Kikelet
2014. március 5.
A Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola magyar tagozatának újságja www.waldorfcluj.ro/newsletter
2014. március 5. │ 7. szám
1│
Kikelet
2014. március 5.
WALDORF
EURITMIA Volt diákunk, Balog Annamária januárban kéthetes euritmia-„epochát” tartott a legkisebb iskolásoknak. Tőle érkezett az alábbi beszámoló. Örömmel írok – újabb – tapasztalataimról, amelyekre az újév hajnalán tettem szert az iskolában. Waldorf diák voltam jómagam nyolc kerek évig. Szeretettel gondolok vissza ezen évek minden percére. Bár a sorsom szele látszólag messze fújt mindattól, amit itt megéltem – és egyáltalán az iskolától, valahogy mindig visszavissza csatolt hozzá. Most egy még számomra új, de annál inkább izgalmasabb státusban kerültem vissza erre a kis időre. Euritmiát tanítottam a kisebb osztályokban. Angliában tanulok, a West Midlands Eurythmy euritmia képzésen vagyok harmadéves. Tanáraim engedélyezték, sőt bátorítottak is, hogy itthon, a kolozsvári Waldorf iskolánál végezzem el a pedagógiai modul praktikum részét. Január első pár iskolanapján bejártam az iskolába és az osztályokat látogattam, időt töltöttem a gyerekekkel, ismerkedtem, beszélgettem velük, majd a hét második felében euritmiát tarottam az előkészítő, a második és a harmadik osztályokban. Euritmiát világszerte tanítanak a Waldorf iskolákban a tanterv szerves részét képezi az óvodától az érettségiig. Hogy mi is az euritmia, és miért fontos ennek gyakorlása egészen pici kortól, az igazán akkor derül ki, amikor az ember elkezdi megtapasztalni. Számos irodalom található már magyar, de román nyelven is erről nyomtatott és elektronikus formátumban is. A Waldorf iskolák egy „kicsit” másak, ugye? Még iskolás voltam és minden válaszomban ami az iskoláról szólt kilejentettem, hogy ez az iskola bizony gyermekközpontú. Mindenki tudja, nem csak azért, mert „itt mindent lehet”, hiszen akkor nem is lenne gyermekközpontú..., hanem pont azért, mert a gyermek testi, érzelmi és kognitív fejlődését figyelembe veszi mind a tantárgyak, mind pedig a tudás átadása szintjén. A gyermek nyelvén beszél hozzá: játék, képzelet, mese. Az euritmia, mintegy kéz a kézben segíti ezt a fejlődést mindezen szinteken: megerősíti az érzelmi befogadást és a kognitív szint alapjait, nem beszélve a testről, amely a harmónikus mozgás által szépen egyenletesen alakulhat. Már maga a szó etimológiájából sokminden kiderül róla. EU – szép, harmónikus és RYTHMOS – ritmus, mozgás. Az ókori görög és római műépítészek használták ezt a szót egy épülettervezet vagy kész épület harmónikus részbeosztásának leírására, pontosabban, ha a részek arányosan alkották az egészet. Maga a meghatározása is egyszerű: Látható beszéd, látható zene. Röviden: minden ami a hangzás világába tartozik, az az euritmia által a látható világába kerül. Az emberi mivolt egyik legmeghatározóbb sajátossága az értelemmel telített hangzó- és szóképzésen alapszik. A beszéd euritmiában a hangzók (betűk, kettőshangzók) archetipikus, levegőbe vésett mozgásait próbáljuk rekonstruálni testünkkel (főleg végtagjaink harmónikus mozgásba hozásával). A mozgást az elhangzott szó alapozza meg, ezért ennek hátterében el is hangzanak a szavak, mondatok, ritmikusan, versbe foglalva (egy verset euritmiázva) vagy prózát, kisebbeknek mesét jelenítve meg. Minden hangzónak van egy sajátos gesztusa. Ennek formája, nagysága, iránya, stb. attól függ, hogy mi áll a kimondott szó képében. Milyen képet írunk le a szó által. Ezt annyi féle módon lehet variálni, ahányan vagyunk és amennyire a képzeletünk megengedi. A garat és a tüdő a két fő beszédszervünk. Igazából azokat az archaikus formákat pontosan azokban a levegőbe vésett formákban találjuk, amelyeket a hangzók kiejtésekor mi magunk a levegőbe engedünk. Próbáljuk csak ki mennyire másként formáljuk szánkban a levegőt a B, vagy az F hangzó kiejtésekor. Ezt hogyan mutatnák kezeinkkel? Lehet bizony kísérletezni! A zene euritmiában a zongora kísér minket. Rövid, klasszikus – de nem csak – zenedarabokat használunk, és ezek teremtik meg az alapot a harmónikus mozgáshoz. A zene és a képzeletünk segítségével máris egy olyan világba kerülhetünk a gyerekekkel, ahol nem az „itt ezt kell csinálni” erősödik meg, hanem szinte észre sem véve a gyermek egyszerre használja a már említett fizikai, lelki és szellemi részeit. Az egész egységes embert mozgásba hozza. Nézzünk egy konkrétabb példát: legyen például a dallamkövetés. Ekkor két karunk egy faágat alkot a kikeleti tájban, amelyre egy madárka száll (minkenki meghívhatja a kedvec madarát). Ennek röptét követjük. A madárka röpte pedig a dallam fel és le „szállása”, amire igazából figyelnünk kell. A lényeg viszont, hogy nem csak a figyelem és fókusz erősödik meg, hanem a gyermek egyszerre használja a kognitív, gondolkodói és emotív, érzelmi részét, hiszen a zenének van egy hangulata, amire mindnyájan rákapcsolód(hat)unk. Nem utolsó sorban a gyermek mozgásba hozza a testét, olyan mozgásba, amely az előbb felsoroltak hatására születik. Az euritmiát ezért is nevezik még – nem véletlenül – a „lélek táncának”. Míg a tánc központi zenei eleme a ritmus, az euritmia a zene mindenik elemét használja és láthatóvá teszi, egyszerre, ahogyan az a zenében megjelenik: ritmus, ütem, dallam, harmónia stb. és törvényszerűségei is ősi, archetipikus mozgásformákon alapszanak! Az euritmia ezért teljes testi, lelki és szellemi jelenlétet kíván!
