A Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola magyar tagozatának újságja

A Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola magyar tagozatának újságja www.waldorfcluj.ro/newsletter

2015. március 13. │ 10. szám

1│

Kikelet

2015. március 13.

KÖNYVAJÁNLÓ Markus Majalouma: Apa, irány a tenger! Amikor Apa, a Rózsadombi család feje félregombolt kabátban, szamárfüles papírokkal és félig rágott uzsonnamaradékokkal tömött táskájával a hóna alatt hazaérkezik a munkából, tettre kész kis csapat fogadja: Oszi, Vejnő és Annamari. A három gyerek szaván fogja holtfáradt apját, aki előző nap azt ígérte, elmennek együtt valahová. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy… fergeteges kalandba bonyolódik a kis család. Alaposan felszerelkezve indulnak Rózsadombiék a kikötő felé, ahonnan Apa szerint kalandszagot fúj a szél.Markus Majaluoma ellenálhatatlanul kedves mai meséje és huncut rajzai egyaránt szólnak kicsiknek és nagyoknak, együttolvasásra, együttkalandozásra csábítják az egész családot.Az Apa!-sorozatot – melyhez a jelen kötet is tartozik – számos (többek közt dán, lengyel, litván, orosz, kínai, arab) nyelvre lefordították, magyarra az északi humor avatott tolmácsolója, Jankó Szép Yvette ültette át. Megjelenése óta Majaluoma könyvét (folytatásaival együtt) Európa és a nagyvilág számos nyelvére lefordították. A dán, lengyel, litván, arab, kínai nyelvű fordítások sikere is arról tanúskodik, hogy e könyv ötletesen egyszerű története, szervesen együtt ható nyelvi és képi humora univerzális, képes a világ legkülönbözőbb tájain élő gyerekeket (és felnőtteket!) megszólítani. Képes valami frisset, pozitívat nyújtani olvasó-nézegetőinek tökéletlen szereplőivel és ezzel a kissé szokatlan apaperspektívával: azzal, hogy a történetet a gyermekeivel még holtfáradtan is játszani induló, minden rosszcsontságukat békés, jó humorú rezignáltsággal (el)néző apa-figura szemén keresztül láthatjuk. A szintén dolgozó, tanuló, emancipált anya alakja kicsit rejtélyes módon csak az utolsó oldalon tűnik fel, hátulnézetből. Jelenlévőként, családját láthatólag szerető szülőként, de (egyelőre legalábbis) arctalanul. Markus Majaluoma könyve, játékos szertelenségével, könnyed stílusban megfogalmazott, ellenállhatatlan humorral megrajzolt, egyszerű és mély történetével, ember- és természetszeretetével bízvást számíthat a magyar olvasóközönség, kicsik és nagyok rokonszenvére.

Tanith Carey: Hová tűnt a kicsi lányom?

│2

„Megannyi aggódó szülőhöz hasonlóan már világos volt számomra, hogy valami nagyon nincs rendben a leánygyermekek körül amiatt, hogy túl gyorsan nőnek fel. Valóban, a nyugati társadalmakban – az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Hollandiában és Nagy-Britannában – egész sor tanulmány azonosította és elemezte ezt a jelenséget. De az összes átfogó kutatás – és a kormányoknak a média, a piaci szereplők és az internet szabályozására irányuló felgyorsult törekvései ellenére – nagyon kevés tanácsot találtam, amely arra készítené fel a szülőket, hogyan védjék meg kislányaikat.” – írja a Hová lett a kicsi lányom? című könyv bevezetőjében Tanith Carey. A Londonban élő író, újságíró két gyermek anyjaként, továbbá szakmai kíváncsisággal felvértezve indult el, hogy utánajárjon a többek között korai anorexiát vagy korai szexualizációt eredményező jelenség okainak, illetve hogy megpróbáljon használható tanácsokkal szolgálni más, hasonló helyzetben levő szülőnek is. A lendületesen és olvasmányosan megírt könyvben rengeteg adatot felvonultat a szerző, amelyeket a saját tapasztalataival, kutatásaival egészít ki. Tanith Carey lendületes és olvasmányos szövege méltán érdekelhet valamennyi lányos szülőt. Bár a könyvben taglalt egyes jelenségek – mint a korai plasztikai sebészet – nem érintik számottevően az erdélyi magyar társadalmat, a kiváltó okok nálunk is éppúgy fennállnak, és a legtöbb, meglehetősen könnyen azonosítható jelenség itt is megtalálható. A könyv három irányból közelíti meg a témát. Az első rész arra összpontosít, hogy a szülők miként kezeljék saját viszonyulásaikat és gondolataikat, hogy a kislányaiknak küldött tudatos és öntudatlan üzeneteik tiszták és következetesek maradhassanak. A második rész a kislányok önbecsülésének kiépítését célzó tanácsokat foglalja össze. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy az önbizalom kulcszerepet játszik abban, hogy a kislányok később engednek-e a társadalmi nyomásnak – annak a nyomásnak, amelynek eredményeképpen pusztán fizikai jellemzőik összességének tekintik önmagukat. A harmadik rész a gyerekek szemszögéből vizsgálja a társadalmat. Arra összpontosít, hogy ők miként látják azt, illetve hogy a szülő milyen esélyekkel segíthet eligazodni a gyerekének a világban.

Kikelet

2015. március 13.

