Kikelet
2015. október 21.
A Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola magyar tagozatának újságja www.waldorfcluj.ro/newsletter
2015. október 21. │ 12. szám
1│
Kikelet
2015. október 21.
KÖNYVAJÁNLÓ – WALDORF
G. Ekler Ágnes: A Waldorf-pedagógia és a korproblémák (Natura-Budapest, 2012) „[...] Egy jó ház a gyereknek egészséges testet és teljes világot jelenthet. Ha egészséges a nevelői hozzáállás, akkor olyan tevékeny élet tanúja és részese, ami természetes módon ad jó alapot a „megtanulandó ismereteknek”. Ha tevékeny részese a mindenkori rendrakásnak, később is helyére fogja tudni tenni a dolgokat. (Józan tárgyilagosság a zavaros és rendetlen gondolatok helyett.) Ha rendszeresen töröl port, mos ablakot, nem fog nehezére esni egyenest rajzolni vonalzó nélkül, hisz kezéből a testébe megy át a számtalanszor megtapasztalt egyenesség; és ugyanígy a térérzék, a térbeliség, a tájékozódás, a geometria is benne lesz a kezében, és csak egy villanással elő kell majd hívni , hogy rátekinthessen a majdan felébredő intelektusával. Ugyanezekben a tevékenységekben fogja megtanulni a későbbi iskolai és felnőtt életéhez, hogy ne legyen felületes, vagyis a dolgok mögé, alá is nézzen be és törölje le, ami odaragadt! Aki takarít, megtanulja az anyagokat: mi micsoda, hisz végigjártatja rajta az ujját, a kezét, a térdét. Meglátja, miként viselkedik a fa, a kő, a port vonzó műanyag, a fémek, a kárpit, a gyapjú, az üveg, a vászon. Megtapasztalja, milyen élettelen és rosszkedvet sugárzó tud lenni egy piszkos, elhanyagolt hely, és milyen jó érzés bemenni egy tiszta szobába és csak úgy egyszerűen lenni ott! Hisz élettel telik meg a tér, és visszahat ránk! A rendszeresen takarító gyereknek nem kell túl sokat tanítani, hogy helyezze el magát a térben a fent és lent, az elől és a hátul közt, és a testföldrajz is a kisujjában lesz. Hisz munkálkodás közben gyakran kell kézzel-lábbal-térddelkönyökkel csúszni-mászni-kapaszkodni-leereszkedni. Folyton hozzáér, hozzáverődik az ember a tárgyakhoz. Ügyeskedni, egyensúlyozni kell, egész tesstel benne kell lenni a térben és a munkában. Ám itt van egy fontos momentum: a gyerek kezébe eleinte nem adhatunk felmosófát és tollseprűt, ablakmosó „készüléket”, porszívót. Ha láttak már felmosófával padlót kenegető gyereket, aki azt hitte, az a felmosás, hogy bekenjük vízzel, tán megértik, miért mondom. Aki nem tapasztalta meg egészen testközelből, a saját kezével, mitől lesz tiszta a vizes rongy után a kő, az nem fogja tudni megfelelőképp használni a kényelmes eszközt. Az egy reklámfilmet lát csak maga előtt: egy-két egyszerű és kényelmes mozdulat után, melyet mosolyogva elvégez az ember, szép fényes lesz a padló. Hogy ott valóban mi történik, nincs alkalma észlelni, mert nem kell a kezével érezze, hogy a piszok beragad a vizes rongyba, ahogy a víz kiöblítés után kimossa a rongyból a szemetet, és ahogy a víz fokról-fokra elpiszkolódik... Hasonlóképp igaz ez minden más gépre és megkönnyített tevékenységre. A világ megismerésének egyik legjobb terepe a gyerek számára a konyha, a kert és a kamra. A három együtt. Világtitkokat lehet ott ellesni és kitanulni, igazi beavatás egy emberpalánta számára. Később eleven fizika- és kémiaóra. És innen hessegetik el a legtöbbet a gyerekeket: – „Menj, játssz szépen a szobádban!” Nézzünk rá előbb a mozdulatokra. Minden konyhai mozdulatnak jól kiszámítottnak, pontosnak kell lennie, különben elszabadulnak az elemek. A legváltozatosabb dinamikájú, erősségű és irányú mozdulatok folyamatos sora csak egyetlen ebéd elkészítése is. Ha pontosan megfigyeljük, mi okoz eleinte nehézséget az ebbe beletanulni kívánó gyereknek, képesek leszünk észlelni azt is: mi az, amit már tud, mikor jól megy a dolog. Mikor megmos, meghámoz, majd felszeletel egy