│2
Kikelet
2014. március 5.
Az euritmia számos területen használt még. Mindenek előtt előadói művészet. A zene és irodalom csodálatos hangzását koreografálva és az archetipikus mozdulatokat művészileg használva veti színpadra. A testi-lelkiszellemi fejlődésre gyakorolt jótékony hatásait az élet más-más területein is hasznosítják. Amint láthatjuk, Waldorf óvodákban és iskolákban a pedagógiai euritmiát világszerte gyakorolják. Euritmia terápiákban a bizonyos hangzók, vagy zenei elemek gyógyhatásait „aknázzák ki”, lépésről-lépésre fokozatosan biztosítva a gyógyulást. Hogy a szociáleuritmia hatását kissé körvonalazzam, visszatérnék az ókori görög és római építészek szóhasználatához. Egy közösségben akkor van, illetve lehet, harmónikus jelenlét, amikor a „részek”, a közösséget alkotó személyek, arányosan viszonyulnak egymáshoz, így alkotva az egységes egészet. Ezt az euritmia minden területén tapasztalhatják a résztvevők, de leginkább a munkahelyi euritmiában (v. szociáleuritmiában) fektetik különlegesen ennek a megtapasztalására a hangsúlyt a kellemes és céltudatos együttműködés végett! Az iskolában tapasztaltak megerősítettek mindabban, amit már tudtam. A gyerekek bebizonyították nekem mindazt, amit jómagam is tapasztaltam (ergó: nem maradt csupán szubjektív tudás). Csodálatos perceink voltak együtt és ők maguk fogalmazták meg az euritmia hatását, úgy ahogyan azt ők saját bőrükön megtapasztalták! Amikor az első két napon bejártam látogatni őket, ismerkedni velük, akkor természetesen néhányan kérdezték, hogy „de mi az az euritmia?”,”mutatsz kérlek egy lépést?”, kérdések, amelyekre nekem válaszolnom kellett valahogy, lépni egyet, hiszen az egy lépés, nem? Annyit mondtam nekik, hogy maradjon egy rejtély és fedezzük fel majd együtt, hiszen az a tudás lesz az igazi! És így is lett. A legutolsó alkalommal óra végén beszélgettünk. Mindenki elmondhatta mi az, ami tetszett neki, hogyan érezte magát, és mi az, amit felfedezett? Önmagáról, az euritmiáról, bármit el lehetett mondani, ami újdonságként jött felénk! Volt egy-két játék, amely nagyon tetszett nekik. Szerették a zenét, a mozgásformákat. A nagyobbak már meg tudták fogalmazni az önmagukon megtapasztalt változást: volt aki teljesen lenyugodott, nyugalmat tapasztalt, volt, aki türelmesebb volt a nap többi részében, és bizony olyanok is voltak, akik felfedezték a hangzók gesztusait a beszéd euritmia közben. Fantasztikus teljesítmény! Nagyon szépen köszönöm a sok szép együtt töltött pillanatot, a csodás rajzokat és kézzel készített ajándékokat! Öröm volt veletek lenni, kedves gyerekek! Balog Annamária – Anci
AZ TETSZETT, HOGY...
megtanultuk használni a rézrudakat röptettük a madárkát senki nem kotyogott úgy ébresztettek, hogy megsimogattak új dolgokat tanultam meg magamról Maresz zongorázott vidáman ugráltunk a manós játékban minden betűhöz volt egy mozdulat türelmesebb lettem fölhúztuk a beszélő kesztyűt és csizmát Anci nagyon ügyes tanító néni egyszerre mozogtunk, figyeltünk és hallgattunk a régihez mindig egy-egy kis újat kapcsoltunk szebb és több, mint a balett vagy a tánc
ÍGY ÉREZTEM MAGAM: Jól, érdekesen, az elején kicsit kényelmetlenül, könnyűnek, vidámnak, jókedvűnek, az elején nagyon izgultam, szomorú voltam, hogy véget ér, nyugodtnak, kellemesen, szabadnak, úgy éreztem képes vagyok rá másodikosok és harmadikosok kincseiből
3│
Kikelet
2014. március 5.
