Kikelet
2016. március 15.
A Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola magyar tagozatának újságja www.waldorfcluj.ro/newsletter
2016. március 15. │ 13. szám
SÍTÁBOR-KÜLÖNSZÁM
1│
Kikelet
2016. március 15.
KÖNYVAJÁNLÓ – EZT (IS) OLVASTUK ESTÉNKÉNT A GYERKŐCÖKNEK SÍTÁBORBAN...
Czigány Zoltán: Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai (Pagony Kiadó) „Csoda csakhamar észrevette, hogy Kósza nincs az istállóban. Tessék, gondolta, Sajó bácsi beszorult a traktor alá, ez meg megint elkószált. Fölállt és elhatározta, hogy azonnal Kósza nyomába indul, mert minél később indulna, annál messzebbre kellene mennie. Elindult a domboldal felé, és hamarosan meglátta Kószát. – Te mit csinálsz ott? – nyerített feléje. – Ijesztő madár vagyok – válaszolta Kósza. – Mi vagy? – Ijesztő madár – mondta a földdarab közepéről Kósza. – Talán madárijesztő... – állt meg előtte Csoda. – Ja, igen, akkor az – bólintott Kósza. – Ne haragudj, de eléggé más dolog ijesztő madárnak lenni, mint madárijesztőnek. Éppen az ellenkezője. És biztosan azt sem tudod, mit kell csinálnia egy madárijesztőnek. – Mindegy is – mondta Kósza – Ugyanazt, mint egy ijesztő madárnak. Ijeszteni.”
Michael Ende: Momo (Móra Kiadó) „Csodálatos virág volt, Momo még ilyet soha nem látott. Mindha semmi másból, csakis fényességes színekből állt volna. Momo nem is sejtette, hogy ilyen színek egyáltalán vannak. A csillaginga kicsit megállt a virág fölött, a kislány teljesen elmerült a látványban s mindenről megfeledkezett. Már maga az illat olyan volt, mintha soha másra nem vágyott volna, csak eddigi életében nem tudta, hogy erre vágyik.” „Úgy tudott figyelni, hogy tanácstalan, határozatlan emberek egyszeriben pontosan tudták, mit akarnak. A félénkek hirtelen szabadnak és bátornak érezték magukat. A boldogtalanok és szorongók bizakodók és boldogok lettek. S ha valaki úgy hitte, élete célt tévesztett s nincsen értelme, ő maga csupán egy a milliók közül, valaki, akin semmi sem múlik, s egy szempillantás alatt pótolható, akár egy lukas cserép, s elment, s mindezt elmodta Momónak, már azalatt, amíg beszélt, titokzatos módon megvilágosodott előtte, mekkora tévedésben volt; hogy úgy ahogy van, csak egyes egyetlen az emberek közt, s éppen ezért a maga módján különösen fontos a világnak. Így tudott Momo figyelni.”
Szabó Magda: Tündér Lala (Európa Kiadó) Lala tündérkirályfi nemhiába a csodafügefa ajándéka, ő mindig mást akar csinálni, mint ami egy tündérhez illik. Nyughatatlan, kíváncsi, szeret hegyet mászni, kopoltyú nélkül úszni, sőt a szabályokat megszegve még Tündér-föld határán is túlmerészkedik. Különös viselkedésével egyre több gondot okoz Írisz királynőnek és a sokat tapasztalt főtündéreknek, s amikor egy napon emberekkel találkozik, akaratlanul is olyan bonyodalmakat indít el, amelyek egész Tündérország békéjét felkavarják.
│2
Kikelet
2016. március 15.
RETRÓ: ILYENEK VOLTAK HAJDANÁN A TÉLI TÁBOROK... JUDIT NÉNI MESÉLI: Nyolc, meg négy, meg kettő – tizennégy sítábor... egyben látom az egészet, mint egy nagy kalandot. Izgalmas készülődés, szervezkedések, felszerelések, krumpli, laska – bizony, többnyire magunk főztünk, nem volt kényeztetős kiszolgálás, központi fűtések, termopán, de sokszor felvonó sem. Rend, szigorú szabályok – a krumplit meg kell pucolni, mosogatni ugye muszáj – a fegyelem magától értetődő, minket szolgál. Ahol kis helyen sok az ember, sok a csomag, száradó ruhák, ott pedánsnak kell lenni. Alkalmazkodni egymáshoz. Egy kis horkolás, finom izzadtságszag, nedves zokniból gőzölgő illatok, hagyma, fokhagyma, paszulyleves... viccekkel, kacagásokkal fűszerezve – de jó kaland! A Vlegyászára például kilométereket gyalogoltunk felfele. Néha combtövig suvadt egy-egy lábunk a hóba, míg lépcsőt tapostunk az oldalba. Reszkető izmokkal toltuk odébb tűrőképességünk határait. Menni kell, nincs megállás, panaszkodáshoz nincs erő, spórolni kell a mozdulattal, hanggal, lélegzetvétellel. Ahogy felértünk, mintha spongyával törölték volna le a fáradságot, boldogan, piros arccal szemléljük a lábunk alá legyűrt, legyőzött világot, a dombok vonulatát, a szépséges, erdőkkel tarkított, szikrázó fehérséget. Fennséges érzés, kurjantunk nagyokat a végtelenségbe. Aztán ringunk befele, szinte dallama van a siklásnak. Gyönyörű a napfelkelte, a rózsaszínű táj, tündérországgá válik. Csillagepochához ideális az idő, este, vacsora után megszemléljük, amit reggel átbeszéltünk, de jól lehet matekezni, földrajzi elnevezéseket betanulni,csoportjátékok, versenyek itt a legélvezetesebbek, vág az agyunk, mint a beretva. Kemény telek jártak. A menedékházban nemigen volt fürdő, én bizony kihajtottam a lánykáimat feneket mosni a csorgóra minusz tizennyolc fokban. (Úgy haptákba vágta magát a szervezetünk, hogy például én azóta többet fel nem fáztam.) A gitár mindig velünk volt, a reggeli többszólamú furulyamuzsikálásokat évekig emlegették a vendéglátóink. Este is zengett a menedékház a lelkes dalolástól, ilyenkor születtek a tábori himnuszaink [lásd következő oldal, szerk.megj.] Este az ágyban elalvásig meséltem – a Hókirálynő, Niels Holgerson, Amundsen északisarki kalandjai... jó hosszú legyen, mert: –Csont? – Csont. Csont. Csont. Duruzsolom tovább a mesét: – Csont? – Csont. Még egy pár mondat: Csont? Semmi válasz. Még öt perc, és alszik Judit néni is, mint a bunda.