almát, a következő történik: végigsimít a keze egy gömbölyű, teljes, szép és illatos egészet, és megtapasztalja, hogy a viaszos felületen pereg a víz, méghozzá gömbölyűn guruló cseppekben. (Azt már ismeri, és hogy örül is neki, hogy szárazon törülve fényes lesz! Kérdezem: mi tudjuk-e, mitől fényesedik az alma felülete?) A meghámozás, akárhogy is teszi, mindenképp komoly térfogalmat ültet belé. Fogalma lesz felületről, centrifugális erőről, a gömb egy sor olyan tulajdonságáról, amit később „megtanul”. Figyelem kell a pontos hámozáshoz, hogy ne hasítson a gyümölcs húsába; állandó, folyamatos térirány-változtatás a késsel (érintő), kifinomult arányérzék. Sok gyerek jó vastagon hámoz, és nem sajnálja. Akad, aki alig mer hozzáérni, nehogy túlságosan belevágjon, ezért soha véget nem érő aprólékossággal, piszmogva, töredezett mozdulatokkal teszi ugyanezt. A héj egy határ. A határon végighaladni: egyensúlyozás finommozdulatokkal. Határozottságot érlelhet. Aztán felszeleteli. A késnek egy ellenenkező irányú, húsba vágó, erősebb mozdulatával. Bátorság kell hozzá. Freccsen a lé, harsan a hús. Miért? Barnul az alma. Napvilágra kerül, ami eddig nem volt ott. Térlátás (egyforma szeletek, ha többen vagyunk), arányérzék, egyenes vágás. Úgy kell átérni az alma túloldalára, hogy az almát teljesen, a kezemet egyáltalán ne vágjam el! Újra egy határ, megállni tudás, pontosság. (A mag, magház, a csillagforma mély tartalmait nem érintem.) Aki berzenkedik egy egyszerű folyamat miszlikbe szedésétől, kérem, csak egy hétig figyeljen alaposan egy gyereket tevékenység közben. [...]”
│2
Kikelet
2015. október 21.
MIHÁLY-NAP Gondolatok a Mihály-időszakra készülve (Schnell Judit írása alapján) A mai embernek nehéz az ünnepeket lélekkel telítetten átélni, mert elszakadt a természettől. Az ünnepek a földi létünket körülvevő természetben és a kozmosz láthatatlan világában zajló események kiemelkedő fordulópontjaiban születtek meg. A régi korok emberei a természettel együtt lélegeztek, ezáltal képesek voltak a kozmikus világot a lelkükkel letapogatni, ösztönösen átélni. Együtt rezdültek az évszakokkal, az elemekkel, az ásványi, növényi, állati világgal, melyek a szellemi világ tükröződéseként gazdagon meséltek a láthatatlan világról. Mi történik Mihály napja körül a természetben? A Föld tavasszal megkezdett kilégzése, kiáradása a kozmoszba – elkezd visszafele áramlani. Az ősz és a tél a belélegzés, a visszahúzódás időszaka. Az őszi napéjegyenlőség utáni Mihály nap környékén tartják a szüreti mérlegelés ünnepét a földet művelő emberek. A betakarítás után az ember nemcsak munkájának gyümölcsét teszi mérlegre, hanem azt is, hogyan bánt másokkal, önmagával, a teremtőtől kapott élettel. Aki ekkor igazi számadást végez a lelkében, az megtisztulva várhatja a következő ünnep eljöttét, Krisztus megszületését a szívében. A természet mindig egyensúlyra törekszik. A mérleggel is az egyensúlyt szeretnénk elérni. Mihály napján az egyik serpenyőbe a minket körülvevő világ tettei, állapota kerül, és a kérdés az, hogyan tudunk egyéni tetteinkkel a világ alakulására jó vagy rossz irányba hatni. Ha mindkét serpenyő rossz gondolatokkal és romboló tettekkel van tele, létrejöhet az egyensúly, de a mérleget a méreg mozgatja. Ha azonban az egyes ember a lehúzó erőket kidobálja és a lelkét felszabadító, megértő gondolatokat, építő tetteket helyezi a serpenyőbe, akkor a másik oldal is kénytelen megszelídülni, hogy az egyensúly megteremtődjön. Ez a tisztulás és a pusztulás két útja. Az egyensúlyra törekvés tudatos odafordulással egyéni életünket és a világot mozgatja. Mindig ott a lehetőség hibáink, vétségeink javítására, de persze a jó és szép dolgok tönkretételének gyeplője is a mi kezünkben van. A mi szabadságunk, hogy mit választunk, a serpenyőbe