SÍTÁBOR
SÍTÁBOR Nagyon jó volt a sítábor! Végre megismerhettem a Vitust és nagyon tetszett! A legjobban mégis az tetszett a táborban, hogy építettünk egy iglut, ami háromba ágazott. Az egyik ágát nem mi építettük, hanem az ötödikesek. Nagyon jó volt újra látni a madarasi tájakat! (Kitti)
MÁSODIKOSOK ARANYKÖPÉSEI Önbizalom – Én ma lementem a Nagymihályon! Rájöttem, hogy sokkal erősebb vagyok, mint gondoltam volna! No comment – Tanci, te síztél ma? – Igen. – Nem láttalak a Kismiskán. Hol síztél? – Mellette.... – Te jó ég, ennyire béna vagy???? Udvarlás Kisfiú és kislány beszélget. – Megnézed az iglut, amit építettem? – Igen. Huuuuhaaaa, ez fantasztikus! – Látod, ezt bírom benned, nem vagy olyan, mint a lányok általában. Jófej vagy! Jótanács Apuka próbálja hullafáradt kisfiát meggyőzni, hogy levegye a sínadrágját... eredménytelenül. Egy másik kisfiú néhány perce nézi a jelenetet, egyszer csak megszólal: – Fogadj szót az apukádnak! Ő tudja a legjobban, mi jó neked! Esti beszámoló – Kedves, Barnakutya, mit is meséljek neked? Képzeld el, Barnakutya, én ma elmentem a Szentmihály mellett! Tanulás – Az írott y pont olyan, mint a g betű, csak le van vágva a feje.
│4
Kikelet
2014. március 5.
Hurrá, sítábor!!! Hogyha egy mondatba foglalnám, akkor azt mondanám: hiperszuper, extravagány volt! :)) Vasárnap indultunk. Mi az Emese Tico-jával mentünk: az apukám, Ivett, Szabolcs és én. Az út nyugis volt, azon kívül, hogy drifteltünk egyet. Ez azt jelentette, hogy Udvarhelyen, a templom mögött voltunk, amikor a kocsi egyszer csak 360 fokban megfordult, és megállt szemközt az Emese autójával, ami utánunk jött. Mikor megérkeztünk, felvittük a csomagokat, és berendezkedtünk. Másnap reggel nyolckor volt a reggeli, azután tízig tanultunk, és irány a sípálya! A haladók tanár nélkül mentek. Ez nagyon jó volt, mert gyakorolhattuk az eddig tanultakat. A kisebbek is nagyon ügyesen síztek. Néha elnéztem, milyen édesek, ahogy sorban síznek le a Súgó feléig:).MI, nagyok, úgy mentünk, ahogy akartunk.Ugrattunk páran, velem együtt repültünk jó pár métert az egyik nagy ugratón. Utána bejöttünk ebédelni, de rögtön ebéd után mentünk is vissza a pályára. Esténként, vacsora után kimentünk a szabadba, és sétáltunk. Mielőtt elaludtunk, Áron tanár bácsi felolvasott Louise Braille, a vakírás feltalálójának élettörténetéből. Szerdán megérkezett Orsi is. Szerintem ez volt az eddigi legjobb sítábor! (Rege)
Sítábor a harmadikosok szemével
A sítáborban nekem a sízés tetszett a legjobban. Főleg, amikor macskaversenyeztem: nyaú, nyaú. A többiek szerint nagyon jól síztem. Szerintem is. Jövőre is szivesen elmegyek.
A sítábor nagyon szép volt, de egy biztos, hogy anya után nem bőgtem. Tanci sajnos első nap nem engedett sízni, de akkor is jól telt. Sok lyukat ástunk a hóba, és a szorzótáblát írtuk a lábunkkal.
Amikor elindultunk, féltem. Nem voltam biztos benne, hogy elérünk időben a hegy lábához. Este későn értünk oda, és alig tudtunk a közepéig elérni. Nagyon nehezen értünk fel.
A sítáborban reggel korán felkeltünk és kimentünk a hóba mezítláb, és a hó agyon hideg volt. Sízni is nagyon jó volt. Persze a menedékház is nagyon szép volt, és örültem, hogy a lányokkal lehettem egy szobában. És annak is örültem, hogy nem hiányzott a családom. És Tibi (Ábrahám Tibor-szerk. megj.) ételei is nagyon finomak voltak.