WALDORF

Az életet végigkisérő életrajzi elbeszélések Ha elfogulatlanul megkérdezzük magunktól, miért tanítunk mi egyáltalán, s miért nem hagyjuk, hogy egyszerűen felnőjön a gyermek (ez a hozzáállás is ismert), a válasz nagyon egyszerűen hangzik: segíteni akarunk abban, hogy megbirkózzon saját életével. Ez többet rejt magában, mint az ismeretek és a kulturális technika közlését. Mindenekelőtt a lelki megerősítés irányában halad, mely a felnövekvő gyermeket alkalmassá teszi arra, hogy kapcsolatba lépjen a világgal, és helytálljon az életben, kiálljon embertársai mellett, és legyőzze a kríziseket. Ezt a célt a Waldorf-pedagógián belül egy rejtett áramlat szolgálja, mely végighalad a tanterven anélkül, hogy bizonyos szaktárgyakhoz kötődne. Az életrajzi elbeszélésről van szó. Csak elég tág értelemben kell megragadnunk az életrajz alkotóelemeit, hisz minden téma idetartozik ami a lelki fejlődésről, nehézségek legyűréséről és érési folyamatokról szól.

Rejtett életrajzi elemek a mesékben és legendákban Az első osztályban elmesélt mesék már óvatosan előkészítik a gyermeket az emberi élet rejtélyei átélésére. A meseképek rámutatnak az életút szellemi törvényszerűségeire bár semmiféle konkrét életutat nem ábrázolnak. „Csipkerózsika” megmutatja nekünk, hogy a lélek a szellemi hazából ered, s azt is láthatjuk, hogyan találja meg helyét a lélek a testben, annak „kastélyában”. Mert az igazi mesék olyan időkből származnak amikor még tudták, hogy az emberi lélek nem a testben születik, hanem az érzékfeletti világból áramlik a testbe (inkarnálódik). A Csipkerózsikamese az emberré válás több lépcsőfokát mutatja be. Először is a – földi előtti – állapotot, a királyságot, melyben király és királynő gyermek után vágyakozik. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy ők nem Csipkerózsika fizikális szülei, amikor megtudjuk, hogy ebben a birodalomban él tizenhárom „javasasszony”, aki nem hiányozhat Csipkerózsika születésének megünnepléséről. Aranytányérokra van szükség ahhoz, hogy fogadhassák ajándékaikat, mert amiről ezek a lények gondoskodnak, s amit útravalóul adnak a gyermek – minden gyermek – számára, azok a bölcsesség és a jó tulajdonságok adományai. De csak tizenkét edény van kéznél – a világrend a tizenkettes jegyében számol a bölcsesség erőivel, így nem hívják meg a tizenharmadik tündért, s kizárják őt. Mégis sikerül beosonnia és kimondania az átkot, hogy a lány tizenöt éves korában vesszen el egy orsó szúrásától. A halál erőit adja útravalóul a gyermek mellé, melyet mindenek ellenére a sorban utolsó tündér megenyhít: csak „száz évig tartó álomba” zuhanjon, amikor betölti tizenötödik évét. Ilyen adottságokkal járja végig a lány földi életének első tizennégy évét. Minden orsót eltávolítanak a kastélyból, szintúgy az „egész országból”, de különben teljes az élete. Ami az „alsóbb szinteken”, konyhában, istállóban játszódik, az az ember anyagcsere folyamataira és mozgás-szervrendszerére vonatkozik, mert a vár és a kastély a mesékben mindig az emberi test jelképe. A tizenötödik születésnappal vége szakad a „szülők” bölcsesség-erejének. Éppen ezen a veszélyes napon szűnnek meg. Ezt úgy értem, hogy a „földi éréssel” (pubertás) az ifjú embert már nem vezetik azok a hatalmak, melyek a születés előtti érzékfeletti világból származnak. Ehelyett a királylány felfedező útra indul „saját kastélyában” s eljut annak legöregebb részébe a „toronyba”, s a „felső kis szobába” toppan. Egy öregasszonyt pillant meg, aki éppen orsóval dolgozik, s amikor a lány utánozni próbálja őt, álomba zuhan(száz esztendőre), ahogy az előre elrendeltetett. Vele alusznak az egyes életfunkciók – az egész kastély köré áthatolhatatlan tüskebozót szövődik. A fejlődés harmadik szintjére emelkedünk: találkozunk a gondolat erejével (a fonal, mely egyre csak szövődik a felső kis szobában). Ez a folyamat először is megbénítja az ifjú embert s a világtól való elzárkózásra készteti. Mintha egy táblát hordozna: „Építkezés miatt zárva!” A tüskebozóttal körülvett kastély találó kép az ifjúság sok megnyilvánulására. A begubózás feloldása csak a kijelölt idő elteltével lehetséges, nem egy évszázad de további hét esztendő bizonyosan eltelik. A negyedik fázis a mesében az idegen királyfi megérkezésével kezdődik, aki most már behatolhat a várba s felébresztheti Csipkerózsikát. Az akarattal teli ifjú erő, melyet mondhatunk én-erőnek, új lénytagként kapcsolódik össze a kedély- vagyis szív-lelkülettel. Az ember csak akkor válik felnőtté, ha életét minden oldalról meg tudja formálni: A kastély ismét megelevenedik. Sok mese képeiben feltűnnek ezek az általános fejlődési fázisok, melyek minden életrajzban újra és újra individuális módon jelennek meg. Az emberi érés ősképei ezek, melyek „táplálékként” ereszkednek alá a gyermeki lélekbe egy bizonyos korban, jóval azelőtt, hogy a gyermek elkezdené saját életútjának kidolgozását. A második osztályban mesélt legendák vagy a harmadik osztály ó-testamentumi történetei egy lépcsőfokkal tovább visznek a történelmi realitás irányába, s olyan emberekről szólnak, akik az istenséghez való különleges közelségükkel emelkedtek ki, miközben az emberiség egészében elvesztette a kapcsolatot az érzékfeletti szférával.

3│

Kikelet

2015. március 13.