mit teszünk. Mi emberek szabadságot kaptunk ajándékba. A lázadás szülte sárkány ott él az emberben. A sárkányt meg kell szelídíteni. A gonosszal való találkozás mindannyiunk életében nehézséget jelent. Mit kezdjünk? Hogyan válaszoljunk? Mit tegyünk? Az emberek kétféleképpen reagálnak: félelemmel, önmagukat megtámadva, ezáltal a külvilágnak is ártva, vagy agresszióval, látszólagos bátorsággal, ezzel önmagunkat is torzítva. Tudjuk, hogy egyik út sem az igazi. Keressük hát magunkban ezt a békét hozó egyensúlyt! Mindezekről a gyerekeinknek életkorukhoz igazodó történetek által szólunk. Mérlegre helyezzük a gonoszt jelképező fekete követ és bátor, igaz tetteinkkel nyert fehér kövekkel átbillentjük a serpenyőt az igaz oldalára. Jelképesen Mihály lovagokká ütjük kicsiny iskolásainkat, majd az idei búzatermés minőségi próbáját tesszük a kenyérsütés által. Az ünnep végén a lakoma alapja az általunk sütött kenyér lesz. Minderre szeptember 29-én, Mihály napján kerül sor [végül a rossz idő miatt átkerült okt. 1-re]. Reggel kenyeret sütünk, 14 órától megtartjuk a bátorságpróbákat. Egész napos ünnepünket a 17 órakor kezdődő lakomával zárjuk. A szülőket is szívesen látjuk a délutáni (14 órakor kezdődő) programokra! A gyerekek a tancikkal együtt ebédelnek, a tevékenységek miatt nem lesz szükség napközi programra! Megkérünk minden szülőt, hogy délre otthonról csomagoljon ételt a gyermekének; ha úgy gondolják, hogy ez nem elég, akkor azok, akiknek egyébként nincs biztosítva az ebéd az iskola ebédlőjében (a napközis program keretében), erre a napra külön fizessenek be egy ebédre. Szeretettel várunk mindannyiatokat! A szervező I. M. osztály
Mihály-napi bátorságpróba az oviban A Csillagszem csoportba nagyon bátor gyerekek járnak. Erről bizonyosodtunk meg szeptember 29-én is, amikor minden egyes óvodás végigment a négy próbán. Átkeltek a hídon, átugrottak a tűzön, hegyre másztak, sőt még a sárkány sötét barlangjába is bemerészkedtek. A próbatételek után a gyerekeket lovaggá avattuk. Emlékül mindenki az azelőtt való nap sütött fénykardját vihette haza, hogy a családjaikat is fény és szeretet fonja körbe. (Máthé Eszter-Etelka, Csillagszem csoport)
3│
Kikelet
2015. október 21.
Kőleves recept Kell hozzá elsősorban egy közepes méretű, évszázadok során gömbölyűre koptatott kő, meg egy előkészítő osztályt végzett, táborokban összekovácsolódott gyerekcsapat. (Nagy segítség, ha a gyerekek sütöttek még ezt-azt előkészítő osztályban.) Egy zöldség minden háztól kitelik. Ha pedig nem felejtik el a gyerekek házi feladatukat, és elhozták a feladatul kapott zöldséget, mindenik a maga módján ízesíti meg a kőlevest. A zöldségek hosszú utat tettek meg az iskoláig, meg kell mosni őket! Héjastól nem kerülhetnek fazékba, meg kell hámozni is mindet! Ez ám a valódi próba elsősöknek! Mi kiálltuk derekasan! (Árat is fizettünk: itt-ott megszúrtak a hegyes eszközök, de jelentéktelen sérüléseinkkel dolgoztunk tovább.) A hámozott zöldségek sietnek a fürösztőbe, míg az ügyes kezek eltakarítják a hámozásból származó szemetet. Amikor minden ismét ragyog a tisztaságtól, a szeletelés következik. Ez már a hámozás után gyerekjáték! A főzőlapra helyezett fazékba kevés olajt öntünk. Ebbe az összevágott zöldségeket beledobáljuk. Örömükben ugrálnak a szeletkék és nagy sercegések közepette kiengedik ízüket, a levegőbe röpítik illatukat. Az ujjongásnak véget vetünk, nyakon öntjük a zöldségnépet annyi vízzel, hogy a fazék megteljen. Nem feledkezünk meg a sóról, most az ideje a bevetésének és vele együtt a kő elhelyezésének. Amire mindent ismét elmosnál, már hangosan duruzsol a leves a fazékban, illatos gőzöket ereget, már nagyon éhes leszel! Fontos, milyen hangulat veszi körül a levest fövés közben: csúnya beszéd, veszekedés, piszkálódás, netán odacsapás, de a hangoskodás is nagyon megkeserítheti a levest. Ilyenkor jobb, ha mindenki csendben, békében, szeretetben tevékenykedik a helységben. Pukk barátunktól tudjuk, hogy ha két ember közt a szeretet szikrája kigyúl, fejük fölött kis szivárvány jelenik meg, amit csak a manók és bizonyos gyerekek láthatnak. Ott, ahol az emberek közt felsejlik a szivárvány, az élet is, az étel is édesebb lesz. (Elképzelitek milyen édes-ízes lett a mi levesünk, amikor a VIII.