5│
Kikelet
2014. március 5.
Szánkótábor az előkészítő osztályban Január utolsó napjait Sinfalván töltöttük, együtt az előkészítő osztály gyermekei, szülők, nagyszülők, testvérek. Igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen Téltündér éppen azokban a napokban látogatott el hozzánk, jó alaposan felrázta dunyháját , így szinte megállás nélkült hullt a hó. Hála a szülőknek, nagyszülőknek a több órás szánkózás után minden nap finom, meleg ebéd várt, az esti sétákat, hócsatákat pedig forró teával, szépen megterített asztalról szedett finomságokal zárhattuk. Hogy mi jelentette a legnagyobb élményt, hadd mondják el a gyermekek. Ki-ki visszaemlékezve így fogalmazta meg, hogy számára mi volt a legjobb a táborban: Mihai: Nekem a hócsatázások és szánkózások tetszettek a legjobban. Szilárd: A legjobb a csocsózás és a szánkózás volt. Mátyás: Nekem az tetszett a legjobban, amikor hócsatáztunk a fiúk a lányok (anyukák) ellen, és az utolsó napi szánkózás, no meg az, hogy kétszer is megnyertük a csocsóbajnokságot. Dávid: Nekem tetszett a csocsózás, az, hogy Tassal nézegethettem a könyvet, az, hogy kinn az utcán hógolyóztunk Mihai apukájával. Az volt a legrosszabb, amikor az arcunkba dobták a havat. Cristi: Én a legjobban szerettem a csocsózást, a szánkózást, a hógolyózást, és a ház is nagyon tetszett. Gergő: Nekem a szánkózás, a hógolyózás tetszett a legjobban és az, hogy Szilivel legoztunk benn a házban. Szili: Nekem az volt a legjobb, hogy benn sokat játszottunk és a kinti hócsatázások is nagyon tetszettek. Tas: Nekem az tetszett a legjobban, amikor Dáviddal nézegettük az állatos könyvet.
│6
Kikelet
2014. március 5.
FARSANG A sítáborban váratlan vendéggel találkozhattunk: a méltán világhírű színész, CHUCK NORRIS töltötte rövid pihenőszabadságát legutóbbi filmjének forgatása után, inkognitóban a Vitus menedékházban. Kilétét Réka-tanci fedte fel, aki kihasználta a valószínűleg soha vissza nem térő alkalmat, és interjút csikart ki a szimpatikus sztárból, aki hamarosan mindnyájunk kedvencévé vált. (És, hab a tortán, a végén autogrammot is kaptunk, sőt, fotózásra is sor kerülhetett!!!) R.: Hogyhogy pont itt, a Madarasi Hargitán tölti szabadságát, és nem, mondjuk, a Mont Everest-en? Ch.N.: Nem sokan tudják, de édesanyám erdélyi származású: anyai nagyapámat Csák Móricnak hívták, és a kibédi Hagymafeldolgozó Kombinát minőségellenőre volt évtizedeken keresztül. Az ő emlékére nem sírok soha. Pedig brit tudósok kimutatták: a könnyem gyógyítaná a rákot... R.: Legújabb filmje? Ch.N.: Igazi csemege, mint a kolbászos gyémánt: kétrészes pszichoakciószappanoperett, címe: Infinity. Többek között real-time elszámolok benne végtelenig (minden forgórugásomnál egyet). A második részt (Infinity Reloaded) tavaly agusztusban fogjuk elkezdeni, miután addig nézek farkasszemet a forgatókönyvvel, hogy megszerzem a szükséges információkat (Kit? Hol? Hányszor?) R: Igaz, hogy nemrég megnyerte a Dakar rallyt – kenuval? Ch.N.: Igen, de szoros küzdelem volt. Csak a táv kétharmadánál vettem észre, hogy túl kemény hóra vaxoltam, és nehezen ment a szlalom, főleg dűnére fel. Arról nem is beszélve, hogy Addis Abeba után rosszul hajtogattam össze a Google Maps-et, és félórán át próbáltam sikertelenül betunkolni a fókabőr pufajkám zsebébe. R.: Kedvenc színe? Ch. N.: Urban legend, hogy a fekete lenne, merthogy azt én találtam föl, a színskála összes többi színével együtt, mínusz rózsaszín, merthogy azt Tom Cruise... Az igazság ennél sokkal árnyaltabb: amióta nem mosom többet a szennyes zoknijaimat az óceánban, mert túl sok lett a cunami-áldozat, a VVDAADAJCVDPIATAMDBF a kedvenc fekete-árnyalatom, tudja, a Very-Very-Dark-Almost-As-Dark-As-Jean-Claude-Van-Damme’s-Pupilla-In-A-Tunnel-AtMidnight-During-Black-Friday. R.: Miért nem pislog soha? Ch.N.: Fölösleges időpocsékolásnak tartom. Így meg tudok nézni egy egyórás filmet 35 perc alatt. R.: Hallottuk, hogy vért, verítéket és könny... izé, időt nem sajnálva humanitárius akciókban is részt vesz: küzd páldául a kaukázusi fehér hollók kipusztulása ellen és a nullával való oszthatóság minél szélesebb körű elterjedéséért... Ch.N.: Így igaz. A második osztályos szószedetemet is teljesen ingyen bocsátottam az induló Wikipédia csapatának a rendelkezésére, a szócikkek 98%-át azóta is változatlanul abból töltik fel... Nemrég pedig