Monda-alakok – az önállóság előérzete A negyedik és ötödik iskolaévben, „a gyermekkor közepén”, amikor az addig elnyert távolság a világgal szemben fölébreszti a gyermek érdeklődését a külső valóság iránt, újra mitikus témát választunk: először a germán mondákból, majd a régi napkeleti illetve a görögök mondáiból – vagyis még egyszer olyan történeteket, melyek érzékfelettit hordoznak magukban. Most, amikor az Istenek „elengedik” az embereket, megmutatkozik a kétség mindenható erejükben, igazságosságukban, sőt egzisztenciájukban, ahogyan azt Szophoklész Ödipusz királya vagy Euripidész Iphigéniája ábrázolja. [...] Az ilyen mondák az önállóság felé vezető út azon lépését írják le, amely előtt a gyermekek éppen állnak, s ezáltal ezek az elbeszélések is indirekt vezetést jelentenek a saját életrajz felé.

Történelmi életrajzok a „nagy földrajzi felfedezések korában” A tizenkettedik életév környékén elkezdődik a kiskamaszkor. A gyermek már nem csak megismerni szeretné mindazt, ami a világban eddig zajlott, hanem azt is tudni akarja, miért történt mindez. Lassacskán felébred az individuális lelkiség, mellyel a gyermek kérdőn fordul a világ felé, s kauzális megokolást követel: Miért olyanok a dolgok, amilyenek? Ezzel bizonyos módon az élet alakulására is kérdez: Miért alakult így ez az élet? Talán motoszkál már benne a halk aggodalom: egyáltalán, miért így megy végbe az emberi élet? Vagy: miért alakul így az én életem? Az ötödik és hatodik osztályban már egyes személyiségek történetébe fűzve ábrázoljuk a történelmet. Nem mutatunk be személytelen folyamatokat, hanem például Hannibált, ahogy átkel az Alpokon, Cézárt Gallilea bekebelezése közben, vagy ahogy Nagy Sándor vezette hadjáratát. Itt néha már egyes személyek életrajzaival dolgozunk, de legalább is nagyobb életszakaszokkal. Ebbe kapcsolódik be a történelem. A gyermekség középső szakaszától, különösen a kiskamaszkor idején az egyéni élet erősebben hat a gyermek tudatára. A hatodik osztályban megjelenő középkori ábrázolásokban például beszélhetünk Nagy Ottó életéről vagy IV. Henrikről. Mennyire hatásos lehet egy olyan jelenet, mint amikor Canosszában a császár mindaddig kitartott vezeklőruhában a hóban állt, míg a pápa fel nem oldotta az egyházi átok alól! A múltban megélt életrajzok ezek, s bár időben távol esnek a gyermektől, mégis jelképezik a tizenkétéves viszonyát saját biográfiájához (mely még nem „érkezett meg” a huszadik századba). Hetedik osztályban, amikor a kiskamaszkor a legerőteljesebb mozgásban van, az elbeszélés témája két szempont szerint is az „Új-föld” felfedezése. A történelemórák témái a felfedező utak, s ha Kolumbuszról vagy Magellánról beszélünk, akkor a Földre kiterjedő példákat hozunk az Új-föld felfedezésekről. Ugyanez zajlik le ebben a korban a gyermekek bensőjében is: éppen a „lelki- és életrajzi-Újföld” felfedezésével vannak elfoglalva, s ez ugyancsak egy új „kontinens”! Tehát nem csak a Kolumbusz és Magellán megismertetéséről van szó, hanem arról is, hogy példát nyújtsunk arra, hogy a gyerek miképp törhet előre egyáltalán az „Új földön”.

Linczing Dóra (VII. M)

│4

Kikelet

2015. március 13.

Nagy hatása van ha Kolumbuszt és Magellánt egymás mellé állítjuk. Magellán véleménye az volt, hogy ha a föld tényleg gömb, és Kolumbusz nem Indiában szállt partra, akkor tovább utazhatunk, keresztül az éppen felfedezett földrészen (Amerika), a teljesen ismeretlen óceánon át. S ha személyesen nem is hajózhatta körül a földet, de hajói s a legénység egy része megtette ezt. Ha földrajz órán már beszéltünk Afrikáról, megismertethetjük a gyerekeket a nagy utazók, Livingstone és Stanley életrajzával. A hetedik osztályban mesélt életrajzok a föld különböző területeiről valók, hisz olyan emberekről szólnak, akik a Földön fedeztek fel új földrészeket, nyolcadik osztályban viszont, mivel a történelemórákon az Újkor kerül a diák tudatának előterébe, lehet az elbeszélések témája a „modern” életrajz. Tudósok és feltalálók kerülnek a figyelem középpontjába: Galilei, Kepler, James Watt, Alfred Wegener stb. Velük kapcsolatban már nem egy új kontinens felfedezéséről van szó, hanem a belső „találékonyság erejének” megmozdításáról, mellyel a feltalálók beavatkoznak a külső világ átformálásába. James Watt nagyon érdekes abból a szempontból, hogy egy ember miképp valósítja meg azt, amit kitalált. Milyen viszonyok között kellett dolgoznia! A bányákból folyamatosan pumpálták a vizet. Találmánya miatt áskálódtak ellene, s az első csenevész gőzgépeket szétzúzták. Elbeszélésre érdemes Karl Zeiss és barátja ill. veje életrajza is. Zeiss eredetileg kézműves mester volt, aki üzemét a maga erejéből építette fel. Abbe tovább vitte a vállalkozást, de úgy gondolta, létre kell hozni valamiféle szociális folyamatot. Így alapította meg a Karl Zeiss alapítványt. A nyereség nem csak saját zsebébe vándorolt, hanem jutott belőle dolgozóinak is. Ebben az életrajzban különösen fontos a szociális impulzus. Az elbeszélések csúcsa nyolcadik osztályban pl. Goethe és Schiller életrajza, melyből a gyerekek, akik maguk is saját benső terük megformálásának kezdetén állnak, ősképszerű élet-törvényeket olvashatnak ki. Mindenekelőtt azonban az ifjúság látja, ahogy más emberek, nehézségeken át építik saját életüket. Ez közvetett módon lendületet ad az ifjúság fejlődésének, mert ebben a korosztályban lappangón ott zsibong már a kérdés: „Tulajdonképpen mi értelme van mindennek?” Goethe és Schiller megfelelő segítség lehet számukra, ellentétes életfeltételeik és karakterük különbözőségével. A bőséggel megáldott Goethe is keresztülmegy kríziseken, mégis magas koráig állandóan fejlődik; s a szűkös körülmények között felnövekvő Schiller, aki előtt folyton nehézségek tornyosulnak, sorsa és törékeny testi mivolta ellenére nagy nehézségek árán kikényszeríti magából a legmagasabb szellemi teljesítményt. Az a tény, hogy két szélsőségesen ellentétes ember barátságot köt, valamit sejtetni enged a diáknak a közös sorsutak titkairól. Finoman utalhatunk már az életrajz azon időpontjaira is, melyekben döntő események játszódnak le, anélkül, hogy különösebben kihangsúlyoznánk a hétéves ritmust. (Cristoph Göpfert írását a szolnoki Waldorf iskola tanárai fordították magyarra.)