-os nagytestvéreink is mellénk csongolyodtak és vezették kezünket, mutatták a lépéseket!) Amikor már puhult a zöldség, és a kukták szünetre mentek, keress két szorgalmas, készséges gyereket, aki szünetét feláldozza és belevarázsolja a levesbe a két tojásból és kevés lisztből készült nokedlit. Ha ezek feltornászták magukat a leves tetejére, azt jelenti, hogy készen is van a kőleves. Teríts meg szépen, mondj asztali áldást és csendben, figyelemmel fogyaszd levesed. Ízleld minden falatodat, tudd, hogy mindez a föld, a Nap, a saját munkád eredménye és mindenekfölött a Jó Isten ajándéka. Köszönd meg, kívánd, hogy jusson minden nélkülözőnek! (Edit-tanci)
Az előkészítősök bátorságpróbája Szent Mihály napján megmérettetett az előkészítős manók ereje és bátorsága az élet vize megszerzése érdekében. A mesét, amelybe besétáltak, a hetedikesek készítették elő. Az élet vize fele vezető úton bekötött szemmel haladtak egy kötelet fogva: átmentek a farkasverem fölötti hídon, egy jóságos óriás felrakta őket a felhők tetejére, ahonnan a szivárványon lecsúsztak, áthaladtak az alvó medve barlangján, végigmentek a viharos szakadék szélén, s végül lent a szakadékban megtalálták az élet vizét. Hurráááá!! Jutalmul emléket rejtő muffint és bátorságnyakláncot kaptak. Mi, hedetikesek is élveztük a játékot, bár a végére elfáradtunk a kismanók vezetésétől. És a legeslegvégén Jutka-tancit is végigvittük, s mi magunk is végigmentünk . (Macalik Borbála, VII. M)
│4
Kikelet
2015. október 21.
ISMERJÜK MEG EGYMÁST!
SZÁSZ JUDIT A nyáron nehéz helyzetben voltunk: kiderült, hogy az előkészítősök tanci nélkül maradtak. De nem sokáig. Mert ahogy az oly sokszor előfordul, a nehéz, már-már reménytelennek tűnő helyzetek szerencsés, sorsfordító megoldásokat szülnek. Így történt most is, s így került közénk Judit. Övé a szó: Kedves Kikelet-Olvasók! Mesi Tancus azzal a megtisztelő kéréssel fordult hozzám, hogy mutatkozzam be Nektek, hiszen még alig ismerjük egymást. És mutassam be az Apróságaimat, akiket viszont azt hiszem, hogy Ti egyre jobban és többen ismertek... Szász Juditnak hívnak, lehet engem Jutkának is, Juditnak is szólítani, ahogy kedvetek tartja. Itthon, a családban, Juti vagyok. Az előkészítősöknek pedig „Jutka” „Óvó néni”? „Tanci”? „Iskolai tanár néni”?? Eddig ezekkel a megszólításokkal illettek szegénykéim, a csoportos azt-sem-tudjuk-kik-vagyunk állapot egyik tüneteként. Sulikezdés óta tartozom közétek, és kóstolgatom a hegytetőn sütkérező oskola életét. Egyhangúságról nem panaszkodhatom, hol sírok, hol kacagok, van elégtétel és rengeteg magammal elégedetlenség, volt bátorságpróba, lovaggá ütés, és még sok-sok új élmény. Eddig középiskolásokat tanítottam (viszonylag rövid ideig, körülbelül 5 évig), majd sok éven keresztül óvó- és tanító néniket segítettem felkészülni az egyetemen erre a bizony egyáltalán nem könnyű, ám annál szebb pályára. Kolozsváron születtem, ajjjaj, szinte olyan régen, mint Mátyás király. Azóta is itt élek. Tanciként teljesen kezdő vagyok, úgyhogy a Gyermekekkel együtt tanulgatjuk egymást és a közös életet. Vannak nagyon szép és felemelő pillanataink, de keserves egymásnak feszülésekből sincs hiány... Nem tudom, mit írhatnék még magamról...Kérdezzetek arról, ami érdekel Benneteket velem kapcsolatban, szívesen válaszolok. Az Apróságok? Jönnek