ösztöndíjat hoztam létre, To Pi Or Not To Pi Fund néven, amely révén a pi szám utolsó 2 számjegyének megtalálóját honoráljuk fejedelmi összeggel. R.: Kedvenc időtöltése? Ch.N.: Sárkányeregetés fiammal, Luke Skywalkerrel, a gizehi piramisokban. Csúcs... Ennél jobb már csak a faltenisz: nyáron a Louvre Francia Impresszionisták termében, télen pedig az Eiffel-toronyban... Hiába, szívem mélyén egy romantikus lélek vagyok... (megtörli a szemét, persze száraz törlőkendővel, şerveţele uscate, Góbé termékként is gyártani kezdték tavaly Tekerőpatakon, rovásírással). R.: Köszönjük a beszélgetést, bevallom, egészen más volt így, testközelből, mint a mozivászonról... Ch.N.: Nekem mondja? A legritkább esetekben vállalok interjúkat mozivászonról. Hiába, én sem vagyok már egy ma született bárány, de azért nem panaszkodom: a kétboinges spárgás reklámfilmet (http://www.youtube.com/watch?v=RSRweVc3jN0) is nem miattam kellett 23-szor újraforgassuk, hanem azért, mert a légiirányitás mindegyre azt hitte, hogy összeütközött a két Boing, és muszáj volt más és más ország fölött újra és újra szerencsét próbáljunk. Végül Albánia fölött sikerült, ott ugyanis a légierő japán pincsije épp aznap reggel véletlenül elrágta a radarkészülék tápkábelét, és így volt egy nyugis 48 óránk forgatni...
7│
Kikelet
2014. március 5.
FARSANG Ebben az évben farsangunk témája a hercegi bál volt, melybe Hetedhétország minden hercege, hercegnője, tündére, állata és mesterembere hivatalos volt. A bál napját egy készülődési időszak előzte meg, közösen díszítettük a termünket, napról napra varázsoltuk mesebeli palotává, csodálatos bálteremmé. A nagy napon minden gyerek farsangi öltözékben jött óvodába és együtt mulattunk óvodánk másik csoportjanak gyerekeivel. Nagyon szép, örömteli nap volt ez mindnyájunknak! (Imre Juliánna, Vágási Júlia, A. France utcai óvoda)
Ovis farsang képekben – Szivárvány csoport
│8
Kikelet
2014. március 5. FARSANG
Sulis farsang – képekben
9│
Kikelet
2014. március 5.
ISMERJÜK MEG EGYMÁST! MELYIK TANÁRNAK A SZAVAJÁRÁSA?
Bine v-am găsit! Üdvözöllek, ötödik osztály! Steht auf! 2 a négyzeten? Csöndet! Ne mind röhécseljetek! Cucukám! Good morning! Sorakozó! Gyertek át a másik terembe! Már fél órája várlak!
(Ötödikesek gyűjtése)
VAJON MELYIK MÁSODIKOS LEHET?
Szeret balettezni, de nem szeret korán kelni. Szeret kézműveskedni, de nem szereti, ha a testvérei elrontják, amit készített. Szereti a kutyatáp illatát, de nem szereti, ha Pufi megrágcsálja a karját. Szereti, ha eldobja a frizbit és Hami utána ugrik, de nem szereti a töklevest. Szereti a vonatokat, de nem szereti, ha anya korán felkölti.
MELYIK TANÁRRA ISMERSZ RÁ? Egyszer volt, hol nem volt, a Hargitán innen, a Feleken túl, egy székely kisvárosban, hajnali órában, erős orgonaillatban kicsi lány született. Szépen nőtt, növekedett, rettenetesen utált óvódába járni, mindig az édesanyja szoknyája mellet üldögélt volna, dehát nem lehetett. Aztán lassan megjött az esze, és az iskolát már nagyon szerette (kivéve a mateket, különös tekintettel a szorzótáblára). Volt neki két öccse is, akikkel sokat bosszantották és ütötték egymást, ahogyan az a testvéreknél lenni szokott gyermekkorban. Aztán, mikor felnőttek és benőtt a fejük lágya, jó barátok lettek. Ahogy megtanult olvasni, a könyveket bújta, aztán megszerette a verseket, olvasni és mondani is. Énekelni is szeretett, nagyon sok népdalt megtanult az édesanyjától. A matek, az továbbra is nagy ellensége maradt, de 8. osztályban volt egy fantasztikus matektanára, akivel szeretett matekezni. A középiskolás évek voltak a legszebb iskolás évei, ekkor már egy még kisebb székely városkában élt családjával. A városka egyetlen középiskolájában tanult, itt alapított, szerkesztett és írt iskolaújságot, vezetett iskolarádiót, alapított diákönkormányzatot. Innen jutott el Franciaországba rövid időre, itt bukott meg német nyelvből, és itt érettségizett sikeresen. Akkor már gyanította, hogy gyermekekkel és az anyanyelvével szeretne foglalkozni, bár tanári pályafutását franciatanárként kezdte egy kis faluban. Aztán egyetemre ment, így került Kolozsvárra, és itt is maradt. Az egyetemi évei alatt anyanyelvét tanulmányozta behatóbban és néprajzot is tanult. Közben már tanított, és természetesen tanár lett belőle. Még nincs itt a vége, de ha nem hiszitek, nyugodtan járjatok utána.