3│
Kikelet
2016. március 15.
TÁBORI HIMNUSZOK 2005 – Bucsin-tető (Judith-néni, ötödikesekkel) Refrén: Emeld a térded, tedd össze a lábad, Széttöröm a botodat a hátadon. Ne rázd a segged, fel-le rugózzál, Szúrd a botod, emelkedj és fordultál.
2006 – Bucsin tető (Judith-néni, hatodikosokkal) (az Oh, sinner man dallamára) Egy heti tábor, fenn a Bucsin tetőn De jó nekünk. Reggeli torna, ködben és hóban Ó, jaj nekünk.
Valaki mondja meg mért kell guggolnom, ha az a tökfej szót nem ért Az oszi négyszer leszállt az ágyról, riadót fújva Leviért. Valaki mondja meg, minek a gyakorlás, hiszen úgy sízek, mint egy sztár, Valaki mondja meg, mért kell bemenni, mikor legjobb a pályán.
Gyúrjuk a mateket kártyaparti helyett Ó, jaj nekünk.
Refr:. Emeld a...
Síppal és bottal és törzskörzéssel Jaj a derekunk.
Valaki mondja meg, mért kell a fiúknak ücsörögni a budi előtt, Mikor a lányok épp zuhanyoznak s visítnak hisz ők a „nők” Valaki mondja meg, mért kell a bűzben húszan aludni, ha nincs álmunk, Valaki mondja meg, mért kell korán kelni, minek a hóban tornásznunk.
Tedd össze a lábad, rugózz a térdből De jók vagyunk.
Refr.
A felvonón szlalomozni tilos Ó, felejtsd el.
Valaki mondja meg, minek matekezzünk az elemlámpa fényénél, Valaki mondja meg, mért kell elmosni a zsíros edény fenekét. Valaki mondja meg, mért kell annyit várni, míg beindul a felvonó Valaki mondja meg, mért röhögünk annyit, hisz ez inkább sírnivaló. Refr. Valaki mondja meg, hol van a kesztyűm, valaki mondja meg hol a gatyám Valaki mondja meg, hova terítsem latyakos ingem s harisnyám. Valaki mondja meg, mért kell csendben lenni, mikor eszem a bulin jár, Valaki mondja meg, mért van a felnőtt, ki a gyereknek dirigál.
Jött Levi Zsolttal, terelte a nyájat Beeee jó nekünk.
Ugrásokért 30 guggolás jár Ó, jaj nekünk.
Mennyi bajod van, te sárga sisak Fordulj el már. Megállni tilos a pálya közepén, Hajt a tatár. Röpködnek a parancsszók, síp szól fülünkbe Ó, undd meg már. Végre mehetünk egy nagyot enni De várjuk már. Mi ez a moslék, fulladozik Oszkár Be jól laknék. Judithnéni mondja: güzü van ebédre A fenébe. Végre szabad már a délutánunk Maffiázhatunk. Vágj a szemeddel, keresd a gyilkost Kifingott már. Norbi volt, tudjuk, hiába tagadja, Van érvünk rá. Újra egy parancs esti meséhez: Jó éjszakát. Bezzeg a tanárok lent kocsmáznak De maradnánk.
Elsősök komponálták, a Volt egyszer egy kemence dallamára Volt egyszer egy Levente Volt neki két síléce. Vett hozzá két síbotot Amit zsebében hordott. 21 jómadarat Kínozott a hegy alatt. Becsukjuk a kemencét Jól megverjük Leventét.
│4
Bűz van és gőz van, mégis jó a tábor Visszajönnénk. Ó, ti balfékok, otthon maradtatok, Sajnáljátok.
Kikelet
2016. március 15.
2012 – Madarasi Hargita
2014 – Madarasi Hargita
(a mostani VII.-esek írták, akkoriban kis harmadikosok, Csilla tancival)
Több osztály közösen, Emesével
Hull a hó, sízünk, Beindult a felvonó. Hull a hó, gyere már, Vár minket a sítanár. Szeretek sízni, Így hát nagyon sietek! Csokitojást hoz a tanci, Én ezt nagyon szeretem! Nincsen egy pézséd? S nem tudod-e hány óra? Elvesztettem karórámat, S nagyon csorog az orrom! Mondás (végig megy): Fel a kézzel! Ne ess el! Hol vagy már? Pontozzál! Föl a felvonón, Vigyázz, ne rántson! Térdet be! Kanyarodjál!