a lelkecskéim reggelente az óriási nagy hátitáskákkal, hiába mondogatom nekik, hogy ráérnek azt majd első osztálytól cipelni. Hogy is mondanának le róla, amikor legalább egy éve a legyecskék is azt zümmögik körülöttük, hogy ők mostmár nagyok, iskolások lesznek és aki iskolás, annak persze, hogy iskolatáska is jár. És akkor előáll tanci és megszerzi magának az első fekete pontot azzal, hogy ők még nem is iskolások, csak készülődnek az iskolára. Hozzák-viszik tehát a szinte üres óriástáskákat. Ők azok, akik fél tíz körül, tanci ismétlődő intelmei ellenére, hogy „csak lábujjhegyen és suttogva”, visongva száguldanak a mosdóba, akiknek a gumicsizmácskái, félpár zoknicskái és egyebei szanaszét hevernek a földszinti folyosón, akik lassan-lassan megtanulnak szépen imádkozni, akik a híresneves ritmikus részben elővarázsolt, épp csak elkészült babzsákok (köszi Mesike!) funkcióját még nem egészen értik (Beni elhajítja, közben üvölt, hogy „passz, Beni!” – és ő maga rohan érte, majd boldogan követi a többi is a ragadós példát), akik nem értik, hogy fél kilenckor miért nem tízóraizhatnak, akik giliszta-menhelyet működtetnek az udvaron, miközben – láss csodát – a szerencsétlen gyűrűs párák egyre rövidebbek, de darabszámban egyre többen lesznek, akik azzal is színezik az iskola életét, hogy csak úgy, mókából, beindítják a tűzriadót, akikben úgy duzzad az erő, hogy képesek órákon keresztül döngetni egymást, és akik olyan csodálatosan megnyugszanak, ha megadatik, hogy csak neki, csak vele és csak érte van tanci. Kik tehát ők? Samu, a Nagyranőtt Bébi, Hanna, a Gilisztapásztor, Beni, az Örökmozgó, Gabika, a Huncut Manó, Tamás, a Harcos, aki de jó lenne, ha otthon felejtené a géppuskáját, Dani, a Bájos, akit „azért akar megverni Márk és Tamás, mert szerintük ő túl Szép”, Mimike, aki lovaggá ütés óta kikérte magának, hogy Lady Emiliá-nak szólítsam, Sofi, a Kézimunkázás Koronázatlan Királynője, Reni, Sofi Árnyéka és a Legszebb Szempillák Tulajdonosa, Márk, aki szerint, ha meglátogatnám őket Tordatúrban, tudjam meg, hogy „nem fizetik a buszjegyemet”, Dávid, a Kékszemű Szőke Herceg, Főkosarazó, és Kláris, az Amazóntermészetű, Gumiarcú és Búgóhangú Leányzónk, akinek mindig akadnak jó ötletei. Ja, és mi vagyunk a Hetedikes Angyalok gyámolítottjai, akiknek ezúton is hálás köszönetünk minden angyalkodásukért!
5│
Kikelet
2015. október 21.
ISMERJÜK MEG EGYMÁST! KÖRKÉRDÉS – KOLLÉGÁINKAT KÉRDEZTÜK: Kedvenc dalod? Macalik Abigél: Kaláka: Aranyos levelek kavarognak Judith-néni: Ederleisi, El Condor Pasa Sebestyén Márta: Pocol Harum: A Whiter Shade of Pale Papp Emese:Cirandeiro Szász Judit: Quimby: Korszak van... Kun Réka:Anna and the Barbies: Márti dala Staharoczky Vera: Szabó Balázs Bandája: Bájoló Veres Ildikó:Sinead O’Connor: Nothing Compares to You Szabó Mária:John Lennon: Imagine, Deep Purple: Child in Time László Áron: Jethro Tull: Requiem Bolla Csaba: Hernádi Judit: Sohase mondd... Bolla Emese: Dire Straits: Brothers in Arms, Smetana: Vltava Rácz Hajnalka: John Lennon: Imagine Párdy Klára: Kolozsváros olyan város Mikola Edit: Kaláka: Rózsa, rózsa, rengeteg Incze Andrea: Koncz Zsuzsa: Ha én rózsa volnék Marinescu Miriam: Jimmy Fontana: Il Mondo Máthé Eszter: John Lennon: Imagine Póra Enikő: Leander Rising: Csak te maradj meg Mázsa Beáta: LGT: Valaki mondja meg Todor Szász Tímea: Gryllus Vilmos: Erdei pocsolya Balla Zsuzsa (kisbölcsi): Hargitai fenyves erdő, Koncz Zsuzsa: Bárhogy lesz, úgy lesz Nistor Krisztina jr. (kisbölcsi): J. Iglesias: Baylando, Tavaszi szél vizet áraszt Vágási Júlia (A. France): Rúzsa Magdi: Április (jelenleg ) Imre Juliánna (A. France): Leonard Cohen: Haleluja
│6
Antal-Geng Szilvia (VII. M) iniciáléja
Kikelet
2015. október 21.
TI ÍRTÁTOK – MONDTÁTOK – RAJZOLTÁTOK – FESTETTÉTEK...