│10
Kikelet
2014. március 5.
TI ÍRTÁTOK Madárvendéglő étlapja – ahogy a másodikosok szeretnék Levesek: kölesleves kukoricaleves rovarral bolhaleves
Főételek: giliszta spagetti bolha öntettel hangyatojásban kisütött levéltetű búza sushi levéltetűpép kukacfasírttal hangyatojás pörkölt maggal töltött kukac
Desszertek: aszalt giliszta méhcsáp torta gilisztás palacsinta hangyaboly torta
Innivaló: levéltetűs gyógytea jeges tetűlé búzaszörp
Negyedikes gondolatok
Miért léteznek emberek és állatok? Mi lehet az univerzumon kívül? Miért létezik fiú és lány? Miért szeretek zongorázni, ha nem szeretem megtanulni? Miért sietem el a leckéimet? Miért nem alszik az ember eleget? Isten miért pont így teremtette meg az embert? Isten vajon honnan jött? Miért vannak különálló országok? Miért nincs csak egy nyelv? Kopi és Hanni
A félős fa és a párna Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fa. Ez a fa nagyon félt, hogy kidönti a viharos szél. Egyszer egy mókus ajándékozott neki egy párnát, és a párna felköltözött a fa tetejére. A fa és a párna hamar összebarátkoztak. De a fa még mindig félt a sötétben. Odajött a süni és adott neki ajándékba egy éjjelilámpát, így a fa már nem félt. Egyszer arra járt egy gonosz patkány, és el akarta rágni a fa gyökerét, de a tündér, aki a fa odvában lakott megállította. Ahogy telt-múlt az idő, a fa kiszáradt. Ekkor a párna megsajnálta, lement a patakra és teleszívta magát vízzel. Visszament a fához és ráeresztette a vizet, így a fa újra életre kelt. Harmadikosok meséje
11│
Kikelet
2014. március 5.
Másodikosok gyűjtése Az őserdőben vad tigrisek élnek vacsorára embereket esznek. De az emberek nagyon ügyesek, így a tigrisek éhesen maradnak. M. Robi
Buksi kutya csontot rág, az udvaron szaladgál, Buksi kutya nappal pihen, éjjel pedig kóricál. Ervin
Régóta szeretnék egy kisállatot. Mondjuk egy hörcsögöt, mert cuki, aranyos, játékos és lehet tartani a tömbházban. Péter
Sárkány megy a sárban, sáros lesz a lába. Botond
Az én gyíkom agáma, van neki szép szakálla, szereti a meleget s eszik bogarat, eleget. Samu Én vagyok a kis bagoly, egeret eszem. Az éjszaka a barátom, nappal az erdőben alszom. Áron
Az én kedvenc állatom Pufi, aki a legjobb barátom, két füle lobog a szélben, miközben madarat kerget éppen. Ádám Meleg nyári ég alatt, kis méhecskék alszanak. Zöld a domb és a nád, a szél kedvére jár. Gyönyörű a hegyek teteje, susog a fák levele. Judit Tarka, tarka ez az ég tarkább nem is lehet még, ha nem tarka most tarka, életem legszebb napja! Bogi
│12
Kikelet
2014. március 5.