Szabó Bázsa Lovász Rubin (VII. M)

5│

Kikelet ISMERJÜK MEG EGYMÁST!

Folytatjuk múlt lapszámunkban megkezdett interjúnkat Márton/Marcu (III. M) és Eszter/Csacsa (Csillagszem csoport) szüleivel, Sata Kingával és Pálfy Zoltánnal. Tolnai Eszter kérdezett: Gondolom, sokat nyom a latban, ha a tanító és a gyermek jól egymásra tud hangolódni, ha jól érzi magát az iskolában. Zoltán: …Ami a személyiség építését illeti, nagyon megbízok a Waldorf iskolában. Délután 5-ig tudom, hol van a gyerek. Nem arról van szó, hogy melyik kerítésen belül marad, hanem milyen emberi korlátokon, határokon belül marad. Ezáltal a suli egy jókora terhet levesz az ember válláról. Kinga: Én azt értékelem, hogy partner az iskola. Ha valami bajom van, akkor megmondhatom, és együtt próbálunk megoldást találni. Nem felülről kezelnek, egyikünk sem fontosabb (sem a tanci, sem én), hanem a gyerekről szól minden. Ebben együtt lehet gondolkodni, dolgozni. Azért kértünk fel erre a beszélgetésre, mivel ti szülők vagytok úgy az óvodában, mint az iskolában. Kérlek, mondjatok néhány szót az oviról. Kinga: Az oviba nem látunk annyira bele, mint az iskolába, de Eszter nagyon szereti, boldogan megy, és nekem ez elég. Az óvónővel tartjuk a kapcsolatot, tőle és a gyerektől megtudjuk mi és hogyan történik az oviban. Zoltán: Az óvoda egy zártabb világnak tűnik, kevesebb betekintésünk van, de ez nyilvánvalóan azért is van, mert Eszter még háromévesen nem tud helyzeteket értelmezni. Kinga: Nagyon boldogan jár ide, sokat mesél, s ez nagyon megnyugtat. Ami számomra még nagyon fontos, hogy a gyermekem „békén van hagyva”, nincs leterhelve nyelvórákkal meg más pluszokkal, hanem legtöbbet játszhat. Nyilván irányított környezetben, de szabadon játszhat. Zoltán: S ez egy biztonságot, védettséget nyújt a gyermeknek. Mindenre van idejük, megismerik egymást, s megtanulják meghallgatni egymást. Milyen új dolgokkal érkezik haza Eszter az oviból? Kinga: A napi imát mindig elmondja otthon, ami őt nagyon megfogja. Elmondogatja a versikéket, énekeket, mutatja „hogyan vetették a búzát”, mit és hogyan csináltak. Minden nagy élmény számára. Zoltán: Látványosan szocializálódott Eszter, amióta az oviba került. Másképp viszonyul hozzánk, másképp beszél velünk, s ez az ovinak köszönhető. Amilyen kis „bice-bóca”, félénk gyerekként került a bölcsiből az oviba, olyannyira felerősödött, magabiztossá vált, hogy már-már „főnökösködni” is tud, van egy autoritása...

│6

2015. március 13.

Kikelet

2015. március 13.

ISMERJÜK MEG EGYMÁST!

RÁCZ HAJNAL Hajni az I. osztály új tanítója, Tünde tancit váltja. Szeretettel üdvözöljük iskolánkban! Megkértük, röviden mutatkozzon be: A kilencvenes évek elején hallottam előszőr a kolozsvári Waldorf iskoláról. Osztálytársnőm lelkesedéssel mesélt öccséről, aki az első osztályt ebben az iskolában kezdte. Arra már nem emlékszem, hogy mit mondott, viszont mély nyomot hagyott bennem az, amit éreztem miközben ő mesélt. Angoltanárként megtapasztaltam a hazai és a magyarországi iskolarendszer hiányosságait. Lehetőségem volt nyelviskolában és magániskolában is tanítani, de egyikben sem találtam meg azt, amit nálatok: a lelkesedést és segítőkészséget, mind a pedagógusok, mind a diákok részéről. Kisfiam megszületésekor már tudtam, hogy ő másfajta oktatásban fog részesülni. Óvoda, majd iskola után kutatva, megszólalt bennem egy hang: „Menj a Waldorf iskolába!”. Eljöttem és elvarázsolt minden és mindenki, akivel csak találkoztam. Észrevettem, hogy itt a mosoly az „egyenruha”. A tantermek, a folyosó szinte hívogatnak és életre kelnek. Úgy éreztem, hogy gyerekeim számára ez a legmegfelelőbb hely, arról meg csak álmodoztam, hogy én is taníthatok majd egy ilyen iskolában. Ez az álmom valóra vált.