Ha te lennél az iskola igazgatója, mit változtatnál meg? (negyedikesek írták Honismeret epochán)
Lehetne focizni. Lenne mozi. (Misike)
Én azon változtatnék, hogy több tornaóra legyen, és tanítsák a gyermekeket néptáncra is. (M. Robi)
Hogy lehessen focizni. (K. Ádám)
Semmit. (Andika)
Órákon nem kéne annyit írjunk. (Rebi)
Legyen egy olyan focipálya, hogy legyen hálója, lehessen focizni. Maradjon ekkora a szünet. (Samu)
Én nem változtatnék semmit, mert szerintem így is minden jó. (Edu)
Legyen szabad focizni és felmászni a diófára. (Boti)
Ültetnék egy diófát, hogy a gyermekek játszhassanak rajta. (Csongi)
Én azt változtatnám meg, hogy szabad legyen focizni. (R. Ádám)
Azt, hogy ne cseréljük az osztályokat. (Zsófi)
Építettnék szemeteseket az udvar minden részére (10 méter távolságra egymástól), hogy ne dobják a földre a szemetüket az iskolások. Szerintem maradna a 8-ra jövés, mert ha pl. 10-re kellene jönni, akkor a gyerekek délben nem egykor, hanem 3-kor mehetnének haza, úgy, hogy mindennel meglegyenek. (Betty)
Én azt változtatnám meg, hogy fél kilencre kell suliba menni, de lesz egy fél óra plusz óra. (Bogi)
Több szabad óra legyen. És torna órán végre játszhatnánk kacsásat. Szabadjon focizni. (P. Robi)
A gyerekek számítógépen tanulhatnának. (Erik)
Nagyobb legyen a fegyelem, a tornaóra legyen tornaóra, legyen tornaterem és euritmiaterem, ne legyen sáros az udvar. (Ervin)
Én több füvet tennék az udvaron, hogy ne legyen sár, amikor esik az eső. (Áron)
Az ebédlőben feltétlenül legyenek jobb kaják!!! 9-re kelljen jönni suliba. Álmos vagyok reggel, azért. (Babcsi)
Aranyköpések Honismeret epocháról: Mihály nap környékén olvastuk Dónát legendáját: – A törökök már nagyban vágták át a hegyet, mikor a domboldalról valaki meglátta őket... – Ki volt az? – Szent Mihály! A Kémia Egyetem előtt: – Ez mi? – Kémia Egyetem, de régen híres leányiskola volt. – Biztos azért rózsaszín.
Mátyás Hajna (V. M) Ókori Kelet epochafüzetéből
7│
Kikelet
2015. október 21.
AZ ÁLMOS (Edda: A hűtlen dallamára) Kelt az álmos nehéz fejjel, Visszafekszik, mert ő már nem kell, Érzi, nehéz a szemhéja, Keserű könnye arcát mossa. Arra gondolt, őt ki szerette, Ha szerette, fel mért költötte. Visszafekszik most már oda, Bár csak békén hagyták volna. Refr.: Minden álom övé marad, Sose látta a csillagokat. Hosszú, hosszú ideje már Nem számolja az éjeket már. Amíg él, el nem felejti, Hogy őt senki fel nem keltheti Az ágyból.
Másodikosok Mihály-naphoz kapcsolódó rajzaiból
Megállt egyszer és felnézett, Nézte, nézte a sötétséget. Oltott villany jelzi ágyát, Rég kidobta a lámpáját. Néz az álmos nehéz fejjel, Tudja jól, hogy ő fel nem kel. Jó éjszakát – mást nem mondott, Szeme túlragyogott minden csillagot. Refr. (Papp Attila, VIII. M.)