A Fellegvár mondája Egyszer a magyarokat megtámadták a tatárok. A magyarok hősiesen harcoltak, de a végén mégiscsak vesztésre álltak. Gyorsan felvágtattak egy nagyon magas dombra. Mivel a magyaroknak gyorsabb lovaik voltak és értettek is a lovagláshoz, gyorsan felértek. A tatárok lassan haladtak. A magyarok kitalálták, hogy megdobálják a tatárokat Így is történt. A tatárok azt hitték, hogy a fellegekből esnek a kövek, mert olyan magas volt a domb. Visszavonultak és többet nem bolygatták a magyarokat. Azóta hívják a Fellegvárat Fellegvárnak. (Szabolcs)
Nagy Lajos udvarában Gyermekkoromban Nagy Lajos udvarában éltem, szüleimmel együtt. Társaimmal sokszor megcsodáltuk a lovagokat, és arról álmodtunk, hogy egyszer mi is olyanok leszünk, mint ők. Szüleim beirattak apródnak, mert nemesi származásunk ezt lehetővé tette. Nagyon büszke voltam, hogy egyszer lovaggá válhatok, mert tudtam, hogy a lovagok erejükről, bátorságukról, ügyességükről híresek. Kamaszkoromban fegyverhordozó lettem és örültem, hogy elkísérhetem uramat a csatákba. Végre elérkezett a lovaggá avatás napja is. Nagy ünnepséget tartottak az udvarban, melynek során letettem a lovagi esküt, és megkaptam uram fegyvereit. Azóta sok csatában harcoltam bajtársaimmal együtt és legtöbbször győztesen kerültünk ki, mert a lovagi tornák során nagyon jól felkészültünk. Vadászni is szívesen jártunk, valamint gyakran a gyengék és az elesettek érdekeit védtük. Olyan szép idők voltak ezek, amelyekre szívesen emlékezem, és amelyeket mesélek a mai napig is. (Zsuzsi)
Lovag voltam Lajos király udvarában Akkor volt ám szép élet az udvarban! Amikor még a becsület számított a legnagyobb erénynek! Akkor még a legkisebb istállófiú is őszinte és igaz volt. Ezt a rendet a lovagoknak kellett fenntartaniuk, s ez Isten jóvoltából, valamint a király és kemény nevelésüknek köszönhetően sikerült is. Én a mai napig büszke vagyok, hogy közéjük tartozhattam. Nem mindenki mehetett akkor lovagnak, de azért a származás nem volt minden. A szolgából apróddá lett János például lovag lett, míg a tehetős szolgabíró fia elbukott. Ha valaki csalással fel is vergődött a lovagi szintig, már az első lovagi tornán kiderült, ki a legény a gáton. Aki apró, öt-hat éves apród korától a legelső hőstettéig, melyért lovaggá ütötték, sőt azon is túl gyakorolt, csak az győzhetett. Lajos király uralkodása alatt a művészetek virultak.Vén lovagként csak tudom ezt, hisz verseimet még ma is írom gyönyörű, erényes hölgyemnek, ki örömmel fogadja hódolatom. Férje egy hatalmas várúr, büszke felesége szépségére. Lovagnak lenni azonban nem volt játék, ha háború dúlt, avagy felkelés tört ki, mi voltunk az elsők a király oldalán. Ha szükség volt, a harcban az életünket is kockára tettük királyunkért és hazánkért. Lovagnak lenni a lehető legnagyobb megtiszteltetés! (Virág)
Lovag vagyok Nagy Lajos udvarában Lajos király udvarában izgalmas élni. Nápolyba is elmentünk néhányszor, törökök ellen is harcoltunk... röviden: mindig volt valami tenni- vagy harcolnivaló. Nehezítette munkánkat az is, hogy a király mindig első sorban akart ülni, tehát gyakran veszélyes helyzetbe jutott, így nekünk kellett megvédni. „Bajban is a királyé az elsőbbség!” – szokta mondani. A ruhánk is nehéz volt, de mit tehettünk, meg kellett védenünk magunkat valahogy! Vacsoránk nem volt. Mást mit írjak még? Nem vagyok én író, hanem lovag! (Vahid)
Levél a kezemhez Kedves kezem! Köszönöm, hogy most ezt írhatom! Most jöttem rá, hogy mennyi mindenben segítesz: fogni, dobni, ültetni, sepregetni, mosogatni, dobolni, simogatni, ágyat vetni, agyagozni, írni, rajzolni, sízni, boxolni, főzni, enni, furulyázni, biciklizni, rollerezni! (Matyi)
Levél a lábamhoz Kedves lábam! Köszönöm neked, hogy tudok futni, járni, rohanni a busz után, tornázni, kutyát sétáltatni. És persze rúgni, karatézni, balettezni, hogy meg tudok menekülni, sízni, korcsolyázni, lógatni, fára mászni, táncolni, elmenni a barátnőmhöz, focizni, vásárolni, lovagolni, kirándulni, biciklizni, rollerezni, imádkozni, térdelni, főzni, sétálni, ugrani, úszni, sántítani. (Hanni)
13│
Kikelet
2014. március 5.
Mi leszek, ha nagy leszek? Az elmúlt epochában sokat beszélgettünk az előkészítős gyermekekkel a családról,azon belül a szülők foglalkozásáról is. Természetesen nem maradhatott el annak megválaszolása sem, hogy ki milyen mesterséget választana magának. Íme a kicsik nagy álmai: Bemi: búvár Szili: tehéngyártó Cristi: focista Gergő: katona Mihai: kocsigyártó Szilárd: óvodabácsi Dávid: focista, kapus Zsolti: játékgyártó Mátyás: űrhajós
Előkészítős-mondások Elkapott az este... Beszélgetés ebéd után: – Te fogsz menni a bicikliversenyre? – Nem, mert öt millió dollárba kerül és az apukámnak nincs annyi pénze. A WC-re kérezés egy sajátos módja: – Tanci, jön a kaka! – Tanci, megkívánhatlak egy süteménnyel? Az én anyukám anya. Úgy hívják, hogy Anya. – Amikor kicsi voltam, úgy három-négy éves, elmentünk egy nagyon régi templomba... De lehet, hogy nem is voltam ott, csak én találom ki... – Én a tegnap úgy gondoltam, hogy elindulok világgá... – Ma reggel nehezen keltem, mert még nagyon éjjel volt.