(A The Lion Sleeps Tonight dallamára) Megérkeztünk a Hargitára, de hosszú volt az út! Megérkeztünk a Hargitára, de hosszú volt az út! Óóóóóóóó, vár a Sugó már! Hív a tanár, hogy sízünk-e már, hát nem késhetünk el! Hív a tanár, hogy sízünk-e már, hát nem késhetünk el! Óóóóóóóó, vár a Kis Mihály! Fogd a botod, és fogd a léced, és szedd a lábad már! Kinn a pályán már félórája az oktatód rád vár! Óóóóóóóóó, vár a Nagy Mihály! Hol a zoknid, és hol a blúzod, és hol a pizsamád? Tudod-e még, hogy mit is pakolt otthon az anyukád? Óóóóóóóóó, vár a Nagy Mihály! A Hargitának zordon bércén, a fenyvesek ölén, Mesi tanci a jobbik térdét, minket meg a frász Kitőőőőőőőőőőr! Vár a Nagy Mihály! Jön az este, az esti mese és Moha meg Páfrány, Aludj nyomban, hiszen majd holnap még sok izgalom vár! Óóóóóóóóóó, vár a Nagy Mihály!
1. Hull a hó, hull a hó, gyere, sízni jaj de jó! Elindult a felvonó, Porzik utánunk a hó. Végigmegyünk a pályán, Muris lesz ez igazán! Refr: (2x) Hull a hó, Megy a felvonó. Vár a tanár, Gyere már! 2. Izgalom is előfordul, Termoszunkból tea csordul. Levi már nagyon vár, Ezért tíz guggolás jár! Simi már nagyon vár, Ezért húsz guggolás vár! Noémi nagyon vár, Ezért ötven guggolás jár! Gebe már nagyon vár, Ezért száz guggolás jár! Sízünk mi már, sízünk, Sűrű hóban nem félünk! Refr: Hull a hó, Megy a felvonó. Vár a tanár, Gyere már!
5│
Kikelet
2016. március 15.
AZ IDEI TÁBOROKRÓL... Ilyeneket írtunk nektek e-mailben, kedves szülők, a táborok után frissiben: Kedves szülők! Évek óta izgalommal, fáradsággal és örömmel telítődve jövünk vissza a téli táborokból. Voltak évek, amikor sok bosszúsággal is, annyira, hogy megfogadtuk, többet nem megyünk. Vagy így együtt, ilyen sokan nem. Mert olyan sokfélék vagyunk, és olyan nehéz ezt a sokféle igényt, akaratot összeboronálni. És mégis minden évben elmentünk. Idén is. És valahogy idénre megtaláltuk az optimális kereteket: - együtt voltunk, de mégis megvolt a külön kuckók egyénisége, nyugalma, saját napi ritmusa; - nem erőltettük senkire a Hargitát, mert Sínfalva is csodálatos (a másodikosok most voltak, az előkészitősök ezen a héten mennek), de nagyon-nagyon örültünk a tűzkeresztségen áteső, jövőre „tapasztalt hegyi róka” elsősöknek :))); - a két sítanár-csapat (köszönet, Ebihalak, köszönet, Gebéék!) biztosította a változatosságot, melegséget, jókedvet, profizmust, kislépéseket, nagylépéseket, szóval mindazt, amit eddig, egyszerre, nem sikerült; - a szülők ott voltak, segítettek (a kicsiknél ez elengedhetetlen!), de nem telepedtek rá az osztályok tábori életére, nem keserítették meg a tancik életét, sőt! A fektetés utáni szülős-tancis rumosteázásokért pedig külön köszönet! :)))) - gazdag program volt: a kis tanulás és rengeteg sízés mellett túrázások, pihenőidőben filmnézések, rengeteg játék, csillagvadászat, világkörüli biciklisutazás tátottszájú hallgatása (köszönjük, Szabó „Kobra” Zoli!)... Az utolsó esti közös együttlét (majd a nagyoknak: buli) pedig megmutatta a sítáborok igazi hozadékát: az összekovácsolódó, színes, örülni tudó gyermek–szülő–tanár közösséget. És amikor elnézzük a 4 nap után a Kis-Mihályon izgulva-büszkén lemenő lábukoneddignemvoltléc elsős (sőt: előkészítős) prücsköket, és közben a lazán elsuhanó, nosztalgiázó, ugrató-akrobatasíző, Sugón keringőzve lemenő hetedikeseket-nyolcadikosokat: megtelik a szívünk örömmel és hálával, hogy ilyen szép dolgot, mint ez a közös téli táborozás, össze tudunk hozni, évről-évre, közösen, nem feladva akkor sem, amikor nehéz... És újra és újra megtapasztaljuk, mekkora plusz, mekkora igazi ajándék iskolánknak ez a téli-nyári táborozása (nem sok iskola van Kolozsváron, amelyik ezt megvalósítja!) És végezetül: az utolsó napi balesetes-megijedős (és végül megnyugvós) eseményei újra megmutatták ennek a kis közösségünknek talán legszebb tulajdonságát: azt, hogy mindenki ott segít, ahol tud, önzetlenül, gondolkodásnélkül, azonnal. Köszönjük hát: azoknak is, akik bíztak bennünk, és elengedték a gyermekeket a „messzi távolba”, és végigizgulták az öt napot; és azoknak is, akik ott voltak velünk, akik segítettek, akikkel együtt élveztük a tábort. És külön köszönet annak a néhány szülőnek, akik önzetlen, hosszútávú segítsége nélkül ez a tábor, ezek a táborok valószínűleg nem valósultak volna meg: tudjuk, hogy nem ezért tettétek/teszitek, de egy nagy tapsot megérdemeltek, legalább most: Kati-Zoli, Karcsiék, Dóciék: KÖSZÖNJÜK! Barátsággal, köszönettel, a nyolc magyar osztály tancija-oszija
│6
Kikelet
2016. március 15.