AZ ELTŰNT CIPŐ REJTÉLYE (VI. osztályos krimiszappanopera, szappankrimiopera, whatever , season I, episode 1-6) Volt egyszer egy cipő, ami nagyon unatkozott az üzletben. Egyszer megjött Kitti és megvette, más szóval hazavitte. Nagy barátságban voltak, a cipő minden óra után megvárta Kittit. Egyszer meglátott egy másik lánycipőt, nagyon megtetszett neki és utána ment... (Matyi) A Kitti cipője szerelmes lett egy másik, kék, deluxe, szuper szellőztetésű, puha, bársonyos NIKE AIR cipőbe. A Nike Air nem szerette őt, ezért a Kitti cipője világgá ment. Az út tele volt kalanddal. Űrlényekkel találkozott, akik elrabolták, de hamar vissza is vitték, mert a gondolatolvasó és minden más laboratóriumi tesztelő kütyü csak emberi fejre volt készítve... (Adonis) Szeptember 23-án elloptak egy szürke cipőt. Kijöttem a nyomozó óráról. Megláttam, hogy nincs meg a cipőm, amit azelőtt két nappal vettem. Mádám Szénia adta kölcsön a cipőjét, hogy azzal menjek haza. Ször Koppány, Ször Norbi, Mádám Brigi, Mádám Széni, Miszter Adonis meg persze én elindultunk, hogy megkeressük... Azóta eltelt három hét, de még mindig nincs meg a cipőm... Végül belenyugodtam, és vettem egy új cipőt. (Kitti) 2015. szeptemberében hivatalosan kijelentették, hogy eltűnt Kitti barátnőm 50 lejes cipője. Először végigkutattuk a sulit, de semmi nyoma sem volt. A detektívek másnap is keresték a cipőt. Nem tudhatjuk, mi történhetett. Kerestünk más pont olyan lábbelit, de semelyik sem volt a Kittié. Most elmesélem mi történhetett: csütörtök éjszaka volt. A szürke-fehér cipő életre kelt, és elbarangolt az iskola épületében. Meglátogatott minden termet. Volt az étkezőben. Mivel jó étvágya volt, elkezdett kutatni, de sötét volt, így hát nekiment a falnak és elaludt. Másnap, mikor a gyerekek ebédeltek, felugrott az asztalra. Mindenki megrémült és elmenekült. A cipőé lett az összes kaja... (Bogi) Egy szép nap a mi Kittinknek eltűnt a cipője. Az iskolában semmi nyomot nem találtunk. Szerintem a cipőt szellemek szállták meg és visszarepült a Decathlonba... (Jakab Norbi) A barátnőm egyszer vett egy cipőt, hogy abban járjon torna órára. A cipő eléggé boldog volt a lány lábán, de volt neki egy kedvese az áruházban, akit úgy hívtak, hogy Puma. Pumának nagyon hiányzott Nike, a barátnőm cipője. Nike úgy döntött, hogy visszamegy Pumához az áruházba... (Szénia)
│8
Kikelet
2015. október 21.
ÉVES MUNKÁK A nyolcadikosok gőzerővel készülnek az éves munkáikkal, amelyeket egy nyílt bemutató keretében fognak ismertetni az érdeklődőkkel. Megkértük őket, röviden mutassák be témáikat: Szilágyi Zsuzsa: én egy zenekarról fogok beszélni, a neve Black Veil Brides. A műfaj Glam metal/Hard rock. Beszélni fogok a tagokról, életükről/kinézetükről és arról, hogy zeneszámaikkal mit üzennek a világnak. Toth A. Paul: azért választottam a hangszóró témát, mert mindig is érdekelt, hogy mi törtenik a hangszóróban, hogyan ad ki hangot. Tudtam, hogy a hanszóró elektromos impulzusokra reagál és hanghullámokat ad ki, amit a fül érzékel, de hogy hogyan adja ki annyi hangszernek a hangját, azt nem tudtam. Ezért elhatároztam, hogy kiderítem egy hangszóró elkészítésével. Miska Ivett és Tolnai Rege-Réka: Két okból választottuk ezt a témát (Kolozsvár titkai). Azért is, mert Kolozsváron élünk, nagyon érdekesnek találjuk mind Kolozsvár történelmét, legendáit, mind az itt található műemlékeket. A második ok az, hogy úgy gondoljuk, jó, ha kolozsvári társainkkal megosztunk egy-két kevésbé ismert legendát, érdekességeket a kincses várossal kapcsolatban. Az előadás során szó lesz Kolozsvár kiakulásáról, történelméről, az itt található több száz éves épületekről. Ugyanakkor hallhattok helyi legendákat, többek között a főtéri Mátyás-szobor legendáját, és mesélünk a földalatti alagútakról (katakombákról) is. Vassy Timea: Az én éves munkám Kolozsvárról szól. Azért választottam ezt a témát, mert Kolozsvár a szülővárosom. A dolgozatban Kolozsvár keletkezésétől napjainkig terjedő időben történt fontosabb eseményekről és érdekességekről van szó. Képeket is hozok Kolozsvár érdekes látnivalóiról. Linczing Dóra: Kicsi korom óta vonzott a fotográfia története. Mivel keresztapukám fotózik, sok alkalmam volt arra, hogy tanuljak tőle. Meg is tettem! A kis bemutatásomban el fogom mesélni a fotográfia történetét és fejlődését. Mindenkit sok-sok szeretettel várok! Papp Attila: Én az íjakról és nyílpuskákról írom az éves munkámat. Azért választottam ezt a témát, mert óvodás korom óta szeretek íjakat készíteni és nyilazni. Azon kívül pedig érdekes témának tűnt, és így sok új dolgot megtudtam, amire valószínűleg másképp nem kerestem volna rá. A dolgozatomba az íjak történetét és készítését foglaltam össze. Ezen kívül elhozok egy visszacsapó- és botíjat, valamint néhány nyílvesszőt. Ha sikerül készítenem egy nyílpuskát is, azt is elhozom. A végén tartok egy kis íjászbemutatót is. Remélem, eljösztök majd. Kádár András és Simon Eduárd: Kedves közönség! A mi előadásunkban a repülés történetéről lesz szó. Szó lesz a repülőgépek feltalálásáról, működésükről, felhasználásukról és híresebb pilótákról, illetve lesz egy kisebb makett is. Szeretettel várunk mindenkit! Filep-Rudamas Vahid: Azért választottam a Holdat, mert mindig is érdekelt a világűr és annak titkai. A Hold nélkül nem tudnánk élni, lásd pl. az apály-dagályt. De többet erről a bemutatásban! (A többiek beharangozói a következő lapszámban.)