│14
Kikelet
2014. március 5.
KÖNYVAJÁNLÓ „Azt nem mondom, hogy szeretek olvasni. Mert az túl kevés volna. Az olvasás az életem. Olvasónak lenni vidám tudomány, és olyan vidámság ez, amibe bele lehet pusztulni. Olvasni, az valami nagyszabású, olvasónak lenni nagy dolog!” (Esterházy Péter)
MÁTÉ ANGI: AZ EMLÉKFOLTOZÓK „...Aztán egy harmadik levelet is bontottak a tündérrigólányok, abból egy színes kendő lebegett elő, akkora lyukakkal, hogy majdnem átfért rajta a piros fazék. Pedig az aztán jó nagy volt. A színes kendő mellett levél: –
Kedves emlékfoltozók! Én egy fiú vagyok, keresem az emlékeimben a nagymamámat, de nem találom. Nem emlékszem arra, hogy milyen volt, mikor énekelt nekem kisfiú koromban. Kérlek, foltozzátok meg az emlékeimet.
A tündérrigólányok papucsot húztak, fogták a kiürült fazekat, hét nap és hét éjjel mentek, míg egy házhoz nem értek, ott ült benne egy nagymama, puha volt, meleg ölelésű, ült ott és énekelt. –
Aludj, ingó-bingó – a két kislány fazékba gyűjtötte a repkedő énekhangokat, a puhaságot, a meleget, majd kimentek egy dombra, letették a fazekat, hátukra feküdtek, fújták kicsit a felhőket és kacagtak.
Amikor jól kikacagták magukat, megkeresték a hazafele vezető utat, s nemcsak hét, de hétszer hét napig mentek,míg hazáig nem értek. Akkor felmentek a padlásra, s elővették a kendőket, amelyeket a postás hozott. Elővették a nagymama énekhangjait, a melegséget, a puhaságot, rávarrták azokat a színes kendő lyukas részére, megfoltozták a fiú emlékét, eszébe juthatott így a nagymamája éneke, melege, puhasága....”
15│
Kikelet
2014. március 5.
KERESZTREJTVÉNYEK Az alábbi keresztrejtvény az ötödikesek földrajz-epochája végén született:
1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.
1
Galac megye megyeközpontja 2 Kelet ellentéte 3 Hargia megyében egy fontos város (itt született Abigél-tanci ) 4 Románia legmagasabb hegycsúcsa 5 H A R G Melyik megye központja Csíkszereda? 6 .....-havasok, itt van hazánk két legmasabb hegycsúcsa 7 ....-medence, a Kárpátok körülölelik 8 P Melyik megye megyeközpontja Ploieşti? 9 Dél ellentéte Tulcea mellett, B-vel kezdődő megye 1 Romániában ebben a megyében a leggyakoribb 0 a földrengés 1 Gyümölcsről elnevezett folyó Szilágy-megyében 1 1 A Melyik folyó választja el Romániát Moldova Köztársaságtól? 2 1 (Nóri–Ilka–Borcsa–Noémi–Szabolcs) 3
G Y U M O L I T A F E R A H É B R V L M Á P R N
A U D D
L G V O
A A A V
C T R H E L Y E A N U
O R O S Ă R S U
G D V Z I A
A É A A L N
R A S I L Y I K A C E A
T
VI-HI-HI-HI-CCEK Chuck Norris kétszer volt Budán kutyavásárban. Chuck Norris nem fél a sötétségtől. A sötétség fél Chuck Norristól. Chuck Norris a forgóajtót is be tudja vágni maga mögött. Chuck Norris, ha beesik a vízbe, nem lesz vizes. A víz lesz Chuck Norrisos. Azóta van zsiráf a világon, amióta Chuck Norris nyakon vágott egy lovat. Chuck Norris egy kézzel is tud tapsolni.
Szerkesztő: Bolla Emese Korrektúra: Tolnai Eszter Tördelés: László Áron
Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola Sergiu Celibidache u. 8-12. sz. www.waldorfcluj.ro 0264 455560, 0725 535030
Illusztrációk: ovis, előkészítő, II., III., IV., V. és VI. osztályos diákok rajzai, formarajzai, füzetei, festményei.
Az írásokban foglaltak nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség véleményét. Várjuk cikkeiket, témajavaslataikat az
[email protected] címre.
│16