KÖRKÉRDÉS Pedagógusainkat kérdeztük (akik – a tavaszias hangulatnak megfelelően – keresztnevükön szerepelnek): 1. Kedvenc gyermekkori meséd (amire a leginkább emlékszel)? 2. Mi volt a kedvenc tantárgyad az iskolában? 3. Mi szerettél volna lenni gyermekkorodban? Réka: Dalma: Ildi: Maresz:

1. Ribizke, A hókirálynő 1. A rút kiskacsa 1. Csipkerózsika 1. A Nagy Indiánkönyv, Micimackó

Áron:

1. Forró vizet a kopaszra!

Andi: B. Mesi: Miriám: Csilla: Edit: Tünde: Vera:

1. A kis gyufaáruslány 1. Nils Holgerson 1. A kis herceg, Grimm-mesék 1. Virágszép nádszálkisasszony 1. János Vitéz 1. Nyiff-Nyaff (a két mókus) 1. A csillagszemű juhász

Abigél: P. Enikő: Timi: M. Eszter: Ágota: B. Zsuzsa: K. Emese: Blanka:

1. A vitéz szőcs 1. Engedetlen ? 1. Heidi 1. Vackor 1. Micimackó 1. Csipkerózsika, Hamupipőke 1. A kis Cerceluska 1. Mária-történetek

2. matek, torna, magyar 2. nyelvek 2. matek, biosz, torna 2. zenekar, magyar, zenetörci, matek, román 2. elemi: beszélgetés-óra; lici: magyar, fizika 2. angol, magyar 2. magyar, angol, földrajz 2. kémia, zene, német 2. rajz, matek 2. törci 2. magyar irodalom 2. magyar

2. francia, matek, nyelvtan 2. földrajz 2. torna, biosz 2. magyar 2. zene 2. földrajz 2. környezetismeret 2. elemi: kézimunka, rajz; gimi: magyar; lici: biosz Hajni: 1. népmesék 2. angol, törci T. Melinda: 1. Piroska és a farkas, A 3 kecskegida, 2. filozófia, angol, matek Árgyélus királyfi

3. fodrásznő 3. óvónéni 3. edző 3. zenész 3. robotkészítő, csillagász 3. óvónéni 3. űrhajós, pásztor 3. zenész 3. festőművész 3. orvos, nővér 3. eladó, orvos 3. óvónéni, tanító néni, magyartanár 3. matektanár, tanítónő 3. énekesnő 3. orvos 3. óvónéni 3. óvónő 3. tanítónő 3. balerina 3. Színésznő 3. tanár, orvos 3. tanító néni, titkárnő

7│

Kikelet

2015. március 13.

TÉLI TÁBOR(OK) Idén is izgalmas téli táboraink voltak! Az előkészítő osztály Sinfalván, az elsősök Zsobokon, a „nagyok” pedig a jó öreg Madarasi Hargitán táboroztak. Újságunkban az előkészítősök élményeiről olvashattok: Tábor, mely Sinfalván, „Kereki”-ben kerekedik kereken kerekre Sokat tettem-vettem magamban a tábor gondolatát. Legyen? Ne legyen? Az előkészítősök kicsik ahhoz, hogy a szülők nélkül táborozzanak – gondoltam, és most bevallom, a megbeszélő szülői esten még azt reméltem, hogy az anyukák leszavazzák a tábort. De nem ez történt! Menni kellett! Az estéktől tartottam a legjobban: ha valaki rázendít, hogy „anya kell”, akkor mi lesz? Amilyen utánzásra beállított korosztály ez, mit kezdek húsz, anyjáért óbégató, előkészítőssel? De hál’Istennek a szülők nagyon jól tudták kivel kell kint lenni, kinek lesz elég a táborból egy kóstoló (és az a szülő kihozta, otthagyta addig a bizonyos „anya kell”-ig). Utolsó estén volt e téren dolgom, de egy kis odafigyelő odabújás megoldotta mindkét „lányom” anyahiányát. Kár volt ettől tartani! Felkészültem hát legalább két hétre való programmal. Becsomagoltam az egész játék- és fonalállományunkat, és az újjal való találkozás izgalmával gyomrunkban, elindultunk Sinfalvára, a Kereki panzióba, táborunk helyszínére. A szülők épp annyian voltak, hogy a főzés-tálalás senki számára ne legyen megerőltető. A konyhai munka olajozottan folyt. A szobák rendjét igyekeztünk a gyerekekkel fenntartani. A tábori program kísérleti volt: festést terveztünk Hanna nagymamájával, Cismașiu Ágnessel, mézes pogácsa sütést és a karácsonykor elmaradt díszítést. A körmön fonás megtanulása volt még tervben és szerettünk volna sokat kirándulni. Az apukák a kirándulások szervezését-lebonyolítását vállalták. Az enyhe, esős napok elvitték még azt a kevés havat is, ami a télen hullt. Kirándulásaink ennek ellenére a tábor legsikeresebb programjainak bizonyultak. Az amúgy biztonságos terep sok kalandot tartogatott. Már a vas hídon való átkelés izgalmas volt. Hát még a meredek hegyoldal, melynek lejtője a csetlőbotló gyermeket a folyóba guríthatta volna! Az Aranyos folyó befagyott szélén megrepedezett jégtáblákat feszítettünk fel közös erővel, és küldtük őket a tengerig. A nagy táblák méltóságteljesen indultak a hosszú útnak. „Milyen jó lenne ráállni egyre és menni vele” – mondogatták a gyerekek. „Jó lesz a sűrűség tanításakor ezzel az élménnyel indítani az órát” – gondolta a tanci. A makacsabb táblák felnőtt segítséget igényeltek, és ahogyan fényképezés közben figyeltem őket, nem tudtam eldönteni, ki élvezte jobban a jégtábla eregetést, a gyerekek vagy az őket kísérő felnőttek? Hazafele új lehetőség kínálkozott! Sára apukájának vállán egy több méter hosszú, kötélvastagságú komlószár díszelgett (ezt még a meredek hegyoldalon tapasztalt gurulások láttán szerezte be az erdőből). Júliánk a kötél felhasználásának új lehetőségét látta meg. „Felvonózzunk a töltésen” és már ki is osztotta a szerepeket. Az apukák tartották a kötelet a töltés tetején, a gyerekek kapaszkodtak. A kötél szétszakadása tudott csak véget vetni a jó játéknak! A kirándulás jól sikerült. Károlyt őrzőangyala segítségével sikerült megmenteni egy hideg vízben fürdéstől! Az erdő manói egy kéken virító mogyoróaljjal ajándékoztak meg a hideg télben. Kipirulva, sárosan, fáradtan, farkaséhesen érkeztünk a szállásra. Nem is volt orrhúzogatás az asztalnál! Beszélgetés sem! A tábor (számomra) legszebb programja még hátra volt. A meseolvasás és altatás rituáléja. Nekem, akinek ez kimaradt az életéből, szentség. Ezt a gyerekek is érezték és jutalmazták finom esti puszikkal. Azt, hogy az anyukák a hálószoba alatt elhelyezkedő ebédlőből, hogyan ismerték fel a puffanás alapján, hogy kinek kell szaladni és visszatenni ágyába gyerekét, nem tudom. De hogy lesz még táborozásunk, már sejtem! (Edit-tanci)