(SÍ)TÁBORI LEVELEZŐLAP A negyedik sítábora. Mint mindig, előtte örül is, aggódik is. (Irigylem és aggódom is, indulás előtt valahogy megint kezdő szülőnek érzem magam.) Amint megpillantja reggel a busznál várakozó társait, minden szorongás elillan (belőle legalábbis). Annyi papírszagú elmélet, képernyőhöz ragasztó ragacsos képzeletbeli és műanyag-elektronikus kütyü után a sítábor végre egyheti élő valóság. Nagy szüksége van erre a kihívásra. Két lábbal kell, és nem csak állnia, a havon. Sízni tanul, idén már sikerélmény is neki. Ugrat a pályán, ugrik az időben. Mire hazajön, felnőttebb, önállóbb. Nem csak jó buli volt. Sok olyasmit tanult, amit könyvből nem lehet, mert a hegy nem csak festői, de tanító is, néha szigorú. Mint bármelyike ez extrém sportot űzőknek, időnként nagyot esik. Idén akkorát (a felvonó nem kimondottan gyermekbarát) hogy egy órán belül idehaza is hírét vesszük. De annak is, hogy a lehető legjobb kezekben van. Mindenki szolidáris, segít a bajban. (Persze, sokkal rosszabb is lehetett volna, és nem csak neki magának.) A közösség, amivé a tábor végére a gyerek-tanár-szülő-oktató társaság érett, csodálatosan összezár. Ez a nagy közös tenyér mintegy felfogja az esést, ha tényében nem is, de emberileg teljes mértékben. Van persze ijedtség, akadékoskodó bűnbak-keresés viszont nincsen. Most látszik meg igazán, mennyire működőképessé nevelődött idén (is) a csapat odafenn. És ez a szellem idelenn is velünk marad még jó ideig. Ez a sítábor a Waldorfban, és ez a Waldorf a sítáborban. Komoly lecke, nem lelketlen leckefelmondás. Sízni itthon is lehet(ne). A tábor viszont több a síedzésnél. Hogy mennyivel, az csak ilyenkor derül ki igazán. (Most, hogy negyedjére nem voltam ott, kezdem érteni azt is, miért nincs feltétlenül szükség a szülőre ott, ahol a gyermek a nevelődés nem mindig veszélytelen szabadságában gyakorolja magát.) Negyedszerre is kiállt, kiálltatok egy próbát. Hirtelen sokat nőtt, sokat nőttetek a szemünkben. Köszönet és hála mindenkinek, aki ezt lehetővé tette. Számára, számunkra. Utóirat: A hazatérés másnapján elkezdi tervezni, milyen lesz jövőre. Várja. Előre örül. (Ideje jöttén majd aggódunk is újra.) Menni fog. Ti vigyázni fogtok rá (de csak, ha kell). (Pálfy Zoltán, Marcu apukája)
7│
Kikelet
2016. március 15.
TI MONDTÁTOK – ÍRTÁTOK LEGek... LEGIZGALMASABB: Gebével való sízés, Kobra előadása, Nagy-Mihály, szaltó, popsi tepsizés, amikor a lányok bezáródtak a szobába, ugratás, csapatok meghatározása, „patakok” átugrása; sízés, felvonózás, de volt, akinek az együttlét; LEGÉRDEKESEBB: Kobra előadása, Hadak útja, vándorló ruhák, sízés az erdőben, snowboardozás, szaltó; sízés a Nagy Mihály buckáin LEGVICCESEBB: utazás, Poci (egy patkány), az esték, a békás játék, Csoda és Kósza, a kulcs leeresztése az ablakból, Gellért viccei, sokan beszéltek álmukban, pónis játék, Kék lovag (dal), Áron tanárbácsi két napig Szabolcs sínadrágjában sízett; a Sugó-felvonón az oszlopokon reklámok voltak, az egyiken azt írta: Padlófűtés, ezen Leóval sokat viccelődtünk; ugratás, farolás, hokistopp, hógolyózás Mesi tancival, kuckóépítés hazaindulás előtt, első esti játék a hóban, popsi tepsizés LEGSZEBB: a hó, a kilátás, a kaja, Momo, a napfelkelte, a táj, a havas fenyők, Kobra előadása, a „patak” a Hadak útján, a kilátás a Nagy-Mihály tetejéről, az út a felvonóval fölfele, sízés; fák, hó, kilátás a szobából, táj a csillagösvényről, sítanárok sízése, kilátás a Súgóról, Hanna a csillagösvényen, napkelte LEGIJESZTŐBB: esés, jeges hó, felvonó, Marcu esése, amikor bezáródtunk a szobába, amikor „repültem” a sível, amikor utolsó nap Dávidék-Marcuék kiestek a Nagy-Mihály felvonójából és 50 m-t bucskáztak, csúsztak lefele a tükörpályán; mikor belém jött egy nagydarab felnőtt, eléggé megütöttem magam; egyszer majdnem beleállt a léc a hátamba!; Marcu leesésének híre; LEGBOSSZANTÓBB: siránkozás, Misi állandóan kielőzött a Hadak útján, az ugratón a deszka nem csúszott, Áron megbolondult az autóban , jeges pályák, rosszullét az agyrázkódás után, esés a jeges pályán, Nagy Mihály, amikor Boti keze elzsibbadt a felvonón, Matykó fejreesése; ÚJ DOLOG: több sízés, jobb kaja, Leó, őrangyalozás, megtanultam botozni, egyedül sízés, ugratás, lejönni a Nagy-Mihály tetejéről, golyózás, egyenesen menni, erdőben sízni; sízés, tányéros felvonó, csákányos felvonó.
│8
Kikelet
2016. március 15.
