, rögzített sávszélességet biztosítani. Ez a távbeszélő gerinchálózat kapacitáskorlátai miatt jelenleg nem haladhatja meg a 5 x 64 = 320 Kbit/s-ot. További korlátot jelent az Internet-szolgáltatóhoz történő csatlakozás kapacitása, ez azonban – mint korábban már jeleztük – nagyobb sávszélesség bérlésével orvosolható. HM IV. Szentkirályszabadja

HM II.

Veszprém

Szolnok

Nagytarcsa

Cegléd

Székesfehérvár

HICOM tb.központ

Kecskemét

Internet router

Hódmezővásárhely

Tata

3.5.8 ábra: A Magyar Honvédség Internet gerinchálózatának felépítése A Magyar Honvédség egyes katonai szervezetei és ezek jogosult felhasználói különböző módokon kapcsolódhatnak az MH Internet gerinchálózatához és férhetnek hozzá ezen keresztül az Internet szolgáltatásaihoz. A kapcsolódás alapvető módja a helyi hálózatokon keresztül történő csatlakozás, de elvileg lehetséges az egyedi behívás is. Kat. szervezetek Internet hálózatai

Internet 128 kbps UTP

V.35, RS-232, ISDN E1, UTP

2 Mbps opt.

10 Mbps TX

… Demilitarizált zóna (kiszolgálók)

10 Mbps UTP

HM II. Internet hálózat 100 Mbps opt.

Inf. Intézet Internet hálózat

Nyelvi labor Internet hálózat 10 Mbps UTP

Meteo. Intézet Internet hálózat

3.5.9 ábra: A MH Internet központ és a hozzá csatlakozó helyi hálózatok 194

Az MH Internet központ útvonalválasztójához egyes helyi hálózatok közvetlenül kapcsolódnak. Ide tartozik többek között a HM II. Internet hálózata, a nyelvi laborok Internet hálózat központja (ezen keresztül kapcsolódnak az egyes nyelvi laborok helyi hálózatai), valamint két intézet Internet hálózata. A különböző katonai szervezetek további helyi hálózatai digitális (ISDN), vagy analóg (modemes) kapcsolaton keresztül közvetlenül csatlakozhatnak az Internet központhoz. A katonai szervezetek az Internet szolgáltatásait az MH Internet gerinchálózat mellett más megoldásokkal is elérhetik. Ezek közé a következők tartoznak: - csatlakozás a HM X.400 rendszerén keresztül; - csatlakozás más (helyi) Internet-szolgáltatókhoz kapcsolódó helyi hálózatokon keresztül; - egyedi csatlakozás digitális (ISDN) behívással helyi Internet-szolgáltatóhoz, vagy a budapesti nyelvi labor központhoz; - egyedi csatlakozás analóg (modemes) behívással a Miniszterelnöki Hivatal X.400 központjába, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem központjába, a helyi Internet-szolgáltatóhoz, vagy a budapesti nyelvi labor központhoz. A Magyar Honvédség Internet gerinchálózata a folyamatosan bővülő igények következtében maga is folyamatos fejlesztésre, bővítésre szorul, amely a rendelkezésre álló lehetőségek függvényében fokozatosan meg is valósul. Így a jegyzetben foglalt információk is elsősorban tájékoztató jellegűek, nem feltétlenül tükrözik teljes pontossággal a valós rendszer aktuális állapotát.