│8

Kikelet

2015. március 13.

FARSANG Mi tetszett a legjobban a farsangon a harmadikosoknak?       

mikor elégettük Farsang Dömét az új játékok Áron föltette a mű-szemüvegét a kajálás a villám-posta az, hogy sokat játszottunk amikor azt az össze-vissza székes játékot játszottuk, és amikor a VII.-esek bemutatkoztak.

Tél űző varázsigék Abrakadabra Télnek árnya Menj el most egy más világra! Abrakadabra Tavasz gyöngye Költözzön most a vidékre! Pric-prac! (Macalik Rebeka) Tél, tél, hideg tél Itt már eleget ültél, Ültél itt már eleget, Várunk egy kis meleget! (Kónya Ádám) Abrakadabra, kis kosár, Tél hidege menj el hát! Abrakadabra fagyos vidék, Gyere elő, te szép, virágos, napos meleg vidék! Pric-prac! (Máthé Erik)

Te tél! Tűnjél el innen! Mert ha nem tűnsz el, Én kergetlek el! (Zilahy Sámuel) Hókusz-pókusz piripókusz, Menj kelet felé, mert keleten is vannak gyerekek, és nagyon várják, hogy hulljon a hó! (Sâmpaleanu Áron) Jég, latyak, trutymó, Jégcsapok és porhó, Lóduljatok messzire, El a világ végire! Tuláj, tuláj, kapitulálj! Winterus capitulatus! Pricc-pracc-prucc! (Tolnai Abigél) Jó a tél, de túl hideg, Jó a tél, de nem meleg. Szép a tél, de már elég, már itt a Tavasz, De abból is nemsokára elég lesz. (Pálfy Márton) Fúj a szél, fúj a szél, Döme bábu visszatér. Elűzi a hideget, S elhozza a meleget. (Edu) Szép a tél, de jó hideg, Szép-szép, de nem meleg, Tehát menjen amerre lát S jöjjön helyébe a Tavasz. Pricc-pracc. (Zsófi)

Tolnai Abigél (III. M)

9│

Kikelet

2015. március 13.

FOTÓRIPORT

Az elmúlt időszak – képekben:

Farsang 2015: no comment needed.

│10

Kikelet

2015. március 13.

Patinoar = korcsolyapálya. Van egyetlen magyar tagozatos kölök, aki ezt a csodás román szót ne ismerné??!? ?

Kicsi a (Benke)kupac, nagyobbat kíván...

Kicsit leülök melléjük, megszusszanok... Olyan furcsa, mintha csak tegnap lett volna, amikor a szeptemberi napfényben, az aranykapu mögött, az apró mancsaikat először fogtam a tenyeremben... Nem, nem tejszínhab-óceán... Csupán egy unalmas, közönséges, hétköznapi napfelkelte a Madarasi Hargitán.

Március 1.: a sulit ellepték a színes pillangók... Köszönjük, harmadikosok! Összekerekítem, megragasztom... Kész! Jöhet a következő! Kinek kell itt a segítség, óvó néni?

11│

Kikelet

2015. március 13.

TI MONDTÁTOK, TI ÍRTÁTOK Elsős nagyotmondások: – Az én régi osztályomból fog jönni egy kislány a mi osztályunkba. Én eléggé bele vagyok zúgva, de ne féljetek, ha meglátjátok, ti is belezúgtok! – Életveszélyben voltam, ezért nem aludtam délutáni alvást... Almás tésztát sütöttünk az osztályban. Nagyon ízlett a gyermekeknek. – Ez az én receptem! – örült egyikük a finom falatoknak. – Dehogy a tied! Az én anyukám találta fel az almás receptet! – Nem igaz! Az almás receptet a Jóisten találta ki!!!! Ez idő tájt gyakran vették el rövid időre a vizet az iskolában. Egyik szüneten lihegve rohan be az osztályba egy gyermek: – Tanci, gyere gyorsan a mosdóba! Sör folyik a csapon! – Voltunk egy orvosnál, aki belelát az ember testébe. Azt mondta az apukámnak, azért hullt el a haja, mert sokat volt mérges... – Tanci, te már igazán kövér vagy! De ne búsulj, biztos a baba miatt van! – Az én apukám olyan erős, mint Herkules! – Nem hiszem. Akkor miért olyan vékony a karja? – Az én apukámat csak Sámson tudná legyőzni! Betegség miatt gyakran hiányzik egy osztálytárs. Reggeli beszélgető körben szinte dühösen kiált fel egyikük: – Olyan egészségetlen ez a gyermek! – Látsz rajtam valami változást? – Igen. Voltál fodrásznál. – Tetszik? – Hát... neked jobban áll a közönséges Matykó!