IMPRESSZUM... Nagyon jó volt. Remélem jövőre is Gebéék lesznek meghívva. Kár, hogy az idő nem kedvezett, de mi túljártunk az eszén. A legrosszabb a kelés volt. A vége fele már volt egy olyan késztetésem, hogy eltörjem Emese furulyáját. :) A legjobb a freestyle-ozás volt, természetesen. (Szabi, VII. osztály) Első nap Noémi és én fél háromkor aludtunk el! Addig nem bírtunk elaludni, de nem ültünk az ágyban, hanem kopogtattunk a padlón, hogy a fiúk se tudjanak aludni, mandarint loptunk... Összesen négy órát aludtunk! (Nóri, VII. osztály) Egyszer engem állítottak a sor elejére, a példakép (!) is én voltam. Szerdán a lányokkal beragadtunk a szobába, pedig nálunk volt a kulcs. Aztán a ruháinkat összekötöttük, úgy akartuk leengedni, de végül kidobtuk a kulcsot a Judit apukájának. (Zsófi, IV. osztály) Kedden sokat mentünk a Kis-Mihályon és megszerettem, sőt az lett a második kedvenc pályám. Szerdán már nagyon vártam a bulit, de mikor kiderült, hogy a zenés bulin nem maradunk, kicsit elszomorodtam. Segítettünk Emesének az éneklésben, játszottunk, aztán visszamentünk s tancu olvasott a Csoda és Kószából. (Babcsi, IV. osztály) A sítáborban az volt a legjobb, hogy nagyon jó sítanárhoz kerültem. Sokat mentünk a Nagy-Mihályon. Nagyon jó volt az esti gyertyás tábortűz is. Mikor jöttünk haza, Áron megőrjített. Itthon hánytam és lázas voltam, de szerencsére most már jobban vagyok! (Misi, IV. osztály) Az volt a legjobb dolog, hogy nem estem a Nagy-Mihályon! És a tanárokat nagyon szerettem, nagyon jól tanítottak! (Noémi, VII. osztály) Én azt bántam, hogy nem volt olyan nagy hó, mint az elmúlt években. Nagyon jólesett, hogy a konyhán „figyeltek” rám. Nem tetszett az, hogy az első napokban, ameddig megszoktam a síbakancsot, nagyon fájt a bokám. (Gellért, VII. osztály) Én az idén mentem le először a Nagy-Mihály tetejéről. Először kicsit izgultam, mivel buckás volt a pálya. Amikor leértem, nagy megkönnyebbülés volt, s ahogy visszanéztem, nagyon boldog voltam. (Judit, IV. osztály) Voltam a Csillagösvényen és a Sugón, a végéig. A tanárunk nagyon kedves volt, vigyázott ránk és segített nekünk sízni. Minden jól ment. Nagyon megszerettük a Csoda és Kósza című mesét. (Péti, IV. osztály) Számomra hiiiiihetetlen gyors volt: egyik pillanatban felfele evickéltünk a Hargitára, a következőben már lefele száguldottunk. Csak így zsiny!, s már vége is és itt ülök a suliban. Nagyon jó volt: a filmnézés, a csoki, a dalok...s úgy általában az EGÉSZ! (Bori, VII. osztály) Szerdán nagyon jó volt, mert szalmakrumpli volt ketchuppal ebédre. Gellért nagyon kedves volt velünk. Jó volt, hogy megtanított kicsi kanyarokban sízni, gyorsan. (Boti, IV. osztály)
9│
Kikelet
2016. március 15.
Utolsó nap úgy határoztam, apukámmal sízek és Marcuval, de aztán Marcu kiesett a felvonóból s apukám kiszállt, hogy segítsen nekik. Én lementem a Kis-Mihályhoz és Áronnal azt terveztük, hogy megszökünk... (Ervin, IV. osztály) Nagyon tetszett a sízés, az iglu-ásás, az, hogy este beszélgettünk az ágyban, reggel társasoztunk, délután meg a hóban bunyóztunk. (Puskás Robi, IV. osztály) Szerdán a lányok snowboardoztak és szánkóztunk. Misinek volt egy mini snowboardja, amivel Zsófi és Judit csúsztak lefele s amikor nem figyeltek, lecsúszott a Sugón. Gáborral ketten futottunk utána, én elkaptam, de kicsúszott a kezemből. Gábor lement érte és a lányok vettek neki egy sört. (Áron, IV. osztály) Nekem nagyon nagy élmény volt, hogy Erikkel egyik nap reggeltől estig énekeltük a pónis dalt. És rettenetesen ízlett a bundás kenyér. (Samu, IV. osztály) Gellért megtanított dupla botozni. Ugyanolyan, mint a botozás, csak mind a két bottal egyszerre botozol. ( szerk. megj.) Láttam egy bácsit, aki szaltózott. Kár, hogy minket nem tanított meg Gellért. De szerintem így is jó volt. Fő, hogy jól éreztem magam. De ahogy elnézem, mindenki jól érezte magát! ( főleg Marcu ) (Csongi, IV. osztály) Nekem egészen jól kezdődött a sítábor, mert már vasárnap sízhettünk. Egyszer csak anyával halljuk, hogy jön a pálya teteje felől a hegyimentő. Nézzük...s hááát: apa ül rajta! Na, szegény apának jól kezdődött a hete, így elsízte a térdét s a bokáját! Úgy megijedtem, hogy sírva fakadtam. Másnap nagy izgalommal mentem ki a pályára. Szerdán délután snowboardoztam és sikerült esés nélkül megcsinálnom azt