195

ÁBRAJEGYZÉK 1.1.1 ábra: Híradó és informatikai rendszerek ................................................... 10.o. 1.1.2 ábra: Vezetéstámogató rendszer helye és szerepe ..................................... 13.o. 1.1.3 ábra: Informatikai rendszerekkel kapcsolatos fogalmak struktúrája ......... 15.o. 1.2.1 ábra: Általános adattárház-alapú architektúra ........................................... 32.o. 1.2.2 ábra: Tervezési architektúrák és összefüggéseik ....................................... 35.o. 2.1.1 ábra: A NATO közös működtetési környezet összetevő modellje ............ 39.o. 2.1.2 ábra: Ügyfél-kiszolgáló architektúra ......................................................... 41.o. 2.1.3 ábra: Ügyfél-kiszolgáló típusú alkalmazások altípusai ............................. 42.o. 2.1.4 ábra: Háromrétegű elosztott architektúra .................................................. 44.o. 2.1.5 ábra: Többrétegű elosztott architektúra ..................................................... 45.o. 2.1.6 ábra: Együttműködő alkalmazásokra épülő architektúra .......................... 45.o. 2.3.1 ábra: Virtuális vezetési pont központi helyisége (példa) ........................... 92.o. 2.3.2 ábra: A virtuális vezetési pont eligazító terme (példa) .............................. 93.o. 2.3.3 ábra: Példa lehetséges információs eszközökre ......................................... 94.o. 2.3.4 ábra: A HLA architektúra nagybani felépítése ........................................ 103.o. 3.1.1 ábra: A NATO informatikai rendszerének nagybani felépítése .............. 105.o. 3.1.2 ábra: Az NIDTS hálózat elvi felépítése ................................................... 107.o. 3.1.3 ábra: Az NIDTS kapcsolóközpontjai ...................................................... 108.o. 3.1.4 ábra: Az NIDTS hálózatvezérlő és hálózatfelügyeleti összetevői ........... 108.o. 3.1.5 ábra: CRONOS/IARCCIS hálózat 1995-ben (IFOR) ............................. 109.o. 3.1.6 ábra: CRONOS hálózat 1997-ben (SFOR) ............................................. 110.o. 3.1.7 ábra: Az NGCS hálózati képességei ........................................................ 111.o. 3.1.8 ábra: Az NGCS és a külső hálózatok ...................................................... 111.o. 3.2.1 ábra: ACE ACCIS csomópont nagybani felépítése ................................. 113.o. 3.2.2 ábra: Távszolgáltató rendszer elvi felépítése........................................... 114.o. 3.2.3 ábra: Integrált felhasználói erőforrás-tartomány felépítése ..................... 115.o. 3.2.4 ábra: MCCIS helyszínek (Telepítési terv – 1998) ................................... 118.o. 3.2.5 ábra: Egy szervezet MCCIS rendszerének architektúrája ....................... 118.o. 3.2.6 ábra: A közös informatikai rendszer kialakításának folyamata ............... 121.o. 3.2.7 ábra: A közös informatikai rendszer nagybani felépítése........................ 121.o. 3.3.1 ábra: Az ICC rendszer főbb alkalmazásai (moduljai) ............................. 125.o.

196

3.3.2 ábra: Az ICC rendszer felépítése, főbb hardver elemei ........................... 126.o. 3.3.3 ábra: A logisztikai funkcionális alrendszer moduljai .............................. 129.o. 3.3.4 ábra: Az ADAMS rendszer kezdeti hálózata .......................................... 130.o. 3.3.5 ábra: Az ADAMS rendszer moduljai ...................................................... 130.o. 3.3.6 ábra: ADAMS szállítási erőforrás kezelés .............................................. 131.o. 3.3.7 ábra: ADAMS felvonulási időterv (részlet) ............................................ 132.o. 3.3.8 ábra: Az ACROSS rendszer működési modellje ..................................... 133.o. 3.3.9 ábra: LOGREP jelentett tételek rendszere............................................... 134.o. 3.3.10 ábra: Szervezetek és erőforrásaik a LOGREP-ben................................ 135.o. 3.3.11 ábra: A CRESP működési rendszere ..................................................... 136.o. 3.3.12 ábra: JOISS esemény-lekérdezés és eredménye .................................... 137.o. 3.3.13 ábra: Lekérdezés eredményeinek térképi alapú megjelenítése .............. 137.o. 3.3.14 ábra: Lekérdezés eredményeinek táblázatos megjelenítése .................. 138.o. 3.3.15 ábra: Alárendeltségi/szervezeti struktúra adatok megjelenítése ............ 138.o. 3.4.1 ábra: GCCS közös hadműveleti helyzetkép (COP) ................................ 142.o. 3.4.2 ábra: Az ABCS rendszer felépítése, összetevői ...................................... 144.o. 3.4.3 ábra: MCS készülékek ............................................................................ 146.o. 3.4.4 ábra: Az ASAS Block I. felépítése, összetevői ...................................... 147.o. 3.4.5 ábra: AFATDS helyzetmegjelenítés ....................................................... 149.o. 3.4.6 ábra: AFATDS tűztervezési képernyők ................................................. 150.o. 3.4.7 ábra: FBCB2 munkaállomás .................................................................. 152.o. 3.4.8 ábra: A TBMCS rendszer felépítése....................................................... 153.o. 3.4.9 ábra: TBMCS alkalmazások................................................................... 154.o. 3.4.10 ábra: GCCS-M helyszínek ................................................................... 157.o. 3.4.11 ábra: Munka IARCCIS munkaállomásokon .......................................... 159.o. 3.4.12 ábra: Adatáramlás a THISTLE összetevők között ................................ 160.o. 3.4.13 ábra: FLORA grafikus felhasználói felület ........................................... 160.o. 3.4.14 ábra: ORCHARD harcrend kezelés képernyőkép ................................. 161.o. 3.4.15 ábra: A francia szárazföldi haderő inf. rendszerének összetevői .......... 163.o. 3.4.16 ábra: SICF munkaállomások ................................................................ 164.o. 3.4.17 ábra: MAESTRO munkaállomás........................................................... 165.o. 3.4.18 ábra: MAESTRO helyzetmegjelenítés .................................................. 165.o. 3.4.19 ábra: ATLAS helyzetmegjelenítés légifénykép alapon ......................... 166.o. 3.4.20 ábra: HEROS konténer-központ és munkaállomása ............................. 168.o. 3.4.21 ábra: ADLER harcjármű és ADLER munkaállomás ........................... 169.o. 3.4.22 ábra: NORCCIS MARIA képernyő és PDA alkalmazás ..................... 171.o.