Sâmpaleanu Áron (III. M)

│12

Kikelet

2015. március 13.

Harmadikosok írták: A bicikliző virág Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tarka-barka rét. Kellős közepén egy virág. Egy nap ezt gondolta a virág: – Én már tavasz óta itt állok. Unatkozom. Megvan! Világgá megyek! Nem is gondolkodott sokat, összepakolta a gyökereit és indult volna, de még eszébe jutott valami: – Ha készítenék egy biciklit, gyorsabban haladnék. Úgy is tett. Földből gyúrt egy biciklit. Azzal fogta magát, ráült és elindult. Ahogy ment, mendegélt, észrevette egy nyúl és így szólt, pápaszemét igazítva: – Lehet, hogy öreg vagyok, de bicikliző virágot még nem láttam! A nyúl odébb ugrált, hogy utat engedjen a virágnak. De a virág útját elállta egy patak. Nem volt buta, egy ágat hurcolt oda, és áttette a patakon, így nyugodtan átkelhetett. A patak túloldalán megpihent, s azt vette észre, hogy otthon érzi magát.... (Todor Betty) A tarka-barka nyuszi Volt egyszer egy nyuszi, aki tarka-barka bundával született. Mivel ilyen furcsa bundával született, a többi nyuszi nem fogadta be. Szomorúan elhatározta, hogy világgá megy. Ahogy ment, mendegélt, egy sűrű erdőbe vezetett az útja. Mikor már majdnem kiért, egy vadász közeledett feléje a biciklijével. A nyuszi rémülten el akart szaladni, de a vadász megnyugtatta, hogy nem bántja. Akkor a nyuszi elmesélte a történetét. A vadász megsajnálta, maga mellé vette a biciklijére, és hazavitte, ahol számtalan tarka-barka nyuszi ugrándozott. (Boldizsár Eduárd) A bicikli vágya Volt egyszer egy bicikli. Ott lakott a hátsó udvarban, a fészerben. Már nagyon unta a telet. Arra vágyott, hogy kint gurulhasson, a tarka-barka réten, más biciklik társaságában. Nem kellett sokáig várnia. Ugrándozva egy kisfiú érkezett. Felpattant kedves bringájára, és vidáman kikerekezett a tavaszi virágos rétre. A bicikli boldogan csengetett. (Kabai Péter)

Negyedikesek írták: A kecses kékes kanca története (alliteráló mese) Kedves Kovácsék a kerteben kecses kékes kancát kaptak. Kovács kovácsolta, kandúr karmolgatta, kakas kalapálta, kalandvágyó kicsi kutyus a káposztán kuporgott. Kedves Kovácsék kutat kapartak, kutat készítettek a kecses kékes kancának. (Pușcaș Eszter) A negyedik sítábor Van, akinek a világ legjobb helye, és van, akinek a legunalmasabb – legalábbis a pályán, ha az ember lánya a kezdőkkel kényszerül egy csapatba. Ha az állattan-epochával esik egybe, akkor még érdekesebb, mert feladatként lehet erdőben mászkálni, állatokat lesni. És persze, hogy észrevesszük a rókát, a tenyérben elférő kismadarat, a hihetetlenül nagy sast... Már gyomorkavargató helyeken is tudunk sízni, és bár ingázunk egyik csapatból a másikba, azért nagyon élvezzük. De bármennyire is jól megy a sízés, és bármilyen nagyra is nőttünk, azért a végére már hiányoztak a szüleink. És akik itthon maradtak... ... rájöttek, hogy szabályok nélkül nehéz dolgozni, legfennebb játszani lehet. És egy idő után hiányoztak az osztálytársak meg a tanci. (IV. M)

Mátyás Hajna (IV. M)

13│

Kikelet

2015. március 13.