Macalik Borbála (VII. M)
9│
Kikelet
2015. október 21.
FOTÓRIPORT
The Doors...The 4 Non Blondes...The Pet Shop Boys... United Colors of...
Mozgó, forgó, leépülő falak, folyton átrendeződő labirintus... kész őrület! Frissen (s)ütött ritmusok
Idesüss, idesüss, meeeeekkkora szappanbuboréééééék!
│10
Ha feldobjuk, mindenfélepuhába csomagolt tojás, ha leesik... Egyáltalán: leesik?
Kikelet
2015. október 21.
OVIS ÉLET Kirándulás Nagyon kellemes napot tölthettünk el a Csillagszem csoporttal az év eleji kiránduláson. A reggeli találkozást követően vidáman indultunk el a Bükk irányába. Elhagyva a város zaját, csendes kis tisztásra esett választásunk. Egy kisebb fa árnyékában telepedtünk le, „sok jó ember kis helyen is elfér!” alapon. A tisztást nem sokkal később belepte a nevetés, beszélgetés, gyerekzsivaj és a sült szalonna illata. Páran labdáztak, mások gombát, ágakat, csipkebogyót gyűjtöttek vagy éppen egy kis gyíkot tanulmányoztak. Beszívtuk a Nap melegét, és feltöltődve indultunk hazafele.
Betakarítás ünnepe Október 2-án ünnepelte a Csillagszem csoport a betakarítás ünnepét. Sárikáék hívtak meg magukhoz erre az alkalomra. Ahogy megérkeztünk az udvarukra, olyan érzés fogott el, mintha egy kis paradicsomba léptünk volna be a kolozsvári betontömegből. Törtünk diót, ettünk szilvát, majd nekiláttunk a szőlő feldolgozásának. A gyerekek először jól megtaposták a szőlőszemeket, majd az édesapák segítségével összerakták a préselőt, és már csordult is a poharakba a finom must. A délután fénypontja a munka után jól megérdemelt táncmulatság volt. Meghívtuk a Tokos zenekart, ők húzták nekünk a talpalávalót. Betöltötte az udvart a hegedű, a brácsa és a nagybőgő hangja. Csujogattunk, táncoltunk, énekeltünk, és azt kívántuk: Ez a kicsi mulatság tartana, míg a világ! Az estét egy ízletes, üstben főtt krumpligulyással zártuk. Ezúttal is köszönjük a házigazdáknak a kedvességüket! (Máthé Eszter-Etelka, Csillagszem csoport)
11│
Kikelet UTOLSÓ OLDAL
2015. október 21. VICCEK A híres fotóst vendégségbe hívják. A vacsora után a háziasszony beszélgetésbe elegyedik vele: – Gratulálok a képeihez, nagyon szépek! Biztosan jó fényképezőgépe van. Erre a fotós: – Gratulálok a vacsorához, nagyon finom volt! Biztosan nagyon jó fazekai vannak! Miért nem eszik reggel banánt a rendőr? – ??? – Mert a banán déligyümölcs. Mondtam az orvosnak, hogy eltörtem a lábam két helyen. Azt mondta, máskor ne menjek erre a két helyre. Mikor Bell feltalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Chuck Norristól! Hagyjuk már Chuck Norrist. Csak egy hülye színész. Ha tényleg igaz lenne róla az amit írnak, akkor egyszerűen idejönne és beleverné a fejem a billentnkasdflvns kln nl snlv sldsfwa pdr bsw... Ha Chuck Norris betesz egy szelet szalámit a DVD-lejátszóba, vissza tudja nézni az egész disznóvágást. Chuck Norris pórázon vezeti az áramot! Chuck Norris kaputelefonról is tud sms-t küldeni! Chuck Norris látótávolsága 200 km. Csukott szemmel.
Szerkesztő: Bolla Emese Tördelés: László Áron
│12 Mikola Edit táblaképe Címlap:
Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola Sergiu Celibidache u. 8-12. sz. www.waldorfcluj.ro Az írásokban foglaltak nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség véleményét. Várjuk cikkeiket, témajavaslataikat az
[email protected] címre.