a feladatot, amit Gábor fölhagyott. (Rebi, IV. osztály) Nekem az tetszett, hogy Gábor rengetegszer vitt az ugratós pályán, müzli volt reggelire, a Nagy-Mihály felvonója előtt átugrottam egy patakot. Legurultam a felvonóról. Utaztam mentőautóban. Óriásit buliztunk hazafele. (Marcu, IV. osztály) Nagyon tetszett a csákányos felvonó. Puskás Robival mentem együtt. Egy kicsit ijesztő volt, de aztán megszoktam. Már mejdnem felértünk és Puska mondta, hogy szól, amikor kiszállunk. Nem számítottam rá, hogy éppen akkor ordít, úgy megijedtem, hogy kiugrottam a felvonóból. (Rácz Ádám, IV. osztály) Nagyon vagány volt Kobra bemutatója! A sivatagban, amikor az a pók majdnem megtámadta, nagyon durva volt! Mint a Marcu esete. A hazafele út nagyon idegesítő volt, örültem, amikor átszálltam Norbiékhoz. Ott jót szórakoztunk! (Erik, IV. osztály)
Az esés Amikor mentünk volna le a Csillag-ösvényen, Vince elesett és megvártam. Amikor Vince előrement, én lemaradtam, ugrattam egyet és a síléceim a hóban maradtak. 5 métert csúsztam és felnyaltam a havat. Azután továbbmentem, és nem lett semmi baj. Azután lecsúsztam a Hadak-útjáról, és felsegített egy síző. (Lóri, V. oszt.) Első lemenetelem a Nagy-Mihályon Mikor először lementem a Nagy-Mihályon, nagyon izgultam. Önmagában nem is lett volna olyan ijesztő, de amikor Hajna, Saci s főleg Eszter elég nagy iramban csúszkáltak a pályán – méghozzá a fenekükön! –, kezdett egyre félelmetesebbé válni a helyzet. Végül Saci jött belém. Ráment a síléceim hátsó részére és leestem. Ja, és még valami: Jocóval, az egyik legtürelmesebb sítanárral voltunk. Ezek után már túl voltunk a nehezén. (Luca, V. oszt.)
│10
Kikelet
2016. március 15.
ISMERJÜK MEG EGYMÁST! KÖRKÉRDÉS – KOLLÉGÁINKAT KÉRDEZTÜK: Mit szeretsz a legjobban a téli táborokban? Judith-néni:a nagy együtténekléseket; Papp Emese: a jó beszélgetéseket a nagyokkal; hogy a csapat együtt van; levegőn lenni, mozogni; hogy a mezítlábas reggeli futást az évek során úgy megszokták-megszerették a gyerkőcök, hogy most már lazán megy... Szász Judit: eddig ez az egy volt... este elnézegetni a békésen szuszogó-muszogó, alvó, végre elcsendesült gyerekeket; Kun Réka: közelebbről, jobban megismered a gyermekeket; a finom kaját + rumos teát; Staharoczky Vera: az esti, lefekvéselőtti rituálét; Veres Ildikó: nézni az ablakból, a meleg szobából a mezítlábas futást; Bolla Emese: hallgatni, ahogy együtt szuszog az egész csapat + beszél álmában; utolsó nap a síbemutatón megcsodálni, mit tanultak; a havat; a gyertyás „tábortüzet”; Rácz Hajnalka: az első gondolatom az volt, hogy azt, hogy mások főznek nekem... de a leginkább azt, hogy a szünetre hívó csengő nem szakít félbe semmit és senkit; Fancsali Dalma: sok szabadidőd van; jobban megismered a gyerekeket; Mikola Edit: átadni a gyermekeket egészségben; László Áron: hazaérkezéskor a nagyonváró, mosolygós szülőket, a busz ablakából...
11│
Kikelet
2016. március 15. ÉS TOVÁBBRA IS: TÁÁÁÁÁBOOOOR...
EZ ITT A REKLÁM HELYE!!!! Kobra előadása Ez a legizgalmasabb történet! Nézzétek meg ti is, a Madarasi Hargitán a 21 gramm menedékházban. Megtudhatjátok, hogy Kínában nem szégyen az utcán kakálni! (Samu, IV. osztály) Nagyon érdekes és vicces! Nagyon jó találkozni egy olyan emberrel, aki körbeutazta a Földet! Szépek a képek és megnézhetitek a zászlóját, ami körbeutazta a Földet! (Rácz Ádám, IV. osztály)
Csákányos felvonó Beteszik e feneked alá a csákányt! Mehetsz a barátoddal! Ha nincs áram, felmész gyalog és erős leszel! (Marci, IV. osztály)
Zoli, a legjobb sofőr Új szenzáció! Ha Zolival utazol és rányúl a sebességváltóra, biztos lehetsz benne, hogy hazaérsz a táborból sötétedés előtt! (Babcsi, IV. osztály)
A legszenzációsabb sítanárok – most divatban! Játékos, örömteli sítanulás a világ legkedvesebb síoktatóival! A legjobb sítanárok és úszótanárok Kolozsváron: Gellért – a legjobb sítanár, nagyon vicces, aki a haladókból profikat formál (és még ugratni is megtanít!); Gábor – a legjobb snowboard tanár, a középhaladókat vezeti módszeresen a haladók szintjére; András és Lilu – a kezdők türelmes síoktató angyalai, viccesek és kedvesek. A tanárok szó szerint irtó kedvesek! A pályák vagányak! Ha ők tanítanak, nincs ott helye bajnak, bennük mindig megbízhatsz! (Rebi, Judit, Babcsi, IV. osztály)
│12
Kikelet
2016. március 15.