Ötödikesek írták az Ókori Kelet epochájukon: Én az életemet Atlantiszon halárusként kezdtem. Nagyon megkedveltek az emberek. Egyszercsak, amint mindig, elfogyott a hal, így hát ki kellett menjünk a tengerre, hogy halásszunk.Volt nekem egy szép nagy hajóm- nagyon szerettem, és elneveztem ÖREG HAVER-nek. A tenger nagyon csendes volt, így hamar megtöltöttük a hálót, és visszavándoroltunk. Ez után bementünk templomba, és imát mondtunk a főisteneknek. Volt egy barátom, Manu, ő egyszer talált egy kis halacskát, amelyiket megmentette a haláltól, mert meg akarta enni egy nagyobb hal. Elvitte magához és tartotta, de a hal nőtt, és már nagyon nagy lett. Manu vissza akarta vinni, de már túl kicsi volt neki a folyó. A hal arra kérte, hogy vigye el az óceánba. Akkoriban Atlantiszon nagyon sokat esett az eső – sajnos – és annyira elárasztotta a víz, hogy tudtuk, lehetséges, hogy elsüllyed a sziget. Manu épített egy bárkát, hogy a jó embereket és minden állatfajból egy-egy párt felvihessen rá. A halat, amelyik már nagyon megnőtt, hozzákötötte a bárkához, s így elindultak. Atlantisz elsüllyedt, de mi néhány hét múlva elértünk Indiába – s itt meg egy új élet várt ránk. (Jakab Norbert) Egyiptomban a fáraók, a gazdagok nagyon jól élhettek. Nekik voltak szolgáik, s rengeteg kincsük. Mindenük megvolt, ami csak kell. Én is ilyen nemes embernek éreztem magam, akinek vannak szolgái, kincsei, és persze akinek piramist is építenek. Én is átéreztem, milyen is lehet Ozirisz előtt állni, és minden bűnödet megvallani. Vagy pedig kinlódni a piramisokkal. Hosszú életet éltem királynőként. De egyszer nekem is eljött az időm, amikor Ozirisz elé álltam, és Anubisz megmérte a lelkem. Egy kicsit lehúzta a serpenyőt, de attól még boldog jövőm lett. (Kádár Boglárka) Manu nem értette, hogy miért kellene bárkát építenie, de a hal aztán elmagyarázta neki, hogy Atlantisz el fog süllyedni. Én ezt onnan tudom, hogy én is ott voltam. Miután Manu megépítette a bárkát a segítségemmel, állatokat és növényeket vittünk a hajóra, s olyan embereket, akik a varázserejüket nem használták rosszra. Azután elérkezett a nemvárt nap,a vihar elkezdődött, s a hajót a hal húzta el, mivel már akkorára megnőtt, mint egy bálna. A szemünk láttára süllyedt el a szülőföldem – a gonosz emberek miatt. Miközben hajóztunk, egy ismeretlen földre húzott a hal. Ott először láttam a kék eget, s olyan szerencsénk volt, hogy mikor a ködből kiértünk, akkor láttunk egy szivárványt! Akkortól egy új élet kezdődött számunkra Indiában. Szép lassan megtanultunk varázserő nélkül élni, és azóta sokkal jobb az életünk. (Jánosi Szénia) Én Egyiptomban éltem, Fáraó voltam. Minden nap megmosdattak, felöltöztettek, és kifestettek. Fel szoktak rakni egy bikafarkat a ruhámra (fizikai erő jelképe), dupla koronát a fejemre, műszakállt. Kezemben jogar, amelyiken Séth isten feje van ábrázolva, egy ostor, egy arany kobra – a nap szimbóluma, ami megvéd az ellenségtől. Aranypénzes medál lóg a nyakamban, aranykarkötők kezemen és lábamon – a gazdagság jele. (Józsa Norbert)

│14

Bîlc Nora (VI. M)

Kikelet

2015. március 13.

UTOLSÓ ELŐTTI OLDAL

VICCCCCC

KITALÁLKA

Idén az jött be szokásba a VII.-ben, hogy matek gyakorló órák végén – a tavalyi krimi-barchoba helyett – 1-2-3 vicc hangzik el, a pihentebb fajtából. Ehhez, puskaként, egy (mű)bőrkötéses kis barna füzetke szolgál. Ebből szemelgettünk egy kupacnyi Best Of-ot:

Melyik a legrosszabb gyógyszer? A kilenc, mert az fordítva hat.

– Te bolond vagy, téglatesteket ültetsz a kertedbe? – Igen, miért? A kocka már el van vetve...

Mi van, ha a Burkus király hóba lép? Tél. (Harmadikosok gyűjtése)

Fiatal szög a buszon, átadja a helyét egy öreg szögnek. Megszólal az öreg: – Derékszög vagy, fiam!

Mi nő a macska fején? Cirmos cica haj.

– Doktor úr, lehet egy kérdésem? – Természetesen. – Köszönöm. A dohányosok korábban halnak... később kagylónak öltöztek a jelmezbálon. – Mi az: fehér, és megzavar reggelizés közben? – Lavina! – Mi az: sárga, s fáj, ha belemegy a szemedbe? – Villamos... Két szőkenő Szent István szobra előtt, bámulják, olvassák a talapzaton: 975-1038. – Te, milyen jóképű fickó, s még a telefonszáma is meg van adva... Tudod mit? Felhívom! – Igen, de honnan tudod, hogy Orange-os vagy Vodafone-os? Szállodában: – Jó napot kívánunk, egy szobát kérünk! – Déli fekvéssel? – Francokat, esti fekvéssel!

Todor Kitti (V. M)

Rendőr: Kisasszony, maga ivott? Hölgy: Nem, Ivett! – Hogy lehet sötétszürke sündisznóval időt mérni? – ??!? – Kiteszed fél órára az ablakba, s az pont 30 perc! – Doktor úr, a bátyám csúnyán köhög és láza van. – Magas? – Igen, nálam jó fejjel magasabb. Két szauna beszélget a börtönben: – Téged mért zártak be? – Gőzöm sincs! [Az újságszerkesztés apró ajándékai: a következő milyen jól rímel a jobblfelső sarokban lévő harmadikos viccel , kár, hogy csak hatodiktól fölfele érthető...]: Mi – – –

a legjobb gyógyszer? A -5! Miért? Mert az 1-ből hat!

Ábrahám Gellért (VI. M)

15│

Kikelet

2015. március 13.

UTOLSÓ OLDAL A fekete pöttyel jelzett alakzatokat színezzétek ki, és meglátjátok, hogy mit ábrázol a kép! Vajon hány éves a képen látható szemüveges, csokornyakkendős úr? Megtudod, ha valamennyi számot összeadod.

Hányféle állat bújt meg a képen? Rajzolj annyi pöttyöt a négyzetbe!

 

Mennyi ebből a háziállat? Rajzolj annyi csillagot ide!

Találtál elefántot? Ha igen, satírozd be!

Szerkesztés: Szabados Csilla, Bolla Emese Korrektúra: Macalik Abigél Tördelés: László Áron Címlap: táblarajz (előkészítő osztály)

│16

Kolozsvári Waldorf Óvoda és Iskola Sergiu Celibidache u., 8-12. sz. www.waldorfcluj.ro Az írásokban foglaltak nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség véleményét. Várjuk cikkeiket, témajavaslataikat az [email protected] címre.