197

3.5.1 ábra: A Magyar Honvédség informatikai rendszerének felépítése......... 173.o. 3.5.2 ábra: Az MH szervezeti informatikai rendszereinek kapcsolódása ........ 174.o. 3.5.3 ábra: Kontingens informatikai rendszerének kapcsolatai ....................... 175.o. 3.5.4 ábra: A RAFT rendszer felépítése ........................................................... 185.o. 3.5.5 ábra: Az informatikai gerinchálózat elvi felépítése ................................. 190.o. 3.5.6 ábra: A tervezett országos informatikai gerinchálózat ............................ 191.o. 3.5.7 ábra: A tervezett budapesti informatikai gerinchálózat ........................... 191.o. 3.5.8 ábra: A Magyar Honvédség Internet gerinchálózatának felépítése ......... 194.o. 3.5.9 ábra: A MH Internet központ és a hozzá csatlakozó helyi hálózatok...... 194.o.

198

A FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE AAP-6(V), NATO Glossary of Terms and Definitions (English and French). Modified Version 02. – NATO Military Agency for Standardization, Brussels, 2000. AAP-6(2003), NATO Glossary of Terms and Definitions (English and French). – NATO Standardization Agency, 2005. AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions. – NATO C3 Agency, 1998. ADatP-02 (H), NATO Information Technology Glossary. – NATO Military Agency for Standardization, 2000 ADatP-3 Part I., NATO Message Text Formatting System (FORMETS). System Concept and Description. Baseline 10. – NATO HQ C3 Staff, 1994. ADatP-34, NATO C3 Technical Architecture. Volume 1-5. Version 6.0 – ISSC NATO Open Systems Working Group, 2004. AJP-01(B) Allied Joint Doctrine. Ratification Draft 1. – NATO Standardization Agency, 2000. Ált/210. A Magyar Honvédség Informatikai Szabályzata. – Magyar Honvédség, 1993. APP-6A, Military Symbols for Land Based Systems. – NATO Military Agency for Standardization, 1999. BAKSA Béla-SZEKSZÁRDI Pál (szerk.): Légvédelmi eszközök II. rész. – Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 1997. BARBATO, Marcello: CRONOS Overview. – Előadás-anyag, NATO CIS School, Latina. C4I for the Warrior, "The Joint Vision for C4I Interoperability". – Joint Chiefs of Staff, 1998. CEBROWSKI, Arthur K.-GARSTKA, John J.: Network-Centric Warfare: Its Origin and Future. – Proceedings of the Naval Institute, 124:1, 1998. Charter for the NATO C3 Organization. (Appendix 1 to Annex to PO(96)99). – North Atlantic Council, Brussels, 1996. CJCS Instruction 6212.01A, Compatibility, Interoperability, and Integration of Command, Control, Communications, and Intelligence Systems. – Joint Chiefs of Staff, 1995. Concept for Future Joint Operations. Expanding Joint Vision 2010. – Joint Chiefs of Staff, 1997. CSANÁDI Győző: A légierő informatikai rendszerei. (Előadás) – Veszprém, 2005. DoD Directive 8320.1, DoD Data Administration. – Department of Defense, 1991. DoD Instruction 4630.8, Procedure for Compatibility, Interoperability, and Integration of Command, Control, Communications, and Intelligence (C3I) Systems. – 1992.