A LEGKISEBBEK TÁBORA Sinfalva, kétezertizenhat, február Mondanom sem kell, hogy az ominózus esemény előtti napok messze nem bizonyultak izgalommenteseknek. Szülőben, Gyermekben, tanciban ott gomolygott az első nagy közös kaland előtti lelkesedés, ugyanakkor a tömérdek kérdés, kétely: át van-e minden gondolva? Tudok-e majd kellőképpen figyelni mindenkire, kellemes és hasznos lesz-e majd az ott töltött idő, jól fogják-e érezni magukat a Gyerekek, biztonságban lesznek-e? Tanci, ott hol fogunk aludni? Hol fogunk lakni? Mit csinálunk majd? Először alszik idegenben nélkülem a Gyermekem… alszik-e majd? Lesz-e aki megvigasztalja, ha sír? Felöltözik-e majd rendesen? Akadtak közöttünk tapasztaltabb táborviselt lányok és legények. Sőt olyanok, is, akik a Kereki vendégházban sem első ízben fordultak meg, ők lettek az idegenvezetőink. Odaérkezvén máris otthonosan mozogtak, egykettőre megmutogatták nekünk, újoncoknak is a szállásunk fontos csomópontjait: udvar, ebédlő, mosdók és persze az ágyasszoba… És beindult az élet… először az udvart vettük birtokunkba. Hintáztunk, homoktortát sütöttünk, labdáztunk, fogócskáztunk, fára másztunk. Benike frizbije az első félórában gondolt egyet és átrepült a szomszéd pityókásföldjére, tán azóta is ott csücsül… Lakókra talált az udvarvégi kis faházikó is. Az „állatvédő egylet” alakította ki benne csóré csigák, giliszták, százlábúak és egy többtagú poloskacsalád menhelyét. Ködben, esőben, szélben, talpukon egy-egy kilónyi sárral, néha megfogyva és megfagyva bár, de törve nem, elszántan túrta A Csapat a fabudi mellett magasodó friss földkupacot… ahonnan, mint földrengés után a mentőalakulat, újabb és újabb, téli álmukat még mit sem sejtve alvó áldozatokat tessékeltek ki a felszínre és lakoltatták be a faházikóban számukra előkészített földágyásokba. Megismerkedtünk a sinfalvi táborozók taxijával: a jámbor kanca-húzta szekéren végigdöcögtünk a szántások mentén, integettünk a kerítéseken belül csaholó kutyusoknak, kapirgáló tyúkicáknak, mellüket düllesztgető tarkafarkú kakasoknak, ekkor találkoztunk először az Aranyossal és a nagyon érdekesnek bizonyuló folyóparti vízpompákkal. Jó volt saját bőrön megtapasztalni, hogy rossz időtényleg nincsen, csak lusta és finnyás turista. Szitáló esőben, hűvös-nyirkos időben csakazértis meglátogattuk gyalogosan is az Aranyost. Lepillantottunk a gáton lezubogó vízre, majd békésebb partszakaszt kerestünk, szebbnél-szebb köveket találtunk, gyűjtögettünk, dobigáltunk. Ezenközben Tibi Bácsi gyakorlott kézzel aprította a konyhában a pörköltnekvalót, kevergette a spagettiszószt és lett főszereplője a Gyerekek egyik kedvenc játékának: időnként feldübörögtek az emeletre, majd visszaosontak a konyha felé, s amint megpillantották Tibi Bácsit vagy Tibi Bácsi őket – uccu neki, dübörgés vissza fel az emeletre… ez volt a visszatérő játék: bújócskázás Tibi Bácsival, akinek ezúttal is köszönetet mondunk a türelméért, a kedvesen, de nem tolakodóan ránk figyelő vendéglátásért, és nem utolsó sorban a finomabbnál finomabb falatokért, amelyeket többszörös repetázással méltányolt az igencsak jó étvággyal lakmározó hangos asztalnépe. Házon belül is pezsgett ám az élet. Ismét bebizonyosodott, hogy sokkal vagányabb szűk térben, ágyak között és ágyak tetején rohangálni, mint odakint a naaaagy udvaron. Énekeltünk, kártyáztunk, Twister-eztünk, pantomimeztünk, célba lőttünk, fecskezsinórt horgoltunk, rajzoltunk, gyönyörűséges gyapjúképek születtek az ügyes kezek alatt. Márk jóvoltából megtudtuk, hogy Petőfi Sándor milyen réges-régen megírta a szellentés hangereje és szagának intenzitása közötti összefüggést. Az esték a vártnál békésebben teltek: annyi, vagy szinte annyi mesét olvastunk, ahányat kértek. Szívet melengető volt látni a csomagokból előkerülő lógó fülű nyuszikat, a már-már szőrükvesztett mackókat, a kisbaglyot, a kifakult-elnyűtt kistakarókat… Emiliánkat, ahogy mindkét éjszaka kellős közepén vonult a mosdóba a hóna alól kikandikáló nyuszival… Klárist, amint a hajnali pisikálás után a nagy csendben büszkén szorongatta tenyerében az épp kiesett fogacskáját… apropó, Fogtündér, ha megtalálod Sinfalván az ágyak között, tudd, hogy a Klárisé az, légy szíves vidd el. Hát ennyi és még sok minden más történt… Köszönjük a bizalmat, azoknak, akik ránk bíztátok a legféltettebb Kincseiteket, köszönjük Ibolyának és Erikának, valamint a szállításban segédkező Szülőknek a segítséget, Tibi Bácsinak a vendéglátást, a lovacskának azt, hogy cipelt bennünket, a folyóparti szép kavicsoknak, hogy az utunkba akadtak, csóré csigáknak, százlábúéknak, gilisztáknak, hogy hagyták magukat gyámbászni és egyben megígérjük, hogy legközelebb jobban vigyázunk rájuk és nem akarjuk majd őket városlakókká tenni … (Samu, Hanna, Gabika, Beni, Dani, Emilia, Márk, Dávid, Kláris, Reni, tanci és az urbanizált poloskacsalád)
13│
Kikelet
2016. március 15.