199

DoD Manual 8320.1-M-1, Data Standardization Procedures. – The Office of the Assistant Secretary of Defense for C3I, 1998. EBBUTT, Giles (szerk.): Jane's C4I Systems. (Fourteenth Edition, 2002-2003) – Jane's Information Group Ltd., Couldson, 2002. Enabling the Joint Vision. – Joint Chiefs of Staff, 2000. FM 34-25-3, All Source Analysis System and the Analysis and Control Element. – Department of the Army, 1995. FORD, James: THISTLE Operational experience. In. 3rd ACCIS/AMIS Conference. – SHAPE Technical Center, 1996. GARNETT, Ian K.: Introduction to LOGFASS and ADAMS. – NATO C3 Agency, 2001. Global Combat Support System Capstone Requirements Document. – Joint Staff, Logistics Directorate, 2000. HILL, Judith M. – DOCKERY, John T.: Virtual Command Center. – Defense Information Systems Agency/D8, 1998. HILLMER, Robert: CRONOS Today. The IFOR Data Network. – 3rd ACCIS/AMIS Conference, SHAPE Technical Centre, 20-22. May, 1996. Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms. – Joint Chiefs of Staff, 2005. Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations. - Joint Chiefs of Staff, 1998. Joint Pub 6-0, Doctrine for Command, Control, Communications, and Computers (C4) Systems Support to Joint Operations. – Joint Chiefs of Staff, 1995. KURUCZ István-SIMON Sándor: Légtér-szuverenitási hadműveleti központrendszer. (Egyetemi jegyzet) – Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 1999. A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Doktrínája. – HM HVK Hadműveleti csoportfőnökség, 2002. A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Vezetési Doktrínája (Tervezet). – HM HVK Vezetési csoportfőnökség, 2003. MOLNÁR Bálint: A Magyar Honvédség adatátviteli gerinchálózatának dokumentációja és követelményei, "Transzporhálózat" (1. ütem) – HM HVK Vezetési Csoportfőnökség, 2002. MUNK Sándor: Katonai informatika I., A katonai informatika alapjai. – Egyetemi jegyzet, ZMNE, Budapest, 2003. MUNK Sándor: Katonai informatika III., A katonai informatika eszközrendszere. – Egyetemi jegyzet, ZMNE, Budapest, 2003. NATO General Communication System (NGCS) Reference Architecture. Edition 1. – 2003. NATO kézikönyv. 3. javított kiadás. – Stratégiai Védelmi Kutató Intézet, Budapest, 1997. POLONKAI Albert: ICC Általános ismertető. – MH Légierő Vezérkar, 2001. SCHREPF, Norbert: Visual planning aid for movement of ground forces in operations other than war. Master's thesis. – USN Naval Postgraduate School, Monterey, 1999.

200

STUGARD, Howard E.: Information systems in support of command and control. (Briefing held at NATO CIS School) – Latina, 2000. STUGARD, Howard E.: Maritime Command and Control Information System. An Executive Overview for NATO CIS Course. (Briefing held at NATO CIS School) – Latina, 2000. Terms of Reference for the NATO C3 Board. (Appendix 2 to Annex to PO(96)99). – North Atlantic Council, Brussels, 1996. TURAN, Emin: Introduction to the NATO C3 Community. (Briefing held at NATO CIS School) – Latina, 1999.

201