MÁSODIKOSOK TÁBORA Szánkótábor Sinfalván – hó és szánkó nélkül Ha jól belegondolok, ez volt a második osztály harmadik olyan téli tábora, amikor nem volt része sem hóban, sem szánkózásban, de minden más benne volt... ami „ízessé” tette. 18 °C melegben kezdtük a táborozást, s amire a leginkább vágytak a fiúk, a focizás már első nap teret és időt nyert. Ami viszont nem fordult volna meg soha a fejemben, az is bekerül a tábori forgatókönyvbe. Kedves házigazdánk, Tibi bácsi, alias Tibi bá, néha alias Feri bácsi, az udvar egyik sarkában szótlanul, szinte észrevétlenül autóját kezdte törölgetni, tisztogatni. Sok idő nem telt bele és először egy, majd kettő, s végül négy serénykedő önkéntes is bekapcsolódott a munkába. S mivel ennyi kéz hamar végez, a mellette lévő autóra is rátapadtak, hiszen azon is inkább sár volt, mint hó. Jó volt megfigyelni az alapos melankolikus gyerkőcöt, amint sorra vette az autó dísztárcsájának minden egyes részét, a kolerikust – aki kiosztotta, hogy ki melyik ajtót mossa, s kinek jut a motorháztető, utána pedig visszament focizni. A flegmatikus oda sem ment az autóhoz, szerintem észre sem vette, hogy mi történik. Így lett tiszta Tibi bá és a tanci autója is. Élményekkel teli volt a tordai sóbányába tett látogatás is, főleg az utóhatása. Végül kiderült, hogy Tordán nem két sóbánya van – a gyerekek otthon azt mesélték... hanem csak egy, ahogyan a szülők is tudták. Mivel a kevésbé látogatott főbejáraton mentünk be, a gyerekek számára természetes volt, hogy ez egy másik sóbánya. Téli-tavaszi táborunk legnagyobb élménye – szerintem – a Torockóra tett látogatás volt. Ugyancsak természetes volt néhány gyerkőc számára, hogy amint meglátunk egy hegyet, azt meg is másszuk. Hát ez volt a helyzet a Székelykővel és a torockószentgyörgyi várral is. Szerencsémre azért még hallgatnak a józan érvelésre és csak egyharmadát másztuk meg a hegynek, és a nyári táborra hagytuk a nagyját. Vagy talán nekik van igazuk, ha meglátunk egy hegyet és az hívogat... akkor menjünk, és ne az akadályokat nézzük és a kifogásokat keressük, ha koszos az autónk, akkor álljunk neki és tisztítsuk meg, s mikor sokadjára ugyanabba a sóbányába megyünk a családunkkal, úgy éljük át minden pillanatát, mintha először lennénk ott. Van mit tanulnom tőlük... velük minden nap más. (Hajni tanci)
│14
Kikelet
2016. március 15.
FOTÓRIPORT
Társasjáték, esti kiadás
Itt azt írja, hogy Királykő... akkor ez a sok lapos itt mi, Hercegkavicsok?
Fejkörzés...sisakkörzés...szarvkörzés...
Ha Sínfalva, akkor mér’ ló, s nem mozdony?!??
Szívószállal a farkaséhség ellen
Frissen sült ritmusok Áhá, értem, keresztbe hosszabb, mint amilyen széles... vagy hogy is??
Társasjáték, reggeli kiadás, a kiadós reggeli után rögvest
15│
Kikelet
2016. március 15.
UTOLSÓ OLDAL
TUDTÁTOK-E?
VICCEK Tanfolyamunk három részből áll – mondja a síoktató a kezdő csoportnak. – Először megtanuljuk a sílécek felcsatolását, a felszerelés használatát. Másodszor megtanuljuk a lesiklás technikáját. Végül megtanuljuk, hogyan kell mankóval járni. Két nő beszélget a téli Alpok egyik szállodájának a teraszán. – Nézd, ott síel a férjem, a hegy tetején! – mutatja az egyik. – Azzal a hosszú, piros sállal? – Ugyan már! Az nem sál, az a nyelve! – Hogy hívjak a finn síelőt? – Porho Hessinnen.
... hogy a híres-nevezetes sítábori mézes pálinkát (amelynek receptje Emesétől származik!) Judit néni teljes sikerrel használt fájó gyermekhasak és -torkok varázsszerű gyógyítására is? És senki sem hitte el, hogy működik, amíg saját szemével nem látta? (de pssszt... nehogy eláruljátok a szülőknek, még így, elévülési idő leteltével sem, hogy elsős gyermekek NAAAGY kávéskanál mézespájinkát kaptak... a tancijuktól!) ... hogy a töretlen sikernek örvendő mezítlábas reggeli futást szintén Judit néni vezette be soksok évvel ezelőtt? ... hogy az első sítábor 1992-ben volt, Kisbányán?
– Mi a bátor síelő utolsó mondata? – Ez nektek meredek???? – Mi az abszolút lehetetlen? – Forgóajtón átsíelni.
ERRE SÍELT CHUCK NORRIS
Negyedikesek panoráma-csoportrajza: ha egyetlen sorba tennénk, körbeérné ezt a szép, kerek világot...
Szerkesztő: Bolla Emese Tördelés: László Áron Korrektúra: Staharoczky Vera
Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola Sergiu Celibidache u. 8-12. sz. www.waldorfcluj.ro
Címlap, illusztrációk: elsősök sítábor-rajzai
Az írásokban foglaltak nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség véleményét. Várjuk cikkeiket, témajavaslataikat az
[email protected] címre.
│16
